Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető professzor azt mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja felhívott, és részletesen elmondta az esetet.
A hölgy az eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben.
Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt. Leletei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az élet levegője ott vibrált a beteg körül. Én csak egyet kérdeztem tőle: hisz-e abban, hogy életben marad. Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy racionális döntés volt, hanem inkább egy intuíció.

A műtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt. Lélegeztetőgép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez, megfogtam a kezét, megsimogattam a fejét. És mivel nem akartam, hogy a többi kollégám megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat:
"Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse meg: van esélye. Nem szabad föladnia."
A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és egy hónap múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott.
Ami a döbbenetes, az most következik.
A beteg azt mondta nekem, hogy köszöni a mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken mikor voltam nála, és miket suttogtam a fülébe. Utólag leellenőriztem, valóban akkor voltam ott, amikor ő mondta.
Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor megállt ez és ez az orvos az ágya végénél, és akkor őt ott halottnak nyilvánították. Azt mondta a hölgy:
"Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtam velük szemben védekezni.
" Ez a nő mindent elmondott. Azt mondta:
"Alig vártam, hogy maga odajöjjön hozzám, és beszéljen az életről."

A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy a szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak. Nyilvánvaló, hogy a szemével nem láthatott és a fülével nem hallhatott, hanem valami mással, amiről mi nem tudunk. Persze az, hogy valamiről mi pillanatnyilag nem tudunk - vagy nem tud még az orvostudomány -, nem azt jelenti, hogy az nincs is.
Az biztos, hogy ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy a kóma állapotában lévő beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt.

De számos más esetben is a betegek beszámolnak a műtét alatti élményeikről, pedig elvileg semmilyen élményük nem lehetne. A nagyobb szívműtéteknél megállítjuk a beteg szívét, és gép pótolja a keringést és a szívműködést. Megállítani a szívet nagyon könnyű, beindítani már nem annyira.
Miután megoperáltuk a szívét, újraindítjuk. Az újraindítás számomra mindig egy katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről pontosan beszámolnak. Ez azért döbbenetes, mert arról az időszakról, amelyről ő beszámol - nevezetesen a szív újraindításának élményéről - abban az állapotban ő a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem
érezhet semmit, de nem is élhet.

Dr. Papp Lajos szívsebész

UI:

Spiritualitás és földönkívüliek - Miskolci László - 2021.11.06. Eger
https://www.youtube.com/watch?v=rBLI2sgVTnQ



ÉLET AZ ÉLET UTÁN - RAYMOND A. MOODY Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=i4adzsY-SrY

[Karsay1958]

Gondolatok az Evangéliumi Spiritizmusról - Felvezetés
Eszter testvér megnyilatkozása Zita médium által - 2018. január14.

A vallásoknak megvolt és meg kellene, hogy legyen ma is az a feladata, hogy lelkeket mentsenek. Semmi más feladatuk nincs, de ez a feladat Istentől való és éppen ezért nagyon lényeges. Lelkeket menteni az idegenben való veszteglésből, a bűn és a halál világából, hogy újra az örök élet várományosai és végül polgárai lehessenek és lehessünk mindnyájan. Ez a legfontosabb cél. Ehhez viszont egyetlen út vezet, a mi Urunk, a Jézus Krisztus itt járta óta: az Ő útja, az Általa megnyitott és mutatott út, amely a Földről a mennybe vezet, vezetheti mindazokat, akik hittek és hisznek a beszédeinek. Tehát ez a lényeg, és mind az öt világvallás legmélyebb tantételeiben a szeretet és az isteni igazság helyes alkalmazásának kellene helyet foglaltatnia. Ha ez nincs egy vallásban, akkor külső szerint fenn állhat az a vallás, de az már csak külső keret a belső isteni lényeg nélkül.
Az idők folyamán a különböző vallások különböző helyzetekbe kerültek, sok helyes vagy helytelen átalakuláson mentek keresztül, és az lett volna a fontos, hogy az emberies elgondolásokat elhagyják, az isteni lényeget pedig egyre inkább hangsúlyozzák a tantételeikben.
Mióta azonban a mi Urunk, a Jézus Krisztus itt járt, az idők folyamán azóta létrejött világvallásoknak már egyre többet kellett volna megérteni a Szentlelken keresztül az isteni törvényekből, az isteni igékből, hogy az az embert megtarthassa és a magasabb világokba emelhesse, ami természetesen csakis a lélek tisztulása által mehet, mehetett volna végbe. De a későbbi keresztény vallások mindegyikben még ma is találhatók olyan elgondolások, amelyek nem állják meg helyüket az idők viharában, és így most az utolsó időkben a Szentléleknek feltűnő módon kellett e földi világban megjelennie, hogy a teljes igazságot szólja, és az isteni szeretetet hintse széjjel, és az egység újra helyre állhasson az ismeretetek terén.
Ezzel szemben mit kell látnunk, mit kell tapasztalnunk? A spiritizmus ugyanoda jutott, mint a vallások, ugyanúgy ismét széttöredezett az egység, és megfeledkeztek az egységről való törekvésről és a különböző úgynevezett ezoterikus tanítások eltértek attól, ami a szellemi mozgalom célja volt, hogy az embereket a megtérésre hívja. Így ma már a spiritiszta berkekben is gyakran előfordul, hogy Istenről, a mi Urunk, Jézus Krisztusról, vagy az isteni törvényekről szó sem esik.
Így a spiritizmusnak ezek a szerteágazó részei már nem töltik be azt a feladatot, amelyet a kezdetek kezdetén igyekezett betölteni, mert az akkor élők még érezték, tudták, hogy mi ez a feladat.Voltak olyan dolgok is, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a hitetlen embert a bizonyságok révén megerősítse abban a tudatban, hogy egy láthatatlan világ létezik, és egy láthatatlan világ a maga isteni jójával belenyúlhat az emberek világába, hogy egyrészt a helyes krisztusi útra terelje őket, másrészt, hogy akik azt már észrevették és ráléptek, azokat azon az úton megtartsa.
Tehát a szellemi mozgalom beindulásakor mindazokra a jelenségekre, amelyek a bizonyságokat szolgálták, nagyon nagy szükség volt. Így az is, hogy a médiumok által materializálódjanak szellemek, azaz az emberi szemek előtt is láthatóvá váljanak, és ezáltal higgyenek, mert az utolsó időkre a hitetlenség hihetetlenül megnőtt. A hitetlenség tarlóján viszont még sok értékes, ha már nem is minden esetben kalász, de búzaszem található, és az utolsó időkre elküldött szellemi mozgalomnak az is a fő célja, hogy ezeket a félig érett kalászokat, kihullott magvakat, akik már bizonyos érettségi szintet elértek összegereblyézze, összeszedje, begyűjtse a mennyei csűrökbe, nehogy veszendőbe menjenek.


Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

Gondolatok az evangéliumi spiritizmusról
Adai közlés - Azért jöttem, hogy nekik életük legyen
Tízparancsolat
Gazdag és szegény rokonok a szellemvilágban
A kegyelmi ajándék
HANG - Magamra maradtam
A szeretet gondolatokkal teli és figyelmes
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqYSsr6 ... Q?e=heYIOX
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=JO_2yCBGmmA&t=4s
EZOTERIÁK - A NÉVTELEN SZELLEM BÖLCSÉSZETE - I.KÖTET - 3.RÉSZ
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=4NdmD2JKQr4&t=58s
Jelenések 30. – Közbeékelés- Az erős angyal - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=9OFgzkr9TTQ&t=19s
Jelenések 31. – Elvégeztetett–Elvégeztetik - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=5lLqJaP ... PX&index=3
A szívem választottja – Romantikus családi film

https://www.youtube.com/watch?v=HCi_75GgYcg
Akkor jöttél te – Romantikus filmkomédia

[Karsay1958]

Az emberi és állati álmokról

Részlet az 1998.12.15-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV.: Igen, ez is, és hogy a fizikai mélyalvás mennyi¬ben függ össze a lelki ott-tartózkodással, és hogy amikor nagyobb és több szellemi erő felvé¬telére van szükség abban az időszakban, azért van mélyebb lelki, vagy fizi¬kális alvás?
TSZ.: Erre azt kell hogy válaszoljam: is-is, mert nem kifejezetten csak ez az, ami ezt a szükségletet maga után vonja. Tehát hogy a lehető legmélyebben merüljetek el és a legtöbbet tudjátok meríteni a magatok szféraszintjén, ezért van a test annyira mély álomba. De más okok is közrejátsza¬nak, mégpedig a szellemi erők.
Tudjátok jól, hogy azon a szféraszinten nem is egészen egységesnek mondhatók azok az erőkisugárzások, tehát amikor olyan tanulmányokat és tanulságokat kap, amit magával hoz, olyan erőrétegek ve¬szik körül, amelyek ezt a mély ott tartózkodást biztosítják, rögzítik. De az is lehet-séges, hogy talán nem éppen olyan jelentős és nagyon komoly gondolati javadalmakat hoz magával. Szellemi tudati erők is közrejátszanak ekkor.
KV.: Ezt tulajdonképpen azért kérdeztem, mert hogyha az lett volna a válasz, hogy igen, azért van az, mert akkor több kell, akkor az ember vissza¬felé tud következtetni, és saját magamnak figyelmeztető. Ilyenkor az ember jobban odafigyel, hogy vigyázat, az éjszakai pihenésnél több erőfeltöltésre van szükség, tehát valamit a napi életemben nem jól, nem hatékonyan, nem megfelelően csinálok. Sokszor mond¬juk azt, hogy de jót, mekkorát aludtam, és akkor érzi is az ember, hogy sokkal pihentebb, lelkileg is sokkal frissebb. Nyilván azért kellett, hogy a több erőt meg¬kapjuk, mert a lelki-szellemi erőink kicsit kimerülőben voltak.
TSZ.: Főképpen az elalvás előtti állapot rendkívül fontos, hogy lecsillapodjon, vagyis az átmenet sima és zökkenőmentes legyen. Mert ott, ahol bármiféle akadályok vannak, akkor már eleve az egész ott tartózkodás nem tökéletes, nem teljes és sima menetű.
*****
KV.: A másik az állatokkal, és az állatok alvásával kapcsolatos kérdés. Azt ugye tudjuk, hogy az állatok a mi erőinknek, kisugárzása¬inknak a hordozói. Azt is tudjuk, hogy az állatok nem, illetve nem olyan lélekkel rendelkeznek, mint az ember. Az ő alvásuk ezek szerint csak a testnek szól, vagy van összefüggés az alvá¬suk és a „lelkiségük” között? Ezt a lelkiséget idézőjelbe tudom csak mondani...
TSZ.: Igen, és tartsuk meg ezt a kifejezést, mert ők tulajdonképpen is éreznek, érzéseik vannak, olyanok, amelyeket napközben szedtek fel, napközbeni élményeik voltak. Azokat tudatosan feldolgoz¬ni nem tudja, nem tud uralkodni rajta, de amikor az egész testével elpihenőben van, és már a szervezetével, a testével az anyagára nem kell ügyelnie, akkor ezek az érzések az ő lelkiségében felelevenülnek, és hogyha olyan mély élmé¬nyeik, olyan kívánságaik, egyebeik voltak, akkor ezt tulajdonképpen érzékeli, és ezt a testében némi mozgással vagy rángással ki is fejezi.
Nem egyszer láthattátok, különösen a körülöttetek élő, házhoz, emberhez szokott állatoknál van ez igen jelentősen, mert az emberrel szorosan és sok¬szor érintkező állatnak sokkal nagyobb és erősebb az érzelmi élete, és azok a behatásokat, amelyek őt érik, ily módon is kifejezi. Ezeket rövid időn be¬lül rendezi, illetőleg feldolgozza, átéli, és az átélésével tulajdonképpen ő le is tudja egy olyan állapotban, ahol őneki a testi létére, éhségére¬-szomjúságára-fáradtságára gondolnia nem kell.
Az a lélekrész, lelkiség, érzelmi élet, ami bennük van, kifejezetten legerősebben az ember közelében élőknél, ez i¬lyenkor dolgozódik fel. Ő a következő alkalommal, amikor felébred és már ébertu¬datánál van, akkor már a következő befogadható érzelmi élményekre képes.
KV.: Szoktuk is mondani, hogy minden valószínűség szerint az állat is álmodik.
TSZ.: Talán nem is annyira képekkel, mint érzéshullámokkal, in¬kább ez jellemző rá. A képi álmodás, a képekben, jelképekben látható, kifejezhető, az inkább a magasabbrendüre, az emberre, a szellemre, szellemi lényre jellemző.
KV.: Tehát akkor az ő alvásuk elsősorban a test pihenésére, a fizikai erők feltöltésére szolgál, és egyben ezeknek az emocionális emlékeknek a feldolgozására.
TSZ.: Ezeket az akár jó, akár rossz feszültségeket tudja le, mert hi¬szen a jó is feszültség alatt tartja az állatot, különösen a háziállatokat, mert befogadja azokat a sugárzásokat, amiket a gazdájától, vagy egy jó embertől kap.

UI:

Léteznek párhuzamos univerzumok? | A multiverzum elmélete
https://www.youtube.com/watch?v=RbK8k6CpSNk


Hiperaktivitás + Könyvletöltés
https://cchr.emberijogok.hu/hiperaktivi ... PYs0Y-oAws

[Karsay1958]

A kegylem törvényvilága 1/6
Névtelen Szellem Eszter médium által
Részlet a könyvből

A ma keresztényinek mondott nyugati világ számára az ember értelmi és érzelmi színvonalát meghaladó magasabb szellemi forrásokból az isteni igazság törvényvilága kijelentések formájában három lépésben nyilatkozott meg eddigi írott történelmünk folyamán. Mindhárom lépés kijelentései a megnyilatkozásuk idejében élő emberiség szellemi és lelki fejlettségéhez igazodott.
Az első kijelentés a Mózes törvénye, az ok-okozati törvény (ezzel párhuzamosan keleten a karma törvénye), az Igazság törvénye, vagy természettörvény.
A második kijelentés a Krisztus törvénye: a kegyelmi törvény. Ennek tükrében már teljességgel a megbocsátó, jóságos Atya arculata tükrözik.
A harmadik kijelentés, amelyet a szellemek hoznak, a Szentlélek kijelentése, a krisztusi kijelentés kiegészítése, amely azzal együtt alkotja Isten szeretettörvényét. Ennek célja az, hogy mielőtt a menny kapui bezárulnának, megtérésre hívja fel mindazokat, akik még bármi áron megmenthetők, mert a kegyelem korszaka lejár, s akkor elmúlnak mindazok a kivételes lehetőségek, amelyeket ma még meg lehet ragadni s Isten kegyelmébe kapaszkodva el lehet szakadni a kárhozattörvény vonzásától és ki lehet emelkedni abból a tömegből, amely "a külső sötétségre" fog kerülni, "ahol lészen sírás és fogcsikorgatás", s ahol minden munkálkodási lehetőség megszűnik.
Az isteni igazság törvényvilága három rétegű. Hogy ezt megértsük képzeljük el hogy a teremtés első fázisa, tisztán szellemi jellegű létrehozta az őstisztaságú világrendet, ez képezi ma is a példabeszéd pásztorának kilencvenkilenc juhát, azaz azok az istenfiak kik atyjuk mellett maradtak. Ezek törvényvilága az Isteni Törvényvilág amelyben a delejes vonzás a jellemző erő, ez a felső szint. A bukott szellemek folyamatosan sülyedve saját teremtésük foglyaivá váltak teljesen belemerevedve saját gondolataik és érzéseik megkövesedett formáiba. Ők képviselik a pásztor elveszett juhát és az ő világukban a Kárhozat törvénye érvényesül és mint müködő erő a villamos taszítás ereje.
E kettő között született meg Isten kegyelméből a Természet törvényvilága amelyben az életáramlás lehetőséget nyújt a bukott világnak a lassú felemelkedéshez végigjárva a fejlődés útját az ásványi léttől a fizikai életen át a lelki élet szintjéig.
Az anyagi világok tehát minden körülmények között a kegyelem megtestesítői, s az anyagi testben való élet a kegyelem ajándéka. A természetet éltető erő nem oka semminek, ami rossz, mert Isten túláradó szeretetének élethulláma ez, amely magához vonz mindent. A kegyelem munkája az alsó körzetekben az élethullámmal való telítés, azaz új életre való ébresztés. A felébredt élet folyton mozog és mozgat; dolgozik és cserélődik az egész természet, felszed és lead, mint az emberi szervezet a lélegzés által.
A folyton alakuló erők, melyeket a felsőbbrendű erők mozgatnak és előrekényszerítenek, a latensül pihenő szellem-termékeket felébresztik, formával és alakkal ruházzák fel, s míg ki nem fejlődtek, a felszínen hagyva kedvező körülmények között nevelik. Mikor aztán elérkeztek a fejlődés tetőfokára, a jót a rossztól különválasztják; a jót a jóhoz csatolva feljebb emelik, a rosszat pedig, mint salakot, kilökik. Ez mind gépies mozgás, a magasabb körzetek hatása, ami ellen az alsóbb körzetek nem tehetnek semmit, mert az alsóbb körzetek ereje lefokozott, olyan, amely felett az Igazság ítéletet mondott. Mikor pedig az Igazság ítéletet mond, az élet zsibbadásba és dermedésbe, a világosság sötétségbe megy át, a melegség s az élet kihűl, a halál, mint egy nehéz álom, fokozatosan leereszkedik, és úgy a természet, mint az egyéni szellem elveszti életképességét.
Az emberi lélek a legfejlettebb és legmagasabb rendű az őt körülvevő összes lelkek között; az ő élete nem ösztönös, hanem öntudatos, mert benne öntudatra ébredt isteni szikra él, mely természetében mennyei, s világossága isteni sugár. Akaratában alkotóképes, erejében hatalmas nagyság. Mindenek fölé rendeltetett, s mindenek alája rendeltettek a földön. A test azonban csak a természettörvény által éltetett hüvely, melynek sorsa a mulandóság. A test összes javai csak az évekkel lejáró rövid örömök, melyeknek utóíze mindig keserű. Múló minden, amit a földi élet adhat, csupán egy maradandó, amit az okos lélek megszerezhet a földön és megtarthat magának: a kegyelem megismerése és felhasználása.
A föld a rajta lévő élettel csak pillanatnyi visszfénye az igazi és tökéletes életnek; álom, mely hamar véget ér a káprázat világában.
Nincs a földön olyan messzeség és olyan mélység, ahová a kegyelem el nem juthat, és ahonnan fel nem segíthet; nincs olyan erkölcsi tévedés, melyet a kegyelem helyre nem hozhat, s át nem változtathat; nincs olyan bűn, melyet a kegyelem fel nem oldhat, ha egyszer a tévelygő bűnös még földi testében felismeri azt, és szabadulni akar tőle.
A kegyelem felemeli, megtisztítja és megszenteli a benne hívők lelkét, mert a kegyelem nem ítél, nem büntet, nem "szolgáltat igazságot", nem vet meg, hanem időt ád a megtérésre, alkalmat a javulásra. A gyengét segíti és támogatja a jóban, az erőset bátorítja, és munkába szólítja. És mindezt a földi élettel nyeri el az ember a jelenben, mert a múlt sötét, lejárt alkalom már, melyet sem visszahozni, sem megváltoztatni. semmiféle hatalom nem képes. A jövő pedig még nem a tiéd földi ember, azt Isten kegyelme tartogatja számodra. A jelen a fontos, mert az a tiéd.
*****
Az ellenszegülésben megmervedett elemek törvénye szerint a megsűrűsödött fluidok időről-időre, mint salak leválnak az anyatestről (lehet ásványi, növényi vagy állati), és mint felhasználhatatlan hulladék (kidobódnak) és egy keményebb természetű világtesthez csatoltatnak, hogy annak erősebb villamossága felmorzsolja és bekebelezze azokat a saját anyagai közé.
A kárhozattörvény világába behatoló isteni életerő ahol befogadásra talál ott szellemi szinten mint szervező életerő feltölti élettel, formát és fejlődési célt ad neki és felkészíti, hogy a rotáció (a fejlődés ciklikus változása, mint a kerék forgása az úton) a felszínre hozhassa, ha eljött az ideje. A körforgással eljutunk a testöltés törvényébe s egyúttal azoknak a szellemeknek hazájába, akik a föld természetébe (mely szellemük tükör-képe) öltöznek, azaz testet öltenek, hogy az ideigvaló életben, a mulandóban kezdjék megtanulni és megbecsülni az örökéletet, melyet bukásukkal elvesztettek. Minden jó, tökéletes és céljának megfelelő, amit a természet alkotott, mert minden Isten akaratát, atyai gondoskodását tükrözi vissza.

Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A kegylem törvényvilága 2/6

Névtelen Szellem Eszter médium által
Részlet a könyvből

Ahogy az ébredés, az élettel való telítés fokról-fokra haladt, azonképpen a kárhozatba való lesüllyedés is csak fokról-fokra történhetik. Az érzések előbb vadakká, majd később fáradt közönyösökké, cinikusakká lesznek; végül már csak a legnagyobb gonoszság elkövetése, vagy látása önt felszökkenő életerőt, mozgási képességet az ennyire lezüllött szellembe.
Ezen a fokon már lehetetlen a szellem megtérése, és sátáni Elvei a gonosz eszme megszemélyesítőjévé teszik őt Isten és az Őt követő szellemek előtt. Az írások "ördög" névvel jelölik meg. Az ördögi állapotig süllyedt szellem nem ölthet testet, mereven megmarad ellenszegülése és tagadása mellett, és így nem részesülhet a kegyelem-nyújtotta örömökben sem. Az így lesüllyedt szellem a háttérben, mint valami sötét árnyék követi a törvényben élőket és nem szűnik meg gonosz vágyait, gondolatait és törekvéseit a testben élők felé lövellni, akikhez lelki természetük hasonlósága folytán kapcsolódni tud.
Az ördög (vagy sátán), amely fogalom alatt az ellentéteszme által átitatott, mélyen bukott ellenszegülő szellemek serege értendő - az anyag szellemesítésében lázadást lát és összes hatóerejével azon van, hogy ezt az isteni akaratot senki meg ne valósíthassa. Munkája roppant könnyű, mert az ellentét-eszmében elbukott szellemek elvesztették akaraterejük nagy részét és értelmük a jó iránt tompult. Azonban hatalmas vonzóerők dolgoznak a fizikai sík felett, melyek lenyúlnak az emberi életbe, felrázzák és kiragadják a tévelygő emberi szellemeket az ellentét bódító álomba ringató hatalmából, hogy megmentsék az életre, ha lehet, szép szóval, vagy figyelmeztetéssel, ha kell, bűnhődéssel és szenvedéssel. A cél mindig az, hogy az ember eszméljen, gondolkozzék.
A földi, fizikai élet az anyagban az anyagért a szellemesítés útján és egyszersmind az anyagtól való megszabadulásért folyik. Az ellentét elvéből táplálkozó szellem önmagától sohasem volna képes megfordulni; de a születés és a halál törvénye, amelyek felszívják és leadják, forgatják és tanítják, valamint a természettörvény amely tapasztalatokkal gazdagítja: a rotáció erejével ragadják magukkal és viszik előre a fejlődésben a szellemeket.
*****
A fizikai élet felelősséggel jár, mert nem lehet büntetlenül sütkérezni az Ég közelségében, és nem lehet a kegyelmet ellopni, mint azt az ördög gondolja. A gonosz világába (pokolra, ami nem hely hanem állapot) jutva, az élet az öntudatos szellemre nézve borzasztó és rémületes, mert amiről eddig sejtelme sem volt, az mint valami rettenetes álom alakul ki előtte. Bűnei, melyeket tudva, szándékosan követett el, mind testet öltenek. Asztrálerőiben bűnei új életet nyernek, és élő alakban száz, meg száz változatban látja megelevenedni azokat. S e megelevenedett rémes alakok mind őt: az öntudatot (a szellemet) üldözik, kérdőre vonják, és bosszúállással gyötrik. Ezen kívül a hasonlóság vonzása folytán alakult bűnhődő szférában mindmegannyi bűnökkel terhelt szellemekkel való együttélés kínos poklot jelent számukra. Mindez addig tart míg az újjászületés törvénye ki nem ragadja ebből az állapotból. Minél gyakrabban kerül ebbe a pokoli helyzetbe valamely szellem, annál nehezebben megy számára az újraszületés.
Az alsó világ tehát borzasztó. Sűrű légköre, mint a rossz levegő az égő gyertya lángját, kioltja az emlékezést. Természettörvényének gyilkos keménysége minden megszerzett jót a rosszal együtt eltöröl. A halál törvénye csak az alsóbbrendű formákra nézve bomlasztó hatású, a felsőbbrendűekre, azaz a lélek öntudatos munkájának eredményeire nézve semmi hatással nincs. A gondolat- és érzésvilág a természettörvény nyomása alatt lassan-lassan érni kezd; a fiatal, rakoncátlan szellemek fokozatosan megtanulják a szellemi igazságokat és betöltik a törvény betűit, s nem zúzzák szét a fejűket azokon. Lassan járó, halkbeszédű, megtört szellemekké válnak, kikben felébred a vágy valami jobb, valami tökéletesebb után.
Ami a földi testben erőt jelentett, az a kegyelmi törvényvilágban gyengeséggé válik; ami testi szépség volt, az rútsággá, ami gazdagság és hatalom volt, az itt nyomorúsággá és alárendeltséggé zsugorodik össze, feltéve, hogy a földi életben ezeket az ajándékokat nem a lelki előhaladásának céljára használta ki a szellem.
A földi életben minden a lehető legjobb és legszebb formában igyekszik megjelenni. A föld felszíne a kegyelem bőségszaruja. A jó és rossz, mint lehetőségek itt találkozhatnak, hogy úgy a jónak, mint a rossznak következményeit megismerhesse a testetöltött szellem. Minden, amit mint jót megismer, az az Isten ajándéka; amit pedig mint rosszat ismer meg és érez, az a szellem magával hozott bűneinek, tévelygéseinek vagy tévelygésre való hajlamainak a következménye.
Minden testies törekvés mögött a lélek hibás természete az indító erő, a kezdeményező, tehát a testben elkövetett bűnök a lelki testen, mint fogyatékosságok, betegségek, fájdalmat okozó hiányosságok ütköznek elő. Ha nem javulnak, akkor a kegyelmi erők elhagyják őket, és ők fokozatosan süllyednek a szellemvilágban. Süllyedésükkel mindig rosszabbá és kellemetlenebbé válik részükre a szellemi élet, míg végül kényszer-testöltés útján jutnak csak a földre.
A kegyelem törvénye alatt munkálkodó szellem már megszabadult a rárakódott sűrű anyagi burok nagy részétől. Az itteni rezgésszint minden ellentéteszmét visszalök, ha az életképes, viszont ha gyenge, erőtlen akkor megsemmisíti, elégeti (megbocsátás), hogy semmi tisztátalanság, semmi hamisság ne juthasson ebbe a törvényvilágba, mert innen nyílik a menny kapuja a szeretettörvény világába.
Az igazság törvénye, mint a kegyelem törvényét megelőző állapot, nem ismer sem megtérést, sem kegyelmet, hanem kérlelhetetlen szigorral tükrözi vissza a valóságot, hogy a szellemet figyelmeztesse kötelességére, arra t. i., hogy a kegyelemben megnyilvánuló isteni hosszútűrést használja fel a saját lelke megmentésére, mert a hosszútűrés sem végtelen. Mert úgy a föld, mint a földet körülfogó szférák elmúlnak és a jónak ellentéte eltöröltetik. Az igazság törvénye leginkább a fizikai síkon érvényesül. A hosszútűrő, megtérésre alkalmat adó, lelki gyengeségeinket elnéző és megbocsátó isteni kegyelem törvénye fejleszti és neveli a szellemi jók megismerésére, és követésére ösztönzi a szenvedésekben elfáradt lelkeket. Isten irgalmassága kiszámíthatatlan, a lélek minél erősebben hisz és ragaszkodik a kegyelemhez, minél alázatosabban s minél nagyobb béketűréssel viseli sorsát, annál hamarabb szabadul fel a törvény nyomása alól, mert a természettörvény csak a bűn burjánzását és fejlődését nyomja el.
Növekedését befejezve, egy, az ő erejét és világosságát kipróbáló munkára küldetik. Ha ezt sikeresen elvégezte a földön, vagy az alsó szférákon, akkor a szeretet törvényébe jut.
A szeretet törvényvilágában az anyagnak semmi nyoma sincs, ahol tisztán szellemi törvények uralkodnak. Az eszmék legtisztább régiói ezek, ahová minden igyekszik. Itt minden tévelygés, minden szenvedés és fájdalom megszűnik, mert minden megtört rész ebben a törvényben kiegészítést nyer.
Isten kegyelmén keresztül juthat ide minden lélek; senki a saját erejéből át nem lépheti e magas szellemvilág küszöbét. A szeretet törvénye nem külsőséges, hanem belső, szellemi erő, mely isteni magasságát az önfeláldozásban éri el, abban, hogy lemond az "én" fogalmáról, az önboldogításról, hogy mások boldogításában nyerje azt vissza a szellem. Nem mindig a máglya és vérpad teszi vértanúvá a szellemet; sokszor egy keresztet hordozó élet békességes tűrése mások megmentéséért nagyobb áldozat, mint a vérpad borzongást keltő látása, és annak tudata, hogy azon kell a test életét befejezni.
Az, aki fenn, minden törvények felett őrködik, bölcsen és igazságosan ítél, s akinek odaadja az élet koronáját, az biztosan megérdemli azt. E törvény legfelső szintje az Isten Országát jelképezi, ahonnan nincs visszatérés többé a földre.


Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A kegylem törvényvilága 3/6
Névtelen Szellem Eszter médium által
Részlet a könyvből

A fizikai világ létrejöttét szemléltetve képzejük el a bukott szellemek megdermedt szellemi világát amelyben végigsöpör az Istenből áradó életáramlás, egy élő energia.
A halál dermedtségéből mozgásra, életre ébresztett molekulák az élet elfogadásával veszítenek sűrűségükből: az élet mindjobban felhígítja őket. Az így élővé tett molekulák oszlás által szaporodnak s úgy hatványozódnak (rezgésszintjük exponenciálisan megemelkedik és megrezegtetik környezetüket is), hogy 1 életmolekula 100 halálmolekulát is képes megtermékenyíteni. Azután mindegyik molekula, mely életre kelt, képes ismét egyenként százat megtermékenyíteni és így tovább.
Minél jobban terjed a termékenység, annál óriásibb arányokat ölt a hatványozódás; az anyag megtelik élettel és ő maga is életté lesz. A folytonos elfogadással magasabbrendű törvényvilág keletkezik, azaz a bontakozó élet oda emelkedik. Ezzel a fizikai világ készen áll. A lassú, nehéz forgású törvények világában, kötött állapotban nincs meg a lehetőségük a szellemeknek arra, hogy a saját szellemi természetük mozgékonyságát érvényesíthessék. Csak az anyagi erők lassú, terhes körforgásával együtt juthatnak ők is előre, még pedig minél mélyebbre esnek, annál lassúbb és terhesebb természetbe olvadnak bele.
Ha hosszú-hosszú idők multán végigjárták a fejlődés iskoláit a szellemek, újra a testbeöltözés előcsarnokába jutnak, hogy az Élethez szükséges dolgokat megszerezhessék. Itt már elvegyülnek a várakozók tömegében azokkal, akik még nem buktak; azaz itt már nincs különbség azok között, akik csak most fejlődtek föl és azok között, akik bukásuk, vagy bukásaik után újból próbálkoznak.
A fizikai síkon azonban nemcsak olyanok vannak testbe öltözve, akik alulról felfelé fejlődtek, hanem olyanok is, akik fejlettebbek az egész föld fokozatánál. Ezek részben más világok légköréből buktak és a föld természetének vonzáskörébe kerültek, részben pedig küldetésben vannak itt, hogy szellemi fejlettségük által vezetői, irányítói legyenek a föld szellemeinek és ezek továbbfejlődésének. Ezek a szellemek magukkal hozzák az ő természetüknek megfelelő légkört, és rajtuk keresztül összekapcsolódást nyer az emberek világa Isten országával és annak igazságával.
Ezeknek segítségével bontakozni kezd a testbeöltözött szellem érzés és gondolatvilága. Többé már nem a természet ereje az, amitől fél, hogy félelmében engedelmeskedjék, hanem értelmével megsejti az igazságot és a természetet irányító hatalom felé fordul kérelmével. Így születik meg az Isten fogalma.
Sötét és sivár szellemi korszak ez az emberiség életében, mert itt még a tévelygés uralkodik, mivel az ember gyermeki tudatlanságában még nem tudja, mi a bűn, nem tudja, mi a jó, mi a rossz; a természet vezeti és ő vakon, gondolkozás nélkül engedelmeskedik neki. A jóra jó eredmény, a rosszra rossz eredmény a felelet.
Azonban Istennek gondja volt az ő elveszett gyermekeire és belenyúlt a természettörvény világába, kiválasztván egy szellemcsoportot és általa megadván a föld természettörvényéhez és a szellemi igazsághoz vezető legközelebbi utat azok által a szellemek által, akik előre kijelölt életükkel készen álltak arra a küldetésre, melyet most elvégzendők voltak.
Mózessel a törvény ismerete és vele együtt a bűn kárhoztatása jutott az emberiség tudatába. A törvény, illetőleg az igazság megismerése hatalmas terjeszkedésével inkább az anyagi, mint a szellemi téren tevékenykedik, azaz inkább a földi életben, mint a szellemi világban. A krisztusi tanítások nyomán a kemény és rideg törvény világába nagy, feszült várakozás, reménykedés, szenvedések, és megpróbáltatások után bevilágít a kegyelem törvényének sugara, eloszlatja a homályt, a kételyt, a gyűlöletet, s a legteljesebb igazságot: a szeretet törvényét állítja a természettörvény fölé, és az Istent úgy ismerteti meg, mint az emberiség szerető Atyját, akinek szent képviselője megalázza magát, hogy a gonoszban elmerült lelkek előtt például szolgáljon. Feláldozza magát az igazságért, hogy a szeretet feloldja a bűnt, a kárhozatot.
A mennyek országának igazsága a szeretet. Ezt az igazságot kegyelmi törvénnyé alakította Isten a megtérő bűnössel szemben. Ez a törvény már ismeri az engesztelést, a megtérést és a megbocsátást.
Higgyen és reméljen minden földi ember! A sötét és homályos idők elmúltak, a tudatlanság korszaka lejárt. Ez a világosság ideje, a kegyelem korszaka. A földi ember kezében van már a Legteljesebb igazság az Isten igéjében. A Jézus Krisztus által adott újszövetség az Isten szava az ember lelkéhez, amely mindenkit vár, mindenkit hív ebbe az új szövetségbe. Mindenki beléphet az Isten által nyújtott kegyelmi törvénybe, ha megtér bűneiből és elfogadja a szeretet törvényét vezető elvnek földi életében. Ezzel kezében van az üdvösség, a boldogság és a boldogítás kulcsa. Ez az igazi, lélekben való kereszténység tartalma.
A megpróbáltatások tüzében kiválik a lélekből minden, ami törvényes, és a törvénytelen, mint salak, lemarad a lélekről. Béke és nyugalom honol a kegyelmi törvényen keresztül megtisztult lelkek világában. Innen már nincs visszatérés a földre, hacsak a szeretet áldozatkészségéből küldetést nem tölt be a lélek, hogy nála kisebb értelmű és szeretetben gyengébb, boldogtalanságban vergődő testvérein segítsen. Ezek a szellemek éppen úgy végigszenvedik és csalódják a földi életet, mint bármely más szellem. Nincs semmi más ismertető jelük, mint nagyobb szeretetük, türelmük és elnézésük embertestvéreik iránt, meg nagyobb hitük, reménységük és alázatosságuk Istennel szemben. Nem óhajtják a kiváltságosak életét, nem szolgáltatják magukat, hanem inkább ők szolgálnak. Boldogságuk nagy, örömük túláradó, ha sok szenvedés árán is, de sikerül magukkal emelniük egyet vagy kettőt a boldogtalanság világából.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Válságban a világ!
Egy médium üzenete

Válságban van a világ – mondja egyebek között Zita médium, aki az Egyesült Államokban, az Ohio állambeli Clevelandban működik a Magyar Szellemkutatók Társaságában. Rendszeres kapcsolatot tart fenn a szellemvilág képviselőivel és látomásait megosztja a magyar szellemkutató egyesületekkel, köztük e sorok írójának csoportjával is. Szerinte a Föld lakossága válságban van, mert válságos állapotban vannak az emberi társadalmak, a vallások és az emberi életek.

A földi ember már sem hinni, sem reménykedni nem tud és a szeretet parancsolatában sem képes meglátni azt a nagy értéket, amire neki és másoknak is szüksége lenne – mondja a Zita médium által közvetített tanítás. – Az emberek csak csűrik-csavarják a bűn fogalmát, és többnyire rosszul értelmezik azt. Nincsenek tisztában önmagukkal, a maguk bűnös természetével, és egész életük azzal telik el, hogy a feketét fehérre mossák, hogy ami tévedés, rossz és bűn, az ha felszínre kerül lelkükből, arról bebizonyítsák, hogy az nem is olyan rossz, mint amilyennek az látszik.
Nem hiszünk a világ vezetőinek

Az emberek már nem tudnak hinni a világ vezetőiben sem, és nem hisznek az egyház vezetőinek sem. Mert az egyikben és a másikban is csalatkoztak. Mindegyik ígéretekkel próbálja őket a maga érdekeinek megnyerni. Mint az egyházak, mind az állam a társadalom tagjaitól csak kapni akarnak, holott mindkettőnek az lenne a feladata, hogy felkarolják az emberi lelkeket és adjanak nekik hitet és reménységet.

Az önzés még soha ilyen mértékben nem fogta be az emberi lelkeket, mint manapság. Mivel az erkölcsi korlátokat lerombolták, ezért az erkölcsi törvényeket figyelmen kívül hagyva mindenki a maga hasznát, a maga előnyét keresi és mindent hajlandó megtenni azért, hogy gazdagsághoz, hatalomhoz, befolyáshoz jusson, ha pedig ahhoz eljutott, akkor azt minden áron meg is tartsa magának.

Az egyén élete is válságban van, és válságban van a férfi és a nő kapcsolata is. A házasságok 40-50 százaléka válással végződik, azoknál pedig, akik együtt maradnak, sok esetben mindazok a kellékek, amelyek a házasságot megszentelhetnék, és azt a célt szolgálnák, amiért Isten szerette volna a házasságot törvényesíteni, ha nem is mindkét fél részéről, de egyik fél részéről biztosan hiányoznak. Így a házasság nem azt a célt szolgálja, amiért adatott, tudniillik, hogy a családi közösségen belül a szeretet gyarapodhassék, hanem ott pont az egymástól való eltávolodás, elhidegülés tapasztalható.

Minden válságos állapotban van
Önmagával is válságban van az ember. Nem tudja miben higgyen, nincsenek támpontjai. Amíg fiatal, amíg egészséges, amíg a társadalomban fennálló lehetőségek kedvezőek számára, addig úgy gondolja, jól éli az életét. Mihelyt ezek közül bármelyiket bármilyen okból kifolyólag elveszti, nem tud mit kezdeni magával, mert nincs támasztéka, nincs hite, nincs reménysége.
Az emberek többsége lehangolt, mert sokan betegek, és még többen kedvetlenek. Többnyire jó kedvet csak úgy képes előidézni magának sok ember, ha alkoholt vagy kábítószert fogyaszt, ha fetreng különböző bűnökben, vagy ha másvalakit képes maga alá gyűrni.
A vallások új és új ágazatokra bomlottak. Az ember azt hitte, hogy ha a régit elhagyja, vagy megreformálja, vagy azt új elgondolás alapján rendezi be, akkor az jobb lesz. Megreformálták a külsőségeket, de a lélek szükségleteivel továbbra is adósak maradtak az újonnan keletkezett vallások és még inkább a szekták. A vallások csak akkor tudnak összefogni, amikor megjelenik valami újabb, amitől mindegyik a hatalmát félti, attól félnek, hogy tőlük ez az új híveket vesz el, ezért összefognak az új ellen anélkül, hogy megnéznék, hogy abban mi a helyes, mi a jó, és mi az elvetendő.

A 20. században elszabadult a pokol. Nem tanultak az emberek a két világháború borzalmaiból, kegyetlenségeiből, amikor ez embermilliók földönfutóvá váltak, amikor sok nép az erkölcsi törvényeket lerombolta.. Nem tanultak a sok-sok véráldozatból, hanem továbbra is azt képzelik, hogy fegyverek egyre nagyobb mennyiségéből és ezeknek gyártásából, a hadseregek fejlesztésével és növelésével, új háborúk kirobbantásával majd egy jobb, boldogabb, békésebb állapotba jut a világ. Amikor az ember látja a rombolást – úgy az emberi lelkekben, mint a hit világában, és az anyagi világban a Föld különböző részein, - akkor még elképzeli azt, hogy mindezeken keresztül lehetséges egy jobb, békésebb, boldogabb világot felépíteni. Nem lehet. Az ember anyagi javait nem arra adja, amire az emberiségnek szüksége lenne: hogy tanuljon, hogy szellemi értékekhez jusson, hogy senkinek ne kelljen nyomorban élnie, hogy elérjen egy olyan életszínvonalat, amikor minden érzését és gondolatát ne a mindennapi kenyér keserves megszerzésére kösse le, hanem legyen elegendő szabadideje, hogy feltekintsen az égre és onnan várjon segítséget. Nagy szüksége lenne az embernek arra, hogy megtanuljon és tudjon gondolkozni, és végre megértse, hogy e Föld lakói mind az ő testvérei, akik mindannyian egy célért, egy feladat érdekében születtek erre a bolygóra azért, hogy minden ember jobbá váljon és ezáltal jobbá és magasabb rendűvé váljék maga a Föld is.
Érdekcsoportok uralják a világot

Ma azonban a különböző érdekcsoportok azon vannak, hogy lehetőleg mindent elvegyenek onnan, ahol van. Így viszont, akik a Nap hevét állták, akik egész életükben dolgoztak, azok idős korukra az utcára kerülnek és nem lesz betevő falatjuk sem. Hol vannak most a vallások?
És az emberekben, akik ezt látják, még inkább megnövekszik a hitetlenség, vagy elfordulnak a vallásoktól, vagy egy másik csoporthoz csatlakoznak, amelyik majd vakhitre neveli őket. Vannak, akik mindent elfogadnak, amit csak felkínálnak nekik, és vakon követik az új vezéreket. Némely esetben a fanatikus vallások vezetői megkövetelik híveiktől, hogy családjukat elhagyják, anyagi javaikat odaadják, a világ bármely részébe, akár még a halálba is kövessék őket.
Ezért ma már senki senkiben nem bízhat, nem hihet, mert a hazugság hatalma olyan nagy lett, hogy még az úgy nevezett vallásos emberek, még az úgy nevezett társadalom vezetői is mást ígérnek és mást mondanak és mást cselekszenek. Látszat szerint elítélnek egy dolgot, amiről később kiderül, hogy az ő kezük is benne volt, hogy azokhoz a dolgokhoz bizonyos szálak fűzik őket és azokra a dolgokra engedélyt adtak.
Zita médium által közvetített szellemtani intelem bizony ráillik mindennapjaink eseményeire, ezért igencsak megfontolandók. Még azok számára is, akik kételkedve fogadják a mediális közlések valódiságát.

Írta: FÁY Gábor újságíró barátom

UI:

Utópia Ébresztő film
https://kialtoszo.hu/utopia-ebresztofil ... OQIpOdvtPQ

[Karsay1958]

Bölcsességek Névtelen Szellem tanításaiból

Megjelent a szellemtani közleményekben 1929-ben
Isten megadja a lehetőséget jónak és rossznak is, mert szükséges, hogy Isten esőt adjon úgy a jónak, mint a gonosznak földjére, hogy a konkoly is felnövekedhessék a gabonával együtt. Mert úgy a jónak, mint a rossznak meg kell érnie. Isten tehát megadja a lehetőséget úgy a jónak mint a rossznak, hogy egyéniségét kimutathassa, hogy minden meghozza a maga virágát és gyümölcsét, mert gyümölcséről ismerni meg a fát és a magjáról a gabonát.
***
A fejlődésből nem vonhatja ki magát senki. A rossznak jóvá, a jónak jobbá kell lennie. A fejlődés folyamán minden jónak meg kell tisztulnia és igazulnia, hogy megdicsőülhessen. Ezt Isten törvénye így kívánja. Amíg megmarad az ember tévedéseiben, addig a salak hozzá van tapadva. A bűnnek ezt a salakját Isten még nem veheti le az ember lelkéről, -- ez igazságtalanság volna. E tévelygésektől magatoknak kell megszabadulnotok és ez másképpen nem lehetséges, csak összeütközések által.
***
A javulásra hajlandó emberi léleknek mindig előremutat az útja a kibontakozás felé, mely kibontakozás pontról-pontra, részről-részre engesztelődésképen jön csak létre. Nem máról-holnapra, nem egyik percről a másikra, mint ahogyan azt az emberek gondolják, hanem csak lassan, fokról-fokra. Mert hiszen a lélek minden részének tisztává, tökéletessé kell lennie, hogy helyet foglalhasson Isten Családjában, a tökéletesek országában.
***
Minden lélekhez más és más úton szól a kegyelem Istene. Nincs két lélek, aki egyformán ébredt volna fel, nincs két út, mely teljesen megegyezne, s így minden léleknek külön-külön kell utat törnie magának a sötétségen és tudatlanságon át. Istennek minden lélekhez külön szava van.
***
Szükséges, hogy a Szentlélek besugárzása által az embernek rossz, hibássá lett természete fokról-fokra megszépüljön, fokról-fokra átváltozzék, újjáteremtődjék. Mert a régi ember a régi természetében nem állhat meg az ígéret szerint való találkozásnál Isten előtt. A régi ember, a föld embere a halálé, a kárhozaté, csak az új ember, aki Krisztusban újjászületett, aki átment tűzkeresztségen, akit átsugárzott a pünkösdi láng: állhat meg az Úr előtt. Mert ő már nem az aki él, hanem él benne a feltámadott Krisztus, aki benne és általa munkálkodik, végrehajtja az ő tervét: teremti, alakítja a földet, tisztítja a megromlott természetet és igazzá teszi a hazuggá vált megromlott életet.
***
Az élet, melyet a földön éltek, a valóságos életnek csak árnyképe, csak másolata. Álom ez csupán, melyből fel kell ébrednetek, bármilyen boldogoknak vagy boldogtalanoknak érezzétek is magatokat. Ha majd az álom véget ér és a ti lelketek a csalódásba hull vissza, akkor látjátok csak meg mennyire nem volt érdemes a tévedések világában egy pillanatig is olyan igazsághoz ragaszkodnotok, mely utóbb mégis csak fájdalommal és csalódással fizetett.
Keressetek olyan igazságot, mely ennek a világnak, földnek és testnek nem kedvez, azonban kedvez a léleknek. A cél mindenkor az a hatalmas nagy törvény: a szeretet törvénye.
***
Egyetlen legszükségesebb dolog van: megérteni Krisztust: betölteni Krisztus törvényét. Cselekedni azt, amit Ő kíván az embertől: hogy szeretetet adjon és szeretetet ébresszen maga körül a lélek.
Nincs más igazság ezen kívül, mely az ember lelkét előbbre vinné a fejlődésben. Hiába emlegetitek a pogány „karmát”, a jóvátételt, a visszafizetést: nem használ semmit. Nem tudtok semmit jóvátenni, nem tudtok semmit helyrehozni, csak ha Krisztus szellemébe beleélitek magatokat, az Ő akaratát cselekszitek, csak ő általa tehettek valamit jóvá a földön. Krisztus lelkének kell a ti életetekben visszatükröződnie, hogy a világ lássa meg bennetek Krisztust: akkor cselekedtetek valamit. Mert a ti akaratotokból a ti igazságaitokból nem tehettek semmit jóvá.
Amikor az Úr benneteket munkára szólít, ne a nagyot keressétek, ahol magatokról megfeledkezve mindig csak a külsőn, a láthatón dolgozhattok: dolgozzatok ti csak magatokon és igyekezzetek arra a tökéletességre, amelyet el kell érnetek, mert amíg magatokon a munkát el nem végzitek, semmiképpen nem válhattok alkalmassá arra, hogy másokon munkálkodjatok.
***
Akik haragosak és a maguk, igazát keresik, saját meggyőződésükből nem képesek engedni, a maguk igazságát akarják másokon viszontlátni azt türelmetlenül másokra kényszeríteni: azokat még nem Isten Lelke irányítja.
A ti igazságaitoknak ne keressetek erőszakos érvényesülést. Hagyjátok Isten lelkét munkálkodni.


UI:

Tudatalattid csodálatos hatalma 1. fejezet: Belsőd kincsestára
https://www.youtube.com/watch?v=edCp0EcDEgo

[Karsay1958]

Keresztelő János ma is a világban van – Felvezetés

Zita médium által 2015. december 13.

A mi Urunk Jézus Krisztus Földre születése előtt megjelent a földi világban egy hatalmas szellem, aki magáról azt mondta, hogy mielőtt én lettem Ő már volt, és arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam. Keresztelő János, a pusztáknak embere határozott és erőteljes hangon figyelmeztetett a megtérés szükségességére. Ő az, aki az emberi szívekhez egyengeti az utat, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus világba való lépésekor az út tiszta és nyitott legyen az emberi szívekhez.
Fizikailag is robosztus, erős ember volt, aki a pusztában élt, és csakis azzal táplálkozott, amit a puszta adott néki. Eledele többnyire sáska és erdei méz volt. Szőr ruhát viselt. Szeme villámokat és lángokat szórt, és mennydörgő hangjának, figyelmeztetéseinek híre a pusztából eljutott a városokba is, ahonnan egyre többen, egyre nagyobb számban jöttek ki hozzá, hogy hallgassák intelmeit, és akikre hatást tett azokat megkeresztelje a Jordán vizében.
Ő a törvény szellemének, a szemet szemért, fogat fogért törvénynek utolsó láncszeme volt, amely Krisztus eljövetelével lejáródott, és Krisztussal megnyílt az út a Földről a mennybe. A Keresztelő János előtti időkben nem ismerték az irgalmat és a kegyelmet, mert a törvény szigora a rajta esett sérelem miatt büntette a bűnöst. Keresztelő Jánossal ez a korszak befejeződött, de mint mondom, egyben ő az, aki utat nyitott a mi Urunk Jézus Krisztus fellépéséhez.
Tulajdonképpen Krisztusnak, a Megváltónak születésétől harminc esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a bukottak különböző félanyagi és anyagi világaiból magára vett bűnös rétegeket átvilágítsa, megtisztítsa. Ezen idő alatt hirdeti Keresztelő János a megtérés szükségességét és, hogy az már halaszthatatlanná vált az emberek számára. Akkor is, és ma is Illés lelkületével járja a világot, hiszen Illés, a nagy izraeli próféta reinkarnációja volt ő, akit annak idején tüzes szekér ragadott el az anyagi világból, hogy aztán most a Szentlélek kinyilatkoztatása idején, mint szellem visszatérjen, és ezzel a tűzzel, ezzel a lelkülettel hívja fel az emberek figyelmét a régi jelszóra: Térjetek meg emberek bűneitekből minél előbb!„Tartsatok bűnbánatot, mert elkövetkezett Istennek országa!” Igen,ma is a világban van, és mindenütt hangosan hívja az embereket a megtérésre, mert rövidesen elkövetkezik Krisztus Urunk második eljövetele e földi világra. Azt kívánja Keresztelő János, hogy minél kevesebb legyen a megtéretlenek száma, és minél többen legyenek azok, akik ha az utolsó percben, mi több az utolsó pillanatokban térnek is meg, és Szentlelket vesznek.
Tehát itt van a mai korban is, és hirdeti az embereknek a keresztség szükségességét - ha nem is azon módon, ahogy ő akkor a Jordánban keresztelt–vízzel, de most Szentlélek által.
Keresztelő János óriási munkát végzett azzal, amit cselekedett, amit hirdetett Krisztus földi világban való fellépése előtt, és végez ma is, mint szellem, az Úr második eljövetele előtt. Egyébként azért munkálkodik most is láthatatlanul a földi világban, mert a bűn elhatalmasodása miatt a kegyelem egyre inkább visszavonatik, és helyét ismét átveszi a törvény szelleme, a szemet szemért, fogat fogért törvény. Ennek a törvénynek ő volt földi testben a legnagyobb és leghatásosabb képviselője, és amikor munkáját, küldetését elvégezte, azt életével is megpecsételte, hisz Heródes a fejét vetette. Ez nem a teremtő Isten akarata volt, hanem ezt az emberi gonoszság tette vele. Sajnos a Földön a jók a rosszaktól, a jobbak pedig a jóktól mindig vesszőfutásnak vannak kitéve, mert még a jó sem képes felmérni a maga fokozatánál nagyobbak szellemi nagyságát, küldetését, és azt az isteni célt, aminek eléréséért az küzd. Így többnyire azokat juttatja bitófára, azokat juttatja máglyára, és veti alá mindennemű szenvedésnek, akik az isteni jónak megvalósításán fáradoznak.

Összeállította: Bíró lászló

A csatolt anyagok listája:

Keresztelő János ma is a világban van
Adai közlés - Szükséges néktek újra születnetek
Az erők világa
Isten ígéinek sziklavára
Megpróbáltatások, a szellem érése
HANG - Isten nehezítheti-e életemet?
Ősmagyar rokonok Kinában
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqYiF-B ... w?e=7VNEJL
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=drZRoEbO2GI
Örökértékű igazságok – A Névtelen Szellem bölcsészete 8. Rész
Hangoskönyvrészlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=mmggVvQML18&t=100s
Jelenések 33. – Az ítélet kezdete - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=yLI6_T0QGQ8&t=25s
Jelenések 34. – A tömeges ateizmus kora - Reisinger János

https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... Ou9s6A-Hj0
A bátorság emberei – Spirituális film

https://www.youtube.com/watch?v=8oC7IhVGGA4
A legszebb nyár – Romantikus film

[Karsay1958]

A „becsületes” emberek szférája

Misztériumok – Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján – Részlet

Amikor kedves Vezetőnk(Névtelen Szellem) a tízparancsolatról szóló ciklusban a hatodik parancsolat (Ne lopj!) magyarázatát befejezte – nyilván azért, mert a becsületes emberekről nagy méltatással emlékezett meg – fölébresztése előtt Eszternek (médium) a következő látomása volt:
„ Széles napsugaras táj van előttem. Nagyon meleg van, az emberek a verejtéket törülik az arcukról. A nap tikkasztóan hevít; az emberek fölfelé emelkedő úton haladnak, s mindenki alig várja, hogy elérjen egy igen nagy kapuhoz, amely fent ívben végződik.
Amikor az emberek a közelébe érnek, a kapaszkodó megszűnik és boldogok, mert a fáradtság lemarad róluk. Sőt itt egy kissé lefelé lejt az út és én is hozzájuk csatlakozom. Beérünk egy igen szép és gazdag városba. Mindenütt nagy házak és erkélyes villák, nagyon szép széles út. Boldog és megelégedett emberek járnak-kelnek, mert itt mindenki gazdag.
Vezetőnk engem kézen fog és mutatja, hogy ime, itt laknak azok a szegény emberek, akik becsületesen végezték munkájukat. Itt mindenkinek megvan mindene, amire vágyott, amit kívánt, úgy hogy – szinte nevetségesnek találom – még az utcán is lépten-nyomon találnak aranyórákat, meg drága ékszereket, stb. A szegény ember, aki a kapun átjutott, nagyon megörül neki, de mindjárt az első pillanatban arra gondol, hogy bizonyosan elvesztette valaki, ezért nem nyúl hozzá, de aztán megint talál egy másikat, meg harmadikat, míg utoljára rájön, hogy annyi már csak nem veszhetett el!
Itt mindenkinek mindene van bőven. A szegény embereken szép ruhák, ékszerek, aranyóra, stb., amire csak vágytak a földön, de a földön nem érhették el, mert becsületesek voltak, a sorsuk pedig nem juttatott ilyesmit. Vannak úgyszólván lakatlan házak. Végre rájön a félénk jövevény, hogy az az övé és mikor megmondják neki, hogy „ide beköltözhetett”, és ő meggyőződik róla, hogy neki ilyen szép háza van, boldog és megelégedett, sőt első pillanatban még büszkeség is van a lelkében, hogy ő háziúr lett; később azonban megszokja a jó módot.
Általában itt mindenki nagy hálával van eltelve Isten iránt, mert később megismeri, hogy mindezt az Isten adta és ez mind abból a munkából épült, amit ő becsületesen elvégzett a földön.
Szerények ezek az emberek és hálásak Isten iránt. Azért mindig arra vágynak, hogy bár találkozhatnának Istennek egy angyalával, hogy mindezt megköszönhessék neki; mert egyik sem meri gondolni, hogy vele az Isten szóba állna. Legtöbbnyire őrszellemeikkel találkoznak aztán és nagyon hálásak nekik.
Tehát lám, nem kell spiritisztának lenni ahhoz, hogy valaki boldog szellemmé legyen. Egész utcasorok vannak tele virágokkal, mindenki örül nekik és gyönyörködik bennük, de senki sem veszi el, mert mindenkinek van bőven. Ez a becsületes emberek jutalma.”

szemlézte: Bíró László

UI:

Ismerd fel a hamis tanítókat, prófétákat, spirituális szervezeteket, gyülekezeteket!
https://www.youtube.com/watch?v=92HkUxKQkxo

[Karsay1958]

A kegylem törvényvilága 4/6
Névtelen Szellem Eszter médium által
Részlet a könyvből

Az igazság megismerése sok hiábavaló próbálkozástól és kísérletezéstől szabadítja meg az embert. Azért az isteni kijelentéseken alapuló hitnek igazsága nagy fontossággal bír az emberi lélek fejlődésére nézve. Aki hisz Istenben, az abszolút Egyben, minden jó és igaz összfoglalatában, aki értelmével képes behatolni az igazságok és eszmék világába és bele tud illeszkedni az isteni kijelentések igazságába úgy, hogy azok az élete folyamán gondolkozásában, érzéseiben és cselekedeteiben megvalósulhatnak: az szellemi életet él, és annak "szellemi természete" kifejlődik. Ez a természet gazdagítja, boldogítja mindazokat, akikkel az élet útján találkozik. Örömöt, boldogságot és áldást hint az ilyen ember maga körül puszta megjelenésével is.
Az igazság világában nem a külső hatások a döntő tényezők a lélek állapotára nézve, hanem a lélek benső természetének a külsőre való kivetítése teremti meg a boldogság, vagy a boldogtalanság állapotait.
A vonzás törvénye hozta létre a szférák világát ahol a szellemek rezgésszintjük hasonlósága szerint illeszkednek be. A hasonlók szférájában tehát vagy boldogság, öröm, béke és megelégedés honol, vagy szenvedés, csalódás, félelem, harag, bosszú és kétségbeesés hajtja a lelkeket egymástól minél távolabb, hogy egy kevés pihenőt szerezzenek maguknak. Ezért a halál után vagy jobbra, vagy rosszabbra fordul mindenkinek az állapota aszerint, hogy milyen érzésvilággal távozik a földről, s mit visz magával, mint eredményt.
A hasonlók világában (a szférákban) hamarosan megismeri mindenki önmagát abban az állapotban, amelybe került. A bűnökkel és hibákkal megrakott szellemek szférájában ritkán fordul elő örvendetes viszontlátás még az egymáshoz tartozók között is, mert nem olyan vonzók azok a lelki tulajdonságok, melyekkel ezek rendelkeznek. De annál megdöbbentőbb - ami igen sűrűn előforduló eset - az ellenségek találkozása. Egymás üldözése, bosszúja elől menekülnek kétségbeesetten ezek a szellemek. Javuló állapotukban megpróbáltatásul sokszor a földön testesülnek s a Gondviselés olyan kiszabott pályára tereli mindkettőt, ahol találkozniuk kell egymással, hogy alkalmat nyerjenek a kiegyenlítődésre. Ezek azok a végzetes találkozások, melyek után vagy emelkedés, vagy még mélyebb süllyedés következik.
Nem is tudja az ember, mily hatalmas ereje van az Isten igéjének, ha azt idejében magáévá teszi. Nem tudhatja, nem láthatja a földön az anya, milyen óriási hegyet bont le, milyen áthatolhatatlan akadályokat semmisít meg azzal, ha gyermekének lelkében idejekorán elülteti a szeretetet, az istenfélelmet, az engedelmességet, a türelmet, a hitet és a szerénységet. A gyermek lelkében megszilárdult istenhit csodát művel; kiegyenlíti, elsimítja az akadályokat, amikor eljön a próba ideje és az ellenségtől, mint jó barát búcsúzhat el, hogy fejlődése magasabb fokán már szeretetben találkozhasson vele.
Mert nem örökre szól az elválás a sírnál, ha a bűn elválasztja is az egymáshoz tartozó lelkeket bizonyos időre. A körforgás törvénye újra testbe szólítja a fejlődő lelkeket, s úgy csoportosítja őket, hogy egymásnak hasznára lehessenek. Ha szeretettel válnak el egymástól, az a szeretet az újabb testen keresztül is sokszor az első látásnál felújul, és kölcsönös rokonszenv fejlődik olyanok között, akiknek különben semmi külső okuk sincs arra, hogy egymást szeressék. Érzésvilágukban úgy tűnik elő, mintha régi szeretet újult volna fel a lelkükben, amelynek kezdetére nem emlékeznek. Akik pedig valamilyen kellemetlen érzést okoztak a múltban egymásnak, és újabb testöltésben találkoznak, azoknak kellemetlen érzés szállja meg a lelkét, ellenszenves vagy félelmetes hatást váltva ki belőlük.
Krisztust követő emberek, legyetek ilyenkor résen, éppen aki nem rokonszenves, azt kell nagyobb körültekintéssel kezelnetek, s nagyobb szeretettel bánnotok vele, hogy a jónak megnyerjétek. Ez az élet nagy nyereség részetekre, ha az ellentéteket kiegyenlíthetitek, mert az a szférákban lehetetlen.
Mindennek megvan a maga helye az életben; így minden érzésnek, minden gondolatnak, megvan a bizalomnak, a kételkedésnek, megvan a kötelességnek, megvan a szeretetnek; csak az ember nem tudja ezeket az érzéseket elrendezni az ő benső világában, mert nem tudja honnan erednek, mi a céljuk?
A rossznak nincs létjoga, és így az életből könnyen ki lehet küszöbölni, ha az ember igyekszik megérteni és szívvel-lélekkel követni Krisztus tanítását: itt a földi életben elvégezni mindent, amit csak elvégezhetünk, betölteni a szeretet törvényét mindennel és mindenkivel szemben, amennyire csak lehetséges; rosszat nem cselekedni még azokkal szemben sem, akik azt "igazság szerint" megérdemelnék.
Földi életében mint egy álomban elfeledkezett a lélek mindenről amit még a bukás előtti paradicsomi időkben magáénak tudott, mert kábultságát a megtévesztés szelleme azzal a hiu ábránddal igyekezett fokozni, hogy mindent elérhet, ha az ő tanácsán jár; megszerezheti a boldogságot, ha azt mástól elveszi; megszerezheti a hatalmat, ha a másikat rabságba hajtja; a dicsőséget, ha mást letipor és megszégyenít; a gazdagságot, ha mást kihasznál, és hogy mindenhez hozzájuttatja, csak neki engedelmeskedjék.
Ez a megtévesztés szelleme így bíztatja őt: ugyan mit használ a hit, amely majd az idők végén bíztat valamelyes kis boldogsággal?! Ez most van, ezt elérheted, csak ki kell nyújtanod érte a kezedet! És a szegény lélek kinyújtja a kezét, de boldogság helyett a háló sűrűsödő fonásában akad meg mindaddig, míg le nem mond a hamis boldogságról, a hiu örömökről, a mulandó jókról. Akkor felveszi a keresztet és halad az igazság útján, melyet a mi Urunk mutatott meg.
Küzdelmes harc, fájdalom, csalódás, könny, vér, fáradság, verejték, születés-halál, viszontlátás-búcsúzás, felemelkedés, lesüllyedés, dicsőség-szégyen, hatalom-nyomorúság egymást váltja fel, míg végül ebben az égi otthonban ébred fel a szellem. Mindaddig, ameddig a szellem az anyagnak csak a legkisebb tapadását is érzi magán — bármilyen eszmétől legyen vezéreltetve, bármily fejlett igazságérzete legyen is — nem tudja a lelkében kitölteni azokat a nyitva maradt kérdéseket, amelyek még a negyedik szférában is ott állanak olyan események bekövetkezésénél, amelyek az „igazság” törvényével meg nem fejthetők. Mert bármilyen részekre bontsa is, bármily apró parányokra részletezze is az igazságot a lélek, mégsem találja meg a feleletet azokra a kérdésekre, amelyek előtte felmerülnek, valahányszor az igazi boldogságot és az igazság legtökéletesebb megvalósulásának az érvényesülését keresi. Mert amit az igazság részletezésében a lélek a maga számára megtalálhat, azt mind el is kell veszítenie, mert mindennek, ami az igazság szerint beteljesülni kívánna, a szeretetben és a megbocsátásban kell felolvadnia.


Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A kegylem törvényvilága 5/6
Névtelen Szellem Eszter médium által
Részlet a könyvből

A lelki fejlődés törvény. Ebbe a törvénybe bele van kapcsolva az ellentét is a kegyelem által, hogy az ellenszegülésben elfáradt lelkek szabadulhassanak a kárhozattól és megtérésükkel szellemesülést nyerhessenek. Azért az emberré lett ellenszegülő szellemek, mint kegyelmet elfogadó szellemi magvak, saját természetükben ébrednek fel az életre, nem bűnhődni, hanem fejlődni; természetes megjelenésük még nem bűn és így bűnhődésről sem beszélhetünk.
Az alsó természet hat fokozatán keresztül a tudat szendereg. Mire a tudat felébred, mint ember jelenik meg a fizikai síkon. Ez már óriási eredmény és a létállapotban nagy emelkedés, amely emelkedés ismét egy magasabb fokú életlehetőség ígéretét foglalja magában. A fejlődésnek I. fokán az egyszerű gondolkozás van jelölve, mellyel a szellemi mag a tudat által megismeri önmagát, azaz testi énjét. E gondolkozásával összetartja lelki erőit az „én” fogalmában. Ezentúl ebben a fogalomban találkoznak az összes szálak, amelyek a gondolati világban indulnak és érkeznek. Az „én” fogalma előtt eltörpül minden. Ezen keresztül látja a világot, az embereket, állatokat; ő maga a középpont, ami után minden igazodik, mert őérette van minden ebben a fogalomban. Ez az önzés ébredése.
A II. fokon az élet apróbb-nagyobb megpróbáltatásai és a természet mostohasága védekezésre szorítják az embert, s mivel mindenben önmagából indul ki, következésképpen jónak látja kedvében járni annak, akit vagy amit le nem győzhet s akaratával nem irányíthat. Ebből születik a ravaszság, a kétszínűség, hízelgés, alakoskodás és félrevezetés.
A következő III. fokon az anyagnak minél nagyobb megismerése és az „én” érdekében való minél nagyobb felhasználhatása rabul ejti az értelmet, úgy, hogy az anyagot mint célt látja a legnagyobb értéknek a földi ember. A gazdagság után való törtetés korszaka ez. Mikor pedig ebben is elfárad, mert kielégülést nem nyert, belső énjéből, mintegy magból, kelnek ki a lelki fejlődés bódító virágai a IV. fokon: az uralom és hatalomvágy, az önzésből a gőg, a gőgből a hiúság. Mindezekből pedig a különböző fájdalmak, csalódások és szenvedések keletkeznek és a szenvedések szülik meg a vágyat a szabadulás után.
Ezek a fejlődési fokok a legváltozatosabbak, mert az érni kezdő szellemi mag erős hánykolódásaival majd fel a magasba szökik, majd a mélyben hever összezúzott lelki „én” fogalmaival. Majd a tudás és az ismeretek minél nagyobb, mennyiségének megszerzéséért töri-zúzza magát (V. fokon), majd a dicstelen életek csalódásaiban fakul szürkére, bánatosra, szenvedőre, ami őt az igazság keresésére ösztönzi (VI. fokon). És beletéved az abszolút Egy nagy igazságának összetört, apró számtörvényeibe, amelyeknek megfejtésén hamarább összezavarodik harmóniátlan gondolati énje, mintsem egyetlen számot is valódi helyére állíthatná.
De mivel az ember lelki természete az „én” fogalmából fejlődött erre a fokra, képtelen másból kiindulni. Mert azt hiszi, hogy másképpen elveszítené lábai alól a talajt; így hát csökönyösen ragaszkodik kiindulási pontjához minden idáig fejlett lélek. A szentírásban megjelölt „bölcsek és értelmesek” ezek, akik előtt az Istennek titkai rejtve vannak. („Hálákat adok Néked én Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsektől és értelmesektől és megjelentetted a kis gyermekeknek. Máté XI. r. 25. v.)
Az Isten szellem, és gondolatai is szellemiek. Így az alig felserkent öntudat, a szellemi mag még nem képes megérteni azokat. Meg kell érnie, ki kell fejlődnie, a lelki törekvések állapotain keresztül ki kell csiszolódnia, hogy az első isteni sugarakat, a szellemi világosságot vissza tudja tükrözni Isten felé. Csak ha ez bekövetkezett, akkor lett szellemmé a lélek, s akkor ébredt fel szellemi öntudatára (VII. fokon). Ez az a pillanat, amikor megállt lelki fejlődésének tetőfokán és urává lett alsóbb erőinek. A végtelen tér szabaddá lett részére, és az örökkévalóság egyetlen jelenné vált, mert mindazok az erők, amelyek eddig tudásának határt szabtak, most engedelmes szolgáivá lettek, amelyeket akaratával mozgathat.
Eddig a pontig fejlődik mindenki a törvény (rotáció) vezetése alatt. Ezen a ponton túl vagy feljebb emelkedni, vagy bukni lehet. Eddig a föld tápláló édesanyja fejletlen csemetéinek, ezen a fokozaton túl már mostohává válik részükre. A szellemi ébredés minden egyéniség részére új létállapotban való megjelenés lehetőségét nyitja meg. A homály, mely eddig befedte énjének egy bizonyos részét eltűnik, és tisztánlátó szellemi tudattal tekint lényének alsóbb rendű természetét képező járulékaiba. A szellemi világosság, mint egy isteni sugár, átvilágít minden útjába kerülő akadályon és felbont minden sűrűséget és sötétséget.
Megszűnik részére tér és idő, természettörvény és anyag hatalma. Urává lesz mindezeknek a fogalmaknak és felülemelkedik rajtuk. Szellemi fényével behatolhat a magasabb létállapot törvényvilágába is, és éppen ebben van a próba. Ezért az egy pillanatért kell az embereknek és szellemeknek oly sokat tanulniuk, megpróbáltatniuk, szenvedniük, hogy ezzel a pillanattal el ne bukjanak. Mert ha itt elbuknak, zuhannak le elkábulva, szárnyszegetten, hogy elvakult szemeikkel, összeroncsolt lelkeikkel újra kezdjék a lelki fejlődés fáradalmas országútján a zarándoklást.
A kultúra csúcspontjára fejlődött mai emberiség jutott el erre a válaszútra nagy tudásával, rengeteg ismeretével, kifinomult ízlésével és igényeivel. Most vagy elfogadja Istent, és magát lélekben megalázva szerzett képességeit az ő céljának szenteli, vagy a tagadás szelleméhez csatlakozik, s összes Isten kegyelméből szerzett képességeit ennek szolgálatába állítja. Előbbi esetben egy nem remélt boldog szférába jut, utóbbi esetben pedig alázuhan s elölről kell kezdenie ismét a lassú, nehéz fejlődést.
A szellemi „én” felébredése az emberi szellemek között nem megy észrevétlenül, sőt nagy fordulatot hoz létre sokszor nemzetek, népek fejlődésében vagy aláesésében, mert az ilyen emberszellem egyéni megjelenésének varázslatos erejével eszmék és vágyak diadalra juttatását segíti elő. Ezek azok a lelki nagyok, akik hatalmasat, nagyot művelnek szellemük fényével és erejével.
A szellemi „én” felébredése a fejlett lélekben nagy átalakulással jár. Beletekintve lelkének tárházába, felismeri az „önző én”-t, mely rettenetes erővel támad az „isteni én” gondolati és érzési tartalma ellen. Felismeri ellentétes természetét, mely a maga uralmával oly hatalmasnak tetszik, hogy nincs földi ember, aki önmagában bizakodva, önerejére támaszkodva megküzdhetne vele. Ez az alig felcsillanó szellemi öntudat olyan, mint a sötét éjszakában a villámlás. Egy pillanat alatt vakító fény, és a következő pillanatban mélységes sötétség boríthatja be lelki valóját. Felveszi az Isten törvényét és küzd az alsó, „önző én” lelki természete ellen, hogy alsóbb énje feloszoljék, s teljes erejében támadhasson fel szellemi énje. Krisztus megváltó munkájának eredményét ebben a nagy küzdelemben használja fel a lélek. Krisztus meggyőzte e föld lelki természetének törvényét (az ellentétet) és utat nyitott a szellemesülés fokaihoz minden egyes léleknek. „Valaki hiszen, megtartatik, aki nem hisz, elkárhozik”. Mert nincs lélek, aki a maga erejéből megállhatna a szellemesülés fokozatain Krisztus nélkül.
Hit nélkül mindenki zuhan le a lejtőn, és alásüllyedve mindinkább elveszíti a világosságot és a szabadságot, hogy azt rosszra ne használhassa. De ha szellemi világosságával az istenség fényébe kapcsolódik már nem kápráztatja el a saját egyéniségének varázsa, mert úgy találja, hogy ő még igen kicsiny és tökéletlen valaki ahhoz a nagyhoz képest, aki nálánál is kisebbé tette Magát szeretetből. Beletekint ugyan alsóbb természetébe, hogy megismerje önmagát, de csakis azért, hogy a szellemében kiformálódott Krisztus-eszmény után alakítsa át azokat az erőket, amelyek felett uralmat nyert. Így legyőzve az ellentétes erőket, ezek is felszabadulnak a gonosz eszme irányítása alól s feltámadást, szellemi újjászületést ünnepel a szellemvilág.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Kedves lista és csoporttagok!
A jeleket csak a süketek és vakok nem látják és nem akarnak tudomást venni róla, hogy a sátáni erők elszabadultak és egy akkora erkölcsi romlásba süllyed az emberiség, amelyből csak kevesen szabadulhatnak ki. Azért vagyunk még a kegyelem által életben, mert még lehet reményünk a megszabadulásra. Akik elmentek és folyamatosan mennek közülünk, azok már színt vallottak így vagy úgy, nekik lezáródtak a lehetőségeik, de nekünk még van esélyünk a lelkeink megmenekülésére, ha híven követjük azt, aki az Út, az Igazság és az Élet.
Ez a világrendszer egyértelműen kimondhatjuk, hogy nem fenntartható, ennek rövidesen vége lesz és mivel az ellentét erőinek karmaiban vagyunk, ők irányítják a fizikai világ működését és emberfüggő változásait. Hogy miért vannak nyakunkon ezek az erők? A válasz egyszerű. Mert mi emberek saját szabadakaratunkból választottuk, ezért a természeti világ a növény és állatvilággal együtt nincs az sötét erők fennhatósága alatt, csak az emberiség. Ebből a kelepcéből egyetlen szabadulási utunk van, az, amelyet Krisztus Urunk mutatott meg nekünk. Más út nincs és csak általa szabadulhatunk
A rendszer mindenképpen össze fog omolni rövidesen, de a sötét erők mivel mindent a kezükben tartanak és irányítanak, ezt az összeomlasztást is levezényelik a saját érdekeik és terveik szerint. A végidők utolsó fázisában még adatik nekik három és fél év totális hatalom, amikor végleg szabadon kitombolhatják magukat. Ezzel ők is tisztában vannak és azt is tudják, hogy korlátolt az idejük, ami hátra van, ezért taposnak ötszázzal, hogy minél hamarabb megvalósítsák terveiket.
Ne legyenek illúzióitok. Nagyon súlyos megpróbáltatás vár az emberiségre, mert a vallások és a ferde, tehát nem a krisztusi úton járó ezoteria és spiritualítás képtelen lesz vigaszt nyújtani a kétségbeesett embereknek, tehát nagy szellemi ínség fog beállni és az emberek lelkileg indíttatva keresni kezdik az igazságot és csak ott találnak lelki vigaszt és enyhülést, ahol hozzánk hasonló emberekre találnak. Ekkor kimondhatatlan értéke lesz azoknak a szellemi tanításoknak, melyeket itt nap mint nap megosztunk.
A rendszer megváltoztatása annyira titkolva, hazugságokkal és félrevezetésekkel leplezve fog végbemenni, hogy a megtévesztett tömegek semmit sem tehetnek ellene. Gondolom sejtitek, hogy már jócskán benne vagyunk ebben a folyamatban. A számukra fontos és nyilvánvaló átalakító lépések előtt meg fogják szüntetni a tömegkommunikációt és ebben első sorban az internetet, tehát megszakad közöttünk a virtuális kapcsolat és csak az élő kapcsolatok maradnak meg, a szájról-szájra terjedése a tudásnak.
Akik a krisztusi igazságnak köteleztük el magunkat, akik szórjuk a magvakat, meg kell tegyük azokat a lépéseket, amelyekkel a szellemtan túlélését tudjuk valamennyire biztosítani, ezért felhívjuk a figyelmeteket, hogy előkészítettünk egy szellemtani túlélő csomagsorozatot, amelyet 24 nagyjából ötven MB-os részcsomagban le lehet szép sorjában tölteni a tárolóból. Még nem sietős a helyzet, a letöltések nem időhatárosak és amíg a tárolót használni tudjuk élni fognak a megosztások. Ezek a csomagok egy kisebb könyvtárnyi írott anyagokat tartalmaznak; a hanganygok nagyobb terjedelműek, ezért a külön letöltésükre is elküldjük a megosztásokat. Az egész szellemtani irodalom és hangtár nem éri el a 20 GB-ot, tehát egy pendrájvon elfér.
Amit mi megosztunk azok talentumok (lehetőségek) és teljesen rátok bízzuk, mit kezdtek velük, majd valamennyien a felső bíró előtt kell elszámoljunk a talentumainkkal.
Szeretettel Karsay István és Biró László
Szellemtani mentő csomagok a tárolóból
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhfl2WZk ... Q?e=M5LVnu
Könyvek 1 – HANG és Köri találkozó anyagok
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhf4_AoC ... w?e=l3UPvL
Könyvek 2 – Kardec, Adelma és tóvölgyi Titusz
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhq1kZKo ... Q?e=pY6lB2
Könyvek 3 – Az utolsó óra munkásaihoz, Domokos, Grünhut
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhq4AWYI ... g?e=cXVKof
Könyvek 4 – Makk István, Nérei Ödön, Pataki Árpád
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhq4ZIzU ... g?e=WaIq6w
Könyvek 5 – Bertha Dudde, Johannes Greber, Atlantisz
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhrNR30c ... A?e=8ugKi8
Könyvek 6 – Névtelen Szellem, Zita, Rosemary Brown
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhrQjloo ... g?e=gbJRs8
Könyvek 7 – Amerikai szellemkutatók, Swedenborg
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhrgn2XS ... A?e=QloUdi
Könyvek 8 – Égi világosság, Szellemtani közlemények
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhrp59YT ... A?e=YJ94w6
Könyvek 9 – SBK Hírlevelek 1
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhrs76Fi ... g?e=w58YtR
Könyvek 10 – SBK Hírlevelek 2
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhrtp8_n ... g?e=ndx4ki
Könyvek 11 – SBK Hírlevelek 3
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhrwffMw ... A?e=xg9S8n
Könyvek 12 – Közlések, ítások, cikkek
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhr46ptO ... A?e=cB222H
Könyvek 13 – Angyalok, Aura, A szellem testei
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhr9t5pC ... w?e=47TRId
Könyvek 14 – Szellemi tanítások 1
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhsMswqo ... g?e=gPvskR
Könyvek 15 – Szellemi tanítások 2
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhsRcpLy ... g?e=khM8vX
Könyvek 16 – Szellemi tanítások 3
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhsdXgen ... Q?e=ssHErH
Könyvek 17 – Szellemi tanítások 4
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhsohVPV ... g?e=nCsQne
Könyvek 18 – Szellemi tanítások 5
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhsxV0gR ... w?e=YaSigz
Könyvek 19 – Szellemi tanítások 6
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhs9c2jD ... A?e=cI9nEH
Könyvek 20 – Szellemi tanítások 7
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhtF62HU ... w?e=oagTuF
Könyvek 21 – Szellemi tanítások 8
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhtRfVdf ... Q?e=z1nE2j
Könyvek 22 – Szellemi tanítások 9
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhtZ3I3f ... g?e=8BzpOm
Könyvek 23 – Szellemi tanítások, Gondolatok, Tanító mesék
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGht0Zh-W ... w?e=w7ZTUh
Könyvek 24 - Szellemtani könyvek aktív tartalomjegyzékkel Reiner Ágostontól
Médiumi közlések
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGg8w4nJg ... w?e=9yBj6u
Mediális közlések SBK (632 MB)
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGg7hQnTg ... g?e=hYnfg0
Gizi médium közlései (1,27 GB)
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGg8w5O-J ... Q?e=EHVysc
Adai kör közlései (772 MB)
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGg7g-vAQ ... g?e=BubMdT
Kisné Szabó Ágnes médium közlései (883 MB)
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGht1HQbq ... w?e=ezyD8t
Jézus beszédei és Köri találkozó (45,7 MB)

[Karsay1958]

A kegylem törvényvilága 6/6
Névtelen Szellem Eszter médium által
Részlet a könyvből

Mily kicsiny azok száma, akik lelki fejlettségükkel elnyerik szellemi újjászületésüket, s mily nagy azok száma, akik alámerülnek a tisztátalan lelki vágyak szennyes hullámaiba! Isten kegyelmi törvénye által azért adott az alig fejlett lelki palánta mellé szellemi vezetőket minden korban és időben, hogy az egyén ne csak lelkileg, hanem szellemileg is befolyásolva legyen, hogy a lélek önző természete a szellemi fényt és világosságot a maga céljai szerint ne használhassa ki.
Minden népnek, minden fajnak minden korban megvoltak a saját fejlettségéhez való szellemi vezetői, kik ugyan különböző módon, de egyformán egy istenfogalmat és egy halhatatlansági fogalmat hoztak a földre. Úgy az egyesek, mint a népfajok ezekben a fogalmakban éltek, munkálkodtak, fejlődtek, míg a szellemesülés fokához érve vagy alámerültek, vagy feljebb emelkedtek, s eltűntek a föld színéről.
A szellemi öntudatra ébredéssel megváltozik a lélek. Ebben a fokozatban a szellemember mélységes bölcsessége, magas tudása, vonzó szeretete s erős akarata az, amely hatást gyakorol az alsóbbrendű erőkre és megragadva azokat, erős mozgásba hozza velük a természetes világot. Nem önérdekből, sem hiúságból, hanem a benne élő törvény indításából kénytelen immár cselekedni. Mikor a szellemi törvény az egyénben kifejlődött, lassú, de emésztő tűzzel semmisíti meg alsóbb lelki természetét, mely az egyén önzésén épült fel. Mert bár az önzés bizonyos fokig a lelki fejlődés eszköze volt, azonban a szellemi fejlődésnek kerékkötője, mert a „szellemi én” a „lelki én” megszűnéséből, feloszlásából születik.
A lelki vágyak az anyag szellemének forma után való törekvései, a szellemi vágyak pedig Isten leheletének mindent felszívó és boldogító kiáradásai. Minden szellemi törekvés az isteni egység fogalmában oszlik fel, és egyenlőképpen boldogítva hatni kíván. Ebben a törekvésében feláldozza egyéni boldogságát, hogy az összességben folyton-folyvást megnagyobbodva találhassa meg azt. Ezzel szemben a lelki törekvések folyton telhetetlenebbül vetik magukat az egyéni „én”-ben felaprózott és az összességnek szánt mulandó értékekre; ámde minél többet vesz el valaki mástól, annál kínzóbb a vágy: még több után.
Ez a kétféle természet kemény harcot vív egymással mindaddig, míg az alsóbbrendű, a lelki törekvések és vágyak legyőzve nincsenek, és a szellemiek nem diadalmaskodnak. Amikor ezt elérte, akkor a diadalmas szellemi „én”-t kibeszélhetetlen örömmel üdvözli a szellemi egység, az összesség. Ekkor az élet magasabb szintje nyílik fel előtte, s a szellemi világok kimondhatatlan boldogsággal várják az érkezőt. Az erők szellemesülésével gazdagabb lesz a szellemi világ és szegényebb lesz az ellentét világa. A gazdagsággal hatalom jár, a hatalommal erő, az erősödéssel az ellenfél gyöngülése következik be. Ezért igyekszik a sátán minden eszközt felhasználni a földön, hogy a szellemesülést megakadályozza.
A lélek fejlődésével párhuzamosan a szellemi fejlődésre is gondot fordít a Kegyelem, mert a szellemi világosság kibontakozása a lélek fejlesztésénél is hathatós segítő tényező, mert a lélek fejlesztését a rotáció (a természettörvény) magában is elvégezné; azonban a jónak és rossznak még a szellemi tudat kibontakozása előtt való megismerése nemcsak meggyorsítja a lelki fejlődést, de meg is kíméli az egyént a legfájdalmasabb kilengésektől.
Míg a lélek apróbb-nagyobb hibáit le nem köszörülte, szellemileg fejletlen az egyéniség. A fejlődéssel pedig mindig fájdalmak és szenvedések járnak, mert a fájdalom érzete van hivatva figyelmeztetni a szellemet, hogy a helyes utat keresse. Sokan nincsenek tisztában ezzel, és lázadoznak a természet emez irányító befolyása ellen; de minden hiába, ez elől elmenekülni nem lehet sehová, mert minden ajtó, melyet a fejletlen lélek menekülése közben megnyitni próbál, a törvénybe vezet, és ha egy rövid pillanatra el is tolja magától a szenvedések poharát, később maga kéri, hogy kiürítse azt.
Minden lelki igazság önző, és fájdalmat terem akár a jelenben, akár a jövőben. Ha ma más szenved azért, hogy „én” örömteljes napokat lássak, holnap már én szenvedem annak következményeit, mert a természettörvény addig forgatja a dolgokat és a lelkeket, míg pontosan az elkövetett mulasztások kellős közepébe helyezi azokat, akik e bajokat létrehozták.
Az isteni kijelentés, mely legtisztábban Krisztus által adatott, a földi ember részére a legérthetőbben és a legelfogadhatóbban magyarázza meg a lélek egyenes fejlődési útját felfelé, mert szellemileg világítja meg a dolgok lényegét. Isten igazsága: szeretni mindenkit és mindent; mindazt, amit az ember a saját részére jónak, kívánatosnak tart, megosztani azokkal, akiket szeretünk. Így megszűnik az „én” egyeduralma, és embertársamban önmagamat látom, önmagamat szeretem, és önmagamat igyekszem boldogítani.
Ha őt szenvedni látom, magam szenvedek, mert szenved bennem a szeretet, mely vele összeköt, szenved bennem az isteni lényeg, és ezért boldogtalan vagyok. Hogy ez a szeretet ne szenvedjen, igyekszem minden olyan okot kiirtani lelki hajlamaimból, amelyek szenvedtető okozatot teremhetnek. Ezáltal javultam, tisztultam, művelődtem, tudásomat gyarapítottam, képességeimet fejlesztettem, szóval azon munkálkodtam embertársaim és a magam érdekében, hogy az egész szeretetemmel átfogható környezetemet boldogítsam.
A Krisztus által adott igazság még tovább megy: „szeresd ellenségeidet”, „a gonosznak ne állj ellene gonosszal, hanem a benned lévő jó erejével győzd meg azt.” Nehéz feladat az emberi lélek önzéssel átitatott természetének, hogy lemondjon a dédelgetett „én” igazságáról. Minden lélek egyedül Isten kegyelméből lehet igazzá, nem pedig érdem szerint. A megtértek jutalma nem a földön való kivételes élet, hanem a szolgálat, mellyel Isten ügyét előbbre vihetik azoknak lelkében, akiket Isten szólít a megtérésre. Míg a lélek meg nem tér, azaz míg fel nem eszmél anyagi álmából, a bűn kábultságából, addig minden mozdulata bűn, minden vágya, minden gondolata tévedés. Mert még mikor jót akar cselekedni, akkor is önzően cselekszik, nem magáért a jóért, hanem a vele járó dicsőségért.
Az Isten igéjétől áthatott lélek nem fizet gonosszal azoknak, akik hozzá gonoszak voltak, mert ha Isten időt ad a gonosznak a megtérésre és áldásaival árasztja el azokat, akik nem is ismerik őt, mennyivel inkább gondja van azokra, akik ismerik és követik az ő törvényét! Isten megbocsátja a vétkeket, elnézi a tévedéseket.


szemlézte: Bíró László

UI:


Bruno filmek
1. rész : https://www.youtube.com/watch?v=XuGFnHkq2kA
2. rész: https://www.youtube.com/watch?v=fqFMYcRWvOw&t=3s
3. rész: https://www.youtube.com/watch?v=ysG_KBlpbVY&t=39s

[Karsay1958]

Az emberi fizikai forma a szellemvilág
analógikus letükröződése

Részlet az 2000.12.12-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem

KV.: Mindezek után, amit ma elmondtál, az lenne a kérdés, hogy mi határozta meg az embernek ezt a fajta a¬nyagba sürüsödött testi formáját, tehát ahogy most kinéz külsőleg, fizikálisan az em¬ber? Nyilvánvaló, hogy a feladat célszerűsége is megszabta, hogy a felada¬tait, munkálatait el tudja végezni, de elképzelhető egy másfajta fizikális megjelenési formát is, hogy a testetöltött szellem elvégezze az anyagban a földi feladatát! Mégis, nyilván valami célszerűségből ilyenné alakult.
TSZ.: Részben, részben pedig ún. - egy kicsit furcsát mondok! - hasonlatossági okból. Ha a testi sűrüség az egészen idáig való jutást jelenti, akkor az párhuzamba állítható a lelkileg, szellemileg végezhető legalsó és legkezdetlege¬sebb ponttól kezdve a feljavulásig és a felvitelig. Ez érthető, mert régeb¬ben már volt arról értesítés, hogy ennél sürűbb már nem lesz az emberi test, mert eljutott, és mondhatni már visszafelé hajló ágában van annak a feladatának, a¬mely a számára megadatott.
Tehát, ha maga az emberi test formáját, minden egyéb szervezettségi rendjét tekintjük, akkor egy olyan képet kellene elébetek adnom, amelyet nem láttok, de amelyet csak gyatra szavakkal lehetséges a számotokra átadni, ennek az eszköznek a szókészletén keresztül.
A szellemi világ, maga az egész szellemi szervezettség sejtszerű egyedekből áll. Az újabb imere¬teitekből tudjátok jól, hogy mit jelent az egyes szellem, az egyedi, az egyediség, a személy! Minden egyes szellem egyedi, és magába zárja mindazt, ami az összes! Külön¬féle tudati fokozaton, de képviseli azt, ami az összeset jelenti, a mindent!
Tehát az emberi test is bemutatja, képviseli azt, amit ez jelent. Minden egyes kis sejtjében képviselve van az egész, és mégis egyetlen összefüggő, de szükséges és kellő, ahogyan a Szellemi világban is vannak egyes meghatározott csoportosulások, amelyek szorosan összefüggenek a többivel is, a többi csoportokkal. Azok is mind egyesek tömegeiből állanak, és mégis egyetlen összefüggő szervezet.
Ha most a saját testetek¬re gondoltok, annak a szervcsoportjaira, azoknak a funkcióira, a nagyonis fontos, különálló, és mégis a többitől elválaszthatatlan dolgaira és összműködéseire, akkor ugyanez megvan a szellemi oldalon is, mert szellemi munkát végez! Megvan a tükörképe, függetlenül attól, hogy az egész szellemi világ miriádnyi sejtből, egyes szellemi egyéniségekből, egységekből áll, amely az egész összefüggő, összeolvadható, összedolgozó munkáinak lényegesen fontos csopor¬tosulása is, de az egyes részei is szerepelnek.
Ugyanez tükröződik az emberi szer¬vezetben is, hiszen szellemi munkát végez az anyagban, tehát annak az anyagnak is va¬lami módon képviselnie kell azt a központi gondolatot, azt az eszmét, amelyet végez, ott, amibe, ahová helyezve lett, vagyis az anyagi világok körül¬ményei közé, amely elengedhetetlen, hogy a legvégső pontjától kezdve is felfelé dol¬gozza magát. Tehát alkalmazkodnia kell azon körülményekhez is, olyasféle szerve¬zettségben, amely annak a világnak, azon a világon való anyagi megjelenésében lehetővé teszi ezt a munkát.
Ahhoz alkalmazkodott, annak a légköréhez, körülményeihez, táplál¬hatóságához, minden egyébhez, hogy amíg megjelenik anyagban azon a világon és végzi a szellemi munkáját, az a megjelenő, megformált anyag olyan test legyen, amely végre tudja ezt hajtani, és ugyanakkor önfenntartó, és még annyi minden más egyéb funkciót is ellát.
KV.: Ebből én azt értelmezem, hogy a formai részét a földi célszerűség szabta meg!
TSZ.: Így van, de az egész egy szellemi képet mutat nagyvonalakban!
KV.: Ezt nem is vitatjuk, vagy nem is volt probléma a számunkra. Ezek szerint, ha más világokon ölt testet a szellem, akkor az ott szükségszerü külső formák és működési megjelenés van.
TSZ.: Ha anyagi világ az! Miután vannak másféle megjelenési formák is, tehát ez arra már kevéssé vonatkozik. Ugyanakkor meg kell jegyezzek valamit! Vannak olyan esetek, és erről is volt már szó, amikor emberi szellem áthelyezkedhet, meglátogathat, megtekinthet egy másik bolygót, vagy egy másik létformát. Ritka dolog, de előfordulhat, nem mindennapos! Az a különös és egyáltalán nem meglepő, hogy nem azokat a formákat hozza vissza, mint amilyeneket ott látott, hanem azt, amit ő megszokott, emberileg már tud, mert csak olyan képeket hozhat át, amelyet ismer. Mint az álom megjelenési formájában ez már bizonyított és ismeretes.
KV.: Talán még annyit kiegészítésül, hogy amikor az ember meg¬jelent anyagban a Földön, akkor lényegileg már ugyanez a formája volt-e? Ezt azért kérdezem, mert az állatvilágnál ismerjük, tudjuk, hogy az évezredek, milliók folyam a bizonyos mutációkat, változásokat, célszerűségi formákat hozott létre, pont azért, hogy alkalmazkodni tudjon az életfeltételekhez. Az embernél is így történt, míg eljutott a mai formára, vagy azonnal ebben a for¬mában jelentkezett?
TSZ.: Úgy érted, hogy állati formák egész hosszú során át jutott ide, és állatból lett állatemberré, ősemberré, majd a mai?
TSZ.: Nem, mi mereven elzárkózunk attól, hogy az ember úgy fejlődött ki, hogy előbb növény, aztán állat lett volna! Az emberszellem mindig is emberszellem volt!
TSZ.: És ráadásul nagyon komoly és felelősségteljes szellemi munkára rendelve! Tehát az emberi test, amelybe már beleköltözhetett egy olyan szellemi lény, aki használhatta annak a testnek agyát, nem állattestbõl fejlõdött ki, hanem bizonyos fokig olyan állati testeknek a mintája lett felhasználva szellemi teremtés céljából, segédletére, amely megközelítően valamely hasonlatosságot mutatott, de természetesen egy sokkal fejlettebb, fontosabb, válto¬zottabb formát tudott kialakítani. Mert - és ez ismeretes - a mai emberi testnek a kialakulása egyetlen sejtből indul ki, kettőnek a találkozásából, hiszen a ket¬tősség világában él az ember itt és ma.
A kialakítás ebben a sejtben benne lévő információ gazdagságnak a felhasználásával, de szellemi impulzu¬sok hatására alakul ki, oszlik kettővé, néggyé, és alakul ki egy picike emberi test, amely már életképes, világra jöhet, és elkezdheti azt a munkáját, amelye hivatott. Ha ebből indultok ki, hogy akár egyetlen sejtből is kialakitható egy emberi megjelenési forrna, amelynek van már egy bizonyos olyan mintázata, amely alkalmazkodni képes és tud olyan körülmények között, amelyen megjelennie kell, akkor minden további már csaknem világosan előttetek áll! Bár igen sokféle és változatos dolog történt még vele, amíg idáig eljutott!
KV.: De akkor úgy érzem, hogy amikor az emberi szellem formát ölthetett az emberi testben, az lényegileg már ez a fajta megjelenési forma volt!
TSZ.: A megjelenési formának alkalmazkodnia kellett a körülményekhez, és a már ott élõ magasabbrendű állati megjelenések formájához, mert az volt a célszerû. Az a magasabbrendű állati megjelenési forma már így élhetett ott, és úgy funkcionált, úgy táplálkozott, olyan szokásai voltak, amely segélyére lehetett ennek. Tehát a formához való hasonlatosság, és a között való megjelenés biztosítva volt, de maga az a kezdeti kis anyag, amelyből kifor¬málódhatott, az szellemi síkon vált kiépítetté.
Ez a szellemi úton kiépítés, ahogyan az imént is megjegyeztem, már nem állati test volt, hanem talán finoman úgy lehetne mondani, hogy elõemberi, vagy állatemberi, amely már képes volt a gondol¬kodásra sokkal inkább, mint az a már odáig felfejlődött állati lény. -Szembeszállhatott vele, közötte megjelenhetett, és mégis már másként működhetett, szelemibben, kezdve a legkezdetlegesebb érzelem és gondolatképzési formákkal.

UI:

A halál mint szentség
https://www.youtube.com/watch?v=DLzT1G7cBgE

[Karsay1958]

Bandi bácsi szellemének tanítása a szellemtanosoknak

Részlet az 2000.02.22-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


Bandi bácsi: Kedves barátaim! Tanácsadó voltam, engedjétek meg, hogy tanácsadó le-hessek most is. Körötökben, és általában ismerősök, barátok között, amerre megfordul¬tok, sokszor felmerül az a kérdés, hogy akik vallásukat követik, nem kívánnak foglal¬kozni szellemi témákkal, mert ők azt hiszik, elég amit ott kapnak. Egy kicsit furcsa talán most, hogy tőlem ilyen magyarázatot kaptok, de a következőt kell hozzáfűzzem.
Akinek hite, teljes bizodalma abban a vallásban fekszik melyet követ, ott a ti számotokra nincsen közlendő, mert akkor már csak rajta múlik, hogy a hitét követi-e, és úgy él-e valóban, a-hogy a vallása tanítja. Van, akinek nem elégséges, amit a vallása tanít, vagy azért, mert nem élte addig is, de előfordul igen sokszor, hogy titokban, mondhatni hangtalanul, a lelkében érzi, hogy valami többre és másra van szüksége.
Ő már keresni kezd, neki már felhív¬hatjátok a figyelmét arra, hogy aki a szellemi tanításokkal kezd foglalkozni, és a vallási tételeket már kezdi egy kicsit elhagyni, annak sokkal inkább szükséges mind a vallási tételeket, azoknak erkölcsi tanításait, mind az általa újonnan felfedezett, és szinte mohón magába szívott új szellemi tanításokat a gyakorlatba áthelyeznie! Mert aki szellemi tanításokkal foglalkozik, és azt a gyakorlatba át nem teszi, több rosszat tesz magával, mintha megmaradt volna egy félkezű és féllelkű val¬lási életben.
Más olyan esettel is találkozhattok, mert fogtok még találkozni, ahol teljességgel vallási képzés nélküli, minden erkölcsi tanítást mellőzött nevelésben ré¬szesült emberek keresnek szellemi tanításokat. Sokkal nehezebb a feladat, bár őve¬lük is foglalkoznotok kell, mégpedig azért, mert nekik már szinte a teljes nihil¬ből és a semmiből kell, hogy felépítsék azt, ami a másiknak már alapozva volt.
Mind a két ebbéli változatban, amelyet tirátok bíz a szellemi világ, tehát akinek elégte¬len az eddigi alapozása, a másik pedig semmiféle alapot nem kapott még, mind a kettőt nagyon óvatosan, és nagyon sok szeretettel kell kezeljétek. Mind a kettő¬nél a lényeg a szellemi tanításokban való hitet, bizalmat. bizonyosságot lehetőleg olyan erőssé fo¬kozni - persze csak akkor, ha ő azt keresi - ami már szinte rákészteti, rákényszeríti a hétköznapi életben való megmutatkozásra, amikor már egész valóját annyira formálni kezdi, hogy a gyakorlatban megmutatkozik az, amit átadtok neki.
Amint mondtam, a harmadik esethez nem szükséges nyúlnotok, nem is szabad mélyen és igazán. A saját tapasztalatomból veszem azt és adom át nektek, micsoda óriási jelentősége van a megbizonyosodás, a tanulás utáni megvalósításnak! Ha ez elmarad, abból olyan lelki problémák és elferdülések keletkeznek, hogy akár el se kezdett volna a szellemi tanitásokkal foglalkozni, mert annál több rosszat tesz neki.
Az elhajlási lehe¬tőségek szinte sokszorosak. Ezt jegyezzétek meg, nem a magatok, hanem azok számára, akik keresnek, és akiktől el nem zárhatjátok a szellemi tanításokat! De az igaz, hogy akiket mintegy a szárnyaitok alá vesztek, azokra gondolnotok kell, hol tartanak. Néha meg kell kérdezni őket, hogyan haladnak, mint ahogyan azt egy jó hitoktatónak és jó lelkipásztornak is ugyancsak meg kell tennie. Kicsiben, alapvetően ezt nektek is meg kell tenni akkor, hogyha, mint mondom, tényleg indulni segíttek valakiket az úton!
Rendkívül fontos ezekben az időkben ezeknek az induló lelkeknek az istápolása, és az egyáltalán indulása, amelyet nem egy esetben tirátok bízunk. Mindig meg fogjátok érezni, kivel szemben lehet olyan bizalmatok, hogy olyan anyagot, olyan tanítást adtok a kezébe, amely neki valóban hasznos, amellyel dolgozhat, és mely az, ami még nem való neki. Egyvalamire felhívom a figyelmeteket, kik most itt vagytok és hallgatjátok szavaimat! Van egy rejtett beépítettség, egy érzékenyített valami, egy olyan csodálatos érzékelő szerv, amellyel pontosan megérzitek, hogy a hozzátok forduló kérelmezők közül kinek mit adhattok oda egymásutánjában!
Aki az "A"-t kéri, az az "A"-t kapja, a "B"-t még nem kaphatja meg, nem beszélve a "C"-ről! Lassú fo¬lyamatossággal, egy csekély kis gondossággal, elegendő egy találkozás, egy rákérdezés: hogy haladsz, tetszik-e, mit tudtál belőle a magad számára használni? És az a belső, beépitett, kis érzékenyített szerv jelzi majd számotokra, hogy igen, valójában a hasznára vált-e, feldolgozta-e, és lehet-e neki egy kicsit többet mondani abból, amit már úgyis ke¬resni kezd.
Ezt szerettem volna nektek bizalom¬mal elmondani, nagy biztonságot építve bennetek e téren, mert reátok sok hasonló feladat vár. Tudva, vagy tudatlanul, észre fogjátok venni majd, amikor o¬lyan lehetőség tárul elétek, hogy valakinek nagyon sokat használhattok ilyen vonat-kozásban. Ezt a kétféle típust, amit említettem, fel kell ismernetek, meg kell tudno¬tok határozni azt, hogy melyik csoportba tartoznak, és aszerint tudtok a számukra a¬kárcsak néhány biztató és érdeklődést keltő mondatot mondani, vagy a kezébe adni egy könyvet.
Ezt meg fogjátok érezni, mert ott állunk mellettetek, ott va¬gyunk mi is, amikor ilyen eset történik, és igyekszünk minden lehető segítségünkkel a számotokra könnyebbséget nyújtani, hogy ez a bizonyos belső, beépített, finom kis jel¬zőcsengő megszólaljon úgy, ahogyan az hasznos, szükséges és jó!
Remélem nem túl körülményesen fejeztem ki magam, hisz tudjátok jól, hogy közérthető és egyenesen voltam mindig. Most is, remélem, az esetleges kissé mesés kifejezések nem bagatellizálják el azt, amit mondani akarok, hanem inkább egy kicsit színesebben, érdeklő¬dést, figyelmet jobban megfogóan fejezik ki, amit mondani szerettem volna nektek! Kedves tanítványaink, kedves, szeretett, további tanács-osztogatóink, az Isten áldjon benneteket!

UI:

ÉLET AZ ÉLET UTÁN - RAYMOND A. MOODY Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=i4adzsY-SrY

[Karsay1958]

A tudatos rossz képviselői - Felvezetés
Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből

Uraim, Barátaim! Magunkban, a legbensőbb teremben vagyunk... Mindenki mást kint hagytunk az előcsarnokokban, kint hagytunk a külső páholyokban; minden zavaró dolog kint rekedt és most teljes figyelmet kérek... mindenki részéről teljes figyelmet... A tömeggel nem kell sokat foglalkoznunk; a tömeg idomítható állat. Idomítjuk úgy, hogy akik úgy helyezkednek el, hogy értelmük csillogásával, csillogtatásával írni tudnak, azok írni fognak. Akik a szó emberei, azok szavaikkal hajtják a vizet a mi malmunkra.
Az a lényeges és fontos, hogy a jelszó: az „Isten halott” meginduljon. Ezt a jelszót kell teljes mértékben és a legszélesebb körben terjeszteni. Tehát nem azt mondjuk, mint elődeink, hogy Isten nincs; azt mondjuk, hogy az Isten halott. Az a lényeges és fontos, hogy minden úgy legyen bemutatva példákkal, a Földön történő igazságtalanságokkal, hogy még a legegyügyűbb ember előtt is természetesnek tűnjék, hogy ez a világ, ami állítólag Istennek a teremtettsége, nem tökéletes. Mert ha tökéletes lenne, akkor ugyebár nem történnék ennyi tökéletlen dolog;
Továbbá szükséges, hogy többé ne merüljön fel olyan kirívóan az ünnepek és a vasárnapok kérdése sem. Szükséges, hogy akik jól élhetnek, azok összekeverjék a vasárnapokat a hétköznapokkal, azaz úgy éljenek, azaz úgy éljünk, hogy mindennap a pihenésnek, a felüdülésnek, a test élvezetének az ideje legyen.
Hirdessük keleten, hogy a kelet és nyugat harcában szükséges, hogy nem maradhatunk le a nyugati demokráciák mögött. Fontos és szükséges, hogy a nyugati demokráciákban pedig arra hivatkozzunk, hogy a versenyben elsők és utolérhetetleneknek kell hogy maradjunk.
Ezzel a tömeg meg van fogva. Tudniillik, a tömeg nem lát az orránál tovább, a tömeg nem tud gondolkodni; a kommunikációs eszközeinken keresztül a tömeget - szószerint tessék érteni - agymosni kell. Szó szerint tessék érteni: keleten, nyugaton egyaránt, szünet nélkül ismételni kell nekik: „ez a jó... ez az üdvös... ezt kívánja a jövő... ezzel építi ki ezt, ki azt...” Azután jöhetnek bele azok a hangzatos jelszavak, hogy ezt, vagy azt, vagy amazt építjük vele. És a tömeg, ha sokat ismételjük neki, ha újságok lapjain ezt látja, ha a gazdasági kimutatásoknál ezt olvassa, ha a nemzeti jövedelemre hivatkozunk, elhiszi.
Hisz meglátja-e, hisz ért-e hozzá, hogy lemérje, hogy az elhintett magvaink hogyan kelnek ki és hogyan erősödnek meg? Nem érti, nem tud távlatokban gondolkodni. Nagyon fontos, hogy az indító rugókat, az igazi okokat a legteljesebb titokban kell mindig tartani és egész mást kell mondani, hogy mit, miért kell csinálni, és egész mást kell harsognunk, hogy minek milyen jó eredményei lesznek Ez számunkra fontos és számunkra nélkülözhetetlen.
Azt az embert, akinek hite van, nem tudjuk, mint eszközt a magunk részére felhasználni! Abban az emberben nem kelthető fel elég erősen a jobblét, az anyagiak után való vágy. Mert vallása azt mondja, elégedjék meg a kevéssel; tűrjön, ha úgy hozza a sorsa és mindazért majd az Isten neki megfizet. Nos, hát ha örökösen erre az Istenre apellálunk, akkor komoly veszteségünk és kárunk lehet.

A médiumot más szellem foglalja el:

Kedves embertestvéreim! A tudatos rossz egyik volt földi képviselőjének gondolataiba pillanthattatok bele. Ez rendkívüli idők jele már! A rendkívüli időkre való tekintettel engedtünk ilyen bepillantást ebbe! Mert a hívők seregei, az Istent szeretők el vannak foglalva azzal, hogy a mennyegzői ruhájukat maguknak megszerezzék-, és mindarról, amit a tudatos rossz művel a Földön, csak csekély ismeretük és fogalmuk van. És különben is, azok olyan titkos és a fekete mágia berkeiben lejátszódó dolgok, amiktől minden Istent szerető és Istent félő embernek tartózkodnia kell. A hatásait észlelhetitek, a hatásait láthatjátok, valamint azt is, hogy az isteni igazság hogyan szorul vissza egyre kisebb és kisebb területekre a Földön, és egyre kisebb lesz ez a terület a jövőben….

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A tudatos rossz képviselői
Adai közlés - Aki hisz, ha meghal is élni fog
A bukás
Az élettárs nélküliekhez
HANG - Szüleim problémát jelentenek
Ezért utálnak minket Európában
El kellene menni innen


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqY5zy7 ... A?e=nlanbF
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=pgITEAyflkA&t=91s
Jelenések 35. – A három és fél nap - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=lhDRtfLFS9M&t=16s
Jelenések 36. – A hetedik trombitaszó - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=VHfotDK ... 73UJiEwZys
Manna a hit táplálásához – Hangoskönyv - Első rész

https://www.youtube.com/watch?v=B_5Z3Mz ... pfpQgMptgr
Szertan – Ősi magyar szimbólumok

https://www.youtube.com/watch?v=tvAdXGx1L0Y
Szerelemvidék – Romantikus film

[Karsay1958]

Szellemvadászat





Szellemvadászok

A szellemvadászat nem új keletű tevékenység – az első szellemvadászok egyike Joseph Glanvill II. Károly király lelkésze volt az 1600-as években. Glanvill a brit szigeteken előforduló paranormális, elsősorban kísértetekkel kapcsolatos jelenségeket vizsgálta. Az ő híres esete volt a tedworth-i dobos, és kutatásának eredményeit a "Saducismus Triumphatus" című könyvben adta ki 1681-ben.
A szellemek egy másik vizsgálója Friedrich Nicolai filozófus – könyvkereskedő volt. A természetfeletti jelenségek iránt azután kezdett érdeklődni, hogy halott emberekről szóló látomások gyötörték. Nyomozásba kezdett, hogy gyógymódot találjon kínjaira. 1799-ben kiadta "Emlékiratok kísértetekről avagy fantomokról, melyeket kór okozott" című könyvét, melyben amellett, hogy beszámolt különböző paranormális tapasztalatairól, annak a nézetének is hangot adott, hogy mindezeket piócák segítségével gyógyítani lehet.
De ezután is közel száz évnek kellett elmúlnia, míg a természetfeletti jelenségeket igazi nyomozócsapat kezdte firtatni. Az eredetileg Szellem Társaságnak nevezett Látnoki Kutatás Társaságát (Society of Psychical Research) 1882-ben, állítólagos paranormális jelenségek vizsgálatára hozták létre. Az alapítók elismert tudósok voltak, és a szervezet mindmáig folytatja a paranormális jelenségek tudományos, elfogulatlan vizsgálatát.


Szellemvadász felszerelés

Ma a szellemvadászat műszerigényes hobbi, amelyre űzői gyakran hatalmas összegeket áldoznak. Egyetlen önmagát valamire is tartó szellemvadász felszereléséből sem hiányozhat egy elektromágneses érzékelő, amely kimutatja a statikus elektromosság jelenlétét, ami állítólag a szellemek megjelenését előidézi. Egy másik felszerelési tárgy a digitális hőmérő, melyet a helyszín hőmérséklet-ingadozásainak mérésére használnak. Közvetlenül a szellemek megjelenése előtt megmagyarázatlan okokból hirtelen jelentősen csökken a hőmérséklet, így egy pontos hőmérő nagyon fontos lehet. Egy szellemvadásznál hang-, páratartalom- és fénymérő berendezések is lesznek, melyekkel a helyszínt figyeli a vizsgálatok során.
Elengedhetetlen a jó minőségű felvevő berendezés, így magnókat, diktafonokat kell használni. Minél jobb minőségű a felhasznált felszerelés, annál jobb esély van a sikeres elemzésre a felvétel későbbi feldolgozása során. A legtöbb kutató infravörös kamerákat is használ a vizsgálat során. Ezek különösen alkalmasak a köd és a fényanomáliák rögzítésére.
A legigényesebb felszerelési tárgyak – mint a sugárzásmérők, hőkamerák – szintén megvehetők, de hatalmas összegekbe kerülhetnek. Peter Greenwood a híres szellemvadász egyszer kijelentette, hogy látott már szellemvadászokat, akiknek egy autónyi felszerelésük volt, de mégis az találja meg a bizonyítékot, aki csak egy magnóval vág neki a feladatnak. De hát ilyenek a paranormális dolgok.

Gömbök - bizonyíték vagy por?

A digitális fényképezés megjelenése óta heves vita folyt a Gömbök eredetiségéről. Ezek a kör alakú pacák digitális és 35mm-es filmen készült fényképeken egyaránt megjelennek. Az első Gömböket ábrázoló fényképeket temetőkben készítették amerikai szellemvadászok az 1990-es évek elején. Ők úgy hitték, a Gömbök a halottak sírkövek felett lebegő lelkei voltak. A körök később kísértetjárta helyeken készült fényképeken is megjelentek, ami azt sugallta, hogy valamilyen, a paranormális jelenségekkel kapcsolatban álló energia formái.
Éveken át kész tényként ismerték el, hogy a Gömbök paranormális tevékenység bizonyítékai, de hamarosan több kutató is bebizonyította, hogy nem azok, aminek kinéznek. Brit kutatók egy csoportja rájött, hogy a kamera típusától függően eltérő szerkezetű és színű köröket kapunk. Ráadásul a levegőben lévő pára és por hasonló jelenségeket okozott.
Több kísérletet is elvégeztek különböző anyagokkal, köztük homokkal, porral és párával. Az eredmények bebizonyították, hogy Gömb-képek ezrei megmagyarázhatók ilyen módon. A fényképezőgép-gyártók is felfigyeltek a Gömbök által okozott gondokra, és újabb digitális gépeiket Gömb-mentes szűrőkkel is felszerelik – bizonyítva ezzel, hogy a Gömbök nem mások, csak egy kis műszaki baki eredményei.

ITC

Csak idő kérdése volt, hogy mikor kezdik a kutatók felhasználni a modern technológiát is a szellemek vizsgálatában. Az instrumentális transzkommunikáció (ITC) kutatói tévékészülékek segítségével készítenek képeket olyanokról, akik már meghaltak. Úgy hiszik, hogy túlvilágról érkező bizonyítékokat rögzítenek.
Klaus Schreiber német ITC kutató úgy gyűjti állítólagos szellemek képeit, hogy videókameráját a TV-készülékre irányítja, és a kamera kimenő jelét visszavezeti a TV-be. A folyamatos kör képein gyakran megjelentek homályból kiemelkedő arcok. Az egyik felvétel során Romy Schneider, osztrák színésznő is megjelent a felvételen, évekkel a halála után.
Egy másik furcsa eset Svédországban történt Friedrich Jürgenson temetése során. Egy ITC kutató egy ember képét látta megjelenni a TV-képernyőn. Lefotózta, és alapos vizsgálattal kiderítette, hogy az alak valójában Jürgenson volt.
Az instrumentális transzkommunikáció nem csak a televízióra korlátozódik. A kutatók ma rádiókat, számítógépeket, telefonokat, sőt faxokat is használnak. A technológiát csak arra használják, hogy jelentőségteljes információt – hangokat, képeket, szövegeket – szerezzenek. A tudósok már egy évtizede vizsgálják a bizonyítékokat, de nem tudják egykönnyen elvetni, megcáfolni a jelenséget.

EVP

Az elektronikus hangjelenség (EVP) az, amikor állítólag magnók és hasonló készülékek segítségével kommunikálunk a halottakkal. Az EVP-be vetett modernkori hit akkor erősödött meg, mikor az 1980-as évek elején az amerikai Sarah Estep azt állította, hogy férje magnója segítségével hangok ezreit vette fel. Ezután megalakult az Amerikai EVP Szövetség (American Association of EVP), melynek mára 20 különböző országban vannak tagjai.
Húsz évvel korábban Dr. Konstantin Raudive volt az elektronikus hangjelenség úttörője, aki számos könyvben számolt be arról a 70.000 üzenetről, amelyeket évtizedeken át tartó kutatásai során rögzített. Munkássága olyan népszerű lett, hogy az EVP-t gyakran "Raudive-hangoknak" is nevezik. 1972-ben hang- és rádiómérnökök Európa minden tájáról együttműködésbe kezdtek a Paranormális Kutató Társasággal (Society of Paranormal Research) és kísérleteket hajtottak végre az elektronikus hangjelenség vizsgálatának előmozdítására. R.K. Shergold, az SPR akkori elnöke úgy hitte, a kísérletek minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a jelenség valóban létezik.
A kétkedők hamar rámutattak az EVP legnagyobb problémájára, mégpedig arra, hogy bármilyen elektronikus berendezés felvehet kósza üzenetfoszlányokat, melyek más rádióhasználóktól erednek. Nem mondhatjuk egyértelműen, hogy minden elektronikus hangjelenség keresztmoduláció eredménye, de nagy a valószínűsége, hogy így keletkeznek.
UI:

Igazolták a halál utáni élet valóságát! Egy harvardi idegorvos megrázó információkat közölt!
https://mindenegyben.co/19280-igazoltak ... l54kfwsz2/

[Karsay1958]

Szeressétek a természetet
Névtelen Szellem közleményei Eszter médium által

Aki a természetet nem szereti, az az életet sem szereti. Az az életben is a halált, a kárhozatra vivő bűnök alkalmát szereti. Minden jóra és igazra törekvő léleknek szeretnie kell a természetet, azt a tiszta anyát, amely kivétel nélkül életet ad mindennek, ami megteremtetett, s legyen az jó vagy rossz, egyformán bánik magzatával, neveli, táplálja őket, míg erre rászorulnak.
De ha elválasztódnak e föld anyai tápláló erőitől, mint felnőtt gyermekek, akkor már ezeknek a felnőtt gyermekeknek kell az egykoron tápláló anyjukat segélyezniük azokkal a szellemi erőkkel, melyekre fejlődésük folyamán szert tettek. Minden olyan lélek, aki a természet törvényeit betöltötte és a kegyelmi törvényben él, nyeresége a földnek, azaz a természetnek.
Mi szép a természetben? - az egyszerűség és az a harmónia, mely kibékíti egymással az ellentéteket. Szép az az ártatlan igazság, mely mindennek az alapját képezi, de mindennél szebb a szellemi jó és a szellemi igaz, mely belenyúl a természetbe, és merész kézzel alakítja, formálja azt. Honnan jön ez? Istentől. Csak Isten adhatja a szellembe azokat az átalakító erőket, amelyekkel először önmagát, azután környezetét teszi a jónak és az igaznak szolgájává. Először önmagát kell a szellemnek átalakítania s a természet lassú rotációjából felküzdenie a gyorsabb ütemben haladó törvénybe. Majd ha már az idősebb gyermek szemüvegén nézünk, akkor az élethullám alsóbbrendű megjelenését segítjük felfelé. Ez a segítés a szeretet: szeretjük a minket körülvevő állat- és növényvilágot, mely bennünket szolgál, értünk él, hogy a saját célját elérje.
De fájdalom, mit látunk a földön? Öldöklést, az élet terjeszkedésének minden lépésnél való megakadályozását. Az ember ellenségévé lesz önmagának és pusztítja saját haladásának segítőeszközét, a természetet, mert a benne élő gyílkos elvek kényszerítik erre. Pedig amennyi jót kiszorít a földi létből a tudatos szellem, ugyanannyi rossznak nyit kaput, hogy azokon keresztül betolakodhassék a törvénytelen, a gonosz.
Aki a lét problémáját ismeri, az, ha emberi értelmében nem is jelenik meg tisztán, de érzelmi világában érezhetően tiltakozik minden szeretetellenes cselekedet ellen.
Az ember tévelygésének következménye a bűn, a rossz, mely kifejezésre jut a természetben is. Ami szép van benne, az mind tiszta emlék, a jobb világok természetének maradványa, jobb szellemek alapgondolatai után épült alakulat. Ehhez az ember még nem fért hozzá, hogy megfertőzze a saját romlott, bűnt szolgáló ízlésével.
Ezt lehet szeretni; sőt aki szereti az igazat, az ezt is szereti. A kicsiny fűszálban, az illatos virágban, a kéklő égboltban, a hullámzó tengerben, a sötét felhőben mind egy-egy rész van belőled, a te természetedből, a te életedből. A jelenségek keretei az életfolyamnak, ami kiadja, és magába szívja azokat az életformákat, melyek megszülettek.
Alkossatok szép, Isten törvényének megfelelő életformákat. Ezzel pusztítjátok a bűnt, elzárjátok előle a lehetőséget, hogy érvényesüljön. Szeressétek a természetet magáért és ő is szeret titeket, mert minden életforma a tökéletesedés után vágyik és az Isten törvényében nyeri el azt. Nyesegessétek a vadat, a törvénytelent és megkönnyítitek az isteni akarat terjedését. De először az élő, eleven lelkeken kell ezt elvégezni és csak úgy alakul utána a természet. Ez nagy és szép munka. A szeretet boldogító ereje legyen a ti munkálkodásotoknak érlelő napja, és majd egy oly világban ébredtek fel, melynek természete csodálatos bájjal hinti be életeteket. Ez a természet pedig mint régi ismerőstök, hálás követőtök marad, míg csak ti el nem hagyjátok őt, hogy fejlődési utatokon a még fejlettebb természettel találkozzatok, mert mindenütt ott van ő. A természetben akkor tudtok igazán gyönyörködni, ha a ti munkátok gyümölcsei benne érnek.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Népek szenvedésének oka és célja

A Névtelen Szellem közleményei Eszer médium útján

A tömeglelkekre sohasem lehetett úgy hatni, mint az egyénre. Az egyiptomi rabszolgaság idejében is csak azért lehetett a szabadulást egyöntetűen keresztülvinni, mert mindenki egyformán szenvedett. Azóta is csak azok jutnak jobb meggyőződéshez, akik szenvednek.
Az olyan emberi lelkek, akik nem szenvednek, begyepesedett és gazzal benőtt kemény területek a nemes mag számára. Mi haszna van, hogyha a szél el is viszi oda a nemes mennyei magot? Ha ki is kel, virágot, gyümölcsöt sohasem hoz, hanem csak ott, ahol a szenvedés kiirtotta a gaz gyökerét. Így tehát kell a szenvedés a bűn erejének lokalizálására.
Ha szenvedés nem volna, semmi jó és igaz meg nem fogamzanék a tömegekben, mert amíg az emberi lélek éretlen, addig csak a durva igazságok kötik le figyelmét, de ebből is kizárólag csak az, ami éppen az ő egyéni önzésének kedvez. Minden önzés pedig szigorúan csak az ént szolgálja, mert amikor egy másik én érdekeit érinti, akkor kénytelen valamely rossznak a létrehozására. Ez a sok összeütközés és súrlódás pedig a melegágya mindannak a tömegszenvedésnek, ami oly rettenetes, pokoli panorámát tár sokszor a szemlélő elé s amely szenvedések azért minden kornak megdöbbentő szégyenfoltjai maradnak.
A tömegszenvedés és tömegnyomor a bűnnek újabb nemzedékét termi, és ebben a bűnben, eredményeinek létrehozásában mindenki hibás, aki csak abban a korban élt és él. Tehát nemcsak azok hibásak, akiknek elméjében az átkos gondolat megfogamzott, hanem mindenki hibás, aki gondolkozásával, érzésével támogatta, vagy éppen uralomra juttatta. Nemkülönben bűnös az, aki vétkes közömbösséggel halad el gondolataival és érzéseivel népek és tömegek szenvedése mellett. Mert ha a sok közömbös lélek felemelné a szavát valamely gonosz terv ellen, amely sokaknak szenvedését célozza, akkor nem volna a sátán oly nagy tekintély a földön.
De éppen itt keresendő sok bűnnek és bűnhődésnek a csírája. Az ember nem látja rossznak az okot, amely nem közvetlen neki okoz fájdalmat. Nem látja meg a maga önzésében azt a nagy, átfogó, isteni és természeti igazságot, hogy bármily meszsze legyen is térben és időben az egyéntől egy bizonyos jó vagy rossz: hatását közvetve érezteti. Mert a láncszemek egymásba kapcsolódnak és együttvéve alkotják a világot, s ennek a világnak az én éppen olyan láncszeme, mint a te vagy az ő.
Az én, a mulandó értékű én szintén elmúlik és az általános éneknek egy számjegye lesz csupán; és ki tudná megmondani, hogy azt a számot hol, milyen állapotban s milyen feladattal hívja elő a Gondviselés a mulandó életre, hogy az örökkévalóság nagy titkát, törvényét tovább tanulja. Aki ma rosszul oldotta meg feladatát, meri-e remélni, hogy holnap jobban fogja megoldani?
Igen, küzdve, szenvedje tanulja meg a lélek azokat az isteni igazságokat, amelyek az ő életfeladatai; és aki nem küzd, nem szenved, mert vagy a rosszba menekült vagy közömbösen nézi kedvezőbb helyzetéből a küzdőket, bizony az kétszeres súlytól megterhelten tér újra vissza a föld porába. A tömegek lelki hangulatára igenis hatni kell, a jónak, a szépnek, az igaznak minél kívánatosabbá tételével. Aki ezt cselekszi, aki ebben elől jár, az elvégezte földi hivatását. De nemcsak beszédben, hanem cselekedetekkel és az egész élettel kell ezt bizonyítani, mert sokszor egy-egy jó szó, egy őszinte tekintet többet ér, mint egy hazug alamizsna.
Egy részvétteljes, könyörületes, titkon maradt cselekedet, egy igaz, meg nem alkuvó szó sokszor népek, nemzetek jövőjét megteremtő lökés előre, a fejlődés útján. Minden a maga helyén és idején. A nemes, Isten szent Lelkétől átitatott lélek a favágó testében is nagyot, hatalmasat tud cselekedni, mellyel e világ sorsát megjavíthatja. Az önző, uralomra vágyó, dölyfös, Isten igéjétől elfordult lélek a hatalom magas polcán is átkozottá teszi a percet, amelyben a világra jött.
Isten mindenkitől egyformán számon kéri a talentumokat. Mindenkinek a maga erejéhez, világosságához mérten kell Isten útjain járnia, Isten akaratát teljesítenie. Akire az engedelmesség ruháját adta, az engedelmeskedjék; ne úgy, mint embernek a földi haszonért, hanem mint Istennek, ki őt abba a sorsba vagy állapotba helyezte. Akinek uralkodást mért, uralkodjék; de úgy, mint aki tudja, hogy Isten népén, Isten gyermekein uralkodik, mert akire ez bízatott, annak tudnia kell, hogy Isten kipróbálja megszerzett igazságának erejét.
Így hát akire Isten anyagi munkát bízott, végezze azt legjobb tudása szerint, mert mindenkinek abból kell áldozatot bemutatnia, amivel rendelkezik. Ha mindenki híven munkálkodik, ha mindenki csak becsületesen érez és gondolkodik: akkor csak tisztítja a haladás útját önmaga előtt. Mert akkor a sok bűn következményei: a bajok, a szenvedések, a nyomorúságok, melyek csupán törmelékek az élet útjain, mint akadályok megsemmisülnek. Ezek pedig néha olyan nagy tömegekben fordulnak elő, hogy járhatatlanná lesz az út a tömegek részére. Az egyes ember, a kevésigényű földi vándor kevéssel is beéri. Nem hiányzik neki a széles út, amennyiben nincsenek olyan vágyai, amelyek beleütköznének a törmelékbe, de a tömeg nem tud áthatolni a szoros úton, annak kitaposott, könnyen járható széles út kell.
Vannak ugyan csaló és ravaszlelkű vándorok is az élet útjain, akik bizony földi haszonért mindig kaphatók a fondorkodásra és a megalkuvásra. De jaj azoknak, akik eltorlaszolják az igazság útját! Mert minden hazugság, minden mesterkedés, melyet az egyéni önzés épített, felrobban s az építőt mélyen, bűneinek, tévedéseinek törmeléke alá temeti. Aki pedig már sínylődik, nyög alatta, annak segítőkezet kell nyújtani. Fel kell világosítani, hogy mi okozta gyötrelmét.
Ez a munkája minden kiküldött munkásnak. Igaz, hogy a segítőre is sokszor rászakad a törmelék, de a legnagyobb szabadító önmagát áldozta fel; mit kíméljünk hát mi a mulandóság öltözetén ?! Isten mindnyájunknak szabadítója a bűntől s annak következményeitől; és mi kicsiny, őrségen álló katonái csak az ő törvényeit teljesítjük, ha olyanok vagyunk, amilyeneknek Ő akarja azt.


Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Rokonvonás emberi és állati lelkek között
A Névtelen Szellem közleményei Eszer médium útján

Kérdés: Kedves Vezetőnk, arra a felfedezésre jutottam, hogy az állatok lelkében sok, az emberi lélekben is feltalálható rokon vonás van. Megmondanád, hogyan lehetséges ez?
Felelet: Minden lélek fejlődése útján bizonyos fokokat, állomásokat érint, amely állomások egyben pihenőül és ismeretgyűjtésül is szolgálnak. Ugyanez áll az állati lélekre is, amely éppen úgy fejlődik és végzi körforgását a törvényben, amely alá tartozik, akárcsak az emberi lélek.
A rokon vonás emberi és állati lelkek között az, hogy az ő lelkűk is bukott élethullám és a fejlődésnek ezek az állomásai az állati lelkeknél is megvannak a szellemi lét, a szellemi életrezgés nélkül. Ami azonban az embernél sem ezeken a bizonyos állomásokon található fel, mert ez úgy az egyeseknél, mint a csoportok életében villanásszerűen tűnik fel.
A lelki élet a szellemi életnek visszfénye, míg a testi élet a lelki életnek időről időre való materializációja, melybe ezek a villanásszerű szellemi rezgések beletükröződnek és megváltoztatják a léleknek eddigi irányát vagy mozgását, miáltal az anyagi erőknek nagy mennyisége felszabadul, szellemiesül, amely állapotban könnyebb munkát teljesíthet.
A lélek természetszerűleg mindig a szellemi erők irányítását várja, s mivel ez a szellemi irányítás a bukott világokon csak nagyon lassú mozgást képes létrehozni, tehát egyöntetű természettörvény fejlődött ki, mely gépiesen végzi körforgását.
Nagy időközönként a szellemi és lelki körforgásban az erők érintik egymást, s bárha ez az érintkezés egymásra kölcsönös hatást gyakorol, mégis ritkán történik, mert úgy a szellemi, mint a lelki erők külön törvénybe vannak zárva. A szellemi erők irányítják a formák kialakulását, melyek az éltető erők közreműködésével szervezett életműködést fejtenek ki, de nem öntudatosat, hanem közös törvénynek engedelmeskedő, gépiesen cselekvő, mindamellett bizonyos cél eléréséhez siető alakulatban jelennek meg azok.
Ezek az élethullámnak különböző változataiban megjelenő lelkek az állatok lelkei. Ezek gépiesek és ösztönösek, gondolkodó szerveik fejletlenek, a szellemi életnek nem részesei; éltetőjük, parancsolójuk a természet lelke, a természettörvény. Ezek is az életnek bizonyos részét képezik, de nem maguk végett élnek. Lelküknek nincs magasabb világossága, mely őket irányíthatná, csak a bennük életet nyert erők törekvéseinek tekinthetők.
Hogy az állat lelki élete hasonlít az ember lelki életéhez, ez valóság, mivel minden az embernek mint a földön legtökéletesebb lénynek életére törekszik, mert a legtökéletesebb élethullám az emberé. Azonban, ha az állati lélek a szellemi élet sugarát felvenni nem képes, a tökéletes lelki élet nyilvánulásait nagyon is érzi, mert a legfőbb lelki jó, a szeretet az állat lelkére is jó hatással van.
A szeretetnek ezt a megnyilvánulását az állati lélek is viszonozza, mert szeret ő is a maga alacsony lelki foka szerint, gépiesen engedelmeskedve a rajta uralkodó és egyben őt irányító természettörvénynek. Ugyanis a természet a jót jóval, a rosszat rosszal viszonozza; ez voltaképpen a szellem tükre. A természet mindig jó és tiszta, és ha a szellemi elv, mely őt irányítja, szintén ilyen lenne: akkor a földön harmónia és béke honolna. Azért az állati lélek még akkor is tiszta, ha gonosz állatot éltet, mert az állat csak megjelenési formája a léleknek.
Az ember a maga lelki életében hasonlatos az állathoz, mert ugyanaz, csak magasabb fokon áll; és bizony a hajlamok sokszor - ami a törvénytelen szellemi behatások következménye - inkább az állati fok alá süllyesztik, mint föléje emelik a lelket. A szellem azonban szabad akarata által esik mélyebbre, ha lelkét megtölti gonosz vágyakkal és ezáltal a természetes ösztönök tisztátalan, és undorító lelki kinövésekké fajulnak.
Amilyen szép a fejlett emberi lélek a szellemi sugarakban ragyogva, oly visszarettentő a züllött lélek a szellemi visszaesésben, a természettörvény igazságos tükrében nézve. Bizony egy állat az ő fejlődő lelkével - mely legközelebbi állomása felé halad - kedves jelenség, mert tiszta és ártatlan. De egy emberi lélek, mely már volt jobb állapotban és lesüllyedt, visszataszító jelenség. Azért az állatok gyámolítása, lelkük jobb állapotba való segítése szép dolog, mert ezzel a természetnek segítünk.
Az emberi lélek gyámolítása, a jó és rossz felől való felvilágosítása és ezzel szellemének felemelése nemes és nagy dolog, mert ezzel már Istennek segítünk. Istennek segíteni annyi, mint magunkat segíteni, mert bennünk is Isten lelke él. A természetet irányíthatja az ember, ha a rosszat előbb a szellemi síkon (az értelemből) irtja ki, mert akkor a lelki síkon nem nyerhet gonosz formát az élethullám, vagyis a létrehozott erő.
Ha az anyagban csak az anyagi jelenségeket látjuk, mi sem vagyunk különbek az intelligens állatoknál, mert azok is lelki életet élnek és mi is; mi azoktól csak annyiban különbözünk, hogy felettünk nem áll őrt a természettörvény, bennünket nem hordoz karjain, nem óv, nem védelmez, mint az állatot. Mi nem vagyunk az életnek lankás oldalán, mely a széltől is véd, s a napsugárnak felkínál. Mi szellemek az életlehetőség legmagasabb csúcsán állunk. Felettünk napsugaras kékség, alattunk feneketlen mélység.
A földi emberi élet vagy szárnyakat növel és szállunk a magasba, vagy botor fejjel lépünk és esünk a feneketlen mélységbe. Mi szellemek hatalmas lények vagyunk; a mi törekvésünk vagy erőt és hatalmat, vagy a rabszolgaságnál is alacsonyabb sorsot eredményez. Ezért kell tehát hasonlíthatatlanul feljebb értékelni az embert az állatnál, mert a mélységből hangzó kísértésnek szava is csak az embernek szól a maga ravaszságával, gonoszságával, hogy tőrbe csalja a szellemet, a hatalmast.
Mélység és magasság az emberben ér össze. Isteni és ördögi csak az ember természetében találkozik, mert minden te vagy, ó ember! Te vagy a napsugár, mely Isten trónjától hull a földre. Te vagy a termékeny föld, mely illatos virágot, ízletes gyümölcsöt terem. Te vagy a havas bérc, mely tisztaságával tündöklik a fényben. Te vagy az erdő, melyben vérengző vadállatok, sima testű kígyók tanyáznak. Te vagy a mélység, ahol a rémek búvóhelyet találnak. Te vagy a háborgó tenger, a villámok és dörgések hazája. Te vagy az élet! Az életnek millió és millió változata benned élt és él, mert rólad mintáz, téged utánoz minden. Tebenned él a természet és te a természetben; de ha leveszed tekintetedet a téged teremtő Nagyról, az egyetlen Egyről, ki néked mindenben irányítód: megszédülsz és esel, zuhansz a mélybe s veled együtt e dicső világ, mely benned él azért, hogy veled, általad egykor egy ragyogóbb világra ébredjen


.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Részlet Helene Wambach „Élet az élet előtt” című írásából

Éppen a legújabb kutatások bizonyítják a szellem önálló létét, ha valaki még kételkednék benne. Az is igaz viszont, hogy a szellem önálló léte még nem ad magyarázatot a hipnózisra, mint ahogyan az alvásra, álomra sem. Számomra különös és megfoghatatlan, hogy a szellemtan által tálcán kínált megoldáson miért nem kaptak sem a pszichiáterek, sem a filozófusok. Túlságosan egyszerű és magától értetődő?
A szellemtan ugyanis azt állítja, hogy a szellem állandó és örök, aki Isten teremtménye, de szembe fordulva Teremtőjével, sorozatos bukások so-rán bezárta önmagát saját megsűrűsödött, anyaggá merevedett erőibe és gondolataiba. Ő az elkóborolt, a szakadékba esett bárány, az elveszett egy, a tékozló fiú. Önmagától soha nem is lenne ereje visszatérni “az atyai házba”.
Isten azonban maga a szeretet, és ez az áradó szeretet kezdi ismét kibontani az anyagból a tehetetlenségre, pokoli állapotra jutott szellemet. Előbb, évmilliárdokon át, erőit bontja ki szilárddá merevedett ásványbörtönéből, majd a növény- és az állatvilág evolúcióján át teremti meg végre a lehetőséget, hogy a szellem testbe öltözhessék, hogy most már közvetlenül és felelősen részt vehessen az anyagból, illetve az anyagiasságból való ki-bontakozásában.
Hosszú életsorozatok tapasztalatszerzése, bűnök, vétkek, hibák elhagyása, az erények kifejlesztése során jut el a szellem arra a szintre, hogy a testet öltés kényszeréből kilépve, az idő és a tér kötöttségeitől megszabadulva szellemi fejlődése felgyorsulhasson. Még ezután is jó ideig a Föld vonzáskörében marad mindaddig, amíg az itt rászabott feladatokat maradéktalanul nem teljesítette.
Itt meg kell álljunk egy pillanatra, és az előbb nagy vonalakban vázolt fejlődési menetre hivatkozva el kell oszlatni egy félreértést. A hinduk által vallott “lélekvándorlás” szerint egy súlyosan elrontott élet után az ember akár állati testben is születhetik újra. Minthogy azonban az állatnak nincs tudata, csak éltető lelke, képtelen volna ismét emberi szintre emelkedni.
A szellemtan világossá teszi, hogy az emberi szellemnek a geológiai és a biológiai világban csak az erői, gondolatai, indulatai stb. testesülnek meg. Maga a szellem csak emberként ölt testet, még a legalacsonyabb szinten is.
A testet öltött szellem itt a Földön magán viseli a gondolataiból, érzéseiből és szándékaiból, valamint tetteinek eredményeképpen létrehozott – mondjuk így: félanyagi, legalább is a szellemnél sűrűbb állagú – ruháját, burkolatát. Ez az úgynevezett asztrális teste jelenti egyben az auráját, amelyet a clair voyant-ok látnak, amelyet a Kirlian-fotók láthatóvá tesznek, és amelyet az érzékenyebb idegrendszerű emberek megéreznek az illető közelében, amitől első látásra ellenszenves vagy rokonszenves valaki.
Tulajdonképpen még sok mindent el lehetne mondani itt ahhoz, hogy a kép teljesen világos legyen, de ez nem egy rövid összefoglalás dolga. Minden esetre ennyire szükség volt, hogy megkísérelhessünk közelebb kerülni annak megértéséhez, hogyan tud a pszichiáter betekintést nyerni, illetve nyújtani valakinek a korábbi életeibe.
Visszatérve a lélekhez: ez az a részünk, amelyik a komputer memóriájaként hordozza minden korábbi életünk minden pillanatának emlékét, és amely szoftverként magában foglalja távolabbi és közelebbi céljaink programját. Ez a program azonban igen rugalmas, olyan sokrétegű, hogy a szabad akarat eredményeképpen létrehozott legelképesztőbb bakugrásokra is van új lefutási menete.
Nagyon fontos azonban tudni, hogy a korábbi életek átélései, tapasztalatai erre az életre letiltott anyagnak számítanak benne. A korábbi következtetések be vannak építve ennek az életünknek a programjába. A letiltott anyag az úgynevezett tudatalatti, ahonnan csak különleges kulcsokkal lehet feloldani az ismereteket.
A feloldás módjától függően vannak mágikus és misztikus kulcsok: a hallucinogén gombáktól és készítményektől (amilyenek a drogok is!) a relaxációs gyakorlatokon át a jógáig és a szentek misztikus elragadtatásaiig, a sámánok és a varázslók elrévülésétől az agykontrollon át a transz-állapotig. Mindegyiknek az a lényege, hogy a test és a szellem között meglazul a kapcsolat. Sohasem szakad meg, mert ha a test és a szellem között megszakad a kapcsolat, az a test halálát jelenti.
A klinikai halál állapotában is csak a szakadás határáig nyúlik meg a félanyagi természetű “köldökzsinór”, amelyen át a szellem a fogantatástól a halál bekövetkeztéig élteti a testet. Ennek a szalagnak a megnyúlásakor a léleknek bizonyos memória-, illetve egyéb mezői hozzáférhetővé válnak, akár magának a test tulajdonosának a számára, (meditációban például), akár a megfelelő technikával közeledő pszichiáter részére, (ez a hipnózis), esetleg egy más szellem részére (ez a transz-állapot).
A szellemtől a testhez vezető, a lélek “anyagából” álló szalag csupán a lét fenntartását, valamint az utasítások motorikus végrehajtását biztosítja – mint azt a befogadó képes pszichiáterek és agykutatók egybehangzóan állítják.
Csak aki nincs tisztában vele, hogy a szellemi állapot a természetes, és a testbe kényszerült szellem korlátozva van szabad mozgásában és észlelésében a test által, az állíthatja az álom, illetve az alvás állapotáról, hogy öntudatlanság. A test ugyanis csak öt érzékszerve közvetítésével képes benyomásokat szerezni, míg a szellem és a lélek számára nincs akadály, és a tapasztalás módját csak azért nem tudjuk megfelelően leírni, mert nincsenek rá fogalmaink. Itt következik az a bizonyos szó: valamiféle. A klinikai halálból visszatértek kétségbeesett igyekezettel próbálják körülírni, és azok is, akik a testet öltések közötti időszakról számolnának be.
Ugyanígy vagyunk a mély alvásból – ritkán – áthozott álmainkkal. Már a gyors szem-mozgás (REM) állapotában látott álmaink is szimbolikus képekben szólnak hozzánk, de ezeket hellyel-közzel le tudjuk fordítani testi életünk nyelvére, (álmoskönyvek, álomszótár, mélylélektani álommagyarázatok stb.), azonban a mély alvás szintje, a szellemi sík csak nagyon sok körülírás, és a mintha segítségével fejezhető ki, és a megfejtett kép akkor se tökéletesen éles.
Egy hipnózis-szeánsz részvevője így ír erről felébresztése után: “Tudom, hogy furcsán hangzik, még magamnak is. Nem ismerjük, vagy nem értjük meg a … mit? Hát igen, amikor hipnózisban voltam, olyan világosnak tetszett számomra, hogy testben élni azt jelenti, hogy az ember el van szigetelve valódi énjétől, és el van szakítva az igazi megismeréstől, ami hozzáférhető a számunkra, ha nem vagyunk testben. Tudtam, hogy szükséges ennek az életnek a tapasztalatait megélnem, de bizonytalan voltam afelől, hogy miért. És mégis, tragikusnak éreztem, hogy anyámnak, az orvosnak, meg a többieknek nincs valódi ismerete az életről.”
Mint valami megvilágosodásról, úgy számolnak be jó néhányan élményeikről olyanok, akiket életcéljuk felől kérdeztek meg hipnózisban. Átélésük alapvetően megváltoztatta életüket. Úgy érzik, azzal, hogy életcéljuk tisztán villant fel előttük, jobban megértették életük lényegét, és a továbbiakban környezetükkel szemben több megértést fognak tanúsítani

Szemlézte: Kuklis Iván

UI:

Kereszty András György A HALÁL Reménység és bizalom az élettel kapcsolatban.
https://www.youtube.com/watch?v=3pgMPGBaaCs

[Karsay1958]

Velünk az Isten - Felvezetés
Zita médium által 2018. május 13.



Az elhagyatottság fájdalmas és nehéz érzés. A bukottak világában mindennapos az elhagyott, a magukra hagyott beteg emberek egész sokasága, de a mi Atyánk, Istenünk senkit soha egyetlen percre sem hagyott magára, hagy árván.
Amikor a bukás megtörtént, szükségessé vált, hogy a teremtmények ne érezzék elhagyatottságukat, ezért a teremtő Isten szeretetével és kegyelmével újra és újra utánuk nyúlt, de egy idő után szükségessé vált a bukottak kirekesztése. Szükségessé vált, hogy azokban a világokban, amelyekben ők a bűnhöz pártoltak, nehogy tönkretegyék azt a világot is. Tehát nem azt a világot kellett megszüntetni, hanem azokból a világokból kellett eltávolítani, száműzni azokat, akik ott a káoszt, a felfordulást Isten akaratától eltérő elgondolásaikkal, ideáikkal, elveikkel létrehozták.
Itt a kialakított új világokban viszont már szükség volt arra, hogy a teremtmény érezze, mi az, amit nem szabad, és mi az, ami a megmentésüket szolgálja. Így itt már bizonyos fokig korlátozva volt szabad akaratuk, azaz a törvény világosan mutatta, hogy mi az, amit nem szabad megtenniük és mi az, ami szabad nekik. Így ezekben a világokban újra és újra feltartóztatta őket az isteni szeretet, hogy még mélyebbre és még nagyobbat ne essenek.
Azonban bármilyen mélyre esik is a bukott isteni teremtény, Isten szeretete és gondoskodása mindig vele marad, még a legmélyebb mélységekben, sőt a kárhozat világaiban is. Természetesen minél mélyebbre esett/esik a bukott teremtmény annál nehezebb onnan az eszmélés, a kijutás és annál lassabban megy az a folyamat, amikor már olyan szintre jut, ahol az isteni napsugár őt „életre csókolhatja”.
A bukás időleges. A bukással jött létre az idő, így az idő egykor megszűnik, de csak azok részére, akik a hazavezető úton már hazataláltak. Addig azonban, amíg az idegenben vesztegelnek, az idő nagy lehetőségeket tartogat a bukottak számára, hogy az időben újra és újra ismerkedhessenek az isteni jószándékkal, szeretettel, a segítségükre levő törvényekkel, hogy a nehéz helyzetből kikerülve, ha nem is önállóan, de kevesebb segítséggel lépéseket tehessenek előre, a hazavezető úton.
Isten legnagyobb küldöttje, bárki bármit állít, a mi Urunk, a Jézus Krisztus volt, akiről egyesek még ma is azt állítják, hogy csak egyszerű ember, talán próféta volt. Nem! Ő Isten fia volt, aki értünk Emberfiává lett, meghozva érettünk a nagy áldozatot, amellyel hihetetlen nagy fényt és világosságot hozott minden bukott teremtmény, így az egész emberiség részére, mert Ő a világ világossága. Ha Ő a világosság, akkor az embernek ehhez a világossághoz kell közel kerülnie, ehhez a világossághoz kell tartoznia. Ez a világosság adhatja meg számára, hogy ne csak nézzen, hanem lásson is, ne csak a külső köntöst, hanem a látszat mögött meghúzódó lényeget is észrevegye és láthassa. Mert az a fontos, hogy az embernek füle legyen a hallásra és szeme legyen a látásra.
Jézus Krisztus után már a Szentlélek is közbelép. A Szentlélek a Szent szellemeknek gyülekezete, akik azért küldetnek minden bukott emberlélek mellé, hogy őt segítsék a hazavezető út megtalálásában, rálépésére és azon való megmaradására. A Szentlélek hatalmas munkát végez az egész emberiség megmentése érdekében.
Így ma a világban vannak olyan erős és hatalmas szellemek, mint Gábriel, Keresztelő János, vagy a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak földi édesanyja Mária, és mindazok a szellemek, akik az igazságot vannak hívatva szolgálni, de mint az ember mindig tette, így az utolsó időkre itt maradottak is - akiknek jelentős része már ocsú - azok figyelmét ezek a határozott, erős, kemény intések, figyelmeztetések sem tudják odafordítani, ahova az szükséges lenne, mert a ma élő emberiséget még nehezebb felébreszteni, felrázni hihetetlenül mély évezredes álmából.
Lényegtelen, hogy a tudomány mit tanít a hitetlen világnak, ha nem az igazságot szólják, ha nem a valóságról beszélnek, ha nem azt mutatják meg, amit szellemi haladása érdekében el kell érni az embernek, hanem beszédjükkel az ellentét malmára hajtják a vizet, akkor jaj nekik.


összeállította: Bíró Lászéó


A csatolt anyagok listája:


Velünk az Isten
Adai közlés - Várakozás ideje és felkészülés 1
Állapotok a szférákban
Alsóbb és felsőbb természetű emberek
HANG - Közös lelki örökségünk
Elme-karantén
Himnusz
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqZJNNb ... w?e=XBiiZZ
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=A-njEK8jZZA&t=42s
Jelenések 37. – Jézus hatalomhoz nyúl. Népek_Isten haragja - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=9VwusO82PVA&t=26s
Jelenések 38. – Jutalom kicsinynek és nagynak - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=cysxVs87yOc&t=7s
Fel a magasba – Szellemtani regény - Hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=ulR9f9QxkrA
A levélíró – Spirituális romantikus film

http://www.sentfilm.hu/play/mi_lenne_ha ... Qv_J5wft_A
Mi lenne ha... – Spirituális romantikus film - feliratos

[Karsay1958]

Csak az életben megvalósult szellemi tudás érték

Részlet az 2000.04.18-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV.: Az első kérdésünk az írásban kapott tanításokból van. „Akinél csak elméleti a tájékozódás, és a megismert szellemi úton nem indul el, annál súlyos következ¬mény, hogy az energiapályák stagnálnak, majd elsorvadnak, meghal számukra a lehetőség.” Akkor hogyan tölti be a fejlődés törvényét, hogyha meghalt számára a lehetőség? Hisz teljesen elveszett lélek nincs! Esetleg ezek a korszakzáráskor az osztályismét¬lők, ezek a „meghaltak?”
TSZ.: Nem, minden bizonnyal befejezetlen, ill. csak sejdített és befejezet¬len mondatokról van szó, amely rátok lett bízva, hogy telje¬sen értsétek. Teljességében ez a következő. Azok, akik már a maguk lelki-szellemi életével kívánnak foglalkozni, tehát olyan tanulmányokba fognak, olyan előadásokon vesz¬nek részt, és az érdeklődési körük a szellemiek felé fordulnak, akkor nem a földi agynak és idegrendszernek az erőivel, a földies és sűrű állapotával történik ez, mint egy földi iskolai tanulás, hanem kinyílik egy olyan lehetőség, ami bővebb befogadó képessé teszi az idegrendszernek és az emberi agynak az ún. félanyagi részét. Ez feltétlenül olyannak képzelhető el, talán kinyílásnak, kitágulásnak ne¬vezhetném, amely már másabb energiákat vesz fel, természetes és magától értetődő mó¬don.
Amikor azonban ezek a tanulmányok az életben nem tükröződnek, mint átvett és megélt gyakorlatok, vagyis egy félkész állapot nem fejeződik be, és nem válik tel¬jessé, nem válik igazán az emberévé, hanem félúton megáll, az csak egy elmélet, érte¬sítés, tudástartalom, egy adat. Amikor ez többször is ismétlődik és nem válik tel¬jessé, nem alakítja át a maga finomabb rezgéseivel az ember testi éle¬tét, akkor az energiapályákban egy változás történik. Elindult egy folyamat, de nem fejeződött be, és ott hirtelen egy megállás történt.
Ezt nem tudjuk átadni nektek úgy emberi szavakkal, hogy az teljesen kifejezze, és megérthetővé tegye azt, ami való¬jában történik. Nem lesz abból fizikális baj, nem történnek az életben olyan lehetőségek és eshetőségek, hogy balesetek, bajok, vagy valami különösebb rossz for¬duljon elő. De ha ezek a félig teljesült és félig leállt energiák, amelyek először elindítottak egy kitágulási folyamatot, majd megálltak, és nem mentek át egy olyan folya¬matos fejlődésen, ami minden irányban kitágító és nagyobb erőket befogadható, éppen a gyakorlatukkal kapcsolatban, akkor ezek a megmerevedések és megállások ott állnak és várnak, hogy most hogyan tovább. Ezek a későbbiekben aka¬dályozzák azt, hogy ezeken a járatokon nagyobb és szélesebb erők hatol-hassanak át, éppen azért, mert nem valósultak meg, nem váltak valóra, nem lettek tel¬jesek, hanem csak olyan „felesek” maradtak.
Ez nem azt jelenti, hogy az az ember, ember¬lélek tönkremegy, vagy hogy nem haladhat, mert még mindig megvan a számára az, hogy egy földi életben levő tapasztala¬tok, események feldolgozása még mindig fejlesztheti és előbbre vi¬heti az emberéletet, annak a lelki életét. De ez nem egy felülről történő, finom erők¬kel való változtatás és átalakítás, hanem egy alulról jövő tanulság, a szellemi gondolkodás és megértés folyamán keletkezett benső meg¬értés, amely egy cseppet nem alábbvaló, mint a másik, nem jár olyan lezáró le¬hetőséggel, mint az.
Ezért van az a sok, már nagyon régi figyelmeztetés, hogy aki a szellemi világ kapuján kopogtat, az kötelességeket von maga után, és annak meg kell változnia! Azért, mert aki a szellemi útról akar olyan tanulságokat, megértéseket kapni, amiket ő a földi életében hasznosítva teljessé, tökéletessé, megéltté tesz, ha ezt nem teljesíti, akkor következik be, amiről most szó van.
És ez bi¬zony nagyon komoly figyelmeztetés arra nézve, amit felsoroltunk, és nem kizárólag azt jelenti, hogy aki a szellemi világ kapuján kopogtat, és onnan különféle szellemi érte-sítések, jelentkezések történnek, előfordulhat, hogy esetleg olyan jelenlét és olyan jelentkezés történik, ami nem kifejezetten hasznos az emberek számára, a régi elbe¬szélésekben ilyenre akadhattok. Ez is az ún. szellemi kapukon va¬ló kopogtatáshoz tartozik, de amiről itt most szó van, az tisztára energia ügy, ener¬gia kérdés, energiapályáknak a megváltozása és leállása, ami így jelentkezik.
Ha jobban meggondoljátok, ugyan miért is érdeklődne értelmes emberi lény a szellemi világnak olyan tudás-tartalmai iránt, amit csak úgy meghallani kíván, de nem alkal¬mazza, és nem használja fel a saját, vagy a mások érdekében. Ez a kettősség, hogyha valaki felnyújtja a kezét és kap valamit, és azután abból semmi nem lesz, az érthető, hogy - nem azt mondom, hogy következményeket von maga után - az egy felesle¬gesség, és nem kifejezetten jó eredménnyel zárul.
Nem tönkremenetel, nem betegség, nem arról van szó, hogy aki gyakorlatban egy-egy felszedett és megértett szellemi értesí¬tést nem tesz át a gyakorlati életébe, az büntetést kap, hanem sajátmagát bünte¬ti azzal, hogy ezt nem teljesítette ki, nem vált a hasznára, és annak már csak a má¬sik megoldás marad: az anyagi síkon a fizikai dolgokból való felszedegetése és át¬hasonítása szellemi értékekké, ami kissé nehezebb!

KV.: Az írásban most kapott tanításokból szó szerint idézve: „A földi lét eredményei nem a léleké, mert az a porban marad vissza, életfokozatok is elenyésznek, az sem a léleké." Ami minket itt megdöbbentett, az, hogy a porban visszamarad, és nem a léleké az elért eredmény, és a fokozatok sem. Hiszen az a cél, hogy fokozatról-fokozatra menjünk, azok is elenyésznek? Az anya¬gi eredmények valóban elporladnak, de épp a földi munkálkodással kell megszereznünk a lelki-szellemi értékeket, melyeket életek sorában visz magával a lélek. Itt arról van szó, hogy elsorvadnak, ahogy a folytatás is mondja: „A testben töltött állapotok nemhogy kiesnének, hanem fontosak, mert átalakítóvá válhatnak az ember szá¬mára a lelke érdekében." Itt egy ellentmondás látszik az előzővel.
TSZ.: Csak és kizárólag szóértelmezési hibáról van szó, és amint megemlítem az értelmét, rög¬tön rájöttök, hogy miből alakult ki. A Földön elért eredmé¬nyeken mit ért az ember? Az anyagi hasznot, testi egészsé¬get, hírnevet, munkát, minden olyat, ami a Földhöz kapcsolódik. És ebből természetesen egymagában földi mindaz, ami a Földéhez hasonlatos és oda vonatkozik.
Ez nem kerül át a szellemi síkra, teljesen fölösleges, hogy kinek milyen vagyontárgya van, vagy milyen tudományos eredményeket ért el, amellyel hírnevet szerzett magának, az a porban, a Földön marad. Ami szellemi értelemben átvihető, azok mindig, minden körülmények között azok a lelki-szellemi eredmények, értelmek és ér¬zelmi megélések, amelyeket éppen a testben és a földi létben tudott magának, nem is kiharcolni, hanem úgy megélni, hogy abból valami szellemi javadalmat tudott kinyerni. Ezek a szellemi értelmi nyereségek átvihetők, és amelyek tényleg ott értéket jelentenek, nem anyagi értelemben véve. Itt éles különbséget kell tennünk a földi élet anyagi jellegű eredményei, és a földi életben elérhető lelki e¬redmények között.
Erről feledkeztek meg, és így csatolódunk ahhoz, hogy: földi fokozatok, élet-fokozatok. Mit értünk élet-fokozaton ebben az esetben? Most ebben az értelemben ha¬sonlítsuk hozzá az élet-fokozatnak mindazon eredményeit, azo¬kat a fokozatokat, amelyeket az ember a testi létében és annak érdekében ért el. A tes¬ti létének! Ez nem sokat számit a másik oldalon! Itt csak egy kis értelmezési hiba van, amelyet már régóta nagyon jól tudtatok, csak éppen most valami újat vár-tatok, valami más értelmű magyarázatot, holott ez még mindig a régihez kapcsolódik.
KV.: Itt azt hiszem az volt a félreértés, hogy ez csak a földi eredményekre vonatkozik. Egy kicsit megzavart, hogy az élet-fokozatokat sem tudjuk továbbvinni.
TSZ.: Tehát ez földi értelemben értendő. A másik, amire újra és újra, mindig vissza kell térjünk, Nem azért, mintha ti, akik már régebben foglalkoztok ilyen tanul¬mányokkal, benneteket kellene folyton-folyvást inteni ilyesmire, nem erről van szó! Mert nem tartom valószínűnek, hogy egyikőtök valami olyan óriási gazdasági fel¬lendülést jelentő munkába fogna, ami vagyonosodással járna, és utána azzal kellene folyton foglalkoznia!
De azoknál, akikkel kapcsolatba léptek, még mindig nagyon sok¬szor előfordul hasonló, anyagias szemléletű értékrend. Vagy azoknak, akik ezeket a tanításokat valaha is kézbeveszik, elgondolkodtatásul lesz, hogy mérsékeljék azo¬kat a törekvéseiket, amelyek a földi vagyonszerzésre, és a földi eredményekre vonat¬koznak, a földi sikerekre és a földi szenzációkra, vagy az olyan földi tudományokra, amelyekről szembetűnik, hogy csak a Földön használható, és csak odavaló. Ezekre a dolgokra kell felhívnunk a figyelmet rajtatok keresztül, nem nektek szól, de néha még nektek sem árt!

UI:

A barátság fontossága!!!
https://www.youtube.com/watch?v=z4RYUIet_VY

[Karsay1958]

Ki mennyit ér?

A Névtelen Szellem közleményei Eszer médium útján

Mindennek le kell kopnia az emberről, mielőtt a tiszta valóságot megismerhetné, mert a legjobbnak látszó dolog is földi szemüvegen keresztül nézve téves; de ebben nem a lényeg, hanem a szemüveg a hibás. Azok az igazságok, melyek valahogyan, valamilyen formában egyszer érvényesültek, más formában mindig nehezen találnak maguknak utat, mert a földi embernek, aki maga is a formák keretein belül él, a formák fontosabbak, mint a lényeg, annyira, hogy csak bizonyos korszakokra osztva bírja befogadni a teljes igazságnak különböző részeit.
Ezért vannak a sokféle vélemények árnyalatok és színek. Ha jó példával jártok elől, többet tudtok tenni, mint a beszéddel. Aki hazug, azt az igazsággal győzöd le; aki kétszínű, azt az őszinteséggel. Akiről látod, hogy visszaéléssel fizetne a jósággal szemben, azzal éreztetned kell, hogy a keresztényi jóság nem együgyűségből fakad, melyet kihasználhat az élelmesség, hanem tudatosan cselekszi a jót, de nem vég nélkül.
Egyszóval lehet védekezni az élősdiek ellen is a nélkül, hogy a krisztusi elv csorbát szenvedne. Azonban hangoztatni kell azt, hogy mindenki annyit ér, amennyi becsületesség, jóság és igazság van benne. Mindenki csak annyit várjon a felebarátjától, amennyit ő adni vagy tenni képes neki. Ezek olyan elvek, amelyekkel majd mindenkit gondolkodóba ejthettek, és majd nem mernek az élősdiség bűnébe átlépni, mert látják, hogy nem tehetik anélkül, hogy rossz véleménnyel ne legyenek felőlük. Az emberek hiúk és gőgösek: erre tehát sokat adnak.
Imádkozzatok az emberekért, hogy jobb belátással áldja meg őket az Úr. Ha imádkoztok, magatok felé hajtjátok őket, mert az imádság nagy erő, de ti azt még nem tudjátok. Majd ha megtudjátok, sajnálni fogjátok, hogy keveset kértetek és keveset zörgettetek, mert minden igaz és jó kérés meghallgattatik. Ha nem is gyors az eredmény, de biztos, ha az Úrhoz fordultok.
Azt mondom én, imádkozzatok sűrűn, igyekezzetek az imádság által összekötve lenni az isteni kegyelemmel, mely a világot forgatja és kidolgozza Isten terveit. Nagy és szent titkok pihennek azokban a kezekben, melyek az Isten kegyelmének hordozásával vannak megbízva, s ontják azt le az emberi szellemek közé. De ha nincsen befogadó állomás, ismét visszavonzatnak.
Azért legyetek ti jó befogadók, hogy Istennek nagy és szép tervei az emberi lelkekkel teljesedésbe mehessenek. Adjátok tovább, amit ti kaptatok: ott és annyit, amennyit lehet. Többet ne! Ezzel előkészítitek a talajt azokban a lelkekben, akik erről ti általatok tudtak meg valamit, mert nagy dolgok vannak készülőben; fordulóhoz érkezik a világ. Akkor ti, akik ebben már dolgoztatok, lesztek a munkának vezetői és irányítói. Vele együtt részesei is a jónak, az igaznak, ami ezzel jár.
Ezt a szép előjogot ne adjátok ki a kezetekből, mert az olyan, mint egy nagy örökségnek záloga, mely nektek jár. Legyetek az emberek és szellemek világának lámpásai, kik az utat világítjátok a szegény eltévedt bűnös világnak az utolsó időben. Először azonban nektek kell a jóság ruhájába öltözködnötök, s csak azután másokról gondoskodnotok, hogy azok se járjanak mezítelenül, és akkor látjátok, mennyi jó, mennyi öröm fakad ebből.


szemlézte: Bíró László


hétvégi filmajánló

Mária Magdolna - A szeretet győzelme a bűnök felett - Teljes film magyarul
https://www.youtube.com/watch?v=MLdX-uHq138

[Karsay1958]

Közvetlen a halál után

A Névtelen Szellem közleményei Eszer médium útján

Sok szellem látja a saját temetését, mert hiszen az élet nem szűnik meg a halál pillanatában; minden szellem annyit lát, amennyi az ő látókörén belül esik. Például ha földi életében valaki azokkal a gondolatokkal foglalkozik, hogy vajon milyen temetést rendeznek neki a hozzátartozói, akkor ez mint szellem látja a temetés reflexképét azokon a lelkeken, akik ott résztvesznek. Esetleg ismerősökre kíváncsi, vagy hogy ki sajnálja és ki nem? Ezt mind láthatja.
Sok szellem látja a testét, mint élő a holtat, míg az az erő, mely őt a földhöz kötötte, teljesen át nem alakul. Leköti még a szellemet az is, ha nagyon siratják; ilyenkor az elhalt szelleme, mint közbeeső kapocs, hol ide, hol oda vonzatik. És sem a testétől, sem a fizikai világtól szabadulni nem bír. Ez szenvedő állapot. Az igaz hittel telt szeretet az Úr Jézus gondjaiba és pártfogásába ajánlja a szeretett távozót, mert senki, aki hisz, nem költözhetik el a földről úgy, hogy az Úr gondjaiba ne venné a lelkét.
Azért az ember ne zúgolódjék fájdalmában, és ne rángassa vissza a megholtat földi hüvelyébe, hanem imával és reménységgel búcsúzzék a hívő. Az ilyen búcsúzás meghozza a viszontlátást. Aki hisz és tud a másvilágról, ha nem is a felső szférák lakója, az mihelyt a lélek teljesen kivonult az anyagból, egy bizonyos félálombeli állapotra ébred fel, amelyben felismeri magát, állapotát, de többé- kevésbé tompultságban él addig, míg a külső hám, a földi test képzete le nem kopik róla.
Sokan el is alusznak; különösen azok, akik idegtompító és részegítő italokkal éltek. Ebben az állapotukban mély áloméletet élnek végig és nincs róla tudomásuk, hogy élnek-e vagy meghaltak. Ezek az idegszféra felszabadult erőiben élnek és rendszerint nagyobbodó szenvedések közepette ébrednek fel. Ezeknek úgyszólván újra kell születniük, hogy szenvedéseik emlékétől szabaduljanak. De a hívő lélek, kit esetleg hosszabb betegség készített elő a halálra, az, mint egy folyton gyengülő életköteléket, magával hordja a halált, s amikor az anyag teljesen megszűnt vonzani a szellemet, a lélek már a szellemi részhez csatlakozik és a szellemvilág iránt lesz érzékeny.
Így jönnek létre a haldoklók előérzetei, látásai, sőt megjegyzései; mert bár a szellem még össze van kötve lazán a testtel, de a testi erők már teljesen átvitettek a szellemi szférákba. Egyszer-egyszer azonban lát a szem és felismeri hozzátartozóit, de a szellemeket is látja. Ez azért van, hogy a távozó meg ne ijedjen a magányosságban és nem is ijed meg, mert mindjárt jól érzi magát. Az ilyet nem lehet visszasírni vagy lekötni a földhöz és jelentkezhetik médium által is.
Az élet befejezése hit nélkül borzalmas és ijesztő, és sokan ebben az állapotban jutnak át a halál tornácába, amelyen minden szellem átvonul, aki már a testét levetette. Itt nem szeret senki időzni, még a jobb szellemek közül valók sem. Azok, akik hit nélkül éltek, magukat mint valami sötét folyosóban képzelik, melyen segítség hiányában maguknak kell átvergődniük. De a hívők és Istent szeretők útja más. Ezekre a sötét folyosó helyett ragyogó nyitott kapu vár, amelyen egy sóhaj szállítja keresztül őket.
A halál tompa érzéketlenségének itt híre sincs; itt élet van; gyors és lüktető élet, amelynek forgataga magával ragadja az érkezőt és szállítja a maga szférájába. Hangos itt az élet; az Úr nevét dicsőítő csoportok folyton újabb és újabb dallamokba kezdenek, hogy meg ne szűnjék annak dicsérete, akitől az élet sugárzik alá. Az összhangba rögtön beleillik itt mindenki; mintha mindig azt tanulta volna, olyan nagyszerűen hangzik az éneke; mintha csak ő hiányzott volna. Bizony innen hiányzanak mindazok, akik még a halál tornácában remegnek, akik szenvednek, és azok is, akik még bűnben élnek.
A harmónia akkor lesz tökéletes, ha ezek mind megtérnek. Ezért hozott áldozatot az Úr, ezért munkálkodik a szigorú természettörvény, és ezért küldenek minket is az emberekhez, hogy őket a boldogabb világba segítsük, ahol nem kell már szenvedni, gyötrődni. De amíg a bűn édes, ez a világ zárva marad előttük. Segítsen azonban bennünket az Úr, hogy a bűn csaló édességét leleplezhessük, hogy még mielőtt meghalnának az emberek, térjenek meg Krisztushoz. Ez a munka vár reátok is.

Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Miért szenved többet a jó?
A Névtelen Szellem közleményei Eszer médium útján

Az Isten szent nevét hirdető és magasztaló csoport nevében üdvözlünk téged. Nem tehet veled kivételt a föld, itt nincs két, vagy szükség esetén háromféle életelv, azaz természettörvény; itt nem lehet kiváltságos semmiféle szellemlény, itt a magas ősnapok lakójának, a mi Megváltónknak is kellett szenvednie; itt csak az élvezhet előnyt, aki az ellentét törvényét követi, azaz bűn árán vásárol magának ideig-óráig való gyönyörűséget, mert ez az ellentét világa, gyermekem.
Itt minden korlátok között mozoghat csak, mert igen szűk a fluid törvénye. Az egészet hasonlítom a földi anya méhéhez, ahol a magzat életre kelhet, s kifejlődhetik; de amint kifejlődött, az élettörvény összehúzza a méh szövetjét és csakis egy nyílást hagy nyitva; ide tolja ki az érett testet nagy fájdalmak és szenvedések között és megszületik a föld jövendő embere.
Ilyen a földanya is, mert a kicsi törvény a nagynak másolata. A földi ember születése jelképezi az egész emberi faj születését, és az egész természetet önmagában hordja mindenki, így ha ezt megértitek, gyermekem, nem fogtok csodálkozni azon, hogy éppen azoknak, akik immár felülemelkedtek az átlagembereken, többet kell szenvedniük amazoknál.
Veletek szemben megkezdődött a föld természetének vajúdása, hogy titeket, a földanyának érett magzatait megszülje a szellemi életre. Mert miként a gyermek sem tudja születése percében, miért szorítják őt kifelé, miért e nehéz pillanat: úgy ti sem tudjátok, hogy miért bánik veletek e föld oly mostohán. Azonban a földi természet-fluidok is szenvednek ezáltal, éppúgy mint a föld anyái, mert érett magzataik már nem elégednek meg az anyagcsere által kapott táplálékkal, hanem erőteljesebb táplálék után kutatnak és az ő testéből szedik el a nékik szükségeset.
Itt csak ez az egy természettörvény van, mert e föld még fiatal világ ahhoz, hogy többrendbeli testesüléseket tudjon önmagában eltartani. A fluidok még kemények és az érzések is nagyon nyersek. Majd egykor igen; ha az átalakulás megtörténik, akkor kétrendbeli életelv lesz; egy az anyagi életekre, és egy félanyagiakra mint a Marson. Addig azonban még sokat kell dolgozni és szenvedni e földön a föld segítőinek. Ám az Úr megjutalmazza az ő munkásait, akik e földet bírják örökös lakhelyül, de nem mint emberek, hanem mint intéző szellemei e világnak.
Ők az Úr megváltottai, akik az első átalakulásnál már tiszta ruhában jelennek meg; róluk írt János apostol a mennyei jelenésekről szóló könyvében. Ezek az Úr fényében és dicsőségében osztozó felek lesznek azok, kiknek arcáról a könny felszárad, és az Úr dicsőségének napja fényesíti meg orcáikat. Ezek az igaznak követői, akik az Úr után megvívták a csatát az ellentéttel és száműzték a sátánt, a hamisságot.
Ezek, akik megállnak a hitben, és nem ingadoznak, ha az ellentét orkánja bármint tombol is a fejük felett; ők nem rettegnek, ha a halál árnyékában kell is járniuk, mert érzik, tudják, hogy a világnak ábrázata elmúlik, de az Úr beszéde fennmarad örökké és ezt lelkükben hordják, az igazságot cselekszik. Ez a hit él a sírom túl is; ez élteti őket is mind itt, mind ott, ahová érkeznek.


Szemlézte: Bíró László

https://www.magyarokvilaga.hu/gabriel-u ... JskdevFy_Y

[Karsay1958]

TESTET ÖLTÖTT SZELLEMEK


Már igen ritkán hallunk materializációs médiumokról, így a legtöbben nem is tudják, mit jelent ez az elnevezés. A médiumok olyan csoportjáról van szó, akik jelenlétében átmenetileg fizikai tárgyak, hús-vér emberek "keletkeznek", majd eltûnnek. Ez a jelenség a XIX. század elsõ felében bukkant fel gyakrabban. Hogyan is történik a materializáció? Szükséges hozzá a szellemvilág jelenléte, egy megfelelõ médium, és - az átlagember számára láthatatlan - ód, vagy fluidum.
A szellemvilág jelenléte azért alapvetõ fontosságú, mert e nélkül semmi sem történne. Õk határozzák meg, hogy mi fog történni, a médium csak ezköz ehhez. A materializáció létrejöttéhez nagy mennyiségû ód szükséges. Az ód maga az életerõ, így mindenben megtalálható, és mindig kapcsolódik egy szellemlényhez. A szellemvilág adja a szükséges ód nagy részét, a másik része pedig a médiumból, illetve a jelenlevõkbõl származik. A szellemvilággal való kapcsolat felvétele után a médium transzba esik, részlegesen, vagy teljes egészében elhagyja a fizikai testét.
A rendelkezésre álló ód mennyiségétõl függõen a megnyilvánulni kivánó szellemlény egész alkját, vagy csak egy testrészét jeleníti meg úgy, hogy az ód sûrûsödni kezd és hamarosan láthatóvá válik fehéres köd formájában. Ez is tovább sûrûsödik, addig, míg anyag keletkezik. Ha a megtestesülés olyan erõs, hogy a szellem földi emberhez hasonlít, akkor nem elegendõ a médium ódja. Ilyenkor testének anyagából is elvonnak és ód formájában használják fel a materializációhoz. A médium ilyenkor annyit veszít testsúlyából, amennyit ód és anyag formájában átad a szellemlény számára.
A laboratóriumi mérések szerint ilyenkor néhány perc alatt 40kg-ot is veszíthetnek testsúlyukból. Az így leadott ód és anyag az ún. ódsáv által kapcsolatban marad a médiummal és a materializáció végeztével visszaáramlik a médium testébe. A materializáció lehet teljes, vagy részleges. Teljes materializáció esetén a létrejött test szerves, földi anyagból áll, mérhetõ a pulzusa és lélegzése. A materializálódott szellemek gyakran megértik a legkülönbözõbb nyelveket, s idõnként beszélni is tudják õket. Ha csökken az ód mennyisége, a lények is kisebbek lesznek.
A materializáció maximum egy óra hosszat tart, mivel igen nagy mennyiségû energia kell hozzá. A megtestesülés célja természetesen a kapcsolat a láthatatlan világgal, de mindig a jelenlévõk tudati szintjétõl függ, hogy ez milyen információkat fog magában hordozni. Feltehetõleg azárt ritkább ma ez a jelenség, mert a modern spiritizmus megszületése idején nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy bizonyítsák a szellemvilág jelenlétét a civilizált ember számára is. Ezért besorolták a fekete mágia cím alá, s az ott is maradt.

UI:

Génterápia - Gyógyító kulcstechnológia, vagy veszélyes biológiai fegyver? - Dr. Bardócz Zsuzsanna
https://www.youtube.com/watch?v=sjx9gtruDCg


https://www.magyarokvilaga.hu/gabriel-u ... JskdevFy_Y

[Karsay1958]

A SZÍNEKRŐL

A Névtelen Szellem tanításai Eszter médium által

Bíborvörös, lángoló sárga, vakító fehér, mélykék, könnyű lila, átlátszó vízszín és kápráztató rózsa, ezek a hangulatkeltő színek. Mély, boldogító érzések alatt e színek szivárványa játszik a fluidban. Zenében, dalban, költeményben, olvasmányban és színdarabban, ha ezek nincsenek meg, egyhangúvá válnak.
Minél tisztábbak a színek, annál mélyebbek az érzések és annál gazdagabb a színvegyülék, ami a fluidban vibrál és ez a valódi élet: a fluidban levő sugarak összhangzatos mozgása és átsimulása árnyalatokra. Minél több árnyalatot tud kihozni, annál boldogabb a szellem, mert környezete visszaveri, és ezt a környezetet valódi mennyországnak lehet nevezni.
A sötét színek rémes árnyakat hoznak létre és azok annak, ami a halvány színekben gyönyört okoz, az ellentétesei. A vakítóan fehérnek ellentéte a sűrű fekete sötétség. A bíborszínből, ami lelkesedést, valamely eszme iránt való odaadást jelképez (de ez pillanatonként is változó), a hirtelen düh és méreg ártani kívánó, semmit sem néző érzésében sötét bordó feketés pontos lesz. A lángoló sárga, a napszín az önzetlen és tiszta szereteté; ennek ellentétese a feketével megkevert és tompává tett barna az önzés, a kapzsiság, fösvénység és általában minden anyagiasság, anyagnak élés színe.
Azután a mélykék, amelybe minél tovább nézünk, annál inkább belemélyedünk a boldogságba, mert végét sehol sem látjuk, ez az ég-szín; ez a saját áttisztult sugárzásában a hűség, kitartás, hit és az örökkévalóság színe; ennek ellentéte a sötétkék (amelyet a fekete tompít) a hűtlenség, az állhatatlanság, csapodárság, hazugság és minden bizalommal való visszaélés.
A könnyű lila, az, ami közvetíti az egyikből a másikba való átváltozást, a hasonulást, a könnyen való felemelkedést, a megbocsátást és mindennek jóvátehetését és kielégítését, rendbehozatalát; a jövő színe ez, amely szín a leggyorsabban változik. Ez nem állandó soha, mert mikor állandóvá válnék, vagy kékbe, vagy rózsába megy át, a sárga által tisztul. Ennek ellentéte a sötétviola szín, ami nehéz tépelődést, gondot, kétségbeesést, reménytelenséget, állandó haragot és bosszút is mutat, ha a bordóval egyesül.
A víz színe a világos zöldnek, a sárgának és kéknek rokona. A bizonyosság színe, amiben csak hinni lehet. Tehát ebben a reményben él mindenki, hogy eléri az egyetlen, változatlan örök boldogságot; máskülönben a tudást és a világos értelmet is mutatja. Ennek ellentéte a sötét, tompazöld; a hitetlenség, kételkedés, az anyagiasság, a borzalom, az ijedtség, a féltés, az irigység, álszeretet, hamisság színe.
Azután a halványrózsaszínű; ez tiszta szeretetet és szerelmet mutat; a szülő és a gyermek, a férj és feleség vagy a jegyesek között van otthona. Máshol nincs sehol, mert csak ebben a szoros szeretetben képes létezni. Ez áll fenn Isten és a tiszta angyalok között is, mert tudnivaló, hogy mindnyájan az Istenhez vagyunk a legközelebbi hozzátartozók. Mindenkinél és mindennél előbb Istenünk, lelkünk Atyja jön; Őt kell legjobban szeretnünk, mert mindenkinél Ő szeret minket legjobban. A Teremtő színe, akaratának kisugárzása, a legfénylőbb fehér világosság. A duálösszefüggés, és ennek továbbképződése: a káprázatos rózsapiros, a boldogság egyesülése; a beteljesedett vágyak, valóra vált remények, az öröm, a hála és az önfeláldozó szeretet, a léleknek az ő Istene iránt való teljes odaadása ez.
Ebben a rózsaszínben él az egész világ haladásának fejlődése, az élethullám továbbjutása, az adó és elfogadó áram mozgása és az egész teremtés, egyszóval a lét. Ennek ellentéte a sötétbordó, a haragos feketével és a barnával vegyesen; a tagadó elem, az ördög a maga kétszínűségével, haragjával és romboló megátalkodottságával, a konokság, gazság, gyilkosság, minden élőnek elpusztítása, részegség, minden undok paráznaság, istenkáromlás, gőg és hamis esküvés Isten nevére, a halállal való elmúlásban vetett teljes hit és minden gonoszság, szeretetlenség, zsarnokság ezeket a színeket viseli.
Földi világotokban meglehet szépnek ítélitek a tárgyak színezésénél, de az más; fluidban csúnya és bűzös, olyan, mint a rothadó hús és a szaga is olyan. Azonban a vérszín még nem rossz szín; az nagy szenvedélyek színe. A szürke már a vezeklés színe és szenvedők, sírók, jajgatók ilyent sugároznak ki. A betegségek színei is ilyen szürkésbarnák.
Jegyzet: A vezető szellem tanítása szerint minden ember és szellem fluidokat sugároz ki maga körül. A kisugárzott fluid színeiről ismerni fel kinek-kinek szellemi állapotát. Így a gonoszéletű ember fluidjai sötét színeket mutatnak, míg aki megtér, annak fokozatos javulás útján tisztábbak, világosabbak lesznek a színei.
E színek nagy szerepet játszanak a szellemvilágban, hol a vonzás törvényénél fogva, fluidkisugárzásaik minősége szerint, egymástól teljesen elkülönítve élnek a szellemek. Már a Földön, az emberek között is (kik tudniillik nem egyebek testesült szellemeknél) láthatók ilyen osztályozódások. A korhelyek csak korhelyekkel barátkoznak, míg a józanok csak józanok társaságát keresik. A különféle vallási és politikai pártok és egyesülések mindmegannyi rokonfluidú egyének társulásai. Ez az elv még fokozottabb mértékben van meg a szférákon, és éppen ez gördíti ott a haladás útjába a legnagyobb akadályt.

szemlézte: Bíró László

UI:

A nagyvonalúság ereje - Vekker élő közvetítés
https://www.youtube.com/watch?v=TEsYVm0Bcew

[Karsay1958]

Az igazság ismerete kötelezi a lelket – Felvezetés

Részlet Névtelen Szellem A „Maradék”-hoz című könyvének negyedik kötetéből


Az élet Isten ajándéka, amelynek Istentől meghatározott célja van itt a Földön. Az élet nem szűnik meg a porhüvely levetésével, az ideiglenes megjelenési forma elváltozásával, mert a lélek tovább is végezheti a maga feladatát a halál után, ahol minden külső eszköz nélkül éli életét. De a földi életben, az anyagi, testi formában, egy más, külön rendeltetést is be kell töltenie az emberré lett szellemnek, amely nehéz, kemény harcok elé állítja őt. Azonban, ha ezeket győzedelmesen megharcolta, az eredmény a test levetése után tudatos valósággá válik a lélek részére. Mert az anyag élete - látszólag - mintha külön törvényt követne, és annak engedelmeskedve nem mindenben és mindenkor ismeri el útmutatónak azt a szellemi irányt, amelyet a Teremtő eléje szabott.
Ez azonban csak látszat. Ugyanis az anyag fejlődése hasonlíthatatlanul sokkal lassúbb menetben halad a szellemi lények és az azok körül alakult szellemi világuk fejlődési lehetőségei mögött, úgyannyira; hogy amíg azok az eredmények, amelyeket az emberi lélek magából - akár jókat, vagy rosszakat - egy élet folyamán kitermelt, mint megmásíthatatlan valóságok ott állnak előtte és körülötte, benépesítve vele az ő lelki világát, addig az anyag leforgásában sokszor hosszú évszázadok múlnak el, amíg egy-egy átformáló, teremtő gondolat az anyagi világban megnyilvánulhat.
Ez képezi azt a nagy kísértést az anyagba mélyen beletapadt emberi szellemek részére, amely előbb csak a kételkedésbe, azután a tagadásba viszi az embert minden szellemi eredetű dolgokkal szemben. Ez az, ami nehéz és kemény harcra, próbára hívja ki a szellemet a Földön. Ez az, ami földi értelmét megfejthetetlen talányok elé állítja, mert milliónyi felmerült kérdésére nem tud választ adni a lerögzített tudomány, se semmiféle emberi okoskodás. Csak a bizonytalanul imbolygónak látszó „hit”, amely a látható mögött a láthatatlan, de létező valóságokról beszél.
Titokzatosnak látszik, de nem az, hiszen benne foglaltatik a látható a láthatatlanban, mint csepp a tengerben. A testben élő ember benne él a szellemi világ legteljesebb egészében, mert a kicsiny, látható világot úgy hordozza a nagy, a végtelen, a láthatatlan, mint a kicsiny sajkát az óceán. Úgy tükrözi vissza a látható világ a gazdag láthatatlannak egy-egy kicsiny részecskéjét, mint a tükördarab az égbolton megjelenő felhőket.
Mivel az emberi életek mind csak kicsiny zárkába szorított részei a nagy egésznek, és a többi zárkába szorított életrészekről csak annyi tudomása van, amennyit gyarló érzékelő szervein keresztül tapasztal, tehát elgondolásai és fogalmai is hiányosak a tulajdonképpeni életről, a valóságról. Az ember az életének tulajdonképpeni eredményeiről csak akkor vesz tudomást, amikor a zárkából kiszabadult, és lelki érzékelő képességét már nem fogja be a test nehézsége.
A megtért lélek megszerzett tudásával, hitével felfegyverkezve fényt, világosságot, jót, igazat és szeretetet bocsát ki a világba még akkor is, hogyha onnan csak rossz eredményeket kap is vissza ebben az időleges életben és szenved. Ez nagyon megpróbálja az ember hitét. Ezért szükséges, hogy az ember hite alázatossággal párosuljon, hogy megmaradhasson abban az egyensúlyi helyzetben, és se jobbra, se balra le ne térjen az útról, hanem egyenesen haladjon a cél felé. A hit alázatosság nélkül nagyon gyenge palánta, és nagyon sovány, híg táplálékot nyújt csak a léleknek.
Egy út van előttetek, amíg a Földön vagytok. Az isteni igazság útja, a Krisztus útja, a szeretet útja. Ezen az úton minden tévelygésnek, minden homálynak, minden félreértésnek el kell oszlania, meg kell semmisülnie, és a ti tudásotokkal, ismeretetekkel erre vagytok elküldve, hogy ezen az úton a célt elérhessétek.
Mert ne higgyétek, hogy munka nélkül valami eredményt el tudtok érni, csak azért, mert hisztek. Nem! Az ismeret kötelez, és a hit is kötelez. Az igazság ismerete kötelezi a lelket.


Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az Igazság ismerete kötelezi a lelket
Adai közlés - Advent második vasárnapjára
A végidőkről
Egy megtért
A féltő szeretetről
A szeretet nem otromba
Földvári Károly telivére



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqdxJvC ... g?e=FIgp90
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiqdgdoO ... A?e=26ZLIq
Karsay István 2021 decemberi szellemtani hírlevele - SBK_Hirlevel_202

https://www.youtube.com/watch?v=_Jf03L2xpDU&t=9s
LÉLEKBEN ÉS IGAZSÁGBAN -I. kötet 5.rész Túlvilági állapotok 1/2
Hagoskönyv (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=2vz0ceXFGbw
Ezoteriák – A Névtelen Szellem bölcsészete I. Kötet 5. Rész
Hangoskönyv (Lilla)

https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/ ... Z6gfj92Ni4
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/ ... f9zR4l6geu
Kapcsolat a mennyországgal 1-2 rész – Spirituális izgalmas thriller

https://www.youtube.com/watch?v=hoTVAKnLFEo
Emlékezetes szerelem – Romantikus film

[Karsay1958]

Idő magyarázata.

Most dolgozok fel egy jó anyagot, itt egy rész belőle:
"Ez következik abból, hogy Isten nemcsak teremtő Szellem, hanem maga a tökéletes élet. Az Élet pedig = alkalmazkodás = Kiegyenlítés. A tökéletes élet így kiegyenlíti azokat a változásokat, amelyek eltérnek törvényeitől. Mindennapos tapasztalat, hogy a szabad-akarat folytán az öntörvényű szellemek állandóan megsértik az élet szellemi törvényeit. A kozmikus Élet azonban egy magasabb szintről kiegyenlíti azokat a változásokat, melyek eltérnek törvényeitől.
KIEMELEK EGY FONTOS RÉSZT:
- Mivel a kiegyenlítés nem történhet a bűnnel egy időben, szükség van a tér és idő elválasztó szerepére. -
Ebből az a fontos következtetés adódik, hogy a tér és idő dimenziók keletkezése szoros kapcsolatban állhat a szellem szabad-akaratával, a bűnnel és az Univerzális Élet kiegyenlítő hatásával: Az isteni élet kiegyenlítő tevékenysége így a tér és idő dimenziójához van kötve. Mondhatjuk úgy is, hogy: a tér és idő az Univerzális életnek az a dimenzió szintje, ahol nemcsak a bűn, hanem annak kiegyenlítése is megtörténhet"
JÓ MAGYARÁZAT, MOST EZT DOLGOZOM FEL!
Na, ezért élünk az IDŐ-ben, "odaát csak állapot van idő nélkül!

Karsay István



Az idő

Részlet az Adelma írómédium által írt „Elmélkedések könyve” című kötetből

Emberek és szellemek! Gondolkozzatok az időről: Vajon mi az idő, miből áll az, és kinek a számára létezik? Nekünk az idő csak egy szó; mert mi az örökkévalóságban élünk, amely telítve van jó cselekedetekkel és Isten dicsőségével. Az emberek a Földön az időt órákra, napokra, évekre osztják be; nekik az idő hosszú vagy rövid, aszerint amint szerencse vagy szerencsétlenség tölti azt ki. A vezeklő szellemeknek, az idő soha véget nem érő örökkévalóságnak tetszik! Megszűnése után sóhajtoznak, holott rájuk nézve az idő aranyat ér, mert tisztulásukat csakis a bánat és a vezeklés útján érhetik el. Azért emberek és szellemek ne veszítsetek el egyetlen pillanatot sem, hanem használjátok fel azt önmagatok meggyőzésére és Isten szolgálatára. Hányan pazarolják el életüket, a számukra engedett időt, amelynek semmi értéke nincsen Isten előtt, s azért az életet újból elölről kell kezdeniük.
Hányan maradnak több földi életen át ugyanazon a fokozaton, önfejűen a homályba burkolózva! Számukra az idő nem hoz haladást, mialatt mások túlszárnyalják őket. Hányszor szeretnétek a jelentől szabadulni, mint szellemek pedig a múltak egyes korszakait kitörölni, de nem tehetitek, mert mindent csak bánat, vezeklés és gyakran igen keserves munka árán lehet jóvátenni. Azért lássatok gyorsan a munkához; ne hagyjátok az idő homokóráját haszontalanul leperegni, hanem gondoljatok mindig szellemetek előhaladására. Múltatok szolgáljon tanulságul, jelenetek a szorgalmas munkálkodásnak szentelve, hogy jövőtök tisztább, szebb és boldogabb, és az idő nektek is csak egy szó és többé már ne valóség legyen; hogy akkor azután ti is az örökkévalóságban - hol nappal és éjjel, most és előbb már nincs, - az erények örökös ragyogásában egyesülve éljetek.
szemlézte: Bíró László

UI:

Azt állítja egy nő, hogy évekig zaklatta szexuálisan egy szellem
https://tenyek.hu/cikkek/azt-allitja-eg ... HzZwTl5VvE


Sajnos valós dolog, volt erről egy film, ami ezt komolyan bemutatta, de volt MO-n ismerősöm, akivel ez megtörtént!

[Karsay1958]

A végső állomásról

A Névtelen Szellem közleményei Eszer médium útján

Ti emberek a látszat világában éltek. Nem olyan a valóság, mint hiszitek. Nem onnan indul el a törvény szála, ahonnan ti gondoljátok. Sokkal mélyebb gyökerei vannak a bűnnek s az erénynek, hogysem ti azokat követni tudnátok. Azért nem végérvényes a földi ember ítélete, ha még olyan bölcsnek és még olyan igaznak látszik is.
A földi jólét, öröm, boldogság nem jutalom, s a szenvedés, a bánat sem szükségképpen büntetés. A földi élet a szellem fejlődésének átmeneti szaka: csupán talaj, mely az erény vagy a bűn magvát fejleszti, érvényre juttatja és átmeneti állapotában időt és alkalmat nyújt a szellemnek a bűnre vagy az erényre, hogy szabad akarata teljesen érvényesüljön a saját jövőjének megteremtésében.
A földi élet iskola, ahol tanítók és tanulók vannak. Ki mit óhajt megtanulni, ki mihez akar csatlakozni, azt megteheti. Természetes, hogy mindenkit vágyai irányítanak, és így az ember vágyainak szárnyán járja be a boldogság és boldogtalanság világait, hogy helytelen tetteinek következményeit is érezhesse. Ezek aztán belátásra ösztökélik a szellemet, amely tökéletlenségével nem tudja az igazi jót a hamis jótól megkülönböztetni. Mert minden, ami a mulandó életben kellemes és kívánatos az emberi szemnek és szívnek: az örökkévaló igazban szenvedést teremt.
Így lassan kényszeríti a törvény az emberi szellemet a dolgok mélyére való tekintésre, mert az ember e látszatvilágban sohasem gondolna ezzel és sohasem tudna eljutni egy jobb életre, ha a keserű tapasztalatok gondolkozóvá és kutatóvá nem tennék. Így azonban sajgó szívvel, vérző homlokkal kénytelen keresni, kutatni azok után az okok után, melyek majdnem mindenkor önmagában vannak meg, s mint a szenvedések tűzhányói mindaddig lökik ki magukból a különböző testi és lelki fájdalmakat, míg törvénytelen állapotát fel nem ismeri és meg nem tér Isten törvényéhez.
Ha megtért, elveszíti lelke forrongó állapotát, mert nem ad új tápot a különböző bűnök izgató tüzének. A reménység, a kiengesztelődés hűs szellőjével hűti, gyógyítja, megnyugvásra, tűrésre inti; s mivel nem vár a mulandó világtól már testi és érzéki örömöket, a testi élet vágyai elveszítik erőszakos érvényesülésüket s vele erejüket, hogy az elveszett erők a lelkiekben éledjenek újjá.
Az alázatos lélek nem követel és nem vár sokat. Minél alázatosabb valaki, annál többet nyer ezekből a lelki eredményekből, mert ismerete növekedik, befogadóképessége tágul; nagyobbodik bölcsessége, szeretete és ezzel arányban növekedik boldogsága, mert tevékenységéhez mérten nem sejtett jutalmakra ébred fokról-fokra, lépésről-lépésre, ahogyan előrejut a haladás útján.
A tökéletlen lélek azonban szenvedéseitől menekülni akarván, letipor mindent, és mindenkit okol, csak önmagában nem tudja felismerni a hibát. Lázadozik, türelmetlenkedik, kapkod, bűnt bűnre halmoz, és egy kis egérutat nyerve azt hiszi, most már elmenekül az igazság szenvedtető törvénye elől. Pedig téved, mert hiába hazudik, hiába csal, hiába bástyázza körül magát hatalommal, dicsőséggel - ha az emberi látszattörvény elől meg is menekül - a természettörvény mélyen ágazó szálai megfogják, elgáncsolják és leszállítják a mélységbe, ahol kínosan látja és tapasztalja, hogy saját bűnei azok, melyek fogva tartják, gúzsba kötik a lelkét, míg az utolsó szálak is fel nem oldódnak.
Mire az ismeretnek erre a fokára jut a lélek, megpuhul. Minden gőg lecsiszolódik, és a vágyak elhalnak; a szenvedélyek kialusznak, az okoskodások elcsöndesednek, és csak egyetlen vágy marad ébren: a béke utáni vágy, a pihenés boldogsága.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Az utolsó óra jól fizetett munkásai

Névtelen Szellem közleményei Eszter médium által

Én azt mondom és mondtam mindig: nem lehet vallás a spiritizmus. Nem lehet azzá azért, mert megállítaná vele a fejlődés lehetőségét, és ebben az állóvízben elposhadna az igazság és minden élősdinek lakóhelyet nyújtana a spiritizmus mint vallás. A spiritizmus nem lehet tenyésztelepe a vakhitűségnek, a tévelygésnek, a dicsőségvágynak, az érvényesülni és hatni vágyásnak, a tespedésnek, az uralkodásnak, a nagyképűsködésnek; egyedül csak a munkának, a szolgálatnak, a szeretetnek, az igazságnak, alázatosságnak összekötő hivatását kell betöltenie az anyagias hitetlenség és a hitben élők csoportjai között.
Mert akik hisznek az ő vallásuk szerint és úgy is élnek, ahogyan az azt előírja, lélek szerint járnak. Azoknak nincs szükségük spiritizmusra, mert ők ebben erősek. De azonnal szükségessé válik a spiritizmus, ha meginognak, és hitükben kételkedni kezdenek. Amikor nagy megpróbáltatásaikban a külső hit, a beléjük nevelt vagy velük született egyházi formák már nem elég erősek, hogy a lelket a lefelé eséstől visszatartsák, akkor a bizonyítékok, a meggyőződések súlya fenntartja az esni készülőt, és feljebb juthat egy lelki megrázkódtatás által, mint ha élete végéig böjtöl vagy zárdába temetkezik.
De ez a spiritizmus legyen tiszta és szent fölhevüléstől átitatva, készen a szeretet munkájára, az áldozatra, mert egyrészt a hitetlenséggel, másrészt a vakhittel folytonos harcban kell állnia. Nem szabad tespednie vagy egy végigazságra, támaszkodva megállnia, mert csak így fogja betölteni hivatását az emberiség szolgálatában az utolsó időben.
Ha így töltik be a spiritisták hivatásukat, akkor lesznek az utolsó óra jólfizetett munkásaivá, mert éppen annyit kapnak, mint akik az egész nap terhét hordozták, akik t. i. az igazságot vérrel, könnyel és sok szenvedéssel ültették el e romlott, eldurvult világban. Az első keresztények s a pogányokat felkereső missziósok mind nehezen dolgozlak.
Vajon az utolsó óra munkásai ingyen kapják-e a bért? Nem! Mégis mily kevés az igazi spiritista, aki felszentelt lélekkel adja át magát a mentőmunkának; aki előbb önmagán végzi el a megtérés munkáját, és csak azután adja tanácsait szenvedő szellemtestvéreinek. Aki először maga uralkodik testi vágyain, szenvedélyein s csak azután alkot véleményt mások hibáiról. Mert tudnivaló: előbb az orvos legyen egészséges, azután gyógyítson másokat. Előbb ő álljon meg a lejtőn, így tudja csak feltartóztatni utána szédülő ember- és szellemtestvéreit. Sajnos, az átlagember spiritizmusa nem más, mint a rejtekházakba való húzódás és csodavárás. A könnyelmű, élvezetekbe és csalódásokba beleunt emberek találkozása.
A spiritizmus tehát még gyermekkorát éli. Teljes munkálkodási ideje akkor jön el, amikor az egyházak - amelyek ezidő szerint még üldözik - ismét ellankadnak. Mert minden akkor omlik össze, amikor a legszilárdabbnak látszik. Most egy kevéssé megtatarozták, felfrissítették a különböző egyházakat. Újjáébredések, vallásos mozgalmak vannak. Míg ez tart, mi lassan készülünk a munkára.
Ehhez erős, tanult, meggyőződéses emberi lelkek szükségesek, hogy az igazság mécsei ki ne aludjanak, s az emberek eszeveszetten ne rohanjanak a mélységbe, mert akkor még a csillagok is eltűnnek az égről. Értve ez alatt azokat az igazságokat, amelyek valaha szentek és hozzáférhetetlenek voltak. De a szellemtan felfogja a hulló csillagot és az emberiség elé állítja, hogy ismerje meg a világosságáról, mennyből való-e vagy emberi csinálmány, s aki az életre van elhíva, az felismeri benne a szentet, az igazat.
Aki a kárhozatra van jelölve, az meg sem nézi, mert az utolsó idők fejlett emberi értelme vagy tisztát, vagy semmit sem fog keresni. A spiritizmus mai formájában nem maradhat meg. Csak e tespedő idők alatt élhetnek a spiritizmusban azok, akik e nyugalmas állapotot véglegesnek hiszik, mert megforgatja őket a “forgószél,, és egyszerre csak az ajtón kívül találják magukat.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Tiszta boldogságot ne a földön keressünk
Névtelen szellem közleményei Eszeter médium útján

Gyermekem! Az a boldogság, amivel a világ kínálja az embereket, olyan, mint a kirakatba tett szép és étvágygerjesztő reklámétel, - merő szemfényvesztés! Formája és máza hasonlít az igazihoz, de mikor az éhes lélek bele akarna kóstolni, csalódva látja, hogy csak cserép. Te tudod, hogy itt (=a szellemvilágban) minden van, amit utánoz a föld: van szépség, de sokkal nagyobb fokban. Van gazdagság, fény és pompa; van ragyogás, örökifjúság, szeretet, szerelem, van tudás, bölcsesség és igazság ott, ahová a lélek megtér, ha az ő próba álomideje a földön lejárt, de csak annak adják meg a valódiban, aki az álomvilágban rászolgált.
A földön az ellentét az úr, és a mi Urunk is szenvedett itt az emberektől emberekért. A szellemek emberekké lesznek és ismét szellemekké; tehát az a sors, amit egy készülődő szellem kaphat az ellentét e világában, nem lehet kedvező. Aki valamely táborban egy másik tábor vezéréhez húz, azt megbüntetik, sőt megölik, tehát aki nem a gonoszt szolgálja, az is így jár, mert ez a föld javító hely. A jó szenved a rossztól, a rossz szenved a jótól.
A gonoszságnak is van határa, amikor a jó fogja szorosra vele szemben a zablát. Kit-kit saját természete kapcsol bele a természettörvénybe, és ez a természet, hidd el gyermekem, senkinek sem marad adósa, mert éppen a saját hibái büntetnek mindenkit. A jónak nincs vége soha, mert ha valami igazán jó, az nem lehet rossz soha, és ha a hamis jó elmarad, azon mit se búsulj, mert jobb egy igazi rossz, mint egy hamis jó.
Ezt az életben tapasztalhatjátok. És ha a képzelt hamis jó a maga valódi formájában áll előttetek, örüljetek a helyett, hogy bánkódtok, mert ez egy lépés, haladás már az igazság felé. Ha pedig már valami az igazság felé tart, az következetesen a jóvá levés felé is halad. A jónak is vannak apró, alig észrevehető fokai; enélkül a jó megszűnnék fejlődni az emberi lélekben. Azért mondom, ha valaki a saját rosszaságát elismeri rossznak, ez már a javulásnak csírája.
Ez még távol áll a jótól, az igaz, de aki még nem meri nyíltan beismerni a rosszat, hanem a bűnnek még szép leplet keres, felaggatja a jónak külsőségével és a rosszat, mint jót követi, sőt még érdemet is tulajdonít neki: az messzebb van a javulástól. Így a nyílt ellenség mindig egy fokkal tisztességesebb a hamis barátnál.
A nyílt ellenséggel hamarább rendbe jöhet a dolgod, mint azzal a baráttal, aki egy kicsit ugyan szeret, de egy kicsit irigykedik is; egy kicsit dicsér, de egy kicsit rosszul esik neki, ha más is azt teszi veled. Az ilyen még nem tiszta érzésű, mert a kedélyhullámok hol az ellentétnek kedveznek, hol a törvénynek. Ez az álláspont bizonytalan és ezen az állásponton áll a mai emberiség; a gonosszal él egy kenyéren, de e mellett az Istentől küldött kegyelmet is akarná: szeretné elnyerni a békességet és boldogságot.
A világbékét tervezték, mert az szép és jó, de az irigységet, a kapzsiságot és gőgöt is megtartották és így ellenkezőleg ütött ki: az elsőt elvesztették, a többitől pedig szenvednek az emberek. (Itt a vezető szellem az akkor folyó világháborúra céloz.) Miért nem fordítva gondolták? Miért nem az okot vették előbb, miért az okozatot? Hiszen ha nem irigy, nem kapzsi és nem gőgös az ember, nincs háborúság, szenvedés, ínség, csalódás!
De eltértem beszédem tárgyától. A jót mint kis atomot elsősorban az igazságban kell keresni, mert ami egyszer igaz, az szükségképpen jó is, mivel egyszerűsítette magát. Apró árnyalatokra lehet felbontani a föld és a földhöz közel álló szférák igazát és jóját, és ezer meg ezer szám jön ki belőle. Ezeket a számhalmazokat, gyermekem, az embernek kell megfejtenie. Minden egyes alapszámhoz apróbb és megszámlálhatatlan mennyiség tartozik; ez alkotja a természetet, ami ismét egy gépiesen rotáló nagy számmennyiséget szed fel és megint megtisztítva, összeszedve adja vissza a földnek.
Ilyen a külső és belső világotok; a testetek is ilyen számmennyiséget képvisel, s mint alapszámoknak, nektek nem volna szabad összekeverni és még nehezebbé tenni az összeállítást, hanem segíteni kellene vele a gépies haladást. De éppen itt van az ellentét hatalma. Ha a nagy alapszámokat megzavarhatja olyan összevissza bogozódás és zűrzavar támad utána, hogy hosszú évszázadok kellenek, míg egy-egy erősebb alapszám ismét némi rendet, azaz összhangot képes létrehozni.
Így volt ez régen és így van ez ma; azért a gazság sohasem nyugszik, hogy az Úrnak, a Megváltónak, az egyetlen igaz és jó, tiszta alapszámnak a munkáját megronthassa. Először a nyelvezet átültetésében zavarta meg az egyszerű lelkeket, másodszor a hatalommal, azután földi gazdagsággal s később igazságában csalhatatlansággal vette fel a legádázabb harcot az Úr ellen; és ami vér, könny elszáradt, panasz és átok elhangzott, mind, mind az ő nevében jött létre.
Láthatod, hogy ez nem tarthat soká és az idők teljessége igen közel áll, amikor a jónak minden erejét össze kell szednie, hogy jó maradhasson; mert a hazugságon épült jó összeomlik, és akik alkudoztak az ég tornácában is, azoknak keservesebb dolguk lesz, mint amazoknak, akik kint tülekedtek, veszekedtek. Míg a pogányok egy tört és tökéletlen alapszám eszméit elfogadták, addig a, tökéletes alap szám követői a menny tornácában is zavarognak, és a hamis jókat hirdetik, mint igazakat. Azonban minden, amit nem a mennyei Atya ültetett, kiszaggattatik ama nagy napon, amelyen megítéltetnek az igazak az igazság szerint és a gonoszok az ő gonoszságaik szerint.
Mert amiképpen ti mértek másoknak, azonképpen mérnek tinéktek azok a mennyei törvények, amelyek igazak és változhatatlanok. Az igazak az igazság jutalmát kapják, a hamisak a hamisság jutalmát veszik el. Tehát ha elnézed a gonoszt, hogy a te gonoszságodat is elnézzék az Úr angyalai, akkor a gonoszság jutalmát veszed csak el, az pedig szenvedés. De ha nem nézed el a gonoszt, hanem felemeled az igazság szavát, az igaznak jutalmát kapod. - Ez csak tiszta beszéd? - De viszont a szálkáról és a gerendáról szóló példázat magyarázata egészíti ki az ítéletről szóló magyarázatot. (Ha tolvaj valaki és őt lopják meg, az ne menjen keresni, mert viszont nála több lopott holmira világít rá az igaz törvény.)
Az egyszerű ember nem képes a magas rangúak ebédjének minden fogását végigélvezni, és így a lélek sem képes a magasabb fogalmakat magáévá tenni. Így mondom, az abszolút jónak még a részben jó is bizonyos pontokon túl ellenségévé válik. "Hamar eljövök", azt mondja! az Úr, és már oly rég elmúlt a hamar, hogy azóta egész nemzetek kihaltak, s helyükbe újak keletkeztek. Mégis hamar eljön ő ahhoz, aki várja, megérti, szereti Őt és követi parancsát. Olyan hamar múlik a boldog reménységben az idő, és a szegény lélek észre sem veszi, ki áll előtte égi fényben tündökölve, az igazság sugarától átvilágítva és felmenti az ő nevében harcolót a földi szenvedésektől.
Nem is gondol rá, csak készíti szívét-lelkét a nagy találkozóra és már előtte is áll, hogy az élet koronáját átvehesse. Hiszen csak egy röpke pillanatig tart az, hogy a földi szemek lecsukódnak és a lelki szemek felnyílnak, hogy a halálból az életre feltámadjon valaki. Ti pedig mégis késlekedtek az úton várni rá? Ti még mindig másra várakoztok? Olyanra, aki e földi szemeitek előtt jelenik meg? Úgysem hinnétek neki.
Ő hamar eljön, és ha nem az ő útján talál benneteket, hanem a bűn útján: akkor kinn maradtok a vendégházból, ahova pedig újólag hívogat mindenkit. "Térjetek meg bűneitektől és keressétek az égieket, ne az odalent valókat, mert én hamar eljövök, és aki készen van, bejön velem az én Atyám házába és az én vendégem lesz, s velem vacsorál az én Atyám asztalánál.”
Így hangzik a szó a szférák felett, és a földre visszhangzik le sokszor; de a földiek azt hiszik, minden öröm, boldogság csak e sötét földön van, és nem térnek meg. Az Atya asztalának vendégei pedig sok bűnnek bocsánatát kapják, és sok örömöt, boldogságot osztogat ki az ő Szent Fia az övéinek. Ezek mind tiszták, jók, igazak és örökké tartóak.
Ő tehát hamar eljön érted is és mindenkiért; azért ne zúgolódjál, kedves gyermekem; ne keresd a földön, amit úgysem találhatsz (t. i. a tiszta boldogságot), mert az nem a földre való, hanem várjad az Urat!


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSA
AZ ALÁZATOSSÁGRÓL 1. rész

A megismerés hegyére felkapaszkodni szándékozó ember számára biztos fogódzót ad Névtelen Szellem, akinek közleményei, tanításai Eszter médium közvetítésével jutottak el hozzánk.
Az önismeret útja is erre a hegyre vezet. A helyes út megtalálásához, az azon való előbbre jutáshoz kérjük fel útitársnak Névtelen Szellemet. Az ő tanításai, tanácsai lámpásként világítják meg előttünk az önmagunk megismerésének gyakran göröngyös útját. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani a Kedves Olvasónak ezzel az összeállítással, amely az emberi erények közül az alázatosságról szóló, mindannyiunk által megszívlelendő és szellemi fejlődésünket szolgáló ismereteket és tanításokat tartalmazza.
Testvéreim, arról a nagy dologról akarok ma beszélni nektek, amelyet minden teremtett szellemnek meg kell ismernie, magáévá tennie, önmagában kifejlesztenie: az alázatosságról.
Az alázatosságról fogok beszélni, arról az alapról, amely feltétlenül szükséges az emberi lélek helyes fejlődéséhez.
Minden erények között a legnagyobb és leghasznosabb erény az, amit olyan nehe¬zen tud az emberi lélek elsajátítani és magáévá tenni: az alázatosság.

Az alázatosság az erények között legkisebbnek szá¬mít, mert nem kimagasló
ragyogás, hanem inkább össze¬húzódó erő, amely a lelket nem annyira hatások kelté¬sére, mint inkább hatások elfogadására képesíti. És éppen mivel ilyen, az emberi léleknek bűnös természeténél fogva ez nem rokonszenves, mert ő nem kíván hatásokat elfogadni, hanem inkább arra van beállítva – mivel a bűn terjeszkedni akar - hogy hatásokat keltsen, hatáso¬kat ébresszen, és ezek által a hatások által uralkodhasson mindenkin és mindenen.
Ez a természet annyira bele van ivódva az emberi lélekbe, hogy e miatt nagyon nehéz a jóban megmozdul¬nia, nagyon nehéz a jóban eredményeket elérnie, mert a földi ember lelki természete mindannyiszor úgy érzi, hogy ha megalázkodik, ugyanakkor valamiről le kell mondania, valamitől meg kell magát fosztania. Ez pedig az ő részére nagyon nehéz dolog.
Ha tudnátok, hogy mennyi bajtól megszabadulhatnátok az egyszerű és semmitmondónak látszó alázatosságnak a gyakorlásával, ha tudnátok, mennyit építhetnétek e kevés képességgel egy élet alatt is: megtelnék a lelketek szelíd békével, és hálát adnátok még a szenvedésekért is. Higgyétek el, hogy jobb egy nap az életből alázatossággal, mint egy öröklét az ellentét birodalmában.

Az alázatosság az a pecsét, amellyel Isten öröktől fogva elpecsételte azokat, akiket üdvözíteni akar. Az alázatosság pecsétje jelöli azokat, akik a lelkük¬ben összerezzennek, amikor Isten szavát hallják, akikben szégyenérzet támad, amiért bűnt cselekedtek. Ők azok, akiknek találkozniuk kell Krisztussal, legyenek a világ¬nak bármely táján, bármely nemzetségben, bármely fele¬kezetben. Őket összegyűjti Krisztus a világ minden tá¬járól és egy akolban egyesíti őket, mert ők azok, akik meghallják az ő hívó szavát s akik elismerik az ő pásztor¬ságát és engedelmeskednek Neki, mert lelkükben visszhangot kelt, rezonál az Isten szava azzal a kicsiny rezgéssel, amelyet úgy hívnak, hogy alázatosság.
Az alázatosság az a hatalmas erőforrás, amellyel le lehet győzni a tomboló gőgöt, ki lehet fárasztani az aktívvá fejlesztett erőket, és ki lehet várni a győzelem megérését. Mert az alázatosság nem türelmetlen, nem sietteti a dolgok érését és mégis idejében ráér mindenre, mert mindennek megvan a maga elrendelt ideje.
Nem mondom én nektek, testvéreim, hogy valami na¬gyot cselekedjetek, hogy valami önmagatokat felülmúlót vigyetek végbe; én csak azt mondom, hogy próbáljátok mind jobban kifejleszteni a lelketekben azt a kicsiny, de hatásában óriási erényt: az alázatosságot. Ez az, ami felemel, nagyob-bakká és érdemesebbekké tesz a többi embertestvéretek¬nél, mert azt mondja az Úr: „aki magát megalázza, fel¬magasztaltatik, és aki magát felmagasztalja, megaláz¬tatik".
Az alázatosság az isteni kegyelem ajándéka, az üd¬vösségre való elhivatottság záloga. Boldog az, aki aláza¬tos, mert az alázatos lelket nem lehet megalázni.
Az alázatos¬ság az a csírázásnak induló mag a lélekben, amely bár a földből szedi táplálékát, de ez a gyökér olyan törzset hajt, amely ellenáll a szélvésznek és a viharnak, s ágakat és leveleket hajt, virágokat és sok gyümölcsöt terem.
Az alázatosság az, ami elfogadóvá teszi az ember lelkét a jobb iránt.
Az alázatos lélek pedig, mivel elfogad, hozzátapad Istenhez, keresi, kutatja az igazságot, keresi a kegyelmet, keresi a szabadulást.
Az alázatos lélek imádságával megérzi azokat a le¬hetőségeket, amelyekkel Isten az Ő eltévelyedett gyermekei után nyúl, hogy kimentse őket a halál, a kárhozat torkából.
Ezek a lel¬kek megsejtik Isten jóságát, öntudatlanul is keresik és kutatják az Istennel való összekapcsolódás lehetőségeit, bár ez őket harcokba, szenvedésekbe, fájdalmakba és csalódásokba viszi bele; de érzik a lelkükben Isten kegyel¬mét, mert megnyílik előttük a hit világossága, amely őket a teljes igazsághoz, Isten igazságához vezeti.
Ha a lélekben nincs alázatosság, vagy mélyen el van rejtve azok alá a tévelygések és homályosságok alá, amelyek fogva tartják a lelket, lehet hite - hiszen az ember mindig hisz valamiben - de hitével csak a csalódást találja, mert a csalódásban teljesedik és bizonyul be az ő hitének káros volta.

Nem az a fontos, hogy hisz az ember, hanem az, hogy mit hisz! Mert ha a lelkében nem érzi az Isten¬től való elhívatottságot, ha a lelkében nem hiszi mélyen azt az igazságot, hogy kell léteznie a Jónak, az Igaznak (és ez a Valóság, ez az Isten), akkor minden megmozdu¬lása, minden kezdése, minden kutatása tévelygésbe fog vezetni.
Az alázatosság áldozat. Áldozat, mert az ember a maga világában úgy van beállítva, hogy az ő szemében a gőg, az önzés, a hazugság, a gyűlölet, a testiség és az anyagiasság a valóságok.
A testi ember törekvése a világban az, hogy minél nagyobbá legyen, minél szélesebb hatáskört teremtsen magának. Ezzel szemben a szellemiek felé törekvő ember számára mindinkább csak befelé nyílnak meg azok a lehe¬tőségek, hogy az ő szellemi törekvéseinek élhessen és ezekben magát kiképezhesse, naggyá tehesse.
Eljött az Ember Fia - ahogyan Ő Magát nevezte -, ¬hogy igazán nagyot cselekedjék, hogy mindent odaadjon, hogy megmentse az embert ezektől a nagy emberi és testi eredményektől. Mindent odaadott: hatalmat, dícséretet, dicsőséget, gazdagságot és fényt, és leszállt a nyomorú¬ság világába azért, hogy ennek az eltévelyedett szellem¬csoportnak szolgálhasson.
Ő volt az önfeláldozás példaképe. Az alázatosság a szolgálatban, az önmaga odaadásában éli ki magát. A tökéletes alázatosság teljesen megsemmisíti a lélekben lévő gőgöt. És amikor meghalljátok ebben az életben az Ő hívó szavát, akkor a lelketek megsejti, hogy Ő az igaz, Ő az egyetlen, mert látjátok, hogy Ő mit cselekedett; látjátok, hogy Ő alázatos és engedelmes volt egészen a kereszt-halálig.

Nektek tehát nincs mitől félnetek; lerakhatjátok a gondotokat, a félelmeteket és aggodalmatokat az ő ke¬zébe, mert Ő megy előttetek az alázatosság útján, felveszi vállára a keresztet és azt mondja nektek: „Kövessetek engem!
Akik tehát meghallottátok az ő hívó szavát, köves¬sétek Őt egész lelketekkel, egész szívetekkel; hagyjátok magatok mögött a világ hangos hívogatását, csalóka fé¬nyét, hazugságát, káprázatát.
A belső út, az alázatosság útja, az odaadás útja az, amelyen Őt követhetitek, ame¬lyen mindjobban megérthetitek Őt, amelyen leolvad a lel¬ketekről a világ vonzása, a bűntudat, a szégyenkezés, mert az alázatosság palástja betakar titeket, az alázatos¬ság fénylő ruhája alatt új lélek képződik, tisztább, iga-zabb életcéllal.
Mivel az első főbűn az Isten akaratával szemben az engedetlenség volt, amellyel a szellem megmásította az Isten rendelését, azaz nem pontosan és hűen töltötte azt be az ő cselekvéseiben, tehát az alázatosság első vonása az Isten akarata iránt való engedelmesség. Az engedelmesség az Isten akarata iránt a megtérés első és főkelléke. Mert ha az Isten törvényével és akaratával szemben en¬gedetlen az emberi lélek, akkor hogyan tudná magában a többi erényeket kifejleszteni? Tehát az engedelmesség az irányító erő az ő egész lelki világának a felépítésében.

folyt. köv…

UI:

Keresztút járás, az egyén keresztútja. Pap Gábor
https://www.youtube.com/watch?v=uKYub0cKSDo

[Karsay1958]

NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSA
AZ ALÁZATOSSÁGRÓL 2. rész


Ehhez a felépítéshez azonban szükséges kellék még a szelídség. Mert hiába tudja valaki a jót és az igazat, hogyha ezt a jót és igazat nem képes lehetőleg tetszető és könnyen asszimilálható formában érvényre juttatni az ő életében, mert e nélkül minden szóval, mozdulattal fáj¬dalmat, félreértést és meg nem értést eredményez. A szelídség olyan, mint a járművek vagy a gépek kerekeinek forgásához használt olaj, ami a sima haladást és működést biztosítja. Azonban a szelídségnek nem szabad pusztán külső formának lennie, hanem azt a lélek bensejében kell érezni s meg kell látszania az emberen mindannak a jó¬akaratnak, jóratörekvő készségnek, amit az ő szelíd, nyugodt hangjával, modorával és mozdulataival kifejezni akar és ki is fejez.
A harmadik szükséges kellék a szerénység, ami megóvja attól az embert, hogy - ha tapasztal is az ő jó és igaz cselekedeteiért, az ő engedelmességéből kifolyó hatásaiért köszönetet, hálát, vagy általában a teremtett világban bármiféle jó és igaz eredményt - ezt az önmaga lelki vagy szellemi értékének vagy előnyének a javára könyvelje. Mert szükséges, hagy a lélek ne tulajdonítson önmagának ezekből kiválasztottságot, mert hogyha a lé¬lek különbnek érzi magát .a többi embernél, vagy talán éppenséggel annál, akivel jót tett, akkor már az ő ered¬ménye meg van fertőzve. Mert jóllehet a másiknak jót cselekedett, jót tett, mert helyesen és igazán cselekedett, mégis amikor ő lelkében túlértékeli magát, vagy csak bele is fog a saját maga értékelésébe, lehetetlen, hogy az elbizakodás be ne következzék s akkor annak dacára, hogy jót cselekedett, a lelkében mégis kárt vall. Ezért szüksé¬ges, hagy a lélek a szerénység erejét kifejlessze magában, hogy az ő cselekvéseiért ne kívánjon dicséretet vagy di¬csőséget, mert minden dicséret vagy dicsőség egyedül Azt illeti meg, aki őt hozzásegítette ahhoz, hogy jót cseleked¬hetett.
Hiszen ti magatok is látjátok a ti földi életetekben, hogy aki nem rendelkezik a szerénység erényével - bár¬ha a legjobbat és a legszebbet cselekszi is - maga körül mintha valami elviselhetetlenül kellemetlen, piszkos, po¬ros levegőt verne föl, amely nem csak az ő lelkét lepi be, hanem az őt körülvevő lelkeket is, akik őt szemlélik. Az ilyen lélek, ha ezt a várt dicsőséget és dicséretet nem kapta meg, akkor belefog az önmaga dicséretébe, amivel minden lélekben visszatetszést kelt. Mert az ember soha¬sem tudja, hogy az ő cselekedete, vagy az ő ténykedése az emberek különböző fejlettségi foka szerint kifejlődött ízléseknek megfelel-e és hogy az a másik lélek is úgy ta¬lálja-e, hogy az ő cselekedete érdemes a dicséretre és az elismerésre? Azért minden munkában és cselekedetben törekednie kell az embernek a legtisztább és a legigazibb jóra, hogy az a munka, az a cselekedet dicsérje önmagát s az embernek a megelégedése a jól és helyesen elvégzett munkából mint megnyugvás szülessék meg. Tehát a szerénység olyan feltétlen kelléke az alá¬zatosságnak, hogy ha a lélek e nélkül szűkölködik, semmi¬képpen sem mondható alázatosnak.
Az alázatosság következő kel¬léke az elnézés. Tudjátok-e, mi az elnézés? Sokan úgy gondolják, hogy az elnézés annyi, mint nem venni észre valamit, illetőleg úgy tenni, mintha nem venné észre s azért nem tenné szóvá és nem büntetné és így nem siet¬tetné a rossznak a rossz eredményét. Az igazi elnézés a lélekben való elnézés, amely a hibákat nem akarja észre¬venni.
Azonban ne tévesszétek össze a hibákat a bűnökkel; ezeket nem lehet ugyanazzal a névvel jelölni. A hibák mulasztások, az ember tökéletlenségéből, tudatlanságából, fejletlenségéből előálló olyan hézagok, amelyeket a lélek nem úgy tölt ki, ahogy azt az élet a maga teljességével megkívánná. Ezzel szemben a bűnök nem csupán mulasz¬tások, hanem sok ilyen hibából összerakott kirívó, ellen¬tétes cselekedetek, amelyek az ellen¬tét törvényét és az ellentét világát erősítik, és harcba ál¬lítják az Isten törvényével.
Tehát az elnézés csak a hibákkal szemben érvénye¬síthető, de a bűnök, amelyek kifejezetten szemben állnak az Isten törvényével, az Isten akaratával, ezek már nem számíthatnak elnézésre. Hiszen a bűnnek elnézése, sőt pa¬lástolása, ami ezeket még jobban megnöveli, már maga is a hibákhoz tartozik.

Én csak a hibákról beszélek, amelyek sokszor az ember jóakarata ellenére is jelentkeznek, olyan hibákról, gyengeségekről és gyarlóságokról, amelyekkel harcot vív a földi ember énje és mégis sokszor nem képes azokat tel¬jesen kiirtani az életéből, mert vagy nem is tud róluk, mert fejletlenségénél fogva elkerülik a figyelmét, vagy ha tud róluk, nem sikerül mindig résen lennie, s azért hol egyszer, hol máskor érvényre jutnak.
Ezek iránt a hibák iránt az elnézés a lélekben bizonyos jóakaratot, finomságot, tapintatosságot, a fejlett léleknek olyan megnyilvánulását feltételezi, amely a közönséges, nyers, fejletlen ember előtt szokatlan. Olyan ez a lelki tulajdonság, mint valami finom, színes kristály, amely finom színekre bontja az emberi lelket, mint ahogyan a csiszolt kristály a nap sugarait a szivár¬vány színeire bontja. Az elnéző ember lelke puhaságot, melegséget, az élet szépségeinek a jelenlétét érezteti a másik emberrel. Az ilyen nem veszi észre a hibát, vagy ha észreveszi is, igyekszik azt a hézagot ő maga betölteni. Nem veszi észre a mulasztást, nem rója meg a hibázót, nem figyelmeztet, nem fedd, nem dorgál, és ha mégis szükség van rá, akkor igyekszik azt olyan puhasággal, melegséggel megtenni, hogy fájdalmat ne okozzon a másik léleknek. Az ilyen ember nem haragszik meg, nem sér¬tődik meg a másik lélekben lévő tüskének érintése által, hanem igyekszik a másik lélekből eredő nyers és éles karcolást önmagában észrevétlenül bekötözni, hogy az ne fájjon és a szeretet csorbát ne szenvedjen. Ez az a bizonyos elnézés, a jóra törekvésnek a legigazibb, legtisztább megnyilvánulása az emberi lélekben a másik ember hibáival, gyengeségeivel és mulasztásaival szem¬ben.
Az elnézés ikertestvére a türelem. Türelmes csak az alázatos ember lehet. A türelem hiánya mindig az alázatosság hiányát árulja el.

folyt. köv…

UI:

Visszatért a halálból a fiú, hogy elmondhassa édesanyjának: a túlvilágon találkozott 2 testvérével
https://twice.hu/featured/visszatert-a- ... qcggWnE8wg

[Karsay1958]

„...Király vagyok, ...de az én országom nem e világból való.”
Felvezetés

Adai közlés – 2021.11.21.

Amikor az ember királyokról hall vagy olvas, mindjárt zsarnokokra, véreskezű uralkodókra gondol, mert az esetek többségében a nép sanyargatására alacsony szintű egyéneket helyezett trónra az Isten. Szinte nem is gondol másra az ember, mint az ilyen királyokra és szinte eszébe sem jut az, hogy talán lehettek olyan uralkodók is, akik valamilyen formában mégiscsak a nép javát igyekeztek szolgálni.
Az Úr Jézus, mint király, meg végképp kevés embernek jut eszébe a király szó hallatán, mert a szűk fogalomköre szinte kizárja azt, hogy talán mégis csak létezett és létezik egy olyan Király, aki a szeretet hatalmával uralkodott és uralkodik ma is, és nem csak a világegyetemben, hanem az emberi szíveken. Egy olyan király, aki az életét áldozza azért, hogy nektek életetek legyen és bőségben legyen. Aki elsősorban és csakis szellemi síkon király, mindannak ellenére, hogy az egész világegyetem a hatalma és irányítása alá tartozik és azon munkálkodik, hogy az anyagi világ átszellemesüljön és visszatérhessen Istenbe.
Igaz hódítani jött Ő is, ha teljesen emberi szemmel nézzük a dolgokat, visszahódítani mindazokat, akik a bukás által a bűn és a sátán foglyai lettek és képtelenek szabadulni a sátán ideiglenes birodalmából. De az Ő módszerei egészen mások voltak, mint bármelyik királyé itt a földön, mert az életét áldozva az áldozatkész szeretet oltárán ontotta ki a vérét a foglyok szabadulásáért, de az ellentét erre nem volt felkészülve, ugyanis az ellentét azt hitte, hogy Júdás árulásával, a kereszt halállal végérvényesen hatástalanította az isteni küldöttet.
De nem így történt, mert éppen akkor omlott össze az ellentét minden erődítménye, birodalma, amikor Jézus átadta a „szellemeknek” a folytatást: „Amidőn az ajkaim elnémulnak, a halottak fognak beszélni” és kilehelte lelkét a kereszten. Ezáltal megszűnt a gonosz hatása azon lelkekre, akik bekapcsolódtak az Ő megváltás művébe. Úgy „harcolt” mint bárány, de úgy jön el, mint oroszlán, mint Király és ez lesz a végső győzelme a gonosz felett, mert a természettörvény által kilöki a tüzes gyehennára mindazokat, akik nem akarták Őt megismerni, befogadni és ezáltal nem jutottak el az üdvösségre.
Pilátuson kívül addig senki nem tette fel neki a kérdést a királyságára vonatkozóan, de ő is csak azért, mert féltette a saját és a császár hatalmát, akihez mindenáron hűnek kellett lennie. Ezért tette fel a kérdést az Úr Jézusnak: „Valóban király vagy te?” Erre hangzik Jézus egyöntetű válasza: „...Király vagyok,... de a királyságom, nem e világból való.” De ezt már Pilátus nem értette meg, ezért mindenféle babonás hiedelemhez fordult válaszért, de feleletet, csakis magától a Királytól kapott és senki mástól, kivéve feleségétől, Claudia Prokle-tól, aki egész éjszaka az Úrról álmodott.
Álmában látta Jézus életének főbb eseményeit, a születésétől kezdve a heródesi gyermekgyilkosságot, a szent család Egyiptomba való menekülését, Jézus nyilvános fellépését, a kánai menyegző csodáit, a kenyérszaporítást, betegek bűneinek megbocsátását, halottak feltámasztását, a vízen való járását Jézusnak stb, amit el is mesélt Pilátusnak és meg is ígértette vele, hogy nem fogja halálra ítélni, mert valóban Ő a Messiás. De mégis győzött Pilátusban a hatalomvágy és hatalomféltés és nem hallgatott feleségére, hanem kivégeztette Jézust. Ekkor Claudia el is hagyta férjét és még azon az éjszakán Jézus követői táborához csatlakozott.
Végül is amitől Pilátus félt, vagy amit féltett, azt éppen Jézus elítélésével veszítette el, mert megtudta a császár, hogy Pilátus ártatlan embereket, többek között Jézust is halálra ítélte és így visszarendelte és lefokozta őt.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Adai közlés - Az én országom nem e világból való
A beismerés értéke
Akié az egyház és a lélek
Az ember titokzatos belső énje
A halálról való elmélkedés
HANG - Lelkiismeretfurdalásom van
A hét alma



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqgBuBQ ... w?e=qhaaS0
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=yPB9KkMVSJk
Misztériumok – Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján I. Rész
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=cgSfyY9yZTg&t=29s
Jelenések 39. –Életpusztítóknak pusztulás - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=t5KgGeWFoLQ&t=17s
Jelenések 40. – A mennyei templom - Reisinger János

https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... 7HKK7DxKjE
A harmadik csoda – Spirituális film

https://www.youtube.com/watch?v=jI8QpfOf4b4
Carl és Bertha – Romantikus családi film

[Karsay1958]

NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSA
AZ ALÁZATOSSÁGRÓL 3. rész



A türelmes ember mindenben a dolgoknak a végére jár, nem intéz el felületesen semmit, mert a türelmes em¬bernek van ereje ahhoz, hogy mindent a maga helyére tegyen, a legkisebb részlettel is úgy törődjék, mindent úgy intézzen el, hogy az rendes és pontos legyen, hogy abból jó eredmény származzék és hogy az semmiféle formában törvénytelen ne legyen.
Az emberi lélek számára a türelem kifogyhatatlan erőforrás, amellyel a legjobban előmozdíthatja úgy az önmaga, mint a más lelkek fej¬lődését és az egész emberiség fejlődését. A türelmes ember nem felületes, nem intéz el semmiféle munkát félig-meddig és nem mondja rá, hogy kész, nem sietteti a dolgokat és mindenre hagy időt.
A türelmes ember természete, ha sokszor kicsinyes¬nek és aprólékosnak látszik is, mégis mindenkor elvégzi ¬a maga munkáját teljesen és helyesen és ami a legfonto¬sabb: foglalkoztatja a lelkét és foglalkoztatja az agyát; és ameddig a jó, helyes és becsületes munkát elvégzi, a helytelenre, a felületesre, a világ szerint való örömökre nem gondol s így nem teszi ki magát kísértéseknek. Mert a kísértések általában a felületesen dolgozó emberlelkek¬hez közelebb vannak, mint a türelmes, mélyenjáró, mélyen kutató emberlelkekhez.
A türelem Istentől ajándékozott nagy erénye a lé¬leknek, mert türelem kell mindenhez, ha valamit az ember jól és helyesen akar megtanulni, vagy abban munkál¬kodni. Nagy türelem kell a tanuláshoz, mert ha va¬laki nem tanulja meg helyesen azt, amiben később majd dolgozni akar, akkor nem tud jó munkát végezni
A türelmes ember embertársaival szemben is türel¬mes. Nem sietteti embertársai lelkében a jónak és igaznak tűzzel-vassal való érvényesítését. A türelmes ember tudja, hogy az igazság mennyei mag, amelynek felpuhított talajra van szüksége, hogy benne gyökeret verhessen és megnövekedhessék.

A türelmes ember munkálkodik és ébren vigyáz. Nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, ahol a jót megra¬gadhatja és cselekedheti. A türelmes ember tud várni és bízni.
Mivel pedig a türelmes ember tud várni és így nem siettet semmit, ennélfogva az ő lelkében szükségképpen megelégedettség van. Csak az alázatos ember tud megelégedett lenni a kevéssel is. A gőgös, a türelmetlen, a sze¬rénytelen, az engedetlen, a makacs lélek sohasem ismeri meg a megelégedettséget, annak minden kevés, mert minél nagyobbra törekszik és minél felületesebben dolgozik, annál nagyobb ürességet érez ténykedéseinek visszahatásaként. A megelégedettség úgyszólván az alázatosság többi vonásainak a kiegészítője, mert a megelégedettséggel bizonyos békességes érzés jár együtt.
Mivel pedig az ilyen lélek megelégedett, ennélfogva hálás tud lenni az eredményekért, amelyeket elért. S bár¬milyen kicsinyek legyenek is az eredmények, meg tudja látni és észre tudja venni azokat s mivelhogy a legki¬sebbre is ki tud terjeszkedni a türelménél fogva, ennél¬fogva a legkisebb eredményeket is számon tartja és minden kicsiny eredmény nagy örömet szerez neki és mindenért hálát tud adni Istennek. Az alázatos és türelmes ember megismeri az élet nagy célját és megismeri az utat is, melyen ezt a célt megközelítheti és megismeri a küzdel¬meket, amelyekkel ezt az utat végigjárhatja. Azért örül, azért boldog, azért tud hálás lenni, mert tudja, hogy az el¬lentét világában minden kis eredmény az Istentől kapott erőnek, az Istentől nyert segítségnek az ajándéka.
Az alázatos lélek szép, nemes, magasztos lelki öltözetben jelenik meg, amely az emberi értelem által meg nem álla¬pítható és nem jellemezhető méltóságot kölcsönöz a meg¬jelenésének. Nem azt a méltóságot, amelyet a gőgös lélek akar önmagára erőszakolni és amelyet gőgjében önmagá¬ból akar kivetíteni az őt körülvevő lelkekre és a világra; nem azt a méltóságot, amelyet erővel csoportosít és sűrít maga körül a gőgös ember s amellyel ellenszenvet és utálatot terjeszt a hasonlók között, hanem azt a méltóságot, amely hozzá vonzza a többi lelket, amelynek nem tudnak ellenállni, amellyel megnyeri a lelkek vonzódását, szerete¬tét és bizalmát.
Mindemellett az alázatos lélek nem földön csúszó, nem szemforgató élősdi, hanem az alázatos lélek úgy fent, mint alant uralkodik az őt körülvevő emberlelkeken az ő szeretetének erejével, az ő jóakaratával, amely uralkodást az az isteni ragyogás adja az ő lelkének, amelyet ezekkel az erényekkel önmagából kivetít.
Ezek az erények pedig nem a teremtett egyéné magáé, hanem az egész világmindenségé, mert ennek az áldása hull mindenre az egyén körül és ez nyitja meg számára a mélységeket és magasságokat; ez képezi számára az összekötő lehetőséget a szférák és a bolygók között, mert aki ezekkel az erényekkel fel van ékesítve, az szabad szellem, akinek számára nyitva áll az út a mindenségben mindenfelé.
Ezek nélkül az erények nélkül a hit sem végezhet munkát, sem befelé, sem kifelé, mert ezek nélkül az egyén nem képes maradandó hatást kiváltani az emberlelkekben, mert nem képes magához vonzani őket.
Ezek nélkül a reménység is tartalmatlan és üres, mert nem teljesedhetik be, mert ezek nélkül az erények nélkül csak csalódás lehet az egyén osztályrésze.
És vessen bár szeretetet a lélek, az gyümölcstelen ma¬rad, mert ezek nélkül az erények nélkül az a mag nem hull termő talajra, azaz befogadó lélekre.
Az egész földi élet csak egy rövid próba: egy álom, amely rövidesen véget ér. S ha az igaz jó követői voltatok, akkor számotokra az isteni jó következik az örökkévalóságban. Isten az Élet, az Igazság, a Boldogság, a Szeretet. Éljetek Őbenne, akit Krisztus által megismertetek és akkor Benne éltek a mennyben már itt, mulandó életetekben is.
+ + +
Összeállította: Koltai István
Felhasznált irodalom:
1. A „Névtelen Szellem” közleményei – Eszter médium útján II. - III. kötet.
2. Elszórt kalászok I. – II. kötet. A „Névtelen Szellem” 1933-1939. évi kisebb tanításainak gyűjteménye – Eszter médium útján.
3. Evangéliumi spiritizmus III. kötet – A „Névtelen Szellem” tanításai - Eszter médium útján.

UI:

A MESTER ÚTJA MISZTÉRIUM ISKOLA HANGOSKÖNYVEK (KRISZTUSI TANÍTÁSOK MAGYAR
FORDÍTÁSBAN)
https://www.youtube.com/c/kozmaalexandra

[Karsay1958]

A tékozló fiúk 1/3

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2000. november 19.

Az én Atyámnak, Istenemnek nevében sok szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim!
Ha körülnéztek e világban, mindenütt azt kell látnotok, hogy a bűn teljes erővel, teljes vehemenciával tombol; az emberek, mintha csak vesztüket éreznék úgy táncolnak a vékony jég hátán, és nem gondolnak arra, hogy a jég beszakadhat alattuk és ők a hideg, jeges, mély vízben lelhetik halálukat. Pedig már a régieknek megmondatott, hogy az embernek a Földön meg kell ismernie a mi Atyánk, Istenünk akaratát, amely a törvényeiben van lefektetve, és fel kell használnia a teremtő Isten szeretetéből folyó lehetőségeket a menekülésre.
Az ember Isten szeretetével is szünet nélkül visszaél. Isten szeretetből adja a kegyelmet, a kegyelem viszont nem más, mint hogy előlegezi Isten mindazt, amit az ember eljátszott, tehát újra lehetőségeket ad a megfordulásra, az Ő akaratának megismerésére, és hosszú tűrésével még meg is hosszabbítja ezeket a lehetőségeket, hogy az ember ezzel élve újra kimunkálhassa a maga boldogságát. Azonban ezeket a kegyelemből kapott lehetőségeket az ember újra és újra eljátssza.
Minden új testetöltés új szerep, az igazsággal való megismerkedésre adatik és azt a célt kell szolgálnia, hogy az ember megtérjen és ezáltal újra élhessen. Az embert viszont rendkívül izgatja a halál és méginkább a bűn gondolata. Számára a bűn valami izgalmasan tiltott dolgot jelent, valami olyasmit, amiről azt gondolja hogy azért van attól eltiltva, hogy ne lehessen boldog.
Abban a tévhitben ringatja magát, hogy a bűn édes, mert az örömet és boldogságot nyújthat számára; pedig a bűn halált nemz, de az embernek mint mondom, a halálról is valami hátborzongató, különlegesen izgalmas elgondolásai vannak. Persze csak addig, míg hatalmával a halált ő osztogathatja másoknak. Mihelyt azonban ő kerül közel a halálhoz, mint a fába szorult féreg, úgy remeg és mindent ígér, csakhogy új lehetőséget kaphasson, életének meghosszabbítására, a továbbélésére.
Hányszor próbálkozott már a földi ember, hányszor kapott új és új lehetőségeket, és ezekkel minduntalan és mindenkor visszaélt, eljátszotta és újra eljátssza az újabb és újabb lehetőségeket. Mivel a kegyelem ereje ezekben az új lehetőségekben van, így is mondhatnám, hogy - visszaél Isten kegyelmével és visszaél az Isten könyörülő, irgalmas szeretetével.
Minden, amit a Földön láttok, ami a Földön összejön, ami mint megáradt folyó szenvedéssel árasztja el az emberi életet, az ember egész világát, az ennek az úgynevezett édes bűnnek gyalázatos, szomorú és kikerülhetetlen következménye. A következmények beéréséhez azonban idő kell, és amíg ez az idő folyamatban van, tehát amíg a következmények nem érik utol a bűnöst, addig lubickol, mint mély vízben a halak, és közben nem veszi észre, hogy a víz lassan kifogy alóla, víz nélkül marad és elpusztul, azaz kifogynak alóla a lehetőségek által szabott időterminusok és szemben találja magát az ekkor már elodázhatatlan következményekkel. De, amíg a következmények be nem érnek, addig ahelyett,hogy megfordulna és az időt és alkalmat bölcsen a maga megtérésére és az Isten törvényeinek betöltésére, a kegyelem nyújtotta lehetőségekre használná fel, inkább újabb és újabb bűnöket követ el.
Összehasonlítja magát azokkal, akiket már a bűneik következménye utolért, és azt a konklúziót vonja le, hogy ő bizonyára jobb ember lehet, mert az szenved, amannak nincs ez, az, amaz, annak komoly hiányai vannak, neki pedig jól, könnyen, gördülékenyen megy az élete. Sokszor azonban néhány nap, néhány év, néhány óra választja csak el attól, hogy a következmények beérjenek és az égő ház rászakadjon. Az ember azonban még ekkor sem látja a veszélyt, még mindig abban a tévhitben ringatja magát, hogy neki mindenek szabadok, mert ő ügyes, ki tudja játszani a törvényt, ő egérutat nyerhet, őt nem fogják utolérni a gyötredelmes következmények.
Amikor pedig mégis utolérik, haragos és indulatos lesz, és semmiképpen nem magát, hanem Istent okolja minden szenvedéséért, mert ostobán így okoskodik: ha Isten van és Isten jóságos, akkor hogy tűrheti, hogy ő ilyen szomorú és nyomorúságos helyzetekbe kerüljön, és vele ilyen dolgok történjenek meg. Tehát úgy gondolja, nincs Isten, vagy ha van, akkor semmiképpen sem a szeretet Istene; mégcsak nem is az igazságé, mert íme amannak igazságtalanul ad, tőle meg mindent elvesz. Annak jól megy sorsa, neki meg tűrni, szenvedni és gyötrődnie kell.
Pedig a legbensejében megérezhetné, hogy valaha ő is rendelkezett azokkal a lehetőségekkel és alkalmakkal, de azokkal ő visszaélt és a javakat elpazarolta. Kikérte az atyai jussát, tehát a kegyelmet, abból jól élt, azt meggondolatlanul elpazarolta és egy napon, azt kellett észrevennie, hogy semmije sincs. Ha makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy neki van igaza, elpusztul; ha jobb belátásra jut, hasonlatosan a példabeszédbeli tékozló fiúhoz úgy kezd gondolkozni, hogy ha most nincs is, de ha visszatér az ő Atyjához, Istenéhez, akkor még neki is lehet valamije; ha nem is kerülhet abba a helyzetbe vissza, amiben valaha élhetett és sütkérezhetett, de még mindig egy jobb helyzet alakulhat ki a részére, ha az ő Atyjától, Istenétől bocsánatot kér.
Persze nem felületesen, nem felében-harmadában, amikor azt mondja, hát igen vétkeztem Atyám ellened és az égiek ellen, de most már megbántam mindazt, amit tettem, bocsáss meg tehát és add vissza a jussomat. Ez nem elég! Valóban át kell éreznie, hogy mi mindent tett tönkre cselekedetével, mi mindent zúdított önmagára, és mennyi fájdalmat, szomorúságot okozott ezzel az ő Atyjának, Istenének is; hogy milyen zűrzavart teremtett ezáltal a harmonikus, az egységes, a szeretetben fejlődő világmindenségben. Elpazarolta azt, ami eredetileg nem is az övé volt, hanem az ő Atyjától, Istenétől kapta. Tudniillik elpazarolta az életet, elpazarolta a lehetőségeket, az alkalmakat, a szellemi javakat, az isteni érzéseket, amelyek valaha őt is áthatották.
Sötétséget teremtett a világosság helyett, haragot és indulatot a békesség helyett, önzést az önzetlenség helyett, türelmetlenséget a türelem helyett, és Isten törvényei helyett a maga bűnös vágyait valósította meg. Azonban bármilyen hosszútűrő is a mi Atyánk Istenünk, kellett hogy határt szabjon a rossznak, hogy a teremtmény az ő megátalkodottságában, a bűnhöz való ragaszkodásával meddig mehet el; mert nem lehet a végtelenségig elmenni ezekkel a dolgokkal; mert akkor önmagára és másokra nézve is olyan következményeket teremt, amely nemhogy általa, de az áldozatot hozók által sem lehet egyszerre felbontható és feldolgozható.
Tehát a szeretetnek új és új áldozatokat kell hozni azért és azokért, akik eltékozolták mindenüket. A szeretetnek kell a magáéból adni újra és újra azoknak, akiknek erre szükségük van, akiknek nincs semmijük, akiknek valami induló tőkére van szükségük, hogy újra kezdhessenek.

folyt. köv..

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A tékozló fiúk 2/3

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2000. november 19.

Tehát a szeretetnek új és új áldozatokat kell hozni azért és azokért, akik eltékozolták mindenüket. A szeretetnek kell a magáéból adni újra és újra azoknak, akiknek erre szükségük van, akiknek nincs semmijük, akiknek valami induló tőkére van szükségük, hogy újra kezdhessenek.
Ez az induló tőke mindannyitok részére a kegyelem, szeretett testvéreim. A kegyelmet pedig csak akkor tudja magához vonzani az ember, ha a következmények, a nyomorúságok, az éhezés, a szenvedés, a betegségek, a halál annyira megtörik, hogy minden büszkesége, minden nagyotakarása, minden hatalmi vágya, minden beképzeltsége, minden tobzódása a feslett életben kimerül és elgyengül. Így elég alázatos lesz és belátja, hogy a legmélyebb pontra jutott el, amelynél mélyebbre már nem süllyedhet.
Tehát ha ebből a mélységből ki akar jutni, akkor valakinek a segítsége kell ahhoz, hogy őt felemelje, hogy neki újra adjon a magáéból, amivel most már újra kezdhet, másként gazdálkodhat, mint ahogy eddigi értékeivel gazdálkodott. Kezdetben a teremtmények tiszták voltak, de nem bölcsek. A bölcsességhez bizonyos tapasztalat kell; tapasztalat úgy a jóban, mint a rosszban. Akiket Isten megteremtett, azok csak a jót, a csodálatosat, a hatalmas, nagy gazdagságot ismerték, amit nékik adott az ő Teremtőjük és semmiben hiányuk nem volt. Nem hitték, hogyha nem Isten akarata szerint járnak el és használják ezeket az ingyen kapott javakat és csodálatos értékeket, akkor azok el is fogyhatnak, ki is merülhetnek, annak súlyos következményei lesznek.
Nem véletlenül, hanem nagyon is nagy előrelátással tette a mi Atyánk Istenünk a törvényt, az Ő tiszta teremtményei elé és megmondatott, hogy ne egyenek a jó és a gonosz tudás fájának gyümölcséből. De mint mondom, akinek tapasztalata nincs, azt mindig izgatja, - mint azt az embereknél is láthatjátok - mi az, ami tiltva van, miért van az tiltva, miért nem lehet ahhoz hozzányúlni, és úgy okoskodnak, minden bizonnyal valami olyan, ami mögött még nagyobb öröm, még nagyobb hatalom, még nagyobb boldogság, még nagyobb gazdagság várja őket és feltételezik, hogy a szerető Atya ebből ki akarná zárni őket.
A kígyó pedig suttog: „ha esztek a tiltott fának a gyümölcséből, olyanok lesztek, mint az Isten!” Nem Istennek teremtménye, aki Istentől mindig függőviszonyban lesz, hanem olyan, akinek nincs szüksége Istenre, mert ő maga lesz az Isten. Ez a téves gondolat juttatta a bukottakat a kárhozat világaiba, hogy azt hitték nincs szükségük Istenre, nem kell az Isten akaratából folyó törvényeket követniük, nem kell azokat betölteniük, hanem tehetnek, amit akarnak. De lehet-e fejlődniük, lehet-e tanulniuk, lehet-e előbbrejutniuk a fejlődésben úgy, hogy a teremtmények tehessék azt, amit csak akarnak?
Nem lehet, mert mint mondottam, mivel nem bölcs és nem tökéletes, ebben a mindent akarásban olyat is elképzel, ami az ő romlására lesz. Persze ő ezt akkor még nem tudja, csak a vágyat, az izgalmat érzi a tiltott, az ismeretlen iránt. Az ismeretlen vonzza az emberi lelkeket is; hogy amit nem ismer, azt felfedezze, de a felfedező útra nagyon óvatosan lehetne csak elindulni, mert nem tudhatja az ember, hogy mi van a zárt ajtó mögött, nem tudhatja, hogyha egy-egy zárat sikerül feltörnie vagy egy-egy ajtót, netán kaput kinyitnia, hogy akkor az ismeretlenből mik áramolhatnak feléje.
Amit Isten ad az embernek, tehát ami Isten akaratában benne van, hogy az ember azt megismerhesse, és a megismerése révén könnyítsen a maga állapotán és helyzetén, azokat a kapukat és ajtókat a teremtő Isten tárja ki az ember előtt. Isten olyan lelkeket, szellemeket küld ide ezekbe az alacsony világokba, mint amilyen a Föld is, akik tudást, ismeretet, felfedezéseket hoznak, hogy azzal megajándékozzák és könnyebbé tegyék az emberek életét itt lent, a nyomorúságok világában, amely a bűn következményeként jött létre és vált ily hiányossá és nyomorúságossá. Itt, ahol a bukott teremtmények tették úrrá a „nincs”-et, a „van”-nal szemben.
A másik lehetőség arra, ha az ember szeretne valamit megismerni, hogy kopogjon és zörgessen. Mert aki keres talál; aki zörget, annak megnyittatik, annak adatik. De az ember nem kér, hanem, mint a sötétben rablásra induló tolvaj, tolvaj kulccsal és minden furfanggal próbálja feltörni a bezárt ajtókat, mellyel aztán az ismeretlen homályból a földi világba ömleszt olyan dolgokat, amelyek tiltottak és amit Isten szándékosan zárt el az Ő gyermekei védelmére, mert még nem elég érettek, nem elég tapasztaltak, nincs elég világosságuk ahhoz, hogy az innen kiáramló ismeretlent helyesen használják fel. Mégis megteszi az ember és ezáltal és úgy a maga életére, mint e földi világra újabb szenvedéseket, gyötrelmeket ömleszt.
Amikor később aztán rájön arra, hogy olyan zsilipet nyitott meg, amely elárasztja az ő termő területét is, akkor már szeretné ellenkező irányba terelni a rázúduló vizet, vagyis a következményeket, de már nem lehetséges, mert ha a számtörvény betelt, a következmények rázúdulnak úgy az egyénre, mint a csoportra vagy az egész emberiségre. Ilyenkor nem lehet mást tenni, mint kivárni a következmények elmúlását; de ezt kivárni csakis úgy lehet, ha az emberben ezen helyzetben világosság gyúl, ha Isten felé fordul és Istenre bízza magát és nem ő akarja mindenképpen a sorsát, nehéz helyzetét megoldani.
Akik ezekben a helyzetekben, tehát a következmények rázúduló állapotaiban sem képesek Isten felé fordulni, hanem makacson megmaradnak bűneikben, azaz tudatosan megmaradnak a rosszban, azoknak élete elvész. Elvész néhány tízezer vagy százezer évre; csak a teremtő Atya tudná megmondani, milyen hosszú-hosszú időkre. Mert mint mondom, minden rossznak határt kell szabni, semmit sem lehet határtalanul, a végtelenségig cselekedni. A bukott teremtmény azonban még ezekben a nyomorúságos állapotokban is dölyfös; minél nyomorúságosabb az állapota, annál inkább visszautasítja az isteni segítséget, és ezáltal teszi tönkre önmagát és a maga környezetét is, mivel a következmény az okkal, a teremtmény a környezettel összefügg. Emberi sorsok is egymáshoz kapcsolódnak, és amikor egy tartóoszlopot valaki meglazít vagy az utolsó cseppet tölti a pohárba, a következmények rázúdulnak az ott élőkre, azaz a környezetre is.
A következmények azon fajta működésének, ahogy a keleti karma magyarázza azt, semmi értelme nincs. Ugyanis lehetetlenség időben, állapotban, térben, lehetőségekben az embernek pont azt visszakapni az élettől pontosan úgy, és pontosan annyiszor, ahányszor és ahogy azt ő másokkal megcselekedte. Azután, a bűnnel terhelt ember élete folyamán egyetlen óra, egyetlen perc, egyetlen pillanat alatt is a bűnök sokaságát követi el, ha nem is mindig tettben, de gondolatban és érzésben. Viszont egyetlen bűnnek a feldolgozásához, egyetlen bűnös tulajdonság átalakításához, úgyszintén, hogy azokat, akik ellen vétkezett, és a törvényt is a maga bukottságában képes legyen kiengesztelni, kibeszélhetetlenül hosszú időre van szükség.
Tehát a törvénynek komoly hatóereje van és a következmények törvénye, vagyis a karma törvénye valóban működik, de nem úgy, ahogyan azt az ember elképzeli, hanem úgy, hogy a beérett következmények - ha nem is ugyanabban a formában -; addig sajtolják, addig gyötrik őt, míg jobb belátásra jut és megtér. Erre a pillanatra, a belátás pillanatára vár a szerető, a teremtő Isten; erre a pillanatra várt a tékozló fiúnál is.
Addig nem tudott mit kezdni vele, amíg a tékozló fiú jól érezte magát a bűnben, amíg volt mit eltékozolnia; addig nem gondolt az ő szerető atyjára, addig nem gondolt arra, hogy bűnt követett el, hogy vétkezett az ő atyja ellen azzal, hogy atyai jussát mind eltékozolta. Tehát a mennyei Atyának várnia kell, hogy tékozló gyermekei eljussanak odáig, amikor már semmijük sincs, amikor korgó gyomrukat már a sertések eleségével sem tölthetik meg, és akkor újra eszmélni kezdjenek isteni származásukra.

folyt. köv..


szemlézte: Bíró László

UI:

https://www.youtube.com/watch?v=hrkxQYBLyBY

[Karsay1958]

A tékozló fiúk 3/3

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2000. november 19.

Nézzétek meg ezt a mai kort; a mai kor embere sem eszmél. Talán nem tagadja meg ő is isteni származását, amikor olyan elméleteket állít fel az ő származásáról, amely az állathoz köti őt, amelynek sem szabadakarata, sem értelme nincs? Talán a mai ember nem tagadja meg az ő Atyját? Talán gondol arra, hogy a teremtő Atya miért hívta őt e létbe, mit kíván tőle? Gondolt arra, hogy a tékozlás után majd szűk esztendők jönnek rá? Vajon tud-e olvasni a mai ember az idők jeleiből vagy táncol továbbra is a vékony jégen és azt hiszi, hogy övé a világ hogy most megy jól, mert azt tesz, amit akar; csalhat lophat, hazudhat?
Elhiszi, hogy mindent tehet, csak az a fontos, hogy az anyag, amit összeharácsolt el ne fogyjon, mert ha az elfogy, akkor honnan szerez újabb induló tőkét? Az ember összeharácsol mindent a maga számára, és így egy kis területen kevesek kezén óriási értékek halmozódnak fel, a másik oldalon pedig ugyanannyival nő a szegénység, a nincstelenség. Ahol a nincstelenség nő, ott többnyire nem Istentől várják a segítséget, mivel nem hisznek Istenben és nem képesek Istenre bízni az ő életüket, hanem felébred bennük az irigység, a gyűlölet, az erőszakos vágy: elvenni mindent onnan, ahol van. Dolgozni egyik sem akar azon, hogy a jövő szebbé alakulhasson, hogy ne az adósság szaporodjon, hanem a szebb, a jobb.
Az emberek a történelem folyamán mindennel próbálkoztak, hogy a törvényt kijátsszák, pedig a törvény mindenképpen bölcsességhez akarta juttatni, fel akarta ébreszteni őket, de - legalább is azok, akik még ma is a Földön időznek - képtelenek voltak idáig eljutni. Mert éberség helyett kábán alusznak, józanság helyett részegeskednek, mindennel, - nem csak kábítószerrel és alkohollal, hanem - mindennemű bódító elvvel, amely az ellentétes világokból lövell az emberek világába, megcélozva a homályos emberi értelmet és a kihűlt emberi szíveket.
Az ember balgán az utolsó kártyáját is kijátssza, és azt a lehetőséget is odaadja az ellentétnek, ami felett most, ma rendelkezik. A mai napot, ami az övé, odaadja a holnap zavaros ideáiért, zavaros elképzeléseiért, hogy tudniillik majd neki Istenen kívül is lesz lehetősége a boldogságra. Nem kell Istent elismernie, nem kell Neki hálásnak lennie, nem kell Isten törvényét betöltenie, neki csak a maga eszére kell hallgatnia és akkor holnap minden jó lesz.
Dehát a holnap a mára épül. Ha ma nem él helyesen, akkor a holnap hiányai, a szakadékok, a nincstelenség még nagyobbá válik, és miként ha ma a falban vagy a fundamentumban látható kis repedést nem javítják ki, az holnapra vagy tavaszra mégnagyobb lesz, és veszélyeztetheti a ház épségét, sőt össze is dűlhet a ház és maga alá temetheti mindazokat, akik abban biztonságban érezték magukat. Igen!
Az erkölcsi fundamentumok is alaposan megrepedtek. Az ember nem akarja hallani, hogy ne tedd ezt, és ne tedd azt; nem akarja látni a tilalomfákat és nem akarja látni a jelzést sem, hogy állj meg! Az ember mindent akar és hogy ezt elérje rohan, mert azt hiszi, hogy ott majd valami érték várja, holott szakadék vár rá. Azt hiszi, ha nem ad mások véleményére csak a magáéra, az a legokosabb, az a legbölcsebb dolog, holott sok esetben nem is látja és nem is ismeri az összefüggéseket és azok láncolatait. Azt hiszi, ha ma neki jól megy, vagy ahol él ott jól mennek a dolgok, akkor az úgy is maradhat. Globalizálná a világot, amit azért tesz, hogy a mi Atyánk Istenünk akarata ellenére, az ő elvével, az ő eszméjével, az ő termékeivel, az ő istentelenségével, az ő hatalmával árassza el a világot. Mert nem azt akarja az Úr, amit az ember akar, mert magasabbak az Ő gondolatai az ember gondolatainál, az ember terveinél, és éppen ezért, az ember bármennyire is tervez, Isten végez. Végez felette is.
Eljő az idő a földi világra is, és ez az idő már közel van, amikor nincs tovább, amikor nemcsak az egyének, a fajok, a nemzetek életében következnek el a terhes, a vésztjósló következményeket hordozó idők, hanem eljő az egész emberiség életére is. Akkor pedig csak azokat veszik fel, akik - aláhúzom - végig kitartanak. Mert eljuthat-e az ember az egyik városból a másikba, eljuthat-e a Földről a lakodalmas házba, ha az utat csak negyedében, harmadában vagy felében tette meg és ott megrekedt, leül mert elfárad, túl nehéznek és hosszúnak találja a hátralévő távolságot és nem megy tovább.
Testvéreim végig ki kell tartani, minden próba és minden, számotokra előállt helyzetben. Az embernek ne legyenek illúziói a bűnről és a halálról se, mint ahogy a mai kornak vannak; az ember a mai korban örömét leli a gyilkolásban, édesnek találja a bűnt és újra és újra elköveti azt. Ne legyenek illúziói! Mert a bűn a halálba torkoll és akármilyen izgalmasnak találja a halál képét, amelyet szeret megfesteni és azt közszemlére tenni, amibe szeret beöltözködni, amit szeret osztogatni, de ha a törvény az ő életét követelné, akkor fellebbez, akkor embereket fogad fel, hogy kimentsék őt, akkor megrémül, fél a haláltól, mert nem tudja, mi van amögött az ajtó mögött.
Én megmondom néktek, hogy mi van amögött az ajtó mögött: sírás és fogak csikorgatása, azokakik halált vetettek, most halált aratnak; akik konkolyt vetettek, a halál utáni állapotban konkolyt aratnak, és ki nem szabadulnak onnan, amíg a törvény szerint meg nem fizetnek az utolsó fillérig, mert ekkor már nincs kegyelem! Volt kegyelem a részükre is, de a kegyelmi időt, a kegyelmi lehetőségeket, amik a Földön adattak nekik eljátszották, csúnyán visszaéltek vele; megcsúfolták Isten szeretettörvényét, amivel lehajolt hozzájuk is, amivel egyengette útjaikat, indító tőkét adott nékik, felkészítette őket, hogy vigyázz, nehogy a síkos útra térj. Igen, mert amikor az ember keresi a hírnevet, a dicsőséget, ez az út nagyon síkos és csak kevesen és nehezen érik el a csúcsot. A legtöbben visszazuhannak, és akik elérik, mivel magasra tornászták fel magukat, nagyot eshetnek. Istené minden dicsőség, nem a sárban élő emberé, aki ingyen kegyelemből él, mert mindenét eljátszotta, mindent, ami a kezére adatott tönkretett, mindent a rosszra használt fel.
Egy utolsó lehetőség még, hogy a szellemek világából az Isten által elküldött Szentlélek e világba kiált, mint Keresztelő János a pusztaságban, hogy most, most térjetek meg, mert holnap már késő lesz; most tegyetek megszorításokat az életetekben, hagyjátok el a bűnt, mert a mai nap még a tiétek! Holnap? Ki tudja, mit hoz a holnap? Ki tudja éltek vagy haltok-e, ki tudja milyen súlyos betegség jön rátok, ki tudja az ellentét hol, milyen zsilipet nyit meg, mivel árasztja el a világot és abban a sárban, abban a szennyben sokan életüket vesztik és belefulladnak majd?
A holnap bizonytalan, a ma a tiétek! Használjátok hát helyesen Isten akarata szerint azt, amit Isten néktek adott! Néktek és nem e világban élő ellentétnek! Néktek adatott a kegyelem az igazság megismerésére, hogy örök életetek legyen a mi Atyánkban Istenünkben, Krisztusban a Megváltóban, és a Szentlélekben, aki az utolsó órában a hitetlen világból felszedi azokat, akik még megmenthetők. De ne feledjétek! Csakis a megtérő tékozló fiú lelkületével lehet a végítélet elől megmenekülni.
Isten legyen mindannyiótokkal! Isten legyen veletek!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

NÉVTELEN SZELLEM
A KARÁCSONY BENSŐSÉGES ÉRTELMEZÉSE 1.rész
Az emberlelkek elvesztett irányérzéke. - A Karácsony em¬beries megünneplése. - A szellemvilágban csak a benső lényeg jő tekintetbe. - A kétezer év előtti állapotok. - A ma embere érzésben ugyanaz, mint a kétezer év előtti volt. ¬Mária és József. - Isten szent Fiának megszületéséhez nem veszi igénybe az adó fél magvát. - Máriában a föld duális kiegyenlítődést nyert Istennel Krisztusban. - Kiknek szüle¬tik meg Krisztus? - Az új Babilon összeomlása. - Ameddig az ember mással akarja magát szolgáltatni, addig nem te¬remt, hanem rombol. - A békétlen lelkek békétlenséget ébresztenek másokban is.
1939. december 25.

Dicséret, dicsőség és örök hálaadás legyen a mi Istenünknek, Atyánknak, aki elküldte egyszülött Fiát, a mi Urunkat, a Jézus Krisztust, hogy megkeresse azo¬kat, akiket a kegyelem révén össze akar gyűjteni arra a nagy aratási napra, amikor a földnek be kell szol¬gáltatnia a maga termését. Ez a termés azokból a lel¬kekből áll, akiket megérlelt a szenvedés, a próba, de megérlelt elsősorban Isten kegyelme.
Hála legyen a mi Megváltónknak, aki Magára vette a föld nehéz terhét, bűntől súlyos törvényét, hogy meg¬váltsa mindazokat, akik a bűn hullámaiban elsüllyedtek.
Ezek a lelkek erőtlenül nyugszanak a mélyben, és a sűrű, nehéz anyag, amely körülveszi, megsebzi és beteggé teszi őket. Az Úr ide, a bűn mélységébe merült alá, hogy itt valami jót, valami igazat hintsen szét. Isten egyszülött Fia magára vállalta azt a nehéz feladatot, hogy lehozza a kegyelmet a tévelygő földi emberek ré¬szére, hogy ezáltal világosságot derítsen a sötétben, utat vágjon a sűrű szövevényben, ritkítsa azt a sötét rengeteget, amely a menny világosságából egyetlen su¬garat sem enged át.
Az Úr már elejétől fogva készült erre az áldozat¬ra a bűnbeesett szellemekért, akik száműzve a mennyei békességből, kénytelenek időtlen idők óta a siva¬tagban bolyongani, mert elvesztették a lelkük irány¬érzékét, amely visszavezethetné őket az elhagyott mennyei Paradicsomba. Ezt az irányérzéket akarta a mi Urunk az itt vándorló emberek lelkében újra feléb¬reszteni.
Az emberi léleknek szüksége van erre az irány¬érzékre, hogy hazataláljon, hiszen ezer sebből vérzik, ezer hiánnyal küszködik, szenved a bűn következménye¬képpen. A helyes utat pedig nem találta meg, mert attól már régen eltért, s az irányérzék elhomályosodott a lelkében.
Ezt az irányérzéket meg kell tisztítani a rárakó¬dott tévelygésektől, hamis igazságoktól, hogy a szellem megérezze, mi a helyes, mi a jó, mi az igaz, és mit kíván tőle Isten. Ha ezt megérti, és Isten kívánságát teljesíti, akkor nem kell reménytelenül bolyongania a földön, hanem hazatalál a mennyek országába.
Kedves testvéreim! Én is azon fáradozom, hogy a lelketekről letakarítsam a ködöt, a port és füstöt, amely az irányérzéketeket elhomályosítja, és ezáltal fogva tart benneteket a hiábavalóságok világában.
A Karácsony a Megváltó születésének emlékezetére szentelt ünnep, a szeretet ünnepe. Le akarom azonban venni lelki szemeitekről a hályogot, hogy megértsétek, hogy nem annak a szeretetnek az ünnepe, amellyel ti ünnepeltek, amelytől a magatok boldogságát reméli¬tek ezen a világon: nem a testnek kedvező szeretet ün¬nepe.
A testet dédelgető szeretet túlontúl eltölt titeket, és ti tévelyegtek, ahogyan ezt a szeretetet gyakoroljátok a gyermekeitekkel és hozzátartozóitokkal szemben. Ezt a nem is egészen szívből jövő szeretetet szokásba vet¬tétek, és ez a szokás súlyos terheket ró reátok. S amíg ezek alatt a terhek alatt roskadoztok, addig elfeledkez¬tek a lelketekről, és elfeledkeztek arról a szeretetről, mely nektek ezt az ünnepet ajándékozta, elfeledkeztek arról az áldozatról, amelyet az a szeretet értetek hozott.
Az ünnep ugyan ünnep a ti részetekre is, de én szeretnélek titeket a külsőséges ünneplésből kiragadni, és a benső énetekre terelni a figyelmeteket, hogy a lel¬ketek megszentelt tiszta érzését vigyétek oda a jászol¬bölcsőhöz.
Hiszen az Úr azért szállt alá a földre, hogy a lelketekben ezeket az érzéseket világossá tegye, hogy ezál¬tal titeket Magával vihessen az Ő mennyei otthonába. Ezeken a fénylő, sugárzó érzéseken keresztül szólni tud hozzátok, s vezethet titeket az Ő útján, amelyet életé¬vel mutatott meg a földön.
Nem akarom azt, hogy amikor majd elhagyjátok ezt a világot, ennek minden vallásos megmozdulásával, szokásával, külsőséges kereteivel együtt, ott álljatok a bizonytalanságban, és ne tudjátok, hogy hol találjátok meg a ti üdvözítő Krisztusotokat.
A Karácsony ünnep, mert szokássá vált; ünnep, mert a gyermek szüleitől látja, a szülők pedig az egyházak¬ból merítik azokat az emlékeket, amelyek ezt az ünnepet ünneppé tették.

Menjünk azonban vissza kétezer évvel, amikor még ez az ünnep nem létezett. Ugyanaz az állapot állhat elő számotokra is az utolsó napon, az utolsó órában, ami¬kor majd számon kéri tőletek az Úr azokat az igazságo¬kat, melyeket belétek ültetett, mint azok számára, akik abban a régmúlt időben is a szokásoknak eleget tettek, de a lelkük nem ismerte fel a megszületett Messiást. Alá kell tehát merülnötök ezeknek a megszokássá vált igazságoknak mélységeibe, s meg kell találnotok a külső formák mögött a lelki lényeget, mert odaát a valóság világában csak a lényeg számít. Ott külső forma nincs, ott nincs semmi, ami a lélekben hangu¬latot ébresszen. Ott minden lélek magára van hagyatva, önmagában kell a szentélyt felállítania, hogy Istentiszteletet tartson. Ott hiába keresi a lélek az orgonaszót, a művészi karéneket, hiába keresi a külső, csillogó fényt, a pompát, hiába keresi a többieket, hogy össze¬olvadjon velük az éneklésben, az imádkozásban, hogy egymást támogassák: mindez nincs. Odaát csak a lényeg segítségével lehet az Istennel való kapcsolatot megteremteni.
Nem tudom, hogy a magukat keresztényeknek ne¬vező embercsoportokból hány lélek viszi majd magá¬val az örökmécsest, a lényeg világosságát. Sokan van¬nak, akik számára a hit csak külső forma, külső cere¬mónia, megszokás, a gyermekkorból magukkal hozott emlék, amelyet később az élet kitöröl a lélekből.
Az ember csupán a halál küszöbén, vagy valami súlyos megpróbáltatás idején – amikor csakugyan érzi a lélek, hogy nincs semmi, ami őt a szokás korlátai közt megtarthassa – várja a csodát, hogy Isten megmenti őt azoktól a borzalmaktól, amelyek bűnének, tévelygé¬sének következményei.
Hit nélkül úgy jár az emberi lélek, mint a Krisztus születése idején élt rómaiak jártak, akik túltengő ha¬talmukkal még további győzelmekről álmodtak. Meg¬korbácsolták a rabszolgákat, egymásnak meg hízeleg¬tek. Pedig a vég már közel volt számukra.
Ugyanez volt a zsidó papi fejedelmek sorsa. Ők is nagyok akartak lenni, és a rablánc eldobásáról álmo¬doztak. Mózes törvényét, amelynek fontos hívatása lett volna arra vonatkozólag, hogy az egy Isten iránt való engedelmességre szoktassa a lelkeket, csak abból a szem¬pontból fúrták-faragták, hogy számukra kedvezőbb ki¬jelentéseket találhassanak benne, amelyekkel hatalmu¬kat és jövedelmüket szaporíthassák, és a néptől tiszte¬letet követelhessenek maguknak.
Kétezer évvel ezelőtt a bűn még tombolt a vilá¬gon. A fiatalok szívében a vér szava uralkodott, egymás legyőzéséért, az elsőség megszerzéséért, kiváltságokért és elismerésekért küzdöttek.
A hatalmasok arra törekedtek, hogyan múlhassák felül egymást a fényűzésben, pompában és az érzéki örö¬mökben. A szegények, az elhagyottak, az elnyomottak pedig várták a szabadulás percét, amikor valami csoda történik, és ők kerülhetnek majd felül, ők hatalmaskod¬hatnak, ők parancsolhatnak, és ők élvezhetik azokat a testi gyönyöröket, amelyeket most nélkülözniük kell, mert sorsuk ezt írta elő számukra.
Csak kevesen voltak olyanok, akik nem a külsősé¬gekben keresték a szabadulást, hanem hittek Isteni ígére¬tében, és nemzedékről-nemzedékre várták Isten ígéreté¬nek megvalósulását. Ezek a lelkek sejtették, hogy meg¬jön a szabadulás, amelyet Isten ígért. Tudták azt is, hogy ez nem az a szabadulás lesz, amelyről a test álmodik, hanem a lélek szabadulása mindentől, ami a testnek ked¬vez, amivel azonban szenvedések vannak egybekötve.

Ezek a lelkek azt várták, hogy új világba, új életbe léphessenek át, ahol megszűnnek a válaszfalak, megvalósulnak a jó és igaz törekvések, jó cselekedetek veszik körül a lelkeket, és mennyországot teremtenek számukra. Ezek a lelkek fel tudták fogni az angyalok által hirdetett isteni ígéretet. Ezek meg tudták érteni, hogy a föld fordulóponthoz jutott, a régi igazságok, a kemény törvények elavultak, új élet veszi kezdetét. Felismerték a jászolban fekvő kicsiny gyermekben Isten egy¬szülött Fiát, aki által hatalmas dolgokhoz jut el a világ, aki az élet megvalósulását hozza a földnek.



Kedves testvéreim! Ha visszatekintetek a kétezer év előtti időre, és azokat az időket összehasonlítjátok a má¬val, láthatjátok, hogy az emberek ma is meg vannak ter¬helve érzéki vágyakkal, bűnökkel; a ma embere sem bol¬dogabb a régi embernél. Bár a keresztény világban a sze¬retet forma szerint uralkodik, de valójában az emberi lelkek nem változtak meg.
Vajon lemond-e a mai ember is a maga hasznáról, elsőbbségéről, dicsőségéről, vagy talán csak a kényelméről is, amikor arról van szó, hogy valamit áldozzon a szeretet oltárán?! Vajon többet tesz-e a mai ember az ő sokat emlegetett civilizációjával, mint azok a hívő em¬berek, akik akkor éltek, mikor a mi Urunk a földre szállt?! Vajon nem ölik-e egymást ma is az emberek? Nem százat és ezret, hanem százezreket és milliókat pusztítanak el! Nem égetik-e el az Isten áldását, hogy nagyobb ára legyen a terménynek, és több hasznot hajt¬son a föld annak, ki azt birtokában tartja?!
Vajon boldogabb, elégedettebb-e ma az ember? Nem tagadják-e meg százezrek és milliók Isten nevét, mert szerintük nincs Isten?! Az ember eszével teremthet jót és gonoszat. A hivők, akik ünnepelnek, vajon képesek-e a legkisebb áldozatra, ha abból számukra semmiféle el¬ismerés, semmiféle dicsőség, nem fakad?!
Nagyon kevés azoknak a száma, akik csakugyan lélek szerint ünneplik meg a Karácsony ünnepét, akiknek lelkében csakugyan megszületik Isten eszméje. Ez az eszme ezeket a lelkeket belső világukban olyan cseleke¬detekre ösztönzi, amelyek a világot jobbá, igazabbá tehetik.

folyt. köv..

UI:

Sleeping at Last - Saturn magyarul |HD
https://www.youtube.com/watch?v=est9a0MMByI

[Karsay1958]

NÉVTELEN SZELLEM
A KARÁCSONY BENSŐSÉGES ÉRTELMEZÉSE 2.rész


Az emberek ma is éppúgy a testnek élnek, mint Krisz¬tus Urunk idején. Kevés azoknak a száma, akik alázatos hálával sietnek a betlehemi jászol-bölcsőhöz, hogy ott egyszerűséget és áldozatosságot tanuljanak.
Mária, az Úr szolgálóleánya, akit az angyal boldog¬nak mondott, csakugyan boldog volt, hiszen beteljese¬dett az angyal ígérete, egyszülött Fia ott volt karjai között és Isten áldása velük volt. Isten rendelt melléjük gyámolítót a férfilelkek közül, aki egyszülött Fiának felnevelésében Máriának segítségére volt. Kiválasztott szellem volt Üdvözítőnk nevelőatyja is, akit a Szentlélek álomban igazgatott, hogy mit hogyan cselekedjék, hogy a Gyermek életét megóvhassa a gonosz ármánykodásá¬nak ellenében.
Istennek nem volt szüksége a férfi adó természetére egyszülött Fiának születéséhez. T.i. mivel az emberiség Istentől eltávolodott szellemek csoportja, tehát az adó fél a maga aktivitásával, Istennel szemben ellentétes irányt vett fel. Azért Isten nem vette igénybe az adó fél magvát, mert Ő a föld megtérő szellemeiből kívánta for¬málni Magának azt a csoportot, amely csoport magát megalázza Előtte. Isten azután ezt a csoportot népévé fogadta.
Isten mindenekelőtt a szellemi egységnek elfogadó részét emelte fel Máriában. Máriában nyert duális kiegyen¬lítődést a föld Istennel Krisztus által. Nagy titok ez a földi ember előtt, amelyet semmiképp sem érthet meg a lélek, aki a "föld igazságá"-nak birtokában feleselni akar az isteni kijelentésekkel. Könnyen érthető azonban azok számára, akik belátják azt, hogy az emberiségnek szüksége van megváltóra.
Isten Krisztusban lehajolt az elfáradt, szenvedő, csalódott emberiséghez. Mária tiszta, felfelé törekvő fluid¬jában összpontosult az emberek minden vágya Isten felé. Mária a bukott emberiség felemelt keze Isten felé. Ebbe a kézbe teszi le Isten az ő igazságát az ő egyszülött Fiában. Máriában valósult meg azoknak a lelkeknek vágyakozása, akik hittek abban, hogy eljön az idő, amikor Isten lehajol hozzájuk, és elküldi a Messiást.
Isten nem keresi a hatalmasokat, mert azoknak szíve bemohosodott; nem keresi a tudósokat, sem a győzteseket, hanem keresi az egyszerűeket, a kicsinye¬ket és alázatosakat, akik testi életüket Istennek szente¬lik. Ezek részére születik meg Krisztus, az ő részükre jön létre az összekapcsolódás Istennel; ők elmondhat¬ják, hogy ettől az időtől fogva Isten velük van. Ezekbe a lelkekbe Isten beírja a Nevét, és ez a Név megtartja őket.
Vannak olyan lelkek is, akik ma még az elsőbbsé¬gért törtetnek, tehát tévelyegnek, de Isten eleve kiválasz¬totta őket; ezeknek lelkéről egy sorscsapással letörli a hiábavalóság füstjét, s a felébredő lélek meglátva Isten kegyelmét, elhagyja a világ útjait, lelkében megtér Is¬tenhez, és cselekszi Isten akaratát.
Az ilyen ember földi élete többé nem testi élet, nem a test igényeinek kielégítése, hanem Isten akara¬tának betöltése. Ennek eredményeképpen pedig a meg¬tért lélek beléphet Isten országába, amelyet Isten egy¬szülött Fiának születésével nyitott meg a földi ember ré¬szére.
Ez az a nagy ajándék, amelyet ezen a napon kapott az emberiség, ez az a szeretet, amely nem kedves a test¬nek. Ha Isten kedvezni akart volna a testnek, könnyen felszabadíthatta volna a választott népet; naggyá tehette volna Izrael népét, de Isten nem a mulandónak akart ajándékot adni, hanem az örökkévalónak, az éhező, fázó, nélkülöző léleknek.
Új igazság, Isten igazsága, a szellem igazsága gyúlt ki a betlehemi jászol felett a bölcseken vezető csillagban. Ez az új világosság fénylik ma is azok számára, akik lélek szerint keresik Üdvözítőjüket.

Testvéreim! Nagy és titokzatos dolgok, ezek, amelyek el vannak rejtve a közönséges testi ember szeme elöl. Ameddig még itt vagyok veletek, ameddig még szólhatok hozzátok, azt akarom, hogy bepillantást nyerhessetek Isten igazságának, kegyelmének világába, hogy kétségbe ne essetek, amikor a megpróbáltatások viharai szágul¬danak el felettetek, hogy ne veszítsétek el majd a hiteteket, mert Isten nem a testnek akar kedvezni, hanem a ti örökkévaló részeteknek, a ti szellemeteknek.
Isten egyes pontokat megvilágított a ti életetek útján mennyei világossággal. Ha keresitek ezeknek a dolgoknak magyarázatát, ezáltal hozzákötitek magatokat ezek¬hez a pontokhoz, és így nem tévedhettek el. Ebből lát¬hatjátok azt, hogy Isten titeket immár elég éretteknek talált arra, hogy ki akar benneteket emelni a tömegből abban az időben, amikor még nem következik be Babilon összeomlása.
Mert hiszen minden, ami test, összeomlik, megszű¬nik; hiszen az egész föld, úgy ahogy van, a maga rom¬lottságával eltöröltetik és megszűnik. Isten beszéde, Isten igéje azonban mindörökké megmarad. Új ég és új föld keletkezik azok részére, akik hittek Isten igéjében, és mulandó földi életükben megvalósították Isten igaz¬ságát.
Isten igazságát megvalósítani nem annyit jelent, mint bizonyos időben bizonyos emlékeknek ünnepet szen¬telni! Gondolkozni, elmélkedni, önmagunkat átadni Is¬tennek: erre van szükség!
Tehát nem a külsőből, nem a körülmények megvál¬tozásától, nem az emberektől kell várnotok boldogságo¬tokat. Ne azt mondjátok, hogy „majd ezt meg azt véghez-viszem, ha a külső világ kedvez, és ha az én sorsom így, vagy amúgy jobbra fordul." Nem a külső világ esemé¬nyei tesznek titeket boldogokká; minden embernek ön-magában kell felépítenie a maga világát, miden ember¬nek önmagában kell megtérnie Krisztushoz!
Ha Isten igéjéhez alkalmazkodva lelkemben megöl¬dökölöm a külső ember vágyát, apró testi igényekhez való ragaszkodását, ha a belső világomban csend van, akkor a hitem nem rendül meg, mert Istenben nyugszik. Ha az embertársam hibáját és bűneit nézem, de ugyan¬azokat a bűnöket magamnak is megengedem, vajon szolgáltam-e a világnak és Istennek?
Nem, testvéreim. Gondolkozzatok úgy, hogy maga¬tok legyetek igazak, jók, feddhetetlenek. Ha így éltek, akkor közelebb jutottatok ahhoz a titokzatos világhoz, amelyet Isten nyitott meg a számotokra. Rajtatok keresz¬tül azután ez a világ kitárul és kiteljesedik az embe¬rek előtt; ezt a világot pedig nem rombolja le semmi¬féle ellenség, ezt a világot nem teszik tönkre a csapások, mert ez a világ a tietek, ezt bárhová magatokkal vihe¬titek.
Mindenki magában, nem a hozzá közelállókban igye¬kezzék Isten világát megvalósítani; nem szigorúsággal, nem erőszakkal, hanem azzal a szolgálattal, amelyre minden egyes ember lekötelezi magát az Istennel való szövetségben.
Mindenkinek számot kell vetnie a külső és belső én¬jével, mert Isten a ti belső világotokat akarja felemelni és megszabadítani a gonosztól, amely a testen keresztül megteremtette a gyötrelmek, a szenvedések, a megpró¬báltatások világát.
A testi emberen, az önző emberen keresztül terem¬tődik meg a pokol; mert ameddig az ember más felett uralkodni akar, ameddig az ember mással akarja magát szolgáltatni, addig a lelki világa mindig sivárabb és sivá¬rabb lesz; nem teremt, hanem rombol maga körül, rombolja azokat az erőket, amelyeket Isten adott neki a születés pilla¬natában.
Ugyanis minden emberlélek egy-egy titokzatos világot hoz magával, Isten kegyelmének világát. Ezt az Istentől kapott ajándékot fertőzi meg, ha bűnt bűnre halmoz. Akik ilyen elrontott világot hordanak magukkal, azok akaratlanul is, egyszerűen a maguk közelségével rom¬bolnak, égetnek, csak azért, mert rosszal, békétlenség¬gel, haraggal teli atmoszférát hordoznak maguk körül. Az ilyenek akaratlanul is felébreszthetik bennetek a hasonló érzéseket, mert a ti lelketekben is megvannak ezeknek az érzéseknek a csírái, amelyek az ilyen fluidok közelségére fel¬ébredhetnek még akkor is, ha minden erőtökkel igyekeztek azokat megölni.
Az ilyen lelkeket, bármennyire törekednek néha a ti imádságaitokból egy kis nyugalmat szerezni, kénytele¬nek vagyunk sokszor eltávolítani tőletek, mert nem vagytok képesek az ő légkörüket elviselni.
Gondoljátok el, milyen szerencsétlenek azok a lel¬kek, akik szeretnének önmaguktól megszabadulni, de nem tudnak, mert még amikor a megkívánt nyugalom közelébe jutnak, akkor is eltávolítják őket.
A mi Urunk, a Jézus Krisztus felvette ezt a gyötrő, kínzó atmoszférát a testtel együtt, hogy szolgálhasson a világnak. Nekünk is kötelességünk tehát a szolgálatun¬kat felajánlanunk az ő terveinek megvalósítása érdeké¬ben. Nekünk is alá kell merülnünk hosszabb-rövidebb időre a szenvedések világába, és hirdetnünk kell a sza¬badulást, Isten kegyelmét.
Figyelmeztetnünk kell titeket arra a nagy ajándékra, amelyet Isten adott nekünk a Megváltó elküldésével. A Megváltó áldozatot hozott a mi lelkünkért, hogy minket fölemelhessen, megtisztíthasson, és bevihessen az üdvösség honába. Hagyjátok tehát el a külső, emberi szokásokat, hagyjatok el mindent, ami emberi, s keres¬sétek fel Megváltónk bölcsőjét, és ajánljátok fel mulandó életeteket az ő szolgálatára. Hagyjatok el mindent, amit megszoktatok, amit hittetek, hagyjatok el mindent, ami a testé, és a lelketeket kapcsoljátok Hozzá, aki veletek van és marad mindörökké.

* * *
Forrás:
EZOTERIÁK
A „NÉVTELEN SZELLEM” kinyilatkoztatásai Eszter médium útján
Kiadja:
A SZELLEMI BÚVÁROK PESTI EGYLETE – 1941

UI:

Jézus film
https://www.youtube.com/watch?v=m7ZwYKWpttE

[Karsay1958]

Harcmodor az ellentéttel szemben - Felvezetés
Zita médium 1981. május 17.


A sok csalódás, szenvedés, nyomorúság, amelyet az ellentét zúdít a világra, annyira megtöri őket, hogy azt hiszik, az igazság halott. Némely esetben a hit is annyira alászáll bennük, hogy azt gondolják, Isten is halott. Ez még inkább megerősíti őket abban a gyanúban, hogy nekik kell mindent megtenni, hogy az életük jobbra fordulhasson. Csakis önmaguktól várhatnak mindent; mert a hideg, számító, önző világ nem törődik velük, az Isten pedig elfordította az orcáját felőlük. Tehát nekik szabad az igazság törvényeit kikerülni, és az ellentét által felkínált lehetőségeket kihasználni.
Ez az ember legnagyobb tévedése: mert ha időszakokra, esetleg évtizedekre is meg tudja kerülni az igazság törvényét, de ha előbb nem, utóbb, utoléri őt és számonkér tőle mindent. Mivel nem hitt az igazságnak, és nem hitt a világosságnak, és nem hitt Krisztus kijelentéseinek, hanem hitt a sötétség fejedelmének, ezért a sötétség fejedelmétől veszi a bérét.
Testvéreim, az erkölcsi törvény, a szeretettörvény, a természettörvény, az igazság ma is él. Ma is kötelező, hogy az ember a Mózes által küldött Tízparancsolatot és a Krisztus által hozott szeretet-parancsolatot betartsa és betöltse. Ma is kötelező, hogy türelmes, elnéző, megbocsátó legyen a felebarátjával szemben. Ma is áll, hogy mindent az igazság törvénye szerint kell megcselekednie. De a harcmodor változott; az ellentét élesebb megfigyelő ma, mint valaha. Az ellentét erősebb és erőszakosabb. Nagyobb mennyiségben, nagyobb erőszakkal-és mivel kegyelmi időket élünk - nagyobb lehetőségekkel tódul bele innen az asztrális és mentális világból a fizikai világba, ahol nektek is élni kell az életeteket.
Mivel más a harcmodora, mivel még inkább felveszi az igazság köntösét, mivel nagyobb számban jönnek az antikrisztusok, mivel az igazságot ma jobban éhezik és szomjúhozzák a lelkek, ezért rafináltan, igazságnak látszó hamisságot kínál nekik. A tiszta, egyszerű igazság helyett hazugsággal, képmutatással, álszenteskedéssel a szeretet törvényére hivatkozó segítőkészséget kínálja, de valójában hurok van annak a végén, amivel az emberi lelkeket megfogja és magával cipeli az alantas szférák világaiba.
Tehát ma jobban résen kell lenni, mint valaha! Mint mondom, más harcmodort kell felvenni az ellentéttel szemben! Ma nem lehet az ember naiv, ma nem lehet az ember tudatlan, amikor ez a nagy mennyiségű ismeret és tudás tódul a világotokba akár az igazság területén, akár a társadalmi területeken, akár a tudomány terén. Az embernek ezek között mozogni kell tudnia; tudnia kell, minek ad hitelt, mit fogad el és mit utasít vissza. Ma nagyobb bűn, mint valaha a tudatlanság bűne, mert a lehetőség meg van a legnagyobb és legmélyebb titkoknak az ismeretére is, mivel a Szentlélek a világotokban van; a Szentlélek kijelentései itt vannak, a Szentlélek, ahogy Krisztus mondotta, minden igazságra elvezérel benneteket.
Krisztus szava, Krisztus igazsága erőteljesen és nagy mennyiségben tódul be az emberek életébe; hiszen ezres és százezres példányszámban lát az napvilágot és hirdetik azt az utcák sarkain, a háztetőkön és a templomok falai között.Tehát nem mondhatja az ember, hogy nem volt lehetősége Krisztus igazságának megismerésére.
Tehát ha akar, tanulhat; ha akar, ismerkedhetik az ismeretlennel, a lehetőségek ma fennállnak és megadattak. Rajta múlik, hogy miért nyújtja ki a kezét, mivel tölti meg az érzés, vágy és gondolatvilágát, mivel foglalkozik, mit tart fontosnak és lényegesnek az életben. Miért képes és hajlandó lemondásra és áldozathozatalra; a világi dicsőségért vagy Krisztus dicsőségéért; világi tudásért vagy a szellemi tudás többletért; a Mammonért vagy Istenért.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Harcmodor az ellentéttel szemben
Adai közlés - A rókáknak barlangjuk, a madaraknak fészkük...
Lajos önéletleírása I.
Lajos életének regénye II.
A bizalmatlanság káros
HANG - Jézus és a művészet
A sziu főtáltos imája
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqgVbR9 ... g?e=tAMhyu
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=ZbWltn6nebA&t=18631s
Korszakzárás előtt – Oktatások, látományok Zita médium által
Hangoskönyv (Dani)

https://www.youtube.com/watch?v=F0sdLJ774v8&t=18s
Jelenések 41. – Nagy jel az égben - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=uqEr_ecYtE8&t=52s
Jelenések 42. – Sátán és Mihály - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=yoNrxzFbTBQ
Mese az életről – Az élet értelme, mese nagyoknak

https://www.youtube.com/watch?v=GhshnVa ... =12&t=335s
Ezüst csengettyük – Családi film

https://www.youtube.com/watch?v=ae_TImNoQ4o
Szerelem a sorok között – Romantikus film

[Karsay1958]

Karácsony
A karácsony a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus születésére emlékeznek. Időpontja december 25-e. Magyarországon a nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára általában a szeretet ünnepét jelképezi. Elterjedt szokás karácsonykor a rokonok és ismerősök megajándékozása; ennek következtében a keresztény többségű országokban a gazdaságilag legjelentősebb ünnep és fokozatosan szekuláris színezetet ölt.
Létrejöttének főbb motívumai
A keresztény hit szerint Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, aki megváltja az emberiséget a bűntől. De a karácsony az ünnepe Krisztus előtt is létezett már, csak akkor más vallási színezete volt. Ez pedig a pogányok téli napfordulós ünnepe. Ekkor a fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett. A Római Birodalom is ünnepelt, hiszen terjedőben volt a Napisten kultusza, valamint számos más vallási ünnep. Ebbe az ünnepi légkörbe illesztették be a kereszténységet. Itt van például a karácsonyi jászol története, amelyhez a keleti bölcsek egy fényesen ragyogó csillag révén jutottak el. Krisztus, mint egy fényforrás és aki legyőzte a halált. A kereszténység térhódításával egyre inkább szükségessé vált egy olyan ünnep, melyet liturgikus elemekkel lehet szebbé tenni, ami kiválthatja a pogány ünnepi hangulatot, ami népszerű lehet az emberek között. Ezért, miután a kereszténység államvallás lett, a niceai zsinat határozata révén keresztény ünnepként ünnepeljük. A niceai zsinat december 25-ét jelölte ki Jézus születésének időpontjául, így lett a győzedelmes nap ünnepéből az üdvösség napjának ünnepe. Ebben a liturgikus keretben maradt sokáig ez az ünnep, mígnem a 16. században a reformáció új tartalommal töltötte meg a kereszténységet. Az addigi templomi liturgiák kezdtek beköltözni a házakba. Az emberek Bibliát kaptak, már otthon is imádhatták Istent és Krisztust, és az ünnepek is hazakerültek. Igy jött létre a karácsonyfa állításának szokása az evangélikusoknál Németországban. A 18. században már egész Németországban szokás volt karácsonyfát állítani. Innen jutott el a 19. században Ausztriába, majd egész Európába, a kivándorlókkal az Újvilágba, és így kezdett megtelepedni a keresztény világban.
A fákat kezdetben édességekkel és gyümölcsökkel díszítették fel, később kezdett kibontakozni az üvegdíszek megjelenése. Erre egész iparág fejlődött ki.
Etimológiája
A magyar karácsony szót a hivatalos nyelvészet a szláv korcun (átlépő) szóból származtatja[1]; s e szó arra utal, hogy amikor a Nap a téli napfordulót átlépi, újból hosszabbodni kezdenek a nappalok. (Egyes elképzelések szerint egy olyan időszámításból ered, ahol a téli napforduló volt az új év kezdete; a karácsony eszerint az új évbe való átlépést jelentette.) Magyarországon a 13. században már a mai, keresztény értelmében használták. Hagyományos magyar elnevezés a kiskarácsony és a nagykarácsony, amely a valóságban két külön ünnepet takar: nagykarácsony december 25-e, karácsony első napja, kiskarácsony pedig január elseje, újév napja.
Időpontja
A kutatók többsége egyetért abban, hogy december 25-e nem Jézus születésének időpontja. (Jézus mint történeti személy vitatott, és az is, hogy milyen mértékben hasonlít a Bibliából ismert személyhez; a kérdésről bővebben a Jézus történetisége cikk ír.) A korai keresztények nem ünnepelték Jézus születését, és nem is próbálták meghatározni az időpontját; az ünneplés legkorábbi ismert példája Egyiptom, ahol Jézus születését tavaszra tették[2]. Számtalan más időpont is használatos volt.
Később az alexandriai egyházban január 6., máshol december 25. vált elterjedtté. A 4. században sok vallási vezető törekedett a dátum egységesítésére; végül I. Gyula pápa 350-ben december 25-ét nyilvánította a Megváltó születésnapjává. Az örmény és a kopt egyházak kivételével – melyek hívei ma is január 6-át ünneplik – a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.
Az időpont eredetéről számos teória van; egyikük sem általánosan elfogadott.
• A téli napforduló környéke a legtöbb vallásban és kultúrában fontos időpont volt. Kezdetben a Nap vagy a természet újjászületésének ünnepe volt; később erre az időpontra esett Ozirisz, Jupiter, Plutusz és Nimród ünnepe, a germán Yule és a római Szaturnália. A keresztény ünnep magába olvasztotta a korábbi pogány ünnepeket (erre még ma is számos népszokás emlékeztet); egyes elképzelések szerint az időpontot is átvette.
• Különösen fontos ilyen szempontból a mithraizmus, ami sokáig a kereszténység fő vetélytársa volt. Mithrászt a Nappal hozták kapcsolatba, és születését december 25-én ünnepelték; egyes feltételezések szerint Jézus figuráját jelenős részben róla mintázták.
• Más feltételezések szerint a korabeli keresztények Jézus születését Nagypéntek időpontjából próbálták kiszámítani, arra alapozva, hogy az ótestamentumi próféták halála a zsidó vallás szerint rendszerint az év ugyanazon napjára esett, mint születésük vagy fogantatásuk. Jézus halálának időpontja nem szerepel az evangéliumokban; amikor megpróbálták kiszámítani, március 25-re vagy április 6-ra jutottak. Ezt az időpontot Jézus fogantatásával azonosították, és kilenc hónapot hozzáadva december 25-öt, illetve január 6-ot kaptak.
• A hagyomány szerint Jézus a Hanuka idején született, ami a héber naptár szerint kiszlév 25-től tévét 2-ig vagy 3-ig tart. Kiszlévet általában decemberrel azonosították. Azonban ha elfogadjuk Jézus születésére a legvalószínűbbnek tartott i.e. 5 dátumot, akkor kiszlév 25. november 25-re esik.
• Egyes keresztények úgy hitték, hogy Gábriel angyal megjelenése Zakariás előtt, amikor közölte vele, hogy Keresztelő Szent János apja lesz, Jom Kippur idejére esett. Ez azon a(z evangéliumban nem szereplő) hiten alapult, hogy Zakariás főpap volt, és az angyal akkor jelent meg neki, amikor a Szentek Szentjébe ment (a jeruzsálemi Szentély ezen termébe csak a főpap és csak évente egyszer, Jom Kippur alkalmával léphetett be). Eszerint János fogantatása valamikor szeptember végén, és a születése június végén történhetett (a hagyomány a dátumot június 24-re teszi). Az evangéliumok szerint az angyal három hónappal János fogantatása előtt jelent meg Szűz Máriának (a hagyomány szerint március 25-én). Innen kilenc hónapot számolva december 25. adódik.
Az ünnep
Maga az ünnep jeles vigasságokkal volt tele a régi pogányoknál, mivel a téli napforduló a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. A földművesek számára fontos volt a meleg eljövetele, mivel a létük állt rajta. A meleg időszak a bőség időszaka volt, mig a hideg időszak a sötétség és a nélkülözés időszaka volt. Az ókori Rómában december 17-24-között tartották a földművelés istenének, Szaturnusznak nagy ünnepét, ekkor nagy táncos vigadalmakat tartottak országszerte. A szolgák megajándékozása is elterjedt volt. A házakat örökzöld borostyánokkal díszítették. Ennek helyébe lépett be a keresztény karácsony. A kereszténység a szeretet ünnepe lett, hiszen már nem Szaturnusznak hódolunk, hanem Krisztus Jézusnak. Már nem a jövő évi termésért aggódunk, hanem az örök élet lehetősége jött el. Az ünnep mára egy kicsit az ajándékozás felé hajlott el, hiszen első kérdés az iskolában - általában a "mit kaptál karácsonyra", mégis fontos ünnep ez az embereknek. Elgondolkodtat az életen, egy kicsit mindenki megáll, kicsit jobban odafigyel a másikra.
Karácsony a Biblia fényében
Semmilyen igehely nem található az Újszövetségben, mely szerint a keresztény hívőknek meg kellene emlékezniük a Megváltó születéséről. A katolikus nézőpont szerint azért kell karácsonyt ünnepelni, mert szerintük karácsonykor született meg a megváltó, aki halálával megszabadított minket a bűneinktől. Ugyanakkor azt, hogy Krisztus születésének időpontja december 25. lett volna, semmilyen tudományos bizonyíték sem támasztja alá.
UI:

A szeretet életbe vágó emberi szükséglet! - Szollár Szilvia, Horányi Ágnes
https://www.youtube.com/watch?v=jFGncx25200

[Karsay1958]

Krisztus megszületett 1/3
Részlet a “Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetből

A megszületett Megváltónk nevében köszöntelek benneteket testvéreim! Az évezredek során milliárd és milliárd ember született e világra. Percenként, sőt, pillanatonként új és új ember születik a világra, de olyan, mint amilyen a mi Urunk, a Jézus Krisztus születése volt, csak egyetlenegy volt. A Föld az éggel, a magasság a mélységgel, a szeretet az igazsággal kapcsolódott össze, hogy újat alkosson; újat, amely megígértetett, amely szükségeltetett.
A mi Urunk, a Jézus Krisztusunk eljövetele nélkül az ég a Földdel, a magasság a mélységgel, a hatalmasságok a gyenge, bukdácsoló emberrel, a teremtő Isten az elbukottak világaival nem létesíthetett volna kapcsolatot. Mindez csakis egyedül a mi Urunk, a Jézus Krisztus által történhetett meg. A bukással a magas világok, a menny bezárult az anyagi és félanyagi világok elől, mert a bűnbeesés által a bukott teremtmény elválasztotta magát az ő Teremtőjétől.
A Földön az emberi társadalmakban a természettörvény, az igazság kemény, szilárd, megváltoztathatatlan törvénye uralkodott, és csak alig-alig volt felfedezhető benne a szeretet. A mi Urunk, a szeretet Messiása hozta el, hintette szét, ajándékozta oda e bűnös világnak Isten szeretetét, hogy az itt veszteglőknek élete legyen, hogy megtérjenek és teremtő Istenükhöz visszatérhessenek.
A mi Urunk, a Jézus Krisztus a menny polgárából a Föld polgárává vált; Isten Fia ember fiává lett; a mennyei polgárságát felcserélte a földi polgárságra; mennyei birodalmairól lemondott, hogy idelent a földi világban még egy istállót se mondhasson a magáénak. Fent mindene meg volt, lent az első pillanattól kezdve üldözőbe veszi Őt Heródes hatalomvágya. Krisztus odafent akaratban, szeretetben egy volt a Teremtővel és mindazokkal, akik tisztán maradtak; idelent kibeszélhetetlenül egyedül volt: senki és semmi fel nem ért Hozzá, meg nem érthette Őt; senki fájdalmában, munkájában, áldozatában nem osztozhatott.
Annak ellenére, hogy egyszerűen, érthetően, világosan beszélt az égiekről, az emberek mégsem értették meg Őt, mégsem fogadták szívükbe. Születése pillanatától kezdve egészen drága vérének kiontásáig üldözték az Urat, mert süketek és vakok voltak a mennyeiek iránt. Nem értették meg Őt, mert az Ő országa nem e világból való volt, Ő a menny királya, a Földnek és a bukott világoknak pedig a megváltója, Messiása volt.
Értheti-e a véges értelmű ember a végtelent? Amikor az ember önzésénél fogva még a legcsekélyebbről sem képes lemondani másokért, megértheti-e azt a nagy áldozatot, amelyre csak a legnagyobb szeretet képes? Az ember sohasem azt nézi, mit adhatna a másiknak, mivel tehetné őt boldoggá, mivel engesztelhetné őt ki, hanem azt tartja szem előtt, hogy ő mit kaphatna, hogy őt hogyan engeszteljék ki az emberek. Krisztus pedig a megváltoztathatatlan törvény kiengesztelésére is képes volt.
A törvény Isten alaptulajdonsága, mert Isten maga a törvény. Amikor Krisztus kiengesztelte a törvényt, akkor a mi Atyánkat, Istenünket engesztelte ki. Amikor Krisztus a bukottak érdekében e Földre született, akkor megnyitotta a magas világok kapuját és távozása után is nyitva hagyta azt. Ezen a kapun közlekedtek az ég angyalai szent karácsony éjjelén, amikor hírül vitték a pásztoroknak az Úr születését. Ezen a nyitva hagyott kapun juthat vissza az ember a pokol tornácáról a magasabb világokba, a paradicsomi állapotokba.
Igen, az Úr által az ég összekapcsolódott a Földdel; igen, a teremtmények legnagyobbja, leghatalmasabbja jött el az égből, a féregéletet élő, sötétben botorkáló emberek közé, hogy hírt hozzon Atyánkról, Istenünkről, hogy hírt hozzon az Ő szeretetéről, az Ő bűnbocsátó kegyelméről; hogy hírt hozzon a menny világaiból, a magas világokról, ahol a hatalmasok, az erősek, a tiszták, a fénylők, az Istent szolgálók, a szeretetben élők élnek örömben, harmóniában és boldogságban.
Kibeszélhetetlenül nagyot cselekedett mindannyiunk teremtő Atyja minden bukottal szent Karácsony éjjelén, amikor a mi Urunk, a Jézus Krisztus megszülethetett e sötét, bűnökkel terhelt, önző, gonosz világra. Megszületett azért, hogy a gonoszság feloldódjék és lassan-lassan átalakuljon; hogy a sötétséget világosság és fény váltsa fel; a nyomorúságot és a szenvedést gazdagság és békesség váltsa fel; a halált, a kárhozatot újra az élet dicső feltámadása váltsa fel a mi Urunk, a Jézus Krisztus által.
„Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség, és az emberek között jóakarat!” (Lukács 2:14) Leszállt közétek a mennynek polgára, feladta az isteni világ polgárságát a Földért, ahol oly sok a szenvedés és oly sok a nyomorúság. Hány és hány Karácsony éjszaka járódott le azóta, amióta a Jézus Krisztus e Földre született, és az emberek még mindig nem értik meg Őt. „Ha a földiekről szólok és nem értitek, hogyan érthetnétek mindazt, amit a menny szépségeiről, törvényeiről szólok, amelyek mellett tanúbizonyságot teszek néktek” - mondja az Úr. (János 3:12)
A mai korban is értelmes, művelt, jól képzett emberek, kitűnő kommunikációs képességeikkel adják tovább mondanivalójukat és fogadják be mások közléseit. Azonban, amikor valaki az égiekről szól nekik, jóformán semmit nem értenek belőle. Amikor szent Karácsony estén összejönnek a családok, hogy együtt legyenek egymás szeretetében és krisztusi békességben és valaki felhoz valamit Krisztus igazságából, az égiekről, az emberek elhallgatnak vagy gyorsan másra terelik a szót.
Fél órát, egy órát, két órát sem képesek eltölteni Krisztus születésének szent ünnepén azzal, hogy Róla, a Hatalmasról, vagy arról beszéljenek, amit Ő mutat meg a mi Atyánkról, Istenünkről. Az emberek nem érzik halhatatlan lelküket. Testnek, lüktető vérnek érzik magukat földies gondolatokkal, anyagias törekvésekkel, testnek kedvező dolgokkal, és egy rövid kis időre sem képesek az égiekre koncentrálni.

folyt. köv…

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Krisztus megszületett 2/3
Részlet a “Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetből

Karácsony táján az ember ünnepet ül a gyomornak, a testnek; különböző rendezvényeken vesz részt, ahol az elmúlt év sikereit ünnepli, és nem is gondol arra, hogy kinek szól az ünnep Karácsonykor, vagy ha értelmileg fel is fogja, hogy Karácsony Krisztus emlékünnepe, csak ennyiben marad. Nem gondolkodik el afelett, hogy mit kapott az emberiség és mit kapott ő is külön, mint csodálatos ajándékot a mi Urunktól, a Jézus Krisztustól. Az ember ajándékot ad és kap, de elfelejti, hogy ennek az ajándékozásnak az eredete Krisztus mérhetetlenül nagy áldozata volt. Ő megajándékozta az egész emberiséget és minden bukott teremtményt, és a békesség, a gazdagság tárházát nyitotta meg az ember előtt, amikor kinyitotta a menny ajtaját.
Onnan nemcsak az angyali üzenet hangzott el, nemcsak az angyalok jöttek, hogy ellepjék a mezőt, ahol a pásztorok tanyáztak, hanem a mennyből azóta is, szünet nélkül tiszta erő, harmónia, békesség, szeretet, és olyan megnyugvás árad alá a földi világba, amely kétezer évvel a mi Urunk, a Jézus Krisztus születése után is lehetővé teszi az életet a Földön.
Rengeteg ember él ma is a Földön magasra fejlett értelemmel, de annál satnyább érzésvilággal; él Krisztus erejéből, Krisztus kiontott véréből; él a mennyből azóta is zuhatagként alááramló erőkből. Az embernek nem azért kellene élnie, hogy csak éljen, hanem hogy „megtérjen és éljen”, és ezáltal örök élete legyen. Az lenne a cél, hogy ezeknek az erőknek a segítségével megtérjen, hogy lélekben és igazságban megismerje a törvényt, a mi Atyánk, Istenünk akaratát, megismerje a maga lelki világát, megismerje, ami égen és Földön található, hogy ezáltal lássa a maga kicsinységét, jelentéktelenségét, lássa, hogy mennyire senki ő.
Megértse, hogy a mi Atyánkhoz, Istenünkhöz képest ő milyen porszem, és a kicsinyből, a jelentéktelenből, a porszemből akkor válik tényezővé, valakivé, amikor megtelítődik a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk szeretetével, áldásával, békességével, fényével, ragyogásával, tisztaságával, és akkor „immáron él nem ő, hanem él benne Krisztus, az Ő ereje által”. (Gal. 2.20) Amíg ez meg nem történik, ezer és ezer évek, örökkévalóságok járódhatnak le, testöltések sorozatai múlhatnak el, és a szenvedések is elmúlhatnak anélkül, hogy eredményt hoznának. Mindezt azonban elérheti az ember a megszületett Messiás, a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk ereje által.
Krisztus az örök tavasz, Krisztus az örök élet, Krisztus az örök feltámadás; Krisztus a mi Atyánk, Istenünk örök dicsősége, Aki az isteni akarattól semmilyen körülmények között a pillanatnak töredékére sem tért el. Pedig testvéreim, amíg Krisztus a mennyből a Földre, a magasságból a mélységbe ért, kibeszélhetetlenül sok fertőzött, beteg, halált megismert erőrétegen ment át. Azt mind magára vette, az azokban rejlő kísértést mind leküzdötte, a magára vett erőket mind megtisztította és fénylővé tette.
Az ellentétnek még bepillantása sem volt a magas, tiszta világokba, mivel onnan a bukás pillanatában kirekesztetett tévgondolataival, érzéseivel, megfertőzött, megkeményedett, megsűrűsödött erőivel együtt. De idelent, az ellentét világában, követhette Krisztus Urunkat szünet nélkül, mint fényt az árnyék. Az Úr környezetében még az árnyék is megelevenedett, a halott is feltámadt, az Ő ereje által minden forrásba és mozgásba jött; az ellentét újra élénkké vált és újra hatóerővel rendelkezett. Amikor Mária, az Úr édesanyja Betlehemben a jászolbölcsőbe fektette Őt, Ő akkor is, abban a kis földi testben is Isten küldöttje volt. Az ellentét már az Ő megszületése pillanatában érzékelte ezt.
Ez az esemény az egész Földet és a Föld körüli szférákat, sőt mi több, az összes félanyagi és anyagi világokat is megrázta; mindent mozgásba hozott. Minden érezte ezt az eddig soha meg nem történt nagy változást, hogy Isten küldöttje, az egek Királya a Földre tette a lábát. Az emberek bűneikkel terhelten mélyen alusznak, nem realizálják azt, amit már realizál a testhez nem jutott ellentét, realizálnak a pokoli világok, a kárhozat világainak lakói, akik egész légiókban tömörülnek a betlehemi jászol körül. Ennek ellenére az Ő fénye messzire hatol; az Ő fényét, az Ő csillagát meglátják Keleten is, mert sugárzik Belőle a fény.
Neki nem csak Istentől kapott fénye, hanem - mivel tökéletességre jutott szellem - saját fénye is van; ebbe a fénybe nem lehet belepillantani, mert aki belepillant, megvakul. Az angyali fényességre, amely Krisztus születésének fényessége, ébredeznek a pásztorok és Krisztus csillagának feltűnésére megmozdul az emberek világa is.
Mikor a keleti bölcsek Heródeshez érnek, Heródesnek is tudomása lesz a rendkívüli eseményről; Heródes is érzi hogy az ő világa, a test, a hatalom, az anyagiasság világa nagy veszélybe került. Érzi, hogy van féltenivalója, érzi, hogy mindaz, ami a testnek fontos, elveszíthető; érzi, hogy most az örökkévalóság világából jön valaki e világba, aki mindent, amivel a test embere bír, lerombolhat.
Mit tehet egy bűnökkel terhelt, hatalomhoz ragaszkodó valaki? Minden kisgyermeket megölet, hogy elpusztítsa a menny küldöttét. És az írástudók, a farizeusok, a nép, mind-mind érzékelik, hogy valami olyan dolog történt a világban, ami sem ezelőtt, sem ezután nem fog történni, és mindegyik a maga természete szerint csoportosul az isteni gyermek és a későbbi nagy tanító, Krisztus körül.

folyt. köv..

szemlézte: Bíró László

https://www.facebook.com/jezus.krisztus ... 2040970519

[Karsay1958]

Krisztus megszületett 3/3
Részlet a “Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetből

Az egyik pillanatban ámulják, a másik pillanatban káromlással illetik; az egyik pillanatban elismerő szót szólnak Mellette, a másikban gyalázzák; az egyik pillanatban felemelik, a másikban keresztre juttatják, mert úgy gondolják, Ő nem az, akit vártak. Ő merőben más valaki, valami kiismerhetetlen nagyság, és Ő meg is mondja: az Ő országa nem e világból való; az ember pedig csak ezt az országot, ezt a világot, a test világát ismeri.
Krisztus kéri őket: „jöjjetek hozzám atyámnak áldottai... jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok... jöjjetek hozzám, akik betegek vagytok... jöjjetek hozzám, akik nincstelenek vagytok... jöjjetek hozzám és én megvigasztallak, meggyógyítlak és feltámasztalak benneteket...” (Máté 11:25 - 12:1) És az ember csak néz, és csak kevesekben indul meg az a lelki folyamat, amiért a mi Urunk, a Jézus Krisztus emberré lett.
Vajon a mai világban, ezen karácsonyon hány ember lelkében indul meg ez a folyamat? Hány ember lesz ezzel a szent Karácsonnyal mássá, mint amilyen eddig volt? Hány ember vetkőzi le magáról a földi polgárságot, a test világát, hogy a menny polgárává legyen, hogy felöltözködjék azokba a szellemi erőkbe, amelyek itt a magasabb világokon szükségeltetnek? Mert a bűneiben elhunyt ember nem a magas szellemvilágba tér meg. A halállal semmi más nem történik, mint hogy leválik a lélekről a legkülső erőburok, a test, és ideát ugyanabban a nyomorúságban, fájdalomban, szenvedésben, nélkülözésben, bizonytalanságban, szeretetlenségben találja magát, mint amiben a földi élete folyt.
A szellemvilág csodálatos világait csak az ismerheti meg, aki Krisztushoz tért, akinek nem azok a gondolatai, érzései, vágyai, törekvései, mint a testi emberé, hanem már itt a Földön szellemi emberré alakult át; megtért bűneiből, tévelygéseiből, haszontalan szokásaiból, emberszólásából, önzéséből a mi Urunkhoz, a Jézus Krisztushoz.
Azok a pásztorok, akik e szent éjjelen elzarándokoltak Betlehembe az Úr Jézus jászolbölcsőjéhez, más emberekként tértek haza; tudták, hogy lehetséges a mennynek összekapcsolódnia a Földdel; tudták, hogy ez a kapcsolat megtörtént; tudták, hogy vannak csodálatos, hatalmas angyalok, akiknek gondjuk van reájuk; tudták, hogy megszületett a várva várt Messiás.
A keleti bölcsek is tudták, hogy mindaz, amit az égi jelek jeleztek, megtörtént; a mi Urunk, a Jézus Krisztus megszületett, emberré lett. Sem a pásztoroknak, sem a három keleti bölcsnek, sem a tanítványoknak, sem az Urat követőknek nem kellett többé visszatérniük a Földre; ünnepeiket ezentúl a mennyei Jeruzsálemben ülték meg. Akik pedig a test emberei voltak, azok újra és újra születnek, újra és újra meghalnak, újra és újra eltékozolják a drága időt, amely hol lassan ballag, hol pedig gyors iramban tovaszáll, és nem változik bennük semmi.
Lehet, hogy a külső körülmények, a korszellem változik; lehet, hogy mások a divatos eszmék, de lélekben semmi sem változik. Adnak, vesznek, esznek, isznak, alusznak, paráználkodnak, önző céljaiknak élnek; a testi füleikkel mindent meghallanak, hogy hol, mikor, milyen befektetéseket kell csinálniuk, de szellemi füleikkel nem hallják az angyali üzenetet: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberek között jóakarat!” (Lukács 2:14)
Nem hallják Krisztus hazahívó szavát, nem hallják az Evangélium szavait, vagy ha hallják, nem értik a mondanivalóját. Ezért kell ide visszajönniük, miközben lejáródik számukra a drága idő. A kétezredik év küszöbén is átlép az emberiség és még mindig megtéretlenek. Keresztelő János minden beszédét ezzel kezdte: „térjetek meg, mert elközelgett Isten országa”. (Máté 3:2) Igen, elközelgett; igen, a menny összekapcsolódott a Földdel; igen, a mi Urunk, a Jézus Krisztus lehetővé tette, hogy elközeledjék Isten országa és lehetővé tette azt is, hogy megtérjen az ember.
Van még néhány évtized, térjetek hát Hozzá! Van még néhány évtized, alakuljatok hát át! Van még néhány évtized, legyetek tehát igazán, lélek szerint Krisztus követői! Legyetek alázatosak és kicsinyek önmagatok előtt és mások előtt; legyetek nagyok és erősek az erények gyakorlásában és bízzátok életeteket Krisztusra, mert Ő a ti közbenjárótok Istennél! Ne legyen gondotok a jövőre; ne legyen gondotok arra, hogy mit egyetek, mit igyatok, mibe ruházkodjatok, mit hoz a jövő. Mert akárhogy aggódtok, akkor sem tudjátok megváltoztatni az eljövendőt. De ha Krisztushoz tértek, Neki gondja van az övéire!
Köszönöm, hogy eljöttetek; köszönöm, hogy velem és velünk ünnepeltek; köszönöm, hogy kinyitjátok fületeket a menny üzenetének és az angyalok énekének meghallására; köszönöm mindannyiótoknak, akiknek még fontos, hogy lélekben és érzésben velünk ünnepeljétek Karácsonyt, a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak Földre születésének az ünnepét. Isten áldása, Krisztusnak békessége nyugodjék meg rajtatok és maradjon veletek halálotok órájáig! Isten legyen mindannyiótokkal! Isten veletek!

Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A szeretet nem otromba

Semmi sem bosszantja olyan gyorsan fel az embereket, mintha valaki otrombán viselkedik. Az otrombaság az, hogy szükségtelenül olyasmit mondunk, vagy teszünk, ami egy másik személy számára kellemetlenné teszi a társaságunkat.
Otrombának lenni annyi, mint illetlenül, zavarba ejtő módon vagy bosszantóan viselkedni. A házasságban jelentheti a rossz leheletet, a gusztustalan viselkedést az asztalnál, vagy a már szokássá vált gúnyos csipkelődést. Bárhogy nézzük is, senki sem szeret egy otromba, tapintatlan ember társaságában lenni.
Lehet, hogy az otromba viselkedés jelentéktelennek látszik annak, aki elköveti, de nagyon is kellemetlen azok számára, akik kénytelenek elszenvedni. Mint mindig, a szeretetnek erről is van mondanivalója. Amikor egy férfit szeretet vezérel, szándékosan úgy viselkedik, hogy a felesége szívesen legyen a társaságában. Ha a feleség arra törekszik, hogy kimutassa férje iránti szeretetét, akkor tudatosan kerüli mindazt, ami frusztrálná, vagy kényelmetlenül érintené a férjét. A lényeg az, hogy az igazi szeretet ad a jó modorra.
Ha ezt a gondolatot magadévá teszed, azzal felfrissülést hozhatsz a házasságodba. A jó modor azt üzeni a feleségednek vagy férjednek: "Eléggé értékellek ahhoz, hogy a jelenlétedben némi önuralmat tanúsítsak. Olyan ember szeretnék lenni, akivel öröm együtt lenni." Amikor engeded, hogy a szeretet megváltoztassa a viselkedésedet - még ha csak a legapróbb dolgokban is ezzel helyreállítod a megbecsülés és a tisztelet légkörét a kapcsolatotokban. Azok az emberek, akik udvariasan és illemtudóan viselkednek, tiszteletteljes légkört képesek kialakítani maguk körül.
Az emberek az esetek többségében merőben más illemszabályok szerint viselkednek otthon, mint a barátok vagy akár még vadidegenek körében is. Megeshet, hogy egész álló nap kaffogsz és zsörtölődsz odahaza, de ha megszólal a csengő, széles mosollyal és kedvesen mész ajtót nyitni. De ha mersz szeretni, akkor a tieidnek is a legjobbat akarod majd adni.
Ha nem engeded, hogy a szeretet motiváljon a viselkedésedben szükséges változások végrehajtására, azt a házastársi kapcsolatotok minősége fogja bánni. A nőknek bizonyos illemszabályokat könnyebb betartani, jóllehet más tekintetben ők is ugyanúgy képesek otrombán viselkedni.
A belátó férfi megérti, hogy mi a helyes, és aztán annak megfelelően alakítja át viselkedését. Két fő oka van annak, hogy az emberek miért viselkednek otrombán: a tudatlanság és az önzés. Természetesen egyik sem jó dolog. Egy gyermek az illemszabályok ismerete nélkül születik; sok-sok segítségre és tanításra van szüksége. Egy felnőttnél azonban a tudatlanság már más szinten nyilvánul meg. Ismered a szabályokat, de arra vak vagy, hogyan hágod át őket, vagy annyira elfoglalt vagy magaddal, hogy nem is érdekel az egész. Sőt, lehet, hogy észre sem veszed, hogy milyen kellemetlen veled együtt élni.
Ellenőrizd magad a következő kérdések segítségével:
• Milyen érzéseket vált ki a társadból az, ahogyan a jelenlétében beszélsz és viselkedsz?
• Milyen hatással van a viselkedésed társad önbizalmára és önbecsülésére?
• Vajon a férjed illetve feleséged úgy jellemezne téged, mint aki áldást jelent számára, vagy inkább lenéző és megszégyenítő a magatartásod?
Amennyiben úgy gondolod, hogy a társad - nem pedig te - az, akinek ezen a területen fejlődnie kell, akkor minden valószínűség szerint a tudatlanság súlyos esete forog fenn nálad, aminek káros szövődménye az önzés. Ne feledd, hogy a szeretet nem otromba, hanem minőségibbé teszi az életedet.
Szeretnéd, ha a társad felhagyna mindazzal, ami zavar téged? Akkor itt az ideje, hogy felhagyj mindazzal, ami őt zavarja. Kész vagy, hogy annyira figyelmes és szerető legyél, hogy észrevedd, és a jövőben kerüld az összes olyan viselkedésmódot, ami kellemetlen a társad számára? Van elég bátorságod, hogy elragadó legyél?!
Bánj úgy a társaddal, ahogyan szeretnéd, hogy ő bánjon veled.
Ne használj kétféle mércét! Legyél ugyanolyan figyelmes és udvarias a társaddal, mint a munkatársaiddal és az ismeretlenekkel!
Tartsd tiszteletben társad kívánságát! Gondold át, mi az, amire már megkért, hogy tedd, vagy ne tedd! Ha bizonytalan vagy, kérdezd meg tőle!

szemlézte: Bíró László

UI:

dr. Kézdi Andrea: 2022 előrejelzés - A válaszút éve
https://www.youtube.com/watch?v=Aaar-Adu2A4

[Karsay1958]

Tanítás gyülekezeteknek

Részlet: A „Maradék”-hoz című könyv negyedik kötetének bevezetőjéből


„A nagy, kimagasló küldetésektől eltekintve az ember éljen rendes, általános emberi életet. Igyekezzék embertársaival összhangban élni, hogy a maga nagyobb és nemesebb lelki céljait elérhesse.
A fontos az, hogy ne okozzon lelki vagy testi károkat, fájdalmakat, ne bántson senkit, ne várjon semmit senkitől, hanem legyen szerény és békességes, igaz és becsületes. A bizalommal ne éljen vissza és ne irigykedjen másokra. Ne akarjon rosszat. Az ellenségeit, ha meggyőzni nem tudja igaz jóakaratával, inkább kerülje ki, mint az ütközéseket keresse.
Igyekezzék megérteni a másik embertársát, és ha ezeket betartja, kevesebb ütközésben lesz része, mintha a saját akaratával beleavatkozik mások életébe, mert az nagy felelőséggel jár. Azok az emberek, akik mint lelkek, már felébredve lelki igényeiket is szeretnék kielégíteni, azok már magasabb fokú érzéseket kell, hogy fejlesszenek magukban. Ezek adjanak egymásnak, de semmit ne követeljenek, még bizalmat és szeretetet sem; mert ezeknek az erényeknek magukban kell, hogy fejlődjenek.
A gyülekezeti életnek ez volna a feladata, hogy azok, akiknek egyféle világosságuk van és egy ajándékuk Istentől, azok barátai lehessenek egymásnak, hogy felüdüljenek egymás társaságában. Ez a szeretetet nagyban fejlődésre serkentő alkalom. Ezt kellene mindenkinek megbecsülni, ezt a testvéri együttest. Ezért kell nagyon átrostálni, amikor egy meglévő együttesbe idegen kapcsolódik, hogy bele tud-e hasonulni abba a meglévő fluidumba. Mert ha nem, akkor egy más csoportban kell keresnie azt a lelki világosságot és pihenőhelyet, amire vágyott. Mert a folytonos megpróbáltatás megrontja az együttest és a médiumot médiumitásával elkoptatja!
A rendes jó körnek emelnie kell a médiumitás fokát, a lelki atmoszférát nyugodttá, békéssé és emelkedetté kell tenni azzal, hogy a tisztább és jobb lelki tanításokat megértik és gyakorolják a tagok. Aki ebben nem tud, vagy nem akar részt venni, az csak tehertételt jelent a többinek.
A kis körök azért tudnak több jó médiumot kitermelni, mint a nagyobb társaságok, mert közvetlenebb a lelki kapcsolat közöttük. A nagyobb csoportokban fordulnak elő rendesen az ilyen nagy összeomlások. Az okoskodás, a gőg, kritika, visszaélések, feltűnni, szerepelni vágyás, diktálás, akarnokság, ez mind kiküszöbölendő. Szolgáljon mindenki azzal, amivel tud és amire szükség van. Érzékenykedés, vagy békétlenkedés nem a lelki közösségbe való. Ha valakiben ilyen van, tartsa kötelességének, hogy abból vagy meggyógyuljon, vagy csendben lépjen ki a közösségből, hogy senkit meg ne botránkoztasson!
A külső keretekhez választott személyek is csak szolgák. Az eszme és megbízóik szolgái. Nem jár vele dicsőség. Istené legyen minden dicsőség! Amikor az ember mindent híven elvégez, Isten megjutalmazza a megelégedéssel, amely így hangzik: „Jól van, hű szolgám, a kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután.” Ez a legnagyobb dicsőség, amit emberi lélek elérhet, ezért érdemes mindent megtenni."
(Névtelen Szellem 1944. május 8.)

szemlézte: Bíró László

2021 11 28 Eredeti Fény Zen Templom, téli elvonulás megnyitó - Müller Péter
https://www.youtube.com/watch?v=JQPhg-sSdvE