Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

Igaz barátok
Egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.
Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte:
- Isten hozott itthon! - kiáltották.
A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének: barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!
UI:

Megbocsájtás, elengedés megerősítések.
https://www.youtube.com/watch?v=BrqNFk-48W0

[Karsay1958]

Jégcsengő

Péter bácsi minden nap mesélt unokájának, akit esténként kedvenc hintaszéke mellé ültetett egy puha paplanra. A kisfiú kezében forró kakaó, nagypapájának pipa. Olykor különböző mesebeli jelenetek, képek rajzolódtak ki a füstfelhőben. Unokája ekkor mindig arra kérte, hogy szője bele következő történetébe a szakállas idős bácsi a látottakat. Aznap este mikor egy jégcsengőt leltek felfedezni a homályban. Ez a történet született.

Hol volt, hol ne volt. Volt egyszer egy katona. Egy bátor, erős, délceg férfi. Sok háborút megjárt ember volt ő, akit sokan szerettek. Jót tett mindazokkal, akikkel csak életében találkozott. Ő mégis igazán szomorú volt. Nem találta boldogságát, régen látták mosolyogni. Mindig azt mondta keres valamit, valakit, aki mellett megleli az igazi békét, örömet és boldogságot..
Évekig járt kelt a világban, segített másokon, de igazán továbbra sem látta őt senki mosolyogni. A Sárkányok Földjéről érkezett katonát szíve tisztasága miatt a Holdkirály védelme alá vonta kerek harmincadik születésnapján.. Biztosította róla, hogy minden mit kíván, megkaphat tőle, csak kérnie kell. Pénzt, otthont, ételt, termőföldet.
Nem élt a lehetőséggel a délceg férfi, hisz úgy érezte őt mindez nem tenné igazán boldoggá. Nincs az a pénz, amiből őszinte mosolyt lehet venni. Nincs az az otthon, mi társ nélkül valódi örömet okozna. Nincs az az étel, amitől örökké teli lenne a hasa és nincs az a termőföld, mi gyermeket, utódot adna számára.
Majd mégis úgy döntött felkeresi a Holdkirályt és kér tőle valamit. Hét éjjelen, hét nappalon át szelte át, országokat, határokat, üres földeket, lakott városokat. Hajóval óceánokat, míg végül elérkezett a Csillagtenger közepén élő szigetre. Oda, ahol biztonságban élt a Holdkirály és udvara. Bekopogtatott a nagy fa kapun, ahol az őrök egyből beengedték. Már nagyon várták jövetelét.
Holdkirály a kastélytoronyba hívta a katonát. Szembeültek egymással.
- Tudtam, hogy egyszer ellátogatsz hozzám. Már vártalak. – mondta a Holdkirály.
- Miben segíthetek? – tette fel a kérdést.
- Nem kérek én tőled felséges uram ételt, otthont, földet, csak egy dolgot. A jégcsengőt.
Holdkirály szeme tágra nyílt. Meglepte a kérés. Erre nem számított.
- Miért pont a Jégcsengőt szeretnéd? – érdeklődött miközben szemöldökét felhúzta homloka felé.
- Egyik éjjel arról álmodtam, hogy Csillagtenger szigetéről származó jégcsengő hangja csillagvarázslatra képes.
A Holdkirály nagyon hallgatott. Nem tudta mi tévő legyen, hisz a jégcsengő évszázadok óta kincstárának ékes példánya. Egy családi ereklye. Végül úgy döntött, hogy ha mondd neki a katona egy dolgot, ami mosolyt csalt valóban az arcára mostanában, akkor neki adja a kívánt jégcsengőt.
Úgy érezte a délceg férfi, hogy erre nem tud válaszolni. Ez lehetetlen dolog. Hisz évek óta nem görbült felfelé a szája egy millimétert sem. Feladta, hogy megkapja a jégcsengőt, így csak búslakodva ült a Holdkirály előtt perceken át. Majd az eszébe ötlött valami.
- Tudja királyom, most mosolygok, látja és tudja miért? Mert rájöttem, hogy minden megváltoztatható, ha igazán akarom. Csak el kell döntenem, hogy valóban akarom-e és teszek is érte. Úgy döntöttem nagyon szeretném azt a jégcsengőt és már a kezemben érzem, lám, máris mosolyt ült ki az arcomra.
A Holdkirály szintén meglepődött. A katona igazat mondott, valóban mosolygott miközben előtte ült a toronyban.
Nem sokkal később a katona tarsolyában a jégcsengővel útnak indult újra. Egyre inkább azt érezte, hogy egy megmagyarázhatatlan boldogság kezdi hatalmába keríteni. Rég nem érzett jókedv költözött belé.
Majd ekkor megszólat a nagypapa hintaszékében.
- Tudod-e fiam, hogy miért?
- Nem, miért? – kérdezte érdeklődve.
Majd egy nagyot sóhajtott a szakállas bácsi és mesélni kezdte.
- Tudod, az emberek mind azt gondolják, hogy a boldogsághoz valami, vagy valaki szükséges. Azt hiszik a varázslat egy tárgyban vagy egy személyben rejlik. Pedig egyáltalán nem. A boldogsághoz mindenünk megvan, hisz a varázslat bennünk rejlik. Drága fiam, sose feledd, hogy a jégcsengő már akkor nálad volt, mikor ez első lélegzetedet vetted, mikor megláttad a napvilágot. Ez az a dolog, amit soha senki nem vehet el tőled, csak te magad. Te magad lehetsz az, aki kiadja a hangot és boldogan él, mert egyszerűen csak lélegzik, lát, hall és szeret.

UI:

Hétvégi filmajánló

Púpos. film
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... grKpAWpdC8

[Karsay1958]

A lelkem a barátom
Müller Péter "Szeretetkönyv" c. művéből egy részlet

Életünk során jönnek-mennek az emberek. Idegenekből lesznek a barátaink, élettársaink. Az a fiú, akinek a nevét sem tudtad valaha, a férjed lesz, és a bömbölő kis hústömegből, akit sohasem láttál, mert a testedből bújt ki, lesz majd a gyermeked, aki melletted nő fel, veled öregszik és életed főszereplője lesz.
Ismeretlen volt. Azt sem tudtad, hogy létezik - most pedig félted, szereted, dühös vagy rá, aggódsz miatta. Ha ezt a szót hallod "szeretet" ő jut eszedbe. De az élet színpadán nemcsak szaporodnak, csökkenek is a szereplők. Jönnek és mennek.
Fölbukkannak valahonnan, a kulisszák mögül, s eltűnnek, ugyanott. A játéktéren csak a hiányuk marad. Hány idegen embernek mutatkoztál be, akiből aztán a sorstársad lett? Emlékszel, hol találkoztál először azzal a vadidegen lánnyal, aki később a feleséged lett? Mikor tudtad meg a nevét? Mikor dőlt el, hogy ezentúl vele, együtt?... Mikor szült gyereket?... S a gyerek, akinek nevet adtatok, mikor ment egyetemre? És mikor mondta ki először, hogy ő is megnősül?... És mikor hagytad el a hitvesedet?...Mikor tudtad meg annak az idegen nőnek a nevét, akiért elhagytad őt?... És mikor vetted észre, hogy az asszony, akinek testéből előbújtál, s akire valaha úgy néztél, mint egy jóságos istennőre.... mikor vetted észre, hogy az anyád öregszik?.... ereje elszállt, alig tud már járni... Mikor szembesültél azzal a gondolattal, hogy többé nem láthatod? Elmegy.
Jönnek és mennek...
Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad. Te is változol, nem is keveset, de te vagy az, aki a legtovább marad. Amikor arra gondolsz, hogy élsz, nem azt mondod, hogy "jé, itt élet van!" -hanem azt, hogy "én élek!"… "Én vagyok!"
Létélmény nélkül nincs "én". "Vanás" nincs -csak "én vagyok" van. Amikor az "Én vagyok!" tudatában kinézel magadból, s látod, hogy körülötted bogarak mászkálnak, rózsa nyílik, madarak énekelnek, az utcán járókelők nyüzsögnek, és a szomszédasszony tereget, azt mondod, hogy "Élet van körülöttem!"
Látod, hogy élnek. S megfeledkezel arról, hogy -az eszmélés különböző színvonalán -belülről mindegyik azt tapasztalja, hogy "én vagyok".
A bogár, ha üldözöd, menekülni kezd, a rózsa a külvilág ingereire finoman válaszol, mert az "én vagyok" mindenkiben védi magát. Minden madár önmagáról énekel. "Én vagyok!" -üzeni a madárfütty. Egy erdőben sok ezer "én vagyok" csiripel. És minden járókelőben az "én vagyok" élménye él: " én megyek, én kések, az én lábam fáj a cipőben"…
A szomszédasszonyban egy "én vagyok" tereget. Ne hidd, hogy az "én vagyok" csak benned él és a többiek úgy működnek körülötted, mint a távirányítású játékautók, melyeket egy "Életnek" nevezett láthatatlan központ vezérel.
Mindannyian külön világ vagyunk.
Amikor azt kérdezték Istentől, "Ki vagy te?", azt felelte: "Én vagyok." Ez azt jelenti, hogy az élet nem más, mint önmagam tudatában lenni."

[Karsay1958]

Változást akarsz az Életedben? Hát változtass!

Gyakran megdöbbenve tapasztalom, amint emberek arról beszélnek, hogy hiába próbálnak megtenni mindent, hiába küzdenek és dolgoznak egyre többet, igazi változást nem tapasztalnak az életükben. Ennél is jobban medöbbenek, amikor azt hallom, hogy emberek valaki mástól várják azt, hogy változást hozzon az életükbe: a házastársuktól, a gyermeküktől, a főnöküktől, a munkatársaiktól vagy éppen a kormánytól. Természetesen az ő életükben sem következik be a változás, de az ő esetükben ez nem is meglepő, hiszen nem tesznek semmit azért, hogy változzon az életük. Márpedig változás csak akkor állhat be bármiben - így az életünkben is - ha mi magunk változtatunk. De vajon miért nem változik azoknak az embereknek az élete, akik úgy érzik keményen dolgoznak és mindent megtesznek ezért a változásért?


Nos, elsősorban azt fontos tudatosítanunk magunkban, hogy a változás alapvetően nem a tetteink mennyiségének növelésétől következik be. Vagyis hiába teszünk meg egyre többet és többet annak érdekében, hogy a végeredmény megváltozzon, ha ugyanabból a tevékenységből teszünk egyre többet, akkor az eredmény is ugyanaz lesz. Esetleg még több lesz a korábban tapasztalt végeredményből, de nem lesz más.
Vagyis, ha például minden időnket az foglalja le, hogy egyre többet dolgozzunk, annak érdekében, hogy több pénzre tegyünk szert, hogy ki tudjuk fizetni az egyre növekvő számláinkat, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy rengeteget fogunk dolgozni, talán több pénzünk is lesz, viszont a kifizetni való számlákból is egyre több lesz. Vagy, ha a számlák száma nem is változik, akkor majd lesz valami más, ami elviszi a pénzünket, és ami miatt utána már nem lassíthatunk, mert ha lassítanánk, akkor már nem bírnánk fedezni a költségeinket.

Ez egy igazi mókuskerék, amiből látszólag nem könnyű kitörni, ráadásul az emberek többségének fel sem tűnik, hogy olyan kerékben "teker", ami nem viszi el sehova, mindig egy helyben marad. Ráadásul, mivel a tetteinket általában az érzelmeink határozzák meg, az érzelmeinket pedig a gondolataink okozzák, ebből következően, ezekre a "mókuskerékbe rekedt" emberekre az is jellemző, hogy folyamatosan ugyanazokat a rögzült gondolkodási mintákat követik. Nem csoda hát, hogy nem történik az életükben lényegi változás.
Fontos megértenünk, hogy ha mindig ugyanúgy gondolkodunk és ugyanazt tesszük, akkor nem fog megváltozni az életünk. Ahhoz, hogy bármi is változzon, meg kell változnunk a gondolkodásunkat, a nézőpontunkat és a hozzáállásunkat, és mindezek hatására másképp is kell cselekednünk, mint ahogy eddig cselekedtünk. És itt jelenik meg az a paradoxon, amin aztán különösen megdöbbenek néha.

Ugyanis, bármennyire hihetetlen, de annak ellenére, hogy nagyon sok ember szeretné, ha változás állna be az életében, mégis, mereven elutasítanak és elhárítanak mindent, ami valóban más, mint ahogy addig gondolkodtak és amit addig tettek, és valódi változást jelentene az életükben. Ehelyett inkább folytatják tovább ugyanazt, amit addig, csak egyre növekvő mennyiségben, egyre több időt és energiát belefektetve. Ennek hatására egyre gyorsabbn tekerik a mókuskereket, amitől egyre kimerültebbnek érzik magukat, egyre frusztráltabbak és idegesebbek, de továbbra sem tapasztalnak érdemi változást az eredményeikben.
Az én életemben is volt több olyan időszak, amikor én is pont ugyanúgy éltem, ahogy azt az imént vázoltam és nem kevés időbe telt, mire felismertem, hogy pontosan ennek a hozzáállásomnak köszönhettem minden nyomoromat.
Azóta viszont folyamatosan tapasztalom azt, hogy az igazi változást nem az hozza meg az életemben, hogy még keményebben dolgozom, és még több időt és energiát fordítok ugyanazokra a tevékenységekre, amelyek már előtte is szinte teljesen kitöltötték az életemet.
A valódi változást mindig az hozza az életemben, amikor egy pillanatra megállok, és felhagyok azzal, amit éppen teszek. Azután végiggondolom a megelőző időszakot: mivel töltöttem az időm nagy részét, mi jellemzte leginkább a gondolkodásomat, a gondolataimat, hogyan éreztem és érzem magam most mindettől, és mit eredményezett mindez együttesen az életemben. Ezt követően pedig elgondolkodom azon, hogy mennyire vagyok elégedett ezzel az eredménnyel. Ha maradéktalanul elégedett vagyok vele, akkor folytatom azt, amit addig. De ha nem, ha van bármilyen apróság is, ami elégedetlenséggel tölt el, akkor elgondolkodom azon, hogy mit tehetnék másképp annak érdekében, hogy elégedettebb legyek az eredménnyel.
Nem többet akarok tenni, hanem másképp!
Ez a változás kulcsa. Ha változást akarsz az életedben, akkor változtass!
Tegyél valamit másképp, mint azelőtt. Vagy tegyél valami olyat, amit azelőtt még nem tettél meg. Legyen ez bármilyen apróság. A legapróbb eltérés is a megszokott dolgaidtól, óriási változást indíthat el az életedben.
Változtass hát bátran!
Ne holnap, hanem itt és most!

[Karsay1958]

A TUDÓS ÉS A HALÁL

Egy napon hosszú vándorútja során egy tudós elérkezett egy városhoz. Ez még abban az időben történt, amikor még nem voltak olyan közlekedési eszközök, mint ma, és a tudósnak sokat kellett gyalogolnia. Amikor holtfáradtan vonszolta magát a városfal mellett, észrevette, hogy a fal melletti árnyékban ott támaszkodik a Halál. Először nem akart hinni a szemének; de aztán legyőzte a rettegését, odalépett a Halálhoz, és megszólította: Mit keresel itt?
A Halál barátságosan végignézett rajta, és nyugodt hangon válaszolt: Mindjárt bemegyek a városba, és magammal viszek száz embert. Amint a tudós ezt meghallotta, izgalomba jött, idegesen felugrott, hisztérikusan berohant a városba, és végeérhetetlenül ordított: A Halál útban van a város felé, és száz embert magával akar vinni! Az emberek pedig félelmükben munkához láttak: bezárkóztak a házaikba, és sokféle értelmetlen óvintézkedést foganatosítottak, annak érdekében, hogy meg tudjanak szabadulni a Haláltól.
Ám amikor elérkezett az ideje, senki sem tudott megmenekülni a Haláltól. Így telt-múlt az idő; és amikor a tudós újból elhagyta a várost, megint találkozott a Halállal, aki a városfalnál állt. A halottak miatt dühöngve odarontott hozzá, és magából kikelve kiabálta: Te kegyetlen hazudozó! Azt mesélted nekem, hogy száz embert akartál magaddal vinni, és most több, mint ötezer ember halott!
A Halál kényelmesen fölemelkedett, komolyan ránézett a tudósra, és így szólt: Terv szerint száz embert vittem volna magammal: öregeket, gyengéket és betegeket. A többit a FÉLELEM ölte meg, és azt te terjesztetted el a városban.

(Karlheinz Schudt)

UI:

Spirituális Ébredés - Ez sokkolni fogja a világot! - SpulHub (magyar
felirattal) This Will Shock
https://www.youtube.com/watch?v=IHsHPjkKKTo

[Karsay1958]

Kb. 30 évvel ezelőtt hallottam egy szép tanítómesét egy idős lelkésztől Noéról:

Mielőtt Noé nekikezdett a bárkaépítésnek, embereivel kimentek az erdőbe a legszebb és a bárka építéséhez a legalkalmasabb fákért, hogy kivágják és a kiszemelt helyre odahordják. Igen hosszú ideig tartott ez a munka és nagyon fáradságos volt. Amikor az utolsó rönköt is sikerült oda vonszolni a többihez, igencsak kifáradtak és elaludtak. Éjszaka jött az ördög és össze-vissza darabolta a fát! Uram Isten volt mit látni! Noé amikor felkelt, fogta a fejét, amikor meglátta a hatalmas káoszt amit az ördög művelt. Tanácstalanul állott és azon tűnődött magában, hogy újabb fák után kell néznie. De amikor mégiscsak belekezdtek a bárka építésébe, arra jöttek rá, hogy mindegyik darab fának megvan a megfelelő helye! Az ördög tehát akarata ellenére méretre vágta a fát!
Igy van ez a jelenlegi bezártsággal is! Az ördög aznélkül, hogy tudná, szent célt szolgál: az embereket az Isten keresésére serkenti. Igaz sokkal nagyobb èrtéke van annak, ha az emberek ,,békeidőben'' keresik az Istent. De egyébként nagyon örülünk annak, ha épül az Isten Országa.


UI:

UFO-AKTÁK 2. - SZELLEMI KAPCSOLATTARTÁS
https://www.youtube.com/watch?v=0cgY-cb ... sLaYuTYLrc

[Karsay1958]

A Tanár
Egy fiatal férfi találkozik egy idős emberrel.
- Emlékszik még rám?
- Nem.
- Tanítványa voltam.
- Hogy van? Mivel foglalkozik?
- Én is tanár lettem.
- Úgy ítéli meg, hogy jó a munkájában?
- Az igazság az, hogy igen. Ön inspirált, és szerettem volna önre hasonlítani.
Kíváncsi az idős úr, tudni szeretné, hogy mire emlékszik, amivel annyira inspirálta őt, hogy ő maga is tanár akart lenni. A fiatalember elmondja neki a következő történetet:
- Egy nap az egyik osztálytársam - aki a barátom is volt – bejött a terembe, és megmutatott egy gyönyörű, új órát, amit a zsebében tartott. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és elloptam tőle. Hamarosan rájött, hogy az óra eltűnt a zsebéből, és azonnal tájékoztatta a tanárt, aki azon az órán tanított minket. Ön volt az a tanár.
Az osztályhoz fordult, és így szólt:
- Az egyik osztálytársatok óráját ellopták most, az óra alatt. Bárki is lopta el, kérem, azonnal adja vissza!
Annyira szégyelltem a megaláztatást az osztálytársaim előtt, nem mertem felfedni magam. Ezután ön becsukta az ajtót, és azt mondta, hogy álljon fel mindenki, és hogy ön végig fogja nézni mindannyiunk zsebét. De szabott egy feltételt is. Mind csukva kellett tartanunk a szemünket, hogy ne láthassuk a tettest. Így is történt. Amikor odaért hozzám, a zsebemben megtalálta az órát, és elvette. Utána folytatta a keresést a többiek zsebében is, és amikor végzett, azt mondta:
- Most kinyithatjátok a szemeteket. Előkerült az óra!
Soha nem említette a nevem az osztály előtt, és soha nem említette az esetet még négyszemközt sem. Arra számítottam, hogy majd kinéz engem innen és elítél, de nem így lett. Azon a napon örökre megmentette a méltóságomat. Az a nap volt egész életem legszégyenteljesebb napja, és ön a maga módján egy nagyon emlékezetes leckét adott nekem. Most már emlékszik az esetre, tanár úr?
- Igen, hallgatva Önt, minden eszembe jutott. De van valami, amire nem emlékszem, és ez maga, mert az én szemem is csukva volt, amikor kerestem!

UI:

Földönkívüli Találkozás - Itt Vannak
https://indavideo.hu/video/Foldonkivuli ... xEEag5c_OI

[Karsay1958]

Leslie Abraham
Ki zárkózik el Isten és igazságai elől

Az az ember még egyáltalán nem nyitott a helyes szellemi ismeretekre, vagy a tisztán és tiszta szellemiekről egyáltalán nem is akar tudni, aki soha nem, vagy alig kérdez a teljesen anyagmentes szellemi felől, hanem azt inkább csak tagadja (jobb esetben csak hallgat felőle), leginkább gúnyolódik vele, vagy legfeljebb is csak vitatkozik annak valósággal létezéséről, hogy nyíltan is érvényesíthesse a lenézését a szerinte a benne való hitük miatt gyengének és ostobának tartható embertársaival szemben, akik viszont a legtöbb esetben már meggyőződéssel is hisznek, illetve már tudnak is az igaz valóság létezéséről, noha annak létezése általuk nem bizonyítható.
Ezek a lenézett emberek azonban azt is teljes meggyőződéssel ismerik, hogy bizony van, aki bizonyítani tudja, és fogja is bizonyítani, nem is csak a tiszta szellemi valóság létezését, hanem az Ő még annak egésze, és a teljes valóság egésze fölött is való teljhatalmú uralkodói mivoltát is.
A nem kérdező ember a teljes valóságot valójában tehát nem is akarja ismerni és érteni, hanem csak a tárgyi valóságot, a változékony és mulandó valóságot, a látszatvalóságot, pedig a tárgyi szemekkel látható valóság csak egy igen csekély része a teljes valóságnak, vagyis az igazi teljességnek. A teljes valóság nagyobbik része azonban a jelen nézőpontból teljességgel láthatatlan még csak az ember készítette műszerek számára is. A szemünkkel nézve pedig a teljes valóságot szinte alig látunk belőle valamit még csak a látható részéből is (5% körül van, amit abból is láthatunk), mégis azt hisszük, hogy mindent tudunk a valóság egészéről.
A valóban megvilágosodott ember azonban már nem a látható valóságban, hanem Istenben az egyedül igaz Valóságban, az igaz Teljességben (Igazságban) van elmerülve, vagyis a teljes tudati mivoltát a mindent magába foglaló Istenben tartja, és ezért Istenben a legfőbb Úrban meg is van az állandó létöröme, az állandó boldogsága, a szintén isteninek nevezhető elégedettsége, békéje, és nyugalma, vagyis az istenien nyugodt és örök létállapota a mindig csak jót teremtési lehetőségével egyetemben.
Már tehát egyáltalán nem olyan létállapottal bír, mint amilyen a csak itt a mulandó valóságban élni hajlandó embereknek van, noha ezt az itteni látszat az esetükben sem így mutatja. A látszat azonban az ő esetükben is csalóka, ahogyan ez itt a teljes valóság vonatkozásában is van. A jelen látszatvalóság egésze sem azonos ugyanis a teljes és igaz valósággal, hanem csak annak, aki elzárkózik Isten, és az Ő igazságai elől.

Hétvégi filmajánló

Bűvölet. teljes film

Ez a négy lány más, mint a többiek. Magányosak, csak egymásra számíthatnak. Azután rájönnek, hogy van még egy erősségük: a bűvölet. Kitanulják a fekete mágia tudományát, és fokozatosan próbálgatják, mire képesek.
https://videa.hu/videok/film-animacio/b ... oHlIGMYc8s

[Karsay1958]

hétvégi filmajánló

Szerelemmel fűszerezve (Fűszerek hercegnője) - teljes film Csodálatos film különleges és misztikus.
https://www.youtube.com/watch?v=NGgMpx2 ... wAR0WVcwax

[Karsay1958]

Karácsonyi ajándékok

Karácsony van! a szoba közepén 3 kisfiú várja, hogy az apjuk a kis csengettyűvel jelezzen neki, hogy be mehetnek a karácsonyfához és átvegyék a nekik szánt ajándékot!
Végre a várva várt csengettyű örömdalt játszott az egész lakásban... A gyerekek izgatottan léptekbe abba a szobába ahonnan ez a kellemes csilingelő hang származott.
A szemük tágra nyílva csodálták a gyönyörű pompát amit a karácsonyfa látványa nyújtott nekik...
Az apjuk kérése az volt, hogy mindenki lépjen oda és válasszon egy csomagot... 3 doboz volt a fa alatt... 2 nagy díszesen becsomagolva amolyan királyokat megillető az utolsó pedig pici aprócska a reggeli újságba becsomagolva....
A kicsi felkiáltott.:- Enyém a kicsi! És rohant érte.... A fivéreik csak nézték és nem értették, hogy miért a kicsi.... Már csak 2 maradt és lehet tudni, hogy azokat kik kapták....
Mikor izgatott remegő kézzel bontották fel a dobozokat a nagyobbik testvérek csalódva nézték.... Ó csak egy fonnyadt alma..... Nekem is!
A kicsi kinyitja az övét és lát benne egy nagyon nagy gyémántot..... A nagyok haragosan támadták... Neked miért az van benne.... Apjuk közebe lépet és így szólt.... Az öcsétek pici silány csomagot választotta mert neki nem a doboz kellet ellenben veletek, akiket a doboz szépsége elvakított....
A mese lényege az író szerint: Mi is olyanok vagyunk mint ez a három testvér.... Valakit a külsőség nem vakít el és meglátja a másikban az igazi kincset..... Sokan díszes dobozt választanak amely majdnem hogy üres......
A másikat ne a szemeddel érzékeld hanem a szíveddel.
UI:

A 2 legfontosabb lépés az Új Földre, ami meg kell tennünk - Dolores Cannon

Dolores Cannon hipnoterapeutaként dolgozott egy olyan egyedi módszerrel, ami által más lényekkel, és a Felsőbb Énnel is kapcsolatba tudott lépni, és csodálatos információknak jutott a birtokába. Több kliense is kíváncsi volt arra, hogy mi az életfeladata a Földön, és amikor feltette ezt a kérdést hipnózisban a kliensnek, az alany azt válaszolta, hogy hallotta a hívást, és jelentkezett önkéntesnek, hogy segítsen a Föld Nagy Felébredésében. Ezt több ezer alanya megerősítette, holott sosem beszéltek ezek az alanyok egymással, és több ezer kilométerre laktak egymástól a Földön.
https://www.youtube.com/watch?v=1D4dgqD ... i%C3%B3k11

[Karsay1958]

A kocsihajtó
Rövid részlet az Upanisadokból

Tudd meg hát: a lélek a kocsiban ül, a test pedig a kocsi.
Az ész a gyeplő csupán, a kocsit az eszmélet vezeti.
Az érzékek a lovak, az út az érzékek érzéklete,
az élvező a lélek, az ész és az érzékek együttese.
Ki értetlenül él, mindig csapongó gondolattal,
úgy küszködik az érzékekkel, mint kocsis a rossz lovakkal.
Ám ki értőn él, mindig fegyelmezett gondolattal,
messzire jut az érzékekkel, mint kocsis a jó lovakkal.
Hisz ki értetlenül él, nem gondolkodón, tisztátlanul,
az nem jut a túlsó partra, s a forgatagba visszahull.



Hétvégi filmajánló

A zarándok útja (javított felirat; jó minőség)
https://www.youtube.com/watch?v=8lwqhGT ... wAR2DvV8j-

[Karsay1958]

Karsay István

Haldoklás

Sokan sajnálják a haldoklókat, mert szenvedni látják őket. Elismerően beszélnek azokról, akik a szívükhöz kapnak, és azonnal meghalnak!
Pedig sok esetben a hirtelen halállal elment emberek azt se tudják, hogy mi történik velük, és felkészületlenek. A haldoklás alkalmas a megtisztulásra, felkészülhetünk a halálra, átértékelhetjük életünket, és még lehetőségünk van a megtérésre, megbocsátásra.
Kegyelmi állapot, és sok esetben, amikor szenved a haldokló, csak a fizikai test szenved, a lélek már nem kapcsolódik bele teljesen, és mentes a fájdalomtól.
A haldokló sok esetben bizonyságot tesz Isten előtt a hitéről, minden pillanat karmaoldó és karma teremtő.
Sokszor mondják, hogy egy jó ember miért kap nagy szenvedést, például egy szellemi tanító miért megy el hosszú fájdalommal a másik síkra, miért hagyja Isten őt szenvedni? Mert ilyenkor lehet valóban bizonyságot tenni az igaz hitről, az utolsó pillanatig elfogadni Isten döntését, és az utolsó próbát életünkben!
A harmadik szférából egy komoly, szenvedéssel teli élettel lehet átlépni a negyedik szférába, ami számunkra a menny előcsarnoka, ahonnan már nem kötelező a testetöltés, hanem vállalás. Egy ilyen komoly, fájdalommal teli haldoklás alkalmas ennek a próbatételére!
Többek közt figyelmeztet minket a fizikai testünk gyengeségére, szenvedésére, fájdalmára, és megkönnyíti a végleges elválást a test vágyától!
Hiába beszél valaki a legszebben Istenről és a tanításokról egész életében, ha halála előtti pillanatokban képes lesz Isten tagadóvá válni (Miért én? Hiszen neked szolgáltam!), vagy sokan ezekben a pillanatokban jönnek rá Isten létezésére, és arra, hogy milyen szépen irányították segítséggel egész életét, és ezekben a pillanatokban lesznek igaz hívők! (Ez a szellemi próbatételek lényege.)
„Elsőkből lehetnek az utolsók, és utolsókból az elsők”

[Karsay1958]

Radha Burnier
Út a szabadsághoz

Az igazi vallásos tanítás egyik célja felébreszteni az embereket a mély függőségből és a mechanikus gondolkodásból és abból, hogy azt utánozzák, amit mások mindig is csináltak. Nagyon erős a hajlam önzően élni, mert mindenki önző, erőszakosnak lenni önvédelemből, és mert másokat felülmúlni divatos, ragaszkodni a vagyonhoz és küzdeni érte, mert a világias magatartás és a propaganda bátorítja azt, és megtenni mindent, ami beolvasztja az egyént a megszokott élet kereteibe.
Sajnos, az elfogadott vallások, távolról sem az intelligens kutatás vallásos szellemének támogatásaként, éppen ellenkezően tesznek. Lenyűgöző hittel akadályozzák az embereket a független gondolkodásban. A papság, amely elvállalta a közvetítő szerepét Isten és az emberek között, akadályozza az egyénben a teljes felelősségérzet kifejlődését. Az írások és szavak tekintélye, amelyet kérdezés és kutatás nélkül el kell fogadni, eltompítja a szellemet.
Az igazi tanítók viszont szívükön viselik az 'intelligencia felébresztését'. Ez a megkülönböztető-képesség (viveka) kibontakozása, ami azzal kezdődik, hogy meglátjuk, mi teszi az emberiséget ezredévek óta elnézővé az erőszakkal, a kapzsisággal, az agresszióval, stb. szemben, valamint érzékeljük önmagunkban az ilyen megnyilvánulások feltételeit. A figyelem, elmélkedés és tudatosság megnyitják az elmét a kényszertől és az egyformaságtól való megszabadulás előtt. A hit, a vak engedelmesség, a húzódozás az egyénben és a társadalomban meglévő lelki tényezőkre figyeléstől és a hajlam azt tenni, ami pillanatnyilag kényelmes, komoly akadályai az ébredésnek. Ezért mondta Buddha: "Ne fogadjátok el azt, amit én mondok, hanem találjátok meg, mi az igazság." Meg kell győződnünk róla, hogy a világ útjai végtelenül fájdalomteliek és kell a változás, mert csak akkor található meg az erő az elhívésbe esés nélküli figyelés, az előítéletek nélküli kutatás és az igazság közvetlen felfedezése számára.
Nagyon kevés ember szereti meghallgatni a közlést, ami kirázza őt a tompaságából, szívesebben megreked belsőleg és másoktól teszi függővé a megváltását. Sodródni a világias áramlással sokkal könnyebb, mint megtenni a nagy erőfeszítést, hogy kijussunk belőle a partra. A samsára óceánja tele van cápákkal és más veszélyes vadállatokkal, amint azt a klasszikus szöveg írja, de az emberek benne akarnak maradni, talán, mert bizonytalanul érzik, hogy az ismert rossz jobb, mint az ismeretlen.
Csak türelmes és kitartó odafigyeléssel, az élet alapvető problémáin való mély gondolkodással és elmélkedéssel és a felfogóképesség megtisztításával és tökéletesítésével lehet a tiszta éleslátást kifejleszteni. Nincs más lehetőség az egyének számára, mint vállalkozni az önfejlesztésre, ami lehet rövid vagy hosszú, a komolyságtól függően, amit önmaguk erre fordítanak.
A világ nem tud magától megváltozni. A világot egyének alkotják és csak a megváltozó egyének tudják azt átalakítani.

[Karsay1958]

Olvastam egy könyvet, ahol az életet egy vonatutazáshoz hasonlították.

Nagyon érdekes olvasmány
Az Élet olyan, mint egy vonatutazás:
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után…
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket…
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással… és visszafordulni soha sem lehet.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait…
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból… Azt hiszem, igen.
Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik…
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok jó utazást!

Írta: Karsay István

Élet vonata
https://www.facebook.com/sourceforyou/v ... 5092097754

[Karsay1958]

86 400 másodperc
"Képzelj el egy bankot, ahol minden reggel 86.400 forint kerül a számládra. Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használtál fel a nap folyamán. Hát akkor mit lehet tenni?
Természetesen használd fel MINDET! Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. Ez az IDÖ. Minden reggel 86.400 perccel gazdagabbak vagyunk. Minden este lenullázódik, elveszik, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez. Soha nem marad egyensúlyban. Soha nem lesz több, egy perccel sem. Minden új nap új számlát nyit nekünk, és minden új este újra felégeti a maradékot. Ha elmulasztod felhasználni az aznapi betéted értékét, elveszik. Soha nem kapod vissza. Nem íródik jóvá másnap. A jelenben kell élned a mai betétet használva. Befektetni, hogy a lehetö legtöbbet tudj vásárolni egészségböl, boldogságból és sikerböl! Az óra forog. Csináld ma, a lehetö legtöbbet! Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÉV, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÓNAP, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttett hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÉT, kérdezd meg a hetilap szerkesztöjét. Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÓRA, kérdezd meg szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér EGY PERC, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér EGY MÁSODPERC, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér EGY TIZEDMÁSODPERC,kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tiéd. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted. És emlékezz,hogy az idö senkire sem vár. A Tegnap történelem. A Holnap rejtelem. A Ma ajándék!"

UI:

MI AZ, AMIRE A GYEREKEK MÉG EMLÉKEZNEK?
https://www.youtube.com/watch?v=SGnpN6R ... pAE7JtAvwU

[Karsay1958]

Vállalás
**
A lány ott állt az italos pultnál és úgy gondolta, elbír vinni egyedül is egy pakk ásványvizet. Mire a pékárukhoz ért, eszébe jutott, hogy mégis megkönnyíthetné a saját dolgát, ezért felhívta a barátját, hogy jöjjön le elé a bolthoz és segítsen neki cipekedni. Megbeszélték, hogy egyúttal a kutyát is megsétáltatják, de mivel az ebet még fel kellett készíteni a sétára, a fiú jelezte, hogy lehet, nem tud időben a bolthoz érni.
A lány ezt elfogadta és már ment is a kasszához. Mire fizetett és mindent bepakolt, úgy gondolta, a fiú már biztosan a bejáratnál várja. De amikor kiért, látta, hogy a fiú és a kutya még sehol sincsenek. Elindult hát egyedül a pakkokkal, de pár lépés után érezte, hogy ezt nem is olyan könnyû egyedül cipelni, mint ahogy ő azt gondolta. Minden egyes lépéssel bosszúsabb és dühösebb lett.
"Nem igaz, hogy ennyi idő alatt nem tudott elkészülni, nő létemre itt cipekedek, majd megszakadok, ő meg még mindig sehol!" Ezen vívódott magában, majd egy pillanat alatt végigfutott benne egy gondolat, hogy hiszen erre őt senki sem kényszerítette! Ezt ő vállalta, ő gondolta úgy, hogy a bevásároltak mellé még egy pakk ásványvizet is visz magával! Ez kizárólag az ő és senki más döntése nem volt!
Rájött, elfelejtette, hogy ez az ő vállalása volt és most igyekezett másokat hibáztatni
érte! Felismerte, hogy kétféle úton-módon csinálhatja végig: vagy bosszankodik és dühöng magában a továbbiakban is a hazafelé vezető út nehézsége miatt, vagy elfogadja vállalását és minden következményével együtt véghezviszi azt. A ház kapujának bejáratáig cipekedett, csak ott találkozott a fiúval és a kutyával, még csak akkor indultak el. De a lánynak egy rossz szó sem hagyta el ajkát és a legőszintébb szeretettel üdvözölte őket.
A lány a második utat választotta. Az út nehézsége nem maradt meg benne, csak az öröm, amit a felismerés nyújtott.


UI:

Nem-kettős vibrálás - Anna Brown (magyar felirattal) - Non Dual Vibrancy
https://www.youtube.com/watch?v=AcY8_DB ... KDhOYjewdM

[Karsay1958]

Sandy Stevenson
Feltétel nélküli szeretet

"Olyannak szeretlek, amilyen vagy, miközben a saját stílusodat keresed, amelynek révén kapcsolatba léphetsz a téged körülvevő világgal. Tiszteletben tartom, hogyan szeretnéd megtanulni a leckéidet. Tudom, hogy ez így van jól, tudom, hogy pontosan az vagy, aki lenni szeretnél, és nem az, amit én vagy mások elvárunk.
Tisztában vagyok vele, hogy nem tudom, mi a legjobb neked, még ha időnként talán azt hiszem is, hogy tudom. Én nem voltam ott, ahol te. És nem láttam a világot a te szemszögedből. Nem tudom, milyen tanulási feladatot választottál magadnak, hogyan és kivel szeretnéd megoldani, és mennyi időt szántál rá. Nem a te szemeddel néztem – honnan tudhatnám hát, hogy mire van szükséged?
Hagylak, hadd járd az utad – nem ítélem meg a tetteidet sem gondolatban, sem szóban. Nem tekintem tévedésnek vagy hibának, amit mondasz, vagy teszel. Látom, hogy sokan sokféleképpen látjuk és tapasztaljuk a világot.
Bármikor fenntartások nélkül elfogadom a döntéseidet. Egyáltalán nem ítélkezem, mert ha elvitatom a fejlődéshez való jogodat, akkor elvitatom a sajátomat, és másokét is.
Azokét, akik más utat választanak, mint én, amelybe én talán nem fektetnék energiát, mégsem tagadnám meg soha a szeretetet, amelyet Isten belém plántált, hogy árasszam magamból az egész világba. Ahogyan téged szeretlek, úgy fognak szeretni engem is. Azt fogom learatni, amit elvetettem. Elismerem a szabad döntéshez való egyetemes jogodat, hogy a saját utadat járd, és előrehaladj vagy megpihenj, ahogy éppen jónak érzed.
Nem ítélem meg, hogy ez a lépés kicsi-e vagy nagy, könnyű vagy nehéz, felfelé vagy lefelé vezet, hisz az úgyis csak az én nézőpontom lenne. Lehet, hogy tétlennek látlak, és ezt értéktelennek tartom, miközben te mégis gyógyírt adsz a világnak, csupán azzal, hogy létezel, Isten világosságával megáldva. Nem láthatom át mindig az isteni rend nagy képét.
Az élet minden áramlatának elvitathatatlan joga, hogy maga válassza meg saját fejlődését, s én szeretettel vallom, hogy tied a döntés joga saját életedet illetően. Alázattal hajlok meg a felismerés előtt, hogy az, amit én a legjobbnak tartok, számodra nem feltétlenül helyes..
Tudom, hogy téged is vezetnek, csakúgy, mint engem, és egy belső kényszert követsz, amely megmutatja neked az utadat.
Tudom, hogy a sok bőrszín, vallás, szokás, nemzetiség és hitrendszer ezen a világon nagy gazdagsággal ajándékoz meg bennünket, és ebből a sokszínűségből sok minden a javunkra válik, és sokat tanulhatunk. Tudom, hogy mindannyian a magunk módján tanuljuk meg, hogyan vihetjük vissza a szeretetet és a bölcsességet a nagy egészbe. Tudom, hogyha valami csak egyféleképpen lehetne, arra csak egyetlenegy embernek lenne szüksége.
Én nem csak olyankor akarlak szeretni, amikor úgy viselkedsz, ahogyan szeretném, és ugyanabban hiszel, amiben én.
Rájöttem, hogy valójában a fivérem vagy, a nővérem vagy, mégha máshol születtél és más istenben hiszel is, mint én.
Az a szeretet, amelyet érzek, Isten egész világát magába öleli. Tudom, hogy Isten része minden, ami él, s mélyen legbelül szeretetet táplálok minden ember, minden állat, minden fa és minden virág, minden madár, minden folyam, minden óceán és a világ minden teremtménye iránt.
Szerető szolgálattal töltöm életem, s azon vagyok, hogy a lehető legjobb lehessek. Minden nappal kicsit jobban értem az isteni valóság tökéletességét, és egyre boldogabb vagyok a feltétlen szeretet derűjében."


Hétvégi filmajánló


Szamádhi
Ez a lélegzetelállító film elmagyarázza a meditáció célját és választ ad az emberi szenvedésre. Daniel Schmidt megpróbálja a szamádhi jelentésével megismertetni a nézőt, hogy hogyan vagyunk mi az oka a szenvedésünknek, és a szamádhi által egyben a megoldása.
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/ ... pzitNqsPGw

[Karsay1958]

Novák Mária

Mocsár hasonlat



Jézus példabeszédekben tanított. Most egy hasonlatban mondom el, hogy milyennek látom a földi életet.

A földi ember élete olyan, mintha mocsárban élnénk. Már annyira megszoktuk, hogy nem látjuk, hogy mocsár ez. Sokan azt gondolják, ez a legszebb hely a világon, ennél nincs szebb. Nem is akarnak kijönni belőle. De sokan megunták már a mocsárban élés nehézségeit, ők már szabadulnának belőle. De szabadulni csak felfelé lehet!

Önmagunk nem tudunk kiugrani, kimászni a mocsárból.. Isteni segítséggel lehet, például egy fa ágába kapaszkodva. Vagy valaki kötelet vagy botot nyújt, hogy kihúzzon a mocsárból. Nem egyformán vagyunk elsüllyedve a mocsárba. Van, aki csak bokáig, van aki térdig, van aki derékig, sőt olyan is van, aki nyakig a mocsárban van, és olyan sáros a szeme, hogy nem lát tisztán.

Segíteni kihúzni a mocsárból csak olyan tud, aki kevésbé van elsüllyedve a mocsárban. Jézus annyira tiszta volt, hogy a vízen járt. Azaz ő bűntelen volt, nem süllyedt bele a mocsárba. Elmondta az embereknek, hogyan kerülhetünk ki a mocsárból. Ha szeretjük az Istent és szeretjük, segítjük egymást.

Sokszor érzem úgy, hogy segítő kezet nyújtok egy nálam jobban a mocsárba süllyedt embernek, és ahelyett, hogy ki tudnám húzni, ő ránt bele engem mélyebben a mocsárba, hogy egy szinten legyek vele. Akik már mélyen vannak a mocsárban, azok nem hisznek abban, hogy ki lehet kerülni belőle, és van más hely is a mocsáron kívül.

És mit nyújt a mocsár? Egy olyan élőhely, amely az anyagot adja neked. Mikor még nem vagy benne vágyódsz rá, hogy kipróbáld, de amikor benne vagy, tapasztalattal rájössz, hogy ez csak víz és sár, amely foglyul tart, nem szabadulhatsz belőle. Könnyű volt belekerülni és nehéz kimászni belőle. Nem is érted, hogy miért vágytál erre!

Szeretnél már kijutni! Pedig egyszerű lenne a kijutás. Meg kellene fogni egymás kezét. Aki nincs annyira belesüllyedve, az felhúzza a mélyebben levőt, majd fokozatosan mindenkit kihúznak a partra. De ehhez az kell, hogy mindenki ki akarjon jönni a mocsárból!

[Karsay1958]

Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt. A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey. Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor Abbey a Mennyországba érkezik, Isten felismerhesse. Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk és a lányom elkezdte diktálni a levelet:
Kedves Isten!
Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Mennyországban. Nagyon hiányzik. Boldog vagyok, hogy nekem adtad őt, akkor is, ha végül nagyon megbetegedett. Remélem, hogy fogsz vele játszani. Abbey szeret a labdázni és úszni. Küldök róla egy képet, így amikor meglátod, tudni fogod, hogy Ő az én kutyám. Tényleg nagyon hiányzik...
Szeretettel Meredith
Beletettük a levelet a képpel együtt egy borítékba és megcímeztük:
Istennek, Mennyország
Feladónak ráírtuk a nevünket és a címünket.

Ezután Meredith jó pár bélyeget rárakott a borítékra mondván, hogy sok bélyeg kell ahhoz, hogy egy levelet a Mennyországba elvigyenek.
Aznap délután a lányom be is dobta a levelet a postai levélgyűjtő ládába. Pár nappal később megkérdezte, hogy vajon Isten megkapta-e már a levelet? Azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal.

Tegnap az ajtó előtt a verandán találtunk egy aranyszínű papírba csomagolt dobozt, ismeretlen kézírással Meredithnek címezve. Meredith kinyitotta a csomagot. Volt benne egy könyv: Mr. Rogers - Amikor egy háziállat elpusztul. A belső oldalára oda volt ragasztva a felbontott boríték, benne a levéllel amit Istennek írtunk. A másik oldalon pedig a kép Meredithről és a kutyáról, és egy üzenet:
Kedves Meredith,
Abbey rendben megérkezett a Mennyországba. Igazán nagy segítség volt a kép, amit küldtél, rögtön felismertem őt! Abbey már nem beteg. A lelke itt van velem, mint ahogyan a te szívedben is mindig ott lesz. Abbey nagyon szeretett a kutyád lenni. Mióta nincs szükségünk a testünkre itt a Mennyországban, nekem sincs zsebem, ahova a képet, amit küldtél, eltehetném, így visszaküldöm neked ebben a kis könyvben, hogy neked is legyen valami, ami emlékeztet rá.
Köszönöm a csodálatos levelet és köszönöm anyukádnak, hogy segített megírni és elküldeni nekem. Csodálatos anyukád van! Személyesen választottam ki neked! Minden nap küldöm áldásaimat és emlékezz rá, hogy nagyon szeretlek!
Egyébiránt nagyon könnyen megtalálható vagyok. Ott vagyok, ahol szeretet van.
Szeretettel,
Isten

UI:

RejtettKéz - első beszélgetés - élő hangos felolvasással https://www.youtube.com/watch?v=wYCktEfL-4E

és mellette megtalálható a többi rész is!

[Karsay1958]

Yitta Halberstam, Judith Levental
Hétköznapi csodák
**
Egy történet a könyvből
"Tom MacEnvoy az igazat megvallva utálta lányának, Trishának a macskáját. A kislány valahol az iskolaudvaron szedte fel az állatot, és rögtön beleszeretett. Hazavitte, és a következő szózatot intézte apjához, tette védelmében: Tudom, papa, hogy azok után, ami a hörcsöggel történt, látni sem birsz egyetlen háziállaotot sem, de nagyon kérlek, hadd tartsam meg mégis a cicát. Úgy megszerettem.
- De Trisha! -vetett ellen az apja. – Hiszen ez egy közönséges, öreg kóbor macska. Ha már macskát szeretnél, legalább hadd vegyek neked egy szép perzsa cicát.
- Nem, nekem senki más nem kell, csak ez! Amikor megláttam az udvaron, egyenesen odajött hozzám, a lábamhoz dörgölődzött, nyávogott, dorombolt. Minket egymásnak rendelt a sors, papa.
Tom MacEnvoy nem tudott ellenállni lánya szivhez szóló könyörgésének, de ahányszor csak a macskára esett a pillantása, mogorván összeráncolta a szemöldökét és elfordult.
Egyik reggel Tom siralmas állapotban találta az étkezőjüket: valaki-vagy valami- kiboritotta a szemetesvödröt, és a tartalmát szétszórta a padlón. Tom kapott az alkalmon, és kijelentette:
-Ebből elég volt! A macskának holnap mennie kell.
- Papa, kérlek! Hiszen még sosem csinált ilyesmit. Úgy látszik, valami történt vele, olyan furcsán viselkedik. Kérlek, adnjunk neki egy utolsó esélyt!
-Szó sem lehet semmiféle utolsó esélyről. – ordított Tom. - Még ma keress neki egy másik gazdát, mert holnap repül innen.
Aznap éjjel Trisha hangos puffanásra riadt fel, a puffanást követően egy test repült át a szobán, és ez a test éppen az ő ágyában landolt.
- Hé, mi van veled? – dünnyögte álmosan a kislány, látva, hogy a macska felpúpositja a hátát, s minden szál szőre égnek áll.
A cica ebben az időben karikába gömbölyödve szokott aludni a kislány szobája sarkába leteritett perzsaszőnyegen. Vajon mit keres most az ágyában? És milyen különösen viselkedik, dühösen fúj és vadul jár körbe-körbe a takaróján.
- Lefelé innen! Szólt rá a kislány, gyengéden lesöpörve az állatot az ágyáról, és a fejére húzta a takaróját. Néhány perc múlva azonban a cica újra felugrott az ágyra, most még hangosabban fújva, mint eddig.
- Mi az ördög történt veled? –kiáltott rá Trisha. Újra lesöpörte az ágyáról, és megpróbát újra elaludni. Amikor azonban a macska harmadszor is visszajött, a gyerek széttárta a karját és felkiáltott:
- Oké, megadom magam –mondta, és átmászott a nővére ágyába, amely a szoba másik végében állt.
Ebben a pillanatban a padló a jól ismert módon remegni és rázkódni kezdett. A könyvek lecsúsztak a polcról, a lámpa leszakadt és lezuhant a földre, a tárgyak lebukfenceztek a helyükről, s a bútorok ide-oda csúszkáltak a szobában. A fal mellett álló hatalmas fiókos szekrény pedig kizökkent megszokott helyzetéből, és végigzuhant azon az ágyon, amelyben néhány pillanattal előbb még Trisha aludt.
Mindez a kaliforniai Northridge-ben történt 1994-ban, a nagy földrengés alkalmával. A közönséges öreg kóbormacska tehát megmentette Trisha életét. Mondanunk sem kell, hogy a cica azóta nagyra becsült lakója MacEnvoy-ék házának. "


UI:

RejtettKéz - ötödik beszélgetés - élő hangos felolvasással
https://www.youtube.com/watch?v=iGIZ-DL ... pOAgTk%3A6

és mellette a többi rész

[Karsay1958]

Egy seregben dolgozó fiatalembert folyamatosan megaláztak, mert hitt Istenben. Egy nap a kapitány meg akarta alázni a csapatok előtt.
Ő a fiatal férfit, és azt mondta: " A fiatalember jöjjön ide, vegye el a kulcsot, és menjen a Jeep elöl. A fiatalember azt válaszolta:
Nem tudom, hogy kell vezetni! A kapitány azt mondta: " Akkor kérj segítséget az Isten! Mutasd meg, hogy van!
A fiatalember fogta a kulcsát, elment a járműhöz és imádkozni kezdett. Aztán leparkolt az autós dzsippel, ahogy a kapitány akarta.
Amikor a fiatal katona kijött a dzsipből, mindet sírni látta. Mindenki ezt mondta neki: " A te Istenedet akarjuk szolgálni! Az ifjú katona nem látott és megkérdezte - Mi folyik itt? A kapitány sírva kinyitotta a dzsipet, és megmutatta a fiatalembernek :- hogy az autónak nincs motorja!
Aztán a fiú azt mondta :- Látod?
Ez az Isten, akit szolgálok, Istennél semmi sem lehetetlen, aki életet ad annak, aki nem létezik. Lehet, hogy azt hiszed, hogy ezek lehetetlen dolgok, de Istennél minden lehetséges.


UI:

RejtettKéz - nyolcadik - befejező - beszélgetés - élő hangos felolvasással
https://www.youtube.com/watch?v=1urwQgASPRQ

[Karsay1958]

Hétvégi filmajánló

Ég és föld között - Shirley Maclaine - Találd meg önmagad

1. rész -
https://www.youtube.com/watch?v=or1mnpTSueo

2. rész
https://www.youtube.com/watch?v=TAtNllXBCQ8&t=18s

Shirley MacLaine és a 800 kilométeres zarándokút legnehezebb pillanatai
https://www.youtube.com/watch?v=ZPL6dLrNNQs

[Karsay1958]

Leslie Abraham

A világi és vallási „elit”



A többségi, csak magukra és szűkebb érdekcsoportjukra nézve hasznos, az emberiség egészére nézve azonban ma már szinte teljességgel haszontalan hivatalos emberi világi és vallási vezetők, az emberi többség számára semmi jót nem hozó jogi vitákkal, illetve szabályokra szabályokat hozással vannak elfoglalva, mert már hiányzik belőlük már nem is csak az Isten Lelke, hanem már a maguk szellemi lelke is, mert ekkora istentelenség láttán már az is elhagyta őket.

Ezáltal viszont éppen hogy az Isten hatalmát ellenző „sátán” szellemi lelkei, vagy már egyenesen maga ez a „főgonosz” tud a „megszállásuk” (a helyüknek magukkal való betöltése) révén érvényesülni illetve tevékenykedni bennük, és nem pedig az Igaz Isten. Valójában tehát ezek az emberek így lettek Isten földje „gyilkos szőlőművesei”, vagyis az egész emberi nyáj gyilkos terelgetői. A hivatalos vallási hatalom tehát ma is a megújult „római birodalom”, vagyis az emberi hatalom támasza kíván lenni, és nem pedig mindenféle hatalmaskodás nélkül az emberi lelkek fejlődésének alázatos szolgája.

A mai vallási és világi hatalom is tehát a többségében inkább „farizeusi” jellegű, mintsem Jézus Krisztus példájára maga is „igaz”, ugyanis mindkettő hivatalos tanítónak a cselekedetei ellentmondanak a maguk tanításának, vagyis ők sem tesznek mást, minthogy csak egyre nagyobb terheket raknak az emberek vállára, melyekből viszont ők maguk nem hogy semennyit sem kérnek, hanem nem is tapasztalnak meg sohasem. Az aprólékos előírásaikkal tehát már-már elviselhetetlen terheket raknak az emberek vállára. Ahhoz pedig, hogy ezt a szerintük felülmúlhatatlan hatalmukat kifejezésre is juttassák, egyre több anyagi értékkel ékesítik fel, és veszik körül is magukat, azaz egyre több tárgyi értéket (köztük tárgyi tudást is) birtokolnak, és birtokolnak el is mindenből és mindenkitől, hogy a hatalmuk a többi ember fölött még ezek révén is csak még nagyobbnak látsszon.

Ezek a „hivatalos” emberek tehát azok, akik szeretik az első helyeket, az előre üdvözléseket, a címeket és rangokat, „méltóságos úrnak”, „doktornak”, „mesternek”, „rabbinak”, sőt szemérmetlenül „atyának” is szólíttatják magukat, mai gyűjtőnevükön pedig „világi és vallási elit”-nek nevezik magukat.

Az istentelen és magukat istenesnek csak álcázó emberek célja tehát egyedül csak vagy mindig elsősorban a világi jólét, melynek elérését és fenntartását viszont mindig is az általuk szegénnyé és vakká tett, ráadásul pedig el is butított embertársaik költségére és fáradtságára végzik.

Azok a vezetők vagy „elöljárók” viszont, akik nem ebben „fáradoznak” illetve „mesterkednek”, nem tartják, és még csak nem is nevezik, de nem is neveztetik magukat még csak „elitnek” sem, hanem elsősorban az Isten, Őt követően pedig kivétel nélkül minden ember alázatos és önzetlen szolgálójának nem is hogy tartják, hanem egyszerűen csak ebben gyakorolják magukat, azaz csakis eszerint végzik minden tevékenységüket.

[Karsay1958]

Most élsz



A "rossz bőrben van a világ" érzés nagyrészt azért keletkezik, mert az emberek nem becsülik eléggé önmagukat.

Kevesen teremtik meg az együttérzést vagy gyengédséget önmaguk iránt, ezáltal nem teremtődik meg a belső béke és harmónia, így másokra is ezt a zavaros békétlen képet vetítik ki.

Életünk nagyra értékelése helyett, gyakran magától értetődőnek vesszük azt, vagy lehangolónak, terhesnek találjuk az életet. Életünket komolyan kell vennünk, ám ez nem azt jelenti, hogy a katasztrófa szélére kellene sodornunk magunkat panaszkodásunkkal, vagy azzal, hogy neheztelünk az egész világra.

Személyes felelősséget kell vállalnunk életünk minőségének jobbá tételéért!

Amikor nem büntetjük és kárhoztatjuk önmagunkat, amikor megnyugszunk és méltányolni tudjuk testünket és tudatunkat, akkor kezdjük felvenni a kapcsolatot a bennünk levő alapvető jósággal. Ezért tehát, adjuk meg a lehetőséget önmagunknak, hogy gyengédséggel viszonyuljunk önmagunkhoz, felismerhessük a gyengéinket, de képességeinket is.

Nem érezzük többé azt, hogy nem szabad tudomást vennünk bajainkról, hogy el kell túloznunk önmagunk előtt a képességeinket.

Nagyon nagy szükségünk van erre az önmagunk iránt táplált gyengédségre és megbecsülésre, mert csak ebből kiindulva tudunk segíteni önmagunkon és másokon.

Emberi lények lévén, megvan bennünk az az alap, amelyből kiindulhatunk, ha magasabb szintre akarjuk emelni életünket és teljesen boldogok akarunk lenni. Ez a kiindulási alap mindig elérhető. Van testünk, van tudatunk, s ezek igen becsesek a számunkra, másrészt pedig ezekkel vagyunk képesek felfogni ezt a világot.

A létezés csodálatos és értékes. Nem tudjuk mennyi ideig fogunk még élni, ezért, amíg miénk az élet, miért ne használnánk fel?

És még mielőtt felhasználnánk, miért ne becsülnénk meg?

[Karsay1958]

Egy reggel Elena felébredt s mintha zajt hallott volna a nappaliból . Meglepetésére,látta a férjét. Ma egyáltalán nem számított rá,mert tudta,hogy messze van külföldön,ahol kamionsofőrként dolgozik. "hol vannak a cuccaid? Kérdezte Elena! "most nem hoztam őket, csak beszélgetni jöttem"
Elena megdöbbent, mert mikor utoljára elváltak egymástól,hevesen vitatkoztak s aztán napokig nem beszéltek egymással. Miről akar beszélgetni velem? Töprengett Elena.
"Azért jöttem, hogy elmondjam neked, nagyon sok értelmetlen, buta vita volt közöttünk mikor elindultam,de szeretném ha tudnád, hogy nagyon szeretlek téged." "Az elmúlt napokban, ezerszer akartalak hívni,de a büszkeségem a makacsságom erősebb volt s nem engedte, hogy megtegyem!"
"Azt szeretném,hogy bocsáss meg nekem!" Elena azonnal megváltozott és szótlanul nyújtotta karját férje felé. Azt akarom, hogy tudd, hogy én is nagyon szeretlek és büszke vagyok rád, mindazért amit a családodért teszel nap mint nap. A férje így szólt "Te és a gyermekeink vagytok a legfontosabbak a legértékesebbek az életemben majd csendben megcsókolta Elena homlokát." "Ne felejtsd el kérlek!" "Nem számít,mi történik,mindig mellettetek, veletek leszek." "Most újra mennem kell, de már ezúttal nagyon hosszú lesz az út," s ebben a pillanatban megcsörrent a telefon. Jó reggelt! Mrs. Elena-t keresem! Igen,én vagyok. Miben tudok segíteni? Mrs. Elena,azért keresem, hogy elmondjam a férjét súlyos baleset érte és meghalt! Őszintén sajnálom! Ez csak egy félreértés lehet,mert a férjem itthon van, az imént beszéltem vele. Biztosan rossz számot hívott, kérem tegye le a telefont és ne hívjon többet! Elena körbe futotta az egész házat,kereste férjét minden szobában, de nem volt sehol. Érezte, hogy a lelkét nagy fájdalom tölti be és a hideg végigfutott az egész testén. A szíve összeszorult s térdre rogyott zokogva a nappali közepén s rájött, hogy nem tért haza a férje! Ami az imént még oly valóságosnak tűnt, csak egy látomás volt és a hívás sem volt téves s csak a férje lelke búcsúzott el!
Soha ne hagyd el a házat dühösen! Lehet, hogy utoljára látod a szeretteidet és utoljára ölelheted magadhoz őket! Szeretettel búcsúzz, mintha,utoljára tennéd!

UI:

Gömbszéke (Erdély) , ezt látni kell..
https://www.virtualisszekelyfold.ro/hu/show/135

[Karsay1958]

Váradi Andrea
Alázat

Alázatosnak lenni annyi, mint letérdelni és fölfelé nézni. Felnézni, mert az alázat nem emberi minőség, hanem Isteni.
Alázatosnak lenni nem azt jelenti, hogy megalázkodni. Alázatosnak lenni annyit jelent, hogy magamba fogadom az istenit. Befogadom azt, hiszen több nálam, túlmutat rajtam, túl mutat mindenen ami emberi, mert az alázat Isteni.
Amikor alázatos vagy, akkor meglátod a másikban az istenit, képes vagy azt befogadni, beengedni, önmagadon átengedni, mind abból ahogy áthalad rajtad abból tanulni.
Emberként alázatosnak lenni annyit tesz, hogy elfogadom azt ami, és ahogy történik, mert tudom Isten ezt akarja, ezt adja nekem ebben a percben, mert úgy gondolja ez válik leginkább hasznomra.
Aki nem képes alázattal élni az életet, az nem tiszteli a legalapvetőbb törvényszerűséget, nem tiszteli a Mindenség rendjét, így tulajdonképpen nem tisztel semmit.
Aki nem tisztel semmit és senkit, az nem képes másként tanulni, mint olyan szituációkból ahol térdre van kényszerítve, ahol az Isteni felülkerekedik mindenen, ami emberi.
Alázat vagy van benned, vagy nincs…ezt nem lehet tanulni, elsajátítani. Ezzel együtt lehet születni. Aki ezzel együtt születik, az áldott, mert övé az Isteni és tanulhatja az emberit. Aki e nélkül születik az emberi és azért van itt, hogy megtanulja az Istenit. Aki az emberit tanulja, az képes elfogadni, befogadni és a legfőbb tanulni valója, hogy meghúzza és megtartsa határait. Aki az Istenit tanulja, annak azt kell megtanulnia, hogy túl lásson mindenen ami emberi, és meglássa a mögöttes lényeget, rendet,az Istenit.
Mindannyian tanulni, bölccsé válni vagyunk itt.
Változó világban élünk és egyre nagyobb szükségünk van az alázatra, mert csak így tudjuk meglátni mindazt amit az élet valójában üzen nekünk. Csak így láthatjuk meg a valódi értékeket egymásban és a világban.
Ereszkedjünk térdre és nézzünk fölfelé, lássuk meg mindazt ami valótlan világunk mögött rejlik! Láss túl az emberin, nyisd meg szívedet és lényedet a befogadásra, engedd szabadon áradni és áramlani az energiákat. Éld az életedet szeretetben, szeretettel, mutass példát világodban! Világíts és ragyogj, hogy a keresők meglássanak, megtaláljanak.

[Karsay1958]

Allegória a felemelkedésről

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és
szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte. A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.
Végül azonban az egyik lény így szólt: "Elegem van már ebből a
kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom
benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az
áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az
unalomba."
A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el magad, és
az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!" De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta. Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.
Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a
sodródót, így kiáltottak fel: "Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!" És a sodrodó így szólott: "Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk.
Valódi tennivalónk az utazás, a nagy "kaland." De ők csak egyre azt kiáltozták: "Megváltó", és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltünt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról.
"Saját választásotok szerint tartózkodtok most egy magatok teremtette világban. ami szívetek vágya, az válik valóra, és amilyenekké lenni törekedtek, olyanokká lesztek."

[Karsay1958]

Asha Elijah (más néven Asha & Asher Quinn) a "Walking with Jesus" című számot énekli a "Gospel of Love" című albumából. Ez az album jelenleg készül. CD / letöltés 2021-ben. Ez a dal nagyon személyes nyilatkozat. 5 éves koromban egyedül látomásom volt a hálószobámban, amikor Jézus megjelent a falon keresztül, több ezer, fehérbe öltözött gyermekkel, bevonulva Jeruzsálembe. Csak néhány másodpercig tartott, és mégis örök eseménynek tűnt. Ebben a korban nem tudtam tudatosan Jézusról, de magamban dúdoltam a „keresztény katonákat”, mert az általános iskolában énekeltük. Most általában nem vagyok a himnuszok egyike, mert zeneileg gyakran kissé kínosnak találom őket, és ez nem volt jellemző rám! Nagyobb valószínűséggel dúdoltam Elvist vagy Buddy Holly-t. Sőt, zsidó anyától születtem, és zsidó családba fogadtak. A látomás mégis sírásra késztetett, és a könnyeim a hazaérkezés könnyei voltak. Mondtam anyámnak erről a látomásról, de ő csak halkan suttogta: "Nem imádjuk Jézust". De beleszerettem. Ez a pillanat nagyrészt meghatározta életemet és életcélomat. Abban a pár másodperces látomásban játszottam minden szerepet ... Én magam voltam, mind azoknak a gyerekeknek voltam, és Jézus voltam. Azóta Jézussal és a gyerekekkel járok Jeruzsálembe. Nem vagyok a hétköznapi értelemben vett keresztény, és nincs külső egyházam. Kerülök mindenféle evangelizációt. Összeszorít engem. A szívem a gyülekezetem. Tehát a Jézussal járás belső utazás. Van a Szent Péter templom, amely a külső egyház ... a kereszténység mainstreamje ... és ott van a Szent János templom, amely az élő Krisztus szívében való megtalálásáról szól. Jeruzsálem (arabul Dar-es-Salam; „a béke kapuja”) ebben az összefüggésben belső célpont. Jézussal Jeruzsálembe sétálni annyit jelent, hogy igazodunk a magasabb akarat misztériumához, és hazatérünk az Isten-tudathoz a lélekben. Ehhez nincs szükség vallásra, csak teljes szívű hitre és odaadásra van szükség ahhoz, hogy a magasabb igazság útját minden „időjáráson” keresztül ... kísértésen keresztül kövesse; kétség; félelem; ego; büszkeség; irigység, és mindazok a belső démonok, amelyek megtámadnak minket. Ezek a lélek sárkányai, amelyeket Mihály arkangyal legyőz. Michael ezekben az időkben a felsőbb én hangja. Krisztus lény, nem „út”; a valóság nem hit. Ahogy három dolog marad a végén, a hit, remény és szeretet (és ezek közül a legnagyobb a szerelem), tehát a lélekben három erény van, amely az utat alkotja; szépség, jóság és igazság. A szeretet szépségből, jóságból és igazságból áll, és erre vágyom, miközben „Jézussal járok”. Az élet örök zarándoklat, és a szeretet a cél. A szeretet útján sok ellenséggel találkozunk; sok ellenállás. Ezek külsőnek tűnnek, de valójában belsőek. A régi pátriárkák, Mózes és Ábrahám által lefektetett út „törvény” volt; a parancsolatokat. Van egy „Top Ten”, de apró betűkkel valójában 632. (Ez rengeteg apró betűs!) Jézus megkeresztelkedve befogadta lényébe Krisztust, és útja a szeretet volt, nem a törvény. A szerelem meghaladja a törvényt. Ez pedig fejlemény az emberiség lelkében. Minden egyénnek ez a szeretet magja szunnyad a lélekben, készen áll az ébredésre. Ez megbocsátást jelent, nem pedig bosszút; a megértés, nem az ítélet és az egység nem a kettősség. Ez az út. Ami minket támad, az az álszentség, a megvetés és az istentelen mechanisztikus gondolkodás ... az a fajta szkepticizmus, amely nemcsak a spiritualitás dekonstrukciójára, de akár megcsúfolására is törekszik. Az igazság, az álhírek (hazugságok, torzulások, túlzások és manipulációk) és az intellektuális szűkösség szemben állnak a szeretettel, és sehol sem dacosabban, mint belül. A „vallás” szó a latin „Re ligio” szóból származik, hogy újra éljen, de a vallással leginkább szemben álló dolog gyakran maga a vallás, ha azt a felsőbbrendűség eszközeként használják. Nincs értelme Krisztus körül történeti narratívát felépíteni, és komfortzónás valósággá antropomorfizálni; nincs értelme vitatni a csodák és a feltámadás érvényességét a tudomány szerint, vagy hogy szociopata vagy sarlatán volt-e, vagy szerelmi gyermeke volt-e Mária Magdalénával, vagy meleg volt-e. Ezek pletykák és apróságok. A szívben lévő Krisztus híd a látszólagos és a valóságos között, tévedhetetlen útmutató mindazokhoz, amelyek örök és elfátyolozódnak tőlünk a spirituális világban, amíg be nem tudjuk internalizálni. Van Isten. Vannak angyalok. Szeretünk, és szerethetőek vagyunk. Van az örökkévalóság, és itt az idő húsban és vérben, az idő és a tér pedig azért van, hogy ezt megismerhessük és megélhessük. Fontos elágazás van az úton, amikor Jézussal sétálunk; balra vagy jobbra. Jobbra ez a hitfogalom: "Látom, hogy higgyek. Balra azonban ez:" Hiszek, hogy lássak ". Nem birtokolhatom Isten megértését vagy birtoklását. Ez ego-központú lenne. Csak a bal oldali út vezet Jeruzsálembe; hinni a látás érdekében.
https://www.youtube.com/watch?v=TqMd0HSLYKk

[Karsay1958]

Amikor meghalsz, ne aggódj a tested miatt... a rokonaid, bármit megtesznek a lehetőségeik szerint.
Le fogják venni a ruháidat,
Meg fognak mosni
Fel fognak öltöztetni
Elvisznek a házadból és elvisznek az új címedre.

Sokan jönnek majd a temetésedre, hogy elbúcsúzzanak ". Néhányan lemondják a kötelezettségvállalásokat, és még a munkát is elhagyják a temetésedre.

A holmijaid, még azt is, amit nem szerettél kölcsönvenni, eladják, megajándékozzák vagy elégetik.
A kulcsaid
A szerszámaid
A könyveid
A CD-k
A cipőid
A ruháid...
És biztos vagyok benne, hogy a
A világ nem áll meg, hogy sírjon érted.
A gazdaság folytatódik.
A munkádban le leszel cserélve. Valaki, akinek ugyanolyan vagy jobb képességei vannak, átveszi a helyed.
A javaid az örököseidhez kerülnek...
.
És ne kételkedj abban, hogy továbbra is idéznek, ítélkeznek, kérdőjeleznek meg és kritizálnak azokért a kis és nagy dolgokért, amiket az életben tettél.
Azok, akik csak az arcod alapján ismertek, azt fogják mondani: Szegény ember! Ó, nagyon jól érezte magát!
Az őszinte barátaid pár órát vagy pár napot fognak sírni, de aztán visszajönnek nevetni.
A '' barátok ', akik belerángattak a pachangákba, gyorsabban el fognak felejteni.
Az állataid hozzászoknak az új gazdához.
A képeit egy ideig felakasztják a falra, vagy néhány bútorra tárolják, de aztán egy fiók aljában tárolják.
Valaki más ül a kanapédon és az asztalodnál eszik.
Otthonodban a mély fájdalom egy hétig, kettőig, egy hónapig, kettőig, egy évig, kettőig tart... Aztán kiegészülsz az emlékekkel, és akkor vége a történetednek.
Emberek között kötöttem ki, itt kötöttem ki, és ebbe a világba kötöttem ki.
De kezdd a történeted az új valóságodban... a halál utáni életedben.
Az életed, ahol nem tudtál haladni az itteni dolgokkal, mert amikor elmentél, elvesztették az értéküket.

Test
Szépség
Megjelenés
Vezetéknév
Kényelem
Forrás:
Állapot
Pozíció
Bankszámla
Házi ház
Autó
Szakma
Címek
Diplomák
Kitüntetések
Trófeák
Barátok
Helyek
Házastárs
Család...

Az új életedben csak a szellemedre lesz szükséged. És az érték, amit itt felhalmoztál, az lesz az egyetlen vagyon, amire ott számíthatsz.
Az a szerencse az egyetlen, amit elvennél és szeretni fogsz, amíg itt vagy. Amikor szeretetben élsz mások felé és békében másokkal, akkor a spirituális szerencsédet halmozod fel.
Névtelen.
Ezért próbálj meg teljes életet élni és boldog lenni, amíg itt vagy, mert ahogy Francisco de Assisi mondta; '' Innen nem veszed el azt, amid van. Csak azt veszed el, amit adtál

UI:

Több különböző független tudományos kutatás bizonyítja, hogy számos természetes gyógynövény tartalmaz olyan összetevőket, amelyek kötési affinitásuknál fogva alkalmasak a Sars-Cov-2 vírus proteázainak megkötésére
https://www.bitchute.com/video/XBLi9qtr ... WKX90RAYoo

HOGYAN VÁLJUNK TUDATOSABBÁ|DR. JOE DISPENZA
https://www.youtube.com/watch?v=HJDtFpM ... vdfEFoVBG0

[Karsay1958]

Étterem mese

Egy férfi elvitte az idős apját egy étterembe, és mivel a bácsi már nem tudott olyan szépen, tisztán falatozni, mint évekkel ezelőtt, végtelen türelemmel segített neki. A vendégek nem voltak ilyen megértőek: megvető tekintettel bámulták a párost, testbeszédük pedig arról árulkodott, hogy szeretnék, ha mihamarabb távoznának az étteremből.
Miután befejezték az evést, a férfi a mosdóba vezette az édesapját, hogy segítsen neki letakarítani a ruháját: a kis öreg nadrágja és inge ugyanis tele lett morzsával és ételfoltokkal. Ezután megfésülte az apja haját, feladta rá a kabátját, és megtörölgette a szemüvegét. Amikor kijöttek, a férfi kifizette a számlát, karon fogta apját, majd elindult vele kifelé. Mindenki némán, megvetően figyelte őket. Senki sem értette, hogy tudja valaki így megalázni magát mindenki előtt.
Hirtelen azonban egy vendég felállt, és odament a férfihoz.
„Elnézést, valamit itt hagyott, nem?” – kérdezte tőle.
„Nem uram, nem hiszem.” – felelt a férfi.
„De igen. Itt hagyott egy leckét, egy tanulságot minden fiúnak és minden apának.”
Az étteremben még nagyobb csend lett. De ez inkább a szégyen és a rádöbbenés csendje volt. A férfi elmosolyodott, és apjával együtt kimentek az utcára
Vigyázzunk azokra, akik ránk is vigyáztak! Megérdemlik, hogy ne szégyelljük őket…”

UI:

Emberfeletti - A láthatóvá tett láthatatlan (2020) - Teljes film, magyar felirattal
https://www.youtube.com/watch?v=YjEJFeu ... DzSBzRdtXg

[Karsay1958]

hétvégi filmajánló

Nem biztos, hogy minden link működik, mert közben sokat leszednek, érdemes próbálkozni!


Életrevalók teljes film
https://www.youtube.com/watch?v=A4yklaW ... 4Jt3TkQnz0

Gyermeksziv.avi Teljes film.
https://www.youtube.com/watch?v=HL8aI0n ... ture=share

A mágus (The Illusionist) Open Matte
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... kozcw0gAFt

Vissza hozzád - Teljes Film Magyarul - Romantikus
https://www.youtube.com/watch?v=KOp5bmV ... yqc0o_l6NE

A tegnap gyermekei - teljes film, magyarul
https://www.youtube.com/watch?v=NWVursb ... hFiVTzHrAs


Igazából mennyország -Heaven Is for Real
https://gloria.tv/video/pzts6vTJbpTt1P4 ... X-YRhFx8uM


Mielőtt lemegy a nap
https://videa.hu/videok/film-animacio/m ... scGd2JCio4

A Nap birodalma (1987)
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... DggdPc9HKA

Megmentőm a fény
https://www.youtube.com/watch?v=Dk4sa15 ... 0NHk-jeUlg

A belső tenger.
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... WpCU2SLygE

A világ iskoláztatása - A fehér ember utolsó terhe
https://www.youtube.com/watch?v=9oHOhpf ... pp=desktop

Mi a csudát tudunk a világról teljes film
https://www.youtube.com/watch?v=UP6xIrZ ... mSLCBTzWiE

Csodás álmok jönnek (Teljes film, 1998)
https://videa.hu/videok/film-animacio/c ... ndmF7GD2Oo

Mindig és mindörökké (Teljes film) HUN
https://www.youtube.com/watch?v=jaYmnLU ... XfZoPqOQTY

P.S.: I Love You (Teljes film)
https://videa.hu/videok/film-animacio/p ... 1zD3cfCbfc

A negyedik (2011)
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... 9VzZR0hDM0

Az élet rejtélyének megfejtése ... az evolúció megdöntéséről egy tanulságos dokum. film
https://www.youtube.com/watch?v=D54z5by ... vpjbT6TiKQ

ISTENEK KÖZÖTT (2017)
https://videa.hu/videok/film-animacio/i ... VNH6GzKfnU

Mennyei csodák (teljes film)
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/ ... -to9VTDpjc

A nevem Gabriel (I am Gabriel) magyar felirattal
https://www.youtube.com/watch?v=tCDCNs4 ... gb9BRUvl1g

[Karsay1958]

Tündérszikla
Székely népmese

Messze-messze a Kárpátok havas bércei közt van egy különös csúcs. Nem is igen mondható csúcsnak, hiszen a magas hegy teteje, mintha le lenne vágva, kis fennsíkot alkot, rajta egy különös szikla: egy fekvő lányalakra ráborulva egy férfi. Tündérsziklának hívja azt a nép, s a szikla tövében nyíló halványkékbe játszó fehér virágot a Hold Leányának. S mindenki tudja a Tündérszikla történetét is.
Réges-régen ez a hegy nem volt ilyen kopár, hanem rengeteg fenyves borította, mint a környező hegyeket. Csúcsa, csakúgy mint a többi hegyé, az eget verdeste. A rengeteg fenyves között volt egy kis tisztás, rajta kis falucska bújt meg. A fenyvesben pedig boldogan élt az erdő tündére.
Édesanyja a Hold volt, édesapja az Északi Szél. Gyönyörű volt a Tündér, szeme fényesebben ragyogott, mint édesanyja, a Hold. Légies alakját sokszor látták az erdőben elsuhanni az éjszakai vándorok, könnyű, fehér fátyolruhája kékes színben villant meg a fák között. De mindig csak éjszaka. Ilyenkor járta körbe erdejét: megsimogatta a vén fenyők törzsét, akik megfiatalodva, délcegen mosolyogtak le rá, harmattal szórta be a kis tisztások gyönge virágait, álomport hintett a mókusok és nyuszik szemébe. És minden éjjel elsiratta azokat a fákat, melyeket a falu népe vágott ki.
Sokszor ellátogatott az erdő szélére, oda, ahol a kis falucska temetője volt. Szerette ezt a helyet: csöndes volt, nyugodt, kicsit szomorú is. A mohos fakeresztek itt-ott megdőltek, de mindig voltak újak is, és a Tündér az embereket is elsiratta, azokat az embereket, akik kedves fáit ölték meg.
Egy este új keresztet vett észre, de vissza is rettent, mert egy emberi alakot látott a sírra borulva. Egy legény volt az, virágot szorongatott kezében, és egyre csak zokogott, zokogott. Összeszorult a Tündér szíve, elfelejtkezett anyja, apja tiltásáról, és odalépett a legényhez. Hűs virágkezével végigsimított a homlokán, álomport szórt a szemébe, s mikor elaludt, ölébe vonta a fejét, dajkálta, kedves dalokat dúdolt neki, édes szavakat sugdosott a fülébe. Elfelejtkezett mindenről és mindenkiről egészen addig, amíg az Északi Szél meg nem suhogtatta a lombokat: édesapja figyelmeztette a hajnal közeledtére. Megrettent a Tündér, óvatosan lefektette a legényt a puha mohára, és elsuhant a fák közé..
A legény hajnalban meglepetten ébredt, nem tudta, mi történt vele, de valami nagyon édeset érzett a szívében. Másnap este is kijött, a Tündér már ott leselkedett a fák között. S minden úgy történt, ahogy az előző nap.
Harmadnap a Tündér hiába várta a legényt, az nem jött. Leült a sírhoz, és végtelen szomorúságot érzett a szívében. Rémülten jött rá, hogy szerelmes lett a legénybe. Hiába tiltotta anyja, hiába tiltotta apja.
Egyszercsak valaki átölelte a derekát:
- Hopp, megfogtalak, szép Tündér!
A legény volt az. A Tündér megpróbált kiszabadulni a karjaiból, de fogva tartója nagyon erős volt. Végül feladta, és megkérdezte:
- Mit akarsz tőlem?
A legény belenézett holdsugarú szemébe, és azt válaszolta:
- Nem tudtam, ki volt az, aki megvigasztalt bánatomban. Ki volt az egyetlen, aki megsajnált édesanyám halálakor. Mert az emberek olyan kegyetlenek. Olyanok, mintha nem lenne édesanyjuk. Neked van édesanyád, szép Tündér?
A Tündér bólintott.
- Van - felelte halkan. - A Hold az édesanyám.
- A Hold? Akkor te nagyon boldog lehetsz. Édesanyád örökké él.
Akkor már nem kellett a Tündért erősen fogni, egymás mellett ültek, s csak nézték egymást. Hetekig mást sem csináltak, mint ültek éjszakánként a kis kereszt mellett, nézték egymást, és meséltek.
A legény mesélt édesanyjáról, a szegény özvegyről, aki hamar elvesztette urát. s látástól-vakulásig dolgozott, hogy egyetlen fiát fölnevelje. Elviselt minden megaláztatást, csakhogy fia ne nélkülözzön. De bizony a sok megpróbáltatás megtörte, s legyengült.. Fia, aki közben felnőtt, hiába hozott kevés megtakarított pénzén mindenféle csodagyógyszereket: édesanyja meghalt.
A Tündér is mesélt. Mesélt anyjáról, a Holdról, apjáról, az Északi Szélről. Elvitte legényt éjszakai útjaira, megmutatta az erdő csodavilágát, együtt simogatták az erdő fáit, becézgették az újszülött őzikéket, együtt öntözték harmattal a virágokat.
A fiú egy napon megkérdezte:
- Hozzám jössz feleségül?
A tündér megrettent.
- Azt ... azt nem lehet - hebegte.
- Dehát miért nem? - kérdezte a legény. - Hiszen szeretjük egymást.
- A szüleim azt mondták, hogy nem szerethetek meg földi embert.
A legény a szemébe nézett:
- És nem szeretsz?
A Tündér lesütötte a szemét.
- De szeretlek, de...
- Akkor meg mi a baj? Hiszen a szüleid is tudják, hogy szeretsz. És szóltak egy rossz szót is? Kérdezd meg őket, kérlek! - mondta a fiú esdeklőn.
Másnap a legény remegve ült a temető keresztjénél.
- Biztos nem jön el. Biztos megtiltották neki a házasságot. Miért is vetettem fel ezt az ötletet? Talán nem voltunk boldogok?
Fölnézett a Holdra. Úgy tűnt neki, mintha szomorúan mosolyogna le rá.
A következő pillanatban aztán kivirult, kifényesedett minden, s a Tündér a nyakába borult:
- A feleséged lehetek! Nézd, mit kaptam anyámtól! - Egy ezüst virágkoszorút mutatott. - Ez volt az ő mennyasszonyi koszorúja is.
Nem volt pap, aki a sehonnan jött leányt hozzáadja a szegény fiúhoz, így a fenyvesek között esküdtek meg, Isten szabad ege alatt. A lakodalomra nem jött el a falu, de ott volt az erdő népe. S este a Hold bevonta sugaraival a legény kis viskóját: ezüst palotában töltötték nászéjszakájukat. Az Északi Szél megzengette a fenyveseket: orgonazúgással köszöntötte az újdonsült házaspárt.
A falu népe kerülte a házasok viskóját, de nem is hiányoztak nekik. A fiú nappal fát vágott a többiekkel, de este, ha hazament egy más világ várta.
Nem tartott sokáig a boldogságuk. Az országot ellenség fenyegette, s a férfiaknak be kellett vonulni. Egyedül maradt a Tündér, és várta, várta haza urát. Sorra jöttek haza a férfiak: sérülten, fáradtan, bénán, de a legény nem volt köztük. Ha a hazatért katonákat kérdezte uráról, csak legyintettek:
- A háborút elvesztettük, sokan odavesztek, nem láttuk őt, lehet, hogy ő is meghalt.
Aztán már nem jöttek többé katonák. A Tündér ráeszmélt: szerelmese elesett.
És a Tündér elkezdett fogyni, halványodni. Már nem járt ki az erdőbe, a vén fenyvesek megdőltek, a tisztások virágai kiszáradtak, a mókusok, nyulak, őzek elköltöztek más erdőkbe.. A Tündér csak feküdt a kis viskóban, nem látogatta más, csak a Hold és az Északi Szél. A falu népe messziről elkerülte a szerencsétlen asszonyt. Nem jöttek vigasztalni, gyógyítani.
- Látod, leányom - mondta szomorúan az Északi Szél -, ezért óvtunk az emberektől. A tündér halhatatlan, de csak addig, amíg az emberek össze nem törik a szívét.
Egyszer aztán kihunyt a Tündér szeméből a holdsugár, meghalt. A Hold fekete felhőkkel fátyolozta el arcát. Az Északi Szél pedig fölkapta leánya pillekönnyű testét, gyöngéden a felhők közé emelte, majd rettentő dühvel leomlasztotta a hegy tejetét. Recsegve-ropogva dőltek ki a kiszáradt fenyők, a faluból pedig nem maradt semmi, csak kövek és sziklák. A hegy tetején aztán lerakta leánya holttestét, s a Hold sugaraival lassan kőburkot vont köré.
Évekkel később egy rokkant koldus járt arra. Nem lehetett nagyon öreg, de a sok nehézség erősen megviselte: teste összegörnyedt, arca ráncos volt, fél karja és fél lába hiányzott. A falut kereste. Már az úton mondták neki, hogy nem létezik, de nem hitte. Ott ült a sziklák és kőtörmelékek között, ahol faluját sejtette, és zokogott késő estig. Aztán már csak ült kiszáradt szemmel, és nézett maga elé. Végül föltekintett a Holdra:
- Az nem lehet, hogy nem él! - kiáltotta. - Hová rejtetted a lányod?
Hangja ismét zokogásba fúlt:
- Hová rejtetted a feleségem?
A Hold hűs sugarával végigsimított a homlokán, és egy fénynyalábot küldött elé. A koldus követte a sugarat egészen a hegy tetejéig, ahol megtalálta feleségét. Ráborult a sziklára, és zokogni kezdett újból.
A Hold sugaraival pedig lassan kőburkot vont köré.

[Karsay1958]

Világosság
- Ne keressétek Istent - mondta a Mester - csak nézzetek, és minden világossá válik számotokra.
- De hogyan nézzünk?
- Minden egyes alakalommal, ha néztek valamit, csak azt lássátok, ami valóban ott is van.
Mivel a tanitványok nem értették, a Mester megmagyarázta.
- Például ha a holdat nézed, csak a holdat lásd, és semmi mást.
- Hogy a csudába tudna valaki mást látni, mint a holdat, ha azt nézi?
- Egy éhes ember sajtnak nézheti. A szerelmes pedig kedvese arcát láthatná benne.

[Karsay1958]

Az utolsó könnycsepp

Az aluljáró homályában egy öreg bácsika kuporgott a hideg kövön. Az emberek elmentek mellette. Nem néztek rá, vagy ha mégis, akkor furcsa, semmitmondó tekintetük szinte égetett. Fájt neki ez a tekintet nagyon.
Ugyan mit tudják ők, hogy miért van itt. Csak egy koldust látnak, pedig ő több. Ő egy ember, egy ember, akinek ez a sorsa. Belenyugodott. A szíve mégis tele volt fájdalommal. Egy kisfiú megállt előtte ragyogó, kipirult arccal.
- Te vagy a télapó? – kérdezte, s szemében huncut fény csillogott.
Az ősz, öreg emberke megsimogatta szakállát, majd így válaszolt:
- Igen én vagyok.
S látva a kisfiú örömét eltűnt belőle a fájdalom és minden rossz emlék, csak a jó maradt. Szívét melegség járta át és boldog volt. Abban a percben talán a legboldogabb a világon. Fáradtan lecsukta szemeit, amiből egy könnycsepp még utat tört magának. Utolsó könnycsepp. Szép csendben elaludt és reggel mikor rátaláltak, már megfagyott.

[Karsay1958]

Leslie Abraham
Ha tudni akarod, hogy valósággal mi is a bölcsesség

A bölcsesség minden igaznak, minden lényegesnek, minden igazán előrevivőnek a teljes és helyes ismerete, lényegében tehát egyaránt mindenkinek csak a hasznára szolgáló, legmagasabb szintű szellemi értelmi (tiszta isteni avagy tisztán isteni) tudás. Bölcsnek pedig az előbbiek értelmében már az az ember is nevezhető, aki nem utazik sehová, és mégis mindent, ami létezik, és még csak létezni fog, elér.
Az eszünkhöz bölcsességet szerezni pedig annyit tesz, mint Istentől isteni értelmet kapni hozzá, mely isteni értelem az eszünket is mintegy előtte lobogó fáklyaként vezeti, illetve irányítja is, és egyben meg is világosítja, azaz magával egyértelművé, itt a múlandóság világában pedig magával először is egyetértővé, végül pedig szintén egyértelművé teszi. Az igazán bölcs ember tehát nem is csak ismeri, hanem helyesen érti is az Egyet, az egyedül Igaz Istent, Aki a Mindenség is, és Akit csakis isteni értelemmel lehet megismerni és megérteni is.
Az igazán bölcsek itt a Földön azok a lelkek, akik az Igaznak tudása (Isten helyes és teljes ismerete) és a Tőle való igaz tudásuk révén egyenlőnek látnak minden lelket, mert világosan (isteni értelemmel tökéletesen tisztán) megértették azt is, hogy a köztük itt látható különbségek egyszerűen csak a tárgyi elméjüknek és testüknek köszönhetőek. Ők ezért pedig már szabadságban is élnek, mert többé már nem adják az elméjük és testük igájába magukat, és bizony könnyű az ő terhük is, mert a „terhük” már csak az Isten velük együttes jelenléte, Akivel ők tehát egységben, azaz közösségben is vannak.
Bölcseket pedig azért szólnak ezek a lelkek, mert ők már csak azokat mondják, amiket Isten mond, hogy szólják, és mást pedig már nem mondanak.. A nem igazán bölcsek, vagyis a világi bölcs lelkek viszont a különbözőségük látszatát keltő előbbi eszközeikkel (elméjükkel és testükkel) még mindig meghasonulásban, és így az erejük nekik adásával pedig már az ő hatalmukban is vannak, vagyis mintegy az ő szolgálati rabságukban élnek, azaz maguk is csak azt akarják, amit ők akarnak itt a külvilágban tenni, és azt is teszik. Ők tehát még nem igazi bölcsek, és még csak nem is szabadok, hanem még ezeknek az őket itt hordozni is hivatottaknak is az igavonó és teherhordó szamaraiként viselkednek.

[Karsay1958]

Asha ~ Csak te


Asha (más néven Asher Quinn & Asha Elijah) a „Csak te” -t énekli a „Songs of Love and Chains” feldolgozású dupla albumából. Letöltés / CD elérhető itt: http://www.ashaquinn.com/songsofloveandchains.htm


... Vince Clark írta, ez a panaszos dal 1982-ben a Yazoo, majd a The Flying Pickets sikere volt, akik 1984-ben karácsonykor készítettek acapella változatot ... azóta gyakran társítják a havas karácsonyi ünnepekhez. Imádom énekelni, annyira édes, szomorú és csinos. Korábban készítettem néhány filmet a verzióm szerint, de a múlt hétvégén csak arra késztettem, hogy jobb munkát végezzek, ezért kutattam néhány új könyvtári felvételt. Tudom, hogy kissé szentimentális, de megrángatja a szívem húrjait, amikor meghallom a következő szavakat: "Nem bírok tovább ..." és: ... "" Ez sokáig fog tartani. " Most öreg srác vagyok, de a hangom és a lelkem még mindig olyan fiatalnak érzi magát. 2008-ban, 129 éves koromban vettem fel, és a hangom azóta még fiatalabb lett. Én vagyok a pop Benjamin Buttonja! Amint minden kard átfúrja a szívemet a hosszú úton hazafelé ... amint jobban tudatában leszek saját szenvedéseimnek és a világ szenvedéseinek ... heget kapok. Pedig paradox módon, minden egyes heggel elvetem egy kicsit többet testiségemből és anyagi létemből, és visszatérek lelkemhez, amely örökké fiatalos. Ahogy öregszem, egyre fiatalabb vagyok. Van egy szakasz a Márk evangéliumban, ahol Mária Magdolna kinyitja a sírt, hogy megtalálja Jézust eltűntként, de van ott egy fiatal. Ez az ifjúság a Krisztus szelleme, amely a fizikai Jézus halála után is tovább él. Mária Magdolna volt az első, akinek szeme látta ezt, és ez egy mag a világ számára. Az örökké fiatalos Krisztus minden emberben halhatatlan, és miután végeztünk az élettel és elvetettük testiségünket, ez a lényeg marad. És ha a halál előtt igazodunk ehhez az igazsághoz és bölcsességhez, annál jobb. Felkészülhetünk erre az átváltozásra úgy, hogy tudatosan megtisztítjuk magunkat egy életen át, megtisztítjuk azt, amit magunkba veszünk ... ételt, italt, információt és így tovább ... és az edény megtisztításával; a testünk és a pszichénk. Ez az én törekvésem, az biztos. Aztán „gyermekként” válunk, és belépünk a menny Királyságába: „Gyermekként kell lennetek”. Bizonyos értelemben ez egy gyermekdal, minden bizonnyal hangulatban és dallamban. A lírai tartalom egy elveszett szerelemről szól. Személy szerint ezzel azonosulok. A legnagyobb fájdalmat a mély szerelmi kapcsolat elvesztése jelenti számomra, egy ikerláng és múzsáért ... valahogy kivett magamból és egy magasabb síkra. Él, de szerelme már nem nekem él. A fájdalom bölcsességet hoz, de a fájdalom soha nem csökken. Az életemben mindig volt egy "csak te" ... jóval azelőtt, hogy megismertem ikerlángomat, és már régen elment. De ő életre keltette értem, és 12 évre földre hozta értem. Volt egy „csak te”, amikor 6 éves koromban egy születésnapi partin találkoztam vele ... egy Dawn nevű kislány, egy aranyos babával és egy kék báránygyapjú kardigánnal. És volt egy „csak te”, amikor 15, 17, 29, 32, 35 éves voltam. 50 év felett voltam, amikor megismerkedtem ikerlángommal „csak te”. Nem tudom, hogy lesznek-e más "csak te" ... Most 183 éves vagyok ... fiatalos Krisztus. Számomra teljesen lehetséges, hogy Krisztus nő legyen ... az én „lány Jézusom”. Ezek a dolgok túlmutatnak a nemen.
https://www.youtube.com/watch?v=2CRdKLV ... HXNtvcJfIA

[Karsay1958]

Ima a szellemi Ember kibontakozásáért.



Végtelen jóságú mennyei Atyánk!
Add, hogy benső szellemi látásunk,
szellemi szemünk megnyíljon!

Áldd meg értelemvilágunkat!
Hogy a végtelen isteni bölcsesség – az élő hit által –
bennünk örök bölcsességé váljék!

Áldd meg érzelemvilágunkat!
Hogy a végtelen isteni szeretet – élő alázat által -
Bennünk örök szeretetté váljék!

Áldd meg akaratvilágunkat!
Hogy a végtelen isteni erő – az élő remény által -
Bennünk örök erővé váljék!

Áldd meg földi életünket!
Hogy testet öltésünk célját,
- a szeretet két fő parancsolatának betöltését-
minden helyzetben felismerjük
és mind magasabb fokon betöltsük!

Áldj meg minden ügyet,
melyet szolgálunk!

Áldj meg mindenkit,
akivel kapcsolatba kerülünk!

Hogy minden
Szent akaratod szerint történjék
Bennünk és általunk!

Ámen

(Makk István)

UI:

Beindultak a járványidőszakok, ha az egyik véget ér jön a másik. Sajnos az emberiség a bűneivel bevonzotta!
A közelgő korszakváltás szerves része!
https://www.hazipatika.com/eletmod/vesz ... 9HUPaMhFeY

[Karsay1958]

Megfogadtam, hogy a csoportba nem teszünk fel korona vírusról szóló anyagot,
de ez annyira különleges és vigyáz a csoport tagjaira is, hogy ezt megosztom veletek!
Csak egészség, semmi politika, stb...

Korona vírus riport – magyarázat, megoldások. Hogyan védekezzünk. Rádióműsor.
http://94.21.228.198:8080/hangalbum/kal ... tkEcjM-ZLU

[Karsay1958]

Kérdésre felelet…..

Valóban jól tudod,
vannak a földnél
szebb világok is
és úgy véled sokszor,
joggal kérdheted:
„miért vagyunk akkor
mégis itt?”…

Nem lep meg ez a
kérdésfeltevés,
vagyis, hogy sorsod
inkább fájlalod,
köszönet helyett
amiért újra
itt lehetsz!

Igaz, a múltad
kegyelmi tényként
mélyen elfedett,
de az ismeret
utáni vágyad ám
- mint egykor - próbád
is lehet!

Mert bizony a tudás
egymaga hideg fény,
csak olyan villanás,
mely átfut a légen,
s ha társra nem talál,
szívmeleget adni
nem tud ám!…

Csak amikor együtt
a fény és a hő,
a gondolat mellett
a szív is tényező,
értheted tisztán
az élet szép szavát:
boldogság!…

Ez volt és lesz majd
a fenséges lét,
amiért küzdened
naponta kell még
ütközés során:
ezért vagy itt, semmi
más okán!

Pataky Árpád

Emberfeletti - A láthatóvá tett láthatatlan (2020) - Teljes film, magyar felirattal https://www.youtube.com/watch?v=YjEJFeu ... DzSBzRdtXg

[Karsay1958]

A csavargó
Karácsony napján történt. Los Angelesből San Franciscoba utaztunk, hogy az ünnepeket férjem szüleinél töltsük el. Péntek este indultunk, ez évben ugyanis szombatra esett Szenteste, és vasárnapra Karácsony első napja. Hogy hétfőn már dolgozni tudjunk, már vasárnap vissza kellett indulni, hiszen Los Angeles 600 km-re volt. Általában 8 órára van szükség ehhez a távolsághoz. A gyerekekkel együtt azonban mintegy 14 órás kemény próba állt előttünk. Mikor már nem bírtuk tovább, King City-ben megálltunk, hogy együnk valamit. A helység hat benzinkútból és három ütött-kopott étteremből állt. Ezek közül az egyikbe tértünk be az utazástól kimerülten.
Egyéves kis csemeténket, Eriket elhelyeztem egy magas gyerekülésben, közben körülnéztem: "Vajon ki tartózkodik Karácsony napján ilyen helyen? Krisztus születésének reggelén? Mit keresek én itt Üdvözítőm születése napján? Ma még ünnepelni kellene, a családdal és a barátainkkal tölteni a napot, hálát adni Istennek a kellemes életért, melyben Ő vezet, és melyet sok kis szolgálat tesz értékessé!"
Miközben leültünk, és az étlapot nézegettük, gondolataim messze kalandoztak.
"Vajon ki olyan boldog ebben a teremben, mint mi? Kedves gyermekek, egy boldog házasság, biztos megélhetés, és mindenekelőtt a hit, amely védőpajzsunk lehet bármilyen helyzetben. A hit, amelyet ajándékként és előjogként kaptunk. A hit, amelybôl másoknak is szeretnénk juttatni a gyülekezeti munkálkodásunkon, a városban végzett szolgálatunkon és az egész életünk minden tettén keresztül.
Karácsony tulajdonképpen hitünk születésének jelképe. Mi pedig itt ülünk messze gyülekezetünktől, otthonunktól, városunktól, mégsem elszakadva Istenünketől." Az étterem szinte üres volt. Mi voltunk az egyetlen család. A mieinken kívül nem voltak gyermekek. A többi vendég sietve evett, halkan beszélgettek, talán mindannyian érezték, hogy egy ilyen napon senkinek sem lenne szabad itt lenni.. Ezen a napon még a hitetlenek is megállnak egy kicsit, hogy a békéről és barátságról beszélgessenek.
Gondolataim fonalát Erik boldog gügyögése szakította meg: "Tetete!" Kis kezecskéjével a gyermekülés fém asztallapját csapkodta. Tekintetében csodálkozás tükröződött, szemei tágra nyíltak, fintorgott, és közben fogatlan ínyét mutogatta. Kuncogott és prüszkölt - és akkor észrevettem derültségének okát - és először nem hittem a szememnek.
Egy rongyos, gyűrött kabát, nyilvánvalóan évekkel ezelőtt volt új, agyonhordott, mocskos, foltos. Egy kitérdesedett nadrág, mely a pipaszár lábakat lengte körül félárbócosan. A cipő maradékaiból előkandikáló lábujjak, ing, melyről hiányzott a nyak. Aztán egy semmihez nem hasonlítható arc, a szája pont olyan fogatlan, mint Eriké. Zsíros, kócos haj, szőrös arc, s az orr olyan barázdás, mint a frissen szántott föld.
Távol ültem tőle, nem éreztem az illatát, de tudtam, hogy bűzlik. Csontos kezével integetett: "Na, te csöppség! Látlak ám, haver!”
Összenéztünk férjemmel: "Most mit csináljunk? Szegény szerencsétlen!" Erik tovább nevetgélt és válaszolt: "Tetete!" Minden szava visszhangra talált. A pincérnők is felfigyeltek, és néhány vendég a szomszédos asztaloknál már a torkát köszörülte. A csavargó és a kisfiam kettőse feltünést keltett.
Egy falatot toltam Erik elé. Ő szétkente az asztalkáján. "Miért pont én?" sóhajtottam csendben. Megjött az étel, de a társalgás folyt tovább. Az öreg ágyrajáró átkiáltott a termen: "Akarsz almáspitét? Szereted a túróspalacsintát? Nézzétek! Szereti a túróspalacsintát!"
Senki nem mulatott rajta. Alkoholista volt a pali és idegesítő. Mérges voltam. Dennis, a férjem szégyellte magát. Még a hatéves fiúnk is azt kérdezte: "Miért beszél ez az ember olyan hangosan?" Némán ettünk - Eriket kivéve, aki mindent beleadott csak azért, hogy egy országúti vándor tetszését megnyerje.
Lassan betelt a pohár. Megfordítottam a gyerekülést. Erik üvöltve forgolódott, hogy öreg barátját láthassa. Ez már aztán sok volt. Dennis a pénztárhoz indult, hogy fizessen, és így szólt: "Fogd Eriket! A parkolóban találkozunk."
Kiemeltem Eriket az ülésből, és megcéloztam a kijáratot. Az öreg szétvetett lábakkal, várakozóan ült pontosan a kijárathoz vezető út mentén. "Istenem, hadd jussak ki innen, mielőtt megszólítaná Eriket, vagy engem!" Siettem az ajtó felé. Hamar kiderült azonban, hogy sem Isten, sem pedig Erik nem így gondolta.
Mikor a férfi közelébe kerültem, oldalt fordultam, hogy kikerüljem a valószínűleg rossz lehelletét. Ugyanabban a pillanatban Erik, szemét legjobb barátjára függesztve, hátrahajolt és karjait a tipikus "Vegyél fel!" kisgyermeki tartásba lendítette.
Míg azon igyekeztem, hogy ne ejtsem el gyermekemet és megtartsam egyensúlyomat, egy pillanatra szemtől szembe találtam magam az öregemberrel. Erik kitartóan emelte karjait felé. A csavargó kérdőn és esengőn tekintett rám. "Megengedi, hogy karjaimba vegyem a gyermekét?" Válaszolni sem volt időm, Erik már a férfi karjaiban volt.
Egyszerre kiteljesedett az idős ember és a kisgyermek szeretete. Erik a teljes bizalom, a szeretet és az odaadás gesztusával hajtotta a férfi rongyos vállára kis fejecskéjét. Amaz lehunyta szemét, és láttam pillái alatt az előbukkanó könnyeket. Munkában megvénült, koszos kezeivel átölelte fiam testét, és megsimogatta hátát.
Talán még soha nem mélyült el ilyen rövid idő alatt ilyen mértékben két ember között a szeretet. Az öreg így tartotta egy pillanatig karjában a gyermeket. Aztán kinyitotta a szemét, és rámnézett. Tiszta, parancsoló hangon szólalt meg: "Most vegye újból át a gyermeket!"
Alig fért ki belőlem a "persze", mintha gombócot nyeltem volna. Kelletlenül adta vissza magától Eriket, vágyakozva, mintha fájdalmat okozna ezzel magának. Átvettem a gyermeket. Mégegyszer megszólított a férfi:"Isten áldja meg önt, asszonyom! Karácsonyi ajándékot kaptam öntől."
Nem fért ki más a torkomon, csak egy "köszönöm". Erikkel a karomban mentem az autóhoz. Dennis csodálkozott, hogy miért sírok és szorítom magamhoz Eriket, és miért motyogok: "Istenem, Istenem! Bocsáss meg nékem!"
Öt év telt el az esemény óta, de egyetlen kis részletet nem felejtettem el belőle. Még mindig hatása alatt vagyok. Az Evangélium üzenetét világította meg számomra. Az irgalmas samaritánus üzenete volt, és én voltam a pap, aki továbbment. Jézus a leprást meggyógyította, a vaknak visszaadta szeme világát - én voltam a vak.
Isten tette fel a kérdést: "Kész vagy fiadat egy pillanatra átadni?" - miközben Ő örökre átadta nekünk Fiát. Pontosan tudtam, mit jelent a misszió, és csődöt mondtam, mert kényelmetlen volt. "Kész vagy megalázkodni olyan helyen is, ahol nem ismernek, hogy valakit boldoggá tégy?"
Krisztus szeretete volt az, amely egy kisgyermek ártatlanságában nyilvánult meg, aki nem ítélt; a gyermek az emberszívet látta, az anya csak a mocskos ruhát. Cselekedetek nélküli hit volt. Egy keresztyén, aki vak, és egy gyermek, aki látott.
El kellett ott némulnom, hogy tanuljak, és azután halljam, hogy egy idős ember ellentmondásos élete ellenére Isten áldását adja rám. Kisfiam szívében ismerte azt, amit én csak eszemmel tudtam: "Uram, mikor láttuk, hogy éheztél volna?"
Amit eggyel a legkisebbek közül megtesztek, azt velem teszitek meg. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, és azt a pillanatot mégegyszer átélhetném, vajon mit tennék? Talán csak egyszerűen mellé ülnék, meghallgatnám, gyermekemet karjaiba tenném, tartsa addig, ameddig ő szeretné.

Nancy Dahlberg



Hétvégi filmajánló

Mennyei csodák (teljes film)
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/ ... 1adt-IKsYQ

[Karsay1958]

Osho
Bármit választhatsz

"Amikor gyermek voltál, kompromisszumot kötöttél; eladtad a lelkedet. Semmiért. Amit cserébe kaptál érte az csak hulladék. Vacakokért cserébe odaadtad a lelkedet. Beleegyeztél, hogy önmagad helyett valaki más legyél; ez az, ahol rossz vágányra futottál. Anyád azt akarta, hogy valaki légy, apád azt akarta, hogy valaki légy, a társadalom azt akarta, hogy valaki légy és te beleegyeztél. És lassanként úgy döntöttél, hogy többé nem leszel önmagad. És azóta mindig valaki másnak mutatod magad.
Nem tudsz megérni, felnőni, mert "az a valaki más" nem tud felnőni. Az nem egy valódi arc. Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel; az élettelen. Az igazi arcod megérhetne, felnőhetne, de az álarc soha. Az álarcod fölött eljár az idő, egyre öregebb lesz, tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan éretlen maradsz, mint voltál. Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad - ha elhatározod, hogy csak önmagad leszel, senki más.
A rózsabokor beleegyezett, hogy elefánt legyen belőle; az elefánt beleegyezett, hogy rózsabokor legyen belőle. A sasnak álmatlan éjszakái vannak és pszichológushoz jár, mert nem érti miért nem ugat elég jól, mint házőrző kutya; a kutya szanatóriumban van, mert nem tud úgy repülni, mint a sas. Ez történt az emberiséggel. A legnagyobb sorscsapás az, ha beleegyezel, hogy valaki más légy; így sosem nősz fel.
Sosem leszel érett, ha valaki más életét éled.. Csak önmagadként lehetsz érett, csak úgy nőhetsz fel. Felejtsd el, hogy milyennek kellene lenned, felejtsd el mások elvárásait. Mit számít, hogy mit mondanak? Hát kik ők? Te azért vagy itt, hogy önmagad légy, nem pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelj; jóllehet mindenki ezzel próbálkozik. Lehet, hogy az apa már rég halott, de te még mindig az egykor tett ígéretedet próbálod teljesíteni apád felé. És ő is próbálta megtartani az ígéretét az ő apja felé, és így tovább és ez a marhaság így megy már a kezdetek óta.
Próbáld ezt megérteni és szedd össze a bátorságod - vedd saját kezedbe az életedet. Meglátod, az energia hirtelen elindul benned felfelé. Amint elhatározod, hogy "mostantól önmagam leszek, és ebből nem engedek", bárhogyan legyen is. Eztán, rögtön egy óriási változáson mész majd át. Tele leszel energiával; csak úgy lüktet majd benned az életenergia.
Ha ez nem történik meg, akkor félni fogsz az öregkortól, mert előbb-utóbb rájössz, hogy csak elpocsékoltad az idődet, ahelyett, hogy éltél volna és már jön az öregkor, amikor már nem tudsz élni. Nem tudod elkerülni a szembesülést a ténnyel, hogy már vár rád a halál, s te napról-napra közeledsz feléje, és még mindig nem éltél. A gyötrelem elkerülhetetlen."

[Karsay1958]

Mindenről egy kicsit más szemmel – Félelem

Légy önmagad! Dönts szabadon! Minden helyzetben Te vagy a nyerő, ha van bátorságod a szíved szerint dönteni!
Sokszor gúzsba köt a félelem. A tudás felének az ismerete. Félünk megismerni az egészet. Félünk a fájdalomtól, a csalódástól, a sérüléstől. Inkább bele se megyünk a jóba. Próbáljuk elkerülni, mert mi lesz ha...... Csak a felszínt éljük meg pl a szerelemben. Nem adjuk át teljesen magunkat neki, mert mi lesz, ha csalódunk, fájdalmat fogunk érezni, hiányt.
A biztonsági játékos nem él, csak majdnem, épp csak egy kicsit. Kis élet, kis fájdalom, kis csalódás. Megélni a szerelmet, átadni magunkat a szerelemnek, eggyé válni vele, félünk. Félelem nélkül szeretni és szeretve lenni. Igen ez élet. Itt önmagad vagy szabadon, teljesen. Csodálatos érzés.
Benne maradsz a rossz kapcsolataidban, a számodra örömet nem adó munkahelyen, mert félsz. Inkább a gyomor görcs minden reggel, de mi lesz ha nem lesz munkám? Miből fizetem ki a kölcsönt? Miből fizetem ki a rezsit? Mit teszek az asztalra a családomnak? Mennyi félelem, ami gátol, megkötöz.
Félek, nem hiszem el, hogy nem vagyok egyedül, hogy mindig megkapom azt amire szükségem van. Szeretve vagyok és gondoskodnak rólam, ha nyitott vagyok és élek, elfogadok, befogadok. Csak nézz körül a boldog emberek szabadok, nincs bennük félelem. Van hitük és szeretik önmagukat. Tudják, hogy egy magasabb elv, energia, Isten nevezd, ahogy akarod gondoskodó szeretetében élnek, gondoskodik róluk.
Vannak itt a Földön emberek, akiket a pénz irányít és az ő érdekük, hogy félj, ne merj önmagad lenni, mert azzal veszélyezteted az ő hatalmukat. Gondolkodj el és dönts a szíved szerint. Válaszd a szabadságot és merj boldog lenni, mert megérdemled. A Te jóléted a záloga a világ jó létének. Én nagyon bízom benned kedves olvasó!

[Karsay1958]

Adventi koszorú misztikája
https://www.youtube.com/watch?v=bzA8QcO ... e=emb_logo

[Karsay1958]

Problémamegoldás a Vonzás tükrében

Fantasztikus, ahogy a Vonzás működik az apró, jelentéktelennek tűnő mindennapi kis problémák tekintetében is. Már csak azért is lenyűgöző ez, mert rendszerint ezek az apró, jelentéktelennek tűnő problémák azok, melyeket aztán hatalmasakká dagasztunk, és melyek miatt képesek vagyunk folyamatos stresszben tartani magunkat.
Nekem az elmúlt napokna leginkább a munkám során - munkahelyi és privát egyaránt - voltak ehhez kapcsolódó élményeim. Több ízben is azon kaptam magam, hogy az éppen aktuális munkámmal kapcsolatban, újabb és újabb kis sikeres teremtéseket valósítottam meg. Lépésről-lépésre, ahogyan az a Nagy Könyvben meg van írva!
Elképesztő, hogy amikor átadod magad a munkádnak - vagy bármilyen más tevékenységnek - mennyire gördülékenyen tudnak menni a dolgok. Amikor éppen egy kis nehézségbe vagy megoldandó problémába ütközöl, ebben az állapotban már az is elég, ha csak egy pillanatra eltűnődsz azon, hogy "Hmmm! Vajon, mi lehet itt a megfelelő megoldás?", és a válasz a következő pillanatban meg is jelenik az elmédben Isteni szikraként: "Ezt vagy azt megnézted már?", "Próbáltad már átkapcsolni azt a kapcsolót?", "Biztos, hogy minden beállítást jól hajtottál végre?", vagy valami ehhez hasonló, és már ellenőrzöd is, és...
... láss csodát, a probléma meg is oldódott, egyetlen pillanat alatt! Pedig biztos Veled is előfordult már, hogy máskor hasonló helyzetben, nem hogy nem jött Isteni sugallat, hanem inkább még rosszabb lett minden! Ettől pedig Te magad is egyre rosszabbul érezted magad!
Hogy mi a különbség a két tapasztalás között?
Edzett spirituális keresők, vagy zen gyakorlók most kapásból rávágják: "Mi lenne, hát a Jelenlét mértéke! Hogy az egyik helyzetben sokkal inkább átadjuk magunkat a Jelennek, mint a másikban!". És ez igaz is!
De pontosan miben is nyilvánul meg ez a jelenlét?
Az csak az egyik aspektusa ennek a Jelenlétnek, hogy teljesen átadjuk magunkat a tevékenységnek és eggyé válunk vele, kiélvezve minden pillanatát. Van azonban egy másik aspektusa is ennek a Jelenlétnek, ami legalább annyira fontos, mint átadni magunkat az élménynek!
Ez pedig a választott reakció! Az a mód, ahogy az apró, jelentéktelennek tűnő kis problémákra reagálunk különböző helyzetekben.
Mert hiába adjuk át magunkat az élménynek, ha egy "aprócska" nehézségre elutasítóan reagálunk és kellemetlen akadályként tekintünk rá. Egy ilyen reakcióval, egyetlen pillanat alatt szerte lehet foszlatni a "flow" élményt. De szerencsére minden pillanatban meg van a lehetőségünk arra, hogy megválasszuk a reakcióinkat és egy-egy felmerülő problémára, vagy nehézségre, kellemetlen akadály helyett érdekes, megoldandó kérdésként tekintsünk!
Ennyi csak a dolgod! Légy Jelen a Pillanatban!
Tudatosítsd magadban tested minden rezdülését, minden apró érzetét, és ha felbukkan egy probléma ne utasítsd el, hanem inkább mutass őszinte érdeklődést az irányába. Leld meg a megoldás megtalálásában az izgalmat. Mert ott van!
Csak tégy egy próbát! Megéri!

Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Menny és pokol

Egyszer meghalt egy önző, irigy ember. Egy lejtős, füves domboldalon ébredt fel halálából, tiszta felhőtlen volt az ég. Nyugatra a kék óceánt látta, keletre egy csodálatos vízesést és szivárványokat.
Ez volt a legcsodálatosabb hely, amit csak el tudott képzelni. „Azt hiszem jól csinálhattam a dolgaimat az előző életemben!” gondolta. „De mégis, nincsen itt egy hely, ahol lakhatnék” aggodalmaskodott. „Bárcsak lenne egy otthonom ezen a csodálatos helyen.”
Hirtelen, a szeme láttára megjelent egy csodálatos épület! A legszebb otthon volt, amit valaha látott! A férfi izgatottan futott be, és felmért minden szobát. „Imádom az új házamat! Gondolta „De nincsen benne bútor!” panaszkodott. Erre a legcsodálatosabb, legdrágább és legízlésesebb bútorokkal telt meg a háza. Teljesen lenyűgözte!
Miután megnézett gondosan minden egyes bútort a házban kezdett éhes lenni. „Elég éhes vagyok!” gondolta, „Hogyan fogok itt ételt találni?” Hirtelen mozgolódás támadt az étkezőben. Átsétált az étkezőbe, ahol egy igen pazar menüt talált az étkezőasztalon. Boldogan ült le és evett míg jól nem lakott és teljesen elégedett nem lett.
Miután evett, kezdte egyedül érezni magát. „Ez mind nagyon jó” gondolta, „De milyen jó lenne, ha mindezt megoszthatnám valakivel.” Ebben a pillanatban kopogtattak az ajtaján. Meglepetésére egy csodálatos nő lépett be az életébe. Minden szempontból olyan volt, mint akivel mindig is élni szeretett volna.
Az első pár hét gyorsan eltelt. Sok új dologra tett szert: új ruhákra, szép autókra, barátságos szomszédokra, még egy barátságos házi tigrisre is! Ezek mind boldoggá tették egy időre, de aztán mindig kellett valami új, hogy boldog maradjon.
A következő néhány hét lassan telt. Bár egyre gyorsabban tett szert az új dolgokra, rögtön elégedetlen lett velük. Egy idő után már igazán semmi sem tette boldoggá.
Egy nap olyan elégedetlen lett, hogy odament a birtokfelügyelőhöz és a következőket mondta: „Nem akarok hálátlannak tűnni, de egyszerűen nem vagyok boldog itt! Jó, hogy mindent megkapok, meg minden, de lehet, hogy egyszerűen nem kellene a mennyországban lennem!”
A birtokfelügyelő ere azt mondta: „Ohh, azt gondoltad, hogy ott vagy?”


Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A világ bonyolult

Egy régi mesében a császár megparancsolta tudósainak, hogy foglalják össze számára a tudományok lényegét egyetlenegy könyvben.
A tudósok hosszú évekig vitatkoztak, míg végül előálltak egy vaskos kötettel. A császár azonban időközben megöregedett, és rájött, hogy már nem lesz ideje megérteni ezt a hosszú könyvet. Megparancsolta, hogy foglalják össze a lényeget a lehető legtömörebben.
Mire azonban ez a mű elkészült, a császár már annyira öreg lett, hogy úgy érezte, már ezt a rövid könyvecskét sem lesz ideje megérteni.
Megparancsolta legbölcsebb tudósának, hogy foglalja össze a könyv tartalmát egyetlenegy mondatban. Hosszú gondolkodás után a bölcs végre jelentette, hogy megtalálta a császár által kért mondatot.
E mondat így szólt: A világ bonyolult

[Karsay1958]

Egy fiatal nő bűncselekményt követett el, és bíróság elé állították. Életfogytiglan volt a bűntény büntetése. Kétségbeesett könnyeket hullott, de senki sem tudott segíteni rajta,
A családja és a barátai, akik ismerték, sírni kezdtek, de nem volt remény. De történt valami. Mielőtt egy fiatal nőnek tanúskodnia kellett volna a tanúszékben, az ügyvédje felállt, a tárgyalóterem csendes volt. Mindenki ránézett. Szavakban nemes és szelíd volt. Egy tanúszékben ült, és egy nő helyett beszélt.
Nehéz volt az ügy, de minden erejét, energiáját és erőforrását felhasználta, hogy küzdjön érte. Egy ügyvéd és ügyész közötti hosszú jogi csata után kirúgták a fiatal hölgyet. Odajött hozzá és megkérdezte: - Ki vagy te, hogy fizetés nélkül segítettél, de megválaszolatlan volt, és úgy döntött, hogy elmegy. Másnap a hölgy szándékosan újabb bűncselekményt követett el, és ugyanabba a bíróság elé került.
Amint belépett a tárgyalóterembe, ugyanazt a férfit látta, aki mögötte egy nappal a tárgyalás előtt. Már nem volt ügyvéd, most bíró volt.
Mosolyogva az arcán az asszony azt mondta, hogy újra itt vagyok.
Az ember felemelte a fejét és azt mondta: - tegnap az ügyvéded voltam, ezért még akkor is harcoltam érted, amikor bűnös voltál. De ma én vagyok a bíród, és igazságosnak kell lennie az ítéletemnek. Könnyes szemmel a nő másodszor is megkérdezte, hogy ki vagy, mire a férfi válaszolt.
Tegnap én voltam a megmentőd.
De most én vagyok a játékvezetője...
Ma Jézus az ügyvédünk és a megváltónk, de közeledik a nap, amikor igazságos bíró lesz mindannyiunk számára
Jézus hamarosan itt lesz, készüljünk fel a találkozásra.
Ha hiszel Istenben, hagyd el a drága áment és oszd meg másokkal.

[Karsay1958]

karácsonyi filmajánló

A találkozás
https://www.youtube.com/watch?v=4BKhejC978U

Teljesen idegen
https://www.youtube.com/watch?v=nYCt849hJBQ

Egy idős férfi vonat belsejében állt, felállt, és azt mondta az utasoknak: ′′ JÉZUS HAMAROSAN JÖN!" Egy nő azt kiáltotta: ′′ Fogd be, te nem tudsz semmit, és Jézusod nem is létezik." A az öregember zavarba jött és leült. Isten azonban kitartott a szívére, hogy újra felemelkedjen, és Jézus eljöveteléről beszéljen. Engedelmeskedett Isten szavának, és újra felállt, mondván: Jézus visszatér, bűneink megtérésére van szükségünk, és elfogadjuk Őt ma. Ekkor az asszony, aki előtte kiabált, feltámadt gyermekével mellette az ülésen, és támadd meg szegény öregembert. Ahogy tovább támadt szegény öregemberre, a gyermeke azt mondta neki. , ′′ Ne üsd többé, anyu, ő egy Istentől küldött." Aztán a nő térdre borult és sírni kezdett!
Az öreg megkérdezte tőle: ′′ Miért sírsz?"
Az asszony azt mondta: ′′ A fiam néma volt és most beszél!"
A történet tanulsága: nem számít, mivel nézel szembe az életben, soha ne hagyd abba, hogy bízz Istenben.

[Karsay1958]

Karácsonyi ajándék


A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak.
A meghitt gyerekkori karácsonyok, amikor a nagy barna mackót, vagy a villany-vonatot kapta. A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt. A kislánya földöntúli boldogsága a játék baba, vagy a bababútor láttán. Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni - gondolta a férfi. Mennyire apás volt.
Már régóta nem várta a karácsonyokat, sőt egy idő óta egyenesen gyűlölte.
A válása utáni magányos karácsonyokra sem szívesen gondolt. Amióta pedig az utcán tengette életét, gyűlölt minden ünnepet. Ez a hatodik karácsony, amit hajléktalanként az utcán élt meg, és számára csak az emlékek maradtak.
Megszokta a számkivetettek és megvetettek életét. Először még zavarta egy-egy szánakozó adomány elfogadása, mára azonban a teljes közönyösség és beletörődés vált az életszemléletévé.
A telet nem szerette a hideg miatt, a többi évszakok elfogadhatóvá váltak. A lényeg, hogy legyen egy kis ennivaló és néha-néha valami innivaló. Az ital, az jó. Elbódít és segít elfeledtetni a kilátástalan helyzetet.
Ismét érezte a csontokig hatoló hideget. Felnézett az égre és úgy gondolta, 10-11 között lehet az idő.
Elhatározta, hogy minden ellenérzését félretéve, elmegy a menhelyre ebédelni. Nem szerette a menhelyet. Nem tudta meghatározni az okát, de nem szerette. A menhelyen jó meleg, néhány ismerős sorstárs barátságos köszöntése, és ünnepinek éppen nem nevezhető ebéd fogadta.
Az ebédosztó, mikor rákerült a sor megkérdezte, tegnap este miért nem jött, hiszen sült hús volt és még egy szelet sütemény is. A férfi csak megrántotta a vállát, de nem válaszolt. Az ebédosztó - mintegy kárpótlásul - két kemény tojást adott a főzelék mellé.
A leves meleg és sós volt. Más jót nem igen lehetett elmondani az ételről. A főzelék íztelen volt, ráadásul nem is szerette. De meg kell enni, mert szüksége van az energiára. A férfi lassan evett és minden falatot jól megrágott. Nem volt miért sietni. Régóta nem volt miért sietni. A két tojást a végére hagyta, majd gondolva a holnapra is, csak az egyiket ette meg. A másik kemény tojást egy kétes tisztaságú zsebkendőbe csavarta és a szatyorba rejtette.
Amikor kifelé indult, meglátta a menhely vezetőjét. Nem akart vele találkozni, mert tudta, hogy megint rákezdi, hogy miért az utcán tölti az éjszakát. Szerencséje volt, mert megállították a menhely vezetőjét. A férfi kihasználva a helyzetet, gyorsan távozott.
Az utcán csoszogva megindult a körút felé. Azt gondolta, karácsony lévén az emberek talán adakozóbbak. A szokott helyére ment. Igaz, nem a legjobb hely volt a körúton, de néha egészen jó kis pénz összejött.
A forgalom hullámzó, de inkább gyér volt. Ennek megfelelően a kocsiból kinyújtott forintok is igen kevés összeget adtak ki. Már sötétedni kezdett, és alig több mint négyszáz forint gyűlt össze. Megvárom, amíg teljesen besötétedik gondolta a férfi, azután elmegyek. Sok jó már úgysem lesz.
Ahogy csoszogott a kocsik között látta, hogy a következő autó ablaka leereszkedik és egy kéz az alamizsnát nyújtja. Óda csoszogott, hogy elvegye a pénzt. A férfi és a sofőrülésen ülő nő tekintete egyszerre találkoztak. Mindketten megkövülve nézték a másikat.
- Apa? - csúszott ki önkéntelenül a nő száján a kérdés.
- Kislányom - dadogta a férfi zavartan.
A lámpa zöldre váltott, de a nő nem indult el. A két ember zavartan megmerevedve nézte egymást.
- Anya miért nem indulsz már? - csivitelte a hátsó ülésen ülő aranyszőke hajú kisfiú.
- Drágám, valami baj van? - kérgezte a nő mellett ülő férfi is.
A hátsó kocsik előbb bősz dudálásba kezdtek, majd szép sorban kikerülték a zöld lámpánál veszteglő kocsit.
A nő visszarakta a fémpénzt a tárcájába, hosszasan kotorászott benne, majd a férfi kezébe nyomott két papírbankót. Az ismét zöldre váltó lámpánál, visító kerekekkel indítva, vadul elszáguldott az autó. A férfi a kezében lévő két darab ötezrest nézte, és szeme megtelt könnyel.
Először könnyezett amióta az utcán él, és először érezte, hogy megalázták.


Passio
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... 1V8WGGeN9g

[Karsay1958]

Karsay István
Karácsonyi gondolatok.


Karácsony van, Szenteste, most vittem haza az édesanyámat és nézem az üres, kihalt utcát. Most a koldusok is fedett, meleg helyre és közösségbe, társaságba mentek.
Csend van, és nyugalom. Időnként egy – egy pár sietős léptekkel megy még az elkésett esti vacsorára szeretteihez. Ki van világítva a Budapest belvárosa csodálatos fényekkel, de érdekes módon bennem nincs karácsonyi hangulat, mint azokban a sietős emberekben, akik lekésett vacsorájukhoz sietnek. És azon gondolkozom, hogy miért nincs bennem különleges érzés? De hamar rájöttem a válaszra!
Én az év minden napján karácsonyt tartok, nekem az év minden napja és órája ünnep, és így élem az életem. Ezért nekem a karácsony érzelmileg ugyanolyan nap, mint az év bármelyik napja!
Sok ember kizárólag a szeretet ünnepére időzíti látogatásait rokonaihoz, belefulladnak az ajándékozásba, pótolva az egész évi szeretetlenséget, a kihagyott szép szavakat, a meleg simogatást, a törődést, de ne gondolják ezek az emberek, hogy a pénztárnál kifizetett számlával rendezik adóságukat! Sok elhagyott embertársunknak fontosabbak az évközben kapott meleg szavak, mint az egyszeri, ajándékokkal tömött szatyrok.
Évközben, a magányos hétköznapok szürkeségében édesanyák, édesapák, nagymamák, testvérek, elhagyott gyermekek várják, hogy rájuk nyissák az ajtót, telefonon felhívják őket szeretetteik, fontos nekik, hogy érezzék a törődést, és azt, hogy még fontosak valakinek a számára!
De soha nem késő magunkba nézni, önkritikát gyakorolni, és kinyújtani segítő kezünket a másik felé! Életünk nagy lépése az is, ha felismerjük, ha valami bűnt követtünk el valakivel szemben, aki már eljut erre, nagy lépést tett. Mert ez a bűnbánattal jár, és ennek utána a bocsánatkérés a következő lépése.
És ha nem mi követtünk el bűnt, hanem velünk szemben követték el, akkor a legnagyobb, amit MI tehetünk, hogy elfogadjuk az alázkodva kinyújtott bocsánatkérő kezet, és mindekinek mindent megbocsátunk, és a szeretet érzésével pecsételjük meg ezt a pillanatot. És erre nagyon alkalmas a karácsony, és az is, hogy ha kell MI tegyük meg az első lépést!
Karácsonykor eszünkbe jut egy 33 éves fiatalember, aki vérét áldozta értünk, leköltözött a fizikai síkra a legmagasabb szellemi szférából, hogy szeretetet hirdetve megmentsen minket szenvedése árán egy örök életre. Ha igaziból a szívünkben él a Krisztusi szeretet, akkor ne csak karácsonykor, hanem az év minden napján éljünk a Hegyibeszéd csodálatos tanítása szerint.

Édes Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Befogadlak, mint Uramat, megváltómat. Kinyitom előtted életem kapuját, és kérlek, irányítsd úgy az életem, ahogyan azt Te szeretnéd. Ámen.

Joshua

Leírás
https://online-filmek.me/film/14038-joshua

Joshua-t (Tony Goldwyn) egyszerű asztalosként ismerik egy kisvárosban. Elismerik emberi értékeit, senki sem kérdezi, hogy honnan érkezett. Addig a pillanatig nem is volt ez fontos, amíg Joshua el nem követte az első csodát. Hogyan lehet egyszerre valaki négy helyen? Neki sikerül. Gyógyítania is sikerül, sőt életet, házasságot és gyermeket menteni egyaránt. Hirtelen hisztérikus érdeklődés kezd kibontakozni körülötte. Joshua fullasztó légkörbe kerül, egy idő után bénítónak érzi az emberek heves közeledését, csodavágyát. Megérné-e vajon másodszorra is megváltani az emberiséget?

https://drive.google.com/file/d/1gD7QJr ... wgeWR/view