Most tudtam meg, hogy a Budapesti szellemkutatók csodálatos médiuma, Gizi médium (Teles neve: Gebry Jánosné) Gizi októberben hazatért
Itt egy mediális közlés és magyarázata a Spirituális Baráti Kör találkozóján.
Nagyon sok felvétel készült, és az összes szellemi tanítás az ő mediális tudásának köszönhető
Mindent köszönünk Neked!
Fénykép nem készült róla soha, ne szerette volna, de a hangja megmaradt!
Ima. Szellemtani magyarázat.
https://www.youtube.com/watch?v=veSsliI ... e=youtu.beGizi médium naplója
https://data.hu/get/10909800/Gizi_medium_naploja.docxGizi médium magánkérdései
https://data.hu/get/10918397/Gizi_mediu ... esei_.docxés egy írásos tanítás a sok közül:
Vasárnapi, vagy ünnepi testetöltések
Részlet az 1999.11.09-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem
KV.: Tisztelettel és szeretettel köszöntelek, köszönöm, hogy mindig ilyen türe¬lemmel és szeretettel tanítotok minket! Valóban, a mai kérdések a megszokottól kicsit eltérőbbek lesznek, de talán azért vannak, mert a mi emberi agyunk túlságosan behatárolt, és nem egészen érti a dolgokat. Első kérdésünk az lenne, hogy van-e vala¬mi meghatározója a feladaton és szükségszerűségen kívül a teltetöltések számának, a sűrűségének, és a korszakváltásokkal is van-e összefüggése. Azt tudjuk, hogy minden hetedik testelöltés ügynevezett vasárnapi, vagy ünnepi testetöltés. Azok minden esetben olyanok, vagy esetleg van közben is egy vasárnapinak mondott, pihentető teltetöltés. Elsősorban a testetöltések száma és sűrűsége a kérdésünk.
TSZ.: Mindez, amit említettetek, gyakorlatilag egy meglehetősen szerteá¬gazó kérdéshalmaz. Ragadjuk ki belőle elsősorban azt, ami benneteket nagyon érdekel, az úgynevezett hetedik testöltést. Ennek óriási jelentősége van, mégpedig az, hogy az egymásután következők természetesen nem kötelezően egyforma távolságra es¬nek egymástól, mert hiszen a köztesléti állapotban az előző élet¬nek feldolgozása, és minden más egyéb szellemi körülmény közrejátszik abban, hogy mi¬kor kap egy következő testöltést a szellem.
De most ne a földi esztendők számát te¬kintsük, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy folyamatában és nem időben kapja ezeket a ledolgoznivalókat, a szükséges megismerni¬valókat, a haladásához feltétlenül szükséges körülményeket, minden egyebet. Az ő testi létében való haladása ugyanakkor karöltve van a már meglévő szellemi állapotával, mert hiszen tudjátok, hogy a testben lévő szellemi lény gyakorlatilag na¬gyon nehezen tudja érvényesíteni igazgatását, hatásait a testre, a testi tudatra, de tudja.
Éppen azért, amikor valaki olyan életet élt, olyan lelki körülményeket te¬remt maga köré, amelyben ezt a szellemi vezetést, a saját szellemének vezetését nehe¬zen fogja fel, akkor lassabban halad, és nem tud úgy és annyit tenni, mondhatni le¬dolgozni magáról felismerésekkel és javulási folyamatokkal, mint aki erre már ügyel. De ugyanakkor az egymás után következő életek mind ezzel vannak megterhelve. Feltét¬lenül szükséges, hogy már egy összegyűlt, mondhatni sikertelenebb feszültséggócot és feszültség tömeget a szellem kipihenjen.
Akkor kapja azt a bizonyos hetedik testetöltést, amelyben ő már mindezeket a felgyűlt sikertelenségeket és el nem ért eredmé¬nyeket nem kell, hogy tekintetbe vegye. Kevesebbet kap, ritkább és kevesebb feldolgoz¬nivalót, éppen azért, hogy azok a lelki megrendülések, és lelki mindenféle hiba ¬feltorlódások ne zavarják őt, mert halmazatában nem lehet ezeket összegyűjteni.
Ezen alkal¬makkal nemcsak a lélek nyugszik meg és erősödik meg, hanem tulajdonképpen a szellem maga is, mégpedig azért, mert kevesebb és zavarmentesebb feldolgoznivalója van. Jobban meg tudja magában érlelni, jobban át tudja venni azokat az előző életből adódó hiba¬lehetőségeket és feldolgozásokat, hogy mondhatni teljes erővel láthasson neki majd a következő ilyen kisebb turnusnak és szakasznak.
Tehát ez feltétlenül egy nagyon szük¬séges pihenő- és feldolgozóidő is egyúttal. Már volt arról szó, és most csak ismételni tudom, hogy egy-egy korszakon belül több sza¬kasz is van, adott szellemi feldolgoznivaló és szellemi feladat, ami azt a szellemet illeti, és amelyben neki működnie, javulnia kell. Ha ezt annyira el tudja végezni annak a korszaknak a zárására, amennyire csak lehetséges, és legfeljebb egy nagyon kevés marad csak hátra, akkor olybá vehetjük, hogy az egy sikeresen le¬zárt korszaka, és akkor a következő korszak nyitására őneki egy olyan átalakuláson kell átmennie, amelyben képviselve van mindaz az eredménye, melyet alkalma nyílt ki¬dolgozni és elérni a földi értelembe véve nem csekély idejű korszakban.
E¬zért is szükséges a nagyobb korszakoknak kisebb részekre bontása. Mert minden egyes ilyen kisebb korszak-szakasz zárás-végénél alkalma nyílik az emberszellemnek számot vetnie magával, hol kell erősítenie, hol volt az, amit nem tudott elérni. Most ugyancsak igyekeznie kell, ha helyre akarja hozni a következő szakaszban, hogy a nagy korszakzárásnál, de ezt nem naptári napokban és esztendőkben kell számolni. Inkább talán egy hosszabban elnyúló időszak az, amely ennek a feldolgozására és a mérlegelésére való.
Akik nem tudtak egy számottevő, sikeres életsorozat-tömböt maguk mö¬gött hagyni, - most megint időt mondok - arra a nagyon hosszú időre kaptak egy olyan lelki-szerkezetet, minden olyan szellemi segít¬séget, erőt, lehetőséget a tanulásra, működésre, mindenre, amit nem tudtak, vagy nem akartak felhasználni, mert ilyen is van, akkor ennek a korszakzárásnak a végén egy hosszú, de nem éppen vasárnapi pihenő állapotuk következik.
Ők már a következő és e¬meltebb szintű korszakban nem kaphatják meg azt, amit kidolgoztak maguknak azok, akik sikeresebben végezték el ezt a munkálatot. Nem tudják kialakítani maguk köré azt a lélek-szerkezetet, mindazt a szellemi és minden más egyéb segítséget, erőket, amelyeket pedig fel kellett volna használniuk, amellyel átléphetnek egy olyan korszakba, amely nekik nemcsak a megemeltebb feladatokat jelenti, hanem a na¬gyobb lehetőségeket is, a tisztább és hozzáférhetőbb tanításokat, nagyobb erőket, mindent, amit maguk mögött hagytak, mint saját eredményt. De azok, akik erre nem voltak képesek, akik nem érhették el ezt a szintet, azok egy hosszabb érlelődési és pihenő állapot után tudnak csak egy testöltési sorozatot kapni a következő időszakban.
Képzeljétek el, hogy egy gyengébb, legyengültebb, akadályozottabb, erőkkel kevésbé ellátott állapotban mennyire nehéz, mennyire súlyos azokat a feladatokat elvégezniük, a¬melyek ott, abban az új korszakban várják őket. Sokkal nehezebb. Erre a sokkal ne¬hezebbre való felkészüléshez kell nekik az a hosszabb, és számukra nem éppen kellemesebb pihenőidő. Mégpedig azért, hogy abban az időszakban, az úgynevezett pihe¬nő időszakban minden lehető erejüket koncentrálniuk kell. Mindent a legnagyobb apró¬lékossággal át kell tekinteniük, minden képességüknek a kifejtésével, előhozásával, áttekintésével, megerősítésével kell felkészülniük a sokkal nehezebb testöltési so¬rozatra, ami akkor, az új korszakban várja őket.
Olyan kifejezést fogok most használ¬ni, amely félrevezető lehet. Kérlek benneteket, ne az legyen! Azok, akik teljesítették és elérkeztek egy emeltebb állapotba, hogy kifejleszt¬hették maguk köré azt az egészen új rendszerűnek mondható lelki-szerkezetet, minden körülményeivel és szellemi segítségével, erőivel ellátva, ezeket mondjuk úgy egymás között, hogy új szellemek. Ezek újak, frissek, erősek, telve elhatározásokkal, lehetőségekkel, mindennel, míg azok, akik lemaradtak, és kis megmaradt erőiket összeszedegetve, mondhatni legyen¬gült állapotban látnak neki a sokkal nehezebb feladataiknak, őket nevezzük öregnek és megfáradtaknak.
Valójában a kifejezés rossz, de az állapotot teljesen fedi az, amit így most feltártam, korszakról-korszakra, amely éppen azért van megadva, nemcsak időhosszban a földi testi értelemben véve, hanem minden adottságban, minden olyan szellemi hozzájárulással, erőkkel, mindennel, mert az elvégezhető. Elvégezhető!
Akik ebben lemaradnak, azok megmutatták, hogy nem kívánnak, nem tudnak, nem akarnak olyan tempóban haladni, és ezeket a külön erre a korszakra biztosított erőket felhasználni, amely pedig a saját érdeke. Sokkal nehezebb körülmények között kell kidolgozniuk ezt, bár kapnak sok segítséget is, de sokkal szenvedtetőbb, sokkal keményebb körülmények közé és között kell ugyanezt végrehajtaniuk, mert a következő szakaszban elmaradás már nem lehetséges.
Az már egy akkora újabb bukásszámba menne, amelyet a Gondviselés nem¬igen enged meg nekik. Ezért olyan kemény életsorsokat ad, olyan nehéz felismernivaló¬kat, amelyek őket valóban - majdnem hogy úgy kell mondanom - az ok-okozati törvénybe vezeti vissza, a szenvedtető állapotokba, a következmények világába, mert másképp hatni rájuk már nem tud. Viszont a Kegyelem ebből az állapotból feltétle¬nül ki kívánja őket emelni.
Még egy pillanat türelmet kérek. Erről az utóbbiról szólva kaptatok már előzőleg annyi tanítást, annyi szellemi felvilágosítást, annyi előzetes rávezetést, hogy túlságosan nehéz ez most már ne legyen. Gyermekek, ti féltek ettől az új felvi¬lágosítási és tanítási módszertől! Nem valljátok be magatoknak, hozzá vagytok szokva egy bizonyos menethez, és most egy kissé megdöbbentetek, és szokatlanul álltok az ú¬jabb előtt. Nem nehezebb, csak át kell rá állnotok, mert a kezdeti idők átmeneti ne¬hézségei csak ezek, és ez is szinte olyan, hogy látszólagos. Majd rájöttök.
KV.: Mi ezt köszönjük, és csodálatos is a számunkra, hogy érdemesnek, vagy al¬kalmasnak találtok minket arra, hogy ezt a magasabb szintű tanítást megkapjuk. Igyekezni fogunk megérteni, csak még valóban szokatlan, és még nem tudunk eliga¬zodni...
TSZ.: Mennyi helytelen kifejezés: érdemes, méltó, és egyéb. Az ilyen mikö¬zöttünk szóba nem jöhet, fel nem merül. Miért emlegetitek, igenis érdemesek vagytok és váltok mindenre, amit kaptok, és meg is tudjátok csinálni mindazt, ami ezekbe rejtve van. Ebből induljatok ki!
Mindent köszönünk drága Gizi néni!
Isten kísérje minden léptedet a FÉNY HAZÁJÁBAN!
szeretettel.
Karsay István