Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

Makk István
Az evangéliumi Nyolc Boldogság isteni törvényrendje - Felvezetés

Részlet szabadon “ Az örök fejlődés kozmikus útja” című művének
harmadik kötetéből

a Föld olyan szellemseregek helye, akik a szeretet elvétől eltérve paradicsomi világokból buktunk alá a Földre. Ebből az ős szellembukásból való felébredésünk az ősember állapottal kezdődött és ez az ébredés és fejlődés az emberi kultúrákon át a mai napig folyamatosan tart, a Szentírás szerint az újraszületés és örök fejlődés boldogító távlatában, a végső cél, az Istenben való egység felismerése és betöltése felé. A „Legyetek tökéletesek, miként mennyei Atyátok tökéletes!”- krisztusi parancs betöltése által.
E témakörünk az evangéliumi Nyolc Boldogság isteni törvényrendje - az evangéliumi Hegyibeszéd összfoglalata - a krisztusi igazságok summája - a szellemi evolúció vezérfonala. Ezért minden szellemi evolúció a Nyolc Boldogság törvényeinek betöltésétől függ!

Alapvető fontosságú a testet öltött szellem - az ember - számára, hogy a Nyolc Boldogság törvényrendjét a fizikai és szellemi fénytan tükrében lássa!
A fizikai törvények - jelenségek és állapotok - nem egyebek, mint a szellemi, erkölcsi törvényeknek és állapotoknak a fizikai síkra való vetületei, anyagiasult formái. Minden fizikai törvénynek meg van a maga metafizikai - szellemi törvénye, melyből az anyagba, a fizikai világba vetül. A fizikai törvények egyben rámutatnak a szellemi törvényekre. A fizika és metafizika között a viszony a következő: a fizika a test - a metafizika a lélek! A kettő egymással egységet képez. Ismert törvény, hogy a lélek élteti a testet tehát a metafizikai törvények éltetik a fizikai törvényeket.

A Nyolc Boldogság törvényrendje a krisztusi igazságok fundamentuma, a „Hegyibeszéd” összfoglalata, a szellemi fejlődés egymásután betöltendő fokozatainak isteni útjelzője. Mi, itt a Földön, testet öltött állapotban szellemi sötétkamrában vagyunk! Isteni törvény szerint a szellemi bizonyosságok le vannak takarva előttünk, és csak intuíciónkra, megérzésünkre támaszkodhatunk.
Látjuk, hogy felül, a szellemi síkon van a szellemi igazságok valóságos képe, és a fizikai síkon a visszájára fordulva, mindennek az ellenkezője látszik igazságnak! Pontosan ezért kaptuk a testet öltés kegyelmi állapotát, hogy mélyre bukott szellemállapotunkban - az ellentétes, a látszat igazságok ellenére - tegyük magunkévá a krisztusi igazságot, a szeretet elvét! Mert csak így tudunk a szellemi fejlődés útján előre haladni, csak így tudunk erkölcsileg feljebb emelkedni, ha a látszatigazságok ellenére csatlakozunk a jó elvéhez, a szeretet elvéhez.
A Nyolc Boldogság egymás utáni fokozatai három emelkedő fogalommal fejezhetők ki:

1. Megigazulás
2. Megszentelődés
3. Megdicsőülés!

Érezzük, hogy ezek sorrendje a szellemi fejlődés folyamán fel nem cserélhető! Az első négy boldogság - a megigazulás fokozatai! Az ötödik, hatodik és hetedik boldogság - a megszentelődés fokozatai!
A nyolcadik boldogság - a megdicsőülés fokozata, amely után már a mennyei szférák dicsősége következik! Képtelenség elképzelni, hogy valaki megszentelődne, mielőtt megigazult volna! És hogy valaki megdicsőülne, mielőtt megszentelődött volna.
A Nyolc Boldogság időrendi sorrendje lépésről-lépésre, testet öltésről testet öltésre épül fel bennünk a szellemi evolúció folyamán, amely fejlődési sorrend a szellemi visszaesés veszélye nélkül fel nem cserélhető!
A két legnagyobb krisztusi kijelentés: A Nyolc Boldogság törvényrendje - és a Szeretet két főparancsa! Minden szellemlény evolúciója ezek betöltésétől függ a Világegyetemben!
Nekünk egyetlen teendőnk van! Emberi énünkkel mind kevésbé bemerülni az anyagba, felsőbbrendű énünkkel pedig mind magasabb szférákba emelkedni, hogy minél tisztábban, minél torzítatlanabbul tudjuk átélni, és életünkkel megvalósítani a Szeretet két főparancsát és a Nyolc Boldogság igazságainak krisztusi törvényrendjét! Ezen áll vagy bukik örök fejlődésünk sorsa!
Ettől függ, hogy be tudjuk-e tölteni a szeretet két főparancsának és a Hegyibeszédnek krisztusi programját, amely így szól:
„Legyetek tökéletesek, miként mennyei Atyátok tökéletes!”

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az evangéliumi Nyolc Boldogság isteni törvényrendje
Adai közlés - Aki engem követ nem jár sötétségben
Hol van a mennyország és hol vannak az angyalok?
A különbségek feleismerése és az eredmények
A Névtelen Szellem műveinek allegorikus képe
HANG - Hogyan tud mindent Isten?
A szeretet becsületesen küzd



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirp0TE0 ... A?e=1yNVgJ
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=RxPchYhA41g
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 1999.nov.23.

https://www.youtube.com/watch?v=9lJnUzEzh1k
Az emberiség múltja, jelene és jövője – Zita médium közlése
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=e7pVpg1k9iY
Az igaz hit ereje – Zita médium közlése 2007.márc.4.
Hangoskönyv (Lilla)

https://videa.hu/videok/film-animacio/s ... Rd7IvKvCKI
Szerelembe gurulva – Romantikus film

[Karsay1958]

FÉRFI LÉLEK ÉS A BETEGSÉGEK

SZERZŐ: HESZLER RAMÓNA

Nem olyan régen csodálkoztam rá arra a jelenségre, hogy valahogy az elmúlt években nagyon sok, 40-es, 50-es éveiben járó férfit vitt el tragikusan, hirtelen módon a halál. Mi lehet a háttérben?
Nem, ez nem valami konteós cikknek készül és most hirtelen egy statisztikát se tudok előrántani, hogy pontosan mennyi, fiatal és egészségesnek hitt férfit ragadott el a halál az elmúlt 5 évben. Csak valahogy egyre többször jönnek szembe ilyen hírek, amik akaratlanul is elgondolkodtatnak.

Mert úgy érzem mi nők, sokkal többször beszélünk már arról, hogy milyen mentális nehézségekkel küzdünk, mint férfi társaink. És az sem ismeretlen sokak számára, hogy a lélek és a testi betegségek bizony kéz a kézben járnak. Milyen jó, hogy beszélünk a szexuális és egyéb, nőket ért atrocitásokról, azok lelki vonulatáról. De mégis hol maradnak a férfiak?

Ki foglalkozik a férfi lélekkel? Mert miközben nagyon helyesen elmondjuk a kislányoknak, hogy bármi lehet belőlük, addig a kisfiúkról valahogy mindenki elfelejtkezik. Mert egy fiúnak, férfinak még mindig sokszor ciki ha sír, ha érzelmes, ha megakad az életében. Aztán ezekből a kisfiúkból később elfojtásokkal teli, depressziós felnőttek lesznek, akiket nem csoda, hogy idő előtt elviszi a szívük vagy valami más.

Mert hát ugye mi a férfi dolga? Ő a kenyérkereső, aki fenntartja az életszínvonalat vagy legalábbis megpróbálja összekaparni akkor is, amikor anya otthon küszködik a csemetékkel. Ő az, aki nem panaszkodik, csak robotol, miközben szépen lassan felzabálja a felelősség. Mert mi van, ha valakinek ez a szerep nem megy olyan könnyen vagy egyáltalán nem is illik hozzá? Mi van, ha ő sokkal érzékenyebb, másabb beállítottságú, mégis azt várják el tőle, hogy legyen mindig erős és bátor: legyen férfi!

Közben pedig bizonyított tény, hogy a férfiak sokkal kevésbé egészségközpontúak és már csak akkor mennek a legtöbben orvoshoz, ha nagyon muszáj. Szűrővizsgálatok, egészségmegőrzés, prevenció és mentális egészség már nem fér bele a maszkulin képbe.

Segítséget kérni? Ugyan, azt csak a gyengék szoktak. Persze, ez nem mindenkire igaz, és szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy mennyire fontos lenne, hogy beszéljünk erről és ne csak a női, de a férfi szerepeket is átgondoljuk. Hiszen a lelki nehézségek mentális betegségekhez vezethetnek, illetve testi tüneteket okozhatnak hosszú távon, ezért érdemes ezt komolyan venni. (a férfi szűrővizsgálatokról, betegségről itt írtunk)

Kedves férfiak, tényleg nem kell minket nőket megmenteni. Mentsétek meg magatokat azzal, hogy jobban odafigyeltek, mertek és akartok is kommunikálni és törődtök magatokkal. Mert rátok van szükségünk, nem pedig valami ezer éve kialakított képre a férfiakról.

UI:
JÉZUS MENNYEGZŐJE - A KERESZTÉNYSÉG TITKOS ISTENNŐJE https://www.youtube.com/watch?v=q2l3dWzfu4w

Egy "érdekes" megközelítés..

[Karsay1958]

Hétvégi filmajánló

Indigó film
https://www.youtube.com/watch?v=9cbk4Tu ... -AneJ8r3nQ






A szeretet meleg sugár, melytől
a bűn jege felolvad
és elpárolog


Ima


Mindenható jóságos Atyám, szeretetnek hatalmas Istene, mint porszem szelleme a világnak leborulok a te isteni szereteted előtt, miszerint úgy szeretted a bukott világot, hogy az elsőszülött fiadat elküldted értünk, hogy ne maradjon senki a szellemi halálban, hanem, a hit által mindenki üdvözülhessen. Milyen óriási, a Neked történő hátat fordítást megbocsátó szereteted Atyám, miszerint mily hatalmas szenvedés árán, mint viszonzásul a Te szeretetedre, tudta csak az Úr lehozni és széthinteni a megváltást és üdvöt hozó megváltási eszmeiséget, a szeretetnek és a szeretetből adódó megbocsátásnak az eszmeiségét, mert hogy megbocsátani csak is szeretetből, belőled jövő szeretetből lehet.
Bármennyire is ismétlésnek tűnik előtted Atyám és Uram Jézusom, de nem győzöm elégszer meghálálni a megbocsátás ajándékát, mint az üdvözülésnek és a haladásnak az alapját, amelyet mint a szeretetednek a bizonyítékát küldted le a mi Urunkon keresztül.
Köszönöm Neked Úr Jézusom, hogy vállaltad azt a borzalmas lelki és fizikai szenvedést, melynek talán csak a 10%-át ismeri az emberiség, ugyanis mindig az volt az ellentét célja, hogy elkendőzze a te hatalmas áldozatodat az emberiség elől, hogy ne derüljön ki a tömérdek mennyiségű szenvedés, amellyel kiváltottad az ok-okozati törvényből és ezzel együtt a sátán kezéből az emberiséget és hogy ezáltal ne higgyenek benned annyira, amennyire kellene.
Örök hála és dicséret illet Téged is Mária, mint a szeplőtelen fogantatás törvényének, valamint az alázatnak és az Istennek történő engedelmességnek a megtestesítőjét és a föld dualitásának kiegyenlítőjét, ama rengeteg szenvedésért, amellyel elősegítetted a föld felemelkedését, valamint azért, mert, az alázatosságban és Krisztust a szenvedéseiben, mint követendő példát állíthatott és állított is elénk az Úr.


*

Szeretet az Isten, írja János apostol és ha már szeretet az Isten, akkor Isten maga a szeretet! Az egész valója szeretet és ez Benne isteni szinten van meg. Tehát, ha már Isten lénye szeretet, akkor a szeretet hatalom, isteni hatalom, amellyel éltet mindent. Így a szeretet, az Élet, Amiből és Akitől származik minden ami él és éltetve van! A szeretet tehát olyan hatalom és olyan élet, amely az egész látható és láthatatlan világot, világegyetemet -és itt elsősorban a szellemekre gondolok- hatalmával (törvényeivel) fenntart, irányít és éltet. Irányítani és éltetni annyit jelent, mint adni, folyton csak adni, és soha nem várni vissza semmit, mert akkor abba a szeretetbe önzés vegyül és az már nem tiszta, hanem fertőzött szeretet. Istenben viszont nincs semekkora önzés, mert akkor nem lenne Isten az Isten, hanem egy bukott lény. Isten viszont olyan hatalmas és erős, hogy soha nem bukhat, ugyanis a bukás még csíra formában se nincs meg benne. Mindannak ellenére, hogy Isten hármas lény, Isten az abszolút Egy, mindennek kezdete és megalkotója. És ha ez így van, akkor a fentiekre hivatkozva azt is mondhatjuk, hogy a Szeretet az abszolút Egy vagyis, hogy az Istenben élő és a belőle kiáramló szeretet volt mindennek a kezdete. A szeretet alkotott és alkot ma is, az emberi elme számára felfoghatatlan, szebbnél szebb formákat. Az isteni szeretet hozta létre gyakorlatilag a Messiás világokat, rajtuk a megszámlálhatatlan Messiás-szellemekkel, elsősorban azokkal, akik elérték a “Legyetek olyan tökéletesek, mint a mennyei Atyátok” szintet, de azokkal is, akik lassan engedve az egyéniesülésnek, eltávolodtak az Atyától és féléretten saját világokat hozva létre, hátat fordítottak az isteni tervnek és útiránynak. Istennél és Istenben az igazság is jelen van, de szeretetbe csomagolva, mindannak ellenére, hogy aki az abszolút Szeretet ellen vét, vagyis egy kicsit is hátat fordít Neki, azonnal meglátszik a lelki ruháján.

Azt mondta az Úr magáról, hogy Ő az alfa és az Omega, vagyis a kezdet és a vég. Ha a paradicsomi világokat nézzük, az Úr jelenti mindennek a kezdetét és a végét, vagyis, hogy minden Belőle indult is mindennek Hozzá, vagyis “beléje” kell visszatérnie. Így Ő a szeretet-kezdete mindennek, Aki az Atyánál van és Hozzá, a messiás-szeretethez kell mindennek visszatérnie, ami Belőle, az Úrból vette kezdetét. Nem is akárki az Úr, ha már akkora világmindenségnek a megalkotója, amelynek se széle se hossza sincs, mert végtelen! Tehát Istenhez hasonlóan mindent átfog a Lénye és mindent vonz Magához, főként a bukott világokat. Szeretetével jelen volt minden bukás kialakulásánál, mint gátló tényező, hogy megakadályozza minden szenvedésnek a kialakulását, de mivel szabadakaratuk van az öntudattal rendelkező szellemeknek, ezért a bukási folyamatokat elsősorban lassította, de akiknél lehetett meg is tudta az Úr az ő Szent szellemei által akadályozni, ugyanis hatalmas, szellemi önfeláldozó szeretet kellett és kell ma is ahhoz, hogy a tiszta szellemek szembeszálljanak a gonosszal, mert a gonosz védett helyekről támad, amely védősáncokat a bukás produktumaiból épített ki, míg a tiszta szellemek úm. védtelenek, és ezáltal sokszor megszédülnek, ha az ellenséges “nyilak” eltalálják őket. De a bukott szellemek és Isten iránti szeretetük ad erőt a feleszméléshez és a bukott szellemek megmentéséért folytatott további munkához. Tehát, minden megváltási tevékenységnek, amelyet maga az Úr és az Őt követők folytatnak, szeretet az alapja és a csúcsa is.

Ahogy távolodtak a szellemek Istentől, úgy sűrűsödtek ők maguk és a fluidjaik is, a missziókat vállaló szellemeknek mind nagyobb és nagyobb áldozatokat és szenvedéseket kellett vállalniuk azért, hogy megközelíthessék a missziós területeket ,és, hogy hozzáférhessenek a bukásban lévő testvéreik, mind nagyobb szenvedéseket okozó lelki világához, Ahhoz,hogy egy-egy lelket megmentő gondolatot, érzést sugallhassanak a missziós szellemek, el kellett és kell szenvedniük a védenceik kitermelt erőikből, mely tevékenységhez tiszta szeretetre volt és van szükségük a tiszta szellemeknek. Ha azonban úgy kívánta a fejlődés törvénye, hogy testet kell ölteniük a fejlődést elősegítő szellemeknek, - még ha egy- egy esetben a saját magas világuknak valamilyen szinten bukott szellemei is voltak- a tőlük alacsonyabb világokra, így a földre is hozták magasabb szintű szeretetüket, amely révén kapcsolatban álltak az Istennel, saját világuk szellemeivel és történetesen a föld esetében a választott néppel, mely népnek a vezetőivé lettek, hogy felkészítsék őket a Leghatalmasabb Szeretetnek a befogadására. Az isteni szeretet testbe öltözött, hogy megmentse a világot a pusztulástól. Milyen hatalmas szeretetnek kellett lennie az abszolút szeretetnek, hogy mindezt megtegye! Nem tett mást, mint gyógyított, gyógyította az emberi lelkeket, hogy bejuthassanak az Isten Országába. Hatalmas kegyelem volt ez Isten részéről. Ahhoz, hogy a test meggyógyulhasson, a lelket kellett meggyógyítania, és a test automatikusan meggyógyult. Tiszta szeretet-erejével helyreállította a bűnök elkövetése okozta megrontott erőket, amelyek addig beteggé tették az emberi testet és az erők helyreállítása révén meggyógyult a test, ahol kiütköztek gyakorlatilag a bűn nyomai.. Ez volt a fő célja, mert beteg lélekkel nem lehet továbbhaladni, nem lehet bejutni az Isten Országába. Hatalmas munkát kellett végeznie az Úrnak, hisz ha nem jött volna le akkor a földre, a földön végbe mentek volna azok az események, amelyeknek ezután kell bekövetkezniük, de mindenki elkárhozott volna, azaz mindenki le került volna az új holdra és senki sem üdvözült volna. Tehát annyit gyógyított, és olyan tömérdek mennyiségű negatív erőt megtisztított a testbe öltözött szeretet, hogy több mint kétezer évvel kitolhatta a korszakzárást.
A testi vakság meggyógyításával, lelki vakságot gyógyított, a testi bénaság gyógyításával lelki bénaságtól szabadított meg embereket, míg a halláskárosultaknak visszaadta a lelki hallást is, egy kikötéssel: “Menj, de többé ne vétkezzél(!)”,rámutatván a meggyógyítottnak arra, hogy mitől vált beteggé és arra, hogy a betegségek okai a bűnök elkövetésében keresendők. Ezt a felhívást, szelíden ugyan, de határozottan, szinte minden meggyógyítottnak elmondta és mégis voltak olyanok a meggyógyítottak között, akik visszaestek a betegségbe, mert visszaestek a bűnbe. (Nagypénteken ezek az emberek is, mint vádlók szerepeltek Jézus elítélése alkalmával.) De azt, hogy Jézust mennyire a szeretet késztette a gyógyításokra és hogy nem volt benne semmilyen ellenérzés a bűnösökkel szemben, vagyis, hogy nem kívánta a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen a beteg lelkű ember, igazolja a házasságtörő asszony esete, akit nem hagyott a mózesi törvény szerint megérdemelten agyonkövezni, hanem, miután az Atya lediktálta Fiának az asszony bűneit, amelyet Jézus le is írt a porba: gyilkosság, házasságtörés, lopás, paráznaság stb, feloldozta őt bűnei következményei alól és elindította a lelket megtisztító bűnbánat útján és lehetőséget adott neki arra, hogy a kísértések kereszttüzében történő helytállásban visszaépíthesse a lelke hiányosságait, melyeket a bűnök elkövetésével idézett elő saját magának.

Jézusnál előre meg volt tervezve az, hogy az elkövetkező napokban merre fog menni és előre hírnököket küldött, hogy a megadott időre, akik találkozni szeretnének Vele és kegyeiben részesülni, tartózkodjanak az Úr által meghatározott helyen, hogy meggyógyíthassa őket bűneikből és azok következményeiből. Mint mondtam gyermekem, ahhoz, hogy a földet fel tudja emelni Jézus a szeretetnek és az ezzel járó bűnbocsánatnak szintjére, az embereket, a választott népet meg kellett gyógyítania bűneiből.
Igaz, elsősorban (modern kifejezéssel élve) a prevenciós munka a célravezetőbb, de ezt meg is tette az Úr már Mózesen keresztül, amikor a természettörvény igazságait közölte a választott néppel. Ezt a munkát végezte gyakorlatilag keresztelő János is, mint a mózesi korszak utolsó képviselője, Aki arra volt hivatva, hogy bűnbánatra késztesse a hallgatóságát és a követőit, hogy az ószövetségi törvények által és ezen törvényektől megtisztulva átadja Jézusnak az őt követőket: “Menjetek és kérdezzétek meg Jézust, hogy Ő a Messiás, vagy mást várjunk?” Habár a természettörvény leközlésének és annak betartásának a célja a Jézussal való találkozás és az Általa történő megváltás volt. Az Ószövetség befejezése is egyfajta korszak, illetve egy fejlődési korszak lezárása volt, amelyet Simeon meg is jövendölt: “...Íme Ő (Jézus) sokaknak romlására és sokaknak felemeltetésére lesz Izráelben…A Te szívedet viszont Kard járja át”. Amikor Jézus az Atya vonzására emelkedett fel az ősnapok világa felé, magával emelte mindazok szellemeit, akik pozitívan vizsgáztak az ószövetségi törvényekből és elhelyezte őket az újonnan megnyitott szférákban. Azok viszont, akiknek sikerült János bűnbánati keresztsége által Jézushoz csatlakozniuk, követték Őt és terjesztették az Örömhírt “minden nemzetnek”. Akiknek nem sikerült befogadni a Szeretet eszméit, ellenségévé váltak a megváltás eszmeiségének. Ezen emberlelkeknek az Úr a romlására lett. De mivel nem kívánja Isten a bűnösök halálát, hanem azt, hogy megtérjenek és eljussanak az Örök Életre, ezért egy-egy következő életben felkínálta a lehetőséget a megtérésre. Így volt ez történetesen a gazdag ifjúként emlegetett emberrel is, akinek Jézussal való találkozása, szeretetének sugarai, nem hozott megtérést, tehát nem adta be vagyonát később sem Jézus közösségébe és gazdagságával nem volt hajlandó kiváltani a saját üdvösségét, hanem gazdagon halt meg és csak odaát látta azt, hogy mekkorát tévedett az anyaghoz való ragaszkodással, ezért a következő életére ezt sikerült megtennie és már teljesen szegény sorsot vállalva öltött testet.

De az Úr, minden prevenciós előkészület ellenére, mégiscsak azokért jött, akiknél a bűn elkövetésének következményei mintegy beértek és szabadulni szerettek volna a terhektől, a betegségektől, de nem volt hozzá kellő lelki erejük: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan,, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én felüdítelek titeket”, mert hát azok , akik még élvezték és élvezik a “hat iga ökröt vettem és a feleséget vettem” állapotokat, kellő hit híján még nem is akarnak szabadulni a bűnös hajlamaiktól, sem azok következményeitől, mert Új szövetség révén az elkövetett bűnök következményei még nem értek meg, nem értek be, és ezáltal még nem szeretnének szabadulni a test örömeitől és gyönyöreitől, csak akkor, amikor már utolérik őket a következmények. Az ilyenek még nem alkalmasak az Isten Országára. Csak azok, akiket a szolgák az utak széléről és az útkereszteződésekről szedtek fel, mert azok már kellő erősek arra, hogy a bűneik következményeinek egy bizonyos részét el tudják hordozni, míg a többit feloldozza a kegyelem, ha bűnbánatot tart az ember, mert ugyanis a következmények feloldódnak Krisztus áldozatában, az ő szeretetének meleg sugarában, mely visszafejleszti a lélekben a bűnös hajlamokat és begyógyítja a bűn okozta sebeket.

A bűnbocsánatban is Isten hatalmas szeretete nyilvánul meg, mert vagy teljesen visszafogja a (lelket gyógyító) hatásokat, és csak akkor engedi vissza, amikor már a lélek megerősödik annyira, hogy elbírja azokat hordozni és át tudja emészteni, vagy teljesen megszünteti a következményeket, attól függően, hogy az embernek mire van szüksége a fejlődéshez, de a teljes visszahatásokat sohasem engedi rá a lélekre, mert agyon sújtaná. Amennyiben helyez vissza Isten az emberre a bűnei következményeiből, azt nem büntetés gyanánt teszi, hanem azért, hogy átdolgozza, áteméssze azokat, vagyis, hogy tanulni tudjon hibáiból, azok következményei révén. De sajnos sokszor az ember még ha sokadszorra is veri a fejét a következmények képezte korlátokba, még akkor sem tanul belőlük.
Sok esetben, ha egy életben súlyosan bűnözik az ember, akkor a következő életében pihentetik a gondviselését irányító angyalok azt a hajlamát és lezárják azt következményeivel együtt, az helyett, hogy a következmények ostora csattogna a bűnös hátán. Tehát ha valaki mentesnek látszik egy-egy bűnös hajlamtól, az még korántsem jelenti azt, hogy valóban legyőzte és kinőtte azt, hanem hogy le van zárva pihentetése céljából, és az újbóli harcokat majd ezután kell neki megharcolnia. Amennyiben tehát az egyén büszke arra, ami felett győzelemre jutni látszott, akkor az azért van, mert még nem vívta meg a harcait, vagyis nem dolgozott meg az eredményekért, hanem, csak le van zárva a bűnös hajlama, de amennyiben alázattal “elbújik” az egyén az emberek elől, és nem dicsekszik a pozitív eredményekkel, akkor az már azt jelenti, hogy Isten segítségével sikerült diadalra vinnie a bűn felett aratott győzelmet. Mivel tudatosodik az emberben az, hogy nem a saját érdeme az eredmény, hanem Istené, ezért Őt illeti meg a dicsőség,és mély alázattal borul le Előtte, igyekszik elrejteni az eredményt, nehogy bárki is elrabolja azt, amiért vért izzadva dolgozott meg. A vég nélküli küzdelem volt az emberé, és ma is az, egészen a végcél eléréséig az is lesz. Amikor a Jóisten egyszer csak elégnek találja a küzdelmet és a harcot, -mert ugyanis a küzdelem és a harc révén tisztul az ember- és elég tisztának és alkalmasnak látja az embert, akkor szeretetből győzelemmel jutalmazza meg őt.
Sajnos azonban, hogy az utolsó időkben a hit hiányában ezek a küzdelmek és harcok mind gyöngébbekké válnak és előtérbe tör a test igazsága, miszerint mindent a testnek és semmit a léleknek, és alázat híján viszont mindenki csak a másikat látja bűnösnek, önmagát meg kivédi, még ha bűnös is. Más szemében meglátja a szálkát, a sajátjában viszont nem látja meg még a gerendát sem. Ezeket a kijelentéseket Jézus több mint kétezer évvel ezelőtt tette, de sajnos pontosan ráillik a mai emberre, éppen úgy, ahogy ráillett az akkori emberre, mert sajnos a mai ember szinte semmit sem változott Jézus korabeli emberéhez viszonyítva, ami azonnal kiderül, miután megtörténik az elragadtatás és a mindeneket visszaszorító kegyelem visszavonatik.
A kegyelem visszavonásáig azonban Isten, az Úr Jézus és az összemberiségért munkálkodó szellemek szeretetének sugarai olvasztják az emberi lelkekről a bűn jegét, amely sok esetben fájdalmas is lehet, ha az ember ragaszkodik a saját bűnös hajlamaihoz és nem akar tőlük megválni. Tehát ha fájdalmat érez az ember, az is Isten szeretete révén történik, mert Isten azáltal is valamit ki akar munkálni az emberben az Örök Életbe történő bejutás érdekében. Ne sajnáljátok elhagyni a bűnös hajlamokat, mert Isten ezek helyett az örök boldogságba való eljutáshoz ad valamit.

Isten kegyelme és irgalma legyen veletek, főként itt az utolsó időkben, hogy megérezhessétek Isten szeretetének lelketekre gyakorolt pozitív hatását,mert Istennek, ahhoz, hogy valaha is remélni tudjon tőletek egy kis Feléje sugárzandó szeretetet, előbb Neki kellett adnia sokat, nagyon sokat, hogy valamennyire is kifejlődhessen bennetek az Irányába érzett tettrekész és cselekvő szeretet. .

Amen
Ada, 2023. 02. 12

[Karsay1958]

Végső elszámolás
Részlet a médiumi közlésből

Az Isteni kegyelem mindig és mindenkor azt a célt szolgálta, hogy az emberek segítségére legyen az eléjük tűzött nemes célok elérésében.
Ezekben az időkben – és ilyen most a tiétek is – semmiképpen nem isten akarata érvényesül a Földön, hanem minden az ember elrontott, bűnös természete szerint alakul, ezért bizony nagyon nehéz idők ezek. Ezért e korszak befejezésére az emberiség kétharmad része a külső sötétségre kerül, de az egyharmad részben sem biztos, hogy mindenki megmenekül.

Megjegyzés: egy előző közlésben a negyed része lesz várhatóan az emberiségnek, aki megmenekül, az 100 emberből 25! Az egyharmad részének lesz lehetősége arra, hogy változzon, az 33 ember, így az utolsó időszakban a 25 „biztosan” bekerülő ember mellé még csatlakozhat 8 ember 100 – ból! Persze ezek szellemi „statisztikai” adatok, és főleg az arányosság miatt érdekesek. A cél: minél több emberi lélek megmentése!

Akik valójában a jót és a fejlődés útján előbbrevivőt hoznak embertársaik számára és azok szellemi felemelkedésén fáradoznak, azokat a kor, amelyben élnek nem kedveli. Ezek az egyének mellőzik a maguk korát: ők a sötétségben a lámpagyújtogatók, a kor úttörői, akik ösvényt vágnak a bűn és a sötétség rengetegében, náluk vannak az igaz talentumok. Az emberiség nagy része tudomást sem akar szerezni róluk, vagy ha hallanak róluk akkor nevetség tárgyává teszik őket, és nem kérnek abból, amit az emberiség felemelkedése céljából e világra hoztak.
Mindenért: háborúkért, rablásokért, emberi életért, elfajult ízlésekért, helytelen elgondolásokért, mindenért felelnie kell az embereknek! Minden embernek szembesülni kell azzal, amit valaha Isten törvénye, a felebarátai és önmaga ellen vétett. Minél többet vétet Isten törvénye ellen, annál nehezebb a sorsa; minél többet vétett önmaga ellen, a következő fordulónál, a következő testi életben annál szegényebbek lesznek a lehetőségei. És éppen elég valakinek rendbe hozni egy emberrel elrontott kapcsolatát, képzeljétek el, hogy milyen nehéz állapotba kerül az, aki csoportok, társadalmi osztályok, népfajok, nemzetek ellen vétet!
Ezért az ilyen korszakok, mint a mostani, nagyon hasznos lehet a bölcs emberekre nézve, mert mindenhez hozzá lehet jutni, mindent meg lehet tanulni, minden képesítést el lehet nyerni, mindenből le lehet vizsgázni, minden igazságot megismerhet a törekvő, mert minden a rendelkezésére áll. Tehát az ember kihozhatja magából azt az eredményt, ami egy magasabb szintre való belépésre minősítheti őt, aminek birtokában az átalakult Föld lakójává válhat!
Az átalakulás pillanata úgy fog jönni, mint egy lopó, a mikor senki sem gondol rá! Amikor az a pillanat elérkezik, minden megáll; akkor mindenki az igazság törvénye szerint minősítetik.
Ennél a végső küzdelemnél mi is ott leszünk, segítségünkkel, hiszen Isten azért rendelt ki bennünket, „az utolsó óra munkásait”, hogy erőt adjunk a küzdőknek, hogy ezt a szintet elérhessék, vagy akik már elérték, meg is tarthassák azt.
Az átalakulás előestéjét élitek, ezért is kerültettek ebbe a szellemi iskolába, ezért jövünk közétek, hétről – hétre, évről –évre, hogy erősödjetek, és biztosan tudjátok, van még tennivalótok!
Az ellentét harcmodora a különböző korszakokban élő emberek természetéhez igazodik, a taktika viszont ugyanaz; először mindent felajánlani, és megvásárolni őket, ha pedig ez nem megy, akkor félreállítani, börtönbe csukni, kínozni, megölni őket!
Azért mondom ezt néktek, hogy akik esetleg közületek megérik még ezeket a végső időket, azok is készüljenek fel erre, mert ez veletek is megtörténhetik

Forrás: Égi Világosság

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Az igazságos ember
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A ti történelmetekben vannak nem mindennapi egyéniségek. Neveket nem nevezek meg, csak az eszközöm lelkéből olvasom le a fényképeiket. Az egyik csodálatos művészettel magasrendű zenét adott a földnek, amelyhez hasonlítható alig van más. Magas világokból, azoknak öröméből, verőfényéből, üdítő tisztaságából hozta le a zene harmóniáját, és ajándékozta meg vele az embereket. Ő maga pedig lobbanékony, fékezhetetlen, akár ölésre kész temperamentumú és természetű egyéniség volt.
A másik színekben és formákban alkotott az emberi társadalom számára olyat, amire sok századév távlatán keresztül is bámulva tekint a ma embere, de ő maga gőgös kalandor volt.
A harmadik igazi krisztusi érzelmeket tudott megrögzíteni a toll művészetével, s megdobogtatta az emberek szívét, amellett házi zsarnok, könyörtelen, szívtelen, rideg ember tudott lenni. Ismét másik, nagy művésznek nevezett egyéniség jószívű, aki mindenkin segített a végsőkig, és amellett feslett életet élt.
Az utókor nagyon okosan, nagyon helyesen és bölcsen nem emlékezik meg az árnyékoldalról, de megemlékezik a ragyogásról, amelyet az ilyen lelkek a földre hoztak. Mert hiszen ezek a szellemek fejlettek voltak, ezek a szellemek már azt a testi burkot, azt a testi hajlékot, amelybe őket Isten — a halál álmából előszólítván — elhelyezte, átfínomították anynyira, hogy a magasabb rendű világok csillogását, ragyogását, szépségét, igazságát és örömét át tudták venni, és át tudták adni annak a világnak, amely szürke, hétköznapi emberekből áll, hogy azok is gazdagítsák vele a lelküket.
A hálás utókor — ahogy mondani szokták — nagyon jól cselekszik, amikor nem vesz tudomást azokról a gyarlóságokról, amelyek az alsóbb rendű erőrétegek hatásaiként kiütköztek ezeken a fejlettebb egyéniségeken, hanem örül annak a magasztosnak, annak a szépnek, annak az igazi értéknek, amelyet azok neki lehoztak.
Ti magatok is így vagytok egytől-egyig, embertestvéreim. Mindegyikőtök lelkében vannak ragyogó felületek. Az egyik lelkében az egyik felület, a másik lelkében a másik felület ver vissza igazságokat, fényeket; a többi rész pedig homályos, sötét, sőt egy rész egészen az alsóbb rendű világ erőinek hatása alatt áll.
Embertestvéreim, azt mondom nektek, ti tegyelek úgy már a jelenben is, mint az úgynevezett hálás utókor a múlt embereivel: lássátok egymásban csak azt, ami ragyog, ami szép, ami jó, ami igaz, ami boldogító.
Nem azért, hogy azt neki szemébe mondjátok, mert a hízelgés nagyon közönséges és nagyon alsórendű cselekedet, hanem azért, hogy szerethessétek őt; azért, hogy azon a nyitott résen keresztül a ti szeretetetek behatolhasson az ő lelkébe. És ne vegyétek rajta észre azt, ami sötét, vagy árnyékos. Tudja ő azt, hiszen azért jár ebbe az iskolába; tudja, és szenved alatta.
Mert ne gondoljátok, hogy az igazmondás abban áll, hogy valakinek a fekélyes testrészéről lerántsátok a ruhát, ami azt eltakarja a többiek szeme elől. Ez nem igazság, ez durvaság, ez kíméletlenség.
Az igazságos ember azzal mutatja meg, hogy szereti az igazságot, hogy helyt mer állni az igazság mellett akkor is, amikor az kockázattal jár. Az igazságos ember nem átallja bevallani a maga fogyatékosságát, de nem pellengérezi ki a másik fogyatékosságát; az igazságszerető ember nem tolja fel magát bíróul a hozzá hasonló gyenge lélekkel szemben, mert arra gondol, hogy neki talán még sokkal nagyobb oka van egy és más dolog miatt szégyenkeznie, mint annak, akit éppen megróni akar.
Aki ilyen iskolába jár, az tudja, hogy az ő lelkén hol vannak foltok, fekélyek, hol van rajta javítanivaló: és ha valaki azokat a fekélyeket, azokat a sebeket piszkálgatja, csak fájdalmat okoz, és késlelteti a gyógyulást, mert a sebeket békében kell hagyni, s azok ápolását és gondozását rá kell bízni arra magára, aki azok miatt szenved.
Ezzel kapcsolatban csak mellékesen jegyzek meg egy nagyon rút emberi szokást. Ha ketten-hárman együtt vannak, jólesik nekik, hogy egy jelen nem lévőt becsméreljenek. Szomorú dolog, hogy az ember az emberen, még ha szellemhívő is, csak a kivetnivalót, a fogyatékosságot, a beteg oldalt látja. Szokjatok le erről, testvéreim, mert ez szégyenletes dolog, mert ez a bűn ölni képes. Aki így cselekszik, az arról tesz bizonyságot, hogy az ő lelkében a világosság még nincs otthon, az még nem tulajdona, nem sajátja, mert különben a másik lelken is a világosságot keresné. A világosság ugyanis a világosságot szereti, ahhoz tapad, ahhoz közeledik.
Azt mondtam, hogy ne bántsátok egymás beteg részét, mert mindenki ismeri a maga betegségét, és mindenki eleget szenved miatta. Általában az emberi élet, az emberi lét nem az örömök állapota. Embernek lenni annyit jelent, mint szenvedni. Az emberek, de főképp a hívő emberek sokszor felsóhajtanak, hogy „bizony nehéz dolog embernek lenni”. Panaszkodnak a szenvedések miatt. Panaszkodnak a másik emberre, aki nekik a szenvedést okozza, a végzet ellen, amely tőlük ezt vagy azt megtagadta, az Isten ellen, aki nem adta meg azt, amit kértek, minden és mindenki ellen, csak önmaguk ellen nem.
Pedig mindenki csak önmagától szenved. Nézzük meg közelebbről ezt az állítást. Mondjuk, valaki mélyen megbántott, és benned az indulat úgy felforr, hogy órákig, napokig nem tudsz attól a kínzó állapottól megszabadulni, ami a sértettséggel jár.
Embertestvérem, mi egyéb a sértő szó, mint „csak szó, amely elrepül a légben, a kősziklának pedig nem árt?” Vajon csakugyan az a szó okozta a szenvedést? Nem, hanem a lelkedben élő gőg, amelyet az a szó érintett. Ez a benned lévő rossz szenvedted téged, nem pedig az a szó, amely csak egy pillanatig tartott csupán, és azután nyomtalanul elveszett a világűrben. A lelkedben meglévő rossz elv szenvedtet, az a szó csak előhívta azt az elvet.
Nézzünk egy másik példát. Szeretsz valakit, és valami oknál fogva — vagy esetleg minden igaz ok nélkül felébred a lelkedben a féltékenység. Kínzó, gyötrő érzés. Lehet, hogy semmi okod nincs rá; talán csak egy látszat folytán ébredt fel; de még ha van is oka, az az ok rajtad kívül álló dolog, s nem az kínoz, hanem a lelkedben élő rossz. A külső hatás csupán fölébresztette a lelkedben a fenevadat: az önzés és érzékiség együttes gonosz érzését; ez az, ami a lelked fenekéről feltolakodott az éned magasabb részébe, hogy gyötörjön és kínozzon. Tehát nem az a külső körülmény, hanem a magad érzése okozta a szenvedést.
Megkárosítottak? Azért szenvedsz, mert a lelkedben ez az ütközés fölébresztette az anyagiasságot, az anyaghoz való tapadtságot, hogy miután az öntudatod magasabb rétege elé került, küzdeni légy kénytelen vele; ez a küzdés pedig szenvedéssel jár.
És így van ez a bűnös, hibás lelki természet többi oldalán is. Nem akarok terjengős lenni, de végső elemzésben még a testi fájdalmak és betegségek is a saját megromlott erőid, nem pedig külső hatások következtében álltak elő, úgyhogy minden szenvedés, ami miatt a testbeöltözött szellem panaszkodik, önmagában találja meg a gyökerét, azaz őbenne van az, ami szenvedteti.
És ennek így is kell lennie. Nézzük meg, hogy miért. Amint a szellem rétegről-rétegre alásüllyed, minden rétegben visszamaradnak az ő alkotásai. Ezekkel a produktumokkal felfelé haladó útjában találkozik. Mivel ezek az ő lelkéből származtak, tehát ezeknek vele újból egyesülniük kell, hogy egyensúlyi állapotukat visszanyerhessék. Ezeket a szellemnek meg kell tisztítania, hogy egy felsőbb szintre felléphessen, hogy ott megint az ő tisztább erőivel, produktumaival találkozzék.
A szellem tehát emberi formájában az ő legalsóbb rendű produktumaival találkozik, azokkal a bűnös vibrációkkal, azokkal a sátáni természetű alantas erőkkel, amelyeket a legalsó rétegekben hagyott vissza. Ezek az erők szembejönnek vele, hozzátapadnak, s követelik rajta egyensúlyi helyzetüket, megtisztulásukat, mert hiszen ezek az erők az ő volt érzéseivel vannak telve.
Amint pedig ezek az erők hozzátapadnak, természetesen szenvedtetik őt; szenvedteti az érzékiség, a gőg, a harag, az anyaghoz kötöttség stb. Éppen azért kellett a testbe öltöznie, hogy minderről tudomást szerezzen, hogy ezeket az erőket sátáni tendenciájuktól megtisztítsa, hogy mint visszaszerzett vagyonnal, mint tiszta erőkkel és hatásokkal léphessen fel a következő, magasabb szintre.
Így nő ki az emberszellem lassan-lassan a testből. Lassan-lassan átalakítja, megtisztítja az alsóbb rendű erőket, s e közben fokozatosan kifogynak az énjéből azok az erőrészek, amelyek ennek a mindenségnek sátáni, alantas erőivel kapcsolatot létesítenek. Lassanként elfogy az ember alsóbb rendű természete, lassanként kezdi világosan látni a ragyogó utat, amely előtte áll.


Bíró László

UI:

Isteni és Sátáni elv
https://www.youtube.com/watch?v=8ZwP1H-rZ0Y

[Karsay1958]

Névtelen Szellem
Az anyag hatása a szellemre

Mikor a szellem belép a földi létbe, bizonyos beöltözködésen megy keresztül, amit magasabbrendűek segítségével végez el. Fluidáris, éteri és sűrü anyagi testet vesz magára. Miután pedig a szellem Istentől ered, tehát folyton életet sugároz ki magából, és amint belép abba az anyagtömegbe, amellyel abba a titokzatos kapcsolatba lép, amit életnek nevezünk, azonnal áthatja azt, és az az anyagtömeg, amelyben aeonoktól fogva felhalmozott érzések és gondolatok vannak rögzítve, egyszerre élő tengerré válik a szellem körül, mint ahogyan élővé vált a holt mindenség, amikor Isten besugározta azt teremtőerejével.
A szellem tehát áthatja az anyagot és az anyagnak minden molekulája és atomja megtelik az élet vibrációival. Ennek az a következménye, hogy maga az anyag a benne levő elraktározott és latensül rejlő tulajdonságok révén érezteti a maga nyomását, a benne levő gondolatok és érzések élniakarását a szellemmel, aki ezt az anyagot magára öltötte. A bűn törvénye az a latens hajlam, amely az anyagban rejlik, és amely azonnal érvényesülni kíván, mihelyt az anyagot az élet áthatotta. Ez a bűn törvénye nagy erőszakkal követeli azt, ami a testnek kellemes.
Az ember pedig, aki szellemileg nem ébredt öntudatra és nem tudja, hogy ő Istenhez tartozik, vakon enged ezeknek a hajlandóságoknak. Minél jobban kielégiti ezeket a hajlamokat, ezek annál éhesebbekké lesznek és a szellem erejéből folyton többet és többet utalnak át a test világába, azaz a bünt szolgálják. Mert a bűn, ahogyan már mondtam, nem egyéb, mint magasabbrendű erőknek alacsonyabbrendű célok szolgálatába való állítása.
Tehát az ember, amikor így jár el, azt teszi, hogy magasabb rendeltetésű erőket, amelyek a szellemében rejlenek, alacsonyabbrendü céloknak, az anyagban lévő ellentétes és kárhozatos hajlamoknak a szolgálatába utal át. Tüzet lop az égből és átjátsza azt a pokol számára.
A földi élet célja tehát röviden az anyag szellemesítése. Az anyag szellemesítésének módja pedig: az alsóbbrendű erőknek felsőbbrendű erőkké minősítse.
Aki ezzel tisztában van, és aki ezt szem előtt tartja, az hathatós segítséget von magához ebből a mi világunkból, mert az erre irányuló gondolatoknak a fonalán hozzá tudnak férni olyan szellemek, akiknek ebben már gyakorlatuk van, akik nagy erő tömegekkel rendelkeznek, amelyeket áldozatok és kitartó küzdelem árán szereztek.
Fordítsátok hát el a földtől a tekinteteteket, és csak annyit adjatok a földi énnek, a földi kívánságoknak a kielégítésére, amennyi szükséges és elegendő, de ne többet. Erőiteknek túlnyomó részét pedig fordítsátok az anyag szellemesítésére, vagyis a saját lelketek tisztításának és szellemetek felébresztésének munkájára.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

VÉLETLENÜL FIGYELTÉK MEG, HOGY TÉNYLEG LEPEREGHET ELŐTTÜNK AZ ÉLETÜNK A HALÁL PILLANATÁBAN BODNÁR ZSOLT

Filmekben már sokszor láthattunk olyan jelenetet, amikor a főhős halálközeli élménye során lepereg előtte az élete, de ennek a hétköznapi szófordulattá vált jelenségnek a tudományos hátteréről elég keveset tudunk. Most egy nemzetközi kutatócsoport váratlanul figyelt meg valami hasonlót, amikor egy
87 éves beteg agyi aktivitását rögzítette halálakor.
A férfi egy esés után kapott agyvérzést, majd egy kórház sürgősségi osztályára került, ahol az állapota tovább romlott. Amikor az orvosok elektroenkefalográfiát (EEG) végeztek rajta, felfedezték, hogy a beteg epilepsziás rohamot kapott, majd még a felvételek készítése idején szívroham érte, és meghalt.

A kutatók szerint a beteg szívének leállása előtti, és az azt követő 30 másodpercben készült felvételek elemzése során kiderült, hogy élete utolsó pillanataiban különböző típusú (többek között alfa és gamma) agyhullámok változásait tapasztalta. A Frontiers in Ageing Neuroscience nevű szaklapban megjelent tanulmányban leírják, hogy a különböző agyhullámok közötti kölcsönhatások azután is folytatódtak, hogy a vér áramlása megszűnt az agyában.
Mivel az alfa és a gamma hullámok aktivitásának váltakozása egészséges alanyoknál a kognitív folyamatokban és az emlékek felidézésében vesz részt, a kutatók szerint feltételezhető, hogy ez az agyi tevékenység felelhet a halálközeli állapotban történő utolsó életfelidézésben.
A kutatók azért megjegyzik, hogy eredményeik mindössze egy személy agyi felvételein alapulnak, és több tényező is állhat a különös jelenség mögött:
a traumás agysérülések és a fehérállomány károsodása befolyásolhatja az agyhullámokat, míg a neurális hálózatok aktivitását az olyan görcsoldó gyógyszerek is megváltoztathatják, mint amilyeneket a beteg kapott a kezelése során.

Ha azonban további kutatások megerősítik az eredményeiket, akkor azoknak fontos következményei lehetnek: "Ezek az eredmények megkérdőjelezik az arra vonatkozó elképzeléseinket, hogy pontosan mikor ér véget az élet, és további lényeges kérdéseket vetnek fel, például a szervadományozás időzítésével kapcsolatban" - mondta Ajmal Zemmal, a Louisville-i Egyetem idegsebésze, a tanulmány egyik szerzője.
A hasonló agyi felvételek készítését ugyanakkor a szakértők szerint etikai szempontból semmiképpen sem lehet előre megtervezni, így a kérdések valószínűleg egy hasonló váratlan esetig nyitva maradnak. Állatkísérletekben azonban már korábban megfigyelték a jelenséget, a rágcsálók agyi aktivitása például jellegzetes kitöréseket mutat a halál előtt, az aktivitás egy része pedig még a szív leállása után is fennmarad, különösen a gamma tartományban.

UI:

https://qubit.hu/2022/02/24/veletlenul- ... lKpYObFG9c

[Karsay1958]

Míg mások betegségük okát sem, te már a gyógyulásod módját keresed

Szerző: Pósa Ferenc

TE MÁS VAGY! Míg mások betegségük okát sem, te már a gyógyulásod módját keresed Te mindig kilógsz a sorból! Meg se próbálj beállni oda, mert a tétlen várakozás közben rosszul fogod magad érezni.

Te másként működsz! Míg mások betegségük okát sem, te már a gyógyulásod módját keresed.

A szabad, a folyamatos alternatív megoldások keresése a lételemed. Tudom, hogy az emberek - akik előtt az utat töröd - furcsa kétkedéssel szemükben, csodálkozó tekintettel, értetlenül pislognak rád. amiért ennyire él benned a szabadságvágy, de te ilyen vagy, így vagy tökéletes. s, míg ezt élvezed nem is vagy beteg.

Te SOHA nem ijedsz meg a kihívásoktól! Lehetőséget látsz bennük a fejlődésre, növekedésre.

Téged a betegségeid nem összetörnek, hanem megerősítenek.

Betegségeid lelki oka rejtett üzenet, melyek csendes suttogásaiban iránymutatást és sorsod teljesebbé tételét látod.

Tisztán és világosan érzed: képes vagy jól irányítani életed és ha el is tévedsz, visszatalálsz, ha meg is betegszel, képes vagy gyorsan gyógyulni.

Erős, talpra esett vagy és megvan a magadhoz való eszed. tudod, hogy mikor kérj és fogadj el ÉRTŐ SEGÍTSÉGET, amivel SOKKAL könnyebben érted meg tested és lelked olykor nehezebben lefordítható üzeneteit.

Te már megértetted, életed részévé tetted, amit én egy Németországi kórházban tanultam meg. műtét utáni fádalmaim közepette így szólt egy kedves
hang: - nem muszáj szenvedni. el is lehet fogadni a segítséget, s akkor könnyebben, kevesebb fájdalommal és nagyságrendekkel gyorsabban is meglehet gyógyulni!



NEM VAGY ISTEN! - még
Mindened megosztod szeretteiddel, de neked ugyan úgy szükséged van a feléd nyújtott kéz elfogadására, a támogató, motiváló szóra és tiszta, őszinte igazságra, ahogy azt másoknak adod.

Rengeteg erőd van, de sincs végtelen energiád. De szerencsére, van honnan merítened. még akkor is, amikor egy kis időre elfelejted ezt, vagy amikor keresned kell a lehetőséged.

Egy hétköznapi ember fejében talán meg sem fordul, talán feltételezni sem meri, hogy képes tenni gyógyulása érdekében. miközben neked ez teljesen hétköznapi tény.

Te több vagy. tisztán és világosan érzed, hogy többet tudsz tenni egészségedért annál, hogy csak kiszolgáltatva várd másoktól a gyógyulásod.

Benned fel sem merül, hogy nem tudod visszanyerni egészséged!

Persze, nagyságrendekkel könnyebb dolgod van, amikor már pontosan tudod mit kell megtenned érte.

Ehhez pedig komoly segítséget jelent, amikor már pontosan tudod mit kell megoldanod.

A lelked mélyén érzed, hogy a betegségnek van lelki oka és elsősorban rajtad áll, hogy továbbra is betegség kialakulásáért, állandósulásáért vagy az egészségedért teszel.

A betegséged pontos és részletes értelmezése megmutatja, hol, milyen helyzetben vagy. ezt ismerve már az is tudod, hogy pontosan mit kell tenned az egészségedért.



AMÍG NINCS MEG A BETEGSÉG KIVÁLTÓ OKA.
Van, amikor csak egy csipetnyi só, pár perc főzés, vagy csak egy kis pihentetés kell egy igazán tökéletesnek mondható étel elkészültéhez.

Van, amikor csak néhány korty víz, egy kis tápanyag szükséges és kornyadozó, szívednek kedves növényeid újra jókedvűen gyönyörködtessenek téged. Persze az is előfordulhat, hogy sokkal komolyabb beavatkozásra lesz szükségük és alaposan utána kell olvasnod, hogy megértsd tüneteik jelentését és a gyógyulásuk lehetőségét.

Van, amikor elromlik számítógéped. Nem vágysz az elromlására és kikészülsz tőle, de ettől még előfordulhat meghibásodás. Lehet, hogy csak újra kell indítanod a készüléked és minden probléma elhárul, de az is lehet, hogy szerelőt kell hívnod, aki feltárja a hiba forrását és szakértő, gyors megoldással áll elő.

Van, amikor egy vészjelzés gyullad ki autód műszerfalán. Lehet, hogy csak egy egyszerű, banális hiba lépett fel, amit roppant könnyen orvosolhatsz, de az is lehet, hogy hozzáértő szerelő segítségét kell kérned.

S bizony az is előfordul, hogy valami elromlik az életedben. valahol fáj.
nem működik. kiszámíthatatlanul kalimpál. Lehet, hogy csak egy kis pihenésre, egy fürdésre, sétára. egy újra indításra van szükséged, de az is lehet, hogy tüneteid valami sokkal komolyabbat vetítenek előre. és minél később foglalkozol vele - érdemben - annál nagyobb baj keveredik belőle.

MUSZÁJ TUDNOD, MI OKOZZA A BETEGSÉGED!
Egy hétköznapi ember kénye-kedve szerint cserélgetheti élete nem működő dolgait, de neked annál már több tapasztalatod van már, hogy tudd: ez valójában nem megoldás!

Tudod, hogy pillanatnyi hangulatod alapján NEM cserélgetheted életedben a problémásnak hitt dolgaidat, mert rendszerint ebből iszonyatosan nagy kalamajkák szoktak keveredni.

Nagyon is tisztában vagy vele, hogy ha otthon nem mennek jól a dolgaid. ha nem tudod mi a baj, de te az "okosat" játszod. ha azt hiteted el magaddal, hogy egyedül is megtudod oldani. és félrekefélsz. ezzel csak több bajt okozol, mint amennyit megoldasz.

Végül is "tényleg megoldás", hogy nem teszel azért, hogy megkapd azt a szeretetet, kalandot, újdonságot, törődést, melegséget, meghittséget vagy vadságot - otthon - amire vágysz, inkább elmész. (ideig-óráig) jól érzed magad, majd lelkiismeret furdalással mész haza. és szégyenedben vagy lesütöd a szemed vagy még te fogsz valami álbalhét rendezni. - így terelve el a figyelmet bűntudatodról

S az sem okoz majd kisebb felfordulást, ha minden tervezésed, okoskodásod és imád ellenére kifogy a benzined, de te dízelt tankolsz. amivel igen borsos javítási költséget hozol össze.

Vagy, amikor nem vagy tisztában azzal, hogy milyen következményekkel kell számolnod, amikor mindig, mindenkinek meg akarod oldani a problémáját - a sajátodra pedig nem marad időd. és igazából kedved sem - és amikor látják, hogy bajban vagy, segíteni próbálnak, de minden segítő kezet félre löksz.



Amikor lelkileg gatya vagy, tested tünetekkel, betegségekkel próbálja magára felhívni a figyelmed. Igen nagy kárt tudsz magadnak okozni azzal, hogy mindenféle "gyógymódot" bevetsz. anélkül, hogy bizonyosság lenne benned



BETEGEN NE DIAGNOSZTIZÁLD MAGAD!
Amikor bajban vagy, amikor fáj minden porcikád - a covidban még a hajad is -, amikor remegsz a félelemtől és összeszorult a gyomrod, ne kezdj el diagnózist, pláne nem prognózist felállítani!

Félre ne értsd! Jó, hogy keresed bajod forrását!

Nem is igen tudnál mást tenni, hiszen ez a lételemed. Ebben erős, ebben kifejezetten erős vagy.

De egy dolgot semmi esetre se tegyél, mert azzal csak rosszul járhatsz: A BETEGSÉG OKOZTA FELFOKOZOTT IDEGÁLLAPOTBAN NE AKARJ ÉS NE IS VONJ LE KÖVETKEZTETÉST! - mert egész biztosan mindent félreértelmezel

Ne akarj diagnózis felállítani!

Nem fog menni!

Amikor bajban vagy - akár mennyire is jó modellező képességed - oly mértékben vagy elfogult és fókuszált, annyira húsba vágó, eleven a seb, hogy egész biztosan félre fogod magyarázni a jeleket és így a megoldást sem fogod meglelni, amit egyébként simán!

Bajod forrását keresheted, de ne vonj le belőle következtetést, "csak" azt tedd, amire ott és akkor képes vagy.

A valódi probléma az, amit

valójában majd el akarsz érni.

HA MÉGIS DIAGNOSZTIZÁLNI AKARSZ, AKKOR ÍGY TEDD:
Amikor a baj kellős közepén csaponganak érzelmeid.

Összezavarnak, elszívják erődet.

Ebben a hangulatban nem kis feladat azt meghallani, amit igaznak is tudsz érezni. Félre értelmezed a jeleket és még jobban generálod a hibázás lehetőségét.

Tévút, ha már a kiinduló pontban sem biztos!

Tudom és minden valószínűség szerint te is tisztán érzed: képes vagy megtalálni betegséged forrását, azt a tulajdonságot, viselkedési mintát, amiben nem vagy képes hallgatni lelked útmutatásaira.

Muszáj figyelni az érzéseidet, az igazság érzetedet, különben az újabb és újabb feltételezésektől folyamatos stresszben lesz részed. S ezekből nem lesz hiány! Nagyon sokat fogsz belőle legyártani és egy kicsit mindegyikben találsz igazat.



OLCSÓBB IDŐBEN SEGÍTSÉGET KÉRNED, MINT HELYRE HOZATNI!
Jellemzően a szívedre, a megérzéseidre hallgatsz, de tudjuk jól, hogy az eszed is vág! - nem is kicsit

Így aztán az esetedben elég gyenge érvnek számít, hogy elmondásod szerint nem sejtetted, nem érezted meg jó előre a baj közeledtét! Lelked idejében szokta jelezni a későbbi baj bekövetkeztének esélyét. Ezt csak akkor nem szokott benned tudatosodni, amikor mással, minden mással vagy elfoglalva.

Persze, simán mondhatod, hogy érezted, de nem gondoltad, hogy baj lehet belőle!

Elfogadom, hogy arról akarsz meggyőzni: nem érezted előre azt, hogy baj lesz belőle. De, ne viccelj!

ÉREZTED, tisztán és világosan érezted, de a sokéves rutinoddal egy pillanat alatt elaltattad saját előrelátásod és veszélyérzeted.

Tudod, honnan tudom ezt?

Csak felismerem a hasonszőrűt!

Én is számtalanszor megtettem.

Nem hallgattam bensőm jelzéseire és kifogyott a benzin, elrontottam a számítógépem, eltörtem a kezem, elrontottam az ételt és egészen biztosan hosszan tudnám még sorolni az elszenvedett károkat és kudarcokat, melyek nem lettek volna azok, ha mertem volna hallgatni a megérzéseimre.

Nem hallgattam, bajba kerültem, kár okoztam, megbetegedtem és ráadásul még saját magammal is megkellett küzdenem.

Ugye látod mekkora butaság nem hallgatni az egyértelmű, igaz jelzésekre?
Amikor nem pusztán, nem jót teszed, de még azt is helyre kell hoznod, amit elrontottál.

Nem elég, hogy nem éled boldognak életed, de még annak keserű csalódásával is meg kell birkóznod, hogy tisztán és világosan érezted mi vár rád.

Megérzed a bajt, ezután is megfogod érezni az előjeleket és elfogod kerülni a nagyobb kárral járó baklövéseket.

De.

A közelgő baljóslatú események megérzésének vannak feltételei:

Figyelned kell a jeleket. Kérdezned, és hallanod kell tested, lelked apró, finom jelzéseit. ezeket azonnal tapasztalod, amint biztosan érzed: megkapod a válaszaid.
Hinned kell El kell hinned, hogy amit érzel, arra hallgathatsz. hisz annyiszor bebizonyítottad már: bízhatsz magadban!
Amikor ezekre figyelsz és hallgatsz lelked csendes suttogására, mindig érezni fogod az elő jeleket és lesz időd felkészülni, elkerülni.



ISMERNED KELL A BETETEGSÉG VALÓDI KIVÁLTÓ OKÁT!
Életed rendkívül összetett. Életminőséged számtalan összetevő egymásra gyakorolt hatásának eredménye. - jó és rossz értelemben egyaránt

Persze jó lenne - vagy mégse - ha mindig ilyen fa ék egyszerűségű lenne életed, gondolkodásod és motivációid. Ha olyan lenne az életed, mint egy étel. Amiből, ha só hiányzik, beleteszed, ha szomjas vagy, iszol. ha fázol, betakarózól.

De az életed ennél bonyolultabb, egyszerre sokkal összetevő szokott elromlani vagy hiányozni. vagy. elviselhetetlenül nehéz terhet rak rád és ennek egyenes következményeként, egyszerre több mindent kell másként tenned egyensúlyod és egészséged helyreállításának érdekében.

De. ebben a szorult helyzetedben nem engedheted meg magadnak, hogy olyat is meg akarj oldani, ami egyébként nem is probléma!

Ezzel a felesleges, hiábavaló, sehova sem vezető és kudarcra ítélt igyekezettel mégjobban lelombozod magad és mégjobban összekuszálod az egyébként is felspannolt idegeid.

Miközben pont annak megoldására nem marad időd és energiád, ami igazán fontos.

Gondolkozz!

Mérlegelj!

Képes vagy érezni, hogy mit kell most és mit később megoldanod.



HONNAN TUDHATOD, HOGY MEGVAN A VALÓDI KIVÁLTÓ OK?
Sehonnan!

És ez nem vicc!

Nagyon nem az!

Nem tudhatod, de ÉRZED!!!

Tökéletesen érzed, hogy megvan. és nem csak a tökéletesség érzését éled át, hanem gyakorlatilag a megoldáshoz szükséges összes összetevő is a kezedben lesz!

Amikor tényleg megismered betegséged kiváltó okát, egészen biztosan egy határozott érzés ébred benned. és ez akkor is igaz, ha nem tetszik és mellbe vág.



A TÜNETEK ELŐRE VETÍTIK A BAJT.
.így megelőzheted azokat. De ehhez komolyan kell venned a jeleket!

Több vagy, mint test!

Életed nem írható le pusztán fiziológiás folyamatokkal!

LELKED VAN!



ISMERNED ÉRDEMES ORVOSI KIVÁLTÓ OKÁT IS
Nagyon jó, hogy kiderül fizikai szinten mi játszott közre betegséged kialakulásában - tényleg fontos ismerni, mert az orvostudomány is képes millió betegséget enyhíteni, vagy meggyógyítani.

DE.

Nem képes válaszokat adni azokra a viharokra, hiányokra vagy pótcselekvésekre, melyek benned folyamatosan lerontják a gyógykezelések hatását.

Hasonlatos ez ahhoz, mintha nagy hidegben úgy akarnál meleget varázsolni otthonodban, hogy minden ajtót, ablakot kitársz. miközben esztelenül fűtesz és szó szerint égeted tartalékaidat. Így pedig elfogy a tüzelőd, szétég a kájhád, befagy a segged, de közben fáradhatatlanul és tökéletesen kétségbe esve igyekszel megteremteni otthonod melegét.

Ugye könnyen belátható, hogy ez mennyire Sziszifuszi és lélekölő tevékenység ez!?

Pedig pont ezt fogod tenni, amikor úgy akarod helyrehozni életed, hogy lényegében azt sem tudod, hol veszted el erődet.

Tehát: egy súlyosabb lefolyású, vagy gyógyíthatatlannak nyilvánított betegség esetében a lelki rész megoldása továbbra is feladatod marad!

UI:

Készüljetek fel! A következő két évben 2 milliárd ember meg fog halni a Földön! Videó
https://www.napitema.com/2021/12/keszul ... juP_8Zjsyw

[Karsay1958]

A választottságról - Felvezetés
Zita médium közlése

Azt mondja az Úr: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” Igen, a meghívottak sokan vannak, mivel az Úr mindenkit hív és hazavár. A választottság viszont más. Tudniillik a földi világban is egy munka elvégzésére azokat az embereket választják ki, akik valami többlettel rendelkeznek azon a területen, ahol a munka elvégzésre vár.
Bármiféle munkáról van is szó, minden esetben több tudásra, ismeretre és szorgalomra van szükség ahhoz, hogy az a munka ne szenvedjen csorbát, hanem a választott a saját és a megbízója örömére képes legyen elvégezni azt. Ezért testvéreim sok félreértésre adott már és ad ma is okot az emberek világában, hogy ki mire alkalmas. Sok esetben azért, mert dicsőséggel, vagy komoly anyagi jövedelemmel jár, ezért az emberek tülekednek egy-egy pozíció betöltésére akkor is, ha képességük és felkészültségük nincs is meg hozzá.
Így kerültek és kerülnek manapság is egy ország élére olyan emberek, akik nem rendelkeznek azokkal a képességekkel, amelyek szükségesek a pozíció Isten akarata szerinti betöltéséhez. Régen a papkirályok tisztában voltak a lelki fejlődés fontosságával, a földi világ viszontagságai között a helyes értékekkel, és úgy uralkodtak, hogy abból népüknek, nemzetüknek szellemi és anyagi haszna legyen.
Sajnos ezek az idők réges-régen elmúltak, mert mint mondom, a hozzá nem értő emberekben a hatalmi vágy erősödött meg, és ezért olyan munkakört, olyan kötelezettségeket vállalnak, amihez nem értenek. Így embercsoportokat, nem egy esetben a fél világot helytelen útra vezették, vagy az általuk alkalmazott erőszak következtében népek, nemzetek lelki, szellemi fejlődését akadályozták meg. A teremtő Isten mindig és mindenkor tudta, hogy kire, mikor és milyen munka bízható és azt az ellentét világaiban, így a Földön is azokra bízta, akik a munkának képesek voltak megfelelni.
A választottság hivatás, a választottság sohasem anyagi érdekekért, anyagi javakért, hatalomért, dicsőségért, a hatalmon lévők megerősítéséért, hanem mindig az emberek, az összemberiség szellemi fejlődéséért, szellemi előrejutásáért történik. Minél több ember szellemi fejlődését mozdítja elő Isten választottja, vagy választott népe, annál nagyobb és értékesebb munkát végeztek.
Fontos, hogy ezek a feladatok és munkák ne a testi ember céljai és akarata, hanem Isten akarata szerint történjenek meg. A népek nagy tengerében régen, amikor még csak nagyon kevesen emlékeztek és csak halványan az egy igaz Istenre, így akkor az emberek nagy többsége pogány volt. Tehát ebben az időben Istennek meg kellett találnia azt a személyt, aki emlékezett és így hite volt az egy igaz Istenben. Ábrahám a hit ősatyja volt az a személy, aki Úr városából hívatott ki, akinek leszármazottjaiból alakult ki az a csoport, akikre ezért az egy Istenben való hit megerősítését bízhatta az Úr. Így és ezért lettek ők választottak.
Ábrahám, Izsák és Jákob istene, az egy igaz Isten. Jákob tizenkét gyermeke a Föld tizenkét szellemtípusát képviseli, akikkel a cél az volt, hogy az egy igaz Isten hitében megerősödjenek. Erre és ezért voltak ők választottak, semmi másért! Abban a korban, a pogány népek tengerében ez volt a legfontosabb, a leglényegesebb dolog! Visszatérés az egy igaz Istenhez, az Ő törvényeinek vagyis akaratának megismeréséhez, hogy ezáltal a szellemi fejlődés a Földön, az emberek világában erőteljesebben megkezdődhessen.


Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A választottságról
Adai közlés - Egy magasabb világ vonzásában
A sors és az utolsó figyelmeztetés korszaka
A lélek mélységeinak szörnyei
A Föld az Isten lábainak zsámolya
Faragjátok le a test hiábavalóságait
HANG - Milyen energiák léteznek


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirsI5gc ... A?e=SR5cXa
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=GVx9nbrzjWo
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 1997.jan.5.

https://www.youtube.com/watch?v=NSVnD5esJk8
Az értelem nem elegendő a szellemi dolgok megértéséhez – Közlés Zita médium által
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=wPTf5CY1Qp0
Egy édesanya ki elvesztette gyermekét Gizi médium által – 1999.nov.9.

[Karsay1958]

“Hamvazószerda”

“Tartsatok bűnbánatot…”

Az ember önző alaptermészeténél fogva egy anyagias beállítottságú, és törekvésű lény. Azért is van a földre küldve, testbe zárva, mert bizonyos hajlamok csakis a testen keresztül tudnak megnyilvánulni, tehát a belőlük történő szabadulás lehetősége is csak a testen keresztül tud megvalósulni. Ehhez a lelki munkához, mármint a fentebb említett törekvéseknek a levetkőzéséhez, a földi világban kap lehetőségeket az ember, amelyet ha ki is használ, akkor halad felfelé az Isten Országa, az anyagmentes állapotok felé. De az ember önzése nem csak az anyagiasság, hanem a hét főbűn közül bármelyik meg tud nyilvánulni, attól függően, hogy a testbeöltözés hogyan van beállítva, melyik hajlam nyer elsődlegesen tisztulási lehetőséget.

Maga az Úr nem tesz különbséget a tisztítandó hajlamok között, mert egy sem maradhat annak az ember lelkében a hét közül, aki meg van hívva az üdvösségre. Ezért általánosságban ugyan, de nagyon komolyan, mint fejlődési útirányt határozva meg mondja: “Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg magát (a kárhozatra vivő hajlamait) és úgy kövessen engem.” Igaz azt mondja az Úr: “Ahova én megyek ti oda most nem jöhettek” de azt is mondta: “Elmegyek és helyet készítek nektek.” És erre az Úr által előkészített helyre tehát mégis csak a naponkénti önmegtagadással és a keresztnek, vagyis az addig kitermelt negatív erők egy részének az átemésztésével juthat el az emberi lélek. Mivel a bukás révén az ősszeretet szenvedett csorbát és hullott alkotó elemeire, ezért, ha az ember megtagadja a hajlamait, lassan az isteni szeretet helyreállása folyamatának kell beindulnia benne.

Sajnos az ember képtelen arra, hogy minden nap teljes intenzitással munkálkodjon az önmegtagadás révén a saját tisztulásán, habár az Úr mégis csak ezt kéri a fentebb említett idézetben, ezért alakultak ki a Szentlélek késztetésére a nagy kegyelmi horderejű események megünneplését megelőzően bizonyos felkészülési lehetőségek, időszakok, amelyek által intenzívebbé tud válni az önmegtagadás, mint tisztulási lehetőség, mert ugyanis ahhoz, hogy az emberi lélek el tudjon jutni az Úr által visszaépített helyre, le kell vetkőznie mindazokat a bukás által kialakult negatív tulajdonságokat, amelyek a tiszta állapotokból kirántották. Mivel azonban ezek az időszakok a Szentlélek ihletésére alakultak ki, ezért ilyenkor a Szentlélek munkája is sokkal intenzívebbé válik, vagy legalábbis az ember lelke tud nyitottabbá válni a Szentlélek munkájának befogadására.
Ezért gyermekem, törekedjetek ti is ”felvenni” azt a keresztet, amelyet magatok ácsoltatok saját részetekre, mert az idő közel van, a nagy megpróbáltatások ideje kezdődött el és ahogyan a dolgok erősödnek, nektek legalább olyan mértékben kell tisztulnotok, hogy amikorra az utolsó és egyben a legnagyobb próba érkezik el, akkorra meg tudjatok tisztulni annyira, hogy valahogy az előbbi ígéretekbe vetett hittel sérülésmentesen át tudjátok vinni a dolgokat és be tudjatok jutni az Új Földre, nem mint kísértők, hanem mint polgárai az megtisztult földnek.

Ne tiltakozzatok ezen előttetek álló időszak ellen, nem a sátán műve, hanem nagyon jó időszak és eszköz a tisztulásotokra nézve, ha a Szentlélek irányítására hagyatkozva, ki is fogjátok tudni használni a lelketek újjáépítésére, ugyanis nincs olyan ember, akinek nincs bűne, kiirtani és levetkőznivalója, hanem van a bűneit tagadó és a bűneit beismerő ember. Minél tisztábban tud látni egy emberi lélek, annál szigorúbb önmagával és engedékenyebb másokkal, mert látja azt, hogy még mennyi levetkőznivalója van és nincs ideje, sem ereje mások megítélésére.

Ezért hát vonuljatok ki a lelketek pusztaságába, ahol nem nő még meg semmi, mert puszta homok az anyaga, ugyanis ez a befelé fordulásnak időszaka, ahol komolyan és megfontoltan dolgozhattok a Szentlélektől kérve világosságot arra vonatkozóan, melyik a legaktuálisabb levetkőznivalótok és erőt az Úr akaratának a megvalósításához. A hajlamaitok könnyebb felismerésére adatott a szellemtan, főként a Névtelen Szellemnek a tanítása. Ha olyan szemszögből olvassátok a tanításokat, hogy mi az, mi számotokra tükröt képez, biztos vagyok benne, hogy kaptok megvilágosodásokat erre vonatkozóan.

Az Úr kegyelme és irgalmas szeretete legyen veletek gyermekem, ebben a termékeny időszakban, a nagyböjtben is
.
Olvasmányként a feltámadási ünnepre történő felkészülés gyanánt, a Névtelen Szellem: “Mikor a lélek ünnepel” c. könyvből a húsvéti témákat ajánljuk


Ada, 2023. 02. 22.

UI:

Louise L Hay: A megerősítések teremtik meg az új életed
https://www.youtube.com/watch?v=xBVHfGfzvBM

[Karsay1958]

A földi élet a kapcsolódással kezdődik
Részlet Domokos László "A szellem élete" című könyvéből

A legszebb és legcsodálatosabb titkok egyike a földi élet kelet¬ke¬zésének módja. A születés idejének meghatározása, mint törvény, előttünk örök lakattal lezárt misztérium. A szellem¬nek szabad aka¬rata ugyan szükséges a megszületéshez, de csak akkor születhetik meg, ha reá nézve az idők teljessége elérkezett, ha tehát egy fel¬sőbbrendű, láthatatlan és észrevehetetlen bölcsesség az élet meg¬kezdéséhez hozzájárulását megadja. Olyan rejtetten működő erő ez, melyet a legmagasabb szellemegyéniségek is csak hatásaiban tudnak megvizsgálni, s amelyre nézve a kutató értelem a hódolat meghajlásá¬val csak ezt az egyetlen magyarázatot adhatja: Isten útjai kifürkészhe¬tetlenek. Szent titok ez, melybe földi embernek belelátnia igen nehéz.

Kétségtelen, hogy a szellem csak akkor születhetik meg, ha szellem voltának, előző életeinek és legközelebbi feladatainak teljes és tiszta öntudatával már rendelkezik. Ez az öntudat nem je¬lenti azt, hogy a szellem már elérkezett szellemi életének legma¬gasabb fokára, hiszen ha minden szellem két földi élete között egyaránt magas fokra tudná magát felküzdeni, akkor a Földön nem volna többé tökéletlen testű ember. A szellem mindig maga építi meg fizikai testét, és műve olyan arányban sikerül, amilyen fokban a szellem fejlettségénél fogva az anyag törvényeit ismeri. A szel¬lem már a közbeeső fokozatokon, szellemi fejlődésének alacso¬nyabb színvonalán is megérzi, hogy hol hibázott, mit kell jóváten¬nie; ezért vágyik fejlődni, új életet kér, és az ő fogyaté¬kos erőivel is igyekszik haladásának útjait előkészíteni.
Vannak törvénytelen kapcsolódások, melyeket egyes fejletlen szel¬lemek akkor is erőszakolnak, ha idejük még nem érkezett el. Meglesik a földi emberek szerelmét és egy-egy őrizetlen pillanat¬ban sikerül az ő boldog önfeledtségükből az életszikrát kicsihol¬niuk. Az ilyen módon megszületni kívánó szellemek azonban ren¬desen nem jutnak el a teljes emberré levésig, mert magasabb szel¬lemi vezetők tudnak rá módokat találni, hogy a törvénytelen szán¬dék teljesülését megakadá¬lyozzák.
Ha a kapcsolódás nemtelen szándékból, például bosszúból, vagy azért jött létre, hogy a szülők lelkét lealacsonyítsa, végső esetben az anya halálával szüntetik meg a törvénytelen akarat teljesülését; más esetekben engedik megszületni a szellemet, hogy a maga kárán tanulja meg: milyen tökéletlen, hitvány kis testet tud magának építeni kellő ismeret nélkül. Gyakran láthatjuk ezt olyan esetekben, amikor férfi¬szellem női testbe vagy női szellem férfitestbe akar öltözni, és nincs birto¬kában azoknak az erőknek, amelyek ehhez szükségesek. Az ilyen átváltozások bizonyos fokban mindig törvénytelenek, és ha a szellem elég fejlett is arra, hogy viszonylagosan hibátlan testet tudjon építeni, teste sohasem lesz annyira tökéletes, hogy teljes sugárzással adhassa vissza a másik nem jellegét.
A törvényes időben elkövetkező születéseket nem vagyunk ké¬pesek tisztán logikai következtetések által megmagyarázni. Olyasvalami ez, amit Isten nélkül megérteni, az ő egyéni akaratá¬nak kikapcsolása mel¬lett elképzelni teljességgel lehetetlen. Minden megszületendő szellem a Földre való lebo¬csátás előtt próbának vettetik alá; aho¬gyan a próba sikerül, aszerint alakul a szellem földi élete. Lássuk most a születés előtt közvetlenül lefolyó események fejlődését és magának a kapcsolódásnak fizikai tör¬vényszerűségeit.
A földi életbe való leszállás elhatározása sohasem fájdalmas. A szellem mindig örömmel jelenik meg a Földön, mert a gyen¬gébb, fej¬letlenebb szellem az ajándék elfogadásának örömét érzi, a magasabb színvonalon álló pedig a fizikai életben meg tudja látni az emelkedés lehetőségét. A születés tehát mindenkor a szellem szabad akaratának következménye, de erre az esetre is áll, amit az akarat szabadságáról már megállapítottunk: hogy a fejletlen szel¬lemek akaratát rejtve mű¬ködő szellem erők jótékonyan és olyan módon befolyásolják, hogy irá¬nyításuk észrevétlen maradjon.

Egy nagy szellemcsoport, melynek min¬den tagja egykor a Földön élt, emelkedésének jutalmául azt a gyönyö¬rű hivatást nyerte, hogy a megszületni készülő szellemeknek útját meg-könnyítse. Ezek kö¬rülzárják a fejletlen, habozó szellemet; delejes ere¬jükkel az esz¬mélet világosságát gyújtják fel benne, és mintegy rákény¬szerítik, hogy életet sóvárogjon, életet kérjen. Amint a vágy elég erőssé válik benne, hogy tetté érlelődjék, a láthatatlan szellemi vezetők segít-séget nyújtanak a tényleges kapcsolódáshoz.
A földi élet nem a születéssel kezdődik, hanem a kapcsolódás¬sal.

Amely pillanatban a láthatatlan szellem erejének sugárzásával hozzá¬kapcsolódott az anya testében talált petéhez, akkor megkez¬dődött az ő anyagi élete; többé nem pusztán szellem, hanem anyagban élő szel¬lem. Ezért azok a fejlettebb műveltségű ókori népek, melyeknek lelké¬ben az élet nagy misztériuma eleven meg¬érzéssel élt, a földi élet kez¬detét mindig a kapcsolódástól számí-tották. Az inkák, hinduk és régi egyiptomiak a kapcsolódott szel¬lemet rendesen anyakönyvezték, úgy, mint a modern társadalmak a már megszületett gyermeket.
A régiek többet tudtak és mindent jobban tudtak, mint mi.

Bíró László

[Karsay1958]

Látszatigazság és valódi igazság
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

A földi világban van egy látszatigazság, és van egy valódi igazság. A kimondott látszatigazság (emberi törvények, társadalmi formák, előítéletek, megszokottságok) nem más, mint irtott út a rengetegben, amelyen azok haladnak, akik egy pillanatig sem képesek a maguk erejéből megállni, mert azonnal megszédülnek és eltévednek, mihelyt nem a kivágott, kiirtott úton haladnak. Ez a betű szerint való igazság.
A valódi Igazság pedig az, amit az öntudatos léleknek önmagában kell éreznie, az Istennel való összekapcsolódás folytán. Az ilyen öntudatos lélek mindig a magasabb rendű igazságot tartja szem előtt, t.i. a szeretet igazságát; amely behatol a részletekbe, behatol az életbe, és a legkisebb, a leghitványabbnak látszó helyzetet is megragadja, megtisztítja, feljebb emeli magasabb világokba és körzetekbe, ahova még nem tud a gondolat eljutni, azaz még nem tudja, hogy jót cselekszik-e, de minden esetre törekszik Istennek engedelmeskedni.
Aki így gondolkozik, az eleven kapcsolatot nyer a láthatatlan világgal, a Gondviseléssel, az isteni kegyelmet hordozó őrszellemekkel, — mert ezek az Isten kegyelmének hordozói. És ezeken keresztül és ezek segítségével a lélek olyan világokba, olyan érzésbeli és helyzet-szférákba képes emelkedni, amelyekben mindig megkapja a neki legszükségesebb erőt és világosságot, hogy azt cselekedje, ami javára válik, még akkor is, ha az talán szenvedést, vagy megpróbáltatást jelentene számára. Mert még ilyenkor is mindig a leghelyesebb, a legjobb megoldást találja meg úgy önmaga, mint mások részére.
A szeretet a legmagasabb rendű törvény, a legboldogítóbb hatalom. Valamint, ha a világosságból csak egy sugár esik is a sötét földre, már megvilágítja, és járhatóvá teszi az utakat, úgy a szeretetnek is ha csak egy sugara esik is az élet útjára, az Isten kegyelmének csak egyetlen biztató sugara éri is a lelket: máris könnyebben tudja magát tájékozni és sokkal könnyebbnek érzi az életet, mint hogyha a rideg igazság mennydörgő törvénye sújtana feléje.
Eszerint akiben jóakarat van, az mindenképpen közelebb van az Istenhez, mint aki a betű igazságához ragaszkodik és hidegen, mereven elzárkózik attól a kegyelemtől, amely a rosszat is jóvá teheti. Mert ha a rideg igazságnál állapodtok meg, akkor arra a végkövetkeztetésre juttok, hogy miután minden betegség a bűn következménye, ennélfogva a betegnek nincs joga arra, hogy gyógyítsák és ápolják, mert a bűnért bűnhődés jár ki. Vagy, hogy mivel minden nyomorúság a gonoszság következménye, tehát a szegények, az elhagyottak nem igényelhetik, hogy őket felkarolják, mert ők egyszerűen a bűneik következményeit viselik.
Ez a karma törvénye, a pogányvilág igazsága, amelyből kifolyólag alkotta meg a pogányvilág a kasztrendszert, azt az elvet, mely szerint minden lélek csak a maga fejlődési fokozata szerinti kasztban ölthet testet. Ezeknek fogalmuk sincs arról, hogy mi a kegyelem, mi a szeretet, mi az Isten szeretete, amely a világot fenntartja. Tehát megrögzítették az igazságot, de önmagukat is lerögzítették egy ponthoz, ami őket teljesen agyonsújtotta. S mindaddig ebben a helyzetben is maradnak, amíg a lelkük meg nem óhajtja az igazságnak egy nagyobb, magasabb rendű fokozatát, ameddig a lelkük könnyezve nem keresi ebből a rideg igazságból való kiszabadulást.
Ameddig meg nem tanulja, hogy jog és igazság szerint igenis minden lélek egyformán nyomorúságra, szegénységre és betegségre születik a földre, és csupán a Kegyelem az, ami az embert a napos oldalra is tereli és megengedi, hogy a nap a vétkezőkre, a hibázókra is süssön. Mikor ezeket megtanulja és maga is megpróbálja nemcsak okozni, de elviselni is a szenvedést, akkor látja a lélek, milyen nagy szükség van az Istenre, a szerető Atyára, azaz arra a magasabb rendű törvényre, amely hivatva van arra, hogy az alacsonyabb rendű igazságot feloldja és eloszlassa, mint a nap a ködöt.
A látszatigazság korlátokat von az ember köré, a Kegyelem azonban a korlátok közül kiemeli a lelket. Mert ha nincs Kegyelem, mindenkinek el kell vesznie, mert nincs egyetlen igaz ember sem a világon.


Szeretettel Bíró László

[Karsay1958]

Elszakadás a fizikai testtől
Részlet Domokos László "A szellem élete" című könyvéből

A szellemnek a fizikai testtől való elszakadása igen komplikált művelet. Nem is történhetik ez meg láthatatlan segítők jótékony be¬avatkozása nélkül. Egy hatalmas szellemcsoport él körülöttünk látha¬tatlanul; egykor a Földet benépesítő szellemáradat, melynek asszo¬nyai az ő elmúlt szép és tiszta életüknek jutalmaképpen nyerték azt a kegyet, hogy a halottak átmenő szellemeit fogadhas¬sák. Az egyiptomi¬ak lótuszvirágos nemtői ezek, akik hetes cso¬portokban állják körül a testi bilincseit széttördelő szellemet.
Mikor a halni készülő ember védőszellemétől megkapja az át¬menés előkészítésére való figyelmeztetést, ezek a segítő szellemek gyön¬géden körüllebegik a halálba indulót, s vele maradnak mind¬addig, amíg támogatásukra szüksége van. Még akinek erőszakos vagy hirte¬len halála lesz, azt is napokkal előbb közrefogják; hiszen ők már látják a karmikus törvényszerűségeknek azt az összesűrű¬södését, amely vil¬lanásszerű ellobbanással ki fogja oltani az életet.
Vannak fényt sugárzó szellemek, akik ezt a figyelmeztetést nem is védőszellemüktől kapják, hanem önmaguk ereje által érzik meg, hogy földi életük vége felé közeledik. Mások, elburkolt szellemiségű embe¬rek, ezt az ösztönös megérzést igyekeznek el¬némítani, nem akarnak még elválni a földi céloktól, élni akarnak még! Akár tudatossá válik a halk sejtelem, akár elnémíttatik: a test élheti tovább anyagszerű életét, de a szellem a jelzés időpontjától kezdve már állandóan készülődik az átmeneteire. Ez a készülődés olykor napokig vagy hetekig tart, más¬kor alig néhány órát vesz igénybe.
Öntudatlanul felmerülnek ilyenkor az emlékezetben az elmúlt élet eseményei. Gyermekkori emlékek, amelyek a tudatból rég ki¬vesztek, mint friss tavaszi ragyogás jelennek meg a lélek előtt. Pa¬rányi kis cse¬lekvések, egészen jelentékteleneknek látszó gondo¬lattöredékek egyszerre súlyos kő gyanánt ütnek szíven bennünket. Megszólal a lelkiismeret és vádló szava elől nem lehet elmene-külni. Nagy, sötét szomorúság borul reánk. Mintha messziről néz¬nénk egy küzdelmes emberi sorsot és a vergődő, fáradt vándorban önmagunk arcvonásait ismernénk fel! Sok¬szor elég erre egy futó másodperc.
A mély és sebes folyamban fürdő áldozat, aki néhány perccel előbb még könnyedén siklott a napfényes habokban, ör¬vénybe kerülve, egyetlen szempillantás alatt végigfut egész elmúlt élete eseményein, hogy a következő másodpercben alámerüljön a hideg hullámsírban. Az elrohanó képek ilyenkor úgy vonulnak el előttünk megállás nélkül, mint fehér vásznon a film tünedező vil-lanásai.
A léleknek ez a különös feleszmélése a kedélyre többfélekép¬pen hat. Vannak emberek, akik lelkükben megfáradnak és elcsen¬desednek a sok nyomasztó emlék és életük elhibázottságának vá¬doló szemrehá¬nyása mély árnyékot borít lelkűkre. Érdeklődésük elszíntelenedik, a világban semmi sem vonzza többé őket. Környe¬zetüktől lassanként elidegenednek, zárkózottakká és hallgatagokká lesznek.
Mások, fejlettebb szelleműek, bár megnyugvással gondolnak a be¬következő eseményre, érzik, hogy hosszú időre el kell szakad¬niuk szeretteiktől. Ezeknek lelkűk megfényesedik, életük nagy ta¬núsága színes szavakban tolul ajkukra, fájdalmasan boldogok s még nagyobb meleg¬séggel és szeretettel kapcsolódnak környeze¬tükhöz.
Hosszú betegségben sínylődök időről-időre már ébren is el-eltá¬voznak fizikai testüktől; ilyenkor látják a körülöttük álló s őket erősítő tiszta szellemeket. Fiatal leánykától hallottam, hogy egy fehérruhás, jóságos tekintetű öregasszony gyakran odaül ágya szélére és bátorítja, hogy gyönyörű tartományba fogja vinni. A lát¬hatatlan segítők láncot alkotnak a betegágy körül, halk hangon an¬dalító melódiát énekelnek, s távol tartják azokat a szellemi erőket, akik nyugtalanítóan hatnának a betegre és zavarnák csendes ké¬szülődését.
Az elszakadás pillanatában a haldokló ember nem érez sem¬mit, rendszerint nincs is eszméleténél. Vezetői, védelmezői erős delejes ki¬sugárzásokkal mély kábulatba ejtik, s az elhatározó pilla¬natban hirte¬len kettészakítják azt a keskeny éter-szalagot, mely a testhez a plexus soláris-ban kapcsolódik.
E művelet után a halott szellemét elragadják környezetéből és az asztrál sík egy alkalmas régiójában pihentető, mély szendergés ölébe nyugtatják. Ez az oka, hogy a legtöbb szellem arány-lag hosszú ideig nem tudja, hogy fi¬zikai teste már meghalt; halálának körülményeire mindaddig nem tud visszaemlékezni, míg fejlettségének emelkedettebb fokán azo¬kat neki meg nem mutatják.
Igen fejlett szellemek, akik tiszta öntudattal élnek a Földön, maguk is elszakíthatják éterikus szalagjukat, ez az erőszakos mű¬velet azonban fizikai fájdalommal jár. A halál pillanatában a szel-lem asztrális teste elválik a fizikai testtől, amellyel különben nem közvetlenül kapcsoló¬dik egybe, hanem egy láthatatlanul finom anyagszerűség: az éteri test által; az éteri test nem az asztrális test-nek a függvénye, hanem a fizikai testé, maga is fizikai anyagszerű¬ség lévén. Ez az éter test közvetítette az asztrális rezgéshullámokat a fizikai testnek.
Amikor az összekötte¬tés megszűnik, a szellem nem tud többé a fizikai testre hatni, nem képes rezgései által mű¬ködésben tartani a vérkeringést, s így azok a finom kis villanyos battériák, amelyek minden egyes vörös vértestecskében roppant energiával az élet fenntartásán működtek, hirtelen megbénulnak.
Az állati meleg néhány óra alatt elhagyja a testet. Azokban az esetekben, amikor mesterséges lélegzéssel vagy a szív tájának dör¬zsölésével a már-már kihagyó szívdobogást ritmikus lendületbe tudjuk hozni, a szellemnek az éterikus testtel való összeköttetése még nem szűnt meg; a kapcsolat megszakadása esetén emberi erő egyetlen másodperccel sem tudja többé az életet meghosszabbí¬tani.
Vannak különösen nehéz karmák, amikor a láthatatlan segítők nem narkotizálják a halálba készülőt, amikor tehát a szellemnek teljesen tiszta és éber öntudattal át kell élnie a testtől való elsza¬ka¬dás fájdalmát. Igen sok erőszakos halál ilyen, főleg kivégzés ese¬tén. Az öntudatos elszakadás rendesen olyan életek befejezéséül szokott bekövetkezni, amelyekben a szellem csak hiányosan rótta le arra az életre vállalt karmáját, vagy egyáltalán kitért előle, eset¬leg életét nem emelkedésre használta fel, hanem lezuhanásra. Végtelenül sú¬lyos az ilyen halál, de bizonyos, hogy a szellemre mélyen megrázó hatást gyakorol, s ekként közvetlenül érdekében áll, hogy azt elszen-vedje.
Ebből a szempontból tekintve, más megvilágításban áll előt¬tünk a halálbüntetés kérdése. Bizonyos, hogy ember sohasem lehet feljogosít¬va embertársa életének elvételére, tehát a halálbüntetés etikai szem¬pontból feltétlenül elítélendő, már csak azért is, mert azok a földi em-berek, bírák és egyéb közfunkcionáriusok, akik az ilyen ítéleteket ki¬mondják, szentesítik és végrehajtják, e cselekvé¬sük által sorozatos új karmákat vesznek a lelkűkre. De amíg a ha-lálbüntetés fennáll, addig az isteni gondviselés csak olyan szelle¬mek felett engedi meg e rettentő megpróbáltatást elviharzani, akiknek karmájuk az erőszakos halált a fejlődés lépcsőjéül fel-használhatja; másrészt pedig még abban a távoli jövőben is, ami¬kor az emberiség nem fogja többé önmagát halálos büntetések ki¬mondásával és végrehajtásával megbecsteleníteni, a szük¬séghez képest lesznek erőszakos halálozások, amelyekben a szellem nem veszítheti el öntudatát, ha fejlődésének érdekében erre a szörnyű csapásra szüksége van.
Szellemi értelemben tehát a halálos büntetések, vagyis a fizi¬kai testtől tudatosan és erőszakosan való elszakadások mindaddig fenn fognak maradni, míg mélyre süllyedt intelligenciák a Földön testben élhetnek. Az ítélőbíró szerepét azonban ezekben az esetek¬ben a karma törvényei felett őrködő, örök és láthatatlan hatalom, a hóhér szerepét pedig az oly igen nagy számmal fellépő és egyre szaporodó szerencsét¬lenségek fogják betölteni.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Érdekes levelezésem:

Kaptam egy levelet, íme egy részlet belőle:

„Ugy kezdödött,hogy vettünk egy telkes hàzat,amin volt eggy 100 éves hàz,1csür istàlokkal és 1 fàsszin.A hàzat teljesen felujitottuk,àtalakitottuk.A fàsszint a telek màsik felébe költöztettük.A csürt és istàlokat lebontottuk.A hàzba beköltözött a feleségem és 2 gyerek(2 éves és 6 éves).Közben nekifogtunk épitkezni a csür helyébe az uj hàzunkat.2 évig folyt a munkàlat,addig a csalàd a régi hàzban lakott.Én külföldön dolgozom,igy minden munkàlatot a feleségem intézett.A régi hàzban elöször kezdett a feleségem hallani fura hangokat(kopogàs,stb) de ràfogtuk,hogy mivel fahàz és a nyàri,téli höingadozàssal,a gerendàk tàgulnak és huzodnak,vagy ràfogtuk,hogy a fàban a szu ràg.Nagy figyelmet nem adtunk rà.Egyik éjjel(02:00) arra ébredt a feleségem,hogy a 2 éves kislànyom ül az àgyban és néz kifele.Azt mondta nézi a NÉNIT kinnt a konyhàban és a néni néz minket.Aztàn pàr napra pedig jàtszott és beszélt a szobàjàban megint a nénivel.Amiutàn késsz lett az uj hàz és beköltöztünk a(csak) feleségem fényképei mind oldalra àllnak.Az emeleti folyoson,lépcsöhàzban,a falon vannak közös és egyéni képeink,rokonokkal,csalàddal,tàjjal de csak a feleségem képei "fordulnak el"(nem a gyerekek voltak).Hàzalap csuszàs,földrengés,huzat kizàrt.Az ebédlöben van eggy nagy közös lagzis képünk és az is oldalra dölt egy picit.Mindennek a tetöfoka 2 héttel ezelött történt amikor a hàloszoba ajtoja becsukodott(magàtol) az éjszaka folyamàn.Huzat,gyerekek stb kizàrt.Soha soha nem csukjuk és reggelre be volt csukva.A feleségem egyik ismeröse azt mondta,hogy eggy bàcsi van nàllunk és haragszik rànk(feleségemre)..Gondoljuk a volt tulaj.Mi tévök legyünk?Köszönöm a segitséged..Tisztelettel.”

Válaszom:

Szia, gyújtsatok egy gyertyát, hívjátok oda a szellemi lényt, szeretettel. mondjátok el neki, hogy ti nem akarjátok bántani, de most már ti laktok itt.
Szeretettel küldjétek el a fénybe, hogy neki ott a helye, és nézen kűrül mert várnak rá.

És ha átmegy utána vissza tud születi a földre..

és van két nagyon jó anyag, Edit Fiore, Nyugtalan holtak!

Ezt hangosan le kellene játszani a lakásban, a második részt több alkalommal, hogy a szellemek vagy szelemek is halják.

Ami fontos, hogy félelem ne legyen Bennetek, mert az érzik és élvezik! Sajnos ilyen alacsony szinten állnak!


Ha semmi változás sincs, akkor jön egy drasztikusabb lépés, küldök egy videót, a mellette lévő szövegben ott egy tisztítási leírás!

Dr. Edit Fiore: Nyugtalan holtak könyv
https://data.hu/get/11057079/nyugtalan_holtak.pdf

Megszállottság mp3 előadás
Megszállottság könyv egy fontos részlete mp3 előadásban
Karsay István szerkesztése
https://www.youtube.com/watch?v=VQdLEGj ... e=youtu.be

Dr. Edit Fiore Halottaink elküldése, megszállottság segítése mp3 anyag
Az anyag második része foglalkozik a konkrét megszabadítási technikával!
http://data.hu/get/2413889/Edit_Fiore.zip

Gyertyás védekezési és tisztítási módszer a gyakorlatban.
Gyakorlati bemutató az előadásban.
Hogy védekezzünk az energiavámpírok, megszállók ellen?
Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=VdE_QoW ... e=youtu.be

[Karsay1958]

Ne szeressétek a világot!

Sátán célja elválasztani minket Istentől. Ezt azáltal teszi, hogy megszeretteti velünk a világot. E világ istenének hívják őt. Megvakítja a hitetlenek elméjét e világ dolgaival, nehogy meglássák Krisztus dicső evangéliumának világosságát. A világgal való törődés még az istenfélelem látszatát is magáraöltheti és meg lehet azt magyarázni sok ésszerű gondolattal. Sátán igen profi módon meg tudja magyarázni, hogy ez vagy az miért szükséges és hogy mennyire van abból szükséged. Ilyen módon az elméd és az időd le van kötve és Isten egyre távolabb és távolabb kerül. Így sodródtak el sokan azok közzül, akik egykor buzgón szolgálták Istent.
Ez rádöbbent minket arra, hogy a világ szeretete egy szellemi erő, mely megragadja az embereket. Egy sátáni szellem, mely elvezeti az embereket Istentől egy "kedves" módon.
Nem szándékoztál elhagyni Istent és tompává és lágymeleggé válni, de az élet dolgai és világi érdeklődésed ide vezettek téged. Talán csak több pénzt szándékoztál keresni, de emiatt kevesebb időd maradt imára és arra, hogy odafent valókat keresd. Ilyen módon csalt meg sokakat világ istene és választotta el őket Istentől.
Nem szolgálhatsz Istennek és a mammonnak. Amikor elkezded keresni mindkettőt, akkor kezdesz eltávolodni. Ez jelenti lágymelegnek és félszívűnek lenni .
E világ istene hatalmat gyakorol azok felett, akik langyosak, mert az istenfélelem látszata megvan, de erejét megtagadják.

Részlet " Ahol a te kincsed ott van a szíved is " BBC Skjulte Skatter (Elrejtett kincsek) című norvég nyelvű folyóiratában 1936 jan.

Szemlézte: Ambrus Lilla Bernadett

UI:

SKIZOFRÉNIA - egy titokzatos betegség. Ismerd meg a démont
https://www.youtube.com/watch?v=Bo43MR9atlA

[Karsay1958]

Urunk mennybemenetele - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Legyen hála, dicséret és dicsőség mindörökké a mindenható Istennek, aki megszámlálhatatlan embernek vesztét látván, elküldötte szent Fiát, a mi Urunkat, a Jézus Krisztust, hogy megtartsa mindazt, ami már veszendőbe ment. Felkutassa a rejtekhelyeket, ahová az értékeket eldugták azok a kezek, azok a hatalmak, amelyek Istennel szembehelyezkedtek és harcot indítottak a jó és igaz ellen.
De az Isten nem hagyja magukra azokat, akik megtévedtek, hanem újra meg újra megkeresi, előhívja, megtisztítja és felemeli őket, hogy akiknek lelkében visszhangot keltett a hazahívó szó, azok haza is jussanak és egyesülhessenek abban a megdicsőülésben, amelyet Isten az Ő szent Fiával egyetemben készített mindazok számára, akik meghallgatták az Ő szavait, az Ő szent Fián keresztül és megtartották azokat.
Ameddig az ember a Földön él és a lélek csak a test érzékszervein keresztül képes a szellemi dolgokról tudomást szerezni, és megbizonyosodásra szert tenni, addig még csak sokszoros szűrőn keresztül jutnak el a lélek benső érzéseihez azok az igazságok, amelyekre a léleknek múlhatatlanul szüksége van. Pedig úgy lehet, hogy ezeknek a befogadása a következő percben már későn van, már nincs ideje a léleknek arra, hogy ezeket az igazságokat megszerezze és magáévá tegye.
Azért ment fel a mi Urunk a mennyekbe, az Atyához, hogy ott az Ő országában, az Ő mérhetetlen gazdagságának teljességében és mennyei kincseinek birtokában előkészítse az esendő földi emberek számára azokat az ajándékokat, amelyeket Ő a Benne hívők megjutalmazására akart adni a hitnek, a szeretetnek, a ragaszkodásnak és reménységnek olyan érzelmeiért, amiket az ember Isten felé sugároz, azokban a vágyakban és imádságokban, amelyekkel tetve van a lelke, amelyek bizonyosságot óhajtoznak és amelyekkel rögzíteni akarja magát valamihez, hogy az élet sodró áramlata ki ne mozdíthassa abból a helyzetéből, amelyet ő bizonyosságnak tekint a maga számára. Testvéreim, ameddig ti is mindent csak a külső szerint ítéltek meg, addig ti is messze vagytok az Úrtól, messze vagytok a bizonyosságtól, s egy pillanatig sem tudjátok rögzíteni a magatok lelki életét.
Mert amikor erősnek hisztek magatokat, gyengékké váltok és amikor igaznak gondoljátok azokat az érzéseket és vágyakat, amelyekkel elindultok a cselekvés felé, amikor valami igazán jó cselekedetet szándékoztok végrehajtani, akkor tévedtek a legnagyobbat, mert ti még a külső elgondolás szerint ítéltek és a látszatra építetek.
Amikor önmagatokból indultok ki, mivelhogy itt a látszatvilágban éltek, mindaz amit ti a magatok számára a legkívánatosabbnak gondoltok, amire éjt nappalt összetéve s minden erőtöket rápazarolva törekesztek, azok a dolgok éppen nem válnak be sem lelki megszilárdításotok, sem a testi egészségetek fenntartása tekintetében. Így nem tudtok magatoknak egy pillanatnyi boldogságot sem szerezni, mert míg erre törekesztek jön egy áramlat, amelyről nem tudtok, amellyel nem számoltatok és elsodor minden eredményt s vele együtt elsodorja, megsemmisíti azokat az erőket is, amelyeket ebbe beledolgoztatok, és ti ott álltok mindentől megfosztottan. És egyszer csak eljön az idő, amikor számot kell adnotok erről meg a többi időről is, hogy mit végeztetek a magatok javára, és mit cselekedtetek embertársaitok boldogságának előmozdítása érdekében: fel tudtok-e az életetekben valami előmenetelt mutatni és az életetek eredményét tudtátok-e kissé jobbra, igazabbra változtatni?
Semmi sem bizonyos, semmi sem a tied, embertestvérem ezen a Földön, bármi felett rendelkezel is, bármit adott is neked a természet, bármilyen keretbe helyezett is Isten kegyelme a megszületéssel, s bármilyen talentumokkal vagy is ellátva a születésnél, vagy más kiváltságoknál fogva, mert csak egy a szükséges, a mindennél szükségesebb: hogy vajon azt, amit Isten az Ő szent Fia által adott a világnak, azt a szellemi kincset, azt a szellemi gazdagságot, a szeretet törvényét, az igazság törvényét az önmagad külső énjének megtagadását, - amely sokszor kísértésbe visz - kifejlesztetted-e magadban, felruháztad-e vele magadat?

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Urunk mennybemenetele
Adai közlés - A szeretet meleg sugár
A fejsze már a fák gyökerére vettetett
A múlandoság mérőeszközéről és az építőkről
Az igazi szolgálat
HANG - Két szentírási rész magyarázata
Petőfi félelmetes jóslata



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirsbcGN ... w?e=emQfYc
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=mk1jcQqL4Fo
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok VI. rész
Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=TMCzpAEF1-I
A legkülönfélébb járványok szellemi háttare – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=TyY8AeALj8w
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2001.jan.2.

https://www.youtube.com/watch?v=jaYmnLU ... ex=32&t=6s
Mindig és mindörökké – Romantikus film

[Karsay1958]

2023. márciusi szellemtani hírlevél


Tartalomjegyzék

Zita médium mediális közlés. 2

A mai szellemi sötétség oka 8

Az élet evolúciója 9

A Föld még nem az igazságok hazája 11

A Névtelen Szellem üzenete 12

Sok szellem látja a saját temetését 13

Egy szellemi munkás közlése 14

Ingyenes könyvek 14

Túlvilági szellemi tanító üzenete 18

Katasztrófák 23

A világi ember drámája a szellemvilágban 25

Halál 26

Megbocsáthatatlan bűn 27

Ajánlott havi web. lapok 28

Datának van ingyenes letöltési lehetősége!
https://data.hu/get/13657198/SBK_Hirlevel_217.doc

https://onedrive.live.com/edit.aspx?res ... 6Dl3dcUbkY

[Karsay1958]

Nagyböjt I. vasárnapja


Ima

Mindenható, jóságos Atyám, ismét, mint mindig, az egész lényem Hozzád történő felemelkedésével, a Benned való elmerülés révén szeretném kifejezni legmélyebb hálámat a Megváltó földre jöveteléért és magáért a megváltásért, amelyet hatalmas, emberfeletti kínszenvedések közepette tudott csak megvalósítani az Úr.
Drága megváltó Jézusom, örök dicsőség övezzen Téged, amiért Új és Örök szövetséget kötöttél az emberrel, mert az első, amelyet a vízözön után kötöttél, már lejárt, mert az a szövetségkötés a természettörvényen alapult, de amit Te kötöttél, annak az alapja az örök isteni szeretet, ami nem múlik el soha.
A megszületésed, tanításaid, gyógyításaid, mindennemű csodáid és a kínszenvedéseid nélkül nem lenne örök szövetség és nem tartana még itt sem a világ, ahol tart, sőt el sem jutott volna semeddig, mert olyan tömérdek mennyiségű negatív erő halmozódott fel, hogy ha Te nem vállalod magadra a végítéletet előidéző negatív erőket és nem váltod ki belőlük az emberiséget, még akkor bekövetkezett volna az utolsó ítélet. Mindezt figyelembe véve valóban kegyelmi idő az a több mint kétezer év, amelyet kizárólag Neked, majd Máriának és az Általad munkálkodó szellemeknek köszönhetünk. Ebben a kegyelmi korszakban rengeteg, szinte számokkal ki nem fejezhető szellem jutott el az üdvösségre, a halálból az Életre, vagy éppenséggel tovább juthatott a kegyelmi korszakban önként magára vállalt tisztulás révén, ugyanis a Te áldozatodba történő bekapcsolódás és az áldozatod gyakorlatban történő követése által sokat lehet tisztulni a földi világban. Eggyé lenni Veled a szenvedésben, hozza meg a legnagyobb tisztulást mindenki számára, mert a Te kínszenvedésednek eredményei felvezetnek az Atyához és összekapcsolnak Vele, ugyanis mielőtt még Te meg nem váltottad volna a világot, a földet az Atyával összekötő kapcsot elszakította az ős bukás! Mindezt a “munkát”, amelyet Te Uram a földön a földért, a földön testesült szellemekért végeztél, csak imádni lehet, mert csakis imádattal lehet elmerülni Benned és az értünk végzett megváltási műben és annak eredményeiben.
Drága égi Édesanyánk, Téged Jézus a kereszten kifeszítve tett meg örökre égi Édesanyánkká és közbenjárónkká, úgy adunk a Te munkádért hálát a Mindenhatónak,főként mint Társmegváltóért, aki a kínszenvedésed révén dolgoztad ki azt, hogy az édesanyánk légy, mert úm. megszülted az emberiséget az üdvösségre, mint az Úr legelső követője, a hatalmas, a világot megváltó szenvedéseiből részt vállaltál és úgy követted az Urat. Mindezen kínszenvedésed előtt is csak meghajolni és porba hullva imádni lehet Téged.

Amen


*


Drága gyermekem, elérkeztünk a nagyböjti időszaknak a kezdetéhez, mely rövid időszakot én mégiscsak a várakozás időszakának neveznék, az üdvösségre való várakozás, és az arra történő felkészülés időszakának, mert ahhoz, hogy az ember megélhesse az Úr feltámadásának, mint a saját üdvösségének misztériumát, lélekben komolyan fel kell neki készülnie, meg kell neki tisztulnia. Akkor van fejlődés, ha minden egyes feltámadási ünnepre való felkészülése az embernek évről évre mind mélyebbé és mélyebbé válik. Az embernek odáig el kell jutnia, hogy: “az Úr Jézus értem halt meg, és hogy rá vagyok szorulva az Általa történő megváltásomra.” De ha nem tud a lélek idáig eljutni, akkor a nagyböjt kényszer lemondásokkal van tele, a feltámadási ünnep viszont a terített asztalnak a “hús-vét”-nek az ünnepévé válik, esetleg a külső ceremóniákban nyer kiteljesedési lehetőséget, amelyet, ha érzékenyebb lelkű valaki még meg is sirat, merthogy ártatlanul mennyit szenvedett az Úr,de odáig senkinek, vagy csak nagyon kevés embernek jut el a dolog, hogy: “Az Úrnak értem, nyomorult bűnösért kellett meghalnia, hogy magára vegye bűneim következményeit, valamint, hogy megnyissa számomra az utat az Atyához és ezáltal összeköttetésbe kerülhessek az Atyával.” Tehát, amíg az emberi lélek nem érzi szükségét az Úr megváltó munkájának, addig számára az Úr csak egy történelmi személy, munkássága, csak egy történelmi mozzanat, esetleg bizonyos érzelmi hullámzások létrehozója, de semmi több. Az ilyen hozzáállású ember számára még nem érkezett el igazából a megváltás misztériuma, mert az egész megváltási mű a lelkén kívül játszódik le és nem magában a lélekben. Igazából a megváltásnak, az abba történő belekapcsolódásnak, főként a nagyböjti időben, az emberben belső változásokat kell létrehoznia, bűnbánatra kell, hogy gerjessze az emberi lelket és az ebből fakadó tisztulásra. Amennyiben ez csak nagyon kis mértékben van meg, a lélek gyakorlatilag még nem nyitott kellőképpen a kegyelem befogadására, mert a kegyelem az Úr keresztáldozatán, a megváltási munkán keresztül nyilvánul meg.

Hozhatnak ugyan az emberi lélek számára a ceremóniák, dogmák és liturgiák némi befelé fordulást, a bűnös hajlamoknak a felismerését és bűnbánatot is eredményezhetnek, de ez kellő lelki élet híján, a liturgiákat megelevenítő idők elmúltával lassan meg is szűnnek és a lélek kiesve a liturgikus események hatásaiból, visszaesik a szürke hétköznapok tengerébe, ahol akarata ellenére is olyan területekre sodorja magával az áramlat, ahol vad hullámok teszik próbára az élet tengerén ide-oda csapódó kicsiny sajkát, mely alkalommal nem tud mást tenni az emberi lélek, mint megkapaszkodni a sajka oldalában és várni a vihar elmúltát és egy következő liturgia megjelenését, ami által ismét ideiglenesen felemelkedhet az ember magasabb létállapotokba.

Én azt mondom gyermekem, hogy az embernek egy folytonos kapcsolatot kell kiépítenie az Istennel, a “szüntelenül imádkozzatok” felhívásnak engedve, mert amíg a földön él, addig szinte folytonos támadásoknak van kitéve az ellentét részéről, mert hogy ”Az Ige tövében is gyökeret ver a bűn”, vagyis minél magasabban van egy lélek, még akkor is, sőt annál erősebben törnek elő a támadások. Akkor már baj van, ha nincsenek támadások, vagy ha már valakinek “nincs bűne”, mert akkor már az ember valamiben elbukott és a korlátok annyira beszűkítették a lehetőségeket, hogy megszűntek a támadások, nehogy bukásra bukás keletkezzen, és hogy az ember kiheverje a bukás következményeit és a lelki romok alól, melyek maguk alá temették őt, fel tudjon állni, vagyis a lelki egyensúly, a megrontott lelki erők valamennyire is helyre álljanak. Azért volt az például, hogy parázna nőknek a következő életükben szerzetbe kellett vonulniuk, vagy ha nem is, de legalább tisztán kellett élniük ahhoz, hogy az előző életükben megrontott lelki erőik valamennyire helyre tudjanak állni. Amikor viszont már sikerült lelkileg felépülnie az embernek, a kegyelem tovább vezeti a gyógyulás és a tisztulás útján. Újabb legyőzendő kisértések veszik őt körül, melyeket ha leküzd, tovább tud haladni a fejlődése menete. A gyógyuláshoz azonban sokszor ugyanazokat a hatásokat kell átélnie, amiket ő maga is kibocsátott. Így ha az ember gőgös, gőggel kell találkoznia, ha hűtlen, akkor hűtlenséggel, ha fösvény és zsugori, akkor ezekkel a hatásokkal kell szembenéznie a gyógyulása érdekében, hisz a közmondás is azt állítja, hogy “kutyaharapást a szőrével”. Ezt neveznétek ti karmának, holott csupán a lélek gyógyításáról van szó, mert akkor gyógyul egy lélek, ha ugyanazokkal a tulajdonságokkal találja magát szembe, amelyek benne is megvannak. Ezeknek a hatásoknak a fájdalmai tudnak csak a lélek mélyére hatolni és ott gyógyító hatásokat kiváltani, azokon a hézagokon keresztül, amelyeket az ember okozott saját magának a hajlamai kiélése által. Ezek a szenvedések a lélek gyógyszerei, az a kohó, amelyben különválasztja a lélek a nemes ércet a salaktól, amennyiben megtalálja a szenvedéseinek a gyökerét. Ez a tisztító “program” Isten szeretetének az egyik fő megnyilvánulási formája, amelyet Szent Fiában leküldött az elkárhozott földre. A szenvedés ugyan nem Isten akarata, de mégis, mint lelket tisztító gyógyszer irányítottan jelen kell, hogy legyen az ember életében. Amíg az embernek jól megy, addig nem keresi sem Isten Országát, sem annak Igazságait, mert a testi én az erősebb, a domináns én. Ameddig ez így van, addig nem tud megszólalni a benső hang sem, mert az nem a testi énben szól, hanem a lélek bensőjén keresztül. De amint valami oknál fogva szenved az ember, elgyengül a testi én és a benső ember kerül előtérbe, ahol már hallható Isten szava: “Tartsatok bűnbánatot…Térjetek meg, mert elközelgett hozzátok az Isten Országa…”

Erre szeretnék röviden egy példát említeni az Ószövetségből. Figyeljétek meg a zsidó népet az Egyiptomba való tartózkodásuk ideje alatt. Amikor József befogadta őket, még minden jól ment nekik, gazdagok lehettek, még dolgozniuk sem kellett. De Istennek nem ez volt a célja velük, hanem egészen más és pedig az, hogy az egyiptomi időszámítás szerint négyszáz évig rabszolga elnyomatásban legyen részük és ezáltal olyannyira megtisztulhassanak, hogy meghallgassák Isten hangját, amelyet Mózesen keresztül üzen és hogy kövessék is az isteni elgondolást. Lelkileg a sok szenvedéstől, kiéheztek a szabadító Mózesre. Addig kellett a zsidóságnak egyiptomban maradnia, ameddig a szenvedés meg nem nyitotta a lelküket Isten és a szabadulni vágyás előtt.Téved aki azt hiszi, hogy az egyiptomi fogság bármiféle büntetés lett volna.
Nézzétek meg a párhuzamot, miszerint a zsidóságnak négyszáz év kényszerből történő szenvedés kellett ahhoz, hogy megnyíljon a lelkük, míg nektek ADATIK NEGYVEN NAP ÖNKÉNT VÁLLALT LEMONDÁS, amelyet úgy használtok ki ahogyan akartok, de az eredmény is akkora lesz, mint amekkora a befektetett munkátok.

Gyermekem, a keresztelő jánosi felhívás a nagyböjt minden percének, órájának az üzenete, mert fel kell ismernie az embernek azokat a hézagokat, amelyek a szenvedésteljes állapotokat előidézik és ki kell küszöbölnie azokat a csorbákat, amelyek mint ferde kinövések a lélek mélyén gyökereznek. Szinte mindaddig szenved az ember, amíg a szenvedések okait ki nem irtja. De ezt főként isteni segítséggel lehet, -erről már esett is szó- mert amennyiben az ember a saját erejére támaszkodik és nem Istenére, csak részmunkát tud végezni és ez is egyik oka lehet a szenvedésének. Tehát a küzdő embernek, ha rövidíteni szeretné a szenvedéseit, meg kell tanulnia Istenre figyelni és Tőle várni a segítséget. Amint az isteni kegyelem rávilágít bizonyos hajlamokra, amelyektől szabadulni kell, akkor azt a ferde kinövést legyen az gőg, vagy annak bármelyik alfaja: érzékiség, fösvénység, anyagiasság, falánkság, a fentebb említett külső hatások elfogadásával, valamint az önmegtagadás révén le kell metszeni a lélekről. Bárminemű önmegtagadás gyógyítja a lelket, csak az a baj, hogy ha az embernek nincs kellő hite, képtelen az önmegtagadásra, mert nem tud kellőképpen belekapcsolódni a kegyelmi forrásokba, valamint fél bármiről is lemondani, mert minden amije van, a sajátjának érzi és azt hiszi, hogy amennyiben lemond dolgokról, annyival szegényebb lesz lelkileg. Pedig éppen ellenkező a dolog, mert bármiről lemond az ember, helyébe Isten új, tiszta és istenibb dolgot épít fel. Tehát az ember a lemondás által gazdagabbá válik, sőt mi több Isten teszi őt gazdagabbá! A fizikális önmegtagadással is ugyanez a helyzet, mert amennyiben valamit is megvon magától az ember, lelki-szellemi haszna van belőle. Csökkennek azok a hajlamok, amelyekről lemond és helyébe isteni erények épülnek fel. Ha meg viszont Isten és ember iránti szeretet párosul a lemondás, az önmegtagadás mellé, akkor válik teljessé, akkor ér célba a dolog, mert odaát az angyalok Jézusnál át tudják konvertálni lelki vagyonná azt, amiről lemondott és szeretetre váltott az önmegtagadó ember.

Mindezen önmegtagadó időszakra, életre, nagyon is szükségetek van gyermekem, hisz még nem tudtátok oly mértékben megtagadni a hajlamaitokat, hogy erre az időre már elhagyhattátok volna a földet, ezért mindent bele, ha be szeretnétek jutni a majdani megújjult világba, ahova ilyen állapottal, mint amilyenben jelenleg vagytok, lehetetlenség bejutni. Az Új Földre történő bejutáshoz, teljesen le kell vetkőznötök az e világi szintet és egy magasabb világ vonzásába kapaszkodva átformálódni a következő szintre. Ugyanis hiába tudjátok azt, hogy az utolsó időkben éltek, ha nem tudtok majd megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyek szükségeltetnek elsősorban ahhoz, hogy a folyton-folyvást növekvő megpróbáltatásokban és az utolsó nagy próbán ki tudjatok tartani, majd, hogy ezzel be is juthassatok az Isten Országába, ahol már a számotokra elő van készítve a hely, vagyis, ahol már vár benneteket az Úr.

Amennyiben helyesen használjátok ki a nagyböjtöket, akkor minden egyes feltámadási ünneppel közelebb kerültök az igazi feltámadási ünnephez, amikor maga a föld fog előbb “meghalni” és a (háromnapi sötétség alatt) feltámadni egy tisztább állapotra. Tehát jelenleg a világ egy hatalmas böjtben van, mert mind nagyobb és nagyobb mértékben éri az embereket a nélkülözés, az önmegtagadás, de aki mindvégig kitart ezekben a megszorításokban, annak része lesz az igazi feltámadásban, amelyet Jézus Krisztus Urunk vívott és dolgozott ki azáltal, hogy lehozta a feltámadás törvényszerűségét. Ő ugyanis a feltámadása pillanatában egy, az előzőnél sokkal ritkább testben,- úgy mondja az Írás- egy megdicsőült testben támadt fel. Ez a feltámadási folyamata a földnek annyi ideig fog tartani, mint amennyi ideig Jézus feküdt a sötét és hideg sírban. Tehát a föld is addig lesz a “sötét sírban”, ameddig Jézus kiszenvedett és agyongyötört teste holtan feküdt. Ahogyan a sírban harmadnapra megjelent egy földöntúli fény és beragyogta a sírkamrát, ami a Krisztus testének egy ritkább anyagban történő feltámadásának a kezdetét jelentette, úgy amikor (a háromnapi sötétség után) megjelennek az első fénysugarak a föld felett, az már egy megdicsőült világ feltámadásának a hajnalát fogja jelenteni és ugyanúgy meg fog ritkulni a föld anyaga a feltámadás folyamatában, mint ahogy Jézus is egy ritkább anyagú, félanyagi testben támadt fel. De ahhoz, hogy az emberek -akik túlélik a háromnapos sötétséget- bejuthassanak az Új Világba, a testüknek is az Új Föld anyagának sűrűségére, ill. ritkulására kell átformálódnia. Ezen folyamat a föld anyagának a felritkulásával azonos időben fog megtörténni. De ezek a törvényes folyamatok csakis akkor jöhetnek létre, ha az emberi lelkek már megtisztultak az Újvilág erkölcsi normatívájának a megfelelő szintjére.
Azt mondja az Úr, mint egy parancsba adva az őt körülvevő és követő embereknek: “Romboljátok le a templomot és én harmadnapra felépítem.”

Az általánosan elfogadott magyarázat Jézus ezen “parancsára” az, hogy a saját testéről beszélt, amelyet az embereknek le kellett “rombolni” ahhoz, hogy megtörténhessen az újbóli, egy nemesebb testben történő feltámadás, habár az Ő teste, nemhogy a Szentléleknek, hanem egyenesen az Atyának szentelt templom volt. Mindennek ellenére én mégis azt mondom, hogy Jézus ezen parancsa az ószövetségi törvény lerombolására és az Újszövetségnek, mint egy nemesebb formát öltő igazságnak felépítésére vonatkozott, amelyet Jézus épített fel, ugyanis Jézus az Ő halálával és feltámadásával nyitotta meg teljes joggal az Újszövetséget, mindannak ellenére, hogy az Ószövetség Keresztelő János lefejezésével lezárult. Tehát, a lerombolt Ószövetség helyett Jézus harmadnapra felépítette az Újszövetséget, amidőn feltámadt a halálból.

Amennyiben ez így van, akkor Jézus parancsa, a:”Romboljátok le a templomot…” a jelenlegi időkre is vonatkozik, csak egy fokozattal szellemibb értelemben mint akkor, amikor ezt Jézus kijelentette, merthogy a jelenlegi formákat, dogmákat is le kellett rombolni ahhoz, hogy a formanélküli igazság, a szellemtan feltámadhasson az emberi lelkekben! De ami még ennél is fontosabb talán, az az, hogy a háromnapi sötétség ideje alatt -amennyi ideig Jézus teste a sírban feküdt- a formai igazságoknak végérvényesen meg kell halniuk és velük együtt ennek a jelenlegi világnak is, hogy harmadnapra feltámadhasson a megújult világ. Tehát Jézus fentebb említett kijelentésének három fokozatú (szellem, erő, anyag) értelme van: a rég múltra, a jelenre és a jövőre vonatkozóan.
Mivel az Úrnak három és fél napig kellett volna a sírban feküdnie, vagyis a halál birodalmában tevékenykednie, de harmadnapra feltámadt, ezért a háromnapi sötétségnek is három és fél napig kellene tartania, de azt mondja az Úr: “Ha nem rövidülnének meg ama napok, senki sem maradna meg.” Tehát bizonyos, hogy erről van szó, mert napokról beszél és nem hetekről, hónapokról vagy évekről. Ez pontosan olyan, mint amikor azt mondja, hogy “Ama napot, sem az órát senki sem tudja, a Fiú, de még az Ég angyalai sem.” És az emberek ezt kivetítik, még az évekre is és elbizonytalanítják az Úr eljövetelének az évét, és a hónapját is, holott az Úr csak a napról és az óráról beszélt. (Egy nagyon meleg októberi napon, amikor hirtelen nagyon leesik a levegő hőmérséklete, mindenki menjen be a szobába, és zárja be az ajtót, mert azon a napon kezdődik meg a háromnapos sötétség.)
Ezért gyermekem, használjátok ki a befeléfordulásnak és önmegtagadásnak rövid időszakait a lelketek átformálására, hisz minden egyes lemondással, önmegtagadással és a szeretetnek folytonos gyakorlásával a mindeneket átalakító hatalmas törvénynek engedelmeskedtek és munkáljátok ki magatokban a nagy átalakulásnak, a feltámadásnak a törvényszerűségét, a Megújult Földre való bejutásnak a lehetőségét.
Amen
Ada, 2023. II. 26.

[Karsay1958]

Egészséges és beteg lelkek 1/3
Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A szellemmag az egyén erőközpontja, Istennek egy önálló gondolata, amely mindenkit mindenki mástól megkülönböztet. Ez az Isten teremtésének egyik eredménye. Ezt a szellemmagot, ezt az isteni szikrát, ezt a gondolatot — amelynek elképzelésénél teljesen kapcsoljátok ki a tér fogalmát — körülburkolja az Isten teremtésének első aktusával létrehozott életprincípium, az az életerő, amelyet Isten Magából kisugárzott, és állandóan kisugároz.
Tehát a szellem két tényezőből áll: egy folytonos teremtőerővel felruházott isteni szikrából, és az azt körülvevő életerő mennyiségből, életprincípiumból, amelyből a lélek fejlődik. Amikor a szellem megteremtetése után önálló működésbe lép, önmagából erőket (gondolatokat és érzéseket) sugároz ki, amelyek ebben az őt körülvevő életrétegben kétféleképp minősülnek, mégpedig érzelmi és értelmi szférát alkotnak körülötte.
Eddig van tehát: a szellem, s az őt körülvevő lélek két szférája, t. i. az érzelmi és az értelmi szféra, amelyet ti úgy neveztek, hogy asztrál- és mentál-réteg. Amikor a szellem hatása még messzebb terjed, akkor az értelmi szférán kívül még egy erőréteg képződik: az akarat megnyilvánulásának rétege; ezt nevezitek itt ebben a világban éteri testnek.
Már most a szellem, mint mindezeknek az életrétegeknek központja és éltetője, mint Istenből eredt princípium önmagából folyton-folyvást vibrációkat bocsát ki. Ezek a vibrációk mint sugárzások áthatolnak az érzelmi szférán, az értelmi szférán, az éteri szférán és megvalósulásra törnek, amennyiben a szellem a félanyagi, vagy az anyagi világban él. Ez a sugárzás megszakítás nélkül folyton tart, s csak akkor szűnik meg, ha a szellemre a bűnök tömegei következtében teljes bénulás következik be.
Amikor azt mondom, hogy: sugárzás, én egy egészen magas világban élő tiszta szellem típusát veszem fel. Ez a sugárzás, amint az első réteget érinti, érzelemmé változik át, amikor a második réteget érinti, értelmi tényezővé lesz, és amikor a harmadik réteget érinti, (akarati) erőben nyilvánul meg.
A kívülről való ráhatás ugyanígy (csak fordított irányban) történik. A legkülső éteri réteget érintő impulzus, mint ütközés, erőhatás formájában jelentkezik; azután érinti az értelmi szférát, gondolatokat keltve, és behatol az érzelmi szférába, érzelmeket ébresztve, s úgy érintkezik a szellemmel, amelyet további tevékenységre ösztönöz, illetőleg tevékenységét irányítja, módosítja.
Az egészen tiszta szellem, aki Isten fénykörében él, egyszerű. Isten Maga a szeretet; egyetlen tulajdonság, egyetlen tényező, egyetlen princípium. A tiszta szellem is egyetlen princípium, ő a hálával telített szeretet fényburkában él. Mindazok a rétegek, amelyek az ő tevékenysége révén keletkeznek, már az ő további munkálkodásának, a mélyebben esett világokkal való érintkezésének következményei. Az érzelmi réteg, az értelmi réteg és az akaraterő rétege mind nem más, mint az ő homogén, egyszerű lényének kivetítődése.
Ebből következik, hogy amikor az alulról fölfelé haladó szellem fejlődésének útján eléri a legmagasabb fokot, a tökéletességet, akkor az ő összes külső szférái, rétegei megszűnnek, felszívódnak, átminősülnek, áthasonulnak, s a szellem ismét egyszerűvé, egylényegűvé változik, úgyhogy végül ismét egyetlen ragyogó fénypalást veszi körül, amely az ő egyedüli tulajdonságát tükrözi: a hálával telített szeretetet. Ez az a bizonyos üdvösség, ez a nirvána, ez a menny békessége. Azonban még ha a tiszta és magas szellem végez is mélyebb világokon feladatot, akkor ő is kényszerül a maga egynemű, egyszerű, egylényegű énjéből ezeket a külső rétegeket megalkotni, mert csak ezeknek a közvetítésével tud hatni, kapcsolódni.
A fizikai test ismét egy erőrétegnek látszik, valójában azonban nem az, hanem csak egy része az éteri testnek, egy sejtesített rétege a külső erőburoknak. A fizikai testen túl van még egy erőréteg, az ú. n. aura, ami szintén nem más, mint a harmadik rétegnek, az éterikus testnek a folytatása. Ez az aura egy erőburok, amely arra szolgál, hogy a szellemet és a szellem lelki testeit megvédje külső szellemi, lelki és fluidáris betolakodások ellenében. Ez mint rugalmas, erőteljes ellenálló közeg védi az értelmi és az érzelmi réteget a maga munkálkodásában, és gátul szolgál idegen, kóbor szellemekkel szemben, akik ebbe semmiképp nem képesek behatolni, hacsak a szellem maga meg nem nyitja nekik az utat, és páncélul szolgál fluidáris behatások, ártó gondolatok és érzések ellenében mindaddig, ameddig a szellem maga meg nem nyitja ezt a hatalmas védőburkot előttük (megszálltságok).
Az egészséges szellem mentes a külső behatásokkal szemben. Egészséges szellem az, aki nincs megfertőztetve. A szellem érzései és gondolatai addig egészségesek, ameddig azok az igaz jót, az igazságot tükrözik, és azt sugározzák ki önmagukból, aki csak az Isten szerint való igazságot sugározza ki magából. Az ilyen szellemnek egyetlen hajszálát sem lehet meggörbíteni, mert az igazság ellenállhatatlan lenyűgöző hatalom és olyan védő páncél, amelyen keresztül az ellentétnek semmi néven nevezendő fegyvere nem hatolhat.
Ez az erőburok, az aura olyan szerepet tölt be a lélekkel szemben, mint a test külső bőre, az epidermis a testtel szemben. A test epidermise is rugalmas, erőteljes anyag, amely megvédi a test bensőjében történő folyamatokat, a külső hatások ellen, s a test benső funkciói zavartalanul működhetnek mindaddig, ameddig ez a külső réteg egészséges. De mihelyt ez meg van gyengülve, sérülve, vagy betegedve, akkor a test már könnyebben ki van téve a fertőzésnek, s akkor azonnal rajtaütnek a külső hatások, a fertőzések, s ezek az ártalmas behatások lesznek úrrá felette éppúgy, mint a lelki betegségek a lélek felett, ha a lélek burka nem egészséges, ha meg van fertőzve.

folyt. köv..

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Egészséges és beteg lelkek 2/3
Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A test a lélek vetülete, a lélek pedig a szellemé. A lélek a szellemből eredő hatásokat mint érzelmeket és mint gondolatokat tükrözi vissza, tehát a szellem tartalmának a vetülete. A test ugyanazon elv szerint működik, mint a lélek. Ahogyan a szellem emanációi keresztülrezegnek a lélek minden rétegén, annak legkülső széléig, és onnan ismét visszatérnek impressziókkal megrakottan a szellem belsejébe, ugyanúgy működik a testi szervezet centrumát képező szív is, amikor az életerőt szállító vért szétküldi a szervezet legtávolabb eső sejtecskéjébe is, majd kitágulásával ismét visszaszívja a legtávolabb eső sejtekből is az ott felszedett anyagokkal együtt.
Éppen úgy zavartalanul folynak az élet funkciói is az egészséges testben, mint amilyen zavartalanul folyik a szellemnek a lelken keresztül való életfunkciója mindaddig, míg a szellem egészséges. Mint ahogy nincs teljesen egészséges test, mert mindegyik magában hordozza azokat a lehetőségeket és hajlamokat, amelyek bármikor utat nyithatnak valamely betegségnek, úgy a föld színvonaláig lehullott szellemek is mind betegek, mert magukban hordják azokat a hajlamokat, amelyek bármikor megnyithatják a lélek külső védőburkát, és beengedhetik a lélek benső világába azokat a miazmákat, azokat a fertőzéseket, amelyek benne romboló hatásokat fejthetnek ki. (Negatív és káros érzésekről és gondolatokról van itt szó.)
Íme, a föld embere, ez a beteg szellem, legyengült lelki szervezetével itt áll előttünk. Látjuk, mint kémleli környezetét és nyitja ki előtte önmagát; határtalan kíváncsisága és tudásvágya: az a törekvése, hogy mindennel korrelációba kerülhessen, már maga is bizonyítéka betegségének. A mélyre esett szellem az őt környező világ minden impressziójára felfigyel, annak minden behatására válogatás nélkül megnyitja a lelkét, mert képtelen megítélni, hogy mi a jó, és mi a rossz. Ha a szellem egészséges volna, akkor egyetlen dolog lenne számára a fontos, az, amit őseredeti értékként kapott Istentől, teremtő Atyjától: a tiszta igazság, a tiszta szeretet. Miután azonban nem tudja, hogy mi az igazság, ennél fogva felszív mindent, magáévá tenni igyekszik mindent; mivel pedig szellemi látása annyira elhomályosult, hogy képtelen megkülönböztetni a jót a rossztól, azért igen sokszor a sátáni elvet fogadja be magába, mint igazságot.
Így terjed lélekről lélekre a métely, és válik milliókat megmozgató áradattá, egyszerűen annak folyományaként, hogy a fertőzés lehetséges, mert az egészségtelen szellem külső burka nyitva áll a fertőző eszmék befogadására, és ha azok egyszer belejutottak a lélek szervezetébe, éppen úgy elvégzik a maguk továbbroncsoló munkáját, mint mikor a testbe jut bele a fertőző bacilus. És mint olykor a kolera, vagy a pestis, vagy egyéb szörnyű betegség emberek százait és ezreit pusztítja el rövid idő alatt, úgy lett az istentelenség eszméje is aránylag rövid idő alatt óriási területet megfertőző métellyé, amelyet az ellentét, a sátán hintett el az egészségtelen lelkek megfertőzésére. Ennek átkát nyögik, nyögték és fogják nyögni még milliók és milliók, egyszerűen azért, mert nem tanulták meg kitermelni a lelkükből az ellenszert, azt a szérumot, amely fertőzés ellen egyetlen segítség, egyetlen biztosíték: nem fogadták el azt az áldozatot, amelyet az Isten Fia hozott a földnek, az egyedüli gyógyszert, amely ez ellen a ragály ellen hatékony.
Egy ilyen világban, ahol a lelkeknek háromnegyed része egészen súlyos beteg, és csak negyedrésze lábadozó, vagy félig gyógyult, a lelki fertőzéseknek ezer meg ezer lehetősége és ezer meg ezer formája lehetséges.
A krisztusi igazsággal beoltott szellem nemcsak a lelkében tisztul meg és válik egészségessé, hanem még a testében is. Hiszen amint mondtam, a lélek a szellem vetülete; ha tehát a szellem a tiszta igazság erőit sugározza ki, akkor a közbülső réteg: a lélek is megtisztul. És amint a szellem tisztává és ragyogóvá tette a lelket, az ő vetületi rétegét, úgy a megtisztuló lélek is tisztává és egészségessé teszi az ő vetületi anyagát: a testet. Ahogyan a tiszta sugárzás eloszlatja a lélekből a tisztátalanság, a fertőzöttség felhőit, ugyanaz átjárván a testi réteget is, állandó hatásával felbontólag hat a testben besűrűsödött fluidokra is, s a testet, a vastag anyagot, — amely szolgai módon követi a belső erők megmozdulását — felszabadítja azoktól a szabad cirkulációt, szabad mozgást akadályozó tespedő anyagrészektől, amelyek azt addig beteggé tették.
Megfigyelhettétek, hogy megtért emberek, akik teljességgel megfordultak, akik merőben más életet kezdenek élni, mint azelőtt éltek, egyszer csak betegeskedni kezdenek. Némelyek egészen súlyosnak látszó heveny betegségeken esnek keresztül, amely betegségek alatt a testből rendszerint bűzös, tisztátalan nedvek, gennyes váladékok távoznak el, mint a tisztuló fluidok anyagi salakjai.
Itt a földön, ahol az itt élők háromnegyed része súlyos beteg, és csak egynegyed része gyógyulófélben lévő, vagy alig gyógyult. Sokkal könnyebb dolga van az ellentétnek, mint az igazságnak, mert az ellentét a maga eszméjének csíráit sokkal könnyebben hintheti el a beteg lelkekben, mint azok, akik Isten munkáját akarják végezni.
Ha eszetekbe veszitek, hogy Isten mindenekfelett jó, mindenkinek csak ajándékoz, és senkit sem büntet, akkor könnyen beláthatjátok, hogy mindenki csak önmagát szenvedteti, amikor kaput nyit a lelkében a sátánnak. Vannak emberlelkek, akiken nem lehet segíteni. Vannak olyanok, akik a sátánnak egészen átadták magukat, akik a hátralévő időben sem szenvedésekkel, sem kegyelmi ajándékokkal, sem felvilágosításokkal el nem mozdíthatók arról az álláspontról, amelyet makacsul, önhitten, elsötétült lélekkel elfoglaltak.
Vannak azonban olyanok, akik tájékozatlanságukban mind a jónak, mind a rossznak nyitva állnak. Olyan a lelkük, mint egy mérleg. Mindennap hull valami a mérlegnek hol egyik, hol másik serpenyőjébe. Az egyik serpenyő az igaz és jó impreszsziókat tartalmazza, a másik pedig a hitetlenség, az önzés, a bűnök tényezőit. A mérleg két serpenyője folyton ingadozik. Az ilyen lelkek még megmenthetők. Ezeket lehetne tehát hívatottaknak nevezni, s ilyenek nagyon sokan vannak. Miután azonban ezek még olyan gyenge lelkek, hogy közvetlenül képtelenek a magasabb hatalomhoz kapcsolódni, ennél fogva Isten, aki mindig csak jót ad, kiválaszt hű gyermekei közül egyeseket segítőkül, tehát ezek a választottak.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Egészséges és beteg lelkek 3/3
Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Ebben a világban, boldog az, akire az Úr rámutat, mert kiválasztottnak érzi magát. Az ilyen választottakat az Úr leküldi a földre, hogy egy-egy nehéz feladatot teljesítsenek. Az ilyen „választott” a földi életben összekapcsolódik a „hívatottal.” Talán mint hitvestársak, talán mint testvérek, vagy jóbarátok, vagy más viszonylatban, mint két egymásra utalt ember élnek együtt. A földi testben már nem lehet tudni, hogy ki a hívatott és ki a választott, a külső nem árul el semmit, mindketten munkaruhában vannak. Sokszor az látszik haladottabbnak, aki éppen nagyon elmaradott, és az látszik alacsonyabban állónak, aki küldetésben van, mert a föld nem az a világ, ahol valakinek a szellemi arculatát könnyen fel lehetne ismerni. Legalább is földi embernek nem.
Az egyik tehát folyton csak ad, ad a lelkének gazdag tárházából szeretetet, türelmet, alázatosságot, szolgálatot, szelídséget; feláldozza az érzéseit, gondolatait, feláldozza még testi erejét is; a másik csak elfogad, sőt követel, rendelkezik, uralkodik; nem hálával viszonozza a szeretetet és a szolgálatot, hanem gyűlölettel, bosszúsággal, háládatlansággal. Így folyik az életük nap nap után, egyik év a másik után. Az egyik lassan, mint az árnyék, elkezd fogyni, a másik pedig, mintha semmit sem fogott volna rajta az áldozat hatása.
Amikor ilyen embereket láttok, a szívetek megtelik részvéttel és szeretettel az áldozati báránnyal szemben. Nem tudjátok megérteni, hogyan lehet az, hogy valaki annyi béketűréssel, szelídséggel és alázatossággal viselje a gonosznak igáját. Amikor így megtelik a lelketek az igaz és jó iránti szeretettel, akkor a lelketek igaz és tiszta kisugárzásával erősítitek az áldozati bárányt. Ezt jól teszitek. Amikor pedig a másik felet szemlélitek, aki mindezzel a jósággal szemben gonoszul, hitványul viselkedik, megtelik a lelketek haraggal, ellenszenvvel, gyűlölettel, és kívánnátok neki minden rosszat, hogy a ti emberi igazságotok szerint megtanulja, hogyan kellene viselkednie. Ezt nem jól teszitek. Nem jól teszitek azért, mert ha azt, aki ilyen szánalomra méltó, szánnátok, akkor annak az áldozati báránynak munkáját könnyítenétek meg. Ha azt, aki ilyen háládatlanul és gonoszul viselkedik, nem a gyűlöletetekkel akarjátok sújtani, hanem az imádságotokkal segítenétek megfékezni, ezzel hozzájárulnátok az ellentétes erők megbénításához, és siettetnétek a végkifejlés felé az igaznak szolgálatát.
Az, aki nem szenved, hanem szenvedteti a nála (szellemileg) jobbat, ha nem volna éppen ebben a viszonylatban (hívott-választott), talán egészen tűrhető átlagember volna, aki nem hívná ki más emberek megbotránkozását és felháborodását. Sőt más relációban talán még így is egészen tűrhető jellemű ember, csak éppen ebben az egy relációban gonosz.
Ennek mélyebb oka van. Ennek oka az, hogy az a fehér lélek, aki melléje van állítva, aki álöltözetben a menny igazságát képviseli a földön, éppen a fehérségénél és nagyobb szellemi erejénél fogva magához vonzza az ellentét fluidjainak tömegét, kihívja maga ellen a sátán haragját. Különben a sátán sem azért haragszik, és az ellentét sem okvetlenül azért nyomul oda, ahol egy-egy ilyen áldozatos lélek körül a krisztusi munka folyik, mintha azt mindenkép el akarná pusztítani, hanem mert ő is melegedni akar egy kicsit, ő is a világosság felé törekszik egy kicsit, hogy az emberen keresztül bepillanthasson a mennybe, mert hiszen el van esve, el van sötétedve, és neki is világosságra lenne szüksége. Mást azonban nem adhat, mint csak ami sajátja: a rosszat. Ezt pedig nem teheti másképp hatékonnyá, mint azon az emberlelken keresztül, akinek melléje szegődik, vagyis éppen azt használja fel médiumul, akinek megváltásáért, meggyógyulásáért ez a tiszta szellem alászállt.
Szinte azt mondhatnám, hogy természetszerűen következik be ez az állapot, mintegy az ellentétes erők kiegyenlítéséül. Természetszerűen és csaknem szükségkép következik be az a folyamat, hogy a bűnös gyűlöli azt az igazat, aki őt szereti; azért gyűlöli, mert az ellentétes hatalom megtelíti őt a maga sátáni érzésével.
E küzdelem közben a mérleg két oldala folyton billen, mert a bűnös lelkében dúl a harc; világos pillanataiban látja hitványságát, s látja amannak ártatlanságát, aki mellette szenved, s ilyenkor a mérleg a jobboldalra billen. Majd megint fölerősödik a sötét befolyás, és akkor a mérleg balfelé billen. Az áldozati bárány pedig egy kicsiny, pirkadó reménység után ismét a fájdalom sötétjébe süllyed.
Az Égi Hatalmak azonban vigyáznak az ő bárányaikra; azok közül egyetlenegynek sem szabad elvesznie és dolgavégezetlenül visszatérnie. Míg az áldozati bárány szenved, és jó erőit munkáltatja, addig odafenn a mennyei könyvvitelben minden titokban elsírt könnyét, minden zokogásba fúló sóhajtását följegyzik, és az mind mint tehertétel szerepel a másiknak a számláján. Amikor pedig elérkezik a pillanat, hogy a mérleg jobboldali serpenyőjébe a tiszta és igaz lélek már annyi súlyt helyezett, hogy csak egy szemernyi, talán csak egyetlen könnycsepp kell, hogy végleg jobbra billenjen, akkor ez után az utolsó könnycsepp után visszahívják a maga hazájába, és magára marad az, akit addig áldozatával gyámolított.
Ekkor rendszerint a fekete hatalom is visszavonul; hiszen megszűnt a ragyogás, amely odavonzotta őt. A magára maradt lélek pedig riadtan és kétségbeesetten áll ott a pusztaságban. Megerednek a szeméből a könnyek, amelyek megkezdik tisztára mosni a lelkét. Éjt-nappallá tesz, hogy jóvátegyen mindent, amit rosszul cselekedett. Mindinkább elterjed lelkében a világosság. Amennyire csak teheti, megtölti érzelmi szféráját melegséggel, és a szellemét olyan érzések, olyan rezgések kitermelésére kényszeríti, amelyek áttisztítják lelkét-testét. És valahányszor erőt vesz magán, valahányszor diadalt vesz az ellentéten, mindannyiszor törölnek egy-egy tételt a mennyei könyvelésben azokból az elejtett könnyekből, azokból az elszállt sóhajtásokból, azokból a jajokból, amelyeket abból a tiszta lélekből a méltatlanul elszenvedett fájdalom sajtolt ki, és az áldozat lassan megtermi gyümölcsét.
Azt, aki azelőtt ingadozó volt, és akit az ellentét a maga fanatikus harcosává tehetett volna, a mennynek egy kicsiny küldötte a maga áldozatával Krisztus katonájává avatta. Így végzik munkájukat Krisztus hadseregének tagjai: a választottak a hívatottakon. Ezek ebben a sötét földi éjszakában mint apró csillagok ragyognak. Ilyen kicsiny szolgáló lelkek azok, akik Krisztus szerint való áldozatokat hoznak.
Isten mindenkinek azt adja, ami annak a legjobb; Isten mindenkit úgy használ fel, ahogy az a legcélravezetőbb, mert Ő az örök Bölcsesség. Isten háztartásában nincs egyetlen felesleges mozdulat; Isten a maga szeretetéből mindenkinek annyit ad, amennyit az fölvenni képes. És mindazok, akik az övéi, Őt igyekeznek követni, és a lelkűkből ők is annyit kívánnak adni, amennyit csak tudnak, és amennyit mások fölvenni képesek.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A TERMÉSZETI ERŐK
1989.OKTÓBER 12.

Részlet Szentlélek az utolsó időben, Zita médium.


Tudjátok-e testvéreim, honnan jön a szellő? Tudjátok-e testvéreim, kik, mikor döntik el, hogy a szellő szellő marad-e, vagy vihar és orkán lesz belőle? Tudjátok-e testvéreim, hogy mindenütt, ahol élet van, ott szellem is van? Mert a szellem Istenből pattant szikra és a szellem az, aki mindent éltet és megelevenít. Tehát ahol életet láttok, ott fel kell tételeznetek egy szellem, vagy több szellem, vagy szellemek sokaságának a jelenlétét is. A ti világotokban, a Földön az élet erősítésére, éltetésére a Nap van hivatva. Ha a Nap nem küldené sugarait a Földre, minden elpusztulna, minden megmerevednék, minden holttá válnék. Ha a napsugár nem bomlasztaná a kőzetet, bizony nem üthetne tanyát abban a picinyke fűszál. Ha a napfény nem sugároznék növényre, virágra, állatra, emberre, minden előbb-utóbb elpusztulna. Ha a napsugár fel nem szívná a tengerből és a tavak hullámzó vizéből a vízcseppeket, és nem telítené meg a légkört, nem lenne többé eső, hogy éltesse mindazt, ami élni szeret és ami élni kíván.
Sőt, szellő sem lenne, mert tudományosan a szél és a szellő sem más, mint a levegő mozgása. De mi hozza a levegőt mozgásba? Az, hogy a meleg hatására, a napsugár hatására a levegő felmelegszik, könnyebbé válik, felszáll és helyét a hideg légtömegek foglalják el. Mindenütt ott vannak az elemi lelkek és dolgoznak, hogy a természetben rend és harmónia legyen, és hogy a természetben az ember - aki Isten teremtménye lefokozott, bukott formában - élni tudjon. És az elemi lelkek mindenütt ott vannak, hogy ahol tűzre van szükség, tüzet csináljanak; ahol vízre van szükség, vízzel oltsák a szomjazó szomját. Mindenütt ott vannak, hogy elvégezzék azt a munkát, ami Isten törvénye szerint rájuk bízatott. Ahogyan az idők végéhez közeledtek, egyre több lesz a természetben a rendszertelenség, egyre jobban felkorbácsolódnak és elszabadíttatnak az erők. Nem mérsékli a hideget a meleg, hogy az langyossá, kellemessé, élvezhetővé tegye a légkört. Nem szelíd a szellő, ami cseréli a levegőt, különösen a völgyekben és a mélységekben, ahonnét elviszi a rossz levegőt és frisset hoz a helyébe. A szellőből és szélből egyre gyakrabban lesz majd orkán, egyre gyakrabban lesz majd hurrikán, egyre gyakrabban fogja felkorbácsolni az óceánok és tengerek vizét, hogy a tenger zúgása keltsen majd félelmet a megtéretlen emberi szívekben. Tudja-e az ember, milyen erőmennyiség van a Föld gyomrában? Tisztában van-e az ember, micsoda elemi erők tombolnak az óceánokban és a tengerekben? Nem!
Az ember csak egy-egy rövid időszakra, egy-két napra, egy-két órára vesz tudomást arról, hogy bizony-bizony valami nagyon nagy erőt képviselhet, mert amikor elszabadul, mindent elsöpör. Az ember nem kíméli a növényzetet, nem kíméli az állatvilágot, nem kíméli az emberi életet, nem kíméli azokat az épületeket sem, amelyeket szorgalmával, munkájával, tudásával, tudományával erősnek épített meg, még akkor sem, ha nem homokra, hanem sziklára építette azokat. Bizony mondom nektek, az elemi erők minden felett hatalmat nyernek, amikor az isteni végzés és a törvények alapján - aszerint, hogy mennyi a jó és mennyi a rossz - szabadon ereszthetik azokat az erőket, amelyeket az ember nem ismer. Az emberi tudomány, amikor beavatkozik a természeti erők működésébe, úgy jár, mint a mesében az ember, aki egy palackból kiengedte a szellemet: visszaparancsolni már nem tudta. Az emberi tudomány sem képes a megbolygatott, kiengedett erőket visszaparancsolni. A természeti erőkkel bánni, azokat visszaparancsolni csak nekünk van hatalmunk, mert mi tudjuk pontosan, biztosan, hogy mikor, milyen erők, mennyi ideig, és a világnak melyik táján szabadíthatók az emberek világára.

A tudósaitok, akik az időjárással foglalkoznak, azt mondják, hogy a hurrikánnak közepe, „szeme” van. Van szeme bizony; és ebben a szemben koncentrálódnak az erők, ebben van sűrítve minden és ebben vannak jelen azok az elemi lelkek, akik a mi parancsolatunkra pontosan azt az irányt követik, ahol annak végig kell söpörnie, végig kell pusztítania. Mi irányítjuk, hogy mikor és hol nőjjön hatalmasra a tenger és a hullámverés mit söpörjön el, mit pusztítson el. Mindig pontosan ki van szabva, hogy meddig, és ne tovább.
Amikor a Föld gyomrába szállunk le és az ott lakó - sok esetben évezredekig ott lévő - elemi lelkeket munkába hívjuk, egyetlen - mondhatnám így, bár kicsit meseszerűnek hangzik - varázspálca ütéssel munkába szólítjuk, szunnyadásukból felébresztjük: és íme a Föld itt felgyüremlik, íme ott reng, és íme amott elsüllyed. És ez mind a mi munkánk Isten akarata és Isten bölcs ítélete szerint. Mert Isten, aki a szíveknek és a veséknek vizsgálója, látja és számontartja az Ő számtörvényeivel, hogy mikor, hol, mi érik be az emberek számára, meddig mehet el az ember és mikor kell és mikor szükségszerű, hogy az a katasztrófa bekövetkezzék. Az elemi lelkek valósítják meg Isten akaratát, szolgálják a teremtést, elősegítik a fejlődést a levegőben, a Föld gyomrában, az óceánok vizében, a sivatagok homokjában és mindenütt: tűzben és vízben egyaránt. Tevékenykednek azért, hogy az embert a megtérésre sürgessék, azért, hogy a természet működésében is meglássák az idők jelét. Miként meglátták a idők jelét a régiek is: látták Noé idejében az özönvízben, meglátták Lót idejében Sodoma és Gomora elpusztulásánál, meglátták a vulkán kitörésekor Pompei és a többiek elpusztulásánál. Mindenkor meglátják, mert nagy az Isten és örökkévaló.

Mert Isten mindenkinek és mindennek ami él, ami van, ami létezik, a teremtő, hatalmas Ura; mert Isten előtt senki meg nem állhat fennhéjázva, hatalmi mámorral; Isten előtt csak alázatos lélekkel lehet megállni, hálatelt szívvel az életért. Testvéreim, testvéreim, ha az életetek keserű, ha az életetek szomorú, ha az életetek nyomorúságos, ha az életetek elkoptatja a testet, ha az életetek halálba torkollik, ne a hatalmas Isten gondoskodó szeretetét kérdőjelezzétek meg, hanem az önmagatok gondolatait, érzéseit, törekvéseit és cselekedeteit. Azt, hogy vajon amióta a teremtő Isten benneteket a létbe hívott, valóban szent volt-e az életetek, valóban betöltöttétek-e azokat a célokat, feladatokat, amelyekért benneteket Ő a létbe hívott? Vagy pedig tékozló gyermekként mindent a világon elpazaroltatok és most rá vagytok utalva az Ő szeretettörvényéből fakadó kegyelmére. Most rá vagytok utalva arra, hogy erősebb, tisztább szellemtestvéreitek Isten iránt érzett hálájukból, szeretetükből, hűségükből és az irántatok érzett szánalomból - amely szintén a szeretetből fakad és annak egyik formája - hogy azok segítsenek meg benneteket Isten akarata szerint. Most rá vagytok utalva arra, hogy a tiszta szellemek egyengessék utaitokat és állítsanak nektek korlátokat, hogy meddig mehettek. És ti azokat a korlátokat szívesen figyelmen kívül hagyjátok, minden erőtökkel megkerülitek, játszotok a tűzzel, játszotok a vízzel, mint gyermekek, akik nem tudják, hogy milyen hatalmas erők rejlenek abban; nem tudják, hogy a tűzzel leégethetik a házat és benne éghetnek ők maguk is. Mert mint a gyermek nem ismeri a tűznek és a víznek a törvényét, úgy ti sem ismeritek a természeti erőknek a legbensőbb törvényét. Mert amit a tudósaitok ismernek, azok külső dolgok csupán, melyeket összegeztek a fizika, a matematika és a vegyészet törvényeiben. Ezek mind csak külső megnyilvánulásai a benső lényegnek, mert tüzet sem tudtok előállítani.
Emlékeztek a régi mesére, ahogy Prométheusz ellopta a tüzet az Olympusz hegyéről és az embernek adta? Igen, nekik adta; de hogy mi a tűz, hogyan keletkezik, miként jön létre, hogy mi annak az éltető eleme, azt az ember nem tudja. Nem tudja, hogy mitől ég jobban az olaj, a zsír, a benzin, és miért nem ég a víz, miért a vízzel lehet a tüzet eloltani. Semminek a miértjét nem ismeri, csak használja, csak él vele, csak rájön arra, hogy mit, mivel lehet semlegesíteni, hatástalanítani vagy felfokozni. Tulajdonképpen a szálak a mi kezünkben futnak össze, mi pedig mindennel csak úgy járhatunk el és úgy cselekedhetünk, ahogy azt a teremtő Isten az emberiség fejlődése szempontjából jónak látja és megengedi. A legfontosabb dolog testvéreim; jónak lenni, a legfontosabb dolog az életet szentnek tartani, az életet tisztelni. Az önmagunkét is, a felebarátunkét is, a növényét is, az állatvilágét is; mert bizony-bizony emberéletet nem adhatunk. Mert csak nem gondoljátok, hogy annak a piciny gyermeknek, akit ma az édesanyja az ölében dajkál, ő adta az életet? Az a gyermek, mielőtt ide jutott volna, mielőtt idezuhant volna, valaha Istennek tiszta szellemgyermeke volt, akinek a teremtő Isten adja a lehetőséget. Az anya, az apa csupán ezt a testi ruhát adja a munkálkodáshoz.

Serkenjetek fel tehát a munkára, amíg a Nap éltető ereje sugárzik, amíg a Nap éltető ereje lehetőséget ad arra, hogy a Földeteken rend, nyugalom, harmónia uralkodjék. Oh, nem az emberek világában, mert ott nincs és nem is volt rend, hanem a természeti világban. Mert eljön majd annak az ideje is, amikor a természeti erők is teljes erejükkel tombolni fognak. Tombolni fognak azért, mert az ember annyi rosszat, annyi szennyet, annyi megfertőzött erőt adott bele a természetbe. Pedig a természet és a természettörvény tisztítólag hat a Földre és az azt körülvevő atmoszférára és ezáltal lehetővé teszi az ember részére, hogy itt élhessen és munkálkodhassék.
Tovább ma nem beszélek, mert az időm lejárt. Legyen veletek Isten segítő ereje és kegyelme!
Isten veletek.


Szemlézte: Abonyi Tibor

UI:

Eckhart Tolle: Tényleg van szabad akaratunk?
https://www.youtube.com/watch?v=Os3ADZRPmA0

[Karsay1958]

Tiszteld a nőt
A titkos tibeti evangélium – Jézus ismeretlen élete
Részlet Nicolas Notovitch azonos című kötetéből

Kiemelek egy gyönyörű tanítást a nőkről, mert számomra ez a legszebb része az evangéliumnak, és aktuális. Szerintem nincsen női szív, melyet nem dobogtatnának meg Üdvözítőnk szavai, de az érző férfiszíveket sem hagyja érintetlenül.
Előzmények: Issa (Jézus) tanításait tömegek hallgatják és közöttük elvegyülve ott vannak a hatalmukat féltő papság kémei is. Kérdéseket tesznek fel neki, amellyekkel zavarba akarják hozni, hogy sarokba szoríthassák.

Amikor ideért szavaival, a kémek félretoltak egy öregasszonyt, aki azért közeledett a csoporthoz, hogy jobban hallhassa Issát, majd elébe álltak. És Issa folytatta: "Nem megengedhető, hogy egy fiú félretolja az anyját és elvegye annak helyét. Aki nem tiszteli az anyját, a legszentebb lényt Isten után, az nem méltó a fiúi névre.
Hallgassátok hát, amit most mondani fogok: Tiszteljétek a nőt, mert ő a világegyetem anyja, és minden ami igaz az isteni teremtésben, benne rejlik. Ő minden jónak és szépnek az alapja, ő az élet és a halál magja. Az ember léte tőle függ, mert ő annak természetes és lelki támasza.
Fájdalommal ad néktek életet. Homloka verejtékével felnevel és haláláig csak gondokat okoztok neki. Áldjátok és imádjátok őt, mert ő az egyedüli igaz barátotok és támaszotok a földön. Tiszteljétek őt, becsüljétek őt. Ha így cselekedtek, meghódítjátok szeretetét és szívét. Ez Istennek tetszeni fog és sok bűnötök fog ezáltal megbocsáttatni.
Ugyanúgy szeressétek és tiszteljétek feleségeteket, mert holnap anya lesz és később egy fajnak ősanyja.
Legyetek irgalmasak a nővel. Szeretete megnemesíti a férfit, meglágyítja kemény szívét, megszelídíti a benne lévő vadállatot és báránnyá változtatja.
A feleség és az anya felbecsülhetetlen kincsek, amelyeket Isten nektek adott. Ők a leggyönyörűbb díszei a létnek és ők szülik majd a világ lakosságát.
Ahogyan a Seregek Istene elválasztotta a fényt és a sötétséget, a szárazföldet és a vizet, a nőben benne van az isteni tulajdonság, hogy a férfiben szétválassza a jó és a rossz gondolatokat. Azért azt mondom néktek, Isten után a legszebb gondolataitok a nőé legyenek és a feleségeké, mert a nő az a templom számotokra, ahol a legkönnyebben elérhetitek a tökéletes boldogságot. Engedjétek, hogy ebben a templomban áthasson benneteket a lelki erő. Itt el fogjátok feledni bánataitokat és hibáitokat és visszaszerzitek azt az elveszett erőt, amelyre szükségetek van ahhoz, hogy szomszédotokon segítsetek.
Ne tegyétek őt ki megaláztatásnak. Ha őt megalázzátok, saját magatokat alázzátok meg és elveszítitek a szeretet érzését, amely nélkül itt lenn semmi sem létezik. Védjétek a feleségeteket, hogy ő megvédhessen benneteket és családotokat. Minden amit feleségetekért, édesanyátokért, egy özvegyért vagy más, bánatban lévő asszonyért tesztek, Istenetekért teszitek.

[Karsay1958]

Nézvén néznek, de nem látnak, hallván hallanak,
de nem értenek - Felvezetés
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Mindenki várakozik, mindenki készenlétben áll arra, hogy azt, ami el fog következni, az ő saját lelkének felkészültségével fogadja. Éspedig minden lélek, minden csoport, nép és minden nemzetség másféleképpen van felkészülve.
Mindegyik mást vár, mind másra vágyik, mást szeretne a világ. Nincs egy nézeten, egy gondolat formában nem tud találkozni, mert amilyen sokféleképpen szétszakadt a lelkiség úgy azon módon van szétszakadva az anyagi világban minden, és ez a sokféleség nem tud egy nevezőre jutni. Nem tud egy kifejezésben megnyilatkozni. Pedig hiába vár, hiába keres, hiába hisz, hiába reménykedik a sokféle nép és nemzetség oly sokféleképpen, ameddig nem találja meg lelkében azt az utat, amely Istentől kitűzött célhoz vezeti, addig minden reménységében csalatkozik.
Minden hitében megrendül és minden várakozása hiábavalóvá lesz. Mert minden felkészültsége összeomlik, mert aki célját a földi életben nem találja el, nem ismeri fel, az nem ismeri fel az elkövetkezendőkben sem, éppúgy mint az elhaladott időben, mindentől elmarad mert hiszen az emberiség célja nem kívül való, nem az, ami majd csak úgy, magától keletkezik, ami majd csak úgy jön, hanem az emberiségnek meg kell találnia az összesség lelkiségében azt a célt, amely felé tart. Amely felé igyekszik. És ebben az igyekezetében munkálkodik és cselekszik.
Mert hiába vár az emberiség olyan valamit, amihez neki semmi köze sincsen, hiába halad el mellette az égi ajándékoknak minden áldással megrakott kocsija, ezek az ajándékok az ő részére értékteleneknek, hasznavehetetleneknek bizonyulnak, mert bánni nem tud velük. Ugyanis az ő lelkéből hiányoznak azok a kellékek, amelyekkel azokat fel tudná használni a saját javára, előrehaladására.
A lélek fejlődésének útján még a messze múltban csak mintegy körvonalaiban mutatkozott. Úgy látta az emberi lélek, még a legjobban fejlett emberi lélek szellemi szemei előtt is ilyennek látszott az Isten fogalma. Hovatovább későbben, ahogyan az ember fejlődött, mindig közelebb és közelebb jutott hozzá és mindig ragyogóbbnak, tisztábbnak, fényesebbnek látta. Amikor elérkezett az idők teljessége, amikor a korszak lejárt, elérkezett a földi ember az ígérethez és a Megváltó megszületett. Akik körülötte ugyanakkor ugyanabban az időben éltek, nem vették észre, nem látták. Mert az ő szellemi szemeik még nem voltak megvilágosítva.
Csakis azok ismerték fel, azok látták, azok érezték az idők jeleit is, akiket Isten szent lelke megihletett és képessé tette őket a látásra. Felnyitotta szellemi szemeiket, mert az ő szellemi szemeik már megértek, ki voltak fejlődve arra, hogy lássanak, az ő szellemi füleik ki voltak fejlődve arra, hogy halljanak.
Azért mondja az Úr: nézvén néznek és mégsem látnak, hallván hallanak és mégsem értenek. Azok akiknek szellemi szemeik még nem nyíltak ki, akiket még nem érintett meg az Isten lelke, hogy befogadják azokat, amelyek a közönséges földi emberek előtt el vannak rejtve, azok nem látnak és nem hallanak még akkor sem, ha mellettük halad el Isten legnagyobb ajándéka. Nem hallják meg a szavát, mert az ő lelkük még éretlen a mennyei dolgok meghallására. Láthatjátok ebből, hogy az emberiség nem egyféle, hanem kétféle. Vannak akik látnak és hallanak; és vannak akik nem látnak és nem hallanak.
Tehát itt a Földön ebben a sokadalomban, ahol mindenféle rend és szellemek testet öltve együtt vannak, itt is vannak az Úr által kiválasztott szellemek és vannak akik még érésben vannak csupán. Akik nézvén néznek és mégsem látnak, akik hallván hallanak ugyan és mégsem értenek. Az egyiknek nem létezik az a világ, ami a másiknak az egész életét betölti, az a láthatatlan világ, ami a földi szemekkel nem látható ugyan, de szellemi szemeik részére gyönyörűséges szépségeket rejt magában, mert ezek a lelkek elhívattak.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Nézvén néznek, de nem látnak...
Adai közlés - „Úrnapja”
Árnyakkal teli idők
Ne vígy minket a kísértésbe
Emmerich Anna Katalin - Jézus mennybemenetele
HANG - Párom Isten ajándéka
Nincs időd
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirstkm4 ... w?e=Vu1Xpe
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

SBK_Hirlevel_217.doc
Karsay István 2023 márciusi szellemtani hírlevele – SBK-Hírlevél-217

https://www.youtube.com/watch?v=ce38L8vgJDU
A szellemvilág nyitott kapui – Zita médium közléseiből

https://www.youtube.com/watch?v=3z5JS3QSpgM
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok VII. Rész
Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=wPTf5CY1Qp0
Egy édesanya ki elvesztette gyermekét Gizi médium által – 1999.nov.9.

https://www.youtube.com/watch?v=CTV9yJq ... x=46&t=34s
Kutyaszerencse – Romantikus film

[Karsay1958]

Az emberek lelke boldogságra lett teremtve
Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

És most, ez az idő közeledik a világra, hogy a szeretet és összetartozás érzése, mely még van, de már nem világíthat, csak alig egy kis fényt vet, mert hiányzik az emberek lelkéből a hit. Ennélfogva meghal a reménység és kihűl az élet, mert a szeretet is elfogy.
Szeretet az, ami a földi testben képződik ki azok között, akiket a vér köteléke összeköt: szülőt gyermekéhez, gyermeket szülőhöz, barátot a baráthoz, szerető lelkeket egymáshoz; az a titokzatos valami, amire nézve az ember nem tudja, hogy honnan jött és hová vezet, hol is van a cél, amelyet tudat alatt az ember el akar érni? Mert ha csak az volna a cél, hogy gyermekek szülessenek, ha az volna csupán a cél, hogy a gyermekek megnőjenek és ha van, és marad a szeretetből valami: akkor a szülőknek öreg napjait besugározzák melegséggel, talán hálával, talán elnézéssel -, ha csak ez volna a szeretet, akkor ez a szeretet éppen úgy meghal, mint ahogyan az évek folyamán kihűl a szív, elhomályosodik az értelem és nincs tovább, mert megmerevedik a test és itt a halál.
De az a szeretet, amit a szellem a szellem felé sugároz, mert megtalálja a maga tükörképét a másik lélekben, mert megértik egymást, közösek a gondolataik, közösek a vágyaik. Közösek azok a szorgalmazó érzések, amelyek tettre, munkára bíztatják őket, hogy mindig szebbet, jobbat, tökéletesebbet, igazabbat adhasson a földi ember egyik a másiknak, azért, hogy örömét lelje annak a másiknak az örömében, és megenyhüljön annak az enyhületében, ami az élőket egymáshoz hasonlóvá teszi: amikor az egyik ember a másik ember boldogságának örül amikor felcsillanni látja az örömöt a másik szemében azon a munkán, vagy azon a cselekedeten, amit ő végzett el: akkor ez a felfedezés a boldogság megelégedésével tölti el az embert lélekről-lélekre.
De sajnos ez az érzés, ahogyan az istenhittől eltávolodnak a lelkek, azonmód kihűl, mint ahogyan a tűz kialszik, ha nem táplálják azt az élő ember kezei. Kihűl, hamuvá válik, és nincs tovább. Ez-e az ember élete?! - Vagyis az Isten csak azért teremtette a földi embert, hogy a csalódásokban, a szenvedésekben vergődve, rója az élet malmában azokat a mindig egyformán kezdődő és végződő napokat fáradsággal, nyomorúsággal, szenvedésekkel küzdve, öröm nélkül, bánattal, kilátástalanul hordozva annak a terhét?
Nem! Isten az emberek lelkét is örömre, boldogságra teremtette, mert hiszen megadott mindent, aminek a segítségével ezt az ember véghezviheti. De az emberi léleknek jobban tetszik az önzés, jobban tetszik az uralkodás, a bűn, és ha ezt el nem érheti, akkor ott van az irigység, az egymás fölé helyezkedés, a parancsolás a másik embertestvérének leigázása: az tölti el a lelkét megelégedéssel és boldogsággal.
Nem! Ez nem az Isten akarata, testvéreim! És akik így éreznek, így gondolkoznak, azok távol esnek az isteni akarat megértésétől. Járhatnak azok a kézzel csinált templomokba, hallgathatják a művészi zenéket, amelyekkel az istentiszteleteket végzik. Ezeknek a lelke távol van az igaz Isten megismerésétől, mert az ő lelkükből hiányzik az Isten. Tehát ha az ember kitárja lelkét és elfelejtkezve önmagáról, pillanatról-pillanatra várja, hogy az isteni lélek beléköltözzék az ő lelkébe, abban a szeretetben, abban az örömben, amit érez, amikor az örökkévaló Isten hatalmára gondol, aki a világokat teremtette, aki a csillagokat elrendezte, aki az embernek a szívébe szeretetet sugárzott bele, az Ő tulajdon lelkéből: mert hiszen Isten a szeretet.
Akiben nincsen szeretet, abban nincsen az Istennek lelke tehát, ha a szeretetben nyilvánul meg az isteni lélek, akkor tele van a világ szépségekkel, mert mindenben az isteni szeretet ajándékát látja: mind a természetben, mind a gyermekében, mind a szülőjében, barátaiban, akikkel együtt van, a testvéreiben, de legfőképpen azokban, akik vele együtt egy érzésben tudtak felemelkedni, hálát adni, könyörögni és dicsérni teljes lelki érzéseikkel, szeretetükkel az ő teremtő Atyjukat, Aki nekik ezt a boldogságot adta ajándékul és őket gyermekeivé fogadta.
Mert csak azoknak atyjuk Isten, akik magukat Isten gyermekévé akarják fejleszteni. Ehhez pedig meg kell tartani mindazokat a rendeléseket és törvényeket, amelyeket az Úr az Ő egyszülött Fián keresztül az embereknek, mint törvényt, mint követni való utat, mint világosságot adott a Földre: az Ő egyszülött Fiában, Akiben Őneki kedve tellett, mert tökéletes volt, mert igaz volt, mert az Ő Atyjához hasonló volt a mi Urunk, a Jézus Krisztus, akinek legyen hála, magasztalás és dicsőség mindörökké. Megértettétek?

UI:

Kozsdi Tamás - A MEGTALÁLT KAPCSOLAT - 1. KÖTET - TELJES
https://www.youtube.com/watch?v=XGX_JxElztc

Kozsdi Tamás - A MEGTALÁLT KAPCSOLAT - 2. KÖTET - TELJES (spirituális
regény)
https://www.youtube.com/watch?v=5JZlLzwVF6Y

[Karsay1958]

Részlet a "Krisztus áldozata" című médiumi közlésből

Tudjátok jól, hogy Krisztus milyen gyanúsításoknak, megaláztatásoknak, majd szenvedéseknek volt kitéve; hogy a virágvasárnapi bevonulástól a nagypénteki gyötredelmes szenvedésén keresztül, a kereszthalál áldozatán keresztül eljusson a feltámadás nagy és dicső pillana¬tához. Ez a feltámadás szellemben, lélekben, igazságban és fizikai testben is megtörtént, és nem annyira az Úrért magáért, hanem, hogy az emberek lássanak, hogy az em¬berek a meggyőződésen keresztül hithez jussanak és ezál¬tal Isten igazságát töltsék be és Isten akaratát szolgálják.
Krisztus a földi életével, minden munkájával és a feltámadásával óriási rést ütött az ellentét hálóján.
Inkarnációja alkalmával nem kebeleztetett be a testbe úgy, ahogyan ez a földi emberrel történik: Ő mindenkor megmaradt tudatos, éber szel¬lemnek, Aki szünet nélkül kapcsolatban állt, benne élt és hatott az Őt környező szellemi világra és képes volt onnan szüntelenül hatásokat átvenni. Még az alacsony szférák lakói is rögtön felismerték őt, mert hiszen szellemi sze¬mekkel nézve annyira feltűnő, annyira nagy világosság, annyira nagy erők hordozója volt.
Amerre az Úr lépett, amerre mozdult, amerre kezét kinyújtotta, amit pillantásával végig simogatott, min¬den, minden a Belőle kiáradó életerőt és fényözönt érezte meg, mi több, gyorsan elnyelte azt, mint a sötét ruha a Nap sugarait. Mindezek szünet nélkül, pillanatról pillanatra történtek körülötte. Még az álom ideje alatt is, amikor rövid időre a testétől jobban elhúzódott, szünet nélkül az egész környezetére vibráló, éltető hatással volt, aminek senki és semmi – még a kövek sem – voltak képe¬sek ellenállni. Mert ami Vele kapcsolatba került, amit meg¬érintett, abban megindult az élet pezsgése, ott gyorsabbá vált a még holtnak tűnő anyag molekuláinak mozgása, le¬bomlási folyamata, hogy a kemény anyag, mint a szikla is, engedelmeskedjék Néki.
Min¬den halálon keresztülment ember – tehát minden fizikai¬lag meghalt ember – annyi erőt, annyi szellemi erőt vihet magával a földi világból a saját otthonába, a saját szférájá¬ba, amennyit annyira megtisztított, amennyit az a szféra megkíván, amely szférába a meghalt ember lelke távozik.
Amikor egy földi ember meghal, akkor a halál törvénye először is a legsúlyosabb, a legsűrűbb, a legbűnösebb ten¬denciákkal megterhelt erőréteget bontja le róla (lelki testéről). Ezek az erőrétegek természetesen a szennyezettségüknél fogva nem alkalmasak arra, hogy ezeket az ember az ő lelki szfé¬rájába, az ő lelki hajlékába magával vigye. Krisztus maga volt képes az erőit, mint illanó olajokat szétszedni, de az embernél a természettörvény bontja le ezt a réteget.
A minősítési törvény az erőkből valamennyit feljebb enged – ez is megint különböző egyénenként – tehát azokat viheti át a túlsó partra a lélek vilá¬gában a lélek magával, hogy ezekből rendezze az ő lelki hajlékát, amely már ott bizonyos erőkből felépült, vagy legalább is mint építőanyag az ő otthonában, az ő szférájában várják őt. Mert azok az erők, amelyek várják őt, azok szintén az ő előző testetöltései révén kerültek oda, amikor a halál, illetve a minősítési törvény ezeket átengedte.
Tehát fontos, hogy egy ember az életéből, és minden leélt földi életéből mennyi erőt képes a minősítési törvényen keresztül az ő lelki otthonába eljuttatni, mert ez az építőanyaga – és azok milyen minőségűek. Tehát először is a mennyiség és azután a minőség határozza meg, hogy a lélek milyen nagy hajlékot építhet és hogy azt milyenné építheti, úgy mint ahogy a Földön is többféle anyagból lehet építkezni. De ami a lényegesebb, hogy mi¬lyen anyagokat képes felhasználni arra, hogy otthona ké¬nyelmes, békességes, megnyugtató, szép, tehát az ő célja¬inak megfelelő legyen.
Testvéreim, minden halál alkalmával az ember is – hát így mondom: hogy az ég felhőibe, vagyis a szférákba visz magával bizonyos anyagokat, de természetesen a sűrű anyagi teste, amely meghalt, nem támadt fel, mint Krisz¬tusnál, hanem a földben szétbomlik.
Én most ezeket csak azért mondottam el, és ezért is mondjuk néktek gyakran, hogy tudjátok, hogy nektek már itt, a fizikai testben szellemi emberré kell válnotok! Azaz a ti jóakaratú próbálkozásotokkal, a bűntől való szabadulási vágyatokkal, erőfeszítésetekkel a bűn páncélját mindegy megrepeszthetitek és ezáltal ezek a rétegek gyorsabban, könnyebben és kevesebb fájdalom árán esnek le rólatok, és a fizikai halál bekövetkezése után teljesen le is válhatnak rólatok, tehát nem szükséges egy esetleges második, vagy harmadik halálon keresztül mennetek (a hozzánk hasonló szellemek, egyszerűen csak kibújnak a "bőrükből", otthagyják a fantomot és igyekeznek szeretteik felé a saját világukba, azaz szférájukba).
A mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak a feltámadása és mennybemenetele nem valami csoda volt, hanem egy magasabbrendű törvény szerint történt. Hiszen Krisztus, amíg ember volt, akkor is egy magasabbrendű törvénykörben élt, egy magasabbrendű törvény ismeretével tette és cselekedte azokat, amik itt, a Földön az embereknek csodáknak tűntek. Ezek mind pontos törvény szerint történtek és ezek az erők, amiket magával emelt – tehát nem hagyott itt – ezek az erők elraktározva az Ő saját otthoná¬ban, éppen úgy, mint az embernél elmondtam az előbb, a rendelkezésére állnak. És majd annak idején, amikor Krisztus második eljövetele bekövetkezik, akkor is a ren¬delkezésére állnak ezek az erők, amelyek – hát így mon¬dom: a földből vétettek, mert Ő földi anyától született, és még ha más és magasabb törvény szerint történt is az Ő születése – mivel a születéséhez szükséges erők innen vé¬tettek, tehát Ő ezekben az erőkben fog eljönni. (A második eljövetele szellemi lesz, de ahhoz, hogy az Ő létezése dimenzióinak magasságából hozzánk leereszkedjen szüksége van a saját szellemesített anyagaira, hogy ezekbe öltözhessen. A saját fantomjait fogja felölteni.)
És az Úr dicsőséges megjelenésében láthatja meg majd a hitetlen világ is –hiszen kétharmad rész ezért dobatik ki, mert az emberek nem tudtak igaz hitre szert tenni, és megmaradtak bűneikben – tehát a hitetlen világ előtt is nyilvánvalóvá válik mindannak a meglátása és megértése, ami valóság; és nyilvánvalóvá válik Krisztus nagysága, ere¬je, hatalma, az Ő dicsősége és az Ő „minden hatalma égen és földön.”
Tehát újra csak azt mondhatom, hogy „Krisztus az út, Krisztus az Igazság, Krisztus az élet!” Krisztus az Úr a halál felett!.. Krisztusban kell az embernek már itt a földi világban feltámadnia, hogy azután a test levetése után a szellemvilágban is feltámadhasson az örök életre!

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

A szeretet könyve
https://www.youtube.com/watch?v=iX9X4_1LR90

[Karsay1958]

A jó bomlasztó hatása a rosszra 1
Zita médium által: 2007. január 18. cs.


Köszöntelek benneteket testvéreim, az Úr, a Jézus Krisztus nevében.
Igazából nem sokat nyújthatott néktek ez a nagyon testies, emberies lélek, de sajnos azt kell, hogy mondjam, az elmúlt huszadik század sok ilyen lélekkel töltötte meg a láthatatlan világot és nagyon zsúfoltakká váltak az alacsony szférák, amelyeket mi a pokol világainak nevezünk. Zsúfoltak, és az ott élők nem bírják egymás társaságát.
Valami olyan történésre lennének kiváncsiak, ami elterelhetné a figyelmüket a maguk szomorú, fájdalmas, keserű életéről, mindarról, amivel odaát találkoztak. Amikor felébredtek - még csak azt sem mondhatnám, hogy öntudatra ébredtek -, csupán annak tudatára ébredtek, hogy emberi életük megszünt. Ezt az egész változást anélkül élték át, hogy tudatosult volna bennük, hogy min is mentek keresztül (ez a szellemi vakság állapota, amiről Jézus is beszélt).
Akik már régebben itt időznek javulást ugyan nemigen mutatnak fel, de mindig élcelődés, gúny és nevetség tárgyává teszik azokat, akik újonnan ébrednek, újonnan érkeznek ezekbe a szomorú világokba. Szükség lenne, hogy némi kis világossághoz jussanak, de ők maguk voltak azok, akik földi életükkel a világosságot úgy a maguk, mint a mások életében erőszakkal kioltották. Így aztán sötétben vannak, sötétben botorkálnak és a legkevésbé sem tudják összerakni az ok és okozat közötti összefüggéseket még akkor sem, ha földi, emberi életükben bioznyos fokú gondolkodáshoz voltak hozzászokva - persze csak a rosszban! - és értelmi világukat az fertőzte meg, hogy mit és hogyan lehetne kivitelezni és megvalósítani, hogy az ő emberi énjük kerüljön ki győztesen mindenből, illetve, hogy megszerezhessék maguknak mindazt, amire mint testies emberek oly nagyon vágytak.
Az első, ami itt is megfogalmazódik bennük: a megszerzése azoknak a dolgoknak, amikben úgy érzik, hogy most hiányt szenvednek, a második pedig az, hogy amit a földön megszereztek, azt mindenképp meg is tarthassák. Egyik sem lehetséges. A legtöbbjük semmiféle szellemi hiányt nem érez. Ebben az állapotukban fel sem fogják, hogy a szellemi értékek hiányoznak nekik, ezért nem is érzik, hogy ezeket valami módon pótólniuk kellene. Többnyire a saját társaságukba, saját köreikben időznek, mivel törvény, hogy a hasonló hasonlót vonz.
Amíg emberek voltak, a többi embert csak annyiban akarták ismerni, hogy milyen módon, hogyan lehet azokat megszorítás által kötélen tartani. Állítják, hogy nem féltek, hogy bátrak és erősek voltak, de valójában nagyon is féltek a nép haragjától, nehogy a nép megsokallja mindazt, amit és ahogy cselekedtek és fellázad ellenük. Tulajdonképpen a saját világukban, a saját körükben éltek emberként is, kimenni többnyire emberek közé csak állig felfegyverezve, illetve mindenféle védelemmel ellátva mertek. Kijelentéseiket is többnyire csak rádión, távolbalátón, vagy bértollnokaik révén merték a nyilvánosság elé tenni, természetesen akkor sem az ő igazi szándékukat, hanem azt, amivel a tömegeket megtévesztették.
Ez a gonosz lelkület ma is sokakban él és ha egy-egy népben vagy nemzetben vannak olyan egyéniségek is, akik a jónak elegendő ismeretével bírnak, azokban ezek a bűnös elgondolások és hazugságok nem találnak elfogadásra. Amikor a gonosz képviselői ezt észreveszik, akkor egyre nagyobb terrort alkalmaznak a társadalom tagjai megfélemlítésére, mert valójába ők félnek a leginkább a körülmények és a lehetőségek megváltozásától.
Tehát, mint mondottam, ezek többnyire csak a maguk környezetében élnek, bár titkos gondolataikat nem merik egymás előtt sem kifejezésre juttatni, mivel nem tudhatják ki, mikor és hogyan használja fel ellenük a róluk tudottakat. Mindig szeretnének a legközvetlenebb környezetükben utódokat nevelni a maguk számára. Azzal tisztában vannak, hogy az idő felettük is eljár, és ha azt az elvet továbbra is fenn akarják tartani, akkor szükséges, hogy az utódjaik, az új nemzedék, amely belőlük sarjadt, és az ő elgondolásaikon növekedett fel, addigra készen álljon az ő elgondolásukkal való teljes egyetértésre és tovább vinni mindazt, amiért ők, az előző nemzedék - szerintük - keményen “megdolgozott”.
Bár ezalatt a “megdolgozás” alatt nem becsületes munkát kell érteni, mert a becsületes munka nyugalmat és biztonságérzetet ad az embernek, míg az ilyen fajta “megdolgozás”, ami manipulációra és erőszakra épül, sokat kivesz mindazokból, akik ezt az utat végigjárták. A következő generációnak már mindig jóval könnyebb a helyzete és jóval könnyebb uralmon maradni, mint azoknak volt, akik hatalmukat sok vérontás révén szerezték és tartották fönn. Mivel az utódok már kevésbé ismerik ezeket a gonoszságokat, ezért bátrabban próbálják a maguk -úgymond- javító szándékú elgondolásait kivitelezni. Ez azonban az ő részükre nagyon veszélyes dolog, mert mihelyt néhány pálcikát kihúznak elődjeik építményéből, akkor az eresztékek igen könnyen meggyengülhetnek és ők lesznek a vesztesek, akik nagyot bukhatnak.
Ezt mind a földi életre mondottam el, de a nehezebb helyzet igazán addig várat magára, amíg az isteni Gondviselés, amiben ők ugyan nem hittek, el nem szólítja őket a földi árnyékvilágból, és át nem szállítja őket a láthatatlan világba. Itt olyan helyekre kerülnek, ahol rá kell döbbenniük, hogy egész életüket rossz elgondolásokkal, gonosz eszközökkel, gonosz cél érdekében pazarolták el. Ideát az igazság törvénye még egy szilánknyi igéretet sem adhat nekik, hogy majd egykor egy kis megnyugváshoz, egy kis nyugalomhoz juthatnak.
Sokan ezek közül mindent megpróbálnak, hogy az emberek világával újra összeköttetést létesítsenek. Persze ennek törvényét nem ismerik, de erőszakosan nyomúlnak be egyes hasonló gondolkodású emberek gondolat- és érzésvilágába és azok, akikre így hatnak, azokon keresztül nagy-nagy károkat idézhetnek elő az emberi társadalmakban.
Tulajdonképpen, amikor egy-egy ilyen fentálló rendszer megbukik, mivel az isteni Gondviselés elhozta annak végét, az azt éltető elv, elgondolás nyúlványaiban az új társadalmi formában is tovább él a lelkekben és ezek az emberek a maguk körülményeihez és viszonyaihoz formálva, a maguk érvényesülését ugyancsak erőszakos úton és módon próbálják megvalósítani. Mitöbb, olyan módszereket dolgoznak ki, amelyekkel képesek a maguk elgondolásait alátámasztani és másokkal elfogadtatni. De akik ellene állnának ennek a szándéknak, azok mindig nagy kihívást jelentenek számukra.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A jó bomlasztó hatása a rosszra 2
Zita médium által: 2007. január 18. cs.

A jó mindig nagy kihívás jelent a rossz számára, mert a rossz tisztában van azzal, hogy neki nem is annyira a rosszabbtól kell félnie - bár a nálánál rosszabb, nem egyszer árt neki is -, hanem igazából a jótól, amely előbb-útóbb mégiscsak felbontja a rosszat mégpedig azzal, hogy a gonoszban hivőkben, egy idő után bizonyos fokú bizonytalanságot kelt, tehát nem lesznek biztosak többé a maguk dolgában.
Ez rendszerint pont egy, a környezetükhöz tartozó egyén révén történik meg, vagy ha a környezetük ugyanúgy átitatódik gonoszsággal, akkor a társadalomban a fejüket felütő más nézetek, vagy az utolsó idők vége felé közeledve, a kiszámíthatatlan, hirtelen és gyors változások következtében, amire nem számítanak az emberek. Ezek az egyre felgyorsuló és szaporábbá váló változások készületlenül és váratlanul érik a maguk okosságában és ügyességében bizakodó gonosz elvű embereket és a világban nagy ingadozásokat, majd pedig összeomlásokat hoznak létre. Ez lehet egy elv, egy elgondolás összeomlása, de lehet társadalmi, gazdasági, sőt lehet vallási vonatkozású összeomlás is.
Egy keresztény vallással nem azért történik ez, mintha a krisztusi tanokban lenne a hiba, hanem azért, mert ezek a vallások tantételeibe olyan elgondolásokat vittek bele, amit az odatartozók már képtelenek tolerálni. Mégpedig azért nem, mert egyre több kétely ébred bennük az ott hallottak helyességében, és felmerül bennük a kérdés: érdemes-e abban hinniük? Ezeket vakhittel, tévhittel és tévelgondolással próbálja az ember pótolni és magában újra megtámogatni ezeket az elgondolásokat, de nem nagy sikerrel. A külsőben minél inkább ezekre hivatkozik valaki, legyen az az öt világvallás közül bármelyikhez tartozó, annál inkább veszélybe sodorja, nem magát a vallást, hanem a maga tévhitét vagy elhivését a dolgokban.
Így halnak ki az elvek, elgondolások a világba és jönnek helyükre újak és mások, a letűnőben levőt pedig, ami még esetleg tovább rezeg, mert még bizonyos bázissal rendelkezik, visszahozni eredeti voltába már lehetetlen. Mint mondom, így tűnnek el elvek, eszmék, elgondolások, vallások, sőt népek és nemzetek is a történelem süllyesztőjébe.
A valaha nagy népek nem hajlandók elismerni, hogy már nem azok, akik voltak, és rendszerint nagyon harcias módon, nem egyszer erőszakkal akarják biztosítani a maguk további hatalmát, de ez már elgondolásaik hanyatlásán mitsem segít.
Ez az előttetek megnyilatkozó is azt hitte, ha elgondolásaiból, elveiből egy jottányit sem enged és ezzel itatja át a fiát, akkor ez az elv fenntartható. Nem egy ember, de emberek ezrei, milliói is kevesek egy megingott elv vagy eszme fenntartására.
Akik pedig a jóban hisznek, a jóban bizakodnak, a jót cselekszik magáért a jóért, azokat nem lehet eltéríteni a jónak útjáról sem igérgetéssel, sem megvesztegetéssel, sem félelemkeltéssel. Azok állják a maguk helyét, mert tisztán látják, hogy mi az üdvöt hozó és mi nem; mi vezet a magasságokba és mi vezet a mélységekbe. Ezek az emberlelkek vagy akár nemzetek is, akármilyen nehézségeken, akármilyen fájdalmas tapasztalatokon mennek keresztül, mégis ők lesznek az élet győztesei. Végül is az eredmény őket igazolja és azt, hogy az igazság jegyében leélt életükkel maradandó értékeket szereztek maguknak.
A gonosznak engedelmeskedőknek pedig azt mutatja meg, hogy mennyire értéktelen volt az életük, és hogy nem rendelkeznek semmivel halál utáni állapotukban.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A TÖRVÉNY MŰKÖDÉSE
1990. NOVEMBER 25.

Az én Atyámnak, Istenemnek nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim! Az évszázadok és évezredek során az emberiségnek már réges-régen rá kellett volna jönnie arra, hogy sem az igazság törvényét, sem a szeretet törvényét - Isten teremtett világának e két alappillérét - nem játszhatja ki, nem kerülheti meg, mert ezáltal a megtérését odázza el, ami pedig a következmények súlyos és nyomasztó fájdalmait, a könnyet, a bánatot, a fájdalmat és a szomorúságot zúdítja reá. Rá kellett volna jönnie erre, hiszen minden ezt bizonyítja neki. Hányszor adott az emberiség részére a hatalmas teremtő Isten olyan királyokat, vezetőket, prófétákat, olyan emberi lelkeket, akiken keresztül az Ő akarata valósulhatott volna meg. De ahogy Krisztus kifejezte, és ahogyan sokszor hangsúlyoztam én is: az emberek mindenkor „jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot”, mert féltek a világosságtól és ezért minden tevékenységükkel a sötétséget és a homályt szaporították maguk körül. Így azután a természettörvény, az igazság törvénye nem adhatott az emberiségnek mást, mint amit adott. Isten hiába adott újra és újra valami szebbet, valami jobbat, hiába állított valami követendőt az emberiség elé, hiába adott újra és újra tiszta erőket, új testetöltési lehetőségeket, ezeket az emberek mind elpazarolták, és ami a legnagyobb baj, a rosszra használták fel. Ezért boldogtalan az emberiség, szeretett testvéreim. Ezért bukdácsol és alig hogy kikerül az egyik bajból, az egyik veszélyből, az egyik betegségből, máris a másikba kerül bele.
Hiába kapott a tudomány terén is olyan emberi lelkeket, akik a természettörvényt jobban megismerve képesek voltak az abban elrejtett gyógyító erőket felfedezni és azokat az emberiség javára felhasználni. Mellettük mindig ott voltak azok a tudósok, akik a tudomány vívmányait a rosszra használták fel. Hiába adott Isten az embereknek bőséges termést, nagy, ringó búzatáblákat, újabb és újabb éhségek és nyomorúságok jöttek a Földre, nem Isten akaratából, hanem annak természetes következményeként, amit az ember önmagából kibocsátott, amit önmagából a természettörvénybe beleadott. Hiába volt valamiből sok, egyes emberek önzésüknél, erőszakosságuknál fogva elragadták ezeket a javakat, mások pedig az utcára kerültek, nincstelenekké váltak vagy éhen haltak. Hiába jöttek létre tudományos felfedezések, hiába jutottak ismerethez azok, akiknek Isten értelmi képességet adott, hogy ezt a tudást és ismeretet a köznek, az emberiségnek adják át, ezt is újra és újra elpazarolták. Hiába küldte el a Teremtő az Ő prófétáit, nem hallgattak rájuk. Nem mondom azt, hogy hiába küldte el a Megváltót, a Jézus Krisztust, de mindenesetre az Ő sok-sok szenvedése, mérhetetlen áldozata nem áll arányban azzal, amit az Ő igéjéből, az Ő szavaiból az emberek megtanultak és megvalósítottak. Sokkal többet meg kellett volna megtanulniuk, de mint mondom, mindenkor jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot. Mindenkor jobban szerették a hazugságot, a képmutatást, mint az igazságot; mindenkor jobban szerették - önzésüktől indíttatva - a köz javait a maguk részére elragadni és azt a maguk céljaira felhasználni. Mindenkor igyekeztek a hatalmat magukhoz ragadni és ezzel a hatalommal a közvetlen környezetüket vagy más népeket és nemzeteket leigázni.

Sohasem tudtak - bár sokat beszéltek róla - az igazi krisztusi testvériség jegyében érezni, gondolkozni, cselekedni és eljárni. Mindig ott volt az a téves gondolat, hogy ők okosabbak, ügyesebbek, rátermettebbek másoknál és ők képesek felfedezni azokat a kis kapukat, amiken keresztül megkerülik az igazságot és a maguk számára a lehetetlent is lehetővé teszik. Az ember szereti a szertelenséget, szereti a dőzsölést, szeret mindenben tobzódni; mindent, amivel beosztással kellene élnie, már ma elfogyasztani. Nem képes nagy távlatokban gondolkozni, nem látja és így nem is tudja kivárni a dolgok beérésének idejét. Nem látja, hogy a ma elvetett mag holnap mivé lesz, milyen silány, satnya termést hoz az utókorra; nem érti, hogy amire azok a dolgok, amiket ma elvetett, beérnek, addigra ő ötöd-hetedíziglen testet ölt és azok a beérett dolgok az ő egyéni életére fognak nyomorúságot, bajt, fájdalmat, csalódást, szenvedést hozni.
Az ember rövid távon gondolkozik és azt hiszi, hogy ha ma elködösít valamit, akkor arra nem jönnek rá. Pedig az utókor előbb-utóbb tudomást szerez mindarról, amit letűnt korok uralkodói, erőszakos emberei, erőszakos társadalmi formái elvetettek. Az utókor rájön a hamisságra, a csalásra, a lopásra, a hiányokra, és el kell fogyasztania mindannak következményét, amiket az emberek a múltban elvetettek. Amikor a Föld egyes területein a rossz beérési ideje kitolódik és ezáltal az abban a társadalomban élő egyéneknek a lehetősége is tovább tart az igazság megkerülésére és kijátszására, akkor tévesen azt gondolják, hogy ők már Istennek a kiválasztott népe, őket jobban szereti a Teremtő, vagy azt gondolják: nincs is Isten, csak az ügyességük, rátermettségük, képességeik hozták létre ezt a társadalmi formát, ezt a nagy gazdagságot, ezeket a nagy lehetőségeket; és íme most mindezzel a sok-sok ajándékkal a maguk belátása szerint azt teszik, amit csak akarnak, senki felelősségre nem vonhatja őket.
És így az ember leéli az életét ebben a tévhitben, hogy ő kijátszotta a törvényt, hogy nincs igazság a Földön, és hogyha nincs igazság a Földön, akkor nincs igazság a túlvilágon sem. Sőt odáig megy, hogy azt mondja: nincs is túlvilág! Ha pedig nincs túlvilág, akkor senkinek sem tartozik felelősséggel, akkor nincs törvény, amely őt elszámoltathatná azért, amit a lehetőségeivel, a gazdagságával, a tudásával és ismereteivel tett, és hogy erények helyett nap mint nap újabb és újabb bűnöket követett el. Óriási tévedése ez az emberiségnek, és az igazság világában meg kell látnia azt, hogy mennyire tévedett, hogy mennyire rosszul számolt, hogy a számtörvények mennyire fennállnak és hogy mennyire befolyásolják az ő életét is. Meg kell látnia, hogy amit jogtalanul elvett, annak a helyén űr támadt; annak hiányát mások sínylették meg, azért másoknak kellett extra munkát végezni, másoknak kellett többet adni önmagukból, és mindezért ő a felelős. Ahogyan az élet azután őt forgatja, a jövőben találkoznia kell mindazokkal, amiket a múltban vetett.
Minden ember kivétel nélkül szeretné ismerni a jövőt, minden ember kivétel nélkül egy kis nyugtalanságot és izgalmat érez, hogy mit is hoz számára a jövő. Akár eszmefuttatást hall a jövőről, vagy olvassa a csillagászaitok által készített horoszkópot, mindenen keresztül szeretné látni, hogy számára mit is hoz a jövő. A jövő felett azonban nem rendelkezik az ember, mert a jövő nem egy dologból épül fel, hanem mindabból az összekevert jóból és rosszból, amelyet az emberek kibocsátottak önmagukból. Mindennek, amit az ember önmagából kiadott - legyenek azok gondolatok, érzések, cselekedetek vagy beszédek - érési ideje van. Ez az érési idő pedig mindenki részére más és más. Tehát hiába számítgat, a következmények beérési idejét nem ismeri.

Vannak emberek, akiknek lelkében - a sok következmény elviselése után - kialakult egy erős igazságérzet. Ezek azt szeretnék, ha az igazság törvénye semmit nem hagyna büntetlenül és aki vétkezik, azt azonnal büntetné. Mások a szeretet törvényén keresztül egy kis könnyebbséghez jutottak; olyan családba születtek, ahol a szeretet melegét érezhették anélkül, hogy tőlük komoly viszonzást várt volna el a környezetük. Ezen emberlelkekben gyakran megerősödik a szeretet, de mivel nincsenek ismereteik az igazság törvényének működése terén; szeretetüket nem tudják helyesen alkalmazni, ezért sok esetben a szeretetükkel mások visszaélnek. Ha ilyen egyének kerülnek csoportok élére, a szeretetükkel melegítenek, de amikor ők onnan távoznak és ez a kis melegség ezáltal visszavonatik, maradnak hátra olyan mulasztások, amelyeket az igazság törvényének kell ott határozottabb, az érzésekre kevésbé reagáló emberlelkek igénybevételével helyrehozni. Az ember persze jobban szereti azt, ami rá nézve kellemesebb, ami róla leveszi a gondot, problémát, nehézségeket, mert az kellemesebb, mint a törvény szögletes oldalaival találkozni. Maga az igazság törvénye nem szögletes, de az ember a tökéletlenségénél fogva - mivel az igazságot túl szigorúan alkalmazza - bántóvá, szúróvá és szögletessé teszi azt. Sok esetben szögletessé teszi, vagy megvonja mástól a szabadságot is. Ahhoz, hogy a törvényeket az ember helyesen értse és főként helyesen alkalmazza, viszont szabadságra van szüksége. A szabadság azáltal válik szögletessé, ha valaki mások részére túlságosan meghatározza, hogy meddig mehetnek el; miket vár el másoktól, tehát ha korlátokat állít fel mások részére. Ezzel segíti ugyan a fejletlenebb lelkeket, de nehezíti a fejlettebb lelkek haladását.

Azután fennáll az az eset is, amikor az ember túlságosan sokat enged meg magának, mert úgy gondolja, ahogy az apostol is mondja: „mindenek szabadok énnékem”; azonban az apostol bölcs mondásának másik részét: „de nem mindenek használnak”, nem veszi figyelembe, mert úgy gondolja, neki minden használ, ami kellemes, kényelmes, ami őt könnyebbséghez juttatja. Ezeken a területeken azután - ha nincsenek korlátok - annyira szabadossá válik a szabadsága, hogy még inkább megerősödik az ember rossz természete. Amikor a szabad akarat, vagy a szabadság terén visszaélések történnek és ezek következményekként rázúdulnak, akkor megint a rajta kívül állókat okolja bajaiért. Ha pedig hisz Istenben, azt kezdi firtatni, hogy Isten miért adta az embernek a szabadakaratot? Mert ha nem adott volna neki ilyen szabadakaratot, akkor a bukás, a rossz elkövetése nem történhetett volna meg, vagy legalábbis nem olyan mértékben és nem olyan nagy károkat okozva, mint így. Ha pedig nem hisz Istenben, akkor a társadalmi formákat, különböző vezetőket, különböző háborúkat, különböző történelmi tévedéseket okol mindazért, ami a világban megtörtént, holott az mindaz az ember bűneinek a következménye. Vannak a Földnek bizonyos nemzetei és pontjai, amelyek átkelőhelyek, átjáró helyek vagy természeti kapuk. Kelet és Nyugat között vannak, amik például a nyugati kultúrát védik barbárabb népek támadásaival szemben. Amikor valami védelemre szorul, akkor a természettörvénynek kell találnia olyan embereket, akik hajlandók egy jobb, egy magasabb kultúra, egy magasabb eszme, vagy egy népfaj védelmére. Amikor egy nép valahol a jobbat védi, hogy az a jövőben kiteljesedhessék, az mindenkor áldozattal jár. Nemzetek, fajok, egyének sok-sok vért hullatnak ezeken az átjáró helyeken azért, hogy a jobbat körülzárják és a jobbat megerősítsék.
Ha egy másik nemzet úgy gondolja, hogy ezek helyzetével, áldozatával nem törődik, akkor az átkelőhelyeken és kapuknál élők - nem egy esetben - a védelmi harc közben elvéreznek és tönkremennek. Emberi értelemben véreznek el, kevesebben lesznek, zsugorodik a számuk. Egy idő után ezek az emberlelkek elfáradnak, kimerülnek és ritkábban, kevesebben jönnek testbe. Így azután az átjáró kapuknál is a tömeglelkekkel töltődnek fel ezek a területek és ekkor szeretett testvéreim, a jobb védelme megszűnik. Ekkor védelem hiányában már nem lehet elkülöníteni egyes helyeket abból a célból, hogy ott a jobb megvalósulhasson. Ott az ellentét háborút folytat a jó ellen; a háborúnak pedig az a tulajdonsága, hogy ahol háború dúl, ott minden elpusztul. Elpusztul a jövő termése, elpusztulnak azok a lehetőségek, amelyeknek a magvát kellene elvetni, mert nem lehet ilyen körülmények között sem szántani, sem vetni. Ha pedig egyes emberlelkek mégis próbálnak a háborús körülmények között szántani és vetni, nagyon bizonytalan, hogy a vetés kikel-e és a termés beérik-e. Tehát éppen ezért a szabadsággal, amit kegyelemből előlegként, kezdő, induló tőkeként kap az emberiség a teremtő Istentől, meg kell tanulni helyesen élni. Sajnos, ezt az előleget az ember, amikor az ott van a kezében, rosszul használja fel. A teremtő Isten bölcsessége mindezt látja; mégis hányszor és hányszor adott és ad továbbra is ilyen befektetési tőkét egyes embercsoportoknak, népeknek, nemzeteknek, vagy bizonyos korszakokban az egész emberiségnek. Tudja Ő, hogy ott mi megy majd veszendőbe, mit fektetnek be majd a rosszba, mi fölött civakodnak majd és indítanak háborút. Mégis újra és újra ad a Magáéból, mert ha ezt az adakozást megszüntetné, akkor az életlehetőséget szüntetné meg az emberek részére. És a jobb belátású emberlelkektől vonná el ezáltal a lehetőséget, hogy az életben valahol, a Föld valamelyik pontján a szépet és a jót hozzák a felszínre.

Ha például egy családon belül nyolc gyermekből csak kettő érik be és szellemi szempontból nemcsak magának vagy a családjának, hanem a fajtájának, a nemzetének is hasznára van, akkor már érdemes volt az életlehetőséget az egész családnak megadni. Ha a „tékozló fiúk” közül valamelyik is megtér, vagy a „tékozló fiúk” között valaha is megszülethetik a magasabb világokból olyan valaki, aki egy családot, egy vallási közösséget, egy népet, egy fajt, egy nemzetet feljebb emel, máris megérte a befektetést. Mert a Földön a szellemi fejlődés rendkívül lassú és rendkívül sok türelmet és szellemi befektetést igényel. Az elmúlt, hosszú, 60-70 éven keresztül ennek a kis embercsoportnak, akik ti vagytok, mi is mennyit adtunk; mennyi időt, erőt, fáradságot, ismeretet azért, hogy ebből a csoportból, mire a haláltörvénye a túlvilágra szállít benneteket, akkorra némileg megtérüljön a mi befektetésünk a lelketekben megszületett eredmények formájában. És ha kevés is azok száma, akik egyről kettőre, A-ról B-re jutnak; nekünk máris megérte a fáradságot, mert a Földön, mint mondom, nem tehet tömegesen aratni. Nem lehet a mennyei csűrökbe - különösen most az utolsó időkben - egy egész nemzetet, népfajt vagy vallást betakarítani. És mégis mindenkinek abban a nemzetben, népben, vallásban megadjuk a lehetőséget, hogy az igazságot megismerje. Ha nem is ilyen feltűnő módon, mint itt, de a Szentlélek munkásai mindenütt adják a mennyei táplálékot, hogy ott a már érettebb emberlélek elérhesse a fejlődésének azt a pontját, amelyen a mennyei csűrökbe betakaríttatik.
Tehát az emberek hiába gondolják azt, hogy a vallásuk: az iszlám, a római katolikus, a harmadik, vagy negyedik üdvözíti őket; hiába gondolják, hogy ez vagy az a népfaj üdvözülhet. Ez nem így van! Minden egyes embercsoportban vannak gyorsan haladók, stagnálók és olyanok, akik hátrafelé mennek. De ha egy csoporton belül egyesekben meglátjuk azt a lehetőséget, hogy belőlük még a jobbat ki lehet hozni, akkor - sok esetben - az az egész csoport részesül Isten áldásában. Más esetekben meg, amikor túlságosan előrehaladott állapotba kerülnek a törvénnyel való visszaélések, akkor azok következményei hatnak akkor is, ha egy csoportban szám szerint több olyan egyén él is, akikre az igazság kimondásánál, megvalósításánál, és a szeretetből indított munka elvégzésénél minden körülmények között számíthatunk. Ezek az emberlelkek abban a csoportban éppen úgy nyomorognak, éheznek, fáznak és nélkülöznek, mint a többi, de a feladatuk elvégzése érdekében eggyé kellett válniuk velük. A mi Urunk, a Jézus Krisztus a születés törvénye szerint a választott fajhoz, Izrael gyermekeihez kellett, hogy bekebeleztessék, mert abban a csoportban voltak olyan emberlelkek, akik érettek voltak a tanítványaivá szegődni, az Ő igazságán keresztül megtérni, és az Ő igazságát még azon életükben más népek között, az ott magasabbakra fejlettebb lelkekbe elhinteni. Azt, hogy valaki szellemi szempontból milyen magaslaton áll, ember el nem döntheti. Még innen, ebből a világból is csak egy bizonyos magaslaton láthatják meg a Szentlélek munkásai azt, hogy kiben mi lakozik, kiből mi hozható ki. Ebben a kérdésben nem tényező az, hogy mint ember, a Földön milyen szerepet töltött be, hogy hol született, milyen iskolát végzett, mennyire briliáns értelmű, mi felett rendelkezett valaki.

Azokat, akiket a világ sóinak neveznek, a külsőről nem ismerheti fel az ember. Sejtelmei lehetnek, amikor azt látja, hogy valaki sokat áldoz magasabbrendű elvekért és eszmékért, mint például az igazságért, a szabadságért, a szeretetért, vagy irgalomból mások megsegítéséért, de hogy valójában kik a világ sói, biztosan nem tudhatja senki.
Az embernek törekednie kell, hogy minden élettel, sőt az élet minden napjával a fejlődés útján egy kicsit előbbre léphessen. A megfáradt lelkek sok esetben egy ideig stagnálnak, de ezek a stagnálását nem lehet azonosítani a lustákéval, a nemtörődömökével. Ezek az emberlelkek, ha megfáradnak is, ezzel a rövid megtorpanásukkal csupán megpihennek, hogy utána annál nagyobb léptekkel haladjanak előre és világítsanak azoknak, akik a környezetüket alkotják, akik tőlük veszik a példát kitartásban, türelemben és a nehézségek elviselésében. Egy kis kitérőként mondom, hogy amikor az ember másoknál példát lát, fontolja meg, érdemes-e követnie vagy utánoznia azt! Sok ember csak utánzásra törekszik; nem azért követi valakinek a példáját, mert neki az a meggyőződése, hanem azért, mert a többi is azt teszi, vagy azért, hogy ki ne vessék maguk közül. Az egyéniségekből, ha nem merülnek túlságosan alá a rosszba, mindig több eredményt lehet kihozni - mihelyt a jót megismerték - mint a közönyösekből, akiknek nem fontos a holnap, akiknek nem fontos, hogy mit adnak ki magukból. Az ember formálja úgy az önmaga, mint az emberiség jövőjét.
Az ember a mával formálja a holnapot, és aki a holnapban boldog, megelégedett, békességet élvező szeretne lenni, annak azt a mában kell elvetnie. Ha pedig a jövőben nehézségek jönnek az életébe, akkor annak két oka lehet. Az egyik az, hogy nem vetett tiszta magot. A másik az, hogy azt vetett ugyan, de lélekben már annyira megerősödött, hogy kitüntetésből a teremtő Isten engedi, hogy nehézségek érjék, azaz „megvesszőzi őt, mielőtt fiává vagy leányává fogadja”.
Tehát embertestvéreim, ha rosszul, ha jól megy sorsotok, a lényeg az, hogyan töltitek be a helyeteket, hogy milyen színnel festitek meg az élet tengerét magatok körül. A lényeg az, hogy mit hintetek el a mások lelkébe, hogy azok érzés- és gondolatvilágában milyennek ábrázolódtok ki, milyen emlékeik maradtak rólatok azoknak, akikkel valaha a sors összehozott benneteket. Nektek a nagy Igazság birtokában világos, pasztell színekkel kell megfesteni körülöttetek az életet; nektek az élet tengerében világító tornyokká kell válnotok, amelyek a fényükkel irányt mutatnak azoknak, akik valami miatt az irányt elvesztették.
Valaha csodálatos színben tündökölt a fehér. Valaha minden csodálatos fehér volt! Az ember azt hiszi, hogy az nagyon egyhangú lehetett, és azon tűnődik, mi is adott abba egy kis színt, egy kis életet, egy kis elevenséget? Azok a tiszta gondolatok és érzések, amelyeknek a hatására ez a csodálatos fehér ezüstössé, aranyossá, halványkékké, finom rózsaszínűvé, egész halványsárgává finomultan örökösen vibrált. Hol egészen fehéret, hol a benne lévő hit, reménység, szeretet, alkotás, gyengéd érzelem, tudás szerint csodálatos ezüstös, aranyos, kékes, zöldes színeket mutatott. Ha elnézem az emberek világát, az olyan, mint a haragos tenger: csúnya sötétbarnával, sötétkékkel, feketével, tintakékkel, alvadó vér színével, csúnya sötétlilával, a halál színeivel van telítődve. Nincs benne az életnek az a csodálatos, finom ragyogása, hanem benne van a halál, a bűn; benne van mindaz, amit nem Isten alkotott, amit maga a teremtmény hozott létre a bűneivel, a rögeszméivel, a szenvedélyeivel, a gyilkoló ösztöneivel, a szépnek, a jónak megsemmisítésére való törekvéseivel, az erőszakosságával, az Istennel való szembehelyezkedésével, és mindez most őt fojtogatja. Amerre néz, mindenütt ezek a csúnya színek vannak, amelyek eltakarják előle az élet szépségét és nem tudja érzékelni az élet valóban gyönyörű voltát.

De érzékelheti-e valaki a halál, a megsemmisülés törvénye, a bűnök következményei között az élet gyönyörűségét? Nem! Csak akkor, ha imájával és az önmaga leküzdésével ebből a bűnrétegből egy rövid időre ki tud emelkedni és fent, a magasabb érzelmi síkon érezni tudja az élet szépségét, tündöklését, ragyogását és nem utolsósorban az örökkévalóságát. Szeretett testvéreim, én azt tartom a Föld lakói részére a leggyötredelmesebbnek, hogy nem érezhetik az élet végtelenségét, csodálatosságát, gyönyörűségét; nem érezhetik, hogy nincs halál, nincs korlát, nincs megszűnés. Mindettől megszabadulhattok, ha az Úrhoz, Krisztushoz tértek, ha az Ő törvényét, az igazság és a szeretettörvényét teszitek magatokévá az életetekben. Megszabadulhattok, ha képesek vagytok a mindennapok kicsiny, jelentéktelen követelményeiről lemondani annak a jövőnek érdekében, amely jövőben ez az örökélet, ez az örök boldogság, ez a végtelenség lehet mindannyiótok osztályrésze kivétel nélkül.
Ezt adja meg nektek az én Uram, az én Istenem!
Isten legyen mindannyiótokkal


Zita médium, Szentlélek az utolsó időben. Részlet.

UI:

Nick Vujicic előadása a Budapest Arénából (2023. 03. 11.)
https://www.youtube.com/watch?v=aNOahIIb5Og

[Karsay1958]

Halálközeli élmény egy eszméletét vesztett rákos betegtől

„A távolban láttam egy fényt, olyat, amilyet a világon sohasem láttam még. Olyan tiszta, olyan intenzív, annyira tökéletes volt. Tudtam, hogy a fény egy lény, akihez oda kell mennem. Nem tudom, hogyan történt mindez. Nem kellett gondolkoznom, mert anélkül is tudtam mindent. Nem voltak többé mozgási korlátaim, nem volt testem sem. Nem volt már semmi teher... Mindenen át tudtam hatolni. Amit közvetlenül érzékeltem, az az volt, hogy itt nincs tér és idő. Itt mindig most van. Ettől végtelen békességet éreztem. Ugyan ezt tudtam meg a Fénytől, a csúcspontja az mindennek, ami létezik. Csúcspontja az energiának, a szeretetnek, a melegségnek, a szépségnek.
Elmerültem a végtelen szeretet érzésében és teljesen világossá vált számomra, hogy miért lettem rákos. Hogy, először is miért születtem erre a világra. Hogy melyik családtagom milyen szerepet játszik az életemben, a szerint a hatalmas rendszer szerint, amiben minden le van fektetve és általánosan megértettem, mi hogy van az életben. Ez a világosság és megértés, amit abban az állapotban magaménak mondhattam, szavakkal leírhatatlan. A szavak korlátozzák az élmény nagyságát. Olyan helyen voltam, ahol megértettem, hogy mennyivel több a világ annál, mint amit a háromdimenziós világunkban fel tudunk fogni. Megértettem mekkora ajándék ez, és azt, hogy körül vagyok véve szeretetteljes, spirituális fénylényekkel, akik folyamatosan körülöttem vannak. Minden világossá vált számomra. Tisztában voltam a legapróbb cselekedeteknek is az óriássá váló jelentőségéről. Megértettem, hogy az emberek még ha bántják is egymást miért történik. Minden egy nagy megtervezett egész része, ami számomra teljesen logikussá vált. Megértettem minden olyan tudományos kérdést, amit a földi életem során az orvosok, fizikusok vagy matematikusok tárgyaltak. Láttam merre tart az evolúciónk, a múltat, jelent és a jövőt. Minden összeköttetésben áll mindennel és minden egy nagy egész része. Ez az univerzális mindentudás addig volt az enyém, míg vissza nem tértem a testembe. Hogy miért nem hozhattam magammal ezt az univerzális mindentudást. Nem tudom... Talán azért, mert a fizikai testünkben nem kell ilyen univerzális tudással rendelkeznünk, hiszen a földi életünk a tanulásról szól?”
Pim van Lommel - Végtelen tudat

Halál-látók: halálközeli élmények | Pilling János
https://www.youtube.com/watch?v=qKSiP0hSiCE

Egy hónapig a túlvilágon voltam
https://www.youtube.com/watch?v=fXRQzRKfomE

Karsay István Mokka műsor beszélgetés a halálközeli élménye
http://www.youtube.com/watch?v=SCvoNaiB ... e=youtu.be

[Karsay1958]

Névtelen Szellem szózata a szellemhívőkhöz - Felvezetés
Részlet a Névtelen Szellem “Ezoteriak” című könyvéből

Áldott legyen a mi Istenünk, aki elküldötte az ő egyszülött Fiát, aki a sötétséget széjjeloszlatta, és az emberi lélek tévelygéseibe bevilágított azzal az isteni igazsággal, az Igével, amelyet a világ megtartására küldött szent Fia által.
Az eljövendő testté lett Ige immár az ajtó előtt áll, hogy az idő elhozza annak az isteni ígéretnek a megvalósítását, amely e világ fundamentumának felvettetésekor kijelentetett, hogy Ő nem hagyja el megtévelyedett gyermekeit, nem engedi, hogy elvesszenek, megsemmisüljenek azok, akik az övéi, akiket Ő a boldogságra, az élet megismerésére teremtett.
Az eljövendő világosság, az eljövendő öröm, az eljövendő dicsőség áll az ajtó előtt, és kér bebocsátást most e későkor emberré lett szellemgyermekei előtt is, hogy megismerjék Rajta keresztül Atyjukat, Teremtőjüket befogadják az ő törvényét a szívükbe, hogy meghajtsák a fejüket és térdüket az ő szeretete előtt, és kövessék az ő akaratát, az ő rendelését, mígnem ők maguk is megtisztulnak, ők maguk is fölemelkedhetnek az atyai hajlékig.
Isten ígérete beteljesedéshez közeledik, az emberek világában a fény lassan áttöri a sötétséget, és az emberi lelkek készülnek valami ismeretlenre, valami nagyra, valami elképzelhetetlenül dicsőségesre, de nem tudják, honnan jön az el, mert az ő tekintetük elfordult az ő Istenüktől.
Várnak, keresnek, bolyonganak, de nem találnak, bárha ez az idő régen elkövetkezett, bárha a Megváltó rég testbe öltözött, régen itt hagyta az Igét. És ti, e későkor gyermekei, még mindig itt vagytok a sötét földön, mert az Ige előtt bezártátok a szíveteket, és az Ige nem tudott a ti lelketekben olyan erjesztő folyamatot megkezdeni, ami elválassza a tisztát a salaktól, hogy a tiszta fölemelkedhessék, és a salak lemaradhasson róla.
Tárjátok ki tehát most, a mai napon, e mostan percben a szíveteket-lelketeket, hogy a Megváltó, Aki föld légkörében keres-kutat mindennap, minden percben, hogy lakozást vehessen azokban a szívekben, amelyek megnyílnak az ő befogadására, hogy munkába vehesse azokat a lelkeket és átformálhassa a bűn emberét a Menny gyermekévé.
Nyissátok meg a szíveteket-lelketeket az Úr előtt, és várjátok Őt, mert közel van az Őt várókhoz az ő szabadításával és fölemelő tekintetével.
Tárjátok ki a lelketeket azok előtt a szellemek előtt, akik Isten dicsőségét hirdetik és az örök jó diadaláért harcolnak, hogy felvegyenek titeket abba a munkába, amely nemcsak erre a mulandó életre, hanem az örökéletre hozzáfűz titeket ahhoz a nagy és igaz jóhoz, amely sohasem múlik el, sohasem lesz színtelenné, kopottá, hanem mindig újabb meg újabb ragyogással hinti szét az isteni igazságot, hogy a világnak és az örökéletnek tartalmat adjon, és az életet boldogsággal árassza el.
Rajtatok áll, testvéreim, hogy mennyit vesztek ki a magatok részére abból a munkából, amely előttetek van, mert hiszen már régen megmondatott, hogy "az aratnivaló sok, az arató munkás azonban kevés."
Mindenkire szükség van ebben a munkában; s akinek lelkét csak egy szemernyi jó és igaz hatotta is át, kamatoztassa azt a szemernyi jót a maga részére minél hathatósabban, hogy ezeken a kamatokon megvásárolhassa a lelke nyugalmát, békéjét és boldogságát.
Amikor én közétek jöttem, és amikor nektek szóltam test szerint az által az eszköz által, aki által jelenleg is szólok, ezt mondtam: az Igazság Szelleme bizonyságot tesz arról, hogy mindazok, amelyeket én beszélek, tőle valók. Az Igazság Szelleme maga tesz bizonyságot, hogy mindaz, amit én szólok nektek, tőle való-e, avagy pedig az ellentétnek megkevert italából, amivel én a ti lelketek igazság után való szomjúságát csillapitani kívánom.
Ha én Krisztus beszédét, Krisztus igazságát, az igét adom nektek, akkor az lélek és élet; akkor az nemcsak mulandó érték részetekre, hanem akkor erre az igazságra a ti lelketek üdvösségét építhetitek, hogy az üdvösséget a magatok lelki törekvésével, munkájával ki is érdemelhessétek, el is érhessétek.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Névtelen szellem szózata a szellemhívőkhöz
Adai közlés - A tűzzé lett szeretet
Istennek minden határon túl megnyilatkozó kegyelme
Egy önfeláldozó megnyilatkozása
HANG - Reinkarnációval kapcsolatos problémáimról
Azok, akik a spiritizmust az ördög művének tartják
Egy megható történet



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGirs9m8E ... g?e=UXB9jX
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=AP7sTL4uIqo
Kiáltás az utolsó órában – Zita médium közlése


https://www.youtube.com/watch?v=B3g98LJTkeE
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok VIII. Rész
Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=U2ktG6gT_L0
Más dimenzió, más világ – Zita médium közlése 2005.nov.6.
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=KVV-euQ-xAA
Látomás – Izgalmas film - Thiller

[Karsay1958]

Imák vegyesen
Egy bátortalan Ima .

Kérnem kéne de nem merek,
adnom kéne de nem akarok,
szeretni kéne, ám nem birok,
kéne, kéne, kéne, kéne, kéne .

Nézek az Imára,,, ő meg rám,
volna merszem elmondanám,
de holnap újra vétkezem én,
s ezért imám nem ér semmit .

Most lapozom a Bibliámat,
és benne ezer parancsolat,
és megijed a bűnös ember,
és Bibliáját nem lapozza .

Ezer Ima,, mint Égzengés,
szelíd hangon kiált felém,
ne félj ember ne félj soha,
hol senki se lát, imádkozz .

Restellek én imádkozni,
érzi bűnös beste lelkem,
h, már holnap eltévedek,
amit mondok, ó Istenem .

Írta: Csöngeti János





„MI ATYÁNK...”

Amidőn Jézus imádkozni tanította tanítványait, ekként szólt: „Mi Atyánk ki vagy a mennyekben.” Így szólunk tehát mi is hozzád: Mi Atyánk, Te legfőbb szeretet, Te végtelen jóság, Te teremtő nagy Isten! Hozzád fohászkodunk mi, a te gyermekeid és fohászunk eljut Hozzád. Telve bizalommal és erős hittel kiáltunk föl szenvedéseink között „Mi Atyánk!” Ne félj, te szegény szív, a te Atyád meghallgat téged. Ne kételkedjél, te ingadozó lélek, a mennyekből lát téged a te Atyád. Emlékemben akarom tartani Jézus szavait. Hallgass meg kegyesen, Istenem, midőn így imádkozom: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.”


„SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED”

Szenteltessék meg a te neved, óh Istenem, dicsőíttessék és áldassék mennyben és földön, az egész mindenségben egyaránt. Szavainkban és tetteinkben, örömünkben és bánatunkban, életünkben és halálunkban meg akarjuk szentelni a te nevedet. Mint hű gyermekeid azáltal akarjuk megszentelni a te nevedet, hogy a te parancsolataid szerint törekszünk élni. Bánatban és szenvedésben erősítsenek minket e szavak: „Szenteltessék meg a te neved!” Ez világítson mindig előttünk, és vezéreljen tetteinkben. Egész lényünkkel Téged akarunk dicsőíteni. Halálos ágyunkon is ezt rebegje ajkunk: „Szenteltessék meg a te neved!”


„JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD”

Földi zarándoklásunkban minden nappal közelebb jutunk a túlvilághoz, Engedd, óh Istenem, hogy utunk a te országodba vezessen. A te országod eljő mindazokhoz, akik azt keresik és kiküzdik maguknak, mert a te országodat csak küzdelemmel lehet kiérdemelni. A tisztátalanok elől el van zárva a menny, azért iparkodunk úgy végezni földi zarándoklásunkat, hogy majdan méltók és érdemesek legyünk a te országodra. Ha a földi élet gondjai és szenvedései reánk nehezednek, a te országodra akarok gondolni, jó Atyám, hol minden könny fölszárad. Nehéz az út, mely a te országodba vezet, mert nehéz az embernek a bűnnel és a kísértésekkel megküzdenie, önmagán uralkodnia, magát nemesbítenie és szeretetet gyakorolnia. De az ígéret, hogy eljő hozzánk a te országod, a szeretet és béke országa, erőt ad nekünk, hogy bátran haladjunk az élet tövises útain, mert Te, óh Istenünk, segítőnk maradsz.



„LEGYEN MEG A TE AKARATOD, MIKÉNT A MENNYBEN,
AZONKÉPPEN ITT A FÖLDÖN IS.”

A te akaratodban megnyugodva akarok élni és halni, nagy Isten! Bármint forduljon is sorsom, nehezedjék bár rám a gond, a baj, vagy a betegség, nyugodt lélekkel akarom mondani: „Istenem, a te akaratod legyen meg.” Nem akarok arra gondolni, hogy én mint szeretném, vagy nem szeretném; nem kérem, hogy így, vagy úgy legyen; minden vágyamat és kívánságomat e szavakba akarom önteni: „Amint Te akarod!” A te akaratod legyen meg a mennyben és földön, az egész mindenségben. Minden teremtmény dicsőítsen és magasztaljon Téged, és zengje: „Történjék úgy, amint Isten akarja.” Én, rövidlátó ember, nem akarom kétkedéssel és kicsinyhitűséggel kutatni a jövőt, és nem nyugtalankodom miatta. Bizalommal akarok kiáltani Hozzád: „Uram, ahogy Te akarod!”


„A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA.”

Mennyei Atyánk, ne feledkezzél meg rólunk, gyermekeidről. Az Úr Jézus tanított minket, hogy Tőled kérjük mindennapi kenyerünket; nem szabad azonban gazdagságot, kincseket, hírnevet és a világ hiúságait kérnünk, csupán a mi mindennapi kenyerünket. Akinek pedig ez megadatott, ne kérjen többet a saját részére, hanem kérje azok részére, akik azt nélkülözik. De én olyan gyarló vagyok, jó Istenem, hogy mindenféle gondommal és bajommal Hozzád jövök, mindennel, ami megnehezíti, vagy megzavarja életemet. Nem tudok mást, mint Hozzád fohászkodni: „Jóságos Atyám, táplálj engem a türelem és megadás kenyerével és a szeretet mennyei eledelével, hogy megelégíttessék az én lelkem.”


„BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET.”

Légy irgalmas és kegyelmes, jóságos Atyánk, és bocsásd meg sok vétkünket! Bűnt bűnre halmozunk; csak egy nap alatt is annyiszor elbotlunk az életben! Ki állhatna meg a te igazságod előtt, Istenem, ha Te nem volnál a mi könyörületes Atyánk?! Minden hibámért önmagamat vádolom; mindennel, ami ér, magam vagyok az oka, mert a bűnhődések, melyeket rám küldesz, megérdemelt következményei elkövetett vétkeimnek. Ha soha nem vétettem volna, mindig üdvözölt szellem maradtam volna, de a parancsolatod iránti engedetlenség, a gőg, bukásomat okozta, és maga után vonta földi bűnhődésemet. Ide küldtél engem, jó Atyám, hogy megjavuljak, és mégis milyen kevéssé gondolok arra, hogy levetkőzzem hibáimat! Az evésre és ivásra, testi jólétemre és vágyaim kielégítésére nagyon is gondolok, de a lelkem tökéletesbítésére kellő gondot nem fordítok; nem ellenőrzőm szigorúan gondolataimat; azt képzelem, hogy gondolataim titokban maradnak; elfelejtem, hogy Előtted, Uram, minden gondolat nyilvánvaló. Szégyenlem magamat, jó Istenem, hogy annyi hiábavaló, rossz gondolatot látsz bennem. Fékeznem kellene nyelvemet, hogy soha igaztalant vagy rosszat ne szóljon; meg kellene vizsgálnom szívemet, hogy csak szeretet és jóság lakozzék benne embertársaim iránt, én pedig mindezeket elmulasztom; gyenge őre vagyok saját „én”-emnek. Telve vagyok hibákkal és gyarlóságokkal. Óh „Uram, könyörülj meg rajtam, légy hozzám irgalmas és kegyelmes!”


„MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK.”

Amint Te megbocsátod nekünk hibáinkat, jóságos Atyánk, és amint Te szeretetet és kegyelmet gyakorolsz, úgy akarunk mi is minden megbántást elfeledve jóságot és szeretetet gyakorolni. Ha valaki megbánt minket gondoljunk arra, hogy az neki sem eshetett jól. Jobb tűrni az igaztalanságot, mint elkövetni. Jó Atyánk, adj békülékenységet és szelídségét nekünk, hogy valóban meg tudjunk bocsátani, és szeretni tudjuk azokat, akik minket megbántottak. Megváltónkra, Jézusunkra gondoljunk, aki még a keresztfán, kínszenvedései közepette is kínzóiért imádkozott. Igen, őszinte szívvel akarjuk Jézussal mondani: „Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”


„NE VÍGY MINKET A KÍSÉRTÉSBE.”

Óh Istenem, légy velünk a gyengeség pillanataiban; segíts a rossz sugallatokat leküzdenünk! Adj erőt, hogy a kísértő szellemeknek ellenállhassunk, akik folyton körülvesznek minket. Add, hogy e szegény eltévelyedettek sugalmazásai meg ne tántorítsanak; adj ellenálló erőt, s védj meg, óh Uram, a kísértés csábításai ellen! De nem csupán a megtévedt szellemek a mi kísértőink, hanem a földi emberek és az élet körülményei is; mindenben rejlik kísértés, amelynek ellene kell állanunk. Némelyekre a gazdagság, másokra a szépség, vagy a dicsőség, az ész, a tehetség képezi a legveszedelmesebb kísértést. Vigyázzunk és imádkozzunk! Jó Istenem, adj erőt, hogy ellenállhassak a kísértésnek, bármely alakban közeledjék is felém. Vedd tekintetbe gyengeségemet, és ne vígy a kísértésbe, óh Uram!


„SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL.”

Csak az a gonosz, ami a lelkünknek árt. Ettől a gonosztól, vagyis minden bűntől szabadíts meg minket, óh Istenünk! A megpróbáltatásokat és betegségeket türelemmel akarjuk viselni, csak a lelkünk maradjon tiszta és jó. Lelkünket szabadítsd meg a gonosztól, jó Atyánk! Ámen.

Dr. Pataky Árpád


b./ Ugyanez Makk István bátyánk szószedetével így hangzik:

AZ ÚR IMÁJA
(Máté 6:9-13,15)

Mi Atyánk,
végtelen jóságú Mennyei Atyánk,
Ki a mennyekben vagy,
Ki a legtitkosabb bensőkig mindenütt jelen vagy,
Szenteltessék meg a Te neved,
a legszentebb eszme.
Jöjjön el a Te országod,
a krisztusi szeretet országa.
Legyen meg a Te akaratod,
a legmagasabb rendű akarat
Mint a mennyben,
az égi szférában fénylőn, szabadon,
Úgy a Földön is
bennünk is fénylőn, szabadon.
A mindennapi kenyeret,
testi-lelki-szellemi eledelt
Add meg nékünk ma.
Uram add, hogy Isten Igéjét,
a napi szellemi eledelt befogadjuk,
vele azonosuljunk, életünkkel megvalósítsuk.
Bocsásd meg vétkeinket,
amint mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek.
Az örök fejlődés törvénye minden fokon:
Amily mértékben megbocsátunk,
oly mértékben nyerünk bocsánatot
Uram add, hogy megbocsássunk
minden ellenünk vétkezőnek
szívből megbocsátva, elfedezve és elfeledve,
s így tökéletesen feloldva
minden ellenünk elkövetett vétket
Mert ha meg nem bocsátjátok
az embereknek vétkeiket
nektek sem fogja megbocsátani
Mennyei Atyátok a ti vétkeiteket.
Szabadíts meg a gonosztól:
a bennünk és a rajtunk kívül lévő gonosztól,
Hogy ne vigyen a kísértésbe,
hogy a gonosz elv bennünk és
körülöttünk feloldódva, jóvá átminősüljön.
Mert Tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség
most és mindörökké
Ámen!

*
c./ A „Névtelen Szellem” imáiból:


UI:
Egy meghökkentő levél
https://www.youtube.com/watch?v=rVoPwc8YBfM

[Karsay1958]

Látszatigazság és valódi igazság
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

A földi világban van egy látszatigazság, és van egy valódi igazság. A kimondott látszatigazság (emberi törvények, társadalmi formák, előítéletek, megszokottságok) nem más, mint irtott út a rengetegben, amelyen azok haladnak, akik egy pillanatig sem képesek a maguk erejéből megállni, mert azonnal megszédülnek és eltévednek, mihelyt nem a kivágott, kiirtott úton haladnak. Ez a betű szerint való igazság. A valódi Igazság pedig az, amit az öntudatos léleknek önmagában kell éreznie, az Istennel való összekapcsolódás folytán.
Az ilyen öntudatos lélek mindig a magasabb rendű igazságot tartja szem előtt, t.i. a szeretet igazságát; amely behatol a részletekbe, behatol az életbe, és a legkisebb, a leghitványabbnak látszó helyzetet is megragadja, megtisztítja, feljebb emeli magasabb világokba és körzetekbe, ahova még nem tud a gondolat eljutni, azaz még nem tudja, hogy jót cselekszik-e, de minden esetre törekszik Istennek engedelmeskedni.
Aki így gondolkozik, az eleven kapcsolatot nyer a láthatatlan világgal, a Gondviseléssel, az isteni kegyelmet hordozó őrszellemekkel, — mert ezek az Isten kegyelmének hordozói. És ezeken keresztül és ezek segítségével a lélek olyan világokba, olyan érzésbeli és helyzet-szférákba képes emelkedni, amelyekben mindig megkapja a neki legszükségesebb erőt és világosságot, hogy azt cselekedje, ami javára válik, még akkor is, ha az talán szenvedést, vagy megpróbáltatást jelentene számára. Mert még ilyenkor is mindig a leghelyesebb, a legjobb megoldást találja meg úgy önmaga, mint mások részére.
A szeretet a legmagasabb rendű törvény, a legboldogítóbb hatalom. Valamint, ha a világosságból csak egy sugár esik is a sötét földre, már megvilágítja, és járhatóvá teszi az utakat, úgy a szeretetnek is ha csak egy sugara esik is az élet útjára, az Isten kegyelmének csak egyetlen biztató sugara éri is a lelket: máris könnyebben tudja magát tájékozni és sokkal könnyebbnek érzi az életet, mint hogyha a rideg igazság mennydörgő törvénye sújtana feléje.
Eszerint akiben jóakarat van, az mindenképpen közelebb van az Istenhez, mint aki a betű igazságához ragaszkodik és hidegen, mereven elzárkózik attól a kegyelemtől, amely a rosszat is jóvá teheti. Mert ha a rideg igazságnál állapodtok meg, akkor arra a végkövetkeztetésre juttok, hogy miután minden betegség a bűn következménye, ennélfogva a betegnek nincs joga arra, hogy gyógyítsák és ápolják, mert a bűnért bűnhődés jár ki. Vagy, hogy mivel minden nyomorúság a gonoszság következménye, tehát a szegények, az elhagyottak nem igényelhetik, hogy őket felkarolják, mert ők egyszerűen a bűneik következményeit viselik.
Ez a karma törvénye, a pogányvilág igazsága, amelyből kifolyólag alkotta meg a pogányvilág a kasztrendszert, azt az elvet, mely szerint minden lélek csak a maga fejlődési fokozata szerinti kasztban ölthet testet. Ezeknek fogalmuk sincs arról, hogy mi a kegyelem, mi a szeretet, mi az Isten szeretete, amely a világot fenntartja. Tehát megrögzítették az igazságot, de önmagukat is lerögzítették egy ponthoz, ami őket teljesen agyonsújtotta. S mindaddig ebben a helyzetben is maradnak, amíg a lelkük meg nem óhajtja az igazságnak egy nagyobb, magasabb rendű fokozatát, ameddig a lelkük könnyezve nem keresi ebből a rideg igazságból való kiszabadulást. Ameddig meg nem tanulja, hogy jog és igazság szerint igenis minden lélek egyformán nyomorúságra, szegénységre és betegségre születik a földre, és csupán a Kegyelem az, ami az embert a napos oldalra is tereli és megengedi, hogy a nap a vétkezőkre, a hibázókra is süssön. Mikor ezeket megtanulja és maga is megpróbálja nemcsak okozni, de elviselni is a szenvedést, akkor látja a lélek, milyen nagy szükség van az Istenre, a szerető Atyára, azaz arra a magasabb rendű törvényre, amely hivatva van arra, hogy az alacsonyabb rendű igazságot feloldja és eloszlassa, mint a nap a ködöt.
A látszatigazság korlátokat von az ember köré, a Kegyelem azonban a korlátok közül kiemeli a lelket. Mert ha nincs Kegyelem, mindenkinek el kell vesznie, mert nincs egyetlen igaz ember sem a világon.

Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A hit előlegezett bizalom
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből
Általában a földön a nemesebb céllal testet öltött szellemeket ritkán értik meg és ezeknek mind szenvedniük és áldozatot hozniuk kell. Ilyenkor áll elő az az eset, hogy a jó szenvedteti a jobbat, mert még nem tudja megérteni, mert még nem nőtt bele abba az állapotba, amelyben a jobb él. Az ilyeneknek kevés a barátjuk, mert nem értik meg őket, mert a szeretetnek az a mértéke és az a fejlettségi színvonala, amelyben ők élnek, úgyszólván áldozatokká predesztinálja őket, amikor ők hátra maradt szeretteiket magukhoz akarják emelni.
Munkálkodnia kell minden léleknek. Mindenki abban az érdekvilágban munkálkodik, amely színvonalának, érzés- és gondolatvilágának megfelel. Munkálkodni kell a földön, akár jót, akár rosszat cselekszünk is. A lelkek munkálkodni kénytelenek, mivel az alkotás ösztöne így hozza ezt magával. Aki nem képes jóra, annak rosszat kell cselekednie. Az olyan szegény szellemek, akik csak a mulandó anyagi javakért képesek munkálkodni és a maradandó szellemi javak rájuk nézve vonzóerőt nem gyakorolnak, mindig távolabb és távolabb esnek attól a forgó keréktől, amely a lelkeket kiemeli az élet számára, s mindig ritkábban és ritkábban jutnak az élet felszínére, azaz mindig ritkábban ölthetnek testet. Így haladásukat önmaguk állítják meg, illetőleg fejlesztik vissza.
A maradandó alkotás az igaz jónak követése, legyen az bár a legcsekélyebb dolog. Aki az igaz jót cselekszi maradandóan, annak cselekvése mintegy örök értéket képvisel számára és irányítja az ő fejlődésének útját olyan állapotokban és eshetőségekben, amelyek őt mindig közelebb és közelebb viszik a kegyelemhez való kapcsolódáshoz.
A földi életben az ember nem tudja az igazságot, tehát hinnie kell az igazságban. A hit mintegy előlegezett bizalom Isten létére, és az ő törvényeire nézve, amelyeknek engedelmeskedve a hívő ember elhagyja a testi örömöket akkor, amikor azok hibás természete folytán reá még hatással lennének. Mivel tehát ezeket a hívő emberek az örökkévalók érdekében hagyják el, így nem cselekedeteik, hanem hitük által nyerik el a megigazulást, mert hatalmasabbnak tartják a hit igazságát, mint a kézzelfoghatót, azaz azt, amely előttük áll: a test igazságát. És ,,ez tulajdoníttatik nekik érdemül, azaz igazságul".
Az ember csak az igazságot hiszi el. Ha tehát egyszer az Istent, mint igazságot elfogadja maga felett, ezáltal függővé teszi magát Tőle és így olyan hatalmas erőbe kapcsolódhat bele, amellyel a világon semmi föl nem ér, sem bölcselkedés, sem jócselekedet.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Ti, az utolsó órák munkásai
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Kinek mi a kitűzött útja, kinek mit szabott eléje végzete, azon keresztül kell mennie, akár felemelt fejjél, akár mellét verve, akár négykézláb mászva, vagy nyomorékon csúszva, de végig kell mennie. S hogyha ez az út nem engedi, hogy emelt fejjel haladjon rajta az ember, akkor hajoljon meg; és ha még meghajolva sem engedi meg, akkor próbálkozzék annyira meghajolni, hogy négykézláb mehessen; s ha még úgy sem tud keresztüljutni, akkor csúszva kell az utat megtennie.
És én azt mondom: minél inkább szembehelyezkedik valaki a végzetével, minél inkább egyenesen akar állni, annál inkább megszűkül előtte az út, úgy, hogy végeredményben nem marad más hátra, mint hogy csak nyomorékon csúszva, lassan és szenvedve teheti meg az utat.
Hogyha az ember a maga lelkét teljesen az Isten kezébe helyezi, meghajtja a fejét az Isten rendelkezése előtt, és úgy fogadja az életet és az eseményeket, ahogy azok jönnek, lehajtott fejjel, Isten akaratában való megnyugvással, akkor — higygyétek el — sokkal jobban jár, mint hogyha ő maga keresgél és válogat azokban az eshetőségekben, amelyek előtte állnak.
Bizony nem mindig az hozza meg a boldogságot, amit emberileg jónak és előnyösnek láttok és gondoltok. Bízzátok hát a lelketeket Istenre, ajánljátok fel Neki a ti életeteket és amit ő nyújt nektek, amit a Gondviselés hoz elétek, annak örüljetek, ha az feketének látszik is, vagy kopottnak, színehagyottnak, hiányosnak, vagy nyomorúságosnak. Fogadjátok el a Gondviselés kezéből, amit kaptok, és ne keresgéljetek, ne finnyáskodjatok, ne ócsároljatok, mert amit Ő nyújtott, éppen az való tinéktek, az szükséges a ti életetekbe, mert az gyógyít meg benneteket lelki betegségeitekből, tévelygéseitekből és hibáitokból.
Nektek egymást a fényért az árnyékával együtt kell elviselnetek. Tehát ne ütközzetek meg azon, ha az árnyék, is elétek áll egyik-másik embernél, mert nem lehet és nincsen is egyetlen földi megjelenés, egyetlen élet sem, amely árnyékot ne vonna maga után.
Ti, az utolsó órák munkásai, reátok vetődött a szellemvilágnak, a maradandó életnek a világossága és ezen a világosságon keresztül ti is láthatókká váltatok a szellemek részére. A ti énetek ténykedései nincsenek homályba burkolva a szellemek előtt, mint a testi életben elmerült emberlelkekéi. Ennek pedig az a következménye, hogy mivel ők nem láthatnak tisztán a szellemi dolgokban, ennélfogva, ha valakijük meghal, nem is találkozhatnak azzal hosszú időkön keresztül. Legfeljebb csak úgy, ha magasabb szellem az, aki elköltözött, és az a maga világosságánál és tájékozódó képességénél fogva felkeresi őket. Ti azonban félig szellemeknek számítotok azok előtt a szellemek előtt, akik titeket figyelnek. Az ő fényük, az ő világosságuk bevilágítja a ti anyagi világotokat, és azok a beszédeitek, azok a cselekedeteitek, amelyek a lelkiekkel függenek össze, amelyek az örökkévalóságban is rezgéseket váltanak ki, visszhangot keltenek a szellemi szférákon. Ezáltal magatok iránt vagy rokonszenvet, szeretetet, baráti és rokoni érzéseket ébresztetek a titeket figyelő szellemtestvéreitekben.
Azonban, testvéreim, ti összeköttetésben vagytok nemcsak az emberi és szellemi világgal, hanem a természet világával is, mert a ti megjelentésetek a természetben súlyosabb, nagyobb, erősebb és fontosabb, mint a többi embereké (mert megemelkedett a rezgésszámotok). Amikor ti a kezeteket kinyújtjátok egy növényre, amikor a világban egy mozdulatot tesztek, ismeretlen erők kapcsolódnak össze az akaratotokkal, gondolatotokkal, mert ezek az erők nem tudnak ellenállni annak a vonzásnak, annak a nagy szellemi és lelki rezgésnek, amelyet magatokból kibocsátotok.
Mint ahogyan az éjjeli lepkék a világosság felé röpülnek, mert nem tudnak ellenállni a fénynek, amely őket vonzza, úgy a természet erői ugyancsak nem tudnak ellenállni azoknak, akik a szellemi világba belekapcsolódnak, és onnan nyerik az ő világosságukat; mert a természet ereje alá van rendelve az emberi szellem erőinek. Amit ti megfogtok, azon a ti képetek ragyog tovább. Amely állathoz vagy növényhez hozzányúltok azok az élethullámok akaratlanul is kapcsolódnak, vonzódnak hozzátok. Ennek pedig egyszerű oka a ti életdelejességetek.
Ti valamennyien a ti fokozatotokhoz mért ragyogásban jelentek meg az előtt az élet alacsony fokán tengődő lélek előtt, és ti ezeknek az élethullámaiba minden mozdulatotokkal a ti magasabb rendű, rögzítettebb erőitekből kevertek bele, s ezáltal ezeket az alsóbbrendű életformákat gazdagítjátok. Ezért szükséges, testvéreim, hogy az életetek, a lelketek telítve legyen a Krisztus, a szeretet szellemével, mert a ti életetek nem közönséges, egyszerű életet jelent, hanem az életnek nagyobb fokú kiterjedését, az életnek magasabb rendű átminősítését.
Ezért vonzódik nagyobb mértékben a természet ereje a ti lelketekhez; ez a titka annak, hogy sok csodálatos jelenség történik az életetekben. Ha megsimogattok egy állatot, még ha mérges állat is, az megszelídül és vonzódik hozzátok; ha egy növényt megfogtok, erősebb életmegnyilvánulás indul meg körülötte, és hamarább életre kel, hamarább fejlődik a mag, mint egy alacsonyabb rendű ember érintése nyomán. Ezt tapasztalhatjátok akkor is, ha az indulatoskodó ember lelkéhez nyugodt, hittel teljes hangon igyekeztek szólni, s ha a felindult lélek közelébe értek, nem fokozzátok a felindultságot, hanem lecsillapító formában próbáljátok a megközelítését: az a lélek akaratlanul is megnyugszik.
Tinektek is munkálkodnotok kell, míg a nap fenn van és el kell vetnetek a magot, amelyet a ti lelketek a megértés és megérzés folytán elvetni képes. El kell vetnetek a magot, a ti lelketek jó érzéseit, a ti szent meggyőződéstelket, a ti bizonyságotokat. El kell vetnetek a ti jóban való hiteteket az életben, hogy kikeljenek azok más lelkekben, ahol még nem vetett senki.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Korszakváltás anyag

Ez a cikk b. 15 – 18 éve Íródott, előadásaimban benne van, most találtam rá, mert kerestem valamit, és megegyezik a mostani történésekkel, „beteljesült” már nagy része!

Hatmilliárd halott várható.

James Lovelock, a Gaia-elmélet felállítója szerint a világ a pusztulás
útjára lépett, és ez AZ út nem is lesz túl hosszú. A neves tudós azt
valószínűsíti, hogy a klímaváltozás visszafordíthatatlanná vált, és
Sokkal drámaibb következményei lesznek, mint ami AZ eddigi
prognózisokban szerepelt. A kutató szerint nem tehetünk semmit, a
kikerülhetetlen klíma-katasztrófa a 21. században akár hatmilliárd ember
halálával is járhat.

Hasonló, sokkoló hatású bejelentésekből a globális felmelegedés ismertté
válása óta nincs hiány, komoly ember azonban eddig ritkán adta a nevét
Ilyesmihez. Lovelock azonban más kategória: olyan tudós, akinek a
szavára AZ egész világon figyelnek. A 90-es években AZ ózonlyuk
kialakulásáért felelős gázok feldúsulásának leírásáért hajszál híján
Nobel-díjat kapott. De nem ez tette világhírűvé, hanem AZ a tudományos
elmélet, amely a Néma tavasz című könyv mellett talán a legnagyobb
hatást gyakorolta a környezetvédő mozgalmak és a környezettudatos
gondolkodás kialakulására.

A Gaia -hipotézis szerint a Föld a maga bioszférájával (AZ élőlények és
AZ élőhelyek összességével) nem egy bolygó csupán: inkább úgy működik,
Mint egy nagyon összetett önszabályozó rendszer - vagyis, mint egy
bolygó-méretű élőlény.

Az elméletbe sokminden belefér - akár AZ is, hogy a Föld
"immunrendszere" elpusztítja azokat AZ organizmusokat (praktikusan AZ
emberiséget), akiknek a léte a bolygó egészének túlélését veszélyezteti.
A közvéleményben azonban inkább csak AZ csapódott Le a gondolatból, hogy
A bolygó él, sebezhető, és védelemre szorul (holott talán hatásosabb
Lett volna, ha azt ismeri fel AZ emberi társadalom, hogy őt magát kell
megvédeni, méghozzá, ha közvetve is, saját magától).

Lovelock (akinek elméletét a Rolling Stone magazin írása nyomán a
Greenfo környezetvédelmi portál elemezte) nem a levegőbe beszél, amit
Mond, azt megfigyelésekkel, kísérletekkel, számításokkal is
alátámasztja. A tudós azt állítja, hogy AZ ENSZ Éghajlatváltozási
Kormányközi Testületének (IPCC) számítógépes modelljei tévesek: a
globális átlagos felmelegedés nem áll meg a ma legvalószínűbbnek tartott
4 foknál, hanem akár 8 fokkal is melegedhet a földi klíma. Emiatt
2020-Ra a szárazságok és AZ extrém időjárási jelenségek hétköznapivá
válnak, a Szahara 2040-re eléri Európát, Berlin éghajlata pedig
Bagdadéhoz válik hasonlóvá.

A világ legnagyobb, tízmilliós népességű nagyvárosai legalább részben
lakhatatlanná válnak. Az általános élelmiszerhiány miatt tömeges lesz AZ
elvándorlás, ami a korábbi világháborúkhoz hasonló léptékű
Konfliktusokhoz vezet, például Szibéria megszerzéséért Kína és
Oroszország között. Mindez - a tengerek szintjének emelkedésével, AZ
éhínség és a járványok tömegessé válásával.
AZ életfeltételek radikális romlásával - oda vezet, hogy a bolygó népessége megtizedelődik: 2100-ra A jelenlegi 6,6 milliárdról 500 millióra csökken, és a túlélők Északra
(Kanadába, Izlandra, Skandináviába, a sarkkörön túli területekre) húzódnak.

A riasztó forgatókönyv azon alapul, hogy a felmelegedés következtében
Beindult változások a többszörös pozitív visszacsatolásokon keresztül ma
már egymást gerjesztik, és pillanatnyilag nincs olyan emberi eszközökkel
befolyásolható erő, ami megfékezhetné a folyamatot.

James Lovelock nagyjából négy éve építgeti azt a gondolati modellt,
amiből ezek a következtetések adódnak. 2004-ben látogatást tett barátja
és kollégája, Richard Betts, a Hadley Centre for Climate Change kutatója
munkahelyén, és elbeszélgetett AZ ott dolgozókkal. Öt, egymástól
független munkát végző, különböző szakterületeken dolgozó tudós számolt
Be neki olyan folyamatokról, amelyek külön-külön is elegendőek lennének
A klíma-egyensúly felborítására.

Kiderült, hogy ugyanaz történik a sarki jégmezőkön és a magashegységek
hóhatár feletti területein, a tajgákon és a trópusi esőerdőkben, illetve
AZ óceánokban: a felmelegedés következtében beálló változások maguk is
gyorsítják a melegedést (például úgy, hogy a jégtakaró elolvadása után a
sötétebb földfelszín jobban melegszik, amitől gyorsul a maradék jég
olvadása). Ráadásul ezek a földrajzilag olykor nagy távolságra zajló
változások egyáltalán nem függetlenek egymástól, sőt, a globális víz- és
szén-körforgási ciklusokon, a szél- és áramlási rendszereken keresztül
kölcsönhatásban vannak, és erősítik egymást.

Minden változás ugyanabba AZ irányba mutat, és a hatás már jócskán
Meghaladja a rendszer rugalmasságát, a beépített korrekciós lehetőségek
kapacitását. Vagyis nem tehetünk semmit: a folyamatok tehetetlenségi
Ereje jóval nagyobb, mint AZ ember beavatkozási képessége.

A kutató szerint a jelenlegi számítógépes klímamodellek
használhatatlanok, mivel - politikai vagy egyéb okokból - túlságosan
óvatosak. Az IPCC jelentésében például AZ szerepel, hogy Grönland
jégtakarójának leolvadásához nagyjából 1000 év kell, miközben ez a ma
Ismert adatok alapján akár 2030-Ra is megtörténhet. Ugyanilyen
Pontatlanok a tengerszint emelkedésére vonatkozó számítások: AZ IPCC
2100-ig maximálisan 6,4 Celsius fokos felmelegedést, és ennek hatására
Legfeljebb 60 centiméteres vízszint - emelkedést jósol, miközben a sarki
jég teljes elolvadása - Lovelock számításai alapján akár már 20 év múlva
- 24 méteres, özönvízszerű hatásokkal járó emelkedéshez is vezethet.

A Lovelock-féle krízis-forgatókönyv szerint a növekvő hőmérséklet miatt
Egyre zsugorodik a sarki jégtakaró, azaz nő a jéggel nem borított
szárazföld felülete (és persze a vízszint is). Mivel a jég visszaveri, a
víz és a szárazföld viszont elnyeli a napfényt, a folyamat egyre
gyorsítja a hőmérséklet növekedését, és magát az olvadást is.


A gyorsuló melegedés és szárazság miatt a legnagyobb kiterjedésű erdőségek
nagyrészt elpusztulnak (így széndioxid-megkötő képességük lecsökken), az
"örökké fagyott" területek felolvadása nyomán pedig rengeteg metán kerül
a légkörbe (a metán csaknem húszszor erősebb üvegházgáz, mint a
szén-dioxid).

Az ember megjelenése előtt a földi rendszerben az imént említett,
egymást erősítő folyamatokat a megfelelő negatív visszacsatolások
ellensúlyozták, például úgy, hogy a Föld a fölösleges hőt kisugározta a
világűrbe. Erre azonban ma, az emberi tevékenység nyomán a légkörbe
került üvegház-gázok miatt nincs mód. Ezért a melegedés egy darabig
egyre gyorsul, majd egy ponton új egyensúly alakul ki: az éghajlat a ma
ismertnél jóval melegebb és szárazabb lesz.

A tudós végkövetkeztetése, hogy "fenntartható növekedésről" értelmetlen
beszélni, inkább a "fenntartható visszavonulásra", vagyis az emberi
élőhelyek megváltozására és összezsugorodására kellene felkészülnünk.
-Nincs olyan megoldás, amely valóban segíthetne. A túlnépesedett Földön
jelenleg hétmilliárd ember lakik, és akkor még nem számoltuk az
állatvilággal. Ha csupán azt a szén-dioxid-mennyiséget nézzük, ami a
lélegzéssel kerül a levegőbe, már az is a teljes kibocsátás negyede,
jóval több, mint amit például a légi forgalom okoz.

Nem mondhatjuk az élőlényeknek, hogy ezentúl tartsák vissza a levegőt.
Nincs menekvés: minden korlátunkat túlhaladtuk - fogalmazott a kutató.
Lovelock szerint ideje lenne, hogy a politikusok a valóság elkendőzése
helyett végre tudomásul vegyék az igazságot, és annak megfelelően ne
"fenntartható fejlődést", hanem "vért, verítéket és könnyeket" ígérjenek
a jövőre nézve. -Az emberek már tudják, hogy nagy a baj, lehetne velük
értelmesen beszélni - állítja a tudós.

Az emberiségnek szerinte (pontosabban a túlélők kicsiny táborának) két
választása van: vagy visszalép a technika és a civilizáció egy korábbi,
a Föld által még tolerálható szintjére, vagy egy nagyon fejlett, de
minden ma létezőnél környezettudatosabb társadalmat hoz létre.

Lovelock úgy véli, a világ nagy része számára csak az első alternatíva
létezik.


UI:

A lelki tetteid átütik az anyagi univerzum burkát és láthatóvá válnak a lelki világban
https://www.youtube.com/watch?v=N4RZPwSETIc

[Karsay1958]

TANÍTÁS A "VILÁGVÉGÉRŐL"

Mediális közlés a korszakzárásról, az Utolsó Időkről. 1./5

Elérkeztünk a XXI. századhoz! Az ilyen és hasonló időpontok, történések mindig felszínre hozzák a nagy változások, esetenként világvégének mondott katartikus lezárásnak a gondolatát. Pedig hát: idő csak az anyagi felfogásban van, mindeneket, így a földi életeket is irányító szellemi Törvényekben hirtelen változás nincs, minden folyamatában működik, melynek csak állapot-korszakai vannak. A szellem elsődleges törvénye az örök fejlődés, nem a totális pusztulás.
A "világvége" gondolata mindig foglalkoztatta az emberiséget. Bekövetkezte körülményeiről, idejéről a legkülönbözőbb jóslatok, vélemények, tudományos és fantázia leírások láttak napvilágot egészen napjainkig. Sokszor pontosan meghatározott időpontok is elhangzanak, még manapság is. A véges, anyagban gondolkodó ember nem tud megbirkózni a kérdéssel, félelmek rettentik, a pillanatnak él, vagy a közömbösségbe menekül. Ennek számlájára írhatók az anyagi és erkölcsi torzulások, a mindent azonnal kiélvezni akaró "önmegvalósítás" is.
A lelkileg-szellemileg gondolkodó ember előtt egészen más távlatok nyílnak. A szellemi öröklét, valamint testetöltések célja és törvényszerűségei ismeretében - bár tudja az anyag végességét - az isteni Akarat megvalósításának folyamatában gondolkodik, él és cselekszik. Számára a "világvége" nem az amúgy sem létező isteni harag és bosszú végítélete, hanem a Fejlődés-törvény szabta korszakonkénti megmérettetés, mondhatni vizsga, az Igazság-törvény betöltése alapján.
A szellemi tanítások több évtizede figyelmeztetik erre a testetöltött emberszellemet, különösen a szellemi szakirodalom médiumi közlések alapján létrejött könyveiben, ahol az "Utolsó Idők," vagy "korszakzárás, megmérettetés" kifejezést használják, az ijesztő, félreértéseket adó "világvége" kifejezés helyett. A sok, jelenleg is hozzáférhető mű közül elég csak a Névtelen Szellem tanításaiban kapott "Az utolsó óra munkásaihoz" című négy kötetre, vagy az "Elhullott kalászok"-ra hivatkozni.
Ebben a témakörben napjainkban is érkeznek mediális közlések, ezekből adunk most közre egy rövid válogatást. Ez természetesen nem pótolja a korábban megjelent könyvek olvasását, melyet mindenkinek szívből ajánlunk. Azokból sokkal részletesebben és átfogóbban tájékozódhatnak a jelenleg is tartó korszakzárás folyamatáról.
Nézzük tehát, hogyan tanítanak erről a szellemi Tanítóink.
"Valóban nehéz kérdés ez, részleteket nem adhatok, csak eligazító részeket. Főként azok számára, akik a napjaiban telve vannak félelemmel az ismeretlentől! Ez a félelem a bukottságból adódik, mert az aggódások, szorongások ismeretlenek a Földről már eltávozott szellemek között. Feljebbről szánalommal tekintenek alá oda, ahol ez a félelemérzés még létezik.
A félelem alapja a bizonytalanság, a már meglévő bizonyosságok mellett is, az esetlegesen fenyegető helyzettől, Isten létében és milyenségében való tájékozatlansága folytán. Szavakban talán hisz, de az nem elég. Istenben, jóságában egészen bizonyosnak kell lenni, és abban is, hogy amit ad és megenged, azt kizárólag a szellem-gyermekei érdekében teszi. Egy Istenben bízó lélek, bármi is történik, nem fél és nem nyugtalankodik.
Az elanyagiasodott ember lelkülete messze eltávolodott Istentől, és az így keletkezett hiányt bizonytalanságban, félelemben, nyugtalanságban éli meg. Minél messzebb távolodott, annál inkább, a végén már mindentől fél. Pedig leginkább önmagától kellene tartania. Az Istenhez közelállóknak csak a mélységes béke, nyugalom, bizakodás létezik. A testi fájdalmak és lelki szenvedések megpróbáltatásai a bukottságának velejárói, önmaga idézte elő. Mind a test, mind a lélek nehezen tűri a kínos körülményeket. A bajok okát kell szüntetnie, azzal megszűnnek a következmények is.
A félelem tehát testi, emberi dolog, a már tisztán szabad szellem számára nem létezik! Boldogan vállal megpróbáltatásokat másokért, mert bizonyos magában és Isten akaratának feltétlen jóságában. Ez hiányzik az emberből, ezért fél és retteg mindentől.
Az egyik félelem-téma a meg-megújuló ˝világvége˝ várás is, mely félreértések sorozatán és a bizonytalan ismereten alapszik. Elpusztulást és megsemmisülést értenek alatta, a Földre és a rajta élőkre egyaránt. A Földre azonban mindig szükség van mindaddig, míg olyan bukott szellemek vannak, akik számára éppen ez a hely a legmegfelelőbb a megtérésükhöz és további emelkedésükhöz. Ismeretes a korábbi tanítás: ˝A szellemi világban pazarlás nincs, ott minden felhasználásra kerül, így a rossz is a jónak érdekében! Az ember sokszor rossznak tartja a rendezésekkel együtt járó rombolást is, melyre éppen a jobb előrehaladásáért van szükség. A Földnél rosszabb világok is vannak, ez ismeretes. Ha a Földnek meg kellene semmisülnie, akkor mi történne azokkal? Ennyit az anyagi világok ˝megsemmisüléséről!˝
Isten soha meg nem semmisíti a Belőle való életet! Szellem nem semmisülhet meg! Az állapotváltozás más. Az anyagi test halála nem a kegyetlen eltörlése valaminek, hanem felszámolása egy olyan helyzetnek, melytől már nem várható jó eredmény. Elérkezett a szükséges átalakítás ideje, hogy utána létrejöjjön a jobb, mely elvárható. Ez a lényege ennek!
Számtalan figyelmeztetés érkezett már a szellemi oldalról az Utolsó Idők bekövetkeztéről. Lázas igyekezettel folyik az ˝Elszórt kalászok˝ begyűjtése a földi ˝mezőkről,˝ mert sürgető! Az ember látszatos világában nem tudható, hogy szellemileg ki milyen fokozaton van, éjszakai szellemi helyzetében mit tanul, milyen állapotú, miközben nappal még mindig birkózik sokféle hibájával.

folyt. köv…

UI:
Meditatív Podcast: A tudatosságod határtalan
https://www.youtube.com/watch?v=nU2qEVCQO-Q

[Karsay1958]

Mediális közlés a korszakzárásról, az Utolsó Időkről. 2/5
Minden világtest, a rajta lévő Természettel együtt, egy bizonyos időre megérik. Az elért eredmények mutatják meg, mire jutott és aszerint alakulnak a továbbiak. Megadatik a kiteljesedés ideje, hogy beérjen mindaz, ami benne van. Akik eddig a fordulópontig sem termelik ki magukból azokat az értékeket, melyek a szférakörükben elvárhatók, alábbszállnak, és nem kapnak lehetőséget a földi megjelenésre. A haladás mindig egy bizonyos időhöz van kapcsolva, melyben minden rendelkezésre áll, hogy az azon a világon élők végrehajthassák a kitűzött feladataikat. Ha ez nem ment végbe, ennek oka felméretik, az elért eredményekkel, ill. hiányokkal együtt. A fejlődési turnusok különböző hosszúak az egyes világokon, mert mások a lehetőségek és a bennük munkálkodók is.
Semmi sem egyforma mindenütt, az egészet a Fejlődés-törvény intézi aprólékosan, különböző módszerekkel, a cél azonban azonos: a tökéletesedés előbbre vitele.
Amely ˝világ” ideje lejár, nagyobb lendülettel kezdődik a számbavétel: mire érett meg az a világ, az eredmény és az idő mérlegében mennyi valósult meg az elérhetőkből, ki hol tart az érés-folyamatában. Az együttes az egyedekből áll, tehát részletes felmérés szükséges. A számbavétel átmeneti ideje lehetőség az adott világon élők számára: tud-e még valamit tenni a maga és mások számára, a világa érdekében. Van egy bizonyos ˝mérce,˝ melyen alul nem, de felül már lehetséges a továbblépés azoktól, akik már semmiképpen nem érnek el valami jót, megálltak, sőt visszaléptek a saját fejlődésútjukon. Az eredmények alapján következhet minden további fejlődés-munka.
Az isteni életáramok szellemcsoportokat ébresztenek életre a halálos dermedtségükből, hogy lehetőséget kapjanak a Természet-törvény által előzőleg már fellazított állapotukból való kilépésre. Ha ez nem következik be velük és általuk, elölről kell kezdeniük ugyanezt, de már keményebb körülmények szorításában. A plusz életáramok kivonulnak belőlük és ők visszarendeződnek a korábbi szintjükre, mert nem gyűjtöttek eleget a jobb körülmények közötti fennmaradásukhoz. Ez áll most a Földre és lakóinak szellemcsoportjára is. Akiknél ez a visszaminősítés megtörténik, azok bizony végítéletként élik meg, bár nem az! Rájuk nézve sincs vég, csak a javulásuk később következik be. A pusztulás csak azon állapotokra vonatkozik, melyek a továbbiakban alkalmatlanok a jó eredmények elérésére. Ezek valóban lezárulnak, pusztulnak.
A végső megmérettetés nyomorúságok és bizonytalanságok, sok szenvedés között érkezik el. Addig az igyekvők még mindent megtehetnek, elérhetnek. Számbavehető értékeik azok, melyekkel Urunk ismertetett meg minket, és melyet legalább közepes eredménnyel megtettek. Ez a mérce! Ennél alacsonyabb érték az új Föld-alakulásban már kevésnek számít! Hogy ez mikor és hogyan következik be, azt senki nem tudja, csak figyelmeztetni lehet rá, a lényege ismeretes. Amely érték a megméretéskor a mértéket nem éri el, az ott nem maradhat, nem érvényesítheti örökké a visszahúzó erőit.
Mi történik az ˝elégtelenekkel?˝ Ezeket a Gondviselés olyan világok körülményei közé helyezi, amely kihozza belőlük az igyekezetet a nagyobb értékek megteremtésére. Ha nem volt eléggé hatásos az, ami az eddigi világukon körülvette őket, a Kegyelem szigorúbban bánik velük, hogy el ne vesszenek! Akiket itt a Földön is csak a hibáik következményei késztettek meggondolásra, azoknak ˝ott˝ erőteljesebbekben, ezáltal eredményesebben lesz részük. Ez már nem a Föld, hanem egy nehezebb világ, mint volt ez. Mert a Földnek nem süllyednie, hanem emelkednie kell, hogy az idetérők a legalkalmasabbat kaphassák meg a fejlődésükhöz. Ezért kell időszakonként a megméretés, tisztogatás, az ˝elválasztás!˝ Új korszaknak új lehetőségei, új állapotok kiépítése kezdődhet el, amint az akadályozó, elértéktelenedett régi eltakaríttatott.
Kivonul, eltávozik a Földről az az isteni életáram, mely korszakrészeken át hosszú időkre biztosította a Föld és szellemcsoportjai számára a kegyelmi erők felhasználását, a saját épülésükre. Csak az az élet marad meg, mely a bukottsága fokán a sajátja és biztosítja a valóban bekövetkező rombolások közben is a magasabb szintű élet visszatérését és újjáalakulását. Ismert a kifejezés: ˝Bezárulnak a menny kapui.˝ azok számára, akik a szint alá kerültek, de nem a megmenekültek számára!
Az elválás mindkét oldal számára szenvedés, mert szellemi testvérek szakadnak el egymástól egy időre, mely végtelennek tűnik előttük. Az átmentettek megnyugodhatnak a bizonyosságban, hogy akik Istent keresik, meg is találják a Kegyelemben, hiszen a segítségével jutottak el odáig.
folyt. köv…

UI:


Emberfeletti - A láthatóvá tett láthatatlan
https://www.youtube.com/watch?v=YjEJFeuPLf4

[Karsay1958]

Kultúra és civilizáció a jelenben - Felvezetés
Részlet a „Korszakzárás előtt” című kötetből, melyben Zita médium oktatásokat, látományokat és megnyilatkozásokat közöl

A mai időkben már hitét vesztett emberiségnek még annyi hite sem lesz a későbbi időkben, mint amennyi most van. Hit nélkül pedig nem lehet élni; ami pedig életnek látszik, az műélet lesz, az vegetálás lesz, az egyre több depressziós, mindenből kiábrándult, mindentől megcsömörlött emberek tömege lesz. Az emberi kultúráknak a hit és a szeretet az alapja, a mai világban az emberiség többségének nincs kultúrája.
Ha összehasonlítjátok a mai embert a lenézett, régi kultúrák emberével, bizony azt kell meglátnotok, hogy azoknak volt, a mainak nincs. A mai korban a kultúrát a civilizáció helyettesíti. A civilizáció és a kultúra két teljesen különböző dolog. Az lenne a jó és az lenne a helyes, ha a kettő összefonódnék. És ha a kettő összefonódnék, akkor egy nagyszerűbb, egy szellemileg értékesebb embert mutathatna fel a Föld.
A kultúrához lelki tisztaságra, a lélek finomságára, a lélek érzékenységére van szükség; a léleknek a magasabb szellemi világokkal való összekapcsolódására van szükség, ahonnan minden szép, ami a kultúrát adhatja, csörgedezik. De mivel a mai ember nem hisz a magasabb rendűben, a tisztább világokban, az ideálisabb dolgokban, csakis az anyagban, ezért csak civilizált.
Civilizáció alatt azt kell érteni, hogy az elmúlt néhány évszázadban a tudomány sokat fejlődött, de a természettörvények megismerése révén sajnos mindent az anyagból eredőnek ítélt és mindent az anyagba vezetett vissza. És ezáltal elkorcsosodott, elsorvadt az emberek hitélete. A nem túl régi időben, a reneszánsz idejében az olyan ember, aki a civilizációt és a kultúrát össze tudta hozni, mint például Michelangelo, tudta, hogy mit csinál és komoly értéket képviselt. A ma embere jóformán semmit nem képes a kezével megalkotni; még kevésbé képes valamit a fantáziájával megalkotni; mert ehhez ihlet kell, az ihletet viszont magasabb világokból kellene levonnia. Mivel ezt nem tudja, ezért a már meglévő építészetet, a már meglévő zenét, a már meglévő képzőművészetet és minden egyebet összekever, mert újnak a megalkotására nem képes, mivel ahhoz képesség, kézügyesség és fantázia kell.
Amikor az ember valamit készít, akkor aszerint, hogy milyen kedvvel, milyen érzéssel alkotta azt a tárgyat, az a tárgy kisugározza azt az érzést és a tulajdonosának örömet, boldogságot, békességet nyújt. Mivel ma már mindent a gép csinál, mindent a gép állít elő, ennek következtében az automatizált életforma uralkodik és elszegényíti az ember lelkét, megszünteti a kultúrát. A géppel gyorsan elő lehet dolgokat állítani, de a gép csak azt adja vissza, amit beprogramoznak, nincs benne érzés.
A mai korban a gépesített termelés miatt megnő azoknak az embereknek a száma, akik az utcára kerülnek. Csak egy kis rétegre van szükség, de azok is szakbarbárokká - tehát csak az ő szakmájukhoz értőkké - váltak, tehát nincs kultúrájuk. Ezeknek az ő szakterületükön a gépekkel kell minél gyorsabban - mert ez hozta a profitot létre - és minél nagyobb mennyiségben megtermelni a tömegárut.
Tehát az utcára kerültek is, és a géppel termelők is lelkileg teljesen elsilányulnak, tömegemberré válnak. Mivel a tömeglélek néha fellázad, hogy miért van ez a baj vagy az a baj, időnként bizonyos helyeken haragos, indulatos, irigy érzések keletkeznek, és valamivel a háborgó tömeget le kell csillapítani, ezért háborúkat kell kreálni. Az a hihetetlen nagy mennyiségű fegyver, amit az úgynevezett civilizált világ kitermelt és óriási mennyiségben raktároz, nem azért van, hogy a raktárokban maradjon és ott porosodjék. Tehát ezért is háborúkat kell kreálni és amikor fegyverekre van szükség, akkor azokat jó pénzért - profitért - el lehet adni.
Azért adatott az utolsó időkben a Szentlélek Kijelentése az emberiségnek, hogy újra lecövekelje mindazt, amit Krisztus hirdetett, oktatott és tanított: ami maga az Ige. A Szentlétek Kijelentése megvilágítja, hogy a Szentírást nem lehet így, meg úgy, meg amúgy értelmezni. A mai korban a papságnak nagy része anyagszeretővé vált, akik a távolbalátón keresztül - tisztelet a kivételnek - meggazdagodás céljából áruba bocsátják a krisztusi eszmét.
Az Úr tanításából egy olyan képet nyújtanak, amely- ezt csak így mondhatom - nem kedves a mi Atyánk, Istenünk előtt.

összealította: Bíró László

A csatolt anygok listája:

Kultúra és civilizáció a jelenben
Adai közlés - Nagyböjt I. Vasárnapja
Egy szellemi összekötő közlése
Aki kér, annak adatik, aki zörget, annak megnyittatik
Vigasz a csüggedőknek
HANG - Szeretnék ébresztőt kiáltani
Új hold jelen meg az égen


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirtM_KB ... Q?e=m6TGTZ
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=NSVnD5esJk8
Az értelem nem elegendő a szellemi dolgok megértéséhez – Közlés Zita médium által
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=Br_2jmEHPnk
Lélekben és igazságban – 7. Rész - Látományok _ Hangoskönyvrészlet (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=mKQkFhwjuso
Vay Adelma_Szellemnyilatkozatok IX.rész
Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=fzG5m-p ... e&index=14
A fény völgye – Spirituális romantikus film

[Karsay1958]

Mediális közlés a korszakzárásról, az Utolsó Időkről. 3/5

A ˝végítélet˝ érvényes az anyagra, tehát a Földre is. Nem maradhat tovább sem az a szellem, sem a szellemisége, mely a romlott erőket belevitte és a saját elfogadott elveik minőségével az őket körülvevő anyagot is elfertőzte. Ezek a fertőző elvek és a köréje sűrűsödött anyagok kivettetnek a tisztulásra váró és továbbhaladni képes anyagokból és szellemek közül. Ez mindig akkor következik be, amikor két minőség már annyira eltér egymástól, hogy a különválasztás már el nem hagyható. Ennek idejét csak Isten tudja, az Ő szent Akaratával. Senki nem tud róla többet, csak azt: már efelé halad a Föld! A glóbusz felszíni életében, a szellemi mozgásokban és a fizikai-anyagi történésekben ez jól látható, érezhető.
Botorság ehhez időpontokat kitalálni, emberi határidőket szabni ennek a folyamatnak, mivel egyedül Isten az, Aki erről dönt, és egyedül Ő látja azt is, minden körülményeivel és várható következményeivel együtt, hogy annak bekövetkezte mikor a legcélszerűbb. Mert elsietés, elvétett idő, alkalom és semmi más egyéb ebben nem lehet! A Föld is gyorsan közelít ahhoz az időhöz, amikor minden jót és rosszat felszínre hozva, értékelhető eredmény jön létre.
De álljunk meg a gyorsan közelítő időnél. Itt nem az apróra bontott földi időn van a hangsúly, ez nem elhatárolt időszakokat, pl. éveket jelöl, hanem a gyors közeledését valami bekövetkezőnek, figyelmeztetve az időben élőket, hogy igyekezniük kell! A halogatásnak, tehetetlenségnek nagy ára van. Az órák és napok kihasználása azoknak sürgető, akik még igyekeznek a ˝mércét˝ megütni. Ennél is kényszerítőbb azoknak, akik még alábecsülik ennek fontosságát. Minden számít, az Utolsó Idők közelítése a csekélységek felhasználását is szükségessé teszi. A jó és rossz felszínre hozatala lényegesen fontos, mert amíg a jó és a rossz is csak lappang a lélekben, nem mutatkozik meg minden hatásával és erejével együtt, vagyis megnyilvánulatlan, addig a lélekben tisztán sem a jó, sem a rossz nem használ, mert a megnyilvánulatlan vonások nem eredményeznek semmit. A lélek rejtekén lapulnak mint lehetőségek, munkátlanul egy tömbben heverve, sem a lelket meg nem mozgatják, sem a megnyilvánulásukkal hatásokat és visszahatásokat nem cselekszenek.
A tettekben megnyilvánuló, bármilyen minősítésű lelki tulajdonságok hatnak a környezetre és visszajutva a saját kibocsátó lélekre. Megerősíthetik, illetve megváltoztathatják a további megnyilvánulásokat, azt a lelki réteget és tulajdonságot, ahonnan eredtek! A Föld légkörében jelenlévő, hosszú idő alatt begyűjtött és megnyilvánulva nyomokat hagyó jó és rossz hatások már az indulásánál különösen felerősödnek az Utolsó Időkben. A lélek rejtekén lappangó erőkből, tulajdonság-vonásokból mindenik azt hozza ki és készteti megnyilvánulásra, melyek hozzá hasonlók, éppen a lehető változások és a még kihasználható alakítások végrehajtásáért.
Ez már az Utolsó Idők kegyelmi ténykedése! A régi sok rossz felelevenülése teszi megismerhetővé a manapság tapasztalható, még meglévő és rejtező rosszat. A megnyilvánuló rossz sem egyértelműen az, hozhat még javulást, átalakulást, a kitisztuló erőit csatlakoztathatja a jobbik oldalra. Ezért ne ítélkezzetek a tapasztalt rosszak láttán, hisz benne van a változás reménye. A felszínre került rossz hangos zajgása, vagy a jó csendes, de jól hallható szava egyaránt fontos.
Amely szellem észreveszi, hogy élete a testi létében szellemileg is jobbá tehető, az megindulhat a felemelkedés útján. A mélyen ˝alvók˝ a hibáikhoz ragaszkodván a testi életet kívánják élvezni, észre sem véve, hogy a szellemi élet lenne a kívánatosabb. Nem, vagy rosszul használják az ajándékba kapott isteni életáramukat, veszni hagyják a szellemi emelkedés lehetőségét. Akik a saját természetes jóérzéseikre már figyelemmel vannak, szinte maguktól, ösztönösen tudják, hogyan alakítsák benső lelki életüket. Ha ezt külső szellemi figyelmeztetés megtámogatja, a testi értelemmel felgyorsítható a folyamat.
Kétféle szembesülésről van szó: az egyik, amikor a testetöltések után a lélek az anyagot elhagyva, a világosabb szellemi látás mellett áttekinti, mire használta az ajándék - testetöltést, (minden testetöltés ajándék!) és mire lehetett volna. Mert hiszen testben élve a hibák és bűnök sokszor előnyösnek látszanak. Ez a testi látásmód, míg a szellemi megmutatja a való igazságot: hogyan értékelhető az elmúlt földi élet? Ezt a lélek minden testetöltés után megteszi, a szintjének megfelelő fokozatban.
A másik szembesülés a türelmi-korszak ˝zárásánál˝ következik be. Ez már súlyosabb. Itt derül ki, hogy az élet-sorozatok megadott lehetőségei milyen eredménnyel jártak. Bár a Fejlődés-törvényének munkája folyamatos, de a korszakokra adott földi lehetőségek az egyes szakaszokban változnak, mivel a tömegesen együtt haladó szellemcsoportnak mindig másra van szüksége.
Ezek a szükségek emberileg részben észrevehetők, de főleg szellemi lehetőségek lévén, nem láthatók. Minden benne van, ami az új korszakban megjelenő szellemeknek felhasználható, idő- és korszerű. A korszakvégek utolsó időiben minden felgyorsul. A jó és a rossz is keresi helyét az emberi lelkekben, mert élni, hatni kívánnak. A végső mérlegelésnél derül ki, mi építhető tovább és mi nem, mert a lélek elpazarolta a lehetőségeket!
Az elválasztásnak be kell következnie, ezért a lelkek és csoportok utjai szétválnak. A lemaradók láthatják, hogy az Istentől kapott erőket ők hogyan használták a még rosszabbra, és a testvéreik ugyanezekkel az erőkkel hogyan emelkedtek Ez rettenetes a számukra! Még a visszamaradott szellemük is képes az összehasonlításra, az elpazarolt lehetőségek felismerése újabb fájdalmakkal jár. Ezt fokozza, hogy abban az újabb korban vissza kell süllyedniük a Természet-törvény bontó, oldó, hosszas és még szörnyűbb állapotába, mert más már nem segít, csak ez!
Éreznie kell, amint kivonul belőle az ajándékba kapott isteni éltető-plusz, és ő újra a régi, merevítő, alig-élő állapotba merül alá. Nem akart abból kikerülni, pedig megtehette volna! Számára megkezdődik az újabb, szomorú, erő-lebontási állapot. A köréje sűrűsödött, dermesztő villamos fluidokat fel kell lazítsa egy másik erő, ha a magáéval ezt nem tudta megtenni. Egyre homályosabb a szellemi tudata, a léte újra élet és Istenen kívülivé válik.
Az elválasztottak mellett vannak elvetettek is, de ez nem úgy értelmezhető, hogy Istentől elvetettek, vagy a fejlődés lehetőségétől! A szabad akarati elhajlásuk következménye teremtette meg ezt a kedvezőtlen helyzetet, ahol a földi életüknek ezen lezáruló korszakában az elkövetett hibák, bűnök, mulasztások következményeinek kényszerítő ereje tereli őket a javulás felé. A fentiek sokkal súlyosabb helyzetbe állítják a lelket, éppen a mentésük érdekében. Mert mindig ez a cél!

folyt. köv..

UI:
"Láttam a cipőmet, hogy lyukas"- Reinkarnációs hipnózis-
https://www.youtube.com/watch?v=r7w46J751k0

[Karsay1958]

Mindenkinek becsületesen kell munkálkodnia
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Az embernek munkálkodnia, a gyermeknek tanulnia és játszania kell. Mi más a játék, mint a későbbi munkának az előfutára? Amely gyermek játéka nem alapos, nem tökéletes, amely gyermek a játékait nem dolgozza ki a maga gondolatvilága szerint tökéletesen, abból nem lesz alapos munkájú ember. Amely gyermek túlnyomórészt a rossz felé hajlik, abból gyenge jellemű ember lesz; amely gyermekben nincs önérzet, abból haszontalan ember lesz. A játék, mint mondom, előfutára a munkának. A tanulás ugyanilyen szerepet tölt be.
Mindenkinek munkálkodnia kell képességeihez mérten. De az emberek, mivel ellentétes természetükkel minden kötelesség alól, minden teherviselés alól szabadulni szeretnének, nem munkálkodnak. Bár érzik, hogy munka nélkül nem lehet élni, mégsem munkálkodnak; vagy ha munkálkodnak is, nem úgy, hogy azzal a világ fejlődését előbbre vihessék. Pedig higgyétek el, testvéreim, nincs az az alacsonyrendű munka, nincs az a szégyenletesnek tartott munka, ami a világot egy kicsivel is előbbre ne vinné, ha azt az ember becsülettel, legjobb tudása szerint végzi.
Az emberek azonban csak ímmel-ámmal, és csak azért munkálkodnak, hogy megélhessenek. Azért a munkájuk telve van hamisítással, hazugsággal, éppen mert a legtöbb ember — mint mondom — kényszerből munkálkodik, s a munkába nem adja bele a lelkét, nem adja bele a jó érzését. Nem adja bele a szeretetét, nem éli bele magát a munkába; csak azért dolgozik, mert kénytelen vele, mert ha nem dolgozik, nem tarthatja fenn magát.
Aki csak így dolgozik, az bárha kívülről becsületesnek és tisztességesnek látszik is, mégis ellopja azt az életlehetőséget, elsikkasztja azokat a rábízott talentumokat, amelyeket a természettörvény neki átadott, hogy azokat javítsa és tisztítsa. Minden ember visszatartja az ő erőit, jóakaratát, lelkének érzéseit a reá kirótt munkától. Minden ember hibásan és hiányosan végzi el a kötelességét, tehát boldogságot, megelégedést az élet nem nyújthat neki. Mivel pedig ellentétes természetétől indíttatva az ember sok-sok életen keresztül mindig így cselekedett, azért igen kevés jóval rendelkezik a lélek, igen kevés jóval rendelkezik a földi élet.
Kevesen vannak olyanok, akiknek a munkája gazdagítja a földi életet. Ugye legtöbbnyire azok rendelkeznek az élet javai felett, akik semmit sem cselekedtek ezeknek a javaknak előállítására? És így van ez végig az egész vonalon: egyik ember ellopja a másik ember munkájának eredményét, és nem adja meg az érte járó díjat. A munkás nem kapja meg az elismerést, nem kapja meg a tiszteletet, nem kapja meg a szeretetet, mert ott áll a lopó, aki nem dolgozik, hanem önzéstől fűtött lelkével előre elgondolja, elrendezi, eltervezi, hogyan, miképp forgathassa ki a dolgozó embert azokból az eredményekből, amelyeket a munkájával szerzett. Tehát mindenkinek egy célért kell munkálkodnia. Mindenki csak egy kicsiny szerve annak a nagy egésznek, amelyhez tartozik.
A fizikai élettel minden ember egy kicsinyke részt kap, hogy abban munkálkodjék, és mindenkinek tisztességgel kell elvégeznie a maga munkáját, hogy majd, ha a kicsiny, jelentéktelen munkát elvégezte, többel bízza őt meg a Gondviselés. Ha nem végzi el jól a munkáját, akkor a Gondviselés angyalai nem bíznak rá értékes munkát, csak értéktelent. És vannak az értéktelen munkáknál még értéktelenebbek. De azért az embernek ezt is el kell végeznie és sohasem szabad zúgolódnia az ellen, hogy őt hová helyezte a Gondviselés keze az életben.
Nyugodjék meg a földi ember és végezze el a maga munkáját lelkiismeretesen, és elégedjék meg azzal az eredménnyel, amit a munkája nyomán élvezhet, ha csak a mindennapi kenyeret, a ruházatot és az idő viszontagságaitól megvédő lakást adja is meg neki. Ennél többet az embernek nincs joga várni.
Az embernek nincs szüksége élvezetekre, nincs szüksége rafinált örömökre és mulatságokra. Az embernek egészen másra van szüksége, arra, hogy az Isten akaratát keresse, az Isten akarata szerint éljen és az életében elvégezze azt a munkát, amelyet a Gondviselés rábízott. Ha ezt elvégezte, az Isten megadja neki azokat az örömöket, amelyek az ő lelkét egészen betöltik és azt a békességet, amelyet a dőzsölök, a dúslakodók megirigyelnek tőle. Mert ez az ember természetes földi élete, nem pedig az, ami önzésétől fűtve folyton keres-kutat, hogy minél inkább kielégülhessen, minél inkább elmerülhessen az élet örömei közt.
Aki nem így él és cselekszik, az ellopja a föld értékeit, a föld javait. Tehát mindenki adja bele az életébe, a munkájába mindazt, amit az élet kíván tőle, és ne vegye el az egyik ember a másikét, ne károsítsa meg egyik ember a másikat még csak egy morzsával se.
Csak az a tied, ember, amit a munkáddal szereztél. És „méltó a munkás az ő táplálékára". Aki azt mondja, hogy méltó a munkás az ő táplálékára, az megadja a mindennapi kenyeret azoknak, akik azt hittel kérik, és akik azért a mindennapi kenyérért tisztességgel és becsülettel, lelkiismeretesen megdolgoznak.
Nemcsak azzal lop az ember, ha kiveszi a másiknak a zsebéből a pénzt, vagy elveszi a drágaságát; azzal is lop, ha a másik ember munkája iránt való bizalmat rágalmazásokkal, rosszakaratú híresztelésekkel megrendíti. Mindazzal lop az ember, amivel jót tehetne, és rosszat cselekszik. Az Isten megadja az embernek a táplálására valót. Ha mármost valakinek Isten áldásából sok jutott, amennyit ő maga nem képes elhasználni, és azt nem adja olyan célokra, amelyek az emberiségnek a jóban való haladását munkálják, amelyek az igazság kibontakozását, felszínre jutását elősegíthetik, az lop, ellopja a jótól azt, ami annak természetes járuléka.
Ellopja a természettől, ellopja az embertársától, sőt ellopja végeredményben Istentől, akitől mindaz eredt. És egy pillanatra úgy is látszik, mintha ez sikerülne is neki; azonban mindez semmi, mert amikor a legnagyobb bőségben érzi magát, akkor hívja el a halál angyala a lelkét a szellemek országába, ahol szegénységben, lelki nyomorúságban, lelki sivárságban élve, fájdalommal kell szemlélnie azokat a jó eredményeket, amelyeket elérhetett volna, és azokat a rossz eredményeket, amelyeket elért.

szemlézte: Bíró László

https://www.youtube.com/watch?v=cysxVs87yOc

[Karsay1958]

Ne lopjátok el mások hitét!
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Nem minden ember van ám arra hívatva, hogy a másik ember lelkén szóval munkálkodjék, de arra igenis minden ember hívatva van, hogy a maga igazságáról cselekedetekben tegyen bizonyságot, amelyekkel életét kitölteni tartozik. Tehát ne hivalkodjatok spiritista voltotokkal, és ne vegyétek el a meglévő hitet, míg előbb ti nem adtatok nekik meggyőződést. Ne kicsinyeljétek le az ő hitüket, amelyhez ragaszkodnak. Csak ott építsetek, ahol a talaj már meg van munkálva; csak ott beszéljetek, ahol már érdeklődnek, ahol már hiányok mutatkoznak a lélekben, amely hiányokat kipótolhattok a ti meggyőződésetekkel.
Először építsetek. És ha nagyobbat, értékesebbet és erősebbet tudtok építeni annak a lelkében, mint amilyen az ő meglévő hite, csak akkor kezdjetek hozzá, hogy a réginek hibáit és hátrányait pótoljátok, vagy azokat lebontsátok. Ha látjátok, hogy ő a dogmákhoz ragaszkodik és abban a dogmás hitében boldog és javulni igyekezve békességben él, ne rongáljátok meg az ő dogmáit, hanem építsétek az ő igazságát Krisztus szavaival, Krisztus igéjével. Mert máskülönben, ha megtámadjátok az emberek hitét, és nem tudtok helyette jobbat építeni, jobbat adni, ellopjátok, az ő hitüket.
Ha nem tudtok valakiben szeretetet ébreszteni a ti cselekedeteitekkel, s a ti becsületes eljárásotokkal nem tudtok benne bizalmat kelteni, ne igyekezzetek a mások iránt való bizalmat megrendíteni, csak azért, hogy a ti becsületességetek kitűnjék. Hagyjátok inkább, hogy előbb csalódjék másokban, és amikor csalódott, akkor igyekezzetek igazak lenni, nehogy bennetek is csalódjék. Senkitől el ne végy semmit; senkinek ne mondj olyat, amit nem tudsz beváltani.
Ne hazudjál, mert a hazugság is lopás. A hazugsággal egy világot építetek egy lélekben, amelyet ő szinte lát, amikor elhiszi azt, amit neki mondotok; és amikor megcsalódik, akkor a lelkéből a hazugsággal elloptok valamit, benne olyan hiányt támasztotok, amelyet nem tudtok többé betölteni.
Ne vegyetek el senkitől semmit, mert csak az az igazi becsületes élet, amely Isten előtt is becsületes, nem pedig az, aminek az emberek előtt van becsülete, mert ez mind csak látszat, ez mind csak káprázat.
Ha a ti anyagi munkáitokat lelkiismeretesen végzitek el, akkor az eredmény úgy itt a földön, mint az örökkévalóságban is a tiétek marad. És azt el nem vehetik tőletek a lopók, el nem vehetik tőletek azok a hazugságok, amelyek káprázattál szórják tele a szemeteket, hogy elcsalják a ti kincseiteket. Nem veheti el tőletek senki, mert azt az Isten adta nektek a természet erőiben; a ti lelki arcotok van belevésve abba a munkába, és az él, az rögzíti azt a jót, azt a helyeset, azt az igazat, azt a becsületeset, amit abba beledolgoztatok.

szemlézte: Bíró László
--

[Karsay1958]

Az alázatosság erénye
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Az alázatosság az a szerény és igénytelen külső ruházat, amelyen nem látszik a fénylő mennyei ékszer. Ebben feltűnés nélkül meggazdagodhattok lelkiekben és szellemiekben egyaránt. De nem is szükséges, hogy a ti mennyei vagyonotokkal kérkedjetek. Nem szükséges, hogy az ember hivalkodjék a hitével és megismerésével, de felesleges az embernek a szeretetét is pazarolnia, felesleges a szeretetével is hivalkodnia. Adjon, ahol azt jónak és üdvösnek találja, de pazarolni, szórni mindenfelé, és azzal még hivalkodni is, balga és dőre dolog. Az alázatos lélek ellenben féltve takargatja megszerzett lelki kincseit és hitében mindig bizonyosságra törekszik ; reménységét szintén féltve takargatva igyekszik folyton erősíteni.
Az alázatos lélek kicsinységének tudatában mindenkor igyekszik fenntartani Istennel, mint erőforrással azt az összeköttetést, amelyre folyton szüksége van. Hiszen jól tudja, hogy önmagában nem képes semmire sem, jól tudja, mert ismeri a saját lelkének gyarlóságát és azt, hogy mindezek az erények Isten ajándékai.
Az alázatos lelket nem lehet megalázni, — nem tud rést ütni a félreértés, a meg nem értés. Bármilyen hatalmas ütéseket mérjen is rátok a gőg, nem érzi azt meg a ti lelketek az alázatosság ruhájában, mert az alázatosság ruhája nem kemény, nem zörren az ütésekre, nem repedez, mert az alázatosság ruhája sima, ruganyos és alkalmas anyagból készült az idő minden viszontagságához.
Amikor az ajkaitokra a dicsekvés szava kerül, abban a pillanatban elhalványodik a láthatatlan világban a ti érdemetek, s olyanná válik, mint hogyha az aranypénz vassá válnék. Vigyáznotok kell azért, mert az Isten igazságával való dicsekvéssel — amellyel a magatok személyét ki akarjátok emelni — a magatok ítéletét hirdetitek ki önmagatok felett!
Amikor az örökkévalóság számára munkálkodtok, akkor önmagatokért és másokért is munkálkodtok, olyanokért, akik még nem értik azt, amit ti már értetek, akik még nem tudnak úgy tájékozódni, mint ti, akkor is a magatok lelkének előrehaladásán munkálkodtok. De ezt, mondom, csak alázatossággal, csak az önmagatok megtagadásával, alkalmazkodással, türelemmel, engedelmességgel és szerénységgel tudjátok véghezvinni.
Hogyha a magatok értékét feljebb becsülitek, mint azokét, akiken nektek munkálkodnotok kell, akikkel a ti világosságotokat megkedveltetni akarjátok, máris elvesztettétek a játszmát és a ti munkátok eredményét a sátán teszi el, mint nyereséget. A békességes tűrés és a szerénység olyan hatalmas fegyvere a léleknek, amelynek senki és semmi nem tud ellenállni. A kevéssel való megelégedés és a mindenért való hálaadás pedig a lelketeknek olyan békét nyújt és olyan összhangban tartja azt az Istennel és a teremtett mindenséggel, hogy ebből a békéből, ebből a lelki megelégedettségből nem is kívántok kiemelkedni, mert ez táplálja és erővel látja el a lelketeket.
Ne legyetek szenvedélyesek, ne keressétek a magatok igazságának az érvényesülését, hanem azt a ti cselekedeteitekben érvényesítsétek. A ti igazságotokat ne az ajkaitokkal hirdessétek, hanem a szívetekbe zárjátok el, mint az Isten kegyelmének zálogát.
Legyetek csendesek, kevésbeszédűek, sokat tűrők és szerényigényűek. És legyetek engedelmesek, mert a ti Istenhez való engedelmességeteket az emberek iránt való engedelmesség próbálja meg. Ne beszéljetek hamisságot, vagy valótlanságot, hanem legyen a ti beszédetek egyszerű és igaz.
Legyen a ti érintkezésetek lágy, szeretetteljes, türelemmel áthatott. Legyetek egyszerűek, szeretetteljesek, szolgálatkészek, barátságosak egymáshoz; ne mondjatok véleményt még akkor se, ha kérdeznek titeket. Legyetek megelégedettek. Legyetek kovász, akiken keresztül a Krisztusban való hit másokban is kialakulhat, az a cselekvő hit, amely munkára képesítheti őket és titeket is. Legyetek a só, amely ízt, zamatot ad az együttesnek. Ne legyetek hát restek, ne legyetek kétszínűek, ne legyetek ellenszegülők, hanem legyetek méltó munkásai az igazságnak, méltó terjesztői a szeretetnek.
Hadakozzatok, küzdjetek; de ne a szó fegyverével, ne a hatásokkal, amelyeket elérni akartok, hanem a passzivitással, a tűréssel, a ti igazságotokban, a ti hitetekben rejlő erővel, amely titeket a passzív erők területén szólít munkába. Mert ha ti a ti hatóerőtökkel akarnátok valamiféle eredményt elérni, érnétek el eredményt, de nem azt, amit óhajtotok, mert a ti igazságotok gyűlölt igazsággá, a ti szeretetetek gyűlöletté válnék. Ne akarjatok idő előtt eredményeket elérni, Istennél, Isten kezében van az eredmény. Ne legyetek türelmetlenek, ne essetek kétségbe, ne ijedjetek meg, és ne féljetek, mert minderre szükség nincs. Legyetek bátrak, mert hiszen a jóban munkálkodtok, a jóban vagytok elhíva, hogy munkálkodjatok. A szenvedélyesség rossz tanácsadó és rossz indítóerő. Mindig helyes, hogy mielőtt beszéltek, gondoljátok meg, hogy mit beszéltek.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Mediális közlés a korszakzárásról, az Utolsó Időkről. 4/5

A szétválasztás után a Föld minden adottságával és szellemlégiójával együtt új, erőteljesebb fejlődési korszakba lép, és ezt a hátramaradók nem akadályozhatják. Ezért mindkét eredményű lélekcsoport külön, a maga szükségleteinek megfelelő körülmények közé kerül és a Föld erőteljesebben tud fejlődni. A testesülésekben mindig születnek ide olyan szellemek, akik itt találják meg a haladásukhoz szükséges feltételeket, mint ahogy itt nem kaphat többé testesülést az elmaradók csoportja. Ők az utolsó földi testetöltés befejezése után máshol kapnak lehetőséget az életre, hogy végrehajthassák a maguk szigorúbb körülményű fejlődésüket. A csoport egyedei a maguk fejlettsége, belső tartalmuknak megfelelően szintén különválaszttatnak egymástól, hiszen nem egy olyan világ van, melyben a szükségleteik szerint a legmegfelelőbben helyezhetők el.
Az elvettetés a Földtől, a Földről történik, a lelki haladottság szintje szerint. Riasztónak hangzik: ˝amikor eljön a végleges elválasztás nyomorúságokkal, szenvedésekkel és bizonytalanságokkal megrakott ideje.˝ A Föld életében helyileg mindig voltak megpróbáló természeti, háborús és egyéb csapásokkal sújtott területek, de nem egyszerre az egész bolygón. Az Utolsó Idők az egészre kiterjedő történések, mert a Földnek és a rajta lévő Természetnek is vannak elválasztanivalói, mivel magának az égitestnek is tisztulnia kell. A rajta folytatódó fizikai életre hátrányos lenne, ha a földi környezete és a szellemi fejlődését szolgáló hatások nem volnának összhangban. Természetes, hogy ezek a változások az emberi világban sem észrevétlenül mennek végbe!
Sokan, óh de sokan lesznek, akik a vészjeleknél döbbennek rá arra, hogy másként kellett volna élniük, de már nem lesz idő az évezredes, vagy évszázados elmaradások helyrehozására. Ezeknek a kemény hatásoknak az emlékét magukba ivódottan elviszik az új ˝lakóhelyeikre,˝ az elvesztegetett földi lehetőségeik emlékezete bennük rejtetten tovább él és tanulságként segítség az erőfeszítéseikben, hogy annak az új lakóhelyüknek Utolsó Időire elvégezhessék a maguk ottani fejlődését, az elmaradottságuk helyrehozását.
A Föld mostani Utolsó Ideje bizony viharosnak ígérkezik. Ebből igyekszünk kimenekíteni azokat, akiknek ez már fölösleges megpróbáltatás lenne. Azok mellé állunk, akik számára ezek a ˝viharok˝ a lelki erősödésüket, jó eredményeikhez az utolsó lehetőségeket szolgáltatják, hogy a kimentettek közé választassanak. Segítjük azokat, akik a sorstársaiknak vigaszt, segítséget, lelki bíztatásokat nyújtanak. Ők már az elválasztottak közé tartoznak és elég erősek ahhoz, hogy szolgáljanak másokat!
Hogy az elválasztottak biztonságban legyenek, ezen viharos időkben a Föld olyan helyén lesznek, mely a zavaraival, csapásaival, természeti és társadalmi bajokkal nem lesz annyira terhes, mint másutt. Az ilyen enyhébb helyek az oltalmuk, hogy felesleges megpróbáltatások ne érjék őket. Ezek a világok csak ideiglenes lakóhelyei a szellemcsoportoknak, amint betöltötték azt a fejlődésüket, amelyet az a világ tud a számukra nyújtani, akkor lakóhelyet cserélnek. A Föld nem eredőhelye vagy végállomása a szellemeknek, sem testetöltve, sem a szféráiban szabadon.
A más világokból idekerülő lelkeknek akkor és itt van a legmegfelelőbb haladási, és kiemelkedési lehetőségük. A szellemek a Mindenség vándorai! Ez nem kiűzetést, kitagadást, vagy otthontalanságot jelent, hanem mindig azt a helyét és korszakát a szellemnek, ami a számára éppen szükségszerű. Mindenütt más vár rájuk és mást tanulnak meg. A szellem hazája és otthona az egész Mindenség, de ˝belakni˝ csak a fejlődése folyamatában tudja. Sorra látogatja, ismeri meg otthonának ˝helységeit,˝ addig nem mehet át egyik ˝helyről˝ a másikra, míg az előzőt tisztán, rendben nem hagyja maga után az őt követők számára.
folyt. köv…

UI:
Csoda Medjugorjéban - Magyar fiataloknak jelent meg a Szűzanya
https://www.youtube.com/watch?v=D8W5hzMTTt8