Gőg – Szellemi tanítás
Karsay István rövid video tanítása alapján
Az eredeti írás, melyet egy Melinda nevű hölgy írt és címe, melyből ez a tanítás született: „Tudósítás a gőg világából”.
Gőg, mely az én túldimenzonálása, amely akadályozza a szeretetkapcsolatok megélését. Ezzel elzár az élet forrásától, bezár, boldogtalanná tesz, pár pillanatra ál-boldogságérzetet okoz, hasonló mint a kábítószer, csak nagyon rövid ideig tart a hatása, de következményei egy életen át hatnak, rombolnak és pusztítanak. Megnyilvánulásai melyeket sokszor fel sem ismerünk nem tudatosodnak bennünk sem, ha mi követjük el, sem ha velünk szemben alkalmazzák.
Általában már az éles konfliktust érezzük a feszültségeket, a megbántást, de ez csak a felszin, a mélyben a gőg húzódik. Velünk is megtörténik sok esetben, talán ezért surlódunk?
A gőg hasonló, mint egy éjszakai szobában egy fekete asztalon álló fekete macska, nem lehet észrevenni, mondta István atya. Legfőbb alapállás, melyből sokan kiindulunk, a pszihológia megfogalmazását idézve: „Én oké vagyok, de te nem vagy oké”, ebből következik, hogy csak az a jó, amit én teszek, amit én mondok. Amit te teszel, gondolsz és mondasz, az nem jó (persze itt az egó is benne van).
Vajon honnan indul ez a tévedés, ez a megtévesztettség? Ez is mint annyi probléma Isten figyelmen kívül hagyásából következik. Ha történik velünk valami jó, akkor ez természetesen azért van, mert ügyesek és okosak voltunk, megveregetjük a saját vállunkat, adunk magunknak egy piros pontot, persze, ha többször előfordul, kezd természetessé lenni, „persze, hogy sikerült, hiszen én csináltam”. Legtöbb embernek eszébe se jut, hogy csak azért sikerült, mert Isten kegyelme velünk volt, Ő ajándékozott meg egy ilyen sikerrel, az Ő ügyét építettük, valójában ez az Ő sikere, melyet megoszt velünk.
Általunk dolgozik értünk, szeretteinkért, embertársainkért, nélküle semmit sem tehetnénk. „Nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, amit Istentől kaptatok? Nem tudjátok és nem vagytok a magatokéí?” Ha erre gondolunk, akkor önelégültség kell urrá legyen szívünkben, felfuvalkodottak leszünk a sikerektől, eleinte csak nagyon mélyen belül, aztán mind jobban megnyilvánul viselkedésünkön és arcunkon is egy önelégült mosoly.
Később társul hozzá a másokat lenézés érzése. Ez a gondolatalapállás eléggé mélyen és sokáig áthatja az egyént. Meglátszik az arcmimikán is. Kicsit felemeli a fejét, mintha felhúzná az orrát, kicsit legörbíti a száját és türelmetlen másokkal szemben, „mert csak idegesítő, hogy ilyen emberekkel kell kontaktusban lennem”, valamint erősebb és agreszívebb hangnemben kezd beszélni.
A gőg két lábon járó jellemtulajdonság, egyik lábbal a szeretetlenség szigetén nyugszik, mert ha valakit szeret, nem tud vele gőgös lenni, együtt érez vele mert egységben vannak, nem akarja lenézni, megbántani, inkább felnéz rá kedvesen, jótakaróan. Nem keveri össze a gazsulálásból, felnézésből, érdekből fakadó hizelgéssel, birtoklási vágyból önmagában járóan tartozó szeretettel. A másik lába a tiszteletlenség szigetén nyugszik. Ha akkor is tisztelem a másik embert, ha nem értek vele egyet, azt nem lekezelően adom elő, hanem szelíden gondolva arra, hátha én tévedek. Elmondom a gondolataimat, lehetőséget adva a téma megbeszélésére, tisztázására, de semmiképpen se kinyilatkoztatva, mint nagy igazságot, ellentmondást nem tűrően.
A gőghöz gyakran társulnak elvárások, melyek az intenzív egó működése során születnek az egyén fejében arról, hogy a másik embernek mikor mit kellene gondolnia, csinálnia, aztán, ha az nem így teszi, akkor megindulnak a megtorlás különböző formái, célozgatás, beolvasás, megsértődés, kioktatás. Ezek erőszakos cselekmények, mert az illető úgy gondolja, hogy az ő tökéletességével jót tesz a másiknak, ha helyette gondolkozik és cselekszik, hisz ő mindent (jobban)tud, nem is érdemes az ilyen embereket megkérdezni, tájékoztatni.
Gyakran az ilyen beállítottságú emberek nem válaszolnak a feltett kérdésekre, nem hívnak vissza telefonon stb., mert nem fontos számukra, amit a másik ember szeretne mondani, „nem pazarlok rá időt és energiát és különben is badarság, sőt olyan is előfordul néha, hogy az ilyen énközpontú ember annyira kitalálja családtagja gondolatait, hogy a monológ során anélkül, hogy a másikat szólni engedné megbeszél egy problémát míg behergeli magát a saját maga által kapott válaszoktól és végül szabályosan veszekszik. Ez szórakoztatónak tünik első hallásra, de valójában dráma a javából, mert a megszületett negatív érzések valódiak és növekszik általuk az az atitüd a két ember között, főleg a domináns félben. Nő a békétlenség, távolodik a béke és a szeretet a megértés útjáról.
A gőg legenyhébb formája a dac, a tagadás, amikor minden megfontolás nélkül csipőből tagad, „csak azért sem; mi az, hogy valamit kérnek tőlem?, hogy jön ehhez bárki is?, mit képzel magáról?, nem!”. A gőg egyik igen rejtett formája az együttműködési képtelenség, ami mögött a lelki, szellemi siketség áll. Eleinte az egyén fizikai hallása jó és az orvosi vizsgálat nem mutat ki hallásgyengülést, de a tapasztalat mégis azt bizonyítja, hogy az elhangzott mondatot részben vagy egészében nem hallja meg, nem jut át hozzá, mintha egy csőalakból lenne elől szigeteléssel, csak belülről tud kijönni az iformáció, kivülről nem.
Bevallom őszintén nekem is van pár ilyen ismerősöm. Egyszerűen egy tíz perces beszélgetésben annyit képes csak meghallani, ami róla szól; szelektál a füle és az agya azokra a dolgokra, ami másokról szól. Teljesen más témáról szólókat, egyszerűen képtelen meghallgatni. Ha a tízperces beszélgetésben van öt mondat, ami róla szól, felkapja a fejét és arra képes válaszolni és például volt egy beszélgetésem valakivel, amiben megemlítettem neki, hogy lesz egy előadás pár nap múlva és egy hét múlva, amikor ismét beszélgettünk az ő problémájáról és megkérdezte, mikor tartok legközelebb előadást, mert szívesen elmenne. Mosolyogtam rajta és elmondtam neki, hogy ezt már megbeszéltük az előzetes találkozásunk során. Ez a szelektált hallás borzasztóan idegesítő dolog különben és az a baj benne, hogy aki szelektál nem is tudja ezt magáról. Tehát a belső önfejlesztés tudja növelni a másikra odafigyelést; ha valakivel beszélek, nekem abban a pillanatban ő a legfontosabb a számomra.
Kedves barátom, te, aki most hallgatod ezt a videót, te vagy a számomra a legfontosabb, mert ezt most neked készítem, remélem tudok neked segíteni vele, tehát te vagy most nekem a legfontosabb. No, folytassuk most az anyagot.
Tehát beszorult egy kicsit a gondolkodásmód. Ez valójában egy önvédelem, így kényelmes és problémamentes az élet, a baj csak a sok rendetlen oktalan emberrel van, aki mást csinál mint amit az illető mond. Ezért kell rájuk haragudni, szidni őket, kioktatni, fenyegetni, leckéztetni stb., és még jobban elzárkózni velük szemben. Sajnos ez egy ördögi kör, egyre mélyebbre visz, egyre nagyobb a magányosság, a szeretetlenség, a tiszteletlenség, az ebből fakadó pszichés betegségek és az enerváltság felé, az élet áradásának az elapadása; a gőgös ember önmagát zárja ki az életből fokozatosan.
„Küzdjünk ellene, mert a pokolban sok ilyen tulajdonságú ember található, de mint jó tulajdonság nincs jelen az alázat, mert aki alázatos nem juthat a pokolba. A mennyországba sok rossz tulajdonságú ember bejuthat, de van egy rossz tulajdonság, amely biztosan kizár onnan, a gőg és a gőgös ember biztosan nem juthat be a mennyországba.” (Ismeretlen szerző)
A megelőzés és a gyógyulás érdekében praktikus lehet átgondolni a két szemlélet közötti alapvető különbséget. Isten meghívott gyermekeként benne élek egy testvéri emberközösségben, akiknek a létezését elfogadom és a lehetőségeim szerint támogatom, segítem, tehát az ilyen ember alapállása a békesség. Én vagyok, keresem a környezetemben a lehetőséget, hogy ki lehet hasznomra, kivel léphetek kapcsolatba, ki tud segíteni nekem; a többiek zavarnak; borzasztó dolgok történnek, felháborító és az ilyen ember élete örök békétlenség.
A gőg elleni küzdelem zászlajára egy szó van csak írva nagy betükkel: „Igen”. Ahogy valamelyik szent életéről mondták, „Az egész élete az igenek sorozata volt”. A gőg elleni küzdelem egy életprogram, legyőzni önzésünket és önakaratunkat. Nagyon fontos, hogy nem egy másik ember „isteni” akarata alá kell ezt rendelnünk, hanem ténylegesen az Isten szent akarata alá, engedelmeskedni a Szentlélek sugallatának, azt soha meg nem tagadva.
Ha valakiben benne van ez a szellemi bűn, azaz a gőg, az élet teremt olyan lehetőségeket, hogy le tudja tenni ezt a gőgöt. Fel kell ismerje, általában más emberek visszajelzései alapján, hogy a megalázás, az egyedül vagyok érzése kapcsán felmerülő kérdések, hogy miért vagyok egyedül?, miért kerülnek engem az emberek?
Ismertem olyan gőgös embert, ki annyira magasan tartotta az orrát, valósággal felfele nézett maga elé, hogy azon gondolkoztam, ha most valami előtte lenne szó szerint átesne rajta. Hogy lehet erre rájönni? Mindenkinek szükséges önvizsgálatot tartani. Mivel spiritualítással foglalkozom tudom, hogy van egy fogalom, a spirituális gőg fogalma, ami azt jelenti, hogy amikor valaki elér egy olyan szellemi szintet a vallásokban vagy szellemtudományban, megnyílik egy kapu és ő azt hiszi, hogy már nagyon okos lett, azt hiszi, hogy már mindent tud és kioktatja, lenézi a többit és ezt észrevettem tanítóknál is.
Elfelejtik, hogy a tanítás egy szolgálat, amivel átadjuk tudásunkat másoknak kötelező szinten és semmivel sem vagyunk különbek mint egy másik ember és bozasztóan megdöbbenek néha tanító barátaimon, hogy fenn hordják az orrukat, elérhetetlenek, nem segítenek. Jó aláírom, nem lehet mindenkinek segíteni, mert elaprózódik az életünk, azért vannak a szellemi tanítások, hogy azokat átadjuk olyan formákban, amiket olvashatnak vagy hallgathatnak és tanulhatnak belőlük, ha akarják.
Mivel én is, aki tanítok, nem vagyok különb mint más, én is tele vagyok emberi hibákkal. Felismerem a hibáimat, nagyon sokszor akár tanítás közben és megjegyzem magamnak, hogy ezeken magamnak is változtatnom kell. A mesterek, a tanítók ugyanolyan esendő emberek, ugyanolyan hibákkal tele vannak. Tehát mindenkinek nagyon fontos az önismeret, figyelje meg és vizsgálja át a baráti társaságát és viselkedését. Nagyon fontos, hogy amint megtapasztaltuk és felismertük valamely hibánkat és téves tudásunkat, ha kijavítittuk, ne jelentsük ki soha, hogy ez az egyetlen igazság, ez a legcsodálatosabb dolog a világon, ennél másabb nincs is, mert lehet, hogy egy idő múlva még olvasva vagy megismerve valamit, rájövünk, hogy előbb mégis tévesen gondoltuk és hittük.
A tanításaimban ahhoz tartom magam, hogy megadom az útmutatásokat, elmondom, hogy én hogyan jutottam el erre a szintre és az aki jobban meg akarja ismerni ezt a tudást, annak szívesen segítek, megadom az útmutatásokat, elmondom mely könyveket kell elolvasni, milyen tanításokat kell meghallgatni, de a felismerésekre mindenkinek saját magának kell rájönni.
Akiben benne van a spirituális gőg kicsivel nagyobb bűnt követ el embertársaival szemben mintegy normál szintű ateista ember, aki azért gőgös, mert az anyagiak miatt fennhordja az orrát, mert okosnak és különbnek tartja magát végzettsége miatt és úgy képzeli ez jár neki. A spirituális ember viszont meg kell tanulja az alázatot, a másik ember szolgálatát, tehát itt már gőgről nem is szabadna beszélni, mert ezen a téren a jelenléte elfogadhatatlan. Így azt is ki lehetne jelenteni, hogy aki spirituális gőggel rendelkezik, az nem rendelkezik spiritualitással.
Gőg. Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=nCp6jOJ ... c6ioBEmK9EA videó előadásomról a szöveget fáradságos munkával leírta: Bíró László