Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

Szorgalom és restség

Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből

Véredben hordozod őket. Egyik siettet, másik fékez. Egyik a láz, másik a kihűlés. Egyik a tűz, másik a víz. Őrizd meg köztük az egyensúlyt, hogy megőrizzék egészségedet.
Ha a láz kerít hatalmába, a szüntelen tenni vágyás, hajszás szerzési izgalom: idegrendszered korán kifárad és megöregszik. A kóros szorgalom kapzsisággá dagadhat, felőrli a szervezetet és esztendők múltán arra riadhatsz, hogy telt zsákokon ülsz, de gyönge tagokkal. És egyetlen egyet sem tudsz már válladra emelni, hogy magaddal vidd oda, ahova indulnod kell. Vigyázz, nehogy a malomban, melyben jövendődet akarod őrölni, felőrlődj rendre magad is.
Ha érzed a veszedelmet: gondolj arra, hogy minden ember meghal. Hogy úgy jövünk ebbe az életbe, mint a madár és úgy szállunk ki belőle egyszer, mint a madár. Alig valamivel vihetünk többet, mint amennyit hoztunk. Mint a madár, éppen mint a madár, aki meghízott a nyár kövér termésén.
Elég tehát, ha lelkedet hizlalod. Dolgozz, de ne nagyon sokat. Annyit éppen, amennyi kell ahhoz, hogy úgy élhess, ahogy kedvedre van. És még valamivel többet: hogy magadba is gyűjtsél. Szépet, jót, örömet. Tiszta és megelégedett érzéseket, nyugalmat, békét, tiszteletet. Önmagad iránti tiszteletet főként. Ha ötven éves korodra eléred ezt: szorgalmas voltál.
De a restségre is vigyázz, hatalma ne legyen fölötted. Dédelgesd gondosan, mint jótékony és kedves egyensúlyt a szorgalom mellé. Ne vesd meg, mert Hozzád tartozik. Nélküle kiállhatatlan lennél az emberek között. De nagyra se növeld, mert szánalmassá változtat és megcsúfolja emberi előkelőségedet. Elég, ha napkelte után még egy órát heversz az ágyban. Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz. Mindez így éppen elég ahhoz, hogy megőrizd magadban az egyensúlyt és ember maradj.
De soha ne engedd meg magadnak azt a fényűzést, hogy amíg Te pihensz, mások helyetted dolgozzanak. Mások fáradságának haszna megaláz, rabbá kötöz és bemocskolja emberi előkelőségedet. Ha a restség tunyasággá nő benned, kihűlsz és meghalsz, még mielőtt befejezted volna az életedet. Az olyan halott pedig, aki még mindig élni akar, szánalmas és bosszantó látvány.
Jegyezd meg jól, hogy az igazi emberi előkelőség abban áll, hogy nem csupán azt a munkát végzed el, ami a magad életéhez kell, hanem még egyszer annyit.
Hogy senkinek adósa ne lehess, de mások legyenek Neked adósaid. Ezekkel szemben azonban viselkedj úgy, mintha semmivel sem tartoznának Neked.
Az ilyen ember, az ilyen igazán előkelő ember, úgy jár a világban, mint aki utazik. Kíváncsian nézegeti a tájat, gyönyörködik abban, ami szép és elfordul attól, ami csúnya. Senkinek sem alkalmatlankodik, útravalót nem koldul, ellátja mindennel magát. Jön és megy. S hogy itt volt, azt csak onnan lehet tudni, hogy nehány ember aggódva keresi a nyomát, mert szeretné visszafizetni neki azt, amivel tartozik.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Ufo kalandjaim


Nagyon fontos tudni, hogy teljesen normális ember vagyok. Nagyon értékelem a tárgyilagos dolgokat, és amikor ezek a dolgok történtek velem „ezer lábbal” a földön álltam, és nem nagyon akartam még hinni semmi olyan dologban, ami megingatta volna a hitemet.

Az 1990 évek elején vettem egy házat a Börzsönyben. Ide napi szinten lejártam, illetve nagyon sok időt töltöttem el Horpácsi falumban. Egy kis falu, én voltam a 192.-ik bejelentett lakos!
Egyszer, amikor a feleségemmel mentem le éjszaka autómmal elsuhant mellettünk egy félelmetes tárgy. A tárgy hatalmas volt, nem sok ideig érzékeltük, mert a hatalmas sebesség mellett egy fénycsóvát húzott, majd egy pillanatra megállt, majd egy villanásban eltűnt az égről.

Nem lepet meg az eltűnése, mert nem sokkal előtte olvastam Hargitai Károly könyvét a párhuzamos dimenziókról, és hallottam egy előadását is. Ezek után nagyon érthető és logikus a számomra. Mindenesetre azért fantasztikus, amikor egy több tonnányi tárgy elsuhan mellettünk!

Nagyon röviden elmondom annak, akit érdekel:

A földi síkon, pontosabban a Földön egyidőben nagyon sok dimenzió létezik egyidőben. Ezek különböző frekvencián léteznek, és nem zavarják egymást. Találtak olyan pontokat, ahol lehet kommunikálni a dimenziók között! Miért fontos ennek a tudása a számunkra? Mert lehet, hogy ott ahol állok egy tenger vagy egy hegy van! Ha dimenziót váltok valamilyen tudás alapján (amilyen az UFO-nak van) akkor bajba lehet kerülni, mert váltáskor egy hegy gyomrában, vagy a tenger mélyén lehet landolni. Kialakultak olyanpontok, ahol minden baj nélkül lehet közlekedni, és ilyen a Börzsöny hegysége is ahol a házam volt, vagy ha tudom a Perui Andok, és még sok ilyen hely van!
Szóval, amikor eltűnt az űrhajó”, nem volt meglepetés a számomra. Miután ismerem a környéket kiszámítottam, hogy a megtelt ÚT után és az eltelt idő alapján az űrhajó kb. 30-40 ezer km sebességgel közlekedett abban a pillanatban!

Horpácsi tartózkodásom idején észrevettem, hogy érdekes fények vannak az égen.
A levegőben egy tárgy forgott és villogott, kb. 5 cm lehetett, fényeket bocsátott ki, mintha reflektorok lettek volna felszerelve rá.
A fények piros, sárga, fehér fénnyel villogtak sorban, ahogyan forgott a „tárgy”.
Gondoltam, velem nem fog „kiszúrni”, és elővettem az egyik távcsövemet!
A színházi távcsőben is akkora volt, mint szabad szemmel. Ere elővettem fiam katonai távcsövét, ahol szintén akkor maradat a fénykő tárgy, mint amikor szabad szemmel néztem. Na, ezen már elgondolkodtam, de nem jutottam közelebb a megoldáshoz!

Számomra egyértelmű volt, hogy olyan helyzetet teremtett az „tárgy” (UFO), hogy optikailag ne lehessen azonosítani! Mindenesetre érdekes volt látni, hogy a fizika törvényével ellenkező dolog történik!

1997-ben történt a következő eset. Az előzményhez tartozik ,hogy ebben az időben
tanulmányoztam a Bibliát és fejeztem be János jelenéseivel. Eléggé rossz éjszakáim
voltak emiatt, aznap hajnalban negyed négykor felébredtem ,jártak a gondolatok
a fejemben ,nem tudtam aludni. Ez volt valószínűleg a szerencsém!
Egyedül aludtam a szobában, feleségem a gyerekekkel aludt. Bekapcsoltam a
televíziót ,hogy egy picit eltöltsem az időt és így talán elálmosodok.
Ez nagyon jól sikerült, mert fél négyre már álmos lettem, kikapcsoltam a televíziót
és lefeküdtem aludni. Egy pár perc múlva messziről valami furcsa zenét kezdtem
hallani, ami egyre közeledett. Ami furcsa volt a zenében ,hogy két különböző
stílus keveredett egymással, szimfonikus zene és esztrád zene keveréke.
Régebben zenéltem és így erre a furcsa egyvelegre álmomban is el kezdtem odafigyelni, ráadásul a zene egyre hangosabb lett. Hirtelen arra gondoltam, hogy
valószínűleg ráfeküdtem a készülék távirányítójára és a televízióból jön ez a
különleges zene. Megakartam keresni a távirányítót, de egyszerűen nem tudtam
megmozdulni. Ebben a pillanatban vakítóan fehér fény öntötte el a szobámat, ami
kintről sugárzódott be, szinte nappali fényben úszott a szoba. A testem megemelkedett és nagy sebességgel elindult kifelé a szobából .

Közben a zene hatalmas hangerővel szólt. Az ijedtségemhez hozzátartozik az is, hogy a súlyom 126 kg, nem vagyok egy könnyű eset. Első gondolatom az volt,
mikor megemelkedtem és elindultam kifelé a szobából ,hogy itt a végső elszámolás,
( mint említettem akkor olvastam János jelenéseit!) és én nem akarok
hiányos öltözetben Isten elé állni, és hangosan felkiáltottam:
JÉZUS SEGITS!
Abban a pillanatban mikor ezt kimondtam a fény eltűnt, a zene elhallgatott,
visszakerültem az ágyamba.
Rögtön felkeltem, kinéztem az ablakon, de nem láttam semmit. A lakásban
körülnéztem ,minden a helyén volt. Annyira a félelem hatása alatt voltam,
hogy nem tudtam aludni, mikor a feleségem fél hétkor benyitott, az ágy
szélén ültem és az éjszakai történteken gondolkoztam remegve, pedig
nem vagyok félős típus.
Este lefekvéskor magamra zártam az ajtót, nagyon féltem az éjszakától,
de tudtam ,hogy ha most nem fekszem le egyedül és nem nézek szembe a
történtekkel akkor nem lesz többé nyugodt éjszakám.
A mai napig nem történt hasonló eset velem, azóta is azon gondolkozom,
hogy nem lett volna esetleg jó, ha kipróbálom ,hogy mi lett volna velem, ha
elvisznek félig éber állapotban. Sokszor az érdekesség miatt vártam, talán
még egyszer megtörténik és én " okosabb " leszek és elmegyek, de utólag
átértékelve rájöttem ,hogy jobb, ha itthon maradok.
Valószínűleg, hogy nem jó úton jártak.

Betegség.

Pár éve történt velem a következő eset.
Olaszországba készültünk nyaralni, amikor egyik reggel az illemhelyről történő felkelés után láttam, hogy csupa vér a toalett kagylója, majdnem elájultam a látványtól!
Persze egyből rohantam az orvosomhoz, hogy mindjárt elvérzek és meghalok!
Rövid vizsgálat után kiderült, hogy ez az aranyértől van, és kiderült, hogy sürgősen műteni kell. Eddig nem is hallottam ilyen betegségről.
Ez sajnos nem megy - mondtam az orvosomnak - mert utazom nyaralni, de ha megjöttem, akkor megyek csak műtétre. Az utazást már nem lehetett lemondani!
Kaptam kenőcsöt meg kúpot, ami enyhíti a betegségem, és elmentem nyaralni.
Megjegyzem az aranyér már kézzel tapintható volt!

Harmadik vagy negyedik nap éjjel álmomban átéltem, hogy egy műtőbe tolnak kis szürke emberek. Rendes műtő volt, a szemük teljesen kifejezéstelen volt, de nem voltak félelmetesek. Az egyik oldalra fordított, miközben le voltam takarva valami szürkés lepellel, és a fenekem birizgálta, valami éles hajszálhoz, vagy szőrhöz hasonlító vékony valamivel átkötötte az aranyeremet, és elszorította. Nem láttam, csak éreztem. És pár perc múlva elszáradt az összekötött béldarabka, és leesett magától. Valami ilyet éreztem.
Utána bekenték valamivel, majd érzékeltem, hogy kitolnak a műtőből, és visszakerülök az ágyamba.

Egy jót aludtam, és reggel ébredés után elmeséltem a különleges álmomat a feleségemnek, majd elmentem a reggeli szükségleteimet elvégezni a mellékhelyiségbe, és legnagyobb megdöbbenésemre eltűnt az aranyerem!

Mondani se kell, elmaradt a műtét is a nyaralásom után!


Írta Karsay István

UI:

Amikor a spiritualitás mérgezővé válik
https://drogriporter.444.hu/2021/01/05/ ... IAPA20iZ0s

[Karsay1958]

Csoda?!

Egy nap egy ötéves gyerek berohant egy gyógyszertárba, és azt mondta a gyógyszerésznek: "Uram, itt az összes pénzem, amim van. Kérlek, tégy nekem csodát. "
A gyógyszerész meglepődve kérdezte tőle, milyen csodát szeretne és mire.
A kicsi így válaszolt: - Az orvos azt mondta, anyukámnak csodára van szüksége, hogy meggyógyuljon.
Itt az összes pénz, amit spóroltam, hogy vegyek egy biciklit, de jobban szeretem az anyukámat, és azt akarom, hogy jól legyen.
Kérlek, segíts nekem. Ez elég pénz?
A gyógyszerész, nagyon meghatódva, azt válaszolta, hogy nincs benne az a "csoda".
Aztán hozzátette, hogy csak Jézusnak, Isten Fiának van meg az a különleges gyógymód, és meghívta, hogy menjen templomba, hogy kérje.
A fiú villámcsapásként futott a templom felé. Az oltár közelében a kereszt elé jött, és sietve, és azt kiáltotta, Jézus, nálad van a csoda! Tudom, hogy azon a kereszten vagy, hogy fáj, és hogy nincs sok időd rám, de a gyógyszertári ember azt mondta, hogy csodával gyógyítod meg édesanyámat.
Itt az összes pénz, amit egy biciklire spóroltam. Neked adom mindenem, de kérlek, segíts nekem.
Sajnos Jézus egy szót sem válaszolt, ezért a fiú így kiáltott:
Jézusom! Ha nem segítesz, megvádollak téged anyádnak, és megmondom neki, hogy nem akarsz segíteni nekem. Gyere Jézus, kérlek, tudom, hogy szereted anyukádat, ahogy én az enyémet, segíts nekem, add meg nekem azt a csodát, amire anyukámnak szüksége van. Ígérem, hogy minél hamarabb visszajövök, hogy segítsek leszállni a keresztről.
A pap, aki hallgatta a fiú beszélgetését, odament és meghívta, hogy beszéljen hangosan Jézussal. Elmagyarázta, hogy Krisztus hallgat rá, még akkor is, ha nem válaszol közvetlenül. És a kisfiú lehunyta a szemét, összetette a kezét, és az elrejtett könnyek között ugyanezt a könyörgést ismételte Jézusnak.
Megérintette a gyermek imája, az atya hazakísérte. A templomtól az utca mentén a fiú elmagyarázta a papnak, mennyire szereti az anyját, elmondta neki, hogy csak ő van neki, és azt mondták neki, hogy csak Jézusban van az a csoda, ami meggyógyíthatja őt.
Egyszer otthon a fiú berohant az anyja szobájába, és talált egy üres ágyat. hamar kijön és látja, hogy anya kijön a konyhából, mire a fiú azt mondja az anyjának: Anya, felkeltél! Erre az anya azt mondta: igen fiam, az orvos, akit hívtál, eljött hozzám és kezelt, mellesleg elköszönt és megkért, hogy mondjam meg neked, hogy ő is nagyon szereti az édesanyját.
Fiam, hogy találkoztál ezzel az orvossal? Milyen nagyszerű orvos.
A pap, aki könnyes szemmel elmélkedett azon a csodán, így szólt a gyermekhez: Jézus válaszolt, amit kérdeztél, és elénk jött.
Emlékezz arra, hogy imádságunkat Istenünk mindig meghallgatja.

[Karsay1958]

HANG - Jézus és a művészet

1. Ha megnézünk egy tájképet, csendéletet vagy életképet, azt látjuk, hogy az ember ugyanazt ábrázolja a saját látásmódja szerint, amit az Isten első kinyilatkoztatásának, vagyis teremtésnek nevezünk. Tehát az ember művészetét az Isten művészete ihlette.
Az Isten azért teremtette a világot, hogy a benne élő ember ön- és Isten-ismeretre jutva megélhesse önmagában az Istent.
Ki nevezhető tehát művésznek ?
Elsősorban az Isten. Mivel az Isten művészete az Élet, ezért az ember, ha művész akar lenni, akkor nem tehet mást, minthogy az Isten által képviselt Élet
a, megismerésére és
b, megjelenítésére törekszik a Földön.
Aki ezt teszi, azt tudatos alkotónak tartom. Mivel a tudatos alkotó ismeri az Isten gondolkodását, ezért tudja, hogyan érdemes élni. Ebből következően azt is tudja, hogy mit és miért érdemes alkotni. Aki pedig nem ismeri az Isten gondolkodásmódját, és nem azzal a szándékkal alkot, hogy az embereket az Istenhez közelebb segítse, azt - a fent elmondottak fényében - nem tartom tudatos alkotónak.
Minden alkotás hordozza alkotóját. A hópehely hordozza Isten egyediségét és tökéletességét. A rózsában pedig tükröződik az Isten szépsége. De a legteljesebb módon az ember képes arra, hogy megjelenítse a benne boldogító módon élő Istent. "Ti tehát tökéletesek (célba érkezők) lesztek, amint égi Atyátok tökéletes (a célban van)." (Mt 5;48) Ezt Jézus Krisztus mondta, akiben az Isten emberré lett azért, hogy az ember beteljesülhessen az Istenben.
De Jézus szerint az ember képes arra is, hogy helytelen látásmódja következtében elhomályosítsa önmagában az Isten életét: "De ha a szemed rossz (gonosz), egész tested sötét (beborult) lesz. Ha tehát a fény benned sötétség, mekkora a sötétség !" (Mt 6;23)
Az a művész, aki Istent teszi első helyre az életében, megélheti azt, hogy nem is ő alkot már, hanem - benne, vele és általa - az Isten. De elmondható az is, hogy aki Isten akaratának megismerésére és megélésre törekszik a Földön, annak az egész élete alkotó folyamat, ő maga pedig életművésszé, az Élet művészévé válik.
2. Minden ember egyszerre alkotó és előadóművész is. Hiszen az ember nemcsak formálhatja magát a "fény" vagy a "sötétség" irányába, hanem cselekedetei által szüntelen le is leplezi önmagát. Ilyen értelemben minden ember non-stop előadóművész. Vagyis szólja és cselekszi azt, amivel tele van szíve. Persze az önleleplezésnek ez a formája nem minden esetben ünnepélyes szoboravatás, de mindenképpen hasznot kínál fel annak, akinek az a szándéka, hogy képet kapva önmagáról, jobbá alakítsa magát.
A fentiek alapján úgy is fogalmazhatunk, hogy a teremtett világ alkotó műhely, amely létével azt hivatott elősegíteni, hogy az ember harmóniába kerüljön az Istennel.
Nyugodtan állítható, hogy a Földön az Isten művészetének legfontosabb témája az ember. Az ember művészetének tehát nem lehet fontosabb témája a Földön, mint az Isten akaratának képviselése. Aki vállalja, hogy az Istenhez igazítja a gondolkodását, az tudatos alkotóvá, önformáló ember-művésszé válik.
Minden alkotást mintáznak valakiről, valamiről. Az embert az Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette. De ki az, akiről a Földön élő ember megmintázhatja az Istent ?
Ő Jézus Krisztus, aki ma is azt kéri tőlünk, hogy példája nyomán alakítsuk át a gondolkodásunkat, és vállaljuk az Általa bemutatott magatartást.
Ha az ember olyan alkotása Istennek, aki képes arra, hogy formálja önmagát, akkor Jézus művészetpedagógus, aki a belülről kifelé történő emberré-formálást tanította.
De Jézus művész is volt, a "Fény művésze". Mint e világ világossága, egy alkalommal olyasmit tett, amit a ma élő, úgynevezett akcióművészek is megirigyelhetnének. Ugyanis Jézus, a tanítványai szeme láttára szó szerint fényemberré alakult át. (Mt 17;2) A tanítványoknak nagyon tetszett a "bemutató". (Mk 9;5)
A Jézus által kért alkotó folyamatban az alkotó nem válik külön élete fő művétől, tehát önmagától. Ugyanis mindig önmagában hordozza alkotása célját, anyagát és módját. A cél a mindent birtokláson alapuló boldogságvágy. A formálandó anyag a gondolkodás. Az alkotás módja pedig az Isten- és emberszeretet vállalására való törekvés.
Az Istenszeretet magatartása a tanítvánnyá válásban, az ember-szeretet magatartása pedig a nem ártás, megbocsátás és segítés vállalásában nyilvánul meg. Ezért, véleményem szerint, igazi képzőművészetnek az önnevelésen alapuló szeretni tanulás, igazi előadóművé¬szetnek pedig a példaadáson alapuló szeretni tanítás nevezhető.
Jézus szerint a földi élet alkotó folyamatának végén mindenki szembesülni fog önmagával. (Mt 12;36-37) Eszerint minden ember olyan művész, aki nemcsak rendezi, hanem el is játssza élete filmjének főszerepét. Sőt, e film kritikusa is mindenki önmaga lesz. Bizony, az alkotás felelősséggel jár. A felelősség alapja pedig az, hogy mindenki maga felel a saját boldogságáért. Ezért nem árt, ha döntéseink előtt, még itt a Földön, gyakran feltesszük magunknak a kérdést: Hogyan szembesülnék e döntésemmel a halálom óráján ?
E kifejezés, hogy a művészet örök, számomra azt jelenti, hogy az, amit a Földön művészetnek érdemes nevezni, nem szolgálhat részcélokat, csak egy célt: a szabadságban kifejeződő szeretetet.
Bucholcz Ferenc


UI:

Jézus Élete. Moldvai Csàngó-Magyar nyelvjáràsban.
https://www.youtube.com/watch?v=52NaqgEBB6E

[Karsay1958]

Gyertyás tisztítási és védekezési módszer

Meggyújtunk egy gyertyát, és letesszük magunk elé.
Kényelmesen elhelyezkedünk, majd elkezdjük nézni a lángot. Nagyon fontos dolog, hogy amit elképzelünk, az a gondolati úton megvalósul az asztrálvilágban, így nagyon komolyan kell mozgatni a fantáziánkat, és erősen kell koncentrálni.
Amikor ég a gyertya, akkor a gyertya lángját képzeletben a szívünkbe kell hívni, el kell képzelni, hogy a láng odamegy. Utána a lángot felvisszük a harmadik szemhez, ami a homlok közepén az orrnyereg felett van a két szemünk között. Utána a lángot végigterjesszük a testünkön, hagyjuk, hogy lángoljon, szinte füstölögjön a bőrünk is.
A gyakorlatot lehet nyitott szemmel, és lehet csukott szemmel is végezni.
Ha kellő képen „füstölgünk”, akkor az egész szobát ki lehet égetni, csapjanak fel a lángok mindenhol, füstöljön a szoba. Ha az egész lakást ki akarjuk tisztítani, akkor képzeletben az egész lakást égessük ki, a lángok csapjanak ki az ablakon. Ha van olyan személy, akit meg akarunk tisztítani, akkor őt is égessük kis, füstöljön a bőre is, amikor átjárja a láng.
Amikor kiégettük az egész lakást és a családtagokat, akkor szép lassan hívjuk vissza a lángot a fejünkbe (harmadik szem), majd küldjük vissza a lángot a szívünkbe, majd a gyertyába.
A gyertyás tisztítás után védelmet kell kialakítani. Elképzelünk magunk köré egy fénytojást, és azzal vonjuk be magunkat. Ezt a fénytojást minden reggel érdemes alkalmazni, sőt akár napközben is. Ha megfelelően gyakorolunk, akkor egy pillanat alatt képesek leszünk ezt kialakítani.
Egy nagyon jó védekezési technika még a fénypajzs. Ezt akkor szoktam alkalmazni, amikor olyan emberrel beszélek, akiből árad az indulat, vagy valamilyen rossz energia. Ilyenkor még a kezemet is magam elé teszem, és egy láthatatlan nagy fénypajzsot tartok kettőnk közé.
Nagyon jól bevált, és ilyen esetekben az indulattal küldött szavak energiák visszacsapódnak, és teljesen védett vagyok az ilyen emberekkel szemben.
UI:

Gyertyás védekezési és tisztítási módszer a gyakorlatban.
Gyakorlati bemutató az előadásban.
Hogy védekezzünk az energiavámpírok, megszállók ellen?
Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=VdE_QoW ... e=youtu.be

Hétvégi filmajánló

IMÁVAL NYERT CSATÁK
https://nicelife.hu/galeria/film/warroo ... yVKnW8axXw

[Karsay1958]

Karsay István
Ki a sátán

Kaptam egy érdekes kérdést: "Ha Lucifer nem a sátán, akkor ki a sátán? Ha lejövünk a Földre és itt körülnézünk, látjuk a gonoszságot és a szeretetet, nem szabad tisztára mosni a bűnök elkövetőit! Különben felborul értékrendünk és rosszakat álmodunk..."
Válaszom kicsit röviden:
1. Létezik egy olyan sötét erő, amelyik az első bukásnál nem tért vissza a messiási síkra, szembefordult Istennel, ők az eredeti sötét erők, amiket sátáni, és luciferi erőknek hív a köznyelv. (Mint említettem Lucifer csak fordítási hiba) Ezek az erők soha nem ölthettek testet a földön, pontosabban csak ha rálépnek a szeretet útjára.
Ezek nagy erővel bírnak és azt szeretnék, ha mindenki "bukásban" maradna. Mivel ismerik az összes gyengénket, támadási felületünket, gondolatainkba is beleszólnak (kísértő sugallatok formájában), csak sokan nem veszik észre ezt. (Lásd Jézus megkísértését is.)
2. Létezik egy olyan fekete erő is, amit mi magunk hoztunk létre, ezek azok a káros elementálok, sötét gondolataink, kimondott szavaink eredményeként, amelyek addig működnek, amíg mi magunk meg nem szüntetjük őket, vagy végre nem hajtják azt a feladatot, amiért életre hívták őket. (Lásd például az átok esetét.)
3. Azok a lelkek mehetnek csak át az igazi mennyei szellemvilágba, és azoknak nem kell már testetölteniük, akik elértek egy tisztasági szintet, és a különböző próbákon sikeresen túljutottak. Ezeket a próbákat Isten parancsára magas szellemi vezetők állítják elénk a mi érdekünkben, kicsit olyan ez, mint amikor a katonai gyakorlópályán edzenek minket, sárban, koszban a végkimerülésig. Akkor nagyon rossznak tűnik a dolog és kitolásnak érezzük, de a mi érdekünkben történik, hogy a későbbiekben túléljük a háborút, a csatát. Ehhez hasonlíthatók azok a próbák, amiket ki kell állnunk! (Lásd. "ne vígy minket a kísértésbe" és rögtön kérjük is.. "szabadíts meg a gonosztól".)

Remélem így valamennyire érthető, háromszorosan is próba alá vagyunk téve, ebből a másodikat ki tudjuk szinte azonnal kerülni, mert tiszta gondolatokkal kell élnünk, és tisztán kell cselekednünk.
Az első variáció is jól működik, mert ha nem hívjuk be a sötét erőket, akkor békén hagynak, de azért célpontok vagyunk, mert minél magasabb szinten áll valaki, annál nagyobb a próbatétel.
Isten próbatételeit nem tudjuk megúszni, de ha a szeretet vezérli minden pillanatunkat, akkor semmi baj se érhet minket, ez a kulcsa az egésznek. És ha baj is ér minket a fizikai síkon, ne felejtsük el azt a mondatot: "aki értem elveszti az életét, az örök életet kap tőlem"
Aki képes feláldozni a fizikai síkon az életét a szeretetért, a Jézus eszméért, az bejut a "mennyországba", hiszen az "Atyához nem mehet senki, csak általam!"


szemlézte: Bíró László

UI:

Sötét erők fogalma
http://www.youtube.com/watch?v=sxM-f29hadA

Sátáni elvek
https://www.youtube.com/watch?v=K1AozMn ... e=youtu.be

A sötét erő működése az utolsó időben
Itt a sötét erő működéséről beszélek, megmagyarázom a mostani történéseket szellemtani szempontból.
https://www.youtube.com/watch?v=ntgHFOr ... e=youtu.be

[Karsay1958]

A fekete mágia öregít
Megtörtént eset

Ki gondolta volna, hogy aki fekete mágiát alkalmaz, az meg is öregedhet egyik napról a másikra? Ha nem látom a saját szememmel, el sem hiszem!
A történet egy férfiről szól, akiről nem lehetett elmondani, hogy az égiek kedveznek neki. Romokban hevert az élete minden területe, meglett férfi létére az anyjánál lakott, a munkahelyén nem tudott pénzt keresni, és még egy másik állás sem akart összejönni neki. Minden nap csak a kemény munka várt rá, de a gyümölcsei nem akartak beérni. Nem értette, hogy miért van ez, hiszen rengeteg energiát fektetett az életébe, és mégsem fejlődött sehová, sőt, egyre rosszabbra fordultak a dolgai. Már mindent kipróbált, de a próbálkozások mind hasztalannak bizonyultak. Általában, amikor az emberek feladják a reményt, akkor szoktak elkezdeni hinni, imádkozni. Hát, így volt ezzel ő is, és utolsó mentsvárként elment egy jósnőhöz, hogy az segítsen rajta.
A jósnő szemöldökét ráncolva kutatta a férfi szerencsétlenségének okát, majd elsötétült az arca, mert olyat látott, amivel nem szívesen találkozik az ember, majd tovább mormogott, tett-vett a füstölőkkel és a gyertyákkal.
Egyszer csak megszólalt túlvilági hangon :
- Látom . - majd kis szünet következett.
- Miért nem mondja már? Mit lát?
- Látom, hogy nagyon nehéz út előtt áll az úr, és látok fejeket lehullni, látok embereket összeaszni, látom, hogy a bűnös elnyeri méltó jutalmát, és az igaz pedig virul. - majd felnézett a férfira, és folytatta - Magát megátkozták.
Döbbent csend volt a helyiségben. Mintha egy láthatatlan erő még a levegőt is kiszívta volna, olyan üresség lett úrrá a szobában.
- Azért nem kell úgy megijedni - mondta a jósnő - mindenre van megoldás. Tudok önnek segíteni, azonban magának kell megdolgozni a sikerért, én csak súghatok, hogy mit kell tennie, hogy lekerüljön az átok.
A férfi nem tudta, hogy higgyen, vagy ne higgyen a jósnőnek, de azt gondolta, hogy ha valami segítene az életén, akkor még magával az ördöggel is szövetséget kötne. Megfogadta a jós tanácsait, és láss csodát, elkezdett az élete is változni. Először csak néhány kis siker érkezett az életébe, és azt vette észre, mintha fiatalodna. Sokkal energikusabb lett, sikeresebb, és kezdte elhagyni a régi balszerencsés sorozatokat. Aztán észrevette, hogy a főnökének megfakult a haja. Mintha már a szeme sem csillogna olyan fényesen. Fizetésnapkor a borítékot is remegő kézzel adja át, mintha nem akarná odaadni a vastag pénzköteget.
- Hehe - gondolta - mennyire megviseli, hogy többet kell fizetnie nekem a semminél.
Aztán megint eltelt egy-két nap, és egyik reggel bejött egy idegen nő a munkahelyére, és kérte, hogy mutassa meg neki a munkáját. Alaposan végigmérte, megnézte a hajlott hátát, ráncos, fakó bőrét, és próbált visszaemlékezni, hogy honnan ismeri ezt a nőt. A döbbenettől földbe gyökerezett a lába. A főnöknője állt előtte, nem egy idegen.

" Látok embereket összeaszni" - eszébe jutottak a jós szavai, és egész nap motoszkált benne a gondolat, hogy talán mégis összefüggésben van a dolog az átoklevétellel. Éppen, amikor megállapodott magával, hogy mégsem tulajdonít túl nagy jelentőséget a történteknek, - mert, hát, egyszer mindenki megöregszik, - megcsörrent a telefonja. A felesége hívta fel remegő hangon, hogy a szomszédot, a férfi legjobb barátját elgázolta egy autó a ház előtt, és amikor lesiettek a lépcsőn segíteni az elgázoltnak, az anyja kificamította a bokáját.
A férfi nagyon megijedt, és már nem tudott elvonatkoztatni a jósnő szavaitól. Tajtékozva vágta be magát a szolgálati autójába, és hajtott a jósnőhöz. Mikor odaért, szinte kitépte a kocsiajtót, majd rohant a jósnő házához, ahol dühöngve verte a kaput, amit senki sem nyitott ki neki. Tehetetlennek érezte magát. Leroskadt a kapu tövébe, és keservesen sírni kezdett. Csak sírt, sírt, rázta a zokogás. Néha ököllel beleütött az ajtóba, és észre sem vette, hogy egy üzenet van beszúrva az ajtó és az ajtókeret közé, csak akkor, amikor véletlenül a saját keze beleakadt, és kiesett az üzenet.
Kettéhajtotta a lapot, és ez állt benne : "A gonoszság, és az átok előbb-utóbb visszaszáll a feladójára. Ön csak meggyorsította a folyamatot. Ennek mindenképpen így kellett lennie, kérem, ne eméssze magát"
A férfi még ott állt egy darabig, majd vissza támolygott a kocsihoz, és szó nélkül hazahajtott. A legjobb barátja meghalt. Ezek szerint csak azt hitte, hogy a legjobb barátja . . . A főnöke is olyan kedvesnek tűnt. . . . Aztán megjelent egy kis mosoly a szája szélén. Nemsokára kiderül, hogy kik az igaz barátok, és kik az ellenségek. Soha többé nem kell szerencsétlennek lennie!
Golden Black


szemlézte: Bíró László
--

[Karsay1958]

Egy kisfiú megkérdezte az apukájától:
– Apu, mondd, mégis mekkora Isten?
Az apa ezt hallva az égre pillantott, és mert ott meglátott egy repülőt, visszakérdezett:
– Szerinted milyen nagy az a repülő?
A fiú így válaszolt:
– Hát kicsi, apa! Alig ¬látom...
Ezután a férfi elvitte a kisfiút egy hangárhoz, megálltak az egyik repülővel szemben, és ott ismét megkérdezte tőle:
– És most mekkora ez a repülő?
A kisfiú elcsodálkozott:
– Ó, apu... hát hatalmas!
Ekkor így folytatta az apja:
- Pont így van ez a jó Istennel is. Az, hogy Ő mekkora, a távolságtól függ közted és közte.
Mert minél közelebb vagy hozzá, Ő annál nagyobb lesz az életedben!

UI:

Zsuffa Tünde tanúságtétele
https://www.youtube.com/watch?v=Q3AK_81Ojs4

[Karsay1958]

Melyik leszel Te.....?

"- Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom."
Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeim az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.
– Mondd el, mit látsz – kérdezte tőlem.
– Répát, tojást és kávét.
– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.
Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.
- Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet.
„Te melyik vagy?” – kérdezte. „Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?”
Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.
"- A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk."
„Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg a kávé lenni!"
Ekkor végre megértettem, a legboldogabb emberek nem attól boldogak, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják a legjobbat kihozni mindenből, ami az útjukba kerül.
Ne hagyjátok, hogy a rossz dolgok megtörjenek titeket. Próbáljatok meg tanulni belőle, bocsássatok meg, ha tudtok. A próbálkozások segítenek, hogy erőssé váljatok. A szomorúság emberré tesz, a boldogság pedig kedvessé."
/Tanmese. Forrás ismeretlen/

UI:

Dr. Csókay András és felesége, Daniella tanúságtétele Marosvásárhelyen
https://www.youtube.com/watch?v=r8lFDYK9-J4

[Karsay1958]

Jézus a szerelemről
"Adni, adni, adni, szeretni, szeretni, szeretni."(Vay Adelma)
Annyit kaphatunk, amennyit adunk. Szerelemben szenvedni: talán próba. Vagy talán nem ő a Te Embered. Vagy amiért most szenvedsz, mert nem lehet tied vagy mert nem szeret, később talán hálát fogsz adni érte, hogy különváltak vagy össze sem forrtak utjaitok, hiszen valami talán sokkal rosszabbtól mentett meg, mint amit most hiánya okoz.
"Boldog ember az, aki a Tőlem kapott szeretet által úrrá tud lenni a szívében kigyulladt szerelem felett. De jaj annak, aki a benne kigyulladt szerelem áldozatává válik. Sem Isten, sem ember rajta segíteni nem tud. Családi tragédiák számtalan tömege tanúsítja ezt.
Ó, hányan botránkoztak meg azon, és dobták félre azt a kijelentésemet, melyben elmondtam, hogy aki jobban szereti apját, anyját, házastársát, tehát bárkit, mint Engem, az nem méltó Hozzám! Bizony, a helyes szeretés az nagyon komoly életállapot, mely az önlegyőzés által tisztul, és érlelődik véget nem érő boldogsággá.
A szerelmeseknek mondom: Ne egymástól várják saját boldogságukat, hanem Tőlem várja mindegyik, akkor meg fogják találni egymásban azt. De ha egymástól várják, akkor pokollá teszik egymás életét.
... Én igaz szerelemmel szeretlek. Erre egyedül Én vagyok képes. Ez életetek
mulandóságában föl nem fogható, csupán elhihető. Boldog, aki elhiszi ezt. Minden vágyam afelé irányul veled kapcsolatban, hogy elhidd ezt Nekem. Olyan boldogságra teremtettelek, melyet meg is tudok adni. Csak Én tudom ezt megadni." (Jézus - A Hang: 6/448)
"A szeretet pedig türelmes, semmit nem elvenni akar, várni tud, ha kell egy (vagy több) életen át szerelmesét lelkében hordozva, ha azt látja, azzal egybekelni nem tud a mában. Az önzetlen szeretet által az ember még arra is képes, hogy elviselje azt, ha a szeretet lény helyette másik embert választ társának. S ha csakugyan szereti, mellette lélekben, szellemben akkor is kitart."

Szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Above Majestic magyarul
https://www.youtube.com/watch?v=ngHkpuxRa5o

[Karsay1958]

A mágia virága
Álmomban egy régi torony lépcsőjén mentem fölfelé, midőn a tetején lévő ajtóhoz értem és kinyitottam, kicsiny, kerek szobában találtam magamat, melynek teteje üveg volt és ablakai erkélyre nyíltak.
Asztrológus köntösbe öltözött öregember ült az asztalnál; egy könyv olvasásába volt merülve. Feléje közeledtem és azt kérdeztem tőle, megtanítana-e a mágiára. Szemeit fölvetve merően rám nézett és aztán anélkül, hogy válaszolna, kilépett az erkélyre és úgy látszott, mintha a csillagokat vizsgálná. Követtem és melléje álltam. Ekkor az öreg mágus felém fordulva így szólt:
– Mágiát akarsz tanulni? Tiszták-e az indokaid?
Azt feleltem:
– Úgy hiszem. Szeretnék hatalommal bírni, hogy jót tehessek.
Így felelt:
– Útra fogsz kelni, – és a lábunk előtt fekvő útra mutatott. – Hajnalban indulj; ezen az úton haladj, amíg egy keresztútra nem érsz, amely négy irányba vezet. Egy útjelzőt fogsz ott látni, alakja szögletes fakereszt. A kereszt egyik ágán egy festett pálmafát fogsz látni. Amelyik útirányt mutatja, azt kell követned. A kereszt jele elvezet egy pálmafához. Ennek tövében látni fogsz egy fehér virágot, hat szirma van, középen arany szívvel. Ha sikerül ezt megtalálnod, bírni fogod a valódi mágia virágát. Ne térj el az útról, mert ha az erdőben ér utol az éjjel, el kell veszned.
A reggel derült és tiszta volt és én útnak indultam a legjobb reménnyel és boldogan. A fakereszthez értem és mivel ennek a pálmafával jelölt ága egy fákkal beültetett, kedves útra mutatott, erre tértem és nemsokára észrevettem, hogy a fák, egyforma közökben egy-egy szögletes kereszttel voltak krétával megjelölve. És én azt gondoltam: ha magányos is vándorlásom, mégis barátságos az út és az irány tisztán van megjelölve. A mágia virágát nem lesz nehéz megtalálnom. Hirtelen az úttól jobbra egy kis távolságra, egy szenvedő állat kiáltását hallottam. Semmiféle út nem vezetett oda, csak egy kusza tömeg tüske és bozót és én féltem, hogy nem leszek képes az utat visszafelé megtalálni. Azonban ismételten hallottam a szegény állat kiáltásait és éreztem, hogy segítségére kell sietnem. Sok nehézség után, összekaparva, utat törtem magamnak oda, ahonnan a kiáltásokat hallottam és egy szegény kis nyulat kelepcébe fogva találtam ott. Kiszabadítottam, és mert lába vérzett, bekötöztem zsebkendőmmel és puha levelekből ágyat készítettem neki. Hálásan nézett rám és kezemet nyalta.
Most visszafordultam, remélve, hogy utamat megtalálom, amidőn ismét kétségbeesett kiáltást hallottam, nagyon messziről. Ezúttal emberi hang volt. És akkor éreztem, hogy fel kell hagynom minden reménnyel, hogy a mágia virágát megtaláljam, hisz nem hagyhattam egy embertársamat bajban, haldokolva talán. Így hát a kiáltások irányában haladva egy szegény rőzseszedőt találtam a földön fekve, a nyaláb fája mellett. Elmondta, hogy messze lakik, az erdő szélén. A legközelebbi faluban járt eleségért, amidőn hazafelé menve fát szedett az erdőben, lába egy gödörbe akadt és kificamította bokáját. Hozzátette, hogy bizonyára Isten küldött segítségére. Az út kihalt és elhagyatott volt és ő attól félt, hogy reggelig elpusztul az erdőben. Fölsegítettem és támogatva a szegényt tovább vándoroltunk a rőzseszedő útján. Végre amidőn az est már ránk kezdett borulni, elértük kunyhóját az erdő szélén. Ajtaja elé vezettem, és legnagyobb meglepetésemre ennek oldalán a pálmafát pillantottam meg, amelynek tövében ott nyílott a fehér virág. Hat szirmának olyan alakja volt, mint Salamon Pecsétjének és az aranyszív gyönyörű női arc volt, aranyhaj glóriától övezve. Mily különös – gondoltam, – nem követtem az öreg mágus utasításait és mégis itt van a pálmafa és a Mágia Virága.
Ekkor egy hang így szólt:
– Bölcsen választottál.
Körülnéztem. A rőzseszedő eltűnt és a vén Mágus állt előttem; és én így szóltam hozzá:
– Hogyan történt ez? Hisz én nem követtem parancsaidat és mégis megtaláltam a Mágia Virágát.
– Óh nem, – felelte – te híven követted utasításaimat. Az igazi út a kereszthez a szenvedő és önfeláldozó testvéri szereteten át vezet. A krétakereszt a fákon csak üres szimbólum volt, hogy próbára tegyelek. Ha csak elméd óhajtását akartad volna elérni, tekintet nélkül a mások szenvedéseire, akkor az árnyas virágos út a sivatagba vezetett volna. Aki a valódi Mágia Virágát bírni óhajtja, annak a kereszt útján kell haladnia.
ALETHEIA

[Karsay1958]

A tíz facsemete
Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:
-- Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...
Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokban nagyon hamar el tudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....
Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és utasom a reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette....
Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.
Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!
Szeretettel: (Böjte) Csaba testvér

[Karsay1958]

"Ma reggel az egész világ megállt.
Tudod, miért? Mert üres volt egy 8 éves szeretet-tankja.
Már elkezdődött a tanítási nap, az emberek az irodájukban voltak, és dolgozni akartam menni, amikor rájöttem, hogy a fiam áll a fürdőszobában és törli az arcát. Vártam egy pillanatot, majd megkérdeztem tőle, hogy jól van-e. Könnyes szemmel nézett fel rám, szeméböl a könnycsepp némán végigfolyt az arcán, és megrázta a fejét.
Amikor megkérdeztem, hogy történt-e valami, megint megrázta a fejét. Így hát leültem a fürdőkád szélére és az ölembe vettem. Mondtam neki, hogy időnként üresnek érzi magát a szívünk, és hogy meg kell tölteni. A mellkasomhoz bújt, sírt. És én szorosan átöleltem.
Megkérdeztem tőle, érzi-e, hogy a szeretet megtölti a szívét. Bólintott a fejével, és a könnyek megálltak. A napjai tele voltak tanulással és erőfeszítéssel, a kis lelke csak száradt. Szorosan tartottam, és megkérdeztem tőle: "Elért-e már a szeretet a lábaidhoz?" Ő elhallgatott, és még szorosabban öleltette magát velem. Odasúgtam: ′′Oké, akkor megadjuk az időt, amire szükséged van. A munka most már nem számít. Az iskola sem fontos. Ma ez a legfontosabb dolog, oké? Megtöltelek szeretettel a peremig. Ez jó?" Bólintott. Jó ideig szorosan tartottam őt. "A szíved most tele van anyai szeretettel". " Igen", mondta. ′′ Látom, hogy csillog a szemed, tele vagy a peremig és mosolyogsz!"
Lehet, hogy nem vagytok 8 évesek, hanem 28, 38, 48 évesek vagy akár hány, de néha mindannyian üresek vagyunk belül. Mindannyiunknak pihennie kell, és időt szánni arra, hogy megtöltsük magunkat jó dolgokkal.
Írj egy verset, mondj egy imát, élvezd a napsütést, hallgasd a dalodat, táncolj, nevess, találkozz barátokkal, és öleld meg őket.
Töltsd meg a tankod, állj meg egy pillanatra.
Ez a napod legfontosabb része!!!!

Misty Starr Whittington Robertson


UI:

Mária Magdolna - A szeretet győzelme a bűnök felett - Teljes film magyarul
https://www.youtube.com/watch?v=MLdX-uHq138

[Karsay1958]

Üzenet Sas Józsefnek

Vártam egy-két napot, Jóska, talán még most is korai üzenetem. Bízom benne, hogy felébredtél már odaát, s találkoztál Istennel, ami az ősi magyar bölcselet és az igazság szerint a legmélyebb találkozás Önmagunkkal.
Ahonnan én látom, jó találkozás lesz ez.
Mert szépen csináltad az életedet. Őszintén, bátran, a zsenik nehéz nyelvén, ami egyszerű és igaz. És akiknek ez a földi valóság súlyos tragédia, és a legröhejesebb komédia. Egyszerre. Mert ez a kettő - tudtad -, ugyanaz.
A szemedből több mélység, igazság, fájdalom és huncut derű sugárzott, mint sok száz színházi előadásból, melyet láttam.
Nem véletlen, hogy kabarédban a legnagyobb művészek dolgoztak veled.
A zsenik.
Tudták, hogy a testvérük vagy.
Ne hidd, hogy csak a színész művészete mulandó.
Mint láttad, maga a színház is.
A szobroké és festményeké.
Az írott műveké is.
"Nincs itt nekünk maradandó városunk"
Amíg azonban mi még itt élünk, a mulandóságban, csak egyet kívánok: tanuljuk meg tőled, hogyan kell egy József Attila verset elmondani!
Szeretetemet küldöm itt maradó társadnak és gyermekeidnek, akik ezt bizonyára olvassák - és Neked.
Jövők, s a többit majd megdumáljuk együtt.

Müller Péter

UI:


A Lélek az Te vagy! | Gunagriha előadása
https://www.youtube.com/watch?v=2AOUOssFOcc

[Karsay1958]

“A következő történet egy idős hölgyről szól, aki belépett egy exkluzív esküvői szalonba körbenézni, azonban az eladók kigúnyolták őt...
A biztonsági őr úgy csinált, mintha az állvány fölött ellenőrzött volna valamit, közben szorosan szemel tartotta az idős nőt, aki tétován lépett be az esküvői ruhaszalonba.
Gyors vizsgálat után megállapította, hogy nem a ügyfélkörhöz tartozik: régi ruhája legalább tizenöt éves, a harisnyája is divatjamúlt, a táskája is megkopott, a haja is kócos.
- Segíthetek? - lépett oda hozzá.
Az idős asszony kedvesen elmosolyodott, és azt suttogta:
- Igen, egy ruhát szeretnék. Az egyetlen unokám férjhez megy. Szükségem lenne egy szép ruhára az esküvőjére. És cipőre. Azt szeretném, hogy büszke legyen rám. Segítene valaki abban, hogy mit viseljek a nagy napon?
- A férfi mondta, hogy kövesse, és átvezette a nénit egy másik helyiségbe, ahol több nagy próbafülke is volt.
- Miért hozta ide? - kérdezte az eladó.
- Mert komplett szettet akar egy esküvőre - mondta nevetve a biztonsági őr, majd elsétált.
A tanácsadó, aki bizonyára modell lehetett fiatalabb éveiben, átható pillantással mérte végig az idős asszonyt. Kérte, üljön le vele szemben az asztalhoz, majd elővett egy jegyzettömböt és egy tollat.
- Először is, azt kell tudnom, mennyit hajlandó szánni rá?
- Takarékoskodni kezdtem, amikor tavaly tavasszal bejelentették, hogy idén esküvő lesz. Annie küldött nekem repülőjegyet, ezért az egész megtakarításomat a szép ruhára költhetem. - mondta, és kivett egy borítékot a kopott táskájából. - Úgy hetven dollár lehet benne. Számolja meg, ha úgy gondolja. Az egészet rá tudom szánni...
A nő ránézett, majd megszámolta a pénzt:
- Valóban, ez hetvenkét dollár. Talán le kellene mennie a pincébe, ahol a használt ruhákból vásárolhat. Van ott néhány, ami kijön ötven dollárból...
- Ó, kedvesem, odamentem először. De ott Miriam azt javasolta, hogy jöjjek önhöz.
(Ó, Miriam... szereti a jó vicceket - gondolta magában a tanácsadó, de várjon csak, majd megkapja a magáét.) Épp itt tartott gondolataiban, amikor a néni meglátott egy kék ruhát egy közeli vállfán. Felállt és gyors léptekkel odament. Mielőtt a nő visszatartotta volna, leemelte és maga elé tette, hogy megnézze a tükörben.
- Ez nagyon tetszik! Szép, de nem túl kihívó. Sima ruha, kis csipkével... Kellene hozzá egy cipő, természetesen. És a gyöngysoromat veszem fel hozzá, amit még szegény, megboldogult férjemtől kaptam... És ha majd vége az esküvőnk, odaajándékozom a kis unokámnak, hiszen egy a méretünk...
A tanácsadó nyelt egyet. Egyre jobban érezte magán a frusztráció és a szimpátia jeleit. Hogyan mondhatná el ennek az idős édes néninek, hogy a ruha ára 300 dollár, és a cipő hozzá legalább 75 lenne. Az élet néha nem igazságos.
Egy fiatal, szépen öltözött menyasszony épp fátylakat próbálgatott a közelben, és közben figyelte a jelenetet. A családja jómódú volt, azt mondták neki, bármit megvehet, amire vágyik az esküvőjére.
Mielőtt a tanácsadó mondhatott volna valami bántót a néninek, megszólította:
- Bocsásson meg egy pillanatra - hívta magához, majd suttogva folytatta. - Adja oda neki a ruhát és a cipőt, meg bármi mást, amire még szüksége van, és írja az én számlámhoz. Mondja meg neki, hogy most ezek le vannak akciózva, és az összes csak 50 dollárba kerül. Így legalább marad egy kis költőpénze, és büszkesége...
- De miért? Nem is ismeri őt! - kérdezte a tanácsadó.
- Ez csak egy nászajándék lesz magamnak. Soha nem volt szerencsém ismerni a nagyanyámat. Ahogy majd az esküvőmön sétálok a folyosón, rá gondolok, és úgy fogom érezni, mintha a nagymamám is velem lenne..."

Tóth Zsuzsa

UI:

Gabonakörök
https://www.youtube.com/watch?v=BA2HpGchw0w&t=6s

[Karsay1958]

Isten csak jót adhat

"- Isten csak jót adhat - mondta szelíden az öreg.
Az idegen ember szürcsölte a vizet a forrásnál, hangosan.
- A rossz mindég csak embertől származik - folytatta az öreg -, mégpedig az olyantól, aki nem tudja az igazat...
- Micsoda igazat? - mordult fel a forrásnál kuporgó.
- Ahány ember, annyi igazság...!
- Csak egy igazság van - javította ki a vénember csöndesen -, s ez Isten. Isten, aki jó, s aki rosszat nem is ösmer. Amit pedig Isten nem ösmer, öcsém, az nincsen is...
Az ember ott a víznél összehúzott szemekkel, kutatva nézett föl.
- Furcsán beszél kigyelmed... tán csak nem maga az a vak ember, akiről azt mondják, hogy mindent lát? Akit szent embernek mondanak? Aki gyógyítani tud?
Az öregember megrázta a fejét.
- Isten gyógyít, fiam, nem én. Ha pedig az igazat akarod tudni, hát még ő sem. Mert a valóság az, hogy nincs mit gyógyítani. Betegség, baj, meg minden, ami rossz, emberi félelem találmánya csak. Mint az éjszakai árnyék, amit vadállatnak, vagy kísértetnek nézel az erdő szélén, ha fényt vetsz reá, eltűnik nyomban, mert hiszen ott se volt soha..."

- Wass Albert: Kard és kasza (részlet) –


Hétvégi filmajánló

Szerelempróba
http://www.sentfilm.hu/play/szerelempro ... hTOdSux0o0

[Karsay1958]

Mindig csak várunk

Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk...
Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk… A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk…
Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok…
Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon…
Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan…
Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…
Ismeretlen szerző

[Karsay1958]

A sors mint az emberi lényeg része
Fontos, hogy minden ember tisztában legyen azzal mi is az a sors, mert ennek hiányában elveszti annak lehetőségét, hogy befolyásolja azt. Az ilyen embert a vak végzet vezeti élete útján, melynek végpontja mindig a pokol feneke, azaz a testi és lelki fájdalom.
Az emberiség sorsorientált kultúrákat eddig csak a megélhetés jegyében tudott létrehozni. Mindig azon ment a harc, hogy kinek kelljen kevesebbet szenvedni a létfenntartásért vívott küzdelemben mert úgy vélték, hogy ez az élet értelme. Az osztálytársadalmak kizárólagosan ezen az elven alapulnak.
Ez jellemző a mi világunkra is, ahol az a sikeres, aki kevesebb munkával lényegesen több pénzt tud keresni, mint a másik. A rendszer lényege az elosztás megideologizálása. Ennek aztán mind az egyénre, mind a társadalomra súlyos következményei vannak. A szakadatlan háborúk, az ehhez szükséges politikai és gazdasági megfontolások, pedig tovább mélyítik a rendszer anomáliáit, melyek az emberi és földi tartalékok teljes kimerüléséhez vezetnek.
Kozmikus, illetve lelki értelemben sorsorientált társadalmi berendezkedést aminek következménye az emberiség közös boldogsága, még nem tudtunk létrehozni. Ennek feltétele az emberiség kozmikus küldetésének felismerése és az ember működésének megismerése.
Az országok jelentős része sokat tesz állampolgáraiért. Jelentős összegeket fordítanak a fizikai és lelki fájdalmak csökkentésére. Azonban úgy tűnik, hogy elsősorban az okozatot és
nem az okot kezelik. A filozófusok és a vallások különböző világnézeti konstrukciókat vázoltak fel, de az emberek tömegei nem lettek boldogabbak és a háborúk sem szűntek meg.
A sors kérdése az emberiség legfontosabb problémája volt, jelenleg is az, és nagy valószínűséggel még a jövőben is az lesz. Szinte mindenkire jellemző, hogy kevesebb fájdalmat, szenvedést és lemondást, több örömöt és nyugalmat akar magának, azaz változtatni akar a sorsán. A világ országainak gazdasági, politikai, kulturális és tudományos tevékenységei is mind ezt a célt szolgálják.
A sors az emberi lényeg része. Így az ezzel való foglalatoskodás az egyénnek a legfontosabb feladatai közé kellene, hogy tartozzon. Erre azonban sokan nem érnek rá, mert nem ismerik fel jelentőségét. Vagy ha mégis, akkor a munkával, vagy a vég nélküli szórakozással azonosítják.
Ha valaminek a lényegét meg akarjuk látni, akkor kell találnunk egy megfelelő nézőpontot. Abban nem lehet kifogásolni valót találni, ha azt mondjuk, hogy ami a Földön van az mind a Föld része, így az ember is. A Föld a világegyetemben létezik, így annak része. Ebből következik, hogy fajunk a világegyetemhez tartozik, és ennél fogva működését megérteni csak ebből a kozmikus nézőpontból lehet.
Korunk világnézeti válsága, és azok a társadalmi és lelki „anomáliák" melyben nap mint nap élünk, a kozmikus nézőpont elvesztésének a következményei. A megismerés eszköze ennél a pontnál csak a gondolkozás és az intuíció lehet. A világegyetem ilyen jellegű titkaiba jelenleg másként behatolni nem tudunk. Tehát a sorsnak nevezett emberi lényeg csak egy kozmikus nézőpontú gondolkodással közelíthető meg.
Sorsunk az lesz amit gondolunk róla és a mindennapok problémáiban elvesző világunk nem más, mint saját gondolati labirintusunk. Ha e fölé emelkedünk - azaz nézőpontot váltunk-, akkor sorsunk három aspektusát fogjuk meglátni. Ezek áthatják egymást és egyik a másik nélkül értelmetlen. Szigorú törvényszerűségek hatálya alá tartoznak és közöttük megbonthatatlan oksági kapcsolatok uralkodnak.
Életünk fonala ezekben a régiókban vet furcsa hurkot, melyek nyoma felszáradó könnyeinkben csillan meg, de ennek okát valami egészen más, rajtunk kívülálló jelenségben véljük felfedezni.
Sorsunkban átlátásunk akkor lesz, ha ezt a fogalmat három aspektusból vizsgáljuk meg, mégpedig a fizikai síkon, egyéni oldalról valamint az egész szemszögéből. Ha ennek logikáját és működését nem értjük meg, akkor ez nemcsak az egyén, hanem a társadalom vonatkozásában is fájdalmas következményekkel fog járni, mint ahogy történt eddig illetve történik napjainkban is.
Ilyen tragikus eseményeink a háborúk, bűnözés, lelki betegségek, végletekig
felfújt önérdek, boldogtalanság, és ennek eredményeként pedig a jövőkép összeomlása, azaz a kilátástalanság.

A sors fizikai síkú vetülete
A sors a fizikai síkon nem más, mint az események sorozata. Ide kell még sorolnunk egészségünket is, mint nem elhanyagolható tényezőt. Spirituális szempontból fizikai síknak azt a dimenziót nevezzük, ahol az anyag, mint érzékelhető minőség létezik, azaz látható, tapintható, érezhető, ízlelhető, hallható.
Esemény alatt pedig nem csak a tárgyi világ történéseit vagy azok hiányát értjük, hanem az ennek hátterében levő kimondott vagy elhallgatott gondolatainkat, valamint cselekedeteinket, illetve mulasztásainkat is, mert az okot az okozattól nem célszerű elválasztani. Ide sorolható még annak a kultúrának a működése is, amiben élünk, mert elválaszthatatlan környezetünket alkotja.
Ebből indulunk, és egyéniségünket hozzáadva ide érkezünk. Ezek a területek szoros összefüggésben vannak és áthatják egymást. Egyszóval ezt nevezzük a mi világunknak, ahol az életünk folyik. Hétköznapi értelemben a sors azt jelenti: ami történik velünk

Az egyéni sors
Az egyéni sors fogalmát legjobb, ha a boldogság oldaláról közelítjük meg, mert a jó sors az egyén szempontjából ezzel egyenlő. Nagyon ritka az olyan ember, aki ne szeretne boldog lenni. Ha mégis akad, őket nyugodtan tekinthetjük klinikai esetnek. De mit is jelent az a szó, hogy boldogság?
Erről mindenkinek más lesz a véleménye. Sokan gondolkodnak például így: . Igazgató vagyok, van feleségem, gyerekeim, szeretőm, két házam, nyaralóm, három autóm Mindent elértem, amit csak lehetett, tehát boldog vagyok. Sikerorientált társadalmunkban a boldogság az, amit megvalósítunk az életben, vagyis történések sorozata. A boldogság azonban nem leltár.
Hiába érünk el mindent a fizikai síkon, ha tele vagyunk félelemmel, irigységgel. Furcsán hangzana, ha például a szívinfarktusos beteg az ő boldog életének nevezné infarktushoz vezető útját, még akkor is, ha társadalmi szempontból sikeres volt. Külön kell tehát választanunk a fizikai szintű történések sorozatát és az eközben megélt lelki élményt. A boldogság nem a történések sora a fizikai síkon, hanem az eközben megélt lelki élmény.
Alacsonyabb működési formákban a lelki élménynek még döntő befolyása van. Emlékezetünk is eszerint válogat: amelyik helyzethez lelki élmény nem kapcsolódott, az érdektelen lesz számomra, ezért elfelejtem.
Ha valaki visszatekint életútjára, kellemes és kellemetlen események között tallózik, és eszébe se jutnak azok, melyekhez semmilyen élménye nem fűződött. Tehát az egyéni sors nem az események sorozata, hanem a lelki élményeink sora az egyes élethelyzetekben. Ez azt jelenti, hogy a lelki megélés fog válogatni az események között, hogy mit fogunk a sorsunk
részének tekinteni. Az, hogy milyen esemény milyen lelki élményt fog kiváltani pedig a mindenkori világnézet függvénye.
Ha valaki nem indul a szépségversenyen, nem is keseredik bele, hogy nem ő kapta a koronát. A második helyezett viszont, aki győzni szeretett volna, emiatt szomorú. Pedig biztosan van olyan, aki azzal is megelégedne, ha csak fele annyira lehetne szép, mint ő. Nyilvánvaló, hogy más lelki élménye lesz egy azonos szituációban annak, aki Istent keresi és annak, aki a kisebb feszültségét.
A boldogság lelki élménye független mindenféle külső történéstől. Kizárólag kozmikus küldetésünk felvállalásának, és az ennek köszönhető belső működésünknek a következménye.
Tehát boldogságunkat illetve ennek hiányát, mint lelki élményt fogjuk egyéni sorsként megélni. Ez a miénk, és ezen kívül semmi más. Ez a földi feladattelesítésünk következménye, záloga, valamint egyéni létünk értelme is.

Sorsunk kozmikus vetülete
Kozmikus sorsunk nem más, mint tudatállapotaink útja spirituális fejlődésünk egyes szakaszaiban. A tudatállapot kérdésénél érdemes egy kicsit hosszabban elidőzni, mert a spirituális zsargonba bekerült mint fogalom, de tartalma sok tekintetben tisztázatlan maradt.
A tudat az a részünk, ahol a szellemi világ és az én világom találkozik egymással. Az én világom az, amit érzékszerveimmel felfogok a környezetemből, de ide tartozik az engem
körülvevő kultúrához való viszonyom is. A láthatatlan világ tartalmait a szellem hordozza. Ez minden esetben rezonanciaként jelenik meg és ideának nevezzük. A két világ közötti kapcsolatot Istenképünk és az ebből adódó életfilozófiánk fogja meghatározni. A kapcsolódás bármely formáját, mint aktuális tudatműködést, nevezzük tudatállapotnak.
Vegyünk például egy szellemi igazságot: a másik emberhez az egyenlőség állapotában kell odafordulni. Tudatunkban ennek van egy működési területe, azaz egy tudatállapota. Ennek a rezonanciáját a növények között a kamillavirág zöld részeiben is megtaláljuk. Tudjuk, hogy a két világ közti kapcsolatot életbölcseletünk fogja meghatározni.
Ha például úgy gondolom, hogy a világ versenypálya, ahol vannak elsők és utolsók, akkor az egyenlőség tudatállapota nem fog létrejönni tudatomban, ha e virágra meditálok. Viszont gondolhatom úgy is, hogy mindannyian Istentől származunk, közös az eredetünk, azonos a célunk, küldetésünk, ezért mint testvérek, egyenlők vagyunk, függetlenül attól, hogy az úton egyenként hol tartunk és milyen képességekkel rendelkezünk. Ekkor a kamilla virágra való
meditációs gyakorlat kellő spirituális munka mellett be fog vinni a kérdéses
tudatállapotba.

A síkok összefüggései
Most vizsgáljuk meg sorsunk három aspektusának összefonódásait. Szellemi alapokon nyugvó gondolatainkkal és tudatállapotainkkal kozmikus sorsunkat teljesítjük, melynek következménye egyéni sorsunkban a boldogság lelki élménye, valamint az, hogy fizikai sorsunktól függetlenné válunk. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az események sorozatában nem a történés lesz az elsődleges, hanem a megfelelő tudatállapot megtalálása és megtartása.
A fizikai sík elveszti cél jellegét és Istennek tetsző tudatállapotaink megtartásának színterévé válik, ahol a történés mindig más, de a tudatállapotok állandóak és így a boldogság is az.
A fentiekből az következik, hogy a boldogság következmény, ezért céllá sohasem teheted. Míg ezt elvéted, addig számodra elérhetetlen.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A hit ereje…

Doktor Mark ismert szaktekintély volt az onkológia területén. Egyszer egy másik városban egy nagyon fontos konferencián kellett részt vennie, ahol ki akarták tüntetni a szakterületén végzett kutatásai eredményei elismeréseként.
Nagy izgalomban volt, mert ezen a konferencián szerették volna elismerni évtizedes szakmai munkáját. De két órával a felszállás után a repülőgép műszaki okok miatt egy közeli reptéren kényszerleszállást hajtott végre.
A doktor attól félt, hogy nem fog időben megérkezni a konferenciára, ezért autót bérelt és egyedül indult el az esemény helyszínére. De nem sokkal azután, hogy elindult, az időjárás romlani kezdett és egy heves viharba került.
A sűrű eső miatt nem ott fordult le, ahol kellett volna és eltévedt. Két órás céltalan vezetés után, rádöbbent, hogy téves volt az útirány. Nagyon éhes és fáradt volt, ezért úgy döntött, hogy keres egy szálláshelyet.
Egy kis idő múlva egy öreg romos házikót talált. Végső elkeseredésében kiszállt az autóból és bekopogott. Az ajtót egy gyönyörű nő nyitotta ki. Elmagyarázta a vele történteket és megkérte a hölgyet, hogy használhassa a telefont.
Ekkor a nő azt mondta, hogy neki nincs telefonja, de bejöhet és megvárhatja, amíg az időjárás jobbra fordul. Az éhes, elázott és fáradt doktor elfogadta a kedves invitálást és belépett a házba. A hölgy étellel és meleg teával kínálta.
Az asztalnál a hölgy azt mondta, ha akar, együtt imádkozhatnak. Erre doktor Mark mosolyogva azt felelte, hogy ő csak a szorgalomban hisz és elutasította a felvetést. Az asztalnál teázás közben a doktor megfigyelte, hogy imádkozik a nő a gyertyák halvány fényénél a gyerekágy mellett.
Az orvos ekkor értette meg, hogy a nő segítségre szorul. Ezért amikor a hölgy befejezte az imáját, megkérdezte tőle, hogy pontosan mit is kíván az Istentől és valóban azt gondolja, hogy az Isten meghallgatja az imáját. Ezt követően a kiságyban fekvő gyerekről érdeklődött, aki mellett a nő imádkozott.
A hölgy keserű mosollyal a száján elmondta, hogy ez az ő fia, aki egy nagyon ritka fajtájú rákbetegségben szenved és csak egy Mark nevű doktor létezik, aki meg tudni gyógytani őt, de neki nincs annyi pénze, hogy ezt megengedhesse magának, és amúgy is egy másik városban él ez a Mark doktor.
Azt felelte, hogy az Isten eddig nem hallgatta meg az imáit, de biztos abban, hogy majd megsegíti és semmi sem távolíthatja el a hitétől. A döbbenten és szótlanul álló Dr. Mark egyszerűen elsírta magát.
És halkan azt suttogta, hogy Isten hatalmas és felidézte mindazt, ami vele történt a mai napon: a repülőgép meghibásodást, özönvízszerű esőt, melynek köszönhetően letért az útról.
És mindez csak azért következett be, mert nem csak hogy meghallgatta a nő imáit, de még neki is lehetőséget adott arra, hogy kilépjen a materialista világból és segítsen olyan szegény embereken, akiknek az imán kívül nincs már semmijük.

UI:

Adjátok vissza Jézust! - Szemerey István, Jakab István
https://www.youtube.com/watch?v=QqxAv0O6tg8

[Karsay1958]

Ez volt Szulejmán szultán utolsó 3 kívánsága megfontolandó!

Van élet a halál előtt is!

Az élet rövid. Még akkor is, ha 70 éves vagy, ha 80. Visszanézel és úgy érzed, hogy még mindig volna mit csinálni. Volna ahová elutaznál. Volna, amit szeretnél megvenni... De tényleg a pénz utáni futkosással kéne kitölteni az életünket?
Aa pénzt, sem az anyagi javainkat nem vihetjük magunkkal a Túlvilágra... Csak az emlékeinket, érzéseinket, amelyek leperegnek életünk utolsó pillanataiban szemünk előtt.
Szulejmán szultán, amikor érezte, hogy hamarosan meg fog halni, magához hívta hadseregének parancsnokát, és elrendelte, hogy teljesítse utolsó 3 kívánságát halála után.
Szulejmán szultán az alábbiakat kérte:
Az uralkodó azt kérte először, hogy koporsóját az akkori birodalom legjobb orvosai vigyék.
A második kérése az volt, hogy miközben a koporsóját viszik, folyamatosan szórjanak szét aranyat az úton.
A harmadik kívánsága az volt, hogy a keze látható legyen.
A hadsereg főparancsnokát nagyon meglepték a szultán kívánságai. Kérte a szultánt, árulja már el, miért épp ezeket a kívánságokat jelölte meg. Így hangzott Szulejmán szultán válasza:
Hagyd, hogy a legjobb gyógyítók hordozzák a koporsómat, azért, hogy mindenki láthassa, hogy még a legjobb orvosok sem tudják a halálból kigyógyítani az embereket.
Miért szórjátok szét az aranyamat? Azért, hogy mindenki lássa, hogy az ebben az életben megszerzett gazdagság ebben a világban marad.
Hadd lássa mindenki a kezemet! Mert megtanultam egy egyszerű igazságot: még a világ bölcsei is üres kézzel hagyják el az életet.
Minden elmúlik... Ne földi kincseket gyűjts!

Braun Gábor

UI:

Vizi Terápia Polyák Ágnes
https://www.youtube.com/watch?v=0Uew9FBi7S0

[Karsay1958]

A gondolat ereje

Egy napon egy jógi és tanítványa egy nagyvárosba érkeztek. Nem volt pénzük, viszont éhesek voltak, és szállásra volt szükségük. A tanítvány úgy vélte, koldulniuk kell majd, hogy legyen pénzük ennivalóra, éjszakára pedig majd egy padon húzzák meg magukat.
Így szólt: "Van egy szép park a közelben. Éjszaka ott alhatnánk"
"A szabad ég alatt?" - kérdezte a jógi. "Igen" - válaszolta a tanítványa.
A jógi elmosolyodott, és így szólt: "Nem. Ma éjszaka egy hotelban alszunk, és ott is eszünk"
A tanítványa csodálkozva nézett rá. "Mégis hogyan"?
"Gyere, ülj ide mellém" - válaszolta a jógi. Mindketten a földre telepedtek, a jógi így szólt: "Ha egyetlen dologra összpontosítod az elméd, az megtörténik".
A jógi behúnyta a szemét. Pár perc múlva felpattant, és elindult, egyenesen előre. A tanítványa követte. Végigsétáltak néhány utcán, és megálltak egy hotel előtt.
"Gyere, menjünk" - szólt a jógi, és belépett. Alighogy beléptek a hotel előterébe, egy jólöltözött férfi lépett hozzájuk.
"A hotel vezetője vagyok. Látom, messziről jönnek, és ha jól sejtem, fáradtak, pénzük sem igen van. Ha gondolják, besegíthetnek a konyhán; cserébe megszállhatnak nálunk éjszakára, és enni is kapnak."
"Nagyszerű" - felelte a jógi.
A tanítvány döbbenten kérdezte mesterét: "Ez varázslat. Hogy csináltad?"
A jógi elmosolyodott, és így szólt: "Csak meg akartam neked mutatni, hogyan működik a gondolat ereje. Ha teljes tudatoddal egyetlen dologra koncentrálsz, és az elméd nem áll ellen a gondolatod tárgyának, a gondolataid energiája anyaggá válik. Ez nem varázslat, pusztán koncentráció és vizualizáció. Lásd részletesen és higgy abban, amit meg akarsz valósítani. Vetítsd a gondolataid és érzelmeid erejét az elméd vásznára. Amikor elméd üres, mentes minden gondolattól, és csak egyetlen gondolatot eresztesz elé, óriási erőket szabadítasz fel. Ezért kell nagyon óvatosan bánni a gondolataiddal. A koncentrált gondolat hatalma gyakorolja a legerősebb befolyást az életedre."


Hétvégi filmajánló

Beszélgetések Istennel
https://www.bing.com/videos/search?q=be ... CB_CB12KYA

[Karsay1958]

Erdély népei

Részlet Wass Albert „Tizenhárom almafa” című regényéből

Tudni kell, hogy mikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte volt a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszor adódik.
Szóval az Úristen éppen elkészült a maga munkájával, s kedvtelve szemlélgette a világot, mikor megszólalt mögötte a legöregebb főangyal. Egy olyan nagybajuszú, időt-töltött főangyal volt ez, olyan törzsőrmesterféle. Azért volt szabad neki megszólalnia.
- Uram - mondotta -, valami még nincsen készen!
- S az mi lenne? - nézett az Úristen csudálkozva legvénebb szolgájára.
Az pedig kivette szájából a csutorás pipát s odabökött vele Erdély felé.
- Ahunn-e! Még nincsen rajta senki!
Az Úr odanézett, s abbiza lakatlan volt egészen. Pedig csudaszép kis országnak ígérkezett, tiszta vétek lett volna pusztába hagyni.
- No, várj csak - mondta s elkezdett kotorni a zsebeiben.
Talált is egy marékravaló magyart még, azokat leszórta a völgyekbe. A másik zsebében valami maradék románokra bukkant, azokkal meg behintette a hegyeket.
- Így, ni - mondotta -, ezzel is megvagyunk.
De a vén angyalcseléd csak csóválta a fejét.
- Már pedig ejszen hibádzik még valami.
- Hibádzik? Mi a szemed világa hibádzik? - hökkent meg az Úr.
- Hásze emberek, azok most már vannak, instálom - okoskodott a vén főangyal -, de ki fog ott dolgozni?
- Mi? Hogy ki fog dolgozni? Hát a magyarok a völgyekben s a románok a hegyek között!
De az öreg csak csóválta a fejét.
- A magyarok? Azok uraskodni fognak. A románok? Azok hanyatt hevernek s bámulják leptiben a felhőket. Ami ráérő idejük pedig az uraskodásból s a felhőbámulásból marad, azt eltöltik azzal, hogy kergetik egymást. Valakinek dolgozni is kell!
Erre az Úristen nagy bosszúsan benyúlt a lájbizsebébe, s kirángatta onnan a szászt.
- Na - lökte oda bosszúsan a magyarok s a románok közé -, itt van, ni. Ez majd dolgozik helyettük is!
De a vén okvetetlenkedő újra csak megvakarta a fejét.
- Hásze jó, jó. Ez megvolna. De valami azért még mindég hibádzik!
- Mi a keserűség hibádzhatik most már? - mérgelődött meg az Úr ekkora konokságon.
- Hásze idenézz, Uram - bökdöste pipáját az öreg főangyal Erdély felé -, a magyar uraskodik és veszekszik a románnal. A román bámulja a felhőket és veszekszik a magyarral. Na ugye? A szász, az dolgozik, ez igaz s a veszekedésben mindég amellé áll, amelyik éppen erősebb. Na de kinek lesz haszna belőle? A szász, az fösvény, Uram, annak szőrös a lelke! Köll még valaki, akinek esze is legyen, meg szíve is s a munkához is értsen valamicskét, mert különben elviszi az ördög az egészet!
Erre már az Úristen sem mondhatott egyebet, minthogy ez éppen így igaz, s mivel pedig a zsebeiben már nem volt semmi, amit elővehetett volna, hát megteremtette a székelyt.
Így kerültek a székelyek oda Háromszékbe, a Feketeügy mellé, s így adódhatott, hogy Táncos Csuda Mózsit pásztornak szerződtették a kommandói erdőkhöz. Ennek a Mózsinak ördöngös tudományai voltak s akkora híre, hogy a brassói prefektus is eljött hozzá vadászni egyszer. Mert hogy szavamat ne vétsem, akkor éppen a románok voltak fölül a veszekedésben, s a főispánt prefektusnak szólították. Ami azzal a különbséggel járt, hogy a felhőbámulók uraskodni tanultak, s az uraskodók felhőt bámulni.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Berg Judit
Meseleves vagy nyakleves?

Mi lesz ma az ebéd? – érdeklődik a négyéves kislány.
- Zöldborsó leves, krumpli főzelék, fasírt.
- De én azt nem szeretem – görbül sírásra a kislány szája.
Anyuka sóhajt. Most mit mondjon? A tükörtojást és spagettit leszámítva semmit sem eszik meg a gyerek. Próbálta már kedvesen:
- Gyere, kóstold meg, meglátod milyen finom.
Máskor alkudozott vele:
- Na, csak öt kanállal egyél, és aztán jöhet a süti.
Volt már, hogy elvesztette a türelmét, és kiabált. Végül dühében elzavarta a kislányt az asztaltól. Utána persze bánta, de már nem volt mit tenni. Azt is elhatározta, hogy szigorú lesz:
- Addig nem mehetsz játszani, amíg el nem fogyott az ebéd!
Mindegy. Akármit főz, akármit mond, a kislány nem eszik. Pár falatot ugyan sikerül beleimádkozni, de minden étkezés nyűg. Aztán egy nap zellerkrém levest küld a nagymama kóstolóba. Nagyon finom, de anyuka tudja: a kislány megkóstolni sem lesz hajlandó. Aznap délelőtt annyi a tennivaló, hogy nincs idő külön főzni a gyereknek. Ha nem eszi a levest, hát éhen marad. De amikor kiszalad a kislány a konyhába, hogy megkérdezze, mi lesz az ebéd, az anyja hirtelen ötlettől vezérelve azt mondja:
- Meseleves.
- Az mi? – tátja el száját a kis copfos.
- Olyan leves, hogy ha szépen eszed, mesélek közben.
- És mit mesélsz?
- Majd meglátod. Nagyon izgalmas lesz.
Bár még csak tizenegy óra múlt, a kislány nyafogni kezd:
- Éhes vagyok. Mikor ebédelünk már?
Mire eljön az ebédidő, a kislány már könyörög, hogy egyenek végre. És csodák-csodája, amíg anya halkan mesél neki fejből, fogy a zellerkrém leves. Utána a második fogás is eltűnik a tányérból.
- Ma nagyon finomat főztél! – dicséri anyját a kicsi. - Mikor lesz megint meseleves?
- Ma zellerből készült a meseleves. Holnap paradicsomból lesz. Jó?
- De mesélsz hozzá? – aggodalmaskodik a kislány.
- Hát persze.
- Nem vagy normális – mondja a szomszédasszony, amikor a kislány édesanyja elmeséli, hogyan eteti a gyereket. – Csak elkényezteted. Én már rég odacsaptam volna, ha a gyerekeim nem ennék meg az ebédet.
A kislány anyja nem válaszol. Ő nem tud odacsapni. Hetek-hónapok múlnak el, és a kislány egyre többféle ételt hajlandó megkóstolni. Zellerkrémlevest már mese nélkül is eszik. Néha, vészhelyzetben azért előkerül a mesevarázslat.
- Kóstold meg a szilváslepényt – kínálja a nagymama.
- Nem szeretem. – húzza el száját a kislány.
- Kóstoltad már?
- Nem. De nem szeretem – makacskodik a kicsi.
A nagymama sóhajt. Igaza van. De a kislány anyja már tudja, mit kell tenni:
- Mesélek neked a pásztorfiúról, aki úgy szerette a szilváslepényt, hogy nem is akart mást enni.
- Jó – egyezik bele a kislány, és boldogan hátradől.
A mese végén elgondolkozik, majd a nagymamához fordul:
- Teszel nekem porcukrot a szilváslepényemre?
Néhány nap múlva anyukának gyanússá válik a csönd a gyerekszobában. Nagyobb zsivajhoz szokott. Aggodalmasan lép az ajtóhoz, bekukucskál. Négyéves kislánya a babaágy mellett ül kötényben, kezében fakanállal. Kedves, türelmes hangon magyaráz öt hónapos húgának:
- Akkor most mondok neked egy mesét a babáról, aki nem akart rendesen szopizni.
Anyuka csendben mosolyog. Lehet, hogy a kicsi jó evő lesz?

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

„Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki, mindenki ellen. Borzalmas vad erők tombolnak.
Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni!
Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is! Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó.
Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához.
Tökéletes ember nincs, mert akkor nem a földön lennénk. Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, hogy betölthesse azt a feladatot, amire született.
Aki kapni akar, annak először adni kell.
A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végig járni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára.
Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek. Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk, hogy fényt jelenthessünk a világnak, hogy segíthessünk a Földön.”
/Szepes Mária/

UI:

A spirituális ego - Ködoszlató előadások a misztikáról Egedi-Kovács Melinda
https://www.youtube.com/watch?v=iM4EMlfTRgI

[Karsay1958]

Megható....

A betegeskedő asszony megkérte élete szerelmét, hogy vegyen le a polcról egy dobozt, ezt korábban soha nem nyitották ki...
A doboz tele volt papírpénzzel. Amikor a férfi megtudta, hogy honnan van ez a kisebb vagyon, nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen...
A férj és a feleség már 60 éves házasok voltak. Mindent megosztottak egymással. Semmilyen titkuk nem volt egymás előtt, csak az, hogy a feleségnek volt egy cipős doboza a szekrény tetején. Azt mondta a férjének, ezt ne nyissa ki és ne is kérdezősködjön róla.
A férj nem foglalkozott ezzel a dobozzal. De egy nap a felesége nagyon beteg lett és az orvos azt mondta, már nem fog felépülni.
Egy idő után a feleség úgy gondolta, itt az ideje, hogy férje megtudja mi van a dobozban. Mikor kinyitotta, két horgolt baba volt benne és 500 000 svéd korona. A férj megkérdezte, mit jelent ez.
“Mikor összeházasodtunk, azt mondta nekem a nagymamám: A jó házasság titka az, hogy ne veszekedjünk. Azt mondta, ha bármikor mérges vagyok rád, akkor maradjak csendben és horgoljak vagy nemezeljek egy babát.”
Az idős férfit annyira meghatotta ez a történet. A dobozban ugyanis csak két baba volt. Tehát amíg együtt voltak, a hatvan év alatt csak kétszer volt rá mérges. Rettenetesen örült ennek. ” Édesem, ezt értem. De mi itt ez a rengeteg pénz? – kérdezte.”
“Az a pénz, amit a babák eladásával kerestem!”

Forrás: Zsuzsa Tóth Obonya

UI:
Létezik egy gonosz Isten? - Kovács-Magyar András, Jakab István

https://www.youtube.com/watch?v=yVaVUNILJIE

https://www.youtube.com/watch?v=MOZuo3rhpSc
https://www.youtube.com/watch?v=Xa5lbcia4pU

[Karsay1958]

A gonosz mostoha
Részlet Pátkai Pál „Misztériumok – Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján” című kötetéből
A jelenségek mindegyikében van olyan elem, amely a józan megfontolással élő, de hinni kész emberi elme előtt az anyagi síkon túli életet kétségtelenül bizonyítja. Aki hinni akar, hitét ezeknek olvasásából meggazdagíthatja és megerősítheti. Aki hinni nem akar, annak nincs kivel vitatkoznia, mert sem a médium, akinek a lelkén keresztül ezek a bizonyságok létrejöttek, sem én, aki ezeket egyszerűen leírva továbbadom, nem hadakozunk azért, hogy bármit is elhitessünk valakivel. (Pátkai Pál)
A szellemi szimbolisztika szempontjából igen tanulságos látománya Eszternek delejes álomban az, ami a következőkben van leírva.
Ennek kellő megértésére előre kell bocsátanom, hogy a feleségemnek még egész kicsiny leányka korában meghalt az édesanyja, a mostohaanyja pedig — akit én nem ismertem — vele és két testvérével nagyon gonoszul bánt. Nagyon sokszor elkeseredéssel beszélt róla, mint olyanról, aki gyermekéveit és fiatal leányéveit teljesen tönkretette és nemcsak az érzésvilágát rabolta meg, de nagy vagyonukból is kifosztotta őket s nagyon szeretett édesapját lelkileg teljesen összezúzta és korai halálba kergette. Elmondta még, hogy ez az ő mostoha anyjuk külsőleg szép asszony volt, dús, vastagszálú hajjal, amely olyan fekete, hogy szinte kékes volt, stb. stb.
Minderről az azóta lepergett két évtized alatt meglehetősen megfeledkeztem; az általam sohasem látott személlyel különben sem foglalkoztak a gondolataim még a feleségem életében sem, annál kevésbbé beszélgettem róla Eszter médiummal.
És most átadom a szót a delejes álomban lévő Eszternek :
„Egy szép, de gonosz asszonyt látok koporsóban feküdni; a koporsó itt van a szobában, az íróasztal végé nél keresztben. A halott arccal lefelé fordulva fekszik a koporsóban. Vastagszálú, hosszú, fekete haja van, amely olyan sötét, hogy szinte kékbe játszik(!). Az öntudata teljesen halott.
*
Rögtön tudtam, kiről van szó.
Arra a kérdésemre, hogy mit keres ez a halott a koporsójával éppen itt az én szobámban, mikor én őt nem is ismertem, sőt a feleségem leírása alapján tudni sem kívántam róla, így felelt a szomnambula: „Az Isten jósága cselekszi ezt vele, mivel itt imádkozó emberek laknak, ahol naponta sok szó esik Isten könyörülő irgalmáról és kegyelméről, és a levegő úgyszólván telítve van ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel. Isten gondviselő irgalma intézte úgy a dolgot, hogy ez a mélyen elesett, sőt úgyszólván elvetemült lélek, amikor felébred, legelőször az Isten nevét hallja, imádságot halljon, és halljon az Isten bűnbocsátó és könyörülő irgalmáról. Mert az ő ébredése mennydörgés, villámlás és szörnyű égiháború jelenségeinek kíséretében fog bekövetkezni és ez egészen a paroxizmusig fokozná a kétségbeesését. Isten szeretete tehát közbenyúl, hogy mérsékelje azt a kétségbeesést és rémületet, amely őt ébredésekor hatalmába fogja keríteni.“
*
Mily éles világosságot vet ez arra a kimondhatatlan jóságra, amellyel Isten az ő mélyen elesett gyermekeit fölkarolja, még azokat is, akik egész életükben az ő szent törvényei ellen vétettek!
*
Nb. nem tudtam, hogy ez a nő életben van-e még, mert a feleségem halálakor még jó egészségben, s aránylag elég fiatal is volt. Most tudakoztam csak utána s tényleg beigazolódott, hogy néhány évvel ez előtt a látomány előtt halt meg.
Az a különös jelenség, hogy a holt szellem arccal lefelé fordulva fekszik a koporsóban, azt jelképezi, hogy a felsőbbrendü világtól lélekben egészen el van fordulva.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló

Csodás álmok jönnek
https://videa.hu/videok/film-animacio/c ... SbtLahvSE4

[Karsay1958]

A koldus 1
Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből
„Én egykor egy nyomorék koldus voltam a Földön és nagy fáradtsággal mankóra támaszkodva, jártam ide s tova és nem tudtam dolgozni. Egy utcasarkon ülve - hol sok ember jár s kél - koldultam. Látásom is gyenge volt. Reggelente egy fiú kísért ide az utcasarokra, pontosan oda, ahol a sétány kezdődik és este eljött értem.
Zsebemben egy darab kenyérrel, várakoztam az előttem elhaladók, a járókelők enyhülést hozó adományaira. Így bőven nyílt alkalmam a megfigyelésre, tanulásra, tanulmányozásra. Némelyek szívesen adtak alamizsnát, mások pedig nem szívesen, szeretetlenül morogva; ismét mások elfordították a fejüket, ha engem megláttak, sőt némelyek így szóltak: „Ez az utálatos koldus.”
Itt-ott akadt egy-egy nemes szívű lélek is, akik részvéttel, együttérzéssel, részvétteljes pillantással adták alamizsnájukat és ez mindenkor nagyon jólesett nekem és sokkal kedvesebb volt számomra, mintha még oly sokat adtak volna. Vasárnap sok ember vonult el előttem; fiatalok, öregek, szegények és gazdagok de sok-sok gyermek is. Legtöbbnyire vidámak és gondtalanok voltak, finom öltözékben és így rólam megfeledkeztek.
Vasárnap rendszerint rossz bevételem volt, de ezt is türelemmel kellett fogadnom, úgy ahogy azt Isten nekem küldte! Különösen egy édes, kékszemű leánykára emlékezem, ki olyan volt, mint egy angyal s ki gyakran hozott nekem kalácsot vagy zsemlét és barátságosan mosolygott és ezt mondotta: „Ezt az én reggelimből takarítottam meg.” Egyszer csak elmaradt ez az édes kicsi leányka s mivel éppen tél volt, azt gondoltam, hogy a hideg időjárás miatt maradt távol!
Azonban a tavasz is eljött s a kisleányka nem jelent meg többé! De hol is lehetett ő?! Gyakran kaptam alamizsnát szegény emberektől, munkásoktól, kik meg is állottak és néhány kedves szót szóltak hozzám egy krajcárt adva s arra kértek: imádkozzam érettük. Nagyon előkelő emberek nem állhattak meg, mert az nem illő.
Nagyon jól emlékszem egy jószívű hölgyre, ki minden hónapban két forintot adott nekem. Ő egy idősebb úrnak a karján haladt és oly sápadt, szenvedő és bánatos volt az arca, mint akinek nagy szomorúság nyomja a szívét. Egy napon ez a jóságos hölgy is elmaradt és nem jött többé!
Egyszer jóval később az idős úr egyedül jött az úton és amikor megpillantott, megfordult nagyot sóhajtva; majd később visszajött és öt forintot adott nekem. Vajon az öreg jóságos hölgy hol maradt? Ha az idő esősre fordult, gyakran jobban ment a sorom, mint szép időben; mert az emberek megálltak és egy-egy pénzt dobtak.
Ilyenek az emberek. Napfényes időben megfeledkeznek a nyomorúságról, ellenben a rossz időjárás kiváltja részvétüket. Valószínűleg ilyenkor még siralmasabban festek, mint egyébkor. Már ismerem az embereket. Olyanokat, kik engem megvetnek s kik számára borzadály voltam; de olyanokat is, kik jók voltak énhozzám.
Egyszer egy fiatal hölgy nagyon elszomorított, amikor így szólott az ő kísérőjéhez:
- „Az ilyen utálatos koldusokat nem volna szabad megtűrni itt e sétányon. Hogy tűrhetik az ilyent? Az ilyenek számára nincsen egy gondozóház vagy intézet?! Én elvből nem támogatom a koldusokat.”
- „Önnek tökéletesen igaza van” - viszonzá a hölgy kísérője.
Én pedig azt gondoltam magamban: „Te kedves fiatal hölgy, építtess egy gondozóházat az ilyen utálatos nyomorékok részére és bizonyos, hogy én örömmel bevonulnék oda, ahelyett, hogy itt egész napon át üljek, a kemény hideg kövön, fázva, fagyoskodva.”
Rögtön ezután jó emberek következtek és krajcárok csörögtek a sapkámban. Ekkor megbocsátottam a fiatal hölgynek. Nincs két egyforma ember e Földön! - Végül megkönyörült rajtam a jóságos Isten és elszólított innen a Földről, a nyomorúságból. Átszunnyadtam a túlvilági létbe; úgy éreztem, hogy egy angyal zárta le szemeimet.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A mennyországba utazó kislány
A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az „útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti csomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:
- Nincs jegyem.
Erre a következő beszélgetés alakult ki:
- Hova utazol hát?
- A mennybe megyek - hangzott a válasz.
A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?
- Az Úr Jézus - felelte a kislány, és hozzáfűzte: - Ez a vonat nem a mennybe megy, és az Úr Jézus nem utazik rajta?
- Azt hiszem nem - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége.
- De miből gondolod?
- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe megy, és az Úr Jézus kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazik. De most már nem tudja többé énekelni. Nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, amely a mennybe megy? Nem énekli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs kislánya? - kérdezte a kicsi, miután a kalauz csendben végighallgatta.
Megindult hangon válaszolt:
- Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennybe van.
- És most a bácsi odautazik, hogy viszontlássa? - kérdezte a kislány nagy együttérzéssel. Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést.
Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta:
- Ez egy angyal!
- Nem, Kati vagyok. Az angyalok az Úr Jézusnál vannak a mennyben. Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat:
- Mindannyian a mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Biztosan mind szeretik az Úr Jézust, és imádkoznak Hozzá, ahogyan anyukám is mindig tette velem. Anyukám azt mondta, hogy mindenki, aki valóban hisz az Úr Jézusban, minden nehézség nélkül a mennybe kerül.
- Édesanyád biztosan jó asszony volt - szakította félbe az egyik utas a kislányt.
- Az én anyukám azonban sosem akarta, hogy valaki azt mondja neki, jó ember. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül Isten; és hogy nem azok az emberek jutnak a mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem csak azok, akiknek az Úr Jézus megbocsátotta bűneiket.
- A kislány kék szemét a kalauzra emelte: - De még mindig nem mondta meg, hogy a mennybe utazik-e. Nem akarja viszontlátni a lányát a mennyben? Vagy nem is hisz az Úr Jézusban?
A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a kislánnyal. Az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét. A kalauz azonban így felelt:
- Meddig vigyük magunkkal a kislányt? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon. Mi lesz ebből a gyermekből? - Komolyan aggódott miatta.
Nyugodtan kérdezett tovább a gyermek:
- Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele a mennyben? Mondjam neki azt, hogy az apukája most nem tud a mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?
Az az utas, aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek, és tovább mesélte az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye vasútállomásához, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette a kislányt, és hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt. Előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett "mennyei útjáról".
Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De talán el kellene tűnődnünk ezen:
Mi a megfelelő vonatot választottuk-e, és ismerjük-e a célállomást?
Hova vezet életünk útja? Eldöntöttük-e már, hogy mi az úti célunk?
Szemlézte: Bíró László
Élet vonata
https://www.facebook.com/sourceforyou/v ... 5092097754

[Karsay1958]

,,Mit keresel...

-Te mit keresel egy férfiben? - kérdezte a nőtől a vele szemben ülő férfi.
A Nő egy pillanatra meglepődött, majd így felelt:
- Tényleg tudni szeretnéd?
- Igen! - mondta a férfi.
- Normál esetben, egyedülálló nőként, azt kérhetném a férfitől, amit egyedül
nem tudok létrehozni, megélni, megteremteni. Nézd, én felelősségteljes
felnőtt életet élek. Fizetem a számlákat, háztartást vezetek, bevásárolok,
a gyerekeimet nevelem. Mindezt egy férfi segítsége nélkül.
Így jogosan kérdezhetném: Mit hozhatsz Te az életembe?
A férfi ledermedt, az arcán látszott, hogy egyből a pénzre gondol.
A nő ráérezve erre, elébe ment:
- Nem, nem a pénzre gondoltam, annál sokkal többre.
Vágyom a férfira, aki életem minden területén a tökéletességre
ösztönöz.
Akitől megkaphatom az érzelmi biztonságot.
Aki nem csak a testemet stimulálja, hanem a lelkemet és az
elmémet is.
Arra az érzéki férfira, aki megérti, min megyek keresztül nőként,
de elég erős ahhoz, hogy védelmezni, ápolni tudjon.
Akarom a férfit, akit tisztelni tudok, mert a helyén van.
Nem a tökéletest keresem és végképp nem azt, akivel felszínesen
élhetnénk egymás mellett. És hogy miért nem?
A válasz pofon egyszerű, mert rövid az élet.
- Sokat kérsz! - mondta a Férfi.
- Mert sokat érek! - válaszolta a Nő"

UI:

KARMIKUS SZERZŐDÉSEK (VIZSGÁLATA)
https://www.youtube.com/watch?v=xHmimHT5rU0

[Karsay1958]

A sebészorvos

A doktor sietve érkezett meg a kórházba. Telefonon hívták be egy sürgős műtét miatt. Gyorsan átöltözött, bemosakodott és elindult a műtő felé. A váróteremnél találkozott a műteni kívánt fiú édesapjával.
- Mi tartott ennyi ideig? Miért nem jött be időben dolgozni? Nem tudja, hogy a fiam élet és halál között van? Nincs Önben egy csepp felelősségérzet sem? - kérdezgette mérgesen az apuka.
A doktor csak elmosolyodott kedvesen és hozzátette:
- Sajnálom uram. Jöttem amilyen hamar csak tudtam. Nem tartózkodtam a kórházban a mai nap. És most csak annyit tudok mondani, hogy nyugodjon meg kérem, hagy tudjam végezni a dolgom.
- Nyugodjak meg? Mit szólna hozzá, ha a maga gyereke lenne ilyen helyzetben? - kérdezte az apa mérgesen.
A doktor újra csak egy kedves mosolyt engedett el és hozzátette:
- Csak azt tudom önnek mondani, amit Jób mondott : porból lettünk és porrá leszünk, áldott legyen az Úr neve! A doktorok nem tudják meghosszabbítani az emberi életeket. Most menjen és foglaljon helyet a váróban, megteszünk minden tőlünk telhetőt higgye el."
- Tanácsokat osztogatni akkor, amikor nem vagyunk érintettek az ügyben túlságosan is könnyű! - morogta az apuka és kiment a terembe.
A műtét eltartott 4 és fél óra hosszat. Végül mosolyogva és boldogan jött ki az orvos a műtőből.
- Köszönöm Istenem! Sikerült megmentenünk a fiát. Minden rendben zajlott le. - mondta az orvos az apukának, és minden egyéb kontaktus nélkül elviharzott.
- Minden kérdésére válaszolni fog a nővérke. Vigyázzon a fiára! - szólt vissza az ajtóból.
- Miért volt ilyen arrogáns? Miért nem volt 5 perce, hogy megbeszéljük mi történt odabent? Miért ennyire figyelmetlenek és lelketlenek az emberek? - morogta az apa.
A nővér közben megérkezett és válaszolt az elhangzottakra:
- A doktor úr fia meghalt egy autóbalesetben. Ma van a temetése. Onnan jött el, amikor hívtuk telefonon, hogy a maga fiát sürgősen meg kell műteni. És most, hogy végzett siet vissza, hogy odaérjen amikor eltemetik a fiát. - válaszolta szomorúan a nővér.

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?


UI:

Egy páratlan édesapa története
https://www.youtube.com/watch?v=_QZ23e3VCpA

[Karsay1958]

46 HANG - Imáimat látványosan meghallgatja az Úr.
Nagyon fontos, hogy higgyetek imáitok erejében! Az élő hittel mondott imádság valóban „hegyeket mozgat”! Nagyon okos, ha kérő imáidhoz hozzá teszed e kis mondatot: „akaratod szerint!” Ez azért fontos, nehogy úgy hangozzék kérő imátok, mintha saját akaratotok megvalósítását jobbnak tartanátok Isten akaratának megvalósításánál.
*****
47 HANG - Mit keresek még itt a Földön?
A Világmindenség nagy egészének te olyan fontos része vagy, mint egy hatalmas gépezetben egy piciny fogaskerék, amely nélkül az egész gépezet szinte nem tudna mit kezdeni magával. Nem arról van szó, hogy nélküled megállna a Világmindenség, hanem arról, hogy nélküled nincs Világmindenség! Amikor azt mondjátok, hogy senki sem nélkülözhetetlen, akkor ti csak a felszínt látva mondhatjátok ezt. Isten egyetlen szellemi lényt sem teremtett fölöslegesnek! Kétségtelen, hogy a Földön nem áll meg az élet olyankor, amikor valaki meghal. De a Világmindenségből senki nem léphet ki a halálával sem! Ott mindenki mérhetetlenül fontos.
Ha nem tudod megfogalmazni magadnak azt, hogy miért kellett eddig élned, miért történtek veled azok az események, amelyek történtek, ezeknek akkor is isteni méretű fontosságuk volt, van és a jövőben is lesz! Neked csak az kell legyen a fontos, hogy reggeli imádban vágyaidat, képességeidet és lehetőségeidet megfelelően felmérd, ezeket törekedj szinkronba hozni, és kérd életedre áldásomat. Ha ehhez még angyalaim segítségét, oltalmát is kéred, akkor mindent megtettél azért, hogy értelmesen induljon el számodra az előtted álló nap. Ha este visszanézel az elmúlt napra, biztosan fogsz találni olyan perceket, órákat, amelyekért joggal adhatsz hálát. Fontos tehát tudnod, hogy hiábavaló szellemi élet nincs sem égen, sem Földön!
*****
48 HANG - Nagyon ki akarnak használni egyesek.
Pontosan azért nagyon fontos az okosság és az óvatosság, mert bárányként éltek a farkasok között! Bizalmat soha ne előlegezz meg senkinek! Csak annyira bízz bárkiben, amennyire méltónak tette magát erre! Még Isten sem kér megelőlegezett bizalmat senkitől! Mindenkinél előbb igazolja azt, hogy érdemes Benne megbízni, és csak ezután kér tőletek hitet, bizalmat!
Reggelenként kérd őrangyalodat, hogy segítsen neked abban, hogy Isten iránti hűségedhez mindenkor meglásd azokat az erőforrásokat, amelyek feltétlenül jelen vannak, és a te erőd - mivel hiszel Istenben - nem kevesebb, mint Isten ereje, tehát kimeríthetetlen!
*****
49 HANG - Miért vannak hol szép, hol szörnyű álmok?
Álmaitok gyakran elfojtott kedélyállapototokról adnak tudósítást. Ez pedig nagyon hullámzó lehet! Tudnod kell, hogy az álom állapota nem tartozik az erkölcsi rendbe. Vagyis álom-állapotban se jó, se rossz nem lehet senki. Ezért igaz az a mondás, hogy aki alszik, az nem vétkezik. Hacsak azáltal nem, hogy olyankor alszik, amikor nem szabadna aludnia!
*****

[Karsay1958]

A törvényekről és a jogról
Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből

Fontos, hogy meg tudjad különböztetni: kétféle törvények vannak. Amit az emberek alkottak s amit az Isten.
Az elsők aszerint váltakoznak, hogy egyetlen ember állította-e föl őket, vagy egy kisebb csoport, vagy pedig egy többségi csoport. Ezek tulajdonképpen nem is törvények, csupán az emberi közösségek játékszabályai, melyek mindig valakinek vagy valakiknek az érdekeit védik, éppen ezért nem örökérvényűek. Tiszteld őket, mert Neked is hasznod van abból, ha mások tisztelik.
Az igazi törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. A Dolgok Rendjének egymásba kapcsolódó láncszemei zárják ezeket magukba s Te együtt születsz, sőt: beleszületsz ezekbe a törvényekbe, melyek megszabják sejtjeid működését és helyedet a világban. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok. Meghatározzák, hogy mit tehetsz és mit nem tehetsz, megéreztetik Veled a különbséget jó és rossz, szép és csúnya között. Korlátokba szorítanak, bezárnak születés és halál közé, őrködnek fölötted ösztön és lelkiismeret formájában.
A játékszabályok betartása tetszésedre van bízva. Ha megtanulod és tiszteletben tartodőket: békében hagynak embertársaid. Ha nem: kellemetlenségeket szerzel magadnak.
De ha ki akarnád játszani a természet törvényeit: megölnéd azt, aki vagy.
***
Könyvtárakat írtak tele azzal, hogy mik a jogaid ezen a földön. Pedig csak egyetlen igazi jogod van: békében élni.
De éppen erről feledkeznek meg leggyakrabban.

szemlézte: Bíró Laci

Hétvégi filmajánló

Pár lépés a mennyország
https://videa.hu/videok/film-animacio/p ... wMV2ivgDAc

[Karsay1958]

A tojás

Épp hazafelé tartottál, amikor meghaltál. Autóbaleset történt. Nem különösebben rendkívüli, de azért végzetes, mindenesetre. Két gyereked és a feleséged hagytad hátra.Fájdalommentes halálod volt. A rohammentősök megpróbáltak ugyan megmenteni, de nem sikerült nekik. A tested annyira megsérült és összetört, hogy jobban jártál így, elhiheted.
És akkor találkoztál velem.
-Mi… Mi történt? – kérdezted. – Hol vagyok?
-Meghaltál. – válaszoltam tárgyilagosan. Nem érdemes bűvészkedni a szavakkal.
-Jött egy teherautó… Keresztbe csúszott az úton.
-Bizony. – mondtam.
-Meghaltam?
-Úgy van. De ne bánkódj. Mindenki meghal. – mondtam.
Körülnéztél. Nem volt más, csak a semmi. Csak te és én. –Mi ez a hely? – kérdezted. –Ez már a túlvilág?
-Többé-kevésbé. – mondtam.
-Te vagy Isten? – kérdezted.
-Úgy-úgy. – válaszoltam. – Én vagyok Isten.
-A srácok… A feleségem… - motyogtad.
-Mi van velük?
-Kibírják?
-Na, ez tetszik. – mondtam. –Épp most haltál meg, és a legnagyobb gondod, hogy mi lesz a családoddal. Ez itt jó pontnak számít.
Elragadtatva néztél rám. Bár számodra nem tűntem Istennek. Inkább egy átlagembernek. Vagy átlagos asszonynak. Valamiféle tekintélyszemély lehettem számodra. Amolyan gimnáziumi tanár-féle, semmiképpen sem a mindenható. –Ne idegeskedj – mondtam – minden rendben lesz velük. A gyerekeid emlékeiben tökéletes apaként fogsz élni. Nem volt idejük rá, hogy kiábránduljanak belőled. A feleséged sírdogál majd egy keveset, de legbelül titokban megkönnyebbül. Ha őszinte akarok lenni, a házasságod úgyis szétesőfélben volt. Ha ez megnyugtat téged, a feleségednek szörnyű lelkifurdalása lesz a megkönnyebbülés miatt.
-Oh! – szakadt fel belőled egy meglepett sóhaj. –Akkor most mi történik? Mennybe megyek vagy pokolra jutok?
-Egyik sem. – mondtam. – Újjá fogsz születni.
-Aha. – vágtad rá. – Szóval a hinduknak igazuk volt.
-Minden vallásnak igaza van a maga sajátos szemszögéből. – magyaráztam. – Gyere, tegyünk egy sétát.
Követtél, ahogy gyalogoltunk a végtelen ürességben. – Hova megyünk? – kérdezted.
-Sehova. – feleltem. Csak kellemes sétálgatni beszélgetés közben.
-Szóval, mi a lényeg? – érdeklődtél. – Amikor újjászületek, tiszta lap leszek, nem? Egy csecsemő. Minden tapasztalatom, minden élményem, amelyben ebben az életben részem volt, nem számít majd.
-Ez nem igaz. – mondtam. – Ott van benned előző életeid minden tudása és tapasztalata. Egyszerűen csak nem emlékszel rá ebben a pillanatban.
Megálltam és átkaroltalak. – A lelked nagyszerűbb, gyönyörűbb és hatalmasabb, mint azt el tudod képzelni. Az emberi elme csak kis részét tudja befogadni mindannak, ami vagy. Olyan ez, mintha egy pohár vízbe merítenéd az ujjad, hogy megtudd, a víz hideg-e vagy meleg. Egy kis részedet meríted a tartályba, hogy aztán, miután visszahúzod, gazdagabb légy egy nagyon fontos tapasztalattal.
-Az elmúlt 48 évet egy emberi testben töltötted, úgyhogy még nem tudtál kinyújtózni és megélni hatalmas tudatosságodat. Ha elég hosszú ideig maradnánk itt, elkezdenél emlékezni mindarra, ami korábban történt. De nincs túl sok értelme annak, hogy ezt mindig megtedd két élet között.
-Hányszor születtem már újjá?
-Sokszor. Nagyon sokszor. Különféle élethelyzetekbe. – meséltem. - Ezúttal kínai parasztlány leszel, 540-ben.
-Várj csak, mit mondtál? – akadt el a szavad. – Visszaküldesz az időben?
-Végül is, technikailag igen. Az idő, amiről beszélsz, csak a te univerzumodban létezik. A dolgok másképp vannak ott, ahonnan én jövök.
-Miért, honnan jössz? – kérdezted.
-Jó kérdés. – feleltem. – Valahonnan. Valahonnan messziről. És vannak még olyanok, mint én. Értem, hogy tudni szeretnéd, milyen ott az élet, de őszintén szólva, hiába magyaráznám.
-Oh! – szakadt fel belőled kissé csalódottan. – De várj csak! Ha különféle helyekre és időkbe reinkarnálódtam, lehet, hogy találkoztam saját magammal.
-Persze. Mindig megtörténik. És amiatt, hogy mindkét élet csak a saját személyiségével van elfoglalva, még csak észre sem vevődik.
-Mi a lényege ennek az egésznek?
-Ez most komoly? – évődtem veled. –Tényleg az élet értelmét akarod tudni? Nem sztereotip egy kicsit ez a kérdés?
-Szerintem elég fontos kérdés. – erősködtél. Mélyen a szemedbe néztem. – Az élet értelme, amiért megteremtettem ezt a világegyetemet, az, hogy fejlődhess.
-Úgy érted, az emberiség? Azt akarod, hogy fejlődjünk?
-Nem az emberiség. Csak te. Neked teremtettem ezt az univerzumot. Minden új élettel növekszel és fejlődsz. Egyre érettebbé és bölcsebbé válsz.
-Csak miattam van ez az egész? Mi a helyzet a többiekkel?
-Nincsenek többiek. – vágtam rá. –Ebben a világban nincs más, csak te meg én.
Üres tekintettel bámultál. – De az a sok ember a Földön.
-Te vagy mind. Különböző inkarnációidban.
-Várj egy percet! Én vagyok… mindenki?
-Kezded kapizsgálni. – mondtam és barátságosan vállon veregettelek.
-Én vagyok minden emberi lény, aki valaha élt?
-És valaha élni fog, igen.
-Én vagyok Abraham Lincoln?
-És a gyilkosa, John Wilkes Booth is. – tettem hozzá.
-Én vagyok Hitler? – kérdezted megrettenve.
-És a milliók is, akiket meggyilkolt.
-Én vagyok Jézus?
-És mindenki, aki valaha követte őt.
Hirtelen elcsendesedtél.
-Minden alkalommal, amikor bántottál valakit, magadat bántottad. Minden alkalommal, amikor jót tettél valakivel, magaddal tettél jót. Minden boldogság, vagy szomorúság, amelyet bármelyik ember megtapasztalt vagy meg fog tapasztalni, a te boldogságod vagy szomorúságod lesz.
Hosszú ideig gondolkodtál.
-Miért? – kérdezted. –Mi értelme van mindennek?
-Mert egy napon majd olyan leszel, mint én. Hiszen ilyen vagy legbelül. Az én fajtám vagy. A gyermekem vagy.
-A mindenit! – kiáltottál fel hitetlenkedve. – Isten volnék?
-Még nem. Magzat vagy. Fejlődsz. Amikor már végigélted az időszámítás összes emberi életét, akkor megszülethetsz.
-Akkor az egész világ, egy… - töprengtél. - Nem más, mint egy…
-Egy tojás. – fejeztem be a mondatot. – És most itt az idő, hogy tovább lépj.
Azzal utadra bocsátottalak.

[Karsay1958]

Asztalos István
A KISDOBOS

Szolnok alatt táborozott Damjanich vörös-csákós serege, és a holnapi csatára készülődött. A katonák a tábortűznél ültek. Egyikük levelet írt, más a puskáját pucolta, sokan meg beszélgettek.
Egyszer csak az egyik katonának megakad a szeme egy kis mezítlábas, tizenkét éves forma fiúcskán, aki zsebredugott kézzel állingált a tábortűz mellett, s hallgatta őket.
– Hát te mit keresel itt? – szólt reá a katona. – Mész azonnal haza! Anyád eddig sírva keres. A fiú azonban nem mozdult.
– Nincs anyám – mondta halkan, és lesütötte a szemét.
– Akkor apád üt agyon, ha ilyen későig tekeregsz.
– Apám sincs – válaszolta a gyermek.
A katona most már sajnálkozva kérdezte:
– Akkor ki tart el téged?
– Szolgálok a gazdáknál.
– S minek jöttél ide?
– Megvédeni a hazát! – egyenesedett ki a gyermek, s látszott a tűz fényénél, hogy fellobog a szeme.
A katonák nevettek ugyan, de tetszett nekik a válasz. Egyik nagybajuszú, öreg őrmester odament mellé.
– Na fiam, ezentúl a haza a te édesanyád! – s egy vörös csákót nyomott a fiúcska fejére. Nagy volt a csákó, füléig szaladt, de a fiúcska viselte boldogan, s ott is maradt a Damjanich seregénél kisdobosnak. Sok csatában részt vett, tüzes szívvel dobolta harcra a honvédeket. Egyik csatában aztán mellén találta egy osztrák golyó.
Lerogyott a gyermek, s az öreg őrmester ijedten szaladt oda:
– Mi van veled, kisfiam?! – hajolt le hozzá, s vette ölébe a fejét.
– Itt, itt! – suttogta a gyermek, s a mellére mutatott. Aztán mélyet sóhajtott, és vér buggyant ki a száján.
Így halt meg a hazájáért és népe szabadságáért a kis szolgafiú.

[Karsay1958]

Kedves Barátaim, Ismerőseim, volt és jelen Tanítványaim!

Ezt a levelet azért kapod tőlem, mert az elmúlt 15 évben valamilyen előadásomon, vagy általam tartott rendezvény kapcsán regisztráltál a Szintézis Szabadegyetem honlapján, a www.tuzonjaras.com vagy www.napkapu.com oldalon, vagy közvetlen e-mailben jelezted, hogy érdeklődsz az általam tartott programok és előadások iránt.

Most mindössze azért írok, hogy minél szélesebb körben megosszam veletek az örömhírt, hogy így 15 ÉV UTÁN MEGSZÜLETETT a méltán nagysikerű "PARTTALAN KIKÖTŐ" című ELŐADÁSSOROZATOM újraszerkesztett HANGANYAGA és SZÖVEGKÖNYVE, ami az alábbi linken INGYEN elérhető és LETÖLTHETŐ!

A HANGOSKÖNYV (A teljes előadássorozat összes részének gépelt szövegkönyve) INNEN INGYEN LETÖLTHETŐ: http://www.napkapu.com/documents/partta ... v_2022.pdf

Az elmúlt 15 év alatt több százan kértétek tőlem ezt, - így mondhatom, hogy közkívánatra teszem ismét közzé ezeket a tanításokat, amik így lejegyezve több, mint 170 gépelt oldalt tesznek ki. Végül is csak másfél évtizedet kelett várni rá...

Mély TISZTELETTEL és SZÍVBŐL AJÁNLOM figyelmetekbe!

"CSÍNY LETUDVA!" ;

Bence

LEÍRÁS és RÉSZLETEZÉS:

A Parttalan Kikötő, Tarr Bence László filozófus, kulturális antropológus, buddhista tanító előadása a révbe juttató megismerésről. Fókuszában a MEGVILÁGOSODÁSHOZ vezető út, és az ehhez szükséges helyes létszemlélet áll. A sorozat lépésről lépésre vezet végig az emberi "értelmet" meghaladó, szellemi felébredés tanösvényén, megismertetve a megvilágosodáshoz vezető "villámút" tanításával.

Elhangott 2007. tavaszán.
A PARTTALAN KIKŐTŐ előadásorozat részei:
1. RÉSZ: PARTTALAN KIKÖTŐ: HOGYAN ÉRJÜK EL A MEGVILÁGOSODÁST? https://youtu.be/9094xVuLMto
2. RÉSZ: AZ "ÉN-CSINÁLÁS" MŰVÉSZETE - A Perszóna fogalmáról. https://youtu.be/-QB5VmastOk
3. RÉSZ: ÉNTELENSÉG ÉS ÜRESSÉG - Út az Önvaló megtapasztalásához. https://youtu.be/BYzaEjR9S8Q
4. RÉSZ: ÖNMEGVALÓSÍTÁS VAGY ÖN-MEG-VALLÁSOSÍTÁS? ; Hogyan meditáljunk? https://youtu.be/asb5xzKh8uo
5. RÉSZ: LÁTSZAT ÉS VALÓSÁG – a téridő tükörlabirintusában. https://youtu.be/lL9XOMAa1n8
6. RÉSZ: ISTEN ÉS ISTENSÉG - a transzcendencia lényegéről. https://youtu.be/H8GJMjtsNyc
7. RÉSZ: SORS, AKARAT, VÉGZET - Életfeladatod éber (el)fogadása. https://youtu.be/JNWb7EGhcW4
8. RÉSZ: A NINCS KAPU - MEGVILÁGOSODÁS ITT ÉS MOST! https://youtu.be/dajvhBnnn90
9. RÉSZ: A KICSI ÖRÖM ÉS A BOLDOGSÁG - csupán a lényeget.
https://youtu.be/ZZ9ifHoF0EU
10. (BEFEJEZŐ) RÉSZ: A LÉTÖRÖM - Hogyan légy valóban Boldog? https://youtu.be/_c--KZJUUlA
"Minden kérdés alfája és ómegája a: „Ki vagyok én?” Ennél általánosabb és mégis őszintébb kérdés aligha létezik, amit ember feltehet magának. A mai kor emberének a kérdés éppen úgy életbevágóan fontos és aktuális, mint bármely más történelmi korban élőnek. Vágyak és megérzések, hitek és filozófiák megannyi veszejtő útvesztőjét végigjárva, az út végén ott a Világ. Csupa világosság és a túlpartra vezető éber felismerés.
Tarr Bence László, filozófus, kulturális antropológus, buddhista tanító több mint 25 éve tart előadásokat az egyetemes kultúrhistória, vallásbölcselet, metafizika, és spirituális önismeret témaköreiben. Gondolatvilágát megismerhettük a "Belülről Izzó Tűz" https://youtu.be/pwljaBT-T58, és "Hétköznapi Mintáink" https://youtu.be/ZWS6jv89Xqw című portréfilmjeiből, a Világokon Át https://youtu.be/0XkM-v2IzWo című tévésorozatból, valamint az Elixír magazinban 15 éven át havi rendszerességgel megjelent cikkein keresztül."
A teljes lejátszási lista itt érhető el: https://www.youtube.com/playlist?list=P ... aBuPTjslLZ

Fogadjátok nagy szeretettel!

Szerencsés partotérést!

Bence

Tarr Bence László
+36208078071
www.napkapu.com

[Karsay1958]

Az öreg kenyéradó

Az idős férfi meredten bámult maga elé. Végre. Végre meggyógyult. Ma engedik ki a kórházból. Ült a padon, várta lányát, hogy hazamenjenek. Igazából boldognak kellett volna lennie, de mégsem volt az. Mert pontosan tudta, hogy régi életének vége, az eltelt hónapok és betegsége elvette azt, mire egész eddigi életét feltette. Kenyéradó volt, kenyeret adott nekünk embereknek, mit igazi hivatásként élt meg. Büszke volt magára, jó pék, ki jó kenyeret sütött. Jó szíve volt mindig, nem is anyagilag gazdagodott meg, hanem lelkileg. De most hogyan tovább? Hónapokig tartó betegsége felemésztette családi kasszát és pékségét is. Élt, de miért eddig élt, már nem volt többé, szürke volt még a kék ég is.
Nyugdíjba vonulok, gondolta, de belül tudta, hogy ő még azon emberek egyike, ki sose tudnak nyugdíjba vonulni. Élete a pékségben volt, az éltette.
Lenézett két kezére, összesimította, és magában érezte a liszt finomságát ujjai közt, levegőt vett és orrában a kovász szaga jelent meg. Arcán a kemence melege érződött, keze ekkor önként mozdult oldalra. A lapátért... Sóhajtott, maga előtt látva a sok mosolygós arcot, ki hozzá reggelente betért friss péksüteményért. Hiányzott neki, hiányzott a soha nem múló várakozás, hogy hogyan sül az Ő kenyere.
Tudta, hogy az ő kenyerét tízezrek szegték meg, ő még sütött hagyományos kemencében, hová az asszonyok hordták a sütnivalót. Hallotta az egymás közt mókázó asszonyok hangjának dallamát. Ő ebben nőtt fel, apja is pék volt, a pólyában is liszt volt, a szívében pedig egy életre összegyúródott ezzel a mesés közeggel. Menni alig tudott, de tudta melyik liszt mire való. Négy évesen olyan, de olyan perecet csavart...Mikor kérdezték mi akar lenni, ha nagy lesz, csak értetlenül bámult a kérdező arcába, s vágta rá a világ legegyértelműbb válaszát a kérdésre. Pék. Tanulta és kitanulta minden csínját-binját a szakmának. Most ez már mind hiábavaló. Most lassan nem lisztből sütnek a pékek kenyeret, üzlet lett, s nem hivatás. Bosszankodott...
Pedig ez az, hivatás, mint egy orvosé, vagy tűzoltóé, mert ők álmukban is azok, akárcsak ő. Ez szolgálat. Mi lesz vele éjjel és hajnalban? Tudta, hogy lánya és veje szereti, unokája odáig van érte, de mégis mit fog csinálni?
Meglátta lányát és a padot megveregetve állt fel onnan, honnan heteken keresztül csak nézett valamerre. A kemence felé.
Kocsiban ülve nézte a suhanó tájat, elmélázott, hogy mennyit változik a világ, és mennyire feledni akarja, mi volt, mi jó volt, a bizonytalan újért.
Megérkeztek, lánya segítségére a veje és unokája jött ki a házból. Ölelve köszöntötték itthon. Majd elindultak befelé.
Azt ajtónál viszont megálltak, a csomagok a teraszra hullottak és várták az öreg mester lassú lépteit.
Csodálkozott. Miért nem megyünk be? Aztán unokája belékarolt. Gyere velem papa, mutatok Neked valamit!
Lassan vezette hátrafelé. Mikor befordult a ház mögé elakadt a lélegzete...
Egy kemence!
Míg ő a kórházban volt, addig a család és hű barátok, építtettek Neki egy kemencét. Neki! A kemence nem állt egymagában, pirospozsgás arcok vették körül, emberek, kik Rá számítottak.
Az öreg kenyéradó nem tudott szólni, csak sós könnye szaladt végig arcán. Csak némán széttárta karjait, mintegy megölelve mindenkit. Meredt tekintete, már nemcsak a könnytől volt csillogó, az ég is kékebb lett, a Nap is melegebben sütött, úgy érezte. Pedig csak a mellében lobban láng a hamuban rejlő parázsból.
Odalépett a kemencéhez, megsimította oldalát, nyelt egyet, majd még egyet és megfordulva annyit mondott:
- Köszönöm!
Unokája hozzábújt, és cserfesen kérdezte meg:
- Papa, sütsz nekem kalácsot...mazsolást?
- Igen, sütök, sütök Mindenkinek...

Suttogó Gabriel
Minden jog fenntartva

UI:

Szavaid ereje hangoskönyv
https://www.youtube.com/results?search_ ... k%C3%B6nyv

[Karsay1958]

,, Mikor már nagyon fáradt leszel, és nagyon céltalannak érzed sorsodat: egyszerre csak érted üzen az otthoni erdő.
Először egy szellővel üzen, amelyik csak úgy végigsurran melletted az utcán. Fenyőszagából már alig érezhetsz valamit, s meghallod mégis, amikor a füledbe súgja:
Üzeni az Erdő, hogy hűs árnyékkal várnak a fák...Illatukat neked gyűjtik a rét virágai...Hívnak az őzek és a nyúlfiak..a pillangók és a harmatcsepp a fűszál hegyén. Jöttödet lesi az ösvény. Jöjj, siess.
Fájva megdobban akkor a szíved. Torkodat fojtogatja a honvágy, és megtölt fájdalmas szomorúsággal. De nem mehetsz. Nem eresztenek a láncok. A rossz emberek láncai.
Aztán meglátsz egy felhőt, egy kis bolyhos, fehér felhőt az égen. És tudni fogod, hogy újra üzen az otthoni erdő. És látni fogod emlékezetedben a régi tájakat, és úgy sajog valami benned, mint még soha addig. S végül meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét. Ablakod magától kitárul. És ott ül a fán, és hazahív otthonod drága aranymadara: a sárgarigó. Valami megpattan benned akkor. Szemedből előtörnek a könnyek, lemossák rólad a láthatatlan láncokat, kiömlenek az utcára is, és végigfolynak a köveken, bűvös ösvényt mosnak lábaid elé az idegen emberek között, és te elindulsz rajta Keletnek, mindig csak keletnek, amerre a sárgarigó hív."

Wass Albert – Aranymadár

UI:

MÉDA: A TESTET ÖLTÉS CÉLJA (EMBER / ISTEN SZEMSZÖGÉBŐL
https://www.youtube.com/watch?v=6KGDfeuUJEk

[Karsay1958]

Névtelen Szellem
A gonosznak a fegyvere a félreértés
Megjelent a szellemtani közleményekben 1929-ben

Borzasztó fegyvere a gonosznak a meg nem értés, vagy félreértés, és ez a rettenetes nagyhatalom nem szűnt meg hadakozni ma sem. Nem szűnt meg a gúny, a tomboló őrület a keresztfa körül, mely mindenkorra szimbólumává lett az igazság sorsának a földön. Ezer meg ezer apróbb nagyobb keresztet ácsol a bűn, a meg nem értés. Ezer meg ezer ütést mér percről-percre, óráról-órára a tévelygés, a vakhit, a rosszakaratú rágalom és irigység az igazság arcára és vadul vigyorogva várja, hogy majd megmondja az igazság, ki ütötte meg és hányat ütött rá.
Az ördögi eszmétől fűtött szellemi csőcselék, legyen az bár az út porában fetrengő koldus, vagy bíborba öltözködő hatalmas, vagy a tudomány büszke lovagja: mind az ő tévelygéseit, bűneit, hazugságait akarja az igazság köntösébe takarni: de előbb megöli az igazat. Meggyalázza, gúny tárgyává teszi, hogy a kicsiny fejlődő lelkek elforduljanak tőle és ez által az ő hazugságainak, félrevezető eszméinek akadálya ne legyen.
Mindig ez volt a cél a gonosztól áthatott emberi lelkekben, kikben a gonosz eszme terjeszkedésének akarata, vágya él. Mindaddig, míg az ősbűnt, az ősellentétet az ember magában fel nem ismeri és ki nem írtja, elevenen tartja a lelkekben a szomorú emlékű nagypénteket.
A szellemi csőcselék csak akkor hatalmas, ha nagy tömeget alkot, akkor is csak úgy, ha egy eszme uralkodik felette, ha egy vágya, egy akarata van. Ez a hitvány fajzat nem pusztult ki, nem fogyott el és nem kisebbedett. Hatalmas parancsolója a sátán, erős hámba fogva uszítja hol ide, hol amoda, ahol a neki nem tetsző s az igazságtalanság ellen lázadó lélek bontogatja a szárnyát.
Vigyázzatok, hogy bele ne tévedjetek a tömegbe, a tömegnek örökké éhes, elégedetlen forgatagába, mert azokon a testi vágyakon és törekvéseken, amelyek a tömegeket mozgatják, a sátán az úr!

szemlézte: Bíró László

UI:

Hétvégi filmajánló

Felhőatlasz
https://www.youtube.com/watch?v=pYnsIwvPSJg

[Karsay1958]

Wass Albert
A viharról, ami időnként jön és elmegy

Figyelted, hogy kezdődik?
Egyszerre egészen csöndes lesz minden. Mintha a világ visszafojtaná a
lélegzetét. Addig is csönd volt, de csak most veszed észre magát a csöndet. Pillája se rezdül a fáknak. Mozdulatlan a hegy és a völgy. A levegő megáll fölötted, mintha ásítana.
Aztán egy pillangó repül át a rét fölött. Sietve röpül, szinte cifrázza a repülést. Csapong. Minden mozdulatán érzed, hogy siet. Siet. Mintha egyszerre, zsúfoltan akarná
még kiélvezni azt, hogy szállani tud és hogy színesen tarkák a szárnyai.
A fák is őt nézik valamennyien. A füvek. A bokrok. A virágok. Egy kis levél,
valahol az egyik bükkfa tetején, odahajlik a társához és súg neki valamit. Egymásnak
adják a hírt és egyszerre valamennyi levél susogni kezd, borzongva és titokzatosan, mint
akik sötét babonáról tudnak. Megremegnek a fűszálak is. Minden virág ijedten felfigyel.
Egy vércse sikoltva bevágódik a fák közé. Akkor már az ég alján ott láthatod a gomolygó felhőket is, ahogy feketén és iszonyú gyorsan közelítenek.
Valahol a szálasban fölnyög egy fa. Babonás reccsenések támadnak és fönt a
hegyen meghallod a fenyvest zúgni.
Villámszagot érzel a szélben, ahogy arcodba csapódik. Reszketve meghajtja
karcsú nyakát a kék harangvirág. Lent az erdő alatt lélekszakadva futni kezd a patak és
rázza borzolt hajjal, eszeveszetten a vészkolompot.
Az ég kékje magosba menekül és haragos felhők futnak a világra. Fényüket
vesztik a színek. Morddá sötétedik minden. És ekkor megjön a szél, az igazi. Földig hajolnak előtte a hajlékony derekú fák. A büszkék ropognak. A halál hidege végigcsúszik törzseken, virágokon, fűszálakon. Orrodban érzed, véredig hatol.
Már csattog a zápor. Dördülve meghasad a fellegek szája és kénköves lángok
csapódnak az erdő testébe. Füvek és virágok halálra váltan lapulnak a földhöz. A föld
remeg. Ordító szörnyek nyargalnak láthatatlan pokol-lovakon, patkójuk nyomán
szikrát vetnek a felhők. Zúgnak, ropognak a fák. Recsegve hasadnak a törzsek. Sikoltó bokrok kapaszkodnak tíz körmükkel a földbe. Gyökerek pattannak, nyög, jajgat, sikolt, átkozódik a világ, haldokló testek vonaglanak a földön, azt hiszed, ez a végítélet napja.
Így a fa. És mit tehet az ember még ezen felül? Legyen becsületes, mert
ember. Jóindulatú, tiszta és igaz. Szeresse a testvért, fában, virágban, állatban,
emberben. Higgye Istent, akit nem láthat, mert hiszen a tenyerén mászkál. Ne félje a gonoszt, csak kerülje útjait.
Imádkozzék, ha viharba kerül, s dolgozzék, ha már elmúlt. Nem tehet ellene
semmit. Vihar van. Háború van. Gonosz feszültségek, mérges kisugárzások, ördöngös
szándékok babonája hozza. De az ember megáll benne, ha ember.
És vihar után, mikor már az eső is elállt s az erdő nem nyög és nem
sóhajtozik többé: frissebb a levegő, tisztább a lomb és zöldebb a fű. A föld puhább és a
virágok színesebbek. Kisüt a nap is és valahonnét a pillangók újra előkerülnek.
Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van
valami, ami több, mint az élet. Aztán kijavítja házát, bekeríti kertjét s az ekevasát
belenyomja mélyen a fölpuhult földbe. Illatos a föld olyankor s jó gabona terem. Vetéskor már búg a vadgalamb is és aratásra kirepíti fiait.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A kísértések szükségszerűek
„Ne kísértsed a te Urad Istenedet!” felelé az Úr.

Isten az ember gondozására bízza a testet, hogy szellemének szolgáljon rendeltetése elvégzésében, ugyanis az anyaghoz kötődő vágyaitól és tévedéseitől csakis ebben a földi világban tud megszabadulni, ha végül legyőzte a velük kapcsolatos kísértéseket. Hogyha az az Istentől reábízott testét gondozza, a jó Isten is segítségére lesz.
Tehát ne rejtőzködjünk, ne fussunk kísértéseink elől, hanem álljunk szembe velük és küzdjük le vasakarattal. Kísértés nélkül a bennünk levő gyengeségek és hibák csak még inkább elburjánoznának.
Midőn Megváltónk a Miatyánkba felvette: „ne vígy minket a kísértésbe”, nem azt akarta azzal kifejezni, hogy megkérleljük mennyei Atyánkat, hogy azt, amit bölcsessége számunkra jónak látott rendelni, megmásítsa, s távol tartsa tőlünk a kísértést, ezt az erőmérőt, aminek minden szellem alá van vetve akaraterejének kipróbálása végett, s amely alól még Krisztus Urunk sem volt felmentve. Nem. Ezzel azt kérjük jóságos Atyánktól, hogy szellemünk annyi erőt találjon önmagában, hogy képes legyen magát az érzékek és szenvedélyek igája alól felszabadítani, hogy martalékul ne essék az ellentétesek kísértésének, hogy a kísértés rajta ne diadalmaskodhassék.
Még a szellemi tudás is kísértést jelent, hogyha birtoklói túlzott buzgóságból elragadtatják magukat és fanatikusok módjára kezdik el hirdetni szellemi tudásukat és igyekeznek meggyőzni az embereket, térítgetni. Ez pedig nem Isten akarata és nem ez a mi dolgunk.
Nap-nap után mindjobban meggyőződhettünk vezérszellemeink bölcsességéről, akik folyton arra oktatnak, hogy a spiritizmus terjesztése nem a mi dolgunk, hanem az ő hivatásuk: a mi egyedüli feladatunk az önmagunkon való munkálkodás: önnemesítés, tudásunk, akaraterőnk és erkölcsi erőnk gyarapítása.
Ne bocsátkozzunk egetverő hódító hadjáratokba, amire mindannyian képtelenek vagyunk, hanem bízzuk a hódítást magasztos hitünk igazságosságára.
Mi pedig járuljunk a hódításhoz: az önmagunkon való munkálkodással. Az eleven példaadásnál nincs hatalmasabb hódító fegyver. Azzal győzött Urunk és Megváltónk, azzal győztek az apostolok is. Nem volt-e elég tizenkettő, hogy példájukkal meghódítsák a pogány világot ? „Lám, — mondák, — milyen emberek! Az olyan hit, amely ilyen embereket képes teremteni, csakis igaz, Istentől származott hit lehet. „

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Wass Albert: Te és az Isten

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!

Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.
Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.
Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.
És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.
Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak, és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.
Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait, és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok, s ne egyék el az egerek elől a gabonát.
Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.
Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.
Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.
Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog.
Mélységes mély, szelíd művész-szemével végigsimogat, és azt mondja:
- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.

UI:


Lelkünk útjai
http://lelkunkutja.atw.hu/

[Karsay1958]

" Ha Isten meghallgat, úgy segít rajtad, hogy odaküld hozzád egy olyan embert, akinek még nincs kőből a szíve. Aki meghallgat, megvigasztal, meggyógyít.
Aki nem abból indul ki, hogy nekem jó, mi a fenét jajgat ez? Hanem letörli a verejtéket a homlokodról.
Kimondja azt az egyetlen szót, amit jól tudsz te is, de önmagadnak nem mondhatod, mert azt várod, hogy a másik mondja ki. Anélkül hatástalan.
Mert csak a szeretet gyógyít.
Az ember végül rádöbben, hogy egész életében csak az volt az igazán értékes, örömteli és jó, amikor szeretett. És szerették.
A többi csak rögeszme, lázálom, értelmetlen rohanás.
Ha szeretek, jó élni. Ha nem... csak szorgalmi feladat az életem. Még annyi sem... Jó, ha erre az ember nemcsak az útja végén jön rá, hanem mindjárt az elején. Vagy a közepén. Sohasem késő."
Müller Péter

UI:

369 pozitív szó | létállapot | érzés | tudatos teremtés
https://www.youtube.com/watch?v=Y1L0ywv6wEc

[Karsay1958]

Bizonyíték Isten létezésére!

Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést:
- Miért hiszi, hogy van Isten?
- Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót, és sok egyebet gyártunk. Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját. Ha nekem ezek után azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális.
- Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését?
A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének:
- “Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter. (Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!) A fal vastagsága alaptól a felső szintig max. 25 cm lehet. Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyi üzem, amely tápszereket állít elő, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben.”
Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.
- Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték.
- Nem értjük, hogy mi akar ez lenni.
- Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet. A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el.
- Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit. Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el. Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte:
– Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni!
A gyáros megkérdezte:
- Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem, figyeljenek jól, bemutatom az eredetit.
A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt a jelenlevőkhöz:
– Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek, kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyi üzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával! Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis vegyilabor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ez alatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit. Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát. Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják. Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik!

Bádonyi András

UI:


Traumáinkon innen és túl - teljes film official
https://www.youtube.com/watch?v=CO9urY5OPjg&t=418s

[Karsay1958]

Biegelbauer Pál
Az adás törvényei

1. Csak szabad létező adhat
2. Minden adás - ajándék. Tehát ingyenes és viszonzást nem igénylő. A viszonzás megsemmisíti az adás lényegét. Cserévé silányítja
3. Minden adásban önmagamat adom. Ha nem "én" vagyok a tárgy, ha nem "én" vagyok a cselekvés, üres díszdobozt adtam. Cselekvésem a lét malomköveinek üresjárata
4. Minden adásban létem teljesedik ki. Minden adás révén szegényebbé válok, ám a szeretetben gazdagodom
5. A folyamatos adás - áradás. Minden egyes adás a teljesség fényének villanása, az áradás - a folyamatos ragyogás.
6. Csak a jót lehet adni. Rosszat - lehetetlenség. Mert a rossz - hiány, a nincs, a nemlétezés. És ami hiány, ami nincs, az nem adható.
A rossz - adáshiány.
A rossz - áradáshiány.
A rossz: az adás fényvillanásai közti sötétség.
7. Akkor vagyok, amikor áradok.
Az adás aktusai valóságom apró megnyilvánulásai. Az adások közti szünetek megvalósulásom ígéretei, fényre váró sötétség, áradáscsend.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Confuciusz tíz tanítása

Confucius a keleti világ minden idők legnagyobb filozófusa volt. Értékrendje kiterjed a személyes illetve politikai életre is. Az ő tanításai mind a mai napig utat mutatnak az embereknek abban, hogy hogyan kell viselkedni a szociális életben, az igazságszolgáltatásban és abban, hogy hogyan lehetünk hűek.
1. Nem számít milyen lassan mész. Csak az számít, hogy soha ne állj meg!
2. Soha ne köss barátságot olyan emberrel, aki nem jobb nálad.
3. Ha megjelenik a düh, mindig gondolj a következményeire.
4. Mikor már tisztán látható, hogy céljaidat képtelenség elérni, akkor ne azokat változtasd meg, hanem az idáig vezető lépéseket.
5. Ha utálsz valakit, az győzedelmeskedett feletted.
6. A bölcs emberek magukban keresik a válaszokat, a bölcsködők pedig másokban.
7. Bármit is teszel, szívből tedd azt.
8. Csak azok számára mutass utat, akik már rájöttek, hogy tévedtek.
9. Kis lépések vezetnek nagy célok eléréséhez.
10. Ha utánad köpnek, azt jelenti, előttük jársz.
szemlézte: Bíró László

UI:

Mi a bűn? Van-e eredendő bűn? 20 kérdés
https://www.youtube.com/watch?v=a4l4rY6TRPQ

[Karsay1958]

Ráérünk?

Egy régi mese szerint gyűlés volt a pokolban. Az ördögök beszámoltak tevékenységükről. Az egyik arról szólt: „Én mindenütt azt hirdettem, hogy nincs Isten, nincs mennyország, mindenki élhet nyugodtan a bűneiben!”
Az ördögsereg megtapsolta, ám az ördögfejedelem azt mondta: „Jó, jó. Régi propagandaszólamunk ez. Csak az a bökkenő, hogy ha bajba jutnak, még a leghitetlenebb ember is azt mondja: „Jaj, Istenem!” Ráadásul a lelkiismeretük is gyakran megszólal:„Hátha mégis…”
Felállt egy másik ördög, s így beszélt: „Én azt hirdettem, hogy a Biblia a papok találmánya; nem érdemes olvasni; divatjamúlt könyv.”
Az ördögsereg megtapsolta, ám az ördögfejedelem azt mondta: „Ez is régi propaganda-anyagunk. De látjátok, ez a könyv mégsem veszít hatásából. Újra meg újra fölfedezik; naponta milliók olvassák.”
Már-már úgy tetszett, hogy senki sem mer a munkájával dicsekedni, de végül is megszólalt egy kisördög: „Én azt súgom az emberek fülébe, hogy van Isten, és igaz a Biblia, szép dolog a megtérés, de még ráérnek megtérni!”
Erre a főördög már azt mondta: „Nagyszerű! Te csinálod a legjobban!”

szemlézte: Bíró László

Egy érdekes megközelítés egy másik vallás nézetéből!

Jézusnak fel kell benned támadnia! I Sadhguru
https://www.youtube.com/watch?v=QQ_LfQSAiaw

Életem egyik legszebb filmje, mi lenne ha ma találkoznál Jézussal és a Sátánnal!
Tökéletes magyarázatok az ÉLETünkre, történésekre.
A találkozás
https://www.youtube.com/watch?v=4BKhejC978U



Vígjáték, ami komoly igazságokat tartalmaz.

Jézus szeret engem
https://www.youtube.com/watch?v=1D5si6B ... d=IwAR1FsU

Egy csodálatos rokkant ember, aki nem vesztette el a hitét, hanem a betegsége megerősítette benne, és ezáltal énekelve hirdeti Isten szeretetét!

Tony Melendez magyar felirattal
https://www.youtube.com/watch?v=Ce_oCLUykrE

[Karsay1958]

A csoda
Részlet Wass Albert „Elvész a nyom” című regényéből szabadon

Egy fadöntő látta meg elsőnek a rohanó csónakot a hat idegen gyerekkel. Ahogy később kiderült, a gyerekek a nemzetközi cserkésztáborhoz tartoztak s a Csiribókról jöttek alá a folyóra, játszani. Meglelték az öreg Hiribi csónakját az égerek között, beleültek s beeveztek vele a víz közepéig. Ott eltörött az ócska evező s az ár sodra elkapta a csónakot. Mikor a fadöntő meglátta a bajt, már alig negyven-ötven lépésnyire volt a csónak az átszakadt gáttól. A vízesés dübörgésétől nem lehetett hallani, hogy kiáltoztak-e a gyerekek vagy nem és látni sem lehetett tisztán az arcukat, olyan iszonyú sebességgel ragadta a víz a csónakot. A fadöntőbe beleakadt a rémülettől a szó. Csak szürkére vált arccal meredt a látványra. A csónak a hat gyerekkel rohant neki a vízesésnek és az ember ott a parton tudta, hogy nincs földi erő, ami megállíthatná.
És ekkor történt a csoda.
Később így mesélték el a szemtanúk: a csónak szédítő sebességgel rohant, már ott volt a vízesés fölött szinte, már a következő pillanatban alá kellett volna zuhanjon a mélységbe... és akkor hirtelen megállt. Megállt a harsogó víztömeg közepén, mintha megakadt volna valamiben. És állt mozdulatlanul. A fadöntő kiáltozására felrohantak a tutajosok a gát alól és kimentették a hat gyereket. Nem ment gyorsan a mentés, beletelt egy óra is, de a csónak állt mozdulatlanul, csak remegett minden deszkája a víz erejétől. Hanem abban a pillanatban, amikor az utolsó gyerek is kimászott belőle a fölötte átdobott kötélen: megrázkódott, elejével a magasba emelkedett és alázuhant a mélységbe. Forgáccsá ment szét alul a sziklákon. De a gyerekek akkor már biztonságban voltak.
Még aznap elterjedt a csoda híre a környező kis havasalji falvak babonás népe között. Baradlay tiszteletes este tudta meg a kovácstól. Érdeklődve hallgatta végig a történetet és bólogatott hozzá, ahogy ilyenkor szokás.
- Isten - mondta - az Úr hatalma végtelen.
Másnap reggel valahogy eszébe jutott megint. Véletlen? Vagy Isten? Vagy mind a kettő ugyanaz? Napközben többször visszatért hozzá ez a gondolat és olyankor mindég valami furcsa nyugtalanságot érzett. Baradlay tiszteletes az Istenre gondolt, aki ott van valahol minden titok mögött és lassan haladt megszokott ösvényén a folyó felé. Szeme a vízesés felé kalandozott. És akkor újra az eszébe jutott a csónak dolga, amiről a kovács beszélt volt. Hát itt, persze, itt történt a dolog. Valami furcsa kíváncsiság a gát felé irányította a lépteit. S akkor a szeme egyszerre csak megakadt valamin. Egy ember ült ott mozdulatlanul és a vízbe bámult.
Ahogy közelebb ment, megismerte. Az öreg Hiribi volt, a halász. Időbe telt, amíg a vén Hiribi átkerült a pallón. Amíg döcögve végigjött a gáton s megállt a pap mellett.
- Adjon Isten, Hiribi - köszönt reá a pap.
Az öreg csak morgott valamit, hangját elnyelte a zúgás. Aztán előre hajolt és görcsös, száraz kezével odamutatott a rohanó ár közepére.
- Lát ott valamit?
Majd közelebb hajolt a paphoz és úgy ordította a fülébe a kérdést:
- Lát valamit ott?
A pap odanézett, ahova a Hiribi keze mutatott. A vastag, sima víztömb zöldessárga volt és átlátszó, mint az üveg. Látni lehetett alatta a simára csiszolt köveket s a kövek között megkapaszkodó sötét vizifüvet, melyet csapkodva lengetett a víz ereje.
- Nem! - ordította bele a vénember fülébe. - Semmit se látok!
- Na azért! - recsegte vissza az öreg Hiribi és szeme jelentősen nézett a pap arcába. Egyesen a szemébe nézett, sokáig. Különös nézése volt, a pap nyugtalan lett tőle.
- Mi kellene ott legyen?
Az öregember tekintete titokzatos lett. Aztán odahajolt egészen közel a pap arcához.
- Ott akadt meg tegnap a csónak! Pontosan azon a helyen! Hát miben akadt meg, azt mondja meg nekem?
A papot valami furcsa szédülés fogta el egy pillanatra és meg kellett fogodózzék az öregember vállában.
- Na? - horkant rá az öreg - hát mit szól ehhez? Máshol talán lát valamit, amiben megakadhatott volna?
Nem, máshol sem volt semmi. Se cölöp, se szikla, se egyéb. Csak a rohanó vízoszlop s alatta a simára csiszolt talaj.
- Az Úr csodálatosan működik - mondta gépiesen a szája, de ugyanakkor érezte, hogy amit mond, az élettelen és üres.
- He! - reccsent egyet az öreg Hiribi hangja - ha mást nem tud, akkor hallgasson ide: van Isten, vagy nincs Isten? Lássa ez a kérdés. És ezt nem lehet csak úgy elintézni, hogy betanulok mint a mátyásmadár néhány szót, amit mások leírtak s azt aztán mindég elmondom. Mert ide hallgasson: én valamikor azt hittem, hogy van. Ez még akkor volt, régen, gyermekkoromban. Aztán fölnőttem, megházasodtam, családom lett s akkor már nem voltam többé biztos a dolgomban, hogy van-e vagy nincs. Na és aztán akkor történt az velem. Tán hallott róla maga is. Több mint huszonöt éve már annak. Betegség verte le mind a három fiamat egyszerre. A doktor, akit kihoztunk volt a városból, azt mondta: olyan ragályosság esett beléjük, ami ellen nem találtak föl szert. A pap is eljött hozzánk és azt mondta: Isten az egyetlen segítség.
Tudja, én akkor nem voltam ám ilyen ágrólszakadt, mint most. Volt egy ügyes házam, százhúsz juhom, három tehenem s valami kaszálóim az erdő alatt. Azt mondtam a papnak: ide hallgasson. Van Isten, vagy nincs? Van, felelte a pap. Hát ha van, akkor mit kíván tőlünk ez az Isten? Hogy jókat tegyünk és segítsünk a szegényeken, meg miegyéb, felelte a pap. Elég sok mindent mondott, én biza nem emlékszem már rá, de azt magának úgyis tudnia kell, hogy miket mondanak ilyenkor a papok. Elég az hozzá, hogy én a végin megkérdeztem azt a papot: s ha én Isten kedvében járok, ő is megsegít engem? Meg, felelte a pap. Én pedig még azon a napon szétosztottam mind a százhúsz juhomat a legszegényebbek között, mind a három tehenemet odaadtam egy-egy sokgyermekes özvegyasszonynak, akinek az urát leütötte a fa. Ami kis pénzem volt, szétosztottam azt is s aztán azt mondtam: na Isten, én megtettem a magamét, úgy ahogy te kívántad. Most aztán rajtad a sor! S azon az éjszakán meghótt mégis mind a három fiam.
- Hát lássa, én akkor azt mondtam: nincs Isten. Hazudnak a papok. És egészen jól megéltem a magam módján huszonegynehány évig úgy, hogy nem volt Isten. Mert tudja, az úgy van, hogy csak akkor nem lehet elbírni az életet, ha az ember nem biztos abban, hogy van-e vagy nincs. Ha az ember ide-oda töpreng ezen. Hiszi is, meg nem is, hogy nincs. De ha egyszer tudom azt, hogy nincs, akkor már éppen olyan jól meg lehet élni mellette, mintha azt tudnám, hogy van. Békességben éltem húszegynéhány évig, mert tudtam azt, hogy nincs. És most itt van ni: hat ilyen idegenből idevetődött a gyerek ellopja a csónakomat, a csónakot odahajtja a víz a gáthoz s a hat gyereknek a csónakkal együtt el kell pusztulnia, mert nincs Isten, aki megállítsa azt, ami egyszer a pusztulásba indult. És mégis megállt a csónak. És addig áll, amíg kimentik belőle a hat gyereket. S akkor tovább megy és vége. És nincs se karó, ami kiálljon a vízből, se cölöp, se egy valamirevaló kő, ami megakaszthatná a csónakot. Hogy az ember azt mondhatná: fene nagy szerencséjük volt! Semmi nincs. Hát lássa, tiszteletes úr, ez itt a baj. Nincs Isten. Jó. Az én három fiam meghalt akkor, mert nincs Isten. De akkor miért nem pusztult el ez a hat is? Mitől akadt meg a csónak, ott ahol semmi sincs, ami megakassza? Erre feleljen!
Baradlay tiszteletes azon a napon semmit sem aludt. Egész éjszaka fel s alá járt a szobájában.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Szabadság
Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből

Azt jelenti, hogy jogod van az élethez, éppen úgy mint a pillangónak, vagy a madárnak, vagy a vaddisznónak. De semmivel sem több, mint ezeknek. Vagyis jogod van a magányhoz, az élelemhez, amit megszerzel magadnak fáradozás árán, a napsütéshez, az esőhöz és ahhoz, hogy dideregj a hóban, ha nincs meleg ruhád. Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak. Jogod van békességben élni és nyugalmasan várni a naplementét. Jogod van elnyomni magadban gonosz indulataidat és jogod van a tökéletesedés útját keresni, mely Istenhez vezet.
Ez a szabadság.
A többi, amit ezzel a fedőnévvel cégjelezve annyiszor tűztek zászlóikra emberi megmozdulások, csupán valamely embercsoport önzését, izgágaságát vagy uralmi vágyát képviseli egy másik embercsoport rovására.
Az igazi, természetes szabadságtól irtózik minden közösség, mivel az felszabadítja az egyént és ezáltal megszünteti a közösséget.
Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyűlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtő Rend. És hogy a gyűlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló

Steven Greer - CE-5 film magyarul - Ötödik Típusú Találkozások teljes film
https://bittube.video/videos/watch/a449 ... 5ivEJXstKA

[Karsay1958]

Én csak egy rongybábú vagyok

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem én mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyermeknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor az újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Mindig mond azt amit érzel, és tedd azt amire gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked: „szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”. Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyünk dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van hátra nekünk, szeretném elmondani neked, hogy mennyire szeretlek, és hogy soha nem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha soha ne jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mond a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket, és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond nekik, „sajnálom”, „bocsáss meg”, „kérlek”, „köszönöm”, és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki se fog rád emlékezni a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt, bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szereteteidnek, mennyire fontosak neked!

[Karsay1958]

Hol rontottam el Mester?
Férfi: Hol rontottam el Mester?
Mester: Mindenhol fiam!
F: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?! Az nem lehet, én megtettem mindent.
M: Nem fiam, Te tettél, de épp a “mindent” nem tetted meg!
F: Hogy érted ezt?…
M: Anyát akartál, fiam, megkaptad! Mond mit jelent szerinted az hogy “anya”?
F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg ilyesmi.
M: Hát ez az látod, nem ezt jelenti!! A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot!! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével!
F: Na, de mi lett a szerelmével??
M: Megölted!
F: ÉÉÉN? Én öltem meg? Az nem lehet, én szerettem!!
M: Valóban? Akár egy háztartási gépet!!! S pont úgyis birtokoltad! Gondolod egy házassághoz elég ez?
F: Na, de hol hibáztam, Mester?
M: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek! Mert a nő szerelme a lekéből fakad! Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső. Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről!! S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek! Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna!! Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze! Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkult, elsorvadt a lángja a Fénye!!!
F: De mit tegyek most Mester?
M: Figyelj, s tanulj tőle!!
F: ÉN tanuljak tőle? Dehát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?
M: Ezt fiam. Gyengédséget! Mert ez az Ő ereje. A szíve! Messze felül van ez a Te erődtől!
F: De hogyan tehetném ezt Mester?
M: Mondtam már! Figyelj! Figyeld és csendesedj el!! Kérdezd és hallgasd! Ne, Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg. Nem csak kívül, belül is! Mire vágyik mit kíván, mit szeret!! S hagyd el a kifogásaid!
F: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!!
M: Akkor bizony elvesztél fiam. Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy!! Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!! Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad! Engedd meg, hogy Megmutassa magát Neked, szeresd, óvd, és öleld, hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör kapuját!! Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod. De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad! S ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt!! Így működik! Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess!! S óvd mint a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed!! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!!
F: Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása! Így lesz! Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!