Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

A karma és a társkapcsolat.

Minthogy ebben a kozmoszban nincs véletlen, az is törvényszerű, hogy milyen partnerrel találkozom. Ezt a találkozást szabadon választom annak érdekében, hogy bizonyos tanulási folyamatot tovább vigyek, melyet korábbi inkarnációimban megkezdtem. Valamennyien tudatosan vagy öntudatlanul az elveszített egység felé törekszünk, melynek elvesztése különösen fájdalmasan érint bennünket ebben a duális világban. A társkapcsolat értelme ennél fogva mindig az egymással és egymástól való tanulás, hogy végül a vágyott egységet felfedezzük önmagunkban.
Az érzékeny, szellemi orientációjú ember életét mindig az elveszített egység iránti vágyakozás határozza meg, ami végső soron az önmaga keresését jelenti. A dualitás világában élünk, mert csak itt tudunk visszatalálni az egységbe. A fájdalmasan megélt dualitás ugyanis ébren tartja az egység iránti vágyat.

Első lépésünk e felé az egység felé a másik emberrel való kapcsolat, amelyben tökéletes egységgé olvadhatnánk össze. Ám még ha sikerülne is, meg kell állapítanunk, hogy ez csak az első lépés. A társkapcsolat ugyanis csupán támogatásként szolgál az úton, amelyen végighaladva az egységet önmagunkban találjuk meg. Ez a társkapcsolat igazi értelme, s ha ezt a feladatát egyáltalán nem vagy már nem képes betölteni, értelmét vesztette, és meg kell szűnnie. Nem azért jön tehát létre egy társkapcsolat, hogy a másik segítségével szép, harmonikus vagy akár kényelmes életet éljünk. Még ha a legideálisabb társat találnám is meg, netán az úgynevezett "duál páromat", éppen a hozzám legszorosabban kötődő lélek jelenti számomra a legnagyobb kihívást és egyben a legnagyobb segítséget. A társkapcsolatban jelentkező nehézségek tehát mindig belőlem fakadnak, nem pedig a másikból, értelemszerűen tehát csak én tudom megoldani őket.

Az egymással karmikus kapcsolatban álló emberek tehát nemcsak "a számlájukat tudják egymással rendezni", hanem ezzel egyidejűleg lehetőséget is adnak egymásnak a gyors szellemi növekedésre. Ajánlatos volna tehát ezeket a lehetőségeket tudatosan kihasználni. A partnerkapcsolat értelmét és belső tartását vesztette, mihelyt feladatát beteljesítette, vagy már nem képes ezt a feladatot betölteni. Ha a felek ennek ellenére ragaszkodnak hozzá, hogy együtt maradjanak, az kíméletlenség önmagukkal és a másikkal szemben is.
Miközben ugyanis valami túlhaladotthoz ragaszkodik, az élet által most kínált dolgokra nem tud odafigyelni. Azok egyikük esetében sem tudnak megvalósulni, ekképpen gátolják további fejlődésüket.
Igazi társkapcsolat kizárólag két önálló, "egészséges" lény között jöhet létre, akik individualitásukat mindvégig megőrzik. Csak így leszünk képesek szembenézni azokkal a gyengéinkkel, melyeket a társunk segítségével fedeztünk fel, csak így találhatunk egymásra kozmikus tudattal és szellemi nyitottsággal. Csak így derül ki, mennyire izgalmas és gazdagító lehet egy társkapcsolat.

Kurt Tepperwein: A szellemi törvények

UI:
Derren Brown Elmejátékok, félelmek illúziója
https://www.youtube.com/watch?v=LaldrfYaCDI&t=7s

[Karsay1958]

A nagy összefüggések – Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Az emberiség futólépésekkel halad az úgynevezett tudomány útján előre - a végzete felé - és nem tudja, hogy nem a végtelenbe, a végtelenség titkaiba és annak felfedezéseibe érkezik meg, hanem abba a hosszú, időtlen-időkig tartó semmibe esik, hullik bele, mely elzár előle minden cselekvési lehetőséget és amely minden változásnak ellene áll. Egy hosszú öröklét tátongó mélysége az, amely minden lehetőségtől elzárja azokat, akik a változások világában nem tudták és nem akarták magukat sem az isteni kegyelem szelíd terelgetésének, sem a természettörvény komoly, büntetve figyelmeztető szavának alávetni. Pedig mindegyik az emberi lélek megmentése érdekében cselekszik.
A kegyelem áldást osztó boldogító terelgetése kies, szép világok levetített visszfényével gyönyörteljes életek előfutáraként hívja vissza az embert egy-egy életen, vagy életeken keresztül abba a megígért mennyei otthonba, ahonnan leesett valamikor régen, mert engedetlenségével átlépte a határt és betette maga mögött annak a világnak a kapuját. S ez a zár azután többé nem engedett semmiféle akaratnak, sem erőszaknak. Ide tehát nincs lehetőség, hogy visszatérhessen az emberi lélek.
Az isteni kegyelem lenyúlt utána, hogy megtanítsa a becsukódott zár kinyitására, de az ember nem akarja megtanulni, nem akarja a kegyelmét elfogadni, ő maga akar a saját erejéből az lenni, aki volt, ő maga akarja azokat a zárakat felnyitni, amelyeket - úgy gondolja - a természet titkainak megismerésével felnyithat és meghódíthatja a mindenségben azt a területet, amely azt a boldogságot, azt a hatalmat és azt a tudományt magában foglalja, amelyre vágyik, törekszik, amelynek elérését célul tűzte maga elé. Ez a törekvés azonban zsákutcába vezeti, mert minden csak időleges az emberi életben.
A Természet az, amely az ember belső és külső világában, mint ellenállhatatlan hatalom, legyőzhetetlenül uralkodik. Ez a Természet pedig az isteni törvénynek engedelmeskedik. Csakis az szabhat határt, az állíthat akadályt, az függesztheti fel, vagy siettetheti az eseménynek leforgását, és minden körülmények között az igazság mérlegének megmozdulását, amelynek következtében ezek a rendestől eltérő események állnak elő. Az Isten irgalmas és kegyelmes, de csak azokhoz, akik Őhozzá megtérnek.
Akik lelki értelmükkel belátják és megértik az isteni bölcs rendelkezéseket és sietnek elhagyni a tévedéseket, és hibás megmozdulásaikat, amelyekkel a természet rendjében valamilyen fennakadást okoztak és minden igyekezetükkel keresik és kutatják a helyes irányt - az Istentől megmutatott igaz utat - amelyen haladva elmarad mögöttük a káros cselekedetekre, hibás megmozdulásokra való hajlandóság és életük többé nem áll, mint feltartóztató akadály a Természettörvény előtt, hanem mint simán lecsiszolt, tiszta út, amelyen keresztülhaladva az isteni akarat kiteljesedhetik.
Ez az isteni akarat minden időben keresett ilyen alkalmas eszközöket az Ő nagy, lélekmentő terveinek keresztülviteléhez. Az ember, mint szabad akaratú teremtmény, eleitől fogva nagy és hatalmas célok keresztülviteléhez lett odaállítva a teremtő akarat szolgálatába. Ezek a nagy és hatalmas célok még ma is ugyanúgy fennállnak. Még ma is ugyanaz a feladata a teremtett embernek, hogy megtanulja az engedelmességet a jóval, és igazzal szemben. Mert ha a jó és igaznak engedelmes, akkor annak a titkos ajtónak, amely a boldog világot elzárta előle, egy-egy zárja minden erőszakoskodás nélkül felpattan és megnyílnak a lélek előtt a bölcsesség kincseskamrái és a kincsek önmagukat kínálva tapadnak a lélekhez, hogy a lélek hordozza és ékesítse fel magát azokkal.
A tudományok tudománya, az örök kérdés megoldásának nagy lényege a kezében van ezzel a teremtett szellemnek. A kicsiny pont talán világokat fog egyszer kormányozni, irányítani a boldog megoldás felé, mert az Úr ajándékai kiszámíthatatlanok az Ő nagy jósága folytán. És ez minden, a földi embernek szánt eshetőségeinek - kiszámíthatatlan nagy áldásokban gazdag - ígéreteiben van benne, és aki ebben hisz és életét ebben a hitben a valódi jó és igaz szolgálatában éli le, az nem csalódik hitében, mert az isteni kegyelem gazdag áldásaival árasztja el. De aki nem hisz az isteni jó és igaz üdvösségét kínáló ígéreteiben, és erőszakkal döngeti a saját akaratával és vágyával elérhető hamis boldogságot rejtegető, - de a sors által részére nem adott - lehetőségek ajtaját, az sajnos kívül marad a nagy kegyelemosztás idején és kívül marad soká, nagyon soká, amíg az új lehetőségek ideje el nem következik.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A nagy összefüggések
Adai közlés - „Jőjjetek énhozzám.”
Eredj el, de többé ne vétkezzél
Igazi és álértékek
A Hegyi beszéd magyarázatáról
HANG - Testépítéssel foglalkozom
Kérdés-felelet tanítások


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirNYpt_ ... g?e=HjPrRs
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw

A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGirNG8iE ... A?e=yKpm8A
Karsay István Szellemtani 2022 októberi hírlevele – SBK.Hirlevel.212.

https://www.youtube.com/watch?v=A9cVbEnlHIc
Az evangéliumi spiritizmus hivatása – A Szentlélek az utolsó időkben
Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=PciJOzpJdgU
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2000 aug.22.

https://www.youtube.com/watch?v=csFCQHa1I5U
Bibliai értelmezések Gizi médium által 1. rész

https://www.youtube.com/watch?v=JCFBNdH ... ex=66&t=8s
Éjféli románc – Romantikus film

[Karsay1958]

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik elfáradtatok
és meg vagytok terhelve és
én felüdítelek titeket

III.

Ima

Mindenható, jóságos teremtő Atyám!

Dicsőítve és magasztalva borulok le Előtted édes Atyám, hogy kifejezzem mélységes hálámat, amiért a Te Szent Fiadban, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban bűnbocsánatot ígértél és amiért el is küldted Őt erre a kegyelemből kiesett földre, hogy kiemelje az örök kárhozatból, az örök szellemi halálból a földet és a hozzá tapadt szellemeket.
Köszönöm Neked Uram Jézus Krisztus, hogy magadra vetted a világnak kárhozatba taszító bűneit, elszenvedted azok hatásait és felemelted a hitnek és a szeretetnek a síkjára és az üdvösség útjára helyzeted a bűnbe alásüllyedt „gyermekeidet”.
Örök hála Máriáért, amiért vállalta Jézus megszületésének és az ezzel járó fájdalmak és gyötrelmek misszióját, ugyanis Mária nélkül nem lett volna megváltás, mert csak egyedül Ő volt képes erre a hatalmas misszióra, minek következtében „teljes jogú” vezetője lehetett a föld szellemseregeinek.
Dicséret és örök imádás a III. kijelentés kegyelméért, mint formanélküli eszméért, vagyis az isteni titkok feloldásáért, az emberek előtt történő feltárásáért, mint ennek a korszaknak az utolsó üdvözülési lehetőségéért és mindazokért a missziós munkát vállaló szellemekért, az apostolokért, akiket ebbe az eszmeiségbe visszaküldtél, hogy befejezhessék Krisztus Urunk munkásságának ideje alatt és után elkezdett műveiket, gyakorlatilag akikre bíztad ennek az eszmének a szétterjesztését és vezetését.
Örök hála mindazokért a szeretet - erőkért, amelyeket ebbe az eszmébe belehelyeztél, hogy szinte egy testetöltés alatt levetkőzhetőek legyenek a kárhozatra vivő hajlamok.
Örök hála és dicséret illet téged Atyám azért, mert vagy és mi belőled és általad kipattanhattunk mint egy - egy gondolat-szikra és mindannak ellenére, hogy eltávolodtunk tőled, elküldted számunkra azt a Valakit, aki visszavezet bennünket Hozzád, az örök boldogságba.

Amen

*


Üldözött vaddá válik az emberi lélek, amíg meg nem tér és át nem adja magát a felülről jövő vonzerőnek, mert a testen keresztül olyan közegbe kerül, amelyben a sátán jelen van mert a test a bukás produktuma, ezért a sátánnak is hozzáférési lehetősége van a testhez és ezáltal a testbe öltözött szellemhez azokon a hajlamokon keresztül, amelyek az ellenszegülés által fejlődtek ki a szellemben.
A ragadozó kiszemelt prédája mindig a beteg, vagy a túltáplált állat, hisz egyik sem tud olyan gyorsan futni a vadonban, hogy a vérszomjas és éhes vadállat ezeket ne érje utol.
Sajnos ilyen az ellentét által üldözött ember- szellem is. Beteg, a bűn betege, mert túl táplálja magát a bűneivel, aminek a következményei kiütköznek a testen. Erre is vonatkoztatható az Úr kijelentése, miszerint „Jaj a terhes és szoptatós anyáknak az utolsó időkben”, mert ha még magában hordja és cselekedeteivel megszüli és vágyai kiélésével táplálja a bűnt önmagában, akkor az utolsó időkben már nem lesz elég ideje a megtisztulásra, tehát el fog kárhozni az ember. Ugyanis az előrehaladáshoz önmegtagadásra, az alsóbbrendű én megtagadására van szükség. Az alsóbbrendű én a bukás folyamán alakult ki, amikor a szellemben az érzések és gondolatok kezdtek megváltozni az eredetileg teremtetthez viszonyítva és a szellemnek lassan változott, azaz süllyedt az erényei minősége, amelyek gyakorlatilag ellentétessé változtak át. Így kialakult a szellemen egy másik, egy alacsonyabb rendű és rangú én, amelyet folyamatosan meg kell tagadni ahhoz, hogy az ember visszajuthasson abba az állapotba, amelyből valaha leszédült. Amint a szellem teljesen felemészti az alsóbbrendű énjét, visszakerül a paradicsomba.

De mit is kell megtagadni? Bizonyára kérdezed kedves gyermekem. Mindazt az akadályt, amelyet a lefelé történő süllyedéssel kitermeltél magadnak, amely akadályok kísértések formájában jelennek meg az emberi lélek előtt, amelyeket le kell küzdeni ahhoz, hogy a felfelé vezető úton haladhass előre. Mindent, ami a szeretettel ellentétes irányt vesz fel, azaz mindent ami testiség, mindent amit a test kíván, mert ami kedvez a testnek, az nem kedvez a léleknek, a lélek fejlődésének. (Ebben nagyon jó példát statuáltak a magasabb világokból leszületett szellemek, akik már kinőtték a földi világ légkörét, de amint megszülettek a földre, mégis csak a földi világ fluid rendszerét öltötték magukra, amelyet le kellett győzniük ahhoz, hogy munkálkodni tudjanak másokért. Gondolod testvérem, hogy oly könnyen mehetett nekik, merthogy magasról jöttek? Hát nem, mert amilyen magasról jöttek, olyan mélyről kellett felvenniük sötét erőket, ugyanis amekkora a fény, akkora árnyékot vet a földön, melyet fénnyé kell átalakítani ahhoz, hogy előrehaladás legyen. Segítettek a bűnök felismerésében, merthogy komoly önmegtagadó életet éltek, amivel bemutatták a magas szférákba való eljutás útját: „Aki utánam akar jönni (az ősnapok világába), naponként tagadja meg magát és úgy kövessen engem.” és levonzották Krisztus Urunk lényegiségét, a Lényeget, az isteni Igét eledelül minden, a fejlődésre meghívott embernek: „Van nekem eledelem mindaz az Ige, amely az én Atyám szájából származik.” Ők teljes egészében engedelmeskedtek a hívásnak és vonzásnak és a maguk módján, a saját szintjükig ők is a mennybe vezető utat képezték követőik számára.

Az emberi lélek tehát, amíg fel nem ismeri a bűnt bűnnek, addig szolgája annak, ami annyit jelent, hogy a bűn diktálja a tempót, az ember viszont követi azt mindaddig, amíg meg nem tér a felismerésre és szabadulásra nem jut.
Ismét csak azt mondom gyermekem, hogy az alulról jövő taszítás, vagyis szenvedés és gyötrelem, valamint a fentről jövő vonzás nélkül nem tud az emberszellem haladni a fejlődés útján.

Azt, hogy mennyire erős Isten részéről ez a vonzás, az is igazolja, hogy még fizikai dolgokra is hatást gyakorol. A naprendszerek hatalmas sebességgel haladnak egyetlen egy pont felé, Isten, vagyis a központi nap felé, amely a világegyetem közepén van, és amelyben maga Isten „székel”. Eme rotációs száguldás, egyben a szellemek fejlődését is kell, hogy eredményezze. De akik nem tudnak együtt haladni a rotációval, azok kihullanak és kilöketnek a külső sötétségre.
Jézus sebeiből ma is árad a fényerő úgy a magasabb, mint az alacsonyabb világokra, mintegy beragyogja szinte a világmindenséget, melyből él és táplálkozik minden, úgy szellemi, mint fizikai síkon. Ha ti belelátnátok a magasabb világok titkaiba, amelyek el vannak zárva előletek, pontosabban a lelketek be van záródva a magasabb világok előtt, és éreznétek Krisztus Urunk folyamatosan kiáramló áldását és azok kegyelmi hatását, azonnal elhagynátok kicsinyes üzemelteiteket, magát az anyagi világot és követnétek a szeretet hívását, amely az üdvösségetek kimunkálásán dolgozik. Ha megéreznétek azt a vonzalmat és annak örömét, amelyről már harmadik alkalommal írunk, azonnal elhagynátok mindent, a világot és „szőrcsuhát” öltve magatokra, követnétek ama hazahívó szót, amely a bukásotok óta hangzik felétek a számotokra teljesen ismeretlen világból: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan…” nem csak keresztények, hanem minden bukott szellem, mert mindenki rá van szorulva a megváltásra és az üdvösségre.

Az üdvösségetek elősegítése érdekében Isten még missziós szellemeket is küldött, akik a legmesszebbmenőkig követték az Urat, nap mint nap feláldozva életüket, „meghaltak” a kereszten, tisztán csak szeretetből, hogy a földi embernek élete legyen és bőségben legyen, hogy felgyorsítsák a fejlődés folyamatát, pontosabban, hogy minél több emberszellem eljuthasson az üdvösségre, Krisztus Urunk vére által. Ahhoz, hogy Krisztus vére, azaz annak kegyelmi hatása le tudjon hatolni a földi világba és hathatós, lelket tisztító munkát tudjon végezni, az áldozati lelkek vérére volt szükség, hisz azon keresztül tudott ez megvalósulni. Tehát az Úr hazahívó szava rajtuk keresztül hangzik felétek 2000 éven keresztül. Jelenleg viszont a III. kijelentés révén történik meg mindez, melynek az élén ők, a missziós szellemek állnak, élükön a „Névtelen Szellemmel”, mert az Úrnak és az áldozati lelkeknek a vére gyakorlatilag utat tört ennek az utolsó kijelentésnek a földi rengetegben, azaz a bűnök világában.

Ahhoz tehát, hogy az Úr tanai valamennyire is fent tudjanak maradni, elsősorban nem a tanítói hivatalra volt szükség, hanem a vérző kezű, lábú és oldalú missziósokra, akik híven megőrizték a szíveikben és cselekedeteikben azt az Úrral és az emberiséggel együttérző szeretetet, valamint a fentről hozott tiszta és élő hitet, valamint a hamisítatlan tudást. Ezen lelkek látva a szellemi nyomort a földön, a szent sebek felvállalására késztette őket, hogy elszenvedjék védenceik bűneinek nagy részét, amelyet földi örömök hajszolásával termeltek ki maguknak, mert a földi örömök kárhozatot hoznak az emberekre.

Az ember, ha jelen esetben fizikailag nem is, de szellemi síkon nem szakít a világgal, még a saját vérségi kötelékével is, nem lehet az Úr tanítványa. „A világ Isten ítélete alatt nyugszik.” „Aki nem hagyja el apját, anyját… énérettem, az nem lehet az én tanítványom.” Ugyanis az isteni igazságokat és az üdvösséget hozó áldozatkész szeretetet tanulni kell, mert a föld nagyon szegény ami az isteni igazságokat és a szeretetet illeti, hogy elhagyhassátok a földet, mielőtt még a végítélet be nem következik. Ugyanis hinnetek kell Krisztus Urunk kijelentéseiben, miszerint: „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.” Tehát nem itt a helyetek eme földi világban, hanem ott, ahol maga Jézus készített helyet a számotokra. Oda hív, oda vonz titeket, az alsóbbrendű énetek levetkőzése által. Ha igazából hinnétek gyermekem eme kijelentésben, sokkal komolyabban fognátok a hétköznapjaitokban az önmegtagadást és a keresztetek hordozását, tudván azt, hogy eme, a lemondás által átélt szenvedéseitekért egy boldogabb világ vár benneteket, amelyet Ő készített elő a számotokra. Nem elég ezt tudni, hinni is kell benne, mert a hit által tud az ember belekapcsolódni a lemondáshoz szükséges isteni erőáramokba.

Drága gyermekem, az Úr Szentlelke adjon nektek világosságot, erőt az Isten akaratának a felismeréséhez és megcselekvéséhez!

Amen
Ada, 2022. X. 02.

[Karsay1958]

Az igazság szelleme
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából
Péter apostol szelleme Antal médium által

Most azonban azt kérdem tőletek, oh emberek: Hol van az a vallás, hol van az a tudomány, amely békét terem? Én nem ismerek ilyet a ti földeteken; ellenben igenis jól látom a vallások és tudományok egymás közötti harcát! És mi az oka annak, hogy nincs békességük? Az, hogy türelmetlenek egymás iránt! Türelmetlenek azért, mert nincs szeretetük. Szeretetük pedig azért nincs, mert nincs bennük hit, s ahol hit nincsen, ott nincsen igazság sem, mert a hit az igazság szelleméből fakad.
Akinek nincs békéje és szeretete, annak hite sincs; s az nem lehet az igazság gyermeke. Akinek békéje nincs, azt az igazság szelleme nem taníthatja; az nem lehet ennek a szellemnek tanítványa sem. Hanem lehet igenis egy más szellemnek a tanítványa, amely igazságot nem, hanem annál több gőgöt tartalmaz. Amely nem szellemi, hanem formai; amely szeretni nem képes, de tud alaposan gyűlölni. Amely nem békét, de háborút hoz, s nem boldoggá, hanem ellenkezőleg, a legnagyobb mértékben boldogtalanná tehet.
Ez a szellem élteti a ti vezető eszméiteket, ez a szellem, a mely nemcsak, hogy hitetlen, de sőt ellensége a hitnek s nem a hitet, hanem az idomítást hirdeti! Ezekről az idomítókról s az általuk idomítottakról mondtam én azt, hogy nem értik meg az új kijelentés szellemét(a szellemtan tanításait), amely az igazságnak Istentől való szelleme!
Az igazság szellemétől minden kényszer, minden idomítás távol áll. Ő csak a hitet hirdeti. Hinni azonban nem minden ember tud, azért hát a hitet nem is lehet az emberbe belekényszeríteni, a hitnek magában az ember lelkében kell életre kelnie. Innen van, hogy az az ember, aki saját tulajdon szellemének létezésében sem hiszen, más szellemben sem hihet, és az nem is értheti meg az igazság szellemének tanításait. Mert az isteni szellemet csak hinni, de kézzel megfogni nem lehet; az, amit meg lehet fogni, más országba tartozik.
A mennyben nincs anyag; a mennyet nem lehet kézzel megfogni, de hinni és kiáramlásait megérezni, azt igenis lehet. Aki emberileg helyesen akar tudni, annak itt lent kell maradnia, ahol tapintható dolgok vannak; aki azonban fel akar emelkedni, annak idelent kell hagynia az emberi tudását és a hit segítségével kell a magasba szárnyalnia.
Kedves emberek! A ti tudásotok nagy terjedelmű ugyan, de én azt mondom nektek: hiányzik ebből a tudásból az igazság szelleme! A tudás a földi dolgok érdekében alkottatott. Aki tudással telíti magát, az eme tudásán és a világon csüng, amelyből tudása való. Aki azonban hittel van telítve, az ezzel a hitével azon az országon csüng, ahonnan a hite származik. És akik ezen az országon csüngenek, nem gyermekei többé e világnak, mert azok már legyőzték a világot az ő hitük által! A tudás ugyanis nem győz meg semmiféle világot, hanem csak a szellemet vonzza és viszi bele a világba, hogy abban földi dolgot alkosson; a hit ellenben Istenhez vonzza, Istenhez vezeti a szellemet, hogy ott istenit alkosson!
Az igazság szelleme Istentől indult ki és hitet hozott Istentől az embereknek isteni kegyajándékul. Az ajándékot azonban nem szokás erőltetni, hanem egyszerűen odaadják annak, akinek örömet okoz annak elfogadása. Aki tehát kicsinyli ezt az isteni kegyajándékot, az nem fogadja el, mert az ilyen ember büszke. A büszkeség pedig a méregkeverőnek, az ördögnek egyik mérge!
Az az ember, kiben a gőg, a kevélység benne van, az ördög által van megmérgezve, mindazok pedig, kiket az ördög megmérgezett, ellenségei az igazság szellemének s ellenségei az általa hozott ajándéknak: a hitnek, és mivel az ajándék Istentől van: ellenségei Istennek is! Azért hát óvakodjatok, kedves tanítványok, az ördög mérgétől: a kevélységtől!
Ha igazi keresztények, t.i. Isten képviselői akartok lenni a földön, és e világban az isteni tulajdonságokat akarjátok ábrázolni, mindenben hasonlóknak kell lennetek a ti Mesteretekhez, Jézushoz, hogy ti is ugyanazon feleletet adhassátok az embereknek, melyet Jézus, a Mester adott nekünk, midőn azt kértük tőle: „Mester, mutasd meg nekünk az Atyát"— és ő így szólt: „Nézzetek meg engem és akkor az Atyát látjátok". Ő Istennek, mennyei Atyánknak valóban tökéletes képviselője volt, Istennek tulajdonságait emberi módon állítván szemeink elé. Azért intettelek titeket, hogy ne beszéljetek sokat, hanem olyan tetteket cselekedjetek, amelyek a földi emberben Istent mutatják be.
A példát erre Jézus mutatta meg, hozzátévén: „Ne akarjatok több és jobb lenni, mint Mesteretek; mert elég a tanítványnak, ha olyan lesz, mint az ő Mestere". Ez által akarta Ő megfékezni azokat, kik keresztényebbek akarnak lenni, mint Ő; kik az önnemesítésben elcsigázzák magukat, de épen azért, mert magukat elcsigázzák, nem lesznek nemesebbekké.
Krisztus nem merítette ki magát, mert semmit sem tett saját akaratából, hanem mindig azt kérte az Atyától: Atyám, legyen meg a Te akaratod! És azt is mondta mindig: Nem én magam cselekszem, hanem az én Atyám cselekszik én általam. Nem erőltette egyetlen cselekedetét sem, hogy a hitetlen embereket megtérítse, hanem így imádkozott: Atyám! Ha meg akarod tenni, tedd meg általam; és semmit sem tett, amit nem az Atya cselekedett volna általa, miután akaratát teljesen alárendelte az Atya akaratának!
Krisztus százszorta többet is tehetett volna, mert hiszen a szellemek neki, a Messiásnak, mindenkor rendelkezésére állottak, Ő azonban semmit sem tett az Atya akarata nélkül! Épen ezért volt a mennyei Atyának igazi képviselője. Ha csak egyetlen egy tettet vitt volna is véghez az ő saját akaratából, nem lett volna többé képviselője a mennyei Atyának. És íme a földön mégis vannak olyan emberek, akik keresztényeknek és Isten helytartóinak nevezik magukat, holott mindent saját akaratuk szerint tesznek. Bizony ezek nem igazi keresztények; Jézusnak, a Mesternek nem tanítványai és így Istennek sem képviselői! Ne ilyenek legyetek, ti új tanítványok!
Nektek csak azon egyetlen saját akaratotok legyen: Szüntelenül azt tenni, ami Istennek akarata, s amit nektek Mesteretek, Jézus nyilvánít ki. Teljesen bele kell olvadni tudnotok Isten akaratába, mert különben az Ő gyermeke, Jézus, nem kormányozhat benneteket.
Mi a mozgatója a keresztényi cselekedetnek? Szeretet és megbocsátás; az eredménye pedig: béke és boldogság! Az az ember, aki azt mondja: "Én Istent képviselem" s nem cselekeszik igazi keresztény módjára, hazudik; s aki azt mondja, hogy ő csalhatatlan és nem Isten, hanem saját akaratát követi, az hazudik. Éppen úgy hazudik az is, aki azt mondja, hogy szereti Istent és azt cselekszi, amit a bűnösök; valamint az is, aki azt mondja, hogy szereti felebarátját és nem tudja magát ellenségéért feláldozni, szintén hazudik; aki pedig hazudik, az nem keresztény, mert Krisztus sohasem hazudott!
“Nem ismerlek titeket, távozzatok tőlem…”

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Tibetben a lélek
https://www.youtube.com/watch?v=RDiJqFZwLC8

Tolvaly Ferenc - Tibetben a lélek / Hangoskönyv / Teljes https://www.youtube.com/watch?v=F85KDFNa6Iw

Milarepa 1.
https://www.youtube.com/watch?v=_FmnuUKaLXc

A kis Buddha
https://www.youtube.com/watch?v=61A_oypmioM

Spirituális filmek
https://www.youtube.com/watch?v=lntl2_4 ... R5gm26MmTx

Tibeti Halottaskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=Z6Cm3eyUi98

[Karsay1958]

“Nem ismerlek titeket, távozzatok tőlem…”
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által

Mi régi tanítványok, akik Krisztussal éltünk, állandóan általa vezettettünk és tudtuk, hogy ki mozgat és vezet bennünket, ennek dacára soha sem merészkedtünk azt mondani, hogy csalhatatlanok vagyunk!! Mert emberek valánk s dacára önfeláldozásunknak, még mindig volt egy kis önakaratunk. Az ember akarata pedig mindenkor bűnös, mert az ő akaratával soha valóban igazat nem művelhet, amíg ember.
Azért nagyon merész dolog, ha valaki más emberekkel szemben csalhatatlannak állítja oda magát, s ezen kijelentéséért súlyos felelősséggel is tartozik. De eme képzelt hatalmi tökélynek hirdetése nagy gyengeségnek is a jele. Jele annak, hogy egy nagy misztérium, mellyel a világot oly soká hitegették, lejárta magát és haldoklik; minthogy azonban ennek még a gyanúját is el akarják hárítani, tehát új megtévesztéshez nyúlnak s nagy lármát csapnak.
Így teszi minden hamis dolog önmagát tönkre, és amikor erőszakkal fel akar egyenesedni, saját pusztulásán dolgozik! Azért hangoztattam előttetek, ti új tanítványok, olyan nyomatékosan az Úr régi szavát: Ne akarjatok több lenni, mint a ti mesteretek, Jézus. Ne erőszakoljatok életre egy mesterkélt kereszténységet; azt úgysem tudnátok tartósan életben tartani, mert mindennek el kell halni, ami embertől való; hanem legyetek Mestereteknek, Jézusnak, igaz tanítványai, aki önmagától semmit sem alkotott, hanem engedte Általa a mindenható Atyát alkotni. Azért múlik el ég és föld hamarább, mint az ő igéi!
Minden, amit a kereszténységhez az emberek hozzátettek s rajta átalakítottak, el fog múlni; csak a tannak szelleme marad fenn örökre, mert az Istentől való! És az az ember, aki valamely isteni művet emberi erőszakkal akarna véghezvinni, gonosztevővé válnék s ezen erőszak közepette neki magának kellene elpusztulnia! Az emberek tapasztalták ezt, mert mindez megtörtént már a földön.
Mindazok, kik így tettek és tesznek, megbolondultak és meg fognak bolondulni. Gonosztevők lettek és gonosztevők lesznek, mert nincs igazság, nincs szeretet bennük s nincsen békéjük. Antikrisztusok ők, akiknek Krisztus művében semmi részük nincsen! És ha előállnak, s azt mondják, hogy Krisztus nevében ezt meg azt tették, Krisztus azt feleli nekik: „Nem ismerlek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!"
Aki valamely emberi művet nem keresztényi indító okokból(azaz szeretetből) akar létesiteni, az nem cselekszik Krisztus szellemében, az nem igazi keresztény! Aki Krisztus által akarja magát vezettetni, annak nem szabad saját akaratával rendelkeznie, hanem fel kell, hogy olvadjon Mesterének akaratában, aki viszont a mindenható Isten akaratában olvadt fel! És milyen kevés ember van a földön, aki valamely tettét keresztényi indító okból(önzetlenül) vinné véghez.

A kereszténység a földön csakugyan nem egyéb, mint egy galvanizált hulla, melyet a pusztulástól többé megmenteni nem lehet. Új szellemeknek kell jönniük, mert a régiek már nem érnek semmit! A régiek már furfangosak és megtévelyedettek; ostobák és elfajultak; nem képesek többé valódi keresztényi gondolatokkal foglalkozni, nem hirdethetik a valódi keresztényi igét, még kevésbé képesek valódi keresztényi módra cselekedni.
Mert tele vannak kevélységgel s az alázatosság ismeretlen fogalom előttük. Telve tajtékzó gyűlölettel, s nem érzik mi a szeretet! Azért viszik az embereket béke helyett háborúba, hogy egymást kölcsönösen megsemmisítsék, s azért kell nekik maguknak is elpusztulni ezen megsemmisülésben, hogy a föld végre megszabaduljon mérges leheletüktől! El velük, az ő kereszténységükkel együtt! Senki sem fog értük egy könnyet sem ejteni, sőt az emberek térden állva fogják Istent dicsérni azért, hogy egy ilyen kereszténységtől megszabadultak, amelyre egykor oly büszkék voltak s melyet egykor mint istenit magasztaltak.
Így fajulhat el az emberek saját akarata! Kezdetben egész ártatlan dolognak látszik s az ember így szól magában: "Én a legjobbat akarom". Az ő felfogása szerint csakugyan a legjobbat is teszi, ebből a legjobból azonban rossz és mindig rosszabb lesz s végül teljesen az ördögé lesz! Hihetetlen, hogy az ember által táplált ezen látszólag ártatlan gondolat: "valami jót akarok létrehozni az én akaratommal és értelmemmel" végcéljában milyen rettenetes eredményeket hozhat létre! A tények azonban mutatják, hogy az ilyen látszólag ártatlan akarat időnként mire volt képes!
Intő például szolgáljon ez kedves új tanítványok, nektek, hogy ne akarjatok semmit művelni pusztán a ti emberi akaratotokkal, hanem egyeztessétek azt előbb össze Isten akaratával és csak azután Isten ereje által tegyétek meg azt, amit tennetek kell. Óvakodjatok valamihez hozzáfogni, amit Isten nem hagyott jóvá s a minél nem az isteni szellem(a szeretet) működtet benneteket.

Az ember bölcsessége - balgatagság! Az ember csak véli, de nem tudja, hogy szándéka igazán jó és alkalmas-e arra, hogy idővel jó gyümölcsöt teremjen. Azt hiszi, hogy van ereje művének véghezvitelére, s íme alig fogott hozzá, máris akadályokba ütközik, melyeket aztán le akarva győzni, elveszíti a szeretetet. Haraggal és gyűlölettel küzd azok ellen, kik munkájában zavarják; ellenségeskedés és békétlenség lesz a következménye, és a mű telítve van gonosz méreggel!
S ne higgyétek azt, amit mi, régi tanítványok hittünk: "Ha a fény elveszett, minden elveszett!" Az evangélium hirdeti nektek, hogy éppen a fényre következett sötétség támasztotta fel a hitet. Az emberi ész ma élesebb, mint akkor volt, de az emberi csökönyösség ugyanaz maradt! Sőt éppen az élesebb ész oka a nagyobb csökönyösségnek, mert nem vagyunk olyanok mint a kis gyermekek. Ha azonban a sötétség el fog jönni és ti, kedves tanítványok, azt vélitek, hogy a csata elveszett, meg fogtok győződni róla, hogy csak akkor lesz még igazán megnyerve! Mert a sötétség csodálatos eszköze annak, hogy a legcsökönyösebb embert is a hitre vezesse, a legbátrabbat és legvitézebbet is megremegtesse és a legmegátalkodottabbat is könnyekre fakassza!
Bizony, bizony, szomorúan áll a dolga az olyan embernek, aki önmagát nem akarja megismerni; aki nem akarja lelkiismeretének javító hangját meghallani és azokat a következményeket kiszámítani, amelyek rossz életmódjából származnak!
Ha a világ nagy mezőjét áttekintjük, akkor láthatjuk, hogy mennyire tele van a világ gyommal(rosszal), és hogy mennyire kell szenvedniük ennek a gyomnak nyomása alatt a szegény elnyomott isteni ültetvényeknek. Minél inkább engednek ezen gyom nyomásának, s minél inkább meghunyászkodnak alatta, annál inkább elnyomatnak általa. Isten ezt megengedte; látta az ő növényeinek szenvedését s engedte őket elnyomatni is; de agyonnyomatni nem engedi őket. A föld színéről teljesen eltűnniük nem szabad, mert a föld arra teremtetett, hogy isteni növényeket és nem hogy örökké gyomot teremjen.
Azért kell időről-időre aratni és rostálni azzal a nagy rostával, melyet az igazság szellemei és az ő szolgáik, a büntetés szellemei kezelnek. Azért ismétlem az Úr régi szavát, hogy tudja meg minden ember: hogy az Örökkévalónak elhatározott akarata a gyomnak kiirtása! Már pedig hol nincsen gyom ezen a világon? Nincs a földön olyan intézmény, amelyet el ne lepett volna! Az Úr már régen látja kertjében a gyomot s már régen részvétteljesen kérdi az Atyát: nem kellene-e gyomlálni? De az Atya nem adta meg hozzá az engedelmet, mert a rosszal együtt a jó növények is kitépethettek volna, még mielőtt megértek volna, és mert Isten úgy akarja, hogy aratás előtt minden megérjék, a jó növény éppen úgy, mint a gyom; az első, hogy megőriztessék, az utóbbi, hogy elégettessék.


A föld már eddig is sok aratási éven ment keresztül és még sokon fog átmenni, amíg a gyomtól teljesen megszabadul! Minden napon van aratás, kedves emberek; mindennap kiküldi aratóit a Mindenható, hogy az egyeseket arassák le. De hosszabb időközökben vannak nagy aratások is, amikor sok-sok arató működik egyszerre és sok-sok érett kalászt aratnak le és tiszta mezőt kell teremteni utánuk az új állapotok új művelésére.
Figyeljétek csak meg, oh emberek, a ti világotoknak állapotait! Lássátok meg a rossznak túltengését s kénytelenek lesztek magatok ezt mondani: valóban a rossz elérte tetőpontját s megérett a tűzre! Vártok, oh emberek, egy ítéletnapra? Az általános ítéletre? Én azt mondom nektek: Nézzetek magatok körül s lássátok meg, hogy az a nap, és az az Ítélet mennyire szükségessé lett! Nem tudván segélyt és menekülést találni, csodát vártok. Nézzetek magatok körül, oh emberek, mert a csoda már közel van hozzátok! Az emberek kívánják és mégis reszketnek ettől a csodától, mert erősebb, mint ők; érzik, hogy a csodában emberfeletti erő lakozik és csak akkorra kívánják, ha már az emberi erő képtelen a rossznak a világból való eltávolítására.
A csoda, amely egy éjszakán át fog létrejönni, nem hirtelen való, hanem általatok már régen (szellemi síkon) előkészített csodaként fog megjelenni a világban!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

“Nem ismerlek titeket, távozzatok tőlem…”
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által

Mi régi tanítványok, akik Krisztussal éltünk, állandóan általa vezettettünk és tudtuk, hogy ki mozgat és vezet bennünket, ennek dacára soha sem merészkedtünk azt mondani, hogy csalhatatlanok vagyunk!! Mert emberek valánk s dacára önfeláldozásunknak, még mindig volt egy kis önakaratunk. Az ember akarata pedig mindenkor bűnös, mert az ő akaratával soha valóban igazat nem művelhet, amíg ember.
Azért nagyon merész dolog, ha valaki más emberekkel szemben csalhatatlannak állítja oda magát, s ezen kijelentéséért súlyos felelősséggel is tartozik. De eme képzelt hatalmi tökélynek hirdetése nagy gyengeségnek is a jele. Jele annak, hogy egy nagy misztérium, mellyel a világot oly soká hitegették, lejárta magát és haldoklik; minthogy azonban ennek még a gyanúját is el akarják hárítani, tehát új megtévesztéshez nyúlnak s nagy lármát csapnak.
Így teszi minden hamis dolog önmagát tönkre, és amikor erőszakkal fel akar egyenesedni, saját pusztulásán dolgozik! Azért hangoztattam előttetek, ti új tanítványok, olyan nyomatékosan az Úr régi szavát: Ne akarjatok több lenni, mint a ti mesteretek, Jézus. Ne erőszakoljatok életre egy mesterkélt kereszténységet; azt úgysem tudnátok tartósan életben tartani, mert mindennek el kell halni, ami embertől való; hanem legyetek Mestereteknek, Jézusnak, igaz tanítványai, aki önmagától semmit sem alkotott, hanem engedte Általa a mindenható Atyát alkotni. Azért múlik el ég és föld hamarább, mint az ő igéi!
Minden, amit a kereszténységhez az emberek hozzátettek s rajta átalakítottak, el fog múlni; csak a tannak szelleme marad fenn örökre, mert az Istentől való! És az az ember, aki valamely isteni művet emberi erőszakkal akarna véghezvinni, gonosztevővé válnék s ezen erőszak közepette neki magának kellene elpusztulnia! Az emberek tapasztalták ezt, mert mindez megtörtént már a földön.
Mindazok, kik így tettek és tesznek, megbolondultak és meg fognak bolondulni. Gonosztevők lettek és gonosztevők lesznek, mert nincs igazság, nincs szeretet bennük s nincsen békéjük. Antikrisztusok ők, akiknek Krisztus művében semmi részük nincsen! És ha előállnak, s azt mondják, hogy Krisztus nevében ezt meg azt tették, Krisztus azt feleli nekik: „Nem ismerlek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!"
Aki valamely emberi művet nem keresztényi indító okokból(azaz szeretetből) akar létesiteni, az nem cselekszik Krisztus szellemében, az nem igazi keresztény! Aki Krisztus által akarja magát vezettetni, annak nem szabad saját akaratával rendelkeznie, hanem fel kell, hogy olvadjon Mesterének akaratában, aki viszont a mindenható Isten akaratában olvadt fel! És milyen kevés ember van a földön, aki valamely tettét keresztényi indító okból(önzetlenül) vinné véghez.

A kereszténység a földön csakugyan nem egyéb, mint egy galvanizált hulla, melyet a pusztulástól többé megmenteni nem lehet. Új szellemeknek kell jönniük, mert a régiek már nem érnek semmit! A régiek már furfangosak és megtévelyedettek; ostobák és elfajultak; nem képesek többé valódi keresztényi gondolatokkal foglalkozni, nem hirdethetik a valódi keresztényi igét, még kevésbé képesek valódi keresztényi módra cselekedni.
Mert tele vannak kevélységgel s az alázatosság ismeretlen fogalom előttük. Telve tajtékzó gyűlölettel, s nem érzik mi a szeretet! Azért viszik az embereket béke helyett háborúba, hogy egymást kölcsönösen megsemmisítsék, s azért kell nekik maguknak is elpusztulni ezen megsemmisülésben, hogy a föld végre megszabaduljon mérges leheletüktől! El velük, az ő kereszténységükkel együtt! Senki sem fog értük egy könnyet sem ejteni, sőt az emberek térden állva fogják Istent dicsérni azért, hogy egy ilyen kereszténységtől megszabadultak, amelyre egykor oly büszkék voltak s melyet egykor mint istenit magasztaltak.
Így fajulhat el az emberek saját akarata! Kezdetben egész ártatlan dolognak látszik s az ember így szól magában: "Én a legjobbat akarom". Az ő felfogása szerint csakugyan a legjobbat is teszi, ebből a legjobból azonban rossz és mindig rosszabb lesz s végül teljesen az ördögé lesz! Hihetetlen, hogy az ember által táplált ezen látszólag ártatlan gondolat: "valami jót akarok létrehozni az én akaratommal és értelmemmel" végcéljában milyen rettenetes eredményeket hozhat létre! A tények azonban mutatják, hogy az ilyen látszólag ártatlan akarat időnként mire volt képes!
Intő például szolgáljon ez kedves új tanítványok, nektek, hogy ne akarjatok semmit művelni pusztán a ti emberi akaratotokkal, hanem egyeztessétek azt előbb össze Isten akaratával és csak azután Isten ereje által tegyétek meg azt, amit tennetek kell. Óvakodjatok valamihez hozzáfogni, amit Isten nem hagyott jóvá s a minél nem az isteni szellem(a szeretet) működtet benneteket.

Az ember bölcsessége - balgatagság! Az ember csak véli, de nem tudja, hogy szándéka igazán jó és alkalmas-e arra, hogy idővel jó gyümölcsöt teremjen. Azt hiszi, hogy van ereje művének véghezvitelére, s íme alig fogott hozzá, máris akadályokba ütközik, melyeket aztán le akarva győzni, elveszíti a szeretetet. Haraggal és gyűlölettel küzd azok ellen, kik munkájában zavarják; ellenségeskedés és békétlenség lesz a következménye, és a mű telítve van gonosz méreggel!
S ne higgyétek azt, amit mi, régi tanítványok hittünk: "Ha a fény elveszett, minden elveszett!" Az evangélium hirdeti nektek, hogy éppen a fényre következett sötétség támasztotta fel a hitet. Az emberi ész ma élesebb, mint akkor volt, de az emberi csökönyösség ugyanaz maradt! Sőt éppen az élesebb ész oka a nagyobb csökönyösségnek, mert nem vagyunk olyanok mint a kis gyermekek. Ha azonban a sötétség el fog jönni és ti, kedves tanítványok, azt vélitek, hogy a csata elveszett, meg fogtok győződni róla, hogy csak akkor lesz még igazán megnyerve! Mert a sötétség csodálatos eszköze annak, hogy a legcsökönyösebb embert is a hitre vezesse, a legbátrabbat és legvitézebbet is megremegtesse és a legmegátalkodottabbat is könnyekre fakassza!
Bizony, bizony, szomorúan áll a dolga az olyan embernek, aki önmagát nem akarja megismerni; aki nem akarja lelkiismeretének javító hangját meghallani és azokat a következményeket kiszámítani, amelyek rossz életmódjából származnak!
Ha a világ nagy mezőjét áttekintjük, akkor láthatjuk, hogy mennyire tele van a világ gyommal(rosszal), és hogy mennyire kell szenvedniük ennek a gyomnak nyomása alatt a szegény elnyomott isteni ültetvényeknek. Minél inkább engednek ezen gyom nyomásának, s minél inkább meghunyászkodnak alatta, annál inkább elnyomatnak általa. Isten ezt megengedte; látta az ő növényeinek szenvedését s engedte őket elnyomatni is; de agyonnyomatni nem engedi őket. A föld színéről teljesen eltűnniük nem szabad, mert a föld arra teremtetett, hogy isteni növényeket és nem hogy örökké gyomot teremjen.
Azért kell időről-időre aratni és rostálni azzal a nagy rostával, melyet az igazság szellemei és az ő szolgáik, a büntetés szellemei kezelnek. Azért ismétlem az Úr régi szavát, hogy tudja meg minden ember: hogy az Örökkévalónak elhatározott akarata a gyomnak kiirtása! Már pedig hol nincsen gyom ezen a világon? Nincs a földön olyan intézmény, amelyet el ne lepett volna! Az Úr már régen látja kertjében a gyomot s már régen részvétteljesen kérdi az Atyát: nem kellene-e gyomlálni? De az Atya nem adta meg hozzá az engedelmet, mert a rosszal együtt a jó növények is kitépethettek volna, még mielőtt megértek volna, és mert Isten úgy akarja, hogy aratás előtt minden megérjék, a jó növény éppen úgy, mint a gyom; az első, hogy megőriztessék, az utóbbi, hogy elégettessék.


A föld már eddig is sok aratási éven ment keresztül és még sokon fog átmenni, amíg a gyomtól teljesen megszabadul! Minden napon van aratás, kedves emberek; mindennap kiküldi aratóit a Mindenható, hogy az egyeseket arassák le. De hosszabb időközökben vannak nagy aratások is, amikor sok-sok arató működik egyszerre és sok-sok érett kalászt aratnak le és tiszta mezőt kell teremteni utánuk az új állapotok új művelésére.
Figyeljétek csak meg, oh emberek, a ti világotoknak állapotait! Lássátok meg a rossznak túltengését s kénytelenek lesztek magatok ezt mondani: valóban a rossz elérte tetőpontját s megérett a tűzre! Vártok, oh emberek, egy ítéletnapra? Az általános ítéletre? Én azt mondom nektek: Nézzetek magatok körül s lássátok meg, hogy az a nap, és az az Ítélet mennyire szükségessé lett! Nem tudván segélyt és menekülést találni, csodát vártok. Nézzetek magatok körül, oh emberek, mert a csoda már közel van hozzátok! Az emberek kívánják és mégis reszketnek ettől a csodától, mert erősebb, mint ők; érzik, hogy a csodában emberfeletti erő lakozik és csak akkorra kívánják, ha már az emberi erő képtelen a rossznak a világból való eltávolítására.
A csoda, amely egy éjszakán át fog létrejönni, nem hirtelen való, hanem általatok már régen (szellemi síkon) előkészített csodaként fog megjelenni a világban!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A hiúság és az ellene való védekezés
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Nézzetek csak szét a világba: mindenütt azt tapasztaljátok, hogy férfiak, nők egyaránt arra törekesznek, hogy valamiképp a maguk számára a többi ember részéről megbecsülést, tiszteletet, elismerést, méltánylást, és ha csak lehet, dicsőítést csikarjanak ki. Minden férfi, ha mégolyan alacsony sorba helyezte is őt végzete, arról álmodik, hogy neves író, kiváló népvezér, feltaláló, vagy olyasvalaki legyen, akin megakad a tömeg szeme, akit feldicsérnek, akiről beszélnek, mert a lelke éhezi és szomjúhozza az elismerést, a felemelést, azt az állapotot, hogy magát a többi felett állónak láthassa. És minden nő arra törekszik, hogy a szépségével, vagy a képességeivel olyan helyzetbe kerülhessen, ahol őt csodálják, magasztalják, irigyelik.
Ez áll minden emberre. A hívő emberek közt egyesek olyan helyzetbe kerülnek, hogy jobban, mélyebben megismerik az igazságot. Ezek a tanítók, akik örömmel adják tovább az igazságot, amelyet megismertek, akik szívesen tanítanak, és örömmel hirdetik az igét. Miközben azonban ezt a kegyes munkát végzik, jólesik nekik, ha a hallgatóság szeméből nemcsak a megértésnek, de a hálának, sőt néha az elragadtatásnak pillantásai is esnek rájuk. Jólesik, ha róluk, mint olyanokról beszélnek, akik bölcsek az isteni, dolgokban, sőt jólesik nekik, ha a szemükbe megdicsérik őket és elismerik az ő nagyobb tudásukat, nagyobb rátermettségüket, Istentől jobban megáldott képességeiket. És ha ezt megszokják, akkor fájdalmasan érinti őket, ha mindez elmarad.
Embertestvéreim, amikor az ember az Isten dolgait adja tovább, akkor nem a magáét árulja, hanem azét a mennyei Gazdáét, aki a sáfársággal őt megbízta. Valahányszor tehát roszszul esik neki az elismerés elmaradása, vagy a kritika szava, vagy az, hogy elmarad a dicséret és a hála megnyilatkozása: mindannyiszor a benne lévő gőg szenved, amely azt hiteti el vele, hogy a saját portékáját árulta.

A hiúság a gőgnek — hogy úgy fejezzem ki magamat — cseppfolyóssá vált formája. A gőg olyan, mint a jég: kemény, érdes, durva, szögletes; a vele való ütközés kínos; azért ez a bűn azonnal felismerhető. A hiúság ellenben olyan, mint az olvadó jégnek a leve, amely beszivárog az építménybe a szemmel alig látható vékony repedéseken is, s idő telik, idő múlik, és mind mélyebben és mélyebben hatol be, s romboló hatása csak akkor ismerszik meg, amikor az építmény már kezd omladozni. A hiúság így szivárog be a lélekbe, mint jóleső édes méreg. A lélekben mind több és több gyülemlik fel belőle, ott elterpeszkedik és elvégzi a maga romboló hatását.

Én most ezekre a résekre kívánom ráirányítani a figyelmeteket.
Az ember tudja, hogy a fejlett szellem fő jellemzője a szeretet, ezért hiúsága arra készteti, hogy ilyennek tüntesse fel magát, igyekszik kellemes lenni a másikkal szemben; neki jóleső dolgokat mondani, őt dicséretekkel elhalmozni még akkor is, ha belül egyáltalában nem érez semmit abból, amit mond.
Nem kell hangsúlyoznom, hogy ez az eljárás nem tartozik az erények közé, sőt az igazság megcsúfolása ez kétszínűség, amely soha nem marad rossz következményei nélkül. A szeretetet nem jó sokat hangoztatni; a szeretet gyakori hangoztatása rendszerint éppen annak a hiányát árulja el, mert ami nagyon hangzik, ami nagyon kong, az üres.
A szeretet folytatása a jótékonyság. Aki a szeretetet nem értelmezi helyesen, az a belőle folyó kötelezettségeket, tehát a jótékonyság gyakorlását is helytelenül, tévesen, emberileg fogja értelmezni. Ha ad valamit, elvárja a köszönetet és az elismerést, de ugyanakkor számontartja, mint olyan erényt, melynek gyümölcsét majd halála után learathatja. Kettős kalmárságot végez tehát, amikor elfogadja a földön a neki kijáró dicséretet, tiszteletet, elismerést és hálát, és előre számít arra a jutalomra, ami itt vár reá.
Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy jótékonyságot minden áron kell gyakorolni; és ha másképp nem lehet, akkor mástól vett javakkal. Mindaz a jótétemény, amely áldozat nélkül történik, itt az igazság mérlegén olyan pehelykönnyű, hogy azt még csak meg sem mozdítja. Emlékezzetek csak a bibliai szegény özvegy esetére, aki az ő két fillérét a szegények perselyébe dobta: ő a magáét adta, a magáéból is az utolsót; tehát áldozatot hozott. Ezért esett az ő csekély adománya olyan nagy súllyal a mérlegbe.
Leplezzétek le önmagotokat önmagatok előtt! Mert sokkal egyszerűbb dolog önmagam előtt megszégyenülni, önmagamat leleplezni, mint majd egykor, amikor a leszámolás ideje elkövetkezik, megszégyenülni az egész szellemvilág előtt, megszégyenülni az Igazság angyalai előtt, megszégyenülni az Isten törvénye előtt!
Irtsátok ki lelketeknek legrejtettebb redőiből is a hiúságot, mert a hiúság az a gonosz elem, amely azokból az erőkből, amelyek alulról felfelé, az Atyához, törekszenek, akar felhízni és megerősödni. Irtsátok ki a lelkéből a hiúságot, amely őt arra ösztönzi, hogy magának tartson meg abból valamit, ami nem az övé, amit olyanért kap, aminek csak sáfárja volt, ami tehát szintén nem az övé.
Ha ezt a gondolatot megszokja, ha ezt a magatartást a teremtettségben magáévá teszi a szellem, akkor felismerte helyét a világmindenségben, s akkor, mint egészséges szellem fogja végezni, a maga hivatását. Ha ezt a magatartást egészen magáévá tette, akkor megtanult engedelmeskedni Istennek. Mert mi mást jelent ez a szó: engedelmesség, mint olyan magatartást, hogy a lélek hiánytalanul és töretlenül engedi át az Isten áldását azoknak, akik őutána következnek, és hiánytalanul engedi vissza ezek háláját önmagán keresztül az Isten trónja elé?!
Ez az engedelmesség pedig azonos azzal a legbecsesebb és legértékesebb tulajdonsággal, amely a szellem üdvösségét és örök boldogságát biztosíthatja: az alázatossággal. Az alázatosságról is téves fogalmaitok vannak, mert az alázatosságot is emberi dolognak hiszitek. Az alázatosságot sokan azonosítják a meghunyászkodással, a megalkuvással, az akaratnélküliséggel. Az alázatosságot sokan úgy kívánják gyakorolni, hogy számtalanszor elmondják magukról, hogy: „semmit sem tudok, senki vagyok, semmi vagyok”, — azzal a hátsó gondolattal és a lélek titkos redőjében meghúzódó azzal az érzéssel, hogy „lám, milyen kicsivé teszem magamat! Bizonyára odaát nagy elismerés fog ezért reám várni.”
Nem, testvéreim, az alázatosság nem emberi dolog, az alázatosság szellemi dolog; lényegében ugyanaz, ami az engedelmesség. Az alázatosság a léleknek a feltisztulása, felritkulása, az az átlátszósága, amelynél fogva keresztülbocsátja magán az Isten akaratát, Isten szándékát, Isten céljait, Isten terveit, Isten gondolatait, és ezek ellenében keresztülbocsátja magán a hálának adóját azok részéről, akik őáltala, őrajta keresztül, benne ismerték meg Isten gondolatait, Isten terveit, Isten szándékait, Isten akaratát.

szemlézte: Bíró László


Gőg
https://www.youtube.com/watch?v=nCp6jOJ ... e=youtu.be

Bocsika, kicsit zajos, feltámadt a szél..utána vettem észre!

[Karsay1958]

Megszállottság 1/3

Többszörös személyiség, tudatcsere egy testben. Egy test több lelket (tudatot) képes kiszolgálni.
Számítógépes esettel szemléltetve: az agy a hardver, a lélek a szoftver
Érdekesség: Az agyban két év alatt cserélődnek le a sejtek, de marad a tudás, a tudat.
Olyan átmeneti vagy állandó személyiség változás, vagy személyiség csere, amit nem szűkítünk le az illető agyi vagy a tudati problémáira, vagy két ember közötti telepatikus kapcsolatra, hanem egy másik „dimenzióból” való ráhatásként kell értelmeznünk. A megszállottnál az egy olyan helyzet, ahol az ember tudta, lelke részlegesen vagy teljesen kiszorításra kerül egy vagy több, rendszerint elhalt személyiség (szellem, démon) által.
A megszállottság szó félrevezető, mert sok esetben az egyének maguk váltják ki azt.
Afrikában például a voodoo vallás szertartásai alatt transzba esnek a sámánok, és ők hívják magukba a szellemeket. Tehát akaratosan is létre lehet hozni a megszállottságot.
Az, hogy a belső hang útmutatása, egy mediális ill. transzállapot megszállást vagy komplex tanítások átadását jelenti, az függ attól, hogy a „kapuit” kinyitó ember milyen spirituális szinten áll.
Megszállottság témakörben az egyik legjobb könyv: Dr. Edith Fiore: Nyugtalan holtak.

A megszállottság 10 leggyakoribb tünete:

1. Alacsony energiaszint
2. Jellemváltozás vagy gyakori hangulatváltozások
3. Belső hangok beszélnek
4. Drogfogyasztás, beleértve az alkoholt is.
5. Lobbanékonyság, impulzív viselkedés
6. Memória zavarok
7. Csökkent koncentrációs képesség
8. Hirtelen fellépő szorongás vagy depresszió
9. Hirtelen, minden nyilvánvaló ok nélkül fellépő testi problémák
10. A „Nyugtalan holtak” olvasásakor fellépő érzelmi és / vagy testi reakciók

Kiegészítés:

Szenvedélybetegségek nagy része:
1. szerencsejátékok normálistól eltérő játszása, élvezése
2. dohányzás
3. szexuális zavarok, aberráció, szexualitás élvezetének hajszolása

Alacsony rezgésszintű emberek esetében:
1. Bűnözés, bűnöző életforma
2. Gyilkosságok, szadizmus,
3. Mások anyagi vagy erkölcsi tönkretétele (rendszeres, ilyen a pl. a pletyka..)

Szellemi szinten:
Az igaz eszmék lejáratása, kinevettetése
Hamis eszmék terjesztése
Az egyén lejáratása a normálistól eltérő szokatlan viselkedéssel

Megszállottság létrejöhet:
1. idegen szellem behívásával (pl. szellemidézés)
2. nem megfelelő társaságban (meditáció, kocsma…..hasonló a hasonlót vonz elv alapján negatív gondolatok, bánat, féltékenység depresszió, gyűlölet stb..)
3. Saját viselkedésünk bevonzza az idegen szellemet, vagy szellemeket
4. félelmeink által

Több megszálló szellem is lehet a környezetünkben. Fontos dolog, hogy a szabad akarat érvényesül a megszállottság esetében is, nagy részben a tetteinkkel, gondolataikkal tudjuk behívni életünkbe a megszálló szellemeket, ritka esetben karmikusan is megkaphatjuk.
Bevonzhatjuk a félelmeinkkel, sőt a kedves és szeretet halottaink itt tartásával.
A honlapomról letölthető a teljes megszállottság előadás anyag, valamint egy cd hanganyaga, mely tartalmazza a megszállottság leírását, valamint egy védekezési technikát, amivel el tudjuk küldeni az esetleges megszállóinkat, vagy a halottainkat, megelőzve, hogy itt maradjanak a fizikai síkon. Komolyabb baj esetén érdemes hetente több alkalommal meghallgatni! Veszélyes helyek a kocsmák, kórházak temetők. Ne felejtsük el a régi mondást, „halottakról vagy jót vagy semmit”. Ugyanis ha felbosszantjuk őket, azért ők vannak előnybe, mert láthatatlanok, és sok kellemetlenséget tudnak okozni.

folyt. köv..

Megszállottság, szabadítási technika, valamit segítség halottaink elküldéséhez.
Gyakorlati útmutató
Karsay István szerkesztése
https://www.youtube.com/watch?v=SZWhoyk ... e=youtu.be


Dr. Edit Fiore Halottaink elküldése, megszállottság segítése mp3 anyag
Az anyag második része foglalkozik a konkrét megszabadítási technikával!
http://data.hu/get/2413889/Edit_Fiore.zip

Dr. Edit Fiore: Nyugtalan holtak könyv
https://data.hu/get/11057079/nyugtalan_holtak.pdf

[Karsay1958]

Megszállottság 2/3


Védekezési módok:
Imádkozás, gyertya, meditálás
Rezgésszint magasabbra történő emelése
Nem szabad a tetteinkkel, félelmeinkkel bevonzani őket.
Ha érzékeljük a megszállót el kell küldeni tiszta és nyílt beszéddel.
Forduljunk szakemberhez végső esetben.

Szakemberek:
Pszichiáterek, látók, parapszichológusok, beavatott emberek.
Régen a papok voltak évszázadokon keresztül.

Ördögűzés: az a rítus, amellyel a sátáni vagy démoni megszálló szellemeket űzik ki az emberekből vagy tárgyakból (házakból).
Ördögűző: igen magasan képzett specialista -rendszerint katolikus pap - aki egy meghatározott, úgynevezett ördögűző rituáléval űzi ki a megszállottból a sátáni vagy démonikus szellemet.

Biblia:
A Bibliában is nagyon sok utalás van a megszállásra, „ördöngösöknek” nevezi a Biblia és Jézus több alkalommal űzi ki nyilvánosan a megszálló szellemeket, volt alkalom ahol látványosan a disznókba parancsolta őket. Rá is támadtak több alkalommal, hogy az „ördöngösökből” az ördögöket csak az ördögök fejedelme tudja kiűzni! Nagyon fontos dolog, hogy egy megszállott szabadítása után nem szabad visszahívni cselekedeteinkkel az ártó szellemet, mert az többedmagával fog visszatérni, ahogyan ezt a veszélyt a Biblia is említi:
„Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem.
És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt.
Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél.”

Megoldások:
A betegben lévő szellemmel el kell udvariasan beszélgetni, meggyőzni őt arról, hogy nem ez az ő helye, és elküldeni szeretettel. Nagyon egyedülálló ember van megszállva, mert magába hív valakit unalomból.

Gyógyítási mód:
1. nagy koncentrálással egy médium felveszi a kapcsolatot a megszálló szellemmel
2. Egy földi vezető a médiumon keresztül kapcsolatba lép a szellemmel, beszélgetést kezd vele.
3. Tudni kell, hogy vannak bosszúálló szellemek, és vannak, akik szeretetből vannak itt, vagy tudatlanságból. A beszélgetésnek fel kell tárnia a megszállás okát.
4. A megszálló szellemet szeretettel el kell küldeni a fénybe.

A legjobb gyógyítás csoportba történik, így nagyobb a védelem, és megoszlanak a feladatok is. („Ahol ketten összejöttök az én nevemben…”)
Utána ima, csoportos meditáció, védelem kiterjesztése fénnyel, Jézustól kell kérni a segítséget.

5. megtisztítják a pácienst imával, fejre tett kézzel.
6. tisztítás energiával, két kézzel a fejtől a lábig folyamatosan.
7. ha nem megy el a megszálló, akkor lelki sokkot kell alkalmazni, erős energia ráhatással. Ennek menete: körbeülik kézen fogva a beteget, egy ember energiával kezeli, és a többiek imádkoznak, hogy menjen el a szellem. Ez a variáció (a sokk) azért rossz, mert ebben az esetben a megszálló szellem nincs kezelve, nincs segítség alatt.
8. Otthon is rendszeresen imádkozni kell, gyertyát gyújtani. Kerülni minden olyan helyet, lehetőséget, amivel vissza lehet hívni a szellemet.
folyt. köv..

UI:

Megszállottság. Karsay István előadása
Megszállottság fogalma, gyakorlati esetek és megoldások ismertetése.
Veszélyek, megoldások, védekezés.

1. rész https://www.youtube.com/watch?v=yodyFCg ... e=youtu.be
2. rész https://www.youtube.com/watch?v=fOs-1wm ... e=youtu.be

Megszállottság mp3 előadás
Megszállottság könyv egy fontos részlete mp3 előadásban
Karsay István szerkesztése
https://www.youtube.com/watch?v=VQdLEGj ... e=youtu.be


Két világ között
https://www.youtube.com/watch?v=qd5fGBoabvI

[Karsay1958]

“Az én beszédem lélek és élet” - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből


„Valaki elveszíti, vagy feláldozza az ő életét énérettem, megtalálja azt, s valaki megtartja az ő életét, elveszíti azt”. Ezt olvashatjátok az Írásokban, amelyek az Úr tanításaiból fennmaradtak és e késői kornak vigasztalásul, erősítésül, bátorításul adattak. Hogy amikor eljönnek azok az idők, amikor el kell számolnia az embernek mindazzal, ami reá bízatott, ne üres kézzel menjen a nagy elszámolás elé. Mert bizony mindenről pontos elszámolást kell neki adnia, ki mit kapott a földi életben vezető elvül, vezető igazságul, ki mivel lett elbocsátva és ki hogyan tartotta azt szem előtt és hogyan igazgatta életét azok szerint az igazságok szerint, amelyeket az életben maga elé vett, a test felöltözésének idejében.
Mert mindenki azokba az erőkbe, azokba az igazságlényegekbe öltözködik fel, amelyeket neki be kell töltenie, és magára ölti mindazokat, amelyeket neki kell egy földi élet alatt elvégeznie: amit el kell hagynia és amit fel kell vennie. Mert hiszen a földi életnek - mint tudjátok - célja van és az a célja, hogy az örök értékű szellemet előbbre vigye egy-egy állomással azon a nagy úton, ami előtte van, hogy boldogságát megtalálhassa.
Tudjátok azt, hogy az ember örökéletű lény: nem akkor születik, nem akkor van előhívva a létezésbe, amikor a földi testben megszületik, hanem sok földi testet levet addig, amíg egy-egy turnust bevégez, azaz magasabb iskolába eljutva az életnek egy magasabb fejlődési útjára léphet rá. De az ember - az emberek csoportjai a Földön - a testi élet szűk határai között mozgó tudatukban csak addig látnak, ameddig a földi értelmükkel be tudják futni azt a kis teret, amely körülöttük van.
Nem látnak tovább és csak nyüzsögnek, mint a hangyák az elhagyott zsombékokon és végzik a maguk aprólékos kicsiny munkáját arra várva, hogy eljön egy idő, amikor majd szükségük lesz mindazokra az értékekre, amelyeket földi életükben felhalmoztak. Érzik, tudják, hogy kell valaminek jönnie, amikor ők megpihenhetnek. Mert eljön a nagy ősz és eljön a dermesztő tél, amikor megszűnik minden lehetőség, hogy új értékekkel gazdagíthassák életüket.
Igen, a földi élet annyit jelent, mint egy-egy tavasz, egy-egy nyár, és egy kezdődő ősz, a kicsiny hangyának. A földi ember lelke is sok minden széppel, jóval gazdagíthatja magát egy földi életen keresztül. Sok minden feleslegestől megszabadulhat, és sok értékeset összeszedhet, ha egy kicsit előre gondol és megérzi azt, hogy elkövetkezik az az idő, amikor már nem gyűjthet, amikor már nem kezdhet, hanem abból kell élnie, amit a nyáridőben a bőség idejét megszerzett magának.
A könnyelmű lélek azt hiszi, hogy mindvégig így tart, mindvégig ragyog a nap, mindvégig megvan a ténykedési szabadsága, mindvégig szerezhet, és mindvégig tékozolhat. Az okosabbak azonban, akik már bizonyos tapasztalatokon túl, bizonyos bölcsességet is szereztek maguknak, azok mindenen keresztül érzik, hogy vége van egyszer a nyárnak, vége van azoknak a lehetőségeknek, amikor mindent, ami az életben értékes meg lehet, és meg kell szereznie, mert abból kell élnie, amit odáig megszerzett.
Ez a nehezen megérthető és felfogható igazság sokak előtt egészen természetes, míg sokak előtt teljesen idegen gondolat és akiknek ez a gondolat idegen, azok ahelyett hogy szereznének, ahelyett hogy szorgalmatosan raknák össze az élet értékeit és halmoznák fel az ő lelkükben mindazt a világosságot, erőt és mindazokat a lelki kincseket, amelyekre nekik szükségük lesz: azok állandóan pazarolnak és gonoszat cselekesznek a nap alatt.
Azt, amivel őket az élet felruházta, útjukba adott, azt ők könnyelműen feláldozzák azzal a mindennel dacoló és mindennek ellentmondó természetükkel, amelyet magukkal hoztak. És amikor eljön az az idő, hogy el kell számolni mindazokról az értékekről, akkor tekintgetnek szerteszéjjel és keresik amazoknak tekintetét, akik „szereztek” maguknak, hogy valamiképp talán lefizetik helyettük azt a bizonyos adót, amellyel az átjutott szellemek, az első lépések után továbbmehetnek.


Összealította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:


Az én beszédem lélek és élet
Adai közlés - És Péter jár vala a vizeken
Akinek már van mit adni a Föld számára
A megkeseredett szívű, javulni vágyó lelkekről
A gyomorbaj lelki okai
HANG - Óriási veszteség ért bennünket
1956 jelentősége



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirNrz8B ... w?e=rugJs0
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=F5QnXwak-h4
Szellemnyilatkozatok Adelma írómédiumítása által
Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=7hQh7qda0Oc
Evangéliumi spiritizmus – A Névtelen szellem tanításai Eszter médium útján
I.kötet, 7. Rész - Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=IwrqmMlnrmA
Erzsébet Óbudáról, aki balesetben hunyt el, Gizi médium közlése által

https://www.youtube.com/watch?v=P1TzhdSdvlE
Jókai Mór – A kőszívű ember fiai – Rádiószinház 2020.03.09.

[Karsay1958]

„Én vagyok a világ világossága,
aki engem követ nem jár
sötétségben.”


Ima


Mindenható, mindeneket átfogó, fenntartó és éltető hatalmas Felség!


„Porig” alázva magamat, borulok le a Te végtelen hatalmasságod előtt, hogy Benned „megszűnjek létezni” és hogy egy új életformát alkotva meg magamnak a Te Kegyelmed által, mintegy része lehessek annak a tökéletes egységnek, amely Belőled árad ki Teremtő Atyám és hozzád tér vissza, hogy mindeneket, így a bukott világokat is Magadhoz vonzd általa. Ez a legtökéletesebb szint, amit teremtett szellem elérhet: bekapcsolódni a Te vonzerődbe, eggyé lenni vele, azaz Általad és Benned élni az örökkévalóságokon át, mindörökké Amen. Erre vágyik a lelkem, mert Nélküled és Rajtad kívül nincs élet, csak szenvedés, nyomor és halál. Ó ha tudtuk volna azt, hogy Rajtad kívül és Nélküled nincs élet, soha sem hagytunk volna el, hanem Benned már elérhettük volna réges - régen az abszolút tökéletességet. De sajnos, hogy hátat fordítottunk Neked és a Te bennünket boldogító és az örök tökéletességre elvezető akaratodnak és ezáltal kivetkőzve magunkból, az Élet kialvóvá vált bennünk, a világosság sötétséggé lőn és azok az isteni tulajdonságok, amelyet Tőled örököltünk a teremtés pillanatában és naggyá kellett volna, hogy növekedjen bennünk, amíg eljutottunk volna a tökéletességre, sötétséggé lett bennünk. De igazából, hogy mit is veszítettünk azáltal, hogy elhagytuk a fényhazánkat és a sötétség világára váltottuk fel, csak akkor tudjuk meglátni, amikor visszavezetsz bennünket abba az Országba, illetve hazába, amelyre mint embrió szellemek ki lettünk helyezve, hogy elérve a szellemi nagykorúságot, tovább haladhassunk az örök tökéletesség felé.

De mivel nem akartál a bukásunk miatt megsemmisíteni bennünket, mert ezt az isteni szereteted nem engedte meg, hanem visszavársz az örök Életbe, ezért elküldted számunkra a Világ Világosságát, hogy amennyiben Őt követjük nem járunk sötétségben, mert beragyogja az Isten Országába vezető utat és visszatalálhatunk az eredeti hazánkba. Köszönöm Neked Atyám, hogy az Úr Jézus által fényes és ragyogó hitet küldtél, amely révén megkapaszkodhatunk a Bennünket hazavezetni szándékozó „jó Pásztorba” mert hogy annyira messze estünk tőled, hogy az örök boldogságnak még az emléke is kitörlődött a lelkünkből és soha sem találnánk haza, vissza az örök hajlékba, a Te általad nyújtott oltalomba és védelembe, amelyen nem vehet erőt a pokol kapuja, mert már megszűnnek azok a hajlamok, amelyek odavonzanák az ellentétet, ugyanis a Te Országodba nem juthat be semmi tisztátalan. („Barátom, mi végre jöttél ide? Vessétek ki a külső sötétségre.”)

Add, ó Atyám, hogy ne sajnáljuk elhagyni eme, a bukásunk által megalkotott világot, hanem élő hittel tudjuk követni a Világ Örök Világosságát, és lelkünk megtisztulásától, megigazulásától és megszentelődésétől újjáépülve, visszatalálhassunk Hozzád, az Örök hajlékba! Az előremenetelünk ugyanis tisztulással és újjáépüléssel jár.
Köszönöm Atyám, hogy szavakba önthetem a Feléd emelkedett érzésvilágomat földi testvéreim épülésére.
Lelkem örök hálát rebeg Uram Jézus Krisztus, amiért a legmagasabb világok lakója, mint a Világ Világossága lejöttél a bűnös, a rotációból kiesett földre, hogy szellemi világosságoddal utat törj a sötétségben, mely világosságot ha követünk, Hozzád eljuthatunk, vagy legalábbis arra az állapotra, amelyet elkészítettél a számunkra a Te Országodban.
Köszönöm Neked Uram, hogy a Te világosságodat itt hagytad a földi világban, vagyis úgy a földalatti, mint a földfeletti és az általad újonnan megnyitott állapotokban, amely révén gyakorlatilag egy új utat nyitottál a földről a mennybe. Köszönöm Uram, hogy ebben a világosságban fellelhető a Te jelenléted, merthogy Te magad vagy a Világ Világossága, és ha követjük ezt a világosságot, gyakorlatilag Téged követhetünk egy örökkévalóságon át. Azzal, hogy itt hagytad nekünk a Te világosságodat, ígéretedhez híven önmagadat „hagytad itt” a számunkra: „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” (Vagyis ebben a formában korszakzárásig, mindig újabb és újabb formában, addig amíg anyagi világ lészen.)
Nyisd meg mindannyiunk lelkét a Te örök ragyogásod, a sötétségben történő világosságod előtt, hogy meglelvén azt, Téged követni tudjunk mindörökké. Add Uram, hogy mindent , minden szenvedést el tudjunk fogadni, az örök cél, vagyis lelki tisztulásunk érdekében.
Ó Mária kérlek segíts meg bennünket, azaz földi gyermekeidet, a Te Szent Fiad követésében.
Amen



*


Az Úr Jézus nevében köszöntelek titeket testvéreim ama fényhazából, amelyet maga az Úr nyitott meg az Ő hatalmas áldozatának eredményeként. Ezért minden egyes itt megépült hajlékban Neki szentelt szentély van felállítva, melyben örök mécsvilág jelzi az Irányába érzett hálánkat és szeretetünket. Ez a mécses ugyanis a mi szeretetünkkel van feltöltve, lángja abból táplálkozik, ugyanis itt, ebben a szférában mindenkinek a szíve lángban ég Krisztusért., mert ez a mártírok szférája, ahol minden „építmény” az Úr szeretetén alapszik, amelyet Iránta való szeretetből vállalt életáldozattal építettünk mi magunknak a földi világban, hogy segítsünk az embereket a Világ Világosságához vezetni, mert a földi ember szellemi sötétségben él, amíg meg nem tér. Ahogyan halad a megtérési folyamatokban előre, úgy kezd a lélek megvilágosodni, mind nagyobb világosságot befogadni. Ez egy igen hosszú folyamat, mert a lélek fokozatosan tisztul és ahogyan tisztul, úgy terjed az isteni világosság a lelkében. A Világosságnak tehát hathatós és kemény munkát kell végeznie ahhoz, hogy egy kis eredményt is elérhessen a lélekben. Sok áldozatot kell hoznia és sok esetben látszólag hiábavaló az a munka, amelyet végez, de a végén mégiscsak minden megtérül, mert ha lassan is, de terjed az emberi szívekben az Isten Országa. Nagyon sok türelemre és szeretetre van szükség ehhez a munkához, mert az emberek mindaddig ragaszkodnak a saját állapotukhoz, amíg nem éri őket olyan esemény, amely gondolkodóba ejtené őket és el nem kezdik keresni az Isten Országát és annak igazságát. Bizony sok időnek és lelki állapotnak kell elmúlni ahhoz, amíg egy ember legalább részben világosságot nyer. Miénk a munka, Istené az áldás, vagyis mi készítjük elő a megtérendő embereket az isteni fény befogadására, vagyis a keze alá dolgozunk a kegyelemnek, mert az ember gyarló lény és rá van szorulva minden nap Isten kegyelmére, csak sajnos nem igyekszik vele élni, mert a szellemi vezetés szenvedésekkel, sugallatokkal, imával munkálja ki a földi ember számára a kegyelmi lehetőségeket és sok esetben visszautasítja az emberi lélek és olyankor kárba veszett minden felső törekvés, szenvedés, stb és elölről kell kezdeni ugyanazt a munkát, mert a kegyelmi lehetőségek visszautasításával visszaesik a lélek a kiindulási ponthoz. Ilyen esetben nem csak nekünk kell elölről kezdeni a munkát, hanem az elbukott egyénnek is. És minél több kegyelmi lehetőséget utasít vissza a lélek nem csak neki, hanem a szellemi vezetésnek is mind többet kell dolgoznia ugyanazért az elérhető eredményért. Sok esetben már csak akkor térnek észhez az emberlelkek, amikor már megfogyatkoznak a kegyelmi lehetőségek, fogynak az erők, és a kegyelmi lehetőséget a szenvedés váltja fel. Ilyen esetben kezd el gondolkodni az emberek nagy része, mert érzi, hogy a szenvedés már egy, ill. több visszautasított lehetőség következménye. Tehát a szenvedést több kegyelmi lehetőség előzi meg. És még ilyenkor is sok esetben önmagában bízik az ember. Azt hiszi, hogy ő el tudja szenvedni, vissza tudja fizetni a bukása eredményeit, tehát ki tudja egyenlíteni az igazság mérlegét. Eleve az ilyen embernek valamikor csalódnia kell, mert először is az Úrnak kellett meghalnia ahhoz, hogy a fejlődés elindulhasson a földön, majd a missziós szellemek még rásegítenek szenvedéseikkel arra, hogy egy emberi lélek el tudjon jutni egy részleges beismeréshez és még mindig marad egy kis rész a szenvedésből neki is. Akkor kérdem én, hogy mekkora az ember szenvedésének a felső határa? Hogyan akarja elszenvedni az össz kitermelt negatívumait? Tehát az ember a „karmában” hisz, mert erős még az egó és hiányzik az önismeret. Az emberi léleknek bűnbánatra van szüksége ahhoz, hogy beismerje kicsinységét és rájöjjön arra, hogy azt a temérdek bűnt, amelyet elkövetett az élete folyamán, ő soha sem tudja elszenvedni, hanem rá van utalva a Megváltó Jézus Krisztusra. Tehát az az ember, aki az önmegvalósításban, a saját maga erejéből kimunkált megváltásban és a karmikus visszafizetésben, a törlesztésben hisz, soha sem fog tudni eljutni az üdvösségre! Mert az üdvösség csakis a Jézusba vetett hit, („Aki hisz üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.), az Általa megtisztított erőkben történő megkapaszkodás és a Benne és az Általa történő munka révén jöhet létre, vagyis ha követi az ember a Világ Világosságát („Aki utánam akar jönni…„) De még mindez mellett szükség van a feloldozásra, hisz nem a szenvedés a cél, hanem a kegyelem által történő megtisztulás, vagyis a bűnbocsánat. Bűnbocsánatot viszont csakis az Emberfia adhat, mert: „Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani.” ( Amely hatalmat átadott Péternek és az arra felhatalmazott szellemeknek.)

Ez az, amit az ún. „karma-hívők” soha nem kaphatnak meg, ha a karmában hisznek, csak akkor, ha beismerik bűneiket és bűnbocsánatért esedeznek az Úr Jézus Krisztushoz. Jézus Krisztuson kívül tehát nincs üdvösség, hisz Ő hozta le az üdvösség lehetőségét és Ő maga nyitotta meg a magasabb világokat, ahol helyet készített nektek: „Én vagyok az út, az igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” „…Elmegyek és helyet készítek nektek.” Sajnos az az isten országa, amelyet a keleti tanok hirdetnek, a harmadik szférával bezárólag véget érnek. Utána már csakis az Úr tanaival, tehát bűnbánattal, a megtérésre történő forró vággyal, a megigazulással, az áldozatkész szeretetre való törekvéssel lehet tovább haladni, követve a Világ Világosságát. Akik ugyanis a : „Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok…” és a „Mindeneket magamhoz vonzok.” vonzásnak adják át magukat, a Világ Világosságát követik és a Világ Világossága örökös vonzalmának hatása alá kerülnek, amelyről már behatóan írtunk egy néhány alkalommal. Igaz, rögös az Út, a fejlődés útja, mert az emberi lélek folyamatosan a saját maga által kreált akadályokba, bűneinek következményeibe ütközik bele, amelyet le kell küzdenie ahhoz, hogy tovább tudjon haladni. Az az állapot, amelyben benne él az emberi lélek, mindig könnyebb, míg a következő állapotot ki kell munkálni, dolgozni önmagában az embernek. Ezért van az, hogy oly nehezen halad előre a fejlődésben az emberi lélek. De bármerre is lépjen, mindig önmagával, a saját hiányosságaival találja magát szembe. Ezért hát akkor halad előre, ha a nehezebbik, a még kimunkálatlan részt választotta az ember. Azért van oly sok szenvedés az életben, mert sok a kimunkálatlan rész az emberben, vagyis kevés az isteni és sok az emberi. Az ember ugyanis önmagától, a saját gyarlóságaitól szenved a legtöbbet, mert ha helytelenül cselekszik, akkor Isten visszaenged annak visszahatásaiból az emberi lélek okulására. Azért van erre szükség, mert az embernek gyönge a hite, nem hisz az örök jóban, annak diadalában és ezért nem követi azt, mert akkor dolgoznia kellene önmagán. „Hat napon dolgozzál, a hetedik napon pihenj meg.” Az emberben ugyanis még mindig több a rossz mint a jó, vagyis több van még mindig a lelkében az ellentétes érzésekből és az ebből keletkezett negatív reakciókból, mint az isteni erények csíráiból, amelyeket ugyan fejleszteni kell, de előrehaladás az eredmény. Hat napon (testetöltésen) át keményen dolgozik az ember a lelke javításán, míg a hetedik nap, a hat nap sikeres munka eredménye révén pihenéssel szolgál.

Ezért a végítéletkor az utolsó hét testetöltést veszik figyelembe. De mivel a III. kijelentés annyi erőt rejt magában, hogy képes az ember, miután felismerte gyarlóságait, kiküszöbölni a kárhozatra vivő hajlamait. De ehhez mély, vagy legalábbis mindinkább mélyülő lelki életre és az élethelyzetek elfogadására és Isten és az emberek iránti szeretetre van szükség: „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van.” Akik Istent szeretik, azok bele tudnak kapcsolódni Isten szeretetébe és ezáltal olyan szeretet- erőket vonzanak magukhoz, amelyek révén el tudnak fogadni minden élethelyzetet, bele tudnak nyugodni a saját, lelket megtisztító és az erényeket kimunkáló állapotukba, hisz tudják azt, hogy Isten az Ő szeretetével senkinek sem akar soha rosszat, „Nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen és éljen.” Aki ebbe rendületlenül hinni tud, az a valaki, még a jelen időkben sem zúgolódik a helyzet miatt, hanem Isten kezéből el tudja fogadni, hisz tudja azt, hogy az Úr ezekben a nehéz, lemondásokkal teljes időkben is vele van: „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” Az Úr eme kijelentésében, ha erősen hisztek, olyannyira, hogy valóságnak élitek meg, akkor el fogtok tudni jutni az üdvösségre,de ebben hinni kell. „Aki hisz, üdvözül…” „Aki mindvégig kitart (a folyton nehezedő körülmények ellenére is), csak az üdvözül. De a hit ajándékát kérnetek és fejlesztenetek kell, mert a hit a Szentlélek ajándéka.

A jelen időkre, azzal a céllal, hogy betekintést nyerjetek úgy a világban zajló események törvényszerűségeibe és a saját hajlamaitokba, a hit megerősítésére adatott a III. kijelentés, mint világosság. De ahhoz, hogy ezt a világosságot elnyerjétek, „…aki engem követ, nem jár sötétségben.” Tehát a III. kijelentés világossága, az Úr világossága. Ő küldte el ugyanis az „Igazság szellemét”, mint egy „fénylő gömb” formájában, amely nem volt más, mint az Őbelőle kiáramló fluid tömeg, vagyis az Úr élő, erő részecskéi, melyek hivatva vannak az Ő képmására a bűnbánat, a megtérés, a megigazulás, a megtisztulás révén átformálni a világot. Más szóval, miután kínszenvedésével és kereszthalálával az Úr megtisztította a mennybe vezető utat, az ezen az Úton való előrehaladáshoz küldött lelket megvilágosító és átformáló erőket a saját tiszta messiási fluidjaiból Ezek az erők által lehet csak követni Őt, vagyis a lényegtörvényetek útját, amelyet a „karmába” vetett hit nem tud biztosítani a számotokra. Még ha létezne is karma abban a formában, ahogyan azt a keleti ember hiszi, az csak szenvedtetni tud, a kitermelt erőket szenvedteti el, de hol van a lélek felemelkedéséhez szükséges erő, vagyis a vétkek által kitermelt negatív erőktől történő feloldozás, a bűnbocsánat? Hol van az: „Én vagyok a világ világossága?” Tehát a jelenleg ismert keleti tanokból hiányzik a soha nem bukott, az abszolút tökéletességet elért Messiásnak a világossága, a Szentlélek és megváltás, valamint amit egy tanító sem tett meg, az az, hogy az Úr tökéletesen betöltötte a törvényt. Kínszenvedéseivel annyira megtisztította a világot a bűnök következményeitől, hogy a föld felemelkedett a szenvedtetve nevelő törvényből a szeretetnek és az ezzel járó megbocsátásnak a szintjére, amelyet hittel lehet elérni a halandó ember számára.

Bizonyára kérdezed testvérem, hogy miért emlegetjük oly sokszor a megbocsátást? Azért mert nagyon sok ember nincs tudatában annak, hogy mennyire rá van szorulva erre az isteni ajándékra, ugyanis a bűnök elkövetése okozta lelki és testi betegségek feloldozással, bűnbocsánattal gyógyíthatók meg. Ugyanakkor nagyon fontos az, hogy aki így gyógyult meg, többé ne kövesse el a betegséget előidéző bűnt, nehogy visszazuhanjon oda, ahonnan a feloldozással felemeltetett. „Megbocsátattak a te bűneid, kelj fel és járj.” „Menj, de többé ne vétkezzél.”
Ugyanis nagycsütörtök éjszakáján, amikor Jézus az ördög vádjaitól és támadásaitól vért izzadva fetrengett a barlangban, az is a vádak között szerepelt az ellentét részéről, hogy több Általa meggyógyított beteg visszaesett a betegségbe. De miért történhetett meg mindez? Mert a meggyógyított visszaesett a betegséget okozó bűnbe. Nagyon fontos eleme tehát a bűnbocsánat által megszerzett gyógyulás megőrzésének az, hogy az ember ne kövesse el azokat a bűnöket, amelyekre már egyszer feloldozást nyert a világosság követésének az Útján.

De ismételten hangsúlyozom, hogy mindehhez, hitre, a hit világosságára van szükség, mert nagyon könnyen megtéveszti az embert a saját igazsága, annak káprázata, a tévhit, a formába vetett hit, sőt még a szeretet, az emberies testies szeretet is: „Aki jobban szereti apját, anyját, testvéreit, sőt még a házastársát és gyermekét, az nem méltó hozzám” Tehát a hitnek az útja folyamatos harcot jelent, harc önmagával, a saját igazságaival szemben (Mert minden embernek saját igazsága van, ami elválasztja az embereket egymástól. Ennek az áthidalására adatott az egyetemes szeretet.), a feltörő, a lelket elhomályosító hajlamokkal szemben, hogy minden szempontból kikristályosodhasson az Isten igazsága. Ehhez hozzátartozik: „Keressétek az Isten Országát és annak Igazságát…” De mindehhez komplett ember kell, mert mint ahogyan semmit, úgy főleg ezt nem lehet csak „fél munkaidővel” csinálni, hanem teljes erőbevetéssel, mert az idő nagyon közel van. Nincs már lehetőség újabb testetöltésre, mert az ítélet napja jön el és „elválasztatnak a juhok a kecskéktől”. „Éhes voltam és ennem adtatok…” Vagyis, fizikailag, vagy szellemileg, ha tápláltátok a „Krisztust”, a földön épülő Isten Országát, akkor gyakorlatilag beledolgoztátok magatokat és a részévé válhattatok eme munkátok által. De amennyiben nem ismertétek fel az áldozatkész szeretetben történő közös munkának az értékét és ezáltal nem vettétek ki a részeteket belőle, nem dolgoztátok magatokat bele, akkor kívül maradtok az Isten Országán. Ugyanis azzal, hogy az ember másokat támogat, a saját maga üdvösségét munkálja ki vele, az az követi a Világ Világosságát.

Az idő közelsége miatt Isten részéről folyamatosan sugárzik a hazahívó szó a hívő emberek lelki világába, hogy minél több ember kiemelkedhessék az ítélet napjára a hajlamiból és megtisztulva, tudjon megállni az Isten ítélőszéke előtt. Ezért az egy pillanatért oly sokat kell dolgoznia az emberi léleknek. A hazahívó szó gyakorlatilag arra serkenti az embert, hogy kövesse a Világ Világosságát, amely nem más, mint maga Jézus Krisztus, aki sosem változik,mert elérte az abszolút kettőt, a tökéletes messiási állapotokat. „Jézus Krisztus tegnap ma és mindörökké ugyanaz.” Csak a fejlődésben lévő szellemek vannak alávetve a változásoknak, a tökéletesek már nem. Mi is lenne akkor, ha maga Isten, vagy az Őt képviselő szellemek változnának? Akkor megváltozna maga a fejlődés menete is és soha senki nem jutna el a tökéletességre, mert amikorra elérne egy bizonyos szintet, akkor változtatni kellene és így nem haladna előre, hanem mindig újra kellene kezdeni az előrehaladást. De mivel a Világ Világossága nem változik, ezért kövessétek Őt életetek minden percében, még itt az utolsó időkben is, amikor igencsak elnehezednek a dolgok, de ti ne féljetek, mert Istennek gondja van rátok. Ha már kiválasztott benneteket az Üdvösségre, amennyiben ti hűek lesztek Hozzá és követitek a világosságot, Isten is hű marad hozzátok.

Soha ne az ördög cselekedeteire figyeljetek, mert elveszítitek a hiteteket, hanem nézzetek és lássatok a dolgok fölé! Lássátok meg az isteni törvényszerűségek tisztító munkáját, amellyel az eddiginél boldogabb állapotba akarja helyezni az Ő gyermekeit. Egy olyan boldog világot akar Isten létrehozni, amelyben nincsenek börtönök, mert senki nem követ el olyan cselekedeteket, hogy börtönbe kerüljön. Nem lesz rendőrség, mert a rendet senki sem akarja majd megbontani, tehát minden félelem nélkül lehet majd élni Isten szent jelenlétében, boldogságban. Az isteni jelenlét csak annak boldogító, aki már eddig is Istennek élt és nem a bűnök pillanatnyi örömét igyekezett élvezni. Akinek a bűn örömet jelent , az erre a megújult földre a hasonlóság vonzásának elve alapján nem fog tudni bejutni.
Az idők és az az körüli események mindig is érdekelték az embereket, sőt főként az ellentét munkája is. Ezért figyelmeztet mindenkit Pál apostol: „Ne essen szó közöttetek másról, csak Krisztusról, a megfeszítettről.” Habár az Úr azt mondta: „Előre megmondottam nektek, hogy higgyetek…” De amennyiben az ember túlságosan belefekteti az erőit a jövő kutatásába, nem marad neki ereje a jelen megélésére, és akkorra sem, amikorra szükség lenne ezekre az erőkre, ti. a megpróbáltatások idejére. Elfogy az erőtök a felemelkedésre!
„Elég a napnak a maga baja, a holnap majd gondoskodik magáról.”
Tehát gyermekeim, tisztítsátok meg mindenekelőtt a vágyvilágotokat, hogy ne a bűnre vágyódjatok, hanem az erényekre és azokat kövessétek, akkor az ellentét nem fog tudni rátok különösebb hatást gyakorolni. Főként nem akkor, amikor az utolsó nagy próbát élitek majd. Az ellentét napjai meg vannak számlálva, a követőivel együtt. De arra viszont hivatottak, hogy amikor végig vonulnak a földön, próbatételekkel, vagyis a vonzás törvényszerűségeivel, kiszelektálják azokat, akik nem alkalmasak az Isten Országába.

Követőik uralják ugyan az elemeket, de hamis eszközökkel, merthogy önzésükben a saját hasznukra fordították, ezért kicsúszik a kezeik közül a „hatalom” és ellenük fordul minden addig uralt erő, hogy a bűn megsemmisítse követőit. Ne aggódjatok, mert ezekre az eseményekre ti, ha követitek, azaz ha eddig követtétek a Világ világosságát, védelem alá fogtok kerülni, mert az Úr megmenti az övéit. Az elemeket másként is lehet irányítani,ha felette álltok ezen erők felett, vagyis ha önmagatokban uraljátok ezeket az erőket, a bennetek megnyilvánuló természet erejét. Az Úr is uralta az elemeket, de nem a saját hasznára, hanem szeretetből a hit megerősítésére és a nép javára.

Kövessétek gyermekem a Világ Világosságát, hogy eljuthassatok ti is a világosságnak, a fénynek a világába, ahol helyet készített nektek az Úr!

Isten kegyelme, irgalmas szeretete kísérje munkátokat minden nap.


Amen


Ada, 2022. X. 09.

UI:

Azt hiszem a NASA komolyan veszi a 2029-ben várható aszteroidát ami elvileg a Földbe csapódhat!
Sajnos vannak komoly előrejelzések erre az időpontra a Korszakváltás miatt!
Eddig nem beszéltek időpontról csak 15-20 éves átfedéssel, de kezd komolyodni a dolog....
de nagy eséllyel hamarabb elkezdődik, ez csak a "pont" lesz a végén!

https://raketa.hu/kepesek-lennenk-elter ... XbQy0kfPWs

[Karsay1958]

A megszállottság
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által

Ha már felvetődött a megszállottság témája, lássuk mit mond erről Péter apostol szelleme a Márk evangéliumának szellemi magyarázatában.
Ahol ketten egyesülnek egy harmadiknak megfojtására, ott a harmadiknak erősnek kell lennie, hogy az egyesült erőszaknak áldozatul ne essék. A test ösztönei olyan erőszakot képeznek, amelyek már magukban is sok dolgot adnak egy gyenge szellemnek. Ezeknek az ösztönöknek a századik ember sem tud ellenállani; de ha a test ösztöneivel még egy „gonosz szellem" is egyesül, mely ezen ösztönöktől vonzatva, látszólag ésszerű módon, az ember előtt elfogadhatókká igyekszik tenni azokat, akkor az ember egy olyan erő hatalmába jutott, amely őt szellemileg és testileg leigázza s mint ezen hatalom rabszolgája tehetetlenül vergődik annak bilincseiben!
A gonosz szellemnek nincs hatalma az olyan ember fölött, aki nem érzéki, mert az olyan ember szabad, természeti ösztöneinek parancsolója. Amint azonban az ember csak némiképpen is aláveti magát az érzéki ösztönöknek, akarata mindig gyengébb és gyengébb lesz, s a természeti ösztönök uralkodnak fölötte. Már pedig ha az emberi akarat a természeti ösztönöknek sem bír ellenállani, hogy állhatna ellen a gonosz szellem hatalmának ?
A természet vagy a test különböző ösztönei az embert körülhálózzák, hogy édes jármukba hajtsák. Az az ember, aki egyszer ez alá a járom alá került, teljesen a testi ösztönöknek adja át magát; az emberek pedig az ilyenről azt mondják, hogy kedélyes életet él! Az, aki az ilyen életet egyszer megszokta, semmitől sem riad vissza, hogy bűnös ösztöneit állandósíthassa, mert az ösztönök folyton éreztetik vele igényeiket, s akaratát arra hajlítják, hogy kielégítse őket. Éppen azért az ilyen embernek nincs más akarata, mint a testéről való gondoskodás; nincs más szükséglete, mint a testnek kielégítése s nincs más célja, mint hogy minél inkább testies legyen.
És a gonosz szellem, amely a testnek, a bukásnak és a bűnnek férge, jól találja magát az olyan testies embernél; hozzákapcsolja magát. Vele él, vele élvez; eggyé lesz vele úgy, hogy az ember nem is tudja, hogy egy ily gonosz társa van, aki helyette gondolkozik és rendelkezik, s azt véli, hogy ő gondolkozik, ő rendelkezik arról, ami jó és kellemes a testének, annak, amit saját énjének gondol!
Vajon melyik ember tudná határozottsággal megmondani, hogy mi jó neki még akkor is, ha szellemét és értelmét tisztán és szabadon megőrizte? Erre még tisztaságának és gondolaterejének szabad kifejtése dacára sem képes. Miként lenne tehát képes erre egy olyan ember, kinek már sem szabad gondolkozása, sem szabad akarata nincsen; aki a természeti ösztönök rabszolgája és a gonosz szellem szolgája? Ő azt hiszi, hogy jót tesz önmagának, ha testét kielégíti; de a következmények megmutatják neki, hogy vélekedése helytelen volt, mert a test csak egy darabig bírja ki azt, hogy teljesen kielégíttessék, és csakhamar eljön az ideje annak, hogy bágyadt, tunya, beteg és veszendő lesz!
Az ilyen ember azután kétszeresen szenvedi a rabszolgaság fájdalmait; s nemcsak teste, hanem szelleme is súlyos fájdalmakat szenved, mert szelleme a testtel nagyon is össze van nőve, mintegy fel van benne olvadva. Ezek azok az úgynevezett elkényesedett, elpuhult, érzékeny emberek, kik szenvedéseikkel szemben semmi akaraterőt sem tudnak kifejteni; kiabálnak és hánykolódnak, ha testük beteg, mert nincs erejük arra, hogy a test fájdalmaitól függetlenítsék magukat. „Túlságosan érzéki embereknek" nevezhetem őket, kiknek szelleme nélkülözi a test hibáin való túlemelkedésre képesítő szárnyaknak a legkisebb nyomát is!
A gonosz szellem, aki magát az ilyen emberrel összekötötte, szintén szenved, szintén érzi a fájdalmakat s szeretne tőle megszabadulni. Erre azonban képtelen, mivel már nagyon is erősen összenőtt vele. Ráncigálja tehát az összekötő kötelékeket és az ember emiatt még inkább szenved. Ha azután a gonosz szellem látja, hogy áldozatától nem szabadulhat, öngyilkos gondolatokat sugalmaz neki, mert tudja, hogy az általa megszállott ember halála ismét szabaddá teszi őt.
Tekintsetek ki a világba s látni fogjátok, mennyi ilyen megkínzott ember dobja el a saját életét, mielőtt a betegség teljesen tönkre tenné! Olyan gonosz szellem igájában voltak ezek, aki őket egész életükben csak a testi élvezetekre ösztönözte s végül testüknek gyilkosává teszi őket. Azért, kedves emberek: vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; a testi ösztönök és a gonosz szellem befolyásainak kettős kísértetébe és áldozatául ne essetek neki!
Vigyázzatok a bennetek megmozduló legkisebb gerjedelemre is s igyekezzetek magatokat a test ösztöneitől minden erőtökkel függetleníteni, nehogy általuk elgyengítve, a gonosz szellem hatalmába kerítsen benneteket! A kísértés hizelgő, jótevő, mézédes szavakkal közeledik az emberhez, éppen azért az emberi szellemnek nem könnyű feladat mindezen kellemesnek látszó dolgoktól megszabadulni s azokat erővel visszautasítani.
Milyen sok ember lett már gonosztevővé, csakhogy a test ösztöneit kielégíthesse, amelyek nemcsak a telhetetlenségben és tobzódásban, nemcsak a bujaságban, hanem a nagyravágyás, a fényűzés és minden lehető kényelem utáni vágyakozásban is jelentkeznek! Az egyszerű ember a legszabadabb a földön, mert az nem rabszolgája sem ínyének, sem a bujaságnak; sem a fényűzés és kényelem utáni hajszának, amit a modern világ olyannyira magasztal.
Azért óvtalak titeket, ti új tanítványok, és kértelek olyan nyomatékosan, hogy maradjatok egyszerűek, mint Mesteretek, Jézus, és ne vágyakozzatok a más asztalára, a más asszonyára, ruhájára, kényelmére, szóval másoknak a testileg élvezetteljes életmódjára. Ellenkezőleg; ti adjatok példát másoknak az egyszerűségre, hogy ez a példa mindig többeket vonzzon, s minél többen váljanak egyszerűekké a ti példátok által! Azonban ne csak testetekben, hanem szellemetekben is legyetek egyszerűek.
Ne állítsátok magatokat előtérbe szóbeli ügyeskedésekkel; ne igazodjatok a szócsavargatások után, melyek idegen csillogással akarnak díszelegni. Beszéljetek egyszerűen, a legegyszerűbb szavakkal, melyeket mindenki megérthet; mert nem azért jöttetek, hogy a szóválogatókkal és szócsavargatókkal vitatkozzatok, s szőrszál-hasogatásukkal perpatvarba bocsátkozzatok. Hanem azért jöttetek, hogy a szegényeknek és együgyűeknek Isten régi igéjét, az ő egyszerű elméjükhöz képest megérthetően megmagyarázzátok. Mert az Úr evangéliuma a lelki szegények és a magukat ilyeneknek vallók számára adatott; - a kevélyeknek és szellemeseknek nem való az, mert ők nem tudják annak egyszerű kijelentéseit megérteni, miután eszük és szívük szerint mesterkéltek!
Hagyjátok őket, kedves tanítványok, s ne menjetek hozzájuk; hadd éljenek csak ők a maguk módja szerint és hízzanak meg az ő kevélységükben; nekik nincs szükségük mennyei táplálékra! Legyetek mindenki iránt alázatosak; de a pompás ruhákban járó, titeket egyszerűeket félvállról lenéző emberek előtt ne hajoljatok meg; azoknak ne adjatok semmit, amíg csak ők nem jönnek hozzátok, hogy előttetek meghajolva kérjék a ti adományaitokat! Mert nem azért kaptátok azokat, hogy haszontalanul kidobáljátok, hanem hogy jól gazdálkodjatok velük.


szemlézte: Bíró László
UI:

Megszállottságról egy érdekes megközelítésben.
https://www.youtube.com/watch?v=1rRYoLe ... e=youtu.be

Hétvégi filmajánló

Sorsügynökség

David Norris, a fiatal, tehetséges politikus ígéretes jövő előtt áll. Ám találkozik a gyönyörű balerinával, Elise-zel, akibe beleszeret. Egy ilyen kapcsolat azonban nem illik a képbe. David azon veszi észre magát, hogy titokzatos erők próbálják eltérítenő őket egymástól. Megtudja, hogy a Sorsügynökség embereivel áll szemben, akiknek az a feladata, hogy a megfelelő mederbe tereljék az életét. David hamarosan döntés elé kerül, választania kell a karrierje és a boldogsága között.
https://videa.hu/videok/film-animacio/s ... 5tOH4hx4NU

[Karsay1958]

Mindenki csak önmagától szenved
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Általában az emberi élet, az emberi lét nem az örömök állapota. Embernek lenni annyit jelent, mint szenvedni. Az emberek sokszor panaszkodnak a szenvedések miatt. Panaszkodnak a másik emberre, aki nekik a szenvedést okozza, a végzet ellen, amely tőlük ezt vagy azt megtagadta, az Isten ellen, aki nem adta meg azt, amit kértek, minden és mindenki ellen, csak önmaguk ellen nem. Pedig mindenki csak önmagától szenved.
Mondjuk, valaki mélyen megbántott, és benned az indulat úgy felforr, hogy órákig, napokig nem tudsz attól a kínzó állapottól megszabadulni, ami a sértettséggel jár.Vajon csakugyan az a szó okozta a szenvedést? Nem, hanem a lelkedben élő gőg, amelyet az a szó érintett. Ez a benned lévő rossz szenvedted téged, nem pedig az a szó, amely csak egy pillanatig tartott csupán, és azután nyomtalanul elveszett a világűrben. A lelkedben meglévő rossz elv szenvedtet, az a szó csak előhívta azt az elvet.

Nézzünk egy másik példát. Szeretsz valakit, és valami oknál fogva — vagy esetleg minden igaz ok nélkül felébred a lelkedben a féltékenység. Kínzó, gyötrő érzés. Lehet, hogy semmi okod nincs rá, de még ha van is oka, az az ok rajtad kívül álló dolog, s nem az kínoz, hanem a lelkedben élő rossz. A külső hatás csupán fölébresztette a lelkedben a fenevadat: az önzés és érzékiség együttes gonosz érzését. Tehát nem az a külső körülmény, hanem a magad érzése okozta a szenvedést.
Végső elemzésben még a testi fájdalmak és betegségek is a saját megromlott erőid, nem pedig külső hatások következtében álltak elő, úgyhogy minden szenvedés, ami miatt a testbeöltözött szellem panaszkodik, önmagában találja meg a gyökerét, azaz őbenne van az, ami szenvedteti. És ennek így is kell lennie, mert a szellem bukása során, de felemelkedése kezdetétől nagyon sok negatívumot teremtett érzéseivel és gondolataival. Ezek a teremtések térnek vonzódva vissza teremtőjükhöz, aki felemelkedni a legjobb szándéka ellenére sem tud addig, amíg teremtményeit meg nem tisztította, szellemesítette, ami rengeteg szenvedésbe, könnybe és áldozatba kerül. Úgy képzeljétek el, hogy ezek a fluidikus teremtmények belehatolnak, belekapaszkodnak a szellem lélektestébe.
Amint pedig ezek az erők hozzátapadnak, természetesen szenvedtetik őt; szenvedteti az érzékiség, a gőg, a harag, az anyaghoz kötöttség stb. Éppen azért kellett a testbe öltöznie, hogy minderről tudomást szerezzen, hogy ezeket az erőket sátáni tendenciájuktól megtisztítsa, hogy mint visszaszerzett vagyonnal, mint tiszta erőkkel és hatásokkal léphessen fel a következő, magasabb szintre.

Így nő ki az emberszellem lassan-lassan a testből. Lassan-lassan átalakítja, megtisztítja az alsóbb rendű erőket, s e közben fokozatosan kifogynak az énjéből azok az erőrészek, amelyek ennek a mindenségnek sátáni, alantas erőivel kapcsolatot létesítenek. Lassanként elfogy az ember alsóbb rendű természete, mindig könnyebb és könnyebb lesz a dolga. Feljut addig a színvonalig, ahol már tisztább erőket hagyott hátra lefelé haladtában, amelyek már nem igényelnek olyan vért verejtékező munkát és fáradtságot, hogy egészen megtisztulhassanak. A vért verejtékeztető út végül diadalútra válik.

szemlézte: Bíró László


UI:

Reggeli köszöntő 2022.10.16. - Lukács 21:34-36 Reisinger János
FONTOS: A mai reggeli köszöntő a várható jövőről beszél!
Nagyon fontos dolgokról beszél!!!
Nagyon érdemes meghallgatni, 6 perc!

https://www.youtube.com/watch?v=b5GJNAB6tz8

[Karsay1958]

Megszállottság 3/3


Gyertyás védekezési módszer


Meggyújtunk egy gyertyát, és letesszük magunk elé.
Kényelmesen elhelyezkedünk, majd elkezdjük nézni a lángot. Nagyon fontos dolog, hogy amit elképzelünk, az a gondolati úton megvalósul az asztrálvilágban, így nagyon komolyan kell mozgatni a fantáziánkat, és erősen kell koncentrálni.
Amikor ég a gyertya, akkor a gyertya lángját képzeletben a szívünkbe kell hívni, el kell képzelni, hogy a láng odamegy. Utána a lángot felvisszük a harmadik szemhez, ami a homlok közepén az orrnyereg felett van a két szemünk között. Utána a lángot végigterjesszük a testünkön, hagyjuk, hogy lángoljon, szinte füstölögjön a bőrünk is.
A gyakorlatot lehet nyitott szemmel, és lehet csukott szemmel is végezni.
Ha kellő képen „füstölgünk”, akkor az egész szobát ki lehet égetni, csapjanak fel a lángok mindenhol, füstöljön a szoba. Ha az egész lakást ki akarjuk tisztítani, akkor képzeletben az egész lakást égessük ki, a lángok csapjanak ki az ablakon. Ha van olyan személy, akit meg akarunk tisztítani, akkor őt is égessük kis, füstöljön a bőre is amikor átjárja a láng.
Amikor kiégettük az egész lakást és a családtagokat, akkor szép lassan hívjuk vissza a lángot a fejünkbe (harmadik szem), majd küldjük vissza a lángot a szívünkbe, majd a gyertyába.

A gyertyás tisztítás után védelmet kell kialakítani. Elképzelünk magunk köré egy fénytojást, és azzal vonjuk be magunkat. Ezt a fénytojást minden reggel érdemes alkalmazni, sőt akár napközben is. Ha megfelelően gyakorolunk, akkor egy pillanat alatt képesek leszünk ezt kialakítani.

Egy nagyon jó védekezési technika még a fénypajzs. Ezt akkor szoktam alkalmazni, amikor olyan emberrel beszélek, akiből árad az indulat, vagy valamilyen rossz energia. Ilyenkor még a kezemet is magam elé teszem, és egy láthatatlan nagy fénypajzsot tartok kettőnk közé.
Nagyon jól bevált, és ilyen esetekben az indulattal küldött szavak energiák visszacsapódnak, és teljesen védett vagyok az ilyen emberekkel szemben.

UI:

Gyertyás védekezési és tisztítási módszer a gyakorlatban.
Gyakorlati bemutató az előadásban.
Hogy védekezzünk az energiavámpírok, megszállók ellen?
Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=VdE_QoW ... e=youtu.be


A sötét erő működése az utolsó időben
Itt a sötét erő működéséről beszélek, megmagyarázom a mostani történéseket szellemtani szempontból.
https://www.youtube.com/watch?v=ntgHFOr ... e=youtu.be

Imával nyert csaták
https://videa.hu/videok/film-animacio/i ... Adwqzz06HM

[Karsay1958]

Élet a halál után


A haldoklás egy csodálatos dolog, mert van idő felkészülni a halálra, sok esetben rendbe tudjuk tenni még a „dolgainkat” a fizikai síkon. Nagyon fontos dolog, hogy a halál egy tudatállapot változás, halálunk után 42 – 47 napunk van arra, hogy felkészüljünk az átmenetre, majd megnyílnak a szférák kapui, és egyszerűen odasuhanunk, ahova az életünk során „bedolgoztuk” magunkat. Minden emberért jön valaki, olyan, akit szeretet, ismert, és megbízik benne. Segít az új helyzet felismerésében.
Amikor meghalunk a Természettörvény lesz érvényes ránk, és az az állapot lesz természetes számunkra, amit akkor érzünk, visszatér a szellemi emlékezésünk is, és akkor látjuk, hogy a földi rövid élet, csak egy színjáték volt.
Rájövünk, hogy egy szerepjátékot játszottunk. Ezt a Természettörvény átállást már megtapasztaltam több alkalommal, amikor halálközeli élményt éltem át.
Nagyon fontos, hogy halál esetén a fizikai testet minél hamarabb megsemmisítsük, hogy a halottnak megszüntessük a testhez kapcsolódó kényszerképzetet, így ha lehet, akkor hamvasztás kérjünk magunknak, és hamvasztással temessük el szeretteinket, mert ezzel a legjobb megoldást követjük. Elvágjuk a fluidikus láthatatlan szállakat, ami a lelket a testhez köti még, úgyis hívhatjuk, hogy láthatatlan idegpályák
Ha itt tartjuk a maghalt szeretet lényt a fizikai síkon, akkor az a legrosszabb, amit tehetünk vele. El kell küldeni a fénybe szeretettel, nem szabad bánatot mutatni bármennyire fáj az elvesztése. Még a gondolatainkkal is itt tarthatjuk, így a gondolatinkban is el kell engedni.
Ha elment, a másik síkról teljes rálátása lesz életünkre.
Halálunk után, amikor átmegy a lélek a tisztítótűz állapotán, akkor kiégnek a hibás, és bűnös érzetek, ez az állapot mindenkinek különböző érzetű és tartalmú. Utána átmegyünk a szellemi lakóhelyünkre, majd kiderül, hogy vissza kell-e még születnünk, vagy mehetünk magasabb szellemi szférába.
Itt nagyon sok munkában lehet részünk. Vannak, akiket oktatásra küldenek szellemi iskolába, vagy a fizikai síkra. Ilyenek az én előadásaim is, ahol a hallgatóság mellett sok esetben több ezer szellemi lény van, és figyel, tanul, bepótolja, amit a fizikai síkon elmulasztott.
Vannak, akik szellemi munkavégzésre mennek, alsóbb szférákba költöznek segíteni társaikat, vagy egyszerűen láthatatlanul segítik a fizikai síkon maradt társaikat, családtagjaikat.

Most nézzük meg a tisztítótűz kegyelmi állapotát, hogy hogyan működik a valóságban:

folyt. köv: Büntetés és jutalmazás

UI:

Élet és munka a halálunk után.;
Itt elmagyarázom, hogy a halálunk után mi vár ránk, és mit fogunk csinálni a “mennyei” világban.
Sajnos a előadás végén betelt a kártya amire felvettem az előadásom, így amit elkezdtem és lemaradt az a következő volt:
Egy hölgy, aki élete nagy részében megcsalta a férjét és iszákos életet élt, ez 2011-ben történt, elmondtam neki, hogy érdemes változtatni, akár az utolsó pillanatban is, az elsőkből lehetnek az utolsók, és az utolsókból az elsők, soha nem késő változtatni. Ő erre azt felelte, hogy még egy év van a 2012-es világvégéig, és erre a kis időre már nem érdemes változtatnia, mert annyi butaságot csinált életében, hogy ezt nem lehet rendbe hozni egy év alatt. Én elmondtam neki, hogy nem lesz semmi 2012-ben, és ha lenne is az utolsó évben ha rendes útra lép helyre tudja hozni az életét teljesen. Nem találkoztam vele azóta, de a lányától tudtam meg, hogy nem változtatott az életén, remélem a “világvége” elmaradása gondolkodásra késztette és rálépett a normális útra.
Meg kell jegyeznünk, hogy soha nem késő változtatni, minden rajtunk múlik, és minden segítséget megkapunk hozzá!
https://www.youtube.com/watch?v=O5r-H-l ... e=youtu.be


Élet halál kérdése
https://www.youtube.com/watch?v=wdp2HhhU-bA

[Karsay1958]

Az Istenben való hit alapvető létszükséglet - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Az idők közelednek ahhoz, hogy a különböző vélt igazságok és az Isten igazsága mérkőzzék, hogy az Isten dicsőségével az Isten akaratának megvalósulásával dicsőíttessék az Úr neve az égen és a Földön, mindörökké.
Nem szabad és nem szükséges, hogy azokról, amiket ti tudtok és amikről ti beszéltek a világ tudjon. Mert amit a világ megtud, azért tinektek kell szenvednetek. Ezt azért mondom, ne legyetek felületesek, se a rossz, se a jó, se a kedvező, se a kedvezőtlen jelenben, amelyen keresztül kell mennetek, nem nagyon sokára. Tehát készülni kell lélekben és igazságban.
A lélekben való felkészülés annyi, hogy mindazokat, amik szükségesek a hit fenntartásához, megerősítéséhez, mindazokat hagyjátok magatokban felgyűlni, hagyjátok felsokasodni, mert amikor eljönnek az éhség napjai és nem találtok semmit, azokhoz hasonlóképpen járhattok, mint akik nem találnak az ő elhagyott házuk táján semmit, s akkor körülnéznek, s látják, hogy valami kis maradékot mégis ott találnak, ami megehető, s táplálkoznak belőle.
Azoknak a napoknak ínséges óráiban, amikor a testi gyomor szerint nem is annyira éhesek, ámde a lélek az éhes a bizonyosságokra. A lélek éhes a biztonságra, a megnyugvásra, de legfőképpen a hitnek azokra a bizonyítékaira van szüksége, amelyek olyanok, mint a jól elzárható ajtó és vasráccsal védett ablak. Hogy legyen egy helye a léleknek, ahol biztonságban érzi magát. Nem fél, nem retteg, és nem érzi szükségét annak, hogy a saját világából kiemelkedjék, és valahol máshol keressen magának menedéket, mert amennyiben menedéket találna a berácsozott ajtókkal, ablakokkal ellátott helyen, annyiban érezheti azt a biztonságot, hogy ott nem kell félnie, mert az Úr vele van.
Ilyen erős, ilyen hatalmas biztonsági zár az a hit, ami az ember lelkében mintegy megcsalhatatlan és csalatkozhatatlan bizonyosságként él. S az ember lelke megnyugodhat és beburkolózva abba, mindig megtalálja azokat a szükségeseket, amelyekből erőt meríthet, s lelkének táplálékot talál az ínséges idők idején.
Ne értsetek félre. Nem arról akarok beszélni, hogy nem lesz kenyér, és nem lesz ez, vagy az. Hanem a biztonságérzet; az jelenti azt, hogy az ember jól érezze magát, nyugodt lehessen és ez a biztonságérzet az Istenben való hit és bizalom és mindaz, amit arra építetek fel magatoknak. Ez kell, hogy egy olyan házat, egy olyan várat képezzen, amely bevehetetlen a gonoszok részére.
Szükséges, hogy ebben megerősítsétek magatokat, az olyan bizonyos és eljövendő dolgokkal szemben, amelyben minden perc és minden óra mintegy a világ felfordulását ígéri, és a pusztulását mutatja, a megsemmisülést hirdeti... És az embernek nincsen hol a fejét lehajtani, akkor ha nincs hite, nincs biztonsága, amelybe belefogódzkodhatnék, és amellyel körülvegye magát. Mert szükséges, hogy nemcsak a külső világban, hanem a belső világban is megtalálja azokat a bizonyosságokat, amelyekre építheti az ő további élete jövőjét, mert a halál nem adhat senkinek sem bizonyosságot, mert hisz azt mondják a földi emberek: onnan még nem jött vissza senki, még senki se tudott magáról életjelt adni, aki elköltözött a földi világból.
Jó az, ha az ember hisz, jó az, ha megtalál egy pontot, amelyen megtámaszkodhat, amibe mintegy belefúr egy darabka fát, amihez hozzátámaszkodhat, mert úgy érzi, hogy azt a darab fát megrögzítette, és az bizonyos széláramlatoknak, bizonyos megmozdulásoknak ellene áll és nem töri össze saját magának testét az ember.
Éppen így szükséges, hogy a lelke megmaradjon épen a maga erejével a maga mozdíthatatlanságával, mert akkor nemcsak ő találta meg azt a bizonyosságot, amelyben megtámaszkodhat, de lesznek akik látják, hogy ő biztonságosan áll, tehát mások is belekapaszkodnak, hogy ők is részesülhessenek ebben a biztonságban. Ti is ilyenek lesztek, tinektek is ilyeneknek kell lennetek, hogy ti a magatok idejében biztonságotokkal, másoknak is majd biztonságot tudjatok nyújtani. A gyengébbeknek, a hitetleneknek a kétségbe esetteknek, akik majd a maguk erőtlenségének tudatában nem tudják, hogy hová forduljanak.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az Istenben való hit alapvető létszükséglet
Adai közlés - Jöjjetek énhozzám mindnyájan
A testi erők feltámadása
A tudás és a felismerés különbözősége
Az ezredforduló és Pál feladata
A Földön mindenkinek vallást kell tennie önmaga felől
HANG - Szerelmi problémám van



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirN6JpY ... g?e=y8wlom
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=Mb_wJHPnIiQ
Sasköröm egy indián törzsből - Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=McECKDpXL98
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 1997.dec.9.

https://www.youtube.com/watch?v=e9XxqxzPvFs
Az otthagyottak – Spirituális film

[Karsay1958]

Élet és halál

Részlet Gabányi Árpád könyvéből
Harmadik rész

III. A nagy mester

Amikor beköszöntött a török vasárnap: péntek, gyakran elmentem kóborolni a Kara Dagh-ba. Úgy szerettem a szabad természetet. Valami fel-emelő érzés töltötte el egész valómat, ha a szabad hegyek közt, erdők ár-yán, forrásoknál, patakok mentén szívtam a friss, jó levegőt, – néztem az üde zöldet, a messzi kék eget, távoli mezőket, ide látszó falvakat.
Egy ünnepnapon is, a mint bolyongtam a hegyek sziklás helyein, szakadékos mélységes borzalma, de fönséges hegyek között, egy embertől alig érintett, alig keresett helyen – egy kicsiny házikóra találtam.
Nagyszakállú vén ember lakott benne. A hegyek vénje.
A környék ismerte hírből; ismerte sok ember személyesen is, mert sokan jártak hozzá tanácsért, és hordottak neki ételneműt, ruhákat, mindenfélét. De ő csak igazán szükséges dolgokat fogadott el. Csecsebecsében, haszontalan dolgokban kedve nem tellett.
Én hallottam róla már sokat, nagyon sokat mesélni és szinte vágytam már vele találkozni egyszer az életben.
Most ráakadtam.
Ott ült házikója küszöbén, és nézte a hegyek közt kóválygó saskeselyüket, melyek mint barna árnyak rajzolódtak a mélységesen kék égbe.
Megdöbbenve a véletlen beteljesült kívánságtól, meglepetve a szerencsétől, mely végre ért, igaz áhitattal és csodálattal néztem a nagy időt élt öregre, ki bizony már túl lehetett a száz éven is, mert ember már nem létezett, aki őt ne úgy ismerte volna, mint a hegyek titokzatos remetéjét, rejtélyes öregjét.
Tehát közeledtem hozzá és megilletődve szóltam neki, hogy oly rég óhajtám őt feltalálni, – igaz öröm fog el, hogy végre ráakadtam e vadonban.
– Mi kívánságod van, emberek fia? – kérdé ő tőlem.
– Nincs kívánságom egyéb, csak hogy halljam a te ajkadról a bölcsesség, és pedig igaz bölcsesség mézédes áradatát csergedezni, – szóltam én keleties hízelgéssel.
Fagyosan nézett rám és én megdöbbentem a tekintetétől.
– Ne hízelegj! Földi ember előtt állsz. Csak az Úr előtt hajtsd meg térded és fejed. Ember nem érdemli, hogy embertársa vele igy cselekedjék.
– Mester! Igazad van. Én messze földről jött idegen vagyok itt, kit a sors viszálya dobott e távoli világrész zátonyára. Hallottam híredet; fölkereste-lek, hogy megismerjelek.
– Ülj le! – szólt ő röviden.
Majd belépett szobájába és erdei mézet, édes fügét, vadkörtét és tejfélét hozott ki. Megkínált vele; én elfogadtam, és a legnagyobb csendben, ünnepélyes komolysággal fogyasztottam el a vendéglakomát.

Mikor készen voltam, eltakarította a hulladékot és edényeket, és visz-szaült helyére ismét az eget nézni, ismét a keselyük kóválygását figyelni.
Kínos zavar vett elő. Nem tudtam diskurzust kezdeni. Van így néha az ember.
Mire ő szólott:
– Nézd, miképp kóvályognak a keselyűk a Kara-Dagh körül. Mit gondolsz, miért teszik?
Nekem fogalmam sem volt róla.
– Hát érzik, hogy vihar jön valamerről. Most menhely után néznek. Mert a sas nem száll le az erdők lombjai alatt keresni védelmet. Neki a szikla kell, a puszta szirt, mely szegény, kietlen és sivár képet nyújt, de benne van a királyi fenség. Nos, mit gondolsz, mért lakom én a vadonban?
– Magányszeretet, viharos múlt, nagy fájdalmak, melyek az élet viharában megleptek, – okozhatják ezt, óh bölcsek bölcse!
– “Szabadságszeretet” – felelt ő felragyogó szemmel – mely kisért hosszú életemen át, és kísérni fog végórámon túl a boldogabb hazába is.
– Mit hiszesz a végóráról, és mit a túlsó életről, jó ember?
– Mit hiszek?… Én tudom, mi vár reám egy új életben, mert én már já-tam ott “fenn”, – felelt ő.
Egyik csodálatból a másikba estem.
– Te már lettél volna a másvilágon?… Mondd el, hogy milyen ott az élet? Milyenek a viszonyok?… Hátha megcsíphetem, majd ha ő kiszínezve elém tárja Mohamed hetvenhetedik egének minden gyönyörét, – gondoltam én ravaszul. – Mennyivel szebb a mi Urunk egyszerű világa!
Áthatóan tekintett rám, és mintha gondolataimban – mint egy nyitott könyvben – olvasna, folytatta:

– Ne gondold, hogy én hiszem Mohamed próféta Paradicsomát. Ne gondold, hogy én azt akarom virágos szavakkal elédbe varázsolni. Én nem vagyok az ő érzéki világának követője, mert én előttem még egy régi, századok ködébe vesző kicsiny mécs világa ragyog. Én a “persa mágusok” ivadéka vagyok, és én látom az elholtak lelkeit, kik néha eljönnek hozzám, meglátogatnak szerény lakomban. Sőt, magam is voltam már velük. Elvit-ek magukkal. Óh ember! Az valami olyan volt, amit ti – kik nem éreztétek – föl nem foghattok.
– Hihetetlen! – dörmögtem én, és elmondtam, hogy én idegen ország szülötte vagyok, sokat tapasztaltam, sok kísérteties mesét hallottam már messze földeken; de mint az új korszak felvilágosult gyermeke, csak mosolyogtam azokon. Hát vajon a néphitnek igaza is lehetne?
– Ebben igen is az van. Mert ne gondold, hogy ez a mi világunk egy különálló, elzárt kör, amibe át nem folyik, át nem olvad semmi. A vég a nagy természetben, a nagy Mindenségben csak látszólagos, de nem valódi. Avagy ott végződik-é az égboltozatja, ahol mi a Föld peremével összefolyni látjuk?… A hervadt levelek elporladva nem jutnak-e ismét a föld porába? Nem vegyülnek-e össze azzal? Nem táplálják-e az új erdőt?… Nem térnek-e vissza ismét ősanyjuk ölébe?
A vég nem létezik. Minden egymásba olvad, egymásba folyik; mert a Végtelenség egyik morzsája összekötve lévén a másikkal, szükségképpen azzal érintkezik. Megszakadás nincs sehol. Az emberi élet egy nagy fo-lyam, mely a síron is túlfolyik az örök Világosság fényes tengerébe.
Nekem csak az fúrta az oldalam, hogy hogyan jöhetnek el az elholtak lelkei, és hogyan mehetett a nagy öreg velük, mint említi… Hát ezt a kérdést feszegettem.
– Néha, mikor szép estéken kiülök küszöbömre, és a természet szépségein elandalodva, lelkem beleolvadni látszik a nagy Mindenségbe, mi-dőn legközelebb érzem magam egy felsőbb hatalomhoz, az én egyedüli Uramhoz, midőn lelkemben a legőszintébb ima és csodálat kel ki észrevétlenül: akkor eljönnek az én kedveseim is, és egyik is, másik is megmutatja magát, miként él, miként van ott a túlvilágon is élet, örök élet.

Nem képzelődés, nem is álom, nem is látomány ez. Nem szoktam bort inni, nem eszem hasist, nem iszom még sörbetet sem, és mégis jönnek az én lelki kincseim hagyományozói, az én nagy elődjeim… És megtörtént már, hogy elvittek magukkal az ő hazájukba, és én láttam az én öreg, roncsolt testemet elterülni fehér burnuszban a kicsiny ház küszöbén, míg tulajdonképpeni “én”-em, emberi valóm fiatalos életkedvvel egy új körben ismeretlen, megfoghatatlan képességgel repült, repült.
– Nos, én is szeretnék ilyet tapasztalni, nagy mester! Mert én egy idegen világ elveit vallom, és azt tanultam, abban nőttem fel, hogy ami az Úrhoz visszaszállott, tudniillik az emberi lélek, az ott elveszi jutalmát vagy büntetését, de vissza nem jő soha hírt hozni az itt maradtaknak az új világról.
– Már pedig ezt elhiheted nekem – szólt, és végig simította nagy, ősz szakállát.
Megvallom, hogy sokra becsültem az öreget, de szavait nem híhettem, mert a kétely – az az örökös Mefisztó – minden ember lelkéhez hozzátapad, és nem engedi, még a sziklaerős hitet sem, hogy egy pillanatra sem tántorodhassék.
– Kinél vagy a faluban? – terelte másra a beszédet hirtelen.
– A derék rézművesnél, – feleltem én, és dicsértem a jó gazdát.
– Igazad van, ő jó ember. Ismerem a jóságát.
– Nos mester, nem hivnád el valamikor kedves elhalt őseidet, hogy én is láthatnám jelenlétüket valóban?
Sokáig gondolkozott. Végül kitérő választ adott.

Közreadta: Tolnai György

Isten előtt egyformán vagyunk bölcsek és őrültek. (Einstein)

UI:

SOKAKAT VÁRATLANUL FOG ÉRNI A VÉG
https://www.youtube.com/watch?v=eY10bk-qbmY

[Karsay1958]

2022.október havi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék


Krisztus az út. Mediális közlés 2

A sátánnak érdeke az emberlelket fogva tartani. 10

Az állati csoportlélek. 12
5 meghökkentő visszaemlékezés a Mennyországra gyerekektől. 13
Lélek és a mesterséges megtermékenyítés. 16

Háború. 17

Szellemi világosság 4 képi anyag 18

Senki se élhet önmagának 23

Jézus és az angyalok 24

Szabó Judit levele. 25

Halottak napja 26

Ajánlott havi web. lapok 31

https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... Dn_NL2GA_w

[Karsay1958]

Újból látom jönni az írástudókat
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által

Azért nem tudlak eléggé figyelmeztetni titeket, kedves új tanítványok, hogy Uratok akaratától egy hajszálnyira se térjetek el, mert különben kiestek a hatalomból, és nemcsak
erőtök nem lenne a működésre, de sőt önfejűségetekért szigorú büntetést is kaphatnátok! Mi ilyet sohasem tettünk; mi sohasem idéztünk elő olyasvalamit, amire nem a mi Urunk szelleme ösztönzött volna bennünket. A mi utódaink (az egyházak) azonban önfejűségükben eltértek nyomdokainktól, s éppen azért eljátszották hatalmukat; már nem tudják megkötözni és feloldozni az ellentét szellemeit, csodáik tehát elmaradtak s eredményeik megfogyatkoztak, ők ugyanis fegyverhez nyúltak.
Fegyverrel akartak eredményeket elérni - és a tények valóban mutatják is, hogy minő eredményeket értek el. Mert a fegyver hatalma nem a szellem hatalma; a kard nem hódítja meg a szellemet, csak az anyagot győzheti le, és csak külsőleg kényszerítheti az embert a beismerésre, ez azonban szellemének akaratával egyáltalán nem áll összhangban.
Egykoron én is kardot ragadtam s azzal akartam egymagam a kereszténységet Krisztus személyében megvédelmezni és - örök idők példájára - milyen szigorúan dorgált meg engem az Úr, mondván: Tedd vissza hüvelyébe kardodat, mert aki fegyverhez nyul, fegyver által kell elvesznie! Az utódok azonban nem vonták le a tanulságot ebből az intelemből. Ők a kereszténységet karddal és tűzzel, anyagi erőszakkal építették fel, ámde az ilyen építmény nem dacolhat az idők viharaival!
Amit nem a szellem éltet, az halott; csak a szellem tud egyedül élőt, tartósat, szilárdat alkotni. Ahol nem az igaz hit és önzetlen szeretet ösztönzi az embert, ott jó eredmény nem is jöhet létre. És némely keresztény mégis azt hiszi, hogy neki van hite! Én azonban azt mondom nektek, hogy ez puszta nagyravágyás benne arra nézve, hogy a világ szemében kereszténynek láttassák; és bizony az ilyen hitnek ugyancsak védekeznie kell majd akkor, ha az igazságosság kalapácsütése elkövetkezik a kereszténységre! Majd meglátjuk akkor, hogy vajon nem üres-e s meg tud-e állani a kalapácsütések alatt, mert az ilyen ember csak addig keresztény, amíg a világ által elismertetik, ha azonban az elismerés megszűnik, a vélt hit darabokra törik, és a szél irányában fordítja köpenyegét.
Mindezek a hitbeli zsarnokság következményei! Nálunk ez nem így volt! Mi senkit sem kényszerítettünk a hitre; mi hirdettük Isten igéjét, tetteinkkel pedig bizonyítottuk, hogy hiszünk is benne! És Isten valóban megsegített minket; a mi Urunk szelleme mellettünk volt minden veszélyben, melyet átéltünk. Mi lelkesedést tudtunk felébreszteni az emberekben hitünk iránt, mert a hit szelleme éltetett bennünket is, az erő pedig, mely bennünk működött, feloldozta kötelékeikből a szellemeket.
Hol volna ma a kereszténység, ha utódaink is a mi szellemünkben működtek volna! Akkor nem lett volna szüksége rá a Mindenhatónak, hogy a materializmus szellemeit feloldozza, és a kereszténység megtámadására szabadítsa fel őket! Minthogy azonban minden bűn maga után vonja büntetését, a bűn pedig nagy volt, tehát a büntetés is nagy lesz! Mindaz, amit karddal és erőszakkal, vagy bármi más igaztalan úton hódítottak meg, darabról-darabra újból veszendőbe megy, és az ellenség hatalmába kerül! Csak a magja fog megmaradni; az a piciny kis helyen elszórható javarésze a régi kereszténységnek, amely az új kereszténység vetőmagjául van kiszemelve.
Szegény világ! Mennyire szétszaggatottnak látlak az ördög kezétől! De hát ha másként nem vagy képes megérteni Istenedet, ha csak az ördög szét nem szaggatott! Mindig jobban látom közeledni a nagy csodák idejét, és vele a csodák kiírtására irányuló ellenszegülések, összeesküvések és szövetkezetek idejét! Bizony-bizony, ha így belenézek az időbe, mintha csak a miénket látnám! Újból látom jönni az Írástudókat, szőrszálhasogató kérdéseikkel; látom őket felvonulni fenyegetéseikkel; látom cselvetéseiket, miként akarják megfogni az igazság megtestesült szellemét, akit a Mindenható azért adott az ő kiválasztottjainak, hogy igazságot szórjon a világba!
Látom újból a hazugságot vértezett óriásként feltámadni a szerény igazság ellen és látom a földön uralkodó hatalmak felvonulását a védtelen igazság ellen Hát ez ellen a védtelen igazság ellen nem tudtok másként küzdeni, mint hamissággal, fortéllyal és erőszakkal? Miért féltek az igazság új kinyilatkoztatásától (szellemtantól)? Hiszen ha tantételeitek igazak, összhangban kell állaniuk ezzel a megnyilatkozással.
Oh, szálljatok magatokba, ti papi és világi hatalmasok és kérdezzétek meg önmagatoktól, hogy vajon mi jobb az emberiségnek: az Istentől jövő igazság-e, vagy az emberek tévelygése? Kérdezzétek meg magatoktól, hogy mi hozhatja meg hamarább a békét: az engedelmesség vagy az ellenszegülés; a szeretet vagy a gyűlölet; az őszinteség vagy a hamisság; a hit, vagy a hitetlenség; a bizalom, vagy a bizalmatlanság?
Oh, hagyjatok fel ellenszegüléstekkel! Hallgassátok meg előbb az igazságot, hasonlítsátok össze azt modern alapelveitekkel, és ha azt következtethetitek belőle, hogy az nektek jó, törekedjetek megvalósítani!
Ti szegény, gyenge emberek, papi és világi hatalmasok! Isten azért rendelt helyeitekre titeket, hogy az Ő akaratát igazságosan betöltsétek! Soká kértétek Őt, mígnem hivatásaitokba leküldött benneteket s most, hogy Isten kegyelméből vagytok, amik vagytok: most meg akarjátok másoknak tiltani azt, hogy azok legyenek, amikké őket szintén Isten tette?(itt a szellemtan elleni tiltásokra utal) Jaj nektek! Oh, jaj nektek, ha Isten akarata ellen buzgólkodtok!
Oh, szüntessétek meg az Isten szentségével és az Ő gyermekeivel, az emberekkel való üzérkedést! Szüntessétek meg Isten teremtésével, a kedves földdel való kalmárkodásotokat; térjetek meg, és ne várjatok addig, amíg újból eljön Egy valaki, aki az űzéreket kikergeti! Bizony-bizony mondom nektek: ezúttal nem a gyöngéd Megváltó, hanem más valaki fog eljönni a vesszővel, aki meg fogja tisztítani azt, amit ti naponta beszennyeztek és meggyaláztok; aki az igazság szellemének szabad utat fog csinálni s Isten nevében igazságot követel! Mert tudjátok meg, hogy fenséges ez a szellem, akinek még a sátán is szolgálni köteles.
Ha azonban a Megváltó szeretetteljes szavait sem tudtátok megbecsülni, ki menthet meg benneteket a pokoli nyomorúság vesszőjétől? Az ördög önmagával is egyenetlen, azért nem állhat fenn az ő birodalma; ha tehát ti az ördög elveinek hódoltok, tudjátok meg, hogy mi a sorsotok: - egyik a másikat kell, hogy felfalja, egyik elv a másikat kell, hogy megsemmisítse! Az igazság szelleme nem vesszőt hoz; ő csak igazságot s az igazság meghonosítása által: békét hoz; aki azonban az igazságot nem akarja elfogadni, annak békéje sem lehet, hanem annak kezébe kerül, aki az igazság szelleme mögött a fenyítő vesszővel várakozik reá!
szemlézte: Bíró László

UI:

Kertem a Szeretet Terem - Anasztázia egy hektáron - Kátai Piroska Sella, Horányi Ágnes
https://www.youtube.com/watch?v=hrjddInH3eM



Hétvégi filmajánló

Igazi csoda
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... sHrHez3FQ0

[Karsay1958]

A házasságok a mennyben köttetnek?
Részlet Lukács evangéliumának szellemi magyarázatából

Az a kérdés, hogy mi lesz a házassági viszonyból a halál után, mely kérdést ez alkalomból az Üdvözítőhöz a Szadduceusok, az ókori iskola materialistái intéztek, akik nem hisznek a szellem feltámadásában. Kérdésük célja részben az volt, hogy őt azzal zavarba hozzák, részben pedig kíváncsiságból keletkezett, ami mindig megragadja az embert, mikor az ő jövőjéről van szó, az a kérdés különböző formákban számtalanszor lett már felvetve s olyan rejtélyt képez, mely folyton ismét vita tárgyává lesz.
Tisztán testi kötelék-e a házasság, merőben földi intézmény, ez élet tartamára érvényes társasági szerződés; vagy pedig átnyúlik-e az itt önként kötött szövetség a szellembirodalom örökkévalóságába, miként ezt következtetni lehet az Üdvözítőnek eme szavaiból: „A házasságok a mennyben köttetnek”?
Minthogy a mi tulajdonképpeni lakhelyünk a szellemvilág, azért a mi gyökereink mintegy erősen odatapadnak, míg az ágak belenyúlnak az anyagi világba. Ami a lombozattal, az ágakkal történt, az nyomtalanul elenyészik; mert amidőn eljön a tél a maga halálos ölelésével, akkor elszárad a levél, megdermed az ág. De ami belehatolt a velő belsejébe s az életnedven keresztül megtalálta útját a gyökérhez, az megmarad örökre, mint a szelíd gally, mely beleoltva a vad ágba, megváltoztatja a fának egész természetét.

Az a házasság, melyet a szívek kötöttek, mely igazi köteléke a lelkeknek, az átnyúlik az örökkévalóságba; és ha el is választja őket a halál, azért a kötelék csak meglazult, de fel nem bomlott. Ezt a szövetséget a szellembirodalomban való egyesüléstek alkalmával újból ünneplitek, sőt az szellemileg fenmarad továbbra is, habár a visszamaradt földi polgár egy második, vagy akár még több szövetséget kötött is.
Megmondottuk nektek már ebben az írásban, meg másutt is: Ti duálszellemekké lettetek teremtve. Ha két ily duálfél találkozott a földön a házassági szövetségben, akkor ez a házasság már régen, még pedig megteremtetésük alkalmával meg lett kötve a mennyben és megmarad örökre. Még akkor is, ha a két fél terhelve még az anyag salakjával, önmagát fel nem ismerte, ha még áthatva az ellentét mérgétől, talán ellenségesen álltak önmagukkal szemben. Ennek a salaknak elvégre is le kell válnia, az ellentétnek elvégre is el kell távolodnia s az eltorzító álarc alól elő fog egykor csillámlani az igaz lény világossága s ez a két lélek meg fogja egymást ismerni és a világmindenségben fekvő munkaútjaikon örökké tartó egyesülésben fogják egymást átölelni.

Nagyon is gyakran látjátok itt a földön, hogy némely emberek tulajdonképpen szeretik egymást, s azért mégis harcban állnak egymással, holott pedig könnyű volna egymást kölcsönösen megérteni, egymással egyesülni. Valami áldatlan nyomás azonban mégis folyton szétválasztja őket. Másrészről pedig vannak házasságok, melyek mintaszerűen és boldogul kötnek össze egy hosszú életfolyamaton keresztül két lelket, mely házasságok azonban dacára annak nem a mennyben köttettek. Mely házasságok duálfelei nem együttesen lettek megteremtve s melyek belső kötelékét felbontotta a halál keze. Ezek ugyanis nem voltak az egymásnak rendelt duálok, de mégis rokonszenves, rokon szellemek, akik mint barátok találkoznak ismét és megszabadulva földi érzékeiktől, fájdalom nélkül, féltékenység nélkül fognak sietni rendeltetésük másik része felé.
A szellemeknél tulajdonképpen nincs nemi különbség, melynél fogva valamely szellem csak mint férfi vagy mint nő ölthetne testet. Vannak adó és elfogadó szellemek, amit veletek csak a „férfi" és ,,nő" fogalmak segélyével lehet megértetni. Ez a szellemi értelme ezen szavaknak: „E világnak fiai vesznek maguknak feleségeket, és adatnak házasságra; akik pedig méltóknak ítéltetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem feleségeket nem vesznek, sem házasságra nem adatnak". Ehhez pedig hozzáfűzte Krisztus még e szavakat: „Mert meg sem halhatnak többé, mert hasonlatosak az angyalokhoz, és az Istennek fiai, mivelhogy feltámadásnak fiai azok;" rámutatva ezzel arra, hogy ez csak azokról szól, akik lekűzdötték a halált - a testöltéseket – mindenkorra. És nem képeznek már két szétvált felet, hanem egy bensőleg egyesített egészet; mert amíg el nem érték ezt az állomást, mindaddig igenis van folytatólagos szétválás és újból egyesülés.

A szellemek elegyednek, akár a vegyészeti anyagok, de felbontják ismét az összeköttetést, ha nem akadtak rá a felbonthatatlan összeköttetésre. De ne higgyétek, hogy azért szabad volna könnyelműen házasságot kötni; mert kötelék marad az örökre, mely felelősségteljesen láncol benneteket egymáshoz, ha nem is olyan kizárólagossággal, mint a házassági kötelék. Az a szellem, akinek egyszer hűséget fogadtatok, örökre bizonyos kapcsolatban marad veletek. Továbbra is kötelességetek, neki segíteni, őt testvérileg szeretni, őt nem idegennek, hanem hozzátok tartozónak tekinteni. Igenis ti emberszellemek, számtalan összeköttetést fogtok ti még létesíteni, hogy ápolhassátok a felebaráti szeretetet, mindaddig, míg az mindent átölelővé nem lesz.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Szellemi környezetünk egy tükör

A bűnös, gyarló földi embernek mindaddig, míg annyira amennyire megismerésre nem jut, s föl nem ébred a jóakarata arra nézve, hogy lelkében megváltozzék, Isten törvényéről gondolkozzék, s vágya támadjon jobb és tisztább érzések után, olyan szellemi környezete, mondhatnám udvara van a hozzá hasonló fokozatú szellemekből, hogy ha azokat láthatná, alaposan megijedne tőlük. De még jobban megijedne akkor, ha azt is tudná, hogy azoknak mindenikével külön-külön el kell bánnia, s mindenikkel szemben el kell valami feladatot végeznie.
Ezek a szellemek valóságos mozaikképét, hű tükrét mutatják az ő hibáinak és vétkes hajlamainak, és e tükör időről- időre más-más képet mutat aszerint, amint az illető többé vagy kevésbé tud magán uralkodni hibáinak és vétkeinek ismételt csábításaival szemben. Egész bátran el lehet mondani, hogy az ilyen embernek minden bűnös vagy vétkes szenvedélye vagy szokása egy-egy személyiséget képvisel, s mindmegannyi kísérője addig, amíg jól érzi magát körülötte, mert kedvteléseit legyezgeti, istápolja. De azonnal személyes ellenségévé is válik, mihelyt kezdi önmagát figyelni, kezd eddigi életmódjának törvénytelenségéről vagy helytelenségéről gondolkozni, s arra az elhatározásra jut, hogy megjavul, megváltozik.
Tudjátok meg, hogy minden istenhivő, szellemileg öntudatra ébredt, s öntudatosan gondolkozó és szellemileg munkálkodó embernek egy bizonyos, meghatározott számú szellemtestvér van kiosztva azzal a feladattal, hogy vele szemben a térítés, javítás munkáját elkezdje és ezáltal képesítse őt arra, hogy a saját megváltását saját munkájából és erejével előkészítse, természetesen a kegyelem oltalma és támogatása mellett.
Addig, amíg ez a számtörvény be nem telt, a testbe öltözött szellem nem végezte el azt a feladatot, amire vállalkozott. Hogy pedig ezt elvégezhesse, örökösen, szakadatlanul résen kell lennie; figyelnie kell gondolatait és érzelmeit, s ellenőriznie kell azokat mindig abban a tudatban, hogy az Úrnak csak úgy szolgálhat, rendeltetését csak úgy töltheti be, ha minden gondolatával, szavával és cselekedetével az ő törvényei szerint él és azokhoz alkalmazkodik.
Hanem — természetesen — annak, aki egyszer a munkába állott, csakugyan dolgoznia is kell szorgalmatosan és hasznosan elvégeznie minden földi kötelességét. Lelkiismeretesen azoknak a szellemi törvényeknek megtartása és tiszteletben tartása mellett, amelyeket Isten kegyelméből megismert. Vissza nem élve megismerésével sem szelleme, sem teste rovására, s vigyázván, hogy egyiknek törvényét se sértse vagy rontsa meg, mert akkor valódi munkássága szenved, s kitűzött feladatát nem tudja betölteni.
Csak a harmonikus, lassú és óvatos haladás érleli valójában a szellemet, s csak az így érlelődő és erősödő emberek számíthatnak arra, hogy szellemi vezetőik segítségével valódi érdemeket fognak tudni szerezni maguknak az örök életre, azoknak a testvéreiknek szellemi előhaladása révén, akik rájuk voltak bízva. Munkára fel hát mindenki, bátran, hittel és bizalommal, de okosan és mérséklettel is! A jutalom édes és bizonyos.

szemlézte: Bíró László

Tükör törvénye
https://www.youtube.com/watch?v=qoOZlpTBwMw

[Karsay1958]

Mi az áldozat?
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A földön, ahol mindennek árnyéka van, és semmi sem szemlélhető a maga igazi valójában, az áldozat fogalmát sem látják az emberek a maga tisztaságában. Ezt a szót is annyi sok más dologra alkalmazzák, amiket mindennek lehet nevezni, csak éppen áldozatnak nem. Ha egy dúsgazdag ember, aki talán maga sem tudja, hogy mennyi vagyona van, egy jelentékeny összeget valami közjótékonyságra adományoz, akkor az úgynevezett „társadalom” visszhangzik a nevétől, mint aki ilyen nagy „áldozatot” hozott, s a hírlapok vastag betűkkel közlik a nagy emberbarát nemes áldozatkészségét. Pedig annak a dúsgazdag embernek, akinek talán iparvállalatai, birtokai, bányái vannak, ezt az összeget az ő vagyona napok alatt behozza még akkor is, ha az az összeg egy szegény családnak egész életére megélhetést biztosítana. Nem kell hozzá semmi bizonyítás, hogy ez nem volt áldozat, hanem talán csak hiúság kérdése.
Ugyanúgy amikor egy világi értelemben tudósnak nevezett egyénről írnak a hírlapok, hogy az éjjeleit-nappalait feláldozta az emberiségért, amíg tanult és törte-zúzta magát. Pedig a mi emberünk talán éppen azért az egyetemi katedráért dolgozott és küzdött, amit elért, és mindazért, ami ezzel összefügg: a megtiszteltetésért, a jólétért, a hírnévért stb.
Vagy egy magasabb állású közfunkcionárius temetésén hallotok ilyen kijelentéseket: „Városunknak, hazánknak áldozta munkás életét”. Pedig azok, akik közelről ismerték, tudták, hogy ő, bár éppen magas állásánál fogva nagyon sok jót cselekedhetett volna, bokros teendőit alárendeltjeivel végeztette el, és mindent inkább rá lehetett volna fogni, mint azt, hogy önmagát megtagadja.
Az emberi lélek nagyon bonyolult, és sok értékest még több értéktelennel együtt tartalmazó kusza tömeg. Egy szegény aszszony egyetlen fiát katonának viszik, és az a háborúban elesik. Mikor elvitték, az anya átkozódott, amikor elesett, jajveszékelt. Azután elmúlt egy évtized, a fájdalmat lassan belepték az új impressziók, az idő betakarta a sebeket; s egyszerre csak beszélgetés közben az anya ezt mondja: „én is feláldoztam a fiamat a hazáért”. Nem kell mondanom, hogy ez sem áldozat, ez a kijelentés is csak olyan terméke a léleknek, mint amikor a behorpadt sírt fölveri a gaz és a gaz virágzik. A hiúság virága kinyílt az eltemetett fájdalom sírhalmán.
Így lehetne továbbfolytatni a példák felsorolását a végtelenségig annak bizonyítására, hogy az emberi lélek mennyire szeretne a magasabb rendű szellemvilág etikájának eredményeiben sütkérezni, amikor azt élni még képtelen. Bizonyára lehet áldozatot hozni az anyagban is, de hogy ennek az áldozatnak mikor van igazi szellemi értéke, azt legmegragadóbban az Úr Jézus Krisztus mutatta meg tanítványainak, amikor a jeruzsálemi templom bejáratánál szemlélték, hogy a gazdagok hogyan adják adományaikat a ládába. Akkor jött egy szegény özvegyasszony, aki két kis pénzt dobott a ládába. És az Úr előszólítván tanítványait ezt mondta: „Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindenkinél többet adott, mert mindezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz, ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, odavetette”.
Íme, mennyire különbözik az igazság a szellemi világ értékelése szerint, és az emberi értékelés szerint. Az áldozatot nem az adomány nagysága határozza meg, hanem az, hogy mennyit vont el magától az illető. Az áldozat fogalma ott kezdődik, amikor valaki a természettörvényt megtagadja, amikor egy eszméért az életösztön, az élet kedvezései ellenére cselekszik. Ha valaki hazája iránt való szeretetből önként otthagyva kényelmét, otthonát, a harctérre megy, akkor egy eszméért ment el önmagát feláldozni; s mikor mindazokat a jókat, amiket számára a föld biztosított, elhagyja egy eszméért, már kezdi az áldozat célját megismerni.
Amikor valaki a társadalom mélyén nyomorban sínylődő, szenvedő, gyötrődő emberekért teszi ki magát üldöztetésnek, bebörtönzésnek: ez már az áldozat komoly formája, mert az ilyen embert a szellemi szolidaritás, a szeretet érzése indította arra, hogy megtagadja a saját életösztönét, visszautasítsa az élet javait, vállalja a meghurcoltatást, a börtönt, sőt a halált is. Ez már olyan egyéniség, aki az áldozat iskolájában sokat tanult.
Akik hajdan az arénák porondján vadállatok karmai közt vesztették el életüket Krisztusért, azok áldozók voltak, mert az ő példájuk nyomán ezrek ébredtek fel, tértek meg és vésték szívükbe azt a szent Nevet, amelyért őket meghalni látták. Ugyanakkor azok, akik Jézusért a római császár kéjkertjeiben mint égő fáklyák világítottak a tivornyázóknak, messze bevilágították a szellemvilágot is, ahol ezrek és százezrek vésték a lelkükbe azt a vágyat, vajha ezért a Névért ők is feláldozhatnák az életüket! Ezek mind hatalmas eszközei voltak az Úrnak abban a világban, amelyben az áldozatot tanítják.
De mindezek a ragyogó szövétnekek csak kicsiny csillagok a sötét éjszakában a mi Urunkhoz, a Jézus Krisztushoz viszonyítva. Ő a nap; és ha a nap ragyog, a csillagok eltűnnek.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Büntetés és jutalmazás. 1/2

(Buddha, aki Jézus mellett Péter Apostol volt, és 1870 óta, mint Névtelen Szellem segíti az emberiséget, az Ő szellemi közlése alapján készült ez az írás! Összeállította: Karsay István)

Minden nép vallása büntetésről és jutalmazásról beszél, de minden felekezetnek a hívei másként képzelik el a büntetést és jutalmazást, sőt egyugyanazon felekezet híveinek is különböző fogalma van róla. A bűnössel szemben a kiegyenlítést büntetésnek tartják.
Mi tiszta szellemek ezt egészen másképp fogjuk fel; mi a bűnös számára mindenben szükségszerűséget, célt és kegyelmi eszközt látunk.
Az emberek azt hiszik, hogy a földön elkövetett bűnök a túlvilágon visszafizetetnek, s úgy vélik, hogy ez a visszafizetés: büntetés. Nem úgy van ez kedves emberek! A túlvilágon csak nemezis van, mely a visszafizetésből folyik. Két folyamat nem mehet egyszerre végbe; az egyiknek előbb be kell végződnie, hogy a másikat megteremthesse; egyik állapotnak kell a másikat szülnie s az egyik meg kell hogy előzze a másikat.

A dolog nem lenne olyan súlyos, ha az, aki a földön bűnt követett el, a túlvilágon megfelelő büntetést, a büntetés után pedig bocsánatot és megváltást nyerne, hogy azután örökre üdvözült szellem legyen. Ez azonban ellentmondana Isten igazságosságának; megcáfolta ezt Krisztus is az Ő evangéliumában, s világos szavaival teljesen megsemmisítette ezt a felfogást, midőn így szólt:

„Békülj ki ellenfeleddel, míg az úton jársz, nehogy a bíró elébe hurcoljon, s a bíró átadjon a porkolábnak, hogy börtönbe vettessél; bizony mondom néked, hogy onnan addig ki nem jössz, míg az utolsó fillért meg nem fizetted”.

Az idézet szavait kiegészítésül azt is mondta Krisztus más helyen:

„Az én Atyám hajlékában sok hajlékok vannak”.

Úgy is van, s mi ezeket a hajlékokat cellának nevezzük, és mindenségben számtalan ilyen cella van. Ha az ember emberéletéhez kapott feladatait nem teljesítette, s azokat teljesítetlenül vagy félig teljesítve jött át, egy cellába zárják őt, amelyet leghelyesebben a hallgatás cellájának nevezhetünk; ez az ő túlvilági sínylődő ága, amelyen ráér állapotáról gondolkozni. Ha az után feltalálta önmagát, ti. ha gondolatai tudatára vezették annak, hogy meghalt, s most mint szegény lélek a túlvilágban van, de azzal, hogy a jelenben mi történik vele, még nincsen tisztában, - akkor eljönnek hozzá a világosság angyalai, s a szegény lélek belsőjébe egy sugarat vetítve alkalmat adnak neki annak keresésére és megtalálására, amit a cellába magával hozott. És akkor a szegény lélek bensőjében a beléje vetített fénysugár felvillanása után felébred a nemezis öntudata, mely fokozatosan növekedik, s alakot, s formát ölt benne; egyik rémkép a másik után merül fel vergődő lelke mélyében.
Ezek a rémképek pedig nem egyebek, mint a szellem bűneinek plasztikus alakjai, amelyek azután mindig fenyegetőbben és fenyegetőbben emelik fel a fejüket, mígnem teljes elnyeléssel fenyegetik szellemét, mintha csak meg akarnák bosszulni magukat a szegény lélek vétkei és mulasztásaiért, s addig kínozzák őt, míg be nem ismeri őket, s azt nem kiáltja: mea culpa!

Ezzel a beismeréssel azonban még nincs vége a dolognak, mert a rémalakok csak most jutnak valójában a szemrehányás és önhibáztatás, az önvád és önigazolás követelő hangjaihoz, a szegény lélek pedig a nemezis ezen állapotában a félelem verejtékét izzadja, majd a hideg rázza, majd forrósága van, s nem tud szabadulni lázától. Mert valóságos gonosz láz az, ami a szegény lelket ilyenkor hatalmába kerítette, s addig olvassza s rázza, míg csak szilárdan fel nem teszi magában, hogy minden rosszat jóvá tesz, és bármi áron is kibékül minden ellenségével.
Elviselhetetlen a nemezisnek ez az állapota, és alkalmas a legmegátalkodottabb lélek megpuhítására, sőt képes az ilyen lélekből még a gyűlölet utolsó szikráját is kioltani.

A nemezis tartama különböző, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó; aszerint, amint több vagy kevesebb olyan alakot kell előszólítania, melyeknek a szegény lélekkel számadásaik vannak.
Természetesen jó lenne, ha az ilyen szegény lélek a nemezis eme félelmei, gyötrelmei és pokoli kínjai között meg tudna halni, de nem halhat meg, mert az életre és bizonyos cél betöltésére teremtetett; kénytelen tehát élni és céljait betölteni. És minél inkább vonakodik az akarat, annál tovább folytatja a nemezis kínzó műveletét; annál hatalmasabbakká nőnek az alakok; annál rettenetesebbekké lesznek a rémek, s annál nagyobb lesz a forrósága, metszőbb a hidegsége amaz iszonyú láznak, mely képes a legkeményebb követ is megolvasztani, s a legforróbb vizet is megfagyasztani. Szegény lélek előtt iszonyatos büntetésnek tűnik fel ez a láz, pedig pusztán Istennek nagy kegyelme az, mely a szellemet bűnbánatra, kiengesztelésre és megigazulásra képesíti, hogy majdan annak békének is részese lehessen, melyet Isten minden jóakaratú embernek megígért.
Nemezis nélkül, kedveseim, nem jönne létre a jóvátétel, mert a bukott szellem igen gyenge ahhoz, hogy ellenségeivel önként kibéküljön; előbb meg kell kínoztatnia, hogy erre képes legyen. E gyötrelemből meríti az új küzdelemre való erőt és képességet. Amikor pedig a nemezis láza elérte a maga hatását, s a szegény léleknek erőt adott egy új rendeltetésre, akkor a szellem a nemezis cellájából egy másikba, az erőgyűjtés és üdülés cellájába lép be, melyben az után új erőt kell gyűjtenie a türelemre, hogy türelmesen várjon új rendeltetésére.
Ha a szellem a nemezis kínjaiból erőt merített ahhoz a rendíthetetlen föltevéshez, hogy soha többé a régi úton el nem indul, hanem minden hibáját jóváteszi, akkor új cellájában az imádság ad neki erőt ahhoz, hogy türelemmel várja új feladatát. És ekkor a szellem imádkozik és imádkozik; elkezdi Istent és ellenségét szeretni, és sóvárogva várja azt az órát, melyben Isten megadja neki ebbeli szándékának megvalósításához a szükséges eszközöket. Valamint pedig előbb a bíró előtt volt és saját bűne ítélt fölötte, most porkolábnak adatik át, ki a börtönbe kíséri őt.
A börtön az új test, melybe bezáratik, s amelyben meg kell fizetnie mindet az utolsó fillérig mindenkinek, akinek csak adósa.
És ha jóakarata nem elég erős s gyengesége miatt az új börtönben se fizet meg mindent, ismét ítélet elé, újból börtönbe kerül, és addig ismétli, mígnem utolsó tartozását is megfizette.

folyt. köv…

UI:

Bredd Rádió Karsay István Megvilágosodás, halál, haldoklás, halál utáni élet
https://www.youtube.com/watch?v=oWCHw5e ... e=youtu.be

[Karsay1958]

Büntetés és jutalmazás. 2/2


Ez az igazságosság. Istennek tökéletes igazságossága. Isten nem haragszik, nem büntet s nem bocsát meg; a bűn ítéli és küldi a börtönbe az embert, és csak ha mindent megfizetett s ellenségei megbocsátottak neki, akkor bocsátott meg neki Isten is, és akkor lesz igazzá Isten előtt. Ekkor ugyanis már Istennek nincs mit megbocsátania neki, mert a bocsánatot önmaga kiérdemelte azáltal, hogy mindenkivel szemben igazzá lett.
A bölcs Teremtő mindent beültetett az Ő teremtményeinek szellemébe; mind az ítéletet, mind a büntetést; a jutalmazást, a boldogságot, a békét; nem kell tehát azokat mindenkinek külön – külön adományoznia, mert hiszen Ő már a teremtésnél gondoskodott mindenről.
A nemezisnek sok fázisain kell, hogy átküzdjétek magatokat, hogy felebarátaitok előtt igazakká legyetek és a békét, a valódi békét megtaláljátok!

És mégis vannak itt a Földön olyan férgecskék, akik azt merészelik mondani, hogy a Teremtő nem létezik! Mennyit kell még neked ezeken a szegényeken dolgoznod, míg olyan erőssé teszed őket, hogy belássák gonoszságukat?! Hány és hány testet kel még ezeknek ölteniük, míg mindent jóvá tesznek, amit vétkeztek és amíg mindazokat igazakká teszik, kik tanaik és példáik által megtántorodtak?

És most egy fontos dolog:
Jó annak az embernek, akit a halála után elér a nemezis! Jó neki, mert nem volt rossz ember; de jaj annak, aki hosszú időn át bolyongani kénytelen és sehol nyugalmat, sehol békét nem talál! Jaj annak az embernek, aki túlvilági bolyongásaiban a nemezis kikerül; és kétszeresen jaj az ilyen szegény léleknek, mert az még a túlvilágon is bűnt bűnre halmoz! Ezek a szegény lelkek a világ szerencsétlenségei; ők az emberek fülbesúgói, akik mindazon szenvedélyekre ösztönöznek, melyek a földön maguk is rabjaik voltak!

Mindenütt találhatók ilyen szellemek, ahol emberek vannak; a házakban, az utcán, a világ minden helyén. A bűnös emberek leghűbb követőik ők azért, mert nem mehetnek el emberi szenvedélyük nélkül, de nem lévén anyagi testük ahhoz, hogy szenvedélyeiknek hódoljanak, a hasonló szenvedélyeknek hódoló embereknél tartózkodnak, velük élveznek.
Ezek a szegény szellemek azok, akik az embereket megszállják és számtalan esetben a romlásba taszítják, mert attól az embertől, akiben nincs meg a jóakarat a bűneiből való megtérésre, el sem távolíthatók!
Mert a nemezis csak azokat a szellemeket ragadja el, akik szakítani akarnak a bűnnel!
Az ilyen szellem, aki ki kénytelen, mint szellem bolyongani a földön, keresve keresvén az emberek között valakit, akihez magát hozzáköthesse, hogy a régi bűnös vágyainak hódolhasson az szenved a legjobban, mert a büntetés, a nemezis nem éri utol.!

Ezt a szerencsétlen szellemet aztán, mivel már akarata sincs, a természeti elemek megragadják, és érzés nélkül, öntudat nélkül ide – oda űzik a mindenségben, mígnem a természet viharai annyira szét nem rázzák őket, hogy megérnek a szellemi nyomorultak menedékházára számára, hogy ott várják be a nemezist.
A lelkiismeretük halott, éppen ezért az elemi természettörvénybe kell, hogy lesüllyedjenek, mert már csak ez képes ismét őket életre és mozgásba serkenteni.

Ezek azok az állapotok, melyeket vallásaitok egészen másképpen neveznek – pokolról és tisztítótűzről beszélve nektek – pokolról, tele kínnal és gyötrelemmel, és égő tisztítótűzről, amely megtisztítja a szegény lelkeket! Fájdalom csak a nemezisben, a tisztítótűzben van, hol a gonosz elsöpörtetvén, a szegény lélek megtisztul. A pokolban van a halál; a tisztítótűzben a születés; a mennyben az élet!

Mindennapi életünk és megoldások, lehetőségek, segítség magunknak és ember – szellem társainknak a felemelkedésben.

Mottó: Az emberi élet rövid, nincs idő a tévutakra.

Élet a halál után Karsay István 5 részes előadása.
Debreceni egész napos előadásom anyaga. Elmondom az átmenetet a szellemi lakóhelyünkre, pontosan ismertetem, hogy mi történik velünk az asztrálsíkon.
Milyen szellemi munkát végzünk, ismertetem a szférákban lévő életet.
Ismertetem a tisztítótűz fogalmát részletesen!
https://www.youtube.com/watch?v=KYTu-7o ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=T9eFGQS ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=KgJjZpP ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=cOIgRbj ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=kHb3ii0 ... e=youtu.be


UI:

https://www.youtube.com/watch?v=wZt5Mvhc4pQ

00:13 1.Mi a magyarázata annak, hogy ti magas szellemi Vezetők..
00:42 2.És miként szóltok, beszéltek Istennel, Istenhez?
03:19 3.Megértette-e Buddha a Nirvánát, a szellemegyéniség megváltásának értelmében?
04:39 4.Van-e engedélye Máriának, Jézus születése titkának leleplezésére?
05:00 5.Jézus Isten Fiának nevetheti-e magát?
05:30 6.Beszélhetünk-e Jézus Istenségéről?
05:55 7.Laurentius,valóban mártírhalált halt-e a tüzes roston halálra kínoztatva?
06:25 8.Ismeri-e Laurentius Prudentus himnuszát?
07:21 9.A kereszténység kinyilatkoztatás és bölcselet?
07:50 10.Vajon Jézus filozófusnak, vagy teozófusnak nevezhető-e?
08:10 11.Nem kell-e a szubjektív,továbbá az objektív között különbséget tenni?
09:12 12.A szubjektív, alanyi két módja nem keveredik-e minden emberben és szellemben addig..
09:37 13.Az általatok tanult magasabb tudományokat hit által nem lehet elérni..
10:13 14.A tudományotok—miként az a földön történik
10:56 15.A tudományban olyan magas fokot kell elérnetek, amelyen túl már nem lehetséges lépni, fejlődni?..
11:36 16.Serkent-e benneteket még nagyobb tökéletesség elérésére?
12:13 17.Kutatni akartok, és mégis a hit szava oly kedves előttetek?
12:51 18.Melyik a kutatás helyes és igazi útja?
13:20 19.Lehetnek-e szellemek teljesen tökéletessé, majd pedig csalhatatlanokká?
13:44 20.Isten nem pozitívabb, ténylegesebb, biztosabb-e a számnál?
14:15 21.Isten egy Ős-számrendszer és Ősmértékrendszer..
14:51 22.Bőhm Jakab és Szent Marton számtanulmányai könnyebben érthetők..
15:10 23.Tiszta idealizmus-e a ti és az én tanításom?
16:00 24.Ha Isten Hármas egység..
16:40 25.Ha Isten nem hármas egység..
17:23 26.Az Isteni hármas egység ..
17:57 27.Isten azonban nem lehet tagja ezen hármas egységnek..
18:36 28.A Messiás lehet-e az ideális eszményi kapcsolat Isten és a világ között?
18:49 29.„Szellem, erő, anyag" című könyvben leközölve nem dualisztikus..
19:54 30.Minden természeti szellemivé lehet?
20:18 31.A teremtés egyidejűleg Isten teste, így annak..
20:43 32.Isten önmagában már a teremtéstől eltekintve szellem, lélek, test?
21:02 33.Isten által és Istennel minden,Isten nélkül semmi!
21:32 34.Örökkévalóságon a teremtést értitek-e, hogy Isten amit teremtett..
22:05 35.A világ vég-, vagy kezdetnélküli, vagy visszafelé halad-e már?.
23:46 36.Schoppenhauer az ateista közelebb jutott-e az igazlelkű Baedernél?
24:08 37.A kezdet- vagy végnélküliség kérdésére nem adtatok kielégítő választ..
25:49 40.Minthogy Isten abszolút: minden más teremtés csak relatív lehet..
26:35 41.Az atom elnevezést is ti nem a szó eredeti, hanem átvitt értelmében használjátok, ami keveset tár fel..
27:52 42.A teremtés honnan vette anyagát?
28:39 43.Én remélem, hogy ti még tökéletesebb felvilágosításokhoz is el fogtok jutni.
28:57 44.Az atomok tana és a monadológia nagy nehézségekkel jár.
30:25 45.Azonban ha a monádok önmagukban mind egyformák, miként van..
31:46 46.Az ősteremtés tehát monádok teremtéséből állott..
32:58 47.A végbement hatásokról nem volnának-e erre vonatkozó emlékeink?
34:05 48.Nem történhetik-e ez a lélekátformáláson keresztül?
37:28 49.Jézus hasonló az általatok leadott tanításokhoz?
37:40 50.A ti monadológiátok, amely kétségtelenül nem áll messze Leibnitz..
40:08 51.Úgy tűnik, mintha a teremtés kezdetéről való, szóló tanításokat vissza akarnátok vonni..
40:25 52.Szerintetek tehát a teremtés és keletkezés végtelen?..
40:48 53.Akkor tehát tér és idő abszolút határtalanok?
41:12 54.Ha azonban a teremtés kezdettől végig határtalan..
42:17 55.Fennáll a lehetősége annak, hogy a gonosz is létrejöhessen..
43:03 56.A monádok hatástörvénye nincs-e leleplezve?
43:33 57.Isten törvényeit senki sem semmisítheti meg.
43:53 58.Milyen utak, eszközök teszik a mai filozófia számára felfoghatóvá..
46:09 59.Nem vagytok-e ti más világokból valók?..
46:46 60.Ti, Adelma Vezetői- remélhetőleg mindig emberként életetek a földön?
47:30 61.Mióta vagytok egységesek? Egykor mégis csak különbözőek voltatok?
48:12 62.Ha ti, a ti fluidotok a földnek az önmaga és a Nap körüli mozgását követik..
48:32 63.Miképpen magyarázzátok a ti nem rotáló és rotáló fluidjaitok összefüggését?
49:19 64.Nem akarlak benneteket a hely távolsága felől — amelyet ti elfoglaltok..
50:38 65.Adelma médiumi írása .. És ki irányítja az írást?
51:16 66.Gyógyanyagok kitermelését magasabb forrásokból veszitek át? ..
51:42 67.A médiumok miről ismerhetik fel a törvénytelen szellemeket?
52:23 68.Nem nyilatkozik-e meg sok törvénytelen szellem, akit nem ismernek fel ilyennek?
53:10 69.Ezzel összefüggésben, hogy Amerika milliónyi sp. között sok tévelygés..
54:12 70.Nem következik-e ebből, hogy a valóban Istennel összhangban lévő kedélyeket nem fenyegeti veszély..
55:38 71.Nincs-e tévúton, nem tévelyeg-e az, aki a démoni félelmet kigúnyolja, kineveti és elveti?
57:51 72.Azon, ami felettetek lévő, bizonyára csillagot, vagy fokozatot értetek?
58:37 73.Baedert a szabadban gyakran oly elgondolkodottnak találjuk..

https://www.youtube.com/watch?v=k0EHDkRrLN8

[Karsay1958]

Mikor jön el a világ vége? - Felvezetés
Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből

Az ember kíváncsi természeténél fogva gyakran teszi fel a kérdést, hogy mikor lesz vége e világnak? Ezért minden időkben voltak emberek, akik a világ végével ijesztgették embertársaikat; mennydörögve szóltak arról, hogy rövidesen elkövetkezik a vég. Mondottam már nektek, hogy az Evangéliumi Spiritizmus - ami a Szentlélek munkája - azért adatott, hogy az utolsó időkben az emberiséget minden igazságra elvezérelje! Ehhez viszont nem elég csak a kíváncsiskodás, hanem szükséges, hogy az ember valóban éhezze és szomjúhozza az igazságot, mert akkor „minden igazságot megkap felülről és megelégíttetik.” Megkapja azért, hogy tudása legyen és ne legyen többé tudatlan; megkapja azért, hogy azt helyesen és bölcsen használja fel a maga megmenekülése és a mások megmentése érdekében.
Ezért tehát én egyszerű szavakkal megmondom nektek, hogy mikor lesz vége e világnak. Akkor embertestvéreim, amikor úgy e földi világból, mint az emberi szívekből minden isteni jó és igaz kivonul. Ez az a pont, amikor egyetlen pillanattal sem lehet már meghosszabbítani, sem a Föld, sem a Földön élő ember életét. Tehát amikor az emberi szívek kihűlnek, amikor a szeretet helyét átveszi a gyűlölet és nincs semmi jó, ami fenntarthatná e világot, akkor következik be a világ átalakulása. Mert a világok fenntartásához az isteni jóra, az isteni igazra és a szeretetre van szükség! A rossz önmagában meg nem állhat; a rossznak semminemű létjogosultsága nincs, mert a rossz csak árnyék, árnyéka a jónak, hamis, talmi utánzata a valóságnak. Tehát ahhoz, hogy a világok, az égitestek és az egész világmindenség fennállhasson, tiszta, isteni erőkre és isteni szeretetre van szükség.
Szükséges tehát, hogy az Isten teremtményei ezzel a jóval, ezzel az igazzal rendelkezzenek. A földi életben a világ sói azok, akik nagyobb mennyiségben bírták és bírják magukban ezt az isteni jót. Olyan tulajdonságaik vannak, amikkel áldozathozatalra képesek a többiek érdekében. Ezekért a jókért - ezt relatíve mondom - ezekért az igazakért állnak fenn az anyagi és félanyagi világok. Amikor viszont már nemcsak üldözik, hanem még az írmagját is kiirtják a tiszta erők hordozóinak, akiknek áldozatából még lehetséges volt a Földön az élet, és a nagy harc és nagy üldöztetés miatt többé nem öltenek már testet a magasabb szellemi világok lakói, akkor e világ ebben a formájában véget ér. Igaz, még azok a kevesek is, akiket én így jelölnék meg, hogy maradékok, olyan nagy-nagy üldöztetésnek lesznek kitéve, hogy ezekért a maradékokért, ezekért az igazakért megrövidülnek a szenvedésteljes és gyötrelmes napok. Mert az ellentét minden erejével, amit a jótól és az igaztól vett el, gonosz dolgokat fog művelni.
Szükséges, hogy időnként ezek a nagy összeomlások úgy a Föld életében, mint az egyes emberek életekben bekövetkezzenek, hogy az ember eszmélni kezdjen és rádöbbenjen, hogy minden megváltozott; hogy nem művelheti a végtelenségig azt, amit eddig művelt és cselekedett; hogy nem szaporíthatja a cselekedeteivel, az érzéseivel a rosszat, mert minden elhintett rossz kikel; kikel az ő életében, kikel a Föld életében, és a kikelő rossz felfalja, megöli a jót. Ha pedig a jó elfogy, nincs amiből a rossz élni tudjon; vámpír természetével hiába szeretne új és új friss vérhez jutni, azt másokból elszívni, nem lesz rá lehetősége.


összeállotta: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Mikor jön el a világ vége?
Adai közlés - Egy szenvedő lélek közlése
A gazdagság terhe
A földi élet csak átmeneti állapot
A jó és igaz viszonya egymáshoz
HANG - Szükseges-e a szűlési fájdalom?
A milliomos és lányának története





https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirV7vOb ... Q?e=0PgV0W
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=Lf64gM96PaY
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2001.jan.16.

https://www.youtube.com/watch?v=c4hHL7x0MP8
Egy megvesztegetett bíró vallomása – 1997.febr. – A médium ismeretlen

https://www.youtube.com/watch?v=rA0zcZSASVw
Egy szenvedő apáca, kinek elvették a gyermekét – 1997.jan.5. –
Ismeretlen médium

https://www.youtube.com/watch?v=B_5Z3Mz ... pfpQgMptgr
Szertan – Ősi magyar szimbólumok

[Karsay1958]

HALOTTAK NAPJA

Mint minden lelki-szellemi ünnepeinknél, emlékezéseinknél, úgy a halottak napjával kapcsolatosan is sok tévhit, világi szokások és elvárások szürkítik, ferdítik el az emlékezés ünnepének lényegét. Ugyanakkor a szellemvilág megnyilvánulásainál, hatásainál is sok a téves felfogás. Az alábbiakban egy 1998 november elején, a halottak napja alkalmából – a Névtelen Szellem Tanítói Körben - kapott szellemi tanítást adunk közre.

KV: mediális körvezető
TSZ: Tanító Szellem a szellemvilágból
KV: Mi most az eltávozottainkra emlékezünk, talán egy kicsit jobban, mint
máskor. Mi a helyes magatartás a mai világ¬ban és a mi szellemi szintünkön a
temetőkultusszal. Sok vélemény mondja azt, hogy nem jó a temetőbe járni, mert ránk akaszkodhatnak a lelkek. Olyanoktól is hallottunk ilyen kijelentést, akik a szellemi isme¬retekben már kicsit jártasabbak. Ugyanakkor lelki kötelezettségnek érezzük, hogy legalább ilyenkor valamiféle módon kimutassuk a szeretetünket, emlékezetünket, formát adjunk an¬nak külsőleg is a temetőkultusszal, a halottaknapi temetőlátogatással, a síroknak a kidíszítésével.
A szellemtani irodalom első időiben megjelenő médiumi közlésekben olvashatjuk, hogy ilyenkor szabadabban vannak a lelkek, és olyasmi is elhangzott, hogy vajon mennyire látnak ők minket, mennyire érzékelik az átlagnál jobban, hogy felkeressük őket érzéseinkkel. Az is elhangzott, hogy a földközelben lévők, az úgynevezett szürkezónás
"szenvedők" ilyenkor még jobban várnak minket a temetőben a sír körül, a már
magasabb szférákban lévő volt hozzátartozóink pedig hozzánk jönnek el, akár
az otthonunkba is.

TSZ: Nagyon helyes és időszerű a kérdés. Kezdjük azzal, hogy vannak olyan
hiedelmek, amelyek szerint a temetőkbe egyáltalán nem tanácsos járni, mert ott az élő, eleven emberhez különféle lelkek hozzácsapódhatnak mint megszállók. Az az emberszellem, aki "megszállót" kap, az minden körülmények között a maga szellemi minőségével vonzza oda! Nem kifejezetten a temető a lényeges szempont ebből a szempontból, mert bárhonnan előjöhet egy ilyen entitás, földközeli "bolyongó" lélek.
Ezek nem a temetőben vannak, nem csak onnan szedhetők fel. Szellemi alaptörvény a hasonlóság vonzása, tehát senki ne tartson attól, hogy tehetetlenül kiszolgáltatott egy ilyen "megszállásnak," ha felfogásával, érzéseivel, ráhangolódásával nem nyitja
meg magát arra. Tehát a temetőbe járástól nem kell félni ebből a
szempontból. Az való igaz, hogy a temetőkben, a sírjaik körül sokszor találhatók olyan, valóban alacsony zónasíkon létező, volt emberszellemek, akik gyakorlatilag szinte még nem is tudják, hogy ők meghaltak. Valami homályos vonzalmuk van még ahhoz a helyhez, ahová őket utoljára vitték. A mediális képességű emberek ezekre ráérezhetnek, de semmi körülmények között nem akaszkodnak rájuk, nem válnak megszállottá tőlük, mindössze megérzik, megérezhetik őket. Az átlag, hétköznapi emberek nem érzékelik ezt.

A következő kérdés az, hogyan viszonyuljatok a temetőbe járáshoz, a sírok
rendezéséhez. A legegyszerűbb megközelítés talán az, hogy miután ott, abban a sírban egy test van elhelyezve, a testek látogatják meg azt a helyet, a hajdan testi formájában ismert és szere¬tett lényt, de a szellemi lényére gondolnak, azért imádkoznak. Csaknem úgy lehet mondani, hogy test találkozik a testtel, de egy magasabb síkra emeli fel érzéseit és találkozásait. Ezért előfordulhat, hogy a sír körül készített fényképen - meglepődéssel – néha egy-egy alak látható. Lehetséges, hogy ezek az alakok nagyon hasonlatosak azokhoz, akiknek a sírban nyugvó testét látogatták, de nagy valószínűséggel ez egy olyan elmosódott forma, hogy csak azt hiszik, hogy az. Közben odavonzódott másvalaki, aki az eleven, jó szándékkal és szeretettel telt fénylő emberi lelkeket észreveszik, és valahogy a közelükbe surrannak. Tehát nem feltétlenül az a szeretett lény, aki azon hant alatt nyugszik. Kivételt képez, ha annyira éles lenne az a kép, hogy az arcvonások felismerhetőek, de ez nagyon ritka. Inkább csak beleképzeli az ember, mert valamely jelenség, furcsa folt az, amely ezeken a fotókon észlelhető.
Az is igaz, különösen ilyen alkalmakkor, - és itt nem naptári napról van szó! - hogy a temetőkben ilyenkor nagyobb a szellemi nyüzsgés, az alsó szintek szellemi
forgalma, éppen azért, mert nagyon sok olyan, szeretettel és gondoskodással telt emberi lény keresi fel ezeket a helyeket. A messzi szféraszintekről és
oldalsó sávokról is, szinte összegyülekeznek ilyenkor a nem állandóan ott tartózkodó szellemi jelenlévők, akik egy picit alacsonyabb szinten vannak
még, az úgynevezett zónások. Hiszen ti sem egyetlenegy napot használtok fel arra, hogy a temetőkbe menjetek, mert több napra elosztódik ez, a temetők
ilyenkor akár egy egész héten át igen forgalmasak, részben testesült emberekkel, részben pedig testesületlenekkel, akik odavonzódnak ilyenkor.
Vezetőnk annakidején, sok-sok évvel ezelőtt kifejtette, hogy a nagy
temetőkultusz, a különlegesen hivalkodó, aranyozott síremlékek a méregdrága virágokkal, meg egyebekkel borított hantok feleslegesek, ezek földies kifejezések. Az igazi megemlékezés és drága kincs az a szívetekből kisugárzó érzés, ami nemcsak napokhoz van köt¬ve, hanem hogy állandóan foglalkoztok kedves és szeretett elhunytjaitokkal. Ez a lényeg: utánuk küldeni a szellemi síkra, bármelyiken is lennének, a magatok szerető szívű gondolatait!
Azt hiszem, erről a kérdésről elég ennyi, de valamit még csatolnom kell ehhez. A legalsó zónákból feljebb került emberszellem már vissza-visszatérhet, nagyon sokszor vissza is tér az ő szerettei közé, akár úgy, hogy érzékelhető, akár úgy, hogy álomsíkon találkoznak egymással. Az utóbbi időkben egyre többször fordul elő, hogy csaknem fizikai valójukban jelennek meg.
Ezeknek a megjelenéseknek mindig engedélyezett oka van, mert a hozzátartozók számára ez tulajdonképpen egy tanítás. Az akár pillanatokra megjelenő, akár esetleg még hangosan meg is szólaló, a szellemi síkról odakerült látogató bizonyságot szolgáltat: látjátok, élek, való igaz, hogy halál tulajdonképpen nincs, az élet örök, a szeretetünk és összekapcsoltságunk örök, vegyétek már tudomásul!
Ezek a szinte fizikális megjelenések mindig ilyen bizonyítékok. Hogy azután az ember maga ezt hogy fogadja: megijed, eltakarja szemeit, vagy ünnepel és boldog, hogy látta az ő szerettét, vagy már egy haladóbb szellem, aki ebben tanítást lát, és szíve vágyának megfelelően bizonyítékot kap arra, hogy ez valóban így van, nem
vagyunk elválasztva egymástól, és az élet örök, a találkozás igenis lehető, ez már az ő egyéniségétől függ.
A már alsóbb sávoktól eltávozott és bizonyos fokig felfejlődött emberszellem mindig Tanítójával, kísérőjével, felkészítések után érkezik, és nem a temetőben. Általában mindig ott van a szerette körül, nemcsak a temetői látogatás alkalmával.. Bár hozzá kell tennem azt is, hogyha ott a sírnál valaki nagyon erősen imádkozik, nagyon rávágyódik az ő szerette jelenlétére, előfordulhat ritkán, hogy valóban ott van az, akit annyira szeretne a közelébe érezni. Nem feltétlenül biztos, hogy megérzi hogy ott van, de van ilyen.

KV: Van-e olyan lélek, aki tudva a helyzetét, nem is akar elmenni, a Földön
akar marad¬ni, akár segítségből, vagy talán nem mindig jó szándékból. Most
nem a megszállókra gondolunk...
TSZ: Tudom és látom, hogy mire gondoltok, nem erről van szó. Van ilyen is,
és azt kell mondanom, hogy nem a Földön marad, hanem a Föld-körüli al¬sóbb
zónákban. Találkozásotok volt már velük, nem is eggyel. Ők azok, akik
tulajdonképpen már úgy érkeztek le földi inkarnációjukba, hogy eltávozásuk után, amikor szellemi szemeik felnyílnak, és tudatukba kerül az, hogy ők
már a helyükre eltávozhatnának, egy előzetes, születésüket megelőző köztesléti vállalásuk folytán, éppen azért, mert ők már tapasztaltabbak, - talán nem is annyira csak tapasztaltabbak, mint nagyobb szívűek – zónában maradást vállalnak, mégpedig az úgynevezett szellemi segély-szolgálatosok melletti kiegészítőül.
Őket ugyanúgy foghatjátok fel, mint a szellemi segítőket. Másabbak ugyan, még egy kicsit sűrűbbek az erőik, mert ők még nem távoztak el a maguk helyére, nem tökéletesen tisztultak és intézték el dolgaikat, és kerültek vissza szolgálatba, hanem még ki sem emelkedtek onnan, de már természetesen magasabb szintűek. Vannak ilyenek, nem olyan szép számmal, mint az igazi segélyszolgálatosok, de igen sok és szerteágazó a tevékenységük, és nagyon sokat jelent a szolgála¬tuk. Ők nem töltenek túl hosszú időt - évszázadokat - ebben a szolgálatban, de nagyon sokat tudnak támogatni, sok körülöttük lévő sorstársuknak tudnak az erőikkel segítséget adni.

Összeállította: Langer Imre

UI:

A halál és újraszületés körforgása
https://www.youtube.com/watch?v=4tkG7NCFax8

Elengedés
https://www.youtube.com/watch?v=VCXlea2 ... 2EirE&t=47

Elhunyt szerettetünk elengedése
https://www.youtube.com/watch?v=epO3TCkN4H0

Karsay István Mokka műsor beszélgetés a halálközeli élménye
http://www.youtube.com/watch?v=SCvoNaiB ... e=youtu.be


Idő és halál

https://www.youtube.com/watch?v=R1VfUeg ... 5s&index=1

https://www.youtube.com/watch?v=wdp2Hhh ... 1a&index=2

[Karsay1958]

Betekintés a szellemvilágba, melyből származunk
Részlet Lukács evangéliumának szellemi magyarázatából

Hadd térjünk itt ki egy kissé az írás szavai egyszerű értelmezésének tulajdonképpeni feladata elől, hogy betekintést engedjünk nektek ebbe a szellemvilágba, melyből származtatok s mely benneteket rövid vándorlástok bevégeztekor ismét befogad. Főleg arra fogunk szorítkozni, ami a ti földetekre vonatkozik, minthogy ezt legkönnyebben fogjátok megérteni és minthogy ez alkalmazkodik más égitestek különleges viszonyaihoz is, ahol ugyanez a dráma játszódik le. Érvényes ez az egész természetre nézve, ahol ásvány, növény, állati szervezet ugyanazon törvényeknek vannak alávetve, melyek végtelenül módosulnak - alkalmazkodva a legkülönbözőbb egyéniségekhez - de amellett mégis megőrzik az alapelv felséges egységét.

A ti földetek hasonlítható valamely szigethez, az a tenger pedig, mely körülveszi ezt a szilárd anyagból álló magot, az a földi szellemöv (szférák), mely minél messzebb távolodik el a szigettől, annál finomabb, tisztább, anyagiatlanabb lesz. Legelső körzete ennek a szellemvilágnak hasonlítható ahhoz a vízhez, mely magával ragad a szárazföldből földréteget és szerves testeket, lakói közé számlál állatokat és növényeket, melyek félig a vízhez, félig a szárazföldhöz tartoznak. De minél messzebb távolodunk el a szárazföldtől, annál tisztább és zavartalanabb lesz a víz, annál kifejezettebb lesz az azt benépesítő sereg arculata, míg végül föléje teríti a látkör a maga éterikus boltozatát és a szemlélő szeme előtt eggyé olvad a habzó hullám az átlátszó levegővel, ami nekünk jelképezi az átmenetet ahhoz, ami fluidikus, anyagiatlan.
Ily módon a ti földeteket körülvevő első kör is még erősen terhelve van anyagias elemekkel. Az ezt benépesítő szellemek erős kötelékkel tapadnak még a földhöz, az ő perispritjük (lelki testük) még sűrű. A kép, melyet nyújtanak, teljesen hasonlít még az emberekhez, ahogyan itt a földön vándorolnak. Ott a szellemek a különféle benyomásokat idegszellemi érzékek segélyével észlelik, melyek, habár finomabbak is, mégis bizonyos tekintetben hasonlók még a testi érzékekhez.

Ebben az övezetben találtok szellemeket, akik renyhék, tisztulatlanok, az értelmiségnek és erkölcsnek alacsony fokán állnak, épp úgy, mint ravasz, értelmes, mindenféle vétkek- és bűnöktől fertőzött egyéneket, akik magukon hordják az anyagias eltévelyedésnek salakját. Ezeknek az előbbiek - ostoba és durva szellemek - társaságában való tartózkodás (minthogy csak az erkölcsi haladás minősít) nagy kin; vágyakoznak világosságra, élvezetre, eszmecserére; hasonlíthatók azokhoz a kéjelgő ínyencekhez, akiknek nem ízlik a durva proletár étel, melyet éhségük csillapítása végett eléjük tálalnak.
Minden további kör, melyek közül azonban egyik a másikba észrevétlenül, hasonlóan a szivárvány színeihez, beleolvad, egy-egy átszellemültebb világot képez átszellemültebb lakókkal; mert a szellemek, a nehézkedés törvényénél fogva, abba az övezetbe vannak utalva, mely megfelel az ő idegszellemi testalkotásuknak.
Hasonlóan a ti földetekhez, más égitestek is ilyen szigetek a nagy éter-tengerben, mely körülöttük épp olyan köröket vagy övezeteket képez, aminőket földetekre nézve magyaráztunk.

Tovább szőve ezt a hasonlatot, a ti naprendszeretek mintegy szigettengert képez és csak ha a szellem körülhajózta ezen szigettenger összes köreit, jut el magasabb rendszerek egészen nyílt tengeréhez s így örökös haladás útján mindig átszellemültebb világokhoz egészen a végtelenig, mely még teljesen elzárkózik a ti fogalmaitok elől. Az életnek túlnyomó hosszabb ideje ebben a tulajdonképpeni világában jár ki a szellemnek.
Míg az anyagi világokon való testöltések csak rövid próbaállomásokat képeznek az ő életében, ahol azt, amit az igazi világban elméletileg szemlélet és eszmecsere útján tanult, gyakorlatilag alkalmaznia kell, hogy az anyagival vívott harcban leköszörülje, simítsa, acélozza, tisztítsa magát. Sok, sok évezredet töltött el már mindegyiktek ebben a szellemvilágban és ha ismételten vissza is tért a földre vagy valamely más bolygóra, úgy ezek mégis csak rövid látogatások voltak, összehasonlítva az ő szellemi életének idejével.
Tévedtek, ha azt hiszitek, hogy az elköltözött lelkek csak árnyékszerűleg, céltalanul lebegnek ide s tova, otthon nélkül, test nélkül, nem foglalkozva egyébbel, csak azzal, hogy az ő dolguk volna nézni, hallani, Istent dicsőíteni vagy őt káromolni. Nem így van! Mihelyt a ti szellemetek elvált az ő földi burkától, visszatér rég megszokott vidékekre, elfoglalja ismét az elhagyott helyet, épp úgy, mint ti valamely utazás után. Azok a rétegek (szférák), melyek neki tartózkodási helyül szolgálnak, nem ködszerűek, nem üres terek, hanem átszellemült világok átszellemült szervezetekkel, ahol társadalmi körök, államok képződnek, ahol dolgoznak, terveznek, élveznek. De mindent ahhoz a fokozathoz képest, melyhez az a szellem tartozik. Ha néha valamely szellem szorosan hozzáláncolja magát a földhöz, ezer idegszállal rajta csüng, ezt nehezen hagyja el, úgy ez megmagyarázható a szokás hatalmával. Csakhogy ez a hatalom idővel megbénul az által, hogy minden, ami itt drága neki, eltávolíttatik, s ő csakhamar ismét otthonosan érzi magát a régi atyai házban, mely csaknem idegennek tetszett előtte. De amit megkedveltetek a földön, az kedves marad nektek a szellemvilágban is és ti körülrajongjátok azt áldást hozó befolyásaitokkal épp úgy, mint ahogyan gonosz szellemek elmérgezve körülhálózzák a nekik ellenszenves helyeket és személyeket gyűlöletükkel. Ezt a mérges leheletet azonban ismét hatástalanná teszik jó szellemek, akik más érzelmeket táplálnak ezen hely iránt, mert hiszen ez a kis föld lakóhelyül szolgált számtalan szellemeknek és minden földrészecske millióknak képezte otthonát.

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló Halottak napja alkalmából

Meghalsz újra – reinkarnációs történet

Mike Church jó nevű magándetektív, az eltűnt személyek felkutatásának specialistája. Ezúttal azonban rendhagyó feladatot kap: a kuncsaft megvan (ráadásul egy rendkívül vonzó hölgy személyében), csak az emlékezete és ezzel együtt a múltja tűnt el. A furcsa nyomozás szálai, a műkedvelő hipnotizőr segítségével, visszavezetnek egy négy évtizeddel korábban történt bűnesethez. A híres muzsikus, Margaret Strauss nagy port felvert meggyilkolása után a férjét, Roman Strauss komponistát a bíróság bűnösnek találta és halálbüntetéssel sújtotta. A történet azonban nem ért véget.

https://indavideo.hu/video/Meghalsz_ujr ... I8ji2Vvu8U

[Karsay1958]

Halottak napja 2.

Részlet a "Tanítások az utolsó időkről" című szellemi közlésből

Ne féljetek a haláltól! Feleslegesen terhelitek magatok, mert nem tudjá¬tok, mi vár rátok. A halált babonákkal, félelmekkel vettétek körbe, szépségét magatok csúfítottátok el. Nem veszitek észre, hogy a Földön minden fordított, mint ahogyan azt képzelitek.
Ha valaki eltávozik közületek, jajgatni kezdtek. Csak magatokra fi¬gyeltek és nem veszitek észre, hogy az élettelen test mily nyugalmas, csendes. Arcának fakósága megriaszt titeket, pedig csupán a vér távo¬zott belőle. Az anyag törvényeinek engedelmeskedett a test. Féltek a halottra tekinteni, ám ha megtennétek, sok tapasztalatot nyernétek. A halott nem jajveszékel, ti csaptok lármát körülötte. Önmagatokat sze¬retitek, ezért teszitek. Könnyeitek kérdések Isten felé, melyeknek Atyá¬tok nem örvendhet. Önféltésetek indít panaszáradatot belőletek. Mi lesz velem? Miként élek ezután egyedül? Ki gondoskodik rólam? Ezeket a kérdéseket teszitek fel Istennek, mert nem hiszitek, hogy döntése a leg¬jobb mindenkinek.
A szeretetet birtoklásnak tekintitek. Nem értitek, hogy Istené vagy¬tok valamennyien, földi társaitok csupán utatokon kísérnek.Ezt az egy utat látjátok, amelyen most mentek, és nem tekintitek az előzőeket.
Te, aki koporsó előtt sírsz, emeld fel a fejed és engedd el fájdalma¬dat, melyet magadhoz kötöztél! Képzeld el, hogy előző életedben egy másik testért ugyanígy jajveszékeltél. Az a forma most idegen számod¬ra, ha őt látnád a ravatalon feküdni, könnyet érte nem ejtenél.
Amit a koporsóban látsz, már csak a test. Az anyag marad még pár óráig a Földön, hogy az Atya törvényének engedelmeskedve az enyé¬szeté legyen. Azt mondod, szeretted ezt a testet? Térj vissza melléje há¬rom nap múlva! Tekints a megváltozott bőrre, végy egy mély levegőt a halott közelében! Megcsókolnád-e? Szereted-e most is ezt a testet? Azt feleled, hogy azért rajongtál, aki e testben foglalt helyet. Jól mondod, és ez nem más, mint a lélek. A lélek nem ismer halált. Istentől érkezett e Földre, majd levetve ruháját visszatért Teremtőjéhez. Rendelt idejét beteljesítette, így a testre nincs már szüksége.
Ne tartóztassátok itt erővel a távozni készülőket! Ne legyetek önző¬ek! Aki még az utolsó idők végső perceiben a Földről elmehet, nagy ke¬gyelem részese. Nem kell átélnie járványokat, viharokat, éhséget és fé¬lelmeket. Az Atya kegyelme nyugszik azokon, akik még biztonságban hazatérhetnek. Adjatok hálát Istennek, hogy ők megmenekültek, és kér¬jétek lelküket, hogy imádkozzanak értetek!
Nem számít, hogy a test, mely e Földet elhagyta, idelenn hány évet élt. Ha csecsemődet veszítetted el, őt is kérheted, hogy fohászkodjon számodra erőért. Aki karodban gőgicsélt, lehet, hogy nálad idősebb lé¬lek. Élhetett többször idelenn, mint te, és az utolsó időkben tanítani ér¬kezett téged. Légy hálás ezért, és engedd elmenni mesteredet!
Ha idős anyádat temeted, adj hálát Istennek, hogy a megfáradt test végre megpihenhet! Emlékezz egyre lassuló lépteire, hunyorgó szemé¬re, ráncosodó bőrére! Végy elő egy fényképet, melyen fiatalon reád ne¬vet! Kérdezd meg gondolatban tőle, melyik testben élt szívesebben? Higgyél benne, hogy újból fiatal, betegséget, fájdalmat nem ismer, mert idefenn ebben a kegyes állapotban léteznek a lelkek. A magad kedvére tartóztatnád még őt elrongyolódott ruhájában? Ha azt mondod, szere¬ted, miért tennél ellene?
Kétszer is hibázol, ha a halott lelkét nem engeded el. Jajveszékelése¬det, fájdalmadat érzékeli az éppen csak hazatért lélek.Megifjodott fényteste az Atya felé sietne, de sírásod, rossz gondolataid húzzák le. Felszabaduló lelke a boldog nyugalomra vágyik, ám feltámad benne a segítő szándék. Erős késztetést érez, hogy elmondja neked, ne sírj érte. Visszafordul, és üzenni próbál az idelenn lévőknek, de megtapasztalja, hogy nem értitek. A test nélküli lelkek szavát csak kevesen észlelitek. A távozó tehetetlenséget érez, melytől nyugtalanság tölti el. Segítő szándékát éppen az érte sírók utasítják el.
Sok lélek kényszerül hosszabb időt tölteni földközelben, mert „sze¬rettei" nem engedik el. Ha igazán szerettétek, akitől búcsút kellett ven¬netek, ne kényszerítsétek ide! Örüljetek, hogy feladatát teljesítve visszatérhet Teremtője közelébe! Kérjétek, hogy imádkozzon értetek, töb-bet ne követeljetek!
Magad ellen is vétesz, ha lelkedet távozóhoz kötöd. Atyád életre hí¬vott ide, és megadta azt a kegyelmet, hogy pótolhasd elmulasztott fel¬adataidat. Nem keseregni, cselekedni érkeztél. Gondolj arra, hogy mö¬götted még sokan várakoztak a leszületésre, és a többi közül téged talált alkalmasnak az Atya. Így hálálod meg a kegyelmet? Aki a fejlődésben megreked, idelenn sokáig nincs helye. A fájdalom, a siránkozás hátrál¬tatja fejlődéseteket, elvonja figyelmeteket arról, amiért érkeztetek. Ne kövessetek el bűnt a távozó és magatok ellen! Fogadjátok el Isten aka¬ratát, és megtapasztaljátok kegyes jóságát!
Haldokló testtől ne féljetek! Fogjátok meg a gyengülő kezet, és hall¬gassátok, amit a lélek mond nektek! Az utolsó időkben sokan fogtok búcsúzni. Nagyon lényeges, hogy ez miként történik meg. A lelkek fej¬lettsége dönti el, a távozást az elinduló vagy a kísérő könnyíti-e meg.
Ha érzed, hogy a menni készülőben félelem ébredt, vigasztald meg! Beszélj hozzá csendesen a Mennyei Hazáról. Mondd el neki, hogy ha¬marosan nagy nyugalmat érez, és szeretet öleli körbe. Tudasd vele, hogy ez nem más, mint az Atya tiszta fénye. Ne hazudjatok a haldokló-nak! Ne mondd, hogy élni fog, amikor látod, hogy ez lehetetlen! Isten¬ről beszélj neki, mert ez felkészíti a találkozásra, mely megszabadítja innen!
Nagyon fontos, hogy egymásnak megbocsássatok, mielőtt a Földről visszatértek! Ne vigyetek haragot odaátra! Bármit követett el ellened testvéred, bocsáss neki még akkor is, ha nem kéri ezt tőled! Saját érde¬kedben teszed. Bűnösök vagytok e Földön valamennyien, az Atya irgal¬ma nélkül elvesznétek. Ő nem haragtartó, Teremtőtök megbocsátó. Nyújtsátok kezeteket az ellenetek vétkezőknek, hogy Istenünk az Övé¬be fogadhassa a tiéteket!
Ne vigyétek az Atya elé bűneiteket! Bánjátok meg itt e Földön, és kérjétek bocsánatát! Nagyon fontos a gyónás. A gyónás nem más, mint őszinte feltárulkozás Istennek, melyben kéred, hogy bűneidet elengedhesd. Jól érted: neked fontos, hogy vétkeidtől felszabadítsd lelkiismeretedet. Bűneid az Atya előtt téged égetnének el. Az igazság tiszta fényé¬ben a lelkek magukat ítélik meg. A Földön becsaphatod személyisége¬det, de idefenn nem.

A halál mint szentség
https://www.youtube.com/watch?v=DLzT1G7cBgE

[Karsay1958]

A jövő vallása
Részlet Emánuel szellem nyilatkozataiból

A kereszténységnek, a spiritizmusnak és a teozófiának, ezeknek a földeteken most végigvonuló nagy szellemi hullámoknak egyesüléséből fog számotokra a jövő vallási kinyilatkoztatása jönni, mely e háromnak igazságait egyesíteni, fogalmaitokat tisztábbakká, mélyebbekké és tágabbakká tenni fogja. Oly szellemek inkarnálódnak most a földre, akik e három szellemi hullám egyesülését magukban már átérezték és az ezen érzelmükből fakadt megismerést hirdetni, terjeszteni fogják ama testvércsoportokban, amelyekkel szellemileg összekötve maradtak.
Nem létezett sohasem oly idő (a ti nyelveteken nincs jobb kifejezés az örökkévalóság egy részecskéjének megjelölésére), amikor az abszolút lét, az abszolút erő, az abszolút élet ki ne áradott volna Istenből – hanem csak oly "idő" létezett egykor, amikor még nem volt sűrűsödés, aminthogy az anyag nem elsődleges teremtés eredménye. Ebben az örökkévalóságban azután időről-időre mintegy "kikristályosodnak" az anyagi formák, mint viszonylagos alkotások, mint következményei a viszonylagos (relatív) létnek, mindannyiszor, valahányszor a fejlődésben ily mozzanat szükségessége beáll. De ezek az anyagi formák azonnal megszűnnek létezni, mihelyt a bennük lakott lényeknek fejlődésük szempontjából ilyen anyagi légkörre többé szükségük nincsen és akkor ismét csak öntudatos, tökéletes egyéniségek fényhullámai veszik körül ama nagy "Központi Nap"-ot, amelynek ragyogását mintegy magukba fogadják és újra visszavetik őreá. Semmiféle hasonlattal le nem írhatom nektek ezt a fönséges állapotot!

Isten létezik! És az ő létét nem szabad "pihenve" avagy lappangva elgondolnunk, hiszen az ő lényisége ugyanaz, mint amit isteni kinyilatkoztatásnak nevezünk, ez pedig folytonosan van. Isten változhatatlan, valamiféle változásnak még csak leghalványabb árnyalata sem képzelhető el Nála. Csak az ő kiáramlása, fényének velünk való közlése bír relatív változandósággal aszerint, amint az valamely, Őt többé-kevésbé asszimilálni képes, vagy őt asszimilni még nem képes létre sugárzik. Minden élet az örök változhatatlanba folyik vissza és mihelyt asszimilálódni képes azzal, relatíve változhatatlanná válik.
Az igazság abszolút és örök, csupán kinyilatkoztatásának alakja relatív, mert föltételezett a ti fejlődési fokozatotoktól. Őrizkedjetek tehát minden dogmatizálástól, valahányszor az igazság egy-egy sugártöredékét magatokba fogadni vélitek!
A kereszténység, teozófia és spiritizmus igazságai egyetlen forrásból erednek és hogy ezekben a formákban történt kinyilatkoztatásoknak egyetlen célja van: szellemi haladásotok? Külsőleg a formáikban lehetnek különféleségek, sőt ellentmondások is találhatók olykor. A bölcs meglátja az egységes szellemet és üdvözli azt, bármilyen formában nyilatkozzék is meg, megtanult "látni", meglátja az elrejtett, isteni igazságot és tudja, hogy ennek át kell világítania minden formán és meg kell ezt semmisítenie, mert ő nincs formához kötve. A formák mint prizmák megtörik, szétszórják és egy látszólagos sokféleségnek tűnik, végül is ahány ember annyiféle színben sziporkáznak az isteni igazság töredékei. Hozzá csak úgy emelkedhetünk, ha lebontjuk a formákat, pontosabban, hagyjuk hogy maga az igazság fénye semmisítse meg őket. Az isteni igazság a kegyelem révén mindig csak olyan szinten mutatkozik meg a fejlődő szellem számára amilyent az el tud viselni, lásd Ikarusz példáját.

Isten és az igazság után való erős vágyakozás tárja ki szellemetek kapuit, hogy a világosság felülről beáradhasson és benneteket eltölthessen boldogsággal és békével! Dogmákat sohase alkossatok, még az ősélet legnagyobb igazságairól sem. Aki azért fogadja el az igazságot, mert dogmaként kényszerítik reá és nem azért, mert olyannak érzi, annak az semmit sem használ. Olyan ez, mintha embereket fakérgekkel akarnátok táplálni és azok éhen halnának!
A formák és dogmák összetörése felszabadítja a szellemet és nem a szellem lenyűgözése formákba és dogmákba "táplálja" az embert! De értsetek meg jól! A meglevő formák és dogmák erőszakos lerombolása sohasem használhat az emberiségnek. A formának úgy kell lehullania, mint a bimbót takaró buroknak, hogy a benne rejlő életet szabaddá tegye. Éljetek az igazság szerint, amelyet megismertetek és az mind hatalmasabbá lesz bennetek és át fog folyni azokon a korlátokon és törvényeken, amelyeket kicsinyes testvéreitek állítottak fel.
Az igazi szabadság szellemi tulajdonság, aminek a külsőségekhez semmi köze. Azért viseled ezt az emberruhát, hogy ezt a megismerést megszerezd és ha megszerezted s az egészen sajátoddá lett, ezt követi azután a nagyobb szabadság, az anyagtól való megszabadulás. Ha szeretetben élsz, a próba könnyű lesz, ahol a próba súlyos, ott a szeretet hiányos.

Igazán felfelé törekvő ember csak akkor kapja meg a gazdagság adományát, ha az magára az emberre nézve teljesen megszűnt értéket jelenteni. Oly gazdag emberekre, akik még csüggenek a gazdagságon, amelynek kényelmét nehezen nélkülöznék, még nagyon sok testet öltés vár, amelyekben gazdagság és szegénység váltakoznak, amíg lassan annak megismerésére jutnak, hogy az úgynevezett gazdagság általában nem kívánatra méltó dolog s még erről a megismerésükről egy anyagi életben is bizonyságot tesznek.
Mi idősebb testvéreitek csak szellemi erőitek fejlődésére várunk s ennek mértéke szerint mindig újabb és újabb munkát fogtok kapni. És nem a külső élet gondnélkülisége a cél, hanem az az igazi szabadság, melyben a szellem minden erejét a felebaráti szeretet szolgálatába állította s a magasabb vezetésre bízza, hogy ez a szolgálat ma és holnap milyen alakot öltsön.
A szabadság virág és gyümölcs, amelynek gyökere és törzse a megismerés. A fejlődés nem ismer ugrást, a magasabb világ csak annak van nyitva, aki az alacsonyabb világot már megismerte és legyőzte. A győzelem pedig csak akkor következik be, ha világa táplálékát már megemésztette és ha egyénisége finomabb táplálék megemésztésére képes lett.

Az igazságot örökös alaktalanságában csak akkor láthatjuk meg, ha a fejlődés útjai már mögöttünk feküsznek és a fejlődés célját már elértük.
Minden ember egy–egy leendő világ! Ezért mondá Krisztus: "Ti istenek, ti a szentlélek templomai vagytok." "Legyetek tökéletesek, mint Atyátok az égben!" Hogyan mondhatta volna ki az isteni ember ezt a parancsolatot, ha nem volnánk az Atyából származó csírák. Hasonló lényeg tesz csak lehetővé hasonló tökéletességet.

szemlézte: Bíró László

Filmajánló hosszú hétvégére

Arc
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... ZuHLpxCIFE

[Karsay1958]

Szepes Mária: Az élet örök, halál nincs

Párját ritkító egyszeri jelenség: nem sok van belőle a világon.
Intézményeket pótol, lelki elsősegély hálózatot tesz fölöslegessé, már-már bibliai módon gyógyít. Csodatevésnek is nevezhetnénk, amit művel, de egyszerűbb, ha cselekvő szeretetnek mondjuk.



Szepes Mária (1908-2007) emlékére - interjú

A 2007-es évem egy csodával kezdődött. Otthonában fogadott Szepes Mária. Ez a név önmagában fogalom, de azért hozzáteszem, hogy írónő, az ezotéria nagyasszonya. A 80-as években kamaszkorom kezdetén hallottam róla először, és mély érdeklődést váltott ki belőlem. Ki lehet, milyen lehet az az ember, aki írásaival, gondolataival képes megváltoztatni, jobb irányba terelni életeket, és mi lehet az a fontos titok, aminek ő a birtokában van. Kultikus alakot sejtettem meg benne, akinek a léte, munkássága egyetemesen meghatározó.
A sok hányattatáson keresztül ment, halálra ítélt, majd főnixként újraéledt könyvének első legális kiadása engem is elindított a lelki, szellemi úton, nem is remélve, hogy ez az út hozzá is elvezet, a 89-es kiadású Vörös oroszlánnal a kezemben. A beleírt dedikációja január 12-e óta többször eszembe jut, és olyankor nyugalmas boldogság telepszik rám: Renátának, aki időtlen idők óta fut felém, és most végre ideért. Sok szeretettel öleli a testet cserélgető Szepes Mária. Gyönyörűen beszél, minden mondata fontos üzenet. Olyan sok mindent szeretne mondani, átadni nekünk. A kulcsot szeretné átadni, hogy rávezessen minket, hogyan tegyük jobbá az életünket.
Ez magunktól nem megy. Túl zaklatott minden. Túl sok dolog vonja el a figyelmünket. Kellenek a Mesterek, akik önzetlenül adnak nekünk, mint Szepes Mária és Müller Péter is. Figyeljünk rájuk, legyen időnk olvasni őket.
Nem tudom, hogy szólítsam, Ő Szepes Mária, bár már a 98 éves testében van, Ő az ezotéria nagyasszonya, aki most is úgy ül, egyenes háttal, tiszteletre méltóan, érződik, hogy a szellem uralja a testet, én vele szemben. Mégis maradok a Mária néni megszólításnál.

- Mária néni 98 éves korában is ontja magából a gondolatokat. Egészséges, csak a szeme gyenge, nem lát jól, diktálja az újabb műveit. De ahogy mondja, a harmadik szemével kristálytisztán lát, ami által egy teljesebb, tökéletesebb szemszögből vizsgálhatja a dolgokat.

- Az a mániám, vagy szent őrületem, hogy amit írok, azt érdekesen írjam.
Nincs jogom sem tudománnyal, sem művészettel untatni senkit. Eddig 150 könyvem jelent meg, de 200 lesz azután ha már levetem a testemet. Legalább tíz évre való örökség rejlik még nálam, amit megtaláltok, ha már nem leszek itt. Mert fontos, hogy az üzenetek, amik rajtam keresztül életre keltek, eljussanak azokhoz, akiknek szükségük van rájuk, ebben a zavaros, veszte felé száguldó világban. Soha nem akartam mást, mint írni. Így, kilencvennyolc évesen is. Az írás az, ami erőt ad, az a tudat, hogy feladatom van, adhatok. Pár éve, egy betegség folytán a halálkapu közelébe sodródtam, de "visszaküldtek", mert még mindig szükség van itt rám. Versekbe tudtam önteni azt, amit akkor megéltem. Rengeteg versem van, 1925-től írom őket, egészen a mai napig. És csakis azért, mert tudom a halhatatlanságot.
Az emberek általában annyira félnek a haláltól, hogy inkább menekülnek őrültségek felé. Pedig nem kell félni. Nagyon rossz erők dolgoznak ma a világunkban. A gyűlölet a szeretet megbetegedése. Le kell szerelni a gyűlöletet, mert az újabb gyűlöletet és harcot szül, ami sehova nem vezet és lehúz. A szeretet felemel, könnyűvé tesz. Éljünk inkább felfelé.
Az emberek többsége önző, csak önmagára gondol. Azért dolgozom - írok és tanítok -, hogy ébresztőt fújjak, bebizonyítsam, hogy a másokért való szolgálatnál nagyobb ajándék nincs. Egész életemben úgy segítettem másoknak, hogy nem kértem pénzt érte. Erre azért voltam képes, mert tudtam, hogy az anyagi javak nem sokat érnek, egyedül a fölfelé törekvés, az önzetlen segítségnyújtás az, ami értelmet adhat az emberi életnek. Hiszen nem én vagyok a fontos, hanem az, hogy amit az isteniből kapok - továbbadhassam.



- A világ önző, de az emberek vágynak a jóra, a szeretetre. Ezt mutatja az is, hogy Mária néni könyvei a világ minden táján olvasottak. A Szintézis Szabadegyetem amit prof. László Ervin filozófussal indított útjára Mária néni és a Szepes Mária Alapítvány is egyre több követőre talál?

- Feladatom, hogy felemeljem azokat, akik nem látnak tisztán, de vágynak a fényre. Ugyanakkor természetesen minden ember mágus, azaz birtokában van annak a teremtő erőnek, amellyel megváltoztathatja saját életét. Az önismeret nagyon fontos, ebben jó iránytű lehet a grafológia, az asztrológia, vagy akár a reinkarnációs út megvilágítása. Ez utóbbinak kimondása a Vörös oroszlán című regényem megszületésekor - 1946-ban - nagy vihart kavart. Sok hasonló témájú könyvvel együtt ezt is betiltották. Sőt.
Elégették. De hamvaiból feltámadott. Érdekes, hogy néhány évtized elteltével a világ számtalan országában sok kiadást megélt. A vörös oroszlán megjelenése után Hamvas Béla, a nagyszerű író, filozófus, polihisztor, aki akkor könyvtáros volt a Széchenyi Könyvtárban azt írta nekem: "Egy városban vagyunk, nem lehet, hogy ne ismerjük egymást." Innen indult a haláláig tartó barátságunk és kölcsönös tiszteletünk. Az emberek egyre nagyobb számban értik, hogy ebben a "bolond, ám érdekes" (ahogy az akkori kiadóm jellemezte) történetben mennyi igazság van. Magyarországon egyébként csak a rendszerváltást követően jelenhetett meg, azóta azonban folyamatosan jelen van az olvasók életében. Ez az én sorsom - nyolcéves koromtól mást sem tettem, mint írtam, de csak nyolcvanévesen váltam elismert íróvá. Nem tehettem mást, ömlött belőlem a gondolat, a szó, és nincs megállás ebben ma sem.

- Mária néninek álmoskönyve is megjelent. Mit gondol az álomvilágról?

- Az álmokkal csak a pszichológusok foglalkoznak. Pedig életünk harmadát töltik ki, és rengeteg üzenetük van. Ezért írtam az Álomszótárat. Az álom nem ismeri a halált. Ha egy hozzád tartozó meghal, álmodban lehet újra fiatal és beszélgethetsz vele. Repülsz álmodban. Vagy zuhansz. Nyelveket beszélsz. Szellemünknek csak egy része van itt. Ez alól a zsenik kivételek, hiszen ők képességeik nagyobb százalékát tudják a Földön kamatoztatni. Az, aki bölcsen él, tudja, hogy van "kis halál", ami az éjszakai álom időszaka, és van "nagy halál", ami a "jelmezünk", azaz a fizikai valónk elhagyásával indul, és egy hosszabb pihenővel folytatódik. Ezt követi az újraszületés, ami egy új szerep felvállalásával jár a Földön. A szellem törvénye, hogy minden lélek a fejlődésért születik le, azaz minden élet lehetőséget kínál újabb feladatok felismerésére, és megoldására. Éppen ezért nem véletlen, hogy milyen szülőket, családot jelölünk ki magunknak, a környezetünket, külsőnket is mi választjuk, az alapján, hogy mi segítheti leginkább a haladásunkat. Úgy érzem, hogy a jelenlegin túl én még több életben leszek jelen a Földön, és mindkét alkalommal írói szerepet vállalok.

- Még nem esett szó a sok tanítványról, és a sok "rajongóról" akiknek olyan sokat adott és ad.

- Sokan megkeresnek, és én mindenkinek szívesen adok abból, amim van.
Külföldiek, magyarok egyaránt megtalálnak, segítséget, gyógyulást kérnek, tanácsot egy kétségbeejtőnek tűnő élethelyzetben. A mai napig borzasztóan érdekelnek az emberek. De nem kegyetlen kíváncsiság rejlik e mögött, hanem empátiás beleérzés. Nem is lehet élni pszichológia, karakterológia nélkül.
Hogy tudsz bánni munkatársakkal, gyerekekkel, egy író hogy tud hiteles figurákat formálni, ha ezeket nem ismeri? Én az embereket önmagukhoz vezetem. Semmi erőszakot nem alkalmazok. Tessék egy könyv, ha tehetem, elé teszem. Sorsszerű, hogy kihez milyen könyvek kerülnek. Véletlen nincs. És függetlennek kell maradni, mert ha elkötelezzük magunkat valahova, lehet, hogy el kell adni a lelkünket az ördögnek. Hamvas Béla mondta nekem, hogy ennek a világnak az a végtelen tragédiája, hogy hiányzik belőle a közép. Az aranymetszet. Ami középen van, ami szilárd. Én ott vagyok! Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. Én a mai napig remekül érzem magam, egyetlen gondom az öregség.
A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más.

- Mária néni az élő példa rá, hogy sikerülhet. Sugározza a jót, a biztonságot, a belső harmóniát.

- Ha egy embert megmentesz, vagy átsegítesz a bajon, egy világot mentettél meg. A sorsod sokkal inkább a te felelősséged, mint amennyire kényelmes volna. Választhatsz jól és választhatsz rosszul. Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki mindenki ellen. Borzalmas vad erők tombolnak.
Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút.
Pedig van, de csak egyéni! Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is! Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó. Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához. Tökéletes ember nincs, mert akkor nem a földön lennénk. Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, hogy betölthesse azt a feladatot, amire született. Aki kapni akar, annak először adni kell. A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek. Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk, hogy fényt jelenthessünk a világnak, hogy segíthessünk a Földön.

- Mária néni igazán tartalmas életet él. Elégedettnek, boldognak érzi magát?


- Rettenetesen boldog vagyok, amikor alkotok. Nekem olyan fantáziám van, hogy égtem, lángolva írtam mindig. Ha valaki azért ír egy művet, hogy bejön e vagy sem, az nem sokat ér, csak ha magáért a dologért csinálja. Akkor születnek remekművek. Ez az átalakítás egyedül az áldozat tüzében mehet végbe. Mert hő nélkül nincs átváltozás, finomodás, fejlődés. Ebben a pozitúrában az én helyett a te, a birtoklás helyett a feltétel nélkül való adakozás, a kapzsi harácsolás helyett a mulandó javakat szétszóró önfeláldozás kerül. Fontosak a mágiák amiket írok, hogy az emberek megtanulják, hogyan ne vegyenek mérgező gondolatokat magukhoz. Semmiképpen ne elfojtással, hanem kis csúsztatással, például másokkal, magasabb rendű dolgokkal foglalkozva. Egy ember soha nem magányos ha érdekli egy másik ember sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni.
És ne felejtsétek el: Az élet örök, halál nincs.
(forrás: astronet.hu)


Az utolsó óra munkásaihoz - Pál beszélő médium útján - 9. A halálról
https://www.youtube.com/watch?v=R5qcRJZZ1bI

[Karsay1958]

Hívottak és választottak
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Kedves embertestvéreim! Vannak emberlelkek, akiken nem lehet segíteni. Vannak olyanok, akik a sátánnak egészen átadták magukat, akik a hátralévő időben sem szenvedésekkel, sem kegyelmi ajándékokkal, sem felvilágosításokkal el nem mozdíthatók arról az álláspontról, amelyet makacsul, önhitten, elsötétült lélekkel elfoglaltak.
Vannak azonban olyanok, akik tájékozatlanságukban mind a jónak, mind a rossznak nyitva állnak. Olyan a lelkük, mint egy mérleg. Mindennap hull valami a mérlegnek hol egyik, hol másik serpenyőjébe. Az egyik serpenyő az igaz és jó impreszsziókat tartalmazza, a másik pedig a hitetlenség, az önzés, a bűnök tényezőit. A mérleg két serpenyője folyton ingadozik. Ennél a határozatlan és ingatag embernél — aki szeretne hinni, de nem tud, aki cselekszik jót is, rosszat is, aki nem tud lemondani az élvezetről, bár tudja, hogy azt sokszor helytelenül teszi. Aki fél, bár tudja, hogy igaznak és bátornak kellene lennie, — a mérleg nyelve soha egyensúlyi helyzetben nincs, hol egyik, hol másik oldalra billen, s az élet és az erő ebben forgácsolódik el. Az ilyen lelkek még megmenthetők. Ezeket lehetne tehát hívatottaknak nevezni, s ilyenek nagyon sokan vannak. Miután azonban ezek még olyan gyenge lelkek, hogy közvetlenül képtelenek a magasabb hatalomhoz kapcsolódni, ennél fogva Isten, aki mindig csak jót ad, kiválaszt hű gyermekei közül egyeseket segítőkül, tehát ezek a választottak.
Oh erre sokan ajánlkoznak, mert abban a világban, ahol a bűnöket már levetett szellemek élnek, nem úgy van, mint a földön, hogy mindenki azt szeretné, hogy a másik végezze a szolgálatot, ő pedig élvezzen és pihenjen! Nem; ebben a világban, — habár ez is a föld talajából nőtt ki, de már lehántotta magáról a bűn bilincseit, — boldog az, akire az Úr rámutat, mert kiválasztottnak érzi magát. Egy-egy ilyen kiválasztott boldog, és leborulva ad hálát, ha a sok közül, akik mind szeretnének ilyen munkát végezni, éppen őt választja az Úr szeretetből, mert látja rajta, hogy ő azt a munkát el is fogja tudni végezni.
Az ilyen választottakat az Úr leküldi a földre, hogy egy-egy nehéz feladatot teljesítsenek. Az ilyen „választott” a földi életben összekapcsolódik a „hívatottal.” Talán mint hitvestársak, talán mint testvérek, vagy jóbarátok, vagy más viszonylatban, mint két egymásra utalt ember élnek együtt. Ha jellemzem őket, bizonyára rá fogtok ismerni az életben egykét ilyen esetre. A földi testben már nem lehet tudni, hogy ki a hívatott és ki a választott, a külső nem árul el semmit, mindketten munkaruhában vannak. Sokszor az látszik haladottabbnak, aki éppen nagyon elmaradott, és az látszik alacsonyabban állónak, aki küldetésben van, mert a föld nem az a világ, ahol valakinek a szellemi arculatát könnyen fel lehetne ismerni. Legalább is földi embernek nem.
Az egyik tehát folyton csak ad, ad a lelkének gazdag tárházából szeretetet, türelmet, alázatosságot, szolgálatot, szelídséget; feláldozza az érzéseit, gondolatait, feláldozza még testi erejét is; a másik csak elfogad, sőt követel, rendelkezik, uralkodik; nem hálával viszonozza a szeretetet és a szolgálatot, hanem gyűlölettel, bosszúsággal, háládatlansággal.
Így folyik az életük nap nap után, egyik év a másik után. Az egyik lassan, mint az árnyék, elkezd fogyni, a másik pedig, mintha semmit sem fogott volna rajta az áldozat hatása. Amikor ilyen embereket láttok, a szívetek megtelik részvéttel és szeretettel az áldozati báránnyal szemben, és lázadozik a hálátlanság és igazságtalanság láttán; nem tudjátok megérteni, hogyan lehet az, hogy valaki annyi béketűréssel, szelídséggel és alázatossággal viselje a gonosznak igáját.
Embertestvéreim, nézzünk egy kissé mélyebben ennek a dolognak a lényegébe. Az, aki nem szenved, hanem szenvedteti a nála jobbat, ha nem volna éppen ebben a viszonylatban, talán egészen tűrhető átlagember volna, aki nem hívná ki más emberek megbotránkozását és felháborodását. Sőt más relációban talán még így is egészen tűrhető jellemű ember, csak éppen ebben az egy relációban gonosz.
Ennek mélyebb oka van. Ennek oka az, hogy az a fehér lélek, aki melléje van állítva, aki álöltözetben a menny igazságát képviseli a földön, éppen a fehérségénél és nagyobb szellemi erejénél fogva magához vonzza az ellentét fluidjainak tömegét, kihívja maga ellen a sátán haragját. Különben a sátán sem azért haragszik, és az ellentét sem okvetlenül azért nyomul oda, ahol egy-egy ilyen áldozatos lélek körül a krisztusi munka folyik, mintha azt mindenkép el akarná pusztítani, hanem mert ő is melegedni akar egy kicsit, ő is a világosság felé törekszik egy kicsit, hogy az emberen keresztül bepillanthasson a mennybe, mert hiszen el van esve, el van sötétedve, és neki is világosságra lenne szüksége. Mást azonban nem adhat, mint csak ami sajátja: a rosszat. Ezt pedig nem teheti másképp hatékonnyá, mint azon az emberlelken keresztül, akinek melléje szegődik, vagyis éppen azt használja fel médiumul, akinek megváltásáért, meggyógyulásáért ez a tiszta szellem alászállt. Szinte azt mondhatnám, hogy természetszerűen következik be ez az állapot, mintegy az ellentétes erők kiegyenlítéséül. Természetszerűen és csaknem szükségkép következik be az a folyamat, hogy a bűnös gyűlöli azt az igazat, aki őt szereti; azért gyűlöli, mert az ellentétes hatalom megtelíti őt a maga sátáni érzésével.
E küzdelem közben a mérleg két oldala folyton billen, mert a bűnös lelkében dúl a harc; világos pillanataiban látja hitványságát, s látja amannak ártatlanságát, aki mellette szenved, s ilyenkor a mérleg a jobboldalra billen. Majd megint fölerősödik a sötét befolyás, és akkor a mérleg balfelé billen. Az áldozati bárány pedig egy kicsiny, pirkadó reménység után ismét a fájdalom sötétjébe süllyed.
Az Égi Hatalmak azonban vigyáznak az ő bárányaikra; azok közül egyetlenegynek sem szabad elvesznie és dolgavégezetlenül visszatérnie. Míg az áldozati bárány szenved, és jó erőit munkáltatja, addig odafenn a mennyei könyvvitelben minden titokban elsírt könnyét, minden zokogásba fúló sóhajtását följegyzik, és az mind mint tehertétel szerepel a másiknak a számláján. Amikor pedig elérkezik a pillanat, hogy a mérleg jobboldali serpenyőjébe a tiszta és igaz lélek már annyi súlyt helyezett, hogy csak egy szemernyi, talán csak egyetlen könnycsepp kell, hogy végleg jobbra billenjen, akkor ez után az utolsó könnycsepp után visszahívják a maga hazájába, és magára marad az, akit addig áldozatával gyámolított.
Ekkor rendszerint a fekete hatalom is visszavonul; hiszen megszűnt a ragyogás, amely odavonzotta őt. A magára maradt lélek pedig riadtan és kétségbeesetten áll ott a pusztaságban. Egy nap, egy óra alatt minden összedűlt, elmúlt, mint a köd, az a világ, amelyben addig egyeduralkodónak érezte magát, s az összedűlt világ romjai alatt minden elveszett, amit addig értéknek hitt. A romok alól csak egyetlen kincs ragyog elő, egyetlen klenódium, aminek eddig nem tulajdonított értéket: az az igazság, ami az eltávozott, meggyötört drága lény lelkében ragyogott: az igazság, a jóság.
Most két kézzel kap ez után a kincs után, amit annyira félreismert, s igyekszik ezt minden erejével asszimilálni. Le akarja gázolni magában azt, aki azelőtt volt. Megerednek a szeméből a könnyek, amelyek megkezdik tisztára mosni a lelkét. Éjt nappallá tesz, hogy jóvátegyen mindent, amit rosszul cselekedett. Valóban mindinkább elterjed lelkében a világosság. Amennyire csak teheti, megtölti érzelmi szféráját melegséggel, és a szellemét olyan érzések, olyan rezgések kitermelésére kényszeríti, amelyek áttisztítják lelkét-testét. És valahányszor erőt vesz magán, valahányszor diadalt vesz az ellentéten, mindannyiszor törölnek egy-egy tételt a mennyei könyvelésben azokból az elejtett könnyekből, azokból az elszállt sóhajtásokból, azokból a jajokból, amelyeket abból a tiszta lélekből a méltatlanul elszenvedett fájdalom sajtolt ki, és az áldozat lassan megtermi gyümölcsét. Azt, aki azelőtt ingadozó volt, és akit az ellentét a maga fanatikus harcosává tehetett volna, a mennynek egy kicsiny küldötte a maga áldozatával Krisztus katonájává avatta.
Így végzik munkájukat Krisztus hadseregének tagjai: a választottak a hívatottakon. Ezek ebben a sötét földi éjszakában mint apró csillagok ragyognak. Az egyik kihuny, a másik felragyog. És ahol egy kihunyt, ott lassú derengés marad hátra, amely hova-tovább mind fényesebb világossággá erősödik, és mint új, tiszta ragyogás válik ki abból a sötétségből, amely azelőtt egészen az ellentét birodalmához tartozott.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

"HA EGY LÉLEK ELHAGYJA TESTÉT...

Amikor egy lélek elhagyja biológiai testét, a tudat kitágul, a hatalmas béke és felszabadulás érzése.
A lelkek soha nem mennek el egyedül, senki sem hal meg egyedül, általában elkísérik őket a korábban elment rokonok, akik elkísérik őket.
Lelki vezetők is jelen vannak, hogy megnyugtassák és elkísérjék őket útjukon.
Néha gyógyulási helyekre viszik őket, különösen akkor, ha azonnali halálon vagy hosszú és fárasztó betegségen estek át, vagy nehéz életük volt.
Az a személy, aki elhagyja testét, örömmel fogadja és érzi hála gondolatainkat az életéért.
Megnyugtató szavainkkal és gondolatainkkal mindig segíthetünk nekik, hogy elkerüljük a túlzott aggodalmat vagy ragaszkodást ehhez a tervhez.
A lélek akkor búcsúzik, ha úgy érzi és érzékeli, hogy rokonai vagy nyugodtabbak.
Általában álmokon keresztül vannak jelen energetikai testükben.
Amire az embernek leginkább szüksége van, amikor elhagyja fiziológiai bázisát, az az, hogy érezze és tudja, hogy jól leszünk.
A legnagyobb ajándék, amit egy embernek adhatunk, amikor elhagyja testét, a saját Béke és Szerető Energiánk.
Minden lélek tiszteletére, aki megtapasztalja áthaladását vagy áthaladását.
Szeretet és Tisztelet mindazoknak, akik elbúcsúznak szeretteiktől. Légy jó!
Béke legyen veled. "

Sursa: Spiritual World
Forditottam románból : S.Magdi

Tudod mi lesz a temetésed után?

Néhány órával a temetésed után abbamarad a sírás, és a családod leül a barátaiddal egy asztalhoz, ahol esznek és isznak.
Néhányan az asztalnál megvitatják az aktuális eseményeket. A barátok, ismerősök felhívják a családját, és elnézést kérnek, hogy nem tudtak eljönni a temetésre, mert más fontos dolguk volt. Néhányan az asztalnál már tervezik az előttünk álló hétvégét. Miután felállt az asztaltól, néhány családtag felhozza a tényt, hogy többen járultak hozzá a temetéshez, mint mások.
Az elkövetkező napokban és hetekben időnként megcsörren a telefonja, és üzeneteket fog kapni a közösségi oldalakon olyan emberektől, akik még nem vették észre a halálát.
A munkahelyén a főnöke keres majd egy férfit a helyére, majd néhány nap múlva a gyerekei, rokonai visszatérnek az iskolába vagy a munkába, mert elmúlik a sírás, a fájdalom.
Egy hónap múlva a párod, feleséged, férjed egy vígjátékot néz a tévében, és szórakozik.
Barátaid, kollégáid és családod élete visszaáll a normális kerékvágásba, és lassan elfelejtenek téged.
Új hírek és új események jelennek meg, és a munkahelyére irányuló forgalom is változatlan lesz.
A koncertek és sporttevékenységek a városodban a szokásos módon zajlanak majd, és ezzel egy időben kezdődnek az istentiszteletek is.
Halálod után egy év lesz az első nagyszerű emlék, de egy szempillantás alatt eltelnek a következő évek, és egyre kevesebben emlékeznek majd rád. Lehet, hogy egy napon, néhány képet elnézve, egy barát emlékezni fog rád, és évek múlva a közösségedből, több száz ember közül, akikkel találkoztál, talán lesz valaki, aki emlékezni fog rád néha.
Gondolj bele, ha az emberek ilyen könnyen elfelejtenek téged, ki miatt aggódsz folyton? Kiért aggódsz, és miért gondolsz mindig arra, amit mások mondanak rólad?

Forrás: fb/S.Magdi


Eckhart Tolle: Találd meg a halált, mielőtt ő talál meg téged!
https://www.youtube.com/watch?v=KPppbiWfePc

[Karsay1958]

„Én vagyok a Világ Világossága,
aki engem követ nem
jár sötétségben.”

III.

Ima


Mindenható, örök Atyám, mély és alázatos lelkülettel borulok le előtted, hogy az Úr Jézus nevében köszönjem meg a Te mindenhatóságodnak az értünk, bukott szellemekért lenyújtott megmentő kezedet, hisz bennünket a kárhozatból felemelni, és a bukás produktumait helyreállítani, csakis egy Mindenható képes.
Köszönöm Atyám ezt a hatalmat, amelyet felénk gyakorolsz, a visszafejlődési lehetőségben, azt a hatalmas bűnbocsánatot, amellyel feloldod az ősbukás következményeit, és lehetőséget adsz a visszatérésre. Ha nem így lett volna, akkor nem lenne visszafejlődés és minden maradna abban az állapotban, amelyet megalkotott magának a teremtettségben. De Te, mivel szerető Atya vagy, ezért ingyen kegyelemből felébresztesz minden eltompult lelket a szellemi merevségből és lehetőséget nyújtasz minden bűneit megbánó szellemnek a visszatérésre. Emberi szavakkal ki nem fejezhető hálát érdemelsz ezért a kegyelemért Atyám, ugyanis csak akkor tudjuk ezt azon mérték szerint értékelni, amilyen mértékben ezért hála jár, amikor majd visszakerülünk az elhagyott paradicsomba. Bocsásd meg Atyám hálátlanságunkat és adj a hálátlan szívekbe kellő szeretetet Irányodba, hogy mind nagyobb mértékben hálásak tudjunk lenni Neked minden kegyelemért.



*


Ahogyan Isten Országának hátat fordított a bukásban lévő duálszellem, úgy mind kevésbé tudta asszimilálni az isteni fényt és ragyogást és még kevésbé tudta viszonozni azt a Teremtő felé. Tehát lassan, de biztosan gyengült az Istennel, mint teremtővel történő folyamatos kapcsolattartás, míg meg is szűnt és a szellem az isteni szeretet-erőket nélkülözve szédült bele a maga alkotta erőtlenségbe, a teljes sötétségbe. Ide már nem hatolt le az Életet adó isteni világosság, minek következtében saját erejét, fényét, nagyságát és gyönyörű alakját veszítve összezsugorodottan és megmerevedetten, a saját fluidjaiba becsomagolva, a maga által megalkotott törvény hatása alá kerülve egy kábultságba esett bele. Ekkor már végképp nem tükrözte vissza az isteni ragyogást, hanem kifakulttá lett. Ebből az állapotból az isteni szeretet igyekezett felébreszteni a szellemet azáltal, hogy visszaengedett valamennyit a lelkére a bukás produktumaiból, mely termékek komoly szenvedéseket okoztak az elkábult szellemnek.
Ez a bukás óriási káoszt idézett elő a teremtettségben, melynek rendezésére Isten törvényeket alkotott, melyeknek a betartásával lassan helyreáll elsősorban a szellemben, és ezáltal a mindenségben a törvénytelenség. Mivel nem minden szellemcsoport és nem minden szellem-egyed süllyedt oly mélyre, mint amilyen mélyen ti vagytok, hanem hallgattak a bukás megállítását javasló őrangyalokra, ezért a teremtettségben a bukás különböző szintű világokat hozott létre, melynek szinte az utolsó állomásán van a mi napunk és a körülötte keringő bolygók. De még a naprendszeren belül is különböző fejlettségi szintű bolygók keringenek, - amelyek valaha a napból lökettek ki- engedve a rotáció, vagyis a vonzás törvényének. Keletkezését tekintve a föld mint bolygó, a rajta lévő különböző szellemtípusokkal, a már meglévő, különböző bolygók kilökött salakjából keletkezett, mely salak, láva formájában a bolygók között keringett, és a gravitáció törvénye alapján bolygóvá vonzatott össze a salakkal kilöketett szellemekkel együtt. A lávában „égtek” (tüzes gyehenna) a szellemek is és ahogyan hűlt a bolygó felszíne, úgy tisztultak meg a föld gyomrában sínylődő szellemek a szenvedéseik révén, hogy amikorra alkalmassá vált a föld felszíne arra, hogy emberi testeket is éltessen, akkor minden létező kontinensen materializálódott egy-egy emberpár. Mindezt megelőzően már a legalacsonyabb hatványban, mint a testesülendő szellemek gondolatai, növények és állatok formájában benépesítették a földet, hogy ilyformán a testetöltött szellemek a saját gondolataik materializált élő formáitól szenvedve, velük együtt tisztuljanak. Ez a szenvedtetve nevelő törvény munkája a lélek tisztulására nézve. De nem csak így nyilvánul meg a fejlődés törvénye, hanem korlátokat szab a lélek köré, melyekbe ha beleütközik, szintén visszahatásokat vált ki. Ezektől a korlátoktól gyakorlatilag szenved a lélek, mert nem enged teljes kiélést az emberlélek számára és ez bizony kínos állapotokat idéz elő. Hiába szeretne akár az érzékiségből, az ölésből a harácsolásból stb. nagyot meríteni, a törvény korlátai nem teszik lehetővé a teljes kiélést, hanem csak csökkentett lehetőségeket biztosítanak, amelyeknek a kiélése még így is visszahatásokat váltanak ki.

Mindezen törvények megalkotásában és érvényesítésében nagy szerepük van a tisztán maradt messiások munkájának. Amikor konkrétan a föld megváltásáról volt szó, ezt a feladatot maga Jézus vállalta. Tehát a Világ Világossága már jelen volt mint „teremtő” a föld fluidjainak összegyúrásánál, a rajta kialakuló élet, a halak, a növények, az állatok lelkeinek testbe öltöztetésénél és kialakításánál, az első emberpárok materializálásánál stb., hogy a fejlődés biztos kezekben tudjon haladni az Isten Országa felé. Jézus tehát végig kísérte, vezette és irányította a fejlődést és a majdani megszületése lehetőségéhez kiválasztott egy szellemcsoportot, amely csoport arra volt hivatva, hogy fluidilag kitermelje magában Mária megszületésének lehetőségét. Ez volt a zsidó nép, amely nép semmiben sem volt különb a környező néptől, ugyanolyan vétkes volt, ugyan úgy, mint más népek, tele volt a zsidóság is mindenféle bűnös hajlamokkal, de volt ennek a népcsoportnak egy olyan tulajdonsága, amelyben különbözött a többitől. Ez az egy Isten imádatra való hajlandóság volt. Annak érdekében, hogy ez kifejezésre juthasson és oly mértékben kifejlődhessen, hogy képesek legyenek majd megismerni és elfogadni az Atyát egyedüli Istennek, sokat tűrve és szenvedve a saját hajlamaik korlátaitól,mindig zsidónak születtek. Később, amikor már a természettörvény komolyabb korlátokat képezett az életük, illetve a lelkük köré, még több lelket tisztító nyomorban volt részük. Amint a hajlamaik folytán kiléptek a törvény védelme alól, a környező nép leigázta és rabláncra verte őket és mint rabszolgákat dolgoztatta. Az Úr Jézus prófétákon keresztül vezette és irányította őket, de sajnos sokakat megöltek a próféták közül, amivel szintén kitették magukat újabbnál újabb szenvedéseknek. Mária a női lelkeket vette úm. pártfogása alá, hogy el tudják viselni a megaláztatásokat és általuk ők maguk is megtisztuljanak olyannyira, hogy majdan a „megváltói” lehessenek a férfi felüknek.
Mindaz a sok szenvedés, amely a zsidó népet érte és ezen belül a nőket,- mert a szenvedések mellett még úgy voltak tekintve a férfiak részéről, szinte mint az állatok,- kifejlesztette bennük a Messiás, vagyis a Szabadító utáni vágyat. Ez volt a cél. Mindezt gyakorlatilag maga az Úr, a Messiás rendezte így évezredeken keresztül.
És végül is elérkezik az idők teljessége és a zsidó nép nagy, az egyedüli üdvözítő eszmék befogadására készül. Próféták hirdetik jövetelét, látnokok látják megszületését, hogy felkészítsék a népet erre a világon egyedülálló hatalmas eseményre.

A világot megváltó Hatalmas szellemi lény, aki eddig is vezette az „övéit”, a városon kívül, egy rongyos istállóban, egy fészerbarlangban, ahol a pásztorok a szükséges felszereléseket tartották; ennek a világnak igazságaitól egy sokkal szellemibb törvények igazságaiba nyúló törvény szerint jön a világra egy szűztől, aki mindeddig a pillanatig, a szellemvilágban szintén részt vett a zsidó népnek a Messiás születésére történő felkészítésén, testben viszont több mint tíz évig a Messiás megszületésére készült. És megjelenik egy fénycsóva az égen, mely egyenesen a barlangba irányul, egyesül a pici testtel és néhány perc múlva Mária már imádhatta gyermekét. Amíg a Gyermek, a világ Világossága a legszegényebb környezetben, a városon kívül, egy szál, a földre terített pokrócon, angyaloktól és magas tiszta szellemektől körülvéve materializálódott, azaz a világra jött, addig a hatalmasok gyermekei, anyagias és ördögi szellemektől övezve, bíborban és bársonyban, békében alusszák anyagba tapadt álmaikat, mit sem sejtve arról, hogy egy istállóban a leghatalmasabb Király, a királyok Királya, a hatalmasok Hatalmasa immár részévé tette magát ennek a világnak, hogy az „ember fia” lehessen. De a világ szinte már most nem fogadta be, mert ahogyan híre ment egy gyermek csodálatos módon történő születésének, már néhány nap múlva keresik ennek a világnak a hatalmukat féltő hatalmasai, hogy az életére törjenek.

Azt mondja az Írás, hogy az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be. És ez a kitaszítottság megmutatkozott a születése alkalmával és a halálakor is, mert mind a kettő a városon kívül történt. Azt mondja Símeon Jézusról: „Sokak felemeltetésére és bukására lesz Izraelben.” Majd az utolsó útján Ő maga mondja: „Ó Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, …hányszor próbáltalak egybegyűjteni, mint kotlós a csibéit…”
Ez a kitaszítottság végigkísérte az egész életét, mely az életének utolsó napjaiban csúcsosodott ki, pedig azt mondja önmagáról:
„Elérkezett hozzátok az Isten Országa.” „Azért jöttem, hogy nekik életük legyen és bővölködjenek.” „Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők…” „Kinek mondotok ti engemet? -Te vagy Krisztus, az élő Isten fia! - Ezt nem a test és vér nyilatkoztatta ki neked, hanem az én Mennyei Atyám. Ezért Te Péter vagy, kőszikla és én erre a kősziklára építem az egyházamat, amelyen a pokol kapui nem vesznek erőt.” „Én vagyok a jó pásztor, aki életét adja juhaiért…” „Én vagyok a világ Világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben…” Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani.” „Megbocsáttattak a te bűneid, kelj fel és járj.” „Az dobja rá az első követ, aki bűn nélkül való! Asszony, hol vannak a te elítélőid? Menj, de többé ne vétkezzél!” „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.” „Aki nem eszi az én testemet és nem issza az én véremet, nincs annak közössége velem.” „Egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek és sokakért megtöretik a bűnök bocsánatára és ez a kehely az Új és örök szövetség kelyhe az én vérem által, mely értetek és sokakért kibonttatik a bűnök bocsánatára. Cselekedjétek ezt az én emlékezetemre, míg vissza nem jövök.” És aki eszi az Ő testét és issza az Ő vérét, minden egyes alkalommal közösségre lép vele és megújítja a Vele való örök szövetséget, a szeretetnek és a bűnbocsánatnak a szövetségét. „Eljön a Vigasztaló, aki megítéli a világot.” (Ez a tizenkét apostol, aki megítéli a tizenkét nemzetséget.) „Elküldöm számotokra az Igazságnak Szellemét, aki elvezet titeket a teljes igazságra.” „Nem csak ő értük könyörgök Atyám, hanem azokért is, akik az ő (az apostolok) követőik lesznek…” (Ezek vagytok ti, akik a Pétert, vagyis a Névtelen Szellemet követitek.) „Az emberfia a bűnösök kezére adatik, megkínozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.” És így is lett: „Gyertek menjünk innen, mert a sötétség órája ez…” „Péter, tedd vissza hüvelyébe kardodat, mert aki karddal öl, kard által vész el!” „Te vagy a Krisztus?” (Az örök Ige hangján:) „Te mondád, én vagyok!... Mi szükségünk még tanúkra?...” „ Íme az ember!” (megostorozáskor): „Asszony fordítsd el rólam a tekintetedet.”
Majd a kereszten kifeszítve mondja: „Szomjúhozom.” ... „Asszony íme a te fiad… íme a te Anyád” „Amint az ajkaim elnémulnak, a halottak fognak beszélni.” (Akkor kicsiben, a halottak megjelenése a városban, nagyban a Szentlélek tana) „Befejeztetett!”
Feltámadás: (Megdicsőült, győzelmi, ritkább anyagú testben)
„Békesség nektek!” „Boldogok akik nem látnak és mégis hisznek.”

És elérkezett a mennybemenetel napja. A világ Világossága kezd még nagyobb mértékben átszellemülni, olyannyira, hogy világossága már túlragyogja a nap fényét, és már nem lehet belenézni, mert már annyira erős, hogy vakít és az alakját sem lehet már kivenni, mert a világ Világossága megmutatta valódi diadal fényét, amellyel beragyogja a teremtettséget, azon belül a bukott világot. Átvilágít az emberi szíveken és lelkeken. Bevilágít a lélek rejtett zugaiba, hogy nyilvánvalóvá legyenek a szív rejtett titkai, érzései. De amint emelkedik felfelé, még megduplázódik a világ Világossága, mert egy fényözön ereszkedik le érte, amellyel a messiás világokban maradt duálfele jött érte, hogy oda belépve (nincsenek megfelelő földi szavak) „egyesüljön” a másik, az elfogadó felével és közösen emelkedjenek a méltán kiérdemelt helyre, az Atya jobbjára.
A Messiás befejezte küldetését, melyet emberi szavakkal ki nem fejezhető idők előtt kezdett meg és felment oda ahonnan lejött, az Ős Napok világába, átadva azt, amit elkezdett, a megváltás művét Máriának és a feloldozás és megkötözés hatalmát először Péternek, majd Jánosnak és így az apostoloknak, majd a tanítványoknak stb.
És „Amint felemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok.” Így, engedve az Atya vonzalmának, emelkedett fel, hogy mindeneket magához tudjon vonzani és emelni fel a messiások világába, hogy beigazolódhassék: „Én vagyok az Út az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”
A felemelkedése alkalmával viszont azt mondta: „Menjetek széles e világra és hirdessétek az örömhírt (a befejezett művet) minden népnek és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében….Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.” Aki hisz, ha mérget iszik és eszik, nem árt neki, ha kígyó marja meg, nem árt neki, ha betegre teszi a kezét, az meggyógyul…” (Vizsgáljátok meg a hiteteket ennek a fényében!!!)

A világ Világossága felment, „magával vitte” ugyan a Világosságot, mert maga a világosság, de tíz napra rá, már visszaküldte a Szentlélek fényében és világosságában azt, amit felemelkedésekor úm. „elvitt”. A Szentlélek világossága ugyanis nem más, mint az Úr világossága. De azt mondotta és a legnehezebb időkben is ez vigasztaljon benneteket:

„Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig!”


*




Minden emberléleknek úgy a túlvilági, mint a következő életét, a jelenkori életének minősége határozza meg. Ennek tudatában elhiszitek azt, hogy bármilyen külső ceremónia javítani tud bárkinek is a túlvilági életén? Ha valami is ér valamit, elsősorban az értük szeretetből mondott ima. Ez az amit elsősorban megéreznek és táplálkozni tudnak belőle. De ez is akkor tud igazából hatásos lenni, amennyiben az ember hisz a túlvilági életben, mert ami legjobban fáj az elköltözötteknek, az az, hogy az emberek lélekben is eltemetik őket, vagyis a látszatnak hisznek és nem a valóságnak. A valóság viszont az, hogy a szellem csak az elnyűtt, a tönkrement, az elhasználódott testet veti le, mint egy tönkrement és elkopott ruhát, de ő maga tovább él. De sajnos az emberek nagy százaléka eltemeti a testtel együtt a szellemet is, holott a sír nem más, mint egy kapu a másik világba, ahol mindenki a neki kijáró helyre kerül, mert az Igazság törvényét nem lehet kijátszani.
Tehát amennyiben egy ember nem a Szentlélek világosságában élt, és nem azt követte, kevés világossága lesz neki odaát is, gyújthattok neki akár mennyi gyertyát, sőt lángtengerben éghet az egész temető, a sötétségben élő szellemnek attól nem lesz világossága, csak ha imádkoztok érte, akkor kaphat világosságot. Hasonló a helyzet a szebbnél szebb virágkölteményekkel is. Nem érnek semmit, ha azoknak akik oda helyezték, cselekedeteiket nem kíséri a túlvilágba vetett hit és a szellemi, a két világot elválasztó falakon túlra is áthatoló szeretet. Ha nem így éreztek, akkor csak egy „holt testet” díszítetek, amely a szellemen nem segít semmit.
Amennyiben mégiscsak ki akarjátok helyezni a kegyelet virágait, megemlékezvén szeretteitekről, felidézvén mindazon kellemes emlékeket, amelyeket velük kapcsolatosan megéltetek, ne akkor tegyétek, amikor a tömeg teszi ezt, mert az ő törekvéseik nem azonosak a ti törekvésetekkel és tompíthatják a ti, a szellemvilágot tőletek elválasztó falakon áthatoló szereteteteket.
Tehát maga az ünnep elsősorban az elköltözött szeretteitek iránti szeretetetek újraélesztésére adatott. Ez a fő célja az ünnepnek.





Ada, 2022. okt. 30



A mi kis angyalkánk
https://www.youtube.com/watch?v=N7rqdBsGQwU

[Karsay1958]

2022.november havi szellemtani hírlevél


Tartalomjegyzék


Krisztus békéje és háborúja. mediális közlés 2

Tanít a szellemvilág 10

A földi élet nagy érték 12

Ingyen könyvek! 15

Korszakváltás, dimenzióváltás 17

Ajánlott havi web. lapok 22

https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... KTmRh77sxg

[Karsay1958]

Mindenszentek” ünnepe


(Mt. 13. 38.)

Ima


Mindenható, örök Atyám! Nem vagyok méltó „nevedet” kimondani és tekintetemet hozzád emelni, mert valaha hátat fordítottam a Te Szentségednek és valamennyire kiestem abból az egységből, amelyben azok élnek, akik sohasem fordítottak hátat a Te elgondolásodnak, hanem beleolvadtak abba a fluidvilágba, amellyel Te a világmindenséget megalkottad és amelyre kihelyezted a megteremtett szellemeket.
Nem vagyok méltó a Te általad megalkotott igazságokról szólni, mégis csak kérlek, ha magam miatt nem is, de a földi testvéreim érdekében, akiket Szent Fiad által meghívtál az üdvösségre, kérlek adj erőt Rólad szólnom, hogy elősegíthessem az üdvösségre való eljutásukat, mert kiestek a kévékből és mint elhullatott, de érett kalászai az aratásnak, kint hevernek a tarlón. Segíts begyűjteni őket a hatalmas, mindent elpusztító vihar elől, nehogy kint érje őket és hogy teljesen le ne épüljenek.

Amen


Az Úr Jézus nevében köszöntelek benneteket a szellemhazából, az Örök Igazságnak és a hamisítatlan, tiszta szeretetnek a nevében gyermekem.
Az Úr már a születésével, tanításaival, gyógyításaival és minden más jellegű csodáival, de főként kínhalálával, feltámadásával, a feltámadás utáni negyven napig történő munkásságával, amelyet a kínszenvedéseivel és kereszthalálával vívott ki és mennybemenetelével hatalmas mennyiségű negatív erőktől szabadította meg a világot, a földeteket is, mint egy helyet készítve ezzel a Szentléleknek és a Szentlélek munkájának. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor az Ószövetségben sokkal kevésbé lehetett intenzív a Szent Szellemek munkája, mint az Újszövetségben. Az Újszövetségben a Szentlélek kiáradásával kezdetét vette a Szent Szellemek intenzívebb munkája, ugyanis, mint azt Ő maga mondta, hogy: „Az emberfia a magvető, a mag az Isten Országának fiai…”, ami annyit jelent, hogy az Úr maga küldte ki az Isten Országának gyermekeit a világba munkálkodni, ugyanis megszűntek azok az akadályok, negatív erők, fluidok, mert az Úr magára vette és átemésztette azokat, amelyek ellehetetlenítették a Szent Szellemek munkáját. Gyakorlatilag a föld további előrehaladását ezen Szellemek kezébe helyezte le. Elsősorban Máriának, Péternek, majd nagyon sok missziós szellem kezébe, akik mind az Úr megtisztított erőiből merítették az erőiket a fáradhatatlansághoz, a halálig történő megszakítatlan szellemi munkához, mintegy bele dolgozva magukat és vezetetteiket abba az isteni egységbe, amelyből kiszakadtak az ősbukás alkalmával. Az Úr lehozta ezt az egységet, vagy legalábbis azokat a fluidokat, amelyekből kiszakadtak mindazok, akik hátat fordítottak az Isten Országának, az Úr akaratának és egyéni útra tértek. (Lásd tékozló fiú allegóriája.) Ezért mondta az Úr a nyilvánosság előtt történő megjelenése alkalmával, hogy elközelgett az Isten Országa. Elérkezett azokban a fluidokban, amelyek úm. Vele lejöttek a földre. Tehát az ember gyakorlatilag már a földön bele tudja magát dolgozni ebbe az isteni egységbe, ha teljes erőbevetéssel ezen dolgozik. „Elközelgett…” Ez azt jelenti, hogy ingyen kegyelemből elérhető ugyan, de nem ingyen, hanem az embernek bele kell dolgoznia magát, vagyis bele kell tisztulnia ebbe a világba, vagyis ezekbe a krisztusparányokba, amelyeket Ő lehozott és itt hagyott a számotokra. Aki nem ezeket az erőket hívja segítségül a saját munkájához, az nem a Krisztus kertjében dolgozik, az nem ott irtja a gyomokat. De a missziós szellemek, akik közvetlen Jézus halála után és az azt követő évszázadokban és utána is, az életüket áldozták a krisztusi eszme meggyökeresedéséért, szintén Belőle táplálkoztak, mint „Szentek”. Igazából az nevezhető szentnek, aki a magasabb szférákból jött a földre és munkásságával: szenvedéseivel, a vezetetteket a bűneik beismerésére történő rávezetéssel, bűnbánatra való késztetéssel és a szabadulásuk elősegítésével, valamint az áldozatkész szeretet fontosságára történő rávezetéssel az emberlelkeket közelebb viszi az Örök hazához. Mindehhez elsősorban testet kell, hogy öltsenek, és a munkájuk eredményeiből a szellemvilágban is tovább folytatják munkájukat.

Általában a szentek, azaz a ti fogalomkörötökkel élve a misszió szellemek, ahhoz, hogy le tudják hozni Krisztus Urunk kereszthalálának az eredményeit, nekik is bele kell állniuk a Krisztus által meghatározott megváltási útba és nekik is részesülniük kell azokban a szenvedésekben, amelyeket maga az Úr élt át, csak a saját szintjükön, de hosszú éveken keresztül. Az így megtisztított erőket felhasználva és a szellemvilágban is tovább szenvedve, sokkal többet tudnak tenni az emberiségért, ugyanis ott már együttes erővel tudnak dolgozni . A szenvedéssel megtisztítják védenceik szellemi környezetét, fluidvilágát és utána ennek helyébe beleültetik az Igét, az isteni lényeget. Ebben a feladatkörben dolgoznak már kétezer éve.
Ezen munkájuk eredményének ajándéka a III. kijelentés is! Eme kijelentés vezetői is mind missziós szellemek, akik gyakorlatilag a kétezer év alatt már a fentebb említett módon életüket áldozták az Úr eszméjének terjedéséért. Így válhattak a kinyilatkoztatások munkásaivá, vezetőivé. Maga „Péter” is azt vallja önmagáról, hogy a megváltás angyalainak a harsonáját fújja.

A kétezer év alatt nagyos sok missziós szellem lépett a földre és nagyban elősegítette a föld előrehaladását, főként amikorra beköszöntött a Szentlélek korszaka. Ugyanis kétezerre már be kellett volna fejeződnie mindennek, de akkor azoknak, akik a Szellemtan által tértek meg, nem lett volna lehetőségük bejutni az Isten Országába, mert mindazok, akik nem mehettek el, mély hajlamokkal rendelkeznek és szükségük van még a meghosszabbított kegyelmi időre. Tehát igen csak belenyúltak az emberiség fejlődésének menetébe és ezáltal nagyban hozzájárultak az emberek előrehaladásához. Ha összességében nézzük, hatalmas kegyelmeket eszközöltek ki és hoztak le a világra a missziós szellemek, akiket az Úr küldött le a földre az Isten Országából.

A „mindenszentek” ünnepén több mint kétezer éves munkásságukat ünnepli a keresztény világ, amelyet ha komolyabban megnézünk, hatalmas ünnep kellene, hogy legyen, mert sok - sok „szentnek” a munkája nyer ilyen ünnep alkalmával elismerést úgy a földön, mint a mennyben. Az Ő szférájuk a mártírok szférája, ugyanis mielőtt bemenne bárki is a hetedik szférába, előbb valami maradandót kell, hogy adjon a földnek. Utána is meg tud születni, vagy a szellemvilágból segíti a földlakókat. És ilyen hatalmas szellemeket egyszerre ünnepelni, hatalmas áldást hozhat a földre. Ugyanis akkor igazi egy ünnep, ha minden külsőség nélkül, teljes szívből és őszinte szeretetből fakad. De sajnos azonban, hogy minden a kimutatásra, a külsőségekre változik át, annak függvényében, ahogyan az emberek maguk is el külsőseidnek, mert azzal tudják csak kimutatni szeretetüket. De ha meg azt nézzük, hogy a missziós szellemek csupán szeretetből, semmit sem várva vissza, esetleg az Úrnak történő engedelmességet, hisz ők maguk is Néki engedelmeskedve Néki dolgoztak, azáltal, hogy értetek, a ti elszenvedni valótok egy részét szenvedték el, akkor „megérdemlik” a viszont szeretetet tőletek, melyet azonnal sugároznak tovább a Mindenható felé.
Ezért hát azt tanácsoljuk, hogy elsősorban szívvel és lélekkel, azaz szeretettel ünnepeljetek, hálákat adván a Mindenhatónak mindazokért a segítő szellemekért, akik nélkül talán sokkal lassabban haladt volna előre az Isten ügye és sokan el sem juthattak volna a világosságra hanem megmaradtak volna a sötétségben.
Szeressétek teljes szívvel a missziós szellemeket, hogy belekapcsolódhassatok az ő viszont szeretetükbe, hisz ennek az ünnepnek is a szeretet felébresztése és nem a külsőségek művészies kivitelezése a cél.

Amen

Ada, 2022. okt. 31.


A szeretet hogy épít közösséget?
https://www.youtube.com/watch?v=_eU_uCWilAA

[Karsay1958]

Kedves Barátaim!

Az Amerikai Magyar Szellemkutatók Társasága, a kiadásukban megjelent könyveit kínálja szellemi igazságok iránt érdeklődőknek ajándékban, díjmentesen.

Egy teljes sorozat 12 kötetből áll: ebből kettő kötet Zita általi tanításokat, illetve látomásokat, a többi pedig Névtelen Szellem Eszter médium által, 1945 után írt közléseit tartalmazza. Ezekben a könyvekben található tanításokban olyan ismeretekhez juthat az olvasó, amelyek lelki fejlődésünk szempontjából nagy fontossággal bírnak. Ugyanis ezek a tanítások a lélek legbensőbb világát, tulajdonságait tárják elénk és a bűnből való megtérés halaszthatatlan voltát hangsúlyozzák.

Az emberiség az utolsó idők utolsó óráját éli, és már nincs idő tétovázásra, múlandó dolgokkal való foglalkozásra. Éppen ezért Névtelen Szellem és az általa irányított Szentlélek Küldöttei a megtérés fontosságára, a bűneinken, gyarlóságainkon, a hibáinkon való tudatos önmunkákodásra figyelmeztetnek bennünket.

De tőlük hallhatjuk azt is, hogy Krisztus Urunk második eljövetele előtt lesz még egy rövid idő amikor az evangéliumi spiritizmus elismert lesz, és dicsőség fogja övezni.
Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a könyvek ezekre a nehéz időkre olyan ember testvéreink kezébe kerüljenek, akik értéket látnak a bennük foglalt igazságokban, hogy azokból a Szentírással egyetemben,, a helytálláshoz világosságot és erőt meríthessenek.

Íme a könyvek listája:


Névtelen Szellem 1945 utáni tanításainak gyűjteménye:

- A "Maradékhoz" IV. 2000.

- Íme előre megmondtam néktek I-II-III 2003

- Ha a só megízetlenül 2003.

- Az út végén I-II. 2003.

Lajos szellem (Eszter duálja) megnyilatkozásainak gyűjteménye:

- Mese a sokszívű Zsofkáról I-II. 2000.

Jelenleg a könyvekhez jár 2 ajándék könyv Szabó Judit író - médiumtól!

Jelentkezni a Karsay István karsayistvan@t-online.hu címen lehet. Nagyon kérek mindenkit, hogy a nevét, e-mail címét, elérhetőségét (telefon - lakcím) feltétlenül tüntesse fel.

Fontos: a könyvek Budapesten vannak, így érdeklődés miatt írom, hogy azokat itt lehet átvenni. Vidéki postázást azonban - annak komplikáltsága miatt - esetlegesen futárszolgálattal tudom megoldani, ennek a költségét annak kell fizetni akinek szüksége van rá. Jelenleg 7000.- FT a szállítás ára dobozzal együtt.
Budapesti szállításban ingyen tudok segíteni.

Továbbá nagy segítség lenne, ha működő ezoterikus klubok igényt tartanának rájuk,
Ha ismertek ilyet, vagy esetleg könyvtárat, ahol egy vagy több sorozat elhelyezhető lenne, kérlek benneteket tudassátok velem.

Kerültek könyvek Erdélybe, Szerbiába, Szlovákiába,és Amerikában, így aki ott él keressen meg, és megadom az elérhetőséget.


Szeretettel.

István

[Karsay1958]

Tér és idő - Felvezetés
Zita médium által 2017. december 31.

A Föld a változások, a tér és idő világa. Vannak azonban csodálatos tiszta helyek Isten országában, ahol nincs tér és nincs idő, de itt az emberek világában és minden anyagi és fél anyagi világon bizony van. A teret és az időt lehet jóra, és lehet rosszra használni, azaz lehet hasznossá és hasznot nem hozóvá, azaz haszontalanná tenni.
A térben helyezkedik el minden, ami sűrűvé, matériává, anyaggá lett, mert az anyagnak térre van szüksége, de az ember a teret is önző módon felosztja: ez a tér, ez a terület az enyém, az a tied. Ami az enyém ahhoz semmi közöd, ide be nem léphetsz. Kerítéseket, falakat épít, nem azért, hogy a rosszat, az ellentéttől valót kizárja, hanem azért, hogy mindazt, amit összeharácsolt azt el ne vehessék tőle. De falat épít embertársa és maga közé is mindazzal, ami belőle, mint önzés fakad, és így mindenképpen elhatárolja magát az egyik ember a másiktól. Így különböző társadalmi osztályokat hoztak létre, és mindazok, akik szerinte az ő társadalmi osztálya alatt vannak, élnek, mint ahova ő tornászta fel magát, vagy egyáltalán ahol ő képzeli magát, azokat lenézi, nem egy esetben semmibe veszi.
A térben sajnos sok mindenmegtörténik, amiknek nem szabadna megtörténnie. Ha határokat húz és alkot az ember abból a célból, hogy kirekessze onnan mindazt, ami rosszként, bántó szándékkal vagy betegségként jön, vagy ami lerombolná azt, amit ő nehéz munkával esetlegesen hosszú, és itt már az idő is belejön, hosszú ideig épített, ez helyénvaló, az rendben van. Ezzel szemben gyakran éppen az ellenkezőjét cselekszi; a szeretetre hivatkozva, azokat is beengedi, befogadja, akik majd a nagy rombolást elvégzik erkölcsi, szellemi, kulturális tekintetben, és háborúságot kezdenek, elveszik amiért nem ők dolgoztak meg, aminek fizikai rombolás lesz a vége.
Aki több jó tudással rendelkezik, annak kell a kevesebbet tudónak adnia, de nem úgy, hogy aki nem tud, az szállítsa le a mértéket a saját szintjére és a tisztább, a jobb igazságot ismerők alkalmazkodjanak hozzá, nehogy megsértsék esetleg vallási érzékenységüket. Ezért aztán nem egyszer nem merik, vagy szándékosan nem akarják mindazt az emberek elé tárni, amit bizony az Úr születéséről, egyáltalán a természetes és tiszta keresztény hitről az embereknek valóságként tudniuk kellene. Tehát sok zavar jön létre az ilyen és hasonló helyzetből, végső soron az, amiről a mi Urunk, a Jézus Krisztus Földön jártakor beszélt, hogy eljő majd az az idő, amikor „nyomorúságra adnak majd benneteket,és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.”(Máté 24,9)
Pedig az Ő neve szent, és az Ő neve az, ami a világnak minden jót és minden reményteljest nyújtott és nyújthatna még a jövőben is, ha az ember térben és időben el nem gáncsolná azt szándékos rossz akarattal, és nem szállítaná alá értékét annak, aminek a vezető eszmének kellett volna lennie az utolsó időkben is az emberiség részére.
Az időt és az anyagot is helyesen, mértékkel kell tudni használni. Nem szabad pazarlóan bánni sem az anyaggal, mert nincs az a sok, ami el ne fogyna, sem pedig az idővel, amely előbb utóbb minden ember, de az egész emberiség részére is a halállal lejáródik, és akkor felelnie kell az embernek, hogy hogyan és mire használta fel azokat az alkalmakat és lehetőségeket, amelyeket a térben és az időben kapott.
Éppen ezért, ennek a láthatatlan világból a Szentlelken keresztül ma még alácsörgedező igazságnak mind térben, mind időben helyet kellene szorítania, foglalnia az emberek világában, azaz az emberek gondolkodásában és érzésvilágában. Igen, helyet kellene szorítania, hogy az ember tudja, hogy az ingyen kapott idővel, alkalommal, lehetőséggel, a térben, a fizikai síkon való megjelenésével jó gazdaként hogy s mint gazdálkodjék, hogy úgy önmagának, mint embertársainak hasznára legyen.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Tér és idő
Adai közlés - Én vagyok a világ világossága
A szeretet az élet forrása
Adelma – A dicséret
A belső világ helyes kiépítése
HANG - Hugom hálalos beteg
Nem mindennapi történet
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGircekQ1 ... A?e=BHpO0j
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGircRkiV ... A?e=9wZuzj
Karsay István 2022 novemberi szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_213

https://www.youtube.com/watch?v=qNlYmDksCnM&t=3s
A Szürke Szellem oktatása Zita médium által – 1991.május 5.
Hangoskönyvrészlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=7Oe_qN4Nu14
A Névtelen Szellem közleményei Eszter médium útján I. Kötet 2. rész
Hangoskönyv (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=k0EHDkRrLN8
A magyarországi kocepciós perek egyik áldozata Gizi médium által – 1997 nov.25.

https://www.youtube.com/watch?v=G0VZ3LrcXv4&t=60s
Iványi Jenőné – Fényjelek a túlvilágról – Szellemtani kisregény

[Karsay1958]

Mai tanításunk különleges lesz, mert sok videóval támasztom alá a tanítást!


Testetöltés, visszaszületés:
Különböző szférákból történnek a testetöltések. Az alsóbb szférákból azért, hogy hibáinkat, alacsonyrendű tulajdonságainkat levethessük, a felsőbb szférákból pedig azért, hogy e szellemek az evangéliumi igazságokról tanúságot tegyenek. Gondoljunk Gandhira, Assisi Szent Ferencre, vagy Terez anyára. Tanítás és tanulás, erkölcsi példaadás és javulás, ez a kegyelmi élet, a fizikai élet célja a Földön. Tehát különböző szellemi fokozatú, különböző szférabeli szellemek öltenek testet a fizikai síkon, ezért tapasztalunk az emberek között óriási különbségeket életvitelben, világnézetben, erkölcsi felfogásban, életcélokban. Inkarnációink értelme a következő: A Gondviselés alkalmat nyújt nekünk, mélyre került szellemeknek, hogy szellemileg emelkedhessünk, az anyag szeretetéből kiemelkedhessünk. Mert ez az önzővé, anyagiassá vált szellemeknek a szférákban lehetetlen.

Miért kellenek ehhez a testetöltések?
Először azért, hogy a különböző szférabeli szellemek közötti óriási különbségek a földi élet tartamára felfüggesztést nyerjenek. Az Isteni Kegyelem a mélyre bukott szellemek torz megjelenését a földi tartózkodás idejére felfüggeszti. Elfogadható külsőt - emberi testet - ad nekik, hogy a társadalom befogadja őket és javulhassanak. Mert különben olyan csúf és riasztó külsejük lenne, hogy a társadalom visszautasítaná velük a kapcsolatot. A magasabb szférákból testetöltő szellemeknél a helyzet fordított: ők a sugárzó megjelenésüket rakják le és felveszik az "egyenruhát", az emberi testet, és így az emberi élet tartamára hasonlókká válnak az alacsonyabb fokozatúakhoz.
Másodszor - azért adja Isten kegyelme az emberi életet, mert a fizikai síkon az egymással ellentétben lévőknek szeretetben fel kell oldódniuk és egymásért dolgozva szellemileg fejlődniük. Tehát mit tesz Isten bölcsessége az emberi élet megadásával? A múltat lefedi és az egymással harcban lévőket rokoni-családi kapcsolatokba hozva, megkönnyíti a szeretetben való feloldódást. Ha a múltat nem takarná le az Isteni Kegyelem és a családi kapcsolatokban emlékeznénk az egymás ellen elkövetett régi bűnökre, a szeretetben való kiegyenlítődés lehetetlenné válna! Gondoljunk arra, hogy a börtönviseltek, bűnözők milyen megbélyegzettek maradnak a társadalom előtt. Irtózatos zavarok keletkeznének, ha emlékeznénk az egymás ellen elkövetett régi bűneinkre.
Harmadszor - azért van szükség az emberi életre, hogy itt a hamis látszat ellenére válassza és tegye ki-ki a jót! Mert a szférákban megtanulja a szellem, hogy a rossz cselekedeteknek rossz következményei vannak. Ott ezt a lelki testén keservesen tapasztalja. Azonban kalmárként, mert az nekem jót fog eredményezni, nem elég a jót cselekedni. Ezért Isten letakarja az emberi életben a szellemi törvények bizonyosságát, és a látszat ellenére kell a jót cselekedni! Csak így lesz szellemi értéke tetteimnek! Csak így teremtődik meg lényemben a biztosíték arra, hogy a szférákban birtokomba kerülő hatalmas szellemi erőket a szeretet egyetemes törvénye szellemében fogom használni. Mert Isten minden fejlődő szellemre hatalmas erőket és feladatokat bíz!
A testetöltéssel, a fizikai (emberi) életbe való leszületéssel lehetőséget kapunk a Kegyelemtől a tisztulásra; hibáink a fizikai élet ütközései során oldódnak. Ütközések! Fájdalmak és vélt sérelmek. Ezek figyelmeztetnek hibáinkra, melyek kéregként vesznek körül. Meg kell tanulnunk ezeket napi önvizsgálattal tudatosan felismerni. Csak ez után tudunk a hibarétegeink következetes lebontásával alkalmassá válni arra, hogy a mindeneket besugárzó Isteni Szeretet-, Bölcsesség- és Erőáramot egyre jobban befogadhassuk, abba bekapcsolódjunk és továbbsugározhassuk mások felé. Minél fényesebbé, szellemibbé válunk a szeretet törvényének betöltése által, annál inkább lehetővé válik.
Mediális közlés a reinkarnációról
https://www.youtube.com/watch?v=U0A5Tsb ... e=youtu.be

Lelki lenyomatok
http://www.youtube.com/watch?v=z-kvKlovPzs

Lélekcsere
http://www.youtube.com/watch?v=KrlpbDEt ... e=youtu.be
Lélekvándorlás bizonyítékai. Reinkarnációs terápiák, tapasztalataim.
https://www.youtube.com/watch?v=p_aUGs4kO2U&t=6s

Egy reinkarnáció emlékei
https://www.youtube.com/watch?v=MoVo-YdmBbQ

Lélekvándorlás létezik? Egy budapesti lány lehet a bizonyíték.
https://www.youtube.com/watch?app=deskt ... R2Pd5OBAjf

Iriszke - Lucia lélekcsere


Farczády Gerő vegyészmérnök Írisz nevű, tizenhatéves gimnazista lánya egyik reggel felébredve, a szüleit, testvéreit nem ismerte meg és a család számára ismeretlen nyelven kezdett el beszélni. Az édesanya szerint a lány mély álomból ébredt, kiugrott az ágyból és elakart szaladni. Idegen nyelven Madridról beszélt, bizonyos Pedrót emlegetett, az anyját szenyórának,
(úrnőnek) nevezte, magáról pedig azt állította, hogy Luciának hívják és szolgáló. (újsághír) Egy kezdő riporter, Ráthonyi János bukkant 1935-ben Budapesten e máig megmagyarázhatatlan történetre. Rátonyi másodszor is felkereste a családot. Magával vitte a spanyol követség titkárnőjét és a Budapesten szereplő Busch Cirkusz egyik spanyol artistáját. A spanyol vendégek szerint Írisz-Lucia olyan tökéletes kiejtéssel beszélt spanyolul, hogy ezt itt, Budapesten nem tanulhatta volna meg. Az is kiderült, hogy a lány úgy ismerte Madrid utcáit, tereit, piacait, mintha ott élt volna. A lány átlényegülése alaposan megváltoztatta Farczády Gerő mérnök családjának életét. Szolgálóként dolgozott a szülei házában, spanyol ételeket főzött, spanyol dalokat, tácokat adott elő. A család közben az egyik szerzetes rokon segítségével, - aki sok latin eredetű nyelvet ismert - egyre több érdekességet tudott meg a lány "madridi életéről". Ezek szerint Lucia Altarez de Salvio a neve, negyvenéves korában, 1933 augusztusában tüdőbajban halt meg Madridban és most "ébredt fel" Budapesten. A férje napszámosként kereste a kenyerét, ő pedig tizennégy gyermeket hozott a világra.
Írisz-Lucia nehézkes, gyakorlatlan, szálkás betűkkel írta le a nevét. A lány korábbi írásával törvényszéki írásszakértő hasonlította össze, elemezte a spanyol szöveget és megállapította, hogy a kézírás teljesen elütő, más jellemű, megfáradt, iskolázatlan nő produktuma. A lány "elfelejtette" a magyar nyelvet. Ha magyarul szóltak hozzá, értetlenül bámult, gesztusokkal jelezte, hogy nem érti, amit mondanak neki. A riporter az első találkozáskor megpróbálta leleplezni a lányt. Amikor az anya kiment a szobából és kettesben maradt a lánnyal, olyan ocsmány és durva kifejezéseket vágott Írisz fejéhez, hogy azok hallatán, az apácáknál nevelkedett lány rögtön elpirul és felháborodik. Írisz azonban ártatlan, csodálkozó szemmel nézett a riporterre. A különböző hatóságok szakemberei, - törvényszéki elmeszakértők, pszichiáterek - igyekeztek választ kapni Írisz-Lucia hihetetlen átváltozására, azonban vizsgálódásaik eredménytelenek maradtak. Akadtak, akik a skizofrénia rejtélyes esetének tartották a lány történetét. A spanyol ügyvivő felkérte a budapesti főkapitányságot, derítsen fényt a bonyodalmas ügyre, mert ha a lány valóban spanyol állampolgár, tartózkodási engedélyt kell kérni a számára. A vizsgálat nem járt eredménnyel. Az Est madridi tudósítója jelentette, hogy számos Alvarez és Altarez család van spanyol fővárosban, de mivel nincs bejelentkezési kötelezettség, lehetetlen megtalálni Lucia madridi családját. Egyébként Írisz-Lucia Magyarországon élte le életét, sokáig tervezőintézetben műszaki rajzolóként dolgozott, családtagjai, köztük unokái, nagy-nagy szeretettel vették körül. Közeli rokonai szerint még idős korában is idegen kiejtéssel beszélt magyarul, törte "egykori anyanyelvét".

https://www.youtube.com/watch?v=4P18uyl ... ture=share

Volt egy nagyon régi film kb. 2003 környékén, szalagos videó magnóval (VHS) vettem fel, majd később átmentetem dvd-re, így a minőség sejthető, de élvezhető.

Alaptörténet, hogy egy ateista filmrendezőnek egy kollegája elmesélte, hogy a Libanoni háborúban nagyon sokan meghaltak ártatlanul, és lehetőséget kaptak a nagyon gyors visszaszületésre.
Ezt a rendező kétkedve fogadta, hiszen nem is hitt a halál utáni életben, de elhatározta, hogy utánamegy a dolgoknak, és készített egy dokumentum filmet
Ugyanis az ott élő drúz nép hagyományaiban teljesen természetes a reinkarnáció fogalma, mint a keleti vallások többségében is, hogy van a halál után élet!

A film végére meghajolt a tények előtt, sőt talált olyan élő embereket, akiknél egy előző lélek több testben is jelen volt, mert a feladatuk így „követelte” meg, szükség volt rá a várható Korszakváltás miatt, amiben most nyakig benne vagyunk!
Ez a film csodálatos bizonyítéka a reinkarnációnak, és a lélek osztódásnak amiről már több előadásomban is beszéltem! !

National Geografic Chanel Visszatérés a halálból Drúz reinkarnációs esetek.
https://drive.google.com/file/d/1sT77dp ... dHOUQ/view

[Karsay1958]

A halál angyalainak munkája 1/3
Zita médium közlése 1999. December 30.

Ebben a közlésben egy tömegkatasztrófákra, háborúkra szakosodott „halál-angyala” nyilatkozik, aki már kétszáz éve végzi társaival a munkafeladatát és a korszakzáráskor fejezi be.

Az Úr Jézus nevében köszöntelek benneteket szeretettel testvéreim! Isten akarata nélkül nem lehet meghosszabbítani az életet. Az ember próbálkozhatik, a tudomány ügyeskedhetik, néha az isteni Gondviselés hagyja, hogy az ember a maga feje után menjen, a maga elképzelése szerint valósítson meg dolgokat az életben és az életért, de hogy jól végződjék az, amit az ember összemesterkedik, az nem valószínű és arra nincs garancia.
Isten ha akarja, a holtból is élőt, a kövekből is fiakat támaszthat, és amire Isten kimondja a végzést: „eddig és ne tovább” azt senki a világon meg nem fellebbezheti. Bizony van nekem gyakorlatom ebben, mert hosszú-hosszú időt töltöttem el - így is mondhatnám, bár egy kissé furcsán hangzik - a halál angyalaként. Jártam közöttetek egyetlen egyszer, nagyon régen. Más volt az épület és ti is mások voltatok annak idején. Van annak már 25 vagy talán annál is több esztendeje, amikor egyetlen egyszer, szintén így év végén itt voltam, és ti búcsúztatva az ó-évet reményteljesen néztetek a megszületendő újév elé.
Nem ezt az eszközt (médiumot) vettem akkor még használatba, hanem egy másikat, akin keresztül bemutatást nyert, hogyan rémül meg az életet kedvelő, az életet szerető, az életet habzsoló ember a halál gondolatától, amikor vígan van, eszik, iszik, mulatozik és úgy várja az új esztendőt. Amit az eszköz ott láthatott, amit én akkor megmutattam neki, az valóság volt. Mindenki, aki ott volt, megrémült attól, hogy köztük valakit meglegyintett a halál szele, (lásd: „Szilveszteri látomás” című, 1964 dec. 31-i közlemény, 305. oldal)
Tehát tudom, hogy mindennek ideje van és így ideje van a halálnak is. Ahogy a megszületendő szellem, ahol majd megszülethetik, a szülők körül, többnyire az anya körül jár, hogy megfelelő kapcsolatba jusson vele, úgy hasonlatosan ehhez, a halál angyalai is az ember körül járnak, az embert figyelik, aki már halálra van szánva. Látóitok, ha Isten engedné - de kegyelemből nem teszi azt, bár vannak kivételes esetek - már előre láthatnák, hogy a halál lehelete valakin rajta van, pedig az illető még egészen jól érzi magát. Még tervei vannak az életben, még mind a tíz körmével kapaszkodik bele; még ezt is, azt is, amazt is szeretne; még egy ilyen lehetőséget, még egy olyan ruhát, még egy amolyan összejövetelt szeretne; még ezeket, azokat meglátni, sok mindent szeretne, és mindazt már nem kaphatja meg.
Vagy ha még egy rövid idő engedélyeztetik neki, nemhogy arra használná fel, amire akkor a legnagyobb szüksége lenne, hogy egy kis rendet teremtene a benső lelki világában, hanem még minden érzésszálával kifelé figyel, még minden érzésszálával a világ dolgaihoz és e világhoz kapcsolódik, pedig az ítélet már kimondatott felette. Jó azoknak, akiknek részére az ítélet úgy szól, hogy ekkor és ekkor a testtől el kell szakadniuk és menniük kell. Sok esetben körülöttük, vagy lelkük falán már meg is jelent az írás: „megmérettél és könnyűnek találtattál; mert mivel is töltötted el a drága, és ami a lényegesebb, a visszahozhatatlan időt?” Mert ami elmúlt, azt többé visszahozni nem lehet.
Senkinek nincs hatalma arra, hogy ami elmúlt, azt visszahozza; hogy a megtörténtet meg nem történtté tegye; hogy az elpazarolt időt valami értékessel tölthesse meg; hogy életének agyonfirkált lapjait kiradírozhassa és más dolgokat írhasson be; hogy akikhez rossz volt, és akiknek lelkében rossz érzéseket hagyott maga után, azokat képes legyen megváltoztatni. Az mind-mind kikerül a halál szele által meglegyintett ember, a haldokló lehetőségei közül.
Mindenkinek más a halála, más az agóniája, más a halálfélelme; mindenkinek más és más jelenik meg utoljára testi szemei előtt és mindenkinek más és más tűnik fel a kibontakozó lelki szemei előtt. Ha az életét úgy élte, hogy orcáját nem a fény felé fordította, akkor megvakul, és hiába próbálja nyitogatni lelki szemeit, hogy ebben a világban valamit megpillantson, csak sűrű sötétséget és tapintható ködöt érez maga körül, és semmit e világból nem lát.
Az ember napjai megszámláltattak; az írás szerint az ember napjai legfeljebb 70 vagy 80 esztendő; mindaz, ami azon felül van, az Isten nagy-nagy kegyelmi ajándéka. De az ember azt sem veheti biztosra, hogy azért, mert ezt a nagy kegyelmet megkapta, akkor jóra fordul a sorsa, mert számtalanszor a nagy kegyelmet megkapva, a hátralévő időt is helytelenül és rosszul használja fel. Mert az időt csak elmulasztja, kifolyatja az ujjai közül anélkül, hogy a körülötte lezajló életből valami értéket tudna kihozni. Mert a figyelme nem azon van, amiért a Földre küldetett, hanem mindazon a káprázaton, amely e világra oly nagyon jellemző. Az egyén halála másként történik, mint a tömegkatasztrófákban elhaltaké. Ezt úgy értem, hogy azoknak a munkája egyszerűbb, könnyebb, akik az egyénileg meghalók mellett teljesítenek szolgálatot.
De amikor így, mint nekem is, katasztrófák, különböző balesetek és szerencsétlenségek helyén kell teljesítenünk szolgálatot, néha még bennünket is - bár kötelességtudatunk olyan erős, hogy megakadályozza, hogy érzésbelileg az ott életüket vesztettekhez kapcsolódjunk - megvisel az, amikor azt kell látnunk, hogy mennyire felkészületlenek azok az emberek, akik tömegkatasztrófákban halnak meg. Mert hiszen nem voltak betegek: a betegség, a fájdalom nem készítette őket elő a nagy útra, hanem minden idegszálukkal benne éltek a világban.
Talán éppen repülőre ültek, hogy keressék azokat a lehetőségeket, ahol kimulathatják magukat; talán éppen egy nagyváros forgalmas utcáján jártak; talán éppen éjszakai nyugovóra tértek, amikor megrendült a föld; talán éppen Istent káromolták és ez fagyott ajkukra. Nagy az ilyen helyeken a fejetlenség; többnyire az ott meghaltak azt hiszik, hogy még mindig van lehetőségük, hogy kijuthassanak abból a katasztrofális helyzetből; hogy mentsék az életükét; kikerüljenek onnan, ahol a veszedelem fenyegette őket.
Némelyek, akik nem veszítik el öntudatukat - mert az is ritka, akik nem veszítik el - azok kószálnak és azt várják, hogy elszállítsák őket a mentők. Pedig mi fogjuk őket elszállítani idegen vidékre, egészen más területekre, mint amit ismertek és amihez hozzá voltak szokva. Még - mint mondom - azok is, akik éberek maradnak és nem vesztik az öntudatukat, még azok sem tudják, hogy mi is történt és mi is történik velük. Akik pedig öntudatukat elveszítik, azoknak többnyire hosszabb idő kell ahhoz, hogy újra eszméljenek és újra felébredjenek arra a tudatra, hogy a testi életüknek már vége van.
Közel kétszáz esztendeje teljesítem ezt a munkát, amely most, ennek az évezrednek a lejáródásával az én számomra is lejáródott, és nagy-nagy szükségem lesz az élettel való telítődésre. Mert a halál közelében dolgozni, a halállal időt tölteni mindenkor megviseli még a szellem érzésvilágát is, de különösen megviseli azokét az emberekét, akik mindig a halál közelségében vannak. Mert kik is vannak igazán az élethez közel? Azok, akik életet mentenek, akik élettel dolgoznak; akik az életnek áldására vannak; akik a természetvilágba intenzíven belekapcsolódnak érzéseikkel és gondolataikkal; akik a városokon kívül, faluhelyen, a természetben élnek és szeretik a természetet; akik minden kis életre figyelemmel vannak, még a piciny kis bogárka életére is.
A városi élet nem sokat érő. A városi életben az embernek az élethez kapcsolódó, finomabb, érzékenyebb érzései elsatnyulnak és éppen ezért a városi embernek igen nagy szüksége lenne, hogy az év minden évszakában, nem csak a kellemes meleg idők alatt, kisétáljon a természetbe, észrevegye a természet csodáit és feltöltődjék azokkal. A városi ember a falusi ember munkáját nyűgnek, gondnak, sok-sok munkának érzi, amit annak el kell végeznie a földeken vagy az állatokkal. A városi ember úgy gondolja, az a kellemes időtöltés, amikor nem természetes - tehát mesterséges világítás mellett - mindenféle bárokban, kaszinókban, sötét helyeken mulat és szórakozik, és szinte futva menekül az egyik ajtótól a másikig, hogy a lehető legrövidebb ideig se érje őt a szél, a hideg, a meleg, mert elszokott az élet közelségétől. És ezáltal máris benne van a halál. Lehet, hogy az arca még pirospozsgás, lehet hogy külsőben nem látszik meg rajta, de belülről már a lélek halála látható a számunkra. És ha a lélek meghal, a lélek élettelen, mi értelme van a földi életnek?
Hiszen a lélek a motor az emberben, a léleknek kellene irányítania az ember életét, hogy napjait mivel tölti, mivel foglalkozik, mikor és hogyan imádkozik, milyen könyveket olvas, milyen műsorokat néz, egyáltalán milyenek az ő gondolatai, érzései, vágyai és törekvései.

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Találd meg önmagad Ég és föld között1-2 rész
https://indavideo.hu/video/Talald_meg_o ... xYDZOMZXUY

https://indavideo.hu/video/Eg_es_fold_k ... 2NJEiQRrxk

[Karsay1958]

A halál angyalainak munkája 2/3
Zita médium közlése 1999. December 30.

Vannak érzések, vannak vágyak, vannak gondolatok, amik a halálra visznek. Mert amiben bűn van - és ilyenek a bűnös érzések, vágyak és gondolatok - abban halál van. Az ember akkor telítődik meg élettel, ha érzéseivel, vágyaival, gondolataival az istenihez, az élethez, a feltámadott Krisztushoz kapcsolódik. Bizonyára láttátok már, hogy vannak olyan emberek, akik hosszú ideig vágóhídon dolgoznak, vagy forradalmak, háborúk idején a mindennapi vérontás, a sok halál látása miatt minden érzékenységüket elveszítik a szép iránt, nem tudnak lelkesedni, nem érzik jól magukat, elmegy az étvágyuk; nem kívánják azokat az örömöket sem, amelyek a test örömei, mert még a testen keresztül sem érzik magukhoz közel az életet.
Némelyek az ilyen háborúk alkalmával úgy megsérülnek, annyira magukba szívják a halált, hogy még ha ki is kerülnek az úgynevezett normális életkörülmények közé, nem lesznek már soha a régiek, hanem megroppannak lélekben, megroppannak erőikben, megroppan idegrendszerük és nagyon nehezen viszik tovább az életüket. Pedig ők nem tettek semmi rosszat, de az a környezet, amelyben kénytelenek voltak a háborús időkben és háborúk alatt az életük egy részét vagy az életüknek egy szakaszát eltölteni, hatott rájuk.

Igaz, ahhoz, hogy valaki katona legyen, nagy-nagy lelkesedéssel és életszeretettel kell rendelkeznie. És nem azokról a katonákról beszélek, akik harcvonalban soha sem voltak, akik mindig a háttérben vannak, akik különböző okokkal az élvonalból kivonják magukat; mégcsak nem is azokat a tiszteket emlegetem, akik a parancsot kiadják ugyan, hogy támadjanak, bombázzanak vagy bármiféle tömegirtást végezzenek, de ők mindazoknak a végrehajtásáért, katonáik életéért nem éreznek felelősséget. Visszavonulnak és azt hiszik, hogy akiknek a parancsot kiadták, azok felelnek érte, de ők nem.
Ezt is gyakorlatból mondom, mert voltam azokon a helyeken is, ahol nagy háborúk és nagy emberveszteségek voltak, és ezek a veszteségek igen-igen fájdalmasak voltak nekünk is, akik ott dolgoztunk, és azoknak is, akiket abba a világba kellett átsegítenünk, ahova készítették magukat. Igaz, az első lépés nem az, hogy oda mehetnek, ahova készítették magukat, hanem az első időben egy kórház félébe kerülnek - mondhatnám mindegyik, kivétel nélkül - nem is annyira azért, hogy ápolásban részesüljenek, hanem hogy megkezdődjék rajtuk a felébresztési folyamat.
És természetesen aszerint, hogy milyen lelki beállítottságúak voltak emberkorukban, annak alapján egyesek gyorsabban és rövidebb idő alatt, mások hosszabb idő alatt és csak nagyon lassan térnek magukhoz. És amikor magukhoz térnek, akkor minden kapcsolatukat elveszítik az élettel, teljesen kiesnek az idő és tér érzékeléséből, és bizonyos időnek kell eltelnie, hogy lassan-lassan összerakják, valójában mi is történt, hogyan történt és mennyi ideje történt velük.
Vannak olyan tömegkatasztrófák is, amelyek előreláthatók. Nem egy esetben minket már előre odavezényelnek és emberi számítás szerint heteket, hónapokat töltünk ott, mert biztos, hogy azok elkerülhetetlenül bekövetkeznek. Sok esetben az is előfordul, hogy egyeseknek, akik azon a területen tartózkodnak, idő és alkalom van még adva, hogy valamilyen okkal, gondolattal vagy feladattal arról a helyről elhívassanak, mielőtt a katasztrófa bekövetkezik, és azokra a területekre eljussanak, ahol a Gondviselésnek még igen nagy szüksége van rájuk.
Persze vannak olyan katasztrófák is, amelyeket nem a természet okoz, hanem amik emberi gondatlanságból, emberi nemtörődömségből jönnek létre. Nagyon sok tűz keletkezik a városokban csupán gondatlanságból, mert az emberek semmire nem figyelnek és semmiben sem elég alaposak. Sok mindent el lehetne kerülni. Nem egyszer egy másik csoport jár előttünk, akinek az a feladata, hogy felrázza és figyelmeztesse az embereket a veszélyre; vagy azokat, akik még a házban, vagy a sűrűn összeépült, több emeletes városi épületekben nincsenek elbódulva, akiket még lehet figyelmeztetni - ha nem is mindenki menthető ki az épületből - megmentsék.

Vannak olyan esetek, amikor az emberek még élhetnének - tehát ez az ellenkezője annak az esetnek, amit beszédem elején mondottam, amikor valakire az isteni végzés kimondotta, hogy pont kerül az életük végére, akkor már nem lehet alkudozni - de gondatlanságból, figyelmetlenségből, tréfákból, különböző játékokból, fogadásokból, merészségből, sportból és még sok mindenből az életüket kockára teszik. És ezekben az esetekben nem kellene, hogy bekövetkezzék a halál, de bekövetkezik, mert mint mondottam, figyelmetlenek vagy túl merészek voltak és az életüket kockáztatták.
Vannak emberek, akik szeretnek játszani a halállal: kétszer, háromszor, ötször, tizenkétszer próbálják és mivel tizenkétszer sikerült nekik, azt hiszik, hogy ez mindig így lesz. Pedig nem így van, mert egyszer rá kell fizetniük a gondatlanságukra, merészségükre, ahogyan maguk ellen kihívják a halált.
Bizonyos esetben kórházakban is sokszor van emberáldozat az orvos vagy az ápoló személyzet gondatlanságából; az illetőnek nem volt még itt az ideje, nem kellett volna meghalnia. Mert aki meg volt bízva azzal, hogy az illető egészsége fölött őrködjék, azt helyreállítsa, vagy a gyógyszerét adagolja, az könnyelműségből különböző veszélyeknek, esetleg halálnak tesz ki egyéneket.
Azután vannak, nem is kevesen, olyanok, akik szívesen játsszák meg a halál angyalát úgy, hogy aki szerintük már nem életképes, azt egy injekcióval, vagy más eszközzel - úgymond - átsegítsék a túlvilágra. Súlyos felelősség testvéreim, amikor az ember mások életével játszik, vagy a maga életét teszi kockára; súlyos dolog, amikor az ember élete olyan emberektől függ, akik nem józanon, nem helyes gondolkodással töltik be helyüket a kórházakban és az egyéb olyan helyeken, ahol a betegek ápolásra és az egészségük védelmére szorulnak.
Azokat, akik így hirtelen meghaltak anélkül, hogy az idejük itt lett volna, ideát többnyire nem várja senki; többnyire tőlünk sincs sem egyénileg, sem csoportosan kirendelve ezekre a helyekre senki; csak később tudjuk felkarolni és segíteni őket. Igaz, hogy az őrszellemeik mindent elkövetnek elsősorban a halál megakadályozására, másodsorban, ha már a halál bekövetkezett, a halál több lépcsőben történő lefolyásának a segítésére. De az ő munkájuk és feladatuk nem az volt, hogy az embert szellemi újszülöttként ebbe a világra átsegítsék, hanem az ő munkájuk és feladatuk addig szólt, amíg a Földön éltek és ideát is majd akkor lesz, amikor a védencük öntudatra ébredésének be kell következnie.
De az öntudatra ébredés és a fizikai testből való kikapcsolás, vagy az életszalag elvágása között még több lépcsőben történik a benső szellemi élet felszabadítása a test burkaiból és főként erőrétegeiből. Természetesen, akik önkezűleg vetnek véget életüknek, azokat sem várja itt senki, mert hiszen nem volt még itt a haláluk órája, és amint mondottam, minket azokra a helyekre vezényelnek ki, ahol nyilvánvaló, hogy a halálnak be kell következnie. Engem pedig abba a csoportba osztottak be és azokkal munkálkodtam - ahogy már említettem - akik nem egyénileg, hanem háborúkban vagy tömegkatasztrófákban haltak meg.

szemlézte: Bíró László

UI:

A szeretet gyógyít film
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... IBqucq8j08

[Karsay1958]

A halál angyalainak munkája 3/3
Zita médium közlése 1999. December 30.

Az ember azt gondolja, hogy egyetlen pillanat alatt bekövetkezik a halál a fulladásnál; egyetlen pillanat alatt bekövetkezik a halál, amikor a repülő lezuhan; egyetlen pillanat alatt bekövetkezik a halál, amikor az autó a fának vagy a falnak rohan, de valójában ez nem így van. A leggyorsabban bekövetkező halált is óriási halálfélelem előzi meg; tudatos az emberben, hogy most annak a fának neki fog menni, vagy a repülőgép lezuhan, vagy feléje süvít a golyó, vagy leszorítják egy párnával, vagy zsineget kötnek a nyakára és megfojtják. Különösen tömeggyilkosok esetében, fizikai élvezetet okoz nekik a halálfélelem meghosszabbítása áldozataiknál. Nem egy esetben ilyenkor tőlünk is valakit odaküldenek, hogy segítse ennek az áldozatnak a mielőbbi elszakadását a testtől, de ez természetesen nem tőle függ, hanem attól, aki a mindenhatót játssza és arra gondol, hogy annak a másiknak az élete az ő kezében van.

El nem tudjátok képzelni, hogy az ilyen áldozatok milyen halálfélelmen és milyen gyötrelmeken mennek keresztül és az még sokáig velük marad a halál beállta után is. Mégis, a mai társadalom többnyire nem az áldozatokat sajnálja, akiket ilyen gyötrelmeken vitt keresztül az, aki az áldozat vagy áldozatok életét kioltotta. Ha a gyilkos hurokra kerül, akkor a társadalom amiatt aggódik, hogy az elítélt gyilkosnak milyen lesz az agóniája, a halála, vagy mit fog érezni, ha gyorsan ölő halálnemmel a földi igazságszolgáltatás a szemet-szemért, fogat-fogért törvényt alkalmazza. Az igazság törvénye szerint nem is alkalmazhatna mást. Mert akik a mások életére törnek, mások életét elveszik, azoknak semmi kegyelem nem jár, mert nem adtak semmi olyat az életbe, ami őket átsegítené a kegyelem világába, hanem amit adtak, amit tettek, az őket ezer és ezer szállal a szemet-szemért, fogat-fogért törvényhez kapcsolja.
Manapság elterjedt dolog - bár az Úr megmondotta, de ennek ellenére elterjedt dolog - hogy az emberek minden meggondoltság nélkül házaikban fegyvert tartanak és ezt a fegyvert a legkisebb indulatos vagy haragos érzés esetén már használják, sőt, nem egyszer a fegyver egészen éretlen gyermekek kezébe jut. Szeretném az ilyen embereknek csak egyetlen nap alatt, néhány városban történt fegyver által meghaltak nyomorúságos helyzetét megmutatni. Mert nem olyan egyszerű a dolog, mint ahogyan azt a filmek mutogatják, hogy az emberek csak úgy meghalnak, hanem innen nézve, ezt a munkát vállalva, ezt a munkát végezve meg kellene látniuk, hogy mit is idéznek elő, hogy mit is cselekszenek, és hogy mindezzel eleven parazsat gyűjtenek a saját fejükre.

Úgy nézem, hogy a kórházaitokban is, és több elsősegélyt nyújtó helyen is kezdenek belefáradni ebbe azok az emberek, akik mindennap találkoznak ezeken a helyeken ilyen esetekkel. Mennyit küzdenek, milyen sok és nehéz munkába, mennyi anyagi értékbe kerül az, hogy akiket oda behoznak, az életnek megmentsék, ápolják. Nem olyan egyszerű dolog az, mint ahogyan azt az eszét vesztett ember gondolja, mert, mint mondom, minden halál fájdalommal, félelemmel és gyötrelemmel jár. És senkinek nincs joga életet elvenni, hiszen életet adni senki nem képes, csak egyedül Isten. Amit tehát Isten adott, afölött csakis Isten mondhat ítéletet, vagy csakis Isten szüntetheti meg. Tehát semmiképpen nem gondolhatja az ember, hogy rendelkezhetik az élet felett; akkor sem, amikor azt hiszi helytelenül, tévesen, balgán, hogy ő majd életet képes előállítani; és akkor sem, amikor meggondolatlanul emberi életeket veszélybe sodor, emberi életeket vesz el, embereket gyilkol bármilyen eszme érdekében.

A legszentebb eszme is véráldozatot követel, de nem azért, mert annak így kell lennie, hanem azért, mert a balga ember a legszentebb, a legtisztább, a legcsodálatosabb elvet és eszmét sem ismeri fel. Nem ismerte fel az eszmét a mi Urunk, a Jézus Krisztusban sem, és az ember mondott ítéletet, a legszentebb, a legtisztább, az Isten küldötte felett és folyatta el az ő drága, szent vérét. És így mond ítéletet az ember a „világ sói” fölött, azok felett, akik a világot előbbre viszik, vagy előbbre vitték, akik mártírok, akik vérpadon fejezik be életüket, akik az isteni Igazságért áldozták az életüket.
A balga embernek nem elég a vérből. A balga ember újra és újra olyan dolgokhoz nyúl, amikhez nem lenne szabad hozzányúlnia, újabb és újabb háborúkat kezd, amiknek semmi értelme nincs. Mert értelme akkor lenne, ha azáltal megtisztulna, ha szebb, jobb és bölcsebb lenne a világ. De nem lesz jobb, bölcsebb, szebb, békésebb a világ, hanem a harcok új harcokat hoznak, a fegyverek új fegyvereket indítanak harcba, új fegyverek ropognak és újra emberi életek esnek áldozatul. A halottakat pedig senki, senki fel nem támaszthatja!
Testvéreim, ha azt akarjátok, hogy az élet szent legyen előttetek, ha féltitek a saját életeteket, akkor legalább annyira tartsátok tiszteletben a mások életét is - mi több, minden életet! - mint a tiéteket! Mert a parancsolat nem csak azt mondja, hogy embert ne ölj, hanem így szól: „ne ölj!” És ha az ember ettől a gyilkos természetétől megszabadulna, akkor bizony mondom néktek, kevesebb lenne a tömegkatasztrófa, kevesebb lenne a tengereknek és a szárazföldeknek a háborgása; akkor kevesebb veszély lenne új és új földrengésre, új és tűzhányók kitörésére.
Mindenkinek meg kell halnia, de nem mindegy, hogy hogyan; mindenkinek meg kell halnia, de nem mindegy, hogy miért. Mindenkinek meg kell halnia, de fontos, hogy amikor a halál eljön érte és átszállítja a halál utáni létállapotba, akkor az életét nyereséggel zárja, elhozza magával mindazt, amiért a Földre küldetett. Mert a földi élet Isten nagy kegyelme; mert nem lehet a szférák világában olyan eredményekre szert tenni, mint amilyenek megszerzését a földi élet lehetőségei kínálják.

Tehát a Földön okosan, bölcsen kell élni; tiszteletben kell tartani az életet és éberen vigyázni mindennemű értékre. Mert hiszen a szülőnek is vigyáznia kell a rábízott legnagyobb értékre, az új emberre, a nála megszületett csecsemőre: annak életét óvni, védeni kell, annak életét táplálni kell mindaddig, amíg az képes lesz megállni a maga lábán, nem pedig veszélybe sodorni, olyan büntetéseket alkalmazni, amelyek annak a halálát vagy súlyos sérüléseit okoznák vagy okozhatnák.
Nem elég szigorúak, nem elég kemények a törvényeitek; a törvény nem elég kemény kézzel sújt le oda, ahová kellene. És éppen ezért lesz egyre nehezebb a mi munkánk; és éppen ezért lesz az idők múlásával egyre több olyan állapot, amely - így mondhatom - 150, vagy csak 80 esztendővel ezelőtt, vagy a századfordulón is lehetetlennek látszott, amivel alig találkoztunk és amivel ma egyre gyakrabban találkoztunk. Nem rossz képet akarok festeni az eljövendő korszakról, csak azt, hogy lássátok az érem eme másik oldalát is, amelyet én szemléltem majd csak 200 emberi esztendőn keresztül.

Körvezető: Tudod testvérem, hogy milyen nehéz ezt nekünk, embernek megérteni, hogy valaki ott a szellemvilágban ilyen hosszú időn át szolgálatot teljesítsen. Nagyon nehéz lehetett ez a szolgálat számodra és mindannyiótok számára. És bizonyos időközönként leváltanak benneteket?
Médium: Igen, és ilyenkor a mi Urunk, a Jézus Krisztus tárházából meríthetünk, mert „örök életnek itala van Nála”, amelyből ha iszunk, megfiatalodunk és megerősödünk. Mert a halál megvéníti, megöregíti a lelket; és fordítva is igaz: aki testben és lélekben megvénhedt, annak mi keresni valója van a Földön? Isten nagy-nagy kegyelme, hogy nem kell tovább azt a terhet, azt a nyűgöt cipelnie, hanem véget vethet annak, ideát felerősödhetik; és ha Isten kegyelme új lehetőséget ad neki, akkor piciny gyermekként, tele tiszta életerővel, örömmel, harmóniával léphet a világba - ha ugyan addigra még beléphet ilyen világba.
Mert ahogyan én látom, már a piciny gyermekek helyzete és sorsa is egyre inkább megnehezedik: az utcák nevelik majd őket; hontalanok, szülő nélküliek lesznek, mert a szülőt is egészen más dolgok érdeklik, mint az, hogy ha már egyszer embert szült a világra, azért minden vonatkozásban felelősséget is vállaljon. Az embernek minden cselekedetéért, minden beszédéért, gondolatáért, érzéséért felelősséget kell vállalnia, ha akar, ha nem! Ha a felelősséget a földi életben eltolja magától, annál nehezebb és súlyosabb lesz a helyzete ideát!
Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Megoldások a megfelelő szellemi élet felemelkedésére, az élet megfelelő megéléséhez:
Megbocsátás fontossága:

1. Megbocsátás és kibékülés. A gyakorlatban a kibékülés egy fokozattal nagyobb. Félreteszem a sérelmeimet, és tiszta szívből megbocsátok, akár az ellenségemnek is! („megbocsátok, de nem felejtem el az engem ért sérelmet” vagy „megbocsátok, de megfelelő távolságban akarom őt tartani magamtól”)
2. A meg nem bocsátó szív Ha nem megbocsátó szívvel járjuk az élet útját, akkor gyengül a kapcsolatunk Istennel, másokkal és önmagunkkal. A Miatyánkban kérjük: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” („a gyűlölet azt eredményezi az emberben, hogy a szépet csúnyának, a csúnyát szépnek látja, összekeveri az igazat a hamissal és a hamisat az igazzal”. )
3. Bocsássunk meg önmagunknak Ahhoz, hogy képesek legyünk másoknak megbocsátani, először nekünk kell képesnek lennünk arra, hogy elfogadjuk mások megbocsátását. A megbocsátás megtagadása vagy képtelensége gyakran annak a jele, hogy nem bocsátunk meg önmagunknak és nem tudjuk elfogadni mások bocsánatát.
Az önmagunknak való megbocsátás lépései:
- Sötét és negatív érzelmeimről naplót vezetek. Ez segít, hogy szembenézzek velük. Ez az egyszerű írásbeli gyakorlat sokszor segít elfogadni érzéseimet.
- Megpróbálok tudatosan viszonyulni azokhoz az érzéseimhez, amelyeket nehezen tudok elismerni – mint például az irigység, gyűlölet, harag.
- Megtanultam megosztani énem sötét vagy homályos oldalait egy bizalmas barátommal. Megtapasztalva, hogy egy másik személy elfogadja állítólagos „csúnya oldalunkat”, ez gyakran segít, hogy jobban elfogadjuk önmagunkat.
- Elkezdtem imádkozni alázatosságért – hogy elfogadjam korlátaimat és tökéletlenségeimet. Nagyon gyakran a büszkeségünk és az a próbálkozásunk, hogy egy magunkról kialakított idealizált kép szerint éljünk, tart vissza annak felismerésétől, hogy még nem vagyunk tökéletesek. A mondás: „légy türelmes velem; Isten még formál engem”, jó elmélkedési anyagnak bizonyult.
4. Fejezd ki érzelmeidet
5. Határozz a megbocsátás mellett
6. Valld be és bánd meg
7. Szabadulj a félelemtől és a haragtól
8. A helyes látásmód elnyerése
9. Képzeld el a találkozást
10. A megbocsátás és kibékülés elmélyítése
A kezdeti megbocsátást és kibékülést a szeretet újabb cselekedeteivel kell megpecsételni.
A megbocsátás és kibékülés folyamatában fennáll a veszély, hogy csak külsőleg tesszük meg a helyes lépéseket. Van úgy, hogy elmegyünk a másik személyhez (talán tudatosan, vagy tudat alatt azért, hogy saját magunkat tüntessük fel jó színben), kimondjuk, hogy „sajnálom, bocsáss meg, és én is megbocsátok”, és ugyanakkor az ellenérzés és neheztelés továbbra is megmarad szívünkben. Szavakkal bocsánatot kérünk, de bensőnkben nem bocsátunk meg. Ilyen esetben a neheztelés előbb-utóbb fel fog törni a felszínre és megmutatkozik csúf szavakban és viselkedésekben.
Megbocsátás tanításaim. Karsay István

https://www.youtube.com/watch?v=Nhko7nA0MQY&t=10s

https://www.youtube.com/watch?v=5G2kOE5DdkQ

https://www.youtube.com/watch?v=xcfrdD4 ... e=youtu.be

[Karsay1958]

Mit jelent a pozitív gondolkodás?

Mindaz, ami körülvesz bennünket, materializált elképzelés, megvalósított gondolatkép. Előbb ki kell gondolnom valamit, s az csak azutáni valósulhat meg. Az anyag nem más, mint az energia különféle megjelenési formája. A gondolatok energiát mozgatnak és formálnak. Az energiamegmaradás törvénye értelmében energia nem vész el, csak megjelenési formáját változtatja, átalakul.
Minden gondolat egy teremtés, amelynek meg kell valósulnia. Életkörülményeim létemet tükrözik, változtatni csak akkor tudok rajtuk, ha magam is megváltozom.
A pozitív gondolkodás tehát azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, engem szolgál és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennélfogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.

A pozitív gondolkodáshoz hozzátartozik a rendszeres lelki higiénia is, ami azt jelenti, hogy reggelente mentálisan felkészítem magam a napra, és napközben újra meg újra rákapcsolódom az egyetlen tudatra, este pedig ellenőrzöm, mennyire sikerült saját mértékemhez tartanom magam, és mentálisan újraélni, mit nem sikerült még optimálisan megoldanom. Ekképpen azonnal megtisztogatok minden gondolatenergiát, mielőtt még sorscsapásként megvalósulhatna.
A sikertelenség mindig csak közbülső eredmény a végleges sikerhez vezető úton.
Bármit gondoljon is egy teremtő a hit bizonyosságával, annak meg kell valósulnia. Mindazt, amit elgondolok, el is tudom érni.
Tudatom gyengesége, hogy egyidejűleg mindig csak egy gondolatot tudok kigondolni. Ha a helyes, a megfelelő gondolatot gondolom, és azt megtartom, annak igazán nagy ereje lesz.
Ha a tudatunkban felmerülő gondolat - legyen az akár kívánság, elképzelés vagy cél - rögzül a tudatban, és újra meg újra aktiválódik, hasonló vagy azonos erőket fog magához vonzani, és gondolatkomplexummá sűrűsödik. Másfajta gondolatok átformálódnak vagy kilökődnek.

Visszatekintve életünk eddigi eseményeire, láthatjuk, hogy valamennyi kívánságunk megvalósult, mely kellő ideig foglalkoztatta tudatunkat. Ez sajnos negatív vágyainkra is igaz. A félelem, az aggodalom stb. pontosan azt vonzza magához, amitől fél az ember, hiszen ilyenkor tudatunkat a félelmeinkkel és gondjainkkal foglalkozó gondolatok töltik meg. A félelemérzet gondoskodik arról, hogy ez a gondolat újra meg újra aktiválódjon.
Ilyen esetben is csak a gondolati fegyelem és a rendszeres lelki higiénia segít, amely során a nemkívánatos gondolatokat azonnal kellemes gondolatokká transzformáljuk, még mielőtt sorscsapásként manifesztálódhatnának.

A vágyak megfogalmazása és a pozitív gondolkodás között a döntő különbség az, hogy az előbbi esetében akarunk valamit, az utóbbi esetében pedig hiszünk valamit! A vágyak megfogalmazása akarati kérdés, amely mögött nincsen hit. A hit pedig nem más, mint a belső bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg is valósulhat. A belső tartás teszi az embert igazán pozitív gondolkodásúvá akkor is, sőt különösen akkor, ha az életben nehézségek adódnak, hiszen felismeri bennük a feladatot és a lehetőségeket, melyeket az élet kínál neki.


Pozitív gondolkodás a gyakorlatban 1. Karsay István előadása
http://www.youtube.com/watch?v=GdqmUoUH ... e=youtu.be

Pozitív gondolkodás a gyakorlatban 2. Karsay István előadása
http://www.youtube.com/watch?v=Knu2p-d0 ... e=youtu.be

Festő médium
https://www.youtube.com/watch?v=fS3xg7_-wSM
https://www.youtube.com/watch?v=2hietUoKV5o

Amikor az Úr Jézus Krisztus az utolsó vacsorán búcsúzott tanítványaitól, ezt mondotta: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben és higgyetek énbennem(János 14:1) ... "jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok. És az, amikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében (János 16 : 13,8) "... de amikor eljő amaz,az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra (János 16 : 13)..." És pünkösd napján az ígéret beteljesedett: az Úr tanítványai valamennyien elteltek Szentlélekkel és szóltak úgy, ahogy a Szentlélek szólásra indította őket. A Szentlélek azóta is a világban van; szól,int,figyelmeztet és tanúságot tesz az Úr Jézus Krisztus tanításai mellett. Az idők folyamán a Szentlélek szava hol halkabban, hol erőteljesebben érvényesült, attól függően, hogy egy-egy kor gyermekeinek mennyire volt "füle a hallásra és szeme a láttásra" Elérkezvén az idők végéhez, a Szentlélek feltűnő módon folyik bele az emberiség életébe, hogy még mielőtt a vég bekövetkezik, mentse azokat, akik még menthetők. Így a cleavlandi Magyar Szellemkutatók Társasága (Hungarian Spiritual Society) tanóráin is a Szentlélek küldöttei oktatásokkal, látományokkal és megnyilatkozásokkal készítettek elő a Szentírásban leírt utolsó idők nehézségeire és azoknak elviselésére: " mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé...mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta... (János 24:7,21) Először a Szentlélek munkáját bemutató oktatásokból, majd az Evangéliumi Spiritizmus hivatásáról szóló közleményekből adunk ízesítőt a kedves hallgatónak. Utána Gyülekezetünk szellemi vezetőinek a gyülekezetünk és minden ember részére megszívlelendő oktatásaiért intelmei következnek. Az utolsó időkre vonatkozó oktatások gyakorlati tanácsokat tartalmaznak erre nézve, hogy miként is kell felkészülni, illetve helytállni azokban a nehéz időkben. Sokan nem hiszik, mások tagadják, de az Igazság törvénye működik: okra okozat következik és mindannyiunkat számadásra hív a földi élet után. A földi élet utáni állapotokba nyújt bepillantást a Szférák világa című fejezet; az Életek összefüggései és következményei rész pedig a különböző emberi életek szellemvilágbeli következményeit tárja az olvasó elé. Legvégül a Magyar sors magyarázata részben a Magyarországot érintő események szellemi magyarázatából ismertetünk néhányat.

[Karsay1958]

„Én vagyok a Feltámadás és az Élet”


Ima


Kedves Atyám, szívem, lelkem teljes szeretetével borulok le a világmindenséget átfogó hatalmas Lényed előtt, hogy ismételten hálát sugározzak feléd, jelenleg a szavak szárnyain is, azért amiért ismét csak lehetőséget nyújtasz számomra engedni a Te akaratodnak, hogy ily módon is dolgozhassak a Te szőlőskertedben az emberi lelkek megmentésén, ugyanis az Idő nagyon közel vagyon, az aratás immár a végére ért és az elhullott kalászok begyűjtésére adsz lehetőséget, amelyet mi nagy hálával fogadunk, mert nem szeretnéd azt, hogy egy is elvesszen a tieid közül, hanem mindenkit, akinek a neve be vagyon írva az élet könyvébe meg akarsz menteni. Erre adtál ma is lehetőséget Atyám, amiért az ő nevükben is szeretnék neked hála érzéseket sugározni Feléd.

Áldd meg kérlek a Feléd közeledni szándékozó gyermekeidet, hogy eljuthassanak a feltámadásra, a feltámadás által az Életre, mert hamarosan bezárulnak a Mennyek kapui és aki nem törekszik eljutni az Életre, az kívül marad a Te Országodon. Ezért kérlek, hogy vezess el mindenkit a bűnbeismerésre, tárd fel előtte bűnös cselekedeteit és annak következményeit és emeld fel a bűnbocsánat szférájába, hogy üdvözülhessen és Hozzád ó Atyám szeretetben közelebb kerülhessen. Nem azért, mert megbocsátottad a bűneit, hanem mert a bűnbocsánat által megtisztulva megnyílhassanak a Feléd történő szeretet csatornák, amelyek a bukás által eldugultak és kiapadtak.
Add ó Atyám, hogy felemeltetvén a feloldozás szféráiba, ők maguk is el tudják engedni a mások, feléjük történő adósságát az igazság törvényével szemben, ahogyan Te elengeded az övékét, hisz ahhoz, hogy tovább tudjon haladni bárki is a fejlődésben, a feloldozásra szükség van, mert így alkottad meg a fejlődés törvényét.
Köszönöm neked Atyám, hogy Jézus személyében elküldted erre a bűnös földre a Feltámadást és az abból fakadó Életet, mert nem kívánod a bűnösnek halálát, hanem azt, hogy a bűnös ember feltámadjon és éljen.
Drága Jézusom, nincsenek kellő földi szavak, de még érzések sem, amellyel méltán ki tudnánk fejezni azt a hálát, amelyet érdemelsz, annak kapcsán, hogy vállaltad a borzalmas kínszenvedést, hogy elhoztad a szellemi és fizikai halál birodalmába a bűnből történő feltámadást és az Életet.

Örök hála és dicséret szálljon feléd, amiért lehoztad Istennek egyik leghatalmasabb ajándékát, a feloldozás kegyelmét, melynek érvényesítésére felhatalmazást kaptál és hogy ezt az isteni ajándékot tovább is adtad a hozzád hű követőidnek, ugyanis elérkezik az emberi lélek fejlődésében az a pont, amikor feloldozás és mások feloldozása nélkül nem lehet továbbhaladni. Tehát gyakorlatilag szinte minden ember megkaphatta ezt a kegyelmet, a mások felé történő megbocsátás kiosztását, mert hogy ezáltal mindketten emelkedhetnek, közlekedhetnek Feléd, a Hozzád vezető úton és ez a célod velünk. Ennek érdekében mindent megteszel, mert nem kívánod a bűnös halálát, hanem, hogy minden ember megtérjen és éljen.
Köszönöm Drága Jézusom, hogy a Te hatalmaddal, bölcsességeddel és erőddel ellátva kiküldted az Isten Országának (fiait) gyermekeit a „maradék” megmentésére.
Add kérlek Ó Uram, hogy munkásságod által és az ő munkájuk révén mindenki be juthasson a megújuló földre, akinek a neve be van írva az Élet Könyvébe. Könyörgök hozzád Uram, hogy ébressz szeretetet a meghívottak és a választottak szívében Irányodba és az „Isten Országa fiai” irányába, hisz akkor sokkal könnyebb a lelkek gyógyítása, megmentése, ha kialakult egy szeretetviszony.
Köszönöm neked Mária, hogy mint a legtökéletesebb paradicsomi teremtmény, és legtökéletesebb missziós szellem, mint az isteni élet leghűbb követője és közvetítőjeként jöttél le a földre, hogy bemutasd ennek az Életnek alappilléreit: a tisztaságot az alázatosságot és a szeretetet. Kérlek terjeszd ki fölénk e három fő erényből szőtt hálódat, hogy védelmet nyerhessünk a gonosz hálójával szemben.
Köszönet nektek is, mint az Úr által kiküldött missziós szellemeknek, ama hatalmas áldozatos szeretetet, amely révén a megváltásunkra törekedtek. Kérlek ne hagyjatok el bennünket akkor sem, ha nem mindig sikerül engedelmeskedni az Úr általatok leközvetített akaratának, hanem segítsetek rá bennünket az újbóli, a feltámadásunkat elősegítő mind tökéletesebb engedelmességre, mert ami nem engedelmességből történik az mind emberi nagyot akarás.

Amen

*


Kedves gyermekem, az Úr Jézus nevében köszöntelek benneteket a szellemhazából, ahol üresen áll az Úr által készített helyetek, de amennyiben Istenre és az Úr által kiküldött szellemi vezetésre hallgattok és engedelmeskedtek az isteni akaratnak, akkor el fogtok jutni az eddig betöltetlen helyre. Ehhez mindenekelőtt engednetek kell, hogy a kegyelem lenyúljon a lelketek legmélyére és felhozza onnan azokat a „nehezékeket”, amelyek lehúznak benneteket ennek a világnak az igazságai közé, vagy amelyek igencsak meggátolják az előrehaladásokat. Gyakorlatilag minden (7 fő) bűnötök terén el kell jutnotok a szellemi halálból a feltámadásra, mert gyakorlatilag, amíg az embernek a lelki világában bűn él, a lelkének azon területe halott és feltámadásra van szüksége ahhoz, hogy élhessen.

Ezen az úton az Úr önmagát jelölte meg, mint feltámadást, „Én vagyok a feltámadás és az Élet…” és ez az Út gyakorlatilag az Örök hazába vezet: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához csak énáltalam” és mindennek ellenére sokan még a jelen időben is, sőt mindinkább a jelen időben, egy más, talán lazább utakat keresnek az üdvözülésükhöz, csak hogy ne kelljen „meztelenre vetkőzni” Isten, önmaguk és mások előtt. Ehhez ugyanis valamilyen szintű élő kapcsolatra, befelé fordulásra, egyfajta engedelmességre és alázatra van szükség, amit isteni segítség nélkül nem érhet el az ember. Mindez mellé, amennyiben az ember mások ellen követett el bűnt, bocsánatot kell tudni kérni, amint ezt már oly sokszor hangsúlyoztuk. A megbántott félnek viszont meg kell tudni bocsátani, mert a saját üdvössége is függ tőle. A megbocsátani tudás egyben szeretetpróbát, vagyis az üdvösségre való eljutást is jelent.

A földi világban a krisztusi út gyermekem nem a lazításnak, a pihenésnek és a könnyelmű életvitelnek, hanem a befelé fordulásának, megfeszített munkának az útja, mert „Én vagyok az Út…” „Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét…” amit csak akkor tud az ember megvalósítani, ha Krisztusnak és Krisztusban, az Ő itt hagyott fluidjaiban él és tevékenykedik. Ahhoz viszont, hogy mind nagyobb mértékben Benne élhessen bárki is, mindinkább ki kell takarítani a lelkéből a bűnt, a bűnös hajlamokat és azoknak a helyét a lelkében Krisztusnak adni át. Azért mondja az Úr, hogy, aki Őt követni szándékozik, annak naponta meg kell tagadnia magát, merthogy a földi ember fejlődésre van meghívva és aki fejlődik, az közeledik Isten felé, lassan támad fel, és a lelki tisztulásához mindig újabbnál újabb megtagadni valóra lel a lélek. Aki nem érzi ezt a vezetést, annak nincs hite, vagyis megragadt a fejlődésben, a tisztulásban. Az élő hit az fejlődőképes és rendelkezik akkora erővel, hogy az emberi lélek bele tudjon kapaszkodni az isteni segítségbe. Akinek nincs kellő hite, az erre nem képes.

Ezért mondja az Úr, hogy: „Aki hisz, üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.” Ezért is jobb hinni, mint tudni. Ugyanis a tudás csak száraz táplálékát képezi a léleknek, míg amennyiben hinni tud az ember, bele tud kapcsolódni azokba az isteni áramlatokba, vibrációkba, amelyekkel élteti az Isten a világegyetemet és elősegíti az egyéni szellem visszafejlődését is. Tehát hit nélkül egy lépést sem képes a földi ember tenni előre, csak hátra, főként a lelki életben nem. A szellemtant Isten a hitetek megerősítésére adta, mert az Úr igazságainak valódiságát támasztja alá, bővíti ki a földi ember értelmi világában, mert hajlamos az ember nagyon arra, hogy saját magának olyan igazságokat állítson fel, amellyel körülbástyázza a lelkét és az isteni fény nem tud behatolni a lélek mélységeibe. Ezért mondja az Úr, hogy „Ismerjétek meg az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” - minden olyan téveszmétől, babonás hiedelmektől, ferde irányoktól, féligazságoktól, amelyek csak egy bizonyos szintig vezetik előre az embert, de üdvösséget nem hoznak. Az igazság sajnos csak féligazságokkal rétegezve tud eljutni az emberi szívekhez, de ahhoz, hogy az ember üdvözülhessen, mégiscsak a teljes Igazságot kell megismernie és követnie. A színtiszta igazság viszont: „„Én vagyok …. az Igazság…”. Tehát a színtiszta igazság csakis maga Jézus lehet, Akit ha minden nagyot akarás nélkül követ az ember, el fog jutni az üdvösségre. Mert sajnos hajlamos a felületesen gondolkodó ember arra, hogy azt higgye, hogy ha már tudja azt, hogy van reinkarnáció és elhiszi azt, hogy közel az idő, azzal már be fog tudni jutni az Isten Országába. Az embernek fokozatosan meg kell ismernie önmagát, és napi szinten le kell vetkőznie, meg kell tagadnia a kárhozatra vivő hajlamait, amelyet nem lehet csak egy napi megtagadással elérni, hanem bizony, hogy sok időt vesz igénybe, amíg az ember győzni képes egy - egy hajlama felett. Az igazság tükrében kell az embernek vizsgálódnia ahhoz, hogy megismerhesse önmagát. Tehát amikor azt mondta az Úr, hogy: „Elküldöm az Igazság szellemét (szellemeit), aki elvezet titeket a teljes igazságra.”, akkor az nem csak az igazság megismerésére vonatkozott, hanem az igazság megismerésével párhuzamosan önmagatok megismerésére is, mert így a kettő együtt képezi a teljes igazságot.

Ebben viszont nagyban a segítségetekre lehet a III. kijelentés, konkrétan a „Névtelen Szellem” tanítássorozata, mely a lélek mélységeibe és labirintusaiba vezeti bele az emberi lelket. Nagyon sok dolog éppen a lélek labirintusaiban található meg, mert a bűnök elkövetése által az emberi lélekben labirintusokat váj az ördög, ahova behúzódik és onnan hatásokat vált ki. Az Úr nagycsütörtök éjszakáján azért engedte meg, hogy a lelki világában az ördög labirintusokat vájjon, hogy ezzel a szenvedésével az Úr az új és örök szövetséget kötött emberi lélek előtt feltárhassa az ördög által vájt labirintusokat, vagyis hogy bekövetkezzenek Simeon jövendölései, miszerint: „…A szív titkai nyilvánvalóvá legyenek…” (Sajnos sok mindent kivettek a Szent Iratokból, többek között ezt a mondatot is.) Tehát ily módon minden egyes lépés a lelki életben az Úr érdeme és nem saját érdem. Mindannak ellenére, hogy mindig a III. kijelentésről beszélünk és annak a kegyelmi kiáradásainak ereje által adunk le közléseket, mégis folyamatosan az Úrra reflektálunk, mert minden Neki köszönhető, mert: „Kezdetben vala az Ige, az Ige Istennél vala és Isten vala az Ige és ez az Ige maga Jézus Krisztus.” Tehát János evangélista Jézust nevezi az Igének, akit gyakorlatilag mint Istennek mutat be, Aki kezdetben Istennél volt és minden Által lett, ami lett. Ige viszont a ti nyelvetekre lefordítva lényeget jelent. Azt mondja az Úr: „Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen a ti mennyei Atyátok.” Ha már Jézus ezt a hosszú távú célt tűzte ki a bukott szellem elé, akkor ez azt jelenti, hogy Ő már ezt a szintet el is érte, mert senki sem kérhet mástól olyan dolgot, amelyet ő nem töltött be. Továbbá ez a tökéletességet elért Megváltó veletek van minden nap a világ végezetéig, hogy biztosítsa számotokra a hozzá vezető utat azáltal, hogy Ő maga az Út. Mi ebben az Útban és ezen az Úton munkálkodunk értetek, hogy eljuthassatok az Úr által előkészített helyre: „Elmegyek és helyet készítek nektek, mert azt akarom, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek, hogy lássátok az én dicsőségemet.”

A szellemtan tehát ezt hozza közelebb hozzátok, miszerint a szellemtani ismeretek nem cél, hanem egy utolsó kinyilatkoztatás, eszköz, ennek a célnak eléréséhez. Aki még célnak tekinti a szellemtant, az nem értette meg az egésznek a lényegét, az a valaki még nem ismerte meg a szellemtan tükrében önmagát és akkor még nem is érti meg azt, hogy az embernek mit és miért kell naponta megtagadnia.
A bűnök elkövetése által kitermelt fluidok, nagyon tapadósak, melyek rátapadnak periszpitre és amelyektől nem lehet egy egyszeri megtagadás által megszabadulni, hanem folyamatos önmegtagadásra van szükség. Az embernek ezt a törekvést látva, végül is Isten megkegyelmez és feloldozásban részesíti az embert. Ez a teljes szabadulás. És amikor már megszűnnek egy - egy hajlamot illetően a kísértések, akkor mondhatja el az ember, hogy már valamelyest arra az életre kiszabott tisztulási folyamatának a végére ért, mert mindaddig kísérthető az ember, amíg benne él a bűnös hajlam, mert ezáltal magához vonzza az ember a kísértést és ezáltal a tisztulása érdekében mindaddig kísértéseket szenved az üdvösségre meghívott és kiválasztott emberi lélek.

A földi embernek fő célja, főként az utolsó időkben, a lelki megtisztulása kell, hogy legyen, ugyanis ezért született meg a változások világában, („Menjetek ki az útkereszteződésekhez, stb) ahol megkísérthető, mert az anyagi világ és vele együtt maga a fizikai test a bukás, vagyis az ellentét produktuma, de ugyanakkor a kegyelem által meg is védhető („Ne vígy minket kísértésbe…”). Habár az Úr mennybemenetele és a Szentlélek eljövetele óta az apostolok mindig is azt hirdették, hogy: „Az idő közel van.” Mindannak ellenére, hogy az idő teljessége 2033 októberének környékére várható, mégis igazuk volt az apostoloknak, amikor azt mondták, hogy az idő közel van, mert az idő közelsége folyton jelen volt és jelenleg is érvényben van, mert úgy a kétezer évnek és az utána következő meghosszabbított időnek is, amelyben ti éltek, minden perce kegyelmi ajándék és nem érdem, ami annyit jelent, hogy bármikor eljöhet az Úr ítélni a világot.

Ezért, mindennek tudatában, „Szánjátok oda testeteket égő és szent áldozatul…” hogy üdvösségre juthassatok, vagyis, hogy a meghívottakból választottakká lehessetek.
„Amikor zölddel a fügefa, tudjátok, hogy közel a nyár, vagy ha piros az ég alja, holnap szél lesz, de az idők jeleit viszont nem ismeritek fel?” Mondta ezt Jézus azoknak, akik nem ismerték fel az Ő első eljövetelének jeleit. Mi meg viszont azoknak mondjuk, akik nem tudnak tájékozódni a jelenlegi időkben és vagy közelebbre teszik, vagy kitolják az Úr második eljövetelének idejét.
De bármikor is jöjjön el az Úr Jézus, nektek az a feladatotok, hogy élő hittel a legnagyobb megpróbáltatások közepette is ki tudjatok tartani Isten mellett, :„Aki mindvégig kitart, az üdvözül.” „Aki hisz üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.” Aki nem hisz, vagyis az ellentétnek hisz és felveszi a sátán pecsétjét.

Mindannak ellenére, hogy az utolsó időkben mind nehezebb lesz, Isten ajándékba adta a szellemtant, mely kijelentés által betekinthettek a rátok, mindannyitokra következő események szükségességébe és irányított voltába, minek révén élő hitre juthattok és elűzhetitek áltata a félelmet, valamint ami még nagyon fontos ezekre az időkre, az a duálok találkozása, aminek lehetőségét maga az Úr eszközölt ki azon sebével, melyet Cassius nyitott meg lándzsájával. Ugyanis a duálszétválás alkalmával Isten (a törvény keze által) álmot bocsátott Ádámra. (Akkor következik be egy szellem életében az elalvás, amikor egyik szférából a másikba megy át, azaz vagy bukik, vagy emelkedik). Az elalvás után Isten kivette Ádám oldalbordáját és benyúlt Ádám keblébe és onnan kiemelte Évát. (Tehát helytelen a fordítás, mert nem az oldalbordából alkotta Isten Évát, hanem megnyitotta mellkasát, hogy kivehesse Ádámból Évát, mert mint tudvalevő, a duálok esetében az adó fél körülövezi az elfogadó felet, mint pl. a dió héja a dió belsejét, az életet adó lényeget. És amint a duálok ketté váltak, külön megalkotta Isten Éva testét is. Ez a duálszétválás allegóriája a Szent Iratokban. Ahhoz viszont, hogy a duálok találkozásának eshetősége megvalósulási lehetőséget nyerhessen, Jézusnak ott kellett sebet kapnia, ahol Isten „kivette” Ádámból Évát, tehát a szívét szúrták át gyakorlatilag és ebből a sebből folyton sugárzó kegyelmi erők teszik lehetővé ezekre az időkre a duálok találkozását a földön. Azelőtt is voltak duálok, ill. duáltalálkozások a földön, de ezek mind missziót vállaló találkozások és munkálkodások voltak annak érdekében, hogy a duálok közeledhessenek egymás felé és hogy fel is ismerhessék egymást. De ezek a jelenségek főként a III. kijelentést követők körében jöhetnek létre, mivel ezen kijelentés által lett közismertté téve a duáltörvény, mint igazság. Természetesen nem szabad megfeledkezni Mária szerepéről sem, ami a duálok női felének a neveltetését illeti. Jézus oldalát főként „Ádámok” míg Máriáét szellemfluidikus módon az „Évák” bűnei miatt szúrták át.

(Saját kiegészítés: ez egy példa, ami itt rosszul van értelmezve... - elnézést a médiumtól, de itt én többet tudok, - Ádám - Éva képletes példája azt jelenti, hogy az teremtett szellemek, eleve duál szellemnek lettek teremtve, így a több milliárd szellem "bukáskor ketté vált, az Ádám - Éva példa képletes, ezt vegyük felejtősre. Karsay István )


Adja Isten, hogy minél több duálpár egymást felismerve találkozhasson és egybe kelhessen, amíg „nappal vagyon”, mert amikor már megtörténik az elragadtatás és szellemi értelemben, a földre ráborul a sötétség, akkor már az emberek csak az addig megszerzett hitükből és ismereteikből tudnak táplálkozni. Főként az elragadtatás utáni időben, amikor már annyira elszaporodik a bűn, hogy megszűnik minden szellemi világosság, olyan sűrű, fekete fluidok veszik körül a földet, hogy ezeknek hatására lelassul a Föld, majd teljesen megszűnik forogni. Ez az állapot két nap és három éjjel fog tartani. Ez idő alatt a természettörvény salak formájában kilöki ezeket a sötét erőket és megújul a föld. Ez az esemény után, amikor kisüt a nap, az már a megújult földet fogja megvilágítani. Ettől a napfelkeltétől számítva negyven napig fog tartani, amíg az angyalok mindent helyre állítanak.

Az Úr kegyelme legyen veletek mindenkor, egészen az Úr eljöveteléig!


Ada, 2022. nov. 06.

[Karsay1958]

A világ helyzete - Felvezetés
Zita médium által 2010 november 21.

Valóban a kegyelem napja még süt. Gondolkodtatok-e efelett többször, mélyebben és alaposabban, hogy vajon meddig? Mert igen-igen rövid az idő és a kegyelem visszavonatik! Lesz akkor jaj és olyan nyomorúság, ami annak előtte sohasem volt a Földön. Nem félelemkeltés ez, csupán a valóság, az igazság kimondása, annak az időnek a megjelentése, amelyről hallottátok és halljátok, „hogy az idő közel van!”.. Nemcsak a ti részetekre, hanem az egész emberiség részére!
A természettörvények, vagy nevezhetjük az igazság törvényének is, pontosan és biztosan működnek. Ha bármikor –pillanatokra is- kilengést tapasztal az emberiség, az az ő bűneinek, hanyagságának, anyagszeretetének a következménye.
Mindaz, aminek a jelei már láthatók és később tapasztalhatók is lesznek az erős megrázkódtatások miatt, annak kifejezetten és kizárólagosan a földi ember az oka. Nem csak a jelen korban élő földi emberek, hanem a Földön élt embercsoportok és azok bűneinek itthagyott megkövesedett alkotásai is. Természetesen jónak és rossznak egyaránt. Csakhogy az idők végére a rossz -a kifejezetten rossz- az Istentől elvetett rossz megsokasodott a Földeteken. Viszont a szükséges egyensúlyban tartást képtelen többé a természettörvény megtartani, akármilyen gyorsan reagál is a kilengésekre.
Egyáltalán, minden, amit az ember értéknek gondol és emiatt megszerezni kiván, a természetet károsítja és a természet működését rongálja. Ezáltal az egész természeti világ, tehát a növény- és állatvilág is óriási károkat szenved. Sok mindent lehetne a rabló gazdálkodásuk helyett csinálni, másként gazdálkodni, de mivel az több munkát, több kiadást -tehát anyagi értékek ráfordítását jelenti- ezért nem teszik meg. Helyette inkább egyes emberek a nemzeti vagyont a saját zsebükbe teszik -emberi szóval lopnak, vagy fegyverkezésre és háborúkra költik, amiknek az utóhatásai a természetre kiszámíthatatlanok.
A Földnek egy bizonyos rezgésszáma volt és ma már ez a rezgésszám megváltozott. Egyes területeken megnövekedett, más területeken -mint a haldokló szív- csökkent. Az atmoszféra, tehát a levegő állománya is hihetetlen mennyiségben és minőségben megromlott, nem olyan légies többé, hanem mindenféle káros porokkal terhelt -nem tudok jobb emberi szót találni rá- ami leterheli a földi világ, tehát a talajhoz közeleső levegőrétegeket is. Természetesen az állati- és emberi szervezetek beszívják ezeket, amik az emberi tüdőkben káros lerakódásokat okoznak. a légkör károsodásai már mindenesetre megvannak és újabb és újabb elindítói a rákos csomók keletkezésének akár a vérben, akár a mirigyekben, akár pedig az emberi test bármely szervében. A súlyos károk úgy a természeti világban, mint az emberi természetben visszafordíthatatlanok. Mondom, visszafordíthatatlanok!
Az állatvilágnak is fajok szerint egyensúlyban kellene lennie, tehát nem mindegy, hogy milyen állatból a föld melyik területén mennyi található, mi annak a szaporodása és mi annak az elhalásának, illetve a tudatos elpusztításának a száma. Az ember ezt az egyensúlyt is felboritja. Ezért nem mindegy -bár nem beszélnek róla- hogy az elefántokat az ormányuk vagy az agyaruk értékesítéséért milyen mennyiségben pusztították el. De természetesen az sem mindegy, hogy a jégmezők olvadása következtében a jegesmendvék száma is milyen mértékben csökkent. Vagy az sem mindegy, hogy a méhek milyen mennyiségben pusztulnak el és ugyanakkor a mérges darazsak mennyire szaporodtak el.

összealította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A világ helyzete
Adai közlés - Mindenszentek ünnepe
Már elkezdődött
A jövőről
Ki mit vet, azt aratja
HANG - Jézus is magyar volt-e
Klima összefoglaló


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGircutGm ... Q?e=grukm5
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=iB5tJuuJdp8
Egy szerzetes gondolatai a háláról – Gizi médium által 2000.márc.7.

https://www.youtube.com/watch?v=mzeIMDPZoLI
Gondolatok a mai világ emberének – Vali médium által 1997. Április 25.

https://www.youtube.com/watch?v=2Ol1G6nTzBE
Bibliai értelmezések Gizi médium által 3-ik rész

https://www.youtube.com/watch?v=tgmnTiDNMxM
A Névtelen szellem családja Zita médium által 1996 ja.28.

[Karsay1958]

Hét lépés a pozitív gondolkodástól a pozitív életig
1. Pozitív gondolkodás
Felismerni, hogy minden jól van, ahogy van, mert minden engem szolgál és nekem nyújt segítséget. Figyelmesen és kitartóan végigmenni az életúton. Teljes bizalommal, jó humorral, oldottan tenni, amit tenni kell. Hálatelt szívvel felismerni a látszat mögötti valóságot, és biztonságban élni a lét teljességében.

2. Pozitív érzés. Nyíltan és őszintén olyannak elfogadni az embereket, amilyennek megismertük őket. Bizalommal viseltetni érzéseink iránt, és ismerni értékeinket, a teljességben élni. Az életet csak szemlélni, de nem ítélni, nagy szeretettel hagyni, hogy az történjen, aminek meg kell történnie.

3. Pozitív akarat Akarnunk kell tanulni és megérteni, megbocsátani és helyesen cselekedni. Azt kell akarnunk, amit tennünk kell! Meg kell hallanunk, mit akar az élet, és saját akaratunkat el kell engedni, és hagyni, hogy az Ő akarata beteljesüljön!

4. Pozitív beszéd Meg kell tanulnunk, hogyan fejezzük ki magunkat világosan, és véget kell vetnünk a szavak inflálódásának. Meg kell tanulni, hogy kéretlenül senkinek ne adjunk tanácsot, és hallgatni is meg kell tanulni. Szavaink és cselekedeteink legyenek őszinték, bátorítsunk és vigasztaljunk, mondjunk köszönetet és áldást.

5. Pozitív cselekvés Megfontoltan, jó érzékkel és körültekintően cselekedjünk. Legyünk szeretetteljesek, konstruktívak és segítőkészek. Legyünk tekintettel másokra, legyünk megbízhatóak és állhatatosak, függetlenül mások elvárásától. Legyünk felelősségteljesek és öntudatosak mindenben, amit teszünk. Tanuljunk meg adni és kapni, és a „belső vezetőre" hallgatva a megfelelő pillanatban azt tenni, amit kell. Tudatosan és mértékkel a legmegfelelőbbet fogyasztani. Örömmel és szabadon elfogadni és méltányolni mások szabadságát.

6. Pozitív tudat Az igazság és a valóság felismerésével éljünk önzetlen, harmonikus életet. Rendszeresen vonuljunk vissza magányunkba, és szakítsunk időt az imára és a meditációra. Egész létünket irányítsuk a Legmagasabb felé. Ismerjük fel a pillanatnyi helyzetet, és éljünk értelmes életet.

7. Pozitív élet A szellemi törvények figyelembevételével gondtalanul és higgadtan éljük az életünket, azzal a felismeréssel, hogy minden mind-egy. Ápoljuk harmonikus kapcsolatainkat, és örüljünk a legkisebb dolognak is. Örüljünk, hogy élünk, de legyünk készen bármely pillanatban a távozásra. Ameddig itt tartózkodunk, addig éljünk tisztességes, mintaszerű, egészséges életet. Egész létünket irányítsuk a Legmagasabb felé, ismerjük fel Istent mindenben, és minden pillanatot tudatosan és hálatelt szívvel éljünk meg.

Tudatának megnyitásával és irányításával mindenki maga határozza meg azt a szintet, ahol él. Mindenki maga határozza meg önmaga értékét, és annyi tiszteletet kap, amennyit önmagának megad.
Az okos a saját hibáiból tanul, a bölcs mások hibáiból, a bolond viszont sem egyikből sem másikból.

Ha tehát képességeink szinte korlátlan lehetőségét optimálisan fel akarjuk használni, mindenekelőtt ajánlatos „gondolatkúrát, mentális diétát" tartani. Mindössze annyit kell tennünk, hogy négy héten keresztül lehetőleg csak pozitív gondolatokat fogalmazzunk meg, pozitív módon nyilatkozzunk meg, érezzünk és cselekedjünk, keressük pozitív kisugárzású emberek társaságát, legyünk minél többet ilyen környezetben, engedjük, hogy pozitív szokásaink alakuljanak ki, és ezek megerősödjenek, keltsünk életre magunkban pozitív érzéseket, lehetőleg pozitív dolgokról olvassunk, és pozitív dolgokat nézzünk. Ezzel egy időben próbáljuk meg félelmünket, a stresszt, a bűntudatot, az aggodalmat, a kétséget, a haragot, az önsajnálatot és mindenfajta izgatottságot lehetőleg azonnal átalakítani. Hasonlóképpen törekedjünk arra is, hogy a betegségekre, a szegénységre vagy akár a véletlenre vonatkozó gondolatainkat azonnal tudatosítsuk és feloldjuk.

Reggel és este végezzünk alapos „lelki higiéniás gyakorlatot”, napközben pedig találjunk alkalmat és időt az elcsendesedésre. Valahányszor látogatónk érkezik, vagy megszólal a telefon, koncentráljuk tudatunkat, azaz tudatosítsuk magunkban, kik is vagyunk valójában, és ezzel az „élesre állított” tudattal cselekedjünk. Próbáljuk meg ezt a „kúrát” fegyelmezetten négy héten át folytatni. Az eredmény meg fogja győzni önt a lelki higiéniás kúra helyességéről, s ez végül szokássá válik majd.
Tanulja meg, hogy olyan gondolatokra gondoljon, melyeknek következményét szívesen látja megvalósulni életében. A láthatatlan ugyanis nem azt jelenti, hogy egyben hatástalan is!

UI:

Sorselemzés az aurából

Milyen titkokat rejt vajon az auránk? Megtudhatjuk-e belőle, hogy kinek a reinkarnációja vagyunk? Megmutatja-e az aura, hogy ha nagyon félre megyünk és valaki teljesen másnak képzeljük magunkat, mint akik vagyunk valójában?
Tartalmaz-e az aura információkat arra vonatkozóan, hogy mi a sorsfeladatunk? Elárulja-e az auránk, hogy meddig juthatunk a fejlődésünkben ebben a leszületésünkben? Tartalmaz-e az aura arra vonatkozó információt, hogy megtörténhet-e a spirituális ébredésünk?
Láthatók-e az aurában a szellemek, akik ránk ragadtak, vagy elhunyt szeretteink szelleme, akiket nem tudunk, vagy nem akarunk elengedni?

Király Tamás és Horányi Ágnes beszélgetése

https://www.youtube.com/watch?v=-EwPlQmyr8M

[Karsay1958]

Az emberi tudományokról
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Elmúlik minden, ami emberi kéz csinálmánya. A szellemi, a lelki alkotások éppen így múlnak el. Így múlnak el a tudomány vívmányai, amelyekre annyira büszke az ember. A tudomány, amióta a föld áll, folyton-folyvást erőlködött, és igyekezett behatolni a titkok mélyébe, de mivel rossz helyen kezdte kutatását, sohasem jutott messzebbre az első betű felismerésénél.
Mi is a tudomány? Az a törekvés és módszer, amely az Istennek az anyagba írott törvényrendszerét akarja kibetűzni. Isten törvénye, Isten igazsága benne van az anyagi világban mindenütt; Isten örök igazsága, Isten akarata benne él az élő szervezetben, Isten törvényei, a természettörvények minden atomban feltalálhatók.
Amikor az ember, a tudomány szolgája vasszorgalommal, éjt nappallá téve búvárkodik, ezeknek az írott törvényeknek, jó, ha egyetlenegy betűjét meg tudja találni; sokszor nem is egy betűt, hanem egy betűnek csak egy kis részletét találja meg, és máris fennen hirdeti a saját nagyságát. Hírlapok hangoztatják, hogy az ember milyen hatalmas, immár közel áll ahhoz, hogy az élet titkát megfejtse, sőt közel áll ahhoz, hogy életet teremtsen. Nyilvánvaló hát, hogy azok a törvények s azok az igazságok, amelyek az Isten végtelen világát fenntartják, de még csak azok is, amelyek az anyagba vannak beírva, soha örökké ember számára meg nem ismerhetők.
Az ember azonban annyira hiú és gyenge, hogy mihelyt ebből a végtelenségből a kezdőbetűt megtalálta, máris önérzetesen veri a mellét, és máris megkívánja az ünnepeltetést, a magasztaltatást, máris önmagát állítja mindenek fölé. Isten tehát kénytelen azt, amire az ember rájött, a felfedezővel együtt egy lehelettel elseperni, mert ha az ember értelmileg még tovább haladna, az önmaga szédületes túlértékelése folytán annak arányában homályosodnék el az érzelmi világa, már pedig csak az érzelmi világon keresztül finomodhat, fejlődhet és lehet boldoggá az ember. Istennek pedig ez a célja az emberrel. Ezért az ember alkotása az örökkévalóság erőihez mérten csak annyi, mint a tengerparton játszadozó gyermekek fövényből épített várai. Jön egy hullámverés, és elseper mindent. A gyermek továbbmegy máshová játszani, és hamar elfelejti, hogy ő ott valaha valamit alkotott.
És egykor elmúlik az egész föld is, mert miután az anyag maga sem más, mint egekbe törő, lázadó szellemek gondolatainak és érzéseinek produktuma, amikor ezek az érzések, ezek a gondolatok kivonatnak az anyagból — mert megtisztulnak és magasabb világba, az örökkévalóság világába szárnyalnak fel (szellemesednek)— akkor megszűnik ez az egész anyagi világ is. S ahogyan megszűnik a föld, úgy szűnnek meg az ég többi csillagai, a bukott szellemek többi iskolái. „Ég és föld elmúlnak" — mert ezek ideig valók — „de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak”, mert „az én beszédem lélek és élet."
Mégegyszer visszatérek a tudományra. Az embernek az a titáni erőlködése, amellyel mindent meg akar tanulni, tökéletesen értéktelen és meddő erőfeszítés. Mert minden tudomány és minden bölcsesség benne van a szellemben magában, s az embernek nincs más tennivalója, mint lehordani arról az eltemetett szellemről, az isteni szikráról azt a törmeléket, amelyeket világomlások halmoztak rá, letakarítani azt az iszapot, amelyet bűnök sorozata rakott rá, lefeszíteni azt a páncélt, amelyet az ellenszegülés szilárdított meg körülötte. Mert ha ez az isteni szikra egyszer felszabadult, ez magában tartalmaz minden tudományt, minden bölcsességet, minden igazságot.
Nem is lehet ez másként, mert hiszen ez a szikra Istenből való, Isten pedig forrása minden bölcsességnek, minden igazságnak, minden világosságnak és hatalomnak. Egy Istennek élő emberszellem mondta egyszer, hogy a „tiszta szív keresztüllát mennyen és poklon”. Ugyanazt jelenti ez, mint amit az imént mondtam. Ha a szív tiszta, ha arról mindaz le van takarítva, amit a bukás ráhalmozott, akkor az a tiszta szív, anélkül, hogy tanult volna, tud.
Krisztus Urunk, e világ Világossága mindent tudott, minden tudományban tökéletes volt anélkül, hogy tanulta volna.


szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Amikor megáll a föld
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... DDx8wl8_hY

https://www.youtube.com/watch?v=tgmnTiDNMxM

[Karsay1958]

Médiumítás és tisztánlátás

A médium szó azt jelenti: eszköz. A médiumok tehát emberek, akiket a szellemi világ eszközként használ fel, hogy így az emberekkel való kapcsolat lehetővé váljék. Állatok is lehetnek médiumok. Ezt azonban hagyjuk most figyelmen kívül.
Azok számára, akikhez egy idegen szellemi lény egy médium segítségével beszél, a legfontosabb annak megtudása, milyen szellem vette tulajdonba a médium testét. Ezért minden embernek azt ajánlom, ellenőrizzék a szellemeket, hogy azokat valójában Isten küldte-e, és nem gonosz szellemek-e. Ezt úgy hajthatjátok végre, hogy Isten nevében megesketitek őket, hogy kik ők, és honnan jöttek. A jó szellem hajlandó megesküdni, a gonosz nem. Ha jó szellemről van szó, az olyan közléseket, figyelmeztetéseket, tanításokat és utasításokat ad, mely jó szolgálatot tesz számotokra. Ha gonosz szellemi lényről van szó, küldjétek el. Előtte még figyelmeztessétek, hogy forduljon Istenhez, és imádkozzon Hozzá.
Ha a beszélő médiumba olyan szellem száll, aki az alacsonyabb rendű és súlyosan szenvedő szellemekhez tartozik, de jó szándékú, akkor tájékoztassátok állapotáról, irányítsátok Istenhez és imádkozzatok vele együtt. Íly módon sok szegény lélek számára, ahogy ezeket a szellemeket nevezitek, a legnagyobb jócselekedetet hajtjátok végre, és ő örökre hálás marad nektek.
A szellemek vizsgálatának kötelességét az apostolok az első keresztények lelkére kötötték. Minden keresztény közösséget behatóan kioktattak arról, hogy szereztek az ószövetségi emberek erről bizonyosságot.
Tudósaitok a médiumokhoz számolják azokat is, akik a tisztánlátás és tiszta hallás adottságával rendelkeznek. Ez nem helyes. Noha a tisztánlátók, tisztán hallók és a tisztán érzékelők médiumi erőkkel rendelkeznek, mégsem valós médiumok. Náluk saját szellemük tevékenykedik, lát és hall, míg a valóságos médiumoknál az idegen szellem hat, és a saját szellem ki van kapcsolva.
A médiumok képzésének legelső célja, hogy a szellemi koncentrációval lehetőleg erős ódleadást érjenek el. A földi ód mennyisége vagy erőssége az összes szellem, tehát a jók számára éppúgy, mint a gonoszok számára, egyaránt nagyon fontos.
A médiumok képzésének második feladata, hogy a médium ódját összehangolják a dolgozó szellemével. Ennek elérése a szellemi világ dolga. Az ód összehangolása nagyon különböző, attól függően, hogy magas szellemek akarják-e használni, vagy alacsonyabb szellemi lények.
A magas rangú szellemnek az ódot tisztítania és finomítania kell. Bizonyos mértékig meg kell szűrnie. Az alacsonyabb rendű szellemi lénynek nem kell ezzel fáradoznia. Saját ódja szintén tisztátalan, így igen könnyen illeszthető a tisztátalan földi ódhoz.
A tisztánlátónál tehát a saját szellem a test ódjával szorosan együtt marad. A mélytranszos médiumnál szinte teljesen leoldódik saját testi ódjáról. A tisztánlátónál a saját szellem akar látni és hallani. A mélytranszos médiumnál a médium szelleme helyet teremt egy másik szellemi lénynek, hogy az a médium testével, a visszamaradt testi ód segítségével kinyilatkoztatásokat tudjon adni.
Isten az igazság forrása. Aki ebből a forrásból merít, eljut az igazsághoz, és ez megvédi őt a tévedéstől. Ez a felismerés vezette a régi idők istenkeresőit arra, hogy igazságkeresésük során Istennel kapcsolatba lépjenek. Ez nem a belső megvilágosodás útjának kapcsolata volt, melynek a bizonyosságot kellett volna elhoznia, hanem Isten igazságának külső, az emberi értelem számára észlelhető útját választották. Ők Istent emberi segédeszközökkel kérdezték, és a választ is ugyanilyen módon kapták meg.
Tudatában voltak annak, hogy az Istent szolgáló jó szellemvilág Isten akaratának és az isteni kinyilatkoztatások közvetítője, és hogy Isten megkérdezése ugyanazt jelenti, mint Isten birodalmához tartozó szellemi lények megkérdezése.
A médiumként elhívatott embereknél gyakran keletkezik számukra megmagyarázhatatlan érzés már akkor is, amikor az első komoly, a szellemvilágról és annak emberekkel folytatott kapcsolatáról szóló beszélgetésen részt vesznek. Ez az érzés abból ered, hogy a túlvilág szellemei, akik közül néhányan állandóan körülöttetek vannak, már most elkezdik befolyásolni őket, mivel ők médiumi elhivatottságuk miatt a szellemvilág ód hatásaira igen fogékonyak.
Nem lenne célszerű, ha a környező szellem lények már akkor elkezdenék az előkészítő munkákat, mielőtt az ember valamit is tudna a szellemvilági kapcsolat lehetőségéről. Nemcsak hogy céltalan lenne, de igen kellemetlen földi következményekkel is járhat. Hiszen még hozzátartozói sem képesek arra, hogy a nála felhasznált médiumi folyamatokat megértsék. Idegbetegnek tartanák, orvosi kezelést nyújtanának neki, vagy gyógyintézetbe szállítanák. A jó szellemvilág csak akkor kezdi el munkáját, ha sikerre van kilátás; különben nem.
A médiumok a szellemek tolmácsai és szolgáltatják az anyagi szerveket, mint amelyekkel a szellemek nem rendelkeznek, hogy közvetítsék nekünk tanításaikat. Ezért vannak tehát megajándékozva az erre való képességgel. A társadalmi megújulás jelen korszakában még az a különös küldetésük is van, hogy ők legyenek azok a fák, amelyeknek testvéreik számára szellemi táplálékot kell nyújtaniuk. Számuk megszaporodott, hogy táplálék bőven legyen. Mindenütt feltalálhatók, minden vidéken, a társadalom minden osztályában, a gazdagok és szegények, a nagyok és a kicsinyek között egyaránt, hogy senki se legyen kitagadva, bizonyságául annak, hogy mindenki hivatott lehet.
A médiumitás szent dolog, amelyet szentül, áhítattal kell gyakorolni.
És ha van médiumitás, amely ezt a feltételt még parancsolóbban megköveteli, ez a gyógyító médiumitás. Az orvos tanulmányainak sokszor- súlyos áldozatok árán szerzett gyümölcseit adja, a delejező a saját fluidjait, gyakran saját egészségét. Az orvos megfizettetheti szolgálatát, de a gyógyító médium a tisztább szellemek egészségét adó fluidjait közvetíti, s azért ingyen kell működnie. Jézus és tanítványai, bármilyen szegények voltak is anyagiakban, sohasem fizettették meg gyógyításaikat.
Akinek nincs miből élnie, keressen a médiumitáson kívül jövedelmi forrásokat, s médiumitására - ha a szükség úgy hozza magával, - csak annyi időt szenteljen, amennyi felett anyagilag rendelkezik. A szellemek számon tartják alázatosságát és áldozatkészségét, ellenben visszavonulnak attól, aki lépcsőkül akarja őket felhasználni.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A fizikai és az erkölcsi ölés
Részlet Máté evangéliumának szellemi magyarázatából
Máté szelleme Antal médium által

Krisztus a közönséges gyilkosság és ölés mellett, ahová a háború a párbaj és a súlyos testi büntetések is tartoznak, még három faját említi az erkölcsi ölésnek: a rágalmazást, a szidást vagy elátkozást, a megbecstelenítést vagy kirekesztést. Kegyetlenebb, fájdalmasabb, mert az életet lassankint felemésztő, minden erkölcsi gyilkosság. Ez tovább hat a túlvilágon is és a testöltésekben vannak anyagi következményei harmad, negyed íziglen.

Emberek! Könyveket lehetne írni az ily erkölcsi gyilkosságok horderejéről és hatásairól, hogyan tartóztatják fel évszázadokig haladásukban a szellemeket, nemcsak egyéneket és családokat, hanem egész népeket. Hogyan gyakorolják a szellemvilágból a legborzasztóbb befolyásokat az emberekre, amennyiben az összes megszálltságoknak ezek az okai, mígnem végre hosszas küzdelmek és szenvedések után a szellemek kibékülnek és jobbra, szellemükre nézve hasznosabbra gondolni képesekké lesznek.
Az ily bosszú szellemekből kihalt minden felebaráti szeretet, az ilyenek fúriákká, démonokká lesznek és végtelenül nehéz őket kiengesztelni és megjavítani! Ezek a bűnök mérges sebeket fakasztanak a szellemben, melyek csak hosszas, súlyos vezeklések által gyógyíthatók.
Oh emberek, mily könnyen veszitek ti ezt a földön s nem gondoljátok meg, hogy gyakran egyetlen szóval szétromboljátok életét egy egész családnak, mely viszont össze van kapcsolva sok rokonszenves (szimpatikus) szellemmel, akiknek mindegyikében ezáltal felkeltettétek a viszonzás vágyát.
Hányszor használjátok nyelveteket, melynek célja, Istent dicsőíteni, a felebarátot tanítani, vigasztalni és felemelni, becsmérlésre, kigúnyolásra, rágalomra és átkozásra. Nem gondolva meg, hogy minden szónak megvan a mindenségben a maga visszhangja, mely egykor élesen fog visszhangzani a ti szellemetekben és meg fogja azt remegtetni!
Kedveseim! Isten mindensége az ő teremtőjének birtokában van; ami abban történik, az el nem múlhat, mindennek megvan ott a maga visszhangja, mindennek a maga képmása és mindazzal, amit a földön gondoltok, szóltatok és tettetek, találkoznotok kell a mindenségben, mert minden, ami a tietek, ott él a ti részetekre.
Ha tehát gonoszságot műveltek a földön, úgy azt meg kell találnotok odaát; mint saját teremtményetek környezni fog benneteket! Ezt magával hozza a teremtés törvénye. Valamint a teremtő Istent körülveszik az Ő művei, úgy hasonló történik minden teremtő szellemmel.
Már most gondoljátok csak el azokat a szenvedéseket, mikor magatok körül látjátok élni azt a gonoszt, melyet már rég holtnak véltetek és holtnak kívántatok, ami azonban el nem múlhat, míg csak le nem vezekeltétek, azaz míg jóvá nem tétetett! Halál nincsen, de igenis átváltozás a rútból a szépre, a károsból a hasznosra, a gonoszból a jóra, a tisztátlanból a tisztára és fordítva. Ezt az átdolgozást végzi a szellem a vele született teremtő vagy munkaerőnél fogva mint a teremtőnek teremtménye. Azért ti szellemek, valamennyien, akik a munkáért éltek, teremtsetek szépet, hasznosat, jót, tisztát, hogy ez majd rátok mosolyogjon és nagy legyen a ti örömötök a saját munkátok fölött, mert a ti műveitek képezik a ti mindenségteket!
Szeressétek a ti Teremtőtöket s Őbenne (ebben a leszármazásban) a ti testvéreiteket! Ne használjátok fel tehetségeiteket testvéreitek kárára, mert ez a kár a ti teremtésetek, mely egykor rémületetekre fog körülvenni benneteket!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Az igazságos ember
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A ti történelmetekben vannak nem mindennapi egyéniségek. Neveket nem nevezek meg, csak az eszközöm lelkéből olvasom le a fényképeiket. Az egyik csodálatos művészettel magasrendű zenét adott a földnek, amelyhez hasonlítható alig van más. Magas világokból, azoknak öröméből, verőfényéből, üdítő tisztaságából hozta le a zene harmóniáját, és ajándékozta meg vele az embereket. Ő maga pedig lobbanékony, fékezhetetlen, akár ölésre kész temperamentumú és természetű egyéniség volt.
A másik színekben és formákban alkotott az emberi társadalom számára olyat, amire sok századév távlatán keresztül is bámulva tekint a ma embere, de ő maga gőgös kalandor volt.
A harmadik igazi krisztusi érzelmeket tudott megrögzíteni a toll művészetével, s megdobogtatta az emberek szívét, amellett házi zsarnok, könyörtelen, szívtelen, rideg ember tudott lenni. Ismét másik, nagy művésznek nevezett egyéniség jószívű, aki mindenkin segített a végsőkig, és amellett feslett életet élt.
Az utókor nagyon okosan, nagyon helyesen és bölcsen nem emlékezik meg az árnyékoldalról, de megemlékezik a ragyogásról, amelyet az ilyen lelkek a földre hoztak. Mert hiszen ezek a szellemek fejlettek voltak, ezek a szellemek már azt a testi burkot, azt a testi hajlékot, amelybe őket Isten — a halál álmából előszólítván — elhelyezte, átfínomították anynyira, hogy a magasabb rendű világok csillogását, ragyogását, szépségét, igazságát és örömét át tudták venni, és át tudták adni annak a világnak, amely szürke, hétköznapi emberekből áll, hogy azok is gazdagítsák vele a lelküket.
A hálás utókor — ahogy mondani szokták — nagyon jól cselekszik, amikor nem vesz tudomást azokról a gyarlóságokról, amelyek az alsóbb rendű erőrétegek hatásaiként kiütköztek ezeken a fejlettebb egyéniségeken, hanem örül annak a magasztosnak, annak a szépnek, annak az igazi értéknek, amelyet azok neki lehoztak.
Ti magatok is így vagytok egytől-egyig, embertestvéreim. Mindegyikőtök lelkében vannak ragyogó felületek. Az egyik lelkében az egyik felület, a másik lelkében a másik felület ver vissza igazságokat, fényeket; a többi rész pedig homályos, sötét, sőt egy rész egészen az alsóbb rendű világ erőinek hatása alatt áll.
Embertestvéreim, azt mondom nektek, ti tegyelek úgy már a jelenben is, mint az úgynevezett hálás utókor a múlt embereivel: lássátok egymásban csak azt, ami ragyog, ami szép, ami jó, ami igaz, ami boldogító.
Nem azért, hogy azt neki szemébe mondjátok, mert a hízelgés nagyon közönséges és nagyon alsórendű cselekedet, hanem azért, hogy szerethessétek őt; azért, hogy azon a nyitott résen keresztül a ti szeretetetek behatolhasson az ő lelkébe. És ne vegyétek rajta észre azt, ami sötét, vagy árnyékos. Tudja ő azt, hiszen azért jár ebbe az iskolába; tudja, és szenved alatta.
Mert ne gondoljátok, hogy az igazmondás abban áll, hogy valakinek a fekélyes testrészéről lerántsátok a ruhát, ami azt eltakarja a többiek szeme elől. Ez nem igazság, ez durvaság, ez kíméletlenség.
Az igazságos ember azzal mutatja meg, hogy szereti az igazságot, hogy helyt mer állni az igazság mellett akkor is, amikor az kockázattal jár. Az igazságos ember nem átallja bevallani a maga fogyatékosságát, de nem pellengérezi ki a másik fogyatékosságát; az igazságszerető ember nem tolja fel magát bíróul a hozzá hasonló gyenge lélekkel szemben, mert arra gondol, hogy neki talán még sokkal nagyobb oka van egy és más dolog miatt szégyenkeznie, mint annak, akit éppen megróni akar.
Aki ilyen iskolába jár, az tudja, hogy az ő lelkén hol vannak foltok, fekélyek, hol van rajta javítanivaló: és ha valaki azokat a fekélyeket, azokat a sebeket piszkálgatja, csak fájdalmat okoz, és késlelteti a gyógyulást, mert a sebeket békében kell hagyni, s azok ápolását és gondozását rá kell bízni arra magára, aki azok miatt szenved.
Ezzel kapcsolatban csak mellékesen jegyzek meg egy nagyon rút emberi szokást. Ha ketten-hárman együtt vannak, jólesik nekik, hogy egy jelen nem lévőt becsméreljenek. Szomorú dolog, hogy az ember az emberen, még ha szellemhívő is, csak a kivetnivalót, a fogyatékosságot, a beteg oldalt látja. Szokjatok le erről, testvéreim, mert ez szégyenletes dolog, mert ez a bűn ölni képes. Aki így cselekszik, az arról tesz bizonyságot, hogy az ő lelkében a világosság még nincs otthon, az még nem tulajdona, nem sajátja, mert különben a másik lelken is a világosságot keresné. A világosság ugyanis a világosságot szereti, ahhoz tapad, ahhoz közeledik.
Azt mondtam, hogy ne bántsátok egymás beteg részét, mert mindenki ismeri a maga betegségét, és mindenki eleget szenved miatta. Általában az emberi élet, az emberi lét nem az örömök állapota. Embernek lenni annyit jelent, mint szenvedni. Az emberek, de főképp a hívő emberek sokszor felsóhajtanak, hogy „bizony nehéz dolog embernek lenni”. Panaszkodnak a szenvedések miatt. Panaszkodnak a másik emberre, aki nekik a szenvedést okozza, a végzet ellen, amely tőlük ezt vagy azt megtagadta, az Isten ellen, aki nem adta meg azt, amit kértek, minden és mindenki ellen, csak önmaguk ellen nem.
Pedig mindenki csak önmagától szenved. Nézzük meg közelebbről ezt az állítást. Mondjuk, valaki mélyen megbántott, és benned az indulat úgy felforr, hogy órákig, napokig nem tudsz attól a kínzó állapottól megszabadulni, ami a sértettséggel jár.
Embertestvérem, mi egyéb a sértő szó, mint „csak szó, amely elrepül a légben, a kősziklának pedig nem árt?” Vajon csakugyan az a szó okozta a szenvedést? Nem, hanem a lelkedben élő gőg, amelyet az a szó érintett. Ez a benned lévő rossz szenvedted téged, nem pedig az a szó, amely csak egy pillanatig tartott csupán, és azután nyomtalanul elveszett a világűrben. A lelkedben meglévő rossz elv szenvedtet, az a szó csak előhívta azt az elvet.
Nézzünk egy másik példát. Szeretsz valakit, és valami oknál fogva — vagy esetleg minden igaz ok nélkül felébred a lelkedben a féltékenység. Kínzó, gyötrő érzés. Lehet, hogy semmi okod nincs rá; talán csak egy látszat folytán ébredt fel; de még ha van is oka, az az ok rajtad kívül álló dolog, s nem az kínoz, hanem a lelkedben élő rossz. A külső hatás csupán fölébresztette a lelkedben a fenevadat: az önzés és érzékiség együttes gonosz érzését; ez az, ami a lelked fenekéről feltolakodott az éned magasabb részébe, hogy gyötörjön és kínozzon. Tehát nem az a külső körülmény, hanem a magad érzése okozta a szenvedést.
Megkárosítottak? Azért szenvedsz, mert a lelkedben ez az ütközés fölébresztette az anyagiasságot, az anyaghoz való tapadtságot, hogy miután az öntudatod magasabb rétege elé került, küzdeni légy kénytelen vele; ez a küzdés pedig szenvedéssel jár.
És így van ez a bűnös, hibás lelki természet többi oldalán is. Nem akarok terjengős lenni, de végső elemzésben még a testi fájdalmak és betegségek is a saját megromlott erőid, nem pedig külső hatások következtében álltak elő, úgyhogy minden szenvedés, ami miatt a testbeöltözött szellem panaszkodik, önmagában találja meg a gyökerét, azaz őbenne van az, ami szenvedteti.
És ennek így is kell lennie. Nézzük meg, hogy miért. Amint a szellem rétegről-rétegre alásüllyed, minden rétegben visszamaradnak az ő alkotásai. Ezekkel a produktumokkal felfelé haladó útjában találkozik. Mivel ezek az ő lelkéből származtak, tehát ezeknek vele újból egyesülniük kell, hogy egyensúlyi állapotukat visszanyerhessék. Ezeket a szellemnek meg kell tisztítania, hogy egy felsőbb szintre felléphessen, hogy ott megint az ő tisztább erőivel, produktumaival találkozzék.
A szellem tehát emberi formájában az ő legalsóbb rendű produktumaival találkozik, azokkal a bűnös vibrációkkal, azokkal a sátáni természetű alantas erőkkel, amelyeket a legalsó rétegekben hagyott vissza. Ezek az erők szembejönnek vele, hozzátapadnak, s követelik rajta egyensúlyi helyzetüket, megtisztulásukat, mert hiszen ezek az erők az ő volt érzéseivel vannak telve.
Amint pedig ezek az erők hozzátapadnak, természetesen szenvedtetik őt; szenvedteti az érzékiség, a gőg, a harag, az anyaghoz kötöttség stb. Éppen azért kellett a testbe öltöznie, hogy minderről tudomást szerezzen, hogy ezeket az erőket sátáni tendenciájuktól megtisztítsa, hogy mint visszaszerzett vagyonnal, mint tiszta erőkkel és hatásokkal léphessen fel a következő, magasabb szintre.
Így nő ki az emberszellem lassan-lassan a testből. Lassan-lassan átalakítja, megtisztítja az alsóbb rendű erőket, s e közben fokozatosan kifogynak az énjéből azok az erőrészek, amelyek ennek a mindenségnek sátáni, alantas erőivel kapcsolatot létesítenek. Lassanként elfogy az ember alsóbb rendű természete, lassanként kezdi világosan látni a ragyogó utat, amely előtte áll.

szemlézte: Bíró László