Re: Szellemtani alapok
von Karsay1958 » Fr 15. Jul 2022, 08:06
„Aki hisz üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.”
Ima
Mindenható, teremtő Atyám, a mindenség Atyja és középpontja, mélységes hálával és alázattal borulok le Előtted, mint Teremtőm előtt, és adok hálát az Életért, az én életemért és azokért, a boldogító szeretet érzésekért, amelyek Feléd emelkedve betöltik lényemet.
Hálát adok Jóságos, mindeneket üdvözítő Atyám, azokért a lehetőségekért, amelyeket gyermekeid üdvözülésükre biztosítottál, amelyeket mi tölthetünk be munkáink által. Köszönöm Atyám, hogy szeretetünknek munka és kiterjeszkedési lehetőséget biztosítasz, miáltal részt vehetünk a bukott világra kiterjedő újjáteremtési folyamatokban.
Köszönöm Uram, hogy úttörője vagy az újjá teremtésnek és hogy követhetjük a Te lábad nyomát ebben a munkában. Köszönjük, hogy Benned lejöhetett közénk az Atya és ezáltal megismerhettük Őt. Megismerhettük az Atyát a jelenlétednek minden mozdulatában, a cselekedeteidben, a tanításaidban, hisz mindenben az Atya nyilvánult meg Általad, mert itt a földön az ő tökéletes médiuma voltál.
Örök hála és dicséret az Atyának Máriáért, a néma tanítóért, Aki többet szólott és tanított hallgatásával, mint bármelyik tanító.
Amen
*
Erősen hallatszik felénk kétezer év távlatából is, mit sem veszítve erejéből, az Úr által kimondott Ige, egyszer és mindenkorra meghatározván ezzel az üdvösség útját a földi ember számára: „Aki hisz, üdvözül…” Nincs más útja és módja az üdvözülésnek, csakis a hitnek az útja!
A bukott szellem ugyanis annyira messze esett Istentől, hogy megszakadt Vele szinte minden kapcsolata és olyan lett ,mint egy üldözött, hontalan vad a sivatagban, akit folyton folyvást űz és üldöz a bukott természete egyik elesésből a másikba, nélkülözve minden reményt a szabadulásra. Hiába is törekszik az ember a szabadulásra, ha a saját erejére támaszkodva akarja ezt megtenni, mert ha sikerül is egy bizonyos szintre felemelkednie, hamar múló délibábbá válik minden törekvése, mert nem Istenből, a végtelen erőforrásból merítette az erőt és emiatt a következő pillanatban már zuhan alá a mélységbe és ott találja magát minden erőfeszítése ellenére is, ahonnan elindult, vagy még lejjebb zuhan a mélybe, mert a véges erői elégtek a felemelkedés alatt történő küzdelemben és nem tudta honnan pótolni azokat, mert gátló tényezők vannak a lelkében, amelyeket le kell küzdenie ahhoz, hogy erőhöz jusson. Ez az erőforrás nem más, mint maga az Úr megtisztított és itthagyott erői, amelybe csak hittel, élő hittel lehet belekapaszkodni. Tehát hiába az ismeret, a tudás, ha az ember képtelen, első sorba belátni az ő vétkeit és nem tud erőt meríteni csak önmagából. De az emberi erőforrás véges, ha nem tölti meg újra az ember. Ahhoz viszont, hogy egy folytonos táplálkozási lehetősége legyen, meg kell tudni kapaszkodni az örök, soha nem bukott erőforrásba, Jézus Krisztusba: „Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők…” Ez annyit jelent, hogy az emberi léleknek hozzá kell tapadni az Úrhoz, hogy szinte „össze tudjon nőni Vele, hogy azok az erőáramok, amelyek az Úrban vannak, az emberi lélekbe is át tudjanak áramlani. Abban mutatkozik meg gyakorlatilag az ember hite, hogy ezt meg tudja-e tenni. A másik erény, amelynek az élő hit révén ehhez a kapcsolódáshoz ki kell fejlődnie, az az alázatosság, az emberi én „teljes” megsemmisülése. Hinni mindenek felett Istenben és az ő szeretetében, Aki nem akarja megtorolni az embert vétkeiért, - ezt csak az ember teszi - hanem szeretetből kiemelni igyekszik az embert halált okozó vétkeiből és elvezetni az Ő Országába, a boldogág honába. Ha nem így lett volna, akkor Isten nem küldte volna el az Ő elsődjét, mint pásztort, aki haza vezeti a századikat: „Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött fiát küldte el…” De Isten már a bukáskor kihirdette a messiások között ezt a hatalmas missziót és az Úr, aki soha nem bukott, tehát a szellemben ott él minden szükséges elem a fejlődéshez, vállalta ezt a feladatot, hogy haza vezesse az eltévelyedett és szellemben degradálódott és a bűn következtében deformálódott szellem sereget a boldogság világaiba. De mivel oda csak a hajlamok levetkőzésével és az erények helyreállításával lehet visszaemelkedni, ezért hirdetett annakidején, és jelenleg is hirdet Keresztelő János bűnbánatot, mert csakis bűnbánó és a bűnöktől teljes egészében szabadulni szándékozó lélek kapcsolódhat az Úr Jézushoz. Ker. János szelleme ma is munkálkodik, rávilágít az emberi lelkek hibáira, bűneire, bűnös hajlamaira, mert az emberek nagyon hajlamosak arra, hogy más szemében észrevegyék a szálkát, míg az ő szemükben (lelkükben) gerenda van. Általában azt látják meg az emberek a másikban, ami bennük is bennük van. De a „szálkát leső” emberek a másik ember számára a kivezető utat is tudni vélik, csak a maguk számára nem, pedig ha már azt látták meg a másikban, ami bennük van, akkor a kivezető utat is ismerik. De igazából a kivezető út az a megtisztulás, a szabadulás útja: „Azért jöttem, hogy szabadulást hirdessek…” Idáig eljutni, viszont hitre van szükség. Ezért mondja az Úr, hogy: „Aki hisz, üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.”
Az ember ugyanis fejlettségi szintjénél fogva nincs olyan helyzetben, hogy bele tudjon kapcsolódni a mennyei áramlatokba, ugyanis nagyon messze esett az Isten Országától, és ezáltal kiesett az Isten által nyújtott lehetőségekből is. De ahhoz, hogy az emberi lélek mégis csak meg tudjon kapaszkodni Istenben, hozta le az Úr az élő hitet. Tehát, amit nem lehet elérni és nem lehet megtenni ezzel a fejlettségi szinttel, amelyen a földi világ van, azt hittel el lehet érni és meg lehet valósítani. Így az Isten Országába való eljutást is hittel el lehet érni, mert az Ő személyében a legmagasabb Isten Országa érkezett le a földre: „Elközelgett hozzátok az Isten Országa.” Tehát ismételten csak azt mondom, hogy a tudás nem elég az Isten Országába való eljutáshoz, mert a tudás csak száraz tápláléka a léleknek, szükséges a hit, mert aki hisz, az üdvözül. Hittel lehet ugyanis bekapcsolódni azokba a mennyei hatalmakba, amelyeket az Úr képvisel: „Nékem adatott minden hatalom Mennyen és földön.” Szellemi értelemben a hatalom nem leigázást és a mások felett való uralkodást jelenti, hanem éltetést, mert aki uralkodik, az éltet, Életet sugároz ki magából, életet hoz létre és vezeti a megteremtetteket, nem pedig kizsákmányolja őket.
A hittel történő megkapaszkodás Istenben megváltoztathatja az ember életét, mert hittel közelebb hozhatók az egyébként távollevő pozitív történések és eshetőségek. Ezáltal megszűnhetnek a bolygóknak a lélekre gyakorolt hatásai, megdől a „karma” elmélete, a sors hatása, mert a hívő ember élete irányítását, annak az irányvonalát a hit által Isten veszi a kezébe, hogy kimunkálja az emberi lélekben az igazi szeretetet, mert csak az élő, a formanélküli hit képes szeretetté fejlődni. Kétezer évvel ezelőtt hitet hozott az Úr, hogy amikorra Ő újból eljön, akkorra a hit szeretetté tudjon felnövekedni. A hit tehát egy élő alap, amelyre a szeretetnek fel kell épülnie, mert az Isten Országába szeretettel teli szívvel lehet eljutni. De ehhez mindent el kell tudni hagynia az embernek, ami földi, mert csak akkor juthat tovább a fejlődés útján. Ameddig a lélek tele van mindenféle földi dolgokkal, pontosabban a földi dolgokhoz való ragaszkodással, addig nincs hely a lelkében a magasabb dolgoknak. Az ember ugyanis azt hiszi, hogy a saját világán túl nincs semmi és ha valamiről lemond, akkor üresen marad a lelke. De amennyiben élő hite van az embernek, akkor rá meri magát bízni a mennyei vezetésre és el meri hagyni a földi dolgokat, hogy a helyébe magasabbak kerülhessenek és léphessen egyet előre a fejlődés útján, mert a lelki telítettség határozza meg az erkölcsi szintet. Erre mondja az Úr: „A szív bőségéből (telítettségéből) szól a száj.” Tehát ha le tudtok mondani erről a világról, akkor a mennyek Országát kapjátok meg érte. Igaz, magas szint ez, de ha tovább akartok lépni a fejlődésben, el kell tudni hagyni az előző szintet.
De nem csak anyagi dolgokról szól a lemondás „igazsága” hanem például az ember nagyon ragaszkodik a saját igazához, amiről talán sok esetben a legnehezebb lemondani, -pedig hozzá tartozik az „Aki hisz üdvözül…” kitételéhez az Úrnak- hogy átadja másnak az igazat, pedig csak hit és szeretet kérdése az egész. Mindehhez azonban bizonyos fejlettségi szint szükséges, vagy legalábbis a fejlődés útján történő előrehaladás, amely út egy bizonyos ideig közös, mint ahogy ti szellemhívők a szellemtan által vagytok meghívva az üdvösségre, de amikor már elértek egy bizonyos szintet, - mondanám - amikor a meghívottakból választottakká lesztek, amikor kiemeltettek az átlagos szellemhívők közül, akkor léptek rá gyakorlatilag az egyéni, vagyis a lényegtörvényetek útjára, arra az Útra, amelyen lebuktatok és ez mindannak ellenére, hogy mindannyian a hatodik napkörbe süllyedtetek alá és hogy a földön öltöttetek testet, a visszafelé vezető út egyéni, azaz személyre szabott út, amely úton nem máshoz, nem egymáshoz, hanem magához a fejlődő szellemhez méri Isten a haladást. Azért hangsúlyozom ezt ki, mert amikor egy emberszellem elindul a fejlődés útján és vezetést tapasztal, azonnal önmagához méri a másik embert, a bukdácsoló embert és természetesen ő maga a helyes úton járó és fejlettebb, míg a másik a lejjebbvaló. Látszólag azért van ez így, mert egyugyanazon időben két egymás mellett levő, vagy egy csoportba tartozó szellemeknek, akik már elindultak a saját lényegtörvényük útján, nem ugyanazok a hajlamaik vannak felnyitva! Mert mi is lenne akkor, ha egy közösségben mindenki egy ugyanazon hajlammal küzdene? Nem tudnának egymásnak segíteni és lezüllene a társaság! Ebből kifolyólag, ha valaki, aki magát erősebbnek, tisztábbnak látja a másiknál, egyáltalán nem biztos, hogy jól lát, mert nagy valószínűséggel, hogy benne le vannak zárva a másikban megítélt hajlamok és ha felnyitnák a lezárt hajlamokat, lehet, hogy mélyebbre bukna az ítélkező, mint a megítélt.
Aki viszont a hit szemüvegén nézi és látja a dolgokat, - mert aki hisz üdvözül- az az egyén főként saját magát nézi és vizsgálja, mert nem a másik javulásától, vagy bukásától teszi függővé a saját előrehaladását, hanem a saját maga lelki - szellemi munkájától. Aki még a másikat igyekszik javítani, - főként itt az utolsó időkben fontos ez, amikor meg vannak számlálva a kegyelem napjai - és nem saját magát, annak a hite még nem élő hit, mert ugyanis az élő hit befelé fordítja az embert és amint meglátja a saját hiányosságait, nem jut neki sem ideje sem ereje a másikat vizsgálgatni, hanem örül annak, ha ő maga el tud jutni az üdvösségre. Ráadásul, aki a saját világosságához mér másokat, még ítélkezik is, ami szintén nem nevezhető: „Aki hisz üdvözül.”- nek, mert e-képpen csak a hitetlen ember cselekszik, hanem ítéletet von magára és megnehezíti saját helyzetét, mert az egyéni útra meghívott emberlélek csak saját magával foglalkozik, a másik felé az a feladata, hogy szeressen! Ha mégis feladatának érzi valaki azt, hogy figyelmeztessen bárkit is a hibáival kapcsolatban, azt szeretetből kell, hogy tegye és nem felindultságból és gyűlöletből. De mint mondom, indíttatást kell hogy érezzen rá.
A lelki élet elengedhetetlen alkotóeleme az ima. Úgy is mondhatnám, hogy az ima -és itt elsősorban egy Istennel történő kapcsolatra gondolok- a lélek oxigénje. Tehát nincs lelki élet, és nincs Istennel való kapcsolat ima nélkül. Az ima tehát az istennel való kapcsolatteremtés eszköze, de ez sem működik hit nélkül, mert az Úr szavai szerint: „A hitből fakadó imádság az, amelyik meghallgattatik.” Aki viszont hit, vagy kellő hit híján imádkozik, nem jut el az üdvösségre, mert nincs kellő hite az Istennel történő kapcsolatteremtéshez és akkor erőt sem tud magának gyűjteni a harcokhoz, pedig az embernek napi szinten meg kell harcolnia azokat az akadályokat, amelyeket a sátán eléje rak és ezt csakis isteni erővel lehet megtenni vagyis „Aki utánam akar jönni, naponként vegye fel keresztjét…” Ehhez viszont isteni erőre van szükség, amelyet az Istennel történő kapcsolatteremtésből nyerhet az ember. Ehhez is hitre van szükség. Ha nincs az embernek igazi hite, akkor olyan dolgokat kér, amelyek nem igazából hallgattatnak meg. De ha mégis meghallgatást nyer egy ilyen könyörgés, akkor az éppen a hitnek a megerősítését szolgálja. De az effajta imameghallgatás később kárára van a léleknek, mert ha olyat kapott meg, ami nem azonos az isteni elgondolással, akkor az gátolja a fejlődést és később le kell vetkőznie a léleknek, amit megkapott.
Azt is mondhatnám, hogy a hit és a hitből fakadó ima, gyakorlatilag „köldökzsinór”, amellyel az emberi lélek hozzá van kötve Istenhez. Ez ugyanazt az igazságot fedi, mint a szőlőtő és a szőlővessző példája, melyet az Úr a szőlőmunkásoknak mondott.
Végezetül azt kell mondanom, Pál apostollal együtt, hogy a hit ajándék, a Szentléleknek az ajándéka, tehát a Szent Szellemek munkálják ki az emberben, de ha nem engedi magát Általuk vezetni az ember, akkor nem fejlődik ki és nem erősödik meg az ember hite, tehát el fog kárhozni. De soha nem lehet Istent vádolni azzal, amit nem engedett kifejleszteni az ember, mert Isten soha nem kér többet, mint amennyit az ember elbír. Tehát a megfelelő szintű hithez kapja az ember a megfelelő szintű megpróbáltatásokat, hogy tovább tudjon haladni a fejlődés útján. De ha elbukik az ember, az nem az Isten felelőssége, hanem az emberé, mert már előbb valahol valamit elvétett és megcsapolni engedte az ellentét által a hitét, vagyis a szintjének megfelelő erőket, azaz valahol engedetlen volt és elbukott. Ezért fontos az Istennek történő folyamatos hűség, amelyet az ember a szüntelenül történő imával tud kifejleszteni magában a Szentlélek, azaz a Szent Szellemek munkájának történő engedelmesség révén: „Szüntelenül imádkozzatok.” A hitből mondott ima ugyanis, örvényeket képez az erők világában és így változtathatja meg a történések menetét az ember életében és minél többet imádkoztok, azaz: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek…” annál több és nagyobb örvényeket idézhettek elő. Ha másokért imádkoztok, akkor mások életében idéztek elő ilyen örvényeket, melyek meg tudják változtatni azok életét.
(Sajnos az átok, a gyűlölet és a harag is örvényeket, sőt mi több elektromos kisüléseket hoz létre, amelyek ha furcsák is szintén változásokat idézhet elő az ember életében, de a negatív irányban! Mind a két örvény, a pozitív és a negatív megteremtése felelősséggel jár. A pozitív örvények pozitív, míg a negatív örvények negatív hatást váltanak ki, nem csak a másik emberre, hanem a megalkotójukra is.)
Ezért hát azt mondom, hogy „szüntelenül imádkozzatok” és akkor komoly változásokat idéztek elő úgy a saját, mint mások életében, valamint hittel tapadjatok rá a mindenható Istenre, hogy az imáitok meghallgatást nyerjenek, hisz a hittel mondott imának van akkora ereje, hogy a Szent Szellemek segítsége által fel tud csapni a kegyelem trónusához.
Adja Isten kedves gyermekem, hogy mind többen és többen megérezzétek az élő hit szükségességét, amely nem egy befejezett állapotot ad, hanem elősegíti a fejlődést, az Isten Országához való közeledést és az oda való bejutást, mert a hit által kapcsolódik Istenhez a szellem. Ugyanis aki nem hisz, vajon hogyan kapcsolódhat az ő Atyjához?
„Aki hisz üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.”
Amen
Ada, 2022. VII. 10.