Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

Történet a halakról.

Néhányan, akik hitetlenek voltak, Jézushoz jöttek és szóltak:
- Azt mondtad nekünk, hogy az életünk Istentől való, de mi soha nem láttuk Istent, nem is ismerünk ilyent. Meg tudod mutatni nekünk azt, akit te Atya – Anyának és az egyetlen Istennek nevezel? Mi nem tudjuk, hogy létezik-e Isten.
- Jézus pedig így felelt nekik, mondván:
- - hallgassátok meg a példabeszédem a halakról.

Egy folyóban a halak beszélgettek egymással és szóltak:
- azt beszélik, hogy a mi életünk a vízből való, de még soha nem láttunk vizet, nem is tudjuk, hogy mi az.
- Más halak, akik okosabbak voltak a többieknél, szóltak:
- - hallottuk, hogy a tengerben él egy okos és tanult hal, aki minden dolgot ismer. Menjünk el hozzá és kérjük meg, mutassa meg nekünk a vizet.

Így aztán néhányan felkerekedtek, hogy megkeressék a nagy, bölcs halat. El is jutottak végül a tengerbe, ahol a hal élt és feltették neki a kérdést. És amikor ez a hal hallotta őket, így szólt hozzájuk:
-Oh, ezek a halak! Okosak vagytok ti kevesek, akik kerestek.
A vízben éltek, mozogtok és léteztek; és a vízbe fogtok visszatérni.
A vízben éltek, de nem tudtok róla!

Ugyanígy éltek Ti is Istenben és mégis engem kértek: mutasd meg nekünk Istent!
Isten mindenben benne van és minden Istenben van!


(Das Evangélium des vollkommenen Lebens – HUMATA Verlag, CH 3000 Berrn)

UI:

Dr. Arányi Zsuzsanna: Neuropátia, a perifériás idegek betegségei, újdonságok a diagnosztikában
https://www.youtube.com/watch?v=XaYtuinAf1Y

[Karsay1958]

Negyed dollár

Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány
héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor
a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza.

Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott,
hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik
gondolat fogant meg fejében: "Oh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed
dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl
sokat kér az utazásért; nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el
mint Isten ajándékát és maradj csöndben."

Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy
pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé
nyújtotta, és azt mondta: "tessék, egy kicsit többet adott vissza." A sofőr
rámosolygott és azt mondta: "Maga nem a városi új lelkész?
Mostanában gondolkodtam azon, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe,
és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza."

Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához
botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "O, Istenem,
majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért."

- Ismeretlen Szerző

Karsay István Negyed dollár kis kiegészítéssel
https://www.youtube.com/watch?v=F3i_HtBx6U8

[Karsay1958]

Negyed dollár

Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány
héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor
a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza.

Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott,
hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik
gondolat fogant meg fejében: "Oh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed
dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl
sokat kér az utazásért; nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el
mint Isten ajándékát és maradj csöndben."

Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy
pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé
nyújtotta, és azt mondta: "tessék, egy kicsit többet adott vissza." A sofőr
rámosolygott és azt mondta: "Maga nem a városi új lelkész?
Mostanában gondolkodtam azon, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe,
és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza."

Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához
botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "O, Istenem,
majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért."

- Ismeretlen Szerző

Karsay István Negyed dollár kis kiegészítéssel
https://www.youtube.com/watch?v=F3i_HtBx6U8

[Karsay1958]

A Föld elhagyásáról

Részlet a "Tanítások az utolsó időkről" című szellemi közlésből

Ne féljetek a haláltól! Feleslegesen terhelitek magatok, mert nem tudjátok, mi vár rátok. A halált babonákkal, félelmekkel vettétek körbe, szépségét magatok csúfítottátok el. Nem veszitek észre, hogy a Földön minden fordított, mint ahogyan azt képzelitek.

Ha valaki eltávozik közületek, jajgatni kezdtek. Csak magatokra figyeltek és nem veszitek észre, hogy az élettelen test mily nyugalmas, csendes. Arcának fakósága megriaszt titeket, pedig csupán a vér távozott belőle. Az anyag törvényeinek engedelmeskedett a test. Féltek a halottra tekinteni, ám ha megtennétek, sok tapasztalatot nyernétek. A halott nem jajveszékel, ti csaptok lármát körülötte. Önmagatokat szeretitek, ezért teszitek. Könnyeitek kérdések Isten felé, melyeknek Atyá¬tok nem örvendhet. Önféltésetek indít panaszáradatot belőletek. Mi lesz velem? Miként élek ezután egyedül? Ki gondoskodik rólam? Ezeket a kérdéseket teszitek fel Istennek, mert nem hiszitek, hogy döntése a leg¬jobb mindenkinek.
A szeretetet birtoklásnak tekintitek. Nem értitek, hogy Istené vagy¬tok valamennyien, földi társaitok csupán utatokon kísérnek. Ezt az egy utat látjátok, amelyen most mentek, és nem tekintitek az előzőeket.
Te, aki koporsó előtt sírsz, emeld fel a fejed és engedd el fájdalma¬dat, melyet magadhoz kötöztél! Képzeld el, hogy előző életedben egy másik testért ugyanígy jajveszékeltél. Az a forma most idegen számodra, ha őt látnád a ravatalon feküdni, könnyet érte nem ejtenél.

Amit a koporsóban látsz, már csak a test. Az anyag marad még pár óráig a Földön, hogy az Atya törvényének engedelmeskedve az enyészeté legyen. Azt mondod, szeretted ezt a testet? Térj vissza melléje há¬rom nap múlva! Tekints a megváltozott bőrre, végy egy mély levegőt a halott közelében! Megcsókolnád-e? Szereted-e most is ezt a testet? Azt feleled, hogy azért rajongtál, aki e testben foglalt helyet. Jól mondod, és ez nem más, mint a lélek. A lélek nem ismer halált. Istentől érkezett e Földre, majd levetve ruháját visszatért Teremtőjéhez. Rendelt idejét beteljesítette, így a testre nincs már szüksége.
Ne tartóztassátok itt erővel a távozni készülőket! Ne legyetek önző¬ek! Aki még az utolsó idők végső perceiben a Földről elmehet, nagy kegyelem részese. Nem kell átélnie járványokat, viharokat, éhséget és fé¬lelmeket. Az Atya kegyelme nyugszik azokon, akik még biztonságban hazatérhetnek. Adjatok hálát Istennek, hogy ők megmenekültek, és kér¬jétek lelküket, hogy imádkozzanak értetek!

Nem számít, hogy a test, mely e Földet elhagyta, idelenn hány évet élt. Ha csecsemődet veszítetted el, őt is kérheted, hogy fohászkodjon számodra erőért. Aki karodban gőgicsélt, lehet, hogy nálad idősebb lé¬lek. Élhetett többször idelenn, mint te, és az utolsó időkben tanítani érkezett téged. Légy hálás ezért, és engedd elmenni mesteredet!
Ha idős anyádat temeted, adj hálát Istennek, hogy a megfáradt test végre megpihenhet! Emlékezz egyre lassuló lépteire, hunyorgó szemé¬re, ráncosodó bőrére! Végy elő egy fényképet, melyen fiatalon reád ne¬vet! Kérdezd meg gondolatban tőle, melyik testben élt szívesebben? Higgyél benne, hogy újból fiatal, betegséget, fájdalmat nem ismer, mert idefenn ebben a kegyes állapotban léteznek a lelkek. A magad kedvére tartóztatnád még őt elrongyolódott ruhájában? Ha azt mondod, szere¬ted, miért tennél ellene?
Kétszer is hibázol, ha a halott lelkét nem engeded el. Jajveszékelése¬det, fájdalmadat érzékeli az éppen csak hazatért lélek. Megifjodott fényteste az Atya felé sietne, de sírásod, rossz gondolataid húzzák le. Felszabaduló lelke a boldog nyugalomra vágyik, ám feltámad benne a segítő szándék. Erős késztetést érez, hogy elmondja neked, ne sírj érte. Visszafordul, és üzenni próbál az idelenn lévőknek, de megtapasztalja, hogy nem értitek. A test nélküli lelkek szavát csak kevesen észlelitek. A távozó tehetetlenséget érez, melytől nyugtalanság tölti el. Segítő szándékát éppen az érte sírók utasítják el.
Sok lélek kényszerül hosszabb időt tölteni földközelben, mert „szerettei" nem engedik el. Ha igazán szerettétek, akitől búcsút kellett vennetek, ne kényszerítsétek ide! Örüljetek, hogy feladatát teljesítve visszatérhet Teremtője közelébe! Kérjétek, hogy imádkozzon értetek, többet ne követeljetek!
Magad ellen is vétesz, ha lelkedet távozóhoz kötöd. Atyád életre hívott ide, és megadta azt a kegyelmet, hogy pótolhasd elmulasztott fel¬adataidat. Nem keseregni, cselekedni érkeztél. Gondolj arra, hogy mögötted még sokan várakoztak a leszületésre, és a többi közül téged talált alkalmasnak az Atya. Így hálálod meg a kegyelmet? Aki a fejlődésben megreked, idelenn sokáig nincs helye. A fájdalom, a siránkozás hátrál¬tatja fejlődéseteket, elvonja figyelmeteket arról, amiért érkeztetek. Ne kövessetek el bűnt a távozó és magatok ellen! Fogadjátok el Isten akaratát, és megtapasztaljátok kegyes jóságát!
Haldokló testtől ne féljetek! Fogjátok meg a gyengülő kezet, és hallgassátok, amit a lélek mond nektek! Az utolsó időkben sokan fogtok búcsúzni. Nagyon lényeges, hogy ez miként történik meg. A lelkek fej¬lettsége dönti el, a távozást az elinduló vagy a kísérő könnyíti-e meg.

Ha érzed, hogy a menni készülőben félelem ébredt, vigasztald meg! Beszélj hozzá csendesen a Mennyei Hazáról. Mondd el neki, hogy ha¬marosan nagy nyugalmat érez, és szeretet öleli körbe. Tudasd vele, hogy ez nem más, mint az Atya tiszta fénye. Ne hazudjatok a haldoklónak! Ne mondd, hogy élni fog, amikor látod, hogy ez lehetetlen! Istenről beszélj neki, mert ez felkészíti a találkozásra, mely megszabadítja innen!
Nagyon fontos, hogy egymásnak megbocsássatok, mielőtt a Földről visszatértek! Ne vigyetek haragot odaátra! Bármit követett el ellened testvéred, bocsáss neki még akkor is, ha nem kéri ezt tőled! Saját érdekedben teszed. Bűnösök vagytok e Földön valamennyien, az Atya irgalma nélkül elvesznétek. Ő nem haragtartó, Teremtőtök megbocsátó. Nyújtsátok kezeteket az ellenetek vétkezőknek, hogy Istenünk az Övé¬be fogadhassa a tiéteket!

Ne vigyétek az Atya elé bűneiteket! Bánjátok meg itt e Földön, és kérjétek bocsánatát! Nagyon fontos a gyónás. A gyónás nem más, mint őszinte feltárulkozás Istennek, melyben kéred, hogy bűneidet elengedhesd. Jól érted: neked fontos, hogy vétkeidtől felszabadítsd lelkiismeretedet. Bűneid az Atya előtt téged égetnének el. Az igazság tiszta fényében a lelkek magukat ítélik meg. A Földön becsaphatod személyiségedet, de idefenn nem.

A halál mint szentség
https://www.youtube.com/watch?v=DLzT1G7cBgE


A túlvilágon találkoztak rokonaikkal
https://tenyek.hu/video/tulvilagon-tala ... Mh4OvOzIt0

[Karsay1958]

Büntetés és jutalom
Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből


Jót tettél és nem fizettek érte? Mit adtál Te a napnak éltető melegéért? Vagy a földnek, hogy ellát kenyérrel?
Rosszat cselekedtek Veled és nem érte őket semmi büntetés?
Rövidlátó vagy, ha jutalmat és büntetést emberi csereeszközök értékével mérsz. A jó nem más, mint a dolgok ősi és természetes rendje. Egyszerűen csak az egyenes út. Jutalma önmagában van. Tisztává tesz és könnyűvé. Érzéseket ad, amiket nem vásárolhatnál meg Dárius kincsén sem s amiktől nem foszthat meg semmiféle hatalom. Mondom, mint ahogy az egyenes út jutalma éppen az, hogy nem tértél le róla.
Akik letérnek erről az útról, éppen azzal, hogy gonoszat cselekedtek Veled, azokat sajnálnod kell inkább, mert a görbe utak szörnyűségesen nehezek.

[Karsay1958]

Az irgalmasság mozdulatai

"..míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel..." (Gal 6,10)
Miután az irgalmas samáriai meglátta az összevert embert, megállt és lehajolt hozzá. Mindkét mozdulat nehezünkre esik.
Megállni azért nehéz, mert rohanunk. Szorítanak a határidők, nem akarunk lemaradni a versenyben, hajszol a kötelesség, a megélhetés, a munkaadónk. A samaritánus is sietett úti célja felé, s időt veszített azzal, hogy segít. Ráadásul megállni is veszélyes volt ott, mégis megtette, mert az irgalmas ember szán időt arra, akiért felelősséget érez. Szán időt a házastársára, a gyerekeire, idős szüleire, beosztottjára, és a lelke, a hite táplálására is. És ezt soha nem bánja meg.
Mivel a sebesült a földön feküdt, le kellett hajolni hozzá. Az irgalmas ember nem leereszkedik, hanem lehajol. Aki leereszkedik, az a másikat alázza meg, aki lehajol, önmagát. De esetleg piszkos lesz a ruhája, véres lesz a keze, s ha az áldozat már halott, vallásilag is tisztátalanná válik. Ez azonban együtt sem nyom annyit a mérlegen, mint az, hogy életmentő segítségre van szükség. Ő nem önmagáért aggódott, hanem a másikért.
Az tud lehajolni, aki nem tartja magát különbnek másoknál. Aki tudja, hogy adósa lett Istennek, és mindenkire úgy néz: én tartozom neki, nem ő nekem. Aki le szokott térdelni Isten előtt, annak könnyebb letérdelnie sebesült felebarátja mellé is.
Mire van időm? Mire szánok időt? Mire nem lenne szabad időt áldoznom, hogy a fontosabbakra jusson? Kész vagyok-e lehajolni? Kit féltek ilyenkor: magamat vagy a másikat?
Jézus olyan mélyre hajolt utánunk, hogy két rablógyilkos között végezték ki a kereszten. De utolsó perceit is másokra áldozta: a gyilkosaiért imádkozott, s az egyik rablót beutalta a mennyországba. Irgalmasságot is tőle tanulhatunk igazán.
szemlézte: Bíró László

hétvégi filmajánló

After Thomas-Thomas után(teljes film, magyarul) https://www.youtube.com/watch?v=-y2bYAE ... uGbS0N8nMA
Egy autista kisfiúról szól....

[Karsay1958]

Egy anyós emlékére

Tudjuk, hogy a ráérő, engedékeny nagymamával nehéz versenyezni, és ha nem figyel arra, amit kérünk tőle, sok mindent el tud rontani, de nagyon. Egy háromgyermekes családanya a saját bőrén érezte ezt. Aztán az anyósa hirtelen meghalt, ami mindent megváltoztatott. Az anyukában is. Nyilvánosan gyónta meg érzéseit. Érdemes odafigyalni rá!
"Mindent megadtál nekik, amit kértek. Második adagot a desszertből, édességet vacsora előtt, még néhány percet a fürdőben, pénzt fagyira, amikor én nem szerettem volna. Amire rámutattak, az övék volt, hogyan fognak így bármit is értékelni - gondoltam mindig.
Nehezteltem azért, mert a születésnapokon megvetted nekik a legdrágább ajándékokat. Hogyan tudtam volna így versenyezni veled, és megtanítani, hogy a legszebb ajándékok nem a tárgyak?
Hogyan tudtam volna azt felülmúlni, amikor te készítettél nekik vacsorát? Három gyereknek háromfélét! Hogyan lett volna időm minden áldott nap apró ajándékokat beszerezni, ahogy te szoktad?
A nagymamák feladata az, hogy elkényeztessék az unokáikat? Nevetséges!
Meg kellett mondanom nekik, hogy meghaltál. Hogy nem leszel ott a szalagavatón, a ballagáson, az esüvőjükön. Nem voltak felkészülve rá, de meg kellett tennem.
És nekem csak most kell rájönnöm, hogy mindig csak arra gondoltam, mennyire elrontod, s nem pedig arra, hogy mennyire szereted őket. Pedig csodálatos átéléssel főztél nekik, mindig meghallgattad a legkisebb problémájukat is, megdicsérted az iskolai hangversenyen előadott hamiskás produkciójukat, csillogó szemmel ültél minden meccsükön, s fáradhatatlanul mentél velük mindenhová, ahová mi nem tudtunk.
Mindig csak arra gondoltam, mi abban a rossz, amit csinálsz, nem láttam meg a nagylelkűségedet.
Most tanulom tőled a bölcsességet és a szeretet. És hiányzol. Nekem is, nekik is! Amikor büszke vagyok rájuk, mert valamit jól csináltak, te jutsz az eszembe. A rajongásod, az odaadásod.
Mindent csak azért tettél, mert szeretted őket. Menedék voltál nekik, aki mindig ott volt, amikor szükségük volt valakire.
Jó lenne, ha mindez még mindig így lenne.
Köszönök mindent!"

[Karsay1958]

Kérdésre felelet…..

Valóban jól tudod,
vannak a földnél
szebb világok is
és úgy véled sokszor,
joggal kérdheted:
„miért vagyunk akkor
mégis itt?”…

Nem lep meg ez a
kérdésfeltevés,
vagyis, hogy sorsod
inkább fájlalod,
köszönet helyett
amiért újra
itt lehetsz!

Igaz, a múltad
kegyelmi tényként
mélyen elfedett,
de az ismeret
utáni vágyad ám
- mint egykor - próbád
is lehet!

Mert bizony a tudás
egymaga hideg fény,
csak olyan villanás,
mely átfut a légen,
s ha társra nem talál,
szívmeleget adni
nem tud ám!…

Csak amikor együtt
a fény és a hő,
a gondolat mellett
a szív is tényező,
értheted tisztán
az élet szép szavát:
boldogság!…

Ez volt és lesz majd
a fenséges lét,
amiért küzdened
naponta kell még
ütközés során:
ezért vagy itt, semmi
más okán!

írta: Dr.Pataky Árpád spirituális író - tanító barátom
UI:
Földönkívüli találkozás - Itt vannak (2020) Teljes film, magyar felirattal
https://www.youtube.com/watch?v=KrTzKnsCnSQ

[Karsay1958]

"Kinyílni egy beteg világban: veszélyes.
Finomnak lenni a durvához: fájdalmas.
Szeretni a közönyben és a gyűlöletben: gyötrelmes. Mitévők legyünk?
Önmagunkon kell kezdeni.
Egy betegség akkor nem fertőz, ha erős az immunrendszerünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem leheljük be a baktériumokat, hanem azt, hogy nem leszünk tőlük betegek.
Nem kerülünk a hatásuk alá.
Minden adáshoz kell egy vevő is. Minden sugárzáshoz egy rezonancia.
Minden 'kívülről' jövőhöz egy 'benső' hangoltság.
Csak ami belülről jön - mondja Jézus - az fertőz.
Ahol az ember erős, ott nem lehet megingatni. Ezért az igazi háborúság önmagunkban zajlik.
Aki lelkileg valóban rendben van, azt kívülről nem lehet megzavarni.
Nem tudod úgy kibillenteni az egyensúlyából, hogy ne szerezné vissza."
Müller Péter


UI:

DTK: Elviszlek magammal - Hodász András katolikus pap
Youtube: papifrankó
https://www.youtube.com/watch?v=0nATxF9rfE0


Az Elviszlek magammal vendége: Hodász András, római katolikus pap. Katolikus
családból származik, szülei és két bátyja mégis meglepődtek, sőt, kicsit
kétségbeestek, amikor a magyar-kommunikáció szak elvégzése után úgy döntött,
hogy jelentkezik a papi szemináriumba. Viszonylag későn, 33 éves korában
szentelték pappá, majd két évig Rómában tanult ösztöndíjjal, és már akkor
blogot írt. Később egy katolikus oldalnak írt, majd készített videókat, majd
egy barátjával közösen 2018-ban elindította a Papifrankó YouTube csatornát
(https://www.youtube.com/c/papifranko), ami az élet "papos" oldalát mutatta
be. Az elmúlt években több olyan ügyben állt ki, amiről mást gondol, mint
ami a magyar egyház hivatalos álláspontja (szexuális nevelés,
LMBTQ-kérdések, politika és vallás viszonya), és nagyon sok támadás érte.
Többek között ezért döntött úgy, nem sokkal az Elviszlek magammal interjú
forgatás előtt, hogy nem folytatja a Papifrankó videók forgatását.
Kiégésről, társadalmi problémákról, pszichológushoz járásról, egyházi
kérdésekről mesélt D. Tóth Krisztának, aki pont a pszichológustól vitte az
utolsó Papifrankó video forgatására.

[Karsay1958]

Önkéntes száműzetés
Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből
Kérlek, ne nevezd magadat sem kiüldözöttnek, sem bujdosónak, sem menekültnek. És főleg ne sajnáltasd magad. Amit magadra vállaltál, annak a neve: önkéntes száműzetés. És csak akkor lennél sajnálatra méltó, ha nem lett volna erőd és bátorságod ezt a sorsot magadra venni.
Nem tűrted el, hogy birkaként tereljenek a közösség nevében olyan emberek, akiknek erkölcsi értékében kételkedel. Nem voltál hajlandó lemondani a Veled született önrendelkezési jogról. Nem vállaltad, hogy nevedben olyan tetteket hajtsanak végre, melyektől irtózik erkölcsi felfogásod. Bűnösnek és erkölcstelennek érezted az irányt, mely felé vezetői indultak, és ezért otthagytad a közösséget, melybe tartoztál.
Mindehhez jogod volt.
De nincs jogod ahhoz, hogy öntudatos lépésed következményeiből mártírglóriát kovácsolj a fejed köré, s kiülj vele a templom küszöbére, alamizsnát koldulni azoktól, akikből hiányzott ehhez a lépéshez a bátorság és az öntudat.


Hétvégi filmajánló

Nyugaton a helyzet változatlan . A film alapja Erich Maria Remarque 1929-ben írt regénye
https://www.youtube.com/watch?v=p74vgHt ... kIRqOwiYVE

[Karsay1958]

Névtelen Szellem
A keresztény vallás lelki vallás
Megjelent a szellemtani közleményekben 1929-ben

A keresztény vallás, a Krisztus igéje már nem testi, hanem kizárólag lelki vallás, mely a bűnösnek nem megtorlással, hanem bocsánattal áll elébe. Nem üldöz, hanem védelmez. Nem átkoz, hanem áld és imádkozik érte. Nem gerjeszt félelmet, hanem felbátorít. Nem vesz el semmit, hanem mindent ad, de semmit a testnek, hanem mindent a léleknek. Nem ítélkezik, hanem elsimít. Nem sebesít, hanem gyógyít. Nem ejti kétségbe a hívőt, hanem a reménység üde életharmatával felemeli a lelket: a bűnös lelkét.
Aki tudja, hogy bűnös és tudja, hogy méltó az ítéletre, az a keresztény vallásban, ha megtér az ő testiségéből, bűneiből a halál éjszakájában fényes életet s az ítélet ellen felmentést talál.
A keresztény eszme, mint vallás, nem lehet a fejlődő lelkeknek s egyszersmind a hernyókhoz és egyéb kártékony rovarokhoz hasonló lelkeknek a gyülekező helye, mert éppen a keresztény eszme --- a bűnösöknek a bocsánatot és a kegyelmet hirdeti --- nagyon kívánatos azoknak a részére, akik a megtérést ugyan nem fogadják el, de az ezzel járó előnyökben felfuvalkodva bűneiket szinte joggal folytatják tovább. A keresztény eszme elnézést és türelmet hirdető igéit a maguk részére szinte kisajátítják, s maguk felett semmiféle igazságos ítéletet el nem tűrnek, magukat meg nem alázzák sem Isten, sem ember előtt. Ezek a lelkek azok az élősdi férgek, akik tápláló erejüket bekérgesedett vallási eszmétől el nem nyerhetik.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A jó spiritista.
A jól fölfogott, de mindenekfölött jól átérzett spiritizmus erőteljesen vezet a fenti eredmények elérésére, amelyek egyformán jellemzik a jó spiritistát, mint a jó keresztényt, ugyanaz lévén az egyik, mint a másik. A spiritizmus nem teremt új erkölcstant, csak megkönnyíti Krisztus erkölcstanának a megértését és érvényesítését, szilárd és felvilágosult hitet adva annak, aki kételkedik, vagy ingadozik.
Sokan vannak azonban, akik hisznek ugyan a szellemnyilatkozatok valóságában, de sem azok morális horderejét, sem a belőlük folyó következményeket fel nem fogják, vagy ha felfogják is, önmagukra egyáltalán nem alkalmazzák. Kit okoljunk ezért? Talán a tan hibája ez? Nem, mert ebben sem allegóriák, sem szóképek nincsenek, amelyeket tévesen lehetne értelmezni; lényege éppen a világosság, s ebben rejlik ereje, mert egyenesen az értelemhez szól. Nincs benne semmi titokzatosság és a tan beavatottai semmi olyan titoknak nincsenek birtokában, ami a köznép elől el volna rejtve. Talán rendkívüli intelligencia kell a felfogásához? Nem, mert hiszen látunk elismert tehetségeket, akik nem fogják fel, míg ellenben egyszerű értelmi képességű emberek, sőt alig felserdült ifjak csodálatraméltó világossággal értik meg a legfinomabb árnyalatait is. Onnan van ez, hogy e tudománynak bizonyos fokig anyagi része nem igényel egyebet, mint szemeinkkel való megfigyelést, míg a benső lényegbeli rész bizonyos mértékű szenzitivitást, mondhatnók erkö1csi érettséget kíván, ami független a kortól és a tanultság fokától, mert ez bizonyos értelemben véve velejár az inkarnált szellem fejlettségével. Némelyeknél még nagyon erősek az anyagi kötelékek ahhoz, hogysem el engednék távozni a szellemet a földi dolgoktól. Az a köd, amely körülveszi, megfosztja őket a végtelen látásától. Ezért nem szakítanak könnyedén ízlésükkel és szokásaikkal, nem értvén meg, hogy valami más dolog jobb lehessen, mint amivel bírnak.
A szellemekben való hit számukra egyszerű tény, ami nagyon kevéssé, vagy egyáltalán nem változtatja meg ösztönszerű hajlamaikat. Nem látnak benne a világosságnak egy sugaránál egyebet, ami nem elég ahhoz, hogy vezesse őket, s hathatós vágyakozást adjon nekik, amely legyőzhetné hajlamaikat. Jobban ragaszkodnak a jelenségekhez, mint az erkölcsi tartalomhoz, amely banálisnak és egyhangúnak látszik előttük. Szakadatlanul új misztériumok föltárására nógatják a szellemeket anélkül, hogy megkérdeznék maguktól, vajon méltók e egyáltalán behatolni a Teremtő titkaiba. Ezek a tökéletlen spiritisták, akik közül némelyik megáll útjában, vagy eltávolodik hittestvéreitől, mert visszariad attól a kötelességtől, hogy megváltozzék, vagy pedig csak azok iránt őrzi meg rokonszenvét, akik osztoznak gyöngeségeiben, vagy előítéleteiben.
Pedig e tan elfogadása az első lépés, amely könnyebbé teszi a másodikat a következő egzisztenciában. Az, akit méltán lehet igazi és valódi spiritistának minősíteni, az erkölcsi haladás magasabb fokán áll. Szelleme, amely sokkal teljesebben uralkodik az anyag fölött, tisztább fogalmat nyújt neki a jövő tekintetében. E tan elvei oly érzéseket rezegtetnek meg benne, amelyek az előbbinél némák maradnak, vagyis a szívüket érintik, s ezért hitük megrendíthetetlen. Az egyik olyan, mint a zenész, akit bizonyos akkordok föllelkesítenek, míg a másik nem hall egyebet hangoknál. Az igazi spiritista az ő erkölcsi átalakulásáról, s abbeli igyekezetéről ismerhető fel, hogy rossz hajlamait elnyomni törekszik. Míg az egyik meg van elégedve korlátolt látókörével, addig a másik, aki egyet s mást jobban felfog, igyekszik magát kiszabadítani e korlátokból, ami mindig sikerül is neki, ha megvan hozzá az eltökélt akarata.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

MAGYAR SZELLEMKUTATÓK TÁRSASÁGA

Körünket 1916-ban a kassai származású Trombitás Gyula testvérünk alapította, ugyancsak csodás égi irányítás mellett. Gyula testvérünk 53 éven át volt körünk vezetője, mindenkor az evangéliumi spiritizmus eszmeiségét tartva szem előtt. Mondhatom, Krisztus lánglelkű követője volt, akire a tagság mint követendő példaképre szeretettel és tisztelettel emlékezik.

Mi magunkat, hasonlatosan a többi evangéliumi spiritizmussal foglalkozóhoz, a Névtelen Szellemtől vett kifejezéssel élve, elhullott kalászoknak tekintjük. Mindannyian kihullottunk a vallások kévéiből és most az utolsó időkben a Szentlélek láthatatlan munkásai igyekeznek bennünket betakarítani a mennyei csűrökbe, a megmentettek táborába.

Kezdetben a tagság a századforduló után kivándorolt magyarokból tevődött össze. Mi '56-ban bevádoroltak 1960-tól kezdődőleg csatlakoztunk a körhöz. Volt idő, amikor százon felül volt a kör létszáma, ma azonban már csak 27 tagból álló közösség vagyunk. Sajnos ebben a materialista világban az anyag jobban érdekli az embert, mint a magasrendű szellemi igazságok. Még 1960-ban is három rendszeresen működő médiumunk volt, köztük Mészár Józsefné, a mi drága Anna testvérünk, 1981 óta azonban feleségem, Zita személyében csak egy médiumunk van. Talán mondanom sem kell, ezt a munkát nem lehet komoly felelősségtudat és elkötelezettség nélkül végezni, ami - hála Istennek! - nem hiányzik Zitából. A kör vezetője, Gyula testvér 1969-ben bekövetkezett halála óta, én vagyok.

Az Égi Világosságnak már kezdetek óta előfizetői voltak testvéreink, ezért könyvtárunkban annak minden példánya megtalálható.

A Szellembúvárok Pesti Egyletével Anna néni közvetítésével tartottak fenn kapcsolatot az 1930-as évekre visszamenőleg. Ő öt alkalommal látogatott haza, ismerte Pátkai Pál testvért is, és Eszti nénihez igen szoros kapcsolat fűzte. Pali bácsiról még annyit, hogy ő a múlt század első felében a szellemtan kimagasló alakja, a Névtelen szellem könyveinek, valamint az Égi Világosság szerkesztője, és médium volt. Mi 1965-ben ismerkedtünk meg Eszti nénivel, illetve közvetlen környezetével, köztük Herminke nénivel, Gulden Lászlóval és feleségével Kata nénivel, és Vay Valikával, aki Adelma médium rokona volt és 2002-ben hunyt el.

Valika szerkesztésében 1982 és 2002 közöt, Társaságunk az alább felsorolt, Névtelen Szellem - Pátkai Pál testvér halála után létrejött - tanításait tartalmazó könyveket adta ki:

• Elszórt kalászok III kötete 1982.
• Örökértékű igazságok 1988.
• A hegyi beszéd szellemi magyarázata 1991.
• Az őrállóknak 1994.
• Kiáltás az utolsó órában 1997.
• Úton hazafelé I-II-III. (két részes) 1998-99
• A „Maradékhoz” I-II-III-IV. 2000.
• Ime előre megmondtam néktek I-II-III. 2003.
• Ha a só megízetlenül 2003.
• Az út végén I-II 2003.


Lajos szellem (Eszter duálja) megnyilatkozásainak gyűjteménye:
• Mese a sokszívű Zsofkáról I-II. 2000.

A clevelandi körben elhangzott tanítások, Zita médium útján:
• Krisztus az Úr 2000.
• A Szentlélek az utolsó időkben 2002.
• Korszakzárás előtt 2005.
• Lélekben és igazságban I- II. 2007.

Ezek a könyvek Herminke néninél kaphatók.

(Saját kiegészítés: a könyvek egy része tőlem áthetelők ingyen, pár már sajnos elfogyott)

Isten különös kegyelmének tartjuk, hogy a könyvek kiadásával járó tevékenységből mi is kivehettük részünket és nagyon remélem, hogy ezzel egy kicsit mi is hozzájárulhattunk ahhoz a szellemi kibontakozáshoz Magyarhonban, amiről a Szentlélek küldöttei évtizedek óta szólnak.

Magunkról még annyit, hogy hazánkat a forradalom leverése után, 1956 novemberében hagytuk el feleségemmel és sógorommal. Két felnőtt lányunk van. Foglalkozásra nézve gépszerkesztő vagyok, de karrierem során 1974-től, 2003-ban történt nyugdíjazásomig vállalati ügyvezető igazgatóként dolgoztam. Az evangéliumi spiritizmussal 1960-ban ismerkedtünk meg, sógorom súlyos –majdnem halálos kimenetelű- betegsége kapcsán. Akkor, Isten különös gondviselése révén, találkoztunk egy kedves testvérrel és az ő közvetítésével kerültünk a Körbe. Itt egy csodálatos világ tárult ki előttem. Amikről tudomást vettem, - úgy a könyvekből, mint a Kör médiumai által – azok rám a valóság erejével hatottak. Isten ezen csodálatos kijelentésének megvilágításában ismertem meg igazán Krisztus szeretetének és áldozatának nagyságát, ismertem meg életem valódi értelmét és célját.

Pőecze József
Körvezető
Magyar Szellemkutató Társaság
695 Northfield Road
Bedford, Ohio 44146
Tel: 440-461-4148
jpoecze@sbcglobal.net






UI:

Halál-látók: halálközeli élmények | Pilling János
https://www.youtube.com/watch?v=qKSiP0hSiCE

[Karsay1958]

Sziasztok, egy rövid beszámoló a raktárkönyvekről:

A könyveket régem egy volt Szellemi Búvár Egylet tagnál tárolták, Herminke néninél, kevesen tudtak sajnos róla, csak a „beavatottak”, így páran hoztunk csak el könyveket.
Sajnos nem tudtam elhozni őket csak darabra ha megvettem, ellentétben a Pataky könyvekkel, amiket vittem az előadásaimra és több ezret eladtam.

Herminke néni meghalt fiatalon, 103 évesen (!), csodálatos nő volt, nála lakott Eszter médium is, sok tanítást kaptam tőle annak idején.

Megjegyzés: Eszter duál párja Lajos volt, Lajos médiumi közleményei a „Mese a sokszínű Zsókáról van bőven a raktárban, tőlem átvehető).

Utána a fia vitte tovább, de kevés könyvet tudtak így eladni. Csak aki ismerte a lehetőséget, így alig fogytak.
Szilárd is meghalt, unokái örökölték meg.

Az egész könyvtár a Clevelandi szellemkutatók társasága tulajdona volt, volt amit utólag nyomtattak – ezek a mostani „kék könyvek” és ők segítették a Szellemtani Közlemények kiadását is, a régebbi könyvek, a háború előttieket pedig úgy küldték Amerikából annak idején!
A régebbi könyvek is kapható Molnár Zoltánnál, akit érdekel írjon nekem, de Ő pénzért árulja!

Örökösödéskor az unokák megtartották a régi könyveket, mert itt nem volt bebizonyítva a tulajdonjog, a többi könyv egy raktárba került, de senki nem tudott róla, csak pár beavatott. Ezek kaphatók tőlem meg ingyen.

Január környékén Eszter médium aki a Névtelen Szellem rengeteg tanítását átadta Nekünk szólt odaátról, hogy a könyveket ingyen át kell adni az érdeklődőknek, mert nagyon kevés a hátralévő idő, és minél több lelket meg kell menteni. Több ezer könyvről van szó, és nagy értékről, de..az érték anyagi része a fizikai világhoz tartozik, az eszmei tartalma a lelki világhoz, és ez a fontos!

Elárulom a korszakváltásig max. 10 év, de a „pontos időt az Atya tudja egyedül”, így az kiszámíthatatlan, de a legfrissebb közlések szerint az is lerövidült az emberi gonosz tettek miatt (Kovid, háború stb..) így keletről egy félreérthetetlen égi jellel bármikor várható lesz Jézus második eljövetele, amit az egész világon majd látni lehet.

A szellemtan újra ekkor fel fog lángolni, mert az emberek akkor kapnak észbe, gyorsan meg akarnak térni majd sokan a szokásos megoldás miatt, hogy a nyertes csapatba kerüljenek érdekből, de.. addigra a megtérés ideje lejárt!

itt is MOST van rá lehetőségünk!

Ami szerencsés, hogy aki olvassa az írásainkat, átéli a gyakorlatban, „élővé teszi az Igét”, az már a nyertes csapatban van, mint Te is kedves Barátom, aki ezeket a sorokat olvassa!

Meghalunk, nem tudni ki éli túl, ki mikor hal meg, de ami FONTOS: nem mindegy, hogy a halálunk után hova kerülünk, ez határozza meg a további SORSUNKAT!

1. Az emberiség nagy százaléka most kiélheti a vágyait, anyagi – erkölcsi – lelki, de akkorát fog bukni halála után, hogy évmilliárdokra egy alsóbb Napkörbe kerül, és nagyon soká fog tudni erre a világra visszaszületni ahol most élünk. Emberiség kétharmada minimum ha nem több!

2. Páran felsőbb világokba születnek vissza.

3. Páran visszaszületnek majd a megtisztult Földre…

Most sok barátom meghalt az utóbbi egy évben, sőt a héten is, egyiktől nemrég búcsúztam el még élve. De tudtuk, hogy többet nem tudunk beszélni, Svédországban lakott.
Másik barátom felhívta, a kórházban, orvosa vette fel a telefont, mondta ha várok 2 mp (!) –et és bejelenti a halálhírét, és jelezte is a háttérben a műszer sipoló hanggal, hogy meghalt.

Nemrég megtudtam, hogy meghalt az egyik legkedvesebb barátom és szinte utolsó rokonom 72 éves volt.
Tesókának hívtuk egymást….

A 84 éves mozgásszervi betegségben szenvedő svéd barátom, tolókocsis, nemrég volt a születésnapja, nem írt vissza, ma felhívtam, hogy él-e még...
Tudtam beszélni vele, de szegénynek agyi problémája is van, készül elmenni.
Elbúcsúztunk egymástól, hogy nagy eséllyel most beszéltünk utoljára egymással, több mint 20 éve ismertem, szellemtannal foglalkozott, és többször is találkoztunk!
Megköszöntük egymásnak, hogy megismerkedhettünk ebben az ÉLETben.....
De a SORS megadta, hogy elbúcsúztunk egymástól....és Ő se fél a haláltól, én se, Ő már nagyon várja mert szenved, így nyíltan tudtunk erről beszélni és őszintén.
Megbeszéltük, hogy ma beszéltünk utoljára ebben az életben…

Egy ismerősöm kérdezte, hogy miért adok át ingyen könyveket, ennek a történetét írtam most le, és a végén lett belőle egy komoly tanítás…

Mindenkinek fog jutni, kiválasztott engem a könyvek miatt a szellemvilág, nagy és kiterjedt a baráti – tanítói köröm, és így eljut mindenkihez aki méltó rá!
Én szolgálok, és ez egy csodálatos szolgálat.

Bevallom egy hónapja megállás nélkül ezzel foglalkozok, pihenés nélkül, rámegy minden hétvégém, alig tudok dolgozni, de majd kipihenem magam a halálom után..kevés az IDŐ, most is éjfélkor felkeltem és megírtam ezt a levelet.

Két barátom nagyon sokat segít nekem, Völgyi Gergő és a feleségem.

Hát így hirtelen ennyi lenne a könyv beszámoló és tanítás is lett egyben a jövőről és a könyvekről.

Zárásként egy érdekes példa:
Lajos médium, Eszter duálja, írásai az ingyen könyvek közt a - Mese a sokszívű Zsofkáról I-II. 2000. - címmel található, olyan komoly közlések vannak benne, hogy amikor beleolvastam leesett az álam!
Amikor régen megvettem ezeket a könyveket a „mese” könyvet nem vettem meg, azt hittem, hogy egy szellemtani mesekönyv!

Az összes könyv komoly mediális tanításokat tartalmaz és ami több részes az is önállóan olvasható és értelmezhető. Akár a mese Zsofkáról is!

szeretettel.

Karsay István


UI:

Hangoskönyv válogatás
https://www.youtube.com/user/1zsul1/videos


Kedves Barátaim!

Az Amerikai Magyar Szellemkutatók Társasága, a kiadásukban megjelent könyveit kínálja szellemi igazságok iránt érdeklődőknek ajándékban, díjmentesen.

Egy teljes sorozat 20 kötetből áll: ebből három kötet Zita általi tanításokat, illetve látomásokat, a többi pedig Névtelen Szellem Eszter médium által, 1945 után írt közléseit tartalmazza. Ezekben a könyvekben található tanításokban olyan ismeretekhez juthat az olvasó, amelyek lelki fejlődésünk szempontjából nagy fontossággal bírnak. Ugyanis ezek a tanítások a lélek legbensőbb világát, tulajdonságait tárják elénk és a bűnből való megtérés halaszthatatlan voltát hangsúlyozzák.

Az emberiség az utolsó idők utolsó óráját éli, és már nincs idő tétovázásra, múlandó dolgokkal való foglalkozásra. Éppen ezért Névtelen Szellem és az általa irányított Szentlélek Küldöttei a megtérés fontosságára, a bűneinken, gyarlóságainkon, a hibáinkon való tudatos önmunkákodásra figyelmeztetnek bennünket.

De tőlük hallhatjuk azt is, hogy Krisztus Urunk második eljövetele előtt lesz még egy rövid idő amikor az evangéliumi spiritizmus elismert lesz, és dicsőség fogja övezni.
Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a könyvek ezekre a nehéz időkre olyan ember testvéreink kezébe kerüljenek, akik értéket látnak a bennük foglalt igazságokban, hogy azokból a Szentírással egyetemben,, a helytálláshoz világosságot és erőt meríthessenek.

Íme a könyvek listája:


Névtelen Szellem 1945 utáni tanításainak gyűjteménye:

- Az őrállóknak 1994.

- Úton hazafelé III. III/2 1998-99

- A "Maradékhoz" I-II-III-IV. 2000.

- Íme előre megmondtam néktek I-II-III 2003

- Ha a só megízetlenül 2003.

- Az út végén I-II. 2003.

Lajos szellem (Eszter duálja) megnyilatkozásainak gyűjteménye:

- Mese a sokszívű Zsofkáról I-II. 2000.

A clevelandi körben, Zita által elhangzott tanításokból összeállított
könyvek:

- Krisztus az Úr 2000.

- Korszakzárás előtt 2005.

- Lélekben és igazságban I-II. 2007

Jelentkezni a Karsay István karsayistvan@t-online.hu címen lehet. Nagyon kérek mindenkit, hogy a nevét, e-mail címét, elérhetőségét (telefon - lakcím) feltétlenül tüntesse fel.

Fontos: a könyvek Budapesten vannak, így érdeklődés miatt írom, hogy azokat itt lehet átvenni. Vidéki postázást azonban - annak komplikáltsága miatt - esetlegesen futárszolgálattal tudom megoldani, ennek a költségét annak kell fizetni akinek szüksége van rá.
Budapesti szállításban ingyen tudok segíteni.

Továbbá nagy segítség lenne, ha működő ezoterikus klubok igényt tartanának rájuk,
Ha ismertek ilyet, vagy esetleg könyvtárat, ahol egy vagy több sorozat elhelyezhető lenne, kérlek benneteket tudassátok velem.
Kerültek könyvek Erdélybe, Szerbiába, Szlovákiába, így aki ott él keressen meg, és megdom az elérhetőséget.

Előre is köszönök minden segítséget ebben a tevékenységünkben!

Van még nagyon sok Szellemtani Közlemények vegyesen, különböző évjáratokból, ezekből a könyvek mellé érdemes vinni párat, nem foglal sok helyet!
Vagy önállóan kérni, csodálatos válogatott szellemtani írások vannak bennük, szemlézve régi könyvekből, vagy friss mediális közlések, szellemvilági mediális tanítások.

Ezeket külön egy kisebb dobozban össze tudom állítani az érdeklődőknek!

Szeretettel.

István

[Karsay1958]

"Azt mondják a legnehezebb dolog az életben, elveszíteni valakit akit szeretsz. Valakit, akivel együtt éltél és láttad minden nap. Valakit, aki megmutatta Neked, hogy kell szeretni. Ez a legrosszabb dolog, ami valaha történhet Bárkivel. Feleségem váratlanul halt meg. Olyan sok örömet hozott az életembe. Ő volt a mindenem. Az a 16 év, amíg a férje voltam, megtanította nekem, hogyan kell feltétel nélkül szeretni. Meg kell állnunk és hálásnak kell lennünk a házastársunknak. Mert az élet nagyon rövid. Tölts időt a házastársaddal. Légy jó hozzá. Mert egy nap, mikor felnézel a telefonodból, nem lesz ott többé. Amit többek közt igazán megtanultam, élni és szeretni minden nap úgy, mintha az utolsó nap lenne. Mert egy nap az utolsó nap lesz! Élj a lehetőségekkel, és éld az életed. Minden nap mondd el azoknak akiket szeretsz, hogy szereted Őket.
Ne tékozolj el egy pillanatot sem abból, ami megadatott.
Az életet megéri élni."
( Liam Neeson )


UI:

A lélek nem hagyhatja el a testet, csak a halál pillanatától! Akkor mi a testelhagyás?
https://www.youtube.com/watch?v=K8FoYYXhd0Q

[Karsay1958]

Az elfojtott vágyak erős kísértések
A kísértések elleni küzdelem valójában a szeretetlenség, az önző vágyak, hajlamok és szokások elleni harc, melyet minden fejlődésben lévő emberi szellem meg kell vívjon önmagával szemben. Sokan erőszakos módszerekhez folyamodnak a küzdelemben, valósággal elfojtják és kiűzik magukból vágyaikat, mondjuk egy remetei vagy zárdai élettel kizárják a vágy beteljesedésének még a lehetőségeit is. Tehát könyűnek tűnik leszokni valamiről, amiről tudjuk, hogy még álmunkban sem teljesülhet.
A legeredményesebb, ha tudatosan hagyjuk beteljesedni a vágyunkat és az erkölcsi törvényeket betartva kiéljük míg elegünk lesz belőle. Többé soha nem fog zavarni, viszont ha erőszakot alkalmazunk lelkünkön, látszólag minden szép és jó, amíg a próbatételre sor nem kerül. Ekkor hétszeres erővel jelentkezik újra, aminek már képtelenek vagyunk ellenállni.
"Akkor elmegyen és vészen maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál és bémenvén, lakoznak ott"..."És lészen annak az embernek utolsó állapota gonoszabb az elsőnél..."
Az üres lakás kívánja a lakót és a szépen feldíszítettben kellemes elhelyezés található; így aztán az előbb kiűzött vágyak fokozott "hétszeres" erővel kerítik hatalmukba azt, aki nem tud ellenállani, vagy mondjuk más jobb "lakóról" gondoskodni. Tehát a visszaesés a régi betegségbe - a bűnben lévőséget is ennek lehet nevezni - sokkal rosszabb állapotot létesít, mint volt az első.
Ez a magyarázata annak, hogy miért kell a megváltásért reménykednünk azzal, hogy: "de szabadíts meg a gonosztól", mert a visszaesés után sokkal nehezebben tudunk a jó útra térni, mert "hétszeres"-en erősebben hatnak reánk a visszafogadott alantas vágyak, megerősödve az alantasok sokaságával.
Ezt nagyon sokan észlelték már, amikor ideiglenesen lemondván egy-egy szenvedélyükről, melyet annak ismertek el, bár csak egészségi okokból, de ha aztán - elmúlván az okozat - ismét ráadták magukat arra, nemcsak hogy másodszor le nem tudtak szokni, hanem ezen szenvedélyük fokozottabb mértékben uralkodott rajtuk. Íme a visszatérő gonosz lélek, aki "hét más lelket" veszen maga mellé !
Hétvégi filmajánló

Mi a csudát tudunk a világról?
https://www.youtube.com/watch?v=DbZ-8tlYTg8

[Karsay1958]

Arról, ami időnként megfertőzi körülötted a levegőt
Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből
Találkoztál már valaha az erdőn bomló állati hullával? Amin férgek ezrei nyüzsögnek? Aminek nehéz, bűzös szaga széles körben megfertőzte körülötted a levegőt, hogy csak lélekzetvisszafojtva tudtál mellette elhaladni? Ugye siettél, hogy elkerülj undorító közelségéből?
A gyűlölet közeléből mért nem sietsz el éppen olyan undorral? Még fertőzőbb a párája, mint bomló állati hullának.
Valakinek sebet kap a lelke. Aki adta, nem is tud róla talán. Aki kapta, alig rezzent meg belé. De a seb marad és nem heged be. Vannak emberek, akiknek a sebei nem hegednek be soha. Valami belécseppent talán az ilyen sebbe, valami fertőző baktérium, vagy a léleknek valamiféle mérges váladéka. Nem lehet tudni. Ezt már a babonás rontó hatalmak teszik.
Valakinek sebet kapott a lelke és a seb nem heged be. Gennyezni kezd. Az ember töpreng és rágódik azon, ami vele történt. Ez a lelki sebek gennyezése. Fájó érzések gyűlnek meg a seb körül. Gonosz sajgás támad. A seb gyulladásba jön. A gyulladás terjed. Láz keletkezik és egyre nő. Már nincs segítség: a méreg benne van a lélek vérkeringésében. A lélek elpusztul. Hulláját ellepik a férgek, zöldhátú legyek szállanak rá és hordják szét a fertőző csírákat. A halott lélek körül széles
körben fertőzött a levegő. Aki ebbe a körbe belekerül, elég, ha csak egy karcolást hordoz a lelkén valahol, a seb megfertőződik.
Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a Tiedet gondtalanul megkarcolja valaki, ne csinálj belőle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leghamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele lelkedből a megtámadott részt. Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget. Tégy rá feledés-tapaszt és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi sem történt.
Kerüld el a fertőzötteket. Könnyen megismered őket, mert a lázas ember félrebeszél. Akit a napsütésben is ráz a hideg, aki nem látja meg az útszéli virágokat, nem hallja meg a hajnalban ébredő rigót: az olyan ember közelében ne tartózkodj, mert gyanús, hogy ragályhordozó. Óvakodj azoktól, akik leszegett fejjel járnak Isten szabad ege alatt. Akik langyos és puha nyári estéken is csak arról akarnak beszélni, hogy mi az, ami rossz ezen a világon. Akik el akarják hitetni Veled, hogy élni nem érdemes, a világ csúnya és az ember bűnben fogantatott.
Kerüld, messzire kerüld el azokat, akik aszerint ítélik meg az embert, hogy milyen nyelven beszél. Vagy milyen templomban imádkozik, vagy milyen jelvényt visel a gomblyukában. Az ilyen ember lelke bomlik már, mint az állati hulla, és gyűlölettel fertőzi meg maga körül a levegőt.
És végül fuss, menekülj az okos gyűlölet közeléből. Ez a legveszedelmesebb és nincs ellene orvosságos szer. A tárgyilagosságba bújtatott gyűlölet. A megfontolt gyűlölet. Az emberségesnek látszó, a megértő gyűlölet. Amelyik így kezdi: igaz, hogy ők is emberek, de...
Ha ilyennel találkozol, fuss, mintha szemedet vették volna. A szent gyűlölködők gyújtják föl mindig a világot.
szemlézte: Bíró László

UI:
https://www.youtube.com/watch?v=Ihkiw2qEVHQ

[Karsay1958]

A megnyilatkozások értékmérője
Nem elegendő ismerni a szeretet törvényét, nem elegendő alázatosságot viselni az ajkakon, szeretetet kell nyújtanotok, alázatosságot kell gyakorolnotok. Ne forgassátok szemeiteket farizeusok módjára, és ne látszassatok önmagatok előtt másoknál jobbaknak. Ne keressétek felebarátaitok szemében a szálkát annak dacára, hogy saját szemeitekben a gerendát észre sem veszitek. Ne ítéljetek, hogy majdan ne ítéltessetek. Tépjétek ki az érzékenykedést szívetekből, mert önzés és gőg gyermeke az!
Az ellenségnek nem csupán megbocsátani, hanem érette imádkozni is kell, így mutatta ezt az úr is tündöklő példájában az emberiségnek. Sarkpontja ez Krisztus tanának, és e tantételt kívüle más hitalapító nem is tanította, Ő maga pedig nemcsak tanította, hanem követésére ragyogó példát mutatott kínos, vonagló fájdalmai közepette a keresztfán.
A hatalmas és jóságos Isten a szellemekkel való közlekedésben is gondoskodott egy olyan parányi kis pontocskáról, amelyre a gonosz szellemek nem is számítanak, de amely bűnös célzataikat elárulja, leleplezi. Íme, elárulom e titkos pontot. A gőg az. Hogy előjöjjön elég hozzá egy parázs feleselés.
A médiumi ülések némelyikén a szellemei vezetők megengedik tanító célzattal némely kevésbé fejlett szellemnek is a megnyilvánulást. Egyik-másik esetben a szellem a templomok szószékeibe illő dörgedelmes prédikációt tart, de a körvezető felismeri a megnyilatkozó szellemi tudásának hiányosságait, a dogmákból fakadó tévedéseit. Ha a körvezető ezt szóvá teszi és kérdéseket tesz fel a szónokló szellemnek, az valósággal felhördül és kikel magából. Ömleni kezdenek belőle a szidalmak és fenyegetések a megfélemlítés jegyében.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Az ár ajándéka

Az öreg cipész odalépett a kis kandallóhoz, tett rá néhány hasábfát, majd végigsimította őszes üstökét. Majd ránézett bozontos ebére, és azt mondta:
- No, nyitunk.
Végignézett a sok munkán, csizmák, cipők papucsok álltak garmadával az öreg mesternél. Ötven éve lesz lassan, hogy a bőr illata magával ragadta, és belegondolt, hogy vajon mennyi utat tettek meg az általa készített lábbelikkel az emberek. Elmosolyodott, sokat, nagyon sokat. Aztán kibandukolt a ház kapujához, és a bőrből készített tábláját "nyitva" oldalára fordította. Ment is volna befelé, de észrevett két alakot, kik mintha erre vártak volna. Egy anya volt egy tucatforma éves kisfiúval. Oda is szólt:
- Tessék, csak tessék. "Nálunk az ár a mi fabatkánk." - mondta a közel ötvenéves szlogent.
- Igen, Szép jó napot mester úr! Valóban idejöttünk. Ez a kópé tönkretette a bakancsát, mit még ön talpalt meg tavaly.
- Tessék velem fáradni. Megnézzük, mit tehetünk az ügy ügyében.- mosolygott a mester a kedves szavakra, miközben egy baráti barackot nyomott a "kópé" fejére.
Mikor beértek a melegbe leültette ügyfeleit, majd elkérte a nevezetes bakancsot. Ez biza tönkrement, morfondírozott, miközben az anya szavait figyelte.
- Igen, sajnos tönkrement. Mert focizni jobban szeret, mit gondolkozni, és szétrúgta a vizes pályán... Most a lábán kölcsöncipő van, mert másikra nincs pénz, mióta férjem elment, nem olyan könnyű...
- Asszonyom, ennek a bakancsnak vége. Nem tudok mit hova talpalni már. Nincs mivel, és nincs mit...
- Nincs újra pénzünk...
Mielőtt válaszol volna az öreg cipész szinte berobbant az ajtó, és egy drága ruhába öltözött parfümfelhő libbent be, kezében finom kesztyű. Fejhangon így szól:
- Jöttem a cipőmért.
- Önnek is szép napot. Máris adom. - szólt az öreg, majd a készpolcról levett egy gyönyörű cipőt. A nő fizetett, majd még odakaffantotta kifelé menet:
- A fiamnak meg nem kell a bakancs. Aztán elviharzott.
A nyugodt mesterben felment kicsit a pumpa, mert sokat dolgozott azon a bakancson már előre. De ilyen az élet, és máris az asszonyra és a fiára figyelt.
- Nézze, hagyja itt, és megpróbálok csodát tenni.
- Nézze ön is, őszinte leszek, nem tudom majd most kifizetni, csak fizetéskor, és megértem, ha addig nem adná oda, de nem tudok a lábára mit adni.
Az öreg töprengett, közben a fiút nézte, aki a kaptafákat simogatta, és hevesen fürkészte a furcsa szerszámot. Majd a mester meglepődésére a fiú felkelt, és odament a kandallóhoz, majd tett rá.
- Rendben. Holnap este tessék elküldeni a gyereket érte. Te miért keltél fel, és tettél a tüzemre?
- Mert kellett rá tenni, és mi is melegedtünk mellette.- válaszol a fiú élénkzöld szemével állva az öreg acélkék szemének tekintetét.
Az asszony a fiúval elköszönt. Az öreg cipész pedig nekiállt a munkájának. Jöttek mentek emberek egész nap, de az öreg szemét valahogy vonzotta az a rossz bakancs, szinte idegesítette. Levette, nézegette, megint ledobta, felvette, és megint csak csóválta a fejét.
- Ebből hogyan csináljak valamit, amikor ez már a semmi? Mi vagyok én, varázsló?- fordult öreg kutyájához, ki a a kandalló mellől figyelte gazdáját.
Aztán az öreg mester elmosolyodott. Igen, ő varázsló lesz, mert a kutya felett polcon meglátta a parfümfelhő fiának félkész bakancsát. Odament, levette, elővette a kaptafáját és a tönkrement bakancsot. Mintha ikrek lettek volna, csak egyik a jómódban, másik a nyomorban felnőve. Az öreg elmosolyodott. Majd elhunyt felesége képére nézett, mi a halála óta ott volt a műhelyében, és mintha elmosolyodni látta volna az asszonyt a képen.
Az öreg mester félretett mindent, a selejt bakancsot eldobva a felsőrészt vette kezelésbe, öregeres keze serényen járt, és addig nem engedte a Napot lemenni sem, míg el nem végzett.
- No... Ez kész. Olyan amilyen, mert olyannak kell lennie. Majd megsimogatta a bakancsot. Aztán bezárta a műhelyét.
Másnap olyan volt mint egy kisgyerek, mikor ajándékot kap, várta a délutánt, és várta a fiút.
Az idő malmai akkor őrölnek a leglassabban, mikor a legértékesebb pillanat felé viszik az embert. Így vánszorgott el nap, és lett belőle délután. Majd egyszer csak nyikkant az ajtó és a fiú állt benne.
- Csókolom! Megjöttem, ahogy meg lett ígérve.
- Jól van gyerekem húzódj le, aztán próbajárat lesz.- majd a kézpolcról levette az új bakancsot.
- De hiszen ez nem az én bakancsom!
- De ez a tiéd.
- Nem az...
- Vitába szállsz velem, vagy felpróbálod?- mosolygott az öreg.
- Nem, nem...- húzta is le azonnal a kölcsönlábbelit a gyerek, majd felpróbálta a bakancsot. Mintha ráöntötték volna. A gyerek csak ott állt a műhely közepén. A lámpa alatt, csak állt, és nézte az öreget, ki pedig úgy csinált, mintha ezt nem vette volna észre.
- Köszönöm...
- Jól van fiam, most menj, csak vigyázz is rá.
A gyerek már kilépett volna az ajtón, de megtorpant, visszalépett, és odaszaladt az öreg cipészhez, majd szorosan átölelte. Az öreg szólni sem tudott, csak a lehető legjobb érzés szaladt végig az arcán, majd arról legördülve a kezébe cseppent. A fiú elindult kifelé, de a kandalló előtt megállva, némán tett rá megint. Majd elköszönt, és elsietett.
Az öreg nézte a tenyerét, és a benne csillogó érzést, a könnycseppjét, mit most ő kapott ajándékba. Csak ült ott, és nézett ki az ablakon, kint pedig szállingózni kezdett a hó. Csak ült, és olyan jó volt jónak lenni. Még mindig ebben az érzésben taposta az útját, mikor nyílt az ajtó. A fiú tért vissza az anyjával.
- Mester úr... ez egy új bakancs. Ennek mégannyira sem tudom kifizetni az árát. Visszaadjuk.
- Nem. Az egy régi bakancs. Az árát pedig már meg is kaptam.
- Kitől?- kérdezte megrökönyödve az anya.
- A fiától.
- Tőlem?- szólt a fiú elvörösödve.
- Tőled. De mondok én valamit. Láttam, jól érzed itt magad. Volna kedved iskola után kicsit eljönni hozzám segíteni. Öreg vagyok én már, és a fürgeség csak a kezemben van már meg. Fizetség is dukál érte. - mosolygott.
A fiú az édesanyjára nézett...
- Ha akarod fiam, gyere nyugodtan.- mosolygott az anyja a gyerekre, kinek azonnal a füléig ért a szája.
- Jajjj, ezt el is felejtettem.- szólt az anya, és a kabátja alól egy kis csomagot vett elő.
- Krumlispogácsa, a nagymamám receptje szerint, a fiam azt akarta, hozzuk el, ő nem is evett belőle...
- No akkor itt az ideje, hogy együtt együnk.- nevetett fel az öreg.
Azzal a kis csomagot kibontva megkínálta a leendő segédjét.
Kedélyes beszélgetés, és falatozás vette kezdetét. Csak az öreg cipészmester nézett időnként oldalra, egy fotóra mosolyogva.
"Varázslónak lenni jó..."

Suttogó Gabriel
minden jog fenntartva


UI:

Ki lehet-e élve kerülni a pszichiátriáról?
https://www.youtube.com/watch?v=Ktwa-fFZhG4

[Karsay1958]

A végrehajtó.

Fél kettőkor csengettek a tízemeletes panelépület nyolcadik emeleti lakásának ajtaján. Az ajtónyílásban a végrehajtó és a rakodó álltak. A csengetésre tízévesforma kislány nyitott ajtót.
–Csókolom! Anya mindjárt jön, a Karcsikát eteti éppen. Addig tessenek bejönni a szobába, körbenézni, hogy mit lehet elvinni! – mondta és bevezette őket az egyszerű, de ízlésesen berendezett otthonba. Bentről, a kisszobából az asszonyka kiszólt.
–Jöjjön, végrehajtó úr, nézzen körül, rögtön jövök én is. Nélkülem is felmérheti az elvinni való értéktárgyakat!
A végrehajtó és sofőrje beóvakodtak a nagyszobába. Megálltak a szoba közepén és tekintetük végigsiklott a szoba berendezési tárgyain, mozdítható, nem létfontosságú értéktárgyak után kutatva. Tekintete a színes TV-én, egy újnak tűnő szekrénysoron és két, a falon lógó olajfestményen állapodott meg. Közelebb lépett a képekhez. Mindkettő elég réginek látszott. Tájképet ábrázoltak. Számára ismeretlen festő képei voltak. Közelebb lépett. Leemelte az egyiket és megnézte a hátuljára ragasztott tanúsítványt. 1953-ban készült. Huszadik századi hazai festő műve. Dunát lehet belőlük rekeszteni. A hetvenes években a Kultúrcikk Ipari Vállalat kisteherautóival a Képcsarnok raktáraiból felpakolt kortárs művészek elfekvő képeivel megrakodva az újonnan átadott panellakásokat járó ügynökök éves részletre árusították őket. Jó, ha megérnek egyenként 8-10 ezer Ft-ot.
Miután végzett a terepszemlével kiballagott a konyhába. Kihúzta a viaszosvászonnal letakart konyhaasztal alól a hokedlit. Kézhátával lesöpörte az asztallapról a morzsákat és elővette a dossziét. Kivett egy foglalási jegyzőkönyvet. Elkezdte felírni sorban: l db használt szekrénysor 45. 000 Ft, egy db használt színes Tv 32. 000 Ft, két olajkép 16. 000 Ft. Itt tartott, amikor előjött a kisszobából a fiatalasszony. A vízcsapnál lemosta kezét, megtörölte a radiátorra terített konyharuhában és kezet nyújtott a végrehajtónak.
–Jó napot kívánok! Elnézést, hogy megvárakoztattam Önöket, azt hiszen nélkülem is el tudják végezni a munkájukat az urak! Főzhetek egy kávét?
–Köszönjük, elfogadjuk. Asszonyom, tisztában van azzal, hogy a lakáson négyszázezer Ft. Jelzálogkölcsön van bejegyezve, melyért, mivel nem fizették ki a Banknak, a férj elhalálozása miatt, önöknek kell jótállni. Mivel többszöri felszólításra sem törlesztettek, így foglalásra, majd később a kiegyenlítetlen, még fennmaradó összeg ellenértékeként árverezésre kell bocsátanom az ingatlant.
–Tudomásul veszem-, sóhajtotta a fiatalasszony és kitöltötte az időközben lefőtt kávét. A végrehajtó, miközben a kávéját kavargatta, megkérdezte.
–Hogy történhetett meg, hogy itt maradtak ennyi adóssággal?
–a férjem kényszervállalkozóvá vált a saját vállalatánál. Biztosítása nem volt. Minimálbér után fizetett adót, Tb járulékot. Amíg tudott dolgozni jól ment. Megvolt mindenünk. Hanem tavasszal rosszul lett. Kiderült gyomorrákja van. Erre vettük fel a két kölcsönt. Próbáltuk az orvosokat megfizetni. Kellett a gyógyszerekre, a csodadoktorokra. Szerettük volna kijátszani a halált, de a halál ügyesebb volt nálunk… sajnos szegény Alfrédem pokoli kínok közt meghalt. Én fizetés nélküli szabadságot vettem ki és itthon ápoltam. Mire visszamentem volna tanítani, megszüntették a státuszomat.
Mit kezdjen magával egy kirúgott matematika tanárnő? A lakásrezsit fizetni kell, a gyerekeknek enni kell, tudni, adni, néha egy –két ruhadarabra, cipőre is kell költeni. Felvettem hát lakásfelújításra a másik 200 ezret. Az is elment a gyógyításra. A kezeim között lehelte ki a lelkét. De legalább a családja, a gyerekei vették körül utolsó óráiban. Nem bántam meg, hogy felvettem a kölcsönöket. Őérte tettem. Mondogatta pedig szegény, hogy Ancikám, hagyjatok meghalni! Gondoljatok a jövőtökre, ne költsünk az orvosokra, csodaszerekre, nekem a nélkül is végem van! Nem hallgattam rá.
–a szülőktől, rokonoktól nem tudna kölcsönkérni, hogy legalább elkezdje törleszteni? Meg tudnánk úgy oldani, hogy halasztást kérek, mondjuk két évre. Nem kellene a lakást elárverezni! Legalább 100. 000 Ft-ot kellene befizetnie. Most ahogy összeszámoltam, ha nagy jóakarattal becsülöm is fel, nyolcvanezer körüli összeget tudunk elvinni. Az ágyakat nem rekvirálhatom el a gyerekek alól, a gyerekbútor semmit nem ér, a mosógépet nincs szívem elvinni, a többi kacattal nem tudok mit kezdeni. Ékszerei nincsenek?
–Voltak, de mindent eladtam, zálogba tettem, nem tudtam kiváltogatni őket. Minden, ami értékünk volt elment a gyógyításra. Az orvosok a végsőkig hitegettek, biztattak bennünket, pedig tudták, hogy nincs remény! És a főorvos az utolsó pillanatban is zsebre gyűrte a hálapénzt! De, legalább a lelkiismeretem tiszta. Én mindent megtettem.
–Hol dolgozik? A munkahelyén nem tudnak segíteni?
–Óvodában vagyok dadus. Ők sokat segítenek. A kisfiú ott van velem, míg dolgozom. Ingyen étkezünk. A maradékot hazahozom éthordóban. Mindig marad, mert naponta van egy-két lemondás. Este, amikor lefektetem őket, a lépcsőházat takarítom, az is hoz valamit a konyhára. Komolyan mondom magának, sokszor kétségbeesésemben, már azon gondolkodom, hogy árúba bocsátom a testemet. Még fiatal vagyok, kívánatos… Mindent megtennék, csak utcára ne kerüljünk. Nem bánom, vigyen el mindent, ami mozdítható! Vigye a mosógépet is, a hűtőt is! Talán összejön az a 100. 000 Ft.
–Jól van, asszonyom. Hozzáírom a hűtőgépet, a gyerekbútort, az annyi, mint 105. 000 Ft. Megkérem magának a halasztást és a részletfizetést a helyzetére való tekintettel. Láthatja, nem vagyok én olyan szemét, szőrösszívű végrehajtó, mint sokan hiszik! Ürítsék ki a szekrényeket, majd Cicvarek kolléga segít, aztán lehordja a rakodóval a teherautóra sorban.– mondta és arra az időre amíg a kipakolás, folyik bement a nagyszobába és leült a Tv-vel szembeni fotelba. Bekapcsolta a készüléket és keresett egy adót találomra. Mindegy mivel üti el a kínos perceket, csak terelje el a figyelmét erről a kellemetlen dologról. Legszívesebben leitta volna magát, mint annyiszor máskor, ha besokallt a sok szomorú rekvirálástól.
Amint üldögélt, betotyogott a három év körüli aranyszőke hajú kisfiú, Karcsika. Odasompolygott elébe, megérintette a térdét. A végrehajtó összerezzent az érintésre. Kérdő tekintetet vetett a csöppségre. A kisfiú, félénken megszólalt.
–Bácsi, nézzünk mesét!
–Ahogy gondolod– mondta Pemete és átkapcsolt a mesecsatornára. A kisfiú az ölébe fészkelődött. Érezte a friss, üde gyerektest illatát. Ült és mereven bámult maga elé. Gondolatai messze jártak. Látta amint az ötvenes években apját bekényszeríttették a TSZ-be. Amint az utolsó tehenet, a lovat is a kiscsikóval, elhajtották a közösbe. Teherautóra pakolták az ekét, boronát, mindent. Ott maradtak a gazdasági épületek kifosztva, üresen. Mikor elmentek az apja nem szólt semmit. Csak ült a gyújtóst aprító tőkén és mereven maga elé bámult. Aztán elindult a padlásfeljáró felé. Felment. Felakasztotta magát a mestergerendára. Ottmaradtak a semmire. Anya, ők hárman, gyerekek és a nagymama. Élni kellett, tanulni, iskola mellett a háztájiban dolgozni, hogy megéljenek valahogy…
Múltba révedéséből Cicvarek hangja riasztotta fel.
–Végeztünk, főnök, vinnénk a TV-ét.– a végrehajtó, beleegyezően bólintott. Cicvarek kihúzta a konnektorból a TV-dugóját. Elsötétedett a készülék. Ekkor szokatlan dolog történt. A kisfiú leugrott az öléből és a TV-t cipelő Cicvarek lábaiba csimpaszkodva sírt, kis öklével ütötte, ahol érte.
–Ne vidd el e mesedobozomat! Nem engedem, ne, ne! –sikoltotta. Majd mikor belátta, hogy erőlködése semmit sem ér és vele együtt kifelé lépked az ember a szobából, mint egy tolvaj, hirtelen elengedte a lábát és visszaszaladt a végrehajtóhoz. Felkuporodott az ölébe, átkarolta a nyakát és sírva, hüppögve sikoltotta bele az arcába.
–Bácsi, te, hagyod, hogy ellopják a mesémet? Hát Te sem tudsz segíteni? – csak szorította a nyakát, könnyeivel összemaszatolva a végrehajtó arcát. Ekkor végleg betelt a pohár. Pemete ölébe kapva a gyereket, hirtelen felpattant, kilépett a folyosóra. Még elérte a liftre várakozó Cicvareket.
Ennyit mondott csak neki:– vidd vissza a TV-t!
–De, főnök…– aggályoskodott Cicvarek. Pemete ellentmondást nem tűrően nézett rá. A sofőr tudta, ha a főnök szemei villámokat szórnak, akkor nem szabad ellenkezni. Elindult hát vissza a készülékkel a szobába. Pemete a gyerekkel a karjaiban, arcukat egymás arcához szorítva bement a szobába és leült a fotelba. Megvárta, míg Cicvarek bekapcsolja a TV-ét. A kisgyerek átölelve a nyakát, csókolta, ahol érte és sírva-kacagva hüppögött.
–Tudtam, hogy nem engeded, tudtam, szeretlek bácsi, te jó ember vagy!
Pemete megrázkódott. Az értetlen arccal előtte ácsorgó Cicvarek zökkentette vissza a valóságba.
–Mi a téma főnök? – kérdezte aggódó arccal, arra gondolván, főnöke kiakadt, mint a kakukkos óra. – Pemete ránézett és csak ennyit mondott neki.
–Hozzatok vissza mindent! A szentségit ennek a rohadt világnak!
Miután mindent visszahordtak, akkor így fordult a sírva hálálkodó fiatalasszonyhoz.
–Idefigyeljen Müllerné! Én kifizetem az adósságát! Na, de ne gondolja, hogy csak úgy, eltüntetem a sarát, vegye ezt hitelnek, amit majd apránként ledolgozik nálam!
Én agglegény vagyok. Minden hétvégén eljönnek hozzám a gyerekekkel. Kitakarít, kimossa a szennyest, két napra megfőz. Megebédelnek nálam, és éthordóban elviszi a vasárnapi ebédjüket. Na, megegyeztünk?
Az asszony hűdötten nézett rá, aztán a plafonra pillantott, hogy ha most nem szakad le, akkor, mégis csak van isten. A könnyeivel küszködve csak bólintani tudott.
Pemete átadta a lakáscímét, telefonszámát és miután mindent visszaraktak a helyére úgy, ahogy jöttek, el is tűntek. Elvitte őket a fagyos őszi szél.
–Az Egyujjasba! – adta ki az utasítást a sofőrnek–be akarok rúgni! A kocsmába érve így szólott a csaposhoz: Irmuskám, bülbülmadaram! Ma mindenki az én vendégem!
–Mi történt végrehajtó úr, csak nemhogy, magára szakadt az OTP?
–Nem, Irmuska, ennél súlyosabb a helyzet: megérintette a lelkemet a jóisten!

UI

A rovás jelrendszer lelke. I. rész Juhász Zsolt előadása https://www.youtube.com/watch?app=deskt ... gWvWHWYFAQ

[Karsay1958]

A fiatalember és az angyal

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel
megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.
Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta: "Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi."
"Én neked nem ígértem ezt - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a
lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel."
Az ember megdöbbent. "El sem tudom képzelni, miről beszélsz!" - mondta.
"Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? - kérdezte az angyal. Az ember bólintott. "Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken."
"És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál. Az ember szégyenkezve bólintott. "Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged." - mondta az angyal.
"És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira
tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette. Az ember újra bólintott, de már sírt.
"Igen barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lett volna, vele sok
gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.
Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében, de gyakran, ehhez a
történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.
Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, mi nem beszélünk
az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá
magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük.
De még nincs veszve semmi! Még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az
előttünk álló lehetőségeket. Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára!

UI:

A Teozófia és a Teozófiai társulat - Felolvas: Nagy Gergely Miklós
https://www.youtube.com/watch?v=7YQV4HqaGvI

[Karsay1958]

Amikor mégis egyedül vagy
Részlet Wass Albert “Te és a világ” című kötetéből
Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki. Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztód a döntést. Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell.
Döntened kell. Ezen nem lehet segíteni. És egyedül vagy.
Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra. Mondták, hogy térdelj le és imádkozz, hogy Isten megvilágítsa az agyadat. Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be négy fal közé, étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást.
Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok. Így hát egészen egyebet mondok Neked:
Eridj ki az erdőre. A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess. Lassan járj, urasan. Mint valami hajdani Nagyúr, aki birtokát járta be, s ameddig a szeme ellátott, övé volt minden. Erdő, mező, folyó, hegy. Megteheted, hiszen ember vagy. Valóban nagy úr odakint. És amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei. A hal fehér hasának villanása a hullámok között.
Eridj tehát lassan, kényelmesen. Nézd meg a virágokat. Simogassad meg a fák törzsét. Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát. Hallgasd a madarakat. Próbáld megérteni azt, amit mondanak.
És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz és ami mind a Tied abban a percben, akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek, vagy teremtésnek nevezünk. Gondolj arra, hogy Isten sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtette az anyagot és megteremtette a sejtet. Megteremtette és céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett virág, állat és végül ember. A látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé, hogy végül is visszatérhessen Istenhez egy napon.
Gondolj a moszat útjára a liliomig, a hernyó útjára az emberig és az emberi lélek útjára tovább, amit már tudni nem, csak sejteni lehet. És akkor állítsd be a kérdést, ami fölött döntened kell, ebbe a nyílegyenes útba, mely az anyagtól fűszálakon, virágokon, madarakon, állatokon és végül rajtad keresztül Istenhez vezet. És döntöttél máris.
Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel és a pókháló-finom lánc vége Isten kezében van. Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz a nyílegyenes útról, eltévedsz, hátramaradsz.
De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül. Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló

Másvilág
https://onvideo.hu/video/9141/mas-vilag ... 9TE8dlkJrQ

[Karsay1958]

Bálványosvár
Részlet Wass Albert “Válogatott magyar mondák és népmesék”
című kötetéből
Sok-sok évszázaddal ezelőtt egy vándorló hittérítő aléltan összeesett Anna-tó partján. Lelkét Istennek ajánlva lecsukta szemeit, készen a halálra. Egyszerre csak szelíd hangot hallott, s ahogy kinyitotta fáradt szemeit, nyolc nefelejcs-virágot látott a tó partján, s a virágok egyike így beszélt hozzá:
Az én nevem Anna. Egyike vagyok annak a nyolc szerencsétlen székely leánynak, akiket elnyelt ez a tó a gonosz testvérekkel együtt. Állj lábra, Isten embere, és eredj népemhez, a székelyekhez, akik jó emberek ugyan, de még pogányok mindég. Térítsd meg őket Jézus hitére, s építtess velök templomot itt, ezen a tóparton. Ezzel felszabadítod meggyötört lelkünket, s felmehetünk mind a nyolcan Isten mennyországába. S nevezzétek ezt a tavat vértanúságom emlékezetére Szent Anna tavának!
Az erő visszatért csodálatos módon a hittérítő zarándok testébe. Felkelt, fogta vándorbotját, s indult megkeresni a székelyeket. Mihelyt meglelte őket, téríteni is kezdett. Jóféle nép volt a székely, figyelemmel hallgatta a tanítást, s rendre meg is keresztelkedtek mindannyian. Fel is építették a templomot, ahogy a hittérítő kívánta volt, ott a tó partján, melynek neve mindaddig székely szóval Imoka volt.
Mindössze Opur, Torja várának ura maradt meg pogánynak. Nem félt ő még István király haragjától sem. Vára bevehetetlen volt, mert óriások építették azt, sok ezer évvel azelőtt. Nem is csak egyszerű óriások ám, hanem az óriások királya, maga Behemót!
Réges-régen ugyanis, mikor ember még nem volt a földön, Behemót, ahogy céltalanul kószált, rátalált arra a helyre ott a hegyek között, s úgy megtetszett neki, hogy nyomban várat is épített magának. Engedve lánya siránkozásának, az ő számára is épített egy másikat, a szomszédos hegyen, szemközt az övével. Így keletkezett Torja vára és szemközt vele Bálványosvár.
Hogy leánya könnyebben átjöhessen látogatóba, Behemót színes híddal kötötte össze a két várat, s ott éltek békében sok ezer éven át.
Egy napon aztán Behemót lánya szaladva jött át a hídon, hogy megmutasson valamit apjának.
Ide nézz, apám, mit leltem odalent a völgyben! - kiáltott izgatottan. - Van ott több is belőlük! Apró barmaik is vannak, és házakat is építenek maguknak! Nézd!
Kinyújtotta a kezét apja felé, s hát a tenyerén ott volt egy kétökrös fogat, járommal, ekével s az eke mögött egy ijedten bámuló székellyel.
Óriások királya, Behemót, nagyot sóhajtott, amikor meglátta, mit tartott lánya a tenyerén.
Hát már ide is eljutottak, mi? - csóválta gondterhelten a fejét. - Úgy látszik, eljött az emberek ideje mindenütt. Tedd szépen vissza oda, ahol találtad. Nem játék ez, hanem Isten embere, édes lányom. Övék a föld. Minket, a tündéreket és a törpéket rendre elűznek mindenünnen, ez Úr-Isten akarata.
Minket, óriásokat ezek az apróságok? - csodálkozott az óriáskirály lánya. - Hogyan lehetséges ez?
Úgy, hogy az Úr-Isten lelket adott nekik - felelte Behemót. - Szedd össze a holmidat, leányom, keresnünk kell magosabb hegyeket magunknak, ahova nem jut el az ember.
De az óriáskirály lánya nem vitt magával egyebet a távoli, magos hegyekbe, csupán a színes hidat, mely váraikat összekötötte. Néha ma is látni lehet a messzeségben. Az emberek szivárvány hídjának nevezik. Ilyenkor tudni lehet, hogy az óriások királya még mindég a vállán cipeli azt a hidat, mert hiába kereste keresztül-kasul a földet, Erdélynél szebb helyet még mindég nem talált leánya számára.
A magukra hagyott várakba beköltözött az Opur és Mike család. Az Opurok Torja várába, a Mikék Bálványosvárra. A két család békében élt egymással mindaddig, amíg István király parancsára Mike György áttért a keresztény hitre, míg Opur hű maradt a régi valláshoz. Haját varkocsban viselte, fehér lovat áldozott, menedéket nyújtott várában az üldözött táltosnak, és halálos ágyán megeskette a három fiát, Sándort, Endrét és Jánost, hogy soha el nem hagyják az ősi hitet.
Az Opur testvérek meg is tartották fogadalmukat. Magányos életet éltek, ritkán hagyták el a torjai várat, és így is haltak volna meg rendre, ha Sándor véletlenül meg nem látja egy szép napon Mike Imolát. De meglátta, és beleszeretett. S attól a naptól kezdve Sándor magábavonult lett és szomorú. Bátyjai aggódni kezdtek, s megkérdezték, hogy mi a baja.
Amióta Mike György leányát, Imolát megláttam - panaszolta Sándor -, se éjjelem, se nappalom nincsen.
Vagy olyan úr te is, mint egy Mike - borzolódtak föl a testvérei -, Mike özvegye bizonyára szívesen lát, ha leánynézőbe mégy hozzájok!
Nem olyan egyszerű - szomorkodott Sándor -, Imola keresztény. Családja nem engedi meg soha, hogy pogányhoz menjen férjhez.
Ha nem kéred meg a kezit, sohasem tudod meg a választ - biztatták bátyjai.
Sok biztatás után végül is díszbe öltözködött Sándor, s átlovagolt
Bálványosvárába. De bizony az özvegy még csak be sem engedte a kapun. Ha Imola kezét akarja, térjen át a keresztény hitre! - így üzent ki a cselédekkel.
Szégyenkezve kotródott haza Torjára Sándor. Felberzenkedtek bátyjai erősen.
Akkor hát a magunk módja szerint kell cselekednünk - jelentették ki. - Elraboljuk Imolát, ahogy az ősi szokás kívánja!
Sándor tanácsot kért a táltostól, de az is csak ezt felelte:
Kövesd szíved kívánságát, fiam. Boldogságot csupán az erős és a bátor talál ezen a földön!
Húsvét vasárnapján éppen a templomból jöttek ki a népek odalent a völgyben, amikor megpillantották a három Opur testvért, ficánkoló lovaikon, a templomtéren. Sokan még arra is gondoltak, hogy lám, meg akarnak térni az Opurok, amikor mindannyiok elszörnyedésére Sándor egyszerűen nyeregbe kapta Mike Imolát, és testvérei élén elnyargalt vele.
Az elképedés haragra változott, s ahány férfiember csak volt, mind nyeregbe pattant a leányrablók üldözésére.
Az első útkanyarodásnál Opur Endre várta őket egy szikla mögött. Onnan nyilazott reájok, míg minden nyila kifogyott, s akkor kardot rántva állta el az utat. Derekasan harcolt, de végül is győzött a túlerő, s Endre holtan esett össze.
Szabad az út! Utánok! - ordították az üldözők, és lóra kaptak újra. A torjai hídnál János állta útjokat. Értett a kardforgatáshoz ő is, de a túlerővel nem bírt. Mikor több sebből vérezve összeesett, még ennyit mondott:
Ne féltsétek Imolát. Öcsém szereti őt, s holtig hűséges lesz hozzá!
Ezalatt fent a torjai várban, ősi szokás szerint eskette a táltos Sándort és a mosolygó Imolát. Éppen áldását adta reájok, amikor a vár kapuja elé megérkeztek a székelyek a két Opur testvér holttestével. Voltak, akik azt javasolták, hogy ostrommal vegyék be a várat, úgy szabadítsák ki Imolát az utolsó pogány fészekből, de Mike György özvegye lecsöndesítette őket.
Nincs régi Isten és új Isten, csak egy Isten van. S ha ő így rendelte, kik vagyunk mi, hogy ellene tegyünk? Ha Imola leányom Opur Sándort választotta urának, akkor mindegy, hogy táltos eskette meg őket, avagy pap. Éljenek boldogan!
Két évre rá, ugyancsak húsvét vasárnapján, a templomba igyekvő népek csodálkozva álltak meg az utcán. Torja felől négylovas hintó közeledett. A hintóban Imola ült, bársonyba, selyembe öltözve, fején gyöngyös főkötővel, s mellette, vállán párducbőr kacagánnyal Opur Sándor hozta ölében kis fiúgyermeküket. Keresztelni hozták a templomba.
Így történt, bizony így. Az Opur és Mike családok leszármazottai ma is élnek Erdély ősi földjén. A Szent Anna-tó partján virágzanak a kék nefelejcsek, s a székely nép emlékezik még a régi időkre.
Bálványosvár helyén ma már csak romok vannak. Baglyok s denevérek lakják. Mert bizony, akár óriások építik a kastélyokat, akár emberek a kunyhókat, kastélyok, kunyhók, mind mulandó dolgok. Csupán hegyek, völgyek, folyók és népek örökkévalók, mert azokat Isten teremtette.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Bölcsességek Böjte Csabától
Böjte Csaba testvér időről-időre megörvendeztet bennünket egyszerű, könnyen befogadható, ugyanakkor nagyon is elgondolkodtató gondolatokkal. Ezekből gyűjtöttük össze a tíz legnépszerűbbet!
1. Tudnod kell, hogy sok-sok vázlat után születik meg a remekmű! Ne add fel! Egy életed van, egyetlen dobás. Nem érdemes kishitűen, félszegen egy helyben topogni, vagy duzzogva félreülni. Tudj kacagni saját kudarcaidon, és kezdd elölről.
2. Azt hiszem, akkor lesz egy hegycsúcson igazán szép a kilátás, hogyha gyalog megyünk oda fel, megizzadunk, verejtékezünk és elfáradunk.
3. Legyél azzá, amiért születtél, merd vállalni önmagad, és boldog leszel!
4. Olyan játék ez, mint a tenisz: te elütöd a labdát, a másik visszapattintja. Néha elhibázod, néha elhibázza. De újra szerválsz, míg egyre jobban játszod a szeretet játékát. Az a legcsodálatosabb, ha megtalálod azt, akivel egy életen át játszhatod.
5. Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.
6. Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. (…) Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad.
7. Az ember azzá válik, amit tesz. A tetteink visszahatnak ránk. A jótettek, az erények egyre jobbá tesznek bennünket, a rossz tettek, a bűnök lehúznak, beszennyeznek bennünket. Tetteink beépülnek a személyiségünkbe. Nem tudunk úgy jók lenni, hogy ezáltal jóvá ne váljunk. Nem tudunk úgy törekedni az igazságra, hogy ne váljunk egyre inkább igaz emberré. Nem tudunk úgy hazudozni, hogy ne váljunk előbb-utóbb hazuggá. Tetteink meghatároznak minket.
8. Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.
9. A szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem jutalom. Nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá.
10. Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság.

[Karsay1958]

A baleset....
Egy fiatalasszony autóval ment haza a munkahelyéről.
Nagyon figyelmesen vezetett, mert az autója még új volt. Előző nap vették át, nagyon sokat spóroltak és a férjének nagyon sok munkájába került, hogy megvehessék ezt a modellt.
Mégis, az egyik zsúfolt kereszteződésben az asszony egy pillanatra nem figyelt, és ahogy hátra tolatott, nekiment a mögötte álló autónak.
Elsírta magát. Hogyan fogja ezt megmagyarázni a férjének?
A másik autó vezetője megértő volt, de ragaszkodott hozzá, hogy az asszony ismerje el, ő volt a hibás és ezt dokumentálják is.
Ezután az asszony remegő kézzel kereste a papírokat egy nagy barna műanyag irattartóban, amelyből egyszer csak kiesett egy darab papír.
Határozott, férfias kézírással a következő szavak álltak rajta :
"Baleset esetén emlékezz, drágám arra, hogy téged szeretlek és nem az autót!"

UI:

Buddha beszédei - Amit szeretünk
https://www.youtube.com/watch?v=HWHzXZ6pqIg

[Karsay1958]

"Egymásban lakni még akkor is nehéz, ha szeretjük egymást. Az 'együtt' még így is börtönné válhat. Egyetlen pillanat alatt - ha megtörik a varázs."
Mi ez a varázs? Az a vágyálom, hogy az enyém vagy, és én a tiéd. Nem lehet.
Nem tudunk egymásba úgy elkeveredni, hogy a pirosból és sárgából narancssárga legyen. Ha pirosnak születtél: piros maradsz, és én sárga. Van egy pillanat, amikor egymásba mosódnak a színeink, de aztán újra visszatér a saját "alapszínünk".
A szeretkezésben is van egy pillanat, ami széttéphetetlen egységnek tűnik - ez a "soha el nem válunk" pillanata. Tényleg nem több mint egy pillanat. Azt is inkább lélekben, mint testben éled át, de utána hazamész, magadba, és én is. Így vagyunk megteremtve.
Már az anyaméhben önállóak vagyunk. Anyánk méhében saját univerzumot hozunk létre, és bőgve kiszakadunk belőle.
Mint minden ember, te is külön Mindenség vagy. A szeretet néha összeköt másokkal - de lazán. Saját Napod körül forogsz. Ha így van - márpedig így van! -, fontos, hogy figyelj a Napodra.
Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt, hogy minden nap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod: szent. Arra sem, hogyan tudsz találkozni önmagaddal. Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között, akikhez nincs sok közünk.
Sajnos, egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról, nem is tudja, mi az, hogy "belül". Így aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod: te magad vagy, és ezért - figyeld meg! - szüntelenül menekülőben vagy.
Ha valaki először leül meditálni, mindene viszketni kezd, és azonnal száz és ezer fontosabb dolga akad, de tudd: a jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit.
Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával rendben van. Aki időnként ki tud lépni aggodalmainak, szorongásainak és indulatainak elektromos árammal töltött viharfelhőiből, és meg tudja teremteni, ha kívül nem is, legalább önmagában, hogy kisüssön a Napja.
Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud.
A magányod: szent.

(Müller Péter)


UI:

Kimondott szó ereje hangos könyv
https://www.youtube.com/watch?v=aoqoWxBVwNI

[Karsay1958]

Élet és halál a szellemvilágban
„A Szentírásban nagyon sok szó esik a halálról és a holtakról. De a halált csak nagyon kevés helyen értik földi értelemben. A Bibliában a holtak nem a földi életüktől megvált személyek. Ha a Biblia halálról beszél, akkor nem a szellem és a test szétválásáról van szó, hanem arról, hogy a szellem elhagyta Istent. Istennel eggyé válni, hozzátartozni, ez az élet. Istent elhagyni a halál.”
„Ez a tan az Ó- és Újszövetség összes írására vonatkozik.”
„A holtak tehát azok, akik Istent elhagyták: a szellemi halottak, akár a túlvilági szellemek közt tartózkodnak, akár mint Istentől eltaszított emberek földi életre kelnek.”
„Amikor Mózes földi halála előtt búcsút vett népétől, a következő figyelmeztetést adta nekik: »Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá«
„Aki tehát Isten népéhez akar tartozni, annak nem szabad kapcsolatba lépni az Istentől letaszított szellemvilággal. Nem szabad a holtakat megkérdeznie. Ez a legnagyobb árulás Isten ellen, és elfordulás az igazságtól. Az igazságot nem lehet a holtaknál megtalálni. A holtak nem tudnak semmit. Amit mondanak, az hazugság és csalás, és arra számítanak, hogy az Istenhez hű embereket a mélységbe lerántsák.”
Hiszen a haldokló szellemét a már korábban meghaltak szelleme fogadja már a halálos ágyon, és köszöntik őt, ha az életben közel álltak egymáshoz. Ők tanítják és figyelmeztetik, mielőtt arra a helyre jutna, ahova osztályrésze alapján tartozik. Ez a szellemvilág éppoly magától értetődő törvénye, mint amilyen magától értetődő számotokra az, hogy egy idegen országban a kikötőből elhozzátok barátotokat, ha ti már régebb óta vagytok abban az országban. Ennek ellenére lehetséges, hogy a Ti sorsotok abban az országban jelentősen különbözni fog barátotok sorsától.”
„Az őskeresztényeknél a Isten szellemei mondtak meg mindent, az emberek semmit.
A későbbi katolikus egyházban mindent az emberek mondtak meg, Isten szellemei semmit.”
szemlézte: Bíró László
hétvégi filmajánló

Szeretet szimfóniája
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... crcYG0fdXU

[Karsay1958]

Egyesülés a székelyekkel
Részlet Wass Albert “Válogatott magyar mondák és népmesék” című kötetéből
Erdélyi hegygerincekről évszázadokon keresztül székely őrszemek vigyázták a kanyargós völgyek mentét készen arra, hogy veszély jöttén megkongassák a lármafát, s arról álmodozva, hogy egy szép napon talán valóra válik a régi jóslat, és kelet felől hazatér Csaba vezér a megtalált testvérnemzettel. Fiak apjuktól örökölték a vigyázó helyeket a reménységgel együtt, s mikor idejük betelt, továbbadták mindkettőt az ő fiaiknak nemzedékről nemzedékre.
Aztán egy ködös reggelen az Őrkő tetején vigyázkodó őrszem megpillantott hirtelen egy hosszúra elnyúló lovas-sereget, ahogy kibukkantak odalent a völgy torkából, s lassan haladtak fölfele a patak mentén. Hegyes kucsmát viseltek a lovasok, akárcsak maga az őrszem, ott fent a gerincen. Zászlójukon a Turult hozták magukkal, a hunok ősi szent madarát.
Rohant az őrszem esze nélkül a lármafához, és odvas törzsét döngetni kezdte nehéz, erdőirtó baltájával. Szállt a kongó híradás erdők, hegyek felett, néma völgyek felett kongott az üzenet:
- Valóra vált a jóslat! Készüljetek örömre, székelyek! Csaba vezér hazatért keletről!
A kis, eldugott falvak népe abbahagyta a munkát, és figyelte a kongó híradást összeszoruló szívvel. A lármafa kongása rendszerint veszedelmet jelentett, s aki meghallotta, összekapkodta a holmiját s indult fel családdal, jószággal a járhatatlan havasba.
De ez alkalommal szokatlan ütemet kongatott odafent a baltafok. A falvak jogurjai elő kellett vegyék a rovásbotot, hogy megfejthessék a híradás szavát.
- Örvendezzetek, székelyek! Adjatok hálát az Úrnak! A veszedelmek ideje eltelt! Beteljesült a jóslat! Csaba királyfi hazatért!
A falvak népe díszbe öltözött. Mindenütt örömrivalgás fogadta az érkező lovasokat.
Azok meglepődve bámulták a falvak népét. Mintha csak saját népüket látták volna. Még egymás beszédét is megértették, bár a falvak népe más zengéssel ejtette a szavakat.
- Kik vagytok? - kérdezték a lovasok tisztjei.
- Székely hunok vagyunk, Csaba vezér népe - felelték büszkén a falvak lakói. - S kik vagytok ti, ha nem Csaba vezér hozott ide?
- Magyarok vagyunk - felelték az érkezők -, Csaba vezér véréből való Álmosfia Árpád az urunk, s eljöttünk, hogy visszavegyük Attila örökségét!
De tova Erdély északnyugati részein, a szelíd dombvidék új települői megijedtek a magyarok jöttére. Bolgárok voltak ezek, mén-marót népéből. Keresztényekké szelídítve s megfélemlítve szakállas papjaik által, rettegve vették a pogány magyarok érkezésének hírét.
Hogy megvédjék telepeiket a jövevényektől, a bolgár harcosok összegyűltek a Szamos folyó partján és várták az ellenséget. Hamarosan lovasok jelentek meg fent az erdőszélen. Tíz, száz, ezernél is több. A bolgárok rámeredtek az érkezőkre. Mintha kísértetet láttak volna. Délibáb lett volna? Nem saját magukat látták felsorakozni odaát, a folyó túlsó partján, hegyes kucsmákkal, bivalybőr páncéllal, prémes mentében? Még az arcok is mintha ugyanazok lettek volna a folyó mindkét partján. Még a kucsmák formája, a görbe kard, a nyergen csüngő csákány, még azok is azonosak voltak.
- Jézus, Jézus, Jézus! - tört fel a harci kiáltás bolgárok szájáról a Szamos nyugati partján.
- Isten! Isten! Isten! - felelt reá a túlsó partról a visszhang.
Öreg bolgárokban felködlött az emlékezés, hogy valamikor régen ők is ezen a néven ismerték az Egek Urát.
Bolgárok vezére, Mén-Marót lejött lovával a víz széléig. A túlsó oldalról két lovas közeledett, egy öreg és egy fiatal. Begázoltak lovaikkal a sekélyes folyó vizébe. Ugyanezt tette a bolgár vezér is. A folyó közepén találkoztak.
- Az én nevem Árpádfia Jutas - szólalt meg elsőnek a fiatal lovas -, én parancsolok a magyar hadak keleti szárnyának. Békével jövök.
- Én a székelyek rabonbánja vagyok - mondta az öregebbik -, az én népem szíve megtelt örvendezéssel, mert megérkeztek végre Keletről testvéreink. Csatlakoztunk hozzájok, és hűséget fogadtunk Árpád úrnak s magyarok népének.
- Én Mén-Marót vagyok - mondta a bolgárok vezére -, törzsfőnöke azoknak, kik elszakadtak a bolgár nemzettől, hogy itt telepedjenek le, ebben a szép országban. Testvérek voltunk a hunokkal, s testvérek vagyunk így a magyarokkal is. Ha békével jösztök, békével fogadunk benneteket s hűséget esküszünk uratoknak, akárcsak a székelyek tették.
Mindjárt azon a helyen, a Szamos folyó partján, egy magyar táltos és egy görög pap előtt Mén-Marót és a székelyek rabonbánja elmondták az eskü szent szavait, a szövetség ezzel a bolgár telepesek és a magyarok között megpecsételődött, és utána ökröket sütöttek, s három álló napig ünnepelték magyarok, székelyek és bolgárok Árpád úr országának megalapítását.
A vén Szamos hallotta az eskü szavait, s körös-körül a dombok tanúi voltak a vezéri kézfogásnak. Azon a helyen, ahol mindez történt, ma dés városa áll.
Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A boldog ember nem bánt
Egy boldog ember nem érez késztetést, hogy bántsa, megalázza, megszégyenítse vagy bírálja a másikat. Aki nincs kibékülve saját életével, másokéval foglalkozik. Mindig tudja, kinek mi a jó, hogyan kellene cselekednie. Sőt! Meg is sértődik, ha nem eszerint cselekszel. Személyes visszautasításnak veszi, ha nem hallgatsz rá.
Az ember lelkéből feltörnek időnként legmélyebbre elásott félelmei, a múlt fájdalmai, berögződései. Sokan ezt tapasztalatnak nevezik. De be kell látnunk, hogy mindenki más megtapasztalásokkal rendelkezik, így nem tudhatja senki, nekünk mit kell felülírni, meggyógyítani, "kijavítani" magunkban. Éppen ezért a lelkünk lehet az egyetlen tanácsadónk.
Mások felébreszthetnek bennünk érzéseket, és segíthetnek döntéseket hozni azzal, hogy megerősítenek, vagy rávilágítanak arra, amit belül érzünk. Vannak olyan helyzetek, amikor az ember egész egyszerűen késztetést érez arra, hogy olyat tegyen, amit később megbán. Már a döntés pillanatában tudja, hogy nem helyesen cselekszik, mégis megteszi. Ez általában olyankor történik, amikor valaki a múltban (akár elmúlt életeinkben) sérülést okozott nekünk, és tudat alatt igyekszünk "visszaadni" neki.
A kiegyenlítődés megtörténhet azáltal is, hogy megbocsátok, felismerem a tanítást, és legközelebb tudatosan figyelek arra, hogy kiállok magamért ezekben a helyzetekben. Éppen ezért a boldog és tudatos ember nem bírál, nem aláz és nem bánt. Nem fogja a karmára cselekedeteit. Tudja, hogy minden pillanatban ott a lehetőség a döntésre.
Választhatjuk mindkét utat. Nem nekem kell eldönteni, hogy ki mit érdemel cselekedeteiért. Az én feladatom az, hogy boldog legyek a saját világomban. Az elégedett ember a boldogságnak szenteli a figyelmét, nem pazarol éveket a bosszúra, nem vár éveket senkire, nem a múlton rágódik és a jövőn aggódik.
A boldog ember a jelen pillanatnak él, és megtalálja azt, amiben pont most, és pont itt örömét leli. Hálás az életéért, bármilyen is legyen, hiszen tudja, hogy minden eseményt ő hívott életre, így lehetősége van bármikor másik jövőt választani. Ugyanakkor nem halogat, hanem cselekszik, amikor sorsa hívja.
A boldog ember hagy másokat élni, elfogadja a szabad akaratot. Nem akar megmenteni senkit önmagától. A saját világában él, önfeledten, saját maga hozzájárulásával...
Forrás: Mohácsi Viktória

[Karsay1958]

Gyógyítási javaslatok a szellemvilágból.



1. Meleg tengerparti homok, ha lehet meztelenül kell feküdni a homokon, gyékény, takaró nélkül. Érdemes pár napot, de ha lehet, akkor hetet eltölteni, komoly feltöltődést jelent! Nem a déli időben!
2. Tengerben történő feltöltődés.
3. Holdvilágos éjszakákon nyugodt tempójú séta, bizonyos fokú meditációval párosulva. A meditáció inkább relaxációs, gyenge fokozatú legyen.
4. Bizonyos fűfélékben is vannak delejes erők, ilyen például a hárs, és még hosszú a sorrend.
5. Homeopátiás gyógymódok alkalmazása, előnybe részesítése.
6. Az elektromos készülékek nincsenek jó hatással a szervezet elektromos rendszerére, mint például elektromos párna, takaró, és az elektromosságban történő fekvés se ajánlott! Érdemesebb inkább rétegesen takarózni.
7. Érdemes a vizet delejezni. Ismert az asztali áldás, és így lehet vizet is megáldani. Felkelés után egy szélesszájú tiszta üvegben lévő tiszta vizet lehet delejezni, és ezt a vizet beosztani egész napra. A felkeléskor a lélek még fel van töltve szellemi energiákkal, ezért jó ekkor alkalmazni! A vizet lehet inni, vagy a beteg testrészre önteni. Ha a delejes vizet gyógyításra alkalmazzuk, akkor fontos az imádkozás.

Imádkozás:

Első szakasz:
A legszebb, lakhálásabb, legmagasztosabb érzéseket szedjük csokorba.

Második szakasz:
Ha van kérnivaló, akkor azt áhítatos érzések között kell feltenni a Teremtőnek.

Fontos hozzátenni az imához, hogy: „legyen úgy, ahogyan azt a Teremtő jónak látja”
Ima után fogyasszuk el a delejes vizet.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól;
mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

szemlézte: Karsay István


UI:

Emberfeletti - A láthatóvá tett láthatatlan (2020) - Teljes film, magyar felirattal
https://www.youtube.com/watch?v=YjEJFeuPLf4

[Karsay1958]

Ez a hamis világ most arra kér Téged, hogy vagy légy teljesen hamis, vagy akkor semmi közöd ne legyen ő hozzá.
Ez azért van így, mert az időnk lejárt, és aki eddig még nem tudott dönteni valamilyen irányba, az már nem halogathatja tovább. Végérvényesen el kell köteleződni vagy erre vagy arra, amiről mindenkinek számot is kell adnia, méghozzá fizikai formában: Megcselekedted vagy nem cselekedted meg?
Valójában mindez a lelkek ideje, kiknek választani kell, akár felkészültek erre akár nem. Ahogy a búzát is lekaszálják aratás idején, hiába maradt benne egy-két pár éretlen szál. Minden léleknek el kell most dönteni, hogy a hamissággal alkuszik meg, és ideológiákat gyárt a maga megnyugtatása érdekében, vagy pedig a saját belső világát felismerve inkább önmagára hagyatkozik, és a belső megérzésre figyel.
Tehát vagy eljut lénye önmagához, és lelkében az egységet és az empátiát felismerve, mások szolgálatába áll, vagy pedig az elkülönült világ elhitetése győzi meg: a fizikai kényelem, a bőség luxusa és a versenyszellem izgalma, ami az önszolgálat és az egoizmus irányába billentheti őt.
Az aratás után a világ meg fog változni, és vagy emezeknek vagy amazoknak nem lesz már tovább itt maradásuk. Ezért értük égi mentőakció fog érkezni, mint arról a Jelenések könyve is beszámol a Bibliában. Ugyanakkor a világ már erre is felkészült, hiszen már gondoskodott arról, hogy ijesztőnek és rémségesnek állítsa be mindazokat a számunkra, akik az égből érkezhetnek hozzánk.
De szerencsére a belső lelki kapcsolat nem enged e világnak hozzáférést. Bármennyire is szeretné a világ a befolyást, nem jut hozzá. Így a valódi mindig látni fogja a valódit, ahogy felismeri az igaz az igazat egymásban, mindegy milyen hamisság ölt odakint testet. Ugyanis a hamis és az igaz, bárhogyan is hívjuk őket, csak látszólag különbözőek, mert ők közös ügyet szolgálnak, amelyről már jó előre meg is állapodtak egymással, és „kettőjük” szövetségről vaskos forgatókönyv is készült.
Így szemléld hát az elkövetkező heteket, és tudd, hogy egy napon vagy így vagy úgy, de minden beérik és a legjobb helyére kerül. Az egység az egységbe az elkülönült az elkülönültségbe, ahol már soha többé nem fog tudni senki megülni két lovat egyszerre, és e világ hamissága is végleg feleslegessé válik.

Ambrus Bernadett Lilla

UI:

Szabó Judit honlapja
https://www.spiritualis-tanitasok.hu/

[Karsay1958]

A falka törvénye
Az első három a leggyengébb és a legbetegebb farkas. Ők adják a falka ritmusát. Ha fordítva lenne, ők elvesznének egy esetleges támadás esetén. Ők elöl mennek,létrehozzák az ösvényt, így a hátsók energiát spórolnak. Őket követi 5 erős farkas, ők az élcsapat, középen a falka vagyona, 11 nőstény, aztán még 5 farkas, a végén.
Az utolsó, aki szinte elszigetelve mögöttük lépked, a falkavezér, aki az egész falkát láthatja, hogy vezesse, szervezze azt és a szükséges parancsokat kiadja.
Ennyi, a farkasok mindenfajta elméleti tudás vagy tanulás nélkül pontosan megmutatják, hogyan működik egy jól szervezett társadalom, ahol a gyengéket támogatják az erősebbek és védik azokat, akik védelemre szorulnak.

Hétvégi filmajánló

Ha igaz volna
https://videa.hu/videok/film-animacio/h ... iINzwqXL0M

[Karsay1958]

Buddha nem volt buddhista

"Buddha nem volt Buddhista,
Jézus nem volt keresztény.
Mohamed nem volt muszlim.
Ők tanítók voltak,akik
a szeretet tanították, az volt az Ő vallásuk"
Idézet Wanye Dyer amerikai szerzőtől.
Szász Ilma könyvében gyönyörű párhuzamot találtam ezekhez az írásokhoz, üzenetként elküldöm neked ( A nagy vallások végső üzenete ):
Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.
Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.
Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.) Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.
Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.
Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.11.33) Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.
Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak?
Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.

[Karsay1958]

Egy zen történet
Volt két templom, amelyek versengtek egymással. A két mester - mesternek nevezték őket, de valójában minden bizonnyal papok voltak - olyannyira szemben állt, hogy a követőiknek még azt is meghagyták, soha ne nézzenek a másik templomra.
Mindkét papnak volt egy szolgája, két kisfiú, őket szalasztották az apróbb dolgokért, kisebb megbízatásokat teljesítettek.
Az első templom papja azt mondta a szolgájának:
- Sose beszélj a másik fiúval. Azok az emberek veszélyesek.
De a gyerekek csak gyerekek. Egy napon szembetalálkoztak az úton, és az első templomszolga megkérdezte a másikat:
- Hová mész?
-Ahová a szél visz - felelte a másik.
Bizonyára nagyszerű zen tanításokat hallgathatott a templomban, ezért mondta: „Ahová a szél visz." Csodálatos kijelentés, színtiszta tao.
Az első fiú azonban nem értette a szavait, megsértődött, és nem tudta, mit válaszoljon. Csalódott volt, dühös, és némi bűntudatot is érzett... „A mesterem azt mondta, ne beszéljek ezekkel az emberekkel - gondolta. - Ezek az emberek valóban veszélyesek. Miféle válasz ez? Megszégyenített vele." Visszament a mesteréhez, és elmesélte neki a történteket.
-Nagyon sajnálom, hogy beszéltem azzal a fiúval. Igazad volt, azok az emberek veszélyesek. Miféle válasz ez? Megkérdeztem tőle, hová megy, feltettem egy egyszerű, udvarias kérdést, pedig tudtam, hogy a piacra megy, ahová én is. Ő pedig azt felelte: „Ahová a szél visz."
A mester azt mondta:
-Figyelmeztettelek, de te nem hallgattál rám. Most jól figyelj. Holnap menj el ugyanarra a helyre. Amikor odaér a fiú, kérdezd meg tőle: „Hová mész?" Erre ő azt feleli majd: „Ahová a szél visz." Akkor aztán te is légy egy kicsit filozofikusabb. Kérdezd meg tőle: „És ha nem lenne lábad? Akkor mi volna?" Hiszen a lélek testetlen, és a szél nem tudja magával vinni sehová.
A fiú tökéletesen fel akart készülni; egész éjjel a kérdést ismételgette magában. Másnap reggel korán elindult, ott álldogált a megfelelő helyen, és pontosan ugyanakkor, mint az előző napon, megjelent a másik szolga. Az első fiú nagyon boldog volt, meg akarta mutatni a másiknak, milyen az igazi filozófia. Meg is kérdezte tőle:
- Hová mész?
És várta a választ... De a másik azt felelte:
- Zöldségért megyek a piacra.
Most mit kezdhetett volna az első fiú a filozófiával, amit bebiflázott? Ilyen az élet. Nem tudsz felkészülni rá, nem tudod előre kiszámítani. Ebben rejlik a szépsége, ezért csodálatos, mert mindig meglep valamivel, mindig váratlan dolgokkal áll elő.
Ha használod a szemedet, észreveszed, hogy minden pillanat egy-egy meglepetés, és előre gyártott válaszokkal nem jutsz előre.

[Karsay1958]

Gyerekverés és karma

"A szüleim megvertek, amikor gyerek voltam, és nem vagyok traumatizált" - mondja egy férfi alkoholista, akinek a párja feljelentette őt fizikai bántalmazás miatt.
"Gyerekként sokat büntettek, és jól vagyok" - mondja a férfi, aki minden alkalommal panaszkodik, amikor hibázik.
„Amikor gyermekként engedetlenkedtem, apám bezárt egy szobába, és ezért ma hálás vagyok neki” – mondja a nő, aki pánikrohamokat és a szűk helyektől való félelemtől szenved.
„A szüleim arra kényszerítettek, hogy tanuljak ebben a szakmában, ahol sok pénzt keresek, és ezért nagyon hálás vagyok” – mondja a férfi, aki alig várja a pénteket, mert utálja a munkáját.
"Amikor kicsi voltam, a szüleim addig ültettek az asztalhoz, amíg mindent meg nem ettem" - mondja egy nő, aki nem érti, miért küzd étkezési zavarokkal.
Itt az ideje áttörni a generációs traumán és tudatosítani a múlt mintáinkat. Itt az ideje, hogy együttérzőek legyünk magunkkal és gyermekeinkkel.
A gyermek beszélgetésen keresztül tanulja meg megoldani a problémákat, ha így oldjuk meg a családban kialakult konfliktusokat. Ha megoldódnak a fenyegetésekkel és büntetésekkel kapcsolatos problémák, egy nap ugyanígy fog cselekedni.
Egy gyermek akkor tanul együttérzést, ha együttérzünk vele.
A gyermek megtanul másokat hallgatni, amikor a gyerekre hallgatunk, amikor érdekel, hogy érzi magát, és hogy néz ki a világa.
Egy gyerek megtanul hinni magában, ha hiszünk benne.
Nem nekünk kell felnevelnünk a gyermekeinket, hanem szeretettel kell nevelnünk őket.


forrás: internet

UI:
Engem apám rendszeresen véresre vert (8-18 éves voltam, folyamatos volt) ) , volt, hogy nem engedettt emiatt iskolába mert tornaórán látták volna...megegyzem anyám partnere volt ebben.. még élvezte is...én megbocsátottam, többi Isten (szellemi vezetés - karma) dolga!
18 éves koromban ütött meg utoljára, addigra képzett karatés voltam, szóltam, ha mégegyszer hozzámnyúl, eltöröm a kezét... addig bírtam.. akkor lett vége...

[Karsay1958]

„Nem is olyan rég még én vezettem az orvosegyetem gyermek- és serdülőpszichológiai rendelését. Jött két zokogó szülő beutalóval az iskolaorvostól, és hoztak egy tökmagot, aki első osztályos volt. ’Tisztelt Klinika! Kérem kivizsgálását! Diagnózis: exhibicionizmus.’ Kérdezem a tökmagtól: mit csináltál, aranyoskám? Azt mondja, a szünetben letolta a nadrágját és a bugyiját, a meztelen fenekére csapott, és azt mondta: „Ide süssetek, most kezdődik az úttörő televízió adása!” Tessék mondani, ki beteg itt? A gyerek, vagy az, aki beutalta? De kaptam érettségiző gyereket is: ’Tisztelt Klinika! Kérem szíves vizsgálatát! Pszichopátia?’ Az érettségi előtt álló gyerekeket ugyanis arra tanították éppen, hogyan kell önéletrajzot írni. Ez hasznos dolog. Ám ez a gyerek versben írta meg az önéletrajzát. A vers így szólt – máig is tudom szó szerint:
Szerettem játszani,
Nem lehetett.
Volt, aki rám nézett. Felnevetett.
Egyszer, egy hétig
Nem volt székletem.
Íme az életem!
Nem elég ez tizennyolc évre? Ezen én csak röhögnék, de nem küldeném be egy klinikára, a pszichoterápiás osztályra a gyereket. Szóval az intoleranciára és a humor hiányára szeretném felhívni a figyelmet, ugyanis ezeknek az a következménye, hogy az iskolának konfliktusmegoldó szerep helyett konfliktusteremtő szerepe lesz.”

Popper Péter: Sorsdöntő találkozások.

UI:

AZ ARANYKOR GYERMEKEI - KRISTÁLYGYERMEKET NEVELNI
https://www.youtube.com/watch?v=49EoXHzVtFc

[Karsay1958]

Müller Péter szavai, amelyek megváltoztatják az életedet!

Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni. Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni – én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta:
“Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel.
Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy ‘hülye’? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek!
Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét. Még a szentekében is van! De mennyi!
A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem.”
Nem értettem, s ezért még hozzátette:
“No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad!
Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál. Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek!
Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet! Nem! Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!”
szemlézte: Bíró László
UI:
Hétvégi filmajánló

Emberfeletti - A láthatóvá tett láthatatlan (2020) - Teljes film, magyar felirattal
https://www.youtube.com/watch?v=YjEJFeu ... wBHbYmD0B4

[Karsay1958]

A gondolat ereje
Egy napon egy jógi és tanítványa egy nagyvárosba érkeztek. Nem volt pénzük, viszont éhesek voltak, és szállásra volt szükségük. A tanítvány úgy vélte, koldulniuk kell majd, hogy legyen pénzük ennivalóra, éjszakára pedig majd egy padon húzzák meg magukat.
Így szólt: "Van egy szép park a közelben. Éjszaka ott alhatnánk"
"A szabad ég alatt?" - kérdezte a jógi. "Igen" - válaszolta a tanítványa.
A jógi elmosolyodott, és így szólt: "Nem. Ma éjszaka egy hotelban alszunk, és ott is eszünk"
A tanítványa csodálkozva nézett rá. "Mégis hogyan"?
"Gyere, ülj ide mellém" - válaszolta a jógi. Mindketten a földre telepedtek, a jógi így szólt: "Ha egyetlen dologra összpontosítod az elméd, az megtörténik".
A jógi behúnyta a szemét. Pár perc múlva felpattant, és elindult, egyenesen előre. A tanítványa követte. Végigsétáltak néhány utcán, és megálltak egy hotel előtt.
"Gyere, menjünk" - szólt a jógi, és belépett. Alighogy beléptek a hotel előterébe, egy jólöltözött férfi lépett hozzájuk.
"A hotel vezetője vagyok. Látom, messziről jönnek, és ha jól sejtem, fáradtak, pénzük sem igen van. Ha gondolják, besegíthetnek a konyhán; cserébe megszállhatnak nálunk éjszakára, és enni is kapnak."
"Nagyszerű" - felelte a jógi.
A tanítvány döbbenten kérdezte mesterét: "Ez varázslat. Hogy csináltad?"
A jógi elmosolyodott, és így szólt: "Csak meg akartam neked mutatni, hogyan működik a gondolat ereje. Ha teljes tudatoddal egyetlen dologra koncentrálsz, és az elméd nem áll ellen a gondolatod tárgyának, a gondolataid energiája anyaggá válik. Ez nem varázslat, pusztán koncentráció és vizualizáció. Lásd részletesen és higgy abban, amit meg akarsz valósítani. Vetítsd a gondolataid és érzelmeid erejét az elméd vásznára. Amikor elméd üres, mentes minden gondolattól, és csak egyetlen gondolatot eresztesz elé, óriási erőket szabadítasz fel. Ezért kell nagyon óvatosan bánni a gondolataiddal. A koncentrált gondolat hatalma gyakorolja a legerősebb befolyást az életedre."

[Karsay1958]

Történet az elfogadásról és a szeretetről
Az alábbi történetet egy édesapa írta le:
Egy reggel álmosan támolyogtam le a nappaliba, amikor olyat láttam, amitől meghűlt bennem a vér! A lányom meztelenül aludt a kanapén egy sráccal!!! Először nem tudtam, mit tegyek. De aztán döntöttem!! Halkan reggelit készítettem, és szóltam a család többi tagjának, hogy jöjjenek le reggelizni! Figyelmeztettem őket, hogy legyenek csendben, mert még van, aki alszik!!
Mind leültünk az étkezőasztalhoz, és egyszerre kiabáltuk az étkezővel szomszédos nappaliba: “JÓ REGGELT!!!!!”.
A srác azt se tudta, hol van!!!! Soha életemben nem láttam még senkit így kipattanni az ágyból!!!
“KÉSZ A REGGELI!”-mondtam… Próbáltam kedves lenni, de a feleségem szerint ez úgy hangzott, mintha arra készülnék, hogy kitépjem szegény srác szívét.
A srác elküzdötte magát a kanapétól az étkezőasztalig, ahol a ruháit hagyta. Felöltözött és leült közénk, az asztalhoz. A fiam (aki elég magasra nőtt) megveregette a srác vállát, ránézett és megrázta a fejét…. Most már aztán tényleg megfagyott a vér a szegény fiú ereiben.
Erőltetett kedvességgel a sráchoz fordultam: “Felteszek neked egy kérdést. Nagyon fontos lesz a válasz. Már a számodra.” szegény fiú teljesen lefagyott.
“Szereted a kutyákat?” – kérdeztem…
Szerencsére a srác jó választ adott …Ez volt az a pillanat, amikor mind elfogadtuk őt!
Aztán teltek a hónapok, és jobban megismertük őt. Kiderült, hogy nagyon kedves fiú. A lányommal nagyon bensőséges volt a kapcsolatuk és imádták egymást.
Nyolc hónap múlva a fiam odajött hozzám azzal, megtudta a srácról, hogy a csórinak nincs hol laknia. Az apja és az anyja is alkoholista volt, és mindketten öngyilkosok lettek. A srác parkokban és hajléktalan szállón alszik.
Szíven ütött, amit megtudtam. Itt ez a 18 éves fiatalember. Nagyon keményen és becsületesen dolgozik, hogy többre vigye, mint a szülei. Mindig mosolyog és nagyon boldoggá teszi a lányomat! Ráadásul mi is nagyon megszerettük! Rádöbbentem, hogy aggódom érte. Jobb sorsot érdemel.
Másnap adtam neki egy lakáskulcsot: „Fiam, érezd otthon magadat nálunk!!”
Ez úgy 15 éve történt, és mostanra a “befogadott fiam” és a lányom közös céget vezetnek, ami nagyon felfutott. De ami ennél is sokkal fontosabb, megajándékoztak minket három gyönyörű unokával.
Meg akartuk osztani ezt a történetet Veletek is, mert szépen megmutatja, hogy ha SZERETETTEL fordulunk mások felé, mi is jót kapunk vissza tőlük!
Ne várjunk a másikra, kezdjük el mi!

[Karsay1958]

A visszatérés

Egy meditációval és tanításokkal teli nap végén egy üzletember jött kérdezni a mestertől:
- Mondd, mit kell tegyek, hogy ezt a sok jót és tiszta gondolatot megőrizhessem?
- Ahogy a hal a hálóba úszik és a szárazföldre vetve elpusztul, úgy fogsz te is belegabalyodni a világ ügyes-bajos dolgaiba ismét.
A halat el kell engedni, hogy visszatérjen a folyóba, neked meg vissza kell térned a tiszta gondolatokhoz.
Az üzletember ijedten kérdezte:
- Vonuljak kolostorba és adjam el minden üzletemet?
- Nem, tartsd meg a boltodat, de térj vissza a szívedbe, Önmagadhoz.

[Karsay1958]

Faludy György:
Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tiéd, kölcsönveszik,
A közkönyvtárban elvesztik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég-
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv sem lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet ,akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó-
memóriából szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz ,hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed ,
az embert leöld s megegyed-
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elhagyott,
mihelyest a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet , hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még ,míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?

Felejtsd el ezt a versemet!


https://parameter.sk/faludy-gyorgy

[Karsay1958]

hétvégi filmajánló és mese
Egy nap felmászott a hegyre egy ember, és ott egy üldögélő nőt talált..
- Mit csinálsz itt egyedül, magányosan?
- Nagyon sok a dolgom..
- Már, hogy lenne sok dolgod? Nem látok itt semmit.
- Tanítok 2 sólymot, 2 sast, fegyelmezek 2 nyulat, motiválok egy szamarat és szelídítek egy oroszlánt, s közben kordában tartok egy kígyót. – felelte a nő
- S hol vannak ezek az állatok? Én nem látom őket.
- Bennem vannak.
- A sólymok a szemeim. Meg kell tanítanom őket, hogy a jót vegyék észre.
A két sast meg kell tanítanom, hogy ne bántsanak – ők az én kezeim.
A nyulak menekülnének, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe, de őket tanítom, hogy maradjanak nyugodtak, még akkor is, ha esetleg megbotlanak. – ők az én lábaim.
A szamár mindig fáradt, makacs, sokszor nem bírja a terhet.
Ő a testem.
A legnehezebb kordában tartanom a kígyót, noha erős ketrecbe van zárva, mindig fegyelmeznem kell, hogy ne marjon meg senkit... Ő a nyelvem..
S van egy oroszlánom; ő büszke és gyönyörű.
Azt hiszi ő a király.. De nekem meg kell szelídítenem...
Ő az ego.


Angyal
https://videa.hu/videok/film-animacio/e ... _tuOBWXTgY

[Karsay1958]

Teremtés

Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén…
Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta.
Ekkor még nem tudta, milyen fát választott.
Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.
A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz.
Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében.
Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta.
Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.
„Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!” – gondolta meglepetten.
Most már hangosan mondta ki:
„Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!”
Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.
Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:
„Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!”
Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta… minden eltűnt.
„Tudtam” – mondta, és megrázta a fejét.
Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén…

[Karsay1958]

Egy béka egész életében egy kútban élt. Amikor megpillantott egy másik békát is ott, nagyon meglepődött.
– Hát te honnét kerültél ide? – kérdezte.
– A tengerből. Én ott élek – mondta a másik.
– Milyen az a tenger? Van olyan nagy, mint az én kutam?
A tengeri béka nevetett:
– Össze sem lehet vele hasonlítani – mondta.
A kútban lakó béka úgy tett, mintha érdekelné, amit látogatója a tengerről mesélt. De magában azt gondolta:
– Kétségtelenül ez a legnagyobb hazug, akivel valaha is találkoztam életemben. És a legarcátlanabb is.
Hogyan beszéljünk az óceánról egy kútban élő békának? Vagy a valóságról egy ideológusnak?
Mello

[Karsay1958]

Néhány évvel ezelőtt hallottam egy középiskolai tanárnőről, aki a táblára felírta mindenki nevét, majd megkérte a diákokat, hogy másolják le a listát.
Az óra hátralévő részében az volt a feladat, hogy mindenki neve mellé írják oda, hogy mi az, amit a legjobban szeretnek vagy csodálnak benne.
Az óra végén a tanárnő beszedte az írásokat.
Hetekkel később mindenkinek a kezébe nyomott egy lapot.
Mindegyik lapon egy diák neve szerepelt, alatta pedig az a huszonhat jó dolog, amit az osztálytársai írtak róla. Annyira sok szépet és jót fedeztek fel egymásban, hogy csak mosolyogtak, és szóhoz sem tudtak jutni az örömtől.
Három évvel később a tanárnőt felhívta az egyik volt diákjának, Robertnek az édesanyja. Robert nem volt jó magaviseletű gyerek, mégis egyike volt a tanárnő legkedvesebb diákjainak. Az anya rettenetes hírt közölt: Robert elesett az öbölháborúban. A tanárnő elment a temetésre, ahol Robert barátai és volt középiskolai osztálytársai is beszédet mondtak. A szertartás végén Robert anyja odalépett a tanárnőhöz, elővett egy viharvert papírlapot, amelyet a tulajdonosa láthatólag sokszor szétnyitott, majd újra összehajtott. Elmondta, hogy ez volt az egyike azoknak a tárgyaknak, amit Robert zsebében a halála után találtak. Az a lista volt, amelyet a tanárnő olyan nagy alapossággal állított össze.
A papírlap láttán a tanárnő szemét elfutotta a könny. Ekkor egy másik volt diák, egy lány, aki ott állt a közelben, elővette a saját gondosan összehajtogatott lapját, és elmondta, hogy mindig magánál tartja. Egy harmadik diák bevallotta, hogy az ő listája bekeretezve függ a konyhában, egy következő pedig azt, hogy a felsorolást az esküvői fogadalmába is beépítette.
Ez a tanárnő annak idején arra kérte a gyerekeket, hogy vegyék észre a jót egymásban, és álmában sem gondolta volna, hogy ezzel valósággal átalakítja a belső világukat.

(Jack Kornfield: A bölcs szív)

UI:

Átok - Négy csapás (EP) 2022.
https://www.youtube.com/watch?v=_4M9EcHYufY


Átok zenekar

A zenekar egy éves születésnapját az első EP elkészítésével ünnepeljük. A "Négy csapás" címet viselő hanganyag a pécsi FHT'78 Hangstúdióban készült, a felvételek 2022 január végén kerültek rögzítésre. Fidó mester nem csak, mint hangmérnök segítette a munkánkat, hanem a keverést is ő végezte, sőt, produceri teendőket is ellátott. Köszönjük neki, nagyszerű munkát végzett!
Az EP elsősorban digitális formában, az interneten keresztül hallgatható. Az EP-n szereplő számok: 1. Átok (zene: Átok, szöveg: Nagy László "Költő") 2.
Halálod óráján (zene: Átok, szöveg: Szakács Attila "Heavy") 3. Jelen (zene:
Átok, szöveg: Szakács Attila "Heavy") 4. Senki sem ért (zene: Átok, szöveg:
Szakács Attila "Heavy")

[Karsay1958]

EMBERSÉG

Az Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket oktató iskola gyűjtést rendező vacsoráján felszólalt az egyik szülő, beszédére még ma is sokan emlékeznek…
Miután kellőképpen megdicsérte az iskolát és a hozzátartozó nevelőket, így folytatta:
- A természet, ha külső hatásokkal nem avatkoznak bele annak rendjébe, tökéleteset alkot. Ettől függetlenül az én fiam, Shay nem képes úgy tanulni, mint mások. Nem érti úgy meg a dolgokat, mint más gyerek. A fiamban miért nem található a természet tökéletessége?
Elcsendesedett a hallgatóság a kérdéstől.
- Azt hiszem - folytatta az apa -, amikor egy olyan gyermek, mint amilyen Shay jön a világra, alkalom nyílik arra, hogy kifejezzük az emberiség igazi természetét, mégpedig azzal, ahogyan bánunk azzal a gyermekkel.
Shay az apjával sétált, amikor néhány ismerős gyereket látott baseballozni. Shay kérdezte:
- Szerinted engednek játszani? - Shay apja tudta, hogy a legtöbb gyerek nem örülne, ha fia az ő csapatában játszana, ugyanakkor megérezte fiának azt az igényét, hogy valahova tartozni akar. Így megkérdezte az egyik fiút, engedik-e Shay-t játszani. A megkérdezett fiú körül nézett, segítséget kérő tekintettel és mivel nem kapott segítséget, saját kezébe vette az ügyet és azt mondta:
- 6 ponttal vesztésre állunk és a nyolcadik körben vagyunk. Beállhat hozzánk és a kilencedik körben üthet is.
A nyolcadik kör végén Shay csapata szerzett néhány pontot, de még mindig 3 pontos hátrányban voltak. Közben Shay kesztyűt húzott és a középpályán játszott. Semmilyen labda nem járt ugyan arrafelé, de szemmel láthatóan határtalanul boldog volt, fülig ért a szája, amikor integetett neki az apja.
A kilencedik körben ismét ütöttek egy pontot és elérhető közelségbe került a nyerési lehetőség, azonban Shay volt a következő és egyben az utolsó ütő, így ha ő üt, biztosan vesztenek.
Ilyen, nyerés előtti helyzetben ki adná át pont neki az ütési lehetőséget?
Meglepő módon Shaynek adták az ütőt. Mindenki tudta, hogy lehetetlenség eltalálnia a labdát, hiszen az ütőt se tudta rendesen megfogni.
Ettől függetlenül, amint ütéshez készült Shay, a dobó közelebb lépett és nagyon lágyan szinte ejtve dobta hozzá a labdát, Shay mellé trafált, de a második így dobott labdába belenyúlt és egyenesen az egyik fogó felé ütötte. A fogónak könnyű labda volt és könnyen ki üthette volna Shayt, azonban az első bázis mellé dobta a labdát. Mindenki elkezdett kiabálni:
- Fuss Shay, fuss az elsőre!
Ijedt nagy szemekkel el is indult az első bázis felé, majd a tömeg biztatására a másodikra is. Mire odaért a jobb fogónál volt a labda, aki odadobhatta volna a harmadikra, azonban felfogva a dobó szándékát annak a feje fölé hajította azt, miközben a bázisokról futó csapattársak már elkezdtek beérni a célbázisra, Shay is elkerülte a harmadikat és üvöltött a tömeg:
- Célba fuss Shay, célba!
Shay beért és győzött a csapat, hősként ünnepelték, mintha év végi bajnokságot nyert volna.
- Azon a napon - folytatta elfojtott hangon az apa, könnyekkel a szemében - mindkét csapat fiúi igazi szeretetet és emberséget hoztak a világba.

UI:

Teozófiai könyvek letöltési lehetősége:
https://www.teozofia.hu/olvasnivalok?fb ... P6xGL_lOJc

[Karsay1958]

Halállal kapcsolatos tapasztalatok
12 élettapasztalat egy olyan embertől, aki több mint 12 ezer embert látott meghalni!
Az 1908-ban, az indiai Varanasi városban alapított Kashi Labh Mukti Bhawan azon három szálláshely egyike a településen, ahol az emberek nem azért jelentkeznek be, hogy eltöltsenek egy kellemes hetet, hétvégét, hanem szó szerint meghalni térnek be, remélve, hogy életük utolsó napjaiban megnyugvásra lelnek a panzióban.
Bhairav Nath Shukla 44 évig vezette a helyet, aki most 12 élettapasztalatot oszt meg annak apropóján, hogy mit tanult ez idő alatt, amikor több mint 12 ezer ember sorsát és halálát követhette figyelemmel.
1. Simíts el minden konfliktust, mielőtt távoznál
Shukla elmesélt egy esetet Shri Ram Sagar Mishr-ről, aki egy szanszkrit könyvkereskedő volt. Mishr volt a legnagyobb a hat testvér közül, és a legkisebbel volt a legszorosabb kapcsolata, de egyik évben csúnyán összevesztek, és egy magas falat is felépítettek házaik mellett, hogy ne lássák egymást. Mishr, mikor érezte, hogy közel a vég, elment a panzióba, és kérte, hogy a 3-as szobát adják ki neki. Meg volt győződve arról, hogy 16 napra rá fog meghalni. A 14-ik napon arra kérte Shuklát hogy hívja be az öccsét, akivel 40 éve nem beszéltek. A 16-ik napon megjelent a testvére, akitől Mishr azt kérte, hogy bocsásson meg, és bontsa le a falat. Mindketten sírtak, majd pár perc után Mishr megnyugodott, és örökre lecsukta a szemét. A lelke készen állt, hogy elhagyja a testét. Shukla ezért azt tanácsolja, hogy halálunk előtt minden konfliktust igyekezzünk lezárni, elintézni.
2. Egyszerűen élni
Érdekes volt megfigyelni, hogy utolsó órájukban a gazdag emberek is felhagytak az ínyenc ételek fogyasztásával, és az egyszerűséget választották mindenben. Akkor miért élnénk fényűzően, ha kevesebb pénzből, egyszerűen is lehetne? – kérdi Shukla.
3. Ne figyelj az emberek negatív tulajdonságaira
Shukla úgy tartja, hogy minden emberben van jó és rossz. De miért a negatív dolgokkal foglalkozunk, ha a jót is észrevehetnénk. Inkább koncentráljunk azokra az emberi tulajdonságokra, amelyek pozitívak. Ezzel sokat javíthatunk közérzetünkön, életminőségünkön.
4. Tudj segítséget kérni másoktól
Lehet, hogy erősebbnek tűnsz, ha mindent egyedül intézel, de ezzel megfosztod magad attól, hogy új dolgokat tanulj másoktól. Shukla úgy hiszi, hogy segítenünk kell egymásnak, és tudnunk kell segítséget kérni, ha rászorulunk.
5. Találd meg a szépséget az egyszerű dolgokban
A kritikus, egoista, büszke emberek csak nehezen tudják felfedezni az egyszerű dolgokban a szépséget, mert őket legtöbbször csak egy dolog érdekli: a vagyon, a pénz, a külsőségek. Egy hangban, egy virágban, egy gesztusban nem látják meg a jót.
6. Az elfogadás egyenlő a felszabadulással
Csak akkor válhatunk szabad emberré, ha elfogadjuk magunkat, az életünket, érzelmeinket. Ha ez nem megy, akkor mindig is valamilyen korlátok közé leszünk szorítva. Mikor eljutunk oda, hogy elfogadjuk azt a bizonyos dolgot, érzést, stb, és nem tagadjuk, na akkor válunk szabaddá és erőssé.
7. Fogadjunk el mindenkit egyenlőnek, és ezzel máris könnyebb lesz az életünk
Shukla elismeri, hogy nagyban megnehezítette volna az életét, ha a “vendégeit” megkülönböztette volna, akár társadalmi, faji, vagy szexuális beállítottság szempontjából. A kategorizálás senkinek sem hasznos, sőt ártalmas dolog. Könnyítsük meg a saját életünket, és mindenkit kezeljünk egyenlően.
8. Ha tudod a célodat, kezdj el dolgozni rajta
Sok ember tudja, hogy mit szeretne csinálni, mégsem tesznek egy lépést annak érdekében. Ezen változtatni kell, ha jobb életet szeretnénk magunknak.
9. A szokás értékké válik
Shukla azt tanácsolja, hogy vigyázzunk és fejlesszük a jó szokásainkat. Ez olyan, mint az edzés: ha szeretnénk nagyobb izmokat, akkor meg kell dolgoznunk a sikerért. A lelki befektetés mindenképp megtérül.
10. Azt tanulj, amit szeretnél
Rengeteg lehetőség közül választhatunk, csak arra kell odafigyelnünk, hogy mit érzünk a lelkünk mélyén, és aszerint döntsük el, hogy mit akarunk tanulni, miben akarunk sikereket elérni. Szerezz tapasztalatokat, kísérletezz és halld meg a szíved szavát.
11. Ne az emberekkel szakítsd meg a kapcsolatot, hanem a negatív gondolatokkal
Vannak esetek, mikor eltávolodunk szeretteinktől, barátainktól. Ennek oka sokszor a fejükben élő negatív gondolatok, a kommunikáció hiánya, és az ebből adódó konfliktusok. Shukla szerint a válás nem azért történik meg, mert gondunk van a másik emberrel, hanem mert olyan gondolatok fogalmazódnak meg a fejünkben, amelyek ellenszenvet váltanak ki a környezetünkből.
12. Jövedelmünk 10 százalékát fordítsuk a spiritualitásra, a jó dolgok támogatására
Shukla szerint lelkünk akkor érzi jól magát, ha valami jó cselekedett hajtunk végre. Bárkinek segíthetünk, szüleinknek, gyermekünknek, a szomszédnak, vagy egy hajléktalannak, csak tegyük mindezt szívvel és lélekkel.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló

Mi maradt Tibetből?
https://www.youtube.com/watch?v=J2_-0pH ... KM5l4Hh7EI

[Karsay1958]

A szellemtan hitelvei
A civilizációs ciklusok folyamán az összemberiség soha nem volt annyira mélyen lesülyedve az anyagba, hogy legalább egy kis része ne rendelkezett volna bizonyos szellemi tudattal a szellemvilág létezéséről és a túlvilágról. Mondhatni, hogy a legrégibb hagyományokban is fellelhető korszakok, az aranykortól a vaskorig az illető korszakban élő tömeglélek szellemi fejlettségét tükrözik, tehát minél magasabb rezgésszintű egy korszak szellemi tudatossága, annál erősebb a kapcsolódása a szellemvilággal. A mai vaskor lesülyedt szellemisége ahhoz a fonák állapothoz is eljutott, hogy az emberek hitéletének irányítói, a vallások vezetői is nyilvánosan megtagadták és megtiltották a szellemekkel közlekedést és a médiumi praktikát a sátáni erők működésének nyilvánították, szigorúan betiltva az ezzel való foglalkozást.
Ennek ellenére a kapcsolat folyamatosan fennmaradt a szellemvilággal bizonyos misztikával és okkultizmussal foglalkozó körökben.
A »varázslók«, »mágusok«, »kabalisták« vagy bármely névvel jelöljük őket, a szellemvilág lakóit idézni szokták és e célra bizonyos formulát rebegtek el. Egy ilyen formulát olvashatni a 1670-ben Rómában »Clavicula Salamon« címen megjelent könyvben is: »Én (itt megnevezi magát az idéző) felhívlak téged (itt a nevét a szellemnek), az élő Isten nevében, ki mindent a menyben és a földön teremtett és a Krisztus szent nevében, ki érettünk kínszenvedett halállal halt meg és a Szent-Lélek üdvösséges szeretete nevében, tehát a Szent-Háromság egészében, hogy nekem emberi és jóleső alakban megjelenjél, anélkül, hogy engem megijessz ... stb.«
»Minden léleknek alá kell vettetnie egy lélekvándorlásnak, melyet egy magasabb hatalom mutat, s nem tudhatják, hogy hányszor van erre szükségük, amíg a legtisztább anyagot elérik, hogy a teljes tökéletességbe jussanak. S ha ezt egy földi életben el nem érik, akkor többszörös életekre van szükségük, amíg oly tiszták lesznek, hogy egyesülhetnek Istennel.« íme az előző kijelentés, melyre Krisztus is célzott, amikor Máté 5:48-ban monda: »Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.«

A szellemtan (spiritizmus) annak a mély igazságnak belső megismerésen nyugvó átérzése, hogy a földi embernek látható fizikai testén kívül van egy láthatatlan és elpusztulhatatlan létformája, melyet szellemnek nevezünk. Eszközei: a kísérlet, a megfigyelés és a közvetlen tanítás.
Emberek, testvérek! Tartsuk állandóan szem előtt Isten végtelen kegyelmét és szeretetét s gondoljunk arra a hálára, melyre kötelesek vagyunk azért, mert Ő szeret minket. Szeressük Őt Atyánkat és Őhozzá való szeretetből szeressük egymást!
„Isten a szeretet”, s a szeretet nem tud büntetni; amit az emberek Isten büntetésének tekintenek, az nem egyébb mint Isten szeretete.
De hogy ez állítólagos büntetésben felismerhessük a szeretetet, Istenben az Atyát kell tekintenünk, magunkat gyermekeinek, embertársainkat pedig testvéreinknek kell tartanunk. De ehhez még nem elegendő, hogy vannak szemeink, amelyekkel látunk, hanem szívünknek is kell lennie, hogy ezt megérezzük. Mert a mélységes hit nem fogható fel az érzékkel, sem az ésszel, hanem egyes-egyedül a szívvel.
A szellemtan tehát mindenesetre a szellemek tanító irányú közleményeinél kezdődik, s e közlemények nemcsak a szellemek létezését bizonyítják, hanem egyúttal rámutatnak a teremtés s így a szellemek céljára is. Azt a részét a szellemtannak, mely mindenkori mércéjéül a krisztusi igazságokat tűzte ki evangéliumi spiritizmusnak nevezzük a következő hielvekkel:
A szellemtan tíz hitelve
1. Hiszünk egy Istenben.
2. Hisszük, hogy Krisztus Isten fia.
3. Hisszük, hogy élünk, mozgunk és vagyunk Istenben.
4. Hisszük, hogy szellem, lélek és test egyesülve van.
5. Hisszük, hogy Isten szellem és ezt Krisztus tanította és Szelleme minden időben velünk van és szükségletünkért gondoskodik.
6. Hisszük, hogy a hittel való ima meggyógyítja a beteget.
7. Hisszük az Isten fennhatóságát és örökké valóságát.
8. Hisszük, hogy az Isten értelmisége jelen van ember és anyag minden atomjában, részecskéjében.
9. Hisszük, hogy a mennyország, illetőleg az összhang az ember szellemében van.
10. Hisszük a gondolat és az ige alkotó erejét.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

– "Végtelenül sajnálom, asszonyom (...). Önnek, a leletei alapján, már csak hat hónapja van hátra."
Ezt meghallva, először nevetek. Hisztérikus nevetés tör ki belőlem. Majd percekkel később, véget nem érő zokogás... Ez a gyász. A nevetés is a gyász egy sajátos megnyilvánulása.
Álmomban sem hittem volna, hogy az egész életem gyökerestül megváltozhat fél másodperc keretében...
– "Értem. Tehát a rák már ilyen ijesztő mértékben elterjedt bennem..."
– "Még létezik egy alternatíva... Tudja. A kemoterápiával jó eséllyel kitolhatjuk ezt az időkorlátot egy évre."
Nos, talán egy ilyen hír hallatán nem tudok tiszta fejjel gondolkodni, de egyben mégis megingathatatlanul biztos vagyok... Nem csinálok kemoterápiát! Még csak fontolóra sem veszem.
– "Kösz doki, nem! Én élni akarok a hátralévő hónapokban, nem csupán létezni!"
– "De a gyógyszerkez...."
– "Ég áldja Önt, doktor úr!" - vágok a mondata közepébe és kisétálok a praxisából.
A kocsim felé veszem az utat... Már épp meglepődöm magamon, hogy a keserves sírás abbamaradt, amikor is beülök az autóba, s mintha gátat törtek volna át, újra potyognak a könnyeim...
"Mitévő legyek? Mégis mit kéne tennie az embernek egy ilyen helyzetben?! Miért szánta ezt nekem a sors ilyen fiatalon? Miért? MIÉRT?!"
Csak püföltem a kormányt dühösen, miközben ezeket a válasz nélkül maradt kérdéseket magamnak szegeztem...
"Rendben, ha ezzel kell megküzdenem, hát ezzel küzdök meg! Itt az önsajnáltatásra már nincs idő..... Idő. Idő. Haha, mennyivel más értelmet nyer ez már mind ezek után.
Nos mi legyen az első lépésem most? Hazamenjek a családomhoz és mondjak el nekik mindent...?"
Végül hazaindultam. Könnyáztatta arccal rendkívül lassúra vettem a tempót, még gondolkozási időt szerettem volna nyerni, mi is lenne a helyes döntés... És akkor a rádióban megszólalt a kedvenc zeném(...). Lehúzodtam az útról, leállítottam a motort, s felnyomtam a hangerőt. Sírtam. Már ezerszer hallottam ezt a dalt, de most ebben a szent pillanatban mégis úgy hat rám, mint még soha azelőtt... MOST hallom csak a zenét IGAZÁN!
Kinézek az ablakon, felnézek az égre, és eláll a lélegzetem...
"Mindig is ilyen elbűvölő volt a felhők játéka? Mindig így ragyogtak a fák lombkoronái a napsütésben? Mindig melegséggel töltött el, ha megláttam egy idős párt kézenfogva?
Nem... Eddig nem is láttam ezeket. Semmit nem vettem észre ezekből. Miért csak most ébredek fel, mikor fél év múlva örökre aludnom kell??!!"
Borzasztó nehéz ilyenkor eldönteni, hogy az ember haragudjon, hogy MÁR csak hat hónapig láthatja így a világot, vagy örüljön, hogy MÉG hat hónapig ilyen csoda tárul elé...
Megérkeztem. Itthon vagyok. A ház üres, amiért némi hálát érzek. Kinézek a függöny mögül, s a családom látványa fogad, kint vannak a kertben. Már fizikailag érzem, ahogy a szívem összeszorul...
"Miért, Istenem? Miért nem engeded, hogy lássam a két kislányom felnőni? És Ők? Nekik miért szántál ilyen sorsot, hogy ily fiatalon elveszítsék az édesanyjukat?! És a férjem... Akit a világon a legjobban szeretek, én okozzam neki a legnagyobb fájdalmat?! MIÉRT az Ég szerelmére?!"
Leülök egy székre, de nem veszem le a tekintetem a családomról...
"Hiányoznak. Máris hiányoznak nekem!"
Hiányozni fog, hogy a lányok úgy tudnak örülni az apróságoknak, hogy egy hét után is fülig ér a mosolyuk. Hiányozni fog, hogy mikor a férjemmel beszélgetünk, úgy néz rám, mintha nemcsak a fülével, hanem a szemeivel is magába szívná, amit mondok. Hiányozni fog, hogy mind leüljünk a tópartra, s megosszuk egymással a csendet...
Ha elmondanám nekik, hogy mind erre csupán hat hónapunk maradt..... Nem őszinte boldogság töltené ki a mindennapokat, hanem a gyász érzete...
Két jelentőségteljes döntést hoztam meg:
Az első, hogy nem szólok senkinek a helyzetemről.
A másik, hogy az elkövetkező hónapokban az életem minden egyes szegmensét rendbe rakom, miközben ügyelek arra, hogy a családom és én kivétel nélkül minden nap önfeledt boldogok legyünk...
Az elkövetkező hónapokban bocsánatot kértem mindenütt, ahol bocsánatot kellett kérnem, s megbocsátottam ott, ahol meg kellett bocsátanom...
Édesanyámmal már három teljes éve nem beszéltünk. Őt emésztette a bűntudat, engem pedig a harag. De most, hogy végre őszintén kibékültünk egymással, most, hogy újra átöleltük egymást, mindketten újra szabadnak éreztük magunkat.
A bakancslistámon nem hagytam tovább sorakozni a céljaim. Mind megvalósítottam!
A munkahelyemen, amely már hosszas évek óta nap mint nap szorongást váltott ki bennem, beadtam a felmondásomat. Soha nem éreztem még magam ilyen bátornak, ilyen felszabadultnak. Szárnyra keltem!
"Oh miért nem így éltem ezidáig az életem...?
Miért van szükségünk nekünk embereknek egy átkozott betegségre ahhoz, hogy megtanuljuk értékelni mind azt a szépet, ami körülvesz minket?! Miért kell meghallanunk a halálos végítéletünket ahhoz, hogy ne féljünk többé más véleményétől? Miért csak ilyenkor vagyunk képesek törődni magunkkal? Miért csak ilyen helyzetben vagyunk képesek felülkerekedni az Egónkon és megbocsátani?! Miért ilyenkor fordulunk csak az Égiekhez válaszokért...?"
5 hónap telt el, mikor egy leírhatatlanul váratlan dolog történt...
Kiderült, kisbabát várok.
Az összeomlás szélén állok. "Nem akarok senkit magammal vinni a túlvilágra!!"
Sírok, ömlenek a könnyeim. Ami normális esetben a leghatalmasabb örömet váltaná ki belőlem, most drámaian mély szomorúságot váltott ki belőlem...
Nem bírom el ezt a fájdalmat...
Elvesztettem az eszméletem.
Egy kórházban ébredek fel.
A férjem mellettem ül.
Azt mondja, elvégeznek minden vizsgálatot, hogy kiderítsék, miért ájultam el. Én persze tudtam... De mielőtt válaszra nyitottam volna a szám, belépett az orvos, aki meglepő udvariassággal megkérte a férjem, hogy fáradjon ki pár percre...
– „Doktor úr, én gyermeket várok“ , jelentem ki suttogva, majd kétségbeesetten elpityeregem magam.
– „Ez pontosan így van, asszonyom! De kérem árulja el, miért szomorítja így el ez a hír.“
– „Mert rákos megbetegedésem van. Alig egy hónapom van hátra.“
– „Hölgyem, pont ez okból vagyok most itt. Ön tökéletesen egészséges! A rákos sejteknek, melyek pár hónappal ezelőtt még jelen voltak, mára már nyomuk sincs! Kifogástalan egészségnek örvend!“
Aznap éjszaka egy álmot láttam. Egy gyermek jelent meg előttem fehér ragyogó angyalszárnyakkal.
A következőt mondta:
– „Gyógyult vagy. Szabad vagy!"
– „Nem értem... Hogy lehetséges ez? Hiszen Nem vettem igénybe semmiféle kezelést“ - adtam válaszul.
– „Saját magadat gyógyítottad meg! Az ok, amiért a rák kialakult nálad, az oly sok éven át tartó harag és szorongás volt. S amikor kibékültél mindenkivel, amikor otthagytad a munkahelyed, abban a pillanatban elindítottad a gyógyulásod. És amikor új szemmel kezdtél nézni a világra, amikor nem féltél többé az emberek véleményétől, amikor megtanultad értékelni ami körülötted van... Na ekkor jött el a gyógyulásod!"

[Karsay1958]

Nimród Tornya

A kislány megállt a hatalmas torony előtt és kis kezeivel erősen belekapaszkodott az angyal szárnyaiba. Az angyal látta, hogy megijedt a látványtól, ezért biztató mosollyal megkérdezte:
- Na, itt vagyunk hát, nem mész be? Azt kérted, vezesselek a Toronyhoz, mert beszélni akarsz a Királlyal....
- Tudom. Már megyek. Csak vártam egy pillanatig, mielőtt … - s már indult is apró kis lábait szaporán szedve a díszes indákkal díszített óriás aranykapu felé. Az angyal a bejáratig kísérte.
- Innen egyedül kell menned, hisz tudod.
A kislány hátranézett, rámosolygott az angyalra s öntudatosan nagyot biccentett.
A Teremben azonnal megszűnt a hangos zsivaj, mikor a pöttöm lány belépett. Senki nem számított a váratlan látogatóra, különösen nem ilyen apró termetű emberke személyében. A Mágusok Tanácsa – vagy, ahogyan a Birodalomban sokszor hívták őket, a Tizenkettek – a középen álló nagy kerek márványasztal körül ült. Csak egy hely állt üresen, egy nagy vörös támlás szék, melynek háttámláját ragyogó türkizkék fényű gyűrű díszítette. A szék mögött, kellő távolságból, kecsesen hófehér szárnyas paripa állt.
A kislány puha léptekkel végigment a termen, majd megállt a Mágusok előtt.
- Kit keresel Kicsi Tündér? – nézett rá kissé szigorú, de azért barátságos mosollyal a legvénebb ősz szakállú Mágus, akit társai a Nagy Mesternek hívtak.
- A Királyhoz jöttem! Üzenetem van a számára!
Senki nem mert pisszenni se, döbbenten álltak a kislányt figyelve, feszült csendbe várva a fejleményeket. Mindenki azt találgatta, vajon mit lép erre a merészségre a Mágustanácsot őrző Mihály, a Hadak Ura, s a Mágusok? Hogy fogják kedvesen, de határozottan rendre utasítani a vakmerően szemtelen kislányt?! Ekkor azonban váratlanul nagy robajjal kinyílt a terem leghátsó ajtaja, s belépett rajta a Tejút Ura, a pompázatos ruhába öltözött Nimród Király.
Hatalmas termetével egyenesen a kislány elé lépett, s lassan lehajolva, óvatosan a karjaiba emelte a csöppséget.
- Bátor kis emberke vagy! Már jelezték az Őrzők, hogy jönni fogsz, mondd hát, mi hírt hoztál az Emberek Földjéről?
A kislány egy darabig tétovázott, hitte is, meg nem is, amit lát, majd örömtől könnyes szemekkel csak ennyit mondott, halkan, szinte suttogva a Király fülébe:
- Várnak Téged! Nagyon! Azt üzenik, készen állnak, a szívük egységben, a lelkük tisztaságban, a hitük rendíthetetlenül Tebenned!
A Király gondterhelten maga elé bámult, miközben a kislányt magához ölelve homlokon csókolta és gyengéden a szárnyas paripa hátára ültette.
- Menj haza Kicsi! Mondd meg a Tiszta Szívűek Szövetségének, az üzenet célba ért, s öröm van a szívemben hallatán. De az Idő Urával még egyeztetnem kell! A végső döntésről angyalaim vinni fogják a hírt. Annyit mondhatok, már közel van!
Jó ideje találgatták már a Birodalomban, vajon mikor adja ki végre a parancsot Nimród díszes seregének: indulhatnak az Égi Kapun át megtisztítani a világot, s felvenni a Végső Nagy Harcot a Sötétség Urával? Most íme, egy váratlan fordulat felgyorsította az eseményeket. A földi világból segélyhívó szó érkezett.
A paripa távozása után, Nimród egy darabig feszülten maga elé nézett, majd a Mágusok felé fordulva hosszan, mélyen belenézett mindegyikük szemébe külön-külön.
- Döntenünk kell. Ezt a Hívó Szót várjuk ezer éve, amióta száműzetésbe kerültünk az Atya parancsára. A Sereg készen áll! De muszáj kivárni a Tökéletes pillanatot …
Az angyal csendesen leült a kislány ágya mellé, puha szárnyaival végigsimította rózsaszín arcocskáját. A kislány az érintésre felébredt, s kérdőn nézett az angyalra:
- Ugye nem csak álom volt?
- Tudod Kicsi, vannak hívők és vannak hitetlenek. Azok, akik hisznek, azok tudják, az ősi mondák egyszer életre kelnek, mert a nép századok hosszú során át kitartó hite olyan erő, melynek rezgése a szellem világából az anyag világába képes átültetni az ősi meséket.
S akkor, azon a Szent Napon, azokat, akik hittek, akik szívükkel táplálták a reményt, akik őrizték a mondák titokzatos erejét, az életre kelt hősök felemelik a Tejút Fénylő Ösvényére, egy olyan világba, ahol az Ég és a Föld összeér, mert Nimród, a Nagy Király összeköti az Eget a Földdel.
Ezen a Szent Napon fogjátok megtudni a Választ. Addig titokzatos homály fedi, hogy ne kerüljön véletlenül se avatatlanok kezébe. Így tud majd Nimród érkezése valóban a Tökéletes Pillanatban, az Elrendelt Időben a szellem világából az anyag világába átvarázsolódni, a Pilis szent hegyeinek mélyéből!
(forrás: Toruk Makto
"A Magyarok Tudása" blogom bejegyzése:
Aranykor Magyarországon)

UI:

FÖLDÖNKÍVÜLI ÖRÖKSÉG I. - MIT HAGYTAK ITT NEKÜNK AZ IDEGENEK?
https://www.youtube.com/watch?v=JokyF84yqnI