A Húsvéti szerencse "tojás"
Boldog és elégedett nagypapa vagyok. A nagyobbik fiamék most várják a nyolcadik unokámat. Egy jó ideje a gondviselés hullámain ringatózok. Már nem akarok semmi különöset megvalósítani az életben, de legjobb tudásom szerint megteszek mindent, amit az örökös jelen pillanata megkövetel tőlem, legyen az űgyintézés, munka vagy bevásárlás. Megtanultam, hogy semmit ne halogassak és ebben igyekszem következetes lenni.
Valamikor büszke voltam arra, hogy jól végzem a munkám és a klienseim jó szakembernek tartanak. Pedáloztam is hatszázzal, de beláttam, hogy minél több a bevétel, annál több úszik el, sokszor rossz döntésből fakadó veszteség formájában. Miután világossá vált életfeladatom és felismertem, mi a dolgom a hátralévő éveimre, értelmi és érzelmi szinten is kialakult az élő hitem.
Életemben és úgy látom a hozzám tartozók életében is megváltozott az értékrend. A munkámat lelkiismeretesen elvégzem, de annyi. Nem vergődök miatta, nem reklámozok, nem futok az ügyfelek után, hagyom, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Sokkal kevesebbet dolgozok, mint régen, mégis aránylag több a jövedelem. Érdekes, mindig pontosan annyi, amennyire szüksége lesz a családnak. A gondviselés, mintha előre tudná, mikor mennyire van szükség. Még a gyerekek időnkénti megsegítésére is kijut mindig.
Életfeladatom, a tanulás és tanítás zavartalan elvégzéséhez a gondviselés biztosította a nyugodt körülményeket.. Jóformán minden szabad időmet ennek tudom szentelni. Az unokák távol vannak, ezért ritkán látom őket. Otthonomban nyugalom és béke van. A feleségem elfogadott úgy, ahogy vagyok, életfeladatommal együtt és harmonikus otthont biztosít számunkra. Nem is vágyok semmi többre.
El kell meséljem a szerencse "tojás" ma reggeli történetét tíz hónapos kis fiú unokámmal, akit szülei Pocoknak becéznek. Az édesanyja egészségi okokból egy jó hétig távol kellett legyen a családjától, így én vállaltam, hogy éjszaka vele leszek és a nap folyamán is minél több időt töltök vele, hogy könnyítsek a feleségem helyzetén, aki a háztartást kell rendezze.
Ma reggel korán kelt a kis Pocok. Megitattam, cumit a szájába tettem, simogattam, beszéltem hozzá és sikerült még több mint fél órát a kiságyában tartani. Közben ő volt a hegymászó és én a hegy egy jó párszor. Mikor elege lett a tétlenségből felkeltünk. Reggelizett a nagyanyjával, utána tisztába kellett tenni, mert becsinált a kis legény. Azt szoktam mondani, hogy saját súlyának kétszeresét gyártotta le a pelusba.
Letisztítottuk kis testét, nagyanyja jól bekente a kipirosodott foltokat a popóján és ideadta így meztelen alsó testtel, hogy a krém beitatódjon a bőrébe. Leültem vele a számítógéphez, beindítottam kedvenc zenéjét és örömmel táncolt az ölemben. Picit később vettem észre, hogy közben bevégezte az előbbi gyártásfolyamatot és én tetőtől talpig szaros lettem. Le kellet cseréljük magunkról az egész ruházatunkat. Most már tisztába téve jó hangulatban nyúzza a nagyanyját, míg e sorokat írom.
Szóval szerencsés "tojással" kezdődött az idei Húsvét reggelem.
Hétvégi filmajánló
Mennyei csodák (teljes film)
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/ ... F9dOnolUEw
Ezotérikus mesék
Moderator: Karsay1958
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Sa 15. Aug 2020, 05:29
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » So 16. Aug 2020, 06:54
Szente Cs. János
Déli harangszó
Hárman mentek a mezei úton. Egyik, talán az volt az idősebbik, sehova sem nézett, talán az utat is csak érzékből taposta úgy ment. Fehér ing volt rajta, épp olyan mint mellette lépegető komáján. Az néha csak szítt egyet a fogán és ő is közömbösen lépett előre. Nagy volt az izgalom a lelkeikben. Nem volt szinte semmi csomagjuk, talán szerencsésebb volt a harmadik, az nem ismert határt, nagy füttyentésekkel halad elöl egyedül, minden követ tovarúgott és néha néha igazított egyet átalvetőjén. Fiatalabb is vót sokkal.
Nagy, dombos-völgyes helyeken mentek keresztül, néha az út szélin vidám hecserli bokor sétált el mellettük ellenkező irányba, piros gyümölcsei kacsingatva búcsúzván, a sosem látott vándoroktól. Ugyanis, ezek a hecserli bogyók sosem látták ezeket az embereket. Nem is láthatták hiszen két éve annak, erre jártak utoljára, akkor még szekéren, így ők hecserlik nem éltek még, talán csak dédanyjuk. Két esztendeje annak, hogy itt két marha ment ellenkező irányban, maga után húzva egy nagy szekért, rajta tele emberekkel. Szerszámokkal teli átalvetők voltak a szekérbe, mellette jó füstölt szalonna és sajt, jó sok. Amilyent csak errefelé tudnak az emberek készíteni.
***
...Most két és fél éve, a dobos kikiáltotta a faluba, olyan emberekre van szükség Budapesten, kik a kőfaragásba jeleskednének. Egy országházat építenek, oda kell munkás. Abba az évbe, rossz lett a termés, kevés vót a pénz. Úgy döntöttek néhányan, elmennek Pestre Hosszú vót az út, hej bizony szívük szakadt meg a nagy távolságtól. A kolozsvári állomásról vonat vitte őket tova. Nézték a nagy vizeket, miken átment a vasút, - hejj ez sem ojjan mint a Küküllő, de amaz sem. Milyen szegény lapos vidék, hiszen itt csak a vakond élne meg talán. Mikor Pestre értek már javában épült a hatalmas épület, munkát azonnal kaptak és már aznap ütötték a követ, hordták a törmeléket....
***
Hirtelen, a fiatalabbik megállott és valamitól örömibe meglengette kalapját. Nemsokára utol is érték társai, és együtt néztek le a dombtetőről. Szépen kanyarogva folyt a Küküllő és annyira egészséges volt, hogy mindkét oldalon dús, fűzfasorok követték végig medrét.A messzeségbe messze-messze a kék ég összenőtt ugyan valami dombokkal de ami megdobogtatta mindannyiójuk szívét az a kicsi piros házak apró tömege volt, messze az egyik dombocska oldalán. A völgybe rengeteg kukoricás feküdt, néhol répa-, néhol búza föld is szép sorjába.
Arcukon lassan pír jelent meg az izgalomtól, érezték a tornácok karzatára kitett, nagy piros paradicsomok illatát, a diófa hús árnyékát, hallották a pajták kinyíló ajtajának csattanását a vályogfalon és élvezettel képzelték el a majorság pittyegését, kotyogását a virágoskerten túlról,a tyúkudvarból. Eszükbe jutottak a vasárnapok, melyek annyira hiányoztak nekik, a templomuk harangjának kongása, az a békítő hang mely elpuhít minden feszültséget és olyan kellemesen járja által a falut. Epedve vágytak már arra, hogy a kapu előtti kis padkára kiülhessenek, és az elhaladó emberekkel szóba álljanak, mesélve mindenről ami ebből a Földből kinőtt, mert ami az Égből jött afelől senkinek sem lehet ítélete. Az csak az Istené egyedül. Zsoltár dallama és a kántor hangja jutott eszükbe, majd a persely csörgése és a jó és illatos vasárnapi ebéd, mely ilyenkor igazán kellemes. A csirkepaprikás gondolatának ihlete, a forró puliszka emléke, vagy talán az ábránd okozta szédület okozta lendület, szárnyakat adott nekik és indultak neki a völgynek, a por csak úgy szált utánuk a szekér úton.
Már nem számított nekik az a sok pénz mit összegyűjtöttek, már nem a nagy terveik vitték lábaikat az úton, hanem annak a gondolata, hogy ma vasárnap van és nehogy lemaradjanak talán a paradicsom levesről, sült kolbászról. Észre sem vették, milyen gazdag a szőlős amin általmentek, a barackfán krákogó szarka hangját talán hallották még de azt már otthonra képzelték el, talán az otthoni akácfán cserreg az a madár, és talán jó volna már elhajtani a seregélyeket is arról a képzeletbeli fáról.
Délben mikorra beértek a faluba, egyenest a templomhoz mentek és áhítattal hallgatták ahol a tiszteletes álmosan próbált logikát találni az általa félresikerült mondanivalójához. Majd hallották onnan kintről, amint a népség, valahol magasabbról pedig a kántor, buzdulva a hamarosan következő ebéd gondolatától, belekezdett lassan, vontatva a „ Feljebb emeljetek, feljebb” szövegébe.
A záró ének után, amint az első persely pénzek megcsördültek, három ember ölelkezett családjával, és úgy sírtak örömükbe, hogy talán nem lesz az a kísértés ami még egyszer őket egymástól elválasztja.
...Ez történhetett valamikor egy kisküküllőmenti faluban, anno 189..., egy vasárnapi napon.Régi történet része, ennek tiszteletére találtam ki ezen novellát.
Déli harangszó
Hárman mentek a mezei úton. Egyik, talán az volt az idősebbik, sehova sem nézett, talán az utat is csak érzékből taposta úgy ment. Fehér ing volt rajta, épp olyan mint mellette lépegető komáján. Az néha csak szítt egyet a fogán és ő is közömbösen lépett előre. Nagy volt az izgalom a lelkeikben. Nem volt szinte semmi csomagjuk, talán szerencsésebb volt a harmadik, az nem ismert határt, nagy füttyentésekkel halad elöl egyedül, minden követ tovarúgott és néha néha igazított egyet átalvetőjén. Fiatalabb is vót sokkal.
Nagy, dombos-völgyes helyeken mentek keresztül, néha az út szélin vidám hecserli bokor sétált el mellettük ellenkező irányba, piros gyümölcsei kacsingatva búcsúzván, a sosem látott vándoroktól. Ugyanis, ezek a hecserli bogyók sosem látták ezeket az embereket. Nem is láthatták hiszen két éve annak, erre jártak utoljára, akkor még szekéren, így ők hecserlik nem éltek még, talán csak dédanyjuk. Két esztendeje annak, hogy itt két marha ment ellenkező irányban, maga után húzva egy nagy szekért, rajta tele emberekkel. Szerszámokkal teli átalvetők voltak a szekérbe, mellette jó füstölt szalonna és sajt, jó sok. Amilyent csak errefelé tudnak az emberek készíteni.
***
...Most két és fél éve, a dobos kikiáltotta a faluba, olyan emberekre van szükség Budapesten, kik a kőfaragásba jeleskednének. Egy országházat építenek, oda kell munkás. Abba az évbe, rossz lett a termés, kevés vót a pénz. Úgy döntöttek néhányan, elmennek Pestre Hosszú vót az út, hej bizony szívük szakadt meg a nagy távolságtól. A kolozsvári állomásról vonat vitte őket tova. Nézték a nagy vizeket, miken átment a vasút, - hejj ez sem ojjan mint a Küküllő, de amaz sem. Milyen szegény lapos vidék, hiszen itt csak a vakond élne meg talán. Mikor Pestre értek már javában épült a hatalmas épület, munkát azonnal kaptak és már aznap ütötték a követ, hordták a törmeléket....
***
Hirtelen, a fiatalabbik megállott és valamitól örömibe meglengette kalapját. Nemsokára utol is érték társai, és együtt néztek le a dombtetőről. Szépen kanyarogva folyt a Küküllő és annyira egészséges volt, hogy mindkét oldalon dús, fűzfasorok követték végig medrét.A messzeségbe messze-messze a kék ég összenőtt ugyan valami dombokkal de ami megdobogtatta mindannyiójuk szívét az a kicsi piros házak apró tömege volt, messze az egyik dombocska oldalán. A völgybe rengeteg kukoricás feküdt, néhol répa-, néhol búza föld is szép sorjába.
Arcukon lassan pír jelent meg az izgalomtól, érezték a tornácok karzatára kitett, nagy piros paradicsomok illatát, a diófa hús árnyékát, hallották a pajták kinyíló ajtajának csattanását a vályogfalon és élvezettel képzelték el a majorság pittyegését, kotyogását a virágoskerten túlról,a tyúkudvarból. Eszükbe jutottak a vasárnapok, melyek annyira hiányoztak nekik, a templomuk harangjának kongása, az a békítő hang mely elpuhít minden feszültséget és olyan kellemesen járja által a falut. Epedve vágytak már arra, hogy a kapu előtti kis padkára kiülhessenek, és az elhaladó emberekkel szóba álljanak, mesélve mindenről ami ebből a Földből kinőtt, mert ami az Égből jött afelől senkinek sem lehet ítélete. Az csak az Istené egyedül. Zsoltár dallama és a kántor hangja jutott eszükbe, majd a persely csörgése és a jó és illatos vasárnapi ebéd, mely ilyenkor igazán kellemes. A csirkepaprikás gondolatának ihlete, a forró puliszka emléke, vagy talán az ábránd okozta szédület okozta lendület, szárnyakat adott nekik és indultak neki a völgynek, a por csak úgy szált utánuk a szekér úton.
Már nem számított nekik az a sok pénz mit összegyűjtöttek, már nem a nagy terveik vitték lábaikat az úton, hanem annak a gondolata, hogy ma vasárnap van és nehogy lemaradjanak talán a paradicsom levesről, sült kolbászról. Észre sem vették, milyen gazdag a szőlős amin általmentek, a barackfán krákogó szarka hangját talán hallották még de azt már otthonra képzelték el, talán az otthoni akácfán cserreg az a madár, és talán jó volna már elhajtani a seregélyeket is arról a képzeletbeli fáról.
Délben mikorra beértek a faluba, egyenest a templomhoz mentek és áhítattal hallgatták ahol a tiszteletes álmosan próbált logikát találni az általa félresikerült mondanivalójához. Majd hallották onnan kintről, amint a népség, valahol magasabbról pedig a kántor, buzdulva a hamarosan következő ebéd gondolatától, belekezdett lassan, vontatva a „ Feljebb emeljetek, feljebb” szövegébe.
A záró ének után, amint az első persely pénzek megcsördültek, három ember ölelkezett családjával, és úgy sírtak örömükbe, hogy talán nem lesz az a kísértés ami még egyszer őket egymástól elválasztja.
...Ez történhetett valamikor egy kisküküllőmenti faluban, anno 189..., egy vasárnapi napon.Régi történet része, ennek tiszteletére találtam ki ezen novellát.
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » So 16. Aug 2020, 06:57
Karsay István és Kassai Csilla beszélgetése a szellemtanról és halálközeli élményeiről
https://www.youtube.com/watch?v=7gXpMcZ ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=7gXpMcZ ... e=youtu.be
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mo 17. Aug 2020, 03:30
Gárdonyi Géza
Gyöngyvirág
Fű a földön; a fán is új lomb: patyolatosan gyönge halványzöld levelek.
A napsugár úgy száll által a lombokon, mint az öntöző-kannából a kertész vize. Isteni csöndesség. Mintha nappali alvásba merült volna az erdő. És én itt térdelek egy kis fehér virág előtt, amely a bokrok árnyékába rejtőzve valami csodásan finom és édes illatot lehel.
Nem tudok betelni ezzel az illattal, és a nézésével. A gyöngyvirág, a rejtelmes kis gyöngyvirág az én gyönyörűségem.
Minden más virág a föld gyermeke. Ez az egy mintha finomabb volna. Mintha egy nekünk ismeretlen világ virága volna, tán valami szellemvilágé, amelynek papja nincsen s amelyről eddig tudomány nem beszélt.
Minden más virág kitárja a szépségét és az égbe néz. Egyik a napot imádja, a másik a holdat, a csillagokat. Ez az egy a bokrok csöndes árnyékába rejtőzik és zöld kis palástja alatt alázatosan meghajol, mint az imádkozó menyasszony.
Mért néz a heliotrop a napba? Mért néz a gyöngyvirág a csillagokba? Mért ébred a vizirózsa hajnalban? Mért zárja be kelyhét a mák napszállat után? És mért hajlik a gyöngyvirág a föld felé? Mért nyilatkozik bennök az a sokféle vonzalom. - ha a virágnak lelke nincsen?
A Teremtő, aki a mindenséget milliárdnyi millió életformával népesítette meg, csak egyféle lelket tudott volna teremteni? Csak éppen nekünk teremtett volna lelket?
Fénysugarak törnek elő a biblia első és második fejezetéből. A Názáreti Bölcs minden szavát is tiszteletembe foglalom. De hogy az élő teremtmények között csak az ember hordoz lelket... Talán jutott az Isten leheletéből máshova is a Paradicsomban. Talán jutott az állatnak is, jutott a virágnak is?
És ahogy az ember megérti egymás lelkét, az állat is megérti egymás lelkét, a virág is megérti egymásnak a lelkét. És az Isten megérti valamennyiét.
Az ember mindenre amit nem lát, nem hall, nem érez, azt mondja: - Nincs. Pedig csak azt kellene mondania: - Nem tudom. A nincs vakság. A nem-tudom, imádság.
Hogy mondhatnám azt, hogy a gyöngyvirágnak nincsen lelke; mikor látom, hogy él, hogy szereti a zöldet, a bükkfák árnyékos erdőit, a csöndességet. Látom szűzies rejtőzését, angyali alázatosságát. Érezem mámorító leheletét. S arra gondolok, hogy ő is néz engem, néz fehér szépségében, ártatlan nyugodtan, mint ahogy a napot, a holdat, a csillagokat, meg egymást nézi a sok féle virág. És az üde, tiszta, alázatos szépségét bámulva, rajtam valami édes, szent megértés ömlik által.
A magyar ősvallás virága a tisztesfű, a tulipán, meg a zádogvirág. A zsidó vallásé a mirrha. A mohamedáné a tubavirág. A római keresztény vallásé a liliom. A gyöngyvirág nincs benne egy nép mennyországában sem. Festők nem festik. Szobrászok nem faragják. Dal, zene nem szól róla. Pedig tündérek hajába, angyalok mellére, szüzek imádkozó kezébe illene illatos fehér gyöngytestecskéje.
Ha rózsát látok, kisasszony jut az eszembe, az öltözetében és gazdagságában pompázó kisasszony. Ha tulipánt látok, a piros-szoknyás, mezítlábas, erős-szépségű parasztleányra gondolok. A kakukfü látása a holt leány képét költi föl bennem. Csak a gyöngyvirág az, amelynek látásakor földi nő képe nem jelenik meg sem az elmémben, sem a szívemben.
Más világból való virág ez! Talán abból a világból, amelyet a délibáb lenget felénk, éjjel a szentjános bogárka fénye világit meg. Talán abból, amelyről a boldog mesék szólnak: arany, ezüst a föld mélyében, fönn meg holdfény, harmat gyöngyvirág.
A villámos viharban a haragvó Isten képe jelent meg az emberiségnek. Az angyalok a csillagos keleti ég alatt a zsidóság mezőin születtek. A tündérleányok anyja a gyöngyvirág. Az első ember, aki gyöngyvirágot látott és beszivta az illatát, nem gondolhatott földi nőre, sem égi alakokra, sem a mindenség teremtőjére.
Az Isten, az angyalok, mind magasvilági szellemek, a csillagfényes felső világnak a lakói. A gyöngyvirág csak azt a gondolatot ébreszthette benne, hogy az erdőben valami láthatatlan bájos alakok élnek, akiknek lakóhelye az erdei árnyékos csöndesség, lehelete a
gyöngyillata.
Gyermekálmaimnak mindenütt előlengedező bűbájos alakjai, akik virágokon jártok, erdei vizek tükrében fésülködtök, holdnak fényénél táncoltok és az erdei méhek zenekarában gyönyörködtök, e pillanatban azt érzem, hogy ti valóban éltek és körülvesztek engem. Az Istent nem láttam, de bizonyos nekem, hogy van. Az angyalokat nem láttam, de elhiszem, hogy a csillagokon tulnan egy szebb világ él, és annak lakói tiszta és boldog lelkek. A tündérek létezése...
Mért ne élhetnének a föld levegőjében tündérek is. Ha a vízben milliónyi olyan apró élet él, amelyről csak alig száz éve tudunk, mióta a mikroszkopot kitalálták...
Hát még mi minden lehet, amihez még üveglencséket fogunk készíteni. És
még mi minden lehet, amihez üveglencséket nem tudunk készíteni soha!
Tündérek létezését érzem az erdei csöndességben, a gyöngyvirág illatában, az árnyékban nappal, a holdfényben éjszaka. Mi azt mondjuk tündérek, mert ezt a szót anyánktól hallottuk, amint ő is az anyjától hallotta. De ez csak szó, csak név, amely láthatalan kedves és boldog élőket jelent. Lehet, hogy a zsidó képzelet angyalai, lehet, hogy a görög képzelet nimfái, lehet hogy a pogány magyar képzelet tündérei azonegy láthatatlan nép, csak a nevük más.
Lehet, hogy az elhalt emberek. Őket érezzük meg, s őket nevezzük nimfáknak, tündéreknek. Lehet, hogy a testet levetkőzve tovább élünk a földön, mint a tűzből felszálló fény, virágból felszálló illat. Ki tudja, nincs-e éppen olyan s még nagyobb életvilági a láthatatlanságban, nincs-e ott is ember, állat, virág, nincs-e ott is számokban le nem irható sokasága az élő millió fajtának, amely ott is végtelen időben folyton hal és folyton újra születik.
Én, az emberfajta, e láthatatlan élőket érzem a virág illatában, a szellőben, a fényben, a sötétben, a zenében, a tűz lángjában, a csöndességben. És a gyöngyvirágot csókolva őket csókolom.
Gyöngyvirág
Fű a földön; a fán is új lomb: patyolatosan gyönge halványzöld levelek.
A napsugár úgy száll által a lombokon, mint az öntöző-kannából a kertész vize. Isteni csöndesség. Mintha nappali alvásba merült volna az erdő. És én itt térdelek egy kis fehér virág előtt, amely a bokrok árnyékába rejtőzve valami csodásan finom és édes illatot lehel.
Nem tudok betelni ezzel az illattal, és a nézésével. A gyöngyvirág, a rejtelmes kis gyöngyvirág az én gyönyörűségem.
Minden más virág a föld gyermeke. Ez az egy mintha finomabb volna. Mintha egy nekünk ismeretlen világ virága volna, tán valami szellemvilágé, amelynek papja nincsen s amelyről eddig tudomány nem beszélt.
Minden más virág kitárja a szépségét és az égbe néz. Egyik a napot imádja, a másik a holdat, a csillagokat. Ez az egy a bokrok csöndes árnyékába rejtőzik és zöld kis palástja alatt alázatosan meghajol, mint az imádkozó menyasszony.
Mért néz a heliotrop a napba? Mért néz a gyöngyvirág a csillagokba? Mért ébred a vizirózsa hajnalban? Mért zárja be kelyhét a mák napszállat után? És mért hajlik a gyöngyvirág a föld felé? Mért nyilatkozik bennök az a sokféle vonzalom. - ha a virágnak lelke nincsen?
A Teremtő, aki a mindenséget milliárdnyi millió életformával népesítette meg, csak egyféle lelket tudott volna teremteni? Csak éppen nekünk teremtett volna lelket?
Fénysugarak törnek elő a biblia első és második fejezetéből. A Názáreti Bölcs minden szavát is tiszteletembe foglalom. De hogy az élő teremtmények között csak az ember hordoz lelket... Talán jutott az Isten leheletéből máshova is a Paradicsomban. Talán jutott az állatnak is, jutott a virágnak is?
És ahogy az ember megérti egymás lelkét, az állat is megérti egymás lelkét, a virág is megérti egymásnak a lelkét. És az Isten megérti valamennyiét.
Az ember mindenre amit nem lát, nem hall, nem érez, azt mondja: - Nincs. Pedig csak azt kellene mondania: - Nem tudom. A nincs vakság. A nem-tudom, imádság.
Hogy mondhatnám azt, hogy a gyöngyvirágnak nincsen lelke; mikor látom, hogy él, hogy szereti a zöldet, a bükkfák árnyékos erdőit, a csöndességet. Látom szűzies rejtőzését, angyali alázatosságát. Érezem mámorító leheletét. S arra gondolok, hogy ő is néz engem, néz fehér szépségében, ártatlan nyugodtan, mint ahogy a napot, a holdat, a csillagokat, meg egymást nézi a sok féle virág. És az üde, tiszta, alázatos szépségét bámulva, rajtam valami édes, szent megértés ömlik által.
A magyar ősvallás virága a tisztesfű, a tulipán, meg a zádogvirág. A zsidó vallásé a mirrha. A mohamedáné a tubavirág. A római keresztény vallásé a liliom. A gyöngyvirág nincs benne egy nép mennyországában sem. Festők nem festik. Szobrászok nem faragják. Dal, zene nem szól róla. Pedig tündérek hajába, angyalok mellére, szüzek imádkozó kezébe illene illatos fehér gyöngytestecskéje.
Ha rózsát látok, kisasszony jut az eszembe, az öltözetében és gazdagságában pompázó kisasszony. Ha tulipánt látok, a piros-szoknyás, mezítlábas, erős-szépségű parasztleányra gondolok. A kakukfü látása a holt leány képét költi föl bennem. Csak a gyöngyvirág az, amelynek látásakor földi nő képe nem jelenik meg sem az elmémben, sem a szívemben.
Más világból való virág ez! Talán abból a világból, amelyet a délibáb lenget felénk, éjjel a szentjános bogárka fénye világit meg. Talán abból, amelyről a boldog mesék szólnak: arany, ezüst a föld mélyében, fönn meg holdfény, harmat gyöngyvirág.
A villámos viharban a haragvó Isten képe jelent meg az emberiségnek. Az angyalok a csillagos keleti ég alatt a zsidóság mezőin születtek. A tündérleányok anyja a gyöngyvirág. Az első ember, aki gyöngyvirágot látott és beszivta az illatát, nem gondolhatott földi nőre, sem égi alakokra, sem a mindenség teremtőjére.
Az Isten, az angyalok, mind magasvilági szellemek, a csillagfényes felső világnak a lakói. A gyöngyvirág csak azt a gondolatot ébreszthette benne, hogy az erdőben valami láthatatlan bájos alakok élnek, akiknek lakóhelye az erdei árnyékos csöndesség, lehelete a
gyöngyillata.
Gyermekálmaimnak mindenütt előlengedező bűbájos alakjai, akik virágokon jártok, erdei vizek tükrében fésülködtök, holdnak fényénél táncoltok és az erdei méhek zenekarában gyönyörködtök, e pillanatban azt érzem, hogy ti valóban éltek és körülvesztek engem. Az Istent nem láttam, de bizonyos nekem, hogy van. Az angyalokat nem láttam, de elhiszem, hogy a csillagokon tulnan egy szebb világ él, és annak lakói tiszta és boldog lelkek. A tündérek létezése...
Mért ne élhetnének a föld levegőjében tündérek is. Ha a vízben milliónyi olyan apró élet él, amelyről csak alig száz éve tudunk, mióta a mikroszkopot kitalálták...
Hát még mi minden lehet, amihez még üveglencséket fogunk készíteni. És
még mi minden lehet, amihez üveglencséket nem tudunk készíteni soha!
Tündérek létezését érzem az erdei csöndességben, a gyöngyvirág illatában, az árnyékban nappal, a holdfényben éjszaka. Mi azt mondjuk tündérek, mert ezt a szót anyánktól hallottuk, amint ő is az anyjától hallotta. De ez csak szó, csak név, amely láthatalan kedves és boldog élőket jelent. Lehet, hogy a zsidó képzelet angyalai, lehet, hogy a görög képzelet nimfái, lehet hogy a pogány magyar képzelet tündérei azonegy láthatatlan nép, csak a nevük más.
Lehet, hogy az elhalt emberek. Őket érezzük meg, s őket nevezzük nimfáknak, tündéreknek. Lehet, hogy a testet levetkőzve tovább élünk a földön, mint a tűzből felszálló fény, virágból felszálló illat. Ki tudja, nincs-e éppen olyan s még nagyobb életvilági a láthatatlanságban, nincs-e ott is ember, állat, virág, nincs-e ott is számokban le nem irható sokasága az élő millió fajtának, amely ott is végtelen időben folyton hal és folyton újra születik.
Én, az emberfajta, e láthatatlan élőket érzem a virág illatában, a szellőben, a fényben, a sötétben, a zenében, a tűz lángjában, a csöndességben. És a gyöngyvirágot csókolva őket csókolom.
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Di 18. Aug 2020, 02:00
Arany László: Énok Összes Könyve - Szentes Városi Könyvtár, 2020.02.12
"Énok az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.” (1 Mózes 5,24) Magasztos életútja és ez a különös vég Énokot meglehetősen lenyűgöző alakká tette, legendák egész köre formálódott körülötte. Mégis, személye rendkívül rejtélyes, még ma is csak keveset tudunk az életéről, s mivel embertársai közül messze kiemelkedett - hiszen közvetlen kapcsolatban állt Istennel, aki végül a legfőbb angyalává emelte -, igyekeztek az ő alakját is eltulajdonítani, meghamisítani. Személye mellett már a kezdetektől törekedtek puszta neve semitizálásával is, holott kitűnően beleillik a „sumer-egyiptomi”-ként ismert nevezéktanba, mely a világ jelenleg élő nyelvei közül csakis és kizárólag magyarul érthető és értelmezhető. Enki - Enlil - Enok. Első könyvét, Énok Apokalipszisét, évszázadokon át csak etióp nyelven ismerték, amíg a Holt-tenger mellékén, a qumráni barlangokban elő nem került egy szinte teljes példány, arámi nyelven. Erről a szövegről általában „elfeledkeznek” a Holt-tengeri anyag ismertetői, bibliográfiájának összeállítói, olyannyira, hogy rendre ki is hagyják… Tehát, rendelkezünk egy legalább 2000 éves, Jézus anyanyelvén íródott Énok 1. Könyvével. Habár az arámi is a hun-magyar nyelvcsalád része, bizonnyal létezik a sumérnak nevezett agyagtáblák között ennél ezer évekkel korábbi munka is. Második könyve, a Titkok Könyve szláv nyelven maradt fent, Bulgáriában, ám kopt nyelvű töredékei is ismertek. Legalább 2000 évesek. A kopt nyelvű írások talán a görögből származtathatók, vagy közvetlenül az arámiból és/vagy nyelvelődjeiből. Ezt a szöveget is igyekeztek semita vonásokkal ellátni, sikertelenül. Harmadik könyve, Énok Héber Könyve, a legjobb példa személyének kisajátítására. Csupán 1500 évre sikerül visszakövetni, s ez a kor megegyezik a Biblia összeállításának korával, az akkortájt elkövetett durva szöveghamisítások időszakával. Énok: Az Óriások Könyve - csupán töredékesen maradt fent, ám ugyancsak a sumér-hun-egyiptomi-magyar nyelvet beszélő területeken, és csak ott. Máninak köszönhetően jelentős idézet-gyűjtemény őrződött meg belőle, illetve találkozhatunk arámi nyelvű töredékekkel a Holt-tengeri tekercsek között is. Énok egyike volt a magyarok azon távoli ősei egyikével, aki még közvetlen kapcsolatban állt Istennel, azaz civilizációnk égben lakozó részével. Megismerése által a saját gyökereink is érthetőbbekké válnak.
Angyali Menedék, 2019.
https://www.youtube.com/watch?v=F8QNN74eW60
"Énok az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.” (1 Mózes 5,24) Magasztos életútja és ez a különös vég Énokot meglehetősen lenyűgöző alakká tette, legendák egész köre formálódott körülötte. Mégis, személye rendkívül rejtélyes, még ma is csak keveset tudunk az életéről, s mivel embertársai közül messze kiemelkedett - hiszen közvetlen kapcsolatban állt Istennel, aki végül a legfőbb angyalává emelte -, igyekeztek az ő alakját is eltulajdonítani, meghamisítani. Személye mellett már a kezdetektől törekedtek puszta neve semitizálásával is, holott kitűnően beleillik a „sumer-egyiptomi”-ként ismert nevezéktanba, mely a világ jelenleg élő nyelvei közül csakis és kizárólag magyarul érthető és értelmezhető. Enki - Enlil - Enok. Első könyvét, Énok Apokalipszisét, évszázadokon át csak etióp nyelven ismerték, amíg a Holt-tenger mellékén, a qumráni barlangokban elő nem került egy szinte teljes példány, arámi nyelven. Erről a szövegről általában „elfeledkeznek” a Holt-tengeri anyag ismertetői, bibliográfiájának összeállítói, olyannyira, hogy rendre ki is hagyják… Tehát, rendelkezünk egy legalább 2000 éves, Jézus anyanyelvén íródott Énok 1. Könyvével. Habár az arámi is a hun-magyar nyelvcsalád része, bizonnyal létezik a sumérnak nevezett agyagtáblák között ennél ezer évekkel korábbi munka is. Második könyve, a Titkok Könyve szláv nyelven maradt fent, Bulgáriában, ám kopt nyelvű töredékei is ismertek. Legalább 2000 évesek. A kopt nyelvű írások talán a görögből származtathatók, vagy közvetlenül az arámiból és/vagy nyelvelődjeiből. Ezt a szöveget is igyekeztek semita vonásokkal ellátni, sikertelenül. Harmadik könyve, Énok Héber Könyve, a legjobb példa személyének kisajátítására. Csupán 1500 évre sikerül visszakövetni, s ez a kor megegyezik a Biblia összeállításának korával, az akkortájt elkövetett durva szöveghamisítások időszakával. Énok: Az Óriások Könyve - csupán töredékesen maradt fent, ám ugyancsak a sumér-hun-egyiptomi-magyar nyelvet beszélő területeken, és csak ott. Máninak köszönhetően jelentős idézet-gyűjtemény őrződött meg belőle, illetve találkozhatunk arámi nyelvű töredékekkel a Holt-tengeri tekercsek között is. Énok egyike volt a magyarok azon távoli ősei egyikével, aki még közvetlen kapcsolatban állt Istennel, azaz civilizációnk égben lakozó részével. Megismerése által a saját gyökereink is érthetőbbekké válnak.
Angyali Menedék, 2019.
https://www.youtube.com/watch?v=F8QNN74eW60
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mi 19. Aug 2020, 03:15
A spirituális úton való haladáshoz ajánlom a következő írást:
A Szeretet megnyilvánulása keleti és nyugati szemléletmód alapján.
Az írás elérhetősége
https://drive.google.com/file/d/15uviDV ... 8_Yz-/view
További hasznos olvasmányok:
Mint például:
o Holdfázisok 2020-ban
o Ősbizalom témakörének feldolgozása
o Halál-közeli élményekről szóló dolgozat o Spirituális fejlődés, átalakulás folyamatát leíró elmélet o Spirituális haladást támogató gondolatokat tartalmazó könyv Felemelő áldott pillanatokat kívánva!
https://sites.google.com/site/szeretetv ... authuser=0
Szeretettel: Nagy Zoltán
A Szeretet megnyilvánulása keleti és nyugati szemléletmód alapján.
Az írás elérhetősége
https://drive.google.com/file/d/15uviDV ... 8_Yz-/view
További hasznos olvasmányok:
Mint például:
o Holdfázisok 2020-ban
o Ősbizalom témakörének feldolgozása
o Halál-közeli élményekről szóló dolgozat o Spirituális fejlődés, átalakulás folyamatát leíró elmélet o Spirituális haladást támogató gondolatokat tartalmazó könyv Felemelő áldott pillanatokat kívánva!
https://sites.google.com/site/szeretetv ... authuser=0
Szeretettel: Nagy Zoltán
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Sa 22. Aug 2020, 05:36
A Paradicsom és a Polol
Egy szent ember egy nap Istennel beszélget. Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.. A szentnek elkezdett csorogni a nyála. Az
emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak ‚képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. ‚A Pokol gyakran itt van a Földön.
Egy szent ember egy nap Istennel beszélget. Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.. A szentnek elkezdett csorogni a nyála. Az
emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak ‚képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. ‚A Pokol gyakran itt van a Földön.
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » So 23. Aug 2020, 07:53
Eileen Caddy
Nyisd meg lelked ajtaját – Részletek
"Ebben a sprirituális életben el kell végezned a magad feladatát.. ÉN mindig itt VAGYOK, hogy segítsek azoknak a lelkeknek, akik segítenek önmagukon, de neked kell megtenned az első lépést.
Soha nem fogsz megtanulni semmit, ha mindent elvégeznek helyetted. Egy gyermeket sem lehet megtanítani semmire, ha mindent elvégeznek helyette. Hagyni kell őt, hogy önállóan, saját maga tegyen meg dolgokat. Egyáltalán nem számít, hogy kezdetben milyen lassan vagy ügyetlenül csinál valamit: neked félre kell állnod, és nagyon türelmesnek kell lenned vele.
Nagyon türelmesen és szeretetteljesen. Nekem is félre kell állnom, és végig
kell néznem, amint a saját feladatodat végzed, és hibákat követsz el. Soha ne felejtsd el azonban, hogy a hibáidból tanulni, és ezen keresztül profitálni fogsz: semmi nem történik hiába.
Állandóan új leckéket tanulsz, és te haladsz a spirituális ösvényen. Minden lépésed, akármilyen kicsi is az, közelebb visz a célhoz, a Velem való egységed felismeréséhez: és haladsz az ösvényen mindaddig, amíg fel nem ismered, hogy nincs elkülönülés, hogy mindenki egy, és hogy része vagy ugyanannak az egyetlen ragyogó életnek."
*****
"ÉN VAGYOK minden élet forrása. Amikor összhangba kerülsz Velem, s megtalálod a helyes ritmust, minden akadályok nélkül, gördülékenyen történik. Sok lélek tudni szeretné, hogy miért van tele az élet a sikerek és a kudarcok váltakozásával, vagy sok dolog miért nem sikerül.
A legtöbben azonnal készek saját magukon kívül mindent és mindenki mást
hibáztatni.
Amikor időt szánsz rá, hogy kiderítsd, miért nem vagy összhangban és
harmóniában az élettel, nagyon gyakran tapasztalni fogod, hogy az elsődleges dolgokat nem az első helyre teszed, és nem fordítasz időt arra, hogy elvonulj a csendbe, és megtudd a békében és a nyugalomban, hogy Én mit kívánok tőled.
Ehhez idő kell, türelem, hit és meggyőződés.
Azt is meg kell tanulnod, hogy csendben légy. Én azt akarom, hogy megtanuld egyedül Velem megoldani a problémáidat. Vágyom rá, hogy teljesen Rám számíts mindenben, és hogy felismerd, hogy erőd, bölcsességed és értelmed mind Tőlem származik."
*****
"Helyezd Belém teljes hitedet és bizalmadat, és tudd, hogy Én soha nem
foglak magadra vagy cserbenhagyni. Minden, amit elvállalsz, lehetséges lesz, mert velem mindenre képes lehetsz. Élj hittel.
Azt akarom, lásd, hogy minden helyzet jóra vezet, függetlenül attól, hogy
látszólag milyen különösnek tűnik.
Légy hajlandó hitedet és bizalmadat időről időre újra és újra próbára tenni,
mert mi haszna annak, ha csak beszélsz a hitről és a bizalomról, de nem
veted alá őket valódi próbának, és nem látod, hogy számodra igazából mit is
jelentenek?
Hajlandó vagy-e teljes hittel elindulni, és végrehajtani a látszólag lehetetlent, de nem csupán azért, mert a kétely leghalványabb árnyéka nélkül tudod, hogy hited honnan származik?
Amíg próbára nem tetted, és megingathatatlannak nem találtad hitedet, ne
beszélj róla! Merítsd erődet és képességedet Belőlem! Amikor Én veled vagyok, ki az, aki ellened lehet?"
*****
"Itt élsz a világban, de nem vagy annak tulajdona. Nem kell engedned, hogy a világ hóbortjai, szokásai magukkal rángassanak. Élvezd e szokásokat, de ne próbáld birtokolni őket, és azt se hagyd, hogy ők birtokoljanak téged.
Az Új Korban semmi szükség a vezeklésre, vagy arra, hogy körbejárva
hangoztasd, milyen szerencsétlen bűnös vagy, aki nem méltó arra, hogy az Én
szeretett gyermekemnek neveztessék. Minden ilyen tanítás a régi korokhoz
tartozik, ezért hamis és valótlan.
Fogadd el, hogy mi egyek vagyunk, s hogy ÉN ott VAGYOK benned.
Érezd, amint kiemelkedsz a hamis tanítások sötétségéből, és átlépsz a
ragyogó fénybe.
Hagyd magad mögött a régit, hadd teljesedjék be rajta a természetes elmúlás
törvénye. Lépj be az újba, újjászületve Szellemben és igazságban, és ismerd meg az
igaz szabadság érzését.
Szabad állapotodban van rád szükségem, nem pedig éned és aggodalmaid
béklyóiban szenvedve.
Légy olyan, mint a kisgyermek, szabad és örömteli, és élj az örökkévaló
jelenben."
Nyisd meg lelked ajtaját – Részletek
"Ebben a sprirituális életben el kell végezned a magad feladatát.. ÉN mindig itt VAGYOK, hogy segítsek azoknak a lelkeknek, akik segítenek önmagukon, de neked kell megtenned az első lépést.
Soha nem fogsz megtanulni semmit, ha mindent elvégeznek helyetted. Egy gyermeket sem lehet megtanítani semmire, ha mindent elvégeznek helyette. Hagyni kell őt, hogy önállóan, saját maga tegyen meg dolgokat. Egyáltalán nem számít, hogy kezdetben milyen lassan vagy ügyetlenül csinál valamit: neked félre kell állnod, és nagyon türelmesnek kell lenned vele.
Nagyon türelmesen és szeretetteljesen. Nekem is félre kell állnom, és végig
kell néznem, amint a saját feladatodat végzed, és hibákat követsz el. Soha ne felejtsd el azonban, hogy a hibáidból tanulni, és ezen keresztül profitálni fogsz: semmi nem történik hiába.
Állandóan új leckéket tanulsz, és te haladsz a spirituális ösvényen. Minden lépésed, akármilyen kicsi is az, közelebb visz a célhoz, a Velem való egységed felismeréséhez: és haladsz az ösvényen mindaddig, amíg fel nem ismered, hogy nincs elkülönülés, hogy mindenki egy, és hogy része vagy ugyanannak az egyetlen ragyogó életnek."
*****
"ÉN VAGYOK minden élet forrása. Amikor összhangba kerülsz Velem, s megtalálod a helyes ritmust, minden akadályok nélkül, gördülékenyen történik. Sok lélek tudni szeretné, hogy miért van tele az élet a sikerek és a kudarcok váltakozásával, vagy sok dolog miért nem sikerül.
A legtöbben azonnal készek saját magukon kívül mindent és mindenki mást
hibáztatni.
Amikor időt szánsz rá, hogy kiderítsd, miért nem vagy összhangban és
harmóniában az élettel, nagyon gyakran tapasztalni fogod, hogy az elsődleges dolgokat nem az első helyre teszed, és nem fordítasz időt arra, hogy elvonulj a csendbe, és megtudd a békében és a nyugalomban, hogy Én mit kívánok tőled.
Ehhez idő kell, türelem, hit és meggyőződés.
Azt is meg kell tanulnod, hogy csendben légy. Én azt akarom, hogy megtanuld egyedül Velem megoldani a problémáidat. Vágyom rá, hogy teljesen Rám számíts mindenben, és hogy felismerd, hogy erőd, bölcsességed és értelmed mind Tőlem származik."
*****
"Helyezd Belém teljes hitedet és bizalmadat, és tudd, hogy Én soha nem
foglak magadra vagy cserbenhagyni. Minden, amit elvállalsz, lehetséges lesz, mert velem mindenre képes lehetsz. Élj hittel.
Azt akarom, lásd, hogy minden helyzet jóra vezet, függetlenül attól, hogy
látszólag milyen különösnek tűnik.
Légy hajlandó hitedet és bizalmadat időről időre újra és újra próbára tenni,
mert mi haszna annak, ha csak beszélsz a hitről és a bizalomról, de nem
veted alá őket valódi próbának, és nem látod, hogy számodra igazából mit is
jelentenek?
Hajlandó vagy-e teljes hittel elindulni, és végrehajtani a látszólag lehetetlent, de nem csupán azért, mert a kétely leghalványabb árnyéka nélkül tudod, hogy hited honnan származik?
Amíg próbára nem tetted, és megingathatatlannak nem találtad hitedet, ne
beszélj róla! Merítsd erődet és képességedet Belőlem! Amikor Én veled vagyok, ki az, aki ellened lehet?"
*****
"Itt élsz a világban, de nem vagy annak tulajdona. Nem kell engedned, hogy a világ hóbortjai, szokásai magukkal rángassanak. Élvezd e szokásokat, de ne próbáld birtokolni őket, és azt se hagyd, hogy ők birtokoljanak téged.
Az Új Korban semmi szükség a vezeklésre, vagy arra, hogy körbejárva
hangoztasd, milyen szerencsétlen bűnös vagy, aki nem méltó arra, hogy az Én
szeretett gyermekemnek neveztessék. Minden ilyen tanítás a régi korokhoz
tartozik, ezért hamis és valótlan.
Fogadd el, hogy mi egyek vagyunk, s hogy ÉN ott VAGYOK benned.
Érezd, amint kiemelkedsz a hamis tanítások sötétségéből, és átlépsz a
ragyogó fénybe.
Hagyd magad mögött a régit, hadd teljesedjék be rajta a természetes elmúlás
törvénye. Lépj be az újba, újjászületve Szellemben és igazságban, és ismerd meg az
igaz szabadság érzését.
Szabad állapotodban van rád szükségem, nem pedig éned és aggodalmaid
béklyóiban szenvedve.
Légy olyan, mint a kisgyermek, szabad és örömteli, és élj az örökkévaló
jelenben."
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mo 24. Aug 2020, 07:41
Szeretethimnusz
A Tibeti Halottaskönyv titkos részéből
Üdvére a mindenségnek köszöntöm a lényeket:
Áldás, mint az eső hulljon, óvjon minden életet!
Akár nagy, vagy legyen kicsiny; hatalmas, vagy gyenge lény
Biztonsága, békessége legyen, azt kívánom én!
A levegőben, földön, vízben, ég felett és föld alatt
Közelemben, távol tőlem, legyenek mind boldogak!
Kisdedét önnön testével őrzi a jó anya,
Így szeretném védelmezni, mert testvérem fű, a fa.
Akár kúszik, akár mászik, repül, avagy lábon jár,
Minden élő védelmet kér, mind a boldogságra vár.
Fekve, ülve, állva, járva, töltsön el a gondolat:
Ne szenvedjenek a lények, s legyenek mind boldogak!
Szeretet arany sugara hassa át a tereket!
Könyörület lángja égjen, töltse be a szíveket!
Törekedve, így haladok a Nagy Nirvána felé;
Melynek boldog Szent Nyugalma csak az irgalmasoké.
Északnak és Déli tájnak, Napkeletnek, Nyugatnak,
Zenit, Nadír távolának küldöm az irgalmamat.
Barátaim: hegyek, völgyek, patak, folyók, tengerek;
Piciny virág, hatalmas fa, állatok és emberek.
Fekve, ülve, állva, járva küldöm hő fohászomat:
Békén éljenek a lények, s legyenek mind boldogak!
A Tibeti Halottaskönyv titkos részéből
Üdvére a mindenségnek köszöntöm a lényeket:
Áldás, mint az eső hulljon, óvjon minden életet!
Akár nagy, vagy legyen kicsiny; hatalmas, vagy gyenge lény
Biztonsága, békessége legyen, azt kívánom én!
A levegőben, földön, vízben, ég felett és föld alatt
Közelemben, távol tőlem, legyenek mind boldogak!
Kisdedét önnön testével őrzi a jó anya,
Így szeretném védelmezni, mert testvérem fű, a fa.
Akár kúszik, akár mászik, repül, avagy lábon jár,
Minden élő védelmet kér, mind a boldogságra vár.
Fekve, ülve, állva, járva, töltsön el a gondolat:
Ne szenvedjenek a lények, s legyenek mind boldogak!
Szeretet arany sugara hassa át a tereket!
Könyörület lángja égjen, töltse be a szíveket!
Törekedve, így haladok a Nagy Nirvána felé;
Melynek boldog Szent Nyugalma csak az irgalmasoké.
Északnak és Déli tájnak, Napkeletnek, Nyugatnak,
Zenit, Nadír távolának küldöm az irgalmamat.
Barátaim: hegyek, völgyek, patak, folyók, tengerek;
Piciny virág, hatalmas fa, állatok és emberek.
Fekve, ülve, állva, járva küldöm hő fohászomat:
Békén éljenek a lények, s legyenek mind boldogak!
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Di 25. Aug 2020, 04:45
Mese a sündisznóról
Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt, legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne.
Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás. Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle, fáj-e a szíve. Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott.
Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott, egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.
Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt. A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra. „Süni!” - kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé. A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.
„Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány, szeretnélek megsimogatni!”
A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta. A kislány tovább kérlelte. „Kedves Süni, kérlek csak az orrocskádat, hadd érintsem meg.”
A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle. „Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni.” - morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni.
A kislány elszomorodott. „Ne haragudj rám, én csak jót akartam..” ”Persze, persze, hm…” - mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon. ”Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor.” - és a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.
A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani – „Gyere vissza!” De egy hang sem jött ki a torkán.
Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszében, talán majd máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér. S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit.
Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze. A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt. Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt.
A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé. „Itt vagyok.” - suttogta. A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet. „Hát, Isten hozott.” - mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.
„Most megengeded, hogy megsimogassalak?” A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát. A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.
Látod, mondtam én, előre megmondtam.” - morgott a sün – „Jobb lett volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!” "Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos!” - sírt a kislány, és elrohant.
A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána, „Várj! Gyere vissza! Én nem akartam! Nem így akartam. Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen, aki…” Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.
A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza. Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe. A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket.
Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a szívében is csend lett. És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni. „Soha senki nem simogatott meg!”
Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam szeretetből. És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.
„Te voltál az egyetlen, aki. Az egyetlen!” Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte.
A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még a szíve dobogását is érezte.
”Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok lenni.” - mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon. És csodák csodája, a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit. Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány.. Te kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.
A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli. A sün és a kislány attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán.
Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt, legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne.
Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás. Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle, fáj-e a szíve. Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott.
Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott, egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.
Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt. A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra. „Süni!” - kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé. A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.
„Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány, szeretnélek megsimogatni!”
A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta. A kislány tovább kérlelte. „Kedves Süni, kérlek csak az orrocskádat, hadd érintsem meg.”
A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle. „Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni.” - morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni.
A kislány elszomorodott. „Ne haragudj rám, én csak jót akartam..” ”Persze, persze, hm…” - mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon. ”Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor.” - és a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.
A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani – „Gyere vissza!” De egy hang sem jött ki a torkán.
Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszében, talán majd máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér. S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit.
Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze. A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt. Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt.
A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé. „Itt vagyok.” - suttogta. A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet. „Hát, Isten hozott.” - mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.
„Most megengeded, hogy megsimogassalak?” A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát. A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.
Látod, mondtam én, előre megmondtam.” - morgott a sün – „Jobb lett volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!” "Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos!” - sírt a kislány, és elrohant.
A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána, „Várj! Gyere vissza! Én nem akartam! Nem így akartam. Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen, aki…” Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.
A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza. Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe. A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket.
Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a szívében is csend lett. És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni. „Soha senki nem simogatott meg!”
Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam szeretetből. És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.
„Te voltál az egyetlen, aki. Az egyetlen!” Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte.
A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még a szíve dobogását is érezte.
”Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok lenni.” - mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon. És csodák csodája, a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit. Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány.. Te kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.
A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli. A sün és a kislány attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán.
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mi 26. Aug 2020, 07:12
Tudatos gyakorlatok Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=hkuOosH ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=hkuOosH ... e=youtu.be
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mi 26. Aug 2020, 07:12
Tudatos gyakorlatok Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=hkuOosH ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=hkuOosH ... e=youtu.be
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Fr 28. Aug 2020, 05:04
MI A SZERELEM?
Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”
„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” –válaszolta a tanár.
„A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” –tette hozzá.
A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le. Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük. Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.
„Ez a szerelem!” –mondta rögvest tanárnő. „Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.”
„Akkor mi a házasság tanárnő?” –kérdezte a tanuló.
„Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” –felelte.
„A szabály ugyan az. Nem fordulhatsz vissza sosem.” –tette hozzá.
A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.
„Ezúttal, hoztál nekem kukoricát.” –fogadta a tanárnő.
„Kerestél egyet ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül.” –tette hozzá.
„Ez a házasság!”
(Forrás: internet)
UI:
https://www.youtube.com/watch?v=tgAkyQ4BXw8
Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”
„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” –válaszolta a tanár.
„A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” –tette hozzá.
A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le. Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük. Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.
„Ez a szerelem!” –mondta rögvest tanárnő. „Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.”
„Akkor mi a házasság tanárnő?” –kérdezte a tanuló.
„Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” –felelte.
„A szabály ugyan az. Nem fordulhatsz vissza sosem.” –tette hozzá.
A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.
„Ezúttal, hoztál nekem kukoricát.” –fogadta a tanárnő.
„Kerestél egyet ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül.” –tette hozzá.
„Ez a házasság!”
(Forrás: internet)
UI:
https://www.youtube.com/watch?v=tgAkyQ4BXw8
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Sa 29. Aug 2020, 05:00
M. Sárközy Tünde Rita
Karácsonyi történet
Karácsony van. A kandallóban méltóság teljesen lobog a tűz, és ahogy nézem a vörös lángokat, ahogy vígan táncolnak ide-oda, eszembe jut gyermekkorom legvarázslatosabb karácsonya.
Karácsony hetében jártunk már, hét elején. Emlékszem, szüleimmel lázasan készültünk a karácsonyra. Nem voltunk gazdagok, de annál nagyobb örömmel készítettük együtt édesanyámmal a szaloncukrot és más díszeket a fára. Persze a szaloncukor nálunk úgy készült, hogy kockacukrokat csomagoltunk be fényes papír darabkákba. A díszeket szintén papírból készítettük, csillagokat vágtunk ki és fűztük fel a cérnára. Diókat csomagoltunk be szintén fényes ezüst papírba. Csodálatosan szépek lettek! Igaz némelyik csillag nem igazán sikerült nekem szép formásra, de édesanyám mindig boldogan megcsókolt és azt mondta: - Tudod kislányom, ez a legszebb csillag amit valaha is láttam! Persze tudtam, hogy ezt szeretetből mondja, hiszen annyira szeret mint senki más-e földön.
Aztán szerda délután mikor éppen a kalács sütésében segédkeztem, egyszer csak édesanyám egy nagyot sóhajtott az asztal fölé hajolva és úgy omlott össze ájultan mint egy virágszál ami hirtelen lekókad. Nagyon megijedtem, oda szaladtam, fölé hajoltam és szólítgattam sírva, könnyekkel hadakozva.- Édesanyám! Édesanyám! Kérlek kelj fel! Mi bajod?! Majd hangosan édesapámért kiáltottam. Utána már gyorsan pörögtek az események.
Édesapám felkapta majd bevitte a kórházba. Addig én otthon egyedül elraktam a süteményt és rendet raktam, hogyha édesanyám vissza jön had örüljön neki. De édesapám egyedül jött haza. Fejét lógatva, szomorúan a szemembe nézett és azt mondta:
- Kislányom, annyira sajnálom de édesanyád nincs jól, és kórházban kell maradnia, de ne félj hamar haza jön meglásd! De szeretnélek megkérni valamire. Édesanyád mellett szeretnék lenni, szeretném ha a karácsonyt nagyszüleidnél töltenéd Erdélyben. Ugye megérted? - kérdezte majd könnyek csordultak le arcán.
Hát amit akkor éreztem a mai napig nem fogom elfelejteni! Szívembe mintha ezernyi kést vájtak volna! A lelkem meg kiabált, és nagyon fájt! De hát itt a karácsony mindjárt, és a diók meg a csillagok, meg a közös karácsony...édesanyám! Kérlek gyere haza! - ilyen gondolatok száguldoztak gyermeki fejemben .
- Jól van édesapám, megértem.- mondtam tele fájdalommal és piros kisírt szemekkel.
Még aznap este útnak indultunk nagyszüleimhez. Egész úton szinte nem is szóltunk semmit. Elég volt érezni azt amit éreztünk.
Másnap reggel mikor édesapám vissza indult megígérte, hogy ha édesanyám jól lesz együtt jönnek ide a nagyiékhoz. Majd átölelt és gyorsan útnak indult. Én körbe néztem, néztem a házat, hiszen szép házikó volt, nagyiék nem voltak olyan szegények mint mi. De valahogy egyáltalán nem örültem még a látványnak sem, csak a mi kis otthonunkat láttam a mi kis karácsonyfánkat és a hatalmas szeretetet ami nálunk lakozott..
A következő egy-két napban nem is volt mit csinálnom, hiszen nagyiéknál már kész díszek voltak és csokival töltött szaloncukrok. Azt a pár napot szinte csak a szobámban töltöttem, az ablaknál ahol lestem az utat hátha meglátom édesanyámékat jönni. De semmi, nem jöttek.
Aztán eljött Ádám-Éva napja. Nagyon szomorú voltam. Ültem az ablaknál és csak néztem-néztem az utat. Egyszer csak hatalmas pelyhekben elkezdett hullni a hó. De olyan nagyon hullott hogy még az utat sem lehetett látni! Fehér karácsony lesz! De szép! Csak éppen azok nem lesznek velem akiket a legjobban szeretek?
Eljött az este. Hívtak menjek le vacsorázni, de én nem akartam. Édesanyám és édesapám nélkül menjek? Nem akarok!- dühöngött gyermeki lelkem. Majd fogtam magam és zseblámpával a kezemben, kabátomat magamra kaptam és kiszaladtam az útra. De nem láttam senkit. Csak a hó csillogott a holdfényben. Az erdő felé néztem és olyan vágyat éreztem , hogy bemenjek mintha hívogatott volna. A fák és a bokrok gyönyörű fehéren világítottak a sötétben. Csábítóan hívogatott az erdő és én nem tudtam ellenállni, s bánatosan elindultam az erdőbe.
Lehajtott fejjel mentem csak mentem míg egyszer csak valamit megláttam megcsillanni a szemem sarkából. Felemeltem a fejem és arra néztem. Vajon mi lehet ez ami így csillog itt az erdőben?- gondoltam magamban. Elindultam felé. Az ágakról apró hópelyhek hullottak a kabátomra és a sapkámra. Aztán oda értem és mintha csak egy mesében találtam volna magamat! Egy apró kis tisztás volt amit hatalmas fák vettek körbe és pont a közepére világított be a Hold! Annyira szép volt, hogy teljesen elbűvölt! A fák ágain néhol jégcsapok lógtak és olyan volt ahogy a holdfény táncolt rajta, mintha angyalok táncolnának benne vidáman és örömmel a kis Jézus születését ünnepelve. Volt egy ami talán még jobban csillogott mint a többi! Oda mentem és a fény csodás képet tárt elém benne! Nem tudom, talán a képzelet játszott velem, talán nem, de úgy láttam , hogy egy nagyon szép angyalka lejti benne táncát. Letérdeltem a hóba, éppen elé és imádkozni kezdtem.
- Drága angyalka! Tudod nem szoktam én sokat kérni soha, hiszen a szüleim szegények, de ezt Te is tudhatod. Viszont most nagy kérésem lenne hozzád! Most az egyszer, kérlek, hiszen mást nem is kérek! Kérlek téged hozd haza édesanyám és édesapám, hogy együtt lehessünk ezen a szép estén! Kérlek angyalka, segíts! Szeretném őket átölelni és szeretném érezni a szeretetüket, nagyon hiányoznak!
Mondtam miközben már a könnyeimmel is küszködtem. De egy könnycsepp mégis csak lecsordult, és pont rá arra a fényes jégcsapra amiben az angyalka táncolt. És ekkor a könnycsepp ráfagyott és a holdsugár fénye most még jobban táncot járt rajta! Aztán felálltam, megtöröltem szemem és elindultam hazafelé. Furcsa és meseszerű volt, hiszen nem tévedtem el, mert úgy tűnt mintha a holdsugár mutatná az utat merre menjek.
Mikor kiértem az erdőből az első dolgom az volt, hogy az út felé nézzek. De semmi, senkit nem láttam. Felnéztem az égre és ahogy néztem a csillagokat, egyszer csak ezt hallom:
- Kislányom! Merre vagy? Kérlek gyere haza! Édesanyám hangja volt!
Szinte szárnyra kaptam úgy repültem a ház felé és édesanyám karjaiba! Átöleltem és szorítottam magamhoz nehogy megint elveszítsem és ez csak egy álom legyen! De nem az volt. Édesapám is oda jött és átölelt mindkettőnket. Mennyire boldog vagyok! Szavakba önteni sem lehet! Ettől szebb ajándék nem is kell nekem, hogy itt vannak Ők!
Csodálatos volt ez a karácsony! A legcsodálatosabb ami gyermekkoromban megtörténhetett karácsonykor!
Ma sem felejtem el a jégcsapot a táncoló angyalkával benne. Köszönöm neked angyalka ezt a csodás karácsonyi ajándékot!
Hát ez bizony így esett meg velem gyermekkoromban Erdélyben, az egyik mesés erdőben, hiszen Erdélyben varázzsal teli erdők vannak, ha nem hiszed, menj el az egyik erdőbe és tapasztald meg önmagad. Már felnőtt vagyok, de mai napig hiszem, hogy akkor ott, nem a gyermeki képzeletem játszott velem.
Hétvégi filmajánló
Szerelempróba
https://videa.hu/videok/film-animacio/s ... 9rzCcDVoPM
https://videa.hu/videok/film-animacio/d ... oL-d1CeqV4
Karácsonyi történet
Karácsony van. A kandallóban méltóság teljesen lobog a tűz, és ahogy nézem a vörös lángokat, ahogy vígan táncolnak ide-oda, eszembe jut gyermekkorom legvarázslatosabb karácsonya.
Karácsony hetében jártunk már, hét elején. Emlékszem, szüleimmel lázasan készültünk a karácsonyra. Nem voltunk gazdagok, de annál nagyobb örömmel készítettük együtt édesanyámmal a szaloncukrot és más díszeket a fára. Persze a szaloncukor nálunk úgy készült, hogy kockacukrokat csomagoltunk be fényes papír darabkákba. A díszeket szintén papírból készítettük, csillagokat vágtunk ki és fűztük fel a cérnára. Diókat csomagoltunk be szintén fényes ezüst papírba. Csodálatosan szépek lettek! Igaz némelyik csillag nem igazán sikerült nekem szép formásra, de édesanyám mindig boldogan megcsókolt és azt mondta: - Tudod kislányom, ez a legszebb csillag amit valaha is láttam! Persze tudtam, hogy ezt szeretetből mondja, hiszen annyira szeret mint senki más-e földön.
Aztán szerda délután mikor éppen a kalács sütésében segédkeztem, egyszer csak édesanyám egy nagyot sóhajtott az asztal fölé hajolva és úgy omlott össze ájultan mint egy virágszál ami hirtelen lekókad. Nagyon megijedtem, oda szaladtam, fölé hajoltam és szólítgattam sírva, könnyekkel hadakozva.- Édesanyám! Édesanyám! Kérlek kelj fel! Mi bajod?! Majd hangosan édesapámért kiáltottam. Utána már gyorsan pörögtek az események.
Édesapám felkapta majd bevitte a kórházba. Addig én otthon egyedül elraktam a süteményt és rendet raktam, hogyha édesanyám vissza jön had örüljön neki. De édesapám egyedül jött haza. Fejét lógatva, szomorúan a szemembe nézett és azt mondta:
- Kislányom, annyira sajnálom de édesanyád nincs jól, és kórházban kell maradnia, de ne félj hamar haza jön meglásd! De szeretnélek megkérni valamire. Édesanyád mellett szeretnék lenni, szeretném ha a karácsonyt nagyszüleidnél töltenéd Erdélyben. Ugye megérted? - kérdezte majd könnyek csordultak le arcán.
Hát amit akkor éreztem a mai napig nem fogom elfelejteni! Szívembe mintha ezernyi kést vájtak volna! A lelkem meg kiabált, és nagyon fájt! De hát itt a karácsony mindjárt, és a diók meg a csillagok, meg a közös karácsony...édesanyám! Kérlek gyere haza! - ilyen gondolatok száguldoztak gyermeki fejemben .
- Jól van édesapám, megértem.- mondtam tele fájdalommal és piros kisírt szemekkel.
Még aznap este útnak indultunk nagyszüleimhez. Egész úton szinte nem is szóltunk semmit. Elég volt érezni azt amit éreztünk.
Másnap reggel mikor édesapám vissza indult megígérte, hogy ha édesanyám jól lesz együtt jönnek ide a nagyiékhoz. Majd átölelt és gyorsan útnak indult. Én körbe néztem, néztem a házat, hiszen szép házikó volt, nagyiék nem voltak olyan szegények mint mi. De valahogy egyáltalán nem örültem még a látványnak sem, csak a mi kis otthonunkat láttam a mi kis karácsonyfánkat és a hatalmas szeretetet ami nálunk lakozott..
A következő egy-két napban nem is volt mit csinálnom, hiszen nagyiéknál már kész díszek voltak és csokival töltött szaloncukrok. Azt a pár napot szinte csak a szobámban töltöttem, az ablaknál ahol lestem az utat hátha meglátom édesanyámékat jönni. De semmi, nem jöttek.
Aztán eljött Ádám-Éva napja. Nagyon szomorú voltam. Ültem az ablaknál és csak néztem-néztem az utat. Egyszer csak hatalmas pelyhekben elkezdett hullni a hó. De olyan nagyon hullott hogy még az utat sem lehetett látni! Fehér karácsony lesz! De szép! Csak éppen azok nem lesznek velem akiket a legjobban szeretek?
Eljött az este. Hívtak menjek le vacsorázni, de én nem akartam. Édesanyám és édesapám nélkül menjek? Nem akarok!- dühöngött gyermeki lelkem. Majd fogtam magam és zseblámpával a kezemben, kabátomat magamra kaptam és kiszaladtam az útra. De nem láttam senkit. Csak a hó csillogott a holdfényben. Az erdő felé néztem és olyan vágyat éreztem , hogy bemenjek mintha hívogatott volna. A fák és a bokrok gyönyörű fehéren világítottak a sötétben. Csábítóan hívogatott az erdő és én nem tudtam ellenállni, s bánatosan elindultam az erdőbe.
Lehajtott fejjel mentem csak mentem míg egyszer csak valamit megláttam megcsillanni a szemem sarkából. Felemeltem a fejem és arra néztem. Vajon mi lehet ez ami így csillog itt az erdőben?- gondoltam magamban. Elindultam felé. Az ágakról apró hópelyhek hullottak a kabátomra és a sapkámra. Aztán oda értem és mintha csak egy mesében találtam volna magamat! Egy apró kis tisztás volt amit hatalmas fák vettek körbe és pont a közepére világított be a Hold! Annyira szép volt, hogy teljesen elbűvölt! A fák ágain néhol jégcsapok lógtak és olyan volt ahogy a holdfény táncolt rajta, mintha angyalok táncolnának benne vidáman és örömmel a kis Jézus születését ünnepelve. Volt egy ami talán még jobban csillogott mint a többi! Oda mentem és a fény csodás képet tárt elém benne! Nem tudom, talán a képzelet játszott velem, talán nem, de úgy láttam , hogy egy nagyon szép angyalka lejti benne táncát. Letérdeltem a hóba, éppen elé és imádkozni kezdtem.
- Drága angyalka! Tudod nem szoktam én sokat kérni soha, hiszen a szüleim szegények, de ezt Te is tudhatod. Viszont most nagy kérésem lenne hozzád! Most az egyszer, kérlek, hiszen mást nem is kérek! Kérlek téged hozd haza édesanyám és édesapám, hogy együtt lehessünk ezen a szép estén! Kérlek angyalka, segíts! Szeretném őket átölelni és szeretném érezni a szeretetüket, nagyon hiányoznak!
Mondtam miközben már a könnyeimmel is küszködtem. De egy könnycsepp mégis csak lecsordult, és pont rá arra a fényes jégcsapra amiben az angyalka táncolt. És ekkor a könnycsepp ráfagyott és a holdsugár fénye most még jobban táncot járt rajta! Aztán felálltam, megtöröltem szemem és elindultam hazafelé. Furcsa és meseszerű volt, hiszen nem tévedtem el, mert úgy tűnt mintha a holdsugár mutatná az utat merre menjek.
Mikor kiértem az erdőből az első dolgom az volt, hogy az út felé nézzek. De semmi, senkit nem láttam. Felnéztem az égre és ahogy néztem a csillagokat, egyszer csak ezt hallom:
- Kislányom! Merre vagy? Kérlek gyere haza! Édesanyám hangja volt!
Szinte szárnyra kaptam úgy repültem a ház felé és édesanyám karjaiba! Átöleltem és szorítottam magamhoz nehogy megint elveszítsem és ez csak egy álom legyen! De nem az volt. Édesapám is oda jött és átölelt mindkettőnket. Mennyire boldog vagyok! Szavakba önteni sem lehet! Ettől szebb ajándék nem is kell nekem, hogy itt vannak Ők!
Csodálatos volt ez a karácsony! A legcsodálatosabb ami gyermekkoromban megtörténhetett karácsonykor!
Ma sem felejtem el a jégcsapot a táncoló angyalkával benne. Köszönöm neked angyalka ezt a csodás karácsonyi ajándékot!
Hát ez bizony így esett meg velem gyermekkoromban Erdélyben, az egyik mesés erdőben, hiszen Erdélyben varázzsal teli erdők vannak, ha nem hiszed, menj el az egyik erdőbe és tapasztald meg önmagad. Már felnőtt vagyok, de mai napig hiszem, hogy akkor ott, nem a gyermeki képzeletem játszott velem.
Hétvégi filmajánló
Szerelempróba
https://videa.hu/videok/film-animacio/s ... 9rzCcDVoPM
https://videa.hu/videok/film-animacio/d ... oL-d1CeqV4
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » So 30. Aug 2020, 07:15
Peter Noel
Két fajta ember létezik
Két fajta ember létezik. Az egyik hazugságokkal épít csillogó életet, de hideg van házában, s lelke kong az ürességtől. A másik szeretettel kövezi ki otthonát, mely felfűti napjait, s minden pillantásával a jót építi. Az egyik féli az éjt, nem lát túl rajta, s képtelen hinni a csodát. A másik az égre emeli tekintetét, gyönyörködik a csillagokban, és nincs lehetetlen számára.
Mondom, két fajta ember létezik... Az egyik folyton másokat hibáztat, mindig mindent jobban tud, és soha semmi sem elég jó neki. A másik igyekszik fejlődni, élete végéig tanul, és az apró csodákat is meglátja az életben. Az egyik folyton panaszkodik az időjárásra, szíve évről évre sötétebb, s nem látja a fényt. A másik mosolyogva tartja arcát az esőbe, elfogadja, mit az élet kínál, s ő maga válik fénnyé az éjszakában.
Elmondom, szerintem miért téved az első csoport. Mert nem az határoz meg, hogy mit birtokolsz - jó kocsi, hatalmas ház, menő állás, vaskos bankszámla - hanem, hogy milyen a szíved, s hogy miként bánsz másokkal. S csak akkor leszel boldog, ha része vagy a világnak, az életnek, ha a belső hangod szerint élsz. A görögök mindig azt kérdezték, ha meghalt valaki: ,,Vajon volt benne szenvedély?"
Nos, ez hát a lényeg. Bármit is csinálsz, lángoljon benne a szíved. Tedd alázattal, kitartással, és szenvedéllyel! Legyen az csók, ölelés, karrier, álmok, vagy csak egy nap a munkahétből. Élj végre tiszta szívvel, mint a gyerekek, s ne hagyd elfutni a perceket! NE FELEDD, AMIT SZÍVBŐL CSINÁLSZ, AZ ÉLNI KEZD! És csak így lehetsz boldog. Nemdebár?
Két fajta ember létezik
Két fajta ember létezik. Az egyik hazugságokkal épít csillogó életet, de hideg van házában, s lelke kong az ürességtől. A másik szeretettel kövezi ki otthonát, mely felfűti napjait, s minden pillantásával a jót építi. Az egyik féli az éjt, nem lát túl rajta, s képtelen hinni a csodát. A másik az égre emeli tekintetét, gyönyörködik a csillagokban, és nincs lehetetlen számára.
Mondom, két fajta ember létezik... Az egyik folyton másokat hibáztat, mindig mindent jobban tud, és soha semmi sem elég jó neki. A másik igyekszik fejlődni, élete végéig tanul, és az apró csodákat is meglátja az életben. Az egyik folyton panaszkodik az időjárásra, szíve évről évre sötétebb, s nem látja a fényt. A másik mosolyogva tartja arcát az esőbe, elfogadja, mit az élet kínál, s ő maga válik fénnyé az éjszakában.
Elmondom, szerintem miért téved az első csoport. Mert nem az határoz meg, hogy mit birtokolsz - jó kocsi, hatalmas ház, menő állás, vaskos bankszámla - hanem, hogy milyen a szíved, s hogy miként bánsz másokkal. S csak akkor leszel boldog, ha része vagy a világnak, az életnek, ha a belső hangod szerint élsz. A görögök mindig azt kérdezték, ha meghalt valaki: ,,Vajon volt benne szenvedély?"
Nos, ez hát a lényeg. Bármit is csinálsz, lángoljon benne a szíved. Tedd alázattal, kitartással, és szenvedéllyel! Legyen az csók, ölelés, karrier, álmok, vagy csak egy nap a munkahétből. Élj végre tiszta szívvel, mint a gyerekek, s ne hagyd elfutni a perceket! NE FELEDD, AMIT SZÍVBŐL CSINÁLSZ, AZ ÉLNI KEZD! És csak így lehetsz boldog. Nemdebár?
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mo 31. Aug 2020, 06:09
Kempis Tamás bölcsessége
Ha a világnak minden titkát ismerném is de nem élnék szeretetben, mi hasznomra volna Isten előtt, aki tetteim szerint fog megítélni?
Hagyj fel a tudásnak mértéktelen keresésével, mert az önmagadtól igen messze szakíthat, s nagy csalódásnak kezdete lehet. Akik sokat tudnak, azokon könnyen úrrá lesz a kívánság, hogy bölcsnek lássák és nevezzék őket az emberek.
Sok minden van, aminek tudása kevés vagy éppen semmi lelki hasznot nem jelent. S nagyon nem bölcs az, aki olyasmire figyel, ami nem válik üdvösségére.
Hiába a sok szó: nem tölti be a lelket, az igaz élet viszont békességet szerez a szívnek, a tiszta lelkiismeret megnöveli az Istenbe vetett bizalmat.
Minél többet tudsz, minél műveltebb vagy, annál szigorúbb ítélet vár rád, ha szentebbül nem élsz. Ne bízd hát el magad ügyességedben vagy tudományodban,
inkább érezd felelősnek magad minden tudásért, amit kaptál.
Kempis Tamás: Krisztus követése I. könyv. 2/I. Első teljes magyar forditás: Pázmány Péter 1604.
Ha a világnak minden titkát ismerném is de nem élnék szeretetben, mi hasznomra volna Isten előtt, aki tetteim szerint fog megítélni?
Hagyj fel a tudásnak mértéktelen keresésével, mert az önmagadtól igen messze szakíthat, s nagy csalódásnak kezdete lehet. Akik sokat tudnak, azokon könnyen úrrá lesz a kívánság, hogy bölcsnek lássák és nevezzék őket az emberek.
Sok minden van, aminek tudása kevés vagy éppen semmi lelki hasznot nem jelent. S nagyon nem bölcs az, aki olyasmire figyel, ami nem válik üdvösségére.
Hiába a sok szó: nem tölti be a lelket, az igaz élet viszont békességet szerez a szívnek, a tiszta lelkiismeret megnöveli az Istenbe vetett bizalmat.
Minél többet tudsz, minél műveltebb vagy, annál szigorúbb ítélet vár rád, ha szentebbül nem élsz. Ne bízd hát el magad ügyességedben vagy tudományodban,
inkább érezd felelősnek magad minden tudásért, amit kaptál.
Kempis Tamás: Krisztus követése I. könyv. 2/I. Első teljes magyar forditás: Pázmány Péter 1604.
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Di 1. Sep 2020, 05:00
Gyökössy Endre
AZ IDŐSEBBIK FIÚ PEDIG...
(Lk 15,25-32)
Szerette ezt a halk zsibongást, amely kis vendéglőjéből felszűrődött emeleti szobájába. Nagyapját, apját látta ilyenkor sürögni-forogni a kockás abroszokkal leterített asztalok között. Előttük még kötény volt és karjukon a "hangedli". Úgy vitték ki a zónaételeket s a habzó söröket a törzsvendégeknek. Hozzájuk többnyire ugyanazok a kistisztviselők, ebédszünetes boltosok, szerkesztők jártak.
Még szerencse, hogy államosításkor meghagyták üzletvezetőnek. Tudták az "illetékesek", ezt a kis családi vállalkozást csak ő tudja nyereségesen tovább vezetni. Ment is valahogy. Fiai már szakképzett vendéglátósok voltak. Fel is lendült a Három hársfa. De felesége váratlan és gyors halála 54-ben és kisebbik fia titokzatos eltűnése az 56-os harcok alatt megrokkantotta. Enyhe agyvérzést kapott. Most Antié, családos nagyobbik fiáé az újra magánkézbe került kisvállalkozás. Az ő felesége ül a kasszánál, három rokon is besegít, sőt két tanulója is van már. Ő afféle "haláláig haszonélvező". Így rendelkezett a közjegyzőnél.
Ellátják becsülettel. De már igen nehezére esik lemennie. Fél oldala is zsibbad. Többnyire egész nap egyedül ül - és emlékezik. Mint most is, a régi, dolgos időkre. Tévéjét, rádióját ritkán nyitja ki. Sok a rossz hír. Inkább kisvendéglője árulkodó neszezéseire figyel. Abból tudja, mi történik odalent. A felszálló illatokból meg azt, mi aznap a "konyhafőnök ajánlata". Ha megkondul a közeli templom delet jelző, hívogató hangja, elolvas egy-egy zsoltárt apja öreg Bibliájából. Az az ő imakönyve.
Megreccsent a falépcső. Órájára nézett. Messzi még a záróra. Ki jöhet ilyenkor? Nem szoktak - csak úgy - benézni hozzá. Nehézkesen az ajtó felé fordult.
Szinte bekeretezve ott állt Öcsi, a holtnak hitt fia. Megférfiasodva, ám alig változva. Csak hullámos, fekete haját lepte be a dér. Olcsó, gyűrött dzsekijén Lufthansa repülő-reklámtáska lötyögött. Farmerja piszkos volt a viseléstől és nem kővel koptatott. Ám ő volt, az elveszett.
- Öcsi!
- Apa.
Fia már ott térdelt előtte és átfogta apja csúzos térdeit. Az a ráborított pokrócon keresztül is érezte gyereke remegését. Tétován simogatta az ölébe hajtott, őszülő fejet.
- Harminchárom év. Uramisten! - mormolta újra és újra. Hosszú percek teltek el. Öcsi szólni akart, de apja szája elé emelte ujját és a széke karfájára szerelt csengő gombját háromszor megnyomta. Ez volt a jel: sürgős. Perc sem telt el, nagyobbik fia robbant be a nyitva maradt ajtón. Dermedten bámult felegyenesedő öccsére.
- Te élsz?
- Látod.
- Miért nem adtál hírt magadról?
- Nem akartam bajt hozni rátok. Hátha lefényképeztek.
Bár nem öltem embert.
- Hol bujkáltál?
- Sok helyütt. Legvégül Amerikában, délen kaptam munkát.
- Mit csináltál?
- Mosogattam, takarítottam, felszolgáltam, mint itthon. Mindig dolgoztam...
- S most?
- Hazajöttem. - Végigmutatott kopott önmagán.
- Így? - horkant fel a bátyja.
- Így.
- Fontos, hogy él és itthon van. Feltámadt az öcséd, fiam! - ezt már szinte kiáltotta az apjuk. - Meg sem öleled? - fordult elsőszülöttje felé.
- Mihez akarsz kezdeni? - kérdezte ölelés helyett öccsét a bátyja.
- Mosogatni még tudok.
- Meg beülni a készbe, mi?
- Anti! - nyögött fel az apa; de az ordítva folytatta: - Ismerem én ezt a fajtát. Végig - csavarogják a világot, s amikor mindenből kikopnak, hazakuncsorognak örökölni, mi? Nem, öcsikém, ebből nem eszel. Tulajdonképpen nem is élsz. Holttá nyilvánítottak. Apa azután mindent rám íratott. Érted? Mindent!
- Jól tette - válaszolta csöndesen a kisebbik -, csak azt nem tudtam, hogy meghaltam... akkor mit is keresek itt? - Lehajolt, megcsókolta apja haját, és kifordult az ajtón.
- Mit tettél, Anti?! - nyögött föl az öregember.
- Mit? Megmondtam az igazat. Vagy nem így van?
Másnap egyenruhás hotelboy kereste az öregembert. Levelet hozott. Senki másnak nem volt hajlandó odaadni. Hiába erősködött odalent Anti, hogy ő itt a főnök, a tulaj, meg minden. A küldönc egyre azt hajtogatta: csak a címzett saját kezébe adhatja. Ott álltak most az emeleti szobában mind a hárman.
- Vedd át a levelet - kérte fiát az apja.
Anti egy ötvenest adott a boynak, és kituszkolta az ajtón.
- Tudod, milyen rossz a szemem - nyújtotta az apa a neki címzett borítékot a fiának. - Olvasd fel! - És az olvasni kezdte:
"Drága apám, örülök, hogy láthattalak. Ne aggódj, jól megy a sorom. Szállodám van Floridában. Nemrégen nyitottam meg a másikat. Antira gondoltam, mint igazgatóra. Olvastam: most már bátran hazajöhetek. Látni akartalak, s megbeszélni, hogyan segíthetnék rajtad, itthon vagy odaát. Nincsen családom. Örököseimmel is találkozni akartam, mielőtt testamentumot írok. Nos, a főörökös már beszélt velem.
Tőletek Tütykéhez mentem. Talán emlékszel, így becéztük egyik osztálytársunkat. Megnősült, több gyereke van. Amikor megláttak, sírtak örömükben. Csak reggel engedtek vissza a Hiltonba. Éjjel megbeszéltük: ők jönnek ki velem. Mindketten szakemberek, ám szegények. Így az örökség is megoldódik.
Bocsásd meg, Édesapám, a jelenésem. Talán úgy kellett volna hazajönnöm, mint Jákob ment megrakodva ajándékokkal Ézsauhoz. Akkor most minden O.K. volna. De kíváncsi voltam, él-e még a tékozló fiú idősebbik testvére..."
Volt még tovább is, de Anti apja ölébe dobta a levelet és lerohant a lépcsőn.
UI:
Gregg Braden - Az Isteni mátrix, avagy az eltitkolt információk a tudatos teremtés technikájáról.
https://www.youtube.com/watch?v=CIbCwBN ... d=IwAR14gX
AZ IDŐSEBBIK FIÚ PEDIG...
(Lk 15,25-32)
Szerette ezt a halk zsibongást, amely kis vendéglőjéből felszűrődött emeleti szobájába. Nagyapját, apját látta ilyenkor sürögni-forogni a kockás abroszokkal leterített asztalok között. Előttük még kötény volt és karjukon a "hangedli". Úgy vitték ki a zónaételeket s a habzó söröket a törzsvendégeknek. Hozzájuk többnyire ugyanazok a kistisztviselők, ebédszünetes boltosok, szerkesztők jártak.
Még szerencse, hogy államosításkor meghagyták üzletvezetőnek. Tudták az "illetékesek", ezt a kis családi vállalkozást csak ő tudja nyereségesen tovább vezetni. Ment is valahogy. Fiai már szakképzett vendéglátósok voltak. Fel is lendült a Három hársfa. De felesége váratlan és gyors halála 54-ben és kisebbik fia titokzatos eltűnése az 56-os harcok alatt megrokkantotta. Enyhe agyvérzést kapott. Most Antié, családos nagyobbik fiáé az újra magánkézbe került kisvállalkozás. Az ő felesége ül a kasszánál, három rokon is besegít, sőt két tanulója is van már. Ő afféle "haláláig haszonélvező". Így rendelkezett a közjegyzőnél.
Ellátják becsülettel. De már igen nehezére esik lemennie. Fél oldala is zsibbad. Többnyire egész nap egyedül ül - és emlékezik. Mint most is, a régi, dolgos időkre. Tévéjét, rádióját ritkán nyitja ki. Sok a rossz hír. Inkább kisvendéglője árulkodó neszezéseire figyel. Abból tudja, mi történik odalent. A felszálló illatokból meg azt, mi aznap a "konyhafőnök ajánlata". Ha megkondul a közeli templom delet jelző, hívogató hangja, elolvas egy-egy zsoltárt apja öreg Bibliájából. Az az ő imakönyve.
Megreccsent a falépcső. Órájára nézett. Messzi még a záróra. Ki jöhet ilyenkor? Nem szoktak - csak úgy - benézni hozzá. Nehézkesen az ajtó felé fordult.
Szinte bekeretezve ott állt Öcsi, a holtnak hitt fia. Megférfiasodva, ám alig változva. Csak hullámos, fekete haját lepte be a dér. Olcsó, gyűrött dzsekijén Lufthansa repülő-reklámtáska lötyögött. Farmerja piszkos volt a viseléstől és nem kővel koptatott. Ám ő volt, az elveszett.
- Öcsi!
- Apa.
Fia már ott térdelt előtte és átfogta apja csúzos térdeit. Az a ráborított pokrócon keresztül is érezte gyereke remegését. Tétován simogatta az ölébe hajtott, őszülő fejet.
- Harminchárom év. Uramisten! - mormolta újra és újra. Hosszú percek teltek el. Öcsi szólni akart, de apja szája elé emelte ujját és a széke karfájára szerelt csengő gombját háromszor megnyomta. Ez volt a jel: sürgős. Perc sem telt el, nagyobbik fia robbant be a nyitva maradt ajtón. Dermedten bámult felegyenesedő öccsére.
- Te élsz?
- Látod.
- Miért nem adtál hírt magadról?
- Nem akartam bajt hozni rátok. Hátha lefényképeztek.
Bár nem öltem embert.
- Hol bujkáltál?
- Sok helyütt. Legvégül Amerikában, délen kaptam munkát.
- Mit csináltál?
- Mosogattam, takarítottam, felszolgáltam, mint itthon. Mindig dolgoztam...
- S most?
- Hazajöttem. - Végigmutatott kopott önmagán.
- Így? - horkant fel a bátyja.
- Így.
- Fontos, hogy él és itthon van. Feltámadt az öcséd, fiam! - ezt már szinte kiáltotta az apjuk. - Meg sem öleled? - fordult elsőszülöttje felé.
- Mihez akarsz kezdeni? - kérdezte ölelés helyett öccsét a bátyja.
- Mosogatni még tudok.
- Meg beülni a készbe, mi?
- Anti! - nyögött fel az apa; de az ordítva folytatta: - Ismerem én ezt a fajtát. Végig - csavarogják a világot, s amikor mindenből kikopnak, hazakuncsorognak örökölni, mi? Nem, öcsikém, ebből nem eszel. Tulajdonképpen nem is élsz. Holttá nyilvánítottak. Apa azután mindent rám íratott. Érted? Mindent!
- Jól tette - válaszolta csöndesen a kisebbik -, csak azt nem tudtam, hogy meghaltam... akkor mit is keresek itt? - Lehajolt, megcsókolta apja haját, és kifordult az ajtón.
- Mit tettél, Anti?! - nyögött föl az öregember.
- Mit? Megmondtam az igazat. Vagy nem így van?
Másnap egyenruhás hotelboy kereste az öregembert. Levelet hozott. Senki másnak nem volt hajlandó odaadni. Hiába erősködött odalent Anti, hogy ő itt a főnök, a tulaj, meg minden. A küldönc egyre azt hajtogatta: csak a címzett saját kezébe adhatja. Ott álltak most az emeleti szobában mind a hárman.
- Vedd át a levelet - kérte fiát az apja.
Anti egy ötvenest adott a boynak, és kituszkolta az ajtón.
- Tudod, milyen rossz a szemem - nyújtotta az apa a neki címzett borítékot a fiának. - Olvasd fel! - És az olvasni kezdte:
"Drága apám, örülök, hogy láthattalak. Ne aggódj, jól megy a sorom. Szállodám van Floridában. Nemrégen nyitottam meg a másikat. Antira gondoltam, mint igazgatóra. Olvastam: most már bátran hazajöhetek. Látni akartalak, s megbeszélni, hogyan segíthetnék rajtad, itthon vagy odaát. Nincsen családom. Örököseimmel is találkozni akartam, mielőtt testamentumot írok. Nos, a főörökös már beszélt velem.
Tőletek Tütykéhez mentem. Talán emlékszel, így becéztük egyik osztálytársunkat. Megnősült, több gyereke van. Amikor megláttak, sírtak örömükben. Csak reggel engedtek vissza a Hiltonba. Éjjel megbeszéltük: ők jönnek ki velem. Mindketten szakemberek, ám szegények. Így az örökség is megoldódik.
Bocsásd meg, Édesapám, a jelenésem. Talán úgy kellett volna hazajönnöm, mint Jákob ment megrakodva ajándékokkal Ézsauhoz. Akkor most minden O.K. volna. De kíváncsi voltam, él-e még a tékozló fiú idősebbik testvére..."
Volt még tovább is, de Anti apja ölébe dobta a levelet és lerohant a lépcsőn.
UI:
Gregg Braden - Az Isteni mátrix, avagy az eltitkolt információk a tudatos teremtés technikájáról.
https://www.youtube.com/watch?v=CIbCwBN ... d=IwAR14gX
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mi 2. Sep 2020, 07:07
Az emberség
Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis Betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította:
- Ezt szeretnéd megvenni?
A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról.
- Nem is lehet drága - folytatta a férfi.
A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne.
- Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit.
A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta.
- Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el.
A gyerek csodálkozva nézett a férfira.
- Gyere, menjünk be az üzletbe...- és megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt:
- Éppen zárni készülök.
A férfi hunyorított a szemével:
- Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar.
Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta:
- Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, amit szeretnél.
A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó Betlehemre:
- Ezt szeretném.
A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot.
Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart.
- Szó sincs róla, uram, szólt a kereskedő. Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.
A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus.
(Ismeretlen)
UI:
Az Érzés A Titok: Neville Goddard Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=0cCIaa5f-gg
Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis Betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította:
- Ezt szeretnéd megvenni?
A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról.
- Nem is lehet drága - folytatta a férfi.
A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne.
- Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit.
A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta.
- Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el.
A gyerek csodálkozva nézett a férfira.
- Gyere, menjünk be az üzletbe...- és megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt:
- Éppen zárni készülök.
A férfi hunyorított a szemével:
- Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar.
Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta:
- Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, amit szeretnél.
A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó Betlehemre:
- Ezt szeretném.
A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot.
Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart.
- Szó sincs róla, uram, szólt a kereskedő. Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.
A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus.
(Ismeretlen)
UI:
Az Érzés A Titok: Neville Goddard Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=0cCIaa5f-gg
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Sa 5. Sep 2020, 06:48
Halálfélelem
A halálfélelem mögött számos ok létezik: - például:
- ha az ember élete, körülményeik jobbak, mint a szférabeli állapota volt (ezt tudat alatt érzi.)
- ha nincsenek megérzései az élete előtti létezéséről ( a végleges megsemmisülés fóbiája)
- ha megérzi, vagy tisztában van vele, hogy eredménytelen életet élt, és tart a következményektől.
- ha túlságosan jó körülményeket tudott teremteni a maga számára (képtelen elszakadni ezektől)
-túlzottan kötődik hozzátartozóihoz (akár nem tudja a közelségüket nélkülözni, akár azt hiszi, hogy Ő nélkülözhetetlen a számukra)
- a gyenge lelkekbe táplált felfokozott életösztön hatására (ezek különben nagyon könnyen dobják el maguktól az életet)
Névtelen Szellem közlése a Halálfélelemről:
„Mivel az emberi lét a nemlétezésről még nem esett messze, ezért beletörődik, de bele nem nyugszik az elmúlás gondolatába. Az emberi állapot a szellemi állapothoz hasonlóan olyan mint egy félálom, amit reggel álmodik végig a földi ember; ébren is van, nem is, alszik is meg nem is”….
…..”minden fájdalom, minden borzalom, minden rémület, ami az élet elvesztésének gondolatával jár, ebből az élettörvényből lép elő; és nagy szüksége van erre az embernek, hogy a sötétségből a világosságra, a halál állapotából az élet ragyogó útjára lépjen”
A halálfélelem mögött számos ok létezik: - például:
- ha az ember élete, körülményeik jobbak, mint a szférabeli állapota volt (ezt tudat alatt érzi.)
- ha nincsenek megérzései az élete előtti létezéséről ( a végleges megsemmisülés fóbiája)
- ha megérzi, vagy tisztában van vele, hogy eredménytelen életet élt, és tart a következményektől.
- ha túlságosan jó körülményeket tudott teremteni a maga számára (képtelen elszakadni ezektől)
-túlzottan kötődik hozzátartozóihoz (akár nem tudja a közelségüket nélkülözni, akár azt hiszi, hogy Ő nélkülözhetetlen a számukra)
- a gyenge lelkekbe táplált felfokozott életösztön hatására (ezek különben nagyon könnyen dobják el maguktól az életet)
Névtelen Szellem közlése a Halálfélelemről:
„Mivel az emberi lét a nemlétezésről még nem esett messze, ezért beletörődik, de bele nem nyugszik az elmúlás gondolatába. Az emberi állapot a szellemi állapothoz hasonlóan olyan mint egy félálom, amit reggel álmodik végig a földi ember; ébren is van, nem is, alszik is meg nem is”….
…..”minden fájdalom, minden borzalom, minden rémület, ami az élet elvesztésének gondolatával jár, ebből az élettörvényből lép elő; és nagy szüksége van erre az embernek, hogy a sötétségből a világosságra, a halál állapotából az élet ragyogó útjára lépjen”
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Sa 5. Sep 2020, 06:53
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » So 6. Sep 2020, 07:14
Balogh Béla
Karmád felgyorsulhat
Lehet, nem találunk rá logikus magyarázatot, hogy miért is lenne számunkra
jobb az, ha többet adunk, mint amennyit kapunk. Ez az univerzum lényegének
és működési módjának felismerése nélkül valóban érthetetlen. Egyedül a
spirituális fejlődés az, ami lehetővé teszi, hogy az Univerzum törvényeit
felismerjük, de maga a felismerés még nem hoz igazi megoldást. Az
univerzumban hibátlanul működő Ok és Okozat Törvénye szabályozza az
életünket. Amíg ezt nem ismerjük fel, addig olyanok vagyunk, mint egy sötét
labirintusban botorkáló ember, aki hol az egyik, hol a másik falnak ütődik
neki, és csak sok szenvedés után, zúzódásokkal gazdagon tarkítva találja meg
a kivezető utat.
A spirituálisán öntudatra ébredt ember már másként közelít a dolgokhoz.
Ismeri a törvényt, de ébredésének kezdeti szakaszában még nem biztos benne,
hogy a világ valóban így működik. Vannak ismerőseim, akik elméletben már
mindent tudnak, de a gyakorlati életben régi megszokásaik, apró csirkefogó
húzásaik rabságában élnek. A sorozatos kudarcok és szenvedések persze
elvezetik őket a tudatosodás magasabb szintjére, már csak azért is, mert az,
aki a törvényt ismeri, már nem tekinthető gyermeknek. A magasabb világokból
érkező útmutatás és gondviselés pedig minden esetben tesz arról, hogy a
lelki törvényt ismerő, de azt szándékosan megszegő ember a lehető
leghamarabb szembesüljön cselekedeteinek következményeivel.
Az elméleti tudás ugyanis csak annyit ér, amennyit át tudunk ültetni belőle hétköznapi életünk gyakorlatába.
Valamikor - mintegy tíz évvel ezelőtt - jómagam is "teszteltem" a törvényt.
Akkor még Svédországban éltem, de gondolatban egyre többet foglalkoztam
azzal, hogy valójában Magyarországon volna a helyem. Ezért - a gyökércsakra
irányításának engedelmeskedve - hozzákezdtem összegyűjteni valamit abból az
"anyagi háttérből", amire úgy gondoltam, szükségem lesz. Abban az időben
közel dolgoztam egy Álmhult nevű városkához, és ebédelni mindennap bejártam
a városba. Maga a város arról nevezetes, hogy itt van egy ismert svéd
bútoráruház központi raktára, és itt van a legnagyobb részleg, ahol sérült
csomagolású, leértékelt termékeket lehet vásárolni.
Központi raktár és áruház lévén, az ország egész területéről ide hordják a sérült, vagy csak vastagon beporosodott csomagolású bútorokat, de olyan mennyiségben, hogy azt még a központi raktár is képtelen volna folyamatosan befogadni, hacsak nem
csökkentenék le az ilyen cikkek árát a minimumra. Az ár gyakran az eredeti,
üzleti árnak csupán 10-15%-a.
Nos, ebből az árelőnyből kiindulva, és felismerve azt, hogy az árunak leggyakrabban csak a csomagolása sérült, de maga az áru nem, kinéztem magamnak azokat a bútorokat a katalógusból, amelyeket szerettem volna megvásárolni. Természetesen 10%-os vagy 15%-os áron. Tudtam, arra kevés az esély, hogy mondjuk egy szekrénysor minden darabja és csomagja egyszerre kerüljön be a raktárba sérült csomagolással, de a türelem nem csupán rózsát teremhet.
Minden ebédszünetemet az áruház vendéglátói részén töltöttem, és ebéd után végigjártam a leértékelt áruk részlegét. Mintegy hat hónap alatt sorra beérkeztek azok a dobozok, amelyek a teljes szekrénysort kiadták, és kivétel nélkül mindegyiket 10%-os áron sikerült megvennem. Már csak egy darab üveg vitrinajtó hiányzott.
És ekkor megtörtént az elképzelhetetlen. Megjött a csomag a vitrinajtóval, de az ára az eredeti ár 50%-val volt feltüntetve.
Valósággal megsértődtem. Úgy éreztem, ez csakis valami tévedés lehet, vagy a sors rosszindulatú fintora. Sehogy sem akaródzott többet fizetni ezért a vitrinajtóért, mint a
másik kettőért. Egy darabig sündörögtem a csomag körül, majd gyors elhatározásra jutottam. Az árcímkéket már jól ismertem, vonalkód nem volt rajtuk, így hát kerestem egy olyan árucikket, amelyen az általam megfelelőnek tartott ár volt feltüntetve, óvatosan levettem a dobozról, és áttettem a vitrinajtóra, a vitrinajtó címkéjét pedig ügyesen levettem. Ezzel az egyszerű művelettel a kiszemelt bútortartozék máris mintegy 200 svéd koronával, azaz kb. 5000 forint értékkel olcsóbb lett.
Azután vásároltam még ezt-azt, többek között egy barátnőmnek egy konyhai polcot, amire ideadta a pénzt, és elindultam a kijárat felé. Kicsit izgultam a pénztárnál, hogy
észreveszik-e a huncutságot, de minden simán ment. Kint éppen tél volt, nagy hó esett és csak a lámpák fényénél lehetett látni valamit. A megrakott kocsival oda-küzdöttem magam az autóhoz, és elkezdtem bepakolni. Nem volt egyszerű, ki kellett találni a sorrendet, hogy minden beférjen, ezért aztán volt olyan árucikk, amit ideiglenesen letettem a kocsi mellé, amíg sorra került.
Amikor mindennel végeztem, elégedetten csuktam be az ajtókat, és elindultam hazafelé. Talán két-három kilómétért tehettem meg, amikor bevillant a tudatomba: a konyhai polc! Nem emlékszem, hogy betettem volna a kocsiba. Odatámasztottam a kocsi oldalához, és.... minden bizonnyal ott is maradt.
Irány vissza. Hátha még ott lesz a nagy hóban... Nem volt ott. Körülnéztem, bementem az üzletbe, érdeklődtem, hogy valaki adott-e le valami talált csomagot. Semmi. A polc eltűnt. Mit volt mit tenni, visszamentem az áruházba, és megvettem még egyszer, hiszen a barátnőm kifejezetten erre adott pénzt. A polc ára 200 svéd korona volt.
Azonnal megértettem a történtek spirituális üzenetét. Később gondolatban visszapörgettem életem korábbi eseményeit is, amikor szintén vétettem a törvény ellen, és rájöttem, hogy valójában minden tévedésemért meg kellett fizetnem. Még szerencse, hogy nem volt sok "tartozásom". Ez az esemény azonban oly nyilvánvalóan, oly gyorsan
prezentálta a cselekedet következményét, hogy egy életre elment a kedvem a
törvény "tesztelésétől".
Karmád felgyorsulhat
Lehet, nem találunk rá logikus magyarázatot, hogy miért is lenne számunkra
jobb az, ha többet adunk, mint amennyit kapunk. Ez az univerzum lényegének
és működési módjának felismerése nélkül valóban érthetetlen. Egyedül a
spirituális fejlődés az, ami lehetővé teszi, hogy az Univerzum törvényeit
felismerjük, de maga a felismerés még nem hoz igazi megoldást. Az
univerzumban hibátlanul működő Ok és Okozat Törvénye szabályozza az
életünket. Amíg ezt nem ismerjük fel, addig olyanok vagyunk, mint egy sötét
labirintusban botorkáló ember, aki hol az egyik, hol a másik falnak ütődik
neki, és csak sok szenvedés után, zúzódásokkal gazdagon tarkítva találja meg
a kivezető utat.
A spirituálisán öntudatra ébredt ember már másként közelít a dolgokhoz.
Ismeri a törvényt, de ébredésének kezdeti szakaszában még nem biztos benne,
hogy a világ valóban így működik. Vannak ismerőseim, akik elméletben már
mindent tudnak, de a gyakorlati életben régi megszokásaik, apró csirkefogó
húzásaik rabságában élnek. A sorozatos kudarcok és szenvedések persze
elvezetik őket a tudatosodás magasabb szintjére, már csak azért is, mert az,
aki a törvényt ismeri, már nem tekinthető gyermeknek. A magasabb világokból
érkező útmutatás és gondviselés pedig minden esetben tesz arról, hogy a
lelki törvényt ismerő, de azt szándékosan megszegő ember a lehető
leghamarabb szembesüljön cselekedeteinek következményeivel.
Az elméleti tudás ugyanis csak annyit ér, amennyit át tudunk ültetni belőle hétköznapi életünk gyakorlatába.
Valamikor - mintegy tíz évvel ezelőtt - jómagam is "teszteltem" a törvényt.
Akkor még Svédországban éltem, de gondolatban egyre többet foglalkoztam
azzal, hogy valójában Magyarországon volna a helyem. Ezért - a gyökércsakra
irányításának engedelmeskedve - hozzákezdtem összegyűjteni valamit abból az
"anyagi háttérből", amire úgy gondoltam, szükségem lesz. Abban az időben
közel dolgoztam egy Álmhult nevű városkához, és ebédelni mindennap bejártam
a városba. Maga a város arról nevezetes, hogy itt van egy ismert svéd
bútoráruház központi raktára, és itt van a legnagyobb részleg, ahol sérült
csomagolású, leértékelt termékeket lehet vásárolni.
Központi raktár és áruház lévén, az ország egész területéről ide hordják a sérült, vagy csak vastagon beporosodott csomagolású bútorokat, de olyan mennyiségben, hogy azt még a központi raktár is képtelen volna folyamatosan befogadni, hacsak nem
csökkentenék le az ilyen cikkek árát a minimumra. Az ár gyakran az eredeti,
üzleti árnak csupán 10-15%-a.
Nos, ebből az árelőnyből kiindulva, és felismerve azt, hogy az árunak leggyakrabban csak a csomagolása sérült, de maga az áru nem, kinéztem magamnak azokat a bútorokat a katalógusból, amelyeket szerettem volna megvásárolni. Természetesen 10%-os vagy 15%-os áron. Tudtam, arra kevés az esély, hogy mondjuk egy szekrénysor minden darabja és csomagja egyszerre kerüljön be a raktárba sérült csomagolással, de a türelem nem csupán rózsát teremhet.
Minden ebédszünetemet az áruház vendéglátói részén töltöttem, és ebéd után végigjártam a leértékelt áruk részlegét. Mintegy hat hónap alatt sorra beérkeztek azok a dobozok, amelyek a teljes szekrénysort kiadták, és kivétel nélkül mindegyiket 10%-os áron sikerült megvennem. Már csak egy darab üveg vitrinajtó hiányzott.
És ekkor megtörtént az elképzelhetetlen. Megjött a csomag a vitrinajtóval, de az ára az eredeti ár 50%-val volt feltüntetve.
Valósággal megsértődtem. Úgy éreztem, ez csakis valami tévedés lehet, vagy a sors rosszindulatú fintora. Sehogy sem akaródzott többet fizetni ezért a vitrinajtóért, mint a
másik kettőért. Egy darabig sündörögtem a csomag körül, majd gyors elhatározásra jutottam. Az árcímkéket már jól ismertem, vonalkód nem volt rajtuk, így hát kerestem egy olyan árucikket, amelyen az általam megfelelőnek tartott ár volt feltüntetve, óvatosan levettem a dobozról, és áttettem a vitrinajtóra, a vitrinajtó címkéjét pedig ügyesen levettem. Ezzel az egyszerű művelettel a kiszemelt bútortartozék máris mintegy 200 svéd koronával, azaz kb. 5000 forint értékkel olcsóbb lett.
Azután vásároltam még ezt-azt, többek között egy barátnőmnek egy konyhai polcot, amire ideadta a pénzt, és elindultam a kijárat felé. Kicsit izgultam a pénztárnál, hogy
észreveszik-e a huncutságot, de minden simán ment. Kint éppen tél volt, nagy hó esett és csak a lámpák fényénél lehetett látni valamit. A megrakott kocsival oda-küzdöttem magam az autóhoz, és elkezdtem bepakolni. Nem volt egyszerű, ki kellett találni a sorrendet, hogy minden beférjen, ezért aztán volt olyan árucikk, amit ideiglenesen letettem a kocsi mellé, amíg sorra került.
Amikor mindennel végeztem, elégedetten csuktam be az ajtókat, és elindultam hazafelé. Talán két-három kilómétért tehettem meg, amikor bevillant a tudatomba: a konyhai polc! Nem emlékszem, hogy betettem volna a kocsiba. Odatámasztottam a kocsi oldalához, és.... minden bizonnyal ott is maradt.
Irány vissza. Hátha még ott lesz a nagy hóban... Nem volt ott. Körülnéztem, bementem az üzletbe, érdeklődtem, hogy valaki adott-e le valami talált csomagot. Semmi. A polc eltűnt. Mit volt mit tenni, visszamentem az áruházba, és megvettem még egyszer, hiszen a barátnőm kifejezetten erre adott pénzt. A polc ára 200 svéd korona volt.
Azonnal megértettem a történtek spirituális üzenetét. Később gondolatban visszapörgettem életem korábbi eseményeit is, amikor szintén vétettem a törvény ellen, és rájöttem, hogy valójában minden tévedésemért meg kellett fizetnem. Még szerencse, hogy nem volt sok "tartozásom". Ez az esemény azonban oly nyilvánvalóan, oly gyorsan
prezentálta a cselekedet következményét, hogy egy életre elment a kedvem a
törvény "tesztelésétől".
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mo 7. Sep 2020, 07:20
A hadifogoly hazatérése
Igaz történet
Zúdulva folyt a Maros a kis szüget körül a meder közepin. Jó hely volt ez mosni, idejártak az asszonyok a faluból, főleg az alszegiek. Anna fogta a teknőt és indult volt hazafelé. Sokat dógozott ma, jól esően nyugtázza a napot. Csak a kutya volt nagyon ideges és végig nyüszített.
Örömmel számolta délután, hatvan tő paradicsomot, elég sok uborkát és harminc palánta káposztát sikerült ma elültetni ebédig. Elgondolta milyen jól fog esni majd a jó, tüskés uborkákat leszakítani ágaikról, és majd friss paradicsommal, csípöspaprikával enni : a szalonnát. Ejj, csak lenne kivel megossza ezt az örömöt.
Haza ért és szétnézett az udvaron. Csendesen leült a padra és hírtelen újra rátört a magány. Neki egy ideje csak ez jutott. A magány. Míg a kertben volt, ezen gondolkodott, hogy ő milyen egyedül van. Azóta, mindig az apósa segítette mindenben. Jött a szekérrel, vitte, hozta, kaszált, vetett, aratott, még a töröbúzát is ő intézte el neki. Aszonta, majd öregkorára számítja a segítségét. És együtt hittek egy dologba, melyről hangosan beszélni nem is nagyon mertek, nehogy a kívánság szívárványszínű buborékként el ne pattanjon szemük elött csak mert ők beszélnek erről. Szomszéd Maris is szokta mondani, nem szabad beszélni arról miről kívánkoznának hiszen a babona szerint elfut a szerencse. Reggeliben is, délben is, este is csak a Fennvalónak merte elmondani, talán úgy hallgatja meg, hogy nem veszi tolakodásnak és segít majd.
Mikor este lett, a lámpa lángja nagyon nagy csendben égett.Alig mert lobogni, nagy áhitattal hallgatta az asszony imáját. Sóhajok szálltak a mennyország felé, ezeknek a láng, meghajolva engedett utat fel a Fennvalóhoz, hátha szerencsével járnának. A kicsi szoba tele volt szomorúsággal reménységgel. Szépen rendezett házacska volt ez. Minden, a fésű és az olló is pihent a szépen neki hímzett zsebben, a falon. Frissen vasalt terítő volt az asztalon, talán a virág is délután volt vágva a cserép kancsóban. A Biblia mellett egy nemrégiben nyomtatott énekeskönyv feküdt nyitva, mintha az is imádkozna, gazdáját segítve a nehéz feladatban.
Hetedik éve annak, hogy azt a hírt kapta, Pistát elvitte a muszka. Azóta mindig úgy veti meg a kemencét reggeliben mikor kenyeret készül sütni, hogy talán ebből a kenyérből, talán ő is fog enni. De mindig elfogy egy hét, újra megdagassza, reggel megsüti és ez így megy oly hosszú ideje. A kutya kaparja az ajtót. Arra gondolt, ezt a kutyát valami érhette, nem eszik, nem iszik, nyüszít egész nap. Na majd elmúlik. Jó kutya ez. Senki a lábát bé nem tehette az udvarra anélkül, hogy a kutya jó erősen meg ne szidja. És ha majd menni készült az idegen, akkor kezdődött csak az igazi haddelhadd, ha Anna nem ment az illetővel a kapuig. Azóta csinálja ezt mióta nincs férfigazdája otthon.. Azóta kötelessége jó erősen megvédni azt ami gazdájáé volt, mert ő tudja, egyszer csak hazaér s akkor mehet, nem kell majd annyira őrködni. Anna nem engedte be a kutyát hanem rászólt, menjen a csűrbe és hagyja békáin az ajtót. A kutya szomorúan elvonult. A ház lassan belülről elsötétedett, a kéményen már csak egy kis füst szállott fel, az imák elfogytak és egyetlen papjuk elaludt csendesen, egyedül, álmok nélkül már.
***
Reggel egy idegen férfi volt az udvaron és a kutya előtte feküdt a földön. Nagyon megijedt, hiszen a kutya úgy üvöltött, mintha nyúznák. Félve lesett ki a setétitő mögül az ablakon. Most a kutya felugrott és ennek az embernek a piszkos kabátjára tette az első lábait majd ugrott és nyüszítve körbefutotta azt. Az ember nézte egy kicsit és próbált megmozdulni. A kutya azonnal ráugrott. Nem engedte, hogy mozduljon.
Anna nem értette a dolgot. Ez a kutya furcsán viselkedik evvel az emberrel. Olyan mintha lázálom lenne, ez a kutya őrjöng egy idegen körül, de nem ugatja, nem tépi, mintha .....Kicsit lehunyta a szemét....álmodozik....... Mi lehet. Furcsa ez a reggel. Ideje lenne elfutni a házból mert a kutya biztos megvédené de valahogy nem jön, hogy elfusson. Olyan ismerős ez az ember valahonnét. Falubeli az biztos mert ismerős a hangja mivel a kutyához szólott. És a mozgása is. Hírtelen majdnem megszédült.
- Ez a muszkától jött haza és biztos híre van Pistáról. Hát persze, nézd csak az a ruha az durva posztó, mint azoké kik hazajöttek a bányából.
Gyorsan öltözni kezdett, nem érdekelte már semmi. Ez az ember falubeli, a kutya ismerheti talán.
- Isten ! - ha talán az ő Pistája is hazajönne. Míg a gúnyáit kapkodta, emlékezni próbált ki lehet ez az ember. Ez az ember nagyon púpos, hajlott hátú és sovány erősen. Bezzeg az ő Pistája magos volt, emberes testű és nem volt szakálla mint ennek. És a haja az olyan fekete, olyan a faluba senkinek sem volt. - Hej Isten, ki a magasságban vagy! - imádkozta, de hangosan mondta ezt, és reszketett.
Elfordította a kócsot az ajtóban és kilépett. Meglepődött. Most értette meg, a kutya örvendezve játszott azzal az emberrel és nem haragból kerülte. És ez az ember újra felkacagott a kutya játékán. Osztán odanézett rá.
Úgy folytak a könnyei mindkettőnek hírtelen, mint a Maros vize. Annának az erő kiment a lábai alól és elájult. Délbe mikor a szomszéd Maris átjött, a kutya nem ugatta meg. Beengedte a jövevényt, ugatás nélkül. A tornác padján Anna ült és sírt. Akkor vette észre, a tornác másik végibe Pista épp borotválkozott. És kezefejivel törülte az is a könnyeit, mert erősen folytak neki is az orcáján lefele. Isten akaratából.
Igaz történet
Zúdulva folyt a Maros a kis szüget körül a meder közepin. Jó hely volt ez mosni, idejártak az asszonyok a faluból, főleg az alszegiek. Anna fogta a teknőt és indult volt hazafelé. Sokat dógozott ma, jól esően nyugtázza a napot. Csak a kutya volt nagyon ideges és végig nyüszített.
Örömmel számolta délután, hatvan tő paradicsomot, elég sok uborkát és harminc palánta káposztát sikerült ma elültetni ebédig. Elgondolta milyen jól fog esni majd a jó, tüskés uborkákat leszakítani ágaikról, és majd friss paradicsommal, csípöspaprikával enni : a szalonnát. Ejj, csak lenne kivel megossza ezt az örömöt.
Haza ért és szétnézett az udvaron. Csendesen leült a padra és hírtelen újra rátört a magány. Neki egy ideje csak ez jutott. A magány. Míg a kertben volt, ezen gondolkodott, hogy ő milyen egyedül van. Azóta, mindig az apósa segítette mindenben. Jött a szekérrel, vitte, hozta, kaszált, vetett, aratott, még a töröbúzát is ő intézte el neki. Aszonta, majd öregkorára számítja a segítségét. És együtt hittek egy dologba, melyről hangosan beszélni nem is nagyon mertek, nehogy a kívánság szívárványszínű buborékként el ne pattanjon szemük elött csak mert ők beszélnek erről. Szomszéd Maris is szokta mondani, nem szabad beszélni arról miről kívánkoznának hiszen a babona szerint elfut a szerencse. Reggeliben is, délben is, este is csak a Fennvalónak merte elmondani, talán úgy hallgatja meg, hogy nem veszi tolakodásnak és segít majd.
Mikor este lett, a lámpa lángja nagyon nagy csendben égett.Alig mert lobogni, nagy áhitattal hallgatta az asszony imáját. Sóhajok szálltak a mennyország felé, ezeknek a láng, meghajolva engedett utat fel a Fennvalóhoz, hátha szerencsével járnának. A kicsi szoba tele volt szomorúsággal reménységgel. Szépen rendezett házacska volt ez. Minden, a fésű és az olló is pihent a szépen neki hímzett zsebben, a falon. Frissen vasalt terítő volt az asztalon, talán a virág is délután volt vágva a cserép kancsóban. A Biblia mellett egy nemrégiben nyomtatott énekeskönyv feküdt nyitva, mintha az is imádkozna, gazdáját segítve a nehéz feladatban.
Hetedik éve annak, hogy azt a hírt kapta, Pistát elvitte a muszka. Azóta mindig úgy veti meg a kemencét reggeliben mikor kenyeret készül sütni, hogy talán ebből a kenyérből, talán ő is fog enni. De mindig elfogy egy hét, újra megdagassza, reggel megsüti és ez így megy oly hosszú ideje. A kutya kaparja az ajtót. Arra gondolt, ezt a kutyát valami érhette, nem eszik, nem iszik, nyüszít egész nap. Na majd elmúlik. Jó kutya ez. Senki a lábát bé nem tehette az udvarra anélkül, hogy a kutya jó erősen meg ne szidja. És ha majd menni készült az idegen, akkor kezdődött csak az igazi haddelhadd, ha Anna nem ment az illetővel a kapuig. Azóta csinálja ezt mióta nincs férfigazdája otthon.. Azóta kötelessége jó erősen megvédni azt ami gazdájáé volt, mert ő tudja, egyszer csak hazaér s akkor mehet, nem kell majd annyira őrködni. Anna nem engedte be a kutyát hanem rászólt, menjen a csűrbe és hagyja békáin az ajtót. A kutya szomorúan elvonult. A ház lassan belülről elsötétedett, a kéményen már csak egy kis füst szállott fel, az imák elfogytak és egyetlen papjuk elaludt csendesen, egyedül, álmok nélkül már.
***
Reggel egy idegen férfi volt az udvaron és a kutya előtte feküdt a földön. Nagyon megijedt, hiszen a kutya úgy üvöltött, mintha nyúznák. Félve lesett ki a setétitő mögül az ablakon. Most a kutya felugrott és ennek az embernek a piszkos kabátjára tette az első lábait majd ugrott és nyüszítve körbefutotta azt. Az ember nézte egy kicsit és próbált megmozdulni. A kutya azonnal ráugrott. Nem engedte, hogy mozduljon.
Anna nem értette a dolgot. Ez a kutya furcsán viselkedik evvel az emberrel. Olyan mintha lázálom lenne, ez a kutya őrjöng egy idegen körül, de nem ugatja, nem tépi, mintha .....Kicsit lehunyta a szemét....álmodozik....... Mi lehet. Furcsa ez a reggel. Ideje lenne elfutni a házból mert a kutya biztos megvédené de valahogy nem jön, hogy elfusson. Olyan ismerős ez az ember valahonnét. Falubeli az biztos mert ismerős a hangja mivel a kutyához szólott. És a mozgása is. Hírtelen majdnem megszédült.
- Ez a muszkától jött haza és biztos híre van Pistáról. Hát persze, nézd csak az a ruha az durva posztó, mint azoké kik hazajöttek a bányából.
Gyorsan öltözni kezdett, nem érdekelte már semmi. Ez az ember falubeli, a kutya ismerheti talán.
- Isten ! - ha talán az ő Pistája is hazajönne. Míg a gúnyáit kapkodta, emlékezni próbált ki lehet ez az ember. Ez az ember nagyon púpos, hajlott hátú és sovány erősen. Bezzeg az ő Pistája magos volt, emberes testű és nem volt szakálla mint ennek. És a haja az olyan fekete, olyan a faluba senkinek sem volt. - Hej Isten, ki a magasságban vagy! - imádkozta, de hangosan mondta ezt, és reszketett.
Elfordította a kócsot az ajtóban és kilépett. Meglepődött. Most értette meg, a kutya örvendezve játszott azzal az emberrel és nem haragból kerülte. És ez az ember újra felkacagott a kutya játékán. Osztán odanézett rá.
Úgy folytak a könnyei mindkettőnek hírtelen, mint a Maros vize. Annának az erő kiment a lábai alól és elájult. Délbe mikor a szomszéd Maris átjött, a kutya nem ugatta meg. Beengedte a jövevényt, ugatás nélkül. A tornác padján Anna ült és sírt. Akkor vette észre, a tornác másik végibe Pista épp borotválkozott. És kezefejivel törülte az is a könnyeit, mert erősen folytak neki is az orcáján lefele. Isten akaratából.
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Do 10. Sep 2020, 23:23
A fiatal és az öreg sólyom
A fiatal sólyom elmondta az anyjának, hogy komoly tervei vannak a jövőjét illetően.
- Mik a terveid? - kérdezte az anyja.
- Be akarom repülni az egész világot, el akarok jutni olyan helyekre, ahol még nem járt madár.
- Jól van, csak tanulj szorgalmasan!
Attól fogva a fiatal sólyom megszakítás nélkül gyakorolta a repülést. Ám eközben semmi mással nem foglalkozott, semmi más nem érdekelte. Egy reggel így szólt hozzá az anyja:
- Gyere, menjünk, keressünk táplálékot!
- Nem, anyám nem megyek, menj egyedül. Én nem alacsonyodom le ilyesfajta dolgokhoz.
- Már miért nem?
- Anyám, ne háborgass hiábavalóságokkal! Te is arra serkentettél, hogy szorgalmasan tanuljak és felkészüljek a világ körüli utazásra.
- Igen, gyermekem - felelte az anyja -, de a vágyad soha nem válik valóra, ha nem vagy képes rá, hogy táplálékot szerezz magadnak. Az első nap még csak éhes leszel, a másodikon már nem tudsz tovább repülni, a harmadikon pedig éhen halsz.
Csan Lu
A fiatal sólyom elmondta az anyjának, hogy komoly tervei vannak a jövőjét illetően.
- Mik a terveid? - kérdezte az anyja.
- Be akarom repülni az egész világot, el akarok jutni olyan helyekre, ahol még nem járt madár.
- Jól van, csak tanulj szorgalmasan!
Attól fogva a fiatal sólyom megszakítás nélkül gyakorolta a repülést. Ám eközben semmi mással nem foglalkozott, semmi más nem érdekelte. Egy reggel így szólt hozzá az anyja:
- Gyere, menjünk, keressünk táplálékot!
- Nem, anyám nem megyek, menj egyedül. Én nem alacsonyodom le ilyesfajta dolgokhoz.
- Már miért nem?
- Anyám, ne háborgass hiábavalóságokkal! Te is arra serkentettél, hogy szorgalmasan tanuljak és felkészüljek a világ körüli utazásra.
- Igen, gyermekem - felelte az anyja -, de a vágyad soha nem válik valóra, ha nem vagy képes rá, hogy táplálékot szerezz magadnak. Az első nap még csak éhes leszel, a másodikon már nem tudsz tovább repülni, a harmadikon pedig éhen halsz.
Csan Lu
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Sa 12. Sep 2020, 05:02
A Mennyek kulcsa
Egyszer volt, hol nem volt, messze-messze innen, ott, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer két testvér. Az egyik nagyon szépen tudott énekelni, a másik nagyon szépen tudott hallgatni.
"A Mennyek Kulcsa a kezedben van, senki nem árt neked." - énekelte a fiú, és a lány hallgatta a testvére énekét és látta, hogy a zene ütemére virágszirmok peregnek és az ének hangjait, mint a pókháló ezüstös fonalát felkapja a szél. Ettől a naptól fogva akár szomorú volt, akár vidám, a fülébe csengett az ének és ha nem hallotta senki ő is ezt
dúdolta és ha ráért, próbálta elképzelni, hogy milyen lehet az az ember, akinek a Mennyek Kulcsa a kezében van.
Egy napon, amikor a tavaszi mezőn sétált, egy patakhoz ért, amin egy híd vezetett át. Átment a hídon és a híd túloldalán egy szürke, égmagas fa tövében eléje toppant egy öregember, aki így szólt hozzá:
- Tessék, itt van a kulcs, vagy nem ezért jöttél, nem ezt kerested? A lány nézte a kulcsot, a véseteket, a gyémántokat és a közepén a smaragdot és ezt kérdezte:
- Nekem adod?
- Nem adom neked, mindig is a Tiéd volt, csak már elfelejtetted. Állt a lány csöndesen, kezében a kulccsal és nem merte megkérdezni, hogy ez most a Mennyek Kulcsa-e, hanem csak megköszönte szépen az ajándékot.
Ahogy a virágos mezőn hazafelé ballagott a kulccsal a kezében, arra gondolt, hogy most odaszalad a testvéréhez és megmutatja neki. "Nézd, látod igaz az ének, és köszönöm szépen, hogy megmondtad, hogy a kezemben van, mert látod itt van." - így zengtek benne a szavak.
Nagyon boldog volt, mert hirtelen minden tiszta lett a számára, mint egy végtelen oldalú kristálygömb, de amint közelebb ért, egyre halkult a zengés, a kristálygömb sziporkákká esett szét és elszöktek előle a szavak.
Megállt a testvére előtt és mindaz, amit meg akart köszönni, amit cserébe akart adni, amit el akart mesélni a világról és amit kívánni akart neki, egyetlen szóba állt össze, de azt sem mondta ki
Egyszer volt, hol nem volt, messze-messze innen, ott, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer két testvér. Az egyik nagyon szépen tudott énekelni, a másik nagyon szépen tudott hallgatni.
"A Mennyek Kulcsa a kezedben van, senki nem árt neked." - énekelte a fiú, és a lány hallgatta a testvére énekét és látta, hogy a zene ütemére virágszirmok peregnek és az ének hangjait, mint a pókháló ezüstös fonalát felkapja a szél. Ettől a naptól fogva akár szomorú volt, akár vidám, a fülébe csengett az ének és ha nem hallotta senki ő is ezt
dúdolta és ha ráért, próbálta elképzelni, hogy milyen lehet az az ember, akinek a Mennyek Kulcsa a kezében van.
Egy napon, amikor a tavaszi mezőn sétált, egy patakhoz ért, amin egy híd vezetett át. Átment a hídon és a híd túloldalán egy szürke, égmagas fa tövében eléje toppant egy öregember, aki így szólt hozzá:
- Tessék, itt van a kulcs, vagy nem ezért jöttél, nem ezt kerested? A lány nézte a kulcsot, a véseteket, a gyémántokat és a közepén a smaragdot és ezt kérdezte:
- Nekem adod?
- Nem adom neked, mindig is a Tiéd volt, csak már elfelejtetted. Állt a lány csöndesen, kezében a kulccsal és nem merte megkérdezni, hogy ez most a Mennyek Kulcsa-e, hanem csak megköszönte szépen az ajándékot.
Ahogy a virágos mezőn hazafelé ballagott a kulccsal a kezében, arra gondolt, hogy most odaszalad a testvéréhez és megmutatja neki. "Nézd, látod igaz az ének, és köszönöm szépen, hogy megmondtad, hogy a kezemben van, mert látod itt van." - így zengtek benne a szavak.
Nagyon boldog volt, mert hirtelen minden tiszta lett a számára, mint egy végtelen oldalú kristálygömb, de amint közelebb ért, egyre halkult a zengés, a kristálygömb sziporkákká esett szét és elszöktek előle a szavak.
Megállt a testvére előtt és mindaz, amit meg akart köszönni, amit cserébe akart adni, amit el akart mesélni a világról és amit kívánni akart neki, egyetlen szóba állt össze, de azt sem mondta ki
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » So 13. Sep 2020, 02:14
A legszebb könnycsepp
Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az
égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár. Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon
Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent.
Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét...
Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!
Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá. A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ. Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket.
Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.
Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült.
Isten így szólt hozzá:
- Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.
Nagyanyám így fejezte be a meséjét: Ha vétkezel, szállj magadba és őszintén bándd meg bűneidet. Isten a megtérő bűnösnek mindig kész megbocsátani. Ez már nem mese, hanem örömbe szédítő valóság
Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az
égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár. Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon
Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent.
Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét...
Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!
Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá. A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ. Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket.
Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.
Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült.
Isten így szólt hozzá:
- Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.
Nagyanyám így fejezte be a meséjét: Ha vétkezel, szállj magadba és őszintén bándd meg bűneidet. Isten a megtérő bűnösnek mindig kész megbocsátani. Ez már nem mese, hanem örömbe szédítő valóság
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mo 14. Sep 2020, 01:22
M. Simon Katalin
A csodafa
Karácsony volt. Kanadában élő bátyámmal beszélgettem skype-on.
– Jól vagyunk, hál’ Istennek – mondta –, nem teszünk senkinek semmi rosszat, és jót is már egyre kevesebbet. Amíg hasznossá tehettük magunkat, akár a munkahelyen, akár a családban, addig nem gondoltunk arra, hogy minden nap elmúlásával szépen, csendben közeledünk a számadás pillanatához. Aztán egy szép napon mindnyájan úgy végezzük, mint a házunk előtti nyírfa...
– Mi történt a nyírfával? – csaptam le befejezetlen mondatára.
– Hát, tudod, ki kell vágni...
És elkezdte a nyírfa szomorú történetét.
– Húsz évvel ezelőtt ültettük ezt a nyírfát a házunk elé, hogy ha nagyra nő, kitöltse a két fenyőfa közt tátongó üres helyet. Nagy gonddal öntözgettük, vigyáztunk rá csemete korában, míg erőre kapott. Napról napra figyeltük, mint nő a mi nyírfánk. Látása öröm volt szívünknek, alatta sokszor megpihentünk a kispadon az elmúlt esztendőkben. Jó fa volt, hűséges. Egyre magasodó koronája, amely túlnőtt a szomszédos fenyőfákon is, számos madárseregnek nyújtott szállást, amelyek hálából, reggelente buzgón dicsérték a felkelő napot.
Azt mondják, a nyír az égben gyökerező, és a Föld felé növekvő világfa, amely összeköti a való világot a túlvilággal. Népmeséinkben ő az égig érő fa. Valamikor őseink mágikus gyógyító célra használták. Véget nem érő a nyírfa csodatévő ereje. Azért nevezik csodafának. Sajnos, annyi szép együtt töltött év után a mi csodafánkat ki kell vágni!
– Én úgy tudom, a nyírfák hosszú életűek. Mégis miért kell kivágni? – kezdtem egyre türelmetlenebbül várni a történet végét.
– Eddig nem volt vele semmi baj. Máskor, ha barkáit elhullatta, könnyen takarítottunk utána, de az idén furcsán tette mindezt. A barkák nem fürtökben hullottak le róla, hanem elporladtak, és utána, mint a fűrészpor szállingóztak alá, nagy szemetet hagyva maguk után. Időnap előtt kiöregedett volna, vagy betegség támadta meg, vagy a talajból már nem kapja meg a számára fontos elemeket? Sokat hánytuk-vetettük sorsát a családdal, míg végül úgy döntöttünk, hogy kivágjuk.
– Nagyon sajnálom, hogy az élete teljében levő fát a halálnak szánta a sors. Azt olvastam, hogy az ősi hiedelem szerint a nyír a tisztaság és a fiatalság, a szerelem és a házasélet kezdetének meg végének a jelképe. Gondoljátok meg, hátha segíthettek még rajta –, fűztem hozzá a magam gondolatait a bátyám elbeszéléséhez, és elbúcsúztam.
Eltelt néhány nap, és egy este újra megszólalt számítógépem skype-ra hívó hangja.
– Boldog új évet kívánok az otthoniaknak! – töltötte be bátyám jólismert hangja a szoba minden terét. Meg se várta, hogy viszont kívánjam újévi jókívánságát, már folytatta is:
– Örömmel közlöm, hogy szakemberrel megtárgyaltuk kedvenc nyírfánk helyzetét, és új döntést hoztunk. Nem vágjuk ki, hanem megpróbáljuk orvosolni a bajt, ami megtámadta!
– Hát ennek nagyon örülök! Ez igazán kedves hír számomra így az év kezdetén! – válaszoltam, majd unokáiról kérdeztem, akikről mindig túláradó szeretettel mesélt.
– Jól vannak, nőnek, és okosodnak! Ezek a fényképek az ősszel készültek! – mondta lelkesen, és átküldött egy képet, amelyen a két ikerkislány szeretettel ölelte át egy nyírfa fehér törzsét. Néztem a képet, és éreztem, hogy egy gondolat hidat sző a világ két, egymástól távol levő, pontja között.
A csodafa
Karácsony volt. Kanadában élő bátyámmal beszélgettem skype-on.
– Jól vagyunk, hál’ Istennek – mondta –, nem teszünk senkinek semmi rosszat, és jót is már egyre kevesebbet. Amíg hasznossá tehettük magunkat, akár a munkahelyen, akár a családban, addig nem gondoltunk arra, hogy minden nap elmúlásával szépen, csendben közeledünk a számadás pillanatához. Aztán egy szép napon mindnyájan úgy végezzük, mint a házunk előtti nyírfa...
– Mi történt a nyírfával? – csaptam le befejezetlen mondatára.
– Hát, tudod, ki kell vágni...
És elkezdte a nyírfa szomorú történetét.
– Húsz évvel ezelőtt ültettük ezt a nyírfát a házunk elé, hogy ha nagyra nő, kitöltse a két fenyőfa közt tátongó üres helyet. Nagy gonddal öntözgettük, vigyáztunk rá csemete korában, míg erőre kapott. Napról napra figyeltük, mint nő a mi nyírfánk. Látása öröm volt szívünknek, alatta sokszor megpihentünk a kispadon az elmúlt esztendőkben. Jó fa volt, hűséges. Egyre magasodó koronája, amely túlnőtt a szomszédos fenyőfákon is, számos madárseregnek nyújtott szállást, amelyek hálából, reggelente buzgón dicsérték a felkelő napot.
Azt mondják, a nyír az égben gyökerező, és a Föld felé növekvő világfa, amely összeköti a való világot a túlvilággal. Népmeséinkben ő az égig érő fa. Valamikor őseink mágikus gyógyító célra használták. Véget nem érő a nyírfa csodatévő ereje. Azért nevezik csodafának. Sajnos, annyi szép együtt töltött év után a mi csodafánkat ki kell vágni!
– Én úgy tudom, a nyírfák hosszú életűek. Mégis miért kell kivágni? – kezdtem egyre türelmetlenebbül várni a történet végét.
– Eddig nem volt vele semmi baj. Máskor, ha barkáit elhullatta, könnyen takarítottunk utána, de az idén furcsán tette mindezt. A barkák nem fürtökben hullottak le róla, hanem elporladtak, és utána, mint a fűrészpor szállingóztak alá, nagy szemetet hagyva maguk után. Időnap előtt kiöregedett volna, vagy betegség támadta meg, vagy a talajból már nem kapja meg a számára fontos elemeket? Sokat hánytuk-vetettük sorsát a családdal, míg végül úgy döntöttünk, hogy kivágjuk.
– Nagyon sajnálom, hogy az élete teljében levő fát a halálnak szánta a sors. Azt olvastam, hogy az ősi hiedelem szerint a nyír a tisztaság és a fiatalság, a szerelem és a házasélet kezdetének meg végének a jelképe. Gondoljátok meg, hátha segíthettek még rajta –, fűztem hozzá a magam gondolatait a bátyám elbeszéléséhez, és elbúcsúztam.
Eltelt néhány nap, és egy este újra megszólalt számítógépem skype-ra hívó hangja.
– Boldog új évet kívánok az otthoniaknak! – töltötte be bátyám jólismert hangja a szoba minden terét. Meg se várta, hogy viszont kívánjam újévi jókívánságát, már folytatta is:
– Örömmel közlöm, hogy szakemberrel megtárgyaltuk kedvenc nyírfánk helyzetét, és új döntést hoztunk. Nem vágjuk ki, hanem megpróbáljuk orvosolni a bajt, ami megtámadta!
– Hát ennek nagyon örülök! Ez igazán kedves hír számomra így az év kezdetén! – válaszoltam, majd unokáiról kérdeztem, akikről mindig túláradó szeretettel mesélt.
– Jól vannak, nőnek, és okosodnak! Ezek a fényképek az ősszel készültek! – mondta lelkesen, és átküldött egy képet, amelyen a két ikerkislány szeretettel ölelte át egy nyírfa fehér törzsét. Néztem a képet, és éreztem, hogy egy gondolat hidat sző a világ két, egymástól távol levő, pontja között.
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mi 16. Sep 2020, 16:16
Philippa
Bizalom és bizalmatlanság
Csendben figyelem, ahogy emberek egymást mocskolva, nem bizonyítható vádakkal becsmérlik egymást. Miért van így?
A bizalmatlanság jele, ha valaki nem abban hisz, hogy embertársa is tiszta lélekkel indult onnan, ahonnan ő, és ő is a dolgát teszi. Ha nem bízunk annyira a másik emberben, hogy ha hibázott is, ki tudja javítani, akkor mit érünk mi magunk?
Ha nem bízunk senkiben, még magunkban sem, hová vezet vajon?
Ha nem bízunk, csak vádaskodunk, ezzel vajon megoldhatunk bármit is?
De ha mi nem bízunk, akkor vajon miért várjuk el mi azt másiktól, hogy bennünk bízzanak?
Ha valaki nem bízik másokban, csak annak a jele, hogy nem bízik önmagában. Aki nem mer befelé, önmagába nézni, annak folyton szemet szúr másokban az a hiba, amit magában fél felismerni.
Mindannyiunkban jelen van minden. De nem mindent EGYSZERRE élünk meg, hanem szépen sorban. Fölösleges azt számon kérni a másikon, aminek számára még nem jött el az ideje. Ha nem bízom a másik emberben, hogy meg tudja oldani a problémáját saját maga, és emiatt kritizálom, bírálok, ítélkezem, csak magamat ítélem el. Meg akarom neki mondani, mit és hogyan tegyen? Vezetni akarom? Irányítani? Miért?
Miért nem bízom benne? Mert magamban sem bízom. Miért nem bízom? Mert félek. A félelemnek pedig csak egy ellenszere van. Ha felismerem magamban, megismerem, megtanulom elfogadni, ezáltal megszeretem.
Miért nem ismerem fel? Mert nem akarok magamba nézni. Túl sok mocsok van odabent. Kényelmesebb másokban meglátni kint. Akkor nekem magamnak belül nem kell tennem semmit. Mert bizony nem könnyű szembenézni saját démonainkkal. Inkább másokra mutogatunk.
Mindannyian szebb, jobb, élhetőbb világot akarunk, de tenni csak nagyon kevesen tesznek érte. Mert igazabb ország csak akkor lesz, ha előbb igazabb emberek lesznek. Ha vállaljuk a magunk igazságát, fájdalmát, félelmét, gyötrelmét. S szeretettel meggyógyítjuk. Önmagunk szeretetével. Mert amíg magunkat nem szeretjük, folyton másokra mutogatunk, és kritizálunk, és bírálunk, és gyötörjük társainkat. És csodálkozunk, hogy ilyen a világ. Pedig mennyire tudjuk, milyennek kéne lennie …
Azért jöttünk ide mind, hogy megéljük, amit eddig még nem. Hogy megtapasztaljunk mindent, és ezáltal Teljessé lehessünk. Ha még szemet szúr mások, általunk helytelennek ítélt viselkedése, csak gondoljunk arra; neki most épp ez hiányzik a tapasztalataihoz, épp ez kell neki, hogy Teljessé lehessen.
Minden bizonnyal ő is rá fog jönni, ha helytelenül cselekedett, de ezt meg kell élnie ahhoz, hogy megbizonyosodhasson róla. S az vesse társára az első követ, aki maga nem cselekedett még helytelenül.
Ez a világ épp arról szól, hogy a helyeset a helytelentől a felismeréssel tudjuk csak megkülönböztetni. Ahhoz pedig meg kell tapasztalnunk magunkban és másokban is.
Emlékszünk, mikor gyermekkorunkban megtiltottak nekünk valamit, mit csináltunk? Engedelmeskedtünk? Naná, hogy nem, mert érteni akartuk, miért nem szabad. Ezért kipróbáltuk. Ugyanezt csináljuk felnőtten is. Úgy tűnik, így működünk. A megértés vezet tovább minket, s a felismerés ereje szabadítja fel bennünk a szeretetet.
Ember, ne félj magadba nézni! A legnagyobb élmény. A legerőteljesebb érzelem, mikor legelőször felfedezed, milyen ÖNMAGADAT SZERETNI! S ha már itt tartasz, másra sem tudsz másként tekinteni.
A szeretet megbocsát minden hibát. Itt, ebben a világban nincs más dolgod, mint SZERETNI. Hát tedd meg végre!!!
Bizalom és bizalmatlanság
Csendben figyelem, ahogy emberek egymást mocskolva, nem bizonyítható vádakkal becsmérlik egymást. Miért van így?
A bizalmatlanság jele, ha valaki nem abban hisz, hogy embertársa is tiszta lélekkel indult onnan, ahonnan ő, és ő is a dolgát teszi. Ha nem bízunk annyira a másik emberben, hogy ha hibázott is, ki tudja javítani, akkor mit érünk mi magunk?
Ha nem bízunk senkiben, még magunkban sem, hová vezet vajon?
Ha nem bízunk, csak vádaskodunk, ezzel vajon megoldhatunk bármit is?
De ha mi nem bízunk, akkor vajon miért várjuk el mi azt másiktól, hogy bennünk bízzanak?
Ha valaki nem bízik másokban, csak annak a jele, hogy nem bízik önmagában. Aki nem mer befelé, önmagába nézni, annak folyton szemet szúr másokban az a hiba, amit magában fél felismerni.
Mindannyiunkban jelen van minden. De nem mindent EGYSZERRE élünk meg, hanem szépen sorban. Fölösleges azt számon kérni a másikon, aminek számára még nem jött el az ideje. Ha nem bízom a másik emberben, hogy meg tudja oldani a problémáját saját maga, és emiatt kritizálom, bírálok, ítélkezem, csak magamat ítélem el. Meg akarom neki mondani, mit és hogyan tegyen? Vezetni akarom? Irányítani? Miért?
Miért nem bízom benne? Mert magamban sem bízom. Miért nem bízom? Mert félek. A félelemnek pedig csak egy ellenszere van. Ha felismerem magamban, megismerem, megtanulom elfogadni, ezáltal megszeretem.
Miért nem ismerem fel? Mert nem akarok magamba nézni. Túl sok mocsok van odabent. Kényelmesebb másokban meglátni kint. Akkor nekem magamnak belül nem kell tennem semmit. Mert bizony nem könnyű szembenézni saját démonainkkal. Inkább másokra mutogatunk.
Mindannyian szebb, jobb, élhetőbb világot akarunk, de tenni csak nagyon kevesen tesznek érte. Mert igazabb ország csak akkor lesz, ha előbb igazabb emberek lesznek. Ha vállaljuk a magunk igazságát, fájdalmát, félelmét, gyötrelmét. S szeretettel meggyógyítjuk. Önmagunk szeretetével. Mert amíg magunkat nem szeretjük, folyton másokra mutogatunk, és kritizálunk, és bírálunk, és gyötörjük társainkat. És csodálkozunk, hogy ilyen a világ. Pedig mennyire tudjuk, milyennek kéne lennie …
Azért jöttünk ide mind, hogy megéljük, amit eddig még nem. Hogy megtapasztaljunk mindent, és ezáltal Teljessé lehessünk. Ha még szemet szúr mások, általunk helytelennek ítélt viselkedése, csak gondoljunk arra; neki most épp ez hiányzik a tapasztalataihoz, épp ez kell neki, hogy Teljessé lehessen.
Minden bizonnyal ő is rá fog jönni, ha helytelenül cselekedett, de ezt meg kell élnie ahhoz, hogy megbizonyosodhasson róla. S az vesse társára az első követ, aki maga nem cselekedett még helytelenül.
Ez a világ épp arról szól, hogy a helyeset a helytelentől a felismeréssel tudjuk csak megkülönböztetni. Ahhoz pedig meg kell tapasztalnunk magunkban és másokban is.
Emlékszünk, mikor gyermekkorunkban megtiltottak nekünk valamit, mit csináltunk? Engedelmeskedtünk? Naná, hogy nem, mert érteni akartuk, miért nem szabad. Ezért kipróbáltuk. Ugyanezt csináljuk felnőtten is. Úgy tűnik, így működünk. A megértés vezet tovább minket, s a felismerés ereje szabadítja fel bennünk a szeretetet.
Ember, ne félj magadba nézni! A legnagyobb élmény. A legerőteljesebb érzelem, mikor legelőször felfedezed, milyen ÖNMAGADAT SZERETNI! S ha már itt tartasz, másra sem tudsz másként tekinteni.
A szeretet megbocsát minden hibát. Itt, ebben a világban nincs más dolgod, mint SZERETNI. Hát tedd meg végre!!!
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Sa 19. Sep 2020, 06:30
Egy reinkarnáció emlékei
https://www.youtube.com/watch?v=MoVo-Yd ... iR4RsaHdhm
Hangos könyv letöltések:
https://konyvletoltesek.wordpress.com/2 ... cVY3wSDV3s
2020. szeptemberi szellemtani hírlevél
Tartalomjegyzék
Adai mediális közlések 2
Mikulás mese 11
Segítségkérés, személyes. 12
Adai köszönő levél 14
Méreg és Papifrankó 16
Hephata Imakönyv. Adelma 17
földi tudományok és a szellemiség viszonya. 18
Túlvilági üzenetek 19
Tanít a szellemvilág. 23
Ajánlott havi web. lapok.. 25
https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... oUrYK7iWgU
https://data.hu/get/12579106/SBK_Hirlevel_187.doc
https://www.youtube.com/watch?v=MoVo-Yd ... iR4RsaHdhm
Hangos könyv letöltések:
https://konyvletoltesek.wordpress.com/2 ... cVY3wSDV3s
2020. szeptemberi szellemtani hírlevél
Tartalomjegyzék
Adai mediális közlések 2
Mikulás mese 11
Segítségkérés, személyes. 12
Adai köszönő levél 14
Méreg és Papifrankó 16
Hephata Imakönyv. Adelma 17
földi tudományok és a szellemiség viszonya. 18
Túlvilági üzenetek 19
Tanít a szellemvilág. 23
Ajánlott havi web. lapok.. 25
https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... oUrYK7iWgU
https://data.hu/get/12579106/SBK_Hirlevel_187.doc
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Sa 19. Sep 2020, 06:32
Németh Zsolt
Jelek
"Az Úr nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez."
2004. november 19-én, Szent Erzsébet napján hatalmas erejű vihar tombolt a Magas-Tátrában, mely hatalmas területen letarolta a fenyőerdőket. A valaha élt talán legszelídebb és legalázatosabb szent megtépázta a Kárpátok koronáját.
Alig egy hónappal később, december 17-én hurrikán tombolt Versailles környékén, ami teljesen szokatlan Párizs környékén. Fák dőltek ki, bámész turisták sebesültek meg. A legnagyobb károkat az a Trianon-palota szenvedte el, ahol a Magyarországot megcsonkító Trianoni Szerződést aláírták.. Az esemény Lázár napján történt, Jézus pedig feltámasztotta Lázárt.
2006. áprilisában hatalmas árvíz volt a Dunán és Magyarország számos folyóján, éppen az országgyűlési választások hetében. A víz áradata a folyókban egyszerre tetőzött a hazugságok áradatával a választási kampányban. A vízbe kellett volna dobnunk a hazugságok szennyesét, hogy az elvigye, mintha csak azért jött volna.
2006. augusztus 20-án hatalmas vihar tört rá Budapestre, éppen a tűzijáték idején, éppen a Dunánál. Az összesereglett bámész tömegből öten meghaltak, rengetegen megsebesültek, hatalmas anyagi kár keletkezett. A vigadozást jajveszékelés váltotta fel. Szent István nem tűrte tovább szó nélkül műve megcsúfolást.
Figyelmeztetést kaptak az ország méltatlan vezetői, és azok is, akik észre sem veszik, hogy mi történik itt, nem ismerik Magyarország történelmét, nem tudják, hogy mit jelent augusztus 20-a, csak a cirkusz érdekli belőle őket.
Úgy véljük nem önkényes dolog a fenti négy esemény egymás mellé helyezni. Sokan persze véletlennek fogják tartani, hogy éppen akkor történtek, amikor, és ott, ahol. Ha csupán egyetlen esetről lenne szó, tán még el is elehetne ezt hinni. Így azonban nem hunyhatjuk be a szemünket: egyértelmű, hogy sorozatban jönnek a jelek.
Az üzenet nem olyan bonyolult: aki odafigyel, annak ennyi is elég, aki pedig nem, sőt észre sem hajlandó venni a jeleket, annak egy értekezés is kevés lenne, hogy felfogja. Egy dolgot kívánunk csak hangsúlyozni: nagyon sűrűn jönnek a jelek. Vagy nagyon nagy a baj, vagy nagyon nagy változások jönnek. Vagy mindkettő.
Jelek
"Az Úr nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez."
2004. november 19-én, Szent Erzsébet napján hatalmas erejű vihar tombolt a Magas-Tátrában, mely hatalmas területen letarolta a fenyőerdőket. A valaha élt talán legszelídebb és legalázatosabb szent megtépázta a Kárpátok koronáját.
Alig egy hónappal később, december 17-én hurrikán tombolt Versailles környékén, ami teljesen szokatlan Párizs környékén. Fák dőltek ki, bámész turisták sebesültek meg. A legnagyobb károkat az a Trianon-palota szenvedte el, ahol a Magyarországot megcsonkító Trianoni Szerződést aláírták.. Az esemény Lázár napján történt, Jézus pedig feltámasztotta Lázárt.
2006. áprilisában hatalmas árvíz volt a Dunán és Magyarország számos folyóján, éppen az országgyűlési választások hetében. A víz áradata a folyókban egyszerre tetőzött a hazugságok áradatával a választási kampányban. A vízbe kellett volna dobnunk a hazugságok szennyesét, hogy az elvigye, mintha csak azért jött volna.
2006. augusztus 20-án hatalmas vihar tört rá Budapestre, éppen a tűzijáték idején, éppen a Dunánál. Az összesereglett bámész tömegből öten meghaltak, rengetegen megsebesültek, hatalmas anyagi kár keletkezett. A vigadozást jajveszékelés váltotta fel. Szent István nem tűrte tovább szó nélkül műve megcsúfolást.
Figyelmeztetést kaptak az ország méltatlan vezetői, és azok is, akik észre sem veszik, hogy mi történik itt, nem ismerik Magyarország történelmét, nem tudják, hogy mit jelent augusztus 20-a, csak a cirkusz érdekli belőle őket.
Úgy véljük nem önkényes dolog a fenti négy esemény egymás mellé helyezni. Sokan persze véletlennek fogják tartani, hogy éppen akkor történtek, amikor, és ott, ahol. Ha csupán egyetlen esetről lenne szó, tán még el is elehetne ezt hinni. Így azonban nem hunyhatjuk be a szemünket: egyértelmű, hogy sorozatban jönnek a jelek.
Az üzenet nem olyan bonyolult: aki odafigyel, annak ennyi is elég, aki pedig nem, sőt észre sem hajlandó venni a jeleket, annak egy értekezés is kevés lenne, hogy felfogja. Egy dolgot kívánunk csak hangsúlyozni: nagyon sűrűn jönnek a jelek. Vagy nagyon nagy a baj, vagy nagyon nagy változások jönnek. Vagy mindkettő.
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » So 20. Sep 2020, 09:15
Jobbágy Károly
Tanítás
Aki szeret,
annak
varrd fel a szakadt gombját,
mert könnyen
meglehet,
hogy felvarrja más.
Aki szeret,
annak
hallgasd meg baját, gondját,
mert könnyen
meglehet,
hogy meghallgatja más.
Aki szeret,
azzal
sose légy morc, goromba,
mert könnyen
meglehet,
hogy rámosolyog más.
Aki szeret,
szeresd!
s öleld meg naponta!
mert könnyen
meglehet,
hogy megöleli más.
És akkor
- hidd el! -
nem ő a hibás.
Szeretettel Laci
Tanítás
Aki szeret,
annak
varrd fel a szakadt gombját,
mert könnyen
meglehet,
hogy felvarrja más.
Aki szeret,
annak
hallgasd meg baját, gondját,
mert könnyen
meglehet,
hogy meghallgatja más.
Aki szeret,
azzal
sose légy morc, goromba,
mert könnyen
meglehet,
hogy rámosolyog más.
Aki szeret,
szeresd!
s öleld meg naponta!
mert könnyen
meglehet,
hogy megöleli más.
És akkor
- hidd el! -
nem ő a hibás.
Szeretettel Laci
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » So 20. Sep 2020, 09:15
Jobbágy Károly
Tanítás
Aki szeret,
annak
varrd fel a szakadt gombját,
mert könnyen
meglehet,
hogy felvarrja más.
Aki szeret,
annak
hallgasd meg baját, gondját,
mert könnyen
meglehet,
hogy meghallgatja más.
Aki szeret,
azzal
sose légy morc, goromba,
mert könnyen
meglehet,
hogy rámosolyog más.
Aki szeret,
szeresd!
s öleld meg naponta!
mert könnyen
meglehet,
hogy megöleli más.
És akkor
- hidd el! -
nem ő a hibás.
Szeretettel Laci
Tanítás
Aki szeret,
annak
varrd fel a szakadt gombját,
mert könnyen
meglehet,
hogy felvarrja más.
Aki szeret,
annak
hallgasd meg baját, gondját,
mert könnyen
meglehet,
hogy meghallgatja más.
Aki szeret,
azzal
sose légy morc, goromba,
mert könnyen
meglehet,
hogy rámosolyog más.
Aki szeret,
szeresd!
s öleld meg naponta!
mert könnyen
meglehet,
hogy megöleli más.
És akkor
- hidd el! -
nem ő a hibás.
Szeretettel Laci
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mo 21. Sep 2020, 05:52
A SZER, ami etet
Az emberek nem nagyon tudnak szeretni. Éreznek valamit, ami olyan, mintha, de.. a legtöbb esetben a saját egójuk számára fontos a másik energiája, és ezt érzik, élik meg szeretetnek. A legtöbb esetben saját MAGukat sem tudják valóban SZERetni. SZERetni azt tudjuk, amit elfogadtunk olyannak, amilyen. Elfogadni azt tudjuk, amit ismerünk, amiről tudjuk, hogy mi az, miért olyan amilyen. MAGunkról tudjuk? Az esetek többségében nem. Már az is nagy előrelépés, hogy mi már dolgozunk azon, hogy megismerjük MAGunkat.
Ha egy másik emberről van szó, hát a dolog még nehezebben megy. Vágyunk egy bizonyos energiára, és ezt megpróbáljuk a másiktól megkapni. De abban a pillanatban, amikor a felőle jövő energia már nem olyan, amire nekünk szükségünk van, azonnal jelezzük, hogy a másik valamit hibázott, meg kéne változnia, hogy mi továbbra is a nekünk megfelelő energiát kapjuk tőle.
A SZER-ETET nem ilyen. Az valóban etet, vagyis táplál. Táplál engem is, és táplálja azt is, akit szeretek. Nincs elvárás. A másik lehet olyan szabad, amilyen akar, mert ŐT szeretem, nem azt a vágyképet, amit rá vetítek. És ő, csak akkor tud Ő MAGa lennie, ha szabad. És ezzel mindannyian így vagyunk. Ahol bármi korlát van, már nem saját MAGunk vagyunk
Korlátok. Bizony a feltétel nélküliség nem korlátoz. Itt fontos tisztázni, hogy mit értünk "korlát" alatt. Mert sokan összetévesztik a korlátozást a rend tartással. A rend egy olyan dolog, amit nem korlátokkal kell előidézni, hanem ami az emberi lényből fakadó állapot. Ha minden szabadon áramlik, akkor a rend fent tartja önmagát. De abban a pillanatban ahogy bejön egy korlát, azonnal sérül a rend. De mivel az emberi lénynek igénye van a rendre, hisz természetes állapota, megpróbálja rendbehozni a dolgokat, de ha nem ismeri fel, hogy a korlát az, ami megtörte a rendet, nem tehet mást, mint egy újabb korlátot állít. És az ördögi kör beindul. Ha körülnézünk a világunkba mást se látunk mint korlátot. Ezért embertelen a világunk.
Reggel a férjemmel - mivel a nagylányomtól iskolalátogatási papírt kell kérni az egyetemtől, hogy a kicsi után magasabb családi pótlékot kapjunk - az iskolalátogatási törvényről beszélgettünk. Azt mondta, ő, a roma gyerekeket azonnal bentlakásos iskolába vinné, hogy tuti tanuljanak. Megkérdeztem tőle:
- És mit csinálnál velük? ÁTNEVELNÉD??
- Igen! - válaszolta.
Bennem meg megszólalt a hang: janicsár képzés! Ugye tudjuk mit jelent? Kirázott a hideg. A romák azzal a programmal jöttek erre a bolygóra, hogy vándorlásukkal viszik a híreket egyik helyről a másikra. (Ennél azért bonyolultabb a feladatuk, de nem vagyok szakértője a dolognak). Az ő életük korlátozódott be talán legelőször, vagy a legjobban. És látjuk, sőt a bőrünkön érezhetjük, hogy mit okoztak a korlátok. Olvasom itt oldalt a híreket, hogy Tiszavasváriban még a Romák is a Jobbikra szavaztak.....
"A romák szavazatainak eloszlására talált magyarázatot Koltai Tamás, aki az MSZP színeiben indult a polgármesteri posztért, de a voksok kevesebb, mint 5 százalékát kapta. Helyben nem volt cigányellenes kampány, a Jobbik választási programjában sincs szó gettóról és szögesdrótról, arról viszont igen, hogy mindenki a törvények szerint viselkedjen ; mondta lapunknak Koltai Tamás. "
Elmosolyodtam..... Igen. Nincs szükség korlátokra. Rendre van szükség. Én úgy oldanám meg az iskoláztatási kérdést, hogy behívnám az iskolába a Gazsit, hogy tanítsa romául a purdét, hogy tanítsa meg az énekeiket, táncaikat, tanítsa zenélni, meg a tenyér jóslás és kristálygömb olvasás rejtelmeire, és mindazt ami érték az ő hagyományukban. És akkor a SZER etetne.
Írta: Anisha
Az emberek nem nagyon tudnak szeretni. Éreznek valamit, ami olyan, mintha, de.. a legtöbb esetben a saját egójuk számára fontos a másik energiája, és ezt érzik, élik meg szeretetnek. A legtöbb esetben saját MAGukat sem tudják valóban SZERetni. SZERetni azt tudjuk, amit elfogadtunk olyannak, amilyen. Elfogadni azt tudjuk, amit ismerünk, amiről tudjuk, hogy mi az, miért olyan amilyen. MAGunkról tudjuk? Az esetek többségében nem. Már az is nagy előrelépés, hogy mi már dolgozunk azon, hogy megismerjük MAGunkat.
Ha egy másik emberről van szó, hát a dolog még nehezebben megy. Vágyunk egy bizonyos energiára, és ezt megpróbáljuk a másiktól megkapni. De abban a pillanatban, amikor a felőle jövő energia már nem olyan, amire nekünk szükségünk van, azonnal jelezzük, hogy a másik valamit hibázott, meg kéne változnia, hogy mi továbbra is a nekünk megfelelő energiát kapjuk tőle.
A SZER-ETET nem ilyen. Az valóban etet, vagyis táplál. Táplál engem is, és táplálja azt is, akit szeretek. Nincs elvárás. A másik lehet olyan szabad, amilyen akar, mert ŐT szeretem, nem azt a vágyképet, amit rá vetítek. És ő, csak akkor tud Ő MAGa lennie, ha szabad. És ezzel mindannyian így vagyunk. Ahol bármi korlát van, már nem saját MAGunk vagyunk
Korlátok. Bizony a feltétel nélküliség nem korlátoz. Itt fontos tisztázni, hogy mit értünk "korlát" alatt. Mert sokan összetévesztik a korlátozást a rend tartással. A rend egy olyan dolog, amit nem korlátokkal kell előidézni, hanem ami az emberi lényből fakadó állapot. Ha minden szabadon áramlik, akkor a rend fent tartja önmagát. De abban a pillanatban ahogy bejön egy korlát, azonnal sérül a rend. De mivel az emberi lénynek igénye van a rendre, hisz természetes állapota, megpróbálja rendbehozni a dolgokat, de ha nem ismeri fel, hogy a korlát az, ami megtörte a rendet, nem tehet mást, mint egy újabb korlátot állít. És az ördögi kör beindul. Ha körülnézünk a világunkba mást se látunk mint korlátot. Ezért embertelen a világunk.
Reggel a férjemmel - mivel a nagylányomtól iskolalátogatási papírt kell kérni az egyetemtől, hogy a kicsi után magasabb családi pótlékot kapjunk - az iskolalátogatási törvényről beszélgettünk. Azt mondta, ő, a roma gyerekeket azonnal bentlakásos iskolába vinné, hogy tuti tanuljanak. Megkérdeztem tőle:
- És mit csinálnál velük? ÁTNEVELNÉD??
- Igen! - válaszolta.
Bennem meg megszólalt a hang: janicsár képzés! Ugye tudjuk mit jelent? Kirázott a hideg. A romák azzal a programmal jöttek erre a bolygóra, hogy vándorlásukkal viszik a híreket egyik helyről a másikra. (Ennél azért bonyolultabb a feladatuk, de nem vagyok szakértője a dolognak). Az ő életük korlátozódott be talán legelőször, vagy a legjobban. És látjuk, sőt a bőrünkön érezhetjük, hogy mit okoztak a korlátok. Olvasom itt oldalt a híreket, hogy Tiszavasváriban még a Romák is a Jobbikra szavaztak.....
"A romák szavazatainak eloszlására talált magyarázatot Koltai Tamás, aki az MSZP színeiben indult a polgármesteri posztért, de a voksok kevesebb, mint 5 százalékát kapta. Helyben nem volt cigányellenes kampány, a Jobbik választási programjában sincs szó gettóról és szögesdrótról, arról viszont igen, hogy mindenki a törvények szerint viselkedjen ; mondta lapunknak Koltai Tamás. "
Elmosolyodtam..... Igen. Nincs szükség korlátokra. Rendre van szükség. Én úgy oldanám meg az iskoláztatási kérdést, hogy behívnám az iskolába a Gazsit, hogy tanítsa romául a purdét, hogy tanítsa meg az énekeiket, táncaikat, tanítsa zenélni, meg a tenyér jóslás és kristálygömb olvasás rejtelmeire, és mindazt ami érték az ő hagyományukban. És akkor a SZER etetne.
Írta: Anisha
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mi 23. Sep 2020, 08:16
Álmomban meglátogattam Istent
Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.
Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, és megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legfontosabb, hogy mit szeretnének az életben, hanem az, hogy mások mit szeretnének és ebben hogyan segíthetik őket. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.
Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, aki szeretetet ébreszt másokban.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
A megbocsátást másoktól elszenvedett sérelmeik elengedése során lehet megtanulni.
El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg azt kimutatni.
Meg kell tanulni, hogy fizikai szinten látszólag bármit meg vehetsz pénzen, csak szeretet és boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis mindketten mást látnak benne.
Meg kell tanulni, hogy az az igazi társ és barát, aki mindent tud rólunk, még is elfogad és szeret minket. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk önmagunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál.
De arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket váltottál ki bennük.
szemlézte: Völgyi Gergely
Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.
Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, és megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legfontosabb, hogy mit szeretnének az életben, hanem az, hogy mások mit szeretnének és ebben hogyan segíthetik őket. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.
Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, aki szeretetet ébreszt másokban.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
A megbocsátást másoktól elszenvedett sérelmeik elengedése során lehet megtanulni.
El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg azt kimutatni.
Meg kell tanulni, hogy fizikai szinten látszólag bármit meg vehetsz pénzen, csak szeretet és boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis mindketten mást látnak benne.
Meg kell tanulni, hogy az az igazi társ és barát, aki mindent tud rólunk, még is elfogad és szeret minket. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk önmagunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál.
De arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket váltottál ki bennük.
szemlézte: Völgyi Gergely
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Fr 25. Sep 2020, 08:18
A tanítókról
Egy fiatal szamuráj, Zembu beleszeretett az ura feleségébe. amikor a férj rajtakapta őket, az ifjú önvédelemből leszúrta őt, és egy távoli tartományba menekült. Hiába keresett munkát, így hát útonálló lett belőle. Egyik reggel aztán hirtelen rádöbbent, hogy mit tett az életével. Őszintén megbánta minden gaztettét, és hogy jóvátegye a bűneit, eltökélte, hogy ezentúl csak jót fog cselekedni.
Nem sokkal ezután, amikor egy meredek sziklafal fölötti veszélyes úton baktatott, amely sok ember halálát okozta, elhatározta, hogy alagutat ás a hegyen át. Nappal ételt koldult, éjszakánként pedig egyre csak ásott. Így telt el harminc év. Az alagút már hatszáz méter hosszú volt, és csak pár hónapnyi munka maradt hátra, amikor egyszer csak elébe állt egy fiatal szamuráj, Kacuó, hogy megtorolja apjának, annak a nemesembernek a halálát, akinek az életét sok évvel korábban Zembu oltotta ki.
Zembu rezzenéstelenül állt Kacuó kivont kardjával szemben, és így szólt:
- Boldogan neked adom az életem, ha megengeded, hogy előbb befejezzem a munkámat.
Így hát Kacuó türelmetlenül várakozott a következő hónapokban, amíg Zembu csak ásott és ásott. A fiatalember, belefáradván a semmittevésbe, és látván, hogy közeledig a munka vége, beállt segíteni az öregnek. Ahogy egymás mellett dolgoztak, Kacuó egyre jobban kezdte tisztelni az idős férfi kitartását és szilárd jellemét. Végül elkészült az alagút, amelyen az utazók immár biztonságosan átkelhettek.
Zembu ekkor odafordult az ifjú harcoshoz:
- Most már kész a munkám. Levághatod a fejemet.
Ekkor könnyek szöktek Kacuó szemébe:
- Hogyan fejezhetném le a tanítómesteremet?
Egy ősi mondás szerint „nincsenek barátaink, sem ellenségeink, csupán tanítóink”. Bármilyen alakot öltsön is, lássuk meg mindenben a bölcsességet.
Dan Millman: Élj céltudatosan! - részlet
UI:
Bocsáss meg magadnak! Így lépj túl a múltadon!
https://www.youtube.com/watch?v=fcpcZCnFM74
Egy fiatal szamuráj, Zembu beleszeretett az ura feleségébe. amikor a férj rajtakapta őket, az ifjú önvédelemből leszúrta őt, és egy távoli tartományba menekült. Hiába keresett munkát, így hát útonálló lett belőle. Egyik reggel aztán hirtelen rádöbbent, hogy mit tett az életével. Őszintén megbánta minden gaztettét, és hogy jóvátegye a bűneit, eltökélte, hogy ezentúl csak jót fog cselekedni.
Nem sokkal ezután, amikor egy meredek sziklafal fölötti veszélyes úton baktatott, amely sok ember halálát okozta, elhatározta, hogy alagutat ás a hegyen át. Nappal ételt koldult, éjszakánként pedig egyre csak ásott. Így telt el harminc év. Az alagút már hatszáz méter hosszú volt, és csak pár hónapnyi munka maradt hátra, amikor egyszer csak elébe állt egy fiatal szamuráj, Kacuó, hogy megtorolja apjának, annak a nemesembernek a halálát, akinek az életét sok évvel korábban Zembu oltotta ki.
Zembu rezzenéstelenül állt Kacuó kivont kardjával szemben, és így szólt:
- Boldogan neked adom az életem, ha megengeded, hogy előbb befejezzem a munkámat.
Így hát Kacuó türelmetlenül várakozott a következő hónapokban, amíg Zembu csak ásott és ásott. A fiatalember, belefáradván a semmittevésbe, és látván, hogy közeledig a munka vége, beállt segíteni az öregnek. Ahogy egymás mellett dolgoztak, Kacuó egyre jobban kezdte tisztelni az idős férfi kitartását és szilárd jellemét. Végül elkészült az alagút, amelyen az utazók immár biztonságosan átkelhettek.
Zembu ekkor odafordult az ifjú harcoshoz:
- Most már kész a munkám. Levághatod a fejemet.
Ekkor könnyek szöktek Kacuó szemébe:
- Hogyan fejezhetném le a tanítómesteremet?
Egy ősi mondás szerint „nincsenek barátaink, sem ellenségeink, csupán tanítóink”. Bármilyen alakot öltsön is, lássuk meg mindenben a bölcsességet.
Dan Millman: Élj céltudatosan! - részlet
UI:
Bocsáss meg magadnak! Így lépj túl a múltadon!
https://www.youtube.com/watch?v=fcpcZCnFM74
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Sa 26. Sep 2020, 07:24
Leslie Abraham
A te szíved min csüng, mire vágyik?
Amely kézzelfogható dolgokon, vagy szintén anyagi minőségű tudáson és képességeken csüng az ember szíve, azoknak adta át magát az ember, mert csak ezeknek van értéke a szemében, mivelhogy ezek játsszák a központi szerepet is az életében. Az embernek ezekhez van tehát feltétel nélküli ragaszkodása, azaz ezekhez van hozzákötődve. Ez azonban így mind bálvány, és nem pedig az ezek fölötti Legfőbb Érték, Erő, és Központ, Aki az egyetlen igaz Valóság és Igazság is lévén már igazán szabaddá és boldoggá tudná tenni az embert az önmaga vonatkozásában is, ha az csak Őrá figyelne, csak Hozzá igazodna, és már csak Őhozzá ragaszkodna is az előbbi mulandó dolgok helyett is. Pontosan ugyanis ezek a bálványok teszik az embert Istentől, és mindenki mástól, de minden dologtól is elkülönítetté, elválasztottá.
A gonosz viszont az embert a maga oldalára mindig is azzal a dologgal csábítja el, amire az vágyik. Aki tehát kézzelfogható gazdagságra, hatalomra, hírnévre, emberektől kapható dicsőségre, kényelemre, érzéki élvezetekre vágyik, annak a gonosz meg is ígéri, és meg is adja azokat, mindig cserébe persze azért, hogy elvehesse tőle a látását és hallását az Igazságot illetően. Ezeknek a mulandó javaknak lényegében tehát annyi az ára, hogy az Isten ellen lázadó szellemiség azokért cserébe a lelkedet (aki te valójában vagy) már teljesen is elvegye magának.
A gonosz ez utóbbit akarja tehát, és amikor pedig az anyagi javakért és élvezetekért cserébe már teljesen is az ő rabszolgája lettél, akkor egy folyamat során, vagy pedig akár nagy hirtelenséggel is, elveszi a testi és mentális egészségedet, azaz megrontja minden gondolatodat, és ezzel egyben, vagy ez után pedig már a véredet, húsodat, szerveidet, csontjaidat is romlottá, azaz beteggé teszi, és végül pedig az életedet is elveszi, vagyis végül a lelkeddel együtt az egész testedet is bekebelezi magába. Ez tehát a gonosznak tetsző emberi élet eredménye.
Soha ne csüngjön hát a szíved a hiábavalóságokon, ne azokhoz kötözd, ne azoknak add át magadat, mert így hiábavalóság lesz az egész földi életed is, vagyis mégsem sikerül majd a gonosz szellemiség markából (hatalmából), és a téged szintén csak korlátozó anyagnak és anyaginak fogságából végleg megszabadulnod. Inkább csüngjön a te szíved is Krisztusnak kebelén, mert azzal egyben már Isten kebelén is nyugszol, azaz már állandóan a Szellemben és Igazságban vagy!
(Ha tehát nem utasítunk ki minden bűnt, és minden bálványt a szívünkből, akkor hogyan is gondolhatjuk, hogy majd mi is meg fogunk tudni akár csak állni is Krisztus előtt az ítélet napján?)
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló
Születésem előtti idő - Túlvilági élmények | Czeglédi Janka
https://www.youtube.com/watch?v=lIn6pYD ... CS_5P64RtM
és mellette a többi videói!
A te szíved min csüng, mire vágyik?
Amely kézzelfogható dolgokon, vagy szintén anyagi minőségű tudáson és képességeken csüng az ember szíve, azoknak adta át magát az ember, mert csak ezeknek van értéke a szemében, mivelhogy ezek játsszák a központi szerepet is az életében. Az embernek ezekhez van tehát feltétel nélküli ragaszkodása, azaz ezekhez van hozzákötődve. Ez azonban így mind bálvány, és nem pedig az ezek fölötti Legfőbb Érték, Erő, és Központ, Aki az egyetlen igaz Valóság és Igazság is lévén már igazán szabaddá és boldoggá tudná tenni az embert az önmaga vonatkozásában is, ha az csak Őrá figyelne, csak Hozzá igazodna, és már csak Őhozzá ragaszkodna is az előbbi mulandó dolgok helyett is. Pontosan ugyanis ezek a bálványok teszik az embert Istentől, és mindenki mástól, de minden dologtól is elkülönítetté, elválasztottá.
A gonosz viszont az embert a maga oldalára mindig is azzal a dologgal csábítja el, amire az vágyik. Aki tehát kézzelfogható gazdagságra, hatalomra, hírnévre, emberektől kapható dicsőségre, kényelemre, érzéki élvezetekre vágyik, annak a gonosz meg is ígéri, és meg is adja azokat, mindig cserébe persze azért, hogy elvehesse tőle a látását és hallását az Igazságot illetően. Ezeknek a mulandó javaknak lényegében tehát annyi az ára, hogy az Isten ellen lázadó szellemiség azokért cserébe a lelkedet (aki te valójában vagy) már teljesen is elvegye magának.
A gonosz ez utóbbit akarja tehát, és amikor pedig az anyagi javakért és élvezetekért cserébe már teljesen is az ő rabszolgája lettél, akkor egy folyamat során, vagy pedig akár nagy hirtelenséggel is, elveszi a testi és mentális egészségedet, azaz megrontja minden gondolatodat, és ezzel egyben, vagy ez után pedig már a véredet, húsodat, szerveidet, csontjaidat is romlottá, azaz beteggé teszi, és végül pedig az életedet is elveszi, vagyis végül a lelkeddel együtt az egész testedet is bekebelezi magába. Ez tehát a gonosznak tetsző emberi élet eredménye.
Soha ne csüngjön hát a szíved a hiábavalóságokon, ne azokhoz kötözd, ne azoknak add át magadat, mert így hiábavalóság lesz az egész földi életed is, vagyis mégsem sikerül majd a gonosz szellemiség markából (hatalmából), és a téged szintén csak korlátozó anyagnak és anyaginak fogságából végleg megszabadulnod. Inkább csüngjön a te szíved is Krisztusnak kebelén, mert azzal egyben már Isten kebelén is nyugszol, azaz már állandóan a Szellemben és Igazságban vagy!
(Ha tehát nem utasítunk ki minden bűnt, és minden bálványt a szívünkből, akkor hogyan is gondolhatjuk, hogy majd mi is meg fogunk tudni akár csak állni is Krisztus előtt az ítélet napján?)
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló
Születésem előtti idő - Túlvilági élmények | Czeglédi Janka
https://www.youtube.com/watch?v=lIn6pYD ... CS_5P64RtM
és mellette a többi videói!
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » So 27. Sep 2020, 07:29
Az apa és fiai
Lev Tolsztoj meséje
Az apa meghagyta fiainak, hogy egyetértésben éljenek; de a fiúk nem fogadták meg a szavát. Ekkor az apa hozatott velük egy vesszőnyalábot és azt mondta:
- Törjétek el!
Bármennyit is vesződtek vele, nem tudták eltörni. Az apa most kioldozta a vesszőnyalábot és megparancsolta fiainak, hogy egyenként törjék el a vesszőket.
A fiúk külön-külön könnyűszerrel elbántak a vesszőkkel. Az apa ekkor azt mondta:
- Látjátok hát, ha egyetértésben éltek, senki sem győzedelmeskedhetik rajtatok. De ha civakodni fogtok és széthúztok, akárki könnyen elbánik veletek.
Lev Tolsztoj meséje
Az apa meghagyta fiainak, hogy egyetértésben éljenek; de a fiúk nem fogadták meg a szavát. Ekkor az apa hozatott velük egy vesszőnyalábot és azt mondta:
- Törjétek el!
Bármennyit is vesződtek vele, nem tudták eltörni. Az apa most kioldozta a vesszőnyalábot és megparancsolta fiainak, hogy egyenként törjék el a vesszőket.
A fiúk külön-külön könnyűszerrel elbántak a vesszőkkel. Az apa ekkor azt mondta:
- Látjátok hát, ha egyetértésben éltek, senki sem győzedelmeskedhetik rajtatok. De ha civakodni fogtok és széthúztok, akárki könnyen elbánik veletek.
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mo 28. Sep 2020, 07:35
Ara Rauch
Megértés
Egy megértő szó vagy pillantás többet érhet minden harcnál, amit megharcolhatunk.
Az asszonyok régóta ismerték egymást. Egyikük lakásában töltötték a délutánt egy tea és némi sütemény mellett. A gyerekek hasonló korúak és temperamentumúak voltak: ötéves ördögfiókák. Együtt játszottak a gyerekszobában, amíg a barátnők jóízűen kipletykálták a közös ismerősöket.
Az egyre hangosodó veszekedés után óriási visítás hallatszott a szobából. A házigazda kisfiú visított: a vendég el akarta venni kedvenc játékát. A vendég kontrázott: elszánta magát, hogy mindenáron azzal a rendkívül értékes és érdekes Darth Vader bábuval játszik, amilyen neki nincs otthon. A látogató asszony felpattant, és berontott a gyerekek közé; a házigazda utána.
- Mit csinálsz? Nem szégyelled magad? - támadt a vendég a saját fiára. - Nem szabad elvenni a más játékát, ha nem adja oda!
- De nekem kell! - toppantott a gyerek. Az anyja agresszívan megmarkolta a vékony kis kart.
- Teszed le azonnal?!
- De nem!
A feszültség kibírhatatlanná fokozódott. A kisfiú arcán a dac, görcsbe merevülő izmain az ellenkezés - majd szétvetette a harag. Az anyja tehetetlen dühében, hogy rákényszerítse akaratát a gyerekre, már emelte a kezét: mindjárt megüti.
- Kati, várj egy pillanatot - szólt közbe a vendéglátó asszony. Odasétált a gyerekhez, leült mellé a székre. Nem ért hozzá.
- Mit érzel, Marci? - tette fel az első kérdést halkan.
A gyerek dühödten meredt valamerre, fintorgó arccal, nem nézett a nőre, nem válaszolt.
- Dühös vagy, ugye?
Dacos bólintás.
- Olyan, mintha szétfeszítene a méreg - mondta ki, amit a gyerek nem tudott szavakba önteni. - Legszívesebben toporzékolnál, vagy megütnél valakit. Szeretnél hangosan ordítani, visítani, igaz? - együtt érző hangjára a gyerek már folyamatosan bólogatott. Az asszony óvatosan a kezébe vette a gyerek kezét. - Nagyon rosszul érzed magad, mert Tomi nem adta oda neked a játékát, és te szeretnél játszani vele. Ekkor valami átszakadt a fiúban. Kitört belőle a zokogás, az arcát a kezébe temette, és csak sírta, sírta ki magából a feszültséget. Az asszony átölelte, simogatta a hátát.
- Na, ne bőgj, odaadom - ajánlotta váratlanul Tomi. Egymásra néztek. A megrendült pillanatban szeretethíd épült közöttük; angyalszárny érintette arcukat.
- Neked adom, hazaviheted.
Megértés
Egy megértő szó vagy pillantás többet érhet minden harcnál, amit megharcolhatunk.
Az asszonyok régóta ismerték egymást. Egyikük lakásában töltötték a délutánt egy tea és némi sütemény mellett. A gyerekek hasonló korúak és temperamentumúak voltak: ötéves ördögfiókák. Együtt játszottak a gyerekszobában, amíg a barátnők jóízűen kipletykálták a közös ismerősöket.
Az egyre hangosodó veszekedés után óriási visítás hallatszott a szobából. A házigazda kisfiú visított: a vendég el akarta venni kedvenc játékát. A vendég kontrázott: elszánta magát, hogy mindenáron azzal a rendkívül értékes és érdekes Darth Vader bábuval játszik, amilyen neki nincs otthon. A látogató asszony felpattant, és berontott a gyerekek közé; a házigazda utána.
- Mit csinálsz? Nem szégyelled magad? - támadt a vendég a saját fiára. - Nem szabad elvenni a más játékát, ha nem adja oda!
- De nekem kell! - toppantott a gyerek. Az anyja agresszívan megmarkolta a vékony kis kart.
- Teszed le azonnal?!
- De nem!
A feszültség kibírhatatlanná fokozódott. A kisfiú arcán a dac, görcsbe merevülő izmain az ellenkezés - majd szétvetette a harag. Az anyja tehetetlen dühében, hogy rákényszerítse akaratát a gyerekre, már emelte a kezét: mindjárt megüti.
- Kati, várj egy pillanatot - szólt közbe a vendéglátó asszony. Odasétált a gyerekhez, leült mellé a székre. Nem ért hozzá.
- Mit érzel, Marci? - tette fel az első kérdést halkan.
A gyerek dühödten meredt valamerre, fintorgó arccal, nem nézett a nőre, nem válaszolt.
- Dühös vagy, ugye?
Dacos bólintás.
- Olyan, mintha szétfeszítene a méreg - mondta ki, amit a gyerek nem tudott szavakba önteni. - Legszívesebben toporzékolnál, vagy megütnél valakit. Szeretnél hangosan ordítani, visítani, igaz? - együtt érző hangjára a gyerek már folyamatosan bólogatott. Az asszony óvatosan a kezébe vette a gyerek kezét. - Nagyon rosszul érzed magad, mert Tomi nem adta oda neked a játékát, és te szeretnél játszani vele. Ekkor valami átszakadt a fiúban. Kitört belőle a zokogás, az arcát a kezébe temette, és csak sírta, sírta ki magából a feszültséget. Az asszony átölelte, simogatta a hátát.
- Na, ne bőgj, odaadom - ajánlotta váratlanul Tomi. Egymásra néztek. A megrendült pillanatban szeretethíd épült közöttük; angyalszárny érintette arcukat.
- Neked adom, hazaviheted.
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Di 29. Sep 2020, 10:41
A SZEGÉNY EMBER ÉS A LÁTHATATLAN SEGÍTŐ
Volt egyszer egy szegény ember. Boldogságban élt a feleségével és a gyerekeivel együtt egy kis erdőszéli házban. Szerették egymást, szerettek ott élni, ahová a Jóisten teremtette őket, csakhogy az embernek volt egy félelme, amitől szeretett volna megszabadulni. Éjszakánként rémálmok gyötörték, hogy jön az Ördög és elviszi a kisházat, a földecskéjüket, a gyerekeiket befogja rabszolgájának és a feleségét is magával viszi.
Egyszer aztán ahogy éppen az erdőben sétálgatott gombát keresve és hallgatta a madarak énekét és a fák susogását, észrevette hogy valaki van mellette, de nem látta. ki az. Ahogy ott figyelt, megszólította egy hang.
- Hallod-e te szegény ember. Ne félj tőlem, én a barátod vagyok és segítek neked, ha hagyod, de ahhoz te is kellesz ám. Az én segítségem csak akkor működik, ha te is megteszed a magadét.
Elcsodálkozott ezen a szegényember, de úgy volt vele, hogy mit veszíthet azzal, ha kipróbálja, igaz-e amit a láthatatlan valaki mondott neki.
- Jól van no, tegyünk próbát – mondta a hangnak.
- Kívánj tőlem amit csak akarsz és meglátod teljesül, de neked is lesz benne feladatod, azt majd megmondom hogy mi. Rendben van? – szólt a hang.
- Rendben – válaszolta amaz.
A szegényember elmesélte az álmait és arra kérte a hangot, hogy segítsen ezt neki elfelejteni és soha vissza ne térhessen a történet.
- Menj csak haza szegényember és megígérem neked, hogy mire hazaérsz, megoldódik a bajod, elmúlnak a félelmeid, rémálmaid. Útközben azonban jól figyelj, és ha kell hívhatsz engem segítségül. Itt van ez a sólyomtoll előtted a földön, vedd fel. Ha szükséged van a segítségemre, csak fújj rá háromszor, és ott termek meglátod.
- Ki vagy te, akit nem látok, de hallani hallak? - kérdezte a szegényember, de erre már nem jött válasz. A lény, aki beszélt hozzá egyszeriben eltűnt. Elindult hát az emberünk hazafelé, de alig tett néhány lépést meglátott egy hintót. A hintó is és a lovak, amelyek húzták koromfeketék voltak, arany lószerszámmal és arany kerékkel. Amint elhaladt mellette, egyszer csak utána szólt valaki belőle.
- Állj meg te szegény ember! Most megtaláltad a szerencsédet! Segíts nekem, és én nem leszek hálátlan, busás jutalomban részesülsz.
Kíváncsi is lett rögtön az ember, kiféle-miféle az, aki szólt hozzá és mit akar tőle. Nézegetett befelé a hintó belseje felé, de azon olyan sötét üvegablak volt, hogy nem látott semmit.
- Hiába nézegetsz, engem nem láthatsz meg, mondta amaz. Van egy ajánlatom a számodra. Ha kivágod ezt az erdőt nekem, akkor örök gazdagságot adok neked. Nézz bele ebbe a ládába – tolt ki az ablakon át egy kis aranyládát egy kéz. Ezt a kifogyhatatlan ládikát megkapod, amiből sohasem fogy ki a pénz.
Nézegette a szegényember a káprázatos szép dobozt, mely csordultig tele volt arannyal és közben arra gondolt, hogy mi mindent vehetne a vagyonból. Palotát építtethetne a kis háza helyébe, nagy birtokokat vásárolhatna, amin nem neki magának kellene dolgoznia, új ruhákat vehetne magának és a feleségének is, ők is hintón járhatnának, mint az uraságok. Azután a gyerekeinek is építtethetne házakat, dőzsölhetnének, mindennap nagy lakomákat rendezhetnének. Mindenki tisztelné és hajbókolnának előtte a rokonok és az ismerősök.
Valami mégis azt súgta neki, hogy nincs ez rendjén így. Ha kivágja az erdőt, azzal elűzi az állatokat az otthonukból, soha többet nem hallgathatja ennek a helynek a madarait, nem gyönyörködhetne a szépségében. Eszébe jutott hányszor lelt nyugalmat a hatalmas fák oltalmában, hányszor merített új erőt az erejükből. Most aztán nem tudta mitévő legyen. Egyszeriben eszébe jutott a sólyomtoll, hát elővette és háromszor ráfújt.
- Hívtál, hát itt vagyok. Miben lehetek a segítségedre? – kérdezte a már ismert hang.
A szegényember előadta a történetet, hogy tanácsot kérjen mit is kellene csinálnia.
- Lépj be ide e mögé a nagy fa mögé – mondta a hang – , az ágra felakasztva találsz egy varázslámpát. Ha azzal világítasz, látni fogod ki van a hintóban. – ezután ismét magára hagyta az embert. De jól is tette, hogy magára hagyta, mert a hintó indulni készült már és a tulajdonosa nagyon sürgette a választ.
- Ha rögtön nem válaszolsz, soha többet nem látsz engem és oda a szerencsédnek. Most kell eldöntened, elfogadod-e az ajánlatomat. - kiáltott a hintó tulajdonosa.
Fogta a lámpát az emberünk és bevilágított vele a hintóba. Egyszeriben látta ám, hogy ugyanaz az Ördög ül benne, akivel álmodni szokott. Egyből tudta, mit kell válaszolnia. Elköszönt illedelmesen, jó utat kívánva az utazónak, aki egy szempillantás alatt el is tűnt onnan, füstté és köddé válva. Ment mendegélt tovább a szegényember, közben azon gondolkodott, hogy milyen nagy szerencséje volt azzal a lámpával meg a segítőjével. Most már kezdett bízni benne, hogy valóban jót akar neki.
Amint kiért az úton egy tisztásra, megpillantott egy gyönyörűséges szép leányt, aki csábítóan áttetsző lenge ruhácskában mosolyogva hívogatta. Rajta is felejtette a szemét a szegényember.
- Gyere bátran közelebb! Csak nem szállt inadba a bátorságod egy ártatlan lány látványától? Gyere csak, nem eszlek meg, ne félj.
Így hát közelebb is lépett, de közben eszébe jutott a felesége, akit nagyon szeretett. Végül is mi bajom történhetne, csak nem baj, ha tetszik nekem ez a teremtés – gondolta magában.
- Kérlek téged, szabadíts meg engem innen, tiéd leszek, bármit kérhetsz tőlem, ha segítesz nekem – mondta a lány. Ruhát kell cserélnünk, mert én innen csak más valakinek a ruhájában mehetek el. Nem szabad hogy fel ismerjen az Ördög, aki elrabolt engem és ide kárhoztatott örök időre. Tedd meg a kedvemért, nagyon kérlek, te olyan jó embernek látszol.
Megsajnálta a szegényember a lányt és beleegyezett a cserébe, meg aztán annak szépsége is teljesen hatalmába kerítette. Amint már az utolsó ruhadarabokat húzta le magáról, felnézett és valami furcsa gúnyos, kárörvendő arckifejezést pillantott meg a lány arcán, aki azt hitte, hogy nem látja az ember a foglalatossága közben. Gyanút fogott erre az ember és megkérte a lányt, hogy csak egy pillanatig legyen még türelemmel, amíg elbújik egy fa mögé, hogy teljes mezítelenségét ne mutassa. Ott aztán hívta a segítőjét, aki nagyon megdicsérte éberségéért.
- Tudd meg hogy ha elcseréled a ruhádat az övére, rútul pórul jársz, mivel a szép tündérruha téged kötne ide ehhez a helyhez – mondta a segítő. Gyorsan öltözz vissza, amíg nem késő, ne is törődj semmivel.
Kapta is föl magára a szegényember a ruháit, miközben a lány éktelen dühbe gurult, Kiabálni kezdett rettenetes rút hangon, mintha nem is ugyanaz lett volna, mint előtte.
- Megbánod ezt még! Megígérted nekem, most már meg kell tenned! Azonnal ide a ruhákkal és vedd fel az enyémet! Hát ilyen gonosz, szívtelen ember vagy?- rikácsolta.
Eközben a szépség egyre öregebb, ráncosabb, szőrösebb lett, emberünk eltátotta a szemét száját a csodálkozástól. Egyszeriben átalakult az előbb még csodaszép leány az Ördöggé, aki valójában volt. Szedte a lábát a szegényember, hogy minél gyorsabban eltűnjön onnan. Egyszerre csak hangos durranást hallott és hátranézve még látta, amint az Ördög darabokra robbanva eltűnt a semmibe.
Már a Nap is lemenőben volt, alig száz méter híja volt hogy hazaérjen, látja hogy áll vele szemben egy hatalmas termetű ember elzárva az utat. Ennek az embernek sötét bőre, villódzó szemei voltak, egy hatalmas kardot tartott a kezében és amint dörgő hangján megszólalt összerezzent minden élőlény a közelben.
- Fordulj vissza rögtön, ha kedves az életed – mondta, és forgatni kezdte a kardját a feje fölött. Ha idejössz, apró darabokra kaszabollak – fröcsögte szitkozódások közepette.
Nem volt ugyan félős az emberünk, de hirtelen mintha földbe gyökerezett volna a lába. Tudta hogy haza kell jutnia, más út pedig nem vezetett innen a házáig. Mi lesz, ha megöli őt ez a haramia, ki fog a családjáról gondoskodni azután? Mi lesz a békés életükkel, mely egyszeriben felborul? Meg aztán semmi kedve sem volt hadakozni, békés természettel lett megáldva. Elővette hát ismét a sólyomtollat és ráfújt. A segítője már tudta is mit mondjon neki.
- Csukd be a szemed! Kapsz tőlem egy fehér színű fényköpenyt, az majd megvéd, de ki ne nyisd a szemed semmiképpen, akármi is fog történni, csak ha szólok.
Becsukta a szemét a szegényember, de lett is akkora ordítozás, csörgés-csattogás, hogy menten elfut az, akiben nincs elég bátorság. Egy örökkévalóságnak tűnt az a néhány perc, amíg félelmetes zajok vették körül. Néhányszor majdnem megingott, de mégsem nyitotta ki a szemét. Azután hirtelen csend lett és megkapta az engedélyt, hogy most már kinyithatja a szemét nyugodtan. Hát amint kinyitotta azt látta, hogy erőtlenül hever előtte a nagydarab ember, aki szemmel láthatóan elkezdett összezsugorodni. Az alakja és a vonásai lassan átalakultak és láthatóvá vált a jól ismert Ördög, aki a következő pillanatban olyan kicsire zsugorodott, hogy eltűnt a szegényember szeme elől.
Ezután emberünk nemsokára haza is ért, pont időben, az asztalon már ott gőzölgött az étel, a gyerekek egymással versengve örömükben sikoltozva ugrottak a nyakába. Egymás szavába vágva mesélték lelkesen a napközbeni élményeiket. A szegényember már nem is érezte magát szegényembernek, csendesen mosolygott, megölelte a feleségét és nekilátott az evésnek. Este miután lefeküdt hamar elnyomta az álom, megszólította álmában a titokzatos segítője. Amint jobban figyelt észrevette, hogy alig kivehetően kezdett látszani egy fényes ködszerű alak, aki csodák csodája mintha saját maga ikertestvére lett volna. Szakasztott úgy nézett ki, mint ő, bölcsesség és szeretet sugárzott a szeméből.
- Itt van hát amit kiérdemeltél, az álmaidban soha többé nem jelenhet meg az Ördögöd.
Nem győzött hálálkodni az ember túláradó boldogságában, hogy megszabadult a kellemetlen látogatójától.
- Magadnak köszönheted – mondta mosolyogva a segítő – mivel először is észrevettél engem, aki a születésed óta mindig kísérlek. Másodszor bíztál bennem annyira, hogy hallgassál rám, harmadsorban pedig kiálltad a lelkierő próbáit. Az ördögöd nem magától tűnt el, hanem mert nem táplálod többé a félelmeiddel, mivel eddig abból élt, abból merítette az erejét a te rovásodra.
Szétnézett maga körül az ember és csodálkozva vette észre, mintha otthon lenne, de a háza szebb, rendezettebb lett, a gyerekei jobban viselkedtek, a felesége megszépült és a kertben a virágok is színesebbek, pompázatosabbak lettek. Az éléskamrája dugig volt élelemmel, az udvaron szép új hintó várta és mindenki barátságosabb volt vele, mint eddig. Amint felébredt, már éppen belekezdett volna, hogy elmesélje mit álmodott, amikor észrevette, hogy egyszerre minden ugyanolyan lett, mint álmában. És mintha az az ismerős lény is barátságosan mosolygott volna vissza helyette a tükörből.
Atilla-Atarvis
UI:
Bocsáss meg magadnak! Így lépj túl a múltadon!
https://www.youtube.com/watch?v=fcpcZCnFM74
Volt egyszer egy szegény ember. Boldogságban élt a feleségével és a gyerekeivel együtt egy kis erdőszéli házban. Szerették egymást, szerettek ott élni, ahová a Jóisten teremtette őket, csakhogy az embernek volt egy félelme, amitől szeretett volna megszabadulni. Éjszakánként rémálmok gyötörték, hogy jön az Ördög és elviszi a kisházat, a földecskéjüket, a gyerekeiket befogja rabszolgájának és a feleségét is magával viszi.
Egyszer aztán ahogy éppen az erdőben sétálgatott gombát keresve és hallgatta a madarak énekét és a fák susogását, észrevette hogy valaki van mellette, de nem látta. ki az. Ahogy ott figyelt, megszólította egy hang.
- Hallod-e te szegény ember. Ne félj tőlem, én a barátod vagyok és segítek neked, ha hagyod, de ahhoz te is kellesz ám. Az én segítségem csak akkor működik, ha te is megteszed a magadét.
Elcsodálkozott ezen a szegényember, de úgy volt vele, hogy mit veszíthet azzal, ha kipróbálja, igaz-e amit a láthatatlan valaki mondott neki.
- Jól van no, tegyünk próbát – mondta a hangnak.
- Kívánj tőlem amit csak akarsz és meglátod teljesül, de neked is lesz benne feladatod, azt majd megmondom hogy mi. Rendben van? – szólt a hang.
- Rendben – válaszolta amaz.
A szegényember elmesélte az álmait és arra kérte a hangot, hogy segítsen ezt neki elfelejteni és soha vissza ne térhessen a történet.
- Menj csak haza szegényember és megígérem neked, hogy mire hazaérsz, megoldódik a bajod, elmúlnak a félelmeid, rémálmaid. Útközben azonban jól figyelj, és ha kell hívhatsz engem segítségül. Itt van ez a sólyomtoll előtted a földön, vedd fel. Ha szükséged van a segítségemre, csak fújj rá háromszor, és ott termek meglátod.
- Ki vagy te, akit nem látok, de hallani hallak? - kérdezte a szegényember, de erre már nem jött válasz. A lény, aki beszélt hozzá egyszeriben eltűnt. Elindult hát az emberünk hazafelé, de alig tett néhány lépést meglátott egy hintót. A hintó is és a lovak, amelyek húzták koromfeketék voltak, arany lószerszámmal és arany kerékkel. Amint elhaladt mellette, egyszer csak utána szólt valaki belőle.
- Állj meg te szegény ember! Most megtaláltad a szerencsédet! Segíts nekem, és én nem leszek hálátlan, busás jutalomban részesülsz.
Kíváncsi is lett rögtön az ember, kiféle-miféle az, aki szólt hozzá és mit akar tőle. Nézegetett befelé a hintó belseje felé, de azon olyan sötét üvegablak volt, hogy nem látott semmit.
- Hiába nézegetsz, engem nem láthatsz meg, mondta amaz. Van egy ajánlatom a számodra. Ha kivágod ezt az erdőt nekem, akkor örök gazdagságot adok neked. Nézz bele ebbe a ládába – tolt ki az ablakon át egy kis aranyládát egy kéz. Ezt a kifogyhatatlan ládikát megkapod, amiből sohasem fogy ki a pénz.
Nézegette a szegényember a káprázatos szép dobozt, mely csordultig tele volt arannyal és közben arra gondolt, hogy mi mindent vehetne a vagyonból. Palotát építtethetne a kis háza helyébe, nagy birtokokat vásárolhatna, amin nem neki magának kellene dolgoznia, új ruhákat vehetne magának és a feleségének is, ők is hintón járhatnának, mint az uraságok. Azután a gyerekeinek is építtethetne házakat, dőzsölhetnének, mindennap nagy lakomákat rendezhetnének. Mindenki tisztelné és hajbókolnának előtte a rokonok és az ismerősök.
Valami mégis azt súgta neki, hogy nincs ez rendjén így. Ha kivágja az erdőt, azzal elűzi az állatokat az otthonukból, soha többet nem hallgathatja ennek a helynek a madarait, nem gyönyörködhetne a szépségében. Eszébe jutott hányszor lelt nyugalmat a hatalmas fák oltalmában, hányszor merített új erőt az erejükből. Most aztán nem tudta mitévő legyen. Egyszeriben eszébe jutott a sólyomtoll, hát elővette és háromszor ráfújt.
- Hívtál, hát itt vagyok. Miben lehetek a segítségedre? – kérdezte a már ismert hang.
A szegényember előadta a történetet, hogy tanácsot kérjen mit is kellene csinálnia.
- Lépj be ide e mögé a nagy fa mögé – mondta a hang – , az ágra felakasztva találsz egy varázslámpát. Ha azzal világítasz, látni fogod ki van a hintóban. – ezután ismét magára hagyta az embert. De jól is tette, hogy magára hagyta, mert a hintó indulni készült már és a tulajdonosa nagyon sürgette a választ.
- Ha rögtön nem válaszolsz, soha többet nem látsz engem és oda a szerencsédnek. Most kell eldöntened, elfogadod-e az ajánlatomat. - kiáltott a hintó tulajdonosa.
Fogta a lámpát az emberünk és bevilágított vele a hintóba. Egyszeriben látta ám, hogy ugyanaz az Ördög ül benne, akivel álmodni szokott. Egyből tudta, mit kell válaszolnia. Elköszönt illedelmesen, jó utat kívánva az utazónak, aki egy szempillantás alatt el is tűnt onnan, füstté és köddé válva. Ment mendegélt tovább a szegényember, közben azon gondolkodott, hogy milyen nagy szerencséje volt azzal a lámpával meg a segítőjével. Most már kezdett bízni benne, hogy valóban jót akar neki.
Amint kiért az úton egy tisztásra, megpillantott egy gyönyörűséges szép leányt, aki csábítóan áttetsző lenge ruhácskában mosolyogva hívogatta. Rajta is felejtette a szemét a szegényember.
- Gyere bátran közelebb! Csak nem szállt inadba a bátorságod egy ártatlan lány látványától? Gyere csak, nem eszlek meg, ne félj.
Így hát közelebb is lépett, de közben eszébe jutott a felesége, akit nagyon szeretett. Végül is mi bajom történhetne, csak nem baj, ha tetszik nekem ez a teremtés – gondolta magában.
- Kérlek téged, szabadíts meg engem innen, tiéd leszek, bármit kérhetsz tőlem, ha segítesz nekem – mondta a lány. Ruhát kell cserélnünk, mert én innen csak más valakinek a ruhájában mehetek el. Nem szabad hogy fel ismerjen az Ördög, aki elrabolt engem és ide kárhoztatott örök időre. Tedd meg a kedvemért, nagyon kérlek, te olyan jó embernek látszol.
Megsajnálta a szegényember a lányt és beleegyezett a cserébe, meg aztán annak szépsége is teljesen hatalmába kerítette. Amint már az utolsó ruhadarabokat húzta le magáról, felnézett és valami furcsa gúnyos, kárörvendő arckifejezést pillantott meg a lány arcán, aki azt hitte, hogy nem látja az ember a foglalatossága közben. Gyanút fogott erre az ember és megkérte a lányt, hogy csak egy pillanatig legyen még türelemmel, amíg elbújik egy fa mögé, hogy teljes mezítelenségét ne mutassa. Ott aztán hívta a segítőjét, aki nagyon megdicsérte éberségéért.
- Tudd meg hogy ha elcseréled a ruhádat az övére, rútul pórul jársz, mivel a szép tündérruha téged kötne ide ehhez a helyhez – mondta a segítő. Gyorsan öltözz vissza, amíg nem késő, ne is törődj semmivel.
Kapta is föl magára a szegényember a ruháit, miközben a lány éktelen dühbe gurult, Kiabálni kezdett rettenetes rút hangon, mintha nem is ugyanaz lett volna, mint előtte.
- Megbánod ezt még! Megígérted nekem, most már meg kell tenned! Azonnal ide a ruhákkal és vedd fel az enyémet! Hát ilyen gonosz, szívtelen ember vagy?- rikácsolta.
Eközben a szépség egyre öregebb, ráncosabb, szőrösebb lett, emberünk eltátotta a szemét száját a csodálkozástól. Egyszeriben átalakult az előbb még csodaszép leány az Ördöggé, aki valójában volt. Szedte a lábát a szegényember, hogy minél gyorsabban eltűnjön onnan. Egyszerre csak hangos durranást hallott és hátranézve még látta, amint az Ördög darabokra robbanva eltűnt a semmibe.
Már a Nap is lemenőben volt, alig száz méter híja volt hogy hazaérjen, látja hogy áll vele szemben egy hatalmas termetű ember elzárva az utat. Ennek az embernek sötét bőre, villódzó szemei voltak, egy hatalmas kardot tartott a kezében és amint dörgő hangján megszólalt összerezzent minden élőlény a közelben.
- Fordulj vissza rögtön, ha kedves az életed – mondta, és forgatni kezdte a kardját a feje fölött. Ha idejössz, apró darabokra kaszabollak – fröcsögte szitkozódások közepette.
Nem volt ugyan félős az emberünk, de hirtelen mintha földbe gyökerezett volna a lába. Tudta hogy haza kell jutnia, más út pedig nem vezetett innen a házáig. Mi lesz, ha megöli őt ez a haramia, ki fog a családjáról gondoskodni azután? Mi lesz a békés életükkel, mely egyszeriben felborul? Meg aztán semmi kedve sem volt hadakozni, békés természettel lett megáldva. Elővette hát ismét a sólyomtollat és ráfújt. A segítője már tudta is mit mondjon neki.
- Csukd be a szemed! Kapsz tőlem egy fehér színű fényköpenyt, az majd megvéd, de ki ne nyisd a szemed semmiképpen, akármi is fog történni, csak ha szólok.
Becsukta a szemét a szegényember, de lett is akkora ordítozás, csörgés-csattogás, hogy menten elfut az, akiben nincs elég bátorság. Egy örökkévalóságnak tűnt az a néhány perc, amíg félelmetes zajok vették körül. Néhányszor majdnem megingott, de mégsem nyitotta ki a szemét. Azután hirtelen csend lett és megkapta az engedélyt, hogy most már kinyithatja a szemét nyugodtan. Hát amint kinyitotta azt látta, hogy erőtlenül hever előtte a nagydarab ember, aki szemmel láthatóan elkezdett összezsugorodni. Az alakja és a vonásai lassan átalakultak és láthatóvá vált a jól ismert Ördög, aki a következő pillanatban olyan kicsire zsugorodott, hogy eltűnt a szegényember szeme elől.
Ezután emberünk nemsokára haza is ért, pont időben, az asztalon már ott gőzölgött az étel, a gyerekek egymással versengve örömükben sikoltozva ugrottak a nyakába. Egymás szavába vágva mesélték lelkesen a napközbeni élményeiket. A szegényember már nem is érezte magát szegényembernek, csendesen mosolygott, megölelte a feleségét és nekilátott az evésnek. Este miután lefeküdt hamar elnyomta az álom, megszólította álmában a titokzatos segítője. Amint jobban figyelt észrevette, hogy alig kivehetően kezdett látszani egy fényes ködszerű alak, aki csodák csodája mintha saját maga ikertestvére lett volna. Szakasztott úgy nézett ki, mint ő, bölcsesség és szeretet sugárzott a szeméből.
- Itt van hát amit kiérdemeltél, az álmaidban soha többé nem jelenhet meg az Ördögöd.
Nem győzött hálálkodni az ember túláradó boldogságában, hogy megszabadult a kellemetlen látogatójától.
- Magadnak köszönheted – mondta mosolyogva a segítő – mivel először is észrevettél engem, aki a születésed óta mindig kísérlek. Másodszor bíztál bennem annyira, hogy hallgassál rám, harmadsorban pedig kiálltad a lelkierő próbáit. Az ördögöd nem magától tűnt el, hanem mert nem táplálod többé a félelmeiddel, mivel eddig abból élt, abból merítette az erejét a te rovásodra.
Szétnézett maga körül az ember és csodálkozva vette észre, mintha otthon lenne, de a háza szebb, rendezettebb lett, a gyerekei jobban viselkedtek, a felesége megszépült és a kertben a virágok is színesebbek, pompázatosabbak lettek. Az éléskamrája dugig volt élelemmel, az udvaron szép új hintó várta és mindenki barátságosabb volt vele, mint eddig. Amint felébredt, már éppen belekezdett volna, hogy elmesélje mit álmodott, amikor észrevette, hogy egyszerre minden ugyanolyan lett, mint álmában. És mintha az az ismerős lény is barátságosan mosolygott volna vissza helyette a tükörből.
Atilla-Atarvis
UI:
Bocsáss meg magadnak! Így lépj túl a múltadon!
https://www.youtube.com/watch?v=fcpcZCnFM74
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mi 30. Sep 2020, 08:12
A macska és az angyal: egy megható történet, amit neked is el kell olvasni
Az idősebb generáció azon a véleményen van, hogy egyes állatok képesek érezni és látni azt, amit nem tudunk. Hogy te elhiszed, vagy sem, az csak rajtad áll. Napjainkban nagyon kevés ehhez hasonló kedves és melegséggel teli történet létezik, de ennek az elolvasása biztosan jó kedvre hangol majd és eltölt pozitív gondolatokkal.
- Béke veled - köszönt az angyal kedvesen, miközben leült a macska mellé egy vastag faágra, lerázva arról a havat.
- Szervusz. - a macska kinyitotta egyik zöld szemét, lustán ránézett az angyalra, aztán visszafordult.
Az angyal a szárnyai alá húzta meztelen lábait, és lenézett. Alattuk havas kert terült el, a levegő kacagástól, vidám kiabálástól, repülő hógolyók suhogásától és léptek csikorgásától volt hangos.
- Jó magasra másztál - mondta az angyal, miközben felmérte az ág és a talaj közti távolságot.
- Itt fent nem érnek el még Alex hógolyói sem.
Az angyal megértően bólintott, és kissé felhúzta a szárnyait. Egy ideig hallgattak.
- Az öreg gazdámért jöttél? - kérdezte a macska, de nem fordult az angyal felé. A hangja most is lustán csengett, de az angyal megérezte, hogy fájdalom és félelem lengi körül.
- Nem, nem jöttem senkiért.
- Ah! - az aggodalom felhője máris szertefoszlott. - Az öreg minden nap elmondja, hogy hamarosan eljön érte egy angyal, de lehet, hogy egy másik angyal jön majd - magyarázta a macska.
Egy ideig megint hallgattak. A macskát azonban valahogy zavarta az angyal jelenléte, és a tőle telhető legközömbösebb hangon azt kérdezte tőle:
- Milyen alkalomból vagy itt?
- Csak megpihenek egy kicsit. Megmentettem egy gyereket a városban. Nagyon nehéz munka volt. Most hazafelé tartok.
- Te a betegségtől is meg tudsz menteni valakit?
- Az a betegségtől függ. De sok mindent meg tudok tenni. Őrangyal vagyok.
- Akkor miért üldögélünk még mindig itt? - nyávogta elkeseredve a macska. - Gyere, menjünk!
A macska olyan sebesen ugrott a földre, akár egy vörös fergeteg. Az angyal csendesen leszállt mellette. Az idős nő annyira sovány volt, hogy az angyal először nem is vette észre a fehér párnák között. A szemei csukva voltak, a mellkasa remegett, és sóhajai betöltötték a szobát. Az angyal közelebb hajolt hozzá, betakarta a szárnyaival, és suttogott neki valamit. Ezalatt a macska azon ügyeskedett, hogy közelebb tolja tejjel teli edényét a kályhához. Amikor az angyal végül felemelkedett, az idős nő lélegzése lelassult, egyenletessé vált, sovány arca kipirult.
- Hagyd aludni - fordult a macskához az angyal - nagyon gyenge.
A macska elfordította a fejét, mert a szemei megteltek könnyel. Az idős nő aludt, a macska és az angyal pedig a kályha mellett ültek, és tejet ittak.
- Lehet, hogy egy darabig még itt maradok nálatok, amíg Mária Nagymama rendbe nem jön.
- De honnan tudod, hogy így hívják?
- Hiszen angyal vagyok. Azt is tudom, hogy téged Milkának hívnak.
Az órai mutató gyorsan jártak körbe, a kályhában pattogott a tűzifa, odakint fütyült a szél.
- Amikor találkoztunk, azt kérdezted tőlem, miért másztam olyan magasra - szólalt meg hirtelen a macska. - Azt hiszem, téged vártalak!
UI:
Örök Végrendelet
Atya és Fiú eskütétele az örökkévalóságban. Isten alárendeli magát az Igazság örök, írott törvényének. Mindent kockára tesz a kereszten. A Fiú az örököse. Mindent elveszíthet. Vagy megmentheti a világmindenséget.
https://www.youtube.com/watch?v=PtIv2vw ... d=IwAR1ueY
Az idősebb generáció azon a véleményen van, hogy egyes állatok képesek érezni és látni azt, amit nem tudunk. Hogy te elhiszed, vagy sem, az csak rajtad áll. Napjainkban nagyon kevés ehhez hasonló kedves és melegséggel teli történet létezik, de ennek az elolvasása biztosan jó kedvre hangol majd és eltölt pozitív gondolatokkal.
- Béke veled - köszönt az angyal kedvesen, miközben leült a macska mellé egy vastag faágra, lerázva arról a havat.
- Szervusz. - a macska kinyitotta egyik zöld szemét, lustán ránézett az angyalra, aztán visszafordult.
Az angyal a szárnyai alá húzta meztelen lábait, és lenézett. Alattuk havas kert terült el, a levegő kacagástól, vidám kiabálástól, repülő hógolyók suhogásától és léptek csikorgásától volt hangos.
- Jó magasra másztál - mondta az angyal, miközben felmérte az ág és a talaj közti távolságot.
- Itt fent nem érnek el még Alex hógolyói sem.
Az angyal megértően bólintott, és kissé felhúzta a szárnyait. Egy ideig hallgattak.
- Az öreg gazdámért jöttél? - kérdezte a macska, de nem fordult az angyal felé. A hangja most is lustán csengett, de az angyal megérezte, hogy fájdalom és félelem lengi körül.
- Nem, nem jöttem senkiért.
- Ah! - az aggodalom felhője máris szertefoszlott. - Az öreg minden nap elmondja, hogy hamarosan eljön érte egy angyal, de lehet, hogy egy másik angyal jön majd - magyarázta a macska.
Egy ideig megint hallgattak. A macskát azonban valahogy zavarta az angyal jelenléte, és a tőle telhető legközömbösebb hangon azt kérdezte tőle:
- Milyen alkalomból vagy itt?
- Csak megpihenek egy kicsit. Megmentettem egy gyereket a városban. Nagyon nehéz munka volt. Most hazafelé tartok.
- Te a betegségtől is meg tudsz menteni valakit?
- Az a betegségtől függ. De sok mindent meg tudok tenni. Őrangyal vagyok.
- Akkor miért üldögélünk még mindig itt? - nyávogta elkeseredve a macska. - Gyere, menjünk!
A macska olyan sebesen ugrott a földre, akár egy vörös fergeteg. Az angyal csendesen leszállt mellette. Az idős nő annyira sovány volt, hogy az angyal először nem is vette észre a fehér párnák között. A szemei csukva voltak, a mellkasa remegett, és sóhajai betöltötték a szobát. Az angyal közelebb hajolt hozzá, betakarta a szárnyaival, és suttogott neki valamit. Ezalatt a macska azon ügyeskedett, hogy közelebb tolja tejjel teli edényét a kályhához. Amikor az angyal végül felemelkedett, az idős nő lélegzése lelassult, egyenletessé vált, sovány arca kipirult.
- Hagyd aludni - fordult a macskához az angyal - nagyon gyenge.
A macska elfordította a fejét, mert a szemei megteltek könnyel. Az idős nő aludt, a macska és az angyal pedig a kályha mellett ültek, és tejet ittak.
- Lehet, hogy egy darabig még itt maradok nálatok, amíg Mária Nagymama rendbe nem jön.
- De honnan tudod, hogy így hívják?
- Hiszen angyal vagyok. Azt is tudom, hogy téged Milkának hívnak.
Az órai mutató gyorsan jártak körbe, a kályhában pattogott a tűzifa, odakint fütyült a szél.
- Amikor találkoztunk, azt kérdezted tőlem, miért másztam olyan magasra - szólalt meg hirtelen a macska. - Azt hiszem, téged vártalak!
UI:
Örök Végrendelet
Atya és Fiú eskütétele az örökkévalóságban. Isten alárendeli magát az Igazság örök, írott törvényének. Mindent kockára tesz a kereszten. A Fiú az örököse. Mindent elveszíthet. Vagy megmentheti a világmindenséget.
https://www.youtube.com/watch?v=PtIv2vw ... d=IwAR1ueY
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Fr 2. Okt 2020, 06:23
A szegény ember és a láthatatlan segítő
Volt egyszer egy szegény ember. Boldogságban élt a feleségével és a gyerekeivel együtt egy kis erdőszéli házban. Szerették egymást, szerettek ott élni, ahová a Jóisten teremtette őket, csakhogy az embernek volt egy félelme, amitől szeretett volna megszabadulni. Éjszakánként rémálmok gyötörték, hogy jön az Ördög és elviszi a kisházat, a földecskéjüket, a gyerekeiket befogja rabszolgájának és a feleségét is magával viszi.
Egyszer aztán ahogy éppen az erdőben sétálgatott gombát keresve és hallgatta a madarak énekét és a fák susogását, észrevette hogy valaki van mellette, de nem látta ki az. Ahogy ott figyelt, megszólította egy hang.
- Hallod-e te szegény ember. Ne félj tőlem, én a barátod vagyok és segítek neked, ha hagyod, de ahhoz te is kellesz ám. Az én segítségem csak akkor működik, ha te is megteszed a magadét.
Elcsodálkozott ezen a szegényember, de úgy volt vele, hogy mit veszíthet azzal, ha kipróbálja, igaz-e amit a láthatatlan valaki mondott neki.
- Jól van no, tegyünk próbát – mondta a hangnak.
- Kívánj tőlem amit csak akarsz és meglátod teljesül, de neked is lesz benne feladatod, azt majd megmondom hogy mi. Rendben van? – szólt a hang.
- Rendben – válaszolta amaz.
A szegényember elmesélte az álmait és arra kérte a hangot, hogy segítsen ezt neki elfelejteni és soha vissza ne térhessen a történet.
- Menj csak haza szegényember és megígérem neked, hogy mire hazaérsz, megoldódik a bajod, elmúlnak a félelmeid, rémálmaid. Útközben azonban jól figyelj, és ha kell hívhatsz engem segítségül. Itt van ez a sólyomtoll előtted a földön, vedd fel. Ha szükséged van a segítségemre, csak fújj rá háromszor, és ott termek meglátod.
- Ki vagy te, akit nem látok, de hallani hallak? - kérdezte a szegényember, de erre már nem jött válasz. A lény, aki beszélt hozzá egyszeriben eltűnt. Elindult hát az emberünk hazafelé, de alig tett néhány lépést meglátott egy hintót. A hintó is és a lovak, amelyek húzták koromfeketék voltak, arany lószerszámmal és arany kerékkel. Amint elhaladt mellette, egyszer csak utána szólt valaki belőle.
- Állj meg te szegény ember! Most megtaláltad a szerencsédet! Segíts nekem, és én nem leszek hálátlan, busás jutalomban részesülsz.
Kíváncsi is lett rögtön az ember, kiféle-miféle az, aki szólt hozzá és mit akar tőle. Nézegetett befelé a hintó belseje felé, de azon olyan sötét üvegablak volt, hogy nem látott semmit.
- Hiába nézegetsz, engem nem láthatsz meg, mondta amaz. Van egy ajánlatom a számodra. Ha kivágod ezt az erdőt nekem, akkor örök gazdagságot adok neked. Nézz bele ebbe a ládába – tolt ki az ablakon át egy kis aranyládát egy kéz. Ezt a kifogyhatatlan ládikát megkapod, amiből sohasem fogy ki a pénz.
Nézegette a szegényember a káprázatos szép dobozt, mely csordultig tele volt arannyal és közben arra gondolt, hogy mi mindent vehetne a vagyonból. Palotát építtethetne a kis háza helyébe, nagy birtokokat vásárolhatna, amin nem neki magának kellene dolgoznia, új ruhákat vehetne magának és a feleségének is, ők is hintón járhatnának, mint az uraságok. Azután a gyerekeinek is építtethetne házakat, dőzsölhetnének, mindennap nagy lakomákat rendezhetnének. Mindenki tisztelné és hajbókolnának előtte a rokonok és az ismerősök.
Valami mégis azt súgta neki, hogy nincs ez rendjén így. Ha kivágja az erdőt, azzal elűzi az állatokat az otthonukból, soha többet nem hallgathatja ennek a helynek a madarait, nem gyönyörködhetne a szépségében. Eszébe jutott hányszor lelt nyugalmat a hatalmas fák oltalmában, hányszor merített új erőt az erejükből. Most aztán nem tudta mitévő legyen. Egyszeriben eszébe jutott a sólyomtoll, hát elővette és háromszor ráfújt.
- Hívtál, hát itt vagyok. Miben lehetek a segítségedre? – kérdezte a már ismert hang.
A szegényember előadta a történetet, hogy tanácsot kérjen mit is kellene csinálnia.
- Lépj be ide e mögé a nagy fa mögé – mondta a hang – , az ágra felakasztva találsz egy varázslámpát. Ha azzal világítasz, látni fogod ki van a hintóban. – ezután ismét magára hagyta az embert. De jól is tette, hogy magára hagyta, mert a hintó indulni készült már és a tulajdonosa nagyon sürgette a választ.
- Ha rögtön nem válaszolsz, soha többet nem látsz engem és oda a szerencsédnek. Most kell eldöntened, elfogadod-e az ajánlatomat. - kiáltott a hintó tulajdonosa.
Fogta a lámpát az emberünk és bevilágított vele a hintóba. Egyszeriben látta ám, hogy ugyanaz az Ördög ül benne, akivel álmodni szokott. Egyből tudta, mit kell válaszolnia. Elköszönt illedelmesen, jó utat kívánva az utazónak, aki egy szempillantás alatt el is tűnt onnan, füstté és köddé válva. Ment mendegélt tovább a szegényember, közben azon gondolkodott, hogy milyen nagy szerencséje volt azzal a lámpával meg a segítőjével. Most már kezdett bízni benne, hogy valóban jót akar neki.
Amint kiért az úton egy tisztásra, megpillantott egy gyönyörűséges szép leányt, aki csábítóan áttetsző lenge ruhácskában mosolyogva hívogatta. Rajta is felejtette a szemét a szegényember.
- Gyere bátran közelebb! Csak nem szállt inadba a bátorságod egy ártatlan lány látványától? Gyere csak, nem eszlek meg, ne félj.
Így hát közelebb is lépett, de közben eszébe jutott a felesége, akit nagyon szeretett. Végül is mi bajom történhetne, csak nem baj, ha tetszik nekem ez a teremtés – gondolta magában.
- Kérlek téged, szabadíts meg engem innen, tiéd leszek, bármit kérhetsz tőlem, ha segítesz nekem – mondta a lány. - Ruhát kell cserélnünk, mert én innen csak más valakinek a ruhájában mehetek el. Nem szabad hogy fel ismerjen az Ördög, aki elrabolt engem és ide kárhoztatott örök időre. Tedd meg a kedvemért, nagyon kérlek, te olyan jó embernek látszol.
Megsajnálta a szegényember a lányt és beleegyezett a cserébe, meg aztán annak szépsége is teljesen hatalmába kerítette. Amint már az utolsó ruhadarabokat húzta le magáról, felnézett és valami furcsa gúnyos, kárörvendő arckifejezést pillantott meg a lány arcán, aki azt hitte, hogy nem látja az ember a foglalatossága közben. Gyanút fogott erre az ember és megkérte a lányt, hogy csak egy pillanatig legyen még türelemmel, amíg elbújik egy fa mögé, hogy teljes mezítelenségét ne mutassa. Ott aztán hívta a segítőjét, aki nagyon megdicsérte éberségéért.
- Tudd meg hogy ha elcseréled a ruhádat az övére, rútul pórul jársz, mivel a szép tündérruha téged kötne ide ehhez a helyhez – mondta a segítő. Gyorsan öltözz vissza, amíg nem késő, ne is törődj semmivel.
Kapta is föl magára a szegényember a ruháit, miközben a lány éktelen dühbe gurult, Kiabálni kezdett rettenetes rút hangon, mintha nem is ugyanaz lett volna, mint előtte.
- Megbánod ezt még! Megígérted nekem, most már meg kell tenned! Azonnal ide a ruhákkal és vedd fel az enyémet! Hát ilyen gonosz, szívtelen ember vagy?- rikácsolta.
Eközben a szépség egyre öregebb, ráncosabb, szőrösebb lett, emberünk eltátotta a szemét száját a csodálkozástól. Egyszeriben átalakult az előbb még csodaszép leány az Ördöggé, aki valójában volt. Szedte a lábát a szegényember, hogy minél gyorsabban eltűnjön onnan. Egyszerre csak hangos durranást hallott és hátranézve még látta, amint az Ördög darabokra robbanva eltűnt a semmibe.
Már a Nap is lemenőben volt, alig száz méter híja volt hogy hazaérjen, látja hogy áll vele szemben egy hatalmas termetű ember elzárva az utat. Ennek az embernek sötét bőre, villódzó szemei voltak, egy hatalmas kardot tartott a kezében és amint dörgő hangján megszólalt összerezzent minden élőlény a közelben.
- Fordulj vissza rögtön, ha kedves az életed – mondta, és forgatni kezdte a kardját a feje fölött. Ha idejössz, apró darabokra kaszabollak – fröcsögte szitkozódások közepette.
Nem volt ugyan félős az emberünk, de hirtelen mintha földbe gyökerezett volna a lába. Tudta hogy haza kell jutnia, más út pedig nem vezetett innen a házáig. Mi lesz, ha megöli őt ez a haramia, ki fog a családjáról gondoskodni azután? Mi lesz a békés életükkel, mely egyszeriben felborul? Meg aztán semmi kedve sem volt hadakozni, békés természettel lett megáldva. Elővette hát ismét a sólyomtollat és ráfújt. A segítője már tudta is mit mondjon neki.
- Csukd be a szemed! Kapsz tőlem egy fehér színű fényköpenyt, az majd megvéd, de ki ne nyisd a szemed semmiképpen, akármi is fog történni, csak ha szólok.
Becsukta a szemét a szegényember, de lett is akkora ordítozás, csörgés-csattogás, hogy menten elfut az, akiben nincs elég bátorság. Egy örökkévalóságnak tűnt az a néhány perc, amíg félelmetes zajok vették körül. Néhányszor majdnem megingott, de mégsem nyitotta ki a szemét. Azután hirtelen csend lett és megkapta az engedélyt, hogy most már kinyithatja a szemét nyugodtan. Hát amint kinyitotta azt látta, hogy erőtlenül hever előtte a nagydarab ember, aki szemmel láthatóan elkezdett összezsugorodni. Az alakja és a vonásai lassan átalakultak és láthatóvá vált a jól ismert Ördög, aki a következő pillanatban olyan kicsire zsugorodott, hogy eltűnt a szegényember szeme elől.
Ezután emberünk nemsokára haza is ért, pont időben, az asztalon már ott gőzölgött az étel, a gyerekek egymással versengve örömükben sikoltozva ugrottak a nyakába. Egymás szavába vágva mesélték lelkesen a napközbeni élményeiket. A szegényember már nem is érezte magát szegényembernek, csendesen mosolygott, megölelte a feleségét és nekilátott az evésnek. Este miután lefeküdt hamar elnyomta az álom, megszólította álmában a titokzatos segítője. Amint jobban figyelt észrevette, hogy alig kivehetően kezdett látszani egy fényes ködszerű alak, aki csodák csodája mintha saját maga ikertestvére lett volna. Szakasztott úgy nézett ki, mint ő, bölcsesség és szeretet sugárzott a szeméből.
- Itt van hát amit kiérdemeltél, az álmaidban soha többé nem jelenhet meg az Ördögöd.
Nem győzött hálálkodni az ember túláradó boldogságában, hogy megszabadult a kellemetlen látogatójától.
- Magadnak köszönheted – mondta mosolyogva a segítő – mivel először is észrevettél engem, aki a születésed óta mindig kísérlek. Másodszor bíztál bennem annyira, hogy hallgassál rám, harmadsorban pedig kiálltad a lelkierő próbáit. Az ördögöd nem magától tűnt el, hanem mert nem táplálod többé a félelmeiddel, mivel eddig abból élt, abból merítette az erejét a te rovásodra.
Szétnézett maga körül az ember és csodálkozva vette észre, mintha otthon lenne, de a háza szebb, rendezettebb lett, a gyerekei jobban viselkedtek, a felesége megszépült és a kertben a virágok is színesebbek, pompázatosabbak lettek. Az éléskamrája dugig volt élelemmel, az udvaron szép új hintó várta és mindenki barátságosabb volt vele, mint eddig. Amint felébredt, már éppen belekezdett volna, hogy elmesélje mit álmodott, amikor észrevette, hogy egyszerre minden ugyanolyan lett, mint álmában. És mintha az az ismerős lény is barátságosan mosolygott volna vissza helyette a tükörből.
Atilla-Atarvis
UI:
Allergiát kezelő meditáció
https://youtu.be/qHf2iJhyCj4
Volt egyszer egy szegény ember. Boldogságban élt a feleségével és a gyerekeivel együtt egy kis erdőszéli házban. Szerették egymást, szerettek ott élni, ahová a Jóisten teremtette őket, csakhogy az embernek volt egy félelme, amitől szeretett volna megszabadulni. Éjszakánként rémálmok gyötörték, hogy jön az Ördög és elviszi a kisházat, a földecskéjüket, a gyerekeiket befogja rabszolgájának és a feleségét is magával viszi.
Egyszer aztán ahogy éppen az erdőben sétálgatott gombát keresve és hallgatta a madarak énekét és a fák susogását, észrevette hogy valaki van mellette, de nem látta ki az. Ahogy ott figyelt, megszólította egy hang.
- Hallod-e te szegény ember. Ne félj tőlem, én a barátod vagyok és segítek neked, ha hagyod, de ahhoz te is kellesz ám. Az én segítségem csak akkor működik, ha te is megteszed a magadét.
Elcsodálkozott ezen a szegényember, de úgy volt vele, hogy mit veszíthet azzal, ha kipróbálja, igaz-e amit a láthatatlan valaki mondott neki.
- Jól van no, tegyünk próbát – mondta a hangnak.
- Kívánj tőlem amit csak akarsz és meglátod teljesül, de neked is lesz benne feladatod, azt majd megmondom hogy mi. Rendben van? – szólt a hang.
- Rendben – válaszolta amaz.
A szegényember elmesélte az álmait és arra kérte a hangot, hogy segítsen ezt neki elfelejteni és soha vissza ne térhessen a történet.
- Menj csak haza szegényember és megígérem neked, hogy mire hazaérsz, megoldódik a bajod, elmúlnak a félelmeid, rémálmaid. Útközben azonban jól figyelj, és ha kell hívhatsz engem segítségül. Itt van ez a sólyomtoll előtted a földön, vedd fel. Ha szükséged van a segítségemre, csak fújj rá háromszor, és ott termek meglátod.
- Ki vagy te, akit nem látok, de hallani hallak? - kérdezte a szegényember, de erre már nem jött válasz. A lény, aki beszélt hozzá egyszeriben eltűnt. Elindult hát az emberünk hazafelé, de alig tett néhány lépést meglátott egy hintót. A hintó is és a lovak, amelyek húzták koromfeketék voltak, arany lószerszámmal és arany kerékkel. Amint elhaladt mellette, egyszer csak utána szólt valaki belőle.
- Állj meg te szegény ember! Most megtaláltad a szerencsédet! Segíts nekem, és én nem leszek hálátlan, busás jutalomban részesülsz.
Kíváncsi is lett rögtön az ember, kiféle-miféle az, aki szólt hozzá és mit akar tőle. Nézegetett befelé a hintó belseje felé, de azon olyan sötét üvegablak volt, hogy nem látott semmit.
- Hiába nézegetsz, engem nem láthatsz meg, mondta amaz. Van egy ajánlatom a számodra. Ha kivágod ezt az erdőt nekem, akkor örök gazdagságot adok neked. Nézz bele ebbe a ládába – tolt ki az ablakon át egy kis aranyládát egy kéz. Ezt a kifogyhatatlan ládikát megkapod, amiből sohasem fogy ki a pénz.
Nézegette a szegényember a káprázatos szép dobozt, mely csordultig tele volt arannyal és közben arra gondolt, hogy mi mindent vehetne a vagyonból. Palotát építtethetne a kis háza helyébe, nagy birtokokat vásárolhatna, amin nem neki magának kellene dolgoznia, új ruhákat vehetne magának és a feleségének is, ők is hintón járhatnának, mint az uraságok. Azután a gyerekeinek is építtethetne házakat, dőzsölhetnének, mindennap nagy lakomákat rendezhetnének. Mindenki tisztelné és hajbókolnának előtte a rokonok és az ismerősök.
Valami mégis azt súgta neki, hogy nincs ez rendjén így. Ha kivágja az erdőt, azzal elűzi az állatokat az otthonukból, soha többet nem hallgathatja ennek a helynek a madarait, nem gyönyörködhetne a szépségében. Eszébe jutott hányszor lelt nyugalmat a hatalmas fák oltalmában, hányszor merített új erőt az erejükből. Most aztán nem tudta mitévő legyen. Egyszeriben eszébe jutott a sólyomtoll, hát elővette és háromszor ráfújt.
- Hívtál, hát itt vagyok. Miben lehetek a segítségedre? – kérdezte a már ismert hang.
A szegényember előadta a történetet, hogy tanácsot kérjen mit is kellene csinálnia.
- Lépj be ide e mögé a nagy fa mögé – mondta a hang – , az ágra felakasztva találsz egy varázslámpát. Ha azzal világítasz, látni fogod ki van a hintóban. – ezután ismét magára hagyta az embert. De jól is tette, hogy magára hagyta, mert a hintó indulni készült már és a tulajdonosa nagyon sürgette a választ.
- Ha rögtön nem válaszolsz, soha többet nem látsz engem és oda a szerencsédnek. Most kell eldöntened, elfogadod-e az ajánlatomat. - kiáltott a hintó tulajdonosa.
Fogta a lámpát az emberünk és bevilágított vele a hintóba. Egyszeriben látta ám, hogy ugyanaz az Ördög ül benne, akivel álmodni szokott. Egyből tudta, mit kell válaszolnia. Elköszönt illedelmesen, jó utat kívánva az utazónak, aki egy szempillantás alatt el is tűnt onnan, füstté és köddé válva. Ment mendegélt tovább a szegényember, közben azon gondolkodott, hogy milyen nagy szerencséje volt azzal a lámpával meg a segítőjével. Most már kezdett bízni benne, hogy valóban jót akar neki.
Amint kiért az úton egy tisztásra, megpillantott egy gyönyörűséges szép leányt, aki csábítóan áttetsző lenge ruhácskában mosolyogva hívogatta. Rajta is felejtette a szemét a szegényember.
- Gyere bátran közelebb! Csak nem szállt inadba a bátorságod egy ártatlan lány látványától? Gyere csak, nem eszlek meg, ne félj.
Így hát közelebb is lépett, de közben eszébe jutott a felesége, akit nagyon szeretett. Végül is mi bajom történhetne, csak nem baj, ha tetszik nekem ez a teremtés – gondolta magában.
- Kérlek téged, szabadíts meg engem innen, tiéd leszek, bármit kérhetsz tőlem, ha segítesz nekem – mondta a lány. - Ruhát kell cserélnünk, mert én innen csak más valakinek a ruhájában mehetek el. Nem szabad hogy fel ismerjen az Ördög, aki elrabolt engem és ide kárhoztatott örök időre. Tedd meg a kedvemért, nagyon kérlek, te olyan jó embernek látszol.
Megsajnálta a szegényember a lányt és beleegyezett a cserébe, meg aztán annak szépsége is teljesen hatalmába kerítette. Amint már az utolsó ruhadarabokat húzta le magáról, felnézett és valami furcsa gúnyos, kárörvendő arckifejezést pillantott meg a lány arcán, aki azt hitte, hogy nem látja az ember a foglalatossága közben. Gyanút fogott erre az ember és megkérte a lányt, hogy csak egy pillanatig legyen még türelemmel, amíg elbújik egy fa mögé, hogy teljes mezítelenségét ne mutassa. Ott aztán hívta a segítőjét, aki nagyon megdicsérte éberségéért.
- Tudd meg hogy ha elcseréled a ruhádat az övére, rútul pórul jársz, mivel a szép tündérruha téged kötne ide ehhez a helyhez – mondta a segítő. Gyorsan öltözz vissza, amíg nem késő, ne is törődj semmivel.
Kapta is föl magára a szegényember a ruháit, miközben a lány éktelen dühbe gurult, Kiabálni kezdett rettenetes rút hangon, mintha nem is ugyanaz lett volna, mint előtte.
- Megbánod ezt még! Megígérted nekem, most már meg kell tenned! Azonnal ide a ruhákkal és vedd fel az enyémet! Hát ilyen gonosz, szívtelen ember vagy?- rikácsolta.
Eközben a szépség egyre öregebb, ráncosabb, szőrösebb lett, emberünk eltátotta a szemét száját a csodálkozástól. Egyszeriben átalakult az előbb még csodaszép leány az Ördöggé, aki valójában volt. Szedte a lábát a szegényember, hogy minél gyorsabban eltűnjön onnan. Egyszerre csak hangos durranást hallott és hátranézve még látta, amint az Ördög darabokra robbanva eltűnt a semmibe.
Már a Nap is lemenőben volt, alig száz méter híja volt hogy hazaérjen, látja hogy áll vele szemben egy hatalmas termetű ember elzárva az utat. Ennek az embernek sötét bőre, villódzó szemei voltak, egy hatalmas kardot tartott a kezében és amint dörgő hangján megszólalt összerezzent minden élőlény a közelben.
- Fordulj vissza rögtön, ha kedves az életed – mondta, és forgatni kezdte a kardját a feje fölött. Ha idejössz, apró darabokra kaszabollak – fröcsögte szitkozódások közepette.
Nem volt ugyan félős az emberünk, de hirtelen mintha földbe gyökerezett volna a lába. Tudta hogy haza kell jutnia, más út pedig nem vezetett innen a házáig. Mi lesz, ha megöli őt ez a haramia, ki fog a családjáról gondoskodni azután? Mi lesz a békés életükkel, mely egyszeriben felborul? Meg aztán semmi kedve sem volt hadakozni, békés természettel lett megáldva. Elővette hát ismét a sólyomtollat és ráfújt. A segítője már tudta is mit mondjon neki.
- Csukd be a szemed! Kapsz tőlem egy fehér színű fényköpenyt, az majd megvéd, de ki ne nyisd a szemed semmiképpen, akármi is fog történni, csak ha szólok.
Becsukta a szemét a szegényember, de lett is akkora ordítozás, csörgés-csattogás, hogy menten elfut az, akiben nincs elég bátorság. Egy örökkévalóságnak tűnt az a néhány perc, amíg félelmetes zajok vették körül. Néhányszor majdnem megingott, de mégsem nyitotta ki a szemét. Azután hirtelen csend lett és megkapta az engedélyt, hogy most már kinyithatja a szemét nyugodtan. Hát amint kinyitotta azt látta, hogy erőtlenül hever előtte a nagydarab ember, aki szemmel láthatóan elkezdett összezsugorodni. Az alakja és a vonásai lassan átalakultak és láthatóvá vált a jól ismert Ördög, aki a következő pillanatban olyan kicsire zsugorodott, hogy eltűnt a szegényember szeme elől.
Ezután emberünk nemsokára haza is ért, pont időben, az asztalon már ott gőzölgött az étel, a gyerekek egymással versengve örömükben sikoltozva ugrottak a nyakába. Egymás szavába vágva mesélték lelkesen a napközbeni élményeiket. A szegényember már nem is érezte magát szegényembernek, csendesen mosolygott, megölelte a feleségét és nekilátott az evésnek. Este miután lefeküdt hamar elnyomta az álom, megszólította álmában a titokzatos segítője. Amint jobban figyelt észrevette, hogy alig kivehetően kezdett látszani egy fényes ködszerű alak, aki csodák csodája mintha saját maga ikertestvére lett volna. Szakasztott úgy nézett ki, mint ő, bölcsesség és szeretet sugárzott a szeméből.
- Itt van hát amit kiérdemeltél, az álmaidban soha többé nem jelenhet meg az Ördögöd.
Nem győzött hálálkodni az ember túláradó boldogságában, hogy megszabadult a kellemetlen látogatójától.
- Magadnak köszönheted – mondta mosolyogva a segítő – mivel először is észrevettél engem, aki a születésed óta mindig kísérlek. Másodszor bíztál bennem annyira, hogy hallgassál rám, harmadsorban pedig kiálltad a lelkierő próbáit. Az ördögöd nem magától tűnt el, hanem mert nem táplálod többé a félelmeiddel, mivel eddig abból élt, abból merítette az erejét a te rovásodra.
Szétnézett maga körül az ember és csodálkozva vette észre, mintha otthon lenne, de a háza szebb, rendezettebb lett, a gyerekei jobban viselkedtek, a felesége megszépült és a kertben a virágok is színesebbek, pompázatosabbak lettek. Az éléskamrája dugig volt élelemmel, az udvaron szép új hintó várta és mindenki barátságosabb volt vele, mint eddig. Amint felébredt, már éppen belekezdett volna, hogy elmesélje mit álmodott, amikor észrevette, hogy egyszerre minden ugyanolyan lett, mint álmában. És mintha az az ismerős lény is barátságosan mosolygott volna vissza helyette a tükörből.
Atilla-Atarvis
UI:
Allergiát kezelő meditáció
https://youtu.be/qHf2iJhyCj4
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » So 4. Okt 2020, 09:48
Megható történet egy párról,
akik hármasikreket fogadtak örökbe…
A nevem Kata a férjem neve pedig István, nyolc éve vagyunk házasok. Az esküvőnk csodálatos volt, a vendégek szerelmet, megértést és gyerekeket kívántak nekünk.
A legnagyobb álmunk egy ház volt és 2-3 gyerek, akiket szerethetünk. Az első terhességem különböző egészségügyi okok miatt vetéléssel végződött, elkeseredtem de ez még nem jelentette a véget.
Boldogok voltunk amikor ismét teherbe estem, de sajnos nem tartott sokáig a boldogságunk, mert ezt a terhességet se tudtam kihordni. Az orvosok a beavatkozás után közölték velem, hogy többé nem lehet gyermekem.
A fájdalmunk leírhatatlan volt, próbáltuk elfogadni a helyzetet. Mindenünk meg volt, ház, két autó, kétszer egy évben nyaralni mentünk, de az életünkből mégis hiányzott valami.
A férjemmel egy napon az örökbefogadásról beszélgettünk. István megkérdezte tőlem mit szólnék hozzá, ha örökbe fogadnánk egy gyereket, minden barátunknak van gyereke, csak a pelenkáról és a rajz filmekről beszélnek.
Már én is sokat gondolkodtam ezen a dolgon, de féltem felhozni ezt a témát.
– Szeretnéd, ha örökbe fogadnánk egy gyereket? – Kérdeztem a férjemtől.
– Kisfiú legyen vagy kislány?
– Azt szeretném, ha lányunk lenne – mondta a férjem és úgy nevelnénk mint egy hercegnőt.
– Nem mondhatok ellent neked – válaszoltam.
Minden iratot elintéztünk az örökbefogadáshoz, mivel stabilak voltak az anyagi körülményeink rövid idő alatt elintéződtek a dolgok és mehettünk az árvaházba.
A gyerekek az udvaron játszottak amikor odaértünk, messziről néztem őket.
Egyszer csak egy kislány meghúzta a szoknyámat és mosolyogva azt kérdezte, hogy én vagyok-e azanyukája. A kislánynak szőke haja volt, és 3-4 év körüli lehetett.
Hirtelen azt sem tudtam mit válaszoljak neki, majd könnyes szemmel ezt feleltem:
– Igen azért jöttem, hogy hazavigyelek.
A férjem az ölébe vette őt, majd az árvaház igazgatójához mentünk. Amikor meglátott bennünket az igazgató, a kislányt átadta a nevelőnőnek, minket pedig az irodájába vezetett.
– Nem olyan egyszerű a dolog ahogy azt önök gondolják – mondta az igazgató, ez a gyerek nincs egyedül, van még két lánytestvére, hármasikrek.
– Így is örökbe fogadják őket? - Nem jött, hogy elhiggyük azt amit hallunk.
A szüleik elhagyták őket? – kérdeztem én. – A lányok anyukája óvónő volt az árvaházban, nagyon fiatalon maradt terhes, a szülésnél az orvosok nem tudták őt megmenteni. Senki sem akarta a családból örökbe fogadni őket. – mondta az igazgató. Nehéz három gyereket örökbe fogadni, de nem választhatjuk el őket egymástól.
– Mi örökbe fogadjuk őket – válaszoltuk. Odamentünk a lányokhoz, megöleltük őket, ők pedig rengeteg kérdést tettek fel nekünk. Néhány nappal később mind az öten otthon voltunk, végre együtt, mint egy család. A lányok jelentik a boldogságot a számunkra, így már van értelme az életünknek..
akik hármasikreket fogadtak örökbe…
A nevem Kata a férjem neve pedig István, nyolc éve vagyunk házasok. Az esküvőnk csodálatos volt, a vendégek szerelmet, megértést és gyerekeket kívántak nekünk.
A legnagyobb álmunk egy ház volt és 2-3 gyerek, akiket szerethetünk. Az első terhességem különböző egészségügyi okok miatt vetéléssel végződött, elkeseredtem de ez még nem jelentette a véget.
Boldogok voltunk amikor ismét teherbe estem, de sajnos nem tartott sokáig a boldogságunk, mert ezt a terhességet se tudtam kihordni. Az orvosok a beavatkozás után közölték velem, hogy többé nem lehet gyermekem.
A fájdalmunk leírhatatlan volt, próbáltuk elfogadni a helyzetet. Mindenünk meg volt, ház, két autó, kétszer egy évben nyaralni mentünk, de az életünkből mégis hiányzott valami.
A férjemmel egy napon az örökbefogadásról beszélgettünk. István megkérdezte tőlem mit szólnék hozzá, ha örökbe fogadnánk egy gyereket, minden barátunknak van gyereke, csak a pelenkáról és a rajz filmekről beszélnek.
Már én is sokat gondolkodtam ezen a dolgon, de féltem felhozni ezt a témát.
– Szeretnéd, ha örökbe fogadnánk egy gyereket? – Kérdeztem a férjemtől.
– Kisfiú legyen vagy kislány?
– Azt szeretném, ha lányunk lenne – mondta a férjem és úgy nevelnénk mint egy hercegnőt.
– Nem mondhatok ellent neked – válaszoltam.
Minden iratot elintéztünk az örökbefogadáshoz, mivel stabilak voltak az anyagi körülményeink rövid idő alatt elintéződtek a dolgok és mehettünk az árvaházba.
A gyerekek az udvaron játszottak amikor odaértünk, messziről néztem őket.
Egyszer csak egy kislány meghúzta a szoknyámat és mosolyogva azt kérdezte, hogy én vagyok-e azanyukája. A kislánynak szőke haja volt, és 3-4 év körüli lehetett.
Hirtelen azt sem tudtam mit válaszoljak neki, majd könnyes szemmel ezt feleltem:
– Igen azért jöttem, hogy hazavigyelek.
A férjem az ölébe vette őt, majd az árvaház igazgatójához mentünk. Amikor meglátott bennünket az igazgató, a kislányt átadta a nevelőnőnek, minket pedig az irodájába vezetett.
– Nem olyan egyszerű a dolog ahogy azt önök gondolják – mondta az igazgató, ez a gyerek nincs egyedül, van még két lánytestvére, hármasikrek.
– Így is örökbe fogadják őket? - Nem jött, hogy elhiggyük azt amit hallunk.
A szüleik elhagyták őket? – kérdeztem én. – A lányok anyukája óvónő volt az árvaházban, nagyon fiatalon maradt terhes, a szülésnél az orvosok nem tudták őt megmenteni. Senki sem akarta a családból örökbe fogadni őket. – mondta az igazgató. Nehéz három gyereket örökbe fogadni, de nem választhatjuk el őket egymástól.
– Mi örökbe fogadjuk őket – válaszoltuk. Odamentünk a lányokhoz, megöleltük őket, ők pedig rengeteg kérdést tettek fel nekünk. Néhány nappal később mind az öten otthon voltunk, végre együtt, mint egy család. A lányok jelentik a boldogságot a számunkra, így már van értelme az életünknek..
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mo 5. Okt 2020, 04:22
Ki az ateista?
"Mindenki ateista, aki nem ismeri fel, hogy őbenne Isten lakozik. Isten nem a mennyekben ül és uralkodik, hanem szétszórtan él minden teremtményében. Valamilyen szinten mindenki ateista, aki Istent önmagán kívül keresi.
Az igazi ateista tudja, hogy Isten fényét (energiáját) magában hordozza, úgy hívjuk: Szeretet. A Szeretet körülöleli, fenntartja és élteti a Világot. (Isten, Igazság, Fény, Egyensúly, Rend, Értelem, ezek azonos fogalmak. Talán a legérthetőbb, ha az Egyensúly fogalmánál maradunk.) Az ember vagy Egyensúlyban van, vagy egyensúlyát elvesztve él. Aki Egyensúlyban van, békében, megelégedésben él, és bármit tesz is szeret.
Ha az ember kizökken az Egyensúlyból, elhatárolja magát, falakat épít maga köré, amelyek eltakarják a fényt. Sötétségben (tudatlanságban) zűrzavar keletkezik, az embert elfogja a bizonytalanság, a félelem. Félelemben nem lehet szeretetteljes életet élni, vagyis visszatalálni az Egyensúlyba. Mivel a falakon belül nem látszik a fény, sokan azt hiszik, a fény nem is létezik.
A sötétségben élés szenvedéssel jár. A fájdalmaktól egyetlen módon lehet megszabadulni: tudatossággal. A tudatosság réseket vág a kőfalakon és átszűrődik a fény. Ahol a fény megjelenik, ott visszaáll az Egyensúly.
Az ember teljes szabadságot élvez abban, hogy eldönthesse, szeretetben (megelégedésben), vagy félelemben (fájdalomban) szeretne élni. A döntés meghozatalára (saját magad és a világ megváltására) minden pillanatban megvan a lehetőség."
"Mindenki ateista, aki nem ismeri fel, hogy őbenne Isten lakozik. Isten nem a mennyekben ül és uralkodik, hanem szétszórtan él minden teremtményében. Valamilyen szinten mindenki ateista, aki Istent önmagán kívül keresi.
Az igazi ateista tudja, hogy Isten fényét (energiáját) magában hordozza, úgy hívjuk: Szeretet. A Szeretet körülöleli, fenntartja és élteti a Világot. (Isten, Igazság, Fény, Egyensúly, Rend, Értelem, ezek azonos fogalmak. Talán a legérthetőbb, ha az Egyensúly fogalmánál maradunk.) Az ember vagy Egyensúlyban van, vagy egyensúlyát elvesztve él. Aki Egyensúlyban van, békében, megelégedésben él, és bármit tesz is szeret.
Ha az ember kizökken az Egyensúlyból, elhatárolja magát, falakat épít maga köré, amelyek eltakarják a fényt. Sötétségben (tudatlanságban) zűrzavar keletkezik, az embert elfogja a bizonytalanság, a félelem. Félelemben nem lehet szeretetteljes életet élni, vagyis visszatalálni az Egyensúlyba. Mivel a falakon belül nem látszik a fény, sokan azt hiszik, a fény nem is létezik.
A sötétségben élés szenvedéssel jár. A fájdalmaktól egyetlen módon lehet megszabadulni: tudatossággal. A tudatosság réseket vág a kőfalakon és átszűrődik a fény. Ahol a fény megjelenik, ott visszaáll az Egyensúly.
Az ember teljes szabadságot élvez abban, hogy eldönthesse, szeretetben (megelégedésben), vagy félelemben (fájdalomban) szeretne élni. A döntés meghozatalára (saját magad és a világ megváltására) minden pillanatban megvan a lehetőség."
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Di 6. Okt 2020, 04:56
"Kukásautó törvénye "
Egy napon egy férfi a repülőtérre tartott egy taxiban ülve. Ahogy szabályosan haladt a taxi, egyszer csak egy fekete autó vágott ki elé hirtelen a parkolóhelyről. A taxi vezetője beletaposott a fékbe és csak pár centiméterrel sikerült elkerülnie az ütközést.
A másik autó vezetője az öklét rázva ordítozott, míg a taxisofőr csak rá mosolygott és barátságosan integetett neki. Ugyanolyan jókedvű volt, mint azelőtt, és kifejezetten kedvesen viselkedett a vele ordítozó férfival.
Az eset után a taxi utasa értetlenkedve nézett a sofőrre: „Miért csinálta ezt? Az az ember kis híján összetörte az autóját, és mi is megsérülhettünk volna. Ráadásul mindezek után még ő ordítozott.” Ekkor a taxisofőr elmagyarázta utasának a “kukásautó törvényét”.
Nagyon sok ember olyan, mint a kukásautó rengeteg szemét, frusztráció, keseredettség, düh halmozódik fel bennük. Ahogy egyre jobban eltelnek a szeméttel, valahol ki kell adniuk magukból azt. És időnként pont Te leszel az, akire rázúdítják a bennük lévő szemetet. Ne vedd a szívedre, ez nem rólad szól. Csak mosolyogj, maradj nyugodt és kedves, aztán menj tovább. Ne cipeld magaddal tovább az ő szemetüket, hogy aztán Te is másra öntsd ki később.
UI:
https://www.youtube.com/watch?v=PhudBGX ... o=1&t=1375
Egy napon egy férfi a repülőtérre tartott egy taxiban ülve. Ahogy szabályosan haladt a taxi, egyszer csak egy fekete autó vágott ki elé hirtelen a parkolóhelyről. A taxi vezetője beletaposott a fékbe és csak pár centiméterrel sikerült elkerülnie az ütközést.
A másik autó vezetője az öklét rázva ordítozott, míg a taxisofőr csak rá mosolygott és barátságosan integetett neki. Ugyanolyan jókedvű volt, mint azelőtt, és kifejezetten kedvesen viselkedett a vele ordítozó férfival.
Az eset után a taxi utasa értetlenkedve nézett a sofőrre: „Miért csinálta ezt? Az az ember kis híján összetörte az autóját, és mi is megsérülhettünk volna. Ráadásul mindezek után még ő ordítozott.” Ekkor a taxisofőr elmagyarázta utasának a “kukásautó törvényét”.
Nagyon sok ember olyan, mint a kukásautó rengeteg szemét, frusztráció, keseredettség, düh halmozódik fel bennük. Ahogy egyre jobban eltelnek a szeméttel, valahol ki kell adniuk magukból azt. És időnként pont Te leszel az, akire rázúdítják a bennük lévő szemetet. Ne vedd a szívedre, ez nem rólad szól. Csak mosolyogj, maradj nyugodt és kedves, aztán menj tovább. Ne cipeld magaddal tovább az ő szemetüket, hogy aztán Te is másra öntsd ki később.
UI:
https://www.youtube.com/watch?v=PhudBGX ... o=1&t=1375
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mi 7. Okt 2020, 08:39
A pap, aki nem értette Isten üzenetét
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. A falu mentén egy esős évszakban kiáradt a folyó. A háborgó víz áttörte a gátat, és elárasztotta a falu utcáit. A házak egymás után dőltek össze, mindenki próbálta megmenteni családját, jószágait, kis vagyonkáját. Egyedül a pap nem menekült, nyugodtan ült, és nézte, ahogy a víz egyre magasabbra emelkedik. A falusiak egy csónakkal mentek érte, és így kérlelték:
-Tisztelendő úr, fogja a holmiját, gyorsan szálljon be a csónakba, mert különben elviszi az árvíz, és akkor már nem tudunk magán segíteni!
A pap azonban legyintett:
-Hagyatok csak, én jóban vagyok Istennel, szolgálom őt, ezért bármi történik, ő is vigyáz rám, így nem lehet semmi bajom. Menjetek csak, magatokkal törődjetek!
Másnap a víz annyira megemelkedett, hogy a papnak a templom legfelsőbb ablakába kellett felmásznia, nehogy elvigye az ár. A falusiak újra elmentek érte egy csónakkal.
-Tisztelendő úr, jöjjön velünk, hiszen elviszi a víz, hadd segítsünk magán!
A pap erre csak nevetett.
-Mondtam már nektek,hogy én megegyeztem az Istennel. Életemben szolgálom őt, ezért ő is vigyáz énrám.
Harmadnap már a templom tornyáig ért a víz. A legbátrabb falusiak megint megpróbálták megmenteni, de a pap csak azt ismételgette, ami korábban. Néhány óra múlva a pap elmerült a vízben és mivel nem tudott úszni, belefulladt.
Halála után Szent Péter elé került,És így szólt hozzá nagy mérgesen:
-Nekem egyezségem volt az Istennel, hogyha bajba jutok, segít rajtam, hiszen rendesen szolgálom. Miért nem segített hát mégsem?
Szent Péter erre így válaszolt:
-Ne Istent hibáztasd, hiszen ő háromszor is küldött neked segítséget, de te egyszer sem fogadtad el azt!
Sok ember él, akik a jelképes üzeneteket nem veszik észre, Isten segítő karját nem fogadják el. Sokan úgy képzelik el Istent, mint egy kedves öregurat, aki egyszer majd személyesen segít rajtunk. Valamennyi ember, valamennyi állat, az összes növény, és minden, ami körülöttünk van, Isten teremtménye. Isten az ő jóságát rajtunk keresztül érvényesíti. Minden ember olyan, mint egy csillag. Megszületik, végigfut az égen, és átadja azt az üzenetet, amit hordoz.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. A falu mentén egy esős évszakban kiáradt a folyó. A háborgó víz áttörte a gátat, és elárasztotta a falu utcáit. A házak egymás után dőltek össze, mindenki próbálta megmenteni családját, jószágait, kis vagyonkáját. Egyedül a pap nem menekült, nyugodtan ült, és nézte, ahogy a víz egyre magasabbra emelkedik. A falusiak egy csónakkal mentek érte, és így kérlelték:
-Tisztelendő úr, fogja a holmiját, gyorsan szálljon be a csónakba, mert különben elviszi az árvíz, és akkor már nem tudunk magán segíteni!
A pap azonban legyintett:
-Hagyatok csak, én jóban vagyok Istennel, szolgálom őt, ezért bármi történik, ő is vigyáz rám, így nem lehet semmi bajom. Menjetek csak, magatokkal törődjetek!
Másnap a víz annyira megemelkedett, hogy a papnak a templom legfelsőbb ablakába kellett felmásznia, nehogy elvigye az ár. A falusiak újra elmentek érte egy csónakkal.
-Tisztelendő úr, jöjjön velünk, hiszen elviszi a víz, hadd segítsünk magán!
A pap erre csak nevetett.
-Mondtam már nektek,hogy én megegyeztem az Istennel. Életemben szolgálom őt, ezért ő is vigyáz énrám.
Harmadnap már a templom tornyáig ért a víz. A legbátrabb falusiak megint megpróbálták megmenteni, de a pap csak azt ismételgette, ami korábban. Néhány óra múlva a pap elmerült a vízben és mivel nem tudott úszni, belefulladt.
Halála után Szent Péter elé került,És így szólt hozzá nagy mérgesen:
-Nekem egyezségem volt az Istennel, hogyha bajba jutok, segít rajtam, hiszen rendesen szolgálom. Miért nem segített hát mégsem?
Szent Péter erre így válaszolt:
-Ne Istent hibáztasd, hiszen ő háromszor is küldött neked segítséget, de te egyszer sem fogadtad el azt!
Sok ember él, akik a jelképes üzeneteket nem veszik észre, Isten segítő karját nem fogadják el. Sokan úgy képzelik el Istent, mint egy kedves öregurat, aki egyszer majd személyesen segít rajtunk. Valamennyi ember, valamennyi állat, az összes növény, és minden, ami körülöttünk van, Isten teremtménye. Isten az ő jóságát rajtunk keresztül érvényesíti. Minden ember olyan, mint egy csillag. Megszületik, végigfut az égen, és átadja azt az üzenetet, amit hordoz.
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Fr 9. Okt 2020, 01:11
Mese a fáról, amelynek nem volt szabad növekednie
Volt egyszer egy kicsit fa, amit a kertész és a felesége ültettek. Nem telt el sok idő, és máris lehetett látni, amint az első zöld hajtás szelíden kibújt a földből A fa, ami tulajdonképpen még egyáltalán nem volt egy igazi fa, először pillantotta meg a Napot. Érezte levélkéjén a Nap sugarainak melegét, és feléje nyújtózott. Köszöntötte a maga módján, boldogan hagyta magát beragyogni és csodaszépnek találta, hogy a világon van és növekszik.
- Nézd csak, hát nem kedves a mi fánk? Szólt a kertész a feleségéhez.
- Igen, kedvesem, ahogy mondod, egy szép fa.
A fa elkezdett növekedni, nagyobb és magasabb lett, mindig tovább nyújtózott a Nap felé. Érezte a szelet és az esőt, élvezte a meleget és a biztos talajt a gyökerei körül, és boldog volt. Valahányszor a kertész és a felesége eljöttek, hogy megnézzék, megitassák vízzel és szép fának nevezzék, jól érezte magát. Mert valaki szerette őt, ápolta, gondozta és vigyázott rá. Nem volt egyedül a világon. Így megelégedetten növekedett magának, és nem is akart semmi mást, mint élni és növekedni, érezni a szelet és az esőt, a földet és a napot, azt, hogy szeretik, és ő is szeretni akart másokat.
Egyik napon észrevette a fa, hogy különösen jó volt egy kicsit oldal felé nőni, mert onnan jobban sütött a Nap a leveleire. Most azért egy kicsit balra kezdett nőni
- Nézd a mi fánk ferdén nő! - mondta a kertész. Mióta szabad a fáknak ferdén nőniük, és méghozzá a mi kertünkben? Pont a mi fánk! Hozd csak az ollót, hogy egyenesre nyessük a fát! A fa keservesen sírt. Az emberek, akik őt eddig olyan szeretettel gondozták, akikben bízott, levágták ágait, amelyek közelebb voltak a Naphoz. Ettől kezdve nem nyújtotta ágait a nap felé.
- Ugye milyen jó kis fa a miénk?
- Bizony kedvesem, igazad van, a mi fánk jó fa. A fa elkezdte érteni a dolgot. Ha azt csinálta, ami kedvére volt és örömet okozott, akkor szemmel láthatóan rossz fa volt. csak akkor volt kedves és jó, ha azt tette amit a kertész és felesége elvártak tőle Ezért aztán egyenesen fölfelé nőtt, és vigyázott arra, nehogy még egyszer ferdén nőjön
- Nézz oda, a mi fánk szégyentelen gyorsasággal nő a magasba. Illik ez egy igazi fához? Gyorsan elküldte feleségét az ollóért, hogy visszavágja az ágakat. Ezen az éjszakán nagyon sokáig sírt a fa. Miért vágták le csak úgy az ágait, amik nem tetszenek a kertésznek és feleségének? A fa dacos lett. Nos, jó, ha a magasba nem lehet, akkor majd széltében. Majd meglátják, mire mennek vele.
Végül is, ő csak növekedni akart, érezni akarta a napot, a szelet, a földet, örömre vágyott, és örömöt akart adni. Bensőjében egészen pontosan érezte, hogy a növekedés helyes dolog. Így hát most oldalágakat hajtott.
- Hát ezt nem tudom megérteni - morgott a kertész - képzeld, csak a mi fánk egyszerűen csak széltében növekszik. Illik ez?
- Ezt nem engedhetjük meg neki. Újból helyre kell nyesnünk. A fa már nem tudott sírni, nem volt több könnye. Abbahagyta a növekedést. Már nem volt öröm számára az élet. Mégis, úgy tűnt, most tetszik a kertésznek és feleségének. Ha az egész már nem is okoz igazi örömöt, de legalább szeretik.
Így gondolta a fa. Sok évvel később arrafelé járt egy kicsi leányka az apjával. Közben a fa felnőtté vált, a kertész és felesége büszkék voltak rá.
Igazi, tisztességes fa lett belőle A kicsi leányka megállt a fa előtt
- Apa szerinted is szomorúnak látszik ez a fa?
- Nem tudom, amikor kicsi voltam, mint te, még én is láttam, hogy egy fa örül vagy szomorkodik. De ma már ezt nem látom.
- A fa tényleg szomorúnak látszik, biztosan senki sem szereti igazán. Nézd csak, milyen rendesen nőttek az ágai. Azt hiszem, egészen másként akart volna nőni, és ezért szomorú most.
Amikor a leányka látta, hogy senki sincs a közelben, gyöngéden simogatni kezdte a fa kérgét. Közben halkan suttogta: "Én, szeretlek téged, fa. Veled vagyok. Ne add föl, kedves fa!" Együtt élték át, ahogy a fa nagyon óvatosan, először félénken és tétován, majd kicsit bátrabban, végül erőteljesen növekedni kezdett. Telve életörömmel görbén lefelé növesztette ágait, mintha először csak hajladozni akarna, és kinyújtóztatni a tagjait. Azután oldal irányba növelte ágait, mintha az egész világot a karjaiba akarná zárni, majd a magasba, hogy mindenkinek megmutassa, milyen boldognak érzi magát.
A kertész és felesége alig hittek a szemüknek, mégis csendes örömmel figyelték, ahogy a leányka mindenért megdicsérte a fát, amit csak növesztett magán. Legjobban a leányka örült, hogy az ő fája mindazoknak, akik megcsodálták, bátorságot és kedvet adott az élethez.
UI:
Alcyon Plejádok 68 új kiadás: Elektromágnesesség, elektromágneses hiperérzékenység, 5G-hálózat
https://www.youtube.com/watch?v=MXxDXER ... 7e31-Q0bac
Volt egyszer egy kicsit fa, amit a kertész és a felesége ültettek. Nem telt el sok idő, és máris lehetett látni, amint az első zöld hajtás szelíden kibújt a földből A fa, ami tulajdonképpen még egyáltalán nem volt egy igazi fa, először pillantotta meg a Napot. Érezte levélkéjén a Nap sugarainak melegét, és feléje nyújtózott. Köszöntötte a maga módján, boldogan hagyta magát beragyogni és csodaszépnek találta, hogy a világon van és növekszik.
- Nézd csak, hát nem kedves a mi fánk? Szólt a kertész a feleségéhez.
- Igen, kedvesem, ahogy mondod, egy szép fa.
A fa elkezdett növekedni, nagyobb és magasabb lett, mindig tovább nyújtózott a Nap felé. Érezte a szelet és az esőt, élvezte a meleget és a biztos talajt a gyökerei körül, és boldog volt. Valahányszor a kertész és a felesége eljöttek, hogy megnézzék, megitassák vízzel és szép fának nevezzék, jól érezte magát. Mert valaki szerette őt, ápolta, gondozta és vigyázott rá. Nem volt egyedül a világon. Így megelégedetten növekedett magának, és nem is akart semmi mást, mint élni és növekedni, érezni a szelet és az esőt, a földet és a napot, azt, hogy szeretik, és ő is szeretni akart másokat.
Egyik napon észrevette a fa, hogy különösen jó volt egy kicsit oldal felé nőni, mert onnan jobban sütött a Nap a leveleire. Most azért egy kicsit balra kezdett nőni
- Nézd a mi fánk ferdén nő! - mondta a kertész. Mióta szabad a fáknak ferdén nőniük, és méghozzá a mi kertünkben? Pont a mi fánk! Hozd csak az ollót, hogy egyenesre nyessük a fát! A fa keservesen sírt. Az emberek, akik őt eddig olyan szeretettel gondozták, akikben bízott, levágták ágait, amelyek közelebb voltak a Naphoz. Ettől kezdve nem nyújtotta ágait a nap felé.
- Ugye milyen jó kis fa a miénk?
- Bizony kedvesem, igazad van, a mi fánk jó fa. A fa elkezdte érteni a dolgot. Ha azt csinálta, ami kedvére volt és örömet okozott, akkor szemmel láthatóan rossz fa volt. csak akkor volt kedves és jó, ha azt tette amit a kertész és felesége elvártak tőle Ezért aztán egyenesen fölfelé nőtt, és vigyázott arra, nehogy még egyszer ferdén nőjön
- Nézz oda, a mi fánk szégyentelen gyorsasággal nő a magasba. Illik ez egy igazi fához? Gyorsan elküldte feleségét az ollóért, hogy visszavágja az ágakat. Ezen az éjszakán nagyon sokáig sírt a fa. Miért vágták le csak úgy az ágait, amik nem tetszenek a kertésznek és feleségének? A fa dacos lett. Nos, jó, ha a magasba nem lehet, akkor majd széltében. Majd meglátják, mire mennek vele.
Végül is, ő csak növekedni akart, érezni akarta a napot, a szelet, a földet, örömre vágyott, és örömöt akart adni. Bensőjében egészen pontosan érezte, hogy a növekedés helyes dolog. Így hát most oldalágakat hajtott.
- Hát ezt nem tudom megérteni - morgott a kertész - képzeld, csak a mi fánk egyszerűen csak széltében növekszik. Illik ez?
- Ezt nem engedhetjük meg neki. Újból helyre kell nyesnünk. A fa már nem tudott sírni, nem volt több könnye. Abbahagyta a növekedést. Már nem volt öröm számára az élet. Mégis, úgy tűnt, most tetszik a kertésznek és feleségének. Ha az egész már nem is okoz igazi örömöt, de legalább szeretik.
Így gondolta a fa. Sok évvel később arrafelé járt egy kicsi leányka az apjával. Közben a fa felnőtté vált, a kertész és felesége büszkék voltak rá.
Igazi, tisztességes fa lett belőle A kicsi leányka megállt a fa előtt
- Apa szerinted is szomorúnak látszik ez a fa?
- Nem tudom, amikor kicsi voltam, mint te, még én is láttam, hogy egy fa örül vagy szomorkodik. De ma már ezt nem látom.
- A fa tényleg szomorúnak látszik, biztosan senki sem szereti igazán. Nézd csak, milyen rendesen nőttek az ágai. Azt hiszem, egészen másként akart volna nőni, és ezért szomorú most.
Amikor a leányka látta, hogy senki sincs a közelben, gyöngéden simogatni kezdte a fa kérgét. Közben halkan suttogta: "Én, szeretlek téged, fa. Veled vagyok. Ne add föl, kedves fa!" Együtt élték át, ahogy a fa nagyon óvatosan, először félénken és tétován, majd kicsit bátrabban, végül erőteljesen növekedni kezdett. Telve életörömmel görbén lefelé növesztette ágait, mintha először csak hajladozni akarna, és kinyújtóztatni a tagjait. Azután oldal irányba növelte ágait, mintha az egész világot a karjaiba akarná zárni, majd a magasba, hogy mindenkinek megmutassa, milyen boldognak érzi magát.
A kertész és felesége alig hittek a szemüknek, mégis csendes örömmel figyelték, ahogy a leányka mindenért megdicsérte a fát, amit csak növesztett magán. Legjobban a leányka örült, hogy az ő fája mindazoknak, akik megcsodálták, bátorságot és kedvet adott az élethez.
UI:
Alcyon Plejádok 68 új kiadás: Elektromágnesesség, elektromágneses hiperérzékenység, 5G-hálózat
https://www.youtube.com/watch?v=MXxDXER ... 7e31-Q0bac
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Sa 10. Okt 2020, 04:46
Magyarkodás magyar módra
Nem lehet örökké hazugságban élni. Nem lehet úgy élni, hogy ne tudjuk, mi történik velünk, hogy ne tudjuk, mi történt a múltban velünk, milyen kataklizmákat éltünk át, s ne tudjuk, milyen bűnöket követtek el ellenünk. Ősi hagyományaink bizonysága szerint régi eleink a fény, a világosság, s szabadság fiai és szerelmesei voltak, a Nap Fiai, a Napisten Gyermekei.
FELELJEN TÖRTÉNELMI TÉNYEK ÉS KÚTFORRÁSOK!
ACSÁDI IGNÁC MEGÁLLAPÍTÁSA SZERINT: TÖRTÉNELMÜNKET ELLENSÉGEINK ÍRJÁK. KORONATANÚINK KÖZÜL ELSŐÜL NÉVTELEN JEGYZŐNKET, ANYONYMUST SZÓLÍTJUK. HITELES TUDÓSÍTÁSÁT BETŰHÍVEN KÖZÖLJÜK.
1. (A magyarok) ,,ősrégi népek" (antiquiores gens)
2. Valaha igen bölcsek voltak.
3. Jó szerivel semmilyen bűn nem fordult elő köztük.
4. Arany, ezüst, (igaz) gyöngy annyi volt nekik, mint a földjük folyamaiban található kavics.
5. Nem kívánták a másét, mindnyájan a jólétben éltek.
6. ,,Nem paráználkodtak, egynejűségben éltek."
7. Anonymus leírásából kibontakozik az igazságos szkíták ókori szerzők által megcsodált világa.
8. “A szkíta népet - ,,Dentumogeroknak" nevezik a mai napig és soha semmiféle hatalomnak az igáját nem viselték.”
9. ,,A szkíta nemzetet bizony semmiféle uralkodó nem hajtotta igája alá."
10. ,,A szkíták Cyrust, a perzsák királyát háromszor 30.000 emberével együtt megölték."
11. ,,Nagy Sándort Fülöp királynak és Olimpiadísz királynénak a fiát, aki sok országot harcban leigázott, szintén szégyenletesen megfutamították."
12. Az igazságos szkíták - magyarok - ókori édeni állapota és vele szelíd jámborsága is levedlett a rájuk törő ádáz ellenség háborúi során.
13. Ugyanis a szkíták keményen bírtak minden fáradalmat meg testileg is nagyok, a harcban pedig vitézek voltak.
14. Semmijük nem lehetett a világon, amit ne tettek volna kockára, ha sérelem esett rajtuk.
15. S amikor a győzelem az övék lett, éppenséggel nem törték magukat a zsákmány után, mint utódaik közül a mostaniak, hanem csak dicsőséget kerestek maguknak ezen az úton.
16. A fent nevezett szkíta nemzet pedig kemény volt a harcban és gyors a lovon: a fején sisakot hordott, az íjjal, nyíllal különbül bánt, mint a világ összes nemzetei között bármelyik, s hogy csakugyan ilyen volt, azt az utódaikról is megismerhetitek. Az igazságosság kitüntető minősítésével az ókoriak nem dobálóztak, s hogy az ókori világ egyetlen népe, amelyet ezzel a jelzővel megtiszteltek, egyedül a szkítaság, továbbá az, hogy ezek a tudósítások, híradások csaknem kivétel nélkül olyan kútforrásokból erednek, amelyek a szkítákkal szembeni ellentáborhoz tartoztak. Vegyük figyelembe azt is, hogy a szkíta-magyar azonosságot csupán a hiperkritikus történelemhamisítás tagadja.
Foglaljuk össze ezután a régi magyarság (szkítaság) lényegi jellemzőit.
A magyarok sohasem támadnak meg egy idegen népet, azért, hogy leigázzák, és országát a maguk birodalmához csatolják. Az ő céljuk a hadviseléssel kizárólag zsákmányszerzés, védekezés vagy honalapítás. Magyar ember képtelen az állatkínzásra is, annál kevésbé volna kedve embertársait rabigában tartani, felettük zsarnokoskodni és őket gyötörni, amikor ,,zsákmányért" kalandozott valamerre, a fegyvertelen lakosságot sohasem bántotta; ezt elismeri Sámuel könyvének már idézett részén kívül Schőfl és Almagis is, mely utóbbi csodálkozik azon, hogy a magyarok nem ölik le a foglyaikat, hanem a sebesülteket meggyógyítják és ápolják is. A magyarok fő elve mind támadó, mind védekező háborúban az élet lehető kímélése. (Pálffy Károly: A magyar nemzet ősvallása. 64)
1. Vitézek, harcközpontúság, bajtársi összetartás.
2. Hivatás tudat és hivatásért élés: a legfőbb életcél és erény, a hazaszeretet, és a haza szolgálata.
3. Közszabadság, népfelség jogon alapuló fejlett népuralom.
4. Társadalmi igazságosság és egyenlőség..
5. Korlátlan vélemény, ,,gondolat- és szólásszabadság".
6. Közügyekben való kötelező részvétel.
7. A Napisten-hit ősi magasztos elveinek vallása.
8. Szexuális tisztaság, egynejűség.
9. Vallási- felekezeti türelem és szabadság.
10. Társadalmi össznemzeti egység és összetartás.
Mind az a szenny és magyarellenesség, amit a korabeli szerzetesek, lelki atyáink, írásban ránk hagytak nem tagadható le. Ez tény, mint ez olvasható az Árpádkori legendákban, melyeket Grandpierre K. Endre után idézünk:
"Árpád nevét kimondani, leírni Isten ellen való vétek volt."
hétvégi filmajánló
Megmentőm a fény
https://www.youtube.com/watch?v=Dk4sa15 ... s5W0FpbF7Y
Nem lehet örökké hazugságban élni. Nem lehet úgy élni, hogy ne tudjuk, mi történik velünk, hogy ne tudjuk, mi történt a múltban velünk, milyen kataklizmákat éltünk át, s ne tudjuk, milyen bűnöket követtek el ellenünk. Ősi hagyományaink bizonysága szerint régi eleink a fény, a világosság, s szabadság fiai és szerelmesei voltak, a Nap Fiai, a Napisten Gyermekei.
FELELJEN TÖRTÉNELMI TÉNYEK ÉS KÚTFORRÁSOK!
ACSÁDI IGNÁC MEGÁLLAPÍTÁSA SZERINT: TÖRTÉNELMÜNKET ELLENSÉGEINK ÍRJÁK. KORONATANÚINK KÖZÜL ELSŐÜL NÉVTELEN JEGYZŐNKET, ANYONYMUST SZÓLÍTJUK. HITELES TUDÓSÍTÁSÁT BETŰHÍVEN KÖZÖLJÜK.
1. (A magyarok) ,,ősrégi népek" (antiquiores gens)
2. Valaha igen bölcsek voltak.
3. Jó szerivel semmilyen bűn nem fordult elő köztük.
4. Arany, ezüst, (igaz) gyöngy annyi volt nekik, mint a földjük folyamaiban található kavics.
5. Nem kívánták a másét, mindnyájan a jólétben éltek.
6. ,,Nem paráználkodtak, egynejűségben éltek."
7. Anonymus leírásából kibontakozik az igazságos szkíták ókori szerzők által megcsodált világa.
8. “A szkíta népet - ,,Dentumogeroknak" nevezik a mai napig és soha semmiféle hatalomnak az igáját nem viselték.”
9. ,,A szkíta nemzetet bizony semmiféle uralkodó nem hajtotta igája alá."
10. ,,A szkíták Cyrust, a perzsák királyát háromszor 30.000 emberével együtt megölték."
11. ,,Nagy Sándort Fülöp királynak és Olimpiadísz királynénak a fiát, aki sok országot harcban leigázott, szintén szégyenletesen megfutamították."
12. Az igazságos szkíták - magyarok - ókori édeni állapota és vele szelíd jámborsága is levedlett a rájuk törő ádáz ellenség háborúi során.
13. Ugyanis a szkíták keményen bírtak minden fáradalmat meg testileg is nagyok, a harcban pedig vitézek voltak.
14. Semmijük nem lehetett a világon, amit ne tettek volna kockára, ha sérelem esett rajtuk.
15. S amikor a győzelem az övék lett, éppenséggel nem törték magukat a zsákmány után, mint utódaik közül a mostaniak, hanem csak dicsőséget kerestek maguknak ezen az úton.
16. A fent nevezett szkíta nemzet pedig kemény volt a harcban és gyors a lovon: a fején sisakot hordott, az íjjal, nyíllal különbül bánt, mint a világ összes nemzetei között bármelyik, s hogy csakugyan ilyen volt, azt az utódaikról is megismerhetitek. Az igazságosság kitüntető minősítésével az ókoriak nem dobálóztak, s hogy az ókori világ egyetlen népe, amelyet ezzel a jelzővel megtiszteltek, egyedül a szkítaság, továbbá az, hogy ezek a tudósítások, híradások csaknem kivétel nélkül olyan kútforrásokból erednek, amelyek a szkítákkal szembeni ellentáborhoz tartoztak. Vegyük figyelembe azt is, hogy a szkíta-magyar azonosságot csupán a hiperkritikus történelemhamisítás tagadja.
Foglaljuk össze ezután a régi magyarság (szkítaság) lényegi jellemzőit.
A magyarok sohasem támadnak meg egy idegen népet, azért, hogy leigázzák, és országát a maguk birodalmához csatolják. Az ő céljuk a hadviseléssel kizárólag zsákmányszerzés, védekezés vagy honalapítás. Magyar ember képtelen az állatkínzásra is, annál kevésbé volna kedve embertársait rabigában tartani, felettük zsarnokoskodni és őket gyötörni, amikor ,,zsákmányért" kalandozott valamerre, a fegyvertelen lakosságot sohasem bántotta; ezt elismeri Sámuel könyvének már idézett részén kívül Schőfl és Almagis is, mely utóbbi csodálkozik azon, hogy a magyarok nem ölik le a foglyaikat, hanem a sebesülteket meggyógyítják és ápolják is. A magyarok fő elve mind támadó, mind védekező háborúban az élet lehető kímélése. (Pálffy Károly: A magyar nemzet ősvallása. 64)
1. Vitézek, harcközpontúság, bajtársi összetartás.
2. Hivatás tudat és hivatásért élés: a legfőbb életcél és erény, a hazaszeretet, és a haza szolgálata.
3. Közszabadság, népfelség jogon alapuló fejlett népuralom.
4. Társadalmi igazságosság és egyenlőség..
5. Korlátlan vélemény, ,,gondolat- és szólásszabadság".
6. Közügyekben való kötelező részvétel.
7. A Napisten-hit ősi magasztos elveinek vallása.
8. Szexuális tisztaság, egynejűség.
9. Vallási- felekezeti türelem és szabadság.
10. Társadalmi össznemzeti egység és összetartás.
Mind az a szenny és magyarellenesség, amit a korabeli szerzetesek, lelki atyáink, írásban ránk hagytak nem tagadható le. Ez tény, mint ez olvasható az Árpádkori legendákban, melyeket Grandpierre K. Endre után idézünk:
"Árpád nevét kimondani, leírni Isten ellen való vétek volt."
hétvégi filmajánló
Megmentőm a fény
https://www.youtube.com/watch?v=Dk4sa15 ... s5W0FpbF7Y
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » So 11. Okt 2020, 07:06
A tudatalatti és a média
Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata - Részlet
“Ma már nálunk is rendszeresen lefelé, az anyagiak és az anyagi világ felé terelik a lakosság figyelmét, azzal a különbséggel, hogy a napi egy - bizonytalanságérzetet keltő - hír helyett minden nap legalább kettőt-hármat jelentenek be.
A stratégia lényegében egyszerű. A lakosságot egyrészt olyan fogyasztási cikkek megszerzésére kell ösztönözni, amelyeknek fenntartása és üzemeltetése időben meghaladhatja az eredeti termék árát is. Másrészt a lakosság nagy részét el kell adósítani. Ez a lakásvásárlás kapcsán megy a legegyszerűbben. Így könnyen elérhető, hogy mindazok, akik ebben a mókuskerékben vannak, figyelmüket főként az anyagi világ felé fordítsák, és teremtő gondolataik erejét ne használják másra, mint a földi léten való átvergődésre.
Ilyen helyzetben nagyon könnyű ijesztgetni és irányítani az embert.
A mélytudat-szennyezés másik szomorú példája a terrorizmus és a terrorizmus elleni harc. Amióta nemzetközileg összefogtunk a terrorizmus ellen, nagyon bizonytalanná vált a világ. Elméletben mindenki tudja, hogy az erőszak erőszakot szül, és tanítással, együttműködéssel sokkal többre lehet jutni, mégsem ezt tesszük. Úgy tűnik, ellenségre nagyon szüksége van - a fegyveriparnak.
A média által közölt hírek másik - szintén bizonytalanságot keltő és sugalló csoportja - a halálos balesetekről történő beszámoló. Nem tudom, észrevették-e a nézők, hogy bizonyos típusú balesetek mindig csoportosan jelentkeznek. Ha a médiában szárnyra kap egy hír egy repülőgép lezuhanásáról, azt rövid időn belül másik három vagy négy hasonló típusú, de mindenképpen repüléssel kapcsolatos baleset követi. Ha autóbuszszerencsétlenségről számolnak be a hírek, szinte biztosra vehetjük, hogy hasonló balesetek egész sorozata következik. Ha pedig netán egy vonattal történik valami, akkor bizonyos időszakon belül a vasúti szerencsétlenségek lesznek a hírek főszereplői.
Vajon miért? Tudott dolog, hogy a hírügynökségek ellátják egymást híranyaggal, és kisebb-nagyobb eltéréssel minden csatornán ugyanazok a hírek kerülnek bemutatásra. Nem csak az országon belül, de nemzetközi viszonylatban is.
Na már most, ahova a gondolat megy, oda energia megy, mégpedig nem is kevés. A gondolatnak pedig teremtő ereje van.. Ha a média egy bolygó lakosságának nagy részét eléri egy repülőszerencsétlenség hírével, nagyon sok ember fog repülőszerencsétlenségre gondolni. És ennek meg is lesz a hatása.
Nyilván nem arról van szó, hogy bizonyos emberek halálát, vagy a földi létből való távozását mi közösen idézzük elő, hiszen a test elhagyásának időpontját a Felsőbbrendű Én kezeli. A baleset módjára viszont - közös gondolati erővel - óriási hatást gyakorolunk anélkül, hogy ezzel tisztában lennénk.
Ezért áldásos hatást gyakorolna a világra, ha a média közös gondolatainkat a szépnek, a jónak, a humoros dolgoknak és az építő jellegű dolgoknak az irányába terelné. És - ha valaki azt kérdezné, hogy egy ilyen irányváltáshoz mi szükséges - a válasz az, hogy egyénileg és kollektíven felül kell tudnunk emelkedni a gyökércsakra irányításán, túl kell lépnünk a halálfélelem okozta korlátainkat és sokkal több teret kell engednünk mindannak, ami szép, ami jó az életben.”
Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata - Részlet
“Ma már nálunk is rendszeresen lefelé, az anyagiak és az anyagi világ felé terelik a lakosság figyelmét, azzal a különbséggel, hogy a napi egy - bizonytalanságérzetet keltő - hír helyett minden nap legalább kettőt-hármat jelentenek be.
A stratégia lényegében egyszerű. A lakosságot egyrészt olyan fogyasztási cikkek megszerzésére kell ösztönözni, amelyeknek fenntartása és üzemeltetése időben meghaladhatja az eredeti termék árát is. Másrészt a lakosság nagy részét el kell adósítani. Ez a lakásvásárlás kapcsán megy a legegyszerűbben. Így könnyen elérhető, hogy mindazok, akik ebben a mókuskerékben vannak, figyelmüket főként az anyagi világ felé fordítsák, és teremtő gondolataik erejét ne használják másra, mint a földi léten való átvergődésre.
Ilyen helyzetben nagyon könnyű ijesztgetni és irányítani az embert.
A mélytudat-szennyezés másik szomorú példája a terrorizmus és a terrorizmus elleni harc. Amióta nemzetközileg összefogtunk a terrorizmus ellen, nagyon bizonytalanná vált a világ. Elméletben mindenki tudja, hogy az erőszak erőszakot szül, és tanítással, együttműködéssel sokkal többre lehet jutni, mégsem ezt tesszük. Úgy tűnik, ellenségre nagyon szüksége van - a fegyveriparnak.
A média által közölt hírek másik - szintén bizonytalanságot keltő és sugalló csoportja - a halálos balesetekről történő beszámoló. Nem tudom, észrevették-e a nézők, hogy bizonyos típusú balesetek mindig csoportosan jelentkeznek. Ha a médiában szárnyra kap egy hír egy repülőgép lezuhanásáról, azt rövid időn belül másik három vagy négy hasonló típusú, de mindenképpen repüléssel kapcsolatos baleset követi. Ha autóbuszszerencsétlenségről számolnak be a hírek, szinte biztosra vehetjük, hogy hasonló balesetek egész sorozata következik. Ha pedig netán egy vonattal történik valami, akkor bizonyos időszakon belül a vasúti szerencsétlenségek lesznek a hírek főszereplői.
Vajon miért? Tudott dolog, hogy a hírügynökségek ellátják egymást híranyaggal, és kisebb-nagyobb eltéréssel minden csatornán ugyanazok a hírek kerülnek bemutatásra. Nem csak az országon belül, de nemzetközi viszonylatban is.
Na már most, ahova a gondolat megy, oda energia megy, mégpedig nem is kevés. A gondolatnak pedig teremtő ereje van.. Ha a média egy bolygó lakosságának nagy részét eléri egy repülőszerencsétlenség hírével, nagyon sok ember fog repülőszerencsétlenségre gondolni. És ennek meg is lesz a hatása.
Nyilván nem arról van szó, hogy bizonyos emberek halálát, vagy a földi létből való távozását mi közösen idézzük elő, hiszen a test elhagyásának időpontját a Felsőbbrendű Én kezeli. A baleset módjára viszont - közös gondolati erővel - óriási hatást gyakorolunk anélkül, hogy ezzel tisztában lennénk.
Ezért áldásos hatást gyakorolna a világra, ha a média közös gondolatainkat a szépnek, a jónak, a humoros dolgoknak és az építő jellegű dolgoknak az irányába terelné. És - ha valaki azt kérdezné, hogy egy ilyen irányváltáshoz mi szükséges - a válasz az, hogy egyénileg és kollektíven felül kell tudnunk emelkedni a gyökércsakra irányításán, túl kell lépnünk a halálfélelem okozta korlátainkat és sokkal több teret kell engednünk mindannak, ami szép, ami jó az életben.”
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mo 12. Okt 2020, 05:42
Ara Rauch
Megnyugvás
A zivatar egyre közeledett. Az asszony várakozóan feküdt békésen hortyogó férje mellett, és élvezte a nyitott erkélyajtón belibbenő szellőt, ami kicserélte a fülledt, meleg levegőt üdítő hűvösre. Gyakran felébredt éjszaka, amióta megmozdult a babája a pocakban, és ilyenkor egy-két óra hosszat nem tudott elaludni, különösen a mostani kánikulai éjszakákon. A távolban dörgött és villámlott; nemsokára az eső is ideér.
A friss légáram előbb felélénkítette, majd álomba zsongította.
Az óriási csattanásra rémülten pattant fel az ágyból. Azt sem tudta hirtelen, hol van. Az eső zuhogott, az erkélyajtó függönye vadul táncolt a viharos szélben. Ez nagyon közel csapott be, állapította meg, itt volt közvetlenül felettünk. Felkelt, becsukta az ajtót, hogy ne verjen be az eső. A férje továbbra is félhangosan szuszogott, fel sem neszelt az égiháború dübörgésére.
Leült az ágy szélére. Mélyeket lélegzett, hogy lassúdjon riadtan kalimpáló szívverése. Ekkor észlelte az iszonyú félelmet a testében és a teste körül. A félelem nem a sajátja volt, és mégis létezett, ez volt a legkülönösebb.
Honnan van ez a döbbenetes rettegés? A következő pillanatban ráeszmélt, hogy a magzat félelmét érzi. Ennél furcsább dolgot el sem tudott képzelni. Hogy lehet ez? A félelem ott volt, létezően, szinte tapinthatóan, és nem ő maga félt, ezt is kétség nélkül tudta. Szegény gyerek, gondolta hökkenten, nyilván fogalma sincs, mi történt, csak az iszonyú zajt hallotta, és védett kis közegében halálos veszélyben érzi magát.
Csak ült tehetetlenül az ágy szélén, és hüledezett a dolog képtelenségén: ő egy másik élőlény félelmét éli át. Fogalma sem volt, mit tehetne. Hiszen egy ilyen pici baba úgysem ért meg semmit. Nem tud kapcsolatot teremteni vele, hogy elmondhassa: nincs mitől félnie. Nem tudja elmagyarázni neki a mennydörgés lényegét, és hogy ő biztonságos helyen van, ahol nem árthat neki a vihar.
De annyit megér a dolog, hogy legalább megpróbálja. A tenyerét a hasára tette és elkezdte lassan és erősen simogatni, hogy a baba érezze a nyugodt hintáztatást. A figyelmét és szeretetét a hasára fókuszálta: igyekezett elképzelni a gyermeket, ahogy összekucorodva fekszik, és ijedtében még kisebbre húzza össze magát.
- Nyugodj meg, kicsikém – kezdte halkan. És elmondta neki mindazt, amit az imént gondolt a mennydörgésről és a biztonságról, a félelemről és a kapcsolatteremtésről.
A férje horkantott egyet és megfordult. Némán folytatta, belső beszédként, hogy ne zavarja vele az alvót. Elmondta, mert azt akarta, hogy a gyermeke tudjon róla: mennyire várja, hogy megszülessen, és magához ölelhesse. Mennyire akarták a férjével együtt, hogy legyen nekik kisbabájuk, mennyit küzdöttek érte sikertelenül négy hosszú évig, és milyen boldogok voltak, amikor kiderült, hogy végre sikerült teherbe esnie. Aztán már nem is fogalmazgatott, csak az érzéseit továbbította a gyermek irányába: meleg, mosolygó, simogató, ölelő érzéseket. Már tudta, hogy nincs szükség konkrét szavakra. Úgy, ahogyan ő érezte a gyermeke félelmét, a gyermek is érzi az ő csitító szeretetét. Lassanként oldódott a feszült félelem, lecsillapodott a görcsös rettegés. Végül a baba megmozdult: lábával kitámasztotta anyja hasfalát.
Hanyatt dőlt a párnán. A férje most eszmélt fel; közelebb húzódott, átölelte.
- Miért nem alszol?
- Felébredtem a dörgésre – válaszolta.
- Nincs semmi baj, biztonságban vagyunk – dünnyögte.
- Tudom – sóhajtott, és elfészkelte magát a védelmező karok melegében.
Megnyugvás
A zivatar egyre közeledett. Az asszony várakozóan feküdt békésen hortyogó férje mellett, és élvezte a nyitott erkélyajtón belibbenő szellőt, ami kicserélte a fülledt, meleg levegőt üdítő hűvösre. Gyakran felébredt éjszaka, amióta megmozdult a babája a pocakban, és ilyenkor egy-két óra hosszat nem tudott elaludni, különösen a mostani kánikulai éjszakákon. A távolban dörgött és villámlott; nemsokára az eső is ideér.
A friss légáram előbb felélénkítette, majd álomba zsongította.
Az óriási csattanásra rémülten pattant fel az ágyból. Azt sem tudta hirtelen, hol van. Az eső zuhogott, az erkélyajtó függönye vadul táncolt a viharos szélben. Ez nagyon közel csapott be, állapította meg, itt volt közvetlenül felettünk. Felkelt, becsukta az ajtót, hogy ne verjen be az eső. A férje továbbra is félhangosan szuszogott, fel sem neszelt az égiháború dübörgésére.
Leült az ágy szélére. Mélyeket lélegzett, hogy lassúdjon riadtan kalimpáló szívverése. Ekkor észlelte az iszonyú félelmet a testében és a teste körül. A félelem nem a sajátja volt, és mégis létezett, ez volt a legkülönösebb.
Honnan van ez a döbbenetes rettegés? A következő pillanatban ráeszmélt, hogy a magzat félelmét érzi. Ennél furcsább dolgot el sem tudott képzelni. Hogy lehet ez? A félelem ott volt, létezően, szinte tapinthatóan, és nem ő maga félt, ezt is kétség nélkül tudta. Szegény gyerek, gondolta hökkenten, nyilván fogalma sincs, mi történt, csak az iszonyú zajt hallotta, és védett kis közegében halálos veszélyben érzi magát.
Csak ült tehetetlenül az ágy szélén, és hüledezett a dolog képtelenségén: ő egy másik élőlény félelmét éli át. Fogalma sem volt, mit tehetne. Hiszen egy ilyen pici baba úgysem ért meg semmit. Nem tud kapcsolatot teremteni vele, hogy elmondhassa: nincs mitől félnie. Nem tudja elmagyarázni neki a mennydörgés lényegét, és hogy ő biztonságos helyen van, ahol nem árthat neki a vihar.
De annyit megér a dolog, hogy legalább megpróbálja. A tenyerét a hasára tette és elkezdte lassan és erősen simogatni, hogy a baba érezze a nyugodt hintáztatást. A figyelmét és szeretetét a hasára fókuszálta: igyekezett elképzelni a gyermeket, ahogy összekucorodva fekszik, és ijedtében még kisebbre húzza össze magát.
- Nyugodj meg, kicsikém – kezdte halkan. És elmondta neki mindazt, amit az imént gondolt a mennydörgésről és a biztonságról, a félelemről és a kapcsolatteremtésről.
A férje horkantott egyet és megfordult. Némán folytatta, belső beszédként, hogy ne zavarja vele az alvót. Elmondta, mert azt akarta, hogy a gyermeke tudjon róla: mennyire várja, hogy megszülessen, és magához ölelhesse. Mennyire akarták a férjével együtt, hogy legyen nekik kisbabájuk, mennyit küzdöttek érte sikertelenül négy hosszú évig, és milyen boldogok voltak, amikor kiderült, hogy végre sikerült teherbe esnie. Aztán már nem is fogalmazgatott, csak az érzéseit továbbította a gyermek irányába: meleg, mosolygó, simogató, ölelő érzéseket. Már tudta, hogy nincs szükség konkrét szavakra. Úgy, ahogyan ő érezte a gyermeke félelmét, a gyermek is érzi az ő csitító szeretetét. Lassanként oldódott a feszült félelem, lecsillapodott a görcsös rettegés. Végül a baba megmozdult: lábával kitámasztotta anyja hasfalát.
Hanyatt dőlt a párnán. A férje most eszmélt fel; közelebb húzódott, átölelte.
- Miért nem alszol?
- Felébredtem a dörgésre – válaszolta.
- Nincs semmi baj, biztonságban vagyunk – dünnyögte.
- Tudom – sóhajtott, és elfészkelte magát a védelmező karok melegében.
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Di 13. Okt 2020, 02:09
Gyökössy Endre:
Recept
- Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.
- Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.
- A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és - azt hiszem, így
hangsúlyozta - gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de
biztosan. - Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?
- Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.
- Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét
házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett
laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki
köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt
pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám "kislánya"
legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől
menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de
némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt
rémülten döbbentem rá - rettenetes kimondani is -, hogy gyűlölöm az anyámat
kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg
házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz
alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál,
szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már
orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív,
beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg.
- Mondja: mit tegyek?
- Mit tett eddig?
- Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
- Mióta imádkozik ezért?
- Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
- Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
- Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
- Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését?
Tulajdonképpen mit várt?
- Hát, hogy szeretni tudjam.
- Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső,
meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így van?
- Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.
- Szeretnék valami mást is ajánlani.
- Azért jöttem.
- Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az
életével valamit. Így van?
- Igen, körülbelül így.
- Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban...
- A kereszten?
- Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik,
hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az
érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez
csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.
- De mit tegyek?
- Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben
imádkozzék érte, ha még tud.
- De mondtam, hogy gyűlölöm.
- Meg akar gyógyulni?
- Igen.
- Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott
egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.
- Mit tegyek hát?
- Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és
egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
- Kiváltanám.
- Bevenné?
- Bevenném.
- Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?
- Írom.
- Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt.
Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok
neki. - Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig
kérdezgetek és hagyom őt - csak őt - beszélni. Pénteken: megkérem, hogy
zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.
- Már évek óta nem zongorázik.
- De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot
főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor
lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést?
Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy
hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a
többit.
- A csókot is kell?
- Igen.
- Jaj!
- Miért, jaj?
- Mert évek óta nem csókoltam meg.
- Vállalja ezt a hetet így?
- Megkísérlem.
- Isten segítse. Várom.
Nem jött. Hetekig nem jött.
De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva: - Mikor tegnap ismét
betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte
a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: - De jó vagy
mostanában hozzám. - Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.
Aztán hozzátette: - Adja másnak is oda ezt a receptet!
- Tessék.
Recept
- Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.
- Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.
- A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és - azt hiszem, így
hangsúlyozta - gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de
biztosan. - Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?
- Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.
- Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét
házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett
laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki
köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt
pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám "kislánya"
legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől
menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de
némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt
rémülten döbbentem rá - rettenetes kimondani is -, hogy gyűlölöm az anyámat
kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg
házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz
alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál,
szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már
orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív,
beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg.
- Mondja: mit tegyek?
- Mit tett eddig?
- Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
- Mióta imádkozik ezért?
- Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
- Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
- Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
- Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését?
Tulajdonképpen mit várt?
- Hát, hogy szeretni tudjam.
- Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső,
meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így van?
- Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.
- Szeretnék valami mást is ajánlani.
- Azért jöttem.
- Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az
életével valamit. Így van?
- Igen, körülbelül így.
- Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban...
- A kereszten?
- Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik,
hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az
érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez
csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.
- De mit tegyek?
- Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben
imádkozzék érte, ha még tud.
- De mondtam, hogy gyűlölöm.
- Meg akar gyógyulni?
- Igen.
- Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott
egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.
- Mit tegyek hát?
- Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és
egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
- Kiváltanám.
- Bevenné?
- Bevenném.
- Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?
- Írom.
- Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt.
Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok
neki. - Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig
kérdezgetek és hagyom őt - csak őt - beszélni. Pénteken: megkérem, hogy
zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.
- Már évek óta nem zongorázik.
- De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot
főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor
lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést?
Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy
hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a
többit.
- A csókot is kell?
- Igen.
- Jaj!
- Miért, jaj?
- Mert évek óta nem csókoltam meg.
- Vállalja ezt a hetet így?
- Megkísérlem.
- Isten segítse. Várom.
Nem jött. Hetekig nem jött.
De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva: - Mikor tegnap ismét
betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte
a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: - De jó vagy
mostanában hozzám. - Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.
Aztán hozzátette: - Adja másnak is oda ezt a receptet!
- Tessék.
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
Re: Ezotérikus mesék
von Karsay1958 » Mi 14. Okt 2020, 06:24
A 2 legfontosabb lépés az Új Földre, ami meg kell tennünk - Dolores Cannon
Figyelmeztetés: a végén található egy nagyon erőteljes gyakorlat, ami megváltoztathatja az életed!
Dolores Cannon hipnoterapeutaként dolgozott egy olyan egyedi módszerrel, ami által más lényekkel, és a Felsőbb Énnel is kapcsolatba tudott lépni, és csodálatos információknak jutott a birtokába. Több kliense is kíváncsi volt arra, hogy mi az életfeladata a Földön, és amikor feltette ezt a kérdést hipnózisban a kliensnek, az alany azt válaszolta, hogy hallotta a hívást, és jelentkezett önkéntesnek, hogy segítsen a Föld Nagy Felébredésében. Ezt több ezer alanya megerősítette, holott sosem beszéltek ezek az alanyok egymással, és több ezer kilométerre laktak egymástól a Földön.
https://www.youtube.com/watch?v=1D4dgqD ... i%C3%B3k11
Figyelmeztetés: a végén található egy nagyon erőteljes gyakorlat, ami megváltoztathatja az életed!
Dolores Cannon hipnoterapeutaként dolgozott egy olyan egyedi módszerrel, ami által más lényekkel, és a Felsőbb Énnel is kapcsolatba tudott lépni, és csodálatos információknak jutott a birtokába. Több kliense is kíváncsi volt arra, hogy mi az életfeladata a Földön, és amikor feltette ezt a kérdést hipnózisban a kliensnek, az alany azt válaszolta, hogy hallotta a hívást, és jelentkezett önkéntesnek, hogy segítsen a Föld Nagy Felébredésében. Ezt több ezer alanya megerősítette, holott sosem beszéltek ezek az alanyok egymással, és több ezer kilométerre laktak egymástól a Földön.
https://www.youtube.com/watch?v=1D4dgqD ... i%C3%B3k11
-
Karsay1958 - Beiträge: 2970
- Registriert: Mo 9. Mär 2020, 01:02
TAGS
Zurück zu Karsay István fóruma
Wer ist online?
0 Mitglieder
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Bei iphpbb3.com bekommen Sie ein kostenloses Forum mit vielen tollen Extras
Forum kostenlos einrichten - Hot Topics - Tags
Beliebteste Themen: PC, TV, Ford, Job, Adam
Impressum | Datenschutz
Bei iphpbb3.com bekommen Sie ein kostenloses Forum mit vielen tollen Extras
Forum kostenlos einrichten - Hot Topics - Tags
Beliebteste Themen: PC, TV, Ford, Job, Adam
Impressum | Datenschutz