Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

Krisztus földrejövetelének misztériuma - Felvezetés
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Ahogyan Isten akaratából. ahhoz, hogy messiási feladatát elvégezhesse az isteni fiúnak fokozatosan ereszkednie kellett napkörről napkörre az első napkörtől ide a hatodik napkörig és ennek is erre az alacsonyrendű bolygójára, a Földre. Komoly szellemi kísérettel teszi meg az utat, akik tisztában vannak a feladat nehézségével és kegyetlen megpróbáltatásaival. Sokan fájdalmakkal, imádságokkal, könyörgésekkel kísérik Őt ezen az úton - Ez az út az, amit most ünnepeltek.
Mert hiszen már közeledik a Föld felé, már közeledik a homályok felé, amely körülveszi Őt és mindig kevesebben és kevesebben kísérik, mert gyengének érzik magukat ahhoz, hogy az útról el tudják takarítani, mindazt a szennyet, piszkot, mindazokat a kellemetlen, gyötrettető gondolatokat, érzéseket, törekvéseket, amelyektől mind meg kellene szabadulni, hogy a lélek felemelkedhessék és kiemelkedhessen, hogy magához vonzhassa mindazt, amivel új életet, új világot alkothatna meg.
És mind ezt az utat, ebben az időben, amit ti most ünnepeltek, mind ezt az utat mutatják meg akkor Krisztusnak, ahhoz a nagy munkájához, amikor Ő még csak a földi testének az első, nem messze lévő megalkotása felé törekszik. Mindig minden pillanatban, minden érzésével közeledik az Isten fia, a Krisztus a szenvedő, bűnös emberek világához, hogy ott az Ő áldozatával megkeresse mindazokat, akik már megértek arra, hogy meg tudják érteni és el tudják fogadni azokat az igazságokat, amelyeket Ő ad ezeknek a lelkébe. Azért, hogy megerősödjenek a jóban, a szent igazságban.
Krisztus ezt akarja, hogy ez a boldogabb világ megteremtődjék. Tehát mindazoknak, akik Őt követik, nem ahhoz kell ragaszkodniuk, hogy a fényt, a pompát, a hatalmat, az erőt - amivel diktálhattak és nagyot alkothattak - bármi áron megszerezzék. Mert hiszen az ember mindig alkotni akar, mindig nagyobbat, dicsőségesebbet akar. Ezzel pedig mindig nagyobb fájdalmat, nagyobb rettegést és félelmet okoz azoknak, akik még nem tudják, hogyan lehet ellene védekezni. És így a földi ember világa ahelyett, hogy gazdagabb és boldogabb lenne, mindig szegényebb és mindig boldogtalanabb lesz.
Ez a bukott emberi léleknek a tulajdonképpeni nagy küzdelme, fáradtsága és gyötrettetése, tudniillik az, hogy: nem adni, hanem elvenni akarják, azt, ami nagy, erős és világos, tisztának látszó. Ezt a nagyot és szépet azonban önmagából kell kialakítania, megalkotnia és mások részére kisugároznia. Mert csak amit magadból kisugárzol, az a tiéd. Ezt a hitet elvesztette az emberi lélek és ezt kell újra naggyá, szebbé, dicsőségesebbé tenni az igazsággal!
Az emberi lélek sokszor kényelmetlennek és nehéznek találja, hogy az igazságot engedje uralkodóvá tenni, éspedig azért, mert az igazságot nem érti meg az az emberlélek, aki önmagát akarja felemelni és ezáltal dicsőségben akar részesedni.
Isten nem teremtett bűnös embereket, nem teremtett gonosz embereket, szeretetlen embereket nem teremtett, hanem szerető szívű, igazságos, dicsőségre teremtette az emberlelkeket, akik felemelkedhetnek és megtisztulhatnak az ő igazi világukban. Odavezetheti őket, hogy azok boldogok legyenek. Ez a nagy feladat, ez a nehezen megérthető nagy feladat az, amit az Úr magára vett és megkezdte az első lépéseket ahhoz, hogy önmagát feláldozva, mindentől megfosztva, leszálljon a bűnösök, a gyötrelmeket felidézők gonosz világába, hogy példát mutasson. Az igazságot hirdesse és visszavezethesse őket az Atyához, a Szeretet Atyjához, Aki teremtette őket és a mind nagyobb és boldogabb életbe akarja őket elhelyezni. Krisztus mindezeket vállalta az Ő nagy szeretetével és áldozatkészségével és útnak indulva keresi azokat a lelkeket, akik leghamarabb megtalálják azokat a szavakat, cselekedeteket, és elismerik Róla, hogy Istentől van küldve, az Isten igazságát hirdeti, az Isten igazságának Ő mintegy nem dicsőségét élvező, hanem áldozatát odakínáló Hatalom.


Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

Krisztus földrejövetelének misztériuma
Adai közlés - Advent IV. Vasárnapjára
Karácsonyi látomány
Látomás - Adventi koszorú
HANG - Mi a művészet
Mi a különbség az ember és az állat között
Karácsonyi varázs
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiqdgdoO ... A?e=26ZLIq
Karsay István 2021 decemberi szellemtani hírlevele - SBK_Hirlevel_202

https://www.youtube.com/watch?v=Dc76lCNn1a0
Zita médium közlései – Adventi gondolatok
Hangosköny (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=hrkxQYBLyBY
MISZTÉRIUMOK - Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján - II.Rész
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=hn_KyjEfz0I&t=66s
A Sátán három titka – Reisinger János előadása; 37-rész

https://www.youtube.com/watch?v=AlTnQVHdpKM
Kemény lecke – Családi film

https://www.youtube.com/watch?v=r8Reft1 ... x&index=17
Vakvágta a jövőbe – Romantikus családi film

[Karsay1958]

Minden évben, főleg év elején sokan fogadalmakat tesznek, amit persze rendszeresen egy idő után megszegnek, és emlékük a homályba feledve eltűnik.

Most egy nagyon fontos dolgot szeretnék mondani nektek!

Halálunk után a lelkünk az asztrálsíkra kerül, az asztrálsíknak több része van, és arra részére kerülünk ennek a síknak – amit a köznyelv mennyországnak hív – amelyikre mostani fizikai életünk során „bedolgozzuk” magunkat. Hét szellemi szférából áll a „mennyország”, az első szférában vannak, a bűnözök, öngyilkosok, pogány népek, Isten tagadók, a második szféra a vallásosok szférája, akik abban a világban élnek, amit elképzelnek maguknak.
A harmadik szféra már egy fokkal jobb ennél, de még innen is kötelező a testetöltés a fizikai síkra, a 4. szférától már csak vállalás, a negyedik szférát már a „menny előcsarnokának” is hívják. Innen már vállalás a fizikai síkra történő leszületés.
Minden szellemi szféra szintén hét részből áll, a szellemvilágban a hetes osztódást – tagozódást lehet megtalálni.

Most pedig nézzük meg, hogy miért is beszéltem a fogadalmakról, tekintsük át Vay Adelma bárónő – médium – közlését arról a szféráról, ahova azok kerülnek, akik nem tartják meg a szavukat, amihez ígéretet tettek! Katalin a vezető szellem, aki végigmegy a szférákon, és elmesél mindent részletesen. Álljon itt egy közlés a harmadik szféra ötödik részéről!

Íme:


„Hamis eskü, házasságtörés.

Katalin: Az Úr Jézus így szólt: A ti beszédetek legyen: igen, igen, nem, nem! Ami ezen felül van, az a gonosztól vagyon.

Csakhogy az emberek hamar készek az esküre. Isten nevében szüzességet és hűséget fogadnak, olyanokra kötelezik magukat, amiket később megtartani nem tudnak. Olyan dolgokra esküsznek, amiket sem nem hisznek, sem nem tudnak, tehát hamisan esküsznek és Isten nevét hűtlenségre, és hitszegésre használják. Ebben a szférában szintén minden vallás és társadalmi állás képviselve van. A 2. légköri gyűrűben a vallási fanatikusok és álszenteskedők, a farizeusok tartózkodnak; ebben a szférában pedig az egyháznak azok a szolgái, akik esküszegők voltak, érzéki életet éltek és azokban a dolgokban, amelyeket képviselniük kellett volna, nem hittek; a házassági esküt megszegők is itt bűnhődnek. A különböző Egyházak itt is képviselve vannak építményeikkel és szokásaikkal, csakhogy minden kép hamis és elrútított, olyan, mint amilyenek képviselői voltak.

Itt vannak mindazok, akik Istennek hűséget esküdtek, de fogadalmukat megszegték elcsúfított hitük és meggyalázott egyházuk képe előtt; és mindazok a szentségtelenségek és gonoszságok, amiket ők, Istennek tett ígéretüket megszegve, elkövettek, lángbetűkkel vannak a templomok falaira felírva és e templomok harangjai keményen, és félelmetesen konganak ezen a szférán végig, vádolva bűneikkel az itt levő papokat.


Szomorú és megható panasz ez: "Megesküdtetek és megszegtétek az esküt, lelkek voltak bízva lelkiismeretetekre. Isten nevével ajkatokon vétkeztetek. Jaj! Jaj nektek!" Néhány szellem bűnbánólag földre veti magát és kéri Isten bocsánatát, mások panaszkodnak és sírnak, ismét mások menekülni, elbújni akarnak, de nem lehet. A képmutató és az álbölcs, aki most már igazi énjét meglátja, ijedtében összeroskad, mintha szörnyet látott volna. Folyjatok bűnbánó és beismerő könnyek! Bűnhődéstek súlyos lesz. Az újra testet öltés és a vezeklés törvénye alá kerültök. Súlyos földi halál vár reátok, amely az esküszegés foltját lelketekről lemossa.

Gyakran történnek a Földön szerencsétlenségek, katasztrófák, amikor egyszerre több ember hal meg, mint pl. hajótörések, színházégések, földrengések, bánya- és vasúti szerencsétlenségek, robbanások és háborúk alkalmával; ekkor sok száz ember hal meg gyötrelmes halállal, amely a szellem bűnhődése. Isten mindegyiket kiválasztotta, akinek ily módon kell meghalnia és ez mindegyiknek szellemi megváltására szolgál.

Azok, akik Istennek a házasság megkötésekor tett esküjüket megszegték, megsemmisülve állnak templomuk előtt, ahol házasságukat kötötték, és a hűségesküt letették.”


Hú, fújjuk ki magunkat!
Azért van egy jó meg egy rosszhírem is.
A jó hír, hogy a szellemi törvények úgy működnek, hogy akkortól vagyunk érte teljesen felelősek, amikortól megismertük, ellentétben a fizikai sík törvényeivel, ahol ugye van egy olyan mondás, hogy a „törvény nem ismerése nem mentesít minket a törvény hatálya alól”.
Így aki csak most ismerte meg ezt a szellemi törvényt és a működését, az csak ettől a pillanattól kezdve lesz felelős a tetteiért, ígéreteiért. Mi a rossz hír?
Abban a pillanatban, amikor megismertünk egy szellemi törvényt, attól kezdve felelősek vagyunk érte, hogy be is tartsuk, és úgy is éljünk. Ezt lehet akár egy kisebb beavatásnak is hívni innentől kezdve kedves Barátom, mert most már te is felelős vagy azért, hogy betartsd a szavad, vagy.. ne ígérj olyat, aminek nem tudsz megfelelni, elő kell venni az erős akaratot, és az ezzel járó lemondást, és akkor sikerülni fog, amit vállaltál.
Különben sok kultúrában ezt az Isteni Törvényt ismerik, például sok bírósági tárgyaláson a Bibliára tett kézzel kell Isten nevére megesküdni! Lehet, hogy akkor, ha hamisan esküszik valaki, akkor azt hiszi, hogy megússza, de Isten nevére hazudni nagy büntetést von maga után, még akkor is, ha nincsen tisztában a következményekkel. Mert a lelkében már mindenki tudja és ismeri ezt a Törvényt, mert több inkarnációs fázist töltött a fizikai síkon, de egy – egy ilyen alkalom, mint a mostani hírlevem is segít az emlékezésben!

Ha valamit szeretnénk – egy rossz tulajdonságunkat – megszüntetni, akkor nem szabad előre kitűzni egy időpontot, mert az elme elkezd kitalálni minden menekülési formát, és mire bekövetkezik az időpont, már kész „menekülési” tervek vannak.
Példádul, amikor évekkel ezelőtt le akartam szokni a cigiről, és egy időponthoz kötöttem, akkor azt történt, hogy a napi fél doboz cigiről 3 dobozra emelkedett az adagom!
Mindig jött egy olyan gondolat, hogy „még utoljára..”. Ugye ismerős?
Most már régóta nem dohányzom, amikor „meguntam magamat”, és a sok kiégetett pólót és a kezdődő köhögést, elhatároztam, hogy „itt és most” leteszem a cigit, felajánlást tettem Jézusnak, és azóta nem dohányzok! És ennek a felajánlásnak már másfél éve és nem is gyújtottam rá azóta se. Érdemes egy komoly felajánlást magasabb erőkhöz kötni, és ez átsegít minket a nehézségeken és a kezdeteken is feltétlenül.


írta: Karsay István

Budapest, 2013.12.31.

UI:
Sikeres fogadalmakat az Új Esztendőre!
https://www.youtube.com/watch?v=zyn1HdV96II

[Karsay1958]

A fejlett, haladott embercsoportok súlyos felelőssége

Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Azt hiszed én ezekről a dolgokról nem tudtam előre? Minden embernek megvan a maga szenvedése, gyötrődése, mert nem tudja semminek a kimenetelét, sem a célját, hogy mi miért van úgy, ahogyan van, és miért nem másképpen oldódnak meg azok a dolgok, amelyek őt közvetlenül érdeklik. Ezért mindenki a maga szemszögéből tekinti a világ dolgait fontosnak, vagy éppen lényegtelennek, mert csak addig lát, ameddig a saját érdekei megkívánják.
Az emberek sorsa annyira összebogozott, hogy egyik a másik nélkül nem oldozódhat ki. Hiába sürgeti, hiába rángatja az összekötött szálakat, csak annál inkább összeszorul a csomó. Így kényszerhelyzetben mindenkinek bele kell valamit adnia az egészet fogva tartó kötelékbe, hogy az elfogadható és némileg tűrhető állapotot hozzon ki magából. A lelkek külön-külön természete nagy és mély nyomot tud hagyni a másik lélekben.
Ami kedves, ami boldogító az emlékezésben, az megmarad az időket, az életeket túlélő érzésekben. Mert a szeretet minél messzebbnyúló emlékezéseket őriz, annál nagyobb és erősebb. Hiszen ezek az emlékezések adják az előképét annak a nagy és tökéletes boldogságnak, ami majd a kiegyenlített és mindent helyére állított világban mindenkinek kijár. Erre az örökéletre kell elkészülni azokkal a fájdalmakkal és csalódásokkal, amelyek mint az eleven sebekben a tüskék, úgy szóródnak mélyebbre és mélyebbre, a békére és megpihenésre vágyakozó lélekben.
Azért mondom én mindig a földi embereknek: ne vegyék a földi élet múlandó szenvedéseit olyan nagyjelentőségűnek, hiszen minden csak szerep, csak álomszerű állapota a léleknek, amelyből mindenkinek fel kell ébrednie a valóságra. A valóságban azonban mégis minden visszatükröződik.
Ez a tükörkép azt a jót és annak a jószándéknak a megvalósítását is visszatükrözi, és valósággá teszi, amit ha nem is tökéletesen, de nagy jóakarattal és teljes erővel megkísérelt az ember. Ha nem is tudott eredményt elérni, de valamit mégis adott bele a magáéból, a saját lelkének erőiből. Ha a bűnök miatt nem is sikerül az olyan jól, és nem hozza meg az eredményt, az az akadályozásnak a hátrányára válik - de a jónak csak jó az eredménye.
Azért a Földön nem is kell azonnal várni semminek a kiteljesedését, mert a földi élet nem végcél, csak a végcél megismerésének a lehetőségeit tárja a bűnbe alámerült szellemek elé. Mindenkinek eljön az ideje, így a cselekvések ideje is mindenki részére elkövetkezik. Aki, ahogyan cselekszik, úgy találkozik annak eredményeivel, és hogyha nem sikerül a gonosz szándékú embernek valami, az neki jelent bosszúságot és csalódást.
Ugyanis a szándék maga a domináló hatalom a következmények felidézésében. Ha valamit nem sikerül keresztül vinnie, az csak a lehetőségek hiányából áll elő, de ha a szándék megvan, az már annyi, mintha meg is tette volna. Vagyis éppen úgy felidézte a következményt és a léleknek azért kell szenvednie, mert a szándék megvan benne.
A gonosz ember szándékai azért terhelők, mert a lelkében kárhozatos erők vették át az irányítást. Ezek nem hagyják, hogy másképpen cselekedjék, tehát ezeknek a teljes kiirtásával lehet csak a lélek szabad, hogy más irányban munkálkodó erők és hatalmak jussanak cselekvési lehetőséghez. A jó és igaz felé törekvő emberléleknek küzdelmei vannak a gonosztól irányított emberekkel, mert azok vakon cselekszenek és ravasz félrevezetéssel igyekeznek maguktól a következményeket elhárítani. Ez a Földön nagyon sokszor sikerül, mert az igazságot megérezni nagyon kevés lélek tudja.
Aki tudja és érzi is azt, annak ritkán van bátorsága ellene mondani a gonosznak, mert vagy félelemből, vagy közönyösségből, kényelemszeretetből nem veszi fel a harcot, amikor nem az ő érdekeiről van szó. Így a Földön tág tere van a gonosznak a cselekvéshez. De nem így van a szellemi életben. A folyton szűkülő körülmények folytán mindenki a magához hasonlók táboraiban találhatja csak meg a helyét. Ennélfogva, ha akar, ha nem, csak a magához hasonlók világába érkezik el.
Itt, egymást sanyargatva töltik kilátástalan életüket - végét nem láthatóan - a bűnökben alámerült szellemek. Itt minden tettetés lekopik, elmállik; csak a valóság marad meg. Az itt megtapasztalt elképzelhetetlen gyötrelmek és szenvedések után következik el a második halál, amikor elfelejtenek mindent, és a minősítési törvények forgatagában, mint alsóbbrendű erők felmorzsolódva gépiesen követik a természetet irányító hatalmak rendelkezéseit.
A szellem ezalatt alszik, azaz az öntudat alacsony fokán szemléli a lelki átalakító törvények szigorú munkáját és a felfelé haladás egyes állomásain már szomjas vággyal tekint a fizikai megjelenés lehetőségei felé, mert bármilyen „alantas” életformában való megjelenés már a megpihenés ígéretét sejteti velük. Ezek a lelkek csendesek, félénkek és bizalmatlanok, mert ösztönszerűleg érzik, hogy a bűnökkel való megismerkedés veszedelmet jelent részükre. Ők az egészen alacsony fejlettségű embercsoportok között kezdik meg az életüket. Csak amikor lelkük fejlettebb állapotában képesítést nyert a jó és a jobb közötti különbségtevésre, akkor vezetik át őket a haladottabb szellemcsoportok kiszolgálására.
Ebben a minőségben, ha jó előmenetelt tesznek, akkor nyitják ki részükre a fizikai világban való testet öltés lehetőségeit, de csak az egészen alacsony fejlettségű rétegekben, ahol szűk határok közé szorítva, bizonyos vallásos nevelésben részesülhetnek. Ezek gyermekek módjára tudatlanok még és nagyon nagy bűnt követnek el azok, akik az ilyen, még alig kibontakozó lelkekben a bűn magvát hintik el.
Az ilyenek még nem tudnak különbséget lenni a jó és a rossz között, mert a léleknek ez a része fejletlen. Így lelkiismeretük nincs még kifejlődve, és a tudatlanság sötétjében a bűnre hajló természetük vakon cselekszik és zuhan alá a bűnhődések poklába azokkal együtt, akik ahelyett, hogy nevelték, oktatták volna a jóra és igazra ezeket a nem nagyon régen felébresztett egyéniségüket visszanyert lelkeket, már ismét a bűnhődések világába taszították.
A fejlett, előrehaladott embercsoportok felfedezéseikkel, tudományukkal vezető szerepet töltenek be. Fennen hirdetik kiváltságos rendeltetésüket és elhivatottságukat. Nagyon vigyázzanak, nehogy bűneik miatt és hivatásukkal járó kötelezettségük elmulasztása miatt a mélységbe zuhanjanak azokkal együtt, akiket - az egyszerű és lassú fejlődési lehetőségeikből kierőszakoltak - és a hatalmuk alá hajtottak és a maguk elromlott, lefelé irányuló elméleteikkel, szokásaikkal magukkal rántottak a mélybe.
Mert más a szellemi megismerésre eljutott ember, és más az alig felébredt lélek cselekedete a világ színpadán. A már kiművelt embercsoportok között kiválasztódik a szellemi műveltségre, a tiszta megismerésre jutott magasabb fejlettségű embertípus, akinek lelki nemessége folytán új és nagy tudományok letéteményesévé válik az a nemzet, amelyben született, amelyben dolgozott. A maga körüli átalakító munkáját elvégezve, szelleme átlépi a fizikai világ küszöbét és megtér a saját szellemi otthonába.
De a Földön ottmarad az ő megszerzett tudománya, és szellemi nagyságát hirdetik művei, mellyel az egész emberiség felemelkedését szolgálta. Akinek fejlettsége odáig felért, hogy megérti, magáévá tudja tenni a magasabb eszméket, az vele emelkedhet és részesülhet ezeknek áldást hozó eredményeiben. Tehát módjában van magát szellemileg képezni. De a szegény, még csak „alantas” minőségben megjelenhető emberléleknek ezeknek az „ismereteknek” a befogadására nincsenek meg a lehetőségei és adottságai. Ezek még az egyszerű, lassú fejlődésre küldött lelkek, akiknek szellemileg legalább az alsó fokú élet rendes, becsületes, hiány nélkül betöltött kötelességéig kell kifejlődniük. Az ezzel járó tisztább örömök; a jó és rossz közötti megkülönböztetni tudás; mint a fejlődés felfelé vezető egyenesirányú vonala vezeti a szellemüket már a Földön is egy nagyfokú előrejutás felé, ahol béke és boldogság vár rájuk.
Ez volna az a cél, és a művelt embercsoportok kötelezettsége az alacsonyabb fejlettségű embertársaikkal szemben, melyet az isteni törvény és rendelés rájuk bízott. Mit látunk ezzel szemben? Azt, hogy a fejlődést előmozdító tanítást, példaadást elmulasztják, és a gonoszba alásüllyedt rossz eszméikkel szokásaikkal megfertőzik azoknak tudatát és veszedelmet zúdítanak ezzel önmagukra és a világra. A vezető embercsoportok részéről elkövetett sok és nagy bűn egyik legnagyobbika az, hogy a „gonoszt” terjesztik és megfertőzik vele a tudatlan embereket, akik vak követői lesznek a világtalan tagadóknak.
Nagyon szomorú következményei lesznek ezeknek a hánya-veti ténykedéseknek. Ezért kellett a szellemi híradás hangja a világnak, hogy aki még megtérhet, az térjen meg bűneiből és tévelygéseiből, és éljen a megtérthez méltó életet! Járjon jó példával elől a nálánál tudatlanabb, vagy megtévesztett emberek előtt! Legyen a világ számára áldás, ne pedig az átkokat feltámasztó, okozatokat előhívó ok, mert az idő közel van, a számonkérés ideje hamar elérkezik! Jaj azoknak, akik tudják, hogyan kellene és még sem úgy élnek, mert mindenkit a maga tudása és beállítottsága szerint ítélnek meg és tesznek felelőssé az igazság törvénye szerint.
Az embereknek nagy része ugyan beleszületett egy bizonyos vallásba, de ez csak a kívül ráakasztott felesleges és értéktelen valami. Egyszerre értéknek látják azonban azok, akik a halál előtt állnak, mert érzik, hogy van valami nagyon fontos abban, ami ezzel összefügg, - de már minden hiába, a lélek elmulasztotta a megfelelő utat megkeresni. A halál csak az élet eredményeit váltja be - érték szerint. Azért ne csodálkozzatok azon, ha a ti életetekbe bele esnek ezek az elszámolni valók. Igaz, hogy ti is szenvedtek, de az Úr veletek volt és veletek marad mindvégig. Legyetek megelégedve, mert nem juttok bele az utolsó, nagy elszámolásba! Az Úr békéje és kegyelme legyen veletek! Legyetek tökéletesek! Isten veletek.

szemlézte: Bíró László
https://www.youtube.com/watch?v=WozbgJyKTCU
Dícsőség mennyben az Istennek – Karácsonyi dal

[Karsay1958]

A Föld megújulása

Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Már itt vagyok és várlak az Úr Jézus nevében gyermekem. Látom a te lelkedben, hogy nagyon elkeseredett vagy valami miatt. Nem láthattok a dolgok mélyére, és nem tudtok tájékozódni abban a homályban, amely körülvesz titeket (a közlés ideje a Rákosi korban volt). A hit lámpását, ha meggyújtjátok ilyenkor, mégis valamennyi tájékozódást nyertek, mert tudjátok azt, hogy mindennek le kell futnia a maga pályáján és meg kell érnie mindennek, ami elő lett hozva a homályból.
Sok dolog van a bizonytalanban, mely még nem érett meg a kiteljesedésre, a próbára. Viszont, ha már megérett, akkor színt kell vallania, vagy jobbra, vagy balra el kell dőlnie. Aszerint nyeri el minden a minősítését. Most ezekben az időkben, nagyban megy a játék, és nagyon komoly oka lehet mindenkinek a meggondolásra, hogy merre vonzza őt a lelki természete; mely irányba indul a maga lelkének vágyait megvalósítani? Mert az nemcsak átmeneti eredményt hoz a lelki és testi világban, hanem tartósan maradandót.
Nem a mostani ember élete az, amit most élnek az emberek, hanem ennek a most lejáró korszaknak az utolsó próbatétele azokkal a benne fejlődő szellemekkel, akiknek most vagy az utolsó vizsgájuk telik le, vagy az utolsó előtti próbájuk, hogy még egy utolsó megjelenésükkel nagy és hosszú időre befejezhessék a Földön való testet öltéseiket. Mert azt mondják sokan a gondolkodó emberek között, hogy a földi világ „megvénhedt”. Nem tud semmi újat, szépet a felszínre hozni.
Ez nem igaz. A világ nem vénült meg, csak a rajta testet öltött szellemek álltak meg a fejlődésükben. Ezért látszik minden úgy, mintha fejlődésében megállt volna - de már készül a nagy, a dicső átalakulásra. Még egy utolsó napsütéses délután következik, és azután az alkony nagy hirtelenséggel leszállva betakar és elnémít mindent.
Az élet megbénul és csak az Úr szavára indul el ismét, hogy új irányban, új tudomány szerint haladjon azokkal a megtért és megtisztult szellemekkel, akik a Földdel együtt megelevenednek és folytatják a szellemi életben megkezdett munkájukat a földi életben.
A Föld megújul, és csodálatos szép világ támad fel az elomló porok felett. Csodálatosan szép emberekkel, akik művészi képességeikkel még szebbé és jobbá varázsolják a földi életet. Ezek az emberek feltámadnak, nemcsak a mostani korszakban élt kiváló tehetségek, hanem más korszakokban élt jó és igaz lelkületű, tisztaszívű, nemes törekvésű emberek is, akikkel együtt benépesítik a földi világot mindazokkal, akik hittek és lelkükben érezték a vágyat a jobb és igazabb élet után, de nem tudták megvalósítani, mert a sátáni erők bár legyűrték őket, de nem tudták igájukba belekényszeríteni. Eltengődtek, felőrlődtek, de nem szolgáltak a sátánnak.
Mindazok, akik megőrizték magukat a sátáni erőkkel való összekapcsolódástól, azok felébrednek a maguk tiszta emlékezésében és megkezdik az új életet. Tudod azt, hogy minden lélek csak egy része az egész egyéniségnek. Minden életben más és más oldalán csiszolódik át, hogy tökéletesebb legyen. Az ember azért nem lehet képes többre, csak annyira amennyit az a része elbír, amelyik éppen fejlődésben van. A többi rész befelé van fordulva. Csak a belső tudatával, az egyetemes tudattal tekinthet bele azokba a befelé fordult képességekbe, melyekre sokszor olyan nagy szüksége volna saját sorsa kérdéseinek megoldásához.
A hívő és alázatos lelkű ember imádságaiban a legbensőbb énjének legtisztább, legszentebb érzéseit hozza elő, és azt küldi hódolattal és alázattal az ő Urának Istenének trónja elé. Ezek az érzések azok, melyek „meghallgattatnak”, mert csak ezeken az érzéseken keresztül rezdül át az isteni „Lélek” szava. Ezeken a rezgéseken keresztül oldódik meg az isteni kegyelem útján a „törvény” kemény ítélete és lesz belőle enyhület, felemelkedés és kiengesztelődés. Ezen keresztül jut el a testi tudathoz is az a megoldás, melyre sokszor a szorongattatások közepette olyan nagy szüksége van a léleknek, hogy egyensúlyban tudjon maradni.
Ezek a belső képességek szükségesek ahhoz is, hogy az „ember” a fejlettebb és magasabbrendű szellemvilággal tudjon kapcsolódni, vagyis hogy ez a szellemvilág a maga érzéseit és gondolatait megfelelő formában át tudja adni és ki tudja magát fejezni. Ez a belső világ szenvedi azokat a fájdalmakat, melyek az igazság megcsúfolásával a szeretet kihasználásával azonnal feltörnek a lélek mélyéből. Sokszor úgy látszik, hogy ezek a szenvedések oktalanok és céltalanok. És mégis, ha szigorúan beletekintünk a dolgok mélyére, ezek a finom lelki fájdalmak jó célt szolgálnak, mert érzékenyebbé teszik a lélek megérző képességeit oly dolgok iránt is, melyek talán még nem képződtek ki eléggé és nem tud a lélek mindenfelől tudomást szerezni, ami a külső vagy belső rétegeiben véghez megy. A szenvedésekkel nagyon sok „faragatlan” nyereség és érzéketlenség válik le a lélekről. Simulékonyabb, megértőbb szeretetre, megértésre, hálára és türelemre sokkal hamarabb hajlékonyabbá válik, mint akinek nincsenek szenvedései.
Azért a szenvedések nagyszerű nevelő, fejlesztő és finomító eszközei a földi életnek. És boldog az, aki ezeket felismerve, hálát tud adni a nehéz próbákért, ha azokat az isteni kegyelem segítségével sikeresen tudta megoldani. Azért mondom én mindenkor tinektek azt, hogy boldogok lehettek, és hálaadással fejezhetitek be ezeket a nehéz időket, mert ezek már lejáróban vannak a ti részetekre, mert ti bizonyos világosságban éltek már.
Ti tudjátok a célt, és ha nem is mindig és mindenben tudtok tájékozódni, de mégis ismeritek az utat, mely egyenesen felfelé, a kibontakozás és a kiegyenlítés felé vezet titeket. Ez a jutalma már itt a Földön a keresésnek és kutatásnak, mellyel az örökkévalók felé vonzódhattok. De jaj azoknak, akik megismerték az örökkévaló igazságokat, és azokat csak a szájukkal hirdetik, de az életüket nem azok szerint rendezik be, hanem a múlandó dolgokat az örökkévalók elé helyezik, és azok szerint élnek. Az igazságot megcsúfolják, mert úrrá teszik felette a hazugságot, a képmutatást. Azoknak rosszabb dolguk lesz, mint akik nem ismerték az igazságot, az Isten igazságát és parancsolatait, melyeknek betartásával gyorsan gördül előre a haladás kereke.
Azért mondom, boldogok lehettek, akik a földi szenvedéseken keresztül megismerhetitek a bűn átkos voltát, mely mind a lelket, mind a testet a gyehennára juttatja. A bűn az élet ellensége, a halál torkába szállító eszköz a Földön és a szellemi világban egyaránt. A reménység nélkül való kétségbeesés elnyeléssel fenyegeti az életet. Aki megismerte a más bűneiből kifolyó szenvedéseket, az tudja, hogy minden bűnnek vannak következményei, és óvakodik a bűnt elkövetni. Az megmenekül a nagy leszámolás elől, mert a kegyelem betakarja, óvja és védi a nagy számonkérés idején.
Az utolsó előtti életek ezek azok részére, akik hittek és hisznek, de nem tudtak eljutni a megtisztulás és megigazulás teljes érvényre juttatásáig. Azoknak nagy próbáik lesznek a jövőben, amikor nem a szenvedésekben, a rettegésekben és az elnyomatásokban, hanem a jólétben, a kedvező életkeretekben kell a krisztusi alázatosságot, a könyörületet, az irgalmasságot gyakorolni azokkal szemben, akik ma eltévelyedve az isteni igazságoktól, a gonosz munkájában segédkeznek.
Az egészen megátalkodottakat elviszi a forgószél nagyon messze, ahol a sötétség és hidegség az uralkodó, de akik megrémülnek tetteik következményeitől és szeretnének még egyszer próbát élni, és könyörögnek érte (mert ilyenek sokan lesznek) - azoknak még egyszer és utoljára megkegyelmez a törvény, de nagyon nehéz életek és sok szerencsétlenség állják ezeknek útját a saját lelkükben, hogy újra el ne bukjanak. Az ilyen valamennyire eljutott lelkek nagy alázatossággal keresztülmennek ugyan az alsóbb fokokon, de azért le kell rombolniuk, amit most építettek.
Ebben a munkában sokan elesnek, de sokan fel is emelkednek. Azok azonban, akik ismerik az isteni igazságot, és mégsem úgy cselekszenek, hanem a bűnnek hódolva megerőtlenítik azt, azoknak nagyon nehéz lesz keresztül jutni az elválasztó tűzön, ami a jelent a jövőtől elválasztja. Azért ne kételkedjenek, ne keseregjenek semmi felett, az Úr elhozza a kiteljesedését mindennek, ha úgy látszik is, mintha késne; de sokak részére még mindig nagyon korán jön el a beteljesedése azoknak a dolgoknak, amelyekről beszéltem!
Nem úgy lesz, ahogyan te gondolod gyermekem, legyél hívő és bízzál! A Jó Istennek gondja van reátok és nem hagyja a benne bízókat. Azért mondtam mindig, hogy készüljetek, mert nem kicsiny dolgokon kell átmenni azoknak, akikre az Isten valamit bízott. Ez mind apróbb-nagyobb akadály, amiben meg kell, hogy a lélek ütközzön. Ez teszi mindet láthatóvá és mindent megérzővé azokat a lelkeket, akik kincseket szállítanak egyik világból a másikba át. (Most még nem mondok semmit. Nem úgy lesz, ne félj.) Isten veled.


Szemlézte: Bíró László
https://www.youtube.com/watch?v=t5MTPEzTxzE
Ó szép fenyő – Karácsonyi dal

[Karsay1958]

A lelki oldalak csiszolásának eszközei

Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből, Lajos, a médium duálszellemének közléseiből

Természetes, hogy már nem azzal a fiatalos lendülettel végzett munka lesz ezután, de mégis, a megállapodott értelem és a finom szűrőkön átszűrt érzelem indíttatása folytán értékes megállapítás társul azokhoz a gondolatokhoz, amelyeket a Vezetőd belead abba a lelki központba, amelyben kiformálódik emberi szavakká és mondatokká az az alapgondolat, melyet közölni akar. Ez azonban nem olyan egyszerű, mint azt az emberi agy elgondolja. Ezekről majd csak olyankor beszélek, ha majd te jól fel leszel készülve, mert egyszerű beszélgetésre könnyen lehet formát alakítani, mivel készen állnak a szavak, de valamit, ami nem a megszokott formát kívánja, az már nehezebben megy. A fáradtság már nehézzé teszi az agyban való gyors alakítást, mert ezt mindenki úgy érzi, hogy a gondolatok önmaguktól jönnek. Azonban nem így van, hanem csak a lélek érzéseinek vibrációja váltja azt ki. Ez nagyrészben a tudat alatt megy végbe, de az indítást a tudat feletti én irányítja. Ehhez a tudat feletti énhez kapcsolódnak a magasabb szellemek és azt befolyásolják. Így születnek meg a tudatos én képességeit meghaladó magasrendű értelmi nyilatkozatok. De a színezést legtöbbször a lélek adja hozzá automatikusan. Ez minden a rezgésszámok variációjának képessége szerint megy végbe. Ehhez szükséges, hogy mind a kettő, a szellem is, meg a médium is, tudjon vele bánni. Ez meglehet, hogy a lélekben megvan, de testben élő szellem sem tudja magát kifejezni, mert nem volt módjában azt kiművelni. Az ilyen lélek olyan, mint a csiszolatlan gyémánt.

Nagy értéket képvisel, de még nem az, ami majd lehet belőle, ha el nem törik. Mert az is előfordul, hogy eltörik, nem állja a csiszolást. Az ilyen csiszolás nem tartozik a jó és kellemes életek közé, mert nagyon sok lelki gyötrelem között érik ki az a bizonyos szellemi bölcsesség, ami egy-egy csillogó lapjával hibátlanul veri vissza a reá vetített mennyei fényt.
Ilyen lapokat csiszol ki lelkünkben az a sok megpróbáltatás, amire mindig azt hisszük, hogy nem érdemeltük meg. Emberileg tekintve nem is érdemeltük meg, mert a szenvedést mindig csak a bűn megtorlásáért tartjuk igazságosnak. Pedig nem egészen úgy van, mert a bűn bünteti önmagát azokban a következményekben, melyek nyomon követik a történésekben. Az igazi nagy fájdalmak, amelyeket a lélek szenved át, legtöbbnyire azután következnek, amikor már a bűn törmelékei is el vannak takarítva a lélek emlékeiből. Mert ekkor már fel lehet használni ama bizonyos példaképül, amit oda lehet és oda kell állítani azok elé, akik még nem ismerik a gyakorlatban azokat az erényeket, melyekről tudnak ugyan elméletben, de a gyakorlatban még idegen fogalom az előttük. Első gondolatuk az az ilyenekkel szemben: hogyan lehetne ebből a maga részére olyan kedvező helyzetet teremteni, hogy azért megmaradhasson az emberek előtt abban a megbecsülésben, sőt talán emelkedjék is benne, és azért mégis, valamiből megrövidíthesse azt, akit úgy néz ki, hogy kezére játszott az úgynevezett sors. Ezek azután az adott helyzeteket kihasználják a saját előnyükre és annak a hátrányára, akit végzete az ilyen környezetbe sodort.

Az ilyeneknek - finomabb érzései, igazabb elvei folytán - nem természetes a még súlyosabb visszavágás. (Mert súlyosabban kellene visszavágni, ha nem akarja, hogy alul maradjon....) Ezért a vesztes fél mindig a jobb, az igazabb lelkületű ember. Amíg azután a következő fordulatnál már változnak az erők és a szerepek és egészen más formát mutat a sors kaleidoszkópja. A sokat vesztett és sokat szenvedett lelkű ember eltűnik a Föld színpadáról, s a maga hazájában már mint kicsiszolt gyémánt ragyog a lelke az új értékes foglalatban. Már nem a csiszolóműhely kemény páncéljában szenved, hanem a többi drágakövek között szikrázik és szebbnél-szebb színárnyalatban pompázik, ha az isteni fény reá vetődik. Mi történik azokkal az emberi lelkekkel, akik örültek a könnyű prédának? - kérdezed te is. Hát igen. Ez már nem olyan nagyon örül a nyereségnek, az elharácsolt, könnyűszerrel megszerzett előnyöknek. Mert amikor el kellett számolnia azokról, amit kapott: a rendes, igaz úton szerzett javakról, akkor több volt, mint amit az Igazság Törvénye becsülettel adott. Ezek mint feleslegek ott vannak és nem lehet őket elhagyni sehol. Van ott nagy sürgés-forgás, spekulálás: hogyan rejtse el, hogy fel ne fedezzék. Hiába minden. A valóság minden spekuláló, magamentési gondolatok, érvek ellenére is, kimutatja, hogy nem az isteni Törvény igazsága szerint jutott hozzá földi életében. Tehát jogtalanul élt vele. Ellopta a másét!

Ez nem csak az anyagi dolgokra szól, hanem mindenre, ami érték, ami az emberi lélek előtt kedves és értékes. Ebbe beleesik az intrikálás, a pletyka, a rágalom, az igazságtalan kritika, rosszakaratú ténykedés, ellenségeskedés, szerelmi hűtlenkedés, csábítás és minden, ami nem becsületes az isteni Igazság Törvénye szerint. Aki bármit elvett másoktól, az rajtamarad, mert azzal nem számolhat el. Azt nem veszi le senki róla, pedig nagyon panaszkodnak, hogy nehéz és szégyenteljes a másoktól elvett javakat hordozni. Ezt, amikor megérik, mint a gyűlt kelevény, akkor a lélek leszületik a Földre és nem veszi el senki róla ezeket, hanem amíg ő tetszeleg benne, meghagyják rajta. Egyszer csak jönnek a nagy összeomlások, a hasonlókkal való ütközések, békétlenkedések, csalódások, fájdalmak, bosszúállások. Ha azonban megtért és békén eltűrte ezeket, akkor az isteni Kegyelem sokat letöröl ebből. De még hátra van a csiszolás művelete. Amikor már nincsen semmi ilyenre sem hajlama sem vágya, sem törekvése, hanem éppen ellenkezőleg: szeretne a jó és tiszta elvekben valami igaz jót cselekedni, akkor jön az ellentétes támadás. Ez a tulajdonképpeni munka. A rossz ellenére is a jóban megmaradni. Ez nagyon nehéz, de ilyenkor ad az isteni Kegyelem segítséget, hogy végig diadalra segítse a küzdő emberlelket, hogy elszabadulhasson a Föld vonzásából. Senki nem menekülhet el ezek nélkül a küldetések nélkül, muszáj valami jót és szépet itt hagyni azok részére, akik még nem tudnak különbséget tenni a jó és rossz között. Isten veled!

Szemlézte: Bíró László


https://www.youtube.com/watch?v=OFhJ8x0FmZw
Csendes éj – Delhusa Gjon

[Karsay1958]

" Éljünk úgy, hogy a nap végén mindig elmondhassuk: megtettem ami tőlem telik.

Nem "Új Évi " fogadalmakat kell tenni, hanem egész évben lelkiismeretesen tiszta lélekkel élni. Ha már segíteni nem tudsz, ne árts másnak!

Mielőtt az önző saját hiányosságát, másokra vetíti ( irigység, pletyka, mások mögötti kavarás, ) bántva alattomosan az önzetlent, nehogy a másiknak jobb legyen , ha már neki nem jó, csak képmutató mód él, szerepet játszik álarcot hord, hisz egyáltalán nem boldog csak színészkedik, addig az önzetlen sose adja ezt vissza. Míg a hazug, képmutató embert pont olyan árulja el aki közvetlen közelében van. Nem gondolván arra hogy a *falnak is füle van * . És mindig vannak olyan emberek mindenhol akik a jót szolgálják. Akkor kapja a legnagyobb pofont az ilyen ember a legnagyobb tanítótól az Élettől.

"Mindannyiunk életében vannak támogató emberek, akik megjelennek, hogy megvilágosítsák számunkra az utat."
Úgy hogy fogadalmak helyet lelki tükröt tartsatok magatok elé, és vizsgáljátok meg magatok kívülről is... Mielőtt mások alatt áskálódtok, akár unalomból, akár irigységből.
" A szeretet bátorságot ad, a szeretet távol tartja a félelmet!"
" A belső értékek, mint: a barátság, a bizalom, és a becsületesség, mindig boldogságot és erőt adnak."

Nem Karácsonykor kell képmutatóan pózolni, szeretetet adni, hogy mások ezt lássák . Drága dolgokkal/ pénzzel nem lehet szeretet se venni ! Külvilág felé hiába mutatják mikor mögötte csak az üresség van, és a gondolataikban csak az: * mikor tudok újra ártani a másiknak.*

Egész évben úgy kell élni, hogy évvégén is tiszta lélekkel legyünk, és a másik szemébe merjünk nézni, és nem elkerülve a szemkontaktust, mert csak rosszindulat volt benne egész évben.

..." A természet és az angyalok mindig készen állnak arra hogy segítsenek!" - azoknak akik önzetlenek. Az önző csak önzőséget szül maga köré, és nem hogy saját magát nem veszi észre hanem azt se hogy mit árt másoknak, mert a rosszindulat vezéreli.
"Ha egyszer eldöntöd hogy követed álmodat , az Univerzum melléd áll hogy valóra válthasd." - azoknak akik nem mások kihasználásával, felhasználásával teszik ezt. Hisz a bumeráng vissza száll amikor nem is gondolnák, olyantól akire nem gondolnának.

Az önzetlen sose adja vissza azt mit az önzőek művelnek. a karma törvénye viszont dolgozik. És minden a helyére kerül.
"Az élet valójában nagyon egyszerű, amit adunk, azt kapjuk vissza."
Csak míg az önzőeket a " rosszmájúság" motiválja, a karma dolgozik az önzetlen mellett. Amit éveken át szőtt azt a karma pár perc alatt ledönti.
" Amit csinálsz visszatér . Jó és rossz tett egyaránt. Mindegyikért három jár. Hat szavas a Nagy Szabály:
- Tégy mit akarsz csak ne árts! Tartsd észben és szívedben, így lesz igaz életedben."
" Légy erős ,és kitartó, és nem mutasd ha fáj. Légy titkos mint a Holdon túli táj."

Írta és az idézeteket szerkesztette: Hacskó Andi

UI:

Égerházi Imre - Meghaltam és élek
https://www.youtube.com/watch?v=SWZH1UQgAww

[Karsay1958]

2022.január havi szellemtani hírlevél

Gondolatok az evangéliumi spiritisztákról. 2
Válságban a világ! 8
Földi öröm: kárhozatos vég. 10
Ár ajándéka. 14
Bölcsességek 18
Idő. 21
Csoda 22
Fogadalmak. 23
Aggódó gondolatink hatása Mediális közlés. 25
Ajánlott havi web. lapok 26

https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... VSrehHjRWs


https://data.hu/get/13136360/SBK_Hirlevel_203.doc

[Karsay1958]

AKIK ISTENT SZERETIK,
AZOKNAK MINDEN JAVUKRA VÁLIK

Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből
Nem kell aggódnod, az Úr Isten minden gyermekéről gondoskodik és sokszor csak a kezét kell kinyújtani egyiknek-másiknak, máris ott találja a mentőövet, hogy magához ragadhassa és megmenekülhessen a veszedelemtől. Nem mindenki részére rejt veszedelmet még a tengeri vihar sem. Még a hajótöröttek is megmenekülnek idejében, ha igen, ha az az eshetőség sorsukban van. A sorsukban lévő nagyon rossz dolgoktól is megmenekülnek sokan, ha idejében elérik azt a fokot, amelyen túl már nincs hatalma a karmának felettük. Szándékomban volt ezt a dolgot az emberekkel közelebbről ismertetni, hogy felettébb el ne keseredjék az, akinek úgynevezett rossz karmája van; és el ne bizakodjék az, akinek látszólag igen előnyös kilátásai vannak a földi életben.
Mert minden rossz karmát meg lehet javítani, ha nem is egészen, de valójában mindent a maga helyére és idejére lehet állítani és ott valójában beteljesedik, ami meg van írva: „...akik az Istent szeretik, azoknak mindenek javukra válnak.”
Az isteni Kegyelem azt, ami rossz, úgy engedi lefutni, hogy az nem tesz nagyobb horzsolást a lélek falán, mert előre átitatja azt az isteni Kegyelem azzal az elhordozó erővel, világossággal és bölcsességgel, hogy amikor már átesett rajta, akkor látja: milyen nagyszerűen oldotta meg feladatát és milyen jó eredmény származott belőle. Mert nagy tévedésben van az, aki azt hiszi, hogy minden rosszat csak annak kell elszenvedni, aki azt valamikor előhozta és mindenki okvetlen méltán szenved a világon, vagyis saját maga okozta a bajokat, melyek miatt szenvednie kell. Nem így van! Az emberi bűnök, mint az árnyék úgy bevonják a lélek világát és mivel sötétségben van, nem is tudja, hogy bűnt követ el bizonyos elgondolásaival és cselekedeteivel.
A Természettörvény nem egyéni sorsokat kalkulál, csak a beszennyezett erőket osztja el az egyénekre, még pedig úgy sorakoznak ezek, mint ahogyan a fényképeket készíti el a mai ember a napfény hatásokkal. Ez is magától sorakozik a fény és árny szerint, amint a meglévő dolgok a maguk képét önmagukon és önmagukban hordják. Ez nem előre elkészítése a sorsoknak, hanem csak kivetítődése a belső énből egy-egy résznek, mely a nap fényében a Törvény szerint formát nyer. Lehet egy nagyszerű és szent elhatározása az egyéni léleknek, amivel esetleg egy hatalmas árnyékot akar a belőle kisugárzó fénnyel felbontani, de az árnyék nagy és tömörségével ellenáll a fénynek. Az árnyék felfalja a fényt és az eltűnik, mielőtt felbontotta volna az árnyékot. Ilyenkor azt mondják az emberek: nem sikerült a jónak diadalra jutnia a rosszal szemben. Ilyenkor, amikor a jó eredmény nélkül bukik el a világi színtéren, azt mondják, az emberek: nem jött még el az ideje.
Ebben is tévednek, mert amikor már előlép valaki valami jobbal, mint ami már megvan, annak máris itt van az ideje, csak a tudatlanság még sötét árnyékban tartja az emberek lelkét és nem értik meg, mivel nem is akarják megérteni a jobbat, hiszen azon gondolkozni és annak érdekében valamit cselekedni és áldozni kellene. Ez az áldozathozatal nagy gyengéje a Földön élőknek és nehéz megértetni velük azt, hogy áldozat nélkül nem várhatnak semmi javulást sorsukban. Csak az áldozat eredménye hozhatja meg azt a kézzel fogható és érezhető jobbat, amire mindenki várt és mindig vár. Mert minden idők terhesek voltak bizonyos várakozással, aminek el kell jönnie, aminek ki kell teljesednie. Hiszen a történések világában minden percben változik a kép, minden pillanatban történik valami; vagy jó, vagy rossz, ami a képet másnak mutatja.

Szemlézte: Bíró László

UI:

A Ragaszkodás Valójában Ellenállás - Engedd, Hogy Valami Jobb Történjen
https://www.youtube.com/watch?v=aE97auWxMqg&t=125s

[Karsay1958]

HANG (3682.) - Hol az igazság? – Felvezetés

Kérdező: HOL AZ IGAZSÁG?
A sok információ közül melyik az igaz és melyik a hamis?
HANG: "Kedves Barátaim!
Mérhetetlen sok információ árasztja el ma tudatotokat a tekin¬tetben, hogy honnan jöttetek, miért jöttetek, hová tartotok. A médiák és a különböző előadók szinte versengenek azért, hogy minél érdekesebben tálalják elétek a honnan, miért, hová kérdésekre adott válaszokat. Ugyancsak kapkodhatjátok a fejeteket, ha mindenre reagálni akartok, ha mindent fel akartok mérni, be akartok fogadni.
De ne gondoljátok, hogy ez most van először így az emberiség történetében. Ó nem! Pilátus, aki előtt álltam, s bejelentettem, hogy tanúságot jöttem tenni az igazságról, azért kérdezte szkeptikusan: "Mi az igazság?", mert akkoriban is sok filozófus, értelmiségi tette pontosan azt, amit most a médiák, a jelenlegi szónokok, előadók. Mindegyik arról beszélt, hogy ő az igazság bajnoka, és aki reá hallgat, az átveheti tőle, és lenyelheti általa a bölcsek kövét.
Nincs új a Nap alatt. Csak a ruhák, az öltönyök változnak. Az ember marad ugyanaz, csak egy kicsit bonyolultabb környezetben érezheti magát, mint voltak ősei. Ennek oka ma is az ember gondolkodásmódja.
Azok a találmányok, amelyek egyre több embert tesznek feleslegessé a gazdasági termelésben, lehetővé teszik azt is, hogy egyre többen akarják magukat tökéletesíteni az egymást becsapásban. Ez vezet szükségszerűen az egyre komplikáltabb élethez. A komputerek és az általuk vezérelt gépek, robotok előnyerői lettek a mulandó életnek, és ezeknek szolgálatában áll az ember! Ott lett szolgává, rabszolgává, ahol úrrá akarta tenni őt az Isten!
Ebből az ördögi körből csak ott és úgy van kiút, ahol az emberek ráébredve istengyermeki méltóságukra, a szeretetszolgálat vállalásával egyidejűleg uraivá válnak az ember alatti világnak, és egyszerűségükkel kezdik felszámolni a már szinte átláthatatlan komplikáltságot, tehát egyre értelmesebb élet magvait hintik el! Ez az elvi alapja Isten országának, a szeretet-közösségeknek a Földön.
Eljöttem közétek. Eljöttem, hogy tanúságot tegyek az igazságról. E tekintetben Köztem és a régi és mostani bölcsek között a nagy különbség az, hogy a bölcsek fölfedeznek bölcsességeket, Én pedig elhoztam nektek, vagy inkább így mondom: Velem elérkezett hozzátok az a bölcsesség, mely által képesek vagytok rátalálni életetek értelmére, tehát arra, hogy honnan, miért, hová?! Aki befogad Engem, az befogadja az Én békémet, amely elválaszthatatlan útitársa lesz annak, akiben működhetem, akiben kifejthetem az ÖRÖK SZERETET földi mását!

összeállítota: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

HANG – Hol van az igazság?
Adai közlés - 2021 Karácsonyán
Aki már gondolkodik
Akikre az Úr munkát bízott
Az evangéliumi spiritizmus értéke
Az ütközések céljai
Dobozi Mihály és hitvese
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqg20c5 ... g?e=0wudPx
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiqgmmri ... w?e=oZXtl8
Karsay István 2021 decemberi szellemtani hírlevele - SBK_Hirlevel_203

https://www.youtube.com/watch?v=ZbWltn6nebA
Korszakzárás előtt – 4. Fejezet Hangoskönyv (Dani)

https://www.youtube.com/watch?v=uaL3JcWyc-c&t=38s
Jelenések 54. – Öt jellemzés – Gondolkodjunk együtt 146. – Reisinger János
Milyen jellemzői vannak az igazi hitnek Isten szemében, amely az üdvösségünk záloga?
Az emberek többnyire tévhitbe ringatják magukat, mert nem ismerik a bibliát és a vallások is félrevezetik őket. Azt hiszik, hogy eleget tesznek az üdvösség feltételeinek, de nem veszik figyelembe, hogy a biblia szerint milyen jellemzés a mérvadó, tehát mit vár el tőlünk Isten és mi a feltétele, hogy elpecsételtessünk a végidőkre.
Nagyon fontos azok számára, akik sok fele kutatnak és nagyon sok tudást összeszedtek, amelyet szeretnek megosztani másokkal is. A jellemzés mindannyiunkra érvényes, így rájuk is, ezért gondolkodjanak el azon hol és miben tévelyegnek és amíg lehet rakják rendbe a szellemi szénájukat.

https://www.youtube.com/watch?v=7ZJdeyP1nn0
Nyár Cipruson – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=jaYmnLU ... x&index=35
Mindig és mindörökké – Romantikus film

[Karsay1958]

Ki teremtette a bűnt és a rosszat?


Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesanyjának intuitív médiumitása révén jött létre


Ki teremtette a bűnt? - Ki teremtette a rosszat? - Ki teremtette a szenvedést?

Az öntudat ébredése. - Anyaság. - Születések. - Dematerializálódás.

Az ősembernél az öntudat az értelem egy kis ablakán át nyilvánul meg, azon keresztül szerzi meg, illetve építi ki a primitív fogalmakat, amelyek mind létfenntartása és önvédelme körül csoportosulnak, de ösztöneiben, igényeiben és indulataiban még teljesen megtartja állati természetét. Sőt ezeknél kegyetlenebbé válik éppen azáltal, hogy értelmével föléjük kerekedett és mérlegelni tudja az esélyeket, melyeket saját érdekében felhasználhat. Azonban az ébredésével a szenvedések is nagyobb arányokat öltenek és a kiegyenlítődések is nagyobb áldozatokat követelnek. Az ember már óriási harcokat kénytelen folytatni az önfenntartásáért, rengeteg viszontagság és veszély környezi a saját indulataiban, amelyek kívülről támadnak reá a természetben és a testvér állatvilágban. Belülről pedig a test sürgető szükséglete és mögötte a megfékezhetetlen hajtóerő, az életakarat, amely minden viszontagság dacára árad, mint a magnetikus fluidum, ellenállhatatlan vonzást fejtve ki... És e fluidum nyomában mindenütt új élet fakad. Most elérkeztünk e fejezet lényegének, az „érzékiségnek” kifejtéséhez, amit leghelyesebben úgy végezhetünk el, ha a bukott, illetőleg ébredező szellemi élet szempontjából egy kissé betekintünk az emberek egymás közötti viszonyának, szaporodásának, a nemiség egymásrautaltságának, a fajfenntartás legyőzhetetlen ösztönének titkaiba. Az okot illetőleg már nem sok újat mondhatok, hiszen amit ezen a téren tudatnom lehetett, már elmondottam eddigi fejtegetéseimben. Itt már csak az akarattal, nevezetesen a fajfenntartással akarok foglalkozni és csakis ebből a szempontból pillantsunk vissza a fent említett kuszált gombolyagra, hogy kifejtsük, kibogozzuk belőle azt az egy szálat, amely a mi saját egyéni létünk fonala. E kibogozást másképpen, mint áldozatokkal elérni lehetetlen.

Márpedig ki kell azt bogoznunk, mert amíg ezt el nem értük, életfonalunk kisszerű, kötött és állandóan ki van téve rázkódtatásoknak, melyeket a mások életfonalából folyó mozgalmak, mint a mi életfonalunkkal kapcsolatos kötöttségek, gyakorolnak reá. A kuszált gombolyag, - ha jól emlékezünk - a sok önzésből fakadó egyéni akarat, erőszak és ellenszegülés, szóval gyűlölködésből kifolyólag jött létre. A kuszáltságot az egymásba csomósodott szálak (a különálló szellemlények) okozták. Említettem, hogy a szellemlényeknek mindazt, amit teremtettek, akárhány változaton át is, éltetniük és fenntartaniuk kellett, hiszen ami egyszer van, nem eshetik ki a világűrből, respektíve (illetőleg) a mindenségből. A szellemlények tehát kénytelenek voltak és kénytelenek ma is mindazt, amit teremtettek, ami szellemi erőikből alakult, éltetni és fenntartani, lekötött erőiket foglalkoztatni - a mások lekötött erőit kiszolgálni, majd a kötöttségeket fájdalmakon és belátásokon át feldolgozni. A sűrű rezgéseket átfinomítani, az erőket átszellemiesíteni, vagyis az egyes szálakat a gombolyagról úgy lefejteni, hogy azok ne összecsomózva, hanem harmonikusan egymás mellett haladva elhelyezkedhessenek abba a hatalmas hálózatba, amely az egységes mindenség képét adja ki. De hogyan oldjuk ki azt a számtalan csomót, amely az egyes szálakat összekötve, egymásba hurkolva tartja? Születések, azaz áldozatok által. Az egymásba hurkolt szálaknak egymás között, egymáson keresztül kell kibogozódniuk, áldozatokon át kiegyenlítődniük.
Ezt pedig úgy érhetjük el, ha azoknak a szálaknak (szellemlényeknek), amelyek áthurkolva tartanak bennünket, vagy amelyeket áthurkolva tartunk mi, módot adunk arra, hogy rajtunk keresztül, erőink igénybevételével, jobban mondva áldozatok provokálásával, átvonuljanak; és megfordítva, a sajátmagunk életfonalát úgy vezetjük át ezeken a hurkokon, hogy ezáltal azoknak módot adjunk a feloldozásra. A teremtőkészség, mely állandóan a kiegészülést sürgeti, ebben az akcióban úgy vesz részt, hogy széjjelhinti az öröm ígéreteit az egymás keresésében, azaz kívánásában (szerelem) és beteljesíti azt az alkalmi egyesülések egy-egy pillanatában, amely pillanat voltaképpen lendülete a mögötte várakozó akciónak, a felelősséggel és áldozatokkal járó kibontakozásnak. Ezt az akciót, illetve felelősséget, ugyancsak pillanatokban, szintén megérzi a lélek a kielégülés reakciójában - a szomorúságban, amely azonban nem mindenkor jelentkezik ilyen felismerhetően, hanem inkább kedvetlenségben, fásultságban, kiábrándulásban, esetleg csalódásban, megbánásban, szégyenérzetben vagy ingerültségben. E lendülettel pedig csaknem egyidőben sorozatosan, majd fokozódva jelentkeznek az áldozatok is: az anyasággal járó küzdelmek, a terhesség, a betegség, a fájdalmas szülés, családi és társadalmi kötelezettségek, gondok, aggodalmak. De mindezen jelenségeket elkíséri a névtelen igazság hatóereje, amely vigasztalást, reményt, örömet fakaszt a várakozókban és olyan érzésekkel halmozza el őket a gyermek, a testet öltött lélek megszületésével, amelyek semmiféle más érzéssel össze nem hasonlíthatók, mert mindenen felülemelkednek. Az anyai szeretethez például - főképpen, amíg a gyermek tehetetlenségében rászorul, semmiféle más érzést nem lehet hasonlítani, sem az apait, sem a testvérit, vagy akár a gyermek érzését a szülőhöz.

Mert mindegyik lehet valamilyen téren provokáló, csak az anyai szeretet nem kíván semmi mást, mint hogy odaadja magát a gyermekéért. Ez az érzés később, amikor a gyermek felnevelkedett, talán eltolódik az érdek és hiúság területeire, de ez már mit sem változtat a végzett kötelességen. A kibontakozás érdekében a legnagyobb áldozatot tehát az anya hozza meg és pedig azért ő, mert e minőségében képviseli a Földön az elfogadó elvet, amely ellenszegülésével kiforszírozta, illetve elősegítette a szakadást. A kiegyenlítődésben minden számon tartatik, ha tehát az anyára nagyobb teher esik, bizonyos, hogy a kötelezettsége is nagyobb lehet. Az anyaság feladata lehet ösztönös, - kényszerből, vagy bizonyos fokig önként vállalt, de minden megnyilvánulásában a főtörekvést, a szeretet kitermelését szolgálja. A Földön a szívet nevezték ki a szeretet kifejezésének eszközéül. Ha valaki irgalmas, gyöngéd, megértő, azt mondják rá: „jószívű ember.” Nos, minden szimbólumnak és fogalomnak van szellemi háttere, transzcendens jelentősége. Ez a szimbólum az anyaság feladatában fejeződik ki, legjobban akkor, amikor gyermekét önnön vérével táplálja, „szíve” alatt hordozza és amikor testet ölt, olyan nagyon befogadja azt szívébe - a szeretet kifejezésének ez eszközébe, - hogy az utolsó zugig betölti azt az iránta való gondoskodás, megértés, elnézés és önfeláldozás. Pedig... ha a megnyilvánuló élet kulisszái mögé néznénk, azt látnánk, hogy ezek a szellemlények, akik mint gyermekek születnek meg egy-egy anyánál, családnál, többnyire legnagyobb ellenségei a szülőknek, amit az eddigiek szerint természetesnek is fogunk találni, hiszen azokon a „hurkokon” kell keresztülvonulniuk, amelyekkel erőszakoskodásukból, gyűlölködésükből kifolyólag leginkább össze vannak csomózva.

A kiegyenlítődés a törvény feltétele. A törvény a Teremtő alkotása és miután a Teremtő minden gesztusában benne van a bölcsesség, amely magában foglalja a tudást, akaratot és szeretetet, a törvény útján érintkező, vagyis a kiegészülési-vágyban egymásfelé törekvő két szellemlényre, az összehangolódás pillanatában - azaz a törvény betöltése alatt, vonzást gyakorol. E vonzás vonala pedig megtelik a bölcsesség, a szeretet rezgéseivel, e rezgések felpezsdítik a szellemlény termékét, a magasabb rendű vágyat, a szeretetcsírát, amely ebben a légkörben fejlődni kezd. Fejlődése pedig kihat azokra a szellemlényekre, amelyekkel össze vagyunk hurkolva, és amelyekkel a gyűlölködésből való kioldódás csak úgy lehetséges, ha azok rajtunk keresztül vonulnak át, igénybevéve segítségünket, odaadásunkat, azaz áldozatainkat. Az áldozatok azonban a szeretet légkörében nem is megterhelők, hiszen melyik anya panaszolja azt, hogy neki terhes dolog gyermekét szeretni, érte dolgozni, áldozni? Ellenkezőleg, az okoz neki szenvedést, ha nem tehet meg érte mindent, amit szeretne. Ha mármost tekintetbe vesszük a születésekkel járó kiegyenlítődési lehetőségeket, meg fogjuk érteni, hogy minden turnussal több és több területet nyerünk, egyre jobban felszabadulunk. Meg fogjuk érteni, hogy ez a folyamat a fejlődés alatt különböző változatokon megy keresztül, hogy ugyanúgy, ahogy mi most alkalmat adunk szellemlényeknek, hogy általunk megszülessenek és ezzel életfonalukon egy csomót megoldjanak, - a haladásban, a további kibogozódásban talán mi szorulunk rájuk, hogy rajtuk keresztülvonulva, mint az ő gyermekeik oldódjunk ki a kuszált gombolyagból. Mert... nagyon szűk látókörre vall az, ha az emberi életet egyetlen tünetből akarjuk megítélni, vagy megérteni (materializmus); de ugyanolyan korlátolt felfogás az is, hogy a fejlődés szempontjából egyetlen földi élet elégséges a feloldozóshoz (vallásdogma).
„Bizony mondom, szükség néktek újonnan születnetek...”
- mondja Jézus Nikodémusnak. Persze, ez a beszélgetés se terjedelmében, se teljes vonatkozásában nem található meg a nyilvánosságra hozott feljegyzésekben, - de elég a kiinduló pont:
„Bizony mondom, szükség néktek újonnan születnetek…”
Sok csomó van egy-egy süllyedt szellemlény életfonalán és sok születés szükségeltetik ahhoz, hogy ezek a csomók kioldódjanak. Ezekre az újjászületésekre, a reinkarnációra nem akarok itt bővebben kiterjeszkedni, hiszen mindabból, amit eddig mondtam, tudni lehet, hogy minden dolog, viszony, helyzet és élet ok és okozati összefüggésben van egymással. Hogy holnap abban lesz részünk, amit ma elkészítettünk magunknak, hogy senki semmiféle vonatkozásban sem kerül össze emberekkel véletlenül és miután az okot tőlem telhetőleg, tekintetbe véve az emberi felfogás lehetőségeit, megmagyaráztam, a kioldódás etikai, kiviteli lehetőségét pedig igyekeztem minden oldalról megvilágítani, most már visszatérhetünk a testhez és a benne uralkodó nagy szenvedélyhez, az érzékiséghez. Csupán arra kérem az olvasót, hogy az embert ezután már ne csak determinált, érzékelhető jelenségnek nézze, hanem számoljon hatalmas lelkével, szellemével is, amely széjjelterjed a világban, amely ma is éltet emberi létformájába össze nem zsugorítható erőfeleslegéből, illetve lekötött erőiből számtalan élőlényt, az állatvilágban éppen úgy, mint e világ minden összetételében. Hiszen csak születéseivel hány kapcsolatot teremt, melyek erőit igénybe veszik. Ha csak legközvetlenebb személyiségét vizsgáljuk, hány elhullott testét kell erőivel táplálnia, hogy azok minden folyamaton keresztül felfejlődve, átszellemiesülve visszakerüljenek hozzá. De hová teszi ezt a minden oldalról hozzá visszatérő, felfejlődő erőt, csak azt is, ami életek tapasztalataiból, tudásából, hivatásaiból felgyülemlik? Nemde kikerülhetetlenül számolnunk kell az ember mögött működő széles - az öntudatnál nagyon sokkal szélesebb - tudattal, intelligenciával, amelynek az öntudat, jobban mondva a feltudat, csak egy kis sarka, csak annyi, mint az az akta, amely egy hivatalos személyt az aktuális időben egészen leköt.

Mert a feltudat is csak lemorzsolódott része az általános tudatnak, csak annyi, amennyi egy-egy feladat teljesítésére szükséges. Azaz csak egy átszűrődésre való koncentráció. Persze, a feltudat is kiszélesedhetik az emberben abban a mértékben, amint felszívta lekötött erőit, de ezzel egyidejűleg altudata is kiterjeszkedett annyira, hogy a fejlődésben felszabadult és túlsúlyba jutott szellemi erőivel már az élő emberi testben is tudatosan végzi a dematerializálást. Ezt úgy kell értenünk, hogy a test határain tudatosan túlterjeszkedő lélek már uralma alatt tartja a testét, revideálja (felülvizsgálja) szükségleteit, ökonomikusan beosztja, fékezi, sőt leépíti indulatait, amivel voltaképpen testi állapotát, emberi létformáját oszlatja széjjel. Mint ahogy az öntudat, mely az ösztönből szűrődött le, kiköltözött az állati testből, hogy egy megfelelőbb létformában, az emberi testben folytassa fejlődését, azonképpen a transzcendens gondolkodású, magasabb eszmevilágban élő ember is szétfeszíti a lélek szűk keretét, a testet, hogy egy más, megismerésének, szellemi igényeinek megfelelőbb létformában éljen és haladjon tovább. Az ilyen embernek hogy úgy mondjam, már nincs „gyökere” a Földön. Indulatait nagyrészt feldolgozta, kiélte, ami azt jelenti, hogy egy csomó élőlényt és élősdit is felszabadított és magához vonzotta náluk lekötött erőit. Itt rámutathatok arra is, lévén a testtel összefüggő kérdés, hogy az állati szenvedés, amely sokak előtt annyira érthetetlen, de a jelen ismertetésem szerint teljesen indokolt, mennyiben hat ki a szellemlényre, amelynek erői által élnek az állatok és miért nem vesz erről tudomást az emberi testben élő lélek? Nos, amíg öntudatlan volt a szellemlény, az életet csak a lemorzsolódott részeiben érzékelte, még pedig külön-külön koncentráltan, mert az átfinomulásnak ez a föltétele.

De amint eljutott az öntudatig, már csak testben nem érzékelte a máshol lekötött, illetve megnyilvánuló erőit, azonban a test levetése után minden oldalról érezte a nyugtalanságot, a fizikai testek kívánság- és fájdalomérzeteinek visszahatását a lélekre. Ha határozott tudata nem is volt ennek okáról, mégis elmenekült ez érzések elől egy-egy újabb emberi testbe, ahol koncentráltan, legnagyobbrészt csak e fizikai testtel járó szenvedéseket kellett érzékelnie. Persze, a tudat kiszélesedésével, a szellem fejlődésével szenzitivitása megnövekszik, és bizony sokat szenved az emberi öntudat küszöbén túl, de e szenvedéseket tudatosítva, nagy tevékenységet fejt ki az erők felszabadításában. Innen egy-egy ember intenzív lelki élete, amely a tudatalattiból hat fel hozzá. Maga a test felöltése és hordása is szenvedést okoz a szenzitív léleknek, ezért mindjárt amint felöltötte, szabadulni is kíván tőle. Nem öngyilkossággal, vagy szándékos lerombolással, hanem átszellemiesítésével, amint már említettem. Pl. Ami a fizikai testbe betokosított feltudatnak jó - mondjuk a testi kényelem, jólét, gyönyör - a szenzitív altudatnak terhes, ezért szabja olyan rövidre a fiatalság örömeit. Viszont a test leépítése, amely a feltudatnak sokszor gyötrelmet okoz, az altudatnak megkönnyebbülés, bár sok munkával jár, mint az aratás után való betakarítás; a tapasztalatok, tanulságok és már effektív lelki értékek betakarítása. Ennyi - azt hiszem - elég ahhoz, hogy fogalmunk legyen a test szerepéről és most lássuk, mi történik körülötte abban a mámorban, amelyben az érzékiség tartja.


UI:

Ha én Lennék Az..az ördög
https://www.youtube.com/watch?v=9hL5bbobDCk

[Karsay1958]

Egy porszemben benne van a világ

Idézet az "Elszórt kalászok" című kötetből, mely a Névtelen Szellem rövidebb közéseit tartalmazza

Egy porszem nem a világ, de azért abban is benne van a világ. Egy csepp víz nem a tenger, de abban is éppen úgy benne van a tenger egész természete, mint az óceánban, a cseppek összességében. Az állatok és növények éppen úgy testesülései azoknak az életformáknak, amelyeknek természetét viselik, mint az emberek azoknak a szellemeknek, akik bennük élnek.
Minden létállapotban van valami az elkárhozott szellemből, vagyis annak tulajdonságából. Minden növénynek van valami rendeltetése, amellyel a felette lévő állatvilágot szolgálni köteles, és minden ásvány vegyi átváltozást szenved, amikor a növény tapogatódzó gyökereinek bűvkörébe kerül. Az élet vegyi elrendezettségét rögzítik az ásványok, de a még helyhezkötött növény szerves életének kiegészítőjévé lépnek elő. A magasabb szintű növényi életben az ásványok belekerülnek a számukra lehetséges fejlődés körforgásába. Az állatban már az élet szabadságát élvezi az életerő és számtalan formában jelenik meg tükrözve a szellemi tudattartalmak sokféleségét az idilli széptől a legrusnyábbig.
De maga a lelki elem nem felelős a bűnért, mert nem ő alkotta meg önmagát, hanem megalkotta őt a bukott szellem, akinek meg kell ismernie az alkotását, hogy megirtózzék tőle. A vérengző vadak és mérges növények mind az ember lelkének világához tartozó kiegészítő részek, mert az ember lelkében él a nagy világ, és ez a világ ő maga: egy csepp a tengerből. De mivel mindennek az anyagi világban, ami rossz, el kell múlnia és át kell változnia a jónak természetébe, tehát mindenütt ez a törvény uralkodik, az átszellemesítés törvénye.
Az ember a maga fejlett vagy fejletlen fokozatával nagyban befolyásolhatja ezeknek a szegény ösztöni lényeknek előbbre jutását, vagy a természetükben való visszamaradását. Minden állat csodálattal és rettegéssel tekint az emberre, illetőleg a benne élő szellemre. Az ő homályos tudatával isteni lényt sejt benne (jól sejti) és mintegy bűvöletbe esik az első pillanatra.
De mivel az ember gonosz, és ellensége mindennek, ami él, így minden alárendelt életnek urává teszi magát. De éppen mert urává lett, így módjában is áll az életük könnyítésére vezetni azokat az; életformákat, amelyek szorosan hozzátapadva, vele egyidőben jelennek meg a földön.

szemlézte: Bíró László

hétvégéi filmajánló

Az otthagyottak 1. - Az elragadtatás után
https://videa.hu/videok/nagyvilag/az-ot ... OwzOwQloKH

[Karsay1958]

A gyülekezeti tagok felelőssége

Lajos szelleme Eszer médium által 1955. július 11-én

Angyalom, egyáltalán nem érzek semmit abból, amire te gondolsz. Sőt, hogy nyugodtabbnak látlak nagyon elégedett vagyok. Örülök neki, hogy hívsz, ezek után a gonoszban átvirrasztott napok után. Csak arra kérlek, ne engedd át magad a félelmek zsarnok uralmának, hogy rajtad uralmat vehessenek, mert ezek csak félelmetes árnyak, melyek minden megmozdulásod után képződnek az emberi lelkek gonoszra hajló természetében.
Még azok is, akiknek lelkében már-már utat vájt a jófelé való vágyódás, még egy-egy rossz mozdulattal megbántják azt a törvényt - amit ők maguk is tisztelnek és szeretnének, ennek áldásaiban részesülni –t.i. a szeretet és megértés, az elnézés és megbocsátás törvényét. Sajnos az emberi élet süppedékes iszapjában a lélek hamar egyensúlyt veszít és megbotlik még a jóban is, mert azt nem ismeri fel. Hát még, ha a jónak csak a látszata van meg.
Az ilyen egészen eltévedt lelkek meg egyenesen az élet dzsungeljének a ragadozói, akik azt hiszik, hogy nekik mindenhez joguk van, csak az emberek rosszasága gátolja őket abban, hogy hozzájussanak. És csak a fennálló törvények szigorúsága tartja vissza őket attól, hogy vágyaikat a maguk módja szerint kiéljék. De mindent kihasználnak, amit csak lehet, hogy akaratukat érvényesítsék. Hát ezeknek még meg kell tanulni gondolkozni.
Ez is úgy jött létre, hogy a fejlettebb, de hasonló lelkületű ember cselekedete kinyitotta a lehetőséget előtte. A sátáni elvektől irányított lelkek, mint a víz,vagy mint a levegő, úgy tódulnak be az ilyen nyitott ajtón. Azért kell nagyon vigyázni, hogy a jóra törekvő emberek közé ne juthasson egy is ezekből a fertőzött emberekből, mert ez nagy rombolást végez különösen ott, ahol az emberek már bizonyos jobb törvények szerint rendezkedtek be.
Azért nagyon nagy vigyázattal kell lenni, amikor az ilyen gyülekezeti együttesbe új tagot vesznek fel. Azért, mert valakinek hozzátartozója, vagy barátja még nem jelenti azt, hogy mindenképpen megbízható-e. És nem lehetnek különböző véleményen bizonyos dolgokban, mert az széthúzást és egyenetlenséget hoz létre és pártoskodás áll be. Az pedig nem az Isten útján haladókhoz méltó.
Előbb-utóbb szét kell hullnia az olyan gyülekezetnek, amelyben csak egy vagy kettő van ilyen, hátha még több is van. Az ilyeneket ki kell gyomlálni. Ha megbánja és megtér, akkor meg lehet bocsátani, de régebbi fokozati szintjén nem maradhat meg, csak ha már tanújelét adta teljes megtérésének. A teljes megtérésnek az a biztos ismérve, hogy nem is törekszik erre, hanem csendességben marad.
Ezek a te mostani, izgalmat okozó feltorlódott bajaid rövidesen elmúlnak, mert az ok elmarad. Letűnik a napja a gonosz lehetőségeinek és ezek a te ellenségeid örülni fognak, ha te nem emlékezel rá. De a további lehetőségeket ne engedd közeledni magadhoz. Most pihenj és jól aludj, hogy friss erőben köszönthessed az új és jobb eshetőségeket, mert most már jönnek.
Isten veled. Az Úr vezérelje minden gondolatodat és érzésedet az Ő útján.

szemlézte: Bíró László

UI:

Üzenet az SBK tagoknak
https://www.youtube.com/watch?v=76-zHObpFe0&t=14s

[Karsay1958]

A duálfelek vonzásáról

Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből, Lajos, a médium duálszellemének közléseiből

Ez az egyik legszebb tanítás a duálszerelemről, a duálkapcsolatról. Ez az a bizonyos házasság, mely “az Égben köttetett”és az egész öröklétre szól.

Angyalom, már nagyon várlak, mert már régen nem tudtam írni, csak akartam, de tudod, hogy nem jutott rá idő. Az idő pénz, azt mondják a földiek, így ha nagyon fösvényen méred az időt nekem, bepanaszollak kártérítésért. Hát úgyis sokkal tartozol nekem, de nem baj, majd valahogyan megfizeted az örökkévalóságban.
Nem leszek irgalmas, ha nem is akarod, akkor is velem kell lenned, mert valamikor régen, az örökkévalóság kezdetén, egy ragyogó harmatcseppben egyszerre éreztük meg, hogy az Isten milyen jó, hogy minket ilyen nagy szépségeknek az ismeretére teremtett meg. És még valami nagyszerű dolgot fedeztünk fel magunkban: azt, hogy annyira egyformán látjuk meg az előttünk megjelenő életet, egyformán érezzük meg mindennek a boldogító jelenlétét és egyformán siratjuk a hiányát.
Nincsen te, meg én, csak én van, mert az én tükörképem vagy te és a te tükörképed vagyok én. Ezt a hűséges tükörképét keresi minden szegény halandó földi ember az ifjúság idején. Erről álmodik, amikor már sok keserű csalódáson keresztül megérti azt, hogy minél lázasabban keresi-kutatja, minél többször merül le az érzelmek kohójába, minél éhesebb vággyal veti bele magát a boldogság kierőszakolásába, annál inkább eltompulnak lelki érzékszervei és nem tud már különbséget tenni, nem képes felismerni, ki való hozzá, kit kellene elkerülnie.
A finom lelki hatásokra már nem rezdülnek meg lelki húrjai, nem tud választ adni, mert a lélek csak a durva anyagban, a szem recehártyáján megjelenő kép hatására, érzékeny egy kicsit. A tetszetős külső, ami egy pillanatra a színek és formák kaotikus tobzódásában, talán valamennyire harmonikus összetételt mutat, már a szépség bizonyos feltételezését ébreszti a testi ember képzeletében és ebbe, a pillanatnyi megjelenésbe szeret bele a szegény, komoly cél nélkül lézengő földi vándor, és nagyokat csalódik, mert bizony a lelki érzéseik, vágyaik és törekvéseik egymással merőben ellenkezőek.

Azért van olyan sok és nagy nyomorúsága ezen a téren is a földi embernek, mert nem tud várni türelemmel, amíg egy hozzá hasonló lélek vonzódásához érkezik el, aki ha nem is „egy” vele, de hasonló vágyaik és törekvéseik nyomán közeli céljaik lehetnek. Ez azért fontos, mert a hasonló célú szellemi-lelki törekvésekben találkoznak gondolatban és érzésben és egy-egy pillanatra megpihenhetnek küzdelmeik fáradságától.
Ezek a pillanatok kellemes közös emlékekké alakulnak, melyek hosszú időre biztosítják mind a két fél részére a lelki együtt haladás eredményeit. Ezek az eredmények új, tisztább és magasabb rendű célokat és törekvéseket tűznek eléjük és könnyebb az együtt haladás. Minden ilyen élet közelebb hozza egymáshoz az együvé tartozó, egymás vonzását már messziről megérező duálfeleket, hogy egy következő életben, vagy a nagy mindenség bármely pontján találkozzanak és azután együtt folytassák az utat felfelé.
Azonban, ha még sok levetkeznivaló van lelkükön, akkor sajnos úgy szétszóródnak, mint a robbanóanyaggal telített kis ládika, és sok idő telik el, amíg ismét összevonzza őket az isteni közös cél, amelyet a Teremtő tűzött elejbük a teremtés pillanatában. Mert nem az ő egyéni gondolatuk, nem is az ő megismert céljuk az, ami őket összevonzza, hanem az a tikos cél, az isteni tervben elhelyezett feladat az, amit egyedül nekik lehet és kell elvégezni, mert erre egyedül csak ők rendeltettek.

Minél közelebb jutnak ehhez a célhoz és a feladat betöltésének lehetőségéhez, annál nagyobb az örömük és a boldogságuk. A lelkükben kiteljesedik valami, amit talán nem is tudnak felfogni, csak azután - később - tudják meg, hogy mi az, de mindig mélyebbre érnek teremtetésük céljához és egymás lelkének mélyén mindig jobban önmagára ismer mindegyik.
Az elválás fájdalma, a találkozás bizonytalanságának reszkető félelme akkor múlik csak el, amikor már nagy utat együtt hagytak el maguk mögött, isteni megbízatásuk feladatának nagy részét együtt töltötték be jól és helyesen. Akkor már nem tudnak messze elesni egymástól, de nem is lehetséges. Így megbizonyosodnak az ő lelki törvényükről, hiszen örömről-örömre lépkednek, boldogságról-boldogságra ébrednek mindig, az élet és egymás lelkének kincsesháza folyton érdekesebb.

Senki sem érti meg a fél szellemet úgy, mint a hozzátartozó, őt kiegészítő, másik fele. A külsőben csak az egész egység önmagát kifejező eredményét látják és értékelik, mert csak az az egységnek tökéletes kifejezője. Azért ez a kötelék felbonthatatlan. De amíg az ember eljut odáig, hogy az igazán hozzátartozó lélekkel találkozhat, de sok keserű fájdalmakat kell elszenvedni! De sok csalódásoktól sebes lélekkel kell a földi életet elhagyni!
Istenem, de sokszor úgy éreztem, hogy éles tőrök járják át a szívemet, amikor én is a színek és formák kaotikus összevisszaságában az úgynevezett „szép”-nek hódoltam. Amikor még én is úgy hittem, ha nem adják hozzám azt a leányt, akit előkelő családja és jónevelése szerint magamnak kiválasztottam, akkor valami nagy megaláztatás ér engemet. Nagyon sokszor megbántam és mégis, újra és újra beleestem ebbe a hibába. Nem tudom, ezért-e vagy más miatt, de mindig megcsalódtam. Még akkor is, amikor sokkal szegényebbet vettem feleségül.
Most már tudom, hogy egy régi bűn átka kísért addig, míg veled nem találkoztam, de lehet, hogy még akkor is az zavarta meg az életemet. De már tudom, hogy ez elmúlt és nem jön vissza az árnyék, ha a valóság megsemmisült. Én már nagyon számolom a napokat, talán sok nap lesz belőle még, de nem nagyon sok év, mert a nagy nélkülözés ideje lejár most már és nekem is színes lesz az életem.

Most már minden ki fog egyenlítődni és a nagy elszámolásnál nekem is jut egy boldog reménység, hogy amiért annyit lemondtam, annyit nélkülöztem, azt nem veszíthetem el. Mert bizony nem kerestem én senkit az én csalódásaim után, aki megértsen; eszembe sem jutott! Sőt! Bizonyos ellenszenvet éreztem minden lányos család iránt, mert tudtam, hogy öregapám után jelentős vagyon marad rám és az szemet szúr az eladósorban lévő lányok anyjánál. Nem, és nem! Én magam akartam élni anyámmal, ha öregapám meghal.
És mégis! Olyan lettem, mint a holdkóros! Ismeretlen vidékeken, farkasos téli időben is mentem órákon keresztül lovon, csakhogy lássalak. Nem én voltam, hanem valaki más, aki ezt cselekedte. A lelkem mélyén felébredt tükörképed: az én lelkem másik fele. A kisgyermek álmainak tündére, akit a végzet mutatott meg akkor, hogy mire megnövök ráismerjek örök végzetemre. A végzet szépnek öltöztetett fel akkor,... de mindegy. Az a szépség elmúlt, mint a reggeli köd.
A jó Isten azóta más, romolhatatlan szépséget adott és ez nem öltözet, nem színek és formák összeállítása, hanem valóságos szépség, mert az isteni jó és igaz törvénye alkotta meg lelked formáját. Ami szép van benned, az az Isten gondolata, terve, kialakuló, bontakozó formája. Ami zavarja ezt a harmóniát benned, azt leveted nemsokára. És lépkedsz virágról virágra, könnyű, színes lepkeszárnyakon. Az én lelkem érzései virágerdőkkel várnak haza téged az örök nagy érzések világába. Isten veled!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Kaptam egy érdekes levelet, amiben egy baleset miatt kómába esett fiatalember miatt egy hozzátartozó érdeklődött a kóma állapotáról.
A kóma érdekes dolog, mert ilyenkor több dolog történik a lélekkel.

A lélek nem akar elmenni sok esetben, és nem tudja, hogy mit tegyen.

Sok esetben nem szakadnak el azok a fluidikus kötelékek, melyek összekapcsolják a lelket a testtel, így a fizikai test éterikus (élet) energiái további táplálást kapnak.
Ilyenkor csak a fizikai test működik, mert a lélek nem kapcsolódik be, mint irányító a fizikai testhez, és ezért is „működésképtelen” a test.
Sok estben azonban - és erre sok gyakorlati példa is van – más lélek fog visszajönni a fizikai testbe, akinek már nem kell megtapasztalni a születés gyötrelmeit, hanem egy előre elkészített testet kap „ajándékba”, és innen folytatja munkáját.
Ezzel kapcsolatban is van komoly szellemi irodalom, de inkább én a gyakorlati részét nézem, én magam beszéltem sok olyan emberrel akivel ez megtörtént, pontosabban olyannal, akinek a szeretettje került ilyen helyzetbe, és egyértelmű volt utána, hogy nem az jött vissza a fizikai testbe.
Van, amikor ugyanaz a lélek jön vissza, de egy másik része a léleknek.
Na, ez mit is jelent?

Amikor a fizikai síkra leszületünk a lelkünknek az a darabkája születik le, amelyiknek éppen valamit meg kell tapasztalnia. A lélek többi része az asztrálsíkon várakozik. Hacsak nem született le egy másik fizikai testbe, ugyanis ezekben az időkben a karma feltorlódások miatt az is lehetséges, hogy egyidőben mind a hét lélekdarabkánk leszületik külön – külön egy fizikai testbe, ami azt jelenti, hogy akár egy időben mondjuk hét „karsaypisti” van jelen
(duál - felenként). Így az is lehetséges, hogy egy másik lélek cseréje történik kómás esetben.
A balesetek például lehetnek figyelmeztető, karmikus jellegűek, de bármilyen hihetetlen, lehetnek véletlenek is! Egy háborúban se áll minden golyó mellett egy angyal, aki vigyázz ránk, ez képtelenség.

A változások világában, ahol élünk sok minden megtörténik, aminek nem kellene megtörténnie, és sok minden nem történik meg, aminek meg kellene történnie.
Ha a baleset nem volt betervezett, akkor nagy eszmecsere folyik a „láthatatlan világban”, hogy mi történjen a lélekkel, vissza tud-e térni, vagy lehetőséget kap egy másik – szinte azonnali – visszaszületésre, vagy más fog visszatérni a meglévő, esetleg roncsolt fizikai testbe megtapasztalni.
A kóma ideje alatt születik a döntés, de azt is figyelembe kell venni, hogy sok esetben a lélek már régen elment volna a fizikai síkról, de az orvosok erőszakosan modern eszközökkel életben tartják a testet! És ebben az esetben a lélek már régen elment az asztrálsíkra, de a test működik. Vannak esetek, amikor évek múlva magához tér a beteg, és ezek azok a csodák, amik életben tartják a reményt a hozzátartozókban, de ilyenkor már nagy esetben más jön vissza.
A visszajött embernek vannak régi emlékei, de észre lehet venni, hogy ha más jön vissza, akkor csak történésekre emlékszik (persze ha az agy, a szellemi „antenna” nem sérült), mert a fizikai síkon történt emlékek az asztráltestben tárolódnak, és ahhoz minden szellemi lény hozzáférhet, olyan, mint egy nyitott könyv, az érzelmi történések a mentál testbe kerülnek, erre a másik lélek nem tud rákapcsolódni. Így ha nem emlékszik a kómából visszatért emberi lény a kedves szavakra, az érzelmi dolgokra amit kapott életében, akkor nagy eséllyel más jött vissza helyette.
Ami még fontos dolog olyan esetben, amikor másik lény jön vissza, hogy egy idő után átíródnak a fizikai testre a másik lélek tulajdonságai, más lesz a jelleme, viselkedése, sőt még a fizikai teste is képes átváltozni! (Hasonlóan, mint egy erősebb megszállottság esetén)

Karsay István

UI:

Lélekcsere
https://www.youtube.com/watch?v=KrlpbDEt_cw&t=33s

[Karsay1958]

Miért nem kell nekünk emlékezni, avagy a reinkarnáció egyik fontos alapja.

Most egy nagyon érdekes megközelítésben fogok rátérni a reinkarnáció azon részére, hogy miért nem kell nekünk emlékezni előző életeinkre?
A szellemvilági tanítóink elmondták, hogy a saját érdekünkben nem nagyon engednek emlékezni semmire, a regressziós hipnózisok is csak akkor sikerülnek, ha valamiért a fejlődésünket szolgálják, különben megtévesztenek minket. Megjegyzem erre a saját elménk a legjobb megtévesztő, legtöbb esetben regresszióban azt látjuk, amit legbelül szerettük volna, és erre visszaigazolást kapunk.

Annyit tudni kell, hogy a „végső elszámoltatási vizsgán” nem egy élet, hanem életek összegzése lesz ami hatással lesz majd ránk, és Isten kijátszhatatlan Törvénye alapján ezek irányítanak majd minket oda, ahova rezgéseink alapján menni kell.
Ha emlékeznénk előző életeinkre, és esetleg kiderül, hogy mondjuk náci tömeggyilkosok voltunk, akkor lehet, hogy feladnánk ebben az életben a törekvéseinket.
Jó példa erre a következő eset: Egy kislány megkeresett, hogy a 48 éves anyja párszor megcsalta az apját, eléggé sokat ivott és részegeskedett nagyon sokig, kicsapongó életet élt. Aztán valami csoda folytán rájött, hogy ez erkölcstelen, és abba kellene hagyni! DE ekkor írtunk 2009-et, és az anyja szerint 2012-ben világvége lesz, és akkor erre a kicsi időre már úgyse tud rendbe hozni semmit, és folytatta az eddigi életét!

Mi is könnyen így járnánk, ha megtudnánk valamit előző életeinkről.
Persze azért sokan, spirituális fejlettségünk miatt elégé sok infóhoz jutnak intuíció útján, de általában ezt aki kapják, már fel tudják dolgozni.
Visszakanyarodva eredeti gondolatunkhoz, biztosan nagyon sokan már elhatározták, hogy egy teljesen új életet szeretnének kezdeni. Az új élet váltásához nagyon sok minden hozzátartozik, amiért a régit elszeretnénk felejteni.
Egy rossz szülői háttér megalázott gyerekkorral, ahol esetleg vertek is minket.
Egy rossz házasság, ahonnan menekülni kellett, és sok esetben ismeretlen helyre, ahol senki nem ismert minket.
Rossz döntésekkel tönkretettük eddigi életünket, és most új lappal, tapasztalatokkal felvértezve akarunk bizonyítani, hogy alkalmasak vagyunk arra, hogy mindent újra kezdjünk, és bizonyítsunk magunknak, és még hosszú a sor!
De sajnos a lélek emlékszik, és bennünk van a sok sérelem, tapasztalás, ami lehet jó és rossz is együtt, és a visszaemlékezés fáj, néha feltörnek magányos estéken ezek, és befolyásolják döntéseinket is, akár embertársainkról, akár esetleg üzletfeleinkről van szó. Ezek a régi emlékek a terhekkel együtt mély nyomot hagynak a lelkünkbe, és akár lelki betegségként kiíródhatnak fizikai testünkre! Páran, akik olvassátok ezt az írást biztosan kezdtetek már párszor új élete, nem egyszerű, és tudjátok, hogy miről beszélek.
Feleségemnek aki most 22 éves nagyon rossz gyermekkora volt, próbáljuk feldolgozni az emlékeket, de nem egyszerű, sok éjszakai sírásnak voltam emiatt tanúja. A pszichológus szerint feldolgozni legalább annyi idő a gyakorlat szerint, mind ameddig tartott a traumás élmény, nálunk történetesen minimum 14-16 év! (mondjuk én szerencsésen lerövidítem ezt az időt, de így is eltart egy darabig, három éve dolgozom már a problémán, és sikerrel))
Itt térek rá arra, hogy miért is nem emlékezünk előző életeinkre történéseire.
Amikor leszületünk pár év múlva azonosulunk a fizikai síkkal teljesen, és törlődnek a szellemi emlékeink is. (megjegyzem sok fiatal gyermeknél ez nem történik meg, és sok mindenre emlékeznek vissza, de ezek már az új kor gyermekei)

Képzeljük el, ha visszaemlékeznénk előző életünkre, esetleg több életre, a lelkünk képtelen lenne feldolgozni a sok traumát, hiszen elég csak egy élet eseményeit feldolgozni, akár a saját életünk bizonyos részeit!
Ezért ne is keressük előző életeink történéseit, próbáljunk meg teljesen a mában élni, éppen elég ezt megélni, és akár előző napi dolgainkat lelkileg feldolgozni, főleg ha rossz döntést hoztunk. Azért azon se keseredjünk el,mindent tegyünk el tapasztalatnak, és ne felejtsük, csatát lehet veszteni, de háborút nem!
Különben ha esetleg olyan lelki eredetű betegségünk van, ami nem szerepel a sorsunkban, általában úgyis kapunk lehetőséget arra, hogy ebből kigyógyuljunk. Egyszer tanúja voltam egy regressziós hipnózisnál egy fiatalember azonnali gyógyulásának. Sántított a lábára, és az orvosok semmilyen fizikai elváltozást nem találtak nála ami ezt okozná. Kiderült, hogy egy előző életében elégették máglyán mint boszorkányt, és nem ölték meg a máglyán pár perccel előtte mielőtt felcsaptak a lángok, és égették a lábát mire elájult a fájdalomtól. A lélek erre emlékezett, és magával hozta. A hipnózis után sántítás nélkül járt tovább a fiatalember.
Ez a történet az , amikor a kivétel erősíti a szabályt, ne keresgéljük előző életeinket,próbáljuk meg a legjobban ezt megélni. Ha gyógyításra van szükségünk dogoznak rajtunk odaát a segítők.
Alapszabály, az is, hogy nem az a fontos, hogy van-e élet a halál után, hanem az, hogy van-e élet a halál előtt?

Írta: Karsay István

Budapest, 2013-02-24

UI:

https://www.youtube.com/watch?v=Bj9mLCYPiG0&t=159s

https://www.youtube.com/watch?v=rUtSzX9YjVY&t=2s

[Karsay1958]

Isten országa tibennetek van - Felvezetés

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 1997.április 6.

A mi Urunk mondja: „Az Isten országa tibennetek van”. Pilátusnak viszont így mondja: „Az én országom nem e világból való”. Ha ezen elgondolkodtok, akkor rá kell jönnötök arra, hogy a mennyek országa nem hely, hanem állapot. A mennyek országa ugyanis nem fent, nem alant, nem Keleten vagy Nyugaton van, hanem, miként az Úr mondja: „tibennetek van”.Tehát, hogy az emberben mennyei állapot legyen, ez teljesen tőle függ. Amilyenek az ő érzései, gondolatai, törekvései és vágyai, aszerint alakul a benső állapota, aszerint képes az erők világában a magasabb rendűhöz vagy az alacsonyabb rendűhöz kapcsolódni.
Ha lelkében harag, ellenszenv, gyűlölet, bosszúállás, gyilkos ösztönök és szándékok munkálnak, akkor benne a gyehennának, a pokolnak tüze ég. Tehát nincs benne az Isten országa.Valaha réges-régen, amikor még nem is volt ember, Isten csodálatos és tiszta teremtményeként, valóban magában hordozta a mennyek országát. Mindazok a képességek, tulajdonságok és lehetőségek, amelyek Isten országát, Istennek országává teszik, azok a teremtményekben voltak. Ezek az érzések, törekvések, vágyak, a tökéletesedésre való eljutás és annak folyamata, boldogságot adott minden teremtménynek és összekapcsolta őket az Atyával, Aki mindannyiunk Teremtője.
Az Atya, Akiről az Úr itt, e bűnös Földön úgy nyilatkozik: „Én és az Atya egyek vagyunk”. Minden bizonnyal azért mondta, mert valóban egyek voltak gondolatban, érzésben, törekvésben, cselekedetben, tisztaságban. Azért mondhatta ezt az Úr, mert az Ő akarata, az Ő vágyai, az Ő megszerzett képességei olyanok voltak, mint a teremtő Istené, tehát egy volt Vele szándékban is.
Tehát ezen az alapon az emberben is benne lehet a mennyeknek országa, de benne lehet a pokloknak tüze is. A tiszta állapotokban a teremtmény szabadon kifejezésre juttatja és juttathatja, ami benne van és ezáltal újabb boldog állapotokat és lehetőségeket teremt, ami rá visszavetülve, neki újabb boldogságot hoz. Ettől a boldogságtól nap mint nap színvallást tesz az ő Teremtőjének, az ő Istenének az ő hitéről, az Isten iránti szeretetéről, arról hogy Istent elismeri Teremtőjének és hogy szándékai, törekvései, szellemi tulajdonságai szépek és nemesek. Mivel ilyen volt a mi Urunk, a Jézus Krisztus, ezért mondhatta Magáról, hogy: „Én és az Atya egyek vagyunk”.
Ezekben az állapotokban a teremtménynek nincs szüksége semmiféle csoportra, semmiféle vallási felekezetre, mert benne van az Istenben. Mert az Isten világában, az Isten lelkületében él. Olyan, mint a vízcsepp a nagy tengerben, amibe belesimul és ugyanazok a vízcseppnek is a tulajdonságai, mint az egész tengeré. De nem úgy később, amikor a teremtmény már emberré lőn. Ez már megváltoztatja a képet, mert sok-sok gonosz indulat, bűnös tulajdonság telíti őt és ezáltal száműzi magából vagy megsemmisíti magában azokat a tulajdonságokat, amelyek isteni származására utalnak, amelyek őt az Atyával eggyé tették, amely tulajdonságokkal ő és az Atya eggyé lehettek.
Választófal emelkedik és a sok-sok bűn, téves elgondolás, helytelen magatartás, csúnya beszéd, gonosz indulatok, amelyek a szívben tombolnak, elválasztják őt Atyjától, Teremtőjétől. Olyannyira, hogy itt a Földön az anyagi testben már egyáltalán nem érzékeli ezt a kapcsolatot és sok esetben hinni sem képes, hogy Isten van, Isten az ő teremtője, Isten létezik és egy mindenek felett álló teremtő hatalom, a teremtésnek, az életnek és a szeretetnek forrása.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Isten országa tibennetek van
Adai közlés - Új 2022-es esztendő
A földön mindenkinek van elhivatása
A sors kidolgozásáról
A homoszexualitásról
HANG - Van-e együttes feladatunk
A hüje Popec
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqhFOo_ ... Q?e=zBeIYB
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=K4gN45HvwRw
https://www.youtube.com/watch?v=MMexLGNB6Jo
Evangéliumi spiritizmus – A Névtelen Szellem tanítása Eszter mémédium útján –
I kötet 1-2 rész – Hangoskönyv (Lilla)
Ehhez hozzá kel füzzek egy kedves kis megjegyzést. Lilla egy nagyon boldog és hálás anyuka, akinek két csodálatos ovodáskorú kisfia van. Ő a legodaadóbb felolvasója a csoportunknak és szabad idejében, ha a családi teendői engedik felolvas. A gyermekei megszokták, hogy minden áldott este meseolvasással altatják őket, a minap viszont arra kérték édesanyjukat, hogy a felolvasással szeretnének elaludni, ezért ez így is történik az anyjuk mérhetetlen örömére.

https://www.youtube.com/watch?v=mlgRwO4NhX0&t=29s
Jelenések 44. – A győzelem és erő - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=FVER_C7_a1s&t=30s
Jelenések 45. – Próféciák az USA-ról - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=sxnwaXuBA1w
Rivális szívek – Romantikus vígjáték

https://www.youtube.com/watch?v=YxI3o4M2oeA&t=4282s
Szent szív – Egy megható megtéréstörténet

[Karsay1958]

Az őrszellemekről

Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 51
Az őrszellemek annyira magas szellemek, hogy jellemzésükre csak ennyit mondhatok: ők az Isten kegyelmének hordozói. Az őrszellemek a lelki természet hasonlósága szerint kapják védenceiket, mégpedig nemcsak egy védencet, mert egy-egy ilyen magas szellemnek, aki az Isten kegyelmének hordozója, sok-sok védence van, akik a lelki hasonlóság folytán éppen ez által a szellem által nyerhetik meg az ő lelki fejlődésükhöz szükséges erőket, utasításokat és világosságot.
Az ilyen őrszellemeknek a maguk helyén, a maguk állomásán nagyon sok tennivalójuk van. Munkálkodnak és dolgoznak azokban a csoportokban, amelyek reájuk vannak bízva, mégpedig mindegyiknek érdekéért külön-külön, valamint az egésznek együttes érdekeiért, hogy azokat a fejlődés rendjén előbbre vigyék. Mind a szférákban, mind a földi életben bizonyos kidolgozott tervek szerint tevékenykednek. Ezeket a terveket az őrszellemek a maguk csoportjában előkészítik, kialakítják és a beteljesülés felé terelik.
Minden szférának vannak magasabb rendű őrszellemei, és minden szférának minden rétegében vannak külön őrszellemek, akik egy-egy ilyen csoportnak a vezetésével, irányításával és fejlesztésével vannak megbízva. Az őrszellem személye is változhat egyénenként aszerint, hogy a védenc milyen színhez, milyen árnyalathoz hasonul fejlődése folyamán. Vannak szellemek, akik három, négy, sőt több életet is a lelkük egyetlen oldalának a kicsiszolásával töltenek el, és mégsem képesek azt kidolgozni. És egészen addig, ameddig egy-egy ilyen célt el nem érnek, egyugyanazon őrszellem hatásköre alá tartoznak.
Az álomvilág mintegy átmeneti állapot, a magasabb rendű világokból lesugárzott igaz és jó átvételére szolgáló réteg. Amely lélek a földi testben megérzi a jónak hatalmát, és ahhoz pártol, az az álomállapotában abba a világba helyezkedhetik át. Amely lélek pedig a rosszhoz pártol, az az álomvilágban a föld fokozatánál sötétebb árnyalatban veszi át mindazokat a gonoszságokat, amelyek őt a földi életben foglalkoztatják, megkeményítik és a kárhozatra előkészítik.
Egy földi életen keresztül két vagy három őrszellemet is kaphat a földi ember, például ha több féle életfeladata is van. Ha a próbát kiállja és a számára előírt szinvonalat eléri és a jóhoz pártol, akkor megkezdődik a terv megvalósítása, s ezzel a szellem emelkedése. És akkor az, aki addig mellette volt, más munkát kap, ő pedig egy magasabb rendű vezetőt. De ez alatt az egész idő alatt még mindig ugyanannak a magasabb rendű őrszellemnek a fennhatósága alatt marad. Ha azonban lefelé csúszik, akkor elveszti őrszellemét, és alacsonyabb fokozatú őrzővel kell megelégednie.
A fejlődés minden vonalán vannak magasabb rendű és alacsonyabb rendű őrszellemek, akik munkálkodnak, vezetnek, fejlesztenek a saját lelkierejükkel és vigyáznak azokra, akik abba a természetbe tartoznak, hogy elvégezzék a munkájukat. Mert minden léleknek külön-külön elvégzendő munkája van. A szférákban rengetegen élnek, akik mind különböző hivatásokat töltenek be. Vannak, mint mondom, minden rétegben, minden törvényben, minden színben és árnyalatban tanuló szellemek, és vannak tanító szellemek; vannak dolgozó, munkálkodó szellemek. Vannak, akik ezeknek a munkáit átnézik, felülvizsgálják; és vannak, akik mindezeket összegezik és egybeolvasztják, hogy az összhang, a tökéletesség minden vonalon meglegyen, és hézagot ne szenvedjen.
Az alázatosság az erényeknek, úgyszólván a gyökere. Mert akiben nincsen alázatosság, az mindent csak felületesen tud elvégezni, és a nem alázatos lélek sokkal többet szenved, mert sokkal többet kell kísérleteznie, ameddig rájön arra az igazságra, hogy mindent pontosan és alaposan kell elvégeznie.

Szemlézte: Bíró László

Mi várható 2023-ig?
https://www.youtube.com/watch?v=YpTRHuHOnzU

[Karsay1958]

A felemelkedés útja 1/3
Részlet szabadon a Névtelen Szellem "Evangéliumi spiritizmus" című könyvének harmadik kötetéből.

Jónak lenni nem az emberi ész dolga, mert emberi ésszel nem képes jó lenni senki. Hogy jó lehessen valaki, szívvel-lélekkel át kell magát adnia Krisztusnak, annak a nagy Tanítónak, aki előttünk járt, és aki az ő példázataiban és tanításaiban most is veletek van, és velünk van. És aki az ő Lelkének szeretetével erősít, támogat, bátorít, világosít bennünket, hogy el ne essünk és le ne térjünk arról az egyenes útról, amit Ő mutatott meg nekünk.
Folyton-folyvást az ő kezébe ajánlott lélekkel, az Ő általa megmutatott világossággal és a Tőle lesugárzott erővel és segedelemmel járhatjuk csak meg az utat, amely felfelé, a jó felé vezet bennünket. Mert még ha van is az emberi léleknek valamije a jóból, amelyet már az életei folyamán a tapasztalatokon keresztül magának leszűrt, mégis itt van az ellentét világában, ahol minden de minden tévelygésen épült fel és a tévelygés útján halad előre.
S hogyha egyszer a végzete, a sorsa egy kiszabott pályán előrelökte, akkor nem áll módjában az emberi léleknek a maga erejével megállania, csak ha abba az egyetlen szálba fogódzkodik, amely őt Istennel köti össze. Ez az a szál, amely a lélek legmélyén, a lélek legbelsejében érezteti hatását, nem pedig a külsőben.
A külső emberen keresztül soha senki jobbá nem lett. Büntethetitek az embert, megbosszulhatjátok, elvehetitek az életét bűnei és tévelygései következményeként, összetörhetitek a felismerhetetlenségig: de ha a jót a lelkébe bele nem ültetitek; mindezzel jobbá nem válik. Olyan igazság ez, amely meg nem másítható. Mert ha ez a világ az ő bűneiben, tévelygéseiben, tévedéseiben, gyötrelmeiben ki tudta volna magából termelni a jót, az igazat, nem lett volna szükség az áldozatokra.
Az áldozatok hintették bele a jót a világba. Mert kellett, hogy valaki elültesse a jót, hogy valaki jót és igazat hagyjon itt; kellett, hogy az ő jó és igaz lelki termékeivel a földön testesüljön, hogy itt megpecsételje azokat.
Ezért voltak szükségesek a mártírok, ezért voltak szükségesek azok a nagy önmegtagadó életek és azok a szomorú halálok, amelyekkel ezek a szellemek az ő ittlétüket megpecsételték. Minél több jót, minél több igazat hagytak itt, annál több szenvedés vette őket körül. Mert hiszen a jó ellensége a jobbnak. Mindezek közül pedig a legnagyobbat, a legtisztábbat, a legigazabbat, a legbensőségesebbet, a legfelemelőbbet és a legmegszentelőbbet Ő hagyta itt: a mi Urunk!
Valaki ehhez az itt maradt jóhoz és igazhoz appellál, valaki ezt az Életet úgy ismeri meg, mint Istentől küldött Szabadítót, az hatalmas és erős lesz. És valaki rálép arra az útra, amelyet Ő jelölt ki, amelyet Ő mutatott meg, amelyre az ő szenvedése, az ő önmegtagadása és az ő szeretete sugárzik reá, tehát felveszi az ő keresztjét, és azzal a türelemmel és engedelmességgel hordozza, azt, amely türelem és engedelmesség feltétlenül szükséges ennek az életútnak a megjárásához: annak hirdeti, a Szabadító a bűnök bocsánatát. Annak hirdeti a lelke megtisztítását, hirdeti az ő kegyelmének hozzá való lesugárzását, ígéri az ő segítségét és biztosítja arról, hogy Ő kezébe veszi a sorsát. Ha pedig Ő valakinek a sorsát a kezébe veszi, az nincsen elveszve; s legyenek bár mégolyan bonyolult múltú számlái az igazság törvényével szemben, Ő kiegyenlíti azokat, mert mindazokon a lehetőségeken és eshetőségeken végigvezeti, amelyeken a szegény gyötrődő, bűneinek súlya alatt roskadozó lélek egyedül, önmagában, minden segítség nélkül soha, örökké nem lenne képes végighaladni.
Ezt hirdetem én nektek; ezt akarom mindnyájatok lelkébe beleírni, hogy ragadjátok meg az alkalmat, ne térjetek el Krisztustól, hanem tárjátok ki Neki, a szíveteket, hogy ő beleírhassa az ő nevét, hogy a ti lelketek azt soha el ne felejtse. Beleírhassa az ő törvényét és az ő ígéretét, amelyre támaszkodva a ti szegény, gyenge, beteges és a jóban megállni képtelen lelketek érezze ezt az ígéretet akkor is, amikor őt sorsa a legnagyobb fájdalmak mélyére dobja, hogy akkor is fel tudjon állni a lélek, akkor is tudjon hinni és remélni. És ha a kísértések mégolyan borzasztó sötét árnyékot festenek is eléje, akkor is megtalálja a kivezető utat.
Aki már végigment ezen az úton, az meglátja azt a csodát, amelyet az ember lelke addig el sem képzelhetett; meglátja, hogy őt az Isten kegyelme felemelte, megsegítette, megtisztította, megmosta a legnagyobb áldozati Bárány vérében: a mi Urunk, a Jézus Krisztus áldozatában.
Ezt a csodát, ezt az újjászületést akarom én nektek, földi embereknek adni, hogy ne álljatok meg a tévelygések világában és semmiféle emberi igazságban, így a karma igazságában se bizakodjatok, s felettébb ne bölcselkedjetek. Mert a karma igazságát felbontja az Úr kegyelme, és véghezviszi a megváltás művét a ti életetekben, ha hisztek abban, amit egyáltalában el sem gondolhattok, mert hiszen az igazság szerint lehetetlent teszi Ő lehetővé.
Ezt az ember az ő okoskodó eszével be nem fogadhatja, de befogadja a lélek, amikor a külső, okoskodó ember összetörik. Amikor a külső ember sötétséggel, a halál sötétségével és a fájdalmak rettentésével van körülvéve, amikor az ő igazsága mint köd és pára szétfoszlik körülötte, amikor minden emberi reménye, tudása, bölcsessége megszűnik, semmivé válik. Ilyenkor a lélek az ő kicsinységének és gyengeségének tudatában bizony kéri és lekönyörgi a kegyelmet! És csak akkor hajolhat le hozzá a Kegyelem, hogy felemelje a lelkét a megismerésnek arra a fokozatára, amit az ember a maga emberi mivoltában sohasem lenne képes elérni.
Le kell tehát vetkőznötök minden olyan igazságot, amelyet mint emberek alkottatok meg magatoknak, és úgy kell odaállanotok Isten elé, mint az a lélek, aki az élete utolsó pillanatában érzi, hogy mindentől megfosztja őt a kérlelhetetlen, hatalmas, nagy törvény: a halál törvénye, s mindent itt kell hagynia: bölcsességét, dicsőségét, tudását. Hiszen látnia kell a léleknek, hogy az agynak egyetlen kicsiny betegségétől semmivé válik a bölcsessége, porrá és hamuvá omlik a tudása és szertefoszló köddé a dicsősége, és eléje mered a nagy bizonytalanság sötétsége, amelybe őt a halál törvénye hívja.
Szükséges, hogy a lélek mindezeket már előbb levesse magáról, mielőtt még ez a pillanat bekövetkeznék; mert aki ezeket le nem veti, az nem látja meg a sötétségben felvillanó fényt, a Krisztus lábai, nyomát a halál csarnokában, és minden hite, minden igazsága dacára fél és remeg, mert a lelke minden hitével a mulandó igazsághoz tapadt.
Szükséges, hogy a lélek kétségbeesésében, erőtlenségében, gyengeségében gyötrődve, belekapaszkodjék a Kegyelem lenyújtott segítő kezébe, hogy Krisztus őt minden mulandótól megtisztítva, felemelhesse.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A felemelkedés útja 2/3
Részlet szabadon a Névtelen Szellem "Evangéliumi spiritizmus" című könyvének harmadik kötetéből.

Amikor ezt megértitek, testvéreim, amikor ezen átmentek, akkor látjátok csak meg, hogy mit akartam én nektek adni; akkor látjátok meg Isten kegyelmét, amelyet a ti emberi bölcselkedésetekkel, okoskodásotokkal, igyekezetetekkel el akartatok magatoktól hárítani.
Boldogoknak mondom azokat, akiknek nincs szükségük a gyötrelmekre, akiknek nincs szükségük arra, hogy a halál sötét réme álljon eléjük; akiknek nincs szükségük arra, hogy az igazság törvénye mindattól megfossza őket, amit maguknak felépítettek és kiépítettek, mert a lelkük kész az elfogadásra, kész az Isten előtt önszántából mindent levetni magáról.
Boldogok azok, akik készek magukat teljességgel megalázni, hogy az Isten kegyelme öltöztesse fel őket azzal a tudással, azzal a hittel és bizonyossággal, amire a lelküknek szüksége van, hogy megláthassák a fénylő lábnyomokat, amelyeket Isten Fiának léptei hagytak hátra e szomorú és sötét törvények világában.
Boldogoknak mondom azokat, akik ujjongva fogadják Isten kegyelmét, kitárják szívüket, és hajlandók minden emberi dicsőségről, bölcsességről és tudásról lemondani, hogy Isten az ő szívüket átalakítsa és kicsinnyé, egyszerűvé, alázatossá és gyermeteggé tegye. Ezek ezzel az egyszerűséggel, kicsinységgel és alázatossággal átmennek a halálból az életre. Ezek mindenben meglátják az Isten akaratát, mindenben fel tudják fedezni Isten kezének nyomát, s mindenért hálásak tudnak lenni. Ennélfogva az ő életük — ha szenvednek és gyötrődnek is — csupa boldogság, csupa megbizonyosodás, mert hisznek és tudják, hogy Isten velük van és ők lépésről-lépésre megbizonyosodnak arról, hogy Isten szereti és boldoggá akarja őket tenni.
*
A régi zsidók, akik magukat Isten kiválasztottainak tartották, akik a maguk törvényét minden más törvény fölé helyezték, ebben a hitükben lassanként gőgösökké lettek és kiválasztottságuk érzetében a szívük megtelt azzal az érzéssel, hogy ők a jónak és igaznak birtokában vannak. Így az Isten igazságát, amelyet nekik Mózes által nyújtott, kiépítették, kibővítették az ő emberi igazságukkal, és az ő emberi igazságuk kiépítésével helyet hagytak az igazság megkerülésének és annak, hogy ahhoz az ellentét is hozzáférkőzhessék. Így addig formálták, addig igazgatták azokat az igazságokat, míg az ő emberi igazságukon keresztül az ellentét igazsága is hozzátapadt és megfertőzte az ő törvényüket.
Ebben az ő elhibázott és elfordított igazságukban magukat annyira erőseknek érezték, hogy mikor lejött hozzájuk az Isten Fia, Akit vártak, Akit óhajtottak, Akihez minden reményüket fűzték, mivelhogy Ő a törvény lényegét, az Isten direkt szavát hozta magával: az ő kifordított és megfertőzött törvényismeretük szerint nem voltak képesek felismerni Benne azt, Akit vártak, Akit óhajtottak, Akiben reménykedtek. Mert a szemüket elfátyolozta és meghomályosította a saját igazságuk, és a lelkük a saját igazságára támaszkodva képtelen volt felismerni az Isten Igazságát, Aki testbe öltözött és ott járt közöttük.
Jól vigyázzon azért minden emberi lélek, akár kereszténynek, akár zsidónak nevezi magát születés szerint, hogy az isteni igazságot ne engedje a lelkében eltorzítani, és ne igyekezzék azt kiépíteni az ő emberi bölcsességével! Mert ha ez a lélekben megerősödik, és az ember arra támaszkodik, akkor a lelke elhanyagolt és gyenge marad, lelki szemei elhomályosulnak, lelki fülei megsüketülnek, és nem hallja meg a Lélek szavát, nem hallja meg az Isten szavát. S bárha előtte megy, vele beszél, egy levegőt szí vele, mégsem ismeri fél az Isten szavát, nem ismeri fel a testté lett Igét, sőt nemcsak nem ismeri fel, de emberi igazságával keresztfára juttatja az Isten Igazságát!
Azért azt mondom, vigyázzatok! Akinek füle van a hallásra, hallja, mit beszél a Lélek, hallja, mit beszél az Isten Lelke! Mert az Igazság Lelke nem mondja soha, hogy itt vagy ott a Krisztus; nem mondja soha, hogy a megszentelt falakon bélül hallatszik az Isten beszéde, mert Istené az egész világmindenség, s Isten Szelleme nem hagyja Magát falak közé zárni, hanem az Isten Szelleme keresi az élő, kutató és alázatos lelkeket, hogy azokon keresztül munkálkodjék és hathasson tovább.

szemlézte: Bíró László

UI:
A FÉLELEMTŐL A MEGVILÁGOSODÁSIG
https://www.youtube.com/watch?v=oSxHAElecTA

[Karsay1958]

A felemelkedés útja 3/3
Részlet szabadon a Névtelen Szellem "Evangéliumi spiritizmus" című könyvének harmadik kötetéből.

Istennek nincsen szüksége megszentelt falakra; Istennek alázatos lelkekre, az ő szeretetét befogadó szívekre van szüksége, amelyeket Ő az ő beszédével megtisztít és megszentel.
Ne feledjétek el, hogy azokat, akiket ti ma tálán megvettek, mint emberek — mert azok ma még nem ismerik az Isten szavát — Isten az ő kegyelmével megkeresheti, földre sújthatja, és lehánthatja a lelkűkről a kőnél keményebb gondolatokat és érzéseket, megvilágosíthatja a szellemüket. És akik ma még be vannak a kőnél keményebb rétegekbe zárva, akik ma még nem hisznek, akik ma még semmi ismerettél sem bírnák, akik ma tálán még gonosztevők: Isten az ő kegyelmével öszszetörheti. És a külső énjüket összetörve, a belső énjük felfigyelhet, és összetörtségükben a lelkükben visszhangra találhatnak az Isten igazságának szavai, és megtérhetnék és megelőzhetnek az Isten Országában az ő egyszerűségük és álázatosságuk által mindnyájatokat, akik az igazságot már ismeritek.
Egy a fontos dolog: hogy az ember tanuljon meg Isten előt megalázkodni és engedelmeskedni. Ismerje be, hogy ő kicsiny, gyenge és tudatlan minden tudományával, minden bölcsességével és minden jó cselekedetével együtt, és képtelen arra, hogy megépíthesse a maga üdvösségét. Isten tartja azt kezében. Ez pedig azért van így, hogy egy test se dicsekedhessek, egy test se hívatkozhasson Istennel szemben semmiféle jogra, semmiféle igazságra, mert egyetlen igazság van, és ez az egyetlen Igazság Istennél van. Az ember pedig ismerje be, hogy ő — még hogyha valami jónak birtokában van is — Isten nélkül, kegyelem nélkül, Isten bűnbocsátó szeretete nélkül még akkor is elveszett, ha mindent tud, ha mindent megtesz is, ha mindennel bír is, mert még akkor is senki és semmi ő. Hanem támaszkodjék Isten szeretetére, legyen kicsiny, hajoljon meg, hogy Isten felemelhesse őt Magához.
*
Láthatjátok ebből, hogy a karma igazsága, amelyben ti hisztek és bizakodtok, milyen kicsinyes, korhadt tákolmánya az emberi okoskodásnak. Olyan ez, mint egy korhadt híd a mélység felett. És én óva intelek titeket, hogy ne bízzátok a lelketek sorsát erre a korhadt hídra, hanem tekintsetek felfelé, Arra, aki titeket tekintetének egyetlen biztató sugarával, amellyel az ő nevét a ti szívetekbe beírja, a ti hitetek erejénél fogva átvezethet a mélység felett anélkül, hogy lábaitokkal ezt a korhadt hidat csak érintenétek is. De hinnetek kell!
*
Minden emberlelken keresztül más- és másként hangzik az igazság, azért minden emberféléknek meg kell magát tisztítania, és át kell magát adnia, hogy az igazság világossága a maga valóságos formájában tudjon rajta keresztülhatolni. Azért az egyik ilyen színű, a másik olyan színű, amilyen a lélek egyéni természete; de mindegyiken keresztül fénynek és világosságnak kell beszűrődnie az emberi világba.
Azonban vannak homályos, bepiszkolt és pókhálós ablakok, amelyeken alig tud a világosság keresztülszűrődni, mert az egyéni nagyot akarás, az egyéni dicsőségvágy, az egyéni igazság belepte azokat. Mert nem mindig a bűnök, a durva tévedések és durva hibák piszkítják be a lelkek világos ablakait, hanem az önértékelés, az önmagából való felette nagy-akarás, a hiúság, az önteltség, az önmaga nagyraértékelése.
Ezek azok a nehezen letisztítható homályosságok, amelyek, ha szűrődik is rajtuk keresztül némi világosság a világba, a bensőre még nagyobb homályt borítanak. És ezek azok, amik az emberlelkeket — még az igehirdetők lelkét is — a sárba tapaszthatják annyira, hogy nem tudnak feljebb emelkedni, nem tudnak nagyobb világosságot gyújtani, sőt ők maguk sem szemlélhetnek nagyobb világosságot.

Ne féljetek a testbeöltözéstől, ne féljetek a haláltól, ne féljetek semmitől, csak önmagátoktól. Azonban reménykedjetek Isten irgalmában, higgyetek és bízzatok, és Ő megcselekszi veletek az ő ígérete szerint, hogy elvezet titeket az üdvösségre.
szemlézte: Bíró László
UI:
A Hubble Űrtávcső MEGTALÁLTA ISTENT ❓
https://www.youtube.com/watch?v=P-aKY_YilfY

[Karsay1958]

Tanítás a migránshelyzet alakulásáról mediális segítséggel.
Tanítás a migránshelyzet alakulásáról mediális segítséggel.
Én álltában nem személyes segítség miatt kapok üzenetet, tanítást a másik világtól, hanem csoportoknak, egyszerre több embernek, persze vannak kivételek, de... ezek erősítik a szabályt.
2017 karácsony és szilveszter közötti időszakban világítottak rá sok dologra ami aránylag rövidtávú történésekről szólnak, ami pár év, és persze van hosszú távú is, d ezekről már pár videómban beszéltem részletesen, de most még részletesebben fogok erről pár mondatot mondani. Nem mondom, hogy ennek sokan örülni fognak...
A tanítás leadásával ezért vártam majdnem 3 hetet és ezért elnézést kérek, de sikerült megfertőződnöm a mostani vírusok valamelyikével - vagy vegyesen többel is - és így január elején kizártam magam a normális emberi életvitelből, és főleg ágyban töltöttem az időm nagy részét. De most már teljesen a topon vagyok!
Migráns áradat nagy része emberi gyarlóság miatt jött létre, anyagi megfontolásból (munkaerő), de néha ez egyezik a magasabb szellemi tervezéssel is.
Az atlantiszi itt maradt nemzedék - akik mi vagyunk - ideje lejárt. Aki olvassa rendszeresen a hírlevelem, az ezt látja minden hírlevelem oldalának alján lábjegyzetként:
Ne feledd: Te az utolsók körébe tartozol a meghívottaknak, akiket az út szélén szedtek össze!”
Lejárt egy szellemcsoport ideje, a szellemcsoport itt maradt tagjai már sok "vizsgán" részt vettek, és most éljük az utolsó vizsgaidőszakot. A bevándorló népeknek ugyan úgy szükségük van a fejlődésre - és itt főleg a lelkekről beszélek, aki rendszeresen tanulni visszaszületnek a fizikai síkra.
Mondhatnám, hogy "helycserés támadás folyik", de lesznek még sokan,akik majd a megtisztult és átalakult Földön fogják folytatni szellemi tanulmányaikat mondjuk pár száz év múlva, ezekről az időkről most nem beszélek külön, ezt elmondtam a videó tanításaimban a youtuben, még a Föld fizikai változásairól is beszélek.
De a rövid lényeg az, hogy például Európában addigra - 2300 körül - már egy kevert faj fog kialakulni, egy érdekes bőrszínnel, ami ötvözi a kínai - arab . néger - és a fehér faj külső jegyeit.
Most azért térjünk vissza rövidebb intervallumra. Mondjuk az se véletlen, hogy ma hajnalban jutottam al az írás elkészítéséhez, mert tegnap este olyan információk kerültek a híreken keresztül a birtokomba, amik visszaigazolják a kapott három héttel ezelőtti mediális információimat, de erről nemsokára beszélek.
Nézzük akkor, hogy mi fog történni - a tudásom szerint.
A migráns helyezett annyira kicsúszik az államok vezetésének a kezéből, hogy tarthatatlan lesz az állapot!
Most utalok az esti riportra, ahol elmondják, hogy a nagy európai fölvárásokban már olyan területek alakultak ki, ahova se a rendőrök, tűzoltók, mentősök nem mernek bemenni, elkerülik őket, mert élve onnan már nem jönnek ki, nem tudnak rendet tartani.
Most szilveszterkor biztonsági zónákat alakítottak ki az ünneplő tömegnek, mondhatnánk úgyis hogy, hogy minden más zóna már nem biztonságos!
Nem mernek lépni a kormányok vezetései tartva a politikai visszhangtól, és ezért egy idő után a nép fogja az adott országokban a kezébe venni a védekezést, szabadcsapatok fognak alakulni, első időben az éj leple alatt, majd később nyíltan háborúzni fognak az adott területen, komoly összecsapások lesznek, melyek majd kiteljesednek teljes polgárháborús övezetté, és elszabadul a pokol! Addigra az államok vezetései is megpróbálnak beavatkozni, de a saját civil lakosságuk védelme érdekében korlátozott lesz a lehetőségük, sőt a rendfenntartó erők is menekülni dognak bizonyos helyeken.
Svédország, Németország, majd Franciaország lesznek az első áldozatok, Anglia sokáig biztonságban lesz. Közben létre fogják hozni az Európai Egyesült államokat is, megjegyzem erről Eszter médium beszélt régebben:.
Eszter médium közlése 1916-ból, amikor elmondta, hogy 1941-ben kitör a második világháború, és megjósolta annak a végét is.
Íme még egy részlet Eszter médium látomásából. A látomás dátuma 1945, még tart a második világháború!
„Egy nagy térkép van kiterítve előttem, rajta, főleg az egész Szovjetunió látszik. Egyszerre csak elmozdul a térkép, rázkódni kezd, és hullanak szét, válnak le az egyes tagországok. Majd kialakulni látom az Európai Egyesült Államokat, benne Magyarországot”
Eszter médium 1935. július 13.-i látomása a Utolsó ítélet” című Névtelen Szellem nyilatkozatról:
„Úgy látom, hogy még ez a század, és még kb. egy harmad rész, vagyis mostantól számított kb. 100 esztendő: és be fog következni a vég” (2035)
Az idő azét halad, az események drasztikusan felgyorsulnak. Sokig biztonságban lesznek a volt szocialista államok, mert nem letelepedési cél egyenlőre a területük, de sajnos egyszer ezeket az országokat is utoléri a végzete, de itt nem rövidtávú történésekről kel beszélnünk, hanem több tíz vagy esetleg száz évről, bár ez utóbbinak kisebb az esélye.
Fordulni fog a helyzet, és a keleti országokba fognak sokan menekülni! Említetem régebben egy másik mediális közlés kapcsán, hogy Kína lesz a világ kereskedelmi központja, minden gazdaságilag is átváltozik az új helyzethez igazodva, és a múltszázad eleji mediális közlés mára kezd megvalósulni!
A európai polgárháborúba szinte észrevétlenül fogunk belecsúszni, egyik napról a másikra!
Ez komoly gazdasági összeomlással is fog járni, éhezéssel, betegséggel, komoly ellenőrizhetetlen járványokkal, ami felett elveszítjük majd a felügyeletet. Olyan betegségek kerülnek elő, amiről azt hittük, hogy már nem létezik, kolera, himlő stb...
Megjegyzem kevesen tudják, hogy a spanyolnáthának annak idején - aminek semmi köze nem volt Spanyolországhoz - több áldozata volt, mint a két világháborúban összesen meghalt áldozatoknak.
Most térjünk ki a vallásra!
Jelenleg a világon az iszlám a legnagyobb vallás számszakilag, vannak országok, ahol a mai napig üldözik a keresztény vallásokat, Kínában például sok keresztény vallás titokban tartja az összejöveteleit.
A keleti országokban is sok helyen bátorság volt a keresztény vallást gyakorolni.
Nem akarok senki lelkébe taposni, de a európai kultúrában, és itt beértem Magyarországot is, rengeteg az ál keresztény, aki csak nevében keresztény, eljár megszokásból vagy kötelezettségből templomba, de igazi valóságtartalma érzéseinek nincsen, a Jézus Törvények betartásáról nem is akar hallani vagy csak felületesen.
Ők lesznek az első "júdások", illetve már ők azok, mert a migránsok által gyakorolt iszlámnak már sok országban behódoltak, részben félelemből, részben politikai célzattal, keresztek leszedése templomokról, karácsonyi ünnepségek nevének megváltoztatása fény ünnepre és hosszú a sor.
Pápa ugyanúgy alá fogja rendelni a kereszténységet részben félelmében az iszlámnak, mely teljesen teret fog nyerni nagyon sok időre, és most fog majd kezdődni a másik igazi keresztény üldözés, mely kiteljesedik majd a polgárháború céljaiban is, újabb indok lesz az öldöklésre, az atlantiszi népcsoport munkájának teljes lezárásának.
Fontos dolog: nem lesz világvége, Korszakváltás lesz , szellemi csoportok (Népcsoportok) átrendeződése, átalakulása, elmenetele egy másik síkra, bolygóra, és ez a föld fizikai átalakulásával is fog járni, mely napi szinten egyre erősebb a katasztrófákban, hiszem minden átalakulás fájdalommal jár és törvényszerűen szenvedéssel.
Ez az átalakulás15 - 20 éven belül annyira látványos lesz, hogy szinte mindenki valamilyen szinten szenvedő alanya lesz, ha nem máshogy de érintve lesz valamelyik ismerőse, rokona által.
A tanításom végére azért mondok segítséget is, és jó dolgokat!
Örüljünk minden pillanatnak, amit békében, szeretetben a barátinkkal, családunkkal tölthetünk.
Gyönyörködjünk a természetben amíg lehet, kiránduljunk olvadjunk össze vele.
Ismerjük fel újra s szépségeit amit sokan csak fotelból és képernyőről ismernek.
Merjük kimondani érzéseinek, nem tudjuk, hogy meddig lesz rá lehetőségünk, és itt arra is gondolok, akinek el lehetne ezt mondani!
Ismerjük fel, hogy minden egy egység, amit másnak okozok jót vagy rosszat, azt magammal cselekszem meg!
Ne felejtsük el a szerelmes szavakat, érzéseket, a kérlek - bocsáss meg és hasonló kifejezések használatát.
Bármi történjen is velünk hitünk maradjon töretlen, hiszem minden a MI érdekünkben történik még akkor is, ha az adott helyzetben ez rossznak érezzük - ezt sajnos én napi szinten átélem, bármilyen furcsa. A szobámban egy csodálatos lány él, a két lábon járó SZERETET, Ő a feleségem akiről még én is példát vehetnék. A szomszédomban (a közvetlen szomszédom ) a két lábón járó gonoszság, a szemeiből, tetteiből árad a gyűlölet, ölni akarás és tönkre szeretné tenni az életünket. Ellene a legjobb fegyver a türelem és a szeretet és a megbocsátás. Lehet gyakorolnom és van mit bőven!
De.. mindenkinek megvan a saját "keresztje" a maga spirituális szintjén, és ezt már sokan felismerik.
Ha betartjuk a Jézusi Törvényeket, és a legfontosabbat a szeretet törvényét semmi baj nem érhet minket hosszútávon, és itt már a szellemi életre is gondolok.
"Aki érettem elveszti az életét annak örök életet adok"
"Minden emberrel cselekedd meg amit szeretnél, hogy veled cselekedjenek meg"
A szeretet mellett kiemelem a másik legfontosabb szellemi törvényt,a megbocsátás erejét.
Hiszem egyik legnagyobb tanítás volt erre, hogy Jézus a kereszten megbocsátást kért a hóhérjai számára!
Gondolkozzunk pozitívan, próbáljunk meg rálátni a velünk történtekre, fogadjuk el amin nem tudunk változtatni, változtassunk amin csak tudunk, és ismerjük fel a kettő közötti különbséget!
Szeretettel:
Karsay István
Budapest, 2018. január 15. hajnali órák.

UI:

A Föld jövője és a migránshelyzet
https://www.youtube.com/watch?v=KpHCqPW4V90

[Karsay1958]

A Magyarokról:

*Amit a magyarokról mondtak...HÁLA ISTENNEK ELÉG HOSSZÚ
Időrendi sorrendben...

*IBN RUSZTA** arab lexikografus és földrajzíró 930 táján írja*
"A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba... A
magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van...
Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak
és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk
selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és
gyönggyel berakottak."

*BÖLCS LEO** bizánci császár (866-911)*
"A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, fagyot, a hideget,
minden nélkülözést tűrnek. Szabadságkedvelők és pompakedvelők."

*LOTHARINGIAI REGINO** apát Világkrónikájában (908) írta a magyarokról*
"A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen... karddal
csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen
lőnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni...
Természetük dölyfös, lázadozó... természetüknél fogva hallgatagok, készebbek
a cselekvésre, mint a beszédre."

*FRUILI BERENGAR** (845-924) itáliai király (887-915), utolsó szent római
császár (915-924) lombardiai követe a magyarokról 921-ben *
Gazdagságuk pazar és szembetűnő. Hatalmas sereget tudnak kiállítani!
Kürtszóra indul fordul egész serege. Napokig lovagolnak váltó lovaikon. Ha
megindulnak megmozdul ég és föld alattuk. Harciasságuk és bátorságuk
egyedülálló. Nem félnek a haláltól! Mosolyogva halnak meg! Legyőzhetetlenek.

*MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA** (1196)*
"A magyarok becsületesek, őszinték, életfenntartásukban okosak... nem
szeretik a sok beszédet."

*Lengyel krónikás*
"Kálmán saját korának valamennyi uralkodóját felülmúlta tudományával."

*Sankt Gallen-i Évkönyvekben** (895-1060) EKKEHARD írja*
"Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi
kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb
bőséggel adtak..."

*PRÁGAI KOZMA** cseh püspök Könyves Kálmán idején Magyarországon
tartózkodott. 1110-ben írja krónikájában*
"A magyar király/nép hatalmas, kincsekben gazdag, háborúban diadalmaskodó s
a föld bármely királyával képes szembeszállni"

*GARDEZI **perzsa író, 1050. körül*
"A magyarok bátrak, jó kinézésűek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes
selyemszövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelők."

*PIERE VIDAL** provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk
(1196-1204) udvarában és így írt hazánkról*
"Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz.
Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkű barátokat és szolgákat."

*BERNARDUS I AYGLIER** (1216-1282) francia születésü Monte Cassino-I apát
(1263-1282) 1269-ben írja*
"A magyar király hatalmas, amikor megindítja seregeit, északon, keleten
mozdulni senki nem mer."

*II. PIUS pápa** Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári
diadal után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelében*
"Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője."

*CARDAILHAC JÁNOS** alexandriai pátriárka így jellemezte Nagy Lajos magyar
királyt (1342-1382), akit személyesen ismert *
"Isten a tanúm, hogy nem ismerek oly nagy és hatalmas uralkodót, aki oly
alázatosan és szerényen viselkednék, és becsülete megsértése nélkül annyira
óhajtaná a közbékét és nyugalmat."

*II. MURAD **szultán (1404-1451) kijelentette*
"Aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak."

*ENEA SILVIO PICCOLOMINI** (1405-1464) a későbbi II. Pius pápa 1444-ben
levélben írja Széchy Dénes esztergomi érsek primásnak (1440-1465)*
"Minden joguk megvan a magyaroknak visszakövetelni a koronát, mert a magyar
királyság archiregnum."
(Archiregnum főkirályságot, őskirályságot jelent)

*BONFINI **(1425-1502)*
"Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét
nem szemérmének megfertőztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban
kerülték."

*MARZIO GALEOTTO** (1427-1497) és ANTONIO BONFINI (1425-1502) olasz
humanisták mindketten azt írják Magyarországról, hogy*
Európa népei mind írigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt
lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe. Magyarországon a
leggazdagabb a föld, bő a hal-áldás, nagymennyiségű a kenyérgabona, a bor
pedig kiváló.

*JEAN LEMAIRE DE BELGES** francia író 1511-ben írja*
"Magyarország a kereszténység védőbástyája."

*ROBERT JOHNSON** angol 1616-ban*
"Ez az egy királyság többet tett az ottomán ambíciók csökkentésére és az
ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok
együttvéve."

*MONTAGU MÁRIA,** (Wortley angol követ felesége) írta 1717-ben*
"A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi
szépségek Magyarországból kerültek ki".

*MILTON** (1608-1674), az Elveszett Paradicsom szerzője*
"Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat
áll fenn."

*SAVOYAI JENŐ** (Eugene de Savoie-Carignan) herceg (1663-1736) francia
születésü osztrák hadvezér és államférfi, a magyarokról *
"Ha győznek, az a mi győzelmünk Európáé -, ha vesztenek, az az ő
szerencsétlenségük."

*MONTESQIEU** (1648-1755)*
"A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi
bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van."

*CHARLES MAURICE TALLEYRAND-PÉRIGORD** gróf (1754-1838) francia államférfi,
diplomata mondta Napoleonnak*
"Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék
múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük amit akarsz."

*NAPOLÉON BONAPARTE** /Napoleone di Buonaparte/ (1769-1821) hadvezér,
politikus, francia császár olasz nemesi családból származó, korsikai
születésű francia 1809-ben írta hozzánk magyarokhoz intézett kiáltványában a
győri csata előtt*
"Dicső származástok régiségével méltán büszkélkedhettek..."

*JULES MICHELET** (1798-1874)*
"A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája.
Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot
megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának
adóját a magyarsággal, a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával
felemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség magas erkölcs
megnyilatkozása."

*EDUARD SAYOUS** (1842-1898)*
"A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük azokat a szolgáltatásokat,
amelyeket Magyarország tett a civilizációnak, először, amikor testével
vetett gátat a barbarizmusnak, majd midőn tántoríthatatlan bátorsággal
ragaszkodott szabadságához."

*G. HERRING** angol, 1838-ban kiadott útirajzában írja*
"Magyarország gátja volt a török terjeszkedésnek, bölcsője az alkotmányos
szabadságnak és a vallási türelemnek."

*SAINT RENÉ TAILLANDIER** (1817-1879)*
"A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, előbb-utóbb fel
fog támadni."

*R. BACKWILL** angol politikai író írja 1841-ben*
"Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az, ami
régente volt: Európa legbüszkébb védőbástyája."

*VICTOR HUGO** (1802-1885)*
"Magyarország a hősök nemzete, Németország az erényt, Franciaország a
szabadságot, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában.
Magyarország a hősiesség megtestesülése."

*BISMARCK** német kancellár (1815-1898)*
"Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik."

*TH. ROOSEVELT** (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben
Magyarországon tett látogatásakor kijelentette*
"Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért."

*ELISÉE RECLUS** (1837-1916)*
"Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi
egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik
legösszefüggőbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok
sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja
játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában."

*PAUL TOPINARD** antropológus, 1881-ben kiadott első antropológiai
kézikönyvében írja*
"Mai napság a műveltebb magyar családok arcvonásai a legszebbek közé
tartoznak egész Európában. A közepesnél valamivel nagyobb termetű, jól
megtermett testalkatúak, szabályos arcvonásúak, barnás vagy fehéres
bőrszínűek, barna hajúak és szeműek,... anthropológiai szempontból az eddigi
adatok a finnekkel való rokonság ellen tanúskodnak..."

*HANS NORMAN** 1883*
"Magyarország összes népei közül kitűnnek az igazi magyarok... jó alkatú,
kemény izomzatú emberek, nemesek, mintegy márványból faragottak... szemeik
tüzesek".

*VAUTIER** francia politikus a 20. század elején írja*
"Magyarország múltja fényes, de a jövő még dicsőbb sorsot tart fenn
számára."

*PAYOT*
"Magyarország csodálatra méltó földrajzi egység, amelynek egyes részei
összhangzatosan egymásra vannak utalva, és nem szakíthatók el az egész
sérelme nélkül."

*RENÉ GROUSSET** (1885-1952) francia történész, szakterülete Ázsia és a
Kelet *
"Magyarország Európa előőrse volt Ázsia felé. Árpád országának a
kereszténység felvétele óta az volt a szerepe, hogy megállítsa a
Kárpátoknál, vagy a Dunánál a mongol hódítókat. S az ő hősies ellenállása
kényszerítette megállásra a törököt."

*D'ANNUNZIO** olasz költő 1926-ban*
"Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence
kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja
Magyarország."

*G. FERRERO** olasz történetíró (1871-1942)*
"Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok
által összeforrasztva, és belső vonzóerők által összetartva, amit sem
fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat."

*I. GARVIN** angol publicista 1925-ben írta*
"Valamennyi legyőzött nép közül a tehetséges, felsőbbséges magyar népnek
jutott a leggonoszabb sors."

*Szent PIO** született FRENCESCO FORGIONE (1887-1968) olasz kapucinus
szerzetes jövendölése*
"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog
kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan
dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság
árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala,
mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós
oltalmát országukra!"

*LORD SYDENHAM**, az angol felsőház tagja 1927-ben kiadott könyvében írja*
"A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsőséges múltú büszke népet, amely
most a kisantant jól felfegyverzett népeinek gyűrűjébe van bezárva."

*LEON TAPIER*
"Európa nem ismerte fel idejében a szolidaritás fontosságát Magyarországgal
szemben, melyre a török ellen folytatott háborúk teljes súlya nehezedett. A
magyar nemesség a kereszténység lovagja szerepét töltötte be. A 12-15.
századokban Magyarország bebizonyította, hogy azonos szinten áll Európa nagy
államaival."

*ARCHIBALD CARY COOLIDGE** professzor (1866-1928), aki politikailag és
történelmileg jól ismerte Közép-Európát, 1919, január 19-én Woodrow Wilson
amerikai elnöknek jelentve javasolta a Trianoni békeparanccsal kapcsolatban
Magyarország gazdasági egységének megtartását, ellenezve Erdély elszakítását
*
"Egy ezer éves egységes országra erőszakolni, elfogadtatni ilyen
elrendezést, mint véglegest, a jövőt gyűlöletre, harcra és viszályra
kárhoztatná, valószínűsítené egy katonai jellegű konfrontáció létrejöttét
belátható időn belül." (Javaslatát a konferencia nem fogadta el.)

*LORD ROTHERMERE** 1927. június 27-én a Daily Mailben írja*
"Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa békéjének,
és azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövő
háború magvait hintették el."

*ISMAIL GALAAL** (1914-1980) szomál (Afrika) költő 1962-ben arról számol be
*
"Kelet-Afrika pusztáin tevekaravánok tábortüzeinél a magyar szabadságharcról
énekelnek olyan törzsek is, melyek Európáról sem igen hallottak."

*ENRICO FERMI** olasz atomfizikus (1901-1954)*
Amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta:
"Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

*ALBERT CAMUS** (1913-1960) francia nobeldíjas író 1957. október 23-án
tartott beszédéből részlet*
"A magyarok vére.
Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert
fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe, - a nyugati világ
szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel,
hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futball szurkolók a
vasárnapi kupamérkőzés után.
Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével
gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak,
hogy óvnunk kell minden cseppjét.
A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma
ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásnak
visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az
elnyomókkal szemben.
És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot
szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge,
kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg
keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és
hazugságainak súlya alatt.
A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és
igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esdendőben. Ahhoz,
hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró
nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia s ez a vérfolyam
most már alvad az emlékezetben.
A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha
soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és
soha, sehol, - még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat.
Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk,
feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva
erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában.
A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal
állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk
megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, - miénk a reményük
is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget
hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem
nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadták nekünk!"

*ZBIGNIEW KAZIMIERZ BRZEZINSZKI** amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó a
70-es években leírta *
"Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a
Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki
birtokba vette Európát, az ura az egész világnak."
(A Nasa kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy Földünk
élőlény, melynek a szív csakrája a Kárpát-medencében található. A Föld 7
energetikai központja közül a Pilisben található a Föld szívcsakrája.)

*XIV. DALAI LÁMA TENZIN GYATSO** született LHAMO DÖNDRUB, az 1980-as évek
második felében kinyilatkozta*
"a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő szerepük van."

*2006. október 11-én Prágában a Dalai Láma üzente a magyaroknak *
"Magyarok! Bár népük nagy múltra tekint vissza, a szabadság és a demokrácia
terén még fiatalnak számítanak. A lehetőség mindazon által eljött az Önök
számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak
szellemüket, kezdeményező képességüket. Ehhez azonban az önbizalom
elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal,
nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az
elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk! Egy tibeti mondás úgy tartja:
9 kudarc 9 próbálkozást jelent. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen
nagymúltú nemzet fényes jövő előtt áll. Kérem dolgozzanak továbbra is
keményen és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem előtt azokat a nemes
célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. Az emberek sokszor - és ez a
politikusokra különösen igaz - elvesznek az apró részletekben. Ez nem
helyes.
Gondolkodjanak távlatokban! Ez az én tanácsom. Köszönöm."

*HELMUT KOHL** német konzervatív politikus, kancellár 1982-1998-ig*
"A legnagyobb csapást a nemzetközi kommunizmusra a magyarok mérték és a
berlini falból az első követ a magyar hősiesség ütötte ki."

*HANS KUITERT** holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én
jelent meg a "De Telegraaf"-ban*
"A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni
felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak
hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és - néhány palesztin számára - Sharoné. A
magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A magyar
nacionalizmus ugyanis a Marsról jön.
A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató
szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni
Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok,
mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns
tudósok, akik Nobel díjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz
a mese - az emberiség krémje."
ISAAC ASIMOV egy óvatlan pillanatban ezt mondta róluk: "Az a szóbeszéd járja
Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."
Az Európai Unió előre látása tehát, úgy tűnik, messze túlszárnyalta akár az
ifjabb Bush, akár Putyin legmerészebb álmait. Az EU ugyanis Magyarországgal
nem egy más államokkal körbevett sztyeppés országocskát hívott az európai
népek nyikorgó szövetségének sorába, hanem egyenest a földöntúliak országát.
Mert mi más is lehetne a magyar lelemény magyarázata, mint hogy a magyarok
olyan briliáns elmék leszármazottai, akik a Marsról érkeztek?

Csak így eshetett meg, hogy ők adták az emberiségnek az internetet, a
computernyelvet, a modern repülőket, az atomfegyvereket és egyéb
találmányokat.

Én személy szerint nagy rokonszenvvel figyelem ezt a fajta ártatlan
nacionalizmust, hisz nem akar más országokat meghódítani, nem vezet
tömegsírokhoz és az ENSZ Büntető Törvényszéke elé kerülő vádakhoz. Csak
arról szól, hogy hinnünk kell magunkban - még ha olykor azt gondolják is
rólunk, s olykor mi magunk is akképp vélekedünk, hogy talán a Marsról
jövünk."

*Nepáli papok** 2005-ben kijelentették, hogy mindennap imádkoztak a Földért.
*
"Most vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövőt."

*TANPAI RINPOCE** a nepáli Fehér Király kolostor vezető lámája magyarországi
tartózkodása idején (2007) így szólt a magyarokhoz*
"Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre,
magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és
spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ
szívcsakrája az Önök örszágában, a Pilisben található. Ez a spirituális
megújulás már megindult Önöknél!"

*JOACHIM MEISNER** (1933- ) bíboros, 1989-től kölni érsek, Budapesten,
2009. augusztus 20-án mondta szentbeszédében*
"Európának szüksége van Magyarországra, arra a szenvedésben, háborúban és
szükségben megerősödött népre, amely soha nem hagyta magát legyőzni. Szent
István államfelfogásában soha nem tudott az a nyugateurópai abszolutizmus
kialakulni, ahol a király azt mondja: Az állam én vagyok. Ő országát Mária
oltalmába ajánlotta. Királyságát úgy fogta fel, hogy ő csak gondozója és nem
tulajdonosa azoknak az embereknek, akiket rá, mint intézőre biztak. Ha ez a
fajta államfelfogás megmaradt volna a középkortól az újkorig, akkor az
európai Kontinens sok szenvedéstől és nélkülözéstől menekült volna . Szent
István királyi házába vette Máriát. Ő és honfitársai pedig Mária testvérei
és Jézus tanítványai lettek. Ez Magyarországnak olyan méltóságot
kölcsönzött, amely nem veszett el soha."


• Magyar vagyok
https://egy.hu/megoszto/magyar-vagyok-e ... hTtv4pZDFE

[Karsay1958]

Isten, haza, család kell az erkölcsi lényeg legyen - Felvezetés
Zita médium által - 2010. november 14.


Az Úr mondta: Az én Atyámnak házában sok hajlékok vannak. És azt is mondotta: az én országom nem e világból való. Beszédje nyilvánvalóvá teszi, hogy országról, házról, otthonról, hajlékról beszél, de semmiképpen sem birodalomról. Pedig a mi Atyánknak, Istenünknek világa, tehát az egész teremtett világmindenség végtelen.
Nemcsak, hogy az ember, de egyáltalán egyetlen teremtmény sem, tisztán maradt teremtmény sem képes felmérni a világmindenséget. Mivel végtelen, ezért ez lehetetlen. Nincs behatárolva és korszakokról korszakokra még nagyobbá, még hatalmasabbá növekedik. Bizonyos népek büszkék voltak itt a földön az ő birodalmukra és a birodalmuknak határaira. De a birodalomnak mindig van valami rossz utózengéje. Mert tulajdonképpen a birodalom létrejöttekor területeket is megszerzett az a nép vagy népcsoport, aki ezeket a birodalmakat létrehozta. Tehát bekebelez és állandó szándékában is van bekebelezni olyan területeket is, amelynek a vallása, a kultúrája, a nyelve, az öltözéke, a dolgokhoz való hozzállása egészen más, mint az övé.
Ez hol sikerült nekik, hol nem, de bizonyos fokig mindig egyes területeken legalábbis a hódítókkal szembeni ellenállásba, harcba, ellenkezésbe csapott át, tehát nem mindenki volt hajlandó a saját identitását feladni azért, hogy a birodalmi céloknak, elképzeléseknek megfeleljen. Ezt aztán hol harcnak, szabadságharcnak, hol terrorellenes harcnak nevezi az ember, de végeredményben az ellenállás az, a birodalmakat létrehozókkal szemben, akik nem akarják, hogy saját elgondolásaikat, elképzelésüklet vallásukat, törvényeiket megváltoztassák, beolvasszák, olyan elképzeléseket hozzanak társadalmukba akár erjedésszerűen, akár összefogás szerint hozni, amely az ő egész elgondolásaiknak, mitöbb érzésviláguknak, kultúrájuknak semmiképpen nem felel meg, azaz még ha úgy néz ki, hogy a fejlődés folyamán hátrább is állnak, mégsem alkalmas ezeknek az embereknek, népeknek a szellemi fejlődésére.
Tehát tulajdonképpen akármilyen nagynak képzelték magukat ezek a birodalmak és tartottak esetleg négy vagy háromezer évig vagy ezerötszáz esztendeig attól függ, hogy melyiket nézitek, mégis egyszer el kellett múlnia, mert az eresztékek meglazultak. Tulajdonképpen érzésben, gondolatban valami egységet képvisel egy-egy nép és egy-egy nemzet és ez a hasonló gondolkodás, hasonló célok, hasonló szellemi eredet, az, amit a fejlődés szempontjából azok akik ezt felismerik, mindenképpen igyekeznek megtartani. Tehát ezekre az összefogásokra mindenképpen szükség van, szükség lenne.
Ennek ellenére az utolsó időkben azt tapasztalhatjátok, hogy bár akár népek, akár vallások szeretnék, hirdetnék, fennhangon hirdetik, az egy akol és az egy pásztor elméletét, nemhogy az emberek valami módon közelebb kerülnének egymáshoz, valamilyen harmónia jönne létre az emberi társadalmakon belül is és nép nemzetek, mitöbb családokon belül is, hanem ez a széthúzás, ez a szétesés, ez az egymástól való eltávolodás egyre észrevehetőbb lesz és a szakadék ember és ember között, nép és nép között, vallás vallás között egyre inkább és egyre jobban elmélyül

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Isten, haza, család kell az erkölcsi lényeg legyen
Adai közlés - Az elszórt kalászok begyűjtése
Keressétek Isten országát
HANG - Isten dicsőítése
A próbák útján
Szellemi segítőim tanácsai
Sziuk üzenetei a keresztényeknek


https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=OaE26gbE91o
Vay Adelma - Szférák a Föld és Nap között II. Rész - 2– Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=f5KNUbnJ2_E
KORSZAKZÁRÁS ELŐTT - Oktatások, megnyilatkozások és látományok
Zita médium által - 7.Fejezet – Hangoskönyv (Dani)

https://www.youtube.com/watch?v=yPB9KkMVSJk
MISZTÉRIUMOK - Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján - I.Rész
Hangos könyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=yDTwdG_KMbY
Boldogság a világ végén egy jurtában – Mindentől távol, de a mindenséghez közel
Dokumentumfilm

https://www.youtube.com/watch?v=9Eqpjnd ... x&index=18
A vér nem válik vízzé – Családi romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=kD7HoDO ... x&index=74
Csodák az áfonyafarmon – Romantikus film

[Karsay1958]

Egy leszületett szellemi vezetéséről

Részlet az 2001.01.09-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem

KV.: Még egy kérdést engedj meg a mai napra! Úgy tudjuk és tapasztaljuk is, hogy mindenkinek van egy külön, hogy úgy mondjam névre szóló szellemi Vezetője. Van, aki ezt őrangyalnak mondja, tehát mindenkinek van egy külön szellemi Vezetője, az állandóan körülvevő, segítő szellemtestvéreken kívül is.
A kérdés az volna, hogy Ő csak a földi életünkben a közvetlen vezetőnk, vagy a testi halál után is elkísér? Állandó Ő, vagy az idők folyamán a szükségszerűségben változik? Ha állandó, felfogható esetleg a legfelső Én-ünknek, a testbe küldő szellemünknek?
TSZ.: Hú, de nehéz dolgom van most! Azért, mert Többről kell beszámoljak, többoldalú a dolog. Ha csak azzal a megvilágítással szolgálok, ami a legkézenfekvőbb és a legérthetőbb, azt Ti már tudjátok, hogy nem az abszolút és lecövekelhető teljes i¬gazság az, amit mondok, hanem a legjobban felfogható! Mert különböző alkalmakkor más¬-más szóval, mondat-szerkesztéssel, más fogalommal érkezik ugyanaz, és mégis úgy tűnik, mintha egészen más lenne!
Jelen pillanatban a következő a megvilágítás: igenis egyetlenegy központi Hatalmasság az, aki egy testesült embernek, és a benne lévő szellemi tartományának az ura, intézője, vezetője, mindene, úgy szoktátok nevezni, hogy felsőbbrendű ÉN. A nevében benne van minden. Ha írjátok, csupa nagybetűvel írjátok, mert a jelentőségét ez hangsúlyozza ki. De nem a felsőbbrendű ÉN van a testesülésben, mint vezető, vezérlő, intéző szellemi rész, szellemi tudatosuló, mert átkötések vannak. Az a szellemi kiküldött, aki képviselőként intéz és végez mindent, abban benne van a felsőbbrendű ÉN-nek minden lényeges vonása, ereje, de mégsem ugyanaz, mert képviselő rész. Tudjátok nagyon jól, hogy mit jelent az, hogy rész, rész-szellem. Ennek a képviselőnek a testbe küldött része az, aki a fizi¬kai embernek a szellemi vezetését vezérli. Ez egy egész folyamat.
Képzeljetek el egy óri¬ási fényt, és akkor bent, a testet vezérlő azonos szellemi fénynek egy kis ragyogása van! Nem azonos vele, de áttételesen mégis Ő az, egyre jobban elgyen-gülve, elhomályosodva mindenféle szempontból. Ezt szoktátok úgy kifejezni, hogy a magasabb és fontosabb Énetek kiépítésén fáradoztok, annak a meg¬teremtésén.
A kiépítése, megteremtése, létrehozása sokféleképen fejezhető ki, de nagy tömbben ugyanezt jelenti. Viszont ha mindegyiket vesszük, bizony mindegyikben van vala¬mi kis apró eltérés, ami zavart kelthet. Ne keltsen zavart! A lényeg az a végrehajtás, az a feladat-folyamat, amelyet az óriási jelentőségű, testbe merült kis homályos¬ság, kis „feledékenység” végez. De hát ez nem örök neki! Az a feledékenység pilla¬natról-pillanatra, napról-napra egyre kevésbé tud feledékennyé válni, ez a dolga!
Tehát az, aki a főnök, a legfőbb, a legnagyobb ragyogású, Ő a felsőbbrendű ÉN, aki az emberi viszonylathoz képest a legmagasabb. Figyelje¬tek: viszonyításról van szó, viszonylagosságról ebben a vonatkozásban is! Mert a fel¬sőbbrendű ÉN még nem isteni szint, alighanem tudjátok! Ő ezt a szakaszt végzi, és szám¬talan hasonló veszi körül. Hiszen egy szellemi kö¬zösség, szellemi tömörülés, tömbség a felsőbbrendű ÉN-ek. Ezek között is vannak apróbb-nagyobb különbségek, de mégis az ő fényük, ragyogásuk, erejük; hasonlóvá teszi, és bizonyos tekintetben egybefonódottá is őket.
Itt lehet rátérni arra, hogy kik vannak még körülöttetek. A kiküldöt¬teik, akikről itt most szólok, szintén nagyon hasonlatosak egymáshoz, viszonylagosságukban is! És ezek mindegyikének számtalan testesülése és tapasz¬talási lehetősége volt eddig is, és lesz is. Ezeket a szellemi összefonó¬dottságokat, szellemi egymásmellettiségeket, egymásra hatásokat és egymásnak segítéseket nevezitek úgy, hogy kik azok, és hogyan hatnak ránk a Vezetők.
A legfőbb Veze¬tőről szóltam, de vannak olyan szellemi kisebb vezetők, kisebb lehetőségek, az ember szellemi küldöttsége mellett is még mindig reá hathatók, nagy gondossággal és nagy gonddal őrá figyelők, akik nem állandók. A felsőbbrendű ÉN állandó! Ezek többen lehetnek, nagyon is lehetséges, hogy váltakoznak, mégpedig aszerint, hogy az az ember¬szellem mit tud végezni. Van úgy, hogy egy vagy kettő, vagy több, általában túl sok nem, nincsen rá szükség!
Az az emberszellemi feledékeny kis homályosság, aki testben él és intézi szellemi dolgát, munkáját, az nem egy elveszett senki! Azt támogatni, erősíteni, inspirálni, kezelgetni kell, de nem az intéz vagy vezérel és ve¬zet erő-hatalommal, mint egy nagy okosság, hanem inkább támogató. Mégis vezetőnek neve¬zik, hogyan is lehetne másként, mert vezetési, segítési, támogatási munkát végez.
Amikor az ember az életében egy olyan kidolgozott¬sági, úgy szoktátok mondani, hogy feljavulási szintet ért el, akkor nem azért tér el tőle az addig volt ilyen szellemi támogató, mert már nem tudja őt vezetni, vagy ő már nem elég ahhoz, hanem mert egy más színezetű, más hangú, másféle rá¬hatással eredményesebben segítő érkezhet mellé. Ezek nem kényszer dolgok, hanem mindig a maximális lehetőségeket kihasználó, szükség szerint irányult dolgok. Még azt sem mondhatom, hogy irányított, mert a csodálatos törvényszerű renddel sa¬ját magát irányítja ez az egész mozgalom!
Tehát akit közvetlen szelle¬mi Vezetőnek mondtok, miután változhat, nem azonos a felsőbbrendű ÉN-etekkel, de nyilvánvaló, hogy ezek a vezetők kísérnek a földi élet után a szel-lemi síkunkon is! Ha bárhol elakadás, rendezni való van, akkor ott várnak!
Az ember a testében élve, tudatban, érzelmileg, szellemileg van legalul, ő a kis feledékeny homály. Legközelebb hozzá a saját szelleme van, a legszorosabb összeköttetésben! Rajta keresztül történik minden, nélküle nincs semmi, csak az anyagban van egy része. De vannak olyan szellemi vezetők, akik őt támogatják, segítik, őbenne van már va¬lami kis többlet, valami kis kigyakorlottság, amivel őt támogatják, ő meg itt intézke¬dik, de legfelül a vezető van, aki irányít!
KV.: Csodálatos, hogy így körülfogtok minket és védtek, vezettek, segíttek!
TSZ.: Nem tudtok elmenekülni!
KV.: Nem is akarunk!

UI:

ENERGETIKAI CSERE - DUALITÁSBAN
https://www.youtube.com/watch?v=JC994ZNDdRM

[Karsay1958]

A Föld szellemiesítése 3/1
Zita médium által 2008. Január 13.

Az Úr, a Jézus Krisztusnak nevében, szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim.
Hasonlattal élve azt mondhatnám, hogy az emberek világa a gyümölcsnek a magva. Az első, második, valamint harmadik légköri gyűrűje vagy szférája a gyümölcs húsa, és a negyediktől fölfele a gyümölcsnek illata. Az ember Földön való megjelenésével és életével a megtérés, és ezen keresztül a szünet nélküli tisztulás a cél. Tehát az anyagnak és az egész anyagi világnak, mármint a földi anyagi világnak a szellemesítése. Lassan és apránként minden ember az ő életével, és így nemzetek, nemzetségek, társadalmak lassan áthordják az értékeket a sűrű anyagi világból a szellemi világba. Ezáltal nyilvánvalóan a testi lét, a testi élet, az anyagi világ is megszűnik létezni, és helyette magasabb rendű szellemi élet alakul ki.
Az ember nehezen tudja ezt elképzelni, mert amit fizikai szemeivel nem lát, arról azt hiszi, hogy az nincs, nem létezik. A gondolatot és az érzést sem láthatja. Azok láthatatlanok, és mégis az egész teremtett világ-mindenség lényege, mert minden azáltal jön létre, és a teremtmény is így vonatik be a teremtés lehetőségeibe, mert érzéseivel és gondolataival teremt. Érzés és gondolataival alkot, tehát létrehoz dolgokat.
Mindent, amit anyagból, az anyagi világban akar, kíván megvalósítani az először az érzés- és gondolatvilágában jön létre, ott alakul ki, ott formálódik, és akkor annak megfelelően valósulhat meg kemény és szorgalmas munka árán a földi világban is. Vannak olyan alkotások a földi világban, amelyek sohasem anyagiasodnak, tehát sohasem materializálódnak, de mégis nagyon is létezők, szerves világát alkotják és létesítik a földi világnak is. Ilyen például a muzsika, a zene, ilyenek az irodalmi alkotások.
Anyagba nem foglalhatók a rezgések, amelyek az ember érzés- és gondolatvilágában kiváltatnak, ezáltal érzi az ember annak létező valós csodáját. Tehát ha nem is anyag, mégis van, létezik, amelyeket az ember anyagból formál, anyagból hoz létre.
Tulajdonképpen az ember érzés- és gondolatvilága hozta létre, alkotta meg a különböző szférákat is. Az ember benső lelkivilága, érzései, vágyai, szenvedélyei, törekvései, elgondolásai, ideái, elvei, eszméi mind élő valóságok. Bár magasrendűek, mégis az anyagi világhoz esnek közel, és ha olyan dolgokat fednek is, mint például a hit vagy a vallás, akkor is nagyon vaskos vallási formában jelentkeznek, illetve annak a vallásnak központi gondolata vagy hittételei mind nagyon az emberi, és emberies igazságokat szolgálják, vagy azt építik fel.
A lényege az lenne, hogy ebből az anyagból a gyümölcsnek élvezhető, csodálatos, mindent betöltő illatává válhasson. Az ember így minden érzésével, egész vágyvilágával, gondolatvilágával szünet nélkül teremt, épít. A kérdés csak az, hogy mit, hogyan, miből? Mert nem mindegy, hogy akár az anyagi tárgyakat is az ember miből hozza létre. Akik az anyag ismeretével foglalkoznak, azok nagyon is jól tudják, hogy nem lehet mindenre mindenféle anyagot felhasználni, mert az anyagnak nincs meg az az ereje, rugalmassága, tartókészsége, bizonyos megterhelésnek nem tehető ki, mert szétesik, vagy egyszerűen az egész kártyavárként összeomlik. Az erő mindig anyag jelenlétét tételezi fel, az anyaghoz nagyon is köze van. Tehát ilyen értelemben az anyag maga érzésekből és gondolatokból épül fel. Az érzések és gondolatok valamibe belemerevedhettek és ezek a merevségek nehezen felbonthatók, nehezen szellemiesíthetők, és azt légiesebbé tenni.
Az ember fél is ettől, mert akkor érzi biztonságban magát, ha valamit fizikailag is érzékelhet, megfoghat, a tulajdonába kerülhet. Fél attól, amit így megfogni képtelen, hogy az elillan, annak útját képtelen lesz követni. Fél, hogy azt többé nem láthatja, és az ő hatásköréből kikerül. Pedig a valóság az, hogyha az anyag szerkezetét minél inkább a jóval fellazítja az ember, - mert a jónak van oldó ereje és hatása -, akkor az egyre inkább hálásabb neki, és annak az embernek a tulajdonába marad.
Magát az anyagot az ember lopással, hamissággal elveheti, eltulajdoníthatja azoktól, akik annak szellemesítésén dolgoznak, de ez az anyag hálátlan lesz nekik. Mihelyt az anyagi világból ezeknek az emberlelkeknek távozniuk kell, és a magból már a gyümölcs húsává kellene érniük, akkor látják meg, hogy az anyag megbosszulja rajtuk mindazt, amit ők az anyag helytelen, gonosz felhasználásával, az anyag ellenébe, vagy az anyag megkötéséért cselekedtek
Szükséges, hogy az ember tudja, hogy magából, mint kifogyhatatlan forrásból mit termeljen ki érzést, vágyat, elvet, ideát, gondolatot, mert abból kellene, és kell is építkeznie. Az ember, ha építkezése rosszul sikerült, szeretné lerombolni azt. Mi több, amit mások építenek azt is, mert irigy, féltékeny, rosszul esik neki, hogy másoknak valami sikerült, ami neki nem, és azt is minden erejével, vagy akár gonoszságával lerombolni igyekszik. Ez a gyilkosságnak az első csirája: megölni, megsemmisíteni, lerombolni, tönkretenni azt, amit értékekből mások építettek. Vagy ha mások élete jelentőséggel, fajsúllyal bír a társadalomban, azokat megrágalmazni, meghazudtolni, építkezéseiket mindenképpen és mindenáron tönkretenni. Csak azt felejtik el az emberek, hogy a rombolás egyre nagyobb boldogtalanságot eredményez. Nemcsak azok részére, akiknek építkezését, nemes építkezését lerombolták, hanem legelsősorban az ő saját életük részére is.

folyt. köv..
szemlézte: Bíró László.

UI:

Miért ragaszkodom akkor is, ha nem kellek?
https://www.youtube.com/watch?v=j8-147-HMOo

[Karsay1958]

A Föld szellemiesítése 3/2

Zita médium által 2008. Január 13.

Az élet valami csodálatos, nagyszerű dolog. A gyilkossággal pont ezt az értéket, ezt az építkezést, az építkezéshez való lehetőséget akarja a gonosz indulatú ember a másiktól mindenáron elvenni, és mindenáron elrabolni. Tehát az ember érzéseivel és gondolataival nemcsak épít, hanem rombol is. A rombolás után csak törmelék, rom marad, amiben nem lehet lakni, ami nem nyújt fedelet, biztonságot a különböző elvek, eszmék, elgondolások harcaiban. Mert az elvek, elgondolások is az érzés- és gondolatvilágból fakadnak, és bizonyos elvek, amikor sok lélekben megerősödnek, akkor a Földön materializálódik, anyagiasodik, azaz egy-egy korszellemet, vagy jó pár évtizedet, netán néhány évszázadot is uralni képes.
Vaskos, erős, ledönthetetlen, kemény falak. Benne van minden, amit az ember bele épített. Sok esetben, ha valamit nagyon és mindenáron az ő helytelen elgondolása szerint és helytelen anyagokból akar felépíteni, a szeretet és igazság törvénye próbálná azt szétszedni és lerombolni. De az ember nem adja meg magát a szeretet és az igazság törvényének, hanem mint Kőműves Kelemenné balladájában: emberi vérrel, véráldozattal keményíti a falakat, hogy az épületek álljanak, és amit ma épített, nehogy leomoljon holnap estére.
Ezért nehéz, hihetetlenül nehéz a földi világban való előbbre jutás. Ezért olyan semmilyen a legtöbb ember szellemvilágbeli építkezése. A legtöbb ember, még vallásos ember sincs annak tudatában, hogy életének minden napjával, érzéseivel, gondolataival, vágyaival, elveivel minden pillanatban, minden másodpercben épít, de az emberi tudat nem vesz tudomást róla. Minden ember a földi, fizikai létében az életének legalább egyharmadát a láthatatlan világban tölti. Képtelen alvás nélkül élni, hiszen ha nem alszik, ezt a minimálisan egyharmad időt nem tölti a láthatatlan világban az ő láthatatlan szelleme, amelyet lélek vesz és burkol körül mint ruha, akkor megszűnik létezni, nem tud itt élni, a test meghal. Tehát odatér a nap huszonnégy órájából hat, hét, nyolc órát.
Van, aki huzamos ideig három, négy órát alszik, de idővel megsínyli azt, vagy még rosszabb alvóvá válik, amit viszont a szervezete sínyli meg, vagy szükséges erőpótlás miatt egyre többet és többet alszik a nap 24 órájából. Az ember minden gondolatával, érzésével épít vagy rombol a földi világban és ideát is, ahova mindig megtér minden napon az alvás ideje alatt a láthatatlan világban is. A földi világban jobban látszik a saját, és embertársai részére is az embernek építkezése, vagy romboló, gonosz szándéka. Mert a szív teljéből szól a száj. Ha akar is, hosszú távon nem tud a maga lényeg-törvényének, gondolat- és érzésvilágának ellent-mondani, és hosszú távon mást mutatni, mást cselekedni, mint ami benne van.
Vannak, akik nagyon próbálják ezt, legfőképpen olyanok, akiknek van egy sötét oldaluk, és ezt akarják eltakarni az emberi társaságban az ő kellemes, kedves, udvarias, csiszolt magatartásukkal. De ez csak álarc rajtuk, és végeredményben amilyen érzések, vágyak, gondolatok fogalmazódnak meg bennük, annak valahol le kell csapódnia, kifejezésre kell jutnia. Az éj leple alatt, amikor az emberek nem figyelnek oda, vagy maguk is az álom ideje alatt a láthatatlan világban időznek, olyankor próbálják kiélni azt.
Ezzel egy pontos képet, bizonyítványt állít ki magáról, hogy hol is áll tulajdonképp. A másik ember megismerheti az ő társát, bizonyos felvételei vannak arról érzésben és gondolatban is, hogy milyen ott az atmoszféra, milyen a légkör, milyen taszító vagy vonzó, félelmetes vagy kellemes, mennyire szeretettel áthatott, vagy esetlegesen mennyi indulat, harag vagy gyűlölet van benne. Még hogyha kést nem is ragadnak, a megjegyzéseik szúrnak, fájdalmat okoznak és bántóak. Tehát az ember utakat, hidat épít a másik lelkéhez, a másik nemzethez, az új feltörekvő generáció lelkéhez, vagy mindent elzár, vastag falakat épít, és az ember érzi, hogy a másikkal szemben valami áthatolhatatlan fal van, még ha szeretne is, nem tud a másik lelkéhez, a másik érzés- és gondolatvilágához hozzákapcsolódni, hozzásimulni. Valamit ott az a másik erősen lezár.
Ha nem is ellentétes, de legalább az a három lépés távolság megvan, aminek áthatolására, átlépésére minden jóakaratával és jó szándékával is képtelen. Mert ő ugyan építené az utat, a hidat a másik ember lelkéhez, de a másik ember azt szöges dróttal őrzi, és nem akarja, hogy az ő területére belásson, hogy az ő területére bejárást biztosíthasson, vagy bebocsájtást kérhessen. Hiszen a társadalmak általában úgy épülnek fel, hogy az egyik társadalmi osztályt a másik társadalmi osztálytól falak, szuronyok, szöges drótok választják el. Ez ehhez, az ahhoz az osztályhoz tartozik.
Az emberi társadalmakban nem egyszer még külön rátesznek egy lapáttal, amikor osztályharcot hirdetnek, bizonyos osztályokat likvidálni óhajtanak, amikor származás vagy egyéb ismeret, tudás elv, eszme szerint kategorizálnak. A nekik nem kívánatosat, ha fel nem is számolják, de megbélyegzik, és nehéz helyzetbe juttatják.
Tehát épülnek az emberek világában ezek az átjárhatatlan, áthatolhatatlan kemény falak érzésekből, meg nem értésekből, szeretetlenségekből, hatalmi törekvésekből. És itt nemcsak a világ vezetőinek hatalmi törekvései értendők, hanem minden olyan, amikor az egyik ember a másik ember felett uralkodni akar. A férfi a nőn, a fiatal az idősön, az egészséges a betegen, a szabad ember a rab felett. Pedig a teremtő Isten szabadságot, szellemi szabadságot, szabad akaratot biztosított és adott a teremtés pillanatától kezdve minden teremtménye számára.
Szükséges lenne, hogy az ember gondolat, érzés- vágyvilágát, építkezéseit, ezt a szabadságot, a szabad bejárási lehetőséget a másik lelkéhez építgetnék, hogy minél többen jó szándékban, szeretetben, jó akaratban, békességben élhetnének az emberek, a népek, nemzetek egymással, Istennel, és Isten törvényeivel is. De sajnos az elkülönülések egyre nagyobbak, az építkezések helyett a rombolások egyre nagyobb teret tesznek tönkre. A békés építkezést hirdette meg Urunk, a Jézus Krisztus, az emberi lélekben és a különböző társadalmakban, mert egy Istennek gyermekei vagyunk mindnyájan.
Az áldozat mindig azoknak a falaknak lebontásáról szól, amelyeket a gyűlölet, a harag, az indulat, az önzés, a rossz szándék hozott létre. Ez az áldozat bontja fel ezeket a falakat, szedi szét a téglákat, hogy azok ember és ember között, Isten és ember között, társadalmi osztályok és társadalmi osztályok, népek és nemzetek között leomolhassanak. Ezeket az ember építi, nem tudatosan, de minden napjával, minden gondolatával, érzésével, vágyvilágával, törekvésével, elgondolásával ideát is a mi világunkban, a láthatatlan világban. Minél többet szív fel az anyagból, minél jobban szellemesíti azt, annál több olyan értékes anyagja lesz annak az ember-léleknek ideát a láthatatlan világban, amiből csodálatos és nagy hajlékot építhet magának.

szemlézte: Bíró László

UI:

Julius Andan Világ a szinfalak mögött teljes hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=YP9b6KzTxmE

[Karsay1958]

A Föld szellemiesítése 3/3
Zita médium által 2008. Január 13.

A minősítési törvény, amely az Igazság törvénynek jelentékeny része, irányítja az ember akaratán és tudatán kívül azt, hogy ezek az úgynevezett anyagok, vagyis fluidok oldódjanak. Amikor valami szellemesül először fluiddá válik, aztán a fluid is szellemesül, és akkor már egész könnyű, talán így mondom: párává válik. Végül világossággá, fénnyé, és a minősítési törvény szabja meg, hogy ezek az anyagok, fluidok hol helyezkedhetnek el.
Mert az ember akármennyire nem is tud róla, magában a fizikai létében is benne él a láthatatlan világban is. Onnan dolgokat levonni, levonzani képes, vagy a maga hozzáállásával, gondolkodás- és érzés-világával taszítja azt. Tehát benne él, benne mozog, oda tér meg minden napon az alvás ideje alatt. Ott szemlélődik és ott néz körül, hogy mi is az a hely, ami majd az övé lesz, és, hogy ma még van-e egyáltalán ott házhelye is, és ha házhelye már van, gyűlnek-e a téglák, mindazok az anyagok, amelyek szükségesek lesznek egy akár kisebb és egyszerűbb, akár egy nagyobb, impozánsabb épület, lelki hajlék létesítésére, felépítésére.
Igen, az embernek fiatal korában kellene megtérnie. Az embernek piciny gyermekkorától kellene fogni nemcsak fizikailag a kezét, amikor járni tanul, hogy el ne essék, hanem abban az értelemben is, hogy milyen utakra tér, mihez nyúl hozzá. Hogy szülői, nevelői, tanítói, a nálánál bölcsebbek, a már erősebben állók időbe figyelmeztessék, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy mit szabad és mit nem szabad. Hogy mi a törvény és mi a törvényszegés és törvénytelenség, mi a rend és mi a káosz.
Senki ne mondja, hogy aki a külvilágban a nagyfokú rendetlenséget szereti, annak a belsejében rend van. Mert a belső az, ami kivetül a külsőre. Ha megszokja a rendet, hogy szeresse a békességet, hogy áldozat árán is építkezzen, és ne romboljon, hogy másoknak segítségére legyen, a Földnek előnyére, áldására és ne átkára. Tudja azt, hogy sokféle elv, eszme uralja a Földet, hogy elvek és eszmék kormányozzák a világot, és ne azokat fogadja el, amelyek benne és az egész világban is nagy rombolásokat visznek véghez. Becsülje meg a legkisebb morzsát is, amely jó, hasznosítható, felhasználható, feloldásra felhasználható a megkötöttnek, a merevnek, a keménynek fellazítására, hogy az hajlékonnyá váljék, és a hajlékonyságával a jó kezébe eszközzé válhasson már fiatal korban, amikor az ifjúság szertelen időszaka elérkezik. Lehetőleg akkor térjen meg, és ismerje meg az isteni igazságot. Hogy akkor keresse és meg is találja életének célját és feladatát.
A régebbi, a XVIII-XIX. században a fiatalság többnyire nem koravén lett, hanem korán megérett a jónak ismeretére és befogadására, hogy elhelyezkedjen, megtalálja helyét a társadalomban, az életben, megtalálja helyét a családban. Ma 30-40 éves korban is még mindig önmagukat keresik, nem találták meg önmagukat, még mindig nem képesek, nincsenek készen a családalapításra, a gyermekvállalásra, még mindig ez, az, amaz sokkal fontosabb az életükben. A nehezebb anyagi viszonyok között, amikor a tudomány még sokkal kevesebb segítséget nyújtott a munka elvégzése terén a gépekkel, tehát sokkal nehezebb életkörülmények voltak.
Nem volt ritka a hat, a nyolc, a tíz gyermek, akik a társadalmat felnőtt korukban a maguk munkájával, erkölcsi értékeivel gazdagítani voltak képesek. Nem mindenki, mert minden társadalmi osztályban és minden korszakban volt, van salak, de mégis készek voltak valami úton módon a munkára. Igényeiket nem növelték az égig, hanem beérték a kevéssel, a kevesebbel is. Gondjuk volt nemcsak magukra és a mára, hanem a jövőre, és a jövő nemzedékre is. Nem költötték és pazarolták el a jövő nemzedék kincseit, lehetőségeit és anyagi javait. Tehát építettek valamit a felnövekvő ifjúság lelkébe, és ezáltal ifjúbb korban kezdték komolyabban nézni az éle-tet és a kötelességeiket. Ha nem is tökéletesen, de mégis úgy, ahogy a kötelezettségeknek eleget tudtak tenni. Ma a legtöbb ember mindennemű kötelezettségtől szabadulni akar, hangosak a jogok követelésében, hogy neki mit kell adjon a társadalom, segítse őt azokból az anyagi dolgokból vagy értékekből is, amiért ő nem dolgozott meg.
Kitolódott ezáltal az ember megtérési lehetősége is a későbbi évekre. Márpedig arra az ifjúkor alkalmas, mivel felfoghatóbb az új dolgok megismerésére, több ereje, energiája van, mivel fizikai teste még erősebb és strapabíróbb. Ami feltett szándéka a jóban, persze a rosszban is, azt gyorsabban és könnyebben képes megvalósítani. Azokért jobban képes bizonyos dolgokról lemondani. Az idősebb kor már nem nagyon alkalmas erre, mert az embernek hol itt, hol ott, hol amott fáj. A fájdalom, a testnek hervadása, öregedése, a gondolatok nehézkessége, a feledékenysége, az érzésekből a lelkesedés hiánya, az áldozathozatal készsége már mind felég. A régieknél felégett azért, mert felnevelték azt a hat vagy nyolc gyereket, mert nehezen dolgoztak, mert ezeket a szertelen érzéseket, vágyakat, indulatokat a mindennapok kötelezettségei letompította bennük.
A fehér ember mindezt elhagyja, gyermeket sem igen vállal, de a színes faj sem áll a helyzet magaslatán, mert nemtörődöm módon szaporodva a társadalom nyakába varrják mindazt, amit nekik, mint szülőknek kellene megtenniük, megcselekedniük és áldozatot hozniuk. Szülik a gyerekeket anélkül, hogy azoknak szellemi táplálékáról, neveléséről, élelmezéséről gondoskodnának, hogy az utca nevelje őket, és a társadalom gondoskodjék róluk. Óriási rombolások vannak, és elkótyavetyélései azoknak az értékeknek is, amelyeket az előző generációk a jövő nemzedékre hagytak, hogy abból ők is gyarapodhassanak, és a gyarapodás által ezt a többletet tovább utalják az utánuk következő nemzedéknek.
Egyre inkább nő azoknak a száma, akik nemcsak, hogy hontalanok, hanem hajléktalanok is. Jóformán egy talpalatnyi területet sem mondhatnak magukénak, tehát ahol élni akarnak nem is a saját területük, hanem közterület. Közterület a bűnösöknek, a gyilkosoknak, a paráznáknak, az erőszakosoknak, a gonosz indulatú embereknek. Ezeken a közterületeken időznek, néha becsukva, mert magukra és másokra nézve is veszélyt jelentenek. Helytelenül értelmezett humanitás kiszabadítja, futni hagyja őket, újra a társadalom nyakára eresztve. A szellemi síkon az Igazság törvénye ezt nem engedi meg, itt mindent az igazság és a szeretet törvénye irányít. Azok, akik így börtönökbe kerülnek, bárhogy rázzák is rácsaikat, bárhogy akarnak is megszabadulni bilincseiktől, láncaiktól, képtelenek erre.
Mit hoztak létre szellemi hajlék helyett? Börtönöket, Bilincset és láncot, amely megkötözi, leköti és rabságban tartja őket. Telek nincs, ahol építkezhetnének. Épületanyag szintén nincs, így az első és a második szféra túlzsúfoltan egymás hegyén-hátán, egymást gyűlölve, női és a férfi lelkek, tehát az adó az elfogadó egymást hibáztatja, hogy idekerült. Egymást okolják azért, hogy bűntárssá váltak, hogy a szennybe belevitte, hogy gyermekeikről nem gondoskodtak.
Ha lehetne, a gyilkosok gyilkolnák a gyilkosokat, de mivel az élet örök, itt akármennyire szeretnék meggyilkolni a másikat, az ellenségüket, aki itt rájuk talál, nincs rá lehetőségük. Nem halnak meg, nem pusztulnak el. Nemhogy anyagjuk lenne a lelki otthonhoz, egyetlen ép, tisztességes ruhájuk nincs. Rongyokba burkoltan, lyukas, rongyos, bűzt árasztó ruháikban másoknak hihetetlenül nagy nehézségeket okozva bevackolják magukat ide, oda, amoda, szemétteleppé teszik akárcsak a Földön. Szemétteleppé teszik ezeket a helyeket, amiket az isteni kegyelem és gondviselés nem tud örökösen tisztítani, bármennyire is igyekszik a tisztítási folyamattal.
Ők maguk nem tisztulnak és őbelőlük szünet nélkül árad ez a szenny, akárcsak a Földön az ilyen emberlelkekből szünet nélkül áradnak azok a szennyezett érzések, gondolatok, vágyak, amelyeket láttok még a legmagasabb társadalmi szinten is. Ha megnézitek a prostitúciót, vagy a gyermekek prostituálását, a kábítószerek használatát, a csapszéki verekedéseket, az útszéli vagy a családi csetepatékat.
A cél testvéreim, hogy az ember a földi életében, gondolataival, érzéseivel, törekvéseivel, szándékával, elvével, legfőképp a legnemesebb, legmagasztosabb eszmével, Jézus Krisztus eszméjével kitermelje magából először azt az értéket, amivel magasabb, csodálatosabb helyeken legalább a harmadik szféra felső rétegében telket vásárolhat magának. Aztán megkezdheti arra a maga építkezését, amit az embernek, mint kagylónak a tengerfenéken, a lélekből kell kiizzadnia azt az igazgyöngyöt, amivel a lelki hajlékát felépítheti. Ha már egyszer ennyire futotta, legtöbbször építkezés közben meglátja, hogy nagyobbat, jobbat, más beosztásút szeretett volna, hatalmasabb ablakokkal, amin keresztül az isteni fény és világosság beáramolhat. Csodálatos kerttel, ahol illatoznak egész időszak alatt a virágok, mert ez megszerezhető, mert itt valóban az ég a határ, ahogy az emberek szokták a földi világban mondani. Vagyis a végtelenségig, mert hiszen az égnek nincs vége, az egyre, egyre magasodik.
Egyre nagyobbat, csodálatosabbat, boldogítóbbat építhet. Szellemi szemével egyre nagyobb területet képes belátni és befogni, egyre nagyobb területek ura, királya lehet. Akár többféle és sokféle hajlékot is építhet magának különböző szellemi területeken. Senki nem akadályozza meg benne, senki nem fogja államosítani, senki nem fogja elvenni tőle. Az övé. Ő dolgozott meg érte érzései, gondolatai, vágyvilága tisztaságával, a megtérés útján való nehéz, de végig küzdéssel. A beérkezéssel. Mert vannak nem is egyszer, hanem több ízben is beérkezésnek állapotai, amikor tetőződik a lélek, a szellem boldogsága és boldogulása. Amikor úgy érzi, elértem azt, és mi több, úgy érzi, érdemes volt, minden fáradságot, szenvedést, lemondást, minden áldozatot megért, mert íme eljutott erre a magaslatra. Íme, eljutottam, mindez az enyém.
Ez nem az a birtoklás, ahogy az ember a földi világban nőt, asszonyt, gyermeket, hatalmat, országokat, városokat birtokolni akar. Ez a teljes megelégedettség, hogy a magam erejéből, Isten segítségével, kegyelmével, de a magam erejéből, a magam munkája következtében lett kristálypalotám.
Itt az építkezésnél a kristály különösképpen értékes építőelem, mert a kristályon át lehet látni. A kristály, hasonlatosan a gyémánthoz, millió féle színben és sugárzásban veri vissza Isten igazságát, szeretetét, kegyelmét, mi több: Isten ősvilágosságát. A körbefogó kertben az ód mindent éltet, és mindent újra és újra megújít, megújhodik. Mindez boldogsággal tölti el a lelket, aki gazdájának mondhatja mindezeket. Megéri a fáradtságot, a lemondást, a türelmet, megéri azokat a vállalásokat, amiket a lélek tesz, mielőtt a földi világba jön. Csak az lenne a fontos, ha nem is tudatosan, hogy sejtelmes emlékeiben megőrizze, miért van a világon, mi célja van az ő életével, mit érhet el a láthatatlan világban ezzel az egyszerű, nehéz földi élettel.
Ezeket kívántam nektek földi szavakkal nehezen kifejezhetően elmondani. Valamint azt is, hogy a rombolások miként tehetik tönkre, nincstelenné és gyötrelmes életűvé ideát a mi világunkban az emberi lelkeket.
Az én Atyámnak, Istenemnek fénye, világossága, segítő ereje legyen veletek. Isten veletek.

szemlézte: Bíró László

UI:

Az Egység Törvénye - A földönkívüliektől a spiritualitásig - Miskolci László
https://www.youtube.com/watch?v=WQpwy4XJXTY&t=2511s

[Karsay1958]

Krisztus áldozatának hatása az emberek lelki világára 1 rész.
Szellemi tanítás (1933. január 1.)

Az Úr Jézus Krisztus nevével üdvözöllek benneteket, aki a mai nappal belépett az emberi társadalomba, és azzal, hogy az emberi társadalomnak tagjává lett, egy új, világraszóló korszakot nyitott meg. A régiek elmúltak.
Az emberi társadalom az ő emlékére mindannyiszor egy új időszakot nyit ezen a napon. Ezt az időszakot esztendőnek nevezi, és a múltat elhantolva, a jövő elé rendszerint reménykedve néz.
Aki Benne hisz és az ő nevét hívja segítségül, az rendszerint minden munkáját Vele kezdi. Illő, hogy ezt az új esztendőt, ezt az új időszakot mi is az ő nevével kezdjük. Az ő neve a legnagyobb név, amely névnek megszemélyesítője a szegletkő, amelyen a megváltás egész épületének súlya nyugszik. Ő a mi világosságunk, ami megvilágítja életutunkat.
Még a természet is dokumentálni kívánja, hogy Ő a sötét földön megszületett világosság. Az ő születéséig a napok rövidülnek, a sötétség folyton és folyton tért hódít a világosság rovására. mindaddig, míg elkövetkezik a napforduló, és akkor újraszületik a világ, a fény folyton és folyton tért hódít a sötétség rovására, egészen az aratás időpontjáig.
A föld szellemi társadalmában is a sötétség folyton-folyvást nagyobb tért hódított a lelkekben a világosság rovására mindaddig, míg megszületett a Megváltó, a világ Világossága. Az ő születésétől fogva a világosság egyre nagyobb tért hódít a lelkekben a sötétség rovására mindaddig, míg eljön a nagy aratás, amikor az Úr kiküldi az ő aratóit az aratásba, és az érett gabonát csűreibe takarja, a konkolyt pedig, amelyet együtt enged nőni a tiszta búzával, olthatatlan tűzzel megemészti.
Kezdjük hát az évet mi is Jézussal, a mi Urunkkal, e világ Világosságával, hogy e világosság fényeskedjék és ragyogjon a mi lelkünkben és folyamatosan továbbterjedve lassan-lassan átvilágítsa egész lényünket, és hogy a mi lényünkön keresztül az a belső világosság lassan-lassan mindjobban átszűrődve világítson mindazoknak, akik körülöttünk vannak, és akik ezt a világosságot felfoghatják.

Az Úr Jézus Krisztus megismerése legyen a haladni vágyó ember életének legfőbb feladata. Mert aki az Úr Jézus Krisztust megismeri, - nem pusztán az értelmével és mások előadása nyomán, hanem az érzelemvilágával és ama kimondhatatlan boldogság révén, amely lelkében a Krisztussal való szövetség elmélyülése által felébredt, - többé Hozzá hűtlen nem lehet, mert a legnagyobb boldogságot, amelyet az élet nyújthat, nem cseréli fel kisebb, alacsonyabbrendű boldogsággal. Az Úr Jézus Krisztust megismerni addig a határig, ameddig meglévő képességeink elvezethetnek bennünket, kötelességünk nemcsak önmagunk iránt, hanem mások iránt is, hogy azáltal másokat is az ő világos útjára vezethessünk, mert Ő a világosság és az út, amely az örökéletre vezet.
Szeretném ezzel a mai alkalommal, hacsak egy szemernyivel is, a lelketekhez közelebb hozni az Úr Jézus Krisztust. Hozzá akarom közelebb vinni a lelketeket, hogy boldogítsalak benneteket, illetőleg Ő boldogítson benneteket azáltal, hogy nagyobb teret foglaljon el a lelketekben. Mert az igazi boldogság kritériuma az, hogy a lélekben mennyi van Krisztusból. Ha a lélek sokat tartalmaz Krisztusból, akkor a boldogság rendíthetetlen, mély, mert a legszilárdabb alapon: a békességen épült fel. Minden más boldogság romlatag, hosszabb-rövidebb életű; a földi boldogság pedig, amikor összeomlik, maga alá temet igazi értékeket is, olyan értékeket, amelyek jobb sorsra lettek volna érdemesek. De az a boldogság, amelyet Ő ajándékoz a léleknek az ő jelenlétével, soha el nem múlik, soha össze nem omlik, sőt a lélekben lévő értékeket mindig ragyogóbb, tündöklőbb színekben füröszti.
Az írásokban nagyon sok különös - legalább is az emberek előtt különös - kifejezés van az ő nevével kapcsolatban. Ezek a kifejezések különösek részben azért, mert a szellemi valóságokat a földi nyelvben materializálni sokszor lehetetlenség, részben pedig azért, mert az ember felületes és gyarló szellemlény, aki nem a szavak mögött rejlő szellemet keresi, hanem a külső formán akad meg. Ez azután sok-sok félreértésre és nem egyszer a cél ellenkezőjére: torzsalkodásra, vitákra, egymás lebecsülésére vezet. De ha ezeknek a különös kitételeknek mély szellemi értelmét megismeri a lélek, akkor megszűnik a hangos szó, megszűnnek a vetekedő gondolatok, a fellobogó emberi érzések, és helyüket elfoglalja az alázatosság a Legnagyobbal szemben, a szeretet és a hála Azzal szemben, aki eljött, és "vérével megváltotta a világot."

folyt. köv..

UI:

akik EMLÉKEZNEK ELŐZŐ ÉLETÜKRE #2
https://www.youtube.com/watch?v=a-APCgqF6LM&t=32s

[Karsay1958]

Krisztus áldozatának hatása az emberek lelki világára 2. rész
Szellemi tanítás (1933. január 1.)


Ilyen különösek például a következő kifejezések: "Isten az ő egyszülött Fiát adta váltságul az emberek bűneiért." "Ő felvette a mi bűneinket, és átokká lett érettünk." "Meghaltam én, de él bennem Krisztus." Sok ember-szellem előtt hihetetlen, illogikus és igazságnélküli kijelentéseknek látszó kitételek ezek, de ha Őt és az ő áldozatát, amelyet Ő a föld megújhodására hozott, a lényegbe és az igazságba való mélyebb betekintés révén jobban megismeri az emberszellem, akkor a kijelentések mögött meglátja azt a valóságot, amelyet a fogyatékos és gyarló emberi szavak korántsem képesek kifejezni.
Hogy Neki szolgáljak, megkísérlem a lelketekhez közelebb hozni a megváltás igazságát, amelyről annyi szó esik. Sokszor a szót kimondja az ember, anélkül, hogy annak mély szellemi értelmével ő maga is komolyabban törődnék. Emlékeztetnem kell benneteket, embertestvéreim, az elmúlt évben elhangzott tanításaim egy-két részletére, hogy az Úr Jézus Krisztus megváltási munkájának mély értelméhez közelebb juthassunk.
Emlékeztetnem kell benneteket arra, hogy a bukott szellemlény bukásának lefelé haladó útján minden egyes bűnös hajlam kibontakozása és kiteljesedése alkalmával egy-egy erőréteggel vonja be magát, úgy hogy amikorra végighalad azokon a szomorú állomásokon, amelyek az emberszellemet egészen a szellemi halálig vezetik, már egy sokszoros erőrétegbe van burkolva. Ez az erőréteg a benne lévő isteni szikrát, azt a mennyei Titkot, azt a külön nevet, amelyet kinek-kinek az Atya teremtése pillanatában ajándékul adott, olyan mélyen eltakarják, hogy maga a szellem már nem is él - "mondatol élni, holott megholt vagy" - hanem élnek azok a viharzó szenvedélyek, amelyek a holt szellem, a körülbástyázott lélek erőfeszítései képpen érintik a környezetet, amelyek megfertőzött erőkből táplálkoznak, és amelyek a rabbá lett szellemből rabságának keserű tusájában lobognak elő.
Beszéltem nektek már arról is, hogy az így meghalt szellemek és az a meghalt világ, amely az ilyen szellemeket tartalmazza, az Isten örökké sugárzó kegyelmi áramlatában hogyan kezd életre ébredni; hogy az Isten ingyen való kegyelme, amelynek elérésére és elnyerésére a szellem nem tett semmit, hogyan ébreszti fel legelőször az életet, azután az élet nyomán a szellem legkülső életmegnyilvánulásait, és hogyan kezd az ember az életre ébredő planétán sokszoros erőrétegébe burkoltan mélyen lefokozott állatemberi állapotában élni, mozogni, tevékenykedni; hogyan avatkozik bele Isten a bűnök erőrétegeinek lefejtésébe, hogyan hántja le róla a bálványimádást; hogyan hántja le róla a szenvedések és az ütközések révén az anyagimádást, az anyagelvűséget, az önzést, a gyűlöletet, az irigységet és mindazt a sok-sok rosszat, amelyet a szellem lefelé süllyedésében magára halmozott.
Azt is mondtam nektek, és azt most is szükségesnek tartom megismételni, hogy akkor, amikor ezekről az erőrétegekről beszélek, emberi mód szerint kívánom magam megértetni veletek, azért úgy képzeljétek el, hogy azokban a szférákban, amelyek a földhöz tartoznak és amelyekben a szellemek élnek, mozognak, ezek az erők és azok a létesítmények, amelyek a szellem kisugárzott gondolataiból és érzéseiből alakulnak, ezekben a világokban éppen olyan kézzelfogható, mondhatnám szilárd valóságok, mint amilyen szilárd valóságok a ti érzékszerveitek előtt a földi tárgyak. Ezt annál inkább elhihetitek, mert valójában a földi tárgyak sem szilárd valóságok, hanem a legparányibb részeknek mozgó halmazai; szellemi szemekkel nézve ezek is éppen olyan áthatolható ritka anyagú dolgok, mint amilyen ritka és csak a képzelet által felfogható valóságok az ember számára azok a létesítmények, amelyek a szellemi világban, a szférákban vannak.
Nos, miután ezek az erőrétegek részben az ütközések, részben Isten kegyelme folytán fokozatosan leválnak a tisztuló szellemről, úgy képzeljétek el, hogy amint az ütközésekből és szenvedésekből vont tanulságok révén, valamint a tanításokból nyert világosság folytán, de legfőképpen a kegyelem behatása alatt a lélek belső terjedelme növekedik - vagyis benne az érzések mindjobban és jobban felduzzadnak és az értelmi és érzelmi tőkéje gyarapszik - ez a legdurvább réteg mintegy megrepedezik, szétrongyolódik, széthull, és fokozatosan válik le a lélekről, hogy egy alatta lévő másik erőréteg legyen láthatóvá, amely már nem olyan durva, mint az előbbi, hanem valamivel finomabb anyagú, plasztikusabb, tehát sokkal job-ban enged a belső tudat tágulásának, mint az előbbi, a legdurvább, legkülső réteg engedett.
A további fejlődés, a benső tartalom további gyarapodása, a belső ébredés növekedése a következő réteget is lehántja a lélekről, és így tovább, fokozatosan, amint a szellemegyén emelkedik szféráról-szférára, rétegről-rétegre mindig több és több válik le róla abból a koporsószerű burokból, amely a benne szunnyadó életet fogvatartotta.
Ezek az erőrétegek azután széthullanak parányaikra, és visszamaradnak abban a szférában, amelybe fajsúlyuknál fogva tartoztak. Tehát mondjuk, a gyűlölet és érzékiség legvastagabb durva erői visszahullanak az első szférába, a zsarnoki önkény hazájába; a felemelkedő lélek a következő, második szférában az irigység, a materializmus, az anyagelvűség durva rétegeit hagyja le magáról, hogy azok annak a szférának anyagával elvegyüljenek.
A következő szférába, a harmadikba, tulajdonképpen már valamennyi erőrétegből csak egy-egy vékony réteget visz magával, ahol azt már kevésbé az ütközések, mint inkább a tapasztalatok és a belső erőkifejtés révén hántja le magáról, hogy az ennek a szférának anyagával vegyüljön el.
Amikor a szellem még egy szférával feljebb emelkedik, már mindezekből az erőrétegekből csak nyomok maradnak rajta, s ő maga megszabadult a durva külsőtől.
Így a szférák a levetett burkok szétesése folytán keletkezett erőtömegek révén bizonyos telítettséget érnek el. Ehhez a telítődéshez járul még az is, hogy a szellem, mint Isten teremtménye, maga is teremtőképességgel bírván, gondolatokat és érzéseket teremt, amelyek szintén a fajsúlyuknak megfelelő szférákban helyezkednek el, mint újabb létesítmények. Ekként a szellemeknek évek ezrei és százezrei alatt kifejtett működése, mozgása, hatása révén keletkeznek a szférák, töltve azokkal az anyagokkal, amelyeket a megfelelő szellemek teremtenek. Azért egy alacsony fokozatú szféra, amelyet bukott szellemet hoztak létre gonosz gondolataik, tisztátalan érzéseik által, valójában nem más, mint azoknak a bűnöknek konglomerátuma, úgyszólván a szellemek bűneinek tartálya.
Már most, valahányszor egy szellem testet ölt, természetesen annak a szférának az anyagából kell merítenie, amelyben él, azután minden alatta lévő szféra anyagából mindaddig, míg eléri azt a szintet, amely szinten a testben élők mozognak, hogy végül magára vehesse a szférák anyagain kívül még az emberi szemekkel látható vastag anyagot, a testet is.
Ennyit bevezetésül.

folyt. köv..

UI:

Teremtsd újra önmagad
https://www.youtube.com/watch?v=V9RVWtrHFU0

[Karsay1958]

Istené a hatalom és a dícsőség - Felvezetés
Zita médium által 2010. október 24.


A bukott lélek nem érti és nem is akarja érteni, hogy minden hatalom Égen és Földön a mi Atyánkat, Istenünket illeti meg, mert egy a mi Atyánk, Istenünk. Rajta kivűl nincs más Isten, Ő az egyetlen, az igaz, aki öröktől fogva van és örökkön örökké lészen! Minden ami van Általa lett, Általa teremtetett. Mindenről ő gondoskodik, atyai szeretetével mindent és mindenkit körülvesz és soha egyetlen gyermekét el nem feledte, el nem hagyta. Mindent neki köszönhetünk, köszönhetnek az égiek és köszönhetnek a földiek egyaránt. Ezért tehát minden hála, minden dicsőség, és minden hatalom Őt illeti meg, nem a porszemnyi embert, aki tévesen erősnek és hatalmasnak képzeli magát.
A teremtmény csakis Istennel lehet erős és mégis pont azok az emberlelkek képzelik magukat a legnagyobbnak és a leghatalmasabbnak, akik a legtávolabb kerültek Atyjuktól, Istenüktől. Az ilyen emberek szemében, és egyáltalán a bukottak szemében a hatalomnak nemcsak jelképe, hanem valóságos alapja az, ha úgy az egyes emberek, mint a népek, nemzetek minél több anyagi javak felett rendelkeznek. Tévesen úgy hiszik és gondolják, hogyha anyagi javakkal bírnak, azzal a nincstelenek, a megfáradtak, a szegények, a bizonytalankodók, a megtévesztettek felett képesek uralkodni.
Az igazság világosságánal nem festhet az ember magáról színes képeket beképzelt erejéről, ügyességéről, tehetségéről, tudásáról, mert érzi, sőt tudja, hogy az igazság pőrére vetkőzteti őt mások előtt. Így hát az igazságot nem kedveli az ember. Sokkal jobban szereti a hazugságot, a tiszta valóság helyett a kendőzést, amely nem annak mutatja őt, mint ami: kicsinynek, jelentéktelennek, elesettnek, tévelygőnek, mindenféle bűnnel terheltnek.
Pedig szükséges, hogy az igazság rámutasson az ember tévedéseire, tévelygéseire, téveszméire, tév- és vakhitére. Rámutasson arra, hogy azok az utak, azok a módok, amelyen az ember a jövőjét szeretné szebbé, örömteljesebbé, boldogabbá tenni, bizony nem vezetnek sehova. Az egyetlen járható út, amely az egy igaz Istenhez visszavezet, az az igazság útja. Ezért jelentette ki Isten egyszülött Fia, mondván: „én vagyok az út, az igazság, és az élet. Én vagyok a feltámadás és az élet, aki bennem hisz, ha meghalt is élni fog.” Igen Ő az igazság. Nem bántó szándékkal, nem rossz akarattal mint, ahogy azt az ember teszi, hanem a valóságnak megfelelően megmutatta az emberi lelkeknek, hogy kik is ők, mi lakozik bennük, mitől kell mindenképpen előbb vagy utóbb megszabadulniuk.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Istené a hatalom és a dícsőség
Adai közlés - Én vagyok az élet kenyere
Az Úr eljövetele, az idők teljessége
Bukás története és folyamata
HANG - Szerétnek jobban fejlődni
Az alvilág ragadozója, a vámpir
Az aranyszőrű és a fekete bárány
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqkQIMf ... A?e=oLHa3a
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=rSluBTnOP0c
KORSZAKZÁRÁS ELŐTT - Oktatások, megnyilatkozások és látományok
Zita médium által - 8.Fejezet – Hangoskönyv (Dani)

https://www.youtube.com/watch?v=uxuW0yy60Z0&t=46s
Jelenések 46. – Róma egykor és ma - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=vsoSJ_TyfGk&t=101s
Jelenések 47. – Követik és imádják - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=W0ovDSTOBUs
Higgy Istenben és bizz önmagadban – Géczi Gábor rövid előadása

https://www.youtube.com/watch?v=s1RrElE ... x=38&t=12s
Kezdődő szerelem – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=SaeaklY ... x&index=42
Árulkodó álom – Romantikus film

[Karsay1958]

Krisztus áldozatának hatása az emberek lelki világára 3. rész
Szellemi tanítás (1933. január 1.)

Eljött az idő a föld történetében, amikor mind sötétebb és sötétebb lett; a szférák már úgyszólván telítve voltak, s bizonyos feszültség uralkodott bennük, ennek következtében az emberek lelkében is. Mert a szférák érzésvilága óriási súllyal nehezedik a testben élő és a kegyelem világosságában sütkérező emberek lelkére. És midőn a sötétség mind sötétebb és sötétebb lett, akkor már a világ Világossága, aki az Atyától útjára indult, készen állott arra, hogy ebbe a sötétségbe alámerüljön. Ehhez azonban világrendszereken kellett végighaladnia és azoknak a világrendszereknek az anyagába beleöltözködnie, hogy elérje a földet, a legalsó világrendszereknek egyikét. Azután Magára kellett vennie ennek a kicsiny világnak valamennyi szférájából való anyagokat, elkezdve a legmagasabb szférán, le a legmélyebbig. Mert hiszen Ő valamennyi szféra szellemeinek megváltásáért jött a világra, és csak ezeken az anyagokon keresztül merülhetett alá az emberi életbe és vehette magára az emberi testet, azt a formát, amelyet Isten kegyelméből a természettörvény évezredek és évezredek alatt mint legcélszerűbbet kialakított a majdan felébresztendő szellem lakóhelyéül.
Tehát az Úr Jézus Krisztus, a Világosság leszállt ide a mélységbe egy olyan burkolatba, amelyet önként, áldozatképpen vett fel Magára. Ezzel "Magára vette a mi bűneinket", mert beleöltözködött a mi bűneink egész rendszerébe, és megszületett, mint gyermek, mint az "ember fia".

Nincs magasztosabb cím az Isten Fia számára, mint amit Ő adott Magának, amikor azt mondta, hogy az "ember" fia. A legmagasabbrendű alázatosság megpecsételése ez a szó, mert amikor Ő Önmagát az ember fiának mondja, testvéreiül fogadja mindazokat, akik itt alant nyüzsögnek, Magát sem téve különbnek, mint azok, akik közé idejött a földre.
Azáltal, hogy itt megszületett, tényleg Magára vette a mi bűneinket, a mi betegségünket, a mi terheinket, mert hiszen azokba a fluidokba öltözködött, amelyek telítve voltak a mi bűneinkkel. Ezeket az erőrétegeket vette Magára éppen úgy, mint ahogyan magára kell vennie kényszerképpen a bűnös embernek.
Értelmetlen és balga emberek szoktak így beszélni, amikor az Úr Jézus Krisztus szenvedéseiről van szó, és összehasonlítják azt az ő saját jelentéktelen féreg-életük apró megpróbáltatásaival, hogy: "Ő Isten Fia volt, Ő könnyen legyőzhette azokat, de én csak gyenge ember vagyok". Ezzel aztán felmentve érzik magukat a felelősség alól, és egyúttal értelmetlenségükkel leszállítják az Úr megmérhetetlen áldozatának értékét más emberek szemében, meg a saját szemükben is.
Ezeknek mondom, hogy bizony az Úr Jézus Krisztus, mint "az ember fia" éppen úgy bele volt burkolva a test börtönébe, és Ő sokkal kínosabban érezte azokban az erőrétegekben, abban a testben elraktározott gonosz princípiumoknak szörnyű nyomasztó hatását, mint az emberek. Ezeken a gonosz princípiumokon keresztül az ellentét Őt szünet és megállás nélkül ostromolta. Végtelenül nehezebb volt az ő megpróbáltatása, mint bármely földi emberé, annak dacára, hogy Ő Isten Fia volt. Mert először is minden embernek őrszelleme van, s rajta kívül tanító, védő, őt szerető, kísérő szel-lemek egész serege, hogy valahogyan el ne botoljék, és ha elbotlik, újra felemeljék őt, leverjék róla a föld porát.
Krisztus ellenben egyedül volt a pusztaságban; neki nem volt, mert nem is lehetett őrszelleme, mert Nála magasabb nem létezett. Az ő egyedülvalósága pedig nem csupán egy szó, hanem itt ez a szó kétségbeeséshez hasonló szomorúságnak a kifejezése is egyúttal, mert Ő itt társtalan volt, mint a hófedte csúcs. És Neki mégis meg kellett állnia.
Hogy ez az egyedülvalóság milyen keserű és milyen fájdalmas lehetett, emlékezzetek csak a Gethsemáné kertjében az ő gyötrődésére, és a kereszten az utolsó fájdalmas sóhajtására: "Atyám, Atyám, miért hagytál el engem!" Gondoljátok el azt a riasztó egyedüllétet egy idegen világban, ahol Ő társtalan volt, ahol vigasztaló, erősítő szót, amely felérhetett volna az ő lelkéig, Hozzá hasonlótól nem kaphatott, mert senki meg nem értette Őt.
De nem csak azért volt az ő áldozata és élete végtelenül nehezebb, mint a földi emberé, mert egyedül és társtalanul kellett végigélnie, hanem végtelenül nehézzé tették az életét azok a körülmények is, amelyek közt élnie kellett.
Ő Magára vette a mi bűneinket és a mi betegségünket a földi test anyagában, s az ő szellemének, az isteni szikrának, annak a Titoknak, aki Ő volt, át kellett azt világítania, áthatnia, átitatnia, sugárzóvá tennie.
Neki, mint emberfiának, éppen úgy meg kellett tanulnia alkalmazkodni a földi körülményekhez abban a testben, mintha Ő Maga is ember lett volna. De Neki egészen át kellett világítania mindezt.

Harminc földi esztendőt vett igénybe, ameddig az az isteni szikra, az a világosság, amely Isten zsámolyától szállt ide alá, a külső nyomás és a külső támadások szörnyű erejével való állandó küzdelem mellett átvilágította annak az Őt körülvevő természetnek minden atomját.
S amikor a harminc esztendő letelt, akkor már az ember fia ismét valójában Isten Fia volt. "Én és az Atya egy vagyunk" - mondta Ő, amikor már az ő testi természetében egyetlen atom sem volt, amelyet át ne világított volna az ő isteni öntudata.
Ekkor kezdte meg csodatételeit, amelyeket csak Isten tiszta Elsődje, Isten tiszta ereje tud végrehajtani. Visszaadta a betegek egészségét, a halottak életét; világosságot adott a sötétségben levőknek és látó szemet a születésétől vaknak; kenyeret teremtett az éhezőknek, és isteni erejével behatolt mindenüvé, ahol a halál és a bűn aratta gyászos győzelmét.
"Magára vette a mi bűneinket" abban a természetben, amelyet Magára öltött itt földön. Megengedte Neki az Atya, hogy Magára vegye ezt az óriási megterheltetést az emberek helyett. Mert hiszen a törvény igazsága szerint azoknak kellett volna ezeket a bűnnel átitatott anyagokat megtisztítaniok, akik azt megfertőzték, mert a törvény előírja: "Szemet szemért, fogat fogért". Ő azonban kiengesztelte a törvényt, mert a törvény szigorúságát feloldja az áldozat.

Tehát amikor a Legnagyobb, aki valaha a földet tapodta, Magára vette ugyanazt a törvényt, amely az embereket terheli, ugyanakkor Magára vette azt az óriási bűntehert is, amely az egész földi társadalmat, mint okozót terhelte. És miután az a test, amelyet Magán viselt, reprezentálta a mi bűneinket, ennélfogva, mikor megfeszíttetett, "a mi bűneinket felvitte a fára", - ahogy az apostol magát kifejezi, és áldozatul adta testét és vérét, vagyis az ellentét hatalmába adta az emberi életét. Tehát miután elvégezte a földön misszióját, visszaadta a földnek azokat az erőket, amelyeket Magára vett, megtisztított és megszentelt. Miután pedig Ő mindezeket az erőket visszaadta e földi világnak, ugyanazok az erők, amelyeket Ő így áttisztított, megszentelt és megvilágított, elhelyezkedtek azokban a szférákban, amelyekből Ő azokat merítette.
Azért mindenki, aki ezen a földön az övének vallja magát, legyen a fejlődésnek bármely fokozatán, ezekből a megtisztított erőparányokból kap kegyelmi ajándékul egy szikrát, hogy ehhez a kis tőkéhez, amelyet így ingyen kegyelemből nyer, minél többet gyűjtsön, hogy ezt megnövelje a maga javára.
"Meghaltam én" - mondja az ő tanainak lángoló lelkű terjesztője - "és élek immár nem én, hanem él énbennem a Krisztus." Azaz meghalt benne az ember az ő vágyaival, akarásával, törekvéseivel, azokat mind félreállította, hogy a lelkében lévő Krisztus-rész élhessen és növekedhessék. Tehát élt benne attól fogva a Krisztus, az "ember" pedig, aki addig élt, elhallgatott összes igényeivel, azaz alárendelte összes gondjait, vágyait, törekvéseit, akaratát, szeretetét és mindent, ami az embert együtt képezi, a Krisztusnak.
Ti is, embertestvéreim, akik kaptatok ebből az égi kegyajándékból, mind arra vagytok hívatva, és mind valamennyien csak úgy töltitek be rendeltetéseteket, ha mint emberek meghaltok, de él bennetek a Krisztus, azaz ha félreállítjátok mindazt, amit az "ember" akar, amit az "ember" tűzött ki célul magának; ha félreállítjátok azt a nagy akarást, ami az embert jellemzi, azt a nagy hatni vágyást az emberekre, a környezetre és mindenre, ami az ember közelébe kerül, s levegőhöz engeditek jutni azt a tiszta erőparányt, amelyet az égi kincsből kaptatok, hogy az megnövekedhessék, hogy az világíthasson, hogy kiteljesíthesse a lelketek tisztaságát, világosságát, hogy a titeket körülvevő erőrétegek, lelki és testi természetek minden atomja át legyen itatva attól a világosságtól, ami az Úr Jézus Krisztus ajándéka a földnek.
Testvéreim, az, aki megismerte Krisztust, és nem így igyekszik az életét felhasználni, az nem tölti be rendeltetését. Aki felismerte Krisztust, és megszerette az ő ragyogó szépségét és imádatra indító jóságát, és tudatlan ember létére még mindig erőszakosan akar, az eltéveszti az utat, és félő, hogy minden külső erényessége és látszatigazsága dacára az az égi kincs, amely a kebelébe van rejtve, úgy marad, mint annak az embernek az egy talentuma, aki azt elásta a földbe, hogy el ne vesszen, ahelyett, hogy kamatoztatta volna.

Embertestvéreim, új korszak nyílik meg számotokra a mai nappal. Én nem kívánok nektek boldog új esztendőt, hanem azt kívánom, hogy ezt az új korszakot egészen Krisztus szellemében kezdjétek és folytassátok - elfeledvén a régit. Én nem azt kívánom nektek az újév kezdetén, hogy sokáig éljetek, én azt kívánom nektek, hogy haljon meg bennetek az "ember", de éljen bennetek a Krisztus!


Közreadja: Koltai István

Forrás: Az utolsó óra munkásaihoz III. kötet.
Szellemi tanítások Pál beszélő médium útján.
Kiadja: A Szellemi Búvárok Pesti Egylete, 1939.

UI:
Samadhi 1: Az én illúziója magyar Hungarian
https://www.youtube.com/watch?v=bkStHHXAHNI&t=1166s

[Karsay1958]

A jóra törekvőknek nem kedvez a föld

Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből, Lajos, a médium duálszellemének közléseiből

Ha az Isten nem visel gondot az Övéiről, akkor a sátáni elvek követői és hordozói teljesen lehetetlenné tennék azok részére az életet, akik nem velük egybe valók. Mert ha egymáshoz is méltánytalanok és igazságtalanok, hogyan várhatja a jobbat, az igazabb és becsületesebb elbánást az, akinek semmiféle érzése és semmiféle elgondolása nem egyezik és nem csendül egybe azokéval, akik a jót nem ismerik, nem követik és azt a részükre csak olyan nyereségnek tartják, amelyért nem kell hogy valamit adjanak, hanem csak úgy, kész prédának tekintik.

Bizony idegenben jár mindenki a Földön, akinek a lelkében igaz és jó érzések vannak, mert ez a Föld nem kedvez azoknak. A Föld törvénye ugyan kedvezne, mert minden ami jó és szép, az az igazságban élőkért van, de mivel a Vezetőd azt mondja, hogy mindenki próbát él a Földön, így mindenki többé-kevésbé el is bukik, ki egyben, ki másban, de tökéletes formában alig megy át a szellemi életre. Azért van az, hogy senki ne dicsekedhessen; másik rovására.

A testi burok a földi természetbe van beágyalva és senki a maga erejéből úrrá nem lehet fölötte csakis a szellemi erő térítheti ki a maga útjából. Ez a szellemi erő hatalmas vonzást tud gyakorolni akár felülről, akár alulról irányítják; felsőbb-rendű részünkre a magasabb rendű erők hatnak, míg a testben lévő szellemek alsóbb rendűjére az alacsonyabb erők tudnak nagyobb hatást gyakorolni. Így a felsőbbrendű erők is először az emberi szellemet kell, hogy meghódítsák és áthassák, hogy azon keresztül az alacsonyabb rendű rétegekre is irányító hatást gyakorolhassanak. Az emberek között ezen a téren is súlyos tévedések vannak elterjedve, amit azután nem tudnak az értelmükkel hová tenni. Mert ezeket pusztán értelemmel felfogni nem lehet.
A szellemi „én” nem építhet, sőt nem is épít pusztán az értelemre, mivel az a magasabb rendű szellemnél csak egy átjáró út a szellemi „én” és az emberi én között. A magasabb rendű szellem azon igyekszik és fárad, hogy saját emberi énjét is, amennyire csak lehetséges, kitágítsa és messzebbható tudományokkal megtöltse, több oldalról jövő hatásokat is könnyűszerrel feldolgozhasson és belső tudását is kifelé hasznosíthassa és ezzel is képes legyen jó hatásokat kelteni.
De mindez nem megy csetlés-botlás, tévedés nélkül, melyet mindig a maga esendőségének tulajdonít, mert az nincs is másképpen. Ezzel nem zárja el a lehetőségét annak, hogy újra és újra tanuljon és próbálkozzék, mind tökéletesebb eredmény elérésére törekedjék. Ez volna az, amire azt mondják: „alázatosság”. Tehát az alázatosság a tanulékonyságot is magában foglaló erény. Ezért a felsőbbrendű énben válik tudatossá az emberi alárendeltség a szellemi befolyásolással szemben. Itt van a hitnek ősi helye minden lélekben egyformán, a magasabb rendű én fejlődésének kiindulópontja.

Ezt használja ki az alsóbb fokú szellemi erők irányítója - a sátán - akképpen, hogy ezt az igazságot észrevevő szellemi és lelki érzőpontot bemohásítja, eltompítja a pusztán testi, érzéki hatásokkal és ha célját ezzel elérte, hamis képzetekkel elvarázsolja a jóról és rosszról való megkülönböztetés mérő-szervét és mindent a testen keresztül szemlél, azon keresztül mérlegel.
Minél mélyebben csúszik alá a testen keresztül való szemléletbe, annál vastagabbak és tompábbak lesznek szellemi észrevevő szervei. Nem érzékeny többé a testen túleső dolgok iránt. De annál erősebben és durvábban nyilatkozik meg a lélekben az önzés, a telhetetlenség, a bírvágy és ha ezek nem találnak lehetőséget az érvényesülésre, akkor feltámad a harag, a bosszú, a kegyetlenkedésre való hajlam, a gyűlölet. A félreállítást nem tűri, mert erőszakosan diktálni, irányítani akar, hogy testi énjének felmagasztaltatást és előtérbe nyomulást lehetőséget szerezzen.
Ezek a fő jellemvonásai az alantjáró szellemi énnek és persze - még a Végokot is eltakarni - az isteni felsőbbséget tagadni, ez a befejezése, vagy sokszor a kezdete az alsóbbrendű én kifejlesztésének. A magasabb rendű én mindjobban és jobban összezsugorodik, eltompul és mintegy erejét veszítve elalszik. Csak akkor rezzen össze, amikor egy nagy csapás, vagy a testi élet elvesztésének lehetősége közeledik. Ilyenkor kapkod, kétségbe esik, mert sem hite, sem reménysége nincsen, hogy a testi élet lehetőségein túlra tekinthessen.
Ezért van az emberi lélek a Földre küldve, hogy a testben elveszítse azt a biztos tudatot, mely úgy kering az igazság körül, mint a planéták a Nap körül; és mint ahogyan ezek egymást el nem érhetik, éppúgy nem érhetik el az Istentől eltávolodottak az üdvösséget és a megnyugvást soha, amíg nagy lelki sóvárgásukban magukban sokszor felkínált lelki odaadásukkal a jó és igaz szolgálatába nem lépnek, amíg meg nem tagadják hatalmassá nőtt törvénytelen hajlamaikat, melyeket ugyan, mint szellemek, már nagyon elítélnek és szeretnének ezekből szabadulni, de ezek erősebbek mint jóra és igazra való lelki beállítottságuk.

Ilyenkor a Kegyelem ajándékainak segítségével csodák történnek, mert a kisegítő testi burkoknak leküzdött hajlamai nem engedik érvényesülni az elrontott lelki erőket, legalább is nem abban a mértékben, amibe ezek tartoznak. És a járókában töltött élet alatt megszokja a lélek énje a korlátot, a féket és letakart állapotában megtanulja az első betűit annak a tudománynak, melyből a maga boldogságát kialakíthatja. De amíg ezt elérheti, addig sokat elesik és sokszor véresre veri magát vergődéseiben.
Az utolsó idők a legnehezebbek, mert már nagyon elfárad a lélek addigra és már érzi az óhajtott pihenés közelségét mint a szomjas ember, amikor érzi a forrás üde illatát - de még nem látja, még keresnie kell, nem tudja mikor találja meg és ez sokszorosra fokozza vágyát és a keresés lázával reszketve nyújtja ki kezét utána, ezt érzi, aki nagyobb terhet érez, mert fáradt és gyenge. És jól van az, hogy ez így van, mert ez soknak felszabadulására, de többeknek ítéletére van így adva az Istentől, hogy azok, akik testben közel vannak: távol essenek azoktól a szomjat oltó forrásoktól és boldog pihenéstől, amit megtaláltak ugyan, de mégis elvesztették. Míg akik távol estek, közel juthassanak. Mert így lesz ez már nem sokára. A jó Isten elhozza az időt mindenki részére, hogy még a Földön megláthassa mindenki az Igazságot. Isten veled!

szemlézte: Bíró László

Pesti TV "Boomerlázadás" - Grandpierre Attila: Helyre kell állítanunk önbecsülésünket!
https://www.youtube.com/watch?v=oVSHcgp2mfY

[Karsay1958]

A földi élet mindenképpen ajándék

Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Az emberek mindig szerették és szeretik kiolvasni a szellemi tanításokból azt, ami részükre kedvező lehet. Ez pedig nagy csalódások szokták követni a szellemi életben. (Eszter kérdez valamit, amire a Vezetőnk ilyen választ ad:) Az a bizonyos dolog sem nem kellett, sem nem büntetés, hogy tudni illik úgy történt. Ez csak az eshetőségekben volt lehetséges, amit az ellentét sietett felhasználni, a hasonló lelkek természetében felszítva azokat a neki alkalmas vágyakat és törekvéseket, amelyek céljának megfelelő eszközöket alakítanak ki a cselekvéshez.
Azért kell és szükséges az ember számára, hogy megvizsgálja önmagát, számot vetve a külső és belső énjével, hogy milyen és mennyi az az erő és világosság, amellyel az életének célját képező változásba át tud lépni, mert ha meggondolás nélkül próbálkozik és ezen az úton akarja esetleg a hiúságát kielégíteni, akkor okvetlenül a megtévesztő erők és hatalmak eszközévé válik, mert a hasonlóknak nem tud ellenállni.
Nagy önuralom és megfelelő igazságérzet szükséges ahhoz, hogy a lélek önmagába tekintve ne csak a szemnek jóleső, kedvező erényeket vegye észre, hanem azokat a disszonáns létezőket is meglássa, amelyek meghúzódva az erények mögött elég élénken szólnak bele az élete megmunkálásába. Mert az ember a Földön mint új teremtmény jelenik meg a régi életek jó vagy rossz emlékei nélkül és nagyon hamar elhiszi magáról, ha egy kevés előnyös ajándékát élvezi a földi életnek, hogy az neki, valami kiváltságot jelentő ajándékképpen adatott. Ezzel szemben nagyon hajlandó felebarátját, ha az kedvezőtlen állapotban sínylődik, önmagánál hátrabbra vetni, saját ítélete szerint. Ezért kell számolni mindig az emberi állapotban élők között azzal, hogy ilyenféle félreértésekre ne adjunk alkalmat.
A földi élet mindenképpen ajándék, akár boldogságban, akár szenvedve tölti el napjait az ember, mert semmi sem valóság a Földön; csak a valóságos élet megjavításához adott alkalom és munka.
Ki mennyit tud elvégezni és hogyan, miképpen oldja meg feladatát a Földön, aszerint élvezi majd azokat az eredményeket, amelyek vagy boldogsággal vagy kétségbeesett gyötrődéssel töltik meg a lelkét azoknak, akik helyesen vagy könnyelműen élték át földi életüket. A földi élet nem a múltak tévedéseinek helyrehozásáért van adva. Mert a megtörténtet meg nem történtté nem teheti senki. A múltak hibái, bűnei már a következményekben élnek tovább és végzik romboló munkájukat. De a jelen és a jövő az ember kezében van, amennyiben megállíthatja és más irányba fordíthatja a rossz következmények további fejlődését.
Amit a tudatlan emberek, amíg fejletlen tudásukkal vagy bűnös hajlandóságaikkal rosszul alapoztak meg, azt meg lehet változtatni és igazabb, jobb eredményt ígérő helyzeteket lehet kialakítani, kedvező körülményeket lehet ezáltal teremteni az utánuk következő nemzedékek részére. Ez áll nemcsak az anyagiak, hanem a szellemiek terén is, sőt a szellemi előrehaladással gyorsabb és biztosabb a jó eredmény a világ részére, mert ez mint iránymutató nagyobb világosságot és tisztább, nemesebb törekvéseket kelt életre a jobbra és igazabbra vágyó lelkű emberekben.
Az ilyen emberek nem táplálnak bosszút és irigységet a náluk kedvezőbb helyzetben élők iránt, mert békességesebb, türelmesebb és kiegyensúlyozottabb az életük, mint a kizárólag anyagiasságra törekvő embereknek. Tehát a lelkileg előrehaladott emberek együttese előrehaladást, fejlődést jelent annak a nemzetnek, ahol ezt elősegítették. Fejlődést jelent az anyagi világnak, mert a szellemi fejlődés előfeltételeinek bölcsőjévé tette ezt a világot, és ezzel kevesbítette a szenvedést, a csalódást, a bűnt és az emberek lelkének tévelygéseit is.
Ez a feladata minden Földre született embernek. Minél több igazra és jóra törekvő ember él a Földön, annál tisztább a légkör, annál enyhébb a természet és könnyebb, szebb az élet. A szörnyű önzés és gyilkos bosszú, hiú versengés, vak gyűlölet és kegyetlenség száműzve lesz a lelkekből, mert nem az az Istentől rendelt világ célja, hogy az ember szenvedjen és gyötrődjék a bűnök szabad kiélése miatt, hanem az a cél, hogy megtanuljon élni boldogan és áldásosan.
A hibás és még fejletlen lelkű ember azt hiszi, hogy az ő élete nagyobb érték, mint a másiké, de meg kell győződnie arról, hogy az ő élete a másik ember életével egyenértékű és nem lehet boldog úgy, hogy a másik életét boldogtalanná tegye; nem lehet gazdag úgy, hogy a másik nyomorogjon; nem szerezhet magának egészséget úgy, hogy a másik gyötrő betegségben szenvedjen segítség nélkül. Minden ami szenvedés, minden ami boldogtalanság és gyötrelem, ami szerencsétlenség, sőt amit az emberek elemi csapásnak minősítenek, ez minden az egyes emberek és emberek összességének bűnei, hibái, tévelygései, tudva vagy tudatlanul elkövetett mulasztásai és rosszakaratú cselekedetei folytán jöttek létre.
Minden visszatér kiindulási pontjához. Ez a természet törvénye! Azért ne örüljön senki annak, hogy most a jelenben nem szenved, és ne essen kétségbe senki, akit az élet talán igazságtalanul olyan nehezen elviselhető őrhelyre állított, ahol méltatlan szenvedések, üldözések és alaptalan vádak miatt az emberektől gyűlöletet és megvetést kell elszenvednie. Mindezek múlandó jelenségei ennek a világnak, mert az idők változásai órákról-órára más fordulatot hoznak a világra és aki fennáll, vigyázzon hogy le ne essék, mert ha nem az isteni igazság állította arra a helyre, nem maradhat ott, ahol magát hiszi. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

UI:

Isten itt áll a hátam mögött
https://nyilegyenes.blog.hu/2021/10/05/ ... 2XeFnL71QM

[Karsay1958]

A Föld még nem az igazságok hazája

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Még nem járt le egészen annak a sorozata, amelyet a magad jó akaratával magadra vállaltál és ez a dolog nyitja. Ez nem egészen úgy van, ahogy azt az emberek elgondolják nagyjából, ezért nem is tudnak semmire helyes megoldást találni. A testöltéssel járó terheket mindenkinek hordoznia kell, de vannak akik idő előtt kidőlnek és azoknak terhe is rázúdul a többire, akik nem szükség szerint - vagyis a karma törvénye alapján -, hanem jóakaratú segítésképpen vettek részt azoknak a terheknek a viselésében, amelyeknek el kell érni céljukat egy-egy korban.
Mindennek meg van a helye és célja. Cél nélkül nincsen semmi. A rossznak is megvan a maga célja, nem mintha a fejlődésnek szüksége volna arra, hogy azok a rosszak is betöltsenek valamit, ami fontos, hanem egyszerűen csak az, hogy van (létezik) és útjában van a jó és igaz törekvéseknek. Ezeket természetesen nem lehet - gonoszat a gonosszal - eltávolítani, hanem meg kell tisztítani az utat tőlük. Ez a megtisztítás csak áldozatokkal lehetséges, mert csak ez veti ki útjából a gonosz útkeresztező akaratnyilvánítását.
Azért nem beszéltem, s ezidő szerint nem is beszélhetek ezekről a nagy és mély belegondolást igénylő dolgokról, mert úgysem értenék meg az emberek, akik - különösen most - amúgy is el vannak keseredve az igazságtalanságok diadala miatt, amit a Földön a jelenkorban látnak és kínosan éreznek. A Természettörvényben azonban meg van mindennek a maga helye és kiteljesedési ideje. Egyszer az egyik oldal, másszor a másik oldal szenved azok miatt a félrebillent igazságoknak nevezett tévedések miatt, melyek a maguk idejében mindig bizonyos kiegyenlítést és helyreigazítást hoznak létre.
A Föld még nem az igazságok hazája, mert a rajta testet öltött szellemek még nagyon is tökéletlen állapotban vannak, és így minden szellemi megmozdulásukkal csak szenvedést okoznak egymásnak és saját maguknak is, mert a maguk biztonságos elhelyezkedése a világban mindig zavart okoz. Ezeket a zavarokat leginkább azok érzik meg lelkileg és testileg, akik már egy magasabb világ légkörének a szférájához tartoznak eszmeileg és érzésileg. Annak az igazsága vonzza és tölti be lelki természetüket és az alacsony, fejletlen erőknek a horzsolódása még akkor is fájdalmakat, szenvedéseket okoz, és lelki, testi betegségeket hoz létre, ha nem is vesz részt azokban a ténykedésekben, vagy nem is egyenesen őket támadják ezek az erők a maguk kiválasztott eszközeivel.
Téged pedig egyenesen szembetámadnak, mert te a magad őrhelyén a magad odaajánlásával az Úrnak való szolgálatodban, a hitben való előrehaladást és igazsággá rögzítést munkálod. Minden korban és minden időben voltak és lesznek, akiket az Úr kiválaszt ezekre a feladatokra, akik nem könnyen tudják a földi életben a maguk békéjét a külső világban megtalálni. Éppen ez a nehéz lelki állapot hozta létre sokaknál a remeteséget, a kolostori életet, hogy ne kelljen a világi követelményeknek is, és a lelki, előírt dogmává erősített igazságoknak is eleget tenni, mert azt nem lehetett és nem is lehet együtt kifejezésre juttatni.
De mégis kellett és mindig is szükséges az, hogy kint a világban élők is lássanak és érezzenek azoknak a hirdetett igazságoknak gyakorlati megvalósíthatóságából valamit, amit a földi életben követni lehet és követni kell, hogy az életet jobbá, igazabbá és elviselhetőbbé tegyék. Mert az emberi természet nem könnyen hajol a megszokott és jóleső bűneinek megtagadása felé. Szívesen terheli meg a másikat a saját részére kiszabott munka elvégzésével. Jólesik a kötelezettségek másra való áthárítása és egészen helyénvalónak tartja, hogy az élet nyújtotta javak felett inkább ő, mint más rendelkezhessék.
A kötelező szeretet is inkább az önzés kielégítésére, mint a lemondás gyakorlására van rendelve. Így gondolkozik és a gyakorlati életben így fogadta el még az úgynevezett vallásos életet élő emberek nagy tábora is az isteni üzenetet, az evangélium igazságát. Az egyházak nem gyakorolhatnak olyan hatalmat, hogy az emberlelkeket kényszeríthessék az igaz, becsületes életre, mert ha nem tudják megnyerni az ember lelkét a jóra a lelken keresztül, nem tudják azt megnyerni a testen keresztül sem, mert ez csak az odaadó szeretettel és a folyton való áldozattal lehetséges. Ennek a nehéz munkának a kiosztása csak a magukat önként odaadó lelkek között talál elfogadókra, akik a maguk egyéni életét nem tekintik fontosnak, csak a szent cél megközelíthessék.
Az ilyen nagyon zavaros eszmeáramlatok idején, amikor nem tudja senki, hogy mit hoz a holnap, milyen ütközéseket hoz felszínre a legigazabb jóakarat is, az emberek rosszra hajló természetében: minden nap áldozatot jelent annak, aki nem a világi célok szolgálatában áll. Az ilyen nem a testi előnyök megszerezéséért munkálkodik, hanem azért az eljövendőért, amely felé az egész emberiség törekszik, de nem azon az úton halad, amelyet az Úr jelölt ki számára.
A saját tévelygéseire keres, kutat kint a világban, sőt már a világűrben is, de mivel nem a saját lelkében keresi azokat a célhoz segítő tehetőségeket, így nem is találja meg, egészen addig, ameddig összeroppanva, magára eszmélve meg nem találja azt a keskeny utat, mely Istenhez visszavezeti őt. Hogy talán mikor éri el ezt a célt? Megtérésével. A kegyelem útján hamar megtalálja ezt a vágyva-vágyott boldog jövendőt. Azonban Isten nélkül talán eonok múlva jön rá arra, hogy eltévesztette az utat. Kár volt minden hosszú tanulásért és küzdelemért, mert látni fogják mindazok, akik másokat szenvedtettek, hogy azok a kicsinyek, akik hittek az Úr beszédjének és áldozatot hoztak azokért, akik a hitre vágyakoztak, azok a látható világ mögött - a jelenleg láthatatlanban - már boldog örömben élnek és nem járják a bizonytalan holnapot keresve, hanem benne élnek abban a bizonyosságban, amely az övéké. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A haldoklás tudománya 1 .rész.
Legsajnálatosabb dolog a földön, hogy valójában senkinek nincs fogalma arról, hogy mi vár rá a halál pillanatában és a halál után. Ha az emberek úgy gondolnának a halálra, mint az álomra, minden rettegésük elmúlna!
Az emberek nyugodtan alszanak, mert biztosak benne, hogy a következő reggel felébrednek. Az életük végével kapcsolatban is ezt kellene gondolniuk. Minden haldokló embernek segítséget kell nyújtani abban, hogy ne féljenek a meghalástól. Előtte tudniuk kell, hogy mi fog történni velük a haldoklás ideje alatt és mi fog történni a meghalás után.
Amikor a földi "száműzetés" véget ér, eljön a halál órája. A haldoklás előtti órában az utolsó kenet során a test hét energiaközpontját, amelyek az életfontosságú szerveket tartalmazzák, azért kenik meg, hogy segítsenek a haldoklónak energiát meríteni ezekből a szervekből, hogy felkészülhessen a teljes eltávozásra az "ezüstzsinóron" át. (Az ezüstzsinór egy vezeték, amely a fizikai testet éteri alakmásához köti.) A halott feloldozásának szertartását azért hozták létre, hogy az ezüstzsinór biztosan elszakadjon, és minden éteri anyag eltávozzon a testből.
Annyi mindent meg lehet tenni, hogy a halál folyamata könnyebb legyen! Nyomást gyakorolni bizonyos idegközpontokra. Egyes hangszínek megszólaltatása, bizonyos fények alkalmazása, mantrák halk kántálása, illatos füstölgők elégetése. Mindez arra való, hogy segítsen a haldoklónak érzékeit a távozásra összpontosítani.
Amikor elérkezik a pillanat, asztrális felhőben ködszerű árnyak veszik körül a haldoklót. Túlvilági orvosok jelennek meg, hogy segítsenek a haldoklónak.
Az egyik áttetsző alak a haldokló fejéhez áll és távolító delejes vonásokat ad. A másik áttetsző alak ezüstösen szikrázó fonalcsomót emel ki a melléből, amit meglazít, ránt egyet a fonalon, a fizikai testből egy másik pávaszemű test emelkedik ki. A pávaszemű testnek látható a feje, a karja, a törzse, végül a lábak.

Az asztrális test vízszintesen lebeg a földi test felett. A fényes ezüstfonál a lelki testet összeköti a fizikai testtel. Mikor a lélek kiemelkedik, az anyagi test mozdulatlanul fekszik, az élet legkisebb jele nélkül. Elveszti eszméletét a haldokló, ahogy szoktuk mondani. Ha visszatért a haldokló, görcsös rándulások futnak át rajta. A túlvilági orvos elvágja az ezüstfonalat (életfonal), a haldokló megrándul, álla leesik, szeme felakad, azután élettelenül nyúl ki az ágyon. A túlvilági környezet eltávozik, a lelket a szellemi fejlettségtől függően irányítják, viszik a szférák birodalmába. Az itt maradt anyagi testet három napon belül el kell égetni. Hasznosabb a hamvasztás, mint a temetés, mert felszabadítja az eltávozottat egy kötődés alól, amely hajlamossá teszi, hogy fizikai teste közelében maradjon. Szélsőséges esetekben, amikor még a halál után is gondot okoz elvágni a köteléket, a hamvasztás azonnal megteszi.

Miután az asztráltesttől megszabadultunk, a hamvasztás gyorsan megsemmisíti, ahelyett, hogy lassan oszlana a testtel együtt, amely fölött lebeg. Az ember nem könnyen felejti el a testét. Látni akarja azt a valamit, amiről egykor azt hitte, hogy azonos vele. Ez a vágy rögeszméjévé válhat. Ezért olyan fontos a hamvasztás.
Az emberek hozzáállása a halottakhoz alapvetően fontos. Mivel a halottak tudata nagyon érzékeny a benyomásokra, a hátrahagyottak érzelmei nagyon erős hatást tudnak rájuk gyakorolni. Az erős fájdalom rezgést kelt, ami valóságos fájdalmat okoz az eltávozottaknak és visszatartja a továbbfejlődéstől. Tulajdonképpen szerencsétlenség, hogy a halottakat elsiratják, mert ezzel megnehezítik alkalmazkodásukat a másvilághoz.
A halottnak szüksége van az éteri alak más levedléseihez, maga mögött kell, hogy hagyja ezt a héjat, hogy a szellemi, vagy asztrál teste tovább fejlődhessen.
A temetési szertartás eredetileg a békés eltávozás eszköze volt, és nem a bánat rituáléja.
A halál, a tudat központjának áthelyezése a fizikai világból a mentálisba - a magasabb hullámhosszra hangolódás. A halál csupán folytatás egy másik szinten.
Ami az ember életben maradását illeti, az úgynevezett halál után, épp úgy lát mint azelőtt, hall és beszél, mint korábban. Érzi a szagokat és ízeket, és amikor megérintik, érzi az érintést, épp mint azelőtt. Egyszóval, amikor az ember egyik életből átlép egy másikba, az éppen olyan, mint egyik helyről átmegy egy másik helyre.
A legtöbb ember csak értéktelen tulajdonságokat visz magával. Kizárólag arra vágynak, hogy az életük folytatódjon, mindegy milyen céltalan vagy félresiklott volt is az. Azonban ezek az emberek még fejlődni fognak a föntiek segítségével.
folyt. köv..

UI:

Egy magyar dokumentumfilm mondja el egészen világosan, hogyan pusztítjuk el a termőföldjeinket
https://444.hu/2019/11/23/egy-magyar-do ... AgOoaaTF10

[Karsay1958]

A haldoklás tudománya 2 .rész.
A Földön, mielőtt bármi elkészülne anyagilag, előbb létre kell jönni szellemileg. Senki a földön nem talál ki semmi újat egyedül. Minden alapvető fontosságú tudás az "Örök Nyár Birodalmából" származik, oly módon továbbítva (szellemi átvitel, sugallat formájában), hogy több ember is észlelhesse.
Van azonban, aki úgy képzeli el a túlvilágot, mint valamiféle örök vasárnapot. Ott több a feladat, mint a Földön, ott a munkát szabadon választhatod, csupán az elvégzés öröméért.
Az igazi élet a változás folyamata, és a halál az egyik szintje. A létezés egyszerű folyamatosság. Egy terv részei vagyunk, egy tervé, hogy mindnyájan eljussunk arra a legmagasabb szintre, amelyre képesek vagyunk. Az út néha sötét, de biztosan a fényre vezet.
Minden embernek cselekedeteinek, tetteinek következményét viselnie kell haladásuk érdekében. Mindenki úgy fizet, ahogy vétkezett. Senki nem szenved ártatlanul. Gőg, önzés, gyönyör és hatalomvágy jellemzi a Földre száműzött szellemeket és szellemcsoportokat.
Pl. aki ölt, azt megölik. A mester mondotta: Aki fegyvert fog, fegyver által vész el. Gyakran nem a jelenben, hanem a következő életében.
De a nem tudás senkit nem mentesít a következmények alól. Vajon ki akadna fenn azon, ha a rab - akinek azt mondták viseld jól magad és szabad vagy, mielőtt letelik a büntetésed - minden erejével igyekezne a kiszabott feltételt teljesíteni? Ti is rabok vagytok, mert a Föld a száműzöttek börtöne. Amikor felfelé irányítom és minden világias salaktól megtisztítani törekszem érzéseiteket, az a acél vezet, hogy szabadulásotokban segítséget nyújtsak. Értsétek meg jól: Mi ebben semmi kényszert nem alkalmazunk. Nem nekünk van szükségünk megtérő és hívő lelkekre. Nektek fontos, sőt nélkülözhetetlen e magaslatra jutni. Az anyagba zárt szellem felemelkedéséről, öntudatra eszméléséről van szó.
Ha az emberek tudnák azt is, hogy milyen komor jövőt készítenek maguknak elő a lelki szférákon, jobban megfontolnák, korlátlanul rávessék-e magukat az anyagias örömökben való tobzódásra. A kívánság amit lélekben kifejeztünk, a test levetésével nem szűnik meg. Sőt a kimerülő és fékező burok felosztása után még intenzívebben és szünet nélkül sóvárogja a kielégülést, de hasztalan.
Fizikai élvezeteket kizárólag anyagi eszközökkel lehet elérni. A mi világunkban azonban ilyen eszközök, ilyen szervek nem állnak rendelkezésére. De megmarad a gyötrő vágy, ami a kéjelgőt a kín ezer változatán keresztül űzi, hajtja a jobb belátás, az anyagoktól való megszabadulás felé.

E súlyos válságot csak az kerülheti el, aki már a Földön szétzúzta szenvedélyeinek rabbilincseit. Tehát semmi mosolyognivaló nincs a céltudatos önmegtartóztatáson…
Ezúttal csak egyetlen irányadó szempontot kívánok felvetni: Barátaitok kifogásolják, hogy nem esztek húst. Micsoda ostoba túlzás ez megint? Az állati fehérjék a helyes táplálkozás nélkülözhetetlen alkotó elemei. Jézus az utolsó vacsorán tanítványaival együtt fogyasztotta el a húsvéti bárányt. Ez ugyan nem felel meg a valóságnak, mert az Ő szervezete sem húst, sem növényi táplálékot nem igényelt. De hát azt mondjátok, nem csak Isten igéjével él az ember. Ezzel szemben állítom: igenis meg lehet élni belőle. Amint Emmerich Katalin, Neumann Teréz és mások példája is igazolja. Valójában mi történt a kenyérrel, hússal borral, amit az Úr látszólag ajkához emelt, hogyan bomlott az étel és ital alkotó parányaira, mielőtt szervezetébe eljuthatott volna, arról ma még korai lenne beszélni. Ez a felsőbb rendű tény a titkos isteni életkörbe tartozik. Mindenesetre, amikor a Mester leült a húsvéti bárány mellé, hallgatólagosan beleegyezett elfogyasztásába. Nos senki sem tiltotta meg, hogy húst egyetek. Önként határoztátok el magatokat erre. Ez a magatartás az elért szellemi fokozattal szükségképpen együtt jár.
Figyeljétek meg! Az orvosok egyre több beteget tiltanak el a húsevéstől. A különféle rákos megbetegedések, vérkeringési zavarok, reuma, köszvény, a kiválasztó szervek betegségei és egy sereg ma még ismeretlen eredetű panasz, mind a hibás táplálkozással hozhatók összefüggésbe. Az embernek a bőséges étkezés az egyik legfontosabb élvezete, amelyről élete árán sem hajlandó lemondani. Fut orvostól orvosig, szenved, csak mert utolsó percéig élvezni akar. Mindaddig tart ez a vesszőfutás, amíg a belső rothadás pontot nem tesz testi kínjaira.
Az elkövetett bűn megtorlást szült, a kiontott vér elégtételt kapott. Ilyenkor a környező rokonság egymást szokta vigasztalni: jobb szegénynek! A halál megváltotta szenvedéseitől! Kedveseim, ez a legtragikusabb tévedés, mert az emberek nem tudják, mi a halál. Az igazi gyötrelem ezután kezdődik az elhunyt számára.
folyt. köv..
UI:
Létezik-e a lélek? :: VITAEST | Dr. Orosz László vs Nagy Gergely
https://www.youtube.com/watch?v=u1fNDnLq7mA

[Karsay1958]

Kórkép a végidők emberéről - Felvezetés

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének első kötetéből - 2005. január 23.


Az Úr, a mi Mesterünk mondja: „az igazság szabaddá tesz benneteket”, és azt is mondja: „én vagyok az út, az igazság, és az élet”. Ha a mai embereket szemléljük, azt kell látnunk, hogy nem érdekli őket az igazság, és még kevésbé érdekli őket az igazságtalanság. Nem beszélnek róla és azt gondolják, ha nem beszélnek róla, akkor az nincs is, nem létezik, vagy legalábbis annak megismerése és élése számukra nem kötelező. Az elítéltetés előtt még Pilátus is megkérdezte az Urat: „mi hát az igazság?” Tehát az akkori idők nagy pogánya is, ha másból nem, kíváncsiságból tudakozódott az igazság mibenléte felől.A krisztusi kijelentések a választott nép előtt hangzottak el, azok vezetői, akik az írásokat ismerték, tudomást vehettek róla, és mégis úgy tettek, mintha nem hallanák és nem tudnák, hogy Krisztus az út, az igazság és az élet.
Vajon a mai ember miért ilyen közömbös az igazsággal, vagy az igazságtalansággal szemben? Mert a mai korban az igazság nem népszerű. Elő kellene venni a Bibliát és annak nem csak egyes részeire, vagy a felszínen lévő történetre, amit a szavak mutatnak, kellene magyarázatot adni, hanem mélyebben bele kellene tekinteni az igazságba és önnönmagába is. Az igazság világosságánál meg kéne szemlélni mindazokat a cselekedeteket, amelyeket Isten törvényeivel, tehát az igazság és szeretet törvényeivel, valamint embertársaival szemben elkövet. Ez hihetetlenül kényelmetlen az embernek. Ezért azt vallja, hogy egységben az erő, és nem azt, hogy az igazságban, és hogy az igazság kötelez. Ha viszont úgy hozza a helyzet, hogy az igazságot sem kikerülni, sem megváltoztatni nem képes, akkor felében, harmadában elismeri ugyan, hogy van abban valami igazság, de hogy lehetőleg minél kevesebb igazság legyen benne, siet a maga igazságával megkeverni és a valóságot valótlansággá, az igazságot hazugsággá változtatni. Ez a mai kor nagy bűne és veszedelme.
Nem keresi az igazságot, inkább egységre törekszik, egységes frontot akar létrehozni. Ennek ellenére soha nem volt és még inkább nem lesz annyi szakadás ember és ember között, mint amennyi most, az utolsó időkben fordul elő. Ezért mondja a Mester, hogy szülő gyermek, gyermek szülő ellen, nép nép ellen, nemzet nemzet ellen támad. Tehát kitalálnak, létrehoznak az igazság hatalma, ereje, gyógyító széruma helyett, úgynevezett egységeket, amire szerintük a világban uralkodó helyzet jobbá tételére feltétlenül szükség van.
Nem magukat akarják az emberek megjavítani, átalakítani, hanem úgy általában a világot. Dehát a világot, a környezetet, a többi embert nem lehet az igazság ismerete és élése nélkül átalakítani, átváltoztatni és megjavítani. Nem lehet anélkül, hogy az ember, aki ezt az átalakítást e világban véghez akarja vinni, maga is ne törekedjen a lelki átalakulásra, amihez viszont feltétlenül szüksége van az isteni igazság ismeretére.
A mai kor vallási fundamentalistái ugyan előtérbe helyezik a Bibliát, de nem olyan értelemben, hogy azt valójában Isten kijelentette, hanem ahogy ők emberileg értelmezik. Azt mondják, hogy ők közvetlenül Istennel beszélnek és Isten nekik személyesen megmondja, hogy a Bibliát miként kell értelmezni és egységet hogyan és miként kell létrehozni ahhoz, hogy békesség uralkodjon a Földön. Így lassan-lassan ezzel az új szemlélettel szemben az ateizmust némileg visszavonulásra késztetik, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ateizmus pillanatnyi visszavonulásával a világ jobbá lesz. Ugyanis mindaz, amit ennek helyébe állít az ember, az csak negyed-, vagy féligazság, emberi érdekcsoportokat, és azok hatalmi törekvéseit szolgáló, emberies igazság.

Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:


Kórkép a végidők emberéről
Adai közlés - Jöjjetek énhozzám mindnyájan...
A gazdagság terhe
A most pillanata
A Névtelen szellem nevének illetektélen használatáról
HANG - Isten döntésére várok
Attila szent koronája
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqkhWXj ... A?e=aHMRJT
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=AWzByDWB7rc
Vay Adelma_Szférák a Föld és Nap között IV. rész – Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=M08OZvIT8TQ&t=43s
Jelenések 48. – Az USA eltorzulása 1. - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=A4bf4J0ZxCw&t=5s
Jelenések 49. – Az USA eltorzulása 2. - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=sb8bQWz4SVc&t=345s
Jelenések 50. – Az USA eltorzulása 3. - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=cXwSrTp ... x&index=76
A karácsonyi szív – Családi film

https://www.youtube.com/watch?v=irYqURf ... x&index=78
Téli boldogság – Romantikus film

[Karsay1958]

A haldoklás tudománya 3 .rész.

Aki nem árt, annak nem ártanak. Az ilyen lélek mágikus bűvkört von maga körül. Láthatatlan bástyát épített, amit az alvilági erők megszámlálhatatlan légiói sem rombolhatnak le…
A nélkülözés miatt pedig ne zúgolódjatok. Szükséges az, és még nincs vége. A minden vagyon újra egyik napról a másikra visszaadhatná a régi bőséget, elveszített javaitokat, de vajon használna-e néktek? A tudatlan ember felpanaszolja: minket még az Isten is elhagyott. Én pedig azt mondom: sohasem volt közelebb hozzátok, mint most a nyomorúság napjaiban. Ilyen alantas világon, mint a Föld, a lélek a megpróbáltatásokon keresztül halad és vizsgázik eredménnyel. A szenvedés a legnagyobb kegyelem. A legnagyobb jó, amit az ember a Teremtőjétől kaphat. Egykor hálásak lesztek érte. Ez égeti tisztára szíveteket, ez csiszolja fényesre az elmét, hogy alkalmas legyen a magasból besugárzó üzenet befogadására. Szigorú aszkézis nélkül nincs szellemi megismerés, mert a tiszta nem kapcsolódik a tisztátalannal! Enélkül pedig nem oldhatnátok meg a feladatot, amit egy másik életben tűztetek magatok elé!
Ismétlem: ne zúgolódjatok tehát, de kérjetek úgy, mint a gyermek Atyjától, s a legszükségesebbek megadatnak.
És miért látjátok olyan sötétnek, oly vigasztalannak a jövőt? Megmondom: a rossz véges, a jó pedig örökké tart. Emberi tájékozatlanág az önámítók kérészéletű véleménye, sohasem szabhatott irányt a Fehér Testvériség munkájának, amely öröktől fogva előírt rendeléseken nyugszik. Azért jöttem, hogy az alapvető tévedéseket tisztázzuk. A mélységben, ahol az eseményeket szemlélitek, rendkívül szűk a horizont, aki látni akar, annak magasabbra kell emelkednie. Minden, ami történik - értsétek meg - a legkisebb mozzanat is a nagy terv szolgálatában áll.
Semmi sem kerülheti el a figyelmét annak, aki az eseményeket irányítja, és nem következhet be más, mint amit a mi Urunk elrendelt. Az Ő akarata szuverén, de nem zsarnoki. Mindenkor alkalmazkodik a testbe öltözött szellem valóságos érdekeihez. Az események rendjét a cselekedetek következményének törvénye határozza meg. Tehát az ember szabadon cselekszik, de tetteinek következményét fejlődése érdekében viselnie kell. Sokan nem hisznek benne, még többen nem is tudnak a láthatatlan világ irányító munkájáról. Ám ez mit sem változtat a való helyzeten. Ez a tevékenység biztosítja a Földön a fejlődést, ami a szellem életének alfája és omegája. Princípium, amely fennáll a teremtés kezdetétől.
Ami él, azt lélek élteti. A léleknek be kell zárnia a kört. Vissza kell térnie a Lét forrásához, ahonnan elindult. Ez az elv, mint törvény jelentkezik az anyagvilágokon. Éppen úgy magával ragadja az alázatos lelket, mint az ellenszegülőt.

Az evolúció meghatározott időciklusait a nap és a csillagrendszerek mozgása szabályozza. Ha szembeállítjuk a Föld precesszióját a művelődés egymás után következő jelentős állomásaival, a fenti tétel minden esetben igazolható. A Föld és az emberiség ez idő szerint egy kultúrkorszak végéhez ért. Amikor ez bekövetkezik, szükséges és törvényszerű a forrongó, vajúdó korszellemnek felszínre dobni a szennyes salakot. Bizonnyal tévedne, aki a pillanatnyi látszatból a Sátán végső győzelmére következtetne. Sőt. Minél hatalmasabbnak látjátok, annál közelebb a perc, amelyben a korbácsot a sarokba veti. Azon órában a fejlődés törvénye elsöpri a föld színéről, akit megmért és könnyűnek talált.
Kedveseim! Legyetek bizalommal, és bátran álljatok a viharban. Szerető tekintet nyugszik e hajlékon, s vajon ki árthat nektek, ha Ő oltalmaz? Tudjátok jól: az Ő akarata még a felvilágosult modern pogányok világában is az egyetlen törvény. Öröktől fogva élő, ható erő, mely Napokat semmisít meg és teremt újjá. Az önhitt államférfi az, aki véli, saját tetszésétől függ népek, földrészek sorsa, ám éljen tovább gyerekes hitében. Hiú báb ő, s ha eljátszotta sivár szerepét, félreállítják. Mert közel a nap, amelyről megíratott: nem hagyom többé beszennyezni az Én szent nevem. Akkor megindul a föld, megindul a hegy, a folyó, a tenger.
Senki sem menekülhet sorsának vastörvénye elől, mert ítéletét önkezével véste szívébe. A nap pedig nincs messzebb a magasban keringő sasnál, amely lecsap áldozatára. Ha a nagy rengés véget ért, ha leszáll a por, a füst, a pernye, új ég és föld tárul a boldog maradék ámuló szemei elé. A választottak kicsiny serege térdre roskad, és hálaéneket zeng. De nem kell aggódnotok. Mindenki választott, aki belépőért vérrel, könnyel bűnbánó szívvel fizetett. A viszályt, önzést, uralomvágyat pozdorjává zúzta a tűzvihar. Indokoltan következik a rohamos fejlődés, a gyors átalakulás. Sorsotok kormánykereke mellé a krisztusi ember áll, aki a Föld urául hivatott a világ fundamentumának felvetése előtt. Ő tudja mit akar, és akaratát képes lesz megvalósítani. Nem kér, nem követel, ehelyett szétosztja összes javait. Lemond az erőszakról. Nem uralkodni, hanem szolgálni jön. Amíg bal kezével sebeket kötöz, jobbjával irányt szab. Erről ismeritek fel Őt. Útját nem lebombázott városok és rabszíjra fűzött népek jelzik. Amerre jár, a szeretet el nem hervadó virágai nyílnak. Szabadság, jólét, kultúra fakad lépte nyomán.
Ne legyetek azért kicsiny hitűek, mert aki nem hisz, önmagát rekeszti ki a Vízöntő korszak küszöbéről. Szeretném szívetekbe sugározni a jövő dalát, hogy éljetek örömmel, bizalommal. "Akinek füle van a hallásra, hallja a lélek szavát." Szellemi célokat nem lehet rohammunkával megvalósítani, csak az Istennel által elrendelt természetes fejlődés, fokozatos haladás útján.
Sokan mondják: szívesen hinnék, ha az élet bizonyosságot szolgáltatna. Állítom: kivétel nélkül mindenki részesül ilyen felvilágosító intelemben, de lelki, érzékszervi fejletlensége miatt nem érzékeli. A hit belülről fakad, nem bizonyítékok, hanem lelki fejlettség kérdése.
Forrás: Fodor Erzsébet: A haldoklás tudása (tudománya), 164 oldal (A5).
A kiadó ismeretlen, de egy beszerzési hely ismert.
Szemlézte: Liptay András
UI:
HALOTTIDÉZÉS, JÓSLÁS LELEPLEZVE - Ex-sátánista főpap, boszorkánymester, John Ramirez
https://www.youtube.com/watch?v=ojm5ZShs4o4
Az elengedés művészete
https://drive.google.com/file/d/1KcFYZF ... JOAXJCeIUQ

[Karsay1958]

A HIT A LÉLEK LÁMPÁSA 1. rész
A FÖLDI ÉLET HOMÁLYOS ÚTJAIN
Névtelen Szellem kinyilatkozása
A Szeretet nevében, Isten szeretetének megtestesítője nevében, a mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében szólok hozzátok. Most sokkal inkább az Ő nevére hivatkozva közeledünk hozzátok, mert szükségetek van és szükségetek lesz a fokozottabb szeretetre, amellyel hozzátok közeledünk, hogy titeket ebben a szeretetben meg is tartsunk, hogy szét ne hulljatok, s ezáltal a mi építkezésünk romba ne dőljön. Mert ti vagytok ennek az épületnek látható pillérei, amelyekre az Isten országát építgetjük.
Isten országát építgetni és tökéletesíteni vagytok hivatva mind, akik itt ezen a földön megértettétek és meg akarjátok érteni az Isten kijelentéseit a földi emberekhez, a népekhez, a nemzetekhez úgy, mint akik meg akarjátok érteni, hogy mit kíván az Isten tőletek, földi emberektől, miért helyezett ide a földre benneteket, miért bízott meg feladattal, és mi az, amit meg kell tanulnotok, mi az, amiben eredményt kell majd felmutatnotok az elszámolás idején.
Akikre az Úr munkát bízott, azokat nem csoportonként hívta el, hanem a csoportokból egyenként szólította nevükön a választottakat, egyenként adott nekik külön-külön megbízatást minden népben és nemzetben; és mindegyiknek el kell végeznie azt a kisebb vagy nagyobb feladatot, amely rá van bízva. Mindenkinek meg kell hoznia azt az áldozatot, amelyet tőle ez a megbízatás követel.

S bárha ebben a világban nem látható az a megbízatás, amelyre az egyes emberi lelkek el vannak küldve: boldogok azok, akik ezt megérzik és megértik, ebben fáradoznak, és ebben némi eredményt tudnak elérni.
Mindenkire munka van bízva azok közül a lelkek közül, akik Isten szavát meghallották, akiknek lelkében visszhangot keltett az az ige, amelyet Isten az egész emberiség megváltására, megtisztítására és fölemelésére adott.
Mert mit használ nektek, ha hiszitek is a síron túli életet, ha hiszitek is az újratestöltés rendjét, törvényét és igazságát, ha a testöltések sorozataiban alig-alig tudtok csak valami kis eredményt is felmutatni. Mit ér nektek a földi életnek minden öröme, dicsősége és hatalma, ha mindazt, mint egy áloméletet élitek végig, mert elbódít benneteket a lelketek tévedése, és visszaéltek a próbául kapott ajándékokkal s vesztek rajtuk magatoknak szenvedést, bizonytalanságot itt, ebben a másik világban?! Hiszen innen mindig csak külön kegyelem folytán küldettek ismét a látható világba, hogy itt testet öltve elfeledjétek a múltat, és a lelketekben a múltnak csupán kicsiny emlékfoszlánya maradjon, amely csak mint a lelketeknek vágyakban és törekvésekben megnyilvánuló nekilendülése élheti ki magát! Mert amik voltatok, amik felett rendelkeztetek, azok itt már mind a múltéivá váltak, és előttetek csak a sivár jelen, a jövőben való reménynélküli bizakodás áll, csak ez vezet benneteket, ha elvesztitek a lelketek lámpását, ha ki hagyjátok aludni a hit világosságát.

A hit világossága az, ami titeket lépésről-lépésre vezet a fejlődés útján; a hit világossága az, ami ha kigyúl a lelketekben, akkor a láthatatlan világ jó felé törekvő szellemeinek csoportját, azoknak gondolatait és segítő érzéseit vonzzátok magatokhoz, hogy abban az időben, amikor a test tudata pihen, a lelketek fölemelkedhessék a megismerés világába, és kereshesse az utat, az erőforrást, amely titeket ébredéstek után ezen a bizonytalan pályán majd előresegít.
A hit lámpása az, amire szükségetek van; s ezt a lámpást, amely az életutat van hívatva megvilágítani számotokra, bőven kell táplálnotok olajjal; ezt pedig csak az Istenhez való erős ragaszkodással és az ő szent Lelkével való összekapcsolódással tudjátok a magatok részére megszerezni, hogy ki ne aludjék a hitetek, hogy éberen maradjon a lelketek, hogy le ne tévedjetek az elétek szabott útról. Mert bizony itt a megpróbáltatások világában könnyen eltévedtek a magatok emberi igazságérzetével; könnyen félrevezet benneteket a szenvedély, a szeretet, a gyűlölet, az akarás, a törekvés, hogyha a hitnek világossága nem világítja be előttetek az utat, amelyet járhatónak mutat az a káprázat, amely minden földi ember szemében valóságnak látszik, mert test szerint ítél és test szerint látja a dolgokat.

folyt. köv…

UI:
BeN Nevis - A múlt, a jelen és a védőangyalok - Szemerey István, Jakab István
https://www.youtube.com/watch?v=uOUmDzv8ufE

Hétvégi filmajánló

Levelek a túlvilágról
https://www.bing.com/videos/search?q=le ... 7uxs4O4ck0

[Karsay1958]

A HIT A LÉLEK LÁMPÁSA 2. rész
A FÖLDI ÉLET HOMÁLYOS ÚTJAIN
Névtelen Szellem kinyilatkozása

A hit világossága vezérel titeket előre, ha ennek fényénél gondosan körültekintve szemlélitek az előttetek megvilágított utat, hogy valamiképpen félre ne lépjetek, rossz lépést ne tegyetek, amelyet sok keserű könnyhullatással kell majd megsiratnotok. A hit világossága az, amely titeket vigyázókká tesz, hogy magatokra is, meg a rátok bízottakra is nagy figyelemmel legyetek, s gondosan szem előtt tartsátok azoknak sorsát is, akik és amik a ti kezetekre vannak adva, és akiknek sorsa, haladása, testi jóléte szintén a ti előhaladásoktól függ, hogy valamiképpen félre ne billenjetek és magatokkal ne rántsátok őket is, és örömök helyett boldogtalanságot és csalódást ne szerezzetek magatoknak és nekik is.
Minden emberre munka van bízva itt ezen a földön, amelyet el kell végeznie. Minden léleknek megvan a maga megbízatása, amelyet hűen és pontosan be kell töltenie, és el kell végeznie a legkisebbtől a legnagyobbig. De az ember hitének lámpása, ha nem őrködik gondosan felette, könnyen kialszik, és akkor a sötétben bukdácsolva elfelejti a megbízatását, és nemcsak a maga sorsát, hanem a hozzákapcsoltak sorsát is megrontja, s megsemmisíti azokat az eredményeket, amelyeket végezetül majd fel kellene mutatnia, és ahelyett, hogy áldást hozna a földre, átokká teszi az életét.
Tehát ha az embernek nincsen hite, illetőleg, ha a hite vakhit - mivel a lelki szemei még sötétek, még tájékozódni nem képes - akkor nem halad semmit, s megmarad az eredeti fokozatán. Ilyenkor a legkedvezőbb esetben a próbákat úgy ahogy sikeresen elvégzi, azonban nem visz magával semmit, amiből ideát éljen, amiből majd ideát táplálkozzék, amiből a megmozdulásait, a lelki vágyait nagyobb térre sugározhassa szét, és eredményeket hozhasson ki belőle.

Az embernek, ha van is hite, kötelessége ezt a hitet minél világosabbá, ellenállóbbá, erősebbé tenni, hogy minél nagyobb teret világítson be maga körül. Ha bevilágította maga körül a teret, akkor mindazoknak a lelkeknek hite, akikkel összekapcsolódott, akiket a sorsuk, az elrendeltségük köréje sorakoztatott, ebben a világosságban megszépül, s még ha a hitük kicsiny volt is, ha sötétségben és homályban voltak is, megerősödnek az igazságban, s erőben megnövekednek.

Így az ember végeredményben nagy dolgokat művelt a maga kicsiny hitével és alázatos akarásával. S ha mindazok a lelkek, akik hozzá vannak kötve, örömmel és áldással veszik körül a lelkét, ha azzal a szeretettel ragaszkodnak hozzá, amely az ő munkájának az eredménye, ha az életében semmi nagyot nem tett is, ha semmi emberfeletti áldozatot nem hozott is, akkor is nagyobbat végzett, mint azok, akik az életüket áldozták fel egy téveszméért, egy ferde igazságért. Az Istenben hívő, Isten igazságát kereső embernek alázatos lélekkel, Istenbe vetett hittel és bizalommal, csendesen kell megjárnia az élet útját, és mindent felülről várnia, ami az életének kedvező fordulatot adhat. Mert Isten megadja a kedvező fordulatot, ha az ember hisz abban az ígéretben, hogy Isten megelégeli az ő megpróbáltatását, és a szenvedéseit megrövidíti még akkor is, ha azok neki csakugyan kijárnak, ha azok - a ti nyelveteken szólva - a kármájához tartoznak, vagyis, ha a bűneivel és tévedéseivel az okozati törvényben olyan hézagokat vágott, amelyeket csak az életével, az életének nehéz munkájával építhet ki újra, hidalhat át az Isten kegyelmébe fogódzva.
Mert ha az ember nem fogódzkodik Isten kegyelmébe, akkor nem is tud önmagából semmit jóvátenni, semmit kiépíteni, semmit áthidalni; mert ha önmagára van hagyatva, akkor - hogyha mélyen volt - még mélyebbre süllyed, ha pedig a meredeken állt meg, akkor egészen bizonyosan a mélybe zuhan Isten kegyelme nélkül, Isten kegyelmének segítsége nélkül.

folyt. köv..

UI:
Hipnózis Domján András hipnoterapeutával
https://www.youtube.com/watch?v=EG7jRmxi3Ew

[Karsay1958]

A HIT A LÉLEK LÁMPÁSA 3. rész
A FÖLDI ÉLET HOMÁLYOS ÚTJAIN
Névtelen Szellem kinyilatkozása


Tehát, testvéreim, ez a kicsinynek látszó munka, ez a jelentéktelennek látszó lelki megmozdulás, lelki hadakozás a ti feladatotok. Csak akkor látjátok meg, hogy milyen nagy munka ez, amikor szívvel-lélekkel és egész akaratotokkal belevetitek magatokat az élet árjába, és elkezditek ezt a munkát önmagatokon, önmagatokkal szemben, a ti testi emberetekkel szemben, és végigharcoljátok embertestvéreitek tévedésével, rosszakaratával szemben is, de az alázatosság szellemében; ha gyakoroljátok a tűrést, az elnézést; ha a gonoszt nem viszonozzátok gonosszal, hanem a rossz helyébe jót igyekeztek adni, s ha meglátjátok is embertársaitok hibáit - mert okvetlenül meg kell látnotok - de ezekért a hibákért nem rójátok meg őket, hanem a szeretetekkel megpróbáljátok kiépíteni azokat a hézagokat, amely hézagok minden hibázó, elferdült életet követő embertestvéretek lelkében ott vannak.

Ha ezeket a hézagokat át akarjátok hidalni a szeretettel és azzal a jóakarattal, amellyel csakugyan segíteni akartok, mert a felebarátotokat a hibájától, a bűnétől, a tévedésétől csakugyan meg akarjátok szabadítani: mennyi önmegtagadással, mennyi szeretettel, mennyi eltitkolt fájdalommal kell ezt az utat megjárnotok! És amellett nem szabad megmutatnotok, hogy ez nektek fáj, mert különben minden addigi építkezésetek rombadől.
Ha így akarjátok ezt a ti kicsiny életeteket végigélni, és úgy akarjátok betölteni a feladatotokat, hogy Isten akarata teljesedésbe mehessen, akkor meglátjátok, hogy sokka1 nagyobb és értékesebb munkát végeztetek, mint hogyha kiállnátok a világba, és olyan eszméket hirdetnétek, amelyek emberek hatalmát döntik meg, hogy a más elvek szerint élő emberek juthassanak hatalomhoz; ha emberektől jogokat vennétek el, amelyeket ők akár helyesen, akár tévesen magukéinak tartanak, és ezt a jogot más embercsoport kezébe akarnátok juttatni; vagy ha kiállnátok a porondra, és olyan igazságot hirdetnétek, amelyért meg kellene halnotok. Mert hiszen óriási erők ütközését idéznétek elő, ezek az ütközések pedig áldozatot követelnének, és ez az áldozat elsősorban mindig attól veszi el az értéket, aki bizonyos eszmének az igazságától át van hatva.

Sokan az életükkel pecsételik meg egy-egy téveszmének diadalra jutását. Az idők során azután a következményekből látniok kell, hogy tulajdonképpen hiábavaló volt az áldozatuk, hiába akarták az emberiséget boldoggá tenni, hiába akartak nagyobb darab kenyeret juttatni azoknak, akiknek csak kicsiny darab jutott, hiába akarták hatalomhoz juttatni az elnyomottakat, mert amikor azok kerülnek hatalomra, amikor azok diktálnak, azok rendelkeznek a világi javak felett, azok éppoly önzőkké, éppoly visszaélőkké válnak, mint az előbbiek voltak.
Senki sem tehet senkit boldogabbá: senkit sem lehet az üdvösségre vezérelni, ameddig az a lélek meg nem érett a boldogságnak, az üdvösségnek felhasználására, értékelésére. Ameddig az ember önmagában nem hordozza azt az igazságot, amelyet Isten adott az ember megmentésére, fölemelésére, boldogítására és üdvözítésére, addig senki sem tudja azt értékelni; ha millió meg millió ember áldozza is fel az életét azért, hogy boldogabbá tegye az utána következő nemzedéket: ha az a nemzedék még nem érett meg rá, hogy azt megértse, akkor hiábavalóvá válik, semmivé foszlik az az áldozat, mert nem Isten parancsolta, nem Isten írta elő, nem Isten kívánta az áldozatot az embertől, hanem az ember testi tudata diktálta azt az embernek.

folyt. köv…

UI:

Dr. Almási Kitti: A TE döntésed - Prof. Dr. Bagdy Emőkével
https://www.youtube.com/watch?v=rhGDy2cZQCM

[Karsay1958]

A HIT A LÉLEK LÁMPÁSA 4. rész
A FÖLDI ÉLET HOMÁLYOS ÚTJAIN
Névtelen Szellem kinyilatkozása


Testvéreim, az életet élni kell tudni! És hogy ezt az életet élhessétek, meg kell először tanulnotok, hogy mi az élet, miért kell élnetek, és hogy ennek olyan folytatása legyen, amely csakugyan előreviszi nem csak a ti lelketeket, hanem a titeket körülvevő lelkek csoportját is; és a hatás folytán az azokat körülvevő lelkek csoportján is átsugározhat, hogy azok a rétegek se tévelyegjenek a homályban, hanem Isten világossága őrájuk is hasson; és ha kisebb értelműek is, mint ti vagytok, és még ha a bűnbe ragadtak is, de az idők és próbák során nekik is legyen egy vezető eszményük, amely őket a világosság felé vezeti.
Az embernek elsősorban is azt a becsületes őszinteséget kell önmagában kifejlesztenie, amely megköveteli, hogy legelőször önmagában pusztítsa el és vonja meg az életlehetőséget az ellentét törekvésétől, és csak azután lássa meg embertársainak tévedéseit, hogy azok ellen is fölvehesse a harcot; de akkor is úgy, hogy először önmagát, az önmaga jó és igaz értékeit adja oda, még akkor is, ha a meg nem értés folytán fájdalmat, szenvedést, csalódást kell is elviselnie. Elsősorban önmagamban kell megtagadnom a bűn emberét, hogy a lelki ember fölébredhessen, megmozdulhasson és céltudatos irányban munkálkodhassék.
Mert hiába beszélek külsőleg a legszebb, a legragyogóbb igazság szerint is, ha belülről nem ismerem az igazság áldását, ha belülről nem hiszem el azt, hogy az nekem tartós, örökkévaló eredményeket hoz; ha bensőleg nem vagyok képes napról-napra odaadni magamat annak az eszmének, és nem tudom megtagadni a magam szenvedélyét, a magam káros kívánságát, a magam túlkapatottságát, nagyotakarását; ha nem tudom elhinni azt, hogy Isten lépésről-lépésre megvilágítja az utat, és elém hozza azt, amit becsülettel el kell végeznem; ha nem tudom elhinni azt, hogy az Isten gondoskodik az én lelkemről, ha az anyagi világban el is veszítettem a nekem igazság szerint kijáró javakat, amiket az élet adott nekem, amelyeket úgyszólván érdem szerint megkövetelhetek mint megbecsülést, elismerést és mindazt, ami a becsületes és igaz élet velejárója, mert nem értettek meg, mert félreértettek: akkor is tudjak igaz és hű maradni az eszméhez.
Hinnem kell abban, hogy ez az igazság nem csak szó, nem csak frázis, amelyet az emberek az ajkukra vesznek és egy külső formát alakítanak belőle, amely őket széppé, jóvá és igazzá teszi. Hinnem kell abban, hogy ha a jónak ez a látszata le is kopik rólam, az életemről, a cselekedeteimről, az én mennyei Atyám látja ezt, és az az igazság, az a jóakarat, amelyet belevittem a munkámba, az él, az olyan valóság, melyet nem vehet el tőlem senki, és az valahol létező valóság, amivel találkozni fogok; és van, aki ezt számontartja, van, aki ezt látja. Mert Isten mindent tudó, mindent látó, és mindenhatóságával benne él az én jócselekedetemben. Ő tud róla, Ő számontartja azt, és annak dacára, hogy a meg nem értés folytán felhők tornyosulnak felettem, a vihar elmúltával elkövetkezik a napnál világosabb megismerés ideje, és azoknak, akik félreértettek, akik nem értettek meg, látniok kell és meg kell győződniük az én jóakaratomról és igaz voltomról.
E nélkül a hit nélkül az ember semmivé válik, harcképtelenné lesz az életben. Ebben hinnetek kell, embertestvéreim. Ezt a hitet erősíteni, növelni, mind világosabbá és világosabbá tenni: ez a mi feladatunk veletek szemben, a ti lelketekkel szemben. Ezt minden eszközzel, amit a mindenható Isten a kezünkre ad, igyekszünk is veletek szemben elvégezni, hogy erősek lehessetek a hitben, és végigharcolhassátok azt a harcot, amelyet itt, ebben a mulandó életben maguk az életkörülmények adnak elétek.

Ebből nem is vonhatjátok ki magatokat, mert a teherviselés a földi élettel együtt járó kötelesség. Aki ez alól a kötelesség alól kivonja magát, az elszalasztja az alkalmat, annak a kezéből kisiklik a lehetőségeknek az a sorozata, amellyel önmagát feljebb emelhetné.
Ez azt jelenti, hogy aki földi kötelességét nem teljesítette híven és becsületesen, annak meg sem adatik az a lehetőség, hogy újra testbe öltözhessék, hogy aránylag rövid idő alatt megsokszorozhassa azokat a lehetőségeket, amelyekkel a maga szellemi és lelki sorsát megjavíthatná, és megépíthetné magának a béke és nyugalom lakóhelyét.
Ez nehezen megérthető dolog előttetek, földi emberek, mert sokan azt hiszik közületek, spiritisták közül, akik valamit tudnak az újratestöltés lehetőségéről, hogy előttük a testöltések végtelen sorozata áll, hogy abban kiművelődhessenek, tudást szerezhessenek, és végül megerősíthessék magukat azokban a pozíciókban, amelyekre a tapasztalások útján eljuthatnak.

folyt. köv..

[Karsay1958]

A HIT A LÉLEK LÁMPÁSA 5. rész
A FÖLDI ÉLET HOMÁLYOS ÚTJAIN
Névtelen Szellem kinyilatkozása


Nem, testvéreim; ebből a hitből ki kell benneteket gyógyítanom, mert ez tévhit, amelyet nem szabad a lelketekben megrögzítenetek. A testöltések lehetőségei nem rajtatok múlnak; nem a ti akaratotok az, ami titeket idehoz, kedvező, vagy kedvezőtlen körülmények közé; a ti akaratotok semmissé válik azzal a törvénnyel szemben, amely a mindenséget igazgatja és a mindenségnek minden porszemét a helyére állítja. Titeket is a helyetekre akar állítani; titeket is a törvény erejével továbbít, hajt a fejlődés útján.
Nem az a cél, hogy ti a földi élet kölcsönkapott állapotaiban szerezzétek meg és nyerjétek el azokat a képességeket, amelyek titeket majd az örökélet biztonságos révébe vezetnek. Nem. A földi élet sorozatai, mint lehetőségek, próbákul vannak adva azoknak a csoportszellemeknek, akik egy célt kerestek és találtak, akik egy eszmébe dolgozták bele magukat, és fokról-fokra igyekeznek a lelkükben azt a világosságot mind nagyobbá tenni, amely világosság őket mind több és több megismeréshez vezeti, hogy mit hagyjanak el, mit vetkőzzenek le, s mit szedjenek fel a különböző életutakon; milyen következtetéseket vonjanak le, amelyek a lelküket sokoldalúbbá teszik és minden oldalról kiképezik, hogy a jót és igazat minél több oldalról sajátíthassák el. Mert erre van szüksége a léleknek, nem a keretre, amelyre ti földi emberek olyan nagyon sok időt, gondot és érzést pazaroltok. A földi élet a maga körülményeivel csak keretet képez a lélek körül; ebben a keretben sorakozik fel a gazdagság, a testi jólét, a hatalom a maga formáival; a szépség, a dicsőség, minden kívánatos fény és ragyogás; de ebben a keretben sorakozik fel az árnyoldal is: a szegénység, a nyomorúság, a betegség, a halál, a csapások, a megpróbáltatások és a véget nem érő csalódások sorozata. És valaki a kívánatosért kinyújtja a kezét, magához vonja a nemkívánatosat is. Valakinek zsarnok természete van, és igényei vannak az élettel szemben, és a végzete meg is adta neki a lehetőséget, hogy ezt a természetét kiélhesse: amikor kinyújtotta a kezét ezekért a lehetőségekért, ugyanakkor a dicsőséggel együtt a megaláztatást és a meggyaláztatást is magához vonzotta. Tehát ha kívánatos az egyik, hordozd el érte a másikat is: ezt mondja a földi igazság. Szükséges-e hát, a szellemi igazságot megismert földi emberek, hogy magatokat azokért a múló örömökért törjétek, amelyek mint a fény az árnyat magukkal vonják, magukkal vonják a nehéz megpróbáltatásokat és a szenvedéseket is?
Egy a szükséges dolog: megismerni az igazságot, megismerni az Isten kegyelmét, az Isten vezetését; megismerni a kijelentések által azt, hogy az Isten az ember lelkét jobb, tökéletesebb létállapotba, el nem múló dicsőségbe, boldogságba és megelégedettségbe akarja vezérelni, ahol árnynélküli fény, gyalázat nélküli dicsőség, és szegénység nélküli gazdagság várja azokat, akik hittek az ő igéjében, az ő beszédében és levetkőzték a mulandó földi embert minden kívánságával, minden haszontalan törekvésével együtt, és mulandó földi életüket ennek az egy szükséges dolognak a megszerzésére áldozták. Az ő életük ezzel az áldozattal nem semmisült meg, nem múlt el, hanem az árnyak világából átlépett a fény birodalmába.
Az ilyen földi élet, legyen bár szenvedésekkel, megaláztatásokkal, csalódásokkal és nyomorúságokkal megrakva, mégis dicsőséges élet, mert Isten dicsősége fénylik és ragyog rajta, és ez bearanyozza, átsugározza az egész lelket - nem azért, mert az ember valami nagyot cselekedett, nem azért, mert a világnak nagyot adott, nem azért, mert a testi embert jobb állapotba helyezte - hanem azért az egyetlen erényért, hogy hitt az Isten mindenhatóságában, hitt az Isten végtelen erejében, hitt az Isten szeretetében, hitt az Isten kegyelmében és hitt az Isten ígéretében. Ez az ígéret valósul meg abban a dicsőségben, amely az ő kicsiny földi életét besugározza.

folyt. köv..
UI:

Evangéliumi spiritizmus hangoskönyv lejátszási listák
https://www.youtube.com/channel/UCBFuwa ... /playlists

[Karsay1958]

Az útmutató lámpások, az utolsó óra munkásai - Felvezetés
A „Névtelen Szellem” kinyilatkoztatásai Eszter médium útján az 1953. évből
Részlet „Az őrállóknak” című kötetből


Vannak az Úrnak kiválasztott szellemei, akiket külön utakra, külön célokkal és feladatokkal küld el, melyeket nem közöl senkivel, még azokkal sem, akiket erre az útra kiválasztott. Azért senki sem alkothat véleményt sem önmagáról, sem másról, mert nem tudja, ki ő, sem azt nem tudhatja, ki az, aki mellette él. De tudja az Isten, aki mindent az Ő bölcs elgondolása szerint rendez el mind a Mennyben, mind lenn a Földön.
Bár az ember azt látja, hogy nem jó, nem helyes a Földön élők egymással való együvé kapcsolódása, amit sokszor a vak véletlennek tulajdonítanak, de az valójában nem úgy van. Az isteni elgondolások mindig jók, és mindig célravezetők, de az emberi lélek hibás és tökéletlen törekvéseivel ellene áll az isteni gondolat kiteljesedésének és ezzel megrontja saját és mások sorsát. Legelsősorban a saját sorsát, mert engedetlenségével elzárja a jobb lehetőségektől magát és hosszú időre - amíg a romokat el nem takarítja maga előtt - nem juthat előre. Amikor már ezektől a terhektől megszabadult, csak azután juthat jobb és kellemesebb lehetőségekhez.
Mert senkit ne tévesszen meg az, hogy lám, a gonoszoknak milyen könnyen megy a dolga, milyen könnyen megszerzik maguknak a jó lehetőségeket, hogyan tobzódnak azokban a javakban, amelyet mások munkájának eredményeképpen előállít a földi hatalmasság. Ne tévesszen ez meg senkit, mert ez olyan rövid, csalóka látszata csak a jónak, melyet nagyon hosszú szenvedések és kínos vergődések követnek.
Az egész természet telve van ezekkel a csalfa képekkel, melyeket a megtévesztés szelleme, mint a hazugság diadalát úgy mutatja meg a még tájékozatlan lelkeknek. Minden emberlélek azért van a Földre küldve, hogy mindazokat, melyeket a maga tapasztalatával megszerzett és a szellemi világban a maga értéke szerint megismert igaznak és jónak lenni, ezeket mint valóságokat a maga részére rögzítse, és lelki természetét azok szerint alakítsa. Ezeket pedig csak próbatételekkel tudja megerősíteni.
Amikor már a léleknek nem jelent próbát, mert készen áll az ellenálló érzés és gondolat, akkor a bűnre való hajlandóság gyógyító ellenmérge már megvan a maga lelki természetében. Nem kívánja, nem óhajtja, sőt irtózik tőle. Aki egyszer már ennyire meggyógyult, az már nem esik vissza, sem egyik, sem másik életében abba a bűnbe, amitől már olyan ellentétes érzések kelnek benne életre.
Mert a bűnt a szó szoros értelmében meg kell a léleknek utálnia annyira, hogy mindenkor akaratlanul, gondolkozás nélkül egy visszautasító ellenérzés keletkezzen benne.


Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

Az útmutató lámpások, az utolsó óra munkásai
Adai közlés - Keressétek és kutassátok Isten országát
A szeretet mindenható hatalma
A megbocsátásról
Az új világ gyermekekből épül fel majd
HANG - Rettenetesen szenvedek
Réka királyné köve
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqk-pu7 ... Q?e=IqIrOH
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... 0yOM2gU_xc
Karsay István 2022 február havi szellemtani hírlevele - SBK_Hirlevel_204

https://www.youtube.com/watch?v=dkQwe3npf9s
Evangéliumi spiritizmus I. Kötet, 3. Rész (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=cVJnUKfKVX8
Vay Adelma – Szférák a Föld és a Nap között V. Rész (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=6etxzxv3USc&t=64s
Jelenések 51. – Jézus mondja- Értsd meg a 666-ot! – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=eg9hGLw ... =14&t=118s
A szerelem mindent kibír – Romantikus családi film

https://www.youtube.com/watch?v=uzNxs3b ... x&index=15
Hit és remény – Romantikus családi film

[Karsay1958]

A HIT A LÉLEK LÁMPÁSA 6. rész
A FÖLDI ÉLET HOMÁLYOS ÚTJAIN
Névtelen Szellem kinyilatkozása


Kedves földi testvéreim! Én erre a keskeny útra szeretném a ti lelketeket elvezérelni ebben az időben is, amely lehet, hogy megpróbáltatásokkal lesz terhes. Azért én azt mondom: legyetek kicsinyek; imádkozzatok, és csendben dolgozzatok, mégpedig elsősorban önmagatokon, azután pedig azokon a lelkeken, akik körülöttetek vannak. Tagadjátok meg minden nap, minden órában önmagatokat, földi, emberi, hiú kívánságaitokat; tagadjátok meg a látszatvilágban azokat a káprázatokat, amelyek csábítgatnak, hívnak, csalogatnak titeket, hogy "jöjjetek, cselekedjünk nagyot, emberek előtt látszatosat; éljük bele magunkat és áldozzuk fel magunkat azért az igazságért, ami nagynak és szépnek látszik."
Ti ne hallgassatok erre. Egy a ti dolgotok: az Isten útján járni csendben, nem hivalkodva a hitetekkel, mert nem tudhatjátok, hogy amikor emberileg hivalkodtok, nem a sátán kíván-e tőletek erőtöket meghaladó áldozatokat, amelyekre nem lesztek képesek. Tehát csendben, önmagatokon dolgozva, Isten igazságát tanulmányozva folytassátok az életet visszavonultan, egymásnak örülve, hogy van kivel megosztanotok a lelketek kétségeit, panaszait, megpróbáltatásait. Örüljetek, amikor egy gondolatban, egy érzésben Istennek hálát adhattok, hogy titeket összevezérelt, hogy együtt lehettek, és egymásnak, mint igazi lelki testvérek támaszul szolgálhattok a megpróbáltatás napjaiban.
Egy a ti utatok, ez a keskeny út, és egy a szükséges dolog, amelyre minden körülmények közt szükségetek van és lesz: hogy Isten akaratát, Isten igazságát tanulmányozzátok, hogy meg is értsétek azt, hogy a hiteteket el ne vehesse tőletek a sátán azok által a megpróbáltatások és csalódások által, amelyekben a földi élet olyan gazdag.
Minél inkább felragyog az emberi értelem, és minél inkább szétszórja sugarait, annál inkább félreismerik és félremagyarázzák majd az emberek az ő anyaghoz tapadt elgondolásukkal az Isten igazságát, és azt a tévhitet, amely zsákutcába vezeti az ember lelkét, dicsőítik és magasztalják majd az embercsoportok.
Ezek az emberek nincsenek beírva az élet könyvébe, ezek az Isten nevét csak az ajkukra veszik, de az ő akaratát nem keresik, az Isten törvényét nem tanulmányozzák, hogy abban a lelküket kiképezhessék, és maguk is törvénnyé válhassanak. Ezek az emberek, akik bár fényes értelműek és e világnak talán sokat adnak, elmúlnak egy szempillantás alatt; velük szemben pedig azok, akik az Isten igazságát keresték, és abba beledolgozták magukat, fénylenek a pusztulás napjaiban is, mert Istennek gondja, hatalma és akarata van arra, hogy ezeket kiemelje annál az igazságnál fogva, amely rajtuk keresztül hatóerővé vált a földi világban.
Ilyenekké akarlak titeket átalakítani, testvéreim. Adjátok hát át a lelketeket a mi Urunknak, aki veletek van ebben az órában is, és az érzéseiteket vizsgálja, a szívetek elhatározását és felajánlását szedi össze. Adjátok át a szíveteket, lelketeket, és szűnjetek meg hibázó, káprázat után futkosó, a maguk igazságában bizakodó emberek lenni; legyetek egyszerű, kicsiny gyermekek, akik nevelhetők, alakíthatók, hogy az Isten népévé, az Isten gyermekeivé nevelhessünk benneteket, hogy bevezethessünk majd abba az örökkévaló hajlékba, amelyet Isten elkészített azoknak, akik hittek az ő beszédének és az ő ígéretének, és hűek maradtak az ő igazságához.

+ + +

Közreadja: Koltai István

Irodalom: EZOTERIÁK - II. kötet. A "NÉVTELEN SZELLEM" kinyilatkoztatásai Eszter médium útján azok számára, akik az igazság benső lényegébe behatolni képesek.
A Szellemi Búvárok Pesti Egyletének kiadása - Budapest, 1941.

UI:
Miről árulkodik az aurád a férfi-női energiákkal kapcsolatban?
https://www.youtube.com/watch?v=MOSv7h461oA

Ha eltűnne a facebook itt egy alternatíva
https://www.vg.hu/hirek/2022/02/a-meta- ... 1644410828

https://mewe.com/group/5ffe88d6b5600812b1f721be

[Karsay1958]

Az utolsó idők munkálkodó óráiról


Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Áldott legyen az Úr, aki az Ő szolgájának könyörgéseit meghallgatja, mert könyörögtem érted, - október 26-i operációjára céloz - gyermekem, hogy egy kis ideig hagyjon meg téged az én eszközömül, amíg az Ő törvényeivel az embereknek kis részét megismertetem. Sokan vannak ugyan a hivatalosok de sajnos kevesen a választottak, akik nem csak hallják, hanem meg is értik hogy mit akar az Úr mondani a gyülekezeteknek, és az egyeseknek, aki vágynak és várnak a bebocsátásra.
Sokan vannak, akik még most is a külsőségekben keresik és találják meg lelkük vágyának és törekvéseinek kiteljesedését és makacsul ragaszkodnak a külső formákhoz. Ragaszkodnak még mindig, hogy hogyan, miképpen kell a magot elvetni, pedig már itt van az aratás ideje és a mag betakarításának mikéntjéről kellene gondolkozniuk, hogy kint ne maradjon a szabad szántóföldön, mert ha idejében be nem takarítják és csűrbe nem takarják, a vihar felemészti mindazt, amit elődeik elvetettek és ami abból kikelt, az lesz majd az éhínség idején az életmentő.
Tudva és látva mindezt az utolsó idők munkálkodó óráiban, minden isteni Lélektől áthatott törekvő léleknek nagy és súlyos gondot okoz az, hogy hogyan lehet menteni azokat az értékeket, amelyeket az Úr idejében gazdagon szétszórt a világban élők között, hogy ha valaki éhezik és szomjazik, megelégíttessék azokkal az igazságokkal, melyek oly pazar módon hullottak alá a nélkülözők részére.
Mert eljönnek az idők, mikor hiába keresik, kutatják azt a megtartó igazságot az emberek, amelyek megmutatják a kibontakozás útját abból a káoszból, amelyet a sátáni törekvések okoztak a világban, nem tudják megtalálni, mert megzavarodik még az is, aki teljes odaadással keresi azt az igazságot, amellyel meg lehet nyitni a jó felé törekvők lelkét, hogy helyesen és bölcsen tudjanak cselekedni, amikor egyik ember nem tud hinni a másik embernek, mert hamisságban találtattak bűnösnek, amikor félelemmel kell takargatni a pihenőhelyet az igazságban élőknek, nehogy alattomosan rátörjenek az árulkodók, akik feladják még testvéreiket is a gonosz hatalomnak csak azért, hogy önmaguk életét mentsék vele.
Ezek azok a rémes következmények, melyeknek előfutárai azok a kisebb-nagyobb lelkiismereti hibák és bűnök, amelyeket a hit nélkül élők még most is, mint csírákat, magukban hordoznak. Kívül tetszetős és szépen feldíszített szónoklatokban mutatják meg emberi képzettségüket. Belül a lelkükben azonban a félelemmel vegyes felfelé törekvés és hiúság aggódó figyelmével tekintenek szét, hogy hogyan hatott az emberek között az ő kijelentésük, mi az, amit nem kellett volna mondania, és mit kellett volna meggyőzőbben kiemelnie, nehogy félremagyarázzák. Ezek csak halvány vázlatok a jövőből, ha az emberek elvesztik lábuk alatt a talajt, mely biztonságot nyújtott.
Az Úr nem ezt akarta örökségül hagyni az emberi lelkeknek, hogy a félelmekkel teljes életekben összezsugorodott lélekkel járjanak az úton, amely a menny felé vezet, hanem szeretetben teljes bizalommal legyenek egymáshoz, támogassák egymást a javulás útján és bölcsességgel igyekezzenek megoldani azokat az összekuszált csomókat, amelyek az isteni lélektől eltávolodott emberek helytelen törekvéseivel és bűnökre hajló lelkükkel így lehetetlenné tették a más ember előrehaladását.
Az embereknek szükségük van arra, hogy igaz, jóra törekvő elöljáróik legyenek, akik megmutatják az utat előre, a boldogabb jövendő megalapozásához. Ezek pedig az isteni igazságot kereső és megértő lelkek legyenek, akik szolgálatot teljesítsenek az isteni akarat megvalósításában a Földön.
Ilyen emberlelkekre nagy szükség van, és akik idejében felkészülnek arra, nagyot lendülnek ők maguk is előre és magukkal emelik azokat a bűntől megundorodott lelkeket, akik ezekben a sötétedő időkben sietnek begyűjteni a termést, hogy a nagy vihar meg ne eméssze azokat az értékes, de elmaradt kalászokat, akiket a hanyag aratók veszni hagytak.
Még egy kis idő van, de már nem sok, és ezért van szükségem rád gyermekem. Kis pihenés után megerősödve, újra munkára szólítlak. Az Úr megáldja és megjutalmazza a szívesen munkába álló munkásokat. Jönnek idők, amikor még fontos számot jelent a te ittléted. Isten veletek!


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Bűnök és következményeik –
Természet átalakítás

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Amíg a földi emberek lelke mind belsőleg, mind külsőleg számításokkal, elvárásokkal áll munkába, addig nem lehet érdemleges munkát végezni. A földi munkásnak először is el kell feledkeznie arról, hogy munkájáért valamit elvárjon. Legyen az a hibás, meg nem tisztult lélek számítása, amit a szellemi életre akar a saját számára biztosítani, vagy legyen az a földi énnek a többi ember fölé emelkedésének vágya, avagy az elsőségben, a kiváltságosságban, magát kiélni akaró hiúság sokszor tudat alatti vágya ezeket, mint az embernek a születésével együtt magával hozott betegségi hajlamokat nagyon is figyelembe kell venni, ha a lelki és szellemi munkára munkásokat keresnek a komoly és nagy célokért lelkesedő szellemek.
Sokan vannak, akik a szellemi világban keresik azokat a megoldásokat, melyeknek segítségével a világot jobbá, boldogabbá, igazabbá - és a halál utáni életet is, mint bizonyossággá emelt valóságot, megrögzíthetővé - kívánják tenni, hogy ezzel a földi élettel együtt járó szenvedéseket a testbe öltözöttek elkerülhessék. Ezeket a megoldásokat elsősorban minden sokat szenvedő emberlélek keresi, kutatja. De amikor megvilágosodik előtte a szenvedések oka és célja és beletekint önmaga lelkébe és látja azokat az ellentmondásokat önmagában és a vele egyenszerű sorstársaiban, akkor megérti azt, hogy a próbára tett emberi lelken nem lehet segíteni, amíg az az isteni világosságot be nem fogadja és azokat az igazságokat meg nem érti, amelyek mind az egyeseknek, mind az összességnek a törvényét magukban foglalják. Ez az egyedüli gyógyszere az emberiség nagy szenvedéseinek. Ez építi fel újra a teremtett világot, a szellemi és testi romokból.
Ez szüli újjá az egész természetet, mert hiába vannak a bűnökkel terhelt emberlelkeknek nagyszerű - a természetet átalakító - találmányai, ha ezekkel nem a jót és igazat szolgálják, az eredmény megromlik és vele együtt minden, ami az emberi gőgöt, az önmaga fölé emelkedést elősegítette. Azért jobb az embernek egyszerűbbnek és kevesebbet tudónak lenni, mint a természet megrontójának és kárhozatba vivőjének. Mert az idő hamar lejár mind az emberek, mind a világaik felett és nem fogadja be egyik világtest sem azokat az isteni világosságtól elforduló, magát rombolásra beállító szellemeket, akik csak veszedelmet és pusztulást hordoznak magukban.
Az ilyen lélek minden látszólagos jóra törekvése mellett is veszedelmeket hordoz magában, mert a gondolatok és törekvések, ha más irányba tévednek el, mint az egyedüli, Istenben való hit szerinti megoldások, máris az ellentét erejét és hatalmát növelik, ami örök harcban áll az isteni igazsággal. Azokban amikor a teremtett lélek az isteni igazság utolsó pillanatait is felégeti maga alatt, visszazuhan az időtlen idők mélységeibe, ahonnan a kegyelem, életre keltő sugarai csak egy új teremtés reggelén ébresztik fel. Mit használ akkor a tudás és a nagy akarás, ha mindez semmivé vált, és a léleknek újra a saját szenvedésein keresztül kell megtanulnia a kezdetleges durva természettel való harcot, mert minden vele együtt alakul át olyanná, amilyenné a lélek - az isteni boldogító törvény nélkül visszafejlődött és elfajult lélek alakult. Nincs megállás a természetben.
Minden él, még az is, amire azt mondják az emberek, hogy nincs benne élet. - A halálban is van az életnek egy bizonyos alsóbbrendű folyamata, amelyet sem megállítani, sem útjából kitéríteni nem lehet. Az életnek pedig Istentől kirendelt céljai vannak. Ezek a különböző célok mind egy nagy célban kell, hogy találkozzanak: a megelégedésben, a boldogság kiteljesedésében.
Minden boldogtalan, szenvedő ember megtalálja az ő szenvedéseinek enyhülését abban a bizonyosságban, hogy részére az élet célja nem abban volt, hogy szenvedjen, hanem hogy boldogan, szenvedés nélkül élhessen. Ezt azonban az élete nem így rendezte el, nem így váltotta be. Miért? - miért van rossz, miért van szenvedés, miért van bűn, miért van szívtelenség, kegyetlenség? - igazságtalanság, hazugság, csalás, lopás, árulás, gonoszság, felületesség, szeretetlenség és mindenfajta szenvedést okozó gonoszságra beállított lelki törekvés?! - Ezek a lélekgyilkos bűnök a testek világában a Földön, a testi szenvedésekben találnak menedéket. Nem keresik azt, ki termelte ki őket, osztódnak, szóródnak, mérgeznek és halált okoznak... De jaj azoknak, akik ezeket a maguk lelkében kitermelték és érvényre emelték, mert az Igazság Törvénye kérlelhetetlen szigorral mind a bűnt és mind a jót hasonlóval fizeti vissza mind a földi életben, mind a lelkek világában.
Az isteni törvény nem igazságtalan, nem siet, de nem is felejt el semmit, mert minden emberlélek magán viseli bűneinek, tévedéseinek a történések idején megrögzített képét. Csak a megbánással, a kiengesztelő jóvátenni akarással és az ebben való - önmagát átadó - törekvéssel halványulnak el azok a rögzített képek, amelyek addig a lélek egyéniségének élethű másolatai. A kegyelem új formába öltözteti, új életprogramot, új irányt és új sorsot szab eléje. Ezt pedig csak az isteni törvénybe való belehelyezkedéssel, az abban való élettel, a kegyelemben való hittel és reménységgel érheti el az emberi lélek.
Gyógyító, javító, újjáteremtő, boldogító, világokat megmentő hatalmas méretű munka gyermekeim, amelynek munkásaivá hív és szólít mindenkit az a testté lett Ige, Akinek születését ünneplitek egy-két nap múlva. Ez a munka a Földön testté lett Igének a Földön testet öltött szellemeknek meghívása, hogy aki hallja ma az Úr szavát, az ne késlekedjék, hanem vegye fel a munka eszközeit, és ahová az Úr állítja, ott teljesítse az azzal járó kötelezettséget. Mindenkinek adja meg, ami annak jár és ne zúgolódjék a munkával járó nehézségek ellen, mert a jutalom nagy. De a munkás legyen mindig szerény, és megelégedett azzal, amit sorsa juttatott neki. Ez: az én munkám jutalma az Úrnál, ez lesz a tiéd is gyermekem és meglátod, sokkal nagyobb és boldogítóbb lesz az, mint amennyire a legigényesebb hiúság is gondolni mert.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Fény és árny
Részlet szabadon a Névtelen Szellem "Evangéliumi spiritizmus" című könyvének első kötetéből.

Minden emberi léleknek vannak vágyai, amelyeket szeretne beteljesedve látni és vannak céljai, amikért érdemesnek tartja küzdeni, dolgozni, fáradni. Amikor már nincsenek céljai, akkor a lélek elernyed, az életszalag összébb húzódik. Ha pedig az életszalag veszít nyújthatóságából, akkor a lélek nem tud magának elegendő erőt levonni az asztrálvilágból, ahonnan az élet napról- napra táplálkozik és merít. Ez esetben aztán a test elhervad, mert az éterikus test is összébb- és összébb húzódik, s végül mint élettelen valami összeesik és bekövetkezik a halál.
Ilyenkor aztán, ha az éteri test már annyira összeroskad, hogy nem képes kinyújtózkodni, azaz nem tud kiegyenesedni, mert nincsen neki célja, hiába gyógyítják a testet, hiába tesznek vele akármit, nem használ, mert a lélek céltalansága és az élet elértéktelenedése elerőtlenítette a szervező életerőt. Azután már nem lehet vele semmit sem kezdeni.
Láthatjátok, hogy vannak sokszor nagy betegségek, amelyek emberi számítás szerint már nem gyógyíthatók. Azonban, ha a lélek ismét megtalálja önmagát és felismeri eltévesztett célját, felismeri a feladatát, akkor minden erejét összeszedve még egyszer új lángolásba kezd és a test minden emberi számítást megcsúfolva felépül és meggyógyul minden néven nevezendő gyógyszer alkalmazása nélkül is.
Sokszor egészen a halál közeléből menti ki egy világosságsugár, egy megismerés, egy felismert cél és visszahozza a távozni készülőt a halál kapujából a földi síkra. Sok ilyen csodáról tud nektek az élet beszámolni. Azonban az is előfordul, hogy a szellem nem bírja az élettel való küzdelmet, és felhagy minden erőfeszítéssel; sokszor hosszú és nagy betegségekben sínylődik. De talán éppen az életerő utolsó fellobogásával, utolsó erejének összeszedésével felismeri a szellem az ő célját. Azonban mivel már minden erejét elpazarolta, vagy felemésztette a küzdelemben: vágyódnék ugyan vissza az életbe, de már nem lehet, mert már az éterikus test utolsót lobog, és a test meghal. A szellemnek még volna célja, de a test már tönkre van téve, s az többé megújulni nem képes.
Az éterikus test éppúgy elmállik, mint a ruha, ha sokáig viselitek, és nem kímélitek. És minden rossz, amit az ember végigszenved, végigküzd — legyen bár az a testi erők felettébb való elhasználása munkában, fáradságban vagy szenvedésben, vagy a lelki erőké a szomorúságban, vagy bánatban — mindez felőrli és felemészti az éterikus testet, azaz a harmadlagos szervező életerőt. Ez az egyiknél hamarább, a másiknál később következik be, de ezer meg ezer oka lehet így a halálnak.
Új életerőt a lélek csak önmagából tud kitermelni, ha már megismerte a célt, vágyakozik azt megvalósítani, s azért ég és lobog. Ehhez a kitermelt lelki erőhöz a környezetből csak azok az alacsonyrendű erők járulnak, amelyekből ő kiválasztja azután a neki megfelelőt, és azzal táplálkozik, vagyis abból táplálja az ő szervező életerőit. Ez mind a testi én tudatán és akaratán kívül megy végbe az álom ideje alatt.
Az álom idején keresi össze a lélek éterikus testének a táplálékát, mert az álom alatt megújul a test. Minden egyes éj után, amit nyugodt álomban tölt el a beteg, jobban és többet gyógyul, mint a táplálkozás és a levegő által, amelyet az éber állapotban vesz magához. Azért az alvás minden betegségre jobb és hatékonyabb orvosság, mint bármi, amit a világ összes tudománya és gyógyszere tudna a betegnek nyújtani. Ezért a lelket nem szabad megzavarni a munkájában, hogy az alvás alatt elvégezhesse a maga táplálékának megszerzését az éteri testen keresztül.
***
Kinek mi a kitűzött útja, kinek mit szabott eléje végzete, azon keresztül kell mennie, akár felemelt fejjél, akár mellét verve, akár négykézláb mászva, vagy nyomorékon csúszva, de végig kell mennie. S hogyha ez az út nem engedi, hogy emelt fejjel haladjon rajta az ember, akkor hajoljon meg; és ha még meghajolva sem engedi meg, akkor próbálkozzék annyira meghajolni, hogy négykézláb mehessen; s ha még úgy sem tud keresztüljutni, akkor csúszva kell az utat megtennie.
És én azt mondom: minél inkább szembehelyezkedik valaki a végzetével, minél inkább egyenesen akar állni, annál inkább megszűkül előtte az út, úgy, hogy végeredményben nem marad más hátra, mint hogy csak nyomorékon csúszva, lassan és szenvedve teheti meg az utat.
Isten kegyelme azonban az ember lelkét kezébe veszi, s hogyha az ember a maga lelkét teljesen az Isten kezébe helyezi, meghajtja a fejét az Isten rendelkezése előtt, és úgy fogadja az életet és az eseményeket, ahogy azok jönnek, lehajtott fejjel, Isten akaratában való megnyugvással, akkor — higygyétek el — sokkal jobban jár, mint hogyha ő maga keresgél és válogat azokban az eshetőségekben, amelyek előtte állnak. Mert nem tudja, hogy amikor azokban az eshetőségekben talán a feketét kikerüli, s helyette a pirosat választja, nem éppen az a piros viszi-e őt a szenvedésekhez közelebb? Ki akarja kerülni a sötétet, a fehérhez húzódik, és éppen a fehér viszi őt bele a tévelygésekbe.
Az élet eseményei, az élet eshetőségei, amelyek előttetek állnak, burkoltak és ti emberi ésszel nem tudjátok, hogy a világos burok alatt nem éppen a keserű gyümölcs van-e elrejtve, és talán amitől irtóztatok, amit nem kívántatok: a fekete, sötét, az ütött-kopott rejti magában azt az örömöt és boldogságot, ami után vágyódtatok? Bizony nem mindig az hozza meg a boldogságot, amit emberileg jónak és előnyösnek láttok és gondoltok. Bízzátok hát a lelketeket Istenre, ajánljátok fel Neki a ti életeteket és amit ő nyújt nektek, amit a Gondviselés hoz elétek, annak örüljetek, ha az feketének látszik is, vagy kopottnak, színehagyottnak, hiányosnak, vagy nyomorúságosnak.
Fogadjátok el a Gondviselés kezéből, amit kaptok, és ne keresgéljetek, ne finnyáskodjatok, ne ócsároljatok, mert amit Ő nyújtott, éppen az való tinéktek, az szükséges a ti életetekbe, mert az gyógyít meg benneteket lelki betegségeitekből, tévelygéseitekből és hibáitokból.
Mindennek van fény- és árnyoldala. Az ember elgondolása hibás, mert mindig csak a fényoldalát szeretné a dolgoknak maga felé fordítani, az árnyékosat nem kívánja. Pedig a fénnyel velejár az árnyék. És ti, emberek, nem tudjátok, hogy azért a kis fényért, amit megkívántok, milyen óriási árnyékot kell elszenvednetek! Hiszen ha egymásban csak az árnyéknélküli fényt keresitek, akkor soha nem tudtok örülni, mert azt el nem érhetitek, különösen nem a földön, ahol, minden legkisebb fényhez óriási árnyék tapad: a tökéletlenség árnyéka.
Nektek egymást a fényért az árnyékával együtt kell elviselnetek. Tehát ne ütközzetek meg azon, ha az árnyék, is elétek áll egyik-másik embernél, mert nem lehet és nincsen is egyetlen földi megjelenés, egyetlen élet sem, amely árnyékot ne vonna maga után. Nézzétek meg a mi Urunkat, aki tiszta és igaz volt, aki makulátlan, aki bűn nélkül való volt, aki fény volt a fényből! De az árnyékok világában sokkal nagyobb árnyék követte Őt, mint amilyennel egy kisebb életmegjelenés szokott járni. Éppen mert fény volt, az árnyék beleütközött, követte Őt, s amikor a mi Urunk meghalt, a Fény eltűnt, elment a fényhazába, az árnyék pedig itt maradt.
Akik nem látták meg a Fényt, akik nem fogadták be a Fényt, azok ma is az árnyékban vannak, azok számára hiába halt meg, hiába adta a legnagyobb szeretetet, ők nem találták meg Benne az üdvösséget, és nem találják meg ma sem.
Az ő számukra a Megváltó élete árnyékot teremtett. Azok, akik az ő emberi hiúságukat, hatalmukat, földi pozíciójukat látták veszélyeztetve Krisztus igazságának megjelenésével, csak az árnyékot látták és ma is ez az árnyék kárhoztatja őket. De akik az ő lelkük fényével, az igazság felé törekvő lelkükkel látták Krisztus igazságát, azok üdvösséget találtak Benne.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Az ellentét világhatalmi szándékai és működése
Részlet a "Krisztus és a Törvény" című Zita médium általi tanításból
A nemzet államoknak a szétverése is egy ördögi kigondolás, ami tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy népek, nemzetek mindennemű szellemi és anyagi értékeit elkobozhassák, ellophassák a maguk részére azok, akik ezeket a rendszereket és ezt a rendszerből kifolyó hatalmas, nagy világhálót irányítják. Ez a világháló ugyanúgy láthatatlan, mint a mögötte lévő irányítók, az ellentét eszközei is, de ez nem jelenti azt, hogy nem létezik. Hiszen sok dolog van a földi világban, amit az ember a szemével meglátni képtelen, a sas viszont meglátja, és sok hang van, amit állatok képesek észlelni, de az emberek nem. Tehát sok olyan dolog van a földi világban, ami hallhatatlan és láthatatlan.
Mégis azt kell mondanom, hogy a hallhatatlanból és láthatatlanból, ami a valóság világa, keletkezik minden, és éppen ezért nagyobb a valóság, mint a földi élet, ami csak káprázat, csak árnyképe mindannak, ami az igazi, az örök hazában, a magas világokban létezik, ami megváltoztathatatlan igazságként él és uralkodik. Csak a földön lehetséges, hogy az emberek ezeket a valóságokat, vagyis az igazságot -mert az igazság a valóság- nem ismerik, és ha ismerik is, úgy érzik, hogy azt hazugságokkal lehet megkeverni, és ezekkel a hazugságokkal egyre nagyobb mértékben tévútra terelhetik az embereket, a tömeglelkeket.
Az ellentét eszközeinek az a célja, hogy az emberek ne váljanak egyéniséggé a földi életben, hanem elfogadják azokat a dolgokat, amik az ellentétnek kedvezők, azokban higgyenek és azokban reménykedjenek. Tehát, hogy a gondolkodásuk a tömeglélek gondolkodási és érzésvilági nívójára süllyedjen, mert a tömeglelkeket könnyebb irányítani, kontrol alatt tartani, és könnyebb minden értékétől, főképpen szellemi értékeitől, -amiket ingyen kegyelemből kapott és fel sem ismer- de anyagi értékeitől is megfosztani. Szándékosan félelmet akarnak az emberekben kelteni, mert a félelem bénít, és aki megbénul, az képtelen a cselekvésre. Képtelen a dolgok átgondolására, és ezáltal a helyes cselekvésre. Tehát mind az az erő, ami az ellentéttől való, nyilvánvaló, hogy a világot rossz irányba mozgatja.
Ehhez hozzájárul a jelenlegi kommunikációs világ is, ami a világháló részévé vált, és amivel az ellentét eszközei tudják karámba -de ez nem egyenlő az egy akollal! - terelni a tömeglelket, az embereket. De ez is természetellenes, mert a természettörvény -a Tízparancsolat- tiltja, de nekik természetes, hogy amit megkívánnak, amit a maguk részére megszerezni óhajtanak, azt minden lelkiismeretfurdalás nélkül elvegyék. Miért? Mert azt gondolják, hogy Isten halott. De nem Isten halott, hanem az ő lelkiismeretük, azaz megölték a saját lelkiismeretüket. Tehát nekik emberi életek, nyomorúságok, betegségek, laboratóriumban kitenyésztett betegségek is kimondottan a cél, hogy az emberektől, akik túl sokan vannak - ők mondják így!- azoktól ezt az életet is megvonják. Tehát nemcsak a "ne lopj.." hanem a "ne ölj.." parancsolatot is nap mint nap megszegik.
Tulajdonképpen a háborúk is ezt a célt szolgálják. És azt mondja az ember: a háború a földi világban szükséges rossz. Én azt mondom, semminemű ölésre nem mondható, hogy az ölés szükséges rossz. Mert mindenki Istentől kapta az életét, és mindenkinek joga van a megbecsült, tisztességes élethez. Mindenki részére megadja Isten a termést, a természettörvény által tisztító folyamatokat, amik szükségesek a Földön való éléséhez, de ezeket is elveszik az ellentét eszközei.
De ezek holt lelkek - mert csak annak mondhatom őket - mert élni látszanak, de valójában, lélek szerint holtak. Mert a látszatos élet és a valódi élet között óriási különbség van, és a mi Urunk, Jézus Krisztus ezekre a lelkileg holtakra mondja: "A halottak csak hadd temessék az ő halottaikat, de te jöjj és kövess engem!" És azt is mondja: „Vedd fel a keresztedet mindennap és úgy kövess engem”, és azt is mondja: "az én igám könnyű és az én terhem gyönyörűséges."
Az utolsó idők utolsó pillanataiban az utolsó csata, ami megvívatik, a harmadik világháború, már nem úgy fog történni, mint eddig: Amerikától távol, úgy, hogy Amerika termelhetett, építkezhetett, terménye megadta a megadnivalókat és a háborúk Európa és némileg Ázsia területeit sújtották.
Ez a nagy háború Közép-keleten fog bekövetkezni, de természetesen sokfelé fog elterjedni, mert nép nép ellen, nemzet nemzet ellen fog támadni. Tehát sok helyen lesznek háborúk annak a következményeként, amit az előbb említettem, hogy az ellentét hálója, az úgynevezett nagy nemzetközi háló, - és itt nem a számítógép hálójára gondolok, bár az is hihetetlen gyorsasággal viszi a híreket - hanem az ellentétnek ama erős hálójára, amelyben az emberek nagy sokasága vergődik már ma is, és vergődni fog még inkább.

szemlézte: Bíró László

UI:
A halál és újraszületés körforgása
https://www.youtube.com/watch?v=4tkG7NCFax8

[Karsay1958]

Hatodrendű napok

Részlet a "Szellem, erő, anyag" című Adelma médiumításával született kötetből.


Azt mondtuk, hogy a hatodrendű napok a legkisebbek és a legsűrűbb anyagúak voltak, amelyeknek rotációja megsokszorozódott. Szolaritásukat a háromszoros kiválásból centripetális erejükkel vonták magukhoz, így váltak a szoláris csirák napokká és lettek a hozzájuk tartozó világok táplálóivá.
Ezek közé a hatodrendű napok közé tartozik a ti napotok is, amelynek, mint látjátok sok testvére van, amelyeknek ugyanaz a rotációja és sűrűsége. Van napotoknak mindenféle fokozatú testvérnapja: parány, csira, embrió, tojás, üstökös és gördülő vagy tengelyforgást végző égitest alakjában. Vannak féltestvérei is. Vagyis olyan napok, amelyek még átmeneti stádiumban vannak; sőt más naprendszerekben messze elágazó rokonsága, mindenféle fokozatú öccsei és húgai, de még a fejlődés minden fokozatában levő gyermekei is vannak.
Tekintsétek naprendszereteket úgy, mint mikrokozmoszt a makrokozmoszban, vagyis az egész nagyot ebben a legkisebben, amelyben, minden meglevőt viszonylagosan és kicsinyben megtalálhattok. De lássátok meg óh emberek megfordítva is naprendszeretekben a kis világot a nagy mindenséghez képest, vagyis a kicsinyt a nagyban, ezt a kicsinyt, amelyet az ember egykor mindennek tartott!
De most már fel kell nyílnia szemeteknek és eszeteknek és mikrokozmikus világotok életturnusából új fogalmakat kell merítenetek; és meg kell ragadnotok annak a szálnak a végét, amely titeket a szellem, erő, anyag princípiumain és a számtörvényen át, keresztülvezet a mindenségen. Hogy kis világotok szellemi princípiumaként együtt rotáljatok és kövessétek a törvényes életturnust.

Isten jelen van ezekben a világokban is, mert mindenhol jelen van, az ősvilágosság lefokozódásaiban és az erő sokféle nyilvánulásában. Ebben a rendszerben is, mint a többiben, megvan a világalakulás minden állapota, vannak parányok, csirák, tojásvilágok üstökösök, gördülő világok és szoláris átalakulásban levő bolygók. Ebben a különböző állapotban, éltető ellipszisekben és a sűrűség különféleségében él és fejlődik minden. Mindezt szellem, erő, anyag élteti, mozgatja, fejleszti.
A hatodik naprendszer legfőbb hatványai, legerőteljesebb egyedei a napok; ezek szoláris fejlődésük folyamán szintén tűzkarikákat dobtak ki és így szabadultak meg rendszerük és fokozatuk molekuláris és csíra-feleslegétől, amelyek ennek következtében halmozódtak és elhelyezkedtek. A szoláris fejlődés folyamán ez alacsony fokozat jobb szellemei, a tisztább delejesség, nagyobb melegség és vonzóerő a hatodrendű napokban összpontosultak.
Előbb a napok képződtek a tűzkarikák kidobásának utolsó tisztulási folyamata útján, azután pedig fokozatosan a rendszer világtestei. Itt először a halotthoz hasonló érzékies szellemi princípiumnak a napokban való felébredését írjuk le. A felébredés elmélete és módja minden szellemre nézve egyforma; ez az adequat világok fluidjaiban és anyagában történik.
Ezek az érzékies és gőgös szellemek mindig az anyagban ébredtek fel, miután képződésük alatt lekötött állapotban voltak. Ezekkel a világokkal adequat testtel és szervezettel ébredtek fel, amely őket érzéki életre képesítette. A legelfajultabb szellemek sűrűbb és anyagiasabb testben ébredtek fel, mint aminőt eddig leirtunk. Testetöltésük a világaikban képződő szervek motorikus vonzása útján ment végbe, amely szervek elfajulásuk és az érzéki kielégítés vágya következtében állatemberiesek voltak és csak a szellem hosszas tisztulása, a test és a fajok sokféle változása után váltak emberivé.
Szervezetek képződését minden világon ugyanaz a törvény vezeti és a szellemek első, tömeges testet öltése a szellembukás következéseként a meglevő szervezetekben és anyagokban történik és csak azután lép az önálló egyéni szaporodás útjára. A hatodik kör világainak a természete ezekhez az anyagi testet öltésekhez hasonlított; fejlődése kezdettől fogva anyagi volt.
Elvben a képződés módja mindig hasonló, még ha változataiban lefokozottabb, anyagiasabb és durvább is. Ekképp az ily mélyre bukott szellemek durva, anyagi szülő szervek közepette találták magukat, amelyekhez a leszármazás törvényénél fogva szervileg és anyagilag hasonlókká váltak. Megtartván szellemi egyéni mivoltukat és átmenetet, kapcsolatot képeztek az állat és az ember között, állatembereknek neveztetvén.

Ilyen mélyre bukott szellemek a szellem, erő, anyag törvényénél fogva, - amely ugrásokat vagy kivételeket nem enged meg, hanem mindig igazságosan és hasonlókat alkot, - másképpen nem ölthettek első ízben testet. A rotáció és a turnusok folyamán a hatodik kör először kialakult világai hatványozódtak és tisztultak; de a bolygókon mindenütt, ahol az ellentétes szellemek az ellenszegülés határáig jutottak, első ízben állatemberi testet öltés történik.
Ezek a szellemek természetesen testet öltésük alatt múltjukra semmit sem emlékeznek, átszenvedik a halál kínját és küzdelmét és testet öltésük előtt szellemi kábultságon mennek át. A nő fájdalom közepette szül, életturnusa rövid, de sokféle, a testet öltések állandóak, amíg csak a szellem az ész, értelem és jóakarat bizonyos fokát el nem érte.
A duálok ezeken a világokon teljesen elválnak egymástól; de mivel a törvény szellemileg összeköti őket, számos testet öltés és a szellemi szeretet felébredése után és annak vágyakozása révén törvényesen egymásra kell találniuk. Ezek a szellemek gőgjük által elvakítva és érzékiség által leigázva, elfelejtették Isten fogalmát, és szellemi fokozatuk szerint alkottak maguknak ilyet.
A magasabb szellemekkel való közlekedés itt egészen megszűnt volna, ha Isten elsődei magukat feláldozva, e hatodik körben isteni küldetéseket nem vállaltak volna. De ezek a küldetések mindig csak igen rövidek és csak nagy időközökben történnek. Kevésbé hibás szellemek utolsó megtisztulás vagy bűnhődés céljából kapnak feladatokat e világokon. Amikor a negyedik és ötödik világok szellemei e világokon csoportosan öltenek testet, az alacsonyabban állóknak példát mutatnak és műveltséget terjesztő hivatást töltenek be.

A magasabb szellemekkel való közlekedés csak közvetve, testet öltés vagy médiumok útján történik. Ez a teljes képe az egész hatodik naprendszernek minden fokozatában, ahová Földetek is tartozik. Ezzel elértünk az ellentét határáig az utolsó lefokozódásban, az utolsó spirálkörben. A spirálmozgás most már belső körökben hatványozódva visszatér a kiindulási ponthoz.
Amint a szellem, erő, anyag irányította a számtörvényben a lefokozódást, úgy kell annak a hatványozódást is irányítania. Látjátok fokról-fokra az állatember leszármazását a bukás következtében a paradicsomi szellemből, lássátok visszatérését is és kövessétek ízről-ízre felfelé az állatembertől eredetéig: a paradicsomi szellemig.
Ha az állatemberben nem rejlene a magas szellem szellemi csírája, ha nem volna elfajulás terméke, akkor "nem" volna képes a természeti törvény szerint magas szellemi fokozatra emelkedni. Szellemi származása azonban fejlődőképessé teszi őt, megkülönbözteti őt az állattól és fokozatos haladásra képesíti, hogy paradicsomi fokozatát elérhesse. Ez rejlik a szellemi eredetben.
Ha az állatemberben nem rejlene az egyéni, szellemi csira, akkor nem volna előre haladó átalakulás, előre haladó leszármazás, hanem csak folytonos visszafejlődés. De mivel a szellemi princípium, az egyéni szellemek csoportosan előre haladnak és erő és anyag között elhatároló mozgató elemet képeznek. Azért láthatjuk az állatemberből kiinduló fejlődést egész a műveit a jólformált emberig.

szemlézte: Bíró László

UI:

Lao-ce: Tao Te King, Az út és erény könyve (Hangoskönyv)
https://www.youtube.com/watch?v=InAUjluMrXw