Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

A kereszténység tudatos szétzilálásának öt stációja
A társadalmi élet elismert intézményét nem lehet egyik napról a másikra lejáratni és meggyűlöltetni. Érdemes tudatosítanunk e folyamat jellemző fázisait.
1. Sztereotípiák kialakítása
A célcsoport egyes tagjainak valamely jellemzőjét kiválasztják és az egész közösségre általánosítják. Vagyis töredéknyi mintavétel alapján alakítanak ki leegyszerűsített, általános képet a célcsoportról.
Az elmúlt évtizedek során kialakított sztereotípiák szerint a bibliás keresztények ostobák, tudományellenesek, képmutatók, önteltek. A katolikusokra különösen „jellemző” a szexualitásellenesség és a neurotikus bűntudat. A Katolikus Egyház nőellenes, ókonzervatív, diktatórikus, a klérus elfojtja nemiségét, homoszexuális vagy pedofil. Összességében a keresztények lehangoltak, unalmasak, elmaradottak; a babonás múltban megrekedt, nevetséges vagy éppen tragikus társaság, akik képtelenek levetni a hit béklyóit. Ha nem is mindenki teszi ugyanannyira magáévá ezeket az általánosításokat, e motívumok vissza-visszatérnek. A sztereotípiák nyomán kialakuló légkör képezi a következő fázis alapját.
2. A célcsoport rágalmazása
A sztereotipizálás egyre intenzívebbé válik, majd a célcsoportot bűnökkel kezdik vádolni.
A katolikusokat és a keresztényeket, akik nem állnak be a korszellem diktálta sorba, szűk látókörűnek, intoleránsnak, gyűlölködőnek, bigottnak, igazságtalannak, az emberi méltóságra és szabadságra veszélyesnek, homofóbnak, reakciósnak, rosszindulatúnak bélyegzik. Ebben a beállításban az egész egyháztörténelem alig több, mint zsarnokság és elnyomás: keresztes háborúk, inkvizíció, tudományellenesség, Galilei-per. Ugyan ki törődik azzal, hogy az Egyház egyetemeket, kórházakat alapított, pártfogolta a művészeteket és az evangélium hirdetésével rendet és civilizációt teremtett a Római Birodalom hanyatlásának barbár korszakában? A sztereotipizálás minderről hallani sem akar, vagy ha mégis, bármi másnak hajlandó tulajdonítani, csak az Egyháznak és a hitnek nem. Mindez jogosnak tűnő felháborodást kelt a hívőkkel szemben, és elfogadhatóvá teszi a katolikus- és keresztényellenes viselkedést.
3. A célcsoport társadalmi szerepének marginalizálása
Miután kialakult a (téves) közfelfogás, hogy az Egyház és a hit rossz, sőt veszélyezteti az emberi méltóságot és a szabadságot, a következő fázisban igyekeznek kiszorítani az Egyházat a közéletből.
A szekularizált társadalom többségének nem kell a hit. A templom falai közt megtűrik a vallási tevékenységet, a közéletben azonban nem. Egyre kevésbé tolerálják, ha valaki nyilvánosan megemlíti Isten nevét, imádkozik, vagy bármilyen politikai kérdéssel összefüggésbe hozza a hitét. Eltüntetik a betlehemet, a karácsonyfát. Jézus nevét ki sem szabad ejteni. Homoszexuális aktivisták osztogathatnak óvszert a középiskolák előtt, a keresztényeknek azonban jobb, ha távol tartják magukat: Bibliának, keresztény szórólapoknak nincs helyük az iskolákban, hiszen Egyház és állam szétválasztása, ugyebár…
4. A célcsoport kriminalizálása
Ebben a fázisban mind több jogi eljárás indul az Egyház és keresztények ellen.
Az Egyesült Államokban számos esetben próbálnak katolikus kórházakat jogi úton az abortusz népszerűsítésére vagy abortív fogamzásgátlók alkalmazására kényszeríteni. A Katolikus Karitász több szervezetének tevékenységét betiltották, amiért egynemű pároknak nem adtak örökbe gyermeket. Több szövetségi államban jogi következményekkel járt, hogy valamely végzős diák búcsúbeszédében Isten vagy Jézus nevét említette. Noha a hit kriminalizálására irányuló törekvéseket a bíróság sok esetben elutasítja, az ilyen eljárások egyre gyakoribbak. Mindez a vallásszabadság gyors eróziójának kezdetét jelzi.
5. A célcsoport nyílt üldözése
Ha a meglévő tendencia folytatódik, meglehet, hogy a keresztényeknek, elsősorban az egyházi vezetőknek hamarosan pénz- és börtönbüntetéseket kell elszenvedniük.
Kanadában és egyes európai országokban már vannak példák arra, hogy katolikus egyházi személyeket letartóztattak és gyűlölet-bűncselekménnyel vádoltak azért, mert a homoszexuális tevékenységgel kapcsolatos egyházi tanításról prédikáltak. Az Egyesült Államokban erősebben védik a szólásszabadságot, de a fenti példákból látható, hogy a vallásszabadság gyorsan erodálódik. Számos egyházmegye igen sok időt kénytelen bíróságokon tölteni alapvető vallásszabadsága védelmében. A távlat: megpróbáltatások, perek, bírságok, börtön.
Valószínűtlen? Riogatás? Nos, egyes nyugati országokban az első négy fázis már megvalósult. Szeretnénk optimisták maradni, de úgy tűnik, a helyzet érik. Mindenki maga ítélje meg.
Forrás: Msgr. Charles Pope/Washingtoni Főegyházmegye

Szeretettel Bíró Laci

UI:

Vatikánról és sajnos átengedik Európát iszlámnak tudatosan!
https://vilaghelyzete.substack.com/p/me ... XvlEWiEz3A
Karsay István

[Karsay1958]

Házasság és gyermek – vállalás.


A kettészakadt duálszellemek férfi és női alakban öltenek testet a földi világban. E különböző formák lényegi lelki különbségeket takarnak, melyek együtt képeznek egészet. A földi élet iskolájában (eltekintve a káros kilengésektől) egyértelmű szereposztás és munkamegosztás mellett képezik ki magukat a szellemi duál szerepre, ami a földi házasság keretei között sok örömmel, még több szenvedéssel és súrlódással jár. Meg kell tanulniuk egyrészt önmaguk szerepét helyesen betölteni, másrészt meglátni és megbecsülni a másikban életük hiányzó felét. A szerelem és a szexualitás az a „szöges ostor” mely ellenállhatatlanul űzi őket egymás felé, hogy aztán (törvényes esetben) szeretetté és áldozat- készséggé alakulva a gyermeknevelés kötelességét, áldását és örömét megélhessék.

A duálszellemek boldogsága és hatalmas alkotóereje elképzelhetetlen magasságban van a földi szerelem és házasság hétköznapjai fölött, de az emberek csak ezen az úton nyerhetik vissza képességüket és alkalmasságukat e mennyei házasságra. A gyermek-vállalás és nevelés törvényes és szép kötelesség, melynek keretében az ember kiveszi részét a szellemek testet öltésének anyagi, a nevelés révén erkölcsi és szellemi feladatából.

Isten ezért megszentelte a házasságot, mert a duál - szellemi kapcsolatra való kiképzés mellett a törvényes felemelkedés legfontosabb (és nagyhatású) iskolája. Ebből következően – földi szemmel mégoly harmonikusnak tűnő – a gyermeknevelést elutasító párkapcsolat, mely a szexualitás múlandó örömének hódol – törvénytelen. Még inkább törvénytelen a partnerek váltogatása érdemi házassági kötelék nélkül, csakúgy, mint a házasság megtiltása „magasabb rendű” hivatásra való hivatkozással. Ugyanakkor egyéni belső indíttatás által vezérelve törvényesen mondhat le egy-egy elhivatott ember a családi örömökről, ha hivatástudattal hazája, vagy embertársai szolgálatára szenteli egész életét.

(Részlet Reiner Ágoston: Keresztény hittan útkeresőknek c. könyvéből)
Hang 1. kötet 49. levél Részlet

„E téren a házastárs nagyon távol van a házastárstól, mert ez a VÉR szava. Férj és feleség vér szerint nyilván nagyon távoliak egymástól. Szülő és gyermek viszont nyilván a legközelebbiek. Az élettér békéjének megteremtése szempontjából tehát a házastársat kell legjobban figyelembe venni, s legkevésbé a gyermeket. Ez egyáltalán nem annyit jelent, hogy elfogadja valaki házastársa szempontjait, hanem annyit, hogy ismernie kell, és így ennek az ismeretnek a birtokában lásson hozzá nyugalma biztosításához, míg gyermekei szempontjait jelentéktelennek kell tartania.
Most már nem a múlt helytelen döntésein kell rágódnod, hanem a jelen döntéseidet férjed szempontjait jobban figyelembe véve kell meghoznod. Hosszú távon így jár legjobban mindenki. Tudnod kell, mit kíván tőled férjed ott, ahol kívánhatna.”

(Dombi Ferenc beszélgetése Jézussal)


Müller Péter gondolata:

Ha egy házasságban a gyerek előtérbe kerül, és a férj háttérbe szorul, akkor az a házasság már halálra van ítélve.

UI:

Harmadik lépcsőfok az önzetlen szeretethez
https://www.youtube.com/watch?v=pIoFjMi0M7w


Egy csodálatos film:

Vándorút (Camino 2)
https://videa.hu/videok/film-animacio/v ... wCcXUokmXU

Vatikánról és átengedik Európát iszlámnak tudatosan!
https://vilaghelyzete.substack.com/p/me ... XvlEWiEz3A

[Karsay1958]

A szeretet megélése a családban

A szeretet megélése nem abból áll, hogy az ember szereti a közvetlen családtagjait, aki vele együtt él, vagy csak úgy élnek, mintha együtt lennének, de mint lakás szempontjából már nem együtt élnek.
A szeretet az abban kellene, hogy megnyilvánuljon az emberek között a családban, hogy mindenkor csak azt vegyék figyelembe a családban élők, hogy mi az, amivel a másik embertestvérüknek (szüleinek, gyerekeinek, házastársának) azt akarja cselekedni, amit ő is szívesen csinálna. Nem csak kívülről kellene a családnak nézni egymást, hogy ő mit és hogyan cselekszik meg, hanem arra is kellene gondolni, hogy ezek az események mire tanítanak engem.
Az egy egészen más dolog, hogy az amit a családtagunk cselekedett, hogy helyes vagy sem, mert azt nem nekem kell megítélnem, sőt nincs is hatásköre egyik embernek a másikat megítélni, hogy helyesen cselekedett-e. Az majd csak akkor fog felszínre kerülni, amikor az, az esemény a gyümölcseit beérleli. Mivel az ember egy állandó változó világban él, így a lehetőségek is állandóan változnak, ezzel együtt az emberi gondolkodás is állandóan változik.
Minden alkalommal, amikor olyan eseménnyel találkoztok a földi életetek során, amikor azt hiszitek, hogy nincs tovább minden elveszett, reménytelen stb. akkor próbáljátok magatokat az Istenre bízni, hogy Ő nem rak rátok nagyobb terhet, mint amit el tudtok viselni. De ezek az események és minden olyan, amivel találkoztok a mindennapi életetek során, hogy nem tudjátok azt megoldani, vagy nem tudtok azonosulni azokkal az eseményekkel, amelyek éppen egyik családtagotok által kerültek elébetek, akkor arra gondoljatok, hogy soha nincs véletlen, nincs semmi, ami benneteket olyan helyzetbe sodorna, ami a ti lelki fejlődéseteket ne segítené elő.
Minden esemény az életetekben egy feladat, amit meg kell oldani. Sokszor nem is arra gondoltok, hogy ez egy feladat, hanem inkább egy tehernek élitek meg azt az élethelyzetet, amit éppen nem szívesen csináltok, vagy csak éppen kívülről akarjátok azt szemlélni, hogy nektek ebből nem kell semmit sem leszűrni. Ilyen nincs, minden élethelyzet egy feladat része, amit az embereknek a gondolkodásukban kell először is megoldani, hogy eltudjanak fogadni olyan helyzeteket, ami egy másik családtagjuk feladatai közé sorolható, de mint családtag érint mást is. Ez egy közös életfeladat, amit a leszületés előtt hoznak az emberek (családtagok) magukkal, hogy majd abban a közegben ahol él, ott ezt a feladatát helyesen tudja megoldani.
Minden esetben először mindig arra gondoljatok, hogy az, az élethelyzet, amiben benne vagytok, az a számotokra mit mutat meg? Mi az amit nem tudtok elfogadni a másik emberben, vagyis a család bármely tagjának cselekedeteiben? Mindig először is arra gondoljatok, amikor valamilyen nehéz teher rakódik rátok, hogy ez miért is történt meg velem? Mi annak az oka, hogy az eddig békés család egyszerre, csak mint ellenségként, vagy közömbös idegenként szerepel a családnak nevezett közösségben?
Ezek mind arra tanítják a családi közösséget, hogy mindenki, aki a feladatát sikeresen el akarja végezni, annak csak a szeretet hatáskörén belül lehet cselekedni, mert ellenkező esetben már az ellentétes gondolatok töltik meg az emberek lelkét, ami bizony nem vezet helyes önismeretre.
Sohasem arra gondoljatok, hogy az a nagyon is nehéz élethelyzet az nem tanítja az embereket. Sőt pontosan azok az események hozzák elő az emberi szívekből azokat a tulajdonságokat, amelyekkel tovább tud lépni a következő feladatába, ha azt eredményesen végezte el.
Az, hogy eredményesen végezte-e el azt a feladatot, az abból látszik meg, hogy az emberi szívekben békesség és nyugalom uralkodik-e vagy csak felszínesen oldották meg a feladatot, szőnyeg alá söpréssel, hogy ne kelljen ezzel foglalkozni.
Pedig a nem megoldott feladatok azok, mindig visszatérnek, addig amíg azok nem lesznek szeretetben, békességben megoldva. Vagyis ha valaki csak azért nem tesz semmit egy ügy érdekében, hogy majd megoldódik valahogyan, de őt ez nem érdekli, akkor sem tud ettől a témától véglegesen megszabadulni, mert a feladatok egymásra épülnek és addig, amíg valamilyen nehéznek látszó helyzetet szeretetben nem oldanak meg, addig az visszatér különböző formákban. Ha nem ugyanabban a helyzetben, akkor az Isteni kegyelem ad egy hasonló feladatot egy másik családtagnál, hogy az a személy a feladatát sikeresen megtudja oldani, ha már az előzőt elmulasztotta. Az Isten kegyelme határtalan, mivel addig segíti az embereket, amíg azok hajlandóságot mutatnak a változásra, hogy befejezzék azt a feladatukat, amit elkezdtek.
Minden alkalommal, amikor hasonló helyzetbe kerültök, akkor próbáljatok azokon az eseményeken elgondolkozni, hogy mi az, amit nekem ebből tanulnom kell? Miért küldte nekem az Isten ezt a helyzetet? Miért nem tudom ezt könnyedén elviselni? Vagy, hogyan kellene nekem viselkednem, hogy ezeket helyesen „lássam”. Minden ilyen és ehhez hasonló helyzetet próbáljatok átgondolni, és főleg az Istenre hagyatkozva, az Ő általa küldött sugallatokra felfigyelni és megvalósítani.
Higgyétek el, hogy az Isten küldi a segítséget a számotokra, de nektek is Őreá kellene figyelnetek és akkor nem lenne a lelketekben harag és ellenséges érzések embertársaitok felé. Gondoljátok el, hogy neki sem könnyű (családtagjaitoknak), mert neki is a feladatát kell elvégezni, és bizony sokszor a családtagok akadályozzák egymást a feladataikban.
Az, hogy helyesen döntött-e a családtagunk, annak a gyümölcseit ő fogja megtapasztalni, de nem dönthetünk senki helyett sem, sőt még erőteljes befolyásolás sem helyes, mert nem tudjuk, neki éppen ezt az élethelyzetet miért kell megélnie? Lehet, hogy az előző életében, vagy ebben az életében egy helytelen döntés következményeként került ez a feladatsor elébe.
Higgyük el, hogy nincs véletlen az eletünkben, minden az Isten akaratából és az Ő engedélyével történik meg a mindennapjainkban. „Isten még a ti hajszálaitokat is számon tartja”.
Legyen a lelketekben békesség és irányítson benneteket az a belső meggyőződés, hogy van gondviselőtök. Az Isten az, aki vezeti és irányítja az életeteket, ha hagyjátok magatokat.

2008.08.30. Imre Margit

szemlézte: Völgyi Gergő

UI:

Hová vezet az ÖNÉRZET ??
https://www.youtube.com/watch?v=VrGQDoNl9DU

[Karsay1958]

Vak vezet világtalant - Felvezetés
Zita médium által 2015. október 4.

Én vagyok itt a Föld vándora, a Szürke szellem. Istenem, Istenem mennyit vándoroltam, milyen sok-sok testetöltésben próbálkoztam a Földnek különböző pontjain, hogy közelebb jussak Hozzád, mind közelebb én Atyám, én Istenem, (utalás a tanítás előtti énekre). Sokat köszönhetek a mi Atyánk Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak, kinek szíve megesett rajtam és a mélyből felemelt engem. Rám esett a Névtelen szellem választása, és engem jelölt ki ott fent a hegyen 1948-ban, (utalás egy korábbi manifesztációra – szerk.) hogy a magyar hontól távolra szakadt testvéreknek vezetője és irányítója legyek. Úgy gondoltam, és ma is úgy érzem, hogy nehéz feladatot kaptam, de minden igyekezetemmel azon voltam, és azon vagyok ma is, bár már nagyon megfogyatkoztatok, hogy ennek a megbízatásnak, ennek az elhívásnak megfelelhessek.
A Nyugat dekadenssé vált. Tulajdonképpen minden magas világokból származó új eszme, elgondolás, magasabb rendű igazság Keletről jött. Keleten éltek többnyire azok az emberek, akik az isteni igazságnak tartályai és hordozóivá váltak, de a Nyugat nem szívesen fogadta be sem őket, sem az igazságot, amelynek hordozói voltak. Még inkább nem szerették, amikor a teremtő Isten megsokallta a bűneiket és ostorként használta velük szemben Kelet népét.
Közép-Kelet is nagy feladatra jelöltetett ki. Nem véletlenül és nem hiába esett a későbbiekben Isten választása Izrael népére, és az sem, hogy Kánaánt jelölte ki számukra az Ígéret Földjeként. Közép-Kelet közelebb esett a nyugati világhoz, de sajnos, az mind az Ószövetségben lefektetett parancsolatokat, mind a mi Urunk Jézus Krisztus által tanított Isteni Igét nehezen fogadta be lélek szerint. Igen testvéreim, az emberek nehezen változnak az isteni jóra. Nehezen fogadták be az igét, és nehezen indult csírázásnak mind Közép-Keleten, mind a később a nyugati világban is. Igaz, szám szerint fényes templomaival a nyugati világ kereszténynek hitte és vallotta magát, de valójában, az első keresztények szenvedései után, Krisztus láthatatlan szellemi egyházától egyre inkább eltért.
A későbbiek folyamán aztán egyre több konkoly és ocsú, azaz emberi igazság került a tiszta mag közé, amely már nem adhatta az emberi lelkeknek azt a tiszta lelki táplálékot és tiszta, üdítő örök élet vizét, amire a nyugati világnak pedig oly nagy szüksége lett volna Krisztus óta mindenkoron, de különösképpen ma. Mivel többségük – tisztelet a kivételnek – csak külsőleg volt keresztény, vagyis többnyire megkeresztelt pogány maradt, a későbbiek folyamán az egyház élére nem az isteni bölcs rendeltetés szerinti vezetők kerültek, és így történhetett meg, hogy az igazság hordozóit az inkvizíció gyötrelmeinek vetették alá, vagy máglyán égették el.
De hiszen már a mi Urunk Jézus Krisztus is világosan megmondotta a farizeusokról és írástudókról is, hogy világtalanok vak vezetői ők, (Máté 15,14), aminek az a következménye, hogy mindketten gödörbe esnek. Valóban az történt, hogy vak vezetett világtalant, és ezért a nép még a megtörtént csodák ellenére sem tudta megtenni a különbséget, vagyis nem látta világosan, hogy Jézus Krisztus a számukra megígért, a bukottak számára elküldött Megváltó, a Messiás. Ez a folyamat azóta is tart, azóta is vak vezet világtalant.
Kik hát testvéreim a világtalanok? Világtalanok azok az ember lelkek, így az emberiség nagy része a múltban és még inkább a jelenben, akik nem ismerik a jó tudást. Vagy, mert szándékosan tudatlanok maradnak, és bizony ez is bűn. Vagy ismerik ugyan a jó tudást, de az kényelmetlen bűnös természetüknek, ezért hagyják magukat - tisztelet a kivételnek - vak egyházi és világi vezetők által vezettetni.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Vak vezet világtalant
Adai közlés - Isten úgy szerette a világot
A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme
A gazdagság terhe
A múltak világos útján épült új forma
A Sátán és a dogmák
A karma törvénye



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisYoEhT ... A?e=odGQDg
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=QqWjfGWQXFg
Egy velencei gondolás Erzsike médium útján – 1999.09.12.

https://www.youtube.com/watch?v=IgV_67Cfd1Y
A szellemvilág tanításai Erzsike médium által - 2999.09.12.

https://www.youtube.com/watch?v=peBhkOn5xEM
Pátkai Pál megnyilatkozása Zita médium által – 1992.május.28.

https://www.youtube.com/watch?v=m6fkoR6CmRA
Az ifjú messiás – Spirituális film

[Karsay1958]

Békesség az emberi szívekben

A legjobb az, az ember számára, ha nem azt nézi, hogy neki mit kellene csinálnia a mindennapi életében, hogy az megfeleljen annak az elvárásnak, amit az Isten küld a számára. Az a helyes cselekedet, amikor az ember nem tartja számon a cselekedeteit, hogy most jót tette-e vagy sem hanem hiszi azt, hogy ez most jó.
De ezt csak abban az esetben képes a földi ember helyesen megcselekedni, ha a kapcsolata állandó az Istennel. Vagyis nem maga alkotja meg a feladatait, hanem a lelkében él a szeretet és ő annak engedelmeskedve végzi a mindennapi élet feladatait, munkáit. Mindent a gyümölcséről lehet felismerni. Minden ami történik a földi emberrel az életében, az mind azt tükrözi vissza, ami az ő lelkében él. Hiába próbálja a földi ember fényezni magát, az csak kifelé tudja megtenni, ideig – óráig, de a lélek az belülről csak azt tudja a felszínre hozni, ami a valóságot mutatja meg a földi ember lelkéből, az életéből.
Ebből is látni fogjátok a földön mennyi olyan ember él körülöttetek, akiről azt hiszitek, hogy a legjobb úton jár, mert kifelé azt mutatja meg magából, de a lelkében egészen más tulajdonságok vannak, amit az emberek egymáson sokszor észre sem vesznek, mert mást mutat magából, mint ami valójában a lelkében él.
Nem elegendő az, ha mindenki csak azt tudja a másikról, hogy ő mit csinál az életében, mert nem biztos, hogy az a valóságot fogja visszatükrözni a lelkéből. Fontos, hogy az emberek legyenek őszinték egymáshoz, úgy a családi életközösségben, mint a jézusi tanuló közösségekben.
Minden alkalommal csak azt tudjátok magatokból kiadni, ami a lelketekben él. Ebből is látható, hogy nem lehet másként élni a földön, csak igazságban és nem képmutatásban, mert a cselekedet az vissza sugározza azokat a nem igazságos cselekedeteket, amit az ember csak akkor ismer fel, ha valóban az igazságban él. Ha csak a maga által alkotott igazságban éli az életét, akkor csak az fog visszatükröződni a földi ember életén, munkáján és minden cselekedetén. Hiába tudja az ember azt, az írásokból, hogy hogyan kell élni a jézusi tanítás szerinti életet, ha nem tesz annak érdekében semmit sem, ha nincs mögötte szeretetteljes cselekedet, akkor az egész földi élete siralmas, mert üres. Nincs megtöltve azzal a szeretettel, amit Jézus tanított és meg is cselekedett földi élete során.
Ezért kérünk benneteket kedves földi testvéreink, hogy próbáljátok az életeteket átnézni, átértékelni, hogy mennyire állna az meg az Isten mérlegén, ha most azt mondaná nektek, hogy a földi életetek csak eddig tartott. Itt az elszámolás ideje. Mit tudnátok felmutatni a szavaitokon kívül, amit nagyon jól tudtok. Csak nagyon sokszor üresek, nincs mögötte Isteni szeretet által végzett cselekedet. Próbáljátok magatokat egy kicsit más szemüvegen keresztül nézni, ne a saját, homályos kissé megtöredezett üvegen keresztül, mert azon keresztül csak a saját akaratotok általi képet fogjátok látni, ami nem egyezik meg azzal, amit az Isten elvár a gyermekeitől, amiért lehetőséget adott nekik a földre születéssel a hibáik kijavítására.
Békés, szeretetteljes Újesztendőt kívánunk nektek kedves földi testvéreink, akik veletek együtt örülünk minden jó cselekedeteiteknek.
Ámen

2008.12.30. Imre Margit

UI:

A vonzas torvenyenek megertese es hasznalata
https://www.youtube.com/watch?v=rqf5hT59ec4

[Karsay1958]

Gondolatok tisztasága

Ha elérjük a megfelelő lelki tisztaságot, akkor visszakapjuk régi fényünket, teremtő erőnket.
Hogyan is kezdődik a Teremtés történet? Isten gondolatával életre hívta a szellemi lényeket egyéni névvel, és feladattal! Ezek a szellemi lények képesek a gondolatikkal ugyanúgy teremteni akár kisebb világokat, és még sok olyan dolgot, amire az emberi agy a tudása korlátozottsága alapján képtelen felfogni, megérteni.
Miért is mondom most ezt? Gondolataink karmaoldóak, és karma teremtők.
Nézzük csak a tanítást a Hegyibeszéd csodálatos soraiból:
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében”
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre.”
„Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.”
Aki gondolataiban vétkez, gyilkosságot követ el, az szellemi nézetből valóban elkövette a gyilkosságot, és ilyen a paráznaság, és az összes gondolatban elkövetet bűn.
Ezek számunkra láthatatlan dolgok, de a másik világ előtt nyitott könyv.
Fontos dolog! Megvilágosodni, elérni az újjászületés állapotát (nem összetévesz-tendő az újraszületéssel, reinkarnáció fogalmával!) csak úgy lehet, ha a gondolataink tisztasága egyenes arányban áll tetteinkkel.
Képzeljük csak el, hogy milyen sok gondolat cikázz át az agyunkon naponta, és sokszor másodpercek alatt lejátszódnak szép dolgok, vagy éppen tragédiák a gondolatinkban.
Valami rossz dolog ér minket, és eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne ha…..?
Na most akkor képzeljük el magunkat, amikor olyan világban élünk, ahol a gondolat megteremtésnek a pillanatában létrejön az, amire gondolunk, amit megteremtettünk!
Azt hiszem, ha szennyezett gondolataink lennének, akkor komoly problémák történnének, de szerencsére ez nem történhet meg. De kijelenhető, hogy addig, amíg nincsenek teljesen tiszta gondolataink, nem mehetünk magasabb, tisztább világokba.
ITT és MOST kell teljesen elérni a gondolataink tisztaságát, és akkor nyitott lesz az út előttünk, addig csak a szamszarában élünk, az örökös létkerékben, a visszaszületések körforgásában.

"MINDENNAPI ELSO GONDOLATUNK-
Ha minden napot jól akarunk megkezdeni, akkor ébredéskor gondoljunk arra, hogy aznap legalább egy embernek tudunk-e örömet szerezni. Ha ez pótolhatná az imádság vallási szokását, akkor e változásból embertársainknak csak előnye származna."
Nietzsche

írta: Karsay István


UI:

Pozitív szűrő
https://www.youtube.com/watch?v=J3tl1WAT-QE

[Karsay1958]

Ne vígy minket a kísértésbe

Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből
Hogyan lehet a gonoszt megismerni? Úgy, ha az ember találkozik vele. Hogyan találkozik vele? Ha a gonosz a maga természetével jön eléje a léleknek. És mi a gonosz természete? Az, hogy megkísérti a lelket. Tehát szükséges, hogy az emberek kísértésbe jussanak, de jaj annak, aki kísértésbe hozza őket! Az Úr úgy fejezi ezt ki, az írás szerint: „Szükséges, hogy botránkozások legyenek, de jaj annak, aki a botránkozást okozza!”. Szükséges tehát, hogy az emberi lélek kísértésbe jusson, és a kísértésben elbukjék, mert amikor elbukott, akkor megismerte a gonoszt, hogy az gonosz, és elveti magától. Vagy legalábbis küzd és harcol ellene, mert megismerte a bűnt és a kísértőt, akitől óvakodnia kell, és aki ellen harcolnia kell. S megismerte magában mint hajlamot, amelyet ki kell magából irtania.
Az ellentét szelleme azonban az ilyen mélyre bukott világban annyiféle formát, megjelenési alakot, álarcot, annyiféle árnyalatot dolgozott ki magának, s a lelkekben és a történésekben annyiféle kanyargós alagutat vágott magának, hogy amikor az ember az egyik formában már felismerte és tartózkodik tőle, a másik alakban még mindig nem ismeri föl, és újból elbukhat miatta.
Az ellentét szelleme az összes bűnök összes árnyalatain keresztül annyiféle álarcban jelenhet meg, hogy az embernek eonokon keresztül kellene tanulnia, míg ezen az úgynevezett tapasztalati úton végül mindig felismerhetné, hogy a kísértő, vagyis az ellentét szelleme mikor szól hozzá. Végtelen sokáig tartana tehát, míg a lélek kitapasztalhatná a gonosz minden furfangját, úgy, hogy tulajdonképpen a maga erejéből sohasem lenne készen ezzel a tanulással.
Ezért küldte Isten az ő szent Fia által ezt az üzenetet, hogy ezt kérjék Tőle: „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól”, „mert hiszen te, Istenem, mindent megtehetsz, Te átalakíthatod a lelkemet máról holnapra mássá, mint ami most vagyok”. Isten azonban senkit akarata ellenére nem kényszerít semmire, csak ha az ezt kéri tőle.
Tehát azt kéri Tőle az ember az Úr imájában, hogy engedje el neki a kísértővel való gyakorlati tapasztalati út végeláthatatlan hosszú kálváriájának megjárását és, akár egy szellemi műtéttel, irtsa ki a lelkéből a gonoszt. Mert ha az a beteg rész ki van operálva, akkor a kísértő hiába kísért, nincs aki feleljen a szavára.
És amikor azt látjátok, hogy a ti életetek mostohábbra fordult, mióta megtértetek, adjatok hálát az Istennek, mert meghallgatta a ti imátokat, és talán fölfektet titeket arra a boncoló asztalra, hogy mint a lelkek mennyei orvosa kioperálja belőletek az ellentéttel rokonszenvező részt, hogy immunissá válva, többé fertőzést ne kaphassatok, hanem bemehessetek a mennyek országába.

Szemlézte: Bíró László

UI:

Otthonunk
https://www.youtube.com/watch?app=deskt ... iA_gBXFCgk

[Karsay1958]

Harc az ellentéttel
Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Az Isten nem kíván többet senkitől, mint amennyire a képessége megvan. De az ember nem tudja soha azt, hogy mennyire van képessége és sokan önmagukat túlbecsülve, erejüket meghaladó munkát kívánnak és akarnak létrehozni. Természetesen csak félmunkát végeznek és azt is tökéletlenül hajtják végre. Amikor elérkeznek az élet befejezéséhez, akkor látják, hogy jobb lett volna várni a komoly áldozatot kívánó munkával, mert sem ő, sem más, sem a világ nem lett vele gazdagabb, csak a zavart és az összhangtalanságot nagyobbította vele.
Minden kicsiny lépésnél szükség van az egész ember erejére, az egész ember gondolatára, az érzésvilágára, hogy mind kívül, mint belül teljes öntudattal végezhesse el azokat a feladatokat, amelyeket csak akkor lát meg a maguk valójában, amikor már lépéseket tett előre a komoly munka érdekében. Csak akkor bontakozik ki előtte az ellenállásnak minden árnyalati lehetősége, amikor már elindult egy bizonyos irányban.
Ezekkel az ellenálló erőkkel és lehetőségekkel előre nem számolhat senki, mert azok minden lépésnél önmaguktól képződnek ki. Nem minden léleknek ennyire nehéz az életútja, mert nem minden léleknek azonos a célja. Az anyagban és az anyagiakért való harc egyszerű és természetes, de az anyagtól való megszabadulásért való harc már kiszámíthatatlanul sokrétű eshetőségeket produkál, ami a lelki és szellemi életbe visszaveti sötét sugárzását és az élő emberek lelkében olyan ellenálló erőket indít harcba, ami ellen alig lehet védekezni.
Végeredményben azonban mégis megtörik az ellenállás, mert az isteni kegyelem segítségével a szenvedő emberlelkek szintén belátják: oktalan és céltalan küzdelmeik hiábavalóságát és elfáradnak a gonoszban. Talán egy-egy érzés, vagy gondolat megvilágosodik lelkükben és később be is látják gonosz cselekedeteik céltalanságát, de a bűnök fő tenyésztelepe, a gőg ezt nem engedi nekik a földi életben belátni és jóvá tenni, azaz az engesztelődésig nem tudnak eljutni, vagy csak egészen ritka esetekben történik ez meg.
A földi élet után a tiszta világosságban, ha előbb nem, utóbb mégis szembe kell nézni mindenkinek eltöltött földi életének cselekedeteivel és annak következményeivel. Az élet mostohaságai, szenvedései arra kényszerítik, hogy megkeresse az okát azoknak, mert az igazság ereje nem enged békességet olyanoknak, akik a mások békességét és egyenes fejlődési lehetőségei zavarták.
Aki az igazságért szenvedett, az békességet talál a szellemi életben, de aki az igazságot szenvedtette, aki a szeretet ellen vétkezett, az az igazság világában kimondhatatlan gyötrelmeket szenved, mert a reménytelenség, a vissza nem hozható alkalmak felett való bánat, a léleknek minden erejét felőrli. Nem olyan könnyen térhet napirendre még az sem ezek felett, aki tudja, hogy van újra testöltés, mert azt nagyon sok kétségeskedés és nagyon sok megpróbáltatás előzi meg, amíg felette a szabadulást hirdető harangszó elhangzik.
A földi élet nagyon komoly dolog és méltó, hogy az ember ezzel idejében foglalkozzék. Aki szabadjára engedett akarat világában: a Földön testet ölt, szerencsejáték tétjét adja bele a játékba. Sokat, mindent megnyerhet ezzel, de mindent el is veszíthet, ha könnyelműen elszórja a lelki értékeit. Világokat építhet és világokat rombolhat le azokkal a viharokkal, amelyeket a világ atmoszférájában előidéz, de fel is építhet, ha az isteni Ige lágy, finom fuvallatával új életre ébreszti az elfáradt, csalódott, szenvedő emberlelkeket.
Ezt a nagy feladatot kaptad te, gyermekem az Úrtól, de az ellentéttel való harcban úgy érzed: kifáradtál. Azonban ez a harc már a végéhez ért, és nem messze van a pillanat, hogy a fegyvereket lerakhatod és azt az építkezést ismét elkezdheted aprólékos gondoskodással kiegészítve, átadhatod azoknak, akik veled együtt őrködtek a kincsek felett, hogy az ellentét meg ne lopja és meg ne hamisítsa azokat az igazságokat, amelyek tiszták és ragyogóak.
Azután, mint aki híven elvégezte a reábízottakat, átadod a felelősséget, a munkát azoknak, akik átérezték és átszenvedték a harcot és azok után pedig jönnek mások, hogy épüljön az Úrnak temploma tovább és tisztább csengésű énekkel dicsérhessék az Urat, mint azok, akik a maguk hiúságától fogva tartva, földi dicsőségre vágyódva, háborgatták az igazságra törekvő lelkeket. Az Úr kegyelme legyen veled és veletek, mindnyájótokkal.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Tévelygés
Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre

Mit nevezünk tévelygésnek? - A félreismerést, a hamis értékelést, a céltévesztést. Az ember ráveti magát dolgokra, amelyekből a boldogságát akarja kisajtolni, de már maga az út téves, amelyen elindult feléje és téves a mód is, ahogyan külsőségekből akarja összehordani a feltételeit. Ilyenformán sohasem jut el az ízéhez, ott incselkedik vele ez az íz a zárt kirakat mögött, amely ebben a helyzetben sohasem jelenthet neki többet egy rákívánkozásnál.
Ez legjobban kitűnik a dúsgazdagnál, vagy az elkényeztetett hírességnél, aki az anyagi élet minden külsőségeiben kiéli magát. A boldogság, amelynek a lélekben való jelenlétét a nyugalom és elégedettség jelzi, mint a lidércfény távol marad tőle és ő lohol utána, felfokozza élvezeteit, megvesztegeti szervezetét, csakhogy utolérje, - de a tér egyre jobban tágul és az ember kimerülve, kiábrándulva, kielégítetlenül nyilatkoztatja ki végső konzekvenciáját (következtetését), hogy a Földön nincsen boldogság.
Tehát a boldogság az ember célja. De vajon ismeri-e ezt a célt? Nem! Mert amikor felkínálkozik neki, idegenül elhalad mellette. Ha ismerné, nem hagyná el, mert nem a boldogság távolodik el az embertől, hanem az ember távolodik el a boldogságtól. Szalad előle, mindent elkövet, hogy utol ne érje, míg kétségbeesve ráeszmél, hogy célt tévesztett. Mindig újra és újra célt tévesztett.
Az ember az anyagi lét berkeiben látja útját és a célt, a boldogságot, annak adományaiban képzeli. Tehát félreismeri az utat és hamisan értékeli a javakat nemcsak azért, mert ezek az adományok és maga az anyagi lét is múlandó, hanem mert, mint ahogy az almafáról nem téphetünk fügét, úgy az anyagi létből, melynek lényege a szenvedés, nem szerezhetünk boldogságot.
Az anyagi adományok, mint gazdagság, tekintély, hírnév, testi kiválóság, érzéki szerelem, mind csupa, virágos bokrokkal elmaszkírozott farkasverem, amelybe a látszólagos örömökért rajongó beleesik, hogy a minden rosszak szimbóluma: a sátán könnyebben végezhessen vele.
Merthogy mit szenvednek és mi bűnt követnek el a fenti javakban élők, arról azok, akik e javak híján „tengődnek”, halvány fogalmat sem alkothatnak maguknak. Ezek azonban az átlagember látóköre elől elrejtett szenvedések, veszedelmek és vétségek, hiszen ellenkezőleg, az üdvét képzeli el bennük. De ezzel szemben nyíltan áll az, hogy a születés, az emberrélevés, a tanulás és mindenféle tanulság, a munkaközi küzdelmek és megpróbáltatások, a kikerülhetetlen csalódások, a szeretett hozzátartozók szenvedése és elhalálozása, a testi betegségek, hanyatlások és végül a halál: szenvedés, folytonos szenvedés, mely alól egy ember sem kivétel.
De szenvedés maga a vágy is. Minden vágy szenvedés és ezeket a szenvedéseket mind magam okozom magamnak, amint tévelygek a hamis úton, amint előresegítem magam a bűneimmel és minden lépésemnél beleütközöm a tévedéseimbe, a vágyaimba, melyekkel szítom a szenvedéseimet. Mi keresnivalóm van énnekem ezek között, ha boldog akarok lenni?... És hogyan kerüljem el, ha már közöttük vagyok? Ha idáig eljutottál ember, akkor már a válaszútra értél. Ha legkisebb bizonytalanságot érzel jelen helyzetedben, az anyagi lét valóságában és eredményeiben, már bizalmatlanság támad benned az eddigi utad helyességében és más utat keresel magadnak. De hogyan találhatnál rá, mikor magadalkotta börtönödben nincsen ajtó, mely a szabadba vezetne, nincsen ablak, mely valamilyen tájékoztatást nyújthatna a fényről?
Hogyan foghatnál hozzá az áttöréshez, mikor nincs más szerszámod, mint a tapintás, a vak emberiség e tipikus mankója, mely mind az öt érzékszervén kifejeződik. A látása, hallása, ízlelése, szaglása sem más, mint tapintás. Ezért maradt számára felismerhetetlen mindaz, ami megfoghatatlan. Nos hát, ha nincs más szerszámod ember, használd azt, ami egyedül rendelkezésedre áll: a tapintást! De mivel a megfoghatatlannak nem vághatsz neki a megfoghatóval, tedd le megszokott testi mankódat és vedd elő a lelkit: a sejtelmet. Megtalálod közvetlenül a bizalmatlanságod, a kételyed mögött és ostromold meg vele börtönöd falait!

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Krisztus szenvedése
Zita médium (látomány) - 2000. április 23.

Egy kedves női alakot látok... régies ruhában, amilyeneket a légi festményeken lehet látni a szent asszonyokról... na¬gyon kedvesen nyújtja a kezét felém – mindkettőt – és azt mondja nekem: „gyere testvérem, lépj néhány lépést és akkor megmutatok neked valamit"...
Nagy várost látok, sziklákon épült várost... kopár, sziklás terület, kevés a zöld... a város belsejében, a kapukon belül vagyunk... mintha ez lenne a Vízkapu.., nem tudom miért, de mintha azt a nevet viselné... emitt pedig egy keskeny utcát látok: Via Dolorosa, ez van kiírva rá... itt egy törvény-házszerű épület van és nagy, tágas udvara van... az udvarról kapuk nyílnak kifelé és ezek a kapuk nyitva vannak...
Hihetetlen, micsoda tömeg tolong itt... el sem hinném, hogy ennyi ember elfér ezekben a szűk utcákban... min¬denki igyekszik az udvarba, hogy lássa a történteket...
Itt látom most – és ez nagyon megrendíti a lelkemet... itt látom az Urat... már levették Róla a bíborköntöst, amit He¬ródes gúnyként adatott Rá... még sok ember kezében vannak nádszálak, amikkel az Úr testére és fejére vertek... nem tudom, mi a neve, ilyen nagyon furcsa ostorszerű dolgokat is látok, amiknek a végén szögek vannak... ilyen ostorok vannak a római légióból kirendelt katonák kezé¬ben..., ezeket használták az Úr megkorbácsolásakor... sok katonának van ez a kezében... ezeknek a szögeknek a feje nagy és ahogy ütik az Urat, a teste tele van kék foltokkal és véraláfutásokkal... a fejéről már levették a töviskoronát... egy katona fogja a kezében... és az Úron csak egy fehér vékony lepel van... nagyon meggyötörtnek és vékonynak látszik, szinte olyannak, mintha nem is testi ember lenne... az egyik katona most oda lép Hozzá és egy fekete köntöst ad a fehér lepel fölé és egy széles bőr övvel fogják át rajta ezt a fekete köntöst...
Most ráteszik az Úr vállára a már elkészített, szálkás ke¬resztet... nincs simára legyalulva, hanem nagyon szálkás, kiszáradt fa ez, amiből a kereszt van... nem teljes kereszt ez, csak a T alakú keresztnek a felső, vízszintes része... ezt kötik vagy próbálják rákötni az Úr vállaira, ami elég nehe¬zen megy...
Megindul ez a szörnyűséges menet... elől egy katona megy, a kezében ilyen ostorszerű valami van, ami azt a célt szolgálja, hogy a bámész tömeget az útból elterelje, és utat, helyet törjön ennek a szörnyűséges menetnek...
Katonák következnek... utánuk a mi Urunk roskadozva... majd újra katonák... azután öszvér hátakon nagy, kövér, pompás díszbe öltözött emberek... úgy gondolom, hogy ezek az írástudók és farizeusok és a templom papjai... mint az araboknak, olyan turbánszerű, különleges fejdísz¬ük van... utánuk, jobbról, balról a tömeg tolong... kiabál¬nak, ordítoznak, trágár szavakkal illetik az Urat... gúnyo¬lódnak... rettenetes nagy a fejvesztettség...
Most az egyik, az Úrhoz közelálló római katona elfogja ezt a férfit – bár nem túl erős férfi – és kényszeríti, hogy a keresztet vigye... vita támad a katonák között és az Úr to¬vább viszi, amíg végül összerogy... nem segítik fel, hanem ütlegelni kezdik... de mivel az ütlegeléssel nem sokra mennek, ezért most mégis csak megragadja két erős katona a hóna alatt és felrángatja... rövid a távolság, de olyan nehézkes az egész menet... elsősorban a tömeg nem na¬gyon tisztul a katonák elől, másodsorban elölről, oldalról, hátulról a tömeg tolakodik... mindenki az Úr felé törek¬szik... a katonák nem tudják a rendet tartani és azokkal a szöges ostorokkal – flagellum, vagy minek mondják – pró¬bálnak a tömeg között utat törni...
Most látom, már harmadszor is – elesett az Úr... most a katonák látják, hogy nem tud a Golgotára eljutni, és ezt az embert – akit eddig is kísértek – kényszerítik, hogy az Úr helyett vigye a keresztet... nagyon meg van hajolva az Úr és felemeli a jobb karját, hogy az arcáról a vért és a verej¬téket letörölje... most egy asszony fut elé és egy kendőt lesz az arcára... és ahogy a kendőt leveszi az Úr, látom, milyen szenvedésteljes a pillantása, de van benne valami hála és köszönet az asszony felé, hogy ezt megtette... az asszonyba csúnyán belerúgnak... és az asszony minden¬képpen igyekszik ezt a kendőt, mint egy zsebkendőt, apróra összehajtani és ez alá a nagykendő alá, amit visel, elrejteni... most már nem is látom őt...
Már látom, hogy ideérkeztek... itt van a vége ennek a Via Dolorosának... és most balra, ahogy elfordulunk, itt van a Golgota, a Koponyák hegye... de igazán nem is hegy, csu¬pán egy nagyon jelentéktelen kis dombocska...
És most látom, hogy itt a kereszteknek a hosszabbik szára már be van ásva a talajba... nagyon kiabálnak... nem értem milyen nyelven, zsidóul vagy arámi nyelven... a kísérőm azt mondja, hogy az a nyelv nem azonos azzal, amit a mi Urunk beszél, az Úr arámi nyelven szólt...
Most megkezdődik... jaj... jaj... már kezeit ászögezték... ráteszik ezt a keresztfát a földben álló hosszú keresztrészre.... nem tudom, mi ez... ja, már látom... az áldozatnak az alsó teste ér oda, valószínűleg azért, hogy egy picit az ál¬dozat testsúlyát tartsa, hogy ne teljesen a kezeken és a karjain legyen a teljes súly... most a lábait keresztbe teszik és most azokat is átszegezik...

Elfelejtettem mondani, hogy azt a fekete köntöst levették Róla... a katonák leültek és maguk mellé tették és az a fe¬hér lepel, ami alatta volt, azt is lehúzták Róla és köréje csavarták, csak az van rajta... de a teste... borzalmas... én azt hittem mindig, hogy a kereszt sokkal magasabb... nem... majdnem, hogy az áldozat lába csak ennyire van a földtől... (a médium mutatja) könnyen le lehetne lépni róla, ha oda nem lenne szegezve... és most egy létrán va¬laki felmászik és az Úr fejére teszi azt a töviskoronát, amit ez a katona a törvényházból hozott... most egy táblát is tesznek a keresztre, fehér táblára pirossal van a felirat: I.N.R.I. (Immánuel Nazarenus Rex Iudeorum - Názáreti Jézus a zsidók királya)
A két latrot is nagyon hamar a keresztre juttatják... a ha¬rag, a szitok nemigen enyhül, csúnyán kiabálnak az embe¬rek: „ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről... másokat megmentett, magát menteni nem tudja..." ezeket inkább érzem, hogy mondják, mert nem ismerem ezt a nyelvet, amit itt össze-vissza ordítoznak... a katonák ide leteleped¬tek, nincs már semmi dolguk... itt kell bevárniuk, amíg az áldozatok meg nem halnak...
Itt vannak az asszonyok, akik távolról követték őket... itt vannak – úgy gondolom – a tanítványai... kitűnnek a tömegből, más a ruházatuk és az ábrázatuk, más az a meg¬döbbent és az a szomorú kifejezés az arcukon, mint a tö¬megén... ez a nagyon szép arcú, finom csontú, apró kezű nő, ez lehet Mária, az Úr édesanyja... érdekes, hogy a saját lélegzésemet jobban hallom, mint az Úrét... de most... most hangosan sóhajt és megint csak úgy érzem inkább, hogy azt mondhatja: „elvégeztetett...”
Jaj!... Istenem... micsoda vihar van... mindenki rohan, amerre tud...
Micsoda?.. most látom ezt, észre sem vettem eddig... itt a túlsó oldalon, nem is olyan messze innen, egy sírkert van... olyan hófehérek ezek a sziklába vájt sírok, hófehérre vannak meszelve... ezeket most az ünnepekre meszelték, mondja az én kísérőm... nekem azt juttatja eszembe, hogy az Úrnak milyen csodálatosan találóak a hasonlatai, amikor azt mondotta a farizeusokra: „olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt koporsók: kívül fehérek, de belül minden undoksággal telve"... úgy látszik, hogy a kovásztalan ke¬nyerek ünnepére ilyen hófehérre meszelik a jeruzsálemi sírokat... ez lesz majd az Úr sírja...
Már látom is, hogy elült a vihar... leveszik az Úr testét a keresztről... elviszik a sírkertbe... balzsamozzák, vagy mit csinálnak, különböző olajokkal kenegetik... csókolgatják, mosogatják, tiszta gyolcsba csavarják, úgy, mint az egyip¬tomiaknál láttam... a fejét, mindenét sűrűn becsavarják gyolccsal... most ezt a nagy sziklát a sír szája elé tették...
Nem időrendi sorban látom a dolgokat... olyan innen, mint amikor a filmről ide-oda irányítják a nézők figyel¬mét... látom, hogy a sírt még le is pecsételik, nagyon biztosak akarnak lenni abban, hogy a sír fel ne törettessék...
Itt leülök és szemlélődöm kissé, mert ez egy domb vagy magaslat... innen belátom Jeruzsálemet... igen gyorsan sötétedik, igazából nincs is világosság... már talán éjjel is van?.. ki tudja?., én itt ülök és valamire várunk az én kísérőmmel, ezzel a kedves női lélekkel... azt mondja: „várjuk, és ti is várjátok az Úr feltámadását"...

Jé, ez a kép nekem ismerős... évekkel ezelőtt itt, ezen a helyen már ezt a képet láttam... (Krisztus az Úr: „Nagypénteki látomány” 323. o.)
Belátok a sírba... és azt látom, hogy a sírnak a mennyeze¬tén egy ilyen pici kis - mint egy 25 centes - világos fény támad... úgy mint amikor a fény valahol vibrálni kezd... és ez a fény egyre növekszik és növekszik... kint sötét van, de itt bent hihetetlen nagy világosság lett... és most valami mozdul a gyolcsban... és ezt a kendőt - ami nem az, ami¬vel a test van betakarva, ez a kendő az Úr fejét borította -az Úr kezdi lebontani a fejéről... és mintha felülne, össze¬hajtja ezt a kendőt és odateszi... olyan elviselhetetlenül nagy a fény, hogy nem tudom ezt nézni, és én itt már hosszabb ideig már nem maradhatok és nem szemlélőd¬hetek...
De gyönyörű reggel lett, minden él, minden virág sar¬jad... az éjszaka a halál leheletét viselte magán, most pedig minden él, minden megújhodik és a világosság egyre nő...
Feljött a mi napunk! Mert a mi napunk az Úr, a Jézus Krisztus! Feljött a mi napunk az égre, hogy beragyogja az egész világot az Ő igazságával, amelyért kereszthalált halt. Ez a feltámadás vasárnapja: Húsvét vasárnapja!
* * *
Forrás:
KORSZAKZÁRÁS ELŐTT
Oktatások, megnyilatkozások és látományok ZITA médium által
28-36. oldal.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

A földi események láthatatlan háttere - Felvezetés
Zita médium által 2016. január 17.

Az alapkijelentések megfelelő időben elhangzottak, de erősítés kell a Föld népeinek arra nézve, hogy végre megtalálja az igazságot, mert hiszen tudjátok, hogy Krisztus által megígértetett az egész emberiségnek, hogy a Szentlélek minden igazságra elvezeti őket. Csakhogy még a kíváncsi természetű ember is minden másra inkább kíváncsi, mint arra, hogy mit hozhat számára a szellemi jövője. A földi jövő jobban érdekli, de az is csak addig, amíg azt hallhatja, hogy számára, már mint testi én számára, mi jót és élvezhetőt hozhat az idő.
A mai alkalommal megpróbálom ecsetelni előttetek a másik, a láthatatlan oldalát a dolgoknak. Amit a jelen korról vagy az elkövetkezendő még hátralévő jövőről mondunk, az az igazság, az a valóság, de bizonyos dolgokat még mindig a homályban hagyunk, mert mondandónkkal nem akarjuk érzés- és gondolatvilágotokat leterhelni. Ezzel azt akarom mondani, hogy sajnos sokkal rosszabb a helyzet a világ egyes részein élők, de mondhatnám, a Föld lakóinak többsége számára, mint amiről ti bármilyen úton tudomást vehettek. Ezért erről még mi sem rántjuk le a leplet, de ha igazán érdekelné az embert, hogy az ő saját élete és az összemberiség élete hova tart, akkor jó lenne, ha utána nézne és alaposan megnézné, hogy ami történt a múltban, annak jelenleg mi a következménye, és mivé fajul az majd még inkább a jövőben.
Azt igyekszem ma megvilágítani előttetek, hogy a Földön látható kaotikus állapotok a lelkek világából indulnak el, és a lelkek ide születésével bontakoznak ki. Ne felejtsétek el, hogy mindennek kiindulópontja a szellem, tehát a magvacska, amiből elv, elgondolás, idea, eszme, feltalálás, tudomány, vallás vagy bármi, ami a Földön létrejön, megvalósul, az már előbb létezett a láthatatlan világban. Mivel Földetek egy alantas bolygó, és ma annak légköri gyűrűiről és szféráiról van szó, nem mondható, hogy onnan csak szép és jó láthatna napvilágot könyvekben, tudományban, művészetben, vallásban, politikában, társadalmi kérdések megoldásában, mert onnan többnyire csak rossz származhat.
Ahogy a közmondástok mondja: "sok lúd disznót győz", vagyis nem egynek kell megváltoznia, hanem minél többnek. De a lényeg az, hogy a jóirányú változás elkezdődjön, és a jó megerősödjön a Földön. Ehhez minél több ember jócselekedete, azaz az szükséges, hogy mindenki magánál kezdje ezt a jó irányú változtatást. Mindent pontról pontra be kell tölteni, mindig óvatosnak kell lenni, és ahol korlátok vannak, azokba kell fogódzni. Ugyanis, amikor az ember a maga erejére nem számíthat, vagy járása ingataggá válik, akkor szüksége van korlátra, amiben megfogódzhat, hogy el ne essék. Tehát igenis, azokra a korlátokra szükség van, amelyek segítenek, amelyek védelmet nyújtanak, amelyek irányt is mutatnak, amelyek veszélyes utakat lezárnak, amelyek mindenképpen az ember szellemi fejlődését elősegítik.
Ma már az első és második, de leginkább az első légköri gyűrű testben élő lakói lehetetlenítik el a korlátok fennállását, emellett minden fontos és lényeges pozíciót elfoglalnak, amelyeknek betöltéséhez sem érzékük, sem képességük nincs. Nem elég valamit értelmileg ismerni, ha nincs hozzá érzékem, szívem, akkor az egész nem ér semmit; akkor mindent önzésből, érdekből cselekszem, ami mindenkor ütközni fog a többség érdekeivel. Amit viszont törvénytelenül elsajátít, azaz ellop magának az ember, az valósággal ráragad, és attól a túlvilágon bármennyire is szabadulni akarna, nem tud, azt magáról semmiképpen le nem kaparhatja, és ez odaát mindenki előtt nyilvánvaló lesz. És ez vonatkozik az egyénre, népekre, nemzetekre, birodalmakra egyaránt. A köztől mindig csak azt szabad elfogadni - nem elvenni -, amit a közösséget képviselő állam törvényesen nyújt a segítségre szorulóknak.
Az embernek más reménysége nem lehet, mint az, hogy kitartóan végig küzdi életét a bűnnel, és akkor a megváltó Jézus Krisztus érdemeiért a mi Atyánk, Istenünk könyörületes lesz vele szemben, és ha még egy kevés hiányzik is a megmenekültek táborába való belépéshez, akkor azt számára kipótolja. Nagyon sajnálatos, hogy az ember ezt a hihetetlenül nagy szellemi kincset, a Szentlélek utolsó időkre adott igazságát, nem vette a maga szellemi fejlődéséhez segédeszközül. Hiszen ez azért adatott az utolsó idők gyermekeinek, hogy minden igazságra elvezesse őket. De sem az egyén, sem a vallások, sem a tudomány nem kért belőle, hanem úgy gondolták, ha van is benne valami kis igazság, - de lehet, hogy nincs - ez inkább az együgyűeknek, nem pedig az értelmes és magukra valamit adó embereknek való. Ha így gondolták, akkor mást nem mondhatok, mint mindenki arassa azt, amit magának vetett.
Ti azonban ne úgy cselekedjetek, mint ők! Ti a világosságot kaptátok, és az én Atyámnak, Istenemnek áldását, a mi Urunk Jézus Krisztus eszméjét. Éljetek vele most és mindenkoron!

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A földi események ismeretlen háttere
Adai tanítás - Tiszteld atyádat és anyádat
A halálról
A haldoklás tudománya
A nagy kenyértörés már elkezdődött
A gyomorbaj lelki okai
Mindenszentek napján




https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisY2_GQ ... g?e=WSz7mH
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGisV16Iu ... w?e=vRXZmZ
Karsay István 2023 októberi szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_224

https://www.youtube.com/watch?v=-Q3HNfP4tb8
Az igazság bizonyítása – Hangoskönyv részlet

https://www.youtube.com/watch?v=pCH-7XvsAqc
Isten akaratának megértése – Hangoskönyv részlet

https://www.youtube.com/watch?v=cpt-tbS4b0I
Csak ön után – Francia vígjáték

[Karsay1958]

A teremtés napszámosai - elementálok
Manók, tündérek, sellők. Ők a mesék, mítoszok, mondák gyakori résztvevői, hol pozitív, hol negatív szerepkörrel. De hogy kerülnek a szellemtudomány „asztalára”? Nem csak az ember játékos képzeletének antropomorfizált végtermékei? Hiszen ki látott már közülük egyet is? – kérdezhetné az egyszerű ember. Persze a válasz ennél sokkal bonyolultabb.
Az elementális lények – merthogy róluk van szó – nagyon is léteznek, és körülöttünk élnek. Szokták őket természetszellemeknek is nevezni. Fajtáik és feladataik számosak és szerteágazóak: minden természeti folyamatban részt vesznek, tulajdonképpen ők alkotják a minket körülvevő érzéki világot. Ha egy mondattal szeretnénk kifejezni a feladatukat, azt mondhatnánk, hogy az elementálok az Isten által létrehozott teremtési terv végrehajtói itt a Földön. Ők a kapocs a felsőbb világok és a fizikai sík között. Létezési síkjuk ennek megfelelően a legközelebb van az emberhez. Így a szellemi érzékelés első élményei is hozzájuk kötődnek – éteri látással már láthatóvá válnak az ember számára is.
Fontos tudnunk, hogy csak két síkon léteznek; éteri és asztrális testük van, fizikai testtel és ÉN-tudattal viszont nem rendelkeznek. Fejlődés tekintetében ily módon valahol az ember és az állat között vannak. Az állatnak fizikai, éteri és asztrális teste van, az embernek pedig Én-tudata is. Emiatt az elementálokkal való kommunikáció is más, mint amit az ember megszokott. Ők az ÉN hiányában képtelenek felfogni a racionális érvelést és a gondolatokat. Csak az asztrális test természetének megfelelően, érzelmekkel átitatott imaginációs képeket értenek meg. Hiba lenne azonban azt képzelnünk, hogy az elementálok „butábbak” lennének nálunk. Sok képviselőjük (például a pánok) az embert messze meghaladó intelligenciával, tudással és munkabírással rendelkezve végzi a reábízott feladatot.
Az elementálok csoportokba rendezésénél az egyik fő szempont az, hogy melyik halmazállapotú elemmel van dolguk. Eszerint megkülönböztetünk föld-, levegő-, víz- és tűzelementálokat. Vannak ezen osztályzásba nem tartozó természetszellemek is, de őket később tárgyaljuk.
Érdekes megjegyezni róluk, hogy az ember által érzékelt formájuk mindig változik. Az esetek többségében valóban manó-, sellő-, faun- vagy tündérformát öltenek, hogy ezzel is megkönnyítsék az ember dolgát. Ténylegesen azonban éteri és asztrális energiaformákból, spirálokból állnak, ami a közönséges ember számára teljességgel megfoghatatlan. Így az elementálok a kedvünkért antropomorfizálódnak, és emberhez közeli, humanoid formákat vesznek föl. Mivel hosszú idő óta élnek velünk, mondhatjuk, hogy „ránk alakultak”, ezzel is segítve azt, hogy felismerjük őket és kommunikáljunk velük.
Hogyan születnek az elementálok? Életciklusuk kezdete mindig a magasabb hiererchiákhoz kötődik. Fajtájuk szerint a különböző angyali rendekből válnak ki, onnan fűződnek le. Munkájuk végeztével – ideális esetben – oda is térnek vissza. Az újszülött természetszellemeket a rudimek névvel illetik. Születésükkor még nehéz felismerni, hogy melyik elemhez fognak tartozni, végső formájukat csak később veszik föl. Halálról esetükben nem beszélhetünk. Vagy visszatérnek az őket teremtő rendhez, vagy – rosszabb esetben, ha képtelenek feltöltődni – itt ragadnak lebénulva az anyagi síkon. Sajnos ilyenkor gyakran az ellenerők kaparintják meg őket.
Földelementálok
Őket szokás más néven gnómoknak, törpének, manóknak, koboldoknak nevezni. Feladatuk a Földön fellelhető szilárd halmazállapotú tárgyakhoz köti őket. Nekik köszönhetjük az anyagi megvalósulást. Születésükkor archékról (korszellemek) fűződnek le. Éteri testük életéterből áll, asztrális testük pedig a Föld asztrális testével esik egybe. Az elementálok közül ők a legintelligensebbek. Tudatosak, figyelmesek, képesek egy pontra fókuszálni.
Szerepük szerint ők juttatják el a növényekbe a tápanyagot, és szabják meg azok növekedési irányát is. Érdekes módon a holdfázisok nagyban befolyásolják érzelmeiket. Teliholdkor rossz hangulatban leledzenek, újholdkor viszont jókedvük van. Fontos tudni, hogy a kétéltű állatok éteri és asztrális rezgése blokkolja a földelementálok energetikai rendszerét, ezért félnek a kétéltűektől. Az ellenerők kedvelt trükkje, hogy a földelementálok gyújtópontját egy kétéltűhöz kötik, ekképpen bénítva le, és szakítva el őket a feladatuktól.
Vízelementálok
A mondák sellői, nimfái és udinéi ők. Minden folyékony és víznemű szubsztanciában megtalálhatóak. Az arkangyali rendről válnak le. Éteri testük hangéter, vagy más néven kémiai éter. Tudatuk álomszerű állapotban van, kevésbé éberek és tudatosak, mint a földszellemek. Megjegyzendő, hogy szellemi szempontból ők vesznek részt mindenfajta kémiai folyamatban, reakcióban. Feladataik közé tartozik a folyadékok áramlásának fenntartása a növényekben. Segítségükkel játszódnak le a levelekben a kémiai asszimilációs folyamatok, és ők tartják fenn a folyadékháztartást is. Érdekes ellentmondás, hogy a vízelementálok és a halak kapcsolata hasonlít a földelementálok és a kétéltűek kapcsolatához: éppen a víz szellemei nem kedvelik a halakat!
Levegőelementálok
Más néven tündérek vagy szilfek. A légnemű és gázjellegű dolgokban vannak jelen. Az angyali rendről fűződnek le. Étertestük fényéterből áll. Általában nem egyedül vannak jelen, mindig kapcsolódik hozzájuk egy más jellegű szellemiség (például a köd=víz+levegő). Hozzájuk tartozik a növények ősképének beleszövése az egyedi növénybe. Ennek köszönhetjük, hogy az egyéni vonásokon túl az egy fajba tartozó növények hasonlítanak egymásra. Ha ők nem lennének, akkor a növényeket nem lehetne fajok szerint csoportosítani, mert egyik sem hasonlítana a másikra.
A levegő szellemei rokonszenvvel viseltetnek a madarak iránt. Ha sikerül gyújtópontjukat egy madárhoz kötni, az emeli tudatszintjüket és fejleszti őket. Amikor a madár repül, szárnyainak érintkezése a levegővel egyfajta zenének hangzik számukra.
Ha valaki repülőn utazik, érdemes esetleg egy pillantást vetnie éteri látással a szárnyakra, csakhogy kiderüljön a levegőelementálok fontos szerepe az ember életében…
Tűzelementálok
A mítoszokban mint szalamander ismerhetünk rájuk. Ők nem közvetlenül a felsőbb hierarchiákból válnak ki; az állatok csoportlelke az, amelyből lefűződtek. Az állatok csoportlelkei viszont az erőkből (mozgásszellemek) származnak. Éteri testük hőéterből áll. Szerepük az, hogy a hőt eljuttassák a növényekbe, és biztosítsák a Föld belső hőjét. A tűz szellemei a rovarokhoz vonzódnak, és gyakran kötődnek a különböző virágporokhoz, egyfajta hajóként használva őket. Hozzájuk tartozik az átváltozás minősége. Ennek megfelelően a komposztban tanulmányozható legjobban a működésük.
A tűzelementálok születésével kapcsolatban megfigyelhető, hogy a háziasított állatok csoportlelkéből könnyebben válnak ki, mivel ezek közelebb állnak az emberhez.

Gnómok Undinék Szilfek Szalamanderek
Eleme Föld Víz Levegő Tűz
Ásvány Kálcium-sók Kálium-sók Nátrium-sók Magnézium-sók
Növény Gyökér Levél Virág Mag
Állat Antipátia a kétéltűek iránt Antipátia a halak iránt Szimpátia a madarak iránt Szimpátia a rovarok iránt
Ember Fizikai test Éteri test Asztrális test ÉN
Érzék Szaglás Ízlelés Látás Tapintás
Vitamin D-vitamin C-Vitamin B-vitamin A-vitamin
Éteri közeg Élet-éter Hang-éter Fény-éter Hő-éter
Időjárás Hó, jég Pára,eső Szelek
Kánikula

Megjelent a Manifesztum 4. számában.

[Karsay1958]

Ember teremtette elementálok
Legfontosabb és legnagyobb csoportjuk az elementárok. Jelentőségük legalább akkora, mint a természetszellemeké. Fő jellemzőjük az, hogy az emberi tudat hozza létre őket. Kezdetben csak gondolatformák és érzelemfelhők, amik az állandó ismételgetéssel, és az esetleges tudatos összpontosítással energiát kapnak, és később önálló életre kelnek. Ilyenek az átkok, kívánságok, imák, erős gondolatok és érzelmek. Mindig a levegő kilélekzésekor jönnek létre, és kilenc másodperc múlva kelnek életre. Itt be lehet vetni egy ügyes trükköt is. Ha rajtakapjuk magunkat, hogy helytelen gondolatokat teremtettünk, akkor kilenc másodpercen belül lehetőség van ezek semlegesítésére, egy ellentétes gondolattal. Fontos, hogy próbáljunk mindig tudatában lenni annak, hogy miket teremtettünk, mert a felismerés hiánya nem mentesít a következményektől. Az erkölcsös gondolatok hatására segítő, harag és gyűlölet hatására pedig negatív elementálok keletkeznek. Az átoklényekről megjegyzendő, hogy mivel poláris lények, egyik felük mindig a teremtő személy aurájába kapcsolódik. A másik fél pedig a célszemély energetikai védelmétől függően képes rákapcsolódni az aurára. Ha ez nem sikerül, akkor bumerángszerűen visszavágódik a feladóhoz, visszaadva az összes beléültetett információt: magát az átkot.
Különleges elementálcsoportok és feladataik
Ide tartoznak a születésnél és a halálnál tevékenykedő elementálok, a kultikus és vallási eseményeken létrejött és működő természetszellemek. Külön csoport az ember érzékelését segítő elemi lények. A szaglásnál a föld, az ízlelésnél a víz, a tapintásnál a tűz, a látásnál a levegő, a hallásnál pedig a víz és a levegő elementáljai együttesen segédkeznek az embernek. Nélkülük nem lennénk képesek az érzéki világ észlelésére.
Faun
Ők a „fák szellemei”, a fák növekedését segítő földelementálok. Egészséges fánál a faun spirálszerűen áthatja a fát, a lombtól egészen a gyökérig. A faun meghatározott irányba tereli a gyökerek és az ágak növekedését. Amikor egy fa kiálló ágait lenyesik, és az ember által kitalált képre alakítják, a faun szenved. Amikor a faun elhagyja a fát, a fa elpusztul.
Déva
Ők fejlett levegőelementálok. A növény ősképének impulzusait juttatják el a földelementálokhoz, hogy az egy fajba tartozó növényeket hasonlóképpen építsék föl. A dévák gondoskodnak arról is, hogy a hely egyedi minőségét beleszőjék az ősképbe. Ezért hívják őket a ,,tér tündéreinek” is.
Múzsa
Magasra fejlődött tűzelementálok. A „szférák zenéjét” hozzák le a Földre. Hangversenyeken ott táncolnak a zenészek feje fölött. Szívesen ihletik meg az arra érzékeny embereket új zenei művek alkotására.
A sellők (vízelementálok) felelnek a kisebb vizek élővilágának és összhangjának a fenntartásáért.
Az elfekhez tartoznak a rétek, a mezők.
A koboldok (földelementálok) azok, akik gondoskodnak egy adott tér, szoba, lakás szellemi védelméről. A koboldhívó ima a Manifesztum második számában található.
Az ember szerepe az elemi lények életében
Mivel a mai emberiség teljesen elvesztette kapcsolatát az éteri világgal és annak lakóival, hajlamos úgy élni és viselkedni, mintha azok nem is léteznének. Ez azonban nagy hiba! Az elementálok körülöttünk élnek, részt vesznek a minket érintő folyamatokban, és elsősorban értünk dolgoznak. Hálával és szeretettel kell rájuk gondolnunk, még ha nem is érzékeljük őket.
Saját akaratukból kötik le magukat az anyagi síkra, azonban feladatuk végeztével elhagyni csak emberi segítséggel tudják azt. Az ilyenkor történő emberi segítség egyfajta megváltás számukra, és ekkor képesek csak visszatérni az őket kiválasztó felsőbb hierarchia valamelyikébe. Mit tehet az ember? Fontos, hogy úgy tekintsünk a minket körülvevő világra, hogy mindenben ott vannak a természetszellemek. Még ha nem is látjuk őket, képzeljük csak el! Át kell hatnunk a világot szellemiséggel, hogy az elementálok felszabadulhassanak. Ezt úgy tehetjük meg, hogy az adott tárgy gondolatához valamilyen szellemi, szellemtudományi ismeretet kötünk. Ez könnyíti meg az elszabadulást számukra. Mi történik, ha nem váltjuk meg őket? Egyik esetben az ellenerők hatása alá kerülnek. Ilyenkor eredeti feladatukat nem tudják végrehajtani, hanem a gonosz munkájában segítkeznek. Az embert tekintve az ahrimanizált elemi lények a különböző lénytagjainkra (éter, asztrál, stb.) vannak pusztító hatással.
Az ahrimanizált földelementálok belülről a logikus gondolkodást rombolják le, kívülről pedig vírusok, paraziták és bacilusok képében hatnak az emberre. Az ahrimanizált tűzelementálok belülről megpróbálják az ember éntudatát kioltani, és ezzel visszasüllyeszteni az állatok szintjére. Kívülről a növényi mérgek jelzik munkájukat. Az ahrimanizált vízelementálok a nemes gondolatokat támadják meg, az ahrimanizált levegőszellemek pedig a jóakaratot próbálják kiirtani, gyakran nagy sikerrel… Ha viszont külső környezetben nyilvánulnak meg, akkor a természeti folyamatok eltúlzásával okoznak katasztrófákat. Az ahrimanizált földelementálok földrengéseket, az ahrimanizált vízelementálok árvizeket és áradásokat, az ahrimanizált levegő elementálok viharos szelet, orkánt, az ahrimanizált tűzelementálok pedig tűzvészeket okoznak.
Más nézőpontból megvizsgálva, az ember a környezettel való kapcsolata folyamán számtalan elemi lényt köt a saját aurájához. Ezek az elementálok – ha nincsenek felszabadítva – a halálutón is ott maradnak, így a következő testet öltéskor súlyos terheket róhatnak a testre és a lélekre (például a földelem fölhalmozódása a figyelem és az összpontosító képesség hiányához vezet, ezenkívül felerősödhetnek a természetes dolgokkal szembeni allergiás reakciók).
A természetszellemekkel való foglalkozásnak érdekes területe a Föld gyógyítása. Mindenki tisztában van azzal, hogy az emberiség milyen mértékben szennyezte el, rombolta le maga körül a környezetét. Az ipari tevékenység, a kommunális szennyezés, a bányászat csak egy kis szegmense a valóságnak. Maga a gyógyító tevékenység nem is ezekre a fizikailag okozott károkra, hanem a bolygó energetikájának egyensúlyba hozatalára, és az elementálok munkájának újraindítására és serkentésére vonatkozik. Sok esettanulmány mutatja azt, hogy a szellemi érzékeléssel nem bíró emberek nem is tudják, hogy mitől nincsen jó termés az adott területen. Mitől merül ki idő előtt a talaj? Miért apad el egy öreg, tiszta vizet adó forrás?
Az ember tudatos vagy tudattalan tájkép-átalakító munkája évezredes harmóniát képes napok alatt lerombolni. Persze helyrehozni sajnos már képtelen. A természetszellemek munkáját megzavarva a legnagyobb károkat okozzuk saját magunknak. Sajnos az elemi lények – logikus gondolkodás hiányában – nem tudnak alkalmazkodni a hirtelen váltásokhoz, így a környék energetikai rendszere összeomlik. Ennek orvoslására lett kifejlesztve a litopunktúra nevű módszer. A Föld meghatározott pontjaira köveket helyezve gyógyíthatóak e sebek. Olyan, mint az emberi akupunktúra, csak nagyban.
Érdemes kijárni sokat a természetbe, és megpróbálni ráérezni valamilyen módszerrel a természetszellemek létére. Nem baj, ha nem vagyunk jártasak energetikai módszerekben, és az sem, ha nincs éteri látásunk. Egy kis szeretettel és jószándékkal sokat segíthetünk nekik nehéz munkájukban. Hiszen értünk dolgoznak ők, a Teremtés napszámosai.
Csehi István

[Karsay1958]

A feltámadásról
Részlet szabadon a mediális közlésből - 1933. Húsvét

Az Úr Jézus Krisztus a feltámadás és az élet, és aki nélkül senki sem juthat az Atyához. Az Ő igéi lélek és élet; ennek követ¬keztében csak az értheti meg azokat, akiben az Ő Lelke van, akinek az élete Benne van. Ember – a test és vér – nem értheti meg, mert az emberi test por és hamu, és innen van, hogy az Ő egyszerű, de mélységes bölcsességet tartalmazó kijelentései az emberek óriási többsége előtt érthetetlenek.
Az Isten szellem, Krisztus pedig az Isten szellemé¬ből született tiszta, ragyogó világosság. Mivel tehát Ő is szellem, mint Atyja, azért azok az igazságok és az a táplálék, amelyet Ő hozott a földre, szintén a „szellem¬nek” szólnak és nem az (anyagi)„embernek”.
A szellemnek szólnak ezek az igazságok, ezek az igék, és nem annak, amit közönséges értelemben léleknek és testnek nevezünk. A test a föld terméke, és mint ilyen, a földhöz van kötve; súlya lehúzza őt a földre, a sötétség az ő hazája, a sír a föld, amelyből kiemelkedett, és amelybe ismét alá fog szállani. A lélek sem asszimilálhatja ezeket a táplálékokat, mert a lélek is, amelyben az emberszellem él, itt a földön nem más, mint azoknak a lepleknek sorozata, amelyek beborítják a szellemet; nem más, mint köd és pára, amelyben a szen¬vedélyek, az érzelmi viharok, a küzdelmek vannak ott¬hon, amelyben tehát az a ragyogó világosság, amely a szellem tápláléka lehet, szintén nem talál otthonra.
Minél jobban ki fog bontakozni a szelleme¬tek, annál több táplálékot találtok azokban az igékben, amelyeket az Úr ajándékozott a földnek. Mert a szel¬lemet csak a szellem értheti meg. A szellemi világosság is olyan a szellemek szá¬mára, mint a nap világossága a természeti világ szá¬mára. Az ember azonban nem tárja ki a lelkét a szel¬lemi világosság elé, azaz nem állítja félre az emberi énjét, nem rázza le magáról az emberi gondokat, aggo¬dalmakat, ambíciókat, irigységet és egész sorát azoknak a terheknek, amelyek a testéi, ha¬nem mindezeket folyton magával cipeli, és ezek meg¬kötik őt és megakadályozzák abban, hogy a szelleme kitárja egész felületét a szellemi igazságnak.
A szellemi világosságot is úgy kell fogadni, ahogyan a természet fogadja a nap világosságát: kitárni eléje a lelket, a szellemet, hadd ragyogjon rá a világosság, hadd végezze el azt a szent, átalakító, benső munkát, amely a szellemet növeli, fejleszti, ragyogóvá teszi anélkül, hogy az ember maga gondoskodnék arról, hogy szellemi nagyságát csak egy singnyivel is megnövelje.
„Én vagyok a feltámadás és az élet”. A tény, amely Krisztus feltámadásával végbement olyan óriási, olyan csodálatos, hogy szeretném, ha közelebb jutna lelketekhez az Úr Jézus feltámadásának mélységes misztériuma. De előrebocsátom, hogy a feltámadáshoz csak a Nagypéntek áldozatán keresztül lehet eljutni.
Azután eljött az Ő nagypénteki áldozata, és jött az a három nap, amely idő alatt, míg teste a sírban pi¬hent, szelleme a mélyen bukott szegény szellemek honát kereste fel, hogy ezeknek is vigyen az Ő erejéből, hogy azok is életet nyerjenek általa. Amikor ezt a misszióját is elvégezte, és Önmagára nézve a formaképzés kötelező törvényét feloldotta, akkor bekövetkezett a fel¬támadás. Az Ő isteni Szelleme szabaddá lett a Magára vett törvény alól, és teste, amelyet tökéletesen átszellemesített, szétsugárzott e föld világába, hogy annak erőparányai ennek a földnek megváltása és felemelése érdekében mindenütt, mint kezdő csirák, segítségére legyenek a megtérő lelkeknek. Megszűnt tehát számára a fizikai formaképzés törvénye, amelyet Magára vett.
Bizonysággal is kívánok szolgálni arra nézve, hogy ennek a tisztán szellemi folyamatnak valóságát köze¬lebb vigyem az értelmetekhez. Emlékezzetek arra a je¬lenetre, amikor Mária Magdaléna húsvét reggelén meg¬jelent a sírnál, amelyet nyitva talált és nem találta az Urat. Azután később, amikor visszajött és ismét kereste Őt, megállt mellette valaki, akiről azt hitte, hogy az az előtte ismeretlen kertész lehet. Mária Magdaléna meg is szólította Őt, akiben, dacára annak, hogy látta, da¬cára annak, hogy a hangját hallotta, mégsem ismerte fel az Úr Jézus Krisztust, akit pedig hosszú ideig imá¬dattal és rajongó szeretettel kísért vándorutain.
Miért nem ismerte fel? Mert többé nem abban a formában állt előtte, mint azelőtt, amikor még az „em¬ber fia” volt, hanem abban a formában, amelyet a fel¬támadott Szellem a maga méltóságában természetsze¬rűen öltött magára.
Emlékezzetek az eredménytelen halászatra, ami¬kor egészen közel a parton állt meg az Úr és szólt a tanítványoknak, hogy vessék a hálót a hajó jobbolda¬lára; és akkor annyi halat fogtak, hogy nem tudták kiemelni a hálót a vízből a halak sokasága miatt. Nem ismerték fel az ott álló emberben az azelőtt három esztendőn keresztül folyton látott Jézust. Amikor megállt a tanítványok között, meg kellett mutatnia kezeinek és oldalának sebét, hogy elhiggyék, hogy Ő az, mert az arca és az alakja teljesen más volt. Mindenki csak akkor ismerte fel Őt, amikor a Szel¬lem szólt a szellemhez.
Az Úr feltámadott szellemben, amikor szelleme fel¬szabadult a Formaképzés törvénye alól, amelyet Magára nézve kötelezővé tett. Feltámadott lélekben, amikor az Ő tiszta erői felszabadultak az emberi és szellemi támadások nyomása alól, és feltámadott testben, amikor a tökéletesen átszellemesített anyag eloszlott, szétsugárzott e föld világába, hogy e föld megváltásának hatalmas segítő eszközévé legyen.
Az embernek is szellemben, lélekben és testben, azaz szellemben, erőben és anyagban kell feltámadnia.
A szellemben való feltámadás annyit jelent, mint a bukás által meghomályosodott ragyogást, elfakult színt visszanyerni. Minden egyes szellemnek vissza kell kapnia a maga tündöklését, a maga színét, amelyet neki Isten ajándékozott.
A szellem feltámadását ennyivel segíthetitek elő: legyetek igazak és legyetek őszinték magatokhoz; legyen erkölcsi bátorságotok, azaz ne legyetek vakme¬rők, de ne is féljetek, ha az igazságért, amelyet képvi¬seltek, szenvednetek kell. Míg ettől féltek, áldozni kép¬telenek vagytok, mert aki az igazságért szenvedni nem hajlandó, az még nem jutott el a nagypéntek igazsá¬gához, tehát nem is remélheti a húsvét igazságát.

Szeretettel Bíró Laci

Hétvégi filmajánló

Levelek a túlvilágról
https://www.bing.com/videos/search?q=le ... 7uxs4O4ck0

[Karsay1958]

A holt anyag és az élettenger
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 1

Már jó ideje, hogy elkészítettem a "Titkos tanítások" lényegi kivonatát és nagyobb részeket közöltem is belőle nektek. A három kötetes mű nagyon tömény anyag és maga a kivonat is meglehetősen nagy terjedelmű és helyenként nehezen érthető. Sok részlet számomra is csak jóval a kivonatolás után vált felismerések által érthetővé.
Mivel nagyon nehezen emészthető anyag, a három kötetet szerintem nagyon kevesen olvasták el, vagy fogják elolvasni, viszont akkora szellemi értéket képviselnek, hogy föltétlenül szükségesnek tartom, hogy minél többen megismerjék és megértsék a tanító üzenetét. Ezért rövid, átlagosan egy-egy oldalas részekre bontottam a kivonatot és magyarázatokkal láttam el minden részletét, ahol szükségesnek láttam. A részek címei sorszámozva tőlem származnak. Remélem, így sokkal többen képesek lesznek befogadni ezeket a roppant értékes tanításokat. Aki kíváncsi a három kötetes műre, vagy egészében a lényegi kivonatomra, bármikor letöltheti a "Tárolóból". BL.

Minden egyes porszemnek, minden egyes molekulának, minden atomnak — amennyiben nem halott, hanem élő — éppúgy megvan a maga légköre, mint a világtesteknek, mihelyt rajtuk az élet megindul. Amit ti anyagnak neveztek, s amely előttetek tömörnek látszik, az nem tömör, a teljesen szilárdnak nevezhető részek között aránylag óriási távolságok vannak. Csupán a holt anyag az, aminek nincsen légköre, amely mint fluid, mint holt erő mintegy megsűrűsödve, összenyomva képezi a föld belsejét. De még az ilyen holt anyag is az életprincípiumot tartja magába zárva, csakhogy ez az életprincípium halott, illetőleg a benne elraktározott élet megdermedt. Ez a halálnak a halála.
Az Istentől lesugárzó élethullámzás, mint egy élettenger folyton-folyvást ott hullámzik e holt anyag felett, hogy annak atomjait az életbe magával ragadja, mely folyton érinti a „holt anyagot” s azután visszaárad. Mikor így visszahúzódik, mindig ragad magával holt anyagrészecskéket, amelyek azonban az élettel való érintkezés folytán már élettel telítődnek. Az az anyagrészecske, amely elfogadta az életet, rögtön le is válik a holt tömegről, és ezt az élethullámzás magával ragadja, az életnek egy magasabb fokozatába emelve.
Megjegyzés: Isten Szent Lelkének megnyilvánulása az egész Mindenséget mozgásban tartó élet, amely lüktetve szétárad az egész teremtésben. A szellem teremtései, úgy Istené mint a bukott szellemeké, akiket az Atya saját képmására teremtett, csupán érzések és gondolatok. A bukás során, amint a bukó szellemek rezgésszintben sülyedtek, úgy teremtményeik is mind sűrűbbé és keményebbé váltak, míg végül a bukók életerői és teremtései számára bekövetkezett a szellemi halál állapota, maga a káosz a maga szellemileg "holt anyagával". Isten megmentési terve alapján a Hozzá hűséges szellemvilág ezt az általunk okozott káoszt tette rendbe, hozta és hozza most is létre a mentális, asztrális és fizikai univerzumokat.
Az az állapot, amivel ez a tanításrész kezdődik, a napok és bolygók létrehozása után történik, amikor a halott anyagot, benne a bukott szellemek lélekerőivel együtt a Kegyelem élethullámzása kezdi életre kelteni.

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGhed1ADHIQgP0GGfRSw

Névtelen Szellem_Titkos tanítások 1-3 – Letölthető a tárolóból PDF és World formában

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

A holt anyag életre keltésének misztériuma
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 2

Az Istentől eredő élethullám, amely lefelé árad a holt anyagba, tiszta életsugár, ellenben amely a megtermékenyített holt molekulákat magával ragadva visszatér, már természetesen nem olyan tiszta, mint lefelé haladó útjában volt. Azok a holt részecskék melyek kimozdultak, de az életet elfogadni nem képesek, a legelső állomásnál mint salak lerakódnak. Azok viszont amelyek az életerőt elfogadták megtermékenyülnek az Istentől jövő tiszta életprincipiummal és felébred bennük az eddig szunnyadó saját életerő és osztódni kezdenek.
A (szellemi)halálmolekulák hatalmas sűrűsége az életerővel feltöltődés után megduzzad és önmagát száz fele osztja és ezek mindegyike már élettel telített anyag-erő. Ez az osztódás nem elaprózódás hanem sokszorozódás és mennyiségi növekedés. Az osztódott részecskék is felduzzadnak élettel, a beléjük rejtett lényeg mind jobban, és jobban kibontakozik és tovább osztódnak és közben a minősítési törvény kiértékeli mindegyiket és tovább emeli újabb osztódások felé, vagy ejti vissza a salakba.
Megjegyzés: Ne feledjük, hogy az anyag csupán gondolatok és érzések konglomerátuma. Ezt jól tudja a szellemvilág, csak a mi anyagias, az örökkévalósághoz képest tiszavirág életű tudatunk látja illúzióként szilárd, cseppfolyós vagy légnemű állapotúnak. A halálmolekulák összezsugorodott termékei a bukó teremtő csökkenő életerőinek, életképtelen parányok. Az isteni ébresztő kegyelmi életkiáradás duzzasztja meg és tölti fel ezeket a halálmolekulákat tiszta szeretet tartalommal és osztja szét száz részre. Ezek a felébredt molekulák fényesek, erővel telítettek és mozgékonyak, ezért környezetükre életerőt sugároznak ki. A magas rezgésű szeretet energiatartalom miatt a molekulák sokat veszítenek eddigi kötöttségükből, lényegesen nagyobbakká és légiesebbekké válnak.
Mikor a törvény a molekulákat szétbontja, legelsősorban valami kőzetféle formáció jelenik meg. A második fokozaton már ezek is osztályozódnak s mind külön-külön rétegekbe helyezkednek el aszerint, amint leülepednek, míg a legelevenebbeket mind feljebb és feljebb emeli az élethullám. Ez az előhaladás útja a kőzetfélékben.
A további elfogadásra képes molekulák hatalmas tömegei már összefüggő fluidok formájában emelkednek és bontakoznak ki, létrehozva a növényvilág legprimitívebb formáit. További osztódással magasabb fokú elveket hoznak ki magukból és fokozatosan megjelenik az átmeneti világ a növényi és állati szervezetek között. Ekkor képezi ki magát az élethullám szervező életerővé. Ez a szervező életerő úgyszólván önmagának is bizonyos célokat tűz ki, még pedig mindig magasabb- és magasabb rendű célokat, s így hozza létre a különböző osztódások által a szerveket a latens pihenő elvek szerint, amelyeket fokozatosan felszínre hoz. A minősítési törvény továbbtolja a fluidokat, a szervező életerő pedig megszervezi azokat.
Megjegyzés: Ha megfigyeltétek itt már a hullámzó életerő mellett megjelenik a belőle levált szervező életerő, amely már konkrét feladatot végez. Azokhoz az anyagi tartalmakhoz kötődik, melyeket sikerült felébresztenie. Ezek a tartalmak is gondolatok és érzések, a bukott teremtőké. Ők is életerőt tartalmaznak, de az még kötött és magatehetetlen, ezért ezek az anyagi tartalmak a természet törvényének hullámzásában magatehetetlenül sodródnak, mint a parti homok a tenger hullámzásában.

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGhed1ADHIQgP0GGfRSw
Névtelen Szellem_Titkos tanítások 1-3 – Letölthető a tárolóból PDF és World formában

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Tükör technika

Nos, a lehető legegyszerűbb "technika" a tükör. Mondjuk elég hatásos tud lenni, ha teheted érdemes látni az arcát, ahogy elnyúlik a csodálkozástól.
Bár ez (látni a csodálkozását, hogy nem sikerült neki) elmehet az energia(vissza)rablás kategóriájába (káröröm)!
Tehát kifejezetten kerülendő, amennyiben káröröm iránti "vágyad" erősebb, mint Te! Ez esetben figyelj rá, hogy még gondolatban is kerüld az elképzelését, még gondolatban is kerüld a kárörömöt! Ilyen esetben az a legegyszerűbb, ha a technika alkalmazása után azonnal "megfeledkezel" az ügyről.
Nos...
----------------------------------------------------------------
személyes tükör
A tükör legegyszerűbb formája a személyes változata, amikor pl. Te csak saját magadra, vagy egy bizonyos személyre teszel tükröt, hogy az visszaverje az ártó dolgokat arra, akitől jönnek.
Tekintve, hogy a párodra az illető nincs hatással, ennek nincs sok értelme alkalmazni.
----------------------------------------------------------------
csoportos tükör
Ugyanolyan egyszerű megvalósítású (bár sokkal bonyolultabbnak tűnő) változata az, amikor általánosságban tükrözteted az ártó szándék visszaszállását a küldőjére, egy bizonyos csoport (pl. kollegák) körében.
Érthetőbben: minden ártó dolog, ami a kollegákra irányul, az visszatükröződik a küldőre, csak úgy, mint a személyes változat esetében.
----------------------------------------------------------------
gyógyító "szarkofág"
A leghatásosabb módszerek egyike, ha nem a leghatásosabb.
Lehet a "gonoszkodó" illetőre küldeni egy "szarkofágot" ("burkot").
Kibélelve (puhára!) legbelül "fehérrel", a körül "vörös"-sel, majd utána "égkék"-kel, és végül egy nagyon kemény (mindennek! ellenálló) fekete "szarkofággal" körülvenni ezt az egészet.

A fekete burkon keresztül belülről kijönni bármi és bárki számára lehetetlen, befele is csak a szeretet tud bemenni, egyébként a fekete burok teljességgel áthatolhatatlan.
Elképzelhető, hogy ez fizikai szinten is megjelenik, tehát pl. beteget jelent az illető, így fizikai szinten is "eltűnik", legalábbis a gyógyulása idejére.
Ja, persze jó szűkre kell "szabni" az egészet!
Ha emberi alakban és méretekben gondolkodunk, meg centiméterekben, akkor a belső "fehér" közvetlenül "rányomódik" (!) a "testére", és a külső fekete szarkofág max. 25-30 cm-re van a testétől. Mindezek persze csak szimbolikusak, csak azt segítik, ha a szarkofág küldője a gonoszkodó célszemélyt emberi alakban "képzeli el" a küldés során.
Mindezt úgy kell elérni, hogy előbb a fehérrel veszed körbe az illetőt jó lazán, kényelmesen, majd rászorítod, utána ugyanígy a vörössel is, majd az égkékkel, végül a feketével is.
Itt a színek is "csak" szimbolikusak, pl. a "fehér"-et más kifejezéssel lehet "isteni szeretet", vagy "univerzális energia" néven is nevezni, de nem a megnevezés a lényeg, hanem a tartalma (mint mindenben).

A vörös leginkább fizikai szinten nyúl bele az illetőbe, míg az égkék "lelkileg", a "felsőbb énjét" dobja meg némi energialendülettel, hogy érvényesülhessen, és átvegye az irányítást a "gonoszkodó" mindennapi ego felett.
Fontos, hogy a "mindennapi" egot kizárólag csak gyógyítani szükséges!

Annak rosszat tenni, azt pusztítani szigorúan tilos, különben fizikailag elpusztul az egész ember (még ha nem is azonnal)! A spirituális szinten elkövetett gyilkosság sokkal keményebb következményekkel jár, mint a fizikai szinten elkövetett (és itt nem a börtönre gondolok)!
Fontos a dologban, hogy minden ilyen "belenyúlás" a "gonoszkodó" számára minden szinten kizárólag gyógyító, javító és szeretetteljes hatású legyen!!!
Mint fentebb írtam, a "szarkofág" belsejét "puhára" kell bélelni a "színekkel", tehát elvileg kényelessé tenni. Az, hogy szűk, már önmagában elegendő "kényelmetlenség"!
Ráadásul a gonoszkodással átitatott "lélek" számára a színtiszta fehér (isteni szeretet, bla-bla-bla stb.) kifejezetten irritáló lesz eleinte!
Mint pl. ahogy szokták ábrázolni filmekben, hogy a Sátán számra irtózatos mondjuk a szentelt víz érintése.
Hagyni kell számára ebből a "szarkofágból" egy (nagyon szűk!) kiutat a koronacsakra (fejtető) felőli végen, amit azonban csak akkor vehet igénybe, ha felhagy a "gonoszkodással", netán még "vissza is csinálja" az eddigi "eredményeit", azaz "megjavul".
Azon a szűk kiúton (ha eljön az ideje) majd ő tutira ki fog tudni jönni, e felől biztos lehetsz, tehát tényleg nagyon szűkre kell szabni!
Ha ismét a testméretekhez hasonlítok, akkor ennek az "átmérője" maximum 1 mm (milliméter!) lehet, de inkább csak tűhegynyi!

ismeretlen szerző


UI:

“Minden kapcsolat egy tükör, melyben megláthatod magad, mégpedig nem olyannak, amilyen lenni szeretnél, hanem amilyen valójában vagy.” (Jiddu Krishnamurthi)

Pozitív szűrő
https://www.youtube.com/watch?v=J3tl1WAT-QE

[Karsay1958]

Allan Kardec szellemének közleménye

Indokinába, az egykori francia gyarmatra is eljutott az Allan Kardec féle spiritizmus. Egy ottani körben ő meg is nyilvánult, aminek érdekesebb részét a "La Revue Caodaiste" indokinai folyóiratból hozzuk:
"Gyakran hallunk földi testvéreinktől ilyen szavakat: "Miért nem jönnek a szellemek hozzánk ilyen vagy amolyan kinyilatkoztatásokkal? Miért nem támogatják a mi terveinket?
Az emberek tévednek, ha azt hiszik, hogy a szellemek cselekvési lehetősége korlátlan; ők nem adhatnak mást, mint amit ész szerint az emberek haladása, tisztább látása és szellemi fokozatuk emelése érdekében nyújtaniok szabad és lehet.
Ha mi nem tudunk válaszolni minden kívánságotokra, minden hívástok¬ra, az azért van, mert gyakran akadályok állítanak meg bennünket hozzátok indulásunk közepette; hiszen a törvény gyakran lehetetlenné teszi, hogy a közeletekben levő diszharmonikus fluidok miatt érezhetőleg hathassunk reá- tok. Mi mindenekfelett iparkodunk szellemi fejlődésiekben segítségetekre lenni, lelketekre kötve a krisztusi tanácsokat, figyelmeztetve benneteket kö¬telességeitekre, felhíván titeket, hogy erkölcsi tökéletlenségeitek terhétől magatokat megszabadítsátok.
És a szellemek ilyen állhatatos és jótékony munkájára mi az emberek vá¬lasza? Kevés igyekezet, nagyon kevés önmunkálkodás! Szomorúan látjuk a spiritiszta testvérek között a nézeteltérések és versengések folytán a tettek¬ben való ellanyhulást is, holott a testvériségnek, a felebaráti szeretetnek, az igazság keresésének kellene összetartania az összes spiritiszta lelkeket; mert ez az út, a spiritizmus tiszta útja ezt parancsolja és csak ezzel győzhető le a materializmus.
Ugyan micsoda jelentősége van annak, hogy a tudós materialisták a jelenségekben nem látnak egyebet, mint az élő ember lelkének megnyi¬latkozását? Emiatt talán a szellemek által véghezvitt cselekedetek kevésbe valóságok, kevésbé kézzelfoghatók, a kutatóra nézve kevésbé világosak? A fő az a bizonyosság, hogy ’ez van, ez létezik’.
Azok a szellemi tanítások, melyeket szellemi vezetőim irányításával kö¬zöltem testvéreimmel, amelyek könyveimben vannak lefektetve, megmarad¬nak minden ellenkezés és támadás dacára is, mert azok ama nagy szellemi törvényekre vannak alapítva, melyeket Isten teremtett. A szellemi tanítások azt mondják nektek: ’A szellemi tudomány, a spiritiszta tan egyaránt is¬teni kinyilatkoztatás.’
A profán tudomány, tévedései ellenére is, fejlődni és egy napon egyesül¬ni fog a spirituális tudománnyal; e célból a szellemek nagy csoportokban fognak megjelenni a spiritiszták összejövetelein, de a kevésbé harmonikus környezetekben is, a különféle gondolkozásnak összehangolására.
Egyetlen vágyam, hogy mindenkit.a jó úton lássak. Ezért hagytam el bol¬dog szférámat, hogy kibékítsem a materialistákat veletek, spiritisztákkal.”

(Úgy néz ki tehát, hogy Indokínában teljesedhet be Kardecnek az újabb testöltése.) /EV. 1932/1./
Forrás: Pataky Árpád "Bevezetés a spiritológiába" című könyvéből


UI:

Hangoskönyv

A szkíta hitvilág könyve: Zaratusztra Zend-Avesztája – 1., 2., 3. ének
https://www.youtube.com/watch?v=eH1ZIK3pKqU

A szkíta hitvilág könyve: Zaratusztra Zend-Avesztája – bevezető
https://www.youtube.com/watch?v=0rTNfwcgSPY

[Karsay1958]

A halál angyalainak munkája - Felvezetés
Zita médium közlése 1999. Dec. 30.

Isten akarata nélkül nem lehet meghosszabbítani az életet. Az ember próbálkozhatik, a tudomány ügyeskedhetik, néha az isteni Gondviselés hagyja, hogy az ember a maga feje után menjen, a maga elképzelése szerint valósítson meg dolgokat az életben és az életért, de hogy jól végződjék az, amit az ember összemesterkedik, az nem valószínű és arra nincs garancia.
Isten ha akarja, a holtból is élőt, a kövekből is fiakat támaszthat, és amire Isten kimondja a végzést: „eddig és ne tovább” azt senki a világon meg nem fellebbezheti.Bizony van nekem gyakorlatom ebben, mert hosszú-hosszú időt töltöttem el - így is mondhatnám, bár egy kissé furcsán hangzik - a halál angyalaként. Jártam közöttetek egyetlen egyszer, nagyon régen. Más volt az épület és ti is mások voltatok annak idején. Van annak már 25 vagy talán annál is több esztendeje, amikor egyetlen egyszer, szintén így év végén itt voltam, és ti búcsúztatva az ó-évet reményteljesen néztetek a megszületendő újév elé.
Tudom, hogy mindennek ideje van és így ideje van a halálnak is. Ahogy a megszületendő szellem, ahol majd megszülethetik, a szülők körül, többnyire az anya körül jár, hogy megfelelő kapcsolatba jusson vele, úgy hasonlatosan ehhez, a halál angyalai is az ember körül járnak, az embert figyelik, aki már halálra van szánva. Látóitok, ha Isten engedné - de kegyelemből nem teszi azt, bár vannak kivételes esetek - már előre láthatnák, hogy a halál lehelete valakin rajta van, pedig az illető még egészen jól érzi magát. Még tervei vannak az életben, még mind a tíz körmével kapaszkodik bele; még ezt is, azt is, amazt is szeretne; még egy ilyen lehetőséget, még egy olyan ruhát, még egy amolyan összejövetelt szeretne; még ezeket, azokat meglátni, sok mindent szeretne, és mindazt már nem kaphatja meg. Vagy ha még egy rövid idő engedélyeztetik neki, nemhogy arra használná fel, amire akkor a legnagyobb szüksége lenne, hogy egy kis rendet teremtene a benső lelki világában, hanem még minden érzésszálával kifelé figyel, még minden érzésszálával a világ dolgaihoz és e világhoz kapcsolódik, pedig az ítélet már kimondatott felette.
Senkinek nincs hatalma arra, hogy ami elmúlt, azt visszahozza; hogy a megtörténtet meg nem történtté tegye; hogy az elpazarolt időt valami értékessel tölthesse meg; hogy életének agyonfirkált lapjait kiradírozhassa és más dolgokat írhasson be; hogy akikhez rossz volt, és akiknek lelkében rossz érzéseket hagyott maga után, azokat képes legyen megváltoztatni. Az mind-mind kikerül a halál szele által meglegyintett ember, a haldokló lehetőségei közül.
Mindenkinek más a halála, más az agóniája, más a halálfélelme; mindenkinek más és más jelenik meg utoljára testi szemei előtt és mindenkinek más és más tűnik fel a kibontakozó lelki szemei előtt. Ha az életét úgy élte, hogy orcáját nem a fény felé fordította, akkor megvakul, és hiába próbálja nyitogatni lelki szemeit, hogy ebben a világban valamit megpillantson, csak sűrű sötétséget és tapintható ködöt érez maga körül, és semmit e világból nem lát.
Az ember napjai megszámláltattak; az írás szerint az ember napjai legfeljebb 70 vagy 80 esztendő; mindaz, ami azon felül van, az Isten nagy-nagy kegyelmi ajándéka. De az ember azt sem veheti biztosra, hogy azért, mert ezt a nagy kegyelmet megkapta, akkor jóra fordul a sorsa, mert számtalanszor a nagy kegyelmet megkapva, a hátralévő időt is helytelenül és rosszul használja fel. Mert az időt csak elmulasztja, kifolyatja az ujjai közül anélkül, hogy a körülötte lezajló életből valami értéket tudna kihozni. Mert a figyelme nem azon van, amiért a Földre küldetett, hanem mindazon a káprázaton, amely e világra oly nagyon jellemző.
Az egyén halála másként történik, mint a tömegkatasztrófákban elhaltaké. Azoknak a munkája egyszerűbb, könnyebb, akik az egyénileg meghalók mellett teljesítenek szolgálatot. De amikor így, mint nekem is, katasztrófák, különböző balesetek és szerencsétlenségek helyén kell teljesítenünk szolgálatot, néha még bennünket is - bár kötelességtudatunk olyan erős, hogy megakadályozza, hogy érzésbelileg az ott életüket vesztettekhez kapcsolódjunk - megvisel az, amikor azt kell látnunk, hogy mennyire felkészületlenek azok az emberek, akik tömegkatasztrófákban halnak meg.
Nagy az ilyen helyeken a fejetlenség; többnyire az ott meghaltak azt hiszik, hogy még mindig van lehetőségük, hogy kijuthassanak abból a katasztrofális helyzetből; hogy mentsék az életükét; kikerüljenek onnan, ahol a veszedelem fenyegette őket. Némelyek, akik nem veszítik el öntudatukat - mert az is ritka, akik nem veszítik el - azok kószálnak és azt várják, hogy elszállítsák őket a mentők. Pedig mi fogjuk őket elszállítani idegen vidékre, egészen más területekre, mint amit ismertek és amihez hozzá voltak szokva.
Közel kétszáz esztendeje teljesítem ezt a munkát, amely most, ennek az évezrednek a lejáródásával az én számomra is lejáródott, és nagy-nagy szükségem lesz az élettel való telítődésre. Mert a halál közelében dolgozni, a halállal időt tölteni mindenkor megviseli még a szellem érzésvilágát is, de különösen megviseli azokét az emberekét, akik mindig a halál közelségében vannak.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A halál angyalainak munkája
Adai tanítás - Búza es konkoly
A Sátán csapdái
Az ellentét eszközei
Amíg a kapuk be nem záródnak
Földet vissza nem adunk
Nem a ruha teszi az embert



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisZTwBK ... w?e=OAXMpI
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=kH1b32MdbKs
Egy keresztény zsidó gondolatai az arab-zsidó konfliktusról –
Erzsike médium által, 2002. Március. 10.

https://www.youtube.com/watch?v=PKwq6ngdxnQ
Kapcsolat Isten szellemvilágával, Történetek. – Hangoskönyv részlet

https://www.youtube.com/watch?v=Akfe1lErFUw
Egy földbirtokos fia Erzsike médium által – 1997. Május. 18.

https://www.youtube.com/watch?v=T4lBKm0 ... KVU22FanSe
Carol karácsonya – Spirituális film

[Karsay1958]

Médiumi közlés halottak napja alkalmából


Az alábbi manifesztáció 1926 október végén, november elején hangzott el a halottak napja alkalmából.

"Békesség nektek szeretett testvéreim!

Eljöttem a halottak országától a lelki halottak közé, hogy az a néhány, akik ébredeznek, akik élni vágynak itt a nagy enyészet köze¬pette, elvezessem oda, ahol egynéhány nap múlva sokan sírni és kétségbeesni fognak egy egy sírhant mellett. Szeretném megeleveníteni azt a képet előttetek, ami ilyenkor látszik, amikor a Föld lakói ün¬nepelni készülnek, megünnepelni szeretett halottaik emlékét.

Testvéreim, elnézzük ezt a minden esztendőben ismétlődő bút, ami¬kor lehorgasztott fővel, bizonytalan léptekkel, csüggeteg szívvel elindulnak a Föld lakói a temető felé, azoknak kapui kitárulnak, és ők tömegesen járulnak a kicsiny sírhantokhoz, amelyekbe eltemették azo¬kat, akiket szerettek itt a Földön. Virágok garmadáit viszik, ezekkel akarják enyhíteni fájdalmaikat, és azt közelebb vinni azokhoz, akiket siratnak.

Testvéreim, ha elnézzük, hogy milyen csüggedten járnak az emberek ott, hogy sírnak, mennyi könnyet ontanak, milyen reményvesztetten mormolják el imáikat ott a sírkeresztek mellett, a tehetetlenségnek, a kicsinységnek, a parányiságnak érzése fog el bennünket, hogy nem tudunk segíteni rajtuk, nem tudjuk felébreszteni őket. Nem érte¬nek meg bennünket, nem hallják a mi és szeretteik szavait, akik a fü¬lükbe kiáltják, hogy: élünk, feltámadtunk, viszontlátjuk egymást!

Az ember, amikor elzarándokol a temetőbe, nem lát egyebet, mint enyé¬szetet a virágzó dombok alatt. Csak a föld mélyébe mélyeszti szeme¬it, nem tekint fel az égre, nem keresi Istent, a szerető, minden¬ható Atyát, aki feltámaszt mindent. Földi emberek zarándokolnak a temetőkbe, és a szellemvilág lakói ott fogadják őket a kapukban, ke¬zeiket nyújtják szeretteik felé, üdvözlik őket örömmel, és azok el¬mennek mellettük, nem látják, nem hallják őket, nem vesznek tudomást arról, hogy ők élnek.
Óh, gyarló, földi ember, aki sokszor megállsz egy épületóriás előtt, egy gépóriás előtt, és csodálkozol, hogy mit tud az ember al¬kotni. Csodálatba ejtik az embert a szavak, a hangok ritmikája, a vonalak szépsége, a színek harmóniája egy-egy képen és nem jut eszébe térdet hajtani, ha a nagy természet ölébe megy ki, nem veszi észre ott a nagy harmóniát, a nagy szépséget, a mindenhatóságot, nem látja a születés és halál csodálatosságát itt a Földön. Nem ve¬szi észre, hogy minden hajszálnyi pontossággal működik, amit Isten alkotott. Nem szeret csodálni istenit, nem szeret elismerni maga felett egy nagyobb, hatalmasabb lényt, ő ön¬magát dicsőíti, csak emberek által alkotott dolgok ragadják bámulatra.

Testvéreim, költögetünk titeket, tartsátok ébren magatokat, el ne aludjatok, szemeitek legyenek nyitva minden szép és minden jó iránt. Úgy járjatok itt a Földön, mint az értelmes gyermekek, akik mindent meglátnak, mindent megfigyelnek, mindent tudni akarnak, és igyekeznek megérteni. Mindazokra, akiket valaha szerettetek és elköltöztek tőletek, úgy gondoljatok, mint élőkre, mert ők élnek csak igazán, akik le¬vetkőzték a test bilincseit, ők nem rabok többé, szabad polgárai egy szabad hazának.
Úgy éljetek itt a Földön, hogy elnyerjétek egykor azt a helyet, ami el van készítve mindenkinek, aki hűséges marad mindhalálig.
Ezután munkálkodjatok békességgel, szeretettel, egyetértésben!"


UI:

A veszteségekből fakadó fájdalmak feldolgozása
https://www.youtube.com/watch?v=0clbLo25SRA

[Karsay1958]

A mély ember, mindig többet szenved

Túl könnyedén venni az életet nagyon felszínes dolog, és ha ez alapvetően jellemző az egyénre, akkor maga az ember is felszínes.
Általában az olyan emberek vidámak állandóan, akik igénytelenek a többre, a jobbra és a mélyebbre. Nem mondom, hogy minden esetben így van ez, de többnyire igen. Hiszen ha egy-két igényed van csak, és összesen 2-3 dolgot látsz át és fogsz fel az életből, akkor azokat gyorsabban ki tudod elégíteni, mint ha kétezret.
Ebből fakad az is, hogy a felszínes, és morálisan igénytelen embert nem sok minden fogja zavarni, míg a mély lelkű és morálisan igényest sok minden. Természetes azért, hogy a felszínes ember ezen gondolatokra esetleg így gondolkodik: "Túl komolyan veszel mindent", s a mély, nem is fog tudni erre mit mondani, mert amit mondana erre, arra nem volna szükség akkor, ha nem igénytelen emberrel állna szemben, ő is értené, s nem beszélne így.
Ugyanis a felszínes ember lényegéből fakadóan igénytelen és nem vágyik olyan lelki-szellemi mélységekbe, mint az, aki mély. A mély viszont szükségszerűen szenved és nem is tud igazán mit kezdeni az ilyen emberekkel.
Szenved, mert: - lényegéből fakad, hogy fáj neki az igazságtalanság, és a hiábavaló felszínes üresség.
Tehetetlen mert: - amit mondana, fel sem éri lélekkel és ésszel az igénytelen üres ember.
Ezért ha mély ember vagy, és teheted, sose barátkozz felszínes emberrel, mert ha megszereted, hihetetlen mennyiségű szenvedést zúdít rád akaratlanul is, - no nem azért mert gonosz -, hanem azért, mert felszínes. Ha mégis belebonyolódtál egy ilyen kapcsolatba, és küldetés tudattal rendelkezel (és elég erős is vagy ehhez) megpróbálhatod felfogni úgy a helyzetet, hogy az a feladatod, hogy segítsd a felszínest mély emberré válni, de előtte mérlegeld, hogy tényleg elég erős és bölcs vagy-e a feladathoz.
Ha az vagy, rendkívüli adottságaid vannak, mert a mély lelki tartalom + szellemi magasság + erős lelki állóképesség a legjobb kombináció. Ha döntöttél, légy elkészülve rá, hogy elviseld a nemtörődömséget, a közönyt, a felületességet, a köztetek törvényszerűen húzódó falakat, egyszóval mindazt a lelki ürességet, amit türelmes munkával "gazdagon termővé" akarsz teremteni.
Ha viszont rosszul döntesz, és alkalmatlan vagy a feladatra, csak szaporítani fogod lelki kínjaid, és sem rajta, sem magadon nem segítesz. "Akkor még mindig ott hagyhatom" - mondhatod erre. Ez igaz, de ebben az esetben morálisan elmarasztalható vagy, hiszen Saint-Exupery is leírta már a Kis Hercegben, hogy "ha megszelídítetted a rókát, már felelősséggel tartozol érte", másrészt meg nem is biztos hogy képes leszel a szakításra, mert ha gyenge ember vagy (hisz ezért adtad fel a harcot), akkor megtörténhet, hogy a kötelek elvágására is gyenge leszel.
Fontos tehát, már az elején jól mérlegelni! Mert ha mélységed miatt zavar a másik felszínessége és emellett még arra is alkalmatlan vagy, hogy elviseld vagy megjobbítsd partnered, (szerelmed, barátod, ismerősöd), akkor semmiképpen sem szabad belemenned ilyen kapcsolatba, különben elviselhetetlen kínok várnak rád.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

A szervező életerő munkája
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 3

Amikor a szervező életerő megalkotja az éterikus testeket, akkor már működésbe lép a születés törvénye. Eddig még mindig csak a föld belsejében folyó funkciókról volt szó, de ezzel már a föld felszínére lépünk. Mikorra az élet ekképp láthatóvá válik, akkor már annyira felfejlődött, hogy más, fejlettebb világok légköréből lesugárzó erőkkel, pl. a Napnak erőivel — képes kapcsolódni. Ekkor képződik ki az első szféra, amely ezeket a fluidokat, éterikus testeket, vagy fantomokat felszínre hozza. Így képződik ki a föld felszíne.

Megjegyzés: Ne feledjük az elsődleges állapot a leszületéseknél a mentál és asztrál élet azok tudatosságával. Az éteri, más néven finom fizikai testbe csak úgy költözhet bele a tudatosság, ha abból a szellem készít és magára ölt egy testet, másnéven éteri fantomot. A környezetünkben élő elemi lények, mint a tündérek, szilfek és a többi, éteri testben vannak inkarnálódva. Ha például egy kis virág, amelyről egy pici tündérke gondoskodik, elpusztul, az a tündérke testet öltésének is a végét jelenti. Leveti éteri ruháját és visszatér tudatossága az asztrális hazájába.

A víz anyagai is elválnak és a vizek is magukkal hozzák a beléjük rejtett elveket éppúgy, mint a szárazföld a maga vegetációját. Ez az egész folyamat tehát csak fokról-fokra való fejlődéssel létesül. Folytonos erjedés és osztódás követik egymást, hogy a különböző princípiumok minél tökéletesebben juthassanak a felszínre. Mikor pedig létrejöhet az éterikus test akkor a lényeg annyira életképessé válik, hogy kifejezheti magát és szervesül. Ez a szervesülés ismét más osztódásokat hoz létre olyannyira, hogy ezáltal nemcsak a külső, állati test van készen, hanem bizonyos lelki-test is, amely nemcsak ú.n. ösztöni erőket, hanem már gondolkodó erőket is munkába szólít. Ilyképpen az életerő önmagából mindig többet és többet, folyton tökéletesebbet hoz elő, ami mindig abban az alakban jelenik meg, amely akkor, abban az esetben a legtökéletesebbnek látszik. Így áll elő egy kiképzett forma, amelyet a természettörvény helyesnek, jónak ítél.
Amíg az elvek vadak, gonoszak, rosszak, addig nem fejlődhet ki valami nagyon finom és légies fantom, hanem csak erősen villanyos és alantas, olyan, amely éppen annak az elvnek felel meg, amilyen elv felszínre került, vagyis amilyen elv azt kiképezte. Ez az „anyag szelleme”.

Megjegyzés: A természettörvényben a bukottak lélek és teremtésrészecskéi végigjárják a fejlődés útját az ásványvilágtól az állatvilágig mind magasabb és magasabb szintű formákat éltetve, míg eljut az egyéniesülés szintjére, amikor végre egy emberi testet éltethet. Ekkor válik szabad akaratú teljes értékű emberszellemé.

A fejlődés folyamán a felébredt szellem azokat az erőket, amelyek valaha az anyagot alkották, illetőleg az anyagban éltek, sajátjává teszi , és ő maga diktálhat azoknak alakot és formát és azok az ő szolgálatára állnak. Minél jobban van eltelve valamely szellem az isteni gondolattal, annál tökéletesebb formákat képes kihozni ezekből az erőkből. A szellem akár ember-alakban, akár a testétől megszabadultan él, minél többet hajt a maga hatalma alá az anyag szelleméből és minél többet tud áthatni a maga szellemi erejével, annál több erő felett rendelkezik, amely erőket megtölthet a maga gondolkodásának és vágyainak kifejező formáival, vagyis új alakulatokat hozhat belőlük létre. Ha ez a lényeg rossz, akkor azt a szellemnek mindenesetre meg kell változtatnia, jóvá kell tennie, azaz szelemesítenie.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

A múlandóság misztériuma
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 4

Csak ami igaz, ami tökéletes, az a „Van”, mert az örökéletű. A bűn, szenvedés, gonoszság, tévelygés pedig a „Nincsen”; és ha ez az időleges világban ennek dacára mégis van, a tévelygő szellem tette a Nincsent Vanná, tehát neki kell megtapasztalnia, hogy amit ő a Nincsenből merített, az nem életképes (múlandó). De mivel a szellem, aki ezt létrehozta, az ő lényegében Istenből való lényeg, s ennél fogva ránézve megsemmisülés nincsen: mindaddig megmaradnak az ő hibás elveinek a következményei, ameddig csak azokat az elveket meg nem változtatja, vagy fel nem adja. Itt a fizikai síkon, az ember a maga erőiben, a maga járulékainak testesülésében cselekedhet, hathat.
Azok az ércek, amelyeket nemes érceknek neveztek: az arany, meg az ezüst, bizonyos kőzetekben mint apró, alig észrevehető erecskék vannak beágyazva. Ezek a kőzetek képezik a salakot és ezek is mind szellem-termékek (gondolatok és érzések), amelyek így öltöttek testet, így materializálódtak, ugyanígy a növények közt is vannak nemes, meg teljesen vad, káros növények is, és ezek együtt tenyésznek a mezőn, vagy az erdőn. Az egyiket felismeri az ember és ragaszkodik hozzá, a másikat felismeri és eldobja, egészen addig, ameddig annak a hasznát is föl nem ismeri. Mert nincsen olyan hiábavaló dolog, amit az emberiség fel nem tudna használni, csakhogy még nem érett annyira, hogy az ásványoknak minden fajtáját hasznosítani tudná a maga életében. Mert mindennek csak annyi haszna van a földön (éppúgy, mint az embernek is), amennyit jobbá tud tenni, vagyis aminek az átváltozása egy fokkal előbbre tudja segíteni a szellemet.
Mindennek a szellem szolgálatára kell állnia. Minél magasabb rendű elv van az ásványba, növénybe, vagy állatba zárva, annál többet fel tud használni belőle a szellem, és amit felhasznál, amit szellemesít, az már ide többé nem jön vissza mint erő, mert a magasabb légkörben végezheti tovább a maga pályafutását, vagy magasabb világokhoz kapcsoltatik aszerint, amint a szellemek céljait jobban szolgálja. Ugyanígy a szellemeknek meg az Isten céljait kell szolgálniuk, vagyis mindenféle elvnek a magasabb rendűt.
Csak látszólagos rögzítése mindennek a megjelenése a világon, mert itt minden mulandó. A mai kor embere már kezd hinni a láthatatlan erőkben, és egy lépés kell csak ahhoz, hogy behatoljon a lélek világába. Nem mondom, hogy a szellem világába (Isten országába, mely a negyedik és a fölötte lévő szférákat jelenti), mert oda nem léphet be. Oda csak szellemileg léphet be; de a lélek világába behatolhat (Az asztrál és mentál síknak az alsó tartományaiba).
Az emberek bele akarnak látni az előttük elrejtett titkokba, és tudománnyá akarják tenni azokat, pedig ha az emberek megváltoznának, nagyon sok titokra rájöhetnének. Mert a szférákban, ahova az ő szellemük alvás idején pihenni tér, mindenféle dolgok nyitva állnak, természetesen kinek-kinek fokozata szerint. És amire azt mondja a földi ember, hogy gondolkodásával rájött, arra nem az ember jött rá, hanem az ő szelleme, az ő lelke szívta azt magába a szférában, ameddig ott időzött, amikor ott kutatott (vagy tanult, mert aki arra érdemes azt tanítják).

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

A lélekrészecskék misztériuma
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 5

Most visszatérek a fejlődés menetének taglalásához. Amikor a szervező életerő átvette a vezetést, feloldódik az az elv, amelyben az erő megsűrűsödött. Ezt a folyamatot a világosság indítja meg. A szervező életerő összevonzza egyik parányt a másikkal, azután felhasználja különböző alakulatok létrehozására, először a kicsinyt, mint önmagát fenntartó egységet képezi ki, azután sok ilyent összegezve nagyobb élet-telepet alkot, hogy ezeket az élettelepeket egymással ismét úgy csoportosítsa, hogy bizonyos cél szolgálatára alkalmasak legyenek.

Végül ezeket a célokat összegezi, hogy a kisebb célok együtt nagyobb célokat szolgáljanak és végül az összes célok együttes célja egy egység legyen. (Vagyis a parányokból molekulákat alkot, a molekulákból sejteket, a sejtekből szöveteket, a szövetekből szerveket, s mindezek összességéből és harmonikus együttműködéséből egy egységet, egy életformát alkot.)

Mindaz, amit eddig végezett, csak fluid, azaz a testnek éterikus fantomja, amely nem szolgál más célt, mint hogy összeköttetést létesítsen a lélek és más lelkek világa között. Mikor pedig ezzel az előkészítő munkával a szervező életerő elkészült, akkor a felszínre hozza, vagyis megkezdi a sejtesítést.
Mindennek pedig a legmagasabb állomása az emberi test.
Nem mintha a növények, a virágok talán alacsonyabb erőkből állanának; csakhogy ezeknek egészen más elvük van és igen messze állnak az ember lelkétől; de amikor a fizikai síkon megjelenik az ember az ő világában, a céljuk eggyé válik. Az ember t. i. a lélek céljait van hívatva szolgálni és ugyanebben a célban egyesül minden, ami a földön megjelenik. Ennek a célnak szolgálatában működik a természet is. Az emberi testnek a fantomja, a megszervezett erőrendszer félig a lélek, félig pedig a természet erőiből van megalkotva. Ezért szükséges, hogy az bizonyos tekintetben szép, jó, használható legyen és minél tökéletesebb gépezetül szolgáljon a lélek részére, amikor az itt a földön megjelenik.

Megjegyzés: Tehát eljutottunk az ember éterikus testének kialakulásáig, melynek az a föltétele, hogy az anyagban szétszóródott apró kis lélekrészecskék mindannyian egyesülhessenek, miután bejárták az egész anyagi világot az ásványtól az állati lelkek legmagasabb szintjéig. Az eredetileg anyaghoz kötött részecskék egy bizonyos létrezgésszint elérésekor leválasztódnak saját teremtéseikről és keresik egymást, hogy a vonzás törvénye alapján egyesülhessenek, így előbb kissebb csoportokban egy-egy kisebb és fejletlenebb lényt lelkesítenek meg, majd a csoportok egyesülésével mind fejlettebbeket, míg valamennyi lélekrész egyesül. Ekkor válik a lélek alkalmassá, hogy egy emberi éteri testet éltessen. Majd ez az éteri test lesz a leendő fizikai test "öntőtégelye", azaz formaadója és fenntartója az inkarnáció ideje alatt.
A Föld életében, még jóval a kéreg megszilárdulása előtt megkezdődött az emberi szellem földi élete és fejlődése, előbb éteri testben, majd félanyagiban, mint most a Jupiteren és a Vénuszon, és végül, amikor a feltételek kialakultak a földi környezetben, megjelenhetett a fizikai testben való inkarnáció is.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk, a lélek azonosulással gyógyul. Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni. Valami apró gesztust, hangsúlyt vagy mindennapi szokást. Például úgy terítünk, úgy hajtjuk össze a szalvétát, ahogy az elhunyt édesanyánk tette. Valamit föltámasztunk abból, aki elment. A pszichológia ma már tudja: akkor ér véget a gyász időszaka, az elengedés folyamata, amikor az ember azt veszi észre magán, hogy valamit pont úgy csinál, ahogy a számára fontos, általa elveszített személy annak idején, és ráeszmél arra, hogy egy darabkát belőle beépített az énjébe. Őt már nem kapja vissza, de valamit belőle mégis megőrizhet haláláig. Így folyamatosan össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket valaha szerettünk, mert a lelkünkben ott van az emlékük, és a viselkedésünkben néhány motívum, amiről tán magunk se tudunk, mert nem tudatosítottuk ezeket. De ha megfigyeljük, rájöhetünk, hogy mit támasztottunk fel azokból, akiket elveszítettünk és megsirattunk. Az élet megy tovább, csak annak nem, akinek búcsút intettünk. Az emberek jönnek és mennek, és mindannyian tudjuk jól, hogy ez így megy, mégis annyira kétségbeesünk, amikor megtörténik. Az életben az egyetlen bizonyosság a halál. Ez az egy biztos; az életnek ez az egy feltétele az, amivel kapcsolatban nem tévedhetünk; mégis, gyakran összetörünk tőle.A gyászban sok szépség van. S az átváltozásban, a búcsúban, a fájdalomban mindig megérzem a magasabb világ jelenlétét. Lelkünk soha sincs olyan közel az örök Valósághoz, mint a temetőben. Itt vége az őrületnek, a káprázatnak és a hazugságnak, és a lét éppen olyan meztelenné válik, mint a megszületés pillanatában. Nincs már gazdag és szegény, ellenség és barát - a falak leomlanak, és megszűnik az esztelen loholás

"Mikor a másik oldalon voltam a fényben megkérdeztem: A mennyországban vagyok? A nagy fényesség válaszolt:'Igen, mindig is benne voltál. Az univerzum és minden eleve a mennyországban volt már az idők létezése előtt.
Az emberek sosem szenvedésre lettek tervezve.'
- Akkor én miért szenvedtem??? - kérdeztem.
A fény pedig ezt válaszolta: 'Tudatlanság és félelem. Bocsásd meg minden hibád az életben. Bocsáss meg mindenkinek és mindennek az életedben.
FÉLELEM az egyetlen pokol. Szeresd az életedet és mindenkit és többé ne félj!"
-- Mellen-Thomas Benedict: Halálközeli élmények.


Karsay István Mokka műsor beszélgetés a halálközeli élménye
http://www.youtube.com/watch?v=SCvoNaiB ... e=youtu.be

[Karsay1958]

"MI valójában a Mindenszentek ünnepe, ami a keresztény emberek emlékezése elhunytjaikra?

MINDENSZENTEK (latinul: festum omnium sanctorum) a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok az elhunytakról emlékeznek meg ilyenkor. A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből általános megemlékezéssé az elhunytakról.
A IV. században Mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja.
Kezdetben az összes keresztény vértanúra, később „minden tökéletes igazra” emlékező ünnep a VIII. században tevődött át november 1-jére, egy valóban kelta ünnep időpontjára. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája volt. Ennek hagyományát akarták a kereszténység terjesztői elfedni. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet, amikor a tisztítótűzben megtisztult, már a mennyekbe jutott üdvözültekre emlékeznek.
Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a keresztény egyházi szertartás szerint mindenszentek litániáját imádkoznak, és megáldják az új síremlékeket.
Magyar lakta tájakon, e napon harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul.
Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével.
Halottak napja a tisztítótűzben szenvedő (tehát nem üdvözült) lelkekről való megemlékezés napja.
A világ majd minden táján megemlékeznek ezen a napon az elhunytakról. Dél - Amerikában, Mexikóban a halottak napi szokások és az ezzel kapcsolatos gondolkodás jóval eltér a magyar hagyományoktól. A latin-amerikai országban a dia de los difuntos, azaz a mindenszentek egy vidám és boldog ünnep, mely még az aztékoktól ered. Ezen a napon a családtagok „együtt ünnepelnek” halottaikkal. Ajándékokat visznek nekik, az elhunyt gyerekeknek játékokkal, a felnőtteknek italokkal kedveskednek.A sírokat világító lámpásokkal, színes papírmaséfigurákkal és álarcokkal díszítik. Piknikeznek, iszogatnak és anekdotákat mesélnek elvesztett szeretteikről. Számukra ez sokkal inkább a család összetartásáról szól, mint halottaik siratásáról.
A HALOTTAK NAPJÁHOZ számos ősi szokás tapad.

A HUN TÁLTOS ezen a napon áldozatot mutatott be Ártónak (ez Sátán megfelelője) aki vezeti a gonosz lelkeket. A földalatti oltárba ilyenkor fekete kos vagy kecske, ritkán (ha a közösség valamitől félt) fekete ló vérét csurgatták. "A karaván-cigányoknál például ez volt a legfélelmetesebb megemlékezés, a cigány vallásban nagyon erőteljes a holtak kultusza. Ők vizet raktak ki vagy locsoltak ki a halottaknak, azt tartván, hogy másként az ilyenkor a Földre érkező holtak megszomjaznak a nagy úton s az emberek vérét isszák meg. Hun korabeli bizánci feljegyzésekből kiviláglik, hogy a hun törzseknek, az avaroknak, de a germánoknak, rokszolánoknak, galloknak is erőteljes holtak napi kultuszuk volt
.
A Halloween teljesen más minőség.
„A Halloween-nek nevezett sátánista rítus nem más, mint marketing fogás becsempészése a modern emberi társadalomba, párhuzamosan megcsúfolva ezzel az emberek halottak iránti tiszteletét, lásd a Halottak Napi keresztény hagyományokat.”

forrás: Nagyváradi ismeretlen írása

UI:

A Halloween ismeretlen története
https://www.youtube.com/watch?v=G6ttrC4-Zo4

[Karsay1958]

Vissza az eredethez: Istenhez - Felvezetés
(Eszter testvér megnyilatkozása)
Zita médium által 2008. Február 3.


Nincs nap, hogy ne gondolnék rátok és mindazokra, akik az én kedves vezetőm, a Névtelen szellem csodálatos szellembőlcseleti tudományát értéknek látják és rendszeresen tanulmányozzák. Én mindig úgy éreztem, hogy kicsiny, jelentéktelen eszköz vagyok csupán az ő kezében és nem az a fontos, hogy én mit tudok és amit tudok, arról hogyan tudok beszélni, hanem az a lényeges és fontos, hogy amikor arról beszélek, azzal mindig az ő személyét, az ő tanítását helyezzem előtérbe, mert hiszen az övéből vettem, ő pedig a mi Urunk, a Jézus Krisztuséból.
Nagyon fontosnak tartottam és tartom ma is ideát a szellemvilágban, hogy a teremtmény úgy a földön, mint ideát, minden tekintetben visszajusson a forráshoz, mindenek eredetéhez: a mi Atyánkhoz, Istenünkhöz, az Ő törvényeinek, akaratának megismerésében. Tehát ne valahol félúton kezdje a dolgok megismerését, vagy ami már a forrástól messze esik, hanem próbálja a forrást megtalálni, a forrásra rátalálni és a forrásból meríteni, mert ott a legtisztább, ott még semmi meg nem fertőzte, útjából még semmi ki nem térítette.
De ugyanez a véleményem arról is, hogy a másik forráshoz, a másik eredethez, tudniillik a duáljához visszajusson, és vele a kapcsolatot újból helyreállítsa. Az ember számára ez is nagyon fontos. Azonban nem úgy, ahogy én ezt ma a spiritiszták körében látom, hogy aki a szemnek kellemes vagy aki testies vágyat ébreszt, arra ráfogja, illtve bizonyítgatni próbálja, hogy az az ő duálja és ezért a régit, a meguntat el kell hagynia, mert fontosabb, hogy a duáljával éljen együtt. Nem így gondolom, hanem a párkapcsolatban úgy a férfi, mint a nő, mindig azt érezze, úgy gondolkodjon, és arra törekedjen, hogy akivel az életét összekötötte, ahhoz hűséges, szeretetteljes legyen és megtartsa a tisztaságát. Ezek legyenek a fő szempontok, mert így jut majd el a forráshoz, a kiindulási ponthoz vagyis ahhoz, akivel Isten őt egy fényburokban, egynek teremtette.
Így van ez szeretett testvéreim az igazsággal is. Minél messzebbre került az ember annak eredetétől, Istentől, annál inkább bepiszkolódott, besározódott, hazugsággá változott. Az emberek pedig ezeknek a felismerhetetlenségig elferdített igazságoknak tulajdonítanak nagy jelentőséget és az emberi igazságot tartják a nagybetűs Igazságnak. Az egyházaknál és a társadalomban is úgy vélik, hogy a maguk igazsága a fontos; ez az, ami kell nekem, ez az ami érdekel, ezzel értek egyet, ennek érdekében vagyok hajlandó dolgokról lemondani, vagy netán áldozatot hozni.
Talán azért van ez az emberben, mert lelkülete szennyes és ezáltal könnyebben azonosul azzal, ami érzés,- és gondolatvilágához közel áll. Pedig, mint mondom az igazság eredeti, tiszta forrásához, a kiindulási ponthoz kellene minden embernek, minden korban, minden életében eljutnia. Ha ez így lenne, akkor óriási lépésekkel haladhatna az ember a lelki fejlődés útján a mi Atyánk, Istenünk közelségébe, de ugyanígy közel kerülne a többi emberhez is, és nyilvánvaló, hogy közelebb juthatna az ő duáljához is.
Tulajdonképpen a mi Urunk, a Jézus Krisztus ezért bízta meg az ő hitben erős tanítványát, Pétert a nagy feladattal: Legeltesd az én bárányaimat! Legeltesd az én juhaimat! Ez a megbízatás, ez a feladat Péter apostol számára, hogy vezesse mindazokat, akik a mi Urunk, a Jézus Krisztus követői kívánnak lenni, nemcsak arra az egyetlen földi életére szólt, hanem egészen az idők végezetéig. Nem a magáét, az Úrét adta, az Úr pedig az eredeti forrással a mi Atyánkkal, Istenünkkel mindenkor egy maradt akaratban. Krisztus nem Isten, hanem teremtmény, de akaratban, szándékban, az isteni akarat megvalósításában, kivitelezésében egy a mi Atyánkkal, Istenünkkel, a forrással, az alfával, mindnyájunknak teremtőjével.
Amikor különböző korokban egyre nőtt a sötétség, és az igazság eltűnőben volt, olyankor mindig erős, hatalmas szellemeket küldött a Névtelen szellem az Úr Jézus Krisztus parancsára és mindig azokra a helyekre, olyan emberek közé, akiknek még azon nehéz körülmények között is füle volt az igazság meghallására. Így a legsötétebb korszakokban is mindig voltak, akik az igazságot az eredeti forrásból kapták, de mindig többen, sokkal többen voltak azok, akik eltávolodva a forrástól az isteni igazságot mindennel megkeverve, sok mindent rosszul értelmezve, az emberi énjüknek könnyebbséget és kedvezményt keresve az emberi igazságokkal felduzzasztott folyam árterületeire jutottak, amely bizony az emberi lelkek számára nem biztosította a jövőt, hanem inkább károkat okozott nekik.
Így most, az utolsó időkben, a sötétedés idejére nagyon nagy eltérést mutatott az igazság, ezért az alapkijelentéseken keresztül a Névtelen szellem újra visszairányítja az emberi lelkeket a forráshoz. A Szentlélek, a Névtelen szellem vezetésével, a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk igéit, amelyek a béresek kezén elkallódtak, újra megtisztította, újra eredeti értelmezésükbe állította vissza, csak a világ nem fogadta be és ma sem fogadja be.


összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Vissza az eredethez, Istenhez
Adai tanítás - Ne félj, csak higgy
A kinyilatkoztatásokról
A krisztusi lelkület
A jövő embérenek érdeklődése
A szeretet-élet
Az angyal és az öregember




https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisZ2QxX ... g?e=dOsJTD
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=QA7CcWGA2Mc
A krisztusi szeretet példája – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=5Qa3wx1BsY8
Bizonyságtevés Isten nagy jóságáról – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=dbOK9UKd_KM&t=3131s
Válogatott tanítások Gizi médium által Kotányi Ottó vezetésével

https://www.youtube.com/watch?v=4FpURKsdaGM
A gyémántlány – Romantikus film

[Karsay1958]

Az öregség

Részlet az Adelma írómédium által írt „Elmélkedések könyve” című kötetből

Ti földi emberek csupán a fiatalkort tartjátok kellemesnek és szépnek! Költőitek megéneklik a fiatalság bájos éveit, de a tiszteletreméltó öregségről senki sem dalol; pedig az öregségnek a legszebb és legkedvesebb kornak kellene lennie, életetek legszellemibb korszakának, amikor szellemetek megváltása közeleg. Mivel azonban legtöbben fiatalon kívánnak élni, mint öregségben, amelyet minden módon késleltetni szeretnének, s akkor sem akarják azt tudomásul venni, ha már megjött; azért az öregséget szánakozva és lekicsinyelve, szomorú és unalmas kornak tekintik, és ez nem helyes. A spiritisztára nézve az öregség az eljövendő szép idő hajnalhasadása, a test lassú elmúlása és a szellem felébredése. Az öregkorban bizonyos hibáknak, mint a hiúságnak, tesztvágynak, élvvágynak, meg kell szűnniük; a test elgyengül, de az átszellemesült aggastyán benső életének meg kell erősödnie.

A materialisták szerint azonban a szellem a testtel együtt hanyatlik és múlik el, és mivel ezt a felfogást igazolni látszó öreg emberek is vannak, azért irtózik a fiatalság az öregkortól. A fiatal kor hibái iránt elnézőbbek az emberek, mindenféle mentséget találnak azok igazolására: a fiatalságot, a tapasztalanságot stb. De az öregkorban, amikor a külső báj is megszűnt, a kisebb-nagyobb hibák annál élénkebben szembetűnnek. A fiatalság nevet az öregek gyengeségei felett; - ó, ne tegyétek ezt! Gondoljatok inkább saját hibáitokra, igyekezzetek azoktól megszabadulni, akkor magatoknak és másoknak is kellemes öregkort fogtok szerezni. Igen, a kellemetlen öreg emberek azokból lesznek, akik fiatalságukat könnyelműen és makacs önfejűségben töltik el. Ó ti agg férfiak és agg nők, akik földi pályátok végéhez közeledtek, legyetek telve Isten iránti bizalommal. Ha nyugtalan a lelkiismeretetek, igyekezzetek még mindent jóvátenni, ne halasszátok azt a halál utánra! Olvassátok el a szőlőmunkásokról szóló példázatot; lássátok, azok is, akik csak este álltak munkába, ugyanazt a bért kapták, mint azok, akik reggel óta dolgoztak.

A megbánásnak két-három éve megmenthet titeket sok száz évre terjedő nyugtalanságtól és félelemtől a szellemvilágban. Forduljatok vissza még alkonyatkor, s akkor az esti fény még titeket is célhoz vezethet. A földi életet bűnbánattal és vezekelve fejezzétek be, hogy egészségesen ébredjetek fel a túlvilágon. Boldog vagy, ha jó és tiszta élet után, nyugodt lelkiismerettel várhatod az örökéletet; ha az emberek áldásától kísérve hagyhatod itt a Földet, hogy teljes öntudatban ébredj fel a szellemi világban! Az igaz ember halála olyan, mint valami szép összhangzatos ének, amelynek tiszta hangjai tovább terjednek a mindenségben! A bűnös halála azonban telve van diszharmóniával, amit pedig senki sem hallgat szívesen. Ezért a fiatalsághoz fordulunk előbb és azt mondjuk neki: Légy okos és bölcs, dolgozzál az öregkor számára, töltsd meg szellemed tárházát nemes munkával és tiszta gondolatokkal, amelyek azután az aggkorban táplálni és támogatni fognak.

UI:

Ki volt Vay Adelma?
https://www.rtvslo.si/rtv365/arhiv/174830612?s=radio

[Karsay1958]

A testetöltés szellemi háttere
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 6

Az embernek kötelessége, hogy az egészségét és tisztaságát megőrizze, hogy fizikai teste önmagának jó szolgálatot tehessen és utódaira is jó génállományt hagyjon. Az embernek sohasem szabad elfelejtenie, hogy nem egyedül magának él. Különben is minden, amit testbeöltözése alkalmával kapott, Isten kegyelmi ajándéka, amiről élete végén el kell számolnia, tehát úgy ezeket a testi erőket, mint a Kegyelem által nyújtott alkalmakat, egyszóval mindent az igaz jónak szolgálatába kell állítania. Mert hogyha rosszul és helytelenül éli az életét s ezeket az erőket a gonosz elvének a szolgálatában érvényesíti: ugyanezek az erők ugyanebben az elvben bosszulják meg rajta magukat, megteremtik az ember számára a pokoli jövőt.
Nincs egyetlen hang, gondolat, vagy érzés, amellyel újból ne találkoznék az emberi lélek úgy ebben az életben, mint a jövendőben, mert a gonosz elvekkel megteremtett rossz hatások lélekről-lélekre terjeszkedve gyarapodnak; ugyanis a hasonló gondolkodású és érzésű szellemek ezeket a gondolatokat és érzéseket a saját erőikkel továbbfejlesztik. Ha tehát gonosz volt a csíra, még gonoszabb lesz az eredmény, amellyel az emberi lélek találkozik, és a szomorú következmények alól nem vonhatja ki magát.
A halállal levetkőzik az ember mindent, minden szertefoszlik, semmivé válik, és semmit nem vihet át a szellemvilágba abból, ami itt az övé volt, ami felett rendelkezett. Csak a lélek tulajdonságai, érzései, gondolatai maradnak meg. De amikor újra visszakerül a földre, akkor sem hozhat magával semmit abból, amivel azelőtt rendelkezett, így egyik megszületéstől a másikig óriási, úgyszólván áthidalhatatlan űr képződik a szellem életében.
A halál nagy, hatalmas törvény, amelynek senki ellen nem állhat, amelyet föl nem oldhat sem a legnagyobb bölcsesség, sem a legnagyobb tudomány. Olyan hatalmas törvény ez, hogy e felett egyedül Istennek és az őrszellemeknek van hatalma, akik a szellemek és az emberek sorsát intézik. Innen van, hogy az ember sorsa nem úgy alakul, ahogy ő szeretné, hanem úgy, ahogyan az ő fejlődését vezető szellemek irányítják, akik mindig arra törekszenek, hogy a lélek fejlődésére nézve a legjobb eredmény legyen elérhető.
Mielőtt egy emberszellem testet öltene, őrszelleme át- meg áttanulmányozza annak minden legkisebb rejtett hajlamát, vágyát, gondolatát, érzését; elzárja, vagy kinyitja azokat a hajlamokat, amelyekkel rendelkezik, hogy egyensúlyban tarthassa védencének életfolyását, hogy az lehetőleg el ne bukjék, vagy ha elbukik, ne essék olyan nagyot. Amit az ember egy életben elvégezhet, amire alkalom kínálkozik, azt meg kell ragadnia, azt el kell végeznie.
Ugyan ki tudná megmondani, hogy majd a másik, vagy a harmadik életben adódik-e neki alkalom levizsgáznia abból a kérdésből, amelynek megoldására ma nyitva vannak a hajlamai? Vagy, hogy ezek a hajlamai, melyek az őrszellem munkája folytán ma akcióképesek, vajon a következő életben akcióképesek lesznek-e? Vajon nem más hajlamoknak kell-e majd akkor a lélekben megnyilatkozniuk, hogy előbbre vigyék őt a fejlődés útján? Mert hogyha más rejtett képességek ajtaja nyílik meg, akkor természetesen más hajlamoknak megfelelő lehetőségek állnak is elő. Mindig ilyen lehetőségek láncolatából alakul az ember sorsa.

Szeretettel Bíró Laci


Hétvégi filmajánló

Milarepa teljes film magyarul 2013
https://www.youtube.com/watch?v=Huj542p_Nxo

[Karsay1958]

A lélek nyitott része a testetöltésben
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 7

Nem lehet ítéletet mondani valakire, hogy ilyen, vagy olyan formát mutat, hiszen a léleknek mindig csak egy része van nyitva az élet számára, a másik rész el van zárva, hogy abban pihenjen az ő alvásának idején. Mindig a nagyobb rész van zárva. Azt mondhatnám, hogy a nagyon nagy képességű emberek lelkének is — akiket úgy szoktatok jellemezni, hogy nagyon sokoldalúak — csak egyharmad része van nyitva, tehát a képességeiknek csak egyharmad részét tudják kivetíteni a világba; ellenben sokszor egyszerű, majdnem tudatlannak látszó emberekben olyan latens tulajdonságok pihennek, amelyeket ha megnyitnának a gondviselés munkájának menetét vezető égi kezek, talán csodájára járnának az emberek. Ezt pedig azért rendezik így, mert a léleknek talán egy foltja, egy hibája, egy botlása következtében folt, homály van éppen azon a pontján, amely nyitva van, úgy hogy azt csak az ezen az oldalon való folytonos ütközésekkel tudja magáról letisztítani. Azért szükséges, hogy ilyen nagy tudatlanságban vagy egyszerűségben éljen.
A test elvesztése után mindaddig helytelen érzések, gondolatok és vágyak izgatják a szellemet, amíg fel nem találja magát új, szellemi hazájában. Amikor azonban tudatára ébred szellemi képességeinek és a szellemi élet előnyeinek, akkor meg már nem kívánatos előtte a testi élet, mivel most — nem érezvén korlátokat maga körül — sokkal nagyobb szabadságot élvez, és jobban élhet vágyainak és érzéseinek, mint ahogyan azt a testben tehette. A tudatos testöltés előtt félelemmel és rettegéssel áll meg még a bizonyos tudással, sőt bölcsességgel rendelkező szellem is. Olyan folyamat ez, mint mikor valaki alámerül a hullámokba, s feje fölött összecsap a víz és, a víz fölött való egész lét megszűnik számára.
Az a cél, amiért a szellem testet ölt, csak néhány szellemnél tudatos, a túlnyomó többségnél azonban nem tudatos, annyira, hogy a szellemek kilenctized része nem is tud a saját testöltéséről. Ezeket a körforgás vezeti, amelybe őket a minősítési törvény dobja bele cselekedeteik, gondolataik és érzéseik szerint. Tehát a testöltés által az ember mindig újabb és újabb ruhába öltözködik egyrészt abból a természetből, amit az Isten kegyelme tisztán tart készen számára, másrészt abból, amit önmaga mint hibásat azelőtt megalkotott.
A tiszta természeti erők, amelyeket Isten kegyelméből kapott, készek az ember lelkében mindig a jobbat, az igazabbat, a tisztábbat fölerősíteni. Ezek azok az erők, amelyekbe mint újat, a szebbet, a jobbat, az igazabbat bele lehet nevelni gyermekkorában. Így lehet elnyomni a már meglevő rosszat, amit az elődök kifejlesztettek. A felnőtt embert csak nagyon ritkán lehet más álláspontra bírni, mert azon már többnyire a megcsontosodott szokás és a kialakult természet uralkodik. A jó és igaz elvekben nevelt gyermekeknek lesz hivatásuk, hogy az elődök hibás törvényeit és szokásait mintegy eltöröljék a föld színéről. Nem is gondoljátok, mennyi szellem munkálkodik azon, hogy a világot átformálja, a régi rossz szokásoktól és elvektől megtisztítsa. És ennek a munkának egyik leghathatósabb eszköze a helyes gyermeknevelés.
Jó munkát végeznek tehát a papok, a tanítók és mindazok, akik a jót és igazat szemlélhetővé, hozzáférhetővé és élvezetessé tudják tenni mind a felnőtt emberek, mind a serdülő ifjak előtt, s azt mint követendő példát tárják eléjük. Ezzel szemben azok, akik a jót, a becsületeset kigúnyolják, nevetségessé teszik és az ifjúság lelkében a salakos, alacsony rendű érzéseknek nyújtanak tápot, kárhozatos munkát végeznek.


Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

A testetöltés kényszere a szellem számára
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 8

Gondolható, milyen fájdalmakat okoz egy rosszul eltöltött élet a szellemvilágban és az embert, ha sokat szenved, bizonyos írtózat szállja meg azzal a szenvedéssel szemben, miután pedig a gondolattársítás folytán nemcsak a szenvedés, hanem az azt okozó dolog is fölmerül a lelkében, megutálja azokat a bűnöket, amelyek ilyen gonosz eredményeket okoztak számára.
Ti nem tudjátok mi az: megundorodni a bűntől, de a szellemek tudják. Találkoztok az életben emberekkel, akik azt mondják, hogy nem képesek vért látni. Mi volna ez más, mint a lélek óriási szenvedéseinek a nyoma, mert valaha sok vért ontott, valaha nagy szenvedéseket okozott másoknak, úgy hogy a vérnek látása mindaddig szenvedést okoz neki, míg csak ez a hajlam teljesen ki nem tisztul a lélekből. Tehát mindaddig tart a szenvedése és sóvárgása, amíg a saját lelki természetének törvénye le nem forog. Vágyai, amelyek élénken, bár latens fekszenek a lelkében, olyan állapotokhoz kapcsolják őt, amelyek szinte automatikusan viszik előbbre. Így törvényvilágból törvényvilágba szállítja őt javulásra való hajlandósága.
Az emberi testek és az asztrálvilág olyanforma viszonyban állnak egymással, mint a tüdő a levegővel. A tüdőnek szüksége van a levegőre, azaz annak éltető részeire. Az ember világnak szüksége van az önmaga-kifejezésének lehetőségére. A tüdő lélegzik és minden belélegzésnél magához ragad molekulákat a levegőből, felbontja azokat elemeire és elhelyezi a testben. Így jutnak a szellemek is az emberi világba, mert a fizikai világ mintegy fölszívja őket. T.i. az asztrálvilág a túltelítettség folytán, mintegy a túltöltött feszültségtől való szabadulás érzetével nyomást gyakorol a fizikai világra, és erői belepréselődnek az anyagi kifejezés lehetőségeibe. Így táplálkozik a fizikai világ az asztrálvilág erőiből. Mert itt, a fizikai világban van az asztrálvilág vágyainak beteljesülése és elérése. A fizikai világ nem más, mint az asztrálvilág anyagba való öltözködése. Az asztrálvilág erői és természete itt érik el a beteljesülésüket.
A fizikai világon megjelenő természet nemcsak alulról, hanem felülről is kap táplálékot, a felsőbb rendű világ erői is keresztüljárják a fizikai világot, tehát a fizikai világ telítve van a felsőbb rendű világ anyagával is, ''azaz ennek az anyaga is alámerül a fizikai világba, és feljebb emeli az életet magával. A halál után belekerül minden lélek a minősítési törvénybe, amely mindenkor munkálkodik ugyan, de az ember nem veszi észre és besorolja rezgésszintje szerint.
Eljutottunk tehát odáig, amikor a testet ölteni készülő szellem a szülők fluidjaihoz kapcsolódik. Néha évekig vannak egyes szellemek bizonyos emberek környezetében, míg ott végül testet ölthetnek. Hasonlítani lehet ezt a testöltés után való sóvárgást ahhoz az égő vágyhoz, amelyben a férfi és nő él az egyesülés pillanata előtt, amely az egész idegrendszert a legnagyobb feszültségben tartja. És amilyen megkönnyebbülés és nyugalom lesz úrrá az idegeken a kiegyenlítődés pillanata után, éppen olyan megnyugvás, éppen olyan pihenés érzése váltja fel a testöltés után sóvárgó szellem élnivágyását a megfogamzás után. A küzdelmek véget értek, a vágyak megszűntek. A bekövetkezendő testi fájdalmak, a bajok, a betegségek, a küzdelmek: mind semmik ahhoz a nyomáshoz képest, ami azelőtt, szellemvilági állapotában reánehezült és őt a föld felé sodorta.


Megjegyzés: A szellemek fejlettségének viszonylatában a testetöltés olyan analógikusan, mint a testetöltött ember életkorának sajátosságai. A fejletlen szellem, akár a kicsi gyermek még segítségre szorul, mert alig van tudomása mi történik vele. Később mint a csintalan és felelőtlen gyermek kívánja a testetöltést és alig várja, hogy “jöjjön már a jó buli”. Miután jó párszor kitombolta magát és meg is égette a száját, óvatosabb lesz, tudatossága megnő és már bevonható az életterv megismerésébe. Ez odáig fejlődhet, hogy ő maga is részt vesz az életterv megtervezésében, sőt ő maga, látván mennyi tisztogatni valója lenne, bevállalhat saját elképzelése szerinti plusz feladatokat is, bízván erejében és tudásában. Hiába mondja a szellemi vezetője, hogy sok lesz ez a vállalása és nem fogja kibírni, de ő hajthatatlan, annyira vágyik megszabadulni hibás lélektartalmaitól.
Persze a leszületéssel a feledés fátylai mögött elfelejti mi a célja, mi a dolga és beleveti magát az “édes” életbe, amelyben csúfos kudarcot vall. Miután ezt is elismételte egy jó néhányszor és elegendő tapasztalatot szerzett óvatosabbá, megfontoltabbá válik, csak annyit vállal, amit el is tud végezni. Ez már a szellem érett kora, amikor a testetöltései mind eredményesebbek. Öreg korára már megszabadulva a leszületések kényszerétől már nem szívesen vállal újabb testetöltést, viszolyog tőle, mert tudja, hogy ha rosszul végzi, nagyon sokat veszíthet, ezért nagyjában három oka lehet, ha mégis elvállalja: egy vagy több szerettének megsegítése, kimentése; a lélek egy még megmaradt tisztátalan tartalmának kijavítása, mely által magasabb szférába juthat; vagy isteni megbizatásból egy olyan feladatra, mely neki éppen megfelelő.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Szabó Judit:
TESTET ÖLTÖTT SZELLEMEK

Már igen ritkán hallunk materializációs médiumokról, így a legtöbben nem is tudják, mit jelent ez az elnevezés. A médiumok olyan csoportjáról van szó, akik jelenlétében átmenetileg fizikai tárgyak, hús-vér emberek "keletkeznek", majd eltûnnek. Ez a jelenség a XIX. század elsõ felében bukkant fel gyakrabban. Hogyan is történik a materializáció? Szükséges hozzá a szellemvilág jelenléte, egy megfelelõ médium, és - az átlagember számára láthatatlan - ód, vagy fluidum.
A szellemvilág jelenléte azért alapvetõ fontosságú, mert e nélkül semmi sem történne. Õk határozzák meg, hogy mi fog történni, a médium csak ezköz ehhez. A materializáció létrejöttéhez nagy mennyiségû ód szükséges. Az ód maga az életerõ, így mindenben megtalálható, és mindig kapcsolódik egy szellemlényhez. A szellemvilág adja a szükséges ód nagy részét, a másik része pedig a médiumból, illetve a jelenlevõkbõl származik. A szellemvilággal való kapcsolat felvétele után a médium transzba esik, részlegesen, vagy teljes egészében elhagyja a fizikai testét.
A rendelkezésre álló ód mennyiségétõl függõen a megnyilvánulni kivánó szellemlény egész alakját, vagy csak egy testrészét jeleníti meg úgy, hogy az ód sûrûsödni kezd és hamarosan láthatóvá válik fehéres köd formájában. Ez is tovább sûrûsödik, addig, míg anyag keletkezik. Ha a megtestesülés olyan erõs, hogy a szellem földi emberhez hasonlít, akkor nem elegendõ a médium ódja. Ilyenkor testének anyagából is elvonnak és ód formájában használják fel a materializációhoz. A médium ilyenkor annyit veszít testsúlyából, amennyit ód és anyag formájában átad a szellemlény számára.
A laboratóriumi mérések szerint ilyenkor néhány perc alatt 40kg-ot is veszíthetnek testsúlyukból. Az így leadott ód és anyag az ún. ódsáv által kapcsolatban marad a médiummal és a materializáció végeztével visszaáramlik a médium testébe. A materializáció lehet teljes, vagy részleges. Teljes materializáció esetén a létrejött test szerves, földi anyagból áll, mérhetõ a pulzusa és lélegzése. A materializálódott szellemek gyakran megértik a legkülönbözõbb nyelveket, s idõnként beszélni is tudják õket. Ha csökken az ód mennyisége, a lények is kisebbek lesznek.
A materializáció maximum egy óra hosszat tart, mivel igen nagy mennyiségû energia kell hozzá. A megtestesülés célja természetesen a kapcsolat a láthatatlan világgal, de mindig a jelenlévõk tudati szintjétõl függ, hogy ez milyen információkat fog magában hordozni. Feltehetõleg azárt ritkább ma ez a jelenség, mert a modern spiritizmus megszületése idején nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy bizonyítsák a szellemvilág jelenlétét a civilizált ember számára is. Ezért besorolták a fekete mágia cím alá, s az ott is maradt.

UI:

Halottak, akik nem haltak meg - öt nap a Halál Földjén
https://www.youtube.com/watch?v=oKp0JOspnlY

[Karsay1958]

Sok kicsi feltámadás az emberi élet

Részlet az 2002.03.26-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV.: Engedd meg, hogy mielőtt kérdeznénk, ennek a hétnek, a Nagyhétnek az ember számára igazán soha fel nem fogható misztériuma és csodája okán nagy örömmel kérnénk és várnánk egy kis tanítást, egy kis közlést arról, hogy ebben a nagyon eltorzult világunkban hogyan élhetjük meg mi, akik szeretnénk nem részt venni a világ zajlásában, - már amennyire lehet elvonatkoztatni magunkat -, mit mond nekünk a Húsvét, a Feltámadás, a Golgota, a Megváltás csodája, és mindaz, ami ehhez tartozik, hogy minél jobban, lelkünk mélyén tudjuk megélni és továbbvinni. És ahogy Te mondtad, amikor eljutunk olyan hely¬zetbe, továbbadni azt, amit úgy érzünk, hogy feladatunk is, vállalásunk is, kötelessé¬günk is!
TSZ.: Nagyon sok kis Golgotát kell megpillantani! Ez az akkori és egyetlen, mindmáig óriási erőkkel és jelentőséggel bíró esemény, amelynek megemlékezését, mint ünnepet tartjátok számon, ez egy előzménye, bemuta¬tása volt annak, ami nap mint nap mindenhol, és minden emberi életben megtörténik! Ha csak egyetlen oldalról nézzük meg ezt az eseményt, ez a következő!
Az emberélet egy ponton eljut a mélypontjáig, amelyen túl tovább nincs! Ezt nevez¬hetjük emberi, testi életbe véve halál-pontnak. Csakhogy ez nem záródik le itt! Mégpedig azért, mert az ún. testi halál-pont csak egy mutatvány, a való igaz történés az után történik, mégpedig egy felfelé futó ágban. Ha ezt lefelé jutásnak ne¬vezik, akkor az utána következő egy felfelé futó ág. A kettő tökéletesen összetartozik! A mélypontra jutás, és az onnan felfelé hatolás és szárnyalás tökéletes egységet képez.
Urunk többek között pontosan ezt mutatta be, mert Ő is az összes jelen lévő ember számára a mélypontig jutott el, a testi halálig! Hogy azon túl mi történt vele, azt már nagyon jól ismeritek és tudjátok elméletileg. Mindannyian minden alkalommal ezt ti is megte¬szitek! Mert a testi halála után bárki egy felfelé szárnyaló ágba kerül, amikor is azzá lesz, aki ő. Addig nem volt az, addig csak megmutatta azt, hogy abban az egészen más típusú életben mi az, amit bizonyít, amit megtesz! Innentől kezdve kerül a saját elért személyébe, és mutatkozik meg az, hogy valóban Ki Ő igazán. Mit tudott kihozni abból az ún. lefelé hajló életszakaszból, ami a számára, mint mondom, nem igazi, de na¬gyon sok mindenben munkálkodik vele és általa.
Ez egy óriási tanulság a mindenna¬pi ember számára. Ember, mi történik veled, mit mutatsz meg, mi az, amit végzel, mi az, amivé válsz akkor, amikor nem vagy teljesen és igazán önmagad? Hogy akkor, amikor is¬mét azzá válsz és felszárnyalsz, mi az az érték, mi az a javadalom, amit ebből a kis rövidke részből ki tudtál termelni, megmutatni magadnak, másoknak, a világnak. Ez óriási jelentőségű dolog! Mert az ún. feltámadás, vagyis ez a felfelé futó ágazat bizony nem a testesülésben, és az újra testesülésben mutatkozik meg. A fizikai testbe való feltámadás annakidején egy óriási bizonyság, egy jelképekben bemutatott, de egészen más szellemi dolgot bemutató esemény volt! Mindnyájan megteszitek ezt, hogy a földi életetekben nem is egészen azt élitek, amik vagytok, és feltámadtok olyan való életetekre, amely ezáltal gazdagodhat, módo-sulhat, változhat, mindig újra és újra fényesebbek-fényesebbek, egy kicsivel nagyobbak-nagyobbak vagytok ezáltal, mindig egy új feltámadás!
Említettétek, hogy minden nap egy új halálnak és egy új feltámadásnak a lehetősége! A tényszerűsége a nagy vonulatban mutatkozik meg. Minden napotokban, min¬den eseményetekben, minden gondolatban és érzelemben megmutatkozik, hogy mi az, a¬mik nem teljesen ti vagytok, de minél többet kihozhattok belőle! A mindennapi kis feltámadásban, amikor áttekintitek, akár egy kicsi, rövid, egy villanás¬nyi időre is azt: mi is történt velem ma? Mit gondoltam, mit tettem, mire jutottam ve¬le? Megmutatkozik egy finom kis felvillanó árnyalatban, a mindennapi kis feltámadásban, hogy kik voltatok igazán, és kik nem? Mi sikerült, mi az, amivel gazdagodtatok, mi az amivel a következő nap újra előáll majd egy újabb hasonló megmutatkozás.
Ez egy mindennapi, emberi, egy egyszerű megfogása a dolgoknak! Ti meg vagytok szokva az óriási jelentőségű, díszes és hatalmas, nagyon jelentős dolgok¬nak a taglalásához, pedig, mint mondom, ti magatok is megteszitek ezt minden nap, és egyszer majd igazán és nagyon, még erőteljesebben! Ha ebből indultok ki, akkor a min¬dennapjaitoknak a kis feltámadásai és eredményei szemmel láthatóan sokkal na¬gyobb gazdagságot, sokkal nagyobb jelentőséget fognak majd hozni számotokra a felfelé ágon futó feltámadási szakaszban, amikor is az igazi valótokba helyezkedtek majd megint bele, mint hogyha ezt nem tennétek!
Ez a kis mese, ez a kis történetke, amit elmondtam nem más, talán ahhoz segít benneteket hozzá, hogy ezentúl a mindennapi kis változásokat sikeresebben és sokkal jobban végre tudjátok hajtani, egy sokkal komolyabb feltámadás kedvéért!
KV.: Nagyon szépen köszönöm! Hirtelenjében meg sem tudom fogalmazni, hogy az, amit most elmondtál, az eddig megszokott, és általában kapott húsvéti tanításokkal össze¬vetve most menynyire a gyakorlati, a mindennapok megélése, a továbblépésünknek az iránymutatása volt! Nem is tudom megfogalmazni, hogy mi minden volt abban, amit most elmondtál! Nekünk, embereknek ez egy biztató öröm és melegség, mert ez mindegyikünknek külön-külön személyre szólóan hangzott el! Így hallhattunk egyszer Hús¬vétról, és arról, hogy mi emberek, testetöltött szellemlények hogyan élhetjük meg a Húsvétot, mit mond számunkra most és a jövőnkre. Nagyon kö¬szönöm!
TSZ.: Ha megengeditek, egy nem éppen helytálló hasonlattal szeretném egy kicsit jobban kiemelni! Eddig Húsvéttal, és az akkori eseményekkel kapcsolatban mindig óriási, csillogó pa-lotákat, csodálatos művészi remekeket tudtatok magatok elé képzelni, azt kaptátok! Amit viszont most, ez egy szerény és tiszta kis kunyhó; egyáltalán nem palota, amit ha egy kis távolságról jobban megnéztek, kiderül, hogy a tetőzete csillogó, ragyogó, fel¬felé mutat, és egy óriási csillag van a tetején! Tehát nem az, aminek látszik, egy kis kuny¬hónak, egyszerű mindennapi, mondhatni hétköznapi tennivalónak, hanem az óriá¬si betetőzése ott ragyog máris felette! Lehet, palotává válik minden egyes ilyen kicsi kunyhó!


UI:

Függőleges világkép A Mars szekere
https://www.youtube.com/watch?v=mSMO139_4UA

[Karsay1958]

Szabadság és áldozat - Felvezetés
Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2003. október 26.

Köszöntelek benneteket testvéreim, az Úr, a Krisztus nevében. „Szabadság! Itten hordozák véres zászlóidat, s elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt...” Írja, mondja és a figyelmet felhívja egyik nagy költőtök (Vörösmarty Mihály: Szózat) a szabadság értékére, és hogy a szabadság megvalósítása és megvalósulása az emberi világban harccal, küzdelemmel és áldozattal, emberi életek áldozatával jár. Szabadnak lenni fenséges érzés! Szabadság nélkül az ember olyan, mint az igavonó állat. Szabadság nélkül az ember képtelen még a legnemesebb, a legszebb dolgok megvalósítására is. Krisztus szavaival: „az igazság az, ami szabaddá tesz benneteket...”
Tehát az igazságot, mint ismeretet, mint tudást, meg kell szereznie azon lelkeknek, akik bűneik révén önmagukat rabságra ítélték és megkötözték. A teremtmények a paradicsomi világokban minden fa gyümölcséből ehettek, csak egy fa gyümölcséből nem. Ők azonban nem engedelmeskedtek a tilalomnak, és ettek az ellentét által felkínált tudás fájának gyümölcséből. Így Istentől elfordulva, letértek a tökéletesedés útjáról, kizárták magukat azokból a világokból, ahol minden ismeret és tudás az övéké lehetett volna.
A lépésről-lépésre való fejlődés helyett gyorsan, ugrásokat téve, olyanokká akartak lenni, mint az Isten. Isten megadta teremtményeinek a választás szabadságát, hogy maguk döntsenek életükről, mit kívánnak és mit akarnak követni. A tudás pedig azért adatott nékik, hogy világosságuk és fegyverük legyen a még nagyobb ismeretek megszerzéséhez. Mert a tudás fegyver! Mert az ismerettel és tudással legyőzhetetlenné teheti magát a teremtmény! De ha a rossznak a tudására, az Istentől elvetettnek a tudására kíváncsi, akkor olyan helyzeteket teremt magának, amelyekben a szabadság józanító levegője helyett, bódulatba ejtő levegőt szív be, és ezáltal képtelen beérkezni a célba.
Szabadság szükséges a teremtmény érzés- és gondolatvilágának kiteljesítéséhez, gondolatainak és érzéseinek cselekedetekben való megvalósításához. És ha a teremtő Isten szabadságot és szabadakaratot adott az Ő teremtményeinek, ugyan milyen jogon veszi el Isten egyik bukott teremtménye a másiktól a szabad választást, a szabadság lehetőségeit? Mivel Isten akarati szabadságot ad a teremtménynek, azért az embernek akarnia, szeretnie és ismerkednie kell Isten akaratával.
Kívánni, óhajtani és szeretni kell a szabadságot, amiben fejlődhet a lélek; gondolatait megvalósíthatja, és a jónak és az igazság törvényeinek ismereteiben és betöltésében előbbre juthat. De nem szabad szeretnie a szabadosságot, amellyel mindazokat a védő korlátokat dönti le az ember, amelyek őt az egyenes, a hazavezető úton tarthatnák. A mai világban mindenütt ezt a nagyfokú szabadosságot látjátok.
Tehát szabadulni akar az ember az igazság, az erkölcsi törvény korlátaitól, és ugyanakkor másokra a saját emberi, téves, rossz irányt követő akaratát akarja ráerőszakolni. Mindenképpen azt szeretné, ha a többi ember az ő akarata szerint járna el, ha őt szolgálná, az ő elvét az ő elgondolását, az ő rosszban megszerzett tudását tenné a magáévá.
Ezáltal a hatalmon lévő emberek a szabadság lehetőségeit erősen megnyirbálják. Különböző korszakokban ezek a megnyirbálások gúzsba kötötték az emberek egész csoportjait. Ezáltal ezek megbénultak a jó követésére és a fejlődésre. Tehát szabadságot kell adni mindenkinek, és mindenki a maga megismert igazsága és tudása révén kell, hogy elgondolásait megvalósíthassa a saját életében. Ezzel a szabadsággal viszont nagy felelősség jár! Mert ahogy az ember berendezi az életét, amit megenged magának, amihez szabadságot igényel, arról el is kell számolnia és meg kell mutatnia, hogy mit kezdett a számára fentálló szabadsággal. Ha azt a rossz kiélésére használta fel, akkor veszett ügye van.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Szabadság és áldozat
Adai tanítás - Ha hiszel, meglátod az Isten országát
Az élet egyenes útja
A föld utolsó ideje
A hetedik napkör
A sors mint a végzet törvénye
A szellemegyéniség részei





https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGiscWKFW ... w?e=DMsdfZ
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=Hg86sY5uUvM
Az óderő bibliai felhasználása a szellemi érintkezésben – Hangoskönyv részlet

https://www.youtube.com/watch?v=Jp41XuW0I-Y
Könyű és nehéz élet eredményei Erzsike médium által - 1997. okt. 12.

https://www.youtube.com/watch?v=viPK2Y-lzFM
A szellemvilág tanításai Erzsike médium által – 1997. Okt. 12.

https://www.youtube.com/watch?v=YEb9pj- ... pFXbGXTdzd
A nevem-Gabriel – Spirituális film (feliratos)

[Karsay1958]

Szabó Judit
Az Egység hívása

Képzelj el egy gömb alakú, lepecsételt akváriumot, amely egy másik, nagyobb akváriumban van benne. A nagy akváriumban lévő halak belelátnak a gömbbe, de a gömbben lévők nem látnak ki. Az üveggömb az ő egyetlen realitásuk. A nagy akvárium sós vízzel van tele, és gyönyörű vízi növények, rákok és halak élnek benne. A lepecsételt gömbben azonban édesvíz van, és aranyhalak élnek benne.

Hirtelen elkezdődik egy folyamat, amelyben az üveggömb egyre vékonyabb és vékonyabb lesz. Egy kis sós víz át is szivárog, és az aranyhalaknak gyorsan kell fejlődniük, hogy hozzá tudjanak igazodni ehhez a változáshoz. Mivel az üveg egyre vékonyabbá válik, az aranyhalak időnként egy-egy pillanatra meglátják a nagy akvárium élőlényeit.
Néhány aranyhal ellenségnek tartja a többi halat, és bátran próbálják védeni gömbjüket a fenyegető invázió ellen. A vízi növényeket rossznak tartják, és azzal vádolják a többi aranyhalat, hogy befolyásolják őket ezek a növények. Ezek az aranyhalak elrejtik félelmüket, de mégis kivetítik környezetükre. Megint más aranyhalak azt hiszik, hogy a nagy akváriumban lévő halak már régóta ellenőrzik az üveggömböt. Önmagukat és a többi aranyhalat kiszolgáltatott áldozatnak tekintik. Azt hiszik, hogy az üveg másik oldalán lévő teremtmények fogva tartják őket, hogy majd egyszer felfalják. És mivel az üveg fala egyre vékonyabb lesz, minden nap jobban félnek.

Néhány aranyhal az üveg túlsó oldalán lévő halakat mindenható, isteni lényeknek tartja. Ezzel teljesen feladják saját autoritásukat, és ide-oda ingáznak az érzelmi szélsőségek között. Egyszer kiválasztottnak érzik magukat, máskor pedig értéktelennek. Megpróbálják „mestereik” rejtett üzeneteit tolmácsolni, és ezek szerint cselekszenek és hisznek. Ide-oda úszkálnak a gömbben, sok légbuborékot kavarnak, de hosszú távú hatást nem tudnak előidézni.
És van néhány aranyhal, akik ezeket a másfajta teremtményeket testvérüknek tekintik, és csodálják a „Nagy Halat”, hogy milyen hihetetlen mennyiségű formában tudja kifejezni magát. Ők minden lélegzetükkel és mozdulatukkal a Nagy Hal szellemét követik, és eksztázist élnek át, mivel lassan előkészülnek arra, hogy a nagyobb vízben úszhassanak.


UI:

Hogyan szólnak a szellemek a túlvilágról?
https://www.youtube.com/watch?v=E8nbjyTrrss&t=344s

[Karsay1958]

A lélek részeinek nyitogatása és lezárása
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 9

A belső (felső) ént úgy lehet elképzelni, mint egy gyertya lángját, az azt körülvevő lelket, azaz a természetes ént pedig, mint egy szobát, amit ennek a lángnak kell bevilágítania. Minél több a bűn és tévelygés a lélek természetében, annál kevésbé képes azt átvilágítani a szellem világossága, s az annál inkább össze van szorítva és tehetetlenségre kárhoztatva. Az ilyen elsötétedett és megsűrűsödött léleknek testbe kell öltöznie, egyszerűen azért, mivel a szellemvilágban nem képes az életet-adó táplálékhoz jutni s így kénytelen az élet után való vágyát és ösztönét minden kínálkozó alkalom felhasználásával kielégíteni, nagyon szegények az élettel való telítődés lehetőségében.
Így kénytelenek a bennük lévő életösztöntől indíttatva az életnek olyan folytatására, amilyen éppen előttük áll. Mert ne higgyétek, hogy a szellemlény szívesen ölt testet, sohasem venné fel magára ezt a terhet, ha őt azok a szükségszerűségek nem kényszerítenék, amelyeket a szellemvilágban érez, tehát az élet szomjazása éppúgy űzi, hajtja őt, mint ahogyan a fuldokló ember kapkod a levegő után. Amely részen leginkább ki van éhezve és szomjazva, azaz amely részen leginkább érez szükséget: az a rész kapcsolódik bele az anyagi életbe.
Mivel azonban az ő elrontott erői, mint „természet” veszik őt körül, mivel a jóról nincsen helyes fogalma, tehát cselekszik jót meg rosszat felelősség nélkül, ahogyan azt neki az ő „természete” diktálja, ilyen módon képződik egy én. Ez az én mindaddig gyarapodik, növekedik, világosodik és a szellemnek mindig nagyobb és nagyobb mozgási lehetőséget biztosít, ameddig csak az ember meg nem hal, azaz a test le nem válik az egyénről.
Ezután a szellem tovább éli a maga életét, azaz az elmúlt földi élet mozzanatait feldolgozza, belőlük a maga számára tanulságokat von le, vagyis az a gyertyafény átvilágítja a léleknek azt a részét, amellyel az anyagi világhoz kapcsolódott. Ez által az átvilágítás által egy kivezető utat nyer a szellem a maga számára.

Megjegyzés: A fejletlen lélek egész mentális és asztrális tartalma tele van tisztátalanságokkal, azaz téves gondolatokkal, hitelvekkel, képzeletekkel és érzésekkel. Ezek a tartalmak kell idővel megtisztuljanak, ezért a Kegyelem a leghatékonyabb tisztító eszközzel, a testetöltéssel teszi ezt lehetővé. Mivel a lélek ütközésekkel, dörzsölődésekkel és rengeteg szenvedéssel képes tisztulni, ezért lehetetlen ezekből többet rápakolni, mint amennyit kibír az élete során. Ezt jól tudja a leszületéseket irányító és vezérlő szellemvilág, ezért csak annyival terheli a lelket, amennyit föltétlenül kibír.
Ezért szó sem lehet arról, hogy a lélek egész tartalma egyszerre megtisztítódjék. Az élettervet összeállító entitások a célszerűség és a leghatékonyabb fejlődés elve szerint a lélek bizonyos tartalmi részeit képesek kinyitni vagy lezárni. Kiválasztják azt a tartalmat, amelyre az élettervet építik és nyitva hagyják, minden más tartalmat lezárva. Az élettervbe foglalt sorshelyzetek, ütközések, fájdalmak, csalódások csak ehhez a nyitva hagyott lélekrészhez kötődnek. Ezt ütik, dörzsölik, csíszolják, amíg megtisztul. Ha a lélek életfeladatát nem teljesítette hiánytalanul, akkor adós marad a sorsának, ezért egyik következő testetöltésében belefoglalják, mint "pótvizsgát" ezt az adósságot is.
A szellemvilág pontos törvények és elvek szerint végzi rajtunk a dolgát. Az életfeladatok elvileg könnyűek, játszva teljesíthetők, mert hozzá bőven elegendő életerővel rendelkezik a leszülető lélek. Szó sem lehet róla, hogy bármelyik feladat teljesíthetetlen lenne. A nem teljesítés, vagy hiányosan teljesítés oka kizárólag a lélek szabad akarati döntésén vagy hanyagságán múlik, ezért az övé a felelősség és bűntetés jár érte. Ez a büntetés abban nyilvánul meg, hogy a "pótvizsga" feltételei és adott körülményei már sokkal nehezebbek, fájdalmasabbak, akár egy betegség esetén, ha elhanyagoljuk és akuttá válik.

Bíró László

--
Szellemtani Irodalom:
https://onedrive.live.com/?authkey=%21A ... 2B1B3312C8

[Karsay1958]

A lélek részeinek nyitogatása és lezárása
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 9

A belső (felső) ént úgy lehet elképzelni, mint egy gyertya lángját, az azt körülvevő lelket, azaz a természetes ént pedig, mint egy szobát, amit ennek a lángnak kell bevilágítania. Minél több a bűn és tévelygés a lélek természetében, annál kevésbé képes azt átvilágítani a szellem világossága, s az annál inkább össze van szorítva és tehetetlenségre kárhoztatva. Az ilyen elsötétedett és megsűrűsödött léleknek testbe kell öltöznie, egyszerűen azért, mivel a szellemvilágban nem képes az életet-adó táplálékhoz jutni s így kénytelen az élet után való vágyát és ösztönét minden kínálkozó alkalom felhasználásával kielégíteni, nagyon szegények az élettel való telítődés lehetőségében.
Így kénytelenek a bennük lévő életösztöntől indíttatva az életnek olyan folytatására, amilyen éppen előttük áll. Mert ne higgyétek, hogy a szellemlény szívesen ölt testet, sohasem venné fel magára ezt a terhet, ha őt azok a szükségszerűségek nem kényszerítenék, amelyeket a szellemvilágban érez, tehát az élet szomjazása éppúgy űzi, hajtja őt, mint ahogyan a fuldokló ember kapkod a levegő után. Amely részen leginkább ki van éhezve és szomjazva, azaz amely részen leginkább érez szükséget: az a rész kapcsolódik bele az anyagi életbe.
Mivel azonban az ő elrontott erői, mint „természet” veszik őt körül, mivel a jóról nincsen helyes fogalma, tehát cselekszik jót meg rosszat felelősség nélkül, ahogyan azt neki az ő „természete” diktálja, ilyen módon képződik egy én. Ez az én mindaddig gyarapodik, növekedik, világosodik és a szellemnek mindig nagyobb és nagyobb mozgási lehetőséget biztosít, ameddig csak az ember meg nem hal, azaz a test le nem válik az egyénről.
Ezután a szellem tovább éli a maga életét, azaz az elmúlt földi élet mozzanatait feldolgozza, belőlük a maga számára tanulságokat von le, vagyis az a gyertyafény átvilágítja a léleknek azt a részét, amellyel az anyagi világhoz kapcsolódott. Ez által az átvilágítás által egy kivezető utat nyer a szellem a maga számára.

Megjegyzés: A fejletlen lélek egész mentális és asztrális tartalma tele van tisztátalanságokkal, azaz téves gondolatokkal, hitelvekkel, képzeletekkel és érzésekkel. Ezek a tartalmak kell idővel megtisztuljanak, ezért a Kegyelem a leghatékonyabb tisztító eszközzel, a testetöltéssel teszi ezt lehetővé. Mivel a lélek ütközésekkel, dörzsölődésekkel és rengeteg szenvedéssel képes tisztulni, ezért lehetetlen ezekből többet rápakolni, mint amennyit kibír az élete során. Ezt jól tudja a leszületéseket irányító és vezérlő szellemvilág, ezért csak annyival terheli a lelket, amennyit föltétlenül kibír.
Ezért szó sem lehet arról, hogy a lélek egész tartalma egyszerre megtisztítódjék. Az élettervet összeállító entitások a célszerűség és a leghatékonyabb fejlődés elve szerint a lélek bizonyos tartalmi részeit képesek kinyitni vagy lezárni. Kiválasztják azt a tartalmat, amelyre az élettervet építik és nyitva hagyják, minden más tartalmat lezárva. Az élettervbe foglalt sorshelyzetek, ütközések, fájdalmak, csalódások csak ehhez a nyitva hagyott lélekrészhez kötődnek. Ezt ütik, dörzsölik, csíszolják, amíg megtisztul. Ha a lélek életfeladatát nem teljesítette hiánytalanul, akkor adós marad a sorsának, ezért egyik következő testetöltésében belefoglalják, mint "pótvizsgát" ezt az adósságot is.
A szellemvilág pontos törvények és elvek szerint végzi rajtunk a dolgát. Az életfeladatok elvileg könnyűek, játszva teljesíthetők, mert hozzá bőven elegendő életerővel rendelkezik a leszülető lélek. Szó sem lehet róla, hogy bármelyik feladat teljesíthetetlen lenne. A nem teljesítés, vagy hiányosan teljesítés oka kizárólag a lélek szabad akarati döntésén vagy hanyagságán múlik, ezért az övé a felelősség és bűntetés jár érte. Ez a büntetés abban nyilvánul meg, hogy a "pótvizsga" feltételei és adott körülményei már sokkal nehezebbek, fájdalmasabbak, akár egy betegség esetén, ha elhanyagoljuk és akuttá válik.

Szeretettel Bíró Laci


UI:

Ez élet megy tovább
https://www.youtube.com/watch?v=TDu2pAgxqDA&t=1s

[Karsay1958]

A lélek hét különböző természete
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 11

Az emberi test a lélek utánzata, vagy mondhatnók vetülete. A szellem Istenhez hasonlít, ahogyan meg van írva: „teremtette a saját hasonlatosságára”. A szellemnek tehát formája nincsen; a szellem hajlamainak megfelelő forma a lélek. Amikor a lélek már alakot ölt a szépben nyilatkozik meg a harmónia, a szellemnek az Istentől való eltávolodása folytán a lélek mindinkább durvul, a formaképzés eltávolodik a széptől, s az általa kivetített hatás eltávolodik a jótól. Így a lefelé süllyedés minden fokozatán megvan a szenvedés, a fájdalom érzése.
A léleknek az a vágya, hogy harmonikus legyen azért a legalsó fokon is vágyik a szép, a jó, a boldogító után, s akkor a természetelleneshez fordul. Így:
1- A szerelem érzékiséggé válik,
2 - Az alázatosság gőggé, makacssággá, hiúsággá, ellenállássá fajul,
3 - Az idealizmus materializmussá durvul,
4 - Az önszeretet önzéssé válik,
5 - A reménység kétségbeeséssé, levertséggé válik,
6 - A hit, az Istenbe vetett bizalom, amely a lelket összekapcsolja Istennel, tagadássá, hazugsággá torzul és
7 - A szeretet gyűlöletté fajul.
Ez a hét oldala van a léleknek s ezen a hét oldalon süllyed, vagy emelkedik. S mivel hétféle lelkierői vannak, hétféle természet képezi benne az „egyet”. Így hétféle törekvése van az embernek s ennek a hétféle törekvésnek felfelé, vagy lefelé irányuló tendenciája mutatja meg az ember, illetőleg a lélek fokozatát.
Ez volt a fentről való lebukás képe, most a felemelkedés folyamatára térek át. Az Istennek erkölcsi parancsolatai a lélek különböző természeteire külön-külön vannak megszabva.
1 - Az érzékiség lebonyolítására szerezte Isten a házasságot a földön.
2 - A gőg gyógyszere az alázatosság.
3-4 - A testiség és önzés gyógyszerei a szenvedések és a lemondás. A helyes önszeretet helyett az önzés lett rajta úrrá, ami a testiséggel mintegy duális egészet képez. Ez a kétféle bűn teszi önzővé az embert, ebből az önzésből születtek meg: a bírvágy, a kapzsiság, az erőszakosság, az irigység, a fösvénység, a telhetetlenség és az elégedetlenség. Ennek a kettős bűnnek másik fele pedig: a testiség, a pompák, kényelemszeretet, ínyencség, falánkság, tobzódás, részegeskedés, restség; továbbá mindenféle olyan bűn, amely a testnek kedves és kívánatos.
5 - A kétségbeesés gyógyszere a kitartás és a türelem.
6 - A tagadás és babona ellenszere: az Istenbe vetett hit.
7-A gyűlölet ellenszere a szeretet, a megbocsátás, az áldozat, irgalmasság, könyörületesség, részvét és a szánalom.

Szeretettel Bíró Laci

UI:
Indigó
https://www.youtube.com/watch?v=flKXMnpfjXo

[Karsay1958]

Szókratész (ie. 469-399) és Platón (ie. 427-347)
a keresztény és a szellemtani eszmék előfutárai

„Az ember testet öltött lélek. Testesülése előtt az igazság, a jóság és a szépség ősalakjaival egyesülve élt; testesülésekor tőlük elválik, de amikor múltja emlékét visszaidézi, többé-kevésbé elfogja őt a vágy, hogy hozzájuk visszatérjen.”
„A lélek homályban van és tévelyeg, míg a test által figyeli meg a tárgyakat. Mámorban van, mintha ittas volna, mert olyan dolgokhoz van kötve, amelyek természetüknél fogva változékonyak. Míg ellenben mihelyt saját szellemébe merül el, a tiszta, halhatatlan, örökkévaló felé emelkedik, s mivel szelleme ugyanolyan természetű, annál is marad, ameddig csak lehet, s akkor tévedései eltűnnek, mert azzal egyesül, aki változhatatlan. A léleknek ez az állapota: bölcsesség.”
„Mindaddig, amíg testben élünk s lelkünk alá van merülve a romlandóságba, sohasem érhetjük el vágyaink tárgyát: az igazságot. Valóban testünk szükségképpen ezer akadályt gördít elénk, amellyel törődnünk kell; mi több, kívánságokkal, vágyakkal, aggodalmakkal, ezer agyrémmel és badarsággal tölt el bennünket annyira, hogy a vele összekötött lélek egy pillanatra sem lehet bölcs. De ha lehetetlen, hogy a lélek valamit tisztán megismerhessen, míg a testtel össze van kötve: két dolog közül egynek igaznak kell lennie, t. i., hogy vagy sohasem ismerhető meg az igazság, vagy pedig csak a halál után. Reméljük tehát, hogy ha majd a test balgaságaitól felszabadulunk, és szintén szabaddá lett emberekkel beszélhetünk, önmagunk által megismerhetjük a dolgok lényegét. Ezért a bölcseket a halál nem éri készületlenül, és ez egyáltalán nem tűnik fel előttük félelmetesnek.”
„A bölcs állandóan arra törekszik, hogy első sorban lelkéről gondoskodjék, és kevesebb figyelemmel legyen a csak pillanatig tartó földi, mint az örök életre. Ha a lélek halhatatlan, nem bölcs dolog-e úgy élni, hogy az örökkévalóságot tartsuk szem előtt?”
„Ha a lélek anyagtalan, ez után a láthatatlan és anyagtalan világba kell jutnia, mint ahogy a test, amikor felbomlik, az anyagba tér vissza. Csak különbség teendő a tiszta és igazán anyagtalan lélek között, mely mint Isten, tudománnyal és eszmékkel táplálkozik, és oly lélek közt, melyet többé-kevésbé az anyagi tisztátlanság szennyez be, amely őt Istenhez való fölemelkedésében akadályozza és földi tartózkodása helyén visszatartja.”
„A fát a gyümölcséről ismerjük fel. A cselekedet eredménye szerint mérlegelendő: rossznak nevezzük, ha hatása rossz és jónak, ha jó származik belőle.”
„A gazdagság nagy veszedelem. A gazdagságot szerető ember sem magát, sem övéit nem szereti, hanem olyasmit, ami sokkal idegenebb számára, mint az övéi.”
„A legszebb imák és a legszebb áldozatok kevésbé tetszenek az istenségnek, mint az erényes lélek, aki hozzá hasonlóvá igyekszik lenni. Szomorú dolog lenne, ha az istenek nagyobb súlyt helyeznének áldozatainkra, mint lelkünkre, mert még a legvétkesebbek is le tudnák őket kenyerezni. De nem úgy áll a dolog; a valódi igazak és bölcsek azok, akik szavaikkal és cselekedeteikkel róják le azt, amivel az isteneknek és az embereknek tartoznak.”
„Mindnyájunknak megvan az a természetes hajlandóságunk, amelynél fogva sokkal kevésbé látjuk saját hibáinkat, mint a másokéit.”

Allan Kardec könyvéből

UI:


Hol a fenében van a boldogság, a várásban?
https://www.youtube.com/watch?v=5YgDFvUulrg

[Karsay1958]

A kísértésről
Részlet a "Tanítások az utolsó időkről" című szellemi közlésből

A Föld a kísértés helye. Hamis kívánságainkkal a kísértéseket mi hoztuk létre. Saját akaratunkkal alkottuk meg őket, s a sok torz forma most készítőjét ostromolja. Nincs hatalmunk felettük, menekülnénk előlük és Istentől várjuk, hogy szabadítson meg saját teremtéseinktől. A Mindenható ismeri lelkeinket, és azt adja nek¬ünk, ami fejlődésünkhöz leginkább kell.
A kísértéseink lelkeinkről beszélnek, segítségükkel önmagunkra ismerhetünk. Sokféle kísértés kínoz bennünket. Szeressük ezeket! Tekintsük útjelző tábláknak a nehézségeket! Aki testben él, egy sem lehet kísértés nélkül. A kísértést nem nehéz felismerni.
Kísértés az, amit önmagunkért, mások ellen akarunk megcselekedni. Ha megtesszük, romlásba, ha ellenállunk, szabadságba és békébe vezet.
A kísértésnek igen érdekes a természete. Amíg futunk előle, addig csaholó kutyaként követ. Ha megállunk és szembe fordulunk vele, néhány pillanatig farkasszemet nézhetünk. Erő erővel ütközik meg. Saját akaratunk küzd a bennünk lévő isteni¬vel. Ha meghalljuk Atyánk, a lelkiismeret szavát, győztünk, de az aki csak önmaga hangjára fi¬gyel, az elveszett. A vicsorgó eb kerül ki a küzdelemből fölényesen, és újból menekülésre kényszerülünk. Világunkban nem lehet kísértés nélkül élni. Tanulni jöttünk, nem pihenni. Jöttünk, hogy megszelídítsük a csaholó kutyákat, hogy a vad jószágokból legyenek kezes állatok.
Ne fogadjunk el emberektől kiváltságokat, mert földi testnek ahhoz nincsen joga. Nem szabad félni, főleg a megélhetés miatt, hiányt nem szenvedhetünk semmiben! Amit Isten ad, az romolhatatlan, amit ember kezéből veszünk el, annak sokáig nem örülhetünk. Ne várjunk jutalmat semmiért sem, akkor kevés kísértést kell elszenvednünk! Ne akarjunk hatalmat mások felett, de legyünk urak lelkeinken! A szolgálat hatalma a legnagyobb rangot adja viselőjének.
Az utolsó időkben nagy kísértések jönnek. Mindnek ugyanaz a gyö¬kere. Arra akar rávenni minket, hogy magunkat társaink elé helyezzük. Kemény megpróbáltatások jönnek. Például egy sátáni erők által gerjesztett szükségállapot és éhinség idején, nem mindegy hogyan viselkedünk, az önzés vagy az önzetlenség viselkedésmintáját követjük-e. Sokféle bűnt ismerünk ezen a Földön, de mindnek egy az eredője: az emberi akarat, amelyet mindig megelőz a szándék. Ezért a szellemvilág elbírálása nem is annyira a cselekedetet tartja fontosnak, hanem az azt elindító szándékot, hiszen ez tükrözi a lélek rossz hajlamait, bűnös elgondolásait és érzéseit.
A technika elkényeztetett bennünket. Mindent gépesítettünk, így az elektromos áram számunkra nélkülözhetetlen. Amikor a feszültség megszakad, leáll az élet. Nagyvárosokban megszűnik a forgalomirányí¬tás. A káoszban a gépjárművek használhatatlanok lesznek. Nagy érték¬ké válik a kerékpár, és boldog, akinek lába a gyaloglásról még nem szo¬kott le. Az adatok elvesznek. Amivel magunkat feleslegesen körbe vettük, az omlik fe¬jünkre.
Nagy értéke lesz a mechanikus eszközöknek. Újra használni kény¬szerültök a kezeteket. Az idősek ebben vezethetnek titeket. Viharok, rengések rongálják meg az épületeinket, amiket gépekkel már nem javít¬hatunk meg. Rá kell térni az önellátásra és ebben a legtöbbet az öregek segíthetnek, tehát becsüljük meg őket a nehézségek közepette is. Most Noé napjait éljük és ha azt tesszük amit ő tett, embertársaink kinevetnek és megszégyenítenek. A túléléshez a legnagyobb lelki támaszt és erőt az evangéliumok és a szellemtani ismeretek adhatják, ezért ajánlott elmélyülni bennük.
Majd mind nagyobb számban jelennek meg a hamis próféták, akik Jézus nevében vezetik félre a népeket. Legyünk éberek, figyelünk oda, mit és hogyan mondják. Engedik-e, hogy szóba álljanak velük az emberek, válaszolnak-e a felmerült kérdésekre? A hamisság ugyanis nem szereti a kérdéseket. Ne higgyünk azoknak kik üvöltve szavalják a jézusi ígéket. Az igazság csöndes, ereje önmagában teljes, nincs szüksége hangerőre. A hamisság sokbeszédű, az igazság egyszerű. A hazugság ámít, az igazság megvilágit. A hazugság kényelmes, az igazság követel. A hazugság üvölt, az igazság csöndes.

szemlézte: Bíró László

UI:

Megérkezett a Jézus-szimulátor
https://www.youtube.com/watch?v=Ipg5zYMgb8k

[Karsay1958]

Bűnök - Felvezetés
A szellemi tanításokból összeállítva

Istennél és a tiszta szellemeknél még a bűn fogalma sem létezik. A világban csak egy Abszolútum (Isten) van, és a VAN, mint fogalom. Amikor belehelyezkedel az Abszolútba, akkor a NINCSEN számodra nem létezik, mert te az Abszolútban bent vagy, te magad vagy az Abszolút. De amikor relatívból, a duális világból nézed a dolgot, akkor ott áll egymás mellett a két ellentétes fogalom, a VAN és a NINCSEN. Mivel mi már ennek a két végletnek a szülöttei vagyunk, ezért a mi értelmünkben a VAN mellett ott van a NINCSEN is.
A mi életünk benne van a VAN - ban, ezt tudjuk, de mint emberek az abszolútba nem tudunk belehelyezkedni, mert bennünk van a Halál Törvénye, a NINCSEN törvénye. Felfogásunkban a NINCSEN is van, és tulajdonképpen amikor a NINCSEN VANNÁ lesz a számunkra, akkor már megvan a fénynek az árnyéka.
Istentől való eltávolodás tette lehetővé a NINCSEN fogalmát. És így a rossz, a bűn tulajdonképpen egy "nincs". De mivelhogy a szellem a "van és nincsent" lehetővé tette, a NINCSENNEK életet adott, ezért a NINCSEN hatalommá vált a felfogásban. Mert a VAN az egyedüli igaz, az a valóság. Amikor a szellem a NINCSEN felé fordul és elfogadja a lehetetlent, és megpróbálja lehetővé tenni, beleviszi a lehetetlennek a gondolatát a lehetőségbe, ezzel a NINCSENT lehetőséggé teszi és megvalósítja.
Mi a hazugság? A NINCSENNEK a materializációja. És ki adja meg neki a
materializációt? A VAN. (Vagyis a szellem) És mert lehetővé teszi, s a VAN
LÉNYEGÉT megfertőzi a NINCSEN FOGALOMMAL, ezzel árnyék képződik. Hiszen az ősbukás lényege is ezen fordul meg. A szellem a Nincsent lehetővé
teszi, és Vanná akarja tenni. Ezért a bűn nem Isten akarata, mert ez nincs Isten lényegében. A tévedő szellem a sötétségből, vagyis a Nincsenből veszi magához és akarja
továbbfejleszteni a Vanban.
Azt hiszi az ember, hogy amit úgy nevez: sátán, és ördög az létezik? Ez nincs
a maga valójában, csak elvei vannak, de ezek az elvek is, mivel nem az
Abszolútumból jöttek, valójában nem léteznek, mert nincs, és nem is lehet
örök életük. Ezeket csak Isten engedi létezni, mert önmaguknak nincsen életük.
A bukás nem zuhanás, hanem fokról fokra történő süllyedés. A sátáni elvnek csak az emberen keresztül van betekintése a mennybe, maga az elv onnan van száműzve az anyag fogságába. Csak a szellem élete által juthat felszínre.

Isten nevelő módszere nem a bűnnel, hanem a bűnössel foglalkozik; s ha a
bűnt el is ítéli, nem ítéli el a bűnöst. Hanem azt mondja neki: "Térj meg, adok neked időt, módot, lehetőséget a megjavulásra." Körülveszi őt a bűnbocsánat ígéretével, a megjavulás lehetőségével, melyek áldásként hullnak a bűnös lélek életének útjára. Csak egyet tűz ki feltételül: hogy higgyen az Isten Fiában, a Szeretetben, a Kegyelemben, abban, hogy a szeretet minden, mert hiszen a szeretet Isten.
A megtéréshez nem kellenek nagy világrengető tettek, jótékonysági gesztusok, bőven elegendő, ha az ember becsületesen végzi a rászabott munkát és szeretetben él családjával, környezetében. Minél több rosszat tud elviselni úgy, hogy ezért jót ad, anélkül, hogy harag, bosszú vagy ítélet érzései emésztenék a lelkét, annál nagyobb fokú lelkének tisztulása, nemesedése.
Büntetéssel, bűnhődéssel és vezekléssel valamit jóvátenni túlhaladott
álláspont. Semmit jóvá nem tehet az ember; a megtörténtet meg nem történné tenni nem lehet. A szenvedés azért, mert valakinek szenvedést okoztál, nem tesz jobbá
tégedet, csak a szenvedés szaporodik általa a földön. Ezzel a módszerrel a
szenvedésekből sohase juthatna ki az ember. Ettől a keleti okoskodástól meg kell szabadulni az embereknek.
Ameddig a végidő elérkezik, addig mindazoknak, akiket az Úr lelke
megihletett, akiknek a lelkét átvilágította isten Világossága: dolgozniuk kell, hogy minél kevesebben jussanak a "külső sötétségre". Mert senki se tudja, hogy nem jut-e oda, aki az ő szívének drága volt, akihez a hála kötötte hozzá, akinek lekötelezettje volt.

összeállította. Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Bűnök
Adai tanítás - Szüntelenül imádkozzatok!
A magyar szellemkutatók társasága köri vezetőjének nyilatkozata
Közlések Zoltán médium által
HANG - Lehet-e belőlem boszorkány?
Mózes könyve és a húsevés
Lendvai Kati_Tündérvilág visszatér – Üzenetek


https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisc3DjW ... Q?e=GtYkUU
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=ul-_RaRTweg
Egy pedagógus beszámolója Erzsike médium által – 1997.jun.8.

https://www.youtube.com/watch?v=JgpAl8yrPHk
A médiumok – Kapcsolat Isten szellemvilágával – Hangoskönyv részlet

https://www.youtube.com/watch?v=NHURhp2tSDg
A testiség hatalma és Krisztus karmaoldó áldozata – Hangoskönyv részlet

https://www.youtube.com/watch?v=9CT_VbYxAFg&t=16s
Egymásra utalva - Filmdráma

[Karsay1958]

Az érintés hiánya sokkal súlyosabb lelki zavarokat okoz, mint a szex hiánya!

Amikor megérintünk valakit, megváltozik a megérintett fizikai érzete -
csökken a feszültséget okozó hormonok szintje, csökken az idegrendszer
feszültsége, javul az immunrendszer állapota és ez kihatással van a
viselkedésünkre, hangulatunkra.
Nagyon sok embernek, akinek az életéből hiányzik a szex, elsősorban a
gyengédség iránti vágya nem teljesül.
A szerelmesek azért szárnyalnak, mert átlagosan négyszer több érintést,
ölelést, simogatást adnak egymásnak, mint a többi ember.
Kutatások igazolják, hogy az az ember, akit valaki gyakran a karjába zár,
magához ölel, a szívéhez szorít, kevésbé frusztrált, kevésbé szorong, a
félelemérzete csökken.
Az ölelés oldja a stresszt.
A kutatások szerint az érintés szükséglete sokkal erősebb a táplálék iránti
szükségletnél.
A testi kontaktus szükséglete folyamatosan jelen van az életünkben, de a
társadalmi szabályok a legtöbbször megakadályozzák az érintések vágyát,
pedig az érintésnek hihetetlen nagy, mondhatni csodát tevő energiája van.
Az érintés, a simogatás felülírja a fájdalomérzést, ugyanis a bőrünkben a
simogatás érzékelésére külön idegrostok találhatók, ezek a CT-idegek, s
minden egyes ilyen idegrost körülbelül 1 négyzetcentméternyi területről
továbbítja a simogatás hatását.
Egy neves pszichológus szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a
szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz!
Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, mi hány ölelést adunk és hány ölelést
kapunk naponta!?
Az ölelés szempontjából éppen csak túléljük-e az életünket, vagy
gyarapodunk-e általa?
Családtagjainkat az anyagi javakon kívül ellátjuk-e elegendő testi
érintéssel, hogy az egészségüket is megtámogassuk?
Az érintésben hihetetlen erő lakozik!
Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban mint
bármi más, és mindannyian reagálunk rá.
Az érintésben energia van, csodát tévő energia!
Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a
gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.
A szeretet a legerősebb gyógyító erő!
Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus - amikor szeretetet adunk
vagy kapunk-fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk.
Nagyon kevés az érintés és az ölelés.
Hozzáérni valakihez és megölelni, nem is olyan egyszerű.
Nem lehet tudni, hogy a másik ember hogyan reagál.
Lehet, hogy ellök magától és ellenségesen viszonyul a közeledéshez.
Ez eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani a gátlásait.
A szeretethez bátorság kell!
Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek maguktól, hogy fájdalmat
okozzanak, de leggyakrabban mégis győzni fogunk. Érdemes megpróbálni.
Az emberek előbb-utóbb megnyílnak nekünk.
Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést,
akkor mi lenne velünk?
Csak ölelésre kell tárni karjainkat, és ezzel megnyitjuk a szívüket. Akkor
majd megérzik a szeretet energiáját, melyet az érintés ereje lobbant lángra.

Forrás: Kőrössy László

UI:

Mi van a halál után?
https://www.youtube.com/watch?v=sv_b4x_UJDE

[Karsay1958]

A hit ereje felbecsülhetetlen
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 12

Az emberi test telve van hibákkal, nyavalyákkal, betegségekkel, szenvedésekkel, fájdalmakkal, holott az embernek Istentől adott állapota az egészség. A szenvedés a lélek nevelő-eszköze. A mai ember értelmi fejlettsége révén hatványozottan haladhatna előre a jóban, de ugyanannyit is süllyedhet vissza a rosszban. Ezért történik meg az, hogy értelmileg magasra fejlett emberi szellemek a mélységbe zuhannak alá és elveszítve fejlettségük összes előnyeit, nagy tompultságba merülnek. Olyannak kell tehát lennie az emberi léleknek, hogy benne a tudás ne haladja felül az erkölcsi erőt. Ezért az alázatosság az emberi lélek legfőbb erénye, míg a gőg a leggonoszabb hibája, mert a gőgös lélek nem elfogadó, tehát elzárja maga előtt a fejlődés útját.
A hat munkálkodással teli élet után bekövetkezik a hetedik élet, amely a számmisztika szerint kiengesztelést és kiegyenlítést jelent. Ez a vasárnapi testetöltés ideje, amikor kibontakozhat a lélekben minden jó eredmény, amit elért az előbbi hat testetöltés során. A Kegyelem céllal adja meg az ember szellemnek ezt a lehetőséget. Bár kissebb feladatai és próbatételei vannak az élete során, de a hit erényének megszerzése a fő cél. Szóval amennyire könyű, annyira felelősségteljes ez az inkarnáció. Amennyit emelkedhet, annyit is bukhat a lélek, ha nem végzi el a feladatát.
A hetedik életében a hat munkálkodó évében megszerzett természeti erőket magához vonzza, s akkor olyan éteri testtel ruházza, őt fel a Gondviselés, amelyben ezek a megszerzett képességek tökéletesen kidomborodhatnak. Ebben az állapotban igen nagy esélyei vannak az ember szellemnek mind felfelé, mind lefelé. Ebben az életében pihenhet is. Próbái vannak ugyan ekkor is, de azok könyűek a képességeikhet mérten.
Hatásaiban kiszámíthatatlan a hit eredménye. A hittel párosult alázatosság jóakarattal és nemes törekvésekkel nagyon sokat lendít az ember lelki sorsán. Nem mindenki azért szenved, mintha az neki bizonyos bűn folytán járna, hanem azért, hogy megismerjen olyan dolgokat, amelyekre a később következendő eshetőségekben szüksége lesz (az eljövendő életek buktató kísértéseivel szemben). A szenvedések képezik azt a kemény héjat a mag körül, amely arra szolgál, hogy ne jusson a maghoz könnyű szerrel hozzá az ellentét szelleme, hogy a mag tisztán maradhasson.
A hit ereje felbecsülhetetlen. A hit mindennél nagyobb kincs s azért ezt egyedül Isten adhatja. A hit erejével hegyeket lehet megmozdítani és kiemelni a helyükből, azaz az emberi lélek lehetetlennek látszó dolgokat képes a hit erejével véghezvinni, mert a hittel Isten Lelkéhez tapad az ember, Isten pedig mindent megtehet, még a lehetetlennek látszó dolgot is. A hitnek erejével mindazt megvalósíthatja a lélek, ami a végzetben mint lehetőség és eshetőség áll. S ha rendületlenül hisz és hitét Isten akaratába kapcsolja bele, keresztülgázolhat minden akadályon, amely karmatikusan áll előtte, és csodát művelhet önmagán. Hit nélkül azonban a legkisebbre sem képes, hit nélkül a végzet labdájává válik.
Az imádsággal óriási nagy dolgokat lehet cselekedni a gondolati világban, vagyis a mentális síkon. A mentálisban bekövetkezett dolgok alakítják át az asztrálvilág dolgait úgy, hogy a mentál-síkon erőteljesen kitervezett dolog az asztrálsíkon mint befejezett tény áll, s ugyanúgy az asztrálvilágban befejezett dolog az anyagi világban feltétlenül bekövetkezik kissebb-nagyobb késéssel.
Így az imádsággal az ember önmaga és a mások sorsát irányíthatja. Az imádság erő, amelyet a hit ad neki; a hit pedig hatalmas, nagy dolog, amely megmozgatja és megingatja a nála kisebb erővel megépített mentál- és asztrál-dolgokat. A gondolat és érzés: erő. Azok a gondolatok, amelyeket a mentális síkon teremtettetek, ott tovább élnek, s így a nagyobb lelki hatások, vagyis azok, amelyek az Isten törvényeibe mélyebben kapcsolódnak bele, ledöntik a kisebb erőhatásokat. A földön csak azért nem érvényesül a jó minden körülmények között az ember kívánsága dacára, mert az embereknek kicsiny a hitük.
Az erős hitű egy életben nemcsak egy, hanem két, sőt három élet munkáját is elvégezheti a megszületés és meghalás nehéz törvényeinek elkerülésével. Mert „Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen”. Isten nem gyönyörködik a szenvedésben és kínlódásban, mert a szeretet Istene nem érezhet örömöt ezek fölött, hanem igenis örömöt érez a megtért lelkek törekvésein, örömöt érez a megpróbált lelkek hűségén és kitartásán. Nem okvetlenül szükséges tehát, hogy az ember mind a hat életét leélje, hogy a vasárnapi testöltéshez eljusson, hanem ami hét periódusra van beosztva, azt megrövidítheti. Ilyen esetben gondviselő kezek megnyitják a lelkének olyan részeit, amelyek az előbbi periódusban még nem voltak nyitva s eléje mehet új próbáinak, vagy élvezheti azt a pihenést, amit neki a Kegyelem nyújt.


Megjegyzés: A törekedő és tudatosan fejlődni szándékozó lélek, mivel a kirótt életfeladatok általában nem nehezek, sokkal hamarább letudhatja, mint tervezve voltak, ezért őrangyala kérhet újabb feladatokat, melyeket elvileg egy következő inkarnációban kellene elvégeznie. Megnyitja a lélek megfelelő részeit, átíródik a további életútja és sorsvonala, kap még életerőt és tudatában sincs talán annak, hogy meglévő testében már egy másik életet él.
Vannak rendkivüli helyzetek, amikor a szellemvilág bizonyos testeket felhasznál hasonló célokra. Mondjuk, van egy személy, aki még aránylag fiatalon elvégezte a sorsfeladatát és vissza kell térnie a szellemvilágba, de lehet olyan személy is, aki rossz útra tért és teljesen elszúrta az életfeladatát és ezért kiragadják a földi életből, hogy ne bukhasson mélyebbre. Mivel a fizikai test még erős és egészséges, ezért nem vetik el, hanem egy várakozó szellem foglalja el a helyét a távózónak úgy, hogy a test elvágott életfonál végét bekötik az új lélekhez. Leggyakoribb balesetek, kómák esetén az ilyen eset és nyilvánvaló memóriavesztéssel jár. Ekkor szokták mondani, hogy olyan ez az ember mintha kicserélték volna. Egészen más a természete mint a régi "gazdának", más az érdeklődési köre, a hajlamai, képességei és másképp folytatja az életét, más úton jár mint a régi. Ez nyilvánvaló, hisz más lélek, más életfeladattal.


Szeretettel Bíró Laci

Hétvégi filmajánló!
Egy csodálatos film!

Joshua
https://videa.hu/videok/film-animacio/j ... 9SQMcUkyMw

[Karsay1958]

A szenvedések szerepe a testetöltések során
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 13

A vasárnapi testöltésben a természettörvény a szellemet olyan testtel ruházza fel, és olyan körülmények, és állapotok közé helyezi, hogy ekkor mind a jó, mind a rossz tulajdonságai egész terjedelmükben megnyilatkozhatnak. Az ilyenekre azt mondjátok, hogy a sors dédelgetett kedvencei. Az ilyen életek nyújtotta előnyökkel a fejletlen lelkek nagyrészben visszaélnek, és ezek után az életek után szoktak bekövetkezni a nehéz, vezeklő életek. Itt van a szerepe a szenvedésnek, hogy az mint gátló hatalom a lélek lehúzó fejletlen részének hatásait megakadályozza s egyúttal a lélek fejlettebb részei is valamennyire elnyomva legyenek.
Mikor az ilyen nehéz életek ott állnak a szellem előtt, a szellem fél az ilyen jövőtől s a benne rejlő lehetőségektől, különösen a fejletlen szellem, aki egyáltalában nincs tudatában, hogy mivel kell majd megküzdenie, mert ha tudná, semmi körülmények közt sem lenne képes a testöltés törvényébe belekapcsolódni. Mi lenne a nagy zsarnokokkal, akik visszaéltek a hatalmukkal, ha látnák a rájuk következő szenvedéseket; vagy a gazdagokkal, akiknek gazdagságukkal a lelki szegénységet kellett volna megszerezniük és látnák a nagy nyomort, amely rájuk következik?
Kell tehát lennie egy útbaigazító és rendező törvénynek, és ebben a törvényben kell működniük olyan szellemeknek, akik az ő megszerzett hitükkel lámpásokat hordoznak a tévelygő csoportok előtt, hogy őket a világosság útjára vezessék. Ezeket a szellemeket úgy hívjátok ti magatok is, hogy misszió-szellemek. Mindenkinek, aki az igazságot megismerte kötelessége, hogy ezt az igazságot a nála szegényebbekkel közölje. Azért minden léleknek, aki ebben a munkában részt akar venni, azaz haladni akar, különböző küldetéseket kell vállalnia úgy a szellemvilágban, mint a földön, hogy ő is ismét magasabb és nagyobb világossághoz jusson.
A szenvedéseknek tehát akkor van helyük és idejük, amikor a lélek a jóban megpróbáltatott és a rossz győzött. Ilyenkor a szenvedés a rossz egy részét fölemészti, a megmaradó rossz pedig leülepszik a lélek fenekén és a jóra való törekvés marad a felszínen. Nem mindenki azért szenved a földön, mintha az ő régebben elkövetett bűnei és gazságai ütnének vissza.
Vannak kisebb küldetésben lévő ember-lelkek is, akik másoknak szánt szenvedéseket és gyötrelmeket viselnek el. Sok az olyan női szellem, akik küldetésben munkát vállalnak e világon, ezek viszik az emberiség sorsát előre. Az ilyen nők azok a megtisztító edények, akik által a férfi-szellemek világosságot és szeretetet nyernek.


Megjegyzés: A szellem és a lélek alaptermészetben androgün, azaz kétnemű, még akkor is, ha a duál-egységban az adó vagy az elfogadó felet képviseli, hiszen nemiség csak a testetöltésben van. A testetöltések során mindkét duálfél alaposan ki kell ismerje mind a két nemi szerepet, úgy a nőét mint a férfiét. Természetesen a női duéálfél többször vállal női szerepet mint férfit és fordítva a férfi esetében. A testetöltések megtanulnivalója és feladatai szabják meg, hogy melyik nem szerepét játszva hatékonyabb és eredményesebb a tanulás és tapasztalás.
A szellemvilági létben a földhöz kötöttebb alsó szférákban az elmúlt élet nemisége még él egy darabig a szellem tudatában, de egy idő után elveszti a jelentőségét, hisz a szellem előbb-utóbb rájön, hogy ő több mint egy férfi vagy egy nő, mert ő mindkettő, bármelyik szerepet eljátszhatja az életjátékaiban.
A női duálfél az ő magasabb befogadó természeténél fogva könnyebben változik és gyorsabban fejlődik mint a férfi duálfele, ezért általában megelőzi a féri duálpárját. Ekkor lehetőséget kap, hogy segítsen neki kiemelkedni egy posványból vagy csapdából. Leszülthet a közelébe mint anya, testvér, családtag vagy barát és jótékonyan befolyásolja, hogy megváltozzon, észretérjen és igyekezzen behozni a fejlődésbeli hátrányát duálfelével szemben. Szóval a férfi sorsa valóban a nő, mert az önmaga fejétől, a nő segítsége nélkül képtelen lenne a felemekedésre.

Szeretettel Bíró Laci

UI:

Halálsoron
https://videa.hu/videok/film-animacio/s ... 157EFUsgm8

[Karsay1958]

A férfi és a nő kapcsolata a fejlődésben
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 14

Ha a férfi csak a nála alacsonyabb fokú női szellemekkel volna kapcsolatban, sohasem tudna feljebb emelkedni. A férfi ösztönszerűen érzi ezt, azért úgyszólván két életet él, kétféle törekvése éli ki magát benne. Az egyik a felfelé való törekvés, amellyel az ő felfelé haladásának eszközét: a feleséget, az anyát tisztának és szeplőtlennek igyekszik megőrizni, és egy másik törekvés: az ő érzékiségének felelősség nélkül való kielégítése, amivel a bűnbe, a sárba igyekszik lenyomni a nőt. Aki pedig éppolyan hozzátartozója, mint az anyja, felesége, vagy leánya (itt az ágyasokra, szeretőkre, kitartottakra vagy kurtizánokra utal).
Ebből a tévedésből a férfinak ki kell gyógyulnia. Fel kell ismernie a legutolsó nőben is az anyát, a féleséget és az ő leánygyermekét. Azért a nőt meg kell becsülni, mert nem tudhatja egyik férfi sem, hogy az, akit alantas szenvedélyének eszközéül tekint, nem éppen az Ő lelkének hozzátartozó mása-e (nem a duálja-e)? És jaj annak a férfiléleknek, akinek a lelke másik fele a posványban van, mert nem tud addig felemelkedni, ameddig az a női lélek a posványban jól érzi magát. (Mivel az ilyen fejlődésben elmaradt nőt a férfi duálja képtelen felemelni, ezért a saját szférájában be kell várja míg a női fele utoléri.)
Ameddig a férfi nem becsüli meg a nőt, és az ő jó és hozzá hű feleségét és nem neveli tisztaságra a leányát, addig az ő részére mindig nehezebb és nehezebb a jóban, az igazban való kifejlődés és érzéseinek kifinomodása. Mert a nő az, akin keresztül jobb és tisztább erőkre tud szert tenni.
A paráznaság a sátán vegykonyhája. Mivelhogy olyan nagy a romlottság az emberek között, azért minden legkisebb jót, minden lekisebb igazat, amit az ember a földön észlel, hálával kell fogadni. Mert ha az ember valami jónak, valami igaznak és világosságnak ellenáll, vagy hatásaiban valamiképp meggátol: a Szentlélek elleni bűnt követi el. Ez az a bűn, amit nem lehet megbocsátani, amelyet nem lehet eltörölni, amelyet nem lehet lemosni a lélekről, hanem az ilyet csak nagy szenvedések, nehéz megpróbáltatások, és súlyos ütközések árán lehet a léleknek megismernie s belőle a jót a maga számára kivonnia.
Szükségképpen szenvednie kell az embernek ezekért, mert a szenvedések által olvad le az emberi lélekről a salak, az a homály, amely az értelmét és érzelmeit vastag kéreggel födi be. Itt van a szenvedésnek célszerű és okszerű volta. A tévedés és a bűn olyan, mint a dudva, amely az ember lelkének természetét, a lényeget, az egyéniséget nem engedi kibontakozni. Egészen addig törvényes a szenvedés, ameddig a lélek meg nem tisztult tévelygéseinek homályától.
A földön Krisztus eszméje a leggyorsabb oldó- és bontószere a karma törvényének, vagyis okozati törvénynek. Akik ebben élnek és ebben munkálkodnak, azok szükségképpen olyan szenvedésekben is részesülnek, amelyek nekik nem járnak ki, vagyis olyan életekbe, olyan körülmények közé is kell kerülniük, amelyek számukra nem törvényszerűek, de hitük próbájaképpen és különös kegyelemképpen részesülnek azokban. Ezek a szellemek egy-egy ilyen élettel óriási nagyot lendülnek előre.


Szeretettel Bíró Laci
--

[Karsay1958]

Védszellem és démon

Kérdés: Fredrich von Favrats báró az „Elpoal-i-Sela” című könyvében azt állítja, hogy minden ember mellett egy védszellem és egy démon áll. Erre megkértem Vezetőimet, magyaráznák meg, miként kell ezt értelmezni?
Felelet: Igen, az ember mellett áll az ő védszelleme, de a démon is. Az ember érdeke és kötelessége, hogy védszellemének engedelmeskedjék, míg jó példaadással a démon megtérítésére kell törekednie! A föld a küzdelem és a vizsgák helye; a gonosznak éppen annyi lehetősége van, mint a jónak.
Isten igazságos; Ő mindkettőt engedi működni e földön, miáltal a jó legyőzhesse és megtéríthesse a gonoszt! Minden ember keblében két hang beszél: egy jó és egy gonosz; ezt minden ember érzi, amit leginkább a gyermekeknél figyelhetünk meg; kik gyakran olyan jók, mint az angyalok, vagy gonoszkodók. Az embernek szabad akaratából kell választania a jó és gonosz között. Ehhez adta Isten a lelkiismeretet, az értelmet és a szívet.
Angyal és démon kísérik bölcsőtől a sírig az embereket. A másvilágon sincs ez másként - hiszen a démon a paradicsomban is ott volt. - A küzdelem a győzelemig tart. A győzelem Istennél, az Ősfényben van. Az ember legmagasztosabb feladata, hogy démonját a megtérésre vezérelje.
Az ember úgy a jó, mint a gonosz befolyásolását is érzékeli; ha a jó sugallatára hallgat, úgy ujjong a jó szellem, ha a gonosz tanácsán jár, örvendez az ellentétszellem. - Ha erényes emberi életeddel megtérítetted a démont, úgy a halál kapujában egy hálás, ujjongó megváltott szellem fogad téged. Ámde, ha az ember egy bűnös élet által eltávolodott az ő védszellemétől, úgy halála után a démon fogadja őt egyedül, kacagva és az ő utolsó helyzete rosszabb lesz az előzőnél.
Csak vizsgáljátok pontosan önmagatokat és igazolni fogjátok, hogy lelkiismeretetekben két hang beszél hozzátok: egy jó, óvó, figyelmeztető és egy gonosz, kísértő hang. Igázzátok le az utóbbit s fogjátok szorosan a kantárt és kövessétek az elsőt.
Az öngyilkosság, gyilkosság, rablás, tolvajlás, iszákosság, morfinizmus a gonosz démon hipnotikus befolyásolásai, kire a gyenge ember hallgat. A benső hang története: a figyelmeztetések, sejtelmek oly ősrégiek, mint maga az emberiség, ez az angyal és a démon beszéde az emberhez.

Buddha ( Adelma által )


UI:

A HALÁL NEM ABSZOLÚT ÁLLAPOT: VISSZAFORDÍTHATÓ ÉS VAN ODAÁT VALAMI – ÁLLÍTJA DR. SAM PARNIA
http://titkokszigete.hu/a-halal-nem-abs ... uBYqR-EaX8

[Karsay1958]

Csak egy igaz vallás létezik, a szeretet ősvallása

Antal beszélő médium útján

Részlet a „Manna a hit táplálásához” című kötetből, mely médiumok útján közvetített szellemnyilatkozatokat tartalmaz - 1922

Kedves emberek! Csak egy Isten van s azért csakis egy vallás létezhetik és többnek lennie nem is szabad. Ennek az egy vallásnak pedig megvan az a képessége, hogy a világ összes embereit egyesítheti és boldogíthatja. Ez a vallás ősvallása az egész teremtésnek, érvényes tehát az összes teremtmények részére, s ez az első parancsolat.
Különbséget teszek parancsolat és tilalom között; a parancsolatot vallásnak, a tilalmat pedig törvénynek nevezem, így meg fogjátok érteni, ha azt mondom: az összes teremtmények egy vallásban élnek, mely képes egyesíteni és boldogítani őket. Ez a vallás három fogalomból áll, mely együttesen egyet képez, ez a szeretet, munka, béke. E három nélkül nincs üdvösség, ez képezi szükségletét minden teremtménynek; e nélkül nincs továbbképződés, nélküle nincs tökéletesség.
Ez a vallás, kedveseim, legyen a ti vallásotok! Kicsi az, nagyon kicsi; nincs benne sok paragrafus. Ti azonban nem értitek, miként juthattok ehhez a valláshoz, s mi módon tegyétek azt magatokévá. Dacára mindannak, amit tanultok, még mindig nem tudjátok, hol kezdjétek, hogy hozzájuthassatok az igaz valláshoz, ehhez az ősvalláshoz, mely egy az összes teremtés részére; mert amit ti „holt teremtés”-nek neveztek, annak is csak ez a vallása.
Szeretet annyi, mint vonzás. Vonzás nélkül nem létezhetnének a világok az űrben, munka nélkül nem volnának képesek továbbképződni. A világok kénytelenek mozogni, hogy továbbképződjenek, a mozgás pedig annyi, mint munka; s ezt a munkát végzik a világok békében izgalom és feltűnő hatás nélkül. Lássátok tehát: nemcsak az emberek és szellemek, hanem a világok is, s egyáltalában az égész teremtés ezen a valláson alapul és csakis ebben a vallásban üdvözölhet és tökéletesedhetik!
Most pedig meg akarom nektek mondani, miként juthattok a szeretethez. Az élet körülményei az embert különféle hangulatokba sodorják, melyeket az ember „szeszélyek”-nek nevez; ilyen különféle hangulatokban és szeszélyekben találkoznak az emberek, beszélnek egymással és végzik egymással üzleteiket. Már most valaki szól a másik emberhez, aki a neki mondottat akkori hangulata szerint értelmezi és nem úgy fogja fel, miként azt a szóló gondolta.
Az ilyen helytelen felfogás folytán olyan mozgalom keletkezik az ember szívében, mely ellenséges érzelmet szül embertársával szentben, aki ama szavakat kiejtette és az a szegény másik ember nem is tudja, miként sérthette vagy bánthatta meg embertársát.
Nem is volt szándékában azt tenni és jól gondolt szavai mégis ellenséges érzelmet keltettek embertársának szívében! És amidőn ezt megtudja, akkor maga is bosszankodik rajta éppen úgy, mint az a másik ember, a szeretet pedig nem ébredhet fel közöttük, mert minden bosszankodás gátolja az emberben a szeretet gyarapodását. Mert ha az ember igazán szeret is valakit, rossz hangulatában azonban hall tőle olyasvalamit, ami őt bosszantja, akkor a szeretet azonnal kárt szenved, legalább rövid időre. S ily módon a szeretet mindenféle szeszély által, mely az emberek sajátsága s a félreértés által, melyet éppen e szeszély miatt embertársaik szavainak, tulajdonítanak, nem gyarapodhat és nem is gyarapodik!
Azért akarok tehát nektek tanácsot adni, miként kell viselkednetek, hogy a szeretet, melyet mi annyira szeretnénk köztetek gyarapodni látni, eme gyarapodásban folyton akadályozva ne legyen. Kedveseim! Ha testvéretek szól valamit hozzátok, akkor szavait, még akkor is, ha nem jó értelemben mondta volna is azokat, értelmezzétek a legjobbaknak; tehát nemcsak a jó értelemben mondott szavakat ne értelmezzétek rosszaknak, hanem a rossz értelemben mondottakat is értelmezzétek jóknak, azaz törekedjetek azoknak a legjobb értelmet tulajdonítani.
Ugyanez az eljárás vezessen benneteket embertársatok magaviselete tekintetében is, bármennyire félszegnek, rossznak, vagy ellenszenvesnek tetszenék is az nektek, mert ti nem tudhatjátok, hogy csakugyan rossz értelemben volt-e az gondolva?
Ha rosszkedvűek vagytok, azért ne fogjátok fel rossz értelemben embertársatok viselkedését, hanem legyetek rajta, hogy szavát és viselkedését a legjobb értelemben fogjátok fel; változtassátok mintegy a feketét fehérre s akkor szívetek nem fog a szeretettel összenemférő hangulatba jönni és a szeretetet gyarapodásában mi sem fogja akadályozni.
Némely ember akarja ugyan felebarátját szeretni és tényleg szereti is őt, de embertársának egyetlen szava, egy pillantása, egy kis mozdulata helytelen képzelődése folytán annyira hat kedélyére, s oly visszás érzelmeket kelt szívében, hogy a szeretet egy időre ismét szünetel növekedésében, és folyton újból kell a szeretet ápolására törekednie.
Látjátok, ilyen az ember. Mindennek oka saját hibájában rejlik! A hiúság, az irigység annak láttára, hogy egyik embertársa jobb viszonyok között él, mint ő, jobb ruhája van, mint neki, s több figyelemmel köszöntik, mint őt, mindjárt oly érzelmeket kelt benne, amelyek lefokozzák szeretetet, mert az az ember, akiben ily érzelmek keletkeznek maga is hiú és dölyfös!
Ha alázatos és szeretetteljes volna, akkor ily érzelmek nem keletkezhetnének benne, de a benne feltámadt irigység miatt vele szemben lenézettnek és lebecsültnek tekinti magát. Csakhogy nem az a lényeges, hogy miként akarná az ember, hogy becsüljék, hanem az, hogy tényleg miként becsülik őt. Az ember egyáltalán ne kívánja azt, hogy őt becsüljék, vagy tekintélynek tartsák, egyáltalában ne jusson eszébe, hogy testvére őt szavaival, pillantásaival vagy tetteivel sérteni szándékozik; szeretetteljes embernek legalább sohasem kellene ilyest gondolnia! És ha ez így lesz, akkor látni fogjátok, kedveseim, mekkora haladást tesz majd a szeretet! Mert ahol tiszta, zavartalan szeretet van, ott zavartalan béke is van; a szeretetben ugyanis béke van.
Dolgozzék tehát az ember s ne tétlenkedjék és az, aki dolgozik, ne nézze görbe szemmel azt, aki nem dolgozik, vagy kevesebbet dolgozik, de ne is tekintse magát amazzal szemben megkínzottnak, mert az egyiknek rendeltetése ilyen, a másiké meg amolyan, és mindenkinek megvan a maga rendeltetése. Ha azután valaki, akinek dolgoznia kellene, nem dolgozik, és rendeltetését nem tölti be, úgy azt éppenséggel nem kell irigyelni, vagy görbe szemmel nézni, hanem inkább szomorú szívvel sajnálni!
Kedveseim! Elégedjetek meg azzal a hivatással, azzal az állással s azzal a helyzettel, melybe Isten helyezett benneteket és ne mondjátok soha, hogy jobbat kívántok, különben kikelni látszotok rendeltetésetek ellen, tehát Isten ellen is. Legyetek megelégedettek és szeressétek egymást, akkor igazi békétek lesz. Szeretet is csak úgy lehet a lelketekben, ha engeditek azt természetesen növekedni, nem is kell annak érdekében semmi egyebet sem tennetek, csak ne akadályozzátok meg növekedésében.
Istentől kaptátok azt, ha tehát fejlődésében nem akadályozzátok, fejlődni és terjedni is fog. Írva vagyon: „Ne rágalmazzátok egymást!” Tudjátok-e, emberek, mit jelent ez? Ne mondjatok senkiről rosszat, még akkor se, ha az rossz. Erős szenvedélye az embereknek, hogy felebarátjukról rosszat mondanak, ha az nem olyan, amilyennek ők szeretnék. De vajon jó volna, ha olyan volna, amilyennek ők szeretnék? Bizony nem, mert hiszen ők maguk sem jók!
Hagyjátok tehát embertársatokat békében és ne rágalmazzátok őt; értelmezzetek inkább minden tőle eredőt jónak, hogy szerethessétek őt. Kíséreljétek meg követni ezt a tanácsot, óh emberek, és kérdezzétek magatoktól esténként, midőn aludni tértek, hogy követtétek-e azt? És ha lelkiismeretetek azt mondja: nem, ha erről vagy amarról az emberről rosszat gondoltatok, úgy kérjetek bocsánatot Istentől, s fogadjátok meg komolyan, hogy a következő napon ezt a hibátokat ismételni nem fogjátok.
Vigyázzatok magatokra és vessetek számot magatokkal naponkint, amidőn alvásra tértek! Így lesz eredményetek a szeretetben, sőt azt fogjátok mondani: csak most ismerjük a szeretetet, előbb nem is tudtuk, mit jelent a szeretet! Isten pedig az örökké jó Atya ennek örvendeni fog és éleszteni fogja bennetek a szeretetet, hogy folyton erősebben lobogjon s majdan összes teremtményeit egyesítse egy nagy lánggá, melyben mindannyian üdvözöljenek.


*******************
UI:

Dudde
https://www.youtube.com/watch?v=vp2VKISxuAA

[Karsay1958]

A minősítési törvény működése - Felvezetés
Zita médium 1999. december 16.

A legtöbb embert készületlenül éri a halál; azokat az embereket is, akik azt hiszik magukról, hogy ők hitben élő, vallásos, Krisztust ismerő emberek; és azokat is, akik azt gondolják, hogy a haláluk után egyszerűen megpihennek, jutalmául annak az életnek, amit a Földön leéltek. Nagyon helytelen, ha az emberek úgy hiszik, hogy a földi életük eredményeképpen - nem is másutt - magának az Úrnak a kebelén pihenhetnek meg. Úgy hiszik, hogy Vele egyenszerű erők világában helyezkedhetnek majd el.
Pedig az ember csak mérje a gondolatait, érzéseit, tetteit, cselekedeteit, beszédét az Úrhoz; meg milyen áldozatra képes ő és mire volt képes az Úr. Hát én a nehezén túl vagyok, de elhatároztam, ha a nehezén túl leszek, eljövök az emberek világába és meg fogom mondani, hogy úgy az egyházak, mint az emberek részéről ez egy óriási tévedés. Óriási tudatlanság, hogy az ember valamit elképzel, elhisz és olyan dologban reménykedik, ami nem létezik.
Mert ideát mindenki csakis arra a helyre mehet, amire az életével elkészítette magát, és oda sem azonnal! Mindenkinek át kell mennie a halál különböző fázisain és folyamatain; át kell mennie azokon, amíg a külső burok, a test lemarad róla és amíg a lélek a testben rejlő mindennemű, a legapróbb szilánkig jót és rosszat, és mindennemű erőt - legyen az érzés, gondolat, vágy, szenvedély vagy bármi - ki nem vonja ebből az összeesett hüvelyből, a visszamaradt burokból és azt magával nem viszi. És ahogyan azt viszi, mindenképpen - akár folyosónak, akár folyónak nevezzük - át kell érnie a folyosó végére, vagy át kell érnie a folyó túlsó partjára.
Amikor a túlsó partra átértünk, bármennyire is szeretnénk ott köddé válni és a szélrózsa valamely irányában eltűnni, nem lehet. Mert a parton véges-végig különböző épületek vannak. Dísztelenek, olyanok, mint a betonépületek, és nagy hatással vannak az odaérkezettekre. Nagy ablakaik vannak, mintha azok lennének az épületek megfigyelő szemei, ahonnan millió és millió szem vizsgál bennünket. A földi ember büszke a tudományára, hogy milyen mozgólépcsőkön, milyen csapóajtókon, milyen automata ajtókon megy keresztül. Itt amikor megérkezünk, egy láthatatlan erő sodor bennünket azokra a folyosókra, amelyek, mint a mozgólépcső, föl vagy levisznek bennünket; vagy mint a futószalag, előre visznek bennünket; vagy mint egy ajtó, amely hirtelen ott áll előttünk, szinte úgy érezzük, hogy nekimegyünk és abban a pillanatban kinyílik és kienged bennünket, de csak azért, hogy egy másik pillanatban egy másik ajtó elénk meredjen; és nem biztos, hogy az ajtók mindig megnyílnak a számunkra.
Előfordul, hogy sötét folyosókon kell botorkálunk és két ajtó között megrekedünk, és ha nincs világosságunk, akkor bajban vagyunk. Milyen világosságról beszélek? A hit világosságáról, amely nem egy reánk aggatott lámpa; még csak nem is egy lámpa, amit a kezünkben viszünk, mint a bányászok, amikor alászállnak a sötét aknába, hanem bent a szívünk helyén - vagy maga a szívünk, ki tudja azt? - világít vagy nem, aszerint, hogy van hitünk vagy nincs. És vannak nagyon szeles átjárók ezekben az épületekben, és ha nincs hitünk, vagy kevés hitünk van, akkor ezeken a szeles átjárókon akármennyire próbáljuk is a burkainkkal a lámpásunkat védeni, úgy érződik, hogy ezek az erős, nagy szelek kifújják ezt a lámpást, ami belülről világít - már akinek világít.
Előfordul, hogy egy kinyíló ajtó után egy nagy munkateremben találjuk magunkat - én legalábbis abban találtam magamat - és ott csodálatos, erős, szép, fehér valakik dolgoznak. Semmiféle érzés nem látszik rajtuk: nincs szánalom, nincs megértés, nincs se jó, se rossz szándék bennük; nem akarnak ellenünk tenni, de nem tesznek mellettünk sem, egyszerűen osztályoznak bennünket, mint valami számokat. Osztályoznak, mérnek aszerint, amit magunkkal hozunk, ami rajtunk van, ami bennünk van.
Mi legtöbben sötétségben vagyunk és ők pedig világosságban vannak. Mi nem vagyunk tisztában önmagunkkal, de ők tisztában vannak velünk; tisztában vannak minden értékünkkel, a magunkkal hozott lim-lommal és értéktelenségünkkel. Szétszedik és megmérik különböző erőinket; némely esetben, ha lemarad rólunk egy bizonyos erőréteg, az olyan fájdalmas, mintha egy másik halálon mennénk keresztül. Némely esetben úgy emelnek le rólunk egy erőréteget, mint a páncélt, amit azután ők valami gépekre, futószalagokra tesznek, és pillanatok alatt, ami még rajtunk volt, ami még a miénk volt, mind ízekre, szerteszét szedik és eltüntetik.
Én sokszor szerettem volna valahol az épületben találni egy helyet - hiszen annyi ablak van rajta - ahonnan kijuthatok újra a szabadba, ahol nem kell minősülnöm, ahol nem úgy néznek meg, mint egy eladásra szánt lovat. Mindent megnéznek, még a fogunk fehérjét is - ez jutott most eszembe - és mindent észrevesznek. Ezeknek az itt dolgozóknak röntgenszemük van: a pillanat századrésze alatt átvilágítanak bennünket.


összealította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A minősítési törvény működése
Adai tanítás - Készítsétek elő az Úr útját
Akik Istent szeretik
A legjobb utitárs
A test-lélek-szellem hármasság kapcsolata
A tökéletességre vezérlő út
HANG - Szabad-e pénzért gyógyítanom?



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisdXeek ... Q?e=2akgM0
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=9M66lritWEs
Titkos tanítások_Bevezetés – Hangoskönyv (Mónika)

https://www.youtube.com/watch?v=vG1Y3YA3yxg
Kapcsolat Isten szellemvilágával_A médiumok képzése – Hangoskönyv (Tibi)

https://www.youtube.com/watch?v=zaylPd9A40U&t=109s
Sorsfordító üzenet – Spirituális romantikus film

[Karsay1958]

Védszellem és démon

Kérdés: Fredrich von Favrats báró az „Elpoal-i-Sela” című könyvében azt állítja, hogy minden ember mellett egy védszellem és egy démon áll. Erre megkértem Vezetőimet, magyaráznák meg, miként kell ezt értelmezni?
Felelet: Igen, az ember mellett áll az ő védszelleme, de a démon is. Az ember érdeke és kötelessége, hogy védszellemének engedelmeskedjék, míg jó példaadással a démon megtérítésére kell törekednie! A föld a küzdelem és a vizsgák helye; a gonosznak éppen annyi lehetősége van, mint a jónak.
Isten igazságos; Ő mindkettőt engedi működni e földön, miáltal a jó legyőzhesse és megtéríthesse a gonoszt! Minden ember keblében két hang beszél: egy jó és egy gonosz; ezt minden ember érzi, amit leginkább a gyermekeknél figyelhetünk meg; kik gyakran olyan jók, mint az angyalok, vagy gonoszkodók. Az embernek szabad akaratából kell választania a jó és gonosz között. Ehhez adta Isten a lelkiismeretet, az értelmet és a szívet.
Angyal és démon kísérik bölcsőtől a sírig az embereket. A másvilágon sincs ez másként - hiszen a démon a paradicsomban is ott volt. - A küzdelem a győzelemig tart. A győzelem Istennél, az Ősfényben van. Az ember legmagasztosabb feladata, hogy démonját a megtérésre vezérelje.
Az ember úgy a jó, mint a gonosz befolyásolását is érzékeli; ha a jó sugallatára hallgat, úgy ujjong a jó szellem, ha a gonosz tanácsán jár, örvendez az ellentétszellem. - Ha erényes emberi életeddel megtérítetted a démont, úgy a halál kapujában egy hálás, ujjongó megváltott szellem fogad téged. Ámde, ha az ember egy bűnös élet által eltávolodott az ő védszellemétől, úgy halála után a démon fogadja őt egyedül, kacagva és az ő utolsó helyzete rosszabb lesz az előzőnél.
Csak vizsgáljátok pontosan önmagatokat és igazolni fogjátok, hogy lelkiismeretetekben két hang beszél hozzátok: egy jó, óvó, figyelmeztető és egy gonosz, kísértő hang. Igázzátok le az utóbbit s fogjátok szorosan a kantárt és kövessétek az elsőt.
Az öngyilkosság, gyilkosság, rablás, tolvajlás, iszákosság, morfinizmus a gonosz démon hipnotikus befolyásolásai, kire a gyenge ember hallgat. A benső hang története: a figyelmeztetések, sejtelmek oly ősrégiek, mint maga az emberiség, ez az angyal és a démon beszéde az emberhez.

Buddha ( Adelma által )

UI:

Duna evangélium
https://www.youtube.com/watch?v=I1kuJJbGoN0

[Karsay1958]

A szellemmagvak
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 15

A földbe elvetett mag élete csak akkor kezdődik számotokra, amikor a növény a földből kibúvik, szárba szökken, törzset hajt, leveleket és virágokat hoz és gyümölcsöt terem. Nem látjátok azonban a gyümölcs magvában szintén bezárt titkot, az abba elrejtett elkövetkezendő nemzedék életét, mivel ez előttetek elrejtve nyilatkozik meg. Ha igazán megértenétek és láthatnátok, hogy milyen hatalmas erő van ebben elrejtve Istentől, s hogy a kicsiny magból hogyan kezd az élet kisarjadni, imádattal borulnátok le az Isten nagysága előtt.
Mindezek között a csodák között ti emberek süketen és vakon éltek, mindez nem foglalkoztatja a tudatotokat. De mindezek a kérdések rendkívül szoros összefüggésben állnak a ti magatok életével. A táplálkozás révén ti is növényi és állati anyagokat vesztek magatokhoz, amelyek éppen a ti életetek által nyernek újabb minősítést az életnek felfelé való rotációja folyamán.
Az ember a földön való puszta megjelenésével áldásává, vagy ha nem üti meg a föld fejlődésének szintjét, átkává válhat és lealacsonyító tényezőjévé a föld erőinek és állapotainak. Magától értetődik tehát ebből kifolyólag az is, hogy akik a földön alacsony rendű elvek szerint éltek és cselekedtek, magukkal viszik mindazokat a megfertőzött anyaglelkeket, amelyekkel ők táplálkoztak, és amely elemeket ők minősítettek.
Példának hozom föl a lélegzést. A levegő is természeti anyag, a benne élő emberszellem az ő lelkének, az ő szellemének színeivel és az ő egyéniségének bélyegével impregnálja. Mindazok az ódok és fluidok, amelyeket így a földi világból, a természet erőiből, a levegőből a szférába magával visz, képezik körülötte azokat az anyagerőket, amelyek az ő szellemének járulékaiként hozzája fognak tartozni. Ezeket a szellem nemcsak magával viszi, hanem feladatul is kapja ezeknek az erőknek fokról-fokra váló fejlesztését és a haladás útján való felemelését.
Ha mélyen elgondolkodtok, be kell látnotok, hogy az maga is Istennek nagy kegyelmi ajándéka, hogy az emberszellem nem teremthet magas rendűt, állandót, mert ha nem volna a változás törvénye, akkor megvalósulna az örök kárhozat. Ezek az elvek, amelyek az elfordult értelem, vagyis az Istentől való eltávolodás folytán jöttek létre, törvénybe vannak zárva. Nem a szellemek, hanem ezek az elvek vannak törvénybe zárva. A szellem ezeknek a törvényeknek urává nem lehet, csak akkor, ha már e törvényeknek minden egyes fokozatán és fázisán felülemelkedett; aminek azonban föléje emelkedni nem tudott, annak ő nem ura, hanem az uralkodik őfelette.
Az anyagi világ a szellemek megsűrűsödött fluidjainak külső formája. Ezeket az elveket Isten törvénye tartja össze és kormányozza és mindent a maga helyére állít, hogy a káoszból rendezett világ legyen. Csak amikor a fluidok már rendezve vannak ez által a törvény által, akkor kelhetnek ki a fluidokban bezárt szellemmagvak, és indulhatnak csírázásnak, még pedig legelőször a földben, mert az ő anyagaik és erőik ott vannak és amikor a földből az élők világa, a föld flórája és faunája kibontakozott, csak akkor van itt az ideje, hogy a szellemmag is emberi megjelenésével itt a világban életet nyerhessen.

Megjegyzés: A tanító szellem ebben a részben elmondja, hogy az élet megjelenése abban a változatos formavilágban, ahogyan mi is tapasztaljuk, már az anyagi világ káosz állapotából rendezett állapotba hozása előtt létezett szellemi magok formájában. Ez azt jelenti, hogy létezik az akashában egy szellemvilági raktára a szellemmagoknak, melyek közül az isteni rendező elv azokat a formákat hozza a fizikai életbe, amelyekre éppen szükség van. Tehát felejtsük el azokat a tévhiteket, hogy az idegenek telepítették volna a különböző életformákat a Föld felszinére. Ez az elképzelés a szellemi tudás hiányából fakadt. Könnyű belátni mekkora tévedés, ha arra gondolunk, hogy legelőször melyik civilizáció alkotta és ültette el az első cseresznyemagot. Ez maga a tyúk-tojás paradoxon.
Burkoltan mondja, de kikövetkeztethető, hogy a szellemmagok be kell járják az egész növényi és állati fejlődés útját, míg megjelenhet az emberi életforma, amely önmagában hordja a fejlődés összes további lehetőségét, amelynek földi csúcsa a krisztusi tudat kifejlődése az emberben.

Szeretettel Bíró Laci