Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

A természetről szellemi szemekkel
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből
Befejezni nem lehet semmit ezen a világon. Aki azt hiszi, hogy valamit jól befejezett, az nagyon téved, mert a befejezésnek itt nincs sem ideje, sem tere. Itt a földi világban minden csak átmeneti, ideiglenes és kezdetleges, azért nem lehet befejezni sem. Itt folytatni lehet az abbahagyottakat, jobbá, igazabbá formálni lehet valamit, tökéletesíteni és közelebb vinni a valósághoz, de befejezni nem. Ilyen vágyakat ne is hordozz a lelkedben. A megkezdett munkát, azt igen, be fogjuk fejezni, úgysem sok kell hozzá. (Hegyi Beszéd.) Azon még fognak mások is gondolkodni és még fognak hozzá írni is, mert a korhoz kell egy kicsit formálni, hogy minden korban élők valamennyire fel tudják használni azokat az igazságokat, amelyek lényegükben sohasem változnak, csak a külső formájuk alakul át, úgy mint a szellemi lényeg, amely a maga valójában megmarad annak, ami, de a külső burok, az mindig más, mert annak a változás a törvénye.
Ha pontosan megfigyelitek a természetet, meg kell látnotok, hogy a fák levelei is napról-napra mások lesznek, színben, formában, erezésben különböznek egymástól. Még a gyümölcs sem egyforma. Színben, alakban, ízben és zamatban különbözik egymástól, ha egymás mellett nőttek is. Ez az örök változata mindennek, mert ha észrevétlenül is, de haladni kell mindennek és tökéletesedni kell a lényegnek. Jóllehet a lényeg nem változik, mert mindez az eshetőség benne van. Azonban a lényeg törvénye kényszeríti, hogy mindazt, amit magában hordoz kivetítse és hatásokat hozzon létre. Ezek a hatások viszonthatásokat keltenek - enyhébb ütközéseket is mondhatnánk, - mert a természet nem okoskodik mint a szellem, hanem mindent őszintén tár a szemlélő elé. Ezek az ütközések már komoly megmozdulásai az erőknek, melyeket a „lényeg” magából létrehozott.
A természetes világ hű tükörképe a szellemek és ennélfogva az emberek világának. Az egész természet a szellem másolata. Azé a szellemé, aki nem lefelé, hanem már felfelé próbál fordulni. A „természet lelke” is a benne rejtőzködő szellemi lényeg szerint ad magáról életjelt. Így, megjelenése szerint, a természet lehet szép, gyönyörű, lelket felemelő, imádságra hangoló, tiszta, boldogságot, megelégedést, áldást hintő; de lehet borzalmakat magában hordozó, félelmetes, gonosz, pusztító, szenvedést okozó, amilyen az őt létrehozó szellemi lényeg.
Az ellentétből származó megjelenési formában élő „életelv” küzd egymással, hogy az önmaga életének biztosíthassa az életlehetőséget. Azért ellenségeskedés folyik a legkisebbtől a legnagyobb formában élők között. Ellenségeskedés van a növények között egymással és az állatok között egymással. Ellenségeskedés az állatok és növények között. A fejlettebb értelmű, az erősebb legyűri a fejlettségben hátrább állót és az erősebb elpusztítja a gyengébbet. A természetben nagy harcok folynak a lét fennmaradásáért.
Az ellentétes elvek ugyancsak természetet, vagyis a természet lelkét hozzák létre, amely lélek az elveknek megjelenési formát alakít és időleges lejárati határt szab. S ezalatt, míg az az erőmennyiség ezek között a határok között lefut és beleolvadhat más, fejlettebb alakulatok erőtömbjébe, a megfertőzött élet tisztul, javul és a tudat világosodik. Az ellentétes elvek fakulnak lassan, elvesztik eredeti ellenálló erejüket, mert szelídebb hatású elvek természetével. Végül az ellentétes elvnek utolsó foszlánya is lemarad a kialakult formáról és a természetet képező erőkben és formákban megjelenő „élet” részére megszűnik a halálban való átalakulás törvénye. Magasabb rendűvé válik, többé nem a Természettörvény uralma, hanem a természetet vezető magasabb lényeg fennhatósága alá tartozik, s a szellemi elvek hordozóinak szolgálatába kell szegődnie.
A „természet lelke” átalakul a „természet szellemének” kifejező alakjává és fejlődési útján már a természetet átformáló gondolatok és cselekvések összekötőjévé válik. A szellemek világaiban, mint valóságok, időleges életet is élhetnek, s ahogyan a gyorsabb hullámzású életlüktetés hol testbe zárja, hol felszabadítja a test szenvedései alól, már bizonyos lelki önállóság, derengő öntudat-alakulat képződik, ami egyben tartja az erőket és az élet kiteljesedése felé ösztönzi. Az állati életek felfejlődései ezek, mely állapot alatt az összetartozókhoz való kapcsolat igen erős, mert érzi, hogy önálló erőinek forrása a közösségből árad. A természet erői tartják egybe a fajokat, az alakulatokat és ezeket az erőket a „szellemi” vezető elvek alakítják a nagy egészhez, hogy hézag ne képződhessen. A nagy és szép összhang, mely a világegyetem minden pontján összeolvad, ennek a természetet vezető elvnek a munkája.
Minden világtest határait - a legfinomabb változatokban - ezek a természetes erők övezik, ezek nyúlnak ki messze a világtest légköréből, hogy hidat alkossanak más világtestek természetes kisugárzásaival. Mindennek, ami van, a nem látható lelke benne él ezekben a megtisztult formákban és a szellemi elveknek el nem képzelhető formai megnyilatkozásaiban él a természet lelke, a szellemek szolgálatában. Mint engedelmes, szerető, jó gyermek alkalmazkodik azokhoz a gondolatokhoz és érzésekhez, melyeket felfog, hogy azokat valósággá tegye.
A természet is elérkezik a maga paradicsomába a szellemmel, aki azt magából életre keltette. De ha egy pillantást vetünk az ellentétes elvek által megfertőzött életalakulatok világába és ha a félelmek, rettegések hazáját csak messziről szemléljük is, felébred a lélekben minden szánalom az elkárhozottak iránt, mert bár nem tudják és nem akarják, de mégis minden gondolatukkal, minden bosszúálló elhatározásukkal egy-egy villogó szemű vadállat alakjába öltöztetett érzésük jelenik meg.
Minden alattomos hazugsággal, lépre csaló hízelgéssel, rágalmazó rosszindulattal tudatosan elindított ártó beszéddel: kisebb-nagyobb kígyók, undok varangyok, mérges bogarak és egyéb ártó - még ki nem teljesedett alakú, határozatlan formák nyernek életet és indulnak útnak, hogy ártsanak. Azonban ha nem találnak célhoz, mert még nem érett meg az ártásra, vagy érdeme nincs rá, akkor azok visszatérnek és mivel nem tölthetik be kívül feladatukat, a saját létrehozójukat támadják.
A természet vad bogáncsai, tüskéi, mérges növényei mind az emberi lelkek ártatlan teremtményei. De az elvek, a lélek megfertőzött, helytelen irányban történt okoskodásai szerint keltek életre. Az elszaporodott konkoly elnyomja a búzafejek kifejlődési lehetőségeit, a bűnökre való hajlandóság elnyomja a jó és igaz elvek utáni vágyat és törekvést. Kevés hely marad a lélekben a jóval való benső összeforradásra. A konkoly - a bűn - elhatalmasodik és a táplálékra való igazság kivész a lélekből. Felveri a gaz az ilyen lélek természetét, meggyökeresedik benne és hiába akarja, nem tudja kiirtani. Isten veled!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Az idő közel van – Már az ajtó előtt állok
Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben
Valóban a Föld törvénye nem igazságtalan és nem büntet ok nélkül. De a végzet hatalma nem válogatja meg, hogy kit kell büntetni és kit jutalmazni, csak leönti az áldást, amit a gonoszok elkapkodnak és amely elárasztja a Földet, mint az árvíz a tájat. A gonoszok és igaz életűek között nem tesz kivételt, egyformán oszt azokból az eredményekből, amelyeket a gonoszok létrehoztak.
Ezek elől a gonoszok sietnek idejében elmenekülni, mert tudják, hogy tetteikre csak gonosz következhetik és így csupán az igazak szenvednek minden rossz következménytől. Ez a földi élet nagy hátrányára van, mert a becsületes, kötelességeiket elvégzők szenvedik el amazok helyett a rossz következményeket. Azért nagy próba mindegyik részére, mert a gonosz bízik a maga ravasz, hazugságainak megtévesztő hatásában és ez igen sokszor beválik.
A jóra és igazra törekvő lélek pedig bizalommal várja a maga igazságosnak ítélt igaz eredményét. Az ilyen azért csalódik folyton, mert a gonosz a maga érdekeit szem előtt tartva árnyékot vet az igazságos eredményre és az árnyék már mást mutat, mint a csillogó igazság, így a jó leértékelődik. A hamis viszont csillog a látszatos fényben. Ez a hamis csillogás ideig-óráig letakarja a Földön az árnyékot, de az örökélet egyetlen sugara felbontja az árnyak erejét és kitisztul a látóhatár. Az árnyakat vető hazugság ereje felbomlik és minden a maga igaz értékében látszik, amit bevált az igazság törvénye. Így és itt van az értékek beváltása tehát. Itt látszik meg, hogy mi volt az értéke egyiknek és mi a másiknak. Mert az értékek különbözősége szerint váltja be a törvény a jót jóval, a rosszat rosszal, amely a nem kívánt eredménnyel fizeti ki a szellemi életben az érkezőt.
A tévelygőket további, hiábavaló törekvéseikkel együtt keresésre ítéli és hosszú, fárasztó utakon vezeti végig, amíg az igazság egyetlen üdítő forrását megtudják találni. Az élet igazságos. De a különböző életek gyümölcseit kínáló - sorsnak nevezett - megtévesztő hatalom sokszor nem azt adja a Földön, ami tulajdonképpen jár, hanem azt, ami senkinek sem kell, ami után nem kapkodnak az életet élvezni akarók. De mivel mindent, ami van, el kell fogyasztani, így a szerényebb igényű lelkek csak az élet silányabb értékét kaphatják, mert abból sokkal több van a Földön, mint kellene.
Így van ez gyermekem, a földi élet vándorútján, amíg ez tart. A megtévedt lelkek gonosz eredményeit az igazban munkálkodóknak kell felszedniük és megtisztítaniuk az igazságnak és jóságnak erejével. A földi testben a lélek szenved azoktól, akik ezeket a tévelygéseket még jónak és jogosnak tartják. De amikor számot kell adniuk a cselekedeteikről, tévelygéseikről, akkor félelemmel és szomorúsággal eltelve mindent szeretnének vállalni, csak hogy megmenekülhessenek a végzet már a megtérést és megjavulást is elutasító ítélete elől. Mert a kegyelem sem végtelen. Az idő múlik, az óra üt, a kapuk bezárulnak és azon senki ki, se be nem léphet többé. Vannak azonban olyanok, akik az utolsó időkben felveszik a munkásruhát és a megszerzett jó és igazzal megtöltött eredményeik által nyert erejükkel és kitartásra edzett lelkükkel nekivágnak a vadonnak, ahol a gonoszba süllyedt emberekké lett lelkek várják a szabadulást.
Várják, hogy olyan jól felkészült lelkekkel találkozzanak, akiktől lehet olyasvalamit elvenni amivel magukat kedvessé tehessék Isten és a többi lelkek előtt. Igen, ezek a szellemi-vadakká süllyedt emberlelkek, a gonosz kiküldött szolgái és szolgáló leányai ott állnak, hogy elvegyék a hitnek, bizalomnak és szeretetnek és a jóban, az elkövetkezendő boldogságban hívőknek és reménykedőknek az erejét, hogy a bennük levő gonoszság megerősödhessék. Ezek a nagy rablók, már nem maguknak, hanem a pokolnak dolgoznak.
Ezek részére már nincs kegyelem. Ezek elvesznek a halál sötét éjszakájában. Kiáltanak, de még visszhangot sem ad az üresség. Ezek utoljára voltak a Földön. Sajnos sokan vannak, akik a gőgtől és a hatalomtól megrészegedve ilyen útonállókká lettek a második ezer év végére, amikor a végső harangszó elhangzik felettük. A kisebb bűnök szenvedőiért kell az időt meghosszabbítani, hogy a vég bekövetkezése előtt elhangozzék az éberen virrasztók felett a figyelmeztetésem: „Emberek, emberek, ne aludjatok, ne álmodjatok még rövid, elfutó boldogságról sem, mert itt vannak a vészfelhők, és ha azok összecsapnak, a villámlás Keletről Nyugatra, Északról Délre ellátszik, megremeg a föld és kiadja az ő halottait, hogy bejárják a Föld minden részét és jajgatva hirdessék az ítéletet azok felett, akik elszakadtak az ég és föld Teremtőjétől és Fenntartójától.”
Ezeknek szól ez, akik megtagadják Istent és az Ő igazságát. De más hangon, lágyan hívja azokat, akik a szívükben hordozták az Ő törvényét és úgy éreztek, úgy cselekedtek, ahogyan a szeretet törvénye azt az ő szívükbe, lelkükbe írta bele idejében: „Jöjjetek én Atyámnak áldottai és vegyetek lakozást a nektek elkészített boldog otthonban, ahol az én Atyám és az Őáltala hívottak laknak; ahol egy akol, egy pásztor van és az Ő juhai értik az Ő Teremtőjük szavát.”
Igen! Ide, ebbe az örök otthonba gyűjtöm én is az elfáradt lelkeket, amíg a Nap még fent van. Te velem jársz egy úton és amíg az Úr nekem ad téged munkálkodásra, addig te is, én is felhasználjuk az időt, hogy emberi szavakon keresztül megértsék, amit mondani akarok még, hogy visszhangot keltsen a világban, mert az idő közel van, már az ajtó előtt! Most a jó Isten áldása legyen rajtad!
Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Amíg a kapuk be nem zárulnak
Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben
Ne félj semmitől, az Úrnak gondja van minden teremtményére, még azokra is, akik ma még ellene cselekszenek, mert eltévedtek a saját lelkük összekuszált gondolataiban és érzéseiben. Ezek megvannak szédülve az önmaguk lelkének kisugárzó képességeitől és egyik bódulatból a másikba esnek, anélkül hogy eszükbe jutna az a valóság, ahonnan ki kellene indulniuk, ha előre akarnak jutni.
Igen gyermekem, ezek ma még a gonosz tanácsán járnak, mert azt hiszik, hogy akkor hamarább elérik céljukat. Ezeket szenvedések, bűnök, gyötrelmek, elkeseredett átkok kísérik útjukon, amerre elvonulnak - és még ezekről is féltő szeretettel gondoskodik a szeretet Istene, mert azok is az övéi. Ha tévelyegnek is, de ezeket is az igazság útjára tereli, hogy minél rövidebb legyen a visszatérés útja részükre, amikor felébred bennük az az isteni szikra a szenvedések idején és szeretnének az élet pozitív céljáról valami csalhatatlan bizonyítékokat szerezni.
És neked nem volna meg ezekről a bizonyságokról az a csalhatatlan érzésed, hogy nem bírod végig csinálni? Az bizonyos, hogy bármikor érkezik el részedre a csendes pihenés ideje - amennyire én a lelkedet ismerem az az érzés kerekedik felül benned, hogy még lehetett volna dolgozni, kár volt mégis felhagyni a munkát, mert benned is él az isteni lélek és munkálkodik azokért, akik még tévelyegnek. Bár az emberi természeted sokszor ágaskodik, mint az a versenyparipa, amely nagy akadály előtt áll, mert nem biztos benne, hogy urává lehet az akadályoknak, de nekifeszült izmokkal mégis igyekszik legyűrni, és a dicsőséges eredmény boldoggá teszi. Hátrányos következmény, ha az emberi énnek nincsenek vágyai és álmai többé a földi életre nézve. Nincsenek olyan örömei amelyeket szeretne megszerezni magának.
Két oldala van mindennek. Tudom gyermekem, ez részben a sok szenvedéstől és a lelki értékeid lebecsüléséből származik, mert a földi dicsőségtől lelked irtózik. Ebből te nagyon kivetted a részedet a régmúltban, és a lelked üres maradt. Nem voltak vágyaid, mert az is felemészti a lélek érzéseit, színeit és örömtelenné teszi az életet. Mert nem ez az élet célja. Egy csepp a szeretetből több, mint egy egész folyó a dicsőségből.
Azt is tudom és nagyon nagy megértéssel kísértem a te életedet, mert én azt mondom, az örömök nem elmúlandó dolgok, mint a Földön, sem az idő, sem a távolság nem fenyegeti az örökélet gyermekeit; nem kell attól tartanod, hogy egyszer úgyis a végére érünk mindennek, minden mint a köd vagy a pára eloszlik és vele együtt elmúlik az élet és az ifjúság és végére járunk mindennek, ami szép és jó volt, ami boldoggá tette a szívünket, lelkünket. Nem gyermekem! Ez az öröm, ez az ifjúság, ez a szépség és a velejáró boldogság nem múlik, mint a Földön, ahová csak mutatóba küldik egy időre, hogy az emberek lássák a virágzó élet megjelenését és az édes gyümölcsöt termő nyár elmúlását.
Az örökélet virágai folytonosan nyílnak, de nem hullanak le szárazon és nem pusztulnak el az új virágokat hozó lombok, hanem minden virágzás után megújulnak és mindig szebb, tökéletesebb virágokat hoz az élet folytonossága magával, mert a lélek önmagát szüli újjá a szebb, tökéletesebb önmagára ismerő benső világában. Tehát ez a visszatérés útja már maga a boldogság, mert az isteni Lényeg kibontakozik bennünk: megalkotja a menny világát. Igen, ez az emberi lélek elől el van fedve, mert úgy sem látná meg tisztán a valóságot, mert nem is láthatja. Az emberi lélek rövidlátó kell hogy a kicsiben keresse meg a nagy gondolatot és annak célját. Ha nem keresi, nem találja meg az élet nagyszerűségét és nem lehet úrrá felette, mert az élet csak azoknak nyilatkozik meg, azoknak tárja fel magát, akik keresik és kutatják a célt és megtalálják az istenség nagy gondolatát, akaratát és célját.
Megtalálják az Istent magát a nagy boldogságban, melyet önmagukban egyre tökéletesebb formában éreznek kibontakozni. A Föld egy mélyre süllyedt világ, magába záródó szellemivel együtt, akik a semmibe néző tekintetükkel keresik a boldogságot és közben pusztítják a jót és igazat, hogy a hazugság eredményeinek, a semminek helyet készítsenek. Ezek a tévelygők nem hisznek az igazságnak és szenvedik a csalódások okozta lelki sebeket, mert a tévelygést ismerik, ezt hiszik valóságnak. Amikor elérkeznek a test levetése után a valóság világába, elcsodálkoznak azon, hogy az életnek van folytatása és ők a szegényeik szegényeiként jutnak át és átkozzák az élet hazug tanításait.
Sajnos, nem lehet rajtuk segíteni, mert a lélek önmagában hordja törvényét. A Földön lehet szegény és gazdag, a csúnya lehet szép, a tudatlan lehet elmés, szellemes és okos, de a valóság pillanatában mindenki csak a maga valójában jelenhet meg. A Földön az ember hallhatja Isten igazságát és megtérhet, megérezheti az isteni kegyelmet, mert bele születik. Megláthatja a bűn és a halál rombolását, mert ott van a test és a test nyomorúsága. Végigkóstolhatja a csalódások keserűségét, mert eléggé nyilvánvaló, tehát gondolkozhat amíg él, mert senki a halált el nem kerülheti.
Ezt a szerencsétlen világot megáldotta az isteni kegyelem az Ő egyszülött Fiának nagy áldozatával, hogy el ne vesszen a bűnben és a tévelygésben. Ismerje meg az utat, mely a kibontakozáshoz, az üdvösséghez vezet mindenkit, aki felébredt az élet céljának a keresésére. Ebben a lejáródott életturnusnak utolsó állomásához közeledő időben munkába szólította az Úr azokat is, akik már levetkőzték a Föld természetét és felöltöztek az ő lakodalmi ruhájukat, hogy megjelenhessenek a Bárány menyegzőjén mindazokkal együtt akiket sikerült megmenteni a nagy ítélet előtt.
Ezen az utolsó estén szólnak, még hívogatnak mindenkit; akinek füle van a hallásra, hallgassák meg a kegyelem hívogatását és siessenek a megtérésre - amíg a kapuk be nem zárulnak. Ebbe a munkába állított az Úr engem is, téged is - és aki ebben dolgozik, azt az Úr elhagyhatja? Nem! Velünk van, velünk lesz és mindazokkal, akik az Úrnak átadott lélekkel munkába álltak, nem a maguk dicsőségét keresve, hanem hogy az Úr dicsőségét hirdessék a Földön.
Az ilyen munkába állás szenvedéssel jár, de aki hűséggel végig kitart, az nem felesleges, sem a Földön, sem a szellemi életben. Arra az Úr kitölti az Ő áldását és vele egyben mindazokra, akik részt vesznek ebben az Úr által megkezdett munkában, mert ez a szeretet munkája. Ez is áldozatot kíván, mint minden szeretetből jövő munka, de nincsen senkinek és nem is lesz panaszra oka, mert az igazsághoz való visszatérés útját megtisztítani, abban önmagát felégetni egy életen át, az a szeretetnek szolgálatában áll és aki amiben munkálkodik, az abban részesedik.
Aki aranyport szitál, azt belepi az arany fényes pora; aki kormot takarít, az kormos lesz. Te, aki a szeretet aranyporával dolgoztál, téged is belepett az a fénylő, ragyogó mennyei csoda, és akár örülsz neki, akár fáradtan pihenni vágyol, ez vonzza, csalogatja a lelkeket feléd, hozzád, mert ők is szeretnének ebben részesülni. És részesülnek is, meg is gazdagodnak, mert lám, már vannak, akik utánozni próbálják életedet.
Így gyermekem, egy kis ideig, ha nem is fogod magadat teljesen jól érezni, fel kell venni azt az aranyporral belepett munkaruhát és megalapozzuk az utánad következő nemzedék részére azt az utat, amelyen elérkezhetnek a célhoz azok is, akik hűségesen előre haladtak és pontosan betartották az irányt, melyet a mi Urunk vágott ki a bűnök eme sűrűn benőtt rengetegében. Igen kislányom, higgy, bízzál és remélj! Az Úr velünk van és látja a mi igaz munkálkodásunkat az Ő akaratának végrehajtásában. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

ELVÁRÁS, VAGY IGÉNY?

„ A béke ott kezdődik, ahol az elvárás megszűnik.”
~ Sri Chinmoy ~

Nagyon sok múlik a kommunikáción. Azon, hogy hogyan fejezem ki magam, miközben beszélek. Aztán meglepődök-e a másik fél reakcióján, ha például elvárásokkal teli mondatokkal bombázom?
Amikor elvárásom van, akkor a kommunikációm azt fejezi ki, hogy a másik fél a „hibás”, egy bizonyos helyzetben. Ő lesz a mondataim alanya. „TE nem figyelsz rám! TE nem töltesz velem elég időt! TE lesz@rod, hogy velem mi van...stb.” Mindig ez a te, te, te…és emiatt a másik úgy reagál, hogy vagy visszatámad, vagy inkább annyit sem tesz bele a beszélgetésbe mint korábban, és inkább elvonul.
Amikor igényem van valamire, akkor a kommunikációm azt fejezi ki, hogy ÉN, hogyan érzem magam jelenleg, és ezt mondom el a másiknak. „ÉN úgy érzem, hogy több időt tölthetnénk együtt. ÉN jobban érezném magam, ha több közös programot szerveznénk. ÉN szeretnék többet beszélgetni veled.” Mennyivel másabb lesz a reakció, ha így fejezem ki magam. Ez a kifejezésmód az asszertivitás alapja.
Az elvárások mindig tehetetlenné tesznek, mert nem szólhatsz bele abba, hogy a beszélgetőpartnered hogyan, és mikor fog rád reagálni, ha reagál egyáltalán. Átdobod a labdát az ő térfelére, és vársz, hogy mi fog történni. Ez is elviszi az energiád. Ezzel a viselkedéssel rátolod a felelősséget is. Amikor kifejezed az igényed, akkor nem passzolod át a labdát, hanem az nálad marad. Az energiád megőrzöd, és nem dobod el.
Nézd meg ezt magadban, hogy te hogyan viselkedsz az emberekkel. Elvársz, vagy kifejezed az igényed?

UI:

Tértisztítás otthon - önmagunk, otthonunk energetikai tisztítása
https://www.youtube.com/watch?v=XQ7Btz3UKkw

Nosso lar
https://indavideo.hu/video/Nosso_Lar_-_ ... 7FMglHUl_s

[Karsay1958]

A Föld és lakóinak jelenlegi állapota – Felvezetés
Zita médium által – 2012.okt.7.

Az én Krisztusomnak nevében köszöntelek benneteket sok-sok szeretettel drága testvéreim.

1948. Megszólalt az esti harangszó ott fent Budán. Közületek, a számomra akkor még teljesen ismeretlen Anna testvéretek, kicsit félénken, kicsit bizonytalanul ült az est félhomályában. Én is remegve álltam meg a Névtelen Szellem előtt, aki azt mondotta nekem: „Gyermekem, nyisd szét szürke palástodat, szürke köpenyedet, jer közelebb hozzám, mert kegyelmet találtál Istennél, és feladatot bízok rád. Az ittlévő eszköznek, és rajta keresztül az amerikai gyülekezetnek te leszel majd az iránymutatója.” És aztán az ő eszközén, Eszter testvéren keresztül, hangosan és egyenesen elmondotta mindazt, amit részetekre és részemre is még szánt.
Bizony ennek már csakdnem 64 földi esztendeje és azóta is remegve álltam meg mindenkor itt közöttetek, hogy a rám bízott feladatnak, ha nem is tökéletesen, de legalább részben megfeleljek. Aztán 25 évvel ezelőtt, az előző eszköz után, ezen eszközt jelölték ki számomra. Először nagyon bizonytalan voltam, és bizonytalan volt ő is az én elfogadásommal kapcsolatban. De aztán minden szépen, simán, Isten akarata szerint kialakult. Abból, amit elmondottam, bizonyára megértettétek, én vagyok a Szürke Szellem. Mióta közétek járok, mindig mindent őszintén igyekeztem megmondani néktek, azt is, amivel esetleg egyesek nem értettek egyet, vagy talán túl kemény beszédnek tartottak, de az igazsághoz mindenkor hű maradtam. Ugyanis mit érne a szellemek igazsága, a szellemek tana, ha nem az isteni igazságot hozná, hirdetné és szólná az arra felfigyelő, az igazság iránt érdeklődő emberek csoportjai közé?
Sokszor mondtuk, nemcsak én, a tőlem nagyobbak is, és ma még erőteljesebben hangsúlyozva mondom: az idő közel van! Az idő nagyon közel van, közelebb, mint gondolnátok. Igaz, hogy az ember közelinek és rövidnek azt érzi, ami örömteljes és boldogító, de hosszúnak érzi ami fájdalmas, és azt szeretné messzire tolni magától. Ezek az elkövetkezendő idők a Föld lakói számára azonban nagyon nehezek és nagyon fájdalmasak lesznek.
A mai nappal felgördítettük a szellemvilág függönyét és tágra nyitottuk a kaput a szellemvilágból, hogy oda bepillantást nyerhessetek. Egyelőre bepillantást, hogy aztán később, amikor az Úr hazaszólít benneteket, akkor ezt a kaput átlépve egy olyan világban találjátok magatokat, amely boldogságotokra, örömötökre, és főként megelégedésetekre szolgál. Igen, kinyitottuk a kapukat, de ma már a gyors változások e világában nagyon bizonytalanok még a mi részünkre is, akik a jövőbe, és még inkább a közeljövőbe bepillantást kaphatunk, hogy mi is fog pontosan történni ezzel a kis gyülekezettel is, mivel többnyire idősek, betegek vagytok, erőitek meggyöngültek, koncentráló, figyelő készségetek alább hagyott, és sajnos az eszközöm sem már a régi, mert az idegszférája igen meggyengült állapotban van. Eljöhet az idő, hogy örülni kell, ha esetleg nem is minden vasárnapon, de amikor ő is jobban érzi magát, és az erőitek is koncentráltabbak, és minden akaraterőtökkel éberen ránk figyeltek, hogy akkor még a mi Atyánk Istenünktől kapott ajándékokat, igazságokat, isteni Igéket közétek szórhassuk.

A Föld erői is alaposan meggyengültek és megrendülőben vannak........

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A Föld és lakóinak jelenlegi állapota
Adai közlés - Nekem adatott minden hatalom
Az ember a föld legkésőbben érő gyümölcse
Istentagadók
Miben van igazán szabad akaratunk?
HANG - Jó úton haladok-e?
Misztikus helyek Magyarországon

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqwThL_ ... w?e=9wEh4v
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=goYVu4Npgq4
Kérdések és tanítások Gizi médium által - 2002. Október 15

https://www.youtube.com/watch?v=3JHqmGP0VhY
Szférák a Föld és Nap között VIII. Rész – Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=9b5yoBz8XWo&t=43s
Jelenések 74. – Jézus a fogyasztói társadalomról I. – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=XmUsRZE-J3E&t=523s
Jelenések 75. – Jézus a fogyasztói társadalomról II. – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=E4hbzaV ... x&index=29
Kutya-macska szerelem - Vígjáték

[Karsay1958]

A földi élet nagy érték

Részlet „Ha a só megízetlenül” kötetből, mely a NÉVTELEN SZELLEM tanítása Eszter médium útján - 1949.január 6.

Már itt vagyok az Úr Jézus nevében, gyermekem. Nemcsak te vagy eltelve ilyen gondolatokkal gyermekem, a világi emberek sok milliói sokszor aggódva és sokszor szemrehányóan teszik fel ezeket a kérdéseket önmaguknak és irányítják valahová, ahol úgy gondolják, hogy mégis valaki meghallja és válaszol kérdéseikre, mert bármilyen felületesen kezelik is az Istenfogalmat, bármilyen nagyon eltemették is az anyagi élet legfontosabbnak látszó kérdései alá, amikor az emberek bajba jutnak és hozzá olyan bajok zúdulnak feléjük, amelyeket már emberi eszükkel megkerülni nem tudnak, amely elől már nem lehetséges elmenekülni, mert minden menekülési lehetőséget eltorlaszoltak maguk mögött, akkor egyszerre a legfontosabbá válik az isteni segítség kérdése és kérése. Akkor egyszerre az isteni segítségtől teszik függővé a dolgok átalakulását.
Pedig ezekkel úgy van az emberiség, mint aki maga alatt az ágat fűrészeli, csak amikor már recseg-ropog alatta az ág és egy pár szálka tartja az ágat a törzshöz, akkor nagy hirtelenséggel csodát vár, hogy esésében az isteni kegyelem feltartóztassa. És ha ez az isteni kegyelem nem érkezik meg időre, hanem az embernek magának kell megkeresni azokat az erősségeket, amelyekhez megkapaszkodjon, akkor a hitetlen világ felnevet és gúnyos hahotával kíséri a hívők imádságát és csodaváró hitét ...
Akik hisznek, de hitük csak felületes külsőségekben merül ki, azok csakugyan megcsalódnak hitükben, mert nem helyesen, nem igazán hisznek, mert ha hitük az igazságokra volna építve, meg kellene látniuk és ésszel fel kellene érniük, hogy amit cselekesznek, az nem felel meg az igazság törvényének és ami nem az igazságon épül fel az meg nem állhat, hanem amikor az utolsó igazság összetartó erejét is elfűrészelték, akkor csak egy zuhanás következik be.
Az isteni kegyelem sokszor csodát tesz a szegény eltévelyedett emberiséggel és mielőtt a nagy zuhanás bekövetkezne, az észhez kapott ember előtt hirtelen megvilágosodik a következmények lehetőségeinek sorozata és nagy elhatározással a súlypontot másfelé irányítja és ezzel az elfűrészelt ág mentesítést nyerve nem törik le egészen alatta. Ezt nevezhetjük az „időben való megtérésnek”.
Az időben való megtérés is nagy kegyelmi ajándéka az Istennek, mert ez nem következik be vakon, véletlenül, hanem a lélek hosszas előkészületek után tudja magát csak rászánni, hogy megszokott bűneivel és tévelygéseivel szakítson, mert a bűn gyökerei mélyebben beleszövődtek lelki természetébe, minthogy olyan könnyen elszakíthassa magát tőlük.
Azért mondja az Úr: „aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek”, mert azután a bűn uralkodik felette a testen keresztül. Kicsoda szabadíthatja meg az embert ettől a sötét hatalomtól? Csak egyedül az, aki legyőzte az ő isteni erejével a bűn hatalmát, mert odaadta magát válságul azokért, akik gyengék lévén, képtelenek lettek volna felvenni a harcot a bűn hatalmával szemben, hiszen mindentől fogva bűnben fogantattak. Azt úgy kell értelmezni, hogy már maga az „emberré levés” az Istentől való elfordulásnak, a bűnnek következménye.
Ezért az ember önmaga felett törvényt nem ülhet, mert már a törvény hatalma teljesedett be rajta. Ha betekinthetne az ember a világosság erejével a saját lelkébe, meg kellene döbbennie azok felett a nagy igazságoktól való eltérések felett, melyeket lelki érzéseiben gyanútlanul magában hordoz.
Gyanútlanul - mondom - mert még a tiszta és jóérzésű emberi lélekben is mennyi ellentétes érzés, vágy és törekvés igyekszik érvényesülni, és ha nem vigyáz éber szellemi ellenőrzéssel elgondolásaiban, cselekvéseiben érvényesülnek is ezek a jó és igaz tetszetős köntöse alatt meghúzódva. Ezeket nem is lehet könnyen észrevenni, és nem egyszer éppen ezekhez az elgondolásokhoz és cselekedetekhez fűződik az emberi lélek nagy reménysége és várakozása a túlvilági életet illetőleg.
Csak akkor ébred tudatára tévedésének, amikor a következmények szemlélésében meggyőződhetett azok helytelenségéről.
Az isteni törvény nemcsak az elkövetett bűnökért hívja számadásra az ember lelkét, hanem a még el nem követett, de a vágyvilágban ott reszkető téves fogalmakban lerögzített érzések és törekvések is bűnösnek minősítik az ember lelkét.
Hogy a jelenben még nem jutottak kifejezésre, az még nem mentesíti az embert bűneitől, mert ami még ma nem jutott felszínre, az holnap már mint a gátját ledöntött áradat, az egész lelket hatalma alá hajthatja. Csak akkor ismeri fel az ember ennek káros voltát, amikor látja és következményeiből tapasztalja, hogy nem helyesen és nem jól cselekedett. Már maga az a tökéletlenség, mellyel az ember az egész földi életének célját megítéli és ahogyan azt a helytelenül megítélt célt is elérni óhajtja, az magában véve is a nagy korlátozottság bizonysága.
Ez a korlátozottság a bűn természetében gyökerezik. A dolgok nem tudása és a következmények kiszámíthatatlansága szinte kedvezni látszik a bűnre hajló természetnek, mert látszólag a felelősség alól mentesíteni látszik az egyént. Hiszen nem tudhatta hogy jó, vagy rossz következménnyel jár elgondolása. Tehát ennek a sötét tudatlanságnak, az eshetőségek szemfényvesztő káprázatának a hatalmától kell felszabadulni a tudatnak, hogy a földi élet értékét és célját felismerhesse.
Mert óriási értékek szabadulhatnak fel a szellemi igazságok megismerésével és az ebben való igaz cselekedetek gyakorlásával. A Földön is minden megvan, ami a nagy és boldog világok fénykörében már áldást hozó tudományként irányítja az élet fejlődését.
A Földön is minden kellék megvan ahhoz; hogy az emberi élet boldog lehessen, csak az emberi lélekbe belegyökeresedett ellentétes elveknek kell elpusztulni. Hiszen e Földnek örökkévaló királya és Üdvözítője, a mi Urunk, a Jézus Krisztus és annak törvénye és igazsága az uralkodó hatalom egyedül és oszthatatlanul. Hiába akar bárki valahová máshová tartozni, sorsa, végzete ehhez a bolygóhoz kötötte, mely a megtisztulásnak és megigazulásnak fejlődő állapotában van szellemileg, és rajta a testöltöttek a kegyelmi állapot ideiglenes védőburkolatában, az isteni hosszútűrés fátyolával vannak letakarva.
Ezért van a korlátozottság, az ismeret hiánya, még a tökéletlenség is a kegyelem eszközeként, mint védőburok az ideig-óráig való élet törvényében felhasználva, hogy abban az emberré lett szellemmagvak a tapasztalás következtében ismeretet szerezhessenek és tájékozódni megtanuljanak, a jót a rossztól megkülönböztessék és szabadon választhassanak. Választásuk eredményét a szellemi életben feldolgozhassák, hogy a próbatételre előkészített következő földi életükben már sikeresebben vizsgázhassanak.
A földi élet nagy érték, mert nagy eredmények melegágyát képezi egy-egy sikeresen végigélt - talán szenvedésekkel, talán megpróbáltatásokkal sűrűn megrakott - földi élet, de nagy előhaladás és felfelé emelkedés az eredmény.
És ezt az eredményt senki és semmi többé el nem veheti tőle. De mindezeket csak a lélek bűntől való megtisztulásával érheti el az ember. A lélekben, a lélek természetében megy véghez ez a nagy titok, melyet semmiféle tudománnyal, vagy erővel nem vihet véghez senki önmagában, csak az isteni kegyelemhez való ragaszkodással és engedelmességgel tudja elnyerni.
Minél nagyobb erővel ragadja meg a sorsában megnyilatkozó isteni kegyelmet és minél odaadóbb engedelmességgel követi az isteni törvényt lelkében, annál jobban gyengül a bűn hatalma és a bűn elerőtlenedve életképtelenné válik.
A lélek természetéből kihalnak a bűnre való vágyak és törekvések, mert felismerve őket a legkisebb érvényesülési törekvésekben is, meggátolja már a tudattalanban is a természetében megerősödő jó és igaz.
Az imádság erejével eleven összeköttetés jön létre az örökkévaló jó és igaz hatalommal és ebben élve megnyílnak a titkos tudományok tárházai a Földön élő emberi lelkek előtt is, és ők gazdagítják a világot csodálatos felfedezéseikkel. Mindent megad az Isten az embernek is, amit fejlődése érdekében jónak lát.
Most Isten veletek.

szemlézte: Bíró László

UI:

Tisztítás
https://www.youtube.com/watch?v=9qwGuoD5ASI

[Karsay1958]

Aki kér, annak adatik, aki zörget, annak megnyittatik
Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből
Az Úr mindenkire bizonyos feladatot bízott a földi élettel. Egyikre nagyobbat, másikra kisebbet. Ezt a feladatot meg kell oldani és el kell végezni. Természetesen, hogy hogyan és miképpen, azt az egyéni lélek adottságai és képességei szerint hajtja végre. De mindenesetre minden cselekedeten és ennek minden következményein rajta marad az egyéni lélek bélyege, mégpedig letagadhatatlanul és megmásíthatatlanul. Ennélfogva nagyon fontos az, hogy földi életünkön és annak emlékein ne maradjanak nem kívánatos foltok, hiányok, vagy éppen olyan cselekedetek következményei ne maradjanak utánunk, amik miatt szégyenérzet és örök elégedetlenség gyötörhetné lelkünket.
Ezért nagyon fontos, hogy az ember úgy éljen, abban a tudatban végezze el a reá bízottakat, hogy ha bármikor visszatekint elhagyott földi életére, a jól végzett munka és a kötelesség teljesítése, mint kiegyenlített számla, ott álljon az első lapon, amelyet elszámolt a Természettörvénnyel. Hogy valaki az egyiknél-másiknál sokkal jobban és szebben élt, az nem jelent elsőbbséget, mert az nem jelenthet vigasztalást, sem valami több érdemet, ha valaki másoknál többet tud és több ismereténél fogva már nem cselekszi meg azokat a botlásokat, melyekben az ismeretben gyengék elbuknak.
Tehát nem jelent az ilyen dicsekedés semmit, sőt neheztelést von maga után azzal, hogy miért nem sietett segítségére a tudatlannak a maga tudásával. Mindenkinek a maga világosságával és bölcsességével az emberiség szolgálatába kell állnia, nem külön dicsőségért, hanem azért, hogy használjon. Ezt nagyon nehezen akarja megérteni a földi ember. Hogy tudniillik mindenkinek ki kell vennie részét a munkából. Mégpedig önzetlenül, magáról megfeledkezve, a jót magáért a jóért művelje, mert csak ez, a jóban való önzetlen munka adja meg az ember életének értékét. Az ilyen, önmagáról elfeledkező jóakaratú munkának eredménye hozza meg az életnek azt a megelégedettségét, mely betölti az üres hézagokat, az ismeretek hiányát. Egy-egy ilyen életrész nagy lökéssel tolja előbbre nemcsak az egyes emberlelket a haladás útján, hanem az összemberiséget is, mert a betöltött életfeladat, mindig egy lépcsőfokot jelent a felfelé emelkedésben.
Az önző gondolkozás azt hiszi, hogy amiből neki személy szerint semmi haszna nincs, sem dicsőség, vagy elismerés nem jár vele, az nem éri meg a fáradságot. Ez a szűkkeblűség akadályozza meg az emberek nagy többségét abba, hogy mind az önmaga életfeladatát, mind a mások iránt való kötelességét betölthesse. Ezért kell az elmulasztott kötelességek betöltése végett több életet sivár egyhangúságban, sokszor elhagyatottságban eltölteni azoknak, akik önző természetüknek engedve, semmit sem képesek látható haszon nélkül megtenni senki érdekében.
Ezek, az ilyen természetű emberlelkek nem viszik előbbre a világ és az emberiség sorsát. Inkább mind a világnak, mind az egész emberiségnek sorsában tehertételként szerepelnek és sokszor éppen ezek miatt a felhalmozódott mulasztások és a kötelességek elodázott, helytelenül való teljesítése miatt állnak elő azok a nagy katasztrófák az emberiség életében, amelyek kétségbeesésbe és istentagadásba viszik bele nagyobb részüket.
Az emberek zúgolódnak és átkozódnak, a Gondviselés ellen lázadoznak, mert nem veszik észre az önmaguk életében is szokássá vált bűnt és az igazságtól való eltévelyedést. Ezért vannak a nagy és tömeges szenvedések, súlyos megpróbáltatások, mert az igazságot és az emberi kötelességet száműzték az életükből. Mindent „leegyszerűsítettek”, anyagiasítottak és az önzés szolgálatába állítottak. Amíg az önzés az „én” érdekeit védi és elősegíti, addig jogos és igazságos, de azonnal felháborító és jogtalan visszaélés, amint azt mást, hasonlóképpen gondolja, ezek szerint és cselekszik. Ez az ilyen kiindulás csak káoszt és meg nem értést hoz létre azok között is, akik egy közös cél elérése érdekében kötelesek dolgozni és egyetértéssel munkálkodni. A közös cél az egyes érdekeit is kell, hogy szolgálja, mert az erősek a gyengébbeket támogatni kötelesek, amíg azok is megerősödnek. A gyengébbek pedig nem uralkodhatnak az erőseken, mert az természetellenes.
Az erősek sem uralkodhatnak a gyengék felett, mert az az isteni Törvénnyel ellenkezik, hanem igazságosan kell értékelni a jóban és igazban elért eredményeket, úgy az egyik, mint a másik részről. Igaztalan jogokat egyik sem követelhet a maga részére, mert az a rendet és a békés megértést zavarja. Mivel azonban az emberi lélek nagy fokban tökéletlen és hibás, minden jóakarata mellett is tévedésre hajló, esendő, azért tévedésének „időben” való beismerésével és hibáinak helyrehozására való hajlandóságával az isteni Kegyelem bűnbocsánatot ígért az embernek.
Az emberi lelkek is kötelesek egymás ellen tévedésből eredően elkövetett bűneiket megbocsátani egymásnak, hogy az isteni Igazság előtt megállhassanak. A karmában sokat emlegetett „jóvátevés” is ezt a kiegyenlítődést és engesztelődést, mint az isteni Törvénybe való beilleszkedést szolgálja. Tehát a káoszból való kibontakozást, mint célt tűzi az emberi lélek elé, melyet el kell érnie, melyben dolgoznia, munkálkodnia kell minden egyes embernek, aki a kárhozatba nem akar zuhanni.
A kárhozat nem egy eljövendő lehetőséget jelent csak a földi ember részére, hanem egy már jelenlévő folyamatot, melyet minden lélek a maga téves, hibás elgondolásával, érzéseivel és cselekedeteivel indít el, sűrűsít meg úgyannyira, hogy mint a sűrű út nélküli erdőből sohasem tud kitalálni, ha csak az isteni Kegyelem meg nem szánja. Ezer veszély és nyomorúság között folytatja útját az eltévelyedett lélek, mert hiába akarja a bűn következményeit másik bűnnel enyhíteni, az csak meghozza a maga szenvedésteljes eredményeit.
Amikor minden jót és igazat kiélt a lélek, akkor következik be számára a katasztrófa. Amikor a pohár betelt és csak egy cseppel szaporítsa is tartalmát a lélek, már kicsordul és elönti tartalmával az egész környezetét. Mi volna más azoknak a mérhetetlen szenvedéseknek az oka, mint az emberi lelkekből származó bűnös vágyak és törekvések megvalósítása, melyekkel mindegyik a maga kielégülését szeretné elérni? Megtéveszti a lelket az a lehetőség, melyben szabadon ténykedhet. Bár ez is csak látszat, mert a Természettörvény szemet szemért, fogat fogért igazsága fennáll és kérlelhetetlen szigorúsággal az utolsó pontig behajtja követelését azon, aki igaztalanul cselekedett.
A teljesen megátalkodott emberlélek tudatlanságában nem hisz ezekben az igazságokban, mert téves elgondolásaival képtelen megtalálni a kivezető utat bűneinek összevisszaságából. Képtelen beismerni tudatlanságát, mert gőgös és ellentétes törekvéseinek nem kedvez az igazság. Így megmarad hitetlenségében, azaz a kárhozatra vivő útról nem tér le, amíg a Törvény ereje nem kényszeríti. Akkor már kevesebb a lehetősége, hogy bűneit szaporítsa, mert cselekvési szabadsága korlátok közé lett szorítva.
Az isteni Kegyelem hosszútűrő és irgalmas. Minden lehetőségen végigvezeti a bűnös lelkét, hogy megmentse az életre, mielőtt a bűnök következményei megmerevítenék és az örök sötétségbe száműzetésbe küldené. A Szeretet az, aki áldoz, aki tűr, aki folyton önmagából ad és semmit nem kér, csak engedelmességet az embertől. Az isteni Szeretet sokat elnéz és sokat megbocsát, sokat ad, mindent feláldoz, hogy megmentse az emberi lelket a kárhozattól.
Nem büntet, csak ha az emberi lélek elfordul tőle, akkor magára hagyja bűneinek következményeivel. Ilyen magára hagyva látszik lenni a világ mostan, de aki kér, annak adatik, aki zörget, annak megnyittatik, most is és örökké. Most az a feladata a hívőnek, hogy világosítson az éjszakában és a megtérőnek szabadulást hirdessen. A gonoszok között is hű maradjon és igaz, az isteni kijelentésekhez. A rosszat ne fizesse rosszal és ne éljen vissza soha a bizalommal.
Az Istennek van gondja a Benne bízókra és megadja, amit kérnek. Álljanak oszlopként az igazság mellett és ne tévelyegjenek az egyéni igazságukban, melyet magukban kialakítanak, mert az Úr számon kéri mindazoktól, akikre valamit bízott. Most mindenkire van valami bízva azokból a drágaságokból, amelyeket e világ hatalmasai megtapodtak és most is taposnak, de mindenkinek el kell számolni cselekedeteiről az isteni Törvény előtt.
Azért ne tévesszen meg senkit azoknak látszólagos eredménye, akik eltértek az isteni Igazságtól, mert mint a sötétben felvillanó villámfény, úgy világosodik meg minden, és akik hűeknek ítéltetnek az Isten Törvényében, azoknak sok bűnük eltöröltetik és sokat bíz rájuk az isteni Kegyelem ezután.
Most az Úr nevében én is üdvözöllek kislányom ezen a napon, amikor felvetted a Föld nehéz terhét azzal a feladattal, melyet vállaltál. Az Úr megáldotta munkádat és tűrésedet azokban a lelkekben, akik rajtad keresztül az én lelkem világosságánál megtalálták az utat a mi Urunkhoz. Sokan várják, hogy megláthassanak abban az öltözetben, melyet az Örökkévalóságban viselni fog a lelked azon a napon, amikor itt fogsz megszületni. Addig legyél jó és türelmes gyermeke az Úrnak, Aki bőséges áldásával koronázza be szenvedésekben gazdag életedet. Isten veled!
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Jézus mennybemenetele
Emmerich Anna Katalin látomásai alapján:
„Amikor pirkadt, Jézus a tizenegy apostollal elhagyta az utolsó vacsora házát. A szent Szűz Mária szorosan mögöttük ment, a tanítványok csoportja kis távolságban követte őket. Egyenes úton mentek Jeruzsálem utcáin, a város még csendes volt, aludt. Az Úr egyre komolyabb és gyorsabb lett a beszédében és minden tettében. Tegnap este sokkal együttérzőbbnek tűnt a beszéde. Felismertem az utat, amelyen haladtak - a virágvasárnapi út!-, és belül felfogtam, hogy Jézus végigjárja velük szenvedése egész útját, és szenvedésének egy - egy állomásán néhány pillanatra megállt, és tanította őket az ide vonatkozó próféciáról vagy ígéreről, és magyarázta nekik a hely jelentését. Elesésének és más szenvedésének helyeinél, melyeket a zsidók, hogy a hely tiszteletét megakadályozzák, elpusztítottak - árkot ástak, kőrakást, vagy valami más akadályt emeltek-, Jézus az őt követőket előre küldte, hogy távolítsák el az akadályt; néhány helyen ezt gyorsan meg is tették, majd engedték elhaladni maguk előtt az Urat, meghajoltak előtte, és újra követték. Kimentek a Kálvária - hegyre, vezető út kapuján. Itt letértek az útról egy fák alatti, füves, kellemes hely felé; pihenő - vagy imahely volt, ilyenekből több is volt Jeruzsálem körül. Itt Jézus leült velük, tanította és vigasztalta őket. Közben kivilágosodott, és a szívük némileg megkönnyebbült; úgy vélték, mégis csak velük maradhat. Itt mindazok újra Jézus köré gyűltek, akik tegnap a város előtt elváltak tőle. Minden felől sereglettek az emberek, de asszony még egy sem volt köztük. Amikor feljött a nap, Jézus újra rátért arra az útra, amely a Kálvária - hegyre és a szent sírhoz vezet, de nem ment el egészen odáig, hanem a város körül elfordult az olajfák hegye felé. A tanítványok ezen az úton is helyreállították Jézus tanító - és imádságos helyeit, megszűntették elkerítésüket; szerszámokat a közeli kertekben találtak, emlékszem egy kerek lapátra, amely olyan volt mint nálunk a sütőlapát. Amikor megérkeztek az olajfák hegyére, az Úr újra letelepedett velük egy olyan gyepes téren, mint előbb, csak ez jóval nagyobb volt. Ide a szent asszonyok közül is sokan jöttek. A hely rendkívül kellemes volt és hűvös. Szép, magas fű borította, és csodálkoztam azon, sehol nem volt letiporva. Az emberek sokaságát Jézus körül már meg sem lehetett számolni. Ezek a mellékutak, amelyeken az Úr járt, arra a sok mellékútra emlékeztettek, amelyeket a lélek mennyei Jeruzsálembe vezető, egyenes életútja mellett mindig látok; az isteni kegyelem azért vezeti az embert, hogy a bolyongónak hosszabban mutassa meg a szeretetét. Akkor is úgy tűnt, hogy az Úr csak azért megy ezeken a mellékutakon, hogy a tanítványokat szeretetével hosszabban készíthesse elő. Itt nagyon sokáig beszélt velük, mint olyan valaki, aki most befejezi a művét, és el kell válniuk. Most már sejtették, hogy a búcsú órája közeledik, de azt hitték, hogy az idő nem annyira rövid…
Már több mint egy órája voltak itt. Jeruzsálem is felébredt. Szóbeszéd tárgya lett az Olajfák hegyén lévő sok ember. Ráadásul a városból is egyre többen jöttek, és a távolból már nyüzsgést lehetett látni és a szűkebb utakon tolongást. Jézus és az övéi körül még maradt hely. Az Úr most a Getszemáni felé ment, és ahol a kert van, elindult fel a hegyre. Arra az útra, amelyen elfogták, nem tért rá. A sokaság a hegy körüli utakon körmenet szerűen vonult a hegyre, sokan áttörtek a bokrokon, növényeken és kerítéseken. Az Úr azonban egyre fényesebb és gyorsabb lett. A tanítványok siettek utána, de már nem tudták utolérni, és amikor az Úr már fénylőn fenn állt a hegytetőn, körülötte láttam mindazokat az embereket, akik Virágvasárnap eléje vonultak a városból. A kedves Szeráfiát (Veronikát) is ott láttam közöttük. Amikor az Úr felért a hegy csúcsára, olyannak tűnt, mint a fehér napfény, és az égből fénygömb ereszkedett le rá, amely a szivárvány színeiben tündököl. Az utána igyekvők széles körben álltak, mintegy elvakulva. Láttam, hogy az Úr még ragyogóbb, mint a körülötte lévő dicsfény. Bal kezét a keblére fektette felemelt jobbjával, körbefordulva áldást adott az egész világra. A sokaság mozdulatlanul állt, de én láttam, hogy mindenki áldott lett. Jézus nem tenyérrel adta az áldást, mint a rabbik, hanem úgy mint a keresztény püspökök… Most azonban a felülről jövő fényesség egybeolvadt a saját ragyogásával, és láttam, hogy láthatósága a fejétől lefelé ebben a mennyei fényességben feloldódik és felfelé eltűnik. Olyan volt, mintha a nap egy másik napba olvadna, egy láng bemenne a mécsesbe, egy szikra fellobbanna a lángban. Olyan volt, mintha a déli napot nézné az ember, de még fehérebb és fényesebb; a déli verőfény sötétségnek tűnik hozzá képest. Amikor a fejét már nem láthattam, fénylő lábait még meg tudtam különböztetni; azután teljes valója eltűnt a mennyei ragyogásban. Láttam, hogy mindenfelől megszámlálhatatlan lélek (szellem) jön be ebbe a fényességbe és az Úrral együtt tűnnek el fölfelé. Nem mondhatom, hogy úgy látom őket, mintha a levegőben repülve egyre kisebbé válnának; hanem fényfelhőben láttam őket felfelé eltűnni.
A fényfelhővel mintha fényharmat hullott volna mindenkire, és amikor a fényességet már nem lehetett elviselni, mindenkit félelem és csodálkozás fogott el. Az apostolok és a tanítványok álltak a legközelebb Jézushoz, ők teljesen elvakultak, és a földre néztek, sokan közülük arcra borultak. Jézus anyja közvetlen mellettük állt, és nyugodtan nézett maga elé.
Néhány pillanat múlva, amikor a ragyogás némileg halványult, az egész gyülekezet a legnagyobb csendben és belső megindultsággal mereven nézett fölfelé a fényességre, amely még hosszan látható volt, és ebben a fényességben én láttam leszállni két alakot, akik eleinte kicsinyek voltak, de egyre nagyobbnak látszottak, hosszú, fehér ruhát viseltek és bot volt a kezükben, mint a prófétáknak.
Szóltak a sokasághoz, a hangjuk úgy szólt mint a harsonáé, és nekem úgy tűnt, hogy még Jeruzsálemben is hallani lehetett. Nem mozogtak, egész nyugodtan álltak, és mondtak néhány szót. (Ap. csel. 1. 11.) E szavak után ezek az alakok eltűntek, a fényesség azonban egy ideig megmaradt, majd úgy oldódott fel, ahogyan a nappalból éjszaka lesz. A tanítványok egészen magukon kívül voltak, most ébredtek tudatára, hogy mi történt: az Úr elment tőlük mennyei Atyjához. A fájdalomtól és kábulattól sokan a földre omlottak. De miközben a fényesség teljesen feloldódott, magukhoz tértek, és a többiek köréjük gyűltek. Sokan kisebb - nagyobb csoportokat alkottak, az asszonyok is odajöttek, és a jelenlévők még sokáig itt maradtak, elgondolkodtak és fölfelé nézve beszélgettek. Ezután a tanítványok bementek Jeruzsálembe, az asszonyok követték őket. Egyesek sírtak mint a vigasztalhatatlan gyermekek, mások mélyen elgondolkodtak. A Szent Szűz, Péter és János nagyon nyugodtak és vigasztalódottak voltak…
(Jézus feltámadása után negyven napra ment fel a Mennybe, ennek az eseménynek ma van az ünnepe.)
-Szeretettel az adai csoporttól-

[Karsay1958]

Isten nevelő módszere a karma és kegyelem
törvényének változásában 1/2
Részletek a "Titkos tanítások"-ból és a "Karma és kegyelem" kötetből
Isten nevelő módszere nem a bűnnel, hanem a bűnössel foglalkozik; s ha a bűnt el is ítéli, nem ítéli el a bűnöst. Hanem azt mondja neki: "Térj meg, adok neked időt, módot, lehetőséget a megjavulásra." Körülveszi őt a bűnbocsánat ígéretével, a megjavulás lehetőségével, melyek áldásként hullnak a bűnös lélek életének útjára.
Csak egyet tűz ki feltételül: hogy higgyen az Isten Fiában, a Szeretetben, a Kegyelemben, abban, hogy a szeretet minden, mert hiszen a szeretet Isten.
Mózes törvénye a külső embernél faragta, nyeste le a kinövéseket (szemet – szemért, fogat – fogért), addig Jézus törvénye a benső lényeget tisztítja meg, hogy ne jöhessenek létre kinövések, hibák. Ha valaki lélekben csakugyan megtisztul, sokkal nagyobb az eredmény, amely lényegében, gyökerében változtatja meg az embert.
Sokan azt hiszik, hogy az a jó, ha alamizslálkodnak és mindig valami nagy dolog elvégzésére törekednek. Pedig a legnagyobb jó, ha az ember mindig a legjobban végzi el azt amit eléje tűz az isteni végzés a földi életben (család, munkahely, kisebb vagy nagyobb közösség). Ehhez pedig a hit, ez az isteni nagy kegyelemi ajándék ad erőt az embernek.
Minél több rosszat képes felemészteni, ami mástól, a külvilágtól ered és jót adni helyette, annál inkább megszabadul a saját rosszától, vagyis a benne lévő tudatos, és tudattalan rossztól. Ennek pedig a leghatalmasabb gyógyszere az alázatosság! Minél jobban képes valaki megalázkodni, annál jobban oszlik a lelkéről a gőg, a hiúság, a makacsság és minden egyéb gátló érzés.
Büntetéssel, bűnhődéssel és vezekléssel valamit jóvátenni túlhaladott álláspont. Semmit jóvá nem tehet az ember; a megtörténtet meg nem történné tenni nem lehet. A szenvedés azért, mert valakinek szenvedést okoztál, nem tesz jobbá tégedet, csak a szenvedés szaporodik általa a földön. Ezzel a módszerrel a szenvedésekből sohase juthatna ki az ember. Ettől a keleti okoskodástól meg kell szabadulni az embereknek.
Fogadjuk el Jézus áldozatát, és a tanításait, ez az egyetlen egy megoldás mindenre!
Sátán napjai megvannak számlálva, mert Jézus mindörökké itt marad, de eljön az idő, amikor a sátán kitaszíttatik, és vele együtt mindazok, akik az ő elveit vallották. A sátán kitaszíttatik a külső sötétségre (Hetedik napkör), abba a tűztengerbe, ahol minden bűn és minden gyalázatosság megemésztetik, „ahol lészen sírás, és fogak csikorgatása”, és az halál és kárhozat lesz a sátán hívei számára.
Ameddig pedig ez az idő elérkezik, addig mindazoknak, akiket az Úr lelke megihletett, akik részesültek Isten Kegyelméből, akiknek a lelkét átvilágította isten Világossága: dolgozniuk kell, hogy minél kevesebben jussanak a „külső sötétségre”. Mert senki se tudja, hogy nem jut-e oda, aki az ő szívének drága volt, akihez a hála kötötte hozzá, akinek lekötelezettje volt. Azért dolgozni kell mindenkinek, mert mindnyájan hivatalosak vagytok Isten lakomájára, és akkor lesz teljes a boldogság, amikor minden egyes lélek megtalálja a maga helyét Isten országában. Jézus ezt hozta a földnek, és az „ajtók bezáratnak”. De ti örüljetek, mert Jézus titeket is elhívott a munkára!
***
Elvek kormányozzák a világot, sőt nemcsak a világot, hanem a világokat. Elvek építenek mindent. Elvek, hibás elgondolások szerzik meg azt a mérhetetlen sok szenvedést, amelyekkel az ember lépten-nyomon találkozik, s amely nyomorúságokat, fájdalmakat, csapásokat az emberek szerint Isten akarata hoz létre, amelyekbe tehát bele kell nyugodni.
Isten akarata sohasem irányul a rossz felé, a fájdalmak, a szenvedések megteremtése felé. Isten akarata az Úr beszédében: „Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen.” Isten akarata tehát a kegyelem, amellyel a megtérni szándékozó, vagy a megtérésre megérett lelkeket Maga köré gyűjteni igyekszik, Isten akarata mindenütt boldogító, napfényhez hasonló éltető elem, amely mindenfelé áldást hint szét, Isten akarata azt célozza, hogy az ember lelkébe elültesse a szeretetet, és a szeretet után való vágyakozást. Isten akarata belesugározza az ember lelkébe a jóra, a nemesre való törekvést, és lelkesíti, bátorítja, kitartásra buzdítja a jóban, amikor harcolnia kell a gonosszal, a hazugság lelkével. Isten akarata tölti meg az ember lelkét világossággal, az igazság ismeretével.
Ameddig Isten akarata nem érvényesülhet, addig az ember tévelygésével poklot teremt magának. Hiszen a menny éppen azért menny, azért Isten országa, mert benne Isten akarata az uralkodó tényező. A törvény mindent felmorzsol, felőröl, ami nem Istentől való, ami nem Isten akaratából származik. A rossznak nincs létjogosultsága. Higgyétek, hogy az Isten akaratának be kell teljesednie; fürdessétek meg a lelketeket ebben a gondolatban.
Téves az a gondolat, hogy ha valaki gyilkolt, vagy embereket szenvedtetett, eljön az idő, amikor az ő részére is bekövetkezik ugyanaz a fájdalom, és neki ugyanazt kell végigszenvednie, amit ő okozott másnak, ezt sugallja ugyanis a keletiek karma törvénye. Isten akaratában ezt nem találjátok meg sehol, testvéreim, mert Isten azt akarja, hogy a bűnös megtérjen bűneiből és tévelygéseiből, és éljen; hogy ne cselekedjék gonoszt, hogy ne kelljen őt halálnak halálával elveszítenie azért, hogy ne nyújthasson a gonosznak tovább létlehetőséget, hogy a gonosz egyszer, s mindenkorra eltörölhető legyen.
A gonosznak nincs létjogosultsága: semmiféle bűncselekedet nem igazolható Isten előtt, még azzal sem, hogy: „nem tudtam, hogy ezt nem szabad cselekednem”. Az igazság törvénye a legapróbb parányra is rávilágít, és ha abban nincs semmi az igazból és a jóból, akkor az igazság törvénye megsemmisíti. A lélek természetében fel van írva a jó és a rossz. Ha a jót mindjobban szóhoz juttatja az emberi lélek a változások világában, akkor mind nagyobb világosság sugárzik feléje a láthatatlan világból. Ha ellenben mind kevesebb jót enged érvényesülni földi életében, akkor a gonosz sötétsége mindjobban elborítja az érzésvilágát, s mind nehezebben érti meg a jó szavát és azt a vonzást, amely őt a jó felé tereli.
A természet alapjában véve szép és jó, igaz tükre az életnek, és életre hozója azoknak a gondolatoknak, amelyeket a szellemek beléje hullatnak. Tehát a természettörvény mindazt a szépet, jót és igazat, amit a magasabb szellemvilág a maga gondolataiból és érzéseiből beléje hintett, visszatükrözi, kialakítja, formává képezi ki, és az anyagot minősítve abba felöltözteti. De kidomborítja a természet mindazt a gonoszat, rosszat, félelmeteset is, amit mélyen bukott szellemek vetítenek a lelkűkből ebbe a tükörbe, és megszületnek itt a félelmet okozó gonosz szörnyek, ártalmas állatok, mérges gázok, félelmetes vizek, áthatolhatatlan sivatagok, amelyek az élettől is megfosztják az áldozatot, hogy ezáltal a maguk gonosz életét meghosszabbíthassák, mindjobban kiszélesítsék, és a földet ellephessék, benépesíthessék a maguk gonoszságával.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Isten nevelő módszere a karma és kegyelem
törvényének változásában 2/2
Részletek a "Titkos tanítások"-ból és a "Karma és kegyelem" kötetből
E között a két hatás között kell az emberi léleknek vándorolnia addig, míg csak teljesen le nem kopik róla az ellentétes érzés, az ellentétes vágy és akarat, tehát addig, míg az ütközésekben szenvedve, harcolva, a félelmektől a kétségbeesésig űzetve meg nem keresi, és meg nem találja a kibontakozás lehetőségét, azaz az isteni törvényt, amelybe azután beleolvadva békésen és nyugodtan folytathatja a fejlődését egészen a megtisztulásig.
Az okozati törvény, a kárma törvénye pedig nem más, mint az igazsággal való folytonos ütközés következménye. A kárma törvénye vezeti végig az ember lelkét a fejlődés vonalán; azonban a kárma törvénye nem a legmagasabb, a legfelsőbb szava a Mindenhatónak. A szemet-szemért, fogatfogért törvény arra az igazságra igyekszik az ember lelkét megtanítani, hogy neki minden feltétel nélkül meg kell keresnie azt az egyenes utat, amely felfelé vezet, mert akár balra, akár jobbra tér le az egyenes útról, mindenütt megüti magát.
A kárma törvénye vezeti az embert; kötelességeket ró reá, munkát szab eléje, tanulnivalót ad neki, amelyet meg kell tanulnia, a munkát el kell végeznie, a kötelességeknek eleget kell tennie. Aki nem akarja ennek a világnak a terhét hordozni, aki nem akar megfelelni annak, amiért őt a fejlődés törvénye az életbe szólította, az visszamarad, és nemcsak, hogy visszamarad, hanem rosszabb helyzetbe kerül. Ugyanis minden elmulasztott feladat, amelyet nem tölt be, minden el nem végzett munka terhesebbé teszi körülötte a környezetet, elveszi tőle az elérni remélt eredményekre való kilátást, mert semmire sem lehet kilátása annak, aki nem végzi el azt, amire őt a fejlődés törvénye előhívta.
Az embernek dolgoznia és fáradnia kell, hogy azok az erők, amelyek benne feldolgozásra és átszellemesítésre várnak, amelyeket át- meg áthatott a tévelygés gondolata, jobbakká, egy fokkal világosabbakká válhassanak. Mert amilyen mértékben megvilágosodnak a feldolgozott erők, abban a mértékben válik a lélek szabadabbá. Akkor aztán már magasabbrendű gondolatokat is képes magába fogadni, és tisztább érzések tudnak benne keletkezni.
Amit a szellem a gondolataival át tud tekinteni, fel tud fogni, annak urává is válik és ő maga is emelkedik. Senki másért nem tehet semmit, senki a másikat ki nem emelheti az állapotából, meg nem másíthatja annak sorsát, még ha a legjobbat akarja is neki, mindaddig, amíg a másik lélek azt a jobbat, azt az igazabbat önmagában el nem ismeri, ameddig a lelke a valódi jónak és igaznak alá nem rendeli a saját vélt igazságait, és ameddig az újonnan felismert jóba bele nem dolgozza magát.
Isten lehetőségeket ad, hogy az ember kiélhesse a lelkében lévő vágyaknak és indíttatásoknak azokat a beteljesedéseit, amelyek ott állnak a lélek előtt, és nem engedik őt feljebb emelkedni. Mert bármilyen magasságra emelné is a tudása, az ismerete, ezek a még ki nem élt, teljesedésbe nem ment érzések és vágyak a legmagasabb mennyekből is alárántanák a lelket a poklok szenvedéseinek mélyére. Ezért az Isten lehetőséget nyújt minden léleknek, hogy a bensőjét kifejezésre juttathassa itt a mulandó életben.
Ha az ember mindazt véghezvihetné, amit gondol, amit érez, amire vágyik, akkor a legrettenetesebb dolgok történnének meg, s a legborzasztóbb állapotok jönnének létre a földön. Mivel azonban a külső törvényben ezek ellen a vágyak ellen félelmetes gátakként ki vannak építve a lehetőségek partjai, azért bárhogyan háborogjanak is az érzések, bárhogyan próbálják is a lelket elhatározásra bírni: mielőtt érvényesíthetné az érzéseit és gondolatait, — amit később okvetlenül megbánna, — megérzi a gátat, s belátja, hogy nem lépheti túl a medret, és bár háborog, végül mégis lecsendesül. Valahányszor az ember a tudatában ilyen hatalmas és erős gátat tud építeni a lelkében élő szenvedélyek kiteljesedésének megakadályozására, amikor lecsendesedik, mindannyiszor Örömmel ad hálát Istennek, hogy idejében megtelítődött a tudata azokkal a gátló gondolatokkal és félelmekkel, amelyekkel azok a vágyak és azok az elgondolások megütköztek, amelyeket a háborgó lélek önmagából mint valami tűzhányóból kitermelt.
Az ember nem azért ölt testet — mint ahogy azt ti magatokban tévesen kialakítottátok — hogy itt a bűneiért, tévedéseiért, hibáiért megfelelő szenvedéseket és bűnhődéseket vegyen magára, és ezzel mintegy letörlessze azokat; mennyire szegényes és mennyire tévedéssel teljes ez a felfogás!
Tulajdonképpen ez a testi élet csak átmenet, csak időleges itt tartózkodás a látszatvilágban, — mert ez csak látszat. Mindennek, ami van — legyen az öröm és boldogság, vagy fájdalom és szenvedés — a gyökere a láthatatlan világban van, a ti láthatatlan lelketekben, a szellemvilágban. Életetek gyümölcseit is oda viszitek át. Nem az a cél, hogy itt ezen a földön legyen az ember boldog vagy boldogtalan. Ti, akik Krisztus igazságát keresitek, és a szerint akarjátok újjáalakítani a lelketeket, hagyjátok el ezt a pogány karma felfogást, mert a ti részetekre egészen más világ nyílik meg, rátok egészen más jövő vár, mint amit a pogány látnokok és beavatottak kiolvastak azokból az igazságokból, amelyeket a földi szférákban a maguk fokozata szerint megláthattak.
Ha valaki ebben a látszatvilágban testet ölt, az ennek a világnak terhét, tévelygését, sötétségét és homályos felfogását mintegy magára öltözi, amelyből csak a szellem világossága tudja őt kivezetni, kiemelni. Ebben a szellemi világosságban kell tehát hinnie a léleknek.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

„Aki nem születik újjá víztől és Szentlélektől, nem
mehet be az Isten Országába”



Ima

Mindenható Atyám! Nem léteznek földi szavak, annak a szent szeretetnek a meghatározására, melyet Irányodba érzek, amely Feléd való engedelmességre és a fejlődésben lévő testvéreim felé történő munkára „kényszerít” engem. Nem lehet neked nem engedelmeskedni és nem lehet földi testvéreimért nem dolgozni a szeretet kényszere miatt. Az a legfájóbb, amikor az emberek nem akarnak engedelmeskedni az isteni hívásnak és visszautasítják az értük végzett munkát. Ilyen esetben nincs mit tenni, mint a kapott fájdalmat ajánlani fel neked Atyám az ellenszegülő gyermekeidért, sajnálattal elengedni őket és nézni amint saját magukat adják át a kárhozat törvényének. Ilyenkor hiába minden vonzerő, meg kell várni, amíg az eltévelyedett „századik” újból ki akar jutni a saját maga által alkotott tövisbokorból, labirintusból.
Kedves Atyám, legtöbbet a földi szenvedéseimmel adhattam neked, de munkálkodni földi testvéreimért, a szellemvilágban tudok, a szenvedéseim eredményei által, kérlek segíts meg ebben.
Könyörgök hozzád Atyám mindenekelőtt azokért, akik haladni szeretnének, de gyöngék az engedelmességre, mert a hajlamaik visszahúzzák őket, ezért kérlek, hogy áldanád meg őket a te Szentlelkeddel, de még inkább könyörgök azokért is, akik még nem jutottak teljes bűnbánatra és ebből kifolyólag a teljes szabadulásra sem. Segítsd meg őket is és bocsásd meg minden bűnüket, engedd el az adósságaikat, hogy az Örök világosság bevilágíthassa egész valójukat.
Nekem viszont hűséges szolgádnak adj erőt, hogy pontosan meg tudjak felelni a Te követelményeidnek és elvárásaidnak, mert a Te követelményeidnek és elvárásaidnak a betartása a tökéletességre vezetnek el bennünket.

Köszönöm Jézusom a te Szentségedet, ama tökéletes példát, amelyet konstatáltál nekünk, Téged követőknek és amiért ehhez Szentlelket küldtél a számunkra az Atyától. Ez a Szentlélek nem más, mint a te szentséged és akaratod ereje, amelyet ha hittel magához vonz az ember, felismerheti és megvalósíthatja a Te akaratodat.
Neked is köszönöm ó drága Szűz Mária a te segítségedet, a Szentségedet, az alázatosságot és tisztaságot, amelyet megkoronázott benned és rajtad az Úr az ő Szentlelkével.
Légy áldott ó dicső „Szentháromság”, melynek mi is a részese vagyunk oly mértékben, amilyen mértékben megtisztulunk az Úr szent vére által!
Amen







*


A világegyetemet hatalmas erők irányítják és vezetik az örök cél, Isten felé. Az emberi elme mégis azt feltételezi, hogy egy feltételezett ősrobbanásból kifolyólag a világok egymástól hatalmas sebességgel távolodnak.
A világegyetem „középpontjában” székel Isten és minden eme központ felé van vonzatva Isten részéről. Eme központ körül forog a világegyetem és amíg egyet megfordul az „egy évet”, vagyis egy örökkévalóságot tesz ki. Ennek a forgásnak spirál tevékenysége van az Istenből kiáradó vonzalom által. Ez hozza meg gyakorlatilag a fejlődést. Tehát ennek a vonzerőnek lelket átformáló és újjáteremtő hatalma és hatása van. Tehát nem olyan mint egy mágnes, hanem élő és éltető, mert isteni ez az erő. És az emberi lélek is ennek a hatalmas lelket újjáformáló erőnek van alávetve, főként amikor testet ölt. De ha haladni akar, akkor együtt kell működnie a rotáció törvényével, Ha azonban kiesik a forgásból és ahányszor kiesik, mindig szűkülnek a lehetőségei, sűrűsödnek az őt körülvevő erő rétegek és nehezedik az előrehaladás. De a meghatározott időre, a meghatározott számú szellemeknek mégis csak be kell jutniuk a meghatározott állomására a fejlődési folyamatnak, mert Istennél nincs „eldobás”, minden léleknek, sőt az anyag minden atomjának vissza kell jutni Istenbe. Ahogyan a szellem Istenből pattant ki, úgy az „anyag” is Istenből származik. Az anyag, Istenből kiáradó ősvilágosság lebukott, lesűrűsödött formája, amelynek vissza kell fejlődnie erre az ősvilágossági szintre. Tehát nem az anyag hozta létre a szellemet, sem a szellem az anyagot, hanem az anyag(nak az eredeti állapota) is isteni produktum.
Isten kezdetkor, amikor ebbe a légüres térbe „belépett” az ő fluidjaival átdolgozta a mindenütt jelenvaló holt molekulákat és így a mindenség a sötétségből fény tengerré alakult át, ahova az ős napokat helyezte, mint az újonnan megteremtett messiás szellemek lakhelye gyanánt. Ezek a szellemek a tökéletesség elérésének egy meghatározott szintjére voltak meghívva. Ehhez adva volt a szabad akarat és ebből kifolyólag nem mindenki érte el az Isten által meghatározott szintet. Amikor lezárult a fejlődési korszak, azok, akik visszamaradtak, „salakjukkal” együtt kilökettek a világukból és az ős-napok holdjaivá alakítattak. Ezek voltak gyakorlatilag a bolygók. Isten tehát nem teremtett bolygókat, csak napokat, a bolygók a napok kilökött salakjai. Amikor ezeken a mellékbolygókon élő szellemeknek is elérkezett a fejlődésük vége és lezárult egy korszak, akik elérték a meghatározott szintet, azok továbbléptek egy ritkább anyagú világba, míg akik vissza maradtak, azok salakjukkal együtt kilökettek és a bolygók mellékbolygóivá lettek.
Tehát a bukási folyamatok igen lassú folyamatok voltak, mindig a salak eltávoztatása adott lehetőséget egy újabb világ kialakulásának. No már most, mindez cáfolja az ősrobbanás elméletet, mert abba nincs belefoglalva mindez a felfelé és lefelé hatványozódási folyamat, akkor az anyagnak csak abban az állapotban kellene száguldania, amilyen állapotban szétrobbant. Nem volna az anyagnak fejlődési lehetősége.
Isten nélkül nincs semmi, minden Ő általa lett, ami lett, maga az ember is, az anyagba gyúrt szellem is, mert Isten senkit és semmit nem hagy veszendőbe menni, hanem mindenkinek fejlődési lehetőséget biztosít és az ember mégis perel, perlekedik, átkozódik. Pedig ha Isten nem nyúlna le érte szeretetből, előbb a törvény szigorával, majd a szeretet mindeneket oldó hatalmával a lélek szükséglete szerint, akkor senkinek sem adatna lehetőség eljutni az Isten országába. Sajnos az ember nem látja meg Isten hatalmas kezét az ő életében és ezért nem hisz Benne. Pedig először a hitnek kell körvonalazódnia ahhoz, hogy az embernek legyen szeme a látásra és füle a hallásra. Az ember milyen kicsi önmagában és mégis oly nagynak, sőt hatalmasnak hiszi magát látván a vélt és valós eredményeit, mert nem tanulta még meg, hogy nem ő alkot, hanem csak a meglévőre, az Isten által megalkotottra talál rá, de csak akkor, ha az Isten arra rávezeti, vagy rálátást ad neki. Így van ez fizikai és lelki síkon is. Az ember minden szempontból rá van utalva az Ő Istenére, még maga az Úr is. Akkor volt neki a legnehezebb, amikor „elhagyta” Őt az Isten: „Istenem, Istenem miért hagytál el engem”. Az Isten nem hagyta el, hanem, olyan hatalmas tömérdek negatív erő szakadt Rá, hogy egy pillanatra nem észlelte, nem érezte Isten jelenlétét.
Vajon mikor jut el a mai emberiség arra a szintre, hogy annyira hiányozzon neki az ő Teremtője, hisz sok esetben alig várja, hogy hátat fordítson Neki? Az ember ugyanis bűntől fertőzött lény és a hiányosságot bűnnel, a bűn kiélésének a produktumaival igyekszik betölteni, amitől, nemhogy közelebb kerülne az Istenhez, hanem annyira messze esik Tőle, összezsugorodik, szinte élettelenné válik és ezáltal képtelen Őt befogadni. Így is az emberhez alkalmazkodva, az isteni világosságnak rétegződnie kell a féligazságokkal, hogy a földi ember be tudja fogadni. És ahogyan szenved az ember a féligazságoktól, vagyis ahogy tisztul a lélek, úgy válnak mind szűkebbé és szűkebbé a az isteni igazságokban rejlő féligazságok és úgy vetkőzi le magáról ezeket a „régi posztókat” vagy cseréli ki újabbra a „régi tömlőt” a lelki világában.
Sajnos olyan az ember, hogy ha Isten nem támogatja az ő elképzeléseit, akkor ellenségének kezeli, mert szerinte nem akar neki jót az Isten. És mindaddig tart ez az állapot, ameddig az ember rá nem döbben arra, hogy az ő törekvései a kárhozatra viszik, tehát szüksége van Istenre és az isteni vezetésre. Sajnos, hogy nagyon hosszú időnek kell elmúlnia addig, amíg a tapasztalatok erre rávezetik.Az embernek rá kel döbbennie arra, hogy „bojtorjánról nem szedhet szőlőt” vagyis, hogy az isteni dolgok helyett nem táplálhatja a lelkét kárhozatra vivő dolgokkal, mert csak tovább folytatódik a bukása a szellemi halál felé. Ez az egyik dolog, amelyet meg kell tapasztalnia a léleknek, mert sajnos a fejlődésének ebben a fázisában még csak a tapasztalatok tudják gondolkodásra bírni, vagy talán még azok sem. Sokszor bele kell verni az embernek a fejét ugyanabba a korlátba, amikorra ugyanis tudatosodik benne az, hogy ő okoz saját magának fájdalmat és nem a másik. De ekkor még nincs ereje felvenni a harcot önmagával, csak a tapasztalat van meg és a korlát még mindig kemény és nem is fog megpuhulni, hanem minél inkább szeretne elrugaszkodni az ember, annál inkább bekeményedik, hogy az embert a korlát keménysége „kényszerítse” a bűn elhagyására. Ez gyakorlatilag a szellemet alulról felfelé „kényszerítő” erő, amely nem hagyja az emberi lelket a bűnben leledzeni, hanem kényszeríti a bűn elhagyására. Sajnos a léleknek ezen a fejlődési fokán még szunnyadóban az igazi formanélküli hit, amely erőt nyújtana a léleknek a felismerésre és a szabadulás gondolatának a követésére. De ha lenne is hite, nem lenne kellő ereje a követésre, mert nem lenne meg benne a kellő elhatározás. A hit sajnos már csak akkor alakul ki, amikor már kellő tapasztalatokkal rendelkezik az ember arra nézve, hogy a bűn zsoldja a halál és mindenáron taszítani akarja magától. Ha azonban hittel tudna közeledni az ember Istenhez és ezáltal a saját szabadulásához, vagyis, ha elhinné azt, hogy a korlátokkal Isten nem megfosztani akarja őt az élettől, hanem éppen az Életre szeretné elvezetni, akkor nyugodt lélekkel rá tudná magát bízni az isteni vezetésre és ha nehéz is, de követné az isteni akaratot, mert tudná azt, hogy a megtapasztalás útja sokkal meredekebb és éles kavicsokkal telítettebb és sokkal szenvedésteljesebb, mint a hitnek az útja. A hit útja Jézusnak az útja: „Én vagyok az Út…” de erre rálépni, bizony, hogy sok vesződséggel jár, vagyis a Szentléleknek nagyon sok munkájába kerül, mert hullámvölgy és hullámcsúcs az emberi élet, azaz, ha az ember olyan célok eléréséért küzd, amelyek nem egyeznek meg az isteni elgondolással, akkor sűrűn, vagy legalábbis időnként visszatér az ó „ember” és az ember visszaesik a régi bűneibe. Tehát senki sincs kibiztosítva arról, hogy a hitnek az útja bukásmentes, hanem magán az emberen áll az, hogy mikor esik vissza a bűn fertőjébe. Azt is azonban tudni kell, hogy ami az embert egy bizonyos ideig, mint igazság segítette előre a fejlődésben, az már egy következő fordulónál, vagy állomásnál, mint levetkőzendő dolog jelenik meg a lelki világában. (Ezért javasoljuk azt, hogy ne ragaszkodjatok a ti kis földi igazságaitokhoz, mert a saját fejlődéseteket akadályozzátok meg vele.)
Az előrehaladásotokon, a fejlődéseteken életeken keresztül dolgozik a Szentlélek annak érdekében, hogy minél hamarabb belássa az ember a hibáit, bűneit, téves irányát és megtérjen bűneiből, mert nem a testetöltések száma hozza meg a fejlődést, hanem az irányváltás és az új irányban való haladás. Ezért mondja az Úr, hogy:
„Újjá kell születnetek! ”
Újjá kell születnetek és gyakorlatilag ezt az újjászületést munkálja életről életre bennetek a Szentlélek. Mert az az esemény, amikor valaki újjászületik, az csakis a Szentléleknek ereje, világossága és munkája által történhet meg, ami nem csak az akkori pillanatnyi munkáját jelenti a Szentléleknek, hanem hosszú prevenciós munkát, amely nélkül nincs újjászületés! És viszont ez az újjászületés nélkül nem lehet eljutni az Isten Országába. Ezért mondja az Úr: „Aki nem születik újjá Víztől és Szentlélektől, nem juthat be az Isten Országába.” (mert csakis a Szentlélek vezetheti el az embert az Isten Országába.)
A víztől történő újjászületés nem azt jelenti, amikor a csecsemőt a keresztvíz alá tartják, hanem amikor az ember tudatosan veti alá magát az Atyától jövő isteni erők kiáramlásának, amiről a közlésünk elején tettünk említést. Ez az az első lépés, amikor az emberben tudatosulnak a dolgok és rájön arra, hogy a sokadszorra történő próbálkozás ellenére is egyedül képtelen megoldani a saját szabadulását, hanem felsőbb segítségre van szüksége és „segítségül hívja az Úr nevét”. Az első könyörgése még talán nem is igazi, még nem fakad a teljes lényéből, mert még nem alakult ki a teljes szabadulni vágyás, mert még van némi kötődése a bűnhöz. Sok esetben még billenőn van a bűn kiélésének mezején és visszaesik, habár az elhatározás már megvan a szabadulásra. És minél többet szenved a bűnök következményeitől, annál inkább erősödik az emberben az, hogy az erény mellett döntsön, de teljesen akkor fog az emberi lélek igaz szívvel és őszintén könyörögni, amikor már belefárad a saját bűnei okozta szenvedésekbe és segítségért kiált Istenhez. Az ilyen megfáradt lelkekért jött le az Úr. És ha ki is tud tartani az ember az elhatározása mellett és őszintén törekszik a jónak a követésére, akkor erre Isten válasz gyanánt elküldi számáta a Szentlelket. Ez az az Újjászületés, amely nélkül nem lehet eljutni az üdvösségre. Ez a pillanat, olyan pozitív változásokat hoz bele az ember lelki világába, amelyek azelőtt nem voltak tapasztalhatóak. Az ember fizikális környezete a csodájára jár, mert a Szentlélektől megszállt ember ezentúl olyan dolgokat tesz, amelyeket azelőtt soha, megváltozik a gondolkodásmódja, az érdeklődési köre, vagyis teljesen más ember lesz, mert az isteni lényeg behatolt a lélek bensejébe és egy újjáteremtési folyamatot idézett elő. De ennek a pillanatnak az előkészületei nem ekkor kezdődtek, hanem jóval előbb. Ugyanis egy bizonyosfokú lelki éhséget kell éreznie a léleknek a Szentlélek befogadására, amelyet sok esetben a fentebb említett kudarcok munkálnak ki benne.
Azért nem tud az ember a Szentlélektől való újjászületés nélkül eljutni az üdvösségre, mert a Szentlélek van hivatva átformálni és újjáteremteni a világot és benne az embert a krisztusi képmásra.
Ennek okáért újra és újra gyúlnak a pünkösdi tüzek, hogy feladatukat elvégezzék mindaddig, ameddig be nem telik az a szám, az üdvözültek száma, akiknek a neve be vagyon írva az Életnek nagy könyvébe. Igyekezzetek, hogy ti is beletartozhassatok ebbe a számba, amelyet csak Isten tud és amikor betelik, akkor meghúzza az alsó vonalat, bezárja a Mennyek kapuit és befejeződik egy fejlődési turnus, lezárul egy örökkévalóság, mert a világegyetem megtett egy kört a világmindenség középpontja, Isten körül és akiknek sikerült együtt rotálni a fejlődés törvényével, azok haladnak tovább, akiknek viszont nem, azok kívül esnek ezen a fejlődési törvényen és várni kell, amíg a rotáció újból felszedi őket, hogy életbe hívhassa egy másodlagos fejlődési törvény által, amely már sokkal több szenvedéssel, sokkal kisebb lehetőségeket nyújtva vezeti a szellemeket a fejlődés útján. Ugyanis nem marad büntetlenül az, hogy visszaéltek a krisztusi segítséggel. Amit ebben a korszakban úm. megtagadtak, az elkövetkezendőkben annak a hiányában kell újból kezdeni, majd folytatni a fejlődésüket azoknak, akik nem használták ki a jelen krisztusi időt!

Vigyázzatok, mert a megtévesztés szelleme újra támad, ne higgyetek neki!

Amen

„Jövel Uram Jézus!”


Ada, 2022. V. 29.


Evangéliumi spiritizmus új hangos könyvek.
https://www.youtube.com/watch?v=VJhzZ82Uo-0
https://www.youtube.com/watch?v=X0eiC3Hmj2k

[Karsay1958]

2022.június havi szellemtani hírlevél
Tartalomjegyzék


Szentlélek lélekemelő munkája 2

Könyvreklám, ingyen kapható könyvek 9

Dimenzióváltás és a medence kapcsolata 11

Egy érdekes cikk 23

Kotányi Ottó és Jókay István emlékére 24

Ajánlott havi web. lapok 27


https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... m7KVQ7TeGw

https://data.hu/get/13312924/SBK_Hirlevel_208.doc

[Karsay1958]

Víz

Sokan az olaj hiányától félnek a legjobban, de arra az emberek nagy része nem is gondol, hogy a VÍZ nagyobb kincs lesz akkor, amikor még javában lesz olaj.
Olyan szinten szennyezzük az élő vizeinket, hogy lassan nem lesz élvezhető ivóvíz.
Oroszországban például az atomreaktorok szemetét olyan helyeken tárolják, hogy szép lassan belefolyik a meglévő folyókba a talajon keresztül, és onnan megy egyre lejjebb a tengerekhez, amit amúgy is sorra szennyezünk a nagy hajók rakományainak elsüllyedésével, és helyrehozhatatlan károkat okozunk ezzel a környezeti katasztrófákkal.
Magyarországon is rengeteg helyen folyik a Dunába a tisztítatlan szennyvíz, még Budapest területén is!
A vízbe belekerülnek az egész világon olyan szennyező anyagok is, amik befolyásolják felszívódásukkal az emberi szervezetet, ilyenek a hormonális szerek, mint például a kidobott fogamzásgátlók, és még hosszú a lista, ami veszélyezteti szervezetünket.
Az emberi test nagy százaléka vízből van, és fontos számunkra folyamatos vízpótlás.
Ha ez megszűnik, vagy szennyezett víz kerül az információjával a szervezetünkbe komoly egészség problémák lépnek fel, amik nagyon hamar hatással lesznek ránk, és hosszútávon gyermekeinkre, unokáinkra. Lehet, hogy még lesz olaj, csak már nem lesz aki vezesse az autókat, ha így folytatjuk.
És amire még sokan nem gondolnak:
A globális felmelegedéssel a víz is felmelegszik, és olyan bacilus és vírus tenyészetek fognak feltűnni, amik komolyan veszélyeztetik majd az emberiséget. Az ivóvíz olyan szinten el fog párologni, és elfogy az utánpótlás, hogy pár évtized, és a víz nagyobb kincs lesz a földön, mint az arany! Cseppenként fogunk rá vigyázni, és majd egyszer visszaemlékezünk, hogy mennyire pazaroltuk, amikor még volt.
De most élünk abban a korban, amire visszaemlékezünk egyszer majdan…
A Föld sorsát már megpecsételtük, de a víz sorsa még a kezünkben van!
Védjük meg ezt kincset!

Karsay István

Budapest, 2014.

[Karsay1958]

A Szentlélektől való újjászületés - Felvezetés

Részlet a „Mikor a lélek ünnepel” című kötetből, mely a Névtelen Szellem tanításait tartalmazza Eszer médium útján

A mi Urunk mondja, mint megmásíthatatlan végzetet, mint a mindenkor élő ember áthághatatlan törvényét, hogy: „Valakik nem születnek újjá víztől és Szentlélektől, semmiképp sem mehetnek be a mennybe.” Az emberi lélek el van fáradva, ki van merülve, sokszor kétségbe van esve jövője felől. Mert ugyan mit ad neki végzete a születéstől haláláig? Küzdést, szenvedést, csalódást, megpróbáltatást, súlyos csapások terheinek hordozását, és mindennek kilátástalan a vége, mert hiszen az Úr beszéde szerint hiába jön a halál, hiába jön a változás a sorsában: ezektől a terhektől, ezektől a fájdalmaktól és szenvedésektől semmiképp meg nem szabadulhat, ameddig lelki vágyaival, lelki érzéseivel ehhez a Földhöz, a bűnöknek és tévelygéseknek e világához van kötve.
Ezek a szenvedések, ezek a fájdalmak nem szűnnek meg a halállal; és a szellem nem helyezkedhetik egy más létállapotba addig, amaddig ez a lélekben való újjászületése meg nem történik, ameddig ezen át nem esik, ameddig egy új világ meg nem nyílik lelki szemei előtt; az az új világ, amelyet Ő, a mi Urunk hozott a Földre, amely világgal kapcsolta össze a szenvedő embereket. Mert csakis Rajta keresztül, Általa juthat el az emberi lélek a megbékélés, a boldogság, az enyhület világába. Ennek a feltétele pedig az, hogy újjá kell születnie víztől és Szentlélektől, máskülönben semmiképp nem juthat el odáig. Testvéreim, nektek van tudomásotok arról a halálon túli életről, amelyet más életnek, más világnak neveztek; van tudomásotok arról, hogy ott nem a látszat szerint, hanem az igazság szerint ítélik meg az emberi lelket, elkövetett tévedései, bűnei és cselekedetei alapján.
Van tudomásotok arról, hogy ez a bizonytalanságban imbolygó földi élet szilárd és állandó életté emelkedik valahol, egy más dimenzióban, a láthatatlanban, amelyet éreztek, amelyről tudjátok, hogy van; hiszen a ti látható világotokban jeleket és csodákat hoznak létre azok az erők és hatalmak, amelyek a láthatatlanból félremagyarázhatatlan bizonyságokat tudnak nektek adni. És ti tudjátok azt is, hogy ezek a megnyilvánulások nem mindig kedvező és boldog állapotokról számolnak be előttetek, hanem túlnyomórészt szenvedésektől szorongatott lelkek keresnek egy-egy pillanatra enyhületet a ti társaságotokban (a médiumi körben), a Földdel, a testtel való kapcsolódásban, hogy tévedésben eltöltött életük következményeit elmondják, tőletek várva enyhületet, megkönnyebbülést, reménysugarat, amely őket a bizonytalanságból kiemelje, és nagyobb biztonságba helyezze.
Isten az Ő meglevő igazságával, valóságával hatalmas, kikutathatatlan titoknak az áradatát sugározza a teremtett mindenségbe: az élet titokzatosságát. Annak, hogy Isten van, a legnagyobb bizonyítéka és legmegmásíthatatlanabb igazolása az, hogy élet van: mert az élet Istenből folyó áram, ami hatásában életet ébreszt, a nem létezőből, a semmiből valamit teremt; s ez az élet a legmélységesebb és legkikutathatatlanabb forrásból: Istenből ered. Az Isten kisugárzása tehát maga az élet; és így ahol élet van, ott Isten mindenütt jelen van. A mindenütt jelenlévő Isten mindenütt törvényt tart fenn; ezek a törvények pedig megmásíthatatlanok, áthághatatlanok és teljes egészükben kikutathatatlanok.
Nekünk hinnünk kell! Hinni, és nem tudni! A tudás Istennél van, az Ő bölcsességében van elrejtve; teremtett lénynek csak hinnie lehet és kell mindvégig hinnie, bíznia és várnia, hogyan és mint rendelkezik felőle az ő Teremtője, hová küldi, és milyen célt szab eléje. Maradjunk csak az emberi létnél, mert hiszen itt, ebben az állapotban éltek, vagytok, mozogtok, ténykedtek, örültök, szenvedtek és szomorkodtok.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A Szentlélektől való újjászületés
Adai közlés – “Aki utánam akar jönni…”
Az élet
Egy szellem spontán híradása
HANG - Hogyan éljek Jézusnak
A lélek titokzatos mélységei
A szeretet nem féltékeny


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqwuqJC ... Q?e=I0aZ3L
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=5sN86hXRbg0
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2000. Január. 18.

https://www.youtube.com/watch?v=X0eiC3Hmj2k
Ludmilla mama – Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=VJhzZ82Uo-0
Hit, remény, szeretet – Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=NCttnH8IpA0&t=124s
Jelenések 76. – Jézus az okkultizmusról - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=EMVmVI8 ... x&index=19
Karácsony Kánaánban – Romantikus film

[Karsay1958]

"Ha jól akarsz élni, szépen és értelmesen, egyetlen gondolatot törölj ki az agyadból. Ez így hangzik: Mindennek mások az okai!"
Delete! Törlés! Mert ez a gondolat a legveszedelmesebb vírus, ami megfertőzi a lelkedet.
Az egész világ válságban van, de egyetlen (!) embert sem találtam még, aki úgy érezte volna, hogy ő a felelős ezért. Nem nagyon, csak egy kicsit. Soha! Csakis mások! A másik nemzet, a másik hatalom, a másik párt, a másik vallás, a másik faj, és a szomszéd! És a felesége! Ő nem! Sokmilliárd ember közül senki sem vállalja a botrányt.
Olvass el bármilyen könyvet! Ezer közül hányat találsz, amely nem a másik pártot, hitet, eszmét, csoportot és hatalmat leplezi le. Minden szerző úgy érzi, hogy ő a jók, az igazság, a fény oldalán áll, és mások a balgák, gonoszok, aljasok, törtetők és elvetemültek. Mindenki úgy érzi, hogy neki van igaza, és a másiknak nincs!
Nyolc évig hallgattam egy asszony panaszait. Elmondta, hogy pokol az élete. A férje önző, hiú, figyelmetlen, ápolatlan, rendetlen, egész nap a tévét bámulja, vagy internetezik, ezenfelül goromba, hisztérikus, gyáva, hazudik és leeszi az ingét, nem foglalkozik a gyerekével, koszos, ravasz és nem törődik vele... Elváltak.
A férj azóta egy másik nővel él, aki gyereket is szült neki. Kiderült, hogy nem önző, hiú, figyelmetlen és ápolatlan, nem bámulja mindig a tévét, nem goromba, gyáva, hisztérikus, és nem is hazudik. Néha ugyan leeszi az ingét, de azért boldogan élnek egymással.
A régi asszony egyedül maradt. Úgy él ma is. Nehezen talál társat magának. Egy ugyan akadt - több éves keresés után -, de az sajnos önző, hiú, figyelmetlen, ápolatlan, gyáva, hisztérikus, leeszi az ingét, és egész nap bámulja a tévét. Az asszony ötvenhat éves. Egyszer sem fordult meg a fejében, hogy talán ő az önző, hiú, figyelmetlen és hisztérikus. Hogy nem jó feleség, és nem tud bánni a férfiakkal. És hogy az elvált ura azért bámulta mindig a tévét, mert nem akarta az ő kellemetlen morgását hallgatni.
Amíg azt hiszed, hogy a sorsodnak áldozata és nem tettese vagy: menthetetlen vagy. És én is - ha azt hiszem.

(Müller Péter)

UI:

Alois Irlmaier jövendölése - A jövőbeni "nagy háború" (Alois a német "Nostradamus")
https://www.youtube.com/watch?v=J9VhOdQfCZI

[Karsay1958]

PÜNKÖSD 1/3

Zita médium 2008. május 11.

A Napszellemnek csodálatos tanítása, amely a legnagyobb igazságra vezet minden hivőt és keresőt. Az Igazság tudása a Világosság, ami nem más mint a szellemi tudás és ne feledjük, hogy a mi urunk a Jézus Krisztus önmagát a Világ Világosságának nevezte meg. A Pünkösd ünnepe pedig arról szól, hogy mi is szabad akaratból igyekezzünk, hogy részesülhessünk ebből a világosságból.

A mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim.
Égnek még a pünkösdi tüzek kiolthatatlan lánggal, melegséggel és fénnyel. Meggyújtattak Jeruzsálemben az első pünkösd napján. Meggyújtattak azok részére, akik várták a mi Urunk, Jézus Krisztusunk igéretének beteljesedését, hogy a hazakívánkozók az ígéret szerint ne maradjanak árván, hanem mindenki Szentlelket vehessen, hogy annak világosságánál lássa az utat, annak melegségénél összekapcsolódhasson embertársaival, és ajándékaiban részesülhessen.
Azóta hol gyengébben, hol erőteljesebben, de égtek a pünkösdi tüzek és ha meggyöngültek vagy majdcsak nem kialudtak: az az ember hibája volt, mert a tűzre vigyázni kell. A tüzet őrízni kell. A tűz felett örködni kell. De az ember időnként megfeledkezett az életet adó tűznek táplálásáról. Megfeledkezett a krisztusi igéretről és világosságért, a vezetésért nem a Szentlélek munkásaihoz fordult, hanem a maga elképzelése és téves igazsága szerint próbálta életét és jövőjét alakítani.
Kétezer földi esztendő alatt a teremtő Isten és a mi Urunk, a Jézus Krisztus mindig gondoskodott arról, hogy a pünkösdi tüzek véglegesen ki ne aludjanak, az utolsó időkben pedig különösképpen felszította azokat. Az 1800-as évek derekától nagy csoda megy végbe a földi világban, a földi ember részére: a Szentlélek újabb és újabb hasábokat rak a pünkösdi tüzekre, hogy annak fényénél a sötétedés beállta előtt mindazok, akiknek elegük volt a földi világ fájdalmaiból, betegségeiből, csalódásaiból és a halálból, hazatalálhassanak.
Ki is, mi is tulajdonképpen a Szentlélek? Többnyire az egyházak nem tudnak helyes és pontos választ adni erre. Kijelentik, egy Istenben három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. Csakhogy ez minden természeti jelenségnek és törvénynek ellene mond. Ugyanis egyben nem lehet három különböző személy, három különböző szellemiség. Tehát ha valamiben egyek, akkor egyek azokban az isteni tulajdonságokban, amelyek az egész világot fenntartják és kormányozzák. De mind a három különböző egységet alkot. Tehát így is mondhatnám, hogy természetben hasonlóak, de külön-külön egyéniségekről van szó. Egy az Isten öröktől fogva, aki örökkön-örökké lészen.
A Fiú nem egyetlen szellem, hanem az elsőd teremtményeknek kimondhatatlan sokasága, akik minvégig hűek maradtak az isteni törvényekhez és beérkeztek a tökéletesség állapotába. Közülük az egyik legkiválóbb fiú, elsődteremtmény, a mi Urunk, a Jézus Krisztus. A Szentlélek meghatározása már kicsit összetettebb. Tehát lélekről, azaz életerőről van szó. A teremtéskor az Isten lelke töltetett ki a meg nem lévőre, a semmire, a nincsre, hogy ezáltal az termékennyé váljék, élettel telítődjék és ezáltal létezzen, legyen. Tehát Istennek lelke kiáradt és ezáltal a semmi élővé, fénylővé, csodálatossá vált. Az Isten Szentlelkének csak azt a meghatározást adhatjuk, hogy ahol Istennek kiárasztott lelke be nem szennyeződött, az maradt meg isteni Léleknek.
Mindazt, ami a teremtmények bukása által szennyessé vált, már világlélekként definiáljuk. A világlélekben már sokminden benne van, mert a bukás által sok minden belekerült. Ezekre a bukott világokra, így a ti földetekre is - amely nem az én világom -, pünkösd napján eleven, élő, lángoló nyelvek alakjában újra és újra kitöltetik az Isten Szent Lelkéből, tehát a tisztából, a tökéletesből, annak minden csodálatos isteni tulajdonságával együtt. Akik pünkösd napján átadott, nyitott lélekkel várják a Szentlélek kitöltetését, és azt képesek vonzani, azok annak új és új csodálatos ajándékában részesülhetnek.
Az utolsó időkben - a mi Urunk, a Jézus Krisztus igérete szerint - különös erővel töltetett ki a Lélek, ezért új és új helyeken, új és új emberi lelkekben, újra fellángoltak a pünkösdi tüzek. A mai nappon ezen a szent helyen is, amit Istennek igéi szentelnek meg, meggyújtottuk a pünkösdi tüzeket. A pünkösdi tüzekben, ti is mindnyájan részesülhettek, meggyújthatjátok a magatok lelkében is a pünkösdi tüzet, amely felégetheti az ember alacsonyrendű, így is mondhatnám emberies, bűnre hajló természetét, megszokott ferde szokásait, és helyette újat, egészen újat, a megváltásához szükségeset adhatja, hozhatja.
Az úrvacsorához hasonlatosan lelkesedést is hoz az ember jól felkészített lelkébe. A krisztus-parányok is csak azoknak lelkén tudják elvégezni a megújhodást, akik megbánták bűneiket, akik erős elhatározást tettek bűneik elhagyására és összeszedett akaraterejükkel képesek vonzani a krisztusi erőket, hogy általuk átalakuljanak. Valahogy ehhez hasonlatos folyamat megy végbe az emberi lélekben a Szentlélek kitöltetésének alkalmával, amikor az ember jól felkészített lelkével képes magához vonzani a friss, a lángoló, a lelkesedésre gyújtó erőket, amelyek ilyenkor jelen vannak.
Az apostolok már a három és fél éves tanulás ideje alatt is hihetetlenül sok mindent kaptak, csodálatos ismeretekben, élményekben részesültek az Úr Jézus Krisztus részéről. Azt a szellemi erősséget, az a szellemi szintet azonban még nem érték el, amelyre a koronát, a pünkösdkor kitöltött Szentlélek tette. Addig kevesebb volt a bátorságuk, lelkükben még nem égett olthatatlan tűzzel a lelkesedés a mi Urunk, a Jézus Krisztus iránt, még nem tudtak ördögöket űzni és halottakat feltámasztani, ahogy azt az Úr igérte nekik, mert még bizonyos mértékig gyengék voltak a hitben. Hisz ezért történhetett meg a hitben erős apostollal, Péterrel is, hogy az Úr elfogatásának éjszakáján mielőtt a kakas kétszer kukorékolt, háromszor tagadta meg őt. De az első pünkösd napján, a Szentlélek erőt, csodálatos képességeket, lángoló lelkesedést adott mindnyájuknak. Ezután lelkük valóban lángban égett az Úrért és a világmindenség legmagasabbrendű eszméjéért, a mi Urunk, a Jézus Krisztus igéiért, amelyek a legmagasabb fórumról, a mi Atyánk, Istenünktől valók.
Mi is az ige? Az igen nem más, mint isteni lényeg. Az isteni lényeg pedig nem fejezhető ki egyetlen szóval, csak legfeljebb körülírható. Mert az Istennek lényege a teremtmény számára felfoghatatlan és megérthetetlen. Különösképpen megérthetetlen a bukott teremtmények, így az ember részére is. Az Isten, lényegében maga a tökéletes, tiszta szeretet. A világokat teremtő, a világokat átformáló, a világokat ujjáalakító, a világokat kormányzó, a világokat egyesítő, a világokban harmóniát, boldogságot vivő erő. Ettől azonban még sokkal, de sokkal több az isteni szeretet. Az Isten lényege pedig az igazság. Az igazság nem más, mint a meglévő dolgok valósága. A meglévőké. Tehát semmiképpen nem azoké a dolgoké, amelyeket a későbbiek folyamán a bukottak a maguk képzeletvilágában létrehoztak, amikor a nem létezőt valósággá akarták tenni. Ezáltal azonban a nem létező nem vált valósággá, csak ők hitték annak. Ezért ragaszkodtak és ragaszkodnak ma is a bukottak ehhez a képzethez, ehhez az általuk kiszínezett álomvilághoz, mert az bennük nagyon is a valóság érzetét kelti. Persze csak addig, amíg mindez bűneik következtében össze nem omlik.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

PÜNKÖSD 2/3
Zita médium 2008. május 11.

Tehát már a bukás kezdete óta szükséges volt, hogy Istennek Szentlelke újra és újra kitöltessen a bukottak részére, még a kárhozat világaiban is, hogy oda új és friss erőket, új lehetőségeket vigyen. Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy ott be ne következzen a teljes, a végleges lemerevedés, a teljes halál, hogy ott ez az állapot ne állandósuljon, hanem ha végtelen hosszúnak tűnő idő alatt is, de mégis lehetőség nyíljon a feltámadásra, a feltisztulásra, a visszatérésre.
Tehát Isten szeretetéből, kegyelméből adódóan, a Szentlélek már réges-régóta - már a földi világ első pünkösdje előtt is - a bukottak világában volt. Tulajdonképpen innen veszi kezdetét a kegyelem, amikor a szerető mennyei Atya szíve megesett a gyötrelemben, a szenvedésben, a sötétségben, a tévelygésben, a halálban, az ismeretlenben, az idegenben veszteglőkön és utánanyúlt eltévelyedett gyermekeinek. Így tehát a Szentlélek a bukottak világában is lassan, fokozatosan, de folyamatosan felszedte azokat a lelkeket, akiknek elegük lett a tévelygésből, mindabból amit önszántukból a teremtő Isten ellen cselekedtek. Ezek a megtért, megtisztisztult lelkek felvételt nyertek, először csak a Szentlélek közösségének külső peremébe.
Ugyanis a Szentlélek közösségében hihetetlenül sok fokozat van. Hihetetlenül sok, finom árnyalatra bomlik, illetve nem is bomlik, hanem a törvény maga regisztrálja a központot, ami tulajdonképpen mindenre jellemző, A központban a teljesség, tökéletesség van jelen és ahogy onnan távolódunk, a közösség tagjai és erőik is kevésbé tökéletesek, kevésbé kristálytiszták és átlátszóak, kevésbé vannak a teljes ismeret, tudás és képesség birtokában. Náluk még tapasztalhatók bizonyos, a bukásból visszamaradt elváltozások, amiknek feltisztítása, fénylővé, kristálytisztává tétele szintén a feladatkörükhöz tartozik.
Tehát az Szentlélek közössége, a Szent szellemek sokasága, a mi Urunknak, a Jézus Krisztusunk közbenjárásával kapcsolódik a mi Atyánk, Istenünk Lelkéhez. Ez a kapcsolat hol szorosabb, hol gyengébb, aszerint, hogy akik oda felvételt nyertek milyen vehemenciával, milyen erővel szolgálják az Úr Jézus Krisztust. Mert szolgálat és szolgálat között szintén különbségek vannak. De minden szolgálat, ami az isteni jónak érdekében történik, az a kegyelmes Isten világának újra létrejöttéhez nyújt segítséget. A cél az, hogy mindenki visszakerüljön oda, ahonnan lebukott.
Mindenkinek a maga helyét kell elfoglalnia a világmindenségben; az a hely mással betölthetetlen. Mindenkinek a tökéletességet kell kihoznia önmagából: neki kell fénylenie, mint a Nap és a maga boldogságával az összesség, az egész teremtettség boldogságát elősegíteni és szolgálni. Amennyit a teremtmény ebbe a tevékenységbe belead, a törvény annyit mér neki vissza. Az igazság törvényén esett csorbát a kegyelem törvénye tölti ki, tehát többet ad, mint amennyi az embernek igazság szerint járna. Soha nem annyit mér, amennyit az ember vagy a bukott teremtmény a jóra való változások révén a jónak, az isteni jónak érvényesülése érdekében a világlélekbe belead, mint tisztát, mint üdvöset, mint használhatót, hanem mindig bőségesen többet. Ez a kegyelem. Mitöbb, amikor a bukott teremtmény még semmit sem tett, a kegyelem már előlegben részesíti azáltal, hogy sok mindent lehetővé tesz számára.
A kegyelem új és új bolygókat, félanyagi és anyagi világokat hozott létre a káoszból, hogy ott élet sarjadhasson. Először csak a piciny fű formájában, amely megjelent a kőzetek repedéseiben, azután mindig jobban kiteljesítve az életet, hogy a bukottak ott a maguk fejlődési, tisztulási lehetőségeit megkaphassák, és tisztulásukat elvégezhessék. Senki egyetlen pillanatnál, egyetlen percnél sem marad tovább egy félanyagi vagy anyagi égitesten, csak addig, amig lelki fejlődése során elérte az ott elérhető legmagasabb fokozatot. Mihelyt az ember a föld porát sarujáról lerázta, mihelyt a föld pora lehullott róla, nem kell többé emberként megszületnie, és a következő lépcsőfokot már nem csak a szférák világában, hanem más bolygón is elérheti.
A Szentléleknek ereje, tűze minden világon ég és világít. Itt a földön, az első pünkösd alkalmával töltetett ki teljességgel, a mi Urunk, a Jézus Krisztus igérete szerint. Ha megfigyeltétek a felolvasást, hallottátok, hogy a Jeruzsálemben időző sok, más és más nyelvet beszélő ember mind a saját nyelvén hallotta a mennyei üzenetet, azaz, amit Péter apostol elhangoztatott, mert abban az órában a Szentlélek áradt ki a jelenlevőkre.
Az 1800-as évek közepétől pedig, amit utolsó időknek nevezünk, a Szentlélek feltünő módon, médiumokon keresztül is megnyilvánul, a világban van, és az emberek érzés- és gondolatvilágára, álomaira is nagyobb hatást gyakorol. Ez tény, ez letagadhatatlan. Mindenki a saját „nyelvén”, vagyis a saját lelki beállítottsága alapján érzékeli, fogja fel a Szentlélek szavát, ami személy szerint csak neki szól. Tehát itt most már nem arról van szó, hogy angolul, németül, magyarul vagy franciául hangzik- e a beszéd, hanem hogy személy szerint külön-külön az ember mennyit képes átvenni a Szentlélek üzenetéből, figyelmeztetésből, a Szentlélek világosságából, erejéből, ajándákaiból.
Akkor álmokat álmodhatnak véneitek, az ifjak látomásokat láthatnak és prófétálhatnak. A hangsúly nemcsak azon van, hogy a Szentlélek alapkijelentései feltünő módon, eszközökön, médiumokon keresztül elhangzottak, bár az is nagyon fontos, de ma már fontosabb, hogy minden ember a „maga nyelvén”, azaz felfogóképességén keresztül jusson el a nagybetűs Igazság felismerésére. Ha erre a pontra el nem jut, akkor tévelyeg, akkor a hazugság „óriáskigyója” köréje tekeredik és összeroppantja őt.
Ezt látjátok ma a világban. Akik hitetlenek, akik nem vettek és nem is kivánnak új és új pünkösdök alkalmával Szentlelket venni, azok a hazugság hálójában, az óriáskígyó szorításában vergődnek, és onnan a maguk erejéből soha ki nem juthatnak. Azok hazugságot hazugságra halmoznak. Azok előtt teljesen idegen az egyenes, az igaz szó, és az isteni igéretnek hatalma és ereje. Pedig az igazság az, ami szabaddá tesz benneteket. A hazugság gúzsba köt. A hazugság az első emberpárt is egyre súlyosabb állapotokba, egyre szomorúbb világokba sodorta. Az igazság szelleme lángpallóssal űzte ki őket a paradicsomi világokból, mert az igazság világaiban nincs helye a hazugságnak.
A Szentlélek minden igazságra elvezet benneteket. Mindent érthetővé tesz. Mindent megmagyaráz. Feltárhatná a régmultat: Mú, Atlantisz, Egyiptom, vagy a mayák világát, sőt a magyarság igaz őstörténetét is, de mára, az utolsó időkben kevésbé vagy egyáltalán nem lényeges ezeknek ismerete. Tudhatja az ember, de a megtérés mindennél fontosabb, szükségesebb, mindennél lényegesebb, mert az idő rövid. Az ember hajlamos a beképzeltségre, ha tudomása van múltja dicsőgéről, és a kelleténél többet gondol maga felől. Ezért nem bölcs dolog a múltnak dicsőségéből élni, mert az elmúlt, lezárult. A jelen adatott az embernek a megtérésére, a hazatérésére.
Kétezer év alatt Izrael fiainak és gyermekeinek réges-régen be kellett volna érniük, dehát megkötötte, megfogta őket az anyag. Júdáson keresztül megfogta őket az árulás szelleme. Nehezen válik az úgynevezett keresztény ember is, különösen a nyugati keresztény ember a Szentlélek ereje által megtért emberré, mert sok mindennel foglalkozik, sok minden érdekli, csak a legfontosabb nem. Sokan semmiről sem akarnak tudomást venni, mert azt hiszik, ha valamit nem tudnak az nem ró rájuk semmiféle kötelezettséget. Nem így van! A jó tudására, ismeretére szükség van!
Ma, amikor a földi tudomány a természettörvény müködéséből oly sok mindent már feltárt, méginkább szükséges lenne lebontani a butaság korlátait. Mert a butaság, a nem tudás korlátozza az embert lelki fejlődősében és hajlamos visszatérni a babonákhoz. A mai ember a régiekre mondja, hogy babonásak voltak, pedig azok tisztábban látták az igazságot, mint ő. Tisztábban látták és tisztábban érezték az egy Isten jelenvalóságát és fontosnak tartották törvényeinek megtartását. De a Krisztus óta eltelt sötét időszakokban, amikor lefedték a Szentlélek világosságát, a pünkösdi tüzeket, a valóság helyett, a jó tudása helyett, mindenféle babonák burjánzottak.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

PÜNKÖSD 3/3
Zita médium 2008. május 11.

Ma, a nyugati keresztény világ még azt merészeli mondani, hogy a mi tanunk, a mi világosságunk, az általunk közölt igazság babona és sötétség? Nem! A világosság a világban van! Krisztus a világ világossága. Mi a világosságunkat, ismereteinket Krisztustól vesszük, tehát az nem babona és nem sötétség! A mi ismereteink hazavezethetik az embert oda, ahonnan lebukott. Tehát nem ezt a fénylő Harmadik isteni kijelentést kellene elvetni és ostorozni és mindenféle jelzőkkel illetni, hanem a rossz tudást. Mert miről is volt szó az első emberpár esetében, amikor ettek a tiltott fának gyümölcséből? A rossz tudásának fájáról. Mi az, hogy rossz tudás? Lehet jó a tudás és lehet rossz? Igen, lehet. Mert a bukást megelőző időkben, azzal a tudással, amellyel a teremtő Isten megajándékozta teremtményeit, szellemi fejlődésüket, majd tökéletességüket, örök boldogságukat akarta eléretni.
A rossz tudás az lett, amit Lucifer és a többi bukottak önmaguktól kigondoltak, mert az nyomorúságot, sötétséget, értelmetlenséget, szenvedést, kárhozatot, halált, nyomorúságot hozott rájuk. Ettől a már kialakult rossz tudásától akarta védeni az isteni Gondviselés a másodteremtményeket vagy paradicsomi teremtményeket, hogy ne az alulról jövő rossz tudásnak szirén hangjaira, hazugságaira hallgassanak, mert az elbukásukat okozza.
Ma is van a világban jó és rossz tudás. Sokan nagyszerűen kiképezték magukat abban a tudásban, amely másokkal szemben pillanatnyilag előnyhöz juttatja őket, de végsősoron fájdalmas következményekkel kell majd szembesülniük. Tudniillik tövény, hogy a jó fa jó gyümölcsöt, a rossz fa, rossz gyümülcsöt terem. Jónak csak jó, a rossznak pedig csak rossz lehet a következménye. A következmények törvénye maga is az igazság müködésének eredménye. Tehát valamilyen következménye a teremtmény minden gondolatának, érzésének, minden vágyának, minden cselekvésének van.
A kérdés csak az, hogy annak milyen hosszú a kifutási ideje, mikor érik az be, mert mindennek érési ideje van. A bukott világokon, az anyag, az idő, a tér világaiban mindennek kifejlődéséhez időre van szükség. A születéstől a koporsóig - viszonylag rövid időt ölel fel, így ezalatt a rövid idő alatt az ember nem mindig láthatja meg a következmények beérését, teljes kibontakozását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az nem is következik el, mert annak törvény szerint el kell következnie. Mert ki milyen magot vetett, az sarjad ki számára, és azt arathatja.
Ezért bölcs dolog az isteni jót cselekedni még akkor is, hogyha annak következménye a jelenben megaláztatást, vessszőfutást, nehéz helyzetet jelent is, mert a jó végsősoron győzelmet arat a rossz felett. Ha az ember azt hiszi, hogy fejlődése törvényes menetének megkerülésével, lépések, részletek kihagyásával egérutat nyerhet, nagyon téved. A hiányok először csak hajszálrepedésekként muatkoznak, de a későbbiek folyamán ezek a repedések mind szélesebbek lesznek.
Idővel, ha az emberek észhez nem térnek, ezek széles repedések elnyelik azokat, akik ezeket a hajszálrepedéseket létrehozták. Mert a hasonlóság törvényénél fogva ezekbe a hajszálrepedésekbe sok minden belekerül, ami azokat egyre szélesebbé teszi. A korszakzárás idejére a rossz következtében létrejött hajszálrepedések már széles szakadékokká váltak, mint amilyennek ezt ma már látjátok. Ezek a szélesedő repedések, amelyek már elnyeléssel fenyegetik az emberiséget, úgy a láthatatlanban, mint az emberek világában érzékelhetők.
Mindaz, ami a világlélekben jelen van, az mindenben fellelhető. Ezen az alapon hatással lesz a fizikai világra, így a földetekre is. Ezért ezek a repedések az óceánok, a tengerek mélyén, a magas hegyek vagy egész hegyvonulatok alatt törésvonalakat hoznak létre. Miként az előbb ecseteltem, ahogy ezek a törésvonalak a lélek világában egyre szélesednek, a földeteken is hatalmas tengeri áradatokat, hatalmas óceáni hullámzásokat, földrengéseket hoznak létre. Más szóval a föld összetartó erői megrendülnek, aminek következményeit hatalmas kataklizmaként éli meg az emberiség. Ez azonban nem Isten akaratábol fog megtörténni, mert minden bolygó sorsa a rajta élők érzései, gondolatai, cselekedetei szerint alakul.
Ezért lett volna szükséges minden korban, és lenne szükséges ma is, hogy égjenek a pünkösdi tüzek! Égjenek a földi világban, az emberi lelkekben és felperzseljék, elégessék a rosszat, ami minden ember életben és földetek számára is könnyebbséget hozhatott volna.
Mi és személy szerint én a Nap szellem, ma felkínálom néktek drága testvéreim az Úrban, a Szentlélek erejét és világosságát, mert az csodákat vihet végbe életetekben. Visszaadhatja vagy ha van, erősítheti hiteteket és ha csak annyit erősít a hiteteken, mint egy mustármag, azzal már hegyeket lehet elmozdítani, azzal az ember gonosz természetét le lehet rombolni és újat, istenit lehet építeni. Tehát megerősíthet benneteket hitben, reménységben, szeretetben, tisztánlátóvá tehet benneteket, megnyithatja a jó tudását számotokra, ismeretszerzésre ád alkalmat, így felismeritek célotokat, és az odavezető legrövidebb utat: a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak útját.
Képességekkel láthat el benneteket: egy talentumból kettőt, öt talentumból tízet vagy akár többet szerezhettek magatoknak. Szilárd tartást, erkölcsi bátorságot ad nektek az ellentéttel vívott harcban és küzdelemben. Megsemmísíti, felégeti a félelmet. A félelmet, amely az egész jelenlegi világot gúzsba köti. Az ember fél a holnaptól, fél a csalódástól, fél a betegségtől, fél a haláltól, fél a jövőtől. De okkal és céllal fél, mert hiszen a világ képe félelmetessé vált.
Felkínálja ma a Szentlélek nektek Istennek Lelkét, és testvéreim, ha Isten velünk, ugyan ki ellenünk? Hisz nincs az Istennek egy ellenlábasa, nincs egy személy szerinti, hatalmas ördög, aki legyőzheti a mi Atyánkat, Istenünket. De van rossz, van gonoszság a földön, amit a bukott teremtmények hoztak létre. Igen a gonosz szétjár a világban ordító oroszlánként, hogy kit nyelhet el. De elnyelheti-e azokat, akik új és új pünkösd hajnalán, újra és újra megerősítik magukat a Szentlélek által, újra és újra felcsiholják lelkükben a Szentlélek tűzét, a lelkesedést.
Mert szükséges tinéktek, hogy újjászülessetek víztől és Szentlélektől, mondom néktek én is az Úrral. Értitek? Víztől és Szentlélektől. A vízkeresztséggel pecsételi meg az ember azt, amikor a zsidó vagy a pogány lelkületből kereszténnyé válik, amikor Krisztus láthatatlan, élő, eleven egyházához kapcsolódik. És újjá kell születni tinéktek Szentlélektől is. Pünkösd napja a mi, a ti és mindazon emberlelkek ünnepe, akiket a Szentlélek felszedhet, akik a Szentlélek által nyújtott ismeretek, sugallatok, álmok, alapkijelentések révén megtérnek, élik Istennek igazságát, gyakorolják szeretetet.
Igen, az igazság szeretet nélkül, a szeretet pedig igazság nélkül csak félkarú óriás. Az igazság a szeretetnek lágy, mindent befogó, mindent odaadó, mindenre hajlandó szándékát mérsékli, hogy eddig az áldozattal és ne tovább. Különben a rossz, a gonosz kihasználhatja azokat, akikben több a szeretet. Az igazság törvénye azonban megszabja: eddig és ne tovább! És az igazság ítéletet hirdet, ítéletet mond és az ítéletet végrehajtja: „ki nem jössz onnan addig, még meg nem fizetsz az utolsó fillérig” - és ez méginkább vonatkozik a Szentlélek elleni vétekre. Mert a Szentlélek ellen elkövetett bűnre nincs bűnbocsánat, azaz nincs kegyelem.
Tehát a Szentlélek ünnepén bátorítani akarlak benneteket, hogy maradjatok hűségesek, hallgassatok a Szentlélek szavára, intésére, figyelmeztetésére. Jöjjetek ide Atyámnak áldottjai amíg az idő, a lehetőség fentáll, hogy mi gyarló emberi eszközön keresztül elhangoztathassuk néktek figyelmeztetéseinket, oktatásainkat, tanításainkat. Elhozhassuk néktek megszentelt erőinket, amelyek betegségeitekben gyógyuláshoz, vagy könyebbséghez juttatnak benneteket, vagy halálotok óráját megkönnyítik. Így gondolkodjatok mindarról, amit Isten kegyelméből a Szentlélek által kaphattok. Mert a Szentlélek egyben végrehajtó szerv is, amely mindazt, ami Isten akaratában benne van - nehézségek árán, a rossz ellenállásával szemben is - kivitelezi, és a jónak végső győzelmét biztosítja.
Az én Atyám, az én Istenem legyen véletek! Most pedig az én megszentelt érzéseimből, az én világosságomból, amit a Napból hoztam, hintem meg a ti lelketeket, hogy abban békesség és világosság honolhasson. (megáldja a gyülekezetet)
Isten legyen mindnyájatokkal! Isten veletek!
Áldás, békesség az egész gyülekezetnek!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

MUNKÁLKODÁS ISTEN SZERETETÉBEN
Névtelen Szellem közleménye

Az isteni szeretet nagysága és milyensége felfoghatatlan azok előtt, akiknek még a Földre kell jönniük. Számukra még nem érkezett el az a pont, melynél megvilágosodik és visszatükröződik a lélekben Isten nagysága és hatalma. Ez a szeretet Jézus Krisztuson át sugárzik le ránk. Istenbe, az Örök Titokba teremtmény belelátni nem képes, mert semmi értelem fel nem fogja. Minden Benne van, Ő küldte Urunkat, hogy a teremtett szellemek megismerhessék Őt. Tanulmányok ezrei próbálnak ebbe az Örök Titokba belesejteni, a mindenkori képességek és szellemi szintek határai között, szellemi Tanítók nyitogatják az emberi szíveket-lelkeket már sok évtizede.
Nézzük, mit mondanak erről a legújabb, mediális úton kapott tanítások.

"Teljesen érthető, hogy akik a Föld bukott világába kerültek vezeklésük és javulásuk végrehajtására, azok oly távol estek az égi, szellemi szeretettől, hogy még ezen a földi fokozaton meglévő szeretetet sem tudják gyakorolni egymás között. Hát még Isten felé! Ez a szeretetlenségi-fok akadályozza a legnagyobb, a felmérhetetlen isteni Szeretet nagyságának megértését. Szavak szólnak erről, az értelme világos az emberek előtt, de maga a szeretet nem! A Földre lesugárzott voltában sem fogható fel, hát még az eredetében! Ez a szeretet világokat teremt és tart fenn, kormányoz és felemel, mindig azon szellemtömegek haladására, akiket Isten Magához akar felemelni, szeretetével Magába ölelni.
Akik a Földön élnek, vagy a szféráiban tevékenykednek, azok még annak a vonzáskörébe tartoznak. A földi vonzáskör magába rejtetten tartalmazza mindazt az ellentétes hatást, amitől itt kell tisztulnia a szellemnek. Mert ez a szint a sajátja, ezt kell kidolgoznia magából. Itt a magyarázata annak, hogy ezen a távolesett szellemi szinten és minőségileg távolesett bolygón a szeretet még a legmagasabb fokán is csak árnyéka a valódi szellemi szeretetnek. Aki már arra képes és gyakorolja is, annak a testetöltés már felesleges a maga szükségleteit tekintve. Világfontosságú az emberi szeretet minél szélesebb kiterjesztése, kapcsolva a már tisztán szellemi állapothoz.
A szeretet ellentéte a harag, gyűlölet, megvetés és sok más árnyalat, melyeket mind ki kell dolgozni a lélekből, a gyűlölettől az öntúlértékelésig. Ettől kezdődik valójában a szeretet kiépítése. A szeretet egyesítő, eggyé olvasztó közösségi érzés, mely a fokozataiban egyre magasabbra emelkedik, egészen az önfeláldozásig, másokért! A földi szeretet fokozatainak megnyilvánulása az, ahogy a lélek a szeretetlenség ellentétbe fordulásától felküzdi magát az egyre magasabb állapotba, megismerve és átalakítva magában minden addigi ellentét árnyalatot. Ha csak rövid ideig is képes átérezni a kitisztított lelkiállapotot, megvilágosodik az az érzés, mely már igazi szeretetnek mondható.
Ez a felvillanó szeretetfény az, amit a szellemi hierarchia már oly régen vár az embertől! Az alsótól a legfelsőig mind ezt szorgalmazza, erre építhető az a szellemi haladás, mely ezen a láncolaton elvezet a célig: az abszolút szeretet fényéig! Az elérése nem könnyű, elsőként minden ellenkezőt át kell alakítani magában az embernek. Még itt a Földön, hisz az idetartozóknak mindaddig vissza kell térni, amíg ezt a pontot el nem érték.
Ezt a pontot az embernek magában meg kell szilárdítani, mert rendíthetetlennek kell maradnia, mégpedig a Földön, a földi társak és az ellentétes hatások megkísértő, hátráltató közegében. Ez a kezdetleges, de már valódi szeretet próbája, kiindulása a más kezdetének. Ekkor, amikor az ellentétbe fordult szeretet vissza tudott alakulni az eredete felé, veszi észre az ember a saját lelkében, hogy minden más hibája, gyengesége mintha enyészni kezdene. Az ütközés már nem akkora, mint amit addig tapasztalt. A felfelé induló szeretetérzés, visszanyerve eredeti pozíciójának erőit, minden más hibás érzést átvilágít, felismerhetővé, kikerülhetővé, hatástalanná kezd tenni. Ilyen hatalma van már az induló, tiszta szeretetérzésnek! Ez a hatalom az életgyakorlatban éppen úgy megmutatkozik, mint a belső lélekvilágban is.
Ez a lélekvilág jut el egyszer csak arra a bizonyos pontra, mely megsejtteti vele: mennyire szereti őt az Isten! Az Ő mindenütt jelenlévő szeretetéből ekkor fog fel egy szikrányit az emberlélek. Ekkor tudja elhomályosultságában megérezni Őt, önmagában. Az eredeti, elvehetetlen isteni szeretet a szellem örök tulajdona, Istentől ered. Az Ő szeretete hozta létre a szellemgyermekét, az beleépült, téphetetlenül összeköti Alkotójával, biztosítja a visszatérést. Mindennek ez a kiindulási pontja, ez vezet ki a Föld ellentétes hatóköréből és elérhető vele a tovább-vezetés. Ez a megérzett, meglátott pont ismétlődni fog, ahogy az ember igyekszik megtartani és rögzíteni az elért szeretet-eredményt. Egyre többször és egyre erőteljesebben.
A gyakorlati életbe áttett változás a rögzítője a fellelt érzésnek, a próbát kiállva földi hatások el nem vehetik, nem rongálhatják a bizonyossá vált érzésminőségét. Az Istenhez kötöttségét az Őhozzá hasonulni kívánó érzéseivel sejti meg a lélek, hogy mindent megad, amit fel kell használnia ahhoz, hogy Teremtője közelébe juthasson. Ámul annak gazdagságán és alázatos hálával fordul eme gazdagság adományozója felé. A szavak valóságtartalmát csak az kezdi igazán felfogni, aki eljut a megértésig.
A sorrend: az eltorzult szeretetet tiszta szeretetté kell visszaalakítani, minél kevesebb torzulással, aztán megerősíteni a gyakorlattá válással. Ennek rögzítője a tanítások életté tevése, az értelem és érzelem felismerési fényében. Az Istenhez kötő szeretetkapcsolat szorossá tétele emeli ki a Földtől azzal a tudattal, hogy a megvalósulás csakis őrajta áll. Ezért tenni kíván és kezd a lélek, magában és maga körül egyaránt.
Ekkor a lélek magába tekintve felfedezi, hogy a Teremtője ott van, ott is volt mindig, csak eltakartan. A rásugárzó szeretetet teljes erejéből igyekszik visszatükrözni, amint észlelte ezt. Tükörré válik a lélek: a rásugárzottat szórja szét maga körül, még a földi létében, amennyire tudja.
Felfedezi Isten nagyságát és hatalmát, melyek összetartoznak. A mindenre kiterjedő bőséges áradásnak, a Szeretet nagyságának szélére jutott el a lélek, mert teljesen felfogni nem tudná, csak megsejteni. Ennek nagysága arra indítja a lelket, hogy elfogadva belehelyezkedjék, és magában tudatosítva az áradó isteni szeretetet, maga is szeretetté váljon, minél közelebb az eredetihez. De ez már nem a testi létben veszi komolyabban a kezdetét, hanem a tisztán szellemi tartományban.
Isten szeretetének felfedezett nagysága párosul annak hatalmával, mert a szeretet hatalom. Teremtő, fenntartó, intéző hatalom, mely ott és oly mértékben nyilvánul meg, ahol az isteni szeretet nagysága érvényesülni kezd, vagyis az emberlélekben és annak körzetében, lebontva az elakasztó ellentétes sűrűségeket. Mindig Isten szeretete az, ami a bűnbe merült lélekben annyit bont le a sűrűségekből, amennyit a lélek a szellemi szabad akaratának hozzácsatolásával ki tudott fejteni. Isten szeretete és az ember akarata összefogottan működik ezen a téren, Isten szeretete nélkül semmi eredmény el nem érhető. Ez a szeretet az Elsődjén, Jézus Krisztuson át folyvást árad az emberhez. A Föld Messiása, Megváltó Ura hozta létre azon körülményeket és lehetőségeket, melyeket áldozatával az ember számára megragadhatóvá alakított.
Istenbe, az örök Titokba ember belelátni nem képes, behatolni semmiféle értelemmel nem lehet, mert senki, akit Ő teremtett, soha nem képes azonosulni Ővele úgy, ahogy ez értendő. A legmagasabb fokon sem Istenné, csak istenivé lesz, mert Istenben minden tulajdonság a legmagasabb hatványban örökké, hiánytalanul létezik. Teremtettjei az Ő tulajdonságaiból, erőiből, hatalmából részesülnek, és mint akik Belőle valók, örökéletű mindenik. Mivel azonban ˝részek˝, a teljeset átfogni, megérteni, belátni nem képesek, csak a maguk ˝része˝ szerint.
Mindezt a teljességében belátni semmiféle értelemmel nem lehet. Isten maga a legfőbb szeretet, melynek nagyságáról, hatalmáról fogalom nem képezhető, az értelem ehhez kevés! De a szeretet a maga legfelsőbb, elérhető fokán Hozzá hasonulni, simulni tud. Az Ő szeretetének foka nagyjából megközelíthető, de teljességében elérhetetlen épp úgy, mint bármely más tulajdonsága.
Ez az isteni Szeretet küldte el Urunkat, Jézus Krisztust a Földre, mert eme mélyre hullottakat már csak a Legnagyobb Szeretet volt képes kiemelni.
Mindezt azért, hogy megálljt parancsoljon a teljes zuhanásnak, megkapaszkodhasson a mélybekerült szellem, ha akar és tud. Isten Fia, Elsődje, a Messiás-szellem volt az, Aki Atyjának képviseletében, legnagyobb erőivel és szeretetével a földi világra tért át. Az isteni szeretet ömlött általa ide, mely képes a befogadó szellemet kitéríteni az addigi útjából és felemelni eredeti helyére. Az odavaló teljes felfejlődés végpontján éri el a szellem a hatalmas Elsőd magasságát. Ez a megismerés a legmagasabb elérhető helyzet!
Urunk "megismerésével" a legelérhetőbb Isten-megismerés is végbemehet.
Az utat az ismeri meg, aki magában kialakította, tökéletesen végbevitte azt a fejlődési folyamatot, mellyel magával hasonlatosnak fedezheti fel Őt - magában. Senki nem válik tehát Istenné, nem lesz Elsőd-szellem, de Hozzá hasonulva a legközelebb kerülhet Hozzá. Mint teremtett szellem, megismerve Őt önmagában, hiszen Belőle való!"

Akik csak valamennyire is meg tudják érteni Isten szeretetének nagyságát, azok lelküket kitárva, egyéniségüket feláldozva odaadják magukat, hogy ez az isteni nagyság bennük minden más érzést megszüntessen és majdan ők közvetítsék tovább ezt az Igazságot, szeretetet, bölcsességet.

"Az előzőekben a lehetőség lett megemlítve, itt a folyamat. Az Isten megértésére törekvés a fejlődő szellemek sajátossága. Akik megérteni igyekeznek Istent, a kiindulási ponton már túljutva, elindulnak a számottevő fejlődésben, hiszen Hozzá, az őseredethez kívánkoznak. Új szakasz veszi a kezdetét, melynek szintén megvan a sajátos kívánalma.
Első tehát a törekvés Isten megértésére, mely nem lehet a szeretet nagyságának megértése nélkül, minden más ebből bomlik ki. Enélkül semmi más isteni tulajdonság meg nem érthető, fel nem fogható. A teljes felfogás és megértés még nem következik be, amíg a szellem nem fejlesztette ki a saját szeretetének bizonyos fokú mértékét, hogy aztán a következő szakasz kiépítése is elkezdődhessék. Mindezek alapja az emberi szeretetből kiemelkedő, átfogóbb szellemi szeretet. Ez nem a Föld "porából" érhető el, de a vele való ismerkedés, ráhangolódás már itt kezdődik. Az átlagember, aki nem törődik lelki életével és egyéni, más megoldást választ, (esetleg vallási életét mélyíti el) ezekkel a kérdésekkel nem tud, vagy nem akar foglalkozni.
A lelkileg keresőknek, a spiritizmus szellemi tanulmányaival foglalkozóknak feltétlenül rá kell hangolódnia ezekre a már megemeltebb érzésekre, lelkiállapotokra, Ez nem azt jelenti, hogy elérik, teljességében megvalósítják ezt a folyamatot, de kialakítják magukban azokat a lelki vonásokat, melyre felépülhet a fejlettebb, hasonló érzés-sorozat. Mert itt egy érési folyamat sorozata van, a saját szeretet kifejlesztésével megérteni az isteni szeretetet. Ez olyan élménnyel jár, mely teljes valójukat járja át a legkisebb atomig, kitárulkozva Isten valamennyire megértett szeretet-nagysága előtt. Az hatja és mossa át a lélek még meglévő minden olyan tulajdonságát, mely akadálya lehet a rohamosabb fejlődésnek.
A lélek megérzi, hogy még sok átalakítani való van benne. Nem bűnök és hibák, hanem tökéletlenebb vonások ezek, minden figyelemmel és érzéssel felfelé, de a hatásaival már lefelé, a rászorulók felé irányulva. Ami addig kialakított érzés és tudás van benne, azt igyekszik átadni oda, ahol szükség van rá. Felülről átvesz, alulra átad, mert valamelyest megértette Isten szeretet-nagyságát.
Ezen munkálkodó lelkek az egyéniségüket feláldozva haladnak tovább. Ez nem azt jelenti, hogy elvesztik azt, hiszen a külön hatóképességeikkel válnak alkalmassá Istentől kapott külön feladataik elvégzésére. Az egyéni vonás nem megsemmisítő! Ismeretes az Elsődök bukása, mely az egyéni vonások érvényesíteni akarásával indult el. Az érvényesíteni-akarás és vele-hatás már más a lehető tökéletességének elérése előtt és után. Az ÉN egyéni törekvéseinek az átalakításáról van itt szó, a felsőbb Akarathoz simulásról, hogy az érvényesüljön, nem az egyéni, külön irányultság.
Ez nem jelent szolgai semmit-nem-akarást, hanem azt akarni, ami a nagyobb! Emberileg ez talán nehezen érthető, de azon a fokozaton már magától értetődő, a rá való törekvés is teljesen világossá válik. Tehát csak a külön törekvéseit áldozza fel a szellem, nem az egyéniségét! Ezzel adja oda magát a lehető legteljesebben Istennek, szabad akaratból működve a folyamaton.
Hozzáadják magukat Isten Akaratához, hogy az övék Isten akaratával egy legyen. Ezzel nemcsak Isten szeretet-nagysága vált bennük hatalmasabbá, hanem Isten más tulajdonságai is lassan beépülnek. Az alacsonyabb érzéseknek át kell alakulniuk isteni mértékűvé.
Ezen érzések, minőségek kialakulásával és az addigiak elhagyásával érkeznek el az egészen más állapotukhoz, mellyel Isten munkáinak végrehajtói lehetnek, annak nagyságát átvenni és továbbítani tudják. Isten rajtuk át cselekszik, jelen van bennük minden tulajdonságával, erejével, hatalmával.
Tevékenységeikben egyek lehetnek, mert isteni megnyilatkozásokra képesek. Átadják Isten Igazságát, mint a valódi élet kifejezését, a magukon áteresztett szeretetével és bölcsességével. Tudást, erőt, mindent, ami lehetővé teszi a szellemtömegek fejlődését.
Az Ezotériák könyvéből idézve:
"Ezek a szellemek a Szentlélek hatalmasságai, akik véghezviszik azt a munkát, amelyet az Örökkévaló Hatalom, a Nagy Titok tudomásukra hoz. Az Ő hatalmukban áll oldozni és kötözni, mert bennük él a Fiú szeretete, igazsága, bölcsessége. Amit Ők akarnak, azt nem Ők akarják, hanem rajtuk keresztül az Atya!"

Közreadja: Kotányi Ottó

UI:

Müller Péter - A várakozás művészete ( hangoskönyv )
https://www.youtube.com/watch?v=WKk1UiQX3O8

[Karsay1958]

HOGYAN KÜZDHETÜNK SIKERESEN ROSSZ TERMÉSZETÜNK ELLEN? 1 rész
"Névtelen Szellem" tanítása

Ha az ember a külsőkben túlzott igényekkel lép fel, akkor a gőgnek és önzésnek úgyszólván olyan észrevevő nyúlványai keletkeznek a lelkében amelyek mohón keresnek maguknak táplálékot a külső körülményekben, és ha egy-egy ilyen nyúlvány kielégül, akkor ez ismét újabb táplálékot keres. Így ezek az észrevevő szervek elszaporodnak és ezek mindegyike ismét arra törekszik, hogy újabb meg újabb felfedezett területrészeken élhesse ki magát. Ez folyton így folytatódik ahhoz a mesebeli hétfejű sárkányhoz hasonlóan, amelynek ha egy fejét levágják, hét másik nő helyébe.

Céltalan tehát a sárkányfejekkel harcbaszállni; azaz a bűnt büntetéssel nem lehet megsemmisíteni és elsorvasztani, mert az csak annál terebélyesebben lép újra a küzdőtérre, amikor mód és alkalom kínálkozik a számára. Belülről kell ezt a hétfejű sárkányt megtámadni, még pedig mindenkinek a saját magában elrejtett jóval; mindenki csak önmagában tudja ezt a harcot megvívni a benne elrejtett jó lelkiséggel, a jobb, a tisztább után való erőteljes vágyakozással.

Mindenesetre előbb ennek a jó lelkiségnek biztosnak és erősnek kell lennie, hogy harcba szállhasson a hibás, elfajult lelki természettel.
Az ember megszokja, hogy ez a benne lévő elfajult lelki természet, mint valami élősdi, mind többet szív el egyrészt a világból, másrészt pedig - mivel ez a természet önállóan akar élni - a jobb és igazabb behatások élvezetétől, a pihenéstől, az elmélkedéstől; sőt az önmagába tekintéstől is elvonja a lélek figyelmét úgy, hogy azután már a lélek úgyszólván kizárólag ennek a törekvésnek a szolgálatába lép, hacsak magához nem tér és ki nem szabadítja magát ennek az elfajult természetnek kényszerítő elvei alól.
Mit tesz ezzel ellentétben a bölcs? S egyáltalában miért nevezik bölcsnek azt, aki kevéssel beéri, aki nem akar semmit, mert igényei nincsenek? Azért, mert ha az embernek valamiben nincsenek vágyai és igényei, akkor abban nincs is hiányérzete, azon a téren megszűnnek a kötelezettségei és a lelkének nagy része felszabadul; az a része t. i., amely mint valami gépezet, éppen azoknak az igényeknek a kielégítésére volt úgyszólván átcsoportosítva. Az ilyen ember nem akar semmit, nem hiányzik neki semmi, mert kevéssel is beéri; így nem látja a külvilág ridegségét és igazságtalanságát; nem ütközik össze más önző, gőgös és hitvány természetekkel, mert az ő csekély igényeivel elsiklik ezek mellett. És miután így nem tűnik fel másoknak, az ő igénytelenségét sem irigyli meg senki. Így nincs mit féltenie, mivel nem vehetnek el tőle semmit, mert az ő igénytelensége mások szemében nem kívánatos. Ezért nagy részben nyugalmat élvezhet ott, ahol más embernek fáradságos küzdés nyugtalan érzés, hiábavaló erőpazarlás az osztályrésze.

Az embernek első lépése tehát ahhoz, hogy a földi életben nyugalmat és pihenést élvezhessen: a kevéssel való megelégedés.
Nemcsak az anyagiakat értem ez alatt; a lelki igényeket is a legkisebbre kell visszafejleszteni. Mert ha az ember nem vár senkitől semmit, akkor nem csalódik, hogy nem kapja meg azt, amit nem is várt; ellenben mindig újabb és újabb örömökre talál, amikor olyanfélét kap, amire nem gondolt, amit nem várt. Így gazdagnak érzi magát, mert mindig feleslege van.
Tulajdonképpen az embernek a szeretettel is úgy kell bánnia, mint az anyagi embernek a gazdagságával: nem szabad várnia, nem szabad igényelnie, hanem önmagában kell elég szeretetnek lennie, sőt annyinak kell lennie, hogy abból másnak is adhasson. És hogyha nem vár és mégis kapott, az számára mindenesetre újabb tőkefelesleget jelent, amelyet mint értékes ajándékot könyvelhet el.
Nemcsak anyagi értelemben kell ám venni a szeretetet, mivel a szeretetnek is vannak élősdijei. Ezek először csak a szeretetre éhesek, mivel bizonyos emberek szeretete és becsülése bizonyos kilátást nyit számukra, hogy ezen a szeretetszálon keresztül az illetőket a saját céljaik szolgálatába állíthatják.

Bizony nem minden ember előtt szent dolog a szeretet és a bizalom! Az önző és gőgös emberek a szeretetet is úgy minősítik, hogy az ő életük, az ő testi megjelenésük körül keretet kívánnak alkotni a mások szeretetéből.
Persze ezt a keretet a saját gondolkozásuk és ízlésük szerint alakítják ki, hogy ebben a keretben minél inkább kiélhessék hiúságukat, dicsvágyukat, önzésüket és gőgjüket.
Nézzetek csak szét azok között az emberek között, akik anyagiakban nem szűkölködnek, az ú.n. magasabb társadalmi osztályban: milyen nagy értéke van ott a tehetségeknek, legyenek azok bármilyen terén a lelki életnek! A gazdag emberek igyekeznek a tehetségeket a maguk számára megvásárolni, hogy körülöttük a keretet szebbé, fényesebbé és művésziesebbé alakítsák át. A hiú embernek mennyire fontos és szükséges, hogy megszerezze magának a hízelgőket, hogy ezek hazug szavaikkal az ő lelke számára édes italt készítsenek, amelyet ő minden pillanatban szürcsölhet és tőle megrészegedhetik, hogy az ő lelkében élő hiúság kinyújtózkodhassék és önmagát különbnek, igazabbnak, érdemesebbnek, jobbnak, szóval a többi felett állónak érezesse és láthassa az életben!
Nézzétek meg még azoknak az embereknek a csoportját is, akik éppen a szellemvilág kapuja előtt állnak, hogy tülekednek, hogy verekednek egy-egy kis dicsőségért, az átlagból való kiemelkedésért s ha már másért nem, legalább a hiúságnak azért a kicsiny kielégüléséért, hogy elhitessék, hogy ők helyesebben, okosabban gondolták el a dolgokat. S egynek mindig ez a
refrénje: "ugye, hogy nekem volt igazam, ugye hogy én helyesebben ítéltem meg?" Ezért a kicsiny kielégülésért mennyit izgulnak, mennyit áldoznak fel az emberek a lelki érzéseikből!
És ez mind a szeretet leple alatt történik, a szeretet jelszavával, amelynek a dicsőségvágyó, hiú lelkek felülnek. Mert hiszen a bűn nem mindig ott kezdődik, ahol az eszmék, a gondolatok, a szavak élesre fent pengéjével vívják meg a harcot az elsőségért az emberek, hogy a bennük lévő hiúság, a bennük meghúzódó uralkodni vágyás és feltűnési vágy kielégülhessen. Az ilyen ember, amikor nem elégülhet ki, amikor nem talál érvényesülési teret, megsebzetten magába zárkózik és dacosan visszavonul, s egy szót sem szól, ha kínálják is a szeretettel, hanem ridegen visszautasítja azt azzal, hogy nem kell neki, nem szorul rá. Belül pedig gyötrődik és kínlódik a lélek, mert nem találta meg a kielégülést, nem sebezhette meg, nem szenvedtethette a másikat, nem téphette le róla azt a csillogó köntöst, amelyet magára szeretett volna felölteni.

Éppen az ilyen kielégülésre alkalmat nem találó lelkek azok, akik a legtöbbet hangoztatják a szeretetet és a legtöbbet cselekszenek azért, hogy ők maguk minden körülmények között nagyobbak, kiválóbbak lehessenek másoknál, sőt még szolgálatokat is hajlandók tenni, csak hogy elismerjék róluk, hogy ők nem olyanok, mint az átlagemberek, hanem jobbak, igazabbak, fénylőbbek.
Sok jónak látszó cselekedet jön létre a hiúság indíttatására. A világ szerint jóknak tartott emberek nagy része önmagának tetszeleg, önmaga előtt hivalkodva igyekszik azt a bizonyos jót magából kitermelni, láthatóvá tenni, csak azért, hogy a világ előtt mint jó és igaz ember tűnjék fel.
Ez a lélek alakoskodása. Az ilyen lélek azonban olyan, mint a sebesen rohanó hegyi patak, amely mihelyt ellenállásra talál, zúgó örvényt képez s ha csak egy kavics áll is rohanó sodra elé, magasra szökell a vize és mert megütközött, kivág a sodrából.
Az emberi lélek érzései is: a jó a rosszal, a tökéletes a tökéletlennel együtt így hömpölyög az élet eseményeiben. Amikor a körülmények kedvezően alakulnak körülötte, bármilyen szennyes legyen is az a víz, ha a nap rásüt, csillogóvá válik. Így az emberi léleknek is vannak alacsonyabbrendű érzései és ha azok számára kedvező alkalom kínálkozik, hogy kiélhessék magukat - t.i. ha a nap rásüt, azaz a körülmények éppen úgy alakulnak, hogy a látszatot fel lehet használnia, - akkor szívesen felveszi magára a csillogó leplet, azaz a szeretet látszatát, hogy a hiúsága ilyen kedvező formában élhesse ki magát. A jobb érzései talán éppen a lélek mélyére vannak fordulva, s úgy azok nem csilloghatnak elő, mert a körülmények nem az ő jobb érzéseinek, hanem éppen a felszínre kerülő rossz érzéseinek kedveztek s így azok élhették ki magukat.
Azért titeket ne tévesszen meg a látszat szerint való jó és ne vessétek meg a látszat szerint való rosszat, mert sokszor a látszat szerint való rossz alatt a léleknek csillogó érzése húzódik meg, legfeljebb talán a körülmények nem voltak kedvezők arra nézve, hogy ez a jobb felszínre kerülhessen, hanem ahelyett valami ütközés folytán a rossz került felszínre és maga a lélek szenved ettől a rossztól, ettől a sötéttől és fájdalmasan menekül a vigasztalás gondolatához. Az ilyen embert, aki sokszor rosszat cselekszik, aki sokszor nem tud a rosszal megküzdeni és elbukik, egy kis jóakarattal, egy kis biztatással, egy kis szeretettel meg lehet menteni; egyszerűen lekaparjátok a lelkéről azt a neheztelő, duzzogó érzést és nem egyszer a legszebb, a legigazibb érzést találjátok alatta; és hogyha megbecsülitek, ha elnézitek és nem veszitek észre a hibáját, hálás és szeretettel ragaszkodó barátotokká válik.
Sokszor, amint mondom, a látszatos rossz alatt több a valódi jó, mint a látszatos jó alatt, mert a látszatos jó alatt sokszor ott van a gonosz érzés, a hiúság. Azért az ember sohase legyen előítéletes, ne tévesszék őt meg az emberek cselekedetei és beszédei, mert nem az adja meg az ember valódi értékét itt a szellemi világban, ami a földön látszott és látszik, hanem az, hogy mi volt az indító, mennyire van kifejlődve és milyen erős a benső én. Mert mondom, nem az a fokmérő, hogy ki mit cselekedett és hogyan állta meg a próbákat; mert nem mindenkinek egyformán vannak ütközései és nem mindenki egyenlő fokozatról öltött testet a földön! Hanem az a mérvadó az ember lelkének a megmérésénél, hogy tulajdonképpen mennyi benne a leszűrt jó, azaz a megpróbált, az önmaga által is teljesen átértett, megértett és céljához siető jó.


folyt. köv…

UI:

MAGYAR NEMZETI DIGITÁLIS ARCHÍVUM
https://mandadb.hu/

[Karsay1958]

Pünkösd - Felvezetés
Zita médium 2008. május 11.

A Napszellemnek csodálatos tanítása, amely a legnagyobb igazságra vezet minden hivőt és keresőt. Az Igazság tudása a Világosság, ami nem más mint a szellemi tudás és ne feledjük, hogy a mi urunk a Jézus Krisztus önmagát a Világ Világosságának nevezte meg. A Pünkösd ünnepe pedig arról szól, hogy mi is szabad akaratból igyekezzünk, hogy részesülhessünk ebből a világosságból.
A mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim.
Égnek még a pünkösdi tüzek kiolthatatlan lánggal, melegséggel és fénnyel. Meggyújtattak Jeruzsálemben az első pünkösd napján. Meggyújtattak azok részére, akik várták a mi Urunk, Jézus Krisztusunk igéretének beteljesedését, hogy a hazakívánkozók az ígéret szerint ne maradjanak árván, hanem mindenki Szentlelket vehessen, hogy annak világosságánál lássa az utat, annak melegségénél összekapcsolódhasson embertársaival, és ajándékaiban részesülhessen.
Azóta hol gyengébben, hol erőteljesebben, de égtek a pünkösdi tüzek és ha meggyöngültek vagy majdcsak nem kialudtak: az az ember hibája volt, mert a tűzre vigyázni kell. A tüzet őrízni kell. A tűz felett örködni kell. De az ember időnként megfeledkezett az életet adó tűznek táplálásáról. Megfeledkezett a krisztusi igéretről és világosságért, a vezetésért nem a Szentlélek munkásaihoz fordult, hanem a maga elképzelése és téves igazsága szerint próbálta életét és jövőjét alakítani.
Kétezer földi esztendő alatt a teremtő Isten és a mi Urunk, a Jézus Krisztus mindig gondoskodott arról, hogy a pünkösdi tüzek véglegesen ki ne aludjanak, az utolsó időkben pedig különösképpen felszította azokat. Az 1800-as évek derekától nagy csoda megy végbe a földi világban, a földi ember részére: a Szentlélek újabb és újabb hasábokat rak a pünkösdi tüzekre, hogy annak fényénél a sötétedés beállta előtt mindazok, akiknek elegük volt a földi világ fájdalmaiból, betegségeiből, csalódásaiból és a halálból, hazatalálhassanak.
Ki is, mi is tulajdonképpen a Szentlélek? Többnyire az egyházak nem tudnak helyes és pontos választ adni erre. Kijelentik, egy Istenben három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. Csakhogy ez minden természeti jelenségnek és törvénynek ellene mond. Ugyanis egyben nem lehet három különböző személy, három különböző szellemiség. Tehát ha valamiben egyek, akkor egyek azokban az isteni tulajdonságokban, amelyek az egész világot fenntartják és kormányozzák. De mind a három különböző egységet alkot. Tehát így is mondhatnám, hogy természetben hasonlóak, de külön-külön egyéniségekről van szó. Egy az Isten öröktől fogva, aki örökkön-örökké lészen.
A Fiú nem egyetlen szellem, hanem az elsőd teremtményeknek kimondhatatlan sokasága, akik minvégig hűek maradtak az isteni törvényekhez és beérkeztek a tökéletesség állapotába. Közülük az egyik legkiválóbb fiú, elsődteremtmény, a mi Urunk, a Jézus Krisztus. A Szentlélek meghatározása már kicsit összetettebb. Tehát lélekről, azaz életerőről van szó. A teremtéskor az Isten lelke töltetett ki a meg nem lévőre, a semmire, a nincsre, hogy ezáltal az termékennyé váljék, élettel telítődjék és ezáltal létezzen, legyen. Tehát Istennek lelke kiáradt és ezáltal a semmi élővé, fénylővé, csodálatossá vált. Az Isten Szentlelkének csak azt a meghatározást adhatjuk, hogy ahol Istennek kiárasztott lelke be nem szennyeződött, az maradt meg isteni Léleknek.
Mindazt, ami a teremtmények bukása által szennyessé vált, már világlélekként definiáljuk.

összeállítottra: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Pünkösd
Adai közlés - Újjá kell születnetek
Harc a sátán ellen
A színekről
Héra szellem intelmei
HANG - Szilárd talajra vágyom
Atlantisz és a migránsok vándorlása



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqxGJRn ... w?e=VGlFkw
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=X0eiC3Hmj2k
Ludmilla mama – Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=cQpOJLpjIBE
Egy leprás nő és az ő orvos fia – Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=gI0l3cotsro
Üzenet a szellemi szférából készülve leszületésre – Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=FmFLkafuU4g
Ítélet önmagunk felett – Dombi Ferenc

https://www.youtube.com/watch?v=k5rFXBXqIH0&t=56s
Jelenések 77. – Minden rossz véget ér - Reisinger János

[Karsay1958]

HOGYAN KÜZDHETÜNK SIKERESEN ROSSZ TERMÉSZETÜNK ELLEN? 2 rész
"Névtelen Szellem" tanítása


Hogyha ebből a jóból elég van a lélekben, de még a rosszból is van, akkor az isteni Gondviselés módját ejti annak, hogy ez a jó elvégezhesse a maga harcát azzal a rosszal, amely nyilvánvalóvá lesz a szellem előtt. És hogyha az ilyen ember megtalálja a lelkének azt a biztatását és a hit által megvilágítva látja maga előtt azokat az igazságokat, amelyekre az egész bizalmát felépítheti s amelyekbe az ő egész lelkét belehelyezheti és amelyek előtte mint nagy értékek jelennek meg: akkor az ilyen lélek azokon a próbákon, amelyek eléje adatnak, diadalmaskodni is fog.
Azonban igen sokszor van az, hogy alacsony és fejletlen lelki képességekkel rendelkező szellemek a földön jó és kedvező talajba ültettetnek, hogy a lelkükben lévő kicsiny jóakarat, kicsiny jóindulat megerősödhessék s az életben egy kissé elhelyezkedhessék, hogy megszeresse az életet magát, megszeresse azt a bizonyos jót, amit az ő lelkében még ki kell képezni. Az ilyen emberek nem szenvednek megpróbáltatásokat, vagy csak nagyon ritkán; simán élik végig az életet és sok nagy és szép tapasztalatra tesznek szert. De igen sokszor visszaélnek a kedvező életkörülményekkel, mert ha a lelkükben le is van takarva a rossz nagy, vastag erős takaróval - mert a természettörvény segítségével letakarja azt a Gondviselés, hogy túl erős kilengések ne jöhessenek létre - mégis úgy érzi a lélek természete, hogy most kiélhetné magát - de mivel meg van kötözve és nem tud szóhoz jutni, mert a sárkánynak mind a hét feje le van szegezve, azért csak hánykolódik, csak mozgolódik, azonban a benne felsorakozó érzéseknek nem tud nevet adni. Szeretne valami nagy jót vagy valami nagy rosszat elkövetni, azonban sem az egyikhez, sem a másikhoz nincs elegendő ereje, felkészültsége, vagy emberileg kiképzett intelligenciája, sem pedig olyan lehetőségei nem adódnak, hogy kiváltságos helyzetbe kerülhessen - egyszóval nem éI próbát - tehát bárhogyan vágyódik is, az ilyen mégsem tud sem nagyon elbukni, sem nagyon felemelkedni.
Természetesen a lélek minden állapotban kifejtheti a maga vágyait és válogathat az ő vágyai szerint a lehetőségekben. Mert hiszen minden életnek vannak jóra, vagy rosszra való lehetőségei és a lélek mindenféle állapotban kiválaszthatja magának a jót vagy rosszat, hogy azokkal az ő vágyai szerint éIhessen. Azonban minden egyes ilyen élet után megérik a rossz és a jó a maga következményeivel együtt, habár a szellem sokszor maga sem tud róla.
Hiszen nem világos ítélőképességgel és nem világos látással indul bele az életbe és nem is világos értelemmel fejezi azt be. Mások vannak hivatva az ilyen emberek lelkében szétválasztani a jót a rossztól és tisztázni az ő szellemi helyzetét aszerint, hogy amit cselekedett, amiben magát kiképezte, azért megkaphassa megérdemelt jutalmát, vagy bűnhődését.
Tehát az emberi lélekben együtt van a jó a rosszal egészen addig, ameddig vagy az egyiknek, vagy a másiknak túlsúlyban való kifejlődését elő nem segíti a saját szellemének a munkálkodása, vagy renyhesége. Az ébren munkálkodó szellemek az átélt tapasztalatokból következtetéseket vonnak le; ezek a következtetések azután bölcsességgé tömörülnek. És hogyha a szellem sok szenvedésen megy keresztül és a sok szenvedés eredményeképpen valami piciny igazságot megsejt és ezt az igazságot az élete folyamán annyira tudja kamatoztatni, hogy abból hit fejlődjék ki, akkor, legyen bár a legmélyebben süllyedt szellem, ez a hit, amely őt az igazság keresésére indítja, ha belekapaszkodik az Isten kegyelmébe, nagy és hatalmas eredményeket hozhat hétre.
Éppen ezeknek a küzdő, szenvedő, sok megpróbáltatást tapasztalt szellemeknek van szükségük a kegyelemre; ezekért jött az Úr, hogy az ilyen lelkeket, akik hiába akartak és akarnak minden erejükkel és képességükkel felemelkedni azokból a nyomasztó állapotokból, amelyekbe minden egyes alkalommal jutottak, megvilágosítsa és elvezesse a gyötrő és kínzó helyzeteikből, hogy ezekből kiemelkedve, az igazságnak nagyobb mértékét ismerhessék meg, a lelküket ahhoz mérjék és tapasztalhassák, hogy a lelkükben megnövekedett az igazság. És amikor már az ő igazságuk annyira megnövekedett, hogy munkát tudnak vállalni a náluk még nyomasztóbb helyzetben lévők megmentéséért, akkor az Úr munkába küldi őket és megbocsátja, eltörli bűneiket, gyengeségeiket, gyarlóságaikat, hogyha azt a munkát, amelyre őket kiküldte, minden emberi hiúságtól, minden emberi dicsőségvágytól mentesen végzik el.
Talán mondanom sem kell, hogy azoknál a szellemeknél, akik már lelkükben kiépítették az igazságot, de még nem tisztultak meg azoktól a káros lelki behatásoktól, amelyek még mint tévedések, mint felbontatlan homály ott időznek a lélek redőiben - mivel a munkálkodás ideje és folyama alatt a léleknek sokszor szüksége van az ő összes erőkészletére - ezek a hibás, addig meg nem világított lelki rétegek egy pillanat alatt átvilágíttathatnak anélkül, hogy ők maguk abban próbát szenvednének. Az ilyen szellemek a mások próbáiból, a mások vereségeiből vonják le a következtetéseket, amikor segítségére sietnek olyan szellemeknek, akik ezeken a hibákon elbuktak.
Pedig ezeket a hibákat még a segítők maguk is alig-alig fedezik fel önmagukban; még megpróbáltatást nem is szenvedtek bennük s éppen azért még nincsenek is azok az ő lelkükben sem jónak, sem rossznak minősítve. De az ilyen lélek az ő jóakaratával és igaz törekvésével a mások eseteiből tanulva, magára nézve is már eleve kötelezővé tette az ilyen hajlamok esetlegesen felmerülő terjeszkedési vágyának a kiirtását. Így tehát ezek a homályos rétegek anélkül is kitisztulhatnak, hogy ezekben próbát kellene szenvednie a léleknek, mert az Úr mintegy megvilágítva megmutatja előtte azokat a rétegeket, amelyek ugyan még homályosak a lelkében, de a mások lelkében látva, megirtózik tőlük és megutálja azokat a bűnös hajlandóságokat és egy pillanat alatt, mint égető tűz vonul végig a léleknek ezen a rétegén az az elhatározás, hogy minden effélétől távol tartja magát, mert megutálta és meggyűlölte azokat anélkül, hogy bennük kellemetlen visszahatásokat kellett volna átélnie.
Így a szemlélődő, éber lélek sokszor olyan hibáktól is megszabadul az Úr kegyelme által, amely hibák még az ő lelkében tudatosakká sem váltak. Ez a jutalom azokért a munkákért, amelyeket igaz szívvel és lelkesedéssel, hiúságtól mentesen végez a lélek az Úr szőlőjében.
Az Isten kezében sok olyan megoldás van a megtérő és bűnbánó lélek számára, amiről az ember az ő értelmével fogalmat sem tud alkotni magának.
Azért mondom én nektek emberek, akik némi ismeretre eljutottatok a természettörvény igazságában és a rideg törvény betűit, kiálló szögleteit megjegyezvén magatoknak, megtanultátok, hogy a bűnnek következménye a bűnhődés, és ebből magatoknak egy formát, egy szabályt alakítottatok ki és sötétet, világosat, kicsinyt és nagyot, tökéleteset és tökéletlent, mindent erre az egy formára húztok rá és így alakítjátok ki magatoknak az igazságot:
ne ragaszkodjatok az ilyen igazsághoz, amit emberi ésszel okoskodott ki a halandó ember! Mert az a szögletes igazság nemcsak abban a formában él és van, amit ti láttok a földi világban, hanem van ennél sokkal komplikáltabb, sokkal körülményesebb eredménye a rossznak; sokkal gonoszabb elszenvedni valója van annak, aki az igazságot megkerüli és gonoszul cselekszik, olyan, amilyenről tinéktek embereknek még csak képzeletetek sem lehet. A szenvedéseknek, a gyötrődéseknek olyan állapotai és világai várnak a gonosszal telített szférákban, amilyenekről nektek, embereknek, fogalmaitok sincsenek. A bűn nem itt, a látszatvilágban büntetődik; az igazság nem itt teljesedik be, hanem a lélek mélyén, ahonnan az ok származott, ott teljesedik be a mérték, ott telik meg a pohár, a szenvedések pohara.
Ezzel szemben az Isten kegyelmi tényében, amelyet az embereknek felkínált a megtérés által, olyan világok születtek, olyan körülmények alakultak, ahol minden legkisebb jó, minden legkisebb igaz kiteljesedhetik, felszaporodhat és eredményekben meggazdagodhat; és az ember lelkének mindenütt bőséges alkalom kínálkozik, hogy a lélek abból táplálkozhassék, erősíthesse és gazdagíthassa magát. Ismeretek, lehetőségek sokrendbeli formákban állnak a lélek elé, hogy minden oldalról megvilágítva szemlélhesse azokat és megtanulhassa mindazt, ami az ő lelkének tisztulására, javulására, erősödésére és boldogulására szolgál.
Az Isten gondviselésében olyan felkészült munkálkodó szellemek csoportjai vesznek részt, akik eltelve Isten szeretetével és jóságával, nem találják soknak a fáradtságot, nem találják hiábavalónak a munkát azokért, akik a jóhoz kapcsolódva ahhoz ragaszkodnak, és azt szeretnék, azt óhajtják követni. És hogyha a szenvedések világa gazdag a gyötrelmek, a rettegések, az üldöztetések, a nyugtalanságok sokaságában: az Isten világa, a kegyelem világa ezerszerte gazdagabb az enyhülés, a pihenés, a javulás, a boldogság felkínálásában. Mert a jóban mindenütt Isten lelke él és mindent kiáraszt azokra, akik Őt keresik és Hozzá akarnak tapadni.
E között a két világ között áll a természettörvény világa, az a bizonyos szűk és lapos kárma világa, amelyet ti emberek, hogyha a ti hibás természetetekkel kezdetek megismerni, az merev, szűk és keskeny keretet rajzol bele a lelketekbe; és ti beleszorítjátok önmagatokat és másokat is ebbe a szűk keretbe és azt mondjátok, nincs tovább! Behunyjátok a szemeteket, nem néztek fel a nap, a világosság, az igazság felé, de nem láttok le a szenvedések sötét világába sem.
Az emberi lélek minden egyes hibás hajlama számára külön-külön megvannak a lehetőségek, hogy a felszínre kerülhessenek és kiélhessék magukat. De az emberi szellemnek minden egyes ütközésből, minden egyes próbából le kell vonnia a következtetést és a legpontosabban elkönyvelnie a lelkében azokat az eredményeket, amelyeket elért, legyenek azok jók, vagy rosszak. És ha ilyen szorgalmasan elkönyveli azokat, végeredményben mégis csak tanul belőlük még akkor is, ha nem rajzolódnak ki előtte olyan tisztán azok az igazságok, amelyeket az Úr itt hagyott az ő lefektetett törvényébe.
De én mondom néktek: higgyetek és bízzatok azokban az ígéretekben, amelyeket Isten adott a megtérő földi ember számára. Ragaszkodjatok erősen ezekhez az ígéretekhez; higgyetek bennünk a lelketek egész erejével és bízzatok abban, hogy nem vagytok elhagyatva. És ne tekintsétek a földi életet annak az alkalomnak, hogy mindent megfizethettek. Nem fizettek meg semmit, mert lépésről lépésre az Isten kegyelmére szorultok még akkor is, ha a legjobbat akarjátok cselekedni. Magatok nem vagytok képesek semmire, ami jó.
Higgyétek el, hogy az Isten segíti meg a jóratörekvő lelkeket! Csak nem abban a formában, amelyet az emberek akarnának előírni, hogy ezen vagy azon a módon segítse meg őket az Isten. Legyen az ember szerény és alázatos és várja az Isten kegyelmét, hogy az az ő életében megnyilatkozzék; keresse a jót és igazat és cselekedje azt; ne törődjék vele, hogy milyen eredmény jő reá; ne törődjék azzal, hogy a világ és a gonosszal telt emberiség mit felel rá, hogyan fogadja azt; ő cselekedje a legjobbat belátása szerint, a megismert jó és igaz szerint. Ez a fontos. Mert mindenkinek a maga megismerése szerint való jó és igaz a maga törvénye.
Mert ha az ember nem úgy cselekszik, amint ő jónak és igaznak tartja, akkor már ítéletet cselekszik magának, mert a saját lelke ítéli el őt az általa elfogadott törvény alapján.
Tehát minél több jót és igazat megismertek, annál magasabbrendű törvény őrködik és ítélkezik felettetek, mivel azt a ti lelketek elfogadta.
Ha pedig így cselekedtek, aszerint az igazság szerint, akkor ez a törvény az ő világos és melegítő sugaraival bearanyozza az életeteket, megelégedéssel, örömmel és boldogsággal hinti be a lelki világotokat. Ha ti adtok a külső világnak bizonyos mennyiségű jót, bárha csak látszat szerint valót, s ha úgy látszik is, hogy az a jó elkallódott, megsemmisült, ne higgyetek ennek a látszatnak, mert ami jó van, ami jót a lelketek érzésben, meggyőződésben, igazságszolgáltatásban, munkában és szeretetben kitermelt és széthintett, azt meg nem semmisítheti a gonosz, az érték marad, éppen olyan érték, mint az arany, amely vékony erek alakjában elrétegeződik a kő között, a vas között. Ugyanúgy a jó is, ha a rossz közé téved és nem jut is felszínre a ti életetekben, mindegy, az nem vész el, hanem magához vonz másik jót, amely valahonnan máshonnan, ismeretlen személytől, ismeretlen lélektől indult ki a világba, és összetapad azzal. És ha csak egy lélek találja is meg azt az elrétegeződött aranyerecskét, az felfigyel rá és azt
mondja: aranyat találtunk a vas között, a kőzet között. És nézzétek meg:
felrobbantják a hegyeket, kiássák a bányákat, hogy az elrétegeződött aranyerecskéket kibányásszák onnan. Mindig lesznek, akik az aranyért leszállnak a mélybe és felhozzák a felszínre, bár sok kőtörmeléket, súlyos vastömegeket kell az útból elhordaniuk. Így a lelkeknek is sok súlyos és nehéz terhet el kell hordozniuk, sok fájdalmat el kell szenvedniük és elfogyasztaniuk a szenvedések világaiban, ameddig egy kicsiny igazra, egy kicsiny jóra, egy kicsiny aranyerecskére találnak. De az arany nem vész el, azt kibányásszák a salak közül, összeszedik és kincstárakba helyezik el, hogy a világ gazdagságát szaporítsák vele.
Ne sajnáljátok hát a jót, a megismert jót és igazat szétszórni az emberek között, ameddig itt, a mulandó világban éltek, mert az a ti lelketek terméke marad, azt nem veheti el tőletek senki és semmi; bármilyen földinduláson menjen is keresztül az a réteg, amelyben ti azt az igazságot elhelyeztétek, bármily vastag por és kőréteg rakodjék is reá: a természettörvény köteles azt nektek visszaadni. És ha az ég és föld összeomlik és minden megsemmisül is körülöttetek, amit a ti isteni jótól és igaztól áthatott lelketekből elhintettetek a világba, arról a természettörvénynek be kell számolnia. Mert Isten gondviselő törvénye, Isten gondviselő szeretete és igazsága számon kéri azt, ami az övé, ami örökkévaló; visszaveszi azt a mulandótól és senkinek sem adja, egyedül annak, aki az ő nevében cselekedte azt.
Így tehát semmi sincs elveszve, semmi sem megy kárba; előttetek az örökkévalóság és hogyha Istenben éltek nincs idő, nincs tér, sem halál, sem az életeknek egész sorozata, ami elvehetné tőletek, amit egyszer az Istenhez kapcsolódva, Istenbe helyezkedve megszereztetek magatoknak és megcselekedtetek. Felettetek talán örökkévalóságok múlhatnak el, talán eleshettek, talán a mélyre bukhattok, de a jó cselekedetek, az igaz hitből fakadó imák, az igaz szeretetből eredő munkák tieitek maradnak, azokat nem veheti el senki tőletek. Érdemes tehát a mulandó világban a magatok számára örökkévaló értékek magvait elhintenetek, mert velük hattok elsősorban a változások világára; a változások világában pedig az ütközések által a jó is szétbomlik, hogy befogja a rosszat. És lehet, hogy a jónak csillogó köntösében egy idő múlva a rossz, a tévelygés jelenik meg és szedi össze a maga számára a dicsőséget és a dicséretet - talán éppen azzal az igazsággal, amelyet ti adtatok a világnak.
De ez ne tévesszen meg titeket, mert az a csillogás elmúlik, mert el kell válnia a változások világában egymástól a fénynek, amely megy a fény hazájába, az árnyéktól, amely pedig megy a sötétség hazájába.
Azért tisztítsátok meg magatokat az árnyéktől és öltözködjetek fel a fénybe, hogy az Istentől kapott igaz és jó rajtatok ragyogjon, a ti érzésvilágotokon, a ti gondolataitokon és a ti cselekedeteiteken, hogy ez a lelki ruházat megnyissa számotokra a fényhazát, hogy annak polgáraivá lehessetek és ott eltűnjék a lelketekből a fájdalom és kétség, eltűnjék a szenvedés és bizonytalanság, mert az örök igazság hazájában megszilárdulva és megerősödve a ti hitetekben valóságot találtok és megrögzítitek az életeteket az örökkévalóságban.
Azután többé nem hánytorgat benneteket a sors kereke hol fel, hol le, hanem egyenes út áll előttetek az örökkévalóságban: megtisztult, felmagasztosult és megdicsőült élet, amelyet csupán azzal szereztetek meg magatoknak, hogy elfogadtátok az Isten kegyelmét, elfogadtátok az Isten megkeresését és megálltatok a bűn útján, nem makacskodtatok, nem téptétek ki magatokat az Isten kezéből, amikor megfogta a kezeteket, hogy hazavezessen benneteket.
Ne kételkedjetek hát, és ne helyezkedjetek szembe azzal a jósággal, amely jóság áldozatot hozott, mikor leszállt ide, a sötétség birodalmába, a bűnök és tévelygések hazájába, hogy elhintse azokat az Igéket, amelyek minden egyes lélek részére a megváltást és a szabadulást hirdetik.
Fogadjatok szót. Ne keressétek a lehetetlent, amikor a lehetőség itt áll előttetek Istentől adva, hogy az életnek minden percét, minden körülményét felhasználhassátok a magatok részére.


+ + +
Közreadja: Koltai István

Forrás: EVANGÉLIUMI SPIRITIZMUS I. kötet (105-120 oldal) A "Névtelen Szellem" tanításai Eszter médium útján.

UI:
Tolmács hologram (Magyar felirattal)
https://www.youtube.com/watch?app=deskt ... cj8gVIVYpQ

[Karsay1958]

PÜNKÖSDI SZÓZAT


Ima

Mindenható, mindeneket átfogó és éltető hatalmas Istenség! Mély és kifejezhetetlen alázattal borulunk le a végtelenséged előtt, hogy teljes lényünkkel megköszönjük az Életet, melyet Önmagadból hoztál létre. Atyám, Te magad vagy az Élet, az Örök élet és minden Belőled származik ami él, mert Te élteted a Te lényed kisugárzásával. Tehát ahol Élet van, ott Te jelen vagy az életnek a legmagasabb hatványában. És ahol Te jelen vagy, ott jelen van a Te Lényed és lényegiséged, gyakorlatilag a Te Országod. Így mindenütt a Te Országod jelen van, így bennünket is Ez vesz körül, csak az Előtted lelkileg zárt ember ezt az isteni jelenlétet nem tapasztalhatja, esetleg a jelenlétednek, az éltető erők jelenlétének nyomaiból következtethet a mindenütt jelenvalóságodra. De ahogy tisztul a lélek, úgy nyílik meg Előtted és tapasztalja a Belőled kisugárzó, mindeneket éltető Szeretetet, vagy legalábbis annak egy kicsiny sugarát. Ha többet fogadna be, mint amekkora a nyitottsága Feléd, nem tudná elviselni és belehalna. De ahogyan tisztul a lélek a szenvedések, fájdalmak, majd a szeretetnek a gyakorlása által, úgy mind többet befogad a Te Lényedből és annál nagyobb mértékben támad fel a lelke és gyorsul fel a fejlődése.

*

Kedves földi testvéreink, barátaink, az Úr Jézus nevében köszöntünk benneteket Isten szeretetével, tiszta bölcsességével és erejével átitatott és áthatott világából, a Szentlélek világából, szférájából.
Azzal a céllal küld bennünket Isten közétek, mint a Szentlélek munkásait, hogy diadalra vigyük közöttetek, emberek között Istennek, vagyis az Úr Jézusnak akaratát, amely nem más, mint az, hogy minden bukott szellem meghallja és kövesse a hazahívó szót, amelyet Isten harsonáin, azaz rajtunk, Szent Szellemeken keresztül folyamatosan sugároz a bukott világokon élő szellem-gyermekeihez.
A Szentlélek, mint isteni erő, mint az Úr akaratának megnyilvánulási formája, mert nem csak az Istenről szóló beszédnek van ereje, hanem az Úr akaratának is, egy isteni erő, amelyet ha kellő mértékben, hittel (és itt van jelentősége a hitnek) magához képes vonzani az emberi lélek, megérezheti Isten akaratát és lesz kellő ereje annak követésére. Ebben segítünk mi nektek, a Szentlélektől áthatott szellemek, akik képviselni és megvalósítani vagyunk hivatva az isteni elgondolást. A Szentléleknek tehát az a feladata, hogy kiemelje a vesztébe rohanó emberiséget a világból, és kimunkálja benne egy magasabb igazságnak a talaját, illetve alapjait, amelyre aztán az ember fel is építheti magában, mint alapra azt a magasabb igazságot, amely átvezeti őt egy tisztább világba, az eljövendő megújult földre. Mert ugyanis ahhoz, hogy az embert be tudja vonzani,- merthogy a hasonló hasonlót vonz-, ez az elkövetkezendő világ, olyan beállítottságúnak kell lennie. Ameddig viszont az embert ez a kárhozatra ítélt világ vonzza, ameddig a vágyvilágában ott él a paráznaság, falánkság, gőg, az uralkodni vágyás stb, addig még ehhez a jelenlegi világhoz tartozik és vele együtt kárhozatra ítéli az igazság törvénye. Ebben az esetben a lelki ruhán még nagyon sok foltozni való van és sok a megtisztítandó felülete, területe a léleknek. Ekkor, vagyis a számadás napján lesz az, amikor senkit, így Istent sem lehet becsapni, mert mindenki oda vonzatik be, ahova a lelke vágyódik és tartozik. Ekkor már nem lehet szépíteni az embernek magát senki előtt, mert mindenkinek a vágyvilága oda fogja szállítani őt, ahová valójában tartozik.
A Szentlélek már az Ószövetségben is munkálkodott, de igazából hathatós munkát csakis azóta végez, amióta az Úr elküldte a földre az Atyától a Szentlelket. Tehát több mint 2000 éve munkálkodik a Szentlélek, az emberiség folyamatos feltámadásáért, a krisztusi képmásra való átformálódásáér, egyetlen egy pillanatért, az utolsó próbán való helytállásotokért, mert mielőtt elhagyhatná bárki is a földi szférákat, próbáknak van kitéve, mint egy alkalmassági teszt gyanánt, hogy vajon a teher alatt is hű tud-e maradni a lélek az ő Istenéhez, vagy csak akkor, amikor nincs megkísértve. A próbák ugyanis meg tudják mutatni a lélek valódi állapotát. Hiába a tudás és hiába büszke az ember a tudására, ha a próbákban elhasal, akkor az azt jelenti, hogy a tudása még nem vált gyakorlattá, még nem tudta a gyakorlati életben kivitelezni az ember. A tudás ebben az esetben éppen, hogy nem előre segítője, nem a megmentője az embernek, hanem a sírba eresztő kötele, mert a tudás kötelez. Isten ugyanis azt kéri számon a lélektől, hogy amit megtanult, azt az értelemből le tudta-e vinni a szívbe, vagyis, hogy a lelkének alkotó elemévé tudott-e válni a megismert igazság. Ebből az okból mondja boldognak az Úr azokat, akiknek a tudásuk fejlődése együtt halad a szellemi szintjük fejlődésével, mert akkor nem áll fenn az, hogy a túlzott tudásgyarapítás a kárára van a léleknek, mert a plusz tudás többet követel, mint amennyire a szellem képes, ezért az ember elbukhat, vagy elbukik. Ha meg viszont nem bukik el, akkor meg kellő alázat híján elbizakodik és mégis csak elbukik.
Az a helyes fejlődési menet, amikor a léleknek a saját tisztulásával párhuzamosan nő a tudása, a befogadóképessége, mert ahogy tisztul a lélek, úgy fogadja be az isteni Igazságokat.
Az Úrnak az a kijelentés, hogy elküldi az Igazság Szellemét, aki elvezet benneteket a teljes igazságra, az csakis így valósulhat meg, mármint a lélek tisztulási folyamatai által. De ehhez élő hitre és hitből fakadó engedelmességre van szükség. Ha azonban egy emberi lélek sokkal több világosságot kapna, akkor az történne hogy a több világosság több negatívat hozna fel az alsóbbrendű énből, mint amennyinek az elviselésére a lélek képes, és így elbukna. Ezért van az, hogy mindenkinek a saját szintjének megfelelő világossága van.
Amikor az ember olvas egy szellemtankönyvet és azt tapasztalja, hogy egy- egy mondat különösen megragadja, az azért van, mert a léleknek a lelki tisztaságánál fogva arra az igazságra már van befogadóképessége. A többit is raktározhatja ugyan a lélek és egy- egy élethelyzetben segítség gyanánt előhívhatja, de az az igazi, amikor valami konkrétan megragadja az embert. Ez is a Szentléleknek és a Szentlélekben dolgozó szellemek munkájának a hatására történik, mert az ember neveltetése és vezetése a Szentlélek irányítása alatt áll. De ahhoz, hogy működjön is a dolog, mint mondtuk, engedelmességre van szükség. Az előrehaladás első feltétele az Istennek történő engedelmesség! Ugyanis az ős bukás első bűne az engedetlenség volt, tehát ahhoz, hogy haladni tudjon az emberi lélek, engedelmeskednie kell a vezetésnek. Azért is küldi az Úr az „utolsó napon” a juhokat a jobb oldalra, mert a juhok hallgattak a Pásztorra, ugyanis a juhoknak valóban olyan a természetük, hogy követik pásztorukat, vagyis elfogadóak az isteni életelvvel szemben, míg a kosok, vagy kecskék, alaptermészetüknél fogva inkább ellenállók az isteni akarattal szemben, vagyis inkább a saját akaratukat érvényesíteni igyekvők. A szabadakarat elsősorban az isteni akarat elfogadására szolgál, ugyanis akkor van előrehaladás, ha az ember saját akaratából az isteni akaratnak a követése mellett dönt. Ennek a kimunkálása bizony komoly erőfeszítést jelent a Szentléleknek, mert minden körülményt úgy kell rendeznie, hogy az ember felismerje Isten akaratát és hogy kövesse is azt. De ha ez még nem működik akkor jönnek a „kényszerítő körülmények”, vagyis a szenvedéssel történő tisztítása a léleknek, amikor Isten a lelket a törvény erejével kenegeti meg, melynek hatására annyira meg kell, hogy tisztuljon a lélek, hogy akarja követni az isteni elgondolást. Ha ez nem így lenne, vagyis ha az ember a saját maga akaratára lenne bízva az isteni elgondolást illetően, soha sem tenné azt, hanem a saját bűnös természetét követve a kárhozatban maradna. De mivel létezik fejlődés törvénye, ezért a bukott szellem Isten jóvoltából fejlődésre van meghívva az alacsony szférák taszítása és hazahívó szó, vagyis a felső szférák vonzása által. De ezek lelki tisztulási, majd fejlődési folyamatok által valósulhatnak csak meg.

A Szentlélek munkája mindennek a megvalósításában rejlik, vagyis abban, hogy az ember el tudjon jutni a jónak és a rossznak, a jónak és a jobbnak a megkülönböztetni tudására. Ekkor indulhat csak be a fejlődés, addig nem, amíg az emberben különválasztatlanul együtt van a jó a rosszal. Ez lelkileg, vagyis a lelki életben még csak a gyermekkort jelenti. Amikor már valamennyire is különbséget tud tenni az emberi lélek a jó és a rossz között, az a lelkileg ifjúkor kezdetét mutatja és csak akkor tud felnőtté válni az ember, ha felismerve a benne rejlő gonoszt, valamennyire is leküzdötte azt. Akkor jut el a lélek a majdani tökéletességre, ha az alsóbbrendű énjét annyira megtisztítja, mint amilyen tiszta a felsőbbrendű énje. Tehát a fejlődés sajnos a lelki kisgyermekkornál kezdődik, de az Úr szemében nem elvetendők a lelkileg gyerek szinten lévők, sőt mi több azt mondja az Úr: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, mert ilyeneké az Isten Országa.” Ha nem hívta volna magához a kisgyermekeket, soha sem indult volna be ezek fejlődése, ugyanis nem kívánja Isten a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen. Tehát a lelki értelemben, a lelki élet szempontjából vett kisgyermekek fejlődésének folyamata az Úr „ölelésével” vagyis egy kegyelmi kiáradással, a megtéréssel veszi kezdetét. Tehát a lelki élet, a bűnök felismerésénél veszi kezdetét. Ez az a pillanat, amikor azt mondja nekünk az Úr: „Menjetek ki az utak szélére, az útkereszteződésekhez és szedjétek össze a bénákat (lelkileg megbénultakat) a vakokat (a lelki vakságban szenvedőket) és a sántákat (a fejlődésre képteleneket) és őket vezessétek el a menyegzőre.” Ez az az „ ölelés” úm. amikor a lelket elindítja a kegyelem a fejlődés, a rossz és a jó közötti megkülönböztetni tudásnak az útján, hogy eljuthasson a lelki ifjúság állapotára. Ugyanis a paradicsomi világban a nagykorúság próbáján bukott el sok szellem és lépett a bukásnak az útjára. De az Új világba való bejutáshoz, csakis a lelkileg kimunkált, azaz nagykorúvá vált szellem juthat be. De ennek a szellemi nagykorúságnak is fokozatai vannak.

Ez az imént, a fentebb említett példa is, a szolgáknak a sebesültekért történő kiküldésének példája pontosan olyan, mint amikor a gyilkos, de bűneit megbánó jobb latornak mondta az Úr: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” Pedig ez a lélek sem ismerte a jó és a rossz közötti különbséget és az Úr mégis alkalmasnak látta őt arra, hogy megpihenjen és elinduljon a fejlődés útján. Ez az Úr által megnevezett paradicsomi állapot valóban egy pihenő paradicsomi állapotot jelentett, amelynek a lehetőségét akkor nyitotta meg az Úr, de nem a tökéletes paradicsomot jelentette, hanem viszonylagosan, a latornak az akkori állapotához viszonyítva.
Természetesen az Úrnak a kisgyerekekről szóló példája mást is jelent, történetesen azt a gyermeki ártatlanságot és tisztaságot amellyel a paradicsomi szellemeknek kell rendelkezniük, valamint azt a feltétlen bizalmat, amelyet egy kisgyermek a szülei iránt érez, kell hogy érezzen egy szellem Isten iránt. A fejlődésben lévő lelkeknek is ilyen Istenben bízóknak és ártatlanoknak kell lenniük, ha el akarnak jutni az Isten Országába.
A jó és a rossz közötti tudásnak a felismerése a lélek szellemmé válását segíti elő: „Most már olyan az ember, mint egy közülünk, mert tudja azt, hogy mi a jó és mi a rossz.” A rossznak a leküzdése a jónak, az erényeknek az érvényre jutása által, az emberi lélek a lelki semlegesség és ezáltal a duálkapcsolat erősödése és a duál másik felének a felismerése felé is vezet. Ez is a Szentlélek ajándéka és a lelkekben történő munkája gyanánt valósulhat csak meg. De ezért is nagyon komoly erőbevetéssel valósulhat meg, mert a lélekből ki kell irtani a rosszat, a törvénytelent ahhoz, hogy a jónak, a törvényesnek a magvát bele palántálhassa a lelki világába az ember. „Az Emberfia magvető, a mag az Isten Országának fiai (vagyis a Szent Szellemek, vagyis ez az a kijelentés a Szentlélek korszakának a megjövendölését jelenti.) … a talaj a világ, melynek különböző a minősége, de a mag ugyanaz, vagyis a Szentlélek munkája ugyanaz: megtisztítani a lelkeket a rossznak és a jónak a megkülönböztetni tudására és a megtisztulás által elvezérelni őket egy magasabb, a Szentlélek igazságainak a megismerésére, hogy azokat magukévá téve, bejuthassanak az Isten Országába. Ez a munka folyik még egy darabig, ami nem más, mint harc a sátán ellen, amíg le nem taszíttatik a sátán, hogy minél több lelket ki tudjunk menteni a karmai közül, de ezt csakis a bűnös hajlamoktól való megtisztulással lehetséges. Ezért nem olyan egyszerű az Isten Országába való eljutás, mert az embernek a bűnre vezető hajlamait kell feláldozni érte. Sokan azt hiszik,hogy a megtéréssel már be is jutottak az Isten Országába, pedig még nagyon messze van a világ az Úrnak ama kijelentésétől, miszerint: „Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti Mennyei Atyátok.

A rossznak és jónak a felismerési- és levetkőzési lehetősége megjelenik már az első szférákban és az Isten Országáig, a negyedik szférával bezárólag tart. „Engedjétek hadd nőjön együtt a konkoly a búzával az aratásig.”
A rossz mint tudattalan rossz a tudattalan jóval párosulva jelenik meg és ez alkotja az első szférát. Amint valamelyest tudatosodik a jó és leveti magáról a rosszat, a rossz visszaesik az első szférába, míg a tudatossá vált jó még sok tudattalan rosszat visz magával egy lépcsővel feljebb és megalkotja a második szférát. Ami ebben a szférában tudatossá válik mint jó, szintén a jó tudatosodásával felismert rosszat leveti magáról és az visszahull a második szférába, a jó viszont megalkotja a harmadik szférát a fejlődő lélekben. A harmadik szférában tudatossá vált jó révén felismert rossz szintén visszamarad a harmadik szférában és a lélek felemelkedik a negyedik szférába, de ide már olyan kevés mennyiségű rosszat visz magával, hogy azt már könnyen levetkőzi, sőt megjelenik Isten bűnbocsátó kegyelme és megszünteti és feloldja azt a kevés rosszat az ember lelki világából.
A konkolyt tehát magának az emberi léleknek kell felismerni és kitépni a lelki világából, de mindig csak a felismert jó révén. Mert ha azt a tudattalan rosszat, amely még a tudattalan jóhoz kötődik, ha kitépi a szellemi vezetés, kitépi vele együtt a tudattalan jót is. Ezért mondja az Úr, hogy ne tépjük ki a konkolyt, mert kitépjük vele a jót is, hanem nőni kell hagyni a konkolyt, a tudattalan rosszat, hogy hatásaiban és megnyilvánulási formáiban tudatossá váljék és maga a lélek felismerve azt kiirthassa magából a jónak a követése által. A konkoly tehát az aratásig, vagyis a negyedik szféráig növekedhet a lélekben, ahol már végérvényesen kiirtást nyer. De értendő ez az Új világra is, azaz a nagy aratásra is, amikor letaszíttatik a konkoly és ezzel az Új világban már nem lesz neki létlehetősége.

A világot az önzés törvénye uralja, így a lelket is olyan mértékben, amilyen mértékben a lelkében ott él az önzésnek a világa, mint tudatlan rossz. Amint tudatosodik, folyamatosan meg kell tőle szabadulni. Szinte minden bűnös megnyilvánulása a léleknek önzésen alapul. Az önzés viszont a bukás következménye, ami abból áll, hogy az ember a közös helyett mindent maga köré akar gyűjteni, magának akar megszerezni. Ide tartozik az anyagiasság, az anyagnak a szükségen felüli megszerzése, a luxus minden megjelenési formája, mely
e-világhoz köti a lelket. Ugyanilyen az érzékiségnek a rendeltetésén felüli kiélése és nem utolsó sorban az ínyencségekhez való helytelen ragaszkodás. Ezek mind e-világhoz kötik a lelket. Ebbe a kategóriába tartozik a húsfogyasztás is, amelynek szintén az önzés bizonyos formája lehet az alapja. Mivel az ember nem veszítette el teremtő képességét, ezért minden gondolatával teremt. Így jöttek és jönnek létre az állatok és minden lélek, amelyet nem Isten teremtett, mert Isten ugyanis csak szellemeket hozott létre önmagából, kizárólag messiás szellemeket. A messiások viszont paradicsomi szellemeket teremtettek. A többi a bukásban lévő szellemek alkotása, így az állatok is. Mivel az állatok teremtése bukott szellemek produktuma, ezért maguk a teremtmények sem tökéletesek, tehát meg kellene a lelkeiket úm. semmisíteni az Istennek, de Ő semmit nem semmisít meg, hanem minden „teremtménynek” megjelenési, vagyis fejlődési formát biztosít a földön. Amikor az ember levágja az állatot, gyakorlatilag a saját tökéletlen teremtményeitől vonja meg az Isten által biztosított fejlődési lehetőséget.

Szólottunk volt már arról, hogy Káin hozta be a földre a húsevést, mert Ábel megölésével olyan negatív erőket vont magára, hogy a gyümölcsösei és a szántói nem termettek semmit, tehát kénytelen volt húst fogyasztani. Ez egy nagy süllyedést hozott a világnak, mely süllyedés által a nép is nagyon megsüllyedt és paráznákká stb váltak, kitermelvén ezzel a vízözönt. Ez a süllyedt állapot hozta magával a vízözön után is a húsevést. Ugyanis a vízözön után Isten „megengedte” a húsevést. De ezt mint mondám, a süllyedt állapot eredménye vonta maga után, ami nem marad következmények nélkül. Ugyanis az ölésnek és bármi nemű bűn elkövetésének, ha Isten tanulságként és gyógyulásként nem engedne vissza következményeiből, az ember süllyedt állapotában soha nem ismerné fel a bűnt bűnnek! De ha viszont nem bocsátaná meg a következmények többi részét, a lélek nem tudna továbbhaladni a fejlődésben.
El tudjátok- e képzelni a végtelenül szerető Istenről, hogy bünteti gyermekeit, vagy inkább azt, hogy megbocsátja a bűnöket?
A hitből való követése az isteni elgondolásnak magasabb szintet követel, pedig a lehetőség minden szinten megvan arra nézve, hogy az embernek ne legyen szüksége a megtapasztalásokra, hanem csak a hitből történő engedelmességre, ugyanis a Szentlélek ajándékai között ott szerepel a hit, mint ajándék. Csak komolyan kérni kell a hitnek ajándékát és megadatik, ha Isten azt úgy látja jónak.
Ebből a süllyedtségéből az Úr Jézus által ki kellett volna emelkednie az emberiségnek, de mivel nem volt tökéletes az Istennek történő engedelmesség és a lelki vezetés, ezért nem sikerült az önzésnek ezt a fentebb említett fajtáját (a hús fogyasztását) felismerni. De a III. kijelentés már behatóan foglalkozik a hús nélküli táplálkozás fontosságával, mint az önzésnek egyfajta megnyilvánulásának levetkőzésével, hogy tudatosuljon a lelkekben ez a levetkőzendő tulajdonság és levetkőzvén eme hajlamot, ne gátolják meg az állatok fejlődési lehetőségét sem.

Eme önzetlenségi szintnek a kimunkálása, a Szentlélek munkájának egy részét képezi az emberi lélekben. Tehát ne álljatok ellen, ha a húsnélküli táplálkozásra hív benneteket az Isten, pontosabban ama szeretetnek a kimunkálására, amely meggátolja a lelketekben az állatok ölését és a húsuknak az elfogyasztását. Ugyanis, ha még hiányos is egy ember tudása, de ha már rendelkezik akkora szeretettel, hogy nem fogyaszt húst, akkor elérte a föld legfelső fokának a szintjét és el tud jutni az üdvösségre.
Drága gyermekeim, kedves emberek, hangsúlyozni szeretném, hogy a Szentlélek az utolsó pillanatig, amíg vissza nem vonatik, ameddig a kegyelem tart, vagyis ameddig a szférák kapui be nem zárulnak, körbe - körbe jár a világban és keresi a nyitott lelkeket, a nyitott szívű embereket, azokat, akiknek a lelkében még nem halt ki minden jó és jóra való törekvés, hanem mutatkozik némi alap a Szentlélek befogadására, amelyet fel lehet „turbózni” bűnbánat, tisztulás és a szeretet gyakorlása által. Minél nagyobb a gonoszság elhatalmasodása a földön, annál intenzívebb munkát kell végeznie a Szentléleknek, de ahhoz, hogy ez létrejöhessen, a fluidok szétválása miatt, és az ebből adódóan a tiszta fluidok felemelkedése miatt, hogy a Szentlelket befogadhassátok, nektek is fel kell emelkednetek úgy érzésekben, mint cselekedetekben magasabb szférákba. A Szentlélek befogadásához viszont ki kell takarítani a lelketeket, mert: „Ahol a kincsetek, ott a szívetek.” Ha a bűnök felé vonzódtok és arrafelé fejtetek ki törekvéseket, nem tudjátok magatokhoz vonzani a Szentlelket. Pedig ha nem vonzzátok magatokra az Úr lelkét, nem mentek át a halálból az Életre, mert a Szentlélek ereje az, ami megelevenít, a többi nem használ semmit. Aki tehát bevonzza a Szentlelket és az szerint él, átment a halálból az Életre! Hiába van bárki is beírva bármelyik felekezethez, lehet akár spiritiszta is, de ha nem vonzotta magába az Úr Szentlelkét, halott marad a lelke és ameddig el nem dönti azt, hogy az Úr akarata szerint él, nem fog feltámadni a halálból az Életre…
Erre a feltámadásra törekedjetek!
A kegyelem utolsó sugarainak, fluidjainak a visszavonása eredményezi az elragadtatást.

„Az idő közel vagyon!”

Ada, 2022 VI. Pünkösd

[Karsay1958]

Egyszerű, józan, becsületes élet
a duálérzés kibontakozásának melegágya 1/2
A “Névtelen Szellem” kinyilatkozásai Eszter médium által. - Részlet.

Az ember ne akarjon szent lenni, ameddig őt az Isten kegyelme meg nem szentelte. Élje a maga emberi életét Isten törvénye szerint; szeresse a házastársát, áldozza neki az életét; éljen és munkálkodjék azokért az eredményekért, amelyeket a szerelme létrehozott: éljen a gyermekeiért, és végezze el azt a feladatot, amelyet a jó Isten eléje szabott; nevelje a gyermekeit istenhitben, istenfélelemben, egyszerűségben és igénytelenségben, gondoskodjék számukra a betevő falatról: és akkor elvégezte a munkát, amelyet egy ember e1végezhet.
Eközben az ő érzéki fluidjai észrevétlenül szellemesülnek és átolvadnak abba a szeretetbe, amellyel önmagát megtagadva a családért dolgozik és áldoz.
Ne legyen az apa zsarnoki hatalom a felesége és a gyermekei felett, de ne is legyen pipogya nádszál, hanem józan és erős, Isten útján haladó, öntudatos lélek, aki bölcsen és szeretettel kormányozza azt a kis világot, amelyet az Isten kegyelme reá bízott; legyen igazságos, legyen jutalmazó, de legyen büntető is, amikor arra szükség van; azonban legyen megbocsátó, bölcs és szeretetteljes, amikor azt látja, hogy a büntetés elvégezte a maga munkáját azon a lelken, akinek az szánva volt.
Hogy valaki szeretetteljes férj és bölcs apa lehessen, ahhoz sokat kell tanulnia; az apának és az anyának jól kell nevelnie gyermekeit, hogy a következő nemzedék magasabb rendű lelki és szellemi tulajdonságokkal tudjon megállni az életben, hogy azokban a próbatételekben, amelyeket Isten ezeknek a kiegyensúlyozatlan szellemeknek ad itt a Földön, meg tudják állni a helyüket, és a mulandóban örökkévaló értékeket szerezzenek maguknak.
Mert nem az az érték, amit itt ezen a Földön elértek - ez is valami, de még a legnagyobb érték is mulandó, - hanem az, amit önmagatokkal visztek a lelketekben. Ez az, amit senki és semmi el nem vehet tőletek.
Mert nem azért kell itt a Földön élnetek, hogy itt valami nagyot, valami hatalmasat műveljetek, hanem hogy a ti lelketek gyenge erőivel az igazihoz hasonló mulandó értékeket próbálgassatok létrehozni, hogy amikor itt ebben az életben levizsgáztok, s az örökkévalóhoz valamennyire is hasonló értékű munkát végeztetek, ezzel a lelketekben képesítést nyerjetek, hogy majd az örökkévalóban is bízhassanak rátok olyan munkát, amellyel a ti ottléteteket megrögzítve a magatok békéjét, boldogságát is kimunkálhatjátok.
Mert ha itt a mulandóban haszontalan életet éltek, ha a munkátok semmit sem hasonlít az örökkévalóhoz, akkor újra meg újra vissza kell jönnötök, hogy a kísérletezésből tanuljatok meg a mulandóban az örökkévaló élethez hasonlóan érezni és élni.
Mert itt minden mulandó; mulandó az összetartozás a házastárssal, a gyermekkel, a szülővel, a testvérrel. Mindezek a léleknek csak apró szárnypróbálgatásai a szeretet törvényében. Hiszen minden újraszületéssel új feladatok, új lehetőségek nyílnak meg, amelyekben a léleknek a maga erejével kell az általa kialakított eszményhez igazodnia és az életet és az életnek különböző viszonylatait megoldania.
Rajongva szereted a feleségedet, vagy a férjedet, és odaadnád az életedet is érte, s ez a szeretet felolvasztja az egész lényedet, hogy benne felolvadva önmagadat is odaadd, s a szeretet oltárán hamvadj el, de boldogtalan vagy, mert nem találsz megértésre? Ne gondolj vele; te magadért élsz, magadért szeretsz, ennek az érzésnek a magad lelkében kell a tökéletesség színvonalát elérnie. Mert ha elérted, és egészen fel tudsz olvadni a szeretetben, akkor már alkalmassá váltál arra, hogy majd ha a tiéddel találkozol, aki téged megért, aki a te lelked minden gondolatával, vágyával és törekvésével eggyé olvad: vele a teljes boldogságot élvezhesd.

folyt. köv…

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Egyszerű, józan, becsületes élet
a duálérzés kibontakozásának melegágya 2/2
A “Névtelen Szellem” kinyilatkozásai Eszter médium által. - Részlet.
Fel tudsz olvadni a gyermekeid iránt való szeretetben, oda tudod értük adni magadat, mert mindennél drágábbak neked? Az Isten nagy titkával, az élet titkával állasz szemben, s neked abban kell levizsgáznod, ami teáltalad nyilvánul meg, amit általad akar az Isten véghezvinni: a teremtés folytatásában, abban a szeretetben, amit te érzel a gyermekeid iránt; hogy az Istennek ezeket a nagy élettitkait, amelyeket rád bízott, hogyan, miként tudod megvalósítani, hogyan tudod feldolgozni abban a szeretetben, amit az Isten beléd helyezett el, hogy te folytasd azt, amit Ő meg akar valósítani.
Ő a lét nagy titkát bízta reád, a továbbfejlődést, a továbbteremtést. És hogyha te az egész lelkeddel nem tudod magadat ebbe a boldogító munkába beleadni, akkor hogyan bízhatja majd reád az Isten az ő Szentlelke szeretetének, akaratának továbbfolytatását?!
Láthatjátok a Földön, hogy ha a házasfelek nem szeretik egymást, ha nem az egész lelküket olvasztják bele a szeretetbe, akkor a gyermekeik megjelenési formái is tökéletlenek, nem szépek, nem vonzók; valami hiányzik belőlük, valami tökéletlenség ül ki a vonásaikon, a megjelenési formájukon; nem erőteljesek, nem ellenállók, nem éles elméjűek; hanem gyengék, tompa a fogékonyságuk a jóra és az igazra; sőt az ilyen szülők bűnre és tévelygésekre való nagymértékű hajlandóságot adnak át a gyermekeiknek.
Nagy titkok vannak a természetben, amelyeket az ember nem képes megérteni, mert nem tud belemélyedni azokba az apró, kicsiny törvényekbe, amelyekben benne él, amelyek az. ő életét is hordozzák, amelyek továbbviszik azokat az eredményeket, amelyeket itt ezen a Földön is percről percre megpecsétel a maga életével és cselekedeteivel, amelyeknek a gondolataival, érzéseivel, vágyaival ad formát, alakot.
Az emberi értelem és érzés az Isten törvényét csak mint üres vázat látja, és nem tudja megmagyarázni magának, hogy miért van ez így, és miért van amaz úgy. Csak akkor látja a kiteljesedést, amikor már belenőtt, amikor lényével az Isten törvényének ezeket a vázait már kitöltötte; akkor álmélkodik, és bámulattal szemléli, hogy az Isten milyen bölcs, milyen igaz, milyen szeretetteljes, és mennyi jót, mennyi áldást helyezett el azokban a ridegnek látszó törvényekben, amelyek az embert körülfogják, de amely törvényektől az ember bukottságánál fogva mindig messze akart elmenekülni, hogy ezek a törvények utol ne érjék.
Csak amikor már engedelmesen meghajtja a fejét az Isten rendelkezései előtt, és azok minden pontjának alárendeli magát, és amikor azok eredményeit az ő szelleméletében látja és szemléli, akkor ad hálát az Isten jóságáért, mert akkor már a maga életének eredményeiben látja a legérthetőbben és legfelismerhetőbben az Isten jóságát.
Addig hiába beszél neki egy másik szellem ezekről az isteni nagy mélységekről és gazdagságokról, mert a lélek ezeket fel sem tudja fogni, el sem tudja képzelni. Csak amikor már szemléli, amikor már körülötte az Isten kegyelme sok-sok sugárban való ragyogással testet öltve jelenik meg, akkor csodálkozik el, s ez adja a léleknek a mindig több és több boldogságot: az isteni kegyelem fokról fokra való kitöltésének a szemlélése.
Azért én azt mondom nektek, emberek: bárha hibáztok, mert gyengék, gyarlók, tökéletlenek vagytok, de Isten megkeresett titeket: hajtsátok a fejeteket engedelmességgel Isten törvénye alá, s ne féljetek attól, hogy szenvedés, megpróbáltatás, nélkülözés és nyomorúság vár reátok az igazság betöltése során. Hogyha mindezzel nem törődtök, ha mindennek ellenére igazak vagytok, mindennek ellenére engedelmeskedtek, akkor meglátjátok az Isten dicsőségét az életetek eredményeiben ragyogni. És ez a legnagyobb és legigazibb ajándék a ti részetekre.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A hitről
Névtelen szellem közleményei Eszeter médium útján

Médium: (a megszokott üdvözlés után elbeszéli a vezető-szellemnek, hogy egy testvér a tudomány jelszavával el akarja törölni a hitet, mert szerinte a hit mindig vak és az emberiségnek évezredek óta csak kárára volt, mivel félremagyarázták. A "hit" helyébe a "megismerést" kívánja helyezni, mert akinek megismerése van, az helyes úton jár).
V. szellem: Mi nem azt hisszük, amit látunk, hanem amit érzünk. A látás nálunk már felesleges, mert az érzéki világból kinőtt szellem számára az érzékekkel érezhető hatás megszűnt és így a mi beszédünk a földi emberek előtt sok tekintetben érthetetlen. Azok, akik nem értik a dolog lényegét, elvitatkoznak rajta sokáig, fecsérlik drága idejüket az eszme ruházatára, a szavakra, a helyett, hogy igyekeznének az eszmét minden ruha nélkül megismerni.
Én a hitet igenis használom, mint oly érzést, amely még nem talált biztos helyére, amely mire kiforr valami tökéletes valósággá, azaz míg tudássá, bölcsességgé kristályosodik ki, még sok változásnak és alakulásnak van kitéve. Ez a munka, ennek a helyét nem talált érzésnek kikristályosítása a szellemre vár, mert mindenki a saját egyéni értelme, szeretete és akarata szerint kristályosíthatja ki.
A szellem értékére, fokozatára, egyéni haladottságára hitéből lehet következtetni, mert tudnivaló, hogy mindnyájan csak egy-egy részecskéi vagyunk a nagy tökéletes egésznek; s ha mi még nem vagyunk azok, akik egyénileg is a legtisztább tökélyt sugározzák ki magukból, akkor bizonyára annak elérésére törekszünk, mert ez lebeg cél gyanánt lelki szemeink előtt, ez a messze távolból felénk intő ideálunk.
Mi tudjuk, hogy utak vezetnek oda, de mivel azokat még nem jártuk végig, tehát nem rendelkezhetünk ezirányú egyéni tapasztalatokkal, sem eredményekkel, és így mi az Úr segítségében és szeretetében bízva hisszük, hogy oda is elérünk egykor; sőt mivel eddig szerzett tapasztalataink minket erős hittel ruháztak fel, tehát bizonyosak is vagyunk benne. Ez még nagyobb erőt fejleszt s még mindig csak hisszük azt, gyermekem, mert mi gyengék és bukottak vagyunk, amely körülmény alázatossá és gyermekiessé tesz bennünket.
Legyünk bár a legmagasabb fokon, még mindig van felettünk egy magasabb, bölcsebb, elérhetetlen Valaki, akinek teremtményei vagyunk. S mikor ezt megállapítottuk, akkor már egészen bizonyosságban élünk, utunk egyenes és a Teremtő szeretetsugarainál fejlődünk, de még mindig hiszünk; azonban ezt a hitet már nem az ész, hanem az érzés adja. Azért a földi ember ne szégyelljen hinni, mert a hit mindenkinek egyéni terméke, s ha vakon hisz valaki és sok tévedésbe sodorja vak hite: ez őt nem érinti érzékenyen, mert nem él világos szellemi állapotban. Ekkor még csak dereng lelki szemei előtt az igazság, de ha látja, hogy csalódott, más úton keresi azt.
Hogy ki mit és menynyit hisz, az egyéni fejlődésének fokozatától függ, mert a hit ennek eredménye. Világító fáklya az, mely az ember szellemi fejlődésének útjain előre veti fényét; de az ember ne hunyja be szemét, hanem igenis kémlelje ki az utat, biztosítsa minden előre tenni szándékolt lépését, s ha már tapasztalatokra tett szert és az utat jónak találta, haladjon tovább is rajta.
Én a megismerést ott használom, ahol a hit már megvilágította a célt, és amikor a hozzá vezető utat már megjártam, ott ismeretet és tapasztalatot szereztem, mely jó vagy rossz lehetett, de előbb hittem, még pedig nyitott szemmel. Amikor olyan jó tapasztalatokra tettem szert, hogy a folytonos kémlelés feleslegessé vált: néha körül is tekintettem és mondhatom, boldogságot élveztem.
Ilyen a hit világa, de az emberek a visszatérés útját is telehintik tökéletlenségük egyéni termékeivel és így nem egy vándort térítettek már le az egyszerű és legközelebbi útról, nem egy haladni vágyó, ki hitéből megismerést és meggyőződést akart kristályosítani, megijedt a nagy tökéletlenségtől, sőt gyakran gonoszságtól, és visszafordult a haladás útjáról. E szerencsétlenek most a bűn posványában fetrengve szenvednek a törvény szigorúságától, jajgatnak az ébresztő korbácsütések alatt.
A földi tudomány éppen olyan, mint a földi hit: egyik sem jobb, sem rosszabb a másiknál. Az emberek csak hiszik, hogy ők tudósok és ebben a hitükben nagyon sokszor csalódnak, mert a tudomány mitsem ér itt, ahol valódi mértékkel mérik az emberi erényeket. A földi hit és földi tudás csak első bizonytalan, remegő kézzel festett vonása annak a nagy útnak, amely az ébredező emberi szellem előtt áll és amelynek a jóra való visszafejlődés a neve. Ezen az úton nem mehet előre senki segítség, azaz kegyelem nélkül; de ebben hinni kell.
Ezt mondom nektek én, az Úr gyenge szolgája, az eggyé lett szellem, aki magában hordja az Úr nagy kegyelmét, hogy mindenkinek adhasson belőle, aki hiszen az Úr beszédjének, mert a hit erő és az erő cselekedetekre, beszédekre ösztönöz, melyekből szeretet sugárzik és boldogság árad. Azért mi dicsérjük az Urat örökkön-örökké! Amen.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

"NÉVTELEN SZELLEM" SZÓZATA A SZELLEMHÍVŐKHÖZ 1. rész


Áldott legyen az Úr, a mi Istenünk és Atyánk, aki megtekintette az ő népének nyomorúságát, és valósággá tette az ő ígéretét, amelyet azoknak adott, akik hisznek és hittek Benne.
Áldott legyen a mi Istenünk, aki elküldötte az ő egyszülött Fiát, aki a sötétséget széjjeloszlatta, és az emberi lélek tévelygéseibe bevilágított azzal az isteni igazsággal, az Igével, amelyet a világ megtartására küldött szent Fia által.
Áldott legyen a mi Istenünk, és legyen dicséret és dicsőség Neki mindörökké; amiért elhozta az időt, amikor beteljesítette az ígéretet, amelyet tett a mi atyáinknak. Ámen.

Az eljövendő testté lett Ige immár az ajtó előtt áll, hogy az idő elhozza annak az isteni ígéretnek a megvalósítását, amely e világ fundamentumának felvettetésekor kijelentetett, hogy Ő nem hagyja el megtévelyedett gyermekeit, nem engedi, hogy elvesszenek, megsemmisüljenek azok, akik az övéi, akiket Ő a boldogságra, az élet megismerésére teremtett.
Az eljövendő világosság, az eljövendő öröm, az eljövendő dicsőség áll az ajtó előtt, és kér bebocsátást most e későkor emberré lett szellemgyermekei előtt is, hogy megismerjék Rajta keresztül Atyjukat, Teremtőjüket befogadják az ő törvényét a szívükbe, hogy meghajtsák a fejüket és térdüket az ő szeretete előtt, és kövessék az ő akaratát, az ő rendelését, mígnem ők maguk is megtisztulnak, ők maguk is fölemelkedhetnek az atyai hajlékig.
Áldott legyen a mi Istenünk, aki minden korban, minden időben megnyitotta az egeket, hogy a földön tévelygő, a sötétségben bukdácsoló emberlelkek felébredhessenek arra a világosságra, amely az ő atyai trónjától sugárzik alá a teremtettségbe, feleszméljenek és megtérjenek bűneikből, tévelygéseikből, és megismerjék Teremtőjüket, hogy Általa megtalálhassák létük célját, a boldogságot, hogy ismét Atyjuk kebelére siethessenek.
Isten ígérete beteljesedéshez közeledik, az emberek világában a fény lassan áttöri a sötétséget, és az emberi lelkek készülnek valami ismeretlenre, valami nagyra, valami elképzelhetetlenül dicsőségesre, de nem tudják, honnan jön az el, mert az ő tekintetük elfordult az ő Istenüktől.
Várnak, keresnek, bolyonganak, de nem találnak, bárha ez az idő régen elkövetkezett, bárha a Megváltó rég testbe öltözött, régen itt hagyta az Igét. És ti, e későkor gyermekei, még mindig itt vagytok a sötét földön, mert az Ige előtt bezártátok a szíveteket, és az Ige nem tudott a ti lelketekben olyan erjesztő folyamatot megkezdeni, ami elválassza a tisztát a salaktól, hogy a tiszta fölemelkedhessék, és a salak lemaradhasson róla.
Tárjátok ki tehát most, a mai napon, e mostan percben a szíveteket-lelketeket, hogy a Megváltó, Aki föld légkörében keres-kutat mindennap, minden percben, hogy lakozást vehessen azokban a szívekben, amelyek megnyílnak az ő befogadására, hogy munkába vehesse azokat a lelkeket és átformálhassa a bűn emberét a Menny gyermekévé.
Nyissátok meg a szíveteket-lelketeket az Úr előtt, és várjátok Őt, mert közel van az Őt várókhoz az ő szabadításával és fölemelő tekintetével.

Tárjátok ki a lelketeket azok előtt a szellemek előtt, akik Isten dicsőségét hirdetik és az örök jó diadaláért harcolnak, hogy felvegyenek titeket abba a munkába, amely nemcsak erre a mulandó életre, hanem az örökéletre hozzáfűz titeket ahhoz a nagy és igaz jóhoz, amely sohasem múlik el, sohasem lesz színtelenné, kopottá, hanem mindig újabb meg újabb ragyogással hinti szét az isteni igazságot, hogy a világnak és az örökéletnek tartalmat adjon, és az életet boldogsággal árassza el.
Rajtatok áll, testvéreim, hogy mennyit vesztek ki a magatok részére abból a munkából, amely előttetek van, mert hiszen már régen megmondatott, hogy "az aratnivaló sok, az arató munkás azonban kevés."
Mindenkire szükség van ebben a munkában; s akinek lelkét csak egy szemernyi jó és igaz hatotta is át, kamatoztassa azt a szemernyi jót a maga részére minél hathatósabban, hogy ezeken a kamatokon megvásárolhassa a lelke nyugalmát, békéjét és boldogságát.

Amikor én közétek jöttem, és amikor nektek szóltam test szerint az által az eszköz által, aki által jelenleg is szólok, ezt mondtam: az Igazság Szelleme bizonyságot tesz arról, hogy mindazok, amelyeket én beszélek, tőle valók. Az Igazság Szelleme maga tesz bizonyságot, hogy mindaz, amit én szólok nektek, tőle való-e, avagy pedig az ellentétnek megkevert italából, amivel én a ti lelketek igazság után való szomjúságát csillapitani kívánom.
Az Igazság Szelleme bizonyságot tesz, és nektek is bizonyságot kell tennetek arról, hogy azokat a beszédeket, azokat az igazságokat hová helyeztétek el a
lelketekben: szentélyt nyitattatok-e nekik, oltárt emeltek-e nekik, mert fölismernétek, hogy azok Istentől valók, és Istenhez emelik a lelketeket; hogy úgy vettétek-e azokat, úgy ismertétek-e meg, úgy imádkoztatok-e azért, hogy az Igazság Szelleme a ti lelketeket is felnyissa, s megadja a ti lelki szemeiteknek a látást, a világosságot, hogy megítélhessétek, hogy ezek a beszédek valóban lélek és élet.
Ha én Krisztus beszédét, Krisztus igazságát, az igét adom nektek, akkor az lélek és élet; akkor az nemcsak mulandó érték részetekre, hanem akkor erre az igazságra a ti lelketek üdvösségét építhetitek, hogy az üdvösséget a magatok lelki törekvésével, munkájával ki is érdemelhessétek, el is érhessétek.
Mert ha ezt az igazságot csak itt e mulandó világban hallgatjátok a ti testi füleitekkel és a itt testi ítélőképességetekkel, a ti értelmetekkel tesztek róla tanúságot, akkor ez elmúlik, megsemmisül, és sem nektek, sem nekünk semmiféle eredményt nem hoz; akkor hiábavaló munkát végeztünk, mert nem hoz termést az örökélet részére.

folyt. köv.

UI:

Anyag és Szellem
https://www.youtube.com/watch?v=0Z5Qqtw1Avk

[Karsay1958]

„Szeretet az Isten”


Isten szent szeretetének a nevében köszöntelek
benneteket földi testvéreim!

Ima

Mindenható mennyei Atyám, Mennynek és földnek alkotó Istene, mélységes hálával borulok le Előtted ama hazahívó szóért, amelyet egységesen ugyan, de mégis személyre szabottan sugárzol ki a bukott világokra, a szeretetből fakadó fejlődés törvénye által. Vajon hogyan is juthatna el egy mélyre süllyedt, talán a föld gyomrában lévő szellem egy jobb állapotba, ha nem a mindeneket megbocsátó szereteted által, amely lehetőséget nyújt a fejlődésre minden olyan szellemnek, aki megbánta bűnét és javulni szeretne. Az emberi lélek, aki teli s teli van megtorlásra való hajlammal, soha nem fogja megérteni a Te mindeneket feloldó szeretetedet, mert a lelkéből hiányoznak a szeretetnek elemei , ezért inkább úgy tud elképzelni Téged is, mint egy a bűnös szellemeket, embereket bűneikért megtorló Istent. Ezért inkább hisznek a visszafizetésben, a bűnök letörlesztésében, mint a Szeretet hatalmában. Köszönöm Atyám, hogy Te magad vagy az Örök Szeretet, és feloldozod a bűneit megbánó emberlelkeket, mert ugyanis azt a tömérdek mennyiségű bünt, amelyet kitermelt az emberiség, sosem lehet levezekelni. Ezért rá vagyunk szorulva a te Bűnbocsátó Szeretetedre.
Add, kérlek ó Atyám, hogy mindannyian kiemelkedhessünk az önszeretetből, azaz az önzésnek az emberiség alkotta törvényéből és eljuthassunk a szeretetnek arra a szintjére, ahol már úgy tudunk szeretni másokat, mint saját magunkat, vagy még annál is jobban, pontosabban, hogy még az ellenségünket is szeretni tudjuk.

Amen

*

Isten szeretete keresztülsugárzik az Őt körülvevő tiszta, majd ezeket a világokat körülvevő bukott világokon egészen a legmélyebb állapotokig, a szellemi és fizikai halál birodalmáig és hathatós munkát végez az ő mindenütt jelenvalósága által. Ott ahol ébresztgetni kell, ott ébreszt, ahol éltetni kell, ott éltet, ahol rombolni kell ott rombol, csakis azért, hogy minden szenvedésteljes állapot megszűnjön, és Isten boldog birodalmává alakuljon át. Isten mindaddig munkálkodik, amíg egyetlen egy gyermekét is bűnözni és a bűneinek következményeitől szenvedni lát, mert a benne élő szeretet arra készteti, hogy megszűnjön minden bűn és a bűn okozta szenvedés. Mivel a szenvedésteljes állapotokat, és azok törvényeit, így a halál törvényét sem Isten hozta létre, hanem a bukásban lévő szellemek produktumai azok, ezért, ahhoz, hogy ezek az állapotok megszűnjenek, a „lakóikat” kell kivezetni az állapotaikból. Egy állapotot semeddig sem tartana Istennek megszüntetni, de akkor újra megteremtenék azt a szellemek a belőlük kisugárzandó fluidok által és egy zárt közösséget alkotva újból megteremtenék saját világukat. Az alacsony, zárt világokat elsősorban az önzés törvénye hozta létre, mert ugyanis minél alacsonyabb egy világ, akár testben, akár a szellemvilágban, annál zártabb és minél fejlettebb egy világ, annál nyitottabb és átjárhatóbb. Ezt a zártságot, vagy nyitottságot a szellemek állapota határozza meg. Ha önző egy szellem, a saját világát bezárja mások előtt. Így van ez a földön is és a szellemvilágban is. Hiába zárja be a lelkét, mégis abba a szférába kerül, ahol az önző szellemek világa él, vagy éppen hal, hogy másoktól, mások önzésétől hatásokat tapasztaljon és elkezdjen megnyílni az önzetlenség felé. Amilyen mértékben nyílik a lélek az önzetlenség felé, olyan mértékben nyílik az Élet, azaz Isten felé. Tehát minél nyitottabb egy lélek, annál nyitottabb, szeretetteljesebb szférába kerül és annál nagyobb mértékben van jelen abba a szférában az Isten, akár testetöltött, vagy a testétől megvált szellemről legyen szó, mert a test levetése nem változtat semmit a lélek, illetve szellem állapotán, sőt a teljes valóságot mutatja meg egy átköltözött állapotáról, mert a halál lerántja a tettetés álarcát. A földön ugyanis kidolgozhat olyan módszereket egy lélek, amelyekkel eltakarja a takargatni valót, hogy az emberek ne ismerjék az ember valódi énjét, de ezt a szellemvilágban már nem teheti meg senki, mert a test levetésével megszűnnek azok a lehetőségek is, amelyek mint a lélek takarójául szolgáltak. És ez a szörnyűbb állapot, mert Isten és az ő angyalai előtt kell szégyenkeznie a szellemnek, és nincs lehetősége már arra, hogy a dédelgetett hajlamokat levetkőzze, hanem az ítélet vár a lélekre a sok takargatásért és mindazon tett elkövetéséért, amelyeket földi életében elkövetett. De ha sikerül kibontani, megvallani és leküzdeni az önző természetét az embernek, akkor az isteni ítélet nem elmarasztal, hanem felment. Minél többet sikerül levetkőzni a földön ezekből az ún. bűn-termékekből, annál magasabbra emelkedhet a lélek Isten Országa felé és annál nagyobb mértékben élheti meg a szellem Isten szeretetét, mert amennyire önző, azaz zárt a lélek embertársa felé, olyan zárt Isten felé is. A zárt, vagyis az istentelen állapot egyben élet nélküli állapot is. És minél inkább nélkülözi egy lélek az életet, annál inkább megjelennek a lélekben a hiányállapotok, mint a depresszió és annak különböző megnyilvánulási formái, attól függően, hogy a léleknek mely része szenved hiányt. A bűnök különböző kiélési formái is az Istent és az Isten szeretetét nélkülöző hiányállapotok következménye. És még sorolhatnánk a hiányállapotok végeláthatatlan megjelenési formáit, de egy a lényeg, hogy mindenben, mindenre Isten szeretete a gyógyír! Isten szeretete ugyanis a leghatalmasabb és egyedüli éltető erő, és amely mértékben nélkülözi egy lélek a mindenható Istent, olyan mértékben „halottnak” tekinthető a lélek.

Amennyiben a lélek képes elfogadni Isten szeretetét, gyógyulásnak indul a lelke. De miből is kell kigyógyulnia a léleknek, ha nem a bűnös hajlamokból, mert ott ahol, akár testi, vagy lelki betegség észlelhető, a háttérben fellelhető a bűn is. Tehát a betegségek elsősorban önmegtagadással gyógyíthatók, szinte minden betegségnek szellemi háttere van. Ha meg viszont nem lelhető fel bűnös hajlam (habár olyan nincs), akkor vissza kell menni az előző életbe és ott keresni a betegségek gyökerét és mégis csak az önmegtagadásnál köt ki az ember. „Ha nem így lett volna, előre megmondtam volna néktek” Ha más út vezetne el az üdvösségre, mint a halált okozó hajlamok megtagadása, akkor az Úr holt biztos, hogy azt az utat mutatta volna a szabadulni vágyó embernek. De mégis csak azt mondta, hogy aki Őt követni akarja, annak naponként meg kell tagadni önmagát. Az önmegtagadás által ugyanis tisztul a lélek és minél tisztább, annál többet képes befogadni Istenből és az ő szeretetéből.
Mindennek a felismerésére és a benne történő eligazodásra adatott 2000 éven keresztül a Szentlélek.
Mivel minden kornak megvan a maga nyelvezete és igazsága, ezért mindig újra és újra gyúlnak a pünkösdi tüzek. Figyeljetek oda az újra gyúlt pünkösdi tüzekre, mert a szellemtan az utolsó fellángolása a Szentléleknek,- amely immár szintén kialvóban van - mert rövid idő alatt sokat kell változnotok ahhoz, hogy elérjétek azt az állapotot, amellyel a megmentettek táborába tartozhattok. A külvilág eseményei viszont mind nagyobb terheket rónak a vállaitokra és ha nem elég erős a hitetek, minden tudásotok ellenére is az ellentét áldozatává válhattok. Mind erősebb hitre van szükségetek, mert eljön az az idő és már itt is van a küszöbön az ajtó előtt, amikor nem kérhettek senkitől olajat a lámpásaitokba, hanem az addig megszerzett hitetekkel tudtok csak világítani magatok körül. ezért mondja a kedves Vezetőtök, hogy jobb hinni mint tudni, az Úr viszont azt mondja, hogy:
„Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.” „Ha visszajövök, vajon találok-e hitet a földön?”

Ha ezt a két krisztusi kijelentést egymás mellé helyezitek, mindent elárulnak a jövőtökkel kapcsolatban, mert az idő múlásával mind nagyobb és nagyobb megpróbáltatásban lesz részetek, az ellentét mind nagyobb mértékben, kis szünetekkel ugyan, de bezár benneteket, hogy neki nagyobb mozgási tere lehessen és ehhez mindenféle eszközt megragad. Tehát a folyton erősödő megpróbáltatások elviseléséhez, legalább egy fokkal erősebb hitetek kell, hogy legyen. A másik ami szintén fontos, az az, hogy ne higgyetek a hazugság szellemének!!! Mert ki miben hisz, azt vonzza közelebb magához. Figyeljétek meg, hogy elsősorban azok betegedtek meg, akik az ellentétnek hittek. De ne is kutassátok az ellentét cselszövéseit, mert amíg vele foglalkoztok, addig őt magát jelenítitek meg magatok előtt. „Ne fessétek az ördögöt a falra, mert megjelenik.”- mondja a népi közmondás. Ti magatokkal és kiküszöbölendő hibás és bűnös hajlamaitok leküzdésével foglalkozzatok, hogy az ellentétnek ne legyen hatalma felettetek! Hiába csak a tudás, ha az embernek mély hajlamai vannak, akkor egy váratlan pillanatban a lelki hézagain keresztül mégis csak beszivárog, vagy behatol, a folyton erősödő ellentétes támadás a lelketekbe, mert az ellentét jól ismeri a bűnös hajlamaitokat, hisz az ő tanácsára sebeztétek meg magatokat és így ott támad, ahol a leggyengébbek vagytok. Támad globálisan is és az egyéni hajlamaitokon keresztül is. Ezért nagyon fontos az Isten iránti hűség. Ha sikerül engedelmeskedni az isteni elgondolásnak, vagyis hűnek maradni az isteni elgondoláshoz, akkor könnyebben árad rajtatok keresztül az isteni szeretet és még egy rövid ideig mások is világosságot kaphatnak rajtatok keresztül. Az isteni szeretet van ugyanis hivatva újjá teremteni a világot. De sajnos a megpróbáltatások hatására emberek milliói fogják megtagadni az Istent, kiszolgáltatva magukat ezzel a sátánnak, aki mindinkább kimutatja a foga fehérjét. Az egyéni lélek esetében nem egyből támad, hanem, - ahogy mondani szokták - először kéri a kisujjatokat, hogy később vigye az egész lelketeket. „Csak most az egyszer nem imádkozom, mert fáradt vagyok; csak egy kicsivel veszek el többet a megérdemeltnél; csak egy kicsivel kevesebbet adok a másiknak a megérdemeltnél, hogy nekem több maradjon; csak egy kicsit nézek bűnös vággyal a másik nemre, merthogy „hűséget esküdtünk, de vakságot nem”; csak gyönyörködöm a másik nem szépségében minden hátsó szándék nélkül stb” merthogy az ember azt hiszi, ha csak kicsit alkuszik meg a sátánnal, az még nem bűn, pedig nem tudja azt, hogy az első kompromisszummal már „aláírta a szerződést” az ördöggel és hogy ebből a hálóból önmaga erejéből soha nem fog tudni szabadulni, csakis bűnbánattal és bűnbocsánattal. Nagyon sokan itt buknak el, a megalkuvás, a megtévesztés szellemének az első cselje, amellyel behúzza az embert a csőbe. Azt hiszi az ember, hogy a kis csapda, az nem csapda, abból még játszi könnyedséggel szabadulni lehet. Sokan úgy hiszik, hogy tudnak magukon uralkodni, merthogy csak akkor isznak, vagy bármi mást csak akkor tesznek, amikor azt ők akarják, pedig az ördög játéka ez, mert észre sem veszik azt, hogy utána már „mind többször akarnak” legyen bármilyen káros szenvedélyről szó. Nem más a helyzet a vakcinákkal sem. Figyeljétek meg, hogy esetek nagyon nagy többsége, még ha előzőleg vakcina ellenes volt is és csak valami külső kényszerítő hatásnak engedve vette fel az oltást, utána már oltáspárti lesz, mert átadta a lelkét a sátánnak.

Vigyázzatok tehát, mondom vigyázzatok, mert a sátán nem alszik, hanem megkeresi a lelketek gyöngéit és megfélemlít hogy hitetlenné váljatok és akkor már az övéi vagytok. A hitetlenség gyökere meg viszont a levetkőzendő bűnös hajlamokban keresendő. Amíg az emberi lélek nem ismeri fel a bűnt bűnnek, csak hatásaiban, vagy még abban sem, addig még messze áll a lelke a hit fogalmától, holott az Úr már 2000 évvel ezelőtt mintegy előrevetítette, hogy akinek nincs hite már eleve elkárhozott. Ezért támadja oly vehemensen a hiteteket a sátán. De ahhoz, hogy ne tudjon rátok hatást gyakorolni, azokat a hézagokat kell a tiszta, a minden szempontból történő tiszta élettel és a Szentlélek erejével begyógyíttatni. Arra tehát, hogy mi az isteni követelmény, a felsőbbrendű énetek tud rávilágítani, ha kéritek Isten Szentlelkét, mert a Szentlélek a felsőbbrendű énetekhez kapcsolódik hozzá. Az ellentét viszont az alsóbbrendű éneteket veszi célba, tehát az alsóbbrendű énetekből feltörő követeléseket kell leküzdenetek a tisztuláshoz, illetve a megtisztuláshoz.

Vigyázzatok, nagyon komolyan mondom, hogy vigyázzatok, mert a sátán előretörésével növekszenek a kísértések, a támadások, melyek benneteket sem kerülnek el, ha a lelketekben ott a talaja azoknak a negatív tulajdonságoknak, melyeknek a sátán a fejedelme. Mindebből kifolyólag nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad, de apa fia ellen fordul, a meny az anyós ellen, azaz meglazulnak az emberi kapcsolatok, megoszlik vele a családi és az egyéb közösségi egység és mindenki a saját szférájához, csoportjához kapcsolódik. Az ellentétes hatalom részéről éppen az a cél, hogy megbontsa az egységet, mit sem tudva arról, hogy az örök kiválogatódás törvényének tesz vele szolgálatot. De az viszont, hogy ti melyik csoportosításba dolgozzátok bele magatokat, kizárólag rajtatok áll. Isten ugyanis nem kívánja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen, vagyis a lehetőségeket az alkalmakon keresztül felkínálja Isten arra nézve, hogy a felfelé emelkedő fluidokba tartozzatok, vagyis hogy egységre juthassatok az üdvözítő igazságokkal, mert Istenben egység van és az ellentétes törekvés ezt az isteni művet akarja szétrombolni. De a belső egységhez nem fér hozzá, tehát csak a külsőségekben tud kárt okozni. A külsőségek viszont egyébként sem juthatnak be az Isten Országába. Tehát az ellentéttel végezteti el az Isten a krisztusi hit megtisztítását, hogy alkalmassá válhassanak a külsőségek követői az Isten Országára. Tehát ha megmaradtok a hitben és nem engedtek ennek a romboló, vérre szomjazó csőcseléknek, akkor meg tudtok maradni egy eszmében a formanélküli hit eszméjében Istennel is és felebarátotokkal is szellemi egységben. Istennel, vagyis az emberiséget megmentő szellemi egységgel, a szellemi áradattal egységben lenni viszont a legfontosabb, mert a nehéz időkben, egy konkrét esetben jó ha az ember rá tud érezni a felső irányításra, mert sorsdöntő is lehet.

De amit viszont nem tudunk elégszer és eléggé hangsúlyozni, az az, hogy mindehhez élő hitre és a szellemvilággal élő kapcsolatra van szükségetek! Az ellentét a hitet is támadja, ezért igyekszik mindent szétmarcangolni, úgy bennetek, mint a világban, ahogyan azt fentebb is említettük, de ezzel a fejlődéseteket szolgálja, ha ellen tudtok állni az alulról jövő áramlatoknak, mert itt az ellentétek világában a fejlődés a belsőben és külsőben megjelenő ellentét legyőzése által történik.
Mindannak az elviselésére, ami a világban fog történni, szintén erős hitre lesz szükségetek, mert a fluidszétválások és a sötét fluidok kiemelkedése a földalatti szférákból, valamint a földi világban történő átvonulásuk, bizony komoly változásokat hoznak bele az emberi létbe. Mindazok, akik ezeket a történéseket, megpróbáltatásokat nem tudják Istenbe vetett hittel kezelni, hátat fordítanak az Istennek. Így emberek milliói tagadják meg Atyjukat és hullanak bele a sötétség óriásian kinyitott torkába, hogy megeméssze őket a sötétség hatalma. Azért lesz nagyon sűrű a megpróbáltatás, mert az elmulasztott kétezer év fejlődést hozó megpróbáltatásait két- három évtizednyi időbe kell belesűríteni, hogy ugyanazokat az eredményeket elérjék általuk az emberek, mind amit az előző fejlődési korszaknak hosszabb időszakában kellett volna elérniük.

Azt mondja az Úr, hogy aki bűnös szándékkal asszonyra (másik, vagy történetesen az azonos nemre) néz, azzal már paráználkodott az ő szívében.
Az Úrnak ez a kijelentése történetesen a kiindulási pontja a lelki életnek, azaz a bűnök levetkőzésének, amely kijelentés nem csak a paráznaságra vonatkozik, hanem mind a hét főbűnre.
Az emberi bűnök részt kívánnak az emberi lélekben, sőt megvalósításra törekednek, mint a bukás által létrejött eredmények az erények degradált formáiként. És a fizikai síkon történő megjelenési formáik először az ember vágyvilágában jelennek meg.
Tehát nem akkor válik valaki bűnössé, amikor bűnt követ el, hanem azért követ el bűnöket, mert bűnös, vagyis, mert a bűnös hajlam benne él a lelkében! A tisztulást, vagyis az önmegtagadást tehát itt kell kezdeni a hajlamok, vagyis a vágyak leküzdésénél, kiirtásánál. Nem szabad megengedni azt, hogy a bűnös hajlamok ellenőrizetlenül maradjanak, mert akkor már a felszínen való megjelenésük formába öntést kíván és megszületik a bűn elkövetése, ami aztán következményeket von maga után.
Sajnos azonban az ember annyira gyarló, hogy nagyon sok esetben már csak akkor ismeri el a bűnt bűnnek, amikor tapasztalja annak a cselekedetnek az alacsony szintű hatását. Ugyanis amilyen szintű egy érzés és az abból fakadó cselekedet, olyan a kisugárzása, mai nyelven a frekvenciája, mely erőknek hatásaik vannak, ezek a hatások pedig aztán, mivel negatívak,úgy lelki, mint testi betegségeket eredményeznek. Amíg az ember csak a hatásaiból ismeri meg a bűnt bűnnek, addig nem marad más, mint tapasztalni a negatív hatásokat, melyeket nem büntetés gyanánt enged meg Isten, hanem abból kifolyólag, hogy az emberi lélek megérthesse azt, hogy mi a bűn és mi az erény és elindulhasson az önmegtagadás útján előre.
Az olyan emberlelkek szabadulásáért jött az Úr, akik már rájöttek a bűnnek lelket, testet romboló hatására, csak képtelenek úgy a hajlamoktól, mint a következményektől való szabadulásra. Ebből a célból szól a megfáradt emberekhez: „Jöjjetek mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, Én felüdítelek titeket.”
Tehát a felüdülés, éppúgy mint a szabadulás, a lelki - testi gyógyulás, csakis Ő általa, az ő kínszenvedésének eredményei által történhet. Hiába minden emberi beavatkozás, ha a gyógyulás nem a fentebb említett módon történik, csak felszínes az, mert a bűn által okozott sebeket nem tölti be Krisztus Urunk Szentlelke, vagyis azok az újjáteremtő erők, amelyek Belőle áradnak ki az egész beteg világra.
Mivel azonban sok esetben a következményekből tanul csak az ember, ezáltal sokat kell szenvednie. De mindezt Isten szeretete adja így, mert másként nem tanul sajnos a földi ember. A bűn zsoldja, fizetése, velejárója tehát a szellemi halál. Ha az ember mérget iszik, megmérgezi magát vele és meghal. Így van ez a bűnnel is.
De mi is valójában a bűn és hogyan vehető észre?
A bűnös vágyak, gondolatok vagy cselekedetek megjelenése az emberi lélekben erőket von el a lélektől. Az erők elvonása és így a hiánya révén aláhull a lélek arra a mélységre, amely szinten az a bűn van, amelyet megcselekedett az emberi lélek. A fejlődés útján történő felemelkedéshez tehát lelki vagyonra, lelki erőkre van szükség, hisz ez képezi a „szárnyakat” és ezeknek a hiánya miatt, szárnyszegetten zuhan le lényegében véve a szellem a sötét mélybe. Ez az erőhiány legnagyobb mértékben járul hozzá a betegségek kialakulásához. Ez visszahatás-e szerintetek?

A delejezéssel gyakorlatilag ezeket az elveszített, elpazarolt és kiégett életerőket tudjátok pótolni és így érhettek el gyógyulásokat.
Habár a lélek számára az esetek legnagyobb százalékában a szenvedés, mint hűségpróba van jelen. „Mielőtt gyermekévé fogad valakit az Úr, előbb próbára teszi.”
A sátán azért utazik arra, hogy elrabolja az erőiteket, hogy neki legyen lelki tápláléka a szenvedéseinek enyhítésére, mert a sátán nagyon szenved, valamint azért, hogy benneteket ne engedjen fejlődni. Mivel azonban a fejlődésbe az ellentét be van kapcsolva, ezért akkor haladtok előre, ha legyőzitek a sátánt, vagyis a bennetek lévő hajlamokat. Ezáltal azt az ellentétet, amelyre hallgatva lebuktatok, húzzátok magatok után a fejlődés útján. De most a korszakváltáskor viszont mégis csak ketté válnak a dolgok. Mindezzel ellentétben az erények gyakorlása táplálja a lelket és kinöveszti a „szárnyaitokat”.
Mivel „szeretet az Isten” ezért nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen és hogy ezt minél kevesebb szenvedéssel érje el, mert a szenvedés leterheli a lelket, ezért elküldte a Szent Szellemek tanát, az Igazságot („…Mert néktek megadatott, hogy megértsétek a Mennyek országának a titkait…”), hogy a tudásotok révén ismerjétek fel a bűnt bűnnek,- habár itt is szerepet játszik a fejlettségi szint - és az ismeret által meg tudjátok azt, hogy mit kell önmagatokból kiirtani és ezáltal minél kevesebb mérget, azaz szenvedést kelljen elfogyasztani.

Ez nagyon fontos itt az apokaliptikus időkben, hogy eljuthassatok a szenvedésmentes, vagyis a bűntelen állapotba, hogy az ellentétnek ne legyen hatalma felettetek, mert akit magával bír ragadni, azt lerántja a fekete lyukba, az örök sötétségbe.
A negyedik szféra szintjét kell kidolgozni magatokban ahhoz, hogy bejuthassatok a megújult földre. Mivel a negyedik szféra már a föld első három szférájához viszonyítva teljesen légies, anyagmentes, mert már mindenben elszakadt a föld légkörétől. Ezt úgy képzeljétek el, mint egy gyümölcsöt, amelynek a magja a föld, a húsa a földet körülvevő első három szféra, míg a negyedik szférát már csak a gyümölcsnek az illata képezi. Ez azt jelenti, hogy nektek- ha a meghívottakból választottakká akartok lenni - el kell szakadnotok a földi szféráktól, levetkőzni minden földit és átszellemesülni, hogy a felfelé emelkedő fluidok magukkal emelhessenek benneteket és ezáltal eljuthassatok az üdvösségre.
Amen

„Szeresd Istent mindenek felett és felebarátodat, mint tenmagadat,...”

„Szeresd ellenségeidet”

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel, örömét az igazság győzelmében leli…”



Ada, 2022. VI. 12.

[Karsay1958]

"NÉVTELEN SZELLEM" SZÓZATA A SZELLEMHÍVŐKHÖZ 2. rész


Én kezdettől fogva megmondtam, hogy én nem a ti mulandó éneteket keresem, én az örökéletre előhívott énetekhez kívánok szólani; én azt keresem, ami bennetek isteni szikra, ami bennetek mennyei érték. Ahhoz akarok szólni, azt akarom fölébreszteni, hogy megértsétek az örökélet szavait, azokat az igazságokat, amelyeket Krisztus hagyott itt az emberek világában, hogy az emberek lelkei megigazulhassanak és megtisztulhassanak azok által az igazságok által, hogy elhagyhassák a mulandó világ sivár, szenvedéssel teljes zarándokútját, és elérhessék azt, amit Isten az ő részükre fenntartott és tudomásukra adott abban az ígéretben, amelyet szent Fia által tett, hogy valakik hisznek Benne, "semmiképpen el ne vesszenek, hanem örök életet nyerjenek."
Mert Ő elvezeti őket az örökéletre, megbocsátja bűneiket s felöltözteti őket mennyei ruhákba, és országlást ad nekik örökön-örökké - nem az ő érdemeikért, nem az ő igazságukért, nem az ő cselekedeteik jutalmául, hanem azért a hitért és az által a hit által, amely hittel az Általa megvilágosított igazságba belekapcsolódnak.
Mert akik hisznek, azok megtérnek bűneikből, és ezen a megtérésen keresztül vehetik az Isten bűnbocsátó kegyelmének ajándékát; és ebben az ajándékban, amelyet Ő ad a bűnös földi embernek, megtisztulhatnak, megerősödhetnek és fölemelkedhetnek Hozzá.

Én erről a bűnbocsátó kegyelemről akarok előttetek bizonyságot tenni az én beszédeimben. Erről beszéltem kezdettől fogva, és erről fogok beszélni mindvégig; egészen közel akarom ezt a ti lelki szemeitek elé hozni, hogy láthassátok, milyen nagy az Isten, és milyen kicsiny az ember; milyen tökéletes és jó a Teremtő Atya, és milyen hálatlan és teljességgel érdemetlen az ember, aki Istennek minden jóságát félreteszi, Istennek minden hívogató szavát elengedi a füle mellett anélkül, hogy Feléje fordulna, megbánná vétkeit; és rálépne arra az útra, amelyet Ő mutat az ő törvényében és abban az áldozatban, amelyet az ő szent Fia hozott a bűnös világért, hogy megmenthesse azokat, akik kezdettől fogva elhívattak az üdvösségre.


Én azt mondom nektek, testvéreim, ne legyetek idegenkedők ezzel az atyai hívogató szóval szemben, mert nem a kérlelhetetlen igazság szavával szól Ő hozzátok a kegyelem napjaiban, hanem az ő szeretetének hangján, amellyel titeket megkeresett a világban, és. elétek adta a bizonyságokat, amelyekkel megállított titeket az élet útján, hogy felfigyeljetek arra az igazságra, hogy van élet a síron túl, mégpedig tökéletesebb, igazabb élet, mint amilyet a látszatvilágban élhet az ember.
Tökéletesebb és igazabb ez az élet, mert ebben az embernek el kell számolnia földi életében végzett munkáiról és törekvéseiről; el kell számolnia mindazokról a jókról, mindazokról az ajándékokról, amelyeket mulandó földi életében kapott.
És ha az Isten jósága ilyen nagy, ilyen kibeszélhetetlen, ilyen végtelen, akkor nektek, földi embereknek, meg kell értenetek, meg kell látnotok ezt, s akkor meg kell állanotok a rohanó élet árjában, hogy felfigyeljetek a szóra, amely felülről hangzik.
És ha a ti lelketekben elrejtett isteni mag, isteni igazság megérzi azt, hogy a ti Atyátok szól hozzátok, hogy a szeretet Istene szól hozzátok azon a hangon, - amely bár nem közvetlenül, csak közvetve jut hozzátok, s emberi közvetítéssel isteni gondolatokat igyekszik kifejezni - akkor álljatok meg, és ti is tekintsetek magatok körül és magatokba, és lássátok be, hogy sok dologban tévedtetek, sok dolgot elhibáztatok, sok dolgot félreértettetek. Bár keresitek az igazságot, bár keresitek a kiengesztelődést, de mégsem értettétek meg minden szavát annak a nagy akaratnak, annak a nagy szeretetnek, amely titeket megkeresett, és szólt hozzátok a szellemek hangján azokban a jelenségekben, amelyekkel többé-kevésbbé mindannyiótok részére meggyőződést és bizonyságot nyújtott.
Én azt mondom nektek, hogy ha ez a hang a lelketekben visszhangot keltett, s megéreztétek, hogy ez csakugyan az Isten akaratából jött létre, az Isten igazságát szólja nektek, és Isten felé akar vezetni benneteket azoknak a törvényeknek megismertetése révén, amelyekkel kapcsolatban mi fáradozunk, hogy az Isten igazságát nektek felbontsuk és érthetővé tegyük:
akkor ti is tegyetek bizonyságot a lelketek érzéséről, hogy mennyire hatotta át a lelketeket, menyire tett benneteket bizonyossá afelől az igazság felől, amelyre az életetekben szükségetek van.
Mert hiába beszélünk mi akár angyalok nyelvén is hozzátok, ha a ti lelketek azt meg nem érti, fel nem tudja fogni, mivel nektek arra még nincs szükségetek. Az emberhez mindig az az igazság van legközelebb, amelyet az életében fel tud használni, fel tud dolgozni, és amelyből megnyugvást, tisztulást és megigazulást szerezhet.


folyt. köv..

UI:

Dolores Cannon feltárja az univerzum titkait Dolores Cannon a regressziós hipnózis módszerét alkalmazva beszélgetett Nostradamusszal, megismerte a Föld történetét, a 2012-es év jelentőségét, és az Univerzum számos alaptörvényét.
https://www.youtube.com/watch?v=tb9-RDLNbpg

[Karsay1958]

Való Zénó és Dombi Ferenc szellemének beszélgetése - Interju
Felvezetés
FB - Dombi Feri bácsi
Z - Való Zénó

Kedves Feri bácsi!
Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívás erre a rövid interjúra. Kérdéseket tennék fel neked, te, pedig ha jónak látod, válaszolhatsz rájuk. Lassan tíz éve, hogy égi otthonodba költöztél, azóta nem beszéltem veled. Kicsit izgulok ennyi év után vajon milyen lesz az újbóli találkozás?
Első kérdésem a következő: Milyen érzés volt a fizikai halált megélned?
Fb: Először is drága Zénókám nagy szeretettel köszöntelek, nekem nem tűnt fel, hogy már tíz év eltelt volna, alig volt az egész egy szempillantás. Mégis egy egészen új és különleges állapotba kerültem, ami egyszerre volt otthonos és merőben más, mint a földi élet.
Z: Látom, hogy fehér ruhát viselsz és ragyogó fény van benned és körülötted is!
Fb: Igen, itt ahol vagyok mindenki ilyen tiszta és átlátható, de azért ne gondold, hogy itt csak fehér szín létezik. Tehát amikor elhagytam a testem, a tudatom már előrement és kísérőket kapott a fogadásomra. A testemből nem volt nehéz kilépnem, kicsusszantam belőle és kész. Nem fájt semmi és nem bántott semmi, olyan érzés volt, mint amikor súlytalanná válsz és elrepülsz az ég felé.
Z: Sokszor hangoztattad viccesen, hogyha meghalsz, elmész a Hold túlsó oldalára, hogy ne találkozz senkivel. Jártál ott?
Fb: Nevet. Nem, nem jártam, mert innen nézve nincs a Holdnak túlsó oldala, másrészt pedig itt minden pont olyan finom egyszerű és tapintatos, figyelmes, és mindent áthat a béke ereje, hogy itt megfeledkezik az emberi lélek a bújócskáról.
Z: Aggódtál a Hangközösség miatt, amikor elmentél?
Fb: Még a földi testemben elengedtem a közösséget, nem is volt más választásom, de biztosan mondhatom, hogy voltatok egy páran, akikért külön imádkoztam, és imádkozok ma is.
Z: Ott is lehet imádkozni?
Fb: Imádkozni mindenhol lehet, csak míg a földön az ember az elméjével keres és a szájával imádkozik, itt inkább a szívébe helyezi azokat, akiket össze akar kötni az égi szeretettel. Itt minden olyan egyszerű!
…. Fb: Az Istenhez vezető út a testi halál tapasztalatán keresztül vezet. Itt válik valósággá a test mulandósága, a lélek és a szellem örökléte. Az a helyzet, ahhoz, hogy ezt a tapasztalatot valaki megszerezze, nem kell feltétlenül a fizikai testének felbomlania. Nem csak Jézusnak, hanem még nagyon sok szentnek a teste sem bomlott fel, hanem olyan élettel lett telítve, amely kiállja az idők próbáját. De az elmúlás, a megsemmisülés próbája az emberi tudatosságban kikerülhetetlen.
Zénókám! Jézus keresztre feszítése annak az erőnek a szimbóluma, amely ezt a világot uralni akarja, illetve annak az isteni lényegnek a jelképe, melyben mindenki számára egyértelmű, hogy Jézusnak hatalma van odaadni az életét, hogy utána felvegye azt. Tehát soha ne csak a halálra, soha ne csak a feltámadásra, hanem inkább a kettő közötti útra koncentráljunk. Az a fajta szellemi minőség, amelyik hatalmas, megállíthatatlan erővel emeli az emberi tudatosságot, úgy is leveszi Jézust a keresztről. De megint csak azt mondom, hogy sokan vannak, akiknek szükségesek a kapaszkodók és nekik először a halállal kell szembesülniük, hogy később megérthessék az életet is.
Tehát azoknak, akik úgy tudják, hogy van halál, azoknak segítségül lehet a megfeszített Jézus, hogy el merjék fogadni azt, amit Jézus is vállalt. Azoknak pedig, akik már meghaladták a halál félelmét természetes, hogy nem a szent helyeken felállított keresztre feszített Jézus az elsődleges istenkép, hanem számukra az emberi szívben és tudatosságban van, élő, teremtő módon jelen.
Jézus odaadott élete nagyon nagy hatalommal bíró teremtő szimbólum és erő, így még egy jó darabig meghatározza a vallási kultúrátokat, tudatosságotokat. Ám, ahogyan növekszik az ébredő emberek tudata egyre univerzálisabbá, egyetemesebbé, úgy fog változni az Istenről alkotott kép minősége is.
Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

Interju Dombi Ferenc szellemével
Adai közlés - Pünkösdi szózat 2022
A hitről
A magvak természete
A lelketeken végzett munka
HANG - Párkapcsolatról Jézussal
A törvényes szellemtan rendeltetése és célja


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqxZh3e ... g?e=vc61DV
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=CuVhFIMuajM
A lélek nem élhet csak önmagának – Hangoskönyv_Részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=EdR9RzHl9NE
Reisinger János – A megpróbáltatásokról.

https://www.youtube.com/watch?v=ncaNIP6AH84
Tanítások a végső időkről 2. Rész – Hangoskönyv (Lilla)

[Karsay1958]

"NÉVTELEN SZELLEM" SZÓZATA A SZELLEMHÍVŐKHÖZ 3. rész


Kezdettől fogva intettelek benneteket, imádkozzatok, hogy az Isten Lelke megvilágosítsa a lelketeket, hogy fel tudjátok ismerni, mi van Istentől, és mi van a mulandó világból. Elmondtam nektek azt a példázatot, amikor Krisztus azt kérdezte a tanítványaitól, hogy: "Kinek tartanak engem az emberek?" A tanítványok azt felelték, hogy az egyik Illésnek, a másik Mózesnek, és vannak, akik egynek a próféták közül. "És kinek tartotok ti
engemet?"- kérdezte tovább az Úr. Egyik tanítvány erre így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia". Tehát ez a tanítvány vallást tett a lelkének igaz érzéséről, és ez az igaz érzés örökké tartó erősséget jelentett, örökké tartó alapkővé avatta az Úr ezt a bizonyságtételt, és ez mindaddig alapkő marad, ameddig embernek meg kell térnie, ameddig embernek az igazságot el kell ismernie. "Nem a test és vér adta ezt neked tudtodra, hanem az Isten Lelke" - felelt reá az Úr.
Én is erre számítok, én is erre építek, hogy mit mond az Isten Lelke a ti lelketekben, milyen bizonyságot tesztek az igaz Isten előtt, az ő szent angyalai előtt és azok előtt a szellemek előtt, akik titeket körülvesznek.

Ne higgyétek, hogy közületek csak egy is el volna vetve. Nem, mindenkire szükség van, minden lélek külön érték Isten előtt és a szellemvilág előtt, mert minden lélek Istennek egy-egy gondolatát, egy-egy titkos gondolatát őrzi magában, amely gondolatnak ki kell világosodnia, és ragyogásával bele kell írnia a történések világába azt a nagy és ragyogó titkot, amelyet Isten véghez akar vele vinni.
És így minden lélek egyformán értékes. Nincs egy sem, aki kivetnivaló volna közületek; sőt, még akik az ő gondolataikkal és érzéseikkel ma még mint ellenséges érzületű támadók vesznek körül benneteket, azok sem feleslegesek, mert nincs senki, aki felesleges volna. A szeretet minden lélekért külön fájdalmat érez, aki ellene fordul, aki nem tud beleolvadni a nagy egységbe.
A mi lelkünk minden egyes eltávolodott lélekért külön-külön könnyeket sír, mert mindenkire szükség van. Mindegyikőtök lelkére, mint egy-egy külön drágakőre szükség van, hogy az együttesben ragyogjon mindenki a maga lelki egyéniségével, s a maga lelki egyéniségének eredetiségével mintegy értéket adjon az egésznek.
De igazaknak, őszintéknek kell lennetek; a ti lelketeknek éreznie kell azokat a gondolatokat, amelyek sokszor szegényes emberi szavak mögött vannak, hatni akarnak, és ezt a hatást a ti lelkeitekben akarják elvégezni.
Azért ne csak a testi füleitekkel hallgassátok az én mondanivalómat, hanem a lelki füleitekkel, hogy inkább a lelketek értse meg - ne a szavakat, hanem azokat a gondolatokat, amelyeket én a szavakon keresztül akarok kifejezni előttetek.

Szükség van továbbá arra, hogy köztetek olyan egység kovácsolódjék össze, amely nem tesz különbséget ember és ember közt, mert nem szabad köztetek nagynak és kicsinynek, erősnek és gyengének, értékesnek és értéktelennek lennie. Köztetek nem szabad földi, emberi előnyöknek kidomborodniuk, hogy elhomályosítsák azoknak az egyéniségét, akiknek nincsenek ilyen előnyeik, akik talán szegényesebb külsővel kénytelenek ezt a földi életet leélni.
Az a szeretet, amely a felső világból felétek árad, az az erő, amellyel titeket ez a felső világ segíteni és emelni akar, tegyen benneteket eggyé.
Mert szükséges, hogy ez a szeretet a ti lelketekben is kikeljen, megsokasodjék, és úgy át- meg átszője minden egyesnek a lelkét, hogy az erős a gyengét támogassa, a nagy a kicsit emelje, hogy köztetek különbség ne legyen.
A szeretet tegyen titeket eggyé; mégpedig nem az a szeretet, amelyet földi ember érez a másik földi ember iránt, amely érdekekhez és érdemekhez fűződik, hanem az a szeretet, amely a ti lelketekben azt parancsolja, hogy ha Isten úgy szerette e bűnös világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte váltságul, akkor ezt a szeretetet lélekről-lélekre tovább kell adni, mert ez a szeretet építi meg az új világot, az új eget és az új földet. Ez a szeretet népesíti be azt az új világot, ez a szeretet alakítja át és teszi boldoggá benne egyiket úgy, mint a másikat.
És az a szeretet, amely új eget és földet kíván, keresse meg a másiknak lelkében azt a vágyat, amely felfelé tör, és keresi az utat. Ez a szeretet keresse meg a másik lelkében az igazság után való szomjat, és keresse meg egyúttal mindazokat a gyengeségeket is, amelyekből ő maga is gyógyulóban van, vagy már meggyógyult belőle, hogy szolgálatára lehessen a másiknak.
Szolgálni ebben a szeretetben: ez legyen a jelszó! Nem elvárni, hogy titeket szolgáljon a világ, hanem mindenki első legyen abban a törekvésben, hogyan tud többet segíteni a másikon. Támogassátok egymást lelkileg és testileg azokban az igazságokban, amelyek titeket eggyé tesznek.
Mert mint ahogyan a testvérek egy anyától és egy atyától származnak, akiket egy anya táplált, akikről egy atya gondoskodik, olyanoknak kell lennetek nektek is, testvéreim.
Míg erre a lelketekben nem vagytok megérve, addig nem is várhatjátok, hogy az a magasabb szellemvilág, amelynek tagjai a ti megsegítésetekre készek, felvegye a ti gondjaitokat, hogy a ti lelketeket feljebb és feljebb emelje. Mert ameddig meg nem érzitek, és meg nem értitek, hogy tulajdonképpen mit is akar tőletek az isteni kegyelem, és hogy nektek ki kell a kezeteket nyújtanotok, hogy segíthessenek rajtatok, addig nem is számíthattok a segedelemre. Ha pedig a kezeteket kinyújtjátok, akkor nem tudtok egyidejűleg a ti hiábavaló gondolataitokkal, a ti földi törekvéseitekkel is törődni, nem tudtok a földnek élni.
Tehát vagy a szellemieknek éltek, és lélekben átadjátok magatokat Istennek, vagy a földnek éltek, és elfordultok Isten igéjétől; de akkor nem is számíthattok azoknak az ígéreteknek beteljesülésére, amelyeket Isten adott az ember részére, hogy fölemeli, megtisztítja és megigazítja őt.

Én nem mondom meg nektek, ki vagyok, mert az a ti részetekre teljesen felesleges; én az igazság szellemében szóltam hozzátok, és Isten, aki mindeneket lát, látja a lelkemet, hogy én Róla teszek bizonyságot előttetek.
Én pusztán az ő igazságát beszélem, és az ő igazságával a ti lelketeket akarom felemelni, megtisztítani, meggyógyítani a tévelygésektől. Ő látja ezt, és bizonyságot tesz rólam tielőttetek és mindenek előtt!


Forrás:
EZOTERIÁK
A "NÉVTELEN SZELLEM" KINYILATKOZÁSAI ESZTER MÉDIUM ÚTJÁN AZOK SZÁMÁRA, AKIK AZ IGAZSÁG BENSŐ LÉNYEGÉNEK MÉLYSÉGEIBE BEHATOLNI KÉPESEK. (3-13.
OLDAL)
KIADJA: A SZELLEMI BÚVÁROK PESTI EGYLETE - BUDAPEST, 1940.

UI:

Mi történik egy ember leszületése előtt, és mi történik a halál után
https://www.youtube.com/watch?v=1qDgjZM5vMw

[Karsay1958]

"Azért leszel beteg, mert keveset vagy egyedül, magaddal."
Bizony, ez így van! Másokért élünk és másokkal élünk - de ennek határa van. Mert önmagunkkal is élünk. Van, amit csak egyedül, magaddal tudsz megoldani. És ha ezt nem bírod megtenni, vagy nem hagysz rá időt, és túl sokat forogsz az emberek között, eljön az a pillanat, amikor a szervezeted védekezni kezd mások ellen.
Másokkal lenni ugyanis feladat. Nemcsak öröm - de nagy munka is. Figyelni, alkalmazkodni, kifelé fordulni, odaadni… És van, amikor már nincs mit adnod. Ilyenkor már csak a tartalékodat emészted, s észre sem veszed, hogy szüntelen önvédelemben élsz.
Nem vagy már önmagad. Ekkor leszel lázas, náthás, légcsőhurutos, vagy kapsz olyasféle betegséget, amely arra figyelmeztet, hogy vonulj ki egy kicsit a világból. Íme, itt a jogalapod, hiszen beteg vagy - és légy egy kissé egyedül.
Pihend ki a másokkal való kapcsolatok fáradalmát. Ebben sokszor azok is benne vannak, akiket szeretsz. Ők sem jöhetnek most a közeledbe. A magány: szent állapot. Nem akkor, ha valaki végleg benne marad, hanem akkor, ha időnként, átmenetileg, megvalósítja.
A mai ember észre sem veszi, hogy nehezen bírja ki önmagát. És másokhoz nem a szeretet viszi, hanem az önmagától való menekülés. Ez nem jó. Ahogy a lélegzetvételünk is kettős: kilélegzünk és belélegzünk, úgy a lelkünk is kettős: kifelé fordulunk és befelé.
Az egészséges ember így működik. Magammal vagyok - és veled. Magammal vagyok - és veletek. Odaadom magam - és visszaveszem. Ez így normális. Rohanó életünk kibillent ebből az egyensúlyból. Ne engedd! Érezd magad jól, egyedül. És teremtsd meg ezt az állapotodat, ha kell, erővel is.
Müller Péter

[Karsay1958]

Az emberi élet hét éves ciklusai

Hétévente egy új életszakaszba lépünk. Tulajdonképpen ezek a ciklusok alakítják az életünket, ezek határozzák meg, hogy milyen mértékű sikereket fogunk elérni, vagy hogy épp mennyire leszünk boldogak, ezért nem árt tisztában lenni ezekkel a 7 éves szakaszokkal.
A születéstől 7 éves korig
Édesanyánkkal szoros a kapcsolat, ekkor fedezzük fel a környezetünket, alakulnak ki az érzékeink. A kezdetben szoros kötelék az év múlásával lazulni fog, hiszen elindulunk felfedezni a közvetlen környezetünket.
7 és 14 éves kor között
Szoros kapcsolat alakul ki édesapánkkal, kezdetét veszi a személyiségünk fejlődése, amelyben nagy szerep jut édesapánknak is, aki a legjobb szövetségesünk lesz. Szeretjük édesanyánkat, de édesapánkat már imádni fogjuk.
14 és 21 éves kor között
A lázadás időszaka ez, amikor megkérdőjelezzük az adott társadalmi rendszert, politikai berendezkedést. Az intellektuális képességeink indulnak fejlődésnek. Összetűzésbe kerülünk a szüleinkkel, a társadalommal, mert úgy gondoljuk, hogy lehetne ennél is jobban élni. Ilyenkor anarchikus érzések dúlnak bennünk, amelyek fokozatosan alábbhagynak és megszűnnek, ha már kirepültünk a családi fészekből és saját lábunkra álltunk.
21 és 28 év között
Alkalmazkodunk a társadalmi normákhoz, mert be kell látnunk, hogy a világot nem tudjuk megváltoztatni, de arra törekszünk, hogy jobban teljesítsünk, mint elődeink. Ez érvényes a munkahelyre, a családalapításra is.
Vége az első 4×7 időszaknak és kezdődik a következő 28 év
28 és 35 év között
Adott a lakás, az autó, a család, de ha az elmúlt 4 ciklusban több kudarc is ért bennünk, nagy az esélye annak, hogy a házasságunk, párkapcsolatunk válással, szakítással fog végződni. Ha a szülőkkel nem volt rendezve a viszony, most konfliktus pattanhat ki emiatt. Ez egy nehéz időszak lehet az életben, bekövetkezhet a munkahely elvesztése, valamint a depresszió is kialakulhat.
35 és 42 év között
Minden a nulláról indul. Tanultunk a hibáinkból, így sokkal tapasztaltabban tudjuk kezelni a nehézségeket, válságokat. Megtörténik a családunkkal való viszonyrendezés, kibékülés. A munkahely keresés során már nem az fog számítani, hogy mennyi lesz a fizetés, hanem hogy mennyi lesz a szabadidőnk.
42 és 49 év között
Itt már megtörténhet a társadalmi szerepvállalás, azaz, hogy valamilyen ügy mellé állunk. Azonban gyakran krízis alakulhat ki, amikor megkérdezzünk önmagunktól, hogy kik is vagyunk valójában, mit tettünk le idáig az asztalra, és mi a jövőben szerepünk.
49 és 56 év között
Ebben a korban már az érzelmeinkre kezdünk figyelni, az anyagi javak háttérbe szorulnak. Életünk új értelmet nyer, amely idős napjainkig is elkísérhet.
Vége a második 4×7-es időszaknak
Következik egy újabb 7 éves ciklus, de már más szemszögből, perspektívából nézzük az életet, még akkor is, ha sokszor ugyan azokkal a problémákkal és gondokkal találkozunk.

[Karsay1958]

A kínzó bizonytalanság okai

Lajos 1960. május 16.

Nagyon szép az élet ígérete, a bájoló tavasz a Földön is, de olyan ez is, mint az ifjúság álmodó időszaka a testben, azonban a lélek nyarában nem vált be semmit az ígéretből, csak az átálmodás emléke marad meg belőle. Amikor eljön a tél dere csak száraz kórót lenget a hideg fuvallat és mit visz magával az örökkévalóba a lélek? Csak a csalódásokat és hideg közönyt minden ígérettel szemben.
Én sajnos sokat időztem itt, ezekben a világokban és ezek között az emberlelkek között. Elfásult a lelkem nekem is és minden reménységem elfáradva omlott össze. Az emberi lélek bizony nagyon elfárad a szenvedésekben, ha az eleven hit nem táplálja a reménységet. Nem mindenki tud hinni, ha egyszer megcsalódott valamiben, vagy valakiben, ahonnan valami jót, vagy legalábbis reménykeltőt várt. Ez az a kínzó bizonytalanság, ami az ember lelkét elfárasztja, ha nem tud hinni benne, hogy mégis elérheti egyszer, valamikor.

De az emberi lélek türelmetlen, mert megszokja azt, hogy maga cselekedjék a maga érdekében. Ez a türelmetlenség viszi bele az elhamarkodásba és kapkodásba, nem tudja megvárni, amíg megérik számára a gyümölcs, hanem éretlenül akarja leszedni. Nem tudja az önző természetével kivárni az érés idejét, mert úgy gondolja, hogy addig más szedi le; pedig senki a másét büntetlenül le nem szedheti, el nem veheti, mert mindenki, aki igaztalanul jut valamihez, az a sajátját rongálja, azt lopja el éretlenül és ennek csalódás az eredménye, de nem csak a Földön, hanem a lélek világában is. Sőt ott még nagyobb a fájdalma és csalódása.

Azért jó, ha az ember az élete idején megtanul lemondani mindenről, amit nem az isteni gondviselés adott az életébe, mert akkor több igaz örömöt ad neki sorsa és ezek vonzzák a többi nagyobb örömöket is magukhoz. Mindenkinek vannak az életében félretéve örömök és igaz eredmények, csak azt ki kell várni. De mindenki csak kapni akar, adni: alig. - Van, aki a többől is juttat azoknak, akiknek természet szerint nem jutott. Pedig aki bele tett valamit a perselybe, az - ha megszorul - elő is vehet belőle. De ha soha nem tesz be senki semmit, az üres perselyből nem kaphat soha semmit. Hátha még el is lopja, amit más fáradtságos munkájából beletett?! Bizony nagyon szomorú sors vár az ilyenekre, mert a szegénységből nem lehet fényes palotát építeni.
Az ilyenek hosszú bojtos életeket élnek át kényszerlemondással és irigy szemekkel nézik a mások jobb és könnyebb életét. Ezek az igazi szegények, mert nem lehet reménységük sem arra, hogy ezt elérhessék, sem a Földön, sem a haláluk után. A földi életben is olyan helyzetbe, olyan életkörülmények közé ékelődnek, hogy még a lehetősége is ki van zárva annak, hogy a jobbat elérhessék.

Nem az Isten, nem a többi emberek veszik el tőlük, hanem a saját megteremtett törvényük. Itt hiába a fondorkodás, hiába az ügyeskedés, sokszor nem is tudják a Földön élve, hogy van egy jobb is. A bűn önmagát bünteti a saját maga által létrehozott törvényével. - Az irigység is ilyen önmagát sanyargató, gonosz érzés, mely megemészti nemcsak a jobbat és a szebbet, hanem saját magát is. Azért az ilyen beteg lelkű emberek árasztják maguk körül az ő száraz reménytelenségüket és rosszindulatú kedélytelenségükkel mások reménységére is szárítólag hatnak.
Ezeknek a lelkivilágában nincs tavaszi ígéret, nincs bizakodás, mert ezek érzik, hogy az nem valósulhat meg, mert a lelkükben a talaj nincs hozzá megmunkálva. De egyszer mindenkinek jut egy ilyen ígéretes élet és eredményes aratása a kívánatos jóknak. Azt meg kell ragadni, kamatoztatni kell, hogy amikor eljönnek a böjti napok, legyen hová fordulni, mert eljönnek mindenkire a lemondásra kényszerítő idők. Ilyenkor is lehet félretenni sok értéket, amit a lélek hittel kitermelt magának. Ezt sokszor értékesebbnek találja az igazság törvénye, mint a sokból való adakozást. Az élet gazdagabb, színesebb, mélyebbre tekintő képességekkel ajándékozza meg ezeket a lelkeket, mint akiket lágyan az ölében ringatva hordozott, mert ezeknek van, vagy lesz sokat ígérő tavaszuk és ha nem is nagyon dús, de kielégítő termése az életüknek.


Ezzel a terméssel már megalapozhatják az örökéletükhöz szükséges kis biztonságos életüket, mire tovább építhetnek, mert van miből. Ez mind hitből való cselekedetekből fakad, mert akinek van hite, annak van reménysége is, mert szereti azt, amiben hisz, t.i. az igazságot. Ez pedig az örökélet kapuja. Igaz jót cselekedni: ez az építkezés a jövőben: új világ, új otthon, új remény egy boldogabb életben. Ez az igazság és valóság az Isten ígérete a szenvedő, gyötrődő eltévelyedett világnak. Ebben higgyél te is és meglátod, nem lesz okod semmitől félni.
Isten veletek.


szemlézte: Bíró László

UI:

Egy férfi és egy nő és megkezdődik a világmindenség izgalmas játéka.
Kalo tv.
https://www.youtube.com/watch?v=f-DgcR1keI8

[Karsay1958]

A tiszta lelkiismeretű ember öröme

Részlet Kempis Tamás „Krisztus követése” című könyvéből


A derék ember dicsősége: a tiszta lelkiismeret. Legyen tiszta a lelkiismereted, s mindig jókedvű leszel. A tiszta lelkiismeret sok mindennek elviselésére képessé tesz, és jókedvű a balsorsban is. A rossz lelkiismeret mindig félénk és nyugtalan. Nyugodtan alszol, ha szíved nem vádolhat. Különben ne örvendj, csak amikor helyesen cselekedtél. Soha sincs igazi örömük, sem belső békességük a gonoszoknak, mert „nincs békéjük az istenteleneknek” - mondja az Úr.
Még ha azt mondják is: békében vagyunk, nem félünk semmi bajtól, ki merne ártalmunkra lenni! - ne higgy nekik! Mert hirtelen fölkél Isten haragja, és semmivé válnak tetteik, szándékaik pedig elenyésznek. Helyt állni a megpróbáltatásban nem nehéz annak, aki szeret: mert így helyt állni annyi, mint Krisztus keresztjében dicsekedni. Tünékeny dicsőség, amit emberek adnak, tőlük fogadunk. Az evilági dicsőséget mindig szomorúság kíséri.
A jó emberek dicsősége lelkiismeretükben van, nem az emberek ajkán. Az igazak öröme Istentől ered és Istenben van, az igazságnak örvendenek. Aki az igaz és örök dicsőségre szomjazik, az nem fut az ideigvaló után. Aki pedig az ideigvaló dicsőséget keresi, vagy szívből meg nem veti, az a mennyeit bizonyosan nem becsüli eléggé.
Nagy szívbeli nyugalmat élvez, aki nem sokba veszi a dicséretet és a szidalmat. Könnyen elégedett és csöndes szívű lesz, akinek tiszta a lelkiismerete. Nem vagy szentebb, ha dicsérnek, sem hitványabb, ha szidnak, ami vagy, az vagy, s nem mondhatnak nagyobbnak, mint amekkora Isten előtt vagy.
Ha arra figyelsz, mi vagy odabent, önmagad előtt, akkor nem gondolsz azzal, mit beszélnek rólad az emberek. Az ember a külsőt látja, Isten pedig a szívedben olvas. Az ember a tetteket méri le, Isten pedig a szándékokat. Aki mindig jót tesz, de ugyanakkor kevésre tartja önmagát, az alázatos lelkű ember.
Aki semmi teremtett lénytől nem vár vigasztalást, az nagy tisztaságról és belső biztonságról tanúskodik. Aki semmi külső tanúságot nem keres a maga védelmére, arról nyilvánvaló, hogy egészen Istenre bízta magát. Mert azt mondja Szent Pál: „Nem az a kipróbált ember, aki magát ajánlja, hanem akit Isten ajánl.” A lelki ember állapota az, hogy bensejében Istennel járjon, és semmi külső vonzalom fogva ne tartsa.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A magyar sors magyarázata - Felvezetés
A Gondviselés fejlesztő munkája
1983. április 24.

Oktatások, megnyilatkozások és látományok a szellemvilágból Zita médium által

Az emberi szívek mélyéről sokszor felszakad a kérdés „miért Uram, miért? Rosszabb lennék, gyarlóbb lennék, szemed előtt elvetettebb, lennék, hogy nekem jut a szenvedés, a nehézség, hogy mindenben én húzom a rövidebbet és a mások élete sokkal könnyebb?” És legtöbbször ezekre a kérdésekre nincsen felelet, illetve van, csak az ember nem talál rá. Sokszor évtizedeknek, néha egy egész emberéletnek kell eltelnie ahhoz, hogy bizonyos kérdésekre és miértekre az ember feleletet kaphasson. A hitben élők, még ha nem is találják meg a feleletet a kérdéseikre és miértjeikre, mégis egészen másként vannak ezzel, mert hinni tudnak abban, hogy Isten a szerető Atya és hogy Isten az ő javukat akarja. Hiszik, hogy mindennek, ami velük történik, célja és oka van. Hiszik, hogy a szerető Isten semmit sem azért ad az ember életébe, hogy azzal az embert kínozza, gyötörje, kételkedéseket ébresszen benne, nehézségeket okozzon neki, fájdalmakon vezesse keresztül, hanem azért, hogy abból a tanulságot levonhassa; azért, hogy valamitől megmentse, hogy valamire a figyelmét ráirányítsa.
A hitben élő ember nem lázadozik Isten végzése ellen, nem hitetlenkedik, nem tagadja meg a szerető Atyát, nem fordít hátat az Ő igazságának, hanem a mi Urunk, a Jézus Krisztusunkhoz hasonlóban kiüríti a szenvedések poharát, felveszi vállára a keresztet és hagyja, hogy ezen a kereszten elvérezzék az ember. Elvérezzék az ember mindennemű törtetésével, anyagias kívánságaival, bűneivel, hiúságból fakadó természetével és minden olyannal, ami Istentől eltávolította őt. Ha előbb nem, utóbb; ha bölcsesség által nem, a szenvedések által kell mindenkinek, aki elbukott, megtalálnia a hazavezető utat. Ha az ember fél a szenvedésektől, a csalódásoktól és a nehézségektől, akkor úgy menekülhet meg ezektől, hogy betölti a parancsolatokat, hogy megtér. Úgy menekülhet meg, hogy szakít az anyagi emberrel és hagyja magában megerősödni a szellemi törekvéseket, megerősíti a szellemnek azon tulajdonságait, amelyek hasonlóvá tették és majd megint hasonlóvá tehetik őt az Atyához, a Teremtőhöz.
A magasabb világokra nem lehet szennyes érzésekkel, tülekedéssel, könyökléssel, önzéssel, birtokolni vágyással, gőggel, hiúsággal, irigységgel bejutni. A magasabb világokra nem lehet bejutni szeretet nélkül, mert azokat is megfertőzné, és azokat is hamarosan a fájdalmak világává tenné, így tehát Istennek a szeretete és bölcsessége a hasonlót a hasonlóval vonja össze és mindenhol a megfelelő létlehetőséget adja nekik. Ha az egyik világon sikeresen vizsgáztak, magasabb világokon való testöltésre nyerhetnek lehetőséget. Még ugyanazon a világon sem keveri össze Isten az ott lehetőséget kapott gyermekeit úgy, hogy egyiknek a másikra nézve abból kára szármázhassék.
Mivel hozzátok a Föld áll közel, és mivel nagyobb részben a Föld lakói földszellemekből adódnak, ezért hát nézzük meg közelebbről, milyen is a helyzet a ti Földeteken. Mint mondom, a Földet nagyobb részt földszellemek népesítik be, ami azt jelenti, hogy a kezdeti időktől fogva azokba az anyagokba lettek bezárva, amelyek még ma is a Föld anyagát képezik. Azaz az itt lévő légkör, talaj, természeti viszonyok mind az ő érzéseiknek, gondolataiknak és cselekedeteiknek a meganyagiasodott, megmerevedett formái. Emellett természetesen a Föld átmeneti világ is: alulról is jönnek a Föld színére és síkjára - és sajnos - felülről is. Felülről kerülnek ide az ebbe a naprendszerbe tartozó olyan bolygók lakói, ahol a szünet nélküli bukás következtében időnként szükségessé válik a bukottaknak nem a kiközösítése, hanem az onnan való ideiglenes eltávolítása, és egy alacsonyabb, tehát a Földetekre való utalása.
Az, hogy valaki a Földön milyen népfajban ölthet testet, az attól függ, hogy érzés, gondolat és törekvés szerint, valamint a bűnben és rosszban kikkel azonosult, kikhez hasonló. Az egy fajban testetöltöttek rendszerint a rosszban is hasonlók és a kardinális hibáik is hasonlók. Rendszerint nem egyetlen életet éltek abban a fajban, hanem az a faj hordja őket testöltésről testöltésre. Ha a legmagasabb fejlettségi fokot elérik egy alacsonyabb fajban, akkor még itt a Földön egy magasabb fajba utaltatnak át.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A magyar sors magyarázata
Adai közlés - „Ti vagytok a világ világossága”
Az idő közel van
Akik az Urat szeretetből szolgálják
Az igazi nyereség
HANG – Szimbólumokról
Amerikai magyar szellemkutatók társasága


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqxswCW ... A?e=fZLmuA
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=PYVln4O9wuk&t=1190s
Julia levelei – Világosság a túlvilágról

https://www.youtube.com/watch?v=hSvNUMnM3ok&t=613s
Élet és halál – Egy magyar prédikátor szellemének közlése

https://www.youtube.com/watch?v=1WxsOePp1rQ
Egy akaratos megszálló szellem Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=ctAGpIwrsMg
Kérdések és tanítások Gizi médium által 1998. Szept.1.

[Karsay1958]

„Én vagyok a mennyből alászállott kenyér”



Kedves földi testvéreim, az Úr Jézusnak szent nevében köszöntelek benneteket a szellemhazából, ahol már kiteljesedett az Úrnak minden kijelentése, mert nincsen szinte semmi olyan tényező, ami ezt meggátolná.

Az én Uramnak eme kijelentése: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér” kétezer év távlatából folyamatosan sugárzik felétek, mintegy rámutatva elsősorban arra, hogy az emberi léleknek táplálékra van szüksége, mert ha nem így lenne, akkor nem mutatott volna rá a lelki táplálékra. A másik nagyon fontos és lényegbevágó, az az, hogy saját magát határozta meg élő eledelként, merthogy az ember annyi mindennel tömi a lelkét, annyi mindent „megeszik” főként a jelen időben, amikor információ túltengés van, és ezzel megy minden szennyes dolog is, ami éppen hogy nem élteti és nem gyógyítja a lelket, hanem egyenesen mérgezi, de ez is a cél: megmérgezni a lelket, hogy ne éljen, hanem hogy „meghaljon” „örökre”. De Isten nem kívánja a bűnös halálát, (azt a szellemi halált, amelybe belezuhant és aminek csak következménye a fizikai halál), hanem azt akarja Isten, hogy megtérjen a bűnös és Éljen. Ennek az Életnek a felébredési folyamatát gátolják, akadályozzák meg azzal a rengeteg (hamis és bűnös) információval, amelyet az emberiség elé tárnak. Az ember mivel kíváncsi és információéhes, ezért ráharap a kínálatra és maga „fogyasztja el azt” még kényszeríteni sem kell rá, mintegy kiszorítva ezzel a mennyből jövő táplálékot a lelkéből. Ugyanis a „kínálat” nagyon jó lehetőséget nyújt a rejtett hajlamoknak a felébresztésére és kiélésére. Mindenki megtalálja a saját hajlamainak megfelelő kínálatot. Amióta ezek a dolgok működnek, és még fejlesztik is őket, azóta hatványozottan megnőtt a bűn a földön. És nincs megállás, folyamatosan szedi áldozatait és dönti szellemi halálba az a lehetőség, amelyet az emberek elé tárnak az ellentétes érdekeltségű kezek.

Ami még fájdalmasabb ebben az egészben az az, hogy még az „igaz hívők” körében is be tudott törni ez a sátáni cselszövés és kontrolálatlanul ki tudja hozni a mélyen fekvő hajlamokat, amelyeknek a legyőzésére már nincs kellő ereje az embernek, mert a bűnök felszínre hozatala az ördögi eszközök által nem természetes folyamat, vagyis nem a fejlődés törvénye szerint történik, hanem sokkal nagyobb mértékben. Így majdhogynem lehetetlen a mesterségesen, nagy tömegben felszínre hozott hajlamok leküzdése, csakis a forrás megszakításának nagyon komoly elhatározásával és megtagadásával valósítható meg a szabadulás, hogy a fejlődés menete visszaállhasson a normális kerékvágásba. Ehhez viszont Szentlélekre van szükség! elsősorban ahhoz, hogy az ember rájöhessen arra, hogy mekkora veszélynek van kitéve, valamint ahhoz, hogy megvilágosodhasson neki az, hogy már mennyire rabjává vált bizonyos ördögi „beszélő képeknek”, amelyek mind lejjebb és lejjebb húzták őt a lejtőn. Mert ugyanis még egyetlen egy ember sem vallotta be magának azt, hogy milyen mélyre süllyedt a szenvedélyekben. Pl. egy alkoholista sem ismeri el azt, hogy rabja az alkoholnak, merthogy ő akkor iszik, amikor akar.

Tehát nagyon vigyázzatok, hogy mivel tápláljátok a lelketeket, mert a sok felesleges információ, még ha ártatlannak tűnik is, nagyon leterheli a lelket és nem mindjárt húzza le az embert a mélybe, hanem fokozatosan.
Szokták mondani az emberek, hogy „lassan még a békát is meg lehet főzni”. Így van ez a kísértésekkel is. Nem támadnak azonnal eget rengető dolgokkal, hanem minél mélyebbre süllyed az ember, annál nagyobb kísértései vannak és annál nehezebb ellenállni és kiemelkedni egy - egy mélyre süllyedt állapotból, de nem lehetetlen, ha az emberi lélekben megszületik a szabadulási vágy, és kellő elhatározással és kellő erős szabadulni vágyással segítségért kiált, a segítség megjön, hisz azért jött az Úr, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak. Az Úr azokért jött, akik belefáradtak a bűn testének és a lelkünknek a bűnök által való táplálásába, valamint a bűnök nevelő hatású következményeinek a cipelésébe, az igazság törvényének könyörtelen voltába és szabadulni szeretnének, de nincs meg hozzá a kellő erejük, sem a kellő világosságuk. Tehát szükségük van az Úrra, mint lelküknek és sok esetben a testüknek is a táplálékára, és mint fényforrásra. Ez a megtérés első fázisa gyakorlatilag, amikor az ember rádöbben a helytelen életirányra és Istenhez fordul segítségért. Igaz nem mindig sikerül folyamatosan megkapaszkodni a kegyelemben és emiatt vannak visszaesések, de mind kevesebb és mind hamarabb kiemelkedni igyekszik belőlük a lélek. Fontos az ilyen esetben, hogy mennyire komoly az elhatározása a léleknek a jó mellett, mert ettől függ a további előrehaladása. Ugyanis időnként próbára tétetik az emberi lélek, és ha hűségesnek bizonyul, léphet egyet előre. Isten ugyanis nem mértékkel méri a „büntetést”, mert Isten nem büntet, hanem nevel, az elkövetett bűn bünteti önmagát hatásaiban, de a kegyelmet sem érdem szerint méri, mert akkor senki sem juthat el az Isten Országába. Így hullámvölgy és hullámcsúcs az emberi élet. Nagyon fontos az, hogy amikor az ember kegyelmi állapotban van, akkor se feledkezzen meg a lelkét táplálni az Úr által adott lehetőségek szerint, magával a Mennyből alászállott kenyérrel, az az a mennyből alászállott élő táplálékkal, mert időnként hűségpróbának van kitéve a lélek és ettől függ, hogy megállja-e a helyét a próbában. Megpróbáltatások meg viszont mindaddig lesznek, amíg a lélek hibás természete meg nem gyógyul a bűnös hajlamokból, ugyanis mindaddig kísérthető a lélek, amíg bűnös hajlamai vannak. Tehát egyszóval, amíg az ember a földön él, addig mindig kísértéseket kell szenvednie, mert nincs olyan ember, akinek nem lennének kárhozatra vivő tulajdonságai. De ha az ember szorosan hozzákapcsolja magát Krisztus Urunkhoz - és itt sok függ a szabad akarattól -, akkor sokkal könnyebben viszi át a kísértéseket. Ha az Úr azon kijelentését vesszük figyelembe, miszerint: „Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők”, akkor ez a legszorosabb kapcsolatot, Belőle való táplálkozási kapcsolatot, mint táplálkozási lehetőséget jelenti, vagyis a „teremtő” és a teremtett lény közötti kapcsolatot. És az ősbukás volt az, amely erről a Tőről lemetszette a bukásban lévő szellemet. Azért jött le az Úr gyakorlatilag, hogy ezt a Közte és „teremtményei” között lévő megromlott viszonyt helyreállítsa. Ezért szenvedte el azt a tömérdek mennyiségű negatív erőket, amelyek Ő és a bukott lelkek közé ékelődik és indította be a fejlődési menetnek egy magasabb szintjét, a szeretet elsajátításának a szintjét. Ugyanis a lélek legnemesebb és legmagasabb tápláléka az isteni szeretetből való táplálkozásnak a megélése és a gyakorlatban történő kivitelezése. A tudás, még a szellemtani tudás is csak száraz tápláléka a léleknek, hiába válik úm. fölényessé másik emberekkel egy szellemhívő, ha nincs meg a kellő szeretete, mit sem ér a tudás, mert a fölényessége már eleve azt igazolja, hogy híjján van a legfőbb erénynek, az egyedüli isteni erénynek, vagyis, a mindeneket éltető és fenntartó szeretetnek, minek következtében kívül marad az Isten Országán. Tehát a tudás még nem biztosít ki senkit arról, hogy be fog jutni az Isten Országába, csak a lehetőséget kínálja fel a hajlamok komolyabb felismerésére és levetkőzésére és a szeretet gyakorlása által annak, hogy az emberben a próbák által kifejlődhessen úgy az isteni, mint a felebaráti szeretet. „Aki jobban szereti … mint engem, az nem méltó hozzám.” Tehát az Úr első és egyedüli feltételként szabta meg a Hozzá való visszakapcsolódás lehetőségét, az Isten és a felebaráti szeretetet. Megígérte ugyan, azt amit már Joel prófétán keresztül megjövendölt, az Igazság lelkének a megjelenését, Aki elvezet benneteket a teljes Igazságra, de nem mint végérvényes üdvösségfeltételt, hanem csak mint segítséget a fejlődésben, a hajlamok könnyebb felismerése által. A szeretetet megelőzően, amely úton el lehet jutni az üdvösségre, az a hit. „Ki hisz üdvözül, aki viszont nem hisz, már eleve elkárhozott.” Mert elsősorban hittel lehet bekapcsolódni az isteni szeretetbe, mint a lélek táplálékába.

„Én vagyok a mennyből alászállott (táplálék) kenyér.” És ahogyan tisztul a lélek, úgy gyarapodik ő maga is a szeretetben és úgy vezeti őt a „Jó pásztor”, aki életét adja a juhok üdvözüléséért, mind magasabbra a szférákban, vagyis a mind tisztább legelőkre. A szellemi magyarázata ugyanis a „Jó pásztor” által történő vezetésnek az, hogy felfelé vezeti a szférákon az ő juhait a mind tisztább igazságokon át a mindinkább megtisztult szeretet felé. Tehát a pásztor vezetése nem csak egy életre szól, hanem a bukás legalsó állomásától a felfejlődés legmagasabb fokáig. Mindez Isten szeretetének a következménye és annak az Úr Jézusban történő megjelenési formájának az eredménye. Habár a földalatti és a földet körülvevő szférákban Isten és az Úr szeretete a szenvedtetve nevelő törvény formájában jelenik meg, mint a tisztulás és gyógyulás lehetőségeként , és a tékozló fiú példáját alapul véve a kegyelmi és az ebben megnyilvánuló bűnbocsánati lehetőségek már csak a magasabb szférákból közelednek a bukott ember felé, vagyis egy magasabb állapotban jelennek meg, amely állapotokban a szenvedtetve nevelő törvény már nem érezteti hatását, hanem a szenvedés, amely addig inkább a külsőben jelent meg, behúzódik a lélek mélyébe és az addig elkövetett bűnök felett való benső fájdalmakká alakul át, amelynek gyakorlatilag a bűnbocsánatot kell kiizzadni.

Amint ez a fentebb említett példa is igazolja, a földi ember akkor indul már el Isten felé, amikor már megutálta a bűnnel való táplálkozás által kitermelt fluidoknak az elfogyasztását és ezáltal elindul a tisztulás útján felfelé az Örök Haza, az Isten Országa felé. Ezek a fejlődés alkotta szintkülönbségek, amelyek a szférákat megalkották, eredményezik Jézus azon kijelentését, miszerint a rókáknak barlangjuk, a madaraknak fészkük van, de az emberfiának (mint üdvözítő eszmének) nincs hol a fejét lehajtania. De ha igazából táplálnák a lelküket a „Mennyből alászállott kenyérrel”, akkor ezek a szintkülönbség előidézte nézetkülönbségek áthidalhatóak lennének a szeretet által. Önzőségükben az emberek azt hiszik, hogy az Úr Jézus (mint eszmeiség) kisajátítható és ezáltal csak az övék az igaz és senki másé nem lehet az egyetemes Igazság, ill. szeretet. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ne valósuljon meg az egyetemes „Mennyből alászállott kenyér”.

Az Urat, az Úr igazságait ezáltal darabokra akarják szedni, mert azt hiszik, hogy ez lehetséges. De aki így gondolkodik és nem az egyetemes szeretetben hisz, már eleve „keresztre feszíti” az Urat, mielőtt még megszületett volna, hisz azt mondja, hogy senki sem mehet az Atyához, csakis Ő általa. Ebből is kivehető az, hogy bárki, aki az Atyához akar járulni, Ő általa megteheti. Tehát felesleges minden fölényeskedés és elmarasztalás, mert az Urat nem lehet „kibérelni”, még akkor sem, ha bárki is többnek hiszi magát a másiknál. Minél közelebb hiszi valaki magát Istenhez, annál távolabb esik tőle, mert az Istenhez való közeledés elsősorban alázatosság kérdése, ami éppen fordítottan működik: Minél kisebbnek és méltatlanabbnak érzi valaki magát Isten előtt, annál közelebb áll Hozzá, mert annál kevesebb van benne az emberből és annál több a „Mennyből alászállott kenyérből”, vagyis az Úr Jézusból.
Ezért hát tagadjátok meg magatokat, az emberi önös éneteket, hogy minél több égből alászállott kenyeret magatokba tudjatok fogadni. Ide is alázatosságra van szükségetek, mert ameddig az ember Isten nélkül bölcs, ügyes és okos, addig ezt vonatkoztatja rá az Úr: „Hálát adok neked mennyei Atyám, hogy elrejtetted mindezeket az önmagukban bölcsek elől és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.
Igyekezzetek levetkőzni a fölényességet, a vádaskodást egymással szemben, mert az nem az egyetemes szeretnek a követelménye és így kívül maradhattok az Isten Országán, ahol alázat, egység és szeretet, vagyis „egy akol és egy pásztor” lelkület uralkodik. Az „egy akol” viszont a szeretet szintjére vezeti el követőit, a föld feletti szférákba, ahol már megszűnik minden gyűlölség, szintkülönbség, mert a szeretet mindent áthidal, még az igazságbeli nézetkülönbségeket is, mert itt már mindenki egy ugyanazon eszmét vallja. De mindezt a földön kell kidolgozni magatokban, amikor támad a szeretetlenség, a gyűlölség stb, amit ha nem fogadtok el zokszó nélkül, nem tudnak ezek a hatások átváltoztatni benneteket a krisztusi képmásra. Ugyanis, ha az embert bárminemű lelki bántalmazás éri, amit ha visszavágás nélkül elfogad, tisztítólag hat arra a kárhozatra vivő tulajdonságra, amelyet támadás ért. Azért mondja az Úr, hogy akik Istent szeretik azoknak minden a javukra van, mert ugyanis az effajta tisztulási módszereket, csakis Istenbe vetett hittel és irányába táplált szeretettel lehet zokszó nélkül elviselni, vagyis ha az ember kapcsolatban áll az Istennel és folyamatosan táplálkozik a „mennyből alászállott kenyérből”.

Az Úr kegyelme legyen veletek és használjátok ki a kegyelmi időt, és addig táplálkozzatok, ameddig be nem zárulnak a mennyek kapui. Utána már csak az addig megszerzett („bespájzolt”) lelki táplálékból tudtok csak táplálkozni. És addig béküljetek ki egymással, addig bocsássatok meg egymásnak, amíg erre kegyelemadta lehetőség van, mert az elragadtatás után már erre sem lesz lehetőségetek, ugyanis amint a kegyelmi erők visszavonatnak, azzal ez a lehetőség is megszűnik, és akkor már csak az igazság törvény fog működni, tehát nem lehet bosszút lihegve várni ezt az időt. Az igazság törvénye azonban mindkét irányban működik, mert ugyanis azt mondja az Úr: „Engedd el a mi adósságainkat az igazság törvényével szemben, miképpen mi is elengedjük mások tartozását.” Tehát csak akkor bocsát meg a kegyelmi időben is az Úr, ha mi is megbocsátunk másoknak és ha ez nem történik meg, akkor az Igazság törvényének korszakában már azé az egyéné sem lesz megbocsátva, aki nem tud a másiknak megbocsátani. Tehát igyekezzetek minden szálat még a kegyelmi időben rendezni , mert később hiányozni fognak azok az erők, amelyek feloldják a negatív erőket és ezáltal mindkét egyénre komoly hatást fognak gyakorolni a fel nem oldott negatív erők.

Sajnos azonban az, hogy amikor az ember haragszik a másikra, nem is gondol arra, hogy a dolog kettős, vagyis, hogy feltételhez van kötve az ő bűneinek a megbocsátása is. Erre nagyon figyeljetek oda, valamint arra, amit fentebb közzé tettünk, hogy ha lejár a kegyelmi idő, már nem lesz lehetőségetek a másiknak megbocsátani, de ez azzal fog járni, hogy ti is megmaradtok vétkeitekben, amelyeket azután már csakis az igazság törvénye fog elszámoltatni veletek.
Aki nem tud megbocsátani, az tekintsen magába, hogy vajon ő rá van-e szorulva mások bocsánatára, mert általában azok nem tudnak megbocsátani, akik nem érzik magukat vétkesnek, hanem mindenben csak a másikat hibáztatják. Ezzel ellentétben, akik tudatában vannak bűneiknek és érzik azok súlyát és szabadulni szeretnének, azok tudnak igazából megbocsátani másoknak, azaz azok fel tudják oldozni a másikat, mert ők maguk is feloldozásra szorulnak.
A megbocsátás alapja a szeretet! Aki nem tud megbocsátani, abban nincs szeretet. Aki meg tud bocsátani, önmagából ad, hogy a másikban elősegítse a szeretet kifejlődését, mert azért tud valaki megbántani valakit, mert nincs benne szeretet. Ugyanis Isten is önmagából ad, amikor megbocsát. De ezt megelőzően, már ahhoz, hogy az ember ne vádaskodjon, szintén szeretetre van szükség, mert a szeretet mindent elhisz, az az megérzi azt, hogy vajon az ember igazat mond-e vagy sem, vagyis a szeretet nem bíráskodik, hanem szeret és a többit Isten ítélőszékére bízza. Mert főként a hamis vádaskodással az ember ítéletet von magára, ami szinte biztos bukást jelent. De ha nem tudjátok megtenni azt, hogy ne ítéljetek, akkor legalább, mielőtt pálcát törnétek mások felett, előbb győződjetek meg a dolgok hiteles, vagy hamis voltáról és utána alkossatok véleményt, nehogy a másik helyett, önmagatok felett törjetek pálcát. Az ember ugyanis mindig azt látja meg a másikban, ami önmagában is benne van, főként ha alaptalanul ítél és vádol. Ezért tükrei vagytok egymásnak. Ezért mondtuk azt, hogy aki nem tud megbocsátani, forduljon önmagába és vizsgálja meg önmagát, mert lehet, hogy alaptalan az ítélete és csak tükör gyanánt szerepel az a másik ember.

A megbocsátási folyamatnak a törvényszerűségeiről közöltünk már le tanítást, a lényege az, hogy amikor az emg tudja vívni a harcot és meg tud bocsátani, akkor gyakorlatilag a megbocsátás törvényébe dolgozza bele magát és ezáltal bocsáthatnak meg az ő bűnei is. Ekkor tud a megbocsátás törvénye rajta kiteljesedni.


„Bocsásd meg vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek.”

„Aki nem eszi az én testemet és nem issza az én véremet, nincs annak közössége velem.”

„Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők…”

Amen

Ada, 2022. VI. 19.

[Karsay1958]

A halálról
Névtelen szellem közleményei Eszeter médium útján
Mindenkinek végig kell mennie a, saját természetének megfelelő szférákon, le kell vetkőznie minden földit. Az utolsó kapun csak a lélek legmagasabb érzéseivel lehet átjutni. Az, amit halálnak neveztek, nem más, mint az első természetes burok leválása, amit követ a többi, mert az első légkör fluidjaiban új halállal kell megismerkednie annak, aki a földön nem mint lélek, azaz szellem élt.
Az anyagok leválását nevezzük halálnak. Azoknak, akik nem tudnak arról az életről, amelyet magasabb régiókban kell átélniük az embereknek és szellemeknek, igen terhes az anyagtól való megválásuk; de akik úgy élnek a földön, mint szellemek, akik hitük, értelmük és akaratuk szerint javulnak, tisztulnak, azok többé-kevésbé olyan átváltozási folyamatot kezdenek meg az anyagban, amely a halál által teljesen befejeződik; azok átmennek a halálból az életbe. Mindenkinek más és más a halál és a halál utáni ébredés.
Akiket földi életükben szeretet és jótörekvés hatott át, azok a halálból átszenderednek egy pozitív életre; mintegy megtalálják önmagukat, mert a testi én a pozitív énnek csak durva másolata, mely a valóságban az egyénnél lehet jobb vagy rosszabb. Azért egy a cél: a világosság utáni törekvés; azon dolgozni, hogy a világosság fényében tiszta érzések és gondolatok tükörképei létesüljenek.
A halál nem borzasztó, csak a bűn, ami létrehozta. Elhagyni a bűnt annyi, mint végképpen megszabadulni a haláltól. Ha féltek a haláltól, inkább féljetek a bűntől, mert a halál csak okozat, míg a bűn maga az ok. Legyetek egymásnak szerető jó testvérei és a szenvedőknek is legyetek részvétteljes és erős pártfogói; mert a szeretet oldja a bűnt, az szabadítja meg a lelkeket a pokol tüzétől? Mely benne ég minden lélekben, aki a földön keresi az üdvöt.
A harag, bosszú, irigység, kevélység, mások iránti szívtelenség, érzékiség, rágalom, az igaz úton el nem érhetőknek bármilyen kerülő úton való megszerzése, t. i. a lopás: ezek képezik a pokol szövőszékét; ezek kerítik be a lelket, és a háló csak a halál pillanatában nyílik meg, de nem azért, hogy elengedje, hanem hogy lejjebb szállítsa a lelket a szenvedések helyére. Ti kerüljétek ezeket! Isten ad néktek erőt, hogy a háló köteleit elkerüljétek; de ha már meg is fogott, szakítsátok el magatokat a test kívánságaitól és éljetek a magasságból jövő és tiszta boldogság felé vivő törvényekben.
Ha fáj is a testnek, ha szenved is a lélek, a háló egyre gyengébb lesz, míg végre elszakad, és a tiszta eszmék hazájába szállít titeket a rút halál, mely mire közel ér hozzátok, átváltozik szép, tiszta angyallá, akitől nem kell rettegni, hanem az Úr kiküldött postását látni benne, aki a felmentő üzenetet hozza néktek. Az egyesek élete a csoportok életétől különböző módon nyer kifejezést.
A tisztaságban való egyesülés az Úr akarata, míg a bűnben való egyesülés a sátán akarata. Láttok az Úr akaratát követő igen kicsiny tömörüléseket, de láttok a sátán eszméje szerint való nagykiterjedésű tömörüléseket is; ez utóbbiaktól vonjátok el magatokat, mert az ő sorsuk a halál; csatlakozzatok az Úréhoz, mert övék az élet!
Isten megadja a mindennapi kenyeret és megadja a mindennapi szabadulást, Ő azt akarja, hogy az emberek szeressék egymást, az ördög ellenben azt akarja, hogy gyűlölködjenek. Az ember él és keresi az üdvöt, de ahol megtalálná, az a hely az ő természetének nem rokonszenves; mert a földi ember csak félig Isten fia, másik fele a sátán szülötte; ez a test. Akik az emberi természetnek élnek, azok nem Isten fiai és leányai, azok a földéi és testüknél fogva halál a sorsuk és a halál lelkük üdve vagy kárhozata.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Korszellemek 1/2
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Az ember gőgjében és elbizakodottságáéban azt hiszi, hogy mindent ő teremt, hogy ő írja a történelmet, ő alkotja a korszellemet, és azért szemléli önhitten és elbizakodottan azokat a hatásokat, amelyeket magából kibocsát, ha azok a hatások a korszellem irányával azonosak, azaz kedvező talajba hullottak, tehát megnövekednek. Ilyenkor azt hiszi, hogy az eredményt mind ő hozta létre; holott, ha nem kedvező korszellemben indítja el a hatásokat, akkor látnia kell, hogy a legragyogóbb elmével és a legnagyobb ékesszólással felfegyverkezve is semmi, vagy igen jelentéktelen hatásokat tud csak produkálni.
Az élet örökös áramlása felveti a korszellemet, mint a folyam árja a hullámokat, hogy annak lehanyatlása után egy másik korszellem emelkedjék fel a helyébe. Azok az emberszellemek, akik egy-egy korban élnek, rendszerint úgy vannak bekebelezve egy-egy eszmekörbe, mint ahogyan a lepke bábja alussza álmát. Amikor a fejlődés folyamata felvet egy korszellemet, akkor abban megszületnek a benne — hogy úgy mondjam — bebábosodott szellemek is, hogy az élet ragyogásában sütkérezzenek és érvényesíthessék azt a hatást, amely annak a korszellemnek megfelel.
Megjegyzés: Minden korszellemnek van egy sajátságos rezgésjellege, akárcsak a szellemvilág minden egyes tagjának. A vonzás törvénye alapján minden korszellem hívására leginkább azok a szellemek rezonálnak és óhajtják az inkarnálódást, akiknek rezgései hasonló mintájuak. Például most a vaskor tetőfokán azok a lelkek, lélekcsoportok és népek élik legjobban világukat, a legsikeresebbek, akik vaskori rezgésüek. Az aranykor rezgésével rendelkező népek valóságos kálváriát, a Krisztusi útat járják ilyenkor.
Ahogyan a vegetáció évenként ciklikusan újraszületik az elhullott magokból, teljesen így váltja fel egyik korszellem a másikat. Egy-egy hódító gondolat, amely hatalmába ragadta az emberek felfogását és a társadalom felett uralkodott, lassan-lassan kiéli magát. És amikor aláhanyatlik, és folyton süllyed az enyészet felé, az új korszellem eszméi már ott vannak és felveszik a harcot a réginek eszméivel. Mivel pedig a régi korszellem már kiélte magát, erőben gyönge, az új pedig még telve van duzzadó erővel, szükségképp az újnak kell győzedelmeskednie a régi felett.
Az evolúciónak óriási hullámzása ez, amely a szellemek végtelen tömegeit veti felszínre és süllyeszti ismét alá a láthatatlanba, amelyben a szellem csak annyi, mint a hullámzó tengerárban egyetlen fövényszem: amikor a hullámhegy a napfényben fürdik és felemeli magával. Nem az egyéni lélek hozza tehát magával a korszellemet, hanem a Világlélek hullámzása veti fel a korszellemet s benne az egyéni lelkeket. És nem azért jön a szellem újra meg újra az élet hullámzása folytán a napfényre e földi világban, a kegyelem világában, hogy itt visszacsinálja azt a múltat, amit előzőleg cselekedett, amely összes eredményeivel együtt elmerült a múltban, hanem azért, hogy az új hatásokból okulást szerezzen magának.
Az a korszellem, amely elmúlt, elvégezte a maga munkáját; és az egyéni lélek, amikor itt ebben a világban szemléli a múltnak tévedéseit, amelyeknek létrehozásában neki is tevékeny része volt, öntudatlanul is vágyik az ellenkezőjét cselekedni annak, amit előző életében cselekedett, és aminek olyan kárhozatos következményei lettek. Tulajdonképpen ez a vágy hajtja őt a testöltésbe, hogy két korszellem határán, amikor az egyik hullámhegy aláhanyatlott, és a hullámvölgyben már emelkedni kezd a következő hullámhegy, a fölemelkedő korszellem munkásai közé állva, jelentéktelen erőivel eltakarítani segítsen a romokat, amelyek egy elpusztult, elkorhadt, kivénült korszellem után, mint üres hüvelyek, mint életnélküli vázak maradtak hátra, amelyekben még legfeljebb annyi élet van, amennyit a haladás tehetetlenségi nyomatéka hagyott bennük.
Ebben a küzdelemben sok erő őrlődik fel, mert az a rövid turnus, amely két korszellem közti hullámvölgyben játszódik le, a legkeservesebb a szellemek számára. Ahol a régi küzd az újjal, a tegnap a holnappal, ott állni a kettő közt a mában hullámtörőképp, kicsiny erővel óriási hatások ellen küzdeni: nagy feladat, ami sok türelmet igényel és vajmi kevés látható, és közvetlen eredménnyel kecsegtet. De nem is arravaló ez a mélypont, ahol az ilyen szellemek küzdenek, hogy nekik újból felragyogjon a dicsőség napja. Abból elég volt nekik, hiszen éppen az hozta ezt az ő mostani nehéz kőtörő-napszámos munkájukat, mert egykor a maguk dicsőségét, a maguk fényét, a maguk hírnevét, a maguk hiúságát szolgálták.
Itt ebben a hullámvölgyben, ebben a mélységben, az elmúló és megszülető korszellem közt őrlődik, puhul és csiszolódik a szellem; ebben a lélekzetnélküli küzdelemben, amelyben mintha üres malmot húzna, jut a legkönnyebben annak megismerésére, hogy ő jelentéktelen senki, akit a körülmények, a körülötte lévő erők idestova hánynak-vetnek, és azokkal szemben teljességgel tehetetlen, nem pedig lángelme, nem az a nagy valaki, akinek azelőtt hitte magát.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Korszellemek 2/2
Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből
Embertestvéreim! Ti egy ilyen hullámvölgy harcosai és munkásai, vagy inkább azt mondhatnám: napszámosai vagytok. Az elmúlt évszázad igen jó termőtalaja volt egy korszellemnek: a materializmusnak. Az azt megelőző kornak üressége, a hit külső dogmáit kidomborító, de belsőleg tartalmatlan ígéretei, s ezekkel az ígéretekkel sáfárkodó egyének (papság) törpesége lassan-lassan kioltotta az emberekben az eszményi, a magasabb rendű iránt való hódolat és tisztelet érzését, kioltotta a hitet, sivárrá tette az emberlelkek benső életét.
A fejlődés szükségképp emelte fel a materializmus hullámát és hozta napfényre, a földi világra. Ezzel a hullámmal együtt aztán testet öltöttek, feljöttek a kegyelem világába azok a szellemek, akiknek a lelkében ennek a korszellemnek szikrája élt. Ezek kimondták a szót, a szó továbbrezgett, a kritikára kevésbé képes lelkek befogadták a szót és a tant, az továbbhullámzott, s lélekről-lélekre elborította az üres, formai hitnek még azt a kicsiny csillogását is, amelyet még az előző korszellem, mint utolsó nyomokat itthagyott.
Rohamosan hódított tért a materializmus az összes rétegekben: a tudományban, a társadalmi felfogásban, a gazdasági, politikai és minden egyéb eszmekörben, úgyhogy lassan-lassan magába zárta úgyszólván az akkor élő egész emberiséget. Ez a korszellem sem hibáztatható, mert szükségképen való következménye volt az azt megelőző elkorhadt, elvénült korszellemnek.
Az egyének, akik a materializmusnak lángoló apostolaivá lettek, túlnyomórészt a legjobb meggyőződésükkel mondták azt, amit mondtak. Azonban pusztán anyagilag akarni boldogítani az embereket, Isten nélkül akarni emberszeretetet, méltányosságot és igazságot hirdetni képtelen és abszurd vállalkozás, ami máris megpecsételte a materialista korszellem sorsát, amely így már megszületésekor magában hordotta a halál csiráját. Amilyen magasan ragyogott még csak néhány évtizeddel ezelőtt is ez a korszellem, olyan rohamosan süllyedt alá és fogyott belőle az élet. Tehát testbeöltözésében ez a korszellem is elvénült, elaggott, halódik. Nincs tovább: utolsó rángásait végzi, de az új vegetációnak nyomai már látszanak, az új korszellem reménysége, az a friss zöld hajtás már bújik ki a romok alól.
Az új hitélet, amely bizonyságokkal alátámasztott idealizmusnak lenne nevezhető, mindenütt az egész földön, itt is ott is csoportonként bontakozik ki a réginek romjai alól. És mivel a régiből az élet már elszálló-félben van, az új pedig még fiatal és életerős, könnyű megjövendölni a kettő közti küzdelem eredményét: az új legyőzi és eltemeti a régit.
Az egyik korszellem halálának és a másik születésének határmesgyéjén álltok ti, embertestvéreim. Értsétek hát meg az új korszellem szavát, amely a szellemhez szól, és a lelkeket hívja munkára; amely nem a testi embernek a filozófiája többé, hanem a léleknek, a szellemnek a filozófiája, amelynek a test csak szolgája, amelynek számára a földi élet a maga összes körülményeivel, kedvező és kedvezőtlen hatásaival és lehetőségeivel együtt csak termőtalaja és ideiglenes tartózkodási helye. Hogy még csak meg se lehessen ismerni a testi embert, azt, aki, mint a materializmus hirdeti, „mindenhez jogosult, minden az övé lehet, csak akarnia kell, és el kell vennie attól, akinek több van.”
A testi embernek ezzel az okoskodásával élesen szembenáll a bizonyítékokra támaszkodó idealizmus kategorikus parancsa: „add oda másnak azt, amiből neked több van; áldozd fel magadat a szeretet oltárán, áldozd fel a te anyagi, testi, társadalmi és mindenféle előnyeidet; ez a lehető legelőnyösebb számodra, mert így ideigvaló értékekért örök értékeket kapsz.”
Két korszakkal ezelőtt azt mondták: „higgy, ember, és üdvözülsz.” A lemúló korszellem azt mondta: „ne higgy ember, élj jól”; és az új korszellem ezt mondja: „ember, az örökélet be van bizonyítva, ott készítsd meg a jó életet, ahol örökké fogsz élni, és annak érdekében áldozd fel ezt a te ideigvaló életedet.”
A bizonyított idealizmus a Tamások számára adatott, hogy higgyék el, hogy érdemes az üdvösségért munkálkodni, érdemes lemondani, megalázkodni, tűrni és szenvedni; érdemes a másik orcát odanyújtani, ha az egyik orcát megütötték: mert mindennek boldogító következményei lesznek abban az életben, amely nem egy pillanatnyi kérész élet, hanem az örökkévalóság élete.
Látnivaló tehát, hogy abban az óriási erőhullámzásban, amely korszakokat vet a felszínre, és korszakokat merít alá a láthatatlanba, az ember, mint ható tényező annyi, mint egy porszem.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A jóravaló ember.
Az igazán jóravaló ember az igazság és szeretet törvényét gyakorolja a legnagyobb mértékben. Megvizsgálja lelkiismeretét, vajon nem sértette meg ama törvényt, nem tette rosszat, megtette e mindazt a jót, ami módjában lett volna, nem hanyagolt e el valamely alkalmat, amelyben hasznossá tehette volna magát, nincs e valakinek panasza ellene, s végül, vajon megtette e mindazt másokkal szemben, amit ő akarna, hogy mások vele szemben tegyenek?
Bízik Isten jóságában, igazságosságában és bölcsességében, tudván azt, hogy az ő hozzájárulása nélkül semmi sem történik, miért is mindenben az ő akarata alá rendeli magát. Hisz a jövőben, azért a szellemi javakat az időleges javak fölé helyezi. Tudja, hogy az élet minden baja, fájdalma és csalódása megpróbáltatás, vagy jóvátétel, azért zúgolódás nélkül fogadja azokat. A szeretet érzésétől áthatott ember a jót magáért a jóért, tehát a viszonzásra való számítás nélkül gyakorolja, a rosszért jóval fizet, a gyengét az erőssel szemben védelmezi, és önérdekét mindig feláldozza az igazságosságnak.
Elégtételét magukban a jó tettekben találja, a másokért végzett szolgálatokban, az emberekben, akiket boldogokká tett, a könnyekben, amelyeket felszárított, a vigaszban, mit a szomorkodóknak nyújtott. Érzelmeinek első rezdülése másokat illet, a mások érdeke neki előbbvaló a saját érdekeinél, míg az önző minden nemes cselekedetnek előbb a hasznát vagy kárát mérlegeli. Az emberekkel szemben jóakaratú, őket felekezeti vagy nemzetiségi szempontból nem értékeli, mert mindenkiben testvért lát. Mások őszinte meggyőződését tiszteletben tartja, s nem üldözi a másgondolkodásúakat. Minden körülmények közt a szeretet vezérli, mert azt tartja, hogy aki rosszindulatú szavakkal ártalmára van másnak, aki gőgjével és lenézésével megbántja más érzékenységét, aki nem riad vissza a gondolattól, hogy fájdalmat vagy ellenszenvet keltsen habár a legenyhébb formában is, amit különben kikerülhetne, abból hiányzik a felebaráti szeretet kötelező érzése, s nem érdemli az Úr kegyelmét.
Nem táplál gyűlöletet, haragtartást vagy bosszúvágyat, s Jézus példájára megbocsátja és elfeledi a sérelmeket és csak a jó tettekre emlékszik, mert tisztában van vele, hogy neki is úgy bocsátanak meg, mint ahogy ő bocsát meg másoknak. Türelmes más gyengéivel szemben, mert tudja, hogy neki is szüksége van elnézésre, s eszébe jutnak Jézus következő szavai: „Aki közületek bűn nélkül való, az vesse rá az első követ”. Mások hibáinak felfedezésében nem leli kedvét, s nem tartja azokat nyilván. És ha ezt nem kerülheti is el, mindig kikeresi a jó oldalát, amely csökkentheti a rosszat. Tanulmányozza a saját tökéletlenségeit, s szüntelenül fáradozik legyőzésükön. Minden igyekezete arra irányul, hogy holnap azt mondhassa magáról, hogy valamicskével jobb lett, mint tegnap volt. Mások rovására sem tehetségét, sem szellemét érvényesíteni nem törekszik, ellenkezőleg minden alkalmat megragad, hogy mások előnyét kiemelje. Sem gazdagsága, sem személyes előnyei nem teszik hiúvá, mert tudja, hogy amit kapott, bármikor visszavonhatják tőle. Használja, de nem él vissza azokkal a javakkal, amelyek osztályrészül jutottak neki, mert tudja, hogy mindazok csak letétben vannak nála, amiről számot kell adnia, és a legnagyobb hátrányára akkor cselekszik, ha azokat saját kedvteléseinek kielégítésére fordítja. Ha a társadalmi rend úgy hozta magával, hogy emberek függnek tőle, jósággal és jóakarattal bánik velük, mert Isten előtt egyenlők. Tekintélyét erkölcsi színvonaluk emelésére, nem pedig arra fordítja, hogy őket gőgjével elnyomja, s kerülni igyekszik mindent, ami alárendeltjeinek helyzetét nyomasztóbbá tehetné. Az alárendelt pedig a maga részéről megérti helyzetének következményeit, s azoknak lelkiismeretes betöltésére törekszik. Végül a jóravaló ember tiszteletben tartja felebarátainak mindazokat a jogait, amelyeket a természet törvényei juttattak azoknak, mint ahogy ő maga is megkívánná, hogy az ő jogait tiszteletben tartsák. S ezzel még nem soroltuk fel mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a jóravaló embert jellemzik. De aki ezeknek elsajátítására törekszik, az rálépett arra az útra, amelyen a többieket is mind megszerezheti.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Az őrállókra szükség van

Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Már én vagyok itt az Úr Jézus nevében gyermekem, hogy veled virrasszak a sötét éjszakában, amikor úgy látszik, mintha kialudtak volna a remény csillagai, melyek új kezdetet, új lehetőséget, új értelmét mutatnák meg a földi életnek. Ne feledd el, hogy vannak ilyen időszakok, amikor minden úgy látszik, mintha meghalt volna, ami a jó és az igaz felé vezeti a Földön vándorló lelkek csoportjait, mintha minden a gonosz győzelmét szolgálná.
Ezek az éjszakák sötétek és zordak. De mégis szolgálni kell az őrt állóknak, mert felülről való meghagyásuk van erre, hogy el ne aludjanak és meg ne szökjenek őrhelyükről, mert eljön a reggel, és azok akik alusznak, új megbízatással ébrednek és elfelejtik a tegnap gondját baját és rettegését. Új utakat keresnek a holnap céljait megvalósítani, és azok akik a tegnapot és a mát emlékeikben, mint egymásból folyó következéseket, magukban hordozzák, ők mutatják meg azt az utat, melyet emlékezéseikben megőriztek a tegnapból.
Azok, akik őrhelyükről nem távoztak el, tudják azt, hogy melyik út hová vezet, azok látják és hallják a körülöttük zajló harcok dübörgését, ha nem is vettek részt abban, mert hivatásuk máshová állította őket. De mégis, fontos szerepet töltenek be a harcok kimenetelében, mert a folytonosságot ők tudják az egymással való találkozásban pontosan összekapcsolni.
Az éjszaka és a nappal két különböző élet, két különböző világ. Ezt a két különböző világot és különböző életet a virrasztó őr hordozza magában, mert ő látja mind a kettőt, ő éli át mind a kettőnek az élményeit és megőrzi mind a kettőnek emlékeit, hogy beszámoljon azokról, amik történtek, mert be kell számolnia hűségesen és pontosan azokról a történésekről, melyeket az örökkévalóság ugyan megőriz a maga igaz valóságában, de hogy az emberi lélek szemszögéből nézve milyen hatást, milyen eredményt hozott létre mindaz ami megtörtént, és ha megtörtént, miért történt meg.
Mi okozta, mi hozta létre azokat az okokat, melyek az okozatokat teremtették meg. Mindezekről ők számolnak be. Mindezek olyan nagy és mély tanulmányt képeznek az emberiség fejlődésének történetében, melyek felett sok szellemi vélemény alakul ki, amíg egy-egy ilyen mozgalmas korszak lezárul. Mert nem elég az, hogy az emberek és a szellemek leélik, átszenvedik az ilyen korszakokat, hanem azoknak keletkezését lefolyását és befejezését is tökéletesen át meg át kell tanulmányozni.
Ki kell bontani, szét kell szedni ezeknek a folyamatoknak minden kis halvány vonalát, amit az örök Törvény a maga részére fel tud használni, azt kiválasztja, megóvja és félreteszi az egyéni lélek hasznára, hogy új emberré támassza fel az elrontott élet szenvedő alakítóját. Azért vannak azok az érthetetlennek tetsző életek a Földön, mert az isteni nagy törvényben nincsen semmi eldobni való. Mindent felbont, mindent osztályoz és újra beoszt, újra meg újra, az igazság nagy törvénye és csak az egészen használhatatlan salakot dobja ki magából az „élet”, hogy megsemmisüljön és az életet többé ne zavarja.
Fel ne tartóztassa fejlődési útjában. Jaj azoknak, akiknek az életének ilyen használhatatlan salakja van és ilyen salakos környezetben kell az utat megtenniük. Jaj azoknak, akik az ilyen életeket megsokasítják maguk körül félrevezető gonosz eszméikkel, beszédeikkel, példáikkal és cselekedeteikkel. Mert minden ilyen salak az összetört életek emlékeiből képződik keménnyé és nehezen átalakíthatóvá, mert elveszti a lélek a jóban és igazban való hitét, és reménységét. Ezért hozzáférhetetlenné válik az átalakító jónak és igaznak.
Azért én nem szűnök meg a földi emberek figyelmét felhívni az igazsághoz való ragaszkodásra, az alázatosságra, mert ebből a kettőből alakul ki a hit és a bizalom, amelyből kihajt a reménység biztató örökzöldje a lélekben. Az emberek ne akarjanak hatni, ne akarjanak semmit nagyon, mert nem tudják, mi válik javukra. Ne akarjanak tanítani sem felettébb, mert a másik ember úgyis csak azt „akarja” megtanulni, ami az ő értelmi és érzelmi énjének - és ezek szerint kialakított céljainak - megfelel.
Mindnyájan úgyis csak részei vagyunk az egésznek. A mi részünket senki be nem töltheti, senki el nem veheti, csak egyedül mi vagyunk azok, akik azt betölthetjük, amikor az örök élet törvényét a mi lelkünkön keresztül tökéletesen sugározza majd szét az Örökkévalóság Ura, a nagy Istenség akarata. Addig csak szolgái vagyunk a nagy egésznek, és egyben részesei is. Aszerint, amilyen fokban szolgáltuk az Ő akaratát. Körülöttünk dübörög a harc. Sóhajok, jajok, diadalordítások, kárörvendők, hamis dicsőségek, hazugságok, jelszavak, hatalmi őrjöngések, megtévesztések, félrevezetések kavargó egyvelege rohan, zúgva, tombolva lefelé a lejtőn és sodorja magával azokat a lelkeket, akik közösséget vállaltak ezekkel a bűnökkel, ezekkel szennyezték be lelküket.
Felvették azt az egyenlővé tévő közösséget, az Isten ellen lázadó szellemek pusztító és pusztulást okozó természetét, amellyel felvették a Káin bélyegét, és ezzel kirekesztették magukat a boldogság és békesség világaiból. Mert nemcsak a Földön, hanem a Földön túli életben sem találhatják meg a békét, sem a megelégedést, vagy a megpihenést. Az Isten pedig a világ ura, békességre hívja az embereket, mert békességet csak Ő adhat.
Ezt a békességet keresi ugyan a világ, mert a békétlenség zavart, bizonytalanságot, háborgattatást, félelmet, veszteséget, szenvedéseket, nyomorgattatásokat, testi és lelki üldöztetéseket okoz, de az emberiség nem tudja és nem akarja megérteni azt, hogy a nyavalyáikat: az elromlott sebeket nem lehet külső, szépnek tetsző takarókkal meggyógyítani, hanem ki kellene tisztítania a lélekből az önzést, a hatalmi törekvést, a hazugságot, kegyetlenséget, a haragot, a bosszút és minden hamisságot.
Meg kellene keresnie az igaz Istent és az Ő törvényét, hogy abban élve megismerje egymást a lélek, abban a jóra törekvésben, ami az ember lelkét egymáshoz fűzi és eggyé teszi. Ez az a mód, amellyel a békét és megértést a földi emberek is magukévá tehetnék. De amíg az emberi szívek ez előtt a boldogító isteni üzenet előtt el vannak zárva és zárva maradnak, addig folyton tart a harc, addig az őrállókra szükség van, akik az éjszakában és a reggelben is jelt adnak a világnak. Mert a csillagok felkelésével, az éjszaka kezdődik, de a nap felkelésével a csillagok eltűnnek. Az őrök pedig tudják, hogy már reggel lesz és hírt adnak, üzenetet küldenek azoknak, akik tájékozódni akarnak.
A reggel közeledik, mert már a csillagok eltűntek, azért az őrök álljanak a helyükön, amíg leváltja őket az ő Uruk, mert most jön még a nagy beszámolásuk. Az őrök beszámolása után indul el a kor nagy osztályozása. Azonban erről majd későbben írok. Most az Úr békéje szálljon minden reggelre váró, igazságért harcoló ember lelkére, aki az igaz békességért dolgozik, tűr és várja az Úr ígéretének beteljesülését. Legyetek azért éberen várók, mert az Úr meghallgatja az igazak imádságát. Beteljesíti azt. Isten veletek!


****************
Ez a könyv, és még sok másik könyv ingyen kapható nálam, íme a lista:

Névtelen Szellem 1945 utáni tanításainak gyűjteménye:
- Az őrállóknak 1994.
- Úton hazafelé III 1998-99
- A "Maradékhoz" I-II-III-IV. 2000.
- Íme előre megmondtam néktek 1-2-3 2003
- Ha a só megízetlenül 2003.
- Az út végén I-II. 2003.
Lajos szellem (Eszter duálja) megnyilatkozásainak gyűjteménye:
- Mese a sokszívű Zsofkáról I-II. 2000.
A clevelandi körben, Zita által elhangzott tanításokból összeállított könyvek:
- Krisztus az Úr 2000.
- Lélekben és igazságban I-II. 2007.

Akinek szüksége lenne rá írjon e.mailt a karsayistvan@t-online.hu címemre, postázás is lehetséges futárszolgálattal, kb. 5-6 eFt a költsége.
Budapesten nálam minden könyv átvehető!

UI:

Definiálható-e a szeretet energetikai szempontból? - Körkérdés Az Istenkor születése konferencián
https://www.youtube.com/watch?v=Q6VM6cl2_hs

[Karsay1958]

„Aki engem követ, nem jár sötétségben.”


Ima



Mindenható mennyei Atyám, mennynek és földnek teremtő Istene, teljes alázattal borulok le a te hatalmasságod előtt, hogy örök hálámat fejezzem ki Neked magáért az Életért és minden kegyelemért, amellyel a bukott szellemgyermekeidért lenyúltál, hogy haza vezesd őket a mennyei hajlékba és onnan tovább vezesd a végcélba, az abszolút tökéletesség állapotába, gyakorlatilag Önmagadba. Óriási és örök hálát érzek feléd ó Istenem, örök Atyám, amiért az Örök hajlékba való eljutásunkhoz törvényrendszereket alkottál, mert ugyanis ezek nélkül soha, de soha nem találnánk meg a Hozzád, a te hajlékodba vezető utat. Ezeken a törvényeken keresztül sugárzik felénk a te hazahívó szavad, mely törvények rendszerei először igen szigorúak és a szenvedéseken keresztül tisztítanak, majd ahogyan fejlődik a lélek, úgy enyhülnek a szenvedések és mindinkább kidomborodik Isten szeretete. Ez a szeretet főként Jézus Krisztusban rajzolódik ki, aki lehozta a bukott világra ezt a szeretetet.
Ezért, a bennünket bukottakat megmentő szeretetért vagyok hálás az én Teremtő Istenemnek.
Hálatelt szívvel mondok köszönetet Neked is megváltó Jézusom, amiért lehoztad Isten szeretetét, amely nélkül soha sem juthatnánk el a mennyei hazába. Köszönöm Neked a megváltást, annak a temérdek szenvedésnek a békén való tűrését, amelyet mi kitermeltünk és Te helyettünk elszenvedtél annak érdekében, hogy kivilágosodhasson felettünk a szellemvilág ege, valamint, ha követünk Téged nem járunk sötétségben.
És nem utolsó sorban, hálát sugároz Feléd a „lelkem” azért, mert a hazahívó szavadnak történő engedelmességhez küldtél Szentlelket, mint a te hatalmas erődet, amely a te akaratodnak megtartását van hivatva elősegíteni. És köszönöm Neked ebben az erőben az értünk munkálkodó hatalmas és tiszta szellemeket, akik arra hivatottak, hogy a mi lelkünket átformálják a krisztusi képmásra, hisz Ő a végcél, amit el kell érnünk.

Amen

*


Kedves földi testvéreim, az Úr Jézusnak szent nevében köszöntelek benneteket a szellemi, azaz az örök hazából, pontosabban abból a szférából, az olyan szellemek tartózkodási helyéről, akik elhagyva mindenüket, követték az Urat és ezáltal nem jártak sötétségben, hanem Mellette Világosságra jutottak. És én most ebből a világosságból, a Szentlélek által a szívetekbe szeretnék sugározni egy - egy fénysugarat a lelketek megvilágítására, a nyitottságotoktól függően. Sok esetben az ember hitetlenségében löki el magától az üdvösségére kibocsátott kegyelmi eszközöket és lehetőségeket.
„Ha hiszel meglátod az Isten Országát” - mondja az Úr.
Tehát az embernek mindenekelőtt hitre van szüksége ahhoz, hogy ne járjon sötétségben, vagyis, hogy követni legyen képes az Urat és ezáltal világosságra juthasson és hogy eme világosságnál megláthassa az Isten Országát. De eddig a legnehezebb eljutni, mert annyi buktató van az életben, amelyet a test igazsága diktál, hogy sokszor előszörre nem is tudja ezeket átlépni az ember, csak többszöri nekifutásra, amikor már tapasztalja a bukása következményeit, akkor jön rá a lélek, hogy mégsem tévedett volna el, ha követi azt az utat, amelyet a kegyelem tárt fel előtte. A félelem ugyanis mindig az Istenbe vetett hitnek a hiányát mutatja. És a sátán éppen hogy a félelmet igyekszik az emberben naggyá tenni, minek következtében elszakad a lélek az ő Istenétől és szárnyszegetten hull alá a sötétségbe, ahol felemészti őt a világ, vagyis a sátán molochja és hitetlensége következtében pokolba jut.

Ezért továbbra is a hitnek fontosságát szeretném kihangsúlyozni, főként az utolsó időkben, amikor a sátán ki akar kérni titeket, (hogy megrostáljon), de mi imádkozunk értetek, hogy meg ne fogyatkozzék a ti hitetek.” „Mert nemzet nemzet ellen támad … de aki mindvégig kitart az üdvözül.” Aki a jelen időben is követi az Urat, az nem jár sötétségben. Tehát Őt követni annyi, mint utána menni, vagyis, „Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg önmagát vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem” és „az nem jár sötétségben”. Tehát ahhoz, testvéreim, gyermekeim, hogy valaki ne járjon sötétségben, azaz világosságra juthasson, meg kell szabadulnia a test igazságától, vagyis a kárhozatra vivő hajlamoktól. Hogyan Is lehetne bejutni az Isten Országába a bukás által degradálódott erényekkel, vagyis bűnös hajlamokkal? Hát sehogy! Az Isten hatalmas Országában nincsenek kompromisszumos megoldások, ott már nem él az a közmondás, miszerint: „ A kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.” Maga az Úr is mondta, hogy egyszerre nem lehet két nyerget megülni, vagyis egy ugyanazon időben az önző testnek, az az a mammonnak is és Istennek is szolgálni. Az Isten Országába, csakis a bukás produktumaitól megtisztult és a szeretetre eljutott lélek juthat el! Tehát jól vigyázzatok, hogy be ne csapjátok magatokat, mert az igazság ismeretére eljutott „igazságosztó” lélek még csak várományosa sem lehet az Isten Országának, mindannak ellenére, hogy a tudás, vagyis a szellemtani ismeretek által vagytok meghívva az üdvösségre. De ahhoz, hogy a meghívottakból választottakká legyetek, el kell jutnotok a szellemi világosságra, amelynek alapja a szeretet. „Ismerhetem az összes titkokat, de ha szeretet nincs bennem, mit sem ér.” A test, sőt mi több az ember vélt, vagy valós igazságának a szeretet oltárán el kell égnie ahhoz, hogy el tudjon szakadni az önzés világától, a földtől, mert addig, ameddig bármihez is kötődik az ember, addig ide kötik őt a földi vágyakon keresztül a fluidkötelékek, amelyeket kiépített magának az ember a bűnhöz történő ragaszkodással. Ezért mondja fizikai síkra értelmezve önmagáról az Úr: „A rókáknak barlangjuk, a madaraknak fészkük van, de az emberfiának nincs hol a fejét lehajtania.” Sőt éppen azért is választotta a születése helyszínéül a legszegényebb körülményeket, hogy tanítsa az anyagba tapadt emberlelkeket az anyag semmis voltáról és a szeretet fontosságáról. Igaz a születését sok titok övezi, de ha követitek Őt, akkor nem jártok sötétségben és megvilágosodnak a lelketekben ezek a titkok.

A szellemtanból is csak annyit képes a lélek befogadni, amekkora rés van a lelkén a magasabb igazságok befogadására, azaz amilyen szinten van az igazság befogadóképessége. A szellemtan ugyanis arra adatott, hogy átformálja az embert a krisztusi képmásra, merthogy tartalmazza az ehhez szükséges erőket és tisztánlátást is. Aki még nem erre a célra használja ezt az üdvözítő tant, az még nem értette meg sem a saját életének, sem a tannak a célját és rendeltetését. A szellemtan ugyanis lerántja az isteni titkokról a leplet és beenged tekinteni a tiszta állapotokba és megmutatja az odavezető utat is, de aki nem él ezzel a lehetőséggel, az kívül marad az Isten Országán. Mi be tudjuk mutatni a szinteteknek megfelelő tiszta igazságot és a levetkőzendő bűnös hajlamaitokat is fel tudjuk tárni előttetek, de a tisztulás útján helyettetek nem tudunk tenni lépéseket, ezt nektek kell megtennetek. Ehhez viszont teljes értékű lelki életre van szükségetek. A Szentléleknek a lelketeket megvilágosító ereje főként a magányban tud hatásokat kiváltani a lélekben, de az utat megtenni nektek kell, ugyanis az anyagi lét adatott a hibák felismerésére és levetkőzésére. Ezért is jött el testben az Úr a földi létbe és nem maradt meg szellemi állapotban, hogy az emberi lélek, a testbe zárt szellem a bukás produktumát, a „bűnnek testét” valamilyen szinten maga is úgy tudja tekinteni, mint a bűn fészkét és melegágyát és a bűnös hajlamok levetkőzésével nemesíteni, átformálni igyekezzen, mert magának az anyagnak is vissza kell kerülnie az eredeti ős állapotába, az ősvilágosság szintjére. És ezt a folyamatot csakis maga a szellem végezheti el, aki bukásával lesűrűsítette, azt a saját maga fokozatos nemesítésével, a hajlamok levetkőzése és az „anyagnak” a szeretet oltárán történő feláldozása révén érheti el . Erre vonatkozóan mondja az Úr, az általunk több alkalommal is emlegetett és fontosnak tartott, mint életcélt meghatározó igét: „Aki utánam akar jönni…” és ehhez immár hozzájön az is, mint eredmény gyanánt: „…nem jár sötétségben”, hanem megvilágosodnak neki - főként erre az időkre vonatkozóan - a levetkőzendő hajlamok és az isteni titkok, mint eszközök a negatív hajlamok levetkőzésére.

Itt említeném meg - nem állítva fel fontossági sorrendet - azt, hogy az emberek nagy százaléka túlsúlyos. Ezt a jelenséget rá lehet írni sok mindenre, (ami talán indokolt, az a hormonális gyógyszerterápia) de az alapja mégiscsak a falánkság, az ízekhez való ragaszkodás, amelynek az önzés az alapja. A test a bukás produktuma, a bukás által lesűrűsödött fluidproduktum, melyet nem éltetni kell úm. hanem legyőzni. Erre vonatkozóan mondja az Úr: „Test és vér nem vehetik Isten Országának az örökségét.” Fizikálisan is igaz, mert hogy testestől nem lehet bejutni az Isten Országába és szellemi síkon is igaz, ugyanis erős testiséggel, mint hajlammal sem lehet bejutni az Isten Országába. Erre is vonatkozik: „Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg magát…” Tehát a testet mint anyagot, ami gyakorlatilag a testiség produktuma, minél nagyobb mértékben le kell vetkőzni, (meg kell tagadni), át kell szellemesíteni, mert csakis így lehet haladni előre az Isten Országába vezető úton. Mindig is érvényes volt ez az igazság, de főként fontos szerepet játszik az utolsó, a megpróbáltatásokkal teli időben, amikorra nagy éhinséget jövendölt az Úr, ami általánosságban is igaz, de ha mégis lehet némi különbséget tenni arra vonatkozóan, hogy kiket érinthet jobban, akkor én azt mondanám, hogy talán azokat, akik már valamennyire előre elfogyasztották az Isten által kirendelt élelmiszer mennyiséget, vagyis a falánkságból keletkezett „túlsúlyosokat”. Az önmegtagadásból adódik eredmény gyanánt az, hogy az az ember tud valamennyire az Úr által lehozott Ige révén megvilágosodni, aki meg tudja tagadni önmagát, mert ezáltal a testiség képzete már nem von a lélek köré az isteni fény számára áttörhetetlen réteget. De mindezt mégiscsak felülírja a kegyelem.

A testiség, pontosabban a falánkság témakörében szeretném megemlíteni az általunk már többször is említett és sokak által keményen ostorozott témát, a húsnélküli táplálkozást, mint a szeretet egyik megnyilvánulási formáját, ugyanis nem csak Istent és embertársaitokat kell szeretni, hanem az állatokat és növényeket egyaránt. Aki eljutott az állatok iránti szeretet azon fokára, hogy szeretetből nem öl állatot és nem fogyasztja el a húsukat, az az egyén már eljutott a földi szférák legmagasabb fokára, még ha tudásban talán visszamaradott is. Komoly lemondást igényel ugyanis a hús nélküli táplálkozás, hisz nagyon sok ínyencség készíthető húsból és ennek a skálája csak nőni fog ezután is, de az ezekről történő lemondás bizony komoly előrehaladást eredményez a testiség megtagadását illetően. De elsődleges mégiscsak az állatok iránti szeretet. Nézzetek szét a világban, milyen nagy mértékben áramlik szét a különböző állatok házi kedvencként történő tartása, mint egy túlzásba vitt oldalirányú kilengés, de a másik oldalon viszont a hús fogyasztása is mind nagyobb méreteket ölt egy bizonyos rétegében az emberiségnek. Ahhoz, hogy az ember -hasonlóan mint Éva és Ádám idejében - harmóniában tudjon élni a természettel, szeretnie kell azt. Ennek a szeretetnek nem csak abban kell megnyilvánulni, hogy nem szennyezi a környezetet, hanem abban is, hogy nem öli le és nem fogyasztja a természetben megjelenő állatokat, akár farmon, akár gazdasági udvarban, vagy kint a természetben kapnak Istentől fejlődési lehetőséget ezek az állatok. De a legnagyobb „szennyezése a természetnek” az, amikor az ember bűnt cselekszik és ennek negatív produktumai kisugároznak a természetre. Tehát akkor óvja és védelmezi az ember a legnagyobb mértékben a természetet, ha tisztán él. A „természetnek” beerőszakolása kis helyre, szintén nem a szeretetnek, hanem az önzésnek a jele.

Az önzés világában éltek, mert mindenki oda vonzatik testetölteni, amilyen a természete, mert ott kaphat a negatív tulajdonsága, a másik hasonló típusú embertől hatásokat a tisztulására. Ezért könnyebb az előrehaladás a földön, mint a szférákban.
Az önzésnek a megnyilvánulása többek között az érzékiség is, amely egy ideig ugyan mintha összekötne két embert, de hatásaiban egy idő után már negatív eredményt fejt ki, hisz a duálérzés oszlásnak indult hullájaként van titulálva, mert a duálszétválás egyik mellékterméke. Tehát ahhoz, hogy egy kapcsolat, illetve duálkapcsolat épülő lehessen, ki kell iktatni a szétválás termékeit éppúgy, mint a szétválást előidéző okokat is, mert az elkövetkezendő világban, ahova hivatalosak vagytok, már épülő duálkapcsolattal lehet csak eljutni.

Az, hogy azokból a visszahatásokból, amelyeket az érzékiséggel termel ki az ember, mennyi bocsáttatik meg és mennyi marad meg, már részletkérdés. De nem csak ezzel, hanem minden kitermelt negatívval így van.
Vegyük figyelembe a mai kor népbetegségét, az „idegességet”.
A szellem, ha testet ölt magára, mindig érik különböző hatások. Amikor neki kedvezőek, még ha alapjában véve negatív hatások is, az emberi lélek elégedett az élettel, a külső körülményekkel. De ha az ember elgondolásával ellenkezőek az őt ért befolyásolások, akkor az emberben negatív reakciókat váltanak ki a dolgok. Ezen hatások kezelésére adatott elsősorban az alázatosság és a türelem. Magasabb szinten azt mondja az Úr: „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukat szolgálja.” De az ember, mivel tele van önzéssel, ezért az önzés törvényszerűsége szerint ítéli meg az őt ért hatásokat. Azt hiszi az ember, hogy ami neki, vagyis az emberi énjének kedvező, az biztos, hogy valóban jó az ő számára. De hol érik az embert negatív hatások? Ott ahol sebezhető. A sebeket viszont nem az erények, hanem a bűnök elkövetése okozza. Ezeknek a mélyedéseknek a feltöltésére hívja fel a figyelmet Keresztelő János: „…minden mélyedést töltsetek fel, hogy simává váljon.” A vájatok tehát, erőhiány állapotokat képeznek a lélekben, amit imával, bűnbánattal és erényes élettel lehet helyreállítani.
A negatív hatások viszont arra szolgálnak, hogy „elvérezzen” az emberben a gőg, az önérzet és helyébe felépülhessen az alázat, a szelídség és a békességes tűrés. Akkor „ideges” az ember tehát, ha valami olyan dolog történik vele, amely valamilyen szinten a lelki sebeit érinti, vagyis, amikor ott érik hatások, ahol sebezhető. (De amennyiben békésen el tudja tűrni az ember a feléje sugárzandó hatásokat és szeretettel tud visszaválaszolni: „Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel” - akkor az ember hozzásegít a másik embernek az üdvösségéhez.)
Ez jellemző sajnos a mai világra, mert fogyóban a hit, ezáltal fogyóban van az alázat, a szelídség és a békességes tűrés is.

De én, mint akit pásztorotokul rendelt ki az Ég, mégis csak azt mondom, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van, sőt pontosabban megfordítanám a dolgot és azt mondom, hogy: „Akiket Isten szeret, azoknak minden a javukat szolgálja”. Isten viszont mindenkit szeret és így mindenkinek azt adja, amire szüksége van, csak az a kérdés, hogy kinek van akkora hite, hogy ezt teljes egészében hinni tudja és ne zúgolódjon, ha csapás éri, hanem a problémák közepette bele tudjon kapaszkodni ezekbe az ígéretekbe, mint valóságba. De ha a tékozló fiú példáját vesszük figyelembe, akkor viszont az Isten szeretete a negyedik szféránál „kezdődik”, ugyanis a visszafelé vezető út feléig jön le az Isten, pontosabban ezen a szinten már tisztultabbak az érzések, enyhébbek a törvények és szenzitívebb a szellem, tehát meg tudja érezni a szívében Isten gondviselő szeretetét.
Most az utolsó idők kezdetén nagyon fontos lenne az, hogy erős hittel bele tudjatok kapaszkodni Isten szeretetébe, pontosan abba, hogy: Akik Istent szeretik azoknak minden a javukra van.” Vagyis abba, hogy: „Akiket Isten szeret, azoknak minden a javukra van.”-mondom én teljes alázattal. Annyira szereti az „övéit”, hogy mielőtt a nagy csapások bekövetkeznének, szétküldi az Úr az ő angyalait a szélrózsa minden irányába, hogy összegyűjtsék az Övéit és „biztonságos” helyre szállítsák, pontosabban a földfeletti szférákba, ahol már nyoma sincs a földön zajló apokaliptikus eseményeknek. A földön maradottakért, mint választottakért, viszont „megrövidülnek ama napok”. Nem Isten szeretete mindez?

Továbbá nagyon fontos tudni és hinni abban, hogy az apokaliptikus eseményeket fentről irányítja a tizenkét apostol Péterrel az élen, tehát a történések nem maguktól zajlanak, hanem törvények által irányítottak. Ha ezt tudja az ember, akkor meglátja, illetve megérzi mindez felett Isten gondviselő kezét.
De ami a legfontosabb az utolsó időkben is az az, hogy: „Aki engem követ, nem jár sötétségben … hanem övé lesz az élet koronája.” Ebből az ígéből is látszik az, hogy a „Jó Pásztor”, aki életét adta a juhaiért, magasabb és tisztább legelőkre (szférákba) vezeti el juhait, azaz az Őt követőket, ahol övéké lesz az „Élet Koronája”. Az Élet koronáját az kapja el, aki legyőzi a kárhozatra vivő hajlamokat, vagyis a föld légkörét és felemelkedik magasabb szférákba. A földön ezt a koronát először Mária nyerte el a Szentlélek kiáradásakor, ugyanis amíg minden jelenlévő szájába lángnyelvek szálltak bele, addig Mária feje felett ezekből a fluidokból koronát képezett az Úr. A szellemvilágban Névtelen Szellem is meg van koronázva. Tehát ha az Urat követitek és ebből kifolyólag naponként megtagadjátok magatokat, (nem jártok sötétségben) titeket is meghív az Isten eme szóban forgó koronázásra, és tiétek lesz az Élet koronája Tehát olyan magas állapotokba vezet el benneteket az Úr, amilyen szinten ezek a „koronázások” történnek.
A saját világosságomból szerettem volna nektek egy fénysugarat nyújtani úgy az értelmetekbe, mint a szívetekbe, hogy be ne csapjátok magatokat és el ne tévedjetek, hanem a „nem jár sötétségben” által világosságot kaphassatok, amit ha követtek, tiétek lesz az „Élet Koronája.”

Az Úr adjon nektek mindehhez élő hitet és Szentlelket, mert az idő közel van!


Ada, 2022. VI. 26.

[Karsay1958]

Vissza az eredethez: Istenhez - Felvezetés
(Eszter testvér megnyilatkozása)
Zita médium által 2008. Február

Ahogy Magyarhonban körülnéztem, azt kellett látnom, hogy vannak ugyan, akik olvassák, de mégis egészen másként gondolkodnak és mást tartanak fontosnak az életükben. Mitöbb, tudásukkal, amit a Névtelen szelleméből, az én kedves vezetőm tanításaiból merítettek, azzal valahogy magukat szeretnék előtérbe helyezni.
Én mindig úgy éreztem, hogy kicsiny, jelentéktelen eszköz vagyok csupán az ő kezében és nem az a fontos, hogy én mit tudok és amit tudok, arról hogyan tudok beszélni, hanem az a lényeges és fontos, hogy amikor arról beszélek, azzal mindig az ő személyét, az ő tanítását helyezzem előtérbe, mert hiszen az övéből vettem, ő pedig a mi Urunk, a Jézus Krisztuséból.
Nagyon fontosnak tartottam és tartom ma is ideát a szellemvilágban, hogy a teremtmény úgy a földön, mint ideát, minden tekintetben visszajusson a forráshoz, mindenek eredetéhez: a mi Atyánkhoz, Istenünkhöz, az Ő törvényeinek, akaratának megismerésében. Tehát ne valahol félúton kezdje a dolgok megismerését, vagy ami már a forrástól messze esik, hanem próbálja a forrást megtalálni, a forrásra rátalálni és a forrásból meríteni, mert ott a legtisztább, ott még semmi meg nem fertőzte, útjából még semmi ki nem térítette.
De ugyanez a véleményem arról is, hogy a másik forráshoz, a másik eredethez, tudniillik a duáljához visszajusson, és vele a kapcsolatot újból helyreállítsa. Az ember számára ez is nagyon fontos. Azonban nem úgy, ahogy én ezt ma a spiritiszták körében látom, hogy aki a szemnek kellemes vagy aki testies vágyat ébreszt, arra ráfogja, illtve bizonyítgatni próbálja, hogy az az ő duálja és ezért a régit, a meguntat el kell hagynia, mert fontosabb, hogy a duáljával éljen együtt. Nem így gondolom, hanem a párkapcsolatban úgy a férfi, mint a nő, mindig azt érezze, úgy gondolkodjon, és arra törekedjen, hogy akivel az életét összekötötte, ahhoz hűséges, szeretetteljes legyen és megtartsa a tisztaságát. Ezek legyenek a fő szempontok, mert így jut majd el a forráshoz, a kiindulási ponthoz vagyis ahhoz, akivel Isten őt egy fényburokban, egynek teremtette.
Így van ez szeretett testvéreim az igazsággal is. Minél messzebbre került az ember annak eredetétől, Istentől, annál inkább bepiszkolódott, besározódott, hazugsággá változott. Az emberek pedig ezeknek a felismerhetetlenségig elferdített igazságoknak tulajdonítanak nagy jelentőséget és az emberi igazságot tartják a nagybetűs Igazságnak. Az egyházaknál és a társadalomban is úgy vélik, hogy a maguk igazsága a fontos; ez az, ami kell nekem, ez az ami érdekel, ezzel értek egyet, ennek érdekében vagyok hajlandó dolgokról lemondani, vagy netán áldozatot hozni.
Talán azért van ez az emberben, mert lelkülete szennyes és ezáltal könnyebben azonosul azzal, ami érzés,- és gondolatvilágához közel áll. Pedig, mint mondom az igazság eredeti, tiszta forrásához, a kiindulási ponthoz kellene minden embernek, minden korban, minden életében eljutnia. Ha ez így lenne, akkor óriási lépésekkel haladhatna az ember a lelki fejlődés útján a mi Atyánk, Istenünk közelségébe, de ugyanígy közel kerülne a többi emberhez is, és nyilvánvaló, hogy közelebb juthatna az ő duáljához is.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Vissza az eredethez: Istenhez
Adai közlés - Pünkösdi szózat
A testet öltés nagy próbája
Az isteni ígéret beteljesedésének feltételei
HANG - Van-e megoldás szociális ügyben
Karsay István - Tanítás
Az elhagyott háromgyermekes anyuka története

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiq0DlMt ... Q?e=rs4LQW
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=IrifM5ZVdzM
A tisztaszívűek – Zita médium közléseiből – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=Er4l4PAjl24
Az utolsó idők – Zita médium közléseiből – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=Bvftoax40C0
Alexander és médiuma Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=Vrt4NNKoAsg
Kérdések és tanítások Gizi médium által 1998.május.18.

[Karsay1958]

2022.júliusi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék



Magvak természete 2

Névtelen Szellem közleménye 5

Hang 9

A természettörvény hatalma 11

Hamis világ 12

Szülői kapcsolat 13

Az őrállókra szükség van 15

Tanít a szellemvilág. Spontán égés 18

Fogadd el magad. 21

Ajánlott havi web. lapok 23


https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... WjNtVnmlbk


https://data.hu/get/13338009/SBK_Hirlevel_209.doc

[Karsay1958]

A lélek alakulásának színjátéka
Névtelen szellem írásaiból Eszter írómédium útján
Szomorúan látjuk, hogy az életben annyi más előbbrevalónak tünik föl az embernek, mint a lelkének ápolása. Pedig amit legkevésbé tart fontosnak az ember, az válik sorsának tényezőjévé. Mert gyermekeim: a lélek és annak alakulása a legnagyobb figyelmet igénylő színjáték, a legérdekesebb tanulmány, amit a földön szerezhettek, mert ezt hozzátok el magatokkal a szellemvilágba.
Sokan nem tudják, hogy a lélek érzései, tapasztalatai alakítják a jövöt és a mindenkori jelent. S mert csak az igaz érzéseknek lehet létjoga a jövöben, jaj, ha azok az érzések nem ütik meg a mértéket.
Hogy hol kezdődik a jó és hol végződik a rossz, azt valójában mig a földön vagytok, nem tudjátok pontosan megállapítani. Hiszen a jónak igen sok ágazata a rosszból nyeri táplálékát, s a rossz szintén a jónak alakjában rejtőzve lesi prédáját.
Nehéz volna megállapítani ki a bünős, amikor egy csoport egymás büneitől, gonosz szokásaitól és tulhajtott igyekezetétől szenved.
Egy egy tévedés, mely a tökéletlenség szülöttje, rengeteg áldozatot követel, mig felismerik. És mi végtelen hálával tartozunk az isteni gondviselésnek, hogy kihozott bennünket a tökéletlenség homályából a világosságra az ő szent Fia által, hogy megismerve az Igét a Világosság fiaivá születhettünk .
Az Ige nélkül végnélküli céltalan vándorlás az élet úgy a földön, mint a szellemvilágban. Mert a lélek minden kis tévedésből jövő indítatásait nem bírná végigtapasztalni nagy szédülések és esések nélkül, amik végül elfárasztják a vágyat, hogy a szellem újabb vállalkozásba bocsátkozva a boldogság keresésére induljon. Tompa letargiába esve az élet többé már nem érték neki, hanem teher. Felette elmulik az idő. Évezredek zuhognak alá a multba és az élet vándora pihen az enyészet ölében.
szemlézte: Bíró László
hétvégi filmajánló

Szeretet szimfóniája
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... -qPuty000w

[Karsay1958]

A magyar szellemtan kezdetei
Az ezernyolcszázas évek derekán a Kárpát medencébe is beszívárgott a spiritizmus fogalma és ismerete leginkább Franciaországból és rohamosan terjedt, ha kezdetleges módszerekkel is. Alajos, a későbbi fejlett médium is először csak hallomásból értesült, hogy van valaki Pesten, aki egy francia tanártól tanult egy közlekedési módszert. Azonnal felkereste az illető hölgyet és megtudakolta a módszer használatának lényegét, aztán kísérletezni kezdett önállóan.
Nővérétől egy szál hajat kért, annak végére sima karikagyűrűt kötött. A hajszál szabad végét két ujja közé fogva a gyűrűt egy üres pohár fölé olyképpen tartotta, hogy a gyűrű a pohárban szabadon lengett. Csendesen tartotta a szálat és várva várta az eredményt. Az utasítás ugyanis úgy hangzott: hogyha a gyűrű mozogni fog és a pohár oldalához ütődik — esetleg; többször — az biztos jele annak, hogy benne is lappang a leányéhoz hasonló tulajdonság és ebben a reményben folytassa a kísérletet.
Nem sokáig kellett tartania a hajszál végét és lesnie a gyűrű megmozdulását, mert már néhány perc múlva észrevette, hogy a gyűrű csakugyan mozogni kezd. Mozgásokat tett jobbra-balra —hasonlóan az óra ingájához — mindig élénkebben addig, míg a pohár oldalához ért. A gyűrű végre gyors tempóban, nem csupán jobbra balra, hanem körbe is kezdett mozogni. Néha meg-megállt: egy-két pillanatra, majd újra folytatta ezt a játéknak tetsző mozgást.
Midőn egy ízben megállt, a kapott utasítás szerint azt a kérdést intézte a mozgó gyűrűhöz: „Hogyha egy elhunyt ember szelleme vagy: nyilatkozhatol-e? Ha igen, akkor érintsd a pohárnak egyik oldalát háromszor egymásután”.
Alig, hogy azt kimondta, a gyűrű megmozdult és háromszor ütődött a pohár oldalához. E siker után már több kérdést, illetőleg kérést intézett a láthatatlan intelligenciához, mert hiszen kétséget kizáróan olyant kellett a jelenségekben felismernie. Továbbá abban állapodott meg, hogy a gyűrű jelölje meg a tagadó választ egy ütéssel, az igenlőt két ütéssel és a kétest három ütéssel. Ezzel a három jelzéssel már egész társalgást folytathatott. Ekképpen tudomást szerzett egyről másról, amiről ezelőtt fogalma sem volt. Igaz, hogy hosszadalmas volt és sok időbe került az ezúton folytatott társalgás, mindamellett (lévén alapvető munka) érdemes volt a fáradság, mert bizonyítékot nyert az elhalt emberek szellemeivel való érintkezés lehetőségéről.
A válasz abc- szerinti kibetűzéséből találó, intelligens, néha megkapó feleletek jöttek. Piacetnak (a francia tanárnak) tehát megvolt a nagy öröme, hogy elhalt leánya szellemével érintkezhetett s e mellett sok elfátyolozott elméjű embert segített a világosság elnyeréséhez.
Alajost azonban a gyűrű megmozdulása révén létrejött közlekedés, illetőleg médiumitás sehogy sem elégítette ki; más sokkal hatékonyabb módját óhajtotta tehát a médiumításnak.
Megkérdezte a szellemet, hogy ez lehetséges-e számára, meg van-e engedve? Pozitív választ kapott szellemi vezetőjétől és nem sokára a szellemvilági erők kezelésbe vették testének a médiumításhoz szükséges átalakítását, így nemsokára egy remek médium vált belőle. Alajos nyilvánvalóan nem született, hanem képzett médiummá vált. Ekkor már működtek nálunk nagyon fejlett született médiumok is, például Vay Adelma írómédium.
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A csillagok felé…

A mennyei szinten teremett szellemek egy részének bukásával keletkezett káosz rendezése nem más, mint a különböző égitestek létrehozása, évmilliárdok alatti alakítása, és ott a saját erő-anyagjukba zárt lázadóknak ébresztése, megtérésre indítása Isten kegyelmi, természet-törvényének, a messiások irányításával történő működtetésével.
Ez azt jelenti, hogy nem az anyag és a világok lettek előbb, hanem mindkettő a szellemek esési fokozata és működésük kifolyása szerinti anyagból alakultak a már mondott isteni törvények működtetésével.
Vagyis a világok anyaga és minden egyéb nem más, mint a szellemek működésének kifolyásai. Az így keletkezett anyagi világokon a bukott szellemek vezeklés és tisztulás céljából különböző sűrűségű anyagi testet öltenek fel magukra azáltal, hogy a természet-törvények működése (evolúció) a megfelelő formákat létrehozza. – és ezzel máris biztosítva van a visszafordulás lehetősége, és az elindulás a csillagok felé, ahonnan földünk is valamikor lehullott.
A hatodrendű napok, amilyen a mi Napunk is, a legkisebbek és legsűrűbb anyagúak voltak, de rotációjuk megsokszorozódott, szolarításukat pedig a háromszoros kiválásból centripetális erejükkel vonzzák magukhoz. Így váltak a szoláris csírák napokká és lettek a hozzájuk tartozó világok táplálójává.
A mi napunk bolygóinak alakuló, fejlődő világai – közte földünk – szintén egy – egy lefokozott szellemcsoport részére váltak szükségessé, kik szellemi világosságukat az ellenszegüléssel, szellemi erejüket a duál - szakadással és az érzékességgel vesztették el.
Sűrűsödés, sötétség képződött közöttük, míg lassan szellemi álomba merültek, s mire felébredtek, dermedt világok lefokozott világosságaiban, érzéki húsos testben találták magukat. Hosszú évezredek tűntek le az örökkévalóságban, mire szellemi mivoltuk tudatára ébredtek.
A Föld a bukott szellemeknek egy közbenső helye, hogy mielőtt mélyebbre esnek, legyen idejük a meggondolásra. Azért van annyiféle emberfaj, annyiféle jó és rossz, szép és csúnya, szigor és enyhe, mert a különböző salakokból különböző bőrű szellemek váltak ki és testesültek.
Megjegyzés: ezek a közlések és magyarázatok mind a tiszta szellemvilágból származnak!
Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem módot ad a javulásra, időt enged a megtérésre. De a bűnös legyen készen a nagy számadásra, ha ennek ellenére nem javul, sem számláját nem törleszti. A bűnök kényszerítik a szellemet az alacsonyabbrendű világok lakójává lenni, hol az élet zordsága, a természet kegyetlensége és a vele egyenszerű bűnösök vadsága könnyeket fakaszt még a legelvetemültebb lélek szeméből is. Azonban ha fluidjai annyira megpuhulnak, hogy ismét a föld légkörébe kerülhet, itt már jobban meg tudja becsülni a kevés jót is, és boldognak érzi magát, hogy a kárhozat mélyéről megszabadult.

Mars
A föld szellemi fokozatához legközelebb áll, a rajta testesült szellemek kevésbé anyagiak, mint a földi ember. Ellentétek világa ez is. Ami jót megszerezhet az erősen tartja, a rosszat nagy erővel löki ki magából.
Óriási hegységek, mély völgyek, szakadékok állják útját az összeolvadásnak. Álló vize kevés van, de annál több folyója, patakja, melyek a mély völgyeket elárasztják. Tűzhányói folyton ontják magukból az égő, folyékony salakot, mely új alakulásokat hoz létre.
Az élet kétféle: anyagi és félanyagi, amennyiben a fennsíkok lakói magasabb szellemek, és bolygójuk életfeltétele félanyagi testeket is képes éltetni.
A lapályokon élő anyagi testű, fejlődő szellemek, akik mindenben a magasabb testvéreket igyekeznek utolérni. Ezért a Mars haladottabb világ a földnél, mert anyagi törekvéseivel is a szellemi célt szolgálja, s ezzel van magyarázva lakói fokozata.
Bűneik, hibáik nekik is vannak, tüzesvérűek, de vétkeik tudatával bírnak, és igyekeznek elhagyni azokat. Ebben nagy segítségükre van az anyagi test, amelyben a betegségeket, szenvedéseket éreznek, mégpedig nagyobbakat, mint a földiek, mert erősebb a szervezetük és hosszabb életűek. Nagyon tudnak szeretni, és nagyon tudnak gyűlölni, szenvedélyes természetűek, de ha nyugodtak a kedélyek, akkor nagyon törekvő, kellemes emberek, akik okosan megfejtik a természeti jelenségeket és sorsukkal megbékélve haladnak tovább.
Iparuk fejlett, irodalmuk elsőrendű, anyagias tudományuk, a felfedezések, a természetismeretük a földiéhez nem hasonlítható, oly magasan áll afelett, de nem használják olyan korlátlanul, mint a földi emberek, mert felfedezték annak hátrányát, helyette a súlytalanítást vitték tökéletesre, s földjük kipárolgását használják.
A földi ember szelleme is ölthet a Marson testet, ha valami nagyobb tudományt óhajt megszerezni a föld részére, hogy legközelebbi testetöltésében megajándékozza szegény földi testvéreit vele. Feltalálók, írók, orvosok, természettudósoknak való hely, itt lehet tanulni.
Megjegyzés: Rudolf Steiner írta egyik művében, amikor Jézus és Buddha munkásságának a párhuzamosságáról írt, hogy Buddha a Marson ugyanazt cselekedte meg, amit Jézus a földön
Szaturnusz
Tudományban nem, de erkölcsileg fejlettebb világ. Csendes, hűvös hely, ahol pihenni lehet, csend és béke honol-e bolygón.
Lakói elfáradt, meggyötört szellemek, akik földi vagy más bolygókon a megpróbáltatásokban megfáradtak. Ide testesülnek azok, akik nem bírják tovább az utat, és a Megváltó szeretete pihenteti a szellemeket, a vezető szellemek gondjaira bízza őket.
Egyszerű szép itt az élet, a test nem nehéz, a szív nem hevül, az indulatok szenderegnek.
Az egész nagy bolygó olyan, mint egy nagy üdülőhely, a természet enyhe. Tudomány tekintetében a földdel egy színvonalon áll, de erkölcsileg még a Marsnál is fejlettebb, mert itt nem sértések, gyűlölködések, rászedések, gyilkosságok, lopások, sem paráznaságok nincsenek.
A földről is látható az úgynevezett gyűrű, a Szaturnusz kipárolgása, belső ereje, mely a földről jövő delejesség és az alulról jövő villamosság által összenyomódik, és a gyors forgás, által gyűrű alakot mutat. Ebben az összeszorított erőben forog a bolygó, mely saját mozgása által mintegy elválasztja magát tőle. Ha még néhány kísérőt (holdat) kivet magából, lassúbb forgásba megy át, az erő eloszlik a felületen, és lesz belőle felsőbbrendű világ, egy hatalmas tiszta bolygó, mely egyszer hivatva lesz a napköziséget fénnyel, villamossággal ellátni.
Merkúr
A Merkúr napunk legkisebb és legszerencsétlenebb bolygója. A rajta élő szellemek mélyen süllyedt bűnösök, töredelmetlenség, és makacság a bűnük. Gőgjük nem is gőg már, hanem valóságos bűnhődés, mert önmagukban őrjöngenek a dühtől és a rettenetes elvetemültségtől.
Világuk kemény, száraz, terméketlen, mert néha van csak jó időjárás, táplálékuk is csak száraz fű s aszalt húsnemű, melyet a természet kegyetlensége folytán nehezen tudnak magszerezni. Állataik vadak és rettenetesek, zord erdőségeikben alig találni életet. Az év rövid pár hetében alig van alkalma a növényzetnek magát összeszedni, mert a forróság rohamosan megérkezik és leszárít, elpusztít mindent.
A bolygót mintegy átszeli egyetlen vize, amely körül élénk az élet. Az alsó félnek a lakói vadabbak, fékezhetetlenebbek és sokszor háborúskodnak, ami a győző félnek egy időre megszerzi az élelmet, ami többek között az elesettek holteste!
A szomjúságtól szenvednek a legtöbbet, így a nehezen megszerezhető víz látása bizonyos tiszteletet ébreszt bennük, mert az nagy mennyiségben óriási kincsnek tűnik fel előttük. És eme nehéz szenvedéseikben teljes testetöltések képesek csak őket gőgjüktől és dühüktől megszabadítani.
Fenn a magas északon van víz s ez tartja őket esővel. Az emberek mezítelenek, és az állathoz teszi őket hasonlóvá testük szőrzete. Vallásuk a víz tisztelete, papjaik más világokból jött tisztább szellemek Ahol megjelennek, és egy forrást nyitnak ott áldásos lesz az élet.
Fegyverük a robbanószer, mivel ez náluk bőven van az anyagban, egész hegységeket robbantanak fel és szórnak szét az erőkkel.
A Merkúr szigorú büntetőhely, de ha javul a bűnös, akkor megszabadulhat innen, és a földre is jöhet tovább javulni, ahol a leggyötrelmesebb életkörülmény is királyi kényelmet jelentenek a szegény Merkúr lakóinak.
És hány nagy bűnöst kell a földről odaküldeni javulni!
Vénusz
Kedves, kellemes hely, hol az érzések tiszták, a szívek tele vannak szeretettel. Nem éppen nagy, de nem is kicsi világ, olyan, mint egy sietve épült nyári lakás, mely csak egy éjjelre ad pihenőt a vándor szellemnek.
Ez a dal hazája, a költészet s a magasabb zene bölcsője.
A Vénuszon a természet szófogadó jó gyermek, szinte öntudatlanul engedelmeskedik a testetöltött szellemek óhajainak.
Gyönyörű tájak, kristálytiszta patak, bársonysimaságú óriáslepkék, zengő madarak, virágoknak soha nem látott szépsége és özöne borít mindent.
Szelíd állatok, ifjúság van mindenütt, jókedv, ragyogás. Itt mindenki annak örül, ha szeretetmunkát végez, és minél többet ad a köznek.
Tudják, hogy van szellemvilág, és vágyakoznak a még szebb „mennyország” felé. Időnként megnyílik a magasabb szféra, és egy – egy testvér aki innen már elment elmeséli, hogy milyen világ vár majd rájuk.
Médiumításuk tökéletes, magasfokú képzettségük által a szellemi igazságoknak valódi megértőivé vállnak, s ez képezi vallásukat.
A Vénusz szférájába jutott föld ember szelleme nem tud eléggé betelni a sok széppel és vágyva - vágyik, hátha valaki megkínálná testtel, hogy testetöltve ennek a bolygónak a lakója lehessen. Sok évig elvannak itt a szellemek, mert az ilyen helyekre túl sok a pályázó. A félanyagi világokon már nehezebb feltételekhez van kötve a testetöltés.
A Vénusz légköre tiszta és teljes fényével tükrözi vissza a napot.
Azért a Vénusz a legnagyobb, legfényesebb csillagnak látszik a földről, levegője ritkább, ereje vonzóbb, delejesebb. Éghajlata enyhe. Növényzete folyton alakul, és egyre szebb, tökéletesebb formákat, változatokat hoz létre.
Állatvilága csupa szelíd, értelmes emlősökből, gyönyörű tollazatú madarakból áll. Ragadozó és undorító állatok vagy férgek itt nem léteznek.
A Vénuszon is két, sőt háromféle szellemek vannak testetöltve, amire a nekik szánt munkából lehet következtetni. Nem minden szellemcsoport olvad össze, de nem feltűnő módon az átmeneteket kitöltik ott is a bukottak és felemelkedők.
A legmagasabb rendű szellemek a legritkább testtel és a legnagyobb erővel bírnak; szellemi fejlettségük, tudásuk és szeretetük nagyobb kört világit meg körülöttük, amit itt már látni is lehet.
Ez az osztály már átmenetet képez a Napba és a Jupiter magasabb osztályaiba.
Jupiter
Napunk legtisztább és legnagyobb bolygója a Jupiter. A Föld elenyésző, kicsi pontocska csak a folyton nagyobbodó égitesthez képest.
A földtől számítva 9. fokozatban van és világossága is a 9. légkör világosságának felel meg anyagiasítva.
A Jupiter magába fogadja a Szaturnusz, Vénusz, Mars és a Föld szellemeinek legjobbjait. Itt van minden szellemnek végső vizsgája, mielőtt a Nap körébe juthatna.
Itt addig marad a szellem testetöltve, míg céljait el nem érte. Földi ember szelleme csakis úgy ölthet itt testet, ha valamely missziómunkát már elvégzett és a földi testetöltéstől végkép megszabadult. A többi tisztább bolygók szellemei pedig akkor, ha világuk fejlettségi fokát elérték. A Jupiter is félanyagi világtest és életelve csak félanyagi testeket éltet.
Rajta megtalálható minden, ami a többi bolygókon: a Vénusz kötészete, zenéje, a Szaturnusz műveltsége, a Mars irodalma, ízléses műremekei, az építészet leggyönyörűbb alkotásai és a Merkúr fehér szellemeinek önfeláldozó szeretete.
Itt minden tanul és mindenki tanít, hogy a sok tudnivalót elsajátítsa.
Sem anyagi szükséglet, sem kényszerítő körülmények nem léteznek, csak természettörvények, amelyek az egyedüli korlátokat alkotják.
A Jupiteren van a legfejlettebb fokú életelv testesítve, mely ebben a naprendszerben éltet mindent, hozza létre a legértelmesebb állatokat, leggyönyörűbb fajokat. Ugyanúgy a növényzetet is a legcsodálatosabb.
Ezen a bolygón is ölthet testet a földi ember, ha szellemileg a Jupiter szférájához közel van, azaz erkölcsileg és érzelmileg megközelíti azt.

- a Föld első szférájához tartozik a Hold
- a másodikhoz a Merkúr
- a harmadikhoz a Szaturnusz
- a negyedikhez a Mars
- az ötödikhez a Vénusz
- a hatodikhoz a Jupiter
- a hetedikhez maga a Nap
Karsay István

[Karsay1958]

A földi élet mindenképpen ajándék
Névtelen Szellem_Kiáltás az utolsó órában – Idők jelei -Eszter médium útján
Az emberek mindig szerették és szeretik kiolvasni a szellemi tanításokból azt, ami részükre kedvező lehet. Ez pedig nagy csalódások szokták követni a szellemi életben. (Eszter kérdez valamit, amire a Vezetőnk ilyen választ ad:) Az a bizonyos dolog sem nem kellett, sem nem büntetés, hogy tudni illik úgy történt. Ez csak az eshetőségekben volt lehetséges, amit az ellentét sietett felhasználni, a hasonló lelkek természetében felszítva azokat a neki alkalmas vágyakat és törekvéseket, amelyek céljának megfelelő eszközöket alakítanak ki a cselekvéshez. Azért kell és szükséges az ember számára, hogy megvizsgálja önmagát, számot vetve a külső és belső énjével, hogy milyen és mennyi az az erő és világosság, amellyel az életének célját képező változásba át tud lépni, mert ha meggondolás nélkül próbálkozik és ezen az úton akarja esetleg a hiúságát kielégíteni, akkor okvetlenül a megtévesztő erők és hatalmak eszközévé válik, mert a hasonlóknak nem tud ellenállni. Nagy önuralom és megfelelő igazságérzet szükséges ahhoz, hogy a lélek önmagába tekintve ne csak a szemnek jóleső, kedvező erényeket vegye észre, hanem azokat a disszonáns létezőket is meglássa, amelyek meghúzódva az erények mögött elég élénken szólnak bele az élete megmunkálásába. Mert az ember a Földön mint új teremtmény jelenik meg a régi életek jó vagy rossz emlékei nélkül és nagyon hamar elhiszi magáról, ha egy kevés előnyös ajándékát élvezi a földi életnek, hogy az neki, valami kiváltságot jelentő ajándékképpen adatott. Ezzel szemben nagyon hajlandó felebarátját, ha az kedvezőtlen állapotban sínylődik, önmagánál hátrabbra vetni, saját ítélete szerint. Ezért kell számolni mindig az emberi állapotban élők között azzal, hogy ilyenféle félreértésekre ne adjunk alkalmat. A földi élet mindenképpen ajándék, akár boldogságban, akár szenvedve tölti el napjait az ember, mert semmi sem valóság a Földön; csak a valóságos élet megjavításához adott alkalom és munka.
Ki mennyit tud elvégezni és hogyan, miképpen oldja meg feladatát a Földön, aszerint élvezi majd azokat az eredményeket, amelyek vagy boldogsággal vagy kétségbeesett gyötrődéssel töltik meg a lelkét azoknak, akik helyesen vagy könnyelműen élték át földi életüket. A földi élet nem a múltak tévedéseinek helyrehozásáért van adva. Mert a megtörténtet meg nem történtté nem teheti senki. A múltak hibái, bűnei már a következményekben élnek tovább és végzik romboló munkájukat. De a jelen és a jövő az ember kezében van, amennyiben megállíthatja és más irányba fordíthatja a rossz következmények további fejlődését. Amit a tudatlan emberek, amíg fejletlen tudásukkal vagy bűnös hajlandóságaikkal rosszul alapoztak meg, azt meg lehet változtatni és igazabb, jobb eredményt ígérő helyzeteket lehet kialakítani, kedvező körülményeket lehet ezáltal teremteni az utánuk következő nemzedékek részére. Ez áll nemcsak az anyagiak, hanem a szellemiek terén is, sőt a szellemi előrehaladással gyorsabb és biztosabb a jó eredmény a világ részére, mert ez mint iránymutató nagyobb világosságot és tisztább, nemesebb törekvéseket kelt életre a jobbra és igazabbra vágyó lelkű emberekben. Az ilyen emberek nem táplálnak bosszút és irigységet a náluk kedvezőbb helyzetben élők iránt, mert békességesebb, türelmesebb és kiegyensúlyozottabb az életük, mint a kizárólag anyagiasságra törekvő embereknek. Tehát a lelkileg előrehaladott emberek együttese előrehaladást, fejlődést jelent annak a nemzetnek, ahol ezt elősegítették. Fejlődést jelent az anyagi világnak, mert a szellemi fejlődés előfeltételeinek bölcsőjévé tette ezt a világot, és ezzel kevesbítette a szenvedést, a csalódást, a bűnt és az emberek lelkének tévelygéseit is.
Ez a feladata minden Földre született embernek. Minél több igazra és jóra törekvő ember él a Földön, annál tisztább a légkör, annál enyhébb a természet és könnyebb, szebb az élet. A szörnyű önzés és gyilkos bosszú, hiú versengés, vak gyűlölet és kegyetlenség száműzve lesz a lelkekből, mert nem az az Istentől rendelt világ célja, hogy az ember szenvedjen és gyötrődjék a bűnök szabad kiélése miatt, hanem az a cél, hogy megtanuljon élni boldogan és áldásosan. A hibás és még fejletlen lelkű ember azt hiszi, hogy az ő élete nagyobb érték, mint a másiké, de meg kell győződnie arról, hogy az ő élete a másik ember életével egyenértékű és nem lehet boldog úgy, hogy a másik életét boldogtalanná tegye; nem lehet gazdag úgy, hogy a másik nyomorogjon; nem szerezhet magának egészséget úgy, hogy a másik gyötrő betegségben szenvedjen segítség nélkül. Minden ami szenvedés, minden ami boldogtalanság és gyötrelem, ami szerencsétlenség, sőt amit az emberek elemi csapásnak minősítenek, ez minden az egyes emberek és emberek összességének bűnei, hibái, tévelygései, tudva vagy tudatlanul elkövetett mulasztásai és rosszakaratú cselekedetei folytán jöttek létre. Minden visszatér kiindulási pontjához. Ez a természet törvénye! Azért ne örüljön senki annak, hogy most a jelenben nem szenved, és ne essen kétségbe senki, akit az élet talán igazságtalanul olyan nehezen elviselhető őrhelyre állított, ahol méltatlan szenvedések, üldözések és alaptalan vádak miatt az emberektől gyűlöletet és megvetést kell elszenvednie. Mindezek múlandó jelenségei ennek a világnak, mert az idők változásai órákról-órára más fordulatot hoznak a világra és aki fennáll, vigyázzon hogy le ne essék, mert ha nem az isteni igazság állította arra a helyre, nem maradhat ott, ahol magát hiszi. Isten veletek!
szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Evangéliumi spiritizmus új videó

https://www.youtube.com/watch?v=vOF8X0JZHB8




Péter és Pál apostol ünnepe


Ima


Mindenható Örök Atyám, Mennynek (a magas szellemvilágnak) és a földnek (bukott világoknak) alkotó Istene, mélységes hálával borulok le Előtted minden égi ünnepért, melyet végül is Te adtál kegyelemből, hogy az emberlelkek figyelmét és a lelküket az Ég felé irányítsák. Így a két hatalmas munkásnak, Péternek és Pálnak szentelt ünnep is a szellemvilág felé emeli a lelküket az ünneplőknek. Tehát valamelyest téves az a hozzáállás, miszerint kiiktattak olyan ünnepeket, amelyek égi jóváhagyással születtek meg a hívő nép körében. Köszönöm Atyám, hogy az emberek figyelmét és a lényüket az ég felé tereled azzal, hogy az isteni Ige, (életet adó lényeg) az Igazság és Szeretet apostolaira emlékezhetnek a hívő lelkek.
Add ó Uram, hogy minden ünneplés mögött Téged lássanak meg és Téged imádjanak, mert minden Belőled indul ki és Hozzád tér vissza. Hála Néked minden kegyelmi ajándékért, amelyekkel az emberiség üdvösségét munkálod!

Amen
*


Kedves földi testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!


Ma is ünnepel a keresztény világ, de annál is inkább ünnepelnek a szférák , a magas szférák lakói, hisz olyan két kiváló Krisztust-hirdető apostolról történik megemlékezés, akiknek a nevéhez nagyon nagy százalékban az igaz eszmének a terjesztése fűződik.
Péter először mint Buddha jelenik meg Indiában uralkodó, gazdag családban, mely környezetet elhagyott és szegénnyé lett, mert már akkor érezte a gazdagság lelki terhét. A szegények pártjára állt és megvilágosodva hirdette az akkor tisztának és tökéletesnek hitt igazságot. Már akkor látta, hogy eszméje nem tökéletes, könnyen kiforgatható és félreérthető. Amikor átkerült a szellemvilágba, akkor jött rá igazából eszméje hiányosságaira, egy Megváltó szükségességére, ezért kérte a Mindenhatót, hogy engedné meg neki azt a kegyelmet, hogy az Úr mellett ölthessen testet. Isten meg is engedte neki ezt a lehetőséget és testet ölt Péter személyében, mint az Úr leghűségesebb apostolaként, hogy megismerhesse és hirdethesse az áldozatkész szeretetnek eszmeiségét, mint egyedüli üdvözülési lehetőséget.

Péter 30 éves volt, amikor Jézus született. Édesapjától halász vállalkozást örökölt, amit egész ügyesen végzett. Egy elhunyt halász özvegyét vette feleségül sajnálatból, aki két kisfiút és egy kislányt hozott magával a házasságba.
Péter 60 éves volt, amikor megismerte az Urat. Jézus nem hívta meg azonnal tanítványnak, de amikor az Úr követője lett, vállalkozásait másnak adta át. „Emberek halászává teszlek titeket.”- mondta neki az Úr a meghívás szavait. Mindannak ellenére, hogy majdnem a legidősebb tanítvány volt, mégis a legbuzgóbb követője és majd hirdetője volt az Úrnak és eszméjének. 39 évig terjesztette az élő üdvözítő eszmét az emberek között. Már akkor ő volt az isteni igazságok, vagyis az Úr követőinek az Úr által kijelölt „vezetője”,akit az Úr az ő Szentlelke által irányított. Tanításait csodák követték. Ő támasztott fel talán a legtöbb halottat és ő gyógyított meg legtöbb beteget. Sajnos azonban az Írásokban minderről szinte semmi, vagy nagyon kevés szó esik.

Nagyon hosszú lenne elmondani azt az időszakot, amelyben munkálkodott, de ami a leglényegesebb volt, hogy megvalósította a földön Isten Országát, azt az Országot, amely az Úr személyében érkezett el a földre. „Elközelgett hozzátok az Isten Országa.” Ugyanis az a közösség, amelyet vezetett, egy egészen másik világot testesített meg a földön, mert az Isten Országa igazságai szerint éltek azok, akik beletartoztak ebbe a közösségbe. Ugyanis mindenük közös volt és mindennek ellenére nagy szegénységben éltek, hisz teljes egészében megvalósították az Úr azon kijelentését, miszerint: „A rókáknak barlangjuk, a madaraknak fészkük van, de az emberfiának nincs hol a fejét lehajtania.” A nagy szegénység ellenére támogatták a szegényeket , habár ők sem voltak gazdagabbak a szegényeknél, sőt sok esetben még annyi sem jutott nekik, mint a koldusoknak, mert nem akartak részt vállalni ennek a világnak a kínálatából. Ezáltal lélekben és szellemben váltak gazdaggá. Amennyiben bárki is megpróbálta kijátszani az „Isten Országa” törvényeit, annak az életével kellett fizetnie. Lásd Anániás és Zafira esetét. De ezért nem Péter volt a felelős, hanem azok a törvények, amelyeket az Úr meghatározott. Ugyanis az „Isten Országában”, melyet a Szentlélek vezetett Péteren keresztül, magas és áthághatatlan törvények uralkodtak. Ha nem így lenne, Isten nem űzte volna ki Évát és Ádámot a paradicsomi állapotokból és nem őriztetné „tüzes kardokat” tartó angyalokkal a Mennyek Országa kapuit. Minél magasabb egy állapot, annál szigorúbbak a törvényei, de akik viszont meg tudnak felelni a követelményeknek, annál boldogabbakká válnak. Maga Péter is csak tétlen szemlélője volt az utolsó vacsora termében lezajlott eseményeknek! Sem Zafira, sem Anániás nem kárhozott el, Isten megkegyelmezett mindkettőjüknek, de lehetőséget adott nekik arra, hogy következő életeikben leküzdjék, az az szeretetre válthassák az anyagiasságot és ezáltal bejuthassanak oda, ahova 2000 évvel ezelőtt nem sikerült. Ha akkor megállták volna a helyüket, már az Isten Országa boldog lakói lennének! Maguk az apostolok, élükön Péterrel, az összegyűlt anyagiakat szeretetre váltották azáltal, hogy sok esetben az éhhaláltól mentettek meg embereket. De ha nem is volt ennyire drasztikus a helyzet, akkor is a szegények támogatása „követelmény” volt, mert Isten egyenlő eloszlást alkotott meg, csak az emberi kapzsiság teremt különbségeket. Az apostolok és az Őt követő tanítványok ezt az anyagi egyenlőséget próbálták megvalósítani. Azt mondja az Úr: „Szegények mindig lesznek köztetek”, éppen a fentiekben megfogalmazott hajlamokból kifolyólag. A szegénynek próba az, hogy ne legyen irigy a gazdagra és ne lopjon, bármennyire nehéz is a sorsa. A jobb módú viszont ott van megpróbálva, hogy tud-e legalább a feleslegéből adni a rászorulónak. Ott a nagy próba, hogy minél több pénze van valakinek, azzal párhuzamosan nőnek az igényei is és ezáltal mindig többet és többet tart a szükségletének, vagyis nincs feleslege, mert mindenre szüksége van amit megvett, másként nem is vette volna meg. Egyik dologból aztán következik a másik és folytatódik a végtelenségig, vagyis ameddig a keretek engedik. A „földi Isten Országában” éppenhogy az ellenkezője uralkodott, vagyis akkora volt a szeretet, hogy képtelenség volt ellenállni a szeretet kényszerének, a szegények támogatásának. De a szegények nemcsak fizikai táplálékot kaptak, hanem szellemit is.


Ezzel is az Úr cselekedeteit folytatták: „Menjetek és mondjátok meg Jánosnak, hogy a bénák járnak, a vakok látnak és a szegényeknek hirdettetik az örömhír.”

Tehát, ha Anániás és Zafira esetét nézzük, akkor azzal, hogy valamennyit visszatartottak vagyonukból, mindenekelőtt a szeretet törvénye ellen vétettek. És ma sincs ez másként gyermekem! Ha nincs is ugyan olyan zárt és a földön a Mennyek igazságát megvalósító közösség, mint amilyet annak idején Péter vezetett, de szegények, rászorulók és sorsüldözöttek (mert a szegénység és az ezzel járó Istenre való hagyatkozás az Isten Országába vezető út) szeretet-próba gyanánt jelenleg is vannak, akik ki vannak téve a módosabbak szeszélyeinek. Az Úr a gazdagokat mindig is „támadta” kapzsiságuk és szeretetlenségük miatt: „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdag embernek bejutni az Isten Országába.” (A gazdag ifjúnak nevezett ember a következő életében szegénynek született meg, hogy levetkőzze a gazdagság terhét, amely a lelkére rátapadt.) Ugyanis nagyon kevés ember volt a földön, aki a gazdagságot Isten akarata szerint tudta kezelni. Csak olyan missziós szellemek, akiknek az volt a feladatuk, hogy az emberiség számára valami maradandót alkossanak. Ők talán helyesen tudtak bánni a pénzzel, de ők sem tartottak meg a sok pénzből a saját részükre semmit, hanem betöltötték vele Isten akaratát.
Mind ezzel az egésszel azt szeretnénk elmondani nektek, hogy nem kell félnetek a szegénységtől, amely az elkövetkezendőkben rátok vár, mert Istennek célja van ezzel, ugyanis a lelketeket akarja vele megmenteni az Örök életre.
Erről a „szent szegénységről” tettek tanúbizonyságot Péterék az életükkel, mert a szó legszorosabb értelmében betöltötték nagyban azt az igazságot, amelyet az Úr a 72 tanítványnak mondott.
Péter 99 éves koráig hirdette a szabadulást, szolgálta az emberek üdvösségét. Szinte „helyettesítette” Krisztust, mert nagyon sok embert meggyógyított, ha azt akarta, akkor még az árnyékával is gyógyított, sok halottat feltámasztott és enni adott az éhezőknek. 69- ben feszítették keresztre.
De még egy testetöltés erejéig vissza kellett mennie Indiába, hogy amit mint Buddha nem a legtökéletesebben tanított és tett, azt helyrehozza. Nagyon sok embert kapcsolt a Megváltóhoz a keresztség által, hogy erre Isten a Szentlélek keresztséggel válaszolhasson.Szíve teljes egészében Krisztusé volt, ma is az Övé. Ezért a szellemvilágban is végzi azt a küldetést, amelyet az Úr adott neki: „Te kőszikla vagy (Péter) és én erre a kősziklára építem az én anyaszentegyházamat, melyen a pokol kapui nem vesznek erőt.”
Péter az apokaliptikus idők és események levezetésének az élén áll, hogy a földet átvezesse a „halálból az Életre” Az Új földnek is valamilyen formában vezetője lesz, mert a munkája nem ér véget az apokaliptikus idők végével, ugyanis mindazon missziós szellemek, akik szenvedéseikkel, példájukkal és tanításaikkal hozzájárultak a föld szellemsülési folyamatához, „jutalomként” vezetői lesznek az új földnek és szellemeinek.

Pálról lévén szó, Őt is nagy munkásává tette az Úr az igazság terjesztésének. Igaz előbb nagy vehemenciával üldözte Jézus követőit, de amikor már lelke valamennyire kiemelkedett a formákból, megjelent neki az Úr és teljes egészében megfordította őt. Így lett egy száznyolcvan fokos fordulattal az ellentét szolgájából az Úr szolgájává. Isten megmutatta azt ezzel a történettel, hogy egy hű farizeusból is egy pillanat alatt képes az Igazságot követő emberlelket alkotni. Pál lelke kész volt az üdvözítő eszme befogadására és terjesztésére, de azonban volt egy fogyatékossága éspedig a formákhoz való ragaszkodás. Azért is helyezte őt Isten a formák világába, hogy levetkőzhesse eme kárhozatra vivő hajlamát és az igaz eszme követője és terjesztője lehessen. Hasonló volt a helyzet Mátéval, a vámszedővel is. Őt is olyan életkörülmények közé helyezte az Úr, amelyet le kellett vetkőznie ahhoz, hogy követni legyen képes az Urat.
Ezeket ne úgy képzeljétek el, mint valami vastag páncél réteget a lelkeik körül, hanem egy lehelet finomságú árnyalatát talán egy-egy negatív hajlamnak, amelyet le kellett vetkőzniük ahhoz, hogy az Úr munkásai lehessenek. Az esetek többségében azonban tiszta szellemek lévén csak vállaltak magukra bizonyos hajlamokból eredő fluidokat, hogy elszenvedjék és ezáltal segítsenek a „rászorulóknak”. Azon missziós szellemek, akiket egy-egy körülményből emelt ki az Úr, segítőivé váltak a hasonló problémákkal küzdő egyéneknek.
A fentebb említett missziós szellemek azért végezhetik ezt a munkát, mert abból a környezetből, ahova őket is helyezte az Úr, hogy kiemelhesse őket, magukra vettek azokból a fluidokból, hogy leküzdjék, elszenvedjék ezeket a fluidokat és ezáltal tisztíthassák azt a szférát, amelyből vállaltak elszenvedni valót. De ezt a munkát nem csak testben, hanem a szellemvilágban is folyamatosan végzik a missziós szellemek. Ahhoz hogy ezt tehessék, a földön már életüket kellett, hogy áldozzák Krisztusért és az ő Eszméjének a terjedéséért.

Mindkét apostol, tehát Péter is és Pál is Rómában lett vértanú. Pétert fordított keresztre feszítették, Pált viszont lefejezték és ott ahol ez történt Pállal, három forrás fakadt.

Amen

Az Úr kegyelme legyen veletek!

Ada, 2022. VI. 29.