Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

A lélek csendje
" Igazán hallgasd meg azt, amit mások mondanak neked, és amit Te mondasz. Más emberek rámutathatnak személyiséged olyan részeire, amelyeknek Te nem is vagy tudatában. Légy nyitott mások megjegyzéseire és konstruktív kritikáira, nézd ezeket objektív módon, és legyél képes azt mondani, hogy "Igen, ez így van. Ezen még dolgoznom kell." , vagy " Nem, ezt nem jól látják. Én egyáltalán nem vagyok olyan."
Az a legfontosabb, hogy figyeld meg saját kulcsmondataidat. Mik a kulcsmondatok? Azok az állítások, amelyek tükrözik belső meggyőződéseidet.
Ezek azért olyan fontosak számodra, mert mély elkötelezettséget érzel arra, hogy nekik megfelelően cselekedj."
(Dr. Ian Gawler: A lélek csendje)
--
Szellemtani Irodalom:
https://onedrive.live.com/?authkey=%21A ... 2B1B3312C8

[Karsay1958]

Egy fiatal férfi a hadseregben szolgált, ahol folyamatosan megalázták, mert hitt Istenben.
Egy nap a kapitány megint meg akarta alázni a csapat előtt. Kiszólította a fiatalembert, és azt mondta:
– Fiatalember jöjjön ide, fogja a kulcsot és menjünk a Jeeppel.
A fiatalember azt válaszolta:
– Nem tudok vezetni!
A kapitány azt mondta:
– Hát akkor kérjen segítséget a maga Istenétől! Mutassa meg nekünk, hogy Ő létezik!
A fiatalember fogta a kulcsot, és odament a járműhöz, és közben imádkozott …
És leparkolt a dzsippel ott, ahol a kapitány akarta.
A fiatal férfi kiszállt a kocsiból, és látta, hogy mindenki sír.
Ahányan voltak, mind:
– Szeretnénk szolgálni azt az Istent!
A fiatal katona megdöbbent, és megkérdezte, mi folyik itt?
A kapitány sírva nyitotta fel a motorháztetőt, hogy megmutassa a fiatalembernek, az autóban nincs motor.
A fiú alázatosan azt mondta:
- Kapitány Úr! Ez az Isten, akit szolgálok, akinek semmi sem lehetetlen, az Isten, aki életet ad, annak is, ami nem létezik.
Talán azt hiszed, vannak dolgok, melyek számodra lehetetlennek tűnnek, de Istennek azonban minden lehetséges.
Ha hiszel te is Isten erejében oszd meg ezt a történetet!

UI:
Az elme ereje, működése és lecsendesítése [spirituális előadás az elme hatalmáról a karanténból]
https://www.youtube.com/watch?v=ZfibR3b0FOo

[Karsay1958]

A remete

Élt egy messzi lakatlan szigeten egyedül egy remete. A sziget mindennel ellátta, nem szenvedett hiányt semmiben. A remete hálás volt Istennek, minden nap hangosan imádkozott hozzá. Teltek az évek. Egyszer egy hajó tűnt fel a láthatáron, és hamarosan kikötött a szigeten, hogy friss vizet és némi élelmet szerezzenek az utasoknak, akik között egy rabbi is volt.
Partraszállás után a matrózok elkezdték a vízhordást és gyümölcsöket szedtek. A rabbi is partra szállt, sétált a szigeten, amikor kiáltozás ütötte meg a fülét.
- Átkozott légy Uram! Átkozott légy Uram!
A rabbi odasietett, és meglátta a remetét.
- Mit művelsz itt kérdezte tőle?
- Imádkozom! válaszolta a remete.
- Nem jól imádkozol! - szólt a rabbi. Ha végeztünk a készletek kiegészítésével, megtanítlak imádkozni. Nem akarsz te is velünk jönni?
- Nem, jó nekem itt válaszolta a remete.
A rabbi bólintott és tovább sétált.
Már délután volt, mire végeztek, mindenki hajóra szállt, a rabbi is, a remetéről megfeledkezett. A hajó felszedte a horgonyt és elindult. Még nem jártak messze, amikor a rabbi kiáltozást hallott a víz felől. Kíváncsian kinézett a korlát fölött. A remete futott a vízen a hajó után, és kiáltozott.
- Rabbi, elfelejtettél megtanítani helyesen imádkozni!
A rabbi döbbenten nézte a remetét, majd így szólt:
- Menj vissza a szigetedre derék remete. Ennél jobban én sem tudlak megtanítani imádkozni.

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Emberfeletti (2020) - Láthatóvá tett Láthatatlan
https://www.youtube.com/watch?v=1T5zgWhI-7k

[Karsay1958]

A feltétel nélküli szeretet

A feltétel nélküli szeretet képes arra, hogy két személyt igaz baráttá, egy lélekké fonjon össze. A mély, őszinte barátság alapja, a feltétel nélküli szeretet. Az emberi kapcsolatok legnagyobb ellensége, ha a szeretetünket valamilyen feltételhez kötjük.
"Szeretlek, ha te is szeretsz engem, szeretlek, ha..." Az igaz barát szerepe, hogy mindig teljes elfogadást mutasson a másik iránt. A másik érdekeit helyezze előtérbe. Az nem barátság, ami saját érdekeire mutat; az csupán szentimentális érzelmi kötődés.
Sajnos gyakran előfordul, hogy két ember egy érzelmi kötődésben él, és meg vannak győződve arról, hogy az egy jó barátság. Pedig minden olyan kapcsolat, ami nélkülözi a másik felé való szolgálatot, csak az önző érzelmek kielégítését szolgálja. Az igazi barát, minden helyzetben a másik érdekeit tekinti elsődlegesnek. Ez a fajta barátság nagyon ritka, és éppen ezért nagy-nagy kincs, amit meg kell becsülni.

Szeretettel Bíró László

[Karsay1958]

A békák versenye
Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra. Építettek egy magas falat és megkérték a békákat másszák meg. Csábító volt a fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyűltek az állatok, nyulak, medvék, rókák és farkasok, no meg persze vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.
- Úgy sem sikerül nekik - mondta egy nyúl és mikor kimondta három béka le is esett a földre.
- Túl gyengék ehhez! - harsogta a medve és láss csodát: tíz béka megint lepottyant a talajra.
- A békák nem is tudnak falat mászni - nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról!
Ez így ment egészen addig, míg csupán egyetlen béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.
- Le fog esni - morogta a farkas de nem így történt. A béka felért a csúcsra! Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig olyan kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.
- Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? - kérdezte a róka.
- Mi a titkod? - kérdezte egy másik béka.
- Gyakoroltál? - szegezte neki kérdését a farkas.
Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET, ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak saját belső hangját hallotta:- Feljebb, feljebb, feljebb! - mondogatta magában. Tudta, hogy képes rá és nem vették el önbizalmát.
Mert lássuk be, nap mint nap találkozunk olyanokkal akik ezt sulykolják belénk. Úgyhogy tanuljunk meg a kellő időben süketté válni! Olyankor csak saját, őszinte belső hangunkra hallgassunk! Akkor többször érünk fel a csúcsra.

Szeretettel Bíró László
--

[Karsay1958]

Tilopa szerzetes és a kereső története

Hogy tan mese-e, mindenki döntse el maga. Tilópa szerzetestől egy kedvenc történetecske.
Azt mondják, Tilopa egyszer egy barlangban időzött, amikor egy vándor, egy kereső jött el hozzá látogatóba. Tilopa épp evett, és edénynek egy emberi koponyát használt. A vándor megijedt. Hátborzongató volt! Ő azért jött, hogy megismerjen egy bölcset, ez az ember meg itt úgy néz ki, mint egy fekete-mágus. „Egy emberi koponya… és ez az ember láthatóan élvezi.” Ráadásul egy kutya is ott ült Tilopa mellett, és a kutya is ugyanabból a koponyából falatozott.
Amikor a vándor odaért hozzájuk, Tilopa odahívta magához:
– Gyere ide – mondta. – Nagyszerű, hogy időben érkeztél, mert ez mindenem. Ha ez elfogy, akkor huszonnégy óráig nem lesz semmi más. Talán holnap valaki hoz majd valamit. Gyere hát, és csatlakozz hozzánk!
A vándor mély undort érzett magában – egy emberi koponya, mint edény, ráadásul egy kutyával együtt! Így szólt:
– Én ettől undorodom.
Tilopa pedig így válaszolt:
– Akkor menekülj innen amilyen gyorsan csak tudsz, fuss, és vissza se nézz, mert akkor Tilopa nem neked való. Miért undorodsz ettől az emberi koponyától? Te oly régóta cipeled a sajátodat, mi rossz van abban, ha én ételt rakok bele? Az étel a legtisztább dolgok egyike. Attól nem undorodsz, ami saját koponyádban van? Az agyadtól, a gyönyörű gondolataidtól, az erkölcsösségedtől, a jóságodtól és jámborságodtól? Ezek mind a koponyádban vannak. Én csak az ebédemet rakom bele. Neked viszont az összes mennyországod, poklod, Isteneid, Brahmáid mind-mind a koponyádban vannak. Mostanra bizonyára teljesen össze-mocskolódtak – inkább attól kellene undorodnod. Sőt, te magad is ott vagy a koponyádban. Miért undorodsz?
A vándor megpróbált kitérni, és racionalizálni az érzését:
– Nem a koponya, hanem emiatt a kutya miatt.
Tilopa elnevette magát:
– Te is voltál kutya elmúlt életeidben, hiszen mindenkinek végig kell mennie az összes lépcsőfokon. Mi bajod a kutyákkal? És mi a különbség közötted és egy kutya között? Ugyanaz a mohóság, ugyanaz a nemiség, ugyanaz a harag, ugyanaz az erőszak, agresszivitás, ugyanaz a félelem. Miért teszel úgy, mintha felsőbbrendű lennél?

UI:

Neville Goddard - Átjáró a mennyei világba / Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=QmO3jJmsuzo

[Karsay1958]

Egy béka egész életében egy kútban élt. Amikor megpillantott egy másik békát is ott, nagyon meglepődött.
– Hát te honnét kerültél ide? – kérdezte.
– A tengerből. Én ott élek – mondta a másik.
– Milyen az a tenger? Van olyan nagy, mint az én kutam?
A tengeri béka nevetett:
– Össze sem lehet vele hasonlítani – mondta.
A kútban lakó béka úgy tett, mintha érdekelné, amit látogatója a tengerről mesélt. De magában azt gondolta:
– Kétségtelenül ez a legnagyobb hazug, akivel valaha is találkoztam életemben. És a legarcátlanabb is.
Hogyan beszéljünk az óceánról egy kútban élő békának? Vagy a valóságról egy ideológusnak?

Mello


UI:

Richard H. Thaler - A lökés /rövidített könyv/ felolvasó: Kerepeczki Csaba
https://www.youtube.com/watch?v=uIXEvvMejAY

[Karsay1958]

Ne ítélj, hogy ne ítéltess! (Máté 7:1)
Az alábbi történet legyen épülésünkre:

Tíz földműves együtt indult a mezőre dolgozni. Vihar lepte meg őket.
Tépdeste a fák koronáit, a kerteket, a szántóföldet meg teljesen letarolta.
A cikázó villámcsapások és a jégeső viharos verése ellen egy düledező
templomba menekültek. A villámcsapások hangja egyre erősödött, a korhadt
gerendák recsegtek. Attól tartottak, hogy rájuk szakad a mennyezet. A
földművesek méltatlankodva zúgolódtak, hogy biztosan van közöttük egy nagy
bűnös.
Az ő méltatlan viselkedésének a következménye az égi háború. Féltek, hogy a
gyakori villámcsapások áldozatai lesznek valamennyien. - Meg kell találnunk
a bűnöst – javasolták, és túl kell adni rajta. - Akasszuk ki kalapjainkat a
templom körüli kerítésre. Akinek kalapját előbb viszi el a szél, az lesz a
bűnös és átengedjük sorsának. Megegyeztek a javaslatban.
Nagy nehezen kinyitották a templom ajtaját és a tíz szalmakalapot a
kerítésre akasztották. A szél egyet azonnal elkapott. Kegyetlenül és
határozottan kidobták a kalap tulajdonosát is. A szerencsétlen ember kétrét
görnyedt a nagy szélben és alig tudott lábon maradni. Csupán pár lépést
haladt előre a nagy viharban, amikor óriási dörgést hallott: a templomba
becsapott a villám. Porrá égett az épület és a bennlévők…

UI:

PUTNOKI TIBOR: AZ EMBERRŐL ÉS A SZERETETRŐL - EGY KLINIKAI HALÁLÉLMÉNY MARGÓJÁRA
https://www.youtube.com/watch?v=z7TrzvaqpCk

[Karsay1958]

Egy édesanya sorai, aki tízéves kislányának ír:
Drága Csillagom!

Tegnap, miután kikiabáltad és álomba sírtad magad, még sokáig néztelek. Néztem az aranyszínben úszó zabolátlan hajkoronád, pisze orrocskád, arcod huncut kis szeplőit, dacosan összeszorított ajkaidat, filctollas ujjaidat, békésen meg-megemelkedő mellkasodat, és arra a pillanatra gondoltam, amikor megtudtam, hogy úton vagy.
Emlékszem, nem érdekelt, hogy fiú leszel-e vagy lány, csak annyit éreztem, hogy kiválasztott vagyok, hogy megannyi sikertelen próbálkozás után végre úgy döntött egy élet, hogy engem akar édesanyjának. Emlékszem, akkor ott tettem egy fogadalmat – pont úgy, ahogy rajtam kívül megannyi nő –, hogy jó édesanyád leszek, és mindent megteszek azért, hogy boldog ember lehess.
Az ágyad mellett most erre a fogadalmamra gondolok, és azt érzem, kudarcot vallottam. Tízéves kislányom nemhogy nem boldog, de meg akar halni, mert rútnak és kövérnek érzi magát. Szemei villámokat szórnak, ha meglátja magát a tükörben, és velem kiabál, mert dühének szüksége van egy céltáblára.
Minden gondolata a teste körül forog, titkon arról álmodik, hogy ő is pont olyan vékonyka, mint kedvenc Barbie-ja, aki ha felnő, gyönyörû balett-táncos lesz. Színes álmokat sző a karcsúságról, szép ruhákról, hercegekről, amikor pedig a mese a végéhez ér és visszazuhan saját kis valóságába, vad viharként tombol, mert annyira távoli és elérhetetlen az a test, amiről álmodik.
Lassan három hónapja már annak, hogy minden este sírsz, mert gonosz osztálytársaid, ésmég gonoszabb tanáraid éreztetik veled: nem tartozol a nádszál királykisasszonyok közé. De hogyan is tartoznál, hiszen alig múltál tízéves. Még nem menstruálsz, nem bimbódzik a tested, még nem kezdődött meg tested érése – te mégis elemi erővel gyűlölöd. Felfoghatatlan, de már most egy felnőtt fájdalmának súlyát cipeled: ugyanazok a gondok aggasztanak, mint a huszonéves, harmincas vagy épp az ötvenes nőket, akik fintorognak a tükör előtt, mert boldogtalanok azzal, amit látnak.
Elképzelni nem tudod, mennyire fáj ez egy édesanyának. Olyan érzés, mintha minden egyes keserves kiáltásoddal egy nyílvesszőt szúrnál a szívembe, fájdalmad elviselhetetlen, és bármint, de bármit megadnék azért, hogy neked jó legyen.
Próbálom nem elveszíteni a fejem, igyekszem megérteni, hogy mi az, ami bánt; keresem, kutatom az okát, hogyan tudnék segíteni, de eljutottam arra a pontra, amikor segítséget kell kérnem, mert egyedül már nem megy.
Nem tudom megértetni veled, - hogy nem kell hinni az osztálytársaidnak, akik malacnak és dagadéknak csúfolnak; - hogy nem létezik olyan, hogy tökéletes test, mert a jóisten – akiben hiszel – minden embernek más és más testet ajándékozott; - hogy szeretni kell a testedet, mert egészséges és ép; - hogy mindössze tízéves vagy, tested még formálódik, nyúlik és alakul; - hogy tízévesen ne a fogyókúrán járjon az eszed, hanem a játékon; - hogy ne utálj azért, mert 40 éves édesanyád nádszálvékony, csak mert ezt kapta örökül.
De tudod mit? Most újra a fogadalmamra gondolok, bebizonyítom neked, hogy nem duci vagy, hanem egy hercegnő!

Forrás: nlcafe.hu

Szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Hatodik érzék 1999.
https://videa.hu/videok/film-animacio/h ... 4vOsE7gBN8

[Karsay1958]

A szőlősgazda fiai

Egy szőlősgazda a halálos ágyán szerette volna fiaival megosztani életének nagy titkát, ezért maga köré gyűjtötte őket és így szólt hozzájuk:
- Fiaim, hamarosan meghalok. Szeretném ha megtudnátok, hogy a szőlőskertünkben egy elrejtett kincs nyugszik. Ássátok fel, és megtaláljátok.
A fiúk, azon nyomban, hogy meghalt az apjuk, ásót és villát ragadtak majd ismét és ismét feltúrták a szőlőskert földjét, hogy megtalálják az elrejtett kincset, amelyről azt hitték, hogy a föld alá temetve rejtőzködik.
Semmit sem találtak, de a szőlő, amelyet igen alaposan felástak, olyan gazdag termést hozott, amelyet sosem láttak korábban.
Nincs gazdagság erőfeszítés nélkül.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Vigasztalj engem

Vigasztalj engem Jézusom, mert
Szomorú a lelkem,
Adj erőt és örömöt, segíts
Vinni a keresztem!

Szívem legyőzni oly nehéz,
Mikor bűnnel bántanak,
Segíts, mert félek, hogy érzelmeim
Bűnbe rántanak!

Világosíts meg Istenem, hogy
El ne tévedhessek,
Vezess el engem utadon, hogy
Mindenkit szeressek!

Segíts legyőzni vágyaim, ha
Megkötik a lelkem,
A bölcsesség szellemével áldj meg
Minden nap engem!

Felébredt lelkem bátorítsd, mert
Oly tétova, gyáva,
Bűneim kínjától ments meg, és
Takarj fényruhádba!

Adj erőt nékem Istenem,
Hogy mindent elviseljek!
Kinyitom szívem ajtaját,
Hogy segítő lehessek!

Vigasztalj engem Jézusom,
Ölelj magadhoz engem,
Boldog szeretnék lenni újra
A Szent Kegyelmedben!
(Kalina Valéria)
--

[Karsay1958]

A mágia virága

Álmomban egy régi torony lépcsőjén mentem fölfelé, midőn a tetején lévő ajtóhoz értem és kinyitottam, kicsiny, kerek szobában találtam magamat, melynek teteje üveg volt és ablakai erkélyre nyíltak.
Asztrológus köntösbe öltözött öregember ült az asztalnál; egy könyv olvasásába volt merülve. Feléje közeledtem és azt kérdeztem tőle, megtanítana-e a mágiára. Szemeit fölvetve merően rám nézett és aztán anélkül, hogy válaszolna, kilépett az erkélyre és úgy látszott, mintha a csillagokat vizsgálná. Követtem és melléje álltam. Ekkor az öreg mágus felém fordulva így szólt:
– Mágiát akarsz tanulni? Tiszták-e az indokaid?
Azt feleltem:
– Úgy hiszem. Szeretnék hatalommal bírni, hogy jót tehessek.
Így felelt:
– Útra fogsz kelni, – és a lábunk előtt fekvő útra mutatott. – Hajnalban indulj; ezen az úton haladj, amíg egy keresztútra nem érsz, amely négy irányba vezet. Egy útjelzőt fogsz ott látni, alakja szögletes fakereszt. A kereszt egyik ágán egy festett pálmafát fogsz látni. Amelyik útirányt mutatja, azt kell követned. A kereszt jele elvezet egy pálmafához. Ennek tövében látni fogsz egy fehér virágot, hat szirma van, középen arany szívvel. Ha sikerül ezt megtalálnod, bírni fogod a valódi mágia virágát. Ne térj el az útról, mert ha az erdőben ér utol az éjjel, el kell veszned.
A reggel derült és tiszta volt és én útnak indultam a legjobb reménnyel és boldogan. A fakereszthez értem és mivel ennek a pálmafával jelölt ága egy fákkal beültetett, kedves útra mutatott, erre tértem és nemsokára észrevettem, hogy a fák, egyforma közökben egy-egy szögletes kereszttel voltak krétával megjelölve. És én azt gondoltam: ha magányos is vándorlásom, mégis barátságos az út és az irány tisztán van megjelölve. A mágia virágát nem lesz nehéz megtalálnom. Hirtelen az úttól jobbra egy kis távolságra, egy szenvedő állat kiáltását hallottam. Semmiféle út nem vezetett oda, csak egy kusza tömeg tüske és bozót és én féltem, hogy nem leszek képes az utat visszafelé megtalálni. Azonban ismételten hallottam a szegény állat kiáltásait és éreztem, hogy segítségére kell sietnem. Sok nehézség után, összekaparva, utat törtem magamnak oda, ahonnan a kiáltásokat hallottam és egy szegény kis nyulat kelepcébe fogva találtam ott. Kiszabadítottam, és mert lába vérzett, bekötöztem zsebkendőmmel és puha levelekből ágyat készítettem neki. Hálásan nézett rám és kezemet nyalta.
Most visszafordultam, remélve, hogy utamat megtalálom, amidőn ismét kétségbeesett kiáltást hallottam, nagyon messziről. Ezúttal emberi hang volt. És akkor éreztem, hogy fel kell hagynom minden reménnyel, hogy a mágia virágát megtaláljam, hisz nem hagyhattam egy embertársamat bajban, haldokolva talán. Így hát a kiáltások irányában haladva egy szegény rőzseszedőt találtam a földön fekve, a nyaláb fája mellett. Elmondta, hogy messze lakik, az erdő szélén. A legközelebbi faluban járt eleségért, amidőn hazafelé menve fát szedett az erdőben, lába egy gödörbe akadt és kificamította bokáját. Hozzátette, hogy bizonyára Isten küldött segítségére. Az út kihalt és elhagyatott volt és ő attól félt, hogy reggelig elpusztul az erdőben. Fölsegítettem és támogatva a szegényt tovább vándoroltunk a rőzseszedő útján. Végre amidőn az est már ránk kezdett borulni, elértük kunyhóját az erdő szélén. Ajtaja elé vezettem, és legnagyobb meglepetésemre ennek oldalán a pálmafát pillantottam meg, amelynek tövében ott nyílott a fehér virág. Hat szirmának olyan alakja volt, mint Salamon Pecsétjének és az aranyszív gyönyörű női arc volt, aranyhaj glóriától övezve. Mily különös – gondoltam, – nem követtem az öreg mágus utasításait és mégis itt van a pálmafa és a Mágia Virága.
Ekkor egy hang így szólt:
– Bölcsen választottál.
Körülnéztem. A rőzseszedő eltűnt és a vén Mágus állt előttem; és én így szóltam hozzá:
– Hogyan történt ez? Hisz én nem követtem parancsaidat és mégis megtaláltam a Mágia Virágát.
– Óh nem, – felelte – te híven követted utasításaimat. Az igazi út a kereszthez a szenvedő és önfeláldozó testvéri szereteten át vezet. A krétakereszt a fákon csak üres szimbólum volt, hogy próbára tegyelek. Ha csak elméd óhajtását akartad volna elérni, tekintet nélkül a mások szenvedéseire, akkor az árnyas virágos út a sivatagba vezetett volna. Aki a valódi Mágia Virágát bírni óhajtja, annak a kereszt útján kell haladnia.

ALETHEIA

UI:

Állatokkal suttogó
https://www.youtube.com/watch?v=-eABFRBxHco

[Karsay1958]

A tíz facsemete

Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:
-- Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...
Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokban nagyon hamar el tudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....
Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és utasom a reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette....
Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.
Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!

Szeretettel: (Böjte) Csaba testvér

UI:

Állatokkal suttogó
https://www.youtube.com/watch?v=-eABFRBxHco

[Karsay1958]

Ruszka Zsolt

Nagytata és a kis unoka

Késő őszi hűvös, szeles, de napos idő volt. Péter a tizenegy éves kisfiú nagyszüleinél ebédelt. Szülei esküvőbe mentek, nem kis cirkusz után, mégis otthon hagyták, édesapja kikelt a képéből, a sok hiszti és földre vetődés láttán, büntetésből egyedül akarta hagyni a lakásban, édesanyja viszont átölelte és kieszközölte a papától, hadd maradjon tatával és mamával. Péter annyira szeretett volna velük menni, a rosszkedvén ez a kis szívesség semmit sem változtatott. Mogorva volt, egész délelőtt csendesen feküdt az ágyon, nézte a plafont és mérgében hol sírt, hol meg ökölbe szorított kézzel, bosszút forralt édesapja ellen.
Sándor bácsi, s Erzsike néni tehetetlenül szemlélték unokájukat, segíteni akartak neki, viszont nem tudták hogyan.
- Mit csináljak Sándor? – kérdezte Erzsike, - nem lesz ennek jó vége, ismered a fiadat, amilyen hirtelen haragú, ha ilyen hangulatban találja a fiát, amikor hazajön, még képes jól elverni.
- Hát igen- dörmögte Sándor, közben pedig huncutul pedert egyet a bajszán. - Úgy hiszem, tudom a gyógyszert a fiú viselkedésére, csak asszony, minden rendes ember, evés után veszi bé azt, úgyhogy egy kettő, úgy es ott az idő, ebédeljünk.
Tíz perc múlva finom ínycsiklandozó illatok, zökkentették ki Pétert az álmodozásból. Felült az ágyon érezte, korog a gyomra. Szerette tatát, lehet jobban, mint az édesapját, kiszaladt a konyhába felült Sándor bácsi térdére, átölelte, s jól kisírta magát. Erzsike néni megsimogatta kis szőke buksiját, majd így szólt:
- Péter, ebéd után tata ki kell menjen a kertbe, tudod az orvos kérése, sokat kell gyalogoljon a friss levegőn. Te nem kísérnéd el?
- De igen- felelte szipogva Péter.
- Nagyon jó- örvendezett Erzsike néni. – Akkor gyertek, ebédeljünk.
Asztalhoz ültek, Sándor bácsi keresztet vetett, majd elmondta az asztali imát. - Jöjj el Jézus légy vendégünk, áld meg amit, adtál nékünk, áld meg Jézus ételünket áldott szent kezeddel, gyermekeid kik szeretnek, kérünk, ne feledd el, Ámen.
***
Jó hosszú séta volt. Egy darabig némán mentek egymás mellett. Sándor várt, remélte lesz alkalma beadni a „gyógyszert” a fiúnak. Péter végre kifakadt.
- Tata, gyűlölöm a rosszat! – Gyűlölöm! - kiáltotta vadul hadonászva, - és ha felnövök elfogom pusztítani. Sándor mintha erre várt volna, hírtelen megállt, s így szólt a fiúhoz.
- Rendben, pusztítsd el, csak engedd meg, hadd mutassak neked valamit.
- Mit tata?- kérdezte kíváncsian Péter.
- Nézd meg ezt a fát? – Mit látsz, van-e árnyéka?
- Igen persze akkora, mint fa. De tata, hiszen mindennek van árnyéka, még neked is és nekem is.
-Így van kicsi unokám- szólt huncutul az öreg- most légy szíves, pusztítsd el az árnyékot.
Döbbenten állt meg a gyerek. Nézte, nézte, nagyapja kék szemét, majd suttogva így szólt:
- Tata, nem lehet.
- Miért? – kérdezte gyorsan Sándor.
- Mert, mert – felelte akadozva Péter, - akkor magát a fát, vagyis magamat, vagy téged kellene elpusztítani.
Ott szálltak ezek a szavak még jó darabig a levegőben, elkísérték tatát, és unokáját hazáig, s mire megérkeztek Péter szülei, a „gyógyszer ’’ kifejtette hatását, édesapja nem ismert a fiára. Mikor búcsúztak, Sándor annyit mondott a fiának:
- Jövő vasárnap sétálni kell menjek, az orvos tanácsolta. Elkísérsz? …

UI:

A szavaid ereje - Florence Scovel Shinn hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=1pamy2oweFw

[Karsay1958]

Önszeretet és önbecsülés

"Önbecsülési problémákat és az önszeretet hiányát nem lehet megoldani hagyományos pszichológiai módszerekkel. Nem működnek a megerősítések, nem működik az sem hogy megpróbáljuk szeretni önmagunkat. Ezek a kísérletek azért nem válnak be, mert nem a gyökerénél kezelik az okot.
Az önszeretetet általában úgy értelmezzük, hogy vannak dolgok amiket szeretünk, vagy elfogadunk magunkban (megpróbálunk ezekre figyelni, hiszen ez jó érzés) és vannak dolgok amiktől szabadulnánk, vagy legszívesebben kizárnánk magunkból (ezektől megpróbálunk elfordulni, mert rossz érzéseket keltenek). Ezzel azonban máris kettéosztjuk magunkat, dualitást teremtünk, tehát soha nem leszünk Egységben.
A Valódi Önszeretet és Önbecsülés azt jelenti, hogy mindennek teret engedünk magunkban ami megjelenik. A 'jónak' és 'rossznak' is, bár ezek is csak címkék. Nem menekülünk többé egyetlen érzelem elől sem, nem akarunk kizárni semmit magunkból, nem akarjuk megjavítani magunkat, csak hagyjuk hogy a pillanat olyan legyen, amilyen. Az Önszeretet és Önbecsülés pedig ezzel párhuzamosan megjelenik, magától. Úgy, hogy nem tettünk érte semmit, csak elfogadtuk azt Ami Van."
Adyashanti

[Karsay1958]

Az anya fohásza

A kicsi fiú az esti mese varázsszőnyegén már álomországba érkezett. A nagyobbacska lányka Duci babáját rejtegeti a paplan alatt, de az ő szemei is álomra nehezültek. Apró szusszanásaik átszövik a csendet. A fiatal anya imádkozik, miközben lelkéből érzések és gondolatok áradata száll az ima szárnyain az égbe.
MIATYÁNK, AKI A MENNYEKBEN VAGY, de úgy érzem, szent lelked most is itt van velem és átölel engem.
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED, ami nem más mint a színtiszta szeretet.
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD, adj nekünk megértést, békét és tiszta szíveket.
LEGYEN MEG A TE AKARATOD, segíts, hogy Hozzád hűséges és hitben erős legyek
MIKÉPPEN MENNYBEN, áldanak és dicsőítenek Tégedet az üdvözültek,
AZONKÉPPEN ITT A FÖLDÖN IS legyen áldott és dicsőséges a Te neved.
MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA és adj hitet a hitetlennek, hajlékot a hajléktalannak, békét a békétlennek, boldogságot a boldogtalannak, szerencsét a szerencsétlennek, világot a világtalannak, gyermeket a gyermektelennek, tehetősséget a tehetetlennek, gyógyulást a testi és lelki betegeknek.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET, mert néha harag tölti el szívemet, mert írígy vagyok és telhetetlen, mert öntelt vagyok és kérlelhetetlen, mert lusta vagyok a jóra, mert felelőtlen vagyok a gyönyörök keresésében, mert álszent vagyok, mert nem vagyok ura a gondolataimnak és nem minden szavam igaz.
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK, akik éppen olyan gyarlók mint én, ezért megbocsátom hamisságukat, írígységüket, önzésüket, álszenteskedésüket, kérlelhetetlenségüket. Elfelejtem igazságtalanságaikat, szeretetlenségüket és felelőtlenségüket. Adj erőt, hogy meg tudjam tenni !
ÉS NE VÍGY MINKET A KÍSÉRTÉSBE, mert gyanútlan és megtéveszthető vagyok Nélküled !
DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL, aki figyel, csábít és környékez engem. Ezért kérlek sohase vedd le rólam a tekintetedet !
AMEN.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

A légy Mp3 előadás Karsay István
https://data.hu/get/13785719/Karsay_I_A_Legy_.mp3

A Légy írásos előadás Karsay István
https://data.hu/get/13785728/A_Legy.eloadas.doc

[Karsay1958]

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje
mélyéről előhúzott egy lekváros üveget.
Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket
és gondosan számolni kezdte.
Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek
nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott.
Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe,
rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment,
amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható.
Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá
egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta
a lábát a padlón. Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb
hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres.
Végül kivett egy érmét az üvegből és
megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus
érezhetően bosszús hangon.
- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból érkezett,
már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus,
mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled –
mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében,
és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt.
Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat.
Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus,
kissé megenyhült hangon.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni.
Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jól öltözött férfi
volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel –
csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta,
hogy valami operációra volna szüksége.
De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan –
Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi –
Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg,
ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet
és találkozni a szüleiddel.
Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jól öltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos,
aki az idegsebészetre specializálódott.
Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő,
amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen.
Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény
-láncolatról, ami idáig vezetett.
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya –
vajon mennyibe került volna?
Tess mosolygott.
Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda:
egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe.
Egy csoda nem a természet törvényeitől függ,
hanem magasabb törvények működésétől.
A neve: SZERETET

UI:

Paulinyi
https://www.facebook.com/paulinyi/video ... 4054487100

[Karsay1958]

Ahelyett, hogy a szeretetet keresnéd,
engedd azt az életedbe érkezni

Mi lenne, ha abbahagynánk a szeretet keresését, hajszolását? Ehelyett a jelenbe érkeznénk – az itt és mostba. Gondolj csak bele, milyen lenne, ha azt tudnánk mondani: „Ez vagyok én, és rendben vagyok.” Végső soron, minden cselekedet, amit a szeretet keresése érdekében teszünk, lefáraszt. A szeretetet magunkon kívül keresni nagy erőfeszítést követel, amely üressé, bizonytalanná és nevetségesen bolonddá tesz. Ritkán vagy sohasem történik meg az, hogy a külső világ félelmeinket enyhítse. Amikor ezt akarjuk, a vágyott teljesség érzése helyett, csak a csalódással maradunk.
Ismered a szeretetnek azt az édes gondolatát, amelyet a dalok, filmek és a társadalom mutat? Hát, ez nem a valódi. Amikor abban a hitben élünk, hogy egy másik személy vagy tapasztalat megadja nekünk (végre) azt a lehetőséget, hogy teljesnek érezzük magunkat, csak bajba sodródunk. Hiszen ez az, amit oly gyakran teszünk életünkben – elvárjuk, hogy valami más tegyen minket teljessé.
Amikor azt hisszük, hogy az értékünk kívülről jön, mindig azt fogjuk érezni, hogy még több szeretetre van szükségünk. Ez nem újdonság, csak őszinte információ – bármennyire is szeretnénk, hogy ez ne így legyen, senki sem lesz elég ahhoz, hogy minket teljessé tegyen, ha mi nem tudjuk teljessé tenni önmagunkat. Az ironikus az, hogy amikor valamit hajszolunk, az nagy léptekkel egyre csak eltávolodik tőlünk. Nem mindent tudunk irányítani. Egyáltalán, miért is szeretnénk egy olyan dolgot irányítani, mint a szeretet?
A buddhizmus azt vallja, hogy minden változik. Nincs hatalmunk a változás fölött. Ez a tanítás fogja letenni egy sokkal nagyobb igazság elfogadásának alapjait: a mulandóságét. Ha el tudjuk fogadni a mulandóságot, nem fogunk meglepődni, hogy a külső világunk olyan, amilyen – megbízhatatlan. Ennek az elfogadásával, a felszín alatt valami szilárdra és valódira bukkanunk.
A buddhisták azt mondják, hogy az egyedüli dolog, amire számíthatunk, az mi magunk vagyunk. A buddhizmus, az élmények és emberek hajszolás helyett, megtanít arra, hogyan legyünk jelen. Ezt megtehetjük, ha a pillanatnak ajánljuk magunkat.
Ahelyett, hogy azt gondolnánk, hogy valami más tesz minket teljessé, válasszuk azt, hogy együttérzéssel felfedezzük saját teljességünket – a jelenben. Figyelmünket magunk felé fordítjuk, és elkezdünk befelé nézni.
A szenvedés megszűnése magunkban rejlik. Szabadságra lelünk, amikor nem más szíve, hanem saját szívünk felé fordulunk. Hát nem arra vágyunk mindannyian, hogy most érezzük jól magunkat? A szeretet hajszolása távolinak fog tűnni, mert rájövünk arra, hogy a szeretetet már megkaptuk, és nem fogjuk többet azt hinni, hogy valamiben hiányt szenvedünk.
Képzeld milyen lenne, ha egész életünkben így élnénk! Mennyire éreznénk teljesnek magunkat? Ahelyett, hogy arra lennénk kondicionálva, hogy ne szeressük magunkat, ítéletmentesen és elfogadással viszonyulnánk magunkhoz.
Az önelfogadás megengedi a szeretetnek, hogy megérkezzen. Ez nem fog azonnal megtörténni. Időre van szükségünk, hogy megtanuljuk önmagunkat szeretni. Erre a buddhisták a meditációt használják. Elcsendesednek, és a jelenre figyelnek. Amikor együtt vagyunk azzal, ami éppen bennünk van, elkezdünk békében lenni önmagunkkal. Egy szeretetreméltó lényként tekintünk magunkra, hiszen ez az, amit éppen teszünk: szeretjük önmagunkat.
Amikor elindulunk önmagunk szeretetének útján, mások is vonzódni fognak hozzánk. Amikor már teljesnek érezzük magunkat, ez leveszi másról is a a terhet. Ezért szeretnének velünk lenni. A vicces az, hogy most már nem is fog annyira ez érdekelni. Már nincs szükségünk arra, hogy visszaigazoljanak.
Ezért, kérlek, kockáztass – add fel az szeretet örökös keresését! Találd meg a szeretetet a saját szívedben. Tartsuk egymást a tenyerünkben és csodáljuk egymást. Csak figyeljük egymást, anélkül, hogy ítélkeznénk. Teljesek vagyunk. Nincs szükségünk arra, hogy ez másképp legyen. A dolgok úgy vannak jól, ahogyan vannak.
Most már elkezdhetjük megismerni a szeretetet, hiszen ez a szeretet a szívünkből érkezett.

Forrás: ismeretlen

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Kardec 2019 (feliratos)
https://m.ok.ru/video/2362161564196?fbc ... ncvAacLhec

[Karsay1958]

Az első gondolat

Semmi nem fájdalmas önmagában és önmagától. A fájdalom a hibás gondolkozás eredménye. A fájdalom mindig abból az ítéletből származik, amelyet egy bizonyos dologról mondasz. Ne ítélj, és megszűnik a fájdalom.
Az ítélet többnyire a megelőző tapasztalatokon alapul. Az elképzelésed valamely dologról egy korábbi elképzelésből ered. Az előző elképzelésed pedig egy azt megelőző elképzelésből az, az elképzelés pedig megint egy másikból, és így rakódnak tovább egymásra az elképzelések, mint az építőkockák, egészen addig, amíg vissza nem jutsz a “tükörterembe", ahogy az első gondolatot nevezem.
Minden gondolat alkotó, és nincs hatalmasabb gondolat az eredeti gondolatnál. Ezért mondják olykor eredendő bűnnek.

Szeretettel Bíró László

[Karsay1958]

Jó reggelt

Aki a tükörbe néz, mindig azt fogja látni, amit lát. Ez a világrendben levő irtózatos irónia: hagyja, hogy a dolgok és az emberek azok legyenek, amik, és mindenki azt a sorsot élje, amit választ. Nem figyelmeztet és nem javít. Súlyosabbat tesz: meghagy mindenkit abban a helyzetben, amelyben nem veszi észre, mikor tűnik el lába alól a talaj.
Az ember nem a hiúságban bukik meg, hanem a maga iránt elfoglalt álláspont valódiságában. Nem abban, amire vonatkozik, hanem eggyel mélyebben: nem abban válik hamissá, amit szemtől szembe lát és látni vél, hanem abban, hogy minek tartja azt, amit lát. Ezért arra, hogy az ember hiú, sohasem fog rájönni hiúságból.
Aki azt mondja, nem vagyok hiú, saját hiúságát nem is érintette, csak letakarta, vagyis hazudott. És ez az ember nem hiúságában lepleződik le és inog meg, mert a világ hagyja, hogy tovább is a tükörbe nézzen annyit és úgy, ahogy akar, és hogy hazudjon.
A világ a maszkot az emberről sohasem szedi le. A maszkkal együtt kell összetörnie, a maszkban és a maszkon kell megsemmisülnie. Az összetörés nem a maszkot éri, hanem azt, ami a maszk mögött van: az igazat. Mert az igaz választotta a hazugságot. Nem az válik semmivé, ami az arcot eltakarta, hanem az arc, ami el van takarva. S ez újra a maszk igazsága: a maszk igaz marad; tovább hazudik. Még akkor is, ha mögötte már nincsen semmi.
(Hamvas Béla)

[Karsay1958]

Ajándékozzon időt!

Egy fiatal asszony üldögélt egy padon a játszótéren. Mellette egy harmincöt év körüli férfi.
- Az ott az én fiam! - mutatott az asszony büszkén egy piros pulóveres kisfiúra, aki éppen a csúszdán csúszott lefelé.
- Remek kis fickónak tűnik - mosolyodott el a férfi. - Az enyém ott ül a hintán, kék felsőben. - tette hozzá. Majd az órájára nézett és odakiáltott a gyereknek:
- Kisfiam, mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy indulunk?
A gyermek rögtön rimánkodni kezdett:
- Apa, csak még öt percet maradjunk kérlek!
A férfi elmosolyodott, bólintott és a kis legény lelkesen hintázott tovább. Eltelt a néhány perc, és a férfi felállt a padról.
- Na, most már mehetünk?
A kisfiú megint rimánkodni kezdett:
- Apu, csak öt perc! Csak annyit maradjunk még kérlek!
A férfi megint mosolygott és bólintott.
- Hallja, uram, maga aztán igazán türelmes apuka! - szólalt meg a padon ülő asszony elismerően.
A férfi hosszasan maga elé nézett, aztán így válaszolt:
- Tudja, a nagyobbik fiamat tavaly elgázolta egy részeg sofőr. Itt történt a közelben, néhány utcányira innen... Bár rettenetesen bánt, mégis igaz, hogy nagyon kevés időt töltöttünk együtt. Most persze bármit megadnék, hogy kaphassak csak még öt percet vele... Megfogadtam, hogy soha többé nem követem el ugyanazt a hibát. Ő most azt hiszi, hogy kapott még öt percet a hintázásra, pedig valójában én kaptam még öt percet, hogy láthassam őt, amint önfeledten és boldogan játszik. Hát ezért lát engem türelmesnek.
Elkezdődött advent, a várakozás időszaka! Gondolkodott már azon, hogy az elmélyülés mellett milyen jó cselekedeteket szeretne véghez vinni karácsonyig?
Ajánlok egyet!
Adja idejét szeretteinek! Töltsön velük több időt! Imádkozzanak közösen, gyújtsanak gyertyát, beszélgessenek, hallgassa meg őket, figyeljen rájuk! Segítse őket abban, hogy a szívükben megszülethessen karácsonyra Jézus! Kívánom, hogy a Jóisten adjon mindehhez erőt, türelmet, kitartást, IDŐT önnek! Áldott adventi készülődést kívánok!


UI:

Paulinyi
https://www.facebook.com/paulinyi/video ... 2148537348

[Karsay1958]

George Louis Borges:
Minden és semmi

Nem lakott benne senki, arca mögött (amely még a korabeli gyatra festmények tanúsága szerint sem hasonlít semmilyen más arcra) és megannyi fantasztikus és túlfűtött szava mögött csupán némi fagyosság rejlett, egy álom, amelyet senki sem álmodott. Kezdetben úgy vélte, mindenki olyan, mint ő, de egy barátja megdöbbenéséből, akinek megpróbálta megmagyarázni ezt az ürességet, rájött, hogy téved, s egyszer s mindenkorra megértette, hogy jobb ha az egyén nem üt el a fajta jegyeitől. Egy ízben úgy gondolta, hogy talán a könyvekben találhatna bajára írt, és így sajátította el azt a kevés latint és még kevesebb görögöt, miről egyik kortársa említést tesz. Később felrémlett benne, hogy talán az emberiség egyik ősi szertartásának gyakorlása lehet az, amit keres, és egy hosszú júniusi szieszta alkalmával hagyta, hogy Anne Hathaway ebbe beavassa. Húsz-egynéhány éves korában Londonba költözött. Ekkorra már ösztönösen valakivé álcázta magát, nehogy felfedezzék, hogy senki sem.
Londonban felismerte azt a hivatást, amelyre szánva volt: a komédiásét, aki nyílt színen azt játsza, hogy ő másvalaki, olyan emberek előtt, akik azt játszák, hogy őt másvalakinek hiszik. A bohóc mestersége sajátos boldogsággal töltötte el, talán az elsővel, amit ismernie adatott, de mikor már az utolsó verssor is elhangzott és az utolsó halottat is eltávolították a színpadról, újra elborította a valószerűtlenség szörnyű érzése. Nem lehetett újra többé Ferrex vagy Tamerlau, és újra visszaváltozott senkivé. Végső kétségbeesésében támadt az a gondolata, hogy maga találjon ki újabb hősöket és újabb tragikus "történeteket".
Ily módon, miközben a teste a londoni bordélyokban és csapszékekben teljesítette, ami a test rendeltetése, a lélek, amely e testben lakozott, Cézár volt, aki nem törődik a jóslat intésével, Júlia, aki gyűlöli a pacsirtát, és Machbeth, aki boszorkákkal beszélget a kietlen parton, aki egyben a Párkák is. Senki nem volt egy személyben több ember, mint ez az ember, aki az egyiptomi Proteuszhoz hasonlóan a létezés minden lehetőségét kimerítette. Olykor egy-egy műve valamelyik félreeső zugába elrejtett némi vallomást, biztosra véve, hogy úgysem értik el; így mondta Richard, hogy egy személyben sokak szerepét játszotta, és Jágó különös módon azt, hogy "Én nem az vagyok, aki vagyok."
Létezés, álom és alakítás alapvető azonosságának gondolata nem egy híres hely megírására ihlette.
Húsz éven át kitartott ennél az irányított hallucinációnál, de egy reggel elfogta az undor és borzadály attól, hogy ennyi királynak kell lennie, aki kard által vész el, és ennyi boldogtalan szeretőnek, aki egymásra talál, elválik és dallamosan haldokol. Ugyanaznap elhatározta, hogy eladja színházát.. Egy hét sem telt bele, hazalátogatott szülőfalujába, ahol viszontlátta gyermekkora fáit és folyóját, de nem hozta őket kapcsolatba ama másikkal, amelyeket múzsája magasztalt, s amelyeket mitológiai utalások és latin kitételek tettek híressé. Végtére lennie kellett valakivé. Nyugalomba vonult. Impresszárió lett tehát, aki vagyont gyűjtött és szenvedélyesen érdeklődött a kölcsönök, perek és kisebb uzsorák iránt. Ebben az állapotban diktálta le közismert sivár végrendeletét, amely szándékosan kerül minden patetikus vagy irodalmias vonást. Londoni barátai meg-meglátogatták visszavonultságában. Előttük újra magára öltötte a költő szerepét.
A történet még hozzáfűzi, hogy halála előtt vagy után Isten színe elé járult és azt mondta neki: "Én, aki ennyi ember voltam hasztalan, végre egyvalaki szeretnék lenni, aki én vagyok." Isten hangja így felelt egy szélvész közepéből: "Én sem vagyok senki, csak megálmodtam ezt a világot, mint ahogy te megálmodtad művedet William Shakespeare, és álmom jelenéseinek egyike vagy te is, aki mint én, mindenki vagy, és mint én, senki sem."

UI:

Az igazam bizonygatása helyett
https://www.youtube.com/watch?v=EnHFpvHs8Qo

[Karsay1958]

A Paradicsom és a Pokol

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget. Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. A szentnek elkezdett csorogni a nyála. Az
emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól
tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak ‚képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. ‚A Pokol gyakran itt van a Földön.


UI:

Paulinyi
https://www.facebook.com/paulinyi/video ... 1198027551

[Karsay1958]

Életmentő látomás

Igaz történet
1979 egyik borús hajnalán Helen Tillotson arra riadt legmélyebb álmából, hogy valaki hangosan kopogtat az ajtaján. Amikor ajtót nyitott, meglepődve látta, hogy édesanyja áll előtte, aki a szemben lévő házban lakik. Édesanyja azt akarta megtudni, hogy miért kopogtatott Helen az ő ajtaján néhány perccel korábban.
A nő elmondta édesanyjának, hogy este 11 órakor feküdt le, és azóta nem kelt ki az ágyból, mindössze a hangos kopogtatás zavarta meg álmát. „De én hallottam a hangodat, csak későn értem az ajtóhoz, mert addigra elmentél” – állította az anyja, miközben arra hivatkozott, hogy a lánya azt kiabálta neki, mindenféle kérdezősködés nélkül azonnal menjen át hozzá.
Ebben a pillanatban egy hatalmas robaj hallatszott az utcáról, és mindketten rohantak az ablakhoz. A szemben lévő ház – ahol Helen édesanyja lakott -, egy gázszivárgásnak köszönhetően romba dőlt. A tűzoltók szerint a háznak pontosan az a szárnya sérült, amelyben a nő lakott, és ha a robbanás pillanatában a házban tartózkodott volna, nem jut ki élve.
Lehet, hogy Helen alvajáró? Vagy édesanyjának volt látomása? Bármi is legyen a magyarázat, kétségtelen, hogy anya és lánya egyaránt megérezte a veszélyt, és ez mentette meg az idősebb nő életét.


UI:

Paulnyi
https://www.facebook.com/paulinyi/video ... 7526519253
Hétvégi filmajánló

Kardec 2019 (feliratos)
https://m.ok.ru/video/2362161564196?fbc ... ncvAacLhec

[Karsay1958]

Nagy Kata
Az öreg ház és a lélek
**
- Manci! – harsant a hang az apró házban. Az ajtó tárva-nyitva, apró kis legyek lejtették boldog táncukat a beszűrődő napfényben. Meleg volt, pokoli meleg. A nap nem fukarkodott.
- Manci, Mancííííí – kiabált türelmetlenül az öreg, rozoga létra tetejéről.
- Jövök már, Pistám, jövök.
Apró, hajlotthátú kis öregasszony toporgott a létra alá.
- Itt vagyok – mondta nyugodtan.
- Add már ide azt a szöget, olyan nehezen mászok fel meg le – dohogott az öreg a létra tetején.
Manci engedékenyen adta fel az öreg bádogdobozt a szögekkel. Az öreg csörgött egy ideig, válogatott a vegyes szöghalmazból, majd serényen elkezdett kopácsolni. Megbékélt a világgal, pár másodperc és halkan, öregesen elkezdett dúdolni: „ Denemazééééér, hanemazéééér, koszorúúúúút, ha meghalóóóóóóók…”
Manci legyintett egyet, bolond, vén bolond az én öregem, hát hova készül már meghalni? Az öreg közben egykedvűen kopácsolta a makacs szöget a helyére.
- Így ni – mondta. Ez kész.
Leszállt a létráról, Manci biztos kézzel tartotta. Le ne essen Pista… Felnézett az öreg lámpára, azt tákolgatta az öreg. Bármilyen furcsa is, megállt a helyén a szögtől. Ügyes ez az én öregem – gondolta. S ez a kis ház, ez az apró kicsi ház, ez makacsul áll a helyén. Ezernyi emlék rohanta meg hirtelen. Egy egész élet kínja, küzdelme. De megérte. Lám, milyen szép asszony lett Marika lányuk. Milyen szép unokákkal ajándékozta meg őket. S bizony szépen élnek ott a messzi fővárosban. Bár tudná őket jobban segíteni – sóhajtott fel. S vajon majd egyszer, ha ők már nem lesznek, mi lesz a kicsi ház sorsa? Marikáéknak nem kell, eladják majd? Vagy meghagyják, s szép lassan kihal a lélek is a falak közül?
Csak állt a szoba közepén, s gondolkodott. Pista közben kicipelte a létrát a házból, kint szöszölt a fészerben. A fészer. Az öreg, toldott-foldott kis fedelével. Az öreg szerszámok. A szigorú bádogdobozok csavarokkal, szögekkel, s ki tudja még miféle kincsekkel. A régi motor, pókcsaládok vertek tanyát rajta, és mégis. Nagy kincs volt, nagy kincs. Mi lesz mindevvel?
Hirtelen furcsa érzés fogta el. Mintha gyomorszájon vágták volna. És egyre hatalmasabb és hatalmasabb lett. Nem tudta okát adni, csak fájt. Megtántorodott, gyorsan megkapaszkodott a szék támlájába. Tudta, hogy baj van. Nagy baj.
Hirtelen egy alak takarta el az ajtót. Felnézett lassan. Tudta. Anya volt, hát tudta. Megérezte. Marika állt ott. Az ő egyetlen lánya. A háta mögött az unokák, csendesen.
- Marikám – tört fel belőle – Marikám, baj van?
- Anyukám, édes Anyukám, hazajöttünk…végleg. A ház oda. Elvitte a bank… És feltört belőle a zokogás vadul, megállíthatatlanul. Anyuka bátorítóan ölelte át zokogó lányát.
Ezért. Ezért foldozott Pista. Mert soha nem lehet tudni, mit hoz a holnap. Ezért kincs a bádogdoboz és az öreg motor, meg a fészer. Nem csillog, nem villog, csak biztonságot ad.
Hát így történt. Így történhetett meg az, hogy az öreg ház mégsem lett lélektelen. Csak a világ, amely az öreg, girbegurba falakat körülvette.


UI:

Dudde
A lélek választ test és szellem között? - 4. Isteni válaszok
https://www.youtube.com/watch?v=S0BmL2hyhBc

[Karsay1958]

Embernek lenni emberfeletti feladat

Egy szombat reggel egy kisfiú ahomokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, aműanyagvedre és egy fényes, piros műanyag lapát. Ahogy utakat épített ésalagutakat ásott a puha homokban, talált egy nagy követ a homokozó közepén. Afiúcska körülásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nemcsekély vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyonkicsi volt, a kő meg nagyon nagy.)
Amikor a homokozóláda falához ért a kővel,azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta. A kisfiú csak tolta, nyomta, és alapáttal feszítve emelte, de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, akő megbillent, és visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött,taszította, lökte, de csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult, ésmeghorzsolta pufók ujjait. Végül csalódottságában sírva fakadt.Közben édesapja a nappali ablakából követteaz események alakulását. Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődötta homokozóban a sírdogáló kisfiúra. A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, dehatározottan kérdezte:- Fiam, miért nem vetettél be mindenrendelkezésedre álló erőt?A kisfiú megsemmisülten zokogta:- De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam!Minden erőmet beleadtam!- Nem fiam - helyesbített az apa kedvesen. -Nem adtad bele minden erődet. Nem kértél meg engem.Azzal az édesapa lehajolt, megragadta akövet, és kirakta a homokozóból.

UI:
A karmának nincs humorérzéke Florence Scovel Shinn TELJEShangoskönyv https://www.youtube.com/watch?app=deskt ... vY4WWU_pyY

[Karsay1958]

Az agrai maharadzsa kertésze egy hajnalon rémülten ébreszti az urát.
- Add kérlek a leggyorsabb lovaidat, mert menekülnöm kell!
- Mi történt?
- Kertedben munkálkodtam éppen, amikor találkoztam a Halállal, aki felemet karokkal megfenyegetett engem. Hadd induljak el sebes harci szekereden, akkor estére Delhibe érkezek, és ott elrejtőzőm a rengeteg ember között, hogy ne lelhessen rám.
- Jó – mondja a maharadzsa – indulj el máris!
Később kertjében sétálva a maharadzsa is találkozik a Halállal.
- Te Halál, miért ijesztgeted az én kertészemet?
- Uram – feleli a Halál – én nem ijesztgettem őt, pusztán csodálkozásomban emeltem az égnek a karjaimat. Nem értettem, hogyhogy ő még itt van, amikor ma este Delhiből kell őt elvinnem?!

UI:

Paulinyi
https://www.facebook.com/paulinyi/video ... 6338913497

[Karsay1958]

Rózsaliget előtt ment el egy meghasonlott ember. Mikor meglátta a szebbnél szebb, harmatos rózsákat így szólt a társához:

-Milyen szép virág a rózsa és milyen kár, hogy tövise van. . .

Barátja elmosolyodott.

-Milyen szúrós a tövis és milyen jó, hogy rózsája van!

Így bizony, mindennek van jó és rossz oldala. Tőlünk függ, melyiket keressük meg előbb. Eső után ha felnézel, a szép szivárványt látod, de ha lefelé tekintesz, a sarat.

(Tanmese)

UI:





Dudde

https://www.youtube.com/watch?v=R_6kh6Nzjt0

[Karsay1958]

A gondolat ereje Egy napon egy jógi éstanítványa egy nagyvárosba érkeztek. Nem volt pénzük, viszont éhesek voltak, ésszállásra volt szükségük. A tanítvány úgy vélte, koldulniuk kell majd, hogylegyen pénzük ennivalóra, éjszakára pedig majd egy padon húzzák meg magukat.Így szólt: "Van egyszép park a közelben. Éjszaka ott alhatnánk""A szabad égalatt?" - kérdezte a jógi. "Igen" - válaszolta a tanítványa.A jógi elmosolyodott, ésígy szólt: "Nem. Ma éjszaka egy hotelban alszunk, és ott is eszünk"A tanítványa csodálkozva nézettrá. "Mégis hogyan"?"Gyere, ülj idemellém" - válaszolta a jógi. Mindketten a földre telepedtek, a jógi ígyszólt: "Ha egyetlen dologra összpontosítod az elméd, az megtörténik".A jógi behúnyta a szemét.Pár perc múlva felpattant, és elindult, egyenesen előre. A tanítványa követte.Végigsétáltak néhány utcán, és megálltak egy hotel előtt."Gyere, menjünk"- szólt a jógi, és belépett. Alighogy beléptek a hotel előterébe, egyjólöltözött férfi lépett hozzájuk."A hotel vezetőjevagyok. Látom, messziről jönnek, és ha jól sejtem, fáradtak, pénzük sem igenvan. Ha gondolják, besegíthetnek a konyhán; cserébe megszállhatnak nálunkéjszakára, és enni is kapnak.""Nagyszerű" -felelte a jógi.A tanítvány döbbentenkérdezte mesterét: "Ez varázslat. Hogy csináltad?"A jógi elmosolyodott, ésígy szólt: "Csak meg akartam neked mutatni, hogyan működik a gondolatereje. Ha teljes tudatoddal egyetlen dologra koncentrálsz, és az elméd nem állellen a gondolatod tárgyának, a gondolataid energiája anyaggá válik. Ez nem varázslat,pusztán koncentráció és vizualizáció. Lásd részletesen és higgy abban, amit megakarsz valósítani. Vetítsd a gondolataid és érzelmeid erejét az elméd vásznára.Amikor elméd üres, mentes minden gondolattól, és csak egyetlen gondolatoteresztesz elé, óriási erőket szabadítasz fel. Ezért kell nagyon óvatosan bánnia gondolataiddal. A koncentrált gondolat hatalma gyakorolja a legerősebbbefolyást az életedre."
UI:
Paulinyi
https://www.facebook.com/paulinyi/video ... 6378914518

[Karsay1958]

Gondolatok

Árassz szerető energiát és bízzál benne, hogy a világegyetem pontosan azt adja neked, amire abban a pillanatban szükséged van. Amit elutasítasz, rád tapad.
Ha békét akarsz a világban, légy békés önmagadban.
Az érzéseket, az álmodozást és a képzeletet gyakran azonosítják az időpazarlással vagy a képzelgéssel. A képzelőerő az elmével való munka kulcsa, ami megengedi, hogy belépjünk a spirituális világba és visszaszerezzük az ősi tudást. A képzelőerő a magasabb látomás/felismerés és a jövőbe-látás képessége.
Ha nem ébredünk fel ebben a fizikai világban, nehézségeink lehetnek a felébredéssel a túlvilágon.
A dogma és az ideológia gyökerei a félelem talaján növekednek.
Ha ismerni akarod elmúlt életedet, nézd meg jelenlegi körülményeidet;
Ha ismerni akarod jövendő életedet, nézd meg jelenlegi cselekedeteidet.
(Varázskert)

Szeretettel Bíró László

Hétvégi filmajánló

Jézus élete film
https://www.youtube.com/watch?v=m7ZwYKWpttE

[Karsay1958]

Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
(Ismeretlen)

[Karsay1958]

Ember vagy...

Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy.
Mit is képzeltél?
Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban.
Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes.
Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Mi marad a mienk halálunk után?

Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csakmegpillantotta az Istent, ahogy közeledett bőrönddel a kezében.
- Fiam, itt az ideje, mennünk kell. – szólthozzá Isten. - De miért ilyen hamar? Olyan sok tervemvolt még. - Sajnálom, fiam, de most van itt az ideje:menned kell. - És mi van a bőröndben? - Minden, ami a tiéd volt. - Ami az enyém volt? Azt akarod mondani,hogy a holmijaim, a ruháim, a pénzem? - Sajnálom, fiam… de az anyagi javaid sosemvoltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig.- Akkor… az emlékeim?- Sajnálom, fiam, de azok nem jönnek veled.Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.- Akkor… a tehetségeim…- Azok sem voltak a tieid. A körülményekheztartoztak.- Akkor… a barátaim… a családom?- Sajnálom, fiam, de ők sem a tieid. Azéletutadhoz tartoztak.- De a feleségem… és a gyerekeim?...- Sajnálom, fiam, de még ők sem a tieid. Aszívedhez tartoztak.- Akkor a testem?- Az sem volt a tiéd. Az a poré.- Akkor… a lelkem?- Sajnálom, fiam, de a lelked… a lelked semvolt sohasem a tiéd. A lelked az enyém.A kétségbeesett ember kitépte Isten kezébőla bőröndöt és kinyitotta. Üres volt! Könnyekkel a szemében az ember megkérdezteIstent:- Soha nem volt semmim?- De igen, fiam… minden pillanat, amitmegéltél, csakis a tied volt. Minden pillanat a tiéd, te döntöd el, mihezkezdesz velük. Most élj !

UI:http://titkokszigete.hu/a-mennyorszag-egy-szuperfejlett-utopia-egy-varos-a-lelkeknek-allitja-a-halalbol-visszatero-hilda/?fbclid=IwAR2x6cUnfsq-w3eqt-sWg_hVv2-ogYlCRNH_bRGcIuAadO0QB1x7lPoXe6c

[Karsay1958]

A sátán és a démon



Egyszer a Sátán és az ő démon haverja sétáltak az utcán, hogy közelebbről megnézzenek egy embert, aki előttük 27 méterre éppen a végső igazság felfedezésének a határán volt.

A démon egyre idegesebb lett, és bökdösni kezdte a Sátánt, de az nyugodtan figyelt. Egész bizonyos volt, hogy az ember valóban eléri a legmagasabb spirituális igazságot. És a Sátán még mindig nem csinált semmit ellene.

Ezt látva a démon, egyre erőteljesebben bökdöste oldalba a Sátánt, de mivel nem kapott választ, kifakadt: "Sátán! Nem látod! Ez az ember felfedezte az igazságot! És még mindig nem akadályozod meg ebben?"

A Sátán nyugodtan így felelt: "Igen, ő felfedezte az igazságot. És mi most segítünk neki megszervezni azt."

Krishnamurti története

UI:


Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=a0quONE6j1I

[Karsay1958]

KÜLDETÉS Az angyal este érkezett. Fontosküldetése volt : másnap délig egy tiszta embert kellett találnia, különben aváros, és a benne lakók felett a gonosz veszi át a hatalmat. Így szólt az Úrralkötött egyezség. Az angyal először egy öregember testét öltötte magára, és úgyjárta a város utcáit. Négyszer rabolták ki egyetlen óra leforgása alatt,utoljára le is ütötték, és alaposan összeverték. Ekkor úgy döntött, hogyanyagtalanul folytatja tovább a kutatást. Átlebegett a város felett. Látta,ahogy egy piszkos sikátorban néhány dollárért elvágják egy férfi nyakát, látta,ahogy a parkban három suhanc megerőszakol egy fiatal lányt, látta, ahogy apályaudvaron a koldusok összeverekednek egy-egy melegebb zugért. Benézett alakásokba is. Részeges apák, gyermekeiket verő anyák, veszekedő szeretők.Betörők, rablók, gyilkosok. Erőszak. Másnap az iskolákat járta végig. Mindenholugyanaz a kép fogadta : a nagyobbak megverték a kisebbeket, az erősek agyengéket. Az órákon nem figyeltek, megdobálták a tanárokat. Néhány terembenrend és fegyelem uralkodott ugyan, de az angyal látta a félelmet a gyerekekszívében. Újra alakot öltött. Gondterhelten rótta az utcákat, tereket.Rohamosan fogyott az idő : már csak alig egy órája maradt. Ekkor figyelt fel apárra. Egy padon ültek, a lány a fiú ölében, egymást átkarolva. Hallgattakcsak, miközben mélyen egymás szemébe néztek. Az angyal látta tekintetüket, ésmindent értett. Lassan felálltak. Hosszú, szenvedélyes csók, aztán elváltakegymástól. Az angyal a fiú után eredt. Az egy közeli sörözőbe ment, ahol márvárták a barátai. - Na, hogy ment ? - kérdezték. - Simán. - válaszolta a fiú -Ostoba liba, mindent bevesz. Az angyal elkomorodott. Visszarohant a térre. Méglátta, ahogy a lány épp egy csillogó-villogó luxusautóba száll be, melynekvezetőjével, egy középkorú, őszes hajú férfival egyből vad csókolózásba kezd. Ebbena pillanatban megkondultak a tér melletti kis templom harangjai. Az angyalfelpillantott az órára : dél volt ... - ... hát így történt, Uram. - fejezte bebeszámolóját az angyal, majd a gonosz felé fordult - Így hát te nyertél. Tiéd aváros, és benne az emberek mind. - Nem . - válaszolta a gonosz - Te lent jártálköztük, mindent láttál, és mégsem érted ? Ők már az enyémek rég ... UI:

Angyalok éneke
https://www.youtube.com/watch?v=XzGl-R3BcG4

[Karsay1958]

Lábmosás vagy fejmosás?

Drága Testvéreim!
Az egyik helyen a lábmosásról olvastam. Az én meggyőződésem, hogy az Úr Jézus nem hiába mosta meg a tanítványok lábát. Tudjuk hogy a tanítványokat mindig az foglalkoztatta, ki a nagyobb és nem az, hogy ki a kisebb. Más szóval az emberi gőg azt kívánja gyakorolni, hogy valakinek a fejét mossa meg (agymosást csináljon).
Ha valaki megtehette volna, az Úr gyakorolhatta volna a legjobban fejmosást. Péter, a tanítványa kérte Jézust, hogy ne csak a lábát, hanem a fejét is mossa meg, de az Úr ebbe nem egyezett bele, hanem Péternek is csak a lábát mosta meg.
Amikor valakinek a fejét akarjuk megmosni, feljebb vagyunk, mint akin a fejmosást tesszük, más szóval lenézzük. De ha valakinek a lábát mossuk, le kell alacsonyodjunk.
Ha a mi életünkben a lábmosást cselekednénk szellemi értelemben, a gyülekezetek sokkal telibb lennének. Nem lenne annyi megbotránkozás, gőg és sokkal többen ismernék meg bennünk az Úr szeretetét és kívánnának csatlakozni az üdvözülők seregéhez.
Tanuljuk meg az Úr Jézustól, hogy Ő szelíd és alázatos volt és ez által magasztaltatott fel.
Ámen.

Bíró László

Hétvégi filmajánló
Luther Márton 95 Tézise,1517 október 3
https://www.youtube.com/watch?v=p2qO6OWvjRc

[Karsay1958]

Mit jelent mindennel EGY-nek lenni?

Tudtad te azt, hogy amikor érzékeled a mások érzelmeit, gondolatait vagy az állatokat, növényeket, esetleg entitásokat és szellemlényeket, mestereket, istenségeket, stb... akkor tulajdonképpen a kivetített mezőn belül önmagaddal társalogsz?
Mivel minden az EGYből nyit, tárul fel előtted, s osztódik szét darabjaira előtted, körülötted az mégsem különálló egység, hanem az egynek kivetült részegysége, melyet a 3D-ben fel tudsz fogni az elkülönülés során is.
Amikor te hallod, látod, érzékeled a más síkokat, akkor gyakorlatilag nem meghülyültél, hanem a magasabb intelligencia lép működésbe, s az lesz az, amely kapcsolódva Felettes Énedhez bekapcsol egy szoftvert, mely programot kell futtatni hagyni, mert aktuálissá vált. Ugyanis tévedés sosincs!
A megírt életed egy kalauz neki oda fent, és minden előző inkarnációd egy-egy mozzanata és a még be nem végzett feladata felvillan a kijelzőn ami navigál.
Az Erők, Istenségek, Lények, planéták minőségei szintén ebben navigálnak. Ez egy akkora pontosságú óra és Tervezés, hogy az agyad itt elmésen fel sem tudja fogni, mennyire aprólékos, minden részletben illeszthető programot viszel te is mindenkivel, a helyen, ahol élsz, akikkel találkozol, stb...de nem csak te, hanem a világunkban mindenki más is!
Mint egy óriási puzzle illeszkedik össze a sok-sok apró rezgés, mint energia és ez az, ami életben tart mindent.
Mikor megszólítanak fentről, s te információkat kapsz akár a múltból, akár a jövőből- mely egyébként csak nekünk elkülönült verzió a nagy egészben-, akkor minden, ami megjelenik a te komplett programod kivetülése.
Ha képes vagy manókat látni, sziklákat beszédre bírni, az is a terved része és egyként veled rezegve válik érthetővé, felfoghatóvá számodra, hogy mit üzen.
Nem képekhez ragasztott ikonok a valóságaid, hanem az érzésvilágodban tudva tudott energia megnyilvánulások.
Tehát: nem bemutatkozott és formált lényeket érzékelve vagyunk a helyünkön, hanem akkor biztosan sikeres a felismerés, a szűrés, ha már képes vagy megérezni, ki szól hozzád, anélkül, hogy vezetne bárki.
Némely tanítás kifejezi azt, hogy nem társalogsz senkivel, akiről gondolod -az is ego játéka-, hanem mind a te belső hangod, mert benned van elhelyezve és segítőd utadon.
Ez jelenti azt is, hogy akár Jézussal társalogsz, akár Luciferrel, vagy Thoth-tal, Amon Re-vel, teljesen mindegy; ha hatása alatt vagy, elszállhatsz tőle...mind benned rezeg és várja, hogy előhívd.
Annyi helyen hogyan is lehetne egy entitás vagy lény a világon, ahányan szólítják?...
A szuper hologramm azért olyan elérhetetlen emberi elménknek, mert nem bírjuk tárolni, sem kibontani az egész mindenséget. Így lehetnek részigazságok a világokban, mert amit kap valaki, az számára igaz és így tovább...vagyis: nem hiba egyik teória sem, a hiba inkább az, ha valamit nem ismerünk, nem tapasztaljuk és elítéljük.
Miután megéltük, s tárolt emlékünk is van előző életeinkből sok-sok szituról vagy tézisről, máris könnyebben megy az elfogadás, mert tudni fogjuk: valaki ott tart, járja az útját.
Egyébként sincs két azonos út. Összeérhetnek és egymást segíthetik, de a trauma azért válhat valóra egy 'ütközéstől', mert nem akar a két fél kompatibilisként működni, más a rendszer, s nem tud illeszkedni....addig futják majd köreiket, míg ki nem javítják a hibát, mert a Teremtésben hibás alkalmazás nem marad...sem vírus...életképes lehet egy ideig, de az nem írhatja felül az alapvető Tervet, Rendezést.
Így tud létrejönni egy olyan élet, melyben átszerveződik kollektívan a dns is, és a másolatok törlődnek.
Gondolj csak bele, meddig marad életben egy vírus, ha nem táplálják? Ha leválnak egy hibás rendszerről, már nincs miből energiát elvonnia, s így pusztulni fog.
Ha a szoftverben hiba van, s nincs kijavítva, felülírva, akkor betegségeket, galibákat okoz földi létezésünkben, s a hardvert teszi életképtelenné, mely a test-hardver- halálához vezet...
Olykor döcögős kissé a feltérképezése ennek a más világnak és bonyolultnak tűnik, hogyan lehet összehangolni földi életünkkel, azonban képzeld el úgy, hogy az egészet magadra Tervezted, s beleférsz, benne vagy, meg sok minden más is, így csak meg kell ismerned, hogy érteni tudd működésed és ha már önmagad érted önismereted által, akkor majd érteni fogod könnyebben a többiét is...
Ráeszmélni arra, hogy a világban minden csak egy-más, de nem különül el túlságosan, kiegyensúlyoz és megérted ekkor Jézus tanításait is, hogy miként légy elfogadóbb, ne ítélj, stb..., hiszen része vagy sorstársaiddal az EGÉSZnek!
Áldásos felfedezést kívánok ehhez az utazáshoz neked is!

Bíró László

[Karsay1958]

Az Isten Báránya
Egy idős házaspár Finnország egyik falujában sokszor beszélt Jézus szeretetéről. Ez részben bosszantotta az embereket, részben kiakasztotta őket. Nagy gyűlöletet is kiváltott, különösen a fiatalok között. De ők beszéltek tovább Jézus szeretetéről.
Legtöbben nevettek rajtuk. S páran a fiúk közül - ahogy ez általában lenni szokott - kitervelték azt, hogy majd ők megvakargatják ezt az idős hívő házaspárt, hogy igazi-e ez a hit vagy nem.
Egyik éjjel leszedik a házukról az összes cserepet. Aztán, ha beázik a házuk, akkor majd kiderül, hogy milyen hívők is ők. Neki is láttak a munkának, szorgalmasan szedegették a cserepeket, és az öreg bácsi ezt észrevette. Beszólt a feleségének, hogy hozd ki a kolbászt, a sonkát, a kenyeret meg az uborkát, amijük volt, mert nagy munkában vannak ezek a fiúk.
Biztos megéheznek. És megterítettek ott nekik, és kiszólt, hogy gyertek be, mert látom, hogy sokat dolgoztatok eddig is, egyetek egy kicsit, akkor jobban bírjátok a munkát. Azok ott összekacsintottak, hogy na hát, ezeknél az öregeknél még enni is lehet, menjünk csak be. Leültek az asztalhoz, és akkor a bácsi elkezdett imádkozni. Szokásos asztali áldást, és elkezdett imádkozni külön-külön minden fiúért, hogy ismerjék meg Jézus Krisztust, mert nagy szükségük van rá. Nehezen ment le nekik a kolbász meg a sonka. Aztán szépen csöndben fölálltak, és visszarakták a cserepeket.
Én tudom, hogy nem kell olyan naivnak lennünk, hogy ez mindig így megy. Van, amikor leszedik, és el is viszik a cserepet, és nem rakják vissza. És hiába a sonka és kolbász, az sem hat, mert a világ az a farkastörvények mentén rendezkedik be, de időnként azért olyan is van, hogy megbánják, hogy megértik, hogy visszarakják, hogy elszégyellik magukat, és esetleg rá is kérdeznek, hogy honnan az erő és a józanság?
Nem az van, hogy per, bíróság, és majd öt év múlva ítélet, amikor a ház esetleg már régen összedőlt. Arról nem is beszélve, hogy az idős házaspár mennyi mérget spórolt meg magának. Nem? Nem kellett illetékeket befizetni, fellebbezésre, mert nem kellett a perköltséget sem fizetni.
Úgy fogták fel, ahogy ezt igazán kellett. Mindent egy lapra tettek fel - lehet ezt is mondani. Hátha bejön. Most nekik éppen bejött. Ez volt ott Isten akarata.
És nagyon sokszor így áll hozzá valaki, és nem az történik, hogy a másik fél sírva, zokogva megbánja, hanem esetleg még jobban megkeményedik, és még gonoszabb lesz. Mert a sötétedő világban lassan ez lesz a természetes, és nem az előbbi.
Mennyi bajt, nyomorúságot és bosszúságot spóroltak meg maguknak. Tudtak bárányok lenni egy farkastörvényű világban. Egyszerűen azért, mert ők ismerték a Bárány Jézust. Jó barátságban voltak vele. És akkor az ő Bárány Jézusuk ezt mondta nekik, hogy vendégeljétek meg őket, s majd meglátjátok, hogy mi lesz.
Biztos nem volt sok ereje a két öregnek, már mozogni is alig bírtak. Ha tényleg leszedik a cserepeket, s ott maradnak egy beázó házzal, akkor mi lesz? De ők inkább engedtek az Isten akaratának, mint a saját indulatuknak. Tudták is, hitték, hogy értük is, meg a fiúkért is meghalt Isten Báránya ott a Golgotán.

Szeretettel Bíró László

[Karsay1958]

A zene és a szellemtan kapcsolata. Dvorzsák zenéjében a tékozló fiú bibliai történetét eleveníti meg. Kotányi Ottó szellemtani magyarázata. 4 részben zenei aláfestéssel.
A felvétel Spirituális Baráti Kör találkozóján készült. 4 részes!
Felvételt szerkesztette és feltöltötte Karsay István.

Tékozló fiú.
https://www.youtube.com/watch?v=rSrrxxs ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=DxsPdHo ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=Yey_7ny ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=_gV8TLF ... e=youtu.be

[Karsay1958]

Rendben, minden rendben!



A halászfaluban egy lány még „leányfejjel"gyermeket szült, s néhány verés után végre elárulta, hogy ki a gyermek apja: nem más, mint az a zen mester, aki egész nap a falun kívül épült templomban meditál.

A lány szülei és a falusiak egy csoportja kivonult a templomhoz, durván megzavarták a mestert meditáció közben, kigúnyolták képmutatása miatt, majd közölték vele, hogy mivel ő a gyermek apja, gondoskodjék is róla. A mester csak ennyit szólt:

— Rendben van, minden rendben van.

Miután a csoport eltávozott, felvette a padlóra helyezett gyermeket, és megkérte az egyik falusi asszonyt, hogy gondozza az ő költségein.

A mesternek persze odalett minden tekintélye. Senki sem fordult többé hozzá tanácsért.

Egy év telt el így, amikor a lány, aki a gyermeket szülte, már nem bírta tovább, és végül bevallotta, hogy hazudott: a gyermek igazi apja a szomszéd fiú.

A lány szülei és a falusiak bűnbánatot tartottak. Leborultak a mester lábai elé, bocsánatáért esedeztek, és visszakérték a gyermeket. A mester, miközben visszaadta a gyermeket, csak ennyit mondott:

— Rendben van, minden rendben.

Megjegyzés: Ebben a tanításban arra a titokra derül fény, hogy az ember lelkében a szenvedéseket, a dühöt, a haragot, a bosszúvágyat vagy bármilyen más érzést nem a külső körülmények és helyzetek okozzák, hanem az, ahogyan reagálunk rájuk. Ezért csak az a lélek képes felemelkedni és megvilágosodni, aki gondolatait és érzelmeit képes uralni, amikor a külső hatásokra regálásait a bölcsesség és a szeretet vezérli.



Szeretettel Bíró Laci



UI:



Rétvári Bencét felszólították, hogy fóliázza be a Bibliát, mert az is tartalmaz „homoszexuális propagandát”!

https://propeller.hu/itthon/3941734-ret ... 3N2QA3aguU

--

[Karsay1958]

Stelo Malgranda

Egy kismadár története

Nagyon régen valahol született egykismadár. Amikor kikelt a tojásból, tágra nyílt szemmel nézte a világot, nemismert semmit és senkit, mert egyedül volt a fészekben. Furcsa érzés kerítettehatalmába, akkor még nem tudta mi ez, csak később jött rá, hogy ennek a neve:magány. Egyszer furcsa lények jöttek, magukkalvitték, és bezárták egy nagy, fényes kalitkába. Akkor börtönnek érezte,menekülni szeretett volna, de minden oldalról rácsok vették körül. Lassanmegnyugodott, és rájött, nem is olyan rossz ez a hely. Biztonságban volt,kapott enni, nem kellett semmit csinálnia, csak üldögélni, és néha-néhaénekével szórakoztatni az embereket, akik ezért szerették. Már el is felejtette, milyen voltgyermekkorában. Egy napon, amikor kalitkástól kitették a kertbe levegőzni, arrarepült egy hozzá hasonló kismadár. Ez a kismadár csodálkozva nézte a kalitkát,mert számára az ismeretlen volt. Szabadnak született, és szabadon is nőtt fel. - Gyere velem! - kérte a szabad madár. - Nem, köszönöm, jó itt nekem! - feleltemajdnem gőgösen a kalitkából. - Ahogy gondolod - felelte búsan amásik, és elrepült. A kismadár elgondolkodott. Valami furcsaérzés vett rajta erőt. Rájött, hogy magányos, hiába vannak körülötte az őtszerető emberek. Úrrá lett szívében a vágyódás, várta, mikor jön megint az amadárka, akivel olyan jól érezte magát, amit önmagának is félt bevallani. Sok idő telt el a találkozásuk óta. Amadárka pedig várta, várta a másikat. Közeledett az ősz, de még melegek voltaka napok, így még mindig kitették a kertbe levegőzni. Egy nap nagyot dobbant aszíve, nem tudta miért. Izgalom fogta el..... Felnézett az égre, és akkormeglátta őt, akit annyira várt, meglátta a másik madarat. Ő leszállt mellé egyfaágra. - Végre, megtaláltalak! Annyi ideigkerestelek, mindig jöttem, néztem a kertet, de nem láttalak. Hiányoztál. - Te is hiányoztál nekem, én is nagyonvártalak. Mindig néztem az eget, mikor látlak meg. - Gyere velem, kérlek. Szeretlek. Szeretlek. Ez a szó, oly kedvesen ésőszintén hangzott. A madárka szíve hevesen dobogott, érezte, igazat mond amásik. Elgondolkodott. Az emberek is szeretik,azt mondják legalábbis, vagy mégsem? Amikor azt mondták neki, hogy milyenkedves kis lény, és mennyire szeretik, nem érezte, amit most érez. A gazdái bíztak benne, hogy nem repülel, így nem zárták be a kalitka ajtaját. A kismadár kinyitotta szárnyával, majdcsak állt és nézte a rácsok nélküli világot.  
UI:

Ima önmagunkért.

https://www.youtube.com/watch?v=LH5CSHA ... e=youtu.be

[Karsay1958]

Faludy György: A jövő század lesz a végső (vagyis ez)

A jövő század lesz a végső,
kipusztulnak az emberek –
mögéjük kapdosni is késő.
Zabáljatok! Élvezzetek!

Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét.
A pusztuló idő szele
port fúj belőle. Unokátok
nem tud mit kezdeni vele.

Hol van a szerelem s a szépség?
Hol hagytátok az irodalmat,
társalgást, könyvtárt és lugast?
Mind haldokolnak vagy meghaltak.

Le télen az Amazonászra
luxusban, míg csak van vize,
nyáron Báliba, Saint Tropez-be
(nem tarthat vissza senki se),
s ha nincs reá mód, üljetek le
a TV-hez olcsóbb utakra,
hallgassatok rossz zenét, filmet,
mely nem hatol le a tudatba,
a politikát se hagyjátok
üres locsogásnál alább,
s jegyezzétek meg a reklámot,
az áruk sírfeliratát.


Egyszer egy budapesti család ment kirándulni Erdélybe, Székelyföldre. Az apuka mondta a kislányának, hogy nem nagyon fog tudni enni csokit, meg a telefonján sem lesz nagyon térerő, ahová mennek, ott szegények az emberek, nincs sok dolguk és majd ha rosszul fog tanulni, akkor ő is olyan szegény lesz. Megvolt a kirándulás, de későn indultak haza, mert a kislányt nehéz volt felébreszteni! Az apuka kemény szavakkal illette a leányát, hogy milyen lusta!!!
- De apa, én életemben nem aludtam ilyen jót és tudom is már miért! Margit néni mondta, hogy igazi toll volt a párnámban, meg a dunhában is.
- Jó, jó kislányom, de láttad, hogyan élnek???
- Igen apa és ha rosszul tanulok, meg lusta leszek, akkor tudom, hogy lesz igazi cicám, aki dorombolva simul mindig a lábamhoz és fogom látni az is, hogyan lesz a tojás. Nekem nem kellenek hangos szomszédok, meg olyan zene, ahol idegen nyelven kiáltoznak dübögésre, mert szívesebben hallgatom majd a tücskök ciripelését, a szél süvítését a fák között!!!
- De láttad kislányom, hogy mennyire szegények???
- Igen, láttam, hogy van egy ablakuk, ami a völgyre nyílik és ha kinézek azon, akkor látom a rohanó felhőket, a fákat, a rétet, este pedig olyan csillagokat, amiket még nem is hallottam.
- De kislányom, bolodságokat beszélsz, hiszen nekik még munkájuk sincs!!!
- Én úgy láttam édesapám, hogy reggel már készen várt olyan reggeli, amit még soha nem ettem, igazi tejet ihattam, igazi Margit néni által sütött kenyérre kent olyan lekvárral, ami a ház előtt növő szilvafáról szedett és főzött! Annyi munkájuk van, hogy reggeltől estig dolgoznak a ház körül.
- De a kedvenc csokid nem hiányzott???
- Olyan finom almáspiét akarok ezentúl majd mindig enni, mint ott náluk.
- De láttad kislányom, nincs sok pénzük!
- Ha többet lehetnénk együtt mi hárman, veled apa és édesanyámmal, akkor inkább éljünk mi is majd itt Székelyföldön ezentúl, mert itt csak gazdagságot láttam és boldogságot...

UI:

Katasztrófák, szellemcsoportok
https://www.youtube.com/watch?v=im43k6x ... e=youtu.be

[Karsay1958]

Emberhez méltón élni

Mért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolsz, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak.
Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád. Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik.
Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak.
Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy, e magas cím viselésére. Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak.
A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit.
A kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni - íme: tiéd a boldog élet.

Szeretettel Bíró László

UI:

Hétvégi filmajánló

Teljes film Magyar: János evangéliuma (Jézus Krisztus élete)
https://www.youtube.com/watch?v=dRl1qF7tADU

[Karsay1958]

Gondolat a szeretetről

A szeretet nem mérhető, eladható vagy megvehető. Csak önként lehet adni és kimutatni. Szeretni csak kitárt karokkal lehet, ha magunkhoz szorítjuk a másikat önmagunkat öleljük át. A szeretet a bizalomban gyökerezik.
Szeretni annyi mint feltétel nélkül rábízni magunkat a másikra, teljesen odaadni magunkat abban a reményben, hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a másik emberben is.
A szeretet mindent odaad, és semmit nem vár cserébe, örömmel fogad el bármit, de semmit sem kér cserébe. Ha a szeretetünkbe csak egy csepp elvárás is vegyül, csalódni fogunk, mert nem valószínű, hogy bárki is maradéktalanul kifogja elégíteni feltételeinket, elvárásainkat.
Az ember azért szeret, mert tudja, hogy lelki fejlődése és önmaga megismerése ettől az "élménytől" függ. Elvárni a szeretetért cserébe bármit is, egyenes út a boldogtalanság felé.
A szeretet türelmes. Vár, de ebben a várakozásban cselekvőek legyünk és ne passzívak, hiszen a szeretet folyamatosan felkínálja magát egymás kölcsönös megismerésében.
A szeretet nem fél kimutatni az érzéseket. Arra tanít,hogy mutassuk ki őszintén amit érzünk. A szeretet igenis igényli a fizikai megnyilvánulást. A simogatást az érintést. Mindig teremt, sosem pusztít. Mert akkor lehetünk a legboldogabbak, ha létrehozhatunk valamit. Az alkotás az emberi lét legmagasabb formája alkossunk bármit is szeretettel az életben.
A szeretet állandóan változik, fejlődik. Azok akik félnek a változástól, kapaszkodnak a biztonságba, azok nem tudnak növekedni a szeretetben sem. Mert a szeretet nem más, mint jónak lenni és jót tenni.
Az igazi szeretet az adás tökéletes, tiszta és akadálytalan formája. Szabadon áradni a többi ember felé, és a szeretet a jutalmat ezért önmagában fogja hordani.

[Karsay1958]

Ajándékok, melyek nem kerülnek semmibe

Egy jó szót szólni,
Egy beteget felvidítani,
Valakinek kezet nyújtani,
Óvatosan csukni be az ajtót,
Apróságoknak örülni,
Mindenért hálásnak lenni,
Jó tanácsot adni,
Egy levél megírásával örömet szerezni,
Apró túlzásokon nem rágódni,
Jogos panaszt nem melegíteni fel újra,
Nem tenni szóvá, ha a másik hibázik,
Nem elutasításnak venni, ha háttérbe szorulunk,
Levert hangulatot nem venni komolyan,
Nem sértődni meg egy félresikerült szón,
Megtalálni az elismerő, dicsérő szót,
Együtt érző szó a megalázottnak,
Egy-egy tréfás szó a gyerekeknek,
Elismerni az elkövetett helytelenséget,
Örülni a holnapi napnak,
Bizonyos dolgokra aludni egyet,
Mindenre rászánni a kellő időt és gondot, és
MINDENKIHEZ SZERETETTEL LENNI!

(Szerzője ismeretlen)

[Karsay1958]

A történet címe: Kőbe vésve...

Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte
a másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is,
beleírta a homokba:
"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták,
hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik
kimentette. Magához térvén, kőbe véste:
"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat,
megkérdezte:
Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?
A másik azt válaszolta:
Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk,
hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat.
De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe,
hogy senki se törölhesse el.
TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI,
A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!!!
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy
pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez
már lehet, hogy kevés egy élet.


UI:

Florence Scovel Shinn MEGERŐSÍTÉSEK | A szavaid ereje
https://www.youtube.com/watch?v=ZFl40LI0T3w

[Karsay1958]

Együtt könnyebb

Indiai népmese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó. Volt neki négy fia. Négyfelé húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyetértés lett volna köztük. Soha nem tudtak egymással dűlőre jutni. Mindennapos volt a veszekedés köztük. Családi perpatvarukból mindig csak a szomszédok húztak hasznot. Így aztán egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak is rajtuk. Bolondnak tartották őket.
Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, és egyre boldogtalanabb lett.
Sokszor próbálta már elmagyarázni nekik, hogy senkinek nem használ a veszekedés, de mindhiába. Falra hányt borsó volt minden intelme, lepergett minden a fiairól, mint zsírosbödönről a víz. Az apai jótanács egyik fülükön be, a másikon ki.
Elmegy egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készít a lenyesett gallyakból egy köteget, megköti kötéllel. Feje tetején egyensúlyozva viszi a szegény öreg favágó hazafalé a rőzsét. Útközben eszébe jutott valami. Talán így visszatérítheti a fiait a jó útra. Elmosolyodott
magában. Gyorsabban szedte a lábát, hogy hamar hazaérjen.
Hazaérve a favágó a rőzsét kint hagyta a kertben. Fiai még nem érkeztek haza. A favágó izgatottan várta őket. Mikor a nap lebújt a hegyek mögé, a madarak fészkükbe bújtak, és előbukkant a hold, a favágó fiai egymás után értek haza. Alighogy megvacsoráztak, hivatja őket az apjuk. Odamegy a négy fivér. Kérdezik:
- Mi az, apánk?
Erre a legidősebb fiának szól a favágó:
- Törd csak, fiam, kettőbe ezt a rőzsét!
Odalépett erre a legidősebb a köteghez, és megpróbálta kettétörni. Persze nem sikerült. Hogy is sikerült volna! Megszégyenülten ment vissza az apjához:
- Nem megy ez nekem, apám.
A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiúnak:
- Most te próbáld meg, fiam, törd csak kettőbe ezt a rőzsét!
Ő is megpróbálta. Pont, mint a bátyja, ő is kudarcot vallott. Lógó orral ment vissza az apja elé. Így próbálta meg a harmadik meg a negyedik is. Egynek sem sikerült. Mind csüggedten ültek le a földre. Fölállt akkor mosolyogva az öreg favágó. Kicsomózta a kötelet, amivel körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak. Mondja akkor a
fiainak:
- Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat!
Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik egy-két gallyat, és azon nyomban eltöri. Nagy büszkén állnak apjuk előtt. Szól a favágó:
- Látjátok, míg össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni. Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind. Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön. De ha együtt maradtok, összetartotok, nincs az az isten, aki legyőzne titeket.
Végre megértették apjuk intelmét a favágó fiai. Minden ellenségeskedéssel felhagytak ezek után. Békében és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
--

UI:

Mindent lehet, de minek?! - Laár András és Szabó Péter beszélgetése
https://www.youtube.com/watch?v=FI6w30a2Tss

[Karsay1958]

A történet címe: Kőbe vésve...

Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte
a másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is,
beleírta a homokba:
"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták,
hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik
kimentette. Magához térvén, kőbe véste:
"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat,
megkérdezte:
Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?
A másik azt válaszolta:
Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk,
hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat.
De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe,
hogy senki se törölhesse el.
TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI,
A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!!!
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy
pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez
már lehet, hogy kevés egy élet.


UI:

Erős idegzetűeknek: megérett a világ a pusztulásra!

HOL VAN SZODOMA ÉS GOMORA?
https://www.youtube.com/watch?v=QnzDofomYSQ

[Karsay1958]

Az élet himnusza

Az élet egyetlen- ezért vedd komolyan.
Az élet szépség- csodáld meg.
Az élet boldogság- ízleld.
Az élet álom- tedd valósággá.
Az élet kihívás- fogadd el.
Az élet kötelesség- teljesítsd.
Az élet játék- játszd.
Az élet érték- vigyázz rá.
Az élet vagyon- használd fel.
Az élet szeretet- add át magad.
Az élet titok- fejtsd meg.
Az élet ígéret- teljesítsd.
Az élet szomorúság- győzd le.
Az élet dal- énekeld.
Az élet küzdelem- harcold meg.
Az élet kaland- vállald.
Az élet jutalom- érdemeld ki.
Az élet Élet- éljed.

Szeretettel Bíró Laci

UI:

Hétvégi filmajánló

Hét óra Kéktúra (a 28 rész egyben)
https://index.indavideo.hu/video/kektur ... esz_egyben