Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

Ruth Sanford
Nyitott tenyérrel szeretni
„Egy gondoskodó személy egy pillangó küzdelmét figyelte, amint épp a bábból próbált kitörni. Gyengéd kézzel, segítőkészen meglazította a szálacskákat, melyek így egy nyílást formáltak. A pillangó könnyedén kiszabadult, ám csak verdesett a báb körül, képtelen volt elrepülni. Ez a gondoskodó személy nem tudta, hogy csak a születéssel járó küzdelem során erősödnek meg a szárnyak annyira, hogy repülni lehessen velük. Így hát a pillangó a földön töltötte rövidke életét, és soha nem ismerte meg a repülés szabadságát, sosem élt igazán.”

Úgy hívom ezt: nyitott tenyérrel szeretni. Ez a tudás lassan érlelődött meg bennem, a fájdalmak tüzén és a türelem vizein át jutottam el hozzá. Még ma is tanulom: fel kell szabadítanom, akit szeretek, mert ha belekapaszkodom, csüngök rajta és állandóan ellenőrzöm, épp azt veszítem el, amit megtartani szeretnék.
Ha egy szeretett lényt igyekszem megváltoztatni, mert úgy érzem, tudom, hogy milyennek kellene lennie, akkor megfosztom őt egyik legértékesebb jogától: attól, hogy felelősséget vállalhasson saját életéért, választásaiért, életmódjáért. Valahányszor ráerőszakolom valakire az akaratomat vagy uralkodni próbálok felette, megfosztom őt attól, hogy a növekedés, az érés folyamatában kibontakozhasson. Birtoklási vágyammal megrövidítem és korlátozom őt, bármennyire szívből jövők is a szándékaim.
A legkedvesebb óvó szándékú tetteimmel korlátozhatom és megsebezhetem a másik embert, és a túlzott védelem és gondoskodás minden szónál ékesebben ezt üzeni neki: „Képtelen vagy gondoskodni magadról. Nekem kell gondoskodnom rólad, mert az enyém vagy. Én vagyok érted a felelős.”
Amint tanulom, nap mint nap gyakorlom, már képes vagyok ezt mondani annak, akit szeretek: "Szeretlek, értékellek, tisztellek és bízom abban, hogy lesz erőd azzá válni, amivé lehetőséged van – ha nem állok az utadba. Szeretlek annyira, hogy szabaddá tudlak tenni, és egymás mellett mehetünk örömben és szomorúságban.
Meg fogom osztani veled a könnyeket, de nem kérem majd, hogy ne sírj. Ott leszek, ha szükséged lesz rám, átölellek és megvigasztallak, de nem nyúlok a hónod alá, ha már egyedül is boldogulsz. Veled leszek magányodban és gyászodban, de nem veszem azt el tőled. Igyekszem nem csak a szavaidra figyelni, hanem arra is, amit mondani akarsz, ha nem is mindig értek egyet veled.
Lehet, hogy néha dühös leszek rád, de akkor ezt igyekszem őszintén elmondani neked, hogy ne bánjam különbözőségünket és ne idegenedjek el tőled. Nem lehetek mindig melletted, nem ügyelhetek mindig a szavaidra, mert néha magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm. De ilyenkor is annyira őszinte leszek majd veled, amennyire csak képes vagyok.
Tanulom, hogy ezt mondjam, nemcsak szavakkal, hanem azzal is, ahogyan másokhoz és magamhoz viszonyulok – azokhoz, akiket szeretek, akik fontosak nekem. Ezt hívom hát nyitott tenyérrel való szeretésnek.
Időnként még ma is nehezemre esik, hogy ne nyúljak a bábhoz, de már sokkal kevésbé, mint régen.

[Karsay1958]

Ha megdobnak kővel ...
Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új "álomautót". Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet, ahova beparkolhat, és lükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján.
Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:
"Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog
menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!"
"Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú. A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:
"Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább." És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.
"Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és
a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni,
hogy megállítsam magát."
Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a
tolókocsiba. Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt
emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.
Jézus halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs
időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb.
Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak
kővel?

[Karsay1958]

A lista
Egy fiatal pár összeházasodott, nagy lagzit tartottak, ahol természetesen a családtagok, rokonok, barátok is részt vettek. A mennyasszony gyönyörű volt, de a vőlegény is úgy festett, mintha egy divatmagazinból vágták volna ki. Nagyon szép esküvő volt, a fiatalok imádták egymást.
Eltelt pár hónap, a feleség pedig a következő ötlettel állt elő a férjének: „Egy folyóiratban azt olvastam, hogy még közelebb kerülhetünk egymáshoz, még jobban megismerhetjük egymást, ha listát készítünk, amelyben leírjuk a másik kissé zavaró, idegesítő tulajdonságait, szokásait. Utána ki kell elemezni ezeket, el kell beszélgetni egymással, és akkor már a megoldások is körvonalazódni fognak, és az életünk boldogabb lesz.”
A friss férj belement a játékba, így mindketten elvonultak egy külön szobába, és elkezdtek töprengeni, hogy melyek a zavaró jellemvonások, szokások a másikban.
Következő nap, reggelizés közben előkerültek a listák. A feleség kezdte a felsorolást, hangosan olvasta fel a három oldalas listát, de egyszer csak azt vette észre, hogy a férje elkezd sírni.
- Mi történt? – kérdezte.
- Semmi, folytasd kérlek – mondta a férj.
A feleség továbbolvasta az irományát, majd mikor végzett, összefogta a papírokat.
- Most neked kell felolvasnod a tiedet, majd azután meg kell beszéljük az elhangzottakat – szólt oda a férjének.
A férje csendesen a következőket mondta:
- Én nem írtam semmit a lapra. Azt gondolom, hogy úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. Semmit sem változtatnék rajtad, gyönyörű vagy, nekem te vagy a tökély, testileg, lelkileg.
A feleség annyira elérzékenyült szerelme őszinteségétől, hogy sírva fakadt.
Tanulság: az élet tele van szépségekkel, csodával, ezért nem érdemes egy percig sem a rosszat, a negatívumot keresni. A boldogság kulcsa a jó meglátásában rejlik.

UI:

Kisfaludy György-2020.02.06_1.rész
https://www.youtube.com/watch?v=8pVAwluq1Io

2. rész
Kisfaludy György-2020.02.06_1.rész
https://www.youtube.com/watch?v=rziAmiVvzgQ

[Karsay1958]

Szinay Balázs
A veszteségekről és a fájdalmakról
Történt egyszer, hogy a kotnyeles tanítvány felkereste az egykedvű tanítót a következő kérdéssel.
– Mester, te már veszítettél el valakit, vagy valamit? Hiszen olyan érzéketlenül és lekezelően szoktál bánni velünk, amikor a fájdalmainkról, a veszteségeinkről panaszkodunk neked. A múltkor is meghalt az egyik tanítványod apja, én nemrég a feleségemet vesztettem el, és az az üzletember, aki a napokban felkeresett téged, elvesztette az egész korábbi egzisztenciáját, de mindez téged persze egyáltalán nem érintett meg. Rezzenéstelen arccal, egykedvűen vetted tudomásul a hallottakat.
A mester gondolatban egy pillanatra megállt, maga elé meredt, majd a tanítványra nézett és így szólt.
– Így belegondolva, más sem történt velem egész életemben, csak elveszítettem ezt, meg azt, meg amazt. Semmim sincs már meg azok közül a dolgok közül, melyeket akár egy vagy öt, vagy mondjuk, tíz éve birtokoltam. Az összes ember, aki nekem valaha azt mondta, Szeretlek – már nincs velem, sőt nem is szeret. Részben azért, mert már nem él, másrészről azért, mert egyszerűen elmúlt irántam érzett korábbi állítólagos szeretete.
Akik valaha a barátaiknak nevezetek, azokkal is ugyanez a helyzet. Az én életem valahogy rendhagyó módon alakult. Amíg szerettem valakit és szolgáltam „szerettem” érdekét, addig sosem volt különösebb gond. A gond mindig ott kezdődött, amikor rám untak, vagy legalábbis az én érdekeimről lett volna szó. Ekkor valahogy nem találtam társakra, nem volt kinek panaszkodnom, segítséget senkitől nem kaptam. Így jobb híján magamnak panaszkodhattam, ha volt hozzá kedvem, de az is unalmas egy idő után. Mindenesetre időről-időre felfedeztem, hogy minden, amibe korábban bele akartam halni, túlélhető, hogy a veszteségek nem is olyan nagy veszteségek, illetve, hogy a veszteségeket meg lehet élni, sőt ehhez még különösebb segítségre sincs szükségem, mi több, valójában nincsenek is veszteségek. Mi döntjük el, hogy mit élünk meg annak, és mit nem. Viszont, ha valaki állandóan meghallgatta volna az én panaszkodásaimat és nyavalygásaimat, ahogy most ti egymásét, akkor ezek meglátására sosem váltam volna képessé, ugyanis nem lett volna rá időm a sok felesleges fecsegéstől. A csendben vált számomra igazán láthatóvá a dolgok természete.
Így lettem én mester, ti pedig így vagytok továbbra is ugyanazok a tanítványok, mint tíz éve is. Ti folyton csak a sérelmeitekkel, fájdalmaitokkal vagytok elfoglalva, erre kondicionáljátok magatokat. Mindig csak panaszkodtok, mert ez kényelmes, és jólesik nektek. Ugyanis sosem mertétek meglépni azt, hogy ne rejtőzzetek el a cselekvés, a felelősségvállalás elől mondvacsinált sérelmeitek mögé. Akkor nem lenne kit hibáztatni és miért panaszkodni. Csak ti maradnátok, szemben önmagatokkal és azzal, amit elértetek. És ez az egyetlen őszinte megmérettetés.
A veszteségekről meg ennyit: Most mire számítotok? Csodára, hogy egyszer valamit mégsem veszítetek el? Még a saját életeteket is elveszítitek, még az sem kivétel. Más miért lenne az? A veszteségeket nem lehet elkerülni, ha már hajlamosak vagytok valamit veszteségként megélni, viszont a belső bizonyosságot meg lehet szerezni, hogy nincsenek veszteségek, mert ez nem puszta illúzió. Sosem volt semmi sem a tiétek, így elveszíteni sem tudjátok, illetve minden a tiétek volt mindig is, így elveszíteni sem tudjátok.


UI:

ELENGEDEM A KONTROLLT - (Elengedés és megbocsátás A Csodák Tanításával, 6.) vezetett meditáció
https://www.youtube.com/watch?v=4HcRVHJ ... wAR38rW6Pr

[Karsay1958]

Sáfrány Attila
Mese a vándormadárról
A lélek olyan, mint egy rebbenékeny madár. A madár is repül, én is azt teszem, ha hozzád jövök - mondta az angyal az embernek. A madarak is riadt állatkák, én is messze kerülök tőled, ha félni látlak. Az ember megtörten ült az ágyán, és üres tekintettel nézte a mennyezetet, ahol az angyalt látta lebegni.
Elmondok egy mesét, még mielőtt itthagynálak, egy mesét a vándormadárról! - bátorította az angyal.
Közelgett a tél, már hideg volt. Ázott testű, didergő madárkák gyülekeztek az ágakon.. Összebújtak, hogy egymást melegítsék. Te is tudod, milyen rossz az, ha a metsző hidegben nincs aki melegségével betakarna. Az is, ha a magányban senki sincs aki tekintetével átölelne, hogy lelket öntsön beléd. De én itt vagyok veled!- mondta az őrzőangyal szeretettel a hangjában.
Ázott testű, didergő madárkák gyülekeztek az ágakon - folytatta a mesét - ám a mi madarunk nem volt ott köztük. Pedig ő is ugyanúgy fázott, sőt még inkább fázott egyedül gubbasztva a félreeső fa ágán. Valami ismeretlen vágy hajszolta a madarakat, őt is a készülődés izgató érzete kerítette a hatalmába, akárcsak a többieket, mégsem hallgatott hevesen dobogó szíve útra indító szavára. Az ő riadt szívében egy másik hang is megszólalt, amely az ittmaradást követelte tőle. Ez volt az ismeretlentől való félelemnek a hangja, amely erősebbnek bizonyult a vándorútra való ösztönzésnél, elvegyülve egy másik, lénye legmélyéből jövő érzettel, amely maradásra késztette.
Az ág, amelyben megkapaszkodott, rég csupasz volt; a rozsdabarna színű avar a földön világosan a tudtára adta, hogy az eltávozás napja egyre közelebb. Nem reménykedett a csodában, hogy ez a nap valami folytán elodázható lesz, mégsem csatlakozott a többiekhez. Egyszer aztán mégis fogta magát, és közéjük repült. Hallgatta miről csivitelnek. Egyetlen közös akarattá vegyült össze a sok kis madárlélek kiáltása. Gyerünk innen melegebb tájakra, ott ismét boldogok lehetünk! - üzente ez a közös akarat.
Talán csak az ő beleegyezése hiányzott ebből az egységes szándékból, a kétségei miatt. Ezt mondva lecsendesítette hangját a mesélő angyal. De látod, én itt vagyok veled: ne félj. - súgta az ember fülébe. Csak ő hiányzott ebből az egységes szándékból, ő volt az egyetlen külön akarat! - folytatta a történetet. Ott a boldogság?- kérdezett vissza magában. S amikor végre fölröppent a raj, ő maradt.. Ült a csupasz ágon egymaga, az elmenőket követte tekintetével, míg csak el nem tűntek a horizonton. Most mikor messze kerültek tőle, nagyon közel érezte őket magához. Vágyódó madárszívében szinte érinteni tudta emléknyomukat.
Elrugaszkodott ő is, és röpült, szárnyalt egész napon át. Soha le nem szállt volna, ha az éhség és a fáradtság vissza nem téríti a földre. Az éhség és a fáradtság mellett újból érezte a csontig hatoló hideget. Összekuporodott, és reménytelenségbe veszve várta a véget. Az őrzőangyal összeroskadtan ülő emberre nézett. Szerető mosoly villant meg a szája szegletén.
Íme az ember, akit őrzök az idők végezetéig! - mondta ünnepélyes tónussal, majd újból közeli hangon folytatta a mesét. A reménytelenségbe veszve várta a véget a vándormadár, valami eddig ismeretlen belső erő mégsem engedte teljesen elveszni a kilátástalanság érzetében. Élni akart. Egyes-egyedül, mindenkitől elhagyva is élni akart. Nem tudni, hogyan vészelte át a tél nyomorát. Arra szállt, amerre a szél sodorta, s abból tartotta fenn magát, amit elhullajtott a kietlen föld.
A tavasz visszatértével ugyanazon az ágon várakozott a horizontott kémlelve, mint amelyen ősszel elkísérte tekintetével a társait. Örömmel köszöntötte a visszatérteket. Igyekezett mindegyiket külön-külön üdvözölni, azok viszont rá se hederítettek, hiszen az idő ismét sürgetett, a belső hang újból megszólalt, amely most fészekrakásra ösztönzött minden madarat. Rajta kívül, ő már nem is kereste a maga társát.
Sohasem kérdezte meg tőlük: miért jöttetek vissza? Az ő szemében ott volt a szomorúság: a magány és az átélt kínok örök pecsétje a tekintetébe íródott. Azokéban ebből semmit sem talált, nem volt tehát mit kérdeznie. De megtanulta szeretni őket, velük lenni, köztük élni úgy is, hogy eközben jól tudta, hogy sohasem tartozott és fog közéjük tartozni. Ehhez pedig itthon kellett maradnia, amikor azok útra keltek: meg kellett ismernie a magányt a maga könyörtelen valójában. A magány útja a félelemmel kezdődik, de a szeretettel végződik! - zárta le a meséjét ezzel a szentenciával az angyal.
Az őrzőangyal, elhallgatott, s némán nézte az embert. Az ember fölegyenesedett. Most pedig itt kell, hogy hagyjalak! - mondta az őrzőangyal az embernek szeretettel teli, de ellenkezést nem tűrő hangon. Az ember megadóan bólintott.




Hétvégéi filmajánló

Hachiko A Leghűségesebb Barát (Teljes film Magyarul)
https://www.youtube.com/watch?v=m6LTNvB ... 0WZHJ23GHS

[Karsay1958]

Mi a szeretet? - Gyermekek válaszai

„Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet.” Rebeka - 8 éves

„Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.” Zsolti - 4 éves

„A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást.” Karesz - 5 éves

„A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből.” Kriszti - 6 éves

„Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy.” Teri - 4 éves

„A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e.” Dani - 7 éves

„A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akartnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak.” Emília - 8 éves

„A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.” Robi - 7 éves

„Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezd, akit utálsz.” Nikolett - 6 éves

„A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd.” Nóri - 7 éves

„A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást.” Tomi - 6 éves

„A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem.”Csilla - 8 éves

„A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit mielőtt elalszom.” Klári - 6 éves

„A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak.” Eszter - 5 éves

„A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford.” Krisztián - 7 éves

„A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele.” Marika- 4 éves

„Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie, majd újakat venni. Laura - 4 éves

„Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled.” Judit - 7 éves

„A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan.” Márk - 6 éves

Leo Buscagliát a híres írót, egyszer felkérték, hogy legyen zsűrije egy olyan versenynek, amely a leggondoskodóbb gyermeki díj várományosát kereste. A győztes egy négy éves kisfiú volt, akinek a szomszédjában élt egy nemrégiben megözvegyült idős férfi. Egyszer, amint a kisfiú meglátta a síró öregembert, besétált a kertbe, odabújt az idős ember ölébe és csak ücsörgött szótlanul. Később, amikor az anyja megkérdezte a fiút, hogy mit is csinált ott valójában, a gyermek ezt felelte: „Semmit, csak segítettem neki sírni.”

[Karsay1958]

...tudod, minden okkal történik. Minden egyes elhullajtott könnycsepp helyett milliónyi boldogságot fogsz kapni. Ezt most még nem látod, nem érzed és hihetetlennek tűnik. De hidd el nekem így lesz. Semmi sem történik véletlenül. Az életed könyvének minden egyes fejezete okkal íródik. Az előszónál még nem érted, a kifejtésnél zokogsz, de az utolsó oldalon akkor is happy end lesz. Viszont ahhoz, hogy megtudd és megértsd, végig kell olvasnod az előző több száz oldalt is, mert csak úgy lesz kerek egész a történet.
Ne akard másoknak orra alá dörgölni vélt igazságod és előítéleteid. Mindenkinek megvan a 'keresztje'...Ha aszerint létezel,hogy a másoktól hallott információk alapján bélyegzel meg embereket,hidd el,rólad ugyanez fog járni szájról-szájra...Minden tapasztalást aláírtunk,mit vállaltunk be .Nem okolhatod családod,szüleid, társad,gyermekeid, tanáraid....senkit...mert te választottad ki a helyet,a körülményeket,a teret a megélésedhez...gyermeked ugyanezt járja..engedd meg neki a fejlődését,légy mindig háttérben,mikor szükséges.. A világban sok igazságtalan képet látunk és érzékelünk...de mindennek helye van...
Ne ítélj,hogy ne ítéltess!

Vojt Péter


UI:

Vezetett meditáció - A valóság megpillantása.
https://www.youtube.com/watch?v=61znJcFNcls

[Karsay1958]

Bevezetés a spiritizmusba Karsay István előadása 3 részes
Debreceni előadásomban elmondom a spiritizmus alapjait. Egész napos előadás anyaga.
https://www.youtube.com/watch?v=szkKgSU ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=NLMu6es ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=KZsAhiA ... e=youtu.be

[Karsay1958]

Tanmese az életről és élet értelméről:
Egy apa, mielőtt meghalt, ezt mondta a fiának:
“Ez az óra több mint 200 éves, és még a nagyapád adta nekem. De mielőtt neked adom, kérlek, menj el vele az óráshoz, és kérdezd meg tőle, hogy ha eladnám neki, mennyit adna érte?”
A fiú elment, majd visszajött és ezt mondta: “Az órás 5 dollárt ajánlott, mivel régi, ócska.”
Az apa azt mondta: “Most menj el a kávézóba, és ott kérdezd meg!”
Kisvártatva visszatért: “Ott is 5 dollárt ajánlottak érte, édesapám.”
Az apa ezután ezt kérte: “Most menj el a múzeumba, és kérdezd csak meg ott!”
A fiú elment, majd visszajött, és ámulva újságolta a hírt: “Apa, egymillió dollárt kínáltak érte!”
“Szeretném, ha tudnád, fiam, hogy csak a megfelelő helyen fognak a megfelelő mértékben értékelni! Ha nem a megfelelő helyen vagy, ne legyél mérges azért, mert nem értékelnek. Azok, akik tudják, mennyit érsz, értékelni fognak. Ne maradj olyan helyen, ahol senki sem látja meg a benned lévő kincseket! Mindig tudjad, hogy nagyon értékes vagy!”
Forrás: Veronika Németh


UI:

KÖZPONTI KÖNYVTÁR, PSZICHIKAI KÖNYVTÁR,
Médiumok listája
http://psychictruth.info/MEDIUMS_OF_THE ... x4GfqQI_cM

[Karsay1958]

M. Simon Katalin
Ünő és Korongyos

Mese eredeti monda nyomán

Akár hiszitek, akár nem, a tündérek mindig itt éltek és élnek napjainkban is közöttünk. Ez a mese a tündérlányok legszebbikéről szól, aki valamikor Erdély büszkesége volt. Mindenki csodálta szépségét, de leginkább kedves beszédéért, jóságos természetéért szerették. Ünő, mert így hívták ezt a tündérlányt, segített az embereknek gondjaikat megoldani, bajaikat orvosolni. Jótetteivel mosolyt varázsolt arcukra.
Egy csikorgó téli napon, Ünő a Radnai Havasok hótól sziporkázó világában járt. Körülötte meredek hegyoldalakon hókucsmás fenyők álltak vigyázó rendben, s az ég magasáról sziklás hegyormok őrködtek a fehér csendben nyugvó táj fölött. Ünő, míg e szépség erejétől lenyűgözve állt a hegyek lábánál, egyszer csak távoli furulyahangra lett figyelmes. A hang irányába nézett, s hát látta, hogy a magasban egy tisztásról, magányos kunyhó kéményének füstje száll a kék égre. Vajon ki lakhat ott, oly közel az éghez? Mit nem adnék azért, hogy megismerhessem a hegyek titkait!
Míg ő így gondolkodott, a lába elé ereszkedett az égből egy óriási madár és emberi hangon szólalt meg: Kedves Ünő, teljesítem kívánságodat. Ülj fel a hátamra, és mire háromig elszámolsz, már fenn is vagyunk a hegyoldalon. Ünőnek úgy tűnt, hogy álmodik, és álmában megvalósul, amire vágyott. Felült hát a madár hátára, jól megkapaszkodott annak tollaiban, és már emelkedtek is a magasba. Fenn a hegyoldalban jótevője letette egy házikó elé, amelynek küszöbén már várta őt a házigazda, egy daliás ifjú.
– Korongyos a nevem – állt elébe a legény –, a környékbeli juhok pásztora vagyok. Isten hozott ide, az örökzöld birodalmába, ahová a közönséges madár is csak ritkán téved. Lépd át küszöbömet, tűzhelyemnél melegedj meg! Ünő belépett a kunyhóba és leült a kályha mellé a padkára. – Bizonyára megéheztél, mert az éles hegyi levegő meghozza ám az ember étvágyát – szólt hozzá Korongyos, miközben egy hordóból túrót, melléje forró puliszkát tett az asztalra, és biztatta a szépséges lányt, jöjjön közelebb, fogyasszák együtt az ebédet.
Mivel a téli nap már lemenőben járt, Ünő készülődött haza, de Korongyos marasztalta. Így a tündérlány az éjszakát a hegyi kunyhóban töltötte. Tetszett a lány szelíd lelke a pásztorlegénynek, és az ő okos szava is a szép tündérlánynak. Nem volt csoda hát, ha egymásba szerettek, és egy szép tavaszi napon össze is házasodtak. Lakodalmukon a meghívottak vidáman járták a körtáncot a fenyőfák közti tisztáson. Azonban egy boszorkány, aki az emberek között rejtőzködött, nem nézhette jó szívvel boldogságukat, és ezért kegyetlen tettre szánta el magát. Egy nyári éjszaka egymás ellen uszította a Radnai Havasok fölött gyülekező fekete fellegeket. Csattogott az ég, a villámok ereje fenyőket hasított ketté, míg a hegyek menekülő állatok hangját visszhangozták. Egy rettentő erejű villám a pásztorkunyhót is porig sújtotta, és benne a fiatalokat hamuvá égette. Hamvaikból csodálatos hegypár magasodott az égre: Ünőkő és Korongyos, amelyeknek szépsége ma is elkápráztatja a Radnai Havasokba kiránduló emberek szemét.

UI:

Hétvégi filmajánló

A Nevem-Gabriel

Egy elátkozott falu, ahonnan mindenki csak menekül.
De akkor megjelenik Gábriel, és.... csodák sorozata történik, amit az emberek alig tudnak feldolgozni. Mert a változásnak nem kívülről kell jönni, hanem belülről.

Érdekességek: Dean Cain is játszik benne (a Superman sorozat főszereplője) és John Schneider (Mit tenne Jézus -első rész- főszereplője.

https://www.youtube.com/watch?v=YEb9pj- ... 56549cfpFX

[Karsay1958]

Mondanivaló egy életre
Részlet Őri István "Szeretet, erő és szépség könyve" kötetéből

Ahogy ott ültek egymással szemben, mintha zavarban lettek volna. Azután Yollie megkérdezte George-ot:
- Mit szeretnél mondani?
- Nagyon sok mondanivalóm lenne, Yollie. Nem is tudom, hol kezdjem¬...
- És mennyi az a sok? - kérdezte Yollie. Kicsit elmosolyodott, finoman, kedvesen.
- Lehet, hogy több óra.
- Nem baj, csak mondjad, van időnk.
- De lehet, hogy több nap is.
- Vagy még több...?
- Igen, még több! Egy életre való mondanivalóm van neked, Yollie.
- Kezdd hát el, kedvesem!

[Karsay1958]

Popper Péter
Megbocsátás

"Sokszor kifejezetten jó érzés sértődötten hátat fordítani valakinek, aki "helytelenül" viselkedett! A hatalom érzésével tölt el kizárni őt az életünkből. Oly kényelmes tudni, hogy ő az okozója minden bajunknak! Ám az igazság az, hogy függetlenül attól, milyen jóleső érzések ezek az adott pillanatban, soha nem hozzák el a hosszan tartó, valódi boldogságot. Amíg haragot táplálunk valaki iránt, teljes mértékben elzárjuk magunkat annak a lehetőségétől, hogy visszanyerjük a lelki békénket, és megnyissuk magunkat a szeretetnek.
Számtalan tanulmány igazolja, hogy a negatív gondolatok, érzések, szavak és viselkedési minták hatással vannak testi, lelki és szellemi egészségünkre, valamint sikerességünkre és önbizalmunkra. Ha nem vagyunk hajlandóak megbocsátani, az olyan, mintha saját magunkat ütnénk egy husánggal, és a másiktól várnánk, hogy érezze a fájdalmat.
Megbocsátási képességünkre nem a másiknak van szüksége, hanem nekünk.
Ha nem vagyunk hajlandóak megbocsátani, a bűntudat, a szégyen, a hibáztatás, a sértettség és az elutasítás ellenünk forduló érzéseihez ragaszkodunk. Ilyenkor úgy véljük, nem érdemeljük meg mindazt a jót, amit a világ felajánl nekünk, és képtelenek leszünk elfogadni az ajándékait.
Gondolj úgy a megbocsátásra, mint érzelmi nagytakarításra. Lehetővé teszi, hogy helyet teremtsünk az újnak, mindannak, amire vágyunk.
Érted már, miért?
Légy jó Magadhoz és gyakorold a megbocsátás kegyelmét!"

[Karsay1958]

Különleges gyerekek
https://www.youtube.com/watch?v=qvFpT5M ... SUxn9CKbfc

[Karsay1958]

Apu továbbment. Két napja, virágvasárnap délután... Nagyon szeretett engem. És mégis: sokat háborúztunk. Életem egyik nagy öröme volt az utóbbi években, hogy felnőtt koromra aztán ebből jó és erős kapcsolat született, mert – egyszerűen csak – beszélni kezdtünk egymással. Te kire neheztelsz? HÍVD fel, még ma!

https://www.facebook.com/istvan.joos/vi ... 5009904270

[Karsay1958]

Szabó Zsuzsanna Indigó, Kristály,Szivárványgyermekek
https://www.youtube.com/watch?v=l0FaWOb ... d=IwAR2ywl

[Karsay1958]

Hétvégi filmajánló

Magyarnak lenni Isteni kegyelem! HD Teljes film
https://www.youtube.com/watch?v=TS--4a1 ... wAR3nGcxNN

[Karsay1958]

Mátyás három lustája

Hollós Mátyás királyunk országa nem a naplopók, nem a gondtalan restek országa volt, de nem ám: az az idő se' katonát, se' polgárt, se' urat, se' parasztot, se' kisembert, se' nagyembert nem engedett ellustulni. Örökösen tomboltak a vérontó hadak a határokon, a határokon belül izzott a munka, lángolt az igyekezet, aminek az ország hatalmát, dicsőségét fenn kellett tartani.
Ebben az időben bizony megemlegették, ha valamerre egy haszontalan tunya ember találtatott. Olyan nagy országban, amilyen Magyarország volt, került azért akkor is egy rakás megátalkodott lustafi, kik minden istenadta nap Szent Heverdelt szerettek ünnepelni.
Mátyás királynak egyszer olyan gondolata támadt: megfogatta Magyarország leghírhedtebb három lustáját, akik még azt se állották meg nyögés nélkül, ha a kisujjukat kellett mozdítani. Ezt a csuda három lustát felhurcolták a királynak Buda várába, ott Mátyás rendelkezésére külön takaros kis házat kaptak, az volt a dolguk, hogy semmi dolguk a világon ne legyen. Szolgákat, szolgálókat adtak melléjük, akik a három lustára takarítottak, fűtötték, főzték, öltöztették, vetkeztették, mosdatták őket, talán még a falatot is megrágták, mielőtt a lusták szájába kerülne. Így kellett a budavári három lustának a házban élnie csúfságra, nevetségre, egész ország csak leste, meddig bírják azt a rettentő semmittevést.
Bírta a Mátyás három lustája, egyik jobban bírta, mint a másik. Egész nap hevertek, szuszogtak, mert úgy meghíztak, mint a malac karácsonyra. Ha megunták a háton fekvést, a hasukra fordultak, ha abból is elegük volt, vissza a hátikra. Olyan lusták voltak már, a legyet is lusták voltak elkergetni az orruk hegyéről.
Egyszer azután, hogy esett, hogy nem, kigyulladt a Mátyás három lustája felett a tető. A járó-kelő nép nagyban kiabálta a tüzet odakint, a láng is megcsapta már az ablakot. Akkor az egyik heverő fickó odaszól a másikhoz, álmosan:
- Úgy látom, koma, ég a ház.
A másik ásított egy nagyot, azután azt mondta:
- Hadd égjen, majd kivitet a király, ha baj lesz.
A harmadik nyöszörögve nyitotta ki a száját:
- Hogy nem restelltek már ennyit beszélni.
Így lett vége a Mátyás három lustájának, még a halálukon is nevettek az emberek.

[Karsay1958]

A hűséges barát
Volt két barát akik együtt jártak óvodába, iskolába és együtt vonultak be az amerikai hadseregbe. Még a fronton is együtt harcoltak hazájukért. Egy nap visszavonulás közben az egyik barát halálos lövést kapott és felakadt a szögesdrótra. A másik barát mikor meglátta, azonnal a segítségére akart menni, de a parancsnoka ráförmedt.
- Ne menj ki a védett árokból, mert már úgyse tudsz rajta segíteni, még téged is lelőnek!
A barát meghökkent, de mihelyt el ment a parancsnoka, azonnal a barátjához rohant. Vállára vette és sietett vissza vele. Menet közben ö is halálos lövést kapott. Minden erejét összeszedte és alig vonszolta magát mire vissza ért legjobb barátja holttestével, de beért a futóárokba. A parancsnoka ismét ismét mondta neki;
- Ugye, megmondtam, hogy ne menj ki érte, mert már nem tudsz segíteni rajta. De nem hallgattál rám. Most te is meg fogsz halni vele együtt. Megérte ez neked? A barát már annyit tudott mondani:
- Igen megérte, mert amikor oda mentem hozzá így szólt! Tudtam, hogy eljössz értem!

[Karsay1958]

A fukar szomszéd
Ferkó édesanyjával élt egy kicsi házban. Nem voltak gazdagok, de mégsem panaszkodtak. Mindenük megtermett a kertben, és az udvaron is kapirgált néhány baromfi. Az istállóban egy tehénke látta el őket mindennap friss tejjel. Még munka is akadt a közeli földesúr birtokán. Ami kis pénzt kaptak, azt a fiú anyja szépen beosztotta.
Így éltek nap, mint nap. Egyik reggel az anyja mondta a fiának:
- Ferkó, fiam, öreg vagyok már. Ideje lenne asszonyt hozni a házhoz. Meg kellene nősülnöd. Holnap vasárnap lesz, menj ki a falu főterére, és ott válassz feleségnek valót a templomból kijövő lányok közül. Tetszett az ötlet a fiúnak, de nem telt bele egy perc, hogy a képe elkomorult.
- Mi a bajod, fiam? – kérdezte anyja.
- Édesanyám, szívesen mennék én oda, de hogyan válogassak hajadonfőn, amikor nincs kalapom. A lányok kinevetnek, ha kalap nélkül állok elébük.
- Hű a nemjóját! Erről egészen megfeledkeztem. Igazad van, kalap nélkül egy legény ne menjen leányt válogatni! Hol vegyünk vasárnapig kalapot? Különben is minden pénzünk elfogyott, amikor a kis malackát vettük a hetivásárban.
Mindketten nagyon elszomorodtak, és egész délután azon törték a fejüket, honnan szerezzenek kalapot. Végül anyjának eszébe jutott:
- Átmegyek a szomszédba, és Tóni szomszédtól kérek egy kalapot. Úgyis sok van neki, mert gazdag ember. Minden vasárnap másik kalapban megy a templomba.
Fogta magát és azonmód beállított a Tóni szomszédhoz.
- Jó napot, Tóni szomszéd!
- Hozta Isten, szomszédasszony! Mi járatban van minálunk?
Ferkó anyja előadta, miért jött. A kérés nem nagyon lelkesítette fel a szomszédot, sőt, amikor meghallotta, tekintette elkomorodott. Azt kell tudni a szomszédról, hogy nagyon fukar ember volt. Nem szívesen adott kölcsön semmit, pedig volt mit a tejbe aprítania. Soha semmi nem volt elég neki. Adni nem, de kapni nagyon szeretett. Az volt a legjobb elfoglaltsága, amikor a pénzét számolgathatta. Esténként leült a konyhába az asztalhoz, elővette a hétlakatra zárt ládáját, és mindenegyes nap megszámolta a pénzét. Csak akkor volt boldog, és akkor tudott nyugodtan aludni, ha legalább egy garassal is gyarapodott a vagyona. Ellenben, ha véletlenül eggyel is kevesebb volt a ládában, nem bírta lehunyni a szemét, egész éjjel hánykolódott az ágyban. Most a szomszédasszony egy kalapot kért kölcsön. Ez egészen felzaklatta. Meg is látta rajta Ferkó anyja, és mondta a fukar szomszédnak.
- Szomszéduram, nem ingyen kérem.
Erre a szeme felcsillant:
- Mit adna érte?
- Szegény emberek vagyunk, hiszen jól tudja, de ha szomszéduramnak jó, fizetség fejéül adok érte egy aranytallért.
- Nagyon kevés, nagyon kevés – sápítozott a szomszéd – Akár mi történhet a kalapommal. Bepiszkolódhat, elveszhet, vagy Isten tudja mi lesz vele. Ha kell a kalap, akkor úgy hozza vissza, amennyi aranytallér belefér! Áll az alku?
Nagyon sokat kért a szomszéd. Szegény asszony nem tudta, honnan kerít elő ennyi aranytallért? De igen szerette volna, ha fia talál egy takaros feleséget magának a templomból kijövő lányok közül, ezért megígérte, hogy a kalapot teli aranytallérral hozza vissza.
Ferkó, amikor fejére tette a kalapot, olyan jóképű legény lett egyszeribe, hogy a vasárnapi mise után minden lány vele akart sétálni a falu főterén.
Nem sokáig kellett keresgélnie, mert talán az angyalok is úgy akarták, hamar ráakadt egy szép, takaros leányra, aki éppen hozzávaló volt. Igaz őt sem vetette fel a gazdagság, de szorgos, kitartó munkával elért mindent, amit akart.Amikor anyósától meghallotta, mi volt az ára, hogy férje megtalálja őt, iszonyatos haragra gerjedt. Elhatározta, hogy megbünteti a fukar szomszédot.
A lánynak volt egy nénikéje, aki az erdő mélyén lakott egy fa törzsében. Elment hozzá tanácsot kérni.
- Nénikém, kérlek, segíts! – részletesen elmesélte a fukar szomszéddal megtörtént esetet, és folytatta – Mindennap üzenget, hogy már vigyük vissza a kalapját teli aranytallérokkal, de sajnos a lakodalom miatt minden pénzből kifogytunk. Nem tudom, honnan vennék elő egy kalapnyi aranytallért. A szomszéd azzal fenyegetőzik, hogy bíróhoz megy panaszra.
- Ne búsulj miatta, lányom! Hazafele menet, amikor elhaladsz a fehér sziklák mellett, találsz ott kavicsokat. Tömd meg jól azokkal zsebeidet. Otthon a kavicsokkal rakd tele a kalapot, és vidd el a szomszédnak.
A fiatal asszonyka nem sok jót nézett ki a tanácsból, de nem mert ellenkezni nénikéjével. Mindent úgy tett, ahogyan mondta. Férje és anyósa elhűlten nézték, amint a sok kavicsot a kalapba tette. Eleinte azt gondolták, hogy meghibbant szegényke.
Amikor megtelt a kalap, annak tartalma egy nagyot villant, és a kavicsok fénylő aranytallérrá változtak meglepetésükre.
Vitték is azonnal vissza a fukar szomszédnak, aki nem győzött ámulni az aranytallér láttán. Boldogan öntötte a többi kincse közé, a kalapot pedig visszatette a helyére.
Nem sokáig időztek a szomszédnál, mert otthon várta őket a munka. A fukar szomszédnak az esze meg csak az estén járt, amikor egyenként megszámolhatja az aranyait. Ennél jobb szórakozást el sem tudott képzelni magának. Ilyenkor a mennyekben járt, és szinte lebegett a boldogságtól.
Kínkeservesen elérkezett az este. Izgatottan elővette a vasládát, és villámgyorsan kinyitogatta a hét lakatot, majd egy sápadt gyertya fényénél nekilátott a számolásnak. Amint kinyílt a láda teteje, nem akart hinni a szemének. A sok aranytallér helyett mindenhol kavics volt, még a régi aranytallérjai is kaviccsá változtak.
Haját tépte idegességében. Hiába futott azonnal a bíróhoz, semmivel sem tudta bizonyítani, hogy a vasládában valóban aranytallérok voltak. Senki nem hitt neki. Ordibálva rohangált fel és alá a faluban, ha véletlenül az úton talált egy kavicsot, azt gyorsan felkapta, hazavitte, beletette a vasládába, azt remélve, hogy ott aranytallérrá változik.
Mindenki csak nevetett rajta, és egy idő elteltével Kavicsos bácsinak kezdték csúfolni a faluban a gyerekek.
A szegényasszony a fiával és menyével boldogan élt. Igaz sokat dolgoztak, de nem kellett tartaniuk tőle, hogy a munkával megszerzett pénzecskéjük haszontalan kaviccsá változik.

[Karsay1958]

Történet egy öregemberről és két buddhista szerzetesről
*****
Két buddhista szerzetes találkozott egy idős emberrel, egy folyónál, amelyen útjuk során át kellett kelniük. Az öreg egy mantrát mormolt magában és a folyó felé tartott, amikor összetalálkozott a szerzetesekkel. Nagyon ritkán jártak szerzetesek a folyón át vezető vándorúton és ezért az öreg kihasználta ezt a ritka pillanatot arra, hogy megkérdezze a szerzeteseket, hogy vajon jól gyakorolja e a hitét, és hogy helyesen mondja e a mantrákat.
Amikor elmesélte hogy ő melyik mantrát szokta a leggyakrabban elismételni, a szerzetesek helyeseltek ugyanis az a legszentebb volt mind között, de ki kellett javítsák az öreget, mert az utolsó szótagot rosszul tudta és így a mantra nem a helyes jelentést hordozta. Az öreg elbeszélte hogy ő szinte nem is használt más mantrákat csak ezt az egyet egész életében. A szerzetesek pedig sajnálatukat fejezték ki amiatt hogy az öreg élete nagy részét eredménytelen imádkozással töltötte és hogy lelki fejlődése ennyi időn át korlátozva volt azért mert nem a szent szótagokat ismételgette.
Az öregember mindazonáltal örült annak, hogy nagy tudású szerzetesekkel találkozhatott, és beszélgetésük végén, jó szerencsét kívánva köszönt el majd továbbhaladt a folyó felé. Most már a helyes szótaggal ejtve a mantrát, elmélyülve, még nagyobb imádságban folytatta útját, de a két szerzetes még mindig nem tudott napirendre térni afelett, hogy az öreg ennyi évet pazarolt el a helytelenül ejtett mantra miatt. Ahogy sajnálkozva nézték az egyre távolodó alakot amaz mélyen elmerülve az imádkozásban a lassan áramló, szélesen vonuló folyóvíz felszínére siklott és végül puhán lépdelve ért át a túlpartra.

UI:

DIAMOND a Léleklátó- Mi történik a halál után?
https://www.youtube.com/watch?v=lx4eoHulalk

[Karsay1958]

Női Jézussal jelentkezhet Hollywood. Segítsünk megakadályozni!
https://www.citizengo.org/hu/node/18064 ... jQKAxlLgJE

Ird aláa peticiót!

[Karsay1958]

Az emberek gyakran esnek bele abba a hibába, hogy nem értékelnek semmit, amíg az övék, de amint elvesztik, rájönnek mennyit ért. Így van ez az életükkel is...

Sajnos hajlamosak vagyunk fennakadni az élet mindennapi nehézségein, és általában tele van a hócipőnk vele. Pedig ha kicsit jobban értékelnénk az életet, másképp látnánk mindent.

Olvasd el a 24 éves, haldokló fiú elgondolkodtató levelét, és értékeld át az életedet!

"Még csak 24 éves vagyok, de már kiválasztottam az utolsó nyakkendőmet, amit a temetésemen fogok viselni. Talán nem passzol majd az öltönyömhöz, de ez nem probléma.

Túl későn diagnosztizálták nálam a rákot, így már egy hajszálnyi reményem sem maradt a hosszú életre. Azonban rájöttem, hogy csak egy dolgot tehetek a halál előtt: kicsit szebbé tehetem, amit itt hagyok magam mögött. Az élet, amit eddig éltem, vagyis a létezésem, illetve majd annak hiánya nem fog számítani, hiszen nem tettem semmi jelentőset egész életemben.

Amikor megtudtam, hogy mennyi időm maradt hátra, hirtelen átértékeltem mindent, és most egy önző okból írom neked ezt a levelet. Azzal szeretnék értelmet adni rövid életemnek, hogy leírom most neked, mire jöttem rá:

• Ne pazarold az idődet olyan munkára, amit nem élvezel. Egyértelmű, hogy nem lehetsz olyasmiben sikeres, amit nem szeretsz csinálni. A türelem, szenvedély és elkötelezettség jön magától, ha azt csinálod, amit szeretsz.
• Nem szabad mások véleményétől tartanod. A félelem legyengít, és megbénít téged. Ha engedsz neki, napról napra csak nő benned, míg végül belőled semmi nem marad! Hallgass a belső gondolataidra, és tedd, amit szeretnél. Vannak, akik őrültnek fognak hívni, de lesznek olyanok is, akik legendának.
• Vedd át az irányítást az életedben. Vállald a felelősséget minden egyes tettedért. Hagyj fel a rossz szokásokkal, és élj egészségesen. Válassz egy sportot, ami szívvel-lélekkel csinálsz, és ami a legfontosabb, soha ne halogass semmit. Hagyd, hogy azok a döntések formálják az életedet, amiket meghozol, és ne azok, amiket soha nem hoztál meg.
• Kezdd el megbecsülni a körülötted lévő embereket, a rokonokat, barátokat, hiszen kiapadhatatlan forrásai az erőnek és a szeretetnek, amire szükséged van. Éppen ezért ne vedd őket maguktól értetődőnek, és biztosnak.

Nehéz tökéletesen kifejeznem, milyen fontosak ezek a dolgok, de nagyon remélem, hogy elfogadod egy olyan ember tanácsát, aki végül megtanulta, milyen értékes is valójában az idő, amit kaptunk.

UI:

A gyógyítás /Vidd hírét az igazaknak - Marló Morgan / hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=43-Uxfl ... GXPhEbdaRN

[Karsay1958]

Nem egyformák az embersorsok

Pár nap volt karácsonyig. Az erkélyeken ott bújtak már a fenyők, délutánonként furcsa, szürke homály úszott a levegőben. Az asszonyok derűs pánikkal hordták haza kosaraikban az ünneprevalót. Gonddal vették számba a család apraját, nagyját, hogy legyen mindenkinek valami kedvére való az ünnepi asztalon. A kirakatok előtt gyerekek ácsorogtak, szemükben vágy és gond. A kirakat őrzi még, amit maguknak szeretnének, és drága kincsként rejtegeti, amit édesanyának, apának, testvérnek szánnak – ha elég a pénz.
Magas, szőke asszony állt a boltban a többiek között. Már nem fiatal, de nem is öreg annyira, hogy ne vinné a lendületet, ha rezonált a szíve. Most kedvtelenül tartja a kosarát.
- Mit is… Dió nem kell, ezidén nem süt beiglit. A porcukor is elég. Karácsonyfadísz… Jó lesz a régi. Szaloncukorból kell majd fél kiló, több nem, úgyis megmaradna. Hiszen nálunk nincs gyerek. S ismétli valami hangtalanul benne: - Nincs gyerek… nincs gyerek… Nincs gyerek. Nem is volt soha. Pedig lassan már unokája lehetne. Gépiesen nyúl a tej, kenyér, vaj után. A pénztárosnőre rámosolyog, de színtelen hangon diktálja: - csak a mindennapi: tej, kenyér, vaj…
Otthon a leveles szekrényben egy kicsi csomag volt beszorítva. Látszik, nem előre készítették. A látogató hiába csengetett, nem akart dolgavégezetlenül elmenni, becsomagolta abba, ami a keze ügyébe került. Az asszony szórakozottan bontogatja. Két kicsi terítő és egy cédula hull ki belőle. Éva írta. Éva az Asszony barátnőjének a lánya. A barátnőt alig fél éve kisérték ki a temetőbe. Hiába készült negyvenévesen nagymamaságra, az első unokát már nem láthatta. Az Asszony meghatódottan nézi a terítőcskéket. - Milyen kedves Éva, hogy a kisgyermek új gondja mellett rám is gondolt. Talán nekem kellett volna? - fut át rajta a gondolat.
Fátyolos szemmel olvassa cédulát: „Szerettem volna személyesen… ez az első karácsony édesanyám nélkül…Meg akartam kérdezni annak a püspökkenyérnek a receptjét, amit ő sütött nekünk minden karácsonyon… Ha tudja Ilonka néni, írja meg ezen a lapon, én már próbáltam könyvből, de nem olyan lett…”
A megcímzett postai lap a földre hullt. Felveszi, elolvassa a címzést, mintha csak ellenőrizné. Nem rendezett benne még terve, értelme nem formálta gondolattá, de szíve viszi a tetteit. Dobozokat kattint, fiókokat húz, ajtót nyit. – Mazsola nincs itthon, a cukor nem elég, mák is kell. Sütök húst is nekik… Szaloncukor két doboz kell, egyik nekik, másik nekünk…
Kabátját visszaveszi, az előszobában állva írja meg a lapot: „Kislányom! Légy nyugodt, annak a püspökkenyérnek a receptjét ismerem. Megsütöm.. Sütök kalácsot, beiglit is, hiszen van dolgod elég Istvánkával… Te csak rá ügyelj. Pista vegyen karácsonyfát, a rávalót én viszem Édesanyád helyett…”
Nagyot sóhajt, mikor befejezi. Szeme még fátyolos, de a hangtalan hang ott belül most lágyabban szól: „Mert nem egyformák az embersorsok. Nekem ez adatott: ahol hiányzik valaki, oda kell beálljak.” „ Az igazi család sem lehet mindig együtt az ünnepen, nekem ilyen szétszórt családom van. Sokfelé rakta le őket Isten. Törődnöm azzal kell, aki éppen jelentkezik.” Mosolyog. „Szétszórtan élünk, de egy az asztalunk. Csak erővel bírjam, kicsit késő van már.” És bírta erővel…
Másnap ünnepi kalács illata töltötte el a konyhát. Kicsi gyermekholmi, szaloncukor, ajándék feküdt az asztalon. Arca kipirult, szomorú szeme ragyogott. – Ezt elviszem nekik, ez nekünk marad… Nem, diósból még egy kell, hiszen minden évben küldtek csomagot vidékre Kálmán bácsinak. Ezt is meg kell mondjam…
Gondosan csomagolt, de a sporttáska cipzárját nem tudta behúzni. A hétköznap délutáni villamosban szétterült a frissen sült kalácsok árulkodó illata, s bennük az ünnep otthont ígérő öröme. Míg féltő gonddal tovább tette csomagját, az egyik beigli vége kinevetett a papír alól.
A szemben ülő férfi elmosolyodott: Cinkos rosszallással hangjában kérdezte: - Viszi a gyerekeknek?
Az asszony megrezzent. Én ekkor már mellette álltam, és ismertem csomagja titkát. Amíg a villamosra vártunk, elmesélte. Szememmel bíztattam, hogy válaszoljon. Az útitárs újra kérdezett: – A gyerekeknek? Ő kipirult arccal, boldogan válaszolt: – A gyerekeknek, meg az unokának! Hála Istennek, van hová vinnem…
A villamoson csend volt és béke. Talán egyre gondoltunk valamennyien: Milyen boldog ez az ember, milyen szép karácsonyi öröme van!


Hétvégi filmajánló

A szív hídjai
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... S5JHBXv0qw

[Karsay1958]

George Louis Borges:
Minden és semmi

Nem lakott benne senki, arca mögött (amely még a korabeli gyatra festmények tanúsága szerint sem hasonlít semmilyen más arcra) és megannyi fantasztikus és túlfűtött szava mögött csupán némi fagyosság rejlett, egy álom, amelyet senki sem álmodott. Kezdetben úgy vélte, mindenki olyan, mint ő, de egy barátja megdöbbenéséből, akinek megpróbálta megmagyarázni ezt az ürességet, rájött, hogy téved, s egyszer s mindenkorra megértette, hogy jobb ha az egyén nem üt el a fajta jegyeitől. Egy ízben úgy gondolta, hogy talán a könyvekben találhatna bajára írt, és így sajátította el azt a kevés latint és még kevesebb görögöt, miről egyik kortársa említést tesz. Később felrémlett benne, hogy talán az emberiség egyik ősi szertartásának gyakorlása lehet az, amit keres, és egy hosszú júniusi szieszta alkalmával hagyta, hogy Anne Hathaway ebbe beavassa. Húsz-egynéhány éves korában Londonba költözött. Ekkorra már ösztönösen valakivé álcázta magát, nehogy felfedezzék, hogy senki sem.
Londonban felismerte azt a hivatást, amelyre szánva volt: a komédiásét, aki nyílt színen azt játsza, hogy ő másvalaki, olyan emberek előtt, akik azt játszák, hogy őt másvalakinek hiszik. A bohóc mestersége sajátos boldogsággal töltötte el, talán az elsővel, amit ismernie adatott, de mikor már az utolsó verssor is elhangzott és az utolsó halottat is eltávolították a színpadról, újra elborította a valószerűtlenség szörnyű érzése. Nem lehetett újra többé Ferrex vagy Tamerlau, és újra visszaváltozott senkivé. Végső kétségbeesésében támadt az a gondolata, hogy maga találjon ki újabb hősöket és újabb tragikus "történeteket".
Ily módon, miközben a teste a londoni bordélyokban és csapszékekben teljesítette, ami a test rendeltetése, a lélek, amely e testben lakozott, Cézár volt, aki nem törődik a jóslat intésével, Júlia, aki gyűlöli a pacsirtát, és Machbeth, aki boszorkákkal beszélget a kietlen parton, aki egyben a Párkák is. Senki nem volt egy személyben több ember, mint ez az ember, aki az egyiptomi Proteuszhoz hasonlóan a létezés minden lehetőségét kimerítette. Olykor egy-egy műve valamelyik félreeső zugába elrejtett némi vallomást, biztosra véve, hogy úgysem értik el; így mondta Richard, hogy egy személyben sokak szerepét játszotta, és Jágó különös módon azt, hogy "Én nem az vagyok, aki vagyok."
Létezés, álom és alakítás alapvető azonosságának gondolata nem egy híres hely megírására ihlette.
Húsz éven át kitartott ennél az irányított hallucinációnál, de egy reggel elfogta az undor és borzadály attól, hogy ennyi királynak kell lennie, aki kard által vész el, és ennyi boldogtalan szeretőnek, aki egymásra talál, elválik és dallamosan haldokol. Ugyanaznap elhatározta, hogy eladja színházát.. Egy hét sem telt bele, hazalátogatott szülőfalujába, ahol viszontlátta gyermekkora fáit és folyóját, de nem hozta őket kapcsolatba ama másikkal, amelyeket múzsája magasztalt, s amelyeket mitológiai utalások és latin kitételek tettek híressé. Végtére lennie kellett valakivé. Nyugalomba vonult. Impresszárió lett tehát, aki vagyont gyűjtött és szenvedélyesen érdeklődött a kölcsönök, perek és kisebb uzsorák iránt. Ebben az állapotban diktálta le közismert sivár végrendeletét, amely szándékosan kerül minden patetikus vagy irodalmias vonást. Londoni barátai meg-meglátogatták visszavonultságában. Előttük újra magára öltötte a költő szerepét.
A történet még hozzáfűzi, hogy halála előtt vagy után Isten színe elé járult és azt mondta neki: "Én, aki ennyi ember voltam hasztalan, végre egyvalaki szeretnék lenni, aki én vagyok." Isten hangja így felelt egy szélvész közepéből: "Én sem vagyok senki, csak megálmodtam ezt a világot, mint ahogy te megálmodtad művedet William Shakespeare, és álmom jelenéseinek egyike vagy te is, aki mint én, mindenki vagy, és mint én, senkisem."

[Karsay1958]

Mese a fáról, amelynek nem volt szabad növekednie
Volt egyszer egy kicsit fa, amit a kertész és a felesége ültettek. Nem telt el sok idő, és máris lehetett látni, amint az első zöld hajtás szelíden kibújt a földből A fa, ami tulajdonképpen még egyáltalán nem volt egy igazi fa, először pillantotta meg a Napot. Érezte levélkéjén a Nap sugarainak melegét, és feléje nyújtózott. Köszöntötte a maga módján, boldogan hagyta magát beragyogni és csodaszépnek találta, hogy a világon van és növekszik.
- Nézd csak, hát nem kedves a mi fánk? Szólt a kertész a feleségéhez.
- Igen, kedvesem, ahogy mondod, egy szép fa.
A fa elkezdett növekedni, nagyobb és magasabb lett, mindig tovább nyújtózott a Nap felé. Érezte a szelet és az esőt, élvezte a meleget és a biztos talajt a gyökerei körül, és boldog volt. Valahányszor a kertész és a felesége eljöttek, hogy megnézzék, megitassák vízzel és szép fának nevezzék, jól érezte magát. Mert valaki szerette őt, ápolta, gondozta és vigyázott rá. Nem volt egyedül a világon. Így megelégedetten növekedett magának, és nem is akart semmi mást, mint élni és növekedni, érezni a szelet és az esőt, a földet és a napot, azt, hogy szeretik, és ő is szeretni akart másokat.
Egyik napon észrevette a fa, hogy különösen jó volt egy kicsit oldal felé nőni, mert onnan jobban sütött a Nap a leveleire. Most azért egy kicsit balra kezdett nőni
- Nézd a mi fánk ferdén nő! - mondta a kertész. Mióta szabad a fáknak ferdén nőniük, és méghozzá a mi kertünkben? Pont a mi fánk! Hozd csak az ollót, hogy egyenesre nyessük a fát! A fa keservesen sírt. Az emberek, akik őt eddig olyan szeretettel gondozták, akikben bízott, levágták ágait, amelyek közelebb voltak a Naphoz. Ettől kezdve nem nyújtotta ágait a nap felé.
- Ugye milyen jó kis fa a miénk?
- Bizony kedvesem, igazad van, a mi fánk jó fa. A fa elkezdte érteni a dolgot. Ha azt csinálta, ami kedvére volt és örömet okozott, akkor szemmel láthatóan rossz fa volt. csak akkor volt kedves és jó, ha azt tette amit a kertész és felesége elvártak tőle Ezért aztán egyenesen fölfelé nőtt, és vigyázott arra, nehogy még egyszer ferdén nőjön
- Nézz oda, a mi fánk szégyentelen gyorsasággal nő a magasba. Illik ez egy
igazi fához? Gyorsan elküldte feleségét az ollóért, hogy visszavágja az ágakat. Ezen az
éjszakán nagyon sokáig sírt a fa. Miért vágták le csak úgy az ágait, amik nem tetszenek a kertésznek és feleségének? A fa dacos lett. Nos, jó, ha a magasba nem lehet, akkor majd széltében. Majd meglátják, mire mennek vele. Végül is, ő csak növekedni akart, érezni akarta a napot, a szelet, a földet, örömre vágyott, és örömöt akart adni. Bensőjében egészen pontosan érezte, hogy a növekedés helyes dolog. Így hát most oldalágakat hajtott.
- Hát ezt nem tudom megérteni - morgott a kertész - képzeld, csak a mi fánk
egyszerűen csak széltében növekszik. Illik ez?
- Ezt nem engedhetjük meg neki. Újból helyre kell nyesnünk. A fa már nem tudott sírni, nem volt több könnye. Abbahagyta a növekedést. Már nem volt öröm számára az élet. Mégis, úgy tűnt, most tetszik a kertésznek és feleségének. Ha az egész már nem is okoz igazi örömöt, de legalább szeretik.. Így gondolta a fa. Sok évvel később arrafelé járt egy kicsi leányka az apjával. Közben a fa felnőtté vált, a kertész és felesége büszkék voltak rá. Igazi, tisztességes fa lett belőle A kicsi leányka megállt a fa előtt
- Apa szerinted is szomorúnak látszik ez a fa?
- Nem tudom, amikor kicsi voltam, mint te, még én is láttam, hogy egy fa
örül vagy szomorkodik. De ma már ezt nem látom.
- A fa tényleg szomorúnak látszik, biztosan senki sem szereti igazán. Nézd csak, milyen rendesen nőttek az ágai. Azt hiszem, egészen másként akart volna nőni, és ezért szomorú most.
Amikor a leányka látta, hogy senki sincs a közelben, gyöngéden simogatni kezdte a fa kérgét. Közben halkan suttogta: "Én, szeretlek téged, fa. Veled vagyok. Ne add föl, kedves fa!" Együtt élték át, ahogy a fa nagyon óvatosan, először félénken és tétován, majd kicsit bátrabban, végül erőteljesen növekedni kezdett. Telve életörömmel görbén lefelé növesztette ágait, mintha először csak hajladozni akarna, és kinyújtóztatni a tagjait. Azután oldal irányba növelte ágait, mintha az egész világot a karjaiba akarná zárni, majd a magasba, hogy mindenkinek megmutassa, milyen boldognak érzi magát.
A kertész és felesége alig hittek a szemüknek, mégis csendes örömmel figyelték, ahogy a leányka mindenért megdicsérte a fát, amit csak növesztett magán. Legjobban a leányka örült, hogy az ő fája mindazoknak, akik megcsodálták, bátorságot és kedvet adott az élethez.

[Karsay1958]

Hűség
A Nap, éltető ereje még lágyan melengette a terasz ablakait, akárcsak a kert virágait. Ősz közeledett, és ilyenkor az elmúlás kesernyés gondolata is, mélyebben beleivódott az udvaron ülő idős férfi elméjébe.
Mindennap hosszú órákig töprengett múltján, miközben lábához dörgölőző kutyáját simogatta.
A kutya alázattal nyaldosta remegő, ráncos kezeit, és gyermeki daccal kereste gazdája pillantását. Mikor az öreg a kutya szemeibe nézett, különös fényt látott bennük, olyan megmagyarázhatatlan földöntúli ragyogást.
A férfi nyolcvan év körüli lehetett. Borostás arcán még észrevehető volt az a fiatalos mosoly, mely valaha annyi női szívet megdobogtatott.
Magányosan teltek a napjai. Felesége régen meghalt, gyermekei pedig ritkán látogatták a túl nagy távolság és a folytonos időhiány miatt.
Számára az évek és napok már semmitmondóak és céltalanok voltak. Egyetlen igaz barátja az a mellé szegődött kutya volt, akit egy elhagyatott út mentén talált. A kutya felett is eljárt az idő.
Már ő sem volt a régi Be is fejezték volna mindketten e földi pályafutást, ha az egymás iránti hűség nem tartotta volna őket szorosan, egymáshoz láncolva.
Az idős ember sokszor betegeskedett. Volt, hogy órákig köhögött, és ilyenkor a kutya is ugyanolyan rosszul érezte magát. Mindketten sejtették nincs túl sok hátra kiszabott idejükből. De már nem ragaszkodott egyikük sem az élethez.
Esténként még együtt tértek nyugovóra és reggel is együtt ébredtek. Elválaszthatatlan barátok voltak. Egy késő őszi napon, mikor a csillagok pironkodva bújtak el a felhők mögé és a horizonton megjelent a napkorong narancssárga fénye, a kutya éktelen szűkölésbe kezdett. Hallotta a hálószobában fekvő gazdája fuldokló halálhörgését
Mivel az ajtó zárva volt, nem tudta szegény állat mitévő legyen, így csak eszeveszettül forgott körbe-körbe saját teste körül. Mikor meglátta, hogy az ablak félrésnyire nyitva van. Egyetlen ugrással benn termett az öreg mellett, akinek, akkor már teljesen leállt a légzése, és karjai is erőtlenül hanyatlottak az ágyra. A kutya szűkölése vonyítássá változott, de olyanná, hogy a többi ház lakóit is ébredésre késztette.
A kutya hirtelen nyaldosni kezdte az egykor simogató kezeket. Ám most hiába várt a megszokott mozdulatra, a szeretett barát már nem érinthette meg. A kutya fájdalmában sóhajtott egy nagyot. Talán abban a percben szíve szakadhatott. Szeméből emberi könnyekhez hasonló cseppek hulltak, melyek egybeolvadtak a gazdája arcán gyöngyöző hideg verítékkel.
Mire a szomszédok betörték az ajtót, már csak két élettelen testet találtak. Meghatódva nézték a szorosan egymáshoz simuló hűséges barátokat.
A kutya feje az öreg mellkasán pihent, pont a szíve fölött.
Végtelen nyugalom áradt belőlük, hisz a hűség és a szeretet együtt kísérte őket a túlvilágra.
Kun Magdolna

UI:

Mi történik, amikor álmodunk? 2018.04.04. Előadó Szabó Lilla
https://www.youtube.com/watch?v=AsL21eZ ... d=IwAR24PS

[Karsay1958]

Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetõs család házában töltse el.
A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében. Amikor
kinyújtóztak a kemény padlón, az idõsebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idõsebb angyal így felelt:
"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."
A következõ éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszeretõ paraszt és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt,
átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ok jól aludtak. Amikor a következõ napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen
tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezon. A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idõsebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen.
- Az elsõ embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki - vádolta. - A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak - mondta az idõsebb angyal. -
Amikor a nagyház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévõ lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát,
betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg.
Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál
angyala, hogy elvigye a feleségét. Helyette odaadtam a tehenet. "
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak." Néha pontosan az, ami történt, ha a dolgok nem olyannak mutatkoznak, aminek kellene. Ha bízol, csupán arra kell hagyatkoznod, hogy minden eredménynek megvan az elõnye.
Amíg nem telik el egy kis idõ, ezt nem veszed észre...
Néhány ember eljön az életünkbe és gyorsan elmegy... Néhány ember barát lesz és marad egy
kicsit... gyönyörû nyomokat hátrahagyva a szívünkön.. és mi eléggé hasonlóak vagyunk, mert barátságot kötöttünk. A tegnap történelem. A holnap misztérium. A ma ajándék

UI:

Tina Turner - Sarvesham Svastir Bhavatu (Peace Mantra)
https://www.youtube.com/watch?time_cont ... ure=emb_lo

[Karsay1958]

A béka mindig béka marad
Milyen szerencsés vagyok - mondta a béka, miközben tükörképét csodálta a víz tükrében -, gyönyörű szép vagyok, jobban úszom és nagyobbat ugrom, mint bárki más. Meg még zöld is vagyok, és a zöld meg éppen a kedvenc színem. Békának lenni a legszebb dolog a világon.
- És én? - kérdezte a kacsa - én, ugye, hófehér vagyok. Engem nem találsz szépnek?!
- Nem - mondta a béka -, mert te még egy icipicit sem vagy zöld.
- Az nem, de viszont tudok repülni. Figyelj csak! - mondta a kacsa, és szárnyra kapva néhány kört írt le a levegőben.
- Fantasztikus! Nagyszerű! - kiáltotta a béka őszinte elragadtatással - Tudod mit, én is repülni akarok!
- Te azt nem tudsz!
Amikor a béka egyedül maradt, hozzáfogott a repülés gyakorlásához. De még fel sem tudott emelkedni a földről. Rettentően csalódottnak érezte magát: Én csak egy mihaszna béka vagyok, aki még repülni sem tud.
Hirtelen jó ötlete támadt. Felmászott egy dombocskára, és felérve, amint a kacsa tette, gyors nekifutással készült első repülésére. Karjait kiterjesztve hatalmas ugrással vetette magát a levegőbe - és nagy csobbanással esett a folyóba. De legalább otthon érezte magát a vízbe. Ahogy kimászott a vízből, meglátta a patkányt.
- Tudhatnád - mondta a patkány -, hogy a békák nem tudnak repülni.
- És te, te tudsz?
- Természetesen nem, mert nincsenek szárnyaim. Én mást tudok, például kiváló építész vagyok.
De ez a békát egyáltalán nem érdekelte. Inkább a parti sarat túró disznónál érdeklődött, hogy az tud-e úszni?
- Úszni? Isten ments, attól biztosan rosszul lennék. De én tudom a legfinomabb süteményt sütni...!
- Sütni biztosan én is kiválóan tudok - gondolta magában a béka, és sietve hazaindult, hogy bebizonyítsa nagyszerű képességét. Amit csak hírtelenjében talált, egy tepsibe szórta és betolta a forró sütőbe.
- Na ugye, megy ez - mondta elégedetten -, csodálatos lesz az íze, ha megsült. De alig telt el pár perc, fojtogató füst töltötte be a konyháját.
- Hát még sütni sem tudok. Én csak egy mihaszna béka vagyok....- és borzasztóan elszomorodott.
Aztán még szeretett volna a béka úgy olvasni, mint a nyúl, és mivel sem olvasni, sem sütni, sem repülni, sem építkezni nem tudott, egyre boldogtalanabbnak érezte magát.
- Ti mind sokkal okosabbak vagytok nálam. Én semmit sem tudok, csak egy unalmas, egyszerű zöld béka vagyok....- panaszkodott a nyúlnak.
- Ugyan, ugyan, te béka. Én sem tudok repülni meg sütni, sőt még úszni sem tudok, mint te... mert én nyúl vagyok. Te meg béka vagy. És ezért szeretünk mindnyájan téged....
Gondolataiba mélyedve lépett a béka a folyóhoz, hogy újra megszemlélje tükörképét.
- Hát ez vagyok én. Egy zöld béka, csíkos fürdőnadrágban - és egyszerre, maga sem tudta miért, végtelen boldogság fogta el. Örömében hatalmasat ugrott, amekkorát csak a békák tudnak. Ez már szinte olyan volt, mintha repülne....


UI:

Hétvégi filmajánló

Öten a mennyországból
https://www.youtube.com/watch?v=nuB75Fw ... i0fCWm6uuT

[Karsay1958]

Szabó Judit
Mese az üvegablakról és a Fényről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli ország, ahol olyan magasra nőttek a hegyek, hogy csúcsaik már az égbe nyúltak. Az egyik hegyen volt egy fennsík. Csodálatos kilátás nyílt innen a környező vidékre. Mindenhol hegyek, a levegő kékesfehéren remegett, s oly tiszta volt, hogy messziről, a tenger felől idehallatszott a sirályok hangja.
A fennsíkot üde, zöld gyep borította, s nem volt itt más, csak egy szerény, csendes kis templom, s körülötte vörös rózsák. A templomba belépve mélységes csend és nyugalom fogadta a látogatót. A bejárattal szemben egy egyszerű oltár emelkedett, sima kőasztallal. A fából faragott padsorok között régi korok emléke lebegett, és minden békét és harmóniát sugárzott magából. A templom egyetlen dísze, színesre festett üvegablakai voltak. A művész mesteri tökéllyel alkotta meg színeiket, így amikor a Nap besütött, gyönyörű fénybe öltöztette a templomot.
Az üvegablakok között volt egy, amelyik érezte, hogy ha több napfényt tudna átengedni magán, akkor csoda történne: az emberek olyan élményben részesülnének, amiről nem is álmodnak. Látta ugyanis, hogy milyen nagy különbség van a kinti és a benti fény között, s szerette volna a kettőt eggyé tenni.
Sokat töprengett, mit tehetne, és időnként próbálkozott is: néha leporolgatta magát, máskor izgett-mozgott, hogy üvegtábláin jobban áthatolhasson a napsugár - de nem volt megelégedve az eredménnyel. A szíve szomorú volt, amikor látta, hogy az emberek megelégszenek azzal a félhomállyal, ami odabent van, s nem tudják, hogy milyen is az igazi fény.
Egyszer, egy nyiladozó, üde nyári hajnalon, amikor éppen felkelt a Nap, s első sugarai a templom ablakaira vetődtek, a mi ablakunk lelkét annyira elöntötte a fenséges élmény, hogy a szépségtől kicsordultak a könnyei, és felsóhajtott: "Bárcsak teljesen át tudna sütni rajtam, hogy ezt odabent mindenki láthassa, és akkor részesülhetne ebből az éltető fényből! Óh, bárcsak tudnám, mit tegyek!" És ekkor váratlanul, bársonyos, simogató hangon megszólította őt a fény:
"Lásd, itt vagyok. Fordulj felém, engedd, hogy minden sugaram átjárjon, átmelegítsen! Én szüntelenül áradok rád, és mindenkire, fogadd el fényemet! És most nyújtom a kezem feléd, gyere hozzám, nézd meg magadat innen! Tudni és látni fogod, hogy mit kell tenned, ha arra vágysz, hogy átragyogjak rajtad." És a fény kinyújtotta finom, puha kezét, majd a szívéhez emelte őt. Az ablak innen már sokkal többet látott, s hamarosan tudta is, hogy mit kell tennie.
Rájött, hogy miért és miként fordult el, gubózott be magányába a fény elől. Azt is látta, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy ezek a kis védőlemezek - amiket ő épített ki magában - ismét megbarátkozzanak a fénnyel, s meg is bízzanak benne. Majd felfedezte, hogy az évek hosszú során rárakódtak olyan dolgok, amelyek már fölöslegessé váltak a számára, s amelyek akadályozták célja elérésében. Innen kívülről pontosan tudta, hogyan kell ezektől óvatosan és körültekintően megszabadulnia.
Fürkésző tekintete megakadt belső üvegtábláin is. Észrevette, hogy itt is egy kis átrendezésre van szükség, hogy minden a helyére kerüljön. Alaposan megfigyelte a részleteket, s jól megjegyezte, mit hová kell áthelyeznie, vagy másképpen alakítania.
Még néhány percet eltöltött azzal, hogy megfigyelte, mit kell még tennie ahhoz, hogy át tudja engedni magán a kívülről áradó fényt, majd amikor készen lett ezzel, el is képzelte, hogyan fog mindez megtörténni.
Lelki szemeivel látta, ahogyan védőlemezei - amit a bántásoktól, sérülésektől való félelme épített fel - fokozatosan a fény felé fordulnak, majd feloldódnak benne, s ezután látta magát, ahogyan megtisztul, megszabadul a lerakódásoktól, a felesleges súlyoktól, és érezte a megkönnyebbülést is. Az átalakulás pedig tovább folytatódott: belső üvegtáblái szépen, lassan átrendeződtek, finom mozgás indult meg benne, és lassan minden a helyére került. És ez így folytatódott tovább, egészen addig, amíg a fény szabadon át tudott áramlani az üvegablakon.
Mikor mindezt végignézte a fényből, érezte, hogy a puha kéz visszahelyezi őt eredeti helyére, és szeretettel nézi, figyeli továbbra is.
Ezzel csodálatos változás kezdődött meg az üvegablak életében. Tisztán emlékezett mindarra, amit a ragyogás szívében állva látott, és boldogan fogott neki a megvalósításnak. Türelemmel és kitartással végezte a védőpajzs lebontását, a belső tisztításokat, és élvezte ezek eredményét is. Érezte, hogy amint egyre jobban halad célja felé, valóban még több fényt tud átengedni magán.
És egyszer eljött a nap, amikor elkészült, átalakult, ráhangolódott a fényre, amely már szabadon ragyogott át rajta. Valahányszor besütött a Nap ezen az üvegablakon, a templomot eddig még nem látott ragyogás töltötte el. Az emberek hamarosan észrevették ezt, s odagyűltek az ablak alá, élvezték az áradó, tündöklő fényt, amely körülölelte őket. Elteltek szépségével, gyógyító erejével, s eltöltötte őket az a béke, nyugalom és harmónia, amelyet a fény hordozott magában.
Ott álltak minden nap, és gyógyultak, erőt merítettek az örök Forrásból, amely így eljutott hozzájuk, s eközben az ablakot már nem is látták, mert ő maga is fénnyé vált, s minden lélegzetéből és szívdobbanásából az örök élet áradt szét

[Karsay1958]

Igaz barátok
Egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.
Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte:
- Isten hozott itthon! - kiáltották.
A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének: barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!

[Karsay1958]

Douglas Adams: Keksz

Ez az egész tényleg megtörtént egy valós személlyel, és ez a valós személy én vagyok. Épp a pályaudvarra mentem.

Ez 1976 áprilisában volt Cambridge-ben, Angliában. Kicsit korán érkeztem. Rosszul tudtam a vonat indulását.

Vettem magamnak egy újságot, hogy megfejtsem a keresztrejtvényét, meg egy kávét és egy csomag kekszet.

Odamentem, és leültem egy asztalhoz. Azt akarom, hogy elképzeljék a helyszínt. Nagyon fontos, hogy maguk előtt legyen a kép. Itt az asztal, az újság, a csésze kávé, a csomag keksz. Egy fickó ül velem szemben. Teljesen

átlagos kinézetű, öltönyben, aktatáskával. Nem úgy tűnt, mintha valami különös dologra készülne. A következőt csinálta: hirtelen előrehajolt, felvette a csomag kekszet, kinyitotta, kivett egyet és megette.

Na most, azt kell mondjam, ez az a dolog, amit az angolok nagyon rosszul kezelnek. Semmi sincs a hátterünkben, neveltetékben, oktatásunkban, ami megtanítana bennünket, hogyan bánjunk azzal, aki fényes nappal az orrunk elől ellopja a kekszünket. Tudják, mi történne, ha ez Los Angeles belvárosában történt volna? Villámgyors tűzharc kerekedne, helikopterek érkeznének, a CNN, tudják... De végül, azt tettem, amit minden rámenős angol tett volna: nem vettem róla tudomást. Az újságba mélyedtem, kortyintottam egyet a kávémból, próbáltam egy megfejtést kitalálni a lapban, semmi mást nem tudtam csinálni, és azon gondolkodtam: "Mit fogok csinálni?"

Végül azt gondoltam, "Nincs más hátra, meg kell tennem", és nagyon erősen próbáltam nem észrevenni a tényt, hogy a csomag rejtélyes módon már nyitva van. Kivettem magamnak egy kekszet. Gondoltam: "Ezzel lefegyvereztelek!" De nem, mert néhány pillanat múlva megintcsak ugyanazt csinálta. Vett még egy kekszet. Miután az első alkalommal nem szóltam, másodszorra valahogy még körülményesebbnek tűnt előhozakodni a témával. "Ne haragudjon, nem tehetek róla, de észrevettem, hogy..." Úgy éreztem, ez nem igazán működik.

Így mentünk végig az egész csomagon. Amikor azt mondom, hogy az egész csomagon, mindössze körülbelül nyolc darabra gondolok, de nekem egy egész életnek tűnt. Ő vett egyet, én is vettem egyet, ő vett egyet, én is vettem egyet. Végül, amikor befejeztük, ő felállt és elsétált. Illetve előbb jelentőségteljes pillantást váltottunk, aztán ment el, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam és kényelmesen hátradőltem.

Néhány pillanat múlva beérkezett a vonat, úgyhogy felhajtottam a maradék kávémat, felálltam, felvettem az újságot, és az újság alatt ott volt a kekszem. Az a fantasztikus ebben a történetben, hogy valahol Angliában az utóbbi negyedszázadban élt egy tökéletesen átlagos fickó pontosan ugyanezzel a történettel, csak ő nem ismeri a csattanót.

UI: vegan receptek
http://rantotthuswokban.bmintbalazs.com ... n=20200318

[Karsay1958]

Mi lenne, ha Jézus napjainkban születne meg?
Újsághír: Betlehem, Júdea
Csecsemőt találtak egy istállóban! A rendőrség és a gyámügyi hivatal közleménye
A názáreti asztalost és a fiatalkorú anyát átmenetileg őrizetbe vették
A hajnali órákban riasztotta a hatóságokat egy aggódó polgár, aki felfedezett egy fiatal családot, amint egy istállóban tanyáztak.
Megérkezésükkor a szociális szolgálat hivatalnokai, akiket a rendőrség tagjai is támogattak, egy csecsemőt találtak, akit a még csak 14 éves anyja, egy bizonyos Sz. Mária Názáretből rongyokba csavart és egy jászolba fektetett.
Az anya és a gyermek őrizetbe vételekor egy férfi, akiről később kiderült, hogy Sz. József, szintén Názáretből, megkísérelte a szociális munkást ettől visszatartani. József, akit ebben a jelenlévő pásztorok és három ismeretlen külföldi is támogatott, meg akarta gátolni a gyermek elvitelét, de ebben őt a rendőrség megakadályozta.
Őrizetbe vették a három külföldit is, akik magukat egy keleti ország „bölcsei”-nek nevezték. Mind a Belügyminisztérium, mind a Vámőrség keresi a három – nyilvánvalóan illegálisan az országban tartózkodó – férfi származásának adatait. A rendőrség szóvivője közölte, hogy semmiféle azonosító adattal nem rendelkeznek, viszont aranyat és bizonyos, feltehetően tiltott anyagot tartottak maguknál. Mindhárman ellenszegültek az őrizetbe vételnek és kijelentették, hogy Isten bízta meg őket azzal, hogy azonnal térjenek haza és mellőzzenek minden kapcsolatot a hivatalos szervekkel. A náluk lévő vegyi anyagokat további vizsgálat céljára a Bűnügyi Laborba küldték.
Ugyancsak őrizetbe vették az istállók tulajdonosát, a „Betlehem Fogadó” tulajdonosát. Minthogy megengedte vendégeknek, hogy az istállójában éjszakázzanak, ez feltehetően a szállásadói engedélyének elvesztését jelenti, mert megszegte a Szálloda- és Étterem-rendelet biztonsági és egészségügyi kikötéseit.
A tény, hogy az istállóban élő állatokat (1 ökröt és 1 szamarat) is találtak, ugyancsak vizsgálatot igényel, mert kérdéses, hogy egy vegyes-felhasználású lakókörnyéken szabad-e haszonállatokat tartani.
A csecsemő tartózkodási helyét további intézkedésig nem közlik. Az egész ügy gyors tisztázása nagyon kétségesnek látszik. A felvilágosítás kérésére a hajléktalan-ellátó szolgálat egyik munkatársnője közölte: „Az apa középkorú és az anya biztosan nem nagykorú. A názáreti hatóságokkal közösen most vizsgáljuk, milyen kapcsolatban állnak egymással.”
József elismerte, hogy Máriát názáreti közös otthonukból az előírt népszámlálás miatt hozta magával. Mivel azonban Mária már az elutazáskor várandós volt, a nyomozók vizsgálják, volt-e más okuk Názáretet elhagyni.
Sz. Józsefet óvadék nélkül fogva tartják. A vádpontok: kiskorú sérelmére elkövetett rossz bánásmód, nőrablás, veszélyeztetés és erkölcstelenség.
Mária a betlehemi kórházban van orvosi és pszichiátriai kivizsgáláson. Ő is számíthat gondatlanság miatti feljelentésre. Szellemi állapotát azért is alaposan vizsgálják, mert kijelentette, hogy még szűz és a csecsemő Istentől származik.
A pszichiátria vezetőjének hivatalos közleményében olvasható: „Nem feladatom az embereknek megmondani, miben higgyenek, de ha ez a hit – mint ez esetben – ahhoz vezet, hogy egy újszülöttet veszélyeztet, akkor ezeket az embereket veszélyesnek kell minősíteni. A tény, hogy a helyszínen drogok voltak, amit feltehetően a jelenlévő külföldiek adtak át, nem kelt bizalmat. Mégis biztos vagyok abban, hogy a szükséges kezeléssel néhány éven belül valamennyi érintett újból társadalmunk normális tagja lesz.”
Végül egy most érkezett információ:
A jelenlévő pásztorok határozottan állítják, hogy egy magas férfi, fehér hálóingben és szárnyakkal a hátán(!) utasította őket, hogy keressék meg az istállót és az újszülöttet születésnapján éljenezzék meg.
Erre jegyezte meg a kábítószer-nyomozás szóvivője: „Ez a legostobább kifogás, amit egy belőtt drogostól valaha is hallottam!”

UI:


Quasi Mondo - Hogyan lát a látó?
https://www.youtube.com/watch?v=GsKgSsq ... MNGTAxPksK

[Karsay1958]

Tanmese egy kislányról
Egy viharos nap után a tengerpart tele volt partra vetett, vergődő kis halakkal, kiszáradó tengeri csillagokkal, kagylókkal.
Az arra járó felnőttek és gyerekek szomorúan nézték a pusztuló életeket.
Egy kislány azonban fogta a kis homokozó vödrét, és apró kezeivel kezdte összeszedni a még élő halakat, majd elballagott a víz széléhez, és visszadobta őket a tengerbe.
Az apja rászólt :
- Hagyjad, hiszen olyan sokan vannak. Úgysem tudod mindet összeszedni. Mit számít az egészhez képest az a pár kis hal, amit megmentesz!
- Amelyiket megmentem, annak számít – felelte a kislány, és folytatta a mentőakcióját.

UI:

Szabó Gyuri bácsi előadása Szolnokon 2018.02.25.
https://www.youtube.com/watch?v=jqGl8RH ... wAR0KE9eaY

[Karsay1958]

Leslie Abraham
A mai világnak és a többségi hívőknek is jellemzői

Ma a világot az igazságnak való ellenállás, az igazsággal való szembeszállás, a szeretetlenség, vagyis az igazságtalanság, és az igaz szeretetnek szintén majd teljes hiánya jellemzi. A jelen modern világban már tehát ott tartunk, hogy az emberek szinte már ki sem állhatják az igazságot és az igaz szeretetet, mert inkább szeretik az igazságtalanságot, és a hamis szeretetet, a meghidegült, vagy már teljesen is kihűlt szeretetet.
Az emberek minden területen, vagyis még a legfontosabbak: a szeretet és élet vonatkozásában is, inkább szeretik tehát a kalmárkodást, a pénzt, és inkább szeretik az érzéki élvezeteket, a testüket, és a számukra szintén kedves testeket, és a többi általuk szintén kedvelt anyagot és anyagit, mintsem Istent, és az Ő lelkeit mindenféle személyválogatás nélkül. E legszükségesebb Isten- és emberszeretet helyett ma tehát inkább jellemzi az embereket a gőg, büszkeség, felfuvalkodottság, önteltség, önelégültség, elbizakodottság, önistenítés, önzés, dicsekvés, magát vagy „szeretteit” dicsértetés, ünnepeltetés, melyeket az emberek már nem is vesznek bűnnek, hanem természetes tulajdonságaiknak tartanak, melyek az életben maradásukhoz, a jólétükhöz, és a magukat jól érzésükhöz elengedhetetlenül szükségesek. Sokan pedig úgy gondolják, hogy ha ezen előbbiek mellett hisznek is, és még a templomokat is látogatják, akkor már az üdvösségük is sínen van, vagyis annak sincsen már semmi akadálya.

A mai emberi társadalomra valójában tehát az istentelenség, és az újjászületés nélküli vallásosság lett a jellemző, és a társadalomnak szintén tagjait képező „vallásos emberek” el is hiszik, hogy ez már elég is az üdvösségükhöz, és hogy ezért továbbra is nyugodtan vétkezhetnek, mert ők már hiszik Isten Fiát, Aki megváltotta őket a bűneik minden következménye elszenvedésétől.

Ma tehát az emberek már nem is akarják hallani azt, hogy nem emberi kívánságok, nem emberi megelégedettség szerint kellene élniük, hanem már mindig csak Isten megelégedettségére, vagyis egyedül csak az Ő akarata és kedve szerint. Isten akarata viszont a mi megszentelődésünk, és nem pedig a továbbra is vétkezésünk, azaz a vétkekkel való egyre nagyobb leterheltségünk, mely csak egyre nagyobb gátja lehet az egyedül Őáltala elvégezhető megszentelésünknek, melyet az így azonban változatlanul megmaradó engedetlenségünkkel éppen, hogy mi magunk építünk eléje, illetve sajnos már Isten ellen is.

A világban élő maradék igazán hívő (élő hittel bíró) embernek viszont az előbbiekétől teljesen mások a jellemzői. Az Istennek mindenben és feltétel nélkül engedelmeskedő ember ugyanis többé már nem a világ kívánságai, nem a világ vágyai és elvárásai szerint él, nem ezekhez szabja magát, melyekkel a tudatlansága korában még maga is együtt élt, hanem az élő hitével együtt Istennek és Krisztusnak köszönhető újjászületését követő további életvitelében már csak arra törekszik, hogy maga is tiszta életet éljen, azaz maga is szent (tiszta lélek avagy élet) legyen, mint aki őt elhívta erre és Magához, azaz közvetlenül Maga mellé, és azzal együtt természetesen a szentjei közé is. Megírva is pedig szintén így van: „szentek legyetek, mert én szent vagyok”, vagyis az Isten általi megszentelésünkhöz el kell hagynunk minden istentelenséget, és bizony minden valóságos újjászületés nélküli vallásosságot is.


UI:

Hétvégi filmajánló

Igazából Mennyország
https://www.youtube.com/watch?v=qGID4Xm ... OiLhPMjs9q

[Karsay1958]

Egy időőrző elbeszélése

Az őslakos amerikaiak között a mesélés hagyománya az eszköze annak, hogy a titkos tanításaikat egymásnak generációról generációra átadják. A cherokee-k Megcsavart Hajszálaknak nevezik ezeket az embereket, akik több mint 400 különböző néptörzs tagjait foglalják magukba az egész Észak-, Közép- és Dél Amerikából. A Megcsavart Hajszálak öregjei a következőket mondták el:

„Kezdetben 12 világ létezett az emberi élet számára. Ezek a planéták különböző napok körül keringtek, és a vének egy Osiriaconwiya nevű bolygón találkoztak. Ez a negyedik bolygó a Nagy Kutya csillagtól, a Szíriusztól számítva. Két napja és két holdja van, és itt találkoztak a vének, hogy megvitassák a „gyermekek bolygójának” helyzetét – ez az a planéta, melyet napjainkban benépesítünk. Ez Föld nagyanya. A mi nyelvünkön Eheytomának nevezzük, de a „gyermekek bolygóját” is értjük alatta, mert ez a legkevésbé fejlett az ember által belakott bolygók közül. Valójában tehát 12 planétából álló nagy család vagyunk.
A többi bolygók mindegyike vette felgyülemlett tudását, és ezt a tudást egy holografikus számítógépbe – legalábbis modern kifejezéseinkkel így tudnánk leírni – táplálta: egy kristálykoponyába. Ezek tökéletesen makulátlan kristálykoponyák voltak. A koponyáknak mozgatható volt az állkapcsa, akárcsak a mi koponyánknak, ezért gyakorta utalnak rájuk úgy, mint éneklő „koponyákra”, és a teljes konfiguráció az „Osiriaconwiya Bárkája” nevet viseli. A legjobban talán úgy érthetjük meg ezeket, ha elképzeljük azokat a számítógépeket, melyekkel napjainkban nagy mennyiségű információ is tárolhatóvá és elérhetővé válik a számunkra. Valamennyi kristálykoponya roppant mennyiségű adatot foglal magában, és ha tudjuk a módját, ehhez hozzá is férhetünk.
Akárhogy is, kozmikus véneink fogták a Bárkát, és az emberek által benépesített 12 – általunk „szent 12” planétának vagy a „nagyanyáknak” nevezett - világ valamennyi tudását beletáplálták, majd idehozták őket, és munkálkodni kezdtek, hogy megtanítsák Föld nagyanya gyermekeit. Ezek a kozmikus vének megtalálták a módját, hogy képesek legyenek kommunikálni a „kétlábúakkal”, idelent Föld nagyanyán.
És valóban ez volt a leghatásosabb és legértékesebb ajándék, amit a Föld gyermekei kaphattak, hiszen ez volt a tudás ajándéka. Ez volt a legnagyobb ajándék, mert ez volt a gyökér, melyből a fejlődés a szárba szökkenhetett; ez volt az alap, melyre minden felépülhetett.
Eredetileg tehát ez történt, és volt egy időszak, amikor óriási fejlődés ment végbe. A más bolygókról származó vének kioktatták a Föld gyermekeit, és nekik adták, amit „a szent pajzsok tanításának” hívnak.

Az öregek megtalálták a módját, hogy a Föld lakóival saját bolygójukról kommunikáljanak, két hatalmas kupola - egy vörös és egy kék – segítségével, melyek az óceán alatt helyezkedtek el. És segítették a Föld népeit, hogy felépítsenek négy nagy civilizációt: Lemuria, Mu, Mieyhun és Atlantisz civilizációit. És arra használták fel a koponyák tudását, hogy nagy misztikus iskolákat hozzanak létre, a rejtett bölcseletek iskoláit, és titkos gyógyító szervezeteket. Kezdték széles körben elterjeszteni a tanokat. Az információ megközelítőleg 750 000 esztendővel ezelőtt érkezett meg, és 250-300 000 esztendővel ezelőtt kezdődött el a terjesztése Föld nagyanyán. A tanítások segítségével további koponyák készültek a Földön, ám ezeknek, bár életnagyságúak voltak, nem volt mozgatható az állkapcsuk. Számos ilyen koponya létezik, melyeket „beszélő koponyákként” ismerünk, hogy megkülönböztessük őket az eredeti Bárka „éneklő koponyáitól”, melyek a 12 világ valamennyi tudását tartalmazták.
A koponyákat egy piramis belsejében tartották – a Bárkaként ismert, hihetetlenül hatalmas formációban. A Bárka a szent bolygókról származó, körben elhelyezett 12 koponyából állt, egy tizenharmadikkal, a leghatalmasabbal, a formáció középpontjában. Ez a tizenharmadik koponya képviselte valamennyi világ kollektív tudatát, és kapcsolódott valamennyi szent planéta tudásához.

Az utazó emberek az éneklő koponyákból álló Bárkát először az „olmékként” ismert néphez vitték el, majd az vándorlásnak indult, és a maják vették át, azután az aztékok (Teotihuacanban őrizték), és napjainkban ez a tudás még mindig a Megcsavart Hajszálak birtokában van.
Az aztékok arra használták fel a koponyák hatalmát, hogy másokat az irányításuk alá vonjanak; hogy visszaéljenek saját erejükkel, és hatalmassá tegyék önmagukat. Olyan hatalmassá váltak, és erejük oly pusztító méreteket öltött, hogy meg kellett őket állítani. Az egyetlen hatalom, mely képes volt megtörni az aztékokat, a spanyol birodalom volt. A Bárka még Teotihuacanban volt, amikor Cortez leigázta az amerikaiakat. A papok, akik Cortezzel érkeztek, meghallották a kristálykoponyák hírét, és azt az információt eljuttatták Rómába, a pápának is. A kor katolikus pápája pedig így rendelkezett: „Ezt a tudást meg kell szerezni.” Jobban akarta a koponyákat, mint a birodalom minden aranyát és minden gazdagságát. És, habár a Bárka akkoriban még jól el volt rejtve a föld színe alatt, a spanyol katonák eljöttek, és egy belső árulás folytán sikerült tudomást szerezniük a rejtekhelyről.
Mielőtt azonban megkaparinthatták volna a kristálykoponyákat, a jaguár papok és a sas harcosok megfogták a koponyákat, és elmenekültek velük. Néhányukat a korábbi maja területekre vittek magukkal, mások Dél-Amerikába kerültek, megint mások szétszóródtak a világban. Így tehát a koponyák történelmük során első ízben itt, Föld nagyanyán elváltak egymástól.

A koponyáknak odakint kell lenniük és vándorolniuk, hogy távol legyenek egymástól, míg el nem jönnek azok az idők, hogy megtanulunk osztozni egymással a tudáson, gondoskodunk egymásról, tanítjuk egymást, és békés, harmonikus világot teremtünk Föld nagyanyán. Azt azonban mindenki tudja, hogy napjainkban Föld nagyanyán nem ez történik, ezért a koponyáknak továbbra is odakint kell lenniük, és vándorolniuk.
A legenda viszont úgy tartja, hogy egyszer valamennyien vissza fognak térni a családjukhoz; ha az a család végre hajlandó lesz felnőni, megérni, és békében csatlakozni a bolygók családjához.
Ez tehát a legenda, amit tanítóm mesélt el nekem, és neki annak előtte az ő tanítója, a Megcsavart Hajszálak tradíciói szerint.”

[Karsay1958]

Neale Donald Walsch
Mi a Mátrix?

Sokan keresik a választ arra mi is az a MÁTRIX. Íme. A Mátrix.
Te is, most is minden irányba energiát sugárzol lényed középpontjából. Ez az energia, ami lényegében te magad vagy, hullámokban távolodik tőled, falakon hatol át, elhalad a hegyek és a mezők fölött az Örökkévalóságig. És soha, soha nem akad vagy enyészik el
Minden gondolatod módosítja, átszínezi némiképp ezt az energiát (ha valakire gondolsz, és az illető elég érzékeny, meg fogja érezni). Minden kiejtett szavad változtat rajta. Minden cselekedeted befolyásolja.
Kisugárzásod rezgésszáma, sebessége, hullámhossza, frekvenciája folyamatosan eltolódik és változik a gondolataiddal, hangulatoddal, érzéseiddel, szavaiddal és cselekedeteiddel.
Természetesen mindenki más is ugyanezt teszi. Így aztán az éter, a köztetek levő „lég" telis-tele van energiával; ez az egyéni rezgések végtelenül bonyolult szövedéke, a Mátrix. Ez a hálózat alkotja azt a roppant összetett energiamezőt, amelyben élsz. Igen erős, és hatással van mindenre és mindenkire, így rád is.
A téged elérő rezgések hatására újonnan létrehozott rezgéseket bocsátasz ki, ezek ugyancsak befolyásolni fogják mások energiamezőjét, miután hozzáadódtak a Mátrixhoz, és emezeknek a rezgései ismét hatással lesznek a Mátrixra, ezáltal megint befolyásolnak, és így tovább.

[Karsay1958]

Az igazi nő...

Egy igazi nő nem akar mindenkit meghódítani. Önértékelésében elég erős ahhoz, hogy csupán annak adja oda magát, akihez valódi érzelmek fűzik. Megérti, hogy azok a kapcsolatok, melytől azt reméli, hogy visszaadják önbizalmát, többnyire ártalmasak.
Tudja, hogy a férfi csupán visszatükrözi azt, ami a lelkében él. Ahhoz, hogy valaki megbecsülje, becsülnie kell önmagát. Ahhoz, hogy valaki férfiként viselkedjen, neki igazi nőnek kell lennie.
Egy igazi nő nem erőszakolja magát a férfira, nem folyamodik cselekhez és praktikákhoz, hiszen tudja, hogy minden a maga idejében történik, amikor mindkét fél megérett rá.
Nem próbálja "megtéríteni" a férfit, hiszen tisztában van vele, hogy mindenki a saját sorsát éli, és különbözőségeinkből fakadóan mindenkinek más időre van szüksége a felismerésekhez.
Az igazi nő hisz a férfiben, és tudja, hogy képes megjárni a saját útját. Meghagyja neki a döntés szabadságát.
Nem követel a férfitől, hanem támogatja döntéseiben.
Nem vár senkire, nem állítja meg az életét senki miatt.
Ennél többre becsüli önmagát.
Az igazi nő szereti a férfit úgy, ahogy van. Megérti, hogy az igazi szeretet feltétel nélküli. Nem a kapásról szól, hanem az adásról. Aki szeret, csupán azért teszi, mert neki örömet okoz.
Ugyanakkor az igazi nő nem alázkodik meg, nem hagyja hogy lábtörlőnek használják. Nem akar mindent megoldani, és kézben tartani, nem akarja irányítani a másikat.
Az igazi nő minden helyzetben önmaga, nem fél őszintén feltárni érzéseit, de ha itt az idő, továbblép. Megérti, hogy néha egyedül kell lennie ahhoz, hogy alkalmassá tegye önmagát a szerelem befogadására.
Az igazi nő tudja, ha egyedül van, nem a férfi hibája. Tisztában van vele,
ha ő készen állna rá, már boldog lenne.
S mikor megérti, hogy az egyedüllét nem azonos a magánnyal, és szívesen tölt időt önmagával, érezni fogja, hogy felkészült az igazi befogadására.
Egy férfi csak egy igazi nő mellett tud férfi lenni.
Ne feledjük, mindenki úgy viselkedik, amit kihoz belőle a másik.
Így ha megtanulod feltétel nélkül szeretni és csodálni magad, a férfi tiszta tükörként ugyanezt sugározza Rád...

-Mohácsi Viktória-

[Karsay1958]

Hangoskönyv részletek a „Titkos Tanításokból”
Horváth Szabolcs oldaláról (Youtube) és a tárolóból letöltésre

https://www.youtube.com/watch?v=ESY-GPxlq7A
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4ZfRXE ... w?e=UonaTh
Titkos tanitasok - A Bun

https://www.youtube.com/watch?v=J1PDoNG-lcA
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4ZhhFF ... w?e=ENWocN
Titkos tanitasok - A bunok es a betegsegek osszefuggese

https://www.youtube.com/watch?v=ZDqHPaB_H1Q
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4ZgakB ... Q?e=gjiW4j
Titkos tanitasok - A Fantomok

https://www.youtube.com/watch?v=GUpYpTl9oJU
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4Zjd8k ... w?e=I28yUr
Titkos tanitasok - A kornyezo vilag hatasa az emberre

https://www.youtube.com/watch?v=oPlLPyIEN8k
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4Ziqn7 ... Q?e=Y4SAJW
Titkos tanitasok - A szenvedesek szerepe a testoltesek soran

https://www.youtube.com/watch?v=G0ltjA3b32g&t=262s
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4Zlk7X ... w?e=gYda7c
Titkos tanitasok - A Testbeoltozes 1

https://www.youtube.com/watch?v=z8To1tlaeL8&t=42s
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4Zk7wa ... Q?e=Wt5add
Titkos tanitasok - A Testbeoltozes 2

https://www.youtube.com/watch?v=BJldg1ETOh8
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4Zm1xT ... g?e=NeR9d0
Titkos tanitasok - A testetoltes celja, az egyeniseg kibontakozasa

https://www.youtube.com/watch?v=2n2w4fUDMXQ
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4ZoEUa ... A?e=0r2y2N
Titkos tanitasok - Az ember kapcsolata a vilaggal, az ember hatasa az ot kornyezo vilagra

https://www.youtube.com/watch?v=KM7JdZkucII&t=177s
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4Zn5XW ... Q?e=2QTrZK
Titkos tanitasok - Az emberi test szferai - Eterikus test

https://www.youtube.com/watch?v=izthbGlvlwQ
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4ZbrSZ ... w?e=MHyS1p
Titkos tanitasok - Hetkoznapi es Vasarnapi testoltesek

https://www.youtube.com/watch?v=fu4doWmA3UQ
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4ZZ0J8 ... A?e=Xw1BOX
Titkos tanitasok - Krisztus megvalto munkajanak ertelmezese 1

https://www.youtube.com/watch?v=4py0VnrIZQI
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4ZaC0O ... Q?e=L9c9Sn
Titkos tanitasok - Krisztus megvalto munkajanak ertelmezese 2

https://www.youtube.com/watch?v=wTtWLkfI988
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4ZcoL4 ... A?e=eEEZxi
Titkos tanitasok - Krisztus megvalto munkajanak ertelmezese 3

https://www.youtube.com/watch?v=-IGA9RWHBuY&t=78s
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4Zd_aD ... w?e=3KkyFm
Titkos tanitasok - Krisztus megvalto munkajanak ertelmezese 4

https://www.youtube.com/watch?v=2ju65514-RA
https://1drv.ms/v/s!AsgSMxsrdSeGh4ZeFYO ... w?e=cLHw3M
Titkos tanitasok - Vegyes Kozlemenyek

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGh4Zpa0F ... A?e=rJ4MBS
Dualtorveny - Hangoskonyv

[Karsay1958]

A legfontosabb vallási kérdés

Szerintetek melyik a legfontosabb vallási kérdés? - kérdezte egy nap a Mester. Sok feleletet kapott:
- Van-e Isten?
- Ki az Isten?
- Hogyan juthatunk el Istenhez?
- Van-e élet a halál után?
- Nem - mondta a Mester -, a legfontosabb kérdés a következő: ki vagyok én?
A tanítványok jobban megértették hogy mire utalt, amikor fültanúi voltak a
Mester és egy prédikátor beszélgetésének.
- Szerinted, ha meghalsz, akkor a lelked a mennybe megy?
- Igen - válaszolt a prédikátor.
- És a tested a sírba kerül?
- Igen.
- És, ha szabad kérdeznem, te hol leszel?

[Karsay1958]

A DENEVÉR
Egykoron háború támadt a madarak és a négylábú állatok között. Igazából senki sem emlékezett a viszály okára, a madarak és a vadak mégis véres csatákat vívtak. Néhány ütközet után eldőlni látszott a harc: a négylábú állatok kerekedtek felül. A denevér ekkor kivált a madarak seregéből, és elment az állatokhoz.
Ékesszólóan dicsérte haditechnikájukat, nyájas szóval hízelkedett a győzteseknek.
A következő ütközetben a madarak élére az erős szárnyú és csőrű sas állt. Erélyes szóval biztatni kezdte a madarakat, s élen járt a harcban, körmével tépte a vadak szőrét, csőrével vagdosta a fejüket.
A harc eldőlt: a négylábú állatok menekülésre fogták a dolgot, a madarak pedig győzelmüket ünnepelhették. A denevér is ott ült velük az ünnepi lakomán. A háború véget ért, a négylábú állatok és a madarak békét kötöttek egymással. A madarak azonban nem felejtették el a denevér pálfordulását. Magukhoz hívták, s kérdőre vonták, miért állt át az ellenség táborához, amikor vesztésre álltak.
Mivel a denevér semmi elfogadható válasszal szolgálni nem tudott, a madarak ítélkeztek felette. Kitépdesték tollait, s elűzték maguk közül. Azóta van az, hogy a denevérek a madaraktól távol, éjszakai életet élnek.

Tanulság: "Az állhatatosság és hűség meghozza gyümölcsét, az árulást megtorlás követi."

UI:

Hétvégi filmajánló

Azután
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... E?fbclid=I

[Karsay1958]

A kútbaesett ember esete

Egy ember beleesik a kútba. A dolog egy nagy összejövetelen, egy nagy ünnepély alkalmával történik, és olyan hatalmas a zsivaly, az emberek úgy mulatoznak, táncolnak, dalolnak, és annyira elmerülnek mindenfélében, hogy senki sem hallja meg az ember zuhanását. Az idő tájt Kínában a kutakat nem védték körkörös fallal. Védelem nélkül, szabadon álltak. A sötétben csak úgy beleléphettél egy kútba anélkül, hogy észrevetted volna.
A férfi elkezd kiabálni:
- Mentsetek ki!
Arra jár egy buddhista szerzetes. Egy buddhista szerzetest persze nem érdekel az ünnepély, vagy legalábbis nem kellene, hogy érdekelje, úgyhogy nem tudom, mit keres ott az illető. Már a puszta jelenléte is valamiféle tudatalatti késztetésre utal, hogy lássa, mi folyik, hogyan mulatoznak: "Mindezek az emberek a pokolra fognak jutni, én vagyok az egyetlen, aki a mennybe kerül."
A kút mellett elhaladván meghallja a férfit. Lenéz a kútba. A férfi azt mondja neki:
- Szerencse, hogy meghallottál. Mindenki olyan elfoglalt, és akkora a zsivaj, már attól féltem, hogy a halál fia vagyok.
A buddhista szerzetes így szól:
- Így is halál fia vagy, hiszen mindez valamelyik múltbéli életedben elkövetett gonosztetted miatt történik veled. Most kapod meg érte a büntetésedet, fogadd hát el, és hadd jöjjön a vég! Hiszen ez jó; a következő életedet tiszta lappal kezded, és nem lesz rá semmi ok, hogy újból beleess egy kútba. A férfi így felel:
- Jelen pillanatban nem bölcsességekre és filozófiára van szükségem... - A szerzetes azonban továbbállt.
Következőként egy öreg taoista megy arra. Az öreg szomjas, belenéz hát a kútba. A férfi odalent még mindig segítségért kiabál. A taoista így szól:
- Ez nem férfihoz illő. Az embernek el kell fogadnia mindent, ahogy jön, így tanította a nagy Lao-ce. Fogadd hát el! Élvezd! Úgy siránkozol, mint egy asszony. Légy férfi!
A férfi így felel:
- Nevezz bátran anyámasszony katonájának, de előbb kérlek, ments meg! Nem vagyok férfihoz méltó, és utána bárminek elmondhatsz, aminek csak akarsz, csak először húzz ki innen!
A taoista azonban azt mondja:
- Mi soha nem avatkozunk senki dolgába. Hiszünk az egyénben és az egyén szabadságában. Szabadságodban állt beleesni a kútba, szabadságodban áll belefulladni is. Mindössze annyit tehetek, hogy adok egy tanácsot: meghalhatsz sírva-ríva is - ahogyan az oktalanok -, és meghalhatsz bölcs emberhez méltón is. Fogadd el a dolgot, élvezd, énekelj el egy dalt, és távozz! Bárhogyan is, mindenkinek meg kell halnia, mi értelme lenne hát megmentenem téged? Én is meg fogok halni, mindenki meg fog halni - talán már holnap, talán holnapután, mi értelme hát a megmentéseddel törődnöm? - És a taoista továbbállt.
Egy konfuciánus jön, és férfi lát némi reményt, hiszen a konfuciánusok világiabbak, földhözkötöttebbek.. Így szól:
- A jó szerencsémnek köszönhetem, hogy te jöttél, egy konfuciánus tudós. Ismerlek téged, hallottam már a neved. Most tégy értem valamit, hiszen Konfucius is azt mondja, hogy "segíts másokon!"
A buddhista és a taoista válaszát hallva a férfi azt gondolta magában: "Ha meg akarom győzni ezeket az embereket, hogy mentsenek meg, jobban teszem, ha filozófiáról beszélek." Ezért tette hozzá:
- Konfucius is azt mondja, hogy "segíts másokon!"
A konfuciánus szerzetes így felel:
- Igazad van. Én segítek is rajtad. Sorra járom a városokat, tiltakozom és rákényszerítem a kormányt, hogy emeljen védőfalat az ország minden kútja köré. Egyet se félj! Mire a férfi:
- De mire ezeket a védőfalakat megépítik, és a forradalmad célt ér, én rég halott leszek.
A konfuciánus így felel:
- Te nem számítasz, én sem számítok, az egyének nem számítanak - csak a társadalom számít. Azzal, hogy beleestél a kútba, egy igen jelentős kérdést vetettél fel. Most már harcolni fogunk érte. Te csak légy higgadt és nyugodt! Gondoskodni fogunk róla, hogy minden kút köré védőfalat emeljenek, és így senki se eshessen beléjük. Szerte az országban milliónyi kút van, és emberek milliói eshetnek beléjük. Ne aggódj hát annyira magad miatt, emelkedj felül ezen az önző hozzáálláson! Én az emberiséget fogom szolgálni. Te már így is nagy szolgálatot tettél azzal, hogy beleestél a kútba. Én pedig azzal fogok szolgálni, hogy rákényszerítem a kormányt a védőfalak megépítésére. - És a konfuciánus továbbsétál.
Ő azonban felvetett egy lényeges pontot:
- Önző vagy. Csak azt akarod, hogy a te megmentésedre pazaroljam az időmet, amit az egész emberiség javára fordíthatok. Van tudomásod róla, hogy bárhol is létezne olyasmi, mint "emberiség", avagy "társadalom"? Ezek csak szavak. Csak egyének léteznek.
A negyedik ember keresztény hittérítő, aki egy zsákot cipel magával. Ő rögtön kinyitja a zsákot, kivesz belőle egy kötelet, és ledobja a kútba; mielőtt a férfi bármit is mondana, a kötél már lenn is van. A férfi meglepődik. Így szól:
- Úgy tűnik, hogy tiéd a legigazabb vallás.
- Hát persze - felel a hittérítő. - Mi minden vészhelyzetre fel vagyunk készülve. Tudván, hogy az emberek beleeshetnek a kutakba, magammal hordom ezt a kötelet, hogy megmenthessem őket - mert csak az ő megmentésük révén menthetem meg önmagamat. De most aggódom - hallottam, amit a konfuciánus mondott -, nem szabadna védőfalakat emelnetek a kutak köré, különben hogyan fogom szolgálni az emberiséget? Hogyan fogjuk kihúzni azokat, akik beleestek? Először a kútba kell bukniuk, csak aztán húzhatjuk ki őket. Mi azért létezünk, hogy szolgáljunk, de meg kell kapnunk az alkalmat. Jó alkalom nélkül hogyan szolgálhatnánk?

[Karsay1958]

Mi az, amit magunkkal viszünk a túlvilágra? Egy történet arról, hogy igazából mi is az élet értelme!
Egy férfi élete elérkezett az utolsó órákhoz. Egyszer csak azt látta, hogy egy méretes bőrönddel közeledik felé az Isten.
Jó napot fiam, itt az ideje, hogy elinduljunk – mondta az Isten a férfinak.
Most? De hiszen egy csomó mindent nem fejeztem be, még terveim vannak – válaszolt meglepődve a férfi.
Sajnálom, itt az idő, mennünk kel!
Mi van abban a bőröndben? – kérdezte a férfi.
A te dolgaid, összecsomagoltam – válaszolta Isten.
Az én dolgaim? Ezt hogy érted, a ruháim, a pénzem, a házam, az autóm?
Nem, azok nem a te, hanem a Föld tulajdonát képezték.
És az emlékeim?
Azok soha nem voltak a tiédek, azok az idő tulajdonai.
És a tehetségem?
Azokat a lehetőségeknek köszönheted, nem a te tulajdonodba tartoznak.
És a családom, a barátaim?
Sajnálom, ők soha nem a te tulajdonodba tartoztak. Ők a Sors eszközei.
A feleségem és a fiam?
Ők a szívedhez tartoznak.
És a testem?
A tested 50 évig hozzád tartozott a Földön, de most már itt kell hagynod.
És a lelkem?
A lelked? A lelked, az hozzám tartozik.
Nagyon megijedt a férfi, kikapta a bőröndöt az Isten kezéből, kinyitotta, és teljesen üres volt. Elkezdett zokogni.
Soha nem volt semmim? – kérdezte az Istentől
Minden pillanat, amit igazán éltél az a tied volt. Az élet csak egy pillanat, ami a tied, éppen ezért kell minden pillanatot megélni és élvezni. Ne hagyd, hogy bárki megakadályozzon, hogy boldog legyél pontosan ebben a pillanatban, a jelenben – felelte Isten.
Ne felejts el boldog lenni, az életben ez az egyetlen dolog, ami igazán számít! Hiába gyűjtesz bármennyi pénzt, annak már nem lesz jelentősége, nem tudod magaddal vinni. A tapasztalatokat, az élményeket nem tudod magaddal vinni, azoknak csak abban a pillanatban volt jelentőségük.
Soha ne felejtsd el, hogy az idő telik, a hajad szürkévé válik, a bőröd ráncosodni kezd, az egyetlen dolog azonban, ami tőled függ az az életenergia. Éld elszántsággal és erővel minden napod, nem számít hány éves vagy, és milyen akadályokba ütköztél éppen. Élvezz minden percet, hiszen a végén csak ez fog számítani igazán.

UI:
Tízparancsolat: 10. Ne kívánd! Az irigység mint világtörvény
https://www.youtube.com/watch?v=uwEPQ7_ ... _tag=52Wuy

[Karsay1958]

Érdekes ez a videó, mert szóba jöttek a videó megfigyelések.
Kicsit a szakmámba vág..

Kínában már olyan videó rendszer működik, figyel mindenkit mindenhol, pontokkal bünteti a szabálytalanságokat például, és ha kel letilt utazástól autó vezetéstől és még hosszú a sor.
A szoftver dönt emberek életéről akár.
Kisebb változata már működik Európában ahol az arcfelismerő rendszerek kiszűrik és jelzik a körözött bűnözőket, így kaptak el nemrég egy magyar gyilkost Svédországban két nap múlva!

de a végén összejön a Terminátor film valósága!


Jövő üzenete
https://www.facebook.com/Hidden37Truth/ ... 627570716/


és egy vers a múlt századból:

Faludy György: A jövő század lesz a végső (vagyis ez)

A jövő század lesz a végső,
kipusztulnak az emberek –
mögéjük kapdosni is késő.
Zabáljatok! Élvezzetek!
Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét.
A pusztuló idő szele
port fúj belőle. Unokátok
nem tud mit kezdeni vele.
Hol van a szerelem s a szépség?
Hol hagytátok az irodalmat,
társalgást, könyvtárt és lugast?
Mind haldokolnak vagy meghaltak.
Le télen az Amazonászra
luxusban, míg csak van vize,
nyáron Báliba, Saint Tropez-be
(nem tarthat vissza senki se),
s ha nincs reá mód, üljetek le
a TV-hez olcsóbb utakra,
hallgassatok rossz zenét, filmet,
mely nem hatol le a tudatba,
a politikát se hagyjátok
üres locsogásnál alább,
s jegyezzétek meg a reklámot,
az áruk sírfeliratát.

[Karsay1958]

Ahogy, telik az idõ és érettebekké válunk, lassan rájövünk, hogy:

- egy 3000 €-os óra, ugyanazt az idõt mutatja mint egy 30 €-os.
- egy 300 eurós pénztárca ugyanazt az összeget tartalmazza, mint a 30 EUR-s pénztárca.
- a magány egy 70 négyzetméteres házban ugyanaz mint egy 300 négyzetméteres házban
Remélem, egy nap rájössz, hogy a belső boldogságod nem a világ anyagi dolgaiból származik.
Nem számít, hogy első osztályon vagy fapados járaton utazol; a jegy értéke ugyanaz , ha a repülõ lezuhan
Remélem, tudod, az az igazi boldogság, ha vannak barátaid, testvéreid, , hogy beszélhetsz, nevethetsz és énekelhetsz velük.
5 vitathatatlan tény a boldogságról:
1-Ne úgy neveld a gyerekeid, hogy gazdagok legyenek, tanitsd őket, hogy boldogok legyenek, hogy lássák a dolgok értékét, és nem az árát.
2-amikor eszel, egyél úgy, mintha a gyógyszer lenne, különben úgy kell gyógyszert szedned, mintha az étel lenne.
3-a személy, aki szeret téged, soha nem hagy el téged. Még ha 100 ok is van arra, hogy elhagyjon, akkor is talál egy okot, hogy maradjon.
4-nagy különbség van az embernek lenni és az emberségesnek lenni között. Nagyon kevesen értik ezt meg
5-Téged is szerettek, amikor megszülettél, és szeretve leszel , amikor meghalsz. A kettő közötti idõ csak rajtad múlik.
A legjobb orvosok a világon: napfény, pihenés, testmozgás, diéta, önbizalom és... Barátok, tartsd meg ezeket az élet minden szakaszában, és élvezd az egészséges életet. Nehéz egy emberi lénynek - õ nem kéri, hogy megszülessen, nem mindig tud élni, és nem akar meghalni
A legnagyobb ajándék, amit adni tudsz valakinek, az a te időd, és mindig a családodnak vagy egy jó barátnak kell adnod.
Csinálj időt magadnak!
(Ferenc Pápa)

UI:

A Képzelet Teremti A Valóságot: Neville Goddard Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=GwqbvxX ... d=IwAR1YC7

[Karsay1958]

A hűségről

Részlet Müller Péter "Férfiélet, női sors" című könyvéből

A hűség az emberi léleknek az a ritka képessége, amikor már az út elején tudja, mi lesz majd később és az út végén. Meglátsz egy szép, fiatal és kívánatos nőt, izzó szemmel, derékig érő, gesztenyeszín hajjal – és látod őt őszen, kopaszodva, fogatlanul, járókerettel, vaksin, szemüvegesen, betegen, sőt, haldokolva is – mégis szereted. Te is változol, ő is, a világ is változik körülötted – mégis szereted.
Utad elején a fogaid közé szorítottad, mint egy kölyökkutyát, akit meg kell mentened az árban, és úszol, úszol, úszol vele, amíg élsz, amíg ő él, amíg sodor az ár, és nem érsz vele a túlsó partra. Nem engeded el. Van benne Valaki, aki a mulandósággal nem múlik el. Csak ha látod és szereted ezt a Valakit, lehetsz hozzá hűséges. És ehhez még valami kell.
Magadban is föl kell fedezned azt a Valakit, aki így lát.
A hűség nem a másikhoz, hanem az önmagadhoz való hűséggel kezdődik.


Hétvégi filmajánló

A szem tükrében teljes film
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/ ... XvqmeqYpIs

[Karsay1958]

A gyürű

Ráncos kezeivel hiába matatott a keményített ágyneműk között, üres volt a doboz helye. Nem értette, nem is olyan régen, féltve őrzött kincsét oda rejtette. Fülében felerősödött a suhogás, mely mostanában egyre hangosabb, azt mondják keringés elégtelenség, ilyen korban gyakori tünet. Mit tegyen, szólni nem mer, ha mégis máshova tette, leleplezi magát. Kis sámlit vitt a szekrény elibe, felállt és kutatott tovább. Ahogyan a keze beljebb haladt, egyensúlyát elveszítette, a kisszék megbillent és hátrazuhant.
Kiáltott és jajgatott, mindenzt hiába tette, lába a teste alatt landolt. Próbált felkelni, de a fájdalom belé hasított, ezért mozdulatlan maradt. Várt, mi mást tehetett volna, majd csak eltelik egy óra, és megérkezik a család. Fázni kezdett, a hűvös parkettán. Legalább csúszni tudna, nem messze tőle van egy szőnyeg, amit magára húzna. Még egy próbálkozás, egyetlen méter kellene csupán. Amint megmozdult, mintha csontját törnék, iszonyú fájdalom hasított a combjába.
- Combnyaktörés? Úristen csak azt ne! - suttogta magában.
Az ő korában műtét, szögecselés, mankó, és járókeret. Ekkora helyen azzal közlekedni nem lehet, akkor marad az ágy. Nem kellett kiszolgálni soha. Ha magát nem tudja ellátna, azt nem éli túl, biztosan tudja...
Nem maradhat a földön fekve, fel kell állni, és menni kell, nem hagyhatja el magát. Körülnézett, a kis sámlit maga mellé húzta, rátámaszkodott, és iszonyú kínok között kiszabadította a lábát.
Mozgatni tudja, akkor nem tört el, örömében elsírta magát. Nem érdekelte már a kincs, ami nincs!
No, azért nem volt oly egyszerű mutatvány, centinként csúszott tovább, hogy a fotelt elérje. A karfába kapaszkodva neki gyürkőzött és felállt. Nézte a nyitott felső polcot, kezének helyét a ropogós textília között.
Járhatott volna rosszabbul is, nyugtatgatta magát.
Fájt a lába, háta és a dereka, öreg csont már ilyen, ha el nem törik, a zúzódás sokáig megmarad és sajog..
Kiment sántikálva és megterített. Miután minden a helyére került, titkon az órájára pillantott, és gyertyát gyújtott. Hamarosan megérkezik a család. Ünneplőjét felöltötte, rátekintett csupasz kezére.
Hová tűnhetett az a doboz? -kérdezte magától százszor.
Nem járt a lakásban más idegen, csak az a két férfi a hivatalból környezettanulmányon, gyógyszer-támogatás ügyben. Nem, az nem lehet, jól öltözöttek voltak, oly illendően viselkedtek. No, meg aztán igazolványt is mutattak. A dobozt sem láthatták, az igazolványt meg a retikülből vette elő, ami a másik szekrényben volt. De hiszen fel sem álltak. -korholta magát, minek vádaskodik.
Vagy mégis, amikor a kamrába ment, süteményért? Csak is így lehetett. -szőtte a gondolat fonalát tovább.
Mit fognak szólni a család, ha elmeséli, hogy meglopták, becsapták? Elszégyellte magát.
Az ajtóban kulcs fordult, vidám csapat érkezett. Elől az öreg, nagy csokorral, köszöntötte szép szóval.. Csillogott a szeme, olyan volt, mint régen, amikor a kezét megkérte. Szép szavait csokorba szedve köszönte meg a boldog ötven évet.
A lánya és a fia következett, utánuk az unokák. A komódon gyűltek a szépen csomagolt pakkok. Állt meghatottan, de csak az eltűnt dobozra gondolt. Szeméből peregni kezdtek a könnyek.
Férje gyors vigaszt remélve a zsebéből apró csillogó díszdobozt varázsolt. Miként annak a tetejét megnyitotta, azt hitte, elájul, benne a vastag karika, amit a dobozba rejtett.
Nézi a gyűrűt, még sem az, hiszen egy csillogó kő van benne, az csak hasonló. Mi történik itt, fel nem fogja, egyforma, de még sem az?
-Ugye, csodálkozol? -kérdezte a párja mosolyogva.
-Meg szerettelek volna lepni egy brilles gyűrűvel, ehhez kellett a méret. Tudtam, a kevés ékszeredet hol rejtegeted. Mivel aranykarikánk a félévszázad alatt megkopott és behorpadt, gondoltam készíttetek helyette egy ugyanolyat, csak briliáns kővel ékesítettet. Nékünk ilyenre úgysem tellett, megleplek hát vele. A gyerekeknek elmondtam a tervet. Segítettek ők is benne, nem volt annyi pénzem. Azt hittük, lesz még idő visszatenni a köszöntésig. Hányszor eljátszottunk a gondolattal, hogy meg fogsz lepődni, mikor ünneplőd felöltöd, és az ékszeredet az ujjadra húzod.
A nyitott ajtón bekukkantva, mi lepődtünk meg, látva az ágynemű feldúlva, így hát lebuktunk. Kérünk, bocsáss meg! Kárpótlásul a kellemetlenségért, csillogjon hát ujjadon a gyémánt, add hát a kis kezed. -kérlelte asszonyát.
A férfi szemében a hálakönnyek igazgyönggyé értek, amint a gyűrűt felhúzta. Az apró kis kövecske beragyogta, a szeretet sugarát szórva, az egész családot a boldog ünnepen.
A boldog "ara" már nem érzett fájdalmat, elhallgatta az esést, pedig jól tudta a lila foltok rövidesen megjelennek a testén.

[Karsay1958]

A büszke tölgyfa

Volt egyszer a Köröskörül erdőben egy sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitálgatott, és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. Ő volt a legszebb az erdőn. A madarak vágyakozva nézték erős ágai hajlását, védelmező lombját. Szerettek volna rá fészket rakni, de a tölgyfa dölyfösen rázta magát.
- Hess innen, hangos népség! Nem leszek fészektartó! Szép koronám nem ilyenre termett. Hess, hess!
Még a pihenő madárkát sem tűrte meg az ága hegyén, és ha olykor egy-egy tudatlan kis jövevény mégis próbálkozott rajta a fészekrakással, a büszke tölgy lerázta magáról a félig elkészült madárfészket. Őszidőben a mókusok vidáman felkapaszkodtak a derekára, és szépen kérték:
- Olyan éhesek vagyunk! Adj egy kis makkot!
A tölgyfa akkorát reccsent mérgében, hogy a mókuskák ijedtükben majdnem lepotyogtak róla. Csak a hízelgő szél tudott befurakodni a lombjai közé. Annak a duruzsolását hallgatta reggeltől estig. Lassan mindenki elkerülte. Már az őz sem mert a kérgéhez törleszkedni. Igazán mondom, egyszer a saját szememmel láttam mellette kibújni egy gombát a földből, de amint észrevette, hogy hol van, gyorsan kalapot emelt, és elgyalogolt máshová.
Képzeljétek! Már az árnyéka sem kellett senkinek! Egy darabig így is megvolt a tölgyfa. Hanem idővel az évgyűrűk vastagítani kezdték a derekát, és - tetszett vagy nem tetszett! - belebújt a kukac. Hosszú éjszakákon át kegyetlenül rágta. A tölgyfa hasogató fájdalmakra ébredt.
Tavasz volt akkoriban. Minden fa boldogan érezte magában az új nedvek keringését, csak a tölgyfa állt rosszkedvűen, magányosan, szárazon. A féreg egyre jobban gyötörte.
- Ó, jaj nekem - sóhajtotta -, elpusztulok!
Keserves nyögését meghallotta a közelben tanyázó mókusasszonyka. Tüstént abbahagyta fiacskái mosdatását.
- Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? - kérdezte sajnálkozva. - Mindjárt idehívom Harkály doktort!
- Nem kell! Nem kell! - hadonászott a fa. - Biztosan bosszút állna rajtam, és összevagdalna a csőrével, amiért nem engedtem be az odúmba.
- Ugyan, mit képzelsz? - csóválta a fejét a mókus, és azért is elfutott a harkályért.
Harkály doktor tüstént ott termett. Még pici, piros sapkáját sem vette le a fejéről. Nem sokat törődött a tölgyfa nyögésével. Végigkúszott rajta, körbekopogtatta, azután egy helyen megállt, és erős csőrét mélyen a kérgébe ütötte.
- Megvagy, mihaszna férge!
Ügyesen kiemelte, és - volt nincs! - már el is tüntette éhes kis begyében. A tölgyfa felsóhajtott:
- Jobban vagyok!
Körös-körül őzek, mókusok leskelődtek, madarak figyelték, hogy mi lesz. Mindenki örült, amikor a doktor bekapta a kukacot. A tölgyfa pedig csodálkozva kérdezte:
- Miért segítettél rajtam? Hiszen énrám mindenki haragszik!
Erre a körülállók kacagni kezdtek, és a harangvirágok összekoccantották fejecskéjüket.
- Ó, te tölgyfa!... Senki sem haragszik rád, hanem te haragudtál az egész világra!
Harkály doktor hozzátette:
- Beteg voltál, de most már meggyógyulsz. Orvosságot is rendeltem: sok vidámságra, madárdalra van szükséged.
- Meglesz! Meglesz! - kiáltották az állatok, és mindjárt körültáncolták. A tölgyfa nagyon sokáig nem tudott szólni, csak állt közöttük, szégyenkezve. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és kitárta ág-karjait a madarak felé:
- Gyertek ide, hozzám!
Azok nyomban odasereglettek, és örömükben olyan vidáman kezdtek csivitelni, füttyögetni, énekelni, mintha mi sem történt volna.
(Fésűs Éva: Az ezüsthegedű c. mesekönyvéből)

[Karsay1958]

Tanmese a jámbor emberről
Élt egyszer egy jámbor ember.
Minden nap elborzasztotta őt a világ kegyetlensége, fájt neki a többi ember szenvedése. Minden este órákig imádkozott, hogy az Isten tegyen végre valamit e sok szenvedés megszűntetésére.
De hiába, nem történt semmi.
Egyik este aztán hangosan kifakadt:
- Óh, Uram, hát nem látod ezt a sok szenvedést, ezt a sok rosszat a világban? Miért nem teszel már valamit?
És ekkor megszólalt egy égi hang:
- De hát már tettem. Megteremtettelek téged.


UI:

Esti meditáció - Guzsik-Mohácsi Viktória
https://www.youtube.com/watch?v=mP9767n ... BpKNfabyXx

[Karsay1958]

"Franz Kafka, aki egyébként sosem nősült meg és nem is voltak saját gyerekei, egyszer Berlinben találkozott az utcán egy zokogó kislánnyal. Odalépett hozzá és megkérdezte tőle, hogy miért sír. A kislány azt válaszolta, azért, mert elvesztette kedvenc babáját. Kafka és a lány elkezdték együtt keresni a környéken a játékot, de sajnos nem jártak sikerrel. Kafka azt mondta, találkozzanak másnap is és folytassák a keresést.
Másnap, amikor továbbra sem találták a babát, Kafka elővett a zsebéből egy levelet, amiről azt mondta, a baba üzenete. Ez állt benne: "Kérlek, ne sírj, elmentem világot látni. Minden nap írok neked és beszámolok a kalandjaimról."
Kafka élete végéig minden áldott nap találkozott a lánnyal és újra meg újra felolvasott neki egy-egy levelet, amelyben a baba "beszámolt" a kalandjairól. A kislány nagyon boldog volt és izgalommal várta mindig a találkozást és a híreket szeretett babájától.
Aztán egy nap Kafka egy babával érkezett a találkozóra, amit egy levél kíséretében átadott a kislánynak. A levélben pedig az állt: "Megérkeztem".
A lány azt mondta, ez nem az ő babája, az ő babája másképp nézett ki. Kafka átadott egy másik levelet is: "Az utazásaim megváltoztattak engem."- A kislány átölelte a babát szeretettel és hazavitte.
Évekkel később, amikor lányból nő lett, a babában talált elrejtve egy levelet. Az aprócska papíron Kafka kézírásával ez szerepelt: "Van, hogy amit nagyon szeretünk elveszítjük, de a végén a szeretet mindig visszatér, csak másként vagy más képében.”
Forrás: Cynderellaland: The Art of living

UI:

Echart Tolle Új Föld teljes hangos könyv
https://www.youtube.com/watch?v=3pUiueCt1dA

[Karsay1958]

A lelkük mélyén – Bölcsességek
A nők időnként olyasmit tesznek, hogy az ember csak áll és bámul. Egész életedben próbálkozhatnál, bizonyos dolgokban mégsem volnál képes olyan könnyedségre, mint ők. A lelkük mélyén valahogy könnyedek. A lelkük mélyén.
Alessandro Baricco
A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, engem szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.
Kurt Tepperwein
A régire, az egykor-újra nagyon hamar rárakódik a legújabb; elárasztja elébb, aztán rajta marad.
Alexander Giese
Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.
Albert Camus
A világmindenséget nem csupán a sokféleségben rejlő egység teszi széppé, hanem az egységben rejlő sokféleség is.
Umberto Eco
Úgy gondolkodj, mint a bölcs, de úgy beszélj, mint az egyszerű emberek.
Arisztotelész


UI:

Nagyon jó anyag, beszél a csoportos meditációról.
Egy barátom úgy kapott be egy megszálló szellemet 15 éve Százhalombattán, hogy egy ellenőrizetlen társaságban csoportos meditáción vett részt.
és később rájött, hogy kire volt ráragadva, ki hozta magával!
https://www.youtube.com/watch?v=NbUhg-X ... jW4YPkVk9c