Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

Majom és a méz:
A majom látja, hogy a méhészek egy bödönt cipelnek magukkal. Hirtelen leszökken a fáról, majd ellopja a legnagyobb boldogságban, mert tudja, hogy tele van mézzel!
És amikor kinyitja kiderül, hogy tele van darázzsal, amit előtte összeszedtek, és nemcsak hogy boldogtalan lesz, hanem szerencsétlen is.
Minden egy pillanat műve! Egyszer fent, egyszer lent!!



UI:

Dudde
A betegség mint áldás?
https://www.youtube.com/watch?v=cYORWy532Uo


https://www.youtube.com/watch?v=TGT7yGGtbwU

[Karsay1958]

A fiatalság mércéje a szellem és a lélek állapota, nem a kor!



Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt egy idős férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után. Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták.

Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége azóta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült. És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most „névtelen” versével az interneten bejárja az egész világot.



A fura öreg



Kinek gondoltok, amikor rám néztek?

Mit láttok? Kit láttok, nővérek?

Egy fura öreget, nem annyira bölcset,

Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.

Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,

Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.

Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,

Eltűnik mindig a zoknija, cipője…

Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,

Fürdetés, etetés tölti ki a napját.

Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?



Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!

Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva

Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…

Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,

Szerető fészkében egyik fiókája.

Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,

Szerelmes társának boldog bevárója.

Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik

Esküm emlékére, mit tartanom illik.

Huszonöt évemmel, magam is apaként

Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.

Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!

Téphetetlen szálak minket összefűznek.

Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,

De marad a párom, így nem hullanak könnyek.

Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,



Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.

Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.

Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.

Gyermekeim most már nélkülem megállnak.

Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.

Most már öreg vagyok. Kemény a természet.

Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.

A test, a kellem, erő széthullik, elillan,

Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.

Ám az éltes testben ott belül fiatal

Vagyok még. Tépett szívem duzzad:



A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.

Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,

Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.

Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.

Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:

Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!

Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!



Phyllis McCormack



UI:



A láthatatlan erő / Genevieve Behrend / TELJES hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=LZjaFi8wsKw



UI2:



Mielőtt bárkinek kétsége lenne a jövőről, a Svéd miniszterelnök annak idején összefogva Merkellel, Amerikával, és ilyen a mostani vezetés is elárasztotta és folyamatosan árasztja el iszlám vallású emberekkel Európát! Svédországban sok helyen leszedték a kereszteket, sok templomból mecset lesz, és pár év, és elkezdődik a kereszténység felszámolása, kiirtása!
Ezt pontosan tudom mediális közlésekből!



Vatikánról és sajnos átengedik Európát iszlámnak tudatosan!
https://vilaghelyzete.substack.com/p/me ... XvlEWiEz3A

[Karsay1958]

Bruno Ferrero
Nem vásárolható

Fiatal pár lép be a város legszebb játéküzletébe. A férj és a feleség hosszasan nézegetik a színes játékokat. Némelyek fenn sorakoznak az állványokon, mások a mennyezetről lógnak le vagy a pultokon fekszenek szívderítő tarkaságban. Vannak itt síró és nevető babák, elektronikus játékok, kicsike konyhák, melyekben lángost és süteményt sütnek.
Nem tudják eldönteni, melyiket vegyék meg. A csinos eladónő hozzájuk lép.
- Nézze – kezdi magyarázni a feleség -, nekünk egy egészen kicsi lányunk van, és mi sokat vagyunk távol hazulról, gyakran még este is.
- Olyan kislány, aki keveset mosolyog – folytatja a férj.
- Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenné – veszi át a szót újra az asszony -, akkor is, ha mi nem vagyunk mellette. Valamit, aminek örülne, ha egyedül van.
Nagyon sajnálom – szólal meg udvariasan az eladónő -, de mi nem árulunk szülőket.
Dönteni arról, hogy gyermekünk legyen, olyan nagy dolog, mintha szerződést kötnénk vele egy mérhetetlen feladatról, amelyet az emberi ész elképzelni is alig képes. A kicsinyek mind olyan meghívóval érkeznek hozzánk, amely az egész életre szól, és azt mondják: "Hívtál. Itt vagyok. Mit adsz?" Itt kezdődik minden nevelési feladat.
Tejet akartam,
És szörpöt kaptam.
Szülőket akartam,
És játékot kaptam.
Beszélni akartam
És televíziót kaptam.
Tanulni akartam,
És bizonyítványt kaptam.
Gondolkodni akartam,
És eszmécskét kaptam.
Függetlenséget akartam
És fegyelmet kaptam.
Szeretetet akartam,
És erkölcsöt kaptam.
Szakmát akartam,
És állást kaptam.
Boldogságot akartam,
És pénzt kaptam.
Szabadságot akartam,
És autót kaptam.
Tehetséget akartam,
És érvényesülést kaptam.
Reményt akartam,
És félelmet kaptam.
Változni akartam,
És szánalmat kaptam.
Élni akartam.



Hétvégi filmajánló

Hiszel?
https://www.youtube.com/watch?v=7evaKJg6EOI

https://www.youtube.com/watch?v=pCH-7XvsAqc

[Karsay1958]

Senki nem tud neked ártani, miután ezt elolvasod: Buddhista tanmese a nyugalomról
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, akinek volt egy minisztere. A miniszter nagyon bölcs volt; gyakran mondása volt: “bármi történik, az végül jóra fordul”. Egyszer a király éppen egy hibájás döntését javította, és a miniszter is mellette ült. A közelében levő kard azonban a király lábára esett, és a lábának egyik ujját levágta. A miniszter ekkor megismételte a mondását: “Bármi történik, az végül jóra fordul”. A király ezt hallva nagyon megharagudott. Megkérdezte a minisztert: “Levágták az ujjamat, és te azt mondod, hogy ez jóra fog fordulni. Mi ebben a jó?” A király dühös lett, és elrendelte, hogy a minisztert börtönbe zárják. Ő viszont nem bánkódott emiatt, és miközben a börtönbe távozott, ismét azt mondta: “Bármi történik, az jóra fordul”.
A király elámult, amikor ezt hallotta. Azt gondolta: “Milyen különös ez az ember! Börtönbe megy, és azt mondja, hogy bármi történik, az jóra fordul. 2 hónap telt el az eset után. Egy nap a király vadászni ment a katonáival. Lovakon ülve mindannyian bementek a sűrű erdőbe. A király, miközben egy szarvast üldözött, beljebb ment a mély erdőbe, és elszakadt a katonáitól. Az általa üldözött szarvast azonban nem tudta elkapni, helyette viszont eltévedt, és bolyongania kellett a sűrű erdőben. Amikor a király ezt észrevette, keresni kezdte a kiutat. Hirtelen körülvette őt egy csapat törzslakó, akik abban az erdőben éltek. Eze a törzs nem volt a király területén, és nem is ismerték el a királyt, ezért elfogták a és elvitték a törzs vezetőihez.
Ez a törzs épp egy embert keresett, akit feláldozhatnak, hogy megbékítsék az istenségüket. A király könyörgött nekik, hogy engedjék el, de azok a törzsbeliek nem értették a király nyelvét. Boldogságukban dobolni kezdtek. Megfürdették a királyt, új ruhába öltöztették, virágfüzért tettek a nyakába, és felkészítették a szertartásra. Amikor már éppen véget akartak vetni a király életének, a törzsfő meglátta, hogy a hiányzik az egyik ujja. Ezt látva megparancsolta, hogy állítsák le az összes dobot, és azt mondta: “Ezt az embert nem lehet feláldozni, mert nem teljes, és ha egy nem teljes embert feláldoznak, az istenség ahelyett, hogy örülne, haragudni fog.” A király nem tudta, hogy ez nem így van. Ezért végül úgy döntöttek, hogy elengedik a királyt.
Ezután a király boldogan tért vissza a palotájába. Miután megérkezett, arra gondolt, hogy ha a lábának egyik ujja nem tűnt volna el, akkor azok a törzsek megölték volna. Ez azt jelenti, hogy a miniszternek igaza volt, bármi is történt, az végül jóra fordul. Megparancsolta a katonáknak, hogy hozzák ki a minisztert a börtönből. Visszaadta neki a miniszteri állását, és megkérdezte: “Miniszter, mondd, amikor aznap levágódott az ujjam, az a javamra történt.
Ezt megértettem, de két hónapig börtönben voltál, és nagyon sokat kellett szenvedned. Mi lett volna veled, ha ez nem történik meg?” A miniszter elmosolyodott, és azt mondta: “Uram, én voltam a miniszterelnököd, és mindig veled voltam. Ha nem lettem volna börtönben, akkor aznap is veled lettem volna. Elhagytak téged.”
Az a gondolat, hogy “bármi történik, az végül jóra fordul”, elterjedt, és könnyű belátni, hogy miért. Életünk során sokszor tapasztalunk olyan helyzeteket, amelyeket kezdetben negatívnak vagy károsnak élünk meg, de amikor később visszatekintünk rájuk, rájövünk, hogy valójában pozitív kimenetelűek voltak a fejlődésünk szempontjából.
Gyakran próbálunk értelmet adni ezeknek a helyzeteknek a saját korlátozott intelligenciánk segítségével, de az igazság az, hogy a méltányosság vagy igazságtalanság megítélésének képessége is korlátozott. A világ a karma elve alapján működik, ami azt jelenti, hogy aki jót cselekszik, boldogságot kap, míg aki rosszat tesz, az bánatot tapasztal.
Ha nehéz időszakon mész keresztül, ne feledd, hogy szenvedésed a múltbeli negatív karmád eredménye lehet. A természet azon munkálkodik, hogy a fejlődés felé vigyen téged azáltal, hogy hagyja megtapasztalni tetteid következményeit.
Fontos megérteni, hogy a világot nem az ellenségünk teremtette, és hogy semmi igazán rossz nem történhet ebben a világban. Ha azon kapod magad, hogy arra gondolsz, valami rossz történhet veled, ne feledd; ez csak egy gondolat, és hogy az univerzum mindig a végső jó érdekében dolgozik.
Lehetnek olyan időszakok, amikor úgy érzed, hogy valami szörnyűséget élsz át, de ne feledd, hogy “bármi történik, az jóra fordul”. Még ha nem is látod azonnal a jót egy helyzetben, bízz abban, hogy az univerzumnak terve van veled, és hogy a végén minden megoldódik.

UI:

Pozitív szűrő
https://www.youtube.com/watch?v=J3tl1WAT-QE

[Karsay1958]

Charles Leadbeater
A test nem egyéb mint egy tartály

"A test nem egyéb, mint egy tartály, egy műszer, mellyel a valódi ember azon sajátságos anyagkörben tevékenykedhet, melyből a látható világ alkotva van.
Van még más, finomabb anyag is, nemcsak az éter. És az ember képes e véghetetlen finom rezgéseket is észlelni. Az éter minden eddig ismert anyagot áthat, de másfajta még ennél is finomabb anyag is létezik, ami ismét az étert hatja át, úgy mintha az valami szilárd, durva anyag lenne.
Csakhamar meggyőződünk, hogy az emberi összetétel is sokkal több, mint elképzeltük volna. Nem csak, hogy a lélekben lakozik a szellem, hanem, hogy e lélek különféle rezgési fokú tartályokkal bír, melyek közül a fizikai test a legalsóbb rendű. Ezen különféle tartályok, műszerek az anyag különféle rezgési síkjának megfelelő testei.
Bátran mondhatjuk, hogy körülöttünk egy egész világ-sorozat létezik, egyik a másikat áthatva. Az áthatást úgy értelmezzük, hogy térbeli helyük egy és ugyanaz, csakhogy az anyaguk atomjainak rezgési finomsága különböző. A következő példa szolgáljon a fogalom tisztázására. Ha pl. egy erős vastag falú üvegből a levegőt amennyire lehet, kiszivattyúzzuk, úgy ez majdnem teljesen üres. A palack űrtartalma mondjuk egy liter. Töltsünk az ilyen palackba egy liter vizet, a palack vízzel van tele. Midőn ez megtörtént, egy liter szénsavat nagyon könnyen beletölthetünk a már vízzel telt palackba. Ezek után még egy liter ammóniák-gázt, ezután egy liter benzin-gázt lehet ebbe az egy palackba tölteni.
Hogy lehetséges ez? A tudomány egyszerű felelete: „elnyelték egymást”. Ezt úgy kell érteni, hogy az anyagok atomjai közötti tért töltötték ki, mivel az atomok nagysága a test sűrűségéhez vagy finomságához mérten nagyobbak vagy kisebbek, és mivel az atomok közvetlen érintkezésben egymással nincsenek, tehát mindig van köztük bizonyos szabad tér, melyet finomabb rezgésű, kisebb atomokból álló anyag kitölthet. Így vannak a világok is, azaz a „létsíkok” közül egyik finomabb atommal bír, mint a másik, így egymást áthatva mindenki saját rezgési síkjában jut csak érvényre. Ezek a létsíkok pedig lakottak, úgy, mint más bolygók is.
Mindaz, amit itt mondok, bebizonyított tényeken alapulnak, mely tényekről nagyszámú kutató közvetlenül a saját tapasztalatai révén nyert meggyőződést. Bizonyosak vagyunk annak igaz voltáról, tudjuk azt, amiről beszélünk. Ezt nem a hit, hanem a kísérletezés alapján tudjuk és szavunk ezért oly határozott és biztos!"

Mivel én a fenti kérdéskört a saját tapasztalataim által és a földönkívüli létformák közeledése által próbálom értelmezni, s mindig továbbadni, sajnos még mondig nagyon-nagyon sokan vannak olyanok, akik ezt nem értik.
Hiába keresik a válaszokat, ha a szellemtan alapjait sem fogadják el. Pedig enélkül,a saját magunkon belüli kutatás és értelmezés nélkül,nem érthetjük meg a többi világot sem. DOGMÁK NÉLKÜL! Dogmákkal márpedig tele van szórva az az út, melyet az ember nem saját magán belül próbál járni, hanem külső információk által tapasztalni. A buddhizmusban van egy nagy jó tanítás, melyet most nem tudok pontosan idézni, de a lényege abban van, hogy az ember csak akkor juthat el a megvilágosodáshoz, ha mindent ledob magáról. De ehhez sok mindent fel kell szednie az úton, hogy ezt felismerje.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Az érvelés mestere

Az érvelés mestere akkor vagy, hogy ha látod egy emberről, hogy nyilvánvaló tévedésben él, és te találsz egy olyan közös pontot, amivel még egyetért veled, s te erre a pontra úgy építed rá állításodat, hogy apró kis lépésekre bontod, s egyik lépés szükségszerűen következzék a másikból, (utóbbi az előzőből), és haladsz célod felé. Végül észre sem veszi, hogy eljutott veled arra a végállomásra, ahol már nem azt vallja amit azelőtt, hanem amit te.
Ennek a művészetnek két jellegzetessége kell legyen. Az első az igazság, a második a szükségszerűség.
Mert igazad kell legyen abban amit ezen az úton igyekszel bizonyítani, hiszen ha tévedsz, érvelésed közepén fogsz megszégyenülni. (Bár ez sem tragédia, ilyenkor ismerd el tévedésedet, hisz te is nyersz azzal, ha végre az igazság irányába fordul szemléleted) Ha viszont igazad van abban amit bizonyítasz, az igazság jellegénél fogva erősebb a hamisnál, (mert ti. összhangban van a valósággal, s ha neked igazad van, azt mondod ami a való), így eleve vesztes nem lehetsz.
A dolog szépsége végül az, hogy szavaidat jóra használod. A második dolog a szükségszerűség: ez a hibátlan módszer arra, hogy az illető semmilyen más útra futni ne tudjon, csak a következő lépcsőfokra, amit te helyeztél lábai elé. Mert ha valaki a fehérről azt állítja, hogy fekete, úgy elvezetni őt apró lépésenként oda, hogy a fehéret fehérnek mondja, és közben minden lépcsőfokra ő maga tette rá szükségszerűen lábát, - ez a művészet.
Az érvelés mestere akkor vagy, ha hézagmentesen beszélsz, tehát úgy, hogy hallgatóságodban nem marad kérdés, amikor befejezed mondandódat. Ennek útja az, ha nagyon kicsi lépésenként haladsz a beszédben és egyik átmenetből a másikba úgy jutsz el, hogy logikailag következzék egyikből a másik, előbbiből az utóbbi. Itt a legfontosabb a hézagmentesség, vagyis, hogy a mondandó állításai egymásból nőjenek ki természetes zökkenőmentességgel.
A másik szempont, hogy a témán belül igyekezd minden oldalról végigvezetni a hallgatóságot, mert így nem csak logikus, de hiteles is leszel, mint aki nem húz paravánt mondandójában, akár a bűvész, hogy a mutatvány hátterét ne lássák. Végül kell hogy tudj a hallgatók fejével gondolkodni, mert így szinte kitalálod az ellenérveket, és megválaszolva beillesztheted szavaidba, s a kérdések, már feltételük előtt megválaszoltatnak.

Szeretettel Bíró Laci
--

[Karsay1958]

Wass Albert
ISTEN
Isten nem valamiféle uralkodó, aki a felhők tetején ül aranytrónuson s onnan ítélkezik emberi mértékkel.
Isten törvény. A szeretet és jóság törvénye. Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye. Az igazság, az összhang, a szépség ... a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriás naprendszerek éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem.
Ez a megdönthetetlen erejű törvény az, amit Istennek nevezünk ősi magyar szóval. S valahányszor engedelmesen beállunk ennek a törvénynek a sodrába, és azt cselekedjük, amit ez a törvény, amely bennünket létrehozott és életben tart, tőlünk megkíván: se nyomorúság, se betegség, se semmiféle földi hatalom le nem győzhet, még csak meg sem félemlíthet bennünket.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Elé kell menni a dolgoknak

Elé kell menni a dolgoknak és nem megvárni, amíg utolérnek bennünket, s főleg nem hagyni, hogy váratlanul és felkészületlenül meglepjenek minket.
Ez alatt azt értem, hogy amikor látszólag minden nyugodt és felhőtlen (az élet bármely részén), már akkor előrelátóan fel kell mérni annak lehetőségeit, ahol ez elromolhat, ahol a látszólagos biztonság a legtörékenyebb. Miután felmértük, biztonsági lépéseket kell tennünk, hogy amikor megjön a baj (mert az megjön és általában a legváratlanabb és legrosszabb időben) ne érjen villámcsapásként, hanem felkészülten.
Van munkánk? Jó a létbiztonságunk, az egzisztenciánk? Nem biztos, hogy holnap is az lesz! Biztonsági terveket kell hoznunk, hogyha meginog, hogyan mentsük a menthetőt. Amikor eljött a baj, már késő!
Egészségesek vagyunk? Ebbe sem elég belenyugodnunk, hanem megfelelő életvitellel (mozgással, megfelelő táplálkozással, szenvedély-mentes életvitellel) őriznünk kell azt, mert ha megérkezik a baj, már késő. Azt se tudjuk ilyenkor, hogy mihez kapjunk. Boldogok vagyunk, van aki szeret minket, stabil családban élünk? Már a konfliktusok megjelenése előtt mindent meg kell tenni az állapot fenntartásáért. Ápolni kell a jót, és karban tartani.
S végül: Ha egy elkerülhetetlen baj fenyeget (az élet bármilyen terén) először azt kell vizsgálni, hogy vajon tényleg elkerülhetetlen-e. Mert lehet , hogy komoly erőfeszítés, és bölcsesség segítségével elkerülhető. Ha így van, azonnal hozzá kell fogni a feladathoz, nem szabad késlekedni, mert lehet, hogy ez az utolsó figyelmeztetés. Ha viszont egészen biztosan elkerülhetetlen a dolog, menjünk elébe, ne halogassuk, essünk túl rajta.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Próbakapcsolat!

Egy szűk körű esküvői ebéd után történt. A fiatal pár már elautózott „mézeshetezni”. A gyerekek játszottak-kergetőztek, a fiatalabbak zenét hallgattak és táncoltak. Mivel lemenőben volt a nap, a többség már hazafelé kászálódott.
A család idősebbjei és meghívott komáik kiültek a tornácra. Iszogattak és a régi időkről elmélkedtek. Valaki felemlítette, hogy az ő szüleik idejében még szokásban volt a próba-házasság. Amikor, házasságot tervező legény és leány előbb egy ideig „együtt élt”, hogy kiismerjék egymást. Ha nem illettek össze, vagy a lány nem esett teherbe, akkor szétváltak. Ezt akkoriban nem tartották szégyennek. Azt sem, ha a lánynak férj nélkül gyermeke születet, mert ez bizonyította a lány termékenységét, amit nagyon fontosnak tartottak. Persze a papok ezt bűnnek hirdették, de a hagyomány és a családi érdek erősebb volt a bibliánál. Meg aztán olyan nagy bűn mégsem lehetett, ha a papok is félre léptek. Abban viszont mind megegyeztek, hogy hasznos volt ez a szokás. Mert, a fiatalok együtt lakva kiismerték egymást. Így, a házasság már nem volt „zsákba-macska” és olyanok kötődtek össze akik „egymás kedvérre tudtak tenni”.
Éjfélre a vendégek szétszéledtek, családtagok is hazamentek. Csak a ház özvegy gazdája és a szomszédságában egyedül élő komaasszonya (a gazda fiának keresztanyja) maradt a házban, hogy eltakarítsák a vacsora „romjait”. Ismét szóba került a próbaházasság. Ekkor, a gazda elmondta a komaasszonyának, hogy: bizony nagy kár, hogy az ő házasságát nem előzte meg egy próba. Mert, akkor bolond lett volna elvenni olyan asszonyt, aki csak húzódozik, és mindent kitalál, csak hogy ne kelljen csinálnia. És, ha nagyritkán engedi magát, akkor olyan, mint a „faszent”, hogy az embernek elmegy a kedve az egésztől. Ezért járt szívesen át a szomszéd faluba napszámba aratni és szüretelni, mert „valahol csak enni kell, ha nincs otthon vacsora”. Igaz, hogy özvegyen megvan a szabadsága, de megfelelő asszonyt a faluban még nem talált.
Ezzel a komaasszonya is egyetértett. Mondván, ő sem kelt volna egybe a férjével azért, hogy utólag elváljanak. Mert, bolond lett volna hozzámenni egy olyan emberhez, aki ha iszik, utána már nem akar szerelmeskedni. Ha meg józanul próbált – ami elég ritkán történt - az is „semmit érő” volt. Simogatni sem tudott a szerencsétlen. Ezért – hogy az Úr bocsássa meg – ő bizony nem ellenkezett, ha szénagyűjtéskor vagy szüretkor „valaki hátulról elkapta”. Legalább néha érezhette, hogy asszonynak született. Ezért vált el a férjétől, és hogy ne igya el feje felől a házat. Igaz, hogy megvan a szabadsága, de hozzá illő szabad férfit a faluban még nem talált.
Ezután, a történet folytatása már könnyen kitalálható. Mert, mi is az alaphelyzet? Két hasonló problémákkal küszködő, egymás szomszédságában lakó férfi és nő, akik komaságban állnak, ami hagyomány szerint: komoly dolog. Mert a komák kötelesek egymást támogatni, amijük van megosztani, egymás gondjain segíteni. Sőt szükség esetén vigasztalni és kedvébe járni.
A rendrakással hamar végeztek. A gazda és komaasszonya pedig úgy gondolta: ideje lenne végre komolyan venni a komaságot. És - ha már fiatalként erre nem volt lehetőségük - a próba-házasságot is ki kéne próbálni. Elvégre, nem illik a régi hagyományokat sutba dobni. Így aztán hajnalra az is bebizonyosodott, hogy a próbaházasság nemcsak hasznos, de kellemes. Nem is kerestek ezután más magukhoz illőt, a faluban.


Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Mennyit is ért akkoriban és mennyit érne ma a 30 ezüstpénz

Az akkori 30 ezüstpénz (ami a dénár másik neve = 30 x 13,6 g ezüst = 466 g = 30 x 1 tetradrachma /ezüst státer/ = 30 x 4 drachma =), ami egy szakmunkás 120 napi fizetésének (mert akkor egynapi bér egy drachma volt), avagy egy napszámos 5 havi munkabérének, avagy egy mező árának (a főpapok később a „vérmező”-t vették rajta egy fazekastól) felelt meg, tehát: 30 ezüstnek, ami ma kb. 30 x 166,66 mai amerikai dollárnak feleltethető meg, ami kb. 5.000 dollár.
Akkoriban (korábban) Mária 300 dénárért vesz (=4,66 kg ezüstpénz! – kb két-három évi kereset – valószínű az összes spórolt pénze benne volt) értékben olajat – a Himalájából származó nárdusolajat (kb 33 dkg-nyit).
30 ezüstből akkoriban kb. 480 kenyeret, vagy 260 liter bort lehetett venni, s egy római katona csak 5/8-ad dénárt keresett egy nap, vagyis 5/8-ad ezüstpénzt. Tehát 30 ezüstből 50 napig lehetett szolgálatban/ zsoldban tartani egy római katonát.
Ma kétszer-háromszor jobban keresnek az amerikai katonák: 50 napra 13.562 USD a zsoldjuk, s ez mintegy 741 gramm ezüst ára mai árfolyamon.
Forrás: Székely Idő 2017/9

Esetleg ha valaki ma nagyon unatkozna, filmajánló:

Ég és Föld között
https://www.youtube.com/watch?v=CrV9J7SEdgo

[Karsay1958]

Isten keresése

Szólt a tanítvány a mesterhez:

Hogyan juthatok el az érzékfeletti élethez, hogy Istent lássam és halljam beszélni?
Szólt a mester:
Ha egy pillanatra oda tudsz szárnyalni, ahol semmilyen teremtmény sem lakozik: akkor meghallod, mit mond Isten.
Szólt a tanítvány:
Közel van-e ez, vagy távol?
Szólt a mester:
Ez benned van, és ha egy órára el tudod némítani minden akarásodat és minden érzékedet: úgy hallani fogod Isten kimondhatatlan szavait.
Szólt a tanítvány:
Hogyan hallhatok, ha érzékektől és akarástól mentesen csendben állok?
Szólt a mester:
Ha önvalód érzékeitől és akarásától elcsendesedve állsz, akkor megnyilvánul benned az örök hallás, látás és szólás, és Isten rajtad keresztül hall és lát. Saját hallásod, akarásod és látásod akadályoz abban, hogy Istent lásd és halld.
Szólt a tanítvány:
Mi tart engem vissza, hogy oda elérjek?
Szólt a mester:
Saját akaratod, hallásod és látásod, és hogy az ellen törekedsz, ahonnan jöttél. Saját akaratoddal elszakítod magadat Isten akaratától, és saját látásoddal csak a saját akarásodat látod. És akarásod eltorlaszolja hallásodat a földi természet dolgainak érzékelésével, és szakadékba vezet, és beárnyékol téged azzal, amit akarsz, azért, hogy el ne érkezzél a természetfelettihez, az érzékfelettihez."

/ pentagram 1999/1 #Jakobböhme /

UI:

Nyisd meg elmédet a fogadásra / Catherine Ponder/ TELJES hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=45vGJC1uufA

[Karsay1958]

Halálos golyócskák

A mexikói férfi, aki egy dél-arizonai szeméttelepen ócskavasat pakolt rozzant kisteherautójára, izgatott volt. Ez a nagy fogás azt eredményezi, hogy étel kerül az asztalra és pénz a zsebbe, amint a vasat készpénzre váltja a mexikói vas- újrahasznosítónál.
Ahogy a kocsi az autópályára fordult, egy régi fogászati röntgenkészülékből kis acélgolyócskák gurultak ki és szaladtak szét a kocsi bordás rakterén. Ezek az apró radioaktív golyócskák ott pattogtak az elmozduló fémlemezek között, és ide-oda gurultak a platón. Némelyik az úttesten landolt.
Mihelyt pesóvá változott az ócskavas, a férfi visszasietett a falujába, s közben még mindig fémgolyócskák gurultak a plató bordái között. Nem telt bele sok idő, és a gyermekek felfedezték a csillogó, fényes kincset - és a golyózás népszerű lett a faluban. Az üveggyöngyök, macskaszemek, apróságok mellett a kis golyók lettek a legáhítottabb kincsek minden gyermek gyűjteményében.
Nemsokára a helyiek közül sokan hasonló tünetekre kezdtek panaszkodni: vöröses kiütés, kimerültség, hajhullás, hányás. Hónapok teltek el, és több haláleset is bekövetkezett a faluban, mire felfedezték az okot: emberek tucatjai szenvedtek súlyos sugárfertőzésben.
A kicsi szép golyókról, amelyeket tartogattak, eladtak, és kincsként őriztek, kiderült, hogy nemcsak elragadóak, hanem halálosak is.
A bűn nagyon hasonlít ezekre a fémgolyócskákra. Bár sokszor úgy tűnik, hogy ártalmatlan, ártatlan, és nagyszerű szórakozás vele játszani, azonban mindig halálos méreg.

UI:

Szavakon túl - Almási Kitti (Klubrádió)
https://www.youtube.com/watch?v=XdVtYFfun98

[Karsay1958]

Költemények a szellemvilágból

Látomás
Médiumi írással Ábrányiné Várnay Róza

Látok szennyes, enyves mocsártengert,
Melyben hemperegnek díszöltönyös, kitüntetett,
Gőgös, büszke, nagyhatalmú, kegyetlen emberek.
Lábuk az iszapot táncolva tapossa;
És nem is érzik, hogy talpuk hozzá van ragadva...
Nem érzik, mert bűnös mámortól részegek.
Látok tőlük elforduló kicsi hadat,
Égre emelt, elgyötört, sápadt arcokat,
Kulcsolt kezeket, imát rebegő ajkakat,
És szemük folyó könnypatak.
Szabadulni vágyón a mocsárból minden áron,
De a múlt még tartja őket rabláncon.
Látok maroknyi, elszánt hadat,
Átszellemült, boldog arcokat
Rálépni egy hosszú, keskeny útra,
Melynek végén nagy keresztfa,
Vakítóan, dícső fényben
Világít a sötétségben.
Oldalt a lelkes kis csapat.
Az arcok boldog pirban kigyúltak,
Szemeik túlvilági örömtől ragyognak,
Mert ők az Úr által kiválasztottak.

1940. nov. 30.

A „Régi ösvény” 1950. Márciusi számából


UI:

Nem félek a haláltól! - Dr. Daubner Béla és Szabó Péter beszélgetése
https://www.youtube.com/watch?v=GVFKN9ZOOo8

[Karsay1958]

Isten nem halott 1 (2014) - feliratos
https://videa.hu/videok/film-animacio/i ... 6Xvmuob2DA

Az elsőéves egyetemista, Josh Wheaton (Shane Harper) számára nem indul jól a tanév, ugyanis rögtön élete első filozófia előadásán szembekerül tanárával, a dogmatikus és arrogáns Radisson professzorral (Kevin Sorbo), aki arról szeretné meggyőzni diákjait, hogy Isten nem létezik. A mélyen vallásos fiú nem hajlandó megtagadni hitét, ezért inkább vállalja a konfliktusokat professzorával, és bebiznyítja, hogy Isten létezik, él, nem halott.

Isten nem halott 2 (2016) - feliratos
https://videa.hu/videok/film-animacio/i ... vxXSOa-brc

A középiskolai tanárnő egy történelemórán felvetődött kérdésre idézi Jézus szavait a Bibliából. Az erről készült okostelefonos felvétel alapján megtámadják őt, hogy példát statuálva megalázzák és tönkretegyék . Az ügy bíróság elé kerül, és széles nyilvánosságot kap....de....Isten nem halott!

Isten nem halott 3 (2018)- feliratos
https://videa.hu/videok/film-animacio/i ... _OP9d7Cs1o

Fény a sötétben - Dave pásztorra nehéz napok köszöntenek: egy barátját elveszti, a templomot pedig el akarják bontani az új egyetemi szemlélet nevében. Sötét időkben keresi a kiutat, miközben saját indulataival is meg kell birkóznia. Isten nem halott !

[Karsay1958]

Feltámadás és a test enyészete
Részlet Bertha Dudde írómédium szellemi közléséből

A teste szerint mindenki meghal, aki él. De a lélek feltámad a szellemi életre - vagy ha a Földön nem törekedett az "életre", akkor a túlvilágon tartózkodik a szellemi halálban. Tehát a feltámadás mindenki számára biztos, aki vágyódik az életre. Akik nem hisznek a feltámadásban, azok nem is vágyódnak lelkük életére, és csak a földi élet kívánatos nekik. Ezt kívánják, amennyire csak lehet, meghosszabbítani.

Meghalnak ők is testileg, de ha lelküknek nincs élete - örökké a halálban marad, habár a föltámadás egyszer nekik is biztos lesz. Aki lelke életét keresi, és törekszik rá, az biztos lehet hogy a testi halál után az örök életre talál. Erre Jézus szolgáltatta a bizonyságot, amikor harmadik napon feltámadt a halálból, a halált legyőzte, és azt is, aki a halált a világba hozta. A feltámadásban a hívők és a nem hívők is kételkednek, mert maguk a hívők sem képesek megérteni ezt a csodát. Amíg valaki még csak hívő, de hite még nem eleven hit, addig hajlamos a kételkedésre, mert hite még nem ébredt az igazi életre. De amint az emberben hatni kezd a Szellem, elmúlnak kételyei, és Jézus Krisztus feltámadása a saját feltámadásának lesz a bizonyítéka. Tudja, hogy nem hal meg, hanem az e-világból átmegy a túl-világba, ahol örökké él.

Jézus Krisztus feltámadása állandó problémája az embereknek. Egyrészt mert kételkedni akarnak benne, másrészt, mert a "test" föltámadását akarják belőle levezetni. Azt hiszik ugyanis, hogy Jézus harmadnap szintén testben támadt föl. Még nem világos előttük, hogy Jézus csak azért lett látható előttük, hogy őket a hitre segítse. Látni viszont mindig a SZELLEMI-TESTET LÁTTÁK, amely szellemi szemeiknek látható lett. Kereszthalála által földi testének minden szubsztanciája átszellemült. Tehát az "ember" Jézus szellem-ruhában volt, amikor láthatóan a tanítványok elé lépett. És ezt a szellem-ruhát ti emberek is felveszitek, amikor feltámadtok az életre. Az anyagi test pedig visszamarad, a hús-test elenyészik, és szubsztanciái újabb formákat elevenítenek meg, mert még a fejlődés kezdetén állnak.

A föltámadás mindenki részére biztos. De az idejét, hogy mikor, azt magatok határozzátok meg. A föltámadást helyesen kell elképzelnetek. Mert igaz, hogy föltámadásotok az anyagi testben végbevitt tetteitek kiértékelése alapján lesz meg. És vagy feltámadtok az életre, vagy - ha tetteitek ellenetek tanúskodnak - feltámadtok a halálra, a szilárd anyagba való száműzetésre. Ez utóbbi pedig végtelenül hosszú ideig tartó állapot, mert a Földön magatok törekedtetek rá, mivel nem volt hitetek, nem hittétek el, hogy a szellemi életre vagytok rendelve, és nem a szellemi halálra.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Verbális etikett
Mindig válaszolj a kérdésekre

Amikor feltesznek neked egy kérdést törekedj mindig válaszolni rá, ha a kérdés nem nyilvánvaló provokáció, vagy rosszakarás (mert ez esetben kitérhetsz előle), hiszen azzal, hogy kérdeznek, egyben meg is kérnek arra, hogy válaszolj. Egy kérést pedig – ha szeretet van benned – nem szabad visszautasítani, figyelmen kívül hagyni, kivéve akkor, ha kára származna válaszodból a hallgatóságnak.
Ám ha nem így áll, akkor:
1. felelj a kérdezőnek és
2. a kérdésre felelj meg!
Mind a két szempontnak tégy eleget, és ne csak az egyiknek. Mert ha nem az adott témában a konkrét választ adod meg, akkor felelsz ugyan a kérdezőnek, de mégsem a kérdést válaszolod meg, így nem mondhatod azt, hogy válaszoltál a kérdésre, hiszen te nem a kérdésre feleltél, csak a kérdezőnek. Ez viszont nagyon rosszul tud esni a hallgatóságnak, sőt általában azt is érzik ilyenkor, hogy "hülyének nézed őket".
Ha például Kiss Gábornak hívnak és megkérdezik a nevedet, a kérdésre egyetlen válasz létezik, mégpedig az, hogy "Kiss Gábor". Az összes többi válasz csak mellébeszélés, amivel kitérni igyekszel a válaszadás elől. Ha így teszel a hallgatóság roppant kínosan fogja érezni magát és ne csodálkozz, ha indulatokat váltasz ki viselkedéseddel. Mert ugyan van lehetőséged kitérni és jogod is van hozzá, de ezt is tedd korrekt módon. Mondd azt, hogy "Bocs, de nem akarok erre felelni", vagy azt, "Nem tudok erre válaszolni" (ha olyan a kérdés, hogy tényleg nem tudsz), és indokold meg, hogy miért nem tudsz. Vagy mondd azt (ha így áll a helyzet), "Most még nem tudok, de ekkor és ekkor fogok" és akkor ne felejtsd el azt amit ígértél!
Így becsületesen jársz el, a válaszadás kikerülésére is van lehetőséged, s nem nézed ostobának hallgatóságodat aki nagyon is átlát mesterkélt mellébeszéléseiden mely sérti őket.
Ha több kérdés hangzik el, ne csak úgy ímmel-ámmal kiragadván egy-kettőt válaszolgass, hanem felelj mindre, hiszen neked sem esne jól, ha pl. nyelvórán 5 dolgot nem értesz, s a tanár 4-ről azt akarná, hogy találd ki magad.
A kérdezőt egyben "választ kérőnek" is fogd fel, és ne tagadd meg kérését.
Amikor az van soron, tudjunk hallgatni a párbeszédben
Ha valaki érvel, és kifejteni igyekszik mondandóját, fontos, hogy tudjuk türelemmel végig hallgatni őt, hiszen ha folyton belekotyogunk szavába, akkor úgy cselekszünk, mintha félig nyers, vagy félig tisztított ételt akarnánk enni, s nem volna türelmünk megvárni a tálalást.
Hagyni kell tehát, hogy a gondolatsor folyamatosan terítékre kerüljön, mert ha nem így tesszük, nem győzi majd "újra kötni" a szavak fonalát, s ezért centinként csomózott kibogozhatatlan gombolyagként fog állni előttünk az, ami folytonos és egyszerű is lehetett volna.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Az Élet Vonata.

Olvastam egy könyvet, ahol az életet egy vonatutazáshoz hasonlították.

Nagyon érdekes olvasmány
Az Élet olyan, mint egy vonatutazás:
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után…
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket…
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással… és visszafordulni soha sem lehet.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait…
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból… Azt hiszem, igen.
Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik…
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok jó utazást!


Élet vonata
https://www.facebook.com/sourceforyou/v ... 5092097754

[Karsay1958]

HALOTTAK NAPJA

Mint minden lelki-szellemi ünnepeinknél, emlékezéseinknél, úgy a halottak napjával kapcsolatosan is sok tévhit, világi szokások és elvárások szürkítik, ferdítik el az emlékezés ünnepének lényegét. Ugyanakkor a szellemvilág megnyilvánulásainál, hatásainál is sok a téves felfogás. Az alábbiakban egy 1998 november elején, a halottak napja alkalmából – a Névtelen Szellem Tanítói Körben – kapott szellemi tanítást adunk közre.

KV: mediális körvezető
TSZ: Tanító Szellem a szellemvilágból

KV: Mi most az eltávozottainkra emlékezünk, talán egy kicsit jobban, mint máskor. Mi a helyes magatartás a mai világ¬ban és a mi szellemi szintünkön a temetőkultusszal. Sok vélemény mondja azt, hogy nem jó a temetőbe járni, mert ránk akaszkodhatnak a lelkek. Olyanok¬tól is hallottunk ilyen kijelentést, akik a szellemi isme¬retekben már kicsit jártasabbak. Ugyanakkor lelki kötelezettségnek érezzük, hogy legalább ilyenkor vala¬miféle módon kimutassuk a szeretetünket, emlékezetünket, formát adjunk an¬nak külsőleg is a temetőkultusszal, a halottaknapi temetőlátogatással, a síroknak a kidíszítésével. A szellemtani irodalom első időiben megjelenő médiumi közlésekben olvashatjuk, hogy ilyenkor szabadabban vannak a lelkek, és olyasmi is elhangzott, hogy vajon mennyire látnak ők minket, mennyire érzékelik az átlagnál jobban, hogy felkeressük őket érzéseinkkel. Az is elhangzott, hogy a földközelben lévők, az úgynevezett szürkezónás "szenvedők" ilyenkor még jobban várnak minket a temetőben a sír körül, a már magasabb szférákban lévő volt hozzátartozóink pedig hozzánk jönnek el, akár az otthonunkba is.

TSZ: Nagyon helyes és időszerű a kérdés. Kezdjük azzal, hogy vannak olyan hiedelmek, amelyek szerint a temetőkbe egyáltalán nem tanácsos járni, mert ott az élő, eleven emberhez különféle lelkek hozzácsapódhatnak mint megszállók. Az az emberszellem, aki "megszállót" kap, az minden körülmények között a maga szellemi minőségével vonzza oda! Nem kifejezetten a temető a lényeges szempont ebből a szempontból, mert bárhonnan előjöhet egy ilyen entitás, földközeli "bolyongó" lélek. Ezek nem a temetőben vannak, nem csak onnan szedhetők fel. Szellemi alaptörvény a hasonlóság vonzása, tehát senki ne tartson attól, hogy tehetetlenül kiszolgáltatott egy ilyen "megszállásnak," ha felfogásával, érzéseivel, ráhangolódásával nem nyitja meg magát arra. Tehát a temetőbe járástól nem kell félni ebből a szempontból. Az való igaz, hogy a temetőkben, a sírjaik körül sokszor találhatók olyan, valóban alacsony zónasíkon létező, volt emberszellemek, akik gyakorlatilag szinte még nem is tudják, hogy ők meghaltak. Valami homályos vonzalmuk van még ahhoz a helyhez, ahová őket utoljára vitték. A mediális képességű emberek ezekre ráérezhetnek, de semmi körülmények között nem akaszkodnak rájuk, nem válnak megszállottá tőlük, mindössze megérzik, megérezhetik őket. Az átlag, hétköznapi emberek nem érzékelik ezt.
A következő kérdés az, hogyan viszonyuljatok a temetőbe járáshoz, a sírok rendezéséhez. A legegyszerűbb megközelítés talán az, hogy miután ott, abban a sírban egy test van elhelyezve, a testek látogatják meg azt a helyet, a hajdan testi formájában ismert és szere¬tett lényt, de a szellemi lényére gondolnak, azért imádkoznak. Csaknem úgy lehet mondani, hogy test találkozik a testtel, de egy magasabb síkra emeli fel érzéseit és találkozásait. Ezért előfordulhat, hogy a sír körül készített fényképen – meglepődéssel - néha egy-egy alak látható.
Lehetséges, hogy ezek az alakok nagyon hasonlatosak azokhoz, akiknek a sírban nyugvó testét látogatták, de nagy valószínűséggel ez egy olyan elmosódott forma, hogy csak azt hiszik, hogy az. Közben odavonzódott másvalaki, aki az eleven, jó szándékkal és szeretettel telt fénylő emberi lelkeket észreveszik, és valahogy a közelükbe surrannak. Tehát nem feltétlenül az a szeretett lény, aki azon hant alatt nyugszik. Kivételt képez, ha annyira éles lenne az a kép, hogy az arcvonások felismerhetőek, de ez nagyon ritka. Inkább csak beleképzeli az ember, mert valamely jelenség, furcsa folt az, amely ezeken a fotókon észlelhető. Az is igaz, különösen ilyen alkalmakkor, – és itt nem naptári napról van szó! – hogy a temetőkben ilyenkor nagyobb a szellemi nyüzsgés, az alsó szintek szellemi forgal¬ma, éppen azért, mert nagyon sok olyan, szeretettel és gondoskodással telt embe¬ri lény keresi fel ezeket a helyeket. A messzi szféraszintekről és oldalsó sávokról is, szinte összegyülekeznek ilyenkor a nem állandóan ott tartózkodó szellemi jelenlévők, akik egy picit alacsonyabb szinten vannak még, az úgynevezett zónások. Hiszen ti sem egyetlenegy napot használtok fel arra, hogy a temetőkbe menjetek, mert több napra elosztódik ez, a temetők ilyen¬kor akár egy egész héten át igen forgalmasak, részben testesült emberekkel, részben pedig testesületlenekkel, akik odavonzódnak ilyenkor. Vezetőnk annakidején, sok-sok évvel ezelőtt kifejtette, hogy a nagy temetőkultusz, a különlegesen hivalkodó, aranyozott síremlékek a méregdrága virágokkal, meg egyebekkel borított hantok felesle¬gesek, ezek földies kifejezések. Az igazi megemlékezés és drága kincs az a szívetekből kisugárzó érzés, ami nemcsak napokhoz van köt¬ve, hanem hogy állandóan foglalkoztok kedves és szeretett elhunytjaitokkal. Ez a lényeg: utánuk küldeni a szellemi síkra, bármelyiken is lennének, a magatok szerető szívű gondolatait!

Azt hiszem, erről a kérdésről elég ennyi, de valamit még csatolnom kell ehhez. A legalsó zónákból feljebb került emberszellem már vissza-visszatérhet, nagyon sokszor vissza is tér az ő szerettei közé, akár úgy, hogy érzékelhető, akár úgy, hogy álomsíkon találkoznak egymással. Az utóbbi időkben egyre többször fordul elő, hogy csaknem fizikai valójukban jelennek meg. Ezeknek a megjelenéseknek mindig engedélyezett oka van, mert a hozzátartozók számára ez tulajdonképpen egy tanítás. Az akár pillanatokra megjelenő, akár esetleg még hangosan meg is szó¬laló, a szellemi síkról odakerült látogató bizony¬ságot szolgáltat: látjátok, élek, való igaz, hogy halál tulajdonképpen nincs, az élet örök, a szerete¬tünk és összekapcsoltságunk örök, vegyétek már tudomásul! Ezek a szinte fizikális megjelenések mindig ilyen bizonyítékok. Hogy azután az ember maga ezt hogy fogadja: megijed, eltakarja szemeit, vagy ünnepel és boldog, hogy látta az ő szerettét, vagy már egy haladóbb szellem, aki ebben tanítást lát, és szíve vágyának megfelelően bizonyítékot kap arra, hogy ez valóban így van, nem vagyunk elválasztva egymástól, és az élet örök, a találkozás igenis lehető, ez már az ő egyéniségétől függ. A már alsóbb sávoktól eltávozott és bizonyos fokig felfejlődött emberszellem mindig Tanítójával, kísérőjével, felkészítések után érkezik, és nem a temetőben. Általában mindig ott van a szerette körül, nemcsak a temetői látogatás alkalmával. Bár hozzá kell tennem azt is, hogyha ott a sírnál valaki nagyon erősen imádkozik, nagyon rávágyódik az ő szerette jelenlétére, előfordulhat ritkán, hogy valóban ott van az, akit annyira szeretne a közelébe érezni. Nem feltétlenül biztos, hogy megérzi hogy ott van, de van ilyen.

KV: Van-e olyan lélek, aki tudva a helyzetét, nem is akar elmenni, a Földön akar marad¬ni, akár segítségből, vagy talán nem mindig jó szándékból. Most nem a megszállókra gondolunk...
TSZ: Tudom és látom, hogy mire gondoltok, nem erről van szó. Van ilyen is, és azt kell mondanom, hogy nem a Földön marad, hanem a Föld-körüli al¬sóbb zónákban. Találkozásotok volt már velük, nem is eggyel. Ők azok, akik tulajdon¬képpen már úgy érkeztek le földi inkarnációjukba, hogy eltávozásuk után, amikor szel¬lemi szemeik felnyílnak, és tudatukba kerül az, hogy ők már a helyükre eltávozhatná¬nak, egy előzetes, születésüket megelőző köztesléti vállalásuk folytán, éppen a¬zért, mert ők már tapasztaltabbak, – talán nem is annyira csak tapasztaltabbak, mint nagyobb szívűek – zónában maradást vállalnak, mégpedig az úgynevezett szellemi segély¬szolgálatosok melletti kiegészítőül. Őket ugyanúgy foghatjátok fel, mint a szellemi segítőket. Másabbak ugyan, még egy kicsit sűrűbbek az erőik, mert ők még nem távoztak el a maguk helyére, nem tökéletesen tisztultak és intézték el dolgaikat, és kerültek vissza szolgálatba, hanem még ki sem emelkedtek onnan, de már természetesen magasabb szintűek. Vannak ilyenek, nem olyan szép számmal, mint az igazi segélyszolgálatosok, de igen sok és szerteágazó a tevékenységük, és nagyon sokat jelent a szolgála¬tuk. Ők nem töltenek túl hosszú időt – évszázadokat – ebben a szolgálatban, de nagyon sokat tudnak támogatni, sok körülöttük lévő sorstársuknak tudnak az erőikkel segítséget adni.

Összeállította: Langer Imre

[Karsay1958]

"A Szeretet

Amikor Einstein ezt a levelet a lányára bízta utasította, hogy halála után „évtizedekig” ne tegye közzé, amíg a társadalom nem elég fejlett ahhoz, hogy elfogadja annak tartalmát.
Bár az emberiség tragikusan nem eléggé fejlett ahhoz, hogy elfogadja”, amit Einstein írt de ez a pillanat elengedhetetlen.
„Ha azt akarjuk, hogy fajunk fennmaradjon, ha értelmet akarunk találni az életben, ha meg akarjuk menteni a világot és minden érző lényt,akkor a szeretet az egyetlen válasz . ”
--- EINSTEIN LEVELE LÁNYÁHOZ LIESERI –hez

"Amikor a relativitás elméletet javasoltam, nagyon kevesen értettek meg engem, és amit most elárulok, hogy továbbítsd az emberiségnek, az ütközni fog a világ értésével és előítéleteivel is.
Arra kérlek hogy őrizd ezeket a leveleket,
amíg szükséges, évekig, évtizedekig, amíg a társadalom nem elég fejlett ahhoz, hogy elfogadja azt, amit az alábbiakban elmagyarázok.
Van egy rendkívül hatalmas erő, amelyre eddig a tudomány nem talált hivatalos magyarázatot.
Ez egy olyan erő, amely magában foglalja és irányít mindenkit és még többet is olyan jelenség,
amely az univerzumban működik, és amelyet még nem azonosítottunk.
Ez az egyetemes erő a SZERETET.
Amikor a tudósok az univerzum egységes elméletét keresték, elfelejtették a legerősebb láthatatlan erőt.
A szeretet az gravitáció, mert egyes embereket vonzódásra késztet mások iránt.
A szeretet hatalom, mert megsokszorozza a rendelkezésünkre álló legjobbat, és lehetővé teszi, hogy az emberiség vak önzésükben se oltsa el.
A szeretet kibontakozik és feltárul.
Éljük és belehalunk.
A szeretet Isten
és Isten a szeretet.
Ez az erő mindent megmagyaráz és értelmet ad az életnek.
Ez az a változó, amelyet túl sokáig figyelmen kívül hagytunk, talán azért,
mert féltünk a szeretettől, mert ez az egyetlen energia az univerzumban, amelyet az ember nem tanult meg akaratosan irányitani.
A szeretet láthatósága érdekében a leghíresebb egyenletemben ezt egyszerűen helyettesítettem.
Ha az E = mc2 helyett elfogadjuk, hogy a világ meggyógyítására szolgáló energia megszerezhető a szerelem által, szorozva a négyzet fénysebességével, arra a következtetésre jutunk, hogy a szeretet a legerősebb erő, mivel nincsenek korlátai.
Miután az emberiség kudarcot vallott az univerzum erőjének használatában és irányításában, sürgősen másfajta energiával tápláljuk magunkat. …
Ha azt akarjuk, hogy fajunk életben maradjon, ha értelmet akarunk találni az életre, ha meg akarjuk menteni a világot és minden érző lényt, aki ott lakik, akkor a szeretet az egyetlen válasz.
Talán még nem állunk készen arra, hogy szeretet bombát készítsünk, egy olyan eszközt, amely elég erős ahhoz, hogy teljesen elpusztítsa a bolygót pusztító gyűlöletet, önzést és kapzsiságot.
Azonban minden egyes ember magában hordoz egy kis, de erőteljes szeretetgenerátort, amelynek energiája felszabadulásra vár.
Amikor megtanuljuk adni és befogadni ezt az egyetemes energiát, kedves Lieserl,
megerősítettük hogy a szeretet mindent legyőz,
és képes mindent és bármit meghaladni, mert a szeretet az élet lényege.
Mélyen sajnálom hogy nem tudtam kifejezni,
mi van a szívemben, ami egész életemben csendben szenvedtetett.
Talán már késő a bocsánatkérés, de mivel az idő relativ, el kell mondanom, hogy szeretlek és hála neked,
eljutottam a végső válaszig!
Apád,
Albert Einstein"

UI:

Drunvalo Melchizedek – Élet és halál
Új-Mexikóban laktam, a Taos-tól északra található, magasabban fekvő sivatagos területen. Ha jól emlékszem, 1992-őt írtunk. Még mindig emlékszem a tiszta, kék égre, és még mindig a számban érzem a száraz, sivatagi levegőt, amint finoman és ritmusosan ki-be lélegeztem. Aznap reggel hosszabbra sikeredett a meditációm, mint általában, és ahogy szépen lassan visszatértem a testembe, valakinek a jelenlétét éreztem, közvetlenül magam előtt. Kinyitottam a szemem, édesanyám volt az.
folytatás:

https://szilvitudat.blog.hu/2023/07/16/ ... Tmj4tvm1Gs



UI2: és friss anyag:

Evangéliumi spiritizmus hangoskönyv lejátszási listák
https://www.youtube.com/channel/UCBFuwa ... /playlists

https://www.youtube.com/watch?v=_x6hfvkA4Fo

https://www.youtube.com/watch?v=AgCU_Fg1S8E

https://www.youtube.com/watch?v=w2cGtHy9FlI

https://www.youtube.com/watch?v=W2x1nhRV68U

https://www.youtube.com/watch?v=Hg86sY5uUvM

https://www.youtube.com/watch?v=Jp41XuW0I-Y

https://www.youtube.com/watch?v=viPK2Y-lzFM

https://www.youtube.com/watch?v=J1JYXxwYZvA

https://www.youtube.com/watch?v=NHURhp2tSDg

https://www.youtube.com/watch?v=JgpAl8yrPHk

[Karsay1958]

Mindenkinek arra van ideje, amire időt szakít magának!

Amikor azt hallod, "erre nincs időm", mindig tudd, hogy azért nincs ideje rá, mert nem tartja annyira fontosnak azt a valamit, hogy időt szakítson rá. Hiszen mindenkinek csak arra van ideje, amire időt szakít magának, és mindenki csak arra szakít időt, amit fontosnak tart.
Nincs az a zsúfolt élet, ami ez alól a törvényszerűség alól kivétel lenne, hiszen a legelfoglaltabb embernek is lenne ideje elmenni az orvoshoz, ha megtudná, hogy halálos beteg!
Ha így állna a dolog, azonnal képes lenne időt szakítani erre, mert fontos számára az, hogy éljen! De ezzel azt is bizonyítottnak vehetjük, hogy arra van időd amit elég fontosnak tartasz, hogy szakíts rá.
A miheztartás végett azzal is számolj, ha valamit kérsz valakitől, és azt mondja, hogy nincs ideje teljesíteni kérésedet, ezt nem azért mondja, mert tényleg nincs ideje rá (lásd az előzőket), hanem azért, mert nem vagy elég fontos számára, hogy teljesítse azt amit kérsz.
Jó, ha ismered ezt a lelki hátteret, - sok további szenvedéstől kímélhet meg.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

2023.novemberi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék


Harcmodor az ellentétben szemben. mediális közlés. 2

Apró gondolatok 8

Swedenborg életéről 10

Karma törvénye 28

Jövőről 38

Ajánlott havi web. lapok 39

https://onedrive.live.com/?authkey=%21A ... by&o=OneUp


https://data.hu/get/13928205/SBK_Hirlevel_225.doc
Van ingyenes letöltés, 3 perc..

[Karsay1958]

Repedések

Együtt vagyunk, egyek vagyunk. Sokan, egy baráti társaságban, egy „közösségben”. Hasonló célokkal, hasonló érdeklődéssel, hasonló aktivitással. De nem tudjuk kiben mi lappang. Kiben milyen rejtett célok, rejtett vágyak vannak, még önmaga előtt is. Ezek sok láthatatlan hajszálvékony repedésként futnak szét azon az építményen, amelyet úgy hívunk „közösség”.
Csak idő kérdése, hogy a repedések megvastagodjanak. Először csak meglátjuk őket egyen-egyenként. Azután már szélesebbek is és végül összetörik magát a közösséget. Hogy mit értek ez alatt? Azt, hogy a „kiben mi a vágy, mi a cél” különbsége évek alatt eltávolítja az embereket egymástól. Az egyik imádja a gyerekeket, s 10 év múlva 3 gyermeke van, s életcélja lesz a nevelés, az örökbe fogadás. A másik színházba, múzeumokba szeret járni, élete a művészet. Ez az ember előbb utóbb megtalálja élete párját, aki ugyanilyen, és komoly energiával ássák bele magukat a művészetekbe. A harmadik sportoló lesz, és kiderül, hogy megalapozhatja a szerencséjét az élsporttal. A negyedik emigrál egy idegen országba, és csak 20 év múlva jön haza, amikor már egy új és idegen kultúra átmosta elméjét, lelkét és már a nyelvet is alig tudja. Az ötödiknek meghalt a gyermeke, és mélyen vallásos lesz…
Aztán valahogy úgy szervezik, hogy találkoznak. Újra együtt a közösség. Talán ez egy osztálytalálkozó, talán csak egy születésnapi összejövetel, vagy bármi. És nem tudnak miről beszélgetni. Más célok, más tervek, és más feladatok mindegyikük szívében. De azért udvariasok, elbeszélgetnek, no nem képmutatásból, hanem szeretetből, s a régi szép emlékek kedvéért. Nosztalgiáznak. Persze csak azok, akik tudnak. A többiek, meg csak sajnálják emezeket, és érzelgősöknek tarják őket. Honnan is tudhatták volna, hogy kiből mit hoz elő az idő? Egyikben romantikát, a másikban semmit, csak sajnálkozást emezek felett. Az emigráns úgy érzi: „Istenem, hogy tudtam én ebben az országban élni?” Mások lelkük mélyén szemrehányást tesznek neki, hogy hogyan volt képes elhagyni őket, és családját, hazáját, mikor mennyi szépet terveztek ifjúkorukban együtt.
Ez a társaság már nem az aki volt. Idegenek. Milyen rettenetes, hidegen csengő ezt kimondani: "idegenek". Szétmosta kötelékeiket az idő, szétzilálta egységüket a távolság. Pedig csak hajszálrepedéseket lehetett látni azon a boldog építményen, amely „ők” voltak, vagy talán még azt sem, Olyan ez, mint egy halál…, mert meghalt valami…

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Különbség Vallásos és Hivő ember között
Egy novella Vámos Anna 2002-ben megjelent kötetéből
(A szerzőnő felajánlásával)

A keresztények gondolatában gyakran felvetődik hogy mi a különbség a vallásos és a hívő ember között. Érdemes közelebbről megvizsgálni, mert nem könyű ez a kérdés.
Ha bármelyik keresztény vallás keretében megkeresztelnek egy gyermeket, az annak tanításai, törvényei szerint köteles élni. Ezt a megkeresztelt emberke, lépésről lépésre sajátítja el neveltetése folytán. Szüleitől, hitoktatójától megtanulja, hogyan kell vallást tennie hovatartozásáról. Templomba kell járnia, rendszeresen imádkoznia és jó embernek lennie, a bűnt el kell kerülnie. Vallásos neveltetése nyomán rengeteg korlátot építenek lelke köré és nemes szép kilátásokat ecsetelnek elé, jutalmul, ha minden regulát maradék nélkül teljesít. Azt is belé nevelik, hogy ha mindezeket nem tartja be, jön a büntetés, a pokol, az elkárhozás. Bármennyire is akarjuk szépíteni a vallásosság gyakorlását, ezekből a tanításokból senki nem merít hitet. Márpedig hit nélkül semmit nem ér a vallásosság!
A hivő ember egészen más indíttatással éli meg Istenhez tartozását. Tudomásul veszi ugyan a regulákat, hisz törvények nélkül nem lesznek élete során kapaszkodók, melyek magyarázatot adnak kérdéseire. Azonban mivel a hitet senki nem tudja megtanítani, ezért a hitet át kell élni, soha nem ésszel, hanem szívvel kell felfogni. S ha már valamit átéltünk az isteni erők ránk vetüléséből, akkor megszületik szívünkben a hálás szeretetből fakadó hit és egyre többet szeretnénk belőle meríteni. Isten felénk áradó szeretetére hálából viszont szeretetből hitre jutunk, melyet értelemmel felfogni nem lehet.
A vallásos embernek örökös szorongás, félelem az élete. Ha komolyan veszi a tanult igazságokat, akkor a törvények dzsungelében szinte elvész a szabadsága, örökké akadályokba ütközik. Előbb-utóbb szabadulni akar a sok tiltó szabálytól, s mivel hitet nem merített a vallásosságból, elhagyja annak gyakorlását, és csak magában kezd bízni.
Az viszont, aki különös isteni kegyelemből átélt már megmagyarázhatatlan erőkiáradást, életét jobbá formáló szeretetet, az soha nem fogja a törvényeket figyelni, az már a szeretet parancsainak engedelmeskedik és nem görnyed meg a tilalmak alatt. Olyan szeretettel és nem félelemmel akarja szolgálni Istenét, mely alkalmassá teszi a valóságos jó emberi élet formálására.
Tehát arra jutottam, hogy a vallásos ember félelemből akar jó emberré lenni, míg az igazi hívő ember Isten iránti végtelen szeretetből. És ez a szeretetből fakadó hit teszi alkalmassá az Örök Élet elnyerésére.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Egy indiai lány története

- Apám, misszionárus szeretnék lenni népem lányai és asszonyai között - jelentette ki Liliy Singh, a vékony, sötéthajú indiai kislány.
A büszke hindu szempillája megrebbent. Arcvonásai csodálkozást, haragot és megvetést fejeztek ki.
- Nagy hibát követtem el - válaszolta elfúló hangon. - A missziói iskolába küldtelek, mert azt hittem, hogy jellemed elég erős, hogy ellen tudj állni a keresztyén tanításnak. Sohasem gondoltam volna, hogy az én lányom ennyire könnyen befolyásolható.
- Apám, megtanultam Jézus Krisztusban hinni - mondta Lily szerényen és alázatosan, de szilárdan - ezért egészen őszinte akarok lenni hozzád és nyíltan az Úr Jézus mellé akarok állni.
- Milyen szégyent hozol rám és az egész családra! Mit teszel velem! Anyád halála óta csak te maradtál nekem. Hogyan vagy képes ezt az új, idegen Istent jobban szeretni apádnál? - A férfi uralkodott haragján, de hangján csalódottságának egész keserűsége érződött. - Apám, azért szeretlek úgy, ahogy eddig még sohasem szerettelek, mert annyira szeretem a megváltót - válaszolta Lily. Szemébe könnyek szöktek.
Hangja remegett, úgy folytatta: - Itt nagy gazdagságban élek. Mindenem megvan, amit csak kívánok. Indiában azonban rengeteg asszony él irtózatos szegénységben, félelemben és reménytelenségben, mert nem hallották az evangélium gyógyító üzenetét, amit pedig én el tudnék vinni közéjük.
- Ebből elég! - kiáltott az apa mérgesen a lányára. Aztán meggondolta magát. Sokkal barátságosabban szólt Lilyhez: - Mutatok neked valamit.
Lily elcsodálkozott. Mit tervez apja? Lement utána a pincébe. Ott apja egy titkos ajtót nyitott ki. Sötét folyosón mentek végig, amelyet apja lámpája is alig világított meg. Egy terembe értek, amelyben néhány láda volt gondosan elrendezve. Az apa letérdelt, fogta az egyik ládát és kulccsal kinyitotta. Mi volt benne? A lámpa halvány fényénél egy halom gyémánt csillogott és ragyogott előttük. Az apa kimarkolt egy csomót és hagyta, hogy ujjai között visszahulljanak a ládába. Lily csodálkozott. Micsoda gazdagság! Csodálkozása azonban még nagyobb lett, amikor az apa egyik ládát a másik után nyitotta ki, és látta, hogy mindegyik drágakövekkel és arannyal van tele.
Az apa örült: - Ez családunk gazdagsága, amely nemzedékről nemzedékre gyült össze és öröklődött. Mindez a tiéd. Nincs más örökösöm. De csak azzal a feltétellel kapod meg az örökséget, ha megtagadod új hitedet.
Ezeknél a szavaknál a hindu lány ijedten hátrált. Szívében azonban nem volt kérdés. Világosan állt előtte ebben a pillanatban az Úr Jézus szava: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében azonban kárt vall". Halkan, szeretettel, de belső örömmel mondta: - Apám, ha egyszer meghalok, nem vihetem magammal ezt a sok drágakövet és csodálatos díszeket. Ha a dicsőségben leszek mennyei Atyámnál, nem is tudok mihez kezdeni mindezzel. De tudod, most és itt van valamim, ami sokkal értékesebb ennél. Békességem és örömem van Megváltómban. Kell ennél több a földön?
Ali Singh jó ideig megkövülve állt ott. Érezte, hogy el akarja fogni a kétségbeesés. Egész gazdagsága sem képes egyetlen lányát eltéríteni ettől az úttól?
Csendesen mentek vissza és leültek a verandán álló kis asztalhoz. Alkonyodni kezdett. Ali Singh megparancsolta a szolgának, hogy hozza a teát.
Egy ideig egyikük sem szólalt meg. Végül az apa szakította meg a csendet: - Nem tudom elképzelni, misszionárius legyél, de ismerem Indiát, és ezért tudom, hogy ez az élet kemény és nehéz, de mindenekelőtt nagyon magányos élet. Itthon mindened megvan, amit csak akarsz.
- Apám, nagyon jó vagy hozzám. De a földi vagyon soha nem tett boldoggá. Isten szeretete tölti be a szívemet, és nagyon boldoggá tesz. Legnagyobb vágyam az, hogy ezt a szeretetet elvigyem indiai testvéreimnek is.
- A mi népünk tud gyűlölni. Sokan kasztunk árulójának fognak tekinteni. Az életedre törnek és megpróbálnak megölni. Mi lesz, ha majd a halállal kell szembenézned?
- Jézus Krisztus nem hagy el a veszély, sőt a halál órájában sem. A menny dicsőségében vár rám.
- Hagyd már abba! Nem tudod, hiszen még nem is érted, mit beszélsz. Nincs benned ilyen bátorság. A halál félelmetes: remegni és reszketni fogsz. Add fel új hitedet és terveidet!
- Megnyugszol és elengedsz, ha meggyőződsz róla, hogy kész vagyok odaadni az életemet is Jézus Krisztusért?
- Ezt először be kellene bizonyítani.
Lily ajka ebben a pillanatban egészen elfehéredett. Fél percre mintha ijedtség suhant volna át arcán, de utána megint megjelent rajta az a békés, boldog kifejezés, ami annyira jellemző volt rá. - Apám, te ezt most nem érted, talán később. Kész vagyok meghalni, ha Isten akarja.
Az apa letette teáscsészéjét és megkérte a szolgát, hogy hozzon egy tálkában tejet. Amikor megérkezett a tej, székén mozdulatlanná merevedett, de megparancsolta a szolgának, hogy a tálkát az asztal közelében tegye le a földre.
Nem tartott sokáig, hosszú, sárgásbarna, fekete-fehér mintás kígyó bújt elő az asztal alól. India egyik legveszélyesebb kígyója kúszott a tejestál felé.
A szolga rémülten nézte. - Öld meg a kígyót! - kiáltott az apa. - Lily érezte, ahogy a lábán kúszott át. Ekkor hirtelen eszébe jutott: Tényleg kész vagy meghalni? Ugyanakkor imádkozni is tudott: Úr Jézus, ha most magadhoz akarsz venni, kész vágyik rá. Apám, nem látod, hogy Isten bátorságot adott a halál közeledtekor? Nem kell félnem a haláltól, mert az Úr Jézus megnyitotta előttem az utat az örök élethez. Halálom órájában hozzá megyek.
Al Singh hangja remegett: Igen most már tudom. Inkább megmérgeztettelek volna, csakhogy ne legyél misszionárus. De most látom, hogy a te Istened az igaz, élő Isten. Nem tudok neki többé ellenállni. Legyél misszionárus, Istened küldötte, ha az akarsz lenni. De ne felejts el engem, apádat sem. Nekem is beszélj Jézus Krisztusról


UI:

Történelmi paradigmaváltás szemtanúi vagyunk? – Fricz Tamás
https://www.youtube.com/watch?app=deskt ... C_fxSU6kFo

[Karsay1958]

A KOLDUS
Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből

„Én egykor egy nyomorék koldus voltam a Földön és nagy fáradtsággal mankóra támaszkodva, jártam ide s tova és nem tudtam dolgozni. Egy utcasarkon ülve - hol sok ember jár s kél - koldultam. Látásom is gyenge volt. Reggelente egy fiú kísért ide az utcasarokra, pontosan oda, ahol a sétány kezdődik és este eljött értem.
Zsebemben egy darab kenyérrel, várakoztam az előttem elhaladók, a járókelők enyhülést hozó adományaira. Így bőven nyílt alkalmam a megfigyelésre, tanulásra, tanulmányozásra. Némelyek szívesen adtak alamizsnát, mások pedig nem szívesen, szeretetlenül morogva; ismét mások elfordították a fejüket, ha engem megláttak, sőt némelyek így szóltak: „Ez az utálatos koldus.”
Itt-ott akadt egy-egy nemes szívű lélek is, akik részvéttel, együttérzéssel, részvétteljes pillantással adták alamizsnájukat és ez mindenkor nagyon jólesett nekem és sokkal kedvesebb volt számomra, mintha még oly sokat adtak volna. Vasárnap sok ember vonult el előttem; fiatalok, öregek, szegények és gazdagok de sok-sok gyermek is. Legtöbbnyire vidámak és gondtalanok voltak, finom öltözékben és így rólam megfeledkeztek.
Vasárnap rendszerint rossz bevételem volt, de ezt is türelemmel kellett fogadnom, úgy ahogy azt Isten nekem küldte! Különösen egy édes, kékszemű leánykára emlékezem, ki olyan volt, mint egy angyal s ki gyakran hozott nekem kalácsot vagy zsemlét és barátságosan mosolygott és ezt mondotta: „Ezt az én reggelimből takarítottam meg.” Egyszer csak elmaradt ez az édes kicsi leányka s mivel éppen tél volt, azt gondoltam, hogy a hideg időjárás miatt maradt távol!
Azonban a tavasz is eljött s a kisleányka nem jelent meg többé! De hol is lehetett ő?! Gyakran kaptam alamizsnát szegény emberektől, munkásoktól, kik meg is állottak és néhány kedves szót szóltak hozzám egy krajcárt adva s arra kértek: imádkozzam érettük. Nagyon előkelő emberek nem állhattak meg, mert az nem illő.
Nagyon jól emlékszem egy jószívű hölgyre, ki minden hónapban két forintot adott nekem. Ő egy idősebb úrnak a karján haladt és oly sápadt, szenvedő és bánatos volt az arca, mint akinek nagy szomorúság nyomja a szívét. Egy napon ez a jóságos hölgy is elmaradt és nem jött többé!
Egyszer jóval később az idős úr egyedül jött az úton és amikor megpillantott, megfordult nagyot sóhajtva; majd később visszajött és öt forintot adott nekem. Vajon az öreg jóságos hölgy hol maradt? Ha az idő esősre fordult, gyakran jobban ment a sorom, mint szép időben; mert az emberek megálltak és egy-egy pénzt dobtak.
Ilyenek az emberek. Napfényes időben megfeledkeznek a nyomorúságról, ellenben a rossz időjárás kiváltja részvétüket. Valószínűleg ilyenkor még siralmasabban festek, mint egyébkor. Már ismerem az embereket. Olyanokat, kik engem megvetnek s kik számára borzadály voltam; de olyanokat is, kik jók voltak énhozzám.
Egyszer egy fiatal hölgy nagyon elszomorított, amikor így szólott az ő kísérőjéhez:
- „Az ilyen utálatos koldusokat nem volna szabad megtűrni itt e sétányon. Hogy tűrhetik az ilyent? Az ilyenek számára nincsen egy gondozóház vagy intézet?! Én elvből nem támogatom a koldusokat.”
- „Önnek tökéletesen igaza van” - viszonzá a hölgy kísérője.
Én pedig azt gondoltam magamban: „Te kedves fiatal hölgy, építtess egy gondozóházat az ilyen utálatos nyomorékok részére és bizonyos, hogy én örömmel bevonulnék oda, ahelyett, hogy itt egész napon át üljek, a kemény hideg kövön, fázva, fagyoskodva.”
Rögtön ezután jó emberek következtek és krajcárok csörögtek a sapkámban. Ekkor megbocsátottam a fiatal hölgynek. Nincs két egyforma ember e Földön! - Végül megkönyörült rajtam a jóságos Isten és elszólított innen a Földről, a nyomorúságból. Átszunnyadtam a túlvilági létbe; úgy éreztem, hogy egy angyal zárta le szemeimet.

szemlézte: Bíró László

UI:

Történelmi paradigmaváltás szemtanúi vagyunk? – Fricz Tamás
https://www.youtube.com/watch?app=deskt ... C_fxSU6kFo

[Karsay1958]

"A zsidók és Allah gyermekei között nem fog megszűnni az ellentét
Krisztus földje csatatérré válik
De a hitetlenek mindenhol meg akarják védeni hitük tisztaságát
De csak kétellyel és hatalommal találkoznak majd
Miközben a halál nyomul előre, mint az új kor zászlóvivője.

Amikor elkezdődik az az évezred, amelyik ezt az évezredet követi
Sok ember ki lesz zárva az emberi életből
Nem lesznek jogaik, nem lesz tető a fejük felett, és nem lesz kenyerük sem
Meztelen testük lesz csupán, amit áruba bocsátanak
De Bábel gazdag tornyai elutasítják őket.
Ők pedig fenyegetően morognak e bűnért
Egész országrészeket foglalnak el, és szaporodnak.
Jövendölést hallanak majd a bosszúról
Ledöntik a büszke tornyokat
Ekkor kezdődik a barbárok inváziójának korszaka."

https://omniverzum.hu/jeruzsalemi-janos ... an2gtD3g8Q

[Karsay1958]

Két hullám

Két hullám a part felé sodródva beszélgetett egymással az óceánban. A nagyobbik végtelenül szomorú volt, a kisebbik azonban békésen sodródott mellette.
- Ha látnád, amit én látok innen fentről - mondta a nagyobbik hullám a kisebbnek -, nem lennél ilyen vidám.
- Miért, mit látsz?
- Hamarosan partot érünk, és akkor végünk.
- Vagy úgy - mondta a kisebbik hullám -, akkor hát minden rendben.
- Megőrültél!?
- Nem, csak tudok valamit, ami azt súgja, minden rendben lesz - mondta a kicsi hullám. Ha szeretnéd, neked is elmondom.
Nagyobbik barátunk egyszerre kíváncsi és gyanakvó.
- Sok pénzembe kerül majd e titok?
- Nem, egyáltalán nem.
- Harminc évig kell tán zazent ülnöm érte lótuszülésben?
- Nem, dehogy - feleli a kisebbik hullám. - Az egész csupán öt szó.
- Öt szó!!? Bökd már ki végre!
Mire a kicsiny hullám csendesen így szól:
- Nem hullám vagy, hanem víz.
(zen tantörténet)

Hétvégi filmajánló

Megbocsájtás útja
https://www.youtube.com/watch?v=DSE3vvRnuzA

[Karsay1958]

Igaz barátok
Egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.
Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte:
- Isten hozott itthon! - kiáltották.
A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének: barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!

[Karsay1958]

Ne ítélj

Ne ítélj, hogy ne ítéltess! (Máté 7:1)
Az alábbi történet legyen épülésünkre:
Tíz földműves együtt indult a mezőre dolgozni. Vihar lepte meg őket. Tépdeste a fák koronáit, a kerteket, a szántóföldet meg teljesen letarolta. A cikázó villámcsapások és a jégeső viharos verése ellen egy düledező templomba menekültek.
A villámcsapások hangja egyre erősödött, a korhadt gerendák recsegtek. Attól tartottak, hogy rájuk szakad a mennyezet. A földművesek méltatlankodva zúgolódtak, hogy biztosan van közöttük egy nagy bűnös. Az ő méltatlan viselkedésének a következménye az égi háború. Féltek, hogy a gyakori villámcsapások áldozatai lesznek valamennyien.
- Meg kell találnunk a bűnöst – javasolták, és túl kell adni rajta.
- Akasszuk ki kalapjainkat a templom körüli kerítésre. Akinek kalapját előbb viszi el a szél, az lesz a bűnös és átengedjük sorsának.
Megegyeztek a javaslatban.
Nagy nehezen kinyitották a templom ajtaját és a tíz szalmakalapot a kerítésre akasztották. A szél egyet azonnal elkapott. Kegyetlenül és határozottan kidobták a kalap tulajdonosát is. A szerencsétlen ember kétrét görnyedt a nagy szélben és alig tudott lábon maradni. Csupán pár lépést haladt előre a nagy viharban, amikor óriási dörgést hallott: a templomba becsapott a villám. Porrá égett az épület és a bennlévők…

Szeretettel Bíró Laci

Beszélgetés a halálról
https://www.youtube.com/watch?v=EMjKxiQaTNI

[Karsay1958]

Buddha idézet:

"Melyek azok a fölösleges tanok, szerzetesek, amelyekkel foglalkoznak?
Ha egy tannal való foglalkozás következtében feltámad a még fel nem támadt örömvágy indulata, a már feltámadt örömvágy indulata pedig erősödik, feltámad a még fel nem támadt létezni vágyás indulata, a már feltámadt létezni vágyás indulata pedig erősödik, feltámad a még fel nem támadt balgaság indulata, a már feltámadt balgaság indulata pedig erősödik, az ilyen tan fölösleges, és ők ezzel foglalkoznak.
Melyek azok a fontos tanok, szerzetesek, amelyekkel nem foglalkoznak? Ha egy tannal való foglalkozás következtében nem támad fel a még fel nem támadt örömvágy indulata, a már feltámadt örömvágy indulata pedig megsemmisül, nem támad fel a még fel nem támadt létezni vágyás indulata, a már feltámadt létezni vágyás indulata pedig megsemmisül, nem támad fel a még fel nem támadt balgaság indulata, a már feltámadt balgaság indulata pedig megsemmisül, az ilyen tan fontos, és ezzel nem foglalkoznak.
És mivel a fölösleges tanokkal foglalkoznak, a fontos tanokkal viszont nem foglalkoznak, feltámadnak bennük a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig erősödnek.
Az ilyen ember ostobán ezt fontolgatja: "Léteztem én régebbi korokban, vagy nem léteztem régebbi korokban? Mi voltam régebbi korokban? Hogyan léteztem régebbi korokban? Miből mivé lettem régebbi korokban? Létezni fogok-e jövendő korokban, vagy nem fogok létezni jövendő korokban? Mi leszek jövendő korokban? Hogyan fogok létezni jövendő korokban? Miből mivé leszek jövendő korokban?" És a jelenben is kétségei támadnak saját maga felől: "Létezem-e én, vagy nem létezem? Mi vagyok? Hogyan létezem? Ezek az élőlények honnét jöttek, és hová fognak távozni?"
Miközben az ilyen ember ostobán ezt fontolgatja, a következő hat tévhit valamelyike alakul ki benne: "Van énem" - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: "Nincs énem" - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: "Énemmel ismerem meg önmagamat" - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: "Énemmel ismerem meg azt, ami nem én vagyok" - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: "Azzal ismerem meg önmagamat, ami nem én vagyok" - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy pedig ez a tévhit alakul ki benne: "Jelenlegi énem itt és itt el fogja nyerni jó és rossz cselekedeteim jutalmát, és ez az énem állandó, szilárd, örökkévaló, változatlan, mindenkor ugyanaz marad."
Ezt nevezik, szerzetesek, tévhitek útvesztőjének, tévhitek sűrűjének, tévhitek bozótjának, tévhitek szemfényvesztésének, tévhitek zűrzavarának, tévhitek béklyójának. A tévhitek béklyójába bonyolódó, tanulatlan, közönséges ember nem szabadul meg a születéstől, öregségtől, haláltól, bánattól, szomorúságtól, fájdalomtól, keserűségtől, kétségbeeséstől, nem szabadul meg a szenvedéstől, mondom nektek."

[Karsay1958]

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek a szíve se jó, se rossz nem volt, csak olyan, mint a legtöbb emberé.
Ez az ember vásárokra járt a maga készítette bábuival és azokat olyan ügyesen tudta használni, velük olyan lelkes és nevelő történeteket játszatott és mondatott el, hogy örült a szív, amelyik előadásain jelen lehetett. Ő ezekről azt hitte, hogy mind az ő tehetségéből származnak.
Minden játékának ugyanis egy célja volt: Megismertetni a falusi néppel az igaz szeretetet és Felém vezetni őket. Minden története happy-end-del végződött, vagyis a jó elnyerte jutalmát, a gonosz, pedig méltó büntetését.
Tódult a nép, öregek, fiatalok a sátrába, mert mint a szomjúhozónak a tiszta forrásvíz, úgy hatott az a lelkek sóvárgására. Felüdült a lélek egy-egy előadás meghallgatása után. A közönség akárhányszor is ment, mindig új történetet hallott, a játékos soha egyet sem ismételt meg, amit egyszer lejátszatott bábuival azokat el is feledte. Számára ott volt az Élő Forrás, ahol újakat meríthetett s ez a forrás Én voltam.
A játékos ezt nem tudta s természetesnek vette, hogy minden belőle való. De amikor egyszer eldicsekedett vele, hogy őneki nem kell sem gondolkozni, sem betanulni, mert ő már olyan, hogy dől belőle a sok történet, egy időre magára hagytam.
Ekkor jött rá, hogy nincs benne felhalmozva a tudás, és hogy bizony ő is üres, mint a többiek és csak az Én kegyelmemnek köszönheti adottságát.
Történt egyszer egy kicsiny városkában, hogy odajött hozzá egy szomorú ember, hogy megvigasztalódjon a kedves játékokon. És a történet, amit akkor játszottak – nem véletlenül – az ő története volt s ez úgy meghatotta, hogy sírva hagyta el a sátrat.
Elmondta ezt egy barátjának, az is elment a sátorba, és a bábos tudta nélkül megismétlődött az eset, mert csak Én tudtam, hogy mit beszéltessek a bábos ajkain keresztül.
Híre ment a dolognak és jöttek, mint a jó kútra, a bánatos, szomorú emberek s attól kezdve, hogy még tanácsot is adattam nekik, hogy mit tegyenek, még többen jöttek.
A bábosnak jól ment, megnagyobbította üzemét és alkalmazottakat vett fel, aki a sátor egy másik részében játszotta játékát, de onnan legtöbbször átjöttek őt meghallgatni. Ezért el is bocsátotta emberét, újat vett fel, de azzal is ugyanúgy járt. Mindenki csak őt akarta hallani.
Ő pedig már fáradt volt, szerette volna abbahagyni, de Én nem engedtem meg, szükségem volt rá. Nem azért, mintha másnak nem adhattam volna adományomat, de Nekem éppen őreá volt szükségem.
Maradt tehát és csinálta tovább, míg egyik este nagyon fázott, rosszul érezte magát, és ennek ellenszeréül leitta magát. No, nem nagyon, de ez is képtelenné tette őt az átvételre. Zúgolódtak az emberek és a gyermekek, mert zavaros, unalmas volt az előadás.
Ekkor bánatában, a Gonosz sugallatára megint ivott s ettől kezdve elmúlt a tehetsége. Ő ezt úgy magyarázta, hogy elfogyott belőle a mese.
Pedig ez nem így volt, hanem a mese helyett a Gonoszt fogadta be. Lassan elzüllött, tönkrement és a szegényházban halt meg.
Akinek van füle a hallásra, okuljon belőle és vigyázzon, hogy tehetségével ő is úgy ne járjon.
Ámen.

[Karsay1958]

"Két hullám a part felé sodródva beszélgetett egymással az óceánban. A nagyobbik végtelenül szomorú volt, a kisebbik azonban békésen sodródott mellette.
- Ha látnád, amit én látok innen fentről - mondta a nagyobbik hullám a kisebbnek -, nem lennél ilyen vidám.
- Miért, mit látsz?
- Hamarosan partot érünk, és akkor végünk.
- Vagy úgy - mondta a kisebbik hullám -, akkor hát minden rendben.
- Megőrültél!?
- Nem, csak tudok valamit, ami azt súgja, minden rendben lesz - mondta a kicsi hullám. Ha szeretnéd, neked is elmondom.
Nagyobbik barátunk egyszerre kíváncsi és gyanakvó.
- Sok pénzembe kerül majd e titok?
- Nem, egyáltalán nem.
- Harminc évig kell tán zazent ülnöm érte lótuszülésben?
- Nem, dehogy - feleli a kisebbik hullám. - Az egész csupán öt szó.
- Öt szó!!? Bökd már ki végre!
Mire a kicsiny hullám csendesen így szól:
- Nem hullám vagy, hanem víz."
zen tantörténet

UI:

Halál
https://www.youtube.com/watch?v=yRAQpAIJZW8

[Karsay1958]

Boldog vagyok, ha másokat boldoggá tehetek

Egy szép, drága, egyedi ruhát viselő nő panaszkodik a pszichológusának, hogy
úgy érzi, férjével az életük üres lett, már semmi nem olyan, mint régen. Azt
szeretné, hogy végre újra boldog legyen.
A pszichológus megkéri a nőt, aki a mellette levő irodát takarítja, hogy
jöjjön be.
– Hallgassa meg Mary történetét, ő megtalálta a boldogságot.
A takarítónő leteszi a porrongyot az asztalra, leül a székre és beszélni kezd:
– Nos, miután a férjem meghalt rákban, 3 hónap múlva a fiamat elütötte egy autó… senkim nem maradt. Nem tudtam enni, nem tudtam aludni, nem tudtam senkire sem mosolyogni, el akartam dobni az életemet.
Egy hónappal később egyik este munka után bejött a házba egy kiscica.
Megsajnáltam. Hideg volt kint, hagytam, hogy bent maradjon, adtam neki egy kis tejet, mire tisztára nyalta a tányért. Aztán dorombolt és a lábamhoz dörgölőzött. És hónapok óta először mosolyogtam. Eszembe jutott, ha ezt a kis állatot boldoggá tudtam tenni, másoknak is okozhatok örömet.
Másnap sütöttem néhány süteményt és átvittem az egyik szomszédomnak, aki
beteg volt sokat kellett feküdnie. Minden nap próbáltam valami jót tenni valakivel. És rájöttem, hogy az tesz engem boldoggá, ha másokat boldoggá tehetek. Ma nem tudom, hogy van-e bárki, akinek jobb az étvágya, mint nekem és jobban alszik nálam. Megtaláltam a boldogságot, mások boldogságában.
Mire a takarítónő a története végére ért, a gazdag nő már zokogott. Rájött, hogy pénzen nem lehet boldogságot enni. Rájött, hogy az élet szépségét akkor tükrözi a legjobban vissza, hogy mennyire boldogok másik rajta keresztül.
Egyszerű, mégis erőteljes szavak. Nem szabad, hogy figyelmen kívül hagyjuk,
mi tehet bennünket – és másokat – egy kicsit boldogabbá.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Az egyenlőség természetellenes elmélete
A világ valamennyi erdejében nincsen két egyforma fa. És nincsen két egyforma ember.
Az egyenlőség természetellenes elméletét a gyöngék, a törpék és a tehetetlenek találták ki abból a célból, hogy saját színvonalukra kényszerítsék az erőset, a nagyot és a tehetségeset. Kísérletezhetnek vele ezer évig, akkor sem sikerül.
A nagyból csak úgy csinálhatnak alacsonyat, ha levágják a fejét.
Wass Albert

[Karsay1958]

Váratlan segítség

Volt egy üzletember, aki nyakig ült az adósságban és teljesen reménytelennek látta a helyzetét. A hitelezők a nyakán voltak és a szállítók is már türelmetlenül követelték a pénzüket.
És egy nap az üzletember elcsigázottan ki ült egy parkba, arcát a kezébe temetve, és azon tűnődött, hogy vajon tehet-e bármit, amivel megmentheti a cégét a biztos csődtől.
Ahogyan ott elgondolkodva üldögélt, egyszer csak leült mellé egy öregember, aki észrevette, milyen elkeseredett és így szólt:
– Ej, de el vagy kámpicsorodva! Mi nyomja úgy a szívedet?
Az üzletember felnézett az öregemberre, és – rá nem jellemző módon – keserves hangon elmesélte neki a búját.
Az öregember végighallgatván az üzletember kétségtelenül reménytelennek tűnő helyzetét, elmosolyodott.
– Ha csak ennyi a baj, azt hiszem, tudok neked segíteni.
Előkapta a csekkfüzetét, megkérdezte az üzletember nevét, írt egy csekket, majd átnyújtotta, mondván:
– Tessék, fiam! Vedd el ezt a pénzt. Tekintsd ezt kölcsönnek. Találkozzunk ennél a padnál ugyanezen a napon egy év múlva, és majd akkor visszafizetheted nekem.
Az öregember azzal sarkon fordult, és amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt a park fái között.
Az üzletember lenézett a kezében lévő csekkre, és hirtelen levegőt sem kapott a döbbenettől, ugyanis a csekk fél millió dollárról szólt, és a csekk aláírója pedig nem volt más, mint maga John D. Rockefeller, a világ leggazdagabb embere!
– Atya világ, – gondolta – hiszen ezzel a csekkel egy szempillantás alatt rendezni tudom az összes adósságomat!
Aztán elgondolkozott, hogyha magától Rockefellertől kapott kölcsönt, akkor nem is lehet olyan rossz a cége, hiszen ez a vén, dörzsölt róka biztosan nem adott volna pénzt, ha nem lenne biztos benne, hogy a pénzét visszakapja.
Ezért először úgy döntött, be sem váltja a csekket. Betette a széfjébe, és a pénz adta biztonság tudatában újult erővel vetette bele magát az üzlete megmentésébe.
Újdonsült erejével és optimizmusával jobb feltételeket alkudott ki a beszállítóival, ki tudta tolni hiteleinek fizetési határidőit, és jó néhány nagyobb üzletet is nyélbe ütött.
Néhány hónap elteltével sikerült kikászálódnia az adósságból és az üzlete újból nyereségesre fordult.
Pontosan egy évvel később visszatért a parkba, pontosan ahhoz a padhoz, ahol először találkozott az öreggel, tele hálával és meleg érzésekkel a szívében.
– Az az átkozottul dörzsölt vén kurafi – gondolta magában, amíg várakozott.
Meg is jelent az öreg, a megbeszélt időpontban, ám ahogy vissza akarta neki adni a csekket, és elkezdte volna mesélni a sikereit és az eredményeit, hirtelen két fehér köpenyes ápoló határozott léptekkel odalépett az öreghez, megragadta, és szelíden, de határozottan elkezdte elkísérni. Az üzletember meglepetten állt, kezében a csekkel, amikor az egyik ápoló odalépett hozzá.
– Remélem nem zavarta önt meg ez az úr itt, ugyanis nem nagyon szereti az otthont, ezért állandóan kioson ide a parkba, és mindenkinek azt meséli, hogy ő Rockefeller. Ezt leszámítva viszont teljesen ártalmatlan. Azt a csekket pedig jobb, ha nem próbálja beváltani, higgye el, megkíméli magát néhány kellemetlen pillanattól a bankban.
Az üzletember csak állt ott megrökönyödve, hiszen Ő végig abban a hiszemben volt,hogy egy fél millió dolláros csekk lapul a széfjében.
És ekkor rádöbbent, hogy a saját önbizalma volt az, ami kisegítette őt a bajból.
Ahhoz,hogy minden helyzetet megtudjál oldani az életedben először az önbizalmadat tedd hozzá sziklaszilárddá.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Farkas Ági
Az őrangyal
**
János a leggyakrabban otthon üldögélt, tévét nézett, csipszet rágott, közben
drága édesanyja minden kívánságát leste. De János egyszer csak elunta magát,
és elhatározta, hogy elindul világot látni. Az anyja könyörgött neki:
- Drága fiam, nincs itthon jó dolgod? A világban annyi baj leselkedik rád!
De János hajthatatlan maradt. Az anyja elment a plébános úrhoz, hogy cserébe
egy új harangért, ( a régi már igencsak fakón kongott) szerezzen Jánosnak
egy őrangyalt. Nemsokára meg is érkezett az őrangyal. János összepakolta egy
nagy utazóládába a szükséges úti holmit, anya és fia nagy sírás-rívás
közepette elbúcsúzott egymástól és János elindult.
Ahogy kiértek a faluból, János leült a ládájára, és töprengeni kezdett. A
világ nagy. Most merre és hogyan tovább? Nemsokára arra jött egy autó. János
inteni akart neki, de az őrangyal felkiáltott:
- Jaj, János, ne! Az autóval bármikor történhet baleset. Várjunk valami
biztonságosabbra!
János visszaült a ládára, aztán eszébe jutott, hogy akkor elsétálhatnának a
közeli vasútállomásra.
- Jaj, János, ne! És ha kisiklik a vonat? Nem, a vonat nagyon veszélyes.
Elszállt fölöttük egy repülőgép.
- Menjünk repülővel - kiáltott fel János.
- Jaj, János ne. Ha lezuhan a repülőgép, még én sem tudlak megmenteni.
- Akkor menjünk gyalog, mondta mérgesen János.
- Jaj, János ne! Olyan nehéz ez a láda, még meghúzódik a derekad a
cipeléstől.
De János most már nagy dérrel-durral elindult, az angyal meg ott repdesett
körülötte és sápítozott. Nemsokára beesteledett, szállás után kellett
nézniük. Találtak is egy fogadót, de az angyal azt mondta:
- Jaj, János, ne! És ha becsap a fogadós vagy éjszaka ellopják a pénzed?
Mit tehetett János? Ment tovább, pedig már alig vonszolta magát meg a
ládáját. Meglátott egy barátságos kis házat, gondolta ide bekopognak, és
szállást kérnek éjszakára. De az angyal ismét felkiáltott:
- Jaj, János, ne! Ki tudja ki lakik abban a házban. Ha rossz emberek, nem
leszel biztonságban.
János nagyon fáradt volt már, letette a ládáját és azt mondta:
- Akkor itt alszom, nem megyek tovább egy tapodtat sem. Felfeküdt a ládára,
nem volt ugyan nagyon kényelmes fekvőhely, de János egy pillanat alatt
elaludt. Azt sem hallotta, hogy az őrangyal siránkozik:
- Jaj, János, ne! Éjszaka rablók jöhetnek, kifoszthatnak, meg is ölhetnek.
János remekül aludt a kényelmetlen ládán. Reggel aztán farkaséhesen ébredt.
Az otthoni elemózsia már elfogyott, de az útszélen találtak egy falatozót.
János már ment is volna, hogy reggelizzen végre, mikor megszólalt az angyal.
- Jaj, János, ne! Annyi rosszat hallani ezekről az útmenti büfékről. Lehet,
hogy együtt tárolják a húst meg a zöldséget. Nem ellenőrzi ezeket az ÁNTSZ
se. Menjünk tovább, ha kedves az egészséged.
Bizony sokat kellett kutyagolni, míg a következő faluban egy boltra akadtak.
Jaj, János, ne! Biztosan nem friss az áru, talán még romlott is. Majd
találunk valami jobbat.
De János nem bírta tovább. Meglátott az út mellett egy szép almafát, teli
illatos, mosolygó almával, és leszakított egyet.
- Jaj, János, ne! Hátha most permetezték. Meg is mérgezheted magad.
- Ó, te átkozott angyal! - kiáltott fel dühösen János. Jól megvert veled az
Úristen. Takarodj vissza a mennybe és hagyj engem békén, majd megvédem én
magam, ha kell.
De az angyal hirtelen sírva fakadt:
- Nem mehetek vissza a mennybe, ha nem vigyáztam rád. Mit csináljak, hová
menjek, ha te elzavarsz magad mellől?
János nagyon megsajnálta szegény angyalt.
- Tudod mit? Szerepet cserélünk. Ezután én fogok vigyázni rád.
És így is lett. Utaztak hajón és repülőn, ültek teveháton, ettek-ittak, amit
jól esett, megszálltak, ahol rájuk esteledett. És miután minden országot,
hegyet-völgyet, tengereket bejártak, visszatértek János falujába. Ma is ott
élnek, ha meg nem haltak.
Megosztás
EZEN A NAPON

UI:

Spirituális tanítások az Indus partján
https://www.youtube.com/watch?v=VixunqQHKsk

[Karsay1958]

Kedves Isten!
Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra, az élet valóban szép. Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos lélek az amerikai levélposta hivatalnál.
Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt. A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey. Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor Abbey a Mennyországba érkezik, Isten felismerhesse. Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk és a lányom elkezdte diktálni a levelet:
Kedves Isten!
Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Mennyországban. Nagyon hiányzik. Boldog vagyok, hogy nekem adtad őt, akkor is, ha végül nagyon megbetegedett. Remélem, hogy fogsz vele játszani. Abbey szeret a labdázni és úszni. Küldök róla egy képet, így amikor meglátod, tudni fogod, hogy Ő az én kutyám. Tényleg nagyon hiányzik...
Szeretettel Meredith
Beletettük a levelet a képpel együtt egy borítékba és megcímeztük:
Istennek, Mennyország
Feladónak ráírtuk a nevünket és a címünket.
Ezután Meredith jó pár bélyeget rárakott a borítékra mondván, hogy sok bélyeg kell ahhoz, hogy egy levelet a Mennyországba elvigyenek.
Aznap délután a lányom be is dobta a levelet a postai levélgyűjtő ládába. Pár nappal később megkérdezte, hogy vajon Isten megkapta-e már a levelet? Azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal.
Tegnap az ajtó előtt a verandán találtunk egy aranyszínű papírba csomagolt dobozt, ismeretlen kézírással Meredithnek címezve. Meredith kinyitotta a csomagot. Volt benne egy könyv: Mr. Rogers - Amikor egy háziállat elpusztul. A belső oldalára oda volt ragasztva a felbontott boríték, benne a levéllel amit Istennek írtunk. A másik oldalon pedig a kép Meredithről és a kutyáról, és egy üzenet:
Kedves Meredith,
Abbey rendben megérkezett a Mennyországba. Igazán nagy segítség volt a kép, amit küldtél, rögtön felismertem őt! Abbey már nem beteg. A lelke itt van velem, mint ahogyan a te szívedben is mindig ott lesz. Abbey nagyon szeretett a kutyád lenni. Mióta nincs szükségünk a testünkre itt a Mennyországban, nekem sincs zsebem, ahova a képet, amit küldtél, eltehetném, így visszaküldöm neked ebben a kis könyvben, hogy neked is legyen valami, ami emlékeztet rá.
Köszönöm a csodálatos levelet és köszönöm anyukádnak, hogy segített megírni és elküldeni nekem. Csodálatos anyukád van! Személyesen választottam ki neked! Minden nap küldöm áldásaimat és emlékezz rá, hogy nagyon szeretlek!
Egyébiránt nagyon könnyen megtalálható vagyok. Ott vagyok, ahol szeretet van.
Szeretettel,
Isten

UI:

Aurautazás, előző életek és reinkarnáció – Király Tamás, Horányi Ágnes
https://www.youtube.com/watch?v=3Vwa6viKEVE

[Karsay1958]

Kevés kell a boldogsághoz

Mula találkozott egyszer egy vándorral, aki gondterhelt arccal ballagott a városba vezető úton. Amikor megkérdezte tőle, mi baja, az felemelte rongyos batyuját és felsóhajtott:
– Amim csak van széles e világon, elfér ebben a toldozott-foldozott, ócska zsákban!
– Nem jó ez így! – kiáltott fel Mula, azzal kikapta az ember kezéből a batyut és elszaladt vele.
A vándor, miután mindenét elveszítette, keserűen zokogni kezdett, és még nyomorultabbul vánszorgott tovább.
Mula ezalatt sietve átvágott az út kanyarulatán, és letette a batyut oda, ahol a vándornak fel kellett bukkannia. Amikor az meglátta holmiját az út közepén, elnevette magát, és boldogan felkiáltott:
– Ej, te zsák! Már azt hittem, sose látlak többé!
Mula ezalatt a bokrok közt kuporgott és elégedetten kuncogott magában.
– Lám csak, milyen könnyű boldoggá tenni valakit!
/ismeretlen szerzőtől

UI:

A legerősebbek túlélése, mint isteni törvény
https://www.youtube.com/watch?v=bACgnzhWFBI

[Karsay1958]

Lelki problémák

Nagyon sok emberrel találkoztam, aki lelki problémákkal küzd. Búskomor lelkiállapotban van és él, nem tud kimenekülni a problémák alól. Nagyon jó, ha az ember meghallgatja őket.
Én hiszek Istenben és olvasom a Bibliát. Ilyen emberrel, ha találkozom, nagyon sokat beszélgetek Jézus Krisztusról, a mi megváltónkról. Isten csodálatos szeretetéről. Egy depressziós ember önsajnálatba burkolódzik. Isten szava a Biblián keresztül így szól hozzánk, hogy ne a mi problémánkkal törődjünk, hanem másokra figyeljünk. Vegyük észre a mások nyomorát és elesettségét, és szembe ötlik, hogy mi életünk még sokkal jobb helyzetbe van, mint másoké.
A lelki váltság, sokkal mélyebbre is kerülhet, amit nem szabad megengedni. Tudni kell, hogy van lehetőség visszafordulni, ha még ebben az állapotban nem is látszik. Itt van Istenben vetett bizalom, tiszta szívből bízni Istenben, mert Ő a nagy gyógyító senki más.
Ha megtaláljuk ezt az utat, akkor biztos a gyógyulás. Istenbe vetett hit, megtanít szeretni a másikat, megtanít helyesen élni ebben a világban, mert rádöbbent bennünk, hogy van értelme az életünknek, mert van kibe bízhatunk és támaszkodhatunk, és kapaszkodhatunk. Ha ezt megtaláljuk lelkünk, megnyugszik és kikerülünk a depresszióból.
Vannak depressziós gyógyszerek, amik lenyugtatják a beteget, de sajnos elvesztik az önkontrolúkat. Lelassul gondolkodásuk, és lassan értelmüket elvesztik. Olyanokká válnak, mint egy élő bábu.
Nagyon sokan kicsúfolják, hogy Istenben bízni, Isten útján járni! Hidd el ez az egyetlen kivezető út létezik az életben semmi más.
Ismerek olyan egyént, aki nem akarta elfogadni Istent, mindenféle agykontrollon, természetgyógyászaton keresztül ment nagyon rossz állapotban került, és végül itt van velem, hittel bízva Istenben és nap, mint nap látom micsoda csodálatosan gyógyul. Elméje és mozgása már nem olyan zavarodott, hanem összehangolt és tisztább, pedig csak fél éve beszélgetünk Istenről a Biblia alapján.

(Szerzője ismeretlen)

Hétvégi filmajánló

Jézus engem szeret
https://www.youtube.com/watch?v=1D5si6ByP0A

[Karsay1958]

A természettől tanulok

Tanulni járok a vízhez, amely soha nem áll meg.
Tanulni járok a virághoz, amely felvidít, illatozik, és érintetlenül hagyja a csöndet.
Tanulni járok a gyökerekhez, amelyek a föld sötétjében hisznek a napnak.
Tanulni járok a madarakhoz, amelyek a világban vannak, de nem belebonyolódva a világba.
Tanulni a partoktól, amelyek híven őrzik egymást.
Tanulok a fától, amely elviseli a hőséget és frissességet ad másoknak.
A fűszáltól is tanulok: ha letapossák, felemelkedik, és így néz az égre, mint sajátjára.
A vízcsepptől is tanulok: magában rejti a szivárvány minden színét.
Az olajfától is tanulok,: annyi mindenen ment keresztül, mégis továbbra is bőségesen adja az olajat, és az ezüstös fényt.
Tanulok a fénnyel körülvett csúcsoktól, melyeket a csönd burkol be.
Tanulok a hajnaltól, amely újra és újra megszületik, ha nem is látja senki a látványát.
Tanulok a növényektől: lábon maradva halnak meg.
Tanulok a szántóföldektől: mindig adnak és nem igényelnek semmit.
Tanulok: a teremtett világtól.

(Szerzője ismeretlen)

Arc
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... 4WV3gymCds

[Karsay1958]

A vándor és a pásztor

- Van egy nagy titok, modta a pásztor.
- És mi az a titok ? - kérdezte a vándor.
- Hogy nincs nagyobb öröm, mint adni. Adni azt, ami a miénk. Jó szívvel adni testvéreinknek. Mindenkinek!
A vándor hallgatott, s tűnődve nézett maga elé. Aztán még egyszer megkérdezte csöndesen:
- De mit tudtok Ti egymásnak adni ott fenn a hegyen, ahol semmi nincs? Hiszen senkinek sincs semmije, amit adhatna?
A pásztor elkacagta magát, vidáman, derűsen.
- Jaj, de buta vagy Te! Hátha azt hiszed Te, hogy csak holmikat lehet adni egymásnak, értéktelen holmikat, mint egy lábbeli vagy bicska, meg mit tudom én mi?
- Földet is lehet adni- felelte a vándor kimérten, és kissé sértődötten - birtokot , vagyont. Az akinek van adhat annak, akinek nincs.
A pásztor arcán csodálkozás és döbbenet volt. Nem nevetett már.
- Földet? - kérdezte ijedten - miket beszélsz? Birtokot mondasz, vagyont. Nem érzed, hogy ezek csak üres szavak, hogy nem jelentenek semmit? Az ember csak azt adhatja, ami az övé. Ami benne van! A fejében és a szívében.
A többit csak az Isten adhatja, mert az, az övé!!
Vass Albert

[Karsay1958]

Angyal mese

Csak engedd meg
Bolondnak nézték, amikor beszélt az angyalról, tehát abbahagyta. Amikor először érezte az érintését, látta libbenő mogyorószőke haját, szeretetet sugárzó mogyoróbarna szemét, elmondta a férjének, pedig előre sejtette a várható negatív reakciót, de a csoda élménye kikívánkozott belőle: meg akarta osztani azzal, akit szeretett.
- Micsoda baromság ez? – förmedt rá a férje. – Még a végén asztalt táncoltatsz itt nekem!
A durvaság végigzúdult rajta, összetörte az örömöt és az éledő álmot. Bizonytalanság fogta el, kételkedni kezdett abban, hogy valóban látta-e, amit látott, érezte-e, amit érzett. A barátnője furcsálló tekintetet vetett rá, és óvatosan megkérdezte:
- Amúgy jól vagy? Nem szédülsz? Nem fáj a fejed?
A barátnője férje pedig, aki a másik szobában „véletlenül” meghallotta, miről beszélnek, megállt az ajtóban és kategorikusan kijelentette:
- Képzelődsz. Angyalok nem léteznek, mert nincs a létezésükre tudományos bizonyíték. Álmodtál valamit, vagy fantáziáltál.
Nem vitatkozott, mert az érzés, amit ő akkor érzett, leírhatatlan, megfogalmazhatatlan volt, s az érzés a kőkemény logikával szemben nem állta meg a helyét: szertefoszlott, elillant. Az érzésnek nincsenek logikus észérvei, az csak van. A barátnője férje különben is mindig tudja, mit beszél, rendkívül okos ember, az elmúlt évek alatt minduntalan letorkolta őt a vitákban – biztosan ezt is jobban tudja, gondolta bizonytalanul.
Az angyal azóta nem jelentkezett, pedig már három hét is eltelt, és ő eleinte hívta, várta, de nem érezte többé azt az édes érintést, nem jelent meg előtte a szépséges arc. Gondolkodott, hogyan hívhatná vissza. Akarat, döntött végül. Ha elég erős akarata van, akkor teljesül a vágya, akarattal bármit el lehet érni, gondolta. Szilárd akaratának köszönheti, hogy kitűnő eredménnyel végezte el az egyetemet, akarattal kiszámított időben esett teherbe és programozott időben szülte meg a fiát, erős akaratával tartotta remek kondícióban a testét – az akarat mindent legyőz.
Elkezdett hát erősen rákoncentrálni, hogy márpedig ő létrehozza ezt a találkozást, egyre inkább megfeszítette az erejét, egyre görcsösebben, egyre makacsabbul szólongatta, hívta az angyalt – de közben furcsamód mintha egyre távolabb került volna tőle. Kétségbeesett, sírt, könyörgött; az angyal nem mutatkozott. Ravaszul felajánlotta, hogy jó lesz, imádkozni fog, még akár templomba is elmegy, ha kell, de az angyal erre sem reagált.
Miután megjárta a reményt követő kétségbeesés, majd a csalódottság stádiumait, az „úgyis minden hiábavaló” kiégett rezignáltsága uralkodott el rajta, s most már ő is elhitte, hogy valóban csak a fantáziája játszott vele, vagy talán álmodott, és az álmot ostobán valóságnak hitte.
Sokat gyalogolt aznap, kisebb bevásárlásokat intézett, és még nem végzett. Sietnie kellett vissza a munkahelyére, de még az áramszolgáltatóhoz is be akart menni egy eléggé nyomasztó számlaegyeztetés ügyében, ám ezt halogatta, amíg lehetett, éppen a kellemetlensége miatt. Így, mivel kicsit elfáradt a lába a tűsarkú cipőben, és jólesett volna egy kis pihentetés, inkább a park felé kanyarodott, és megörült, hogy talált egy üres padot a homokozó mellett. Leereszkedett rá. A kellemes tavaszban az anyukák és pöttöm gyerekeik kint zsibongtak a játszótéren. A homokozóban, szinte a lába előtt, egy öt év körüli tejfelszőke fürtös kisfiú játszott, lapátolta a homokot egy vödörbe. Az asszony hátradőlt, sóhajtott, megmozgatta a lábujjait a cipőben. A kisfiú rápillantott, illetve nem is rá, hanem inkább mellé vagy mögé, és folytatta a lapátolást.
- Az angyalod beszélni szeretne veled – szólalt meg magától értetődő természetességgel. Az asszony rámeredt a gyerekre. A szíve megállt egy pillanatra, majd vadul kalimpálni kezdett. Képtelen volt válaszolni: kételkedett benne, hogy jól hallotta-e, és hogy egyáltalán hozzá szólt a gyerek. A kisfiú ismét felpillantott, majd újabb lapát homokot borított a vödörbe.
- Azt mondja, nem tud veled beszélni, mert bezártad magad.
Az asszony kalapáló szívvel, kapkodó lélegzettel, óvatosan megpróbált tájékozódni.
- Te látod őt?
- Ott áll melletted – megint felnézett, megint csak egy pillanatra, elmosolyodott, és újra a tevékenységére figyelt – most a válladra tette a kezét. Az asszony behunyta a szemét, az öröm már kezdett fényleni a mellkasában, de még nem tudta, nem merte elhinni. Próbálta elképzelni, hogy egy kéz a vállán nyugszik, de nem érezte azt a súlyt, azt a fogást, amit elvárt volna.
- Azt mondja, nem kell akarni semmit. Ne akarattal próbáld megszerezni, csak engedd meg, hogy eléd jöjjön a lehetőség, és a tiéd lesz. Ne az ő ajtaján dörömbölj, mert az övé nyitva van, hanem a tiédet nyisd ki.
Az asszony nagyot lélegzett. Eszébe sem jutott furcsállni a felnőttes szavakat: tudta, hogy a gyerek üzenetet ad át. Igen, este majd időt szakít, és akkor majd megpróbálja így, a tanács szerint. Most nem ér rá, máris rohannia kell, ezt az áramszolgáltatós ügyet el kell intéznie.
- Bendzsi! – kiáltott egy magas hang, amire a kisfiú felfigyelt, és hátranézett. Egy fiatal nő integetett neki egy távolabbi padról, miközben a másik kezével mobiltelefont tartott a füléhez. – Gyere, apa mindjárt értünk jön, megyünk az uszodába!
A kisfiú leborította a vödröt, hogy a homok kis tornyocskát képezzen, feltápászkodott és az asszonyra mosolygott.
- Nem majd este. Most. Szia – és elszaladt. Az asszony döbbenten utána meredt. Most. Valóban, halogatásnak itt nincs helye. A halogatás miatt esetleg lemarad valami nagyon fontosról. Mi lehet ennél fontosabb? Igen, most van az a pillanat.
Megtámasztotta a hátát, behunyta a szemét, kézfejét a combjára helyezte, ellazította a testét és mélyeket lélegzett. Nem kell akarni semmit, csak megengedni, hogy elém jöjjön a lehetőség, gondolt vissza az üzenetre. Hagyom, hogy kialakuljon valami. Engedem, hogy megmutassa magát.
Örvénylő energiát érzett a két tenyerében, enyhe, hűs szellőt az arcán. És az angyal szeretetének érintése áthullámzott a testén varázslatos gyönyörűséggel, ugyanúgy, mint akkor, békességet és nyugalmat hagyva maga után. Egymás szemébe néztek, és ő beleveszett a lélegzetelállító szépség és harmónia áradásába.
Úgy érezte, kiterjed a tudata, akkora volt, hogy körbefogta a padot, már játszótér méretű volt és egyre növekedett, beburkolta a várost, folytonosan tágulva, már az egész Földet körülvette, és ő egy távoli pontból nézett rá, miközben tudta, hogy ott ül a padon, hunyt szemmel, az egész világ középpontjaként. Én vagyok a Föld, gondolta, és cseppet sem csodálkozott. Én vagyok a Minden, tehát minden úgy történik, ahogy nekem szükségem van rá. Ez a valóság.
Hosszú ideig ült ott, megélve a Csodát. Amikor kinyitotta a szemét, az előtte elterülő játszótér hihetetlenül színesnek, fényesen ragyogónak tűnt. Lassan felállt, elindult, s mintha valami védőburokban lépdelt volna. Betért az áramszolgáltató irodájába, és csodák csodája, öt perc alatt sorra került a várt egyórás sorban állás helyett. S amikor elővezette a problémáját az ügyintézőnek, kiderült, hogy félreértés történt, nem kell horribilis összeget fizetnie, mert a szomszédja villanyórájának számát összecserélték az övével.
Kilépett az ajtón, és ismét érezte a gyengéd érintést.
Az angyalod ott áll előtted, és a válladra teszi a kezét. Hunyd le a szemed, és érezd…

MERJ ÉLNI!! • mindegy, milyen nehéz volt a tegnap, ma mindent újrakezdhetsz, kijavíthatsz...
https://www.youtube.com/watch?v=27sfIoCTvoI

[Karsay1958]

A tojás

Hazafelé tartottál, amikor meghaltál.
Autóbaleset volt. Semmi emlékezetes, viszont halálos. Egy feleséget és két gyereket hagytál ott. Fájdalommentes halálod volt. A mentők mindent megtettek, hogy megmentsék az életedet, sikertelenül. A tested amúgy is annyira szétroncsolódott, hogy jobban jártál így, hidd el nekem.
És akkor találkoztál velem.
-Mi történt? - kérdezted. - Hol vagyok?
-Meghaltál. - válaszoltam tömören. Nem volt értelme szépítgetni.
-Egy teherautóra emlékszem... megcsúszott....
-Beza... - mondtam.
-Szóval... Meghaltam??
-Igen. De ne érezd magad rosszul emiatt. Mindenki meghal. - válaszoltam.
Körülnéztél. A semmi vett körül. Csak te és én voltunk.
-Mi ez a hely? - kérdezted. - Ez a Túlvilág???
-Többé-kevésbé - válaszoltam.
-Te vagy Isten? - kérdezted.
-Ja... - válaszoltam. - Én vagyok Isten.
-A gyerekeim... a feleségem... - motyogtad.
-Igen?
-Mi lesz most velük?
-Na ezt már szeretem – mondtam. - Épp most haltál meg, és máris a családod miatt aggódsz. Ez jó, nagyon jó.
Csodálkozva néztél rám. Nem tűntem Istennek számodra. Csak mint egy átlag férfi. Vagy talán nő. Csak egy bizonytalan kilétű, hatalmat képviselő személy. Sokkal inkább iskolai nyelvtan tanár, mint a mindenható.
-Ne aggódj! - mondtam. - Jól ellesznek. A gyermekeid emlékeiben mindig tökéletes maradsz. Még nem volt idejük, hogy felismerjék a hitványságodat, és lenézzenek. A feleséged kívül sírni fog, de titokban megkönnyebbül. Legyünk őszinték, a házasságod romokban hevert. Ha ez vigasztal, bűntudata lesz majd, amiért így érez.
-Oh... - mondtad. - Szóval mi lesz most? Megyek a Mennybe vagy a Pokolba, vagy mi?
-Egyikbe sem. Újraszületsz.
-Ahh, szóval a hinduknak volt igazuk.
-Minden vallásnak igaza van a maga módján. Gyere, sétáljunk! - mondtam.
Követtél, ahogy az ürességben siklottunk.
-Hová megyünk?
-Nincs konkrét cél, csak jó érzés sétálni beszélgetés közben. - válaszoltam.
-Szóval hogy van ez az egész? - kérdezted. - Ha újraszületek, mindent tiszta lappal kezdek újszülöttként, ugye? Tehát minden tapasztalatom és tudásom, amit életemben szereztem, nem számít többé.
-Nem egészen! - válaszoltam. - Minden korábban megszerzett tudás benned van, csupán nem emlékszel rájuk.
Megálltam, és a válladra tettem a kezem.
-A lelked sokkal varázslatosabb, szebb, hatalmasabb, mint te azt el tudnád képzelni. Az emberi elme mindössze apró töredékét képes felfogni a létezés valóságának. Mintha csak az ujjad hegyét dugnád egy pohár vízbe, hogy megtudd, hideg vagy meleg. Önmagad egy apró darabját helyezed az edénybe, és mikor kiveszed belőle, magadévá teszed a tapasztalatait. 48 évig éltél emberi formában, ami közel sem elég idő ahhoz, hogy megismerd a tudatod nagyságát. Ha most elég időt töltenénk el itt együtt, elkezdenél emlékezni mindenre. De semmi értelme ezt végigcsinálni minden élet között.
-De mégis, hányszor születtem már újra??
-Ó, rengetegszer. Nagyon-nagyon sokszor. És minden alkalommal különböző életeket éltél. - mondtam. - Ezúttal kínai parasztlány leszel 540-ben.
-Várj, hogy?? Visszaküldesz az időben?
-Nos, technikai értelemben igen, azt hiszem. Az idő, amit ismersz, csak a te univerzumodban létezik. Ahonnan én jövök, ott ez másképp megy.
-Ahonnan te jössz? - kérdezted.
-Bizony. Én egészen máshonnan jövök. Ott mások is vannak, olyanok, mint én. Tudom, szeretnéd ezt a saját szemeddel látni, de az a helyzet, hogy nem lennél képes felfogni.
-Oh... - sóhajtottál kissé csalódottan. - De várj! Ha időben mindig máshova kerülök, nem fordulhat elő, hogy összefutok önmagammal??
-De bizony. És ez folyamatosan meg is történik. De mivel mindkét életed csak a saját létezésével van tisztában, fogalmad sincs az egészről.
-Akkor mi értelme az egésznek?
-Komolyan? - kérdeztem. - Most komolyan azt akarod tudni, mi az élet értelme? Nem egyszerűsíted le egy kissé a dolgot?
-Szerintem érthető a kérdésem – mondtad makacskodva.
A szemedbe néztem, és így válaszoltam:
-Az élet értelme, az ok, amiért ezt az egész univerzumot teremtettem, az, hogy tanulj, fejlődj.
-Úgy érted, az emberiség? Azt akarod, hogy fejlődjünk?
-Nem, csak TE. Ezt az egész univerzumot neked teremtettem. Minden új élet során tapasztalsz, tanulsz, és egyre magasabb szintre emeled az intellektusod.
-Csak én?? És mi van a többi emberrel?
-Nincs senki más. - mondtam. - Ebben az univerzumban csak te vagy és én.
Üres tekintettel néztél rám.
-Na de.... Az a sok ember a Földön...
-Mind te vagy. A te különböző inkarnációid.
-Várj! Én vagyok MINDENKI?
-Na, kezded felfogni. - mondtam, és gratulációm jeléül megveregettem a hátad.
-Én vagyok minden egyes ember, aki valaha élt?
-És aki ezután fog élni, igen.
-Én vagyok Abraham Lincoln?
-És John Wilkes Booth is. - tettem hozzá.
-Én vagyok Hitler??
-És minden egyes ember, akiket megölt.
-Én vagyok Jézus?
-És minden követője!

Hallgatásba zuhantál. Így folytattam:
-Minden alkalommal, amikor becsaptál valakit, önmagadat csaptad be. Minden kedves gesztusodat magaddal szemben követted el. Minden boldog és szomorú pillanat amit bármelyik ember átélt, általad volt vagy lesz átélve.

Hosszú ideig csendben gondolkodtál.
-Miért? - kérdezted végül. - Miért csinálod ezt?
-Mert egy napon olyan leszel, mint én. Mert te is az én fajtám vagy. A gyermekem.
-Hűűű... - reagáltál hitetlenkedve. - Úgy érted, ISTEN vagyok?
-Nem. Még nem. Még csak embrió vagy. Fejlődnöd kell. Ha már minden egyes életet megéltél az időn keresztül, akkor fogsz készen állni a megszületésre.
-Szóval az egész univerzum... Csak egy...
-Egy tojás. - válaszoltam. - Most pedig ideje továbblépned a következő életedbe.
És ezzel utadra bocsátottalak.

-Andy Weir

UI:

HANGOSKÖNYV - Szent Szellem a Kulcs - Gégény Éva
https://www.youtube.com/watch?v=YhTCIdEZCQk

Áldozatvállalás
https://www.youtube.com/watch?v=BZvD6jJzAJE

[Karsay1958]

Emlékeztető
a 2023. november 22-én megtartott Szellemtani Ülésről

„A Mindenható Atya Úristen nevében köszöntünk titeket testvéreink, akik újból eljöttetek eleget tenni felvállalt szent feladatotoknak, és köszöntjük mindazokat, akik hozzátok csatlakozva részt vesznek a szellemtani órán.

Sokan elindultak veletek utatokra, de amikor rájöttek, miféle feladat elé álltok a mai délutánon, azonnal elmenekültek mellőletek. Ők azok a még Krisztusban meg nem tisztult testvéreitek, akik csak a földi jólét élvezetéért csatlakoznak hozzátok, és amint tevékenységetek a magas rezgésű szeretet kisugárzásával telik meg, ők ezt még nem bírják elviselni. Ez a folyamat újra és újra megismétlődik, attól függ, milyen hangulatban és életszituációkban vagytok. Ha energiátok csökken, a magasabb rendű követőitek kitartanak mellettetek, de seregestől kapaszkodnak rátok a még alacsonyabb szinten lévő testvéreitek.

Ha energiaszintetek növekszik, ezek a seregek mind elmenekülnek rólatok, mert még nincsenek olyan fejlettségi szinten, hogy elbírják az emelkedett szintű kisugárzásotokat. Ez a folyamat napról napra, óráról órára váltakozik, amit ti vidámságban, szeretetben vagy fáradtságban és levertségben éreztek meg. Tudatosnak kell hát lennetek, azért, hogy magasabb szintű krisztusi szeretet energiával átitatva, csak az arra alkalmasakat engedjétek magatokhoz, akikkel példát tudok mutatni a távolból a szeretet átjárta kisugárzásotokra áhítozóknak. Följebb, följebb, mindig csak följebb emelkedve tudtok Isten hű szolgájaként segítségére lenni a gonosz hatalom meggyengítésében és letaszításában.

Tudjuk, hogy ezt elmondani oly könnyű feladat, de véghez vinni már embert próbáló tevékenység. Egyik fő pillére az alázatosság, hogy nem tartjátok többnek magatokat másoknál, hisz ti is a földi életbe leszületett, tanulásra engedtetett gyenge szellemek vagytok. Oly sokszor és sokan esnek és estek ebbe a hibába. Második pillér az önzetlen, minden és mindenki felé árasztott szeretet. Még ti is, és oly sok ember a földön képtelen erre. Egy anya, apa jobban szereti gyermekét a másokénál, nem igaz? Jézus tanítása túlmutat mindezen, elmondani könnyű, de betartani oly nehéz.

Ezért kell hát mindannyiótoknak a „gerendát” a saját szemetekből eltávolítani, így tudtok majd csak véleményt kinyilvánítani mások irányában. Azért használtuk a kinyilvánítani kifejezést, és nem az ítélkezni, mert jól tudjátok a tanítást az ítélkezés mibenlétéről! Alkalmazzátok hát! Az önvizsgálódást tegyétek újfent mindennapi rutinná, ezáltal tudtok fejlődni és tisztulni, példát mutatni és segíteni mind élő mind eltávozott és mellétek rendelt testvéreiteken.

Azért, mert a szellemtani órák között van eltolódás, a folyamatos összejöveteleket tartások meg, hisz ha nem is tudunk az eszközötökön üzenni nektek, mi is, a tanulni vágyók mindig itt vagyunk mellettetek. Türelmetlenség, túlzott elvárások ne lakozzanak lelkiismeretetekben, hisz életutatokat már réges - rég felvállaltátok és megterveztétek.
Tudjátok, egy hajszálatok sem görbülhet meg anélkül, hogy Uratok már előttetek ne tudta volna. Az órák rendszeres megtartása, a gyakorlás még mindig az előrehaladás fontos sarokköve, de ha találkoztok is rendszeresen, gyakoroltok, de az óra keretein kívül nem tartjátok magatokat az előzőekben leírtakhoz, nem tudtok előrébb lépni, vagyis az órákon kívüli mindennapi élet gondolatai, cselekedetei határozzák meg a sorsotok alakulását, tudásotok fejlődését.
A szellemtani - imaórák csak felteszik a koronát a megérdemelt munka eredményességeként a lelki fejlődésetekre.

Most búcsúzunk, a tanításunkat szem előtt tartva haladjatok az isteni úton előre rendíthetetlenül, a szeretet energiával táplálva. Áldásunk kövessen utatokon a következő találkozásunkig.

Szeretett tanítóitok, testvéreitek.”
Dererekas Zoltán Egri csoport

[Karsay1958]

Az optimista

Van egy történet az egypetéjű ikrekről. Az egyikük tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet igenis habos torta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki hangoztatta, hogy a Murphy törvénye csöpög az optimizmustól.
Szülei a fejüket csóválták, és mindkettőt pszichológushoz vitték. A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét. A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat!
A pesszimistának vásároljanak össze szebbnél szebb ajándékokat, az optimistának pedig adjanak egy doboz trágyát. A jóemberek tartották magukat az útmutatáshoz, és feszülten várták az eredményt.
Amikor bekukucskáltak a pesszimistához, halhatták, hogy megállás nélkül zúgolódik:
- De ronda ez a számítógép! Fogadjunk, hogy ez a videó játék mindjárt összetörik. Ezeket utálom. Láttam már ennél nagyobb távirányítós autót is.
Lábujjhegyen a másik ajtóhoz lopakodtak, s a kulcslyukon át látták, hogy az ő kis optimistájuk sugárzó arccal labdázik a lócitromokkal.
- Úgy sem csapnak be, kuncogott. Ahol ennyi trágya van, ott egy póninak is kell lennie!

Szeretettel Bíró Laci

Hétvégi filmajánló

A szolgálóleány meséje a jövő Amerikájában, az ultrakonzervatív Gilead köztársaságban játszódik. Egy természeti katasztrófát követően eluralkodik a káosz az országban. A kormány rendkívül szigorú törvényeket vezet be. A zsarnoki megszorítások főleg a nőket érintik: az ország vezetői a gyerekek születéséhez szükséges inkubátoroknak tekintik őket. Az atmoszféra szennyezettsége miatt az asszonyok többsége meddő. A termékeny nőket az uralkodó elit kisajátítja, hogy gyerekeket szüljenek nekik. Kate elvesztette férjét és gyermekét, miközben Gileadból próbáltak megszökni. Az elfogott nőnek most utódot kell szülnie a rezsim egyik vezetőjének, akinek a felesége meddő. A helyzet azonban megváltozik, amikor Kate megismerkedik Nickkel, a sofőrrel és egymásba szeretnek. A férfiről kiderül, hogy a földalatti ellenállási mozgalom vezetője.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... _n--3g9d9k

[Karsay1958]

Bizalom

A bizalom nagyon törékeny fogalom, ha egyszer összetörik, soha többé nem lehet eredeti állapotára összerakosgatni. Én például, ha egy üveg vagy porcelán dísztárgyam megreped, kidobom. Meg lehetne ragasztani, de soha-soha nem lenne már ép. Mindig úgy néznék rá, mint egy csorba edényre.
Az építő emberi kapcsolatok a bizalomra, szeretetre épülnek. A jó szándékú, embernek meg van az a tulajdonsága, hogy bármikor elesik az élet ösvényén: feláll! Valahányszor elesik, mindannyiszor talpra áll. Máshol, másoknak újra bizalmat szavaz.
Akinek a lelke tele van szeretettel, az nem tarthatja meg magának mindet, szét kell ossza, hogy mások is részesüljenek belőle. A másik ember felé sugárzott szeretet növeli annak önbizalmát, életbe vetett hitét.
Amikor a bizalom csorbát szenved, alapjaiban rengeti meg a Barátságot, még a legmélyebbet is. Ekkor a csalódott ember elveszíti önbizalmát, életkedvét. Ám egy szeretetteljes ember, történjék vele bármi az élete útján, csepegjen bár vér a szívéből, soha nem fogja megtagadni bizalmát embertársaitól. Legfeljebb megkockáztatja az újabb csalódást. Egy vétkes miatt nem lehet a vétlen többség előtt bezárni szívünk kapuit.

Szeretettel Bíró Laci
--

[Karsay1958]

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
(Ismeretlen)

[Karsay1958]

– "Végtelenül sajnálom, asszonyom (...). Önnek, a leletei alapján, már csak hat hónapja van hátra."
Ezt meghallva, először nevetek. Hisztérikus nevetés tör ki belőlem. Majd percekkel később, véget nem érő zokogás... Ez a gyász. A nevetés is a gyász egy sajátos megnyilvánulása.
Álmomban sem hittem volna, hogy az egész életem gyökerestül megváltozhat fél másodperc keretében...
– "Értem. Tehát a rák már ilyen ijesztő mértékben elterjedt bennem..."
– "Még létezik egy alternatíva... Tudja. A kemoterápiával jó eséllyel kitolhatjuk ezt az időkorlátot egy évre."
Nos, talán egy ilyen hír hallatán nem tudok tiszta fejjel gondolkodni, de egyben mégis megingathatatlanul biztos vagyok... Nem csinálok kemoterápiát! Még csak fontolóra sem veszem.
– "Kösz doki, nem! Én élni akarok a hátralévő hónapokban, nem csupán létezni!"
– "De a gyógyszerkez...."
– "Ég áldja Önt, doktor úr!" - vágok a mondata közepébe és kisétálok a praxisából.
A kocsim felé veszem az utat... Már épp meglepődöm magamon, hogy a keserves sírás abbamaradt, amikor is beülök az autóba, s mintha gátat törtek volna át, újra potyognak a könnyeim...
"Mitévő legyek? Mégis mit kéne tennie az embernek egy ilyen helyzetben?! Miért szánta ezt nekem a sors ilyen fiatalon? Miért? MIÉRT?!"
Csak püföltem a kormányt dühösen, miközben ezeket a válasz nélkül maradt kérdéseket magamnak szegeztem...
"Rendben, ha ezzel kell megküzdenem, hát ezzel küzdök meg! Itt az önsajnáltatásra már nincs idő..... Idő. Idő. Haha, mennyivel más értelmet nyer ez már mind ezek után.
Nos mi legyen az első lépésem most? Hazamenjek a családomhoz és mondjak el nekik mindent...?"
Végül hazaindultam. Könnyáztatta arccal rendkívül lassúra vettem a tempót, még gondolkozási időt szerettem volna nyerni, mi is lenne a helyes döntés... És akkor a rádióban megszólalt a kedvenc zeném(...). Lehúzodtam az útról, leállítottam a motort, s felnyomtam a hangerőt. Sírtam. Már ezerszer hallottam ezt a dalt, de most ebben a szent pillanatban mégis úgy hat rám, mint még soha azelőtt... MOST hallom csak a zenét IGAZÁN!
Kinézek az ablakon, felnézek az égre, és eláll a lélegzetem...
"Mindig is ilyen elbűvölő volt a felhők játéka? Mindig így ragyogtak a fák lombkoronái a napsütésben? Mindig melegséggel töltött el, ha megláttam egy idős párt kézenfogva?
Nem... Eddig nem is láttam ezeket. Semmit nem vettem észre ezekből. Miért csak most ébredek fel, mikor fél év múlva örökre aludnom kell??!!"
Borzasztó nehéz ilyenkor eldönteni, hogy az ember haragudjon, hogy MÁR csak hat hónapig láthatja így a világot, vagy örüljön, hogy MÉG hat hónapig ilyen csoda tárul elé...
Megérkeztem. Itthon vagyok. A ház üres, amiért némi hálát érzek. Kinézek a függöny mögül, s a családom látványa fogad, kint vannak a kertben. Már fizikailag érzem, ahogy a szívem összeszorul...
"Miért, Istenem? Miért nem engeded, hogy lássam a két kislányom felnőni? És Ők? Nekik miért szántál ilyen sorsot, hogy ily fiatalon elveszítsék az édesanyjukat?! És a férjem... Akit a világon a legjobban szeretek, én okozzam neki a legnagyobb fájdalmat?! MIÉRT az Ég szerelmére?!"
Leülök egy székre, de nem veszem le a tekintetem a családomról...
"Hiányoznak. Máris hiányoznak nekem!"
Hiányozni fog, hogy a lányok úgy tudnak örülni az apróságoknak, hogy egy hét után is fülig ér a mosolyuk. Hiányozni fog, hogy mikor a férjemmel beszélgetünk, úgy néz rám, mintha nemcsak a fülével, hanem a szemeivel is magába szívná, amit mondok. Hiányozni fog, hogy mind leüljünk a tópartra, s megosszuk egymással a csendet...
Ha elmondanám nekik, hogy mind erre csupán hat hónapunk maradt..... Nem őszinte boldogság töltené ki a mindennapokat, hanem a gyász érzete...
Két jelentőségteljes döntést hoztam meg:
Az első, hogy nem szólok senkinek a helyzetemről.
A másik, hogy az elkövetkező hónapokban az életem minden egyes szegmensét rendbe rakom, miközben ügyelek arra, hogy a családom és én kivétel nélkül minden nap önfeledt boldogok legyünk...
Az elkövetkező hónapokban bocsánatot kértem mindenütt, ahol bocsánatot kellett kérnem, s megbocsátottam ott, ahol meg kellett bocsátanom...
Édesanyámmal már három teljes éve nem beszéltünk. Őt emésztette a bűntudat, engem pedig a harag. De most, hogy végre őszintén kibékültünk egymással, most, hogy újra átöleltük egymást, mindketten újra szabadnak éreztük magunkat.
A bakancslistámon nem hagytam tovább sorakozni a céljaim. Mind megvalósítottam!
A munkahelyemen, amely már hosszas évek óta nap mint nap szorongást váltott ki bennem, beadtam a felmondásomat. Soha nem éreztem még magam ilyen bátornak, ilyen felszabadultnak. Szárnyra keltem!
"Oh miért nem így éltem ezidáig az életem...?
Miért van szükségünk nekünk embereknek egy átkozott betegségre ahhoz, hogy megtanuljuk értékelni mind azt a szépet, ami körülvesz minket?! Miért kell meghallanunk a halálos végítéletünket ahhoz, hogy ne féljünk többé más véleményétől? Miért csak ilyenkor vagyunk képesek törődni magunkkal? Miért csak ilyen helyzetben vagyunk képesek felülkerekedni az Egónkon és megbocsátani?! Miért ilyenkor fordulunk csak az Égiekhez válaszokért...?"
5 hónap telt el, mikor egy leírhatatlanul váratlan dolog történt...
Kiderült, kisbabát várok.
Az összeomlás szélén állok. "Nem akarok senkit magammal vinni a túlvilágra!!"
Sírok, ömlenek a könnyeim. Ami normális esetben a leghatalmasabb örömet váltaná ki belőlem, most drámaian mély szomorúságot váltott ki belőlem...
Nem bírom el ezt a fájdalmat...
Elvesztettem az eszméletem.
Egy kórházban ébredek fel.
A férjem mellettem ül.
Azt mondja, elvégeznek minden vizsgálatot, hogy kiderítsék, miért ájultam el. Én persze tudtam... De mielőtt válaszra nyitottam volna a szám, belépett az orvos, aki meglepő udvariassággal megkérte a férjem, hogy fáradjon ki pár percre...
– „Doktor úr, én gyermeket várok“ , jelentem ki suttogva, majd kétségbeesetten elpityeregem magam.
– „Ez pontosan így van, asszonyom! De kérem árulja el, miért szomorítja így el ez a hír.“
– „Mert rákos megbetegedésem van. Alig egy hónapom van hátra.“
– „Hölgyem, pont ez okból vagyok most itt. Ön tökéletesen egészséges! A rákos sejteknek, melyek pár hónappal ezelőtt még jelen voltak, mára már nyomuk sincs! Kifogástalan egészségnek örvend!“
Aznap éjszaka egy álmot láttam. Egy gyermek jelent meg előttem fehér ragyogó angyalszárnyakkal.
A következőt mondta:
– „Gyógyult vagy. Szabad vagy!"
– „Nem értem... Hogy lehetséges ez? Hiszen Nem vettem igénybe semmiféle kezelést“ - adtam válaszul.
– „Saját magadat gyógyítottad meg! Az ok, amiért a rák kialakult nálad, az oly sok éven át tartó harag és szorongás volt. S amikor kibékültél mindenkivel, amikor otthagytad a munkahelyed, abban a pillanatban elindítottad a gyógyulásod. És amikor új szemmel kezdtél nézni a világra, amikor nem féltél többé az emberek véleményétől, amikor megtanultad értékelni ami körülötted van... Na ekkor jött el a gyógyulásod!"

UI:

Gyász
https://www.youtube.com/watch?v=K9fnh9zLsmg

https://www.youtube.com/watch?v=GJYkVipGi4Q

[Karsay1958]

Egy édesanya egyszer egy kis papíroson kapta a kérdést lányától: „Anya, te vagy a Jézuska?” Amit válaszolt neki, abból vallástól, szokásoktól függetlenül mindenki meríthet ötleteket az egyszer elkerülhetetlenül bekövetkező vallomáshoz:
„Kedvesem!
Nagyon jó kérdést tettél fel, és tudom, hogy már egy ideje gondolkozol rajta. Szeretnék jól válaszolni neked, de nem is olyan könnyű.
A válasz az, hogy nem, nem én vagyok a Jézuska.
Az ajándékokat én hozom, ez igaz. Én figyelek rád hónapokon át, hogy tudjam, mi okozna neked igazán örömöt. Én választom ki, és én is csomagolom be őket, pont úgy, ahogy az én anyukám is tette, amikor még kislány voltam, és ahogy az ő anyukája is annak idején. (És igen, Apa is segít benne.)
Elképzelem, ahogy majd te is megteszed ezt a te gyerekeidért, és tudom, hogy mekkora öröm lesz látnod az arcukat, amilyen izgalommal bontják ki az ajándékaikat, és jobban ragyognak, mint a karácsonyfa.
De te sem leszel ettől Jézuska.
A Jézuska hatalmasabb, mint bármelyik személy, és jóval régebb óta végzi a dolgát, mint amióta mi élünk. Amit ilyenkor tesz, az egyszerű, de nagyon fontos. Megtanítja a gyerekeket arra, hogy hogyan higgyenek valamiben, amit nem látnak a saját szemükkel, vagy nem tudnak megérinteni.
Ez egy nagy feladat, és nagyon fontos feladat. Az életed során mindig szükséged lesz arra, hogy hinni tudj: magadban, a barátaidban, a tehetségedben, a családodban. Szükséged lesz arra is, hogy hinni tudj olyasmiben, amit nem tudsz megmérni, nem tudod a kezedbe fogni, vagy bizonyítani, hogy létezik. Ilyen például a szeretet, az a hatalmas erő, ami onnan legbelülről világítja be az életed, még a legsötétebb, leghidegebb pillanatokban is.
A Jézuska egy tanító, és én a tanítványa vagyok. Igyekszem jól csinálni. Most már ismered a titkot is, hogy hogyan jut be a házakba láthatatlanul, hogy a fa alá tegye az ajándékokat: azok az emberek segítenek neki, akiknek a szívét örömmel töltötte meg.
Az olyan emberek, akiknek tele van a szívük szeretettel és örömmel, mint Apa és én, segítünk a Jézuskának megtenni valamit, ami amúgy lehetetlen lenne, ha jobban belegondolsz.
Úgyhogy nem, nem én vagyok a Jézuska. Jézuska a szeretet, a varázs, a remény, a hit és a boldogság. De az ő csapatában vagyok, és most már te is benne vagy. Segítesz?
Szeretlek,
Anya”
(Ismeretlen szerző)


UI:


Jézus Karsay István előadása mp3
https://www.youtube.com/watch?v=N3SALE3WmV0&t=1s

[Karsay1958]

Kórkép a végidők emberéről - Felvezetés

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének első kötetéből - 2005. január 23.

Ha a mai embereket szemléljük, azt kell látnunk, hogy nem érdekli őket az igazság, és még kevésbé érdekli őket az igazságtalanság. Nem beszélnek róla és azt gondolják, ha nem beszélnek róla, akkor az nincs is, nem létezik, vagy legalábbis annak megismerése és élése számukra nem kötelező. Az elítéltetés előtt még Pilátus is megkérdezte az Urat: „mi hát az igazság?” Tehát az akkori idők nagy pogánya is, ha másból nem, kíváncsiságból tudakozódott az igazság mibenléte felől.A krisztusi kijelentések a választott nép előtt hangzottak el, azok vezetői, akik az írásokat ismerték, tudomást vehettek róla, és mégis úgy tettek, mintha nem hallanák és nem tudnák, hogy Krisztus az út, az igazság és az élet.
Vajon a mai ember miért ilyen közömbös az igazsággal, vagy az igazságtalansággal szemben? Mert a mai korban az igazság nem népszerű. Elő kellene venni a Bibliát és annak nem csak egyes részeire, vagy a felszínen lévő történetre, amit a szavak mutatnak, kellene magyarázatot adni, hanem mélyebben bele kellene tekinteni az igazságba és önnönmagába is. Az igazság világosságánál meg kéne szemlélni mindazokat a cselekedeteket, amelyeket Isten törvényeivel, tehát az igazság és szeretet törvényeivel, valamint embertársaival szemben elkövet.
Ez hihetetlenül kényelmetlen az embernek. Ezért azt vallja, hogy egységben az erő, és nem azt, hogy az igazságban, és hogy az igazság kötelez. Ha viszont úgy hozza a helyzet, hogy az igazságot sem kikerülni, sem megváltoztatni nem képes, akkor felében, harmadában elismeri ugyan, hogy van abban valami igazság, de hogy lehetőleg minél kevesebb igazság legyen benne, siet a maga igazságával megkeverni és a valóságot valótlansággá, az igazságot hazugsággá változtatni. Ez a mai kor nagy bűne és veszedelme.
Nem magukat akarják az emberek megjavítani, átalakítani, hanem úgy általában a világot. Dehát a világot, a környezetet, a többi embert nem lehet az igazság ismerete és élése nélkül átalakítani, átváltoztatni és megjavítani. Nem lehet anélkül, hogy az ember, aki ezt az átalakítást e világban véghez akarja vinni, maga is ne törekedjen a lelki átalakulásra, amihez viszont feltétlenül szüksége van az isteni igazság ismeretére.
Az embernek pedig a mai felgyorsult időkben - sem önmaga, sem embertársa érdekében - ilyesmire nincsen ideje, mert mindent a testi ember részére akar megszerezni. Türelmetlen, mindent gyorsan és azonnal akar, nem tudja a dolgok végét kivárni, mindennek elébe vág, mindent most akar. Istentől is úgy kér, hogy add Uram, de most, azonnal. Ha szerinte késik a felelet az Istentől, és nem kapja meg, amit legtöbbnyire kárára és vesztére akart, politikusaihoz, vezetőihez, gazdasági szakértőihez fordul, hogy azok intézkedjenek, de gyorsan. Azok adjanak olyan lehetőségeket, hogy megtörténhessen az, amit akar, amire azonban nincs meg sem az erkölcsi, sem az anyagi fedezete.
Így adják el a jövőt a Földön élők. Így adják oda önmagukat az emberek Isten helyett a sátánnak. Az ellentét, vagy ördög a részletekben rejtőzködik. Ördög alatt nem csak az élő, érzésekkel és gondolatokkal megfertőzött, hihetetlen mennyiségű erőtömegeket értjük, hanem vannak úgynevezett ördögi lelkek is, akik ebben az időturnusban már nem ölthettek testet, azonban az embernek minden mozdulatát, érzés- és gondolatvilágának minden megmozdulását árnyékként kísérik. Minél nagyobb volt egy-egy korban a fény, annál nagyobb volt a rávetülő és az azt kísérő árnyék is.
A mi Urunk, a Jézus Krisztus idejében, - hiszen Ő volt és Ő ma is a világ világossága - hihetetlenül nagy volt az ördögi lelkekből a világosságra vetülő árnyék, ami beárnyékolta mindazon emberlelkeket, akik megtéretlenek voltak. Bár a lehetőség a legnagyobb mértékben akkorállt fenn a megtérésre, amikor Krisztus itt járt, mégis az emberek többsége, és ami a legszomorúbb, maga a választott nép is megtéretlen maradt.
Ha végignézitek a Krisztus távozása utáni időktől a mai napig az emberiség történetét, azt láthatjátok, hogy bár gyakran hivatkoztak az igazságra, ismerték Krisztus kijelentését, hogy: „én vagyok az út, az igazság és az élet”, ennek ellenére mégis, mindig tévutakon jártak, mert nem akarták lélek szerint megismerni az igazságot.

Szeretettel Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:

Kórkép a végidők embereről
Adai közlés – Gyermek született
Gondolatok
A kegyelem és a világi emberi természet
A szellemi táplálék és az idétlen emberek
Magasabb szellem szenvedő állapotban
HANG - Karmikus sorsomról


https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisgd2aJ ... g?e=uhMpDK
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGisd1KN4 ... Q?e=XPYWqJ
Karsay István 2023 decemberi szellemtani hírlevele - SBK_Hirlevel_226.doc

https://www.youtube.com/watch?v=ym1rdiWxmjg
Az arcul ütött asszony es disszidáló férfi – Erzsike médium közlése 1997.márc.9.

https://www.youtube.com/watch?v=AOxwyPnGHKI
A szellemi mozgalom célja – Hangoskönyv részlet (Mónika)

https://videa.hu/videok/film-animacio/m ... edfK1xa0Lc
Mennyei szerelem – Spirituális romantikus film