Re: Szellemtani alapok
So 1. Jan 2023, 07:18
Fogadalmak
Minden évben, főleg év elején sokan fogadalmakat tesznek, amit persze rendszeresen egy idő után megszegnek, és emlékük a homályba feledve eltűnik.
Most egy nagyon fontos dolgot szeretnék mondani nektek!
Halálunk után a lelkünk az asztrálsíkra kerül, az asztrálsíknak több része van, és arra részére kerülünk ennek a síknak – amit a köznyelv mennyországnak hív – amelyikre mostani fizikai életünk során „bedolgozzuk” magunkat. Hét szellemi szférából áll a „mennyország”, az első szférában vannak, a bűnözök, öngyilkosok, pogány népek, Isten tagadók, a második szféra a vallásosok szférája, akik abban a világban élnek, amit elképzelnek maguknak.
A harmadik szféra már egy fokkal jobb ennél, de még innen is kötelező a testetöltés a fizikai síkra, a 4. szférától már csak vállalás, a negyedik szférát már a „menny előcsarnokának” is hívják. Innen már vállalás a fizikai síkra történő leszületés.
Minden szellemi szféra szintén hét részből áll, a szellemvilágban a hetes osztódást – tagozódást lehet megtalálni.
Most pedig nézzük meg, hogy miért is beszéltem a fogadalmakról, tekintsük át Vay Adelma bárónő – médium – közlését arról a szféráról, ahova azok kerülnek, akik nem tartják meg a szavukat, amihez ígéretet tettek! Katalin a vezető szellem, aki végigmegy a szférákon, és elmesél mindent részletesen. Álljon itt egy közlés a harmadik szféra ötödik részéről!
Íme:
„Hamis eskü, házasságtörés.
Katalin: Az Úr Jézus így szólt: A ti beszédetek legyen: igen, igen, nem, nem! Ami ezen felül van, az a gonosztól vagyon.
Csakhogy az emberek hamar készek az esküre. Isten nevében szüzességet és hűséget fogadnak, olyanokra kötelezik magukat, amiket később megtartani nem tudnak. Olyan dolgokra esküsznek, amiket sem nem hisznek, sem nem tudnak, tehát hamisan esküsznek és Isten nevét hűtlenségre, és hitszegésre használják. Ebben a szférában szintén minden vallás és társadalmi állás képviselve van. A 2. légköri gyűrűben a vallási fanatikusok és álszenteskedők, a farizeusok tartózkodnak; ebben a szférában pedig az egyháznak azok a szolgái, akik esküszegők voltak, érzéki életet éltek és azokban a dolgokban, amelyeket képviselniük kellett volna, nem hittek; a házassági esküt megszegők is itt bűnhődnek. A különböző Egyházak itt is képviselve vannak építményeikkel és szokásaikkal, csakhogy minden kép hamis és elrútított, olyan, mint amilyenek képviselői voltak.
Itt vannak mindazok, akik Istennek hűséget esküdtek, de fogadalmukat megszegték elcsúfított hitük és meggyalázott egyházuk képe előtt; és mindazok a szentségtelenségek és gonoszságok, amiket ők, Istennek tett ígéretüket megszegve, elkövettek, lángbetűkkel vannak a templomok falaira felírva és e templomok harangjai keményen, és félelmetesen konganak ezen a szférán végig, vádolva bűneikkel az itt levő papokat.
Paráznaság
https://www.youtube.com/watch?v=ZK9WSr4UD4Y&t=12s
Szomorú és megható panasz ez: "Megesküdtetek és megszegtétek az esküt, lelkek voltak bízva lelkiismeretetekre. Isten nevével ajkatokon vétkeztetek. Jaj! Jaj nektek!" Néhány szellem bűnbánólag földre veti magát és kéri Isten bocsánatát, mások panaszkodnak és sírnak, ismét mások menekülni, elbújni akarnak, de nem lehet. A képmutató és az álbölcs, aki most már igazi énjét meglátja, ijedtében összeroskad, mintha szörnyet látott volna. Folyjatok bűnbánó és beismerő könnyek! Bűnhődéstek súlyos lesz. Az újra testet öltés és a vezeklés törvénye alá kerültök. Súlyos földi halál vár reátok, amely az esküszegés foltját lelketekről lemossa.
Gyakran történnek a Földön szerencsétlenségek, katasztrófák, amikor egyszerre több ember hal meg, mint pl. hajótörések, színházégések, földrengések, bánya- és vasúti szerencsétlenségek, robbanások és háborúk alkalmával; ekkor sok száz ember hal meg gyötrelmes halállal, amely a szellem bűnhődése. Isten mindegyiket kiválasztotta, akinek ily módon kell meghalnia és ez mindegyiknek szellemi megváltására szolgál.
Azok, akik Istennek a házasság megkötésekor tett esküjüket megszegték, megsemmisülve állnak templomuk előtt, ahol házasságukat kötötték, és a hűségesküt letették.”
Hú, fújjuk ki magunkat!
Azért van egy jó meg egy rosszhírem is.
A jó hír, hogy a szellemi törvények úgy működnek, hogy akkortól vagyunk érte teljesen felelősek, amikortól megismertük, ellentétben a fizikai sík törvényeivel, ahol ugye van egy olyan mondás, hogy a „törvény nem ismerése nem mentesít minket a törvény hatálya alól”.
Így aki csak most ismerte meg ezt a szellemi törvényt és a működését, az csak ettől a pillanattól kezdve lesz felelős a tetteiért, ígéreteiért. Mi a rossz hír?
Abban a pillanatban, amikor megismertünk egy szellemi törvényt, attól kezdve felelősek vagyunk érte, hogy be is tartsuk, és úgy is éljünk. Ezt lehet akár egy kisebb beavatásnak is hívni innentől kezdve kedves Barátom, mert most már te is felelős vagy azért, hogy betartsd a szavad, vagy.. ne ígérj olyat, aminek nem tudsz megfelelni, elő kell venni az erős akaratot, és az ezzel járó lemondást, és akkor sikerülni fog, amit vállaltál.
Különben sok kultúrában ezt az Isteni Törvényt ismerik, például sok bírósági tárgyaláson a Bibliára tett kézzel kell Isten nevére megesküdni! Lehet, hogy akkor, ha hamisan esküszik valaki, akkor azt hiszi, hogy megússza, de Isten nevére hazudni nagy büntetést von maga után, még akkor is, ha nincsen tisztában a következményekkel. Mert a lelkében már mindenki tudja és ismeri ezt a Törvényt, mert több inkarnációs fázist töltött a fizikai síkon, de egy – egy ilyen alkalom, mint a mostani hírlevem is segít az emlékezésben!
Ha valamit szeretnénk – egy rossz tulajdonságunkat – megszüntetni, akkor nem szabad előre kitűzni egy időpontot, mert az elme elkezd kitalálni minden menekülési formát, és mire bekövetkezik az időpont, már kész „menekülési” tervek vannak.
Példádul, amikor évekkel ezelőtt le akartam szokni a cigiről, és egy időponthoz kötöttem, akkor azt történt, hogy a napi fél doboz cigiről 3 dobozra emelkedett az adagom!
Mindig jött egy olyan gondolat, hogy „még utoljára..”. Ugye ismerős?
Most már régóta nem dohányzom, amikor „meguntam magamat”, és a sok kiégetett pólót és a kezdődő köhögést, elhatároztam, hogy „itt és most” leteszem a cigit, felajánlást tettem Jézusnak, és azóta nem dohányzok! És ennek a felajánlásnak már másfél éve és nem is gyújtottam rá azóta se. Érdemes egy komoly felajánlást magasabb erőkhöz kötni, és ez átsegít minket a nehézségeken és a kezdeteken is feltétlenül.
írta: Karsay István
Budapest, 2013.12.31.
Minden évben, főleg év elején sokan fogadalmakat tesznek, amit persze rendszeresen egy idő után megszegnek, és emlékük a homályba feledve eltűnik.
Most egy nagyon fontos dolgot szeretnék mondani nektek!
Halálunk után a lelkünk az asztrálsíkra kerül, az asztrálsíknak több része van, és arra részére kerülünk ennek a síknak – amit a köznyelv mennyországnak hív – amelyikre mostani fizikai életünk során „bedolgozzuk” magunkat. Hét szellemi szférából áll a „mennyország”, az első szférában vannak, a bűnözök, öngyilkosok, pogány népek, Isten tagadók, a második szféra a vallásosok szférája, akik abban a világban élnek, amit elképzelnek maguknak.
A harmadik szféra már egy fokkal jobb ennél, de még innen is kötelező a testetöltés a fizikai síkra, a 4. szférától már csak vállalás, a negyedik szférát már a „menny előcsarnokának” is hívják. Innen már vállalás a fizikai síkra történő leszületés.
Minden szellemi szféra szintén hét részből áll, a szellemvilágban a hetes osztódást – tagozódást lehet megtalálni.
Most pedig nézzük meg, hogy miért is beszéltem a fogadalmakról, tekintsük át Vay Adelma bárónő – médium – közlését arról a szféráról, ahova azok kerülnek, akik nem tartják meg a szavukat, amihez ígéretet tettek! Katalin a vezető szellem, aki végigmegy a szférákon, és elmesél mindent részletesen. Álljon itt egy közlés a harmadik szféra ötödik részéről!
Íme:
„Hamis eskü, házasságtörés.
Katalin: Az Úr Jézus így szólt: A ti beszédetek legyen: igen, igen, nem, nem! Ami ezen felül van, az a gonosztól vagyon.
Csakhogy az emberek hamar készek az esküre. Isten nevében szüzességet és hűséget fogadnak, olyanokra kötelezik magukat, amiket később megtartani nem tudnak. Olyan dolgokra esküsznek, amiket sem nem hisznek, sem nem tudnak, tehát hamisan esküsznek és Isten nevét hűtlenségre, és hitszegésre használják. Ebben a szférában szintén minden vallás és társadalmi állás képviselve van. A 2. légköri gyűrűben a vallási fanatikusok és álszenteskedők, a farizeusok tartózkodnak; ebben a szférában pedig az egyháznak azok a szolgái, akik esküszegők voltak, érzéki életet éltek és azokban a dolgokban, amelyeket képviselniük kellett volna, nem hittek; a házassági esküt megszegők is itt bűnhődnek. A különböző Egyházak itt is képviselve vannak építményeikkel és szokásaikkal, csakhogy minden kép hamis és elrútított, olyan, mint amilyenek képviselői voltak.
Itt vannak mindazok, akik Istennek hűséget esküdtek, de fogadalmukat megszegték elcsúfított hitük és meggyalázott egyházuk képe előtt; és mindazok a szentségtelenségek és gonoszságok, amiket ők, Istennek tett ígéretüket megszegve, elkövettek, lángbetűkkel vannak a templomok falaira felírva és e templomok harangjai keményen, és félelmetesen konganak ezen a szférán végig, vádolva bűneikkel az itt levő papokat.
Paráznaság
https://www.youtube.com/watch?v=ZK9WSr4UD4Y&t=12s
Szomorú és megható panasz ez: "Megesküdtetek és megszegtétek az esküt, lelkek voltak bízva lelkiismeretetekre. Isten nevével ajkatokon vétkeztetek. Jaj! Jaj nektek!" Néhány szellem bűnbánólag földre veti magát és kéri Isten bocsánatát, mások panaszkodnak és sírnak, ismét mások menekülni, elbújni akarnak, de nem lehet. A képmutató és az álbölcs, aki most már igazi énjét meglátja, ijedtében összeroskad, mintha szörnyet látott volna. Folyjatok bűnbánó és beismerő könnyek! Bűnhődéstek súlyos lesz. Az újra testet öltés és a vezeklés törvénye alá kerültök. Súlyos földi halál vár reátok, amely az esküszegés foltját lelketekről lemossa.
Gyakran történnek a Földön szerencsétlenségek, katasztrófák, amikor egyszerre több ember hal meg, mint pl. hajótörések, színházégések, földrengések, bánya- és vasúti szerencsétlenségek, robbanások és háborúk alkalmával; ekkor sok száz ember hal meg gyötrelmes halállal, amely a szellem bűnhődése. Isten mindegyiket kiválasztotta, akinek ily módon kell meghalnia és ez mindegyiknek szellemi megváltására szolgál.
Azok, akik Istennek a házasság megkötésekor tett esküjüket megszegték, megsemmisülve állnak templomuk előtt, ahol házasságukat kötötték, és a hűségesküt letették.”
Hú, fújjuk ki magunkat!
Azért van egy jó meg egy rosszhírem is.
A jó hír, hogy a szellemi törvények úgy működnek, hogy akkortól vagyunk érte teljesen felelősek, amikortól megismertük, ellentétben a fizikai sík törvényeivel, ahol ugye van egy olyan mondás, hogy a „törvény nem ismerése nem mentesít minket a törvény hatálya alól”.
Így aki csak most ismerte meg ezt a szellemi törvényt és a működését, az csak ettől a pillanattól kezdve lesz felelős a tetteiért, ígéreteiért. Mi a rossz hír?
Abban a pillanatban, amikor megismertünk egy szellemi törvényt, attól kezdve felelősek vagyunk érte, hogy be is tartsuk, és úgy is éljünk. Ezt lehet akár egy kisebb beavatásnak is hívni innentől kezdve kedves Barátom, mert most már te is felelős vagy azért, hogy betartsd a szavad, vagy.. ne ígérj olyat, aminek nem tudsz megfelelni, elő kell venni az erős akaratot, és az ezzel járó lemondást, és akkor sikerülni fog, amit vállaltál.
Különben sok kultúrában ezt az Isteni Törvényt ismerik, például sok bírósági tárgyaláson a Bibliára tett kézzel kell Isten nevére megesküdni! Lehet, hogy akkor, ha hamisan esküszik valaki, akkor azt hiszi, hogy megússza, de Isten nevére hazudni nagy büntetést von maga után, még akkor is, ha nincsen tisztában a következményekkel. Mert a lelkében már mindenki tudja és ismeri ezt a Törvényt, mert több inkarnációs fázist töltött a fizikai síkon, de egy – egy ilyen alkalom, mint a mostani hírlevem is segít az emlékezésben!
Ha valamit szeretnénk – egy rossz tulajdonságunkat – megszüntetni, akkor nem szabad előre kitűzni egy időpontot, mert az elme elkezd kitalálni minden menekülési formát, és mire bekövetkezik az időpont, már kész „menekülési” tervek vannak.
Példádul, amikor évekkel ezelőtt le akartam szokni a cigiről, és egy időponthoz kötöttem, akkor azt történt, hogy a napi fél doboz cigiről 3 dobozra emelkedett az adagom!
Mindig jött egy olyan gondolat, hogy „még utoljára..”. Ugye ismerős?
Most már régóta nem dohányzom, amikor „meguntam magamat”, és a sok kiégetett pólót és a kezdődő köhögést, elhatároztam, hogy „itt és most” leteszem a cigit, felajánlást tettem Jézusnak, és azóta nem dohányzok! És ennek a felajánlásnak már másfél éve és nem is gyújtottam rá azóta se. Érdemes egy komoly felajánlást magasabb erőkhöz kötni, és ez átsegít minket a nehézségeken és a kezdeteken is feltétlenül.
írta: Karsay István
Budapest, 2013.12.31.
So 1. Jan 2023, 07:18
Re: Szellemtani alapok
Mo 2. Jan 2023, 06:47
A kegyelem
Részlet „A kegyelem törvényvilága” című könyvből szabadon
Míg az ember a földi testben él, nem tudja megérteni, nem tudja felfogni, mi a kegyelem, mert áttekintőképességét korlátok közé szorítja a bölcső és a koporsó. A születés és halál töredékké zsugorítja össze az életet, és befejezetlenné teszi azt a fogalmat, melyet az ember öntudatában az életről kezdett kialakítani.
Ha a lét csakugyan a születéssel kezdődnék, és a halállal befejeződnék, bizony nem volna érdemes komolyan foglalkozni vele, s a felületesen gondolkozó, anyagias, testi embernek volna igaza: "Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk". Ezzel az igazsággal azonban száműzve lenne minden szép és boldogító gondolat és érzés; az életnek nem lenne értéke, mert cél nélkül valónak ítélné azt még a leghitványabb ember is a földön.
Ez a boldogság után való vágyódás nem elégszik meg a gazdagsággal, hatalommal, dicsőséggel, hanem az életnek folyton újabb jelenségei, alakulásai után kutat. Ezért mindig elégedetlen önmagával, eredményeivel, az élettel, a lehetőségekkel, mert folyton egy jobb, tökéletesebb élet után vágyódik. Ez a vágy megvan minden ember lelkében, éljen bár a legalacsonyabb életkörülmények között, vagy a legmagasabb polcon. Ez a vágy viszi előbbre az emberiség sorsát a fejlődés útján, s ez sodorja le a bűnbe és a szenvedésbe is.
Míg az emberi lélek egyáltalán nincs tisztában a jó és rossz fogalmával, könnyen megtéved, és hamar kinyújtja a kezét olyan dolgok után, melyek előtte kedvezőknek és kívánatosaknak tetszenek, de másoknak fájdalmat, szenvedést, felfordulást, zűrzavart okoznak. Így bűnbe esik, és cselekedeteinek következményeiből kell megismernie, hogy helytelen irányba tévedt.
Minden egyes lélek számára el van rendelve az Isten törvényéhez való kapcsolódás, csak a tévelygési idő az egyiknél több, a másiknál kevesebb, de semi esetre sem végtelenség. A magas, nagy szellemi életkörzetek (isteni törvény), melyek az istenség fényében léteznek és működnek, a boldogságnak emberileg felfoghatatlan és elgondolhatatlan érzését tartalmazzák, míg a legalsóbb körzetek (kárhozattörvény) a szenvedések szintén felfoghatatlan mértékét és lehetőségeit foglalják magunkban. A felső körzetek a maguk túláradó boldogságát, az alsók a maguk nagy gyötrelmeit árasztják ki magukból; ez a kétféle kiáradás hozza létre a kegyelmi összeköttetést (természettörvény). Egyik részről az alsó körzetek szorongattatása, a haláltól, a megsemmisüléstől való rettegés, a másik oldalról az élet túl bőségének teremtőereje kapcsolódik itt össze, s ez az együtthatás anyagi világokat hoz létre (fizikai élet).
Az anyagi világok tehát minden körülmények között a kegyelem megtestesítői, s az anyagi testben való élet a kegyelem ajándéka. Az anyagi világokon a természet éppoly tiszta, mint a felső körzetekben s éppoly híven végzi feladatát lent, mint fent. A természetet éltető erő nem oka semminek, ami rossz, mert Isten túláradó szeretetének élethulláma ez, amely magához vonz mindent.
A kegyelem munkája az alsó körzetekben az élethullámmal való telítés, az az ébresztés, mely bizonyos értelemben teremtésnek is mondható, bár nem újonnan való teremtés ez, hanem csak új életre való Ébresztés. A kegyelem által nyújtott életsugárzás hatására minden megkezdi körforgását. A felébredt élet folyton mozog és mozgat; dolgozik és cserélődik az egész természet, felszed és lead, mint az emberi szervezet a lélegzés által.
A folyton alakuló erők, melyeket a felsőbbrendű erők mozgatnak és előrekényszerítenek, a latensül pihenő szellem-termékeket felébresztik, formával és alakkal ruházzák fel, s míg ki nem fejlődtek, a felszínen hagyva kedvező körülmények között nevelik. Mikor aztán elérkeztek a fejlődés tetőfokára, a jót a rossztól különválasztják; a jót a jóhoz csatolva feljebb emelik, a rosszat pedig, mint salakot, kilökik.
Ez mind gépies mozgás, a magasabb körzetek hatása, ami ellen az alsóbb körzetek nem tehetnek semmit, mert az alsóbb körzetek ereje lefokozott, olyan, amely felett az Igazság ítéletet mondott. Mikor pedig az Igazság ítéletet mond, az élet zsibbadásba és dermedésbe, a világosság sötétségbe megy át, a melegség s az élet kihűl, a halál, mint egy nehéz álom, fokozatosan leereszkedik, és úgy a természet, mint az egyéni szellem elveszti életképességét. Amikor valaki vagy valami meghal, ezt az állapotot mutatja a földön.
Az emberi lélek a legfejlettebb és legmagasabb rendű az őt körülvevő összes lelkek között; az ő élete nem gépies, hanem öntudatos, mert benne öntudatra ébredt isteni szikra él, mely természetében mennyei, s világossága isteni sugár. Akaratában alkotóképes, erejében hatalmas nagyság. Mindenek fölé rendeltetett, s mindenek alája rendeltettek a földön.
A test azonban csak a természettörvény által éltetett hüvely, melynek sorsa a mulandóság. A test összes javai csak az évekkel lejáró rövid örömök, melyeknek utóíze mindig keserű. Múló minden, amit a földi élet adhat, csupán egy maradandó, amit az okos lélek megszerezhet a földön és megtarthat magának: a kegyelem megismerése és felhasználása. Boldog ember az, aki földi életét a kegyelem megismerésnek szenteli, mert ezzel a mulandóságból az örökké-valóság birodalmába lép át.
A kegyelem az az elrejtett kincs, amely felett és mellett eljárnak az emberek, de mivel igen kevesen ismerik, mint értéket, sem meg nem becsülik, sem fel nem használják földi életükben. A föld a rajta lévő élettel csak pillanatnyi visszfénye az igazi és tökéletes életnek; álom, mely hamar véget ér a káprázat világában. Azonban az eltévelyedett szellemnek Isten módot ad, hogy a kegyelem fényében, világosságában isteni származásának tudatára ébredjen és keresse az utat-módot, mely a valóságos élet elnyeréséhez segíti őt.
Az ember jó és igaz lehessen a földön, nagy szüksége van Isten kegyelmére. Mert hosszú tapasztalatok árán felismerheti és megkülönböztetheti ugyan a jót a rossztól, de mégsem tudja a jót követni, mert ellentétes természete, hibás hajlamai elhomályosítják értelmét, befolyásolják érzelmeit, és nem azt cselekszi, amit akart és értelmével jónak ítélt, hanem azt, amit nem akart, amit elitélt, s amit magasabb szellemi világosságának fényénél megvetett. Az ember gyenge, gyarló marad még akkor is, ha értelmével mindazt fel tudja fogni, ami az ő boldogságához szükséges, hátha még értelmileg és érzelmileg meg sem közelíti azt a fokozatot, amelyről a dolgok lényegébe némi betekintést nyerhet!
A kegyelem felébreszti az életre mindazokat, akik a bűnök és a tévedések folytán a halál dermedtségébe estek; életáramokkal hatja át és időről-időre felszínre hozza: testtel ruházza fel azokat a szellemeket, akik hibás természetüknek és bűnös hajlamaiknak engedve elvesztették a jóról és rosszról való helyes fogalmaikat. A kegyelem kiemeli őket a sötétségből szellemi termékeikkel együtt és módot, és alkalmat nyújt nekik, hogy úgy a jóban, mint a rosszban kiképezhessék magukat, hogy úgy a jóban, mint a rosszban felismerjék az isteni szeretetet.
Mindez azt igazolja, hogy úgy a jó, mint a rossz a földi életben az Úr hosszú-tűrő kegyelmében él. Nincs a földön olyan messzeség és olyan mélység, ahová a kegyelem el nem juthat, és ahonnan fel nem segíthet; nincs olyan erkölcsi tévedés, melyet a kegyelem helyre nem hozhat, s át nem változtathat; nincs olyan bűn, melyet a kegyelem fel nem oldhat, ha egyszer a tévelygő bűnös még földi testében felismeri azt, és szabadulni akar tőle.
A kegyelem felemeli, megtisztítja és megszenteli a benne hívők lelkét, mert a kegyelem nem ítél, nem büntet, nem "szolgáltat igazságot", nem vet meg, hanem időt ád a megtérésre, alkalmat a javulásra. A gyengét segíti és támogatja a jóban, az erőset bátorítja, és munkába szólítja. A kegyelem a földi életben minden léleknek más és más kibeszélhetetlen gazdag és sokoldalú ajándékokat boldogító eredményeket nyújt, ha az ember már a földi életben felismerte és kinyújtotta érte a kezét.
Kegyelem az, hogy élünk, mozgunk és vagyunk; kegyelem az, ha a jót megismertük és cselekedni tudjuk. Az ember önmagában, kegyelem nélkül a gonoszban elsüllyedt lélek, a halálnak és kárhozatnak martaléka, de a kegyelem által Isten gyermeke, mennyei úr.
És mindezt a földi élettel nyeri el az ember a jelenben, mert a múlt sötét, lejárt alkalom már, melyet sem visszahozni, sem megváltoztatni. semmiféle hatalom nem képes. A jövő pedig még nem a tiéd földi ember, azt Isten kegyelme tartogatja számodra. A jelen a fontos, mert az a tiéd.
Szemlézte: Bíró László
Részlet „A kegyelem törvényvilága” című könyvből szabadon
Míg az ember a földi testben él, nem tudja megérteni, nem tudja felfogni, mi a kegyelem, mert áttekintőképességét korlátok közé szorítja a bölcső és a koporsó. A születés és halál töredékké zsugorítja össze az életet, és befejezetlenné teszi azt a fogalmat, melyet az ember öntudatában az életről kezdett kialakítani.
Ha a lét csakugyan a születéssel kezdődnék, és a halállal befejeződnék, bizony nem volna érdemes komolyan foglalkozni vele, s a felületesen gondolkozó, anyagias, testi embernek volna igaza: "Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk". Ezzel az igazsággal azonban száműzve lenne minden szép és boldogító gondolat és érzés; az életnek nem lenne értéke, mert cél nélkül valónak ítélné azt még a leghitványabb ember is a földön.
Ez a boldogság után való vágyódás nem elégszik meg a gazdagsággal, hatalommal, dicsőséggel, hanem az életnek folyton újabb jelenségei, alakulásai után kutat. Ezért mindig elégedetlen önmagával, eredményeivel, az élettel, a lehetőségekkel, mert folyton egy jobb, tökéletesebb élet után vágyódik. Ez a vágy megvan minden ember lelkében, éljen bár a legalacsonyabb életkörülmények között, vagy a legmagasabb polcon. Ez a vágy viszi előbbre az emberiség sorsát a fejlődés útján, s ez sodorja le a bűnbe és a szenvedésbe is.
Míg az emberi lélek egyáltalán nincs tisztában a jó és rossz fogalmával, könnyen megtéved, és hamar kinyújtja a kezét olyan dolgok után, melyek előtte kedvezőknek és kívánatosaknak tetszenek, de másoknak fájdalmat, szenvedést, felfordulást, zűrzavart okoznak. Így bűnbe esik, és cselekedeteinek következményeiből kell megismernie, hogy helytelen irányba tévedt.
Minden egyes lélek számára el van rendelve az Isten törvényéhez való kapcsolódás, csak a tévelygési idő az egyiknél több, a másiknál kevesebb, de semi esetre sem végtelenség. A magas, nagy szellemi életkörzetek (isteni törvény), melyek az istenség fényében léteznek és működnek, a boldogságnak emberileg felfoghatatlan és elgondolhatatlan érzését tartalmazzák, míg a legalsóbb körzetek (kárhozattörvény) a szenvedések szintén felfoghatatlan mértékét és lehetőségeit foglalják magunkban. A felső körzetek a maguk túláradó boldogságát, az alsók a maguk nagy gyötrelmeit árasztják ki magukból; ez a kétféle kiáradás hozza létre a kegyelmi összeköttetést (természettörvény). Egyik részről az alsó körzetek szorongattatása, a haláltól, a megsemmisüléstől való rettegés, a másik oldalról az élet túl bőségének teremtőereje kapcsolódik itt össze, s ez az együtthatás anyagi világokat hoz létre (fizikai élet).
Az anyagi világok tehát minden körülmények között a kegyelem megtestesítői, s az anyagi testben való élet a kegyelem ajándéka. Az anyagi világokon a természet éppoly tiszta, mint a felső körzetekben s éppoly híven végzi feladatát lent, mint fent. A természetet éltető erő nem oka semminek, ami rossz, mert Isten túláradó szeretetének élethulláma ez, amely magához vonz mindent.
A kegyelem munkája az alsó körzetekben az élethullámmal való telítés, az az ébresztés, mely bizonyos értelemben teremtésnek is mondható, bár nem újonnan való teremtés ez, hanem csak új életre való Ébresztés. A kegyelem által nyújtott életsugárzás hatására minden megkezdi körforgását. A felébredt élet folyton mozog és mozgat; dolgozik és cserélődik az egész természet, felszed és lead, mint az emberi szervezet a lélegzés által.
A folyton alakuló erők, melyeket a felsőbbrendű erők mozgatnak és előrekényszerítenek, a latensül pihenő szellem-termékeket felébresztik, formával és alakkal ruházzák fel, s míg ki nem fejlődtek, a felszínen hagyva kedvező körülmények között nevelik. Mikor aztán elérkeztek a fejlődés tetőfokára, a jót a rossztól különválasztják; a jót a jóhoz csatolva feljebb emelik, a rosszat pedig, mint salakot, kilökik.
Ez mind gépies mozgás, a magasabb körzetek hatása, ami ellen az alsóbb körzetek nem tehetnek semmit, mert az alsóbb körzetek ereje lefokozott, olyan, amely felett az Igazság ítéletet mondott. Mikor pedig az Igazság ítéletet mond, az élet zsibbadásba és dermedésbe, a világosság sötétségbe megy át, a melegség s az élet kihűl, a halál, mint egy nehéz álom, fokozatosan leereszkedik, és úgy a természet, mint az egyéni szellem elveszti életképességét. Amikor valaki vagy valami meghal, ezt az állapotot mutatja a földön.
Az emberi lélek a legfejlettebb és legmagasabb rendű az őt körülvevő összes lelkek között; az ő élete nem gépies, hanem öntudatos, mert benne öntudatra ébredt isteni szikra él, mely természetében mennyei, s világossága isteni sugár. Akaratában alkotóképes, erejében hatalmas nagyság. Mindenek fölé rendeltetett, s mindenek alája rendeltettek a földön.
A test azonban csak a természettörvény által éltetett hüvely, melynek sorsa a mulandóság. A test összes javai csak az évekkel lejáró rövid örömök, melyeknek utóíze mindig keserű. Múló minden, amit a földi élet adhat, csupán egy maradandó, amit az okos lélek megszerezhet a földön és megtarthat magának: a kegyelem megismerése és felhasználása. Boldog ember az, aki földi életét a kegyelem megismerésnek szenteli, mert ezzel a mulandóságból az örökké-valóság birodalmába lép át.
A kegyelem az az elrejtett kincs, amely felett és mellett eljárnak az emberek, de mivel igen kevesen ismerik, mint értéket, sem meg nem becsülik, sem fel nem használják földi életükben. A föld a rajta lévő élettel csak pillanatnyi visszfénye az igazi és tökéletes életnek; álom, mely hamar véget ér a káprázat világában. Azonban az eltévelyedett szellemnek Isten módot ad, hogy a kegyelem fényében, világosságában isteni származásának tudatára ébredjen és keresse az utat-módot, mely a valóságos élet elnyeréséhez segíti őt.
Az ember jó és igaz lehessen a földön, nagy szüksége van Isten kegyelmére. Mert hosszú tapasztalatok árán felismerheti és megkülönböztetheti ugyan a jót a rossztól, de mégsem tudja a jót követni, mert ellentétes természete, hibás hajlamai elhomályosítják értelmét, befolyásolják érzelmeit, és nem azt cselekszi, amit akart és értelmével jónak ítélt, hanem azt, amit nem akart, amit elitélt, s amit magasabb szellemi világosságának fényénél megvetett. Az ember gyenge, gyarló marad még akkor is, ha értelmével mindazt fel tudja fogni, ami az ő boldogságához szükséges, hátha még értelmileg és érzelmileg meg sem közelíti azt a fokozatot, amelyről a dolgok lényegébe némi betekintést nyerhet!
A kegyelem felébreszti az életre mindazokat, akik a bűnök és a tévedések folytán a halál dermedtségébe estek; életáramokkal hatja át és időről-időre felszínre hozza: testtel ruházza fel azokat a szellemeket, akik hibás természetüknek és bűnös hajlamaiknak engedve elvesztették a jóról és rosszról való helyes fogalmaikat. A kegyelem kiemeli őket a sötétségből szellemi termékeikkel együtt és módot, és alkalmat nyújt nekik, hogy úgy a jóban, mint a rosszban kiképezhessék magukat, hogy úgy a jóban, mint a rosszban felismerjék az isteni szeretetet.
Mindez azt igazolja, hogy úgy a jó, mint a rossz a földi életben az Úr hosszú-tűrő kegyelmében él. Nincs a földön olyan messzeség és olyan mélység, ahová a kegyelem el nem juthat, és ahonnan fel nem segíthet; nincs olyan erkölcsi tévedés, melyet a kegyelem helyre nem hozhat, s át nem változtathat; nincs olyan bűn, melyet a kegyelem fel nem oldhat, ha egyszer a tévelygő bűnös még földi testében felismeri azt, és szabadulni akar tőle.
A kegyelem felemeli, megtisztítja és megszenteli a benne hívők lelkét, mert a kegyelem nem ítél, nem büntet, nem "szolgáltat igazságot", nem vet meg, hanem időt ád a megtérésre, alkalmat a javulásra. A gyengét segíti és támogatja a jóban, az erőset bátorítja, és munkába szólítja. A kegyelem a földi életben minden léleknek más és más kibeszélhetetlen gazdag és sokoldalú ajándékokat boldogító eredményeket nyújt, ha az ember már a földi életben felismerte és kinyújtotta érte a kezét.
Kegyelem az, hogy élünk, mozgunk és vagyunk; kegyelem az, ha a jót megismertük és cselekedni tudjuk. Az ember önmagában, kegyelem nélkül a gonoszban elsüllyedt lélek, a halálnak és kárhozatnak martaléka, de a kegyelem által Isten gyermeke, mennyei úr.
És mindezt a földi élettel nyeri el az ember a jelenben, mert a múlt sötét, lejárt alkalom már, melyet sem visszahozni, sem megváltoztatni. semmiféle hatalom nem képes. A jövő pedig még nem a tiéd földi ember, azt Isten kegyelme tartogatja számodra. A jelen a fontos, mert az a tiéd.
Szemlézte: Bíró László
Re: Szellemtani alapok
Di 3. Jan 2023, 08:37
Utolsó időkre segítség 2./3
Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogér
Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is
És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é?
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.
Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;
Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat
Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
És mikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle
Ti azért így imádkozzatok:
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
folyt. köv.
UI:
90 nap bátorítás nehéz időkre – ingyenes hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=zSG8HOpTlRo&t=9s
Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogér
Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is
És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é?
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.
Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;
Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat
Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
És mikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle
Ti azért így imádkozzatok:
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
folyt. köv.
UI:
90 nap bátorítás nehéz időkre – ingyenes hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=zSG8HOpTlRo&t=9s
Re: Szellemtani alapok
Mi 4. Jan 2023, 08:08
Utolsó időkre segítség 3/3.
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?
És ha halat kér, vajon kígyót ád-e néki?
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.”
Szász Ilma könyvében gyönyörű párhuzamot találtam ezekhez az írásokhoz, üzenetként elküldöm neked ( A nagy vallások végső üzenete ):
Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.
Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.
Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.) Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.
Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.
Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.11.33) Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.
Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak.
Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.
UI:
Lélekvándorlás
https://www.youtube.com/watch?v=Ztux80IciRU
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?
És ha halat kér, vajon kígyót ád-e néki?
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.”
Szász Ilma könyvében gyönyörű párhuzamot találtam ezekhez az írásokhoz, üzenetként elküldöm neked ( A nagy vallások végső üzenete ):
Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.
Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.
Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.) Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.
Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.
Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.11.33) Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.
Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak.
Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.
UI:
Lélekvándorlás
https://www.youtube.com/watch?v=Ztux80IciRU
Re: Szellemtani alapok
Do 5. Jan 2023, 07:52
A földi események láthatatlan háttere - Felvezetés
Zita médium által 2016. január 17.
Az alapkijelentések megfelelő időben elhangzottak, de erősítés kell a Föld népeinek arra nézve, hogy végre megtalálja az igazságot, mert hiszen tudjátok, hogy Krisztus által megígértetett az egész emberiségnek, hogy a Szentlélek minden igazságra elvezeti őket. Csakhogy még a kíváncsi természetű ember is minden másra inkább kíváncsi, mint arra, hogy mit hozhat számára a szellemi jövője. A földi jövő jobban érdekli, de az is csak addig, amíg azt hallhatja, hogy számára, már mint testi én számára, mi jót és élvezhetőt hozhat az idő.
A mai alkalommal megpróbálom ecsetelni előttetek a másik, a láthatatlan oldalát a dolgoknak. Amit a jelen korról vagy az elkövetkezendő még hátralévő jövőről mondunk, az az igazság, az a valóság, de bizonyos dolgokat még mindig a homályban hagyunk, mert mondandónkkal nem akarjuk érzés- és gondolatvilágotokat leterhelni. Ezzel azt akarom mondani, hogy sajnos sokkal rosszabb a helyzet a világ egyes részein élők, de mondhatnám, a Föld lakóinak többsége számára, mint amiről ti bármilyen úton tudomást vehettek. Ezért erről még mi sem rántjuk le a leplet, de ha igazán érdekelné az embert, hogy az ő saját élete és az összemberiség élete hova tart, akkor jó lenne, ha utána nézne és alaposan megnézné, hogy ami történt a múltban, annak jelenleg mi a következménye, és mivé fajul az majd még inkább a jövőben.
Tudjátok, hogy a Földnek hét légköri gyűrűje, és mindegyik légköri gyűrűnek hét szférája van. Eszerint hétszer hét, azaz negyvenkilenc szellemi szint, fokozat van a láthatatlan világban, de ezeken belül is egyénenként változik a földi testből érkező emberi lelkek helyzete, és legfőképpen állapota. Legtöbbjük hiába vetette le testét, odaát is csak földi embernek érzi magát, bár a láthatatlan világban állapotok léteznek. Az ötödik, a hatodik és a hetedik légköri gyűrű huszonegy szférájáról nem kívánok most beszélni, mert célom nem az, hogy ezeket világítsam meg előttetek, hiszen számotokra ez még elérhetetlen fokozat, és ők már a megmentettség állapotában, és relatíve boldogságban élnek. Azért mondom, hogy relatíve, mert nyilvánvalóan az ő boldogságuk sem tökéletes, hiszen nem tökéletességüket elért szellemekről van szó, hanem csak a hatodnaprendszer egy alacsony bolygójáról, ahol bizony még az ötödik, hatodik, hetedik légköri gyűrűben élők is nagyon messze vannak Isten országától.
A második szféra lakói, akik ma elég nagy számban élnek a Földön, itt mindenképpen le akarják utánozni a negyedik légköri gyűrű különböző szféráinak állapotait: a külsőben való megjelenési formákban, tehát értem alatta a viselkedési normáikat vagy csillogni vágyásukat, vagy valami olyan helyzetet elfoglalni a világban, amivel bizonyos fokig a maguk részére csillogást és feltűnést kelthetnek. Ezeknek száma aránylag magas, és annyira elfoglalja őket, hogy a világ előtt láttassanak valakiknek, akár észbéli képességeikkel, akár tudományos felfedezésükkel, akár külső megjelenésükkel, hogy ez többnyire leköti érzés- és gondolatvilágukat, ezért csekély a lehetőségük arra, hogy időben egy biztonságosabb állapotba beérkezhessenek. Nem azt mondom, hogy kivétel nélkül mind elvesznek, hanem csak azt, hogy többségük esetében nagy erre a lehetőség, mert nem arra koncentrálnak, amire feltétlenül szükségük lenne, nem azon fáradoznak, ami szellemi megtérésüket elősegítené, hogy beérkezzenek.
A harmadik légköri gyűrű szféráinak szellemei esetében már más a helyzet. Ők többnyire - bár kivétel van - már sok mindent megtapasztalt öreg szellemek, akik sok mindennel próbálkoztak, ami nem hozta meg életeik folyamán a várva várt eredményt, ezért most többnyire elfordulnak a világ hívságaitól, a világ csillogásától, igyekeznek befelé fordulni, és keresik annak lehetőségét, hogy hogyan és miként juthatnának tovább arról a pontról, amelyre nehézségek és nehéz tapasztalatok árán értek csak el. Ebben a légköri gyűrűben megvan a válaszvonal, amelyen innen oda, és onnan ide nem mehetnek. Ez a törvény az egész teremtett világmindenségre vonatkozik, illetve ez a mozgás csakis akkor lehetséges, ha valaki rendelkezik azokkal a szellemi értékekkel, amelyek az adott helyeken beválthatók.
összeállította: Bíró László
A csatolt anyagok listája:
A földi események láthatatlan háttere
Adai közlés - 2022 Karácsonyára 1- 2
Mit mond a lélek a gyülekezetnek?
A gyülekezetek lelki haladásáról
Keressetek és találtok
Megmérettél és könyűnek találtattál
HANG - Szeretnék jól fejlődni
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiroW8zl ... A?e=2Q0mzN
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.
https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGirgelC5 ... w?e=KkOH7l
Karsay István 2022 decemberi szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_214
https://www.youtube.com/watch?v=c5D3FVBj1f0
Kérdések és tantások Gizi médium által – 1998.dec.15.
https://www.youtube.com/watch?v=CyfnHHiqW5c
Az utolsó idők népvándorlásai
https://www.youtube.com/watch?v=mBlM3KQ4ckw
Bibliai értelmezések Gizi médium által – 4-ik rész
https://www.youtube.com/watch?v=erUukCR ... xBDcJp137M
Működik a kémia – Spirituális romantikus film
Zita médium által 2016. január 17.
Az alapkijelentések megfelelő időben elhangzottak, de erősítés kell a Föld népeinek arra nézve, hogy végre megtalálja az igazságot, mert hiszen tudjátok, hogy Krisztus által megígértetett az egész emberiségnek, hogy a Szentlélek minden igazságra elvezeti őket. Csakhogy még a kíváncsi természetű ember is minden másra inkább kíváncsi, mint arra, hogy mit hozhat számára a szellemi jövője. A földi jövő jobban érdekli, de az is csak addig, amíg azt hallhatja, hogy számára, már mint testi én számára, mi jót és élvezhetőt hozhat az idő.
A mai alkalommal megpróbálom ecsetelni előttetek a másik, a láthatatlan oldalát a dolgoknak. Amit a jelen korról vagy az elkövetkezendő még hátralévő jövőről mondunk, az az igazság, az a valóság, de bizonyos dolgokat még mindig a homályban hagyunk, mert mondandónkkal nem akarjuk érzés- és gondolatvilágotokat leterhelni. Ezzel azt akarom mondani, hogy sajnos sokkal rosszabb a helyzet a világ egyes részein élők, de mondhatnám, a Föld lakóinak többsége számára, mint amiről ti bármilyen úton tudomást vehettek. Ezért erről még mi sem rántjuk le a leplet, de ha igazán érdekelné az embert, hogy az ő saját élete és az összemberiség élete hova tart, akkor jó lenne, ha utána nézne és alaposan megnézné, hogy ami történt a múltban, annak jelenleg mi a következménye, és mivé fajul az majd még inkább a jövőben.
Tudjátok, hogy a Földnek hét légköri gyűrűje, és mindegyik légköri gyűrűnek hét szférája van. Eszerint hétszer hét, azaz negyvenkilenc szellemi szint, fokozat van a láthatatlan világban, de ezeken belül is egyénenként változik a földi testből érkező emberi lelkek helyzete, és legfőképpen állapota. Legtöbbjük hiába vetette le testét, odaát is csak földi embernek érzi magát, bár a láthatatlan világban állapotok léteznek. Az ötödik, a hatodik és a hetedik légköri gyűrű huszonegy szférájáról nem kívánok most beszélni, mert célom nem az, hogy ezeket világítsam meg előttetek, hiszen számotokra ez még elérhetetlen fokozat, és ők már a megmentettség állapotában, és relatíve boldogságban élnek. Azért mondom, hogy relatíve, mert nyilvánvalóan az ő boldogságuk sem tökéletes, hiszen nem tökéletességüket elért szellemekről van szó, hanem csak a hatodnaprendszer egy alacsony bolygójáról, ahol bizony még az ötödik, hatodik, hetedik légköri gyűrűben élők is nagyon messze vannak Isten országától.
A második szféra lakói, akik ma elég nagy számban élnek a Földön, itt mindenképpen le akarják utánozni a negyedik légköri gyűrű különböző szféráinak állapotait: a külsőben való megjelenési formákban, tehát értem alatta a viselkedési normáikat vagy csillogni vágyásukat, vagy valami olyan helyzetet elfoglalni a világban, amivel bizonyos fokig a maguk részére csillogást és feltűnést kelthetnek. Ezeknek száma aránylag magas, és annyira elfoglalja őket, hogy a világ előtt láttassanak valakiknek, akár észbéli képességeikkel, akár tudományos felfedezésükkel, akár külső megjelenésükkel, hogy ez többnyire leköti érzés- és gondolatvilágukat, ezért csekély a lehetőségük arra, hogy időben egy biztonságosabb állapotba beérkezhessenek. Nem azt mondom, hogy kivétel nélkül mind elvesznek, hanem csak azt, hogy többségük esetében nagy erre a lehetőség, mert nem arra koncentrálnak, amire feltétlenül szükségük lenne, nem azon fáradoznak, ami szellemi megtérésüket elősegítené, hogy beérkezzenek.
A harmadik légköri gyűrű szféráinak szellemei esetében már más a helyzet. Ők többnyire - bár kivétel van - már sok mindent megtapasztalt öreg szellemek, akik sok mindennel próbálkoztak, ami nem hozta meg életeik folyamán a várva várt eredményt, ezért most többnyire elfordulnak a világ hívságaitól, a világ csillogásától, igyekeznek befelé fordulni, és keresik annak lehetőségét, hogy hogyan és miként juthatnának tovább arról a pontról, amelyre nehézségek és nehéz tapasztalatok árán értek csak el. Ebben a légköri gyűrűben megvan a válaszvonal, amelyen innen oda, és onnan ide nem mehetnek. Ez a törvény az egész teremtett világmindenségre vonatkozik, illetve ez a mozgás csakis akkor lehetséges, ha valaki rendelkezik azokkal a szellemi értékekkel, amelyek az adott helyeken beválthatók.
összeállította: Bíró László
A csatolt anyagok listája:
A földi események láthatatlan háttere
Adai közlés - 2022 Karácsonyára 1- 2
Mit mond a lélek a gyülekezetnek?
A gyülekezetek lelki haladásáról
Keressetek és találtok
Megmérettél és könyűnek találtattál
HANG - Szeretnék jól fejlődni
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiroW8zl ... A?e=2Q0mzN
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.
https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGirgelC5 ... w?e=KkOH7l
Karsay István 2022 decemberi szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_214
https://www.youtube.com/watch?v=c5D3FVBj1f0
Kérdések és tantások Gizi médium által – 1998.dec.15.
https://www.youtube.com/watch?v=CyfnHHiqW5c
Az utolsó idők népvándorlásai
https://www.youtube.com/watch?v=mBlM3KQ4ckw
Bibliai értelmezések Gizi médium által – 4-ik rész
https://www.youtube.com/watch?v=erUukCR ... xBDcJp137M
Működik a kémia – Spirituális romantikus film
Re: Szellemtani alapok
Fr 6. Jan 2023, 08:49
Médiumok
Sok fajta van belőlük
A mediális közlések fogadásakor, a szeánszokon, a szellemtani körökben, elengedhetetlenül szükséges, hogy a túlvilági szellemi tanító mellett jelen legyen egy evilági médium is, aki képes „fogni” a tanítást, és azt szóban elmondani vagy leírva bemutatni a spirituális kör tagjainak. De egyáltalán kik is azok a médiumok?
Médiumnak nevezzük azt a személyt, aki pszichikai érzékenységgel bír és ennek folytán képes a szellemekkel érintkezni, és akin keresztül szellemek megnyilatkoznak. Vannak közöttük többfélék, közülük sorolunk fel néhányat.
A médiumok nagyobb része beszélő. Ezek általában nem is hallják a szöveget, amit felmondanak, mert a szellem a beszélő szervekre hat – akárcsak az író médiumoknál a kézre. Előfordulhat azonban, hogy a médium nem tolmácsolja hűen az üzenetet vagy a tanítást, mert bár érti azt, amit hall, viszont képzettsége nem akkora, hogy a kapott üzenetet hűen és érthetően tolmácsolja.
Ennek ellenére, - ez általánosságban van így -, a médium szellemi szintje majdnem azonos a közlő entitás képzettségével, de még a legjobb médiumok is csak 70-80 százalékos tisztasággal képesek átadni az üzeneteket. Sokszor azonban a médiumok is csak 20-30 százalékos tisztasággal közlik a tanításokat.
A beszélő médiumok a sugallatokat belső gondolatokként érzékelik, Így érintkeznek a szellemmel. A szellem pedig nem a fizikai testre hat, hanem az élő ember lelke által az agyára. Az így megfogalmazott gondolatok kerülnek a médium hangképző szerveire, a kezére vagy más érzékszervére.
Vannak olyan érzékeny személyek, akik a szellemvilág képviselőnek megnyilatkozásait automatikusan írják. Ez a jelenség akkor jön létre, amikor a szellemek irányítják a médium kezét, és ő ceruzával, írógéppel vagy a számítógép billentyűzetével jegyzi le a tudat alatt hallottakat. A médium nincs tudatában annak, hogy tartalmilag mit ír, csak a szeánsz végén, amikor a jegyzeteket visszaolvassák, akkor válik tudatossá benne a leírt szöveg.
A médium az automatikus írást transz állapotban végzi. Ezt kétféle képen tudja rögzíteni. A létrejövő gondolatokat, vagy a gondolatokat kifejező hangokat leírja – mintha diktálnának neki. De az író médium keze azonban önállóan is mozoghat, a kéz szinte függetleníti önmagát és így írja le az üzeneteket. A leírt szöveget a szeánsz végén elemezni kell, ugyanis a tiszta forrásból érkező üzenetek bár folyamatosan érkeznek a médiumhoz, ezek a mondatok vagy gondolatok azonban nem mindig értelmesek, mert a „diktálás” túl gyors volt.
A médiumok olykor olyan dolgokat is leírnak, vagy olyan képeket rajzolnak le, amelyek nem állnak összhangban képességükkel. Gyakran más kifejezéseket mondanak ki hangosan, más szavakat vagy mondatszerkezeteket vetnek papírra, amit általában a megszokott, mindennapi életükben nem használnak. A zenei médiumok például képesek minden tudás nélkül hangszeren játszani, énekelni vagy kottát leírni. Előfordult már, hogy a zenei médium több ember hangján is énekelt, mert sorban átengedte hangképző szervét a nyilatkozó zenélő vagy éneklő szellemnek, szellemeknek. Néhány évvel ezelőtt Magyarországon is járt egy ilyen médium, aki régebben elhunyt híres énekesek hangján dalokat adott elő, de amikor transz állapotából kijött, képtelen volt egy közönséges dal eléneklésére is.
Az író médiumok csoportjába tartoznak a festő és a rajzoló médiumok is. Ilyenkor a médium kezét a szellemi erő irányítja, aki a médiumot használja művészetének átadására. Sok esetben a médium csukott szemmel fest, vagy rajzol, mivel kezét tulajdonképpen egy láthatatlan erő irányítja. Gyakran előfordul, hogy a médium által papírra rajzolt vagy festett kép fejjel lefelé készült el. Ennek az oka az, hogy a szellem, aki a médium kezével alkotott, a médiummal szemben helyezkedett el, ezért ezek az alkotások fejjel lefelé készültek.
A médiumnak transz állapota, amikor kapcsolatban áll a tanító szellemmel, hasonlít a félig alvó-félig tudatos állapothoz. A transz mélysége ugyanis lehet felszínes vagy mélytransz, de létrejöhet hipnotikus módon, vagy spontán módon.
A médiumok között vannak úgy nevezett transzmédiumok is. Ezek olyan pszichikailag érzékeny személyek, akik egy időre, átmenetileg, szándékosan elveszítik tudatukat, hogy megszállhassák őket a kommunikációra hajlandó, vagy gyógyítani vágyó szellemek. A médium átengedi testét egy szellemi erőnek és ekkor a „megszálló” szellem irányítja a médium fizikai testét. Az ilyenfajta médiumitás azonban nagyon veszélyes, mert ha a közlést végző szellemet fizikai létében valamilyen sérülés érte, azt átviheti a médiumra. Itt nemcsak a pszichikai sérülések jöhetnek számításba, hanem a fizikaiak is. Nemrégen, amikor a tragikus körülmények között elsüllyedt Kurszk orosz tengeralattjáró legénységével lépett kapcsolatba a médium, a közlés végén majdnem megfulladt, mert a kapcsolatot felvevő szellem, fizikai létében is a közlés végén megfulladt. Ezt mi is hallhattuk, és a körvezetőnek kellett a médiumot transzállapotából kivezetni.
A médiumok között vannak látók is. Ezek látják azt a szellemet, akinek üzenetét tolmácsolják. Sok médiumi képességgel rendelkező személy éber állapotban is képes látni a nem fizikai létben létező entitást, ekkor már a látomása tudatosul benne, emlékezni fog rá. Legtöbb esetben azonban még a látó médiumok is csak transz állapotukban érzékelik a szellemet, és ilyenkor csak azt mondják el, amit harmadik szemükkel érzékeltek.. A látó médiumok ugyanis a harmadik szemükkel érzékelik a szellemet, így becsukott szemmel is képesek előadni a látottakat.
A látó médium csak azt a szellemet látja, amely figyelmének középpontjába került. Ilyenkor a médium leírhatja a szellem fizikai jellemzőit, kinézését, hogy a rokonok, vagy az ismerősök felismerhessék. Ezeket a médiumokat halottlátóknak is nevezik.
A médiumok között sok a tökéletlen. Az ostromlott médium például csaló, vagy alantas szándékú szellemekkel van körülvéve, és tőlük képtelen megszabadulni. Az elámított médiummal a csaló szellemek visszaélnek, mivel ezek a médiumok képtelenek megítélni a szellemek megnyilvánulásait, ezért meg vannak tévesztve. A könnyelmű médiumok képességüket nem veszik komolyan, és csak szórakozásból rendeznek szeánszokat. A közönyös médiumok a szellemek által közreadott tanításokból semmit sem tanulnak, életmódjukon, gondolkodásukon semmit sem változtatnak. A büszke médiumok nem adják tovább a közléseket, a tanításokat maguknak tartják meg. Ilyenek az önző médiumok is, akik képességüket szintén maguknak tartják, a kapott tanítást nem osztják meg másokkal. Az ingerlékeny médiumok a velük kapcsolatos bírálatokat visszautasítják, az üzeneteket megdönthetetlen igazságként kezelik és másfajta tanítást nem fogadnak el.
A tökéletlen médiumokhoz tartoznak még a kapzsi médiumok is, akik képességük gyakorlását megfizettetik. Habár nem vehető rossz néven, ha szegény emberek magasztos képességüket létfenntartásra használják. Előfordult már, hogy maguk a szellemek utasították a médiumot, hogy szeánszukat fizettessék meg, sőt még az árat is meghatározták. De ha a médium visszaél a helyzetével, kapzsivá válik, több pénzt követel, mint amennyit a szellemek meghatároztak neki, a szellemek megvonhatják tőle a mediális közlekedést, bezárják előtte a mediális csatornát. Ilyenkor fordul elő, hogy a médium pénz vagy honorárium reményében saját kitalációját adja tovább. Ez azonban már csalás.
FÁY Gábor
UI:
Hat világvallás egy asztalnál 9. rész: Külső béke - belső béke (2022.10.25.)
https://www.youtube.com/watch?v=Bfr7GAbkJiU
Sok fajta van belőlük
A mediális közlések fogadásakor, a szeánszokon, a szellemtani körökben, elengedhetetlenül szükséges, hogy a túlvilági szellemi tanító mellett jelen legyen egy evilági médium is, aki képes „fogni” a tanítást, és azt szóban elmondani vagy leírva bemutatni a spirituális kör tagjainak. De egyáltalán kik is azok a médiumok?
Médiumnak nevezzük azt a személyt, aki pszichikai érzékenységgel bír és ennek folytán képes a szellemekkel érintkezni, és akin keresztül szellemek megnyilatkoznak. Vannak közöttük többfélék, közülük sorolunk fel néhányat.
A médiumok nagyobb része beszélő. Ezek általában nem is hallják a szöveget, amit felmondanak, mert a szellem a beszélő szervekre hat – akárcsak az író médiumoknál a kézre. Előfordulhat azonban, hogy a médium nem tolmácsolja hűen az üzenetet vagy a tanítást, mert bár érti azt, amit hall, viszont képzettsége nem akkora, hogy a kapott üzenetet hűen és érthetően tolmácsolja.
Ennek ellenére, - ez általánosságban van így -, a médium szellemi szintje majdnem azonos a közlő entitás képzettségével, de még a legjobb médiumok is csak 70-80 százalékos tisztasággal képesek átadni az üzeneteket. Sokszor azonban a médiumok is csak 20-30 százalékos tisztasággal közlik a tanításokat.
A beszélő médiumok a sugallatokat belső gondolatokként érzékelik, Így érintkeznek a szellemmel. A szellem pedig nem a fizikai testre hat, hanem az élő ember lelke által az agyára. Az így megfogalmazott gondolatok kerülnek a médium hangképző szerveire, a kezére vagy más érzékszervére.
Vannak olyan érzékeny személyek, akik a szellemvilág képviselőnek megnyilatkozásait automatikusan írják. Ez a jelenség akkor jön létre, amikor a szellemek irányítják a médium kezét, és ő ceruzával, írógéppel vagy a számítógép billentyűzetével jegyzi le a tudat alatt hallottakat. A médium nincs tudatában annak, hogy tartalmilag mit ír, csak a szeánsz végén, amikor a jegyzeteket visszaolvassák, akkor válik tudatossá benne a leírt szöveg.
A médium az automatikus írást transz állapotban végzi. Ezt kétféle képen tudja rögzíteni. A létrejövő gondolatokat, vagy a gondolatokat kifejező hangokat leírja – mintha diktálnának neki. De az író médium keze azonban önállóan is mozoghat, a kéz szinte függetleníti önmagát és így írja le az üzeneteket. A leírt szöveget a szeánsz végén elemezni kell, ugyanis a tiszta forrásból érkező üzenetek bár folyamatosan érkeznek a médiumhoz, ezek a mondatok vagy gondolatok azonban nem mindig értelmesek, mert a „diktálás” túl gyors volt.
A médiumok olykor olyan dolgokat is leírnak, vagy olyan képeket rajzolnak le, amelyek nem állnak összhangban képességükkel. Gyakran más kifejezéseket mondanak ki hangosan, más szavakat vagy mondatszerkezeteket vetnek papírra, amit általában a megszokott, mindennapi életükben nem használnak. A zenei médiumok például képesek minden tudás nélkül hangszeren játszani, énekelni vagy kottát leírni. Előfordult már, hogy a zenei médium több ember hangján is énekelt, mert sorban átengedte hangképző szervét a nyilatkozó zenélő vagy éneklő szellemnek, szellemeknek. Néhány évvel ezelőtt Magyarországon is járt egy ilyen médium, aki régebben elhunyt híres énekesek hangján dalokat adott elő, de amikor transz állapotából kijött, képtelen volt egy közönséges dal eléneklésére is.
Az író médiumok csoportjába tartoznak a festő és a rajzoló médiumok is. Ilyenkor a médium kezét a szellemi erő irányítja, aki a médiumot használja művészetének átadására. Sok esetben a médium csukott szemmel fest, vagy rajzol, mivel kezét tulajdonképpen egy láthatatlan erő irányítja. Gyakran előfordul, hogy a médium által papírra rajzolt vagy festett kép fejjel lefelé készült el. Ennek az oka az, hogy a szellem, aki a médium kezével alkotott, a médiummal szemben helyezkedett el, ezért ezek az alkotások fejjel lefelé készültek.
A médiumnak transz állapota, amikor kapcsolatban áll a tanító szellemmel, hasonlít a félig alvó-félig tudatos állapothoz. A transz mélysége ugyanis lehet felszínes vagy mélytransz, de létrejöhet hipnotikus módon, vagy spontán módon.
A médiumok között vannak úgy nevezett transzmédiumok is. Ezek olyan pszichikailag érzékeny személyek, akik egy időre, átmenetileg, szándékosan elveszítik tudatukat, hogy megszállhassák őket a kommunikációra hajlandó, vagy gyógyítani vágyó szellemek. A médium átengedi testét egy szellemi erőnek és ekkor a „megszálló” szellem irányítja a médium fizikai testét. Az ilyenfajta médiumitás azonban nagyon veszélyes, mert ha a közlést végző szellemet fizikai létében valamilyen sérülés érte, azt átviheti a médiumra. Itt nemcsak a pszichikai sérülések jöhetnek számításba, hanem a fizikaiak is. Nemrégen, amikor a tragikus körülmények között elsüllyedt Kurszk orosz tengeralattjáró legénységével lépett kapcsolatba a médium, a közlés végén majdnem megfulladt, mert a kapcsolatot felvevő szellem, fizikai létében is a közlés végén megfulladt. Ezt mi is hallhattuk, és a körvezetőnek kellett a médiumot transzállapotából kivezetni.
A médiumok között vannak látók is. Ezek látják azt a szellemet, akinek üzenetét tolmácsolják. Sok médiumi képességgel rendelkező személy éber állapotban is képes látni a nem fizikai létben létező entitást, ekkor már a látomása tudatosul benne, emlékezni fog rá. Legtöbb esetben azonban még a látó médiumok is csak transz állapotukban érzékelik a szellemet, és ilyenkor csak azt mondják el, amit harmadik szemükkel érzékeltek.. A látó médiumok ugyanis a harmadik szemükkel érzékelik a szellemet, így becsukott szemmel is képesek előadni a látottakat.
A látó médium csak azt a szellemet látja, amely figyelmének középpontjába került. Ilyenkor a médium leírhatja a szellem fizikai jellemzőit, kinézését, hogy a rokonok, vagy az ismerősök felismerhessék. Ezeket a médiumokat halottlátóknak is nevezik.
A médiumok között sok a tökéletlen. Az ostromlott médium például csaló, vagy alantas szándékú szellemekkel van körülvéve, és tőlük képtelen megszabadulni. Az elámított médiummal a csaló szellemek visszaélnek, mivel ezek a médiumok képtelenek megítélni a szellemek megnyilvánulásait, ezért meg vannak tévesztve. A könnyelmű médiumok képességüket nem veszik komolyan, és csak szórakozásból rendeznek szeánszokat. A közönyös médiumok a szellemek által közreadott tanításokból semmit sem tanulnak, életmódjukon, gondolkodásukon semmit sem változtatnak. A büszke médiumok nem adják tovább a közléseket, a tanításokat maguknak tartják meg. Ilyenek az önző médiumok is, akik képességüket szintén maguknak tartják, a kapott tanítást nem osztják meg másokkal. Az ingerlékeny médiumok a velük kapcsolatos bírálatokat visszautasítják, az üzeneteket megdönthetetlen igazságként kezelik és másfajta tanítást nem fogadnak el.
A tökéletlen médiumokhoz tartoznak még a kapzsi médiumok is, akik képességük gyakorlását megfizettetik. Habár nem vehető rossz néven, ha szegény emberek magasztos képességüket létfenntartásra használják. Előfordult már, hogy maguk a szellemek utasították a médiumot, hogy szeánszukat fizettessék meg, sőt még az árat is meghatározták. De ha a médium visszaél a helyzetével, kapzsivá válik, több pénzt követel, mint amennyit a szellemek meghatároztak neki, a szellemek megvonhatják tőle a mediális közlekedést, bezárják előtte a mediális csatornát. Ilyenkor fordul elő, hogy a médium pénz vagy honorárium reményében saját kitalációját adja tovább. Ez azonban már csalás.
FÁY Gábor
UI:
Hat világvallás egy asztalnál 9. rész: Külső béke - belső béke (2022.10.25.)
https://www.youtube.com/watch?v=Bfr7GAbkJiU
Re: Szellemtani alapok
Sa 7. Jan 2023, 08:48
Isten csak a szíveket nézi
Részlet Lukács evangéliumának szellemi magyarázatából
Isten csak a szíveket nézi, a tettnek magának Előtte nincs értéke, csak a szándéknak, mellyel ezt a tettet végrehajtjátok. Ezt mérlegeli Ő, és csakis eszerint lesz megmérve szellemetek haladása és csakis ennek arányában lesz részetek a megváltásban.
Óvakodjatok az önzéstől, mely mint a kígyó lopódzik be hozzátok a legcsábítóbb alakokban olyannyira, hogy gyakran azokra rá sem ismertek. Ti sokszor azt hiszitek, hogy az irgalmasság jó cselekedeteit végzitek, szívetek belsejében pedig ott leselkedik az emberdicséret, a viszonzás utáni vágy s íme az ily cselekedet üdvös oldalát megsemmisíti a tisztátlan szándék, mert ez önző volt.
Cselekedjétek a jót magáért a jóért, örvendezzetek a siker fölött, örüljetek a megérdemelt dicséretnek s igazságos elismerésnek, de ne várjátok azt; ne cselekedjetek annak reményében, hanem indítva meleg emberszeretettől, háladatosságból Isten iránt azokért a javakért, melyeket nyertetek s amelyekért járó kötelességszerű adót képezik a szűkölködőknek nyújtott adományaitok. Oly egyszerűek azok, oly csekélynek látszik, amit itt követelnek tőletek - és mégis, ha pártatlanul vizsgáljátok magatokat, úgy csak kevesen lesznek, akik azok hűséges követőiként ismerhetők fel!
Legyetek elnézők és szelídek embertársaitok gyengeségeinek megítélésénél, akkor a mindenek fölött álló Bíró egykoron veletek szemben is irgalmas lészen, mert akkor rászolgáltatok a könyörületességre. Ha azonban itt a földön szigorúan és mereven ítéltetek, ha engedtétek magatokat elvakítani előítéletektől, ha szeretet nélkül ítélkeztetek; akkor egykor veletek is szemben fog állni a szigorú, hajthatatlan bíró, mert ily formán ti magatok szolgáltattátok a mértéket, melyet alkalmazni kívántok.
Olyan könnyű dolog, mást elítélni, anélkül, hogy tudná az ember, milyen nagy volt annak a megkísértetése, milyen súlyos a megpróbáltatása, milyen távol van tőle a segítség. A saját kísértéseiteket ismeritek, valamint azt a sok botlást is, melyet azokból kifolyólag elkövettetek. Legyetek azért szigorú bírák önmagatok ellen és távolítsátok el a gerendát, mely a saját szemeteket homályosítja el. De mások szíveiben nem vagytok képesek olvasni, tehát azok fölött ítélkezni sem, mert a bírói ítéletnek, ha igazságos akar lenni, jól megfontoltnak és az összes körülmények tökéletes ismeretén alapulónak kell lennie. Minthogy pedig ennek az ismeretnek többnyire hiányában vagytok, azért gyakran szálkát véltek látni testvéretek szemében s el akarjátok azt onnan távolítani felsőbbségetek tudatában - s íme ez a szálka gyakran csak csalódás, melyet előidéz a saját szemetekben levő és látásotokat elhomályosító gerenda!
Amit ti gyakran gáncsoltok, azt inkább megvizsgálni és saját eljárástokkal összehasonlítva magatokkal szembe állítani tartoznátok, s akkor gyakran - nagyon gyakran - kénytelenek volnátok beismerni, hogy az a szálka annál a másiknál vagy éppenséggel nem volt meg, vagy pedig összehasonlítva a bennetek levő gerendával, egészen csekély és jelentéktelen.
Ha már egyszer megszoktátok felebarátaitok szeretetteljes keresztény megítélését, akkor már egy nagy lépést tettetek meg, - de nehéz ám ez a lépés! Mérlegeljetek minden szót, hogy nem haszontalanul bántó-e, hogy csak a tiszta igazságot tartalmazza-e; mérlegeljetek, minden ítéletet, hogy pártatlan-e, hogy a tényeknek s ezek okainak tökéletes ismeretén alapul-e.
Képzeljétek bele magatokat, mások helyzetébe és fontoljátok meg, hogy miként kívánnátok ti mások által megítéltetni ezen vagy Amazon saját eljárásaitokat és gondolkodásotokat? És ha mindezt megfontoltátok, akkor cselekedjetek másokkal szemben úgy, miként azt tőlük magatokkal szemben óhajtjátok.
Ne törődjetek azzal, hogy mit mond a világ, elégedjetek meg saját lelkiismeretetek helyeslésével; olyan tanácsadó ez, aki sohasem téveszt meg, hacsak tisztában vagytok azzal, miképpen kell azt megkérdezni.
szemlézte: Bíró László
Részlet Lukács evangéliumának szellemi magyarázatából
Isten csak a szíveket nézi, a tettnek magának Előtte nincs értéke, csak a szándéknak, mellyel ezt a tettet végrehajtjátok. Ezt mérlegeli Ő, és csakis eszerint lesz megmérve szellemetek haladása és csakis ennek arányában lesz részetek a megváltásban.
Óvakodjatok az önzéstől, mely mint a kígyó lopódzik be hozzátok a legcsábítóbb alakokban olyannyira, hogy gyakran azokra rá sem ismertek. Ti sokszor azt hiszitek, hogy az irgalmasság jó cselekedeteit végzitek, szívetek belsejében pedig ott leselkedik az emberdicséret, a viszonzás utáni vágy s íme az ily cselekedet üdvös oldalát megsemmisíti a tisztátlan szándék, mert ez önző volt.
Cselekedjétek a jót magáért a jóért, örvendezzetek a siker fölött, örüljetek a megérdemelt dicséretnek s igazságos elismerésnek, de ne várjátok azt; ne cselekedjetek annak reményében, hanem indítva meleg emberszeretettől, háladatosságból Isten iránt azokért a javakért, melyeket nyertetek s amelyekért járó kötelességszerű adót képezik a szűkölködőknek nyújtott adományaitok. Oly egyszerűek azok, oly csekélynek látszik, amit itt követelnek tőletek - és mégis, ha pártatlanul vizsgáljátok magatokat, úgy csak kevesen lesznek, akik azok hűséges követőiként ismerhetők fel!
Legyetek elnézők és szelídek embertársaitok gyengeségeinek megítélésénél, akkor a mindenek fölött álló Bíró egykoron veletek szemben is irgalmas lészen, mert akkor rászolgáltatok a könyörületességre. Ha azonban itt a földön szigorúan és mereven ítéltetek, ha engedtétek magatokat elvakítani előítéletektől, ha szeretet nélkül ítélkeztetek; akkor egykor veletek is szemben fog állni a szigorú, hajthatatlan bíró, mert ily formán ti magatok szolgáltattátok a mértéket, melyet alkalmazni kívántok.
Olyan könnyű dolog, mást elítélni, anélkül, hogy tudná az ember, milyen nagy volt annak a megkísértetése, milyen súlyos a megpróbáltatása, milyen távol van tőle a segítség. A saját kísértéseiteket ismeritek, valamint azt a sok botlást is, melyet azokból kifolyólag elkövettetek. Legyetek azért szigorú bírák önmagatok ellen és távolítsátok el a gerendát, mely a saját szemeteket homályosítja el. De mások szíveiben nem vagytok képesek olvasni, tehát azok fölött ítélkezni sem, mert a bírói ítéletnek, ha igazságos akar lenni, jól megfontoltnak és az összes körülmények tökéletes ismeretén alapulónak kell lennie. Minthogy pedig ennek az ismeretnek többnyire hiányában vagytok, azért gyakran szálkát véltek látni testvéretek szemében s el akarjátok azt onnan távolítani felsőbbségetek tudatában - s íme ez a szálka gyakran csak csalódás, melyet előidéz a saját szemetekben levő és látásotokat elhomályosító gerenda!
Amit ti gyakran gáncsoltok, azt inkább megvizsgálni és saját eljárástokkal összehasonlítva magatokkal szembe állítani tartoznátok, s akkor gyakran - nagyon gyakran - kénytelenek volnátok beismerni, hogy az a szálka annál a másiknál vagy éppenséggel nem volt meg, vagy pedig összehasonlítva a bennetek levő gerendával, egészen csekély és jelentéktelen.
Ha már egyszer megszoktátok felebarátaitok szeretetteljes keresztény megítélését, akkor már egy nagy lépést tettetek meg, - de nehéz ám ez a lépés! Mérlegeljetek minden szót, hogy nem haszontalanul bántó-e, hogy csak a tiszta igazságot tartalmazza-e; mérlegeljetek, minden ítéletet, hogy pártatlan-e, hogy a tényeknek s ezek okainak tökéletes ismeretén alapul-e.
Képzeljétek bele magatokat, mások helyzetébe és fontoljátok meg, hogy miként kívánnátok ti mások által megítéltetni ezen vagy Amazon saját eljárásaitokat és gondolkodásotokat? És ha mindezt megfontoltátok, akkor cselekedjetek másokkal szemben úgy, miként azt tőlük magatokkal szemben óhajtjátok.
Ne törődjetek azzal, hogy mit mond a világ, elégedjetek meg saját lelkiismeretetek helyeslésével; olyan tanácsadó ez, aki sohasem téveszt meg, hacsak tisztában vagytok azzal, miképpen kell azt megkérdezni.
szemlézte: Bíró László
Re: Szellemtani alapok
So 8. Jan 2023, 07:50
Az igazság szelleme
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából
Péter apostol szelleme Antal médium által
Most azonban azt kérdem tőletek, oh emberek: Hol van az a vallás, hol van az a tudomány, amely békét terem? Én nem ismerek ilyet a ti földeteken; ellenben igenis jól látom a vallások és tudományok egymás közötti harcát! És mi az oka annak, hogy nincs békességük? Az, hogy türelmetlenek egymás iránt! Türelmetlenek azért, mert nincs szeretetük. Szeretetük pedig azért nincs, mert nincs bennük hit, s ahol hit nincsen, ott nincsen igazság sem, mert a hit az igazság szelleméből fakad.
Akinek nincs békéje és szeretete, annak hite sincs; s az nem lehet az igazság gyermeke. Akinek békéje nincs, azt az igazság szelleme nem taníthatja; az nem lehet ennek a szellemnek tanítványa sem. Hanem lehet igenis egy más szellemnek a tanítványa, amely igazságot nem, hanem annál több gőgöt tartalmaz. Amely nem szellemi, hanem formai; amely szeretni nem képes, de tud alaposan gyűlölni. Amely nem békét, de háborút hoz, s nem boldoggá, hanem ellenkezőleg, a legnagyobb mértékben boldogtalanná tehet.
Ez a szellem élteti a ti vezető eszméiteket, ez a szellem, a mely nemcsak, hogy hitetlen, de sőt ellensége a hitnek s nem a hitet, hanem az idomítást hirdeti! Ezekről az idomítókról s az általuk idomítottakról mondtam én azt, hogy nem értik meg az új kijelentés szellemét(a szellemtan tanításait), amely az igazságnak Istentől való szelleme!
Az igazság szellemétől minden kényszer, minden idomítás távol áll. Ő csak a hitet hirdeti. Hinni azonban nem minden ember tud, azért hát a hitet nem is lehet az emberbe belekényszeríteni, a hitnek magában az ember lelkében kell életre kelnie. Innen van, hogy az az ember, aki saját tulajdon szellemének létezésében sem hiszen, más szellemben sem hihet, és az nem is értheti meg az igazság szellemének tanításait. Mert az isteni szellemet csak hinni, de kézzel megfogni nem lehet; az, amit meg lehet fogni, más országba tartozik.
A mennyben nincs anyag; a mennyet nem lehet kézzel megfogni, de hinni és kiáramlásait megérezni, azt igenis lehet. Aki emberileg helyesen akar tudni, annak itt lent kell maradnia, ahol tapintható dolgok vannak; aki azonban fel akar emelkedni, annak idelent kell hagynia az emberi tudását és a hit segítségével kell a magasba szárnyalnia.
Kedves emberek! A ti tudásotok nagy terjedelmű ugyan, de én azt mondom nektek: hiányzik ebből a tudásból az igazság szelleme! A tudás a földi dolgok érdekében alkottatott. Aki tudással telíti magát, az eme tudásán és a világon csüng, amelyből tudása való. Aki azonban hittel van telítve, az ezzel a hitével azon az országon csüng, ahonnan a hite származik. És akik ezen az országon csüngenek, nem gyermekei többé e világnak, mert azok már legyőzték a világot az ő hitük által! A tudás ugyanis nem győz meg semmiféle világot, hanem csak a szellemet vonzza és viszi bele a világba, hogy abban földi dolgot alkosson; a hit ellenben Istenhez vonzza, Istenhez vezeti a szellemet, hogy ott istenit alkosson!
Az igazság szelleme Istentől indult ki és hitet hozott Istentől az embereknek isteni kegyajándékul. Az ajándékot azonban nem szokás erőltetni, hanem egyszerűen odaadják annak, akinek örömet okoz annak elfogadása. Aki tehát kicsinyli ezt az isteni kegyajándékot, az nem fogadja el, mert az ilyen ember büszke. A büszkeség pedig a méregkeverőnek, az ördögnek egyik mérge!
Az az ember, kiben a gőg, a kevélység benne van, az ördög által van megmérgezve, mindazok pedig, kiket az ördög megmérgezett, ellenségei az igazság szellemének s ellenségei az általa hozott ajándéknak: a hitnek, és mivel az ajándék Istentől van: ellenségei Istennek is! Azért hát óvakodjatok, kedves tanítványok, az ördög mérgétől: a kevélységtől!
Ha igazi keresztények, t.i. Isten képviselői akartok lenni a földön, és e világban az isteni tulajdonságokat akarjátok ábrázolni, mindenben hasonlóknak kell lennetek a ti Mesteretekhez, Jézushoz, hogy ti is ugyanazon feleletet adhassátok az embereknek, melyet Jézus, a Mester adott nekünk, midőn azt kértük tőle: „Mester, mutasd meg nekünk az Atyát"— és ő így szólt: „Nézzetek meg engem és akkor az Atyát látjátok". Ő Istennek, mennyei Atyánknak valóban tökéletes képviselője volt, Istennek tulajdonságait emberi módon állítván szemeink elé. Azért intettelek titeket, hogy ne beszéljetek sokat, hanem olyan tetteket cselekedjetek, amelyek a földi emberben Istent mutatják be.
A példát erre Jézus mutatta meg, hozzátévén: „Ne akarjatok több és jobb lenni, mint Mesteretek; mert elég a tanítványnak, ha olyan lesz, mint az ő Mestere". Ez által akarta Ő megfékezni azokat, kik keresztényebbek akarnak lenni, mint Ő; kik az önnemesítésben elcsigázzák magukat, de épen azért, mert magukat elcsigázzák, nem lesznek nemesebbekké.
Krisztus nem merítette ki magát, mert semmit sem tett saját akaratából, hanem mindig azt kérte az Atyától: Atyám, legyen meg a Te akaratod! És azt is mondta mindig: Nem én magam cselekszem, hanem az én Atyám cselekszik én általam. Nem erőltette egyetlen cselekedetét sem, hogy a hitetlen embereket megtérítse, hanem így imádkozott: Atyám! Ha meg akarod tenni, tedd meg általam; és semmit sem tett, amit nem az Atya cselekedett volna általa, miután akaratát teljesen alárendelte az Atya akaratának!
Krisztus százszorta többet is tehetett volna, mert hiszen a szellemek neki, a Messiásnak, mindenkor rendelkezésére állottak, Ő azonban semmit sem tett az Atya akarata nélkül! Éppen ezért volt a mennyei Atyának igazi képviselője. Ha csak egyetlen egy tettet vitt volna is véghez az ő saját akaratából, nem lett volna többé képviselője a mennyei Atyának. És íme a földön mégis vannak olyan emberek, akik keresztényeknek és Isten helytartóinak nevezik magukat, holott mindent saját akaratuk szerint tesznek. Bizony ezek nem igazi keresztények; Jézusnak, a Mesternek nem tanítványai és így Istennek sem képviselői! Ne ilyenek legyetek, ti új tanítványok!
Nektek csak azon egyetlen saját akaratotok legyen: Szüntelenül azt tenni, ami Istennek akarata, s amit nektek Mesteretek, Jézus nyilvánít ki. Teljesen bele kell olvadni tudnotok Isten akaratába, mert különben az Ő gyermeke, Jézus, nem kormányozhat benneteket.
Mi a mozgatója a keresztényi cselekedetnek? Szeretet és megbocsátás; az eredménye pedig: béke és boldogság! Az az ember, aki azt mondja: "Én Istent képviselem" s nem cselekeszik igazi keresztény módjára, hazudik; s aki azt mondja, hogy ő csalhatatlan és nem Isten, hanem saját akaratát követi, az hazudik. Éppen úgy hazudik az is, aki azt mondja, hogy szereti Istent és azt cselekszi, amit a bűnösök; valamint az is, aki azt mondja, hogy szereti felebarátját és nem tudja magát ellenségéért feláldozni, szintén hazudik; aki pedig hazudik, az nem keresztény, mert Krisztus sohasem hazudott!
szemlézte: Bíró László
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából
Péter apostol szelleme Antal médium által
Most azonban azt kérdem tőletek, oh emberek: Hol van az a vallás, hol van az a tudomány, amely békét terem? Én nem ismerek ilyet a ti földeteken; ellenben igenis jól látom a vallások és tudományok egymás közötti harcát! És mi az oka annak, hogy nincs békességük? Az, hogy türelmetlenek egymás iránt! Türelmetlenek azért, mert nincs szeretetük. Szeretetük pedig azért nincs, mert nincs bennük hit, s ahol hit nincsen, ott nincsen igazság sem, mert a hit az igazság szelleméből fakad.
Akinek nincs békéje és szeretete, annak hite sincs; s az nem lehet az igazság gyermeke. Akinek békéje nincs, azt az igazság szelleme nem taníthatja; az nem lehet ennek a szellemnek tanítványa sem. Hanem lehet igenis egy más szellemnek a tanítványa, amely igazságot nem, hanem annál több gőgöt tartalmaz. Amely nem szellemi, hanem formai; amely szeretni nem képes, de tud alaposan gyűlölni. Amely nem békét, de háborút hoz, s nem boldoggá, hanem ellenkezőleg, a legnagyobb mértékben boldogtalanná tehet.
Ez a szellem élteti a ti vezető eszméiteket, ez a szellem, a mely nemcsak, hogy hitetlen, de sőt ellensége a hitnek s nem a hitet, hanem az idomítást hirdeti! Ezekről az idomítókról s az általuk idomítottakról mondtam én azt, hogy nem értik meg az új kijelentés szellemét(a szellemtan tanításait), amely az igazságnak Istentől való szelleme!
Az igazság szellemétől minden kényszer, minden idomítás távol áll. Ő csak a hitet hirdeti. Hinni azonban nem minden ember tud, azért hát a hitet nem is lehet az emberbe belekényszeríteni, a hitnek magában az ember lelkében kell életre kelnie. Innen van, hogy az az ember, aki saját tulajdon szellemének létezésében sem hiszen, más szellemben sem hihet, és az nem is értheti meg az igazság szellemének tanításait. Mert az isteni szellemet csak hinni, de kézzel megfogni nem lehet; az, amit meg lehet fogni, más országba tartozik.
A mennyben nincs anyag; a mennyet nem lehet kézzel megfogni, de hinni és kiáramlásait megérezni, azt igenis lehet. Aki emberileg helyesen akar tudni, annak itt lent kell maradnia, ahol tapintható dolgok vannak; aki azonban fel akar emelkedni, annak idelent kell hagynia az emberi tudását és a hit segítségével kell a magasba szárnyalnia.
Kedves emberek! A ti tudásotok nagy terjedelmű ugyan, de én azt mondom nektek: hiányzik ebből a tudásból az igazság szelleme! A tudás a földi dolgok érdekében alkottatott. Aki tudással telíti magát, az eme tudásán és a világon csüng, amelyből tudása való. Aki azonban hittel van telítve, az ezzel a hitével azon az országon csüng, ahonnan a hite származik. És akik ezen az országon csüngenek, nem gyermekei többé e világnak, mert azok már legyőzték a világot az ő hitük által! A tudás ugyanis nem győz meg semmiféle világot, hanem csak a szellemet vonzza és viszi bele a világba, hogy abban földi dolgot alkosson; a hit ellenben Istenhez vonzza, Istenhez vezeti a szellemet, hogy ott istenit alkosson!
Az igazság szelleme Istentől indult ki és hitet hozott Istentől az embereknek isteni kegyajándékul. Az ajándékot azonban nem szokás erőltetni, hanem egyszerűen odaadják annak, akinek örömet okoz annak elfogadása. Aki tehát kicsinyli ezt az isteni kegyajándékot, az nem fogadja el, mert az ilyen ember büszke. A büszkeség pedig a méregkeverőnek, az ördögnek egyik mérge!
Az az ember, kiben a gőg, a kevélység benne van, az ördög által van megmérgezve, mindazok pedig, kiket az ördög megmérgezett, ellenségei az igazság szellemének s ellenségei az általa hozott ajándéknak: a hitnek, és mivel az ajándék Istentől van: ellenségei Istennek is! Azért hát óvakodjatok, kedves tanítványok, az ördög mérgétől: a kevélységtől!
Ha igazi keresztények, t.i. Isten képviselői akartok lenni a földön, és e világban az isteni tulajdonságokat akarjátok ábrázolni, mindenben hasonlóknak kell lennetek a ti Mesteretekhez, Jézushoz, hogy ti is ugyanazon feleletet adhassátok az embereknek, melyet Jézus, a Mester adott nekünk, midőn azt kértük tőle: „Mester, mutasd meg nekünk az Atyát"— és ő így szólt: „Nézzetek meg engem és akkor az Atyát látjátok". Ő Istennek, mennyei Atyánknak valóban tökéletes képviselője volt, Istennek tulajdonságait emberi módon állítván szemeink elé. Azért intettelek titeket, hogy ne beszéljetek sokat, hanem olyan tetteket cselekedjetek, amelyek a földi emberben Istent mutatják be.
A példát erre Jézus mutatta meg, hozzátévén: „Ne akarjatok több és jobb lenni, mint Mesteretek; mert elég a tanítványnak, ha olyan lesz, mint az ő Mestere". Ez által akarta Ő megfékezni azokat, kik keresztényebbek akarnak lenni, mint Ő; kik az önnemesítésben elcsigázzák magukat, de épen azért, mert magukat elcsigázzák, nem lesznek nemesebbekké.
Krisztus nem merítette ki magát, mert semmit sem tett saját akaratából, hanem mindig azt kérte az Atyától: Atyám, legyen meg a Te akaratod! És azt is mondta mindig: Nem én magam cselekszem, hanem az én Atyám cselekszik én általam. Nem erőltette egyetlen cselekedetét sem, hogy a hitetlen embereket megtérítse, hanem így imádkozott: Atyám! Ha meg akarod tenni, tedd meg általam; és semmit sem tett, amit nem az Atya cselekedett volna általa, miután akaratát teljesen alárendelte az Atya akaratának!
Krisztus százszorta többet is tehetett volna, mert hiszen a szellemek neki, a Messiásnak, mindenkor rendelkezésére állottak, Ő azonban semmit sem tett az Atya akarata nélkül! Éppen ezért volt a mennyei Atyának igazi képviselője. Ha csak egyetlen egy tettet vitt volna is véghez az ő saját akaratából, nem lett volna többé képviselője a mennyei Atyának. És íme a földön mégis vannak olyan emberek, akik keresztényeknek és Isten helytartóinak nevezik magukat, holott mindent saját akaratuk szerint tesznek. Bizony ezek nem igazi keresztények; Jézusnak, a Mesternek nem tanítványai és így Istennek sem képviselői! Ne ilyenek legyetek, ti új tanítványok!
Nektek csak azon egyetlen saját akaratotok legyen: Szüntelenül azt tenni, ami Istennek akarata, s amit nektek Mesteretek, Jézus nyilvánít ki. Teljesen bele kell olvadni tudnotok Isten akaratába, mert különben az Ő gyermeke, Jézus, nem kormányozhat benneteket.
Mi a mozgatója a keresztényi cselekedetnek? Szeretet és megbocsátás; az eredménye pedig: béke és boldogság! Az az ember, aki azt mondja: "Én Istent képviselem" s nem cselekeszik igazi keresztény módjára, hazudik; s aki azt mondja, hogy ő csalhatatlan és nem Isten, hanem saját akaratát követi, az hazudik. Éppen úgy hazudik az is, aki azt mondja, hogy szereti Istent és azt cselekszi, amit a bűnösök; valamint az is, aki azt mondja, hogy szereti felebarátját és nem tudja magát ellenségéért feláldozni, szintén hazudik; aki pedig hazudik, az nem keresztény, mert Krisztus sohasem hazudott!
szemlézte: Bíró László
Re: Szellemtani alapok
Mo 9. Jan 2023, 08:52
“Nem ismerlek titeket, távozzatok tőlem…”
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által
Mi régi tanítványok, akik Krisztussal éltünk, állandóan általa vezettettünk és tudtuk, hogy ki mozgat és vezet bennünket, ennek dacára soha sem merészkedtünk azt mondani, hogy csalhatatlanok vagyunk!! Mert emberek valánk s dacára önfeláldozásunknak, még mindig volt egy kis önakaratunk. Az ember akarata pedig mindenkor bűnös, mert az ő akaratával soha valóban igazat nem művelhet, amíg ember.
Azért nagyon merész dolog, ha valaki más emberekkel szemben csalhatatlannak állítja oda magát, s ezen kijelentéséért súlyos felelősséggel is tartozik. De eme képzelt hatalmi tökélynek hirdetése nagy gyengeségnek is a jele. Jele annak, hogy egy nagy misztérium, mellyel a világot oly soká hitegették, lejárta magát és haldoklik; minthogy azonban ennek még a gyanúját is el akarják hárítani, tehát új megtévesztéshez nyúlnak s nagy lármát csapnak.
Így teszi minden hamis dolog önmagát tönkre, és amikor erőszakkal fel akar egyenesedni, saját pusztulásán dolgozik! Azért hangoztattam előttetek, ti új tanítványok, olyan nyomatékosan az Úr régi szavát: Ne akarjatok több lenni, mint a ti mesteretek, Jézus. Ne erőszakoljatok életre egy mesterkélt kereszténységet; azt úgysem tudnátok tartósan életben tartani, mert mindennek el kell halni, ami embertől való; hanem legyetek Mestereteknek, Jézusnak, igaz tanítványai, aki önmagától semmit sem alkotott, hanem engedte Általa a mindenható Atyát alkotni. Azért múlik el ég és föld hamarább, mint az ő igéi!
Minden, amit a kereszténységhez az emberek hozzátettek s rajta átalakítottak, el fog múlni; csak a tannak szelleme marad fenn örökre, mert az Istentől való! És az az ember, aki valamely isteni művet emberi erőszakkal akarna véghezvinni, gonosztevővé válnék s ezen erőszak közepette neki magának kellene elpusztulnia! Az emberek tapasztalták ezt, mert mindez megtörtént már a földön.
Mindazok, kik így tettek és tesznek, megbolondultak és meg fognak bolondulni. Gonosztevők lettek és gonosztevők lesznek, mert nincs igazság, nincs szeretet bennük s nincsen békéjük. Antikrisztusok ők, akiknek Krisztus művében semmi részük nincsen! És ha előállnak, s azt mondják, hogy Krisztus nevében ezt meg azt tették, Krisztus azt feleli nekik: „Nem ismerlek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!"
Aki valamely emberi művet nem keresztényi indító okokból(azaz szeretetből) akar létesiteni, az nem cselekszik Krisztus szellemében, az nem igazi keresztény! Aki Krisztus által akarja magát vezettetni, annak nem szabad saját akaratával rendelkeznie, hanem fel kell, hogy olvadjon Mesterének akaratában, aki viszont a mindenható Isten akaratában olvadt fel! És milyen kevés ember van a földön, aki valamely tettét keresztényi indító okból(önzetlenül) vinné véghez.
A kereszténység a földön csakugyan nem egyéb, mint egy galvanizált hulla, melyet a pusztulástól többé megmenteni nem lehet. Új szellemeknek kell jönniük, mert a régiek már nem érnek semmit! A régiek már furfangosak és megtévelyedettek; ostobák és elfajultak; nem képesek többé valódi keresztényi gondolatokkal foglalkozni, nem hirdethetik a valódi keresztényi igét, még kevésbé képesek valódi keresztényi módra cselekedni.
Mert tele vannak kevélységgel s az alázatosság ismeretlen fogalom előttük. Telve tajtékzó gyűlölettel, s nem érzik mi a szeretet! Azért viszik az embereket béke helyett háborúba, hogy egymást kölcsönösen megsemmisítsék, s azért kell nekik maguknak is elpusztulni ezen megsemmisülésben, hogy a föld végre megszabaduljon mérges leheletüktől! El velük, az ő kereszténységükkel együtt! Senki sem fog értük egy könnyet sem ejteni, sőt az emberek térden állva fogják Istent dicsérni azért, hogy egy ilyen kereszténységtől megszabadultak, amelyre egykor oly büszkék voltak s melyet egykor mint istenit magasztaltak.
Így fajulhat el az emberek saját akarata! Kezdetben egész ártatlan dolognak látszik s az ember így szól magában: "Én a legjobbat akarom". Az ő felfogása szerint csakugyan a legjobbat is teszi, ebből a legjobból azonban rossz és mindig rosszabb lesz s végül teljesen az ördögé lesz! Hihetetlen, hogy az ember által táplált ezen látszólag ártatlan gondolat: "valami jót akarok létrehozni az én akaratommal és értelmemmel" végcéljában milyen rettenetes eredményeket hozhat létre! A tények azonban mutatják, hogy az ilyen látszólag ártatlan akarat időnként mire volt képes!
Intő például szolgáljon ez kedves új tanítványok, nektek, hogy ne akarjatok semmit művelni pusztán a ti emberi akaratotokkal, hanem egyeztessétek azt előbb össze Isten akaratával és csak azután Isten ereje által tegyétek meg azt, amit tennetek kell. Óvakodjatok valamihez hozzáfogni, amit Isten nem hagyott jóvá s a minél nem az isteni szellem(a szeretet) működtet benneteket.
Az ember bölcsessége - balgatagság! Az ember csak véli, de nem tudja, hogy szándéka igazán jó és alkalmas-e arra, hogy idővel jó gyümölcsöt teremjen. Azt hiszi, hogy van ereje művének véghezvitelére, s íme alig fogott hozzá, máris akadályokba ütközik, melyeket aztán le akarva győzni, elveszíti a szeretetet. Haraggal és gyűlölettel küzd azok ellen, kik munkájában zavarják; ellenségeskedés és békétlenség lesz a következménye, és a mű telítve van gonosz méreggel!
S ne higgyétek azt, amit mi, régi tanítványok hittünk: "Ha a fény elveszett, minden elveszett!" Az evangélium hirdeti nektek, hogy éppen a fényre következett sötétség támasztotta fel a hitet. Az emberi ész ma élesebb, mint akkor volt, de az emberi csökönyösség ugyanaz maradt! Sőt éppen az élesebb ész oka a nagyobb csökönyösségnek, mert nem vagyunk olyanok mint a kis gyermekek. Ha azonban a sötétség el fog jönni és ti, kedves tanítványok, azt vélitek, hogy a csata elveszett, meg fogtok győződni róla, hogy csak akkor lesz még igazán megnyerve! Mert a sötétség csodálatos eszköze annak, hogy a legcsökönyösebb embert is a hitre vezesse, a legbátrabbat és legvitézebbet is megremegtesse és a legmegátalkodottabbat is könnyekre fakassza!
Bizony, bizony, szomorúan áll a dolga az olyan embernek, aki önmagát nem akarja megismerni; aki nem akarja lelkiismeretének javító hangját meghallani és azokat a következményeket kiszámítani, amelyek rossz életmódjából származnak!
Ha a világ nagy mezőjét áttekintjük, akkor láthatjuk, hogy mennyire tele van a világ gyommal(rosszal), és hogy mennyire kell szenvedniük ennek a gyomnak nyomása alatt a szegény elnyomott isteni ültetvényeknek. Minél inkább engednek ezen gyom nyomásának, s minél inkább meghunyászkodnak alatta, annál inkább elnyomatnak általa. Isten ezt megengedte; látta az ő növényeinek szenvedését s engedte őket elnyomatni is; de agyonnyomatni nem engedi őket. A föld színéről teljesen eltűnniük nem szabad, mert a föld arra teremtetett, hogy isteni növényeket és nem hogy örökké gyomot teremjen.
Azért kell időről-időre aratni és rostálni azzal a nagy rostával, melyet az igazság szellemei és az ő szolgáik, a büntetés szellemei kezelnek. Azért ismétlem az Úr régi szavát, hogy tudja meg minden ember: hogy az Örökkévalónak elhatározott akarata a gyomnak kiirtása! Már pedig hol nincsen gyom ezen a világon? Nincs a földön olyan intézmény, amelyet el ne lepett volna! Az Úr már régen látja kertjében a gyomot s már régen részvétteljesen kérdi az Atyát: nem kellene-e gyomlálni? De az Atya nem adta meg hozzá az engedelmet, mert a rosszal együtt a jó növények is kitépethettek volna, még mielőtt megértek volna, és mert Isten úgy akarja, hogy aratás előtt minden megérjék, a jó növény éppen úgy, mint a gyom; az első, hogy megőriztessék, az utóbbi, hogy elégettessék.
A föld már eddig is sok aratási éven ment keresztül és még sokon fog átmenni, amíg a gyomtól teljesen megszabadul! Minden napon van aratás, kedves emberek; mindennap kiküldi aratóit a Mindenható, hogy az egyeseket arassák le. De hosszabb időközökben vannak nagy aratások is, amikor sok-sok arató működik egyszerre és sok-sok érett kalászt aratnak le és tiszta mezőt kell teremteni utánuk az új állapotok új művelésére.
Figyeljétek csak meg, oh emberek, a ti világotoknak állapotait! Lássátok meg a rossznak túltengését s kénytelenek lesztek magatok ezt mondani: valóban a rossz elérte tetőpontját s megérett a tűzre! Vártok, oh emberek, egy ítéletnapra? Az általános ítéletre? Én azt mondom nektek: Nézzetek magatok körül s lássátok meg, hogy az a nap, és az az Ítélet mennyire szükségessé lett! Nem tudván segélyt és menekülést találni, csodát vártok. Nézzetek magatok körül, oh emberek, mert a csoda már közel van hozzátok! Az emberek kívánják és mégis reszketnek ettől a csodától, mert erősebb, mint ők; érzik, hogy a csodában emberfeletti erő lakozik és csak akkorra kívánják, ha már az emberi erő képtelen a rossznak a világból való eltávolítására.
A csoda, amely egy éjszakán át fog létrejönni, nem hirtelen való, hanem általatok már régen (szellemi síkon) előkészített csodaként fog megjelenni a világban!
szemlézte: Bíró László
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által
Mi régi tanítványok, akik Krisztussal éltünk, állandóan általa vezettettünk és tudtuk, hogy ki mozgat és vezet bennünket, ennek dacára soha sem merészkedtünk azt mondani, hogy csalhatatlanok vagyunk!! Mert emberek valánk s dacára önfeláldozásunknak, még mindig volt egy kis önakaratunk. Az ember akarata pedig mindenkor bűnös, mert az ő akaratával soha valóban igazat nem művelhet, amíg ember.
Azért nagyon merész dolog, ha valaki más emberekkel szemben csalhatatlannak állítja oda magát, s ezen kijelentéséért súlyos felelősséggel is tartozik. De eme képzelt hatalmi tökélynek hirdetése nagy gyengeségnek is a jele. Jele annak, hogy egy nagy misztérium, mellyel a világot oly soká hitegették, lejárta magát és haldoklik; minthogy azonban ennek még a gyanúját is el akarják hárítani, tehát új megtévesztéshez nyúlnak s nagy lármát csapnak.
Így teszi minden hamis dolog önmagát tönkre, és amikor erőszakkal fel akar egyenesedni, saját pusztulásán dolgozik! Azért hangoztattam előttetek, ti új tanítványok, olyan nyomatékosan az Úr régi szavát: Ne akarjatok több lenni, mint a ti mesteretek, Jézus. Ne erőszakoljatok életre egy mesterkélt kereszténységet; azt úgysem tudnátok tartósan életben tartani, mert mindennek el kell halni, ami embertől való; hanem legyetek Mestereteknek, Jézusnak, igaz tanítványai, aki önmagától semmit sem alkotott, hanem engedte Általa a mindenható Atyát alkotni. Azért múlik el ég és föld hamarább, mint az ő igéi!
Minden, amit a kereszténységhez az emberek hozzátettek s rajta átalakítottak, el fog múlni; csak a tannak szelleme marad fenn örökre, mert az Istentől való! És az az ember, aki valamely isteni művet emberi erőszakkal akarna véghezvinni, gonosztevővé válnék s ezen erőszak közepette neki magának kellene elpusztulnia! Az emberek tapasztalták ezt, mert mindez megtörtént már a földön.
Mindazok, kik így tettek és tesznek, megbolondultak és meg fognak bolondulni. Gonosztevők lettek és gonosztevők lesznek, mert nincs igazság, nincs szeretet bennük s nincsen békéjük. Antikrisztusok ők, akiknek Krisztus művében semmi részük nincsen! És ha előállnak, s azt mondják, hogy Krisztus nevében ezt meg azt tették, Krisztus azt feleli nekik: „Nem ismerlek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!"
Aki valamely emberi művet nem keresztényi indító okokból(azaz szeretetből) akar létesiteni, az nem cselekszik Krisztus szellemében, az nem igazi keresztény! Aki Krisztus által akarja magát vezettetni, annak nem szabad saját akaratával rendelkeznie, hanem fel kell, hogy olvadjon Mesterének akaratában, aki viszont a mindenható Isten akaratában olvadt fel! És milyen kevés ember van a földön, aki valamely tettét keresztényi indító okból(önzetlenül) vinné véghez.
A kereszténység a földön csakugyan nem egyéb, mint egy galvanizált hulla, melyet a pusztulástól többé megmenteni nem lehet. Új szellemeknek kell jönniük, mert a régiek már nem érnek semmit! A régiek már furfangosak és megtévelyedettek; ostobák és elfajultak; nem képesek többé valódi keresztényi gondolatokkal foglalkozni, nem hirdethetik a valódi keresztényi igét, még kevésbé képesek valódi keresztényi módra cselekedni.
Mert tele vannak kevélységgel s az alázatosság ismeretlen fogalom előttük. Telve tajtékzó gyűlölettel, s nem érzik mi a szeretet! Azért viszik az embereket béke helyett háborúba, hogy egymást kölcsönösen megsemmisítsék, s azért kell nekik maguknak is elpusztulni ezen megsemmisülésben, hogy a föld végre megszabaduljon mérges leheletüktől! El velük, az ő kereszténységükkel együtt! Senki sem fog értük egy könnyet sem ejteni, sőt az emberek térden állva fogják Istent dicsérni azért, hogy egy ilyen kereszténységtől megszabadultak, amelyre egykor oly büszkék voltak s melyet egykor mint istenit magasztaltak.
Így fajulhat el az emberek saját akarata! Kezdetben egész ártatlan dolognak látszik s az ember így szól magában: "Én a legjobbat akarom". Az ő felfogása szerint csakugyan a legjobbat is teszi, ebből a legjobból azonban rossz és mindig rosszabb lesz s végül teljesen az ördögé lesz! Hihetetlen, hogy az ember által táplált ezen látszólag ártatlan gondolat: "valami jót akarok létrehozni az én akaratommal és értelmemmel" végcéljában milyen rettenetes eredményeket hozhat létre! A tények azonban mutatják, hogy az ilyen látszólag ártatlan akarat időnként mire volt képes!
Intő például szolgáljon ez kedves új tanítványok, nektek, hogy ne akarjatok semmit művelni pusztán a ti emberi akaratotokkal, hanem egyeztessétek azt előbb össze Isten akaratával és csak azután Isten ereje által tegyétek meg azt, amit tennetek kell. Óvakodjatok valamihez hozzáfogni, amit Isten nem hagyott jóvá s a minél nem az isteni szellem(a szeretet) működtet benneteket.
Az ember bölcsessége - balgatagság! Az ember csak véli, de nem tudja, hogy szándéka igazán jó és alkalmas-e arra, hogy idővel jó gyümölcsöt teremjen. Azt hiszi, hogy van ereje művének véghezvitelére, s íme alig fogott hozzá, máris akadályokba ütközik, melyeket aztán le akarva győzni, elveszíti a szeretetet. Haraggal és gyűlölettel küzd azok ellen, kik munkájában zavarják; ellenségeskedés és békétlenség lesz a következménye, és a mű telítve van gonosz méreggel!
S ne higgyétek azt, amit mi, régi tanítványok hittünk: "Ha a fény elveszett, minden elveszett!" Az evangélium hirdeti nektek, hogy éppen a fényre következett sötétség támasztotta fel a hitet. Az emberi ész ma élesebb, mint akkor volt, de az emberi csökönyösség ugyanaz maradt! Sőt éppen az élesebb ész oka a nagyobb csökönyösségnek, mert nem vagyunk olyanok mint a kis gyermekek. Ha azonban a sötétség el fog jönni és ti, kedves tanítványok, azt vélitek, hogy a csata elveszett, meg fogtok győződni róla, hogy csak akkor lesz még igazán megnyerve! Mert a sötétség csodálatos eszköze annak, hogy a legcsökönyösebb embert is a hitre vezesse, a legbátrabbat és legvitézebbet is megremegtesse és a legmegátalkodottabbat is könnyekre fakassza!
Bizony, bizony, szomorúan áll a dolga az olyan embernek, aki önmagát nem akarja megismerni; aki nem akarja lelkiismeretének javító hangját meghallani és azokat a következményeket kiszámítani, amelyek rossz életmódjából származnak!
Ha a világ nagy mezőjét áttekintjük, akkor láthatjuk, hogy mennyire tele van a világ gyommal(rosszal), és hogy mennyire kell szenvedniük ennek a gyomnak nyomása alatt a szegény elnyomott isteni ültetvényeknek. Minél inkább engednek ezen gyom nyomásának, s minél inkább meghunyászkodnak alatta, annál inkább elnyomatnak általa. Isten ezt megengedte; látta az ő növényeinek szenvedését s engedte őket elnyomatni is; de agyonnyomatni nem engedi őket. A föld színéről teljesen eltűnniük nem szabad, mert a föld arra teremtetett, hogy isteni növényeket és nem hogy örökké gyomot teremjen.
Azért kell időről-időre aratni és rostálni azzal a nagy rostával, melyet az igazság szellemei és az ő szolgáik, a büntetés szellemei kezelnek. Azért ismétlem az Úr régi szavát, hogy tudja meg minden ember: hogy az Örökkévalónak elhatározott akarata a gyomnak kiirtása! Már pedig hol nincsen gyom ezen a világon? Nincs a földön olyan intézmény, amelyet el ne lepett volna! Az Úr már régen látja kertjében a gyomot s már régen részvétteljesen kérdi az Atyát: nem kellene-e gyomlálni? De az Atya nem adta meg hozzá az engedelmet, mert a rosszal együtt a jó növények is kitépethettek volna, még mielőtt megértek volna, és mert Isten úgy akarja, hogy aratás előtt minden megérjék, a jó növény éppen úgy, mint a gyom; az első, hogy megőriztessék, az utóbbi, hogy elégettessék.
A föld már eddig is sok aratási éven ment keresztül és még sokon fog átmenni, amíg a gyomtól teljesen megszabadul! Minden napon van aratás, kedves emberek; mindennap kiküldi aratóit a Mindenható, hogy az egyeseket arassák le. De hosszabb időközökben vannak nagy aratások is, amikor sok-sok arató működik egyszerre és sok-sok érett kalászt aratnak le és tiszta mezőt kell teremteni utánuk az új állapotok új művelésére.
Figyeljétek csak meg, oh emberek, a ti világotoknak állapotait! Lássátok meg a rossznak túltengését s kénytelenek lesztek magatok ezt mondani: valóban a rossz elérte tetőpontját s megérett a tűzre! Vártok, oh emberek, egy ítéletnapra? Az általános ítéletre? Én azt mondom nektek: Nézzetek magatok körül s lássátok meg, hogy az a nap, és az az Ítélet mennyire szükségessé lett! Nem tudván segélyt és menekülést találni, csodát vártok. Nézzetek magatok körül, oh emberek, mert a csoda már közel van hozzátok! Az emberek kívánják és mégis reszketnek ettől a csodától, mert erősebb, mint ők; érzik, hogy a csodában emberfeletti erő lakozik és csak akkorra kívánják, ha már az emberi erő képtelen a rossznak a világból való eltávolítására.
A csoda, amely egy éjszakán át fog létrejönni, nem hirtelen való, hanem általatok már régen (szellemi síkon) előkészített csodaként fog megjelenni a világban!
szemlézte: Bíró László
Re: Szellemtani alapok
Di 10. Jan 2023, 07:26
Megvilágosodás. 1/2
A megvilágosodás olyan magas szintű szellemi élmény, ami túl van a hétköznapi értelemmel való felfoghatóságon.
Három lépcsőfok, amiken keresztül megy az ember:
1. megtisztulás (testi és lelki)
2. beavatás (a szellem fénye behatol a lélekbe)
3. Megvilágosodás (a lélek és a szellem egyé válik)
Minden megvilágosodott beavatott, de nem minden beavatott megvilágosodott!
Az ember átmehet különböző beavatásokon, ezáltal képes átlépni különböző világokba, ott kutatásokat végezni, képes bizonyos bölcsességek birtokába jutni, és ezeket élményszinten átélni.
A lelket többé – kevésbé bevilágítja a szellem fénye, de a lélek és szellem teljes egyé válása csak a megvilágosodás szintjén megy végbe!
A lélek egyik fő megnyilvánulása az elme, és annak működése. Amikor valaki eléri a megvilágosodás fokozatát, a lélek az elmével együtt olvad a szellembe.
A beavatás és megvilágosodás is egyfajta szellemei élményt idéz elő.
A beavatás fő célja, hogy az ember önmagát egy hallhatatlan szellemi lényként tapasztalja meg, aki a beavatás által átlép abba a világba, ami az ő hazája, a valóságos otthona!.
A beavatás ahhoz az élményhez vezet, hogy: én egy szellemi lény vagyok.
A megvilágosodás élményénél megtapasztalja az ember, hogy:
A saját szelleme és a Világszellem valójában egy – ahogyan az összes vallás hívja – az Isteni lénnyel, az Abszolútummal. Egy megvilágosodott hitelesen állítja magáról:
„ÉN egy vagyok Istennel”
„A megvilágosodás végső nagy hatása, hogy mindenben az abszolút irányit bennünket. Túl vagyunk jón és rosszon azon az értelemben, hogy nincs szükségünk külső parancsra vagy szabályra, amely megszabná viselkedésünket” (Enomiya Jasalle jezsuita atya)
A legtöbb vallás beszél ősbukásról, hogy a szellemek kiváltak Istentől, elszakadtak, elmerültek az anyag mocsarába és próbálnak visszatérni hozzá.
Valójában az ősbukás nem szünteti meg az egyéni ÉN és a Világszellem egységét, csak ennek az átélése szűnik meg. Ez nagyon fontos különbség.
Megvilágosodás az, amikor az ember élményszinten rájön, hogy a saját szelleme és Isten mindig is egy volt, csak ennek az egységnek nem volt tudatában!
Az Isteni szellem mindig önmagából teremt, önmagában teremt, és önmagába teremt, ezért minden az Istenim szellem megnyilvánulása.
A megvilágosodottak azzal, hogy azt mondták, hogy Isten mindennel azonos, vagy Isten semmivel sem azonos, mindkét esetben egy igazságot fogalmaztak meg.
A magasabb világban az ember többféle képen megtapasztalhat szellemi igazságokat. A megvilágosodott átéli saját szelleme és a Világszellem egységét.
A megvilágosodás egy különleges tudatállapot változás. Általa éli át az ember, hogy minden, amit eddig másnak, rajta különállónak hitt, valójában fel nem ismert önmaga.
A buddhizmus használ egy szót a magvilágosodás kapcsán: Nirvána. A megvilágosodottak a Nirvánába térnek. Az ember egységélményt él át nem az „én ellobbanása” történik meg, hanem az egyik legnagyobb tudatállapot változás!
Krisztusig a megvilágosodás azt jelentette, hogy ellobban az „én” és „nem én” kettősége, és az ember személytelenül visszaolvad a Világszellembe. Krisztus óta egy jelentős változás történt:
Most már nem a személytelen felolvadás a cél, hanem a tudatos eggyé válás Istennel, az „éntudat” megtartása mellett.
folyt. köv…
UI:
Cigány halotti kultusz
https://www.youtube.com/watch?v=3XRFgr5FerA&t=28s
A megvilágosodás olyan magas szintű szellemi élmény, ami túl van a hétköznapi értelemmel való felfoghatóságon.
Három lépcsőfok, amiken keresztül megy az ember:
1. megtisztulás (testi és lelki)
2. beavatás (a szellem fénye behatol a lélekbe)
3. Megvilágosodás (a lélek és a szellem egyé válik)
Minden megvilágosodott beavatott, de nem minden beavatott megvilágosodott!
Az ember átmehet különböző beavatásokon, ezáltal képes átlépni különböző világokba, ott kutatásokat végezni, képes bizonyos bölcsességek birtokába jutni, és ezeket élményszinten átélni.
A lelket többé – kevésbé bevilágítja a szellem fénye, de a lélek és szellem teljes egyé válása csak a megvilágosodás szintjén megy végbe!
A lélek egyik fő megnyilvánulása az elme, és annak működése. Amikor valaki eléri a megvilágosodás fokozatát, a lélek az elmével együtt olvad a szellembe.
A beavatás és megvilágosodás is egyfajta szellemei élményt idéz elő.
A beavatás fő célja, hogy az ember önmagát egy hallhatatlan szellemi lényként tapasztalja meg, aki a beavatás által átlép abba a világba, ami az ő hazája, a valóságos otthona!.
A beavatás ahhoz az élményhez vezet, hogy: én egy szellemi lény vagyok.
A megvilágosodás élményénél megtapasztalja az ember, hogy:
A saját szelleme és a Világszellem valójában egy – ahogyan az összes vallás hívja – az Isteni lénnyel, az Abszolútummal. Egy megvilágosodott hitelesen állítja magáról:
„ÉN egy vagyok Istennel”
„A megvilágosodás végső nagy hatása, hogy mindenben az abszolút irányit bennünket. Túl vagyunk jón és rosszon azon az értelemben, hogy nincs szükségünk külső parancsra vagy szabályra, amely megszabná viselkedésünket” (Enomiya Jasalle jezsuita atya)
A legtöbb vallás beszél ősbukásról, hogy a szellemek kiváltak Istentől, elszakadtak, elmerültek az anyag mocsarába és próbálnak visszatérni hozzá.
Valójában az ősbukás nem szünteti meg az egyéni ÉN és a Világszellem egységét, csak ennek az átélése szűnik meg. Ez nagyon fontos különbség.
Megvilágosodás az, amikor az ember élményszinten rájön, hogy a saját szelleme és Isten mindig is egy volt, csak ennek az egységnek nem volt tudatában!
Az Isteni szellem mindig önmagából teremt, önmagában teremt, és önmagába teremt, ezért minden az Istenim szellem megnyilvánulása.
A megvilágosodottak azzal, hogy azt mondták, hogy Isten mindennel azonos, vagy Isten semmivel sem azonos, mindkét esetben egy igazságot fogalmaztak meg.
A magasabb világban az ember többféle képen megtapasztalhat szellemi igazságokat. A megvilágosodott átéli saját szelleme és a Világszellem egységét.
A megvilágosodás egy különleges tudatállapot változás. Általa éli át az ember, hogy minden, amit eddig másnak, rajta különállónak hitt, valójában fel nem ismert önmaga.
A buddhizmus használ egy szót a magvilágosodás kapcsán: Nirvána. A megvilágosodottak a Nirvánába térnek. Az ember egységélményt él át nem az „én ellobbanása” történik meg, hanem az egyik legnagyobb tudatállapot változás!
Krisztusig a megvilágosodás azt jelentette, hogy ellobban az „én” és „nem én” kettősége, és az ember személytelenül visszaolvad a Világszellembe. Krisztus óta egy jelentős változás történt:
Most már nem a személytelen felolvadás a cél, hanem a tudatos eggyé válás Istennel, az „éntudat” megtartása mellett.
folyt. köv…
UI:
Cigány halotti kultusz
https://www.youtube.com/watch?v=3XRFgr5FerA&t=28s
Re: Szellemtani alapok
Mi 11. Jan 2023, 08:12
Megvilágosodás. 2/2
Krisztus a csira, a Golgotai Misztériummal kerül minden ember szellemébe
Ha kétezer éve nem történt volna meg Krisztus áldozata, akkor az ember csak arra lenne képes, hogy „éntudatát” elveszítve visszaolvadjon a Világszellembe. Viszont Krisztus tette által ez az élmény öntudatot megtartó egységélmény az Isteni szellemmel!
„A megvilágosodás során a belső tér fokozatosan egybeolvad a külső térbe. Eggyé válnak, ott és akkor ismerjük fel, hogy sohasem voltak elválasztva, sohasem voltak különállók, mindig egy és ugyanazok voltak” (Szögjal Rimpocse)
A megvilágosult tudja: ahhoz, hogy a világon ne legyen többé szenvedés, a szívedet kell megváltoztatni, nem a világot.
Buddha tudta, hogy a tanítványnak ki kell fejlesztenie magában a 7 tökéletességet:
1. adakozás
2. erkölcsösség
3. türelem
4. törekvés
5. összpontosítás
6. helyes ítélet
7. bölcsesség
és le kell tenni a bódhiszattva fogadalmat:
1. Bármilyen lény is létezzen, fogadom, hogy megmentem őket.
2. Bármilyen kimeríthetetlenek a tisztátlanságok, fogadom, hogy véget vetek nekik.
3. Bármilyen sok tanítás létezik, fogadom, hogy elsajátítom azokat
4. Bármennyire is felülmúlhatatlan a Buddhai út, fogadom, hogy elérem.
A buddhizmus 52 szakaszra osztja a megvilágosodáshoz vezető utat, melyben különböző fokozatok vannak!
A megvilágosodottakat lehetetlen rabszolgává tenni, mert ők ép oly boldogok a rabszolgaságban, mint szabadként! A megvilágosodott tudja, hogy a gyémánt, mint addig kő, amíg az ember fel nem ruházza értékkel! A megvilágosult nincs kiszolgáltatva sem az életnek, sem a halálnak, sem a növekedésnek, sem a pusztulásnak, sem a sikernek, sem a bukásnak, sem a szegénységnek, sem a gazdagságnak, sem a dicsőségnek, sem a szégyennek.
A szellemi törvények az átlagember segítői, amíg nem látja tisztán, hogy mikor mi a helyes, addig ezek segítik döntéseiben. A megvilágosodottak nem a törvények szerint cselekednek, hanem – kozmikus tudatuk lévén –egy adott szituációban mindig látják, hogy mi az összes létező javát szolgáló tett, és azt teszik, gondolják, vagy mondják.
Megvilágosodáskor az ember olyan, mint egy betörő, aki előbb elmegy létrát lopni, majd felmászik az emeletre, betöri az ablakot és bemegy. Később észreveszi, hogy a földszinten nyitva volt az ajtó. A legviccesebb benne, hogy később rájön, hogy a saját lakásába tört be!
UI:
Anthony de Mello: A csend szava - 1 perces bölcsesség ( hangoskönyv magyarul)
https://www.youtube.com/watch?v=yUwj_T7nI9w
Krisztus a csira, a Golgotai Misztériummal kerül minden ember szellemébe
Ha kétezer éve nem történt volna meg Krisztus áldozata, akkor az ember csak arra lenne képes, hogy „éntudatát” elveszítve visszaolvadjon a Világszellembe. Viszont Krisztus tette által ez az élmény öntudatot megtartó egységélmény az Isteni szellemmel!
„A megvilágosodás során a belső tér fokozatosan egybeolvad a külső térbe. Eggyé válnak, ott és akkor ismerjük fel, hogy sohasem voltak elválasztva, sohasem voltak különállók, mindig egy és ugyanazok voltak” (Szögjal Rimpocse)
A megvilágosult tudja: ahhoz, hogy a világon ne legyen többé szenvedés, a szívedet kell megváltoztatni, nem a világot.
Buddha tudta, hogy a tanítványnak ki kell fejlesztenie magában a 7 tökéletességet:
1. adakozás
2. erkölcsösség
3. türelem
4. törekvés
5. összpontosítás
6. helyes ítélet
7. bölcsesség
és le kell tenni a bódhiszattva fogadalmat:
1. Bármilyen lény is létezzen, fogadom, hogy megmentem őket.
2. Bármilyen kimeríthetetlenek a tisztátlanságok, fogadom, hogy véget vetek nekik.
3. Bármilyen sok tanítás létezik, fogadom, hogy elsajátítom azokat
4. Bármennyire is felülmúlhatatlan a Buddhai út, fogadom, hogy elérem.
A buddhizmus 52 szakaszra osztja a megvilágosodáshoz vezető utat, melyben különböző fokozatok vannak!
A megvilágosodottakat lehetetlen rabszolgává tenni, mert ők ép oly boldogok a rabszolgaságban, mint szabadként! A megvilágosodott tudja, hogy a gyémánt, mint addig kő, amíg az ember fel nem ruházza értékkel! A megvilágosult nincs kiszolgáltatva sem az életnek, sem a halálnak, sem a növekedésnek, sem a pusztulásnak, sem a sikernek, sem a bukásnak, sem a szegénységnek, sem a gazdagságnak, sem a dicsőségnek, sem a szégyennek.
A szellemi törvények az átlagember segítői, amíg nem látja tisztán, hogy mikor mi a helyes, addig ezek segítik döntéseiben. A megvilágosodottak nem a törvények szerint cselekednek, hanem – kozmikus tudatuk lévén –egy adott szituációban mindig látják, hogy mi az összes létező javát szolgáló tett, és azt teszik, gondolják, vagy mondják.
Megvilágosodáskor az ember olyan, mint egy betörő, aki előbb elmegy létrát lopni, majd felmászik az emeletre, betöri az ablakot és bemegy. Később észreveszi, hogy a földszinten nyitva volt az ajtó. A legviccesebb benne, hogy később rájön, hogy a saját lakásába tört be!
UI:
Anthony de Mello: A csend szava - 1 perces bölcsesség ( hangoskönyv magyarul)
https://www.youtube.com/watch?v=yUwj_T7nI9w
Re: Szellemtani alapok
Do 12. Jan 2023, 07:21
Más dimenzió, más világ - Felvezetés
Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2005. november 6.
Az Úr mondja: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van”. A sok hajlék, amiről az Úr említést tesz nemcsak anyagi és félanyagi világok, hanem különböző dimenziók is. Egy és ugyanazon égitest vagy bolygó körül az életnek egy másik dimenziója is megtalálható.
Minél sűrűbb maga az anyagi világ, és minél sűrűbb testben élnek rajta Istennek bukott teremtményei, annál erősebben érződik és válik valósággá a tér, anyag és idő - nemcsak mint fogalom, hanem mint valós tényező. Szellemi szempontból minél magasabb egy világ, annál kevésbé érezhető ott a tér és idő jelenvalósága és a rajta élők - ettől a tértől, időtől - annál inkább el tudják vonatkoztatni magukat, és örök, állandó jelenben élnek. A távolságot könnyen legyőzik, mert tér valójában számukra nem létezik.
Tehát amíg egy embernek esetleg napokat, netán heteket kell utaznia ahhoz, hogy egyik helyről a másikra eljusson, addig egy másik dimenzióban mindez nem szükségeltetik.Az ember igazából nem tudja helyesen elképzelni a Föld körüli légköri gyűrűket és a különböző szférákat sem. Pedig, amikor repülőivel a légtömeget hasítja, tulajdonképpen belehatol egy másik dimenzióba, belehatol a szférák világába, de a tér és idő világában mindez nem érzékelhető számára. Akik pedig már testüket levetették és úgy közelítik meg az anyagi világot, az anyag világban nemcsak hogy az idő nem jelent nékik semminemű problémát, hanem a legkeményebb és a legsűrűbb anyagon, tehát vason, falon, és mindenen képesek áthatolni. Mi több, megfelelő energia, vagy erő jelenlétében ezeken a falakon anyagi tárgyakat is képesek átvinni. Felfüggesztik a nehézkedés törvényét, amely az embert a Földhöz köti. Sőt, bizonyos emberek, a nehézkedési törvényt leküzdve, képesek levitációt is véghez vinni.
Tehát az anyag világa a valóságban nem olyan konkrét valami, mint ahogy azt a sűrű testben élők, a más dimenzióról tapasztalattal nem rendelkezők elképzelik. Hiszen ha jól át tudnátok hozni, amit az álom ideje alatt tapasztaltatok, akkor egészen bizonyossá válhatna előttetek mindaz, amiről most említést tettem. Hiszen az álom alatt pillanatok, vagy percek leforgása alatt nagy távolságokat képes az emberi lélek megtenni, sőt a múltat, a jelent és a jövőt pillanatok alatt bejárhatja. Mi több vannak, akik képesek megálmodni a jövőt, és a jövőről képeket áthozni, mivel egy más dimenzióba is képesek belehelyezkedni. Ugyanígy, a múltból is képesek dolgokat feleleveníteni és azok összefüggéseit megérteni, a tanulságokat leszűrni, és azokat ebben az életében, éber állapotban is hasznosítani.
Tulajdonképpen, nemcsak az álom ideje alatt, hanem amikor az ember szellemi dolgokkal foglalkozik, amikor az ő érzés- vagy gondolatvilágában alkot, vagy elképzel valamit, akkor ezalatt az idő alatt is eltávolodik az anyagi világ tér és idő fogalmaitól. Igazából a gondolatok, a törekvések, az akarati tendenciák, az alkotások mind ebben a másik világban, ebben a másik dimenzióban jönnek létre. Viszont mihelyt az ember felébred ebből az állapotból, azonnal becsukódik ez az ajtó, és megint az anyagi világ sűrű és kemény törvényei között találja magát. Egy ember minél inkább függetleníteni tudja magát a test erőszakos követeléseitől, annál inkább képes e másik dimenzió világába belehatolni és ezáltal ennek a világnak a törvényeit megismerni, és a lehetőségeit felhasználni. Esetleg e másik dimenzió világának a törvényeivel a földi világ fizikai törvényeit is időlegesen felfüggeszteni, és ezáltal az anyagi világba beleágyazott emberek részére csodákat művelni.
Szeretettel Laci
A csatolt anyagok listája:
Más dimenzió más világ
Adai közlés - Azért jöttem, hogy nekik eletük legyen
A Földön minden csak utánzat
A jelenkori népvándorlásokról
A láncszem
Az igazi karácsony
HANG - Szeretnék meggyógyulni
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiroliTn ... w?e=prfhyz
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.
https://www.youtube.com/watch?v=CoM2b1xxEJk
Újévi gondolatok és tanácsok Gizi médium által – 1998.jan.8.
https://www.youtube.com/watch?v=qCbIEo6C-OQ
Az utolsó óra munkásaihoz III. kötet – Az újév jelentősége
Hangoskönyv (Lilla)
https://www.youtube.com/watch?v=Nxq84rqtjyc
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 1999.dec.14.
https://www.youtube.com/watch?v=eEoU3E_ ... BZsM35ji1F
A múlt angyala – Spirituális romantikus film
--
Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2005. november 6.
Az Úr mondja: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van”. A sok hajlék, amiről az Úr említést tesz nemcsak anyagi és félanyagi világok, hanem különböző dimenziók is. Egy és ugyanazon égitest vagy bolygó körül az életnek egy másik dimenziója is megtalálható.
Minél sűrűbb maga az anyagi világ, és minél sűrűbb testben élnek rajta Istennek bukott teremtményei, annál erősebben érződik és válik valósággá a tér, anyag és idő - nemcsak mint fogalom, hanem mint valós tényező. Szellemi szempontból minél magasabb egy világ, annál kevésbé érezhető ott a tér és idő jelenvalósága és a rajta élők - ettől a tértől, időtől - annál inkább el tudják vonatkoztatni magukat, és örök, állandó jelenben élnek. A távolságot könnyen legyőzik, mert tér valójában számukra nem létezik.
Tehát amíg egy embernek esetleg napokat, netán heteket kell utaznia ahhoz, hogy egyik helyről a másikra eljusson, addig egy másik dimenzióban mindez nem szükségeltetik.Az ember igazából nem tudja helyesen elképzelni a Föld körüli légköri gyűrűket és a különböző szférákat sem. Pedig, amikor repülőivel a légtömeget hasítja, tulajdonképpen belehatol egy másik dimenzióba, belehatol a szférák világába, de a tér és idő világában mindez nem érzékelhető számára. Akik pedig már testüket levetették és úgy közelítik meg az anyagi világot, az anyag világban nemcsak hogy az idő nem jelent nékik semminemű problémát, hanem a legkeményebb és a legsűrűbb anyagon, tehát vason, falon, és mindenen képesek áthatolni. Mi több, megfelelő energia, vagy erő jelenlétében ezeken a falakon anyagi tárgyakat is képesek átvinni. Felfüggesztik a nehézkedés törvényét, amely az embert a Földhöz köti. Sőt, bizonyos emberek, a nehézkedési törvényt leküzdve, képesek levitációt is véghez vinni.
Tehát az anyag világa a valóságban nem olyan konkrét valami, mint ahogy azt a sűrű testben élők, a más dimenzióról tapasztalattal nem rendelkezők elképzelik. Hiszen ha jól át tudnátok hozni, amit az álom ideje alatt tapasztaltatok, akkor egészen bizonyossá válhatna előttetek mindaz, amiről most említést tettem. Hiszen az álom alatt pillanatok, vagy percek leforgása alatt nagy távolságokat képes az emberi lélek megtenni, sőt a múltat, a jelent és a jövőt pillanatok alatt bejárhatja. Mi több vannak, akik képesek megálmodni a jövőt, és a jövőről képeket áthozni, mivel egy más dimenzióba is képesek belehelyezkedni. Ugyanígy, a múltból is képesek dolgokat feleleveníteni és azok összefüggéseit megérteni, a tanulságokat leszűrni, és azokat ebben az életében, éber állapotban is hasznosítani.
Tulajdonképpen, nemcsak az álom ideje alatt, hanem amikor az ember szellemi dolgokkal foglalkozik, amikor az ő érzés- vagy gondolatvilágában alkot, vagy elképzel valamit, akkor ezalatt az idő alatt is eltávolodik az anyagi világ tér és idő fogalmaitól. Igazából a gondolatok, a törekvések, az akarati tendenciák, az alkotások mind ebben a másik világban, ebben a másik dimenzióban jönnek létre. Viszont mihelyt az ember felébred ebből az állapotból, azonnal becsukódik ez az ajtó, és megint az anyagi világ sűrű és kemény törvényei között találja magát. Egy ember minél inkább függetleníteni tudja magát a test erőszakos követeléseitől, annál inkább képes e másik dimenzió világába belehatolni és ezáltal ennek a világnak a törvényeit megismerni, és a lehetőségeit felhasználni. Esetleg e másik dimenzió világának a törvényeivel a földi világ fizikai törvényeit is időlegesen felfüggeszteni, és ezáltal az anyagi világba beleágyazott emberek részére csodákat művelni.
Szeretettel Laci
A csatolt anyagok listája:
Más dimenzió más világ
Adai közlés - Azért jöttem, hogy nekik eletük legyen
A Földön minden csak utánzat
A jelenkori népvándorlásokról
A láncszem
Az igazi karácsony
HANG - Szeretnék meggyógyulni
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiroliTn ... w?e=prfhyz
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.
https://www.youtube.com/watch?v=CoM2b1xxEJk
Újévi gondolatok és tanácsok Gizi médium által – 1998.jan.8.
https://www.youtube.com/watch?v=qCbIEo6C-OQ
Az utolsó óra munkásaihoz III. kötet – Az újév jelentősége
Hangoskönyv (Lilla)
https://www.youtube.com/watch?v=Nxq84rqtjyc
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 1999.dec.14.
https://www.youtube.com/watch?v=eEoU3E_ ... BZsM35ji1F
A múlt angyala – Spirituális romantikus film
--
Re: Szellemtani alapok
Fr 13. Jan 2023, 06:48
Utószó
Az elmúlt hetekben írtam mindenről, ami a szellemtudomány alapjainak számít, duál-törvény, Teremtés, megvilágosodás és hosszú a sor.
Ezzel ít írásommal zárom ezt a sorozatot:
Az átalakulás előestéjén vagyunk. Lehet találgatni, hogy mikor történik valami, és mennyi időnk van, de a felgyorsult eseményekben azt lehet mondani, hogy szinte semmi. Sokan a kegyelmi idő lejárta miatt utolsó életüket töltik a fizikai síkon, mert vagy nincs értelme már visszaszületni, mert egy újabb élettel nem lehet rendbe hozni a sok előző életek tévedéseit, vagy már annyira előrehaladtak, hogy a sor megkíméli őket egy újabb nehéz élet terhétől, és magasabb régiókba emeli.
Sokan kényelembe érzik magukat, hogy van még egy kis idő, és majd életük vége felé a javulás útjára lépnek. Nem biztos a holnapja se a fiatalnak, se az öregnek! Nagyon gyorsan át tud alakulni minden, elég egy hétvége, és kész a káosz, és a nyugalmas kényelmes életünk felborul, és egyik pillanatról a másikra átalakul az életünk.
Példával illusztrálva, ha visszaemlékszünk a rendszerváltás utáni taxissztrájkra, akkor Budapest élete egy hétvége alatt gyökeresen megváltozott. Rá pár évre Angliában egy hetes kamionos sztrájk volt, leállt a közlekedés, az emberek ellátása, és pár nap múlva már emberek haltak meg, és vér folyt az utcákon, és erőszak honolt az addig békés tereken. Most se lesz különb, jó példa erre az energia akadozása, és szellemi tanítónk elmondta, hogy „imádkozzunk, hogy ne télen történjen a változás, mert akkor jaj lesz a terhes anyáknak, és a gyerekeknek, öregeknek”!
Ha belegondolunk nagy ünnepekkor az üzletházakban egymást tapossák az emberek, hogy jusson friss kenyér, nehogy valaki megvegye előlük, képesek verekedni, pedig csak a szeret ünnepére készülnek mondjuk karácsonykor, és képesek ölni ha kell, hogy nekik jusson a legjobb, a legfrissebb, a legfinomabb. Gondoljunk bele, hogy mi történik, ha a falat kenyér esetén az életük a tét!
Minden pillanatban a szeretetnek kell vezérelnie életünket, és ha nagy baj lesz, akkor az utolsó pillanatig is meg kell tartani a hitünket, és ha kell, meg kell halni anélkül, hogy elvennénk a másik ember elől az élelmet, az utolsó tűzifát, az utolsó fillérét.
Jusson eszünkbe a mondat:
„aki értem elveszti az életét, annak örök életet adok”
Ha valaki a fizikai síkon feláldozza életét, ahogyan Jézus is megtette értünk, annak örök helyet ad a mennyei szellemi szférába, mert az bebizonyította spirituális érettségét.
És nézzük tovább a tanítást:
„Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”
„A miképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.
Mert a miképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.”
Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
Írta: Karsay István
Karsay István : Szellemtudomány alapjai könyv
https://data.hu/get/9506759/02_Szellemt ... Kp7yqMZtbw
UI:
Ez a film ateistáknak, Isten tagadóknak való, mert a "tudományuk" alapja ezt a világot hozná létre. (Természettudomány, elméleti fizika, stb...) Nyugodtan nézzék végig, nincs benne semmi, ami számukra zavaró vagy felkavaró lenne.
https://videa.hu/videok/nagyvilag/ne-en ... IA9msEPPds
UI2:
https://www.youtube.com/watch?v=AP7sTL4uIqo
Az elmúlt hetekben írtam mindenről, ami a szellemtudomány alapjainak számít, duál-törvény, Teremtés, megvilágosodás és hosszú a sor.
Ezzel ít írásommal zárom ezt a sorozatot:
Az átalakulás előestéjén vagyunk. Lehet találgatni, hogy mikor történik valami, és mennyi időnk van, de a felgyorsult eseményekben azt lehet mondani, hogy szinte semmi. Sokan a kegyelmi idő lejárta miatt utolsó életüket töltik a fizikai síkon, mert vagy nincs értelme már visszaszületni, mert egy újabb élettel nem lehet rendbe hozni a sok előző életek tévedéseit, vagy már annyira előrehaladtak, hogy a sor megkíméli őket egy újabb nehéz élet terhétől, és magasabb régiókba emeli.
Sokan kényelembe érzik magukat, hogy van még egy kis idő, és majd életük vége felé a javulás útjára lépnek. Nem biztos a holnapja se a fiatalnak, se az öregnek! Nagyon gyorsan át tud alakulni minden, elég egy hétvége, és kész a káosz, és a nyugalmas kényelmes életünk felborul, és egyik pillanatról a másikra átalakul az életünk.
Példával illusztrálva, ha visszaemlékszünk a rendszerváltás utáni taxissztrájkra, akkor Budapest élete egy hétvége alatt gyökeresen megváltozott. Rá pár évre Angliában egy hetes kamionos sztrájk volt, leállt a közlekedés, az emberek ellátása, és pár nap múlva már emberek haltak meg, és vér folyt az utcákon, és erőszak honolt az addig békés tereken. Most se lesz különb, jó példa erre az energia akadozása, és szellemi tanítónk elmondta, hogy „imádkozzunk, hogy ne télen történjen a változás, mert akkor jaj lesz a terhes anyáknak, és a gyerekeknek, öregeknek”!
Ha belegondolunk nagy ünnepekkor az üzletházakban egymást tapossák az emberek, hogy jusson friss kenyér, nehogy valaki megvegye előlük, képesek verekedni, pedig csak a szeret ünnepére készülnek mondjuk karácsonykor, és képesek ölni ha kell, hogy nekik jusson a legjobb, a legfrissebb, a legfinomabb. Gondoljunk bele, hogy mi történik, ha a falat kenyér esetén az életük a tét!
Minden pillanatban a szeretetnek kell vezérelnie életünket, és ha nagy baj lesz, akkor az utolsó pillanatig is meg kell tartani a hitünket, és ha kell, meg kell halni anélkül, hogy elvennénk a másik ember elől az élelmet, az utolsó tűzifát, az utolsó fillérét.
Jusson eszünkbe a mondat:
„aki értem elveszti az életét, annak örök életet adok”
Ha valaki a fizikai síkon feláldozza életét, ahogyan Jézus is megtette értünk, annak örök helyet ad a mennyei szellemi szférába, mert az bebizonyította spirituális érettségét.
És nézzük tovább a tanítást:
„Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”
„A miképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.
Mert a miképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.”
Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
Írta: Karsay István
Karsay István : Szellemtudomány alapjai könyv
https://data.hu/get/9506759/02_Szellemt ... Kp7yqMZtbw
UI:
Ez a film ateistáknak, Isten tagadóknak való, mert a "tudományuk" alapja ezt a világot hozná létre. (Természettudomány, elméleti fizika, stb...) Nyugodtan nézzék végig, nincs benne semmi, ami számukra zavaró vagy felkavaró lenne.
https://videa.hu/videok/nagyvilag/ne-en ... IA9msEPPds
UI2:
https://www.youtube.com/watch?v=AP7sTL4uIqo
Re: Szellemtani alapok
Fr 13. Jan 2023, 06:53
2023.januári szellemtani hírlevél
Tartalomjegyzék
Új világot kell teremtenünk 2
Angyali mese 11
Miért szükséges a nemzet életében a letiprás és megalázás időszaka? 12
Ego és alázat 14
Történetek 16
Fogadalmak 19
A jövendő nagy kérdései 21
Ajánlott havi web. lapok 24
https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... 1HVXMRkrA8
https://data.hu/get/13575516/SBK_Hirlevel_215.doc
Tartalomjegyzék
Új világot kell teremtenünk 2
Angyali mese 11
Miért szükséges a nemzet életében a letiprás és megalázás időszaka? 12
Ego és alázat 14
Történetek 16
Fogadalmak 19
A jövendő nagy kérdései 21
Ajánlott havi web. lapok 24
https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... 1HVXMRkrA8
https://data.hu/get/13575516/SBK_Hirlevel_215.doc
Re: Szellemtani alapok
Sa 14. Jan 2023, 07:42
A szellemesítés munkája
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből
Vannak szellemek, akik akár a magukkal hozott világosságnál fogva, akár a kegyelemnél fogva, amely őket bizonyos célok érdekében már eleve olyan környezetbe helyezi, ahol mély vallásosságra, a jónak olthatatlan szeretetére szoktatják őket, gyermekkoruktól késő vénségükig mindig azon munkálkodnak, hogy ami bennük jó, azt felerősítsék, és érvényre juttassák, ami pedig bennük rossz, azt szóhoz jutni ne engedjék.
Ezek nagy mértékben emelnek alsóbbrendű erőket magasabb szférákba, áttisztitván, feljavítván és átszellemesítvén azokat a saját lelkükön keresztül. Tulajdonképpen ebből áll az anyag szellemesitése.
Én szellemekhez beszélek, és titeket embereket is szellemeknek tekintelek most, akik ennélfogva nagyon jól tudják, hogy az anyag is csak fluid. Tehát a fluid szellemesitése csak ezen az úton történhetik, más út erre nincs.
Vannak kiváltságos, ragyogó, magas szellemek, akik az anyagot teljesen leigázzák. Ennek egyik legragyogóbb példája volt az a hatalmas szellem, akit ti a Keresztelő (Szent János) néven neveztek, ő a testének semmit sem adott, csak a lehető legszükségesebbet, de a szelleme égett, lobogott és uralkodott az anyag minden kísértése felett. Hiszen neki rövid feladata volt, de azt a rövid feladatot nagy erővel, hatalmas energiával kellett végrehajtania.
Mi azonban, akik az Úrnak valamennyien kicsiny szolgái vagyunk, és akik boldogok vagyunk, hogy az ő szolgái lehetünk, csak erőnkhöz mérten tudjuk feladatainkat elvégezni. Mindenki, aki erején alul végzi el, rosszabb helyzetbe kerül a halál után, mint amilyen helyzetre számit, aki azonban erejéhez mérten jól végzi el, az jóra való igyekezeténél fogva és a kegyelem segítségével jobb helyzetbe kerül, mint amilyent elvárhatna magának.
Mert aki alsóbbrendű erőket emelt fel a felsőbbrendű erők világába, az azokat a saját tulajdonaivá tette, és amikor átlép a halál kapuján, azoknak az erőknek környezetében ébred fel, amelyeket legyőzött, amelyeket átszellemesitett.
Ezek az erők attól fogva az ő szolgálata alá van rendelve, velük ő hatni tud, segítséget tud nyújtani szenvedő, küzködő testvéreinek. És miután most már nagyobb vagyona van, nagyobb munkát végezhet, és sokkal több örömet szerezhet magának és másoknak, mint akinek kevesebb vagyona van, és kevesebb munkát végezhet.
A földi élet célja tehát röviden az anyag szellemesítése. Az anyag szellemesitésének módja pedig: az alsóbbrendű erőknek felsőbbrendű erőkké minősítése.
Aki ezzel tisztában van, és aki ezt szem előtt tartja, az hathatós segítséget von magához ebből a mi világunkból, mert az erre irányuló gondolatoknak a fonalán hozzá tudnak férni olyan szellemek, akiknek ebben már gyakorlatuk van, akik nagy erőtömegekkel rendelkeznek, amelyeket áldozatok és kitartó küzdelem árán szereztek.
Fordítsátok hát el a földtől a tekinteteteket, és csak annyit adjatok a földi énnek, a földi kívánságoknak a kielégítésére, amennyi szükséges és elegendő, de ne többet. Erőiteknek túlnyomó részét pedig fordítsátok az anyag szellemesítésére, vagyis a saját lelketek tisztításának és szellemetek felébresztésének munkájára, hogy legyetek az Úrnak jó és hű szolgái, akiknek azt mondja majd, ha átjöttök ebbe a világba: „Jól van, kicsiny szolgám, kevesen voltál hű, sokat bízok rád ezután.”
Megjegyzés: Talán egy kicsit nehéz elképzelni, hogy a szellemesítés gyakorlatilag hogyan nyílvánul meg. Szerintem könyebb megérteni a rezgések szemszögéből nézve. Világunk egy rezgéskavalkád minden dimenziósíkon, hiszen mi is sokdimenziós lények vagyunk, de most csak a fizikai síkon tudatosak. A tanítás szerint a halott anyag is él, csak rezgésszintje annyira alacsony, hogy mi halottnak érzékeljük.
Van egy örök törvény: "Minden teremtmény egyedüli végcélja, hogy visszatérjen teremtőjéhez." Tehát, amit a szellemvilág teremtett velünk együtt, igyekszik vissza hozzánk, és mi a hozzánk visszatért teremtményeinkkel együtt vissza Istenhez. A lélekerők fluidikusak és könnyen keverednek. Nem szükséges, hogy testileg is érintsünk valamit vagy valakit, elegendő, ha auránk érintkezik és áthatja egymást. Eközben az érintkező fluidikusan örvénylő, kavargó asztrál és mentál részeink hatással vannak egymásra. Az alacsonyabb rezgésű magához hasonló érzéseket és gondolatokat kelt a másikban, a magasabb viszont mondjuk békét és szeretetet sugároz. Azt gondolnánk, ezek most valamilyen módon kiegyenlítik egymást és valahol közös nevezőre jutnak, de nem így van, mert a magasabb rezgésszint hatványozottan nagyobb erővel rendelkezik. Ha száz alacsonyabb rezgésszintű egyén mellett álna, akkor is legyűrné valamennyi negatívumát.
Bárhol jár, bármit érint ezzel a megemelkedett rezgésszinttel életet juttat mindenbe és mindenkibe. A tárgyak, növények, állatok és emberek rezgésszintjére jótékony, felemelő hatást gyakorol. A megemelkedett rezgésszint az első háromból olyan hatást vált ki, hogy fluidikus lekötött életerejük egy része felszabadul és a szférákba emelkedik, de hova? Abba a fenti lakhelybe, a vonzás törvénye alapján, amelyet a magas rezgésű szellem már lent a földi síkon építget. Legyen az cipő, szék, pohár vagy bármilyen használati eszköze, növényei, kutyája, vagy más állatai, mind-mind feljuttaják életerejük megszellemesített részét ebbe a lakhelybe. Ezt nevezem "habarcsnak".
És mi a helyzet a "téglákkal"? Ezeket az emberi teremtmények, az érzések és gondolatok képezik. Az ilyen lélek bárkivel lép kapcsolatba magas rezgésszintjével jó érzéseket és kellemes gondolatokat ébreszt az emberek lelkében. Ha közelébe kerül, még a legmorcosabb ember lelke is felenged egy kissé. Mivel sok jót cselekszik önzetlenül, folyamatosan árad a hála érzése irányában. Rengeteg jó és nemes gondolatot és érzést szabadít fel embertársaiból. Ezek is élő teremtmények és minél magasabb rezgésszintűek, annál hatalmasabb az erejük. És mit gondoltok, hová tartanak? Bizony, ugyanabba a lakhelybe, amiről az előbb tettünk említést.
Gondoljátok el, mekkora erők, igazi kincsek "melyeket nem esz meg a rozsda és a moly" várnak erre a szellemre. Mekkora hála, boldogság és szeretet veszi őt körbe. Bármikor, tetszése szerint megjeleníthet bárkit és bármit, ami megszellemesítve nála jelen van. Ezt az állapotot a szellemvilág sem tudja nekünk elmagyarázni, vagy lefesteni kellőképpen, mert nincsenek nekünk, embereknek szavaink és színeink hozzá.
szemlézte: Bíró László
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből
Vannak szellemek, akik akár a magukkal hozott világosságnál fogva, akár a kegyelemnél fogva, amely őket bizonyos célok érdekében már eleve olyan környezetbe helyezi, ahol mély vallásosságra, a jónak olthatatlan szeretetére szoktatják őket, gyermekkoruktól késő vénségükig mindig azon munkálkodnak, hogy ami bennük jó, azt felerősítsék, és érvényre juttassák, ami pedig bennük rossz, azt szóhoz jutni ne engedjék.
Ezek nagy mértékben emelnek alsóbbrendű erőket magasabb szférákba, áttisztitván, feljavítván és átszellemesítvén azokat a saját lelkükön keresztül. Tulajdonképpen ebből áll az anyag szellemesitése.
Én szellemekhez beszélek, és titeket embereket is szellemeknek tekintelek most, akik ennélfogva nagyon jól tudják, hogy az anyag is csak fluid. Tehát a fluid szellemesitése csak ezen az úton történhetik, más út erre nincs.
Vannak kiváltságos, ragyogó, magas szellemek, akik az anyagot teljesen leigázzák. Ennek egyik legragyogóbb példája volt az a hatalmas szellem, akit ti a Keresztelő (Szent János) néven neveztek, ő a testének semmit sem adott, csak a lehető legszükségesebbet, de a szelleme égett, lobogott és uralkodott az anyag minden kísértése felett. Hiszen neki rövid feladata volt, de azt a rövid feladatot nagy erővel, hatalmas energiával kellett végrehajtania.
Mi azonban, akik az Úrnak valamennyien kicsiny szolgái vagyunk, és akik boldogok vagyunk, hogy az ő szolgái lehetünk, csak erőnkhöz mérten tudjuk feladatainkat elvégezni. Mindenki, aki erején alul végzi el, rosszabb helyzetbe kerül a halál után, mint amilyen helyzetre számit, aki azonban erejéhez mérten jól végzi el, az jóra való igyekezeténél fogva és a kegyelem segítségével jobb helyzetbe kerül, mint amilyent elvárhatna magának.
Mert aki alsóbbrendű erőket emelt fel a felsőbbrendű erők világába, az azokat a saját tulajdonaivá tette, és amikor átlép a halál kapuján, azoknak az erőknek környezetében ébred fel, amelyeket legyőzött, amelyeket átszellemesitett.
Ezek az erők attól fogva az ő szolgálata alá van rendelve, velük ő hatni tud, segítséget tud nyújtani szenvedő, küzködő testvéreinek. És miután most már nagyobb vagyona van, nagyobb munkát végezhet, és sokkal több örömet szerezhet magának és másoknak, mint akinek kevesebb vagyona van, és kevesebb munkát végezhet.
A földi élet célja tehát röviden az anyag szellemesítése. Az anyag szellemesitésének módja pedig: az alsóbbrendű erőknek felsőbbrendű erőkké minősítése.
Aki ezzel tisztában van, és aki ezt szem előtt tartja, az hathatós segítséget von magához ebből a mi világunkból, mert az erre irányuló gondolatoknak a fonalán hozzá tudnak férni olyan szellemek, akiknek ebben már gyakorlatuk van, akik nagy erőtömegekkel rendelkeznek, amelyeket áldozatok és kitartó küzdelem árán szereztek.
Fordítsátok hát el a földtől a tekinteteteket, és csak annyit adjatok a földi énnek, a földi kívánságoknak a kielégítésére, amennyi szükséges és elegendő, de ne többet. Erőiteknek túlnyomó részét pedig fordítsátok az anyag szellemesítésére, vagyis a saját lelketek tisztításának és szellemetek felébresztésének munkájára, hogy legyetek az Úrnak jó és hű szolgái, akiknek azt mondja majd, ha átjöttök ebbe a világba: „Jól van, kicsiny szolgám, kevesen voltál hű, sokat bízok rád ezután.”
Megjegyzés: Talán egy kicsit nehéz elképzelni, hogy a szellemesítés gyakorlatilag hogyan nyílvánul meg. Szerintem könyebb megérteni a rezgések szemszögéből nézve. Világunk egy rezgéskavalkád minden dimenziósíkon, hiszen mi is sokdimenziós lények vagyunk, de most csak a fizikai síkon tudatosak. A tanítás szerint a halott anyag is él, csak rezgésszintje annyira alacsony, hogy mi halottnak érzékeljük.
Van egy örök törvény: "Minden teremtmény egyedüli végcélja, hogy visszatérjen teremtőjéhez." Tehát, amit a szellemvilág teremtett velünk együtt, igyekszik vissza hozzánk, és mi a hozzánk visszatért teremtményeinkkel együtt vissza Istenhez. A lélekerők fluidikusak és könnyen keverednek. Nem szükséges, hogy testileg is érintsünk valamit vagy valakit, elegendő, ha auránk érintkezik és áthatja egymást. Eközben az érintkező fluidikusan örvénylő, kavargó asztrál és mentál részeink hatással vannak egymásra. Az alacsonyabb rezgésű magához hasonló érzéseket és gondolatokat kelt a másikban, a magasabb viszont mondjuk békét és szeretetet sugároz. Azt gondolnánk, ezek most valamilyen módon kiegyenlítik egymást és valahol közös nevezőre jutnak, de nem így van, mert a magasabb rezgésszint hatványozottan nagyobb erővel rendelkezik. Ha száz alacsonyabb rezgésszintű egyén mellett álna, akkor is legyűrné valamennyi negatívumát.
Bárhol jár, bármit érint ezzel a megemelkedett rezgésszinttel életet juttat mindenbe és mindenkibe. A tárgyak, növények, állatok és emberek rezgésszintjére jótékony, felemelő hatást gyakorol. A megemelkedett rezgésszint az első háromból olyan hatást vált ki, hogy fluidikus lekötött életerejük egy része felszabadul és a szférákba emelkedik, de hova? Abba a fenti lakhelybe, a vonzás törvénye alapján, amelyet a magas rezgésű szellem már lent a földi síkon építget. Legyen az cipő, szék, pohár vagy bármilyen használati eszköze, növényei, kutyája, vagy más állatai, mind-mind feljuttaják életerejük megszellemesített részét ebbe a lakhelybe. Ezt nevezem "habarcsnak".
És mi a helyzet a "téglákkal"? Ezeket az emberi teremtmények, az érzések és gondolatok képezik. Az ilyen lélek bárkivel lép kapcsolatba magas rezgésszintjével jó érzéseket és kellemes gondolatokat ébreszt az emberek lelkében. Ha közelébe kerül, még a legmorcosabb ember lelke is felenged egy kissé. Mivel sok jót cselekszik önzetlenül, folyamatosan árad a hála érzése irányában. Rengeteg jó és nemes gondolatot és érzést szabadít fel embertársaiból. Ezek is élő teremtmények és minél magasabb rezgésszintűek, annál hatalmasabb az erejük. És mit gondoltok, hová tartanak? Bizony, ugyanabba a lakhelybe, amiről az előbb tettünk említést.
Gondoljátok el, mekkora erők, igazi kincsek "melyeket nem esz meg a rozsda és a moly" várnak erre a szellemre. Mekkora hála, boldogság és szeretet veszi őt körbe. Bármikor, tetszése szerint megjeleníthet bárkit és bármit, ami megszellemesítve nála jelen van. Ezt az állapotot a szellemvilág sem tudja nekünk elmagyarázni, vagy lefesteni kellőképpen, mert nincsenek nekünk, embereknek szavaink és színeink hozzá.
szemlézte: Bíró László
Re: Szellemtani alapok
So 15. Jan 2023, 06:15
A hiúság és az ellene való védekezés
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből
Nézzetek csak szét a világba: mindenütt azt tapasztaljátok, hogy férfiak, nők egyaránt arra törekesznek, hogy valamiképp a maguk számára a többi ember részéről megbecsülést, tiszteletet, elismerést, méltánylást, és ha csak lehet, dicsőítést csikarjanak ki. Minden férfi, ha mégolyan alacsony sorba helyezte is őt végzete, arról álmodik, hogy neves író, kiváló népvezér, feltaláló, vagy olyasvalaki legyen, akin megakad a tömeg szeme, akit feldicsérnek, akiről beszélnek, mert a lelke éhezi és szomjúhozza az elismerést, a felemelést, azt az állapotot, hogy magát a többi felett állónak láthassa. És minden nő arra törekszik, hogy a szépségével, vagy a képességeivel olyan helyzetbe kerülhessen, ahol őt csodálják, magasztalják, irigyelik.
Ez áll minden emberre. A hívő emberek közt egyesek olyan helyzetbe kerülnek, hogy jobban, mélyebben megismerik az igazságot. Ezek a tanítók, akik örömmel adják tovább az igazságot, amelyet megismertek, akik szívesen tanítanak, és örömmel hirdetik az igét. Miközben azonban ezt a kegyes munkát végzik, jólesik nekik, ha a hallgatóság szeméből nemcsak a megértésnek, de a hálának, sőt néha az elragadtatásnak pillantásai is esnek rájuk. Jólesik, ha róluk, mint olyanokról beszélnek, akik bölcsek az isteni, dolgokban, sőt jólesik nekik, ha a szemükbe megdicsérik őket és elismerik az ő nagyobb tudásukat, nagyobb rátermettségüket, Istentől jobban megáldott képességeiket. És ha ezt megszokják, akkor fájdalmasan érinti őket, ha mindez elmarad.
Embertestvéreim, amikor az ember az Isten dolgait adja tovább, akkor nem a magáét árulja, hanem azét a mennyei Gazdáét, aki a sáfársággal őt megbízta. Valahányszor tehát roszszul esik neki az elismerés elmaradása, vagy a kritika szava, vagy az, hogy elmarad a dicséret és a hála megnyilatkozása: mindannyiszor a benne lévő gőg szenved, amely azt hiteti el vele, hogy a saját portékáját árulta.
A hiúság a gőgnek — hogy úgy fejezzem ki magamat — cseppfolyóssá vált formája. A gőg olyan, mint a jég: kemény, érdes, durva, szögletes; a vele való ütközés kínos; azért ez a bűn azonnal felismerhető. A hiúság ellenben olyan, mint az olvadó jégnek a leve, amely beszivárog az építménybe a szemmel alig látható vékony repedéseken is, s idő telik, idő múlik, és mind mélyebben és mélyebben hatol be, s romboló hatása csak akkor ismerszik meg, amikor az építmény már kezd omladozni. A hiúság így szivárog be a lélekbe, mint jóleső édes méreg. A lélekben mind több és több gyülemlik fel belőle, ott elterpeszkedik és elvégzi a maga romboló hatását.
Én most ezekre a résekre kívánom ráirányítani a figyelmeteket.
Az ember tudja, hogy a fejlett szellem fő jellemzője a szeretet, ezért hiúsága arra készteti, hogy ilyennek tüntesse fel magát, igyekszik kellemes lenni a másikkal szemben; neki jóleső dolgokat mondani, őt dicséretekkel elhalmozni még akkor is, ha belül egyáltalában nem érez semmit abból, amit mond.
Nem kell hangsúlyoznom, hogy ez az eljárás nem tartozik az erények közé, sőt az igazság megcsúfolása ez kétszínűség, amely soha nem marad rossz következményei nélkül. A szeretetet nem jó sokat hangoztatni; a szeretet gyakori hangoztatása rendszerint éppen annak a hiányát árulja el, mert ami nagyon hangzik, ami nagyon kong, az üres.
A szeretet folytatása a jótékonyság. Aki a szeretetet nem értelmezi helyesen, az a belőle folyó kötelezettségeket, tehát a jótékonyság gyakorlását is helytelenül, tévesen, emberileg fogja értelmezni. Ha ad valamit, elvárja a köszönetet és az elismerést, de ugyanakkor számontartja, mint olyan erényt, melynek gyümölcsét majd halála után learathatja. Kettős kalmárságot végez tehát, amikor elfogadja a földön a neki kijáró dicséretet, tiszteletet, elismerést és hálát, és előre számít arra a jutalomra, ami itt vár reá.
Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy jótékonyságot minden áron kell gyakorolni; és ha másképp nem lehet, akkor mástól vett javakkal. Mindaz a jótétemény, amely áldozat nélkül történik, itt az igazság mérlegén olyan pehelykönnyű, hogy azt még csak meg sem mozdítja. Emlékezzetek csak a bibliai szegény özvegy esetére, aki az ő két fillérét a szegények perselyébe dobta: ő a magáét adta, a magáéból is az utolsót; tehát áldozatot hozott. Ezért esett az ő csekély adománya olyan nagy súllyal a mérlegbe.
Leplezzétek le önmagotokat önmagatok előtt! Mert sokkal egyszerűbb dolog önmagam előtt megszégyenülni, önmagamat leleplezni, mint majd egykor, amikor a leszámolás ideje elkövetkezik, megszégyenülni az egész szellemvilág előtt, megszégyenülni az Igazság angyalai előtt, megszégyenülni az Isten törvénye előtt!
Irtsátok ki lelketeknek legrejtettebb redőiből is a hiúságot, mert a hiúság az a gonosz elem, amely azokból az erőkből, amelyek alulról felfelé, az Atyához, törekszenek, akar felhízni és megerősödni. Irtsátok ki a lelkéből a hiúságot, amely őt arra ösztönzi, hogy magának tartson meg abból valamit, ami nem az övé, amit olyanért kap, aminek csak sáfárja volt, ami tehát szintén nem az övé.
Ha ezt a gondolatot megszokja, ha ezt a magatartást a teremtettségben magáévá teszi a szellem, akkor felismerte helyét a világmindenségben, s akkor, mint egészséges szellem fogja végezni, a maga hivatását. Ha ezt a magatartást egészen magáévá tette, akkor megtanult engedelmeskedni Istennek. Mert mi mást jelent ez a szó: engedelmesség, mint olyan magatartást, hogy a lélek hiánytalanul és töretlenül engedi át az Isten áldását azoknak, akik őutána következnek, és hiánytalanul engedi vissza ezek háláját önmagán keresztül az Isten trónja elé?!
Ez az engedelmesség pedig azonos azzal a legbecsesebb és legértékesebb tulajdonsággal, amely a szellem üdvösségét és örök boldogságát biztosíthatja: az alázatossággal. Az alázatosságról is téves fogalmaitok vannak, mert az alázatosságot is emberi dolognak hiszitek. Az alázatosságot sokan azonosítják a meghunyászkodással, a megalkuvással, az akaratnélküliséggel. Az alázatosságot sokan úgy kívánják gyakorolni, hogy számtalanszor elmondják magukról, hogy: „semmit sem tudok, senki vagyok, semmi vagyok”, — azzal a hátsó gondolattal és a lélek titkos redőjében meghúzódó azzal az érzéssel, hogy „lám, milyen kicsivé teszem magamat! Bizonyára odaát nagy elismerés fog ezért reám várni.”
Nem, testvéreim, az alázatosság nem emberi dolog, az alázatosság szellemi dolog; lényegében ugyanaz, ami az engedelmesség. Az alázatosság a léleknek a feltisztulása, felritkulása, az az átlátszósága, amelynél fogva keresztülbocsátja magán az Isten akaratát, Isten szándékát, Isten céljait, Isten terveit, Isten gondolatait, és ezek ellenében keresztülbocsátja magán a hálának adóját azok részéről, akik őáltala, őrajta keresztül, benne ismerték meg Isten gondolatait, Isten terveit, Isten szándékait, Isten akaratát.
szemlézte: Bíró László
https://www.youtube.com/watch?v=YXH9sCl_w10
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből
Nézzetek csak szét a világba: mindenütt azt tapasztaljátok, hogy férfiak, nők egyaránt arra törekesznek, hogy valamiképp a maguk számára a többi ember részéről megbecsülést, tiszteletet, elismerést, méltánylást, és ha csak lehet, dicsőítést csikarjanak ki. Minden férfi, ha mégolyan alacsony sorba helyezte is őt végzete, arról álmodik, hogy neves író, kiváló népvezér, feltaláló, vagy olyasvalaki legyen, akin megakad a tömeg szeme, akit feldicsérnek, akiről beszélnek, mert a lelke éhezi és szomjúhozza az elismerést, a felemelést, azt az állapotot, hogy magát a többi felett állónak láthassa. És minden nő arra törekszik, hogy a szépségével, vagy a képességeivel olyan helyzetbe kerülhessen, ahol őt csodálják, magasztalják, irigyelik.
Ez áll minden emberre. A hívő emberek közt egyesek olyan helyzetbe kerülnek, hogy jobban, mélyebben megismerik az igazságot. Ezek a tanítók, akik örömmel adják tovább az igazságot, amelyet megismertek, akik szívesen tanítanak, és örömmel hirdetik az igét. Miközben azonban ezt a kegyes munkát végzik, jólesik nekik, ha a hallgatóság szeméből nemcsak a megértésnek, de a hálának, sőt néha az elragadtatásnak pillantásai is esnek rájuk. Jólesik, ha róluk, mint olyanokról beszélnek, akik bölcsek az isteni, dolgokban, sőt jólesik nekik, ha a szemükbe megdicsérik őket és elismerik az ő nagyobb tudásukat, nagyobb rátermettségüket, Istentől jobban megáldott képességeiket. És ha ezt megszokják, akkor fájdalmasan érinti őket, ha mindez elmarad.
Embertestvéreim, amikor az ember az Isten dolgait adja tovább, akkor nem a magáét árulja, hanem azét a mennyei Gazdáét, aki a sáfársággal őt megbízta. Valahányszor tehát roszszul esik neki az elismerés elmaradása, vagy a kritika szava, vagy az, hogy elmarad a dicséret és a hála megnyilatkozása: mindannyiszor a benne lévő gőg szenved, amely azt hiteti el vele, hogy a saját portékáját árulta.
A hiúság a gőgnek — hogy úgy fejezzem ki magamat — cseppfolyóssá vált formája. A gőg olyan, mint a jég: kemény, érdes, durva, szögletes; a vele való ütközés kínos; azért ez a bűn azonnal felismerhető. A hiúság ellenben olyan, mint az olvadó jégnek a leve, amely beszivárog az építménybe a szemmel alig látható vékony repedéseken is, s idő telik, idő múlik, és mind mélyebben és mélyebben hatol be, s romboló hatása csak akkor ismerszik meg, amikor az építmény már kezd omladozni. A hiúság így szivárog be a lélekbe, mint jóleső édes méreg. A lélekben mind több és több gyülemlik fel belőle, ott elterpeszkedik és elvégzi a maga romboló hatását.
Én most ezekre a résekre kívánom ráirányítani a figyelmeteket.
Az ember tudja, hogy a fejlett szellem fő jellemzője a szeretet, ezért hiúsága arra készteti, hogy ilyennek tüntesse fel magát, igyekszik kellemes lenni a másikkal szemben; neki jóleső dolgokat mondani, őt dicséretekkel elhalmozni még akkor is, ha belül egyáltalában nem érez semmit abból, amit mond.
Nem kell hangsúlyoznom, hogy ez az eljárás nem tartozik az erények közé, sőt az igazság megcsúfolása ez kétszínűség, amely soha nem marad rossz következményei nélkül. A szeretetet nem jó sokat hangoztatni; a szeretet gyakori hangoztatása rendszerint éppen annak a hiányát árulja el, mert ami nagyon hangzik, ami nagyon kong, az üres.
A szeretet folytatása a jótékonyság. Aki a szeretetet nem értelmezi helyesen, az a belőle folyó kötelezettségeket, tehát a jótékonyság gyakorlását is helytelenül, tévesen, emberileg fogja értelmezni. Ha ad valamit, elvárja a köszönetet és az elismerést, de ugyanakkor számontartja, mint olyan erényt, melynek gyümölcsét majd halála után learathatja. Kettős kalmárságot végez tehát, amikor elfogadja a földön a neki kijáró dicséretet, tiszteletet, elismerést és hálát, és előre számít arra a jutalomra, ami itt vár reá.
Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy jótékonyságot minden áron kell gyakorolni; és ha másképp nem lehet, akkor mástól vett javakkal. Mindaz a jótétemény, amely áldozat nélkül történik, itt az igazság mérlegén olyan pehelykönnyű, hogy azt még csak meg sem mozdítja. Emlékezzetek csak a bibliai szegény özvegy esetére, aki az ő két fillérét a szegények perselyébe dobta: ő a magáét adta, a magáéból is az utolsót; tehát áldozatot hozott. Ezért esett az ő csekély adománya olyan nagy súllyal a mérlegbe.
Leplezzétek le önmagotokat önmagatok előtt! Mert sokkal egyszerűbb dolog önmagam előtt megszégyenülni, önmagamat leleplezni, mint majd egykor, amikor a leszámolás ideje elkövetkezik, megszégyenülni az egész szellemvilág előtt, megszégyenülni az Igazság angyalai előtt, megszégyenülni az Isten törvénye előtt!
Irtsátok ki lelketeknek legrejtettebb redőiből is a hiúságot, mert a hiúság az a gonosz elem, amely azokból az erőkből, amelyek alulról felfelé, az Atyához, törekszenek, akar felhízni és megerősödni. Irtsátok ki a lelkéből a hiúságot, amely őt arra ösztönzi, hogy magának tartson meg abból valamit, ami nem az övé, amit olyanért kap, aminek csak sáfárja volt, ami tehát szintén nem az övé.
Ha ezt a gondolatot megszokja, ha ezt a magatartást a teremtettségben magáévá teszi a szellem, akkor felismerte helyét a világmindenségben, s akkor, mint egészséges szellem fogja végezni, a maga hivatását. Ha ezt a magatartást egészen magáévá tette, akkor megtanult engedelmeskedni Istennek. Mert mi mást jelent ez a szó: engedelmesség, mint olyan magatartást, hogy a lélek hiánytalanul és töretlenül engedi át az Isten áldását azoknak, akik őutána következnek, és hiánytalanul engedi vissza ezek háláját önmagán keresztül az Isten trónja elé?!
Ez az engedelmesség pedig azonos azzal a legbecsesebb és legértékesebb tulajdonsággal, amely a szellem üdvösségét és örök boldogságát biztosíthatja: az alázatossággal. Az alázatosságról is téves fogalmaitok vannak, mert az alázatosságot is emberi dolognak hiszitek. Az alázatosságot sokan azonosítják a meghunyászkodással, a megalkuvással, az akaratnélküliséggel. Az alázatosságot sokan úgy kívánják gyakorolni, hogy számtalanszor elmondják magukról, hogy: „semmit sem tudok, senki vagyok, semmi vagyok”, — azzal a hátsó gondolattal és a lélek titkos redőjében meghúzódó azzal az érzéssel, hogy „lám, milyen kicsivé teszem magamat! Bizonyára odaát nagy elismerés fog ezért reám várni.”
Nem, testvéreim, az alázatosság nem emberi dolog, az alázatosság szellemi dolog; lényegében ugyanaz, ami az engedelmesség. Az alázatosság a léleknek a feltisztulása, felritkulása, az az átlátszósága, amelynél fogva keresztülbocsátja magán az Isten akaratát, Isten szándékát, Isten céljait, Isten terveit, Isten gondolatait, és ezek ellenében keresztülbocsátja magán a hálának adóját azok részéről, akik őáltala, őrajta keresztül, benne ismerték meg Isten gondolatait, Isten terveit, Isten szándékait, Isten akaratát.
szemlézte: Bíró László
https://www.youtube.com/watch?v=YXH9sCl_w10
Re: Szellemtani alapok
Mo 16. Jan 2023, 06:53
A haszon oltárán rég feláldoztuk világunkat
A haszon oltárán rég feláldoztuk világunkat, de még mindig buzgón reménykedünk, hogy majd minden jóra fordul.
A koldus remegő kézzel tartja a kalapját, s abban bízik, hogy a világ hatalmasságai megszánják. Az utolsó esély, hogy állj ki magadért, menj az utcára, de ne azért, hogy tüntess, ez vagy az mellett, hanem azért, hogy megtudják a világ manipulátorai hogy nem mész többé megrendezett háborúikba. Nem akarsz többé gyerekhalált látni, nem akarsz éhezést, nem akarsz semmi borzalmat már, elég volt !!!
Legyen nekik is elég. Fölfalták már a világot, övék már minden hatalom, és dicsőség legyen végre elég. Legyen elég a békétlenségből, legyen elég a harácsolásból, a végtelen hazugságok ármánykodások átláthatatlan szövevényéből.
Szeméthegyek közt élünk, becsomagolt hazugságok színes papírdarabjaiban fuldokolunk.
Mindent feláldoztunk, mindent benyeltünk. Elég, elég, elég!
Az itt és most, egy utolsó esély, hogy kiállj magadért. Hidd el, ha te nem teszed meg, más se teszi meg. Csak a közös fellépés önmagunkért változtathatja meg ezt a világot. Megalkuvások milliárdjait követtük el életünkben.
Inkább minden nap benyeltük a borzasztó tejbegrízt, inkább szót fogadtunk a rikácsoló óvónéninek, a hülye tanárnak, megírtuk a leckét, befizettük a csekket, lehajtott fejjel fogadtuk el a főnök baromságait. Elég volt, elég volt.
Hidd el, hogy van más világ. A megalkuvások korának vége van. Csak ennyi. Döntsd el, hogy mit csinálsz. Remegő kézzel tartod a kalapot, és bízol abban, hogy a világ gonoszai nem tesznek több gonoszságot. Megteszik, mert megtehetik. Megteszik, mert birka vagy. Az utolsó percben vagy, hogy kiállj magadért, a jelenedért és a jövődért. Bár minden eldőlt, még semmi sem dőlt el. Még itt az idő, hogy cselekedj. Szólj a hazugoknak, hogy fejezzék be. Már nincs hatalmuk feletted!
Szólj az igazmondóknak, hogy hallassák hangjukat. Figyelj a szívedre, hogy dobban, figyelj a gyermekedre, hogy alszik, békésen szuszog, senki ne vegye el az álmainkat.
Szeretetre és a békére születtünk, és a világ hatalmasságai menjenek a büdös francba a hülye kis háborúikkal, a csekkjeikkel, a bankjaikkal, és minden embernyomorító intézményrendszerükkel…
Itt a lehetőség, hogy végre jóra használd Isteni voltodat, teremts békét, egyensúlyt a lelkedbe, meglátod, hogy nem csak a félelmetes teremtések, megalkuvások színtere az életed. Ez most az utolsó lehetőség az ébredésre, utolsó esély arra, hogy helyrehozzuk a dolgokat, mielőtt elkerülhetetlenné válik a kipusztulás. Neked, nekem szeretteinknek…
Csókoltatjuk a sátánt, csókoltatjuk a hittérítőket, mi már kezünkbe vettük a sorsunkat.
Jakab István
A haszon oltárán rég feláldoztuk világunkat, de még mindig buzgón reménykedünk, hogy majd minden jóra fordul.
A koldus remegő kézzel tartja a kalapját, s abban bízik, hogy a világ hatalmasságai megszánják. Az utolsó esély, hogy állj ki magadért, menj az utcára, de ne azért, hogy tüntess, ez vagy az mellett, hanem azért, hogy megtudják a világ manipulátorai hogy nem mész többé megrendezett háborúikba. Nem akarsz többé gyerekhalált látni, nem akarsz éhezést, nem akarsz semmi borzalmat már, elég volt !!!
Legyen nekik is elég. Fölfalták már a világot, övék már minden hatalom, és dicsőség legyen végre elég. Legyen elég a békétlenségből, legyen elég a harácsolásból, a végtelen hazugságok ármánykodások átláthatatlan szövevényéből.
Szeméthegyek közt élünk, becsomagolt hazugságok színes papírdarabjaiban fuldokolunk.
Mindent feláldoztunk, mindent benyeltünk. Elég, elég, elég!
Az itt és most, egy utolsó esély, hogy kiállj magadért. Hidd el, ha te nem teszed meg, más se teszi meg. Csak a közös fellépés önmagunkért változtathatja meg ezt a világot. Megalkuvások milliárdjait követtük el életünkben.
Inkább minden nap benyeltük a borzasztó tejbegrízt, inkább szót fogadtunk a rikácsoló óvónéninek, a hülye tanárnak, megírtuk a leckét, befizettük a csekket, lehajtott fejjel fogadtuk el a főnök baromságait. Elég volt, elég volt.
Hidd el, hogy van más világ. A megalkuvások korának vége van. Csak ennyi. Döntsd el, hogy mit csinálsz. Remegő kézzel tartod a kalapot, és bízol abban, hogy a világ gonoszai nem tesznek több gonoszságot. Megteszik, mert megtehetik. Megteszik, mert birka vagy. Az utolsó percben vagy, hogy kiállj magadért, a jelenedért és a jövődért. Bár minden eldőlt, még semmi sem dőlt el. Még itt az idő, hogy cselekedj. Szólj a hazugoknak, hogy fejezzék be. Már nincs hatalmuk feletted!
Szólj az igazmondóknak, hogy hallassák hangjukat. Figyelj a szívedre, hogy dobban, figyelj a gyermekedre, hogy alszik, békésen szuszog, senki ne vegye el az álmainkat.
Szeretetre és a békére születtünk, és a világ hatalmasságai menjenek a büdös francba a hülye kis háborúikkal, a csekkjeikkel, a bankjaikkal, és minden embernyomorító intézményrendszerükkel…
Itt a lehetőség, hogy végre jóra használd Isteni voltodat, teremts békét, egyensúlyt a lelkedbe, meglátod, hogy nem csak a félelmetes teremtések, megalkuvások színtere az életed. Ez most az utolsó lehetőség az ébredésre, utolsó esély arra, hogy helyrehozzuk a dolgokat, mielőtt elkerülhetetlenné válik a kipusztulás. Neked, nekem szeretteinknek…
Csókoltatjuk a sátánt, csókoltatjuk a hittérítőket, mi már kezünkbe vettük a sorsunkat.
Jakab István
Re: Szellemtani alapok
Di 17. Jan 2023, 05:19
A gyilkosság
Részlet az Adelma írómédium által írt „Elmélkedések könyve” című kötetből
A gyilkosság az öngyilkosság ikertestvére, mindkettő szörnyű cselekedet! Olyan utálatos tettek azok, hogy nehezünkre esik róluk írni; és ezt csak azért tesszük, hogy a földi embereket segítsük szenvedélyeik legyőzésében. Vannak durva és finom, erkölcsi gyilkosságok, de mindkettő felette büntetésre méltó! Az életben gyakran fordulnak elő szellemi gyilkosságok, amelyeket észre sem vesznek, de amelyet a tettesnek súlyosan beszámítanak. Ily módon sok ember válik áldozatává azoknak, akik törtető vágyainak útjában állnak, akiket erkölcsileg tönkretesznek, egészségüket megrontják, szellemüket a bűn posványába rántják; sőt a gúny és a rossz bánásmód által gyakran az öngyilkosságba kergetnek.
Az ekként agyonra üldözöttek bűnei azonban visszaszállnak azok okozóira. Az ilyen, csendben és észrevétlenül elkövetett gyilkosságok nem ritkák az életben. Szavakkal és kísértéssel is lehet gyilkolni valakit, őrületbe, betegségbe taszítani; sőt az erkölcsi, vagy a testi halált is előidézni! Szigorúan fogtok megítéltetni ti finom és ravasz gyilkosok, akik álokoskodásokkal szépítgetitek tetteiteket, mert ti rosszabbak vagytok az útonállóknál, a közönséges gyilkosoknál és azoknál, akik az ő lelki vadságukban követnek el valami olyat, amiért aztán a bitófán, vagy a börtönben meglakolnak. Titeket nem büntet meg a világ, ti rossz tetteiteket mosolygó arccal rejtitek el lelkiismeretetek legsötétebb zugában; a seb azonban ott van, azt el nem tüntethetitek.
Igyekeztek ugyan lelkiismereteteket a világ zajos mulatságaival elhallgattatni, de a kísértet megjelenik álmaitokban, mint előérzete Isten igazságosságának, amely reátok várakozik. Nagyon sok gyilkosság történik a Földön a szeretetlenség csendesen ölő mérge: a hidegség, kapzsiság, a szívek és lelkek gyötrése által, amelyek lassan, biztosabban idézik elő a halált, mint a fegyverek és a testi élet kioltásának más eszközei. És emberek, ti mégis úgy ragaszkodtok a világhoz! Nézzétek csak, mennyire telve van bűnnel! Prédikáljatok az igazság lelkesedésével; zúzzátok össze az álszenteskedést, az irigységet, gőgöt, önzést, és tegyetek a helyükbe szeretetet, igazságot és alázatosságot! Isten segítsége és áldása kísérje ezt a munkátokat.
szemlézte: Bíró László
UI:
Tudja-e a tudomány bizonyítani Isten létezését?
https://www.youtube.com/watch?v=GZ78T-qZIic
egy nagyon tanulságos rövidfilm:
Szalontüdő
https://www.youtube.com/watch?v=RyJAk338FhY&t=90s
https://www.youtube.com/watch?v=mk1jcQqL4Fo
Részlet az Adelma írómédium által írt „Elmélkedések könyve” című kötetből
A gyilkosság az öngyilkosság ikertestvére, mindkettő szörnyű cselekedet! Olyan utálatos tettek azok, hogy nehezünkre esik róluk írni; és ezt csak azért tesszük, hogy a földi embereket segítsük szenvedélyeik legyőzésében. Vannak durva és finom, erkölcsi gyilkosságok, de mindkettő felette büntetésre méltó! Az életben gyakran fordulnak elő szellemi gyilkosságok, amelyeket észre sem vesznek, de amelyet a tettesnek súlyosan beszámítanak. Ily módon sok ember válik áldozatává azoknak, akik törtető vágyainak útjában állnak, akiket erkölcsileg tönkretesznek, egészségüket megrontják, szellemüket a bűn posványába rántják; sőt a gúny és a rossz bánásmód által gyakran az öngyilkosságba kergetnek.
Az ekként agyonra üldözöttek bűnei azonban visszaszállnak azok okozóira. Az ilyen, csendben és észrevétlenül elkövetett gyilkosságok nem ritkák az életben. Szavakkal és kísértéssel is lehet gyilkolni valakit, őrületbe, betegségbe taszítani; sőt az erkölcsi, vagy a testi halált is előidézni! Szigorúan fogtok megítéltetni ti finom és ravasz gyilkosok, akik álokoskodásokkal szépítgetitek tetteiteket, mert ti rosszabbak vagytok az útonállóknál, a közönséges gyilkosoknál és azoknál, akik az ő lelki vadságukban követnek el valami olyat, amiért aztán a bitófán, vagy a börtönben meglakolnak. Titeket nem büntet meg a világ, ti rossz tetteiteket mosolygó arccal rejtitek el lelkiismeretetek legsötétebb zugában; a seb azonban ott van, azt el nem tüntethetitek.
Igyekeztek ugyan lelkiismereteteket a világ zajos mulatságaival elhallgattatni, de a kísértet megjelenik álmaitokban, mint előérzete Isten igazságosságának, amely reátok várakozik. Nagyon sok gyilkosság történik a Földön a szeretetlenség csendesen ölő mérge: a hidegség, kapzsiság, a szívek és lelkek gyötrése által, amelyek lassan, biztosabban idézik elő a halált, mint a fegyverek és a testi élet kioltásának más eszközei. És emberek, ti mégis úgy ragaszkodtok a világhoz! Nézzétek csak, mennyire telve van bűnnel! Prédikáljatok az igazság lelkesedésével; zúzzátok össze az álszenteskedést, az irigységet, gőgöt, önzést, és tegyetek a helyükbe szeretetet, igazságot és alázatosságot! Isten segítsége és áldása kísérje ezt a munkátokat.
szemlézte: Bíró László
UI:
Tudja-e a tudomány bizonyítani Isten létezését?
https://www.youtube.com/watch?v=GZ78T-qZIic
egy nagyon tanulságos rövidfilm:
Szalontüdő
https://www.youtube.com/watch?v=RyJAk338FhY&t=90s
https://www.youtube.com/watch?v=mk1jcQqL4Fo
Re: Szellemtani alapok
Mi 18. Jan 2023, 06:23
A hetedik napkör
Mint említettem előadásaim folyamán, és a szellemi anyagok is beszámolnak arról, hogy nem lesz világvége, hanem korszakváltás lesz, és a Kozmosz (többek közt a Föld) anyagából és légköréből fizikai és asztrális szinten kidobódik a sötét erő (ellenerő), és onnan majd visszakerülni a fizikai síkra ahol most élünk, (illetve a 6.napkörbe) olyan lesz, mint amikor mi visszamegyünk a „paradicsomi síkra”.
Ami fontos dolog viszont, hogy amikor az újra „elbukott” szellemek lekerülnek, az nem úgy történik, hogy elalszanak, és majd ott ébrednek fel, mint jelenleg ez történik a halálunk után, amikor az asztrálsíkon „ébredünk fel”. Ők újra kezdenek mindent, és beágyazódnak a geológiai szférába, azaz a másik napkör bolygóinak anyagába, ahol újra, a „Kegyelem Törvényvilága” szerint évmilliók (vagy évmilliárdok) alatt, ha méltók lesznek testetölthetnek, és kezdődik újra az első megjelenés emberi testben, és kezdődőik a tisztulási folyamat onnan, ahonnan a Föld esetében 5 milliárd évvel ezelőtt kezdődött.
A „megdermedt” szellemi erők újra egy tisztulási folyamatban vesznek részt, tűz alakjában kiégnek szép lassan a sötét gondolatok, eszmék, elvek, és a megtisztult részecskék (fluidok) újra összeállnak, és kezdődőik minden elölről, elindul az újabb szellemi evolúciós folyamat.
Természetesen nem lesznek magukra hagyva, hanem sok szellemi segítő fog leszületni erre a napkörre, és segíteni fogja ezeket a szellemeket nevelni a jóra, a tisztességre, a szeretetre, ahogyan ezt velünk is megtették a messiási síkokról.
Most lehet látni igazából, hogy micsoda vállalás volt Jézus leszületése, amikor magára vette miattunk a föld terheit, „bűneit”, azaz a fizikai síkon történő megszületése alkalmával végigment az asztrálsíkon fentről lefelé, az erőket magához vonzotta, majd a fizikai síkon is felvette a bűnös energiákat, sátáni elveket, amik jelen vannak.
(Itt bukik meg az az elmélet, hogy a bűneinket vette magára, és mi innentől kezdve bűntelenek vagyunk, és csak a későbbi bűneinkért vagyunk felelősek! Ha akkor bűntelenek lettünk, akkor mindek maradtunk mégis itt?)
Ebből látszik most, hogy hatalmas a tét, és az emberiség kétharmada el fog távozni a másik (egy alacsonyabb) napkörbe szellemi értetlensége miatt.
írta: Karsay István
UI:
Sharon Stone szerint van túlvilág: “Ott volt ez a fényes alagút
http://kritikus24.hu/sharon-stone-szeri ... nYEj__x52A
Mint említettem előadásaim folyamán, és a szellemi anyagok is beszámolnak arról, hogy nem lesz világvége, hanem korszakváltás lesz, és a Kozmosz (többek közt a Föld) anyagából és légköréből fizikai és asztrális szinten kidobódik a sötét erő (ellenerő), és onnan majd visszakerülni a fizikai síkra ahol most élünk, (illetve a 6.napkörbe) olyan lesz, mint amikor mi visszamegyünk a „paradicsomi síkra”.
Ami fontos dolog viszont, hogy amikor az újra „elbukott” szellemek lekerülnek, az nem úgy történik, hogy elalszanak, és majd ott ébrednek fel, mint jelenleg ez történik a halálunk után, amikor az asztrálsíkon „ébredünk fel”. Ők újra kezdenek mindent, és beágyazódnak a geológiai szférába, azaz a másik napkör bolygóinak anyagába, ahol újra, a „Kegyelem Törvényvilága” szerint évmilliók (vagy évmilliárdok) alatt, ha méltók lesznek testetölthetnek, és kezdődik újra az első megjelenés emberi testben, és kezdődőik a tisztulási folyamat onnan, ahonnan a Föld esetében 5 milliárd évvel ezelőtt kezdődött.
A „megdermedt” szellemi erők újra egy tisztulási folyamatban vesznek részt, tűz alakjában kiégnek szép lassan a sötét gondolatok, eszmék, elvek, és a megtisztult részecskék (fluidok) újra összeállnak, és kezdődőik minden elölről, elindul az újabb szellemi evolúciós folyamat.
Természetesen nem lesznek magukra hagyva, hanem sok szellemi segítő fog leszületni erre a napkörre, és segíteni fogja ezeket a szellemeket nevelni a jóra, a tisztességre, a szeretetre, ahogyan ezt velünk is megtették a messiási síkokról.
Most lehet látni igazából, hogy micsoda vállalás volt Jézus leszületése, amikor magára vette miattunk a föld terheit, „bűneit”, azaz a fizikai síkon történő megszületése alkalmával végigment az asztrálsíkon fentről lefelé, az erőket magához vonzotta, majd a fizikai síkon is felvette a bűnös energiákat, sátáni elveket, amik jelen vannak.
(Itt bukik meg az az elmélet, hogy a bűneinket vette magára, és mi innentől kezdve bűntelenek vagyunk, és csak a későbbi bűneinkért vagyunk felelősek! Ha akkor bűntelenek lettünk, akkor mindek maradtunk mégis itt?)
Ebből látszik most, hogy hatalmas a tét, és az emberiség kétharmada el fog távozni a másik (egy alacsonyabb) napkörbe szellemi értetlensége miatt.
írta: Karsay István
UI:
Sharon Stone szerint van túlvilág: “Ott volt ez a fényes alagút
http://kritikus24.hu/sharon-stone-szeri ... nYEj__x52A
Re: Szellemtani alapok
Do 19. Jan 2023, 05:54
Emlékezés a régiekről - Felvezetés
Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2000. november 5.
Emlékezzünk régiekről; gyújtsuk meg az emlékezés gyertyáit és azoknak imbolygó fényénél keressük azokat, akik valaha a Földön éltek, de már elmentek innen, akik itt éltek és életükkel nyomokat hagytak e világban. Bizony testvéreim, nem mindegy, hogy távozásával az ember milyen nyomokat és milyen emlékeket hagy maga után. Visszahagy a Földnek és visszahagy azokban az emberi lelkekben, akikkel egy időre összehozta sorsa, összevezérelte az isteni akarat, hogy az életben egymásnak tanulságára, örömére, boldogságára, netán megpróbáltatására legyenek, hogy ami még ki nem alakult mint szép és jó, az kialakulhasson és létrejöhessen. Ha pedig már súlyos, fájdalmas dolgok alakultak ki a múltban, akkor azok feltisztuljanak, elsimuljanak; a szomorúság örömmé változhasson, a rosszakaratú ellenségből jóakaratú, segítőkész barát lehessen.
Minden ember sorsában az alakul ki, az foglaltatik benne, amit előző életével vagy életeivel létrehozott és kialakított magának, meg az is, ahogy az előzőkben mások életébe belefolyt, azokra hatást gyakorolt és őket akár a jó, akár a rossz irányba befolyásolta. Mindenért felelős az ember; minden itthagyott nyomért, minden kimondott szóért, minden hangrezgésért, mindenért, amivel hozzájárult ahhoz, hogy az ittmaradottaknak békésebb, örömteljesebb, őszintébb és igazabb életük legyen, de azért is, ha olyan hatásokat hagytak hátra, amelyekkel nem csak a maguk életét, de az ittmaradottakét is megnehezítették és súlyosabbá tették.
Senki nem mehet ki e világból; ha valaki egyszer e világra született, annak mindazzal találkoznia kell és mindabban részesülnie kell, ami a Földön található. Az igazakra, a jóra törekvőkre is ránehezednek az élet súlyos gondjai, amelyek az elődök tévedései, bűnei következtében jöttek létre, de méginkább nehézséget hoz az emberi életekben az, ami a jelenben történik, amiről úgy gondolja az ember, hogy úgyis elsodorja, elviszi azt az idők szele. Mindaz azonban, ami történik nem múlik el anélkül, hogy az valamilyen hatást ne tett volna mások érzés- és gondolatvilágára, valamiben másokat fel ne lelkesített volna, vagy el ne vette volna kedvüket attól, amiben ők hittek, bíztak, amiben reménykedtek.
Akik a jóban munkálkodnak és az Isten akaratát valósítják meg a Földön, azok a világ sói; a világ sói pedig megízesítik a földi életet, komoly hatást tesznek a jelen korra, sőt a jövőre is; kimozdíthatják emberek csoportjait a tömeglelkek törekvésének irányából. Vannak erősebb emberlelkek, akik az elkövetkező generációra is hatást gyakorolnak, és ez a hatás áldást hint mindazokra, akik nyomdokaikba lépnek, akik utánuk jönnek.
Nem mindegy tehát, hogy az ember hogyan éli napjait; nem mindegy, hogy mit vet el, mert amit elvet az kel ki számára, azt kapja vissza az élettől. Jó példára, igaz hősökre van szükség, olyan hősökre, akik bátrak, amikor egy nemesebb, egy szentebb eszme azt megkívánja, de nem vakmerőek, amivel más emberek életét vagy jövőjét is kockáztatnák. Olyan hősökre van szükség, akik képesek áldozatot hozni; mert addig, amíg az ember csak azért él, hogy önös céljait megvalósítsa, amíg úgy gondolkodik, hogy csak egyszer él és neki az élet által kínált minden lehetőséget ki kell használnia, minden nyíló virágot le kell szakítania a maga részére, addig ez az ember lelki fejletlenségére vall. Az ilyen ember még nem nőtt fel annak tudatára, hogy az élet nagy érték, az élet Isten szent ajándéka, és minden élőlény élete nagy érték, amit becsülni, védeni, szeretni kell, és ha a sors úgy hozza, akkor a mások életéért az önmagunk életét is oda kell tudni adni áldozatul.
Az áldozat idegen fogalom az önző, a szeretetben fejletlen ember előtt, mert ha pillanatnyilag valamiről le is mond - az áldozat a lemondással kezdődik- csak azért mond le, hogy egy rövid időn belül ennek eredményeképp minél több érték, főképp anyagi érték, elismerés, dicsőség vagy hírnév hulljon az ölébe. Hol van ez testvéreim, azoknak az áldozatától, akik képesek megfeledkezni önmagukról, akik nem a maguk földi jövőjét építgetik, hanem a mások részére akarják a jövőt igazságosabbá, szabadabbá tenni.
Összeállította: Bíró László
A csatolt anyagok listája:
Emlékezés a régiekről
Adai közlés - Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteld
A tízparancsolat
Mentési munka a pusztító vihar előtt
Hadifogságban
HANG - Isten a világ ura-e?
Élet az élet előtt
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirozZ41 ... g?e=zqg1Ab
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.
https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGirooeEh ... w?e=JM4weS
Karsay István 2023. Januári szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_215
https://www.youtube.com/watch?v=24vQX54V7ac
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2000.május.30
https://www.youtube.com/watch?v=S2l4nKayyzA
Előképek jelzik a jövőt – Zita médium közlése
https://www.youtube.com/watch?v=_K7cPMQB-Rk
Krisztus békéje és háborúja – Zita médium közlése
https://videa.hu/videok/nagyvilag/ne-en ... 3tYXggplkc
Ne engedj el – Spirituális film (az ateisták számára)
Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2000. november 5.
Emlékezzünk régiekről; gyújtsuk meg az emlékezés gyertyáit és azoknak imbolygó fényénél keressük azokat, akik valaha a Földön éltek, de már elmentek innen, akik itt éltek és életükkel nyomokat hagytak e világban. Bizony testvéreim, nem mindegy, hogy távozásával az ember milyen nyomokat és milyen emlékeket hagy maga után. Visszahagy a Földnek és visszahagy azokban az emberi lelkekben, akikkel egy időre összehozta sorsa, összevezérelte az isteni akarat, hogy az életben egymásnak tanulságára, örömére, boldogságára, netán megpróbáltatására legyenek, hogy ami még ki nem alakult mint szép és jó, az kialakulhasson és létrejöhessen. Ha pedig már súlyos, fájdalmas dolgok alakultak ki a múltban, akkor azok feltisztuljanak, elsimuljanak; a szomorúság örömmé változhasson, a rosszakaratú ellenségből jóakaratú, segítőkész barát lehessen.
Minden ember sorsában az alakul ki, az foglaltatik benne, amit előző életével vagy életeivel létrehozott és kialakított magának, meg az is, ahogy az előzőkben mások életébe belefolyt, azokra hatást gyakorolt és őket akár a jó, akár a rossz irányba befolyásolta. Mindenért felelős az ember; minden itthagyott nyomért, minden kimondott szóért, minden hangrezgésért, mindenért, amivel hozzájárult ahhoz, hogy az ittmaradottaknak békésebb, örömteljesebb, őszintébb és igazabb életük legyen, de azért is, ha olyan hatásokat hagytak hátra, amelyekkel nem csak a maguk életét, de az ittmaradottakét is megnehezítették és súlyosabbá tették.
Senki nem mehet ki e világból; ha valaki egyszer e világra született, annak mindazzal találkoznia kell és mindabban részesülnie kell, ami a Földön található. Az igazakra, a jóra törekvőkre is ránehezednek az élet súlyos gondjai, amelyek az elődök tévedései, bűnei következtében jöttek létre, de méginkább nehézséget hoz az emberi életekben az, ami a jelenben történik, amiről úgy gondolja az ember, hogy úgyis elsodorja, elviszi azt az idők szele. Mindaz azonban, ami történik nem múlik el anélkül, hogy az valamilyen hatást ne tett volna mások érzés- és gondolatvilágára, valamiben másokat fel ne lelkesített volna, vagy el ne vette volna kedvüket attól, amiben ők hittek, bíztak, amiben reménykedtek.
Akik a jóban munkálkodnak és az Isten akaratát valósítják meg a Földön, azok a világ sói; a világ sói pedig megízesítik a földi életet, komoly hatást tesznek a jelen korra, sőt a jövőre is; kimozdíthatják emberek csoportjait a tömeglelkek törekvésének irányából. Vannak erősebb emberlelkek, akik az elkövetkező generációra is hatást gyakorolnak, és ez a hatás áldást hint mindazokra, akik nyomdokaikba lépnek, akik utánuk jönnek.
Nem mindegy tehát, hogy az ember hogyan éli napjait; nem mindegy, hogy mit vet el, mert amit elvet az kel ki számára, azt kapja vissza az élettől. Jó példára, igaz hősökre van szükség, olyan hősökre, akik bátrak, amikor egy nemesebb, egy szentebb eszme azt megkívánja, de nem vakmerőek, amivel más emberek életét vagy jövőjét is kockáztatnák. Olyan hősökre van szükség, akik képesek áldozatot hozni; mert addig, amíg az ember csak azért él, hogy önös céljait megvalósítsa, amíg úgy gondolkodik, hogy csak egyszer él és neki az élet által kínált minden lehetőséget ki kell használnia, minden nyíló virágot le kell szakítania a maga részére, addig ez az ember lelki fejletlenségére vall. Az ilyen ember még nem nőtt fel annak tudatára, hogy az élet nagy érték, az élet Isten szent ajándéka, és minden élőlény élete nagy érték, amit becsülni, védeni, szeretni kell, és ha a sors úgy hozza, akkor a mások életéért az önmagunk életét is oda kell tudni adni áldozatul.
Az áldozat idegen fogalom az önző, a szeretetben fejletlen ember előtt, mert ha pillanatnyilag valamiről le is mond - az áldozat a lemondással kezdődik- csak azért mond le, hogy egy rövid időn belül ennek eredményeképp minél több érték, főképp anyagi érték, elismerés, dicsőség vagy hírnév hulljon az ölébe. Hol van ez testvéreim, azoknak az áldozatától, akik képesek megfeledkezni önmagukról, akik nem a maguk földi jövőjét építgetik, hanem a mások részére akarják a jövőt igazságosabbá, szabadabbá tenni.
Összeállította: Bíró László
A csatolt anyagok listája:
Emlékezés a régiekről
Adai közlés - Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteld
A tízparancsolat
Mentési munka a pusztító vihar előtt
Hadifogságban
HANG - Isten a világ ura-e?
Élet az élet előtt
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirozZ41 ... g?e=zqg1Ab
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.
https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGirooeEh ... w?e=JM4weS
Karsay István 2023. Januári szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_215
https://www.youtube.com/watch?v=24vQX54V7ac
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2000.május.30
https://www.youtube.com/watch?v=S2l4nKayyzA
Előképek jelzik a jövőt – Zita médium közlése
https://www.youtube.com/watch?v=_K7cPMQB-Rk
Krisztus békéje és háborúja – Zita médium közlése
https://videa.hu/videok/nagyvilag/ne-en ... 3tYXggplkc
Ne engedj el – Spirituális film (az ateisták számára)
Re: Szellemtani alapok
Fr 20. Jan 2023, 05:58
Ahol az Ég a földre szállt II.
Ima
Mindenható, jóságos mennyei Atyám, teljes szívvel és hálatelt lélekkel borulok le a Te hatalmas akaratod előtt, amely az emberiség megmentésére irányul és köszönöm meg azt a szellemi Áradatot, amelyet leküldtél a földre az emberiség kiemelésére a sátán hálójából, ugyanis hány és hány ezer éven keresztül gyötri az emberiséget a sátán a bukás produktumain keresztül, mellyel mintegy megmételyezi az emberiséget.
Köszönöm azt az óriási ajándékot, a szellemtani ismereteket, melyet az utolsó időkben elküldtél az emberiség lelkének a megvilágítására, amely világosság révén, a Szentlélek világosságának töredelmes munkájából kifolyólag felismerhetik saját kárhozatra vivő hajlamaikat. Ugyanis, ha nincs az emberekben kellő tiszta ismeret és alázat, hajlamosak arra, hogy kibújjanak az önmegismerés kegyelme alól. Sok esetben a tudásukat arra használják, hogy védőburkot képezzenek a lelkük köré, amelyről visszaverődik a kegyelem lelket megvilágosító fénye.
Ezért kérlek Atyám, küldj minél több munkást az aratásba az Isten Országa fiai és leányai közül a kedves Vezetővel, vagy legalábbis az ő Eszmeiségével az élen, hogy a maradék is bejuthasson a mennyei csűrbe, az egybekötött kévék közé.
Amen
Drága gyermekem! Ama szellemsereg nevében köszöntelek benneteket, amely csapat a ti megmentésetekre küldetett a földre. Nagyon kemény munkát kell végeznünk gyermekem, mert a mai értelmes ember nagyon is hajlamos arra, hogy alázat és az igazi megtérésre való vágyakozás híján kimagyarázza a saját bűnösségét és alkalmasnak tünteti fel saját magát, még ha tudatlanul is, önmaga és mások előtt az Isten Országára. Ennek az önelégültségnek („mivel langymeleg vagy, kidoblak az én számból”) a leépítésére az alázat kifejlesztésére és a bűnös hajlamok beismerésére és levetkőzésére küldött bennünket az Úr. Ez nagyon komoly szellemi munkát jelent, éppen azért is, mert azok maradtak itt az utolsó időkre, akiknek a 2000 év alatt nem sikerült beköttetniük a nagy kévékbe, hanem kihullottak, mert kihúzták őket a mélyen gyökerező hajlamaik.
A spiritizmus igazi célja tehát összegyűjteni és a mennyei csűrökbe begyűjteni az aratás alkalmával az üdvösségre megérett, de a kévékből kihullott kalászokat, még mielőtt beköszöntene a nagy vihar ideje, amely a tarlón kint maradt kalászokat tönkreteszi.
Ez a begyűjtési munka abból áll gyermekem, hogy az embereknek meg kell világítani azokat a hajlamokat, amelyek a földi szférákhoz kötik őket és nem engedik felemelkedni a negyedik szférába, ahol a megmentettek tábora található, vagyis a „csűr”, amelybe kétezer éven keresztül gyűjtötték és gyűjtöttük azokat, akiknek sikerült elérni az üdvözültek szféráját. Mint mondottam komoly és önfeláldozó munka ez gyermekem, de ha Isten velünk, akkor ki ellenünk? Azért is nehéz beláttatni az emberekkel bűneiket, mert az utolsó időkben elengedtetett a sátán és mind nagyobb intenzitással azon dolgozik, hogy az emberek tükrét elhomályosítsa és kivegye lelkükből a bűnbeismerést és az ezzel járó bűntudatot. A mai világban már a bűntudat megjelenését helytelenítik, pedig egyedüli módja a szabadulásnak, ha az ember be tudja látni mindazt, amitől szabadulnia kell. Minél nagyobb mértékben van jelen a bűntudat, annál nagyobb a hajtóerő a szabadulásra.
A bűntudat gyakorlatilag az Istennel való helyes kapcsolatot igazolja, ugyanis nincs befejezett állapot, főleg itt a földön nincs, hanem mindig van tovább és ezt a „továbbot” a további tisztulásban kell meglelnie az embernek. A tisztulás sok esetben fájdalommal jár, mert ahhoz, hogy az ember felismerje vétkeit, azoknak kitermelt negatívumaiból hatásokat kell tapasztalnia. Ezek a hatások bizony szenvedéseket idéznek elő. Ezért ha az embernek fájdalmai vannak, tanácsos beletekintenie a lelki világába, mert minden fájdalomnak, betegségnek az oka a lélek mélyén lappang sok esetben még akkor is, amikor már átkerül a szellemvilágba. Ha az ember kellő bűnbánatra jut, és bűnbocsánatért esedezz, megkaphatja Istentől a feloldozást. A magasról jövő, a feloldozást előidéző fluidok is, az ember fluidjaival ütközve szintén fájdalmat, szenvedést idéznek elő. Minél magasabbról jönnek a szabadulást előidéző erők, annál mélyebbre hatolnak és hoznak fel megtisztítani való erőket. Így növekszik sajnos a fájdalom az emberben. De nem szabad elveszíteni a reményt, mert Ő elment és helyet készített nektek az ő Országában, hisz az az akarata, hogy megtisztuljatok bűneitekből és eljussatok az üdvösségre, arra a helyre, amely részetekre fenn van tartva az Isten Országában.
De ismét el kell mondanom gyermekem, hogy Jézushoz közeledni a keresztelő jánosi üzenettel lehet csak: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett az Isten Országa” És Keresztelő János ma is munkálkodik és ma is bűnbánatot hirdet, sőt azon dolgozik, hogy a gőghegyek az alázat révén leomoljanak és az érzékiség okozta mélységek a tisztaság által feltöltethessenek, hogy az Úr be tudjon költözni az emberi szívekbe. Erről szólt a karácsonyra való felkészülés üzenete, ezt hirdették a lélek mélyén megkonduló karácsonyi harangok és ezt hirdetik ma is, mert Isten felé csakis bűnbánó lélekkel lehet közeledni. Ez a lelkület viszont minden szinten érvényes, míg az ember el nem jut az Isten Országba, mert addig mindig van mit kitisztítani az embernek a lelki világából. A bűnös hajlamok ugyanis bűnös vágyakat gerjesztenek az emberben, ami kiszorítja az erényekre való törekvést. Mennyit kell még az embernek szenvednie a bűnös hajlamaitól, hogy ne azokat kövesse, hanem Isten felé forduljon? Meddig akarja még telíteni bűneivel az ember a saját szellemi környezetét, amely telítődés már a gondolat szinten megjelenő vággyal kezdődik? Ugyanis amikor az ember lelkéből egy bűnös gondolat szárnyra kél, megpakolva tér vissza és ilyen esetben az ember már nem ura önmagának, azt teszi, amit nem akar, képtelen parancsolni saját érzésvilágának. Az érzéseket, vagy vágyakat követi az ábrándozás, az ábrándozást követi a tervezés, vagy éppenséggel az ember úgy viselkedik egy- egy adott helyzetben, ahogy éppenséggel nem szeretne, de csak azért, mert az alsóbbrendű énből első alkalommal feltörő vágynak már érzés- és gondolat szinten engedett az ember. Ilyen esetben a bűn mindig pozitív élményként, boldogságot és örömet előidéző tényként jelenik meg. Csak a bűn elkövetése után mutatja meg igazi arculatát a kísértő, amikor már elrabolta a bukás által kicsalt erőket. Nem véletlen világít rá az Úr arra, hogy az már bűn, amikor az embernek a vágy világában megjelenik a dolog: „Aki bűnös vággyal asszonyra néz…” És ha ezek a vágyak megtagadás híján kisugárzódnak a világba, a vonzás törvénye alapján sok más ilyen kisugárzott erőkkel gyarapodva térnek vissza, amelyen már sok esetben képtelen uralkodni az ember, vagy legalábbis sokkal nagyobb erőfeszítéssel képes ugyanazt az eredményt elérni, amelyet elért volna akkor, ha azonnal reagál a kísértésre. De mivel az ember bűnös, azaz bűnnel átitatott lény, ezért sok esetben nem is akar ellenállni a kísértésnek, hanem alig várja azt, hogy mihamarabb kiélhesse a hajlamait. Sajnos főként az utolsó időkre van ez így, mert ugyanis ahhoz, hogy az ember a bűnt bűnnek fogadja el megtapasztalások nélkül, - pl. hinnie kell a tízparancsolat által történő korlátozásban-, élő hitre van szüksége. Erre az időkre viszont azt mondja az Úr: „Ha visszajövök, vajon találok-e hitet a földön?” Tehát hit nélkül nem marad más mint a megtapasztalás. De a hit már még a kezdet kezdetén is problémát jelentett: „Meddig maradok még köztetek ti hitetlen nemzedék?” Azt hiszem a mai nemzedékre meg főként ráillene az Úrnak ezen kifakadása, merthogy: „Aki hisz … az üdvözül, aki viszont nem hisz, az eleve elkárhozott.” Úgy látszik, főként az utolsó időkre vonatkozóan, hogy a hitetlenség útja, a megtapasztalások útja már nem vezeti el az embert az üdvösségre, mert nincs már kellő idő arra, hogy a bűnök visszahatásai beérjenek, hanem csakis az elragadtatás után, akkor meg viszont hatványozott erővel fog rázúdúlni minden bűnösre a bűneinek következménye.
Azért szorgalmaznánk közöttetek, igazi szellemhívők között a bűnbánat szükségességét, mert az elragadtatás után már nem lesz bűnbocsánat, hanem a bűn maga után fogja vonni teljes egészében a „következményeket” és már nem lesz feloldása a következményeknek. Igaz nehéz az embernek szembenézni önmagával, de megéri, mert most még Isten szeretete feloldja a kellő mértékben megbánt bűnöket hatásaikban, de amikor a kegyelmi idő véget ér, akkor már még a kellő mértékű bűnbánat könnyei sem fogják tudni lemosni a vétkesről vétkeinek következményeit. De ha meg nem tisztul meg a lélek a negatív erőktől, hanem kötve marad saját tetteinek következményeihez és nem tud továbbhaladni a tisztulás útján, hanem megmarad bűneiben, akkor a vágyaitól űzetve olyanná válik, mint egy védtelen űzött vad az erdőben. Az elragadtatás után már nem lesz lehetőség, vagy legalábbis sokkal kisebb a javulásra mert a kegyelem ha visszavonatik, minden kis eredményért nagyon meg kell dolgozni. Most még Isten lehetőséget nyújt a bűnös embernek arra, hogy bűnös hajlamait leküzdve, pozitív törekvéseket fejtve ki, benépesítse a lelkét nemes és tiszta érzésekkel és gondolatokkal, amire már, mint azt mondtam is, az elragadtatás után már nem, vagy sokkal kisebb lesz az esély és nehezebb lesz, mert a negyedik szféra fluidjai visszavonatnak, amelyek mindeddig ezt lehetővé teszik. Nem beszélve arról, hogy az elragadtatás után már nem lesz lehetőség lelkileg táplálkozni, egymásnak hitet adni, hanem mindenkinek az addig megszerzett lelki vagyonából kell tudni helyt állni a kísértésekben, Amikor meg bezárulnak a szférák, és nem lesz sem születés sem halál csak egyéni elragadtatás, akkor már végképp a következmények világa fog uralkodni egy ideig a földön. Az elragadtatás alkalmával ugyanis megnyílik az ég, vagyis a 4. szféra és mindenki betekintést nyer oda. Akik dematerializálódnak, azaz felvétetnek, vagy elragadtatnak, azok jól vizsgáztak, mert helyesen használták ki a földi életet és Jézus eljön értük a felhőkig, azaz a 4. szféráig és ott találkoznak vele, Aki elviszi őket arra a helyre, amelyet Ő előkészített a számukra. Akik ellenben a földön maradnak,mert nem érték el a 4. szférát, vagyis ezen a vizsgán nem tudtak átmenni, szintén látni fogják a megnyílt eget és azt a helyet, amelyet az Úr az ő számukra is előkészített, de nem jutottak el arra a szintre, hogy oda felemeltessenek, tehát vissza fognak maradni az elkövetkezendő időszakra, amire azt mondom gyermekem, hogy az Isten mentsen meg mindenkit, mert megszűnik a kegyelem, amely az elragadtatásig némileg visszafogta a legalacsonyabb szinten lévők hajlamait is, de az elragadtatás után már minden gátlás és lelkifurdalás nélkül fog előtörni az itt maradt I. és II. szféra szellemeiből minden borzalom. Elképesztő az amit művelni fognak az itt maradt keresztényekkel. Tehát, amikor nem emeltetnek fel a felhők fölé a III. szférához tartozó emberlelkek, „sír a föld minden nemzetsége” de a késői bánat könnyei már nem hoznak tisztulást, mert lezárul egy megkönnyített fejlődési turnus, amelyet nem használtak ki kellőképpen és így kívül maradnak az Isten Országán. Tehát az elragadtatás alkalmával dől el utolsó alkalommal az, hogy ki vizsgázott pozitívan és ki negatívan az elmúlt 2000 évet illetően. Ugyanis sokan már előbb elhagyták a földi szférákat és vagy teljes egészében elhagyták a földet, vagy visszajöttek misszióba, mert a kiválogatása a juhoknak és a kosoknak folyamatosan tart az elragadtatásig.
Az elragadtatás alkalmával egy szempillantás alatt, mint utolsó kiválogatódási lehetőség gyanánt, a kegyelmi idő végeztével szétválasztatnak a juhok a kosoktól és felvétetnek azok, akik az utolsó pillanatban még alkalmasak az Isten Országára, azok, akiknek a tisztulásukhoz már nincs szükségük mindazokra a gyötrelmekre, amelyek az elragadtatás után indulnak be. Gyakorlatilag már csak az elhullott kalászoknak az utolsó begyűjtési lehetősége lesz az elragadtatás, mert a többi érett kalász már begyűjtetett és biztonságban van.
Az elragadtatást egy. az Isten által megalkotott törvény, mely lehetővé teszi a materializációt és dematerializációt. Az elragadtatás folyamatát szellemek végzik, akik felhatalmazást kapnak Istentől erre a feladatra: „Az Úr szétküldi angyalait a szélrózsa minden irányába, hogy gyűjtsék össze az övéit.”
A szellemek fejlődési turnusa kezdetén minden egyes vízzel körbezárt földrészen materializálódott egy - egy emberpár, akiken keresztül beindult a fejlődés. A korszakzárás alkalmával viszont ugyanezen törvény alapján dematerializálódnak azok akik elérték az Isten által meghatározott szintet, hogy átemeltethessenek a következő fejlődési fokra, mert a föld miután kilöki magából eme fejlődési szint salakját, belép a fejlődő bolygók soraiba. Az elragadtatást a fluidösszevonás után a negyedik szféra fluidjainak a kivonása idézi elő, amikor ugyanis szinte „vákumszerűen” vonja magával a vele azonos szinten lévő testben lévő szellemeket a földről és a föld körüli szférákból, hogy ne vegyenek részt azoknak a „büntetésén” akik nem tudták, pontosabban nem akarták kihasználni a jelen fejlődési turnust. Az elragadtatás után már csak az első három szféra fluidvilága marad csak a földön. Ezután már csak nagyon komoly szenvedésekkel tudnak üdvözülni azok, akiknek csak egy kevés hiányzott az Isten Országába történő eljutáshoz. Akiknek viszont nem sikerül ezt a szintet elérni, de közel voltak hozzá, Isten nem veti el őket az örök kárhozatba, hanem egy hosszú álom után, minek következtében kitörlődik a lelkükből minden olyan cselekedetük, amivel meggátolták saját fejlődésüket, megszülethetnek az üdvösségre eljutott világban, hogy felzárkózhassanak a megadott szintre, az ott jelenlévők segítsége által. Ekkor két lehetőség lép fel: az egyik az, hogy tovább tudnak haladni ama segítség által, vagy az, hogy a segítőiket visszarántják a saját szintjükre. Ebben az utóbbi esetben , mivel nincs előző szint, úm. a bukott segítők bukásuk miatt kiküldetnek az új holdra misszióba, oda, ahova az első és második szféra kerül majd.
Akik engedelmeskedtek Istennek, ők el tudták érni a fejlődésük azon fokát, hogy ha az utolsó pillanatban is, de a megmentettek táborához tartoznak, ők az ún. „juhok” míg a „kosok” táborához azok tartoznak, akik Istennel szemben nem mint elfogadó, hanem mint adó életelvet képviseltek és nem hajoltak meg Isten akarata előtt. Istennel szemben ugyanis az adó életelvnek is elfogadóvá kell válnia, akkor tud üdvözülni.
Gyermekem minél előbb tisztuljatok meg a bűnbánat ajándéka által, mert amíg az emberi lélek jobban vágyik a bűnre, mint az erényre, addig sokkal több benne a bűnös hajlam, mint az isteni tulajdonság és képtelen elragadtatni és bejutni az Isten Országába.
Azért szükséges a bűnbeismerés, hogy az ember tudatában legyen saját állapotának és se ne helyezze feljebb magát, mint amilyen szinten van, de ne is helyezze magát lejjebb, mert az meg viszont letargiába dönti az embert. Az emberek félnek megalázkodni önmaguk előtt, mert többnek képzelik magukat, mint amilyen a valós állapotuk, valamint félnek a letargiától. De ha helyes a bűnbánat, még ha némi letargiát is idéz elő (habár sok esetben a gőg idézi elő a letargiát, amely többnek tartja az embert mint ami valójában), akkor az ember feloldozást és ezáltal megkönnyebbülést kap Istentől.
Tehát ne féljetek gyermekem bűnbánatot tartani, mert Isten szeretetéből feloldozást kaptok érte. De amennyiben ez nem történik meg, az alsóbbrendű énetekben lévő fel nem oldozott, vagy meg nem bocsátott negatív erők a nehézkedés törvénye alapján lehúznak benneteket az alacsonyabb szférákba, oda ahova az elkövetett bűnötök tartozik és nem fogtok tudni üdvözülni. De Isten szeret benneteket és ki akarja tisztítani a lelketeket a bűnös cselekedetek következményeitől, hogy bejuthassatok az Isten Országába.
Isten szeretete abban is megnyilvánul, hogy lehetőséget ad arra, (a kísértésekben ugyan), hogy pozitív érzésekkel és gondolatokkal telepítsétek be a bűnök helyét, vagyis, hogy az érzékiség mélységeit tisztaság által kitermelt fluidokkal töltsétek meg, valamint a szeretet gyakorlása révén megvásárolhatjátok az útlevelet az Isten Országába. Azért fontos a szeretet gyakorlása, - mert minden egyes bűn elkövetése, Isten szeretetének a kiteljesedését, szétterjedését csorbítja meg- hogy az emberi lélek általa helyreállítsa a megrontott szeretet-áramokat. Tehát ezért a szeretet gyakorlása a legnagyobb mértékben építi újjá a lelket és a világegyetemet is. Ha mindenki a szeretetet gyakorolná, már régen megszűnt volna az önzés, a gőg és sokkal előbb lenne a világ.
Sajnos a világ a vesztébe rohan és csak rohan, magával sodorja mindazokat, akikben gyenge a hit és a szeretet. E vesztébe történő rohanásból kifolyólag nagy a tét, mert az ember észre sem veszi azt, hogy süllyed, csak akkor, amikor már nincs vissza út és lehetetlen a megfordulás és a visszatérés a helyes útra. Elszáll az idő, amíg egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy a sátán karmai közé került, mert nem élt lelki életet és nem vizsgálta önmagát, hisz erősebbek voltak a hajlamok, mint az erények. Pedig a kísértések arra adatnak, hogy az ember leküzdve azokat haladjon előre a fejlődés útján. Sajnos azonban a dolgok nem így alakulnak, az ember nem küzd a hajlamai ellen, főként az utolsó időkben nem, mert az ember azt hiszi magáról, hogy tökéletes és minden helyes amit tesz. A bűnt nem érzi bűnnek, a lelkét táplálná belőle, csak akkor tér észhez, amikor már Isten meghúzza az alsó határvonalat, ahol megállítja az embert süllyedésében. Ekkor kezdi az ember csak lassan felfogni azt, hogy milyen nagy mértékű a vétke és kezd rádöbbenni arra, hogy saját erejéből nem tudja megállítani azt a lavinát, amely maga alá temette őt, hanem szüksége van egy felső hatalomra, amely megállítja őt bukásában. Ez a hatalom Isten az ő kegyelmével, amely lehetőség szintén megszűnik az elragadtatás alkalmával.
Ezért kedves gyermekem, addig használjátok ki a kegyelmi lehetőségeket, ameddig erre idő adatik. Ugyanis azt írják a szent iratok, hogy „Idő többé nem lészen.” Tehát megszűnik a kegyelmi idő, és véget ér a kegyelmi korszak, mint tudjátok. A szellemi áradat is addig tud munkálkodni, amíg nappal vagyon. Amikor már a földre ráborul a teljes sötétség, csak az addig megszerzett világosságotoknál tudtok „mindvégig kitartani”. Ezért gyermekem, használjatok ki minden lehetőséget a megtisztulásotokra és ne törődjetek ha a világ, vagy akár a testvériség is kigúnyol benneteket. Noét is csúfolta mindenki, de azokat, akik csúfolódtak és gúnyolódtak, akik ezzel az Igazság ellen támadtak, mindegyiküket elnyelték a habok. Tartsatok ki gyermekem minden támadás ellenére is, mert az igazságnak és a szeretetnek győznie kell, mindannak ellenére, hogy jelenleg orgiákat ül a bűn és diadal mámorban úszik a hamisság, amikor vigyorogva tekint rád az irigység és vad ütéseket mérve rád és eltorzult arccal kérdezi, hogy ki ütött meg.
Ne feledjétek gyermekem, hogy azok az emberek, akik bántalmazásokat szenvednek az isteni igazságaik miatt, a bántalmazások és támadások a kiválasztottságukat jelentik. Erre mondja az Úr, hogy „Boldogok azok, akik háborúságot szenvednek az igazságért …”
Isten kegyelme legyen veletek és védelmezzen benneteket!
Ada, 2023. 01. 15
Evangéliumi spiritizmus közlés
https://www.youtube.com/watch?v=3z5JS3QSpgM
Ima
Mindenható, jóságos mennyei Atyám, teljes szívvel és hálatelt lélekkel borulok le a Te hatalmas akaratod előtt, amely az emberiség megmentésére irányul és köszönöm meg azt a szellemi Áradatot, amelyet leküldtél a földre az emberiség kiemelésére a sátán hálójából, ugyanis hány és hány ezer éven keresztül gyötri az emberiséget a sátán a bukás produktumain keresztül, mellyel mintegy megmételyezi az emberiséget.
Köszönöm azt az óriási ajándékot, a szellemtani ismereteket, melyet az utolsó időkben elküldtél az emberiség lelkének a megvilágítására, amely világosság révén, a Szentlélek világosságának töredelmes munkájából kifolyólag felismerhetik saját kárhozatra vivő hajlamaikat. Ugyanis, ha nincs az emberekben kellő tiszta ismeret és alázat, hajlamosak arra, hogy kibújjanak az önmegismerés kegyelme alól. Sok esetben a tudásukat arra használják, hogy védőburkot képezzenek a lelkük köré, amelyről visszaverődik a kegyelem lelket megvilágosító fénye.
Ezért kérlek Atyám, küldj minél több munkást az aratásba az Isten Országa fiai és leányai közül a kedves Vezetővel, vagy legalábbis az ő Eszmeiségével az élen, hogy a maradék is bejuthasson a mennyei csűrbe, az egybekötött kévék közé.
Amen
Drága gyermekem! Ama szellemsereg nevében köszöntelek benneteket, amely csapat a ti megmentésetekre küldetett a földre. Nagyon kemény munkát kell végeznünk gyermekem, mert a mai értelmes ember nagyon is hajlamos arra, hogy alázat és az igazi megtérésre való vágyakozás híján kimagyarázza a saját bűnösségét és alkalmasnak tünteti fel saját magát, még ha tudatlanul is, önmaga és mások előtt az Isten Országára. Ennek az önelégültségnek („mivel langymeleg vagy, kidoblak az én számból”) a leépítésére az alázat kifejlesztésére és a bűnös hajlamok beismerésére és levetkőzésére küldött bennünket az Úr. Ez nagyon komoly szellemi munkát jelent, éppen azért is, mert azok maradtak itt az utolsó időkre, akiknek a 2000 év alatt nem sikerült beköttetniük a nagy kévékbe, hanem kihullottak, mert kihúzták őket a mélyen gyökerező hajlamaik.
A spiritizmus igazi célja tehát összegyűjteni és a mennyei csűrökbe begyűjteni az aratás alkalmával az üdvösségre megérett, de a kévékből kihullott kalászokat, még mielőtt beköszöntene a nagy vihar ideje, amely a tarlón kint maradt kalászokat tönkreteszi.
Ez a begyűjtési munka abból áll gyermekem, hogy az embereknek meg kell világítani azokat a hajlamokat, amelyek a földi szférákhoz kötik őket és nem engedik felemelkedni a negyedik szférába, ahol a megmentettek tábora található, vagyis a „csűr”, amelybe kétezer éven keresztül gyűjtötték és gyűjtöttük azokat, akiknek sikerült elérni az üdvözültek szféráját. Mint mondottam komoly és önfeláldozó munka ez gyermekem, de ha Isten velünk, akkor ki ellenünk? Azért is nehéz beláttatni az emberekkel bűneiket, mert az utolsó időkben elengedtetett a sátán és mind nagyobb intenzitással azon dolgozik, hogy az emberek tükrét elhomályosítsa és kivegye lelkükből a bűnbeismerést és az ezzel járó bűntudatot. A mai világban már a bűntudat megjelenését helytelenítik, pedig egyedüli módja a szabadulásnak, ha az ember be tudja látni mindazt, amitől szabadulnia kell. Minél nagyobb mértékben van jelen a bűntudat, annál nagyobb a hajtóerő a szabadulásra.
A bűntudat gyakorlatilag az Istennel való helyes kapcsolatot igazolja, ugyanis nincs befejezett állapot, főleg itt a földön nincs, hanem mindig van tovább és ezt a „továbbot” a további tisztulásban kell meglelnie az embernek. A tisztulás sok esetben fájdalommal jár, mert ahhoz, hogy az ember felismerje vétkeit, azoknak kitermelt negatívumaiból hatásokat kell tapasztalnia. Ezek a hatások bizony szenvedéseket idéznek elő. Ezért ha az embernek fájdalmai vannak, tanácsos beletekintenie a lelki világába, mert minden fájdalomnak, betegségnek az oka a lélek mélyén lappang sok esetben még akkor is, amikor már átkerül a szellemvilágba. Ha az ember kellő bűnbánatra jut, és bűnbocsánatért esedezz, megkaphatja Istentől a feloldozást. A magasról jövő, a feloldozást előidéző fluidok is, az ember fluidjaival ütközve szintén fájdalmat, szenvedést idéznek elő. Minél magasabbról jönnek a szabadulást előidéző erők, annál mélyebbre hatolnak és hoznak fel megtisztítani való erőket. Így növekszik sajnos a fájdalom az emberben. De nem szabad elveszíteni a reményt, mert Ő elment és helyet készített nektek az ő Országában, hisz az az akarata, hogy megtisztuljatok bűneitekből és eljussatok az üdvösségre, arra a helyre, amely részetekre fenn van tartva az Isten Országában.
De ismét el kell mondanom gyermekem, hogy Jézushoz közeledni a keresztelő jánosi üzenettel lehet csak: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett az Isten Országa” És Keresztelő János ma is munkálkodik és ma is bűnbánatot hirdet, sőt azon dolgozik, hogy a gőghegyek az alázat révén leomoljanak és az érzékiség okozta mélységek a tisztaság által feltöltethessenek, hogy az Úr be tudjon költözni az emberi szívekbe. Erről szólt a karácsonyra való felkészülés üzenete, ezt hirdették a lélek mélyén megkonduló karácsonyi harangok és ezt hirdetik ma is, mert Isten felé csakis bűnbánó lélekkel lehet közeledni. Ez a lelkület viszont minden szinten érvényes, míg az ember el nem jut az Isten Országba, mert addig mindig van mit kitisztítani az embernek a lelki világából. A bűnös hajlamok ugyanis bűnös vágyakat gerjesztenek az emberben, ami kiszorítja az erényekre való törekvést. Mennyit kell még az embernek szenvednie a bűnös hajlamaitól, hogy ne azokat kövesse, hanem Isten felé forduljon? Meddig akarja még telíteni bűneivel az ember a saját szellemi környezetét, amely telítődés már a gondolat szinten megjelenő vággyal kezdődik? Ugyanis amikor az ember lelkéből egy bűnös gondolat szárnyra kél, megpakolva tér vissza és ilyen esetben az ember már nem ura önmagának, azt teszi, amit nem akar, képtelen parancsolni saját érzésvilágának. Az érzéseket, vagy vágyakat követi az ábrándozás, az ábrándozást követi a tervezés, vagy éppenséggel az ember úgy viselkedik egy- egy adott helyzetben, ahogy éppenséggel nem szeretne, de csak azért, mert az alsóbbrendű énből első alkalommal feltörő vágynak már érzés- és gondolat szinten engedett az ember. Ilyen esetben a bűn mindig pozitív élményként, boldogságot és örömet előidéző tényként jelenik meg. Csak a bűn elkövetése után mutatja meg igazi arculatát a kísértő, amikor már elrabolta a bukás által kicsalt erőket. Nem véletlen világít rá az Úr arra, hogy az már bűn, amikor az embernek a vágy világában megjelenik a dolog: „Aki bűnös vággyal asszonyra néz…” És ha ezek a vágyak megtagadás híján kisugárzódnak a világba, a vonzás törvénye alapján sok más ilyen kisugárzott erőkkel gyarapodva térnek vissza, amelyen már sok esetben képtelen uralkodni az ember, vagy legalábbis sokkal nagyobb erőfeszítéssel képes ugyanazt az eredményt elérni, amelyet elért volna akkor, ha azonnal reagál a kísértésre. De mivel az ember bűnös, azaz bűnnel átitatott lény, ezért sok esetben nem is akar ellenállni a kísértésnek, hanem alig várja azt, hogy mihamarabb kiélhesse a hajlamait. Sajnos főként az utolsó időkre van ez így, mert ugyanis ahhoz, hogy az ember a bűnt bűnnek fogadja el megtapasztalások nélkül, - pl. hinnie kell a tízparancsolat által történő korlátozásban-, élő hitre van szüksége. Erre az időkre viszont azt mondja az Úr: „Ha visszajövök, vajon találok-e hitet a földön?” Tehát hit nélkül nem marad más mint a megtapasztalás. De a hit már még a kezdet kezdetén is problémát jelentett: „Meddig maradok még köztetek ti hitetlen nemzedék?” Azt hiszem a mai nemzedékre meg főként ráillene az Úrnak ezen kifakadása, merthogy: „Aki hisz … az üdvözül, aki viszont nem hisz, az eleve elkárhozott.” Úgy látszik, főként az utolsó időkre vonatkozóan, hogy a hitetlenség útja, a megtapasztalások útja már nem vezeti el az embert az üdvösségre, mert nincs már kellő idő arra, hogy a bűnök visszahatásai beérjenek, hanem csakis az elragadtatás után, akkor meg viszont hatványozott erővel fog rázúdúlni minden bűnösre a bűneinek következménye.
Azért szorgalmaznánk közöttetek, igazi szellemhívők között a bűnbánat szükségességét, mert az elragadtatás után már nem lesz bűnbocsánat, hanem a bűn maga után fogja vonni teljes egészében a „következményeket” és már nem lesz feloldása a következményeknek. Igaz nehéz az embernek szembenézni önmagával, de megéri, mert most még Isten szeretete feloldja a kellő mértékben megbánt bűnöket hatásaikban, de amikor a kegyelmi idő véget ér, akkor már még a kellő mértékű bűnbánat könnyei sem fogják tudni lemosni a vétkesről vétkeinek következményeit. De ha meg nem tisztul meg a lélek a negatív erőktől, hanem kötve marad saját tetteinek következményeihez és nem tud továbbhaladni a tisztulás útján, hanem megmarad bűneiben, akkor a vágyaitól űzetve olyanná válik, mint egy védtelen űzött vad az erdőben. Az elragadtatás után már nem lesz lehetőség, vagy legalábbis sokkal kisebb a javulásra mert a kegyelem ha visszavonatik, minden kis eredményért nagyon meg kell dolgozni. Most még Isten lehetőséget nyújt a bűnös embernek arra, hogy bűnös hajlamait leküzdve, pozitív törekvéseket fejtve ki, benépesítse a lelkét nemes és tiszta érzésekkel és gondolatokkal, amire már, mint azt mondtam is, az elragadtatás után már nem, vagy sokkal kisebb lesz az esély és nehezebb lesz, mert a negyedik szféra fluidjai visszavonatnak, amelyek mindeddig ezt lehetővé teszik. Nem beszélve arról, hogy az elragadtatás után már nem lesz lehetőség lelkileg táplálkozni, egymásnak hitet adni, hanem mindenkinek az addig megszerzett lelki vagyonából kell tudni helyt állni a kísértésekben, Amikor meg bezárulnak a szférák, és nem lesz sem születés sem halál csak egyéni elragadtatás, akkor már végképp a következmények világa fog uralkodni egy ideig a földön. Az elragadtatás alkalmával ugyanis megnyílik az ég, vagyis a 4. szféra és mindenki betekintést nyer oda. Akik dematerializálódnak, azaz felvétetnek, vagy elragadtatnak, azok jól vizsgáztak, mert helyesen használták ki a földi életet és Jézus eljön értük a felhőkig, azaz a 4. szféráig és ott találkoznak vele, Aki elviszi őket arra a helyre, amelyet Ő előkészített a számukra. Akik ellenben a földön maradnak,mert nem érték el a 4. szférát, vagyis ezen a vizsgán nem tudtak átmenni, szintén látni fogják a megnyílt eget és azt a helyet, amelyet az Úr az ő számukra is előkészített, de nem jutottak el arra a szintre, hogy oda felemeltessenek, tehát vissza fognak maradni az elkövetkezendő időszakra, amire azt mondom gyermekem, hogy az Isten mentsen meg mindenkit, mert megszűnik a kegyelem, amely az elragadtatásig némileg visszafogta a legalacsonyabb szinten lévők hajlamait is, de az elragadtatás után már minden gátlás és lelkifurdalás nélkül fog előtörni az itt maradt I. és II. szféra szellemeiből minden borzalom. Elképesztő az amit művelni fognak az itt maradt keresztényekkel. Tehát, amikor nem emeltetnek fel a felhők fölé a III. szférához tartozó emberlelkek, „sír a föld minden nemzetsége” de a késői bánat könnyei már nem hoznak tisztulást, mert lezárul egy megkönnyített fejlődési turnus, amelyet nem használtak ki kellőképpen és így kívül maradnak az Isten Országán. Tehát az elragadtatás alkalmával dől el utolsó alkalommal az, hogy ki vizsgázott pozitívan és ki negatívan az elmúlt 2000 évet illetően. Ugyanis sokan már előbb elhagyták a földi szférákat és vagy teljes egészében elhagyták a földet, vagy visszajöttek misszióba, mert a kiválogatása a juhoknak és a kosoknak folyamatosan tart az elragadtatásig.
Az elragadtatás alkalmával egy szempillantás alatt, mint utolsó kiválogatódási lehetőség gyanánt, a kegyelmi idő végeztével szétválasztatnak a juhok a kosoktól és felvétetnek azok, akik az utolsó pillanatban még alkalmasak az Isten Országára, azok, akiknek a tisztulásukhoz már nincs szükségük mindazokra a gyötrelmekre, amelyek az elragadtatás után indulnak be. Gyakorlatilag már csak az elhullott kalászoknak az utolsó begyűjtési lehetősége lesz az elragadtatás, mert a többi érett kalász már begyűjtetett és biztonságban van.
Az elragadtatást egy. az Isten által megalkotott törvény, mely lehetővé teszi a materializációt és dematerializációt. Az elragadtatás folyamatát szellemek végzik, akik felhatalmazást kapnak Istentől erre a feladatra: „Az Úr szétküldi angyalait a szélrózsa minden irányába, hogy gyűjtsék össze az övéit.”
A szellemek fejlődési turnusa kezdetén minden egyes vízzel körbezárt földrészen materializálódott egy - egy emberpár, akiken keresztül beindult a fejlődés. A korszakzárás alkalmával viszont ugyanezen törvény alapján dematerializálódnak azok akik elérték az Isten által meghatározott szintet, hogy átemeltethessenek a következő fejlődési fokra, mert a föld miután kilöki magából eme fejlődési szint salakját, belép a fejlődő bolygók soraiba. Az elragadtatást a fluidösszevonás után a negyedik szféra fluidjainak a kivonása idézi elő, amikor ugyanis szinte „vákumszerűen” vonja magával a vele azonos szinten lévő testben lévő szellemeket a földről és a föld körüli szférákból, hogy ne vegyenek részt azoknak a „büntetésén” akik nem tudták, pontosabban nem akarták kihasználni a jelen fejlődési turnust. Az elragadtatás után már csak az első három szféra fluidvilága marad csak a földön. Ezután már csak nagyon komoly szenvedésekkel tudnak üdvözülni azok, akiknek csak egy kevés hiányzott az Isten Országába történő eljutáshoz. Akiknek viszont nem sikerül ezt a szintet elérni, de közel voltak hozzá, Isten nem veti el őket az örök kárhozatba, hanem egy hosszú álom után, minek következtében kitörlődik a lelkükből minden olyan cselekedetük, amivel meggátolták saját fejlődésüket, megszülethetnek az üdvösségre eljutott világban, hogy felzárkózhassanak a megadott szintre, az ott jelenlévők segítsége által. Ekkor két lehetőség lép fel: az egyik az, hogy tovább tudnak haladni ama segítség által, vagy az, hogy a segítőiket visszarántják a saját szintjükre. Ebben az utóbbi esetben , mivel nincs előző szint, úm. a bukott segítők bukásuk miatt kiküldetnek az új holdra misszióba, oda, ahova az első és második szféra kerül majd.
Akik engedelmeskedtek Istennek, ők el tudták érni a fejlődésük azon fokát, hogy ha az utolsó pillanatban is, de a megmentettek táborához tartoznak, ők az ún. „juhok” míg a „kosok” táborához azok tartoznak, akik Istennel szemben nem mint elfogadó, hanem mint adó életelvet képviseltek és nem hajoltak meg Isten akarata előtt. Istennel szemben ugyanis az adó életelvnek is elfogadóvá kell válnia, akkor tud üdvözülni.
Gyermekem minél előbb tisztuljatok meg a bűnbánat ajándéka által, mert amíg az emberi lélek jobban vágyik a bűnre, mint az erényre, addig sokkal több benne a bűnös hajlam, mint az isteni tulajdonság és képtelen elragadtatni és bejutni az Isten Országába.
Azért szükséges a bűnbeismerés, hogy az ember tudatában legyen saját állapotának és se ne helyezze feljebb magát, mint amilyen szinten van, de ne is helyezze magát lejjebb, mert az meg viszont letargiába dönti az embert. Az emberek félnek megalázkodni önmaguk előtt, mert többnek képzelik magukat, mint amilyen a valós állapotuk, valamint félnek a letargiától. De ha helyes a bűnbánat, még ha némi letargiát is idéz elő (habár sok esetben a gőg idézi elő a letargiát, amely többnek tartja az embert mint ami valójában), akkor az ember feloldozást és ezáltal megkönnyebbülést kap Istentől.
Tehát ne féljetek gyermekem bűnbánatot tartani, mert Isten szeretetéből feloldozást kaptok érte. De amennyiben ez nem történik meg, az alsóbbrendű énetekben lévő fel nem oldozott, vagy meg nem bocsátott negatív erők a nehézkedés törvénye alapján lehúznak benneteket az alacsonyabb szférákba, oda ahova az elkövetett bűnötök tartozik és nem fogtok tudni üdvözülni. De Isten szeret benneteket és ki akarja tisztítani a lelketeket a bűnös cselekedetek következményeitől, hogy bejuthassatok az Isten Országába.
Isten szeretete abban is megnyilvánul, hogy lehetőséget ad arra, (a kísértésekben ugyan), hogy pozitív érzésekkel és gondolatokkal telepítsétek be a bűnök helyét, vagyis, hogy az érzékiség mélységeit tisztaság által kitermelt fluidokkal töltsétek meg, valamint a szeretet gyakorlása révén megvásárolhatjátok az útlevelet az Isten Országába. Azért fontos a szeretet gyakorlása, - mert minden egyes bűn elkövetése, Isten szeretetének a kiteljesedését, szétterjedését csorbítja meg- hogy az emberi lélek általa helyreállítsa a megrontott szeretet-áramokat. Tehát ezért a szeretet gyakorlása a legnagyobb mértékben építi újjá a lelket és a világegyetemet is. Ha mindenki a szeretetet gyakorolná, már régen megszűnt volna az önzés, a gőg és sokkal előbb lenne a világ.
Sajnos a világ a vesztébe rohan és csak rohan, magával sodorja mindazokat, akikben gyenge a hit és a szeretet. E vesztébe történő rohanásból kifolyólag nagy a tét, mert az ember észre sem veszi azt, hogy süllyed, csak akkor, amikor már nincs vissza út és lehetetlen a megfordulás és a visszatérés a helyes útra. Elszáll az idő, amíg egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy a sátán karmai közé került, mert nem élt lelki életet és nem vizsgálta önmagát, hisz erősebbek voltak a hajlamok, mint az erények. Pedig a kísértések arra adatnak, hogy az ember leküzdve azokat haladjon előre a fejlődés útján. Sajnos azonban a dolgok nem így alakulnak, az ember nem küzd a hajlamai ellen, főként az utolsó időkben nem, mert az ember azt hiszi magáról, hogy tökéletes és minden helyes amit tesz. A bűnt nem érzi bűnnek, a lelkét táplálná belőle, csak akkor tér észhez, amikor már Isten meghúzza az alsó határvonalat, ahol megállítja az embert süllyedésében. Ekkor kezdi az ember csak lassan felfogni azt, hogy milyen nagy mértékű a vétke és kezd rádöbbenni arra, hogy saját erejéből nem tudja megállítani azt a lavinát, amely maga alá temette őt, hanem szüksége van egy felső hatalomra, amely megállítja őt bukásában. Ez a hatalom Isten az ő kegyelmével, amely lehetőség szintén megszűnik az elragadtatás alkalmával.
Ezért kedves gyermekem, addig használjátok ki a kegyelmi lehetőségeket, ameddig erre idő adatik. Ugyanis azt írják a szent iratok, hogy „Idő többé nem lészen.” Tehát megszűnik a kegyelmi idő, és véget ér a kegyelmi korszak, mint tudjátok. A szellemi áradat is addig tud munkálkodni, amíg nappal vagyon. Amikor már a földre ráborul a teljes sötétség, csak az addig megszerzett világosságotoknál tudtok „mindvégig kitartani”. Ezért gyermekem, használjatok ki minden lehetőséget a megtisztulásotokra és ne törődjetek ha a világ, vagy akár a testvériség is kigúnyol benneteket. Noét is csúfolta mindenki, de azokat, akik csúfolódtak és gúnyolódtak, akik ezzel az Igazság ellen támadtak, mindegyiküket elnyelték a habok. Tartsatok ki gyermekem minden támadás ellenére is, mert az igazságnak és a szeretetnek győznie kell, mindannak ellenére, hogy jelenleg orgiákat ül a bűn és diadal mámorban úszik a hamisság, amikor vigyorogva tekint rád az irigység és vad ütéseket mérve rád és eltorzult arccal kérdezi, hogy ki ütött meg.
Ne feledjétek gyermekem, hogy azok az emberek, akik bántalmazásokat szenvednek az isteni igazságaik miatt, a bántalmazások és támadások a kiválasztottságukat jelentik. Erre mondja az Úr, hogy „Boldogok azok, akik háborúságot szenvednek az igazságért …”
Isten kegyelme legyen veletek és védelmezzen benneteket!
Ada, 2023. 01. 15
Evangéliumi spiritizmus közlés
https://www.youtube.com/watch?v=3z5JS3QSpgM
Re: Szellemtani alapok
Sa 21. Jan 2023, 05:27
A kísértésről
Részlet a "Tanítások az utolsó időkről" című szellemi közlésből
A Föld a kísértés helye. Hamis kívánságainkkal a kísértéseket mi hoztuk létre. Saját akaratunkkal alkottuk meg őket, s a sok torz forma most készítőjét ostromolja. Nincs hatalmunk felettük, menekülnénk előlük és Istentől várjuk, hogy szabadítson meg saját teremtéseinktől. A Mindenható ismeri lelkeinket, és azt adja nek¬ünk, ami fejlődésünkhöz leginkább kell.
A kísértéseink lelkeinkről beszélnek, segítségükkel önmagunkra ismerhetünk. Sokféle kísértés kínoz bennünket. Szeressük ezeket! Tekintsük útjelző tábláknak a nehézségeket! Aki testben él, egy sem lehet kísértés nélkül. A kísértést nem nehéz felismerni.
Kísértés az, amit önmagunkért, mások ellen akarunk megcselekedni. Ha megtesszük, romlásba, ha ellenállunk, szabadságba és békébe vezet.
A kísértésnek igen érdekes a természete. Amíg futunk előle, addig csaholó kutyaként követ. Ha megállunk és szembe fordulunk vele, néhány pillanatig farkasszemet nézhetünk. Erő erővel ütközik meg. Saját akaratunk küzd a bennünk lévő isteni¬vel. Ha meghalljuk Atyánk, a lelkiismeret szavát, győztünk, de az aki csak önmaga hangjára fi¬gyel, az elveszett. A vicsorgó eb kerül ki a küzdelemből fölényesen, és újból menekülésre kényszerülünk. Világunkban nem lehet kísértés nélkül élni. Tanulni jöttünk, nem pihenni. Jöttünk, hogy megszelídítsük a csaholó kutyákat, hogy a vad jószágokból legyenek kezes állatok.
Ne fogadjunk el emberektől kiváltságokat, mert földi testnek ahhoz nincsen joga. Nem szabad félni, főleg a megélhetés miatt, hiányt nem szenvedhetünk semmiben! Amit Isten ad, az romolhatatlan, amit ember kezéből veszünk el, annak sokáig nem örülhetünk. Ne várjunk jutalmat semmiért sem, akkor kevés kísértést kell elszenvednünk! Ne akarjunk hatalmat mások felett, de legyünk urak lelkeinken! A szolgálat hatalma a legnagyobb rangot adja viselőjének.
Az utolsó időkben nagy kísértések jönnek. Mindnek ugyanaz a gyö¬kere. Arra akar rávenni minket, hogy magunkat társaink elé helyezzük. Kemény megpróbáltatások jönnek. Például egy sátáni erők által gerjesztett szükségállapot és éhinség idején, nem mindegy hogyan viselkedünk, az önzés vagy az önzetlenség viselkedésmintáját követjük-e. Sokféle bűnt ismerünk ezen a Földön, de mindnek egy az eredője: az emberi akarat, amelyet mindig megelőz a szándék. Ezért a szellemvilág elbírálása nem is annyira a cselekedetet tartja fontosnak, hanem az azt elindító szándékot, hiszen ez tükrözi a lélek rossz hajlamait, bűnös elgondolásait és érzéseit.
A technika elkényeztetett bennünket. Mindent gépesítettünk, így az elektromos áram számunkra nélkülözhetetlen. Amikor a feszültség megszakad, leáll az élet. Nagyvárosokban megszűnik a forgalomirányí¬tás. A káoszban a gépjárművek használhatatlanok lesznek. Nagy érték¬ké válik a kerékpár, és boldog, akinek lába a gyaloglásról még nem szo¬kott le. Az adatok elvesznek. Amivel magunkat feleslegesen körbe vettük, az omlik fe¬jünkre. Nagy értéke lesz a mechanikus eszközöknek. Újra használni kény¬szerültök a kezeteket. Az idősek ebben vezethetnek titeket. Viharok, rengések rongálják meg az épületeinket, amiket gépekkel már nem javít¬hatunk meg. Rá kell térni az önellátásra és ebben a legtöbbet az öregek segíthetnek, tehát becsüljük meg őket a nehézségek közepette is. Most Noé napjait éljük és ha azt tesszük amit ő tett, embertársaink kinevetnek és megszégyenítenek. A túléléshez a legnagyobb lelki támaszt és erőt az evangéliumok és a szellemtani ismeretek adhatják, ezért ajánlott elmélyülni bennük.
Majd mind nagyobb számban jelennek meg a hamis próféták, akik Jézus nevében vezetik félre a népeket. Legyünk éberek, figyelünk oda, mit és hogyan mondják. Engedik-e, hogy szóba álljanak velük az emberek, válaszolnak-e a felmerült kérdésekre? A hamisság ugyanis nem szereti a kérdéseket. Ne higgyünk azoknak kik üvöltve szavalják a jézusi ígéket. Az igazság csöndes, ereje önmagában teljes, nincs szüksége hangerőre. A hamisság sokbeszédű, az igazság egyszerű. A hazugság ámít, az igazság megvilágit. A hazugság kényelmes, az igazság követel. A hazugság üvölt, az igazság csöndes.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló
Arc
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... _Sn05SLPMI
Mediális közlés:
https://www.youtube.com/watch?v=8aOtGyI1-VA
Részlet a "Tanítások az utolsó időkről" című szellemi közlésből
A Föld a kísértés helye. Hamis kívánságainkkal a kísértéseket mi hoztuk létre. Saját akaratunkkal alkottuk meg őket, s a sok torz forma most készítőjét ostromolja. Nincs hatalmunk felettük, menekülnénk előlük és Istentől várjuk, hogy szabadítson meg saját teremtéseinktől. A Mindenható ismeri lelkeinket, és azt adja nek¬ünk, ami fejlődésünkhöz leginkább kell.
A kísértéseink lelkeinkről beszélnek, segítségükkel önmagunkra ismerhetünk. Sokféle kísértés kínoz bennünket. Szeressük ezeket! Tekintsük útjelző tábláknak a nehézségeket! Aki testben él, egy sem lehet kísértés nélkül. A kísértést nem nehéz felismerni.
Kísértés az, amit önmagunkért, mások ellen akarunk megcselekedni. Ha megtesszük, romlásba, ha ellenállunk, szabadságba és békébe vezet.
A kísértésnek igen érdekes a természete. Amíg futunk előle, addig csaholó kutyaként követ. Ha megállunk és szembe fordulunk vele, néhány pillanatig farkasszemet nézhetünk. Erő erővel ütközik meg. Saját akaratunk küzd a bennünk lévő isteni¬vel. Ha meghalljuk Atyánk, a lelkiismeret szavát, győztünk, de az aki csak önmaga hangjára fi¬gyel, az elveszett. A vicsorgó eb kerül ki a küzdelemből fölényesen, és újból menekülésre kényszerülünk. Világunkban nem lehet kísértés nélkül élni. Tanulni jöttünk, nem pihenni. Jöttünk, hogy megszelídítsük a csaholó kutyákat, hogy a vad jószágokból legyenek kezes állatok.
Ne fogadjunk el emberektől kiváltságokat, mert földi testnek ahhoz nincsen joga. Nem szabad félni, főleg a megélhetés miatt, hiányt nem szenvedhetünk semmiben! Amit Isten ad, az romolhatatlan, amit ember kezéből veszünk el, annak sokáig nem örülhetünk. Ne várjunk jutalmat semmiért sem, akkor kevés kísértést kell elszenvednünk! Ne akarjunk hatalmat mások felett, de legyünk urak lelkeinken! A szolgálat hatalma a legnagyobb rangot adja viselőjének.
Az utolsó időkben nagy kísértések jönnek. Mindnek ugyanaz a gyö¬kere. Arra akar rávenni minket, hogy magunkat társaink elé helyezzük. Kemény megpróbáltatások jönnek. Például egy sátáni erők által gerjesztett szükségállapot és éhinség idején, nem mindegy hogyan viselkedünk, az önzés vagy az önzetlenség viselkedésmintáját követjük-e. Sokféle bűnt ismerünk ezen a Földön, de mindnek egy az eredője: az emberi akarat, amelyet mindig megelőz a szándék. Ezért a szellemvilág elbírálása nem is annyira a cselekedetet tartja fontosnak, hanem az azt elindító szándékot, hiszen ez tükrözi a lélek rossz hajlamait, bűnös elgondolásait és érzéseit.
A technika elkényeztetett bennünket. Mindent gépesítettünk, így az elektromos áram számunkra nélkülözhetetlen. Amikor a feszültség megszakad, leáll az élet. Nagyvárosokban megszűnik a forgalomirányí¬tás. A káoszban a gépjárművek használhatatlanok lesznek. Nagy érték¬ké válik a kerékpár, és boldog, akinek lába a gyaloglásról még nem szo¬kott le. Az adatok elvesznek. Amivel magunkat feleslegesen körbe vettük, az omlik fe¬jünkre. Nagy értéke lesz a mechanikus eszközöknek. Újra használni kény¬szerültök a kezeteket. Az idősek ebben vezethetnek titeket. Viharok, rengések rongálják meg az épületeinket, amiket gépekkel már nem javít¬hatunk meg. Rá kell térni az önellátásra és ebben a legtöbbet az öregek segíthetnek, tehát becsüljük meg őket a nehézségek közepette is. Most Noé napjait éljük és ha azt tesszük amit ő tett, embertársaink kinevetnek és megszégyenítenek. A túléléshez a legnagyobb lelki támaszt és erőt az evangéliumok és a szellemtani ismeretek adhatják, ezért ajánlott elmélyülni bennük.
Majd mind nagyobb számban jelennek meg a hamis próféták, akik Jézus nevében vezetik félre a népeket. Legyünk éberek, figyelünk oda, mit és hogyan mondják. Engedik-e, hogy szóba álljanak velük az emberek, válaszolnak-e a felmerült kérdésekre? A hamisság ugyanis nem szereti a kérdéseket. Ne higgyünk azoknak kik üvöltve szavalják a jézusi ígéket. Az igazság csöndes, ereje önmagában teljes, nincs szüksége hangerőre. A hamisság sokbeszédű, az igazság egyszerű. A hazugság ámít, az igazság megvilágit. A hazugság kényelmes, az igazság követel. A hazugság üvölt, az igazság csöndes.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló
Arc
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... _Sn05SLPMI
Mediális közlés:
https://www.youtube.com/watch?v=8aOtGyI1-VA
Re: Szellemtani alapok
So 22. Jan 2023, 07:50
Az ember káoszt teremt
Részletek a tanításból - Zita médium által 2007. október 14.
Rend a lelke mindennek! Rend szükséges a fejlődéshez is. Ha nincs rend, a fejlődés, a szellemi fejlődés elakad, stagnál, sőt az is előfodulhat, hogy visszafejlődés következik be. Tehát nincs előbbrejutás.
Istennek két alapvető tulajdonsága, amellyel az egész világot felépítette, alkotta: az igazság és a szeretet. E kettőt sem ismeri az ember, s ha itt-ott felrémlik előtte, akkor azonnal tagadni kezdi, vagy kiforgatja úgy, hogy az igazság emberi lesz, a szeretet pedig önzővé válik. Ebből kifolyólag új és új káoszt teremt. Tehát az isteni igazság és szeretet helyett, a maga igazságát és önző szeretetét alkalmazza, ami által kiismerhetetlen káosz keletkezik az emberi lélekben is.
Ennek örökös elégedetlenség, békesség hiánya lesz a következménye, az pedig embertársi kapcsolataiban is káoszt hoz létre. Ezért, az emberek fejlődése, minden isteni beavatkozás ellenére is, az utolsó időkben erősen megtorpant, és az ember a visszaforgó erők martalékává vált. Az igazság helyett a hazugság ül tort a társadalmakban, emberi kapcsolatokban, beszédben, megnyilvánulásban, a szeretet helyett pedig a hihetetlen önzés, a kapzsiság, és mindennemű érték elprédálása és korlátlan elrablása folyik.
Szükséges, hogy az ember a legnagyobb értékként az isteni, a krisztusi igazságot tegye uralkodó elvvé, eszmévé az életébe. Semmilyen körülmények között, semmilyen erőszakos hatásra ne pártoljon el az isteni igazságtól.
Az önző ember nem azért fárad, hogy szebb, jobb, hogy értékesebb legyen a világ, hanem, ha az egész világ tönkremegy is, a lényeg az, hogy abból neki most pillanatnyilag valami előnye származzon. Ha bele pusztul az egész világ, ha minden fa kihal, ha mindent eláraszt a piszok, a szenny, akkor is csak az érdekli, hogy neki pillanatnyilag, miből, milyen előnye származik. Ez dominálja a társadalmakat, ez dominálja az emberi lelkeket, és éppen ezért hűlt ki a földön a szeretet. Soha annyi gonoszságot, annyi szörnyűséget nem követtek el, mint a szeretet nevében.
A kegyelem törvénye lejáróban van, a kapuk záródnak. Már csak itt-ott vannak Isten és Krisztus által kiküldött munkások a Földön, viszont a szellemvilág intése, tanításai szinte minden házban jelen vannak a világháló jelenléte révén. Szinte minden közösség, akár egy-két tagja révén megismerheti az igazságot Jézus tanításai révén. A Biblia Újszövetségi része a világ minden nyelvén, a legnagyobb példányszámban kiadott mű, tehát senki sem mondhatja, amikor a kapu elé kerül, hogy sajnálom, nem hallottam róla. Ott már nem lehet hazudni vagy letagadni, ott minden látható, a szellem maga szembesül minden pillanattal, amikor lehetősége lett volna az igazság megismerésére, de nem tette, mert nem volt benne haszna. (Amúgy is, kit érdekel?)
A szembesítés után besorolódik és érdekes módon a szellemvilág egy rövid időre teljes szellemi világosságban részesíti, hogy teljesen tisztán láthassa a maga kicsinységét és szellemi éretlenségét, hogy megértse, mekkora lehetőséget kapott az utolsó időkben a Kegyelemtől, amellyel nem tudott élni, és most szabad akaratából elkövetett hibái miatt bukik. Ez a tudat őrjítő fájdalmat okoz ezen lelkek számára. Fájdalmas üvöltésüktől zeng a szféra. Most már megbánnák, elviselnék, ha fát hasítanának a hátukon azt is, de nincs már több lehetőség, mert a kapuk záródnak.
szemlézte: Bíró László
Részletek a tanításból - Zita médium által 2007. október 14.
Rend a lelke mindennek! Rend szükséges a fejlődéshez is. Ha nincs rend, a fejlődés, a szellemi fejlődés elakad, stagnál, sőt az is előfodulhat, hogy visszafejlődés következik be. Tehát nincs előbbrejutás.
Istennek két alapvető tulajdonsága, amellyel az egész világot felépítette, alkotta: az igazság és a szeretet. E kettőt sem ismeri az ember, s ha itt-ott felrémlik előtte, akkor azonnal tagadni kezdi, vagy kiforgatja úgy, hogy az igazság emberi lesz, a szeretet pedig önzővé válik. Ebből kifolyólag új és új káoszt teremt. Tehát az isteni igazság és szeretet helyett, a maga igazságát és önző szeretetét alkalmazza, ami által kiismerhetetlen káosz keletkezik az emberi lélekben is.
Ennek örökös elégedetlenség, békesség hiánya lesz a következménye, az pedig embertársi kapcsolataiban is káoszt hoz létre. Ezért, az emberek fejlődése, minden isteni beavatkozás ellenére is, az utolsó időkben erősen megtorpant, és az ember a visszaforgó erők martalékává vált. Az igazság helyett a hazugság ül tort a társadalmakban, emberi kapcsolatokban, beszédben, megnyilvánulásban, a szeretet helyett pedig a hihetetlen önzés, a kapzsiság, és mindennemű érték elprédálása és korlátlan elrablása folyik.
Szükséges, hogy az ember a legnagyobb értékként az isteni, a krisztusi igazságot tegye uralkodó elvvé, eszmévé az életébe. Semmilyen körülmények között, semmilyen erőszakos hatásra ne pártoljon el az isteni igazságtól.
Az önző ember nem azért fárad, hogy szebb, jobb, hogy értékesebb legyen a világ, hanem, ha az egész világ tönkremegy is, a lényeg az, hogy abból neki most pillanatnyilag valami előnye származzon. Ha bele pusztul az egész világ, ha minden fa kihal, ha mindent eláraszt a piszok, a szenny, akkor is csak az érdekli, hogy neki pillanatnyilag, miből, milyen előnye származik. Ez dominálja a társadalmakat, ez dominálja az emberi lelkeket, és éppen ezért hűlt ki a földön a szeretet. Soha annyi gonoszságot, annyi szörnyűséget nem követtek el, mint a szeretet nevében.
A kegyelem törvénye lejáróban van, a kapuk záródnak. Már csak itt-ott vannak Isten és Krisztus által kiküldött munkások a Földön, viszont a szellemvilág intése, tanításai szinte minden házban jelen vannak a világháló jelenléte révén. Szinte minden közösség, akár egy-két tagja révén megismerheti az igazságot Jézus tanításai révén. A Biblia Újszövetségi része a világ minden nyelvén, a legnagyobb példányszámban kiadott mű, tehát senki sem mondhatja, amikor a kapu elé kerül, hogy sajnálom, nem hallottam róla. Ott már nem lehet hazudni vagy letagadni, ott minden látható, a szellem maga szembesül minden pillanattal, amikor lehetősége lett volna az igazság megismerésére, de nem tette, mert nem volt benne haszna. (Amúgy is, kit érdekel?)
A szembesítés után besorolódik és érdekes módon a szellemvilág egy rövid időre teljes szellemi világosságban részesíti, hogy teljesen tisztán láthassa a maga kicsinységét és szellemi éretlenségét, hogy megértse, mekkora lehetőséget kapott az utolsó időkben a Kegyelemtől, amellyel nem tudott élni, és most szabad akaratából elkövetett hibái miatt bukik. Ez a tudat őrjítő fájdalmat okoz ezen lelkek számára. Fájdalmas üvöltésüktől zeng a szféra. Most már megbánnák, elviselnék, ha fát hasítanának a hátukon azt is, de nincs már több lehetőség, mert a kapuk záródnak.
szemlézte: Bíró László
Re: Szellemtani alapok
Mo 23. Jan 2023, 05:29
A megbocsátás az egyetlen dolog,
amivel jobbá tudjuk tenni az életünket!
Mivel nem vagyunk tökéletesek, ezért követünk el hibákat, sértünk meg másokat, és bántanak mások is meg bennünket. És ez bármikor, bármilyen életszakaszban bekövetkezhet, akár többször is. Azonban ott van a megbocsátás, a feloldozás lehetősége, amely megkönnyíti a lelkünket, szívünket.
Ez viszont nem könnyű, hiszen egy csalódott, megbántott ember számára a megbocsátás az utolsó dolog, ami eszébe jut. Ilyenkor olyan mondatok kavarognak a fejünkben, mint: “Ő nem érdemli meg, hogy megbocsássak neki”, “Ha megbocsátok, az a gyengeség jelének tűnhet.”
Azonban ne felejtsük el, hogy mindannyiunknak jogunk van a boldogságra, és ha úgy döntünk, hogy megbocsátunk valakinek, akkor nem azért az emberért, hanem önmagunk boldogságáért teszünk egy óriási lépést.
Nem érdemeljük azt, hogy életünket a harag és a gyűlölet töltse ki, ezért BOCSÁSSUNK MEG!
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük azt, amit velünk művelt(ek), és nem jelenti azt, hogy engedélyt adtunk arra, hogy ismét megbántsanak, a megbocsátás arról szól, hogy többé nem a történtek mentén éljük az életünket, nem engedjük, hogy azok a bizonyos események befolyásolják a boldogságunkat. A megbocsátás nem más, mint egy “eszköz” arra, hogy felszabadítsuk magunkat a testi, lelki és érzelmi szenvedéstől.
A sikeres megbocsátáshoz nincs szükség a bántó fél bocsánatkérésére. A megbocsátás egy út ahhoz, hogy ismét teljes embernek érezzük magunkat, és ez egy eszköz, amelyet alkalmazni kell, mert különben az egész életünk a harag, a keserűség színterévé válhat.
A megbocsátás útja hosszú és nehéz, de soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az életünk mindennél fontosabb, és számtalan csodaszép dolog vár odakint ránk, amit még meg kell tapasztalnunk. Ezért minél előbb BOCSÁSSUNK MEG!
Bíró László
Megbocsájtás
https://www.facebook.com/mikloskomaromi ... 487299650/
amivel jobbá tudjuk tenni az életünket!
Mivel nem vagyunk tökéletesek, ezért követünk el hibákat, sértünk meg másokat, és bántanak mások is meg bennünket. És ez bármikor, bármilyen életszakaszban bekövetkezhet, akár többször is. Azonban ott van a megbocsátás, a feloldozás lehetősége, amely megkönnyíti a lelkünket, szívünket.
Ez viszont nem könnyű, hiszen egy csalódott, megbántott ember számára a megbocsátás az utolsó dolog, ami eszébe jut. Ilyenkor olyan mondatok kavarognak a fejünkben, mint: “Ő nem érdemli meg, hogy megbocsássak neki”, “Ha megbocsátok, az a gyengeség jelének tűnhet.”
Azonban ne felejtsük el, hogy mindannyiunknak jogunk van a boldogságra, és ha úgy döntünk, hogy megbocsátunk valakinek, akkor nem azért az emberért, hanem önmagunk boldogságáért teszünk egy óriási lépést.
Nem érdemeljük azt, hogy életünket a harag és a gyűlölet töltse ki, ezért BOCSÁSSUNK MEG!
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük azt, amit velünk művelt(ek), és nem jelenti azt, hogy engedélyt adtunk arra, hogy ismét megbántsanak, a megbocsátás arról szól, hogy többé nem a történtek mentén éljük az életünket, nem engedjük, hogy azok a bizonyos események befolyásolják a boldogságunkat. A megbocsátás nem más, mint egy “eszköz” arra, hogy felszabadítsuk magunkat a testi, lelki és érzelmi szenvedéstől.
A sikeres megbocsátáshoz nincs szükség a bántó fél bocsánatkérésére. A megbocsátás egy út ahhoz, hogy ismét teljes embernek érezzük magunkat, és ez egy eszköz, amelyet alkalmazni kell, mert különben az egész életünk a harag, a keserűség színterévé válhat.
A megbocsátás útja hosszú és nehéz, de soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az életünk mindennél fontosabb, és számtalan csodaszép dolog vár odakint ránk, amit még meg kell tapasztalnunk. Ezért minél előbb BOCSÁSSUNK MEG!
Bíró László
Megbocsájtás
https://www.facebook.com/mikloskomaromi ... 487299650/
Re: Szellemtani alapok
Di 24. Jan 2023, 06:22
Re: Szellemtani alapok
Mi 25. Jan 2023, 05:34
A kivégzés
Részlet az Adelma írómédium által írt „Elmélkedések könyve” című kötetből
A bűnös cselekedetek legdurvább és legrosszabb gyógyszereként az emberek a halálbüntetést eszelték ki. Mivel nincs bennük szeretet, odaadás és türelem; mivel nem képesek a szegény bűnös emberben saját erényeik szemléltetése útján a megbánás érzését felkelteni, azért alkalmaznak ilyen erőszakos eszközöket. De vajon a kivégzés gondolata tudott egyetlen rossz embert is, aki olyan utakon járt, mint a kivégzett, megtéríteni? És a gyilkost a megtorlás e módja képes-e megbánásra bírni? Nem, szelleme legtöbb esetben bűnnel terhelten került át a másvilágba, és ha ott Isten és szellemei szintén olyan kegyetlenek volnának, mint a földi emberek, akkor ezek a szellemek ott is megvetésre találnának. De nézzétek csak Isten könyörületességét! Szellemei addig oktatják, tanítják az eltévelyedetteket, míg csak az isteni világosság a szegény sötét szellemben derengeni nem kezd.
A kivégzés nem szüntetheti meg a gonoszságot. Annak végrehajtása gyakran izgató látványosságul, érdekes szóbeszéd tárgyául szolgál a népnek, és hozzászoktatja ahhoz, hogy nyugodtan, de sőt érdeklődéssel nézzen végig egy gyilkosságot, amely őt arra tanítja, hogy hasonlót hasonlóval kell megtorolni. De ez nem emberi, nem keresztényi eljárás! Barbár szokás ez, amely - fájdalom - még zsarnoki hatalma alatt tartja a világot. Szeretettel és türelemmel térítsétek meg a szegény bűnösöket. Ha az igazi szellemi tanról beszélhetnétek nekik, ha bűnük szörnyű következményeire utalhatnátok, ha a másvilágról óvó hangokat szólaltathatnátok meg: ez többet használna, mint a kötél és a golyó!
Ha igaz meleg felebaráti szeretettől áthatva felettük és velük együtt sírnátok, akkor Krisztus parancsolatához híven járnátok el! Így azonban a vezekelni nem akaró szellemeket kiűzitek a világból és nem gondoljátok meg, hogy a tett súlyának hordozása nagyobb s a mellett hasznosabb vezeklés volna számukra, mint a kivégzés, amelyet némelyek még örömmel is fogadnak. Vélt „igazságosságotokban” igazságtalanok vagytok; mert az, aki ellenfelét párbajban hidegvérrel megöli, szerintetek nem gyilkos, hanem becsületes ember! Emberek mennyire telve vagytok ellenmondásokkal! Az egyiket felakasztják útonállásért, a másik meg becsületes ember, mert ellenfelét párbajban megölte! Szellemi emberek, mondjátok ki bátran véleményeteket és dolgozzatok azon, hogy e Föld is mielőbb egyike legyen a boldogabb planétáknak.
Karsay István
UI:
Halál
https://rejtelyekszigete.com/amikor-meg ... LkJ_gA3Bzg
Részlet az Adelma írómédium által írt „Elmélkedések könyve” című kötetből
A bűnös cselekedetek legdurvább és legrosszabb gyógyszereként az emberek a halálbüntetést eszelték ki. Mivel nincs bennük szeretet, odaadás és türelem; mivel nem képesek a szegény bűnös emberben saját erényeik szemléltetése útján a megbánás érzését felkelteni, azért alkalmaznak ilyen erőszakos eszközöket. De vajon a kivégzés gondolata tudott egyetlen rossz embert is, aki olyan utakon járt, mint a kivégzett, megtéríteni? És a gyilkost a megtorlás e módja képes-e megbánásra bírni? Nem, szelleme legtöbb esetben bűnnel terhelten került át a másvilágba, és ha ott Isten és szellemei szintén olyan kegyetlenek volnának, mint a földi emberek, akkor ezek a szellemek ott is megvetésre találnának. De nézzétek csak Isten könyörületességét! Szellemei addig oktatják, tanítják az eltévelyedetteket, míg csak az isteni világosság a szegény sötét szellemben derengeni nem kezd.
A kivégzés nem szüntetheti meg a gonoszságot. Annak végrehajtása gyakran izgató látványosságul, érdekes szóbeszéd tárgyául szolgál a népnek, és hozzászoktatja ahhoz, hogy nyugodtan, de sőt érdeklődéssel nézzen végig egy gyilkosságot, amely őt arra tanítja, hogy hasonlót hasonlóval kell megtorolni. De ez nem emberi, nem keresztényi eljárás! Barbár szokás ez, amely - fájdalom - még zsarnoki hatalma alatt tartja a világot. Szeretettel és türelemmel térítsétek meg a szegény bűnösöket. Ha az igazi szellemi tanról beszélhetnétek nekik, ha bűnük szörnyű következményeire utalhatnátok, ha a másvilágról óvó hangokat szólaltathatnátok meg: ez többet használna, mint a kötél és a golyó!
Ha igaz meleg felebaráti szeretettől áthatva felettük és velük együtt sírnátok, akkor Krisztus parancsolatához híven járnátok el! Így azonban a vezekelni nem akaró szellemeket kiűzitek a világból és nem gondoljátok meg, hogy a tett súlyának hordozása nagyobb s a mellett hasznosabb vezeklés volna számukra, mint a kivégzés, amelyet némelyek még örömmel is fogadnak. Vélt „igazságosságotokban” igazságtalanok vagytok; mert az, aki ellenfelét párbajban hidegvérrel megöli, szerintetek nem gyilkos, hanem becsületes ember! Emberek mennyire telve vagytok ellenmondásokkal! Az egyiket felakasztják útonállásért, a másik meg becsületes ember, mert ellenfelét párbajban megölte! Szellemi emberek, mondjátok ki bátran véleményeteket és dolgozzatok azon, hogy e Föld is mielőbb egyike legyen a boldogabb planétáknak.
Karsay István
UI:
Halál
https://rejtelyekszigete.com/amikor-meg ... LkJ_gA3Bzg
Re: Szellemtani alapok
Do 26. Jan 2023, 05:14
ISTEN - Felvezetés
Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre
Ha az ember problémájának megfejtésében nem juthatunk el itt tovább, mint e következtetésig, hogy nem az, aminek látszik, de „ami” valójában, azt fogalmak híján el sem tudjuk képzelni, - mennyivel inkább megfejthetetlen probléma az Isten, aki szintén nem az, aminek látszik, semmiféle elképzelésben és ismertetésben nem az, mégis minden elképzelésben, ismertetésben és vonatkozástan az - aminek tartják. Ott van, ahol hívják; ott van, ahol keresik; ott van ahol imádják és ott van, ahol üldözik. Ott van ahol a bűnt elkövetik, ott van a kicsinyes szóváltásban és a magasztos eszmékben; ott van az elsuhanó gondolatban és érzésben; ott van a gyermek tehetetlenségében, a haldokló aggodalmában, a szenvedő jajkiáltásában, az eltiprott szégyenében és a győző gúnykacajában.
Ott van az esőcseppben, amely áldást hoz; a viharban, amely rombol; ott van a búzaszemben amely táplál, a virágban, amely gyönyörködtet; ott van a vérben, vágyban, sejtelemben; ott van, ahonnan gondosan kizárják és leginkább ott van a csüggedt ember e kifakadásában: „Nem lehet feltalálni, nem lehet megismerni talán - nincs is!...” Mégis, ha e könyv lapjain lefektetett bukás és fejlődési fejtegetést olvassuk, azt látjuk, hogy mi teremtettük mindazt, amit magunkban és magunk körül érzékelünk. Mi teremtettük a jót és a rosszat, mi teremtettük a bűnt és a büntetést, magunknak kell fenntartanunk, illetőleg átalakítanunk azt, amit teremtettünk.
Az öntudatlan virág élete milyen hasonlatos az öntudatlan, létével kapcsolatos gondolatokkal nem foglalkozó ember életéhez. A virágnak fogalma sincs létéről más vonatkozásban, mint amit szegényes érzékeivel észlel belőle. Nem ismeri saját színét, illatát, szépségét, természetét, rendeltetését, nem tudja, mi hatja át, mi fejleszti, mi pusztítja, nem ismeri a talajt, amiből kicsírázott, a Napot, amely érleli, az esőt, amely táplálja.
Az az ember is, - és sajnos ez a típus van többségben, - akit a létével kapcsolatos kérdés nem érdekel más vonatkozásban, mint ami létfenntartására és a velejáró emeletes igényeire tartozik, ugyanolyan, mint a virág, amely szegényes érzékeivel észleli életét és magához szívja a szükségleteit. Hisz az ember is csak ösztönös mozdulatait végzi szükségletei irányában anélkül, hogy fogalma volna rendeltetéséről, természetéről, egész valójáról, anélkül hogy tudná, hogy lelke van és hogy annak színe, illata van.
Nem tudja, mi hatja át, minek tulajdoníthatja létét és annak kifogyhatatlan folyamatát az egész fajban. Egész élete nem más, mint „veszteglés az ismeretlenben.” Az az ember azonban, aki már gondolkozni tud, aki már tisztában van a lét problémáival, legalább is annyira, hogy a tünetek mögé tud nézni - egyszerűen leolvassa az öntudatlan ember életmegnyilvánulásait, beszélni, írni tud róla és vele kapcsolatban mindarról, amiről neki magának fogalma sincs.
A hit - a legnagyobb erő a Földön. Úgy mondom, hogy a legnagyobb erő, pedig köztudat szerint a leghatalmasabb és legmagasabb rendű erő a szeretet. Azonban a szeretet itt a Földön csak olyan mennyiségben létezik, mint a rádium, míg a hit a világossághoz hasonló, amely mindent betölt, amelyet nem nélkülözhetünk és éppen azért mesterségesen is pótolni igyekszünk, ha a természet rendje szerint elburkolja magát.
Az Isten a leghalkabb kérést is meghallja, a legkisebb indítást is megérzi, mert mindenütt jelenvaló erői reagálnak reá. Minden feléje irányuló gondolat valójában egy lépés, amelyet megteszünk feléje, vagy ha így inkább érthető, egy lépéssel beljebb jutunk az Ő erőáramlásába, miáltal izolálva vagyunk az alantas támadásoktól.
Krisztus példázta Őt az embernek elérhető legmagasabb elképzelésben. Megtestesítette Őt, a testetlent, megszemélyesítette Őt, a személyfelettit. Közel hozta Őt egészen az emberek, e kisdedek szívéhez. A nagy család, az emberiség élére állította Őt, mint Atyát, mint szerető, gondoskodó, megbocsátó Atyát.
összeállította: Bíró András
A csatolt anyagok listája:
Isten
Adai közlés - Ahol az ég a földre szállt
Az imádságról
Az egymáshoz vezérlő hatalom
Kronosz, az idő szelleme
Az eskűről
A szeretet megbecsül
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirpJg9X ... w?e=OJsQYU
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.
https://www.youtube.com/watch?v=GVx9nbrzjWo
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 1997.jan.5.
https://www.youtube.com/watch?v=AP7sTL4uIqo
Kiáltás az utolsó órában – Zita médium közlése
https://www.youtube.com/watch?v=ce38L8vgJDU
A szellemvilág nyitott kapui – Zita médium közléseiből
https://www.youtube.com/watch?v=mk1jcQqL4Fo
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok VI. rész
Hangoskönyv (Csongi)
https://www.youtube.com/watch?v=aqqfm53zZq0
Jéghotel – Romantikus film
Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre
Ha az ember problémájának megfejtésében nem juthatunk el itt tovább, mint e következtetésig, hogy nem az, aminek látszik, de „ami” valójában, azt fogalmak híján el sem tudjuk képzelni, - mennyivel inkább megfejthetetlen probléma az Isten, aki szintén nem az, aminek látszik, semmiféle elképzelésben és ismertetésben nem az, mégis minden elképzelésben, ismertetésben és vonatkozástan az - aminek tartják. Ott van, ahol hívják; ott van, ahol keresik; ott van ahol imádják és ott van, ahol üldözik. Ott van ahol a bűnt elkövetik, ott van a kicsinyes szóváltásban és a magasztos eszmékben; ott van az elsuhanó gondolatban és érzésben; ott van a gyermek tehetetlenségében, a haldokló aggodalmában, a szenvedő jajkiáltásában, az eltiprott szégyenében és a győző gúnykacajában.
Ott van az esőcseppben, amely áldást hoz; a viharban, amely rombol; ott van a búzaszemben amely táplál, a virágban, amely gyönyörködtet; ott van a vérben, vágyban, sejtelemben; ott van, ahonnan gondosan kizárják és leginkább ott van a csüggedt ember e kifakadásában: „Nem lehet feltalálni, nem lehet megismerni talán - nincs is!...” Mégis, ha e könyv lapjain lefektetett bukás és fejlődési fejtegetést olvassuk, azt látjuk, hogy mi teremtettük mindazt, amit magunkban és magunk körül érzékelünk. Mi teremtettük a jót és a rosszat, mi teremtettük a bűnt és a büntetést, magunknak kell fenntartanunk, illetőleg átalakítanunk azt, amit teremtettünk.
Az öntudatlan virág élete milyen hasonlatos az öntudatlan, létével kapcsolatos gondolatokkal nem foglalkozó ember életéhez. A virágnak fogalma sincs létéről más vonatkozásban, mint amit szegényes érzékeivel észlel belőle. Nem ismeri saját színét, illatát, szépségét, természetét, rendeltetését, nem tudja, mi hatja át, mi fejleszti, mi pusztítja, nem ismeri a talajt, amiből kicsírázott, a Napot, amely érleli, az esőt, amely táplálja.
Az az ember is, - és sajnos ez a típus van többségben, - akit a létével kapcsolatos kérdés nem érdekel más vonatkozásban, mint ami létfenntartására és a velejáró emeletes igényeire tartozik, ugyanolyan, mint a virág, amely szegényes érzékeivel észleli életét és magához szívja a szükségleteit. Hisz az ember is csak ösztönös mozdulatait végzi szükségletei irányában anélkül, hogy fogalma volna rendeltetéséről, természetéről, egész valójáról, anélkül hogy tudná, hogy lelke van és hogy annak színe, illata van.
Nem tudja, mi hatja át, minek tulajdoníthatja létét és annak kifogyhatatlan folyamatát az egész fajban. Egész élete nem más, mint „veszteglés az ismeretlenben.” Az az ember azonban, aki már gondolkozni tud, aki már tisztában van a lét problémáival, legalább is annyira, hogy a tünetek mögé tud nézni - egyszerűen leolvassa az öntudatlan ember életmegnyilvánulásait, beszélni, írni tud róla és vele kapcsolatban mindarról, amiről neki magának fogalma sincs.
A hit - a legnagyobb erő a Földön. Úgy mondom, hogy a legnagyobb erő, pedig köztudat szerint a leghatalmasabb és legmagasabb rendű erő a szeretet. Azonban a szeretet itt a Földön csak olyan mennyiségben létezik, mint a rádium, míg a hit a világossághoz hasonló, amely mindent betölt, amelyet nem nélkülözhetünk és éppen azért mesterségesen is pótolni igyekszünk, ha a természet rendje szerint elburkolja magát.
Az Isten a leghalkabb kérést is meghallja, a legkisebb indítást is megérzi, mert mindenütt jelenvaló erői reagálnak reá. Minden feléje irányuló gondolat valójában egy lépés, amelyet megteszünk feléje, vagy ha így inkább érthető, egy lépéssel beljebb jutunk az Ő erőáramlásába, miáltal izolálva vagyunk az alantas támadásoktól.
Krisztus példázta Őt az embernek elérhető legmagasabb elképzelésben. Megtestesítette Őt, a testetlent, megszemélyesítette Őt, a személyfelettit. Közel hozta Őt egészen az emberek, e kisdedek szívéhez. A nagy család, az emberiség élére állította Őt, mint Atyát, mint szerető, gondoskodó, megbocsátó Atyát.
összeállította: Bíró András
A csatolt anyagok listája:
Isten
Adai közlés - Ahol az ég a földre szállt
Az imádságról
Az egymáshoz vezérlő hatalom
Kronosz, az idő szelleme
Az eskűről
A szeretet megbecsül
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirpJg9X ... w?e=OJsQYU
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.
https://www.youtube.com/watch?v=GVx9nbrzjWo
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 1997.jan.5.
https://www.youtube.com/watch?v=AP7sTL4uIqo
Kiáltás az utolsó órában – Zita médium közlése
https://www.youtube.com/watch?v=ce38L8vgJDU
A szellemvilág nyitott kapui – Zita médium közléseiből
https://www.youtube.com/watch?v=mk1jcQqL4Fo
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok VI. rész
Hangoskönyv (Csongi)
https://www.youtube.com/watch?v=aqqfm53zZq0
Jéghotel – Romantikus film
Re: Szellemtani alapok
Fr 27. Jan 2023, 06:11
A tanulás fontossága
Minden alkalommal, amikor azt érzed, hogy a lelkedben nincs nyugalom annak az, az oka, hogy mindig csak a jelenben élsz és gondolkodsz, mert mindennek megvan a miértje. Nemcsak azoknak az eseményeknek, amelyek egyre gyakrabban előfordulnak az emberek életében, hanem annak is ami csak nagyon régen megtörtént veled, csak éppen már nem emlékezel rá. Ilyen esetben csak töprengesz és azon gondolkozol, hogy miért történik meg velem ez vagy az, az esemény, ami éppen megtörtént. Mindig előre kell meggondolni az embereknek minden cselekedetüket, amelyekkel olyan eseményeket idéznek elő a későbbi életükben, amire soha sem találják meg a választ, mint ahogyan azt te sem találod már meg.
Nagyon régen, amikor még nem foglalkoztál komolyabban a Krisztusi tanítással, akkor még nem tudtad azt, hogy minden rossz cselekedetnek következményei vannak az embereknek a későbbi életükre nézve. Innentől már csak az a kérdés, hogy mennyire képes az ember visszahozni az életében azokat az eseményeket, amelyeket helytelenül cselekedett meg. Így vagy most te is, hogy fogalmad sincs arról, hogy milyen helytelenül megoldott feladat következményeként éled, most meg azt a számodra igen kényes és nehéz helyzetet, amit nem tudsz magadtól helyrehozni sem.
Minden alkalommal amikor azt érzed magadon, hogy valami rendellenes történik meg veled, akkor az egy elrontott feladat következménye, ami arra vár, hogy kijavítsad és helyrehozzad azt, amit elrontottál. Innentől kezdve már nem nehéz a helyzeted, mert minden alkalommal amikor azt érzed, hogy valami nincs rendben az egészséged körül, akkor azonnal nézz körül magad körül, vagyis vedd számba azt, hogy milyen hibát követtél abban a feladatban. Ha figyelmes vagy akkor sikerülni fog, mert az ég angyalai akik mellettetek vannak azok segítenek nektek ebben a nehéz helyzetben is.
Ezeknek az eseményeknek azok az előfeltételei, hogy mindenkor legyetek készek és figyeljetek magatokra, hogy minél kevesebb olyan hibát kövessetek el, aminek következményeit is meg kell tapasztalnotok. Mindig van segítség, soha sem szabad elkeserednetek, mert az a számotokra nem előnyös, vagyis inkább károsnak mondható, mert a figyelmeteket, akkor nem az Istenre irányítjátok, hanem inkább az ellentét tart benneteket félelemben a betegségetek miatt.
Legyetek nagyon éberek és mindig nagyon figyeljetek, hogy mennyire lehet benneteket eltántorítani attól a gondolattól, amit eddig magatokénak tudtatok. Csak egy pillanat is elegendő arra nézve, hogy elvonjátok a figyelmeteket az Isteni szeretet adta lehetőségektől, és máris megjelenik bennetek a félelem, ami kiöli belőletek a meglévő szeretetet is. Vigyázzatok…
Ilyen és ehhez hasonló események miatt nagyon fontos, hogy az emberek tisztában legyenek a cselekedetük súlyosságával. Minden kimondott szó, minden gondolat ami elhagyja az emberi szívet, az már az éterben van, mint energia és az addig várja a tulajdonosát, ameddig az ki nem javítja azt. Vagyis ameddig abban az emberben a szeretet ereje nem lesz akkora, hogy feloldja azt a nehéz energiát, amit megteremtett magának. Ez lehet nagyon régi esemény is, de lehet ebben az életben elkövetett elrontott feladat is. Tudvalevő, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, így lehetősége sincs annak aki, ezt elindítja, hogy azt időközben megsemmisítse valamilyen trükkel. Itt nem lehet semmiféle külön utakat járni, az Isten törvényében minden helytelen cselekedetet ki kell javítani, vagyis meg kell, hogy szűnjön az a sok negatív energia, ami megkeseríti az emberek életét.
Az emberek ezt nem úgy érzik, hogy ők ettől szenvednek csak egyszerűen nehéz a földi élet terhe, vagyis elviselhetetlen az éterben az a rengeteg negatív energia, amit az emberek kisugároznak magukból. Ennek az a következménye, hogy egyre jobban nehezedik az emberek élete a földi világban, mert minden szennyezetté válik ezáltal. Mert azt is tudjátok, hogy minden energia, ami körül vesz bennünket, de a szennyezett energia az nem táplálék, vagyis elpusztulnak hamarosan az élőlények, ha az emberiség nem változtat a gondolkodásán, hogy a lelkéből a pozitív energiát, szeretetet sugározza az univerzumba.
Mindezeket a gondolatokat, ha az emberek egy kicsit is odafigyelnek magukra meg tudják cselekedni, hogy egymással szeretetben tudjanak élni, és ne legyen ellenségeskedés az emberek között.
Mindig arra gondoljatok, amikor valamilyen esemény ér benneteket, hogy most valóban helyesen cselekedtem, vagy megint hibát követtem el. Ez nem úgy kell, hogy állandóan rettegésben éljen az ember, hanem természetessé kell, hogy váljon a szeretetben való élet megélése, mert e nélkül nem lehet az embereknek az üdvösségre jutni.
Nagyon fontos, hogy a mindennapját az ember úgy élje meg, hogy azt ha teheti naponta nézze végig, mert akkor frissen még jobban emlékezik rá, és talán az esélye is nagyobb annak, hogy mielőbb kitudja azt javítani.
Ha a földi ember nem eléggé figyelmes, akkor mindig csak gyűjti azokat a helytelenül megoldott feladatokat, amelyeket egykor ki kell majd javítania.
Testvéreim törekedjetek arra, hogy a szeretet lángja járja át a ti szíveteket és ezáltal a mindennapjaitokat békében és szeretetben éljétek meg.
2007.12.12. Imre Margit
UI:
Hasznos tudnivalók a szellemvilágról
https://www.egybenegy.hu/?fbclid=IwAR1z ... AoZ8Jm0qBo
Minden alkalommal, amikor azt érzed, hogy a lelkedben nincs nyugalom annak az, az oka, hogy mindig csak a jelenben élsz és gondolkodsz, mert mindennek megvan a miértje. Nemcsak azoknak az eseményeknek, amelyek egyre gyakrabban előfordulnak az emberek életében, hanem annak is ami csak nagyon régen megtörtént veled, csak éppen már nem emlékezel rá. Ilyen esetben csak töprengesz és azon gondolkozol, hogy miért történik meg velem ez vagy az, az esemény, ami éppen megtörtént. Mindig előre kell meggondolni az embereknek minden cselekedetüket, amelyekkel olyan eseményeket idéznek elő a későbbi életükben, amire soha sem találják meg a választ, mint ahogyan azt te sem találod már meg.
Nagyon régen, amikor még nem foglalkoztál komolyabban a Krisztusi tanítással, akkor még nem tudtad azt, hogy minden rossz cselekedetnek következményei vannak az embereknek a későbbi életükre nézve. Innentől már csak az a kérdés, hogy mennyire képes az ember visszahozni az életében azokat az eseményeket, amelyeket helytelenül cselekedett meg. Így vagy most te is, hogy fogalmad sincs arról, hogy milyen helytelenül megoldott feladat következményeként éled, most meg azt a számodra igen kényes és nehéz helyzetet, amit nem tudsz magadtól helyrehozni sem.
Minden alkalommal amikor azt érzed magadon, hogy valami rendellenes történik meg veled, akkor az egy elrontott feladat következménye, ami arra vár, hogy kijavítsad és helyrehozzad azt, amit elrontottál. Innentől kezdve már nem nehéz a helyzeted, mert minden alkalommal amikor azt érzed, hogy valami nincs rendben az egészséged körül, akkor azonnal nézz körül magad körül, vagyis vedd számba azt, hogy milyen hibát követtél abban a feladatban. Ha figyelmes vagy akkor sikerülni fog, mert az ég angyalai akik mellettetek vannak azok segítenek nektek ebben a nehéz helyzetben is.
Ezeknek az eseményeknek azok az előfeltételei, hogy mindenkor legyetek készek és figyeljetek magatokra, hogy minél kevesebb olyan hibát kövessetek el, aminek következményeit is meg kell tapasztalnotok. Mindig van segítség, soha sem szabad elkeserednetek, mert az a számotokra nem előnyös, vagyis inkább károsnak mondható, mert a figyelmeteket, akkor nem az Istenre irányítjátok, hanem inkább az ellentét tart benneteket félelemben a betegségetek miatt.
Legyetek nagyon éberek és mindig nagyon figyeljetek, hogy mennyire lehet benneteket eltántorítani attól a gondolattól, amit eddig magatokénak tudtatok. Csak egy pillanat is elegendő arra nézve, hogy elvonjátok a figyelmeteket az Isteni szeretet adta lehetőségektől, és máris megjelenik bennetek a félelem, ami kiöli belőletek a meglévő szeretetet is. Vigyázzatok…
Ilyen és ehhez hasonló események miatt nagyon fontos, hogy az emberek tisztában legyenek a cselekedetük súlyosságával. Minden kimondott szó, minden gondolat ami elhagyja az emberi szívet, az már az éterben van, mint energia és az addig várja a tulajdonosát, ameddig az ki nem javítja azt. Vagyis ameddig abban az emberben a szeretet ereje nem lesz akkora, hogy feloldja azt a nehéz energiát, amit megteremtett magának. Ez lehet nagyon régi esemény is, de lehet ebben az életben elkövetett elrontott feladat is. Tudvalevő, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, így lehetősége sincs annak aki, ezt elindítja, hogy azt időközben megsemmisítse valamilyen trükkel. Itt nem lehet semmiféle külön utakat járni, az Isten törvényében minden helytelen cselekedetet ki kell javítani, vagyis meg kell, hogy szűnjön az a sok negatív energia, ami megkeseríti az emberek életét.
Az emberek ezt nem úgy érzik, hogy ők ettől szenvednek csak egyszerűen nehéz a földi élet terhe, vagyis elviselhetetlen az éterben az a rengeteg negatív energia, amit az emberek kisugároznak magukból. Ennek az a következménye, hogy egyre jobban nehezedik az emberek élete a földi világban, mert minden szennyezetté válik ezáltal. Mert azt is tudjátok, hogy minden energia, ami körül vesz bennünket, de a szennyezett energia az nem táplálék, vagyis elpusztulnak hamarosan az élőlények, ha az emberiség nem változtat a gondolkodásán, hogy a lelkéből a pozitív energiát, szeretetet sugározza az univerzumba.
Mindezeket a gondolatokat, ha az emberek egy kicsit is odafigyelnek magukra meg tudják cselekedni, hogy egymással szeretetben tudjanak élni, és ne legyen ellenségeskedés az emberek között.
Mindig arra gondoljatok, amikor valamilyen esemény ér benneteket, hogy most valóban helyesen cselekedtem, vagy megint hibát követtem el. Ez nem úgy kell, hogy állandóan rettegésben éljen az ember, hanem természetessé kell, hogy váljon a szeretetben való élet megélése, mert e nélkül nem lehet az embereknek az üdvösségre jutni.
Nagyon fontos, hogy a mindennapját az ember úgy élje meg, hogy azt ha teheti naponta nézze végig, mert akkor frissen még jobban emlékezik rá, és talán az esélye is nagyobb annak, hogy mielőbb kitudja azt javítani.
Ha a földi ember nem eléggé figyelmes, akkor mindig csak gyűjti azokat a helytelenül megoldott feladatokat, amelyeket egykor ki kell majd javítania.
Testvéreim törekedjetek arra, hogy a szeretet lángja járja át a ti szíveteket és ezáltal a mindennapjaitokat békében és szeretetben éljétek meg.
2007.12.12. Imre Margit
UI:
Hasznos tudnivalók a szellemvilágról
https://www.egybenegy.hu/?fbclid=IwAR1z ... AoZ8Jm0qBo
Re: Szellemtani alapok
Sa 28. Jan 2023, 05:51
A hosszútűrés és figyelembenemvevés,
mint Isten hatékony eszközei
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által
Az akarat elfajulása előidézi a gondolatok elfajulását; ez a fogalmak összezavarodását, ami viszont eltorzult nézeteket, az ilyen nézetek elferdült megismerést és ez utóbbi ellenmondást szül. Így áll elő az ellenmondás az akarat elfajulásából. Már pedig az akarat: erő. Az ellenmondás tehát ennek az erőnek megnyilvánulása; törvénye: az erőszak; s eredménye: a megsemmisítés! Ekként keletkezik minden gonosz a szellemi mozgatóerő az akarat elfajulásából!
Mivel pedig minden anyagi dolgot szellemi mozgató erők teremtenek és alakítanak át, maguk a mozgatók azonban elfajultak, a teremtés sem lehet egyenes, hanem ferde kell hogy legyen, hasonlóan alkotójához. Ezért nevezik az emberek az általuk lakott világot, szellemük helyes ösztönéből, „felfordult világ"-nak, - mert látják, hogy a világ állapotai felfordultak; de amint arra figyelmeztetjük őket, hogy eme felfordult állapotoknak ők az alkotói, megfordítják a közmondást és arra alkalmazzák, aki merészkedett őket erről felvilágosítani.
Ez az igazi ellenmondás a maga tényleges megnyilvánulásában; ellenmondanak önmaguknak vakon, haraggal telten, anélkül, hogy sejtenék. Ha azután haragjuk lecsillapodott s belátják, hogy a harag által szült ellenmondásuk vak volt, - akkor elszégyellik ugyan magukat, de szégyenüket mindjárt el is takarják egy fügefalevéllel, melynek „csökönyösség" a neve. Ennek a csökönyösségnek az emberek egy szép nevet adnak; ami visszás, elnevezik "következetesség"-nek.
Ezen a zátonyra futott gondolkodásmódon még lehetne segíteni, ha engedné magát visszafordíttatni; a rosszon azonban nem lehet, mert az a segítőt nem engedi a közelébe, sőt még jobban megvadul, ha valaki merészkednék őt rosszaságánál fogva megragadni. Így válik a kezdetben csak visszás ember később vad gonosztevővé.
És vajon mi tette őt gonosztevővé? Csak a büszkeség, mely nem engedte, hogy visszásságát beismerje! A büszkeség rettenetes méreg, mely a kezdetben csak megtévedt embert a pokol vad szolgájává alakíthatja át; olyanná, aki durvább magánál az ördögnél is! Az ilyen tudja, hogy nincs igaza és igaztalanságának teljes tudatában rossz!
Az ilyenen nem lehet segíteni, mert vele szemben kárba vész minden szeretetbeli szolgálat; az ilyennek puhító pácba kell kerülni, s egész kis örökkévalóságokon át benne is maradnia; nem az ellenmondás, hanem a teljes figyelmen kívül hagyás keserű megaláztatásainak kitéve. A megaláztatások eme puhító savai marják őt szakadatlanul, s csak mikor már teljesen szétmarták, annyira, hogy „senki"-nek érzi magát, akkor merészkedhetik a szeretetnek valamely könyörületes szívű szolgája jobb indulattal közeledni hozzá, melyet aztán megtanul becsülni, miután oly sokáig senki sem törődött vele.
Súlyos betegségeknek erős gyógyszer kell; az isteni törvényben pedig a legerősebb gyógyszer a figyelembenemvevés. Azt sokáig egyetlen lény sem állja ki, anélkül, hogy meg ne puhulna ebben az irtóztató erős pácban. A rosszakaratú tagadót, hasonlóképpen megtagadással bünteti Isten, s ez az ő hosszútűrésben nyilvánul meg. Isten hosszútűrése olyan végtelen, aminő egyetlen teremtett lénynek sem lehet. Isten végtelen hosszútűrése alatt végül meg kell puhulnia s teljesen szétolvadnia mindenkinek, bármilyen kemény is legyen.
szemlézte: Bíró László
mint Isten hatékony eszközei
Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által
Az akarat elfajulása előidézi a gondolatok elfajulását; ez a fogalmak összezavarodását, ami viszont eltorzult nézeteket, az ilyen nézetek elferdült megismerést és ez utóbbi ellenmondást szül. Így áll elő az ellenmondás az akarat elfajulásából. Már pedig az akarat: erő. Az ellenmondás tehát ennek az erőnek megnyilvánulása; törvénye: az erőszak; s eredménye: a megsemmisítés! Ekként keletkezik minden gonosz a szellemi mozgatóerő az akarat elfajulásából!
Mivel pedig minden anyagi dolgot szellemi mozgató erők teremtenek és alakítanak át, maguk a mozgatók azonban elfajultak, a teremtés sem lehet egyenes, hanem ferde kell hogy legyen, hasonlóan alkotójához. Ezért nevezik az emberek az általuk lakott világot, szellemük helyes ösztönéből, „felfordult világ"-nak, - mert látják, hogy a világ állapotai felfordultak; de amint arra figyelmeztetjük őket, hogy eme felfordult állapotoknak ők az alkotói, megfordítják a közmondást és arra alkalmazzák, aki merészkedett őket erről felvilágosítani.
Ez az igazi ellenmondás a maga tényleges megnyilvánulásában; ellenmondanak önmaguknak vakon, haraggal telten, anélkül, hogy sejtenék. Ha azután haragjuk lecsillapodott s belátják, hogy a harag által szült ellenmondásuk vak volt, - akkor elszégyellik ugyan magukat, de szégyenüket mindjárt el is takarják egy fügefalevéllel, melynek „csökönyösség" a neve. Ennek a csökönyösségnek az emberek egy szép nevet adnak; ami visszás, elnevezik "következetesség"-nek.
Ezen a zátonyra futott gondolkodásmódon még lehetne segíteni, ha engedné magát visszafordíttatni; a rosszon azonban nem lehet, mert az a segítőt nem engedi a közelébe, sőt még jobban megvadul, ha valaki merészkednék őt rosszaságánál fogva megragadni. Így válik a kezdetben csak visszás ember később vad gonosztevővé.
És vajon mi tette őt gonosztevővé? Csak a büszkeség, mely nem engedte, hogy visszásságát beismerje! A büszkeség rettenetes méreg, mely a kezdetben csak megtévedt embert a pokol vad szolgájává alakíthatja át; olyanná, aki durvább magánál az ördögnél is! Az ilyen tudja, hogy nincs igaza és igaztalanságának teljes tudatában rossz!
Az ilyenen nem lehet segíteni, mert vele szemben kárba vész minden szeretetbeli szolgálat; az ilyennek puhító pácba kell kerülni, s egész kis örökkévalóságokon át benne is maradnia; nem az ellenmondás, hanem a teljes figyelmen kívül hagyás keserű megaláztatásainak kitéve. A megaláztatások eme puhító savai marják őt szakadatlanul, s csak mikor már teljesen szétmarták, annyira, hogy „senki"-nek érzi magát, akkor merészkedhetik a szeretetnek valamely könyörületes szívű szolgája jobb indulattal közeledni hozzá, melyet aztán megtanul becsülni, miután oly sokáig senki sem törődött vele.
Súlyos betegségeknek erős gyógyszer kell; az isteni törvényben pedig a legerősebb gyógyszer a figyelembenemvevés. Azt sokáig egyetlen lény sem állja ki, anélkül, hogy meg ne puhulna ebben az irtóztató erős pácban. A rosszakaratú tagadót, hasonlóképpen megtagadással bünteti Isten, s ez az ő hosszútűrésben nyilvánul meg. Isten hosszútűrése olyan végtelen, aminő egyetlen teremtett lénynek sem lehet. Isten végtelen hosszútűrése alatt végül meg kell puhulnia s teljesen szétolvadnia mindenkinek, bármilyen kemény is legyen.
szemlézte: Bíró László
Re: Szellemtani alapok
So 29. Jan 2023, 06:13
A mai szellemi sötétség oka
Részlet Máté evangéliumának szellemi magyarázatából
Máté szelleme Antal médium által
Azért oly nagy a földön a Krisztustól való elszakadás, az emberek már csak név szerint keresztények, a krisztusi tan szellemétől idegenek! Innen van az is, hogy túlozzák vagy tagadják az evangélium értékét és Jézust mint Messiást és Isten elsődjét és vagy faragnak belőle Istent, kiről semmi fogalmuk sincs, vagy pedig közönséges embert, kivel azonban tizenkilencszázados haladás daczára nemcsak egyenlőkké, de hozzá hasonlókká sem tudnak lenni.
És mi az oka ennek a szellembukásnak(a mai szellemi és erkölcsi sötétségnek)? Az, hogy kevés a jó, és sok a rossz példa! Azok, akik önhatalmúlag magukhoz ragadták azt az előjogot, hogy ők táplálják a földön élő lelkeket ezzel a mennyei kenyérrel, maguk sem akartak ezzel a táplálékkal élni, a megváltó parancsolatot teljesíteni, ennél fogva nem is voltak képesek az embereket a keresztény életmód követésére bírni.
Az emberek látták ezt a fogyatékosságot és nem hittek szavaiknak, mert másként beszéltek, mint ahogy cselekedtek; s ez a hitetlenség okozta bukásukat s az Ő tanítóik okozták ezt! Mit is ér az elmélet, ha meg nem valósul a gyakorlatban! Az elméletet különféleképpen lehet magyarázni, de annak gyakorlati, tényleges megvalósítása kellő világításba helyezi azt és lehetetlenné tesz minden félremagyarázást. Hogyan magyarázhatnák az ellentétben élő, gyenge emberek helyesen a törvényt, ha nem látják, hogy tanítóik tényleg teljesítik azt? A példa a legjobb tanító, a legjobb magyarázat; a tettnek kell bizonyságot tennie a tan hasznáról, a haszon pedig vonzza az embereket, hogy elfogadják és kövessék a tant.
Az a mester, aki nem tudja a tanulónak gyakorlatban megmutatni, amire tanítani akarja, az nem ér semmit. Mert az ilyen megrontja a tan lényegét s a tannal együtt félrevettetik, - miként Krisztus mondja a sóról. Ezen szavainak beteljesülését naponkint látjátok szemeitek előtt. Nem az Isten veti félre az alkalmatlan tanítókat. Ők maguk teszik lehetetlenekké magukat életmódjuk által! A tanítványok nem becsülik őket, mert nem látnak bennük a magukéinál jobb tulajdonságokat, belátják, hogy nem tanulhatnak tőlük semmit, s így válnak azok nélkülözhetőkké.
A nélkülözhetőség természettörvényi kiválást képez, mely nem rögtön történik meg, hanem lassanként, észrevétlenül, mint minden a természetben. Nem büntetés az, hanem beteljesülés, törvényes következmény, mert minden szónak következménye annak hangja, minden cselekedetnek a maga képe. Így megvan az ízetlenné vált egyháznak a földön a maga következménye, a maga beteljesülése a hit ellentétében - a hitetlenségben; a megváltás ellentétében - a bukásban; az eggyé levés ellentétében a szakadásban! S ez egyház atyái okozták ezt a szakadást. Ők a világ kedvéért megfeledkeztek a szellemről, a mammon kedvéért Istenről, a viszály miatt az egységről!
Ők szívükben materialisták, ateisták és felekezetieskedők lettek, akik csak a saját énjüket imádják. Így tehát hogyan fordulhatnak ők a mennyhez, hogyan hívhatják segítségül a törvényt, mikor a mennyet nem is ismerik, a törvénynek pedig a megfordítottja van bennük? A menny őstörvénye nem védheti őket, mert nem éltek ebben a törvényben. Az ő joguk az ellentétben gyökerezik, s innen nyerhetik azt!
Ne jajgassatok és szitkozódjatok tehát, Isten nem változtathatja meg a maga törvényét a ti kedvetekért. Ami megtörténik, azt ti okoztátok, ami élni nem képes, annak meg kell halnia, át kell változnia; örökké csak az élhet, ami igaz! Aki mást cselekszik, mint amit beszél, az hazugságban él, ennek pedig meg kell halnia, át kell változnia, ha lejárt az ideje.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló
A szeretet könyve
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... MZlsYfJ_B0
Részlet Máté evangéliumának szellemi magyarázatából
Máté szelleme Antal médium által
Azért oly nagy a földön a Krisztustól való elszakadás, az emberek már csak név szerint keresztények, a krisztusi tan szellemétől idegenek! Innen van az is, hogy túlozzák vagy tagadják az evangélium értékét és Jézust mint Messiást és Isten elsődjét és vagy faragnak belőle Istent, kiről semmi fogalmuk sincs, vagy pedig közönséges embert, kivel azonban tizenkilencszázados haladás daczára nemcsak egyenlőkké, de hozzá hasonlókká sem tudnak lenni.
És mi az oka ennek a szellembukásnak(a mai szellemi és erkölcsi sötétségnek)? Az, hogy kevés a jó, és sok a rossz példa! Azok, akik önhatalmúlag magukhoz ragadták azt az előjogot, hogy ők táplálják a földön élő lelkeket ezzel a mennyei kenyérrel, maguk sem akartak ezzel a táplálékkal élni, a megváltó parancsolatot teljesíteni, ennél fogva nem is voltak képesek az embereket a keresztény életmód követésére bírni.
Az emberek látták ezt a fogyatékosságot és nem hittek szavaiknak, mert másként beszéltek, mint ahogy cselekedtek; s ez a hitetlenség okozta bukásukat s az Ő tanítóik okozták ezt! Mit is ér az elmélet, ha meg nem valósul a gyakorlatban! Az elméletet különféleképpen lehet magyarázni, de annak gyakorlati, tényleges megvalósítása kellő világításba helyezi azt és lehetetlenné tesz minden félremagyarázást. Hogyan magyarázhatnák az ellentétben élő, gyenge emberek helyesen a törvényt, ha nem látják, hogy tanítóik tényleg teljesítik azt? A példa a legjobb tanító, a legjobb magyarázat; a tettnek kell bizonyságot tennie a tan hasznáról, a haszon pedig vonzza az embereket, hogy elfogadják és kövessék a tant.
Az a mester, aki nem tudja a tanulónak gyakorlatban megmutatni, amire tanítani akarja, az nem ér semmit. Mert az ilyen megrontja a tan lényegét s a tannal együtt félrevettetik, - miként Krisztus mondja a sóról. Ezen szavainak beteljesülését naponkint látjátok szemeitek előtt. Nem az Isten veti félre az alkalmatlan tanítókat. Ők maguk teszik lehetetlenekké magukat életmódjuk által! A tanítványok nem becsülik őket, mert nem látnak bennük a magukéinál jobb tulajdonságokat, belátják, hogy nem tanulhatnak tőlük semmit, s így válnak azok nélkülözhetőkké.
A nélkülözhetőség természettörvényi kiválást képez, mely nem rögtön történik meg, hanem lassanként, észrevétlenül, mint minden a természetben. Nem büntetés az, hanem beteljesülés, törvényes következmény, mert minden szónak következménye annak hangja, minden cselekedetnek a maga képe. Így megvan az ízetlenné vált egyháznak a földön a maga következménye, a maga beteljesülése a hit ellentétében - a hitetlenségben; a megváltás ellentétében - a bukásban; az eggyé levés ellentétében a szakadásban! S ez egyház atyái okozták ezt a szakadást. Ők a világ kedvéért megfeledkeztek a szellemről, a mammon kedvéért Istenről, a viszály miatt az egységről!
Ők szívükben materialisták, ateisták és felekezetieskedők lettek, akik csak a saját énjüket imádják. Így tehát hogyan fordulhatnak ők a mennyhez, hogyan hívhatják segítségül a törvényt, mikor a mennyet nem is ismerik, a törvénynek pedig a megfordítottja van bennük? A menny őstörvénye nem védheti őket, mert nem éltek ebben a törvényben. Az ő joguk az ellentétben gyökerezik, s innen nyerhetik azt!
Ne jajgassatok és szitkozódjatok tehát, Isten nem változtathatja meg a maga törvényét a ti kedvetekért. Ami megtörténik, azt ti okoztátok, ami élni nem képes, annak meg kell halnia, át kell változnia; örökké csak az élhet, ami igaz! Aki mást cselekszik, mint amit beszél, az hazugságban él, ennek pedig meg kell halnia, át kell változnia, ha lejárt az ideje.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló
A szeretet könyve
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... MZlsYfJ_B0
Re: Szellemtani alapok
Mo 30. Jan 2023, 05:55
Az élet evolúciója
Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből
Két hatalmasság küzd a világon: az élet, meg a halál. Az élet, amelyet Isten a maga Lényéből sugárzott ki, és amellyel megajándékozta gyermekeit. Az igazi élet öröm. Akinek élete Istenben van, hacsak a hit által is, annak a lelkében a homályt derű váltja fel, a félelmet remény; az nem fél a haláltól és az Istentől sem fél, hanem szereti Őt.
A halál kisértete ott lappangott már akkor, amikor az élet az első teremtett szellemek birtokába került, ott lappangott, és kisértés alakjában az első homályt boritotta arra az életre, amely mint ragyogó világosság volt hivatva Isten boldogságát, dicsőségét, fenségét terjeszteni szét az örökkévalóságban. Ennek az első homálynak, mint az ellenszegülő, engedetlen gondolatoknak eredménye és következménye volt az, hogy az engedetlenségből továbbfejlődött hibák és bűnök, a gőg, a dac, a gyűlölet, a gonosz gondolatok, gonosz érzések és gonosz akaratmegmozdulások az első homályt sürü köddé tömörítették, amely sürü ködben többé nem látták az irányt.
Mivel pedig a szellemnek örökké dolgoznia és mozognia kell, dolgoztak, mozogtak, erőket bocsátottak ki a meglévőből és előállt a chaos, mert a rendszer megszűnt, a vezető szál: az Isten akarata nem érvényesülhetett.
Megjegyzés: Tehát a káosz a bukott szellemvilág teremtő tevékenységének az eredménye. A hűséges elsődök kapták azt a feladatot, hogy a káoszban rendet teremtsenek. Ők hozták létre az első napkört, amelyben ők voltak az ősnapok Logoszai (teremtői és fenntartói). Az engedetlenek sorozatos bukásának eredményeként születtek meg a "Rendfenntartás" eredményeként a további napkörök (mi most hatodik napkörbe tartozunk).
Azután ebből a sürü ködből lassanként sűrü világok keletkeztek, egészen odáig, amikor már a szilárd anyagba szorult bele az az élet, amely az Istentől származott. Az anyagi világ, úgy, amint van, nem más mint erők elraktározott, megmerevedett óriási tömege, azoké az erőké, amelyek gondolatok, érzések és akaratmegnyilvánulások formájában indultak útra.
Egy-egy olyan világ, mint ez a szegény Föld is, amely a maga anyagával az életnek óriási tömegét zárja magába, olyan, mint egy sötét koporsó, amely kering a mindenségben, besugározva a kivülről jövő élettel, amely kivülről jövő élet felébreszteni vágyik azt az élettömeget, amely ebben az anyagban, mint halott pihen. Az Élet koporsója ez a föld és az élet koporsói azok az anyagok, amelyek mindenféle variációban, mindenféle megnyilvánulási formában együtt vannak rajta. Ezek a koporsók nehezen engedik ki magukból az Életet, azt a drága halottat, amelyet magukba zárnak.
A kőzet, amely végső eredményben szintén csak erők konglomerátuma, érzések és gondolatok kijegecesedett holt anyaga, maga is él, az Élet ebbe is be van zárva. Mivel pedig ebben a halál a legmélyebb, azért ez az életet nagyon-nagyon lassan, hosszú, örökkévalóságoknak tekinthető időturnusok után tudja csak kiengedni magából. Egészen titokzatos, emberi bölcseség által soha meg nem fejthető átalakuláson megy keresztül az az élet, amely az egyik koporsóból, a kőzet évmilliókig bezárt koporsójából egy új koporsóba: a növény testébe juthatott bele. Mert az az életparány megint csak koporsóban van. A növény teste sem egyéb még, mint az élet koporsója, mint úgyanannak az anyagnak átalakult formája.
A növényi életet felszedi magába az állati élet, és ezáltal az a primitiv élethullám, amelynek a növényben csak egyetlen mozgási lehetősége volt: a növekedés, az állati testben szabad mozgást nyer, de ez a forma is csak koporsója még az életnek. De az életnek ebből a koporsóból is ki kell bontakoznia, hogy új koporsó várjon rá abban a legtökéletesebb szervezetben, amely a földön a szellemet van hivatva magába fogadni, az emberben.
Ezzel az az élethullám, amely az ember testét élteti, a legmagasabbrendüvel lépett összeköttetésbe, amivel egyáltalában öszeköttetésbe léphetett: a szellemmel. Egyszerre végtelenül kitárul a horizont az előtt az élethullám előtt, amely az ember földi életét tölti ki. A gondolatoknak és érzéseknek elgondolhatatlanul nagy skálája, a szeretetnek és gyűlöletnek végtelen változatos árnyalatai bontakoznak ki mind-mind úgyanabból az élethullámból, amely élethullám az eddigi koporsókban elzárva pihent.
A szellemnek, akinek ilyen testet kell magára öltenie, feladata mindezeket a kibontakozó érzéseket, gondolatokat, akaratmegnyilvánulásokat rendezni, minősíteni, általuk magát fejleszteni, edzeni, tisztítani; és szellemesiteni azt az élethullámot is, amelyet az élet leélése céljából eszközül, ajándékul kapott.
Ezzel a koporsón megnyílt egy kicsiny rés, és ezen a kicsiny résen át bevilágít az eltemetett élethullámba annak az Életnek a ragyogása, amelyből kiszakadt. Ez a kicsiny rés az, amit az emberek hitnek neveznek. És minél nagyobb, szélesebb kaput nyit arra, hogy a kegyelem rááradozhassék, annál függetlenebbé válik a koporsótól. Mert ha alá is kell szállania újból és újból, más és más koporsókba — azaz testekbe — azzal a képességgel, amelyet Isten kegyelméből egyszer megszerzett, és amelyet hűségével és ragaszkodásával folyton nagyobbított, végül annyira átvilágíthatja azt a koporsót, azt az emberi burkot, hogy a felett az élethullám felett, amelyet természetes életnek nevezünk, uralomra jut a szellem, az isteni lényeg.
Amikor pedig már ez jutott uralomra a természetes ember akarata, vágya, földhözkötött törekvései felett, akkor feleslegessé válik számára többé a koporsó, s akkor ő, a szellem viszi magával azt az élethullámot, amelyben élt, fel egy olyan hazába, amelyet lassan, lépésről-lépésre ő hódított meg magának
szemlézte: Bíró László
Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből
Két hatalmasság küzd a világon: az élet, meg a halál. Az élet, amelyet Isten a maga Lényéből sugárzott ki, és amellyel megajándékozta gyermekeit. Az igazi élet öröm. Akinek élete Istenben van, hacsak a hit által is, annak a lelkében a homályt derű váltja fel, a félelmet remény; az nem fél a haláltól és az Istentől sem fél, hanem szereti Őt.
A halál kisértete ott lappangott már akkor, amikor az élet az első teremtett szellemek birtokába került, ott lappangott, és kisértés alakjában az első homályt boritotta arra az életre, amely mint ragyogó világosság volt hivatva Isten boldogságát, dicsőségét, fenségét terjeszteni szét az örökkévalóságban. Ennek az első homálynak, mint az ellenszegülő, engedetlen gondolatoknak eredménye és következménye volt az, hogy az engedetlenségből továbbfejlődött hibák és bűnök, a gőg, a dac, a gyűlölet, a gonosz gondolatok, gonosz érzések és gonosz akaratmegmozdulások az első homályt sürü köddé tömörítették, amely sürü ködben többé nem látták az irányt.
Mivel pedig a szellemnek örökké dolgoznia és mozognia kell, dolgoztak, mozogtak, erőket bocsátottak ki a meglévőből és előállt a chaos, mert a rendszer megszűnt, a vezető szál: az Isten akarata nem érvényesülhetett.
Megjegyzés: Tehát a káosz a bukott szellemvilág teremtő tevékenységének az eredménye. A hűséges elsődök kapták azt a feladatot, hogy a káoszban rendet teremtsenek. Ők hozták létre az első napkört, amelyben ők voltak az ősnapok Logoszai (teremtői és fenntartói). Az engedetlenek sorozatos bukásának eredményeként születtek meg a "Rendfenntartás" eredményeként a további napkörök (mi most hatodik napkörbe tartozunk).
Azután ebből a sürü ködből lassanként sűrü világok keletkeztek, egészen odáig, amikor már a szilárd anyagba szorult bele az az élet, amely az Istentől származott. Az anyagi világ, úgy, amint van, nem más mint erők elraktározott, megmerevedett óriási tömege, azoké az erőké, amelyek gondolatok, érzések és akaratmegnyilvánulások formájában indultak útra.
Egy-egy olyan világ, mint ez a szegény Föld is, amely a maga anyagával az életnek óriási tömegét zárja magába, olyan, mint egy sötét koporsó, amely kering a mindenségben, besugározva a kivülről jövő élettel, amely kivülről jövő élet felébreszteni vágyik azt az élettömeget, amely ebben az anyagban, mint halott pihen. Az Élet koporsója ez a föld és az élet koporsói azok az anyagok, amelyek mindenféle variációban, mindenféle megnyilvánulási formában együtt vannak rajta. Ezek a koporsók nehezen engedik ki magukból az Életet, azt a drága halottat, amelyet magukba zárnak.
A kőzet, amely végső eredményben szintén csak erők konglomerátuma, érzések és gondolatok kijegecesedett holt anyaga, maga is él, az Élet ebbe is be van zárva. Mivel pedig ebben a halál a legmélyebb, azért ez az életet nagyon-nagyon lassan, hosszú, örökkévalóságoknak tekinthető időturnusok után tudja csak kiengedni magából. Egészen titokzatos, emberi bölcseség által soha meg nem fejthető átalakuláson megy keresztül az az élet, amely az egyik koporsóból, a kőzet évmilliókig bezárt koporsójából egy új koporsóba: a növény testébe juthatott bele. Mert az az életparány megint csak koporsóban van. A növény teste sem egyéb még, mint az élet koporsója, mint úgyanannak az anyagnak átalakult formája.
A növényi életet felszedi magába az állati élet, és ezáltal az a primitiv élethullám, amelynek a növényben csak egyetlen mozgási lehetősége volt: a növekedés, az állati testben szabad mozgást nyer, de ez a forma is csak koporsója még az életnek. De az életnek ebből a koporsóból is ki kell bontakoznia, hogy új koporsó várjon rá abban a legtökéletesebb szervezetben, amely a földön a szellemet van hivatva magába fogadni, az emberben.
Ezzel az az élethullám, amely az ember testét élteti, a legmagasabbrendüvel lépett összeköttetésbe, amivel egyáltalában öszeköttetésbe léphetett: a szellemmel. Egyszerre végtelenül kitárul a horizont az előtt az élethullám előtt, amely az ember földi életét tölti ki. A gondolatoknak és érzéseknek elgondolhatatlanul nagy skálája, a szeretetnek és gyűlöletnek végtelen változatos árnyalatai bontakoznak ki mind-mind úgyanabból az élethullámból, amely élethullám az eddigi koporsókban elzárva pihent.
A szellemnek, akinek ilyen testet kell magára öltenie, feladata mindezeket a kibontakozó érzéseket, gondolatokat, akaratmegnyilvánulásokat rendezni, minősíteni, általuk magát fejleszteni, edzeni, tisztítani; és szellemesiteni azt az élethullámot is, amelyet az élet leélése céljából eszközül, ajándékul kapott.
Ezzel a koporsón megnyílt egy kicsiny rés, és ezen a kicsiny résen át bevilágít az eltemetett élethullámba annak az Életnek a ragyogása, amelyből kiszakadt. Ez a kicsiny rés az, amit az emberek hitnek neveznek. És minél nagyobb, szélesebb kaput nyit arra, hogy a kegyelem rááradozhassék, annál függetlenebbé válik a koporsótól. Mert ha alá is kell szállania újból és újból, más és más koporsókba — azaz testekbe — azzal a képességgel, amelyet Isten kegyelméből egyszer megszerzett, és amelyet hűségével és ragaszkodásával folyton nagyobbított, végül annyira átvilágíthatja azt a koporsót, azt az emberi burkot, hogy a felett az élethullám felett, amelyet természetes életnek nevezünk, uralomra jut a szellem, az isteni lényeg.
Amikor pedig már ez jutott uralomra a természetes ember akarata, vágya, földhözkötött törekvései felett, akkor feleslegessé válik számára többé a koporsó, s akkor ő, a szellem viszi magával azt az élethullámot, amelyben élt, fel egy olyan hazába, amelyet lassan, lépésről-lépésre ő hódított meg magának
szemlézte: Bíró László
Re: Szellemtani alapok
Di 31. Jan 2023, 07:51
A törvény az élet
Ne a szentírásokban keressétek a Törvényt, mert a Törvény az Élet
Részlet az Esszénus Evangéliumból
Csodálattal hallgatták a körülötte lévők az Ő szavait, mivel hatalmában állott a beszéd, - és az Ő tanítása egészen más volt, mint a papoké és az írástudóké. És bár a Nap lemenőben volt, nem széledtek szét házaikba, hanem körülülték Jézust és kérdezték:
- Mester, melyek azok az Élet törvényei?
- Maradj még velünk egy kicsit és taníts bennünket. Hallgatnánk a tanításaidat, hogy meggyógyuljunk, és igazakká váljunk.
Jézus pedig leült közébük és mondá:
- Bizony mondom néktek, hogy boldog csak az lehet, aki betartja a Törvényt.
Mire a többiek felelték:
- Mi mindannyian megtartjuk Mózesnak, a mi törvényhozónknak törvényeit, amint azok írva vannak a szentírásban.
És Jézus válaszolt:
- Ne a szentírásokban keressétek a Törvényt, mert a Törvény az Élet, az írás pedig halott. Bizony mondom néktek, Mózes sem írásban kapta törvényeit az Istentől, hanem élő szóval. A Törvény az Élő Isten élő szava az élő prófétákhoz, az élő emberek számára. Mindenben, ami él, bele vagyon írva a Törvény.
- Megtaláljátok azt a fűben, a fában, a folyóban, a hegyekben, az ég madaraiban, a tenger halaiban; de mindenekelőtt önmagatokban keressétek azt. Ezért, bizony mondom néktek, hogy az összes élő dolgok közelebb vannak Istenhez, mint az írások, amelyek élet nélküliek. Isten azért teremtette az Életet és minden élő dolgokat, hogy azok örökkévaló szóval tanítsák az embert, az Élő Isten törvényeire. Isten nem a könyvek lapjaira írta a törvényeket, hanem a ti szívetekbe és a lelketekbe.
- Ott vannak azok a leheletetekben, a véretekben, a csontotokban, a húsotokban, a beleitekben, a szemeitekben, a füleitekben és testetek minden parányi részében. Jelen vannak a levegőben, a vízben, a földben, a napsugarakban, a mélységekben és a magasságokban. Mindnyájan beszélnek hozzátok, hogy megértsétek az Élő Istennek nyelvét és akaratát. De ti behunyjátok szemeiteket, hogy ne lássatok és bedugjátok füleiteket, hogy ne halljatok. Bizony mondom néktek, hogy az írás az ember műve, de az Élet és annak temérdek sokasága a mi Istenünk alkotása.
- Miért nem hallgatjátok az Élő Isten szavait, amelyek az Ő teremtményeibe vannak beírva? - És miért tanulmányozzátok a halott írásokat, amelyek az ember kezének munkái?
UI:
Mai ige hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=ULBLqxssBlg
Ne a szentírásokban keressétek a Törvényt, mert a Törvény az Élet
Részlet az Esszénus Evangéliumból
Csodálattal hallgatták a körülötte lévők az Ő szavait, mivel hatalmában állott a beszéd, - és az Ő tanítása egészen más volt, mint a papoké és az írástudóké. És bár a Nap lemenőben volt, nem széledtek szét házaikba, hanem körülülték Jézust és kérdezték:
- Mester, melyek azok az Élet törvényei?
- Maradj még velünk egy kicsit és taníts bennünket. Hallgatnánk a tanításaidat, hogy meggyógyuljunk, és igazakká váljunk.
Jézus pedig leült közébük és mondá:
- Bizony mondom néktek, hogy boldog csak az lehet, aki betartja a Törvényt.
Mire a többiek felelték:
- Mi mindannyian megtartjuk Mózesnak, a mi törvényhozónknak törvényeit, amint azok írva vannak a szentírásban.
És Jézus válaszolt:
- Ne a szentírásokban keressétek a Törvényt, mert a Törvény az Élet, az írás pedig halott. Bizony mondom néktek, Mózes sem írásban kapta törvényeit az Istentől, hanem élő szóval. A Törvény az Élő Isten élő szava az élő prófétákhoz, az élő emberek számára. Mindenben, ami él, bele vagyon írva a Törvény.
- Megtaláljátok azt a fűben, a fában, a folyóban, a hegyekben, az ég madaraiban, a tenger halaiban; de mindenekelőtt önmagatokban keressétek azt. Ezért, bizony mondom néktek, hogy az összes élő dolgok közelebb vannak Istenhez, mint az írások, amelyek élet nélküliek. Isten azért teremtette az Életet és minden élő dolgokat, hogy azok örökkévaló szóval tanítsák az embert, az Élő Isten törvényeire. Isten nem a könyvek lapjaira írta a törvényeket, hanem a ti szívetekbe és a lelketekbe.
- Ott vannak azok a leheletetekben, a véretekben, a csontotokban, a húsotokban, a beleitekben, a szemeitekben, a füleitekben és testetek minden parányi részében. Jelen vannak a levegőben, a vízben, a földben, a napsugarakban, a mélységekben és a magasságokban. Mindnyájan beszélnek hozzátok, hogy megértsétek az Élő Istennek nyelvét és akaratát. De ti behunyjátok szemeiteket, hogy ne lássatok és bedugjátok füleiteket, hogy ne halljatok. Bizony mondom néktek, hogy az írás az ember műve, de az Élet és annak temérdek sokasága a mi Istenünk alkotása.
- Miért nem hallgatjátok az Élő Isten szavait, amelyek az Ő teremtményeibe vannak beírva? - És miért tanulmányozzátok a halott írásokat, amelyek az ember kezének munkái?
UI:
Mai ige hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=ULBLqxssBlg
Re: Szellemtani alapok
Mi 1. Feb 2023, 06:51
A békesség
Az emberi gondolatok között leginkább a békesség úgy értendő, hogy az emberek egymás között békességben tudjanak élni. Ez is nagyon fontos, de a mi felfogásunk szerint a békesség az, amit minden ember a szívében hordoz, az igazi békesség a szívbéke. Ennek nagyon fontos eleme az emberek között, hogy legyen a lelkükben olyan vágy, ami igényli azt, hogy nekik a békesség legyen a legfontosabb az életükben. Mindig vannak olyan események a földi élet során, ami lehetőséget ad az embereknek arra, hogy a lelkükben lévő jó előtérben tudjon kerülni.
Az emberi gyengeség következtében minden embernek el kell jutni odáig, hogy számára az legyen a legfontosabb, hogy a lelkében a békesség és nyugalom foglalja el a legfőbb helyet. Nem arra kell ilyen esetben gondolnotok, hogy mennyi olyan esemény létezik, amely a lelketekben békétlenséget idéz elő, hanem az legyen a legfontosabb, hogy mindig az Isten gondoskodó szeretete legyen a számotokra a legfontosabb. Vannak olyan esetek a földi élet során, amikor mindenki csak a másik ember problémáira figyel és a sajátját pedig figyelmen kívül hagyja, mert az, az ő számára nem tűnik fontosnak.
Mindenkinek csak annyira okoz békességet a körülötte lévő emberek sorsa, amennyire ő képes az ő lelkében elviselni azokat a körülményeket, amelyek ha vele történnek meg, akkor ő rájuk sem figyel. Ilyenkor az emberek nem értik, hogy miért lázong az, az embertestvérük abban a feladatban, amibe éppen belekerül, holott a világ legegyszerűbb dolga azt elrendezni az ő gondolkodása szerint.
Ebből adódnak a legtöbb félreértések és veszekedések a földi élet során, hogy az emberek nem tudják megérteni és elfogadni a másik embertestvérük gondolkodását, holott az ő számára egy nagyon nehéz helyzet az, amit neki meg kell oldani. Ez azért fontos, mert minden ember más életfeladattal és más emberi tulajdonságokkal születik a földre, hogy azzal oldja meg az élettervében lehozott feladatait. Ennek következtében már az emberek elveszítik a szívbékéjüket, mert indulat, harag keletkezik a lelkükben a meg nem értések miatt.
Sokszor, amikor az emberek nem eléggé figyelmesek és hagyják, hogy az ellentét szítsa közöttük a békétlenséget, akkor már nem arra gondolnak sohasem, hogy mennyire rossz döntést hoztak most, hanem a maguk igazát próbálják erősíteni azzal, hogy indulatosan válaszolnak ember testvéreiknek. Itt az ellentét már pontosan tudja azt, hogy ezzel el érte a célját, hogy az embereket kibillentette a lelki békéjükből és ezáltal már könnyen megtéveszthetővé válhatnak a későbbiek folyamán, ha nem figyelnek fel önmagukra.
Mindig az emberek azok, akik nagyon nehezen viselik el másik ember testvérüktől azt a kritikát, hogy most helytelenül döntöttek valamilyen fontos feladatban. Ilyenkor az emberek hajlamosak arra, hogy indulat, békétlenség uralkodjon el a szívükben, mert nehezen viselik el azt, amit nekik, mint hibát ki kellene javítaniuk. Ilyenkor a lélek nem képes arra, hogy azonnal másként döntsön egy régi megszokott gondolkodás helyett. Inkább fellázad és támad, mert még nincs kész a lélek a változásra. Emiatt kerül nagyon sokszor ellentétbe másokkal és ez az ő számára békétlenséget okoz, vagyis elveszíti a szívbékéjét.
Minden alkalommal, amikor hasonlót tapasztaltok önmagatokon próbáljatok elgondolkozni azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy indulatossá, haragossá váltatok, mi volt az ami kiváltotta belőletek azt az érzést, ami miatt békétlenségbe sodródtatok. Ha azonnal elkezdtek erről elmélkedni az Isteni segítség által hamarosan ráfogtok jönni arra, hogy mi az oka a lelketekben a békétlenségnek. S ha azt időben elkezditek kijavítani, akkor nem hatalmasodik el a lelketekben a harag és nem gyökeresedik meg bennetek az ellentétnek a sugallatai.
Legyetek mindig nagyon békességes emberek, mert „boldogok a békességre törekvők „ tanította Jézus. Az emberekben a békesség nem mindig úgy jelentkezik, hogy nagyon boldognak érzi magát, hanem a lelkében érzi a nyugalmat, a harmóniát, ami a számára egy kiegyensúlyozott életet mutat. Boldogok a békességes emberek akkor is, amikor mások már haraggal néznek rájuk, mert az ő lelkükben nem indul el a haragra a haragos válasz, hanem továbbra is nyugalomban, békében tudják a lelküket tartani. És a válaszukat a haragra békességes, nyugodt lelkülettel adják meg embertársaiknak.
Mindig az a fontos, hogy soha ne legyen senkiben sem olyan haragtartó érzés, ami nem engedi őt tovább lépni az ő feladatában. Mert minden alkalommal, amikor az ember nem tud békességben megmaradni az Isteni úton, akkor a feladatát félbehagyja, és nem foglalkozik vele tovább, vagy az indulatai által egészen másként éli meg, mint ahogyan az Istenre való figyelés által megtenné.
Ilyenkor már a feladatai is hibásak, nem tökéletesek és a további életvitelére is nagy hatással van minden olyan cselekedet, amely nem az Isten irányításával történt meg.
Legyetek mindig nagyon éberek és figyeljetek magatokra és a bennetek élő Jézusra, hogy a lelketekben megtudjátok őrizni a szívbékét, amit tőle kaptatok.
2007.12.11. Imre Margit
UI:
Nem kell feladnunk a játékot! - Laár András, Jakab István
https://www.youtube.com/watch?v=3Zk2VFezOCU
Az emberi gondolatok között leginkább a békesség úgy értendő, hogy az emberek egymás között békességben tudjanak élni. Ez is nagyon fontos, de a mi felfogásunk szerint a békesség az, amit minden ember a szívében hordoz, az igazi békesség a szívbéke. Ennek nagyon fontos eleme az emberek között, hogy legyen a lelkükben olyan vágy, ami igényli azt, hogy nekik a békesség legyen a legfontosabb az életükben. Mindig vannak olyan események a földi élet során, ami lehetőséget ad az embereknek arra, hogy a lelkükben lévő jó előtérben tudjon kerülni.
Az emberi gyengeség következtében minden embernek el kell jutni odáig, hogy számára az legyen a legfontosabb, hogy a lelkében a békesség és nyugalom foglalja el a legfőbb helyet. Nem arra kell ilyen esetben gondolnotok, hogy mennyi olyan esemény létezik, amely a lelketekben békétlenséget idéz elő, hanem az legyen a legfontosabb, hogy mindig az Isten gondoskodó szeretete legyen a számotokra a legfontosabb. Vannak olyan esetek a földi élet során, amikor mindenki csak a másik ember problémáira figyel és a sajátját pedig figyelmen kívül hagyja, mert az, az ő számára nem tűnik fontosnak.
Mindenkinek csak annyira okoz békességet a körülötte lévő emberek sorsa, amennyire ő képes az ő lelkében elviselni azokat a körülményeket, amelyek ha vele történnek meg, akkor ő rájuk sem figyel. Ilyenkor az emberek nem értik, hogy miért lázong az, az embertestvérük abban a feladatban, amibe éppen belekerül, holott a világ legegyszerűbb dolga azt elrendezni az ő gondolkodása szerint.
Ebből adódnak a legtöbb félreértések és veszekedések a földi élet során, hogy az emberek nem tudják megérteni és elfogadni a másik embertestvérük gondolkodását, holott az ő számára egy nagyon nehéz helyzet az, amit neki meg kell oldani. Ez azért fontos, mert minden ember más életfeladattal és más emberi tulajdonságokkal születik a földre, hogy azzal oldja meg az élettervében lehozott feladatait. Ennek következtében már az emberek elveszítik a szívbékéjüket, mert indulat, harag keletkezik a lelkükben a meg nem értések miatt.
Sokszor, amikor az emberek nem eléggé figyelmesek és hagyják, hogy az ellentét szítsa közöttük a békétlenséget, akkor már nem arra gondolnak sohasem, hogy mennyire rossz döntést hoztak most, hanem a maguk igazát próbálják erősíteni azzal, hogy indulatosan válaszolnak ember testvéreiknek. Itt az ellentét már pontosan tudja azt, hogy ezzel el érte a célját, hogy az embereket kibillentette a lelki békéjükből és ezáltal már könnyen megtéveszthetővé válhatnak a későbbiek folyamán, ha nem figyelnek fel önmagukra.
Mindig az emberek azok, akik nagyon nehezen viselik el másik ember testvérüktől azt a kritikát, hogy most helytelenül döntöttek valamilyen fontos feladatban. Ilyenkor az emberek hajlamosak arra, hogy indulat, békétlenség uralkodjon el a szívükben, mert nehezen viselik el azt, amit nekik, mint hibát ki kellene javítaniuk. Ilyenkor a lélek nem képes arra, hogy azonnal másként döntsön egy régi megszokott gondolkodás helyett. Inkább fellázad és támad, mert még nincs kész a lélek a változásra. Emiatt kerül nagyon sokszor ellentétbe másokkal és ez az ő számára békétlenséget okoz, vagyis elveszíti a szívbékéjét.
Minden alkalommal, amikor hasonlót tapasztaltok önmagatokon próbáljatok elgondolkozni azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy indulatossá, haragossá váltatok, mi volt az ami kiváltotta belőletek azt az érzést, ami miatt békétlenségbe sodródtatok. Ha azonnal elkezdtek erről elmélkedni az Isteni segítség által hamarosan ráfogtok jönni arra, hogy mi az oka a lelketekben a békétlenségnek. S ha azt időben elkezditek kijavítani, akkor nem hatalmasodik el a lelketekben a harag és nem gyökeresedik meg bennetek az ellentétnek a sugallatai.
Legyetek mindig nagyon békességes emberek, mert „boldogok a békességre törekvők „ tanította Jézus. Az emberekben a békesség nem mindig úgy jelentkezik, hogy nagyon boldognak érzi magát, hanem a lelkében érzi a nyugalmat, a harmóniát, ami a számára egy kiegyensúlyozott életet mutat. Boldogok a békességes emberek akkor is, amikor mások már haraggal néznek rájuk, mert az ő lelkükben nem indul el a haragra a haragos válasz, hanem továbbra is nyugalomban, békében tudják a lelküket tartani. És a válaszukat a haragra békességes, nyugodt lelkülettel adják meg embertársaiknak.
Mindig az a fontos, hogy soha ne legyen senkiben sem olyan haragtartó érzés, ami nem engedi őt tovább lépni az ő feladatában. Mert minden alkalommal, amikor az ember nem tud békességben megmaradni az Isteni úton, akkor a feladatát félbehagyja, és nem foglalkozik vele tovább, vagy az indulatai által egészen másként éli meg, mint ahogyan az Istenre való figyelés által megtenné.
Ilyenkor már a feladatai is hibásak, nem tökéletesek és a további életvitelére is nagy hatással van minden olyan cselekedet, amely nem az Isten irányításával történt meg.
Legyetek mindig nagyon éberek és figyeljetek magatokra és a bennetek élő Jézusra, hogy a lelketekben megtudjátok őrizni a szívbékét, amit tőle kaptatok.
2007.12.11. Imre Margit
UI:
Nem kell feladnunk a játékot! - Laár András, Jakab István
https://www.youtube.com/watch?v=3Zk2VFezOCU
Re: Szellemtani alapok
Fr 3. Feb 2023, 06:02
Egy szellemi összekötő munkáját végző szellem közlése
Részlet a Szellemtani közlemények "Találkozás a szellem világgal"
című közzétett sorozatából.
A szellemi tanításokból tudjuk, hogy a felsőbb szférákba jutott szellemek nem ismerik a pihenést, nem lógatják a lábukat, hanem folyamatosan tevékenykednek és ezt boldogan teszik. A munkák egy része a harmadik szférások esetében az első, a negyedik szférások estében pedig a második szférához tartozó szellemek megsegítése, akár a szellemhazában, akár a földöni testesülésben.
Az alábbiakban közreadott, médiumi úton kapott szellemi jelentkezés nem az ún. klasszikus „szenvedők” közül való. A szellem tisztában van azzal, hogy a szellemi síkon él, onnan szólal meg, a maga helyzete, feladata szerint, mintegy tanítva jelenleg a Földön testetöltött társait.
A szellem amolyan „összekötő” szerepet lát el a szellemi Vezetők és vezetetteik között. A szellemi síkon épp úgy megvannak a feladatok, „munkakörök,” mint a földi életben. A felkészülésünkre hívja fel a figyelmünket, hogy majd mi is maradéktalanul elláthassuk a mindenkori feladatainkat.
“Ebben a földi életben nem ismertetek engem. Tudom, sokszor előfordul, hogy régi ismerősök keresnek fel benneteket, nagy örömmel üdvözlitek egymást, és kicserélődik a szeretet! Ti a szíveteket adjátok, ők tanítanak benneteket, és Ők is szeretnek benneteket. Számtalanszor voltam már körülöttetek a többi testvéremmel, mint megfigyelő, vagy talán inkább segítő, védelmező. Azt az előrehaladást figyeltem - nem kényszerből, hanem mert így diktálja a szívem - amellyel egy-egy ülésen, vagy megbeszéléseteken valamelyest előbbre haladtok.
Olyasmiről kell beszámoljak nektek, amely talán kevéssé ismeretes. Megfigyelhettem, hogyan nyílik szívetek, fogadjátok be az elhangzó tanításokat, melyek addig esetleg nem keltett bennetek érdeklődést, most azonban mégis valami felhívta a figyelmeteket egy-egy szellemi életviteli fontosságra. Ezt megfigyelni, összességében látni - külön-külön és együttesében is - nagyon sok mindent meghatároz. Vezetőink, akik a hierarchia olyan magas pontján állanak, hogy mindannyiunkat vezetik, sokszor rajtunk keresztül küldik értesítésüket, ezért nekünk tudnunk, látnunk kell, mi van bennetek, mi az, ami használt vagy nem, mi az, ami kiegészítésre szorul, mire van szükségetek. A mi dolgunk ezt összegyűjtve, átdolgozva eljuttatni Vezetőinkhez, javaslatot téve, hogy melyik szellemtársunk és mivel jelentkezzen egy rövid tanítással, ami benneteket éppen a legjobban érdekelhet és érinthet. Természetesen a döntés az övék! Mindazoké, akik nálunknál sokkal jobban látják összefüggéseiben is a dolgokat.
Tehát a határozat az övék, a javaslatot mi tesszük meg, mert a mi kapcsolatunk közvetlenebb veletek. Részben megfigyelők, részben felülvigyázók, védelmezők, néha - bevallom - sugalmazók is vagyunk. Mert egy meglehetősen kombinált, sokágú feladatot töltünk be, és amelyet igen nagy boldogsággal végzünk! Mi már nem öltünk testet, kizárólag kérelmünkre, felajánlásunkra, és a legnagyobb gonddal való felülvizsgálattal történhet csak az engedélyezése. De természetesen megtörténik, ha az indokolt, és sokkal jobb és több eredményt hozhat nem nekünk, hanem akik közé testbe alászállunk.
Erről a szféráról, az itteni munkákról nem sokat tudtok, csak annyit, amennyi eddig érkezett, de ami sokkal változatosabb, sokrétűbb. Reményem van arra, és nagyon kérem, hogy időnként egy-egy olyan testvérünk térhessen közétek, aki az olyan munkájáról számol be, ami egy kissé másrétübb, mint amilyen az enyém és azoké, akik körülöttetek vannak. Hogy lássátok, tudjátok, hová kell növekednie az emberi életnek, mi mindent kell tudnia, megtapasztalnia, mi mindenre kell vigyáznia és figyelemmel lennie, akárcsak egy ilyen hasonló munkához, és hogy tudjátok, nemcsak magatokért harcoltok a testben! Olyan értékeket kell összegyűjteni, mely már messzemenően nem a magatoké lesz, hanem majd osztogatni tudjátok akkor, ha ti is ide kerültök.
Amit itt elmondtam, ez csak egy része annak a sokoldalúságnak, sokszínűségnek, amelyre fel kell készülni, ami mindennek az alapja, az a lelki-állapot és minőségszint, melyet ki kell harcolni magatokból! Ehhez kérem most az Úr áldását, megköszönve azt az örömet, hogy én ezt a munkát elláthatom, veletek lehetek. Remélem, méltó leszek arra, hogy egyre több és nehezebb munkát kapjak és ezeket elvégezhessem. Kérlek, imádkozzatok ezért érettem!
Közreadja: Kotányi Ottó
UI:
Carlo Maria Viganò érsek felhívást intézett az emberiséghez! Elfogy az időnk, ha nem fogunk össze!
https://www.youtube.com/watch?v=vnXJX1WCGS0
Részlet a Szellemtani közlemények "Találkozás a szellem világgal"
című közzétett sorozatából.
A szellemi tanításokból tudjuk, hogy a felsőbb szférákba jutott szellemek nem ismerik a pihenést, nem lógatják a lábukat, hanem folyamatosan tevékenykednek és ezt boldogan teszik. A munkák egy része a harmadik szférások esetében az első, a negyedik szférások estében pedig a második szférához tartozó szellemek megsegítése, akár a szellemhazában, akár a földöni testesülésben.
Az alábbiakban közreadott, médiumi úton kapott szellemi jelentkezés nem az ún. klasszikus „szenvedők” közül való. A szellem tisztában van azzal, hogy a szellemi síkon él, onnan szólal meg, a maga helyzete, feladata szerint, mintegy tanítva jelenleg a Földön testetöltött társait.
A szellem amolyan „összekötő” szerepet lát el a szellemi Vezetők és vezetetteik között. A szellemi síkon épp úgy megvannak a feladatok, „munkakörök,” mint a földi életben. A felkészülésünkre hívja fel a figyelmünket, hogy majd mi is maradéktalanul elláthassuk a mindenkori feladatainkat.
“Ebben a földi életben nem ismertetek engem. Tudom, sokszor előfordul, hogy régi ismerősök keresnek fel benneteket, nagy örömmel üdvözlitek egymást, és kicserélődik a szeretet! Ti a szíveteket adjátok, ők tanítanak benneteket, és Ők is szeretnek benneteket. Számtalanszor voltam már körülöttetek a többi testvéremmel, mint megfigyelő, vagy talán inkább segítő, védelmező. Azt az előrehaladást figyeltem - nem kényszerből, hanem mert így diktálja a szívem - amellyel egy-egy ülésen, vagy megbeszéléseteken valamelyest előbbre haladtok.
Olyasmiről kell beszámoljak nektek, amely talán kevéssé ismeretes. Megfigyelhettem, hogyan nyílik szívetek, fogadjátok be az elhangzó tanításokat, melyek addig esetleg nem keltett bennetek érdeklődést, most azonban mégis valami felhívta a figyelmeteket egy-egy szellemi életviteli fontosságra. Ezt megfigyelni, összességében látni - külön-külön és együttesében is - nagyon sok mindent meghatároz. Vezetőink, akik a hierarchia olyan magas pontján állanak, hogy mindannyiunkat vezetik, sokszor rajtunk keresztül küldik értesítésüket, ezért nekünk tudnunk, látnunk kell, mi van bennetek, mi az, ami használt vagy nem, mi az, ami kiegészítésre szorul, mire van szükségetek. A mi dolgunk ezt összegyűjtve, átdolgozva eljuttatni Vezetőinkhez, javaslatot téve, hogy melyik szellemtársunk és mivel jelentkezzen egy rövid tanítással, ami benneteket éppen a legjobban érdekelhet és érinthet. Természetesen a döntés az övék! Mindazoké, akik nálunknál sokkal jobban látják összefüggéseiben is a dolgokat.
Tehát a határozat az övék, a javaslatot mi tesszük meg, mert a mi kapcsolatunk közvetlenebb veletek. Részben megfigyelők, részben felülvigyázók, védelmezők, néha - bevallom - sugalmazók is vagyunk. Mert egy meglehetősen kombinált, sokágú feladatot töltünk be, és amelyet igen nagy boldogsággal végzünk! Mi már nem öltünk testet, kizárólag kérelmünkre, felajánlásunkra, és a legnagyobb gonddal való felülvizsgálattal történhet csak az engedélyezése. De természetesen megtörténik, ha az indokolt, és sokkal jobb és több eredményt hozhat nem nekünk, hanem akik közé testbe alászállunk.
Erről a szféráról, az itteni munkákról nem sokat tudtok, csak annyit, amennyi eddig érkezett, de ami sokkal változatosabb, sokrétűbb. Reményem van arra, és nagyon kérem, hogy időnként egy-egy olyan testvérünk térhessen közétek, aki az olyan munkájáról számol be, ami egy kissé másrétübb, mint amilyen az enyém és azoké, akik körülöttetek vannak. Hogy lássátok, tudjátok, hová kell növekednie az emberi életnek, mi mindent kell tudnia, megtapasztalnia, mi mindenre kell vigyáznia és figyelemmel lennie, akárcsak egy ilyen hasonló munkához, és hogy tudjátok, nemcsak magatokért harcoltok a testben! Olyan értékeket kell összegyűjteni, mely már messzemenően nem a magatoké lesz, hanem majd osztogatni tudjátok akkor, ha ti is ide kerültök.
Amit itt elmondtam, ez csak egy része annak a sokoldalúságnak, sokszínűségnek, amelyre fel kell készülni, ami mindennek az alapja, az a lelki-állapot és minőségszint, melyet ki kell harcolni magatokból! Ehhez kérem most az Úr áldását, megköszönve azt az örömet, hogy én ezt a munkát elláthatom, veletek lehetek. Remélem, méltó leszek arra, hogy egyre több és nehezebb munkát kapjak és ezeket elvégezhessem. Kérlek, imádkozzatok ezért érettem!
Közreadja: Kotányi Ottó
UI:
Carlo Maria Viganò érsek felhívást intézett az emberiséghez! Elfogy az időnk, ha nem fogunk össze!
https://www.youtube.com/watch?v=vnXJX1WCGS0
Re: Szellemtani alapok
Fr 3. Feb 2023, 06:06
2023. februári szellemtani hírlevél
Tartalomjegyzék
50 év távlatából. Zita médium közlése 2
Krisztus földre jövetelének misztériuma 6
A másvilág értékmérői 23
Tanít a szellemvilág 24
Ingyenes szellemtani könyvek! 27
Szellemi iskola 39
Haszon oltárán feláldozzuk világunkat 31
Ajánlott havi web. lapok 32
https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... R_CMUN9D4I
Tartalomjegyzék
50 év távlatából. Zita médium közlése 2
Krisztus földre jövetelének misztériuma 6
A másvilág értékmérői 23
Tanít a szellemvilág 24
Ingyenes szellemtani könyvek! 27
Szellemi iskola 39
Haszon oltárán feláldozzuk világunkat 31
Ajánlott havi web. lapok 32
https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... R_CMUN9D4I
Re: Szellemtani alapok
Sa 4. Feb 2023, 08:10
Betekintés a szellemvilágba, melyből származunk
Részlet Lukács evangéliumának szellemi magyarázatából
Hadd térjünk itt ki egy kissé az írás szavai egyszerű értelmezésének tulajdonképpeni feladata elől, hogy betekintést engedjünk nektek ebbe a szellemvilágba, melyből származtatok s mely benneteket rövid vándorlástok bevégeztekor ismét befogad. Főleg arra fogunk szorítkozni, ami a ti földetekre vonatkozik, minthogy ezt legkönnyebben fogjátok megérteni és minthogy ez alkalmazkodik más égitestek különleges viszonyaihoz is, ahol ugyanez a dráma játszódik le. Érvényes ez az egész természetre nézve, ahol ásvány, növény, állati szervezet ugyanazon törvényeknek vannak alávetve, melyek végtelenül módosulnak - alkalmazkodva a legkülönbözőbb egyéniségekhez - de amellett mégis megőrzik az alapelv felséges egységét.
A ti földetek hasonlítható valamely szigethez, az a tenger pedig, mely körülveszi ezt a szilárd anyagból álló magot, az a földi szellemöv (szférák), mely minél messzebb távolodik el a szigettől, annál finomabb, tisztább, anyagiatlanabb lesz. Legelső körzete ennek a szellemvilágnak hasonlítható ahhoz a vízhez, mely magával ragad a szárazföldből földréteget és szerves testeket, lakói közé számlál állatokat és növényeket, melyek félig a vízhez, félig a szárazföldhöz tartoznak. De minél messzebb távolodunk el a szárazföldtől, annál tisztább és zavartalanabb lesz a víz, annál kifejezettebb lesz az azt benépesítő sereg arculata, míg végül föléje teríti a látkör a maga éterikus boltozatát és a szemlélő szeme előtt eggyé olvad a habzó hullám az átlátszó levegővel, ami nekünk jelképezi az átmenetet ahhoz, ami fluidikus, anyagiatlan.
Ily módon a ti földeteket körülvevő első kör is még erősen terhelve van anyagias elemekkel. Az ezt benépesítő szellemek erős kötelékkel tapadnak még a földhöz, az ő perispritjük (lelki testük) még sűrű. A kép, melyet nyújtanak, teljesen hasonlít még az emberekhez, ahogyan itt a földön vándorolnak. Ott a szellemek a különféle benyomásokat idegszellemi érzékek segélyével észlelik, melyek, habár finomabbak is, mégis bizonyos tekintetben hasonlók még a testi érzékekhez.
Ebben az övezetben találtok szellemeket, akik renyhék, tisztulatlanok, az értelmiségnek és erkölcsnek alacsony fokán állnak, épp úgy, mint ravasz, értelmes, mindenféle vétkek- és bűnöktől fertőzött egyéneket, akik magukon hordják az anyagias eltévelyedésnek salakját. Ezeknek az előbbiek - ostoba és durva szellemek - társaságában való tartózkodás (minthogy csak az erkölcsi haladás minősít) nagy kin; vágyakoznak világosságra, élvezetre, eszmecserére; hasonlíthatók azokhoz a kéjelgő ínyencekhez, akiknek nem ízlik a durva proletár étel, melyet éhségük csillapítása végett eléjük tálalnak.
Minden további kör, melyek közül azonban egyik a másikba észrevétlenül, hasonlóan a szivárvány színeihez, beleolvad, egy-egy átszellemültebb világot képez átszellemültebb lakókkal; mert a szellemek, a nehézkedés törvényénél fogva, abba az övezetbe vannak utalva, mely megfelel az ő idegszellemi testalkotásuknak.
Hasonlóan a ti földetekhez, más égitestek is ilyen szigetek a nagy éter-tengerben, mely körülöttük épp olyan köröket vagy övezeteket képez, aminőket földetekre nézve magyaráztunk.
Tovább szőve ezt a hasonlatot, a ti naprendszeretek mintegy szigettengert képez és csak ha a szellem körülhajózta ezen szigettenger összes köreit, jut el magasabb rendszerek egészen nyílt tengeréhez s így örökös haladás útján mindig átszellemültebb világokhoz egészen a végtelenig, mely még teljesen elzárkózik a ti fogalmaitok elől. Az életnek túlnyomó hosszabb ideje ebben a tulajdonképpeni világában jár ki a szellemnek.
Míg az anyagi világokon való testöltések csak rövid próbaállomásokat képeznek az ő életében, ahol azt, amit az igazi világban elméletileg szemlélet és eszmecsere útján tanult, gyakorlatilag alkalmaznia kell, hogy az anyagival vívott harcban leköszörülje, simítsa, acélozza, tisztítsa magát. Sok, sok évezredet töltött el már mindegyiktek ebben a szellemvilágban és ha ismételten vissza is tért a földre vagy valamely más bolygóra, úgy ezek mégis csak rövid látogatások voltak, összehasonlítva az ő szellemi életének idejével.
Tévedtek, ha azt hiszitek, hogy az elköltözött lelkek csak árnyékszerűleg, céltalanul lebegnek ide s tova, otthon nélkül, test nélkül, nem foglalkozva egyébbel, csak azzal, hogy az ő dolguk volna nézni, hallani, Istent dicsőíteni vagy őt káromolni. Nem így van! Mihelyt a ti szellemetek elvált az ő földi burkától, visszatér rég megszokott vidékekre, elfoglalja ismét az elhagyott helyet, épp úgy, mint ti valamely utazás után.
Azok a rétegek (szférák), melyek neki tartózkodási helyül szolgálnak, nem ködszerűek, nem üres terek, hanem átszellemült világok átszellemült szervezetekkel, ahol társadalmi körök, államok képződnek, ahol dolgoznak, terveznek, élveznek. De mindent ahhoz a fokozathoz képest, melyhez az a szellem tartozik. Ha néha valamely szellem szorosan hozzáláncolja magát a földhöz, ezer idegszállal rajta csüng, ezt nehezen hagyja el, úgy ez megmagyarázható a szokás hatalmával.
Csakhogy ez a hatalom idővel megbénul az által, hogy minden, ami itt drága neki, eltávolíttatik, s ő csakhamar ismét otthonosan érzi magát a régi atyai házban, mely csaknem idegennek tetszett előtte. De amit megkedveltetek a földön, az kedves marad nektek a szellemvilágban is és ti körülrajongjátok azt áldást hozó befolyásaitokkal épp úgy, mint ahogyan gonosz szellemek elmérgezve körülhálózzák a nekik ellenszenves helyeket és személyeket gyűlöletükkel. Ezt a mérges leheletet azonban ismét hatástalanná teszik jó szellemek, akik más érzelmeket táplálnak ezen hely iránt, mert hiszen ez a kis föld lakóhelyül szolgált számtalan szellemeknek és minden földrészecske millióknak képezte otthonát.
Szertettel: Bíró László
Hétvégi filmajánló
Önzetlen szeretet
https://videa.hu/videok/film-animacio/o ... nzZygo7BFt
Részlet Lukács evangéliumának szellemi magyarázatából
Hadd térjünk itt ki egy kissé az írás szavai egyszerű értelmezésének tulajdonképpeni feladata elől, hogy betekintést engedjünk nektek ebbe a szellemvilágba, melyből származtatok s mely benneteket rövid vándorlástok bevégeztekor ismét befogad. Főleg arra fogunk szorítkozni, ami a ti földetekre vonatkozik, minthogy ezt legkönnyebben fogjátok megérteni és minthogy ez alkalmazkodik más égitestek különleges viszonyaihoz is, ahol ugyanez a dráma játszódik le. Érvényes ez az egész természetre nézve, ahol ásvány, növény, állati szervezet ugyanazon törvényeknek vannak alávetve, melyek végtelenül módosulnak - alkalmazkodva a legkülönbözőbb egyéniségekhez - de amellett mégis megőrzik az alapelv felséges egységét.
A ti földetek hasonlítható valamely szigethez, az a tenger pedig, mely körülveszi ezt a szilárd anyagból álló magot, az a földi szellemöv (szférák), mely minél messzebb távolodik el a szigettől, annál finomabb, tisztább, anyagiatlanabb lesz. Legelső körzete ennek a szellemvilágnak hasonlítható ahhoz a vízhez, mely magával ragad a szárazföldből földréteget és szerves testeket, lakói közé számlál állatokat és növényeket, melyek félig a vízhez, félig a szárazföldhöz tartoznak. De minél messzebb távolodunk el a szárazföldtől, annál tisztább és zavartalanabb lesz a víz, annál kifejezettebb lesz az azt benépesítő sereg arculata, míg végül föléje teríti a látkör a maga éterikus boltozatát és a szemlélő szeme előtt eggyé olvad a habzó hullám az átlátszó levegővel, ami nekünk jelképezi az átmenetet ahhoz, ami fluidikus, anyagiatlan.
Ily módon a ti földeteket körülvevő első kör is még erősen terhelve van anyagias elemekkel. Az ezt benépesítő szellemek erős kötelékkel tapadnak még a földhöz, az ő perispritjük (lelki testük) még sűrű. A kép, melyet nyújtanak, teljesen hasonlít még az emberekhez, ahogyan itt a földön vándorolnak. Ott a szellemek a különféle benyomásokat idegszellemi érzékek segélyével észlelik, melyek, habár finomabbak is, mégis bizonyos tekintetben hasonlók még a testi érzékekhez.
Ebben az övezetben találtok szellemeket, akik renyhék, tisztulatlanok, az értelmiségnek és erkölcsnek alacsony fokán állnak, épp úgy, mint ravasz, értelmes, mindenféle vétkek- és bűnöktől fertőzött egyéneket, akik magukon hordják az anyagias eltévelyedésnek salakját. Ezeknek az előbbiek - ostoba és durva szellemek - társaságában való tartózkodás (minthogy csak az erkölcsi haladás minősít) nagy kin; vágyakoznak világosságra, élvezetre, eszmecserére; hasonlíthatók azokhoz a kéjelgő ínyencekhez, akiknek nem ízlik a durva proletár étel, melyet éhségük csillapítása végett eléjük tálalnak.
Minden további kör, melyek közül azonban egyik a másikba észrevétlenül, hasonlóan a szivárvány színeihez, beleolvad, egy-egy átszellemültebb világot képez átszellemültebb lakókkal; mert a szellemek, a nehézkedés törvényénél fogva, abba az övezetbe vannak utalva, mely megfelel az ő idegszellemi testalkotásuknak.
Hasonlóan a ti földetekhez, más égitestek is ilyen szigetek a nagy éter-tengerben, mely körülöttük épp olyan köröket vagy övezeteket képez, aminőket földetekre nézve magyaráztunk.
Tovább szőve ezt a hasonlatot, a ti naprendszeretek mintegy szigettengert képez és csak ha a szellem körülhajózta ezen szigettenger összes köreit, jut el magasabb rendszerek egészen nyílt tengeréhez s így örökös haladás útján mindig átszellemültebb világokhoz egészen a végtelenig, mely még teljesen elzárkózik a ti fogalmaitok elől. Az életnek túlnyomó hosszabb ideje ebben a tulajdonképpeni világában jár ki a szellemnek.
Míg az anyagi világokon való testöltések csak rövid próbaállomásokat képeznek az ő életében, ahol azt, amit az igazi világban elméletileg szemlélet és eszmecsere útján tanult, gyakorlatilag alkalmaznia kell, hogy az anyagival vívott harcban leköszörülje, simítsa, acélozza, tisztítsa magát. Sok, sok évezredet töltött el már mindegyiktek ebben a szellemvilágban és ha ismételten vissza is tért a földre vagy valamely más bolygóra, úgy ezek mégis csak rövid látogatások voltak, összehasonlítva az ő szellemi életének idejével.
Tévedtek, ha azt hiszitek, hogy az elköltözött lelkek csak árnyékszerűleg, céltalanul lebegnek ide s tova, otthon nélkül, test nélkül, nem foglalkozva egyébbel, csak azzal, hogy az ő dolguk volna nézni, hallani, Istent dicsőíteni vagy őt káromolni. Nem így van! Mihelyt a ti szellemetek elvált az ő földi burkától, visszatér rég megszokott vidékekre, elfoglalja ismét az elhagyott helyet, épp úgy, mint ti valamely utazás után.
Azok a rétegek (szférák), melyek neki tartózkodási helyül szolgálnak, nem ködszerűek, nem üres terek, hanem átszellemült világok átszellemült szervezetekkel, ahol társadalmi körök, államok képződnek, ahol dolgoznak, terveznek, élveznek. De mindent ahhoz a fokozathoz képest, melyhez az a szellem tartozik. Ha néha valamely szellem szorosan hozzáláncolja magát a földhöz, ezer idegszállal rajta csüng, ezt nehezen hagyja el, úgy ez megmagyarázható a szokás hatalmával.
Csakhogy ez a hatalom idővel megbénul az által, hogy minden, ami itt drága neki, eltávolíttatik, s ő csakhamar ismét otthonosan érzi magát a régi atyai házban, mely csaknem idegennek tetszett előtte. De amit megkedveltetek a földön, az kedves marad nektek a szellemvilágban is és ti körülrajongjátok azt áldást hozó befolyásaitokkal épp úgy, mint ahogyan gonosz szellemek elmérgezve körülhálózzák a nekik ellenszenves helyeket és személyeket gyűlöletükkel. Ezt a mérges leheletet azonban ismét hatástalanná teszik jó szellemek, akik más érzelmeket táplálnak ezen hely iránt, mert hiszen ez a kis föld lakóhelyül szolgált számtalan szellemeknek és minden földrészecske millióknak képezte otthonát.
Szertettel: Bíró László
Hétvégi filmajánló
Önzetlen szeretet
https://videa.hu/videok/film-animacio/o ... nzZygo7BFt
Re: Szellemtani alapok
So 5. Feb 2023, 07:22
Gondolatok a megváltásról
Rövid részlet "A hittitkok megnyiltak" című kötetből
A tanaiban megújult egyház elmondhatná, hogy: „Földünk a teremtettség szellemi selejtjének egyik visszajavító-nevelő intézete”, ezért van itt annyi szenvedés, mert itt jóformán tömény a törvénytelenség előfordulása, minthogy a bűnös ember nem más, mint bukott angyal.
De Isten nem haragvó hatalmasság, aki a tévelygőket örök kárhozatba taszítaná, hanem szerető mennyei Édesatyánk, aki a bűnöst szent Igéje nevelő hatása alá helyezi, ha kell több földi élet egymásutánjában is. A visszajavulás „tananyagát” az Úr Jézus teljesen önként, az Atya és irántunk való szeretettől indítva hozta el az általa jó előre ismert, szörnyű golgotai kivégzéssel végződő missziója útján és árán! Ennek ellenére közénk jött, hogy nekünk menekülésünk legyen, és visszafogadtassunk az atyai hajlékba. Előbb-utóbb minden tévelygő bűnösnek meg kell térnie, mert Isten az elveszett lelkeket addig keresteti, mígnem megtalálja, mint a példázatbeli eltévedt bárányt és elgurult drachmát megkeresték. (L 15, 4 - 10.)
Istennek nem az Úr borzalmas kínhalála kellett, - (soha meg nem lévő haragjának kiengesztelésére) - hanem az Ő gondolatainak közénk juttatása, hogy éljünk (szellemi életet) megtartásuk által!
A keresztény hittan téves vérközpontúsága abból a majdnem általános emberi fejletlenségből ered, amely a látható mozzanatok mögötti szellemi célt nem képes érzékelni. Így történt Urunk földi működésével kapcsolatban is, amikor a három éven át hintett, minden élet alapját képező szellemi kincs helyett, golgotai véráldozatát látták küldetése lényegének. Ezáltal a kísérő körülményt tették meg jövetele céljának!
Erre már csak azért is hajlamos a földi ember, mert az Úr élete nagyobb történéseit méltatni, évente ünnepelni viszonylag könnyű dolog, míg az Ő tanításainak szellemében minden percet, órát, napot, évet megharcolni, - már teljes lelki-erőbevetést igénylő feladat! Az egyházak tehát a könnyebb részt, a véres váltsághalál méltatását választották tanaik tengelyéül.
Az egyházatyák még teljesen az apostolok ószövetségi szellemiségét szívták magukba, akik haragvó, és csak vérrel kiengesztelhető Istenről tudtak, akinek intézkedései a „könyörülök, akin könyörülök” elv alapján emberi értelemmel nem voltak követhetők. Ez az idézet az egyházatyák előtt Istent szeszélyesnek és személyválogatónak állítja be. Aki pedig ilyen, az miért ne lehetne ridegszívű is (örök kárhozat). Ezekből az összetevőkből állott elő a csak vérrel kiengesztelhető haragvó Isten hirdetése!
A vér mely kiömlött a Golgotán, hitelesítő pecsét volt mindarra, amit az Úr tanított! Csak azok az eszmék élnek maradandóan e bűnös, érdekektől mozgatott világban, amely mártírokat, vértanukat tud felmutatni! Ilyen eszme a szabadság és a szeretet! E világ romlott, önző embere csak annak tud hinni, aki a hirdetett eszmék hitelesítéséért nyugodt megfontolással az életét is oda képes áldozni! Ekkor meggyőzést szerez, hogy nem valamely olcsó vagy hamis érdekből szólt a beszélő, mert a drága pecsét (a vér) ráüttetett a hirdetett tanra!
A megváltás lényege: a lélek és szellem tartalmának törvényesre formálása a türelmes Isten újjáteremtő Igéje által. Isten előtt nincs elveszett ügy!
A megváltás mindaddig tart, míg csak az utolsó tékozló - bukott angyal = bűnös ember - is vissza nem kerül az atyai házba, a „mennyek országába”.
Az ilyen hittan hirdetése már nem vált ki ellenérzést, mert nem tartalmaz a valóság által lépten nyomon cáfolt szólamokat! Ilyen vonzó hittan birtokába kerülhetne minden egyház már a közeljövőben is, ha becsületes átgondolások után az életmentő korszerűsítést önmagán végrehajtva, engedelmeskedne a Szent Szellem jelenkori minden igazságra elvezérlő szándékának.
szemlézte: Bíró László
Rövid részlet "A hittitkok megnyiltak" című kötetből
A tanaiban megújult egyház elmondhatná, hogy: „Földünk a teremtettség szellemi selejtjének egyik visszajavító-nevelő intézete”, ezért van itt annyi szenvedés, mert itt jóformán tömény a törvénytelenség előfordulása, minthogy a bűnös ember nem más, mint bukott angyal.
De Isten nem haragvó hatalmasság, aki a tévelygőket örök kárhozatba taszítaná, hanem szerető mennyei Édesatyánk, aki a bűnöst szent Igéje nevelő hatása alá helyezi, ha kell több földi élet egymásutánjában is. A visszajavulás „tananyagát” az Úr Jézus teljesen önként, az Atya és irántunk való szeretettől indítva hozta el az általa jó előre ismert, szörnyű golgotai kivégzéssel végződő missziója útján és árán! Ennek ellenére közénk jött, hogy nekünk menekülésünk legyen, és visszafogadtassunk az atyai hajlékba. Előbb-utóbb minden tévelygő bűnösnek meg kell térnie, mert Isten az elveszett lelkeket addig keresteti, mígnem megtalálja, mint a példázatbeli eltévedt bárányt és elgurult drachmát megkeresték. (L 15, 4 - 10.)
Istennek nem az Úr borzalmas kínhalála kellett, - (soha meg nem lévő haragjának kiengesztelésére) - hanem az Ő gondolatainak közénk juttatása, hogy éljünk (szellemi életet) megtartásuk által!
A keresztény hittan téves vérközpontúsága abból a majdnem általános emberi fejletlenségből ered, amely a látható mozzanatok mögötti szellemi célt nem képes érzékelni. Így történt Urunk földi működésével kapcsolatban is, amikor a három éven át hintett, minden élet alapját képező szellemi kincs helyett, golgotai véráldozatát látták küldetése lényegének. Ezáltal a kísérő körülményt tették meg jövetele céljának!
Erre már csak azért is hajlamos a földi ember, mert az Úr élete nagyobb történéseit méltatni, évente ünnepelni viszonylag könnyű dolog, míg az Ő tanításainak szellemében minden percet, órát, napot, évet megharcolni, - már teljes lelki-erőbevetést igénylő feladat! Az egyházak tehát a könnyebb részt, a véres váltsághalál méltatását választották tanaik tengelyéül.
Az egyházatyák még teljesen az apostolok ószövetségi szellemiségét szívták magukba, akik haragvó, és csak vérrel kiengesztelhető Istenről tudtak, akinek intézkedései a „könyörülök, akin könyörülök” elv alapján emberi értelemmel nem voltak követhetők. Ez az idézet az egyházatyák előtt Istent szeszélyesnek és személyválogatónak állítja be. Aki pedig ilyen, az miért ne lehetne ridegszívű is (örök kárhozat). Ezekből az összetevőkből állott elő a csak vérrel kiengesztelhető haragvó Isten hirdetése!
A vér mely kiömlött a Golgotán, hitelesítő pecsét volt mindarra, amit az Úr tanított! Csak azok az eszmék élnek maradandóan e bűnös, érdekektől mozgatott világban, amely mártírokat, vértanukat tud felmutatni! Ilyen eszme a szabadság és a szeretet! E világ romlott, önző embere csak annak tud hinni, aki a hirdetett eszmék hitelesítéséért nyugodt megfontolással az életét is oda képes áldozni! Ekkor meggyőzést szerez, hogy nem valamely olcsó vagy hamis érdekből szólt a beszélő, mert a drága pecsét (a vér) ráüttetett a hirdetett tanra!
A megváltás lényege: a lélek és szellem tartalmának törvényesre formálása a türelmes Isten újjáteremtő Igéje által. Isten előtt nincs elveszett ügy!
A megváltás mindaddig tart, míg csak az utolsó tékozló - bukott angyal = bűnös ember - is vissza nem kerül az atyai házba, a „mennyek országába”.
Az ilyen hittan hirdetése már nem vált ki ellenérzést, mert nem tartalmaz a valóság által lépten nyomon cáfolt szólamokat! Ilyen vonzó hittan birtokába kerülhetne minden egyház már a közeljövőben is, ha becsületes átgondolások után az életmentő korszerűsítést önmagán végrehajtva, engedelmeskedne a Szent Szellem jelenkori minden igazságra elvezérlő szándékának.
szemlézte: Bíró László
Re: Szellemtani alapok
Mo 6. Feb 2023, 05:24
A jövő vallása
Részlet Emánuel szellem nyilatkozataiból
A kereszténységnek, a spiritizmusnak és a teozófiának, ezeknek a földeteken most végigvonuló nagy szellemi hullámoknak egyesüléséből fog számotokra a jövő vallási kinyilatkoztatása jönni, mely e háromnak igazságait egyesíteni, fogalmaitokat tisztábbakká, mélyebbekké és tágabbakká tenni fogja. Oly szellemek inkarnálódnak most a földre, akik e három szellemi hullám egyesülését magukban már átérezték és az ezen érzelmükből fakadt megismerést hirdetni, terjeszteni fogják ama testvércsoportokban, amelyekkel szellemileg összekötve maradtak.
Nem létezett sohasem oly idő (a ti nyelveteken nincs jobb kifejezés az örökkévalóság egy részecskéjének megjelölésére), amikor az abszolút lét, az abszolút erő, az abszolút élet ki ne áradott volna Istenből – hanem csak oly "idő" létezett egykor, amikor még nem volt sűrűsödés, aminthogy az anyag nem elsődleges teremtés eredménye. Ebben az örökkévalóságban azután időről-időre mintegy "kikristályosodnak" az anyagi formák, mint viszonylagos alkotások, mint következményei a viszonylagos (relatív) létnek, mindannyiszor, valahányszor a fejlődésben ily mozzanat szükségessége beáll. De ezek az anyagi formák azonnal megszűnnek létezni, mihelyt a bennük lakott lényeknek fejlődésük szempontjából ilyen anyagi légkörre többé szükségük nincsen és akkor ismét csak öntudatos, tökéletes egyéniségek fényhullámai veszik körül ama nagy "Központi Nap"-ot, amelynek ragyogását mintegy magukba fogadják és újra visszavetik őreá. Semmiféle hasonlattal le nem írhatom nektek ezt a fönséges állapotot!
Isten létezik! És az ő létét nem szabad "pihenve" avagy lappangva elgondolnunk, hiszen az ő lényisége ugyanaz, mint amit isteni kinyilatkoztatásnak nevezünk, ez pedig folytonosan van. Isten változhatatlan, valamiféle változásnak még csak leghalványabb árnyalata sem képzelhető el Nála. Csak az ő kiáramlása, fényének velünk való közlése bír relatív változandósággal aszerint, amint az valamely, Őt többé-kevésbé asszimilálni képes, vagy őt asszimilni még nem képes létre sugárzik. Minden élet az örök változhatatlanba folyik vissza és mihelyt asszimilálódni képes azzal, relatíve változhatatlanná válik.
Az igazság abszolút és örök, csupán kinyilatkoztatásának alakja relatív, mert föltételezett a ti fejlődési fokozatotoktól. Őrizkedjetek tehát minden dogmatizálástól, valahányszor az igazság egy-egy sugártöredékét magatokba fogadni vélitek!
A kereszténység, teozófia és spiritizmus igazságai egyetlen forrásból erednek és hogy ezekben a formákban történt kinyilatkoztatásoknak egyetlen célja van: szellemi haladásotok. Külsőleg a formáikban lehetnek különféleségek, sőt ellentmondások is találhatók olykor. A bölcs meglátja az egységes szellemet és üdvözli azt, bármilyen formában nyilatkozzék is meg, megtanult "látni", meglátja az elrejtett, isteni igazságot és tudja, hogy ennek át kell világítania minden formán és meg kell ezt semmisítenie, mert ő nincs formához kötve. A formák mint prizmák megtörik, szétszórják és egy látszólagos sokféleségnek tűnik, végül is ahány ember annyiféle színben sziporkáznak az isteni igazság töredékei. Hozzá csak úgy emelkedhetünk, ha lebontjuk a formákat, pontosabban, hagyjuk hogy maga az igazság fénye semmisítse meg őket. Az isteni igazság a kegyelem révén mindig csak olyan szinten mutatkozik meg a fejlődő szellem számára amilyent az el tud viselni, lásd Ikarusz példáját.
Isten és az igazság után való erős vágyakozás tárja ki szellemetek kapuit, hogy a világosság felülről beáradhasson és benneteket eltölthessen boldogsággal és békével! Dogmákat sohase alkossatok, még az ősélet legnagyobb igazságairól sem. Aki azért fogadja el az igazságot, mert dogmaként kényszerítik reá és nem azért, mert olyannak érzi, annak az semmit sem használ. Olyan ez, mintha embereket fakérgekkel akarnátok táplálni és azok éhen halnának!
A formák és dogmák összetörése felszabadítja a szellemet és nem a szellem lenyűgözése formákba és dogmákba "táplálja" az embert! De értsetek meg jól! A meglevő formák és dogmák erőszakos lerombolása sohasem használhat az emberiségnek. A formának úgy kell lehullania, mint a bimbót takaró buroknak, hogy a benne rejlő életet szabaddá tegye. Éljetek az igazság szerint, amelyet megismertetek és az mind hatalmasabbá lesz bennetek és át fog folyni azokon a korlátokon és törvényeken, amelyeket kicsinyes testvéreitek állítottak fel.
Az igazi szabadság szellemi tulajdonság, aminek a külsőségekhez semmi köze. Azért viseled ezt az emberruhát, hogy ezt a megismerést megszerezd és ha megszerezted s az egészen sajátoddá lett, ezt követi azután a nagyobb szabadság, az anyagtól való megszabadulás. Ha szeretetben élsz, a próba könnyű lesz, ahol a próba súlyos, ott a szeretet hiányos.
Igazán felfelé törekvő ember csak akkor kapja meg a gazdagság adományát, ha az magára az emberre nézve teljesen megszűnt értéket jelenteni. Oly gazdag emberekre, akik még csüggenek a gazdagságon, amelynek kényelmét nehezen nélkülöznék, még nagyon sok testet öltés vár, amelyekben gazdagság és szegénység váltakoznak, amíg lassan annak megismerésére jutnak, hogy az úgynevezett gazdagság általában nem kívánatra méltó dolog s még erről a megismerésükről egy anyagi életben is bizonyságot tesznek.
Mi idősebb testvéreitek csak szellemi erőitek fejlődésére várunk s ennek mértéke szerint mindig újabb és újabb munkát fogtok kapni. És nem a külső élet gondnélkülisége a cél, hanem az az igazi szabadság, melyben a szellem minden erejét a felebaráti szeretet szolgálatába állította s a magasabb vezetésre bízza, hogy ez a szolgálat ma és holnap milyen alakot öltsön.
A szabadság virág és gyümölcs, amelynek gyökere és törzse a megismerés. A fejlődés nem ismer ugrást, a magasabb világ csak annak van nyitva, aki az alacsonyabb világot már megismerte és legyőzte. A győzelem pedig csak akkor következik be, ha világa táplálékát már megemésztette és ha egyénisége finomabb táplálék megemésztésére képes lett.
Az igazságot örökös alaktalanságában csak akkor láthatjuk meg, ha a fejlődés útjai már mögöttünk feküsznek és a fejlődés célját már elértük.
Minden ember egy–egy leendő világ! Ezért mondá Krisztus: "Ti istenek, ti a szentlélek templomai vagytok." "Legyetek tökéletesek, mint Atyátok az égben!" Hogyan mondhatta volna ki az isteni ember ezt a parancsolatot, ha nem volnánk az Atyából származó csírák. Hasonló lényeg tesz csak lehetővé hasonló tökéletességet.
szemléze: Bíró László
Részlet Emánuel szellem nyilatkozataiból
A kereszténységnek, a spiritizmusnak és a teozófiának, ezeknek a földeteken most végigvonuló nagy szellemi hullámoknak egyesüléséből fog számotokra a jövő vallási kinyilatkoztatása jönni, mely e háromnak igazságait egyesíteni, fogalmaitokat tisztábbakká, mélyebbekké és tágabbakká tenni fogja. Oly szellemek inkarnálódnak most a földre, akik e három szellemi hullám egyesülését magukban már átérezték és az ezen érzelmükből fakadt megismerést hirdetni, terjeszteni fogják ama testvércsoportokban, amelyekkel szellemileg összekötve maradtak.
Nem létezett sohasem oly idő (a ti nyelveteken nincs jobb kifejezés az örökkévalóság egy részecskéjének megjelölésére), amikor az abszolút lét, az abszolút erő, az abszolút élet ki ne áradott volna Istenből – hanem csak oly "idő" létezett egykor, amikor még nem volt sűrűsödés, aminthogy az anyag nem elsődleges teremtés eredménye. Ebben az örökkévalóságban azután időről-időre mintegy "kikristályosodnak" az anyagi formák, mint viszonylagos alkotások, mint következményei a viszonylagos (relatív) létnek, mindannyiszor, valahányszor a fejlődésben ily mozzanat szükségessége beáll. De ezek az anyagi formák azonnal megszűnnek létezni, mihelyt a bennük lakott lényeknek fejlődésük szempontjából ilyen anyagi légkörre többé szükségük nincsen és akkor ismét csak öntudatos, tökéletes egyéniségek fényhullámai veszik körül ama nagy "Központi Nap"-ot, amelynek ragyogását mintegy magukba fogadják és újra visszavetik őreá. Semmiféle hasonlattal le nem írhatom nektek ezt a fönséges állapotot!
Isten létezik! És az ő létét nem szabad "pihenve" avagy lappangva elgondolnunk, hiszen az ő lényisége ugyanaz, mint amit isteni kinyilatkoztatásnak nevezünk, ez pedig folytonosan van. Isten változhatatlan, valamiféle változásnak még csak leghalványabb árnyalata sem képzelhető el Nála. Csak az ő kiáramlása, fényének velünk való közlése bír relatív változandósággal aszerint, amint az valamely, Őt többé-kevésbé asszimilálni képes, vagy őt asszimilni még nem képes létre sugárzik. Minden élet az örök változhatatlanba folyik vissza és mihelyt asszimilálódni képes azzal, relatíve változhatatlanná válik.
Az igazság abszolút és örök, csupán kinyilatkoztatásának alakja relatív, mert föltételezett a ti fejlődési fokozatotoktól. Őrizkedjetek tehát minden dogmatizálástól, valahányszor az igazság egy-egy sugártöredékét magatokba fogadni vélitek!
A kereszténység, teozófia és spiritizmus igazságai egyetlen forrásból erednek és hogy ezekben a formákban történt kinyilatkoztatásoknak egyetlen célja van: szellemi haladásotok. Külsőleg a formáikban lehetnek különféleségek, sőt ellentmondások is találhatók olykor. A bölcs meglátja az egységes szellemet és üdvözli azt, bármilyen formában nyilatkozzék is meg, megtanult "látni", meglátja az elrejtett, isteni igazságot és tudja, hogy ennek át kell világítania minden formán és meg kell ezt semmisítenie, mert ő nincs formához kötve. A formák mint prizmák megtörik, szétszórják és egy látszólagos sokféleségnek tűnik, végül is ahány ember annyiféle színben sziporkáznak az isteni igazság töredékei. Hozzá csak úgy emelkedhetünk, ha lebontjuk a formákat, pontosabban, hagyjuk hogy maga az igazság fénye semmisítse meg őket. Az isteni igazság a kegyelem révén mindig csak olyan szinten mutatkozik meg a fejlődő szellem számára amilyent az el tud viselni, lásd Ikarusz példáját.
Isten és az igazság után való erős vágyakozás tárja ki szellemetek kapuit, hogy a világosság felülről beáradhasson és benneteket eltölthessen boldogsággal és békével! Dogmákat sohase alkossatok, még az ősélet legnagyobb igazságairól sem. Aki azért fogadja el az igazságot, mert dogmaként kényszerítik reá és nem azért, mert olyannak érzi, annak az semmit sem használ. Olyan ez, mintha embereket fakérgekkel akarnátok táplálni és azok éhen halnának!
A formák és dogmák összetörése felszabadítja a szellemet és nem a szellem lenyűgözése formákba és dogmákba "táplálja" az embert! De értsetek meg jól! A meglevő formák és dogmák erőszakos lerombolása sohasem használhat az emberiségnek. A formának úgy kell lehullania, mint a bimbót takaró buroknak, hogy a benne rejlő életet szabaddá tegye. Éljetek az igazság szerint, amelyet megismertetek és az mind hatalmasabbá lesz bennetek és át fog folyni azokon a korlátokon és törvényeken, amelyeket kicsinyes testvéreitek állítottak fel.
Az igazi szabadság szellemi tulajdonság, aminek a külsőségekhez semmi köze. Azért viseled ezt az emberruhát, hogy ezt a megismerést megszerezd és ha megszerezted s az egészen sajátoddá lett, ezt követi azután a nagyobb szabadság, az anyagtól való megszabadulás. Ha szeretetben élsz, a próba könnyű lesz, ahol a próba súlyos, ott a szeretet hiányos.
Igazán felfelé törekvő ember csak akkor kapja meg a gazdagság adományát, ha az magára az emberre nézve teljesen megszűnt értéket jelenteni. Oly gazdag emberekre, akik még csüggenek a gazdagságon, amelynek kényelmét nehezen nélkülöznék, még nagyon sok testet öltés vár, amelyekben gazdagság és szegénység váltakoznak, amíg lassan annak megismerésére jutnak, hogy az úgynevezett gazdagság általában nem kívánatra méltó dolog s még erről a megismerésükről egy anyagi életben is bizonyságot tesznek.
Mi idősebb testvéreitek csak szellemi erőitek fejlődésére várunk s ennek mértéke szerint mindig újabb és újabb munkát fogtok kapni. És nem a külső élet gondnélkülisége a cél, hanem az az igazi szabadság, melyben a szellem minden erejét a felebaráti szeretet szolgálatába állította s a magasabb vezetésre bízza, hogy ez a szolgálat ma és holnap milyen alakot öltsön.
A szabadság virág és gyümölcs, amelynek gyökere és törzse a megismerés. A fejlődés nem ismer ugrást, a magasabb világ csak annak van nyitva, aki az alacsonyabb világot már megismerte és legyőzte. A győzelem pedig csak akkor következik be, ha világa táplálékát már megemésztette és ha egyénisége finomabb táplálék megemésztésére képes lett.
Az igazságot örökös alaktalanságában csak akkor láthatjuk meg, ha a fejlődés útjai már mögöttünk feküsznek és a fejlődés célját már elértük.
Minden ember egy–egy leendő világ! Ezért mondá Krisztus: "Ti istenek, ti a szentlélek templomai vagytok." "Legyetek tökéletesek, mint Atyátok az égben!" Hogyan mondhatta volna ki az isteni ember ezt a parancsolatot, ha nem volnánk az Atyából származó csírák. Hasonló lényeg tesz csak lehetővé hasonló tökéletességet.
szemléze: Bíró László
Re: Szellemtani alapok
Di 7. Feb 2023, 06:45
Testetöltés előtt.
Az Egylet 1914. május 17.-i üléséből József médium útján.
Egy újabb testetöltésre készülő szellem József médium által nyílatkozik. Érzékletesen meséli el utolsó életét s halálát, valamint a szenvedéseit a „tisztítótűzben”, melynek hatására érlelődik meg benne a vágy és az elhatározás, hogy jóvátegye amit előbbi életében elhibázott. Egy nehéz, vezeklő életet kért és kapott meg a Gondviseléstől.
József médium: Sorsom el van döntve. Többé nem lehet visszalépnem legyen tehát meg Isten nevében! Én könyörögtem ki, én vettem magamra, azért kaptam. Legyen tehát az Úr akarata szerint! Olyan szomorú reágondolni. Irtózatos a jövőbe tekinteni. Azután az a kérdés vetődik fel, vajon képes leszek-e teljesíteni, amit elvállaltam?
Milyen nyomorult teremtés az ember! Akar valamit, erős az elhatározásban, azt hiszi, hogy mindent teljesíthet, amit elvállalt; azután jönnek a nehéz órák, elveszti bátorságát, a reménység elhagyja, olyan gyenge lesz, mint a gyermek és tanácstalan; mint valami szegény, nyomorék ember, aki nem tudja, hogy hova forduljon segítségért. - Azután jön a világosság egy sugara, mely belevilágít szívének és lelkének a sötétségébe. És erre összeszedi magát, feltámad benne a reménység és ismét úrnak véli magát, aki mindenre képes. Így váltakoznak az érzések nemcsak a földön, hanem itt nálunk is.
Nem tudom, mióta van ez így; azt sem tudom, hogy mit vétettem. Csak azt tudom, hogy alávaló ember voltam, kinek kemény volt a szíve, haszonleső a gondolata; hogy semmi részvétet sem éreztem embertársaim iránt, bármilyen nyomorban voltak; hogy minden kérés hiábavaló volt és lepattant rólam, mint az ólomgolyó az acélpáncélról. Mindezt tudom. Mindennek el kell vonulnia szellemi szemeim előtt, hogy tudatára jussak annak a feladatnak, melyet elvállaltam.
Látlak benneteket, emberek, kik még földi testben vagytok. Szemem homályos, nem tudok jól megkülönböztetni, de látok különböző árnyalatú emberi alakokat. Nem világosakat és világosabbakat, hanem sötéteket és sötétebbeket, Itt-ott világos sávokkal. Nektek könnyű dolgotok van a földön. Benne vagytok a földi élet forgatagában, nem érzitek a szörnyű terhet, mely reátok nehezedik; azt a terhet, mely engem és a hozzám hasonlókat lenyom. Jobb dolgotok van, mert tudtok még magatokon segíteni. Én azonban még csak a küszöb előtt állok és nem tudom, hogyan fogok magamon segíteni, hogy a terhen könnyítsek, melyet magamra vettem.
Meg tudjátok ezt érteni? Tudjátok, milyen szerencsétlen emberi szellem áll előttetek és beszél veletek?
Körvezető: Sejtjük, kedves testvérem.
József m: Mit sejtetek? Mondjátok meg nekem, hogy mit sejtetek? Talán megkönnyebbülök ez által.
Körvezető: Hogy ismét a földre szándékozol jönni.
József m.: Milyen jól tudsz látni: Miből következteted te azt?
Körvezető: Szavaidból.
József m.: Szavaimból? Tehát elárultam magamat? Tehát olyasvalamit mondtam el, amit nem kellett volna elmondanom.
Körvezető: De el kellett mondanod; hiszen szeretnénk rajtad segíteni, ha tudnánk.
József m.: Rajtam, kedves barátom, nem tudtok segíteni. Csak én magam segíthetek magamon. Ezt már tudom. Ezen már régen gondolkoztam, ezen már régen átküszködtem magamat. Örökkévalóságokon át marcangolta az a tudat a lelkemet, hogy rajtam senki sem segíthet. Legfeljebb Isten az égben. De, hogyan, azt nem tudom. Hírügynök útján azt nyilatkoztatták ki nekem: „Menj le és vezekelj. Ez a te dolgod.” Régen megbántam már mindent. Égettek, kínoztak már sokáig ideát ezek a gondolatok.
Nem tudom, vajon van-e közöttetek keményszívű, aki nem érez részvétet embertársai iránt; aki nem nyújt segítő kezet, ha segítségért kiáltanak felé. Nem tudom, hogy kik és mik vagytok. De azt mondom nektek: Siessetek, pótoljátok, amit elmulasztottatok, amíg a földön vagytok, mert később, ha már átjöttetek, akkor a munka sokkal nehezebb, a fájdalom sokkal nagyobb, a kétségbeesés a mulasztás felett leírhatatlan. Azután fájdalom következik a fájdalomra, minden gondolat egy-egy büntető szózat, ostorcsapás, mely benneteket ér és amelyet el kell viselnetek, mert érzitek, hogy a büntetés, melyben részesültök, igazságos.
Régen volt már, nem tudom, hogy milyen régen, hogy a földön voltam. Olyan ember voltam, mint ti vagytok. Teljes birtokában voltam a földi javaknak és sok, nagy szellemi javaknak is. Amit ember csak elérni kíván, azt mind elértem. Teljesen kiélveztem az életet... Úr voltam. Tudjátok, hogy mit jelent az, ha valaki úr a többi emberek felett? Nem sok emberi arcot láttam, többnyire csak nyakukat, hátukat, meg fejük hátulsó részét, amikor meghajoltak előttem. Úgy rémlik előttem, hogy a keményszívűségért szüleim is felelősek, akik felneveltek s én úr voltam, a többiek pedig szolgák. Még ha nem is voltak született szolgák, akkor velem szemben voltak azok, mert sok vagyon és hatalom felett rendelkeztem.
Utálat fogott el, ha az embereket nyomorogni és szenvedni láttam. Nem tudtam hozzájuk közeledni. Semmit sem akartam hallani a nyomorúságról. A segítség után kiáltó szavakat nem hallottam. Mi közöm volt máshoz? Mit tör6dtem vele? Sorsát jó1 megérdemelte. Miért nem született ö is úrnak?! Nem én voltam az oka, hogy nyomorúságba került.
Ember voltam és nem tudtam, hogy a földi életen kívül más élet is van, mely szintén értékkel bír. És azután eljött az óra, melyet ti halálnak neveztek. Itt volt a szörnyű cimbora, anélkül, hogy hívták, várták volna. Zuhanás a lóról, a ló patájának egyetlen rúgása - és nem voltam földi ember többé. De hogy mi történt velem, azt magam sem tudtam. Azt hiszem, hogy sokáig voltam öntudatlan. És amikor felébredtem, egyedül találtam magamat; egészen egyedül, senki sem volt nálam, sötétség volt körülöttem. Beteg voltam, ki voltam merülve a fájdalomtól, minden úgy égett bennem. És ekkor azt tettem, amit minden ember akár itt, akár ott hasonló körülmények között bizonyára megcselekedne, amit meg ke1lene cselekednie: segítségért kiáltottam. „Segítség! Segítség!” Kiáltottam szüntelenül. Mély csend uralkodott körülöttem, az égető fájdalom pedig mindig erősebb lett. Lassan, mint valami borzongató kísértet, úgy közeledett hozzám a kétségbeesés. Magamon kívül voltam, dühöngtem, azt kiáltottam: „Segítsetek rajtam, különben elpusztulok!” Mély csend körülöttem. Így tehát el voltam veszve. El tudjátok ezt képzelni, emberek? Dehogy tudjátok! Hisz ti csak testeteknél fogva vagytok kiszolgáltatva a szenvedéseknek; de elképzelitek-e azt az állapotot, hogy ha a fájdalom marcangol benneteket és senki sincs közeletekben, aki segíteni tudna rajtatok? Ugye, ez kétségbeesésbe kergetheti az embert?
Ugye rettenetes dolog, ha az ember egyedül van, kiszolgáltatva a borzasztó fájdalomnak? Így voltam én, nem tudva, vajon testi, vagy lelki fájdalom gyötör-e?
Most elsuhannak a múlt képei lelki szemeim előtt. Látom, hogy milyen nyomorult állapotban voltam. Ha képes lettem volna, öngyilkosságot követtem volna el. De hogyan lehetne testnélküli ember öngyilkossá? Szellemi öngyilkosság pedig lehetetlenség. Hiszen a szellemet nem lehet meggyilkolni, megsemmisíteni. Nem tudom, hogy meddig tartott ez az állapot. Végre a messze távolból hangokat hallottam: „Mit kiabálsz? Ki segítsen rajtad? Hozzád hasonló emberi szellemnek kellene rajtad segítenie. Teljesítetted kötelességedet az emberekkel szemben, amikor te lettél volna a segítő és ők szorultak segítségre? Könyörületes voltál-e embertársaddal szemben? Segítettél-e azokon, akik segítségre szorultak? Hiába kiabálsz. Akik segíthettek volna rajtad, azokat elűzted magadtól kötelességeiddel ellenkező életmódoddal.”
Erre így kiáltottam: „Bárki légy, aki ezekkel a büntető, kemény szavakkal sújtasz, azt válaszolom neked, hogy nem azoktól kérek segítséget, kiktől megtagadtam a segítséget, de azoktól, akik hallanak engem és ha nem ismernek is engem, de mégis hasonlók hozzám”. ”Nincsen 'különbség a szellemek között, mindannyian szolidaritásban állnak egymással. Amit az egyiknek teszel, azt érezi a másik is. Egy az egész teremtés, és aki annál egy része ellen vét, az vét az egész teremtés ellen.”. Mit tegyek hát? Hiszen nem maradhatok egészen önmagamra utalva? Teljesen erőtlen vagyok, nem tudok magamon segíteni; ki segítsen rajtam? ”Tanuld meg és ismerd el, hogy miben vétkeztél! Érezd meg a súlyát nagy bűnödnek! Ismerd meg, hogy megszegted azokat a kötelességeket, melyek reád voltak ruházva. Tudd meg, hogy nagy bűnt követtél el! Es ha mindennek a tudatára jöttél, akkor támadjon fel benned a bánat és kérj segítséget abból az egyetlen forrásból, melyből minden segítség árad. Kérj segítséget Teremtődtől, aki elnéző a megtérő bűnössel szemben.”
Hogyan érezzek bánatot, mikor azt hittem, hogy nem követtem el bűnt? Hiszen semmi bűnömet sem ismertem. Csak azt tettem, ami a körülményekből természetes módon következett. Azt cselekedtem, amit mások mutattak nekem, miről azt hittem, hogy meg kell tennem. Hogyan követhettem volna el ezzel bűnt?”
„Nem ismerted a legfőbb törvényt: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat?”
„Amint te kimondtad, úgy kimondták azt az én ajkaim is. Hiszen eleget hallottam életemben. Üres szavaknak tartottam, melyek nem jönnek szívből és nem szólnak szívhez, melyeket a kérők mondanak, akik segítségért kiáltoznak. Ezek talán hihették, hogy jó, ha az ember szereti felebarátját, mint önmagát. De én, a magasan álló, mit tudtam én arról? Tudtam én, hogy mi a felebaráti szeretet? Igen, a nőket szerettem! Az anyámat is szerettem. A nővéremet már kevésbé szerettem. Többi embertársain pedig mind szolgám volt”.
Sokáig, igen sokáig tartott, míg vétkeim tudatára jutottam. Bármennyire meg is rettentem minden egyes esetben, mégis mosolyognom kell afelett, hogy úgy meg tudtam ijedni.
Sok fájdalom és kínszenvedés után, amikor minden keresés és kérés hiábavalónak bizonyult és minden reménységet feladtam, hogy ebből a borzasztó állapotból kiszabadulhatok, néhány alakot láttam felém közeledni. Az egyiknek szigorú arckifejezése volt, a másik arca nyugodtabb volt. a harmadik részvétteljesen mosolygott. A szigorú arcú így szólt hozzám: „Megismersz?” „Nem ismerlek.” „Nem tudod, hogy ki vagyok?” „Nem.” „A földön elégszer állottunk szemtől-szemben és te ridegen bántál velem. Szívtelen és szeretetlen voltál az enyéimmel is. Hányszor forraltam bosszút ellened és le akartalak szúrni. Hála az Atyának, hogy nem tettem meg! De most megvan az elégtételem azokért is, akik ide elkísértek, hogy úgy szenvedni lássanak, amint mi szenvedtünk általad. Bűnhődnöd kell azért, amit zsarnokként, és mint rossz ember embertársaidon elkövettél. Meg kell mindent bánnod a szellemi koplalás kínjai közepette, amint azok szenvedtek, kiken nem segítettél és akiknek az éhségét nem enyhítetted. Örvendek kínjaid felett. Megmondhatom most neked, te nyomorult, hogy Isten vissza fogja mindazt neked fizetni, amit ellenem és számtalan más ember ellen vétettél.”
Összeborzadtam attól a hidegségtől, mely ebből az arcból és ebből a szavakból áradt. Nem tudtam menekülni; mintha oda lettem volna szegezve helyemhez és mindaddig el kellett viselnem azt a hideg tekintetet, míg a másiknak az arcába nem tekintettem. Ez egyetlen szemrehányó szót sem szólt, csak hallgatva rázta meg a fejét és a harmadik alakra mutatott, aki mosolygó arccal és résztvevőleg nézett reám. Melegség áradt egyszerre felém, mintha újraszülettem volna.
„Nem haragszom reád,” - így szólt hozzám. - „Nézz reám. Megbocsátok neked mindazért, amit ellenünk vétettél és kérem az Atyát, hogy ő is bocsásson meg neked és világosítsa meg szívedet és érzésedet, hogy megismerjed azt, hogy mikor és miben vétkeztél. Ne essél kétségbe, megjő a megismerés órája, számodra is ütni fog az, te is be fogod látni vétkeidet és meg fogod bánni azokat. A többit majd elvégzi az Atya kegyelme!”
És lássátok, igaza volt. Úgy tetszett már, mintha magam lettem volna oka mindennek. Az előbbinek a szemrehányása halványuló árnyékként mindinkább elvonult és beláttam, hogy én voltam a bűnös. Meddig tartott, amíg odáig jutottam, milyen lassan nőtt és fejlődött ki bennem annak a tudata, hogy én vagyok a bűnös, azt nem tudom. Azt hiszem, sokáig tarthatott. De amint végre felébredt bennem annak az öntudata, akkor már gyorsan ment. És csak azután kezdődtek a kínok, a megbánás fájdalmai, melyek széjjelmarcangolják a lelket és a szellemet és mintha elpusztítanának mindent.
Mennyire fáj az az örökös sírás és jajgatás! És dacára ennek, van benne valami kéjes. Az táplálja ezt a fájdalmat, mert azt mondja: „Megérdemled, hogy szenvedj, mert felébresztetted a bánat démonait, ők pedig befészkelték magukat, most végezz velük.”
És most végeztem velük. A megbánás azt a kívánságot szülte, hogy hibámat jóvátegyem, adósságomat kiegyenlítsem. És ez csak aképp lehetséges, ha újra lemegyek a földre hozzátok, emberek. Volt idő, mikor örültem ennek és teljes bizalommal tekintettem az új élet elé. Hiszen arról volt szó, hogy megfizessem azt az adósságot, melyet csináltam és jóvá tegyem, amit rosszul cselekedtem. Természetesen más körülmények között kell annak megtörténnie, egészen más viszonyok között. Hiszen a föld is megváltozott azóta. És én is más leszek; másnak kell lennem.
Borzasztó lesz, amit a földön el kell végeznem. Nyomor és nélkülözések várnak reám a földön és gyakran majd éheznem is kell; és én el fogom ezt viselni. Nem tudom, vajon el fogom-e viselni? Lesz-e bátorságom hozzá mindazt nyugodtan és türelmesen és megadással elviselni? Mindenki, aki velem érintkezni fog, kitől alkalmam és talán jogom is lesz segítséget kérni, hidegen és könyörtelenül fog bánni velem. És ezt nyugodtan és türelmesen kell majd elviselnem?! Talán elviselem, talán nem. Most akarom, de hogy minden körülmény között fogom-e akarni? - azt nem tudom. Vajon lesz-e bátorságom mindazt nyugodtan elviselni: a hidegséget, a közömbösséget, a visszautasítást? Nem tudom, de akarom és hiszem, hogy megteszem. Nem, nem hiszem ! Egyedül magamért talán elviselném, de azokért is, kiket sorsuk hozzám kapcsolt, hozzám láncolt, ta1án nem.
Emberek! Ti megtanultatok imádkozni. Én is tudom, hogy van Isten felettem, ki mindent a legjobb módon intéz, ki mindent úgy hagy történni, amint annak történnie kell. Tudom, hogy van Megváltó, aki magát feláldozta érettünk és példát adott, hogyan keli az embernek földi feladatait teljesítenie. Ó, bár hittem volna mindezt már egykor a földön! Talán másképpen cselekedtem volna akkor. Nem lehet másképpen, jóvá akarok mindent tenni; nem akarom, hogy a bánat tovább marcangoljon; le akarom zárni számadásomat. Legyen hát Isten nevében! Megadom magamat. Uram, legyen meg a te akaratod! Segíts meg engem; add meg nekem a szükséges erőt, hogy mindent jóvátehessek! Elindulok.
Egykor úr voltam, most szolga leszek-vagyok. Így van ez jól, ha az úr nem teljesítette kötelességeit. Egykor Krőzus voltam, most koldus vagyok. Így van ez jól, ha a Krőzus nem felelt meg hívatásának. Így van ez jól! Nagyon igazságos ez így!
Fájdalmas dolog, ha a múltban teljesítetlenül. maradt feladatokra tekintünk vissza. Sokkal fájdalmasabb ez, mint azt elképzelhetitek. És mit mulasztunk el? Valami. nagyon egyszerűt: hogy szeressünk. Semmi egyebet. Elmulasztottam szeretni. Ezért kell most megtanulnom a földön a szeretetet, mert szeretni az ember csakis a földön tanulhat meg. Ezért kell nekem most ezt az új életben a földön megtanulnom Isten segítségével és számítva, Megváltóm, a te segítségedre! Hiszen Te vagy a szeretet látható példaképe. Remélem segítségedet. Légy velem!
Forrás: Égi Világosság
UI:
“Meghaltam, láttam ahogy a rokonaim ott állnak a koporsónál” – így tért vissza a halálból Tomi
http://kritikus24.hu/meghaltam-lattam-a ... IGC9pp4NCU
Az Egylet 1914. május 17.-i üléséből József médium útján.
Egy újabb testetöltésre készülő szellem József médium által nyílatkozik. Érzékletesen meséli el utolsó életét s halálát, valamint a szenvedéseit a „tisztítótűzben”, melynek hatására érlelődik meg benne a vágy és az elhatározás, hogy jóvátegye amit előbbi életében elhibázott. Egy nehéz, vezeklő életet kért és kapott meg a Gondviseléstől.
József médium: Sorsom el van döntve. Többé nem lehet visszalépnem legyen tehát meg Isten nevében! Én könyörögtem ki, én vettem magamra, azért kaptam. Legyen tehát az Úr akarata szerint! Olyan szomorú reágondolni. Irtózatos a jövőbe tekinteni. Azután az a kérdés vetődik fel, vajon képes leszek-e teljesíteni, amit elvállaltam?
Milyen nyomorult teremtés az ember! Akar valamit, erős az elhatározásban, azt hiszi, hogy mindent teljesíthet, amit elvállalt; azután jönnek a nehéz órák, elveszti bátorságát, a reménység elhagyja, olyan gyenge lesz, mint a gyermek és tanácstalan; mint valami szegény, nyomorék ember, aki nem tudja, hogy hova forduljon segítségért. - Azután jön a világosság egy sugara, mely belevilágít szívének és lelkének a sötétségébe. És erre összeszedi magát, feltámad benne a reménység és ismét úrnak véli magát, aki mindenre képes. Így váltakoznak az érzések nemcsak a földön, hanem itt nálunk is.
Nem tudom, mióta van ez így; azt sem tudom, hogy mit vétettem. Csak azt tudom, hogy alávaló ember voltam, kinek kemény volt a szíve, haszonleső a gondolata; hogy semmi részvétet sem éreztem embertársaim iránt, bármilyen nyomorban voltak; hogy minden kérés hiábavaló volt és lepattant rólam, mint az ólomgolyó az acélpáncélról. Mindezt tudom. Mindennek el kell vonulnia szellemi szemeim előtt, hogy tudatára jussak annak a feladatnak, melyet elvállaltam.
Látlak benneteket, emberek, kik még földi testben vagytok. Szemem homályos, nem tudok jól megkülönböztetni, de látok különböző árnyalatú emberi alakokat. Nem világosakat és világosabbakat, hanem sötéteket és sötétebbeket, Itt-ott világos sávokkal. Nektek könnyű dolgotok van a földön. Benne vagytok a földi élet forgatagában, nem érzitek a szörnyű terhet, mely reátok nehezedik; azt a terhet, mely engem és a hozzám hasonlókat lenyom. Jobb dolgotok van, mert tudtok még magatokon segíteni. Én azonban még csak a küszöb előtt állok és nem tudom, hogyan fogok magamon segíteni, hogy a terhen könnyítsek, melyet magamra vettem.
Meg tudjátok ezt érteni? Tudjátok, milyen szerencsétlen emberi szellem áll előttetek és beszél veletek?
Körvezető: Sejtjük, kedves testvérem.
József m: Mit sejtetek? Mondjátok meg nekem, hogy mit sejtetek? Talán megkönnyebbülök ez által.
Körvezető: Hogy ismét a földre szándékozol jönni.
József m.: Milyen jól tudsz látni: Miből következteted te azt?
Körvezető: Szavaidból.
József m.: Szavaimból? Tehát elárultam magamat? Tehát olyasvalamit mondtam el, amit nem kellett volna elmondanom.
Körvezető: De el kellett mondanod; hiszen szeretnénk rajtad segíteni, ha tudnánk.
József m.: Rajtam, kedves barátom, nem tudtok segíteni. Csak én magam segíthetek magamon. Ezt már tudom. Ezen már régen gondolkoztam, ezen már régen átküszködtem magamat. Örökkévalóságokon át marcangolta az a tudat a lelkemet, hogy rajtam senki sem segíthet. Legfeljebb Isten az égben. De, hogyan, azt nem tudom. Hírügynök útján azt nyilatkoztatták ki nekem: „Menj le és vezekelj. Ez a te dolgod.” Régen megbántam már mindent. Égettek, kínoztak már sokáig ideát ezek a gondolatok.
Nem tudom, vajon van-e közöttetek keményszívű, aki nem érez részvétet embertársai iránt; aki nem nyújt segítő kezet, ha segítségért kiáltanak felé. Nem tudom, hogy kik és mik vagytok. De azt mondom nektek: Siessetek, pótoljátok, amit elmulasztottatok, amíg a földön vagytok, mert később, ha már átjöttetek, akkor a munka sokkal nehezebb, a fájdalom sokkal nagyobb, a kétségbeesés a mulasztás felett leírhatatlan. Azután fájdalom következik a fájdalomra, minden gondolat egy-egy büntető szózat, ostorcsapás, mely benneteket ér és amelyet el kell viselnetek, mert érzitek, hogy a büntetés, melyben részesültök, igazságos.
Régen volt már, nem tudom, hogy milyen régen, hogy a földön voltam. Olyan ember voltam, mint ti vagytok. Teljes birtokában voltam a földi javaknak és sok, nagy szellemi javaknak is. Amit ember csak elérni kíván, azt mind elértem. Teljesen kiélveztem az életet... Úr voltam. Tudjátok, hogy mit jelent az, ha valaki úr a többi emberek felett? Nem sok emberi arcot láttam, többnyire csak nyakukat, hátukat, meg fejük hátulsó részét, amikor meghajoltak előttem. Úgy rémlik előttem, hogy a keményszívűségért szüleim is felelősek, akik felneveltek s én úr voltam, a többiek pedig szolgák. Még ha nem is voltak született szolgák, akkor velem szemben voltak azok, mert sok vagyon és hatalom felett rendelkeztem.
Utálat fogott el, ha az embereket nyomorogni és szenvedni láttam. Nem tudtam hozzájuk közeledni. Semmit sem akartam hallani a nyomorúságról. A segítség után kiáltó szavakat nem hallottam. Mi közöm volt máshoz? Mit tör6dtem vele? Sorsát jó1 megérdemelte. Miért nem született ö is úrnak?! Nem én voltam az oka, hogy nyomorúságba került.
Ember voltam és nem tudtam, hogy a földi életen kívül más élet is van, mely szintén értékkel bír. És azután eljött az óra, melyet ti halálnak neveztek. Itt volt a szörnyű cimbora, anélkül, hogy hívták, várták volna. Zuhanás a lóról, a ló patájának egyetlen rúgása - és nem voltam földi ember többé. De hogy mi történt velem, azt magam sem tudtam. Azt hiszem, hogy sokáig voltam öntudatlan. És amikor felébredtem, egyedül találtam magamat; egészen egyedül, senki sem volt nálam, sötétség volt körülöttem. Beteg voltam, ki voltam merülve a fájdalomtól, minden úgy égett bennem. És ekkor azt tettem, amit minden ember akár itt, akár ott hasonló körülmények között bizonyára megcselekedne, amit meg ke1lene cselekednie: segítségért kiáltottam. „Segítség! Segítség!” Kiáltottam szüntelenül. Mély csend uralkodott körülöttem, az égető fájdalom pedig mindig erősebb lett. Lassan, mint valami borzongató kísértet, úgy közeledett hozzám a kétségbeesés. Magamon kívül voltam, dühöngtem, azt kiáltottam: „Segítsetek rajtam, különben elpusztulok!” Mély csend körülöttem. Így tehát el voltam veszve. El tudjátok ezt képzelni, emberek? Dehogy tudjátok! Hisz ti csak testeteknél fogva vagytok kiszolgáltatva a szenvedéseknek; de elképzelitek-e azt az állapotot, hogy ha a fájdalom marcangol benneteket és senki sincs közeletekben, aki segíteni tudna rajtatok? Ugye, ez kétségbeesésbe kergetheti az embert?
Ugye rettenetes dolog, ha az ember egyedül van, kiszolgáltatva a borzasztó fájdalomnak? Így voltam én, nem tudva, vajon testi, vagy lelki fájdalom gyötör-e?
Most elsuhannak a múlt képei lelki szemeim előtt. Látom, hogy milyen nyomorult állapotban voltam. Ha képes lettem volna, öngyilkosságot követtem volna el. De hogyan lehetne testnélküli ember öngyilkossá? Szellemi öngyilkosság pedig lehetetlenség. Hiszen a szellemet nem lehet meggyilkolni, megsemmisíteni. Nem tudom, hogy meddig tartott ez az állapot. Végre a messze távolból hangokat hallottam: „Mit kiabálsz? Ki segítsen rajtad? Hozzád hasonló emberi szellemnek kellene rajtad segítenie. Teljesítetted kötelességedet az emberekkel szemben, amikor te lettél volna a segítő és ők szorultak segítségre? Könyörületes voltál-e embertársaddal szemben? Segítettél-e azokon, akik segítségre szorultak? Hiába kiabálsz. Akik segíthettek volna rajtad, azokat elűzted magadtól kötelességeiddel ellenkező életmódoddal.”
Erre így kiáltottam: „Bárki légy, aki ezekkel a büntető, kemény szavakkal sújtasz, azt válaszolom neked, hogy nem azoktól kérek segítséget, kiktől megtagadtam a segítséget, de azoktól, akik hallanak engem és ha nem ismernek is engem, de mégis hasonlók hozzám”. ”Nincsen 'különbség a szellemek között, mindannyian szolidaritásban állnak egymással. Amit az egyiknek teszel, azt érezi a másik is. Egy az egész teremtés, és aki annál egy része ellen vét, az vét az egész teremtés ellen.”. Mit tegyek hát? Hiszen nem maradhatok egészen önmagamra utalva? Teljesen erőtlen vagyok, nem tudok magamon segíteni; ki segítsen rajtam? ”Tanuld meg és ismerd el, hogy miben vétkeztél! Érezd meg a súlyát nagy bűnödnek! Ismerd meg, hogy megszegted azokat a kötelességeket, melyek reád voltak ruházva. Tudd meg, hogy nagy bűnt követtél el! Es ha mindennek a tudatára jöttél, akkor támadjon fel benned a bánat és kérj segítséget abból az egyetlen forrásból, melyből minden segítség árad. Kérj segítséget Teremtődtől, aki elnéző a megtérő bűnössel szemben.”
Hogyan érezzek bánatot, mikor azt hittem, hogy nem követtem el bűnt? Hiszen semmi bűnömet sem ismertem. Csak azt tettem, ami a körülményekből természetes módon következett. Azt cselekedtem, amit mások mutattak nekem, miről azt hittem, hogy meg kell tennem. Hogyan követhettem volna el ezzel bűnt?”
„Nem ismerted a legfőbb törvényt: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat?”
„Amint te kimondtad, úgy kimondták azt az én ajkaim is. Hiszen eleget hallottam életemben. Üres szavaknak tartottam, melyek nem jönnek szívből és nem szólnak szívhez, melyeket a kérők mondanak, akik segítségért kiáltoznak. Ezek talán hihették, hogy jó, ha az ember szereti felebarátját, mint önmagát. De én, a magasan álló, mit tudtam én arról? Tudtam én, hogy mi a felebaráti szeretet? Igen, a nőket szerettem! Az anyámat is szerettem. A nővéremet már kevésbé szerettem. Többi embertársain pedig mind szolgám volt”.
Sokáig, igen sokáig tartott, míg vétkeim tudatára jutottam. Bármennyire meg is rettentem minden egyes esetben, mégis mosolyognom kell afelett, hogy úgy meg tudtam ijedni.
Sok fájdalom és kínszenvedés után, amikor minden keresés és kérés hiábavalónak bizonyult és minden reménységet feladtam, hogy ebből a borzasztó állapotból kiszabadulhatok, néhány alakot láttam felém közeledni. Az egyiknek szigorú arckifejezése volt, a másik arca nyugodtabb volt. a harmadik részvétteljesen mosolygott. A szigorú arcú így szólt hozzám: „Megismersz?” „Nem ismerlek.” „Nem tudod, hogy ki vagyok?” „Nem.” „A földön elégszer állottunk szemtől-szemben és te ridegen bántál velem. Szívtelen és szeretetlen voltál az enyéimmel is. Hányszor forraltam bosszút ellened és le akartalak szúrni. Hála az Atyának, hogy nem tettem meg! De most megvan az elégtételem azokért is, akik ide elkísértek, hogy úgy szenvedni lássanak, amint mi szenvedtünk általad. Bűnhődnöd kell azért, amit zsarnokként, és mint rossz ember embertársaidon elkövettél. Meg kell mindent bánnod a szellemi koplalás kínjai közepette, amint azok szenvedtek, kiken nem segítettél és akiknek az éhségét nem enyhítetted. Örvendek kínjaid felett. Megmondhatom most neked, te nyomorult, hogy Isten vissza fogja mindazt neked fizetni, amit ellenem és számtalan más ember ellen vétettél.”
Összeborzadtam attól a hidegségtől, mely ebből az arcból és ebből a szavakból áradt. Nem tudtam menekülni; mintha oda lettem volna szegezve helyemhez és mindaddig el kellett viselnem azt a hideg tekintetet, míg a másiknak az arcába nem tekintettem. Ez egyetlen szemrehányó szót sem szólt, csak hallgatva rázta meg a fejét és a harmadik alakra mutatott, aki mosolygó arccal és résztvevőleg nézett reám. Melegség áradt egyszerre felém, mintha újraszülettem volna.
„Nem haragszom reád,” - így szólt hozzám. - „Nézz reám. Megbocsátok neked mindazért, amit ellenünk vétettél és kérem az Atyát, hogy ő is bocsásson meg neked és világosítsa meg szívedet és érzésedet, hogy megismerjed azt, hogy mikor és miben vétkeztél. Ne essél kétségbe, megjő a megismerés órája, számodra is ütni fog az, te is be fogod látni vétkeidet és meg fogod bánni azokat. A többit majd elvégzi az Atya kegyelme!”
És lássátok, igaza volt. Úgy tetszett már, mintha magam lettem volna oka mindennek. Az előbbinek a szemrehányása halványuló árnyékként mindinkább elvonult és beláttam, hogy én voltam a bűnös. Meddig tartott, amíg odáig jutottam, milyen lassan nőtt és fejlődött ki bennem annak a tudata, hogy én vagyok a bűnös, azt nem tudom. Azt hiszem, sokáig tarthatott. De amint végre felébredt bennem annak az öntudata, akkor már gyorsan ment. És csak azután kezdődtek a kínok, a megbánás fájdalmai, melyek széjjelmarcangolják a lelket és a szellemet és mintha elpusztítanának mindent.
Mennyire fáj az az örökös sírás és jajgatás! És dacára ennek, van benne valami kéjes. Az táplálja ezt a fájdalmat, mert azt mondja: „Megérdemled, hogy szenvedj, mert felébresztetted a bánat démonait, ők pedig befészkelték magukat, most végezz velük.”
És most végeztem velük. A megbánás azt a kívánságot szülte, hogy hibámat jóvátegyem, adósságomat kiegyenlítsem. És ez csak aképp lehetséges, ha újra lemegyek a földre hozzátok, emberek. Volt idő, mikor örültem ennek és teljes bizalommal tekintettem az új élet elé. Hiszen arról volt szó, hogy megfizessem azt az adósságot, melyet csináltam és jóvá tegyem, amit rosszul cselekedtem. Természetesen más körülmények között kell annak megtörténnie, egészen más viszonyok között. Hiszen a föld is megváltozott azóta. És én is más leszek; másnak kell lennem.
Borzasztó lesz, amit a földön el kell végeznem. Nyomor és nélkülözések várnak reám a földön és gyakran majd éheznem is kell; és én el fogom ezt viselni. Nem tudom, vajon el fogom-e viselni? Lesz-e bátorságom hozzá mindazt nyugodtan és türelmesen és megadással elviselni? Mindenki, aki velem érintkezni fog, kitől alkalmam és talán jogom is lesz segítséget kérni, hidegen és könyörtelenül fog bánni velem. És ezt nyugodtan és türelmesen kell majd elviselnem?! Talán elviselem, talán nem. Most akarom, de hogy minden körülmény között fogom-e akarni? - azt nem tudom. Vajon lesz-e bátorságom mindazt nyugodtan elviselni: a hidegséget, a közömbösséget, a visszautasítást? Nem tudom, de akarom és hiszem, hogy megteszem. Nem, nem hiszem ! Egyedül magamért talán elviselném, de azokért is, kiket sorsuk hozzám kapcsolt, hozzám láncolt, ta1án nem.
Emberek! Ti megtanultatok imádkozni. Én is tudom, hogy van Isten felettem, ki mindent a legjobb módon intéz, ki mindent úgy hagy történni, amint annak történnie kell. Tudom, hogy van Megváltó, aki magát feláldozta érettünk és példát adott, hogyan keli az embernek földi feladatait teljesítenie. Ó, bár hittem volna mindezt már egykor a földön! Talán másképpen cselekedtem volna akkor. Nem lehet másképpen, jóvá akarok mindent tenni; nem akarom, hogy a bánat tovább marcangoljon; le akarom zárni számadásomat. Legyen hát Isten nevében! Megadom magamat. Uram, legyen meg a te akaratod! Segíts meg engem; add meg nekem a szükséges erőt, hogy mindent jóvátehessek! Elindulok.
Egykor úr voltam, most szolga leszek-vagyok. Így van ez jól, ha az úr nem teljesítette kötelességeit. Egykor Krőzus voltam, most koldus vagyok. Így van ez jól, ha a Krőzus nem felelt meg hívatásának. Így van ez jól! Nagyon igazságos ez így!
Fájdalmas dolog, ha a múltban teljesítetlenül. maradt feladatokra tekintünk vissza. Sokkal fájdalmasabb ez, mint azt elképzelhetitek. És mit mulasztunk el? Valami. nagyon egyszerűt: hogy szeressünk. Semmi egyebet. Elmulasztottam szeretni. Ezért kell most megtanulnom a földön a szeretetet, mert szeretni az ember csakis a földön tanulhat meg. Ezért kell nekem most ezt az új életben a földön megtanulnom Isten segítségével és számítva, Megváltóm, a te segítségedre! Hiszen Te vagy a szeretet látható példaképe. Remélem segítségedet. Légy velem!
Forrás: Égi Világosság
UI:
“Meghaltam, láttam ahogy a rokonaim ott állnak a koporsónál” – így tért vissza a halálból Tomi
http://kritikus24.hu/meghaltam-lattam-a ... IGC9pp4NCU
Re: Szellemtani alapok
Mi 8. Feb 2023, 06:53
Névtelen Szellem üzenete
Akiben igaz, és élő a hit, azt ez serkenti mindennap, hogy elhagyja régi tévelygéseit, és minden felkelő nappal, amit neki Isten ad, igyekszik jobbá, igazabbá, tökéletesebbé lenni gondolkodásban, érzéseiben és cselekedeteiben is. Nem maguk a cselekedetek emelik fel, nem azok teszik értékesebbé az életet, hanem értékesebbé teszi a hit, amely tökéletesebb és maradandóbb értékű cselekedetekre teszi őt képessé Isten Lelkével áthatottan.
Ha a hitetek nem ilyen élő hit, akkor rabul ejt benneteket a mammon (anyag, pénz), és nem tudtok szabadulni a tévelygések világából, akár igehirdetők voltatok, akár felnézett rátok a világ, akár eltiport titeket; akár dicsőséges, akár gyalázatos életet éltetek; ha spiritiszták, vagy akár médiumok voltatok is.
Még az sem számít, hogy beszédeiteken keresztül hány lélek nyerte meg a világosságot, hány lelket vezetettek az Úrhoz. Hiszen nem látjátok, és nem tudjátok, hogy az ember hányféle szállal van a mulandó világhoz kötözve, és a mulandó világon keresztül hányféle szállal az örökkévalóhoz. Ha százan és ezren nyernek is rajtatok keresztül világosságot és megtérést, de ha magatokban kárt szenvedtek, ha ti nem tudjátok a lelketekben a tökéletes hitet, a tökéletes igazságot úrrá tenni, akkor életeteknek még az emléke is elvész, megsemmisül, és nem nyújt nektek az örökkévalóban lehetőséget a boldogság elnyeréséhez.
Egy a szükséges dolog: hinni egész lelketekkel, szívetekkel, egészlényetekkel az Isten által kijelentett igazságban. Ha ebben nem hisztek, akkor Isten Lelke a ti lelketekben lakozást vesz, és a fejlődés útján vezet titeket. Megmutatja nektek az élet minden értékét, amelyet magatoknak egyetlen testetöltés ideje alatt megszerezhettek, de megmutatja azt a mélységet is, amelyben elveszhettek egyetlen testetöltés alatt is, ha ezt az értéket magatoktól eltaszítottátok, vagy alkudozásba kezdtetek az ellentéttel. (sötét erő, eszme)
Az események mindig egyformák maradnak, mert hiszen az emberi lélek mindig ugyanaz, a testetöltések változatai nem segítenek rajta, sem fel nem emelkedhetik, sem lejjebb nem züllesztik. Az emberléleknek Istenhez való kapcsolódása megteheti azt a csodát, amelyről Szent Fia beszél, hogy kiemeli az embert a mulandó világból, és az Ő gyermekévé teszi, megtisztítja a bűneitől és felöltöztetve mennyei ruhába, Magához fogadja őt.
Amikor az emberlélek ezen keresztülment, küldheti őt a Gondviselés testetöltözésbe, küldheti a szférákon való munkába. Ez a hatalom, az Örökkévalónak a hatalma megvédi mindazoktól az árnyékoktól, amelyek az alacsony világokon uralkodnak és ne lesz szolgájává a mammonnak.
Forrás: Evangéliumi Spiritizmus III. kötet
A „Névtelen Szellem” tanításai Eszter médium útján.
Kiadja: A Szellemi Búvárok Pesti Egylete – Budapest. 1936
UI:
Megjárta a poklot, hogy találkozzon Istennel – Csókay András portré
https://www.youtube.com/watch?app=deskt ... LiYKVVUBU8
Akiben igaz, és élő a hit, azt ez serkenti mindennap, hogy elhagyja régi tévelygéseit, és minden felkelő nappal, amit neki Isten ad, igyekszik jobbá, igazabbá, tökéletesebbé lenni gondolkodásban, érzéseiben és cselekedeteiben is. Nem maguk a cselekedetek emelik fel, nem azok teszik értékesebbé az életet, hanem értékesebbé teszi a hit, amely tökéletesebb és maradandóbb értékű cselekedetekre teszi őt képessé Isten Lelkével áthatottan.
Ha a hitetek nem ilyen élő hit, akkor rabul ejt benneteket a mammon (anyag, pénz), és nem tudtok szabadulni a tévelygések világából, akár igehirdetők voltatok, akár felnézett rátok a világ, akár eltiport titeket; akár dicsőséges, akár gyalázatos életet éltetek; ha spiritiszták, vagy akár médiumok voltatok is.
Még az sem számít, hogy beszédeiteken keresztül hány lélek nyerte meg a világosságot, hány lelket vezetettek az Úrhoz. Hiszen nem látjátok, és nem tudjátok, hogy az ember hányféle szállal van a mulandó világhoz kötözve, és a mulandó világon keresztül hányféle szállal az örökkévalóhoz. Ha százan és ezren nyernek is rajtatok keresztül világosságot és megtérést, de ha magatokban kárt szenvedtek, ha ti nem tudjátok a lelketekben a tökéletes hitet, a tökéletes igazságot úrrá tenni, akkor életeteknek még az emléke is elvész, megsemmisül, és nem nyújt nektek az örökkévalóban lehetőséget a boldogság elnyeréséhez.
Egy a szükséges dolog: hinni egész lelketekkel, szívetekkel, egészlényetekkel az Isten által kijelentett igazságban. Ha ebben nem hisztek, akkor Isten Lelke a ti lelketekben lakozást vesz, és a fejlődés útján vezet titeket. Megmutatja nektek az élet minden értékét, amelyet magatoknak egyetlen testetöltés ideje alatt megszerezhettek, de megmutatja azt a mélységet is, amelyben elveszhettek egyetlen testetöltés alatt is, ha ezt az értéket magatoktól eltaszítottátok, vagy alkudozásba kezdtetek az ellentéttel. (sötét erő, eszme)
Az események mindig egyformák maradnak, mert hiszen az emberi lélek mindig ugyanaz, a testetöltések változatai nem segítenek rajta, sem fel nem emelkedhetik, sem lejjebb nem züllesztik. Az emberléleknek Istenhez való kapcsolódása megteheti azt a csodát, amelyről Szent Fia beszél, hogy kiemeli az embert a mulandó világból, és az Ő gyermekévé teszi, megtisztítja a bűneitől és felöltöztetve mennyei ruhába, Magához fogadja őt.
Amikor az emberlélek ezen keresztülment, küldheti őt a Gondviselés testetöltözésbe, küldheti a szférákon való munkába. Ez a hatalom, az Örökkévalónak a hatalma megvédi mindazoktól az árnyékoktól, amelyek az alacsony világokon uralkodnak és ne lesz szolgájává a mammonnak.
Forrás: Evangéliumi Spiritizmus III. kötet
A „Névtelen Szellem” tanításai Eszter médium útján.
Kiadja: A Szellemi Búvárok Pesti Egylete – Budapest. 1936
UI:
Megjárta a poklot, hogy találkozzon Istennel – Csókay András portré
https://www.youtube.com/watch?app=deskt ... LiYKVVUBU8
Re: Szellemtani alapok
Mi 8. Feb 2023, 06:53
Egy magasabb világ vonzásában
Ima
Mindenható, jóságos Atyám, mint porszem-lény borulok Eléd, a vég nélküli Isten elé, hogy kifejezhessem mélységes hálámat magáért a Belőled kiáradó életfolyamért, Általad létrehozott teremtettségért és a bukott világok, így a mi bűnös és bukott világunk visszatérésének lehetőségéért is, az eredeti állapotba. Örök dicsőség illet Téged mindazért a törvényrendszerért, amely által mindez megvalósulhat és egyszer minden halandó annyira megtisztulhat, hogy visszaemelkedhet a saját, Általad létrehozott hazájába és onnan folytathassa azt a fejlődési útirányt, amelynek valaha hátat fordított.
Folytonos hálaérzés szálljon Feléd és jusson el Hozzád, mindazokért a hatalmas és tiszta szellemekért, akik a Te nevedben, önként, irántunk való szeretetből, a megmentésünk érdekében elhagyták a fényhazát, a tökéletes boldogságukat és leszálltak hozzánk bukott szellemekhez a halál birodalmába, hogy visszavezessenek bennünket az elvesztett boldogságba. Áldd és jutalmazd meg Őket áldozatos munkájukért!
Minden dicsőség és imádás Téged illet meg Atyám!
Amen
*
Tiszta, benneteket megmenteni szándékozó, forró, áldozatkész szeretettel köszöntelek gyermekem, az Úr Jézus nevében!
Az emberi lélek soha ne adja fel a harcot, bármennyire nehéz is a sorsa, ha üdvözülni akar, mert csak az üdvözül, aki mindvégig kitart! A győzelem eljutásához viszont hitre, élő hitre van szüksége az embernek, amivel meg tud kapaszkodni Isten segítségében. Isten ugyanis hűségpróba alá veti az embert, mielőtt gyermekévé fogadja, hogy vajon minden körülmények között ki tud-e tartani az ő gyermeke, azaz elég erős-e az elszántsága ahhoz, hogy Isten gyermeke legyen, vagy elhúzzák az addig le nem küzdött hajlamok.
Tehát a szenvedéseknek és kísértéseknek ez a fő rendeltetése és nem az Isten bosszúja, mint azt sokan hiszik. Gyakori az olyan hozzáállás is az emberi felfogásban, miszerint azt az egyént, aki próbák alatt áll, elhagyta az Isten, holott meg éppen akkor áll az ilyen emberhez legközelebb, hogy segítsen a hűségpróbát kiállni. Ugyanis a próbák az alsóbbrendű énből törnek elő, tisztulás céljából, tehát a próbák ideje alatt, a feltörő hajlamok révén a “sátán” tör elő (pontosabban a hét elemi lélek közül egy, vagy több, attól függően hogy egy, vagy többrétegű a kísértés amelyeket születéskor kap az ember), és ahhoz, hogy a próbát élő lélek is és a kísértő szellem is haladhasson előre a fejlődés útján közelebb, mind közelebb az Istenhez, hűen helyt kell állnia az embernek a próbákban.
Sajnos azonban, hogy sok esetben az ember másokat hibáztat a saját állapotáért, (habár az ember önmagában hordja a kísértéseket) de még ha mások lennének is a hibásak, Isten ad mindig kivezető utat, amelyet ha felismer az ember és elfogad, akkor kiemeli a kegyelem a felszínre. Az a célja a megpróbáltatásoknak, hogy az alsóbbrendű én felfejlődhessen a felsőbbrendű én szintjére, amit csakis lelki munkával, a kísértésekben történő helytállással lehet elérni. Az alsóbbrendű én az ellenszegülés beindulásával alakult ki és erősödött meg. És a leküzdésével kerül vissza a szellem a kiindulási ponthoz, azaz a paradicsomi állapotába. Sajnos azonban, hogy az ember sok mindent még nem tart bűnnek és belemegy olyan helyzetekbe, mondanám kísértésekbe amelyek nem viszik őt előbbre, hanem inkább lefelé húzzák. Ilyen esetben “van szükség” a szenvedésre, hogy az ember beláthassa azt, hogy amit ő erénynek hitt, annak milyen következményei vannak. És mindaddig, ameddig az ember rá nem jön arra, hogy hol a probléma gyökere, a problémák nem igazából szüntethetők meg.
Egyszerűen minden létállapotnak megvan a maga légköre, aminek kisugárzása van és amely állapotba (szférába) zuhan alá az emberi lélek, annak az állapotnak a hatásától szenved. Ezt úgy képzeljétek el gyermekem, mint amikor egy magas hegyvidéki tájról, ahol már a levegő teljesen tiszta és ózondús, egy rossz lépés miatt szakadékba zuhan alá a szellem, egy mocsaras, lápos, bűzös területre, ahol nem a madárcsicsergés hallható, hanem a kígyók sziszegése, a varangyok brekegése stb. mely állapot annak a helynek a természetes megnyilvánulási formája, ahol szenved a lélek, mert nyomasztják az adott külső és belső körülmények. És mindaddig szenvedni fog, míg bűnbánatra nem jut, mert csak akkor emeli ki az embert ebből az állapotból a kegyelem, ha rájön arra, hogy miért zuhant le és megbánván bűneit, felemelkedésért esdekel, Ezt az állapotot, illetve ennek hatásait neveznétek ti karmának, de gyakorlatilag magának az állapotnak, amibe a szellem egy-egy bűn elkövetésével lezuhant, a természetes hatása az ami gyötri az embert, vagy legalábbis a lelkének azt a részét, amelynek a hiányosságai miatt szakadékba zuhant az emberi lélek.
Ha a földön testet ölt magas szférabeli missziós szellem, aki önszántából segíteni vágyásból születik meg, annak a föld legkedvezőbb állapotai is szinte poklot jelennek, de ezeket az állapotokat szeretetből felvállalja a rábízottak megmentése érdekében. Mindezt figyelembe véve, a pokol fogalma egy bizonyos szempontból relatív, habár főként az I. szféra jelenti az igazi pokoli állapotokat a maga hét fokozatával. A II. szférában már tisztábbak az érzések,csökken az erőszak, helyette inkább a furfang, a fondorlat és a ravaszság lép előtérbe. Itt a lélek, még ha dogmatikusan is, de valamennyire már keresi az Isten Országát. De ez a szféra is kilöketik a tűzkarikák kilökése alkalmával. Tehát mégsem üti meg a megmentettek szintjét a II. szféra, ezért a beletartozók kikerülnek a külső sötétségre, ahol bele gyúratnak az anyagba és az I. szféra szellemeivel együtt csak akkor ébredhetnek fel, amikor már alkalmassá válik az új mellékbolygó a fizikai életre.
Tehát a próbáknak nevelő hatásuk van, ha ilyen szempontból közelítjük meg a dolgot. Isten lépésről lépésre, tapasztalatról tapasztalatra és életről életre vezeti és neveli az embert, míg csak el nem jut az üdvösségre. Tehát az ember mellett mindig ott áll az Isten, még ha nem is érzi és nem is látja. De érezheti Isten jelenlétét. Ha nem érzi az Isten közelségét, akkor a hit világosságára kell tudni támaszkodni, mert hinni kell abban, hogy Isten soha sem fordul el az embertől, az ember az, aki hátat fordít Neki és azután tapasztalhatja annak a szintnek adottságait, vagy “áldásait”, ahova süllyedt a bukás révén. Isten tehát mindenütt jelen van és ahol ott van, ott vonzás, azaz vibráció által hat és mindenkit haza hív és vezet, ha az ember engedelmes tud lenni az Istennek. Sajos, vagy éppen öröm az, hogy az engedelmesség révén valaminek meg kell halnia az emberi énből és helyébe valaminek feltámadni az isteni, azaz a felsőbbrendű énből. Ez egy tudatos munkát igényel az emberi lélektől, hogy dolgozni tudjon önmagán, mert Isten semmiképpen sem kívánja a bűnös (szellemi) halálát, hanem azon dolgozik és fárad, hogy minden gyermeke visszakerülhessen oda, ahonnan valaha eltávolodott az isteni elgondolás megvalósításától. Mindennek a felismeréséhez tehát szükség van mindenekelőtt hitre, alázatra és immáron komoly szellemtani ismeretekre.
Ez a fentebb említett vonzás az egész világegyetemre kihat, majd a bolygókon élő emberiségre, a csoportokra, de még a szellemvilágbeli állapotokra, a szférákra is, sőt(az Úr) “Száll alá a poklokra”, tehát még a legelvetemültebb földalatti szférákba, a halál birodalmába is levitte az Úr a halál felett aratott győzelmét.
Ezért mondja az Úr: “Amikor felemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok.” Ez az ún. átlagszint, mely megtalálható minden szellemi irányzatnál, így a szellemhívők között is. A szellemtani eszme, egyébként egy kősziklára épített eszmeiség, mert az alapja Jézus Krisztus, a kőszikla. No mármost, ha maga Jézus kőszikla, akkor ebből a sziklaszilárd alapból tovább is tud adni az arra legalkalmasabb valakinek: “Te Péter vagy, kőszikla és én erre a kősziklára építem az én Anyaszentegyházamat.”(Péter apostol = Névtelen szellem)
Amikor azonban valaki túlemelkedik szeretetben és bölcsességben (nem összeolvasott tudásban és világi tudományban: “Hálát adok Atyám, hogy elrejtetted ezeket az okosok és világi bölcsek elől és odaadtad a kicsiknek”) az átlagon, egyéni elbírálásban és vezetésben részesül. Gyakorlatilag ekkor indul be az Úr vonzása által az egyéni fejlődése a szellemnek. Ekkor emelkedik ki az ember a “Sokan vannak a meghívottak...” állapotból és lép át az egyéni meghívás által a …”kevesen a választottak” kezdő fázisába, hogy tovább haladhasson a fejlődés útján, merthogy mindenkinek egyedi volt a bukásának az útja, így a visszafejlődésnek is egyedinek kell lennie. Onnan tudható meg az, hogy valakinek van egyéni elhívása, hogy egyénileg hallja a Szentlélek hangját, amely hang által az egyéni fejlődés és tisztulás mellett még más feladatokra is meg van hívva, valamint, hogy akár olvasás, vagy más formájú szellemi munka folytán, megérinti a lelki világát a Szentlélek.
Amikor túllépte a fentebb említett határt az emberi lélek ,főleg ettől az állapottól kezdve van szüksége a krisztusi igazságokon alapuló lelki építményre, amelyet már előbb ki kellett építenie,amiről előző nyilatkozatunkban szóltunk
.
Miért is van szükség gyermekem Istenre és az isteni segítségre? Mert mindazokat a lelki - szellemi károkat, amelyeket a szellem az ős bukás és az azóta történő bukások által kialakított magában, csak Isten és az Általa felhatalmazott szellemek tudják csak visszaépíteni, vagyis visszaépíttetni az emberrel. Az ember Isten nélkül csak rombolni tud, amire bizonyíték az egész bukott világegyetem, mint az ős bukás következménye.
Isten megtehetné azt, mert hatalmában áll, hogy mindent és ezzel együtt minden szellemet visszateremt az eredeti ősi állapotba, de akkor a bukott szellem nem tudná megtapasztalni a bukásával megteremtett torz világok következményeit és nem okulna az engedetlenségének következményeiből és újra hallgatna a sátán csábítására, aminek újból bukás lenne a vége és így sohasem lenne vége a bukási folyamatoknak. A bukott szellemnek szembe kell néznie az egyéniesülésnek eredményeivel és alá kell magát vetnie az isteni, szellemet újjáépítő munkájának folyamatai alá, és engedelmeskednie annak a folyamatos, csoportos, majd egyéni hívásnak, mely Istenből árad ki a bukott szellemek üdvössége érdekében. De ahhoz, hogy az ember haladni is tudjon ezen a felfelé vezető úton,a vezetésre hallgatva dolgoznia kell önmagán. A lelke mélyéről feltörő vágyaknak kell ellenállni és a helyükbe beledolgozni az isteni erényeket, vagyis a bűnné formálódott erényeket kell visszaformálni erényekre. Ezért van az emberi lélek a földre küldve. Sajnos azonban, hogy mindez nem megy oly könnyedén, mert az emberi lélek ezer, meg ezer szállal van a bűnhöz kötve és sokkal több a lelki világában a bukás produktuma, mint az erény, amelyet vissza kell konvertálnia erénnyé, mely szellemi munkához komoly lelki erőre van szükség, de a bukással a szellem az össz lelki vagyonát kiszolgáltatta az ellentétes erőknek. A legnagyobb lelki munkát gyakorlatilag a erőknek a visszaszerzése jelenti. Ahogyan szerzi vissza a lélek ezeket az erőket, úgy támad fel gyakorlatilag az isteni én, amely mindaddig latens állapotban szenved, míg fel nem szabadul a bűnrétegek alól. Az ellentétes erőknek kiszolgáltatott lelki vagyon visszaszerzéséhez van szükség a legnagyobb mértékben az isteni segítségre. Még az isteni segítség mellett is azt mondta Isten Ádámnak, hogy véres verítékkel fogja megkeresni a kenyerét, azaz visszaszerezni azt a szellemi táplálékot, amelyet, hallgatva az ellentét csábítására, kiszolgáltatott neki. Nagycsütörtök estéjén, amikor az Úrnak olyan erős ördögi támadásai voltak, hogy a bőrén kicsordult a vér, gyakorlatilag azt az ,,isteni átkot,” amelyet Ádám és Éva a bukásukkal magukra vontak, volt hivatva kiegyenlíteni, amelybe minden bukott szellem belekerült, aki elhagyta a fényhazát. De ahhoz, hogy Jézus felemelhesse a föld szellemeit az ószövetségi, vagyis az ok-okozati és a szenvedtetve nevelő törvényből a szeretetnek a szintjére, nemcsak a véres veríték “igazságát” kellett maximális szinten betöltenie, hanem minden ószövetségi törvényt, de ami még ettől is fontosabb, magára venni elszenvedni a világ bűneit. (Amikor Jézus nagycsütörtök éjszakáján a getszemáni kertben levonult a barlangba, fokozatosan, mint egy óriási lelki teher zúdult Rá a világ összes bűne. Már támolyogva hagyta ott Pétert Jakabot és Jánost és amikor leért, mint egy prés olyannyira szorította ez a teher, hogy a pórusain át kicsordult a vére, le a földre és Ő, mint egy nyomorult féreg vonaglott a földön a saját vérében a világ bűneinek terhe alatt. Ily megterheltségben kellett végig élnie az összes fizikai és lelki gyötrelmet. Ezeket a terheket vitte fel nagypénteken gyakorlatilag a keresztre, hogy megváltsa az emberiséget.) Ezért Jézus munkája nélkül még mindig az Ószövetségben élnénk és nem lenne lehetőség a felemelkedésre, mert az okozati törvény minden egyes bűn elkövetése után azonnal visszahelyezné azokat az erőket, amelyekbe az elkövetett bűn tartozik, magát a szellemet pedig visszataszítaná az elkövetett bűn szférájába, ahonnan mindaddig nem menekülhetne meg, míg mindent vissza nem fizetne és még bűnbocsánatra sem lenne lehetősége, ami kiemelné ebből az állapotból.
Az Úr nemcsak annyit tett az emberiségért, hogy felemelte a földet az okozati törvényből, hanem még az Új és Örök szövetségen túl, -amelyet az utolsó vacsorán kötött az emberrel-, tovább vezeti és vonzza a III. kijelentésbe, amely ebben a világban csúcs, míg az eljövendő világban alap igazság. És még ezen túl is kihat az Ő vonzalma, egészen a messiás világokba. (Ez az, amit egyetlen egy vallásalapító sem tehet meg, csak az Úr.) Ez a vonzalom képezi az oda vezető utat is gyakorlatilag, De ahhoz, hogy ezt a krisztusi vonzalmat megérezze az ember, szükség van Szentlélekre és a Szent Szellemek munkájára, mert annyira távol esett az ember Istentől, hogy egyedül és felső vezetés és irányítás nélkül képtelen a jónak felismerésére és asszimilálására. Pedig amennyiben a fejlődésre van meghívva egy szellem, ismernie kell a jót, hogy meg tudja különböztetni egyiket a másiktól, mert egyébként nem tudja azt, hogy mit kell beépíteni és mit kell elhagyni. Ez a magyarázata az Úr kijelentésének: “Ha megismeritek az Igazságot, az igazság szabaddá tesz titeket”. Tehát az igazság ismerete nélkül, főként a mai időkben, nincs előrehaladás a fejlődésben. Főként ezért volt szükség arra, hogy az Úr elküldje az Igazság szellemét, Aki elvezet titeket a Teljes Igazságra. Ez az igazságra történő elvezetés gyakorlatilag egy folytonosságot jelent, folytonos isteni jelenlétet a szent Szellemek által, Akiknek engedelmességgel tartoztok, ha üdvözülni akartok. De mivel minden ember hivatalos az üdvösségre, ezért az egész törvényszerűség úgy van megalkotva, hogy minden ember eljuthasson az üdvösségre. Tehát a szabad akaratnak nem túl sok szerepe van a fejlődést illetően, mert a felsőbb világokból jövő vonzerő törvénye mindenkit vonz az üdvösségre. Még ha az ember ellen is áll az isteni akaratnak, mert a szabad akaratnak abban van szerepe, hogy vagy ellenáll, vagy meghajol az isteni elgondolás előtt, akkor is ez a törvény addig “kényszeríti” míg az ember fel nem adja az ellenszegülést és igent mond a fejlődés törvényének. Mindezt Isten a Tőle alászállott Szentlélekkel és a Szent Szellemek munkája révén éri el az emberi lélekben. Tehát a Szentléleknek nagyon komoly szerepe van az emberi nem fejlődésében, mert ugyanis, Istennel, az Úr Jézussal és a magas szellemvilággal csakis eme isteni erő révén lehet kapcsolatot teremteni a bukott, de javulni vágyó emberléleknek. Tehát a Szentlélek, mint egy hatalmas, élő erőtömeg, melybe ha bele tud kapcsolódni az ember, képezi az összekötő kapcsot, Isten és az ember között!
A Szent Szellemek jelenlegi munkája viszont az, hogy a végidők előestéjén minden egyes, üdvösségre elhívott embert megkeressenek és megmentsenek a végpusztulástól és az utolsó pillanatban dematerializáció révén kiemeljék az anyagi világból mindazokat, akiknek megvan hozzá a kellő erkölcsi szintjük. Tehát az a cél az utolsó idők előestéjén, hogy minél több ember juthasson át a megmentettek táborába és minél kevesebb maradjon itt a végidők borzalmaira, amit komoly bűn felismerésre való gerjesztéssel, bűnbánattal és a bűnös hajlamok levetkőzésével, majd a megbánt bűnök feloldozásával érhetnek el az embereknél, mert ugyanis a feloldozás is a Szentlélek ereje és a Szent Szellemek által történik. Mert amennyiben nem tisztulnak meg az Isten Országába törekvő emberek, a bűnök kötelékei, amelyeket nem vetkőztek le, visszarántják őket a szenvedések világaiba. “Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani.” “...Amit feloldozol a földön, fel lesz oldozva a Mennyben is…” Tehát az Úr lehozta a feloldozás törvényét és átadta a Szent Szellemeknek, hogy itt a földön ők munkálkodjanak tovább ezzel a hatalommal az emberiség üdvösségén. Azoknak a szellemeknek van joguk és hatalmuk gyakorlatilag a bűnök feloldozására, akik valamilyen formában életüket áldozták Jézusért, pontosabban bizonyos személyekért, illetve kisebb - nagyobb embercsoportokért, vagyis akik tettek le valamit a Krisztus megváltó munkájának asztalára az emberiségért. Azok akik szenvedtek el mások bűneinek következményeiből, netalán meghaltak másokért, azt az űrt, amelyet mások bűneinek az elszenvedésével képeztek, az emberek lelki világában, jogukban áll a saját lelki vagyonukkal és az Úr Szentlelkével betölteni. Tehát semmi sem adatik ingyen, hanem azt amit ti ingyen kaptok, valakinek már ki kellett dolgoznia, izzadnia az igazság törvényében: Legelsősorban és legnagyobb mértékben az Úrnak, majd az Őt a vérkeresztségig követő missziókat vállaló szellemeknek. Az ő missziójuk tehát akkor jelent valamit, ha azt már előre kiszenvedték az ellentét kezei közül. Az összevont testetöltések kegyelmi ajándéka is a Missziós Szellemek kínszenvedéseinek a munkája eredményeként jöhet létre, mellyel gyakorlatilag vonzó hatást váltanak ki úgy a tömegekre, mint az egyénileg meghívott szellemekre is. Az Úr ugyanis megváltotta a világot és ezzel rábízta a földi világ vezetését a missziós szellemekre, Akik az Ő nyomdokait követve folytatják azt a megváltási művet, amellyel a mennybe segítik a bukott emberiséget.
Ez jelenti gyakorlatilag a magasabb világok vonzásának a földre gyakorolt hatását.
Az Úr kegyelme adjon nektek rálátást az Igazságra és erőt a megismert igazságok követésére, hogy mire eljő az Igazságszolgáltatás nagy napja, akkorra megtisztultan állhassatok meg a mindeneket megmérő Igazság törvénye előtt.
Amen
Ada, 2023. II. 05.
Ima
Mindenható, jóságos Atyám, mint porszem-lény borulok Eléd, a vég nélküli Isten elé, hogy kifejezhessem mélységes hálámat magáért a Belőled kiáradó életfolyamért, Általad létrehozott teremtettségért és a bukott világok, így a mi bűnös és bukott világunk visszatérésének lehetőségéért is, az eredeti állapotba. Örök dicsőség illet Téged mindazért a törvényrendszerért, amely által mindez megvalósulhat és egyszer minden halandó annyira megtisztulhat, hogy visszaemelkedhet a saját, Általad létrehozott hazájába és onnan folytathassa azt a fejlődési útirányt, amelynek valaha hátat fordított.
Folytonos hálaérzés szálljon Feléd és jusson el Hozzád, mindazokért a hatalmas és tiszta szellemekért, akik a Te nevedben, önként, irántunk való szeretetből, a megmentésünk érdekében elhagyták a fényhazát, a tökéletes boldogságukat és leszálltak hozzánk bukott szellemekhez a halál birodalmába, hogy visszavezessenek bennünket az elvesztett boldogságba. Áldd és jutalmazd meg Őket áldozatos munkájukért!
Minden dicsőség és imádás Téged illet meg Atyám!
Amen
*
Tiszta, benneteket megmenteni szándékozó, forró, áldozatkész szeretettel köszöntelek gyermekem, az Úr Jézus nevében!
Az emberi lélek soha ne adja fel a harcot, bármennyire nehéz is a sorsa, ha üdvözülni akar, mert csak az üdvözül, aki mindvégig kitart! A győzelem eljutásához viszont hitre, élő hitre van szüksége az embernek, amivel meg tud kapaszkodni Isten segítségében. Isten ugyanis hűségpróba alá veti az embert, mielőtt gyermekévé fogadja, hogy vajon minden körülmények között ki tud-e tartani az ő gyermeke, azaz elég erős-e az elszántsága ahhoz, hogy Isten gyermeke legyen, vagy elhúzzák az addig le nem küzdött hajlamok.
Tehát a szenvedéseknek és kísértéseknek ez a fő rendeltetése és nem az Isten bosszúja, mint azt sokan hiszik. Gyakori az olyan hozzáállás is az emberi felfogásban, miszerint azt az egyént, aki próbák alatt áll, elhagyta az Isten, holott meg éppen akkor áll az ilyen emberhez legközelebb, hogy segítsen a hűségpróbát kiállni. Ugyanis a próbák az alsóbbrendű énből törnek elő, tisztulás céljából, tehát a próbák ideje alatt, a feltörő hajlamok révén a “sátán” tör elő (pontosabban a hét elemi lélek közül egy, vagy több, attól függően hogy egy, vagy többrétegű a kísértés amelyeket születéskor kap az ember), és ahhoz, hogy a próbát élő lélek is és a kísértő szellem is haladhasson előre a fejlődés útján közelebb, mind közelebb az Istenhez, hűen helyt kell állnia az embernek a próbákban.
Sajnos azonban, hogy sok esetben az ember másokat hibáztat a saját állapotáért, (habár az ember önmagában hordja a kísértéseket) de még ha mások lennének is a hibásak, Isten ad mindig kivezető utat, amelyet ha felismer az ember és elfogad, akkor kiemeli a kegyelem a felszínre. Az a célja a megpróbáltatásoknak, hogy az alsóbbrendű én felfejlődhessen a felsőbbrendű én szintjére, amit csakis lelki munkával, a kísértésekben történő helytállással lehet elérni. Az alsóbbrendű én az ellenszegülés beindulásával alakult ki és erősödött meg. És a leküzdésével kerül vissza a szellem a kiindulási ponthoz, azaz a paradicsomi állapotába. Sajnos azonban, hogy az ember sok mindent még nem tart bűnnek és belemegy olyan helyzetekbe, mondanám kísértésekbe amelyek nem viszik őt előbbre, hanem inkább lefelé húzzák. Ilyen esetben “van szükség” a szenvedésre, hogy az ember beláthassa azt, hogy amit ő erénynek hitt, annak milyen következményei vannak. És mindaddig, ameddig az ember rá nem jön arra, hogy hol a probléma gyökere, a problémák nem igazából szüntethetők meg.
Egyszerűen minden létállapotnak megvan a maga légköre, aminek kisugárzása van és amely állapotba (szférába) zuhan alá az emberi lélek, annak az állapotnak a hatásától szenved. Ezt úgy képzeljétek el gyermekem, mint amikor egy magas hegyvidéki tájról, ahol már a levegő teljesen tiszta és ózondús, egy rossz lépés miatt szakadékba zuhan alá a szellem, egy mocsaras, lápos, bűzös területre, ahol nem a madárcsicsergés hallható, hanem a kígyók sziszegése, a varangyok brekegése stb. mely állapot annak a helynek a természetes megnyilvánulási formája, ahol szenved a lélek, mert nyomasztják az adott külső és belső körülmények. És mindaddig szenvedni fog, míg bűnbánatra nem jut, mert csak akkor emeli ki az embert ebből az állapotból a kegyelem, ha rájön arra, hogy miért zuhant le és megbánván bűneit, felemelkedésért esdekel, Ezt az állapotot, illetve ennek hatásait neveznétek ti karmának, de gyakorlatilag magának az állapotnak, amibe a szellem egy-egy bűn elkövetésével lezuhant, a természetes hatása az ami gyötri az embert, vagy legalábbis a lelkének azt a részét, amelynek a hiányosságai miatt szakadékba zuhant az emberi lélek.
Ha a földön testet ölt magas szférabeli missziós szellem, aki önszántából segíteni vágyásból születik meg, annak a föld legkedvezőbb állapotai is szinte poklot jelennek, de ezeket az állapotokat szeretetből felvállalja a rábízottak megmentése érdekében. Mindezt figyelembe véve, a pokol fogalma egy bizonyos szempontból relatív, habár főként az I. szféra jelenti az igazi pokoli állapotokat a maga hét fokozatával. A II. szférában már tisztábbak az érzések,csökken az erőszak, helyette inkább a furfang, a fondorlat és a ravaszság lép előtérbe. Itt a lélek, még ha dogmatikusan is, de valamennyire már keresi az Isten Országát. De ez a szféra is kilöketik a tűzkarikák kilökése alkalmával. Tehát mégsem üti meg a megmentettek szintjét a II. szféra, ezért a beletartozók kikerülnek a külső sötétségre, ahol bele gyúratnak az anyagba és az I. szféra szellemeivel együtt csak akkor ébredhetnek fel, amikor már alkalmassá válik az új mellékbolygó a fizikai életre.
Tehát a próbáknak nevelő hatásuk van, ha ilyen szempontból közelítjük meg a dolgot. Isten lépésről lépésre, tapasztalatról tapasztalatra és életről életre vezeti és neveli az embert, míg csak el nem jut az üdvösségre. Tehát az ember mellett mindig ott áll az Isten, még ha nem is érzi és nem is látja. De érezheti Isten jelenlétét. Ha nem érzi az Isten közelségét, akkor a hit világosságára kell tudni támaszkodni, mert hinni kell abban, hogy Isten soha sem fordul el az embertől, az ember az, aki hátat fordít Neki és azután tapasztalhatja annak a szintnek adottságait, vagy “áldásait”, ahova süllyedt a bukás révén. Isten tehát mindenütt jelen van és ahol ott van, ott vonzás, azaz vibráció által hat és mindenkit haza hív és vezet, ha az ember engedelmes tud lenni az Istennek. Sajos, vagy éppen öröm az, hogy az engedelmesség révén valaminek meg kell halnia az emberi énből és helyébe valaminek feltámadni az isteni, azaz a felsőbbrendű énből. Ez egy tudatos munkát igényel az emberi lélektől, hogy dolgozni tudjon önmagán, mert Isten semmiképpen sem kívánja a bűnös (szellemi) halálát, hanem azon dolgozik és fárad, hogy minden gyermeke visszakerülhessen oda, ahonnan valaha eltávolodott az isteni elgondolás megvalósításától. Mindennek a felismeréséhez tehát szükség van mindenekelőtt hitre, alázatra és immáron komoly szellemtani ismeretekre.
Ez a fentebb említett vonzás az egész világegyetemre kihat, majd a bolygókon élő emberiségre, a csoportokra, de még a szellemvilágbeli állapotokra, a szférákra is, sőt(az Úr) “Száll alá a poklokra”, tehát még a legelvetemültebb földalatti szférákba, a halál birodalmába is levitte az Úr a halál felett aratott győzelmét.
Ezért mondja az Úr: “Amikor felemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok.” Ez az ún. átlagszint, mely megtalálható minden szellemi irányzatnál, így a szellemhívők között is. A szellemtani eszme, egyébként egy kősziklára épített eszmeiség, mert az alapja Jézus Krisztus, a kőszikla. No mármost, ha maga Jézus kőszikla, akkor ebből a sziklaszilárd alapból tovább is tud adni az arra legalkalmasabb valakinek: “Te Péter vagy, kőszikla és én erre a kősziklára építem az én Anyaszentegyházamat.”(Péter apostol = Névtelen szellem)
Amikor azonban valaki túlemelkedik szeretetben és bölcsességben (nem összeolvasott tudásban és világi tudományban: “Hálát adok Atyám, hogy elrejtetted ezeket az okosok és világi bölcsek elől és odaadtad a kicsiknek”) az átlagon, egyéni elbírálásban és vezetésben részesül. Gyakorlatilag ekkor indul be az Úr vonzása által az egyéni fejlődése a szellemnek. Ekkor emelkedik ki az ember a “Sokan vannak a meghívottak...” állapotból és lép át az egyéni meghívás által a …”kevesen a választottak” kezdő fázisába, hogy tovább haladhasson a fejlődés útján, merthogy mindenkinek egyedi volt a bukásának az útja, így a visszafejlődésnek is egyedinek kell lennie. Onnan tudható meg az, hogy valakinek van egyéni elhívása, hogy egyénileg hallja a Szentlélek hangját, amely hang által az egyéni fejlődés és tisztulás mellett még más feladatokra is meg van hívva, valamint, hogy akár olvasás, vagy más formájú szellemi munka folytán, megérinti a lelki világát a Szentlélek.
Amikor túllépte a fentebb említett határt az emberi lélek ,főleg ettől az állapottól kezdve van szüksége a krisztusi igazságokon alapuló lelki építményre, amelyet már előbb ki kellett építenie,amiről előző nyilatkozatunkban szóltunk
.
Miért is van szükség gyermekem Istenre és az isteni segítségre? Mert mindazokat a lelki - szellemi károkat, amelyeket a szellem az ős bukás és az azóta történő bukások által kialakított magában, csak Isten és az Általa felhatalmazott szellemek tudják csak visszaépíteni, vagyis visszaépíttetni az emberrel. Az ember Isten nélkül csak rombolni tud, amire bizonyíték az egész bukott világegyetem, mint az ős bukás következménye.
Isten megtehetné azt, mert hatalmában áll, hogy mindent és ezzel együtt minden szellemet visszateremt az eredeti ősi állapotba, de akkor a bukott szellem nem tudná megtapasztalni a bukásával megteremtett torz világok következményeit és nem okulna az engedetlenségének következményeiből és újra hallgatna a sátán csábítására, aminek újból bukás lenne a vége és így sohasem lenne vége a bukási folyamatoknak. A bukott szellemnek szembe kell néznie az egyéniesülésnek eredményeivel és alá kell magát vetnie az isteni, szellemet újjáépítő munkájának folyamatai alá, és engedelmeskednie annak a folyamatos, csoportos, majd egyéni hívásnak, mely Istenből árad ki a bukott szellemek üdvössége érdekében. De ahhoz, hogy az ember haladni is tudjon ezen a felfelé vezető úton,a vezetésre hallgatva dolgoznia kell önmagán. A lelke mélyéről feltörő vágyaknak kell ellenállni és a helyükbe beledolgozni az isteni erényeket, vagyis a bűnné formálódott erényeket kell visszaformálni erényekre. Ezért van az emberi lélek a földre küldve. Sajnos azonban, hogy mindez nem megy oly könnyedén, mert az emberi lélek ezer, meg ezer szállal van a bűnhöz kötve és sokkal több a lelki világában a bukás produktuma, mint az erény, amelyet vissza kell konvertálnia erénnyé, mely szellemi munkához komoly lelki erőre van szükség, de a bukással a szellem az össz lelki vagyonát kiszolgáltatta az ellentétes erőknek. A legnagyobb lelki munkát gyakorlatilag a erőknek a visszaszerzése jelenti. Ahogyan szerzi vissza a lélek ezeket az erőket, úgy támad fel gyakorlatilag az isteni én, amely mindaddig latens állapotban szenved, míg fel nem szabadul a bűnrétegek alól. Az ellentétes erőknek kiszolgáltatott lelki vagyon visszaszerzéséhez van szükség a legnagyobb mértékben az isteni segítségre. Még az isteni segítség mellett is azt mondta Isten Ádámnak, hogy véres verítékkel fogja megkeresni a kenyerét, azaz visszaszerezni azt a szellemi táplálékot, amelyet, hallgatva az ellentét csábítására, kiszolgáltatott neki. Nagycsütörtök estéjén, amikor az Úrnak olyan erős ördögi támadásai voltak, hogy a bőrén kicsordult a vér, gyakorlatilag azt az ,,isteni átkot,” amelyet Ádám és Éva a bukásukkal magukra vontak, volt hivatva kiegyenlíteni, amelybe minden bukott szellem belekerült, aki elhagyta a fényhazát. De ahhoz, hogy Jézus felemelhesse a föld szellemeit az ószövetségi, vagyis az ok-okozati és a szenvedtetve nevelő törvényből a szeretetnek a szintjére, nemcsak a véres veríték “igazságát” kellett maximális szinten betöltenie, hanem minden ószövetségi törvényt, de ami még ettől is fontosabb, magára venni elszenvedni a világ bűneit. (Amikor Jézus nagycsütörtök éjszakáján a getszemáni kertben levonult a barlangba, fokozatosan, mint egy óriási lelki teher zúdult Rá a világ összes bűne. Már támolyogva hagyta ott Pétert Jakabot és Jánost és amikor leért, mint egy prés olyannyira szorította ez a teher, hogy a pórusain át kicsordult a vére, le a földre és Ő, mint egy nyomorult féreg vonaglott a földön a saját vérében a világ bűneinek terhe alatt. Ily megterheltségben kellett végig élnie az összes fizikai és lelki gyötrelmet. Ezeket a terheket vitte fel nagypénteken gyakorlatilag a keresztre, hogy megváltsa az emberiséget.) Ezért Jézus munkája nélkül még mindig az Ószövetségben élnénk és nem lenne lehetőség a felemelkedésre, mert az okozati törvény minden egyes bűn elkövetése után azonnal visszahelyezné azokat az erőket, amelyekbe az elkövetett bűn tartozik, magát a szellemet pedig visszataszítaná az elkövetett bűn szférájába, ahonnan mindaddig nem menekülhetne meg, míg mindent vissza nem fizetne és még bűnbocsánatra sem lenne lehetősége, ami kiemelné ebből az állapotból.
Az Úr nemcsak annyit tett az emberiségért, hogy felemelte a földet az okozati törvényből, hanem még az Új és Örök szövetségen túl, -amelyet az utolsó vacsorán kötött az emberrel-, tovább vezeti és vonzza a III. kijelentésbe, amely ebben a világban csúcs, míg az eljövendő világban alap igazság. És még ezen túl is kihat az Ő vonzalma, egészen a messiás világokba. (Ez az, amit egyetlen egy vallásalapító sem tehet meg, csak az Úr.) Ez a vonzalom képezi az oda vezető utat is gyakorlatilag, De ahhoz, hogy ezt a krisztusi vonzalmat megérezze az ember, szükség van Szentlélekre és a Szent Szellemek munkájára, mert annyira távol esett az ember Istentől, hogy egyedül és felső vezetés és irányítás nélkül képtelen a jónak felismerésére és asszimilálására. Pedig amennyiben a fejlődésre van meghívva egy szellem, ismernie kell a jót, hogy meg tudja különböztetni egyiket a másiktól, mert egyébként nem tudja azt, hogy mit kell beépíteni és mit kell elhagyni. Ez a magyarázata az Úr kijelentésének: “Ha megismeritek az Igazságot, az igazság szabaddá tesz titeket”. Tehát az igazság ismerete nélkül, főként a mai időkben, nincs előrehaladás a fejlődésben. Főként ezért volt szükség arra, hogy az Úr elküldje az Igazság szellemét, Aki elvezet titeket a Teljes Igazságra. Ez az igazságra történő elvezetés gyakorlatilag egy folytonosságot jelent, folytonos isteni jelenlétet a szent Szellemek által, Akiknek engedelmességgel tartoztok, ha üdvözülni akartok. De mivel minden ember hivatalos az üdvösségre, ezért az egész törvényszerűség úgy van megalkotva, hogy minden ember eljuthasson az üdvösségre. Tehát a szabad akaratnak nem túl sok szerepe van a fejlődést illetően, mert a felsőbb világokból jövő vonzerő törvénye mindenkit vonz az üdvösségre. Még ha az ember ellen is áll az isteni akaratnak, mert a szabad akaratnak abban van szerepe, hogy vagy ellenáll, vagy meghajol az isteni elgondolás előtt, akkor is ez a törvény addig “kényszeríti” míg az ember fel nem adja az ellenszegülést és igent mond a fejlődés törvényének. Mindezt Isten a Tőle alászállott Szentlélekkel és a Szent Szellemek munkája révén éri el az emberi lélekben. Tehát a Szentléleknek nagyon komoly szerepe van az emberi nem fejlődésében, mert ugyanis, Istennel, az Úr Jézussal és a magas szellemvilággal csakis eme isteni erő révén lehet kapcsolatot teremteni a bukott, de javulni vágyó emberléleknek. Tehát a Szentlélek, mint egy hatalmas, élő erőtömeg, melybe ha bele tud kapcsolódni az ember, képezi az összekötő kapcsot, Isten és az ember között!
A Szent Szellemek jelenlegi munkája viszont az, hogy a végidők előestéjén minden egyes, üdvösségre elhívott embert megkeressenek és megmentsenek a végpusztulástól és az utolsó pillanatban dematerializáció révén kiemeljék az anyagi világból mindazokat, akiknek megvan hozzá a kellő erkölcsi szintjük. Tehát az a cél az utolsó idők előestéjén, hogy minél több ember juthasson át a megmentettek táborába és minél kevesebb maradjon itt a végidők borzalmaira, amit komoly bűn felismerésre való gerjesztéssel, bűnbánattal és a bűnös hajlamok levetkőzésével, majd a megbánt bűnök feloldozásával érhetnek el az embereknél, mert ugyanis a feloldozás is a Szentlélek ereje és a Szent Szellemek által történik. Mert amennyiben nem tisztulnak meg az Isten Országába törekvő emberek, a bűnök kötelékei, amelyeket nem vetkőztek le, visszarántják őket a szenvedések világaiba. “Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani.” “...Amit feloldozol a földön, fel lesz oldozva a Mennyben is…” Tehát az Úr lehozta a feloldozás törvényét és átadta a Szent Szellemeknek, hogy itt a földön ők munkálkodjanak tovább ezzel a hatalommal az emberiség üdvösségén. Azoknak a szellemeknek van joguk és hatalmuk gyakorlatilag a bűnök feloldozására, akik valamilyen formában életüket áldozták Jézusért, pontosabban bizonyos személyekért, illetve kisebb - nagyobb embercsoportokért, vagyis akik tettek le valamit a Krisztus megváltó munkájának asztalára az emberiségért. Azok akik szenvedtek el mások bűneinek következményeiből, netalán meghaltak másokért, azt az űrt, amelyet mások bűneinek az elszenvedésével képeztek, az emberek lelki világában, jogukban áll a saját lelki vagyonukkal és az Úr Szentlelkével betölteni. Tehát semmi sem adatik ingyen, hanem azt amit ti ingyen kaptok, valakinek már ki kellett dolgoznia, izzadnia az igazság törvényében: Legelsősorban és legnagyobb mértékben az Úrnak, majd az Őt a vérkeresztségig követő missziókat vállaló szellemeknek. Az ő missziójuk tehát akkor jelent valamit, ha azt már előre kiszenvedték az ellentét kezei közül. Az összevont testetöltések kegyelmi ajándéka is a Missziós Szellemek kínszenvedéseinek a munkája eredményeként jöhet létre, mellyel gyakorlatilag vonzó hatást váltanak ki úgy a tömegekre, mint az egyénileg meghívott szellemekre is. Az Úr ugyanis megváltotta a világot és ezzel rábízta a földi világ vezetését a missziós szellemekre, Akik az Ő nyomdokait követve folytatják azt a megváltási művet, amellyel a mennybe segítik a bukott emberiséget.
Ez jelenti gyakorlatilag a magasabb világok vonzásának a földre gyakorolt hatását.
Az Úr kegyelme adjon nektek rálátást az Igazságra és erőt a megismert igazságok követésére, hogy mire eljő az Igazságszolgáltatás nagy napja, akkorra megtisztultan állhassatok meg a mindeneket megmérő Igazság törvénye előtt.
Amen
Ada, 2023. II. 05.
Re: Szellemtani alapok
Do 9. Feb 2023, 05:34
Ismerd meg önmagadat - Felvezetés
Zita médium által 2000. december 10.
Csakis akkor történik meg és érvényesül Isten aka¬rata e világban, ha az emberek a jót cselekszik; akkor az történik meg, aminek feltétlenül meg kell történnie, és az események világában az ma¬rad el, aminek semmiképpen nem szabadna megtörténnie.
A következő lépés az, hogy amikor az ember Isten áldozati bárányán, Krisztuson keresztül megismerte az igét, Isten akaratát, Isten igazságát, Isten szeretetét, akkor tegyen összehasonlítást az önmaga és az Isten aka¬rata között. Nézze meg milyen tiszta, milyen fénylő, milyen áldozatkész, milyen szeretetteljes, milyen tökéletes a mennyei Modell, az Isten kül¬döttje, és milyen ő, aki elbukott, aki elfeledkezett az Isten törvényeiről; milyen ő a koldus, az eltévedt, a tékozló fiú. Ismerje meg hogyan, miként, milyen eszközök segítségével válhat majd újra Isten tiszta gyermekévé, a menny teljes értékű polgárává.
Ehhez az szükséges testvéreim, hogy az ember olyan helyeket keres¬sen fel, ahol az igét közlik az emberrel; szükséges, hogy ott figyeljen, hogy hallja, hogy mit mond az Úr és szükséges, hogy minden akadályt el¬hárítson az útból, amikor alkalom kínálkozik ilyen helyre elmenni és ak¬kor ne máshova menjen.
Azután pedig szükséges testvéreim, hogy eze¬ken az ismereteken keresztül megismerjétek önmagatokat. Tehát fontos a helyes önismeret, aminek révén eljuttok gyengeségeitek, gyarlóságaitok, bűneitek beismeréséhez. Amikor idáig eljuttok, átérzitek, belátjátok, hogy miben és milyen sokat vétkeztetek. Vétkeztetek az Isten törvénye, az Isten parancsolatai és a szeretet ellen. Bűneitek tudatában kérjétek az ő bűnbocsánatát, kérjétek, hogy takarja el mindazt, amit az ég és feleba¬rátaitok ellen vétettetek, hogy a bűnbánat és a teljes bűnbocsánat révén lelketek tisztává. Gondoljatok csak Máriára, Isten szolgálóleányára, aki szeplőtelen volt. Ez a szeplőtelensége és az Isten akarata iránti engedelmessége tette őt alkalmassá arra, hogy a Földön is egyre több ember lelkében, egyre több ember cselekedetében, Isten akarata valósulhasson meg, mert hiszen általa kapcsolódott össze a menny a Földdel.
Kivetett világ volt ez a bolygó; halálra szántak világa, ahonnan nem vezettek utak felfelé. Kiközösített világ, kiűzetett emberpárral, Ádám és Éva ivadékaival, akik mindenüket, amivel Isten valaha megajándékozta őket, elvesztették. Nem volt emlékezetük Istenről, nem volt mércéjük, nem voltak lehetőségeik, csak a maguk bűnszomjas természete. Nem volt innen kiút, nem lehetett in¬nen visszatérni; mint egy óriási katlan égette, gyötörte őket és kiáltásuk és sírásuk nem hangzott fel Isten trónusához.
Olyan sötétséget, olyan tunyaságot, olyan tudatlanságot teremtettek maguk körül, hogy semmit nem voltak képesek felfogni, semmit nem voltak képesek megérteni, logikusan levezetni, nem voltak képesek rájönni semminek a nyitjára, nem találták a maga¬sabb világok felé vezető utat, a sötétségben nem találtak rá a világosság¬ra, a káoszban nem voltak képesek rendet teremteni. Tehát beismerés hiányában a Teremtő nem volt képes segíteni rajtuk.
A megígért küldött, az áldozatot hozni tudó, a Világ Világossága fényt, ismeretet, tudást és melegséget hozott szeretete által a didergő, a fagyoskodó, a sötétségben élő emberiségnek. Közölte az emberrel, hogy semmi sincs elveszve, még a legnyomorúságosabb, a legbetegebb, a leg¬szegényebb, a leggyötredelmesebb állapotokban sem, mert íme Fiú tá¬madt. A szerető, a gondoskodó Atya elküldte az ő legkedvesebb Fiát, hogy a többieknek is világosságot gyújtson. Ennél a világosságnál meg¬ismerhetik a Teremtő üzenetét, az ő akaratát, és ennél a világosságnál megszemlélhetik önmagukat is. Nem szívesen tették ezt, sem a Krisztus Urunk idejében élő emberek, sem a ma élők.
Az emberben azt hiszi, hogy neki nincs szük¬sége a Mesterre, nincs szüksége a Teremtőre, mert ő maga is képes a sa¬ját életét elrendezni. Majdnem minden emberben megvan ez a tévhit. Az ember pedig nem szeret önmagába nézni, mert egy téves, egy torz, az igazságnak meg nem felelő képet alakított ki magáról, amit semmiképp nem akar másnak látni. Ezért nem szeret szemlélődni; ezért nem szeret gondolkodni és főként, ezért nem szeret önmagába nézni és az igazság tükrét önmaga felé fordítani. Ezért azt inkább letakarja a hazugság fáty¬lával, csak ne kelljen abba belenézni, mert a kép, amit az igazság tükre tárna eléje, az az ő számára nem lenne tetszetős.
összealította: Bíró László
A csatolt anyagok listája:
Ismerd meg önmagadat
Krisztus küldetésének célja
Adai közlés - Aki kősziklára épít
HANG – Isten és a világ kapcsolatáról
A budapesti szellembuvárok egyletének vezér szellemei
A hivő és megtért emberlelkek munkája és kötelessége
A szeretet engedi a másikat érvényesülni
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirpkdOp ... A?e=g8HEV0
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.
https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGirpVrv3 ... g?e=Xc8RnM
Karsay István 2023 februári szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_216
https://www.youtube.com/watch?v=B3g98LJTkeE
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok VIII. Rész
Hangoskönyv részlet (Csongi)
https://www.youtube.com/watch?v=U2ktG6gT_L0
Más dimenzió, más világ – Zita médium közlése 2005.nov.6.
Hangoskönyv (Lilla)
https://www.youtube.com/watch?v=TyY8AeALj8w
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2001.jan.2.
https://www.youtube.com/watch?v=3SqPOBF ... h&index=10
A mennyország kapujában – Spirituális film
Zita médium által 2000. december 10.
Csakis akkor történik meg és érvényesül Isten aka¬rata e világban, ha az emberek a jót cselekszik; akkor az történik meg, aminek feltétlenül meg kell történnie, és az események világában az ma¬rad el, aminek semmiképpen nem szabadna megtörténnie.
A következő lépés az, hogy amikor az ember Isten áldozati bárányán, Krisztuson keresztül megismerte az igét, Isten akaratát, Isten igazságát, Isten szeretetét, akkor tegyen összehasonlítást az önmaga és az Isten aka¬rata között. Nézze meg milyen tiszta, milyen fénylő, milyen áldozatkész, milyen szeretetteljes, milyen tökéletes a mennyei Modell, az Isten kül¬döttje, és milyen ő, aki elbukott, aki elfeledkezett az Isten törvényeiről; milyen ő a koldus, az eltévedt, a tékozló fiú. Ismerje meg hogyan, miként, milyen eszközök segítségével válhat majd újra Isten tiszta gyermekévé, a menny teljes értékű polgárává.
Ehhez az szükséges testvéreim, hogy az ember olyan helyeket keres¬sen fel, ahol az igét közlik az emberrel; szükséges, hogy ott figyeljen, hogy hallja, hogy mit mond az Úr és szükséges, hogy minden akadályt el¬hárítson az útból, amikor alkalom kínálkozik ilyen helyre elmenni és ak¬kor ne máshova menjen.
Azután pedig szükséges testvéreim, hogy eze¬ken az ismereteken keresztül megismerjétek önmagatokat. Tehát fontos a helyes önismeret, aminek révén eljuttok gyengeségeitek, gyarlóságaitok, bűneitek beismeréséhez. Amikor idáig eljuttok, átérzitek, belátjátok, hogy miben és milyen sokat vétkeztetek. Vétkeztetek az Isten törvénye, az Isten parancsolatai és a szeretet ellen. Bűneitek tudatában kérjétek az ő bűnbocsánatát, kérjétek, hogy takarja el mindazt, amit az ég és feleba¬rátaitok ellen vétettetek, hogy a bűnbánat és a teljes bűnbocsánat révén lelketek tisztává. Gondoljatok csak Máriára, Isten szolgálóleányára, aki szeplőtelen volt. Ez a szeplőtelensége és az Isten akarata iránti engedelmessége tette őt alkalmassá arra, hogy a Földön is egyre több ember lelkében, egyre több ember cselekedetében, Isten akarata valósulhasson meg, mert hiszen általa kapcsolódott össze a menny a Földdel.
Kivetett világ volt ez a bolygó; halálra szántak világa, ahonnan nem vezettek utak felfelé. Kiközösített világ, kiűzetett emberpárral, Ádám és Éva ivadékaival, akik mindenüket, amivel Isten valaha megajándékozta őket, elvesztették. Nem volt emlékezetük Istenről, nem volt mércéjük, nem voltak lehetőségeik, csak a maguk bűnszomjas természete. Nem volt innen kiút, nem lehetett in¬nen visszatérni; mint egy óriási katlan égette, gyötörte őket és kiáltásuk és sírásuk nem hangzott fel Isten trónusához.
Olyan sötétséget, olyan tunyaságot, olyan tudatlanságot teremtettek maguk körül, hogy semmit nem voltak képesek felfogni, semmit nem voltak képesek megérteni, logikusan levezetni, nem voltak képesek rájönni semminek a nyitjára, nem találták a maga¬sabb világok felé vezető utat, a sötétségben nem találtak rá a világosság¬ra, a káoszban nem voltak képesek rendet teremteni. Tehát beismerés hiányában a Teremtő nem volt képes segíteni rajtuk.
A megígért küldött, az áldozatot hozni tudó, a Világ Világossága fényt, ismeretet, tudást és melegséget hozott szeretete által a didergő, a fagyoskodó, a sötétségben élő emberiségnek. Közölte az emberrel, hogy semmi sincs elveszve, még a legnyomorúságosabb, a legbetegebb, a leg¬szegényebb, a leggyötredelmesebb állapotokban sem, mert íme Fiú tá¬madt. A szerető, a gondoskodó Atya elküldte az ő legkedvesebb Fiát, hogy a többieknek is világosságot gyújtson. Ennél a világosságnál meg¬ismerhetik a Teremtő üzenetét, az ő akaratát, és ennél a világosságnál megszemlélhetik önmagukat is. Nem szívesen tették ezt, sem a Krisztus Urunk idejében élő emberek, sem a ma élők.
Az emberben azt hiszi, hogy neki nincs szük¬sége a Mesterre, nincs szüksége a Teremtőre, mert ő maga is képes a sa¬ját életét elrendezni. Majdnem minden emberben megvan ez a tévhit. Az ember pedig nem szeret önmagába nézni, mert egy téves, egy torz, az igazságnak meg nem felelő képet alakított ki magáról, amit semmiképp nem akar másnak látni. Ezért nem szeret szemlélődni; ezért nem szeret gondolkodni és főként, ezért nem szeret önmagába nézni és az igazság tükrét önmaga felé fordítani. Ezért azt inkább letakarja a hazugság fáty¬lával, csak ne kelljen abba belenézni, mert a kép, amit az igazság tükre tárna eléje, az az ő számára nem lenne tetszetős.
összealította: Bíró László
A csatolt anyagok listája:
Ismerd meg önmagadat
Krisztus küldetésének célja
Adai közlés - Aki kősziklára épít
HANG – Isten és a világ kapcsolatáról
A budapesti szellembuvárok egyletének vezér szellemei
A hivő és megtért emberlelkek munkája és kötelessége
A szeretet engedi a másikat érvényesülni
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirpkdOp ... A?e=g8HEV0
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.
https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGirpVrv3 ... g?e=Xc8RnM
Karsay István 2023 februári szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_216
https://www.youtube.com/watch?v=B3g98LJTkeE
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok VIII. Rész
Hangoskönyv részlet (Csongi)
https://www.youtube.com/watch?v=U2ktG6gT_L0
Más dimenzió, más világ – Zita médium közlése 2005.nov.6.
Hangoskönyv (Lilla)
https://www.youtube.com/watch?v=TyY8AeALj8w
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2001.jan.2.
https://www.youtube.com/watch?v=3SqPOBF ... h&index=10
A mennyország kapujában – Spirituális film
Re: Szellemtani alapok
Fr 10. Feb 2023, 00:51
Lee Carroll: Mi történik a lélekkel a halál után
Az átmenet folyamata az, amit ti halálnak neveztek, és amit most fogunk megvitatni, de egy olyan módon, hogy néhány megvilágosodott ötlethez juttassunk benneteket. A halál egy hatalmas, működő rendszer részeként teljességgel elfogadható. Olyan sokszor megtettétek már, és mindannyian újra meg fogjátok tenni kivétel nélkül.
Mégis, amikor közeledik, nem emlékeztek rá, hogy mi történik és így, féltek tőle. A dualitás, nagyszerűen működik és ilyen módon fog folytatódni is.
Dualitásotok a legvégsőkig azt fogja bizonygatni, hogy a halál mindennek a vége. A mi nézőpontunkból, ez csupán ennek a földi megnyilvánulásnak a vége, és mi teljesen másként látjuk ezt, mint ti. Minden halál helyénvaló, még azok is, amelyekről úgy gondolnád, hogy nem így van. Ti nagyon bonyolult egyezségeket köttök egymással, amelyek különböző lehetőségeket biztosítanak ahhoz, hogy végigélhessétek az emberi életnek nevezett spirituális ciklust.
Az egyezségek nem ebben a dimenzióban köttetnek, és jóval túlmutatnak azon az egyszerűsített képen, amit az élet-halálújraszületés-élet ciklusának gondoltok. Ez alapjában véve egy bonyolult rendszer. Hogy miért? Mert ez a rendszer minden egyes embert csoportként "tekint", és nem lineáris. A te életed lineáris, de a tervezés nem. Az egyezségnek köze van a körülötted élők életéhez, halálához, természetesen a szabad akarat dinamikáján belül.
De minden halál mélységes energiát hordoz azon Emberek számára, akik itt maradnak. Igazából nem is a te halálodról van szó, inkább azokról, akik itt maradnak, miután te távozol. Mindannyiótoknak van egy induló szerződése, melyben a váltás (halál) időpontja is benne van. Ennek néha az a célja, hogy egy másik személy fejlődését elősegítse. Sokszor a halál egy egyezség eredménye, még akkor is, ha öngyilkosságról vagy egy kisgyermek haláláról van szó, mindezt helyénvalónak kell tekinteni annak a tervnek a részeként, amiért valójában itt vagytok. Így hát a halál lehet egy megállapodás része és hordozhat különösen nagy energiát, vagy egy egyszerű lehetőség a távozásra, az arra alkalmas időben. Vagy azért távozol, mert tested biológiai értelemben elhasználódott, vagy mert spirituálisan zsákutcába jutottál. Minden eset más és előző életeitek hozadéka gyakran beleszól a dologba. De ez is teljes mértékben ideiglenes és arra vár, hogy átírjátok!
Egyedül te fogod megérteni és tudni, hogy mikor van vége ennek az Emberi életednek. Ennyire nagy hatalmad van a saját életed felett. És még ez akkor is igaz, ha azt mondod: "De nekem van egy komoly betegségem. Ez ellen bizonyára nem tudok semmit sem tenni." De igen, tudsz. És mindened megvan ahhoz, hogy megszabadulhass tőle. Az összes isteni eredetű dolog, az élet és a halál összes választási lehetősége benned, a DNS-edben van. Szokj hozzá ehhez a gondolathoz. Irányíthatod a dolgokat, mindig is megtehetted. Egy régi energia késztet arra, hogy mindezekben kételkedj, de ebben az új energiában, mindez arra vár, hogy használd. Ez nem eleve elrendelés, hanem inkább fogékonyság. Az iránt, amit előre elterveztél magadnak, amikor idejöttél, amit többen "szerződésnek" neveztek. De ezt a tervet a spirituális szabad választás segítségével megváltoztathatod.
A mi nézőpontunkból, a "halál" az, amit akkor teszel, amikor nem vagy a Földön. Sok energia van befektetve az emberiség érkezésébe és távozásába.
Érkeztek és távoztok. Ez egy ciklusa az életnek. Így működnek a dolgok, ti ezt mégis gyakran sötétségnek látjátok. Az Emberi Lény úgy van alkotva, hogy tisztelje és becsülje az életet és szeresse a körülötte élőket. Ez egy olyan túlélési rendszer része, ami nagyon jól működik. Nem szeretnénk rajta változtatni. Megfelelő és nem kifogásolható, de ti nagyon hiányoljátok azokat, akik eltávoztak. Nem fogunk most bevinni benneteket a sajnálkozás mélységeibe, azok iránt, akiket elveszítettetek, mert azt akarjuk, hogy megértsétek, hogy az átmenet az egyszerűen csak átmenet. Egy energiaváltás, egyik sajátosságról a másik sajátosságra, amely a dimenziók között történik.
Ha eltávoztak, hát eltávoztak. Ez az ő végük. Soha többé senki más nem lesz pontosan olyan, mint ők. Akik elvesztettek egy társat, érzik ezt az ürességet, ők tudják, miről beszélek. Mert az élet elszállt, és hirtelen egy üresség támadt ott, ahol eddig ő volt, és semmi nem tudja azt újra kitölteni. Így érzitek. Az igazság az, hogy az űr az itt maradt személy elméjében maradt, és azért kiált, hogy betöltsék nem egy élő, lélegző Emberi Lénnyel, hanem a hátramaradó drága entitásokkal, akik készek bejönni, kitölteni az űrt, és veled maradni életed hátralévő részében. Minden szomorúság és üresség rendelkezik egy beépített megoldással, egy bizonyos idő elteltével. Isten könyörülete teljes, te pedig gyarapíthatod élettapasztalatodat, kihasználva a környezet adta lehetőségeket, persze, ha ezzel te is egyezel. Csakhogy ezt sokan, soha nem teszik meg, ők a szomorúságban gyötrődnek mindaddig, amíg el nem érkezik az ő saját átmenetük is.
Mi történik, amikor bekövetkezik az átmenet? Mindenekelőtt, nem távoztok azonnal. Ha felemelhetném a varázsfüggönyt és megmutatnám azt, ami már olyan sokszor megtörtént veled, az összes szabályt megszegném, ami rám vonatkozik.
Ha többet tudnál róla, nem félnél tőle. Azonban, még ha nem is félnél tőle, a körülötted élő többi Ember iránt érzett felelősséged tart sakkban. Az első dolog, ami a halálban történik, hogy a tudat eltávozik a fizikai testből és te ott állsz a test mellett és szemléled. Ebben a pillanatban tulajdonképpen bizonyos értelemben jelen van. Néha van egy kis zavarodottság is, attól függően, hogy hogyan következett be a halál. De te csak állsz, szemlélve önmagadat.
Énednek egyik része azt mondja: "Erre emlékszem". A másik részed hálás azért, hogy tulajdonképpen nem létezik halál. A félelem azonnal eltűnik, kíváncsiság és zavarodottság lép a helyébe. Miután elhagytad fizikai testedet, nincs fájdalom. Szellemed eltávozott a testből, amelynek most meg kell halnia. A meghalás valójában a DNS-ről szól. A DNS-ed isteni eredetű, dimenziókon áthatoló részei és darabkái vannak. Bizonyos részei, isteni részek. Némelyiken a te neved található mindenütt és nem távozhatsz addig, amíg ezek biológiailag nem haltak meg. Ez órákig, de akár napokig is eltarthat. A lélek nem aggódik, mert hirtelen egy dimenziók közti állapotban van, ahol az időnek nincs jelentősége. A távolságnak sem. Mondhatnád, fel van függesztve, egy olyan helyen, ahol nagyon türelmes miközben tart az átmenet. Ami nektek napokat jelent, az számára csak egy szempillantás. A lényege addig marad, amíg a DNS meghal, és nincs több élet benne. A DNS arra vár, hogy elfogyjon a táplálék, hogy felhalmozódjon a salak és megölje a sejteket. Ez csupán biológia, és amikor kész, akkor továbbhaladhat. Az átmenet pillanatai lenyomatot hagynak az éterben, magában a levegőben. Nem lehet helyhez kötni, mert nem olyan, mint a festék. Nem ott hagy lenyomatot, ahol meghalt. Mindenhol. Minden egyes Emberi Lénynek, ezen a bolygón történő átmenete rendelkezik egy figyelemre méltó jellegzetességgel, amit a tranzíció vagy az átmenet lenyomatának nevezünk. Az átmenet tényleges pillanatában, a test elmúlására várva, a bolygó létrehoz egy dimenziókon áthatoló kristály jelzést. Legyen a halál gyors vagy lassú, szelíd vagy erőszakos, ez az időn kívüli energia lenyomatot hagy a bolygó energiájába!
Létrejön a lenyomat, ezért ez egy mélységesen becses pillanat. Egy átlagos halálesetnél a fizikai test lassabban hal meg, mint a tudat.
Az a dolog, amit ti léleknek neveztek, csak egy darab, egy rész belőletek.
Több interdimenzionális részed is van. Van egy részed itt a bolygón, van a Felsőbb Én, és vannak olyan darabkáid, amelyek soha nem jönnek ide a bolygóra. Léteznek olyan részek és darabkák, amelyeket kvantum állapotnak neveznél, amelyek ott vannak mindenhol az Univerzumban és amelyek felsőbb tevékenységekben vesznek részt egész idő alatt, amíg te itt vagy. A testben, amelyben itt járkálsz, teljességednek csak egy adagja van jelen. A halál része egy újraegyesülés! Ez azon kevés alkalmak egyike, amikor egész lényed jelen van. A halál-élményed nagy része, az újra-egyesülés öröme. Neked, önmagaddal.
Ez egy négy dimenziós időn és téren kívüli szertartás, találkozása az energiáknak, olyan mélyreható, hogy az újraegyesülés jelet hagy az Univerzum energiájában. El kell menni egy helyre, a bolygó "lélek számláló helyére".
Ez a Teremtés Barlangja, egy olyan hely, ahol kristály formában jelen van a Földön lévő összes aktív lélek lenyomata. Hatástalanítani azt a kristályt, amelyik az ő nevét viseli, mely tartalmazza mindazt az energiát és tapasztalatot, amit a lélek az összes élete során átélt. Ezt most itt hagyja a bolygón. Egy másik helyen a Dicsőség Csarnokában történik az újraegyesülés szertartása. Az összes részek újraegyesülése, és még valami, amire intuitív módon mindannyian számítotok, újraegyesülés azokkal, akiket elveszítettél mialatt a Földön voltál, még akkor is, ha ők esetleg már visszatértek a Földre és pillanatnyilag egy másik Emberi formában élnek. Bárkit veszíts is el ezen a bolygón, még akkor is, ha úgy érzed, túl hamar távozott (mondjuk, balesetben), vagy ha úgy érzed, elfogadható volt (mert öregkorában halt meg), az eltávozott személy egy kis darabja, egy kis része átkerül hozzád.
Mivel isten része vagy, ezért isten tulajdonságait is hordozod. Ha azzal nincs semmi gondod, hogy az Isten egyszerre mindenhol ott lehet, akkor miért ütközöl meg arra a gondolatra, hogy te is hozzá hasonló vagy? Azt hiszed, hogy "te" csak egyetlen vagy, Isten pedig hatalmas. És mi az igazság?
Ugyanolyan isteni tulajdonságaid vannak neked is.
Az őseid most is veled vannak. Ott hullámoznak fel-alá a DNS-ed szemmel nem látható, interdimenzionális részeiben, azokon a DNS-szinteken, melyeket végül ti is megismertek majd. A legközelebb azok állnak hozzád, akik nemrégen távoztak. Mindannyian a te részeddé váltak és veled is maradnak, egészen halálodig. Beszélhetnek hozzád és te is beszélhetsz hozzájuk.
Pontosan így működik a "fátyolon túl lévőkkel" folytatott beszélgetés. Semmi misztikus, hideglelős élmény - elhunyt nagymamáddal nemcsak szeánszon vagy médium által találkozhatsz. Elég egy kis utazást tenned saját sejtrendszeredbe! Médiumra sincs szükség. Akár minden nap megteheted, örömmel, félelem nélkül. Ha te meghalsz, egy részed a családoddal marad.
Tudom, hogy ezt nagyon nehéz megérteni a ti időkeretetekben, hiszen nem lineáris. Még akkor is, ha újra inkarnálódsz, van egy kis darabod, amelyik még mindig itt él, egy olyan személyben, aki éppen a bolygón maradt. Lehet, hogy egy teljesen új életformába inkarnálódsz és mégis van egy piciny darabka a régiből, aki még egy másik embernél marad, egészen az ő haláláig.
Ez a rendszer alkotja meg a karmikus csoportokat is. Mit érzel, amikor szüleid távoznak? Vajon örökre elveszíted őket? Hadd mondjak valamit:
Szüleid itt vannak veled! És mindaddig itt is maradnak, amíg neked is eljön az időd a távozásra, és ha te elmész, te is ott maradsz a gyerekeiddel, amíg nekik le nem jár az idejük és ők is az ő gyerekeikkel maradnak majd. Micsoda fantasztikus rendszer! És ez mind bele van írva a DNS-etekbe. Nem hiszed, ugye? Túl bonyolult. De lehet, hogy csak túlságosan nagyszerű? Túl csodálatos? Mi lenne, ha egyszerűen elfogadnád és elhinnéd? Csak egyetlen pillanatra, próbáld meg felfüggeszteni a láthatatlan dolgokkal kapcsolatban lévő eddigi hiedelmeidet és képzeld el azt, amiről beszéltünk. Kérdezz rá:
"Tényleg itt vagytok? Miért nem érintetek meg, hogy tudjam, hogy tényleg itt vagytok?" Aztán csak várj és érezd elhunyt szüleid, elveszített szeretteid érintését, még akkor is, ha úgy érzed, haláluk "nem volt elfogadható". Úgy érezheted, hogy túlságosan hamar meghaltak. Pedig itt vannak és ez mind csak része az Isten szeretetéből álló nagyszerű rendszernek, aminek megalkotásában te is segédkeztél.
Amikor átkerülsz a másik oldalra és újra felismered méltóságodat és nagyszerűségedet, és visszaemlékszel arra, hogy ki is vagy, és miért is jöttél, és miről is szól valójában a földi forgatókönyv, azonnal sorba állsz (metafora), hogy visszatérj! Ekkor történik az új szülők kiválasztása és ekkor mutatkozik meg újra karmikus csoportod. Nagyon nagy annak az esélye, hogy egy olyan valakinek a családjába fogsz újraszületni, akit ismertél a Földön, esetleg, mint egy közeli rokon. Így működnek a dolgok. A karmikus csoportokat együtt tartják, hogy azokkal a karmikus tulajdonságaikkal, amelyeket módosítani akarnak, hassanak egymásra, ha az szükséges. Ezek nem tanulni valók, inkább finomítások. Más szóval, ha karmád egy másik személyhez köt, ez szerelmi vagy társkapcsolat karma lehet. Nem arról van szó, hogy ki mit tett és kinek, hogy egyenlíthess, ahogy ezt egyesek állítják. Nem erről van szó. A karma az energiák tánca és egy összerakós játék, ami jobbá teszi az életedet, nem pedig valami, ami megnehezíti azt.
A Szellem nem úgy lát benneteket, mint egy Embert ebben az életedben, hanem mint egy időtlen szent entitást, amely része Isten családjának, aki a Földért dolgozik, aki újra és újra itt van különböző inkarnációkban, vagy a "karmikus energia megnyilvánulása"-ként. Ezt számodra nagyon nehéz megérteni és elfogadni, mert ti úgy gondoljátok, hogy az élet a születéssel kezdődik és a halállal véget ér. Az a felfogás többé már nem helytálló, hogy az élet pirkadatkor kezdődik és szürkületkor véget ér. Hanem folytatódik és folytatódik és minden egyes élet olyan, mint egy nap egy nagyobb életben. Ti folytatjátok az ébredést és az alvást, újra és újra. Ti ezt a folyamatot reinkarnációnak neveztétek el. Felsőbb Énetek egy megnyilvánulása újra és újra lejön a földre. Mindig ugyanaz a Felsőbb Én. Sok élet, sok arc, férfi és nő, de ugyanaz a Felsőbb Én. Lejön, ahogy már többször is és elhelyezi az új energiát, mint egy kezdő impulzust abba a kristályba, ami a tiéd. Akkor megszületsz ezen a bolygón és folytatod az utazást, látszólag, mint valaki más, akkor azt az életet éled. Amikor befejezed, amit megtapasztaltál és megtanultál, abból egy újabb gyűrű lesz a kristályon. Egy idő múlva ezt a szent kristályszerkezetet sötét színűre festik az életek százainak gyűrűi.
Egy Felsőbb Én, sok-sok élet, sok-sok név és arc és mind TE vagy. Ez a lényege a Teremtés Barlangjának és a Kristályráccsal történő folyamatnak.
Bármit teszel, itt marad ezen a bolygón és hozzáadódik a még ezután következő egész emberiség energiájához.
A halál nem más, mint energiaváltozás, nem pedig bárminek a vége. Minden nagy változásban van. Az új energia a földi élet és halál eddigi rendszerébe is változást hoz. Indigó gyerekek születnek a bolygóra előző életek karmikus lenyomata nélkül. "Tiszták", nem rendelkeznek ilyen karmával. Ugyan ők is hoznak magukkal egy lehetséges élettervet, mint ahogy hozzák előző életeik tapasztalásainak információját és az akkor tanultak bölcsességét is, de tisztában vannak vele, hogy kezdő szerződésükön módjukban áll változtatni.
Ez a legnagyobb különbség a régi és az új energiát képviselő emberek között.
A régit képviselő valamiképp úgy érzi, hogy szerződése végérvényes és semmi nem változtathatja meg. Ténylegesen megpróbálja ezt a kezdő és ideiglenes elrendezést követni, egészen a végállomásig! Ez az információ a legtöbbeteknek új. És vajon egy gyereknek is az? Nem, egy gyerek mindig is tudta. Hiszen egy gyerek mindent megtehet! Megfigyelted már, hogy viselkedik? Úgy jön, hogy kész teremteni és bármit manifesztálni.
Elkeseríti, hogy nem veszed észre a lehetőségeket, hogy beleragadsz a dolgokba, és hogy egy régi elrendezés szerint élsz. Észrevetted? Ez mind része a forgatókönyvnek, mely újfajta emberi életetekről szól. A dolgok régi terv szerinti működésében a leckék karmikus motorja élet és halál folytonos köreit generálta az általuk teremtett energiával segítve a Földet, ez azonban többé már nem érvényes. Az új rend a szerződések újraírására buzdít, beleértve a halál idő-pontját, sőt még életfeladatokat is. Ez egy meglepő változás, melynek révén a halál újfajta értelmezést kap. Van még egy fontos tény is:
Már 1989-ben elmondtuk nektek, hogy az elkövetkezendő időkben valószínűleg az emberek nagy számának kell majd gyorsan távoznia a Földről, hogy az új energiában jöhessenek vissza. Épp ezt tapasztalod most. A háborúk és a járványok segítségével ez a nagy szám hamar elérhető. Mit jelent mindez?
Azt, hogy sokaknak volt olyan szerződése, mely szerint ebben az időszakban távoznak majd a Földről feltéve, hogy ekkorra a Föld rezgése egy bizonyos szintet elér. Elérte és a folyamat meg is kezdődött. Miért történik mindez?
Bár nektek talán túlságosan is fájdalmas lehet ezekre az eseményekre gondolni, elmondjuk, mi van mögöttük: az indigó emberek sokkal jobban élnek majd a Földön, mint a régi energiával rendelkezők. Így sokan azért távoznak korán, hogy rögtön vissza is jöhessenek indigó gyerekként. És ez fogja leginkább elősegíteni a béke megvalósulását a Földön.
- Egy Út a Szeretetegységbe Kryon Égi-Közvetített tanítása -
Részlet az Egy út a Szeretetegységbe című Kryon írásból - videó
Írta: Lee Caroll
forrás:Komlóssy Kata
UI:
13 óra a hullaházban (magyar szinkronnal)
https://www.youtube.com/watch?v=dp1MJMTXOy0
Az átmenet folyamata az, amit ti halálnak neveztek, és amit most fogunk megvitatni, de egy olyan módon, hogy néhány megvilágosodott ötlethez juttassunk benneteket. A halál egy hatalmas, működő rendszer részeként teljességgel elfogadható. Olyan sokszor megtettétek már, és mindannyian újra meg fogjátok tenni kivétel nélkül.
Mégis, amikor közeledik, nem emlékeztek rá, hogy mi történik és így, féltek tőle. A dualitás, nagyszerűen működik és ilyen módon fog folytatódni is.
Dualitásotok a legvégsőkig azt fogja bizonygatni, hogy a halál mindennek a vége. A mi nézőpontunkból, ez csupán ennek a földi megnyilvánulásnak a vége, és mi teljesen másként látjuk ezt, mint ti. Minden halál helyénvaló, még azok is, amelyekről úgy gondolnád, hogy nem így van. Ti nagyon bonyolult egyezségeket köttök egymással, amelyek különböző lehetőségeket biztosítanak ahhoz, hogy végigélhessétek az emberi életnek nevezett spirituális ciklust.
Az egyezségek nem ebben a dimenzióban köttetnek, és jóval túlmutatnak azon az egyszerűsített képen, amit az élet-halálújraszületés-élet ciklusának gondoltok. Ez alapjában véve egy bonyolult rendszer. Hogy miért? Mert ez a rendszer minden egyes embert csoportként "tekint", és nem lineáris. A te életed lineáris, de a tervezés nem. Az egyezségnek köze van a körülötted élők életéhez, halálához, természetesen a szabad akarat dinamikáján belül.
De minden halál mélységes energiát hordoz azon Emberek számára, akik itt maradnak. Igazából nem is a te halálodról van szó, inkább azokról, akik itt maradnak, miután te távozol. Mindannyiótoknak van egy induló szerződése, melyben a váltás (halál) időpontja is benne van. Ennek néha az a célja, hogy egy másik személy fejlődését elősegítse. Sokszor a halál egy egyezség eredménye, még akkor is, ha öngyilkosságról vagy egy kisgyermek haláláról van szó, mindezt helyénvalónak kell tekinteni annak a tervnek a részeként, amiért valójában itt vagytok. Így hát a halál lehet egy megállapodás része és hordozhat különösen nagy energiát, vagy egy egyszerű lehetőség a távozásra, az arra alkalmas időben. Vagy azért távozol, mert tested biológiai értelemben elhasználódott, vagy mert spirituálisan zsákutcába jutottál. Minden eset más és előző életeitek hozadéka gyakran beleszól a dologba. De ez is teljes mértékben ideiglenes és arra vár, hogy átírjátok!
Egyedül te fogod megérteni és tudni, hogy mikor van vége ennek az Emberi életednek. Ennyire nagy hatalmad van a saját életed felett. És még ez akkor is igaz, ha azt mondod: "De nekem van egy komoly betegségem. Ez ellen bizonyára nem tudok semmit sem tenni." De igen, tudsz. És mindened megvan ahhoz, hogy megszabadulhass tőle. Az összes isteni eredetű dolog, az élet és a halál összes választási lehetősége benned, a DNS-edben van. Szokj hozzá ehhez a gondolathoz. Irányíthatod a dolgokat, mindig is megtehetted. Egy régi energia késztet arra, hogy mindezekben kételkedj, de ebben az új energiában, mindez arra vár, hogy használd. Ez nem eleve elrendelés, hanem inkább fogékonyság. Az iránt, amit előre elterveztél magadnak, amikor idejöttél, amit többen "szerződésnek" neveztek. De ezt a tervet a spirituális szabad választás segítségével megváltoztathatod.
A mi nézőpontunkból, a "halál" az, amit akkor teszel, amikor nem vagy a Földön. Sok energia van befektetve az emberiség érkezésébe és távozásába.
Érkeztek és távoztok. Ez egy ciklusa az életnek. Így működnek a dolgok, ti ezt mégis gyakran sötétségnek látjátok. Az Emberi Lény úgy van alkotva, hogy tisztelje és becsülje az életet és szeresse a körülötte élőket. Ez egy olyan túlélési rendszer része, ami nagyon jól működik. Nem szeretnénk rajta változtatni. Megfelelő és nem kifogásolható, de ti nagyon hiányoljátok azokat, akik eltávoztak. Nem fogunk most bevinni benneteket a sajnálkozás mélységeibe, azok iránt, akiket elveszítettetek, mert azt akarjuk, hogy megértsétek, hogy az átmenet az egyszerűen csak átmenet. Egy energiaváltás, egyik sajátosságról a másik sajátosságra, amely a dimenziók között történik.
Ha eltávoztak, hát eltávoztak. Ez az ő végük. Soha többé senki más nem lesz pontosan olyan, mint ők. Akik elvesztettek egy társat, érzik ezt az ürességet, ők tudják, miről beszélek. Mert az élet elszállt, és hirtelen egy üresség támadt ott, ahol eddig ő volt, és semmi nem tudja azt újra kitölteni. Így érzitek. Az igazság az, hogy az űr az itt maradt személy elméjében maradt, és azért kiált, hogy betöltsék nem egy élő, lélegző Emberi Lénnyel, hanem a hátramaradó drága entitásokkal, akik készek bejönni, kitölteni az űrt, és veled maradni életed hátralévő részében. Minden szomorúság és üresség rendelkezik egy beépített megoldással, egy bizonyos idő elteltével. Isten könyörülete teljes, te pedig gyarapíthatod élettapasztalatodat, kihasználva a környezet adta lehetőségeket, persze, ha ezzel te is egyezel. Csakhogy ezt sokan, soha nem teszik meg, ők a szomorúságban gyötrődnek mindaddig, amíg el nem érkezik az ő saját átmenetük is.
Mi történik, amikor bekövetkezik az átmenet? Mindenekelőtt, nem távoztok azonnal. Ha felemelhetném a varázsfüggönyt és megmutatnám azt, ami már olyan sokszor megtörtént veled, az összes szabályt megszegném, ami rám vonatkozik.
Ha többet tudnál róla, nem félnél tőle. Azonban, még ha nem is félnél tőle, a körülötted élő többi Ember iránt érzett felelősséged tart sakkban. Az első dolog, ami a halálban történik, hogy a tudat eltávozik a fizikai testből és te ott állsz a test mellett és szemléled. Ebben a pillanatban tulajdonképpen bizonyos értelemben jelen van. Néha van egy kis zavarodottság is, attól függően, hogy hogyan következett be a halál. De te csak állsz, szemlélve önmagadat.
Énednek egyik része azt mondja: "Erre emlékszem". A másik részed hálás azért, hogy tulajdonképpen nem létezik halál. A félelem azonnal eltűnik, kíváncsiság és zavarodottság lép a helyébe. Miután elhagytad fizikai testedet, nincs fájdalom. Szellemed eltávozott a testből, amelynek most meg kell halnia. A meghalás valójában a DNS-ről szól. A DNS-ed isteni eredetű, dimenziókon áthatoló részei és darabkái vannak. Bizonyos részei, isteni részek. Némelyiken a te neved található mindenütt és nem távozhatsz addig, amíg ezek biológiailag nem haltak meg. Ez órákig, de akár napokig is eltarthat. A lélek nem aggódik, mert hirtelen egy dimenziók közti állapotban van, ahol az időnek nincs jelentősége. A távolságnak sem. Mondhatnád, fel van függesztve, egy olyan helyen, ahol nagyon türelmes miközben tart az átmenet. Ami nektek napokat jelent, az számára csak egy szempillantás. A lényege addig marad, amíg a DNS meghal, és nincs több élet benne. A DNS arra vár, hogy elfogyjon a táplálék, hogy felhalmozódjon a salak és megölje a sejteket. Ez csupán biológia, és amikor kész, akkor továbbhaladhat. Az átmenet pillanatai lenyomatot hagynak az éterben, magában a levegőben. Nem lehet helyhez kötni, mert nem olyan, mint a festék. Nem ott hagy lenyomatot, ahol meghalt. Mindenhol. Minden egyes Emberi Lénynek, ezen a bolygón történő átmenete rendelkezik egy figyelemre méltó jellegzetességgel, amit a tranzíció vagy az átmenet lenyomatának nevezünk. Az átmenet tényleges pillanatában, a test elmúlására várva, a bolygó létrehoz egy dimenziókon áthatoló kristály jelzést. Legyen a halál gyors vagy lassú, szelíd vagy erőszakos, ez az időn kívüli energia lenyomatot hagy a bolygó energiájába!
Létrejön a lenyomat, ezért ez egy mélységesen becses pillanat. Egy átlagos halálesetnél a fizikai test lassabban hal meg, mint a tudat.
Az a dolog, amit ti léleknek neveztek, csak egy darab, egy rész belőletek.
Több interdimenzionális részed is van. Van egy részed itt a bolygón, van a Felsőbb Én, és vannak olyan darabkáid, amelyek soha nem jönnek ide a bolygóra. Léteznek olyan részek és darabkák, amelyeket kvantum állapotnak neveznél, amelyek ott vannak mindenhol az Univerzumban és amelyek felsőbb tevékenységekben vesznek részt egész idő alatt, amíg te itt vagy. A testben, amelyben itt járkálsz, teljességednek csak egy adagja van jelen. A halál része egy újraegyesülés! Ez azon kevés alkalmak egyike, amikor egész lényed jelen van. A halál-élményed nagy része, az újra-egyesülés öröme. Neked, önmagaddal.
Ez egy négy dimenziós időn és téren kívüli szertartás, találkozása az energiáknak, olyan mélyreható, hogy az újraegyesülés jelet hagy az Univerzum energiájában. El kell menni egy helyre, a bolygó "lélek számláló helyére".
Ez a Teremtés Barlangja, egy olyan hely, ahol kristály formában jelen van a Földön lévő összes aktív lélek lenyomata. Hatástalanítani azt a kristályt, amelyik az ő nevét viseli, mely tartalmazza mindazt az energiát és tapasztalatot, amit a lélek az összes élete során átélt. Ezt most itt hagyja a bolygón. Egy másik helyen a Dicsőség Csarnokában történik az újraegyesülés szertartása. Az összes részek újraegyesülése, és még valami, amire intuitív módon mindannyian számítotok, újraegyesülés azokkal, akiket elveszítettél mialatt a Földön voltál, még akkor is, ha ők esetleg már visszatértek a Földre és pillanatnyilag egy másik Emberi formában élnek. Bárkit veszíts is el ezen a bolygón, még akkor is, ha úgy érzed, túl hamar távozott (mondjuk, balesetben), vagy ha úgy érzed, elfogadható volt (mert öregkorában halt meg), az eltávozott személy egy kis darabja, egy kis része átkerül hozzád.
Mivel isten része vagy, ezért isten tulajdonságait is hordozod. Ha azzal nincs semmi gondod, hogy az Isten egyszerre mindenhol ott lehet, akkor miért ütközöl meg arra a gondolatra, hogy te is hozzá hasonló vagy? Azt hiszed, hogy "te" csak egyetlen vagy, Isten pedig hatalmas. És mi az igazság?
Ugyanolyan isteni tulajdonságaid vannak neked is.
Az őseid most is veled vannak. Ott hullámoznak fel-alá a DNS-ed szemmel nem látható, interdimenzionális részeiben, azokon a DNS-szinteken, melyeket végül ti is megismertek majd. A legközelebb azok állnak hozzád, akik nemrégen távoztak. Mindannyian a te részeddé váltak és veled is maradnak, egészen halálodig. Beszélhetnek hozzád és te is beszélhetsz hozzájuk.
Pontosan így működik a "fátyolon túl lévőkkel" folytatott beszélgetés. Semmi misztikus, hideglelős élmény - elhunyt nagymamáddal nemcsak szeánszon vagy médium által találkozhatsz. Elég egy kis utazást tenned saját sejtrendszeredbe! Médiumra sincs szükség. Akár minden nap megteheted, örömmel, félelem nélkül. Ha te meghalsz, egy részed a családoddal marad.
Tudom, hogy ezt nagyon nehéz megérteni a ti időkeretetekben, hiszen nem lineáris. Még akkor is, ha újra inkarnálódsz, van egy kis darabod, amelyik még mindig itt él, egy olyan személyben, aki éppen a bolygón maradt. Lehet, hogy egy teljesen új életformába inkarnálódsz és mégis van egy piciny darabka a régiből, aki még egy másik embernél marad, egészen az ő haláláig.
Ez a rendszer alkotja meg a karmikus csoportokat is. Mit érzel, amikor szüleid távoznak? Vajon örökre elveszíted őket? Hadd mondjak valamit:
Szüleid itt vannak veled! És mindaddig itt is maradnak, amíg neked is eljön az időd a távozásra, és ha te elmész, te is ott maradsz a gyerekeiddel, amíg nekik le nem jár az idejük és ők is az ő gyerekeikkel maradnak majd. Micsoda fantasztikus rendszer! És ez mind bele van írva a DNS-etekbe. Nem hiszed, ugye? Túl bonyolult. De lehet, hogy csak túlságosan nagyszerű? Túl csodálatos? Mi lenne, ha egyszerűen elfogadnád és elhinnéd? Csak egyetlen pillanatra, próbáld meg felfüggeszteni a láthatatlan dolgokkal kapcsolatban lévő eddigi hiedelmeidet és képzeld el azt, amiről beszéltünk. Kérdezz rá:
"Tényleg itt vagytok? Miért nem érintetek meg, hogy tudjam, hogy tényleg itt vagytok?" Aztán csak várj és érezd elhunyt szüleid, elveszített szeretteid érintését, még akkor is, ha úgy érzed, haláluk "nem volt elfogadható". Úgy érezheted, hogy túlságosan hamar meghaltak. Pedig itt vannak és ez mind csak része az Isten szeretetéből álló nagyszerű rendszernek, aminek megalkotásában te is segédkeztél.
Amikor átkerülsz a másik oldalra és újra felismered méltóságodat és nagyszerűségedet, és visszaemlékszel arra, hogy ki is vagy, és miért is jöttél, és miről is szól valójában a földi forgatókönyv, azonnal sorba állsz (metafora), hogy visszatérj! Ekkor történik az új szülők kiválasztása és ekkor mutatkozik meg újra karmikus csoportod. Nagyon nagy annak az esélye, hogy egy olyan valakinek a családjába fogsz újraszületni, akit ismertél a Földön, esetleg, mint egy közeli rokon. Így működnek a dolgok. A karmikus csoportokat együtt tartják, hogy azokkal a karmikus tulajdonságaikkal, amelyeket módosítani akarnak, hassanak egymásra, ha az szükséges. Ezek nem tanulni valók, inkább finomítások. Más szóval, ha karmád egy másik személyhez köt, ez szerelmi vagy társkapcsolat karma lehet. Nem arról van szó, hogy ki mit tett és kinek, hogy egyenlíthess, ahogy ezt egyesek állítják. Nem erről van szó. A karma az energiák tánca és egy összerakós játék, ami jobbá teszi az életedet, nem pedig valami, ami megnehezíti azt.
A Szellem nem úgy lát benneteket, mint egy Embert ebben az életedben, hanem mint egy időtlen szent entitást, amely része Isten családjának, aki a Földért dolgozik, aki újra és újra itt van különböző inkarnációkban, vagy a "karmikus energia megnyilvánulása"-ként. Ezt számodra nagyon nehéz megérteni és elfogadni, mert ti úgy gondoljátok, hogy az élet a születéssel kezdődik és a halállal véget ér. Az a felfogás többé már nem helytálló, hogy az élet pirkadatkor kezdődik és szürkületkor véget ér. Hanem folytatódik és folytatódik és minden egyes élet olyan, mint egy nap egy nagyobb életben. Ti folytatjátok az ébredést és az alvást, újra és újra. Ti ezt a folyamatot reinkarnációnak neveztétek el. Felsőbb Énetek egy megnyilvánulása újra és újra lejön a földre. Mindig ugyanaz a Felsőbb Én. Sok élet, sok arc, férfi és nő, de ugyanaz a Felsőbb Én. Lejön, ahogy már többször is és elhelyezi az új energiát, mint egy kezdő impulzust abba a kristályba, ami a tiéd. Akkor megszületsz ezen a bolygón és folytatod az utazást, látszólag, mint valaki más, akkor azt az életet éled. Amikor befejezed, amit megtapasztaltál és megtanultál, abból egy újabb gyűrű lesz a kristályon. Egy idő múlva ezt a szent kristályszerkezetet sötét színűre festik az életek százainak gyűrűi.
Egy Felsőbb Én, sok-sok élet, sok-sok név és arc és mind TE vagy. Ez a lényege a Teremtés Barlangjának és a Kristályráccsal történő folyamatnak.
Bármit teszel, itt marad ezen a bolygón és hozzáadódik a még ezután következő egész emberiség energiájához.
A halál nem más, mint energiaváltozás, nem pedig bárminek a vége. Minden nagy változásban van. Az új energia a földi élet és halál eddigi rendszerébe is változást hoz. Indigó gyerekek születnek a bolygóra előző életek karmikus lenyomata nélkül. "Tiszták", nem rendelkeznek ilyen karmával. Ugyan ők is hoznak magukkal egy lehetséges élettervet, mint ahogy hozzák előző életeik tapasztalásainak információját és az akkor tanultak bölcsességét is, de tisztában vannak vele, hogy kezdő szerződésükön módjukban áll változtatni.
Ez a legnagyobb különbség a régi és az új energiát képviselő emberek között.
A régit képviselő valamiképp úgy érzi, hogy szerződése végérvényes és semmi nem változtathatja meg. Ténylegesen megpróbálja ezt a kezdő és ideiglenes elrendezést követni, egészen a végállomásig! Ez az információ a legtöbbeteknek új. És vajon egy gyereknek is az? Nem, egy gyerek mindig is tudta. Hiszen egy gyerek mindent megtehet! Megfigyelted már, hogy viselkedik? Úgy jön, hogy kész teremteni és bármit manifesztálni.
Elkeseríti, hogy nem veszed észre a lehetőségeket, hogy beleragadsz a dolgokba, és hogy egy régi elrendezés szerint élsz. Észrevetted? Ez mind része a forgatókönyvnek, mely újfajta emberi életetekről szól. A dolgok régi terv szerinti működésében a leckék karmikus motorja élet és halál folytonos köreit generálta az általuk teremtett energiával segítve a Földet, ez azonban többé már nem érvényes. Az új rend a szerződések újraírására buzdít, beleértve a halál idő-pontját, sőt még életfeladatokat is. Ez egy meglepő változás, melynek révén a halál újfajta értelmezést kap. Van még egy fontos tény is:
Már 1989-ben elmondtuk nektek, hogy az elkövetkezendő időkben valószínűleg az emberek nagy számának kell majd gyorsan távoznia a Földről, hogy az új energiában jöhessenek vissza. Épp ezt tapasztalod most. A háborúk és a járványok segítségével ez a nagy szám hamar elérhető. Mit jelent mindez?
Azt, hogy sokaknak volt olyan szerződése, mely szerint ebben az időszakban távoznak majd a Földről feltéve, hogy ekkorra a Föld rezgése egy bizonyos szintet elér. Elérte és a folyamat meg is kezdődött. Miért történik mindez?
Bár nektek talán túlságosan is fájdalmas lehet ezekre az eseményekre gondolni, elmondjuk, mi van mögöttük: az indigó emberek sokkal jobban élnek majd a Földön, mint a régi energiával rendelkezők. Így sokan azért távoznak korán, hogy rögtön vissza is jöhessenek indigó gyerekként. És ez fogja leginkább elősegíteni a béke megvalósulását a Földön.
- Egy Út a Szeretetegységbe Kryon Égi-Közvetített tanítása -
Részlet az Egy út a Szeretetegységbe című Kryon írásból - videó
Írta: Lee Caroll
forrás:Komlóssy Kata
UI:
13 óra a hullaházban (magyar szinkronnal)
https://www.youtube.com/watch?v=dp1MJMTXOy0
Re: Szellemtani alapok
Sa 11. Feb 2023, 06:26
A megbocsáthatatlan bűn
Részlet Domokos László "a szellem élete" című művéből
Krisztus ezt mondja egyik tanításában:
„...Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az em¬berek¬nek: de a Szent Lélek ellen való káromlás nem bocsáttatik meg az embereknek. És valaki szólánd az embernek Fia ellen, megbocsát¬tatik néki: de valaki szólánd a Szent Lélek ellen, nem bocsáttatik meg néki sem e világon, sem a másikon“. (Máté 12: 31-32.)
Ezek a csodálatos szavak a legnagyobb mélységekbe világítanak be, és azt jelentik, hogy ha egy megtévedt szellem a maga gyarló együgyűségében megtámadja Istent, annak kegyelme által kön¬nyebben visszatérhet a fejlődés és emelkedés útjára, mint ha a Szent Lélek ellen vétkezik. Micsoda a Szent Lélek ellen való bűn? Krisztus maga tanított meg bennünket arra, hogy a Szent Léleknek, helyesebb fordí¬tással Szent Szellemnek nevezett isteni erőkisugárzás(isteni igazság) képesít bennün¬ket az önzetlenül és karmikus kény¬szer nélkül végzett jó cselekedetek¬re; a Szent Szellem ellen való bűn tehát az önzetlen jó cselekedetre való képtelenség, sőt az ilyen cselekedetek megakadályozására tartó¬san irányított szándék. Az a szellemegyéniség, aki idáig jutott, nem képes többé belesimulni a teremtés harmóniájába, tehát saját szellemi megsűrűsödése követ¬keztében lezuhan az anyag eszméletlenségébe és ez „az az éjszaka, amelyben senki sem munkálkodhat“.
Ez tehát nem pokol és nem örök kárhozat, hanem a szellemiség¬nek időleges elvesztése. A szellem lebukott a teljes eszméletlenség és mozdulatlanság állapo¬tába és innen kell ismét évezredeken át tartó lassú fejlődés által újból felemelkednie az eszmélni tudás magas¬ságába. A bűn nem bocsátta¬tott meg neki sem ezen a világon, sem a másikon, mert szelleme el¬vesztette a szeretet iránt való fogé¬konyságot, az ilyen szellem tehát elveszíti öntudatát, hogy mindent elölről kezdve, mint új egyéniség kezdjen eredményesebb életet. Ezt a lezuhanást nem lehet pokolnak nevezni, mert az eszméletlenség éjszakájába merült szellem nem ég a szen¬vedés tüzében, s valójában nem is szenved, csak sokkal későbben fog majd szenvedni, amikor a küzdelmek szenvedéseiben már emelkedni kezd.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló
Megmentőm a fény
https://www.youtube.com/watch?app=deskt ... BOIyXHlFgc
Részlet Domokos László "a szellem élete" című művéből
Krisztus ezt mondja egyik tanításában:
„...Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az em¬berek¬nek: de a Szent Lélek ellen való káromlás nem bocsáttatik meg az embereknek. És valaki szólánd az embernek Fia ellen, megbocsát¬tatik néki: de valaki szólánd a Szent Lélek ellen, nem bocsáttatik meg néki sem e világon, sem a másikon“. (Máté 12: 31-32.)
Ezek a csodálatos szavak a legnagyobb mélységekbe világítanak be, és azt jelentik, hogy ha egy megtévedt szellem a maga gyarló együgyűségében megtámadja Istent, annak kegyelme által kön¬nyebben visszatérhet a fejlődés és emelkedés útjára, mint ha a Szent Lélek ellen vétkezik. Micsoda a Szent Lélek ellen való bűn? Krisztus maga tanított meg bennünket arra, hogy a Szent Léleknek, helyesebb fordí¬tással Szent Szellemnek nevezett isteni erőkisugárzás(isteni igazság) képesít bennün¬ket az önzetlenül és karmikus kény¬szer nélkül végzett jó cselekedetek¬re; a Szent Szellem ellen való bűn tehát az önzetlen jó cselekedetre való képtelenség, sőt az ilyen cselekedetek megakadályozására tartó¬san irányított szándék. Az a szellemegyéniség, aki idáig jutott, nem képes többé belesimulni a teremtés harmóniájába, tehát saját szellemi megsűrűsödése követ¬keztében lezuhan az anyag eszméletlenségébe és ez „az az éjszaka, amelyben senki sem munkálkodhat“.
Ez tehát nem pokol és nem örök kárhozat, hanem a szellemiség¬nek időleges elvesztése. A szellem lebukott a teljes eszméletlenség és mozdulatlanság állapo¬tába és innen kell ismét évezredeken át tartó lassú fejlődés által újból felemelkednie az eszmélni tudás magas¬ságába. A bűn nem bocsátta¬tott meg neki sem ezen a világon, sem a másikon, mert szelleme el¬vesztette a szeretet iránt való fogé¬konyságot, az ilyen szellem tehát elveszíti öntudatát, hogy mindent elölről kezdve, mint új egyéniség kezdjen eredményesebb életet. Ezt a lezuhanást nem lehet pokolnak nevezni, mert az eszméletlenség éjszakájába merült szellem nem ég a szen¬vedés tüzében, s valójában nem is szenved, csak sokkal későbben fog majd szenvedni, amikor a küzdelmek szenvedéseiben már emelkedni kezd.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló
Megmentőm a fény
https://www.youtube.com/watch?app=deskt ... BOIyXHlFgc
Re: Szellemtani alapok
So 12. Feb 2023, 02:07
A szétvált duálok keserves, nyomorúságos élete
Rövid részlet a Névtelen Szellem "Ezoteriák" című könyvének
második kötetéből
Azután itt van a földi életben a szétvált duálok keserves, nyomorúságos élete. Nézzetek csak bele a férfi és a nő életébe. Akiknek egy gondolatban, egy érzésben kellene élniük, a szívüknek egy ritmusban kellene dobognia, akiknek egy vágyban kellene fölemelkedniük Isten trónja elé. Akiknek egy mozdulattal együtt kellene cselekedniük, mert hiszen valójában Isten így teremtette a duálokat.
Azok szétszórva, egymásról nem is tudva, nagy érzésbeli ínségben sínylődnek; a szétszakadt érzésszálak mindegyike külön fáj, külön sajog attól a vágytól, hogy újra összetalálkozhassanak és összeforrhassanak, hogy mindegyik szál megtalálhassa a maga folytatását, kiegészülését, kiegyenlítődését. Ettől a vágytól űzetve keresi-kutatja ki-ki azokat a lehetőségeket, hogy talán, ha azt nem is találhatja meg, aki az övé, legalább ahhoz hasonlót találhasson. Vagy ha egy egészen mást is, akit még nem ismer, akiről még nem tudja, hogy mi a hibája, és mi az erénye, de mindenesetre olyat, akivel boldogan élhetne együtt, akivel az érzései összecsendülhetnének.
Emellett mindkét fél abban a gondolatban, abban a törekvésben keres újabb meg újabb összeköttetést, hogy az ő képére és hasonlatosságára át fogja formálni azt, akivel összekapcsolódott, és így majd megtalálja a boldogságot.
Természetes, hogy így mindegyiknek életről-életre újra meg újra csalódnia kell, mert bizonyos idő multán, amikor a mámor, a vér mámora elszállt, és a káprázat színe megfakult, észre kell vennie, hogy a lelkének elszakadt érzésszálai egyáltalán nem kapcsolódhatnak a másikéhoz, vagy csak nagyon nehezen, ritkán és fogyatékosan.
Az elszakadt érzésszálaknak még csak a harmadrésze sem képes megtalálni az összeköttetést, és az mind fájlalja és siratja a folytatásnak, a kiegészülésnek a hiányát. De ha még legalább egy harmadrésze megtalálja az összeköttetést, akkor már azt lehet mondani, hogy elérkezett a boldogság, amit a földön férfi és nő egymással elérhet. Ez talán a legmagasabb számarány, amit emberileg el lehet érni.
Óh, messze-messze esnek egymástól lehetőségekben a szétvált duálszellemek! Hiszen hol van az, akivel minden érzésszál összeolvadhatna és kiegészíthetné egymást? Ehelyett mit cselekszenek a szegény, nyomorúságba döntött, szétvált szellemek? Újra meg újra próbálkoznak, és ezzel újabb meg újabb sebeket szereznek maguknak, újra meg újra elrontják és megnehezítik azokat a lehetőségeket, amelyek őket téren és időn keresztül egymás felé vonzanák.
Nem akarják a fejüket meghajtani, nem akarják a lelkük sebét gyógyítani, hanem azokat az utakat és módokat keresik, amelyeket vakon úgysem találhatnak meg. Mert hiszen süket és vak minden olyan szellem, aki a boldogságot lent, a szemétben (anyagi világban) keresi.
Hogyan lehessen drága értékeket megtalálni a szemétdombon? Még ha a szemétdombon vesztette is el, akkor sem ott találhatja meg, mert a sátán régen ellopta azt, mert a sátán tudta, hogy az drága, mennyei érték, amelyen keresztül emberlelkeket vásárolhat meg rabszolgákul a maga számára, hogy az ő ellenszegülő elgondolása szerint járomba hajtsa őket, hogy a maga ellentétes uralmát megszilárdíthassa itt a próbák világában.
Ne keresse az ember a szemétdombon a mennyei értékeket; ne ott keresse a lelkének kielégülését, mert a próbálkozásokban, az önmaga beszennyezésében úgysem találhatja meg, lássék a másik fél bármily kívánatosnak, bármily csábítónak, öltözködjék a másik lélek a legszebb külső formába, a legvirulóbb mezbe. Az a szépség, az a virulás nem igazi, nem valódi. Ezer meg ezer tövis az, ami annak a csábító külsőnek a járuléka.
Mert nem tudhatni, hogy az isteni kegyelem nem azért adta-e a férfinak vagy a nőnek a tökéletesnek látszó, külső szépséget, hogy az életet legalább elviselhetővé tegye számára. Mert hogyha az a lélek a maga valóságában, a maga eltévelyedettségében, elesettségében, ezer sebtől vérezve és a törvénytelenségeknek sokféle kinövésével elcsúfítva jelennék meg: talán még a közepes kinézésű emberek sem tűrnék meg maguk között, mert megirtóznának, mint ahogyan a szellemvilágban irtóztak tőle.
És így az az elesett, bűnös lélek, aki sok keserves könnyhullatás után ért meg arra az elhatározásra, hogy ő is a törvényes úton-módon akar élni, felveszi a vezeklés ruháját, és ő is igyekszik megjavulni, csak Isten kegyelméből jutott a külső szépségben olyan segítőeszközhöz, amellyel talán egy szintén vezeklő lélek rokonszenvét megnyerheti.
Annak értékes érzésében felmelegedhetik, s talán a sebei meggyógyulhatnak, és ő erőt nyerhet a jó és igaz követésére. Mindenesetre itt a világban a káprázat, a külsőség az úr, és az ember, a tévelygő ember szívesen hajlik arra a megállapításra, hogy minden az ő érdeme, minden, amit elért, az ő eredménye, mert szívesen elfelejtkezik arról, hogy igazában minden csak kegyelem.
szemlézte: Bíró László
UI: Találkozás. Egy csodálatos Jézus film
https://www.youtube.com/watch?v=4BKhejC978U
Rövid részlet a Névtelen Szellem "Ezoteriák" című könyvének
második kötetéből
Azután itt van a földi életben a szétvált duálok keserves, nyomorúságos élete. Nézzetek csak bele a férfi és a nő életébe. Akiknek egy gondolatban, egy érzésben kellene élniük, a szívüknek egy ritmusban kellene dobognia, akiknek egy vágyban kellene fölemelkedniük Isten trónja elé. Akiknek egy mozdulattal együtt kellene cselekedniük, mert hiszen valójában Isten így teremtette a duálokat.
Azok szétszórva, egymásról nem is tudva, nagy érzésbeli ínségben sínylődnek; a szétszakadt érzésszálak mindegyike külön fáj, külön sajog attól a vágytól, hogy újra összetalálkozhassanak és összeforrhassanak, hogy mindegyik szál megtalálhassa a maga folytatását, kiegészülését, kiegyenlítődését. Ettől a vágytól űzetve keresi-kutatja ki-ki azokat a lehetőségeket, hogy talán, ha azt nem is találhatja meg, aki az övé, legalább ahhoz hasonlót találhasson. Vagy ha egy egészen mást is, akit még nem ismer, akiről még nem tudja, hogy mi a hibája, és mi az erénye, de mindenesetre olyat, akivel boldogan élhetne együtt, akivel az érzései összecsendülhetnének.
Emellett mindkét fél abban a gondolatban, abban a törekvésben keres újabb meg újabb összeköttetést, hogy az ő képére és hasonlatosságára át fogja formálni azt, akivel összekapcsolódott, és így majd megtalálja a boldogságot.
Természetes, hogy így mindegyiknek életről-életre újra meg újra csalódnia kell, mert bizonyos idő multán, amikor a mámor, a vér mámora elszállt, és a káprázat színe megfakult, észre kell vennie, hogy a lelkének elszakadt érzésszálai egyáltalán nem kapcsolódhatnak a másikéhoz, vagy csak nagyon nehezen, ritkán és fogyatékosan.
Az elszakadt érzésszálaknak még csak a harmadrésze sem képes megtalálni az összeköttetést, és az mind fájlalja és siratja a folytatásnak, a kiegészülésnek a hiányát. De ha még legalább egy harmadrésze megtalálja az összeköttetést, akkor már azt lehet mondani, hogy elérkezett a boldogság, amit a földön férfi és nő egymással elérhet. Ez talán a legmagasabb számarány, amit emberileg el lehet érni.
Óh, messze-messze esnek egymástól lehetőségekben a szétvált duálszellemek! Hiszen hol van az, akivel minden érzésszál összeolvadhatna és kiegészíthetné egymást? Ehelyett mit cselekszenek a szegény, nyomorúságba döntött, szétvált szellemek? Újra meg újra próbálkoznak, és ezzel újabb meg újabb sebeket szereznek maguknak, újra meg újra elrontják és megnehezítik azokat a lehetőségeket, amelyek őket téren és időn keresztül egymás felé vonzanák.
Nem akarják a fejüket meghajtani, nem akarják a lelkük sebét gyógyítani, hanem azokat az utakat és módokat keresik, amelyeket vakon úgysem találhatnak meg. Mert hiszen süket és vak minden olyan szellem, aki a boldogságot lent, a szemétben (anyagi világban) keresi.
Hogyan lehessen drága értékeket megtalálni a szemétdombon? Még ha a szemétdombon vesztette is el, akkor sem ott találhatja meg, mert a sátán régen ellopta azt, mert a sátán tudta, hogy az drága, mennyei érték, amelyen keresztül emberlelkeket vásárolhat meg rabszolgákul a maga számára, hogy az ő ellenszegülő elgondolása szerint járomba hajtsa őket, hogy a maga ellentétes uralmát megszilárdíthassa itt a próbák világában.
Ne keresse az ember a szemétdombon a mennyei értékeket; ne ott keresse a lelkének kielégülését, mert a próbálkozásokban, az önmaga beszennyezésében úgysem találhatja meg, lássék a másik fél bármily kívánatosnak, bármily csábítónak, öltözködjék a másik lélek a legszebb külső formába, a legvirulóbb mezbe. Az a szépség, az a virulás nem igazi, nem valódi. Ezer meg ezer tövis az, ami annak a csábító külsőnek a járuléka.
Mert nem tudhatni, hogy az isteni kegyelem nem azért adta-e a férfinak vagy a nőnek a tökéletesnek látszó, külső szépséget, hogy az életet legalább elviselhetővé tegye számára. Mert hogyha az a lélek a maga valóságában, a maga eltévelyedettségében, elesettségében, ezer sebtől vérezve és a törvénytelenségeknek sokféle kinövésével elcsúfítva jelennék meg: talán még a közepes kinézésű emberek sem tűrnék meg maguk között, mert megirtóznának, mint ahogyan a szellemvilágban irtóztak tőle.
És így az az elesett, bűnös lélek, aki sok keserves könnyhullatás után ért meg arra az elhatározásra, hogy ő is a törvényes úton-módon akar élni, felveszi a vezeklés ruháját, és ő is igyekszik megjavulni, csak Isten kegyelméből jutott a külső szépségben olyan segítőeszközhöz, amellyel talán egy szintén vezeklő lélek rokonszenvét megnyerheti.
Annak értékes érzésében felmelegedhetik, s talán a sebei meggyógyulhatnak, és ő erőt nyerhet a jó és igaz követésére. Mindenesetre itt a világban a káprázat, a külsőség az úr, és az ember, a tévelygő ember szívesen hajlik arra a megállapításra, hogy minden az ő érdeme, minden, amit elért, az ő eredménye, mert szívesen elfelejtkezik arról, hogy igazában minden csak kegyelem.
szemlézte: Bíró László
UI: Találkozás. Egy csodálatos Jézus film
https://www.youtube.com/watch?v=4BKhejC978U
Re: Szellemtani alapok
Mo 13. Feb 2023, 05:42
Hitbeli megpróbáltatások az utolsó időkben
Részlet "Az igaz hit ereje" című szellemi tanításból Zita médium által
A mai világban az emberiség nagy része hitetlen. Éppen ezért, mivel nincs igaz hite, azaz nem tud az igaz, meglévő, valós dolgokban rendíthetetlenül hinni, ezért a rosszat, mondhatom a gonosz dolgokat cselekszi, azaz nem tér meg. Mivel az emberiség nagy része hitetlen és az utolsó időket élitek, tehát a hátralévő idő rövid, ezért az emberiség több mint kétharmada a korszak- záráskor elkárhozik.
Ezek a kárhozatra ítélt lelkek a jelenkorban mindent elkövetnek, hogy a hitben élőket a helyes útról letérítsék azáltal, hogy bennük bizonytalanságot keltsenek, a valóság felöl. Ezt kérdőjelezik meg és ezen keresztül keltenek bizonytalanságot. Ezért az utolsó időkben nagyon nagy szüksége van a hitben élők seregének arra, hogy hitük mindenképpen rendíthetetlen maradjon. És ha az utolsó idők gonoszainak, és hitetleneinek nagy támadását meg nem rövidítené az Úr, egyetlen emberlélek sem tudna megmaradni hitének ereje által az igaz, a krisztusi úton. Egyetlen emberlélek sem. Ezért rövidülnek majd a szenvedések és a nyomorgattatások ideje.
János jelenései szerint az oltár alatt várók is megsokallják a földi testben élő hívők szenvedéseit, nagy sanyargattatásait, akik a nagy nyomorúságokból, az utolsó pillanatokban kerülnek majd ki és jutnak be a megmentettek világaiba. A bölcs embernek igyekeznie kell gyorsan beérkezni, hitben megerősödni az igazán nagy próbák és kisértések idejére.
A hitetlen világban egy-egy felbukkanó emberlélek most még csak próbálgatja a hitben élők erejét, hogy igazán és rendíthetetlenül hisznek-e abba, hogy Krisztus, az élő Isten Fia és Ő egyben a megváltás müvének keresztülvitelén keresztül az embernek Fia is. Az első szárnypróbálgatások kezdődtek azzal, hogy az Újszövetségben felsorolt négy evangélista: Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma mellé kezdték odailleszteni a nem hitelesített és zavaros dolgokkal megkevert különböző úgynevezett evangéliumokat is, mint például Mária evangéliumát vagy Júdás evangéliumát. Azt kezdték állítani, hogy Júdásnak az volt a küldetése, hogy árulja el az igaz vért. Hozzá nem téve, hogy mennyire az anyag szeretete élt benne, és mindezt harminc ezüst pénzért cselekedte.
Azok közül, akik az Isten engedelmével e földi világban megszülethetnek, senki nem jön azzal feladattal vagy küldetéssel, hogy a bűnt, a rosszat, a gonoszat cselekedje, vagy hogy bármilyen körülmények között gyilkossá váljon. Legfeljebb annyi történik, hogy mivel ebben a világban éppen elég bűn és gonoszság van, a teremtő Isten még a gonoszt is befogja, felhasználja, hogy a természettörvény kielégüljön, vagyis a kárma - mindenkor a kegyelemmel enyhítve - bekövetkezhessen. Tehát sem Júdás, sem senki a világon ilyen feladattal, hogy öljön, gyilkoljon, romboljon, hazugságot terjesszen, bűnöket kövessen el egy magasabb cél érdekében, nem születik. Ez a hitetlen világ koholmánya.
Mint mondom, ez még csak a kezdetek kezdete, az alap, amire az ellentét lassan, de biztos kézzel felépíti támadásait, először a szent család, majd kizárólagosan az Úr ellen. Tudniillik az egész keresztény hitvilág alappillérei vagy így is mondhatom tartóoszlopai: a mi Urunk, a Jézus Krisztus személye, élete, tanítása, szenvedése, kereszthalála és koronaként az ő feltámadása. Éppen ezért úgy gondolják, ha az Úr személyét, tökéletességét megingatják a hitben élők serege előtt, akkor az egész keresztény hit összedűl. Ennek érdekében cselekszenek, és látni fogjátok az elkövetkezendő időkben, hogy mindig újabb és újabb koholmányokat fognak az Úr személyéről az emberiség elé tárni. Tudniillik az ellentét nem tud belenyugodni Krisztus győzelmébe. Ha a leglényegesebbet, azaz Krisztus feltámadását semmisnek nyilvánítják, akkor úgy gondolják, a többivel: az ő igéivel és csodáival már könnyen elbánnak.
Pedig sosem fogják tudni megérteni és helyesen magyarázni a krisztusi csodákat. Kezdve a legelsővel, a kánaáni mennyegzőn véghezvitt csodájával, amikor a közönséges vizet, a legfinomabb, a legélvezetesebb, a legaromásabb borrá változtatta, folytatva a többi csodával, amikor a születésétől vaknak visszaadta látását, vagy amikor a megszállottból, a megszállóknak egész légióját űzte ki, vagy amikor az öt kenyérrel és két hallal több mint ötezer embert és a hozzájuk tartozó asszonynépet és gyermekeket vendégelte meg, folytatva a csodák csodájával, a negyednapja halott Lázár oszlásnak indult testének - aminek az Írás szerint már szaga volt - feltámasztásával. Ezeknek a csodáknak szétszedését azonban későbbre hagyják.
Mondom a tartóoszlopokat döngetik majd erősen. El akarják vetetni a keresztény világtól azt a tényt, hogy Krisztus az Isten Fia volt. Arra akarnak építkezni, hogy csak ember Fia volt, nagyon is ember. Ha pedig csak ember volt, hozzájuk hasonlóan emberies igényei voltak, amelyeknek kielégítését egy ideig esetleg húzni-halasztani lehetett, de előbb-utóbb azok, akár csak a bűnös emberlélekben, a felszínre törtek. Ezen az alapon elképzelhetetlen a számukra, hogy az Úr, nemileg megtartóztatott életet élt volna, holott erre nem egy, úgynevezett szent ember is képes, aki valamilyen elv, vagy eszmének szenteli életét. A földön élők közül többen képesek voltak erre, ugyanakkor az Úrról ezt nem képesek feltételezni.
A földön élők bukott szellemek, akik a bukás következtében kiléptek a duális egységből, vagyis az adó és elfogadó félt összetartó burok kettészakadt és ezáltal a bukottak számszerint többen, de valós értékben megkicsinyültek. Ezzel szemben az Úr, mivel soha nem bukott és a magasságok magasságának lakója és irányítója volt, a duális egységből soha ki nem lépett. Aki pedig a duális egységből ki nem lép, az - az Írás szerint - nem fertőztetheti meg magát asszonnyal. Ami azt jelenti, hogy a saját erőit, más elfogadó erőkkel nem kapcsolhatja össze, mivel duális felével zárt burkot, azaz egységet alkot; tökéletes a harmónia, tökéletes az adó és elfogadó erők keringése, így teljes az egység. Tehát ebbe az egységbe, egy harmadik, erőivel soha be nem léphet, mint az megtörtént azoknál, akik a bukás, a bűn következtében elváltak saját duális felüktől.
Mária Magdaléna, bár keveset mond róla a Szentírás, mégis nyilvánvaló, hogy az Urat nagyon szerette, de nem szerelemmel, hanem azért, mert megbocsátotta bűneit. Egyedül az Úr volt képes arra, hogy a bűnöket megbocsássa, így Mária Magdalénát kiemelte abból a fertőből, amelyben élt, és ezzel új életet, új lehetőséget nyitott számára. Ettől a pillanattól: a gyógyulás pillanatától, Mária Magdaléna nem ismert többé férfit. Magdaléna tulajdonképpen egy női névvé alakult, de eredetiségében a származása helyét jelöli; magdalai, azaz Magdalából való, magdalai Mária.
Tehát az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az isteni tulajdonságokkal
rendelkező Emberfia semminemű házassági kapcsolatot Mária Magdalénával nem
létesíthetett és ebből a kapcsolatból gyermek sem származhatott.
Újabb, erős pörölyütés akar lenni az az állítás, hogy az Úr nem támadt fel,
hanem egy 1980-ban megtalált sírban pihent. Később, mivel tényekkel alátámasztani és bizonyítani képtelenek voltak, bizonyítékok hiányában elhallgattak róla. Mivel a keresztény hit aláásásához, ennek az erős tartógerendának lerombolása a legfontosabb lépés, ezért most 27 évvel később, ugyanezzel újra próbálkoznak.
Mára az Úr külső formáját is megtámadták, egyik oldalon azt bizonygatva, hogy külseje korának zsidó emberi formájának felelt meg, más oldalon állítva, hogy az arcvonása, bőrének színe, hajának gyapjassága, egész külseje az afrikai faj jellemzői voltak. Ezt akarják bizonyítani, holott mi már ugyancsak megmondottuk néktek azt , hogy a mi Urunk, a Jézus Krisztus egyetlen népcsoporthoz, egyetlen fajhoz nem tartozott, mert nem is tartozhatott. Mert, hogy ki milyen fajhoz tartozik és ezáltal milyen a külső fizikai megjelenése, az attól függ, hogy melyik csoporttal egyenszerűek a lélekben lévő erények, vagy gyengeségek. Az Úr pedig mindezek felett állt, mert Isten Fia volt, mert küldött volt, mert mert soha nem bukott, így nem tartozhatott a földhöz, és egyetle földön élő népcsoporthoz sem. Mindenek felett állt, így egyetlen félanyagi vagy anyagi világ lakóival nem volt egyenszerű. A tökéletesnek, az isteni jónak természetes kifejezési formája a harmónia, vagyis a szívet-lelket gyönyörködtető szép. Tehát mivel elérte a tökéletesség fokozatát és a jót teljes tökéletességében bírta, ezért ha itt a földön megjelent is, az egész külső megjelenése csakis ennek a tökéletes jónak megfelelő szép kellett, hogy legyen.
szemlézte: Bíró László
--
Részlet "Az igaz hit ereje" című szellemi tanításból Zita médium által
A mai világban az emberiség nagy része hitetlen. Éppen ezért, mivel nincs igaz hite, azaz nem tud az igaz, meglévő, valós dolgokban rendíthetetlenül hinni, ezért a rosszat, mondhatom a gonosz dolgokat cselekszi, azaz nem tér meg. Mivel az emberiség nagy része hitetlen és az utolsó időket élitek, tehát a hátralévő idő rövid, ezért az emberiség több mint kétharmada a korszak- záráskor elkárhozik.
Ezek a kárhozatra ítélt lelkek a jelenkorban mindent elkövetnek, hogy a hitben élőket a helyes útról letérítsék azáltal, hogy bennük bizonytalanságot keltsenek, a valóság felöl. Ezt kérdőjelezik meg és ezen keresztül keltenek bizonytalanságot. Ezért az utolsó időkben nagyon nagy szüksége van a hitben élők seregének arra, hogy hitük mindenképpen rendíthetetlen maradjon. És ha az utolsó idők gonoszainak, és hitetleneinek nagy támadását meg nem rövidítené az Úr, egyetlen emberlélek sem tudna megmaradni hitének ereje által az igaz, a krisztusi úton. Egyetlen emberlélek sem. Ezért rövidülnek majd a szenvedések és a nyomorgattatások ideje.
János jelenései szerint az oltár alatt várók is megsokallják a földi testben élő hívők szenvedéseit, nagy sanyargattatásait, akik a nagy nyomorúságokból, az utolsó pillanatokban kerülnek majd ki és jutnak be a megmentettek világaiba. A bölcs embernek igyekeznie kell gyorsan beérkezni, hitben megerősödni az igazán nagy próbák és kisértések idejére.
A hitetlen világban egy-egy felbukkanó emberlélek most még csak próbálgatja a hitben élők erejét, hogy igazán és rendíthetetlenül hisznek-e abba, hogy Krisztus, az élő Isten Fia és Ő egyben a megváltás müvének keresztülvitelén keresztül az embernek Fia is. Az első szárnypróbálgatások kezdődtek azzal, hogy az Újszövetségben felsorolt négy evangélista: Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma mellé kezdték odailleszteni a nem hitelesített és zavaros dolgokkal megkevert különböző úgynevezett evangéliumokat is, mint például Mária evangéliumát vagy Júdás evangéliumát. Azt kezdték állítani, hogy Júdásnak az volt a küldetése, hogy árulja el az igaz vért. Hozzá nem téve, hogy mennyire az anyag szeretete élt benne, és mindezt harminc ezüst pénzért cselekedte.
Azok közül, akik az Isten engedelmével e földi világban megszülethetnek, senki nem jön azzal feladattal vagy küldetéssel, hogy a bűnt, a rosszat, a gonoszat cselekedje, vagy hogy bármilyen körülmények között gyilkossá váljon. Legfeljebb annyi történik, hogy mivel ebben a világban éppen elég bűn és gonoszság van, a teremtő Isten még a gonoszt is befogja, felhasználja, hogy a természettörvény kielégüljön, vagyis a kárma - mindenkor a kegyelemmel enyhítve - bekövetkezhessen. Tehát sem Júdás, sem senki a világon ilyen feladattal, hogy öljön, gyilkoljon, romboljon, hazugságot terjesszen, bűnöket kövessen el egy magasabb cél érdekében, nem születik. Ez a hitetlen világ koholmánya.
Mint mondom, ez még csak a kezdetek kezdete, az alap, amire az ellentét lassan, de biztos kézzel felépíti támadásait, először a szent család, majd kizárólagosan az Úr ellen. Tudniillik az egész keresztény hitvilág alappillérei vagy így is mondhatom tartóoszlopai: a mi Urunk, a Jézus Krisztus személye, élete, tanítása, szenvedése, kereszthalála és koronaként az ő feltámadása. Éppen ezért úgy gondolják, ha az Úr személyét, tökéletességét megingatják a hitben élők serege előtt, akkor az egész keresztény hit összedűl. Ennek érdekében cselekszenek, és látni fogjátok az elkövetkezendő időkben, hogy mindig újabb és újabb koholmányokat fognak az Úr személyéről az emberiség elé tárni. Tudniillik az ellentét nem tud belenyugodni Krisztus győzelmébe. Ha a leglényegesebbet, azaz Krisztus feltámadását semmisnek nyilvánítják, akkor úgy gondolják, a többivel: az ő igéivel és csodáival már könnyen elbánnak.
Pedig sosem fogják tudni megérteni és helyesen magyarázni a krisztusi csodákat. Kezdve a legelsővel, a kánaáni mennyegzőn véghezvitt csodájával, amikor a közönséges vizet, a legfinomabb, a legélvezetesebb, a legaromásabb borrá változtatta, folytatva a többi csodával, amikor a születésétől vaknak visszaadta látását, vagy amikor a megszállottból, a megszállóknak egész légióját űzte ki, vagy amikor az öt kenyérrel és két hallal több mint ötezer embert és a hozzájuk tartozó asszonynépet és gyermekeket vendégelte meg, folytatva a csodák csodájával, a negyednapja halott Lázár oszlásnak indult testének - aminek az Írás szerint már szaga volt - feltámasztásával. Ezeknek a csodáknak szétszedését azonban későbbre hagyják.
Mondom a tartóoszlopokat döngetik majd erősen. El akarják vetetni a keresztény világtól azt a tényt, hogy Krisztus az Isten Fia volt. Arra akarnak építkezni, hogy csak ember Fia volt, nagyon is ember. Ha pedig csak ember volt, hozzájuk hasonlóan emberies igényei voltak, amelyeknek kielégítését egy ideig esetleg húzni-halasztani lehetett, de előbb-utóbb azok, akár csak a bűnös emberlélekben, a felszínre törtek. Ezen az alapon elképzelhetetlen a számukra, hogy az Úr, nemileg megtartóztatott életet élt volna, holott erre nem egy, úgynevezett szent ember is képes, aki valamilyen elv, vagy eszmének szenteli életét. A földön élők közül többen képesek voltak erre, ugyanakkor az Úrról ezt nem képesek feltételezni.
A földön élők bukott szellemek, akik a bukás következtében kiléptek a duális egységből, vagyis az adó és elfogadó félt összetartó burok kettészakadt és ezáltal a bukottak számszerint többen, de valós értékben megkicsinyültek. Ezzel szemben az Úr, mivel soha nem bukott és a magasságok magasságának lakója és irányítója volt, a duális egységből soha ki nem lépett. Aki pedig a duális egységből ki nem lép, az - az Írás szerint - nem fertőztetheti meg magát asszonnyal. Ami azt jelenti, hogy a saját erőit, más elfogadó erőkkel nem kapcsolhatja össze, mivel duális felével zárt burkot, azaz egységet alkot; tökéletes a harmónia, tökéletes az adó és elfogadó erők keringése, így teljes az egység. Tehát ebbe az egységbe, egy harmadik, erőivel soha be nem léphet, mint az megtörtént azoknál, akik a bukás, a bűn következtében elváltak saját duális felüktől.
Mária Magdaléna, bár keveset mond róla a Szentírás, mégis nyilvánvaló, hogy az Urat nagyon szerette, de nem szerelemmel, hanem azért, mert megbocsátotta bűneit. Egyedül az Úr volt képes arra, hogy a bűnöket megbocsássa, így Mária Magdalénát kiemelte abból a fertőből, amelyben élt, és ezzel új életet, új lehetőséget nyitott számára. Ettől a pillanattól: a gyógyulás pillanatától, Mária Magdaléna nem ismert többé férfit. Magdaléna tulajdonképpen egy női névvé alakult, de eredetiségében a származása helyét jelöli; magdalai, azaz Magdalából való, magdalai Mária.
Tehát az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az isteni tulajdonságokkal
rendelkező Emberfia semminemű házassági kapcsolatot Mária Magdalénával nem
létesíthetett és ebből a kapcsolatból gyermek sem származhatott.
Újabb, erős pörölyütés akar lenni az az állítás, hogy az Úr nem támadt fel,
hanem egy 1980-ban megtalált sírban pihent. Később, mivel tényekkel alátámasztani és bizonyítani képtelenek voltak, bizonyítékok hiányában elhallgattak róla. Mivel a keresztény hit aláásásához, ennek az erős tartógerendának lerombolása a legfontosabb lépés, ezért most 27 évvel később, ugyanezzel újra próbálkoznak.
Mára az Úr külső formáját is megtámadták, egyik oldalon azt bizonygatva, hogy külseje korának zsidó emberi formájának felelt meg, más oldalon állítva, hogy az arcvonása, bőrének színe, hajának gyapjassága, egész külseje az afrikai faj jellemzői voltak. Ezt akarják bizonyítani, holott mi már ugyancsak megmondottuk néktek azt , hogy a mi Urunk, a Jézus Krisztus egyetlen népcsoporthoz, egyetlen fajhoz nem tartozott, mert nem is tartozhatott. Mert, hogy ki milyen fajhoz tartozik és ezáltal milyen a külső fizikai megjelenése, az attól függ, hogy melyik csoporttal egyenszerűek a lélekben lévő erények, vagy gyengeségek. Az Úr pedig mindezek felett állt, mert Isten Fia volt, mert küldött volt, mert mert soha nem bukott, így nem tartozhatott a földhöz, és egyetle földön élő népcsoporthoz sem. Mindenek felett állt, így egyetlen félanyagi vagy anyagi világ lakóival nem volt egyenszerű. A tökéletesnek, az isteni jónak természetes kifejezési formája a harmónia, vagyis a szívet-lelket gyönyörködtető szép. Tehát mivel elérte a tökéletesség fokozatát és a jót teljes tökéletességében bírta, ezért ha itt a földön megjelent is, az egész külső megjelenése csakis ennek a tökéletes jónak megfelelő szép kellett, hogy legyen.
szemlézte: Bíró László
--
Re: Szellemtani alapok
Mo 13. Feb 2023, 05:43
Hitbeli megpróbáltatások az utolsó időkben
Részlet "Az igaz hit ereje" című szellemi tanításból Zita médium által
A mai világban az emberiség nagy része hitetlen. Éppen ezért, mivel nincs igaz hite, azaz nem tud az igaz, meglévő, valós dolgokban rendíthetetlenül hinni, ezért a rosszat, mondhatom a gonosz dolgokat cselekszi, azaz nem tér meg. Mivel az emberiség nagy része hitetlen és az utolsó időket élitek, tehát a hátralévő idő rövid, ezért az emberiség több mint kétharmada a korszak- záráskor elkárhozik.
Ezek a kárhozatra ítélt lelkek a jelenkorban mindent elkövetnek, hogy a hitben élőket a helyes útról letérítsék azáltal, hogy bennük bizonytalanságot keltsenek, a valóság felöl. Ezt kérdőjelezik meg és ezen keresztül keltenek bizonytalanságot. Ezért az utolsó időkben nagyon nagy szüksége van a hitben élők seregének arra, hogy hitük mindenképpen rendíthetetlen maradjon. És ha az utolsó idők gonoszainak, és hitetleneinek nagy támadását meg nem rövidítené az Úr, egyetlen emberlélek sem tudna megmaradni hitének ereje által az igaz, a krisztusi úton. Egyetlen emberlélek sem. Ezért rövidülnek majd a szenvedések és a nyomorgattatások ideje.
János jelenései szerint az oltár alatt várók is megsokallják a földi testben élő hívők szenvedéseit, nagy sanyargattatásait, akik a nagy nyomorúságokból, az utolsó pillanatokban kerülnek majd ki és jutnak be a megmentettek világaiba. A bölcs embernek igyekeznie kell gyorsan beérkezni, hitben megerősödni az igazán nagy próbák és kisértések idejére.
A hitetlen világban egy-egy felbukkanó emberlélek most még csak próbálgatja a hitben élők erejét, hogy igazán és rendíthetetlenül hisznek-e abba, hogy Krisztus, az élő Isten Fia és Ő egyben a megváltás müvének keresztülvitelén keresztül az embernek Fia is. Az első szárnypróbálgatások kezdődtek azzal, hogy az Újszövetségben felsorolt négy evangélista: Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma mellé kezdték odailleszteni a nem hitelesített és zavaros dolgokkal megkevert különböző úgynevezett evangéliumokat is, mint például Mária evangéliumát vagy Júdás evangéliumát. Azt kezdték állítani, hogy Júdásnak az volt a küldetése, hogy árulja el az igaz vért. Hozzá nem téve, hogy mennyire az anyag szeretete élt benne, és mindezt harminc ezüst pénzért cselekedte.
Azok közül, akik az Isten engedelmével e földi világban megszülethetnek, senki nem jön azzal feladattal vagy küldetéssel, hogy a bűnt, a rosszat, a gonoszat cselekedje, vagy hogy bármilyen körülmények között gyilkossá váljon. Legfeljebb annyi történik, hogy mivel ebben a világban éppen elég bűn és gonoszság van, a teremtő Isten még a gonoszt is befogja, felhasználja, hogy a természettörvény kielégüljön, vagyis a kárma - mindenkor a kegyelemmel enyhítve - bekövetkezhessen. Tehát sem Júdás, sem senki a világon ilyen feladattal, hogy öljön, gyilkoljon, romboljon, hazugságot terjesszen, bűnöket kövessen el egy magasabb cél érdekében, nem születik. Ez a hitetlen világ koholmánya.
Mint mondom, ez még csak a kezdetek kezdete, az alap, amire az ellentét lassan, de biztos kézzel felépíti támadásait, először a szent család, majd kizárólagosan az Úr ellen. Tudniillik az egész keresztény hitvilág alappillérei vagy így is mondhatom tartóoszlopai: a mi Urunk, a Jézus Krisztus személye, élete, tanítása, szenvedése, kereszthalála és koronaként az ő feltámadása. Éppen ezért úgy gondolják, ha az Úr személyét, tökéletességét megingatják a hitben élők serege előtt, akkor az egész keresztény hit összedűl. Ennek érdekében cselekszenek, és látni fogjátok az elkövetkezendő időkben, hogy mindig újabb és újabb koholmányokat fognak az Úr személyéről az emberiség elé tárni. Tudniillik az ellentét nem tud belenyugodni Krisztus győzelmébe. Ha a leglényegesebbet, azaz Krisztus feltámadását semmisnek nyilvánítják, akkor úgy gondolják, a többivel: az ő igéivel és csodáival már könnyen elbánnak.
Pedig sosem fogják tudni megérteni és helyesen magyarázni a krisztusi csodákat. Kezdve a legelsővel, a kánaáni mennyegzőn véghezvitt csodájával, amikor a közönséges vizet, a legfinomabb, a legélvezetesebb, a legaromásabb borrá változtatta, folytatva a többi csodával, amikor a születésétől vaknak visszaadta látását, vagy amikor a megszállottból, a megszállóknak egész légióját űzte ki, vagy amikor az öt kenyérrel és két hallal több mint ötezer embert és a hozzájuk tartozó asszonynépet és gyermekeket vendégelte meg, folytatva a csodák csodájával, a negyednapja halott Lázár oszlásnak indult testének - aminek az Írás szerint már szaga volt - feltámasztásával. Ezeknek a csodáknak szétszedését azonban későbbre hagyják.
Mondom a tartóoszlopokat döngetik majd erősen. El akarják vetetni a keresztény világtól azt a tényt, hogy Krisztus az Isten Fia volt. Arra akarnak építkezni, hogy csak ember Fia volt, nagyon is ember. Ha pedig csak ember volt, hozzájuk hasonlóan emberies igényei voltak, amelyeknek kielégítését egy ideig esetleg húzni-halasztani lehetett, de előbb-utóbb azok, akár csak a bűnös emberlélekben, a felszínre törtek. Ezen az alapon elképzelhetetlen a számukra, hogy az Úr, nemileg megtartóztatott életet élt volna, holott erre nem egy, úgynevezett szent ember is képes, aki valamilyen elv, vagy eszmének szenteli életét. A földön élők közül többen képesek voltak erre, ugyanakkor az Úrról ezt nem képesek feltételezni.
A földön élők bukott szellemek, akik a bukás következtében kiléptek a duális egységből, vagyis az adó és elfogadó félt összetartó burok kettészakadt és ezáltal a bukottak számszerint többen, de valós értékben megkicsinyültek. Ezzel szemben az Úr, mivel soha nem bukott és a magasságok magasságának lakója és irányítója volt, a duális egységből soha ki nem lépett. Aki pedig a duális egységből ki nem lép, az - az Írás szerint - nem fertőztetheti meg magát asszonnyal. Ami azt jelenti, hogy a saját erőit, más elfogadó erőkkel nem kapcsolhatja össze, mivel duális felével zárt burkot, azaz egységet alkot; tökéletes a harmónia, tökéletes az adó és elfogadó erők keringése, így teljes az egység. Tehát ebbe az egységbe, egy harmadik, erőivel soha be nem léphet, mint az megtörtént azoknál, akik a bukás, a bűn következtében elváltak saját duális felüktől.
Mária Magdaléna, bár keveset mond róla a Szentírás, mégis nyilvánvaló, hogy az Urat nagyon szerette, de nem szerelemmel, hanem azért, mert megbocsátotta bűneit. Egyedül az Úr volt képes arra, hogy a bűnöket megbocsássa, így Mária Magdalénát kiemelte abból a fertőből, amelyben élt, és ezzel új életet, új lehetőséget nyitott számára. Ettől a pillanattól: a gyógyulás pillanatától, Mária Magdaléna nem ismert többé férfit. Magdaléna tulajdonképpen egy női névvé alakult, de eredetiségében a származása helyét jelöli; magdalai, azaz Magdalából való, magdalai Mária.
Tehát az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az isteni tulajdonságokkal
rendelkező Emberfia semminemű házassági kapcsolatot Mária Magdalénával nem
létesíthetett és ebből a kapcsolatból gyermek sem származhatott.
Újabb, erős pörölyütés akar lenni az az állítás, hogy az Úr nem támadt fel,
hanem egy 1980-ban megtalált sírban pihent. Később, mivel tényekkel alátámasztani és bizonyítani képtelenek voltak, bizonyítékok hiányában elhallgattak róla. Mivel a keresztény hit aláásásához, ennek az erős tartógerendának lerombolása a legfontosabb lépés, ezért most 27 évvel később, ugyanezzel újra próbálkoznak.
Mára az Úr külső formáját is megtámadták, egyik oldalon azt bizonygatva, hogy külseje korának zsidó emberi formájának felelt meg, más oldalon állítva, hogy az arcvonása, bőrének színe, hajának gyapjassága, egész külseje az afrikai faj jellemzői voltak. Ezt akarják bizonyítani, holott mi már ugyancsak megmondottuk néktek azt , hogy a mi Urunk, a Jézus Krisztus egyetlen népcsoporthoz, egyetlen fajhoz nem tartozott, mert nem is tartozhatott. Mert, hogy ki milyen fajhoz tartozik és ezáltal milyen a külső fizikai megjelenése, az attól függ, hogy melyik csoporttal egyenszerűek a lélekben lévő erények, vagy gyengeségek. Az Úr pedig mindezek felett állt, mert Isten Fia volt, mert küldött volt, mert mert soha nem bukott, így nem tartozhatott a földhöz, és egyetle földön élő népcsoporthoz sem. Mindenek felett állt, így egyetlen félanyagi vagy anyagi világ lakóival nem volt egyenszerű. A tökéletesnek, az isteni jónak természetes kifejezési formája a harmónia, vagyis a szívet-lelket gyönyörködtető szép. Tehát mivel elérte a tökéletesség fokozatát és a jót teljes tökéletességében bírta, ezért ha itt a földön megjelent is, az egész külső megjelenése csakis ennek a tökéletes jónak megfelelő szép kellett, hogy legyen.
szemlézte: Bíró László
--
Részlet "Az igaz hit ereje" című szellemi tanításból Zita médium által
A mai világban az emberiség nagy része hitetlen. Éppen ezért, mivel nincs igaz hite, azaz nem tud az igaz, meglévő, valós dolgokban rendíthetetlenül hinni, ezért a rosszat, mondhatom a gonosz dolgokat cselekszi, azaz nem tér meg. Mivel az emberiség nagy része hitetlen és az utolsó időket élitek, tehát a hátralévő idő rövid, ezért az emberiség több mint kétharmada a korszak- záráskor elkárhozik.
Ezek a kárhozatra ítélt lelkek a jelenkorban mindent elkövetnek, hogy a hitben élőket a helyes útról letérítsék azáltal, hogy bennük bizonytalanságot keltsenek, a valóság felöl. Ezt kérdőjelezik meg és ezen keresztül keltenek bizonytalanságot. Ezért az utolsó időkben nagyon nagy szüksége van a hitben élők seregének arra, hogy hitük mindenképpen rendíthetetlen maradjon. És ha az utolsó idők gonoszainak, és hitetleneinek nagy támadását meg nem rövidítené az Úr, egyetlen emberlélek sem tudna megmaradni hitének ereje által az igaz, a krisztusi úton. Egyetlen emberlélek sem. Ezért rövidülnek majd a szenvedések és a nyomorgattatások ideje.
János jelenései szerint az oltár alatt várók is megsokallják a földi testben élő hívők szenvedéseit, nagy sanyargattatásait, akik a nagy nyomorúságokból, az utolsó pillanatokban kerülnek majd ki és jutnak be a megmentettek világaiba. A bölcs embernek igyekeznie kell gyorsan beérkezni, hitben megerősödni az igazán nagy próbák és kisértések idejére.
A hitetlen világban egy-egy felbukkanó emberlélek most még csak próbálgatja a hitben élők erejét, hogy igazán és rendíthetetlenül hisznek-e abba, hogy Krisztus, az élő Isten Fia és Ő egyben a megváltás müvének keresztülvitelén keresztül az embernek Fia is. Az első szárnypróbálgatások kezdődtek azzal, hogy az Újszövetségben felsorolt négy evangélista: Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma mellé kezdték odailleszteni a nem hitelesített és zavaros dolgokkal megkevert különböző úgynevezett evangéliumokat is, mint például Mária evangéliumát vagy Júdás evangéliumát. Azt kezdték állítani, hogy Júdásnak az volt a küldetése, hogy árulja el az igaz vért. Hozzá nem téve, hogy mennyire az anyag szeretete élt benne, és mindezt harminc ezüst pénzért cselekedte.
Azok közül, akik az Isten engedelmével e földi világban megszülethetnek, senki nem jön azzal feladattal vagy küldetéssel, hogy a bűnt, a rosszat, a gonoszat cselekedje, vagy hogy bármilyen körülmények között gyilkossá váljon. Legfeljebb annyi történik, hogy mivel ebben a világban éppen elég bűn és gonoszság van, a teremtő Isten még a gonoszt is befogja, felhasználja, hogy a természettörvény kielégüljön, vagyis a kárma - mindenkor a kegyelemmel enyhítve - bekövetkezhessen. Tehát sem Júdás, sem senki a világon ilyen feladattal, hogy öljön, gyilkoljon, romboljon, hazugságot terjesszen, bűnöket kövessen el egy magasabb cél érdekében, nem születik. Ez a hitetlen világ koholmánya.
Mint mondom, ez még csak a kezdetek kezdete, az alap, amire az ellentét lassan, de biztos kézzel felépíti támadásait, először a szent család, majd kizárólagosan az Úr ellen. Tudniillik az egész keresztény hitvilág alappillérei vagy így is mondhatom tartóoszlopai: a mi Urunk, a Jézus Krisztus személye, élete, tanítása, szenvedése, kereszthalála és koronaként az ő feltámadása. Éppen ezért úgy gondolják, ha az Úr személyét, tökéletességét megingatják a hitben élők serege előtt, akkor az egész keresztény hit összedűl. Ennek érdekében cselekszenek, és látni fogjátok az elkövetkezendő időkben, hogy mindig újabb és újabb koholmányokat fognak az Úr személyéről az emberiség elé tárni. Tudniillik az ellentét nem tud belenyugodni Krisztus győzelmébe. Ha a leglényegesebbet, azaz Krisztus feltámadását semmisnek nyilvánítják, akkor úgy gondolják, a többivel: az ő igéivel és csodáival már könnyen elbánnak.
Pedig sosem fogják tudni megérteni és helyesen magyarázni a krisztusi csodákat. Kezdve a legelsővel, a kánaáni mennyegzőn véghezvitt csodájával, amikor a közönséges vizet, a legfinomabb, a legélvezetesebb, a legaromásabb borrá változtatta, folytatva a többi csodával, amikor a születésétől vaknak visszaadta látását, vagy amikor a megszállottból, a megszállóknak egész légióját űzte ki, vagy amikor az öt kenyérrel és két hallal több mint ötezer embert és a hozzájuk tartozó asszonynépet és gyermekeket vendégelte meg, folytatva a csodák csodájával, a negyednapja halott Lázár oszlásnak indult testének - aminek az Írás szerint már szaga volt - feltámasztásával. Ezeknek a csodáknak szétszedését azonban későbbre hagyják.
Mondom a tartóoszlopokat döngetik majd erősen. El akarják vetetni a keresztény világtól azt a tényt, hogy Krisztus az Isten Fia volt. Arra akarnak építkezni, hogy csak ember Fia volt, nagyon is ember. Ha pedig csak ember volt, hozzájuk hasonlóan emberies igényei voltak, amelyeknek kielégítését egy ideig esetleg húzni-halasztani lehetett, de előbb-utóbb azok, akár csak a bűnös emberlélekben, a felszínre törtek. Ezen az alapon elképzelhetetlen a számukra, hogy az Úr, nemileg megtartóztatott életet élt volna, holott erre nem egy, úgynevezett szent ember is képes, aki valamilyen elv, vagy eszmének szenteli életét. A földön élők közül többen képesek voltak erre, ugyanakkor az Úrról ezt nem képesek feltételezni.
A földön élők bukott szellemek, akik a bukás következtében kiléptek a duális egységből, vagyis az adó és elfogadó félt összetartó burok kettészakadt és ezáltal a bukottak számszerint többen, de valós értékben megkicsinyültek. Ezzel szemben az Úr, mivel soha nem bukott és a magasságok magasságának lakója és irányítója volt, a duális egységből soha ki nem lépett. Aki pedig a duális egységből ki nem lép, az - az Írás szerint - nem fertőztetheti meg magát asszonnyal. Ami azt jelenti, hogy a saját erőit, más elfogadó erőkkel nem kapcsolhatja össze, mivel duális felével zárt burkot, azaz egységet alkot; tökéletes a harmónia, tökéletes az adó és elfogadó erők keringése, így teljes az egység. Tehát ebbe az egységbe, egy harmadik, erőivel soha be nem léphet, mint az megtörtént azoknál, akik a bukás, a bűn következtében elváltak saját duális felüktől.
Mária Magdaléna, bár keveset mond róla a Szentírás, mégis nyilvánvaló, hogy az Urat nagyon szerette, de nem szerelemmel, hanem azért, mert megbocsátotta bűneit. Egyedül az Úr volt képes arra, hogy a bűnöket megbocsássa, így Mária Magdalénát kiemelte abból a fertőből, amelyben élt, és ezzel új életet, új lehetőséget nyitott számára. Ettől a pillanattól: a gyógyulás pillanatától, Mária Magdaléna nem ismert többé férfit. Magdaléna tulajdonképpen egy női névvé alakult, de eredetiségében a származása helyét jelöli; magdalai, azaz Magdalából való, magdalai Mária.
Tehát az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az isteni tulajdonságokkal
rendelkező Emberfia semminemű házassági kapcsolatot Mária Magdalénával nem
létesíthetett és ebből a kapcsolatból gyermek sem származhatott.
Újabb, erős pörölyütés akar lenni az az állítás, hogy az Úr nem támadt fel,
hanem egy 1980-ban megtalált sírban pihent. Később, mivel tényekkel alátámasztani és bizonyítani képtelenek voltak, bizonyítékok hiányában elhallgattak róla. Mivel a keresztény hit aláásásához, ennek az erős tartógerendának lerombolása a legfontosabb lépés, ezért most 27 évvel később, ugyanezzel újra próbálkoznak.
Mára az Úr külső formáját is megtámadták, egyik oldalon azt bizonygatva, hogy külseje korának zsidó emberi formájának felelt meg, más oldalon állítva, hogy az arcvonása, bőrének színe, hajának gyapjassága, egész külseje az afrikai faj jellemzői voltak. Ezt akarják bizonyítani, holott mi már ugyancsak megmondottuk néktek azt , hogy a mi Urunk, a Jézus Krisztus egyetlen népcsoporthoz, egyetlen fajhoz nem tartozott, mert nem is tartozhatott. Mert, hogy ki milyen fajhoz tartozik és ezáltal milyen a külső fizikai megjelenése, az attól függ, hogy melyik csoporttal egyenszerűek a lélekben lévő erények, vagy gyengeségek. Az Úr pedig mindezek felett állt, mert Isten Fia volt, mert küldött volt, mert mert soha nem bukott, így nem tartozhatott a földhöz, és egyetle földön élő népcsoporthoz sem. Mindenek felett állt, így egyetlen félanyagi vagy anyagi világ lakóival nem volt egyenszerű. A tökéletesnek, az isteni jónak természetes kifejezési formája a harmónia, vagyis a szívet-lelket gyönyörködtető szép. Tehát mivel elérte a tökéletesség fokozatát és a jót teljes tökéletességében bírta, ezért ha itt a földön megjelent is, az egész külső megjelenése csakis ennek a tökéletes jónak megfelelő szép kellett, hogy legyen.
szemlézte: Bíró László
--
Re: Szellemtani alapok
Di 14. Feb 2023, 07:08
Az emberi élet hét éves ciklusai
Hétévente egy új életszakaszba lépünk. Tulajdonképpen ezek a ciklusok alakítják az életünket, ezek határozzák meg, hogy milyen mértékű sikereket fogunk elérni, vagy hogy épp mennyire leszünk boldogak, ezért nem árt tisztában lenni ezekkel a 7 éves szakaszokkal.
A születéstől 7 éves korig
Édesanyánkkal szoros a kapcsolat, ekkor fedezzük fel a környezetünket, alakulnak ki az érzékeink. A kezdetben szoros kötelék az év múlásával lazulni fog, hiszen elindulunk felfedezni a közvetlen környezetünket.
7 és 14 éves kor között
Szoros kapcsolat alakul ki édesapánkkal, kezdetét veszi a személyiségünk fejlődése, amelyben nagy szerep jut édesapánknak is, aki a legjobb szövetségesünk lesz. Szeretjük édesanyánkat, de édesapánkat már imádni fogjuk
.
14 és 21 éves kor között
A lázadás időszaka ez, amikor megkérdőjelezzük az adott társadalmi rendszert, politikai berendezkedést. Az intellektuális képességeink indulnak fejlődésnek. Összetűzésbe kerülünk a szüleinkkel, a társadalommal, mert úgy gondoljuk, hogy lehetne ennél is jobban élni. Ilyenkor anarchikus érzések dúlnak bennünk, amelyek fokozatosan alábbhagynak és megszűnnek, ha már kirepültünk a családi fészekből és saját lábunkra álltunk.
21 és 28 év között
Alkalmazkodunk a társadalmi normákhoz, mert be kell látnunk, hogy a világot nem tudjuk megváltoztatni, de arra törekszünk, hogy jobban teljesítsünk, mint elődeink. Ez érvényes a munkahelyre, a családalapításra is.
Vége az első 4×7 időszaknak és kezdődik a következő 28 év
28 és 35 év között
Adott a lakás, az autó, a család, de ha az elmúlt 4 ciklusban több kudarc is ért bennünk, nagy az esélye annak, hogy a házasságunk, párkapcsolatunk válással, szakítással fog végződni. Ha a szülőkkel nem volt rendezve a viszony, most konfliktus pattanhat ki emiatt. Ez egy nehéz időszak lehet az életben, bekövetkezhet a munkahely elvesztése, valamint a depresszió is kialakulhat.
35 és 42 év között
Minden a nulláról indul. Tanultunk a hibáinkból, így sokkal tapasztaltabban tudjuk kezelni a nehézségeket, válságokat. Megtörténik a családunkkal való viszonyrendezés, kibékülés. A munkahely keresés során már nem az fog számítani, hogy mennyi lesz a fizetés, hanem hogy mennyi lesz a szabadidőnk.
42 és 49 év között
Itt már megtörténhet a társadalmi szerepvállalás, azaz, hogy valamilyen ügy mellé állunk. Azonban gyakran krízis alakulhat ki, amikor megkérdezzünk önmagunktól, hogy kik is vagyunk
valójában, mit tettünk le idáig az asztalra, és mi a jövőben szerepünk.
49 és 56 év között
Ebben a korban már az érzelmeinkre kezdünk figyelni, az anyagi javak háttérbe szorulnak. Életünk új értelmet nyer, amely idős napjainkig is elkísérhet.
Vége a második 4×7-es időszaknak
Következik egy újabb 7 éves ciklus, de már más szemszögből, perspektívából nézzük az életet, még akkor is, ha sokszor ugyan azokkal a problémákkal és gondokkal találkozunk.
Karsay István
UI
Mit tanultunk Istentől 2022-ben? − Nemes Nándor személyes videó üzenete
https://www.youtube.com/watch?v=_aCdsxh4yfs
Hétévente egy új életszakaszba lépünk. Tulajdonképpen ezek a ciklusok alakítják az életünket, ezek határozzák meg, hogy milyen mértékű sikereket fogunk elérni, vagy hogy épp mennyire leszünk boldogak, ezért nem árt tisztában lenni ezekkel a 7 éves szakaszokkal.
A születéstől 7 éves korig
Édesanyánkkal szoros a kapcsolat, ekkor fedezzük fel a környezetünket, alakulnak ki az érzékeink. A kezdetben szoros kötelék az év múlásával lazulni fog, hiszen elindulunk felfedezni a közvetlen környezetünket.
7 és 14 éves kor között
Szoros kapcsolat alakul ki édesapánkkal, kezdetét veszi a személyiségünk fejlődése, amelyben nagy szerep jut édesapánknak is, aki a legjobb szövetségesünk lesz. Szeretjük édesanyánkat, de édesapánkat már imádni fogjuk
.
14 és 21 éves kor között
A lázadás időszaka ez, amikor megkérdőjelezzük az adott társadalmi rendszert, politikai berendezkedést. Az intellektuális képességeink indulnak fejlődésnek. Összetűzésbe kerülünk a szüleinkkel, a társadalommal, mert úgy gondoljuk, hogy lehetne ennél is jobban élni. Ilyenkor anarchikus érzések dúlnak bennünk, amelyek fokozatosan alábbhagynak és megszűnnek, ha már kirepültünk a családi fészekből és saját lábunkra álltunk.
21 és 28 év között
Alkalmazkodunk a társadalmi normákhoz, mert be kell látnunk, hogy a világot nem tudjuk megváltoztatni, de arra törekszünk, hogy jobban teljesítsünk, mint elődeink. Ez érvényes a munkahelyre, a családalapításra is.
Vége az első 4×7 időszaknak és kezdődik a következő 28 év
28 és 35 év között
Adott a lakás, az autó, a család, de ha az elmúlt 4 ciklusban több kudarc is ért bennünk, nagy az esélye annak, hogy a házasságunk, párkapcsolatunk válással, szakítással fog végződni. Ha a szülőkkel nem volt rendezve a viszony, most konfliktus pattanhat ki emiatt. Ez egy nehéz időszak lehet az életben, bekövetkezhet a munkahely elvesztése, valamint a depresszió is kialakulhat.
35 és 42 év között
Minden a nulláról indul. Tanultunk a hibáinkból, így sokkal tapasztaltabban tudjuk kezelni a nehézségeket, válságokat. Megtörténik a családunkkal való viszonyrendezés, kibékülés. A munkahely keresés során már nem az fog számítani, hogy mennyi lesz a fizetés, hanem hogy mennyi lesz a szabadidőnk.
42 és 49 év között
Itt már megtörténhet a társadalmi szerepvállalás, azaz, hogy valamilyen ügy mellé állunk. Azonban gyakran krízis alakulhat ki, amikor megkérdezzünk önmagunktól, hogy kik is vagyunk
valójában, mit tettünk le idáig az asztalra, és mi a jövőben szerepünk.
49 és 56 év között
Ebben a korban már az érzelmeinkre kezdünk figyelni, az anyagi javak háttérbe szorulnak. Életünk új értelmet nyer, amely idős napjainkig is elkísérhet.
Vége a második 4×7-es időszaknak
Következik egy újabb 7 éves ciklus, de már más szemszögből, perspektívából nézzük az életet, még akkor is, ha sokszor ugyan azokkal a problémákkal és gondokkal találkozunk.
Karsay István
UI
Mit tanultunk Istentől 2022-ben? − Nemes Nándor személyes videó üzenete
https://www.youtube.com/watch?v=_aCdsxh4yfs
Re: Szellemtani alapok
Mi 15. Feb 2023, 06:16
*Van egy régi mondás,* miszerint ha a tanítvány készen áll, akkor megjelenik a tanár. Ritkán van alkalmunk arra, hogy személyes irányítást és tanítást kapjunk egy megvilágosodott lélektől, aki vezetni tud minket saját utunkon, önmagunk felismerése felé. Egy olyan személytől, aki önmagunk tökéletesítésének egy élő példáját nyújtja, aki kívülről és belülről egyaránt irányít és támogat minket, amint elkezdjük a spirituális szabadság és a megvilágosodás felé vezető gyakran nehéz utazást.
"A Mester olyan valaki, akinél ott van a kulcs ahhoz, hogy Te is Mester lehess... hogy segítsen megérteni, hogy te is Mester vagy, s egy vagy Istennel. Ez minden... mindössze ennyi a Mester szerepe."
"A tanítvány dolga az, hogy mesterré váljon, hogy ne kelljen örökre a tanítványomnak lennie. Még csak nem is kell, hogy a tanítványom legyél, mert Te már egy mester vagy, csak nem tudsz erről. Tehát én csak elmondom, hogyan ismerd fel újra önmagad, ez minden."
"Tanításunk arról szól, hogy bármit is kell tenned ezen a világon, azt tedd teljes szíveddel, felelősségteljesen, és meditálj minden nap. Ily módon egyre több tudásra teszel szert, mind nagyobb bölcsességre, békére - azért, hogy szolgáld magad és szolgáld a világot. Ne feledd, hogy saját jóságod benned lakozik. Ne feledd, hogy bensődben Isten rejtezik."
UI:
MIT JELENT KERESZTÉNYNEK LENNI? KELL-E TEMPLOMBA JÁRNI?
https://www.flagmagazin.hu/mondom-a-mag ... b6wPKIWUyY
"A Mester olyan valaki, akinél ott van a kulcs ahhoz, hogy Te is Mester lehess... hogy segítsen megérteni, hogy te is Mester vagy, s egy vagy Istennel. Ez minden... mindössze ennyi a Mester szerepe."
"A tanítvány dolga az, hogy mesterré váljon, hogy ne kelljen örökre a tanítványomnak lennie. Még csak nem is kell, hogy a tanítványom legyél, mert Te már egy mester vagy, csak nem tudsz erről. Tehát én csak elmondom, hogyan ismerd fel újra önmagad, ez minden."
"Tanításunk arról szól, hogy bármit is kell tenned ezen a világon, azt tedd teljes szíveddel, felelősségteljesen, és meditálj minden nap. Ily módon egyre több tudásra teszel szert, mind nagyobb bölcsességre, békére - azért, hogy szolgáld magad és szolgáld a világot. Ne feledd, hogy saját jóságod benned lakozik. Ne feledd, hogy bensődben Isten rejtezik."
UI:
MIT JELENT KERESZTÉNYNEK LENNI? KELL-E TEMPLOMBA JÁRNI?
https://www.flagmagazin.hu/mondom-a-mag ... b6wPKIWUyY
Re: Szellemtani alapok
Mi 15. Feb 2023, 06:23
2023. februári szellemtani hírlevél
Tartalomjegyzék
50 év távlatából. Zita médium közlése 2
Krisztus földre jövetelének misztériuma 6
A másvilág értékmérői 23
Tanít a szellemvilág 24
Ingyenes szellemtani könyvek! 27
Szellemi iskola 39
Haszon oltárán feláldozzuk világunkat 31
Ajánlott havi web. lapok 32
https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... R_CMUN9D4I
https://data.hu/get/13616499/SBK_Hirlevel_216.doc
Tartalomjegyzék
50 év távlatából. Zita médium közlése 2
Krisztus földre jövetelének misztériuma 6
A másvilág értékmérői 23
Tanít a szellemvilág 24
Ingyenes szellemtani könyvek! 27
Szellemi iskola 39
Haszon oltárán feláldozzuk világunkat 31
Ajánlott havi web. lapok 32
https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... R_CMUN9D4I
https://data.hu/get/13616499/SBK_Hirlevel_216.doc
Bei iphpbb3.com bekommen Sie ein kostenloses Forum mit vielen tollen Extras
Forum kostenlos einrichten - Hot Topics - Tags
Beliebteste Themen: PC, TV, Ford, Adam, ORF
Impressum | Datenschutz