Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

A „nincsen” viszonya a valósághoz - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján
„A Maradékhoz” című könyvéből

A szeretet nem hal meg a testtel együtt, a szeretet fennmarad mindörökké. Ha a szeretet Istenből való, az Istenhez emeli és viszi vissza a lelket. Ha pedig a szeretet csak a testből származott és a testnek kedvezett, a test céljaihoz vitte közelebb az embert, akkor az a szeretet elfoszlik, szétmállik, mint az elavult ruha, porrá válik, megsemmisül.
Az Isten a valóság és ez a valóság annyit jelent, hogy hatalmas törvény, amit szintén éppúgy nem érthet az ember, mint a szeretetet nem érti és fel nem tudja fogni, tehát az igazság épp olyan rendíthetetlen valóság, mint a szeretet. Rendíthetetlen uralma és méltósága mindenekfelett való és semmitől és senkitől meg nem közelíthető magasságban él és uralkodik ez a két lényeg, és egyszóban úgy fejezzük ki, hogy öröktől fogva való és örökkévaló Isten.
Tehát ha ez a két valóság egyben kifejezve az Istent jelenti, akkor kicsoda az a harmadik? - kicsoda az, aki felemeli szavát, hogy ennek a hatalomnak, mintegy ellene álljon. Ez a harmadik a valóság mellett: a nincsen.

A nem létező és a létezése mégis feltételezhető, mert ahol ez a valóság új teremtésbe fog, és ez az új teremtés még nem érkezett el a célhoz - a beolvadási ponthoz - mert sem az értelmében, sem az érzelmében, sem pedig ennek a kettőnek cselekedetekben való kifejezésében, egyszóval: a megmozdulásában még nem tudott tökéleteset előhozni, mivel ő maga sem tökéletes, jóllehet a tökéletessé létének a csírája, a lehetősége ott van benne lefektetve, hogy tudniillik igenis valóságot és örök értékűt fog előhozni a semmiből, a nincsenből..
Tehát ez a „nincsen” akkor válik a valóságnak mindegy árnyékává, amikor ebből a valósághoz közeledő „valamit” kell előhozni: valamit kell alkotni, vagyis hogy a semminek valamivé kell lennie. A fénynek akkor tűnik fel az árnyéka, amikor a fény nem bírja tökéletesen átvilágítani a sötétséget. Ebből keletkezik a homályosság, a homályban pedig már keletkeznek árnyékok..

Kialakulnak a változatok és ezek a változatok jelentik mindazokat a kísértéseket, mindazokat a lehetőségeket, amelyek mindaddig kísérik útjában a fénypontot, ameddig az a fénypont a többi fényekkel és a fényforrással teljes összhangot és teljes összeköttetést létre nem hoz.
Tulajdonképpen ez, amit most elmondottam nektek, ez csak egy forma, a valóságnak képben való kifejezése, hogy legyen tinektek valami, amiben meg tudtok fogódzni, hogy el tudjatok valamit képzelni. - Mert sokan az ellentétet egy valóságos, Istennel szembehelyezkedő és dacoló, nagyhatalomnak képzelik el, sokan pedig teljesen tagadják. Ez egyik sem helyes, mert ez a valóságban nincs. Azonban mégis mindig van - ott, akkor és ahol - ameddig az emberi lélek, vagyis a teremtett lélek le nem küzdötte azokat az árnyékokat és az árnyékoknak azokat az ő lelkében történt berajzolódásait, amelyeket saját mozgásával hoz létre a múlandó életben.
El kell jönnie az időnek - bármennyi örökkévalóságok forognak is le -, hogy minden árnyék ismét visszahull a nincsenbe, az abszolút sötétségbe és minden fényszikra beleolvad az abszolút fénybe. Hogy ki melyik utat választja, melyik igazsághoz kapcsolódik - ahhoz-e, amelyik az egyenes és a legrövidebb utat jelenti az Istenhez, vagy óriási kerülőt tesz szabad akaratánál fogva -, hogy rengeteg szenvedésen és ütközésen keresztül tanulja és tapasztalja meg azt, hogy nincs jó az Istenen kívül, nincs boldogító a szereteten kívül. Nincs semmi valóság, mert ami múlandó, az nem valóság.
Ti földi emberek el sem tudjátok képzelni, ezt fel sem tudjátok fogni, de a cél ez, hogy visszavezettessetek ismét a fénybe, ahonnan jöttetek és ahová a lélek szerint mindig csak visszavágytok, mert addig nincs tökéletes boldogság, addig nincs tökéletes béke, nyugalom, addig nincs kiteljesedett reménység, ameddig ide be nem érkezik az emberi lélek.

Összeállította: Bíró Láőszló


A csatolt anyagok listája:

A “nincsen” viszonya a valósághoz
A szeretet természetéről
Az Úton járás veszélyeiről
HANG - A cukorbetegségről
Beavatottak és szélhámosok
A nárcisztikus emberről
A juhász báránya
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGh4h0z6O ... w?e=04pcTG
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhZxa-2L ... w?e=i2ZpOP
Gizi médium_Ezoteriák 19 - Az isteni szeretet felismerésének pontja

https://www.youtube.com/watch?v=KYTu-7ogtw8&t=111s
https://www.youtube.com/watch?v=T9eFGQSbQ8I
Élet a halál után 1-2 – Karsay István előadása

https://www.youtube.com/watch?v=PcQGRmxWQPo
Ünnepi otthon – Romantikus családi film

https://www.youtube.com/watch?v=jXJue-oFo2Q
Esküvői keringő – Romantikus film

[Karsay1958]

Igazságba csomagolt szeretet. 6 .rész.
Mediális közlés


,,Boldogok a békességre igyekvők, mert az Isten fiainak mondják őket."

Minden ember, aki itt a föld gyermeke, főként ha még nem lépett rá a keskeny útra, tele van békétlenséggel, önzéssel, anyagiassággal, gőggel, hamissággal, hazugsággal, rettenetes bosszúvággyal, vagyis a hazugság szellemének minden sötét tulajdonságával, amelyek folyton, mind erősebben támadják az embert, főként ha teret enged nekik. Ebből kifolyólag mind zaklatottabbá válik az ember, aki szinte olyanná lőn mint az üldözött vad a sivatagban, mert nincs hova elrejtőznie a támadások elől. És mindezek a tulajdonságok még megerősítést is nyernek, ha egy előbbi létállapotból hozott belőlük a lélek magának. Ekkor aztán vannak az igazi gyűrődések a lélekre nézve, ugyanis két élet terhét egy élet alatt kell neki megharcolnia, de nem szabad elnyomni, mert mindent amit elnyom az ember, az aztán hatványozott erővel képes feltörni a lélekből. Minden érzést felszínre kell engedni és megvallani, mert a megvallás általi szégyenérzetben kell elégnie azoknak a hajlamoknak, amelyek az embert a rossznak a gyakori meg cselekvésére ösztönzik. Ebből a célból írja Jakab apostol: ,, (mély bűnbánattal) Valljátok meg egymásnak a ti bűneiteket" A megszégyenülés és a bűnbánat könnyei és a visszamaradt szenvedések megtisztítják az embert a bűnei következményeitől és a negatív hajlamoktól.

Sok esetben nem szüntethetők meg a szenvedések teljesen, mert akkor a gonosz szemrehányást fog tenni az Úrnál, hogy korlátozva van a szabad akarata. De amikor már a kétségbeesés szélére jut az ember, teljes bizalommal, a következmények világából felemelkedhet az Atya oltalmába és védelmébe.
Ahogyan a hajlamok levetkőzése által emelkedik a lélek az ő elvesztett Atyja felé, úgy támadnak fel benne a pozitív érzések és nyugszik meg a sorsába és terjed szét benne a béke.
Ha a béke nem lenne olyan szükséges és fontos állapot, mint amennyire azt az Úr fontosnak tartja, akkor a feltámadása után amikor megjelent az apostoloknak nem a ,,békesség nektek" köszönés szeretet sugaraival köszöntötte volna őket. Azzal, hogy kimondta, ezekkel a szavakkal gyakorlatilag mintegy belelövellte a lelkükbe a Benne lakozó békét.
Amikor már annyira megtisztul a lélek, hogy be tudja fogadni az isteni békét, vagyis bele tud kapcsolódni az isteni békébe, akkor ezáltal már Isten- és nem a bűn gyermekének nevezhető, mert kiemelkedett a bűnök világából.

,,Boldogok akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa."

Az ember mindig abban az igazságban érzi jól magát, amelyben éppen benne van, mindaddig, ameddig valamennyire is ki nem növi azt a szintet. De ezért a növekedésért bizony dolgoznia kell és a rest lélek inkább beletörődik a változhatatlanba, mint hogy bármit is tegyen fejlődése érdekében.
Ez a földi ember egyik igazsága, amivel csak a kárhozatra lehet eljutni, mert nem igyekszik kiemelkedni a gonosz hajlamokból, hanem csak süllyed bele a negatív tulajdonságok mélységeibe. Ezekből a szellemtípusokból van legtöbb a földön. Ezek azok, akiknek a lelkében még nem alakultak ki a magasabb eszmék utáni vágy, ezért nem is értik meg azokat, akik a magasabb eszmeiségbe igyekeznek felemelkedni, inkább üldözik azokat. Abból kifolyólag, hogy a föld igazságát követő ember lelkében nincsenek kifejlődve a magasabb igazságok, üldözi a tisztát, az igazat! De a magasabb igazságokban élő lélek megérti az alacsonyabbon lévőt és szeretetből elviseli az üldözést, csakhogy a felebarátja megtérhessen.
Azért nevezi boldognak azokat az Úr, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert azok már kiemelkedtek a földi igazságokból és eljutottak a mennyei igazságokba, vagyis az Isten országába. A magasabb fluidok ha alacsony világba kerülnek, mindig is ütközéseket szenvednek az alacsony szinten lévő fluidokkal való találkozásuk alkalmával. Akik már ily magas fluidok birtokosai, bizony, hogy komoly ütközéseket kell szenvedni azoktól akiknek még fejlődniük kell ahhoz, hogy eljuthassanak az Isten országába.
A háborúság szenvedése tehát kitüntetés Isten részéről azok számára, akik eljutottak az Isten országába, mert már a föld igazsága kilöki magából, vagyis üldözi őket.

,,Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak benneteket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek Énérettem."

A mai időkre az isteni lényeg, vagyis az isteni erők áthelyeztettek az egyházból a III. kijelentés igazságaiba. Így mindenki, aki ezekbe az igazságokba bele tudja magát dolgozni, önmegtagadással és önmegtartóztatással az erőknek nagy mennyiségét képes levonzani magához.
Mivel az erők átcsoportosítása folytán tiétek, szellemhívőké lehettek a legtisztább erők, én azt mondom, hogy ezáltal tirátok vonatkozik a fent említett kijelentés:
,,Boldogok vagytok, ha szidalmaznak... Énérettem" mert az egyházi formákból már kivonult a Szentlélek és így üldözi a magasabbat, tehát titeket szellemhívőket fognak ,,üldözni az Én nevemért, vagyis a szellemtanért, ha annak az ideje eljön. Addig erősödnötök kell, hogy ,,tiétek lehessen a mennyek országa."

Kedves földi testvéreim, ecsetelni szerettem volna azt, hogy az Úr kiket nevez boldognak és kiket nem a fentiek rövid kielemzése által. Tettem ezt azért, hogy mindenki aki olvassa és aki elhiszi e közlemény hitelességét, megtalálhassa a hamis örömök káprázatos voltából a világosságra, vagyis a lelki kiegyensúlyozottságra, az örök boldogságra vezető utat.

Isten kegyelme legyen veletek, sugározza rátok az Úr a Szentlélek egyesítő erejét.

Egy túlvilági barátotok!

Ada, 2020. október. 10.
UI:
Emberfeletti (2020) - Láthatóvá tett Láthatatlan: Tudatunk Természetfeletti Képességei
https://indavideo.hu/video/Emberfeletti ... xEEag5c_OI

[Karsay1958]

A női lélek, a nagy békességszerető

Névtelen Szellem Eszter írómédiumítása által 1954. december 30-án

Már itt vagyok, eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem.

Az ember sokszor küzd az olyan elfogultságok ellen, amit az emberek szívesen magukévá tesznek, főképpen, ha azoknak kárát nem vallják egyelőre. Amikor azonban az ember már szenved tőle, akkor már szeretné megmásítani a régebbi felfogását, de ez, mint lerögzített törvény úgy áll bele a sorsába.
Nagyon vigyázni kell az embernek, hogy mit rögzít le a maga részére mint igazságot, mert, ha az ő igazsága nem egyezik meg az isteni igazsággal, akkor - különösen, ha valaki ártatlanul szenved miatta - nagyon fájdalmas következmények között kell belátnia azt, hogy tévedett. Ilyenek az embereknek a rossz véleményei valaki felől, amikor a megértéshez vezető utat eltorlaszolja az előítélet, az önmagában elintézett igazság.
Azt az ember soha sem tudja, hogy az a másik ember mit, miért cselekszik úgy, ahogyan az nem jó és nem helyes, - sokszor tudatlanságból, meggondolatlanságból, felületességből. Ha ilyenféle eset áll fenn, és abból másoknak kára, vagy felesleges fáradsága van, természetes, hogy szükséges a figyelmeztetés, és szükséges az, hogy az ilyen okok megszűnjenek.
Az embereknek az együttélésében ezek okozzák a legtöbb ellentétet, elhidegülést egymással szemben. Mert a felületes, gondatlan ember nem akar mások érzéseivel törődni, a fő az, hogy neki ne legyen egy gonddal több, ami fékezi cselekedeteit. Így nem is jut eszébe magát bizonyos dolgokban fékezni. Tehát figyelmetlen. Ellenben, ha figyelmezteti valaki, legtöbbször megsértődik, mert gőgös.

Itt a hiúság lép akcióba, mert nyilvánvalóvá lett az ő hibája. Ez a kis - árnyalati - megérintése a gőgnek, ellenséges indulattá növekedik a lélekben és a „kis hibákból” nagy bűnök származnak. Emberek meggyűlölik egymást, nagy és kegyetlen bosszúállásokká fajulnak idővel, ha nincs egy-egy közbülső lélek, aki a maga jóakaratával ki nem egyengeti, el nem simítja idejében az ilyen nekilendüléseket.
Látjátok, ezért kellenek azok a hézagot kitöltő, semlegesítő erőkkel rendelkező szellemek, hogy testetöltve az ellentéteket kiegyenlítsék és a szeretetszálakat szövögessék egyik lélektől a másikhoz, hogy egy átjáró hidacskát építsenek belőle. Sokszor egy ilyen kis megbízatással elküldött szellemek nagyobb dolgot végeznek, mint a hadvezérek, mert azok emberéletek árán kényszer-békességgel elnyomják ugyan a tüzet, de amint az csak a legkisebb levegőhöz jut, azonnal fellángol. De aki járhatóvá teszi az utat egyik lélekből a másikhoz, és az ember önmagára ismer a másik lélek vágyaiban, törekvéseiben és szenvedéseiben, az megnyerte a nagy csatát vér nélkül és nem rombolt le semmit, hanem épített.

Ilyen nagy békességszerzők az anyák, a feleségek, a leánytestvérek, a menyasszonyok, akik szerető lelkük melegével, áthidalják a kemény férfilelkek között támadt űrt, mely ki tudja mikor és miért támadott. A vérségi kötelékben sok ádáz gyűlölet oldódik fel, sok félreismert jószándék ér el céljához, amit soha sem tudna senki és semmi megmagyarázni és elhitetni, de mindent megmagyaráz és mindent elhitet a szülői és gyermeki viszony, a szeretet szálain keresztül épült híd, mely új hitet, új életet, új engesztelődési lehetőséget teremt lélek és lélek között.
Ez a nagy munka a női lélek feladata akkor, amikor már megtisztult a világ örömeinek kívánásaitól, amikor már nem jelent a részére csábítást a színes szappanbuborék káprázata, amit a múlandó világ nyújthat hamis boldogság formájában. A kicsi, jelentéktelennek látszó megbízatások nagy és mély jelentőségűekké válnak az egyes ember és az egész emberiség sorsának alakulásában, mert nemcsak szóval és az úgynevezett neveléssel, hanem testi erőket egybehangoló lelki erőknek is nagyon nagy szerepe és feladata jut ebben a munkában.
Azért, amikor azt mondják, „a nők anyái a népeknek, nemzeteknek” azt is mondják: amilyenek ennek a népnek az anyái, olyan fiakat adnak a világnak. A női lélek kezében van a jövő nemzedékének sorsa letéve. Hiába hangoztatja fennen a férfi, hogy övé a cselekvés lehetősége, az értelem nagyobb és mélyebb behatoló képessége az ismeretlenbe, az erő a kitartáshoz, a női lélek irányító mozgása hajtja az ismeretlen cél felé, melynek elérhetése és kiteljesítése az ő feladata.

A női lélek finom mozdulásai az ismeretlen cél felé, az érzések, a tiszta vágyak, az igazabb, a jobb élet felé hajtják azokat a gondolatokat a cselekvések, a megvalósítások, a kiteljesítések mikéntjének a megismerése felé, melyeket a férfi önmagában hordoz ugyan sejtjeiben lappangva, de tudatában csak akkor világosodik meg, amikor ő maga is az elfogadás nagy révületébe önmagából kiemelkedik.
Ez a kiemelkedés nem az akarat megfeszítésének segítségével történik, hanem éppen akkor, amikor nem tud, és az értelem nem is akar bevilágítani az eddig ismeretlenbe, és éppen akkor, mint egy kipattanó világos szikra, rávilágít a keresett pontra: a megvalósítás mikéntjének lehetőségeire. A női lélek elfogadó természete az, amelynek irányító, finom rezgése összeköti, áthidalja a távolságot a tudás és nemtudás között. Ilyen áthidaló és összekötő szerepet töltenek be a női lelkek mind a Földön a testi életben, mind a szellemi életben.
A jó és igaz felé törekvő női lelkek csoportja munkálkodik az igazság és szeretet fejlődésében. Az ellentétes irányú női lelkek csoportjai akaratlanul, öntudatlanul hatalmas munkát fejtenek ki az ellentét-eszmék és ezeknek elfogadása körül, melyet a férfilélek megvalósít a cselekvésben. Ezek is anyákká lesznek, ezek is adnak gyermekeket a világnak, de ezek a gyermekek csak ritkán emelkednek ki az anyai lélek színvonala fölé, mert a lélek nehezen tud megbirkózni a túl erős női fluidokkal, és ha az anyagias, testies törekvések túl erősek, az istenhit nem tud talajt találni a lélekben.
Magától értetődik, hogy az ilyen csoportok nem az örökélet felé vezető úton haladnak, hanem a lelki és testi pusztulás felé. Ezek a fluidok nem áthidalnak, hanem elválasztanak, nem megbékélnek, hanem bosszút állnak és ütközést szítanak. Az ütközést pedig bomlás, romlás és végpusztulás követi. A kicsiny hibákból óriási bűnszörnyek fejlődnek.

A másik oldalon ezért kell a kis hiábavalóságoknak tetsző dolgokról leszokni és megtanulnia a szeretet körültekintő, bölcs okosságával, az elnézés önmegtagadó áldozatával élni, a gőg idejében való lenyesegetésével, amíg a nap fenn van és világít a földi életben, mert azután a hasonlók táborában nehéz a harc vele és ellene.
A figyelmeztetést mindenki vegye úgy, hogy ez idejében való eső. Ha a nap elborul is kis időre, de áldás az eredménye. A női lelkek járjanak elől jó példával, mert övéké a pálma, a hála adózása. A krisztusi igazságok nagy és hatalmas ereje az alázatosságban van, és az Úr ezt nem csak azoknál dicsérte meg, akik Őt megértették, hanem a pogányoknál is, és nagy érdemeknek vette, hogy kérelmüket teljesítse. És Krisztus akkor és ma egy és ugyanaz. Ezt mindenki vésse lelkébe.
Végezetül mondom és ezt szántam befejezésnek.. Hogy a jó felé haladó női lelkek erőit miért emeltem ki, mint a javulás, tisztulás vezető közvetítő egyetlen eszközét? Mert a női lélek az összekötő szál a bűnbe esett szellemek csoportjainak. Nem az elfordult, az adni, hatni, cselekedni, teremteni kész férfilélekhez hajolt le az isteni kegyelem a Földre, hogy a teremtő erőn keresztül győzze le a bűnt, hanem az alázatos, elfogadó Mária tiszta erejéhez kapcsolódott a Megváltó szelleme. Mivel a női lelkek nagyobb elfogadó erőkkel rendelkeznek, így a női lélek befogadja és a férfi lelkén keresztül valósítja meg a jót és igazat. Mert sem az egyik, sem a másik nem nagyobb, nem értékesebb, csak a kettő együtt nyerheti el az Isten országának boldogító ajándékát.
Mária lelke a Föld sóvárgó, visszavágyó szellemeinek könyörgésével teljes esdő sóhajával terhes vágy Isten felé, és rajta keresztül a vigasztalás, a remény, az áldozat, a szeretet, a felemelő isteni kegyelem öltött testet, hogy kiegyenlítse a törvényt a szeretettel. Ez az isteni nagy titok megy véghez a hívő ember, a magát megalázó lélek és a kiengesztelt igazság törvénye között, amikor elfogadóvá lesz az imádság és engedelmesség által.

Isten veletek.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Most a elkövetkezendő halottak napja miatt erről teszek fel a barátommal anyagokat, sok érdekesség és magyarázat!


Akkor kezdjük a mai nappal!


A HALÁL FOLYAMATA 1

Zita médium által 2010. április 18.

Az élet fejedelmének, a mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében köszöntelek benneteket szeretettel.

Szellemi vezetőitek, oktatóitok és tanítóitok kértek meg, hogy mint vendég eljöjjek közétek és beszéljek nektek a halállal kapcsolatos tapasztalataimról, ismereteimről, mivel úgy látták és vették észre az elmúlt üléseteken, hogy mindazzal, ami rátok is vár: a halál, nem vagytok tisztában. Nem mintha fontos lenne számotokra ennek részletesebb ismerete, hiszen minden embernek akaratán és tudtán kívűl ezen ugyanis keresztül kell mennie. Egyes emberek, de talán közöttetek is vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy nem félnek a haláltól.

Tapasztalatból mondom néktek, hogy minden ember lelke, amikor a halál szele meglegyinti, és a halál kapujához érkezik, megremeg. Nem olyan egyszerű dolog ez, mint ahogy az ember gondolja, hiszen óriási változást hoz az ember életében, lelki világában. Vannak, akiknek a második halálon is keresztül kell esniük, de ez nem általános. Mint ahogyan minden embernek más és más a születése, úgy más a halála is. Nem teljesen azonos, azaz kisebb, vagy nagyobb differenciák vannak, adódnak.
Talán azzal kezdeném, hogy a halál két fázisból áll. Az egyik amikor a test, a fizikai burok leválik a lélekről, a másik pedig, amikor a fluidikus test, félelmek között gyengülést szenved és akár a minősítési törvény által, akár az önmaga bírálata által szétszedetik. Ellenkező az előjel, amikor valaki megszületik, mint amikor meghal. Ahhoz tudnám a folyamatot hasonlítani, mint amikor az ember éjszakai álmából ébred és öltözködni kezd. A születésnél, tehát az ébredésnél nyilvánvalóan először alsó ruháit kell magára venni, és csak azután öltheti magára a felsőt. A halálnál éppen ellenkezőleg, először a külső ruhát, azaz a külső burkot, vagyis a fizikai testet kell levetnie és csak azután jöhet, amit alsó ruhának nevezek, a fluidikus (éteri) test szétszedése.

Legtöbb embernél nekünk a halál angyalainak kell mindkét fázisnál segítséget nyújtanunk. Szükséges a jelenlétünk a halálnál mindkét esetben, és annyi segítséget nyújtunk mindenkinek, amennyi szükségeltetik; sem többet, sem kevesebbet. Minél érettebb és tisztultabb egy ember lelkileg, annál kevesebb segítséget kér vagy igényel. Kér akkor, ha tudatos, igényel, ha mi látjuk annak szükségességét. Kevesebbet kér, ha önmaga is rendezni tudja akár fizikai, akár fluidikus erőiből való kivetkeződését. Mint ahogy a szülésnél is szükséges, hogy valaki a szülő anya segítségére legyen, éppen így mi, halál angyalai is segítségre készen állunk a haldoklóknál.

Az előbb említett két fázis minden embernél különbözőképpen megy végbe. Természetes dolog az, ha a test megöregszik, ami a halált elősegíti, meggyorsítja, és többnyire, bár nem minden esetben, az agóniát is megrövidítheti. Ez azért van, mert a születéskor, ingyen kegyelemből kapott tiszta erők, valamint az előző életek próbálkozásai, vagy az előző életéből fel nem tisztított, bűnökkel szennyezett erőinek egy részét szintén magára veszi a lélek a születéskor, hogy a földi életben azon is dolgozzon és ezen erőket is feltisztítsa. Így a munkában erői 70, 80 netán 90 év alatt lassan elfogynak, elkopnak, elhasználódnak. Úgyszintén idős korban a fizikai test sejtjei egyre nehezebben újúlnak már meg. Törvény, hogy a test sejtjei hét évenként újúljanak, de ahogy az ember idősödik, öregszik, úgy ez a folyamat is lelassul, sőt vannak sejtek, amelyek már egyáltalán nem újúlnak meg, nem regenerálódnak. Bizonyos gyógyszerek, kábítószrek, vagy alkohol folyamatos fogyasztása következtében az agysejtek egy részének elhalása miatt a gondolkodás eltompulása, lassúvá válása következik be. Tehát mindezzel csak azt akarom mondani, hogy amikor az ember megöregszik, akkor a lélek többnyire könnyebben válik ki a fizikai testéből, mint fiatalon.
Ez egyeseknél bizonyos fokú éberséggel, másoknál viszont teljes tudatvesztéssel jár. Ezzel azt akarom mondani, hogy idős korban, vagy hosszas betegség alatt, a halálra való felkészüléssel ez bizonyos fokú tudatossággal vagy éberséggel járhat. Ez vonatkozik azokra is, akik már földi életükben szellemi életre törekedtek, tehát a testi embert elhallgattatták magukban, hogy szellemi énjük juthasson szóhoz. Tehát már a fizikai testben élve is, -és ez a cél mindenki életében- , szellemi emberekké váltak. Azután azok számára is, akiknek kapcsolatuk van, vagy volt a szellemvilággal, médiumlelkek, vagy hallgatnak a sugallatokra, az életszalag rugalmasságából adódóan a halál bizonyos könnyebbséggel jár, hisz már földi életükben megvolt az a képességük, hogy kihúzódjanak a fizikai testből.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Most párnapig Lacival közösen teszünk fel anyagokat a halottak napja alkalmából, sok érdekesség lesz közte!


Médiumi közlés halottak napja alkalmából

Az alábbi manifesztáció 1926 október végén, november elején hangzott el a halottak napja alkalmából.
"Békesség nektek szeretett testvéreim!
Eljöttem a halottak országától a lelki halottak közé, hogy az a néhány, akik ébredeznek, akik élni vágynak itt a nagy enyészet közepette, elvezessem oda, ahol egynéhány nap múlva sokan sírni és kétségbeesni fognak egy egy sírhant mellett. Szeretném megeleveníteni azt a képet előttetek, ami ilyenkor látszik, amikor a Föld lakói ünnepelni készülnek, megünnepelni szeretett halottaik emlékét.
Testvéreim, elnézzük ezt a minden esztendőben ismétlődő bút, ami¬kor lehorgasztott fővel, bizonytalan léptekkel, csüggeteg szívvel elindulnak a Föld lakói a temető felé, azoknak kapui kitárulnak, és ők tömegesen járulnak a kicsiny sírhantokhoz, amelyekbe eltemették azokat, akiket szerettek itt a Földön. Virágok garmadáit viszik, ezekkel akarják enyhíteni fájdalmaikat, és azt közelebb vinni azokhoz, akiket siratnak.


Testvéreim, ha elnézzük, hogy milyen csüggedten járnak az emberek ott, hogy sírnak, mennyi könnyet ontanak, milyen reményvesztetten mormolják el imáikat ott a sírkeresztek mellett, a tehetetlenségnek, a kicsinységnek, a parányiságnak érzése fog el bennünket, hogy nem tudunk segíteni rajtuk, nem tudjuk felébreszteni őket. Nem értenek meg bennünket, nem hallják a mi és szeretteik szavait, akik a fülükbe kiáltják, hogy: élünk, feltámadtunk, viszontlátjuk egymást!


Az ember, amikor elzarándokol a temetőbe, nem lát egyebet, mint enyészetet a virágzó dombok alatt. Csak a föld mélyébe mélyeszti szemeit, nem tekint fel az égre, nem keresi Istent, a szerető, minden¬ható Atyát, aki feltámaszt mindent. Földi emberek zarándokolnak a temetőkbe, és a szellemvilág lakói ott fogadják őket a kapukban, kezeiket nyújtják szeretteik felé, üdvözlik őket örömmel, és azok el¬mennek mellettük, nem látják, nem hallják őket, nem vesznek tudomást arról, hogy ők élnek.


Óh, gyarló, földi ember, aki sokszor megállsz egy épületóriás előtt, egy gépóriás előtt, és csodálkozol, hogy mit tud az ember alkotni. Csodálatba ejtik az embert a szavak, a hangok ritmikája, a vonalak szépsége, a színek harmóniája egy-egy képen és nem jut eszébe térdet hajtani, ha a nagy természet ölébe megy ki, nem veszi észre ott a nagy harmóniát, a nagy szépséget, a mindenhatóságot, nem látja a születés és halál csodálatosságát itt a Földön. Nem veszi észre, hogy minden hajszálnyi pontossággal működik, amit Isten alkotott. Nem szeret csodálni istenit, nem szeret elismerni maga felett egy nagyobb, hatalmasabb lényt, ő ön¬magát dicsőíti, csak emberek által alkotott dolgok ragadják bámulatra.
Testvéreim, költögetünk titeket, tartsátok ébren magatokat, el ne aludjatok, szemeitek legyenek nyitva minden szép és minden jó iránt. Úgy járjatok itt a Földön, mint az értelmes gyermekek, akik mindent meglátnak, mindent megfigyelnek, mindent tudni akarnak, és igyekeznek megérteni. Mindazokra, akiket valaha szerettetek és elköltöztek tőletek, úgy gondoljatok, mint élőkre, mert ők élnek csak igazán, akik levetkőzték a test bilincseit, ők nem rabok többé, szabad polgárai egy szabad hazának.


Úgy éljetek itt a Földön, hogy elnyerjétek egykor azt a helyet, ami el van készítve mindenkinek, aki hűséges marad mindhalálig.
Ezután munkálkodjatok békességgel, szeretettel, egyetértésben!"

szeretettel.

István

UI:

Testből testbe vándorol a lélek - Triyuga Mesél (1.rész)
https://www.youtube.com/watch?v=DcjKQi2 ... d=IwAR1JpM

[Karsay1958]

A HALÁL FOLYAMATA 2

Ellenben minél testiesebb egy ember, minél inkább tagadja, hogy a fizikai test halála után is van élet a láthatatlan világban, egy másik síkon, annál nehezebb, annál hosszadalmasabb a testtől való elválásuk.
Megnehezedik ez akkor is, ha a halál hirtelen vagy erőszakos módon következik be, vagy az illető önkezűleg vet véget földi életének. Mondhatnátok erre, hogy van ez, hiszen ha valaki önkezűleg vet véget az életének, akkor minden bizonnyal ő akarja, tehát tudomása van róla. Mégis azt mondom, nem a földi életben, nem a fizikai síkon, hanem az életszalag elszakadása után ideát igen komoly nehézségekbe ütközik és fájdalmakon kell a léleknek keresztülmennie. Nem is beszélve arról, hogy legtöbbször kényszerhelyzetben van mindaddig és senki sem várja ideát, amíg az az idő le nem telik a részére, amelyet a törvény szabott ki számára a földön való munkálkodásra.
A másik eset, az erőszakos halál is hihetetlenül megviseli, megszenvedteti, meggyötri az emberi lelket. Ezért sokan a magukat humánusnak tartók közül úgy gondolják, hogy a halálbüntetés nem méltó az emberhez, ezért annak nem szabadna megtörténnie. Nos, én azzal, hogy nem szabadna megtörténni teljes mértékig egyetértek, csakhogy mindig és mindenben a kiindulási pontot kell keresni. A kérdés tehát az, hogy ha valakit a földi igazságszolgáltatás halálra itél, annak mi volt az előzménye. Természetesen az, hogy a halálra ítélt gyilkosságot vagy gyilkosságokat követett el. Ezekben az esetekben, amikor valaki előre megfontolt, vagy gonosz szándékkal gyilkolja meg embertársát, a szemet szemért, fogat fogért törvénynek kell, kellene érvényesülnie.. Ezért az ember nemcsak a gyilkolás, de minden bűn elkövetése előtt jól gondolja meg, mert annak következményei vannak. A bűnnek mindíg fájdalmas és súlyos következményei vannak, nem pedig könnyű, békés boldog állapot.

Ha fiatal korban, életerejének, egészségének teljében vagy pedig hirtelen, például szívinfarktus következtében áll be a halál, ezek nehéz helyzeteket hoznak létre a lélek számára, mivel egyrészt az illető tele van még életerővel, másrészt többnyire sem érzelmileg, sem értelmileg nincs felkészülve a halálra, nem foglalkozott a halál gondolatával. Ezt csak úgy hozzáfűzöm, hogy sokan idős korban is félnek még mások halálával is szembenézni vagy kórházban beteget látogatni, mert eszükbe juttatja a saját haláluk bekövetkeztét. A legtöbb ember nincs felkészülve lélekben a halálra, mert nem foglalkozik annak gondolatával, nem gondol a saját halálára, pedig elvégeztetett dolog Istennél, hogy aki megszületett, annak meg is kell halnia. Ez törvény, amit semmiféle tudományos feltalálással, pénzzel, hatalommal kijátszani nem lehet..

Mint mondottam, a halál első fázisa a fizikai test levetése. Ha bizonyos fokú éber állapotban esik is át rajta valaki, mégis -talán így mondhatnám- a részegséghez hasonló állapotba jut a lélek. Ha a lelkiismeret nem gyötri túlságosan az egyént bűneiért és mulasztásaiért, akkor egy időre elszunnyadhat. Ez rendszerint hosszasan betegeskedőknél fordul elő; a halál folyamatát megelőzőleg nagy fokú nyugalom lesz urrá az emberen és elszunnyad. Ezután veszi kezdetét a halál folyamata, vagyis egyre vékonyítjuk az életszalagot, ami vagy a természetes szakadáshoz, -ez a jobbik eset- vagy annak általunk való elvágásához vezet. Ez az a pillanat, amelyet senki éber állapotban elviselni, végigélni nem tud. Előfordulhat, hogy miután az életszalag már elszakadt, a lélek újra egy időre bizonyos fokú öntudatra ébred, esetleg még bizonyos cselekvésre is képessé válik, de ebben az állapotban még nincs tudatában annak, hogy tulajdonképpen a mozgását, ténykedését már a fizikai testen kívül végzi. Később, ha figyelmét önmaga felé fordítja, rájöhet, hogy mi történt vele.
Közvetlen a halált követően a fizikai erők egy komoly hányada, és bizonyos lelki erők még a kötöttség állapotában maradnak a fizikai testben. Ezért mégha az életszalag elszakadása után bizonyos fokig öntudatra is ébredt a lélek, gyengeség keríti hatalmába. Tulajdonképpen már a haldoklás folyamata is legyengítette, de az életszalag elszakadása is erőveszteséggel jár. Ezt ahhoz az állapothoz hasonlíthatnám, mint mikor a földi ember nagy tömegben vagy zárt helyiségben oxigénhiány következtében elájul. Ez az állapot hosszabb, rövidebb ideig tarthat.

Minél tisztább életet élt, minél szellemibb ember volt valaki, annál könnyebben megy át a halál folyósóján. A halál folyósóját ugyanis, mint sötétéséget tapasztalja meg a lélek, ezért minél világosabb, tisztább lelkületű valaki, annál gyorsabban kiválik a sötétségből, mert a sötétség egyszerűen kiveti magából a világosat. Nem is beszélek a csodálatosan fénylő szellemekről, mint amilyen a mi Urunk, a Jézus Krisztus. Az Ő fénye, tisztasága folytán mindez pillanatok alatt történt meg.

folyt.köv..

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Isten szeretete segíti a lélek tisztulását

Adai mediális közlés 2020 okt. 25.

Kedves földi testvéreim és barátaim az Úr Jézus Krisztusban!

Nagy szeretettel köszöntünk benneteket a szellemi hazából az Istent dicsőségét hirdető angyali karok nevében.
Mindaddig, ameddig a földi ember meg nem tisztul valamennyire is a saját önzésének a törvényvilágából, nem tudja értékelni Isten szeretetét, mert Isten az önző emberrel ellentétben nem a máért dolgozik, nem a mának a múló gyönyörök virágainak a leszakítását akarja az emberben éltetni, hanem gyermeke örök életét igyekszik,- hogy úgy mondjam-, újjáépíteni a bukott szellemben, amely a bukással szinte teljesen leépült.
Mind ahhoz, hogy ez megvalósulhasson le kell fejteni a lelket körülvevő rétegeket, melyek a bűn kiélésével keletkeztek és vastagodtak meg a lélek körül, melyeket levetkőzni bizony, hogy komoly erőfeszítésébe kerül az embernek. Nem beszélve arról hogy sokszor, attól függően, hogy egy - egy bűnnel mennyire azonosult a lélek, vagyis, hogy mennyire váltak a másodénjévé az embernek a hajlamai, bizony fájdalmat jelent a levetkőzés.
Sok esetben még nem is tudja az ember azt, hogy miért, vagy mitől is szenved, csak érzi a súlyos fájdalmakat, amelyek sokszor még a velőkig is bele nyilalnak és keresi az okát, de nem találja, csak egy bizonyos tisztulási folyamat után, amikor már annyira megvékonyodnak a lelket körülvevő rétegek, hogy az isteni fény át tud rajtuk hatolni. Ekkor tudnak a védőangyalok némi reményt nyújtani a védencüknek egy-egy vígasztaló gondolatnak szárnyain. Ha még az emberben nem fejlődött ki az önismeretnek még talán a legcsekélyebb formája sem, akkor olyan megnyugtató gondolatok kélnek a szenvedőben, hogy pl: ,,Az Úr Jézus is szenvedett miértünk, akkor nekünk is szenvedni kell." De, gyakorlatilag helyes a sugalat, mert a mondatnak mind a két része igaz.
Egy bizonyos szintet el kell érni a tisztulásban ahhoz, hogy az ember ráébredhessen a szenvedéseinek az okára. Habár, hitpróba gyanánt sok esetben akkor jön rá az ember a szenvedések miértjére, amikor már elérték céljukat és hatásaikban megszűntek. Ilyenkor éri az embert a megvilágosodás. Előtte csak az isteni szeretetbe vetett hit és bizalom marad, ha hívő emberről van szó. De ha viszont nem, akkor jobbik esetben a néma, vagy a panaszos tűrés, míg rosszabbik esetben az átkozódás a lélek megnyilvánulása a szenvedés hatására.
Sok időnek kell elmúlnia, amíg a lélek hálát tud adni a szenvedésekért. Először talán akkor, amikor a végén megvilágosodást kap a szenvedése okáról, mond hálát a szerető Istennek, de amikor már ,,gyakorlatból" tudja azt az ember, hogy Isten minden egyes szenvedéssel csakis a lelkét igyekszik tisztítani, akkor már a szenvedések közepette is igyekszik megköszönni a Mindenhatónak a bűnei következményeinek az elszenvedésének a kegyelmét.
Akár hiszitek, akár nem, óriási kegyelem az, hogy az ember közvetlen a bűn elkövetése, illetve a megvilágosodás után kap vissza a bűnei következményeiből elszenvedni valót. Ehhez már egy bizonyos lelki fejlettség szükséges. Ezek a lelkek már hivatalosak az üdvösségre. Az ilyen tipusú lelkek esetében mondja nekünk szolgáknak az Úr: ,,Menjetek ki az utak szélére, az útkereszteződésekre és szedjétek össze a bénákat, a vakokat, a sántákat, és hozzátok el őket a nagy király mennyegzőjére." Ezek a lelkek már megerősödtek annyira, hogy valamennyire is terhelhetőek a saját bűneik következményeivel. Én személy szerint sokadmagammal b o l d o g n a k nevezném őket, mert már elindulhattak a megtisztulás útján. Nekik már van esélyük az Isten Országába való bejutásra, mert a tisztulásukat okozó szenvedéseik által a meghívottak közé soroltatnak a hatalmas isteni törvényszerűségek által.
Nagyon sok esetben az ember az előző életeiből hoz visszamaradott elszenvedni valókat, de ez egy kicsit káoszt is idézhet elő, mert keveredik a múlt a jelennel, és ilyenkor rendszerint elbukik a lélek, mert egyszerre mind a két vállára nem tud eredményesen keresztet felvenni.
Azért jó a fejlődés szempontjából a lelki szegénység, mert akkor arányosan halad a lélekben a tisztulás is és a fejlődés is. Ilyen esetben párhuzamosan halad a lélek az Isten akaratával. De ha nagy elhajlások vannak, akkor bizony, hogy sokkal több az elszenvedni való és ilyenkor lassabb a fejlődés is. Ezért sokszor eredményes lenne, ha a lélek kérné Istentől az elszenvedni valót, hogy ne szaporodjon föl, mert akkor bizony gyűrődés állhat be a lélek szabályos, illetve arányos fejlődésében. Ebből kifolyólag van az, hogy a szentek, mind többet és többet igyekeztek elszenvedni az elszenvednivalójukból.
Ha viszont olyan embereket láttok, akiknek jól megy és akármennyit is bűnöznek és mégsem éri őket utol a bűneik következménye, ne irigykedjetek, mert az nem azt jelenti, hogy a bűnnek nincs büntetése, hanem azt, hogy még hagyja őket Isten futni, mert még nem elég erősek ahhoz, hogy felvegyék bűneik következményeinek keresztjét. Őértük még ,,nem halt meg az Úr" majd csak akkor tudják értékelni az Úr halálát, ha már bele tartoznak a ,,bénák, a vakok és a sánták" közé.
Jobbik esetben viszont akkor nincs egy lélekre komolyabb szenvedés rámérve, ha a hetedik (vasárnapi) testetöltését éli. Ilyenkor pihen a lélek. De ez csaki akkor lehet így, ha valaki az ezt megelőző hat testetöltés alkalmával relatíve betöltötte Isten akaratát, az az arányosan haladt a fejlődés fonala az isteni elgondolással, de ez ritkán történik így meg. Van olyan eset is, amikor nincs nagy fejlődés, de nincs nagy bukás sem, mert a kegyelem megóvja őket a nagyobb elbukásoktól.
Ezek olyan vezeklő életek, amikor az előző életük bukásait igyekszik a gondviselés levezekeltetni velük. Itt is hatalmas mértékben megnyilvánul Isten védő keze, mert védelmezi az ilyen eseteket egy - egy újabb eleséstől. Ezekre se legyetek irigyek, mert ahogyan a bukás nincs megengedve, úgy a felemelkedés sem, mindaddig, amíg el nem szenvedi a lélek az Isten által meghatározott mennyiségű negatív erőt. Majd ezután jön újból az a próba, amelyben a lélek az előző életében elbukott, és ha ekkor megállja a helyét az ember, csak akkor indulhat be újból a tisztulása.
Azért kell az embernek olyan sokat szenvednie, hogy megtisztuljon a bűneivel kitermelt fluidoktól, mert egyébként a nehézkedés törvénye lerántja őt abba a szférába, amelybe vétke tartozik és akkor nem fog tudni eljutni az üdvösségre.
Ha ilyen oldalról nézzük a szenvedést, akkor Isten szeretetéből történik, mert nem kívánja gyermekei újbóli szellemi halálát, hanem az üdvösségre tisztítja meg őket a szenvedéssel. A szenvedés nem Isten akarata, de mint a bukás eredményét visszahatásaiban megízlelteti gyermekeivel, hogy végérvényesen tanulja meg minden bukott teremtmény azt, hogy az ellenszegülésnek csakis szenvedés az ára. Az összes, szenvedést és halált okozó fluidokat képtelen az ember, illetve a bukott szellem elszenvedni,- éppen azért mert bukott és nincs hozzá kellő lelki ereje, - hanem csak annyit, amennyi mindazt a hatást eléri a lélekben amiáltal megutálja a bűnt visszahatásaiban.
Ebből is látszik az, hogy Isten szeretete áll mindez mögött is. A többire az ember felmentést kap, azokat vagy magasabb szellemek szenvedik el helyettetek, lásd a földre küldött, stigmákat viselő szellemek, akik ha átkerülnek sem szűnnek meg védenceikért szenvedni, (lásd erre példa, amikor Eszter médiumot a Névtelen Szellem felvitte Szűz Máriához, Akit fekete ruhában találtak, annak jeleként, hogy magára vette földi gyermekei sötét erőit elszenvedés céljából, de mások is ugyanezt teszik a szellemvilágban, akik érettetek dolgozunk!), vagy teljes feloldozást nyer a szellem az igazi, szívből jövő bűnbánat eredményeként. Azt, hogy mennyit bocsátott meg az Úr az ember bűneiből, igazán csak akkor tudhatja meg, ha már átkerül és végig látja a saját életét. Ekkor döbben rá arra is, hogy milyen hatalmas kegyelmekben részesítette őt a szerető Isten.
Isten a szenvedések világaiból mihamarabb ki akar benneteket emelni, vagyis elvezetni benneteket arra a megtisztult szintre, ahol már nincs szükség az ilyen szenvedésre az ember tisztulásához, mert ami nektek fáj, az Neki is fáj. Nehogy azt higgyétek, hogy Isten csak úgy minden részvét nélkül nézi a ti szenvedéseiteket, de a célját mégis sajnos itt ezen a világon a fent említett eszközökkel tudja elérni a lelketekben. Ezért hát adjatok hálát, ha szenvedéssel látogat meg benneteket az Úr.
,,Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem, de kérjétek Istentől bűneitekre a feloldozást és Isten feloldozza a hozzá bűnbánattal közeledő gyermekeit, mert Neki az a célja, hogy gyermekei megismerhessék Benne a szerető Istent!

Az Úr kegyelme legyen veletek, és ne szaporítsátok az elszenvedni valót, hanem térjetek meg bűneitekből!
Új parancsot adok néktek, hogy egymást szeressétek és szeretetből bocsássatok meg egymásnak, hogy ezáltal Isten is az ő szeretete révén megbocsáthasson néktek.

Egy túlvilági testvéretek, barátotok, az üdvözültek seregéből.
Azért említjük egyszerre mind a két kifejezést, mert akiben még nem fejlődött ki irányunkba a szeretet, az legalább barátként tudjon bennünket elfogadni. Istennél egyébként nincs barát, hanem testvériség van.

Isten szeretete legyen mindnyájatokkal!

UI:
Miatyánk – Mi történik valójában, amikor elmondod az Úr imádságát?
https://filantropikum.com/miatyank-mi-t ... imadsagat/

[Karsay1958]

A HALÁL FOLYAMATA 3

A halál folyosóján való átjutást mindenki másként éli meg, másként érzékeli. Éppen úgy, mint mikor valaki alszik és álmodik; ezeket a láthatatlan világban tapasztalt élményeit felébredéskor szimbólumokban hozza át. Tehát éppen ez történik a lélekkel, miközben átmegy, vagy megakad a halál folyosóján és ott hosszabb ideig időzik. Már most vannak, akik halálközeli élményből felébredve, arról tesznek tanubizonyságot, hogy fényt láttak. Nos ez nem a halál folyósója. Aki a halál folyósójának sodrásába kerül, semmiféle fényt nem lát, mert ott sötétség van és onnan visszatérni már nem lehet. A halálközeli élményt megélt ember esetében, szelleme távolabb húzódott a testétől, de az életszalag még nem szakadt el, és ebben az állapotban láthatja a fényt. Az elszakadt életszalagot az Úr Jézus Krisztus volt képes a maga tiszta erőivel ismét ősszekötni úgy a saját, mint Lázár esetében.
Tehát, amikor a lélek az életszalag elszakadása után a fizikai testből kikerül, az öntudatvesztéssel jár, amiből felébredve azt érezheti, hogy szűk folyosón megy keresztül, vagy sebes, gyors folyású folyón sodródik lefele. Megint más úgy érezheti, hogy megreked, mintha valahova erősen beszorították volna és még mozdulni sem képes. Olyan állapot ez a lélek részére, mint mikor az embernek lidérces álma van, amiből szeretne felébredni, de képtelen rá.
Ebben az állapotban majdnem mindenkinek segítségre van szüksége. Ha ezen átjutott a lélek, akkor érkezik el számára annak felismerése, hogy már meghalt, de vannak, akik a halál folyosójából kikerülve sem ismerik fel, hogy mi is történt velük. Mindez azonban nincs helyhez kötve, ez a gondolat- és érzésvilágban megy végbe, úgy mint amikor az ember alszik és álmodik.
Ha a már testét levetett emberlélek fizikai helyhez kötődik, akkor ilyenek -ahogy ti mondjátok- kísértetek lesznek. Helyhez kötöttek, emberies módon gondolkodnak, emberies elgondolások irányítják cselekedeteiket, tehát úgy viselkednek, mintha még fizikai testük lenne. Itt mindig mi, a halál angyalai vagyunk azok, akik arról a helyről, ahova az illető kötődik elvisszük a láthatatlan világnak egy olyan helyére, ahol számunkra a legkönnyebb lesz a második erőrétegből, tehát a fluidikus erőrétegből való lassú és folyamatos kivetkőztetése, kibontakoztatása.
Ezekben az állapotokban van, aki gyorsabban reagál erre a lefejtési folyamatra, ami ellentéte például az egyiptomi balzsamozásoknak. Tehát ennek ellenkezője ez a folyamat; az erőket nem prezelváljuk, azaz nem megkötjük, hanem lazítjuk és szétszedjük, vagyis vetkőztetjük a lelket. Sokan képtelenek erre a levetkőzésre. Esetleg visszanyerik gondolkodási képességüket, öntudatukat, de azzal még nincsenek tisztában, hogy tulajdonképpen mi is történt velük. Csak később jönnek rá, hogy képtelenek ezeket a fluidikus erőket fellazítani magukon, hogy ezáltal gyorsabb mozgásúvá, gondolkodásúvá, egyáltalán minden tekintetben könnyebbé váljanak.
Amikor valakit emberies gondolkodása miatt létrejött állapotából nehéz kimozdítani, mivel erői annyira meggyengültek, vagy mert hirtelen érte a halál, vagy elhamvasztották, akkor sok esetben bár fizikai teste nincs, mégis különböző fizikai fájdalmakat érez a lélek. Ezért sem ajánlatos a hamvasztás azoknál, akik kevésbé szellemi emberek. Viszont azokon, akik lelki életet éltek -így mondom- nem fog a halál. Tehát ezekből a helyzetekből, így is mondhatom, hogy hullaházakból, a későbbiek folyamán túlvilági kórházakba, szanatóriumokba kerülnek és ott bizonyos kezelési folyamatokon esnek át.
Vannak, akik minden felébresztési, öntudatraébresztési kísérletnek ellent állnak, bár érzik az ébresztgetéssel járó hatásokat, de mégis inkább aludnának. Ezt megint ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor egy ember depressziós állapotában csak aludni szeretne, hogy ne kelljen foglalkoznia életének nehézségeivel. Tehát mivel nem akarnak öntudatra ébredni, ezt nekünk kell elősegítenünk. Ezek némely esetben a ti zártkörű üléseiteken ébrednek öntudatra, de a mi világunkban is megvannak a módszereink, hogyha előbb nem utóbb, mégiscsak kénytelenek legyenek öntudatra ébredni, azaz elfogadni azt a tényt, hogy a fizikai testük meghalt, elpusztult, levált róluk, és új életet kell kezdeniük.
Ezeknél a lelkeknél csak ekkor lehet elkezdeni a második folyamatot, a fluidikus fellazítást, vetkeztetést, akármilyen nehéz is lesz az. Nekünk, a halál angyalainak titkos, zárt műhelyeink vannak, amelyekben ezeket a vetkeztetési, lazítási folyamatokat elvégezzük, amely aztán idővel elősegítheti a gyógyulásukat. (Hogy megértsétek a folyamatot tudni kell, hogy a finomfizikai étertest is mint minden teste a szellemnek hét rétegű a legdurvább állapottól a legfinomabbig. A durva már szinte eléri a fizikai légies állapotot, a legfinomabb pedig már érintkezik az asztráltest legalsóbb állapotával. Csak így képes a lélek az étertest által a fizikai testhez kapcsolódni. A halál beálltával az étertest szétválik, a durvább része marad a fizikai holttesttel, a finom pedig összetapad az asztrális testtel, minél anyagiasabb a lélek annál erősebben. Tehát a fent amlített lazítási folyamatok valójában nyúzáshoz hasonlítanak.)
Akik viszont segítség és beavatkozás nélkül ébrednek öntudatra, és tisztában vannak, hogy mi történt velük, akik elfogadják, hogy a fizikai testük összeomlott, azok már maguk is segítséget nyújtanak nekünk, hogy az egész folyamat, vagyis a fluidikus test szétszedése és minősítése gyorsabban történhessék meg, ami által a maguk szenvedési idejét megkönnyítik, megrövidítik.
Azoknál, akik ehhez nem járulnak hozzá, ez a folyamat olyan, mint az eleven nyúzás, mert ezeket az erőket akaratuk ellenére kell nekünk fellazítani, leszedni, hogy aztán a későbbiek folyamán könnyebbséghez juthassanak. Ha sehogysem boldogulunk az ilyenekkel, lázálmokat bocsájtunk rájuk; ez a nemezis. Félelmetes képek, például az általuk legyilkolt emberek vagy állatoknak a képe gyötri őket. Tehát azokat a képeket sűrítjük, aminek fájdalmas látása révén végül is kénytelenek felébredni annak tudatára, hogy hol vannak, mit is tettek és mi is történik velük. Ha együttműködnek velünk, akkor újabb ilyen lázálmok nem szükségeltetnek a számukra.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A HALÁL FOLYAMATA 4

Ha makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy nem az ő hibájuk, nem az ő bűnűk, amit megcselekedtek, hanem mások tehetnek arról, másokat okolnak érte, akkor a nemezis nagyobb hatóerővel újra előveszi őket. Ez a folyamat addig ismétlődik, amíg végre a sok szenvedés és gyötrelem, ami tulajdonképpen bűneik, ellenállásuk, makacsságuk következménye, meg nem töri őket.

Akik hittek és az Úrban halnak meg, azok maguk is azon vannak, hogy minél rövidebb idő alatt használható lelkek legyenek ideát. Ez a használhatóság nem azt jelenti, hogy azonnal komolyabb munkákat lehetne rájuk bízni, hanem csak azt jelenti, hogy egy meghatározott idő után a saját szférájukba, a saját lelki otthonukba kerülhetnek, ott körülnézhetnek, felmérhetik építkezéseiket vagy előző életükhöz viszonyított esetleges rombolásukat és tisztába jöhetnek a helyzetükkel, és az otthonukban eltöltött bizonyos pihenési szakasz után aztán meg kell kezdjék, -ezt nevezném igazán munkának- elmúlt földi életük eseményeinek feldolgozását, minősítését a halál pillanatától, visszafelé menve a születésig. A minősítési törvény azért körülveszi értelmi- és gondolati világukban őket, és amikor valamit helytelenül minősít a lélek, akkor azt korrigálja valahogy úgy, mint az embernél a lelkiismeret szava.
Ebben az állapotban megint vannak, akik bizonyos esetekben ellenállnak, és nem elismerőek, míg mással szemben viszont elfogadóbbak, elismerőek. Ennek megint millió változata, formája és átmeneti ideje van.

Akik pedig, mint mondottam, makacsul ragaszkodnak a maguk igazához és ezért a nemezis láza gyötör, ezt a lázat egy idő után csillapítani kell, mint ahogy a fizikai testnél is a magas lázat egy bizonyos idő után csillapítani kell, hogy a szervezet el ne égjen. Ilyenkor vannak, akik kiszöknek ebből az állapotból. Ezekből lesznek a kóborszellemek, akik hajlamaiknak megfelelően éhesek, szomjasak, különböző elrugaszkodott emberies szenvedélyeik vannak, amiket itt nem élhetnek ki, így a földön keresik a kiélhetési lehetőségekek. Ezt ahhoz hasonlítom, mint amikor például egy alkoholistát vagy egy kábítszerfogyasztót elvonókúrára fognak, ami rettenetes gyötrelmekkel jár, mert minden kis porcikájával azt kívánja, az kellene neki, mivel ahhoz szokott hozzá a fizikai szervezete.
Nos, mivel az ilyen lelkek ezekhez a bűnökhöz szoktak hozzá, a földön keresik azoknak a személyeknek társaságát, akiken keresztül ezeket a vágyaikat, szenvedélyeiket, bűneiket újra kiélhetik. De rá kell jönniük, hogy ez nem adja azt a kielégülést, vagy a kielégülésnek azt a fokát, amihez emberkorukban szoktak hozzá és akkor máshol kezdik keresni lelkük megnyugvását, békességét, kielégülését. Így lassan-lassan közelednek a törvényes úthoz, a törvények betartásához. Ekkor már nem mi, a halál angyalai, hanem mások látják el őket tanáccsal, tananyaggal, amit hallgatva a jó szóra megcselekszenek, vagy ha nem, akkor eszerint fordul rosszabbra az állapotuk.

Nem tudom, hogy érthetően fejeztem-e ki magamat, mivel hogy nem vagyok hozzászokva emberi szavak által kifejezni magamat, de mindenesetre azt akartam megértetni veletek, hogy a halál mindenből kivetkőzteti az embert és ez egy bizonyos fokig fájdalmas folyamat még azok részére is, akik az Úrban éltek, és az Úrban haltak meg. Sok esetben az ember úgy hiszi, hogy szép halála volt annak, akit álmában ért a halál, vagy amikor vaki a szívéhez kapott és meghalt. Ez csak a ti oldalatokról nézve látszik így.
Tény, hogy minél rövidebb az előkészítő folyamat a halálra a földi világban, annál nehezebb lesz a fizikai halál utáni állapot ideát. Ugyanis mind a két erőrétegtől: a fizikai testtől és a fluidikus, vagy lelki testtől kell megszabadulnia. A legbensőbb erőrétegeket is le kell vetkőznie, mert ezek az erők is, bizonyos fokig át vannak itatva a földi ember gondolataival, érzéseivel, vágyaival, emlékeivel. Ezek ideát ilyen formában, ahogy a testi ember rendelkezett felettük, nem használhatók, nem hasznosíthatók.
Úgyhogy jó, ha az ember minden nap gondol a halálra. Jó ha lassan eloldozkodik a földi világ zűr-zavaros dolgaitól, elfordul az e világ fejedelmétől, fizikai testét pedig rendben tartja, egészségét igyekszik megőrízni, nem azért, hogy élvezze az édes életet, hanem, hogy munkáját és feladatát elvégezhesse. Ehhez azt is hozzá kell tennem, szükséges, hogy az ember vakmerőségével, túlzott merészségével, ne veszélyeztesse fizikai életét.
Minden tekintetben maradjon az arany középúton, mert ha önhibájából előbb hal meg, mint az kijelöltetett a számára, az nagy felelősséget hárít rá ideát az elszámolásnál. Ne vigyen semmit túlzásba, sem evést, sem ivást, sem a nemi ösztönöket, ne vigye túlzásba a munkát, de ne legyen kényelemszerető sem, ne hagyja el magát, mert akkor nem végzi el az élet által rárótt feledatokat sem. Ezek ideát mind megnehezítik a halál után a helyzetét.
Körvezető: Nagyon szépen köszönjük kedves testvérünk a bennünket felvilágosító gondolataidat. Az Úr áldjon meg érte!
Médium: Köszönöm. Titeket is mindnyájatokat. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

https://www.youtube.com/watch?v=a70C_Vr ... e&index=25

[Karsay1958]

Ég szeretete. Mediális közlés 1 rész


Kedves földi testvéreim és barátaim az Úr Jézus Krisztusban!


Isten szeretetét van hivatva leközvetíteni, a Földön és a Föld körüli szférákban élő szellemekre a magas szellemi világ, hogy ezen testvéreink is részesülhessenek némi világosságban a sok szenvedéseik és gyötrelmeik közepette, mintegy lelket felüdítő kegyelem gyanánt, ugyanis annyira körülveszi őket bűneik következményeinek páncélja, hogy ha nem kapnának időnként ezeket a páncélokat feloldó sugarakat, soha nem érné őket lelket pihentető enyhület.

De Isten szereti a bűnbe esett gyermekeit is éppen úgy, mint a hűen maradottakat, ezért időnként mintegy villámlásszerűen belevilágít bűnös gyermekeinek lelki sötétjébe, hogy ha tartósan nem is, de legalább egy - egy pillanatra tisztán láthassák azt az utat, amelyen ha elindulnak ki tudnak emelkedni a szenvedések hazájából. A szenvedés nem Isten akarata, nem Ő alkotta, hanem az ellenszegülés és az engedetlenség következménye, amely által a boldogságra teremtett és az abszolút tökéletességre meghívott szellemekben a bukás által az isteni tulajdonságok az ellenkezőjére fordulták át. Ezért a megtérés útjára való rálépés első feltétele, az Istennek történő engedelmesség kell,hogy legyen! De mivel az ember önző, ezért teli s teli van önmagával, az önmaga által alkotott igazságokkal, amelyek nem azonosak az Istenével, ezért nehezen megy az Istennek történő engedelmesség,főleg a hit által történő engedelmesség. Ezért sokszor mindaddig nem akarja feladni az ember az Istennel szemben a saját igazának a megvalósítását, amíg az szenvedést nem okoz neki. Igaz, Isten tiszteletben tartja a gyermekei szabad akaratát, de úgy rendezi a sorsát, hogy még is csak a saját szabadulása mellett döntsön és feladva az Istennel szembeszegülő elveit, rálépjen az engedelmesség útjára. Nagyon sokszor életek égnek el ebben a harcban, amelyet az ember az Isten ellen vív, minek következtében elhasználódnak, hogy úgy mondjam kiégnek az ember lelki erői, leterhelődik az idegrendszere és megbetegszik. Mit gondoltok, hogy miért fejlődtek ki és jelentek meg a mai népek körében oly nagy sebességgel a népbetegségek, mint pl. az idegesség, a hirtelen harag, a gyűlölet stb, ha nem az ellenszegülés és az ebből adódó bűnözés miatt?

(Sokan azt mondják, hogy régen is ugyan olyan intenzitásúak voltak a betegségek és a természeti katasztrófák, mint napjaitokban, csak nem voltak telekommunikációs eszközök és az emberek nem értesülhettek arról, hogy a világ másik részén mi történt. Ha ez mindig így lett volna, akkor az Úr nem csak az utolsó időkre jövendölte volna, a világméretű csapásokat és betegségeket!)
Az embernek ha baja van, általában panaszkodni szokott valakinek, általában a hitvestárs a párjának, a gyerek a szülőnek, de ha pont az érintettekre van panasza, akkor viszont barátnak, barátnőnek, szomszédnak stb, mert sajnos nem tudja és még kevésbé érzi azt az ember, hogy az Isten áll hozzá legközelebb, pedig ez egy hatalmas igazság.

Senki sem tud olyan hatalmas vigaszt nyújtani egy embernek, mint maga az Isten, mert az ember csak ember marad, bármennyire igyekszik is törekvéseiben ,,isten" lenni, mert a Teremtő mindig is meg fog maradni Teremtőnek, a teremtett lény viszont sohasem lesz képes elfoglalni az isteni trónust, bármennyire is szeretné, teremtsen bár a legcsodálatosabb dolgokat, az Isten mindig is felette fog állni.
De viszont, ha az emberi lélek annyira megerősödik hitben és bizalomban, hogy meg tud nyílni a hatalmas Isten előtt és el tudja Neki panaszolni búját, baját, akkor biztos, hogy meghallgatja őt az Isten, mert Isten a legtökéletesebb szeretet és a leghatalmasabb szellemlény.
Ő nem kívánja bűnös gyermeke halálát, hanem azt, hogy beismerje a szellemi és fizikai halált okozó bűnös hajlamait és szabadulni igyekezzen azokból.
De az ember sok esetben elfárad az állandó harcban és küzdelemben és lelankad a hite és elveszik a reménye a sok kudarc miatt, ami őt éri. Ezért vigasztalásra van szüksége. De ehhez talán már kevésnek bizonyul a bizalmas, (habár jobb híján mégis csak megfelel), mert ahhoz, hogy a vigasztalás mellé az elcsüggedt embernek isteni erőkre is szüksége van. És ezeket az erőket viszont elsősorban Isten tudja megadni.
Isten mindig azokhoz szól és a szent fiát is azokhoz küldte, akik már belefáradtak a bűn következményeinek hordozásába és az önmagukkal vívott eredménytelen harcba és szabadulni szeretnének. Az ilyen elfáradt lelkekért jött az Úr. De viszont, akik még jól érzik magukat a bűnben, akik még élvezik a bűnt,azok még szolgái a bűnnek és azok még nem akarnak szabadulni, tehát nincsenek rászorulva az isteni segítségre, nékik még szükségük van a szenvedésre ahhoz, hogy megízleljék a bűn szenvedést okozó voltát.

Az ember nagyon gyarló lény és sokszor még akkor sem igyekszik szabadulni a halált okozó hajlamoktól, amikor már több alkalommal is beleverte a fejét a törvény korlátaiba. Erre viszont hiába minden vigasztalás, mert az ilyen ember számára a bűnös hajlamokból való szabadulás nyújthat vigaszt. Ebben csakis Isten adhatja az egyetlen vigasztalást, az ő Szentlelkének ereje által, minek révén erőt kaphat az ember a bűnös hajlamoktól való szabaduláshoz

folyt.köv….

UI:

24 bolygót találtak, ami alkalmasabb lehet az életre a Földnél
https://raketa.hu/24-bolygot-talaltak-a ... mpaignName

[Karsay1958]

A halál angyalainak munkája - Felvezetés
Zita médium közlése 1999. DECEMBER 30.

Ebben a közlésben egy tömegkatasztrófákra, háborúkra szakosodott „halál-angyala” nyilatkozik, aki már kétszáz éve végzi társaival a munkafeladatát és a korszakzáráskor fejezi be.

Mindennek ideje van és így ideje van a halálnak is. Ahogy a megszületendő szellem, ahol majd megszülethetik, a szülők körül, többnyire az anya körül jár, hogy megfelelő kapcsolatba jusson vele, úgy hasonlatosan ehhez, a halál angyalai is az ember körül járnak, az embert figyelik, aki már halálra van szánva. Látóitok, ha Isten engedné - de kegyelemből nem teszi azt, bár vannak kivételes esetek - már előre láthatnák, hogy a halál lehelete valakin rajta van, pedig az illető még egészen jól érzi magát. Még tervei vannak az életben, még mind a tíz körmével kapaszkodik bele. Vagy ha még egy rövid idő engedélyeztetik neki, nemhogy arra használná fel, amire akkor a legnagyobb szüksége lenne, hogy egy kis rendet teremtene a benső lelki világában, hanem még minden érzésszálával kifelé figyel, még minden érzésszálával a világ dolgaihoz és e világhoz kapcsolódik, pedig az ítélet már kimondatott felette.
Senkinek nincs hatalma arra, hogy ami elmúlt, azt visszahozza; hogy a megtörténtet meg nem történtté tegye; hogy az elpazarolt időt valami értékessel tölthesse meg; hogy életének agyonfirkált lapjait kiradírozhassa és más dolgokat írhasson be; hogy akikhez rossz volt, és akiknek lelkében rossz érzéseket hagyott maga után, azokat képes legyen megváltoztatni. Az mind-mind kikerül a halál szele által meglegyintett ember, a haldokló lehetőségei közül.
Mindenkinek más a halála, más az agóniája, más a halálfélelme; mindenkinek más és más jelenik meg utoljára testi szemei előtt és mindenkinek más és más tűnik fel a kibontakozó lelki szemei előtt. Ha az életét úgy élte, hogy orcáját nem a fény felé fordította, akkor megvakul, és hiába próbálja nyitogatni lelki szemeit, hogy ebben a világban valamit megpillantson, csak sűrű sötétséget és tapintható ködöt érez maga körül, és semmit e világból nem lát.
Az ember napjai megszámláltattak; az írás szerint az ember napjai legfeljebb 70 vagy 80 esztendő; mindaz, ami azon felül van, az Isten nagy-nagy kegyelmi ajándéka. De az ember azt sem veheti biztosra, hogy azért, mert ezt a nagy kegyelmet megkapta, akkor jóra fordul a sorsa, mert számtalanszor a nagy kegyelmet megkapva, a hátralévő időt is helytelenül és rosszul használja fel. Mert az időt csak elmulasztja, kifolyatja az ujjai közül anélkül, hogy a körülötte lezajló életből valami értéket tudna kihozni.

Az egyén halála másként történik, mint a tömegkatasztrófákban elhaltaké. Ezt úgy értem, hogy azoknak a munkája egyszerűbb, könnyebb, akik az egyénileg meghalók mellett teljesítenek szolgálatot. De amikor így, mint nekem is, katasztrófák, különböző balesetek és szerencsétlenségek helyén kell teljesítenünk szolgálatot, néha még bennünket is - bár kötelességtudatunk olyan erős, hogy megakadályozza, hogy érzésbelileg az ott életüket vesztettekhez kapcsolódjunk - megvisel az, amikor azt kell látnunk, hogy mennyire felkészületlenek azok az emberek, akik tömegkatasztrófákban halnak meg. Mert hiszen nem voltak betegek: a betegség, a fájdalom nem készítette őket elő a nagy útra, hanem minden idegszálukkal benne éltek a világban.
Közel kétszáz esztendeje teljesítem ezt a munkát, amely most, ennek az évezrednek a lejáródásával az én számomra is lejáródott, és nagy-nagy szükségem lesz az élettel való telítődésre. Mert a halál közelében dolgozni, a halállal időt tölteni mindenkor megviseli még a szellem érzésvilágát is, de különösen megviseli azokét az emberekét, akik mindig a halál közelségében vannak.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A halál angyalainak munkája
Adai mediális közlés-Napi tanácsok
Az erények és hatásaik
Ego és alázat
HANG - Egy példa a párbeszédimára
A lubeczki Krisztus szobor felírata
A kecskekörmök
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGh4kE7R4 ... A?e=Tkq9OX
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhZxbM-1 ... A?e=rEwScL
Gizi médium_Ezoteriák 20 - A szellem Isten felé fordulása

https://www.youtube.com/watch?v=734RGzc46us
Az egyetemes megváltó meghatározható-e emberi mércével? – Beszélgetés Pap Gáborral

https://www.youtube.com/watch?v=nhKL3B50xSQ
Kiáltó szó - Jézus beszédei a világvégéről

https://www.youtube.com/watch?v=RsHWviWGgF4&t=73s
https://www.youtube.com/watch?v=l4p_la75zKg&t=360s
A másik feleség 1-2 Romantikus filmdráma

[Karsay1958]

Ég szeretete. Mediális közlés 2 rész


Az isteni vigasztalás elsősorban reménységet nyújtó, majd a bűnöket megvilágosító és abból kifelé segítő hatalom, mely arra törekszik, hogy az embert kiemelje a testiség fogságából és ráhelyezze a fejlődés útjára. Ameddig az ember tele van bűnös hajlamokkal, addig legelsősorban szabadulásra van szüksége a kötöttségeiből és csak azután indulhat be a fejlődése. De ez az út tele van buktatókkal, mert a sátán arra törekszik, hogy meghiúsítsa ezt, vagy legalább is lassítsa a fejlődési folyamatokat, abban a reményben, hogy a lelassított folyamatok által az ember le fogja késni a saját üdvösségét.Ennek érdekében támad a sátán a hiúsággal, gőggel az értelmen keresztül, mert az értelem a testnek a logikája, míg a szellemnek, vagyis a felsőbbrendű énnek viszont, a megérzés. Ezért mindig jobb az embernek a megérzéseire hallgatni, mint a az emberi okoskodására. Amikor erősebb az értelem a megérzésnél, könnyen beletévedhet a lélek az útvesztőkbe. Amikor meggyengül a lelki szegénység a megérzés kárára, akkor már könnyebben kialakulnak a bűnök az emberben, mert az emberi hozzáállás, a bukott és fertőzött logika az uralkodó.

Isten az Ő szeretetével hadat üzen az ,,embernek" az örök életre előhívott énetek javára, mert: ,,A test és vér nem veheti Isten Országának örökségét" csakis a testét levetett szellem. Ezért sokszor fájdalmas a testnek, pontosabban a testiségnek, az isteni munka, de csakis akkor győz a lélek a test felett, ha az érzéseire, vagyis a vezettetésére hallgat és nem az értelmére, mert ugyanis az értelmet megfertőzte a sátán a bukással. Ezért tudott kialakulni a materialista, az ateista tudomány. Az ateista tudós az anyagban keresi a magyarázatot, pedig az anyag a bukás sűrű produktuma. Ezzel ellentétben aki a dolgok igazi gyökerét keresi, az igyekszik az anyag mögé látni, mert érzi, hogy ott a lényeg.

Ezért kedves testvéreim, kérjétek Istentől a Szentlelket, az Igazság lelkét, aki elvezet titeket a teljes igazságra és azon túl, a szeretet birodalmába, ahova, csakis a bűnös hajlamaitoktól való megtisztulás által juthattok el. Az igazság világa a IV. szféra, de a szeret világa, vagyis a belső kereszténység világa az V. szféra, ahol már felszínre tud jutni az igazi boldogság, amelyre törekednetek kell. Az ,,igazságos" embernek nehezen megy a megbocsátás, mert mindenben az igazságot , talán a saját igazát keresi, de ezzel szemben az az ember, aki az üdvözítő szeretetet keresi annak az igazságnál feljebb kell emelkednie. Az igazság szelleme, ha így nézzük, rámutat ugyan az igazságokra, a törvényekre, amelyeknek meg kell felelnie az üdvösségre meghívott embernek, de az utolsó ítélet alkalmával az Úr mégis csak azt fogja mondani a jobb felől állóknak: ,,Éhes voltam, ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, börtönben voltam és meglátogattatok, beteg voltam, meglátogattatok... mert amiket ezekkel tettetek, azokat a cselekedeteket mind Velem tettétek,menjetek be Atyám örömébe. Tehát a boldogság világa mégis csak a szeretetnek a világa és nem a tudásé.
A bal oldalon lévőknek viszont azt fogja mondani: ,,Éhes voltam és nem adtatok ennem, szomjaztam és nem adtatok innom... Amiket ezekkel nem tettetek, azt Velem nem tettétek, távozzatok tőlem ti gonosztevők.
Miért is nem elég csak az igazság az üdvösséghez? Például az igazságot ismerő ember, sokat mérlegel, mondanám, ítélkezik, de nem csak önmaga felett, hanem elsősorban mások felett, pedig elhangzott az Úr részéről a parancs, hogy senki sem ítélkezhet mások felett, mert az gyakorlatilag saját magát ítéli el. Aki ítélkezik az a másik problémáit vonja magára, amiben nem fogja tudni megállni a helyét, mert az a külön magára szedett megpróbáltatás nem volt benne Isten tervében, tehát a lélek nincs is rá felkészülve és így elbukik. Én azt mondanám, hogy az ítélkezés az önelátkozás enyhe formája! Ugyanis, aki ítélkezik, az biztos, hogy azokat a megpróbáltatásokat fogja magára vonni és a próbában el fog bukni.

Ahhoz, tehát, hogy az ember meg tudja érteni a másikat, hogy együtt tudjon vele érezni és bele tudja helyezni magát a másik helyzetébe és ne ítélkezzen,
s z e r e t e t r e van szükség!!!
Szeretet nélkül, szinte játszi könnyedséggel tör pálcát az egyik ember a másik felett és még azt is hiszi magáról, hogy helyesen is cselekedett és nem érti azt, ha valami visszajön a dolgokból.
Az ember nem lát bele a másik lelki világába, nem ismerheti sem a külső, sem a belső körülményeket, tehát a látszat alapján ítél.
Ne ítélj, hogy ne ítéltess, hanem szeress ó ember!
Az apostolokat is magával ragadta a tudás hatalma, hisz azt mondta az Úr, hogy nekik megadatott az, hogy megismerjék az igazságot. Ez a tudás, valamint a csodatevés adománya versengésre és az élretörésre késztette őket. De az Úr gyorsan lehűtötte őket mondván: ,,Aki közöttetek első akar lenni, az legyen a többinek a szolgája." Szolgálni viszont csak szeretettel lehet! Aki szolgál, az kicsiben megváltói munkát végez, hisz magára veszi és dolgozza le annak akit szolgál, bűnös hajlamait, mert ugyanis maga a tudás még nem üdvözített senkit, csak abban az esetben, ha az gyakorlati kivitelezést nyert.

Az Úr minden szempontból a gyakorlatot, vagyis a szeretet gyakorlását helyezi előnybe: ,,Ti mindenekelőtt (ez a legmegfelelőbb magyar kifejezés) keressétek Isten Országát ( a szeretetnek az országát) és annak Igazságát..." A szeretet gyakorlása által az ember nem csak a másik embernek segít a tisztulásban, hanem maga is tisztul, mert a szeretet oltárán fognak elégni a kárhozatba vivő hajlamok. És ahogyan így tisztul a lélek, az isteni fény mind nagyobb mértékben át tudja világítani a lelket, tehát az Isten Országának az Igazságának lehetősége van bevilágítani a lelket, mintegy megvilágosodása gyanánt, mert elsősorban nem a kívülről begyűjtött információknak, igazságoknak van értékük, hanem azoknak, amelyekre a lélek ráérez, mert ezeknek lélekformáló hatásuk van azáltal, hogy a lélek mélyéig hatolnak és így maradandóvá tudnak válni. Ezzel ellentétben a külső tudás a lélek külső rétegeiben asszimilálódik csak, mondanám, inkább az értelemben és nem a lélek mélyén, így nem tud akkora hatást gyakorolni az átformálódásra.
Mindehhez azonban h i t r e, élő , fejlődőképes hitre van szükség.

És gyakorlatilag a hitnek kell átalakulnia szeretetté, azé az ősérzéssé, amely a bukás folyamán degradálódott le hitté. Akinek nincs hite, annak nem tud kialakulni a szeretete sem!

Egy szellemtestvéretek a szellemvilágból

Ada, 2020.10.22.

UI:

Mennyország létezik
https://www.youtube.com/watch?v=g9ukjZU ... e&index=18

[Karsay1958]

Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk, a lélek azonosulással gyógyul. Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni. Valami apró gesztust, hangsúlyt vagy mindennapi szokást. Például úgy terítünk, úgy hajtjuk össze a szalvétát, ahogy az elhunyt édesanyánk tette. Valamit föltámasztunk abból, aki elment. A pszichológia ma már tudja: akkor ér véget a gyász időszaka, az elengedés folyamata, amikor az ember azt veszi észre magán, hogy valamit pont úgy csinál, ahogy a számára fontos, általa elveszített személy annak idején, és ráeszmél arra, hogy egy darabkát belőle beépített az énjébe. Őt már nem kapja vissza, de valamit belőle mégis megőrizhet haláláig. Így folyamatosan össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket valaha szerettünk, mert a lelkünkben ott van az emlékük, és a viselkedésünkben néhány motívum, amiről tán magunk se tudunk, mert nem tudatosítottuk ezeket. De ha megfigyeljük, rájöhetünk, hogy mit támasztottunk fel azokból, akiket elveszítettünk és megsirattunk. Az élet megy tovább, csak annak nem, akinek búcsút intettünk. Az emberek jönnek és mennek, és mindannyian tudjuk jól, hogy ez így megy, mégis annyira kétségbeesünk, amikor megtörténik. Az életben az egyetlen bizonyosság a halál. Ez az egy biztos; az életnek ez az egy feltétele az, amivel kapcsolatban nem tévedhetünk; mégis, gyakran összetörünk tőle.A gyászban sok szépség van. S az átváltozásban, a búcsúban, a fájdalomban mindig megérzem a magasabb világ jelenlétét. Lelkünk soha sincs olyan közel az örök Valósághoz, mint a temetőben. Itt vége az őrületnek, a káprázatnak és a hazugságnak, és a lét éppen olyan meztelenné válik, mint a megszületés pillanatában. Nincs már gazdag és szegény, ellenség és barát - a falak leomlanak, és megszűnik az esztelen loholás

"Mikor a másik oldalon voltam a fényben megkérdeztem: A mennyországban vagyok? A nagy fényesség válaszolt:'Igen, mindig is benne voltál. Az univerzum és minden eleve a mennyországban volt már az idők létezése előtt.
Az emberek sosem szenvedésre lettek tervezve.'
- Akkor én miért szenvedtem??? - kérdeztem.
A fény pedig ezt válaszolta: 'Tudatlanság és félelem. Bocsásd meg minden hibád az életben. Bocsáss meg mindenkinek és mindennek az életedben.
FÉLELEM az egyetlen pokol. Szeresd az életedet és mindenkit és többé ne félj!"
-- Mellen-Thomas Benedict: Halálközeli élmények.


Karsay István Mokka műsor beszélgetés a halálközeli élménye
http://www.youtube.com/watch?v=SCvoNaiB ... e=youtu.be

[Karsay1958]

A halál utáni élet 1

Domokos László_A szellem élete – részlet

A halál nem elmúlás, nem meg¬sem¬misülés, hanem új, szebb és diadalmasabb életnek kezdete. A szellem leveti bilincseit és kibontakozik az anyagszerűségből. Új törvények alá került, melyekben szabadabban, teljesebben, hatásá¬ban megnövekedetten fejtheti ki erejét.
Hogy a legtöbb földi ember előtt miért van a halál misztériumá¬nak titka hét pecséttel lezárva, azt gyönyörű képben mutatta meg nekünk Krisztus. Lukács evangéliumában olvasható a gazdag embernek és a szegény Lázárnak története. Ha Mózest és a prófé¬tákat nem hallgatják, annak sem hisznek, ha valamely a halottak közül feltámasztatnék is“. (Luk. 16: 29-31.)
Krisztus meglátta a földi ember szívének keménységét és meg¬magyarázta, hogy a halottak miért nem jönnek el bizonyságot tenni. Mózes és a próféták nyíltan tanították a lélek továbbélését, s akinek tudatában ez a tanítás nem ébresztette fel a szellem örök világosságát, annak kísértetek, láthatatlan szellemlények sem mondhatnak semmi meggyőzőt. Kétezer év óta változatlanul megmaradt az ember alapter¬mészete elzárkózottnak és hitetlennek. Tíz-húszezer évvel ezelőtt a Földön élő emberiség tuda¬tában sokkal tisztább kép élt a túlvilági életről, mint amilyen kép a mai átlagember lelkét elfog¬lalja. A régi szellemi öntudatnak tisz¬tasága a későbbi korok hanyatló kultúráiban megfa¬kult, majd elsötétedett.
Minden ember, kivétel nélkül, feltétlenül fi¬gyelmeztetést kap halálának közeledéséről; örök törvény ez. A figyelmeztetés le¬het álom vagy egy elsuhanó gon¬dolat, lehet pillanatnyi kényel-metlen érzés vagy fénysugár; jótékony nemtők; a halál néma an¬gyalai kinek-kinek az ő lelki fejlettségi foka szerint beleviszik a tudatába az útra készülés kényszerét. Az anyagias gondolkozású embernek első teendője az, hogy a belső hangot elnémítsa szívé¬ben. Gúnyosan lerázza magáról a kényelmetlenséget és viruló egészségében bízva, elhessegeti magától az álom szomorú emlé¬két.
A ha¬lottak sokszor hallatnak magukról, de az emberek nem akar¬nak róluk tudomást szerezni. Nem földi testben jönnek, nem az ér¬zékekre hat¬nak, hanem a lélek húrjait hozzák leheletfinom rez¬gésbe, vagy könnye¬dén röppenő gondolatot sugároznak felénk, mintegy jelezve, hogy él¬nek, velünk vannak, szeretnek, segítenek. Eljönnek ők sokszor, hogy szóljanak hozzánk, de sohasem jönnek olyanokhoz, akik a továbbélés bizonyítékait akarják tőlük számon kérni.. Ha vannak közöttük fe¬csegő hajlamúak, ma¬gasabb szellemtestvérek ott állnak mel¬lette és féltékenyen őrzik a tör¬vény sérthetetlenségét, mintegy tiltó mozdulattal intvén az örök sza¬bályt: magamagától ismerjék meg ők az igazságot! A szellemvilág törvényszerűségei sokkal parancsolóbbak, mint a fizikai világ törvényei; az egyes fo¬kozatokat önkényesen át nem hidalható, mély szakadékok vá-lasztják el egymástól.

A szellemnek a fizikai testtől való elszakadása igen komplikált művelet. Nem is történhetik ez meg láthatatlan segítők jótékony be¬avatkozása nélkül. Mikor a halni készülő ember védőszellemétől megkapja az át¬menés előkészítésére való figyelmeztetést, ezek a segítő szellemek gyön¬géden körüllebegik a halálba indulót, s vele maradnak mind¬addig, amíg támogatásukra szüksége van. Még akinek erőszakos vagy hirte¬len halála lesz, azt is napokkal előbb közrefogják; hiszen ők már látják a karmikus törvényszerűségeknek azt az összesűrű¬södését, amely vil-lanásszerű ellobbanással ki fogja oltani az életet. Akár tudatossá válik a halk sejtelem, akár elnémíttatik: a test élheti tovább anyagszerű életét, de a szellem a jelzés időpontjától kezdve már állandóan készülődik az átmenetelre. Ez a készülődés olykor napokig vagy hetekig tart, más¬kor alig néhány órát vesz igénybe.
Az elszakadás pillanatában a haldokló ember nem érez sem¬mit, rendszerint nincs is eszméleténél. Vezetői, védelmezői erős delejes ki¬sugárzásokkal mély kábulatba ejtik, s az elhatározó pilla¬natban hirte¬len kettészakítják azt a keskeny éter-szalagot, mely a testhez a plexus soláris-ban kapcsolódik. E művelet után a halott szellemét elragadják környezetéből és az asztrál sík egy alkalmas régiójában pihentető, mély szendergés ölébe nyugtatják.
Igen fejlett szellemek, akik tiszta öntudattal élnek a Földön, maguk is elszakíthatják éterikus szalagjukat, ez az erőszakos mű¬velet azonban fizikai fájdalommal jár. A halál pillanatában a szel-lem asztrális teste elválik a fizikai testtől, amellyel különben nem közvetlenül kapcsoló¬dik egybe, hanem egy láthatatlanul finom anyagszerűség: az éteri test által; az éteri test nem az asztrális test-nek a függvénye, hanem a fizikai testé, maga is fizikai anyagszerű¬ség (finom anyagi test) lévén. Ez az éteri test közvetítette az asztrális rezgéshullámokat a fizikai testnek.
Amikor az összekötte¬tés megszűnik, a szellem nem tud többé a fizikai testre hatni, nem képes rezgései által mű¬ködésben tartani a vérkeringést.. Azokban az esetekben, amikor mesterséges lélegzéssel vagy a szív tájának dör¬zsölésével a már-már kihagyó szívdobogást ritmikus lendületbe tudjuk hozni, a szellemnek az éterikus testtel való összeköttetése még nem szűnt meg; a kapcsolat megszakadása esetén emberi erő egyetlen másodperccel sem tudja többé az életet meghosszabbí¬tani.
Vannak különösen nehéz karmák, amikor a láthatatlan segítők nem narkotizálják a halálba készülőt, amikor tehát a szellemnek teljesen tiszta és éber öntudattal át kell élnie a testtől való elsza¬ka¬dás fájdalmát. Igen sok erőszakos halál ilyen, főleg kivégzés ese¬tén. Az öntudatos elszakadás rendesen olyan életek befejezéséül szokott bekövetkezni, amelyekben a szellem csak hiányosan rótta le arra az életre vállalt karmáját, vagy egyáltalán kitért előle, eset¬leg életét nem emelkedésre használta fel, hanem lezuhanásra. Végtelenül sú¬lyos az ilyen halál, de bizonyos, hogy a szellemre mélyen megrázó hatást gyakorol, s ekként közvetlenül érdekében áll, hogy azt elszen-vedje.

A földi ruhájától megszabadult szellem soha sincs egyedül. Védő¬szelleme állandóan mellette van, de nem mutatja meg magát; szeré¬nyen visszavonul s csupán arra szorítkozik, hogy távol tartsa az ártal¬mas hatásokat. A szellem a halál után tompa kábultságba süllyed. Egy ideig telje¬sen eszméletlen marad, majd végtelen szelíd fénnyel deren¬geni kezd benne az öntudat halvány világossága. Csupán a létezés¬nek enyhe eszmélete ez. A szellem érzi, hogy van, de mozdulni, gondolkozni, emlékezni, appercipiálni vagy következtetni nem tud. Arról, hogy már nem él földi testben, sejtelme sincsen. Ez az állapota asztráltestének fejlettségétől függ.

szemlézte: Bíró László

https://www.youtube.com/watch?v=mchLBJh ... j&index=12

[Karsay1958]

Emanuel Swedenborg: A szellemvilágról
és az ember halál utáni állapotáról


•Bensője szerint minden ember szellem
Azt, hogy az ember lényegében szellem, magam tapasztaltam, mert velem is megesett, hogy testtől elragadtattam és más helyre vitettem. Az ember ekkor olyan állapotba kerül, mely az alvás és az ébrenlét közötti állapot. Ebben az állapotban minden érzék olyan éber, mint az ébrenlétkor. Mind a látás, mind a hallás és csodálatosképpen az érzés is, finomabbá válik, mint a testi ébrenlétkor. Négyszer voltam ebben az állapotban, amikor a testtől elragadtatunk és nem tudjuk testben vagyunk-e vagy azonkívül. Az angyalokat és a szellemeket testük szerint láttam és hallottam és csodálatosképpen meg is érintettem.
Kétszer, háromszor az is megmutattatott nekem, amikor a lélek egy másik helyre ragadtatik el. Egyszer mikor egy város utcáján sétáltam, közben szellemekkel beszélgettem, így haladtam anélkül, hogy eltévedtem volna, és ezalatt lélekben voltam és ligeteket, folyókat palotákat, házakat és más egyebeket láttam. Mikor már órák hosszat így voltam és amikor ismét a testi látás érzékében voltam, észrevettem, hogy más helyen vagyok. Nagyon csodálkoztam, olyan állapotban voltam, mint azok, akikről azt mondjuk: „őket a lélek más helyre ragadta”. Mert amíg ez az állapot tart, nem gondolunk az útra, csak megyünk és semmiféle fáradságot nem érzünk, és olyan útra is vezettethetünk, amit addig nem is ismertünk, anélkül, hogy eltévednénk.
Hallottam a mennyben, hogy haláluk ideje alatt némelyek, akik a ravatalon fekszenek és még fel nem költettek, kihűlt testükben tovább gondolkoznak, és azt tapasztalják, hogy még élnek, azzal a különbséggel, hogy testükhöz tartozó egyetlen részecskét sem tudnak megmozdítani.
Az ember nem tud gondolkozni és akarni, hacsak lényegi alapja (subjectum quod substantia) erre nincs. Lényegi alap nélkül semmi nem létezik. Tehát a hallás és látás az érzékszerv nélkül nem létezik. Így nem létezik belső látás és belső hallás a neki megfelelő érzékszervek nélkül. Ebből az következik, hogy az ember szellemének, ha az a testtől elvált, éppen úgy van alakja, és az az alak emberi alak, érzékszervei vannak, és ezek nem a testéhez, hanem a szelleméhez tartoznak.
Mindezt azért mondtam, hogy az értelmes embert rávezessem, hogy lényegében az ember szellem. Az embernek van az, ami az állatoknál hiányzik, legbensője, amelybe az Isteni belefolyik, azt magához emeli, önmagával összeköti. [1] Mindaz, ami Istennel összeköthető, szét nem esik, és mindaz, ami nem összeköthető szétesik. „Az angyaloknak és az embereknek a legbensője nevezhető az Úr bejáratának, ajtónak. (Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok...akinek van füle, hallja mit mond a lélek a gyülekezeteknek... Jel, 3/20-22.)
Hogy az ember bensője szerint szellem, azt sok tapasztalás által tudtam meg. A szellemekkel mint szellem beszéltem, és úgy is, mint testben lévő ember, s amíg szellemként beszéltem velük, csak azt tudták, szellem vagyok, nem tudták, hogy testem is van.
Még hozzáteszem, hogy minden ember, aki a Földön él, szelleme szerint, habár abból semmit nem tud, szellemek társaságában van. A jók valamely angyalok társaságában, a gonoszok valamely pokoli társaságban, és a halál után ebbe a társaságba jutnak. Bár az ember, amíg a világban él, ebben a társaságban nem mint szellem jelenik meg, mert természeti módon gondolkozik, de ha a testtől elvontan megtanul gondolkozni, akkor a szellemek ezt észreveszik.
• A menny és a pokol az emberben van
Az embernek értelme és akarata van. ... Az, hogy az embernél az értelem és az akarat külön van választva, azért van, hogy átalakítható lehessen. Az ember az igazságok által alakul. ... Akaratára nézve „minden gonoszban” születik, ezért senkinek jót nem akar, csak csupán önmagának. Aki csupán a maga javát akarja, a gonoszságnak örül, mert minden javát, méltóságát gazdagságát magának akarja. Ettől függ boldogsága. [2] Hogy ez az akarás megjavuljon, átalakuljon, azért adatott meg az embernek az, hogy értelmével az igazságokat átgondolhatja, habár azokat nem addig akarja, amíg olyanná nem lesz, hogy azokat önmagából, vagyis szíve szerint akarja és cselekedje. Ha ez megtörténik, akkor az ember, hitének tárgya lesz, és amit akar, az szeretetének tárgya lesz, azaz a hit és a szeretet ugyanúgy összekötődik benne, mint az értelem és az akarat. Ekkor az ember az értelmével felfogott igazságokat saját szívéből, akaratából cselekszi és amilyen mértékű ez, annyiban bírja a mennyet önmagában. Mert a jó és az igaz összeköttetése a menny, a gonosznak a hamissal való összeköttetése pedig a pokol állapota. [3] Ha a szellemembernél a jó az igazzal összekötve van, akkor a mennybe „jut”, ha a gonosz a hamissal, akkor a pokolba „jut”, mert maga az összeköttetés a menny illetve a pokol. [4]
Manapság az emberek legtöbbje tud igazságokat, és értelemmel gondolkozik felettük, de azokból semmit se cselekszik, illetve amit cselekszik, azt csupán a gonosz iránti szeretetből és hamis hitből cselekszi.
• Mi a szellemvilág?
A szellemvilágban nem lehet „szétosztott lelkűnek lenni”. Aki, amit akar, az tisztán látszik, hiába mutat mást. A szellemvilágban a jótól a hamisat eltávolítják, és szellemek a jóságuknak megfelelő fokú igazságokat kapnak. A gonosztól az igazságokat elveszik és helyettük gonoszságuknak megfelelő hamisságokat adnak. [5]
A szellemvilágban rendkívül nagy számban vannak, mert ez a testtől való elválása után mindenkinek az első gyülekezési helye, itt mindenkit megvizsgálnak és előkészítenek. Tartózkodásuk itteni idejének szigorúan meghatározott időtartama nincs. Az időtartam különbözősége a szerint van, hogy az ember belsője mennyire felel meg a külsőjének.
Az emberek ahogy átjutnak a másik világba, az Úr által valóban elválasztatnak. A gonosz hajlamúak ahhoz a pokoli társasághoz kapcsolódnak, amelybe a bennük uralkodó szeretet fokozat szerint már e világban tartoztak, a jók pedig azonnal a mennyei társasághoz kapcsolódnak. Bár a szellemek elválasztattak is, azért ebben az első szakaszban mégis összejönnek, s ha akarják, beszélgethetnek azokkal, akikkel a testi életben barátok vagy ismerősök voltak. Láttam, amint egy apa hat fiával beszélt, és azt is, hogy mások rokonaikkal és barátaikkal beszéltek. De mivel a világi életükből kifolyólag különböző érzelműek voltak, egymástól egy rövid idő után elválasztatnak, egymást többé meg nem ismerik. Azért, mert akik a szellemvilágban vannak, hasonló állapotúak a testi állapotukhoz, míg akik tovább lépnek, azaz a mennybe vagy a pokolba kerülnek, azok felveszik „maradandó” állapotukat, amely „uralkodó helyzetük állapotával egyenlő” és amely állapotban egyik szellem a másikat csak a szeretet egyenlőségénél fogva ismeri. A hasonlóság összeköt, a különbözőség elválaszt.
A szellemvilág tehát nem a menny és nem is a pokol, hanem a kettő közötti középhely vagy középállapot.
Bármely mennyei társasághoz a belépés csak keskeny ösvényen át vezet, a „pokoli” szférákból a kijáratok őrizve vannak, olyanok mint valamiféle lyukak, hasadékok, amelyeken kijutni csak különleges esetekben lehet.
Olyan a szellemvilág, mint egy sziklák közötti völgy. A mennyei társaságokhoz vezető kapuk csak azok előtt válnak láthatóvá, akiket a mennyre elkészítettek. A szellemvilágból valamennyi társasághoz vezet egy bejárat. A pokolhoz vezető kapuk szintén csak azoknak tűnnek fel, akiknek oda bemenniük kell. Olyanok, mint sötét barlangok. [6]
Minden egyes ember két ajtó közt választhat, ugyanis két út van, amely az ember értelmes eszéhez vezet. Egy felső vagy benső út, , amelyen az Úrtól való jó és igaz behatol, és egy alsó vagy külső út, amelyen a gonosz és hamis hatol be. Maga az értelmes ész, amelyhez e két út vezet, középen fekszik.
• Az ember halálból való feltámadása és az örök életbe való átvezetése
Ha az ember a természeti világban való foglalatosságait, amelyek szellemének és a hajlamainak megfelelnek, már nem tudja tovább ellátni, azt mondjuk, az ember meghal. Légzése és szívverése leáll. Bár mégsem hal meg, csak a testétől elválik, csupán egyik világból a másikba megy át. Az ember a szellem által él, a szellem az, ami az emberben gondolkodik. Ezért van az, hogy az Igében, és ennek benső értelmében a halál a feltámadást és a további életet jelenti. Hogy én megerősödjem abban, hogy az ember miután meghal, tovább él, megadatott nekem, hogy mindenkivel beszélhessek, akiket testi életükben ismertem, némelyekkel hetekig, hónapokig. ...
Az emberszellem az elhaláskor után még egy kis ideig a testben marad, a szív teljes megnyugvásáig. Mihelyt a szív mozgása megszűnik, az ember felébresztetik. Ez az emberszellem testből való kivezetése és a szellemvilágba való bevezetése. ... Hogy a felébresztés hogyan történik, azt nekem nemcsak megmondták, hanem élő példa által megmutatták. A tapasztalat magamon történt. A testi érzékek tekintetében az érzéstelenség állapotában voltam, s így csaknem a halál állapotában. [7] A benső élet a gondolkozással együtt mégis változatlan maradt. Azt vettem észre, hogy a test lélegzése teljesen megszűnt, holott a benső légzés, mely a szellem lélegzése összekapcsolódott a test gyenge lélegzésével. A szívverés tekintetében a mennyei birodalommal közösség következett be, mert az ember szívének ez a birodalom felel meg. Angyalok is megjelentek, néhányan a távolban, kettő a fejhez közel. Ebben az állapotban néhány óráig voltam. Balzsamos illatot is éreztem. Ha mennyei angyalok vannak jelen, akkor más szellemek nem tudnak közeledni. Így tartják vissza a gonosz szellemeket is. Az angyalok a fejnél ülnek és csendesen várnak. Gondolatokat közvetítettek felém, amelyeket megértettem, ebből az angyalok tudják, hogy az ember szelleme olyan állapotban van, amikor már a testből kivezethető Gondolataikat úgy közölték velem, hogy az arcomba tekintettek, mert a mennyben a gondolatok közlése így történik. Azt mondták nekem, hogy az ember szellemét a testtől való elváláskor gondolataiban olyan sokáig tartják meg, amíg azokhoz a gondolatokhoz vissza nem tér, amelyek azokból a hajlamokból erednek, amelyek nála a világban az általános és uralkodó hajlamok voltak.
Megengedtetett nekem, hogy érezzem, hogy a „bensőmnek” - amely a lelkemnek és a szellememnek is a lakhelye egyben - a testtől való elvonása és kiszakítása milyen, és azt mondták nekem, hogy ez az Úrtól eredett és a feltámadás is ebből származik. Ha a szellem olyan, hogy tovább a mennyei angyalokkal érintkezni nem képes, akkor elkívánkozik tőlük. Ekkor az Úr szellemi birodalmából jönnek angyalok, akik megadják neki a világosság élvezetét.
Amikor az ember odaát felébred, világosságot vagy homályosságot lát, ez különböző módon történik a viszonyok szerint. Ezután azt éreztem, mintha az „arcból valamit kifejtenének”, majd szellemi gondolkodás adatott nekem. Az arcból kifejtés jelképezi, hogy a természeti gondolkodásból a szellemibe kerültem. Az angyalok ekkor arra törekednek, hogy a felébresztettből csak szeretetre való vágy áradjon, [8] és mondják neki, hogy ő szellem. Mindenféle szolgálatot teljesítenek neki, és megtanítják azokra a dolgokra, amik a másik világon vannak. Ha nem olyan szellem, aki tanulni akar, akkor elvágyik ettől a társaságtól. Nem az angyalok hagyják el, hanem ő az angyalokat, hisz az angyalok semmit nem kívánnak annyira, minthogy a mennybe emelhessék. Ez számukra a legnagyobb élvezet. Ha azonban a szellem földi élete olyan volt, hogy a jók társaságába lenni nem tudott, akkor ezektől is elkívánkozik és ez addig ismétlődik, míg olyanokkal nem társul, akik a világban folytatott életével teljesen megegyeznek. [9] Ezeknél találja meg és folytatja életét. ...
Némelyekkel elköltözésük után 3 nappal beszéltem, és néhány olyannal is, akiket a világban ismertem. Igen csodálkoztak azon, hogy míg testben éltek nem hittek ebben a világban, de leginkább azon csodálkoztak, hogy az egyházon belül majdnem mindenki ilyen hitetlenségben van. ...
•Az embernek a halál után tökéletes emberi alakja van.
Három állapot van, amelyet halála után az ember, mielőtt a mennybe vagy a pokolba jut, átél. Az első saját külsőjének az állapota, a második a bensője állapota, a harmadik az előkészítés. Vannak, akik azonnal a mennybe emeltetnek, akik már evilági életükben újjászülettek, a mennyre már e világban elkészültek. Láttam néhány olyant, akik a bensőjükben gonoszok, és a külsőjükben látszat szerint jók voltak. A szellemvilágtól elkülöníttettek, és tüstént a „pokolra” kerültek. Mindezek azonban kevesek azokhoz képest, akik a szellemvilágban tartatnak . ...

Forrás: Emanuel Swedenborg: Menny és pokol, Kállai Könyvkiadó 1993.


https://www.youtube.com/watch?v=mchLBJh ... j&index=12

[Karsay1958]

A halál utáni élet 2

Domokos László_A szellem élete – részlet


Az asztráltest tojás alakú, nagy légbuborékhoz ha¬sonlatos, melyben az érzelmek által okozott rezgéshullámok réteges elrendeződést hoznak létre. Az önző ember asztrál-teste hegyével fel¬felé álló tojáshoz hasonlít, míg a szeretet és önfeláldozást sugárzó szellem asztrálteste felül kiszélesedő, tehát hegyén álló tojásra emlékeztet. A mély és tiszta érzésekre képes szellem aszt-rálteste a nyugalmi állapotban levő folyadékhoz hasonlít; rezgései más szellemekben szimpátiát ébreszte¬nek. Az önzéssel telt szellem asztráltestében a harag, keserűség, gyű¬lölet örvényei kavarognak, s az ilyen szellem taszítóan hat környeze¬tére.
Asztráltestünket kétségkívül még földi életünkben kiképez¬zük, s változatlanul visszük át a másik világra. Az a szellem, aki földi életé¬ben mindig csak saját érdekeivel törődött, asztráltestének legszélső anyagrészecskéit összesűríti s ennek következtében ke¬ményebb, ride¬gebb burokba burkolózik, olyanformán, mint aho¬gyan a tojásfehérjét kemény mészréteg veszi körül. Az ilyen asztrális burkolaton a külső rezgések nagyon nehezen tudnak át¬hatolni; ezért van, hogy az önző ember szelleme a halál után aránylag hosszú ideig, hónapokig vagy évekig néma kábultságban (szellemi vakság és erőtlenség állapotában) vesztegel. A teljes sötétségből és alváshoz hasonló eszméletlenségből a szel¬lemi vezető ereje és akarata emeli ki a szellemet.
Az asztráltestben töltött életünket a fejlődés fokozatai szerint hét rétegre szokás osztani; e rétegek közül a legalacsonyabbat az az érzel¬mi színvonal jellemzi, amikor a szellem már tud önmagá¬ról. Itt kezdő¬dik el a szellem emelkedése. Emelkedésről kell szóla¬nunk, mert az asztrális világban is érvényesek a gravitáció törvé¬nyei, s a sűrű asztrális test egészen a fizikai anyag közelében he¬lyeződik el, a könnyebb pedig felemelkedik a magasabb levegőré¬tegek színvonalára.
Az asztrális sík második fokozata igen különös tartomány; jog¬gal ne¬vezhetjük azt a ki nem elégíthető illúziók birodalmának. Az asztrális test élni kezd, s abban él, ami lényege: a vágyakban, érzelmekben. A fejletlen szellem megáll ezen a fokon, mert vá¬gyainak rabja. Mert itt a szenvedély lobog ugyan, de kielégülést nem talál soha. Az iszákos ember szelleme tikkasztó szomjúságot érez, a gasztronómiai élvezetek¬nek élő ál¬landóan az éhenhalás kínjával vergődik. A haragra, gyűlöl-ködésre hajlamos úgy találja, hogy a végtelenségig bosszantják és in¬gerlik. Az érzelmek e szá-nandó rabjai ezen a fokon a szenvedések hosszú sorát élik át, annál kínzóbban, minél önzőbbek és hatalmasabbak szenvedélyeik. Minden érzelem, mely földi dolgokhoz tapad, itt gyötrelemnek for-rása; vagyoni előnyök, hírnév, hiúság, érzékiség, telhetetlenség csodálatosan egyértelmű törvényszerűséggel hord¬ják önmagukban a bűn büntetését.

E fokozaton a szellem már kezd visszaemlékezni elmúlt éle¬tére, és anélkül, hogy a test haláláról sejtelme volna, a múlt emlé¬kein rágódik. Alacsony szenvedélyeinek tobzódása állandó szom¬júságot okoz neki. Az erőszakos ember üldözőitől fél; a szeretetlen úgy érzi, hogy őt mindenki elhagyta. A sűrűvé keményedett aszt¬ráltest kényszerképze¬tei ezek. A lelkek égnek a fájdalom tüzében. Évtizede¬kig, évszázadokig eltarthat ez az állapot. Hosszú, hosszú idő múlva a fájdalmasan gyötrő érzések lassan¬ként eltompulnak. Az eny¬hülés örömét az ilyen szenvedő szellemek számára mindig kívül álló erők hozzák meg; ezek résen állnak, s az alkalmas pilla¬natban ajándékul nyújtják a maguk derültebb, melegebb szellemük boldog megnyugvását, így lassanként elsimulnak a lélek mély re¬dői, az önző vágyak; az asztráltest mind jobban eltávolodik a fizi¬kai test maradványaitól, de¬rülni kezd, színe mélyfeketéből szür¬kébe, majd tejüvegszerű opálfénybe megy át.
Most kezdi el igazi szelleméletét az egyéniség. Mozgásra, cse¬lek¬vésre, emelkedésre vágyik. Már arra is képes, hogy felke¬resse azokat, akiket a földi életben elhagyott. Nem látja őket, de asztrál rezgéseiket átveszi, és tudja, hogy közelükben van. Egy ideig elmúlt életének régi helyén, az elhagyott lakásban tartózko¬dik és rosszul esik neki, hogy hozzátartozói nem akarják jelenlétét észrevenni. Szól hozzájuk, de nem kap választ: a földi emberek egyszerűen keresztülsétálnak lényének ritkább anyagán. Teljesen úgy él, mint valami földi ember, holott az ő állapotában járműre, evésre, alvásra egyáltalán nem lenne többé szüksége.
Az asztráléletnek a harmadik fokozatában a szel¬lem megismerheti fizikai halálának körülményeit. Hogyan történik ez? Ismét csak a szellemi vezető által. A szellemi vezető odaviszi a halott ember szellemét, ahol földi életét befejezte, és erős szuggesztív hatásával emlékébe idézi a lejátszódott képeket. Akik életükben anyagiasak voltak, s abban a bizonyos meg¬győződésben éltek, hogy a halál után az életnek nincsen folytatá¬sa, azokra nézve megrázó, nagy hatással nehezedik a megdöbbenés és csalódás érzése. Kétségbe vannak esve, mert akkor először érzik az élet elvesztésének fáj¬dalmát. Mások boldogok, hogy mégis igaz, amit a vallások tanítottak.

A fejlettebb szellemek az asztrálsík két alsó fokozatában néha csak órákig időznek, s igen hamar eljutnak a harmadik fokozat világosságába. A szellemi vezetők próbatételként védettjeiket többször magukra hagyják. Az asztráltest rendkívül fogé¬kony ide¬gen hatásokra; gyakran egész csoportok veszik körül a magára maradt szellemet, s igyekeznek őt fejlődésében akadá¬lyozni: magukkal vonják kockázatos vállalkozásokba, hitét rom¬bolják, örömét kisebbítik, magára hagyják. A gyer¬mek járni tanulása hasonlítható ehhez az állapothoz, mert ha a szel¬lem eltéved, vezetője ismét mellette terem és kiragadja a kedvezőtlen hatások közül. E próbák és megkísértések után a szellem megkezdi önálló, gaz¬dag szelleméletét.

Nagyon különös érzés az, amikor a szellem szabadságának és a helyzetével járó fizikai előnyöknek tudatára jut, anyag nehéz bilincseit is levetette; új erők birtokába jut, nagyszerű életlehetőségek tárulnak fel előtte. Aki még erősen telítve van földiséggel, az vis¬szatér régi környezetébe, elhagyott, kedves bútorai közé, élvezi a teljes zavartalanságot. Igyekszik jelt adni az élőknek, részt vesz esz¬mecseréikben és gyakran csak ilyenkor fedezi fel, hogy sokkal jobban szereti hozzátartozóit, mint ahogyan azt az életben érezte.
A szellem szabadságérzetének legfőbb öröme abból ered, hogy mindenhez könnyen hozzájuthat, amit az élet annak idején megtaga¬dott tőle. Aki szerette a zenét, az sűrűn felkeresi a hang¬versenyterme¬ket és órákon át némán hallgatja a szívének kedves melódiákat. Felkeresik a híres feltalálókat, művészeket és író¬kat; ismerkednek, tanulnak és tapasztalatokat gyűjtenek. Ezen a fokon már azt is könnyen megtanulják, hogy a földi emberek szellemeivel ez utóbbiak alvásának idejében könnyen érintkezze¬nek. Így ismeri meg a szellem lassanként az asztrál világ törvé¬nyeit. Észreveszi, hogy nem kell járműre ülnie, ha nagy távolságo¬kat akar befutni: elég erősen vágynia bizonyos helyzetváltozásra, s ez a vágy azonnal meghozza a beteljesülést. A szelleméletben elég akarni, hogy itt vagy ott legyünk, ezt vagy azt a vágyunkat megvalósítsuk. A földiséggel átitatott szellem akarata aránylag nagyon erőtlen, hite csekély, de a földiségtől megszabadult szellem akarata teremtő erő.
Mindenekelőtt azt a fontos és nagy horderejű megfigyelés bű¬völi el a szellemet, hogy a gondolatnak delejes rezgései milyen könnyen átvi¬hetők földi emberek agyműködésébe. S mivel a fejlettebb szellem hamar megismeri azt a szellemi törvényt is, hogy az önzetlenül végzett jó cselekedetek saját magunknak válnak előnyünk¬re, mert bennünket emelnek, s szinte szárnyakat adnak a fejlődésben: erejét és akaratát arra kezdi felhasználni, hogy földi embereket szép és nemes elhatározásokra kedvezően befolyásoljon.

szemlézte: Bíró László

https://www.youtube.com/watch?v=E8QEunt ... Hj&index=4

[Karsay1958]

HALOTTAK NAPJA

Mint minden lelki-szellemi ünnepeinknél, emlékezéseinknél, úgy a halottak napjával kapcsolatosan is sok tévhit, világi szokások és elvárások szürkítik, ferdítik el az emlékezés ünnepének lényegét. Ugyanakkor a szellemvilág megnyilvánulásainál, hatásainál is sok a téves felfogás. Az alábbiakban egy 1998 november elején, a halottak napja alkalmából – a Névtelen Szellem Tanítói Körben – kapott szellemi tanítást adunk közre.

KV: mediális körvezető
TSZ: Tanító Szellem a szellemvilágból

KV: Mi most az eltávozottainkra emlékezünk, talán egy kicsit jobban, mint máskor. Mi a helyes magatartás a mai világ¬ban és a mi szellemi szintünkön a temetőkultusszal. Sok vélemény mondja azt, hogy nem jó a temetőbe járni, mert ránk akaszkodhatnak a lelkek. Olyanok¬tól is hallottunk ilyen kijelentést, akik a szellemi isme¬retekben már kicsit jártasabbak. Ugyanakkor lelki kötelezettségnek érezzük, hogy legalább ilyenkor vala¬miféle módon kimutassuk a szeretetünket, emlékezetünket, formát adjunk an¬nak külsőleg is a temetőkultusszal, a halottaknapi temetőlátogatással, a síroknak a kidíszítésével. A szellemtani irodalom első időiben megjelenő médiumi közlésekben olvashatjuk, hogy ilyenkor szabadabban vannak a lelkek, és olyasmi is elhangzott, hogy vajon mennyire látnak ők minket, mennyire érzékelik az átlagnál jobban, hogy felkeressük őket érzéseinkkel. Az is elhangzott, hogy a földközelben lévők, az úgynevezett szürkezónás "szenvedők" ilyenkor még jobban várnak minket a temetőben a sír körül, a már magasabb szférákban lévő volt hozzátartozóink pedig hozzánk jönnek el, akár az otthonunkba is.

TSZ: Nagyon helyes és időszerű a kérdés. Kezdjük azzal, hogy vannak olyan hiedelmek, amelyek szerint a temetőkbe egyáltalán nem tanácsos járni, mert ott az élő, eleven emberhez különféle lelkek hozzácsapódhatnak mint megszállók. Az az emberszellem, aki "megszállót" kap, az minden körülmények között a maga szellemi minőségével vonzza oda! Nem kifejezetten a temető a lényeges szempont ebből a szempontból, mert bárhonnan előjöhet egy ilyen entitás, földközeli "bolyongó" lélek. Ezek nem a temetőben vannak, nem csak onnan szedhetők fel. Szellemi alaptörvény a hasonlóság vonzása, tehát senki ne tartson attól, hogy tehetetlenül kiszolgáltatott egy ilyen "megszállásnak," ha felfogásával, érzéseivel, ráhangolódásával nem nyitja meg magát arra. Tehát a temetőbe járástól nem kell félni ebből a szempontból. Az való igaz, hogy a temetőkben, a sírjaik körül sokszor találhatók olyan, valóban alacsony zónasíkon létező, volt emberszellemek, akik gyakorlatilag szinte még nem is tudják, hogy ők meghaltak. Valami homályos vonzalmuk van még ahhoz a helyhez, ahová őket utoljára vitték. A mediális képességű emberek ezekre ráérezhetnek, de semmi körülmények között nem akaszkodnak rájuk, nem válnak megszállottá tőlük, mindössze megérzik, megérezhetik őket. Az átlag, hétköznapi emberek nem érzékelik ezt.
A következő kérdés az, hogyan viszonyuljatok a temetőbe járáshoz, a sírok rendezéséhez. A legegyszerűbb megközelítés talán az, hogy miután ott, abban a sírban egy test van elhelyezve, a testek látogatják meg azt a helyet, a hajdan testi formájában ismert és szere¬tett lényt, de a szellemi lényére gondolnak, azért imádkoznak. Csaknem úgy lehet mondani, hogy test találkozik a testtel, de egy magasabb síkra emeli fel érzéseit és találkozásait. Ezért előfordulhat, hogy a sír körül készített fényképen – meglepődéssel - néha egy-egy alak látható.
Lehetséges, hogy ezek az alakok nagyon hasonlatosak azokhoz, akiknek a sírban nyugvó testét látogatták, de nagy valószínűséggel ez egy olyan elmosódott forma, hogy csak azt hiszik, hogy az. Közben odavonzódott másvalaki, aki az eleven, jó szándékkal és szeretettel telt fénylő emberi lelkeket észreveszik, és valahogy a közelükbe surrannak. Tehát nem feltétlenül az a szeretett lény, aki azon hant alatt nyugszik. Kivételt képez, ha annyira éles lenne az a kép, hogy az arcvonások felismerhetőek, de ez nagyon ritka. Inkább csak beleképzeli az ember, mert valamely jelenség, furcsa folt az, amely ezeken a fotókon észlelhető. Az is igaz, különösen ilyen alkalmakkor, – és itt nem naptári napról van szó! – hogy a temetőkben ilyenkor nagyobb a szellemi nyüzsgés, az alsó szintek szellemi forgal¬ma, éppen azért, mert nagyon sok olyan, szeretettel és gondoskodással telt embe¬ri lény keresi fel ezeket a helyeket. A messzi szféraszintekről és oldalsó sávokról is, szinte összegyülekeznek ilyenkor a nem állandóan ott tartózkodó szellemi jelenlévők, akik egy picit alacsonyabb szinten vannak még, az úgynevezett zónások. Hiszen ti sem egyetlenegy napot használtok fel arra, hogy a temetőkbe menjetek, mert több napra elosztódik ez, a temetők ilyen¬kor akár egy egész héten át igen forgalmasak, részben testesült emberekkel, részben pedig testesületlenekkel, akik odavonzódnak ilyenkor. Vezetőnk annakidején, sok-sok évvel ezelőtt kifejtette, hogy a nagy temetőkultusz, a különlegesen hivalkodó, aranyozott síremlékek a méregdrága virágokkal, meg egyebekkel borított hantok felesle¬gesek, ezek földies kifejezések. Az igazi megemlékezés és drága kincs az a szívetekből kisugárzó érzés, ami nemcsak napokhoz van köt¬ve, hanem hogy állandóan foglalkoztok kedves és szeretett elhunytjaitokkal. Ez a lényeg: utánuk küldeni a szellemi síkra, bármelyiken is lennének, a magatok szerető szívű gondolatait!

Azt hiszem, erről a kérdésről elég ennyi, de valamit még csatolnom kell ehhez. A legalsó zónákból feljebb került emberszellem már vissza-visszatérhet, nagyon sokszor vissza is tér az ő szerettei közé, akár úgy, hogy érzékelhető, akár úgy, hogy álomsíkon találkoznak egymással. Az utóbbi időkben egyre többször fordul elő, hogy csaknem fizikai valójukban jelennek meg. Ezeknek a megjelenéseknek mindig engedélyezett oka van, mert a hozzátartozók számára ez tulajdonképpen egy tanítás. Az akár pillanatokra megjelenő, akár esetleg még hangosan meg is szó¬laló, a szellemi síkról odakerült látogató bizony¬ságot szolgáltat: látjátok, élek, való igaz, hogy halál tulajdonképpen nincs, az élet örök, a szerete¬tünk és összekapcsoltságunk örök, vegyétek már tudomásul! Ezek a szinte fizikális megjelenések mindig ilyen bizonyítékok. Hogy azután az ember maga ezt hogy fogadja: megijed, eltakarja szemeit, vagy ünnepel és boldog, hogy látta az ő szerettét, vagy már egy haladóbb szellem, aki ebben tanítást lát, és szíve vágyának megfelelően bizonyítékot kap arra, hogy ez valóban így van, nem vagyunk elválasztva egymástól, és az élet örök, a találkozás igenis lehető, ez már az ő egyéniségétől függ. A már alsóbb sávoktól eltávozott és bizonyos fokig felfejlődött emberszellem mindig Tanítójával, kísérőjével, felkészítések után érkezik, és nem a temetőben. Általában mindig ott van a szerette körül, nemcsak a temetői látogatás alkalmával. Bár hozzá kell tennem azt is, hogyha ott a sírnál valaki nagyon erősen imádkozik, nagyon rávágyódik az ő szerette jelenlétére, előfordulhat ritkán, hogy valóban ott van az, akit annyira szeretne a közelébe érezni. Nem feltétlenül biztos, hogy megérzi hogy ott van, de van ilyen.

KV: Van-e olyan lélek, aki tudva a helyzetét, nem is akar elmenni, a Földön akar marad¬ni, akár segítségből, vagy talán nem mindig jó szándékból. Most nem a megszállókra gondolunk...
TSZ: Tudom és látom, hogy mire gondoltok, nem erről van szó. Van ilyen is, és azt kell mondanom, hogy nem a Földön marad, hanem a Föld-körüli al¬sóbb zónákban. Találkozásotok volt már velük, nem is eggyel. Ők azok, akik tulajdon¬képpen már úgy érkeztek le földi inkarnációjukba, hogy eltávozásuk után, amikor szel¬lemi szemeik felnyílnak, és tudatukba kerül az, hogy ők már a helyükre eltávozhatná¬nak, egy előzetes, születésüket megelőző köztesléti vállalásuk folytán, éppen a¬zért, mert ők már tapasztaltabbak, – talán nem is annyira csak tapasztaltabbak, mint nagyobb szívűek – zónában maradást vállalnak, mégpedig az úgynevezett szellemi segély¬szolgálatosok melletti kiegészítőül. Őket ugyanúgy foghatjátok fel, mint a szellemi segítőket. Másabbak ugyan, még egy kicsit sűrűbbek az erőik, mert ők még nem távoztak el a maguk helyére, nem tökéletesen tisztultak és intézték el dolgaikat, és kerültek vissza szolgálatba, hanem még ki sem emelkedtek onnan, de már természetesen magasabb szintűek. Vannak ilyenek, nem olyan szép számmal, mint az igazi segélyszolgálatosok, de igen sok és szerteágazó a tevékenységük, és nagyon sokat jelent a szolgála¬tuk. Ők nem töltenek túl hosszú időt – évszázadokat – ebben a szolgálatban, de nagyon sokat tudnak támogatni, sok körülöttük lévő sorstársuknak tudnak az erőikkel segítséget adni.

Összeállította: Langer Imre


UI:

https://www.youtube.com/watch?v=IVA85eK ... j&index=10

[Karsay1958]

A halál utáni élet 3

Domokos László_A szellem élete – részlet

Minden fejlett szellem képes önzetlen jó cselekedetre és so¬kan van¬nak, akik erre a fokra már földi életükben elérkeznek. Fej¬lett szellem¬nek azonban nem az olyan embert nevezzük, aki földi életében az ismeretek nagy tömegét gyűjtötte össze, de azt sem, aki nagyon vallá¬sos volt, vagy járatos a lelki élet tüneményei isme¬retének területén; mindezek lehetnek igen fejlettek, de lehetnek dogmákban és téves gon¬dolattársítások útvesztőjében elmerült lel¬kek is. Szellemi értelemben az a fejlett, és az asztrálvilágban az tudja könnyen érvényesíteni hité¬nek erejét, akit a Földön általá¬nosságban jó embernek neveztek. Az egyszerű jó emberek, akik¬nek szívükben nagy és mély emberszeretet lakozott, a szellemélet¬ben igen gyorsan emelkednek.
Az önzetlenül végzett jó csele¬kedetek az asztráltest rezgéseit finomabbakká, könnyedebbekké és gyorsabbakká te¬szik; az ilyen tevékenység tehát emeli a szellemet. Az isteni világtervbe való belesimulás állapota ez: részvétel az isteni teremtő munka harmóniájában. Az önmaga javáért tevé¬kenykedő szellem viszont sűríti asztráltestét; rezgései nyugtala¬nabbakká és lassúbbakká válnak, ké¬regszerű burkot formálnak az asztráltest körül s a szellem hamar érez¬ni kénytelen, hogy saját sű¬rűsödése lehúzza, a mozgásban akadályoz¬za, erejét csökkenti. A szellem tehát fejlődésének ezen a fokán földi emberekhez csatla¬kozik, s igyekszik őket nemes elhatározásokra bírni. Szel¬lemi vezetője segítségére van ebben.

A szellem az asztrálvilág negyedik fokozatára jut fejlődése eredményeként. Gyö¬nyörű birodalom ez: szinte a mesék országának nevezhetnénk, de ak¬kor is közel járunk az igazsághoz, ha mennyországnak ne¬vezzük. A békés, boldog megpihenés régiója ez. Ez a mesebeli, szép ország nem a fan¬táziákban élő délibáb, hanem élő valóság. A mennyország az asztrál-világ anyagából formált ködszerű képek rendszere, tehát mindazok a tárgyak, amelyek e meseszerű tájakat alkotják: a hegyek, völgyek, pa¬takok, fák és paloták asztrálanyagból formált, létező valóságok.
Hogy e sajátságos világ létrejöttének titkát megérthessük, követ¬nünk kell a szellemet az asztrál sík ötödik fokára, ahol képes¬ségeinek tervszerű kifejlesztése által a szellem arról győződik meg, hogy akara¬tának erőteljes koncentrációja bizonyos teremtő erő birtokába juttatja. A vágy tárgya kialakul előtte, mint élő, meg¬fogható valóság. Ahogyan a szellem az asztrál-világ ötödik fokozatában mintegy a saját mulattatására tevékenykedik, ugyanazt a tevékenységet később, emelkedettebb állapotaiban, mint az isteni világterv odaadó és hű munkása fogja végezni, ez a tevékenység emel bennünket Isten közelébe.
A lélek belsejében rejtőző, sokszor egy-egy egész életen át vis¬sza¬fojtott vágyak bugyborékolva szökellnek elő a felszabadu¬lás e pillana¬taiban. A földi élet idealizált mása ez, nemes és finom lelki örö¬mök boldog megelégedettségével, szelíd nyugalmával. A szelle¬mek pihennek és felüdülnek itten. A vallások által elénk rajzolt paradicsomi boldogság állapota ez, melyben a jók elnyerik jutalmukat, a rég visszafojtott vá¬gyak meg¬érik beteljesedésüket.
Ó, milyen messze van még ettől a foktól a szellem fejlődésé¬nek legmagasabb állapota, legtökéletesebb boldogsága!
Ha az asztrálvilágban fel lehet találni azt a réte¬get, amelyre ráillik a mennyország elnevezése, van-e másik biro¬dalom, ahol a pokol tanyázik? Hol szenvednek az „elkárhozott“ bűnösök? Járjátok be a sí¬ron túli világ minden területét a legutolsó kis zugolyig, ó, megtévedt emberlelkek, de örök szenvedést, vég¬telen kárhozatot nem találtok sehol, mert pokol nincs, nem is volt soha! A pokol nem egyéb emberi kitalálás¬nál, dogmánál, az írás szavainak sajnálatos félremagyarázásánál. Amikor Krisztus kárhozatról, örök tűzről beszél, csupán a szen¬ve¬délyek mardosó lángját szimbolizálja szavaival.
Szomorú emberi gyarlóság szülötte a pokol. Isten kifogyhatat¬lan jóságával nem fér össze a kegyetlenség, melyet neki tulajdoní¬tanak. Ő soha senkit nem zár ki a fejlődés és felemelkedés boldog¬ságából. Az ember maga kizárhatja önmagát a szabad szellemet megillető javak élvezetéből, de van törvény, amelynek formáiban a felsőbb kegyelem utána nyúl a szegény elesettnek és ismét vissza¬vezeti azt az örök vilá¬gosságba.
„Az embernek fia azért jött, hogy megtartsa azt, ami elve¬szett vala“, - monda Krisztus (Máté 18:11); más alkalommal pe¬dig így szól: „Irgalmasságot akarok és nem ál¬dozatot; mert nem jöt¬tem, hogy az igazakat hívnám, hanem a bű¬nösöket a megtérésre“. (Máté 9:13.) Végtelen szeretetet sugárzó, istenien szép szavak ezek bennük van az az egész világra kiáradó jóság, mely arra tanít bennün¬ket, hogy a bűnös embernek nem hét¬szer kell megbocsátani, hanem hetvenhétszer.
Krisztus ezt mondja egyik tanításában:
„...Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az em¬berek¬nek: de a Szent Lélek ellen való káromlás nem bocsáttatik meg az embereknek. És valaki szólánd az embernek Fia ellen, megbocsát¬tatik néki: de valaki szólánd a Szent Lélek ellen, nem bocsáttatik meg néki sem e világon, sem a másikon“. (Máté 12: 31-32.)
Ezek a csodálatos szavak a legnagyobb mélységekbe világítanak be, és azt jelentik, hogy ha egy megtévedt szellem a maga gyarló együgyűségében megtámadja Istent, annak kegyelme által kön¬nyebben visszatérhet a fejlődés és emelkedés útjára, mint ha a Szent Lélek ellen vétkezik. Micsoda a Szent Lélek ellen való bűn? Krisztus maga tanított meg bennünket arra, hogy a Szent Léleknek, helyesebb fordí¬tással Szent Szellemnek nevezett isteni erőkisugárzás(isteni igazság) képesít bennün¬ket az önzetlenül és karmikus kény¬szer nélkül végzett jó cselekedetek¬re; a Szent Szellem ellen való bűn tehát az önzetlen jó cselekedetre való képtelenség, sőt az ilyen cselekedetek megakadályozására tartó¬san irányított szándék. Az a szellemegyéniség, aki idáig jutott, nem képes többé belesimulni a teremtés harmóniájába, tehát saját szellemi megsűrűsödése követ¬keztében lezuhan az anyag eszméletlenségébe és ez „az az éjszaka, amelyben senki sem munkálkodhat“.
Ez tehát nem pokol és nem örök kárhozat, hanem a szellemiség¬nek időleges elvesztése. A szellem lebukott a teljes eszméletlenség és mozdulatlanság állapo¬tába és innen kell ismét évezredeken át tartó lassú fejlődés által újból felemelkednie az eszmélni tudás magas¬ságába. A bűn nem bocsátta¬tott meg neki sem ezen a világon, sem a másikon, mert szelleme el¬vesztette a szeretet iránt való fogé¬konyságot, az ilyen szellem tehát elveszíti öntudatát, hogy mindent elölről kezdve, mint új egyéniség kezdjen eredményesebb életet. (Vegyük ezt komolyan, mert ez a sors vár a korszakzárás után azokra a szellemtestvéreinkre, akik nem ütik meg a kívánt szeretetmércét és a bukók közé sorolódnak és kivettetnek a külső sötétségbe.) Ezt a lezuhanást nem lehet pokolnak nevezni, mert az eszméletlenség éjszakájába merült szellem nem ég a szen¬vedés tüzében, s valójában nem is szenved, csak sokkal későbben fog majd szenvedni, amikor a küzdelmek szenvedéseiben már emelkedni kezd.
A szellemvilágban megállás nincsen. A pihenésbe is bele le¬het fáradni. A szellem életének célja az örök cselekvés. Látókörének határait vágyik kiterjeszte¬ni és ez a vágy emeli fel a szel-lemet az asztrálvilág hatodik fokozatába. Ismét cselekedni vágyik, nagy és szép feladatokra vállalkozik. Lejön a Földre és védőszel¬lemi funkciót kér egy testben élő testvére mellett. Másokat jóra vezetni, helyesen inspirálni igyekszik; közreműködik a karmák le¬bonyolításánál és kiegyenlítésénél. Fejlődése újból nagy¬szerű képesség kifejté¬séhez juttatta, amely védőszellemi funkció¬jában nagyszerűen haszno¬sítható, míg előbbi fejlődési fokain nem tudta meglátni a testben élők anyagszerű fizikai burkolatát, addig most már zavartala¬nul látja a fizikai világ minden részletét. Ezerféle tevékenységre nyílik alkalom.
Ez az igazi szellemi élet; a szellem érzi, hogy ő valaki, tud akarni, cselekedni, teremteni, vezetni, gondolatokat sugározni; tud láncszem lenni a gyönyörű isteni műben: a világ igazgatásá-ban. A szellem most már egyéniségének teljes tudatára ébred. Meg¬nyí¬lik szellemi látása és megismeri előző földi életeinek soro¬zatát azzal a sok és gyakran szomorú tanulsággal együtt, amiket az emlékezés most feltár előtte. A szellem vágyik levetni asztráltestét.
Ez már az utolsó fokozat ebben a világban: a hetedik. Bekövetke¬zik az asztráltest halá¬la, s ezzel a szellem felemelkedik egy maga¬sabb síkra: a mentális világba. Második halál ez. A szellem által elhagyott s hónapokig élő asztráltestét árny¬nak (fantomnak)nevezzük; olyan az, mint a le-vetett ruha, mely mozdulatlanul állva marad azon a helyen, ahol gazdája kilépett belőle. Az asztrális test a szellem érzéseinek mű¬szere volt, de amint a szellem kilépett belőle, a rezgések megszűn¬nek benne.
szemlézte: Bíró László
https://www.youtube.com/watch?v=xbTW2x8 ... Hj&index=8

[Karsay1958]

A halottakról való megemlékezés ünnepe

Adai mediális közlés – 2020 október 29.

Kedves földi testvéreim!
Nagy-nagy szeretettel köszöntünk benneteket a szellemi hazából ezen a számotokra és az elhunytaitok számára is szentnek nevezett jeles ünnepen!
A földi ember az ő bukottságánál fogva az anyagi világot éli meg a valós világnak és csak a hitével, esetleg némi megtapasztalások révén képes önmagában bizonyos képet kialakítani a szellemi világról. De vajmi kevés ez ahhoz, hogy betekintést nyerhessen oda ahonnan ő maga is származik, a szellemi világba. Pedig ha élő hittel rendelkezne, bizony, hogy a kegyelem kiöntené rá a bőségszaruját ebben a tekintetben is.
De adatott egy ünnep, amikor akarva - akaratlanul is az ember az elhunyt szeretteire gondol, sejtésével törve át a hitetlenség szülte falakat, melyek a lélek körül keletkeztek életről életre az idők folyamán, melyek azt sugallják, hogy a sír bezáródásával megszűnik a földi élet. Teszi ezt azzal a közhellyé vált szlogennel igazolva hitetlenségét, hogy onnan még nem jött vissza senki. Pedig mindenki aki ezt állítja, ő is ,,onnan" jött vissza, a szellemhazából, hogy tisztuljon, gyógyuljon és haladjon, ha lassan is, az örök boldogság felé.
Az emberek azt hiszik ha már a földi élet tele van szenvedésekkel, akkor nincs egy kegyelmes Isten, mert ha lenne, akkor nem engedné meg a borzalmakat, hanem boldogítani igyekezne földi gyermekeit. Tehát akkor nincs szellemvilág sem, pedig mindenki oda távozik, hogy egy bizonyos idő elteltével, engedve az isteni hazahívó szónak, újból leszülethessen erre a földre vagy egy másik hasonló bolygóra és fogyassza a besűrűsített anyagát és tisztuljon ő maga is. Mert végül is mi az ami gátolja a földi embert abban, hogy valamennyire is bele láthasson, vagy legalább időnként bepillanthasson a szellemvilágba? A testiség képzete!
Ennek a sok esetben még a páncélnái is keményebb buroknak lassan átlátszóvá kell válnia ahhoz, hogy az ember túl láthasson az anyag határán és betekintése lehessen abba a másik világba, amelyet ti magatok is a nép nyelvén másvilágnak neveztek, mert való igaz, hogy mások a törvényei. A földi világ, attól függően, hogy ki mit cselekszik a kegyelem világa, míg a szellemvilág az igazságnak a világa.
Ezzel az előttetek álló ünneppel gyakorlatilag ezt a valóban más világot, és lakóit ünneplitek, azaz tesztek róluk megemlékezést elsősorban a szívetek és lelketek mélyén. Ilyenkor sok esetben felelevenednek a múlt fájó, vagy örömteli emlékei és válik élővé az ,,elhunyt" a szeretetnek szárnyain azokban az emlékekben, amelyek lerakódtak az élet folyamán.
Ha a szeretet nem nyitná meg a sejtelem világát, hogy mégis csak kell lennie odaát is valaminek, bizony céltalan volna minden megemlékezés és minden szál kegyelet virág, amit az ember az elhunytainak sírjára helyez.
Sajnos ez a szeretet gesztus, amely mégiscsak jóleső érzést nyújthat egy - egy átköltözöttnek, már a hideg versengés áldozatává esett. Ma már nem az elhunytra való szeretettel történő megemlékezés lett a fontos, vagy legalább is az elsődleges, hanem azok a virágköltemények, az a virágtenger, amely ezen az ünnepen a mai temetőkre jellemző, amelyeknek az árán, bizony nagyon sok éhes száj jóllakhatna. Mert a kegyelet virágai már nem javítanak semmit az elhunytnak túlvilági állapotán, csakis az az imádság, amelyet a földi hozzátartozók elmondanak a hazaköltözött hozzátartozóikért.
A sok virágkölteménynek kimutatásízű és anyagiasságra utaló, valamint a szellemiek helyett az anyagi előtérbe helyezésének negatív szellemi háttere, valamint a testmaradványokon keresztül történő visszaemlékezés a földi élet kevesebb - több szenvedéseire, bizony visszariasztja az elhunytak szellemeit a temetőkbe való visszalátogatástól és az ott tartózkodástól.
Ezért kedves testvéreim ha ki is viszitek a szeretetből fakadó kegyelet virágait a temetőbe és ráhelyezitek szeretteitek sírjára, utána vonuljatok vissza a ti otthonaitokba és ott gyújtsátok meg az emlékezés gyertyáját, mindenekelőtt a szívetekben és emelkedjen lelketek az imádság szárnyain az elhunytaitok felé és suhanjon át a lelketek azon a kapun, amely a két világot elválasztja egymástól. És biztos, hogy találkozni fogtok az elhunyt szeretteitekkel, mert ha többször nem is, de ez alkalommal Isten megnyitja kegyelemből számotokra a két világ között a kapukat, csak hittel kérjétek a ,,halottak" Urát és a lelketekben meg fogjátok érezni szeretetüket és közelségüket, hisz nem az a célja az Istennek, hogy két világ örökre el legyen zárva egymástól, hanem az, hogy mind sűrűbben találkozzon egymással a két világ bizonyságul a földi ember részére.
Magasabb világokon teljesen természetes az, hogy megjelenik egy - egy szellem az anyagi világban és tanításokat, esetleg figyelmeztetéseket ad le testben levő hozzátartozóinak, sőt összejöveteleken jelennek meg tanító szellemek és láthatóvá és hangjuk hallhatóvá válik a jelenlévőknek, hogy tanításokat adhassanak le a hallgatóság számára.
Igaz annak idején Mózes lezárta a két világ között lévő kapcsolatot, de az Úr Jézus halálával feloldotta ezt a tilalmat, amikor (nincs benne a szent iratokban, nehogy történjenek megidézések, minek következtében kiderülnének bizonyos titkok) a keresztfán az utolsó szavai között kijelentette: ,,Amidőn az ajkaim elnémulnak, a halottak fognak beszélni" (Ezzel gyakorlatilag megnyitotta Jézus az Evangéliumi alapokra helyezett szellemi megnyilatkozások lehetőségét.)
Itt még ebben a ti bukott világotokban az ilyen közlekedés nem örvend valami nagy elismerésnek, de ha majd annak fog örvendeni, akkor már a világ fogja bekebelezni az értékeit, mert ugyanis a tudomány be fogja bizonyítani a szellemvilág létezését, de azok, akik már csak ekkor tudják elfogadni a szellemvilág létezését, már késő lesz a megtérésre, mert nem lesz idő a hajlamok kiküszöbölésére, valamint mert Isten a hitből fakadó előrehaladást támogatja, nem a gőgös és hitetlen tudományét, amely csak akkor hisz, ha valamit bebizonyit.
Ebből is láthatjátok azt, hogy milyen óriási ajándék az, hogy Isten a ti lelketeket megnyitotta a Szentlélek kijelentése előtt! Tanulmányozzátok az ,,alapkijelentésnek" nevezett tanításokat, nehogy eltévedjetek idegen területekre, mert az utolsó időkben hamis krisztusok és hamis próféták támadnak és az üdvösséget hirdetik. De ha behatóan ismeritek Adelmán és Eszteren keresztül leírottakat, mint szűrőket, akkor nem fogtok soha eltévedni! A III. kijelentés bőven nyújt akkora ismereteket, amelyek elegendő anyagot nyújtanak az üdvösséghez. A mi munkánk már csak a ti figyelmeteket ezekre az igazságokra irányítani nyilatkozatainkkal.
Ezért hát: ,,Higgyetek Istenben és bennem is higgyetek" - mondja az Úr és meg fognak nyílni előttetek a szellemvilág kapui!

Isten veletek!

UI: Mai Ige üzenete
https://www.maiige.hu/videok?utm_source ... ntent=HTML

https://www.youtube.com/watch?v=DkqQPgV ... e=emb_logo

[Karsay1958]

A halál utáni élet 4

Domokos László_A szellem élete – részlet

S most elhagyjuk az asztrálvilágot, az érzelmek birodalmát, hogy felemelkedjünk egy tisztább, derültebb, boldogabb régióba. Új kapun ha¬ladunk át: az örök¬kévalóság kapuján. A szellem legelső érzése a mentális világ küszöbén a határta¬lan öröm és boldogság. Egész lényét eltölti a földöntúli ragyogás csodálatos varázsa, asztrálteste úgy hever mellette, mint mozdulatlan hernyó; most látja, hogy ez a hernyótest mennyire terhé¬re volt életének előző folyamán. A földiséggel telített önző érzések az asztráltesttel együtt megszűn¬tek: a mentális világ¬ban a szellem már csak azokat a tiszta, önzetlen érzéseket ismeri, amiket hosszú fáradozása révén addig megszerzett s mintegy fel¬szívott önmagába.

A szellem csak azokat a képességeit viszi át a mentális világba, amelyeket önmaga fejlesztett ki. Ha például egész életében csak egyetlenegy embertársát tudta szeretni és ez az egy visszamaradt a Földön, ak¬kor az ilyen szűk-szívű ember most végtelen magányosságban bolyong, az ilyen szellemek a mentális síkon kénytelenek megvárni szerettük odaérkezését, mert egyedül az ő rez¬géseik felfogására fejlesztették ki érzékenységüket, mindenki másnak a közeledése, szeretethulláma iránt érzéketlenek. Szerencsére, a legegyszerűbb emberi lélekben is van az önzetlen¬ségnek legalább egy paránya, ami arra képesíti őt, hogy mentális életé¬ben tovább fejlődhessék.

A mentális világban szintén hét fokozatot különböztetünk meg. E fokozatok között azonban nem találjuk meg többé azt az egymásutáni¬ságot, ami az asztrálvilág rétegeit jellemzi. Itt minden szellem abban a régióban helyezkedik el, amely vágyainak, képes-ségeinek és ösztönei¬nek megfelel. Mindössze annyi meg¬különböztetést tehetünk a men¬tális világ rétegei között, hogy azokat három alsó és négy felső ré¬gióra oszthatjuk; a három alsó fokozatban helyezkednek el azok a szellemek, akik vonzalmaikkal egyes szemé¬lyekhez fűződnek. E három réteg egyikében vannak a családi élet ön¬zetlen szeretetében fejlett szellemek, a másikban a vallásos odaadás hívei, végül a harmadikban azok a szellemek, akik a családi és rokoni kapcsokon túl, más személyek (tehát nem nagyobb tömegek) javára tevé-kenykedtek, s így ezek rezgései iránt fogékonyságukat kifejlesztet¬ték. Itt az egyes csoportokban való elhelyeződés nagyobbrészt a földi életben elért eredmények szerint történik.

Azok a szellemek, akik a személyek iránt érzett vonzalmon túl, nagy emberi közösségek, társadalmi osztályok, népek, nemze¬tek vagy az egész emberiség nagy érdekei iránt mutatnak fogé-konyságot és eze¬kért a nemes célokért önzetlenül munkát, szere¬tetet vagy életet áldoz¬tak, a három alsó fokozat többszörös érintése után a négy felső fokozat egyikében helyeződnek, el szabad elhatá¬rozások alapján.
A negyedik fokozat: a min¬dent át¬fogó hitbeli (spirituális) élet fokozata.
Az ötödig fokozat: a magasabb tudományok ré¬gió¬ja. Itt élnek mindazok a szellemek, akikben mély tudásvágy él az isteni bölcsesség, a teremtés törvényszerűségeinek megisme¬rése, a szellem, erő és anyag rejtélyeinek csodálatos összefüggése iránt.
A hatodik fokozat: a művészetek régi¬ója. Az itt élő szellemek művészi kifejezési formái természet¬szerűen nem azonosak a földi művészi formákkal; itt már a terem¬tés szépségének, a színek zenéjének és a cselekvések harmóniájá¬nak művészetéről van szó.

A hetedik fokozatot tekinthetjük talán a legmagasabb szellemi szín¬vonalnak ezen a területen; itt élnek azok a szellemek, akik a jó cseleke¬deteket magáért a jóért művelik, akik tehát legközelebb jutottak ahhoz az eszményi színvonalhoz, amit a kékszemű Názá¬reti így jelölt meg az ő utolérhetetlenül nemes és szép egyszerűsé¬gében: „Isten szeretet; szük¬ség azért, hogy akik őt imádják: lélek¬ben és igazságban (vagyis cselek¬vésben) imádják“.
A mentális világ alsó rétegeiben a szellem mint¬egy légüres gömbnek érzi magát.. A mentális test is anyag¬szerű; ebben az állapotában ovális alakú, színtelen üveggolyóhoz hasonlítható. A fejletlen szellemben is van valami jó, valami önzetlenség, megszerzett érdem. Ide már csak ez juthat el, mert az alacsonyabb rezgésszintű dolgok képtelenek megnyilvánulni. A mentáltest külső felületén kis ablakszerű kilátása nyílik arányosan a magával hozott jó tulajdonságokkal. Az ablakocskán át behatoló idegen rezgéshullámok hatása kö¬vetkeztében - az önzet¬len érzések folyama lassanként rendeződni kezd, s a szellem kezdi érezni, hogy az alsóbb fokozatok többé nem felelnek meg vágyainak, mind többször felemelkedik a maga¬sabb régiók közelébe és sóvárogva irányítja figyelmét az azokban látható dolgok felé. Néhány visszatérés után akarata egyre erő¬sebbé válik, nemes tulajdonságai, önzetlensége gyarapodik és mentális teste színesedni kezd.

A felső négy fokozatba jutáshoz fejlődésének eredményeként mentálteste átalakul, egy finomabb anyagruhát ölt fel. Ezt a finomabb anyagruhát kauzális testnek nevezzük. Gyönyörű, elragadóan szép forma a kauzális test, mert a kauzális testet gyönyörűen színezik azok az akarat-és vágyhullámok, amelyek belőlük szület¬nek. Itt vesszük észre először, hogy a szellem kauzális teste anyag¬részecskéinek rezgése színt sugá¬roz: a színek pasztellszerűen el¬mosódottak, számtalan árnyalatban gaz¬dagok, foszforeszkálók, ra¬gyogóak, melegek. A művészi alkotás lázábán égő szellemi te¬remtő erő narancsvörösbe játszó, tüzes, meleg sár¬ga színt sugároz; a spirituális fejlődés színe álomszerű, halványlila, mely olykor mély berlini kékbe megy át: minél fejlettebb a szellem spirituális ereje, sugárrezgéseiben annál intenzívebben tör elő ez a ragyogó kék szín. A magamagáért jóra irányuló tevé¬kenység színe a nap aranyához hasonló sárga; a ragyogás annál melegebb benne, minél intenzívebb a szellem kisugárzó ereje.

Ha a szellemnek már nincs többé szüksége arra, hogy testen át érintkezzék a külvilággal és szellemtestvéreivel, akkor saját kau¬zális teste rezgéseit át tudja adni azoknak, akik akkor lépnek át a mentális világba. Ezzel a szellem leveti kauzális testét és felemel¬kedik egy ma¬gasabb régióba: az intuíciók világába.
A kauzális test nem semmisül meg, csak gazdát cserél. A szellem a kauzális testből ki-lépve, végleg megszabadult az anyagszerűségtől, de megtartja sa¬ját rezgési képessé¬gét, tehát megmarad az a tulajdonsága, hogy át¬vehet és átadhat rez¬géshullámokat.
Itt válik végre a szellem tisztán szellemmé. Az élet, ami itt reá nézve kezdődik: az örökkévalóság élete. Az intuíciók világából nem zuhannak le többé a szellemek. Nincs többé testük. Felvil¬lanó, pará¬nyi lángocskához hasonlatosak; ha megjelennének előt¬tünk, földi em¬berek előtt, isteneknek vélnénk őket, olyan csodála¬tos képességek fö¬lött rendelkeznek.
A szellem ezen a fokon már nem tanul többé, mert mindent lát: minden tudat intuíció formájában él a lelkében. Csodálatos erő folytán, mely Is¬ten lényéből árad reá, lát és tud: immár részese lett ugyanannak a munkának és kegye¬lemnek, melyből szépség és szeretet árad az egész világra.
Az intuíciók vi¬lágába fel¬emelkedett szellemnek nincs szüksége többé földi életre; a mentá¬lis világ magasabb fokozatáig emelkedett szellemek rendesen félanyagi világokban keresik meg a testi élet formáit, a mentális világ három alsó fokozatáig emelkedett vagy azon alul, csupán az asztrális világ valamely fokozatáig jutott szellemek pedig a Föld¬höz hasonló sűrűségű fizikai világokba szoktak leszállani fizikai test megalkotása céljából.
Az intuíciók világát három nagy rétegre oszthatjuk fel. Ezek között első a spirituális előtti sík; itt élnek azok a fejlett szellemek, akik időről időre felöltve kauzális testüket, vezetik azokat a szel¬lemeket, akik a mély anyagvilágokban védőszellemi hivatást tölte¬nek be. Szférájuk a bolygórendszerek középpontját alkotó Napok fejlettségi színvonalá¬nak felel meg. Nagyobbrészt egyesült duálszellemek. A spirituális sík egy fokkal magasabb. Itt élnek azok a szelle¬mek, akik a Földön a médiumi képességek fejlesztését, a szellem megvilágo¬sodását, a vallások munkáját irányítják. A spirituális után következő, ismeretlen és titokzatos síkban egye¬dül Isten van. Ez azonban nem állandó tartózkodási helye, mert Isten maga is állandóan fejlődik. A szellemek maguk is eljuthatnak ide, de abban az időben Isten már messze túlszárnyalta ezt a régiót is, a végtelenség nagy misztériumában új világosságokat és új ösvé¬nyeket jelölve.


szemlézte: Bíró László

https://www.youtube.com/watch?v=jD3YIpM ... Hj&index=6

[Karsay1958]

Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteljed!

Adai mediális közlés 2020 nov. 1.

Az ember az ő bukottságánál fogva testébe zárt szellem és szüksége van az Isten által megalkotott korlátokra, hogy a korlátokon belül való járás által újjáépülhessen a lelkében mindaz a tulajdonság, amelyet a bukás tönkretett.
Egy ilyen,- a bukott emberre, illetve szellemre vonatkozó-, lelket újjáépítő törvényszerűség, amely az Isten felé irányuló fluid-szálakat van hivatva feléleszteni és kiegyenesíteni, a fent említett ,,parancs" miszerint az embernek erre a célra egy külön napot rendelt el az Isten, történetesen a hét napból csak egyet, mert az embernek a lelke annyira át, meg át van szőve a bukás produktumaival, hogy csak egy heted rész jut ki belőle az Istennek.
Mint minden olyan rendeletet, amely az ember fejlődését van hivatva elősegíteni, az évszázadok és évezredek folyamán bekebelez az emberi alacsony szintű okoskodás és az abból kialakuló tévhit, úgy ez a fent említett útirány is erre a sorsra jutott, hisz az idő múlásával annyira körülfogta a farizeusok által kitermelt sűrű fluid réteg, hogy az isteni üzenet már egyáltalán nem tudott hatásokat kifejteni, szinte még az igaz-érzelmű zsidókra sem.
Annyira kiszorították belőle a vezető szellemet, hogy csak a külső váz maradt, amely hatásaiban nemhogy előbbre segítette volna az Isten felé az embereket, hanem maximális mértékben lefogta a lélek Isten felé törekvő érzésvilágát. Szinte hiába mutattak be áldozatokat, ha az érzésviláguk, amelynek kísérnie kellett volna az áldozatuknak Isten felé emelkedő füstjét, úgy jártak mint Káin, a megcsontosodott és külsőségé vált törvények követése miatt a hála és szeretet érzése vagy visszafejlődött, vagy ki sem alakult a lelkükben, pedig éppen hogy az egésznek ez lett volna a rendeltetése.
Az volt a rendeltetése az eredetileg fent említett parancsnak is, hogy a hívő ember lelke kicsit feleszmélve az anyagi törekvésektől feljebb emelkedhessen egy eszményibb világba. De már ez a parancs sem érte el rendeltetését a köréje rakodó emberileg kitermelt fluidok miatt, melyek az isteni hatás helyett hatást gyakoroltak az emberre.
Mert gyakorlatilag mit is jelent, az Isten szemszögéből nézve ünnepelni? Vagy mit is akar adni az embernek az Isten az ünneplés által?
Hat napon át dolgozzál és a hetedik napon pihenj, mert ugye az J.H.V. is ,hat napon át teremtette a világot és a hetedik napon megpihent minden csinálmányától.
A ,,hat napi fizikai, majd szellemi (fejlettségi szinttől és a lelki igényektől függően) munka által kitermelt fluidok, a hetedik napi fejlődési ciklusra az anyagi világból való kiemelkedést kell, hogy eredményezzék az Isten akaratát hűen követő ember számára! (Ez gyakorlatilag a hat fejlődési korszak rendeltetése is, hogy bejuthassatok a hetedik napi korszakba, a majdani újjáalakult földre.
Ennek a szent célnak elérése érdekében jött le az Úr, hogy a megcsontosodott emberi felfogást és annak az emberre gyakorolt hatását széttörje azokkal az isteni erőkkel, amelyeket eleve az emberiség üdvösségére hozott le az Ősnapok világaiból, amikor szombaton meggyógyított egy, a bűntől elsősorban lelkileg, majd ebből kifolyólag testileg is lebénult embert. Az Úr ugyanis minden esetben a lelket gyógyította meg, helyreállította a lélek megromlott erőit és ebből kifolyólag helyreálltak a test erői és meggyógyult a beteg. Ugyanezek a folyamatok játszódtak le a lebénult ember esetében is.
A farizeusok részéről, mint az általatok is ismeretes, az volt a vád az Úr felé, hogy ,,munkát végzett" szombaton a gyógyítással. Pedig, a lebénult embernek nem a hat napi munkáját koronázta meg az Úr azáltal, hogy meggyógyította őt, hanem megbocsátotta bűneit és a bűn világából, kegyelemből felemelte egy eszményibb, a gyógyulás szférájának szintjére. Ezzel gyakorlatilag rá is helyezte arra a törvényes útra, amelyen a hideg forma helyett kialakul az emberben a hála és szeretet érzése Isten felé, aminek a hetedik-napi felemelkedés lett volna a rendeltetése.
Ez a kegyelem testvérem, amikor az embert Isten felemeli egy magasabb világba és a harcokat utólag kell valamennyire is megharcolni, mert az ember mindazt amit kitermelt magának, soha, de soha nem lenne képes átemészteni. Ha képes lenne erre, akkor teljesen feleslegessé vált volna Krisztus Urunk kínszenvedése és kereszthalála.
Az Ószövetségben annyira anyagias volt az ember, hogy a lelkének csak az 1/7. része volt az Istené és a többi a bukásból eredő testiség képzetéé. De az Újszövetségi embernél, már változhattak az arányok, a szeretet gyakorlása által, mert ugyanis új parancsot (mint új tantárgyat, amely szempontból lesztek megítélve az utolsó napon) kaptatok az Úrtól a szeretet gyakorlására nézve, amely ,,gyakorlat" mivel a szeretet isteni eredetű, hivatva van az isteni jelenlétnek a százalékarányát növelni a lelketekben és így már nem csak a hetedik napon van lehetőségetek a felemelkedésre, hanem szinte minden nap, ha meg tudtatok felelni a ,,két parancsnak": ,,Szeresd a te Istenedet mindenek felett és felebarátodat, mint önmagadat!"
A szeretet a törvény felett áll. Ezért hát a szeretet és annak a gyakorlatba való alkalmazása által szűnik, majd megszűnik a törvény itt és a mindenségben. És amikorra visszakerül a szellem az eredeti, a valaha elhagyott helyére, teljesen megszűnik a törvény hatalom lenni felette, mert a szellemet már teljes egészében a szeretet hatja át. Ez vonatkozik rátok is kicsiben mint az egész teremtettségre nagyban. De ez nem azt jelenti testvéreim, hogy a hetedik napot meg kell szentségteleníteni munkával, bűnözéssel és más, lelket ölő és lekötő elfoglaltságokkal, mert a fejlődés törvényének ciklusai nem változnak meg sohasem, esetleg majd megszűnnek, ha érvényüket vesztik, mert addig lesz törvény, ameddig arra szükség van. Amikor minden és mindenki visszatér Istenbe, akkor már érvényüket vesztik és ezáltal megszűnnek a hazavezető utak.
Sajnos azonban a mostani időkre, a törvényes ciklusok betartását igencsak felbontotta és leépítette a sátán. Egy szempontból ezért is van ekkora káosz a mai világban!
Minden szempontból térjetek vissza a törvényes úthoz, a törvények, szeretetből történő megtartásához és akkor megszűnik minden békétlenség és harmóniátlanság a lelketekben. Ekkor visszaáll elsősorban bennetek, majd a fizikai környezetetekben is a rend és a harmónia. De ne rettenjetek vissza még akkor sem, ha ez harcokkal és küzdelmekkel jár!

Mottó: Minél közelebb vagy Istenhez ó ember, annál kisebbnek, bűnösebbnek érzed magadat és minél inkább eltávolodsz Tőle, annál nagyobbnak, fontosabbnak látod szerepedet és személyiségedet.
Isten a nagy, mi csak haszontalan szolgái vagyunk mindannyian. Ha így érzel magad felől, csak akkor tudsz megmaradni Istenben, egyébként az önértékelésed kilök Istenből.
Isten kegyelme legyen bennetek és veletek! Ne féljetek, mert ha a törvényes utat követitek, akkor a sátánnak nincs hatalma felettetek!

Szeretettel egy Isten által küldött, a ,,számotokra ismert és még sem ismert" szellemvilágbeli barátotok!

UI:

https://www.youtube.com/watch?v=b4_ay4i ... Hj&index=7

[Karsay1958]

Pataky Árpád spirituális tanító - író mediális levele

Adai mediális közlés – 2020 november 2.


Megpihenni jövök közétek, szeretett földi testvéreim, mert abban az aktív és sok energiát követelő szellemi munkában, amelyet folyamatosan végzek, kicsit elfáradtam. Oda mindenkor szívesen megy az ,,ember," ahol szeretik, de ahol csak a szemében szeretik, a háta mögött viszont felülbírálják és ellenzik munkáját, oda már, mint munkaterületre lehet csak menni és nem pedig pihenés céljából.

Sajnos olyan lett a magyar spiritizmus,- habár előbb sem volt sokkal jobb,- hogy ameddig futja az erejükből, addig szeretik egymást, de amint viszont valami nézetbeli különbség keletkezik, azonnal ellene fordulnak egymásnak. Hogyan lehet így testvérként szeretni egymást? A farizeusok tettek így annak idején. Nektek, nekünk már régen túl kellett volna lépnünk ezeket az ilyen viselkedési módokat! A spiritizmus a krisztusi szeretetre épült és azt hiszitek, szeretet nélkül a III. kijelentés eszméje üdvözíteni fog benneteket?!

Hát nem! A szeretet az ami az embert elvezeti az üdvösségre, a mások felett való ítélkezés még senkit sem vitt előbbre, csak megrekeszti a fejlődésben, mert olyan próbákat teremt meg az ítélkező magának, amelyet nem tud átvinni és elbukik benne. Ez alól Ti sem vagytok kivételek, mert Istennél nincs személyválogatás. Jézusnak is be kellett töltenie a törvényt, Ő sem volt kivétel.

Megszállottnak neveztek olyan embereket, akiknek sok próbát és szenvedést kellett átélniük tisztulásuk érdekében és most az utolsó óra utolsó perceiben a kegyelem még próbál rajtuk keresztül egy - egy kis fénysugarat lövellni a sötétség világába?!
Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!

A világ a hitetlenségéből kifolyólag be van ijesztve vírusfertőzéstől való félelemmel.
A gonosznak ezzel a cselekedetével az a célja, hogy megijessze és két részre osztja a világot és akit sikerül a félelemmel megfertőznie, azt uralma alá is tudja hajtani. Ezért hirdeti a szellemvilág azt, hogy ha hisztek és helyesen éltek, akkor olyan légkörökbe emel fel titeket a kegyelem, ,,amelyen már a pokol kapui nem vehetnek el tőletek erőt." (Céljuk a világ gazdasági szempontból való összeomoltatása és olcsón való felvásárlása, de mindez felett Isten védelme áll és nem biztos, hogy minden az ő tervük szerint fog történni!)

Higgyetek a védelemben, ugyanis az elragadtatás bekövetkeztéig létezik számotokra a védelem! A hitetlen ember a félelmével képes magára vonni olyan dolgokat is, amelyek egyébként nincsenek benne Istennek a tervében!

,,Ha Isten velünk, akkor ki ellenünk?" Ha meg vagytok arról győződve testvéreim, hogy Isten ügyében dolgoztok, akkor nincs mitől félnetek, mert aki munkába szólított benneteket, az meg is fogja védeni egészségi állapototokat! Az, hogy ki mit kap el és mit nem, az teljesen Isten kezében van! Akkor kell világítanotok, amikor sötétség van és akkor kell a harctérre mennetek, ha háború van! Könnyű a világosságban világítani és béke időben katonának lenni.

Addig dolgozzatok, ameddig erre istenadta lehetőségetek van. Ha vannak talentumaitok, akkor azokat most kell kamatoztatnotok, mert még van egy kis erre adatott lehetőségetek. Utána már bánni fogjátok azt, ha elmulasztatok olyan lehetőségeket, amelyeket kihasználhattatok volna, ugyanis, valaki a Ti elmulasztott lehetőségeteknél tért volna meg és azt a lehetőséget Ti gyávaságból elmulasztottátok, akkor annak a valakinek a megtéretlenségének a felelőssége titeket fog terhelni az igazság törvénye előtt!

Hol van most a hitetek? Ezután még nagyobb megpróbáltatások jöhetnek, illetve jönnek és már most összeomoltok? Mi és a tőlünk magasabb szellemvilág is veletek van a védelmetek szempontjából!!! De ne legyetek vakmerők, se túlbuzgók, hanem Istenre hagyatkozók és Neki engedelmeskedők, akkor biztos, hogy nem történhet meg veletek olyan dolog, ami kívül van az Ő akaratán. Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukat szolgálja! (A dolgok sokkal, de sokkal gyengébbek, mint ahogyan azt Ti gondolnátok! Akinek füle van a hallásra, az hallja meg, hogy mit üzen a szellemvilág az emberiség számára.)

Isten veletek, elnézést a kemény beszédért, de van amikor kemény beszédből ért csak az ember. A szeretet nem mindig a dolgok elhallgatása, hanem az építő jelleggel történő megvallása.

A Ti Árpi bácsitok

Ada, 2020.11.02.

UI:

Digitális diktatúra
Összegző:
https://www.youtube.com/results?search_ ... t%C3%BAra+

Kína arcmegfigyelés 1 rész
https://www.youtube.com/watch?v=fMvBcOeW5tU

2. rész
https://www.youtube.com/watch?v=E9tF6y9cWtA

Keresztény nézet:
https://www.youtube.com/watch?v=CbdWduu4Q10

Fix tv
https://www.youtube.com/watch?v=lNHdmyTThQA

[Karsay1958]

A minősítési törvény működése - Felvezetés
Zita médium 1999. december 16.

A legtöbb embert készületlenül éri a halál; azokat az embereket is, akik azt hiszik magukról, hogy ők hitben élő, vallásos, Krisztust ismerő emberek; és azokat is, akik azt gondolják, hogy a haláluk után egyszerűen megpihennek, jutalmául annak az életnek, amit a Földön leéltek. Nagyon helytelen, ha az emberek úgy hiszik, hogy a földi életük eredményeképpen - nem is másutt - magának az Úrnak a kebelén pihenhetnek meg. Úgy hiszik, hogy Vele egyenszerű erők világában helyezkedhetnek majd el.
Hát én a nehezén túl vagyok, de elhatároztam, ha a nehezén túl leszek, eljövök az emberek világába és meg fogom mondani, hogy úgy az egyházak, mint az emberek részéről ez egy óriási tévedés. Óriási tudatlanság, hogy az ember valamit elképzel, elhisz és olyan dologban reménykedik, ami nem létezik.
Mert ideát mindenki csakis arra a helyre mehet, amire az életével elkészítette magát, és oda sem azonnal! Amikor a túlsó partra átértünk, bármennyire is szeretnénk ott köddé válni és a szélrózsa valamely irányában eltűnni, nem lehet. Mert a parton véges-végig különböző épületek vannak. Dísztelenek, olyanok, mint a betonépületek, és nagy hatással vannak az odaérkezettekre. Nagy ablakaik vannak, mintha azok lennének az épületek megfigyelő szemei, ahonnan millió és millió szem vizsgál bennünket.
Előfordul, hogy sötét folyosókon kell botorkálunk és két ajtó között megrekedünk, és ha nincs világosságunk, akkor bajban vagyunk. Milyen világosságról beszélek? A hit világosságáról, amely nem egy reánk aggatott lámpa; még csak nem is egy lámpa, amit a kezünkben viszünk, mint a bányászok, amikor alászállnak a sötét aknába, hanem bent a szívünk helyén - vagy maga a szívünk, ki tudja azt? - világít vagy nem, aszerint, hogy van hitünk vagy nincs.
Előfordul, hogy egy kinyíló ajtó után egy nagy munkateremben találjuk magunkat - én legalábbis abban találtam magamat - és ott csodálatos, erős, szép, fehér valakik dolgoznak. Semmiféle érzés nem látszik rajtuk: nincs szánalom, nincs megértés, nincs se jó, se rossz szándék bennük; nem akarnak ellenünk tenni, de nem tesznek mellettünk sem, egyszerűen osztályoznak bennünket, mint valami számokat. Osztályoznak, mérnek aszerint, amit magunkkal hozunk, ami rajtunk van, ami bennünk van. Mi legtöbben sötétségben vagyunk és ők pedig világosságban vannak. Mi nem vagyunk tisztában önmagunkkal, de ők tisztában vannak velünk; tisztában vannak minden értékünkkel, a magunkkal hozott lim-lommal és értéktelenségünkkel. Szétszedik és megmérik különböző erőinket; némely esetben, ha lemarad rólunk egy bizonyos erőréteg, az olyan fájdalmas, mintha egy másik halálon mennénk keresztül.
Fel sem néznek, mert szünet nélkül dolgoznak, a pillanat töredéke alatt mindent átlátnak. Itt nagyon nagy a sürgés-forgás; itt millió és millió azoknak a száma, akik meghaltak; és akik meghaltak, ezeken keresztül kell menniük. És jönnek és jönnek; és itt nincs megállás, nem lehet leállítani a szállítószalagokat, nem lehet leállítani az ajtókat. Olyan itt, mint egy elvarázsolt kastélyban, csak minden az igazság törvényének megfelelő.
Az ide bekerülőknek - már pedig ide mindenki bekerül, aki a Földről jön - nagyon nehéz a helyzete, ha az igazság világa helyett - mint én is - a hazugság világát építgette; és ha nem az igazságot, hanem a hazugságot szerette; nem a krisztusi lelkületet, hanem e világot és az ehhez tartozó minden hiábavalóságot szerette.

Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:
A minősítési törvény működése
Az evangéliumi spiritizmus hivatása
Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik
Mennyei próféciák
HANG - Egyedül a kereszténység üdvözít-e?
A máj és az epehólyag tisztítása
Borluk es Borszék misztériuma
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGh4kV-Jv ... Q?e=WgibYE
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGh4kH80I ... w?e=cmyG2W
Karsay István 2020 novemberi szellemtani hírlevele – SBK-189

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhZxcH7V ... g?e=qJOJUA
Gizi médium_Ezoteriák 21 - Az Igazság nem büntet hanem terel a fejlődés útján

https://www.youtube..com/watch?v=Og2eQkKVbd8
„Apokalipszis most” – A világ jelenlegi sorsa_Szántai Lajos előadása

https://www.youtube..com/watch?v=pmK8m8DmuPY
Lány a liftből – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=IUgfEP2-T18
A virágsziget titka – Romantikus filmdráma

[Karsay1958]

2020.novemberi szellemtani hírlevél


Tartalomjegyzék


Igazságba csomagolt szeretet. Mediális közlés 2

Új Föld 10

Kinek a megmentésére jött az Úr? 11

A halál utáni élet (részlet) 15

A halál folyamata Mediális közlés. 22

Halottak napja. Mediális közlés. 27

Ajánlott havi web. lapok 30


https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... WpsPg83jUs


https://data.hu/get/12649617/SBK_Hirlevel_189.doc

[Karsay1958]

Karsay István 2011.tavaszi Kecskeméti előadása az indigógyerekekről. Felismerések, példaesetek, megoldások.

https://www.youtube.com/watch?v=PJ3uJbO ... e=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=laGep0j ... e=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=IUAcubY ... e=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=EiwuqZd ... e=youtu.be

[Karsay1958]

Az igazság szelleme 1
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából
Péter apostol szelleme Antal médium által

Most azonban azt kérdem tőletek, oh emberek: Hol van az a vallás, hol van az a tudomány, amely békét terem? Én nem ismerek ilyet a ti földeteken; ellenben igenis jól látom a vallások és tudományok egymás közötti harcát! És mi az oka annak, hogy nincs békességük? Az, hogy türelmetlenek egymás iránt! Türelmetlenek azért, mert nincs szeretetük. Szeretetük pedig azért nincs, mert nincs bennük hit, s ahol hit nincsen, ott nincsen igazság sem, mert a hit az igazság szelleméből fakad.

Akinek nincs békéje és szeretete, annak hite sincs; s az nem lehet az igazság gyermeke. Akinek békéje nincs, azt az igazság szelleme nem taníthatja; az nem lehet ennek a szellemnek tanítványa sem. Hanem lehet igenis egy más szellemnek a tanítványa, amely igazságot nem, hanem annál több gőgöt tartalmaz. Amely nem szellemi, hanem formai; amely szeretni nem képes, de tud alaposan gyűlölni. Amely nem békét, de háborút hoz, s nem boldoggá, hanem ellenkezőleg, a legnagyobb mértékben boldogtalanná tehet.
Ez a szellem élteti a ti vezető eszméiteket, ez a szellem, amely nemcsak, hogy hitetlen, de sőt ellensége a hitnek s nem a hitet, hanem az idomítást hirdeti! Ezekről az idomítókról s az általuk idomítottakról mondtam én azt, hogy nem értik meg az új kijelentés szellemét, amely az igazságnak Istentől való szelleme!
Az igazság szellemétől minden kényszer, minden idomítás távol áll. Ő csak a hitet hirdeti. Hinni azonban nem minden ember tud, azért hát a hitet nem is lehet az emberbe belekényszeríteni, a hitnek magában az ember lelkében kell életre kelnie. Innen van, hogy az az ember, aki saját tulajdon szellemének létezésében sem hiszen, más szellemben sem hihet, és az nem is értheti meg az igazság szellemének tanításait. Mert az isteni szellemet csak hinni, de kézzel megfogni nem lehet; az, amit meg lehet fogni, más országba tartozik.

A mennyben nincs anyag; a mennyet nem lehet kézzel megfogni, de hinni és kiáramlásait megérezni, azt igenis lehet. Aki emberileg helyesen akar tudni, annak itt lent kell maradnia, ahol tapintható dolgok vannak; aki azonban fel akar emelkedni, annak idelent kell hagynia az emberi tudását és a hit segítségével kell a magasba szárnyalnia.

Kedves emberek! A ti tudásotok nagy terjedelmű ugyan, de én azt mondom nektek: hiányzik ebből a tudásból az igazság szelleme! A tudás a földi dolgok érdekében alkottatott. Aki tudással telíti magát, az eme tudásán és a világon csüng, amelyből tudása való. Aki azonban hittel van telítve, az ezzel a hitével azon az országon csüng, a honnan a hite származik. És akik ezen az országon csüngenek, nem gyermekei többé e világnak, mert azok már legyőzték a világot az ő hitük által! A tudás ugyanis nem győz meg semmiféle világot, hanem csak a szellemet vonzza és viszi bele a világba, hogy abban földi dolgot alkosson; a hit ellenben Istenhez vonzza, Istenhez vezeti a szellemet, hogy ott istenit alkosson!
Az igazság szelleme Istentől indult ki és hitet hozott Istentől az embereknek isteni kegyajándékul. Az ajándékot azonban nem szokás erőltetni, hanem egyszerűen odaadják annak, akinek örömet okoz annak elfogadása. Aki tehát kicsinyli ezt az isteni kegyajándékot, az nem fogadja el, mert az ilyen ember büszke. A büszkeség pedig a méregkeverőnek, az ördögnek egyik mérge!
Az az ember, kiben a gőg, a kevélység benne van, az ördög által van megmérgezve, mindazok pedig, kiket az ördög megmérgezett, ellenségei az igazság szellemének s ellenségei az általa hozott ajándéknak: a hitnek, és mivel az ajándék Istentől van: ellenségei Istennek is! Azért hát óvakodjatok, kedves tanítványok, az ördög mérgétől: a kevélységtől!

szemlézte : Bíró László

[Karsay1958]

Az igazság szelleme 2
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából
Péter apostol szelleme Antal médium által

Ha igazi keresztények, t.i. Isten képviselői akartok lenni a földön, és e világban az isteni tulajdonságokat akarjátok ábrázolni, mindenben hasonlóknak kell lennetek a ti Mesteretekhez, Jézushoz, hogy ti is ugyanazon feleletet adhassátok az embereknek, melyet Jézus, a Mester adott nekünk, midőn azt kértük tőle: „Mester, mutasd meg nekünk az Atyát"— és ő így szólt: „Nézzetek meg engem és akkor az Atyát látjátok". Ő Istennek, mennyei Atyánknak valóban tökéletes képviselője volt, Istennek tulajdonságait emberi módon állítván szemeink elé. Azért intettelek titeket, hogy ne beszéljetek sokat, hanem olyan tetteket cselekedjetek, amelyek a földi emberben Istent mutatják be.

A példát erre Jézus mutatta meg, hozzátévén: „Ne akarjatok több és jobb lenni, mint Mesteretek; mert elég a tanítványnak, ha olyan lesz, mint az ő Mestere". Ez által akarta Ő megfékezni azokat, kik keresztényebbek akarnak lenni, mint Ő; kik az önnemesítésben elcsigázzák magukat, de épen azért, mert magukat elcsigázzák, nem lesznek nemesebbekké.
Krisztus nem merítette ki magát, mert semmit sem tett saját akaratából, hanem mindig azt kérte az Atyától: Atyám, legyen meg a Te akaratod! És azt is mondta mindig: Nem én magam cselekszem, hanem az én Atyám cselekszik én általam. Nem erőltette egyetlen cselekedetét sem, hogy a hitetlen embereket megtérítse, hanem így imádkozott: Atyám! Ha meg akarod tenni, tedd meg általam; és semmit sem tett, amit nem az Atya cselekedett volna általa, miután akaratát teljesen alárendelte az Atya akaratának!

Krisztus százszorta többet is tehetett volna, mert hiszen a szellemek neki, a Messiásnak, mindenkor rendelkezésére állottak, Ő azonban semmit sem tett az Atya akarata nélkül! Épen ezért volt a mennyei Atyának igazi képviselője. Ha csak egyetlen egy tettet vitt volna is véghez az ő saját akaratából, nem lett volna többé képviselője a mennyei Atyának. És íme a földön mégis vannak olyan emberek, akik keresztényeknek és Isten helytartóinak nevezik magukat, holott mindent saját akaratuk szerint tesznek. Bizony ezek nem igazi keresztények; Jézusnak, a Mesternek nem tanítványai és így Istennek sem képviselői! Ne ilyenek legyetek, ti új tanítványok!

Nektek csak azon egyetlen saját akaratotok legyen: Szüntelenül azt tenni, ami Istennek akarata, s amit nektek Mesteretek, Jézus nyilvánít ki. Teljesen bele kell olvadni tudnotok Isten akaratába, mert különben az Ő gyermeke, Jézus, nem kormányozhat benneteket.

Mi a mozgatója a keresztényi cselekedetnek? Szeretet és megbocsátás; az eredménye pedig: béke és boldogság! Az az ember, aki azt mondja: "Én Istent képviselem" s nem cselekeszik igazi keresztény módjára, hazudik; s aki azt mondja, hogy ő csalhatatlan és nem Isten, hanem saját akaratát követi, az hazudik. Éppen úgy hazudik az is, aki azt mondja, hogy szereti Istent és azt cselekszi, amit a bűnösök; valamint az is, aki azt mondja, hogy szereti felebarátját és nem tudja magát ellenségéért feláldozni, szintén hazudik; aki pedig hazudik, az nem keresztény, mert Krisztus sohasem hazudott!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Mindennek meg kell érnie

Lajos szellem Eszter írómédiumítása által 1960. július 18.

A cél nem az volt és ma sem az, hogy a sokak által kitaposott úton járva éljed le az életedet és a sok idők óta lejárt út keménységétől megfáradva ott keressél enyhülést és menedéket, ahol már sokan elhullatták ezeket a színehagyott bölcsességeket. Ezek már nem a te lelkedet tápláló és felüdítő elgondolások, de nem is lehetnek azok, hiszen a jó Isten annyi drága igazságnak a kézzelfogható megbizonyítását adta az életedbe (lásd: Médiumi élmények, Kiadó: Pátkai Pál 1931.Budapest), a munkálkodásodba, hogy egészen bizonyos lehetsz abban, hogy ha a külső világ zord és gonosz is a túlzsúfolt bűnnel és tévelygéssel, azért az isteni gondoskodás nem hagyott magadra, hanem mindig lehajolt hozzád és kiemelte a sorsod hajóját a felduzzadt gátak előtt és akik üldöztek, azok zúzták össze magukat. Éppen ez az a nagy bizonyosság, hogy az Isten nem hagyja el azokat, akik az Ő útján járnak.

Azért, mert a betegséged most jobban gyötör, az ne búsítson el, mert most nemcsak te, hanem minden érzékenyebb ember kínosan érzi a gonosz atmoszféra kínzó hatását, még azok is, akik hozzájárulnak annak a létrehozásához. Azonban ezeknek ezzel még nincsen kimerítve, mert a valódi következmények még ezután tudnak előretörni, mert a természet nem gondolkozik, nem mérlegel, nem gondol azzal, hogy mi lesz azután, ha a kígyótojások kikelnek. Pedig kikelnek, egészen bizonyosan, mert a nap heve életre kelti azokat, de éppen úgy minden ki fog kelni a maga idejében. Egyik előbb, a másik később.
Minden gonosz és alattomos hazugság meghozza a maga gyümölcsét és minden ami titkos és eltakart, nyilvánvaló lesz, egyik előbb, a másik később, de ki kell várni türelemmel, mert semmi el nem marad. Aki mit vetett, azt kell hogy arassa a Földön. Az még nagy kegyelem, ha az életében kikel, mert tudja azt, hogy ő vetette el a magot, de ha csak a következő életben kel ki, akkor az nagy, sokszor teljesen megsemmisítő összeomlást hoz létre. Tudod sokszor a gonosznak egy-egy ilyen betörésével az őrség többet szenved, mint azok, akik harcra vannak kirendelve. Te pedig a legderekabb őrséghez tartozol, mert te akkor is láttad az ellenséget, amikor az még nem támadott, de nem figyelt fel senki, nem vették komolyan.

Mondtam azt, hogy mindennek meg kell érni, mert különben éretlenül célját tévesztett cselekedet jön ki belőle eredmény nélkül. Ezt a „megérést” nem lehet siettetni, mert akkor olyan, mint amikor az éretlen és fejletlen gyümölcs lehullik és semmire sem jó. Így van ez az emberi éretlenséggel is. Addig csak foglalja a helyet a világban és zölden fanyarog, lehet az is, hogy egy vihar megrázza a fát és lehullik a férgese, az életrevaló meg kifejlődik és használhatóvá válik.
Mindent ki kell és ki lehet várni, ha egy kicsit késik is. Az Isten mindent ki enged teljesedni és ez hozza meg azt az eredményt, ami sokszor nagy erővel hat, minthogy éretlenül idő előtt tönkremegy a gonosz építkezése. Az emberi lélek nagyon nehezen válik meg tévedéseitől, mert szentül hiszi, hogy az jó és helyes, de amikor már az eredményt kóstolgatja, akkor kénytelen beismerni, hogy tévedett.

Természetesen az ilyen tévelygő időkben a jobbak többet szenvednek, mint a gonoszok, de mégis mindenre és mindenkire eljön az idő, amikor belátja: jobb előbb elszenvedni ezeket mint tévedésből tévedésbe menekülni az igazság mindent betöltő ereje és hatalma elől, mert ez alól úgy sem lehet elmenekülni...
Isten veled.

Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A szellem és a test kenyere

Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből

Kedves gyermekek! A szellemtanban való buzgólkodásotok közben a ti szellemi és testi kötelességeitek beosztásáról, szellemetek és testetek táplálására szükséges eledel használatáról akarunk szólni néhány szót. A túl sok mind az egyikből, mind a másikból, a szellemnek és a testnek egyaránt ártalmas.
Köszönjétek meg az Istennek, hogy a szellemi foglalkozáson kívül testi munkátok is van, hogy életetek fenntartásáért dolgoznotok kell, mert a munka a szellemet frissíti, rugalmassá és tetterőssé teszi. Nézzétek a semmittevőket, azokat, akik jólétben úszva, mintegy szellemi álomba merülnek.
Csak a testre, annak kényelmére és élvezeteire van gondjuk; lassan és tunyán osonnak el felettük az órák, az utcákon jártatokban ásítozó és életunt arcaikkal találkoztok és sokszor szívetek mélyében megirigylitek kényelmes helyzetüket. Óh, ha tudnátok, hogy minő üresség lakozik bennük, nem kívánnátok a helycserét velük! Kocsiznak, lovagolnak, látogatásokat tesznek, haszontalan dolgokról beszélnek, és a semmittevéstől fáradtan lefeküsznek, hogy a következő napot ehhez hasonlóan kezdjék meg és fejezzék be. Olyan izgató szerek után kapkodnak, amelyek által érzéki gyönyöröket szerezhetnek maguknak, és amelyek által végül testük megbetegedését idézik elő, csak azért, hogy az unalmas időt agyonüssék.
Szellemük az ily tunya élet következtében elveszíti minden rugalmasságát, minden képességét mélyebb gondolkozásra, a halál közeleg, és mi haszna van ezrekre menő vagyonuknak? Aggodalmas nehéz halál! Mert hiszen egy előttük teljesen ismeretlen birodalomba jutnak, mit sem tudnak a szellemekről és azok működéséről.
Emiatt szellemi állapotukban igen lassú az ébredésük; és még akkor is előbbi vágyaikat hajszolják, még akkor is szeretnének kocsizni, lovagolni, enni, inni, aludni, mert szellemük megszokta. Igen, az emberi hibák a szellemeket még a halál után is követik; ezért minél inkább megismerkedtek a szellemi élettel, annál könnyebb lesz egykor halálotok, hamarabb feltaláljátok magatokat a szellemvilágban.
Soká tart, míg az ilyen nem rugalmas, anyagias szellemek szellemi képességeikre rátalálnak, és ezt csakis munka és szorgalom által érhetik el. Ezzel vázoltuk előttetek a testi táplálékban való túlkapást.
A szellemi táplálékban való kihágást az képezné, ha egy szellemi tag (spiritiszta), aki a szellemtant ismeri, egyszerre minden földi foglalkozását és munkálkodását abbahagyná, és mindent a szellemek által akarna végeztetni, a boldogulását csodálatos szellemi segítségtől várná, és semmi egyebet nem tenne, minthogy a szellemiekben dúskálkodnék. Ily módon az a szellemi munka, melynek üdülést kellene szereznie, visszaélésre vezetne, és titeket az előírt életpályátoktól, mint kihágás, eltérítene.
A túlzás - mint minden dologban - itt is ártalmas, és ti csakhamar belefáradva, szárnyaszegetten a másik túlzásba, a materializmus karjaiba dobnátok magatokat. Egy meggondolt szellemi tag (spiritiszta) mértéket tud tartani, sőt még nagyobb kedvvel és örömmel végzi napi munkáját, arra gondolván, hogy szorgalmasan, becsülettel és derekasan akar dolgozni. Önként vállalta magára a testet öltést és a benne foglalt azon munkákat, hogy a mindennapi kenyerét megszerezze, tehát szívesen és jó kedvvel dolgozik, hiszen most is körülötte vannak a boldogult magas szellemek, látják őt, és kedvet, erőt adnak keze munkájához.
Mily boldog, hogy napi fáradalmai alatt a szellemről szóló tudományt ismeri; ez egy olyan örökké tartó kincs, amilyennel a leggazdagabbak kincse sem ér fel! Ha pedig munkáját befejezve az üdülés órái következnek, amelyeket egyébként fecsegéssel, semmittevéssel vagy gyakran a szerzemények világi élvezetekre való elköltésére fordított, hát tegye ezen órákat, mint hű szellemi tag, a szellemiekkel való foglalkozás által valódi üdülést adó órákká. Meglátja, hogy szelleme miként emelkedik fel Istenhez és magas szellemeihez az ég felé.
Igen! Ezekben a valódi üdülési órákban megtalálja az üdvös egyesülést a tiszta erőkkel, mert alkalma van Isten nevében való gyógyításra, beszédre és írásra; mert szelleme erőt nyert a napi munkában azon tudat által, hogy földi kötelességét megtette; és ekkor nyugodtabban átengedheti magát az áhítatnak. Így szelleme a munka által megnemesedve méltó és képes arra, hogy tudományát másokkal is közölje. Az üdülés óráiban homlokotoknak minden csepp verejtékét mi átalakítjuk Isten szeretete által a szellemi tudomány drága gyöngyeivé.

szemlézte: Lajos, az adai médium
UI:
Házasságok az égben köttetnek, de........
https://www.youtube.com/watch?v=K5l1meLmOZc

[Karsay1958]

A golgota. Mediális közlés. 1 rész

Nagy – nagy szeretettel köszöntünk benneteket testvéreim az Isten dicsőségét hirdető angyali karok nevében a szellemi, vagyis az örök hazából, ahova ti is megtérendők vagytok. Nem a halálra gondolok elsősorban, hanem az ,,első feltámadásotokra" vagyis a föld anyagából és igazságaiból való kiemelkedésre, mert a halál nem váltja meg az embert, csak a testétől fosztja meg, de sem a nézetei, sem a látás módja, főleg az erkölcsi szintje nem sokat változik senkinek sem a halállal, mert gyakorlatilag a halállal csak az addig elért eredményeket gyűjtik be az arra kirendelt angyalok. Ezért kérjük tőletek, hogy kövessétek az Urat a golgotára, (,,Aki utánam akar jönni...") amíg erre kegyelem adta lehetőség van, mert a halál nem fog hozni a számotokra felemelkedési lehetőséget, hanem csakis a lemondás, a bűnöktől való szabadulás és a szeretet gyakorlása által való tisztulás az ami benneteket elvezet az üdvösségre. Csak maga az elmélet, gyakorlati megvalósítás nélküli terjesztése, még senkit sem vitt előbbre az üdvösség felé.

A kegyelem visszavonása által vissza lesznek vonva a kegyelemhordozók és villámhárítók, mint példaadók és erőforrások, vagyis elragadtatik a IV. szféra a maga igazságaival és törekvéseivel. Megszűnik a kegyelem és a földi világra visszatér a szemet – szemért igazság, vagyis a tett elkövetését azonnal követi a büntetés, minden bűnbocsánat nélkül, ami annyit jelent, hogy a bűnöst a bűn elkövetésének hatásai alól nem lesz aki felemelje és védelmezze az igazság törvénye előtt, hanem az igazság a maga valójában le fog sújtani a bűnösre. Sőt, be fognak záródni a szférák és nem lesz születés, sem halál. Ezt úgy fogalmazza meg a Szentírás, hogy. ,,Az emberek keresik a halált, de már nem találják." Tehát nem lesz sem születés, sem halál. De szenvedés annál több, ami alól még a halállal sem menekülhet meg az ember, csakis elragadtatással, vagyis amikor megelégeli Isten valakinek a szenvedések által történő tisztulását, kiragadja őt az anyagi világból, vagyis ,,elragadtatik" mint Énok.

Ez egy rövid, de nehéz időszak lesz, amikor már csak a szenvedés lesz képes megtisztítani az embert és amint megtisztul a lélek, Isten kiemeli ebből az állapotból és behelyezi őt a saját szférájába. Ez egy olyan ,,kutyaszorítószerű” tisztulás lesz, amikor a IV. szférába már csak ily módon lehet bejutni. De a harc inkább arra megy nagy erőkkel, hogy a súlyos megpróbáltatások alatt, minél többen megtisztuljanak a II. szféra lakói közül és felemelkedhessenek a III. szférába, hogy ne kelljen őket kilökni a az azonos szintű erők vonzásának törvénye alapján tűzkarikákkal a ,,tüzes gyehennára" vagyis az új holdra.

Az első elragadtatás, amikor a IV. szféra ragadtatik el, tömegesen fog megtörténni, míg a többi már egyéni tisztulás alapján fog bekövetkezni. Az fog tudni az első elragadtatással felemeltetni, aki már az erőit, a fent említett módszerekkel ki tudta vonni a Föld igazságaiból, (karmatikus igazságok) a földi szférák vonzalmából és kiegyenlített minden számlát és tartozást a az alacsonyabb szférákkal. Tehát, aki lélekben teljesen elszakadt a Földtől olyannyira, hogy nem köti hozzá semmi.
Az elragadtatás pillanatában, mindenki, akit elragadnak az angyalok, Jézust fogja látni és amint meglátják Őt, abban a pillanatban szétsugárzik a testük és Jézus elviszi őket fel a magasba, túl a szenvedések világán, a boldog világba, mert ,,Elragadtatik mint Énok és nem lát többé halált" ugyanis lelküknek része volt ,,az első feltámadásban" amiről a Jelenések könyve ír. Azok viszont, akik nem ragadtathatnak el, mert az erőiket még nem tudták kivonni az anyagból, pedig volt rá alkalmuk és lehetőségük, „büntetés gyanánt” látni fogják azokat a szellemi jelenségeket, ahogyan az elragadtatás folyamata végbemegy, látni fogják Jézust, amint meg fog jelenni a felemelkedő testvéreiknek és ahogyan emeli ki őket az anyagi világból. Ez az ittmaradottak számára egy iszonyú élmény lesz, mert érezni és sejteni fogják a rájuk váró nehézségeket.

Igaza van minden olyan oktató szellemnek, aki a járványok terjedéséről és erősödéséről szól, de mindennek a nagyobb létlehetősége csak az elragadtatás után nyer nagyobb kifejezésmódot, mert a IV. szférabeli tiszta, illetve pozitív erők visszavonatnak és nem fogja semmi gátolni a járványok terjedését.
A Jelenések könyvében olvashattok a csészék tartalmának az angyalok által történő kiöntéséről. Ezeket mint gyógyító fluidokat folyamatosan öntik rá a tiszta szellemek a beszennyezett természetre gyógyítás és védelem gyanánt. Ez történik a járványokra nézve is! Az angyalok főként azok részére, akik hisznek, semlegesítik a beszennyezett természeti erőket és magát a természetet, de mégiscsak mindenre és mindenkire kihat a csészékből kiömlő ,,folyadék" tartalma. Ami ezen túl van, az már ...!
Az elragadtatással ez a lehetőség is megszűnik. Abban az időben maximális mértékben a sátán lesz az úr.

folyt.köv…

UI:

Végtelen lehetőségek - a gondolat hatalma
https://www.youtube.com/watch?v=FarF75_ ... WdFMFrh2Qw

[Karsay1958]

A szív misztériuma - Felvezetés

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből.
Az Úr mondja: „Szív teljéből szól a száj.” Vajon miért említi pont a szívet? Azért testvéreim, mert a szív az érzések, legelsősorban a szeretet központja. Ha a szívben szeretet és békesség honol, akkor a teremtmény minden megnyilvánulásával, örömöt és boldogságot idéz elő a másik teremtmény lelkében.
Mindennek van egy központja, mindennek van egy magva, amelyből kiindul, amelyből növekedésnek indul, ahonnan erőket sugároz szét, hogy azok néha messze, nagy távolságra tovavigyék azt, ami a központból kiindult és ott boldogságot vagy boldogtalanságot teremtsenek. Az egész teremtett világmindenségnek szíve és központja a mi Atyánk, Istenünk. A világmindenség szívéből, Istenből oly nagy szeretet árad, amely az életet indította meg, az életet hozta létre.
A teremtményeknek is volt egy központi érzése, egy központi gondolata, volt egy központja, amiből minden finom érzés kiindult. Valaha minden teremtménynek volt csodálatosan érző, örömet, szeretetet, boldogságot hordozó és kisugárzó szíve. Ebben a szívben nagy-nagy változások zajlottak le azoknál, akik buktak; megbetegedett a szív, megbetegedett a központ, amely a teremtmény életét, örömét és boldogságát adta és másoknak is ugyanazt az örömöt és boldogságot adta tovább.
Akik Isten közelében, Istenben maradtak, akiknek szíve együtt dobogott a mi Atyánk Istenünk szívével; akiknek gondolata, érzése, vágya, akarata, törekvése egy maradt a teremtő Atyáéval, azoknak a szíve egyre nőtt, egyre nagyobbá vált, egyre több szebb, jobb, csodálatosabb dolgok befogadására vált képessé és ugyanakkor egyre több és csodálatosabb dolgok kisugárzására vált képessé, érzéseik színessé váltak; szívük, mint egy csodálatosan hangzó hárfa, a legcsodálatosabb mennyei érzéseket keltette, és boldoggá tett mindenkit a nagy és csodálatos világmindenségben.
Akiknek szíve megbetegedett és ennek következtében szívük ritmikus dobogásában zavarok keletkeztek, de még időben észrevették, azoknál ez a kis hiba gyógyítható volt és ismét olyan tisztává, gyermekivé, őszintévé vált szívük, mint azoké volt, akik mindig ezzel az egészséges érzésvilággal, azaz szívvel rendelkeztek.
Milyen sokféle szív van! Még egy emberben is mennyi féle változatát mutatja a szív, aszerint hogy abban milyen érzések kerekednek felül, milyen érzések hatják át. Amíg a teremtmény az Istentől elvetetett meg nem ismerte, addig csak csodálatos hangulatok, csodálatos érzések, törekvések, vágyak járták át a teremtmény szívét; az ember szívét azonban sok gonosz érzés emészti és rágja mint féreg.
Egy és ugyanazon embernek, egy és ugyanazon életben is néha szerető szíve van, néha kegyes, néha csordultig telve van a szíve jó indulattal és segítő készséggel, néha mindent odaadna, ami felett úgy érzi, hogy e pillanatban rendelkezik. Ha hálával csordult a szív, pillanatokra boldog, megelégedett és örömmel teli, hogy azután a másik pillanatban felébredjenek a szív fúriái, amiket a bukással hagyott a teremtmény az ő szívébe beköltözni és akkor haragos a szív és indulatos, mi több kegyetlen; akkor nem érez együtt a másikkal.

összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

A szív misztériuma
Az utolsó idők allegóriája
Egyidejű tömeges átköltözés
Mi a szellemtan?
Hang - Egy rákos édesanyáról
A pozsonyi csata mitosza
A pölöstyéni leánykut
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGh4kl6iV ... g?e=v4ZqkE
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhZxdSrI ... w?e=sJnqIX
Gizi médium_Ezoteriák 22 - Isten nem anyagi, hanem szellemi áldozatokat kíván

https://www.youtube.com/watch?v=oNULoLMuX8w
A VIII-ik egyetemes Zsinat 869-ben – Beszélgetés Pap Gáborral


https://www.youtube.com/watch?v=-hn6Bsj ... pL&index=2
Álcsalád – Romantikus vígjáték

https://www.youtube.com/watch?v=gyxCu2S ... L&index=11
El nem küldött levél – Romantikus film

[Karsay1958]

A golgota. Mediális közlés. 2. rész


A természetesen kialakult járványok mindig is a nagy háborúk következményei voltak, mert az ördögök összegyűjtötték a halál, vagyis a rengeteg ember nem természetes úton történő halálának a kipárolgását és aztán azokat csoportosan járva, (mondanám szellemi hordákat alkotva) járták be a világot, de főként a háborús területeket és mindazokat az erőket,amelyekből ugye a járványokat kreálták, lövelték ki az emberekre. Akiknek gyenge volt a hitük, vagy nem az Istenbe vetett hittel közeledtek a dolgokhoz, azok elkapták a járványt. Kérdezlek benneteket, hogy bárminemű fizikai óvintézkedés meg tud-e bárkit is védeni a sátán által gyakorlatilag szellemi úton terjesztett betegségektől??? Ha valamit is ér a fizikai óvintézkedés, akkor annak kizárólag a ,,császárnak" történő engedelmességről kell szólnia és a büntetések elkerüléséről. De a hiteteket ne a fizikai óvintézkedésekbe vessétek, hanem az Úr Jézusba.

Azt mondja az Úr, Márk evangéliumában, amikor emelkedik fel a Mennyekbe: ,, Elmenvén tegyetek tanítványommá minden népeket, kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül aki nem hisz, már eleve elkárhozott. Azok pedig akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, ha mérges kígyót vesznek a kezükbe, nem árt nekik, ha mérget isznak nem árt nekik és ha betegekre teszik kezüket, azok meggyógyulnak" Ennek alapján mi még is csak azt mondjuk, hogy a fertőzések ellen, még is csak elsősorban a HIT fog benneteket megvédeni!
Erre a betegségekkel szembeni hitből fakadó védelemre már Mózes tanította a népét, amire az Úr is hivatkozott: ,,Ahogyan Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában, úgy fogják felemelni az emberfiát, hogy aki hittel feltekint rá..."
Az elragadtatási, mármint a kegyelem visszavonási folyamatok, mint ahogyan semmilyen isteni tevékenység így ez sem egyik pillanatról a másikra történik, hanem amióta a fluidok törvényes csoportosításának a folyamata megkezdődött az utolsó időkre nézve, gyakorlatilag azóta tart a kegyelem visszavonásának a folyamata, melynek az utolsó momentuma az, amikor a IV. szférának hatásait és képviselőit kivonják az angyalok a fizikai síkról. Ez gyakorlatilag a Szentléleknek a visszavonását, vagyis annak az utolsó fázisát jelenti. Mert gyakorlatilag a Szentlélek sem nem egyszerre jött el ebben az értelemben, hanem egy nagyon komoly előmunka eredményekét, amikor ugyanis az Úr Jézus a tanításával, valamint a kínszenvedésével előkészítette az emberi szíveket és a nagyon nagy mennyiségű sötét fluidokat megtisztította ahhoz, hogy mennybemenetele után 10 napra elküldje a Szentlelket, úgy a Szentlélek visszavonása sem egyik pillanatról a másikra történik. Amint ti is láthatjátok, és tapasztaljátok, ahogyan a pozitív és a kárhozatra vivő fluidok választatnak szét, úgy tör be és nyomul előre a gonoszság a földön.

A Szentlélek utolsó és egyben legnagyobb megjelenési formája a földön a szellemtan, vagyis a III kijelentés megjelenése és kiteljesedése volt. De amint ti is tapasztaljátok, a tősgyökeres eszme képviselők kihalásával maga az eszme is már néhány kis csoportot kivéve igencsak lazulási folyamatoknak indult. Ez is a Szentlélek visszavonási folyamatoknak az egyik látható jele. Mindinkább hamis, illetve alacsonyabb elemek folynak bele a III. isteni kijelentésbe, ami bizonyos szempontból azzal magyarázható, hogy ki milyen szinten van, olyan igazságokat von magához. Tehát lassan a szellemtannak az ideje is lejár és visszavonatik, azon néhány csoport és ember kivételével, akiknek mint kiválasztottaknak az a feladatuk, hogy bevigyék a tiszta eszmét, mint az új világ alapigazságát, a megújult földre.

De az eszme ma még mindenkié!
,,A kegyelem ma még mindenkit hív, mindenkit vár, mindenkit elfogad, a megtérés lehetősége ma még nyitva áll. A holnap Isten kezében van, annak adja akinek akarja,nem tudhatja a lélek, nem veszi-e el tőle egy óra, egy pillanat alatt az ő testét a természettörvény az ő testét, mellyel Isten kegyelme felruházta? És akkor hiába a vágy, az akarat,elmúlt a lehetőség felette, amelyben ennek a kegyelemnek áldásait megszerezhette volna." (Kegyelem törvényvilága)

Én azt mondom testvéreim, hogy a szellemtan ma még mindenkit hív, mindenkit vár és mindenkit elfogad, ameddig a megtérés lehetősége nyitva áll, a holnap Isten kezében van! „Mondjátok meg annak a rókának, hogy még ma és holnap dolgozom...” (2000 év, hisz „Istennél egy nap annyi mint 1000 esztendő és 1000 esztendő annyi mint egy nap”)

folyt.köv..


UI:

MIÉRT NEM MANIFESZTÁLÓDIK AZ, AMIT SZERETNÉL? DR. JOE DISPENZA
https://www.youtube.com/watch?v=x6wB8Zq ... eIarht%3A6

[Karsay1958]

A nagy utolsó próbálkozásokat éli az emberi lélek
Névtelen Szellem Eszter írómédiumítása által 1960. május 23.

Már várlak az Úr Jézus nevében, gyermekem. Ne legyél ezek felett felháborodva, mindenki csak azt adhatja bele az életbe, ami a lelkében túlsúlyban van. Ez a túlsúlyban lévő érzés és gondolat adja meg minden léleknek az irányt, hogy merre és hogyan induljon el a földi élet útján. Nem is tudja, de nem is akarja megváltoztatni azt a maga elé vett célt, amely az ő sorsát fogja képezni.

Így az emberek nagy többsége mutatja meg mindig azt a fokozatot, melyhez az az égitest tartozik, amelyen ez a nagyobb szellemcsoport él, és amely irányban ez halad. Nem először, s nem utoljára járják meg ezek a csoportok ezt az utat, amely felfelé vezet ugyan, de apróbb-nagyobb pihenésre szánt kitérőkkel vissza-vissza csábítja azokat, akik még nem akarnak, vagy nem tudnak elég erőt magukban kifejleszteni ahhoz, hogy állhatatosak maradjanak maguk elé vett céljukhoz.
A korszak végére ezek az elmaradottak egy utolsó próbatétel céljából ismét előhívatnak a földi életre, hogy az elmulasztottakat kipótolhassák és ezzel magukat felvétethessék az új és magasabb színvonalú életet élők világába. Ezt a nagy és utolsó próbálkozásokat élők idejét látod és látjátok magatok előtt lefolytatódni - nem mint akik csak nézik, hanem akik érzik is ezeknek a bűnökben való tobzódását - mellyel szenvedéseket, gyötrődéseket osztanak minden körülöttük élőnek.
Ez az a nehéz ítélet részükre, mely elől nincs menekülés sem az életben, sem a halálban, mert amíg a hasonló a hasonlóval áll szemben, addig nincs ítélet és kárhoztatás, mert egyik a másiknál nem nagyobb, nem jobb, nem igazabb. De amikor ilyen nagy távolságot betölt a gonoszság a maga erejével és hatalmával és minden nálánál jobbat, igazabbat lerombol, ami útjába esik: ez már végzetes és helyrehozhatatlan károkat okozó bűntett, amivel önként kizárják magukat a felfelé vezető úton való haladásból.
Ez az önmaguk által helyesnek ítélt cselekedet teszi lehetetlenné részükre a jobbakkal való együtt haladás lehetőségeit és mivel az idő nagyon közel van ahhoz, hogy új próbák által, új lehetőségek nyíljanak részükre, így lemaradnak és a nagy átalakulás idejére ezek már távol lesznek a földi testöltés eshetőségeitől. Mert minden, aki elvetette magától a hit megtisztító, megjavító, jobbá, nemesebbé nevelő igazságait és ezzel erőtelenné tette, nemcsak a maga, hanem mások részére is a magasabbrendű igazságokban való betekintést, azok lélekgyilkosok és a gonoszok melegágya készítői a földi életben.

Az idők végére szükséges, hogy a konkoly kiválaszttassék és amely lélekben a rossz túlsúlyban van, az kivettetik a külső sötétségre, ahonnan nincs már visszafordulás. Mielőtt azonban mindezek véghez mennének, mindenkinek, aki a Földön élt és él: megpróbáltatást kell elszenvednie, hogy az igazság mérlegén mennyit nyom. Lehúzza-e a lélekben lévő jó és igaz a mérleg serpenyőjét? - Ha a rossz húzza le, akkor elhangzik az ítélet: „könnyűnek találtattál!”.
Ez a könnyűség azt jelenti, hogy alkalmatlanná vált a jobb az igazabb, a boldogabb életre, vagy nem érkezett még el arra a fokozatra, hogy ezt az életet és az ehhez való szellemi és lelki kellékeket megszerezhette volna - avagy már közel volt hozzá, hogy azt elérje, de több fogyatékosságai miatt, a már nehezen megszerzett lelki képességeket elpazarolta. Nem tudta megérezni a lelke, hogy mi válik javára és a jót elszórta, hogy a könnyen elérhető igaztalan jókat megszerezhesse és ezek mellett tartott ki, mert ez kényelmesebb volt, mint az igaz jóért harcolni és megpróbáltatásokat elszenvedni. Ezeknek nagyon szomorú a sorsa, mert későn érnek meg a bűn felismerésére, amikor már nem lehet kitérni a gyorsan bekövetkező bűnhődések elől.
Minden bűnből, tévedésből meg lehet térni! Sőt, eljön az idő, amikor mindenkinek meg kell térni, mert az igazság kényszerítő ereje nem engedi ki szorongató nyomása alól. De ez a megtérés nem hozza meg azt a boldogító és örömteljes felszabadulást a léleknek, amit az a megtérés, amit a belátással és beismeréssel, az őszinte megbánással és a teljes megváltozás elhatározott nagy akarásával maga elé vesz az emberi lélek.

Ez a megtérés: amit az emberi lélek önmagában a saját igazságos ítéletével, mint elkerülhetetlen szükséges megváltozást maga elé tűzött és ezt a Mindenható Isten elé viszi és az Ő segítségét és kegyelmét kérve - felajánlva rakja le az Úr lábai elé, ehhez hű marad, nem engedi a világ szerinti külsőségektől magát befolyásolni, sem a világ csábításaitól, sem a fenyegető rémképeitől, hanem kitart a megismert mennyei igazság mellett.
Ez harcokat, megpróbáltatásokat jelent, azért mondja az Úr: „nem hoztam békét, hanem fegyvert”, mert ellenségévé válik a fiú az apának, a leány az ő anyjának és egyik a másiknak ellene van azok miatt az igazságok miatt, melyeket az Úr hirdetett. Mert ezek az igazságok nem kedveznek a bűnnek, sem a hibás, félreértett igazságoknak. Nem erőszakosak, nem uralkodásra, hanem szolgálatra kötelezőek. Azért a jó a jobbnak ellenségévé válik, mert az még nem érti meg, nem tudja felfogni a krisztusi igazságot, még nem fejlődött föl ezekhez, hogy ezeket megértse.
Ezért ellensége a világ mindazoknak, akik az Úr útján járnak. Eljön azonban az idő, amikor minden szem felfelé tekint, mert csakis onnan felülről várhatja a szabadítást. Belátja, hogy a világ nem adhat semmit, még a hatalmasoknak sem adhat olyan pihenő helyet, ahol biztonságban érezhetnék magukat. És én boldognak mondom azokat, akik arra az időre már lerakják fegyvereiket, melyekkel a gonosz ellen harcoltak és sajnálkozva tekintenek a pusztuló világra, melyet idejében elhagytak az Úr hívó szavára hallgatva.

Az Úr ma is éppen úgy hívja ki a bűnök fészkéből és tenyésztelepéről övéit, mint régen: „jöjj ki népem a pusztulásra ítélt Babilonból!”. Igen, mert annak pusztulása nagy lesz. És aki évezredek múlva a romokból kiássa, megtalálja a babiloni pusztulásból hírmondóul fennmaradt kis darabkákat, eltűnődik majd felette, vajon miért kellett elpusztulnia annak a fejlett kultúrának, melyet bizonyára nagyértelmű emberek teremtettek meg a világ boldogítására? - Azért, egyedül csak azért, mert ellene álltak az Isten törvényének.

A sátán felemelkedett és uralma alá hajtotta a világot. A világ pedig elhagyta az Istent, hogy a sátánt követhesse. Aki pedig nem követte ezt, azt a sátán követői üldözték, mert a sötétség nem állja a világosságot, a hazugság nem állja az igazságot, a tökéletlenség nem érti meg a tökéletesség semmiféle rendelkezését és ellene áll, mert nem tudja, hogy az jobb és helyesebb, célravezetőbb a boldogság elérésére, mint az ő elgondolása. Azért gőgös és elbizakodott, mert azt „hiszi”, hogy az ő elgondolása jobb, gyorsabban célhoz vezető. Azalatt minden megmozdulásával, minden felfedezésével maga alatt fűrészeli az ágat és nem tudja, hogy már csak egy kicsiny ideig tarthatja magát, mert alatta a tátongó mélység, melybe belezuhan!
De akik az Úr szavát szívükben hordozzák és az életüket ezek szerint rendezik be, azok nem maradnak itt erre a végső leszámolásra. Ezek idejében eloldozzák életük sajkáját a földi élet múlandó örömöket kínáló, gonosz célokat szolgáló csábításaitól és beeveznek az örökélethez vezető biztonságos kikötőbe. Kis hajójukból minden felesleges terhet kidobálnak, hogy ha a vihar jön, könnyebben és gyorsabban haladhassanak előre. - Az Úr pedig szemléli a feléje siető kis hajókat és idejében segítséget küld. Más hajókat bíz meg a segítség küldéssel. Ilyen „más” hajók körülvették már a te küzdő kis hajódat és már nem messze a cél, hogy elérhessed.
Én is egy ilyen kis segítő hajó kormányosa vagyok és azt mondom: igaz, hogy a vihar még tombol és elnyeléssel fenyeget az ár, de van fölöttünk egy hatalmas Úr, Aki a viharoknak is parancsol. Én melletted vagyok és nem hagylak el, ne féljél semmitől, amíg az Úr téged itt tart a Földön, addig minden vihar lecsendesedik. Minden elcsendesedik, nem messze az idő és a reggel fényében elfelejted az éjszaka rémségeit.
Jövő alkalommal többet mondok. Most pihenjél és bízd magad az Úrra, Ő mindent elintéz. Isten veletek. Azért jöttem ma, siessetek mindent elvégezni.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A képzelőerőnek az akarattal való céltudatos működtetése
Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A képzelőerőnek az akarattal való céltudatos működtetése óriási lelki eredményeket hozhat a részetekre. Ha a képzelőerőtöket folyton-folyvást, úgyszólván megszakítás nélkül - akár otthon, akár idegenben, akár munkálkodva, akár pihenve - ráirányítjátok Istenre és annak a magasabb világnak igazságaira, amely magasabb világba menendők vagytok, akkor ez a tendencia éppúgy, mint a léleknek bármilyen más irányban kifejtett állandó tevékenysége, megszokássá, természetté válik.
Ezáltal egy csatorna nyílik meg a magasabb világokból a ti lelketekhez, amely csatornán keresztül a magasabb világok világossága, ereje, tisztasága - eleinte csak lassan - alászivárog, később pedig már hatalmas zuhatagban ömlik a le a lelketekbe. Ez az áram pedig megtisztítja, megerősíti, és fölemeli a lelketeket, s feloldja benne azokat a homályokat, amelyeket a múlt tévedései és bűnei okoztak. Így, hogy ennek folyományaként még a lehetősége is megszűnik annak, hogy találkozzatok azokkal a kármaszerű következményekkel, amelyekkel egyébként találkoznotok kellene.
Azt is mondtam, hogy az az isteni erő, amely így egy-egy megnyitott lélekbe aláömlik, és abban lakozást vesz, azt elárasztja, áthevíti, olyan sugárzó erővel bír, hogy nem marad meg csak az egyéniség határain belül, hanem megérzi azt az egész élethullámzás, amely egy ilyen isteni erőtől és világosságtól átsugárzott lelket körülvesz, megérzi körülötte minden életforma.

Szellemi szemekkel tekintve az ilyen magasabb erők által átsugárzott lélek keze nyoma fénylőn ott marad mindenen, amihez nyúl; szeretettel és segíteni vágyással telített tekintete nyomán fölpezsdül az élet, s körülötte eloszlik a homály; és mint ahogy a csillagos égen a csillagoknak fényudvaruk van, úgy válik fénylővé egy-egy ilyen lélek a szellemvilág előtt.
Akik varázslással, fekete mágiával foglalkoznak, azok is tudnak erőket irányítani, de kárhozatos, ártalmas, szenvedtető erőket; pedig azok is hiszik, hogy ők hatalomnak vannak a birtokában. Vagy azok, akik hipnózissal vagy delejezéssel foglalkoznak, ezeknek erői még nem szükségképp a magasabb világok erői, hanem inkább a maguk erői, a saját irányított alsóbbrendű erőik, amelyeket átvisznek egy másik lélekre és egy másik testre. Mindezeknél az eredmények éppen könnyen ártalmára válhatnak a hatások kibocsátójának. T i: amikor az ilyen lélek látja a hatást, amelyet előidézni képes volt, nagyon könnyen hisz magáról olyasmit, hogy ő több mint más ember, és nagyon könynyen esik túlemelkedettségbe, s akkor már nemcsak nem alkalmas a magasabb rendű világ közvetítőjeként szerepelni,hanem ezzel az érzéssel egyenesen elszigeteli magát a magasabb rendű világtól.

Más az, aki tartálya ezeknek a magasabb rendű erőknek. Az magának nem tulajdonít semmit, sőt talán még legtöbb esetben nem is tudja, hogy rajta keresztül isteni erők áramlanak. Ha valami eredményt lát, sohasem tulajdonítja magának, mert úgy érzi, hogy ő csak közvetítő közeg, akinek éppúgy nincs érdeme, mint nincs érdeme a tollnak, amellyel a költő ír, vagy a vésőnek, amellyel a szobrász dolgozik.
Az ilyen szellemnek, ha emberi testben van is, vannak az ő magasabb rendűségéről tanúskodó ismérvei, amelyeket az, aki szellemi szemekkel lát, fölismer. Az ilyennek jelenlétében az üres, frivol, vagy trágár beszédek elnémulnak, mert az a magasabb rendűség, amely minden akaratkifejtés nélkül is túlsugárzik az ő egyéniségén, az alsóbb rendű erőket hallgatásra kényszeríti. Az ilyen lélek jelenléte a mélyen lesújtott, bánatba merült és lelkileg elgyötört embernek felüdülést, gyógyulást, reménységet nyújt akkor is, ha egy szót sem szól is a szenvedőnek.
A fő az, amit mondtam, hogy bármilyen kicsinyeknek, bármilyen mélyen állóknak, bármilyen elesetteknek ismeritek is magatokat, bizonyos reménységgel tartsátok nyitva a lelketeket, és tartsátok szemetek előtt az ő Nevét, „amikor az úton jártok, amikor lefeküdtök, amikor felkeltek, amikor a ti házaitokban ültök, amikor munkálkodtok, és amikor pihentek” egyaránt.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A duálok és a lélekrészek leszületése az utolsó időkben
Részlet az "Ezoteriák" című kötetből

Krisztus előtt a lelkek átlagosan ezer évenként születtek újra. A duálok többnyire nem is ugyanazon a bolygón járták fejlődési útjukat. Kriszusi közbenjárásra azonban felgyorsultak a fejlődés lehetőségei. Duáljaink is ide kerültek, ők is itt folytatják fejlődésüket, sőt itt vannak kötelezően a közelünkben, de a felsőbb bölcs rendelkezés alapján felismerhetetlenül.
Tudnunk kell hogy ők nem az ellentéteink, hanem a kiegészítőink, tehát nem érezhetjük velük szemben azt a fellángoló vonzalmat mint más embertársainkkal szemben. A gyors fejlődés érdekében a lelkek hét részre osztódtak és a lélekrészek, azaz a lélektársak külön-külön leszülethetnek, az sem kizárt, hogy mind a heten inkarnációban legyenek. A lélekrészek mindegyike a lélek egyik-másik hibájának, fejletlenségének kicsíszolását kapja feladatul. Szándékosan úgy születnek le testvérként, barátként, szülőként, rokon, vagy férj-feleségként, hogy egymást segítsék és közösen emelkedhessenek. Az hogy egy lélekrész milyen neműként jelenik meg az attól függ, milyen feladatai vannak és azoknak melyik megjelenési forma a legcélravezetőbb.
A leszületések között a szellemvilágban eltöltött idő az átlagos fejlődési szinten nagyjából megegyezik a Földön eltöltött idővel, a fejletlen szellemeknél ez sokkal hosszabb lehet, míg a fejlettek esetében aránylag rövid, esetenként akár egy éven belőli is. Tehát ha a duáljainkat is számoljuk akkor tizennégyen vagyunk azon lélekrészek, akik tudatosan, vagy tudattalanul dolgozunk össze felemelkedésünkért, így kétezer év alatt többet fejlődtünk mint azelőtt több millió év elteltével.
Lelkünk egy több száz, esetleg több ezerre tehető lélekcsaládba tartozik, akikkel együtt kezdtük ezt a ciklust és együtt is fogjuk befejezni. Valamennyiünk célja az egymás segítése és felemelése. Karmikus dolgaink többnyire ezen a csoporton belől zajlanak, ezért zavaró tényező, ha valaki otthagyja a szülőhelyét és mondjuk egy idegen országba költözik, mert ha ott komoly adósságokat csinál, lehet kimondottan ezért egy újabb leszületést kell vállaljon, hogy lerendezze a tartozásait. Igen ám, de most már késő, mert a kapuk záródnak, őt a minősítési törvény mérlegeli és megtartja, vagy elveti. A lélekcsaládot vezető szellemek esetenként még idejében egy, vagy több lélekrészt is odairányíthatnak, hogy segítsék a tévelygőt. Gondoljatok arra a világ minden részében hány magyar közösség létezik. Az ott születő gyermekeik már az ottani lélekcsalád tagjai lesznek, ezért veszítik el olyan hamar az identitásukat.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A meteorológia, a geológia és a szellemi szférák egyezései

Részlet Makk István "Az örök fejlődés kozmikus útja"
című művének első kötetéből

Mindenekelőtt meg kell néznünk, mit mond a mennyország és pokol helyéről a Szentírás. A Szentírás a mennyország és a pokol helyéről rendkívül tömören szól. Azt mondja, hogy a mennyország fent van, a pokol lent van. Ha ezt a Földön élő egész emberiségre vonatkoztatjuk, minthogy az emberiség a Föld gömb felületén él, az emberiségre vonatkoztatott fent fogalom minden kontinensen a légköri szférákra, az emberiségre vonatkoztatott lent fogalom pedig, minden kontinensen a Föld mélyében lévő geológiai szférákra utal.
Tehát a Föld belsejében vannak a Szentírás szerinti pokoli szférák, a légkör alsó rétegében vannak a purgatoriumí szférák. A légkör felső rétegében vannak a Szentírás szerinti mennyei szférák. Ezek után nézzük a meteorológia alapvető megállapításait, melyek fizikai szinten igazolják „A kegyelem törvény világa” megállapításait.
A Föld légkörének jelenségei egyenesen rámutatnak a szellemi szférák helyeire a légkörben. A Föld felszínéhez legközelebb lévő légrétegek a legsűrűbbek, a legszennyezettebbek. Az alsó levegő-régiókban viharok dúlnak, emelkedve a légkör folyton tisztul. A legalsó légrétegekben ugyanott ahol a légkörtan tapasztalja, vannak a legszennyezettebb szellemi szférák. Az itt élő szellemek a szféráikon végigszáguldó asztrális viharokban élnek.
A legalsó légköri réteg, a troposzféra három szintre oszlik: viharzóna, esőzóna, bárány- és fátyolfelhők zónája. Az emberiség döntően a troposzféra három szintjének hatása alatt él és ez így törvényes, mert az emberiség 95 százaléka az alsó három szellemi szférából, a troposzférából ölt testet.
A troposzféra alsó szintjén fizikai viharok dúlnak. Ezen szféra szellemi seregeinek villamos feszültségei, asztrális viharai, feszültségük tetőpontján félelmes fizikai viharokban csapódnak ki. Amikor ezek az asztrális viharok nincsenek feszültségük maximumán, akkor is nyugtalanítóan hatnak az érzékenyebb emberi szervezetekre. A troposzféra alsó szintjének frontátvonulásai az okozói sok közlekedési balesetnek, sikertelen operációnak, betegségek súlyosbodásának, fejfájásoknak, nyomott hangulatoknak. Ilyen időben nem is operálnak, amikor ezek a legalsó szellemseregek vonulnak át a szférákon. Ez a frontátvonulás.
A légköri viszonyok bizonysága szerint, a troposzféra három szintjére, vagyis a purgatoríum három szférájára a reinkarnáció kötelező törvény, a légkörtan, a meteorológia szerint.
A troposzféra légköri viszonyait domináló víz a fizikai síkról a troposzférába, vagyis a három alsó szférába emelkedik fel vízpára alakjában a Nap felszívó ereje folytán. Azonban saját súlya - anyagi elve miatt az 1 2 . , 3. szféra szellemei, a vízpára kénytelen ismét testetölteni, vízcseppé, felhővé alakulni és a fizikai síkra lehullani. Majd a Nap szellemesítő ereje folytán kénytelen ismét vízpárává alakulni és ismét felemelkedni a troposzférába, (1., 2., 3. szféra), hogy azután ismét vízcseppé, felhővé testesüljön és ismét lehulljon a fizikai síkra.
Meggyőzően tükrözi a szellemi valóságot az a körülmény, hogy a pára vízcseppé válásának, testetöltésének mindig valamely tisztátalanság, valamely szennyeződés az oka, valamely légplankton. Ugyanez a szellemekben lévő tisztátalanság, a bűn és az attól való szabadulás kényszere oka az emberi testetöltéseknek is. Ha már a szennyeződés megtörtént és a vízpárából vízcsepp, felhő lett, a felhő megszabadulni szennyeződésétől csak úgy tud, ha lehull a fizikai síkra. Itt a Nap szellemesítő ereje felbontja, megtisztítja. A salak lenn marad és a megtisztult pára felemelkedik a légkörbe, a szférába.
Pontosan ez a módja a szellemek tisztulásának is. A légkör e jelensége a szellemek tisztulásának törvényéből vetül.
Mindenekelőtt ismételjük meg a Szentírás szavait a mennyország és pokol helyéről. Azt mondja a Szentírás, hogy a mennyország fent van, a pokol lent van. Ha ezt a Földön élő egész emberiségre vonatkoztatjuk, minthogy az emberiség a Föld gömb felületén él, tehát a fent fogalom minden kontinensen a légköri szférákra, a lent fogalom a Föld mélyében lévő geológiai szférákra utal. A Föld belsejében vannak a Szentírás szerinti pokoli szférák, a légkör alsó rétegében vannak a purgatoriumi szférák, a légkör legfelső rétegében vannak a Szentírás szerinti mennyei szférák.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A golgota. Mediális közlés. 3. rész


A szellemtani eszme, az 5. szférába tartozik amelynek követőit már nem fűtik hiú világi és elismerés-vágyak és az üdvösséget már nem a külső formától, hanem a belső megvilágosodástól és a felső vezetéstől várja az egyén. De ahhoz, hogy az ember idáig eljuthasson, egy néhányszor fel kell menni lélekben a golgotára, mindannak ellenére, hogy ott a vérszomjas csőcselék akarata valósult meg, de onnan jő a legtisztább világosság, mert az Úr mindezen negatív erőket magára vette és kereszthalálával áttisztította és otthagyta fenn mindenkinek, aki a világosságot a kiszenvedett és feltámadt Krisztustól várja.

Az elragadtatásról mondja az Úr az angyaloknak,hogy menjenek ki a szélrózsa minden irányába és gyűjtsék össze az övéit. Mindannak ellenére, hogy ez folytonosságot jelent, amely napjaitokban is tart, mégis elérkezik egy pillanat, amikor ez a begyűjtési folyamat véget ér és az Úr szavai szerint: ,, Ketten őrölnek a malomban és az egyik otthagyatik, a másik felvétetik. Két asszony mos a folyónál, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Ketten alszanak egy ágyban, az egyik felvétetik, míg a másik otthagyatik."

A kegyelem megszűnésével, a IV. szféra felemelésével, vagyis a Szentlélek visszavonásával nem csak a külső, vagyis a fizikai védelem szűnik meg, hanem a belső védelem is, ami annyit jelent, hogy azok a hajlamok, amelyek eddig le voltak zárva a lélekben, vagy csak akkor voltak felnyitva, amikor gyúrás, illetve csiszolás alatt voltak, ebben a fent említett időszakban a hajlamok szinte minden lelki - szellemi fék nélkül fognak előtörni a emberek lelki világából. Képzeljétek el azt, hogy milyen hatalmas mértékben fog elszabadulni a pokol, főleg a III. szféra számára amikor az I. és II. szférának féktelen tulajdonságai gátlástalanul elő fognak törni! Ekkor kezdődnek meg csak igazából a keresztényüldözések, és minden jónak a kiirtása, a III. világháború kitörésének lehetősége stb.
Soknak akik a III. szférához tartoznak, csak egy kis akadály miatt kellett itt maradniuk, mint például ha a dogmatikus világból valami visszamaradt, akkor ez az imént említett „pokoli állapot” ki fogja munkálni a hiányzó részt, főként az ilyen tipusoknak a test erőszakos levetése a dolgok kezdetén, meg fogja hozni a kellő felemelkedést. Aki elérte a III. 6.- at, és csak egy körgyűrű hiányzik ahhoz, hogy átkerülhessen a IV. szférába, azt az egy szintet Isten az ő kegyelmével be fogja tölteni, minek következtében az idáig eljutott egyén a IV. szférába számítódik bele.

Amikor azonban már minden olyan lelkek kiemeltetnek a III. szférából, aki valamennyi szenvedéssel alkalmas a IV. szférába való eljutásra, és már csak azért megy a harc, hogy a II. szférából minél többen a III. szféra igazságának megfeleljenek, akkor fognak bezáródni a szférák és akkor fog bekövetkezni az, hogy nem lesz sem születés, sem halál.

És ami még nagyon fontos az az, hogy ekkor már hiába olvassa bárki is a Szentírást, vagy a szellemtant, nem lesz hozzá Szentlelke! Ezért mondja az Úr, hogy még most kell a lámpásotokba olajat gyűjteni, mert akkor már nem lesz rá Szentlélek adta lehetőség. Akkor csakis az addig összegyüjtött olajotokkal a lámpásotokban, vagyis az addig összegyűjtött gyakorlatba átvitt hitetekkel és féligazság - mentes tudásotokkal tudtok magatok számára világosságot biztosítani.

Igyekezzetek tehát az Urat követve feljutni a golgotára, hogy a keresztúton meghaljanak bennetek a kárhozatra vivő hajlamok és hogy ezáltal feltámadhasson a ti egész lényetekben a Krisztus!
Az egész életeteknek, a golgotára való feljutásnak kell lennie oly módon, hogy az úton haladva lassan hagyjátok el magatok mögött a szenvedésektől megérett bűnös hajlamokat.



Egy túlvilági jó barátotok és testvéretek az Úrban az Isten dicsőségét hirdető angyali karok nevében. Tudjátok mit jelent hirdetni Isten dicsőségét? Hirdetni mindazokat a lelki - szellemi eredményeket, amelyeket Isten munkált ki bennetek és másokban. Az egész világegyetem Isten dicsőségét hirdeti!

Törekedjetek eljutni arra a szintre, hogy ne maradjatok itt ezekre e fent említett időkre. De ha mégis itt maradtok, vigasztaljon az előttetek Névtelen Szellemként ismert Vezető szellem médiumának egyik transzban történő látomásának utolsó néhány mondata:

„Az az érzésem, hogy alkonyodik, és akik megkívánják ezt a világosságot (a N.Sz. világosságát), ide jutnak, ebbe az akolba (a N.sz. tanításainak fluidburka), ahol megpihenhetnek, mert benne nyugalom és békesség van. És akik ide jutnak, azok érzik és tudják, hogy jó helyen vannak, mert meg lesznek védve a készülő viharral szemben.”
Isten kegyelme legyen és maradjon veletek földi testvéreim! (P) testvéretek

Ada, 2020.11.10.
UI:
Dr. Joe Dispenza válaszreakciója Szeretetfertőzéssel
https://www.youtube.com/watch?v=iek3_vp ... GaYbRkIoIq

[Karsay1958]

Betegség.
Részlet Mira Kelley Túl az előző életeken, regressziós gyakorlatok c. könyvéből
Dr. Wayne W. Eyer előszavával.

Sok esetben a betegséget sohasem a rossz gének vagy a balszerencse okozzák, s különösen nem a vakszerencse. A betegség csak a fejlődés egy lehetséges eszköze.
Amikor a lélek úgy dönt, hogy a testen keresztül megtapasztalja a fájdalmat vagy a kellemetlenséget, akkor valójában olyan próbatételt keres magának, amely által tanulhat.
Amikor ez EGO leválik a Forrásról - figyelmen kívül hagyva a felbukkanó jeleket, melyek lelküknek az életcélja beteljesülése felé mutató suttogásai - ,Felsőbb Énünk kénytelen betegséget vagy balesete szervezni, hogy mégis átvigye az üzenetet.
A kihívások mindig a válaszok felkutatására sarkalnak bennünket. Felakarjuk kutatni a bennünk rejlő miérteket, tágabb összefüggésbe akarjuk helyezni életünket és végül - remélhetőleg - meg akarjuk tanulni az elkerült leckéket.
A betegség egy kemény formája a tanulásnak, de sokszor ne marad más lehetséges választás, csak a durva megoldás. Ha túlságosan el vagyunk foglalva elmebeli köreink megfutásával és nem tudunk megnyílni a vezetésnek és az útmutatásnak, a Felső Énnek nem marad más választása, mint szélsőséges módokat keresni.

szemlézte: Karsay István

kiegészítés:

amire nem gondolt volna senki, egyik percről a másikra lecsap egy világjárvány, erről kb. 15 éve beszéltem már előadásomon, pont Kínát említettem vagy Japánt, hogy valaki megbetegszik, 2 óra múlva Németországban lesz, és itt a vírus! Már nem tudom, a sok 100 előadásból, hogy hol mondtam, de sokszor beszéltem erről, mert a vírus a legalkalmasabb az emberiség megtizedelésére.
A spanyolnátha több áldozatot szedett, mint a két világháború együtt!
És ezek az emberiség büntetései, egyik elmúlik jön majd a másik, egyik pillanatról a másikba része lett az életünknek, védekezünk ahogyan tudunk, de igaziból 2035 - 50 között fog kiteljesedni!

Idézek az adai mediális közlésből:

"A kegyelem visszavonása által vissza lesznek vonva a kegyelemhordozók és villámhárítók, mint példaadók és erőforrások, vagyis elragadtatik a IV. szféra a maga igazságaival és törekvéseivel. Megszűnik a kegyelem és a földi világra visszatér a szemet – szemért igazság, vagyis a tett elkövetését azonnal követi a büntetés, minden bűnbocsánat nélkül, ami annyit jelent, hogy a bűnöst a bűn elkövetésének hatásai alól nem lesz aki felemelje és védelmezze az igazság törvénye előtt, hanem az igazság a maga valójában le fog sújtani a bűnösre. Sőt, be fognak záródni a szférák és nem lesz születés, sem halál. Ezt úgy fogalmazza meg a Szentírás, hogy. ,,Az emberek keresik a halált, de már nem találják." Tehát nem lesz sem születés, sem halál. De szenvedés annál több, ami alól még a halállal sem menekülhet meg az ember, csakis elragadtatással, vagyis amikor megelégeli Isten valakinek a szenvedések által történő tisztulását, kiragadja őt az anyagi világból, vagyis ,,elragadtatik" mint Énok.

Ez egy rövid, de nehéz időszak lesz, amikor már csak a szenvedés lesz képes megtisztítani az embert és amint megtisztul a lélek, Isten kiemeli ebből az állapotból és behelyezi őt a saját szférájába. Ez egy olyan ,,kutyaszorítószerű” tisztulás lesz, amikor a IV. szférába már csak ily módon lehet bejutni. De a harc inkább arra megy nagy erőkkel, hogy a súlyos megpróbáltatások alatt, minél többen megtisztuljanak a II. szféra lakói közül és felemelkedhessenek a III. szférába, hogy ne kelljen őket kilökni a az azonos szintű erők vonzásának törvénye alapján tűzkarikákkal a ,,tüzes gyehennára" vagyis az új holdra."

kiegészítésem:

ennek a lényege, hogy jönnek olyan betegségek, amitől szenvednek az emberek, ilyen egy vírus,amibe nem halnak bele, csak szenvednek,a hatásaitól akár évekig!
de ez nem mindenkire igaz, gyilkosságok lesznek, és halál is, születés is, csak újraszületés - inkarnáció sokaknak már nem lesz, mert repülnek az alsó 7. napkörbe pár milliárd évre. Na ebben már most nyakig benne vagyunk, aki átéli a koronavírust sokan beszámolnak hónapok után is, hogy rosszul érzik magukat és még most fognak jönni a többi vírusok.

Vizsgázni fogunk keményen Istenhitünkből, mert amikor a keresztényeket irtotta az ISIS minden nagyon mesze volt, és most itt a muszlim világ, többen vannak mint keresztények és egy idő után áteszik Európa felett az irányítást, ez elkerülhetetlen, csak idő kérdése, 20-30 év maximum.

Most mi is vizsgázunk Jézusba vetett hitünkből.

UI:

Ha én lennék..
https://www.youtube.com/watch?v=9hL5bbo ... goaDGfTDWM

[Karsay1958]

A föld sorsa - Felvezetés

Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből

A „pontos időt az Atya tudja egyedül”, így minden időpont az emberi gondolatok műve mindenféle következtetésekkel. Annyit tudunk, hogy a változások már Jézus megjelenése előtt elkezdődtek, de a vége felé lesznek nagyon látványosak, észrevehetőek. A szerető atya nagyon sok időt adott gyermekeinek a megjavuláshoz, de elhatározta, hogy azokat a gyermekeit, akik nem tudnak megfelelő Isteni Törvények szerint élni, különválassza a tanulni vágyó fejlődő szellemtestvéreitől.
Ezt hívja a vallás hibásan „végítéletnek”, a Föld pusztulásának! A lelkek érettségüknek megfelelően szellemi szférákban tartózkodnak, amikor nincsenek a fizikai testben. A szellemi szférák hét különböző fejlettségű részből állnak, az első részben a kimondottan gonosztevők, gyilkosok, bűnöző hajlamú lelkek tartózkodnak, de itt vannak az öngyilkosok is. A második szféra felépítése hasonló a fizikai világ felépítéséhez, ebben a szférában tartózkodik az emberiség 80%-a. A harmadik szférában már a fejlett szellemek tartózkodnak, és az első három szférából még kötelező a testet öltés.
A negyedik szférától felfelé már a nagyon fejlett lelkek tartózkodnak a szférákban, és onnan segítésként, önálló vállalásként születnek vissza a lelkek. A hetedik szférából már a paradicsomi világba távoznak a lelkek. A földi síkon tartózkodnak az ellenerők, melyek a Föld anyagából el lesznek távolítva teljesen, a Föld megtisztul az ellenerős, sötét lelkektől. Ezek kidobódnak a Föld anyagából tűzhányók és egyéb természeti jelenségek következményeként. A sötét szellemi erők egy külső körre kerülnek száműzetésre, sorsukra még gondolni is szörnyű!
Az 1-es szférában tartózkodó lelkek követik őket, az ő sorsuk is ugyanaz lesz, mert alkalmatlannak bizonyultak a megtérésre, az isteni Törvények befogadására, megélésre. A Föld komolyabb - hirtelen bekövetkezendő - átváltozásakor a 3. szféra lakói mély álomba merülnek, és onnan Isten kegyelme ébreszti fel őket a változások után, és ők visszaköltöznek a megtisztult Földre, itt fognak újra testet ölteni.
A Föld mellett kialakul majd egy kisbolygó, és erre a bolygóra lesznek száműzve a 2. szféra megpecsételt lelkei (vagy egy meglévő bolygóra elkülönítve). Miután a Föld emberi lakosságának a 80%-a ide tartozik, sokan nem fognak még erre a kisbolygóra se eljutni, hanem száműzve lesznek a sötét erővel együtt a külső köre. Nagy valószínűséggel egy alacsonyabb szintű Napkör (Kozmosz) fog számukra létrejönni, ami sokkal rosszabb, mint a mostani 1. szféra, amit „pokolnak” is nevezünk.
Most folyik az emberek „megpecsételése”, ami azt jelenti, hogy nagy próbák elé vannak állítva a földi emberek, amikor is szint kell vallani önmagukról, tetteikről, felerősítik a belső - rejtett tulajdonságaikat, és ezzel megmutatják igazi Énjüket a külvilág, és a szellemi vezetők felé.
Most a gonosz erő szabadjára van engedve szándékosan, mert aki ilyen körülmények között is helyt tud állni, az méltó arra, hogy „megpecsételtessék”, és megmeneküljön

összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:
A Föld sorsa
Adai mediális közlés - Az Ég szeretete 2020. okt. 24.
Az irígységről
A bizonyosságról
HANG - Gyermekem nem érti meg Istent
A védőoltások és a lelki fejlődés
Az erdő fái
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGh4k0U62 ... A?e=EaPnaA
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhZxeyt4 ... g?e=Ruv9zy
Gizi médium_Ezoteriák 23 - A mindenség világainak vándorai a szellemek

https://www.youtube.com/watch?v=_YjmbEjJvbE
https://www.youtube.com/watch?v=ML2oKJCzW0w
A magyar nyelv maga a csoda 1-2 – Beszélgetés Pap Gáborral

https://www.youtube.com/watch?v=2_lCEC22kjs
Sorsforduló – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=bZ3CORM1gJ0
Nyár a tengerparton – Romantikus film

[Karsay1958]

Ada. Mediális közlés. Isten szeretetsugarai. 1 rész


Kedves szeretett földi testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!


Isten bármikor ha konkrétan rátok tekint, mindenkor az Ő szeretet sugarait sugározza felétek, csak annyira körül van bástyázva az ember az őt körülvevő bűnrétegekkel, hogy nem képes mindezt megérezni. Az ember, amikor vár némi fogalma van a szeretetről, akkor kezd derengeni az az isteni szeretet, amely őt a teremtés pillanatában létbe hívta, itt a bukott világon is munkálkodik érte, hogy oda vissza kerülhessen, ahonnan lebukott.
Az ember szeretete, ha van is igen testies és igen önző szeretet. Kevés az az ember, aki teljesen azonosulni tud törekvéseiben az isteni Szeretettel és csak Neki szolgál,
pedig minden más fajta szeretet gátolja az embert a fejlődésben, vagy legalább is lassítja a fejlődését. Ezért mondja az Úr:

„Aki jobban szereti apját, anyját, testvéreit, házastársát, vagy gyermekeit, az nem méltó hozzám.” Pedig az anyai szeretet mennyire önzetlen és áldozatkész tus lenni egy - egy problémában és milyen forrón tud könyörögni az ő Istenéhez, ha gyermekét szenvedni látja, sok esetben még az életét is képes lenne anyai ösztönből feláldozni és az Úr mégis azt mondja, hogy ez az ilyen magatartás még kevés ahhoz, hogy Hozzá méltóvá válhasson bárki is.

A dolog lényege talán abban rejlik, hogy a vérségi kötelék egy - egy életre összpontosul, míg a krisztusi szeretet viszont egyetemes:
„Kik az én anyám és kik az én testvéreim? Ti akik hallgatjátok és megtartjátok az Isten életet adó Igéit. Jelen esetben az Ige a III. kijelentésen keresztül sugárzódik felétek, ugyanis a ti nyelvetekre lefordítva az Ige lényeget, isteni lényeget jelent.
De az nem azt jelenti, hogy akkor nem kell szeretni a gyermekeket, sőt ellenkezőleg, mert az a rengeteg probléma és fájdalom, amely főleg a mai, mindinkább elsötétülő időkben a gyerekeket körülövezi, tisztítja és viszi előbbre a szülőket ama szeretet felé, amely megnyitja a lelket az egyetemes szeretet előtt.

Amikor az ember rájön, illetve ráérez arra, hogy a más gyereke is lehetett volna az övé, ha Isten azt a gyermeket adta volna neki, és hogy az ő gyermeke is lehetne bármilyen szempontból problémás, akkor rájön arra, hogy minden gyereket egyformán kell szeretni. Ha így tud gondolkodni és így kezd érezni, akkor már az a szülő megérezte az egyetemes szeretet örömét. Kicsit nehéz ezt megtenni, de ha sikerül, akkor ez az érzés emeli az embert a krisztusi szeretet felé. És miért a gyerekeket hoztam fel példának? Mert egy szülő a ti világotokban az, aki leginkább meg tudja érezni a szeretetet és annak a lényegét, ugyanis, a szülői szeretet, főként az anyák szeretete, az áldozatkész szeretet isteni adomány és ha össze tennénk az anyák lemondásra kész szeretetét,akkor ők meg tudnák váltani vele a világot! (Nagyon sajnos azonban az, hogy erre az istentelen időkre már sok esetben jönnek létre olyan elfajulások, miszerint nem a szülő neveli a gyereket, hanem fizetett „anyák”, valamint, hogy fontosabb a testi külső az anyának, mint a szoptatás stb.)
Nézzétek meg, hogy a fejlődésnek bármelyik szintjén, sőt még az állatoknál is a maguk szintjén megnyilvánul az anyai áldozatos szeretet. Amennyire alacsony szintű a Föld, ha Isten nem adta volna ezt az adományt a nők lelki világába, akkor sokkal sivárabb lenne és talán már kihalt volna az élet.

Nagyon csúnya kifejezést használ az ember erre az isteni adományra, azt mondja rá, hogy: ösztön. Ez egy istentagadó „tudományos” gondolkodás, ugyanis ez a fajta hozzáállás egyfajta önmagát fejlesztő és önműködő léleknélküli sejttömegnek képzeli el az embert, amelyben minden érzés csak úgy saját magától kifejlődött, minden felső hatás nélkül. Az állatoknál is és az embereknél is sok esetben volt látható az, hogy az anyák az életüket áldozták gyermekeik életéért, még azok is, akik Isten nélküli ösztönnek nevezik ezt a gyerekek felé érzett vonzalmat. Ez a „ösztön” gyakorlatilag akkor aktivizálódik, amikor a megszületendő gyermek az édesanyához kapcsolódik, de igazából isteni tulajdonság, ami azt igazolja, hogy mindenkit Isten teremtett, mert az anya is teremt gyakorlatilag, amikor életet hoz a világra. Ez gyakorlatilag a szellemek teremtésének az „adománya” csak degradálódott, anyagiasított formában. Ez akkor lesz igazából tiszta tulajdonság, amikor eléritek azt a szintjét a messiásoknak, amikor ti is önállóan, Isten és a messiások által öntudattal rendelkező szellemeket fogtok teremteni. Jelenleg is teremt az ember a maga szintjének megfelelő lényeket a gondolataival, érzéseivel és cselekedeteivel, amely teremtményeknek Isten megjelenési formát, illetve testet alkot. Ezek az ásványoktól kezdve, egészen az állatokig terjednek. De ez nem azonos a szüléssel, mert a szülés által az ember a maga és a mások fejlődését biztosítja az isteni elgondolásnak megfelelően. Nincs az emberben, illetve a szellemben olyan érzés, illetve tulajdonság, amelyet nem Isten alkotott volna, vagyis ami nem lenne meg Istenben. De mivel a szellem lebukott, így az isteni tulajdonságok a szellemmel egyetemben olyan mélyre degradálódtak, hogy ellenséges érzésekké, tulajdonságokká formálódtak.

Ez a helyzet a szeretettel is. Amikor egy kis próba ér valakit, nagyon sok esetben, a szeretet gyűlöletbe fordul át, mert ugyanis a szeretetnek a gyűlölet az ellenérzése.
Isten szeretete tehát újjáteremtő, lelket a szellemi halálból, a szellemi öntudatra regeneráló munkát végez bennetek. Óriási munka ez testvéreim ,amikorra az emberi lélek odáig eljut, hogy ő szellemi lény, egy hatalmas Szellem alkotása. Hosszú tisztulási folyamatokon kell végigvezetni a szellemeket, amíg annyira megtisztulnak a gőgtől hogy némi „alárendeltséget” (alázatot) érezzenek az Istennel szemben. Isten minden eszközt erre használ fel!Többek között a fájdalmakat is. Istennek is fáj minden egyes beavatkozás, de meg kell tennie a gyógyulástok érdekében azt, hogy felhasítsa a helytelenül beépült igazságaitokat és ezekbe a sebekbe ültesse bele a nemesebb és tisztább igazságot. Ez a szenvedés mindenkori célja. Isten szeretetének a sugarai végzik ezt bennetek testvéreim, mert az a célja Neki, hogy mihamarabb eljuthassatok a magas szellemi öntudatra.

folyt. köv..

UI:

RejtettKéz - nyolcadik - befejező - beszélgetés - élő hangos felolvasással
https://www.youtube.com/watch?v=1urwQgASPRQ

[Karsay1958]

A szellemi Vezetők munkájáról



A manifesztáció az 1920-as években hangzott el.



Sokszor kerültök olyan helyzetbe, hogy embertestvéreitek megkérde­zik tőletek, mi célja van a spiritizmusnak, miért foglalkoztok ti azzal, mit eredményez a számotokra. Sokszor nem is tudjátok, mit feleljetek; fél­szeg, ügyetlenkedő feleletet adtok, és nem tudjátok helyesen felvilágosítani azt, aki érdeklődik, hogy mit akartok ti a spiritizmussal, mit akartok a szellemektől, és mit akarnak a szellemek veletek.

Testvéreim! Emberek! A Nagy Mindenséget egy hatalmas törvény tart­ja össze, az összetartozandóság, a szolidaritás törvénye, érzése. Alapja ez a leghatalmasabb világfenntartó törvénynek és érzésnek, a szeretetnek. Ha összetartozónak érzem és tudom magam az embertársaimmal, felebarátommal, akkor kell, hogy a szeretetnek egy parányi szikrája éljen bennem, mert az összetartozandóságnak érzetében fejlődik naggyá a szeretet. Ha én összetartozandónak érzem és tudom magamat egy felebarátommal, akkor képes vagyok azért tenni valamit, képes vagyok olyan cselekedetre, amely tőlem áldozat és felebarátomnak javára szolgál.

Tehát a szolidaritás törvényénél fogva mi, szellemi lények, innen a szellemvilágból az Úr szavára, Isten parancsára, kívánságára elindultunk az emberek közé, hogy meggátoljuk őket abban az igyekezetükben, hogy a teljes romlásba rohanjanak. Odaállunk egy-egy embernek az útjába, amikor az örvény felé szalad, megállítjuk őt, és megmondjuk neki, megértetjük vele, hogy ez nem minden, amit itt élsz, amit itt érzel, cselekedsz, hanem a földi élet után van egy örökélet, amelyre elő kell készül­nöd itt a Földön.

A tespedő, stagnáló embert megrázzuk, megmagyarázzuk neki, értésére adjuk, hogy nem lehet állni, nem szabad megállni, ez törvényellenes, mert az Úr azt akarja, hogy minden ember haladjon, fejlődjön. Ha megáll, akkor ő gátat vet az örök fejlődésnek is, tehát kettős bűne van: vétkezik önmaga és embertársai ellen.

A keresőnek, kutatónak szolgálatába szegődünk, megmutatjuk neki az irányt, ahol kereshet, kutathat és találhat. A kérőnek, zörgetőnek szintén szolgálatába szegődünk, közvetítjük az adományokat, amelyek Istentől jönnek, megnyitjuk az ajtót amelyen zörgetett, és az örökkévalóság perspektíváit nyitjuk előtte. A lelkileg fázónak, didergőnek meleg fluidikus takarókat hozunk a mi országunkból, betakargatjuk, hogy érezze: van valahol egy szerető szív, mely őrá is gondol, hogy újra éledjen benne a remény, hogy van egy hazája, ahová tartozik, és ahol őt várják.

Testvéreim, mi nem akarunk semmi mást az emberektől és az emberekkel, mint megnyitni a szemeiket, hogy lássanak, megnyitni a füleiket, hogy halljanak, a szíveiket, hogy érezzenek és meggyújtani egy szövétneket, hogy világítson nekik az igazi irányba.

Ezért az embereknek sem szabad mást akarni, kívánni tőlünk, csak azt, hogy Isten akaratát közvetítsük nekik. Megértessük velük, hogy nemcsak testből állnak, hanem test, lélek és szellem képezi a földi embert. A test, a legkülső burok lehull róla, az romlandó, a földbe kerül, és a szellem az ő lélekburkával elmegy az örökhazába, és azon kell igyekeznie, hogy az minél tisztább, minél fényesebb, átlátszóbb legyen, mert az az ő egyedüli ru­hája. Semmit át nem hoz magával, bárki lett légyen a Földön, nem látszik meg rajta, csak az ő fénylő jó cselekedetei.

Békesség nektek, Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Messiások

Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből

Arra a kérdésre: „Hol volt Krisztus duálszelleme az emberi megtestesülés alatt?” a szellemek Adelma írómédium által így válaszoltak:

Jézus, az a szellem, aki az Atyát mindig és mindenkor szerette, duálszellemét a világosság hazájában hagyta, hogy a Földre jöjjön és itt emberi alakban a földi lakóknak a szeretet ősrégi tanát emlékezetükbe visszaidézze. Keresztre feszítése és a fényhazába való felvitele után ott találta az Őt kitartóan váró és bensőségesen üdvözlő duálszellemét, akitől erőt kapott a Földön is, hiszen szellemileg egységben maradt vele.
A duálfogalom adjon nektek a szellemi házasságról képet a két alapelvnek, adó és elfogadó szellemnek egy fluid burokbani egységéről. India az emberiség bölcsője. Amikor Európa még víz alatt állott, Amerika az óceán hullámaiból kiemelkedett - a mi időnk előtt 20 ezer, illetve 14 ezer évvel -, India már virágzó állam volt. Most nagy antropológiai felfedezések lesznek; tapasztalni fogjátok a szanszkrit tudomány által a brahman vallásra vonatkozó ismeretben, hogy India, mivel az emberiség bölcsője, a legrégibb vallással, a legrégibb Istenfogalmi kinyilatkoztatásokkal rendelkezik.
Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni, hogy Christna, az indiai megváltó, 6800 évvel a názáreti Jézus előtt - egy szűztől, Davana-gujtól Madurában született - ugyanazt tanította, mint később Mária fia, Jézus. Hogy mindketten Messiások voltak, bizonyítsa nektek azt, hogy Isten elsődjeit a bukott világra küldi, hogy az egyetlen Isten tanához térjenek meg az emberek.
A magas szellemeknek nincs szükségük a megtermékenyítés útján való testesülésre - ők saját magukat inkarnálják, mivel a fluidok tudományát bírják, egy tiszta szűzbe, akitől minden érzékiség idegen. Tehát azok, a jövőben nagyon elterjedt szanszkrit tudomány és az indiai Jezeus Christna - akárcsak a názáreti Jézus tanai - nem fognak semmivé válni, hanem ellenkezőleg, az embereknek bizonyítani fogják, hogy Isten, a Megváltó elsődjeit évezredről évezredre küldi szét a bukott világokra, hogy a bukottakat ébren és igyekvőn az Ő ösvényén megtartsa.
Hogy ezzel ellentétben az emberek állandóan az isteni szeretet ezen képviselőinek tanításait kiforgatják és az ő önző céljaik érdekében ezekkel visszaélnek, az egészen más dolog. - Az egyetlen Istent imádni, elismerni, küldött Elsődjeinek példáját pedig megfogadni és követni lenne illő.
Mostanában a négy evangéliumban is kételkednek. János a sajátját biztosan maga írta; a többi evangélisták is hagytak írásokat maguk után, amelyeket összegyűjtöttek. Mindenesetre mindaz, ami ezekben a könyvekben áll, istenien igaz és szép. A szellemek, akik Isten engedélyével a három médiumon keresztül ezt a négy evangéliumot megismertették, keresték az igazságot és igyekeztek az embereknek az isteni szeretetet és bölcsességet, mint a törvény és haladás kinyilatkoztatásait felfoghatóvá tenni.
Az indusok tehát ugyanabból a forrásból kapták igazságaikat, amelyekből ti ma azokat kapjátok. Ne veszekedjetek a betűkön, egyesüljetek az Isten, az Atya, a Teremtő, a mindenség Szellemében való egyetlen igaz hitben: fogadjátok meg a Messiások tanításait, legyetek az üdvösség és szeretet szellemei!
Mivel tehát 6800 évvel a názáreti Jézus előtt Indiában Jezeus Christna éppúgy egy szűz által született, mint Messiás lépett fel, ezért Jézus Krisztus nem fikció vagy beképzelés, hanem ugyanúgy Messiás, ugyanazon törvények szerint született, jelent meg, halt meg a Földön, mint Isten minden Messiása!


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Lélekcsoportok az Univerzumban


Bizonyára sokszor hallottál és olvastál is már arról az elméletről, mely szerint lelkeink különböző lélekcsaládokból, lélekcsoportokból származnak, és az egyazon lélekcsoportba tartozó lelkek gyakran választanak "leszületéseik" alkalmával közös tapasztalásokat. Ez végsősoron igaz is lehet. Ám mégis, meglehetősen kényelmetlen érzések "uralkodnak el" rajtam olyankor, amikor olyanról hallok vagy olvasok, hogy ez a "kör", ez a család vagy csoport meglehetősen "rögzített", és egy-egy ilyen körbe tartozó lelkek erősen kötődnek egymáshoz, olyannyira, hogy "földi" tapasztalásokat életeik során, csakis egymással szerezhetnek, és valódi feladatuk az, hogy örökös konfliktusok körforgásán keresztül végül újraegyesüljenek, feloldódjanak a feltétel nélküli szeretet átható fényében.

Ezek tényleg nagyon szép gondolatok, én mégsem érzem tőlük azt a felszabadult örömöt és lelkesedést, amit talán kellene. Sokáig kutattam ennek a kellemetelen érzésnek az okát, míg végre megérkezett az a válasz, amit én igaznak érzek, ami tényleg felszabdult örömmel tölt el, ha visszaolvasom magamnak. Most ezt foglalom össze néhány mondatban.

Valóban léteznek különböző lélekcsoportok, lélekcsaládok. Azonban itt a Földön, ebben a tér-idő síkban, ebben a létidőben, mi mind egy lélelekcsalád tagjai vagyunk. Közösen hoztuk meg azt a döntést, hogy ennek a naprendszernek éppen ezt a bolygóját választjuk közös tapasztalásaink színteréűl. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy itt, ezek között a "fizikai" feltételek között fogunk tapasztalni, ez lesz a mi "játszóterünk".

A létezés egy másik síkján, a Földtől több millió fényévnyi távolságban lévő galaxis egy másik bolygóját, egy másik lélekcsalád tagjai választották tapasztalásaik helyszínéül. Azok a lelkek, akik ott tapasztalnak szintén közösen hozták meg ezt a döntést.
A különböző létsíkokon, különböző bolygókón tapasztalatokat szerző lélekcsaládok és lélekcsoportok között lehetnek és vannak is összefonódások, olyannyira, hogy mivel közösen választottunk közös játszóteret, és közösen hozzuk meg azt a döntést is, hogy akár dimenziókon átlépve kapcsolatba lépünk egymással, ezért egyénenként nem tudunk olyat cselekedni, ami a többiekre nézve, és így az egészre ne lenne valamilyen hatással, hiszen lélekcsoport ide, lélekcsalád oda, végsősoron mi mind Egyek vagyunk.

A Szabad Választás törvénye azonban - bármilyen lélekcsaládok és lélekcsoportok közötti összefonódásról beszélünk is - továbbra is sérthetetlen. Vagyis elsősorban saját választásaidra lehetsz közvetlen ráhatással, mások választásaira csakis közvetve, a saját példádon keresztül, és csakis akkor hathatsz, ha a másik ehhez - akár tudatosan, akár tudattalanul - hozzájárulását adja.

Vagyis, annak ellenére, hogy közösen választottuk ezeket a "földi" tapasztalatokat, bármelyikünknek szabadságában áll, bármikor mást választani, és akár megváltoztatni korábbi egyéni döntését a kollektív tapasztalatra vonatkozóan is.

Bármikor választhatsz mást.

Bármikor hozhatsz egy új döntést.

Bármikor dönthetsz úgy, hogy figyelmen kívül hagyod lélekcsládod tagjainak választásait és csakis a saját választásaidra összpontosítasz, így az ítélkezés, harag és háborúskodás helyett az Elfogadás, a Szeretet és a Béke mellett döntesz, itt ebben a "földi" tapasztalatban, ebben a lélekcsládban, döntésed példájával igyekezve hatást gyakorolni lélektestvéreidre.

De bármikor dönthetsz úgyis, hogy elhagyod ezt a létidőt, ezt a bolygót, ezt a naprendszert, ezt a téridő síkot és ezt a lélekcsaládot és egy másikat választasz helyette, ha úgy érzed, hogy az a másik "család" jobban szolgálja valódi Önmagad megtapasztalását, mint a jelenlegi "családod".

Ám amíg az a döntésed van érvényben, hogy Itt és Most összpontosulsz, Itt és Most tapasztalsz, addig a "Máshol és máskor"-nak nincs semmi jelentősége jelenlegi tapasztalásaidra nézve. Addig csakis az számít, ami Itt és Most történik, ami Itt és Most játszódik le benned, a tudatodban és az érzéseidben.

Hát hozd meg a döntésedet!

"Máshol és Máskor!" vagy "Itt és Most!".

Álomkereső

[Karsay1958]

Nagyon kell a próba az emberléleknek

Lajos szellem Eszter médium által 1960. július 14.

Nem tudja az élet szegény eltévedt vándora, hogy egy kis időre próbának van alávetve csak azért, hogy a lélek ismerjen önmagára, a saját cselekedeteiből lássa meg, hogy mennyire hátra van maradva a lelki fejlődésben, az élet feladatának a megértésében.
Apró kicsiny múlandó dolgoknak a túlértékelése teszi ki az élete célját és ha ezekről le kell mondani, vagy nem is jutott hozzájuk, nagy lelki lehangoltság, de legtöbbször elkeseredett bosszú üti fel a lélekben a tanyáját, mert azt hiszi, hogy a neki kijáró jogos résztől van megfosztva az ember. Pedig egyáltalán nem, mert az embernek nincs semmi joga követelődzni az élettől, mert mind a földi élet, mind a velejáró öröm, de még a szenvedés is, ajándéka az isteni Gondviselésnek.
Az egyik ember hiába irigykedik a másikra bármiért, mert olyan rövid kis idő az, amíg egy ilyen kis élet leforog az örökkévalóság mértékén, hogy a lélek maga belátja helytelen erőpazarlását, amikor a valóság fényénél tekinti át elmúlt földi életét. Akármilyen földi kincsek felett rendelkezett, akármilyen hatalmas volt földi életében és bármilyen nagy tudományt szedett fel értelmével, ha nem volt az örökkévalókban eléggé járatos, a gondolkozása és az érzése nem volt abban kiművelve, akkor bizony csak szegény, vagy éppen koldusa az igazi (szellemi) életnek, aki meggörnyedve kér és esedezik azok után, amelyekért kinevette, vagy éppen kigúnyolta azokat (a szellemtanosokat), akiknek ez tudományt jelentett.
Éppen most, ezekben az időkben sokkal találkozom itt a földi szférákban, akik nagyon sokat adtak úri, nemesi mivoltukra és most egészen közönséges munkások, de nem szeretik az alsóbbfokú beosztásukat és állandóan elégedetlenek és mindenféle furfanggal és hazugságokkal törtetnek előre. A büszkeség, a gőg talán most még nagyobb bennük, mint amikor még csakugyan az élet napos oldalán sütkéreztek a fényben, a pompában.
Milyen ádáz dühhel vetik bele magukat a gyűlölet szította beszédekbe és cselekedetekbe, hogy sietnek lerombolni mindent, ami valaha nagy és szent volt a szemük előtt. Hogyan törtek pálcát a valamikor sokkal kisebb erkölcsi fogyatékosság felett, mint amilyenben most - azt lehet mondani - ők járnak elől.
Nagyon kell az emberi léleknek a próba, hogy magára ismerjen és végre belássa azt, hogy milyen senki és milyen semmitérő az ő élete, amíg az isteni kegyelem a kezébe nem veszi a sorsát és el nem igazítja az igaz út felé. Én mindig meg akarom mondani azt, hogy lássák meg a közeli testvérek, hogy milyen nagy ajándékban van részük, hogy idejében a helyes utat megtalálták, mert akkor nem tévednek el sem a Földön, sem az utána következő életben. Ha nehéz is az igazság útja a Földön, az nem baj, de véget ér dicsőségben és jön egy új világ, új igazságokkal és elfoglalja trónját a halhatatlanság bizonyossága. Ebben az új áramlatban sokan felemelkednek majd (ez is próba lesz), de erről még mondok valamit.
Isten veletek.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Ada. Mediális közlés. Isten szeretetsugarai. 2. rész


Minden embernek kötelessége a „befogott” isteni szeretetet továbbadni, továbbítani.
Az a bűn gyakorlatilag, amikor ezt az isteni tevékenységet, a szeretet gyógyító hatalmát az ember visszafogja, ill. meggátolja! Azért bűn úgy az emberek, mint az állatok ölése is, mert azt a testet öli meg az ember, amelyet Isten szeretete a lebukottaknak a visszafejlődésére adott. Tehát az öléssel megsemmisül a bukott szellemek, ill. lelkek regenerálódási folyamata. Senkinek nincs jogában megszakítani az Isten által nyújtott fejlődési lehetőségeket. Ezt nem lehet büntetlenül megúszni!

Isten szeretete kettős munkát végez. Rombol és épít. Rombolja az ellentét építményeit, produktumait és helyébe regenerál, újjáteremt a világokra gyakorolt vonzás által. Ha jól megfigyelitek a makrokozmosz világai hatalmas sebességgel mind egy pont felé száguldanak. Ezzel a sebességgel arányosan kell haladnia a szellemek fejlődésének. Ez a hatalmas vonzerő benneteket is vonz Isten felé! „Amikor felemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok.” Ezt a vonzalmat, mint Isten szeretetét, amellyel benneteket Isten újjáteremt, átszolgáltatni bukásaitok által az ellentét hatalmának :a bűn. Azt, viszont, hogy mi a bűn, elétek tárják az Ószövetségi parancsolatok, az Örömhír és a III. kijelentés. Igaz, még mindig vannak köztetek olyanok, akik a parancsok megszegésével, az ószövetségi törvényekhez kötik magukat, vagyis, mindannak ellenére, hogy Újszövetség van, pontosabban már a Szentlélek korszakának a napja is lassan leáldozik, mégis az Ószövetségben élnek. És mind többen vannak és lesznek ilyenek közöttetek emberek között. Akik viszont már betöltötték az Újszövetség szeretet parancsait, azok már kinőtték a földi szférákat és elmentek magasabb világokra, vagy itt maradtak a föld feletti állapotokban és munkálkodnak érettetek földi emberekért.

Az Isten szeretetéhez viszonyítva a karmába vetett hit, egy kicsit ebbe az Ószövetségi kategóriába tartozik. Aki a karmában hisz, annak a jutalmát kapja, aki Isten szeretetében hisz, mely oldja a karmát, vagyis az Ószövetségi kemény törvényeket, az a szeretetnek a jutalmát kapja osztályrészül. „Legyen neked a te hited szerint.”

Ne legyetek restek, bármennyire bűnösök vagytok is, bűneiteket megvallani, melleteket verve oda borulni a mindenható Isten trónja elé és bűnbocsánatért, feloldozásért esdekelni. Az Úr Jézus még a földalatti szférákba is levitte a megváltás misztériumát, az üdvözülés lehetőségét, de rajtatok áll, hogy elfogadjátok-e a hajlamaitok megtagadása által ezt a kegyelmet.
Egy rövid ideig még nyitva állnak számotokra a kegyelmi források kapui, addig használjátok ki a lehetőségeket, ameddig erre istenadta lehetőségetek van, mert utána már Isten szeretete szétválasztja a fejlődőképeseket azoktól, akik erre alkalmatlanok, hogy ne gátolják meg fejlődésükben az arra alkalmasakat. Ameddig mind a két fél számára fejlődést eredményezett a haladók és a haladásra kevésbé alkalmasak együttléte, addig, Isten ezt a lehetőséget meg is adta, de amint már csak gátat képeznek a jó példákból tanulni nem akarók, akkor már szét fognak választatni a „juhok a kecskéktől.” Ameddig használt a jó példa, addig volt értelme a jónak szenvedni a fejlődésben elmaradottakért, de amint a gonosz annyira megátalkodik, hogy minden jónak ellenáll, akkor Isten szeretete tovább engedi fejlődni az „övéit” míg azokat, akik a szellemi halál mellett teszik le voksukat, oda soroltatnak be a nagy fejlődési törvényeket vezető angyalok által és „kilöketnek a tüzes gyehennára, ahol lészen sírás és fogak csikorgatása. Mindannak ellenére, hogy ezek a szellemi halál mellett döntöttek, oda el is jutnak, mármint az örök kárhozatra, de Isten szeretete, amikor már a szellemi „elalvásuk” eléri azt, hogy a gonoszság minden emléke kitörlődik a szellemükből, akkor lassan felébreszti őket és újabb fejlődési esélyekkel ajándékozza meg őket a Föld második mellékbolygóján. A jelenlegi holdatok ekkor indul be rotálni, vagyis a rajta testesült szellemeknek beindul a fejlődésük. Ők az első holdkiválás előtti fejlődési lehetőséget nem használták ki, melyet Ábrám képviselt. Eddig akárhogyan is keresték a kiutat a merev, forgás nélküli állapotukból, nem találták meg azt, mert nem volt rá istenadta lehetőségük. Az Úr II. eljövetelével kegyelmet kapnak, mert lelkük alkalmassá válik a lassúbb, de biztosabb fejlődésre. Igaz, sokkal nehezebb lesz ott a fejlődés mint a földön, mert oda egyenlőre nem hat ki az Úr keresztáldozatának kegyelme. Hasonló állapotok fognak uralkodni az újonnan kialakuló holdon is mert ugyanis mivel 2000 év alatt nem jutottak el a III. szférabeli állapotokba, ezért nélkülözni fogják az Úr kegyelmét és így sokkal szenvedésteljesebb lesz a fejlődésük, mert nem dolgozták bele annyira magukat a krisztusi áldozat nyújtotta lehetőségekbe, hogy elhagyhassák a II. szférát. Ezért visszaesnek a fejlődésük kezdetére és miután felébredtek,majd valamikor onnan kezdik előröl a fejlődést.

folyt.köv..

UI.

RejtettKéz - hetedik beszélgetés - élő hangos felolvasással
https://www.youtube.com/watch?v=SdDdbcRR5Wg

[Karsay1958]

Ada. Mediális közlés. Isten szeretetsugarai. 3. rész


Használjatok ki testvéreim, minden kegyelem adta lehetőséget, mert nagy a tét és az Isten szeretetével való visszaélésnek nagyon komoly ára van.
A III. szféra még nem alkalmas az új földre való bejutásra, ezért Isten álmot bocsát az ebben a szférában maradottakra, hogy amíg ebben az állapotban lesznek, addig (ők is)
elfelejtsék gonosz tetteiket. A hajlamaiktól ugyan nem tisztulnak meg, de a cselekedeteik következményeitől viszont igen. Egyfajta megtisztulási, bűnbocsátó folyamat ez az állapot rájuk nézve. Miután felébrednek, megmaradt hajlamaiktól való szabadulás érdekében és reményében születhetnek meg a megújult földön, mint egy boldogabb világ lakói, hogy a magasabb állapot fejlődésre késztesse őket, míg a magasabb szférabelieknek viszont megkísértést jelentenek ezek az újólag testet öltött szellemek. Akik buknak a váratlanul megjelenő kísértésekből kifolyólag, azok mennek a holdra tanítónak mint missziós szellemek, akik viszont megállják a helyüket, azok emelkednek feljebb egy szférát.

De az átmeneti állapot viszont, amíg idáig el tud jutni a Föld, igen nehéz lesz. Itt is szükség lesz „Abrahámokra” mint kiválasztottakra, akik miatt meg fognak rövidülni a nyomorúság napjai. Egyébként mindenki meghalna és senki sem jutna át élve a túlsó partra, vagyis akik átviszik az Isten szereteteszméjét, a szellemtant a maga szűzies tisztaságában az Új világba.

Kedves testvéreim, nem tudom mennyire sikerült veletek érzékeltetni Isten szeretetét, amely ugyan úgy jelen van a világegyetemben, mint az egyéni vezetésetekben, de ami a lényeg, higgyetek Isten szeretetének mindeneket felülíró hatalmában, melynek a felétek való közeledése, nagyban függ a ti Beléje vetett hitetektől, vagyis h i t t e l vonzhatjátok csak magatokhoz Isten szeretetét. Egyébként is az az élő hit, amely szeretetté képes fejlődni. Hiába egy azonos hiten alapuló közösség, ha nincs benne szeretet, ami össze tudja tartani és egységre tudja vinni a közösség tagjait, mert egy közösségben nagyon nagy szükség van a szeretet egyesítő hatalmára, mert csak akkor van, ill. lehet jelen az Úr, ha egység van!
„Ha ketten vagy hárman az én nevemben összejöttök én köztetek vagyok” Ehhez az összhanghoz szeretetre van szükségetek, mert az Ő nevében összejönni, annyi mint az egyetemes szeretetnek a nevében jönni össze. Az Úr a feltámadása után azért tudott megjelenni az időnként összegyűlt apostolok között, mert teljesen egység volt közöttük. Ajánlom ehhez az egység témához hozzá olvasni: „Mai kor vallása” 95. old.
A mindannyiunk kedves vezetőjének fent említett nyilatkozatával,mint elétek állított példával zárom soraimat a megtestesült szeretetnek, Jézus Krisztusnak a nevében.

A szeretet Istene legyen veletek és őrizzen meg benneteket mindenkor minden sátáni hazugságtól mindaddig, amíg a sötétség ideje le nem telik!!!
Ebben a mind nehezebb és nehezebb időszakban is higgyetek Isten szeretetében, mert Ő nem hagyja el az övéit.
„Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Minden dicsőség a mi Istenünké, szerető Atyánké!
Ámen

Az Isten szeretetét hirdető angyali karok nevében, egy testvéretek a szeretetnek a világából.

Ada. 2020.11.18.

UI:
Félelem leküzdése! Dr Csernus Imre
https://www.youtube.com/watch?v=9ddbKheMJ74

[Karsay1958]

Az igazság törvénye - Felvezetés

Zita médium 1988. Május 15.
Az egész teremtett világmindenség amióta a bukás megtörtént, két nagy törvénykör köré csoportosul: a szeretet törvénye és az igazság törvénye köré. A szellem a beállítottsága alapján, valamint, hogy Isten milyen céllal hívta őt a létbe, és mit kell a tökéletesedése folytán önmagából kihoznia, válik alkalmassá arra, hogy a szeretet vagy a igazság törvényében munkálkodjék.
Mindegyikben a mértéket ismerni kell és meg kell tudni tartani. A szeretet törvényében sem lehet úgy munkálkodni, hogy a szellem túl puha, túl engedékeny, túl elnéző és ezáltal a rosszal szemben is engedékennyé válik és annak hatásait nem állítja meg. De az igazság törvényében sem lehet úgy munkálkodni, hogy a szellem többféle mértékkel mér, maga felé hajlik a keze, nem tárgyilagos, előítélettel van, büntetésre való hajlama van, és azt szeretné kiélni vagy pedig túl szigorú és ezáltal az igazságot kétélű fegyverként, hadakozásul használja.
Mindenütt a célt kell nézniük azoknak is, akik a szeretet törvénykörébe lettek beosztva, és azoknak is, akik az igazság törvénykörébe. A célt kell nézni, de a cél miatt nem szentesíthető az eszköz. A mi világunkban, a Szentlélek munkásai között is, vagyunk a szeretet gyülekezetében is, és vagyunk az igazság, illetve a büntetés gyülekezetében is. Ezeken belül is sok-sok alcsoport van, és ezek az alcsoportok is különböző, rövidebb lejáratú, közelebbfekvő célokat kell, hogy megvalósítsanak és elérjenek. Nemcsak az önmaguk életében, szellemi előbbrejutásukban, hanem bizonyos csoportok életében és érdekeiért is.
Én személy szerint az igazság gyülekezetéhez, az igazság törvényköréhez tartozom, és azon belül is a büntetés gyülekezetéhez. Mert a mi csoportunkban is meg vannak azok, akik a törvényt képviselik, meg vannak azok, akik a halál törvénykörében munkálkodnak - és azok is a büntetés gyülekezetéhez tartoznak. Vannak, akik a minősítés törvénykörében dolgoznak, ezek mindent szétszednek, tehát hajszálpontosan kell ismerniük, hogy mi a jó és mi a rossz, és hogy a rossz ne minősülhessen jónak és a jó pedig ne maradjon ott a rossz között.
A szeretet gyülekezetében is meg vannak az áldozat munkásai, meg vannak a szenvedőknek segítők, és meg vannak, akik a testetöltéseket segítik elő, hogy a lelkek a fizikai létbe jutva, Isten szeretet törvényéből és szeretetéből új lehetőséget kapjanak, új életet kezdhessenek, megtérhessenek és feltámadhassanak az örök életre. Az igazság gyülekezetéhez tartozóknál különösképpen higgadtságra, türelemre, békességre való törekvésre van szükség; nem lehetünk hirtelen indulatúak, nem lehetünk túl gyors eljárásúak, mert azzal esetleg kárt teszünk azokban, akiknek az érdekeiért dolgozunk.
Én ezeket most részletesen tanulmányozom, mert azt kaptam feladatul hogy a Földön segítsem mindazokat, akiket a halál lekaszál. Nem azokat, akiket a törvény természetesen vetkőztet ki a földi erőikből és életlehetőségeikből, hanem inkább azokat, akik nem természetes halállal, hanem erőszakos halállal kell - így mondom: kell! - hogy a Földről távozzanak.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az igazság törvénye
Az élet üresjárata
Élet a szférákban
Mind életemben, mind halálomban nyereségem a Krisztus
HANG - Elhagytam a vallásomat
A só csodás hatásai
Add tovább!
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGh4lIfZ6 ... Q?e=6aCbFT
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhZxfYVM ... Q?e=69BuVr
Gizi médium_Ezoteriák 24 - A szellem sorsa a fejlődés, tökéletesedés

https://www.youtube.com/watch?v=USsZlg7 ... zhxI0eqauw
A NÉVTELEN SZELLEM KÖZLEMÉNYEI Eszter médium útján - I. KÖNYV: A SPRITISZTÁKNAK 1929. - Hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=vyx3byb ... pL&index=3
A szív változása – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=-S_TdJH ... L&index=24
Családot örökségbe – Romantikus családi film

[Karsay1958]

Adai mediális közlés: Ima 1. rész


Kedves földi testvéreim és barátaim az Úr Jézus Krisztusban!


Az emberi lélek, zártságától, vagy nyitottságától függően, ha baj éri, akkor vagy szitkozódik, vagy Istenhez kiált. Természetesen nem mindegy az, hogy az ember hogyan kezeli a problémákat, mert ha zárt lélekkel fogadja, akkor az adott élethelyzetek nem érik el a meghatározott céljukat, pedig a fájdalom az ami gyógyít, ha az ember meghajol Isten akarata és a problémák előtt. Abban az esetben, amikor tiltakozás van az emberben az őt érő fájdalmak miatt, gyakorlatilag a saját tisztulási és gyógyulási folyamatait utasítja vissza és akarata ellenére, feleslegesen szaporítja a további elszenvedni valót az ellenszegülésével, netalán átkozódásaival. Pedig a szenvedést nem Isten alkotta, hanem az ember termelte ki saját magának a bűnök elkövetése által. Isten csak fordít vissza valamennyit ezekből a kitermelt erőmennyiségekből, az emberek tisztulására és gyógyulására. Én még is csak azt mondom, a szent szeretet nevében, hogy sok esetben Isten szeretetből, irányotokba sugárzott szeretetből ad szenvedést, vagy fájdalmat, hogy az általatok elkövetett bűnök okozta sebekbe bele ültethesse a nemes magot, a nemes palántát, vagyis a magasabb igazságot. Olyan ez,mint amikor a vad alanyba nemes szemet ojt a kertész. A fának is fáj ez a művelet, de nemesebb termést hoz amikor nemes maggal van beoltva a vadhajtás. Mindezt Isten munkálja az emberi lélekben és az ember annyira, de annyira a magáénak vallja az így kapott magasabb rendű fluidokat, hogy elbizakodottságában azonnal magasabb rendűnek hiszi magát a másik embernél.

Erre mondja Pál apostol, hogy:
„Aki áll, az vigyázzon, hogy el ne essék!” Mert rendszerint akkor van megkísértve az ember, amikor kiemeli kegyelem a saját maga által megteremtett állapotból egy magasabb síkra, hogy a kapott kegyelmi állapotot megtudja-e becsülni, vagy a kísértéseknek engedve visszaesik az előző állapotba. Ez rendszerint akkor történik meg, amikor az ember természetesnek veszi a kegyelmet, és nem ad érte hálát, vagy ami ennél is rosszabb, amikor az ember azt hiszi el magáról, hogy ő az a valaki, aki azon a magaslaton van mert gőgjében elfelejti, hogy „tegnap” még a sertésekkel volt egy eledelen. Tehát a gőg mindig is visszarántja az embert az előző szintre, vagyis az alázatos Mária (és Péter) szerint:
„...a gőgösöket letaszítja trónjukról (az Isten)...”
Mindig is fájdalmat okoz ha az ember lelki világába, ill. fluid világába a saját szintjétől magasabb szintű igazságokat hordozó fluidokat ültetnek égi kezek.

Tehát a szenvedés nem büntetés, hanem a nemesebbnek, a magasabbnak, a tisztábbnak, kegyelemből, a lelketekbe való belepalántázása. (Tehát nem a ti érdemetek, hanem Isten kegyelmének a munkája.) Ez ellen tiltakozik a test és a testi erők, de ami kedvez a léleknek, az a testnek mindig is kellemetlenséget, fájdalmat okoz és ellenkezőleg, ami viszont a testnek kedvez, az a lélek kárát szolgála.

A mai világ, a mai társadalom, nagyon erősen arra hajt, hogy az embert a saját hajlamain keresztül támadja meg, mert tudja azt, hogy az ember hol sebezhető. Komoly szakemberek dolgoznak azon, hogy hol lehet megtámadni az embert: a bűnös hajlamain keresztül. Az embernek vannak titkos vágyai is, amelyeket csak azért nem él ki, mert esetleg még „az alkalom nem szülte meg a tolvajt” vagy mert szégyell önmaga és mások előtt megállni elkövetett bűneinek tudatában. Az ember nem azért bűnös, mert bűnt követ el, hanem azért követ el bűnt, mert bűnös! A kettő nem ugyanaz. A tett elkövetésével az ember már ítéletet von magára. Az ítéletkor a lélek bűnössége, vagy tisztasága fogja eldönteni a további sorsát. „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” De hogyan lehetséges ez ebben a bűnös világban? A megtisztult szellemi környezet és a megvékonyodott fluid réteg révén, valamint ha a lélek átkerül a megtisztult földre, hisz ott már egy fokkal tisztábban láthatja az Istent, mert „közelebb került” Hozzá. De ameddig itt lent vagytok ezen a mindenféle gonoszsággal megtelt világban, addig még a szakemberek is azon munkálkodnak, hogy a hajlamaidon keresztül minél közelebb kerüljenek hozzád és hogy elhurcolhassák a lelkedet és szellemi rabságba dönthessenek, mert akkor már nekik profitálsz. Az angyali lelkek biztos, hogy nem fognak belemerülni a világi élvezetekbe, így nem válnak részévé a fogyasztói társadalomnak, mert a lemondásra törekszenek. Itt a földön elsősorban a bűnöket lehet drága pénzért értékesíteni.
Vigyázzatok testvéreim, mert ez nagy próba és egyben kiválogatódás is a számotokra!

folyt.köv…

UI:

Kozsdi Tamás - A MEGTALÁLT KAPCSOLAT - 2. KÖTET - TELJES (spirituális
regény)
https://www.youtube.com/watch?v=5JZlLzwVF6Y

mellette a többi rész

[Karsay1958]

Szétválasztódás 1
Laurentius Szellem üzenete Pál médium által
Részlet „Az utolsó óra munkásaihoz” című könyvből

„Igen, a Föld egy nagy iskola, amelyben a tanulók … nagyon különböző képességekkel rendelkeznek. Vannak tanulók, akik minden erejüket megfeszítve, tekintetüket állandóan a tanítók és tanárok ajkára függesztve figyelnek, tanulnak, és erőik megfeszítésével törekednek előre. És vannak tanulók, akik igyekeznek a világosság elől elbújni, hogy a háttérben haszontalanságokat műveljenek, ahol kikerülhetik a tanító tekintetét.

De ebben az iskolában senki sem kerülheti ki a legfőbb Tanító tekintetét… . És ha egyszer ez a nagy iskola, ez a Föld, amely annyira különböző tanítványokat foglal magában, elérte azt a színvonalat, ahol a törekvőket a hanyagoktól el kell választani, mi sem természetesebb, és mi sem egyezik jobban Isten igazságosságával, mint az, hogy ez az elválasztási processzus bekövetkezik. Be kell következnie szükségképpen, mert ezt követeli Isten igazságossága, jósága és örök szeretete.

Előbbi tanításaimban a föld szellemi lakosságát a haladás menetéhez viszonyítva olyan utasokhoz hasonlítottam, akik három csoportra oszlanak. Vannak, akik erejük megfeszítésével mindig haladni törekszenek. Ezek azok, akik a fejlődés szekerét előhúzni segítik. Vannak továbbá olyan fáradt lelkek, akik gondolkozni restek, cselekedni erőtlenek. Ezek felülnek a haladás szekerére, azaz követik a minden ember szokását, és kényelmesen igyekeznek végigélni az életet önállóság nélkül, saját külön akarat nélkül, saját célok nélkül. És végül vannak, akik visszafelé húzzák ezt a szekeret.
Ezekről én azt mondtam nektek, hogy ezek képezik a szellemtársadalom salakját. Ezt a salakot azonban az emberi társadalomnak nem pusztán a legalsó rétege szolgáltatja, hanem valamennyi társadalmi réteg. Éppen úgy ebbe tartoznak azok, akik a legalsó rétegben könyörtelenül fosztják ki embertársukat, mint a tudománynak azok a reprezentánsai, akik hidegvérrel és rideg elmével portálnak nézeteket, amelyek egész korszakokat fosztanak meg hitüktől, valamint azok, akik előkelő állásuk előnyeit a saját egyéni céljaikra fordítják, nem pedig a rájuk bízott ügy javának szolgálatára.
Az igazság szelleme azt követeli, hogy azoknak, akik minden erejük megfeszítésével önmaguknak, vágyaiknak, emberi, földi örömeiknek megtagadásával talán életek során végig Isten akarata szerint törekedtek élni, egyszer csak el kell érniök a nyugalom, a jutalom, a pihenés és a békesség idejét. Isten szeretetével, irgalmával és jóságával csak az fér össze, hogy ne engedje azokat, akik törekszenek, örökké együtt szenvedni azokkal, akik gonosz indulatúak.
De Isten bölcsességével is csak az férhet össze, hogy azokat, akik az osztályt kijárták – mert szorgalmasan tanultak és a vizsgára elkészültek, ne hagyja együtt mindvégig azokkal, akik nemcsak hogy annak az osztálynak az anyagából vizsgázni képtelenek, de a vizsgán olyan nagyot buknak, hogy egy még alacsonyabb osztályba kell kerülniük.

Végül Isten könyörülő irgalmából és szeretetéből az is logikusan következik, hogy akik ebben az iskolában tanulni nem akarnak, és benne továbbfejlődni képtelenek, olyan helyzetbe jussanak, ahol az ő fejlődésük újabb, több eredménnyel kecsegtető vágányra kerüljön.
Tehát el kell jönnie annak az időnek, amikor azok, akik ebben az iskolában további fejlődésük feltételeit már nem találják meg, elkerüljenek egy alacsonyabb, primitívebb, ridegebb törvényű iskolába, amelyben elölről kezdhetik azt, amit itt megtanulni elmulasztottak, vagy ami még rosszabb, amit úgy tanultak meg, hogy vele folyton csak ártani akartak.
Mert az olyan szellemeket, akik talán életek során keresztül az önzéssel, az anyag szeretetével, a hitetlenséggel, a gyűlölettel annyira szaturálták magukat, hogy mintegy átadták magukat a sötét erőknek, hiába is tartaná tovább együtt az Isten szeretete a haladottabb szellemekkel... Azoknak tehát, akik az úgynevezett ’kárhozatra’ mennek, szükséges is ez a kiválasztás, mert az olyan léleknek, aki telve van az ellenszegülés érzéseivel, a lehető legjobb az, ha olyan újjáteremtésbe kerül, amelyet egy hosszú-hosszú lelki halál előz meg. Mert e hosszú lelki halál alatt elhalkulnak, elcsitulnak, úgyszólván meghalnak ezek az ellenszegülő érzések, gondolatok, vágyak és törekvések, és az a lélek, aki talán aeonok múlva ébred fel, elölről kezdheti a … kibontakozást olyan rideg törvények nyomása alatt, hogy a tudattalanul elkövetett rossz következménye azonnal figyelmeztesse őt, ha helytelen irányba indul.

Csak így, csak ilyen újjáteremtési móddal lehet azokat, akik a rosszban megrögzöttek, újra a fejlődés … - mondjuk a mi nyelvünkön – az üdvösség útjára vezérelni.

Isten igazságosságával, Isten végtelen szeretetével, jóságával és bölcsességével tehát nemcsak összefér, de mindezekből a tulajdonságaiból szükségképp folyik, hogy el kell következnie annak az időnek, amelyről a mi Urunk azt mondotta, hogy elválasztja a juhokat a kosoktól, és jobb keze felé állítja az egyik, bal keze felé a másik csoportot. És akiket a bal keze felé állított, azokat elküldi az „örök” gyötrelemre. Ez az örök gyötrelem jelenti a szellem számára egy úgynevezett örökkévalóságig tartó (szellemi) halált, amikor a szellem nem munkálkodik, hogy azután a Messiás újjáébressze őket, s új fejlődés, új világosság felé vezesse ugyanazzal a szeretettel, amellyel a régi iskolában, a Földön vezette, de ahol már további haladás nem volt lehetséges számukra. ...

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Csak engedd meg


Bolondnak nézték, amikor beszélt az angyalról, tehát abbahagyta. Amikor először érezte az érintését, látta libbenő mogyorószőke haját, szeretetet sugárzó mogyoróbarna szemét, elmondta a férjének, pedig előre sejtette a várható negatív reakciót, de a csoda élménye kikívánkozott belőle: meg akarta osztani azzal, akit szeretett.

- Micsoda baromság ez? – förmedt rá a férje. – Még a végén asztalt táncoltatsz itt nekem!

A durvaság végigzúdult rajta, összetörte az örömöt és az éledő álmot. Bizonytalanság fogta el, kételkedni kezdett abban, hogy valóban látta-e, amit látott, érezte-e, amit érzett. A barátnője furcsálló tekintetet vetett rá, és óvatosan megkérdezte:

- Amúgy jól vagy? Nem szédülsz? Nem fáj a fejed?

A barátnője férje pedig, aki a másik szobában „véletlenül” meghallotta, miről beszélnek, megállt az ajtóban és kategorikusan kijelentette:

- Képzelődsz. Angyalok nem léteznek, mert nincs a létezésükre tudományos bizonyíték. Álmodtál valamit, vagy fantáziáltál.

Nem vitatkozott, mert az érzés, amit ő akkor érzett, leírhatatlan, megfogalmazhatatlan volt, s az érzés a kőkemény logikával szemben nem állta meg a helyét: szertefoszlott, elillant. Az érzésnek nincsenek logikus észérvei, az csak van. A barátnője férje különben is mindig tudja, mit beszél, rendkívül okos ember, az elmúlt évek alatt minduntalan letorkolta őt a vitákban – biztosan ezt is jobban tudja, gondolta bizonytalanul.

Az angyal azóta nem jelentkezett, pedig már három hét is eltelt, és ő eleinte hívta, várta, de nem érezte többé azt az édes érintést, nem jelent meg előtte a szépséges arc. Gondolkodott, hogyan hívhatná vissza. Akarat, döntött végül. Ha elég erős akarata van, akkor teljesül a vágya, akarattal bármit el lehet érni, gondolta. Szilárd akaratának köszönheti, hogy kitűnő eredménnyel végezte el az egyetemet, akarattal kiszámított időben esett teherbe és programozott időben szülte meg a fiát, erős akaratával tartotta remek kondícióban a testét – az akarat mindent legyőz.

Elkezdett hát erősen rákoncentrálni, hogy márpedig ő létrehozza ezt a találkozást, egyre inkább megfeszítette az erejét, egyre görcsösebben, egyre makacsabbul szólongatta, hívta az angyalt – de közben furcsamód mintha egyre távolabb került volna tőle. Kétségbeesett, sírt, könyörgött; az angyal nem mutatkozott. Ravaszul felajánlotta, hogy jó lesz, imádkozni fog, még akár templomba is elmegy, ha kell, de az angyal erre sem reagált.

Miután megjárta a reményt követő kétségbeesés, majd a csalódottság stádiumait, az „úgyis minden hiábavaló” kiégett rezignáltsága uralkodott el rajta, s most már ő is elhitte, hogy valóban csak a fantáziája játszott vele, vagy talán álmodott, és az álmot ostobán valóságnak hitte.

Sokat gyalogolt aznap, kisebb bevásárlásokat intézett, és még nem végzett. Sietnie kellett vissza a munkahelyére, de még az áramszolgáltatóhoz is be akart menni egy eléggé nyomasztó számlaegyeztetés ügyében, ám ezt halogatta, amíg lehetett, éppen a kellemetlensége miatt. Így, mivel kicsit elfáradt a lába a tűsarkú cipőben, és jólesett volna egy kis pihentetés, inkább a park felé kanyarodott, és megörült, hogy talált egy üres padot a homokozó mellett. Leereszkedett rá. A kellemes tavaszban az anyukák és pöttöm gyerekeik kint zsibongtak a játszótéren. A homokozóban, szinte a lába előtt, egy öt év körüli tejfelszőke fürtös kisfiú játszott, lapátolta a homokot egy vödörbe. Az asszony hátradőlt, sóhajtott, megmozgatta a lábujjait a cipőben. A kisfiú rápillantott, illetve nem is rá, hanem inkább mellé vagy mögé, és folytatta a lapátolást.

- Az angyalod beszélni szeretne veled – szólalt meg magától értetődő természetességgel. Az asszony rámeredt a gyerekre. A szíve megállt egy pillanatra, majd vadul kalimpálni kezdett. Képtelen volt válaszolni: kételkedett benne, hogy jól hallotta-e, és hogy egyáltalán hozzá szólt a gyerek. A kisfiú ismét felpillantott, majd újabb lapát homokot borított a vödörbe.

- Azt mondja, nem tud veled beszélni, mert bezártad magad.

Az asszony kalapáló szívvel, kapkodó lélegzettel, óvatosan megpróbált tájékozódni.

- Te látod őt?

- Ott áll melletted – megint felnézett, megint csak egy pillanatra, elmosolyodott, és újra a tevékenységére figyelt – most a válladra tette a kezét. Az asszony behunyta a szemét, az öröm már kezdett fényleni a mellkasában, de még nem tudta, nem merte elhinni. Próbálta elképzelni, hogy egy kéz a vállán nyugszik, de nem érezte azt a súlyt, azt a fogást, amit elvárt volna.

- Azt mondja, nem kell akarni semmit. Ne akarattal próbáld megszerezni, csak engedd meg, hogy eléd jöjjön a lehetőség, és a tiéd lesz. Ne az ő ajtaján dörömbölj, mert az övé nyitva van, hanem a tiédet nyisd ki.

Az asszony nagyot lélegzett. Eszébe sem jutott furcsállni a felnőttes szavakat: tudta, hogy a gyerek üzenetet ad át. Igen, este majd időt szakít, és akkor majd megpróbálja így, a tanács szerint. Most nem ér rá, máris rohannia kell, ezt az áramszolgáltatós ügyet el kell intéznie.

- Bendzsi! – kiáltott egy magas hang, amire a kisfiú felfigyelt, és hátranézett. Egy fiatal nő integetett neki egy távolabbi padról, miközben a másik kezével mobiltelefont tartott a füléhez. – Gyere, apa mindjárt értünk jön, megyünk az uszodába!

A kisfiú leborította a vödröt, hogy a homok kis tornyocskát képezzen, feltápászkodott és az asszonyra mosolygott.

- Nem majd este. Most. Szia – és elszaladt. Az asszony döbbenten utána meredt. Most. Valóban, halogatásnak itt nincs helye. A halogatás miatt esetleg lemarad valami nagyon fontosról. Mi lehet ennél fontosabb? Igen, most van az a pillanat.

Megtámasztotta a hátát, behunyta a szemét, kézfejét a combjára helyezte, ellazította a testét és mélyeket lélegzett. Nem kell akarni semmit, csak megengedni, hogy elém jöjjön a lehetőség, gondolt vissza az üzenetre. Hagyom, hogy kialakuljon valami. Engedem, hogy megmutassa magát.

Örvénylő energiát érzett a két tenyerében, enyhe, hűs szellőt az arcán. És az angyal szeretetének érintése áthullámzott a testén varázslatos gyönyörűséggel, ugyanúgy, mint akkor, békességet és nyugalmat hagyva maga után. Egymás szemébe néztek, és ő beleveszett a lélegzetelállító szépség és harmónia áradásába.

Úgy érezte, kiterjed a tudata, akkora volt, hogy körbefogta a padot, már játszótér méretű volt és egyre növekedett, beburkolta a várost, folytonosan tágulva, már az egész Földet körülvette, és ő egy távoli pontból nézett rá, miközben tudta, hogy ott ül a padon, hunyt szemmel, az egész világ középpontjaként. Én vagyok a Föld, gondolta, és cseppet sem csodálkozott. Én vagyok a Minden, tehát minden úgy történik, ahogy nekem szükségem van rá. Ez a valóság.

Hosszú ideig ült ott, megélve a Csodát. Amikor kinyitotta a szemét, az előtte elterülő játszótér hihetetlenül színesnek, fényesen ragyogónak tűnt. Lassan felállt, elindult, s mintha valami védőburokban lépdelt volna. Betért az áramszolgáltató irodájába, és csodák csodája, öt perc alatt sorra került a várt egyórás sorban állás helyett. S amikor elővezette a problémáját az ügyintézőnek, kiderült, hogy félreértés történt, nem kell horribilis összeget fizetnie, mert a szomszédja villanyórájának számát összecserélték az övével.

Kilépett az ajtón, és ismét érezte a gyengéd érintést.

Az angyalod ott áll előtted, és a válladra teszi a kezét. Hunyd le a szemed, és érezd…




hétvégi filmajánló

Tolvaly Ferenc: Tibetben a lélek - teljes film
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/ ... 6r1aDI7LDE