Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

LÁTOMÁS A VILÁG VEZETŐIRŐL

Zita médium által 2022. március 27.

Egy kép van kialakulóba előttem a hátsó falon, ahol az óra van. Ez a terem nem elég széles ahhoz, hogy itt ez a sok ember, akiket látok elférjen. Két sorban állnak egymáshoz nagyon közel és sűrűn. Néhány nappal ezelőtt láttam egy ehhez hasonló képet a televízióban a NATO és az EU csúcstalálkozójáról, ahol a világ úgynevezett vezetői álltak, ők azok, akik ezeken a csúcsértekezleteken részt vesznek és elhatározásaik és egyességeik fognak majd számítani.
Most itt állnak, de mögöttük állnak olyanok is, akiket még én sosem láttam, nem ismerek, és akik az első két sorban állókra hátulról erős hatást gyakorolnak. Az első két sorban állók előtt viszont egy piros vonal látható. Ennek a piros vonalnak a felém eső részében azt látom, hogy itt van az isteni jó, az isteni igazság és akarat, amit, ha ők akarnának, kéznyújtásnyira el tudnának érni. De nem erre nyújtják ki a kezeiket, hanem a hátuk mögött lévők hangjára, követelésikre, utasításaikra figyelnek.
Emellett nem mindenki, mert vannak ugyan itt kivételek, de a többség erősen mellhez szorítva karba teszi a kezét, ezzel is kifejezésre juttatva ez irányba, ahol a vonal van azt, hogy ők annak ellentmondanak. Tehát, hogy azt nem kívánják sem megismerni sem elfogadni vagy isteni követelményként e világban most, vagy a jövőben megvalósítani. Tehát ezzel a mozdulattal azt akarják kifejezni, hogy tagadják mindazt, ami a világra nézve és az egyes emberekre vagy akár a tömegekre nézve is némi enyhülést és tisztán látást hozhatna.
Elhomályosították már a világ világosságát, vagyis a mi Urunk, a Jézus Krisztus igazságának érvényesítésének lehetőségét, és nagyon gyorsan fújnak ezek a szelek keletről nyugatra, nyugatról keletre, északról délre, délről északra és ez forgó szeleket idéz elő.
Érdekes, hogy olyan nyugodtan és fényesen kiöltözködve állnak itt a „világ urai”, mintha nem éreznék és nem is tudnák - de valószínű így is van - azt, hogy itt rövid időn belül micsoda szörnyűségek következnek be, aminek szándékosan ők az elindítói. Továbbra is nyugodtan szinte mosolyogva állnak itt.
UI:

Hit, remény, szeretet - Bevezetés a Biblia tanulmányozásába
https://www.youtube.com/watch?v=Pvbe_0aaIck

[Karsay1958]

A szellem és a lélek működése - Felvezetés
Részlet Dr. Pataky Árpád a „Bevezetés a spiritológiába” című könyvéből.

Kedves gyermekeim! Ti tudjátok régebbi oktatásokból, hogy az emberi szellem Isten teremtménye, akit felruházott a szükséges szellemi tulajdonsá¬gokkal. Ezek arra képesítik, hogy az egyéniségének megfelelő úton haladva önállóan fejlődjék és munkálkodjék. Az emberi szellem rész Isten szellemé¬ből, minélfogva van akarata Isten akaratából és szeretete Isten szeretetéből. De mindezek csak relatívak, azaz csak olyan mértékben vannak meg, ami¬lyen mértékben emberi teremtmény ezeknek az isteni tulajdonságoknak ré¬szese lehet.
Eme szellemi tulajdonságok következtében az ember maga is teremtőké¬pes és teremt is. De vajon mit teremt? Gondolatokat, amelyek benne feltűn¬nek és amelyek mindazt tartalmazzák, amit a szellem akar, óhajt, kíván, ami biztos vagy bizonytalan tudattal belső vagy külső indíttatás következtében feltódul benne.
És ha egyszer ezek a gondolatok megszülettek, ezekből fejlődnek az érzé¬sek. Ameddig a gondolat gondolat marad, nem más mint eredménye a szel¬lem teremtő képességének, de amikor érzéssé válik, akkor már egy részét ké¬pezi a szellemi továbbhatásnak, a tevékenységnek. Ez már nem szellemi, ha¬nem lelki működés. Ha pedig az érzés felébred az emberben és mindjobban továbbfejlődik, akkor ez alakot vesz fel, hússá és vérré válik: jelenség lesz belőle, ami él. Ezért mondtuk már többször, hogy a gondolat él.
A gondolat tehát, ha érzéssé alakult át és továbbfejlődött, az emberi szellemnek olyan teremtése, amely él, jelen van és addig él, míg a kölcsönhatások meg nem szűnnek. A szellem, Istennek ez az önálló gondolata, nem csak az egyén erőköz¬pontja, hanem birtoklója Isten első teremtő aktusával létrehozott életprincipiumnak, avagy életerőnek is. A szellem tehát két tényezőből áll: egy folytonos teremtőerővel felruházott isteni szikrából és az azt körbevevő életerőből, ami aztán egyéni lélekké fejlődik.
Amikor a szellem önállóan kezd működni, önmagából erőket sugároz ki, ezzel érzelmi és értelmi szférát alkotva maga körül. Van tehát: a szellem, s az azt körülvevő lélek két szférája, amit ti itt asztrál- és mentálrétegnek neveztek.
Amikor a szellem hatása még messzebbre terjed, akkor az akarat megnyilvánúlásának rétege képződik körötte, azt ebben a világban éterinek mondva.
Mármost a szellemnek ez a sugárzása mindaddig tart, amíg a bukás következtébeni bűnök tömege, mint erő-anyag sűrűsödés a szellem bénultságát nem eredményezi.
Amikor azt mondom, hogy sugárzás, én egy egészen magas világban élő tiszta szellem típusát veszem fel. Ez a sugárzás, amint az első réteget érinti, érzelemmé változik, a másodiknál értelmi tényezővé lesz, a harmadik, az éteri réte¬get érintve pedig erőben nyilvánul meg.
A szellemet kívülről érő ráhatás ugyanígy működik. A legkülső éteri ré¬teget érintő impulzus erőhatás formájában jelentkezik; azután érinti az értel¬mi szférát, gondolatokat keltve, és behatol az érzelmi szférába, ott érzelme¬ket ébresztve, s így érintkezik a szellemmel azt állásfoglalásra késztetve.

Összealította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A szellem és a lélek működése
Adai közlés - Nézzétek az ég madarait…
Legyetek okosak…
Isten az Ő országát megtérő bűnösökkel akarja benépesíteni
HANG - Jézus hogyan harcolt a Sátánnal
Isten közelsége felé
Legenda Zacheusról
https://www.youtube.com/watch?v=JCFBNdH ... x&index=66
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagok az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában találhatók.
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/channel/UCBFuwa ... /playlists
Evangéliumi spiritizmus – Közlemények és hangoskönyvek

https://www.youtube.com/watch?v=in3sgr8XAiU&t=1815s
Kérdések és tanítások Gizi médium útján

https://www.youtube.com/watch?v=MOZuo3rhpSc
Dráva-parti fiú Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=0M4JqgEZi5k&t=76s
Jelenések 58. – „Eljött az ő ítéletének órája

https://www.youtube.com/watch?v=3V_UZCYsElw&t=60s
Jelenések 59. – „Imádjátok a nyugalomnapot adó Istent

https://www.youtube.com/watch?v=cYv0e2F ... x&index=44
Beléd zúgtam tévedésből – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=JCFBNdH ... x&index=66
Éjféli románc – Romantikus film (felíratos)

[Karsay1958]

Romboljátok le a templomot és én harmadnapra felépítem!


Ima


Mindenható teremtő Atyám! Szívbéli hálámat szeretném kifejezni, amiért egy újabb lehetőséget adsz szolgádnak arra, hogy munkálkodhassak a Te Országod építésén. Nincs ettől nagyobb öröm és boldogság, mint a te Országod terjedésén dolgozni! Szívből szeretném Neked azt is megköszönni, amiért megérezhettem a Te akaratodat és hogy követhetem azt, ugyanis Te nem erőltetsz senkire semmit, az óhajodat szelíd érzésekben fejezed ki felénk és ha kellő alázatosak vagyunk, akkor meg tudjuk érezni akaratodat.
Köszönök Neked minden létező létformát, amely bennünket körülvesz, amely a Te Nevedet dicséri, Rólad regél és a Te beláthatatlan nagyságodról és hatalmadról tanúskodik minden megmozdulásában. Minden tökéletes alkotás Alkotójáról tanúskodik, csak sajnos ezt nem látja a földi ember, mert hályogot von a lelki szemére a test képzete, a bűn produktuma, vagyis a gőg, ami érzéketlenné teszi az embert és a szellemet Irányodba és testvérei irányába. Éppen ezért kérlek ó Atyám, áldd meg szolgádat, hogy Téged oly mértékben nyilváníthassalak ki, hogy megérezhessék lelkükben a Te lényednek egy harmatcseppjét, mint gyógyító balzsamot és követni tudják akaratodat, hisz Te vagy az örök és abszolút tökéletes Szeretet, Aki nem kívánod bukott, Hozzád hűtlenné vált gyermekeid halálát, hanem visszavársz mindenkit a Te Országodba. Nem tudok elég hálás lenni a Te Szent Fiadért, a mi Urunk és Megváltónk eljöveteléért, pedig az Ő áldozatának köszönhetünk minden elért eredményt, de főként, amiért betöltötte a természettörvényt és ezzel kiemelte belőle a világot és felemelte arra a szeretet szintre, amelyet ha betartanak az emberek, el tudnak jutni az üdvösségre.
Köszönlek Jézus Krisztusom Téged a mennyei Atyának, amiért bemutatta Önmagát Tebenned, amiért Benned testet öltött és Általad megismerhettük Őt.
Köszönöm Neked Uram, hogy mint az Atya küldötte, és „megszemélyesítője” gyanánt jöttél le a földre megváltani az emberiséget bűneiből. Köszönöm azt az áldozatkész egyetemes szeretetet, amelyet lehoztál és itt hagytál, mint megtanulandó tantárgyat a mi üdvösségünkre. És köszönöm, hogy szívem teljes szeretetével szerethetlek Téged, mint a szeretet forrását, hogy belőled táplálkozhatom. Köszönöm Neked, hogy hirdethetem a Te Országodat.
Köszönöm az eszközt, az ő adományát, amelyet az Atyától kapott, akin keresztül szólhatok! Ugyanakkor köszönöm a kritikákat is, amelyeket kaptam és kaptunk embertestvéreinktől.
Egyszóval mindenért, de mindenért csak is hálát mondhatok Neked ó Felség, hisz az örök imádat és örök hálaadás elkötelezettje vagyok!
Hálás vagyok Máriáért, mert a méhébe fogadott és megszült Téged a világ üdvösségére. És sorolhatnám még nagyon sokáig, hogy részleteiben mi mindenért vagyok hálás, de nem tudná az emberi szív befogadni és csak kicsordulna belőle, mint egy teli pohárból, ha még szeretnének hozzáönteni a tartalmához.

Amen


Kedves földi testvéreim, igen megbotránkoztató kijelentést tett az Úr már több alkalommal, így jelen esetben is, amikor azt mondta, hogy rombolják le a templomot és Ő három nap alatt felépíti azt. Az emberek teljesen értetlenül álltak Jézus kijelentése előtt, sőt ez a kijelentése egyik vádpontként szerepelt Jézus ellen a nagytanács előtt. Senki, még az apostolok sem értették azt, hogy Jézus mire gondol. Mindenki a fizikai templomra gondolt és így templom ellenesnek tüntették fel az Urat.

Mindannyian tudjátok azt, hogy Jézus a saját testéről beszélt, arról a testről, amelyet mint a bűn, a halál produktumát magára öltött és a saját lényével a legmagasabb szintű fluidokká formált át. Nem fizikai építményre, templomra gondolt, mert annak a lerombolását már előbb megjövendölte, hanem a tulajdon testére, amelyet halála után harmadnapra újjá épített egy még tökéletesebb és ritkább formában, ami a fejlődős törvényét mutatja be. Még kérte is a népet, hogy rombolják le a „templomot”, amit nagyon brutális módon meg is tettek, hogy Ő felépíthesse azt, mint jövőbeli „templomot” az emberiség számára. Ugyanis feltámadása után még negyven napig az új és köztes szférák kialakításán dolgozott, de amint letelt a negyven nap, Jézus visszament az Ős Napok világába, de itt hagyta magát, a szeretetté vált testét, mint „templomot” mindazoknak, akik közeledni szándékoztak Feléje. Ugyanis amikor az ember (szívből) imádkozik, a Szentlélek által kapcsolatot teremt egy felsőbb világgal, ahol az Úr Jézus a mennybemenetele alkalmával szétsugározta, fluidparányokká alakult testét. És az ima alatt gyakorlatilag ezekbe a krisztus parányokba, mint egy „templomba” emelkedik fel az Isten felé vágyódó lélek, amely hatásokat gyakorol magára az imádkozó lélekre.

Így vált a Krisztus teste a gyakorlatban is „templommá” az Isten felé közeledő lélek számára. Tehát ezek a megtisztított fluidok, krisztusparányok képezik a „templomot” testvéreim és nem a hideg falak.
Amikor Jézus a hegyi beszédét kezdte, azt mondta az Őt körülvevő néptömegnek, hogy most itt a templom, mert itt hirdettetik az Isten Országa. Tehát nem feltétlenül maga az építmény határozza meg a templomot, hanem annak belső tartalma, vagyis a „krisztusi templom” jelenléte és a szív állapota.
De, mivel Jézus tanítása több szintű volt, ezért ennek még egy magyarázatát előtökbe adjuk.

Ha figyelembe veszitek azt, hogy Jézus kínszenvedése gyakorlatilag csütörtök este kezdődött, majd rá nem egész egy napra meghalt, majd halálakor alászállott a poklokra és vasárnap hajnalban feltámadt, akkor azt láthatjátok, hogy ezek a megváltási események a kezdettől fogva a feltámadásig, valamivel több mint két napot vettek igénybe. Ez gyakorlatilag a több mint kétezer évet jelenti,(kétezer, meg egy harmad század), amelyet a kínszenvedésével munkált ki gyakorlatilag. A feltámadásával viszont az új Világot, pontosabban azt, hogy a több mint kétezer év alatt az emberek eljuthassanak az Új világba. Vagyis a „harmadnapra felépítem” Krisztus dolgozik a szellemek feltámadásán, az Újjáalakult föld kialakulásán az emberi szívekben, hogy ez az idő alatt minden meghívott eljuthasson az (első ) feltámadásra. Így értelmezhető az, hogy „Ha Krisztus nem támadt volna fel, nekünk sem lenne semmi reményünk (a feltámadásra).” Vagyis ha Krisztus nem támadt volna fel, egyetlen egy szellem sem juthatott volna el a feltámadásra. Tehát gyakorlatilag minden az Ő kínszenvedésének és feltámadásának köszönhető!
Említettük volt már, hogy Krisztus testének az ószövetségi jövendölések szerint három és fél napig kellett volna a sírban nyugodnia, de Mária könyörgésére ez az idő lerövidült. Ezáltal az elragadtatástól számított három és fél év a választottak kedvéért le fog rövidülni. Így lett a három és fél nap alatt felépítem-ből, „harmadnapra felépítem”.

Az emberi lélek ezen fentebb említett templomba való felemelkedés nélkül nem is tud érdemben imádkozni, mert nincs meg hozzá a kellő védelme és a saját szintjének megfelelő „átszellemesülése” mert gyakorlatilag az ima hatására valamennyire a léleknek feljebb kell emelkednie egy magasabb szférába és valamilyen szinten a magasabb szféra hatására mintegy a saját szintjéhez képest átszellemülnie, vagyis egy - egy rövid, vagy hosszabb időre szellemmé válnia. Az imának az az egyik feladata, hogy az imádkozó embert kiemelje az anyagi világ vonzalmából és érvényre juttassa azt a felülről, Istenből kiáradó vonzalmat, amelyet úgy fejez ki az Úr, hogy: „Ha felemeltetem, akkor mindeneket magamhoz vonzok.” Ez a vonzalom teszi lehetővé a hívő ember számára a felemelkedést és a fejlődés útján történő előrehaladást. Ennek a vonzalomnak a munkáját úm. elősegíti a Krisztus „templomába” történő imádkozás. És minél többet „tartózkodik” úm. az emberi lélek ebben a templomban, annál többször emelkedik ki az anyagi világból és annál több erőt tud összpontosítani a naponkénti önmegtagadáshoz és kereszthordozáshoz. Sőt azt mondja az Úr: „Szüntelenül imádkozzatok!” Azaz minél többször, ha lehet folyamatosan emelkedjetek fel a „templomba” és védve lesztek az ellentét külső és belső csábításaival szemben, vagy legalább is kevésbé tud hatást gyakorolni rátok.

De ebbe a temploma való meghívás és részvétel nem csak az egyénnek, hanem a közösségnek, azaz „Ha ketten vagy hárman, ha a nevemben összejöttök, én veletek vagyok.”-nak is szól! Minél többen vesznek részt ebben a krisztusi fluid jelenlétben, „templomban” annál hatalmasabbá válik a templom és annál nagyobb hatást tud kifejteni úgy az egyénre, mint a közösségre, a fizikai és szellemi környezetre. De ami még fontos egy ilyen közösség életében, aki a „templomban” igyekszik megélni a krisztusi jelenlétet: egy tiszta életű, (hús nélkül táplálkozó) médium, mert: „Az Istenről szóló beszédnek ereje van.” - mondja Jézus. Egy jó médium munkája hatványozottan erősíti a közösség erejét. A hús nélküli táplálkozás viszont nem csak a médiumra, hanem mindenkire vonatkozik. „Jó az embernek hússal és szeszes itallal nem élnie.” - írja Pál apostol.

Az ember teste a Szentlélek templomává válik, ha Istennek él, mert az Úr Szentlelke nyilvánul meg rajta keresztül. De ez is csak azáltal történhet meg, hogy maga az Úr teste az Atya temploma volt, mert magában hordta az Atyát, eggyé vált Vele. Sőt az Atya médiuma volt. Ebből kifolyólag az Úr testét maga az Atya hatotta át, nem csak Krisztus szelleme. Amikor viszont az Úr teste templommá lett, ez a „templom” úm. az Atya jelenlétét is tartalmazza. Ez a kegyelem által, amelyet az Úr munkált ki a fentebb említett jelenségekkel, válhat az ember a Szentlélek templomává. Tehát az Úr teste úm. az Atya temploma volt, a ti testetek viszont a Szentlélek templomává lehet, ha nem tagadjátok meg a Szentlelket. Az Ő „romlandó” teste átment a halálból az Életre, mert nem volt benne semmi a romlandóságból és a ti testetek ez felé halad, ha a Szentlélek hordozójává, templomává lesztek.
Törekedjetek hát a szentségi életre, a test megtagadására, és az erények gyakorlására, nehogy a testiség kiűzze belőletek a Szentlelket.
A ti részetekre segítség gyanánt adatott a Szentlélek ajándékai közül az igazságnak ismerete, a Szentlélek korszaka, hogy meg tudjátok különböztetni a jót a rossztól. A tudás ugyanis elsősorban ezt a célt szolgálja: segít felismerni azt, hogy mi a bűn és mi az erény a saját szinteteken. Ádámra és Évára vonatkozóan mondja az Írás: „Most már olyan az ember mint egy közülünk, mert tudja, hogy mi a jó és mi a rossz.” És ez a lényeg: felismerni és leküzdeni a bűnös hajlamokat, mert csakis a megtisztult és kimunkált lélek juthat el az Isten Országába. Azért adatott a szellemtan, hogy ellensúlyozza a mai, az embert mindinkább a romlásba vivő, az ellentét által kimunkált és a köztudatba fokozatosan és folyamatosan bevitt elferdült tömegfelfogást, amely minden kétséget kizáróan a kárhozatba viszi az embert. És sajnos sok esetben a mai ember nem jut el a felismerésig, minden tudás ellenére sem, mert a lelkének ajtaja be van rozsdásodva. Nem nyitogatja azt mert nem él lelki életet, vagy legalább is nem oly mértékben, mint ahogy kellene és az ismereteit nem a saját, hanem kellő tapasztalatok híján mások „megjavítására” szeretné fordítani. Pedig csakis abban tud segíteni valaki is a másikon, ha ő maga már legyőzte azokat a hajlamokat, amelyeket másokból szeretne kiirtani.

Amikor már leküzdött az ember bizonyos hajlamokat, a lelkének azon a területén már megtisztította a fluidokat és tud belőlük adni másoknak is. De ellenben, ha még nincs kimunkálva a lélekben a szóban forgó erény, csak nyers és megtisztítatlan fluidokat tud közvetíteni az ember.
Tehát a bennetek rejlő Szentlélek templomát bizony tisztítani kell és nem csak tisztítani, hanem meg is tisztítani, ha be szeretnétek jutni az Isten Országába.
Kérjétek Isten Szentlelkét, hogy világosítsa meg azokat a hajlamokat, amelyek nem ütik meg a negyedik szféra szintjét és kérjetek Tőle erőt ahhoz, hogy át tudjátok formálni a bűnös hajlamokat erényekké.

Amen

Egy túlvilági barátod

Ada, 2022. 04. 03.

[Karsay1958]

A sátáni elv 1
Részlet Laurenciusz "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetéből

Amit ti sátánnak vagy ördögnek neveztek, az valójában nincs; illetőleg, hogy egy olyan hatalmasság, amely mint valamely sötét ellenisten irányítaná az ő hadseregét az emberiség ellen való támadásra, csak a képzelet szüleménye, mert hiszen minél mélyebbre süllyed a szellem, annál tehetetlenebb.
Hiszen ti magatok vagytok rá a bizonyság, mert még amikor világosság és hit nélkül szűkölködtetek, abban az állapototokban is messze álltatok gonoszságban attól a képzelt hatalmasságtól, amit ördögnek vagy sátánnak neveztek, s mégis milyen szük volt a ti hatókörötök, milyen kevés volt az az erő, amelylyel rosszat cselekedhettetek! Annál inkább kézenfekvő tehát, hogy olyan szellemek, akik még nálatok is mélyebbre buktak, még jobban korlátozva vannak, még kevésbé képesek kifelé való hatást kifejteni.
A szellemek, akik bukásuk folytán Istennel, a Teremtővel szembehelyezkedtek magukból ellenszegülő, ellentétes, gonosz érzéseket és gondolatokat árasztanak ki. Mivel ezek az érzések és gondolatok fluidokat termelnek, a fluidok pedig körülöttük anyaggá sűrűsödnek össze, bukásuk folytán tehetetlenül az anyagba záródnak bele. És így az anyagban vannak összetömörítve az ellentétes erők, úgy hogy azt lehet mondani, hogy az anyag az ellentétes erők akkumulátora. Tehát ezek a személytelen erők, amelyeknek kibocsátói régen a szellemi halálban szenderegnek, itt vannak ebben az anyagi világban.
Ezek az egyensúlyi helyzetükből kimozdított energiák azonban nem olyanok, mint a mechanikai erők, hanem — mivel személyektől származnak — érzésbeli és értelmi elemekkel vannak telítve, ahogy ti mondanátok, asztrális és mentális tartalmuk van.
Maguk a fluidok is képesek médium által értelmesen megnyilatkozni, holott a fluidok maguk nem személyek, csak személyekből kisugárzott erők. Éppen azért azonban, mivel ezek az erők szellemek lelkeiből sugároztak ki, a fluid legparányibb része is magán viseli a kibocsátó szellem karakterét (értelmi, érzelmi és akarati jellegeit).
Ennek a világnak, és általában az ilyen alantas világoknak szellemi atmoszférája tehát telítve van ilyen (fluidikus) erőáramlatokkal, amelyek gondolatokat és érzéseket hurcolnak magukkal, amelyek a hasonlóság törvénye folytán kapcsolódni kívánnak, és kapcsolódnak is élő egyének gondolataival, érzéseivel és felerősítik azokat.
Szükségesnek tartom erre rámutatni, mert a spiritisták nagy tömegében lépten nyomon az a gondolat érvényesül, hogy minden, a mit cselekednek, szellemek befolyására történik. Természetesen, ha rosszat, helytelent és törvénytelent cselekednek, azt a gonosz szellemek rovására írják, ha pedig jót cselekednek, azt inkább hajlandók a saját számlájukra írni.
A mélyen bukott szellemek azonban korlátozva, gyötrődve, fájdalmas és nehéz veszteglésben élnek rabságukban; azok a cselekedetek, érzések és gondolatok tehát, amelyek nem állják meg helyüket az igazság törvénye előtt, amelyek ellentétben állnak Isten akaratával és a szeretet törvényével, mindig magának az egyénnek a terhére írandók. Amennyiben pedig az egyén ezeken uralkodni nem törekszik, ezek ellen tudatosan fel nem veszi a harcot, ezek az erők hatásukban, fokozatosan erősbödni fognak, mindig kárhozatosabbakká lesznek, és az egyént fokról-fokra mélyebb színvonalra vonszolják le.
Példát is hoztam fel annak illusztrálására, hogyan növekedik ezeknek a rossz, helytelen és törvénytelen érzéseknek az intenzitása. Egy fiatal párt hoztam fel példának, akiket a szerelem hozott össze egymással. Ez a ragyogó és meleg érzés elfödte mindkettőben a másik lelkében fellelhető hibákat, amint azonban a szerelem kezdett fogyatkozni egyszerre elkezdik észrevenni egymás hibáit. Mihelyt egy kis hibát észrevesz valamelyik — és nem igyekszik önmaga előtt mentegetni a másikat — az az erőáram (sátáni elv), amely „mint ordító oroszlán széjjeljár, keresve, hogy kit nyeljen el”, rögtön kéznél van, odakapcsolódik a lelkéhez, és felerősíti azt az érzést, amely már ott is sötéten lát, ahol még egészen világos van. Ugyanez történik a másiknak a lelkében is.
Megjegyzés: Végül is nem történt semmiféle szellemi beavatkozás az életükbe, de a lelkükben lévő fejlődési elégtelenségek csírái alacsony rezgéseikkel a vonzás törvénye alapján kötődtek azokhoz a fluidikus erőáramlatokhoz, melyek a sátáni elvet képviselik és azok kifejtették áldatlan hatásaikat a fejletlen lelkekre. A sátáni elv erőáramlatai tehát semmiképpen nem okolhatók az általuk előidézett lelki rombolásokért. Ők léteznek, mert mi hoztuk létre őket és végzik a dolgukat természetük szerint. Az egyéni lélek az egyedüli felelős a sátáni elvekhez kapcsolódásért, de hosszú távon hasznos számára ez a kapcsolódás, mert lerombol benne olyan megkövesedett hibás tartalmakat, melyek visszahúzzák a fejlődésben. Ahhoz, hogy szebbet, jobbat építhessünk, a régi elavultat le kell bontani, aztán az újat még meg is kell próbáltatni szilárdságában. Így szolgálja Istent és az embert a sátáni elv.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A sátáni elv 2
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Akik ma itt vannak a földön testesülve, azok két tábort képeznek. Az egyik tábor mint ennek az ellentétes és sátáni elvnek a reprezentánsa utoljára tombolja ki magát, hogy elveszítse azt a gonosz hatóerőt, azután alámerüljön az örökkévalóságig tartó álomba, amelyből majd mint új ember ébred fel. A másik tábor pedig azokból áll, akik azért jöttek ide, hogy segítsenek amazokon, vagy pedig önmagukon még egy utolsó erőfeszítéssel.
A sátáni elv erőivel szemben, kedves embertestvéreim, csak egyetlen dolog segít: a hit ereje. Az a hit, amely az ember magára hagyott szegény lelkét összeköti a Teremtővel. Aki hisz, az, még ha nem szeret is, de észokokból igyekszik az isteni törvényt betölteni, észokokból és félelemből tartózkodik a gonosztól. És amikor a lelkét ez a névtelen, sötét hatalmasság gonosz, ártó, kárhozatos érzésekkel igyekszik megtölteni, akkor a lelkében élő hit és a hit nyomán felébredő félelem arra kényszeríti, hogy inkább önmagát gázolja le, inkább még az önmaga szenvedése és tönkremenetele árán is megtartóztatja magát a gyűlölet cselekedeteitől, mint hogy a gonoszt engedje érvényesülni.
Milyen kevés azonban a hit, és milyen kevés volt mindenkor a hit a földön élő emberek között! „Hiszen ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, hegyeket mozdítanátok el helyükből” mondta az Úr Jézus.
Csak a hit erejével tudtok ellenállni a sátáni ösztönzéseknek, mert ezek célja mindig az egyén elvesztése. A „bűn zsoldja a halál"; valaki a bűnnek hódol, az máris a (szellemi) halál zsákmányává tette magát.
Az emberiség tehát ilyen sűrű, sötét, viharzó, gondolatokkal és érzésekkel telített fluidvilágban él; olyan sűrű ködben, amely elhomályosítja minden egyes ember látását, s így egyik sem ismerheti fel a másiknak lelkében a testvért. Ebben a sűrűségben botorkálnak, ebben a sötétségben ütnek-vágnak maguk körül, és sokszor nem tudják, hogy éppen azt sebzik halálra, aki a lelkükhöz a legközelebb áll. (A fluidvilág asztrális és mentális tartalmakkal telített.)
A magasabb világok lakói, s a magasabb szférák szellemei szánalommal és forró segíteni vágyással szemlélik ezeket a szegény testvéreiket, akik ebben a viharzó áradatban élnek, vergődnek, küzdenek, és valóban nem tudják, hogy mit cselekszenek. Felülről ez a sötét réteg nem törhető át úgy, hogy ennek hatását meg lehessen semmisíteni, mert hiszen ezeket az erőket folytonosan gyarapítják azok az alantas szellemek és emberek, akik a lelkűkből hasonló érzéseket és gondolatokat termelnek ki.
Segíteni itt csak úgy lehet, ha azok, akik felette élnek ennek a kárhozatos elemnek, ebbe alámerülnek, hasonlókká teszik magukat azokhoz, akik ebben — hogy úgy mondjam — természet szerint élnek, és tiszta lelkükkel kiteszik magukat a sátáni erőknek, hogy azok rajtuk törjenek meg. Mert hiszen, ahogyan ezek a sátáni erők a hasonlókhoz kapcsolódva fölerősödnek és megnövekednek, úgy a velük ellentétes tiszta erőkkel megütközve felbomlanak, illetőleg átalakulnak.
Évezredek során ezren meg ezren szállnak alá a magasabb világokból, hogy szegényebb testvéreiken segítsenek, ki több, ki kevesebb talentummal. Akik alászállnak és itt valami olyat, alkotnak, aminek a későbbi emberiség hasznát veszi, ami alkalmas arra, hogy a később következő generációkat közelebb vigye a világossághoz, az igazsághoz, az örömhöz, azok mind ez ellen a sátáni elv ellen küzdve vitték véghez itt a földön a maguk munkáját. Az egyik a szépnek bizonyos formáit alkotta meg, a másik talán a filozófiát alapozta meg az igazságról való nagyobb tudásával és világosságával. A harmadik egyes tudományágakat rögzített meg, amelyek az életet emberségesebbé, jobbá, kényelmesebbé tehették; és így tovább a végtelenségig.
Minden szépet, jót és igazat olyanok hozlak ide, akiknek volt fogalmuk a magasabb rendűről; akik azért jöttek ide, hogy feloldják egy-egy parányát annak a kárhozatos sátáni elvnek. Mindazok, akik valaha lelki és szellemi értelemben számottevőt adtak a földnek, rendszerint legalulról kezdték, úgyszólván úgy nőttek ki a földből. Nem fent, az irigyeltek, a dicsőítettek, a magas rangúak között születtek, hanem egészen lent kezdték el a maguk életét, csendben munkálkodtak. És halhatatlan eredményeiket részben annak köszönhetőek, hogy ezzel a szerénységgel, szegénységgel és egyszerűséggel, mint jótékony palásttal takarták be magukat. Hogy a sátán nyilai idő előtt le ne teríthessék őket, hogy úgyszólván észrevétlenül vihessék véghez azt a parányi részletmunkát, amelyet számukra a Gondviselés kegyelemből megengedett.
Emlékezzetek csak arra, amit az imént mondtam, hogy szellemek légiói százezer éveken keresztül termelték ki azt a sátáni fluidot, azt az elvet, amely uralkodóvá lett a hitetlen embereken, s amely túlnyomó részben ma is hatalmat gyakorol az emberi lelkek felett. És gondoljátok el, hogy ha az Isten ezeket a sátáni erőket mind az idők végezetéig szabadjára engedi, hová juttathatták volna ezek azokat a lelkeket, akik erre a földre vannak utalva! Kétségtelen, hogy réges-régen a megsemmisülésbe, a bűnben való teljes elpusztulásba.
Ezért gondoskodott az Isten a világ fundamentumának felvettetése előtt arról, hogy ennek az óriási sátáni erőtömegnek felbontására, feloldására olyan Valakit küldjön, aki Önmagában egyedül egy egész külön világ.
A megváltás műve nemcsak értem, érted, vagy a harmadikért ment végbe, hanem az egész nagy szellembirodalomért; nemcsak azokért, akik itt élnek a földön és a földkörüli szférákban, hanem azokért is, akik aeonok előtt hullottak ide alá, és akik ma még a porban alusznak; akiknek csak kárhozatos hagyatékuk van itt körülöttetek a megromlott fluidokban, amelyet beszívtok a levegővel, amelyet magatokba vesztek az étellel és itallal.


szemlézte: Bíró László

UI:

Otthonunk
https://videa.hu/videok/nagyvilag/n-l-N ... QbuoJDr1No

Érdemes lecsapni rá amíg le nem törlik!

[Karsay1958]

A sátáni elv 3
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A megváltás műve nemcsak értem, érted, vagy a harmadikért ment végbe, hanem az egész nagy szellembirodalomért; nemcsak azokért, akik itt élnek a földön és a földkörüli szférákban, hanem azokért is, akik aeonok előtt hullottak ide alá, és akik ma még a porban alusznak; akiknek csak kárhozatos hagyatékuk van itt körülöttetek a megromlott fluidokban, amelyet beszívtok a levegővel, amelyet magatokba vesztek az étellel és itallal.
Mindezek megváltásáért, felemeléséért jött Ő, az Isten Fia, az egyedül való, Aki Maga egyedül egyensúlyban tartja ezt az egész kárhozatnak indult világot. Az ő megváltási műve már akkor kezdődött, amikor ez a világ alásüllyedt erre a színvonalra, ahol most van, és az ő megváltási műve akkor fog bevégződni, amikor ez a világ visszatér örömben, boldogságban, kiegyenlítettségben és üdvösségben a Mindenható Atya kebelébe. Krisztus Megváltó munkája ott van az őstörténet minden mozzanatában.
S amikor eljött az idő teljessége, amikor a sátáni erők megint túlsúlyra látszottak jutni a törvény szellemének ereje felett, eljött Ő Maga testben. Ő is úgy tett, hogy a legalacsonyabb sorsban, szegénységben és szerénységben, észrevétlenül jelent meg e világban. Ebben a szerénységben meghúzódva, az alázatosság és egyszerűség palástjával betakarva várta az időt, amikor ki kell lépnie a világ elé.
Jövetelét a sátán, e világ szellemi elve, azonnal érezte, és ez az elv volt az, amely Heródesen keresztül már csecsemő korában ki akarta irtani. Harminc évig élt az ismeretlenségben, harminc esztendeig készült arra a műre, amelynek betetőzését a Golgotha jelenti.
Amikor a harminc év letelt, és Ő visszavonult a pusztába 40 napig böjtölni és imádkozni, hogy előkészítse Magát a nagy Műre, e világ szellemi elve meg akarta előzni a kihívást, és megkísértette Őt. Megkísértette Őt a testen, a lélken és a szellemen keresztül.
Jézus áldozatos példaadásával és tanításával új erő áradt a világra, a megváltásnak az az ereje, amely azelőtt egészen ismeretlen fogalom volt, az, hogy a roszszat jóval kell viszonozni. Hihetetlen gondolat és elképzelhetetlen parancs volt az, hogy „ha valaki megüti az egyik orcádat, fordítsd oda a másikat is", „ha valaki a te felső ruhádat kéri tőled, add oda az alsót is", „ha valaki egy mérföldre kényszerít, kísérd el őt kettőre". Azelőtt a törvény szelleme azt mondta: „fogat fogért, szemet szemért"; ha valaki megütött, üsd vissza, ha valaki elvesz tőled valamit, pereld vissza, és vedd vissza kamatjával. Tehát az örök harc és bosszúállás igazsága uralta addig a lelkeket.
Ebből a nyitott koporsóból, amelyből az Isten Fia felemelkedett, új igazság áradt ki a világra, amely egyetlen igazság és egyetlen lehetőség a sátáni elv megsemmisítésére: „ne állj ellene a gonosznak gonosszal, hanem a gonosz helyébe tégy jót".
Kedves embertestvéreim! Képzeljetek el magatoknak egy embert, aki gonosz, elvetemült; mindig csak a rossz, az önzés, az erőszak jegyében cselekszik és él. Most gondoljátok el, hogy mellette él valaki, aki szelíd, aki alázatos, aki tűr, aki a könnyeit befelé sírja el. Azután képzeljétek el, — hiszen ilyenek az életben is előfordulnak, — hogy ez, aki szenved, egyszerre csak meghal, itthagyja e világot. És akkor az a valaki, aki olyan soknak tartotta magát, aki maga körül a többi embert csak staffázsnak tekintette, mert mindent úgy tekintett, mint az ő életének a járulékát, az az ember, mint akit főbeütöttek, megszédül, nem találja helyét a világban; ettől a főbeütéstől leroskad, térdre esik, és imádkozni kezd...
Megfordul, az életét egészen másképp rendezi be. Attól fogva igaz emberré lesz, tűri a bántalmakat, jót tesz, ahol csak lehet, háttérbe vonul, hogy mások előre jutassanak stb. S mindezt azért, mert az az egy valaki nem tud elmúlni a lelkéből; az a példa, amelyet az az egy valaki mutatott neki, némaságával hatékonyabb volt előtte minden néven nevezendő hatalmas demonstrációnál. Ilyen példát láthattok az életben. Ilyen példához hasonlítom e földet az ő gonosz sátáni elvével telítetten, és mellette az Úr Jézust az ő isteni természetével.
Ti azt hiszitek, mert úgy látszik, hogy mint a régi időben, most is a gonoszság tombol a földön. Elfelejtitek, hogy az ő mennybemenetele óta a szellemeknek egész légiói tértek meg a nyugalomba, szellemek egész légiói üdvözültek. Akik ma itt vannak, azok két tábort képeznek. Az egyik tábor mint ennek az ellentétes és sátáni elvnek a reprezentánsa utoljára tombolja ki magát, hogy elveszítse azt a gonosz hatóerőt, azután alámerüljön az örökkévalóságig tartó álomba, amelyből majd mint új ember ébred fel. A másik tábor pedig azokból áll, akik azért jöttek ide, hogy segítsenek amazokon, vagy pedig önmagukon még egy utolsó erőfeszítéssel.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A „MAGVAK” TERMÉSZETE
A Névtelen szellem_Kiáltás az utolsó órában – Az idők jelei - Eszter médium útján

Már vártalak az Úr Jézus nevében gyermekem. Minden nappal közeledsz ahhoz az időhöz, amikor már nem kell alantas beállítottságú lelkekkel bajlódnod, mert eltűnnek a környezetedből. A küldetésszerű életeknél nem lehet az árnyékot kizárni a fény közeléből. Mert maga az árnyékos oldal képezi a munkát, melyre a fényt kell kiárasztani. Oda kell menni, ott kell a léleknek a maga erejével és felkészültségével rést ütni a tévelygések és bűnök sötét kárpitján, hogy a fény és világosság behatolhasson azokba az elrétegesedett, megvastagodott lelki fogalmakba, melyek szokássá válva fogva tartják azokat a lelkeket, akik oda beletapadtak.
Az ilyen életek mindig nehéz áldozatokat követeltek, hogy egy kis eredményt elérhessen az az ember, aki ebben munkálkodott. Az ilyen életeket azután sokan, más alsó fokról való szellemek is követik, akik mint az estélyi lepkék a fény felé röpködnek, öntudatlanul, ösztönszerűen cselekszenek, amikor - ezzel a szándékkal közelebb és közelebb repdesve a lángok martalékává válnak - tulajdonképpen az ellentét szándékát akarják végrehajtani. Mert az ellentét nem bírja a fényt és eloltani akarja, megszüntetni akarja mindazt, ami a fénnyel együtt jár.
Az élet minden további terjeszkedését, a lélek kibontakozását, a szellemi távlatokba való betekintést, mindent, ami a testen túli lehetőségeket jelenti, mindent gyűlöl és elpusztítani igyekszik. Az ilyen egészen alsó fokú élet rétegekben megjelenő szellemek meglehetősen ritkán jutnak abba az állapotba, hogy magasabb fokú élethullámzás régióihoz kapcsolódhatnak.
A földi rétegződéseknél is sokszor csak az egészen alacsony rétegekben helyezkedhetnek el. Most, mivel ez a korszak lejáróban van és a felsőbb rétegek is igen kirostálódtak, annak is csak a salakja maradt itt a korszak végére; tehát az alsó fokon lévők is felemelkedési lehetőségekhez jutottak. Ezekben az utolsó órákban jelentős szerephez juttatja őket is végzetük, hogy hosszú, végletekig tartó tűnődéseikben rájöhessenek majd arra, hogy nem hiába kerültek az alacsonyabb fokú életkeretekbe.
Bár a testet öltés törvénye igazságosan osztja be a földi szférákon azokat a szerepeket, melyekben egyszer fent, egyszer lent bíz rájuk bizonyos feladatokat és bizonyos kötelezettséget, de mégis a fejlettebb emberlelkeket kiemeli az átlagból, mert a jobb és becsületesebb lelkekre nagyobb szükség van a vezetés és ellenőrzés őrhelyén, mint az alsó fokozatokon. Minél alacsonyabb rendű a lélek természete, annál jobban vágyik a vezetésre, a diktálásra, de csak azért, hogy parancsoló hajlamát kiélhesse és hatalmával visszaélhessen.
A korszak végére jelennek meg a Földön - mintegy összegyűjtve azoknak a tömegeknek sokaságába -, akik sem fent sem lent nem tudtak olyan lelki eredményt elérni, ami őket boldogíthatná és egyensúlyban tarthatná. Most a végső felszámolásnál megjelenve, minden gátat lerombolva, a maguk erejére támaszkodva nekiindulnak végzetüknek, melyet ők teremtettek a maguk számára. Ez egy nehéz, sok szenvedéssel elkövetkező út, amelyen most az emberiség halad, de még nem a végső határ, amin túl már nincs semmi.
Még lesz egy utolsó fellobogása a mennyei világosságnak, még sugárzik a kegyelem napjának ereje, melynek segítségével felszikkad az árvíz és megtalálják medrüket a folyók és tengerek. Lesz még mivel eloltani a mesterségesen okozott tüzeket, és megmosni azokat a sebeket, melyeket az ember a tudatlanságával ütött a másik emberen. Lesz még Istennek szolgálni akarók csoportja a Földön, akiknek odaadó szeretete lehetővé teszi a gonosztól való szabadulást, mert ha sötétség van is, ők lesznek azok, akik meggyújtják a hit lámpását és az világít. Előre veti fényét az ismeretlen jövőbe, és a tétova lélek, ha nem is biztos lépésekkel, mégis előre tud haladni.
Vannak a Földön olyanok, aki igaz lélekkel keresik az igazságot. Ha megtalálták, akkor szívesen adják közre másoknak, ha nem is fogadják be azok, akiknek az szánva lett. Tehát ma még nyitva áll Isten országa az „ember” számára is, csak meg kell találnia az utat, amely odavezet. Ma még vannak alámerülések a magasabb szférákból, mert sokan elmaradnak a nagy és lusta lelki elnyújtózkodás miatt, mert azt hitték, ez a világ mindig fennáll és ugyanúgy marad örökké. Ahogyan ők hittek, ugyanúgy hisznek az ő messze leszármazottjaik is.
A lélek tunyasága miatt elszaporodott a kártékony férgek sokasága. A világi élet fejlődött - a halál számára. A tudomány megfertőzte az egyszerű emberlelkeket, és megrontotta a hitet, az erkölcsi felfogásokat. A gátakat lerombolta, a szeretetet, az Istenhitet erőtlenné tette, a lelkiismeretet elsötétítette. A ma embere nem lett boldogabb, megelégedettebb az anyagelvű tudomány birtokában, mint a tegnap vezeklő életet élő embere, aki hitében megtalálta a helyes megoldást és megnyugodott változhatatlan sorsában.
Sokan vannak, akik szeretnének menekülni valahová, ahol bizonyosságot, igazságot találhatnának, még szenvedések árán is, csak megtalálhatnák azt a rögzített pontot, amelyhez újra és újra visszatérhetnek pihenni. Ezekért az imbolygó, kereső lelkekért, akik szeretnének megpihenni a bizonyosság tudatában, még most is jönnek le testbe születni sokan - akiket a szeretet vonz le a Földre -, hogy segítsenek. Ezeknek sem lesz jobb dolguk, mint az előttük munkálkodó emberlelkeknek, mert a gonosz elvek terjesztői mindig ellenséget látnak bennük és mindig kálváriát járatnak velük, amíg az élet ebben a természetben folyik tovább.
Ha a földi élet terhes és szenvedésekkel van is megrakva, az igazra törekvő lélek számára annál nagyobb a jutalom és a boldogság, ami az elmúló élet nyomán, mint az elhullajtott mag kikel a lélek részére. Nem a vallás vigasztaló, kegyelmet árasztó igazságára, hanem éppen a múlandóban megrögzített egyszerű természet igazságára hivatkozva akarok bizonyítani.
A magvak természete minden ponton bizonyít. Azt a számtörvényt még nem kutatták ki - és nem is fogják -, amely félre tudja vezetni a természetet. Az ember tettei az élet elhullatott magvai, melyeket nem másíthat meg, nem semmisíthet meg, mert azok vannak. Életet adott nekik a szellem: az elgondolásával, a lélek vágyával, akaratával kivitelezte, valósággá tette a test eszközével. Ami még nem volt, az valósággá lett a cselekedet által, és ami van, az már helyet vájt ki magának a létben. Az élet tömegében változás állt be, mert hatás keletkezett.
Ez a hatás ütközéseket okozott jó vagy rossz értelemben, mert ha jóirányú és helyes, törvény szerint való a cselekedet, akkor a rosszirányú, törvénytelen hatású rezgésekre kártékonyan hat és pusztítja őket, elveszi létalapját, a továbbterjedés lehetőségét. Következményeket hoz létre és az életet birtokolja a maga részére. Ugyanannyira megtölti az emberlélek a maga szellemi termékeivel az őt környező világot, hogy minden az ő lényének kisugárzott tükörképévé válik. Ez az ő teremtménye, az ő világa.
Ebben a világban minden élő sugárzás és rezgés, mely hatásokat kelt és viszonthatásokat kénytelen elfogadni, ez is ütközést hoz létre. Minden hatás újabb rezgésváltozást okoz, és az élet, mint a föld, a belevetett magot megduzzasztja és megsokasítja eredményeiben. Ezért kell az embereknek látnia, hogy a jó mag, ha elkészített talajba hull, jó és igaz jókat hoz eredményeképpen. A rossz mag pedig meghozza a nem kívánt eredményeket, melyeket nem lehet félretenni, hanem a törvény folyton dolgozó mozgásában, amikor azt az emberéletbe állítja, akkor el kell azt fogadni, fel kell dolgozni, meg kell emészteni.
A rossz helyébe, ha csak lehetséges, jót kell adni, hogy a rossz megszűnjön hatalom lenni. A jó nem válik rosszá, ha az teljes jóakarattal lett átgondolva és kivitelezve. Viszont sokszor az elgondolás iránya jó, de a kivitelezése nem üti meg a „jó”-nak mértékét. Ezen bukik meg a jóban fejletlen lelkek igaz jó eredménye. Ezen morzsolódik fel a harmónia, a megértés, az egyirányú lelkek közösségében. Tehát bár az elgondolás iránya jó, de ha nem talált abban a formában elfogadásra és nem tudott a lelkek összeolvasztó, eggyétevő erejévé lenni, akkor valami hiba történt, valami tökéletlen forma állja útját a „jó”-nak.
Ezt a hibát, ezt a tökéletlen formát kell kiigazítani, hogy életerős hatást érhessen el a jó abban a környezetben, amelynek iránya egyenes és felfelé vezet. Aki ebben fárad, életének nagy értékét ide összpontosítja és arra áldozza, hogy az igaz jónak előrehaladást biztosítson, az ne féljen sem az élettől sem a haláltól. A sátán fogcsikorgató bosszújától sem, mert minden eszközét letöri, hatalmától megfosztja a jónak és igaznak mindenen túlható ereje.
Az ütközések lehetőségei megszűnnek és elváltoznak. Az éle eltompul és az a személy, aki lelki összetétele folytán csak erre az alantas munkára volt alkalmas, az szemben találja magát az önmaga által teremtett világgal, melyet már nem ő irányít, hanem az támadja őt, mert minden akaratlanul is a „jó” felé irányul, mert nem tud a „jó” nélkül létezni. Az esti lepkék elégett szárnyakkal már hiába törnek a lángok felé, az ő erejük megszűnt. Az ilyen élet és életek sokasága: tévedés. És tévelygés az esti lepkék önmaguk okozta halálba sietése is... a földi életek nagy semmibe zuhanása, a krisztusi igazság ismerete és követése nélkül. Mert aki tévelyeg, akár tudva vagy tudatlanul, mindannyiszor önmagát kárhoztató világot alkot magának, ahonnan nem tud elmenekülni, mert az ő maga.
Azért keressétek az Isten országát és annak igazságát, és azok szerint építsétek meg a magatok világát, hogy ez a világ beleilleszthető legyen az isteni törvénybe és a kegyelem elvégezhesse rajta azokat a simításokat, melyek a tudatlanság folytán még rajtamaradtak. Mert ezt adta és hagyta itt az Úr a mi megépülésünkre és megtisztulásunkra, hogy amíg a Földön élet lesz, addig mi az Ő áldozatát, mint egyetlen kegyelmi tényezőt hirdessük és kövessük. Isten veletek.

UI:

Világokon át.

Nem a hagyományos értelemben vett film. Ez egy 12 részes ismeretterjesztő film. Számomra elképesztő érdekes volt hallgatni, hogy már a 90-es években mindarról a változásról beszéltek a tudósok, amelyet most élünk. Beszél a fizikus, a kutató, a teológus, az író, a szociológus.... és még sokan arról a szellemi szintemelkedésről, ami elkerülhetetlen az emberiség életében. S beszélnek - többek között - arról, hogy miként kapcsolódunk össze valahol a végtelen mezőben, mit jelent az, hogy "minden energia"... Szó esik a világ születéséről, az emberi lét véges határairól, anyagról, gondolkodásról, szellemről, lélekről..

https://www.youtube.com/watch?v=nwcietS ... p&index=15
és mellette a többi rész is

[Karsay1958]

A hatalomvágy következménye

Zita médium által 1997 május 15

Szóval azt mondod, hogy ezzel a kialakulóban lévő új helyzettel meg kell elégedjem, mert csakis ez látszik eredménythozónak a számomra?
Mindent beismertem... megtört az itt fentálló törvény és elismertem minden vétkemet, nagyotakarásomat és gőgömet. Miért szükséges hát az, hogy ha újra alámerítkezem az élet hullámaiba, akkor mindezek megtörténjenek velem? Hiszen rendkívül nehéz éskeserves állapotokon keresztül jutottam el a beismerésnek eme fokozatára. Mennyire megkínzott a gonosz láz, a nemezis; mennyire gyötört és igazán nehezen értettem meg és voltam képes elfogadni, hogy olyan nagy volt a vétkem.
Mert amíg ember voltam, addig a lehetőségek és az alkalmak kedveztek nekem, és úgy alakultak, hogy azok révén a világi életben, a katedrán a helyemet elfoglalhattam. Értelmiképességeim alkalmassá tettek a tanításra, mégpedig nem is akármilyen fokozaton. Mert más elemi iskolás szinten vagy óvodásszinten és más az egyetemek katedrájáról tanítani.
"És én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani". Ezt jelentette ki a nyilvánosság előtt az, aki miatt nekem ennyi szenvedés jutott a halál utáni állapotomban ebben az állapotvilágban. Mert egy forrófejű, de igen szegény és nyomoruságos körülmények között tengődő valakinek úgy éreztem agyába szállt a dicsőség. Mert akkor, ott, annakidején, azon körülmények között úgy éreztem nem engedhetem meg, hogy valaki a jövő nemzedékét tanítsa, nevelje, oktassa –ezt szándékosan szedem három részre akinek ilyen verse jelenik meg a lapban: "Három napja nemeszem, semsokat, semkeveset... vagy "Sem Istenem, sem hazám..."
Mit lehet ebből leszűrni? Akinek nincs Istene, ne is egyék; akinek nincs hazája, mit keresne az ország –erre nem gondoltam soha első katedráján. Arra gondoltam, hogy egyáltalán mit keres a bölcsészszakon, menjen vissza libapásztornak, vagy forduljon –azt hiszem, így hívta: Jocó, de igazán Jolán volt a neve a nővéréhez, aki elégjól ment férjhez, hogy a férje, aki törvénytisztelő, törvényt ismerő, jogi ember volt, kisegítse a család fekete bárányát.

Hát igen, a későbbiek folyamán ugyan minden versét elolvastam, de abban az időben még kevés istenes verse jelent meg, legalábbis tudomásom szerint. Vagy csak azokat figyeltem volna meg, amelyek a fentálló társadalmi rendünket ostorozták? Amelyekkel a proletárvilággal fogott kezet, indult harcba, folytatott volna küzdelmet, mert a kedves mama mosással tartotta el családját és hát kisláboskában hazahozta kegyelmeséktől a vacsoráját?
Zavart ez a felfogás, ez a felforgató nézet; nem láttam semminemü olyan tehetséget benne, amely a nemzetre nézve hasznothozó lett volna. És különben is, a l’art pour l’art költészetet jobban kultiváltam. Most azután mindezekért keserves számadás elé állíttattam és a lepergett évtizedek alaposan meggyötörtek ideát, ebben a világban. Kiváncsiak lennétek a nevemre?...
Körvezető:Tudjuk, ki vagy, mert feljegyezte az irodalomtörténet.
Médium:Igen, utána lehet nézni a "Magyar irodalomtörténet" ben, amely most elég keményen, az itteni igazságtörvényéhez hasonlóan elmarasztal és elmarasztalt engem...
Körvezető:Ezt gondolom, temagad is megérted, miután átestél a nemezis különböző fázisain...
Médium: Most sem látom angyalnak őt... igaz, hogy a törvény nem azért vontleginkább számadásra, hogy egy ember vagy tehetség kibontakozását meggátoltam, hanem hogy az illető életét ezáltal alaposan megnehezítettem. Mert azt mondja itt a törvény, hogy embernek nincs jogában elvenni a mások részére adott ésfenntartott lehetőségeket és alkalmakat. És nem szabad a tehetséget és egyáltalán az egyszerü emberi életek kibontakozását meggátolni.
Tehát úgy gondoltam, az ilyen fajta tehetség kibontakozásának, aki ilyen verseket ír, szükséges útját állni; az magasabb fórumokról ezeket az elveket nem vallhatja, mert lélekről lélekre terjedhet és sokakat megmételyezhet vele. Ma már mindezt másként ítéli és mutatja előttem a törvény. És mondhatom, nehezen oldódik a lelkemben mindaz, amiben valaha hittem, ahogy valaha gondolkodtam, ahogy valaha a dolgokat megítéltem. Igen! Megítéltem és nem elítéltem!

De úgy látszik, mégsem olvadok eléggé. Bizonyára láthatjátok szavaimból, de ez vagyok én. És ez különös világ itt, mert ez nem a tettetések világa és nem mutathatom magamat másnak, mint aki és ami vagyok. És az indítórugókat nem palástolhatom el, hogy nem ezért vagy azért tettem vagy mondtam vagy nyilatkoztam; így vagy úgy tétettem ki valakit az egyetem padsoraiból. Mert a törvény újra és újra, mint nagy, erős tengeri hullám felém tart és nem találok igazolást az önmagam cselekedetére, gondolkodására, értékrendjére és egyáltalán az életemben véghezvitt dolgokra. Mert a gőg eléggé rossz tanácsadó, hogyan kerekedjünk mások fölé úgy, hogy önmagunkat többnek, jobbnak, különbnek, alkalmasabbnak találjuk, mint azt a másikat.
Itt a törvény azt is elém tette az évtize dek során, hogyan is kell tanítani. Nahát, én ebben a tanítási módszerben nem vagyok otthonos és nem vagyok képes otthonosan mozogni. Ez a mód a kicsinyhez és jelentéktelenhez való lehajolás, és hogy tanításunkkal mindenkor a mások javát kell szolgálnunk ésThália papnőjének alázatos lélekkel kell szolgáljunk...Uraim, hölgyeim, vagy testvéreim?... ez nekem nehezen megy... valami a sajátommá lett, egyénemmé vált és ezt az énemet még ennyi évtized után sem voltam képes levetkőzni. A levetkőzés abból, amilyennek láttam magamat, ahogyan viselkedtem, ahogyan öltözködtem, ahogyan a szavamra figyeltek, ahogyan a szavamnak súlya volt.
És ideát mindez semmi! Tépték, húzták, rángatták rólam először ezt a külső ruhát, később a húsomat, véremet akarták átformálni. Önmagamtól akart a törvény megszabadítani. Nehéz dió... Mert vannak hajlékony és engedelmes emberlelkek és vannak kevésbé hajlékonyak. Itt a törvény azt mondja: "aki nem hajlik, az törik".
Mindenesetre tudom, értelmemmel felfogom, hogy éppen ezért ilyen kilátástalan, ilyen szürke, és ilyen "nem szeretem" a jövőm, ami rám vár; ahova és amibe rövidesen alá kell merítkeznem. A szülőket, akiket kiválasztottak nekem, ha lenne lehetőségem, nem őket választanám. Túlságosan egyszerüek, mondhatnám, együgyűek. De ismétlik nekem: "legyen meg Isten szent akarata!" És nem vagyok biztos abban igenis, erős a kétely bennem hogy Isten akarata jó e nekem? Nekem, az embernek, aki én leszek. Mert most már nem a “lenni vagy nem lenni” a kérdés, hanem lennem kell a földit örvényeknek megfelelően. És lennem kell ilyen egyszerü környezetben, ahol most és a jövőben a tudomány, a müvészet nem nagy becsben áll, és az olyan kis írók, költők, mint az a valaki volt, nem tudnának megélni. És íme, nekem még ennyi sem fog jutni. Sem tehetség, sem tudomány, sem éles értelmi képesség nem vár rám.

Sajnos már most, még a bekebelezés előtt észlelem annak a kényelmetlenségét és kellemetlenségét, ahogy az erők összevonatnak körülöttem; máris sokat felejtek ismereteimből, megszerzett és felhalmozott tudásomból. És érzem, hogy tompul az értelmem; és az érzelmi világom még mindig lázadó az ellen, amivé lennem kell. És azt mondják, hogy ez nem Isten büntetése, mert Isten nem büntet, mert Isten a szeretet Istene, és Isten a javamat és minden teremtményének a javát akarja, hogy a lehető legrövidebb időn belül, a lehetőleg kevesebb szenvedés árán érje el a boldogságát.
De én most olyan boldogtalan vagyok!.. És nem az adná a boldogságomat, hogy "de szeretnék gazdag lenni, egyszer libasültet enni, új ruhában járni kelni, s öt forintért cukrot venni". Mint ahogyanaz a valaki írta. Mert nekem a boldogság sokkal mélyebb érzés, sokkal mélyebb dolog; nekem sok sok minden kellene hozzá, ami most nincs, és a közeljövőben, a földi életemben még inkább nem lesz.
Körvezető:Valahogyan azt kellene megértened, hogy pont ez az út ahhoz, hogy azt a maradandó boldogságot megszerezd, amiről odaát beszélnek neked. A földi élet őrlő malma a legalkalmasabb arra, hogy lesúrolja azokat a tulajdonságokat, amelyek megakadályozzák a lelket abban, hogy ezt a vágyva vágyott boldogságát elérhesse.
Médium:Pontosan ezt mondják...és maga uram, valószínüleg őket szajkózza... már elnézést a kifejezésért...
Körvezető:Hát te ezt szajkózásnak veszed... de én elfogadtam, magamévá tettem ezt a gondolatot, mert ez a legnagyobbtól származik...
Médium:Mindenesetre azért annyit megláttattak velem, illetve megláthattam, hogy ez volt neki a kármája. Nem a véletlen műve volt mind az a nyomor és szegénység, de kikerülhetett volna belőle a tehetségén keresztül, ha úgymondják én az alkalmat és lehetőséget olyan mértékekig nem zárom el. Azt, hogy egy ideig csak vegetált, nem tudta, mit kezdjen magával, azt is talán rámvarrnák? Nem neki is felelnie kell azért, hogy az Istentől kapott életet eldobta, ott a Balatonnál a vonat elé vetette magát?
Körvezető:Mindannyian felelősek vagyunk...
Médium:Engem legalább is a törvény alaposan felelősségre von...
Körvezető:Bizonyára őt is azért, amit az igazság ellen tett...
Médium:Beszélnek még dolgokról, nem ugyan az ő esetében, de az én esetemben, hogy olyan dolgok is előfordulnak, hogy amikor az ember Isten céljaiba, Isten terveibe, Isten akaratába belekontárkodik, magasabb szinten nem József Attiláról beszélve akkor talán a Szentlélek elleni bűnt követ el; és így mondják itt: amire nincs bocsánat.

Körvezető:Amire nincs bocsánat...
Médium:Milyen jól tudja... önt is kioktatták... úgy látszik ugyanaz a fórum oktatja... mindezeket értelmileg tudom. Nem tudom, hogy meddig fogom tudni, mert mondom, tompulok, de egyelőre még tudom. Azt mondják, ha alámerítkezem, akkor már nem is az értelmemre, hanem az érzelmi világomra kellene hagyatkozzam, hogy azon keresztül a jóra befolyásolhassanak. És azt mondják, hogy még mindig túl kemény a gőg megjegecesedett páncélja ahhoz, hogy könnyebben és gyakrabban hozzámférhessenek.
Ezeket nem a magam kedvtelésére és szórakoztatására mondom el... és őszintén mondom, szeretnék még egy kicsit irodalomról, történelemről, azon idők történéseiről, elveiről, eszméiről még értekezni, de itt eleve megmondották, hogy az időm kiszámított és nagyon rövidre szabott... Ezt szintén nem szeretem; legalábbis ebben az utolsó életemben nem szerettem.
Hanem azt szerettem, hogy mindenki rám figyeljen; amikor én beszélek, a figyelem rám összpontosuljon, és azt semmiképpen nem szerettem, ha időbeli korlátokat állítanak elém, hogy ekkorra vagy akkorra befejezzem előadásomat.
Körvezető:Erre sajnos nincs alkalom testvérem... mindenesetre én ember vagyokés mint ember mondom neked, hogy kérjük a jó Istent, hogy elfogadó lehess az iránt a segítség iránt...
Médium: A régi muzsika: elfogadó, egyszerü, alázatos...
Körvezető:Azért, mert ez hozza meg neked azt a végleges boldogságot, amire te is vágyakozol... és mindannyian vágyakozunk.
A baj az, hogy mindannyian helytelen úton keressükezt a boldogságot... a helytelen úton való boldogságkeresésünk az, ami még nagyobb nyomoruságba, még nagyobb szenvedésbe taszít mindannyiunkat. Tehát nem bölcsebb dolog az, hogy elfogadjuk Isten akaratát, Isten törvényeit és az Ő törvényeiben működünk? Az hozza meg a harmóniát, a békességet, a nyugalmat, az örömöt, a maradandó végleges boldogságot mindannyiunk számára.
Médium:Azzal biztatnak, hogy ha ez az életem szellemi szempontból sikeres lesz, az élet eléggé meggyúr és ezt a keménységet leszedi rólam, hogy akkor majd... talán...
Köszönöm, hogy meghallgattak...


(A megnyilatkozó Horger Antal, aki a szegedi egyetem tanára volt. Ő volt az, aki József Attilát nem engedte érvényesülni. Ez József Attilát nyomorba döntötte, majd öngyilkosságba kergette)


UI:

Öngyógyítás - ahogyan én gyógyítottam meg önmagam
https://www.youtube.com/watch?v=RbE31FxU8Us&t=16s

[Karsay1958]

A krisztusi szeretet példája - Felvezetés
1993. Április 29.

Oktatások, megnyilatkozások és látományok a szellemvilágból Zita médium által
Másképpen világítják meg nekem az áldozat fogalmát ideát, mint amilyen elgondolásaim, elképzeléseim voltak róla, amikor még ember voltam. Itt így mondják: „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érette.” Az egyszülött Fiát, Aki a legtisztább volt és a leghűségesebb Hozzá. Tudta pontosan a teremtő Isten, hogy mi vár a Földön az ő szerelmetes Fiára és mégis elküldötte; Krisztus pedig vállalta és engedelmes volt egészen a kereszthaláláig. Már a régieknek is megmondatott, hogy az önzés páncéljától csak úgy lehet megszabadulni, hogy ha az ember fel tudja áldozni azt, ami számára a legértékesebb. Ezért kérte az Úr Ábrahámtól is, hogy áldozza fel az ő egyetlen fiát, Izsákot. Nem a vérre volt az Úrnak szüksége, hanem az érzésre, hogy amiben hisz, amiért él, ami az életének a motorját képezte, az olyan erős-e, hogy semminemű áldozattól nem riad vissza.
Azután mindazoktól, akiket szintén a régi korszak, a régi korszellem nevelt, az Úr azt kérte, hogy időnként áldozatot mutassanak be a „nagy Jehovának.” Mindig azt kellett feláldozni, amit leginkább szeretett volna az áldozó önmagának megtartani. Terményeiből mindig az elsőt, a hibátlant, a legnagyobbat, a legszebbet, a legkívánatosabbat. Amikor hosszú várakozás, nehéz munka és az ég áldása vagy átka után végre beérett a termés, akkor nem az volt az első, hogy ő jóllakhassék, korgó gyomrát és éhségét csillapítsa, hanem amit ő olyan nagyon várt, amiért olyan sokat dolgozott, amiért olyan nehéz napokat, hónapokat élt át, amiért a verejtéke hullott, azt fel kellett áldoznia és a termés legjavát és legtökéletesebbjét a hatalmas, a nagy Jehovának adni. Nem a tulkok vérére és a terményekre volt szüksége, hanem az áldozat értékére. Ami igazi áldozat volt, ami szívből jött és igazán kedves volt az Istennek, annak a füstje felfelé szállt és elérte az ő trónusát. Az az áldozat, ami a szív tisztátalanságából származott, annak a füstje lefelé és sötéten gomolygott.
Mert a teremtő Isten az áldozatban is a szív tisztaságát keresi. Az önzéstől, a szeretetlenségtől és a gyűlölködéstől való tisztaságát. Azért kéri Isten ezt az áldozatot, hogy az emberi természet megtagadásával is a jobbat, a nemesebb fejlődését segítse elő. Ez az, amit a teremtő Isten az embertől kér, amikor áldozatot kér tőle. És ez az az áldozat, ami tetszik Neki, és amely értékes Előtte. Az értékes Előtte, amit az ember a maga élniakarása ellenében odaáldoz a jó győzelméért, embertársai, felebarátai megsegítéséért; azért, hogy a teremtő Isten akarata teljesedésbe mehessen. Akkor kezdtem igazán, mélyen és behatóan elgondolkozni az áldozatok különbözőségéről és az áldozatok nagyságáról, amikor velem szemben érvényesült egy nagy-nagy áldozat.
Egészen kis gyermekek voltunk annakidején, amikor őt, az egy életre szóló barátomat megismertem. Úgy kezdődött a barátságunk, hogy fényes, színes üveggolyókkal játszottunk...

..

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A krisztusi szeretet példája
Adai közlés - Ünnep van
A szellemi és az életelv
A fantomok
Az elkésett megbánás
HANG - Mit kell tennem családomért
Emlékeim


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqsA-Ij ... Q?e=MNnfBl
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/channel/UC0wH8o ... FrMhVAllfQ
Dombi József plébános médiumi hanganyagai

https://www.youtube.com/watch?v=yeafLHoANzo&t=172s
Jelenések 60. – „Babilon elesett - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=1YDoanSkMUM&t=83s
Jelenések 61. – A harmadik angyal üzenete - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=kD7HoDO ... x&index=72
Csodák az áfonyafarmon – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=9KnQZiJ ... x&index=79
Románc kifőzve – Romantikus film

[Karsay1958]

https://www.youtube.com/watch?v=U3quVtOP5ng
00:00 Királyok 2.könyve 6:1-7 - Elizeus csodatétele
01:36 Tanító szellem magyarázata az idézet kapcsán
10:55 A feltámadás értelmezése Jézus idejében és ma
16:20 A elveszett krisztusi tanítások és azok újraéledése
25:25 Biztatás és az önleértékelés téves szemlélete
29:44 Mennyire meghatározó a szülőktől örökölt gének a tulajdonságainkra nézve?
36:49 Az elsőd és a paradicsomi szellemek
53:51 Biztató üzenet a jövőre nézve
58:20 Vendég tanító a feltámadásról, az ehhez kapcsolódó szemléletekről, valamint saját leszületési tervéről

[Karsay1958]

Jézus Krisztus kínszenvedése:

Emmerich Anna Katalin 1774. szeptember 8.-án született a westfáliai Koesfeld melletti Flamske nevű faluban. Tiszta életet élt, apácának állt be.
Kezén és testén megjelentek a stigmák jeleli, sokáig titokba tartották, majd komolyan kivizsgálta az egyház, de nem tudtak magyarázatot adni rá.
Isten őt választotta eszközéül. Látomásában leírta (1818) Jézus Krisztus keresztre feszítését, mely teljesen egyezik Eszter médium közlésével is.
Elmeséli az Utolsó Vacsora pontos történéseit, a Titokteljes Tanításokat és szenteléseket, és elmeséli a teljes megaláztatást, és keresztre feszítést, a teljes szellemi háttérrel, Judástól kezdődően a végkifejletig.

Beszél Jézus „pokolra” szállásáról, a feltámadás utáni találkozásokról, jelenésekről.
Fontos közlés, hogy Jézus beszédében előre megmondta, hogy az egyház mennyire komoly bűnöket fog elkövetni a nevében (bibliai Antikrisztus), mert mindez az emberi gyarlóság miatt lesz, és milyen széthúzás fog majd történni a nevében.

Elmondta Jézus cselekedeteit a vacsoránál, és a vacsora utáni történéseket, a tanításokat, beavatásokat:

1. Létrehozta Jézus az Oltáriszentséget, ami egy régi hagyomány felelevenítése volt: Amikor vendégek jöttek, megkínálták őket kenyérrel, és távozáskor is. Közös kupából ittak a vendégekkel a házigazdák, és ezzel jelezték a barátságukat, a szeretetüket. Jézus ezt kiegészítette egy imával és tanítással, és megkérte a tanítványai egy részét, hogy ezt a hagyományt ápolják az Ő halála után is. (ez lett az Egyház alapja)
2. Jézus, amikor beszélt a tanítványokkal egyszerre a másik világgal is folytatott beszélgetést, mintegy átadva az onnan jövő üzeneteket, tanításokat.
3. Beavatást végzett a tanítványok egy részénél, akik ennek révén képesek voltak később gyógyítani, sőt halottat is feltámasztani!
4. Oktatást adott a Szent olajok elkészítéséről, fölkenésről, utolsó kenetről és ezeknek az erkölcsi hátteréről. Elmondta, hogy milyen módon kell és mely testrészeket kell felkenni (csakrák), és elmondta a pontos technikát is. Péternek és Jánosnak valami „lényegeset” és „természetfölöttit” adott, és megkérte őket, hogy a Szentlélek eljövetelekor szenteljék fel a többi Apostolt. Amiket Jézus ekkor cselekedett az Apostolok felkenésénél mély titokban történt, és ezt később is titokként kezelték.
5. Jézus még ezután hosszú tanítást adott, beszélt az hét egyházról, koronákról, angyalokról egyéb mély értelmű képekről, amikkel bizonyos későbbi időket jelölt meg.
6. Elmondta, hogy ahova megy, oda nem követhetik, és hogy sok szenvedés lesz a részük, de az Ő országában találkozni fognak. Beszélt egy árulóról is, és Péternek itt jósolta meg, hogy megtagadja mielőtt a kakas háromszor fog kukorékolni!
7. Jézus beszélt a Szentlélek eljöveteléről is.
Beszél arról, hogy Lucifer a halála után 2000 évvel, és előtte 50-60 évvel újra el lesz oldozva a fogságából, és vissza lesz küldve a földre tanulás céljából!
(megjegyzés: Ez az időszak egybeesik a világháborúk idejével)

Mel Gibson e közlés alapján készítette a filmet Isteni sugallatra!
Ezzel megosztotta a közönséget, és emiatt sokan színt vallottak akarva – akaratlan érzelmeikről embertársaik és Isten előtt!
Még annyit hozzátennék ehhez a közléshez, hogy először a Passió c. filmet láttam, és csak utána olvastam a mediális közlést, ami egy komoly könyv alakban jelent meg annyira részletes volt. A film brutalitása engem is meglepet, de ezzel is rávilágított arra az élethelyzetre, hogy mit cselekedtünk MI emberek a Megváltóval, aki lejött közénk a szeretetről tanítani. Nagyon sok ember azért is tiltakozott a film ellen, mert méltatlannak találta, hogy „mi” Jézust kínoztuk, megaláztuk!
Amikor elolvastam a szellemi közlést Jézus kínszenvedéséről, bevallom sírtam.
A Passió c. film Jézus gyötrelmeinek csak egy részét adta vissza, a valóságban még gonoszabbul bántunk mi emberek el vele, minden akkori törvényt megszegve!
Elmondható, hogy Mel Gibson rendezés közben még kicsit vissza is fogta magát!

És a rettenetes megaláztatás, kínszenvedés után, még volt annyi ereje, hogy azt suttogja a keresztfáról:
„bocsáss meg nekik Uram, nem tudják, hogy mit cselekszenek”

Halálával újra szembesültünk olyan tényekkel, amiről megint kevesen tudnak:
1. Szinte sehol nem beszélnek arról az egyszerű tényről, hogy a leszületést vállalva milyen komoly „tét” történt az emberiség történetében. Bebizonyította, hogy a tiszta szellemiség mindig legyőzi a gonosz erejét.
2. Komoly tanításokat adott, nagy része nem került publikálásra az elmúlt évezredekben, most már lassan „kiszivárognak” ezek a tanítások, ez köszönhető a Holt – tengeri tekercsek megtalálásnak. Prof. dr. Edmond Bordeaux Székely munkásságának köszönhető például, hogy a pápai könyvtárban félredobva, elfelejtve megtalálta az esszénus tanításokat, amik lassan könyvek alakjában a tudomásunkra jutnak. (például a Béke Evangéliuma, ami komoly gyógyítási módokat tartalmaz)

Karsay István

Húsvéti filmajánló
Szerelempróba
http://www.sentfilm.hu/play/szerelempro ... hTOdSux0o0

[Karsay1958]

A kauzális test élete 1
Domokos László_A szellem élete – részlet
A test börtönbe zárt szellem éltének, törvényeit kutatva, külö¬nösen lekötik figyelmünket azok a jelenségek, melyeket álta¬lánosságban idegesség névvel szoktak illetni.
A fizikai test idegessége kétféle eredetű és ehhez képest testi vagy szellemi okokra vezethető vissza. Testi eredetűnek akkor mondhatjuk, ha az idegéleti zavarokat a test betegségi állapota idézi elő. Fertőző, idegen anya¬gok megtelepedése esetén a testben idegen delejes rezgéshullám kelet¬kezik, mely a vörösvértestecskék nyug¬talanságán keresztül és a lép köz-vetítésével átáramlik az asztrális testre.
Az asztrális test nagy energiá¬val lát hozzá a védekezéshez: saját rezgési frekvenciáját jelentékenyen megnöveli és fokozott te¬vékenységre serkenti a fizikai testet a láz által. Amíg a láz és a betegség gyors lefolyású, addig nincsen nagyobb baj. De idült be¬tegségi állapotban a szellem legfinomabb ruhája: a kauzá¬lis test (felső mentál, a forma nélküli, vagy okozati világ, ahol a felsőbb énünk tartózkodik) nagyon szenved a fokozott rezgéshullámzástól. Míg az asztrális test az érzelmek székhelye, a kauzális test a gondolatok termelője; amannál sokkal finomabb és könnyedebb.
Ha tehát a kauzális test hosszabb időn át kénytelen tűrni és elfogadni az asztrál test dur-vább és fokozottabb rezgéseit, akkor zavar támad benne, melyet legelőbb az idegvégződések vesznek át, de ugyanilyen irritáció támad akkor is, ha például a beteg szervezet a szellem erőtlensége miatt nem kapja meg a kívánt delejes erőpótlást, vagyis ha beteg¬ség esetén az asztrál test nem tud lázat produkálni. Hosszabb peri¬ódusos zavaroknál az agy nem veszi jól át a rezgéseket, bizonyos kihagyások állnak be az idegvégző¬dések funkcióiban, s ennek kö¬vetkeztében beáll a testi eredetű ideges¬ségnek valamely ismert tü¬nete: nyugtalanság, levertség, ingerlékeny¬ség vagy mély tompult¬ság.
A kauzá¬lis test a szellem legfinomabb anyagruhája. Alakjára nézve ugyanolyan, mint az asztrális test, vagyis tojás alakú, áttetsző hólyag; külső burka rendszerint egybeesik az asztrális test burkolatá¬val. A kauzális test a szellem emelkedésével folyton tisztul; rezgései egyre finomabbakká és gyorsabbakká vál¬nak. Ha a delejesen ható tes¬ti betegségi állapotok kihagyásokat idéznek elő az asztrális test rezgé¬seiben, ezek a kihagyások meg¬ritkítják a kauzális test anyagát, éppen abban a külső burkolatban, amely az asztrál test sűrűségi állapotához közeledik és ott önálló áramlások keletkeznek.
A kauzális testet részekre kell osztani. Alulról felfelé éppen úgy rétegeződik, mint füg-gőleges főtengelyétől kifelé; rétegeződése tehát egyidejűleg horizontá¬lis és vertikális. E rétegek nem egyöntetű színezésűek, s csak akkor su¬gároznak egységes színt adó rezgéshullámokat, ha a szellem har¬mo¬nikus lelki egyensúlynak megfelelő állapotban van. Ilyenkor a kauzális test rezgései a középpontból kiindulóan, sugárszerűen terjednek szét és a rétegeket egyenletesen hatják át.
Sokszor megtörténik, hogy bár a fizikai test egészséges, a szelle¬met valamely megrázó esemény átélése révén olyan nyugta¬lanság fog¬ja el, hogy a kauzális test egyensúlya ilyen belső izga¬lom által borul fel. Gyakori eset az is, hogy a fizikai test alvása idején az asztrális test olyan szférákba kerül, amelyek alacsonyabb és durvább rezgéseket közvetítenek feléje; ezeket a nyugtalanító rezgéseket az asztrális test közvetítésével a kauzális test is átveszi, minek következtében ott az egyensúlyi állapot megbomlik.
Leg¬könnyebben a vízszintes rétegek legfelsője, a fej felett levő réteg billen meg, mert ez annyira finom, hogy a legparányibb rezgésha¬tás fel tudja borzolni. Amíg a rétegek tökéletesen fedik egymást, addig nincsen baj. A legfelső réteg nyugta¬lansága esetén azonban az ott támadt parányi sűrűsödés lefelé igyek¬szik hatni, megbontja a többi réteg egyensúlyát, s a tisztánlátók ilyen¬kor tölcsérszerű ör¬vénylést figyelhetnek meg, mely felülről lefelé irá¬nyul. A szellem nyugtalankodni, majd süllyedni kezd. Tudna védekezni, de rend¬szerint nem védekezik, hanem tehetetlenül átengedi magát in¬du¬latainak. Így jelentkezik a szel¬lemi idegesség, mely különben normális viszonyok között nem hosszú lefo¬lyású, csak addig tart, míg a kauzális test rétegeinek egyensúlya hely¬reáll. Az álomból való gyors visszatérés rendszerint ideges zavart okoz.
Minél több gond köti le a szellemet, annál nyugtalanabbá vá¬lik asztrál élete: ide-oda bolyong, újabb nyugtalanságokat szerez, és ezáltal saját helyzetét egyre súlyosbítja. Szeretné levetni a tes¬tet, de nem teheti, mert a test bilincsként fogja körül és mindenkor maradásra kényszerí¬ti. Az ilyen természetű szellemi idegességnek következménye rendsze¬rint kétféle formában jelentkezik: vagy túlzott érzékenységben vagy tompultságban.
A szellem akarata a kauzális testben anyagszerű rezgéssé változik át, ez az erő érzés¬hullá-mot vált ki az asztrális testben s innen terjed át a delejes erő¬kisugárzás a fizikai test mozgatóidegeinek végsejtjeire. A fizikai testnek tehát olyan¬nak kell lennie, hogy ezeknek a finom rezgés¬hatásoknak az átvételére alkalmas legyen. Művészet kell a fizikai test felépítéséhez, s ha a szel¬lem nem rendelkezik azokkal az isme¬retekkel, amelyek saját fizikai testének hibátlan felépítésére ké¬pessé teszik, az egész komplikált erő¬átadási művelet veszélyez¬tetve van: a szellem nem képes saját teste felett uralkodni.
Megesik, hogy idegen szférákból a Földre érke¬zett szellemek itt nagy mohósággal vetik magukat az élet lehetőségeire, és minden áron fizikai testhez akarnak jutni még akkor is, mikor a szükséges előismereteket nem szerezték meg, ezt legtöbbször a felsőbb szellemi vezetés megakadályozza, esetleg éppen az anya életfonalának megszakításával, de van amikor hagyják tanítási célból és a fejletlen szellem hibásan építi fel fizikai testét, megszületése után nem tud annak funkciói felett uralkodni, s egész élete szánalmas vergődés, állati vegetálás marad. A születésüktől fog¬va hülyék szomorú esete ez. Ettől az állapottól meg kell különböztetni a születésüktől fogva nyo¬morékok, vakok, siketnémák helyzetét. Az ilyenek rend¬szerint fel tud¬nák építeni testük palotáját hibátlanul is, de valami¬lyen karmikus ok¬ból szükségük van olyan testi alkatra, mely élet¬céljaiknak megfelel.
Az alkoholnak a fizikai testre gyakorolt hatása aránylag cse¬kély; mindössze annyi, hogy bénítóan hat a gátló agysejtekre. A veszedelem azon¬ban abból származik, hogy az alkoholnak igen jelentékeny kiterjedésű asztrál anyaga van, s ez károsan hat az asztráltestre. Ha az alkoholt az al-mához hasonlítjuk, az alma magja az alkohol fizikai anyaga, tehát a pohárban levő pálinka, az alma húsos gyümölcse pedig az alko¬hol asztrál járuléka.
A földi ember asztrálteste az érzelmek szék¬helye lé¬vén, a szervezet asztrálteste átveszi az alkohol asztrál anyagának rez¬géseit, s minthogy a természetes mechanizmussal működő gátló agy-sejtek megbénulnak, ez a folyamat alacsony ér¬zelmeket vált ki az asztrál testben. Nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztása esetén az asztrál¬test teljes telítettségig átveszi az alkohol asztrál rezgéseit és a részeg ember mint¬egy szabad prédává válik a kóbor szellemek számára.
Mindig van¬nak ilyen szerencsétlen szellemtestvérek, akik az orvtámadásra ké¬szek. Az élők körül ólálkodnak és szeretnének testi létformához jutni, hogy átadhassák magukat az alkohol élvezetének. Nagy tömegekben rajzanak fejletlen, szánalomra méltó szellemtestvéreink az emberek körül és várják az áldozatokat, hogy azok lefegyverezzék és kiszolgáltassák önmagukat az ő mohó élvezetvágyuknak. A részeg ember asztráltestét az alkohol olyan rezgésekkel hatja át, amely rezgé¬sekkel az ártani kívánó kalandorszellemek telítve vannak; mikor a rez¬gések száma és hullámhossza között már semmi különbség sincsen, a láthatatlan ólálkodók egyszerre, roham szerűen vetik rá magukat a sze¬ren¬csétlen áldozatra.
Ha tisztánlátók megfigyelik az úton dülöngélő részegeket, láthatják, hogy szőlőfürtszerűen rá vannak tapadva a gú¬nyosan kacagó, csúfondárosan tülekedő, sötét alakok, akik má¬morukban tobzódnak az örömtől, hogy egy jobb sorsra érdemes embert sike¬rült maguk mellé levonni a sárba...
Az alkoholiz¬mus egy próbatétel a szellem számára, de sohasem karmikus következmény: mindenkor az egyén szomorú eltévelyedése és lesüllyedése. Szeretettel, ko¬moly odaadással gyógyítható.
szemlézte: Bíró László
UI:

Húsvéti különleges film

Joshua

Leírás
https://online-filmek.me/film/14038-joshua

Joshua-t (Tony Goldwyn) egyszerű asztalosként ismerik egy kisvárosban. Elismerik emberi értékeit, senki sem kérdezi, hogy honnan érkezett. Addig a pillanatig nem is volt ez fontos, amíg Joshua el nem követte az első csodát. Hogyan lehet egyszerre valaki négy helyen? Neki sikerül. Gyógyítania is sikerül, sőt életet, házasságot és gyermeket menteni egyaránt. Hirtelen hisztérikus érdeklődés kezd kibontakozni körülötte. Joshua fullasztó légkörbe kerül, egy idő után bénítónak érzi az emberek heves közeledését, csodavágyát. Megérné-e vajon másodszorra is megváltani az emberiséget?

https://drive.google.com/file/d/1gD7QJr ... wgeWR/view

[Karsay1958]

00:00 Kedves olvasó A következendőkben olyan Személyiség megnyilatkozásait adjuk közre, Aki Eszter legközelebbi hozzátartozója: duálja. Kettejük számára a XVII. században tragikusan végződött találkozásnak és annak súlyos következményeinek máig érvényes hatását Eszter önéletírásában, A Médiumi Élményekben, nagy vonalakban ismerteti. Ott szó van arról is , hogy az isteni Kegyelem Lajos Szellemet Eszternek, mint médiumnak védelmére rendelte.

04:12 Mindenkire szükség van - Az Úr teremtő akaratának kiteljesedéséhez a kis szegecskére is szükség van - Azért szükségesek a tévelygésekbe és bűnökbe merültekért a nagy áldozatok, mert nagyon kirívó az ellentét a két irányt követők között - Egy-egy nagyobb tisztulási folyamaton átment világtestből eltávolítattik a salak és a létrehozója, ezután a fejlődés tüneményesen meggyorsul. - A boldog világok lakóinak lelkében keletkezett hiányérzetekről - Hogy teljesebb lehessen minden, munkát vállnak a régen száműzöttekért. - Mikor nem kényszer többé az áldozat? - Ha lehet, a gonoszok elől ki kell térni, ha nem lehet bátornak és elszántnak kell lenni. - Senki ne hivalkodjék lelki kincseivel, nehogy felingerelje az ellentétet - A jóságért nem szabad semmit visszavárni - Az elért lelki eredményekért titkon kell hálálkodni , mert a lélek kész ugyan, de test erőtlen - Csak az adhat , akinek sok van.
A magáét nem adhatja oda senki

15:36 Az eshetőségekről - Mindennek kirendelt lehetősége van mind a jóra , mind a rosszra. - Egyszer fenn a kerék, egyszer alább, de az út is változik. - A sors kocsiját láthatatlan és kiszámíthatatlan erők hajtják

20:24 Az átélt fájdalmak és a megbocsátás

26:58 A bűnbe alámerült lélek sorsa

30:23 Az elégtételről

39:49 Kétszázhuszonöt év távlatából

https://www.youtube.com/watch?v=rTq8PdCKo30

UI:
https://www.youtube.com/watch?v=grg6L_32GEo

[Karsay1958]

A kauzális test élete 2
Domokos László_A szellem élete – részlet

A kábítószerek (morfium, ópium) nem bénítják meg a gátló agy¬sejteket, hanem csupán azt akadályozzák meg, hogy a szellem saját teste felett szabadon rendelkezzék. Ezt ellentétes rezgéshul¬lámok ki¬váltása által érik el, mert ezekkel megzavarják a szellem¬nek a testhez való tiszta kapcsolódását. Ilyen esetekben idegen szellemek soha sin¬csenek jelen; az agy ugyan rendesen működik, de nem tudatosan, ha¬nem csak mechanikusan. A fájdalomcsillapító szerek (kokain) oly erős rezgéshatásokat váltanak ki, hogy azok mellett sem a fizikai, sem az asztráltest nem fogja fel a fájdalom¬érzeteket.
A holdkó¬rosság a Hold befolyásának következménye, az asztráltest fogyatkozása. A Hold vonzó hatása az asztrális testekre igen jelentékeny: kö¬rül¬belül olyan erős, mint a földmágnesség hatása az acéltár¬gyakra. Ha holdtöltekor, a Hold vonzásával egyidejűen egy más bolygónak, vagy idegen égi¬testnek a vonzása is érvényesül, akkor a veszély sokkal nagyobb. A kettőből keletkezett rezgéshullám nyugtalanítóan, za¬varóan hat olyan asztráltestekre, amelyek a szereplő idegen égitest iránti fo¬gékonyságukat még nem tudták levetkőzni. A hatást át¬vevő asztrális testek¬ben rendszerint beteges elváltozások vannak, körülbelül azon a tájon, ahol a fizikai test szíve van elhelyezve. A betegségnek ez a neme sem hipnó¬zissal, sem delejezéssel nem gyógyítható. Egy módja van a gyógykeze¬lésnek, de ez sem földi ember által, hanem csak szellemi segítők által végezhető. A gyógymód technikájára nézve a földi gyógyeljárásokban haszná¬latos vérátömlesztéshez hasonlítható. Ha ugyanis egy maga¬sabb és fejlettebb szellemegyéniség saját asztráltestének anyagából annyit enged át, amennyivel a beteg asztráltest hiánya pótolható, ak¬kor a baj fokozatosan mindig csökken s végre teljesen megszűnik. Ilyen anyagátadás csak teljesen azonos rezgésű szellemek között lehetséges, tehát duáloknál, vagy némely anya és gyermeke között, akik többszörös együttélés folyamán egymással teljesen összehangolódtak.
A lelki betegségek legtipikusabb faja az őrültség. Más a megszállottság, mint az őrültség. A megszállott¬ság rendszerint karmikus eredetű, nem gyó¬gyít¬hatóak, csak enyhíthetők; Krisztus sok megszállottból űzte ki egyet¬len szavával a gyötrő szellemet. A valódi őrültség éppen úgy származhat testi, mint szellemi okok¬ból. Testi okból származik akkor, ha a nyúltagyban valami¬lyen okból abszolút foszforhiány áll be. Az őrültek hetvenöt szá¬zaléka, főként az apatikus, csendes betegek nagy tömege, ilyen testi fogyatkozásban szen¬ved (paranoia), s ezeknek a minden szá-nalomra méltó páriáknak leg¬többje gyógyítható is lenne, ha az or¬vostudomány pótolni tudná a nyúlt¬agyvelő végzetes foszforhiá¬nyát. A szellemi okokból eredő őrültség egyik fajának az a jel-lemző vo¬nása, hogy a szellemnek nincs elég ereje kitörölni emlé¬kezetéből olyan momentumokat, amelyek előző életének marad¬ványai. Az ilyen em¬ber életének első szakaszaiban szellemi véde¬lem alatt áll s egészen normális fejlődésű, később azonban termé¬szetszerűen mindinkább magára hagyatik, s ilyenkor törnek elő azok a régi emlékképek, amik a beteg életébe zavart és disszonan-ciát hoznak be.
Míg az asztráltest az érzelmek székhelye és azok megnyilatkozásá¬nak eszköze, addig a szellem magasabb rendű testi ruhája, a kauzális test, a tudásból származó ismeretek elraktá¬rozási helye. A kauzális test szövetében rögződnek meg mindazok a magasabb lelki tulajdon¬ságok, amelyeket a szellem évezred es, hosszú fáradozás után örök kin¬csek gyanánt meg tud szerezni.
Ezért a bölcsesség igazi útja a kauzális test helyes felépítése és fejlesztése, eszköze pedig az ismeretekre és igazságosságra irá¬nyuló törekvés. Akinek lelkében benne él a megismerés vágya, annak lénye telve van finom remegéssel. A kauzális test színekben ragyog, és ezek az élénk, meleg színek a szellem emelkedettségének kifejezői. Ha földi emberben ég a tudás vágya, azt minden szellem látja: a kisu¬gárzás színe ugyan egyé¬nenként más-más árnyalatokat vesz fel, de mindig ugyanazon a he¬lyen, a fej hátsó részének mintegy kéthar¬mada hosszában, tehát a nyúlt¬agy táján látható. Amíg a szellem a tudásvágyat nem elégítheti ki, a fény szakadozott, inkább csak villanásszerű, később azonban enyhén derengő, állandó kisugár¬zássá válik, mely más szellemekre nézve von¬zó és lebilincselő hatású.
Az ismeretszerzés a szellemre nézve mindig megnyugtató. Fino¬mítja és ritkítja a kauzális test anyagát; a rezgések egyre sű¬rűbbekké és rövidebbekké lesznek, miáltal a színeződés egyenlete¬sebbé válik és az örvénylések csökkennek. A tudás az agyban semmiféle változást nem idéz elő, mert mindent átviszünk a szel¬lemünkbe és még az asztrális testben sem hagyunk vissza emléket. Az elraktározott ismeretanyag felhasználása úgy történik, hogy a szellem tudását először az asztrál¬testbe önti át, s ott alakul az át, az érzelmek segítségül hívása révén, emlékezéssé. Az igazi tudás Isten közelébe emel, de a lélektelen, puszta adat¬hal¬maz olyan rezgéseket ébreszt, melyek az igazi felemelke¬dést kizárják. Aki csak hiúságból ta¬nul és azért gyűjt ismereteket, hogy azok által az életben gyakorlatilag érvényesülhessen, annak kauzális teste me¬revvé válik; az igazi tudós nem őrzi féltve a kincseit, hanem két kézzel szórja embertársai felé, mert érzi, hogy ajándékul kapta azokat jóságáért és igyekezetéért.
Ha a kauzális test finom és tiszta rezgést ad az asztrális testnek, akkor ebben is csak nemes, ada¬kozó, szeretettel párosult érzések fognak fel¬ébredni. Az igazi bölcs tehát derült és nyugodt kedélyű, lelkéből jóság és szeretet árad. Ugyanilyen tisztán ragyogó rezgés a kauzális testben az igazsá¬gos¬ság. Nagyon nehéz ezt a rezgést kifejleszteni, mert ha¬tártalanul gyors és finom hullámok sokaságából áll. Rezgési színe halványzöld s csak igen nehezen tör át az asztrális és éteri test anyagán.
Igazán szellemi életet az él a Földön, aki minden tettének és gondolatának felelősségét teljesen átérzi és a test életét csupán megnyi¬latkozási formának tekinti, mely által a maga bölcsességét, szeretetét és jóságát embertársai felé kisugározhatja.
A szellem örökké tevékeny, mint Isten maga, aki a földi em¬ber szel¬lemét teremtette. Légy tehát örökké tevékeny földi életed¬ben, hogy igazán tiszta szelleméletet élhess. Cselekedjél jót, s leg¬szebb imád az a kiapadhatatlan vágy legyen, hogy szereteted me¬legével enyhítsd a szen¬vedést, mely minden földi embernek osz¬tályrésze.
Ez a bölcsesség igazi útja.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A fát gyümölcséről, az emberi lelket cselekedetéről
ismerni meg
Névtelen Szellem 1954. április 8-án

Már Itt vagyok és várlak gyermekem az Úr Jézus nevében. Az Úr mindenről tud, ami az övéivel történik. Számon tart minden megnyilatkozást, ami azokból a lelkekből feléje száll, akik erős nagy próbák alatt vannak. De ha te tudnál ezeknek a hátterébe látni, te is másképpen gondolkoznál...
Ez és minden ezekhez hasonló történések nem más, mint viaskodás a sátánnal és az ő eszközeivel, mert ezek a sátáni elgondolás szerint az egész Földön való uralmat akarják megszerezni. Az ellentét mindent és mindenkit a maga hatalma alá akar hajtani, hogy őt szolgálja, az ő céljait segítse előre. Isten, az ő maga igazságában megáll mindörökké és semmit, ami tisztátalan, nem enged magához közel. De minden tisztulni, javulni vágyó lelket segít, gyámolít ebben a munkájában.
Azért ha az emberi lélek megérett a magasabb, a szellemibb igazságok befogadására, ilyen kisebb-nagyobb megbízatásokkal elküldi a Földre az egészen kiközösített emberlelkek csiszoló műhelyébe, ahol a hasonlók a hasonlókkal addig morzsolódnak, amíg csak belefáradva a harcba, békességre és pihenésre vágyakozva megkeresik azokat a lehetőségeket, melyeket az isteni kegyelem előre elkészített azok által, akik előre mennek az úton, hogy világítsanak azoknak, akik majd utánuk jönnek.
Természetes, hogy ezeknek a világító eszközöknek nem könnyű az úton való járásuk, mert a bűnnel benőtt vad bozótban mindenféle veszedelem leselkedik rájuk, melyet a sátáni akarat a saját természetén keresztül állít azonnal munkába, amint egy nem egyszerű lelki rezgés közeledtét érzi és jelzi a lelki készenlétben álló eszköz. Márpedig ilyen lelki készenlétben van minden bűnös hajlamú emberlélek, aki ezektől a hajlamaitól űzetve az isteni parancsolatok ellen cselekszik.
Ezek mind a sátáni eszme munkásai, sokszor csak kis, értéktelen koncok miatt, sokszor súlyos bűnhődésekért cselekszenek gonoszt, mert ha az igazság kemény, védekező törvényével ütköznek össze, akkor csak nagy szenvedések árán tudják magukat valahogyan megtartani. Az isteni törvény nem hirtelen ítélkező: (103 Zsolt. 8. vers) „késedelmes a haragra”, de amikor már több és nagyobb intések után is a gonosz elvek szolgálatában marad meg az ember, akkor egyszer csak nem tudja miért és hogyan: megakad az útban, mert az isteni törvény haladása elé állt és az maga alá gyűrte.
Nem tudja azt senki, hogy ez mikor áll be egyiknél-másiknál, de amikor legkevésbé sejtik az emberek, akkor találják szemben magukat az isteni törvény mindent felbontó és újjáalakító hatalmas gépezetével. Különösen az ilyen nagy fordulók idejében, amikor az eszmék harca ilyen nagymértékben vívja küzdelmét a jó és rossz irány között. Az ember nem tudja mert nem látja azt, hogy a gonosznak minden diadala egy elmarasztaló ítélet azok felett, akik ebben a harcban részt vesznek és a gonosznak engedelmes szolgáivá szegődnek. Mert a gonosz elv minden győzelme, amit az igaz felett arat, azoknak a lelkeknek a szenvedtető eszközévé válik, akik magukat hitvány bérért eladták.
Ezek már eladott rabszolgák, ezek már nem számítanak. Újakat kell betörni a szolgaság járma alá, ez a cél. A bűn gonosz, varázslatos hatalma fogvatartja a rabszolga lelkeket a testen keresztül még akkor is, ha már nem akarja a gonoszt szolgálni a lélek, mert érzi azt, hogy az igazság kérdőre vonó hatalma elől el nem menekülhet. Akkor a gonosz büntet, és sújt és a kétségbeesésig gyötri alattvalóit. Sem kegyelmet, sem irgalmat nem ismer, még a leghívebb szolgáival szemben sem, ha az az igazság előtt meghódolt. Mert a gonosz csak gonosszal fizet, mert jóval nem rendelkezik.
Azért aki a gonosszal beszőtt világban a világosság és az igazság fáklyájával a kezében útnak indul a járatlan, vagy akár a járt úton is, az nem számíthat békére és boldog sikerekre az életben, mert minden elhódított rabszolgáért külön szenvedés és megpróbáltatás jár ki a földi világban. Azok, akiknek a lelkében csak a gonosz van túlerőben és támadnak, azok egyenesen a sátáni erők hordozói. - De az isteni hatalom is megkeresi azokat a lelkeket, akiken keresztül véghez viszi az ő akaratát.
Tehát harc és küzdelem a földi élet, de az elszámolásnál (Máté: 24:40-41) az egyik felemeltetik, a másik lesújtatik azok által az új eredmények által, melyek minden cselekedetben és minden igaz és jó törekvésben megújulnak, tökéletesebbé, jobbá és igazabbá válnak. - Avagy gonoszabbá és sötétebbé sűrűsödve nem tudnak kitérni az igazság előbbrevivő, minden gonoszt felemésztő, hatalmas átalakító törvényének - a föld mélyébe is belenyomuló - tisztító gépezete elől, és megőrli vasfogával mindazokat az eltévelyedett eszmeáramlatokat, melyek az isteni akarat elé gátló akadályokat állítottak az emberek lelkében. De megőrli ezekkel együtt azokat is, akik szívesen hajoltak a gonosz csábító szavára és ideig-óráig való dicsőség és anyagi előny kedvéért szívesen elpártoltak az isteni igazság törvényétől, és az istenhitet mint egy elnyűtt lelki ruhát elvetették maguktól, hogy minden gátlás nélkül adhassák át magukat a gonosz szolgálatra.
De vannak mások is, akik becsempészik az isteni törvények közé a sátáni eszméket és helyet készítenek ezzel a hitben élők lelkében is a bűnnek. Azért akik az Úr szavait szívetekben hordjátok, az isteni törvények ellen ne cselekedjetek még akkor sem, ha nagyon csábít is az alkalom, mert a napok nagyon gonoszak és csak az állhat meg, aki végig hűségesen kitart és igaz marad minden csábítás, minden fenyegetés és mindennek ellenére megőrzi hitét a jóban és igazban. Mert nagy az Úr hatalma és nagy az ő kegyelme azokhoz, akik hűségesen szolgálják az igazságot.
Azért éppen azt akarom mondani: a gyümölcseiről ismertetik meg a fa, és az ember cselekedeteiről ismertetik meg az emberi lélek. Mindenki itt hagy valamit magából, amikor már földdé vált teste szerint még az emléke is elfakult, megszűnt. A cselekedeteivel, érzéseivel, gondolataival a természet puha, lágy erőiben benne marad az ő emberi életének képe mindaddig, amíg ő maga meg nem semmisíti. A gonoszt nem semmisítheti meg, mert azt csak a jóval lehet feloldani, a jó pedig a világ törvényébe beleolvadva dolgozik tovább a jónak érvényesüléséért. Ezek maradnak fenn és ezek hirdetik a jónak és igaznak örök hatalmát. Boldog az, aki ilyen emléket hagy el maga mögött.
Ezek azok a nagy világátalakító eszmék, melyek akaratlanul is hatnak és folynak szét a természet lelkében. Formát, színt, illatot képeznek ki és az emberek lelkében vágyat ébresztenek a jó és szép után. Az eszményi szép és jó győz az anyagi felett. Épít, formál, nevel akkor is, amikor már a földdé vált testhez nincs semmi köze a léleknek, de a testet szolgáló erők tovább végzik körforgásukat és az az irány, melyet a lélek követett, a testi erőket is nemesebbé, tisztábbá, magasabbrendűvé, - vagy alantasabbá változtatják.
A földi élet sokat számít nemcsak az egyéni lélek, hanem a lélekcsoportok számára is, mert azok, akik megharcolják a nemes harcot a sátáni erők hatalmas támadásaival, azok területeket hódítanak meg az igazság érvényesülésének részére. Eszközt adnak és lehetőségeket teremtenek azok részére, akik utánuk következnek.
Ne csodálkozzál azon, ha téged gyűlöl a gonosz emberfajta. Nem azért van az, mert az Isten elhagyott volna, hanem mert a gonosz mindenkit gyűlöl, aki az igaz ügy szolgálatában áll. Vannak júdások még a Krisztus közelében is a Földön. De megtörik hatalmuk, mert a gonosz eszme harcosai csak addig élvezik hatalmukat, amíg a gonoszt egy pillanatra a hullám felemelte, de amint a hullám más utat vált, már lent vannak a mélyben. És ezen a mélységen nem uralkodhat a csalódott emberi lélek. Minden megszűnik, minden lecsendesedik és a gonosz erők a tenger mélyébe süppedve bánkódnak meg nem vigasztalható bánkódással. Aki pedig nem szerzett magának lelki terhet, az a csendes víz tükrén békességesen lebeg fenséges, és magas mennyei célja felé.
Az idő múlik és az élet megy tovább. Az egyik csillag lehullik, a másik az égen tájékozódó utat mutat a földi élet vándorának. Az élet a Földön új csillag ragyogása, új gondolatok, eszmék megvalósítása. Egyik elfakul a bűntől rátapadt foltok miatt, a másik új fényben ragyog. Emberek, rajtatok múlik, hogy milyen pályát futtok be, mi marad utánatok: fény vagy homályos köd, mely emléketeket befogja ...
Az Úr igaz követői, mint csillagfények az éjszakában, a múlandóságban, utat mutató, tájékoztató bizonyságok az örökkévalóság felé vezető úton. Azok nem halnak meg, csak a test válik le róluk. Azért várjátok az Úr kegyelmét ébren virrasztva, mert Ő tud rólatok, szemléli küzdelmeteket, és segít mindnyájatokat, hogy meg ne fogyatkozzon a ti erőtök, hanem diadalt arathasson a jó és igaz a ti életetekben.
Isten veletek.
szemlézte: Bíró László

UI:
Névtelen szellem idézetek
https://hu.pinterest.com/abonyitib/n%C3 ... -1XJYG2jTg

[Karsay1958]

Életem egyik legszebb filmje, mi lenne ha ma találkoznál Jézussal és a Sátánnal!
Tökéletes magyarázatok az ÉLETünkre, történésekre.
A találkozás
https://www.youtube.com/watch?v=4BKhejC978U

[Karsay1958]

A megrontott erők szellemesítése - Felvezetés
Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből

A mi Urunk, a Jézus Krisztus mondja: „nem békességet, hanem háborúságot hoztam.” A béke Fejedelme, a béke Messiása mondja ezt önmagáról. Vajon hogyan lehetséges ez, hogy Ő háborúságot hozzon az emberek világába? Úgy testvéreim, hogy a földi világ az ellentét világa, tele gonoszsággal, gyűlölettel, önzéssel, haraggal, kétséggel, Ő pedig hatalmas, fénylő és tökéletesen tiszta. Amikor személyében a tiszta, a jó és a fény e világba jött, akkor meg kellett, hogy ütközzék az itt található bűnnel, gonoszsággal és sötétséggel. Így is mondhatnám: egyszerűen, a puszta megjelenésével kihívta maga ellen az ellentétet anélkül, hogy bármit is tett volna. Ugyanis az alacsonyrendű, a bűnnel terhelt nem bírja el a bűntelent, a tisztát, a jóban erőset. Mindenképpen le akarja győzni. A rossz, a gonosz, az Isten akaratával ellentétes akarat képviselői ugyanis továbbra is meg akarják őrizni hatalmukat és az általuk meghódított területeket, hogy oda a tiszta, a jó, a fény, az igazság be ne hatolhasson; mindez fellázítja, indulatossá teszi őket és ezért ellenállnak mindannak, amit a jobb, az igazabb, a tisztább képvisel. Tehát a háború, a harc megindult a két elv, a két eszme között. Mivel a legjobb védekezés a támadás, ezért az ellentét támadásba lendül és mindent elkövet, hogy a jót még csírájában fojtsa el, hogy letakarja a fényt, a világosságot, azaz az Isteni igazságot. Ezért történt meg, hogy már az Úr születése pillanatában a Föld gonosz erői összeesküdtek és harcra készen álltak az Úrral szemben. Ezért kellett menekülnie, ezért nem volt nyugalma a tisztátalan erők képviselőitől, akik a piciny, jelentéktelennek látszó testben felismerték a nagyot, a hatalmasat, az igazat, az Isten küldöttjét.
Az ember azt hiszi, hogy amíg a test piciny, addig könnyebben elbánik vele, hiszen ezt napjaitokban is tapasztalhatjátok: az ellentét úgy gondolja, hogy minél tehetetlenebb, minél gyengébb valaki, annál könnyebben elbánhat vele, tehát addig kell föléje kerekednie, amíg az erőssé, naggyá nem lesz. Ezért van az, hogy az ellentét mindenkor ellenállást szít az emberi lelkekben az Isteni jóval szemben. Arra akarja befolyásolni őket, hogy az Úr Jézus Krisztust ne fogadják be lelkükbe, mert tudja, hogy akik a jót, az igazságot, a Krisztus eszméjét befogadják, azok felett elveszti a csatát és nem tudja többé legyőzni őket. Így tehát az embernek időben észre kell vennie, hogy a világban hol, kinél, merre lelhető fel a jó, az igaz, az Istentől való, és szünet nélkül résen kell lennie, hogy a meglátott, a megismert jót megszerezze és megtartsa magának. Ugyanis az ellentét részéről szünet nélküli a harc, hogy az embert megtévessze, hogy a jót, az igazat fel ne ismerje, meg ne lássa. Ennek érdekében az ellentét az igazságot elkendőzi, befeketíti, annak képviselőit meggyanúsítja, ellenük hamis tanúbizonyságot tesz; az igazságot mindenkor igyekszik a maga szája íze szerint formálni, és ezzel az igazságnak látszó, de átformált elvvel, eszmével megtéveszteni az emberiséget. A jót igen nehéz megismertetni és elfogadtatni a bukottakkal, így a földi emberrel is, mert emberi természete, lelki világa tele van rosszal, tele van tévedéssel, tévelygéssel és bűnnel.


Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

A megrontott erők szellemesítése
Adai közlés - Atyám Országában sok lakóhely van
A földi élet megpróbáltatásairól
Az elkövetkezendő időkről
HANG - Vélemény a generációs problémáról
Érzékiség
A pap, aki a tatároknak kémkedett



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqsdnvD ... g?e=4RANAP
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=U3quVtOP5ng
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2000.04.25.

https://www.youtube.com/watch?v=yPB9KkMVSJk
Misztériumok – Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján

https://www.youtube.com/watch?v=2qZvab4urhU&t=30s
Jelenések 62. – A hármas angyali üzenet összegzése - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=KyP6wtGQhws&t=37s
Jelenések 63. – Kétféle vég- Aratás és szüret - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=uN-E3At ... x&index=87
A közös dal ereje – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=1BUWVu8 ... x&index=88
Az éden foglyai – Romantikus film

[Karsay1958]

A szellem bilincse 3
Domokos László_A szellem élete – részlet

Mikor a szétszakadás már megtörtént, Isten akarata és bölcses¬sége rendelte a nemek egymáshoz vonzódását, mert szük¬ség volt arra, hogy a különböző nemek egymást keressék. A sze¬relem tehát legtisztább formájában: összetartozó két léleknek köl¬csönös becsülésen és szerete-ten alapuló egymáshoz vonzódása. Éppen olyan törvénye ez a fizikai létformának, mint az anyag meg¬maradása, vagy a gravitáció.
Ha az embereknek sejtelmük volna a törvény szépségéről és intenciójának nemességéről, akkor a földi életben mindenki csak egyetlenegy lényt tudna szeretni: azt, akihez örök kötelék által van fűzve. Minthogy azon¬ban a lelki összetartozás érzése az emberek roppant tömegében a fel¬ismerhe¬tetlenségig el van torzulva, a nemek különbözősége arra veze¬tett, hogy férfiak és nők korlátozás nélkül dobják magukat idegenek karjaiba, és ezt a nagy, nyílt prostitúciót emberi törvényekkel, tu¬dományos elméletekkel és a szokásjogra való hivatkozással szen¬tesítsék.
A nemi különbözőség törvényével való visszaélés tehát egyik legdurvább és leglealacsonyítóbb bilincse a szabad szellem¬nek, mert ezer variáció¬ban nyújt alkalmat oktalan tévelygésekre, le egészen az állati fokon levő libido sexualis lihegő hajszolásáig. Azaz, bocsánatot kell kérnünk az állatvilágtól, mert állatok ta¬lán sohasem süllyednek olyan mélyre nemiségükben, mint az emberek.
A földi élet kapuja felé tolongó szellemáradat csalódva megtorpan az emberi gonoszság előtt, mert az élvezetvágy nagyobb evilágon, mint a gyermekek felnevelésére és eltartására irányuló készség és ké¬pesség. A nemiség tehát az élet legsúlyosabb kísértéseinek egyike. Mil¬liók zuhannak a mélybe nemi ingerlékenységből fakadó bűnök: féltékeny¬ség, bosszúvágy, harag, állhatatlanság és ehhez hasonló morális defek¬tusok miatt. De csak az ember teszi önmaga átkává, ami különben boldogságának forrása lehetne.
A Föld szférájá¬ban a szellemek tapogatóz¬va keresik egymást, mintha világtalanok nagy tömegében útnak indíta¬nánk valakit, s azt szabnánk neki fel¬adatul, hogy keresse meg a sok között azt az egyetlen embert, aki¬hez ő tartozik. Nagyon nehéz dolog ez. Elmúlt életsorozatok kar¬mái idegenekhez fűznek bennünket, akikkel még számtalan lebo¬nyolítandó ügyet kell elintéznünk, s mi a vállalt életcélok sikeres megközelítése érdekében kénytelenek vagyunk a há¬zastárs, gyer¬mek, testvér, szülő, barát vagy szerető szerepét vállalni. Nem ha¬ladhatunk tovább, amíg ily függő ügyeink vannak.
Óvni kell a lel¬ket, hogy a nemi érzés ne váljék benne ki¬zárólagos melódiává; soha ne szeressünk lélek nélkül, ne merül¬jünk bele a szerelem anyagiasságába. Ha a szerelem tiszta és ön-zetlen, akkor az átrezeg annak a lelkébe, akit illet; csak a bírásvá¬gyon alapuló önző érzelem marad viszonzatlan vagy észrevétlen. A nemi érzést büntetlenül e1nyomni nem lehet. Sokan azt vall¬ják, hogy a lélek tisztasága aszketizmust követel s evangéliumi idézetekkel támasztják alá meggyőződésüket. Akik ezt teszik, azok nem tudnak a dolgok mélyébe látni s félremagyarázzák az írásokat.
Krisztus a szü¬zességet nem szabta törvényül a szellemi élet tisztasága elé. Mikor a házasság intézményének tisztaságáról beszél, minden szava a lelkek¬nek amaz örök kapcsolatára vonat¬kozik, melyet a duálság törvénye fejez ki, s ezért mondja:. „El¬hagyja az ember atyját és anyját, és ra-gaszkodik feleségéhez. És akik ketten voltak, egy test lésznek: azért ezek többé nem kettők, hanem egy test. Amit azért Isten egybeszer¬kesztett, azt ember el ne válassza“. (Márk 10:7-9). Az ő gyöngéd és virágos szimbó¬lumnyelvén azt jelent ez, hogy örök kötelék van fér¬fiú és nő kö¬zött, s a házastársak egy testté, egy szellemmé lesznek, ha azok találtak egymásra, akiket Isten szerkesztett egybe, ez pedig a duálokra vonatkozik.
De hát a földi törvények szerint házasságra lépett emberekkel, akik nem duálok, mi legyen? Ezekre az evangéliumi tanítás Mózes könyvét írja elő, Mózes pedig megengedte, hogy elválásra szóló levelet lehes¬sen adni az asszonynak. „A ti szíveteknek keménysé¬géért írta Mózes néktek e parancsolatot“ -, mondá szelíden Krisz¬tus, mintha azt mon¬daná: „mert ridegek vagytok, szellemetek el¬burkolózott, s nem tudjá¬tok megérezni, hogy ha valakivel egy egész földi életre összefűz benne¬teket a földi törvény, abban a karma örök szabályai érvényesülnek, és a karma alól csak akkor szabadulhattok, ha az már lejárt. De kemény a ti szívetek abban is, hogy néha nem tudjátok megbecsülni azt sem, akit Isten szerkesz¬tett veletek egybe; nem ismeritek fel a duálotokat, szabadulni akartok tőle, s minthogy magatok szabjátok meg sorsoto¬kat, Mó¬zes szívetek keménysége miatt megengedte, hogy elválhassa¬tok, s ezzel újabb nehéz karmát vegyetek magatokra...”
Krisztus tehát soha és sehol sem jelentette ki a földi házasság fel¬bonthatatlanságát. Meg nem értett szavaiból csak emberek által lett dogma, emberek által, akik erkölcsi alap nélkül is házassági kötelékkel fűznek össze egymással idegen férfiakat és nőket, nem látván azok lelkében az alacsony ösztönöket és anyagi érdekeket, melyekért ma oly sok házasságot kötnek.
Nehezebben érthető és magyarázható Krisztusnak a szüzes¬ségre vonatkozó tanítása. Az evangélium a következő helyen tár¬gyalja a kér¬dést:
„Mondának néki az ő tanítványai: Ha így vagyon a férfinak dolga az ő feleségével, nem jó tehát megházasodni. És ő monda nékik: Nem mindenek veszik bé ezt a beszédet, hanem azok, akiknek adatott. Mert vagynak herélt emberek, kik az ő anyjok méhé¬ből úgy születtek; és vagynak herélt emberek, kik embe¬rektől heréltettek meg és vagynak herélt emberek, kik magok herélték meg magokat a mennyeknek országáért. Aki béveheti ezt, vegye bé.“ (Máté 19: 10-12)
Szüzesség itt nyilvánvalóan a lélek tisztaságát és a leala¬csonyító szen¬vedélyektől való mentességet jelenti, tehát a tisztaság nem jelent nemi értelemben vett szüzessé¬get, hanem az érzelemben, te¬hát a szerelmi érzésben is megőrzött ön¬zetlenséget és szellemi felmagasztosultságot.
Az aszketizmus a perverzitáshoz vezet, mert kevés szellem tud ellenállani a vér követelő lázongásának. Krisztus nem aszkétákat akar látni a Földön, hanem egész embereket, akik a bűnből öntudattal és akaraterővel tudnak felemelkedni.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Dimenzió - korszakváltásról kicsit komolyabban.

Állandóan hallgatom és olvasom az interneten, hogy most már átmentünk az 5. vagy 6. dimenzióba, sok esetben, amikor erre rákérdezek, azt a választ kapom, hogy „már átmentünk csak nem vettük észre”.
Ilyenkor megkérdezném, hogy akkor ennek mi az értelme? 
Amikor a „nagy 2012” bumm elmaradt, egy ilyen hölgyet megkérdeztem, hogy most akkor mi van? Tudjátok milyen választ kaptam?
„Azért maradt el a nagy változás, ami katasztrófával jár, mert – ő se gondolta volna – akkora volt az imájának ereje, hogy emiatt elmaradt”! No comment!

Amikor rákérdezek a sok „okostojásra, hogy meséljenek már erről az 5. dimenzióról azért nagyon sokat nem tudnak mondani. Mert ő maguk sincsenek tisztában vele!

A Korszakváltás nem dimenzióváltással fog járni, hanem az egész Kozmosz (Kozmoszok milliárdjainak) megemelkedett rezgésével, ami azt jelenti, hogy azok az emberek (szellemi lények), aki a cselekedeteikkel, tetteikkel, gondolataikkal minősítik magukat – azaz önmaguk Bírási és nem Isten ítélkezik felettük – saját magukat lerezegtetik, és átkerülnek egy alsóbb Napkörbe. Ezt hívhatjuk a gyengébbek kedvért egy másik Kozmosznak, pár milliárd évig itt lesznek, hogy lehetőséget kapva újra a nulláról indulva, megtisztítva újra kezdjék szellemi evolúciós útjukat.
Innen fognak majd felkerülni újra egyszer a Föld nevű bolygóra. Ezt hívják Kegyelemnek!
Most folyik a kiválasztás, mindenki vizsgázik szellemi értettségéből. Halkan megjegyzem, hogy azért itt több élet eredménye számít, de nagyon befolyásolja az „érettségi vizsga”, ami éppen most zajlik.
A Bibliában is szó van erről a János Jelenésekben, csak erre az igaz magyarázatot a szellemi közlések adják számunkra. Majd lesz még egy hasonló „menet” később, de most erről nem érdemes beszélni.
A változás nem csettintésre fog történni, hanem lassú átalakulással, ami egyre jobban begyorsul, nagy eséllyel sokan még ebben az életükben ezt megélik, átélik.
Azért is vagyunk most ilyen sokan, mert most van még egy utolsó lehetőség bizonyítani!

Akkor nézzünk pár érdekességet, hogy hogyan történik majd a változás!

Szellemi közlések beszámoltak az 1990 –es években (Zita médium), hogy 2000 – és 2010 között egy tenger alól feltörő nagy katasztrófa fogja beindítani az utolsó – visszavonhatatlan – időszakot. Ez volt a Tsunami 2004 december 25.-én, és azóta szinte mindennaposak a katasztrófák, alakul át a Föld.


A Vénusz és a Szaturnusz már több energiát sugároz ki magából, mint amennyit a Naptól felvesz. Vagyis megkezdődött az átalakulásuk, hogy egykor Nappá válva megkezdhessék önálló életüket, hivatásukat, s talán naprendszerünk holdjaiból alakítanak ki saját bolygórendszert. A szemünk láttára forog a világ kereke, és a fejlődés a célba érkezésig - megállíthatatlan.

Körülbelül 10 éve egy csillagászattal foglalkozó oldalon olvastam, hogy a Nap a számítások szerint kb. 50 ezer évig fog energiát kibocsátani, és a Szaturnusz elkezdett változni, és elképzelhetőnek tartotta a cikk írója, hogy talán átveszi egyszer a Nap helyét, és funkcióját!
Persze ezt is sokan cáfolják, hogy lehetetlen, mint eddig sok mindent, ami azóta VALÓSÁGÁ vált!

Ez a tájékoztatás bizonyítja, hogy a Naprendszerünk is át fog alakulni a Korszakváltás elérkezésének teljes idejére, és az Aranykor működését pályaeltolódásokkal, bolygóátalakulásokkal fogja biztosítani, nemcsak a Föld fog átalakulni. A Földön lévő emberekre, és magára Földdel kölcsönhatásban állnak a bolygók.

Erről a szellemi közlések számoltak be 100 évvel ezelőtt első alkalommal, hangosan nevettek rajta (és rajtam amikor ezt leírtam 10 éve) a tudósok és okosok!

Valami furcsa dolog történik a Nappal
http://www.origo.hu/tudomany/20130517-n ... e=hirlevel

Arra is emlékszem, amikor az Énok –kulcsokban a 60-as évek végén, amikor megjelent, szó volt a pólusváltásról, és mindenki, aki kicsit tudósnak tartotta magát hangosan nevetett és cáfolta!

Írta:
Karsay István
Budapest, 2013-05-19

UI: friss kiegészítés:

Biztos mediális forrásból tudom, hogy 2030.-ig történik egy nagyon komoly változás, előrekerült, sőt még frissebb közléséből az emberi gonoszság miatt (emberi vírusok miatta tudatos népirtás, háborúk- világháború határán állunk) akár 3 éven belül bezáródnak a megtérés kapui, és Jézus az égen keletről feltűnik 3 éven belül akár, második eljövetel.
És belépünk egy nagyon komoly változásba.
Nem kell kétségbeesni, sokan túlélik,Aki nem az a megfelelő helyre kerül a lelke a halála után ahova bedolgozta magát akár évezredekre, évmilliárdokra!

De ez egy másik történet!

Karsay István
Budapest. 2022.április. 22.

[Karsay1958]

Hogyan küzdhetünk sikeresen rossz természetünk ellen? 1/3

"Névtelen Szellem" tanítása Eszter médium által

Ha az ember a külsőkben túlzott igényekkel lép fel, akkor a gőgnek és önzésnek úgyszólván olyan észrevevő nyúlványai keletkeznek a lelkében amelyek mohón keresnek maguknak táplálékot a külső körülményekben, és ha egy-egy ilyen nyúlvány kielégül, akkor ez ismét újabb táplálékot keres. Így ezek az észrevevő szervek elszaporodnak és ezek mindegyike ismét arra törekszik, hogy újabb meg újabb felfedezett területrészeken élhesse ki magát. Ez folyton így folytatódik ahhoz a mesebeli hétfejű sárkányhoz hasonlóan, amelynek ha egy fejét levágják, hét másik nő helyébe.
Céltalan tehát a sárkányfejekkel harcbaszállni; azaz a bűnt büntetéssel nem lehet megsemmisíteni és elsorvasztani, mert az csak annál terebélyesebben lép újra a küzdőtérre, amikor mód és alkalom kínálkozik a számára. Belülről kell ezt a hétfejű sárkányt megtámadni, még pedig mindenkinek a saját magában elrejtett jóval; mindenki csak önmagában tudja ezt a harcot megvívni a benne elrejtett jó lelkiséggel, a jobb, a tisztább után való erőteljes vágyakozással.
Mindenesetre előbb ennek a jó lelkiségnek biztosnak és erősnek kell lennie, hogy harcba szállhasson a hibás, elfajult lelki természettel.
Az ember megszokja, hogy ez a benne lévő elfajult lelki természet, mint valami élősdi, mind többet szív el egyrészt a világból, másrészt pedig - mivel ez a természet önállóan akar élni - a jobb és igazabb behatások élvezetétől, a pihenéstől, az elmélkedéstől; sőt az önmagába tekintéstől is elvonja a lélek figyelmét úgy, hogy azután már a lélek úgyszólván kizárólag ennek a törekvésnek a szolgálatába lép, hacsak magához nem tér és ki nem szabadítja magát ennek az elfajult természetnek kényszerítő elvei alól.
Mit tesz ezzel ellentétben a bölcs? S egyáltalában miért nevezik bölcsnek azt, aki kevéssel beéri, aki nem akar semmit, mert igényei nincsenek? Azért, mert ha az embernek valamiben nincsenek vágyai és igényei, akkor abban nincs is hiányérzete, azon a téren megszűnnek a kötelezettségei és a lelkének nagy része felszabadul; az a része t. i., amely mint valami gépezet, éppen azoknak az igényeknek a kielégítésére volt úgyszólván átcsoportosítva.
Az ilyen ember nem akar semmit, nem hiányzik neki semmi, mert kevéssel is beéri; így nem látja a külvilág ridegségét és igazságtalanságát; nem ütközik össze más önző, gőgös és hitvány természetekkel, mert az ő csekély igényeivel elsiklik ezek mellett. És miután így nem tűnik fel másoknak, az ő igénytelenségét sem irigyli meg senki. Így nincs mit féltenie, mivel nem vehetnek el tőle semmit, mert az ő igénytelensége mások szemében nem kívánatos. Ezért nagy részben nyugalmat élvezhet ott, ahol más embernek fáradságos küzdés nyugtalan érzés, hiábavaló erőpazarlás az osztályrésze.
Az embernek első lépése tehát ahhoz, hogy a földi életben nyugalmat és pihenést élvezhessen: a kevéssel való megelégedés.
Nemcsak az anyagiakat értem ez alatt; a lelki igényeket is a legkisebbre kell visszafejleszteni. Mert ha az ember nem vár senkitől semmit, akkor nem csalódik, hogy nem kapja meg azt, amit nem is várt; ellenben mindig újabb és újabb örömökre talál, amikor olyanfélét kap, amire nem gondolt, amit nem várt. Így gazdagnak érzi magát, mert mindig feleslege van.
Tulajdonképpen az embernek a szeretettel is úgy kell bánnia, mint az anyagi embernek a gazdagságával: nem szabad várnia, nem szabad igényelnie, hanem önmagában kell elég szeretetnek lennie, sőt annyinak kell lennie, hogy abból másnak is adhasson. És hogyha nem vár és mégis kapott, az számára mindenesetre újabb tőkefelesleget jelent, amelyet mint értékes ajándékot könyvelhet el.
Nemcsak anyagi értelemben kell ám venni a szeretetet, mivel a szeretetnek is vannak élősdijei. Ezek először csak a szeretetre éhesek, mivel bizonyos emberek szeretete és becsülése bizonyos kilátást nyit számukra, hogy ezen a szeretetszálon keresztül az illetőket a saját céljaik szolgálatába állíthatják.
Bizony nem minden ember előtt szent dolog a szeretet és a bizalom! Az önző és gőgös emberek a szeretetet is úgy minősítik, hogy az ő életük, az ő testi megjelenésük körül keretet kívánnak alkotni a mások szeretetéből. Persze ezt a keretet a saját gondolkozásuk és ízlésük szerint alakítják ki, hogy ebben a keretben minél inkább kiélhessék hiúságukat, dicsvágyukat, önzésüket és gőgjüket.
Nézzetek csak szét azok között az emberek között, akik anyagiakban nem szűkölködnek, az ú.n. magasabb társadalmi osztályban: milyen nagy értéke van ott a tehetségeknek, legyenek azok bármilyen terén a lelki életnek! A gazdag emberek igyekeznek a tehetségeket a maguk számára megvásárolni, hogy körülöttük a keretet szebbé, fényesebbé és művésziesebbé alakítsák át. A hiú embernek mennyire fontos és szükséges, hogy megszerezze magának a hízelgőket, hogy ezek hazug szavaikkal az ő lelke számára édes italt készítsenek, amelyet ő minden pillanatban szürcsölhet és tőle megrészegedhetik, hogy az ő lelkében élő hiúság kinyújtózkodhassék és önmagát különbnek, igazabbnak, érdemesebbnek, jobbnak, szóval a többi felett állónak érezesse és láthassa az életben!
Nézzétek meg még azoknak az embereknek a csoportját is, akik éppen a szellemvilág kapuja előtt állnak, hogy tülekednek, hogy verekednek egy-egy kis dicsőségért, az átlagból való kiemelkedésért s ha már másért nem, legalább a hiúságnak azért a kicsiny kielégüléséért, hogy elhitessék, hogy ők helyesebben, okosabban gondolták el a dolgokat. S ennek mindig ez a refrénje: "ugye, hogy nekem volt igazam, ugye hogy én helyesebben ítéltem meg?" Ezért a kicsiny kielégülésért mennyit izgulnak, mennyit áldoznak fel az emberek a lelki érzéseikből!
És ez mind a szeretet leple alatt történik, a szeretet jelszavával, amelynek a dicsőségvágyó, hiú lelkek felülnek. Mert hiszen a bűn nem mindig ott kezdődik, ahol az eszmék, a gondolatok, a szavak élesre fent pengéjével vívják meg a harcot az elsőségért az emberekben, hogy a bennük lévő hiúság, a bennük meghúzódó uralkodni vágyás és feltűnési vágy kielégülhessen. Az ilyen ember, amikor nem elégülhet ki, amikor nem talál érvényesülési teret, megsebzetten magába zárkózik és dacosan visszavonul, s egy szót sem szól, ha kínálják is a szeretettel, hanem ridegen visszautasítja azt azzal, hogy nem kell neki, nem szorul rá. Belül pedig gyötrődik és kínlódik a lélek, mert nem találta meg a kielégülést, nem sebezhette meg, nem szenvedtethette a másikat, nem téphette le róla azt a csillogó köntöst, amelyet magára szeretett volna felölteni.
Éppen az ilyen kielégülésre alkalmat nem találó lelkek azok, akik a legtöbbet hangoztatják a szeretetet és a legtöbbet cselekszenek azért, hogy ők maguk minden körülmények között nagyobbak, kiválóbbak lehessenek másoknál, sőt még szolgálatokat is hajlandók tenni, csak hogy elismerjék róluk, hogy ők nem olyanok, mint az átlagemberek, hanem jobbak, igazabbak, fénylőbbek.
Sok jónak látszó cselekedet jön létre a hiúság indíttatására. A világ szerint jóknak tartott emberek nagy része önmagának tetszeleg, önmaga előtt hivalkodva igyekszik azt a bizonyos jót magából kitermelni, láthatóvá tenni, csak azért, hogy a világ előtt mint jó és igaz ember tűnjék fel.
Ez a lélek alakoskodása. Az ilyen lélek azonban olyan, mint a sebesen rohanó hegyi patak, amely mihelyt ellenállásra talál, zúgó örvényt képez s ha csak egy kavics áll is rohanó sodra elé, magasra szökell a vize és mert megütközött, kivág a sodrából.
Az emberi lélek érzései is: a jó a rosszal, a tökéletes a tökéletlennel együtt így hömpölyög az élet eseményeiben. Amikor a körülmények kedvezően alakulnak körülötte, bármilyen szennyes legyen is az a víz, ha a nap rásüt, csillogóvá válik. Így az emberi léleknek is vannak alacsonyabbrendű érzései és ha azok számára kedvező alkalom kínálkozik, hogy kiélhessék magukat - t.i. ha a nap rásüt, azaz a körülmények éppen úgy alakulnak, hogy a látszatot fel lehet használnia, - akkor szívesen felveszi magára a csillogó leplet, azaz a szeretet látszatát, hogy a hiúsága ilyen kedvező formában élhesse ki magát. A jobb érzései talán éppen a lélek mélyére vannak fordulva, s úgy azok nem csilloghatnak elő, mert a körülmények nem az ő jobb érzéseinek, hanem éppen a felszínre kerülő rossz érzéseinek kedveztek s így azok élhették ki magukat.
Azért titeket ne tévesszen meg a látszat szerint való jó és ne vessétek meg a látszat szerint való rosszat, mert sokszor a látszat szerint való rossz alatt a léleknek csillogó érzése húzódik meg, legfeljebb talán a körülmények nem voltak kedvezők arra nézve, hogy ez a jobb felszínre kerülhessen, hanem ahelyett valami ütközés folytán a rossz került felszínre és maga a lélek szenved ettől a rossztól, ettől a sötéttől és fájdalmasan menekül a vigasztalás gondolatához. (Sokan, kit morózus goromba embernek gondolunk nem is az, mert ha jobban megismerjük rájövünk, hogy a lelkében sok szeretet, jóság és együttérzés van, csak nem mindig képes kimutatni.)
Az ilyen embert, aki sokszor rosszat cselekszik, aki sokszor nem tud a rosszal megküzdeni és elbukik, egy kis jóakarattal, egy kis biztatással, egy kis szeretettel meg lehet menteni; egyszerűen lekaparjátok a lelkéről azt a neheztelő, duzzogó érzést és nem egyszer a legszebb, a legigazibb érzést találjátok alatta; és hogyha megbecsülitek, ha elnézitek és nem veszitek észre a hibáját, hálás és szeretettel ragaszkodó barátotokká válik.
szemlézte: Bíró László

UI:
A rossznak nincs jövője - Böjte Csaba testvér és Szabó Péter beszélgetése
https://www.youtube.com/watch?v=aFwT2ZJBICQ

[Karsay1958]

Hogyan küzdhetünk sikeresen rossz természetünk ellen? 2/3

"Névtelen Szellem" tanítása Eszter médium által

Sokszor, amint mondom, a látszatos rossz alatt több a valódi jó, mint a látszatos jó alatt, mert a látszatos jó alatt sokszor ott van a gonosz érzés, a hiúság. Azért az ember sohase legyen előítéletes, ne tévesszék őt meg az emberek cselekedetei és beszédei, mert nem az adja meg az ember valódi értékét itt a szellemi világban, ami a földön látszott és látszik, hanem az, hogy mi volt az indító (szándék), mennyire van kifejlődve és milyen erős a benső én. Mert mondom, nem az a fokmérő, hogy ki mit cselekedett és hogyan állta meg a próbákat; mert nem mindenkinek egyformán vannak ütközései és nem mindenki egyenlő fokozatról öltött testet a földön! Hanem az a mérvadó az ember lelkének a megmérésénél, hogy tulajdonképpen mennyi benne a leszűrt jó, azaz a megpróbált, az önmaga által is teljesen átértett, megértett és céljához siető jó.
Hogyha ebből a jóból elég van a lélekben, de még a rosszból is van, akkor az isteni Gondviselés módját ejti annak, hogy ez a jó elvégezhesse a maga harcát azzal a rosszal, amely nyilvánvalóvá lesz a szellem előtt. És hogyha az ilyen ember megtalálja a lelkének azt a biztatását és a hit által megvilágítva látja maga előtt azokat az igazságokat, amelyekre az egész bizalmát felépítheti s amelyekbe az ő egész lelkét belehelyezheti és amelyek előtte mint nagy értékek jelennek meg: akkor az ilyen lélek azokon a próbákon, amelyek eléje adatnak, diadalmaskodni is fog.
Azonban igen sokszor van az, hogy alacsony és fejletlen lelki képességekkel rendelkező szellemek a földön jó és kedvező talajba ültettetnek, hogy a lelkükben lévő kicsiny jóakarat, kicsiny jóindulat megerősödhessék s az életben egy kissé elhelyezkedhessék, hogy megszeresse az életet magát, megszeresse azt a bizonyos jót, amit az ő lelkében még ki kell képezni. Az ilyen emberek nem szenvednek megpróbáltatásokat, vagy csak nagyon ritkán; simán élik végig az életet és sok nagy és szép tapasztalatra tesznek szert. De igen sokszor visszaélnek a kedvező életkörülményekkel, mert ha a lelkükben le is van takarva a rossz nagy, vastag erős takaróval - mert a természettörvény segítségével letakarja azt a Gondviselés, hogy túl erős kilengések ne jöhessenek létre - mégis úgy érzi a lélek természete, hogy most kiélhetné magát - de mivel meg van kötözve és nem tud szóhoz jutni, mert a sárkánynak mind a hét feje le van szegezve, azért csak hánykolódik, csak mozgolódik, azonban a benne felsorakozó érzéseknek nem tud nevet adni. Szeretne valami nagy jót vagy valami nagy rosszat elkövetni, azonban sem az egyikhez, sem a másikhoz nincs elegendő ereje, felkészültsége, vagy emberileg kiképzett intelligenciája, sem pedig olyan lehetőségei nem adódnak, hogy kiváltságos helyzetbe kerülhessen - egyszóval nem él próbát - tehát bárhogyan vágyódik is, az ilyen mégsem tud sem nagyon elbukni, sem nagyon felemelkedni.
Természetesen a lélek minden állapotban kifejtheti a maga vágyait és válogathat az ő vágyai szerint a lehetőségekben. Mert hiszen minden életnek vannak jóra, vagy rosszra való lehetőségei és a lélek mindenféle állapotban kiválaszthatja magának a jót vagy rosszat, hogy azokkal az ő vágyai szerint éIhessen. Azonban minden egyes ilyen élet után megérik a rossz és a jó a maga következményeivel együtt, habár a szellem sokszor maga sem tud róla. Hiszen nem világos ítélőképességgel és nem világos látással indul bele az életbe és nem is világos értelemmel fejezi azt be. Mások vannak hivatva az ilyen emberek lelkében szétválasztani a jót a rossztól és tisztázni az ő szellemi helyzetét aszerint, hogy amit cselekedett, amiben magát kiképezte, azért megkaphassa megérdemelt jutalmát, vagy bűnhődését.
Tehát az emberi lélekben együtt van a jó a rosszal egészen addig, ameddig vagy az egyiknek, vagy a másiknak túlsúlyban való kifejlődését elő nem segíti a saját szellemének a munkálkodása, vagy renyhesége. Az ébren munkálkodó szellemek az átélt tapasztalatokból következtetéseket vonnak le; ezek a következtetések azután bölcsességgé tömörülnek. És hogyha a szellem sok szenvedésen megy keresztül és a sok szenvedés eredményeképpen valami piciny igazságot megsejt és ezt az igazságot az élete folyamán annyira tudja kamatoztatni, hogy abból hit fejlődjék ki, akkor, legyen bár a legmélyebben süllyedt szellem, ez a hit, amely őt az igazság keresésére indítja, ha belekapaszkodik az Isten kegyelmébe, nagy és hatalmas eredményeket hozhat hétre.
Éppen ezeknek a küzdő, szenvedő, sok megpróbáltatást tapasztalt szellemeknek van szükségük a kegyelemre; ezekért jött az Úr, hogy az ilyen lelkeket, akik hiába akartak és akarnak minden erejükkel és képességükkel felemelkedni azokból a nyomasztó állapotokból, amelyekbe minden egyes alkalommal jutottak, megvilágosítsa és elvezesse a gyötrő és kínzó helyzeteikből, hogy ezekből kiemelkedve, az igazságnak nagyobb mértékét ismerhessék meg, a lelküket ahhoz mérjék és tapasztalhassák, hogy a lelkükben megnövekedett az igazság. És amikor már az ő igazságuk annyira megnövekedett, hogy munkát tudnak vállalni a náluk még nyomasztóbb helyzetben lévők megmentéséért, akkor az Úr munkába küldi őket és megbocsátja, eltörli bűneiket, gyengeségeiket, gyarlóságaikat, hogyha azt a munkát, amelyre őket kiküldte, minden emberi hiúságtól, minden emberi dicsőségvágytól mentesen végzik el.
Talán mondanom sem kell, hogy azoknál a szellemeknél, akik már lelkükben kiépítették az igazságot, de még nem tisztultak meg azoktól a káros lelki behatásoktól, amelyek még mint tévedések, mint felbontatlan homály ott időznek a lélek redőiben - mivel a munkálkodás ideje és folyama alatt a léleknek sokszor szüksége van az ő összes erőkészletére - ezek a hibás, addig meg nem világított lelki rétegek egy pillanat alatt átvilágíttathatnak anélkül, hogy ők maguk abban próbát szenvednének. Az ilyen szellemek a mások próbáiból, a mások vereségeiből vonják le a következtetéseket, amikor segítségére sietnek olyan szellemeknek, akik ezeken a hibákon elbuktak.
Pedig ezeket a hibákat még a segítők maguk is alig-alig fedezik fel önmagukban; még megpróbáltatást nem is szenvedtek bennük s éppen azért még nincsenek is azok az ő lelkükben sem jónak, sem rossznak minősítve. De az ilyen lélek az ő jóakaratával és igaz törekvésével a mások eseteiből tanulva, magára nézve is már eleve kötelezővé tette az ilyen hajlamok esetlegesen felmerülő terjeszkedési vágyának a kiirtását. Így tehát ezek a homályos rétegek anélkül is kitisztulhatnak, hogy ezekben próbát kellene szenvednie a léleknek, mert az Úr mintegy megvilágítva megmutatja előtte azokat a rétegeket, amelyek ugyan még homályosak a lelkében, de a mások lelkében látva, megirtózik tőlük és megutálja azokat a bűnös hajlandóságokat és egy pillanat alatt, mint égető tűz vonul végig a léleknek ezen a rétegén az az elhatározás, hogy minden effélétől távol tartja magát, mert megutálta és meggyűlölte azokat anélkül, hogy bennük kellemetlen visszahatásokat kellett volna átélnie.
Így a szemlélődő, éber lélek sokszor olyan hibáktól is megszabadul az Úr kegyelme által, amely hibák még az ő lelkében tudatosakká sem váltak. Ez a jutalom azokért a munkákért, amelyeket igaz szívvel és lelkesedéssel, hiúságtól mentesen végez a lélek az Úr szőlőjében.
Az Isten kezében sok olyan megoldás van a megtérő és bűnbánó lélek számára, amiről az ember az ő értelmével fogalmat sem tud alkotni magának. Azért mondom én nektek emberek, akik némi ismeretre eljutottatok a természettörvény igazságában és a rideg törvény betűit, kiálló szögleteit megjegyezvén magatoknak, megtanultátok, hogy a bűnnek következménye a bűnhődés, és ebből magatoknak egy formát, egy szabályt alakítottatok ki és sötétet, világosat, kicsinyt és nagyot, tökéleteset és tökéletlent, mindent erre az egy formára húztok rá és így alakítjátok ki magatoknak az igazságot: ne ragaszkodjatok az ilyen igazsághoz, amit emberi ésszel okoskodott ki a halandó ember!
Mert az a szögletes igazság nemcsak abban a formában él és van, amit ti láttok a földi világban, hanem van ennél sokkal komplikáltabb, sokkal körülményesebb eredménye a rossznak; sokkal gonoszabb elszenvedni valója van annak, aki az igazságot megkerüli és gonoszul cselekszik, olyan, amilyenről tinéktek embereknek még csak képzeletetek sem lehet. A szenvedéseknek, a gyötrődéseknek olyan állapotai és világai várnak a gonosszal telített szférákban, amilyenekről nektek, embereknek, fogalmaitok sincsenek. A bűn nem itt, a látszatvilágban büntetődik; az igazság nem itt teljesedik be, hanem a lélek mélyén, ahonnan az ok származott, ott teljesedik be a mérték, ott telik meg a pohár, a szenvedések pohara.
Ezzel szemben az Isten kegyelmi tényében, amelyet az embereknek felkínált a megtérés által, olyan világok születtek, olyan körülmények alakultak, ahol minden legkisebb jó, minden legkisebb igaz kiteljesedhetik, felszaporodhat és eredményekben meggazdagodhat; és az ember lelkének mindenütt bőséges alkalom kínálkozik, hogy a lélek abból táplálkozhassék, erősíthesse és gazdagíthassa magát. Ismeretek, lehetőségek sokrendbeli formákban állnak a lélek elé, hogy minden oldalról megvilágítva szemlélhesse azokat és megtanulhassa mindazt, ami az ő lelkének tisztulására, javulására, erősödésére és boldogulására szolgál.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Hogyan küzdhetünk sikeresen rossz természetünk ellen? 3/3
"Névtelen Szellem" tanítása Eszter médium által

Az Isten gondviselésében olyan felkészült munkálkodó szellemek csoportjai vesznek részt, akik eltelve Isten szeretetével és jóságával, nem találják soknak a fáradtságot, nem találják hiábavalónak a munkát azokért, akik a jóhoz kapcsolódva ahhoz ragaszkodnak, és azt szeretnék, azt óhajtják követni. És hogyha a szenvedések világa gazdag a gyötrelmek, a rettegések, az üldöztetések, a nyugtalanságok sokaságában: az Isten világa, a kegyelem világa ezerszerte gazdagabb az enyhülés, a pihenés, a javulás, a boldogság felkínálásában. Mert a jóban mindenütt Isten lelke él és mindent kiáraszt azokra, akik Őt keresik és Hozzá akarnak tapadni.
E között a két világ között áll a természettörvény világa, az a bizonyos szűk és lapos kárma világa, amelyet ti emberek, hogyha a ti hibás természetetekkel kezdetek megismerni, az merev, szűk és keskeny keretet rajzol bele a lelketekbe; és ti beleszorítjátok önmagatokat és másokat is ebbe a szűk keretbe és azt mondjátok, nincs tovább! Behunyjátok a szemeteket, nem néztek fel a nap, a világosság, az igazság felé, de nem láttok le a szenvedések sötét világába sem.
Az emberi lélek minden egyes hibás hajlama számára külön-külön megvannak a lehetőségek, hogy a felszínre kerülhessenek és kiélhessék magukat. De az emberi szellemnek minden egyes ütközésből, minden egyes próbából le kell vonnia a következtetést és a legpontosabban elkönyvelnie a lelkében azokat az eredményeket, amelyeket elért, legyenek azok jók, vagy rosszak. És ha ilyen szorgalmasan elkönyveli azokat, végeredményben mégis csak tanul belőlük még akkor is, ha nem rajzolódnak ki előtte olyan tisztán azok az igazságok, amelyeket az Úr itt hagyott az ő lefektetett törvényébe.
De én mondom néktek: higgyetek és bízzatok azokban az ígéretekben, amelyeket Isten adott a megtérő földi ember számára. Ragaszkodjatok erősen ezekhez az ígéretekhez; higgyetek bennünk a lelketek egész erejével és bízzatok abban, hogy nem vagytok elhagyatva. És ne tekintsétek a földi életet annak az alkalomnak, hogy mindent megfizethettek. Nem fizettek meg semmit, mert lépésről lépésre az Isten kegyelmére szorultok még akkor is, ha a legjobbat akarjátok cselekedni. Magatok nem vagytok képesek semmire, ami jó.
Higgyétek el, hogy az Isten segíti meg a jóratörekvő lelkeket! Csak nem abban a formában, amelyet az emberek akarnának előírni, hogy ezen vagy azon a módon segítse meg őket az Isten. Legyen az ember szerény és alázatos és várja az Isten kegyelmét, hogy az az ő életében megnyilatkozzék; keresse a jót és igazat és cselekedje azt; ne törődjék vele, hogy milyen eredmény jő reá; ne törődjék azzal, hogy a világ és a gonosszal telt emberiség mit felel rá, hogyan fogadja azt; ő cselekedje a legjobbat belátása szerint, a megismert jó és igaz szerint. Ez a fontos. Mert mindenkinek a maga megismerése szerint való jó és igaz a maga törvénye.
Mert ha az ember nem úgy cselekszik, amint ő jónak és igaznak tartja, akkor már ítéletet cselekszik magának, mert a saját lelke ítéli el őt az általa elfogadott törvény alapján.
Tehát minél több jót és igazat megismertek, annál magasabbrendű törvény őrködik és ítélkezik felettetek, mivel azt a ti lelketek elfogadta.
Ha pedig így cselekedtek, aszerint az igazság szerint, akkor ez a törvény az ő világos és melegítő sugaraival bearanyozza az életeteket, megelégedéssel, örömmel és boldogsággal hinti be a lelki világotokat. Ha ti adtok a külső világnak bizonyos mennyiségű jót, bárha csak látszat szerint valót, s ha úgy látszik is, hogy az a jó elkallódott, megsemmisült, ne higgyetek ennek a látszatnak, mert ami jó van, ami jót a lelketek érzésben, meggyőződésben, igazságszolgáltatásban, munkában és szeretetben kitermelt és széthintett, azt meg nem semmisítheti a gonosz, az érték marad, éppen olyan érték, mint az arany, amely vékony erek alakjában elrétegeződik a kő között, a vas között.
Ugyanúgy a jó is, ha a rossz közé téved és nem jut is felszínre a ti életetekben, mindegy, az nem vész el, hanem magához vonz másik jót, amely valahonnan máshonnan, ismeretlen személytől, ismeretlen lélektől indult ki a világba, és összetapad azzal. És ha csak egy lélek találja is meg azt az elrétegeződött aranyerecskét, az felfigyel rá és azt mondja: aranyat találtunk a vas között, a kőzet között. És nézzétek meg: felrobbantják a hegyeket, kiássák a bányákat, hogy az elrétegeződött aranyerecskéket kibányásszák onnan.
Mindig lesznek, akik az aranyért leszállnak a mélybe és felhozzák a felszínre, bár sok kőtörmeléket, súlyos vastömegeket kell az útból elhordaniuk. Így a lelkeknek is sok súlyos és nehéz terhet el kell hordozniuk, sok fájdalmat el kell szenvedniük és elfogyasztaniuk a szenvedések világaiban, ameddig egy kicsiny igazra, egy kicsiny jóra, egy kicsiny aranyerecskére találnak. De az arany nem vész el, azt kibányásszák a salak közül, összeszedik és kincstárakba helyezik el, hogy a világ gazdagságát szaporítsák vele.
Ne sajnáljátok hát a jót, a megismert jót és igazat szétszórni az emberek között, ameddig itt, a mulandó világban éltek, mert az a ti lelketek terméke marad, azt nem veheti el tőletek senki és semmi; bármilyen földinduláson menjen is keresztül az a réteg, amelyben ti azt az igazságot elhelyeztétek, bármily vastag por és kőréteg rakodjék is reá: a természettörvény köteles azt nektek visszaadni. És ha az ég és föld összeomlik és minden megsemmisül is körülöttetek, amit a ti isteni jótól és igaztól áthatott lelketekből elhintettetek a világba, arról a természettörvénynek be kell számolnia. Mert Isten gondviselő törvénye, Isten gondviselő szeretete és igazsága számon kéri azt, ami az övé, ami örökkévaló; visszaveszi azt a mulandótól és senkinek sem adja, egyedül annak, aki az ő nevében cselekedte azt.
Így tehát semmi sincs elveszve, semmi sem megy kárba; előttetek az örökkévalóság és hogyha Istenben éltek nincs idő, nincs tér, sem halál, sem az életeknek egész sorozata, ami elvehetné tőletek, amit egyszer az Istenhez kapcsolódva, Istenbe helyezkedve megszereztetek magatoknak és megcselekedtetek. Felettetek talán örökkévalóságok múlhatnak el, talán eleshettek, talán a mélyre bukhattok, de a jó cselekedetek, az igaz hitből fakadó imák, az igaz szeretetből eredő munkák tieitek maradnak, azokat nem veheti el senki tőletek.
Érdemes tehát a mulandó világban a magatok számára örökkévaló értékek magvait elhintenetek, mert velük hattok elsősorban a változások világára; a változások világában pedig az ütközések által a jó is szétbomlik, hogy befogja a rosszat. És lehet, hogy a jónak csillogó köntösében egy idő múlva a rossz, a tévelygés jelenik meg és szedi össze a maga számára a dicsőséget és a dicséretet - talán éppen azzal az igazsággal, amelyet ti adtatok a világnak.
De ez ne tévesszen meg titeket, mert az a csillogás elmúlik, mert el kell válnia a változások világában egymástól a fénynek, amely megy a fény hazájába, az árnyéktól, amely pedig megy a sötétség hazájába.
Ne kételkedjetek hát, és ne helyezkedjetek szembe azzal a jósággal, amely jóság áldozatot hozott, mikor leszállt ide, a sötétség birodalmába, a bűnök és tévelygések hazájába, hogy elhintse azokat az Igéket, amelyek minden egyes lélek részére a megváltást és a szabadulást hirdetik. Fogadjatok szót. Ne keressétek a lehetetlent, amikor a lehetőség itt áll előttetek Istentől adva, hogy az életnek minden percét, minden körülményét felhasználhassátok a magatok részére.

Részlet szabadon az „Evangéliumi spiritizmus” című könyv I. kötetéből
Szemlézte: Bíró László
Evangéliumi spiritizmus hangoskönyv lejátszási listák
https://www.youtube.com/channel/UCBFuwa ... /playlists

KÉRDÉSEK ÉS TANÍTÁSOK - GIZI MÉDIUM ÁLTAL - 1998. JÚNIUS 3
https://www.youtube.com/watch?v=M9EN0Lzpsm8

00:00 Bölcsesség könyve 3: 1-5
06:00 A baktériumok okozta járványoknál miért betegednek meg eggyesek és mások miért nem?
10:57 Miért szaporodnak el időnként az azonos balesetek?
16:56 A szellemi segítő mit tehet egy megszálló szellemmel szemben és meddig segíthet a szenvedőnek?
25:45 Mengele áldozata
37:47 Dr. Josef Mengele
01:11:47 Tanító szellem magyarázata a közlés kapcsán

és ezen belül itt elérhetők Gizi médium közlései:
https://www.youtube.com/playlist?list=P ... jv7hujf6-n

[Karsay1958]

Dimenzióváltás és a medence kapcsolata. 1 rész

Minap üldögélek Veresegyházon a termálmedencében, és eszembe jutottak érdekes gondolatok! Hogyan lehet a legjobban megérteni a mostani helyzetünket a legegyszerűbben?

A medence a föld, és akik betegek azok beutalót kapnak a fürdőbe, hogy gyógyuljanak.
A medencében csak 20 percet lehet tartozódni az ajánlás szerint a veszélyek miatt, így ki kell menni pihenni rendszeresen. Ez a be és kimenetel az élet – halál, leszületés a földre, és visszatérés a szellemi otthonunkba.
Vannak viszont renitens emberek, akik nem mossák meg a lábukat, őket az úszómester figyelmezteti erre, és közli, aki nem tartja be a szabályokat, sokáig nem mehet be emiatt a medencébe, mert rossz volt. Ez gyakorlatilag az 1. szellemi szféra, amit köznyelven pokolnak hívunk, de semmi köze az ördögökhöz és az üstökhöz, itt addig kell tartózkodni, míg fel nem fogjuk, hogy a földön nem szabad bűnben élni, nem szabad bűnismétlése esni. (Tisztítótűz)

Vannak, akik ugrálnak, és rosszalkodnak a medencében, őket idő előtt kiküldi az úszómester a medencéből, ezek azok az emberek, akiket a spirituális fejletlenségük, bűneik miatt idő előtt levesznek az ÉLET színpadáról. És lesz idők gondolkozni azon, hogy érdemes-e betartani a szabályokat, és az úszómester, amikor látja rajtuk a megbánást, beengedi őket a medencébe.

Akkor most közeledjünk a dimenzióváltás kérdéséhez!

Nagyon sok renitens emberke van, akik a sok figyelmeztetés és kitiltás hatására se tartották be a szabályokat, nekik építettek egy gyerekmedencét sokkal távolabb a másik medencétől, és ők büntetésből nem mehetnek be a nagymedencébe, és addig kell a gyerekmedencében tartózkodni, míg sok – sok idő után be nem bizonyítják, hogy alkalmasak arra, hogy bemehessenek a nagymedencébe. Ez lefordítva a mi nyelvünkre azt jelenti, hogy mi a 6. napkörben vagyunk, és készen van a 7. napkör, ahova azokat az ember – szellemeket száműzik, akik képtelenek voltak betartani a játékszabályokat hosszú – hosszú időn keresztül, s sok figyelmeztetés dacára is. (János Jelenések, ”száműzve az örök sötétségbe”)
Meg lesz tisztítva a nagymedence, és csak azok lesznek benne, akik méltónak bizonyultak, azaz a föld (és a 6. napkör a mi Kozmoszunkkal együtt) megtisztul.

Sokan találgatják, hogy mikor kell elhagyni a nagymedencét, és okoskodnak, hogy ha el kell menni a medencéből, akkor véglegesen bezárják a fürdőt (világvége), sőt ők pontos időpontot is tudnak (2012. december vége), miközben csak annyit hallottak csak erről, hogy a mérnökök beszéltek a parton, hogy felújítják a medencét és kitisztítják. De azt nem hallották meg, hogy utána újra be birtokba lehet venni azoknak, akik méltók rá! Emiatt rémhíreket terjesztenek, ijesztgetve társaikat, akik páran végső elkeseredésüknek elkezdenek rosszalkodni azzal a felfogással, hogy kihasználják az utolsó pillanatot, amit még a medencében tölthetnek!
Szerencsére sokan azonban felfogták, hogy nagy a baj, és szeretnének itt maradni arra a kis időre is, és elkezdenek javulni, hogy megmutassák az úszómesternek, hogy ők erre képesek, és nem lesznek kitiltva a maradék időre a medencéből.

Az úszómestert hiába kérdezik, hogy mikor lesz felújítva a medence, ő azt mondja, hogy a pontos időt a fürdő üzemeltetője ismeri csak, még ő se, így elkezdenek sokan találgatni, pedig hiába, lehetőségük sincs rá, hogy eltalálják! („a pontos időt az Atya tudja egyedül”)


A strand vezetője rendszeresen figyeli a nagymedence állapotát, és amikor jónak látja bezárja, és felújítja, de még ő maga se tudja, hogy ez mikor történik meg.
(Bibliai tanítások szerint, amikor a jó gazda szeme látja, hogy beérett a vetés, akkor kezdi az aratást, de ugye ez időjárásfüggő! És befolyásolja a termés érése, érettsége)

Most jön egy nagyon fontos dolog!

Mikortól nem lehet bemenni a nagymedencébe? Erre sokaknak több időpont is van, ami folyamatos, és egyénre szabva.

Vannak, akik annyira rosszak, állandóan rosszalkodnak, ugrálnak a medencében, itt az úszómester a saját hatáskörében eltiltja őket a nagymedence használatáról, kiküldi őket a partra a padokra ültetve őket, és amikor készen van teljesen a gyerekmedence, beengedi őket oda, addig meg vágyakozva nézhetnek a nagymedence után és gondolkozhatnak.
Mi nyelvünkre lefordítva ez azt jelenti, hogy akik olyan életet élnek, hogy már látszik rajtuk, hogy képtelenek a változásokig megjavulni, utolsó életüket élik a fizikai síkon, és már nem születnek, nem inkarnálódnak vissza, részükre a kegyelem ideje lejárt.

Amikor a medencébe bemegyünk, minden egyes alkalommal újra és újra jegyet kell váltani, azaz amikor átmegyünk a tisztítótűz állapotán, és Isten megmásíthatatlan minősítési törvényei jónak látják, leszülethetünk a földre.
A fürdő este hétig van nyitva, jegyet csak hat óráig adnak a pénztárnál. Így akit kitilt az úszómester, és nem tud jegyet venni még az utolsó pillanatban, lekési a nagymedence fürdési, gyógyítási lehetőségét. Most ezt éljük meg ebben a pillanatban. És nagy sorban állás van!

Vannak, akik most sorban állnak, és megpróbálnak az utolsó pillanatban bejutni!

Vannak, akik nem fogják fel, hogy bezár a pénztár, és rosszalkodnak, és nem értik meg, hogy ha az úszómester kitiltja őket, akkor a gyerekmedencébe lesznek száműzve. Pedig a nagymedencébe lévő okos társaik rendszeresen figyelmeztetik erre őket, és elmondják, hogy milyen veszélynek vannak kitéve. Ez a bibliai „megpecsételés” A bibliai 144000 egy kitalált szám, ezzel csak azt jelképezték, hogy számszerűen ki lesznek tiltva az emberek, akik alkalmatlanok az együttlétre, nevesítve, amikor elkövetkezik a pontos változás ideje, azaz a fürdő felújítása.
(Csak halkan jegyzem meg, hogy erre a kitalált számra teljes szellemi iskolát, tanfolyamok épülnek, drága pénzért biztosítva a helyüket azoknak, akik beiratkoznak rá. Könyveket árulnak szintén jó pénzért, biztosítva ezzel az írójának anyagi hátterét, amivel a félelemben lévő társaikat rémisztgetik. Persze vannak „komoly” tanítómesterek, akik fennhangon közlik, hogy ők az emberiség megmentésért vannak a földön, már nem is kellene itt lenniük, és egyike a 144 ezer felemelkedett mesternek. Valószínűleg ők a gyerekmedencében fognak felébredni! A medencében a fürdők fele vagy esetleg kétharmada is ki lesz tiltva, és mennek a másik medencébe, ilyen komoly a tét!

Most folyik a megpecsételés, azaz aki méltónak bizonyul az utolsó pillanatban, hallgat társaira, az megmenekül, és visszajöhet a medencébe.

Sokan fennhangon hirdetik, hogy nincs is úszómester! Fogjuk fel, hogy a víz szintje a fizikai sík, és a szellemi sík (asztrálsík) határa, minél bűnösebb a szellem, annál mélyebben van a fizikai síkban, azaz a víz alatt, így képtelen látni az úszómestert (Jézus), a strand igazgatóját (Mennyei Atya), mert a víz alól nem lehet kilátni.
Sőt azt suttogják a társaiknak, hogy nincs is úszómester és igazgató, ez csak kitalált dolog, sőt szerintük víz sincs, mert nem veszik észre, hogy ők a vízben élnek! Mert az életterük, csak természetes, és nem látják ezt meg. Persze azért vannak, akik találgatnak, hogy lehet, hogy van élet a vízen kívül is, mások meg nevetnek ezen a gondolaton!

folyt. köv…

UI:

369 pozitív szó | létállapot | érzés | tudatos teremtés
https://www.youtube.com/watch?v=Y1L0ywv6wEc

[Karsay1958]

Dimenzióváltás és a medence kapcsolata. 2 rész


A partról a pihenő (nem kitiltott társaik) bekiabálnak nekik, hogy segítsék őket amikor rosszalkodnak, de minél mélyebben vannak, annál messzebb távolodnak a víz felszínétől, így képtelen meghallgatni társaik hangját, aki a víz felszínén úszkál, az meghallja, minél feljebb van, annál jobban hallja. Ez a mi nyelvünkre lefordítva azt jelenti, hogy az őrangyalaink, szellemi segítőink segítenek minket a másik világból, de aki nagyon mélyre le van süllyedve az anyagi világba, az elveszti a kapcsolatát őrangyalával, vagy nehezen hallja meg a hangját!
Minél feljebb van, annál erősebben hallja a segítői hangát!

Vannak sajnos, akik a víz alatt rosszalkodnak, mert azt hiszik, hogy az úszómester nem látja őket, pedig fentről a partról mindent lehet látni az átlátszó vízben egyidőben, nincsenek elrejtett titkok, rosszaságok, csak ők hiszik ez. Az atya szeme mindent lát, és minél magasabban van valaki, annál nagyobb rálátása van a dolgokra!

Vannak sajnos, akik annyira rosszak, hogy be se mehetnek a medencébe, pedig beutalták őket a fürdőbe. Ezek azok a sötét erők, akik még odáig se juthattak el, hogy méltók legyenek a testetöltésre a fizikai síkon. Ellenben akkora és erős hangjuk van, hogy lehallatszik a víz alá is, erősebb, mint az őrangyaloké, és mondják, hogy csak rosszalkodjatok, nincs is úszómester, strandigazgató, miközben ezt szándékosan mondják, pedig tudják az igazságot!
De céljuk az, hogy megtévesszenek nagyon sok fürdőző embert, mert a kismedencében azt hiszik, hogy újra ők lesznek a parancsolók, vezetők, mint sokáig tették ezt a nagymedencében, amíg meg nem jelent törvényszerűen az úszómester, azaz Jézus leszületett a fizikai síkra.
Az úszómester mielőtt megjelent a medence partján elkezdte megtisztítani a medence környékét, azaz Jézus átvilágította a szellemi szférákat, mielőtt megjelent volna.

A rosszak fővezetője azt mondta az úszómesternek, hogy ha annyira okos, akkor bizonyítsa be, hogy ő is tud úszni, és be tudja tartani a játékszabályokat, és akkor kiengedi a medencéből pihenni azokat, akik már nagyon fáradtak ugyanis akkora ereje volt, hogy visszatartotta az elfáradt, de már gyógyult fürdőzőket. Az úszómester elvállata a feladatot, bement a már koszos, felújításra váró medencébe, bekoszolva ezzel magát a felemelő cél érdekében!
Azaz Jézus magára vette a világ bűneit, a fizikai sík gonosz gondolatokkal teli rezgéseit! Így nem a bűneinket vette el, hiszen aki rosszalkodik a vízben, az attól, hogy az úszómester is vizes lesz nem fog megjavulni. A javulás akkor következett be, akkor kezdődött el, amikor az úszómester arra rövid kis időre, amit a vízben töltött elkezdett tanítani, és megértette a fürdőzőkkel, hogy legyenek jók. Persze a sötét erő a partról komoly kísértésnek vettette alá, megígérte, ha itt marad, akkor Ő lehet a medence Ura és parancsolója, persze csak úgy, ha a helyettese lesz, és őt szolgája.

Ez volt Jézus megkísértése és próbája. De az úszómester kiállta a próbát! Megpróbálta a sötét erő a vízbe fojtani dühében, és rávette a mélyben lévő fürdőzőket, hogy öljék meg az úszómestert, és akkor ő marad örökre a medence ura, és nem lesz változás. Ezt még ő maga is elhitte. (sátáni erők)
De ezt más a strandigazgató is érdeklődéssel szemlélte, hiszen az Ő engedélyével ment be az úszómester, aki egyben a elsőszülött gyermeke is volt, és ezért bízta rá ezt a komoly feladatot.
Amikor látta, hogy belefojtják a vízbe a gyermekét, amikor a gyermek elájult érte nyúlt, kiemelte vízből és megmentette.
A gyermek (úszómester) nem haragudott a fürdőzőkre, mert nagyon szerette őket még így is, hiszen a rokonai voltak egytől – egyig, testvérei oldalágon, és ott maradt továbbra is úszómesternek mellettünk, vigyázva és óva őket. (Kereszthalál, feltámadás)

Felvett egy búvárruhát is, és mégegyszer lement a medence aljára, hogy megmutassa kétkedőknek, hogy van élet a medence vízén kívül is, egy ideig még a medencében tartózkodott, majd amikor jónak látta, érezte, hogy sokan hallgatnak a szavára, elment a medencéből, mert akik hallgattak rá, elvállalták azt a feladatot, hogy hirdetik igéit, azaz Jézus szétküldte a tanítványait a föld több részére. (Ekkor jelent meg tanítványai számára, és folytatta, kiegészítette a tanításokat, többek közt bizonyítva, hogy van a víz felett, sőt a medencén kívül is élet)

A sötét erő a partról persze dühös lett, mert elvesztette a fogadást az úszómesterrel szemben, és köteles volt kiengedni azokat a tiszta és gyógyult fürdőzőket, akik már méltók voltak rá.
Sőt, ha tudta volna, hogy az úszómester vízbefojtásával csak azt érte el, hogy egyre többen rájöttek, hogy van élet a medencén kívül, akkor békén hagyta volna az úszómestert, mert pont ezzel a cselekedetével pont ellentétes hatást ért el. De már késő volt.

Az úszómester nagyon okos volt, és előre látta, hogy az Ő szellemiségét, nem fogja legyőzni a partról kiabáló rosszalkodó fürdőzők főnöke, de azt is tudta, hogy törvényszerűen hatást tud gyakorolnia vízben a fizikai testére, így előre tudta, mielőtt bement volna vízbe, hogy ez be fog következni. De bízott a strand vezetőjében, az édesapjában, aki megígérte, hogy állandóan figyelni fogja, és ha baj lesz akkor megmenti, így ezzel a tudattal is ment be a vízbe!
Volt pillanat, amikor még Ő is kételkedett, amikor fojtogatták és fuldoklott, és felkiáltott. „Atyám miért hagytál el engem!”, de rájött, hogy nem hagyta el, csak a vízben nem tudta, hogy az Atya mikor menti meg, mikor látja fentről, hogy melyik pillanatban kell beavatkozni.
De eszébe jutottak édesapja szavai, megnyugodott, bízott benne, sőt hangosan megbocsátott a kínzóinak, sőt kérte a strandigazgatót, hogy bocsásson meg Ő is a mélyben lévő fürdőzőknek, mert „nem tudják, hogy mit cselekszenek”

Nem sokára zár a strand, felújítják a medencét, készül a gyerekmedence, és már nem lehet belépőt váltani. Zárás előtt pár másodperccel vagyunk. Az úszómester figyelmeztetett minket, hogy amikor leromlik a medence állapota akkor fel lesz újítva, és elmondta, hogy mik fognak bekövetkezni, omló vakolat például, mert Ő ezt előre látta, persze nem hittek neki sokan, de az idő bebizonyította, hogy neki lett igaza. Ki nem hisz benne csak olvasson bele a János Jelenésekbe, és kapcsolja be a híradót!

Most jön egy nagyon fontos dolog!

Ha visszaemlékszünk, az írás elején elmondtam, hogy azok vannak a fürdőbe, akik betegek lettek, és be lettek utalva. Így az egészséges lényektől mi elszakadtunk, mert a saját viselkedésünkkel beteggé tettük saját magunkat, és így emiatt el kellett hagyni igazi lakóhelyünket, mert ott is rosszak voltunk és ebbe betegedtük bele, mert az hatással volt ránk.

Sorra utaltak be az orvosok minket egyik helyről a másikra, míg a gyógymedencében kötöttünk ki, az akkori utolsó lehetőségünkön, de most a medence egy gyógyító szinttel feljebb lép, és lesz egy alacsonyabb szintű gyógyító gyerekmedence is, a végső állomás.


Ha kiszabadulunk gyógyultan a fürdőből, akkor tovább kell menni rehabilitációk sorozatán, bizonyítva, hogy gyógyultak vagyunk, és ez még hosszú időbe telik, mire hazaérünk!
Azaz visszatérünk a paradicsomi síkra, ahonnan eljöttünk szabad akarattal megbetegítve magunkat édesapánk, a Mennyi Atya figyelmeztetése ellenére.

Kedves barátom remélem Te időben megváltottad a strandjegyed vagy bérleted van, és visszatérhetsz a felújított medencébe, vagy esetleg feljebb emelkedhetsz, és elhagyva a strand terültét elindulsz visszafelé a gyógyulás hosszú, de gyönyörűséggel teli útján.

Írta: Karsay István mediális úton szellemi segítőjének segítségével.


Csömör, 2010-03-07

UI:

Korszakváltás (Korszakzárás) az élelmiszerpiacon is!
https://agrokep.vg.hu/elelmiszer/ataraz ... 1647930825

[Karsay1958]

„Nékem adatott minden hatalom Mennyen és földön”


Ima

Drága Atyám, mély alázattal borulok le a Te hatalmasságod előtt, hogy mint porszem, Beléd, a végtelen Istenbe kapcsolódva, szinte „megszűnjek létezni” és ezáltal életem lehessen Benned, az Örökkévalóban, Aki mindig is voltál, vagy és mindörökké létezni fogsz.
Belőled származik minden Élet és Hozzád tér vissza. Ezért Tiéd minden dicsőség, ki élsz és uralkodol mindörökké.
Te vagy az Élet és minden általad van éltetve, Nélküled és Rajtad kívül nincs semmi, még ha létezett is volna, megszűnne létezni. Ha Te bárhonnan is kivonnád magad, ott nem maradna semmi, megszűnne az Élet és csak gyász, szenvedés és halál lenne. Ezért úgy dicsérünk és dicsőítünk Téged, mint az Örök Élet forrását, Akinek teljes hatalma van úgy az élet, mint a halál felett, habár a halált és annak törvényét nem te alkottad, hanem a bukás hozta létre. Te a Hozzád vezető törvényeket alkottad meg a mi Hozzád való visszatérésünkre. Ha ezt nem tetted volna, senki sem juthatna el az ősbukás előtti állapotba.
Örök hála és örök imádat szálljon Feléd minden egyes hazavezető lehetőségért és mindazért a segítségért, amelyet ezen az úton nyújtasz nekünk, Tőled elpártolt, de Hozzád visszajutni szándékozó hűtlen gyermekeidnek. Édes Atyám, köszönöm Neked, hogy szeretlek és szerethetlek és, hogy eme szeretet révén Beléd kapcsolódhatok és Belőled, mint az Örök Élet forrásából táplálkozhatok.
Köszönöm Neked Atyám, hogy elküldted értünk a szabadító Messiást és hogy hatalmat adtál Néki Mennyen és földön.
És köszönöm azt is, hogy küldtél missziós szellemeket, akik az Úr nyomdokain járva, Iránta és a bukottak iránt érzett szeretetből felvették az Úr keresztjét, hogy tovább vigyék a megváltás művét.
Köszönöm Neked az Életet és azt, hogy én is az Élet része lehetek Benned és Általad! Add kérlek, hogy soha ne szűnjön meg Veled a kapcsolatom, hanem folyton erősödjön, hogy én is növekedhessem Benned és Általad.

Köszönöm Jézusom, azt a hatalmas, egyedi, megváltást, megváltási művet, amelyet értünk bukott szellemekért vállaltál és ezzel összekötötted a földet a Mennyel, az embert az Istennel, hogy életünk legyen Benned és Általad az Atyában. Köszönöm, hogy megnyitottad az utat a Mennybe és az Oda való eljutáshoz, az újjáteremtésünk folyamatához erőforrásnak adtad Magadat. Nélküled és a műved nélkül a bűn rabszolgái lennénk és nem lenne még csak kilátásunk sem a szabadulásra.
Téged illet tehát minden dicsőség, amiért leszállottál a poklokra és amiért felmentél a Mennyekbe, azaz, amiért legyőzted a minősítési törvényt a legalacsonyabb pontjától a legmagasabb pontjáig és ezáltal több utat is nyitottál a pokolból a földre, a földről a Mennybe.

Minden bukott, a földön megjelenő szellem részéről hála és dicséret szálljon Feléd minden kegyelemért, minden kegyelmi törvényért, melynek hatására a bűn elkövetése után nem csap le az igazság törvénye, hanem alkalmat ad a bűnösnek a megtérésre, a bűnbánatra és újabb lehetőséget nyújt a javulásra. Áldassák a Te „neved” mindörökké, mert hatalmad van visszafogni az igazság törvényének hatását, ha kellő bűnbánattal közeledik Feléd, a kegyelem forrásához a lélek.
Köszönöm Neked Máriát, Akiben és Akinek a munkája (szenvedése) által duális kiegyenlítődést nyerhetett a föld.
Köszönöm Neked Mária azt a szintén egyedi művet (munkát), amelyet évezreden keresztül értünk vállaltál a földi világban.

De bármennyire is lángol a szívünk a hálától, kellő mértékben sohasem fogjuk tudni megköszönni mindazt, amit értünk tett a Mindenható és az ő tiszta szellemei, csakis azáltal, ha engedelmeskedünk Neki és elvállaljuk mindazokat a feladatokat, amelyeket Ő ránk bíz az Ő szőlőjében és az aratásban. Olyan lenne ez, mint amikor egy kis rovar mondana hálát egy hatalmas lénynek, egy óriásnak.
Amen


A földi ember alaptermészeténél fogva hatalomra törő lény, amit sajnos nagyon sok esetben észre sem vesz, csak akkor, ha valaki, még ha tudatlanul is, de támadja a hatalmi pozícióját, vagy törekvéseit. Ilyenkor aztán előtör az alsóbbrendű énje és reagál a másik törekvéseire. Ha mindez nem történik meg, az ember alázatosnak hiszi, sőt vallja is magát, de kísértés nélkül nehéz felfedezni az embernek a saját hajlamait, ha meg támadás éri a dolgot, akkor először is a másikat hibáztatja a saját bukásáért, ha egyáltalán tudatosodik benne az, hogy valami oknál fogva megváltozott a magatartása.

Komoly lelki életre, vagyis önvizsgálatra van szükség ahhoz, hogy az ember felismerje „kísértés nélkül” is a benne lappangó, majd időnként feltörő hajlamokat. Mert amikor már az ember a kísértésre reagálva változik meg, akkor ott már komoly hajlamokról van szó, mert ugyanis a hajlam megjelent már előbb is, csak nem vette észre az ember és nem kezelte időben. Olyan ez mint a testen a kelevény, hogy ha nem kezelik, elhatalmasodik és komoly károkat tud okozni, de ha időben eltávolítják, akkor viszont meg van oldva a probléma. Így vagy legalább is hasonlóan van ez a lelki életben is. Ha valamely bűnös hajlamot az ember hagy elburjánzani, az azután már kiterjed más hajlamokra is, főként ha a hatalmi törekvésekről, vagyis annak az alapjáról a gőgről beszélünk. Az mindenre kihat, mert a gőg bezárja a lelket Isten előtt és az emberi lélek összességében bukik, mert önzővé és ezáltal hatalomra törővé, én központúvá stb. válik. Azt hiszi magáról, hogy uralkodásra, mások felett való hatalom gyakorlására született. Az ilyen ember ha hatalomra kerül, mások sanyargatójává válik, hogy egykoron majd mégiscsak felismerje elferdült hajlamát és megkezdje a gőgöt leépíteni. Az ilyen ember egy következő fordulónál lelki gyógyulása céljából abba a rendszerbe ölt testet, ahol a saját hajlamának produktumaival találja magát szemben, hogy elkezdje kiküszöbölni a csorbát. Nem megy ez máról holnapra, hanem hosszú és komoly erőfeszítésekre van szükség az előrehaladáshoz. Ha viszont komolyabb eredményt kell elérni az alázat terén, akkor testi, illetve szellemi fogyatékosságot is kap az egyén a saját szellemi produktumainak a visszahatása mellé. Ha megállta a helyét, akkor próba és pihenés gyanánt ismét felfelé ível az élete és jobb sorsra kerül. Mivel nincs olyan ember, aki nem hibázik, ezért további csiszolásra van szüksége a léleknek és ismét egy olyan testetöltést kap, ahol a gőg van megpróbálva, de talán már nincs szükség testi vagy szellemi fogyatékosságra a megaláztatások mellé, elég talán egy másodrangú életvitel, egy szolgai lelkületű sors és kopik a lélekről a mindeneket megmételyező rákfenéje a léleknek.
És így lassan egy véreskezű diktátor egyszerű és együtt érző lélekké válik Isten dicsőségére. De a cél még messze van, mert szeretni is meg kell tanulni mindenkinek, így a szóban forgó szellemnek is, mert csak a gőg leépülése még nem elég az üdvösséghez. Eddig ugyanis nagyobbrészt a szenvedés tisztította a szellemet a gőgtől tehát nem volt annyira tudatos az isteni munka a lélekben. Ugyanis ha teljesen nyilvánvaló lett volna a gőg leépítése, bizonyára tiltakozott volna ellene a szellem, mert csak úgy egyből nem adja meg magát az ember, nem adja fel a bűntől, önzéstől megfertőzött elveit és ferde elképzeléseit, csak akkor, amikor már valamennyire szenved tőlük, de sokszor még akkor sem. A földi ember ugyanis sokszor bele veri a fejét a törvény korlátaiba, mire valamennyire is elkezd gondolkodni a dolgokon. De ha még be is látja már valamennyire azt, hogy esetleg néha tévedett, a bűn annyira bele ivódott a lelkébe, hogy mást gondol és mást cselekszik, mert még képtelen a jónak a követésére. Csak amikor már összeomlik minden emberi akarás és rádöbben arra, hogy hit és az ezzel járó isteni segítség nélkül egy arasznyit sem tud előrehaladni a lelki életben, kezd el másként gondolkodni a saját előrehaladása felől. Kezd megváltozni benne az értékrend és a saját erejére való támaszkodást kezdi felcserélni az Istenre való hagyatkozásra és az életét próbálja lehelyezni Isten kezébe, mert lassan ráeszmél arra, hogy mindeddig a pillanatig saját maga ellensége volt. Ekkor kezd csak gyakorlatilag valamennyire tudatosodni a fejlődés szükségessége és ezáltal indul be a fejlődése a léleknek.

Az út hosszú és meredek és kevés az idő a tisztulásra, mert a nagy aratás már szinte befejezettnek tekintendő és csak az elhullatott kalászok begyűjtésének a folyamata tart még egy rövid ideig, történetesen addig, amíg a természettörvény olyannyira meg nem telítődik negatív erőkkel és össze nem omlik, hogy a végponton egyszer csak kidobja magából az addig hordozott terhes fluidokat és akkor elkövetkezik a vég. Ti ennek a korszaknak vagytok a tanúi a földi világban.
Ahhoz, hogy az a nap meglepetésként ne érjen titeket, komolyan készülni kell rá, lélekben tisztulni és átengedni magatokat az isteni vezetésnek. Dolgozni kell a lelketeken, hogy az a „sok ezer” éves gőg, amely tudattalanul is irányította és gyötörte az emberiséget, így titeket is, az alázat és az engedelmesség gyakorlásával lassan leépüljön és kikopjon a lélek mélyéről. Sajnos azonban ez nem olyan egyszerű, mert az ősbukás óta magában hordja a szellem ezt az ellentétes érzést, amely őt az örök boldogságtól elszakította és a szellemi halálba döntötte. Tehát van mit és min dolgoznia a léleknek életeken át, míg csak odáig eljut, hogy a saját boldogtalanságát és annak gyökerét ne másban és ne a külső körülményekben, hanem önmagában és a saját bukott érzéseiben és azok követésében keresse.

Munka nélkül nincs tisztulás, gyógyulás és így nincs fejlődés sem! Tehát imádkozva dolgozzál és dolgozva imádkozzál, mert ima nélkül nem működik a lelki élet, de ha az ember csak imádkozik és nem munkálkodik a lelkén, akkor üres kézzel kerül át a szellemhazába. A gőgnek ugyanis el kell véreznie az élethelyzetekben, majd amikor már nyitott a lélek Isten, vagyis a bűn felismerése és beismerése felé, akkor már tudatosan a megaláztatás és alázatosság oltárán, mert csakis így juthat előbbre a lélek a fejlődés útján. Isten az adó fél a teremtettséggel szemben és minden teremtmény, akár bukott, akár az abszolút tökéletes szintet elért szellemről legyen szó, csakis elfogadó lehet. Isten ugyanis nem duális lény, az ő másik fele az önmagából kisugárzott világlélek.
„Véres verítékkel fogyasztod el a te kenyeredet.” Vagyis csakis akkor tud bárki is „kenyeret fogyasztani”, lelkileg táplálkozni, ha keményen megdolgozik érte Istennél a saját hajlamai felett aratott győzelem terén. Ahogy halad előre a lélek a tisztulásban, úgy teremtődik újjá a lélek, vagyis nyeri vissza az eredeti, a bukás előtti állapotát. Ahogyan tisztul meg a lélek a gőgtől, úgy növekszik benne az alázatosság és az ezzel járó lelki-szellemi stabilitás, az erő, mert az alázatosság nem a gyávaságnak és az instabilitásának, hanem mindenekelőtt az élő hitnek, az erőnek, a kiegyensúlyozottságnak és a lelki békének a jele. De mindezért keményen meg kell dolgozni, ugyanis befektetett munka nélkül nincs eredmény. Az első ami fontos ezen a téren a tanulás: „Tanuljátok el Tőlem…” a második az elméletnek a gyakorlatban való kivitelezése: „…szelíd vagyok és alázatos szívű…” és jön a végeredmény: „…és békét találtok lelketeknek.”

Tehát az Úr is gyakorolta Istennel szemben az alázatosságot a maga messiási szintjén és ezáltal dolgozta ki mindazt a győzelmet, melyet később mint kész eredményeket itt hagyott a földön. Azt ne mondja senki, hogy az Úrnak könnyű élete volt a földön és hogy nem voltak az ellentéttől támadásai! Ha nem így lett volna, akkor nem tört volna ki a hajszálereken a vér ama hatalmas belső feszültségtől, amelyet abban a barlangban élt át, amelyben az ősszülők találták magukat a bukás után. Az ellentét ugyanis ebben a barlangban tépdeste, rugdosta, marcangolta az Urat, és belülről is mardosta a lelkét, mert Ő maga beengedte a lelkébe a sátánt. Sőt még azt is megengedte neki az Úr, hogy a lelki világában vájatokat, járatokat vájjon, hasonlóan, mint egy bűnös embernek. Ezt azzal a céllal tette, hogy átéljen, magára és magába vegyen minden olyan állapotot, amelyet a bukás létrehozott, hogy megválthassa ezekből az összemberiséget. Tehát hatalmas terhet jelentett számára elviselni és megfeszíteni a világ bűneit. Több alkalommal is angyalok jelentek meg Neki és vigasztalták Őt, erőt adtak Neki a támadások okozta szenvedések elviseléséhez. Az ellentét ugyanis folyton arra törekedett, hogy az Úrnak elvegye a megváltás művébe „vetett hitét” és folyton negatív jövőképekkel igyekezett ezt elérni. Az angyalok meg az ellenkezőjét mutatták az Úrnak, hogy bátorítsák arra, hogy végigvigye a megváltást.

Tehát hatalmas munkát végzett az Úr és miután teljesen befejezte küldetését, azt mondta:
„Nékem adatott minden hatalom Mennyen és földön.”
Tehát azt a hatalmat, amelyet az Úr az Istentől kapott, komoly lelki munka eredményeként kapta Istentől, ami annyit jelent, hogy nem a gőg adja a hatalmat, hanem az alázatosság és az alázatosság révén az az erő, amelyet a lélek kimunkál magában az Istennek történő engedelmesség, vagyis a másokért való áldozat által.
Ezt a hatalmat, vagy legalábbis egy részét először Péternek adta át akkor, amikor Péter elsőként ismerte fel az Úr kilétét, majd az ehhez járó feladatokat adta át neki, a feltámadás után, a csodálatos halfogás alkalmával. Ezután Péter mindenben, még a kereszthalálban is az Úr példáját követte. Az Ő fején is korona van az Isten Országában, ama győzelmi korona, amelyet a teljes, Istennek szentelt élettel, vagyis a teljes alázattal és engedelmességgel munkált ki és Isten megajándékozta vele.
Az Úr ugyanis a teljes életművével, de főként földi életének utolsó napjai eseményeivel, a keresztúttal, mint az Isten küldötte, az Ige, a lényeg, az Élet fejedelme, aki maga az Élet, az istentelenségnek, a halálnak és a szenvedésnek, a kárhozatnak a gonosz sátán birodalmában, utat vágott a rengetegben az áldozatkész szeretet számára. Ezt az utat Ő utána már nagyon sokan követték és mert már ez az Út ki volt vágva, előre mondta: „Mindezt ti is megtehetitek, amit én tettem, sőt még nagyobbakat is…” És ezen az Úton lehet eljutni a földről a mennybe, az alázatosságnak és az áldozatkész szeretetnek az útján. Ez egy olyan út, amelyet soha nem képes betemetni a sátán, mert gyűlöli az alázatosságot, az engedelmességet, tagadja és gyűlöli az életet. Ezért is nem tud megszületni a földön.
A földön a keresztút a legborzalmasabb és legszégyenteljesebb gyászmenet volt az emberiség történelmében, de a mennyben a legdicsőbb, amit valaha is végbevitt Valaki. Ezért adatott Néki Istentől minden hatalom Mennyen és földön.

Kedves gyermekem, törekedjetek a napotokat Istennek szentelni, mert az életetek minden percében megnyilvánuló gondolatok érzések és cselekedetek meg vannak mérve, merthogy a kiválogatódás folyton tart, amely az Úr kereszthalálával kezdődött és a korszak- zárással, a végítélettel ér véget. Ez hozza létre a történések viharát, irányítja az eseményeket, mert ha az ember negatívat cselekszik, az negatívat szül, ha pozitívat, akkor pozitív felé befolyásolja a történéseket úgy a saját, mint a köz életére nézve. A feloldozás, vagyis a bűnbocsánat szintén, mint a sorsot megváltoztató tényezőként van jelen az ember életében, mert a törvény szigora nem sújt le azonnal, hanem élni hagyja a bűnöst, esélyt adva a kegyelmi időben való javulásra, merthogy a szellemvilágban már megszűnik minden megtérési és javulási lehetőség. Megtérni ugyan meg lehet a szellemvilágban is, de csak elméleti szinten, de a megtérést a gyakorlatba átültetni csak a fizikai síkon lehet. Ezért nagy ajándék a földi élet, de ha az ember a világ nyújtotta lehetőségek poharát üríti a Krisztus áldozatának pohara helyett, akkor viszont a mérleg a negatívba megy át és a kegyelmi élet az átkára lehet az emberi léleknek. De ha időben beismeri élete és törekvése ferde irányát és megtér, még sokat javíthat az életén, vagyis sokat tisztulhat, mert a föld igen jó tisztuló hely, sokat lehet tisztulni és gyógyulni, ha az ember arra használja ki az életet, amire adatott.
Tehát ti is még nagyon sokat javíthattok a lelketeken, az élet helyzetekben megnyilvánuló bűnös hajlamaitokon, ha igyekeztek Istennek élni, az Ő tenyerébe helyezni le a ti életeteket és törekszetek az alázatra, az engedelmességre és az igazi áldozatkész szeretetre! Ha kéritek a bűneitek alól történő feloldozást, még Isten felemelhet benneteket a bűnbánatnak a szférájába, mert :„Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani.” „Az emberfia ura a szombatnak.” Vagyis az Emberfia a törvények felett áll, mert legyőzte a törvényt, de nem azzal, hogy ellenállt a törvénynek, hanem hogy betöltötte azt és ezzel új és örök törvényeket helyezett érvénybe, az örök isteni törvényt, a szeretetnek a törvényét és ezzel adatott Néki minden hatalom, a legalacsonyabb szféráktól a messiásvilágokig.
Ti is azáltal szerezhettek „hatalmat” pontosabban uralmat a törvények felett, ha az Urat követve legyőzitek az önmagatokban élő és éltető erőket követelő, újból a kárhozatra vivő hajlamaitokat. Ezzel ellentétben az Úr, nem a saját hajlamait küldötte le, hanem a tiéteket, mindannyiunkét, amelyeket a testetöltésével magára szedett.

Az Úr kegyelme legyen és maradjon veletek mindenkor!
Amen

Ada, 2022. IV. 24.

[Karsay1958]

A dualizmus törvénye és a duál-szellemek - Felvezetés

Részlet Adelma “Tanulmányok a szellemvilágról” című kötetéből

Emel¬kedjünk fel egy pillanatra ismét a legmagasabb fokozatra Istenhez. Benne is, ki mindent magába foglal, megtaláljuk az alkotó erőt s a kiegészítő, odaadó erőfelvételt. Így nevezzük Istent alkotónak, teremtőnek, férfiúi erőnek, s az életelvet avagy természetet a képző, odaadó erőfelvételnek. Mind a kettő Istenből jön, mert Ő önmagában fejleszti ki úgy a férfiúi alkotó, mint a női elfogadó erőt.
Ha mind e két tulajdonsággal nem bírna, akkor nem volna teremtő és a holt semmit nem tudta volna életre kelteni; így azonban Isten a teremtője mindennek a mindenségben. Megtaláljá-tok benne, azaz a belőle áradó életerőben: a megtermékenyítést, vagy az élet többszörösítő-, képzőtehetséget. És mégis ezek a dualitások Istenben a teremtett által egy dicső Hárommá egyesül¬tek. Tehát felfoghatjátok, hogy Isten a háromságában kettősen mindent önmagából teremt. Ha három, akkor szükségképp kettő is; a kettő teremti a harmadikat, amely megjelenésében hármas hatalmú Egy.
Minthogy minden teremtmény elvében Istenhez hasonló, viszonylagos képmás, a dualizmus ugyanazon törvénye benfoglaltatik a triászban, a szellemekben és emberekben is. Az újonnan teremtett szellemekben az isteni szikra alkotóvá vagy férfiúi elvvé és hatványozott lelki elve elfogadóvá, vagy női elvvé lett. Mind¬kettő egy duál-szellemben egyesítve. E kettő egyesülésében az egyik nem jobb, a másik nem rosszabb — egyenlők ők.
Ez a szó duál magába zárja az egyenlőséget és azt mondjuk: két, mindenben egyenlő szellem egy fluidikus burokban egyesítve, két lényeget rejtve, de egy szeretet egy akarat által egyesítve. Ez a szellemek¬nek paradicsomi kezdő állapota, a legnagyobb boldogság. Rendel¬tetésük ebben az elvben megmaradni, magukat kiművelni, előre¬haladni. Alkotás és odaadás, két szellem és lényeg egy burokban a két elvnek legtökéletesebb kiegészítése, akik önmagukat a leg¬teljesebb szeretettel, a legteljesebb harmóniával elégítik ki! Hogy tudtak még csak egynéhányan is ebből a harmóniából ki¬lépni?! Hogyan tudták a különvált ellentét, a dölyfös és saját erővel dicsekvő duálfelek kísértő szavait figyelemre mél¬tatni?!
Az akarat szabad volt, a dualszellemeknek mint ilyeneknek kétféle szeretetük, kétféle akaratuk volt. A női szellem elfogadó akarata a duálban akaratot és vágyat kapott az egyes elvált el¬lentétes szellemek megismerésére. Ezzel először a duál akaratba, azután a duál szeretetbe és harmadszor a duál erőbe vagy fluidba hozott egyenetlenséget. E három egyesített szám önelosztása követ¬keztében a duál szellemek egyesekké, vagy egy és kettő lettek és mint férfi és nő jelentek meg. A duálból való szétválásnak, testetöltés, halál, születés, életforduló, emberi érzékiség lettek kö¬vetkezményei.
Ismét elérni ős eredetüket, ismét egyek lenni egy szeretetben, egy akaratban, egy burokban, ez a törekvése, feladata minden bukott és elvált szellemnek

.
összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A dualizmus törvénye és a duál-szellemek
Adai közlés - A feltámadás ünnepén
Beszélt-e Krisztus az apostolokkal a szellemvilágról
A dicsőség útja meg a szolgálat útja
A szabadakarat jelentősége
HANG - Segíteni szeretnék testvéremen
A szeretet mindig a legjobbat hiszi




https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqszGfI ... A?e=nROHti
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=tZr4viWOLZc
Névtelen Szellem Eszter médium által_A mai kor vallása – Hangoskönyv (Csongor)

https://www.youtube.com/watch?v=M9EN0Lzpsm8
Kérdések és tanítások Gizi médium által_Mengele szellemének megynyilatkozása

https://www.youtube.com/watch?v=1G5eIGmKNdo
1848-ban elesett huszártiszt öntudatra ébresztése Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=31AFlQJ4VDs&t=59s
Jelenések 64. – A hét csapás bevezető látomása - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=zhPFrJ6dDQ0&t=47s
Jelenések 65. – Az első öt csapás részletezése - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=YxI3o4M2oeA&t=4282s
Szent szív – Spirituális film

[Karsay1958]

Anyák napja.
Tanításom két részben teszem fel, másikat vasárnap, mindegyiknek komoly mondanivalója van!

Szülő és nevelőszülő.

Sok esetben a szülő nem tölti be azt a feladatot, amit be kellene tölteni, így ebben az esetben nem érvényes rá a „tízparancsolat” erre vonatkozó része, mert a viselkedésével nem tölti be a szülői tisztet, feladatot.
Sokszor a szülő csak a feladat érdekében genetikai – biológiai szerepet tölt be, vagy a karmikus feladatok miatt lett kiválasztva, és a későbbi nevelő szülő tölti be az igazi, szülői hivatást. Sok esetben csak gondoljuk az intézeti gyermekekre, ahol a nevelőszülők lesznek az igazi szülök.
Vannak olyan esetek is, amikor az anya nem tudja betölteni a szerepét, és ekkor leszületik gyorsan egy lélek családba leánygyermekként, és átveszi a mentális irányítást a családban, a családtagok felemelését! (lásd duál – törvény anyag)

Nálam a nagymamám vette át az anyai feladatot, Ő volt az igazi édesanyám, tőlem kaptam meg mindent!

A nagymama.

Nagymamám 1921-ben született. Vidéken élt gyermekkorában, majd Budapestre költözött. Vallásos nevelésben részesült addig amíg elemi iskolába járt, mert tanítói között volt a helyi pap is, aki hittanórát tartott rendszeresen. Szíve mélyén hitt is valamiben, de igaziból nem tudta megfogalmazni, hogy miben. Elhitte Isten létezését, hitt Jézus és Mária létezésben, de érdekes módon a túlvilágban már nem hitt, szerinte a halál után megszűnünk létezni. Keveredtek benne a katolikus vallás tanításai és a külső információk hatásai. Sokszor beszélgettem vele a szellemvilágról, a túlvilág felépítéséről és hasonló dolgokról. Ő jó nagymamaként mindig meghallgatott, bólogatott, de a szíve mélyén nem adott nekem igazat, mert szerinte valami igaz hogy van, de nem biztos ennek a létezésében.

Fiatalabb korában időnként elment a templomba, később évente egyszer, majd az is befejezte, mert nehezen mozgott, fárasztó volt számára kimozdulni is a lakásból. Évente egyszer feladott egy csekket az egyház részére és ezzel letudta a maga részét. Annyit kivettem a szavából, hogy a papokkal szemben fenntartásai voltak és az a gyermekkori emlékeknek volt tulajdonítható, amikor rendszeres kapcsolatban állt az egyházi oktatókkal.

Beszélgetéseink során elmeséltem a szellemvilág felépítését, működését, a feladatokat, célokat. Mindig meghallgatott, később már odafigyelt amit meséltem és kérdésekkel árasztott el, mert sokan meghaltak az ismerősei és a rokonok közül és sok furcsa esemény történt körülötte, ami az elbeszéléseim által könnyen beazonosítható a szellemvilág valós jelenlétének. Érezte, hogy van valaki mellette a lakásban, de nem látott senkit. Éjjel rendszeresen csengett a telefon és nem szólt bele senki és érdekes módon amikor a vonal megszakadt nem volt kattanás a telefonban. Különleges szagokat érzett, tárgyak elmozdulását, ami megmagyarázhatatlan volt a számára. S ezek a dolgok így mentek évekig. Megszokta a különleges dolgokat, velük élt
Egyre nehezebb volt számára a mozgás, ritkán hagyta el a lakását, sokszor már az is eszébe jutott, hogy véget vet önkezével életének, mert annyira terhes volt már a számára a földi élet nyomorúsága. Fájt mindene, állandóan szédült, nehezen tudta magát ellátni. Elmeséltem neki, hogy minden teher egy próbatétel a számunkra és Isten nem rak több terhet gyermekei vállára, csak amennyit azok elbírnak.

Január elején kimentem hozzá és sírva fogadott.
Elmesélte, hogy most akart felhívni, mert különleges dolog történt vele. Éjszaka lefeküdt aludni és nem tudta, hogy meddig aludt, de egy angyal ébresztette fel. Elvitte egy különleges világba, ahol hatalmas boldogság és szeretett érzés járta át, szinte minden ismerős volt a számára. Nagyon hamar rájött, hogy ez az a túlvilág, amiről eddig meséltem neki.
Mindenhol csodálatos fény volt és virágok, angyalok sürögtek, dolgoztak. A vigyázó angyalka elmesélte neki, hogy mi lesz a feladata, ha itt lesz közöttük. Kapus lesz, fogadnia kell a földről idejövő lelkeket. Ez érdekes volt a számomra, mert egész életében a földön is portásként dolgozott, még a nyugdíjasként is. Később felébredt az ágyában és még reggel is a hatása alatt volt az eseményeknek, amikor megérkeztem hozzá.
Elmondta, hogy most már érti, hogy miről beszéltem eddig és elhiszi azokat a dolgokat, amiket elmondtam neki erről a világról. Most már ő is tudja, hogy létezik egy másik világ, mert átélte élethűen és meggyőződött róla. Átöleltem és üdvözöltem a „túlvilági klubban”.
Megmondtam neki, ha valóban el szeretne a földről menni, akkor most kérje a Teremtőt, hogy vigye el oda, ahol az éjszaka járt.
Három nap múlva leült az ágyra pihenni és elaludt. Többé nem ébredt fel, álmában még mosolygott egy picit, lehunyta szemét és átment a másik világba.

Most már tudom, hogy ha átmegyek a másik világ kapuján, egy drága szőke angyal fog várni és nem leszek egyedül az első pillanatokban sem. Önzetlen szeretet végigkísérte az egész életét és mindenét odaadta a másiknak, még akkor is, ha éheznie, nélkülöznie kellett.

Természetesen ez egy megható történet lenne, ha nem végződött volna a temetése a számomra végzetesen. Újra találkoztam a katolikus vallási ceremóniával, a pappal megpróbáltam egyeztetni a halotti beszédet, de kiderült, hogy teljesen felesleges, a vallásnak megkötött szövege van a temetésre, csak a neveket kell az aktuális névvel behelyettesíteni és kész. A pap közölte: a többi Isten dolga. Az, hogy egy pár szót beszéljünk a nagymama jó tulajdonságairól szóba se jöhetett. Eredetileg Pál Apostol szeretetről szóló sorait szerettem volna elmondatni, de még a gondolatom csíráját is kiölte a pap a nézésével belőlem, így maradt a betanult katolikus temetési szöveg. Utólag bánom, lehet, hogy jobb lett volna egy másik vallás szószólójával eltemettetni, de a végén azt gondoltam magamban: teljesen mindegy, ez csak az élők felé egy ceremónia!

A ravatalozóban történt a következő eset. Ahogyan állunk a feleségemmel erősen éreztük a szellemi jelenlétet. Annyit tudni kell a dologhoz, hogy egy temetőben rengeteg földhöz ragadt, köztes szférában tartózkodó szellem van. Jelen van sok esetben az elhunyt szelleme is. Szinte „kóstolgattak”, lehetett érezni. Kifejlődött bennünk egy olyan mentális érzékelés, hogy az erős szellemi jelenlétet megérezzük. Elkövettük sajnos azt a hibát, hogy gyermekeinket elfelejtettük „levédeni” a temetés előtt. A védelem egy olyan jellegű fehér védőpajzsot képez körülöttünk, mely távol tartja az idegen, alacsony rezgésszámú szellemeket, melyek a megszállásra vagy az életenergia elszívásra törekednek a saját fenntartásuk érdekében.
A pap mondja a saját betanult szövegét, amikor egy hatalmas zajra lettünk figyelmesek. Nagyobbik gyermekem - aki komoly fejlődés alatt áll - elájult. Akkorát esett, hogy mint később kiderült agyrázkódást is kapott. Az ájulást sok minden egybeesése okozta nála, most nem is az a fontos. Abban a pillanatban, mikor elesett mellette voltunk. Pár másodperc múlva magához tért és egy teljesen vadidegen ember nézett velem szemben. Akkor amikor leesett a földre megszállta a testét egy szellem és ott is akart maradni. Feleségem rákiabált, hogy gyere vissza fiam! Én teljes erőmmel arra koncentráltam, hogy kiűzzem az idegen betolakodót gyermekem testéből. Sikerült. Az idegen szellem gyermekem testét felhasználva tiltakozott kézzel – lábbal, hogy hagyjuk békén, de mi nem hagytuk. Az egész szerintem olyan fél percig tartott. Utána gyermekem visszanyerte öntudatát, az igazi nézett velem szembe. Miután ki voltunk téve újabb támadás lehetőségének a temetést ott hagytuk és gyermekemet elcipeltem a temetőből. Sajnos a nagyobbik fiam mentálisan nyitott az ilyen jellegű támadásoknak. Egy ismerősöm elvitte egyszer egy olyan vallási gyülekezetbe érdekességből családommal együtt, ahol több ezren voltak és olyan jellegű negatív erők voltak jelen a szekta szerű Istentiszteleten (Hit Gyülekezet) , hogy a fiam szinte megrázkódott és kikészült egy perc alatt. Feleségem azonnal eljött a gyerekekkel együtt. Ez egy modern gyülekezet, sok fiatal tartozik hozzájuk. Nemrég láttam egy afrikai Vudu szertartást, ahol minden évben a törzs varázslója a negatív erőknek feláldoz egy délutánt és átenged egy pár fiatalt a törzsből és különböző rituális szertartást tartanak. Megdöbbenve vettem észre a kísérteties hasonlóságot a magyarországi gyülekezet és az afrikai Vudu szertartás között. A különbség annyi, hogy az afrikai varázsló a szertartás után elűzi az ártó szellemeket és megtisztítja őket teljesen, védelem alá helyezi a törzset. Az évi egyszeri szertartás alatt az ártó erők kiélhetik szenvedélyeiket, de utána távozniuk kell! Sajnos ezek az itteni gyülekezet esetében nem történnek meg, sőt egyre több embert csalogatnak magukhoz, megtévesztve, paramódszerekkel agymosást tartanak és magukhoz láncolják a mentálisan gyengébb embertársaikat.

Írta: Karsay István

Nagymamám temetése 11 perc tanítás, érdekesség.
https://www.youtube.com/watch?v=jON_tb7SG7c

Nagymamám 2001-ben meghalt, úgy döntöttem 10 év után, hogy visszaadom a természetnek a hamvait.

A videón beszélek a halálról, gitározok és szájhamónikázok utoljára nagymamámnak (Il Silenzio) és széttöröm az urnát, majd a Dunába szórom a hamvait egy különleges vízi emberek temetkezési helyén (horgászok, hajósok, stb..)

[Karsay1958]

Az emberiség 1/5
Részlet a “Manna a hit táplálásához” című médiumilag nyert kötetből
Antal beszélő médium útján
Az emberiség töredéke az istenségnek, melyet a teremtés Atyja a Messiások közreműködése mellett teremtett, s melyet az istenség tagjai vezetnek. Az emberiség kiemeltetett az ellentétből és tevékenységre szólítatott a mindenség alvilágaira. Az emberiségnek nagy, magasztos feladat van szánva. Kétoldalú ez a feladat: önmagával szemben és az ellentéttel szemben, melyből kiemeltetett.
Fenn kell tartania önmagát és meg kell állania a saját lábán, melyre állíttatott és fel kell vonzania magához az ellentétet, s ezt is képessé kell tennie arra, hogy emberré legyen. Valamint az istenség tagjai feláldozzák magukat az emberiség nemesítéséért, éppúgy az emberiség tagjainak is fel kell áldozniuk magukat az ellentét, az ördög nemesítéséért, mely még nem képes emberré lenni, és mely csak az emberiség révén lesz képes felemelkedni.
Valóban nagy, magasztos cél! Vajha felfognák azt az emberek, vajha megértenék magas rendeltetésüket, s vajha át lennének hatva feladatuk fontosságától! Itt áll az ember a középúton az istenség és az ellentét között, hogy egyrészről az istenség tagjai révén felemelkedjék az istenséghez, másrészről pedig, hogy felemelje az ellentét tagjait az emberiséghez. Innen a gondolatoknak és az akaratnak a nagy szabadsága az embernél.
Mert habár a jó szellemek a maguk nemében sokkal szabadabbak is, azért mégsem olyan szabadok, mint az ember a maga nemében, ők ugyanis kénytelenek engedelmeskedni és teljesíteni, ha meg akarnak maradni azon a fokozaton, melyet elfoglalnak, míg ellenben az ember nem kénytelen engedelmeskedni és teljesíteni s az ember mégis maradhat a maga fokozatán, és az embernek szüksége van erre a nagy szabadságra. Szüksége van az oly lényegesen különböző szellemi erők e tolakodására, hogy egyrészről befogadhasson, másrészről pedig leadhasson gondolatokat, szavakat és tetteket.
Az istenség tagjai sugalmaznak az embernek igazságot, erényt, s igazságosságot, befolyásolják a szeretet érzelmeivel és felkeltik benne a jó cselekedetek iránti vágyat; míg ellenben a másik oldalról befolyásolja őt az ellentét valótlansággal, erénytelenséggel és igazságtalansággal s oly érzelmeket kelt benne, melyeknél fogva gyűlölnie, megvetnie kellene a többi teremtményeket s azokkal igazságtalanul kellene bánnia. Az ember annyira értékes ékszer a Földön, hogy mind a két rész harcol azért, hogy őt bírja; az istenség tagjai éppúgy, mint az ellentét tagjai. Mindegyikük bírni akarja, mindegyikük felkeresi tehát az embert s erőlködik, hogy őt megnyerje magának.
Innen az ember ingadozása, ide-oda hajlongása a jótól a rosszhoz, a rossztól a jóhoz, miként a gyenge nádszál, melyet minden szellő megingat, melynek sokkal kevesebb a szilárdsága, semhogy egyenesen fennállhasson abban a harcban, melyet mindkét hatalom az ő bírásáért vív. Ezt az állapotot súlyosbítja az ő anyaga, az az anyag, melyet ő maga sűrűsített meg, s melyet azért bíztak reá, hogy ő váltsa meg azt a sűrűségtől, s megtisztítsa és képessé tegye a gyengéd isteni érzelmek befogadására, s így képessé tegye arra, hogy odaadással vegye az isteni szikra akaratát, mely az emberben rejlik. Az anyag a bűn terméke, alkatóleme a pokolnak. Az anyag révén az ember félig pokoli, a szellem révén pedig félig mennyei, s tekintettel feladatára, ilyennek is kell lennie, mert neki vonzani kell tudni a poklot is és a mennyet is. Azt mondtam, hogy félig a pokolé! Hiszen egészen a pokolba merült és Isten kegyelme felemelte, lábra állította és csak félig engedte őt át a pokolnak, hogy dolgozhassék a pokol javára s ily módon hódíthasson a menny számára. És bizony mondom nektek: az ember addig nem lesz mennyei, míg a poklot emberivé nem változtatta és nem váltható meg az emberfajból, míg ő meg nem váltotta pokoliságából az ördögöt, s ezt képessé nem tette arra, hogy emberré legyen.
Csak akkor töltötte be az ember feladatát, csak akkor fog üdvözülhetni és megszentelődni, csak akkor segíthet az embereknek és nem kell többé segítenie az ördögöt. Ha felbírnák fogni ezt az emberek, úgy gyermekkoruktól fogva halálukig szakadatlanul építenének önmagukon s építkezésük által oktatnák az ördögöt is arra, hogy miként építsen ő is, hogy emberré legyen. Akkor azután nem kellene az embereknek örökkévalóságokon keresztül újból és újból emberekké lenniük és korábban vonulhatnának be a szellemek otthonába, a paradicsomba!
Lám, micsoda rettenetes következménye ez a bűnnek, hogy nem engedi érvényre jutni az épületet, melyet az ember önmagában akar emelni, mert amit a szellem éjjelen keresztül felépít, azt nappal lerombolja az anyag! S így nagyon is lassan halad az ember az ő építkezésével; minden jó szándéka teljesítetlen marad, mert azoknak a végrehajtása fájdalmat okoz a húsnak, ennek a pokoli húsnak! Igen, a szeretet gyakorlása fájdalmat okoz a húsnak, a gyűlölet neki kedvesebb, a gyűlölködésben jobban érzi magát. De miként is váltsa meg a gyűlölet a gyűlöletet? Hisz ez lehetetlenség! Gyűlölet mindig csak gyűlöletet nemz ismét, mert amilyen a fa, olyan a gyümölcs; ha a fa gyűlölet, akkor csak nem lehet a gyümölcs szeretet!
Oltsátok a gyűlölet fájába a szeretet ágacskáit, s ezek el fognak száradni és kénytelenek lesztek folyton újakat beleoltani, míg végre idők múltán itt-ott egyik megered. Nem könnyű munka, megváltani az ördögöt, mely keresztül-kasul telítve van gyűlölettel; évszázadokon keresztül szakadatlanul szeretetet kell beléoltani, míg csak a legelső ágacska is megeredhet rajta. Ehhez a munkához feltétlenül türelem szükséges, olyan türelem, melyet nem lehet órák, vagy évek, de még évtizedek szerint sem mérni, hanem amelynek örökké kell tartania!
De hol vegye az ember ezt a türelmet? Ha testvérével jót tesz ma, úgy holnap már élvezni akarja annak a gyümölcseit, és ha azt látja, hogy nincs gyümölcs, hanem ágacskája fonnyad, akkor elveszti türelmét és nem akar másodikat is beoltani testvérébe. Azért olyan lassú az ördög megváltásának s az ember felemelésének a munkája, mert nincs az embernek elegendő türelme ahhoz, hogy másodszor, harmadszor, tizedszer, sőt századszor is jót cselekedjék, anélkül, hogy annak gyümölcsét élvezné: mindenki azonnal várja jótettének jutalmát s éppen ez az, amit meg nem tálalhat és sohasem fog megtalálni ott, ahol keresi és melyet sohasem szabad azon a helyen keresnie!

folyt. köv..

[Karsay1958]

Az emberiség 2/5
Részlet a “Manna a hit táplálásához” című médiumilag nyert kötetből
Antal beszélő médium útján

Ne embertársaidnál keresd jótetted jutalmát, óh ember, hanem önmagadban, ott a saját fádon kell a gyümölcsnek nőnie; ne embertársaidtól várd kielégítésedet, hanem keresd magadban a békességet, ne a testvéredben keresd a magad üdvösségét, hanem önmagadban! Hogyan boldogíthatna téged más, rajtad kívül álló személy? Hiszen az üdvösségnek magában az emberben kell megteremnie, azt neki bensőleg kell megéreznie! Ne higgyétek, óh emberek, hogy bármilyen jótett gyümölcs nélkül marad; mindegyik, még a legcsekélyebb is, meghozza nektek a jó gyümölcsöket, de nem a testvéretek fáján, hanem a saját fátokon.
Az ember elégedettsége a gyümölcse annak a szeretetből fakadó tettnek, melyet az ember embertársával cselekszik; az öröm az emberben a jutalom azért a segítségért, melyben embertársát részesíti; és tatán nem édes, nem boldogító, nem isteni ez a gyümölcs? Talán nem elégíti ki az ember ízlését? Kötve hinném. Hiszen az öröm megbékít, a megelégedettség boldogít; hogy ne ízlenék hát ez neki?! Az ember azt hiszi, hogy önmagának gyűjt, ha mástól viszontszolgálatot vár, jutalmat igényel? Nem ily módon gyűjt ő magának, nem ez az igaz, tiszta önszeretet!
Az igaz, tiszta önszeretet akkor talál kielégítést, ha az ember azt önmaga által szerzi meg, ha saját tevékenysége útján fogadja magába; az azután egészen az övé lesz, azt nem veheti el tőle senki. Avagy a jótett fölötti öröm, megelégedés, boldogság talán nem elégíti ki az önzést? Nem akar minden ember boldog, vidám és megelégedett lenni?
Kedves emberek! Ne kutassatok ott kincsek után, ahol nincsenek kincsek, hanem ássatok ott, ahol vannak; és valóban nem kell más helyen ásnotok, megtalálhatjátok azokat mindennap, minden órában a saját aknátokban; kutassatok ebben az aknában minél több kincs után, míg tudatára ébredtek annak, hogy valóban kincseket hordoztok magatokban. Ha azt hiszi az ember, hogy az embertársáról való gondoskodása mellett önmagáról megfeledkezett, úgy tévesen hiszi azt; mert amidőn embertársáról gondoskodott, akkor már megkapta az azért járó jutalmat, s akkor egyidejűleg gondoskodott önmagáról is, anélkül, hogy erre gondolt volna; mert ami törvényes, óh emberek, az mintegy önmagától teljesül be, míg ellenben azt, ami törvénytelen, az embernek izzadsággal és fáradsággal kell megszereznie! Térjünk vissza arra, hogy mi módon felelhet meg az ember feladatának, amidőn itt áll a középúton a menny és a pokol között és ki van téve a kétféle befolyásnak.
Az ember azt kérdezhetné: „Miként vonzhatom én fel magamhoz az ördögöt, ha azt nem ismerem, nem látom, s amikor az még nem ember? Hogyan tudhassam, hogy közel van-e hozzám a menny, hisz nem ismerem annak tagjait, hiszen ezek nem emberek? Én csakis magamra vagyok utalva, meg arra, ami előttem láthatólag és foghatólag megnyilatkozik, és kénytelen vagyok számolni azokkal a viszonyokkal, amelyek közé a nekem megmagyarázhatatlan hatalom engem helyezett.”
Íme ember, ehhez neked Isten, a te Teremtőd eszközt adott, felruházott téged olyan tulajdonsággal, melyet csak tevékenységre kell szólítanod, hogy annak segélyével mindezt felismerhessed és ez a tulajdonság „a hit”. A hit az a világosság, mely megvilágítja azokat a lényeket, melyek körülötted vannak és téged jóra és rosszra befolyásolnak. Ha bízol ebben a befolyásolásban, akkor már nem vagy homályban, hiszen akkor már tudod, hogy minő tényezőkkel kell számolnod; ha pedig a hiten kívül még jóakaratod is van, s ezt emelkedésedre tényleg felhasználod, akkor már a többi mintegy önmagától jön, akkor már sohasem kell többé azon töprenkedned, hogy mit szólj az ellentéthez, ha az téged ellentétesen befolyásol.
Nem kell hozzá szólnod semmit, csak nem kell őt követned, csak a jó sugallások szerint kell cselekedned. Ily módon az ellentétnek olyan néma leckét adtál, mely hatásosabb a szavaknál; ily módon a tett által szóltál hozzá, nem fogadván el az ő tanácsát. És ez erős lecke neki! Minthogy pedig az ellentét szakadatlanul melletted van, ennélfogva szükségképpen meg fogja őt ragadni a te cselekvési módod, mert hiszen nincs alkalma rosszat cselekedni, ha te magadat általa eszközül felhasználni nem engeded; ily módon lassankint leszokik a gonoszról és hozzászokik a jóhoz.
Igenis, óh ember, nem szorulsz te útmutatásra az ördög oktatásához; ellenkezőleg: te oktatod az ördögöt, amidőn követed az istenséget; ez által emelkedel fel az istenséghez, és minthogy az ördög erősen beléd kapaszkodott, ennélfogva kénytelen vagy őt is magaddal emelni. Kérdezhetnéd még azt is: „De miként áll akkor a dolog a láthatólag gonosz emberekkel?” Erre azt felelem neked: éppúgy, mint a láthatatlan ördöggel. A gonosz embernek nem kell jó tanítást adni, mert a gonosz ember ilyent el nem fogad; de ne kövesd te a gonosz embert és tégy vele szakadatlanul jót, szó nélkül, ami ily módon sokatmondó, s amit ekképpen szólasz hozzá, azt meg fogja magának jegyezni; de amit szavakkal mondasz neki, azt elfelejti, mert a gonosz nem képes magának megjegyezni az oktató szót.
Íme lásd, óh emberiség, micsoda új tant hirdet neked az igazság szelleme; egészen ellenkezőt egyházad tanával! Egyházad azt mondja: „Kerüld a gonoszt, térj ki előle, ne tarts közösséget a gonosszal!”. Ha azonban egyházadnak e tana szerint cselekszel, úgy sohasem fogod betölteni feladatodat. Neked élned kell a gonosz közepette, nem szabad kerülnöd a gonoszt, mert ha kerülnéd, akkor soha sem javulhatna az meg és nem emelkedhetnék fel általad, hanem örökké ott fetrengene a bűn posványában; mert a gonosz képtelen magát megváltani, hanem a jónak kell őt megváltania.
És miért ne lehetnél te a gonosz közepette? Hisz nem kell neked azt cselekedned, amit a gonosz cselekszik, hanem mindig annak ellenkezőjét, hogy lássa a gonosz, miként csinálod te. Ha a gonosz megharagszik és téged üt, akkor nem kell neked is megharagudnod és visszaütnöd, hanem tűrjed az ő ütéseit: nem kell átkoznod azt, aki téged üt, hiszen tehetsz neki érte valami jót. És ha az ő gonoszságát nem viszonyod gonoszsággal, akkor megfosztod őt attól az alkalomtól, hogy gonoszságát folytathassa; míg ellenben, ha átkozod és visszaütöd őt, akkor alkalmat szolgáltatsz neki arra, hogy átkait és ütéseit rajtad még durvábban folytathassa.
„A gonoszt kerülni”, rossz tanács az olyan ember részére, aki jó akar lenni és jó akar maradni; ily módon elkerüli az alkalmat, hogy jobbá lehessen, mert hogyan tegye próbára a saját jóságát, ha nincs mellette gonosz? Jósága nem növekedhetnék, ha nem indítaná őt a gonosz arra, hogy vele folyton ismét valami újabb jót cselekedjék. Már mondtam, hogy a szellembukás után oly mérhetetlen lett a szakadék a törvény és az ellentét között, hogy ez a kettő egymásnak kezet nem nyújthatott; mert a törvény az ő szellemeivel ostorát képezte az ellentétnek az ő szellemeivel, az ellentét pedig ostorával örök időkön keresztül sem fog kibékülni, hacsak közbe nem lép a közvetítő, mint kiengesztelő elem.
Nem kell tehát ezt a szakadékot térben levőnek képzelnetek, ámbátor térbeli is, hanem képzeljétek el azt, mint minőségi különbséget. Egyetlen ostorozott sem fogja önként csókolni ostorozóját, azért nem is történhetett meg a kibékülés az istenség igazságos szellemei és a sátán igazságtalan szellemei között, közbe kellett lépnie a közvetítő elemnek, mely nem volt még ellenségeskedésben az ellentéttel, mely nem bántotta még az ellentétet, mely képes őt szeretetben részesíteni, s melytől ő képes a szeretetet elfogadni s ez által a saját természetét megjavítani.

folyt. köv..
szemlézte: Bíró László
Mit jelent számodra a feltétel nélküli szeretet megélése? - Körkérdés
https://www.youtube.com/watch?v=Ihkiw2qEVHQ

[Karsay1958]

Folytatom a pénteki anyák napja kiegészítést, akkor a Nagymamámról beszéltem.

Ma az édesanyámról beszélek

Karsay István Édesanyám temetése 6 perc spirituális tanítás a halálról
https://www.youtube.com/watch?v=vroqETlDXVE&t=100s

Tegnap beszéltem Nagymamám haláláról és hogy eltemettem.
Ma egy adalék édesanyám temetéshez.
Nagyon meleg volt így hajnalban lementem a Dunához elszórni a hamvait, de hajnalban is nagyon meleg volt, és tele volt horgászokkal. Így is érdekes volt a búcsúztatása, nála is egyedül voltam, de egy 6 perces különleges tanítás lett a temetéséből mert kevés volt az időm a temetésre, és komolyabb előadásra..és így lett tökéletes.

Egy kis adalék: 2010-ben költöztem 52 éves koromban Újpestre, és amikor bejelentkeztem és odaadták az új lakcímkártyám és elindultam, utánam szóltak, hogy elrontották édesanyám nevét és adjam vissza, és kapok újat.
Anyám Mayer Mária volt, mondtam mit rontottak el.
Majd kaptam egy újat és kiderült (52 éves koromban !) hogy édesanyám keresztneve Mária Magdolna!
Na most az csak hab a tortán hogy apámat Józsefnek hívták...

Mielőtt valaki kombinálna, én István József vagyok, de a Józsefet nem használom, egyedül nagymamám hívott egész életében Jocókának, neki az voltam halálig..

Apám már meghalt 1997-ben, semmi Isten - hite nem volt, sőt gúnyolódott vele, értelmetlen életet élt, halála előtt pár hónappal már tudtam, hogy meg fog halni, "fentről" elmondták) édesanyám születésnapján (elválltak már előtte majdnem 10 évvel) gázolta halálra egy vonat.

Elvileg édesanyámnak kellett volna hamarabb meghalnia a betegségei miatt, de ő élt 1997.-ig.
Nem szeretet annyira, válásuk után elmondta nekem, hogy utál rám is nézni mert apámra hasonlítok, és apámat utálja, ilyen szeretetben éltük a kapcsolatunkat, de én türelmes voltam!
Lakást eladta, így örökségem nem lett, de nem érdekelt engem.
Senkit nem bírt el maga mellett, két menye volt, 4 unokája, de mindenkit utált..

Én türelmes voltam, és kitartó, minden "hülyesége" ellenére is szeretettel viselkedtem vele, ápoltam stb

Jég akkor tört meg, amikor a kis esetlen 19 éves feleségem megismerte, és megszerette. Soha nem bántotta meg, sőt legnagyobb meglepetésemre kimutatta felé a szeretetét.. megjegyzem felém nem.

2017 februárjában a születésnapomon kaptam tőle ajándékot, és fölbegyökerezett a lábam, édesanyám első alkalommal könnyes szemmel kimondta nekem: SZERETLEK!
Felismerésre jutott! Ezért nem halt meg, mert édesapámmal ellentétben benne meg volt a szeretet szikrája, ami kinyílt.
Ezt látta szellemi vezetés. Teljesen megváltozott 2017 tavaszára, átváltozott.

Én akkor már tudtam, hogy ennél tovább nem fog fejlődni, 77 évesen elérte azt a spirituális csúcsot ami neki már elég volt, és tudtam, hogy csak idő kérdése, és meg fog halni!
Jól tudtam, júniusban én találtam meg a holttestét és eltemettem, erről a temetésről szól a videó.
Megjegyzem nagymamás holttestét is én találtam meg, pár órát "együtt töltöttünk" a lakásban mire kijöttek a halottszállítók, elbúcsúztam tőle és boldog voltam, mosolygott halálában, megállt a szíve.

Megjegyzem nagyon sokat beszélgettem vele a halála után is, Ő adta az ötletet, hogy hova temessem el, és amíg itt voltak a hamvai Ő is itt volt, feleségemmel beszélgetet, a végén rájuk kellett szólnom, mert olyan titkainkat kezdett el mondani neki amit azért nem akartam, pletykáltak..pár régi dolgomon nevettek, "kihumorizáltak" .... megjegyzem feleségem soha nem is ismerhette őt életében, mert 10 éves volt amikor Ő meghalt és vidéken lakott a szüleivel, én a feleségem 2010-ben ismertem meg.

Karsay István

és ami átlendített a gyakorlatban édesanyámmal történő kapcsolatomon, és megváltoztatta Őt, és nekem BIZONYSÁGOT adott:

Mi is a szeretet? Erre szintén a Bibliában találunk Pál Apostol levelében megfelelő magyarázatot:
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok”

Nagyon fontos a számunkra, hogy az Igét a gyakorlatba kell átültetni, a valóságban kell alkalmazni. Hiába tudja valaki a Szentírás minden sorát fejből, ha egyetlen sorát sem élte meg a gyakorlatban, ezzel az egész élete céltalanná válik vele.
Az emberi élet nagyon rövid, nincs időnk a tévutakra. Minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy fejlődésünket elősegítsük és erre a szellemvilág segítsége a legalkalmasabb. Felkészítenek minket, közlik a szabályokat a szellemi élethez, de legfontosabbat is elmondják. Azt, hogy miképpen éljük le most az életünket, mi a fontos a számunkra.
Jézus mikor lejött közénk azt mondta: „helybenhagyom a Mózesi Törvényeket, de egyet teszek még hozzá: szeressétek egymást” És ez a szeretet a feltétel nélküli szeretet. Amikor nem azért szeretem a másikat, mert szeret engem, hanem azért, mert szeretem, Szeretem akkor is ha ellenségem.. Ezzel többet tud nekem segíteni mint ártani, mert rajta keresztül lehetőséget kapok a gyakorlatban szeretetem kiterjesztésére!
Van egy zsidó közmondás: ha egy ember életét megmentetted, akkor az egész világot megmentetted vele. Szeretetünk kiáradásával nagyon sok ember életét meg lehet menteni. Nagyon fontos dolog tudni azt, hogy két ember közt a legrövidebb út a mosoly!
Természetesen nem könnyű ezt a gyakorlatba átültetni.

Mit jelent számodra a feltétel nélküli szeretet megélése? - Körkérdés
https://www.youtube.com/watch?v=Ihkiw2qEVHQ

Utolsó dal ... Mama

Szerző: Soós Róbert
Ének: Pál Krisztina
Hangszerelés: Svertsits Tamás

Mama! Ha ott állsz s az utad véget ér.
Ne feledd, a jó lélek mindig mennybe tér.
Mama! Ne sírj! Már kiálltál annyi kínt.
Angyalok vigyáznak rád s őrzik álmaid.

Ahová most mész, oda nem kísérhetlek el.
De lelkemben örökké van számodra hely.
Köszönöm az életet! Köszönöm, de most ég veled!
Elbúcsúzom: Isten veled!

Arcokon könny. Sírodon virág.
Tested a földben pihen. Lelked a mennybe szállt.
Hozzád száll utolsó dalom.
Fáj, hogy elmentél. Nagyon, nagyon.

Ahová most mész, oda nem kísérhetlek el.
De lelkemben örökké van számodra hely.
Köszönöm az életet! Köszönöm, de most ég veled!
Elbúcsúzom: Isten veled!

Utolsó dal, melyet nem hallhatsz már.
Utolsó dal, úgy a szívembe váj.
Utolsó kép egy könnyes arc.
Hiába kérdem: Mama miért mentél el?
Mama miért mentél el? Mama miért mentél el?
Miért nem jössz haza?


Szülői kapcsolat és a szeretet Karsay István előadása

A körülöttetek levő családtagok azok, akik a legnagyobb karmáitok. Azért születtetek együtt, mert azt legkönnyebben, együtt élve lehet megoldani. Sok esetben a szülő nem tölti be azt a feladatot, amit be kellene tölteni, így ebben az esetben nem érvényes rá a „tízparancsolat” erre vonatkozó része, mert a viselkedésével nem tölti be a szülői tisztet, feladatot. Sokszor a szülő csak a feladat érdekében genetikai – biológiai szerepet tölt be, vagy a karmikus feladatok miatt lett kiválasztva, és a későbbi nevelő szülő tölti be az igazi, szülői hivatást. Sok esetben csak gondoljuk az intézeti gyermekekre, ahol a nevelőszülők lesznek az igazi szülök.
Vannak olyan esetek is, amikor az anya nem tudja betölteni a szerepét, és ekkor leszületik gyorsan egy lélek családba leánygyermekként, és átveszi a mentális irányítást a családban, a családtagok felemelését!
Saját életemmel, a történésekkel elmondom a lehetőségeket, és a megoldást.
Szüleim életét és halálát, kapcsolatomat velük, amik példaesetek.
Többen szenvednek a rossz szülői háttértől, és erre adok magyarázatot és a probléma kezelését!

Amint hajlandók vagyunk szeretetet adni, hamarosan felfedezzük, hogy szeretet vesz körül, csak eddig nem tudtuk, hogyan férjünk hozzá. A szeretet valójában mindenütt jelen van, csak fel kell ismerni.
~ részlet Dr. David R. Hawkins „365 napi elmélkedés A MEGVILÁGOSODÁS ÚTJÁN” című könyvéből, 139. oldal ~



1. rész https://www.youtube.com/watch?v=Xyo3SoF ... e=youtu.be

2. rész. https://www.youtube.com/watch?v=P0oLhUY ... e=youtu.be



Előadáshoz kapcsolódó anyagok, videók:

Családi karma és megoldások:

Családi karma és megoldások. Karsay István előadása

Elmondom a videóban pontosan, hogy mit jelet a családi karma fogalma, miért vagyunk évszázadok óta – esetleg évezredek óta – összezárva, mi a megoldás hogy ezt a karmikus feladatot megoldjuk, túllépjünk rajta, hogy kiszakadjunk a sokszor leterhelő kapcsolatokból a szeretet erejével!
Előadásom végén beszélek egy öngyilkosságra készülő hajléktalanról és arról, hogy az életét hogyan tudtam megváltoztatni 3 nap alatt Jézus segítségével.

Előadás: https://www.youtube.com/watch?v=fVF-e0c ... e=youtu.be

[Karsay1958]

Az emberiség 3/5
Részlet a “Manna a hit táplálásához” című médiumilag nyert kötetből
Antal beszélő médium útján

Kezdetben, az első szakadás után, angyalok és démonok között volt az örvény és a paradicsomszellemek valának a közvetítők. Később, a második szakadás után, az istenség és a sátán tagjai között keletkezett az örvény. Ez ellentétek között az emberiség a közvetítő, az emberiség, mely még nem rontotta el a dolgát a pokollal, mely még inkább pokoli, mint mennyei, de mégis szereti a mennyet is, oda törekszik, s annak kedvéért egyet-mást megtesz.
Valamiként az egyének, akikből az emberiség áll, testileg különféle korúak, úgy szellemileg is a fejlődés különféle fokain állanak; és valamiként az érett férfikor ellentétben áll a gyermekkorral, úgy a szellemileg kiművelt ember is ellentétben áll a durva vademberrel. De ha az egyének és népek szellemi működésűkre nézve oly feltűnően különböznek is egymástól, azért mégis ismételnem kell a régi kinyilatkoztatott tételt és állítanom: hogy minden szellem, mely a Földön testet ölt, tudatával bír a kereszténységnek, álljon bár mint ember a civilizációnak legalsó vagy legfelső fokozatán. Ebben a tételben: „Minden szellem a kereszténység tudatával ölt testet a Földön” („Szellem, erő, anyag” 27. fej.) sokan, tekintettel az embercsoportok szellemi műveltségének nagy különféleségére, ellentmondást fognak látni, mert hisz sok olyan nép van a Földön, mely a kereszténységről még nem tud semmit, és sok olyan, amely tud ugyan róla, de azt elismerni nem akarja.
Ez a látszólagos ellentmondás onnan származik, hogy az ember, amidőn a „kereszténység”-ről beszél, egészen más valamit ért ez alatt a kifejezés alatt. A kereszténység nem egyházat, nem vallásfelekezetet jelent, mely Krisztus nevére keresztelt emberekből áll, hanem jelenti; „a szellemi haladás iskoláját”, mely tanítja és szemlélteti a Teremtőben, az emberszellem halhatatlanságában és felelősségében való hitet, az Isten és a teremtés tagjai iránti szeretetet, az igazságosságot és önfeláldozást, melyeknek a „szellemi szabadság” az eredménye.
A kereszténység törvény, Istentől származó tanterv, Krisztus pedig ennek a törvénynek a hordozója; tanítója és szemléltetője azoknak a tantárgyaknak, melyeket ez iskola tanítványainak gyakorlatilag kell itt megtanulniuk.
Minden szellem, mely belép ebbe az iskolába, tudja, hogy ezeket a tantárgyakat kell itt gyakorlatilag megtanulnia, azért mondtuk már évekkel ezelőtt kinyilatkoztatásunkban: „Minden szellem a kereszténység tudatával ölt testet a Földön”, azaz tudatával azoknak a tantárgyaknak, melyeket ezen a világon gyakorlatilag meg kell tanulnia. A Föld sok osztállyal bíró tanintézet, s aki belép ebbe az intézetbe, annak ezeket az összes osztályokat jó eredménnyel kell elvégeznie, ha magasabb tanintézetbe akar belépni.
Nincs a Földön még a legvadabb népek között sem olyan ember, akinek sejtelme se volna Istenről. Az összes emberek érzik, hogy Istennek létezni kell; csak különféleképpen képzelik azt magoknak a különféle embercsoportok, aszerint, hogy mennyire haladtak előre szellemi megtisztulásukban. A vadember, akinek csak halvány sejtelme van Isten létezéséről és a vad embertársa iránti testvéri szeretetről, ábécés tanulója ennek az iskolának; ő az első osztályt végzi, és ha ezt eredménnyel elvégezte, akkor már nem vad, hanem előhaladottabb, habár még barbár népek között ölt testet.
Így halad azonban fokról-fokra, míg eléri a keresztény civilizáció magaslatát, míg a tiszta hitben megszilárdul szelleme, mely innen már folyton fokozódik általános emberszeretetté, áldozatkészséggé még az ellenséggel szemben is. Ez azután az utolsó osztálya ennek a tanintézetnek. Ha azt elvégezte, akkor meggyőzte ezt a világot, s érett gyümölcsként lehull arról a fáról, melynek „Föld” a neve. És valamiként a gyümölcs, mely lehullott a fáról, erre többé természetes utón rá nem erősíthető, éppúgy a szellem is, mely már leküzdötte a Földet, erre többé természetes utón rá nem illeszthető; mert elvesztette a Föld számára vonzó erejét, éppúgy, miként elvesztette azt az a gyümölcs, mely lehullott a fáról.
Amíg a gyümölcs meg nem érett, nem eshetik le törvényes módon; ha azonban féreg rágja, akkor leeshetik, mielőtt megérett, de leütheti azt erőszakosan a vihar, vagy valamely elvetemült kéz is, ám az ilyen gyümölcs élvezhetetlen! Az ember is leeshetik a Földről, mielőtt megérett, mielőtt elvégezte az osztályok sorozatát, ha féreg rágja (öngyilkosság), vagy leüti a vihar (háború), avagy elvetemült kéz (gyilkosság); az ilyen ember is hasznavehetetlen a szellem birodalmában s ismételten beültetendő a Földbe, hogy ott tökéletesen megérhessék.
Ha nem volna gonosz az ember s eszét az igazság szolgálatába állítaná, akkor fel kellene ismernie, hogy a reinkarnáció, az ismételt újraszületés törvénye éppúgy szükségszerű, mint minden más természettörvény, mely meg nem kerülhető. Valamint az ábécés tanuló nem léphet be mindjárt az elemi iskolából abba az osztályba, melyben bölcsészetet tanítanak; éppúgy a vad emberevő sem érheti el egy emberéletben a keresztény civilizáció magaslatát, melyet pedig el kell érnie, hogy szabad szellemmé válhassék.
Az emberek nem találnak semmi törvénytelent abban, ha a gyümölcscsíra a virágzásban megy keresztül azokon a fejlődési és továbbképződési fokozatokon, melyek a virág és az érett gyümölcs között vannak; mi törvénytelent találhatnának tehát abban, ha a szellemnek is gyakrabban kell a Földre jönnie és fokról-fokra emelkednie, hogy elérhesse ennek a világiskolának a tökéletességét?
Hiszen így van ez a Földön minden dologgal. És miért van így? Mert az emberben vissza kell tükröződnie mindennek, ami a szellemi világban törvény; ha el is követ az ember kihágásokat és nem marad meg szabályszerűleg abban a törvényben, mely előírja egyéni haladását, úgy ez nem változtat a dolgon semmit, a természettörvény ezért hatályában érintetlen marad, s az ember kénytelen megbűnhődni kihágásáért, ismét ugyanabban a törvényben, amelyet megsértett.
Ez szükségszerűség, és a természettörvény a szükségszerűség törvénye, aki tehát szabaddá akar lenni, annak teljesítenie kell az összes e célra szükséges feltételeket. Valamint a Földön vannak egyes emberek és egész népek, amelyek sok évszázadon keresztül megállapodnak, haladni nem akarnak, akik falat építenek maguk körül s így elzárkóznak minden más embertől és népektől: éppúgy vannak a túlvilágban is ilyforma maradi szellemek, akik szintén fallal veszik körül magukat, haladni nem akarnak, akik minden felvilágosítást visszautasítanak.
Ezek a szellemek is képesek az emberek előtt nyilatkozni és velük közölni azt, amit tudnak, minthogy azonban ezek kevesebbet tudnak az előhaladott szellemeknél, azért az ő kinyilatkoztatásaiknak ellentétben kell állniuk az előrehaladottakéival. Innen van az, hogy a reinkarnáció törvényére vonatkozólag oly, egymással ellenkező közlemény származik a szellemektől.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A csillagok felé…


A mennyei szinten teremett szellemek egy részének bukásával keletkezett káosz rendezése nem más, mint a különböző égitestek létrehozása, évmilliárdok alatti alakítása, és ott a saját erő-anyagjukba zárt lázadóknak ébresztése, megtérésre indítása Isten kegyelmi, természet-törvényének, a messiások irányításával történő működtetésével.
Ez azt jelenti, hogy nem az anyag és a világok lettek előbb, hanem mindkettő a szellemek esési fokozata és működésük kifolyása szerinti anyagból alakultak a már mondott isteni törvények működtetésével.
Vagyis a világok anyaga és minden egyéb nem más, mint a szellemek működésének kifolyásai. Az így keletkezett anyagi világokon a bukott szellemek vezeklés és tisztulás céljából különböző sűrűségű anyagi testet öltenek fel magukra azáltal, hogy a természet-törvények működése (evolúció) a megfelelő formákat létrehozza. – és ezzel máris biztosítva van a visszafordulás lehetősége, és az elindulás a csillagok felé, ahonnan földünk is valamikor lehullott.
A hatodrendű napok, amilyen a mi Napunk is, a legkisebbek és legsűrűbb anyagúak voltak, de rotációjuk megsokszorozódott, szolarításukat pedig a háromszoros kiválásból centripetális erejükkel vonzzák magukhoz. Így váltak a szoláris csírák napokká és lettek a hozzájuk tartozó világok táplálójává.

A mi napunk bolygóinak alakuló, fejlődő világai – közte földünk – szintén egy – egy lefokozott szellemcsoport részére váltak szükségessé, kik szellemi világosságukat az ellenszegüléssel, szellemi erejüket a duál - szakadással és az érzékességgel vesztették el.
Sűrűsödés, sötétség képződött közöttük, míg lassan szellemi álomba merültek, s mire felébredtek, dermedt világok lefokozott világosságaiban, érzéki húsos testben találták magukat. Hosszú évezredek tűntek le az örökkévalóságban, mire szellemi mivoltuk tudatára ébredtek.
A Föld a bukott szellemeknek egy közbenső helye, hogy mielőtt mélyebbre esnek, legyen idejük a meggondolásra. Azért van annyiféle emberfaj, annyiféle jó és rossz, szép és csúnya, szigor és enyhe, mert a különböző salakokból különböző bőrű szellemek váltak ki és testesültek.

(Megjegyzés: ezek a közlések és magyarázatok mind a tiszta szellemvilágból származnak!)

Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem módot ad a javulásra, időt enged a megtérésre. De a bűnös legyen készen a nagy számadásra, ha ennek ellenére nem javul, sem számláját nem törleszti. A bűnök kényszerítik a szellemet az alacsonyabbrendű világok lakójává lenni, hol az élet zordsága, a természet kegyetlensége és a vele egyenszerű bűnösök vadsága könnyeket fakaszt még a legelvetemültebb lélek szeméből is. Azonban ha fluidjai annyira megpuhulnak, hogy ismét a föld légkörébe kerülhet, itt már jobban meg tudja becsülni a kevés jót is, és boldognak érzi magát, hogy a kárhozat mélyéről megszabadult.

Mars.

A föld szellemi fokozatához legközelebb áll, a rajta testesült szellemek kevésbé anyagiak, mint a földi ember. Ellentétek világa ez is. Ami jót megszerezhet az erősen tartja, a rosszat nagy erővel löki ki magából.
Óriási hegységek, mély völgyek, szakadékok állják útját az összeolvadásnak. Álló vize kevés van, de annál több folyója, patakja, melyek a mély völgyeket elárasztják. Tűzhányói folyton ontják magukból az égő, folyékony salakot, mely új alakulásokat hoz létre.
Az élet kétféle: anyagi és félanyagi, amennyiben a fennsíkok lakói magasabb szellemek, és bolygójuk életfeltétele félanyagi testeket is képes éltetni.
A lapályokon élő anyagi testű, fejlődő szellemek, akik mindenben a magasabb testvéreket igyekeznek utolérni. Ezért a Mars haladottabb világ a földnél, mert anyagi törekvéseivel is a szellemi célt szolgálja, s ezzel van magyarázva lakói fokozata.
Bűneik, hibáik nekik is vannak, tüzesvérűek, de vétkeik tudatával bírnak, és igyekeznek elhagyni azokat. Ebben nagy segítségükre van az anyagi test, amelyben a betegségeket, szenvedéseket éreznek, mégpedig nagyobbakat, mint a földiek, mert erősebb a szervezetük és hosszabb életűek. Nagyon tudnak szeretni, és nagyon tudnak gyűlölni, szenvedélyes természetűek, de ha nyugodtak a kedélyek, akkor nagyon törekvő, kellemes emberek, akik okosan megfejtik a természeti jelenségeket és sorsukkal megbékélve haladnak tovább.
Iparuk fejlett, irodalmuk elsőrendű, anyagias tudományuk, a felfedezések, a természetismeretük a földiéhez nem hasonlítható, oly magasan áll afelett, de nem használják olyan korlátlanul, mint a földi emberek, mert felfedezték annak hátrányát, helyette a súlytalanítást vitték tökéletesre, s földjük kipárolgását használják.
A földi ember szelleme is ölthet a Marson testet, ha valami nagyobb tudományt óhajt megszerezni a föld részére, hogy legközelebbi testetöltésében megajándékozza szegény földi testvéreit vele. Feltalálók, írók, orvosok, természettudósoknak való hely, itt lehet tanulni.

(Megjegyzés: Rudolf Steiner írta egyik művében, amikor Jézus és Buddha munkásságának a párhuzamosságáról írt, hogy Buddha a Marson ugyanazt cselekedte meg, amit Jézus a földön)

Szaturnusz.

Tudományban nem, de erkölcsileg fejlettebb világ. Csendes, hűvös hely, ahol pihenni lehet, csend és béke honol-e bolygón.
Lakói elfáradt, meggyötört szellemek, akik földi vagy más bolygókon a megpróbáltatásokban megfáradtak. Ide testesülnek azok, akik nem bírják tovább az utat, és a Megváltó szeretete pihenteti a szellemeket, a vezető szellemek gondjaira bízza őket.
Egyszerű szép itt az élet, a test nem nehéz, a szív nem hevül, az indulatok szenderegnek.
Az egész nagy bolygó olyan, mint egy nagy üdülőhely, a természet enyhe. Tudomány tekintetében a földdel egy színvonalon áll, de erkölcsileg még a Marsnál is fejlettebb, mert itt nem sértések, gyűlölködések, rászedések, gyilkosságok, lopások, sem paráznaságok nincsenek.
A földről is látható az úgynevezett gyűrű, a Szaturnusz kipárolgása, belső ereje, mely a földről jövő delejesség és az alulról jövő villamosság által összenyomódik, és a gyors forgás, által gyűrű alakot mutat. Ebben az összeszorított erőben forog a bolygó, mely saját mozgása által mintegy elválasztja magát tőle. Ha még néhány kísérőt (holdat) kivet magából, lassúbb forgásba megy át, az erő eloszlik a felületen, és lesz belőle felsőbbrendű világ, egy hatalmas tiszta bolygó, mely egyszer hivatva lesz a napköziséget fénnyel, villamossággal ellátni.




Merkúr.

A Merkúr napunk legkisebb és legszerencsétlenebb bolygója. A rajta élő szellemek mélyen süllyedt bűnösök, töredelmetlenség, és makacság a bűnük. Gőgjük nem is gőg már, hanem valóságos bűnhődés, mert önmagukban őrjöngenek a dühtől és a rettenetes elvetemültségtől.
Világuk kemény, száraz, terméketlen, mert néha van csak jó időjárás, táplálékuk is csak száraz fű s aszalt húsnemű, melyet a természet kegyetlensége folytán nehezen tudnak magszerezni. Állataik vadak és rettenetesek, zord erdőségeikben alig találni életet. Az év rövid pár hetében alig van alkalma a növényzetnek magát összeszedni, mert a forróság rohamosan megérkezik és leszárít, elpusztít mindent.
A bolygót mintegy átszeli egyetlen vize, amely körül élénk az élet. Az alsó félnek a lakói vadabbak, fékezhetetlenebbek és sokszor háborúskodnak, ami a győző félnek egy időre megszerzi az élelmet, ami többek között az elesettek holteste!
A szomjúságtól szenvednek a legtöbbet, így a nehezen megszerezhető víz látása bizonyos tiszteletet ébreszt bennük, mert az nagy mennyiségben óriási kincsnek tűnik fel előttük. És eme nehéz szenvedéseikben teljes testetöltések képesek csak őket gőgjüktől és dühüktől megszabadítani.
Fenn a magas északon van víz s ez tartja őket esővel. Az emberek mezítelenek, és az állathoz teszi őket hasonlóvá testük szőrzete. Vallásuk a víz tisztelete, papjaik más világokból jött tisztább szellemek Ahol megjelennek, és egy forrást nyitnak ott áldásos lesz az élet.
Fegyverük a robbanószer, mivel ez náluk bőven van az anyagban, egész hegységeket robbantanak fel és szórnak szét az erőkkel.
A Merkúr szigorú büntetőhely, de ha javul a bűnös, akkor megszabadulhat innen, és a földre is jöhet tovább javulni, ahol a leggyötrelmesebb életkörülmény is királyi kényelmet jelentenek a szegény Merkúr lakóinak.
És hány nagy bűnöst kell a földről odaküldeni javulni!




Vénusz.

Kedves, kellemes hely, hol az érzések tiszták, a szívek tele vannak szeretettel. Nem éppen nagy, de nem is kicsi világ, olyan, mint egy sietve épült nyári lakás, mely csak egy éjjelre ad pihenőt a vándor szellemnek.
Ez a dal hazája, a költészet s a magasabb zene bölcsője.
A Vénuszon a természet szófogadó jó gyermek, szinte öntudatlanul engedelmeskedik a testetöltött szellemek óhajainak.
Gyönyörű tájak, kristálytiszta patak, bársonysimaságú óriáslepkék, zengő madarak, virágoknak soha nem látott szépsége és özöne borít mindent.
Szelíd állatok, ifjúság van mindenütt, jókedv, ragyogás. Itt mindenki annak örül, ha szeretetmunkát végez, és minél többet ad a köznek.
Tudják, hogy van szellemvilág, és vágyakoznak a még szebb „mennyország” felé. Időnként megnyílik a magasabb szféra, és egy – egy testvér aki innen már elment elmeséli, hogy milyen világ vár majd rájuk.
Médiumításuk tökéletes, magasfokú képzettségük által a szellemi igazságoknak valódi megértőivé vállnak, s ez képezi vallásukat.
A Vénusz szférájába jutott föld ember szelleme nem tud eléggé betelni a sok széppel és vágyva - vágyik, hátha valaki megkínálná testtel, hogy testetöltve ennek a bolygónak a lakója lehessen. Sok évig elvannak itt a szellemek, mert az ilyen helyekre túl sok a pályázó. A félanyagi világokon már nehezebb feltételekhez van kötve a testetöltés.
A Vénusz légköre tiszta és teljes fényével tükrözi vissza a napot.
Azért a Vénusz a legnagyobb, legfényesebb csillagnak látszik a földről, levegője ritkább, ereje vonzóbb, delejesebb. Éghajlata enyhe. Növényzete folyton alakul, és egyre szebb, tökéletesebb formákat, változatokat hoz létre.
Állatvilága csupa szelíd, értelmes emlősökből, gyönyörű tollazatú madarakból áll. Ragadozó és undorító állatok vagy férgek itt nem léteznek.

A Vénuszon is két, sőt háromféle szellemek vannak testetöltve, amire a nekik szánt munkából lehet következtetni. Nem minden szellemcsoport olvad össze, de nem feltűnő módon az átmeneteket kitöltik ott is a bukottak és felemelkedők.
A legmagasabb rendű szellemek a legritkább testtel és a legnagyobb erővel bírnak; szellemi fejlettségük, tudásuk és szeretetük nagyobb kört világit meg körülöttük, amit itt már látni is lehet.
Ez az osztály már átmenetet képez a Napba és a Jupiter magasabb osztályaiba.

Jupiter.

Napunk legtisztább és legnagyobb bolygója a Jupiter. A Föld elenyésző, kicsi pontocska csak a folyton nagyobbodó égitesthez képest.
A földtől számítva 9. fokozatban van és világossága is a 9. légkör világosságának felel meg anyagiasítva.

A Jupiter magába fogadja a Szaturnusz, Vénusz, Mars és a Föld szellemeinek legjobbjait. Itt van minden szellemnek végső vizsgája, mielőtt a Nap körébe juthatna.
Itt addig marad a szellem testetöltve, míg céljait el nem érte. Földi ember szelleme csakis úgy ölthet itt testet, ha valamely missziómunkát már elvégzett és a földi testetöltéstől végkép megszabadult. A többi tisztább bolygók szellemei pedig akkor, ha világuk fejlettségi fokát elérték. A Jupiter is félanyagi világtest és életelve csak félanyagi testeket éltet.
Rajta megtalálható minden, ami a többi bolygókon: a Vénusz kötészete, zenéje, a Szaturnusz műveltsége, a Mars irodalma, ízléses műremekei, az építészet leggyönyörűbb alkotásai és a Merkúr fehér szellemeinek önfeláldozó szeretete.
Itt minden tanul és mindenki tanít, hogy a sok tudnivalót elsajátítsa.
Sem anyagi szükséglet, sem kényszerítő körülmények nem léteznek, csak természettörvények, amelyek az egyedüli korlátokat alkotják.
A Jupiteren van a legfejlettebb fokú életelv testesítve, mely ebben a naprendszerben éltet mindent, hozza létre a legértelmesebb állatokat, leggyönyörűbb fajokat. Ugyanúgy a növényzetet is a legcsodálatosabb.
Ezen a bolygón is ölthet testet a földi ember, ha szellemileg a Jupiter szférájához közel van, azaz erkölcsileg és érzelmileg megközelíti azt.

- a Föld első szférájához tartozik a Hold
- a másodikhoz a Merkúr
- a harmadikhoz a Szaturnusz
- a negyedikhez a Mars
- az ötödikhez a Vénusz
- a hatodikhoz a Jupiter
- a hetedikhez maga a Nap
Karsay István

UI:

Ami most jön, az felülmúlja minden képzeletünket!
https://www.youtube.com/watch?v=s_XJXcMAI9I

[Karsay1958]

Atlantisz és a migránsok vándorlása?

9-12 ezer évvel ezelőtt létezett. Apáról fiúra szállt a története (Platon, Énok, Homérosz stb…)
Létezése a mai New-York és Gibraltár között volt, ezt a mai kutatások is már bizonyítják.
Valószínűleg a Vízözön is Atlantisz elsüllyedéséről szólt!
Atlantiszon éltek az első Földre bukott szellemek. Belesüllyedtek az anyagi világba.
A bukás akkor következett be, amikor a fizikai testben lévő szellemeknek megtetszett az anyagi világ, elfelejtkeztek teljesen szellemi létükről, megtagadták Istenüket, az anyagi élvezeteket és örömöket hajszolták, beköltözött életükbe a halál és kegyetlenkedés. Az első szellemek még mágikus – teremtő tudásuk birtokában voltak, és ezt a tudást egymás ellen is felhasználták!. Az első emberek még rendszeresen tartották a kapcsolatot a másik bolygón lévő testvéreikkel, innen erednek például az ősemberi barlangrajzok egyedi, érdekes képei.
Utána a Jupiterről jöttek szellemek, ők 60 - 70 ezer évig voltak a Földön segíteni.
De ez már egy másik történet.

Miért is fontos ezt ismernünk?
Atlantisz elsüllyedés után az élve, testben megmaradt és később visszaszületett (reinkarnálódott) volt Atlantiszi csoport Európában, és az Európa közeli helyre szültetett vissza, ami Európa keleti részéhez csatlakozó területeket is magába foglalja, valamint észak - afrikai régiót is.
Pár éve nyílt mellettünk pár utcával arrébb egy internetes kocsma, és egy szír lány (44 éves) üzemeltette sokáig, nagyon hamar összebarátkoztunk, olyan volt, mintha nagyon régóta ismernénk egymást. Amúgy látó volt, erre hamar rájöttem, és sokat is beszélgettünk, mélyre ható beszélgetések voltak, feleségemmel sok időt vele töltöttünk, főleg délelőttönként, amikor nem volt nagy forgalom. Később rájöttünk, hogy valamikor volt közös életünk is, (férj - feleség felállásban) és innen volt a gyors ismerkedés és barátság. Szíriából Egyiptomba költöztek, és onnan Magyarországra, 17 éve élnek itt. Ez visszaigazolja azt a gondolatom, egy népcsoportból származunk, az atlantiszi csoportból.
Játszottam a gondolattal mint szellemtanos. Egy szellemcsoport általában együtt jön le, és együtt távozik, ez így volt a Föld történelmében is (Mú, Lemúria stb..). Nagyon sok NÉP már eltűnt a Földről, és más bolygókon folytatja szellemi életlét.

Lehetséges, hogy most sokan igyekeznek egy helyre, hogy együtt legyünk a nagy "fináléban".
Tudjuk (mármint a szellemi emberek), hogy lesz egy Korszakváltás, amit sokan dimenzióváltásnak is emlegetnek, ami egy nagy megmérettetés, elszámoltatás, lesz aki feljebb emelkedik, lesz aki marad, és mások alsóbb régiókba kerülnek pár milliárd évre. Jézus is erről beszélt, figyelmeztetett minket.
Sajnos ez is lehet oka, hogy ilyen nagy számban igyekeznek hozzánk a távoli helyekről, amik beleillenek az atlantiszi régió teljes területére, azaz újra egy helyen az atlantiszi népcsoport. Furcsa, főleg ha a vallási, és egyéb népcsoport szokásokat nézzük, a nagy különbséget, de... mi "keresztények" is gyilkoljuk egymást a nézetkülönbségek miatt, miért várunk másoktól mást?!
Sajnos egy nagy járvány, akár egy komolyabb háború pont alkalmas arra, hogy egyszerre egy nagy népcsoport átengedje helyét egy új csoportnak, mert befejezte a feladatát, nem tud többet fejlődni a FÖLD nevű bolygón, és Jézus is erre jött le figyelmeztetni minket kétezer évvel ezelőtt...

Ha ezt a teóriát elfogadjuk, akkor valami már nagyon közel van, kevés az IDŐnk, így minden pillanatot ki kell használni még a fejlődésre. Szellemi közlések szerint a 2004-es Tsunami bekövetkeztekor beléptünk egy visszafordíthatatlan és nagyon gyors változási fokozatba, dátumokat nem érdemes kitalálni, ez lehet holnap, vagy akár 20 év múlva is... de az biztos, hogy nagyon közel van. A szellemi közlések azt is elmondták a 2000 év környékén, hogy már a "mi" életünkben, azaz egy emberöltő alatt fog megtörténni az eddigi legkomolyabb változás, ami megtörténhet a FÖLD történelmében, és itt nem egy kisebb katasztrófáról van szó. Váltás lesz.
Ebben a témában érdemes Edgar Cayce XXI. századi próféciáit is tanulmányozni, erről már több alkalommal is írtam, maga az átalakulás i s hosszú idő lesz, a területi átalakulások évszázadokat fognak igénybe venni, mire a FÖLD átélheti az átalakult területekkel és népcsoportokkal az Aranykor idejét.

Írta: Karsay István

Budapest, 2015-09-23


A Föld jövője és a migránshelyzet
https://www.youtube.com/watch?v=KpHCqPW4V90



Evangéliumi spiritizmus új hangos kények.
A Clevelandi Szellemkutatók társasága (Hungarian Spiritual Society), az 1948-ban betiltott Budapesti Szellem Búvárok egyletének jogos utódaként működik. A gyülekezet 1916-ban alakult,a Névtelen Szellem felügyelete alatt. Zita médium által, a gyüléseken elhangzott szellemi oktatásokból, megnyilvánulásokból könyv formában nem kiadott közleményeket szeretnénk elérhetővé tenni. Kivánjuk, hogy Isten Szentlelkének küldötteitől nyert igazságok végezzék el lelkünkön azt az átalakítást, amelynek eredményeként közelebb juthatunk a szabad szellemek fokozatához
https://www.youtube.com/watch?v=ufN0nXW-SsY

[Karsay1958]

A hit a lélek lámpása a földi élet homályos útjain
Névtelen Szellem kinyilatkozása Eszter médium útján

A Szeretet nevében, Isten szeretetének megtestesítője nevében, a mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében szólok hozzátok. Most sokkal inkább az Ő nevére hivatkozva közeledünk hozzátok, mert szükségetek van és szükségetek lesz a fokozottabb szeretetre, amellyel hozzátok közeledünk, hogy titeket ebben a szeretetben meg is tartsunk, hogy szét ne hulljatok, s ezáltal a mi építkezésünk romba ne dőljön. Mert ti vagytok ennek az épületnek látható pillérei, amelyekre az Isten országát építgetjük.
Isten országát építgetni és tökéletesíteni vagytok hivatva mind, akik itt ezen a földön megértettétek és meg akarjátok érteni az Isten kijelentéseit a földi emberekhez, a népekhez, a nemzetekhez úgy, mint akik meg akarjátok érteni, hogy mit kíván az Isten tőletek, földi emberektől, miért helyezett ide a földre benneteket, miért bízott meg feladattal, és mi az, amit meg kell tanulnotok, mi az, amiben eredményt kell majd felmutatnotok az elszámolás idején.
Akikre az Úr munkát bízott, azokat nem csoportonként hívta el, hanem a csoportokból egyenként szólította nevükön a választottakat, egyenként adott nekik külön-külön megbízatást minden népben és nemzetben; és mindegyiknek el kell végeznie azt a kisebb vagy nagyobb feladatot, amely rá van bízva. Mindenkinek meg kell hoznia azt az áldozatot, amelyet tőle ez a megbízatás követel. S bárha ebben a világban nem látható az a megbízatás, amelyre az egyes emberi lelkek el vannak küldve: boldogok azok, akik ezt megérzik és megértik, ebben fáradoznak, és ebben némi eredményt tudnak elérni.
Mindenkire munka van bízva azok közül a lelkek közül, akik Isten szavát meghallották, akiknek lelkében visszhangot keltett az az ige, amelyet Isten az egész emberiség megváltására, megtisztítására és fölemelésére adott. Mert mit használ nektek, ha hiszitek is a síron túli életet, ha hiszitek is az újratestöltés rendjét, törvényét és igazságát, ha a testöltések sorozataiban alig-alig tudtok csak valami kis eredményt is felmutatni.
Mit ér nektek a földi életnek minden öröme, dicsősége és hatalma, ha mindazt, mint egy áloméletet élitek végig, mert elbódít benneteket a lelketek tévedése, és visszaéltek a próbául kapott ajándékokkal s vesztek rajtuk magatoknak szenvedést, bizonytalanságot itt, ebben a másik világban?! Hiszen innen mindig csak külön kegyelem folytán küldettek ismét a látható világba, hogy itt testet öltve elfeledjétek a múltat, és a lelketekben a múltnak csupán kicsiny emlékfoszlánya maradjon, amely csak mint a lelketeknek vágyakban és törekvésekben megnyilvánuló nekilendülése élheti ki magát! Mert amik voltatok, amik felett rendelkeztetek, azok itt már mind a múltéivá váltak, és előttetek csak a sivár jelen, a jövőben való reménynélküli bizakodás áll, csak ez vezet benneteket, ha elvesztitek a lelketek lámpását, ha ki hagyjátok aludni a hit világosságát.
A hit világossága az, ami titeket lépésről-lépésre vezet a fejlődés útján; a hit világossága az, ami ha kigyúl a lelketekben, akkor a láthatatlan világ jó felé törekvő szellemeinek csoportját, azoknak gondolatait és segítő érzéseit vonzzátok magatokhoz, hogy abban az időben, amikor a test tudata pihen, a lelketek fölemelkedhessék a megismerés világába, és kereshesse az utat, az erőforrást, amely titeket ébredéstek után ezen a bizonytalan pályán majd előresegít.


Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:
A hit a lélek lámpása a földi élet homályos útjain
Adai közlés - Építsetek az Úrnak templomot
Lajos meséje a sokszívű Zsofkáról I.-II.
Lélekben és igazságban
Minden küzdés megtermi gyümölcsét
HANG - Körülményeimmel vannak a bajok
A pozsonyi csata 907


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqtIPp3 ... A?e=1c3arL
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiqs5FD6 ... Q?e=xWC9Ai
Karsay István 2022 májusi szellemtani hírlevele – SBK-Hírlevél-207

https://www.youtube.com/watch?v=Ut9IFdm6mmI
Az utolsó óra munkásaihoz III. kötet – A szuverén gondolat
Hangoskönyv(Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=hH2VG740v-s&t=19s
Jelenések 66. – Mi az Armageddon? - I. - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=xonSMthgq-w&t=86s
Jelenések 67. – Mi az Armageddon? - II. - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=k-Hd8Nu7GP4
Katie Fforde – Kilátás a rengerre – Romantikus film

[Karsay1958]

A spiritizmus nem való mindenkinek

Sokszor mondtam már: nem mindenkinek való a spiritizmus, és nem minden lélek alkalmas reá.
Minden szellemi rétegnek megvan a maga hivatása és szükségszerinti munkája a földön. Tehát megvan a vallásoknak is és a spiritizmusnak is. A közepes vallásos lelkek jobb, ha nem lesznek spiritisztákká, mert ezeknek nagy része csak a vakhitű és a számító szellemeket vonzza, akikkel pedig jobb, ha nem érintkeznek az emberek.
Szükséges azonban a spiritizmus azoknak, akik már vagy túlnőtték a dogmák korlátait, vagy még bele sem nőttek, vagy egyáltalán közönyösek minden vallásos érzés iránt és célt tévesztve, a materializmus rabságába estek. Ezeknek sem azért szükséges a spiritizmus, hogy általa visszatérjenek a dogmákhoz, hanem hogy az Isten kegyelméből nyert igazságaik által tudjanak türelmesek lenni a felekezetieskedők tévedéseivel szemben. Mert bizony a felekezeteket is emberek vezetik, akik szintén nem mentesek a tévedésektől.
Éppen úgy nem mentesek a tévedéstől a tudomány művelői sem, ha beleesnek a gőgbe, a túlemelkedettségbe. Ezt a két szélsőséget van hivatva valamiképpen összekötni a spiritizmus. Persze most még igen kezdetleges a forma, és mint minden áthidaló, összekötő eszme, hol az egyik, hol a másik részről kap egy-egy lökést, tanítást, ami még nem volna baj. Nagyobb baj az, hogy a sok tévelygő lélek között nem tud egységes látásmód létrejönni. Ezért elsősorban minden körben olyan fejlődött lelkekre van szükség, akik a saját tisztultabb megértésükkel és megérzésükkel ellen tudnak állni a tökéletlenségből származó erős hullámverésnek. Nem csak a földi, vagyis a látható világból jövőknek, hanem az odavonzott láthatatlan erőktől jövőknek is. Ez az a nagyfontosságú dolog, amire a köri munkában nagy súlyt kell fektetni.
Minden körben vezető gondolat kellene legyen: a társaknak minél többet elnézni, elfelejteni, minél többet megbocsátani, hogy alkalmat nyerjenek úgy az emberek, mint a szellemek a javuláshoz szükséges kellékek megszerzésére. Akik ezt átérzik és a szerint cselekszenek, azokra ez bizonyos terhet is jelent; de elhúzódni a munkától, kikapcsolódni az ütközések lehetőségéből, a legkényelmesebb hozzáállás. Azonban, ha mindenki így kíméli és kímélte volna magát, sohasem jutott volna a világ semmivel sem előbbre. Ha csupán a hajózás veszedelmeire gondoltak volna és nem akadtak volna a veszélyek dacára is vállalkozó szellemű emberek, vajon volna-e egyáltalán kereskedelem? Jóllehet, csakugyan esnek áldozatul emberek, de ez mégiscsak kis hányad; a nagyobb rész megküzd a veszéllyel, diadalt arat és nyereséggel, gazdagsággal tér meg útjáról. Így van ez a spiritizmussal is, mely, mint utolsó alkalom adatott Istentől a hit megszerzésére, az elanyagiasodott embereknek.
Sajnos, nem mindenki képes az anyag vastag rétegei alatt az igazságot, mint fenntartó erkölcsi erőt, a maga értelmével megtalálni. Pedig ez a cél, nem pedig az emberek szórakoztatása, sem pedig a szellemeknek az emberek életébe való beavatása és viszont. A helyesen felfogott spiritizmus célja az, hogy e hitetlen, tagadó korszellemet, mely a tudomány fellendülésével irányító hatalommá nőtt, letörje, megsemmisítse. Tehát sem tudomány-, sem vallásellenes nem lehet a helyesen értelmezett spiritizmus, mert igazi rendeltetése: áthidalni az akadályokat és összekötni e kettőt. Vagyis kiemeli a vallások igazságait a külsőségekből az emberi kicsinyes akadékoskodások fölé, és megmutatja azokat hívőnek, hitetlennek egyaránt, a maguk tiszta ragyogásában. Úgyszintén belátja majd a tudomány is a spiritizmus által, hogy nem lehet valamit csak félig tudni, félig ismerni, és azt mondani nincs tovább. Mert van! Sőt rengeteg tanulnivaló van még azon túl, ahol a mai földi tudomány áll. Azt lehet mondani: a tudás még csak a kezdet kezdetén van.
Nem telik bele 50-60 év és a tudomány át fogja értékelni mostani állásfoglalását, mert a most élők unokái belátják, hogy őseik messze eltévelyedtek az igazságtól. Mi tudjuk: bárhol mondja is ki a véget a tudomány, tévedni fog, mert véges földi ésszel a végtelent senki fel nem foghatja, mert sem eszköze, sem tudása nincs ahhoz, hogy akár a végtelen kicsinyt, akár a végtelen nagyot meghatározhatná.
Úgy a tudomány, mint a vallás, mindig annak a korszaknak a hatása alatt áll, amelyhez tartozik; és nemcsak a tudomány, de az egyházak is folyton alakulnak, változnak a korszellem hatása alatt. Isten és az ő igazsága azonban változhatatlan és örök, mert ez az alapja az egész mindenségnek. A földön is az igazságnak csak a külseje változik, formálódik, de a belső lényeg ugyanaz, mert abszolút. Ez az abszolút Egy tökéletes és jó, tehát változhatatlan. Azt mondá az Úr: „Minden elmúlik, de az én beszédem – az Ige, az abszolút igazság – semmiképpen el nem múlik”.
Az egyház is, a tudomány is, amennyit erre az Igére épít, annyi benne a maradandó, az örök. A külső forma, az idő, a korszak elmúlik, lekopik, porrá, hamuvá válik, de az igazság örökké megmarad. Így a spiritizmus sem egy korszellem szülötte, mert más neveken mindig volt, mióta lélek van, mert mindig voltak emberek, akik nemcsak hitték, de érzékelték is a szellemvilágot, és mint ilyen, mint igazság, soha meg nem szűnő alapokon nyugszik. Az azonban más kérdés, vajon javukra volt-e az embereknek a múltban ez az ismeret, és hogy vajon ma is javára van-e némelyeknek. Úgy használják-e az emberek, hogy kárt ne valljanak vele?! De volt-e valaha olyan jó és áldásos valami a világon, ami mindenkinek csak jót eredményezett volna és soha senkinek semmi rosszat?! Nincs az az igazság, nincs az a jó, amit a gonosz a saját rossz céljaira fel ne tudna használni. Egyedül Isten az, aki mindenben és mindenből felhasználja a jót, és értéke szerint jutalmazza. Az ember ne törje magát azon, hogy az Isten által adott jónak gátat vessen, mert a jó sem mindenkinek jó; van, akinek a jó is rosszá válik. Így a spiritizmus is lehet rossz, ha azt az ember nem a javulására használja.
A „Névtelen szellem” írásaiból, Eszter médiumú útján – É.V. 1929.

UI:
Prof. Dr. Szathmáry Sándor „A halál utáni élet a keresztény teológia...”
https://www.youtube.com/watch?v=wazHFONfTeM

„A halál utáni élet a keresztény teológia mérlegén” (2014. 12. 11.)

[Karsay1958]

Az emberiség 4/5
Részlet a “Manna a hit táplálásához” című médiumilag nyert kötetből
Antal beszélő médium útján

Azok e szellemek ugyanis, akik tagadják ezt a természettörvényt, ilyen maradi lények, akik tanulásukban idáig még el nem jutottak s akik azon felül, amit ők tanultak, semmit elismerni nem akarnak. De valamiképpen semmiféle fal nem áll örökké, lassankint az idő foga mind megőrölte, ilyenképpen amazoknak a fala sem fog örökké állni s azt is meg fogja őrölni az idő foga. És akkor, ha majdan a konokságnak az a fala nem fogja őket többé körülzárni és szabad kilátásukat zavarni, fel fogják ismerni, hogy hitük téves volt s akkor le fognak szállni a Földre s el fogják végezni a többi osztályokat is, éppúgy, mint azok a többiek, akik e törvényt már előbb elismerték s abba önkényt beletörődtek.
Az újratestetöltés törvénye természettörvénye a mindenségnek, az alvilágnak. Nemcsak a Föld bír azzal a kedvezménnyel, hogy sok osztállyal bíró tanintézetet képez, még sok földi világ van a mindenségben, annyi, hogy az ember nem is képes annyi számot leírni. Azokat a Teremtő szintén több osztállyal látta el, ahol szintén érvényes az újratestetöltés törvénye. Megmondtuk már, hogy ha valamely szellem nem akar jönni a Földre, hogy bűnhődjék ezen a világon és nem akarja elfogadni azt a testetöltést, amelyet részére Isten, az Ő bölcsességében hasznosnak ítélt, — úgy kénytelen lesz azt elfogadni valamely alsóbbrendű világon és miután a szellemi állapotban eleget szenvedett, örülni fog még ennek is.
Mert Isten béketűrését senki nem érti, nincs annak, vége, az épp oly hosszú, mint az örökkévalóság! Ámde, ha a fal nem képes ellent állni az idő fogának s az emberi test a korral járó fogyatkozásoknak, — úgy a szellem sem képes ellent állni Isten véghetetlen béketűrésének. Mily kellemetlen érzés az emberre nézve már az is, hogy teste gyarló, mily nyomorúságosan küzdi magát keresztül az életen, míg végre szétbomlik ez a test! Ha azonban a szellem lesz gyarlóvá, óh az igen nagy baj; ennek a gyarlósága sokkal tovább tart, mint a húsé, és az ilyen szegény szellemnek sokat kell szenvednie, míg, hacsak előbb meg nem tér, kiszabadul az életből és ki nem vetik a mindenségbe saját elemi megtisztulása céljából!
Az ember csigalépését a haladásban nagy részben konoksága okozza; és ha az ember le tudna tenni konokságáról, úgy gyorsabban haladna és kevesebbet is szenvedne. Minél tovább tart a konokság, annál hosszabbak a szenvedések, annál kínosabbak a fájdalmak s ezek addig fokozódnak, míg ki nem irtják a konokságot. Kedves emberek! Milyen távol vagytok ti még attól, hogy egyesülhetnétek a szeretetben! Csak a kereszténység válthat meg és vezethet benneteket ehhez az egyesüléshez, a kereszténység ügye pedig képviselve van a Föld minden népe között, ha nem is ezalatt a név alatt.
Az éppen az emberek szerencsétlensége, hogy felcserélik a személyt az üggyel. Ha például a Messiásnak, aki a kereszténységet hozta, más neve lett volna, akkor az ügynek is más neve volna, de lényegében ugyanaz maradt volna. Nem a személyre nézve kell tehát az embereknek megegyezniük, hanem az ügyre nézve, és ha az ügyre nézve megegyeznek, akkor el fogják ismerni, hogy kell léteznie olyan személynek, aki az ügyet képviseli, s el fogják ismerni, hogy Krisztus az ügyet kitűnően képviselte.
Nevezzétek Őt, ahogy akarjátok; ha nem tetszik nektek a „Krisztus” név, nevezzétek Őt „az Isten felkentjének”, avagy nevezzétek Őt úgy, ahogy nektek legjobban megfelel; hiszen van neki sok neve, de egyet csak fel kellett vennie ezen a világon; hiszen van neki sok magas, magasztos isteni tulajdonsága s e tulajdonságok mindegyike után lehetne Őt elnevezni és megfordítva az Ő neve szerint azt a tulajdonságot lehetne elnevezni. Ti emberek azonban beleütköztök a nevekbe s ölitek egymást a nevek miatt, s ebben a viszályban szem elől tévesztitek az ügyet!
És bizony mondom nektek: nem a név, hanem az ügy fog benneteket üdvözíteni. Krisztus pedig, aki Isten ügyét itt képviselte, nem fogja ismerni azt, aki így szól: Keresztény vagyok, de a ki nem élt keresztény módon a Földön; míg ellenben el fogja ismerni mindazokat, akik nem nevezték magukat keresztényeknek, de mégis az Ő kívánsága szerint éltek.
Ezek azután őt is el fogják ismerni, mert az ügynek megvalósítása magával hozza ezt a felismerést s ezt az egyesülést olyan szellemek, akik a kereszténységet megértik és gyakorolják, a Föld minden vallásfelekezetében öltenek testet, ők valamennyien találkozni fognak a túlvilágon! Minden dolognak nevet kell adni a Földön, hogy meg tudjátok azt nevezni. Az új kinyilatkoztatásnak ebben a korszakában, amidőn az igazság szelleme szól az emberiséghez és más, az időviszonyoknak megfelelő formában ugyanazt a dolgot hirdeti, amelyet egykoron Krisztus hirdetett, bátran elnevezhetnétek a kereszténységet: „isteni igazságnak, szent törvénynek”. A név közömbös, csak gyakorolnotok kell igazán az isteni törvényt.
Sokat, nagyon sokat lehetne erről még mondani, de némely dolgot most sem lehet még elmondani, mert hiányzik az emberiségben az ennek megértéséhez szükséges belátás; némely dolgot azonban még el fogunk mondani, mert vannak a Földön felvilágosodott emberek is, akik azokat megérteni képesek. Három szellemi princípium képezi az Istenséget, a mennyet; három szellemi princípium képezi az istenség ellentétét, a poklot; e kettő között áll az emberiség, mint összekötő kapocs.
Az istenség szellemekből áll: Istenből, az ősszellemből, a világrend Messiásaiból és a paradicsomi szellemekből, mint a világrend munkás tagjaiból. Az ellentét is szellemekből áll: a sátánból, aki okozója a rendetlenségnek, és a pokoli szellemekből, akik a rendetlenségnek munkás tagjai. Csak azok a szellemek, akik az emberiséget alkotják, vannak testben és lakják, különféleképpen szervezve, a mindenség anyagi világait, mint szabad közvetítő tagok a törvény és az ellentét között.
Isten képezi központját a jónak, körülötte vannak a Messiások s a Messiások körül a tiszta szellemek. A sátán képezi viszont központját a gonosznak, körülötte vannak a démonok s a démonok körül a tisztátalan szellemek. Ilyképpen az emberek közvetlenül nem szomszédosak sem Istennel, sem a sátánnal, sem a Messiásokkal, sem a démonokkal, hanem szomszédosok a tiszta és a tisztátlan szellemekkel, tehát a tiszta és a tisztátlan szellemek befolyásolják őket. Naponkint buknak fiatal szellemek, naponkint emelkednek öreg szellemek; a bukó szellemek emberekké lesznek, az emelkedő szellemek szintén emberekké lesznek, így jönnek testetöltve a világokra a törvény és az ellentét tagjai; azok, midőn a törvénytől eltérve buktak, ezek, amidőn az ellentétből felemelkedtek.
Mindketten fiatal emberszellemek s nem egykönnyen találják bele magukat helyzetükbe, mint emberek, minthogy ők még sohasem voltak emberek. De vannak öreg emberszellemek is, akik már gyakran voltak emberek, és minthogy ezek még nem küzdötték le az emberré levést, azért mindig újból emberekké kell lenniük s kötelesek oktatni a fiatal szellemeket az emberi életben.
szemlézte: Bíró László

Evangéliumi spiritizmus új hangos kények.
https://www.youtube.com/watch?v=sl7j5wh0KNI

[Karsay1958]

Az emberiség 5/5
Részlet a “Manna a hit táplálásához” című médiumilag nyert kötetből
Antal beszélő médium útján

Az ember nem is tudja, mily fontos szerepet játszik ő a mindenségben; nem is ismeri horderejét minden egyes akaratnyilvánulásának, minden egyes szavának s minden egyes tettének; nem is sejti, mily nagy okozatkört ír le jobbra, balra, felfelé és lefelé! Az ember nagyon is fontos elem a teremtésben, fontosabb a maga nemében, mint az angyalok a magukéban, mert az angyalok feladata az, hogy a makrokozmoszban működjenek, míg ellenben az emberek feladata az aprólékosságban mozog, — az aprólékosságban, melyet teljesíteni oly annyira nehéz. Könnyebb valamely nagy, világboldogító tettet végrehajtani, ha megvannak az ehhez való képességek, mint naponkint a kis családi, baráti és hivatáskörben óránként, percenként megállni azt a sok türelmi, alázatossági, elnézési próbát, melyeket még megszámlálni sem képes az ember életében!
Minden egyes ilyen próba nemcsak annak az embernek nemesbítése céljából fontos, akinek ezeket a próbákat meg kell állania, hanem fontos egész környezetére nézve is és pedig nemcsak emberi, hanem, és még nagyobb mértékben, szellemi környezetére nézve. Az ember szellemi környezete ugyanis sokkal nagyobb és fontosabb az emberi környezetnél; és valamint az embert az egyik oldalon tanítók és pártfogók környezik, úgy a másik oldalon tanítványok és védencek veszik körül, mely utóbbiak tanulnak tőle engedelmességet, szeretetet és igazságosságot, míg amazok javulásától várják a saját emelkedésüket; mert az ember nagy vonzerőt gyakorol a szellemekre, meg tudja javítani a gonoszokat, de a jókat is képes megrontani. Az ember nem érheti el a távollevőt, sem a Messiásokhoz fel nem emelkedhetik, sem a démonokhoz le nem szállhat; elég, ha fel tud emelkedni a tiszta szellemekhez s elég, ha le tud szállni a tisztátalan szellemekhez, akik mindketten hasonlóbbak hozzá, könnyebben tanulnak tehát tőle, s akiktől könnyebben tanul ő is, mert könnyebben megértik őt, de könnyebben érti meg ő is azokat. Ha tehát azt mondhattuk, hogy az emberek hivatása: „az ördögöt emberré képezni”, úgy nem értjük az „ördög” alatt a démonokat; ezeket még nem lehet emberekké tenni, s ezeknek még várniuk kell, mert ők a tisztátalan szellemek elcsábítói.
Előbb a tisztátalan szellemeknek kell felemelkedniük s emberekké lenniük és amidőn az emberszellemek már befejezték munkájukat, s a tisztátlan szellemek képezendik az emberiséget, csak akkor fogják ezek felvonzani magukhoz a démonokat. Mindig az elcsábított (mint kevésbé bűnös) kénytelen ugyanis megváltani a csábítót, tehát a tanítvány a tanítót, nem pedig ez a tanítványt.
Így kívánja ezt az isteni igazságosság, mert a tanító bűnösebb, mint a tanítvány. A démonok a világosság angyalai voltak, egyenlő származásúak a Messiásokkal, ők voltak, még mielőtt a bűn létezett, ők teremtették a bűnt. A másodteremtésű paradicsomszellemek nem teremtették a bűnt, hanem azok kísértésének, akik a bűnt, teremtették, utóbb áldozatul estek: azért lesznek emez utolsók elsőkké és amaz elsők utolsókká.
Az ellentétes szellem, aki annyira vitte, hogy emberré lett, már nagy haladást tett. Nem oly könnyű azonban a gonosz szellemnek emberré lenni! Sok javulási fokon kellett már keresztülmennie, hogy megállja helyét itt a húsban, anélkül, hogy ragadozó állat legyen. Ha a démonok emberekké lehetnének, rosszabbak volnának a Föld ragadozó állatainál! Nekik még jó sokáig kell várniuk s hosszú ideig puhulniuk Isten béketűrésében, míg emberi testhez juthatnak.
Ők ugyanis még nem is érzik a javulás szükségét. És a kegyelem jelen korszakában sem fognak odáig jutni mert ez a kegyelmi korszak azoknak a tisztátalan szellemeknek szól, akik legközelebb állanak az emberhez; előbb ezeket kell megváltania az embernek. És bizony nem csekély munkát kell rajtuk végeznie, míg gőgjük és önfejűségük megtörik és ragaszkodókká lesznek az emberhez! Ha bűn nélkül volna az ember, bizony, nem ragaszkodhatnának hozzá és nem válthatná meg őket. Minden megváltás áldozattal jár! Így a Messiásnak is áldozatot kellett hoznia és leszállnia égi szférájából a földi világ posványába azért, hogy alapos példát szolgáltasson, és még neki is erősen kellett védekeznie, nehogy áldozatul essék a bűnnek! Pedig Ő csak azért jött, hogy az embereket nyerje meg; az ördögöt összes magas tulajdonságaival sem volt képes megnyerni.
Az embereknek azonban az a feladatuk, hogy az ördögöt nyerjék meg, lévén ők erre kevésbe magas tulajdonságaiknál fogva alkalmasabbak. E munkájuk közben nekik is elég gyakran le kell majd szállniuk embermagasságukból a bűn posványába s elég gyakran fognak áldozatul esni a gonosz hajlamnak. De Isten, aki őket kiszemelte az ördög megváltásához, másképpen fog törvényt ülni az emberek, mint az angyalok felett, mert hiszen az angyalokat, kiknek az emberekkel van dolguk, nem lehet akként megítélni, mint az embereket, kiknek az ördögökkel van dolguk.
Azért nem üres szólam az, hogy: a „szeretet sok bűnt elfedez”, mert a bűnök az emberben csak gyengeségek, melyeket az ellentéttel való érintkezés okoz. Annak az embernek, aki szeretettel szenteli magát gonosz testvérei felemelésének, sok bűnt meg fognak majd bocsátani, mert hiszen a bűn nem gyökerezik bele szellemébe, minthogy a szeretet, mely túlnyomó az ő szellemében, nem engedi a gonosz tulajdonságokat fenékig hatolni, ezek csak a felszínen, a ruhán maradnak, e ruhája lehullásakor tehát ezzel sok bűn is le fog hullani róla!
Igaz, hogy gyakran egy egész életre szóló munka csak egyetlen embertársunkat is megjavítani, hívővé, türelmessé, alázatossá, igazságossá nevelni; de ha az ember egész életében csak egyetlen gonosz embert vagy szellemet emelt is fel a jóhoz, máris annyit tett, mint az, aki egy királyságot hódított meg; sőt bizony még annál is többet tett, mert egy királyságot könnyű meghódítani, de egy makacs embert vagy szellemet nem oly könnyű megnyerni Isten részére, s saját üdvössége részére. Az ő meghódításához sokkal több türelem kell, mint egy királyság meghódításához!
És Isten nem fog megfeledkezni arról az emberről, aki akár csak egyetlen elveszett lelket keresett is fel a pusztában és hozott haza, mert ez Isten gyermeke, Isten pedig örvendezni fog a megtalált gyermeknek és meg fogja jutalmazni azt, aki saját életének feláldozásával felkereste és haza hozta azt. Mert valamiként veszedelmes az ember teste részére leszállni az örvénybe esett bárányért, éppúgy veszedelmes az emberi szellemre leszállani a bűn posványába azért, hogy egy abba esett lelket mentsen meg, mert nagyon súlyosan megsérülhet ebben a szamaritánus szolgálatban. És ha az emberi nemzetségnek általános rendeltetése ilyen magasztos, az emberi nemzetség pedig egyénekből áll, kiknek mindegyike töredéke amaz általánosnak, tehát neki saját egyéni rendeltetéssel is kell bírnia, akkor világos, hogy ezek az egyéni rendeltetések sem lehetnek kevésbé magasztosak, mert hisz ők alkotják együttesen az általánost. Az embereknek egyéni rendeltetései azonban oly sokszorosak és sokfélék, mint az emberek maguk, és a világ szűk volna azoknak a könyveknek az elhelyezésére, melyeket erről írni kellene. Nem sorolhatjuk fel tehát valamennyit; de mert olyannyira fontosak, azért egészen nem mellőzhetjük azokat, és a következőkben foglalkozni kívánunk ezzel a tárggyal.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A kapcsolatot kiépítő szolgálatról
Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből
Látom azt a nagy és nehéz kínlódást, amellyel küzdened kell. Én nagyon nagy részvéttel vagyok, irántad, gyermekem, de az nagyon szomorú, hogy meg nem változtathatom, egyedül csak azt tudom cselekedni, hogy a mi Urunk elé tárhatom minden nehéz és fájdalmas tényezőit a te életednek és könyörgésemmel az Ő figyelmét az élet nehézségeinek megtekintése felé fordíthatom.
Én ezt megteszem akkor is, ha nem is mindig tűnik elviselhetetlennek a földi ember előtt, mert tudom azt, hogy az enyhület után ismét a kegyetlen szorongattatás ideje következik el azok részére, akik az Úr útján akarnak haladni. A bukás után minden megszürkült, minden fájdalmassá vált a lélek számára és minden kötelék erőszakos tágítása újabb és mélyebb bukást eredményezett az emberré lett szellemek részére.
Ezt azonban nem lehet csak egyedül az „egy” lélek részére elszámolni, mert a hasonló lelki fokozaton élők egyformán éreznek, egyformán gondolkoznak, egyformán és egy irányban fejtenek ki munkát, egyformán vágyakoznak a szabadulás után és így nem kerülheti ki senki a Földön, hogy utol ne érje az egyirányú szellemek sorsa, ami a bűntől és ennek következményeitől szabadulni vágyókra vár.
Azonban vannak gyengék és még éretlenek, akiket még nem lehet a harcosok közé számítani. Ezek hátramaradnak, hogy erősödjenek, amíg az ő lelki fejlődésük tart, hogy amikor elég erősek és elég világosságuk van a tájékozódáshoz, akkor eredményesen megállhassák helyüket azon a ponton, ahová őket az őket beosztó mennyei hatalmasságok állítják. Mert harcolni kell a tévelygés és bűn ellen egészen addig, amíg végleg el nem dől a küzdelem az egyes lelkek legbensőbb világában és a csoportok nagy tömegeiben. Akikben még van valamennyi jó, és igazra való törekvés és annak megvalósítására való kitartás, hogy a Föld vonzó eshetőségeinek csábító hatásaitól megszabadulva, az isteni igazság mindenek felett való szolgálatába álljanak.
Ez a szolgálat terhes és áldozatokat követelő, de boldog kiegyenlítődő elhívatás azoknak részére, akik nem csak a szigorú harcot és kemény helytállást látják és érzik ebben, de annak az isteni kegyelemnek a folyton folyvást feléjük áradó boldog átélését is érzik a szívükben, amely felemeli, megtisztítja, bölccsé és hatalmassá teszi őket a bűnök és tévelygések fertőiben szenvedőkkel szemben.
Minden szenvedéseivel és megpróbáltatásaival együtt, az ilyen élet hatalmat ad azok fölött a bűnökkel és félrevezető csábításokkal közeledő eszmei igazságnak látszó tévedések fölött, amelyeknek a - közepesen gondolkodó, félig az isteni, félig az emberi bölcsességnek látszó fejlődés fokán haladó - lélek nem tud ellene állni és: elbukik. Ez a veszély fenyegeti azokat a földi, emberi életben próbára küldött - értelmesnek hitt - szellemeket, akik gyengék lévén, könnyen megalkusznak az ellentét csiszolt értelmű követőivel. Csak akkor ébrednek tudatára annak, hogy mit cselekedtek, amikor a legbelsőbb lelki kincseiket kell odaadni annak az örökké elégedetlen molohnak oltárára, ami uralkodni akar nemcsak a kifosztott Földön, hanem a lelkek milliárdjai fölött is...
Emberek! Emberek! Nem tudjátok, mit adtok oda, amikor a földi élet javait hajszolva egy kis koldus alamizsnának, amit - a hatalomra segített - sátáni eszme a követőinek odadob, örültök és dicsőítitek vele az „ész” hatalmát, az egyszerű, de tiszta élet felett. Nem szándékozom az emberi igazságot kereső gondolkodást béklyóba szorítani, sőt ellenkezőleg: az ember keressen, kutasson az igazság legtisztább forrása után. Ne elégedjék meg minden okoskodó fejtegetésekkel, hanem keresse meg azt a forrást, ahonnan a legtisztább igazság fakad, amely minden helyen, minden állapotban megállva érvényes és boldogságot, megnyugvást eredményez.
Az élet múlandósága és változékonysága megrögzítés után kiált: hová tűnik el az ifjúság? - az élet, az egészség? - hová tűnik el a hatalom? - az anyagi világ nyújtotta öröm, a hódolat, az emberek fölé való emelkedés? - Minden köddé válik és semmibe vész el az idők múlásával. Csak a lélek elégedetlensége, csalódása, fájdalma, virraszt a halál sötét éjszakájában, a reménység fénysugara nélkül. Ez az egyetlen, ami az emberi élet után mint bizonyosság követi és kíséri az ember lelkét, ha nincs kapcsolatban az örökkévalóság Urával.
Ezt a kapcsolatot kell kiépítenie a Hozzá vezető utat megmutatni. Ezen az úton előtte járni az élet előnyeit élvező, ezt kutató, kereső tömegnek, akik nem egyszer kővel dobálják, kigúnyolják, nevetségessé teszik azokat az igazságokat, amelyeket hirdet és vannak idők, amikor meg az életét is áldozatul követelik azok, „akik nem tudják, hogy mit cselekszenek”... De él fölöttünk az örök igazság Ura, Aki fölemeli és letörli a könnyeit azoknak, akik az igazságot követték és hűen kitartottak az Ő követésében.
Ezek részére megszűnt a próbatételek ideje, ők a biztos révbe futva már az életük eredményéit összegezik, és szeretettel adnak magukról életjelt azoknak, akik elfeledve már az élet szenvedéséit, keresik - a hitük szerint - azokat akik előttük járva biztos nyomokat hagytak maguk után, amelyet ők megtaláltak és azon járva boldogan célba jutottak.
Kisleányom, ne keseredj el az út szép volt, ha fájdalmas ütközéseket szenvedtél is át, egy kicsit meg is fáradt a szemed, de annyit látni fogsz, amennyivel az én kis mondanivalómat papírra vethetjük és eljön az idő, amikor váratlanul - éppen amikor a legjobban érzed magad - ide jövünk érted és elviszünk haza, a te otthonodba, amelyet épített az Úr kegyelme a te lelked világában.
Ne legyél szomorú, ne legyél aggodalmas a jövő felől, mert ember nem tehet semmit, ha az Úr nem segíti. Ő veletek van, és veletek lesz, emberekkel a világ végezetéig, amíg lesznek emberi lelkek, akik várják Őt az egyetlen, és örök isteni Igazságot. Ő mindent meghallgat és mindent megtekint, ami az örök igazságot hirdető és követő emberlelkekből feléje hangzik… Isten veletek!
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

AZ ÖRÖKÉLET ÚTJA 1/ 6.rész
1938. május 30. (Évzárás előtt)

Az iskolákban évzárás előtt szokásos az addig ismertetett anyagot még egyszer átismételni, hogy amit a tanulók fogyatékosan fogtak fel, vagy amit az idő múlásával elfelejtettek, kiegészítsék és felfrissítsék, hogy lehetőleg semmi hézag se maradjon abban az anyagban, amelyet elsajátítottak. Most a kapuzáráshoz közel, én is ezt az általános szokást fogom követni.
Istennel kezdem, mindenek teremtő Atyjával, akié mind az egész teremtettség, s mi is teremtményei vagyunk, gyenge, gyarló szellemek. Isten teremtette a szellemet; és mivel a szellem Istenből való parány, ha parányi mértékben is, de részese mindazoknak a tulajdonságoknak, amelyek az Atyában tökéletesen és végtelenül vannak meg.
Így a szellem is, mint az Atya, folyton-folyvást teremt; szünet nélkül sugároznak ki belőle erők, gondolatok, érzések, elvek, vibrációk - és a megteremtett szellem, aki a maga tisztaságában él, mindabban, amit magából kibocsát, örömét leli, mert látja, hogy mindaz szép, tiszta, jó és igaz. Amit a szellem kibocsát magából, az mind az ő tulajdona marad, tehát minél jobban sokasodnak körülötte az ő produktumai, annál hatalmasabb, annál több felett rendelkezik, annál többre képes, s annál több az öröme, annál nagyobb a boldogsága. Ti is, amikor valami munkán dolgoztok és azt bevégezve látjátok, hogy az jó, örömöt éreztek felette. Ha ehhez még az is hozzájárul, hogy azt, amit alkottatok, magatoknak alkottátok, akkor ez az öröm kettős: a jól végzett munka öröme és a gazdagodás öröme.
Ha pedig az alkotás még itt, ebben a mélyen lesüllyedt létformában is örömöt keltő a lélek számára, mily hasonlíthatatlanul nagyobb, tisztább, intenzívebb örömöt és boldogságot jelent a bűntelen szellem számára az, amit megalkot, ami belőle megállás nélkül folyik, ami mind az övé, amiben önmagát szemléli, amiben önmagát folyton hatalmasabbnak, gazdagabbnak, erősebbnek, még többre képesnek látja!
Ez a szakadatlan gazdagodás, erősödés, növekedés volt az, ami a teremtettség egy részénél az elhomályosodást okozta; és lassacskán önmagát olyan nagynak látta, hogy nem látta meg a saját nagyságától az egyetlen Nagyságot, az Abszolútot, Akiből minden, tehát ő maga is származik, végeredményben tehát az is, amit ő, a teremtett szellem hozott létre, - mert hiszen azt abból merítette, abból termelte ki, amit maga is az Atyától kapott.
Ezen elhomályosodás következményeképp a szellem nívója süllyedt.
Bár amikor ezekről az eszmékről beszélünk, a tér-idő-anyag fogalmát ki kellene zárnunk, mit nemlétezőket, de mivel a tárgyi világban, a tér-idő-anyag világában mozgunk, tehát hogy érthetővé tegyem a gondolatot, a tér-idő-anyag világból vett analógiákkal kell megvilágítanom tanításaimat, hogy ezekhez az analógiákhoz az emlékezet útján bármikor visszatérve, mindent felújíthassatok a lelketek tükre előtt.
Képzeljétek el tehát a bukást, mint felülről való folytonos alászállást.
Az első meghomályosodás folytán a szellem arról a síkról, amelyben tiszta korában élt, alásüllyedt, de minden, amit ott fenn létesített, ott maradt azon a magasabb létszinten.
A szellem teremtőképessége ezzel a süllyedéssel nem szűnt meg, csak csökkent, tovább homályosodott az az őserő, az az őstulajdonság, amely őt teremtőképessé tette. Azok az erők, amelyek belőle kisugároznak, már nem olyan ragyogók, nem olyan intenzívek, nem olyan örömöt keltők, mint azelőtt. Az alkotások a szellemben már nem keltenek akkora örömöt, mert nem is olyan tökéletesek. Ez pedig még nagyobb meghomályosodást eredményez, újabb árnyékot vet, és az ismét egy szinttel lejjebb süllyeszti a szellemet, s ismét az elhagyott felsőbb szinten maradnak azok a produktumai, amelyeket ott alkotott.
Így folytatódik tovább ez a bukásnak nevezett folyamat, mert hiszen a bukás nem máról-holnapra következik be, hanem idővel nem mérhető örökkévalóságokon keresztül folytatódik.
Tehát, minél mélyebbre száll a szellem, annál gyarlóbbak az alkotásai, s annál durvábbak azok az erők, amelyeket magából kibocsát, annál kevesebb örömöt tartalmaznak, és azok a hatások, amelyeket mint eredményeket létrehoz, annál jobban közelednek a szomorúsághoz, a bánathoz, a fájdalomhoz.
Minden egyes alászállással elveszti a szellem azt, ami az előző szinten az övé volt, ami felett ott még rendelkezett. (Jóllehet az ő örökkévaló életében nem szűnnek meg ezek az övéi lenni, csak ő válik meg tőlük, ő veszíti el a tudatát annak, hogy valaha milyen óriási gazdagság, dicsőség és hatalom volt a tulajdona.)
Így száll alá a szellem a bukásba egészen addig, amikor már csaknem egészen tehetetlen, amikor már testbe kell öltözködnie.
A testetöltött szellem állapota hasonló annak az állapotához, aki őseitől nagy vagyont örökölt, azonban azt a nagy előnyt, azt a nagy gazdagságot, azt a nagy tekintélyt, amelyet családja és hozzátartozói helyzetüknél fogva élveznek az emberi társadalomban, eljátszotta, mert könnyelmű életet élt, dorbézolt, két kézzel szórta a pénzt, míg végül a család józanabb, okosabb, gondosabb tagjai arra határozták el magukat, hogy ezt a könnyelmű, és nemcsak a vagyonukat, de a becsületüket és tekintélyüket is eljátszó ifjút gondnokság alá helyezzék. Megállapítják róla, hogy tetteiben nem beszámítható, s olyan körülmények közé juttatják, ahol többé nem rendelkezhetik azok felett a javak felett, amelyek felett addig, szabad állapotában rendelkezett. Gondoskodnak ugyan a szükségleteiről: táplálásáról, ruházatáról, lakásáról, de a pazarlás lehetőségeit elzárják tőle.
Ilyen a test rabságába jutott szellem állapota is. Végtelen gazdagságnak, egész birodalomnak volt az ura, de helytelen, bűnös, tisztátalan élettel eltékozolta jogait, és a nála bölcsebb, tisztább, törvényesebb testvérei, rokonai ebbe a gyámolt és gondnokolt állapotba juttatják, hogy ne tékozolhasson tovább, legalábbis ne pazarolhassa két kézzel azokat az értékeket, amelyeket a mennyei gazdagságból örökölt.
Akik gyámság és gondnokság alá kerülnek, azok közül egyeseket a szabályos életmód, a fegyelem, a rend, amelyre őket kényszerítik, jobb belátásra bír, s ezek észre térnek. A hosszabb ideig tartó fegyelmezett élet, a függés megszokása józanabbakká teszi őket, és amikor már huzamosabb ideig tanújelét adják annak, hogy kigyógyultak a könnyelműségből, a léhaságból, lassan, fokozatosan visszaadják nekik azokat a jogokat, amelyek őket születésüknél fogva megillették. Az ilyen észre tért és megkomolyodott ember azután a társadalomnak ismét hasznos, tevékeny, értékes tagjává lehet, ha a vagyont, a tekintélyt, az előnyöket, amelyeket neki végzete juttatott, helyesen, törvényesen, józan és okos ember megítéléséhez méltón, becsületesen használja és forgatja.

folyt. köv.

UI:
Egy hónapig a túlvilágon voltam
https://www.youtube.com/watch?v=fXRQzRKfomE

[Karsay1958]

AZ ÖRÖKÉLET ÚTJA 2.rész
A szellemek közt is vannak, akiket a testi élet nélkülözései, a törvény szigora, az egyszerűség, a kevéssel való megelégedés kényszere lassan-lassan rászoktat arra, hogy a törvény által kijelölt korlátok közt mozogjanak, hogy másoknak engedelmeskedjenek, hogy a kevéssel is beérjék, és amijük van, azt gyümölcsöztetni törekedjenek. Megtérnek, megvilágosodnak és a rájuk bízott egy talentumból lassan-lassan két talentumot csinálnak, vagyis fokozatosan visszanyerik mindazokat az erőket, amelyeket lefelé szálltukban elhagytak maguk mögött, mivel azok hozzájuk, mint teremtőjükhöz odacsatlakoznak, s így folyton gazdagabbakká, erősebbekké, okosabbakká és bölcsebbekké lesznek. Végül visszatérnek oda, ahonnan elindultak, tapasztalatokban is meggazdagodva, mint a Mennynek hasznos polgárai.
Vannak azonban olyanok is, akik a gyámság és a gondnokság alatt sem tudnak rossz természetüknek parancsolni; vannak, akik a gyámság és a gondnokság alatt elkeseredetten gyűlölni kezdik az egész társadalmat, s gyűlöletükben akinek csak lehet, ártanak, de önmaguknak ártanak a legtöbbet.
Így vannak a lefelé szálló szellemek közt is olyanok, akik az emberi testben élve, ebben a szűk börtönben nem szállnak magukba, nem tanulnak meg engedelmeskedni, hanem még jobban lázadoznak, mivel elvesztett hatalmukból csak a nagyság öntudata maradt meg, ami mint gőg, mint mindenen való túlemelkedés mozgatja őket, a bilincseket, amelyeket rájuk rakott a természettörvény, vad erőszakkal rázzák és feszegetik, nem tudván, hogy azok soha össze nem zúzhatók és szét nem törhetők, mert minél jobban erőlködik a rab, a bilincs annál mélyebben vág a húsába, és a rabsága annál gyötrelmesebb lesz.
Az ilyen szellemek megromlott természete azonban immár nem ismer határt; még lejjebb süllyednek, míg a testöltés törvényéből is kiesnek.
Teremtőerejük most is megvan a maguk színvonalához és természetéhez mérten, de azok az erők, amelyeket magukból kibocsátanak, most már kárhozatosak, sátániak, és a pokol leheletét hordozzák.
Még tovább süllyednek, s mind szűkebb és szűkebb körre szorulnak, míg végre a vegetatív életen keresztül alámerülnek az inert anyagba, és ott mint holt, öntudatuktól megfosztott szellemek az anyag sírjában dermedten fekszenek.
Egyetlen szellem útját néztük végig, amint felülről lefelé száll, a Mennytől a kárhozatig. Ezt az utat egész szellemrajok tették meg, szellemek milliói és milliárdjai. Ezeknek a szellemeknek minden egyes egyede a lelkéből, az énjéből életének minden pillanatában sugározta ki azokat a gondolatokat, érzéseket és erőket, amelyek a hasonlóság törvénye szerint összekapcsolódva szférákat, világokat, rendszereket alkotnak. Ezek a fluidok hatalmas rétegként veszik körül azt a bolygót, amelyben egészen a kárhozatig alásüllyedt szellemek, mint koporsóban alusszák hosszú álmukat. Ezek a fluidok, amelyek a földet és a többi égitesteket is körülveszik, az abban a világtestben holtan szunnyadó szellemek örökségei, amelyek létrehozóik feltámadására várnak. Ezt az örökséget az utánuk következő szellemrajok használják, sőt szaporítják a saját erőikkel.
Így rétegeződnek a szférák folyton-folyvást, magasabbról alacsonyabbra, míg végül beburkolják azt a közös nagy koporsót, amelyben a szférák alkotói pihennek. Az utánuk következő szellemrajok képességeik, akaratuk és energiájuk szerint működnek tovább ezekben az erőrétegekben, és milliós tömegekben alkotnak egy-egy korszellemet, és a korszellemmel együtt süllyednek alá, vagy emelkednek fel.
Azt mondja az Írás: „Az Úrnak Lelke lebeg a vizek felett”. Az Úrnak Lelke, a Szentlélek, mint a legtisztább, legáthatóbb, legmagasabb rendű erő át- meg áthatja az összes szférákat, az összes fluidokat és világtesteket. Ha a Szentlélek ereje nem járná át az anyagi világokat, akkor a sok-sok milliárd szellemnek törvénytelen produktumai olyan káoszt alkotnának, amelyben egyszerűen lehetetlen lenne az élet.
Álljunk meg e felett a nagy koporsó felett, amelyben a szellemek milliárdjai nyugosznak, s vizsgáljuk meg ezek életét.
A lefelé hulló erők mindig sűrűbbek, vastagabbak, durvábbak, ellentétesebbek lettek, úgyannyira, hogy maga az anyag, mint az erőnek legvégső megjelenési formája, holtnak látszik. Pedig nem holt, csak az ember élete rövid ahhoz, hogy ennek mozgását, illetőleg életét konstatálni képes lehessen.
folyt. köv…

Hajnali: Sokan azt mondják, a haláltól félnek, pedig az élettől félnek - Chong An Sunim
https://www.youtube.com/watch?v=LPq1vwtS08U

[Karsay1958]

Az élet sugárzás és rezgés – Felvezetés

Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből
Nemcsak a lelkek és a szellemek világában van mindenen annak a képe, aki azt magából kitermelte, kisugározta, vagy létrehozta, hanem a földi világban is; a földi világban azonban ez a kép a test szemeivel nem látható. De ez nem jelenti azt, hogy az nem létezik. Szellemi szemekkel nézve mindent, amit megfogtok, amihez hozzányúltok, amivel munkát végeztek, mindenen, amire érzéseiteket, gondolataitokat, vágyaitokat irányítjátok és rásugározzátok, megjelenik a ti képetek. Ez a kép a lelkek világában tanúbizonyságot tesz rólatok, illetve lelki produktumaitok minőségéről; arról, hogy a világ részére mit hoztatok létre, a világba mit adtatok; hogy mindaz, amivel az élethez hozzájárultatok, az hasznos vagy haszontalan volt-e; hogy az Isten akarata szerinti vagy azzal ellentétes volt-e?
Minden, ami a Földön, vagy az egész világmindenségben él, az magából szünet nélkül erőket sugároz ki. Ezek az erők boldogságot vagy boldogtalanságot hozhatnak azok részére, akikre ez a sugárzás irányul, vagy akik ebbe a sugárzó körbe belekerülnek. A legnagyobb, legtágabb körben a mi Atyánk, Istenünk ereje sugárzik. Isten, akinek anyagi kifejezése ősvilágosság, megnyilatkozik vibráció, mint erő által, és ősvilágosság, mint anyag által. János szavaival: „minden általa teremtetett.” (János 1:3) Az Istenből kiáramló ősvilágosság vibráció által élettel telítette a semmit és előállt az élettel telített mindenség, miközben az ősvilágosság ódvilágossággá alakult. Más szóval, a semmi fénymolekulák tengerévé változott át. Az anyagi és félanyagi világoknak, és minden naprendszer minden bolygójának is meg van a kisugárzása.
Ezek az erők, ezek a sugárzások egymásra nagy hatással vannak; ezek a már meglévő és fennálló hatásokat felerősíthetik, mérsékelhetik, esetleg megszüntethetik. Kezdetben az erők tisztaságuknál és egyenszerűségüknél fogva nagyobb világosságot, tudást és szeretetet hoztak. De amikor a kisugárzott erőkben elváltozás történt, akkor már ezek nem adódhattak össze, mert mindegyik különböző fajtájú és minőségű volt, ezért egymással szemben álltak. Tehát megütköztek egymással. Amíg a harc és küzdelem folyik, hogy melyik erő kerül ki győztesen, addig zavarok keletkeznek. A földi világban is úgy az embereknek, mint minden tárgynak, minden élőlénynek kisugárzása van, még annak is, ami holtnak és élettelennek látszik.
Gondoljatok csak arra, hogy bizonyos fémek, bizonyos kövek, amelyek élettelennek látszanak, a belőlük eredő kisugárzás következtében az emberre gyógyítólag vagy megbetegítőleg hathatnak. Az értékes kövek az ember előtt azért értékesek, mert kevés van belőlük, nehéz megszerezni őket, különlegesek, csillogók és ebben látja annak értékét. Pedig az érték abban rejlik, amit a kisugárzás által a viselőjére bocsát. Természetesen, ha a köveknek meg van ez a kisugárzó ereje, akkor mennyivel inkább meg van magának a Földnek az atmoszféra felé, az atmoszférának a Föld felé sugárzó ereje és a Földet körülvevő bolygóknak és főként a Napnak kisugárzó ereje is. Napsugár nélkül, mint tudjátok, nem létezhetnék élet a Földön.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az élet sugárzás és rezgés
Adai közlés - „Én vagyok a feltámadás és az élet.”
Minden bűn tévedéssel kezdődik
Bűnök okozta pusztító áradás
Örömmel és jószívvel szolgálni
HANG - Anyával való viszony

Jiddu Krishnamurti
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqtp-mY ... A?e=RH7dAa

Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw

A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár

Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.
https://www.youtube.com/watch?v=ufN0nXW-SsY

Zita médium közlései – A szentírás kiforgatása – Hangoskönyv (Lilla)
https://www.youtube.com/watch?v=sl7j5wh0KNI

Izabel története – Gizi médium által
https://www.youtube.com/watch?v=eMT1Jubd_hs&t=45s
Jelenések 69. – A nagy Babilon - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=HxVhHn5pI_E&t=124s
Jelenések 70. – A nagy Babilon- Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=pHCUt-39_fQ
Szitakötő – Spirituális film

[Karsay1958]

AZ ÖRÖKÉLET ÚTJA 3.rész
Az évek milliói alatt azonban a holt anyag mozgásokat végez, mert Isten Lelke áthatja azt is, és mozgásra, magasabb rendű élet felvételére kényszeríti. És pedig azért, mert ebben az anyagban az Atya legnagyobb kincse, az ő szelleméből kipattant szellemszikra: az ő gyermeke nyugszik, s ezt még a kőzetnek is ki kell bocsátania magából.
Évek milliói múlnak el, és a holt anyag lassan-lassan életet vesz föl, s helyet ad egy magasabb rendű életformának: a növényi életnek, és ő maga is élővé válik azáltal, hogy a növényi élet a gyökereivel belebocsátkozik, és felszívja magába.
A holt szellem pedig ott van mindezek mögött, és várja a feltámadását.
A növényi élet kibontakozása fokról-fokra fölemészti a holt anyagot, és lépcsőfokul szolgál egy még magasabb rendű életformának: az állati életnek. Az állati élet már gazdag a megnyilvánulásokban, mozog, érez, gondolkozik.
Miből lett mindez? A holt szellem erőiből, fluidjaiból. A holt szellem pedig ezek mögött is mindenütt ott van, feltámadására várva.
Aeonok és aeonok múlnak el, örökkévalóságok peregnek alá a végtelenség tengerébe, míg végül Isten lelke az ő leghatalmasabb szolgája, a Természettörvény által megalkotja a halálból ébredő szellemi szikra számára az első lakóhelyet: az emberi testet.
Az imént, lefelé való haladásunkban találkoztunk már ezzel az emberi testtel; most, a felemelkedés útján álljunk meg mellette egy rövid időre, és vegyük jobban szemügyre a természetnek ezt a csodás alkotását.
A mély álom kábulatából fölébredt isteni szikra kitörli szeméből az álmot, és bámulva néz körül. Nem tudja, hol van; a múlt dicsősége és nagysága, hallatlan erőfeszítései és szenvedései, az életek és halálok sorozata, mind-mind elmúlt dolgok, amelyek teljesen kitörlődtek tompult tudatából. Csak áll és vár.
Az Úr Lelke azután kézen fogva vezeti ezt az új csodákra született szellemszikrát felfelé. Gondviselő kegyelmében megalkotta számára a test hajlékát, és amíg ez a hajlék elkészült, a kifejlődés hosszú-hosszú útján minden állomásnak emlékét, a mindenség minden elemét belehelyezte.
Az emberi testben vannak a kőzethez hasonló szilárd részek, mint a csontok és az ásványi anyagok, mint pl. a vas; vannak benne növényi életre emlékeztető részek, mint a hajzat; az egész emberi test az állatvilág vegetatív életét tükrözi vissza: az éteri test azt a legelső állomást mutatja, amely felé a felébredt szellem lépteinek irányulniuk kell; magasabb rendű testei: az asztrál- és a mentáltest azoknak a magasabb rendű világoknak és szféráknak vetületei, amelyekben az ő hátrahagyott királyi vagyona vár reá; a test legmagasabb részén, az agyban székel az Istenből való szikra: a szellem.
Íme, a test, ez a csodálatos produktum, a legalsóbb rendű holt anyagtól kezdve a legmagasabb rendű valóságig a Mindenség összes tényezőit tartalmazza. Miután pedig minden létezőből tartalmaz magában, mindezeken keresztül kapcsolatban van az összes erőrétegekkel, és azokban az erőrétegekben élő összes szellemekkel; kapcsolatban van az alsóbbrendű élet összes egyedeivel, tehát kapcsolatban van az egész világmindenséggel.
Ez a tény magában véve is arra mutat, hogy ha bármit cselekednék is, és ha mégolyan képességek felett rendelkeznék is, amilyenek felett nem rendelkezik, soha örökké ki nem szakíthatja magát ebből a közösségből, mert ezt Isten alkotta meg így.
Ebben a közösségben minden egyes egyénnek, minden élőnek, sőt minden egyes paránynak legfőbb parancsa és törvénye ez: „Egy mindenkiért, és mindenki egyért”.
Több konzekvencia következik ennek az igazságnak megállapításából.
folyt. köv..

UI:

A nagy történet most jelent meg! Nem fogja elhinni ezt a kísérletet!
https://www.youtube.com/watch?v=t4gIvNWoDrA

[Karsay1958]

A törvény hatalma 1/2

Egyleti ülésünkből Pál beszélő médium útján.

Bevezetésként: Pál médium által egy mélyen bukott, javulásra kép¬telen szellem jelentkezett, aki élete folyamán az egyik bűnt a másik után követte el. Minden bajt és szenvedést, amely törvénytelensége során keletkezett, másokra zúdított s mindezeket „problémákul” te¬kintvén, velük törődni sem akart. Sehogy sem volt felvilágosítható, míg végre szellemileg megkötözték s kényszerítették elmondani élettörté¬netét, mely előzményül szolgált az utána következő tanító szellem alábbi megnyilatkozásának:
Kedves testvéreim! Íme, egy azok közül a szegény, mélyen bukott szellemtestvéreink közül, akiknek még a földi élet körülményei sem képeznek elég, kényszert arra, hogy lefelé haladó útjuktól visszafor¬duljanak. Egyike azoknak, kik még nem hajlandók megkezdeni a munkát. Azt a munkát, amely minden ember és emberszellem számára elő van írva: a kiegyenlítésnek, a jóvátételnek és a felfelé való hala¬dásnak munkáját, a boldogságért, a jövő üdvösségért való mun¬kát.

Azonban a földi élet és a föld, amelyen élünk, elég közel van az utolsó állomáshoz a bukásban arra nézve, hogy a jóságos Atya, ki minden gyermekének érdekét szívén viseli, minden eszközt munká¬ba szólítson arra, hogy bukó gyermekeit útjukban megállítsa és visszafordulásra kényszerítse.
Akit az ő jósága és szeretete nem vonz, azt a törvény korbácsa fogja visszafordítani, s akik még ennek is ellenállnak, azok kénytelenek lesznek hosszú időn keresztül mint tehetetlen bábok, a természettörvény alá rendelve élni, hogy megpu¬huljanak és megérjenek arra, hogy a munkának kezdetét, az ábécé¬jét, ha még meg nem értik is, de tanulni megkezdjék. Ez a szegény testvérünk, ki hosszú időkön keresztül mélységes szellemi álomban fog aludni, olyan szellemi álamban, mely kínosabb minden ébren¬létnél, végre felébred, de csak azért, hogy újból vágyakozzék az álom után, amely korántsem pihentető álom lesz, hanem a szellem és lélek energiájának lassú felmorzsolása, olyan álom, amilyet bizonyára mindegyiktek álmodott már, hogy a leggondterhesebb, a legsúlyosabb ébrenlét is megváltásnak tetszett számotokra hozzá képest és amelyből magatok ráztátok fel magatokat, csak hogy megszűnjék az az álom.

Ilyen álmot fog ő még végigaludni hosszú-hosszú időn keresztül mindaddig, míg ez a nagyon ellentétes energia lelkében elfogy, amikor a kegyelem szózata felébreszti őt itt a szellemvilágban, de nem pihe¬nésre és nem enyhülésre, hanem új küzdelmekre ezekkel a rémekkel szemben, amelyeket az ő életének törvénytelen érzései, gondolatai és tettei hívtak életre. És csak akkor, mikor ideát, ebben a világban telje¬sen kimerítette az ő ellentétes erőit, fog részesülni abban a kegyelem¬ben, hogy még egyszer leszállhasson a földre, a lehető legkedvezőt¬lenebb körülmények között: koldus sorban, nyomorék testben, mint idióta.

Elfecsérelte összes erőit a földi élet örömeire, nem maradt szelle¬me, lelke számára elegendő erő ahhoz, hogy földi testében, mint vilá¬gosan gondolkodó ember élhessen. De akkor is, amikor mint ilyen nyomorék és félkegyelmű fog élni az emberek között, itt-ott lesznek neki világos pillanatai, és ezekre a világos pillanatokra koncentrálódik majd az ő egész szenvedése, abban az egyetlen problémában csúcso¬sodva ki, hogy miért kell neki így és miért kell a többi embereknek jól, kellemesen, szépségben és kedvező viszonyok között élni-e? De mert semmiféle eszköze, sem szellemi, sem lelki, sem értelmi, sem testi, sem anyagi képessége nem lesz arra, hogy helyzetén változtatni vagy csak enyhíteni is tudjon, így a törvénynek módjában lesz a bűnhődésnek egy jelentékeny százalékát lerovatni vele, hogy azután egy következő életben egészen kicsiny, jelentéktelen problémákat, - ame¬lyeket a mindennapi földi élet felvet - kapjon megoldásra és akkor már egy belső kényszer ösztönözze őt arra, hogy azoknak megoldásához tényleg hozzá is fogjon.
Mert kedves embertestvéreim, ha jól szemügyre vesszük, ez az egész földi élet sem egyéb, mint problémáknak összessége. Min¬denkinek az életében úgyszólván napról-napra, egymásnak adva a kilincset, jelentkeznek a megoldandó problémák; néha egész kicsi¬nyek, amelyeket könnyűszerrel megold, néha pedig súlyosak és na¬gyok, olyanok, amelyek fordulópontokat képeznek életében. Nem mások ezek, mint az élet fonalán az ember vagy emberszellem törvénytelen gondolatai, érzései és tettei által kötött csomók, ame¬lyek az egyik életből a másikba áthúzódnak. És aki azokat megol¬dani nem meri, vagy nem vesz hozzá elegendő erőt és időt, miután a megoldások a végtelenségig nem húzódhatnak: az egy következő életében ugyanazokkal a csomókkal, talán sokkal súlyosabb kö¬rülmények között találja magát szemben, mert egyszer egész bizo¬nyosan őneki magának kell azokat megoldania.
Ebből a szempontból vizsgálva az életet és az embereket, akik ben¬ne élnek, három főkategóriát különböztethetünk meg.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A törvény hatalma 2/2

Egyleti ülésünkből Pál beszélő médium útján.

Ebből a szempontból vizsgálva az életet és az embereket, akik ben¬ne élnek, három főkategóriát különböztethetünk meg:
Az egyik, melynek példáját most láttátok a szemetek előtt. Csak semmi gond, csak semmi vesződség, csak semmi, ami kellemetlenség¬gel és fájdalommal jár; az élet arra való, hogy élvezzünk; az életet, ha Isten adta, bizonyára azért adta, hogy annak örömét kihasználjuk. De legtöbben nem is törődnek azzal, hogy az Isten adta-e az életet, vagy hogy van-e az életnek előzménye vagy következménye, egy¬szerűen a rendelkezésre álló örömöket fenékig ürítik. Az ered¬ményt itt láttátok.
A második főkategória az egyszerű kötelességtudó emberek kate¬góriája. Ők sem tudják és talán nem is törődnek azzal, hogy ezeket a csomókat ki és miért kötötte az életük fonalára; ők nem is tekintik ezeket problémáknak, nem törik a fejüket azon, hogy a mindennapi élet előírása lerázható volna-e a vállukról, vagy sem, és nem morfon¬díroznak azon, miért van nekik és miért nincs másoknak ugyanaz a teher a vállán, hanem nekilátnak a kötelesség teljesítésének és estig, ameddig a jó Isten által adott napfény ragyog, végzik kötelességüket családjukkal szemben, végzik az ő foglalkozási körükben, embertársa¬ikkal szemben, néha jól, máskor rosszul; egyszer sikerül a csomót megoldaniuk, máskor nem sikerül. Amikor aztán átjönnek ide, meglepetéssel tapasztalják, hogy az az életfonál, amelyet kezükben tartva haladtak végig az élet tekervényes utjain, most, amikor erre a végső állomásra megérkeztek, olyan simává lett, nem törik fel kezüket a durva csomók, mert azok valahogyan, maguk sem tudják hogyan; megoldódtak. És hamarosan tudatára jutnak, hogy azokat a csomókat valamikor régen ők maguk bogozták össze, nekik kellett tehát azokat feloldaniuk is. És most egyszerűen azt mondják: Lám, milyen jó az Isten, hogy nekem módot és al-kalmat adott az általami megoldásra.
A harmadik kategória - fájdalom - nagyon kevés emberből áll. Ezek talán szintén nem tudják, hogy múlt van a hátuk mögött, hogy a múlt erre az életre problémákat termelt és csomókat kötött az ő életük fonalán. De a lelkűk oda fel, a Legmagasabbhoz, az Úrhoz, a világos¬ság felé van orientálva és ez az orientálás azt diktálja nekik, hogy igyekezzenek Hozzája hasonlók lenni nem érzik a problé¬máikat úgy, mint valami kötelesség terhét a vállukon, hanem úgy tűnik fel előttük minden, ami rájuk nehezedik, mint kegyelmi szolgálat, amellyel tartoznak az ő Uruknak és parancsolójuknak. Mindenért, amit az ő családjukért, embertársaikért, hivatásukért tesznek, térden adnak hálát az ő Uruknak e szolgálat végezhetéséért.
Amikor pedig átkerülnek ide, ebbe a másvilágba, mint nyitott könyv áll előttük múltjuk, jövőjük, jelenük és boldogan látják, hogy a földi iskolából már kinőttek. Az Úr nekik a végbizonyítványt kiad¬ja, ide nekik visszatérniük tanulás végett már nem kell, mert ha tanulni akarnak magasabb világok, magasabb szférák nyílnak meg számukra. Ha pedig mégis visszatérnek ide, csak mint tanítók jönnek példamutatóként.
De kedves testvéreim, ne értsetek félre! A tanító név sokakra al¬kalmazható. Akik azonban úgy jönnek ide, hogy kijárták a fent mon¬dott iskolát, életükkel tesznek tanúságot az Úr parancsáról, vagyis: valaki arcul üt jobbról, fordítsd a másik orcádat is; imádkozzál azo¬kért, akik téged üldöznek és jót tégy azzal, aki téged bántalmaz; aki közületek első akar lenni, legyen olyan, mint az utolsó, legyen szol¬gája a többieknek.
Aki tehát ilyenként száll le a földre tanítani, az nem fog feltűnni az emberek között, az lesz a hullámtörő, az lesz a szírt, amelyen a körü¬lötte levő emberek alantas szenvedélyei megtörnek; ő lesz az, aki szenved és a körülötte levők lesznek azok, akik őt gyötrik és szenvedtetik; ő lesz az, aki némán és hangos szó nélkül éli le életét. De amikor eltávozik innen, azoknak a keményszívű embereknek szeméből, akik őt kínozták, életükben először buggyan ki a könnyük, mert megtanulták az élő példából, mi az az igazi krisztusi, áldozatos szeretet: csakis szolgálat, áldozat, szenvedés azért, hogy más emberek boldogulhassa¬nak.
Az idők a beteljesedés felé közelednek és a földre utalt szellemek gyorsabb haladásra kényszeríttetnek. Az Úr minden néven nevezendő eszközt kezébe akar adni az ő tudatlan, gyámoltalan, önfejű gyerme¬kének, hogy haladásukat minél gyorsabbá tegye, hogy az alacsonyabb kategóriákból minél többen kerüljenek magasabbakba. Új iskolákat alapított a földön, hogy a mindig okot kereső emberek megtudják, már éltek a földön, mégpedig törvénytelenül, és most ezeknek a törvénytelenségeknek szomorú, gyászos következményeit kell itt kiegyenlíteniük, mert csak így kerülhetnek magasabb szellemi kategóriába. Ilyen iskola ez a mi iskolánk is.
Oh, ha mindannyian átéreznétek, megértenétek, mit jelent tanulóknak lehetni az Úr Jézus iskolájának. Leborulva így fohászkodnátok fel; „ Uram-Krisztusom, hogyan adjak neked hálát ebbe az iskolába járha¬tásért, ahol megtudhatom azt, amit nem tudnak annyi ezren és ezren. Vagyis azt, hogy már éltem e földön és hogy minden fájdalmam, meg¬próbáltatásom egyedüli oka csak én vagyok és ezzel megkönnyítetted nekem a terhek viselését, hiszen tudhatom, a te szemed őrködik mindig felettem és kézen fogva vezetsz, irányítod lépteimet, hogy lábam kőbe ne üssem. Mit adhatnék én szegény neked mindezért?! Talán azt, hogy ide hozom lelkem legjobb erőit, mert ide még nálamnál is szegényebb testvérek jönnek, akik segedelemre, vigaszra, bátorításra és részvétre szorulnak. Kívül hagyom hát minden világi gondolatomat, problémá¬mat, örömömet, fájdalmamat, és úgy akarok belépni ide, mint a Te templomodba, ahol a te szemed rajtam és azokon függ, akik világos¬ságért sereglenek ide. Oh, adj nekem erőt ehhez Uram-Krisztusom, hogy méltó legyek a te iskoládba járásra. Ámen. /ÉV. 1928/3. sz./
Forrás: Égi világosság 2008-4


Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A természettörvény hatalma
Részlet szabadon a Névtelen Szellem „A maradékokhoz” című könyvéből
Azért használta az Úr a természetből vett hasonlatokat, hogy azt a legegyszerűbb tudású lélek is megértse és a legnagyobb tudós sem talál jobb szemléltetőbb példát, mint a hamisítatlan természetet. Bölcselkedhetik a világ a maga nagyot akarásával, de nagyobbat, mélyebbet és igazabbat nem tud mondani, ami az emberi lelket közelebb viheti a boldogsághoz.
A természet igazságát nem tudja senki sem megcáfolni, sem valami mással helyettesíteni, mert az ember maga is tévelyeg és csak rosszat, a lelki fejlődést hátráltató, az életet megnehezítő, sőt az elviselhetetlenségig gyötrelmessé tévő elgondolásokat hoz a világ és az emberiség fejlődési útjába, amivel csak pusztulást és romlást hoz eredményképpen. A természet, bár látszólag lassan forogja le az emberi befolyásokat és későn adja meg a feleletet az ember tévedéseire, de nem felejt és nem téveszti el a maga feleletét megadni.
A természet az emberi lélek hű tükörképe, nemcsak a test nélküli életben, hanem a Földön is. Mindent visszatükröz a maga áldásos, vagy nem kívánatos eredményeivel, amit az ember tudatlanul, vagy akaratával belehint. Minden cselekedet, akár szándékosan, akár felületességből, vagy tudatlanságból megvalósul a történések világában, azt a természettörvény, mint az elvetett magot, életre kelti és annak idején a magvető életében előhozza, mint eredményt, és kényszeríti annak elfogyasztására, vagyis feldolgozására.
Boldog ember az, aki az ő cselekedeteinek eredményeivel még ugyanazon földi életében szembetalálkozik, mert ha a megátalkodottság teljesen úrrá nem lett a lelkén, eszébe jutnak mindazok a bűnök és tévelygéseiből kifolyó helytelenségek, amelyek miatt sorsában az ítéletszerű szenvedtető eredmények felsorakoznak. Ugyanis bűneit, tévelygéseit megbánva, akkor még valamit kiigazíthat. A rossz helyett jóval fizethet. Gőgjét levetve, megalázkodhat és tévedéseit beismerve, az igaz és helyes útra léphet, és ha van idő rá, azon haladva még eredményeket is érhet el. De sajnos az ember nehezen ismeri be felebarátja előtt tévedését, főképpen, ha annak külseje valamely formában a jóhoz hasonlatos. Azért súlyosodik az emberiség felett mindig közelebbről az az ítéletszerű végzet felhője, amelyet, ha kioldanak a természetet irányító égi kezek, akkor elmossa a vihar a bűnöket és tévelygéseket, de vele együtt a kultúrájára büszke emberiség nagy részét is.
Hogy hol kezdődik el az ítélet - azt senki sem tudhatja, még a mennyei angyalok sem, mert csak egy kicsiny, láthatatlan parány az, ami talán ma még semminek látszó voltával elkerüli az emberek figyelmét, és vígan készülnek a holnapi nap eredményeire és - ez a holnap már nem létezik a részükre, az már nem az övék, hanem az örökkévalóság törvényéé... A bűn megrövidíti a kegyelem hosszútűrését, a gonoszság elébe siet végzetének és az elbizakodott ember bezárja magát az égő házba, hogy senki meg ne menthesse. Nem akarattal cselekszi ezt, hanem tudatlanságból és hitetlenségből, mert tévelygő természetével nem képes elhinni azt, hogy ő nem látja a veszedelem viharának közeledését. Önmagában bízik, saját tudományos eredményeiben, találmányaiban és éppen ez a bizalma csalja meg őt, mert nem tekint ki az őstermészetbe, a természet védekező készülődéseire, hánykódásaira. Akik azonban az Úrra néznek és látják a vihar közeledését, igyekeznek védett helyre sietni. Lerakják terheiket és az Isten kegyelmébe burkolózva várják a vihar elvonulását.
A vándormadarak megértik a természet útmutatását. A vadállatok is félik a természet erejét, de a kultúrájában elbizakodott szegény, sokat tanult, sokat kísérletezett és sokat tudó ember lelke érzéketlen a természet törvényével szemben, mert nem tudja és nem hiszi azt, hogy a látható természetet a láthatatlan szellemi törvények igazgatják. Az idő halad előre, magával viszik azokat az okokat, melyekre nem figyelt és nem figyel a Föld embere, de meghozza az okozatokat, melyekkel szemben készületlenek a legnagyobb tudósok is a Földön.
Akik hittel tekintenek előre a jövendőbe, igyekezzenek olyan cselekedeteket elvetni, melyek, ha kikelnek, védelmet tudnak nyújtani a nagy viharban is, mert a halál nem védi meg a Földhöz tartozó szellemi szférákat sem a veszedelemtől, mert ott is ugyanaz a tomboló vihar száguld keresztül, mint a Földön. Az Úr védelmet nyújtó kegyelme új eget és új földet teremt azoknak részére, akik hittek és hitük szerint cselekedtek, úgy ahogyan azt az Ő Megváltójuk megparancsolta az Ő utolsó vacsoráján az elbúcsúzásában „Szeressétek egymást!” Ne cselekedjetek hamisságot és gonoszságot egymás ellen, de a világ ellen se! Mert a természettörvény számon kéri a világ cselekedeteit és azok szerint ítéltetnek meg a pogányok is, amint az ő cselekedeteiket is feljegyezte a természettörvény. Isten veletek!
Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

AZ ÖRÖKÉLET ÚTJA 4.rész

Én csak gondolatokat akarok ébreszteni bennetek; ti következtessetek tovább. Ha mentális és asztrális képességeitekkel belekapcsolódtok azokba az eszmékbe és igazságokba, amelyeket tőlünk vesztek át, akkor azok megrögződnek a lelketekben, kitörölhetetlen nyomokat hagynak ott, amelyek arra serkentenek benneteket, hogy a hallottak felett napirendre ne térjetek.
Lássuk tehát a konzekvenciákat.
Megállapítottuk, hogy az ember a maga lelki és testi berendezettségében elválaszthatatlanul össze van kötve mindazokkal az erőrétegekkel, amelyek ezt a világot át- meg átjárják, amely erőrétegeket maga az ember is segített létrehozni leszállása közben.

Csakhogy ezek az erők nem üres mechanikai erők, hanem magukban hordják azokat az eszméket, gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyek a szellemeket akkor fűtötték, amikor ezeket az erőket kibocsátották magukból. Ezek az erőáramok pedig folytonos kapcsolatban lévén az emberlélekkel, s mikor ezek rajta keresztüláramlanak, akkor gondolatokat és érzéseket korbácsolnak fel, vagy nyomnak el benne; egyszer fölemelik mennyei magasságokig, máskor lesújtják pokoli mélységekbe; a szellemi szikra pedig olyan ebben az áradatban, mint pehely a tomboló vihar közepette, mint egy fövényszem a zúgó tengerárban. Ha az Úr Lelke nem lebegne felette, ha a Szentlélek nem vezetné kézen fogva, soha-örökké egyetlen lépést sem tehetne előre, hanem vissza kellene hanyatlania abba a sírba, amelyből éppen kiemelkedett.
Ezért van, hogy az ember ma könnyek közt imádja Istenét, és csordultig van a szíve hálával az Isten jóságáért, és át szeretné magát adni egészen Istennek; holnap pedig egy sötét szobában szennyes bűnöknek áldoz. Ma a hazájáért, vagy a családjáért odaadja az életét, ha kell; holnap talán a leghitványabb árulója lesz a legszentebb eszméknek. Ma angyalnak nevezi szerelme tárgyát, és valóban az életét teszi kockára, ha arról van szó, hogy őt megvédelmezze, holnap ő gyilkolja meg, mert a szívében egy vad szenvedély, talán a féltékenység démona ébredt fel. Ma a saját testéről adja oda a szűkölködőnek a ruhát, és holnap kiveszi a falatot a másik ember szájából, mert éppen olyan érzések uralják.
Ugyanaz az ember ma csillog az emberek előtt szellemességével, bölcsességével; holnap a legegyszerűbb dolog előtt úgy áll, mint egy tudatlan gyermek.
Sőt, amikor már az ember a test hajlékában sokat munkálkodott, amikor már bizonyos mennyiségű világosságra is szert tett, amikor már valami halvány sejtelme van arról, hogy ki ő, és merre van az út, amelyen haladnia kell, még akkor is úgy van, hogy az egyik oldala ragyogó és világos, a másik oldala sötét és szégyenletes.
A ti történelmetekben vannak nem mindennapi egyéniségek. Neveket nem nevezek meg, csak az eszközöm lelkéből olvasom le a fényképeiket. Az egyik csodálatos művészettel magasrendű zenét adott a földnek, amelyhez hasonlítható alig van más. Magas világokból, azoknak öröméből, verőfényéből, üdítő tisztaságából hozta le a zene harmóniáját, és ajándékozta meg vele az embereket. Ő maga pedig lobbanékony, fékezhetetlen, akár ölésre kész temperamentumú és természetű egyéniség volt.
A másik színekben és formákban alkotott az emberi társadalom számára olyat, amire sok évszázad távlatán keresztül is bámulva tekint a ma embere, de ő maga gőgös kalandor volt.
A harmadik igazi krisztusi érzelmeket tudott megrögzíteni a toll művészetével, s megdobogtatta az emberek szívét, amellett házi zsarnok, könyörtelen, szívtelen, rideg ember tudott lenni.
Ismét másik, nagy művésznek nevezett egyéniség jószívű, aki mindenkin segített a végsőkig, és amellett feslett életet élt.
Az utókor nagyon okosan, nagyon helyesen és bölcsen nem emlékezik meg az árnyoldalról, de megemlékezik a ragyogásról, amelyet az ilyen lelkek a földre hoztak.
Mert hiszen ezek a szellemek fejlettek voltak, ezek a szellemek már azt a testi burkot, azt a testi hajlékot, amelybe őket Isten - a halál álmából előszólítván - elhelyezte, átfinomították annyira, hogy a magasabb rendű világok csillogását, ragyogását, szépségét, igazságát és őrömét át tudták venni, és át tudták adni annak a világnak, amely szürke, hétköznapi emberekből áll, hogy azok is gazdagítsák vele a lelküket.

A hálás utókor - ahogy mondani szokták - nagyon jól cselekszik, amikor nem vesz tudomást azokról a gyarlóságokról, amelyek az alsóbb rendű erőrétegek hatásaiként kiütköztek ezeken a fejlettebb egyéniségeken, hanem örül annak a magasztosnak, annak a szépnek, annak az igazi értéknek, amelyet azok neki lehoztak.
Ti magatok is így vagytok egytől-egyig, embertestvéreim. Mindegyikőtök lelkében vannak ragyogó felületek. Az egyik lelkében az egyik felület, a másik lelkében a másik felület ver vissza igazságokat, fényeket, a többi rész pedig homályos, sötét, sőt egy rész egészen az alsóbbrendű világ erőinek hatása alatt áll.

Embertestvéreim, azt mondom nektek, ti tegyetek úgy már a jelenben is, mint az úgynevezett hálás utókor a múlt embereivel: egymásban csak azt lássátok, ami ragyog, ami szép, ami jó, ami igaz, ami boldogító. Nem azért, hogy azt neki szemébe mondjátok, mert a hízelgés nagyon közönséges és nagyon alsórendű cselekedet, hanem azért, hogy szerethessétek őt; azért, hogy azon a nyitott résen keresztül a ti szeretetetek behatolhasson az ő lelkébe. És ne vegyétek rajta észre azt, ami sötét, vagy árnyékos. Tudja ő azt, hiszen azért .jár ebbe az iskolába; tudja, és szenved miatta.
Mert ne gondoljátok, hogy az igazmondás abban áll, hogy valakinek a fekélyes testrészéről lerántsátok a ruhát, ami azt eltakarja a többiek szeme elől. Ez nem igazság, ez durvaság, ez kíméletlenség.
Az igazságos ember azzal mutatja meg, hogy szereti az igazságot, hogy helyt mer állni az igazság mellett akkor is, amikor az kockázattal jár; az igazságos ember nem átallja bevallani a maga fogyatékosságát, de nem pellengérezi ki a másik fogyatékosságát. Az igazságszerető ember nem tolja fel magát bíróul a hozzá hasonló gyenge lélekkel szemben, mert arra gondol, hogy neki talán még sokkal nagyobb oka van egy és más dolog miatt szégyenkeznie, mint annak, akit éppen megróni akar.
Aki ilyen iskolába jár, az tudja, hogy az ő lelkén hol vannak foltok, fekélyek, hol van rajta javítanivaló; és ha valaki azokat a fekélyeket, azokat a sebeket piszkálgatja, csak fájdalmat okoz, és késlelteti a gyógyulást, mert a sebeket békében kell hagyni, s azok ápolását és gondozását rá kell bízni arra magára, aki azok miatt szenved.

folyt.köv..
UI:
"Egy erőszakos kisebbség akarja meghatározni a főtörvényt" | Van másik út 1.
rész
https://www.youtube.com/watch?v=yb-4epDUYQc

[Karsay1958]

Egy szenvedő lélek halál utáni közlése.

Nagyon sok törvénytelenséget követtem el, hisz tele vagyok ki nem egyenlített számlákkal, lelki sebekkel, amelyek égnek és égetnek és akárhogy próbálok szabadulni tőlük, nem sikerül.
Szinte teljes egészében csak az anyagnak éltem. Komoly anyagi terveim voltak, sok pénzt forgattam. Isten szeretete azért szólított vissza, hogy megálljt parancsoljon további süllyedésemnek. Amilyen gazdag voltam a földön, olyan szegény vagyok ideát. Törvénytelenségeket is követtem el, csak azért, hogy megtudjam valósítani anyagi álmaimat. Földi paradicsomot akartam létrehozni magamnak és ezt jogosnak éreztem az élettől. Míg én dőzsöltem, másoknak alig jutott egy kevés ennivalóra. Semmi nem ér semmit ideát, amit az ember nem az Isten Országába való bejutásért tesz. Az anyagi jólét, a gazdagság, nagy teher ideát, főként amit törvénytelen úton szerez magának az ember. Gondjaim voltak a bankokkal is, mert, a pénz körül forgott minden. Családomat is bele sodortam ezekbe a dolgokba. sajnos semmit sem tudok jóvátenni és ha újból a földön élnék, talán akkor sem tennék másként. Pedig bűneim, amelyeket a földön elkövettem, még mindig itt keringenek körülöttem és bennem. Úgy élem őket meg képekben, mint a valóságban, csak most azonnal jön a visszahatás. Ezek a lelki égések tisztítják ki a lelkemből a bűneim következményeit és bűnbánatra kényszerítenek. Nagy lelki marásokat idéz elő a törvény megszegése, vagy más szóval a hűtlenség. A keretet ne lépje át senki, mert minden egyes félrelépésnek következményei vannak ideát.
A munkám során sok esetben azt „sugallták” hogy az embereket Istentől el felé tereljük. Ez is következményeket vont maga után. De annakidején istentelen volt az egész társadalom és nagy problémák voltak. A mi munkánk egyfajta elterelő hadművelet volt arra nézve, hogy az emberek ne lássák meg a valóságot, hanem egyfajta „álomvilágban” éljenek. Mi ezt tettük pénzért, de tehetség kellett hozzá. De nem mindegy az, hogy mire használja fel az ember a tehetségét és a hírnevet. A hírnév, ha nem Istenben alakult ki, itt az ellenkezőjét nyújtja az embernek, illetve a testétől megvált embernek, mert itt igazság van, nem lehet manipulálni, nem lehet senkit kijátszani, sem megvesztegetni, ugyanis az igazság világa ez!

Ezért arra kérek mindenkit, aki szeretett a földön, hogy imádkozzanak értem, mert nagy szükségem van rá! Itt már csak az segít, ha enyhületet kap az ember Istentől. Isten nem olyan kegyetlen, mint amilyen én voltam sok esetben.

*- Bánd meg a bűneidet testvérem és Istentől enyhületet fogsz kapni.
- De nem tudok bűnbánatra jutni, mert jogosnak érzek minden cselekedetemet. Csak a következményeiből látom, hogy mit nem tettem jól.
- Kérd Istent, hogy adjon neked erőt a bűnbánatra jutáshoz, ugyanis a kegyelem ereje készen áll téged kiemelni bűneid következményeiből, ha bűnbánó lélekkel közeledsz a kegyelem trónusa felé.
- Mindenható Isten, irgalmazz nekem nyomorult állapotomon és áldd meg a családomat és mindazokat, akiket bármilyen formában is tévútra vezettem, átvertem, kihasználtam, megcsaltam és önös céljaimra felhasználtam. Add, hogy mindenki meg tudjon nekem bocsátani. Hozzám viszont légy irgalmas.
Fényt látok közeledni felém, Aki egy hídon át kivezet ebből az állapotból, a végeláthatalan marcangolások helyéről, szférából és a megbánás, a „vezeklés” és a tisztulás helyére visz. Itt éppen egy fényes alak tanít egy téren a szeretetről, Isten szeretetéről, mely szavak a lelkembe marnak és mély nyomokat képeznek, hogy belém ivódjon az Isten törvényszerűsége, a megbocsátás, amely nélkül soha sem szabadultam volna ki bűneim következményeinek börtönéből.

Mindenkit arra intek, hogy ne hagyja figyelmen kívül azt, hogy felelősségteljes az élet és hogy a tetteknek következményei vannak és azt, hogy van számadás!

*Szellemi vezetés

O.S.
UI:
Érdesség:

A rovás jelrendszer lelke. I. rész Juhász Zsolt előadása https://www.youtube.com/watch?app=deskt ... gWvWHWYFAQ

[Karsay1958]

AZ ÖRÖKÉLET ÚTJA 5.rész

Ezzel kapcsolatban csak mellékesen jegyzek meg egy nagyon rút emberi szokást. Ha ketten-hárman együtt vannak, jólesik nekik, hogy egy jelen nem lévőt becsméreljenek. Szomorú dolog, hogy az ember az emberen, még ha szellemhívő is, csak a kivetnivalót, a fogyatékosságot, a beteg oldalt látja.
Szokjatok le erről, testvéreim, mert ez szégyenletes dolog, mert ez a bűn ölni képes. Aki így cselekszik, az arról tesz bizonyságot, hogy az ő lelkében a világosság még nincs otthon, az még nem tulajdona, nem sajátja, mert különben a másik lelken is a világosságot keresné. A világosság ugyanis a világosságot szereti, ahhoz tapad, ahhoz közeledik.
Azt mondtam, hogy ne bántsátok egymás beteg részét, mert mindenki ismeri a maga betegségét, és mindenki eleget szenved miatta!
Itt álljunk meg egy szóra. Általában az emberi élet, az emberi lét nem az örömök állapota. Embernek lenni annyit jelent, mint szenvedni. Az emberek, de főképp a hívő emberek sokszor felsóhajtanak, hogy "bizony nehéz dolog embernek lenni". Panaszkodnak a szenvedések miatt. Panaszkodnak a másik emberre, aki nekik a szenvedést okozza, a végzet ellen, amely tőlük ezt vagy azt megtagadta, az Isten ellen, aki nem adta meg azt, amit kértek; minden és mindenki ellen, csak önmaguk ellen nem.
Pedig mindenki csak önmagától szenved!
Nézzük meg közelebbről ezt az állítást.
Mondjuk, valaki mélyen megbántott, és benned az indulat úgy felforr, hogy órákig, napokig nem tudsz attól a kínzó állapottól megszabadulni, ami a sértettséggel jár.
Embertestvérem, mi egyéb a sértő szó, mint „csak szó, amely elrepül a légben, a kősziklának pedig nem árt?” Vajon csakugyan az a szó okozta a szenvedést? Nem, hanem a lelkedben élő gőg, amelyet az a szó érintett. Ez a benned lévő rossz szenvedtet téged, nem pedig az a szó, amely csak egy pillanatig tartott csupán, és azután nyomtalanul elveszett a világűrben. A lelkedben meglévő rossz elv szenvedtet, az a szó csak előhívta azt az elvet.
Nézzünk egy másik példát. Szeretsz valakit, és valami oknál fogva - vagy esetleg minden igaz ok nélkül felébred a lelkedben a féltékenység. Kínzó, gyötrő érzés.

Lehet, hogy semmi okod nincs rá; talán csak egy látszat folytán ébredt fel, de még ha van is oka, az az ok rajtad kívül álló dolog, s nem az kínoz, hanem a lelkedben élő rossz. A külső hatás csupán felébresztette a lelkedben a fenevadat: az önzés és érzékiség együttes gonosz érzését; ez az, ami a lelked fenekéről feltolakodott az éned magasabb részébe. hogy gyötörjön és kínozzon. Te hát nem az a külső körülmény, hanem a magad érzése okozta a szenvedést.
Megkárosítottak? Hívő ember vagy, tudod, hogy Az, akinek gondja van a háztetőről leeső verebecskére, kezében tartja a te holnapodat is; miért gyötröd hát magadat azért, mert valaki, vagy valamiféle körülmény megfosztott olyasmitől, amit a mulandó világban magadénak tekintettél? Azért szenvedsz, mert a lelkedben ez az ütközés felébresztette az anyagiasságot, az anyaghoz való tapadtságot, hogy miután az öntudatod magasabb rétege elé került, küzdeni légy kénytelen vele; ez a küzdés pedig szenvedéssel jár. És így van ez a bűnös, hibás lelki természet többi oldalán is.
Nem akarok terjengős lenni, de végső elemzésben még a testi fájdalmak és betegségek is a saját megromlott erőid, nem pedig külső hatások következtében álltak elő, úgyhogy minden szenvedés, ami miatt a testbeöltözött szellem panaszkodik, önmagában találja meg a gyökerét, azaz őbenne van az, ami szenvedteti.
És ennek így is kell lennie. Nézzük meg, hogy miért. A fölemelkedő szellem azért kapta ezt a mindenség minden rétegéből összeállított emberruhát, hogy azon az úton, amelyen alásüllyedt, fokról-fokra fölemelkedhessék.
Beszédem elején mondtam, hogy amint a szellem rétegről-rétegre alásüllyed, minden rétegben visszamaradnak az ő alkotásai. Ezekkel a produktumokkal felfelé haladó útjában találkozik. Mivel ezek az ő lelkéből származtak, tehát ezeknek vele újból egyesülniük kell, hogy egyensúlyi állapotukat visszanyerhessék. Ezeket a szellemnek meg kell tisztítania, hogy egy felsőbb szintre felléphessen, hogy ott megint az ő tisztább erőivel, produktumaival találkozzék.
A szellem tehát emberi formájában az ő legalsóbb rendű produktumaival találkozik, azokkal a bűnös vibrációkkal, azokkal a sátáni természetű alantas erőkkel, amelyeket a legalsó rétegekben hagyott vissza. Ezek az erők szembejönnek vele, hozzátapadnak, s követelik rajta egyensúlyi helyzetüket, megtisztulásukat, mert hiszen ezek az erők az ő volt érzéseivel telítettek. Amint pedig ezek az erők hozzátapadnak, természetesen szenvedtetik őt; szenvedteti az érzékiség, a gőg, a harag, az anyaghoz kötöttség stb. Éppen azért kellett a testbe öltöznie, hogy minderről tudomást szerezzen, hogy ezeket az erőket sátáni tendenciájuktól megtisztítsa, hogy mint visszaszerzett vagyonnal, mint tiszta erőkkel és hatásokkal léphessen fel a következő, magasabb szintre.
Ezen a nehéz úton Isten Lelke, a Szentlélek vezeti az embert előre. "Isten Lelke lebeg a vizek felett": Isten Lelke, a Szentlélek tart fenn rendet ezeknek az erőknek világaiban, és vezeti a haladás útján minden egyes emberhez azokat az erőket, amelyek valaha az övéi voltak, hogy ismét az övéivé legyenek, hogy hozzákapcsolja az azokat megteremtő tulajdonosukhoz.
Így nő ki az emberszellem lassan-lassan a testből. Lassanként átalakítja, megtisztítja az alsóbbrendű erőket, s eközben fokozatosan kifogynak az énjéből azok az erőrészek, amelyek ennek a mindenségnek sátáni, alantas erőivel kapcsolatot létesítenek. Végül elfogy az ember alsóbbrendű természete, lassanként kezdi világosan látni a ragyogó utat, amely előtte áll, és amint ezen az úton előrehalad, mindig könnyebb és könnyebb lesz a dolga, mert a szenvedéses, verejtékes munka után következik a finomabb erőkben, finomabb rétegekben való munkálkodás.
Feljut addig a színvonalig, ahol már tisztább erőket hagyott hátra lefelé haladtában, amelyek már nem igényelnek olyan vért verejtékező munkát és fáradtságot, hogy egészen megtisztulhassanak.
Amint halad felfelé, gazdagsága nőttön-nő; kitágul előtte a látóhatár, és ő tágra nyílt szemmel, dobogó szívvel, örömtől repesve látja feléje özönleni azt az óriási vagyont, amely valaha az övé volt, és amely íme, ismét az övé. Időnként meg kell állania, mert az elmúlt bűnök által megviselt szíve még gyenge, s alig bírja a gyönyört, amely reá özönlik. A régi meredek, keskeny, köves, fáradságos ösvény folyton szélesebb lesz, két oldalt illatos virágok nyílnak. Mind bővebb zuhatagban özönlik ölébe az öröm, a gazdagság, s meg kell időnként állania, mert ahová a szeme tekint, minden virágon, minden fűszálon, minden ragyogó harmatcseppben Isten arculatát látja visszatükröződni, és szívét az üdvösség előíze reszketteti meg.
A vért verejtékeztető út végül diadalútra válik. Már látja a mennyei kapukat, már látja a kapukból kisugározni a menny ragyogását, és le kell borulnia, mert eléje jön a mennyei Atya, gyűrűt húz az ujjára, ragyogó palástot tesz a vállára, és bevezeti őt mennyei örökségébe.

folyt. köv..

UI:
Győzelem a családi problémákban - ingyenes hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=lZX1Nv_tM9g

[Karsay1958]

A titokzatos jövő - Felvezetés
Zita médium által 2009. november 15.

A jövő titokzatos és ismeretlen az ember előtt. Szeretné a saját és általában az emberiség jövőjét is ismerni, de ez lehetetlen, mert a jövő titokzatos és kiismerhetetlen. A jövő mind az ember, mind a földi világ részére leszögezhetetlen, azaz nem lehet biztosra megmondani, legfeljebb csak sejteni lehet.
Az ember mindent megpróbálna és elkövetne, hogy tisztába jöjjön legalább a saját jövőjével. Egyeseknek különösen a népjóléti társadalmakban van jövőképe, a földi világ más területein viszont annyira nehézzé, elviselhetetlenné, szomorúvá és bizonytalanná vált az élet, hogy az ott élőknek már jövőképük sincs. Nem mintha szükséges lenne a jövőt ismerni, de fontos lenne az, hogy reménykedni tudjon egy szebb és boldogabb jövőben, hogy ezzel a reménnyel a jelen munkáját, legalább részben, képes legyen helyesen elvégezni. Ha azonban valakitől elveszik a jövőképét, annak elveszik a reménységét is abban, hogy ha most nehézségeken megy is keresztül, de majd a közeljövőben, vagy esetleg a távolabbiban ebből a helyzetből kiszabadulhat, élete jobbra fordulhat. Ugyanis ez a reménység adna erőt neki ahhoz, hogy a jelen nehézségeit elviselje és a sok fáradtsággal járó munkát elvégezze.
Vannak, akik jóslatokban bíznak, de az ilyen emberek sem képesek a valóságos jövőt látni. Mindenki szeretné, hogy a jövője boldogabb, békésebb, nyugodtabb legyen, hogy betegségeitől, nehézségeitől, félelmeitől megszabadulhatna és egy rózsásabb jövő várna rá. Én azonban azt mondom, hogy a jövőt csak úgy lehet biztonságosabbá, és szebbé tenni, ha az ember betölti az isteni parancsolatokat és hajlandó a jelenben a munkáját becsületesen és apró részleteiben is elvégezni.
Sokan, mivel számukra a jövő bizonytalan, a múlthoz fordulnak erőforrásként. Nem egészen megfelelő módon keresik gyökereiket, és ha tudomásuk lesz róla, akkor elmúlt földi életeiket is ismerni akarják. A földi ember múltja azonban okkal és céllal van lezárva az ember előtt, mégpedig azért, hogy a jelen munkájában és feladatának elvégzésében ne zavarja. Ugyanis, ha a múlt életének eseményeivel és történéseivel az ember tisztába jönne, akkor ezekre a történtekre próbálna építkezni, azaz ami tetszetős lenne a számára, azt visszasírná és dicsekedne vele, ami kényelmetlen, fájdalmas vagy szégyenteljes volt, azt pedig kizárná gondolatvilágából, és így ismeretét nem arra használná fel, hogy amit a múltban helytelenül cselekedett és elrontott, azt a jelenben kijavítsa és a maga lelki fejlődése érdekében átalakítsa. Ezért tehát nincs sok értelme az elmúlt életek visszapergetésének, illetve annak alaposabb megismerésének.
Legtöbbször mindaz, amit az ember a múltról tudni vél, csak képzelgés; elképzeli, hogy és mint élhetett, és abban többnyire a maga előnyös oldalát akarja látni és kidomborítani. Abban a tudatban tetszeleg önmaga előtt, hogy a történelemből mindenki által ismert nevekhez vagy hősökhöz kösse a maga múltját. Ez azonban nem így van, nem ilyen egyszerű. Ugyanis általában egy elrontott földi élet után nem egy, hanem több olyan földi élet következik, amelyben ennek az elrontott életnek következményeit kell feldolgoznia az embernek. A legtöbb ember ugyan szeretné a következményeket kikerülni vagy másokra hárítani, de ez nem lehetséges, mert mint mondottam, a lelki javulás nehéz munkáját mindenkinek magának kell elvégeznie. Több élet alatt kell fáradoznia azon, hogy amit egy életben elrontott, - legyen az életmód, vagy emberi kapcsolatok - azt helyre hozza.
összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A titokzatos jövő
Adai közlés – “Romboljátok le a templomot”
Az idő közel van - már az ajtó előtt állok
Hű fénykép a földi életről
Egy apáca megnyilatkozása
HANG - Megalázottnak érzem magam
Beszéd és hallgatás
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqt5m7R ... Q?e=ny2B7R
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=q_eP3kv9hjc&t=608s
Jelenések 71. – Próféciák a mai Európáról - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=Hmx2QgVb9vE&t=203s
Jelenések 72. – Kifutni Babilonból - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=lFXgvQkvdeQ
Szférák a Föld és Nap között VII. Rész – Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=VHfotDK ... 73UJiEwZys
Manna a hit táplálásához - Hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=28HAsAt8WKQ
Pio atya – Spirituális film

[Karsay1958]

AZ ÖRÖKÉLET ÚTJA 6.rész
Királlyá, egy birodalom fejedelmévé, egy világ szuverénjévé lett; rég letörlődött arcáról a könny, homlokáról a verejték; elmúlt a múltnak még az emlékezése is, mert Isten közelében, az üdvösségben emlékezet többé nincs arra, ami a szellemnek valaha szenvedést okozott. Isten Szentlelkének erejével visszavezette őt Magához, és fiává fogadta, akire ezután sokat akar bízni. (Ezért hagyja ott a jó Pásztor a kilencvenkilenc igazat, és megy el keresni az egy eltévelyedettet, mert az az egy kimondhatatlan nagy érték. Senkinek és semminek látszik az ember és a kicsiny szellem, amilyenek mi vagyunk, de Istennek kimondhatatlanuI drágák vagyunk mindannyian, mert egykor mint a Menny fiai egész világot jelentettünk.)
Közülünk akkor már minden egyes elmehet keresni a századikat, az eltévelyedettet, mert akkor már mindegyikünk a Szentlélek részesévé lett, aki nagy tapasztalatával hathatós segítséget nyújthat azoknak, akik még a halálban szenderegnek, vagy akik a halál álmából már felocsúdtak, és ráléptek a göröngyös, verejtékes, keskeny ösvényre.
Ha Istennek ilyen nagy értéket jelentetek embertestvéreim, akkor miért nézitek ti olyan kicsinynek azt a másikat? Miért nem nézitek abban a másikban azt, aki egyszer a Szentlélek részese és munkása lesz, akit az Atya kimondhatatlanul szeret és mérhetetlenül nagyra értéke1? Ha Isten őt nagyra értékeli, miért nem értékelik őt ti is?
Embertestvéreim, még szeretnék előttetek - akik a mennyei gazdagság várományosai vagytok - egy vigasztaló szempontra rámutatni. Sokan, akiknek érzésvilágát mindenféle gond és baj tartja lenyomva, rezignáltan gondolnak a mérhetetlenül hosszú útra, a képzelettel utol nem érhető időre, ami mindennek a boldogságnak eléréséig még 'hátra van.
Kedves testvéreim! Van egy időpont a haladás útján, amely időponttól fogva ez az út folyton gyorsuló tempóban és folyton csökkenő fáradsággal és szenvedéssel jár, mégpedig olyan szédületesen gyorsuló tempóban, amilyenről nektek ez idő szerint fogalmatok sincs.
Nem az az időtlen idő kell a visszatéréshez, mint amennyi az alásüllyedéshez használódott fel. Mégpedig két oknál fogva nem. Az alásüllyedés ugyanis nagyon lassan történt, mert az Úr az ő Szentlelkével folyton-folyvást tartotta vissza a hűtlen fiakat, s állandóan vonta vissza Magához őket. Ez az alásüllyedésüket nagyon meglassította és hosszúra nyújtotta.
Ennek hatása alatt sokan az első hibás lépés megtétele után vissza is fordultak.
A felfelé való haladás alkalmával a Szentlélek ereje szintén folyton vonja, húzza az Atyához a szellemeket, és minél közelebb vannak a mennyhez, annál nagyobb és erősebb ennek a vonzásnak hatása. Ebből következik az is, hogy ha valaki az erőkből egyetlen holt parányt élővé tesz megtérése és szorgalma által, az az egyetlen élővé tett parány száz más parányt tesz élővé a holt parányok közül. E közül a száz közül minden egyes újabb százat, és így tovább; tehát tízezres és milliós arányban növekszik a felfelé emelkedés lehetősége és gyorsasága. Valaki a hit erejével és az Isten iránt való szeretetével egyetlen parányt fölemel az alsóbb szintről a magasabbra, az a parány száz más parányt emel egy szinttel magasabbra, és minden egyes újból százat.
Ez az isteni hatványozódás olyan szédületes, boldogító, elgondolhatatlan gyors haladást biztosít annak, aki egyszer a haladás útjára lépett, hogy már ennek az elgondolásnak is meg kell százszoroznia a reménységeteket, ezerszeressé tennie az örömötöket és végtelenné növelnie Isten iránt való szereteteteket.
Ez az időpont pedig a megtérés időpontja.
A megtérés bámulatos, csodás titok. Mindegy, ki milyen oknál fogva tért meg. Az egyik embert egy koporsó fordította vissza az útján, a másikat Istennek egy áldása, a harmadikat talán egy szó, amelyet az úgynevezett véletlen vitt a füléhez. Mindegy. A lélekben egyszerre olyan misztikus változás történik, amelynek csodás mélységét csak egyedül az Isten ismeri. Mert aki még egy pillanattal azelőtt a sátáni erők eszköze volt, és gyarapította a kárhozat és sötétség hatalmát a földön, az egy pillanattal később az isteni jó mellé áll, és magával ezzel a megfordulásával rést nyit azon a sötétségen, amelyben addig élt.
Tehát, aki megtér, az rést nyit az Isten Lelkének, az beengedi az Isten Lelkét a saját lelkivilágába, és attól fogva már csak egy dologra van szüksége: legyen engedelmes. A Szentlélek attól fogva egyenes úton vezeti. Ne ő akarjon utakat és módokat találni az üdvösségének elérésére, hanem bízza magát Istenre.
Ez az engedelmesség azt jelenti, hogy ismerje el és szeresse Istent, adja át a szívét egészen Neki, mert "akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál." Akik Istent szeretik, azokat Isten az ő bölcsessége szerint a legrövidebb úton vezeti.
Térjetek hát meg, és szeressétek Istent, hogy minden hasznotokra váljék; teljék meg a szívetek-lelketek a reménységnek azzal a verőfényével, amelynek világánál biztosan meglátjátok a ragyogó és világos utat, amelynek végén a mennyei kapuk kitárulnak előttetek.
Legyen a mi Krisztusunk a ti örök ideálotok, akire ha a tekinteteteket függesztitek, könnyű lesz Istent szeretnetek, mert Ő „annyira szeretett minket, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valakik Benne hisznek, el ne vesszenek, hanem örök életük legyen."
Ebben az örökéletben gazdagok, hatalmasak és boldogok lesztek. Ennek a boldogságnak a legnagyobb és leghatalmasabb tényezője az lesz, hogy az Isten használható eszközeinek fog tudni és ismerni titeket.
Legyen az ő áldása rajtatok. Szentlelkének ereje hassa át a lelketeket, hogy akik ma kicsinyek vagytok, nagyokká lehessetek, akik ma sírtok, majd örvendezzetek, akik ma szenvedtek, az üdvösség örömében lássátok viszont egymást és mindazokat, akiket szerettetek, és mindezek felett a ti Uratokat és Mestereteket, akinek a neve legyen áldott mindörökké!
Forrás: Az utolsó óra munkásaihoz (Pál médium útján)

UI:

Fejlődünk, amíg nem érkezik meg a Mester?
https://faklyaradio.hu/news/fejlodunk-a ... V_usKX3xs8