Aminek ellene vagy,annak saját erődet adod át,
az megerősíti azt és nem tűnik el.”
Kezembe került Szepes Mária A fény evangéliuma c. könyve, a halála után Kovács Julianna válogatásának segítségével került kiadásra.
Megkapott belőle egy pár gondolat.
„A tökéletesség állapota nem lehetne teljes, ha nem volna lehetőség a tökéletlenségre, ez a szabad akarat gyökere”
Ez így van, például a boldogság érzése nem teljes, ha nem érezzük meg a boldogtalanságot, a szenvedést. Egy férj elvesztése, vagy egy társ elvesztése kapcsolatban megerősít minket sok esetben érzéseinkben. Jobban tudjuk becsülni utána egy másik kapcsolatban a társunkat sok esetben, mert már tudjuk azt, hogy milyen érzés a másikat elveszteni, és milyen fontos megtartani akit szeretünk, még kompromisszumok árán is.
Ez vonatkozik a szabadság elvesztésére is akár, mert a szabadság érzése nem teljes, ha nem érezzük annak elvesztését. Itt gondolhatunk egy rossz házasságra is, mert sokan ugyan családban élnek, de magányosan, és ez nagyon kiemelkedő százalékos arány a mostani időkben. Ha valakit börtönbe csuknak – akár ártatlanul is – az érzi, hogy milyen elveszteni a szabadságot, és milyen csodálatos dolog azt visszakapni. Ezt az érzést is csak azok ismerik, akik végigjárták ezt az utat. Én tavaly kerültem be (2011) egy rendőrségi fogdába, majd pár óra múlva kiengedtek amikor bebizonyosodott az ártatlanságom, de pár órás elzárás után (melyet egy magáncellában töltöttem kilátástalan és kiszolgáltatott állapotban) szinte öröm volt újra szabadnak lenni, és azt csinálni amit akarok!
„Az élet célja nem a boldogság elérése, hanem annak kialakítása;az alkotás mágikus teremetés!”
Mert mi is a boldogság? Egy kis szünet a boldogtalanságban! Viccet félretéve, mi magunk vagyunk életünk kialakítója. Létezik a Sors és a Végzet.
Sorsunk, melyet karmikus életjátékunkban színről színre alakítunk magunknak, ez elkerülhetetlen. A tudatos ember már most alakítja ki a következő életét. A Sorsunkat elkerülni lehetetlen, ebben az Isteni Színjátékban mi vagyunk a főszereplők. De a Végzetünk, hogy ezt hogyan hajtjuk végre! Sok szenvedéssel, vagy felismerve az élet adta helyzeteket , elehetőségeket, átvesszük az irányítást, és mi magunk alakítjuk életünket tetteinkkel, gondolatainkkal pozitív irányba. Kihasználjuk akár a bolygók adta születési lehetőségeinket, és magunk mellé állítjuk azokat.
Régi mondás: „ a balgát irányítják, a bölcs uralkodik csillagjain”!
Említi Mária néni írásában a Küszöb Őrét. „Minden tilos iránynak és minden síknak van őrzője, amely különleges feladatok, próbák elé állítja a behatolni igyekvőt, vagy a rémület fegyverével riasztja el. A szellem fejlődési fokozatait egészen az utolsó küszöbig Cerberusok őrzik. Ezek transzcendens próbák, néha pánikot okoz, mert fizetni kell mindenért, amit a múltban elkövettünk, a teljes elszámolás vonala, az elodázás vége”
Ide illik egy csodálatos anyag:
Büntetés és jutalmazás.
(Buddha, aki Jézus mellett Péter Apostol volt, és 1870 óta, mint Névtelen Szellem segíti az emberiséget, az Ő szellemi közlése alapján készült ez az írás! összeállította: Karsay István)
Minden nép vallása büntetésről és jutalmazásról beszél, de minden felekezetnek a hívei másként képzelik el a büntetést és jutalmazást, sőt egyugyanazon felekezet híveinek is különböző fogalma van róla. A bűnössel szemben a kiegyenlítést büntetésnek tartják.
Mi tiszta szellemek ezt egészen máskép fogjuk fel; mi a bűnös számára mindenben szükségszerűséget, célt és kegyelmi eszközt látunk.
Az emberek azt hiszik, hogy a földön elkövetett bűnök a túlvilágon visszafizetetnek, s úgy vélik, hogy ez a visszafizetés: büntetés. Nem úgy van ez kedves emberek! A túlvilágon csak nemezis van, mely a visszafizetésből folyik. Két folyamat nem mehet egyszerre végbe; az egyiknek előbb be kell végződnie, hogy a másikat megteremthesse; egyik állapotnak kell a másikat szülnie s az egyik meg kell hogy előzze a másikat.
A dolog nem lenne olyan súlyos, ha az, aki a földön bűnt követett el, a túlvilágon megfelelő büntetést, a büntetés után pedig bocsánatot és megváltást nyerne, hogy azután örökre üdvözült szellem legyen. Ez azonban ellentmondana Isten igazságosságának; megcáfolta ezt Krisztus is az Ő evangéliumában, s világos szavaival teljesen megsemmisítette ezt a felfogást, midőn így szólt:
„Békülj ki ellenfeleddel, míg az úton jársz, nehogy a bíró elébe hurcoljon, s a bíró átadjon a porkolábnak, hogy börtönbe vettessél; bizony mondom néked, hogy onnan addig ki nem jössz, míg az utolsó fillért meg nem fizetted”.
Az idézet szavait kiegészítésül azt is mondta Krisztus más helyen:
„Az én Atyám hajlékában sok hajlékok vannak”.
Úgy is van, s mi ezeket a hajlékokat cellának nevezzük, és mindenségben számtalan ilyen cella van. Ha az ember emberéletéhez kapott feladatait nem teljesítette, s azokat teljesítetlenül vagy félig teljesítve jött át, egy cellába zárják őt, amelyet leghelyesebben a hallgatás cellájának nevezhetünk; ez az ő túlvilági sínylődő ága, amelyen ráér állapotáról gondolkozni.
Ha az után feltalálta önmagát, ti. ha gondolatai tudatára vezették annak, hogy meghalt, s most mint szegény lélek a túlvilágban van, de azzal, hogy a jelenben mi történik vele, még nincsen tisztában, - akkor eljönnek hozzá a világosság angyalai, s a szegény lélek belsőjébe egy sugarat vetítve alkalmat adnak neki annak keresésére és megtalálására, amit a cellába magával hozott. És akkor a szegény lélek bensőjében a beléje vetített fénysugár felvillanása után felébred a nemezis öntudata, mely fokozatosan növekedik, s alakot, s formát ölt benne; egyik rémkép a másik után merül fel vergődő lelke mélyében.
Ezek a rémképek pedig nem egyebek, mint a szellem bűneinek plasztikus alakjai, amelyek azután mindig fenyegetőbben és fenyegetőbben emelik fel a fejüket, mígnem teljes elnyeléssel fenyegetik szellemét, mintha csak meg akarnák bosszulni magukat a szegény lélek vétkei és mulasztásaiért, s addig kínozzák őt, míg be nem ismeri őket, s azt nem kiáltja: mea culpa!
Ezzel a beismeréssel azonban még nincs vége a dolognak, mert a rémalakok csak most jutnak valójában a szemrehányás és önhibáztatás, az önvád és önigazolás követelő hangjaihoz, a szegény lélek pedig a nemezis ezen állapotában a félelem verejtékét izzadja, majd a hideg rázza, majd forrósága van, s nem tud szabadulni lázától. Mert valóságos gonosz láz az, ami a szegény lelket ilyenkor hatalmába kerítette, s addig olvassza s rázza, míg csak szilárdan fel nem teszi magában, hogy minden rosszat jóvá tesz, és bármi áron is kibékül minden ellenségével.
Elviselhetetlen a nemezisnek ez az állapota, és alkalmas a legmegátalkodottabb lélek megpuhítására, sőt képes az ilyen lélekből még a gyűlölet utolsó szikráját is kioltani.
A nemezis tartama különböző, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó; aszerint, amint több vagy kevesebb olyan alakot kell előszólítania, melyeknek a szegény lélekkel számadásaik vannak.
Természetesen jó lenne, ha az ilyen szegény lélek a nemezis eme félelmei, gyötrelmei és pokoli kínjai között meg tudna halni, de nem halhat meg, mert az életre és bizonyos cél betöltésére teremtetett; kénytelen tehát élni és céljait betölteni. És minél inkább vonakodik az akarat, annál tovább folytatja a nemezis kínzó műveletét; annál hatalmasabbakká nőnek az alakok; annál rettenetesebbekké lesznek a rémek, s annál nagyobb lesz a forrósága, metszőbb a hidegsége amaz iszonyú láznak, mely képes a legkeményebb követ is megolvasztani, s a legforróbb vizet is megfagyasztani. Szegény lélek előtt iszonyatos büntetésnek tűnik fel ez a láz, pedig pusztán Istennek nagy kegyelme az, mely a szellemet bünbánatra, kiengesztelésre és megigazulásra képesíti, hogy majdan annak békének is részese lehessen, melyet Isten minden jóakaratú embernek megígért.
Nemezis nélkül, kedveseim, nem jönne létre a jóvátétel, mert a bukott szellem igen gyenge ahhoz, hogy ellenségeivel önként kibéküljön; előbb meg kell kínoztatnia, hogy erre képes legyen. E gyötrelemből meríti az új küzdelemre való erőt és képességet. Amikor pedig a nemezis láza elérte a maga hatását, s a szegény léleknek erőt adott egy új rendeltetésre, akkor a szellem a nemezis cellájából egy másikba, az erőgyűjtés és üdülés cellájába lép be, melyben azután új erőt kell gyűjtenie a türelemre, hogy türelmesen várjon új rendeltetésére.
Ha a szellem a nemezis kínjaiból erőt merített ahhoz a rendíthetetlen föltevéshez, hogy soha többé a régi úton el nem indul, hanem minden hibáját jóvá teszi, akkor új cellájában az imádság ad neki erőt ahhoz, hogy türelemmel várja új feladatát. És ekkor a szellem imádkozik és imádkozik; elkezdi Istent és ellenségét szeretni és sóvárogva várja azt az órát, melyben Isten megadja neki ebbeli szándékának megvalósításához a szükséges eszközöket. Valamint pedig előbb a bíró előtt volt és saját bűne ítélt fölötte, most porkolábnak adatik át, ki a börtönbe kíséri őt. A börtön az új test, melybe bezáratik, s amelyben meg kell fizetnie mindet az utolsó fillérig mindenkinek, akinek csak adósa.
És ha jóakarata nem elég erős s gyengesége miatt az új börtönben se fizet meg mindent, ismét ítélet elé, újból börtönbe kerül, és addig ismétli, mígnem utolsó tartozását is megfizette.
Ez az igazságosság. Istennek tökéletes igazságossága. Isten nem haragszik, nem büntet s nem bocsát meg; a bűn ítéli és küldi a börtönbe az embert, és csak ha mindent megfizetett s ellenségei megbocsátottak neki, akkor bocsátott meg neki Isten is, és akkor lesz igazzá Isten előtt. Ekkor ugyanis már Istennek nincs mit megbocsátania neki, mert a bocsánatot önmaga kiérdemelte azáltal, hogy mindenkivel szemben igazzá lett.
A bölcs Teremtő mindent beültetett az Ő teremtményeinek szellemébe; mind az ítéletet, mind a büntetést; a jutalmazást, a boldogságot, a békét; nem kell tehát azokat mindenkinek külön – külön adományoznia, mert hiszen Ő már a teremtésnél gondoskodott mindenről.
A nemezisnek sok fázisain kell, hogy átküzdjétek magatokat, hogy felebarátaitok előtt igazakká legyetek és a békét, a valódi békét megtaláljátok!
És mégis vannak itt a Földön olyan férgecskék, akik azt merészelik mondani, hogy a Teremtő nem létezik! Mennyit kell még neked ezeken a szegényeken dolgoznod, míg olyan erőssé teszed őket, hogy belássák gonoszságukat?! Hány és hány testet kel még ezeknek ölteniük, míg mindent jóvá tesznek, amit vétkeztek és amíg mindazokat igazakká teszik, kik tanaik és példáik által megtántorodtak?
És most egy fontos dolog:
Jó annak az embernek, akit a halála után elér a nemezis! Jó neki, mert nem volt rossz ember; de jaj annak, aki hosszú időn át bolyongani kénytelen és sehol nyugalmat, sehol békét nem talál! Jaj annak az embernek, aki túlvilági bolyongásaiban a nemezis kikerül; és kétszeresen jaj az ilyen szegény léleknek, mert az még a túlvilágon is bűnt bűnre halmoz! Ezek a szegény lelkek a világ szerencsétlenségei; ők az emberek fülbesúgói, akik mindazon szenvedélyekre ösztönöznek, melyek a földön maguk is rabjaik voltak!
Mindenütt találhatók ilyen szellemek, ahol emberek vannak; a házakban, az utcán, a világ minden helyén. A bűnös emberek leghűbb követőik ők azért, mert nem mehetnek el emberi szenvedélyük nélkül, de nem lévén anyagi testük ahhoz, hogy szenvedélyeiknek hódoljanak, a hasonló szenvedélyeknek hódoló embereknél tartózkodnak, velük élveznek.
Ezek a szegény szellemek azok, akik az embereket megszállják és számtalan esetben a romlásba taszítják, mert attól az embertől, akiben nincs meg a jóakarat a bűneiből való megtérésre, el sem távolíthatók!
Mert a nemezis csak azokat a szellemeket ragadja el, akik szakítani akarnak a bűnnel!
Az ilyen szellem, aki ki kénytelen, mint szellem bolyongani a földön, keresve keresvén az emberek között valakit, akihez magát hozzáköthesse, hogy a régi bűnös vágyainak hódolhasson az szenved a legjobban, mert a büntetés, a nemezis nem éri utol.!
Ezt a szerencsétlen szellemet aztán, mivel már akarata sincs, a természeti elemek megragadják, és érzés nélkül, öntudat nélkül ide – oda űzik a mindenségben, mígnem a természet viharai annyira szét nem rázzák őket, hogy megérnek a szellemi nyomorultak menedékházára számára, hogy ott várják be a nemezist.
A lelkiismeretük halott, éppen ezért az elemi természettörvénybe kell, hogy lesüllyedjenek, mert már csak ez képes ismét őket életre és mozgásba serkenteni.
Ezek azok az állapotok, melyeket vallásaitok egészen másképpen neveznek – pokolról és tisztítótűzről beszélve nektek – pokolról, tele kínnal és gyötrelemmel, és égő tisztítótűzről, amely megtisztítja a szegény lelkeket! Fájdalom csak a nemezisben, a tisztítótűzben van, hol a gonosz elsöpörtetvén, a szegény lélek megtisztul. A pokolban van a halál; a tisztítótűzben a születés; a mennyben az élet!
Persze lehetőségünk van halálunk előtt is feldolgozni a múltunkat.
„Egy tapasztalatokban gazdag lény készíti fel erre a találkozásra (találkozásokra). A tanítvány a törvényes fejlődés útján jut el addig a pontig, és tudja meg a szörnyeteg asztrálszörnyeteg. saját megjegyzés) nevét. Tudja, hogy fantommal áll szemben amelyet ő maga teremtett elmúlt életei öntudatos vagy öntudatlan fekete mágiájával. Esetleg valamelyik régi szenvedélye kobratojásából kelt ki, léte tehát tőle függ. A teremtmény nem uralkodhat teremtőjén, csak ha félelemből, tudatlanságból aláveti magát neki”
Igazi karma megfogalmazás! Minden, amit teszünk energia, és a negatív karmikus energiákat mi magunknak kell megsemmisíteni, mert belőlünk keletkeztek. Most egy pillanatra gondoljunk bele, mennyi ember átkozódik, káromkodik, szidja a másikat. Akár gondolatban. Ezek mind elementálokat, energiákat teremtenek, melyeket magunknak, azaz a teremtőjüknek kell semlegesíteni!
"Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a földet, és figyelik, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen", és a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a
fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen", és a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Az optimista, jóra készülő emberek dolgai általában valóban jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem, mert csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a dolgok pozitív
alakulásába vetett bizalom." Popper Péter
Egy másik nagyon jó ideillő idézet, ami tanítás is egyben:
„Méltányos volna, hogy mielőtt az annyira jelentős magasba endülést keresnénk, először arra törekednénk, hogy magunk mögött hagyjuk a hús bűneit, az érzések gyöngeségeit, a szenvedélyeket, amelyek az anyaghoz kötnek. Másodszor, hogy megtanuljuk a módot, amellyel a tiszta szellem létráján felhághatunk, állandó kapcsolatot tartva a magasabb hatalmakkal. Ezek segítsége nélkül sem titkos dolgok tudományát, se a valódi csodákat alkotó mágiát ne nyerhetjük el.”
Tremitus: Titkos dolgokról és rejtett szellemekről.
A nagy tételek.
„A Pistis Sophiát Jézus három jelentős tanításával zárjuk. Egyikük a tévtanok hirdetéséről szólt:
Mondjátok meg azoknak, akik tévtanokat tanítanak, és mindazoknak, akik tanulnak tőlük: jaj nektek, mert ha nem vezekeltek, nem adjátok fel a tévedéseiteket, a nagy Sárkány büntetését vonjátok magatokra, és a külső sötétségre vettettek. Soha nem fogtok a világ felszínére kivetődni, hanem annak örök végéig öntudatlan dermedésben vesztegeltek”
Nagyon jó és rövid leírása annak a korszakváltásnak, amiben most benne vagyunk. Sokan dimenzióváltásnak hívják, de a lénye nem is ebben van. A „nagy ezoterikusok” sincsenek tisztában a korszakváltás igai komolyságával, ahol az emberiség nagy része el fog bukni – mostani cselekedeteinek eredményeképpen – év milliárdokra egy alsóbb síkra lesz száműzve, ahol szellemének ereje (lelke) le lesz kötve. Ha minden mocsok, negatív bűn kiég a lelkéből akkor azon a síkon életre kell pár milliárd év múlva, és elkezdi elölről szellemi evolúciós útját, és sok milliárd év lesz, mire eléri újra a Föld nevű bolygót, és innen folytatja tovább a megkezdett szellemi utat. A lenti síkon akkor lehet majd életre ébredni, amikor a bűn minden csírája kiég a nyugvó, pihenő lélekből. Mondjuk a”pihenést nem szó szerint kell érteni, mert a föld mélyében a 3000 fokos lávában jelenleg is lelkek tisztulnak!
Ha belegondolok, hogy jelenleg mennyi szellemi tanító van, és ontják sorban a legnagyobb ellentmondásos butaságokat! Nincsenek tisztában a felelősséggel. Nem rég elmentem egy nagyon híres tanító előadására, a célom az volt, hogy a kis feleségem megismertessem vele, hogy tapasztaljon. Olyan show szerűen megy nála az előadás, egyházat is alapított.
Előadáson elmondta, hogy Isten mellénk teremtette a démonokat, hogy szolgáljanak nekünk, és az egész jelképes Teremtéstörténetet kifigurázta. Tele volt fiatallal a terem, több százzal, és tanulták az ostobaságot 2000 Ft-os belépődíjért.
Megjegyzem, mindenki azt kapja, amit spirituálisan megérdemel, mert azon a szinten van, és aki ezeket a sorokat olvassa az már biztonságban érezheti kicsit magát.
„A nagy Sárkány a démonvilág,a félelem és a sötétség, de az anyag alvilága is. Jaj annak, aki nem állhat be a generációk sodrába, hogy a leszűrt tapasztalatok Ariadné – fonalán megtalálja a labirintusból kivezető utat. A gyilkos visszatérhet, hogy áldozattá válják, de a tévtanok hirdetői, a lélekgyilkosok a lét legnagyobb bűnösei. Ők az embersík alá zuhannak, az anyag lappangó dermedésébe, és száműzetésük addig tart, amíg elkövetkezik a világkorszak vége, Brahma éjszakája, a „világ végezetén”. Ezek a feloldatlan potenciák azután megint előömlenek a lét újabb és újabb változataiban, hogy más, súlyosabb körülmények közt vezekeljenek és tisztuljanak.”
A második tanítás hatalmas, kozmikus hátteret ad egy eddig más értelemben ismert krisztusi mondatnak:
„Megmondtam néktek..hagyjátok el szüleiteket, a csillagképek urait, hogy a Kimondhatatlan misztériumának fiai lehessetek mindörökre”
A harmadik tanítás a Messianisztikus Testvériség rendjére, és egyetlen lényeges alaptörvényre vonatkozik:
„Akik majd hozzátok jönnek és szavaik a teljes megismerésről azonossak azzal, amit én mondtam néktek, azokat befogadom, és hozzánk tartozónak nyilvánítom.”
Karsay István
UI:
Makk István Tér és idő
https://www.youtube.com/watch?v=VkPXyI15EQU