Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

von **Karsay1958** » Mi 27. Okt 2021, 08:24

Egy sokatmondó idézet A Suutari-levelek c. párválasztási tanító regényből:

"Nagyapa még két hónapig élt Ling mama temetése után. Mindig éreztem, hogy különleges ember, ahogy az élete is különleges volt. Számomra ma is úgy tűnik, mintha valójában sosem fogott volna rajta az idő. Fiatalosan élt, és ilyen is maradt. Egészen Ling mama temetéséig. Akkor láttam őt először és utoljára. Emlékszem, hogyan játszotta a temetőben egy indián furulyán annak a Cherokee-szertartásnak fájdalmasan gyönyörű dallamát, amely még sokáig szólt az én lelkemben is tovább. Ez volt az ő utolsó erőfeszítése Ling mama halhatatlanságáért.
A temetés után az idő lavina sebességgel vitte el. Nyolcvanegy évesen örökre elaludt a kerti napágyon, a nagy tölgyfa alatt, kezében bőrkötésű naplójával, amelybe még egy utolsó levelet írt Ling mamának…

„Drága Csingi! Kedvesem!

Tudom, hogy itt vagy velem, de sajnos már nem hallom, amit mondasz. Tegnap még úgy éreztem igen, de ma délelőtt, ahogy újra megszagolgattam a pongyoládat, rájöttem, hogy ez már csak képzelődés…, és Te már távolodsz tőlem… Már nem akarom ezt az életet így, Nélküled folytatni, hiába kérted a kórházban, hogy ezt tegyem. Nem megy…, már nem megy…, túlságosan fáj, hogy már egyre kevésbé érzem az illatodat a fürdőszobai törülközőkön. Mindig tudtam, hogy ez egyszer még fájdalmas emléke lesz a szerelmünknek…, hát most bekövetkezett.
Csak egy vigasztal kissé…, hogy én mindig azt gondoltam, az ember az élete végén leginkább azt bánja meg, amit nem tett meg, és most úgy látom, mi megtettünk mindent, amit akartunk. Mert jó volt várni Rád és keresni Téged elkerülve az élet túl drága kompromisszumait…, és végre – ötvenévesen - Rád találni ott az oslói katedrálisban. Fontos volt nekem, hogy Rád találjak, és soha nem adtam fel. Ha nem így tettem volna, biztos vagyok benne, hogy most – ezen a gyönyörű áprilisi napon, túl a nyolcvanon – nagyon bánnám. Így a szívem közepében boldog vagyok, mert ismerhettelek és szerethettelek huszonhét hosszú és csodálatos éven át. Ez valójában sokkal több, mint amennyi örömre negyvenévesen számítottam az életben.
Tudod, mennyire szerettem volna én is, ha gyermekeink tragédiája semmivé foszlik, hiszen a saját életemet is odaadtam volna ezért; erre könnyes párnáink a tanúk. Emlékszem a zokogásodra, és ez már így marad…, de jövök utánad, Kedvesem, és hiszem, megtalállak ebben a galaxisban, hiszen nem lehet ez olyan nagy.
Több mint két évtizedig kávéztunk együtt, megannyi hűséges kávéfőző kíséretében…, és ezek az illatok, a reggel fényei, és azok a csodálatos lassú számok, amelyekre reggelente minden áldott nap táncoltunk, felejthetetlenné varázsolták annak a közösségnek a hétköznapjait, amelyet Mi alkottunk: Te és én.
Azt hiszem, ennyi közös év távlatából újra el kell mondanom Neked, hogy életem legnagyobb öröme Te voltál. Azt hiszem, hogy ezt Te is így élted át velem kapcsolatban. Annyira akartuk, hogy a másik boldog és elégedett legyen, hogy elfelejtettük legyőzni egymást.
Emlékszem, ahogy a lényeddel körül öleltél, és megtanítottál újra a bizalomra. Sosem felejtem el Neked ezt, és az életed ajándékát sem: hogy megosztottad azt velem.
Kérlek, gyere vissza értem, maradj itt!... Mindnyájan visszajövünk. Én, ígérem, megkereslek. Ezt soha ne felejtsd el!
Találkozunk…, találkozunk…”
A levelet már nem írta alá…, nem volt rá szükségük… - találkoztak. A temetésen kiderült, hogy a világ minden táján voltak barátai. A csodálatos indián furulya őt is elkísérte utolsó útjára, és amikor a dallamok elértek a végső csendességhez, a furulyát szertartásosan kettétörték és elégették. Sosem felejtem el.
Az idő olyan titkokat tárt fel azóta a számunkra (azt hiszem, a testvéreim számára is), amelyek az ismeretlenség homályába vesztek volna, ha a végrendelet nem említi meg őket..."

A könyv honlapja, ahol még elérhető:
https://suutari7.webnode.hu/

von **Anzeige** » Mi 27. Okt 2021, 08:24

von **Karsay1958** » Fr 29. Okt 2021, 05:58

Miért kiabálunk, amikor dühösek vagyunk?

Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte:
-"Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?"
A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta:
"Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat."
"De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent.
A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta:
"Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék, ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot. Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi."
A szent folytatta:
"Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak, és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást."
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta:
"Ezért amikor vitáztok, ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."

szerező ismeretlen

UI:

MHS MEDITATION - YouTube
https://www.youtube.com/watch?v=Kj-MBZdtaZw

von **Karsay1958** » Sa 30. Okt 2021, 06:46

Történet a szerelemről és a házasságról
fiataloknak és időseknek

Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”.
„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” - válaszolta a tanár. - „A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” - tette hozzá.
A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le.
Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.
„Ez a szerelem!” - mondta rögvest tanárnő. - „Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.”
„Akkor mi a házasság tanárnő?” - kérdezte a tanuló.
„Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” - felelte. - „A szabály ugyan az. Nem fordulhatsz vissza sosem.” - tette hozzá.
A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.
„Ezúttal hoztál nekem kukoricát.” - fogadta a tanárnő. - „Kerestél egyet, ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod mind közül.” - tette hozzá. - „Ez a házasság!”

Szemlézte: Bíró László

UI:

Hétvégi filmajánló

A bátorság emberei (2011)- szinkronos
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... M_TNuBD8TY

von **Karsay1958** » So 31. Okt 2021, 01:07

Tűnődések
Részletek Popper Péter: Tűnődések napról-napra című kötetéből

Egész életünk egymás mellé sorakozó napok láncolatából áll. Ha rosszak a mindennapok, végül rossz lesz az egész élet. A tartalmas, jó élet egyik legfontosabb titka, hogy nem szabad maradékokat hagyni. Minden napot, minden élethelyzetet, minden életkori szakaszt a maga teljességében, maradékok nélkül kell végigélni.

A dolgoknak legtöbbször nem annyira végzetesek a következményei, mint ahogyan fantáziánk felnagyítja azokat. Az emberek respektálják a bátorságot. Csak gyávaságunk bátorítja fel őket arra, hogy visszaéljenek helyzetünkkel.

Igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni, és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel - ez a három alapvető bűn, amit a mai európai ember leggyakrabban elkövet.

Akiben zűrzavar van - zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van - rendet teremt maga körül.

A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság: a jelen. Régi sérelmeinken rágódunk vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba: az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett, nem éljük át kellő mélységben és intenzitással. Ezért sokat tévedünk és mulasztunk.

A sérelmeket meg kell bocsátani. Nem szabad magadban őrizni őket. A megbocsátás... elfelejtést jelent.

Hallgassunk minden olyan dologról, ami egy kapcsolat szempontjából jelentéktelen, s a másiknak csak fájdalmat, megaláztatást vagy féltékenységet okoz. Ne légy gyáva és gyenge, viseld egyedül a terheidet, ne akard a partnered vállára lőcsölni. Ám köteles vagy beavatni a partneredet, ha érzelmileg komoly dologról van szó, például beleszerettél valakibe, vagy más okból el kell hagynod! Nem szabad becsapni senkit, aki fontos vagy egykor fontos volt a másiknak.

Tulajdonképpen nem baj az időnkénti veszekedés. De arra vigyázni kell, hogy az agresszivitás ne váljon hatalmi igénnyé. Az ingának mindkét irányban ki kell lengenie: a düh mellett kell lennie mosolynak, közös nevetésnek is. Fontos, hogy ne aludjatok el, ne váljatok szét, ne utazzatok el haragban. Sőt, azt is tudni kell, hogy mi vehető komolyan. Haragjában gyakran olyanokat mond az ember, amit maga sem hisz, utólag csak megbánni tudja. El kell fogadni a megbánásokat. Sőt, egy idő után el kell felejteni a sérelmeket. Nem szabad kétnaponta újra meg újra bemagolni.

Az élethelyzeteim adottak. Ebben determinált vagyok. Rajtam áll azonban, hogyan viselkedem e helyzetekben. Viselkedésünk szabályozása a hatalmunkban van, tőlünk függ. így fonódik össze életünkben a determináció és a szabadság.

Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét és melegét. A kapcsolatok fő anyaga a törődés.

Az önmegismerés és ezen keresztül mások megismerésének legnagyobb akadálya a félelem és a hiúság. Nem akarjuk látni és tudomásul venni, hogy mi minden van „lelki zsákunkban”.

szemlézte: Bíró László

UI:

Megbocsátás tanításaim. Karsay István

https://www.youtube.com/watch?v=Nhko7nA0MQY&t=10s

https://www.youtube.com/watch?v=5G2kOE5DdkQ

https://www.youtube.com/watch?v=xcfrdD4 ... e=youtu.be

von **Karsay1958** » Mo 1. Nov 2021, 05:39

Laár András
A hülyeségek kellenek ahhoz, hogy mi rabok legyünk

A hülyeségek kellenek ahhoz, hogy mi rabok legyünk. Ha ezek a hülyeségek nem volnának, akkor nem is lennénk rabok.
Mert, ha például, nem hinnénk el, hogy okostelefonra van szükségünk, akkor nem vennénk 100 ezerért egyet magunknak, és akkor nem nyomkodnánk naphosszat az érintőképernyőjét, hogy újabbnál újabb színes képek között böngésszünk. És akkor maradna időnk intelligens dolgokkal foglalkozni, és egy fokkal máris szabadabbak lennénk. Ha pedig nem hinnénk el, hogy az egyik, vagy másik politikai oldal képviseli az igazságot, és a másik, vagy egyik az igazságtalanságot, akkor nem mennénk ki politikai tüntetésre, és nem ordítanánk rekedtre a hangunkat, és akkor nem fájna még utána napokig a torkunk. Ez is adna egy kis szabadságérzés növekedést.
És, ha nem gondolnánk, hogy az újságban olvasható borzalmas, és mocskos híreket el kell olvasnunk, akkor nem lenne egy egész napra tönkredepressziózva a lelkünk, ami szintén növelné a szabadságfokunkat. Ha nem hinnénk el, hogy drága autót kell vennünk, mert attól vagyunk valakik, akkor nem kéne olyan sok milliót megkeresnünk, és akkor nem kéne annyi igazságtalanságot elkövetni más emberek rovására, nem kéne becsapni, kizsigerelni, vagy konkrétan meglopni őket. Így szabadabban fellélegezhetnénk.
És, ha nem hinnénk el, hogy nekünk egyre több pénz jár, miközben másnak meg egyre kevesebb, akkor nem kéne a természetet se kizsigerelni, nem kéne annyi állatot meggyilkolni, nem kéne szétvegyszerezni a Földgolyót. Ez szintén megszabadítana minket egy sor baljós körülménytől.
Ha nem hinnénk azt, hogy a feleségünk, vagy a férjünk (kinek ez, kinek az) azért létezik, hogy minket boldoggá tegyen, akkor nem is tőle várnánk a boldogságunkat, és akkor nem veszekednénk vele követelőzve hol ezért, hol azért. És akkor kevesebb lenne a veszekedés az életünkben, ami szintén azt eredményezné, hogy szabadabbnak érezzük magunkat.
Nagyon sok a hülyeség, és mind csak arra szolgál, hogy mi rabok legyünk. Ezeket kell nyakon csípnünk ahhoz, hogy szabadok legyünk. Van egy nagyon jó buddhista mondás:
„NE HARCOLJ A SÖTÉTSÉG ELLEN, HANEM GYÚJTS GYERTYÁT!”
Sok sikert kívánok az ÖNGYÚJTÓ megtalálásához!

szemlézte: Bíró László

Egy új csodálatos hangos könyv:
https://www.youtube.com/watch?v=JO_2yCBGmmA

Névtelen Szellem Bölcsészete

von **Karsay1958** » Di 2. Nov 2021, 06:48

"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban.
Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”.
Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük.
Utólag.
És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet!
Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is!
Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném…
És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani."
(Müller Péter)

von **Karsay1958** » Mi 3. Nov 2021, 07:42

A Teremtő üzenete a haldokló emberiséghez

Mi kell még nektek emberek, hogy felnézzetek az Égre?!
Mit kell ahhoz végbevinnem, hogy ébredjetek végre?!
Hát nem láttok át a "hatalom" hazug árnyán?
Hogy hamis vezetőitek, maguk a sötét ármány?!

A legelbukottabb lelkek diktálnak nektek,
S ti mindent elhisztek, megalkudtok ennek?!
Hova lett belőletek az Igazság, a SZERET?!
Hamis, földi jólétért, eladtátok HITETEK!

Azért suhint rátok a hazug rendszer Ostora,
Hogy szemeteket felnyissa, ez az Elhitetés fénykora!
De Ti egyedül a javaitok akarjátok vissza,
És ennek mocskos levét most mindenki megissza!

Hallgattatok halk szavamra? Kerestetek engem?
Nem elég mély számotokra a hazugság tenger?!
Holnap, ha az ördög kéri, csukott szemmel meneteljél,
Azt is végrehajtod, csakhogy, megint egy kis pénzt keressél?!

Hova lett a méltóságod, gondolkodó képességed?
Hova lett az Égből hozott Teremtői Lelkiséged?
Miért adsz még enni, a téged kínzó Erőnek?
Így tovább élteted a földön tomboló sötétet!

Itt minden rossz érted van, értsd már meg végre!
Hogy ELFORDULJ ettől és felnézz az Égre!
Én mindenkin segítek, ki SZÍVÉBŐL kéri,
Ki nem a földi javait, hanem LELKÉT félti!

Küzdelmes idők jönnek most Ti rátok,
Türelmes voltam, de tovább nem várok,
Itt létetek céltalan lett, csak Egotok tombol,
Olyan Erőt szültetek, mi MINDENT lerombol.

Kínzó szenvedés és nyomor jön a Földre,
Mert minden halott szívet, önzés ölel körbe,
Kialudt a Szeretet utolsó, kis lángja,
A haldokló életet egy Új Korszak váltja.

G.N.

Egy őrangyal napi munkája
https://www.reddit.com/r/nextfuckinglev ... d_himself/

von **Karsay1958** » Fr 5. Nov 2021, 07:35

Fahéjas kávé...

A férfi belépett a kávézó ajtaján. Nyoma sem volt rajta lehetetlen divatnak, hóbortos frizurának, csupán lezser eleganciának. Körbehordozta a tekintetét a kávézón, a pultoson, a berendezésen. Tekintete semmit sem keresett, de minden részletet megfigyelt, majd elindult egy ablak melletti asztalhoz.
A pincér hozzálépett:
- Szép délutánt. Mit hozhatok önnek?
- Egy kávét kérnék. Azaz nem, várjon csak, van olyan maguknál, hogy fahéjas kávé? Ajánlották...
- Hogyne lenne, a specialitásunk. Máris hozom.
- Köszönöm, és egy rostos gyümölcslét is kérnék, magára bízom.
A férfi ezek után elővette a telefonját, és tényszerűen konstatálta, hogy bőven van még ideje. Várt valakit. Valakit, akit még ezeddig nem várt. Egy nőt. Egy találkozó, amiből bármi is lehet, vagy semmi sem. Így gondolkozott, majd a kihozott kávét kortyolgatva elégedetten csettintett a nyelvével.
A telefonjára tekintett, aztán többször tekintett rá. Az a valaki késett. De ő rendületlenül várt. Azt érezte várnia kell, mert van miért várnia. Néha kitekintett az ablakon, és elgondolkozott a sietős emberi lépteken. Megpihent szeme embereken akik bejöttek, majd kimentek, nézte hogyan találkoznak, vagy válnak el az utcán. Csak ő nem találkozott, még mindig nem. Azzal akire várt. Az ablakon kitekintve meg-megakadt a szeme embereken. A kedélyes szótlansága szomorúságba kezdett váltani. Maga mellé nézett, nézte a téglavörös rózsát, mit annak hozott, akire várt. A percek száguldottak, órákká álltak össze, és felépítették a férfiban a menni kell érzését.
Szólt a pincérnek, hogy kérne egy lapot, mert írni szeretne. Miután megkapta, belső zsebéből szépívű tollát elővéve sorokkal kezdte megtölteni az papír fehérségét. Majd így szólt:
- Pincér, fizetnék...
A lelkiismeretes pincér hozzásietett, tekintetében benne volt az együttérzés, mert pontosan tudta, miért vár a férfi. Azaz kire vár, és miért vár.
- Volna egy további kérésem.
Szólt a férfi, és néhány kérést fogalmazott meg a pincérnek. Majd a levélkét összehajtva a rózsával együtt az asztalra tette. Vette a kabátját, még egy pillantást vetett az ablakon kívüli világra, ahová kilépni készült. Majd vissza az asztalra, mi néhány óráig a remény hona volt neki. Aztán elköszönve kilépett az ajtón.
Nem telt el sok idő, egy fiatal nő lépett be a kávézóba. Majd leült a rózsával otthagyott asztal mellé, és megbűvölten nézte a virágot, és a kis levélkét. A pincér hozzálépett, és így szólt:
- Mit hozhatok önnek hölgyem? Egy fahéjas kávét?
- Honnan tudja, hogy azt akartam?- csodálkozott a nő.
- Az úr mondta, aki ott ült annál az asztalnál. A kávéja ki van fizetve, a virág is, és a levél is az öné. Mindjárt hozom a kávéját.
Ezzel a virágot, és a levélkét is odatette a nő elé.
A nő megbűvölten nézte a virágot, és a levelet is, majd remegő kézzel kinyitotta, és lassan olvasni kezdte:
"Kedves Te...
Sajnálom, hogy nem tudtad legyőzni a félelmeidet. Sajnálom, hogy nem hagytad, hogy segítsek elűzni őket. Sajnálom, hogy nem mertél bejönni az ajtón. Sajnálom, hogy annyira félsz a múlt miatt, hogy megijedtél a jövőtől. Sajnálom, hogy nem vetted fel a telefont, mikor annyiszor hívtalak.
Te ültél ott a padon. Majdnem három órán át, és nem mertél bejönni. Most én azért mentem el, hogy te bejöhess, hogy ezt elolvashasd. Majd nézz ki oda, arra a padra, ahol te ültél. Ott ülök, és rád várok.
Én..."
A nő a levél felétől már a könnyein keresztül olvasott, és mikor ideért döbbent arccal nézett fel és ki. Igen. A férfi ott ült, és őt nézte. Rá várt.
A nő elmosolyodott. A könnyáztatta arcon furcsa táncot járt mosolya. Majd felállva ránézett a pultosra, aki őt nézte, és hangtalanul csak ennyit mondott:
- Menjen már....
A nő életében talán először igazán megkönnyebbülve az ajtó felé iramodott, a könnycseppjei leestek arcáról. Majd kilépett, és elindult a férfi felé, mikor odaért csendben leült mellé.
Nem szóltak, van amikor nem kell, van amikor sokkal beszédesebb, csak ott ülni valaki mellett. Valamiért, és ez a valami a fontos. Majd halkan annyit mondott:
- Sajnálom.
- Én is, hogy sajnáltam volna, ha nem jössz ide.
Majd a férfi a nő felé nyújtotta a kezét, a nő pedig csendesen beletette. Mindketten sóhajtottak. Aztán a férfi azt mondta:
- Van a közelben egy kávézó. Valaki azt mondta, hogy finom benne a fahéjas kávé. De csak félig volt igaza.
- Miért?
- Mert azt kávét együtt kéne meginni, és nem külön. Úgy lehet az igazi... Jössz?
- Megyek.
Aztán csendben felálltak, de egymás kezét el nem engedve elindultak, de nem csak a kávézó felé...

szerező ismeretlen:

UI:

Szagok, melyek ellen jó a szódabikarbóna
https://www.hazipatika.com/eletmod/otth ... n=20200520

Prof. Dr. Papp Lajos: Egészség megőrzése, betegség gyógyítása
https://www.youtube.com/watch?v=sd1eNigkGAs

von **Karsay1958** » Sa 6. Nov 2021, 08:51

Gyógyító szavak
Részletek Dr. Rüdiger Dahlke azonos című könyvecskéjéből

Ami figyelmet kap, az gyarapszik. Mi döntjük el, mire irányítjuk figyelmünket és mit gyarapítunk az életünkben.

A problémák elve adottak és mindaddig ismétlődnek, amíg tudatosan vissza nem nyúlunk a múltba, hogy magunkhoz emeljük őket.

A borús ég olyan a szemünkben, akár a végzet, pedig a Nap továbbra is süt, csupán felhők takarják. Ilyen a megvilágosodás is: mindig elérhető, a kérdés csak az, mi mindennel takarjuk el szemünk elől.

A külső orvosokat számos részlet, a belső orvosokat azonban a teljesség érdekli. A test, a lélek és a szellem egy - ennek felismerése nyugalmat és erőt ad, átélése gyógyulást hoz.

A test a lélek színpada - azokat a darabokat is előadják rajta, amelyeket a lélek megtagad. Mert amit a lélek nem él át, az a testben éli ki magát.

Az atomok, molekulák, sejtek, szövetek és szervek összjátéka olyan zenekarrá egyesíti a szervezetet, amelynek karmestere a lélek. Ha tudatában van a szerepének, harmonikus összjátékot teremt, s szimfóniaként csendül fel az élet.

A testnek a maga világában és a maga módján mindig igaza van. Tünetei és korlátai megmutatják, mit kellene önként és mélyebben megélnünk, és mely feladatainkat nem oldjuk meg kielégítően.

A test valamennyi tünete a lélek egy-egy feladatára utal - az ismeri fel ezeket, aki a testet a teremtés könyveként olvassa.

Boldog az a teljes és tökéletes ember, aki felismerte valamennyi feladatát. Szerencsétlen az, akiből még sok minden hiányzik - mind a testében, mind a tudatában.

Kérdés: Van még feladatod az életben?
Válasz: Ha beteg vagy, biztosan!

Kellemes az, amit elfogadunk, kellemetlen, amit nem fogadunk el; a kellem az elfogadásból származik. Aki mindent elfogad, annak minden kellemes - értelmet nyer, és kellemdússá válik az élete.

Kellemetlen az, amit nem fogadunk el. Mindaddig sújt és terhel minket, amíg el nem fogadjuk - vagy káros szenvedélyünkké nem válik.

Az élet kellemetlenségeit vagy elfogadjuk és elviseljük, vagy küzdünk ellenük, és elviselhetetlenné tesszük őket. Az első szabaddá tesz, az utóbbi tragédiába torkollik.

A betegség tünetei magyarázatra és megértésre váró jelek az úton, a fájdalmak pedig figyelmet érdemlő segélykiáltások.

A test csak akkor kiált hangosan segítségért, ha halk szavát nem hallották meg.

A tünetek a fejlődés útjának mérföldkövei - világító fáklyává válhatnak a lélek sötét éjében.

A jelek megfejtés híján értelmetlenek, s nem mutatják az utat.

Aki letér az igaz útról, könnyedén elbizonytalanodhat.

szemlézte: Bíró László

UI:

Hétvégi filmajánló

Megmentőm a fény
https://www.youtube.com/watch?v=PDlGYKZ ... BzRiNoqEDU

von **Karsay1958** » So 7. Nov 2021, 07:45

Feltaláltad a macskát, jó apát!

Lin-csi apát egy nap meglátogatta a szomszédságában álló kolostort. Az ottani apát büszkén mutatta neki, mennyi bambuszfáklyát gyártanak szerzetesei.
- Szorgalmas, dolgos szerzeteseim vannak, Lin-csi, láthatod! Sokat dolgozunk, de sokat is keresünk. Annyi bambuszfáklyát adunk el a városban, hogy kolostorunk vagyona vetekszik Vang nagyúréval.
- Na és miért szorgoskodtok ilyen nagyon, apát uram? – kérdezte tőle Lin-csi.
- A munkánk hasznából munkásokat veszünk a faluból, és velük még több bambuszfáklyát gyártunk. Majd azt is eladjuk a városban.
- És a hasznából újabb fáklyákat gyártotok és újabb hasznot termeltek? –kérdezett újból Lin-csi.
- Igen. A haszonból újabb hasznot termelünk, abból megint újabbat, és így tovább – válaszolt az apát, majd szétrepesztette a büszkeség.
- Mondd, minek nektek ehhez a kolostor? – firtatta Lin-csi. – Nyugodtan kint maradhattatok volna a városban, ott is mindenki ilyesmivel van elfglalava.
- Elárulom neked Lin-csi. Már csak néhány év, s a miénk lesz az ország leggazdagabb kolostora. Ezután megint néhány év, és úgy élünk majd itt, mint palotájában a császár. És amikor gazdagok leszünk, már nem gyötörjük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyelünk. Teát iszunk naphosszat, s a Tanításról beszélgetünk. Elmélkedünk, és hallgatjuk a kert madarainak énekét. Boldog idők várnak ránk, barátom! Nekem elhiheted. Ezért gürcölünk.
- Mondd, apát! Mit csináltatok ti, mielőtt nekiláttatok pénzt keresni?
- Mielőtt nekiláttunk pénzt keresni, – kezdte az apát –bizony nagyon csendesen éltünk. Igaz nem gyötörtük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyeltünk. Teát ittunk naphosszat, s a Tanításról beszélgettünk. Elmélkedtünk, és hallgattuk a kert madarainak énekét. De akkor szegények voltunk, Lin-csi, nagyon szegények – sóhajtott az apát, s várta, hogy Lin-csi sajnálja őket. De Lin-csi csak ennyit mondott.
- Feltaláltad a macskát, jó apát, amelyik se kint, se bent nem fog egeret! – s bár valóban őszintén szánta a csapdába esett apátot, dühösen elviharzott. Soha többé nem látogatta meg azt a kolostort.

von **Karsay1958** » Mo 8. Nov 2021, 06:19

A búzáról és a konkolyról szóló példabeszéd,
avagy az aratásról szóló példabeszéd

Részlet Makk István "Az örök fejlődés kozmikus útja" című könyvéből

(Máté 13:24-30 és 36-40) Megrázó erejű bizonyíték a reinkarnáció mellett.

Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez ki jó magot vetett földjébe. (Máté 13:11)
Mikor aludtak az emberek eljött ellensége, konkolyt szórt a búza közé és eltávozott. (Máté 13:25)
Amint pedig szárba szökött a vetés és kalászt hozott, felütötte fejét a konkoly is. (Máté 13:26)
Erre a szolgák megkérdezték a gazdát. Akarod-e, hogy kigyomláljuk a konkolyt? Nem! Válaszolta. (Máté 13:28)
Hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek a búzát is. (Máté 13:29)
Hagyjátok. Hadd nőjjön fel mindkettő az aratásig (Máté 13:30)

A tanítványok így szóltak Jézushoz. Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példabeszédet. (Máté 13:36)
Jézus így válaszolt. Aki jó magot vet - az Emberfia. A szántóföld - a világ. A konkoly - a gonosz fiai. Az aratás - a világ vége. (Máté 13:37)
Az aratás - a világ vége. - mondja Krisztus. (Máté 13:39)
Mindkettő’, a búza is, a konkoly is hadd nőj jön fel a világ végéig, az aratásig. (Máté 13:40)

Ebből a parabolából világossá válik, hogy a föld bukott szellemseregei a világkorszak zárásáig - „az aratásig” megkapják azt a kegyelmi lehetőséget, hogy a reinkarnációk sorozatán át önmagukban beérlelhessék a magasrendű tulajdonságokat, „a búzát”. A világkorszak zárásáig, az „aratásig" a parabola szerint igazakká válhassanak, akik fényleni fognak mint a nap. Vagy pedig az involució útját választják és az „aratásig", a világ végéig - a parabola szerinti - gonoszakká válnak.
Azonban az aratásig, vagyis a világkorszak zárásáig nem engedi az Úr kitépni sem a konkolyt, sem a búzát. Csodálatos kegyelmi tény. Vagyis mindenki megkapja a reinkarnáció kegyelmét, hogy a világkorszak zárásáig „az aratásig” beérhessen benne a búza. Vagy ha ez nem, akkor a konkoly, amelyre a parabola szerinti tüzes kemence tisztító kegyelmi folyamata vár, egy örökkévalósági ciklusra, egy „Eón”-ra.

szemlézte: Biró László
--
Szellemtani Irodalom:
https://onedrive.live.com/?authkey=%21A ... 2B1B3312C8

von **Karsay1958** » Di 9. Nov 2021, 07:33

Egy sokatmondó idézet A Suutari-levelek c. párválasztási tanító regényből:

"Nagyapa még két hónapig élt Ling mama temetése után. Mindig éreztem, hogy különleges ember, ahogy az élete is különleges volt. Számomra ma is úgy tűnik, mintha valójában sosem fogott volna rajta az idő. Fiatalosan élt, és ilyen is maradt. Egészen Ling mama temetéséig. Akkor láttam őt először és utoljára. Emlékszem, hogyan játszotta a temetőben egy indián furulyán annak a Cherokee-szertartásnak fájdalmasan gyönyörű dallamát, amely még sokáig szólt az én lelkemben is tovább. Ez volt az ő utolsó erőfeszítése Ling mama halhatatlanságáért.
A temetés után az idő lavina sebességgel vitte el. Nyolcvanegy évesen örökre elaludt a kerti napágyon, a nagy tölgyfa alatt, kezében bőrkötésű naplójával, amelybe még egy utolsó levelet írt Ling mamának…

„Drága Csingi! Kedvesem!

Tudom, hogy itt vagy velem, de sajnos már nem hallom, amit mondasz. Tegnap még úgy éreztem igen, de ma délelőtt, ahogy újra megszagolgattam a pongyoládat, rájöttem, hogy ez már csak képzelődés…, és Te már távolodsz tőlem… Már nem akarom ezt az életet így, Nélküled folytatni, hiába kérted a kórházban, hogy ezt tegyem. Nem megy…, már nem megy…, túlságosan fáj, hogy már egyre kevésbé érzem az illatodat a fürdőszobai törülközőkön. Mindig tudtam, hogy ez egyszer még fájdalmas emléke lesz a szerelmünknek…, hát most bekövetkezett.
Csak egy vigasztal kissé…, hogy én mindig azt gondoltam, az ember az élete végén leginkább azt bánja meg, amit nem tett meg, és most úgy látom, mi megtettünk mindent, amit akartunk. Mert jó volt várni Rád és keresni Téged elkerülve az élet túl drága kompromisszumait…, és végre – ötvenévesen - Rád találni ott az oslói katedrálisban. Fontos volt nekem, hogy Rád találjak, és soha nem adtam fel. Ha nem így tettem volna, biztos vagyok benne, hogy most – ezen a gyönyörű áprilisi napon, túl a nyolcvanon – nagyon bánnám. Így a szívem közepében boldog vagyok, mert ismerhettelek és szerethettelek huszonhét hosszú és csodálatos éven át. Ez valójában sokkal több, mint amennyi örömre negyvenévesen számítottam az életben.
Tudod, mennyire szerettem volna én is, ha gyermekeink tragédiája semmivé foszlik, hiszen a saját életemet is odaadtam volna ezért; erre könnyes párnáink a tanúk. Emlékszem a zokogásodra, és ez már így marad…, de jövök utánad, Kedvesem, és hiszem, megtalállak ebben a galaxisban, hiszen nem lehet ez olyan nagy.
Több mint két évtizedig kávéztunk együtt, megannyi hűséges kávéfőző kíséretében…, és ezek az illatok, a reggel fényei, és azok a csodálatos lassú számok, amelyekre reggelente minden áldott nap táncoltunk, felejthetetlenné varázsolták annak a közösségnek a hétköznapjait, amelyet Mi alkottunk: Te és én.
Azt hiszem, ennyi közös év távlatából újra el kell mondanom Neked, hogy életem legnagyobb öröme Te voltál. Azt hiszem, hogy ezt Te is így élted át velem kapcsolatban. Annyira akartuk, hogy a másik boldog és elégedett legyen, hogy elfelejtettük legyőzni egymást.
Emlékszem, ahogy a lényeddel körül öleltél, és megtanítottál újra a bizalomra. Sosem felejtem el Neked ezt, és az életed ajándékát sem: hogy megosztottad azt velem.
Kérlek, gyere vissza értem, maradj itt!... Mindnyájan visszajövünk. Én, ígérem, megkereslek. Ezt soha ne felejtsd el!
Találkozunk…, találkozunk…”
A levelet már nem írta alá…, nem volt rá szükségük… - találkoztak. A temetésen kiderült, hogy a világ minden táján voltak barátai. A csodálatos indián furulya őt is elkísérte utolsó útjára, és amikor a dallamok elértek a végső csendességhez, a furulyát szertartásosan kettétörték és elégették. Sosem felejtem el.
Az idő olyan titkokat tárt fel azóta a számunkra (azt hiszem, a testvéreim számára is), amelyek az ismeretlenség homályába vesztek volna, ha a végrendelet nem említi meg őket..."

A könyv honlapja, ahol még elérhető:
https://suutari7.webnode.hu/

von **Karsay1958** » Mi 10. Nov 2021, 07:35

A SAJÁT KERESZTED

Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térde borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz:
„Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz Uram, elfáradtam! Kérlek, hadd tegyem le és kaphassak egy másikat.”
„Rendben van gyermekem!” – válaszolta Jézus és levette róla a keresztet.
Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet. Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni. A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet.
„Azt kérem, ott, ami a sarokban van!”
„Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza!” – felelte Jézus.
Legyen tanulság számunkra, hogy amikor úgy érezzük, hogy nekünk túl nehéz, és már kibírhatatlan a fájdalom, nézzünk egy kicsit körül, hogy mi folyik körülöttünk. Nézzük, meg, hogy mások mivel küszködnek. Ne csak a saját „keresztünk” súlyával legyünk elfoglalva! És meglátjuk, hogy amit nehéznek hittünk, nem is annyira nehéz...

UI:

Szinkronicitás, szerencse, véletlen - Dr. Daubner Béla és Szabó Péter beszélgetése
https://www.youtube.com/watch?v=kxvBIr7wWiA

von **Karsay1958** » Fr 12. Nov 2021, 06:05

Na kutya, ma megmentettem egy embert

A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált, és benézett a kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú és, hogy segítenem kell neki. Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem. Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van, és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk.
Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el őt nagyon. Én már csak előre tudok nézni, és szeretnék valakit szeretni, és valakinek sokat jelenteni. Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, sürgősen társaságra volt szüksége. Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a mancsomat, hogy biztosítsam arról, hogy minden rendbe fog jönni.
Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja, és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam. Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.
Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom. Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tűnjön el.
Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált. És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak. Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni. Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük.

szemlézte: Bíró László

A szellemi tanítások szerint a kutya azért van a földön és az a feladata, hogy megtanítsa az embert a hűségre és az odaadó szeretetre. Sok-sok ember, akinek még nem volt kutya kedvence fel sem tudja fogni mit veszít azzal, hogy lelki gazdagsága hiányos marad élete végéig, pontosan azokkal az érzelmi tartalmakkal lesz szegényebb, melyeket a kutya segítségével lehet kifejleszteni.

UI:

Érdemes-e kutakodni a másik után?
https://www.youtube.com/watch?v=CbIC5aOsDQ4

von **Karsay1958** » Sa 13. Nov 2021, 06:54

A szellemi és anyagelvű felfogás
Részlet Makk István "Az örök fejlődés kozmikus útja" című könyvéből

A félreértések elkerülése végett egy igen fontos elvet újra tisztáznunk kell! Sokszor esett szó szellemi felfogásról, anyagelvű felfogásról.
Ha szellemiekről igen szépen beszélek, ez még nem jelenti azt, hogy szellemi felfogású vagyok! Mert nem az a döntő, hogy mit mondok, hanem, hogy a magasrendű elveket hogyan élem!
Lehet valaki - megismerés hiánya miatt - fílozófiailag anyagelvű felfogású, de ha életében az alázatosságot valósítja, akkor lényegében szellemi felfogású! És hiába vallom - vallásilag - a legszentebb elveket és szónokolok az angyalok nyelvén a szeretetről, ha cselekedeteim ennek ellene mondanak! Akkor hangoztatott elveim ellenére anyagelvű vagyok!
Sőt, ez a magatartás - Krisztus szerint - a legsúlyosabb megítélés alá eső anyagelvűség! Gondoljunk a farizeusok nyolcszoros jajára, akiket Krisztus a legélesebben elítélt! Akik hirdették a szellemi törvényeket, de cselekedeteik ellene mondtak azoknak! (Máté 23.13-33 ).

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Ég és föld között - Shirley Maclaine

1 rész
https://www.youtube.com/watch?v=or1mnpTSueo&t=27s

2. rész
https://www.youtube.com/watch?v=TAtNllXBCQ8&t=3s

von **Karsay1958** » So 14. Nov 2021, 07:01

A szenvedés vonzza az igazi szeretetet
Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

Az igazi szeretet nem ismer korlátokat, nem olvadozik, de nem is hagyja cserben azokat, akikhez kötve van. Egy megsebzett kis madár közelebb van a lelkedhez, mint az, aki azt megsebzi, még hogyha az a barátod is. Mert az igazság az, hogy a bűn közétek áll, és a hasonlótól elszakít, az igazság pedig összeköt a tőled messze állóval, mert fáj neked az ártatlanul szenvedőnek fájdalma. Tehát először azt vonjuk be a szeretetünkbe, aki szenved. Miután pedig mindenki, aki bűnt követ el, máris magában hordja a szenvedés csíráit — csak még nem érzi, és tovább bűnöz — ennél fogva, míg nem szenved, addig nem fáj sem neki, sem nekünk. De amikor feljajdul, amikor már gyámoltalanul menekülni akar, akkor már egyengetni kell az útját.
Azért engedi meg a jó Isten, hogy az igazságért szenvedni kelljen a földön, hogy meglegyen a példa, amely mindenkor reménységgel és bátorsággal tölti el a szegény küszködő és javulni vágyó lelkeket. Azért én azt mondom: minden olyan szenvedés, amelynek az Úrtól rendelt célja van, a szeretetnek gazdag áldását vonja maga után, mert ez már áldozat. De ha kedvét töltő vadászra pazaroljuk a szeretetünket, akkor elfecsérelt erőt szórunk az ellentét zsákjába, és jobb, ha e helyett inkább az általa megsebzett madárkát gyógyítgatjuk. Amazt is fogjuk gyógyítani, ha a bűnének nyila majd őt sebzi meg, mert akkor ő is rászorul a szeretetre.

szemlézte: Bíró László

von **Karsay1958** » Mo 15. Nov 2021, 07:07

Az emberi nagyot akarásról

Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

Az embernek nem kell aggodalmaskodnia és semmi felett sem kell töprengenie, mert ha a sorsában nincs az, amit óhajt, úgysem tudja azt megszerezni, vagy elvégezni. Erőt kell kifejteni a jó és becsületes törekvésben, hogy az ember a maga életének az eredményét kihozhassa. De ha minden igyekezete dacára nem tud sikert elérni, akkor sem szabad kétségbeesnie, mert akkor vagy nem tudja az ember a maga feladatát felismerni, és helytelen irányba kapkod, vagy nem érkezett még el ahhoz a ponthoz, amelynél feloldódnak bizonyos kötöttségek, és velük együtt az a törvény, amely az embert még fejletlen felfogása folytán vezetni tartozott. Azért jobb az embernek kevesebbet akarnia, és amit a végzet bízott rá, abban tökéletesen eljárnia, ezzel olyan lelki képesítést nyer, amivel a legnehezebbet is játszi könnyedséggel oldja meg. Ezért a nagyot akaró emberi lélek nem menekül meg soha a fonák eredménytől, mert lehet, hogy egy ideig bírja az iramot, és minden idegszálának megfeszítésével és lelki erejének kihasználásával némi sikereket ér el, de éppen akkor roppan össze, amikor már majdnem célnál érzi magát.

Szemlézte: Bíró László

von **Karsay1958** » Di 16. Nov 2021, 06:02

60 éves kor után, amikor már nincs túl sok idő hátra és úgysem viszünk magunkkal semmit, amikor eltávozunk, akkor kiránduljatok, vásároljatok olyan dolgokat amiket szerettek és amit megengedhettek magatoknak.
Ne gondoljatok arra, hogy mindent amit megspóroltatok a gyerekeitekre és az unokáitokra hagytok, mert ugye így van? Ne akarjátok, hogy olyan parazitává váljanak akik alig várják a halálotok napját.
Ne aggodalmaskodjatok azon, hogy mi fog történni, hogyan fognak emlékezni rátok, mert amikor már a sírba vagyunk, úgysem halljuk sem a dicséretet sem a kritikát.
Ne aggódjatok túl sokat a gyerekekért, mert nekik is meg van a saját sorsuk és biztosan megtalálják ők is a saját útjukat.
Ne legyetek a gyereketek rabjai! Tartsátok a kapcsolatot velük, szeressétek, segítsétek őket amikor szükségük van rá, de ne hagyjátok, hogy kihasználjanak.
Az élet több annál mint munka, menjetek minél hamarabb nyugdíjba és örüljetek az életnek.
Ne várjatok túl sokat a gyerekeitektől, a gyerekek többsége szereti a szüleit, de nagyon el vannak foglalva a munkájukkal és más dolgokkal, ezért nem lesznek nagy segítség a szülők számára.
60 éves kor után már ne pazaroljátok arra az energiátokat és az egészségeteket, hogy vagyonra tegyetek szert vagy addig dolgozzatok ameddig meghaltok. Lehet, hogy a pénzeteknek semmi értéke sem lesz a kaszás előtt.
Mondjatok le a versengésről arról, hogy kinek a gyereke a gazdagabb és ki jár több alkalommal étterembe, kávézóba vagy külföldi utakra. Inkább azt mérlegeljétek, hogy kinek van több szabadideje, ki a boldogabb, az egészségesebb és az életvidámabb.
Ameddig egészségesek vagytok és jó a közérzetetek addig tervezzétek meg a következő napot és várjátok izgatottan a holnapot.
Egy boldogtalan nap az életedben egy elveszett nap.
Egy olyan nap amely tele van örömmel az egy nyertes nap. Egy optimista lélek hamarabb legyőzi a betegséget, egy boldog lélek pedig nincs mit legyőzzön, mert nem ismeri a betegséget…
Mozogjatok minden nap, sétáljatok a friss levegőn, élvezzétek a nap sugarait, olyan ételeket fogyasszatok amelyek vitaminokat tartalmaznak és minden esélyetek meglesz arra, hogy akár még 20-30 évet éljetek egészségben, jókedvűen!
/ Jane Fonda /

UI:

A nagy reset helyett nagy kiugrási lehetőség! - Jakab István monológja
https://www.youtube.com/watch?v=m6J5Oxen6Ps

von **Karsay1958** » Mi 17. Nov 2021, 07:53

"Voltak idők, amikor 100 forintért vettem magamnak valamit enni, és volt amikor 10000 forintból vacsoráztam.
Aggodalom nélkül tudtam venni dolgokat anélkül, hogy visszatettem volna a polcra.
Mindannyian tapasztaltunk hullámvölgyeket az életben.
Néhányan biztosan jobban, mint mások, de mindannyian megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat.
Senki sem jobb a másiknál, és a szívem gyászolja azokat az embereket, akik ezt képzelik magukról, és azt hiszik, hogy jobbak.
Nem számít, milyen nagy a házad, milyen új az autód, vagy mennyi pénz van a bankszámládon, mindannyian vörösen vérzünk, és végül eltűnünk erről a földről.
A halál nem ismeri sem a diszkriminációt, sem az életed egyedül.
Légy kedves másokhoz.
Tiszteld a többi embert, az állatokat és a természetet.
A nagy egód nem fog sehová sem vinni.
Légy szerény.
És továbbra is légy magabiztos.
Kevesen olvasnak eddig, de ha egyetértesz ugyanezzel a véleménnyel, örülnék, ha ezt lemásolnád és feltennéd egy képpel magadról.
A legtöbben fognak, mert ők olyan emberek, akikről beszélek..."

Írta: Novák Evelin

UI:

Higgy az Isteni énedben | Gunagriha előadása
https://www.youtube.com/watch?v=KmxrBtoEu0k

von **Karsay1958** » Fr 19. Nov 2021, 05:11

Egy tanítónő arra kérte kisdiákjait, hogy írjanak fogalmazást arról, hogy mit szeretnének Istentől kapni. A gyerekek le is írták kívánságaikat. A pedagógus este javította ki a dolgozatokat. Az egyik kis tanonc olyan megható kéréssel fordult Istenhez, hogy a tanítónő elsírta magát. A férje, aki éppen akkor ért haza, megdöbbenve látta, hogy felesége sír.
“Mi történt, mi bánt?” – kérdezte.
“Olvasd el ezt a fogalmazást, az egyik diákom írta.” – felelte.
A fogalmazásban ez állt:
“Uram, ma este kérlek tégy meg valami különlegeset nekem: változtass televízióvá, mert így megbecsült tagja lennék a családnak, hiszen a szüleim így folyamatosan rám figyelnének. Ha ezt teljesíted nekem, akkor több órát csak velem fognak foglalkozni. Én leszek a figyelem középpontjában, így el tudom mondani azt, amit akarok, anélkül, hogy félbeszakítanának. A televízió különleges helyet foglal el a családunk életében, édesapám mikor hazaér a munkából, csak vele foglalkozik, még akkor is ha fáradt. Én nem vagyok ilyen szerencsés, édesanyám akkor sem kérdi meg, hogy hogy vagyok, ha látja, hogy van valami baj, mert letörtnek és szomorúnak látszom. Nem szeretem ha levegőnek néznek, arra vágyom, hogy velem is foglalkozzanak. Istenem, talán nem kérek sokat, csak annyit kérek, hogy lehessek én a televízió helyében.”
Ekkor a tanítónő férje azt mondta: “Istenem, szegény gyermeknek milyen szívtelen szülei vannak.”
A tanítónő kisírt szemmel közölte: “Ezt a fogalmazást a fiunk írta.”

UI:

Takáts P Kvantumfizika és antropozófia 2021 május

Az előadás azt kívánom bemutatni, hogy a kvantumelmélet alapján létrejött új világképnek ma már több közös vonása van a szellemtudománnyal, mint a hagyományos fizikára épülő materialista tudományból levezetett biliárdgolyó világképpel. Ezzel egy olyan helyzet állt elő, hogy napjainkra az Univerzumról alkotott világképében a modern tudomány, ha nem is utolérte, de annyira megközelítette az antropozófiai szellemtudomány világképét, hogy már csak egy kis küszöb választja el attól a felismeréstől, hogy tudását ki kell egészíteni azzal, amit az antropozófia közöl az emberről és az Univerzumról.
Keresem a választ arra a kérdésre, hogy hogyan tudná a biliárdgolyó tudatosság fogságába került emberi gondolkodást kiegészíteni, illetve helyes irányba vinni és a szellemmel ismét összekapcsolni egy olyan egyesített elmélet, amely a modern kvantumfizika és az antropozófia eredményeit egyaránt magába foglalj

https://www.youtube.com/watch?v=LeFrnup_SUU

von **Karsay1958** » Sa 20. Nov 2021, 06:37

von **Karsay1958** » Sa 20. Nov 2021, 06:38

Vezeklés és vezeklő életek
Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

A vezeklés nem más, mint az életúton való megállás, vagy visszatérés a rendes útra. A vezeklés a tanultaknak mélyen a lélekbe vésése. Mondhatnám bűnhődésnek is. De a bűnhődés is olyan állapot, mint azé az emberé, aki helytelen útra téved, aztán beleesik valami kátyúba vagy mélységbe, ahol megsebzi a tüske, a ruhája elrongyolódik, a magával vitt értékek elszóródnak. Amíg ezeket összeszedi, és nagy erőlködéssel kikapaszkodik, addig fárad, szenved, dolgozik, de egy lépéssel sem jutott előbbre, mert a rendes útra még előbb vissza kell térnie. Vagy ha valaki nagy károkat okoz, és azokat meg kell térítenie, amíg azokat törlesztgeti, nincs semmi fejlődésbeli előmenetele, csak éppen hogy a kötelezettség súlyától, terhétől mindig jobban-jobban szabadul. Így a vezeklő életeknek vajmi kevés előrevivő hasznuk van, de mégis el kell a léleknek szenvednie, mert addig nem tud a haladás útjára még csak rálépni sem.
Tehát a vezeklő életek legtöbbnyire szenvedéssel és megaláztatással járó, sikerekben szegény életek; nem a jelen értékét felgyűjtő alkalmak, hanem a lélek keserű tapasztalatok árán való tanulása, az elhagyott munkának az árnyékos oldalon való elvégzése. Ha a lélek le tudja belőlük vonni a tanulságot, akkor tekinthető bevégzettnek a munkája és léphet tovább.

szemlézte: Bíró László

von **Karsay1958** » So 21. Nov 2021, 06:43

A gőg akadályozza a szellemi segítséget
Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

A fejlődés régebbi korszakában a vallások fellendülésével, a dogmával körülhatárolt igazságok a fejletlen szellemeknek meleg fejlődési lehetőséget biztosítottak a csoport egységében, de most az idők végén már nem a fejlődés, hanem a próbatétel idejéhez érkezett el az emberiség.
A szellemvilágban az szorul legjobban támogatásra, aki a legbátrabb és legokosabb, akik nagyon biztosak a maguk erejében és tudásában, azokat nem veszik gondjaikba azok a mennyei hatalmasságok, akik az emberi lelkek sorsát intézik. Az ilyen túl öntudatos lelkek még éretlenek és nehezen kezelhetők a lelki dolgokban, és nehezen befolyásolhatók az előttük ismeretlen igazságokkal. Éppen az ilyen emberi felfogások teszik olyan merevvé a lelket, mintha páncélba volna öltözve, úgyhogy a belső én nem tudja a külsőnek az erejét megtörni. Azért amíg a külvilágból nem jön egy még keményebb erő, amely megtöri az emberi gőg hatalmát, addig a lélek kénytelen ebben a merev öltözetben maradni.
Sokszor jó a csalódás, jó a szenvedés, mert az ilyen merev formákhoz ragaszkodó emberlelkeknek kellenek a különböző ütközések, mert amíg ellene vannak az igazságnak, addig a lelkük nem bírja a jobbat asszimilálni, bár ők is szeretnének a jó előnyeiben részesülni. Azért jobb, ha az ilyeneket nem igyekeztek mindenáron meggyőzni az igazságról, hiszen ezek azt úgysem tudják elfogadni, míg arra meg nem értek. Az alacsonyabb rendű lélek ellenségévé válik mindennek, ami más, mint amit ő magáévá tett. Az emberi gőg elhalványítja az igazságot.
Figyelmeztetem azokat, akik már hitre tettek szert, hogy ne álljanak meg a külsőséges hit formaságánál, hanem keressék a hit lényegét, az igazságot, mert az igazság ismerete szabaddá teszi a lelket a formáktól, a tévelygésektől, amelyek a dogmákkal együtt járnak.

szemlézte: Bíró László

von **Karsay1958** » Mo 22. Nov 2021, 07:34

Szentlélek

Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

Szentlélek alatt Isten szellemében egyesült szellemek csoportját, az ezeket egybetartó eszméket, ezeknek megvalósult eredményeit kell érteni. Ezeket mind a Szentlélek gyűjtő fogalma alá sorozzuk, mert ezek szellemi valóságok.
Csak mivel a ti nyelveteken a „szellem” szó alatt kizárólag egyénesült lelket értetek, azért találjátok ezt furcsának. A szellemet nem látta senki, a szellem csak a lélek által közvetítheti a maga akaratát, csak a lélek által tud hatni, mert a lélek a szellem megjelenési formája. A lélek szellem nélkül nem tud bölcs és helyes eredményt elérni, mert a lélek annyit jelent, mint élet.
Tehát, ha azt mondjuk, hogy lélek van valamiben, az az élet sokrétegű tömegének egy egységes részét jelenti. De ha azt mondom, hogy szellem van valamiben, az az életnek magasfokú irányítóját jelenti. Ha azt mondom: „Szentlélek”, minden esetben Isten akaratának, Isten szellemétől irányított életrezgésnek, szellemi magot hordozó erőknek hatalmas közvetítőjét értem alatta, tehát a „Szentlélek”, vagy „Szent Szellem” az egyéni szellemeket egybefoglaló Istenséget jelenti.

Szemlézte: Bíró László

von **Karsay1958** » Di 23. Nov 2021, 07:37

Rendben, minden rendben!

A halászfaluban egy lány még „leányfejjel"gyermeket szült, s néhány verés után végre elárulta, hogy ki a gyermek apja: nem más, mint az a zen mester, aki egész nap a falun kívül épült templomban meditál.
A lány szülei és a falusiak egy csoportja kivonult a templomhoz, durván megzavarták a mestert meditáció közben, kigúnyolták képmutatása miatt, majd közölték vele, hogy mivel ő a gyermek apja, gondoskodjék is róla. A mester csak ennyit szólt:
— Rendben van, minden rendben van.
Miután a csoport eltávozott, felvette a padlóra helyezett gyermeket, és megkérte az egyik falusi asszonyt, hogy gondozza az ő költségein.
A mesternek persze odalett minden tekintélye. Senki sem fordult többé hozzá tanácsért.
Egy év telt el így, amikor a lány, aki a gyermeket szülte, már nem bírta tovább, és végül bevallotta, hogy hazudott: a gyermek igazi apja a szomszéd fiú.
A lány szülei és a falusiak bűnbánatot tartottak. Leborultak a mester lábai elé, bocsánatáért esedeztek, és visszakérték a gyermeket. A mester, miközben visszaadta a gyermeket, csak ennyit mondott:
— Rendben van, minden rendben.
Megjegyzés: Ebben a tanításban arra a titokra derül fény, hogy az ember lelkében a szenvedéseket, a dühöt, a haragot, a bosszúvágyat vagy bármilyen más érzést nem a külső körülmények és helyzetek okozzák, hanem az, ahogyan reagálunk rájuk. Ezért csak az a lélek képes felemelkedni és megvilágosodni, aki gondolatait és érzelmeit képes uralni, amikor a külső hatásokra regálásait a bölcsesség és a szeretet vezérli.

UI:

Remélem nem éljük át!

Mire kell felkészülnünk egy gazdasági összeomlás esetén - Egy túlélő "vallomása" a 2001-es Argentin válság idejéről https://systema.blog.hu/2014/12/30/mire ... nO8vQ4KCqI

von **Karsay1958** » Mi 24. Nov 2021, 06:48

Egy férfi és a felesége állatkertbe mentek. Ott láttak egy hím majmot, aki szenvedélyesen simogatta a nőstényét.
A feleség nosztalgikusan így szólt:
- Milyen romantikus!
Aztán megláttak egy oroszlánt párt, akik messze feküdtek egymástól... a hím oroszlán némán hátat fordítva feküdt és nem figyelt a nőstényre, mintha a másik oroszlán nem létezett volna.
Felesége azt mondta a férjnek:
- Milyen szomorú jelenet, szerelem nélkül...!
Erre a férje azt mondta:
- Dobd azt a követ az oroszlán felé, és figyelj!
Amikor eldobta, az oroszlán üvöltve ugrott, hogy megvédje a párját.
Megfordultak, hogy megnézzék a majmokat, és ugyanezt tették.
A kő koppanását meghallva, a hím majom félve ugrott arrébb, ott hagyva a párját!
A férj odafordult a feleségéhez és azt mondta:
- Ne tévesszen meg az, amit egyeseknél romantikának látsz, gyakran megtévesztő szempont, amely üres szívet rejt.
Vannak mások, akik nem mutatnak semmit a külvilág felé, de a szívük tele van őszinte szeretettel!
Sokan kirakatban szeretik egymást, a valóságban nem számíthatnak egymásra, ha baj van.
Sajnos a mai világban, nagyon sok majmunk, és olyan kevés oroszlánunk van!!

UI:

Szepes Mária hangoskönyv Előszó
Szepes Mária - A Vörös Oroszlán (00-51.).mp4
https://videa.hu/videok/film-animacio/s ... 2A6lhLCfB0

von **Karsay1958** » Do 25. Nov 2021, 07:19

2 éves videóm, , és napról napra aktuálisabb lesz amit akkor elmondtam.
Pedig azt hittem még lesz 10 év.
Mediális közlések szerint, melyek hamarabb beszéltek a vírusról előreláthatólag 14 kemény virusmutáció lesz, és a hozzátartozó oltások.
Lesznek könnyebb évek, és nagyon kemény évek!
Sajnos ember készítette szándékos vírus!

1. rész https://www.youtube.com/watch?v=aZ22mcd1KUA&t=0s
2 rész. https://www.youtube.com/watch?v=jKUhcTIgxkQ

von **Karsay1958** » Fr 26. Nov 2021, 08:14

A ló az oszlophoz volt kötve, de az ördög jött és elengedte.
A ló a parasztember földjére jött, és elkezdte tönkretenni a vetést.
A paraszt megharagudott, fogott egy puskát, és megölte a lovat.
Erre a ló gazdája is megharagudott, fogta a puskáját, és bosszúból megölte a parasztot.
A feleség látta ezt, és megölte a ló gazdáját.
Erre a lótulajdonos fia megharagudott, és megölte a paraszt feleségét.
A szomszédok megölték a fickót, és felgyújtották a házát...
Az emberek megkérdezték az ördögöt:
- Miért tetted mindezt?
Az ördög azt válaszolta: "Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem! Nem tettem semmi rosszat, csak elengedtem a lovat.
MORÁL
Az ördög csak ilyen egyszerű és ártatlan dolgokat tesz, a többit mi magunk tesszük. Tudja, hogy a gonoszság a szívünkben van.
Ezért kell jól meggondolni, mielőtt cselekszünk.
Ne feledd: a szónak hatalma van, gondolkodj, mielőtt cselekszel, és gondolkodj, mielőtt beszélsz.

UI:

Aki visszajön a túlvilágról, az mindenkit szeretni akar – Interjú Tömördi Viktor atyával https://www.ferencesek.hu/aki-visszajon ... CWZNCX2a6c

von **Karsay1958** » Sa 27. Nov 2021, 08:04

von **Karsay1958** » Sa 27. Nov 2021, 08:05

A rossz a jó hiánya

Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

Rossz a maga valójában nem is létezik, csak abszolút jó és viszonylagos jó van, vagy mondjuk: tökéletes és tökéletlen, azaz hiányos jó. Az abszolút jó, amely maga az Isten, minden tökéletlent kizár magából, azonban nem tagadja meg a hiányos jóval való összetartozást. Vagyis minden jó, mint élő és ható erő, az abszolút jó felé siet, mert az vonzza őt, s ami az abszolút jóval már hasonulni képes, az Vele össze is olvad; ami pedig még nem érte el a tökéletes jó fokozatát, az igyekszik megközelíteni azt. A rossznak azonban azonnal megszűnik az ereje és létjogosultsága, mihelyt belőle a jó utolsó árnyalata is kivonul. Mert akkor erőtlen semmivé válik, mert a rossz, mint abszolutum nem létezik.

szemlézte: Bíró László

von **Karsay1958** » So 28. Nov 2021, 07:31

A szenvedések a lelki előrehaladás rugói
Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

A szenvedésekben nagy lelki előrehaladásnak a rugói szabadulnak fel a kötöttségből. Ha valakinek olyan szenvedései vannak, amelyeket sem kikerülni, sem átváltoztatni nem lehet, akkor annak mélyen fekvő okai vannak; nem büntetésből adódnak azok, hanem nagy felszabadulás és nagy lelki eredmények felszínre hozásának céljából.
Így az anyaság nagy feladat betöltését jelenti a földön a női szellemek részére. Azért aki erre önként vállalkozik, az nagyban hozzájárul a természeti erők fölemeléséhez és megtisztításához azoktól az erkölcsi salakoktól, amelyek ezt a szép és nemes életmegnyilvánulást takarják.
A férfiak, az apák lelkét új, eddig nem ismert érzések befogadására csak az anya és feleség szerepében készítheti elő a nő. Nagy és nehéz feladat ez, mert sok munka, sok fájdalom, sok lemondás és sok önmegtagadás képes csak alig észrevehető eredményt is produkálni itt a földön. A nők önzetlen élete a legjobb példamutatás a kérgesebb lelkületű férfiak számára.

Szemlézte: Bíró László

von **Karsay1958** » Mo 29. Nov 2021, 07:26

A gonosz vérengző állati formákról
Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

Az élet szent, és ahhoz senki sem nyúlhat büntetlenül. Minden ember, sőt minden állat kemény számadás előtt áll, aki, vagy amely ezt a törvényt megsérti. Azért van a törvényben: „Aki fegyvert fog, fegyver által kell elpusztulnia.” Ez pedig annyit jelent a sors könyvében, hogy aki életet pusztít el ártatlanul, annak folytonos rettegés és üldöztetés a sorsa, amíg szintén meg nem ízleli az erőszakos halálnak azt a borzasztóságát, amelyet ő okozott. A vérengző fenevadak rendszerint a szelídebb és nemesebb állatfajokra vetik magukat, azonban ő is életével és legyőzetésével fizeti meg azokat a halálos perceket és pillanatokat, amelyeket ő okozott a másiknak. Akár ember, akár állat, ha még az öldöklés és szenvedtetés fokozatánál tart, csak sajnálnivaló, mert részére még hátra van az élet nehezebb része.
Tehát jobb szenvedni, mint szenvedést okozni akár embernek, akár állatnak. A gonosz elv hívta a létezésbe a halál, a megsemmisülés, az elmúlás törvényét, és utoljára a gonosz marad fogva a halálban, mert nincs létjoga, mivel nem Istentől való gondolat és akarat. A vérengző fenevad talán egy kicsiny pontja a világléleknek, de tisztátalan, gonosz pontja, amelyet felvetett az élet árja, formával látta el, s megfelelő állapotba és környezetbe juttatva az élet felszínén viszi előbbre, míg sorsa el nem éri. A halál reá nézve nyereség, mert halála után a gonosz elv megkötözve már nem tudja magát kifejezni; vergődik a vágyban, hogy kifejezésre juthasson.
Amint megszűnik a gonosz elvű szellemtermék, megszűnnek a gonosz állati formák, mert többé sem helye, sem alkalma az élet eme formájának; jobb, tökéletesebb életformák azonban gazdagabb árnyalati fajokban lépnek elő. Szépet és jót adni a világnak több, mint megölni a rosszat.

szemlézte: Bíró László
--

von **Karsay1958** » Mi 1. Dez 2021, 05:41

Bűn – szeretet

A bűn becserkész,
a szeretet befogad.
a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.
A bűn megköt,
a szeretet megtart.
A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.
A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis ,,önmagadból'' és összetör:
Csakhogy felemelhessen.
A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.
A bűn fröcsköl,
a szeretet szétárad.
A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.
A szeretet egyszerű,
A bűn körmönfont.
A szeretet ,,egy-ügyű'',
A bűn agyafúrt.
A szeretet nyíltan beszél,
A bűn körülír.
Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.
Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen
megmondania az igazat,
A szeretet kitérő választ ad,
hogy ne kelljen hazudnia.
A bűn kényszerít,
A szeretet késztet.
A bűn csábít,
a szeretet vonz.
A bűn érzéki,
A szeretet érzékelő.
A bűn forral,
a szeretet hevít.
A bűn űz és hajt,
A szeretet lelkesít.
A szeretet megkeresi a tisztátalant,
hogy felemelje,
A bűn ,,felhajtja'' magának a tisztátalant,
Hogy kihasználja és a sárba tapossa.
A szeretet az embert látja a cédában is,
de a bűn csak riherongy kurvának tartja.
A szeretet megjelöl,
A bűn megpecsétel.
A szeretet társakra lel,
De a bűn csak hordákba ver.
A szeretet kiteljesít,
A bűn kiüresít.
A szeretet mentséget keres,
A bűn kifogást talál.
A bűn bekerít és magadba zár,
A szeretet kapukat nyit és
másokhoz vezet.
A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,
De a szeretet önmagát osztja szét.

Simon András

Élet a Földön az emberiség után
https://intercontactnews.com/2020/05/03 ... WT3dZuoBzI

von **Karsay1958** » Fr 3. Dez 2021, 06:38

Meghalt egy ember. Egy ponton látta, hogy Isten közelebb jön, bőröndöt cipelve.
Erre Isten azt mondta: - Fiam, ideje menni.
A lenyűgözött férfi megkérdezte: - Tényleg? Ilyen hamar? Annyi tervem volt.
- Sajnálom, de eljött a távozásod.
- Mit cipelsz a bőröndödben? kérdezte a férfit.
És Isten válaszol neki: - Ami a tiéd.
- Mi tartozik hozzám? Hozod a cuccaimat, a ruháimat, a pénzemet?
Isten válaszai :- Azok a dolgok sosem tartoztak hozzád, a világból származtak.
- Magadnál hordozod az emlékeimet?
- Azok sosem tartoztak hozzád, időből valók voltak.
- Hozod a tehetségemet?
- Azok soha nem tartoztak hozzád, azok voltak a körülmények.
- Elhozod a barátaimat, a családomat?
- Sajnálom, soha nem tartoztak hozzád, letértek az útról.
- Elhozod a feleségemet és a gyerekeimet?
- Soha nem tartoztak hozzád, szívből jöttek.
- Viszed a testemet?
- Soha nem tartozott hozzád, por volt a teste.
- Szóval hordozod a lelkemet?
- Nem, a lélek az enyém.
Tehát a félelemmel teli férfi elvette a bőröndöt, amit Isten magával hozott és kinyitotta, üres volt.
Könnycseppel a szemén, ezt mondta a férfi :--Soha nem volt még semmim?
- Ez így van !
Minden pillanat, amit megéltél, teljesen a tiéd volt. Az élet csak egy pillanat.
Egy pillanat csak neked. Tehát amíg van időd, használd maximálisan.
Hagyd, hogy semmi ne tartson vissza, ami hozzád tartozik. Élj most, éld az életed
és ne felejts el boldog lenni, csak az számít igazán.
Anyagi dolgok és minden más, amiért küzdöttél, itt maradnak.
Értékeld azokat, akik értékelnek téged, ne pazarold az időd azokra, akik nem értékelnek és nincsen idejük rád!

UI:

Above Majestic magyarul
https://www.youtube.com/watch?v=ngHkpuxRa5o

von **Karsay1958** » Sa 4. Dez 2021, 07:14

A tengerpart és a szellemvilág életének analógiája
Részlet Makk István "Gömbszimbolika" című kötetéből

Előttünk terül el a tenger, mérhetetlen víztükrével. Két egymással érintkező világot látunk: a levegő birodalmát és a víz birodalmát. Hasonlatunkban a levegő birodalma a szellemi sík, a víz birodalma a fizikai sík. A kettő, a szellemi sík és a fizikai sík a tengerszinttel élesen el van választva, de a tengerszint felületén egymással érintkezésben állnak. A hasonlat annyiban is találó, hogy a levegőben, vagyis a szellemi síkon - a test nélküli állapotban - a mozgás sokkal akadálytalanabb és nagyobb tereket tud a szellem áttekinteni.
A víztükör alatt, vagyis a fizikai létben a mozgási lehetőségek korlátozottak, mert óriási ellenállásba ütköznek, másrészt a látási viszonyok összehasonlíthatatlanul rosszabbak. Merüljünk mélyen a víz alá! Sűrű homály dereng. Amit látunk, a homály és fénytörés következtében torz és hamis! Így mozgásunk a víz alatt csak vánszorgás, magunk vonszolása.
Most emelkedjünk ki a vízből, a levegőbe! Látásunk egyszerre kitágul! Egy tekintettel messze tereket tudunk átfogni, mozgásunk szinte repülés a víz alatti vánszorgáshoz képest. Teljesen azonos az arány a fizikai testben való látás és mozgás és a szellemállapotban való látás és mozgás között. A víz és a levegő összehasonlítása a fizikai és szellemi síkkal minden szempontból helytálló, mert a fizikai törvények és állapotok nem egyebek, mint a szellemi törvényeknek és szellemállapotoknak a fizikai síkra való vetületei.
Képzeljük el a szellemeket, mint kisebb-nagyobb gömböket, amint a levegőben, azaz a szellemi síkon, szellemállapotban szállnak. A szellemibb, könnyebb fajsúlyú gömbök magasabb régiókba emelkednek. A nehezebb fajsúlyú, salakosabb gömbök a víz felületéről, a fizikai síkról alig bírnak magasabb régiókba emelkedni. Hogy ezt megtehessék, alá-alá kell merülniük salakosabb gömbfelületrészeikkel a vízbe, azaz testet kell ölteniük, hogy a nagyobb súrlódási ellenállás, a fizikai élet ütközései kilúgozhassák a salakos részeket!
Még egy szellemi valóságra mutat rá a fizikai törvény: a gömbök a szellemi síkon szállva, súlyosabb részükkel fordulnak lefelé. Ez egyszerű fizikai törvény! A fajsúly törvénye. Gondoljunk a „keljfeljancsi”-ra! Ezért lemerüléskor, azaz testetöltéskor, ezek a súlyosabb, tisztátalanabb részek fognak a fizikai síkba bemerülni, és mint emberi tulajdonságok megnyilvánulni. És ennek így kell lennie! Az ember negatív tulajdonságainak, hibáinak kell a fizikai élet ütközései következtében oldódniuk! Tehát a súlyos gömbök - szellemek - alámerülnek a vízbe - az anyagi létbe - azaz testet öltenek. Minél tisztátalanabb, súlyosabb a gömb, a fajsúlytörvény következtében annál mélyebbre merül. Minél tisztább a szellem, könnyebb a gömb, annál kevésbé merül az anyagba! Ez egyszerű fizikai törvény! Meggyőzően tükrözi a szellemi valóságot! A gömb vízbe - fizikai síkba - merült részét felfoghatjuk a testi tudatnak, vagy az emberi tudatnak! Míg a vízbe - a fizikai életbe - be nem merült gömbrész jelképezi a felsőbbrendű tudatot. Megjegyezzük, hogy a szellemeknek a fizikai síkba való lemerülései - a testetöltések - sohasem önkényesen történnek, hanem mindig a védőszellemek - őrangyalok - vezérletével!
A testetöltéssel, a fizikai (emberi) életbe való leszületéssel lehetőséget kapunk a Kegyelemtől a tisztulásra; hibáink a fizikai élet ütközései során oldódnak. Ütközések! Fájdalmak és vélt sérelmek. Ezek figyelmeztetnek hibáinkra, melyek kéregként vesznek körül. Meg kell tanulnunk ezeket napi önvizsgálattal tudatosan felismerni. Csak ez után tudunk a hibarétegeink következetes lebontásával alkalmassá válni arra, hogy a mindeneket besugárzó Isteni Szeretet-, Bölcsesség- és Erőáramot egyre jobban befogadhassuk, abba bekapcsolódjunk és továbbsugározhassuk mások felé. Minél fényesebbé, szellemibbé válunk aszeretet törvényének betöltése által, annál inkább lehetővé válik.
"Istenek vagytok!" - mondja Krisztus. Engednünk kell, hogy ez az isteni fény érvényre juthasson bennünk bölcsességünk, szeretetünk és szellemi erőnk kiteljesedésével, az élő hit, élő alázat és élő remény által!

Szemlézte: Bíró László

von **Karsay1958** » So 5. Dez 2021, 08:45

A szférák és a Föld légkörének analógiája
Részlet Makk István "Gömbszimbolika" című kötetéből

Az összes fizikai törvények, jelenségek - nem egyebek, mint a szellemi törvények fizikai síkra való vetületei. Ha helyesen nyomozunk, megtaláljuk minden fizikai jelenség szellemi megfelelőjét a szférákban. Kíséreljük meg ezt a Föld légkörével kapcsolatban! Mit tapasztalunk a Föld légkörénél? A legmélyebben fekvő levegőrétegek a legsűrűbbek, legtisztátalanabbak, a legszennyezettebbek! Minél magasabb régiókba emelkedünk, a levegő annál tisztábbá, ritkább állagúvá, anyagtalanabbá válik! Az alsó, sűrű és szennyes levegőrétegekben viharok dúlnak!
Ha pedig a levegőben folyton emelkedünk, a szenny- és porviharok mind jobban elmaradnak, és egy bizonyos magasságon felül megszűnnek. Ezek az alsó, sűrűbb régiókból a magasabbakba emelkedni nem tudnak! A levegőnél tapasztalható jelenségek nem egyebek, mint a szellemvilág törvényeinek anyagi kicsapódásai a légkörben!
Az alsó rétegek, az alsó szférák a legsűrűbbek, a legszennyezettebbek. Tehát mind magasabb régiókba emelkedve, a szférák világosabbá, diadalmasabbá, anyagtalanabbá válnak, - azonosan a légkörrel - hiszen a légkör jelenségei nem egyebek, mint az ugyanott lévő szellemállapotok anyagi kicsapódásai!Ott a légkörben, ahol vannak!
A legalsó szférában élő szellemlények látóköre szűk, korlátozott, szemléletük tisztátalan, sötét, zavaros. Ezen alacsonyrendű szellemlények a szféráikon végigszáguldó szellemi és fizikai viharok között élnek! És most fokozatosan emelkedjünk a szférákba! Itt a színek és tónusok - az érzésvilág, a szándékok és erők finomodásának megfelelően mind világosabbá, tisztábbá, magasabb rendűvé válnak. A szellemek látóköre mind nagyobb távlatú lesz, és a legfelső szférában diadalmassá fokozódik!
Minden szférának megvan a maga igazságrendszere, amely a szférába tartozó szellemek magatartására jellemző. A legalsó szférák képviselik az önzés, brutalitás, durva bűnök és szenvedélyek torz igazságrendszereit. Itt a bűnök és szenvedélyek szörnyű következményei viharzanak, és szenvedtetik a szellemeket.
Amint felfelé haladunk az egymás fölé következő szférákban, lépésről-lépésre veszítenek durvaságukból ezek a torz igazságrendszerek.
Végül, a legmagasabb szférákban, a krisztusi igazságok már mindent elárasztó fényben tündökölnek, és az összes alsóbb szférákat és az egész fizikai síkot szellemi fénnyel, világossággal, szeretettel árasztják el! Természetesen ebből a sugárzásból az alsóbb szférák - fokozatuk szerint - mind kevesebb szellemi fényt, világosságot, szeretetet fogadnak be magukba, mind jobban ködösítik, torzítják ezeket a magasabb rendű hatásokat önmagukban!

szemlézte: Bíró László

von **Karsay1958** » Mo 6. Dez 2021, 08:25

Néha elég egy pókfonál

Egyszer régen Buddha egy kertben üldögélt a kút mellett. Lentről segélykiáltásokat, jajveszékelést hallott, belepillantott a kút mélyébe és látta, hogy a pokolban szenved egy ember. Ez az ember nagyon rossz volt előző életében, kegyetlen gyilkos. De vajon tett-e valami jót is? Igen, egyszer majdnem rálépett egy pókra, de szánalmat érzett és megkímélte az életét. Apróság, de mégis jó cselekedet.
Na, akkor mentse ki őt a pók a szenvedésből - szólt Buddha és egy vékony pókfonalat küldött le hozzá. Az ember elkezdett kifelé kapaszkodni. Egyszer csak látja ám, hogy a többi szenvedő is megtalálta az ő pókfonalát és kúsznak utána ők is. Féltékenyen lekiáltott: eresszétek el, ez az én, csakis az én mentőfonalam! Hogy nyomatéka legyen szavának, a kését is előkapta és elvágta a fonalat maga alatt. Abban a pillanatban ő is leesett, vissza a pokoli szenvedésbe.
A szerencsédet meg kell osztanod másokkal, annál több jó jut neked belőle. De ez az az ember nem értette meg és az a parányi jótette is semmivé foszlott, amit egyszer megtett az életében.

szemlézte: Bíró László

von **Karsay1958** » Di 7. Dez 2021, 06:21

Az utolsó könnycsepp

Az aluljáró homályában egy öreg bácsika kuporgott a hideg kövön. Az emberek elmentek mellette. Nem néztek rá, vagy ha mégis, akkor furcsa, semmitmondó tekintetük szinte égetett. Fájt neki ez a tekintet nagyon.
Ugyan mit tudják ők, hogy miért van itt. Csak egy koldust látnak, pedig ő több. Ő egy ember, egy ember, akinek ez a sorsa. Belenyugodott. A szíve mégis tele volt fájdalommal. Egy kisfiú megállt előtte ragyogó, kipirult arccal.
- Te vagy a télapó? – kérdezte, s szemében huncut fény csillogott.
Az ősz, öreg emberke megsimogatta szakállát, majd így válaszolt:
- Igen én vagyok.
S látva a kisfiú örömét eltűnt belőle a fájdalom és minden rossz emlék, csak a jó maradt. Szívét melegség járta át és boldog volt. Abban a percben talán a legboldogabb a világon. Fáradtan lecsukta szemeit, amiből egy könnycsepp még utat tört magának. Utolsó könnycsepp. Szép csendben elaludt és reggel mikor rátaláltak, már megfagyott.

UI:

Most úgy néz ki történt előrelépés, egy fő vezetőt letartoztatták.. rengeteg ember életét tették tönkre, és kerültek utcára…

Végrehajtó maffia 4: Tömeges lehúzás
https://www.youtube.com/watch?v=_IVD1aQZmP4

von **Karsay1958** » Mi 8. Dez 2021, 06:09

Egy fiatal férfi a hadseregben szolgált, ahol folyamatosan megalázták, mert hitt Istenben.
Egy nap a kapitány megint meg akarta alázni a csapat előtt. Kiszólította a fiatalembert, és azt mondta:
– Fiatalember jöjjön ide, fogja a kulcsot és menjünk a Jeeppel.
A fiatalember azt válaszolta:
– Nem tudok vezetni!
A kapitány azt mondta:
– Hát akkor kérjen segítséget a maga Istenétől! Mutassa meg nekünk, hogy Ő létezik!
A fiatalember fogta a kulcsot, és odament a járműhöz, és közben imádkozott …
És leparkolt a dzsippel ott, ahol a kapitány akarta.
A fiatal férfi kiszállt a kocsiból, és látta, hogy mindenki sír.
Ahányan voltak, mind:
– Szeretnénk szolgálni azt az Istent!
A fiatal katona megdöbbent, és megkérdezte, mi folyik itt?
A kapitány sírva nyitotta fel a motorháztetőt, hogy megmutassa a fiatalembernek, az autóban nincs motor.
A fiú alázatosan azt mondta:
- Kapitány Úr! Ez az Isten, akit szolgálok, akinek semmi sem lehetetlen, az Isten, aki életet ad, annak is, ami nem létezik.
Talán azt hiszed, vannak dolgok, melyek számodra lehetetlennek tűnnek, de Istennek azonban minden lehetséges.
Ha hiszel te is Isten erejében oszd meg ezt a történetet!

Angyalok éneke
https://www.youtube.com/watch?v=XzGl-R3BcG4

von **Karsay1958** » Fr 10. Dez 2021, 07:07

A fiú fülig szerelmes volt a lányba. Egy napon bevallotta neki az érzéseit.
A lány azt válaszolta:
„Figyelj! A te fizetésed annyi, mint amennyit én egy nap zsebpénzként hordok magamnál. Hogyan tudnék így veled lenni? Hogy képzelted te ezt? Soha sem foglak szeretni, úgyhogy felejts el engem. Keress valakit aki a te szintednek megfelel!”
Eltelt 10 év, és a fiú nagyon nehezen tudta csak kiverni a fejéből a lányt.
Egy napon összetalálkoztak egy bevásárlóközpontban.
„Szia! Hogy vagy? „–kérdezte a lány.
„Megházasodtam. Tudod te mennyi a férjem fizetése? $35.000 havonta. El tudod képzelni?” –folytatta.
A fiú szeme könnyes lett amikor ezeket a szavakat hallotta. Pár másodperc csend után megérkezett a lány férje. Még mielőtt bemutathatta volna őt, hogy dicsekedését példázza, a férj megszólalt:
„Uram, maga itt? Hagy mutassam be a feleségem.” –mutatott a nőre. Drágám, ez az Úr itt a főnököm. Az ő megbízására készítem a projekteket."
A lány csak állt némán. Nem jött szó az ajkára.
Tanulság: az élet nem egy rövid kártyajáték. Sose legyél magadra annyira büszke, hogy mellette lenézed az embertársaidat! Az idő múlik, az emberek változnak! Tiszteld a másik szerelmét! Ne azzal törődj, mennyi pénzed van mert akkor nem feltétlenül lehetsz boldog!

UI:

A szemünk láttára teljesülnek be a Bibliai próféciák – Az utolsó idők jelei 2021
https://azurnapja.com/a-szemunk-lattara ... XmlqnyXt1Y

von **Karsay1958** » Sa 11. Dez 2021, 07:21

Amikor már nem lehet újrakezdeni
Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

Az utolsó idők végén már nincs meg annak a lehetősége, hogy „ha még egyszer kezdhetném, másképpen cselekedném!” Akkor már a bűnben és tévelygésben alámerült szeretett lélekért sem lehet lenyúlni, mert a hullámok magát a mentésre vállalkozót is elsodorhatják. Azért minden óra, minden perc elveszett, amit nem a lelke javára fordít az ember, arra az időre gondolva, amikor már senki sem szolgálhat, senki sem munkálkodhat, mert az eredmény lezáródott.
Ezekben az időkben élőkért adatott a spiritizmus mint utolsó intés, mint utolsó kijelentés, mint utolsó figyelmeztetés, mielőtt még a visszatérés lehetősége elmúlik.
A földön kell a léleknek minden jóról és igazról levizsgáznia, hogy azokat az igazságokat, melyeket örökértékűeknek ismert meg, hogyan, miképpen használja fel a gyakorlati életben, hogyan oldja meg az életnek előtte eddig ismeretlen problémáit, s mikor, hogyan alkalmazza azokat.

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Filmgyűjtemény
https://www.youtube.com/playlist?list=P ... lBwZQ4t8jE

von **Karsay1958** » So 12. Dez 2021, 10:13

A lelki vakság okai

Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

A tudatlanság és hitetlenség az a lelki vakság, amelyet semmi mással nem lehet gyógyítani, mint a keserű tapasztalással. Ezt a nehéz utat kell végigjárniuk azoknak az elkábított szellemeknek, akiket a bűn megmételyezett. Mert hiába következik a bűnre bűnhődés és szenvedés, hiába érzi át a szellem a következményekben a bűn szörnyűségét, amíg a lélekből ki nem ég, ki nem pusztal a tévelygésre való hajlam csírája, addig az értelem nem képes magát kivonni az ösztönök és vágyak hatásai alól, s újra meg újra elbódul, mert a bűnre való hajlam az értelmet legyőzve a maga szolgálatába állítja azt.
Azért szükséges, hogy a földi életben érjenek meg a lelkek a jónak és igaznak elfogadására. Hogy ebben a kölcsönkapott testben és kölcsönkapott életlehetőségekben, ezekben az ideiglenes erőkben szerzett tapasztalat és megismerés folytán kezdjék meg önmagukban a küzdelmet azok ellen a téves irányban induló ösztönök és vágyak ellen, amelyeknek kielégítése és megvalósítása a léleknek folyton mélyebbre való süllyedését eredményezi. És mind a maga, mind ember- és szellemtársai részére a szenvedések és nyomorúságok kifogyhatatlan poklát teremti meg.
Persze a jó szándék dacára is megszédül, elesik az ember, és a bűn időnként diadalmaskodik felette. Mert ha egy kis szabadsághoz jut, mint a tűz, fellobog a vétkes kívánság. Hiszen próbát él az ember a földön, azért van ideküldve. S azért mondja az Úr:” Aki végig kitart, az üdvözül”, azaz aki nem merül el, aki hű marad a jóhoz és igazhoz, aki végig hisz és remél, az földi testével együtt leveti a kísértésbe vivő hajlamokat, mert a lelke megerősödik, és diadalmasan urává lesz az ellentétes életet hordozó erőknek, amelyek meghódolva kénytelenek lesznek a jónak és igaznak szolgálni.

Szemlézte barátom Bíró László

von **Karsay1958** » Mo 13. Dez 2021, 06:39

A teremtettségben minden szeretetre vágyik

Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

Szeressétek az állatokat, mert az állatlelkeknek az emberi lélek szeretetére és segítségére szükségük van. Szeretet nélkül nem lehet segíteni senkin és semmin; szeretet nélkül sivár és sötét az élet mind a földön, mind a szférákban. Ha az ember lelke bármihez szeretettel tud ragaszkodni, az nyereség, elsősorban az ember lelkének, azután pedig a szeretet tárgyának; hiszen a teremtettségben minden szeretetre vágyik, mert csak abban tud előrejutni, abban képes a fejlődésre és az átalakulásra.
Az állati lélek tiszta élethullám, mely az egyéni lélek ferdén fejlett szellemi tudatától mentesen, egyszerűen fogja fel a szeretet érzését, és ha nem túl mélyen bukott természetet éltet, igen gyorsan visszhangot kelt benne a szeretet, és ragaszkodást és hűséget termel ezekben a tettetést nem ismerő kisterjedelmű életformákban, amelyek egy rövid időre hívattak elő a mulandóságban. Ez a forma megszűnik a halállal, de az életformába öntött szeretet és a kifejlődött visszhang nem szűnik meg, hanem feljebb emeli, nagyobb hivatás elé állítja azt az élethullámból kiemelt részt, és az a szeretet hatalmával új, tökéletesebb formát alkot magának, és az őt kiemelő szellemi hatalom mellett az őt újjáalkotó szeretetnek a munkájába szegődik.
Azért az állatot szeretni nemes és szép érzés; az embert szeretni azonban nagyobb és értékesebb, mert gyorsabb a visszhang, és egybecsendülőbb a kapott szeretettel. Mert a szeretet vonzás, és ha ennek az alacsony fejlődési fokon álló állati lélek sem képes ellenállani, annál kevésbé az emberi lélek. És ha mégis olyan nehéz az emberre hatni vele, akkor az ember lelkében van a hiba. Ez pedig az elromlott természetben keresendő. Azért ha egy emberi lélek megtérését előmozdító munkát végzesz, ez nagyobb értékű, mintha egy egész ország kicsiny és szelíd állatkáinak a szeretetét bírod.
Aki a földön szereti az állatokat, azt sok és magasan fejlett állati lelkek veszik körül a szférában, s egyetlen szavára követik, mert bőséges élettartalommal ajándékozta meg őket. De aki csak egy lelket is az Úr útjára vezet, az annak a fejlődési útjáról beláthatatlan következményekkel terhes sötét felhőket oszlat széjjel. Azért kell a földön a testben élni, hogy a lélek megpróbáltassák, hogy elég erős-e ahhoz, hogy a maga sorsát alakíthassa! Mert ameddig gyönge, addig nem dolgozhat, addig nem lehet önálló akarata, mert addig csak nevelődik, de nem vehet részt sem a maga, sem a mások sorsának alakításában.
Addig nem bíznak rá erőket, addig nem adnak a kezébe eszközöket, amelyekkel építés helyett talán éppen rombolna, hanem csak azután, amikor már megtanult a kölcsönadott és kicsinyértékű dolgokkal bánni.

szemlézte: Bíró László

von **Karsay1958** » Di 14. Dez 2021, 07:18

Egy 75 éves férfi utazott vonattal útközben, olvasva egy könyvet.
Mellette utazott egy fiatal főiskolai diplomás, aki egy kötetes tudományos könyvet is olvasott.
A fiatalember egyszer csak rájön, hogy a könyv, amit az öreg olvas, egy Biblia, és túl sok szertartás nélkül kérdezi tőle: Hiszel még abban a mesékkel és történetekkel teli könyvben?
- Igen, persze - válaszolta az öreg, de ez nem mesekönyv, és nem is tündérmesék, hanem Isten szava. Azt hiszitek, hogy tévedek, ha ezt csinálom?
A fiatalember így válaszolt: Hát persze, hogy téved!
Szerintem önnek, uram, tanulmányoznia kellene a világ tudományát és történelmét.
Látni kellene, hogy a több mint 100 évvel ezelőtt történt francia forradalom hogyan mutatta meg a vallás miópiát, ostobaságot és hazugságait.
Csak az emberek, akiknek nincs kultúrája, fanatikusa, még mindig hisznek ebben a hülyeségben. Kicsit többet kellene tudnod, mit mondanak a tudósok ezekről a dolgokról.
Az idős úriember nagyon higgadtan így szólt hozzá: Mondja, fiatalember, ezt mondják a Biblia tudósaink?
Erre a fiatalember azt felelte neki: Nézd, menjek le a következő állomásra, nincs időm elmagyarázni neked, de hagyd meg a neved a címeddel, hogy küldhessek egy tudományos anyagot a postán, így küldöm kicsit felvilágosíthat a világ számára igazán fontos kérdésekről.
Az öreg akkor nagy türelemmel óvatosan kinyitotta kabátzsebét, és odaadta a fiatal főiskolás diáknak a névjegyét.
A fiatalember elvette a jegyet, és olvasta, hogy ki az, akivel kapcsolatba került, lehajtott fejjel jött ki, és elvesztette a szemeit, rosszabbul érzi magát, mint egy ebete.
A papíron ez áll:
Professzor Dr. Louis Pasteur,
A Francia Nemzeti Egyetem Nemzeti Tudományos Kutató Intézetének főigazgatója.
Erkölcs: Egy intelligens ember legnagyobb öröme, hogy idiótának tűnsz egy okosnak tűnő idióta előtt.
Sokan összetévesztik az érettségivel az oktatással és a bölcsességgel.
De az érettségi egy papír darab, míg a nevelés és a bölcsesség egy életforma.

UI:

Névtelen szellem idézetek
https://hu.pinterest.com/abonyitib/n%C3 ... -1XJYG2jTg

von **Karsay1958** » Mi 15. Dez 2021, 05:51

A Benned lévő csoda

(Gondolat a Bölcsesség Könyvéből, szerző Szebelédy Zoltán)

Nincs a világon csodálatosabb érzés, mint a tiszta szeretet önzetlen érzése. A legmagasabb rezgéshullám, amely a legtisztább boldogságérzést adja számunkra, mégis ostoba módon hagyjuk, hogy egy sor negatív erő befolyásolja, átírja szívünkben ezt a csodát.
Hagyjuk a multinacionális pénztőkének, hogy ez a tiszta érzés elanyagiasodjon bennünk. Hagyjuk, hogy a szeretet pénzről, drága ajándékokról, önzésről szóljon és az attól való félelemről, hogy mindenkinek megfelelő meglepetést tudjunk venni.
Nem a pénz a probléma, hanem az, hogy annak energetikája maga alá gyűr bennünket, az ahogy negatív erejének behódolunk.
Rajtunk áll, mindenkinek szabad döntése, hogy minek ad prioritást. Ha csak a szívünkben lévő szeretet határozza meg döntéseinket, akkor a pénz, a hatalom vagy magunk mások fölé helyezése sosem lehet út, sosem lehet cél, hiszen ezzel saját magunkat és másokat is becsapjuk.
A karácsonynak a tiszta, önzetlen szeretetről kellene szólnia, mégis a másokra való odafigyelés helyett mohó, kapzsi vásárlási láz lesz úrrá az emberek többségén.
Elfelejtjük a tiszta szeretet érzését és pénzen akarjuk megvásárolni mások megbecsülését.
Tudat alatt tele vagyunk félelmekkel, mely pont az ellentéte a legmagasabb rezgéshullámnak, az önzetlen szeretetnek. Teret nyitunk tudat alatt a legveszélyesebbnek, a félelem energetikájának, hiszen jelen életünk tele van korábban ismeretlen megtapasztalásokkal, melyet a COVID járvány miatti korlátozások és a vírustól való félelem okoznak.
Mindez nehézségeket, kényszerű alkalmazkodást, magányosságot eredményez, és mi mégsem tanulunk belőle?
Mennyi tragédia szükséges még ahhoz, hogy az emberek észre vegyék, mi a különbség a csillogó üveggolyó és a valódi gyémánt között?

Pedig a megoldás egyszerű:
a szegény és a gazdag kezében egyaránt ott van a gyémánt, ez a valós ajándék. A legértékesebb ajándék, amelyet másoknak adhatunk, a tiszta önzetlen szeretet, a másokra való odafigyelés, az elmaradottak felemelése, mások tisztelete.

Ehhez semmilyen pénz nem kell, csak mi magunk!
A nap pozitív energiája, mely az egyik legfontosabb fizikai testünk számára, mindenkire egyformán süt. Csak rajtunk áll, hogy élünk-e ezzel a csodával!
Ne csak szeretettel gondoljunk egymásra, hanem ezt mondjuk is ki őszintén és tisztán. Gyermekeink érezzék tiszta szeretetünket, a biztonságot, és azt, hogy mindig számíthatnak ránk.
Szüleinknek köszönjük meg, hogy életet adtak nekünk és felneveltek bennünket. Szerelmünknek mondjuk ki és cselekedeteinkkel is erősítsük meg, hogy mindennél fontosabb számunkra.
Vegyük észre ennek a csodálatos kék bolygónak az igazi értékeit, melyen élünk. A nap tiszta energiáját, gyógyító erejét, az ég gyönyörű kékjét, a naplemente varázslatos fényeit, a természet lenyűgöző szépségét. És ha csak ennyit teszünk, szívünk máris meg fog telni boldogsággal és pozitív energiákkal. Lelkünk nyitottá válik, így mind szeretteink, mind a környezetünkben élő emberek, mind saját magunk boldogabb, magasabb rezgéshullámú állapotba léphetünk át és egészségesebbek leszünk.
Vigyázzunk önmagunkra, hogy saját emelkedésünkkel másoknak is irányt tudjunk mutatni, másokat is képesek legyünk felemelni. Hozzuk el karácsonyra, építsük fel magunkban a tiszta Jézusi, önzetlen szeretet energiát, melyet adjunk is át környezetünknek, első helyen is szeretteinknek. Együtt emeljük fel egymást!
Szeretettel,

Szebelédy Zoltán

UI:

IGY MARADJ FÖLDELT A ROHANÓ VILÁGBAN
https://www.youtube.com/watch?v=LNYrUFBX8Pk

von **Karsay1958** » Fr 17. Dez 2021, 07:39

Egy férfi meglátta, ahogy ég egy kígyó, és úgy döntött, kihúzza a tűzből. Amikor megtette, a kígyó megharapta és elviselhetetlen fájdalmat okozott neki. A férfi elejtette a kígyót, a hüllő pedig visszaesett a tűzbe.
Aztán a férfi körülnézett, talált egy fémoszlopot, és azzal használta, hogy a kígyót kiűzze a tűzből, és megmentse az életét.
Valaki, aki figyelt odajött a férfihoz, és azt mondta: ′′ Az a kígyó megharapott téged. Miért próbálod megmenteni őt?
A férfi így válaszolt: ′′ A kígyó természete harap, de ez nem változtat a természetemen, ami segít ".
Ne változtasd meg a természeted, csak azért, mert valaki bánt téged. Ne veszítsd el a jó szíved, de tanuld meg óvni tested, lelked

UI:

Mese az Életről
https://www.youtube.com/watch?v=yoNrxzFbTBQ

von **Karsay1958** » Sa 18. Dez 2021, 07:55

A szeretet azé, aki adja
Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

Aki azt keresi, hogy kit vagy mit miért szeret, s hogy ez a szeretete mennyi hasznot hoz, vagy ki menynyire érdemli ezt meg, az nem ismeri az igazi szeretetet, mert a szeretetet nem érdem szerint adják. A szeretet nem azé, aki kapja, hanem azé, aki adja. A szeretet igazzá teszi a lelket, az igazság pedig megszabadítja mindazoktól a tévelygésektől és félrebillenésektől, amelyek az élet útján mint kisiklások lehetőségei ott állanak a tökéletlen emberek előtt.
A szeretet nagysága mutatja meg az emberek és szellemek fokozatát, s annak bölcs alkalmazása mutatja meg a lélek kiegyensúlyozottságát. Amikor a sok rossz és fájdalmas következmény elszenvedésében elfárad a lélek és beismerve a maga tökéletlenségét, erőtlenségét, rábízza sorsának irányítását arra a Hatalomra, akit nem ismer, csak érzi, hogy az az ismeretlen Rendező ellenállhatatlanul olyan irányba terelgeti az élete hajóját, amelynek sem célját nem ismeri, sem eszközeit nem látja. Csak azt érzi, hogy másfelé halad, mint amerre mint ember akart és kívánt volna haladni.
Ha megtanul az ember engedelmeskedni is ennek a hatalomnak, akkor sokkal gyorsabban halad előre. Aki csak egy parányi részletében is megérti az Isten jóságát, az nem kételkedik többé abban, hogy az Úr mindig és mindenkinek a legjobbat adja sorsául a földön. Mert nem az a fontos, hogy milyen a kerete annak a földi életnek, amelyből a tökéletes művész keze remekművet fog kialakítani, hanem az, hogyan éri el azt a célját leghamarább, a legkevesebb fáradsággal és legkevesebb szenvedéssel.
A szenvedés mindig valamely célért van, mindig a javulást, tisztulást, az igazságra való eljutást szolgálja. Mindenkinek minden tökéletlenségéből meg kell gyógyulnia, hogy a tökéleteset meg tudja érteni. Ezért minden elméletnél jobb az engedelmesség, mert az engedelmességgel egyenesen megoldódnak a kérdések. A szeretetben nem az az első és nagyobb érték, amit kapunk, vagy amit várunk, hanem az az érzés, amit adunk és mindannyiszor valami nagy értéket vesztünk el, valahányszor közömbösökké válunk az igaz szeretet iránt.

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Vallási filmek gyűjteménye
https://videa.hu/tagok/m.cs.-1938073?so ... M0Ier2epBc

von **Karsay1958** » So 19. Dez 2021, 07:20

Az ember esendő és gyenge

Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

Az ember esendő és gyenge valaki, aki sohasem mondhatja el magáról, hogy „én ebbe, vagy abba a bűnbe már nem eshetem bele”. Csak amikor mindennel leszámolt, amikor megszűntek az akadályok, azaz a vágytalanság semlegessé tette a világgal szemben, akkor jut el erre az állomásra. A külső látható világ kisértései sokszor erős vágyakat szülnek, de a láthatatlan világból eredő kísértés sokkal nagyobb.
Minél inkább a belső gondolati és érzelmi világa felé fordítja az ember a tekintetét, minél inkább a lelki és szellemi síkon találja fel vágyai világát, annál nehezebb próbákkal áll szemben, amelyeken egyedül csak alázatossággal tud diadalt aratni.
Az alázatosság az a hatalmas erőforrás, amellyel le lehet győzni a tomboló gőgöt, önteltséget, hiúságot és ki lehet várni a győzelem megérését. Mert az alázatosság nem türelmetlen, nem sietteti a dolgok érését, és mégis idejében ráér mindenre; mert mindennek megvan a maga elrendelt ideje.

szemlézte: Bíró László

von **Karsay1958** » Mo 20. Dez 2021, 08:27

Egy elhunyt kisfiú levele édesanyjához

Az asszony egyből felugrott a kórházi váróterem székéből, mikor megpillantotta a műtőből kilépő sebészt.
– Hogy van a kisfiam? Rendbe jön? Megnézhetem?
– Nagyon, nagyon sajnálom. Megtettünk mindent, amit tudtunk, de a kisfia nem élte túl az operációt – közölte könnyes szemekkel az orvos.
Abban a pillanatban a nő sírva fakadt. Reszkető hangon a következőt kérdezte:
– Miért halnak meg kisgyerekek rákban? A Jóisten nem törődik velük, nem törődik akkor a kisfiammal, mikor szüksége lenne a segítségére?
– Asszonyom, szeretne elbúcsúzni a fiától? Az egyik nővér beviszi önt a műtőbe – mondta halkan az orvos.
A nő levágott egy tincset gyereke hajából, és a zsebébe tette. Majd odafordult az asszisztenshez:
– Az ő ötlete volt, hogy ha meghal, vegyék ki a szerveit, és ajánlják fel más beteg gyerekeknek. Ezzel az elején nem értettem egyet, de azt mondta: „Anya, ha meghalok, már semmi hasznosat nem fogok tudni tenni, de ha a szerveim segíthetnek másokon, lehet, hogy egy másik beteg kisfiú esélyt kap, hogy édesanyjával több időt tölthessen még ezen a földön.” Mindig is aranyszíve volt, felnőttként gondolkozott, és mindent megtett azért, hogy másokon segíthessen – mondta az édesanya.
A nő végleg elhagyta a kórházat, amely az utóbbi hat hónapban az otthona volt, tulajdonképpen itt lakott, amíg a fiát kezelték. Hazaérve, a kisfiú szobájában rendezni kezdett, elpakolt mindent, megigazította az ágyat.
Az éjszaka közepén hirtelen a nő felriadt álmából. Az éjjeli szekrényen egy levelet talált. A papíron ez állt:

Drága édesanyám!

Tudom, hogy nagyon hiányzom, de ne gondold azt, hogy megfeledkezem rólad, hogy többé nem mondhatod azt nekem, hogy szeretsz, mert nem vagyok a közeledben. Én mindig is szeretni foglak, napról napra jobban. Egyszer majd újból találkozni fogunk. Addig is, ha örökbe szeretnétek fogadni egy kisfiút, tegyétek meg, én nem fogok haragudni érte. Megkaphatja a játékaimat, a szobámat, az ágyamat. Ne légy szomorú, ha rám gondolsz. Itt minden csodálatos. Képzeld, a nagymama és a nagypapa tárt karokkal fogadott engem, angyalok röpködnek mindenhol, fantasztikusan nagy a béke itt.
És ezt hallgasd! Jézus nem úgy néz ki, mint a rajzokon, a festményeken. Mikor megláttam, egyből tudtam, hogy ő az. Elvitt, és bemutatott Istennek is. Ott voltam a lábai előtt, beszéltem vele, megígérte, hogy sok szép ajándékot kapok karácsonyra. Ekkor azt mondtam, hogy had írhassak neked egy búcsúlevelet, annak ellenére, hogy tudtam, ezt már nem szabad. Ekkor Isten egy tollat és egy ívlapot nyújtott át, és hagyta, hogy megírjam a levelet.
Azt hiszem Gábriel arkangyal fogja elvinni a levelet. Isten azt is mondta, hogy írjam meg neked, mikor azt kérdezted az orvostól, hogy hol volt ő, mikor szükségünk lett volna a segítségére. Ő akkor már itt volt velem, ugyanúgy, mikor az ő fiát feszítették keresztre.

Ezt a levelet, amit neked írtam, más nem láthatja csak te. Ha valaki rápillant, egy üres ívlapot lát majd. Most vissza kell adnom a tollat Istennek. Minden tökéletes, nem érezek fájdalmat, a rák teljesen eltűnt. Boldog vagyok, mert nem fáj semmim. A Jóisten nem tudta tovább nézni, amint szenvedek a műtőasztalon. Ezért angyalt küldött értem, aki elhozott ide. Elhiszed?

Aláírva: Az Atya, Jézus és Én, a fiad!

szemlézte: Bíró László

von **Karsay1958** » Di 21. Dez 2021, 08:07

Wass Albert: Karácsonyi mese

Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.
“Édesanyám, éhes vagyok…” – nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.
“Miért nem eszed meg magad a többit? – kérdezte az angyal.
– Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz.”
“Az nem baj, ha én meghalok – felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam.”
S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.
A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
“Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tűznél!”
Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.
S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.
– Ez a karácsony igazi meséje – fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén -, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.

Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

Re: Ezotérikus mesék

TAGS

Wer ist online?