Bevezetés - Tartalomjegyzék




Több évtizedes kitartó és szerencsés kutatás eredményei

Bevezetés - Tartalomjegyzék

Ungelesener Beitragvon kmatefi » Di 25. Feb 2020, 16:30

Bevezetés - Tartalomjegyzék



Nincsen kizárva, hogy egyesek már az okkult, illetve ezotéria kifejezések láttán is elriadnak esetleg ennek a könyvnek a behatóbb tanulmányozásától pusztán azért, mivel nincsennek tisztában ezen szavak tényleges jelentésével, illetve az előítéletüket az ilyen témákat támadni, lejáratni és lehetetlenné tenni igyekvők véleményére építik ahelyett, hogy utánanéznének a pontos jelentésüknek. Az okkult szó rejtett, titkos, titokzatos valamire utal, az ezotéria titkos tudást jelent, az ezotérikus pedig mint jelző azt, hogy csak beavatottak számára hozzáférhető. Biztosan vannak olyanok is, akiket mosolyra késztetnek ezek a kifejezések, hiszen a mai modern digitalizált világunkban, az atomkorszak derekán ugyan milyen titkos dolgok létezhetnének az államtitkokat, hadititkokat, ipari titkokat, orvosi titkokat, banktitkokat, vagy a hálószobatitkokat kivéve?...

A vallási irányzatok hívő tagjai olyan misztériumokban, titkokban hisznek megméretés és feltétel nélkül, melyeknek úgymond természetfölötti vonatkozásai is vannak. Valójában az összes misztériumvallás okkult és ezotérikus is egyben, hiszen a vallási titkok csak a beavatottak számára hozzáférhetők. A vallásokat életrehívó beavatottak és a hívő tömegek között bizonyos szempontból érdekellentétek állnak fenn ugyanúgy, mint a titkos társaságok tényleges beavatottjai és "közkatonái" között, mivel az eltitkolásra szánt ismeretek, információk birtokosainak nem céljuk az, hogy azokhoz a laikusok is hozzáférhessenek, mivelhogy az a "varázs" megszűnését eredményezné, tehát elvesztené a neki eredetileg szánt funkcióját. Ebből persze nem következik az, hogy minden zsidó rabbi, keresztény pap vagy muszlim imám beavatott lenne. Szó sincs erről. Ők a beavatottak által lefátyolozott ezotérikus ismereteket, exotérikus, azaz kivülállók számára is hozzáférhető formában sajátítják el tanulmányaik folyamán, és adják azt tovább majdan a hívő tömegeiknek. Eliphas Levi (1810-1875; eredeti neve Alphonse Louis Constant) keresztény kabbalista és okkultista (aki papnak tanult, de felszentelése előtt szakított a papi pályával) azt állította például, hogy a keresztény hitnek valódi titkait tulajdonképpen maguk a pápák sem ismerik [1]. De milyen titkokra célozhatott vajon, melyekbe még a pápákat sem avatják esetlegesen be a keresztény vallások beavatottjai?
Erre a kérdésre a tanulmány további fejezeteiben a legjobb tudásom szerint igyekszem kielégítő és érthető válaszokkal szolgálni.

Felmerülhet jogosan a kérdés, hogy tulajdonképpen miért is van szükség hittitkokra, vagy a titkos társaságok berkein belüli titkokra, és miért nem lehet ezekbe a laikus hívőt, vagy a szabadkőműves páholyok átlagos tagját is beavatni?

A történelem folyamán minden egyes vallást, vagy titkos társaságot céllal hoztak létre. Ez a cél lehetett reális és irreális is. Az utóbbi esetben nem zárható ki a szándékos megtévesztés hátsó szándékának felmerülése sem. A reális cél elérése érdekében célszerű bizonyos dolgok titokbantartása annál a meggondolásnál fogva is, mivelhogy ha azt egy kívülálló megismerné, abban az esetben esetleg akadályokat gördíthetne a kitűzött cél megvalósításának az útjába, viszont a titok nemismerete már magában is egy belső vonzódást válthat ki az egyénben annak reményében, hogy majdan eljön a beavatás ideje, vagy pedig a tervbe vett cél elérése utáni begígért jutalom. A legmegfelelőbb példa erre az ószövetségi messianisztikus elképzelések, melyek kifejezetten földi tervek realizálására irányulnak. Aztán vannak irreális célok is, melyek köré felépített misztériumokat érthető módon nem szándékoztak megalkotóik a laikusok orrára kötni, hiszen ha megtették volna, akkor ki lenne az a balga ember, aki hinne azokban?...

Itt még érdemes kicsit behatóbban megvizsgálni a hinni, elhinni és elhitetni igék jelentését és azok kapcsolatát. Hinni bármiben hihet az ember, hiszen azt a szabad akaratunk biztosítja számunkra. A hit feltétlenül ösztönzőleg hat az egyénre, ennek hiányában viszont képtelenség lenne a hétköznapok nehézségeivel megbirkóznunk. Az emberi hit saját belső indíttatásból ered. A valamibe vetett reményünk valóraválásának vágya például az egyéni hitünk, amire hatással lehet külső sugallat, befolyásolás, szuggeszció is. Ha ennek a vágyunknak nincsen semmilyen jellegű reális alapja, abban az esetben nem vonhatunk másokat azért kérdőre, vagy felelősségre, ha az soha nem teljesedik be, ugyanis saját magunkat áltattuk olyan hiú, alaptalan reménnyel, ami eleve arra volt ítélve, hogy ne válhasson valóra. Tehát a hitünk tárgya tömören kifejezve irreális volt. Érdemes-e vajon példának okáért abban hinnünk, hogy netán megfelelő lélegeztető segédeszközök nélkül kibirnánk a víz alatt mondjuk negyed órát? Ez egy irreális elképzelés és eleve kivitelezhetetlen. Amennyiben tehát bárki a megvalósíthatatlanban bízva hozná magát helyrehozhatatlan, vagy akár tragikus végkimenetelű helyzetbe, következményeiért egyedül és kizárólag őt terheli a felelősség.

A hitnek számtalan tárgya illetve formája lehetséges, ami egy szó mint száz, lehet reális, illetve irreális is. Hihet valaki pl. egy lottó főnyereményben, ami reálisnak mondható ugyan még akkor is, ha egészen minimális rá az esély, de mégis bekövetkezhet. Ezzel szemben lehet a hit tárgya abszolút irreális is, ami helyett célszerűbb reálisabbat választani magunk számára, merthogy lehetetlen, nonszensz dolgokban hinni értelmetlenség, sőt ostobaság... Ha pedig rájövünk hitünk tárgyának megvalósulhatatlanságára, akkor a továbbiakban az már eleve nem jelentheti számunkra a belső erő forrását.

A hit egy adottság, ami erőt kölcsönöz a tulajdonosának, függetlenül a hite tárgyától. Ebből adódóan lehet ennek tárgya tulajdonképpen bármi. A találékonyabb vallásalapítók nem véletlenül rejtik a hit köntösébe a politikai és világi céljaikat, mivel ez által lényegesen nagyobb sikerre számíthatnak annak megvalósítása terén, a hívő tömegeik által. Így lehet Istenre apellálva olyan vallásetikai követelményeket is felállítani és elfogadtatni, melyeket esetleg egy normális, jóérzésű személy máskülönben értelemszerűen elutasítana. De ha ugye azt úgymond maga "Isten" (…) várja el és követeli meg tőlünk a tanítások szerint, akkor úgymond bizony kétely és habozás nélkül meg kellene cselekedjük, még ha az embertársunk életének kioltására, vagy tönkretételére vonatkozik is…

Elhitetni azt jelenti, hogy valakivel, vagy valakikkel elfogadtatni egy reményt, vagy bármit. A remény alapja, mint már jeleztem, lehet teljesíthetetlen (irreális) és teljesíthető (reális) is. Azért, mert egy valamire irányuló remény reálisnak tűnik, az még nem jelenti azt feltétlenül, hogy meg is valósulhat, hiszen a külső tényezők hatása döntő lehet ezen a téren a végeredményre nézve. Ha egy teljesíthetetlen (irreális) reményt próbál valaki bárkivel teljesíthetőként elfogadtatni valamilyen indíttatásból, úgy tudva, vagy tudtán kívül, akarva, vagy akaratlanul dezinformál, és az esetleges következményekért (legyen az anyagi kár, személyi sérülés, vagy egyéb más) vállalnia kell a felelősséget.

Erre szintén említenék egy extrém példát. Némely vallások a soha be nem váltható túlvilági ígéretek reményében olyan tettekre sarkallják vakon hívő lelkes követőiket, melyek helyrehozhatatlan következményekkel járnak magára a hívő személyre nézve is. Az iszlám például a férfiak számára 72 szüzet helyez kilátásba túlvilági jutalom gyanánt arra az esetre, amennyiben haláluk után a mennybe jutnak. Lehet-e vajon ennél nagyobb ösztönző jutalma egy egészséges, vagy esetleg túlfűtött nemi ösztönökkel felvértezett férfiúnak? Ennek legegyszerűbb megvalósulása az iszlám tanítások értelmében a mártírhalál által lehetséges, amit az ellenség ellen elkövetett öngyilkos akciókon keresztül is ki lehet érdemelni úgymond...

Mint láthatjuk, hatalmas eltérés mutatkozik a hinni és elhitetni igék jelentésében. Az elhinni ige az elhitetninek az esetleges következménye, nevezetesen a valaki, vagy valakik által elhitetésre szánt információt készpénznek, igaznak könyveli el az ember, következésképpen megméretés, kétkedés nélkül elhisszi, készpénznek veszi azt. Az elhitetésre szánt információ lehet megalapozott és megalapozatlan, valós és valótlan. Gondoljunk például napjaink politikai pártjainak választási programjaira… Naív választóként hiszünk ezekben a célkitűzésekben, de amint hatalomra jut bármelyik, általában megfeledkeznek a tömegeknek tett ígéreteikről, és szemrebbenés illetve jogi következmények nélkül folytatják tovább "áldásos tevékenységüket" (tisztelet a kivételnek)… A megalapozatlan és valótlan információ elhitetése, azaz dezinformálás történhet tudva, vagy tudatlanul, akarva, vagy akaratlanul.

Az eddig felsoroltakkal nem az emberi hitetlenséget szándékoztam ösztönözni, hanem sokkal inkább arra szerettem volna a kedves olvasó figyelmét felhívni, hogy az ember jól felfogott érdeke az kell legyen, hogy ne higgyen el nyilvánvaló valótlanságokat, mert az által maga is hajlamossá válhat azok elhitetésére, azaz mások dezinformálására.

A misztériumok titoktartását nagyon komolyan vették az érdekeltek, ezért, ha egy profán személy eljutott a tényleges beavatásig, annak fel kellett esküdnie arra, hogy a rábízott titkos ismereteket soha nem fogja kiteregetni beavatatlan egyének számára. Eliphas Levi a "Transzcendentális mágia" II. kötetében arra figyelmezteti azokat, akik az okkult ismeretek terén történt felfedezéseik által szeretnének hatalomra szert tenni, hogy ne tegyék, mert minden mágus, aki a titkait kivitte az emberek közé, az erőszakos halállal halt meg, mint Cardanus, Schröpffer és Cagliostro [2].

Harry Bondegger a "Die höhere Medizin, Alchemista Redivivus oder die reelle Seite der Alchimie" című kövyvében az alábbit írja:

"Senki ne tegye ismereteit közzé, ne add ezt az ellenség kezébe, ez az összes alkémista titoknak a titkát tartalmazza. Egy ilyen értékes gyöngyöt ne szolgáltass ki disznóknak és méltatlanoknak, ez egy nagy ajándéka Istennek! Ha ismered a titkot, megtiltjuk neked büntetés terhe mellett, hogy valakinek ugyanezt leleplezzed; mert aki ezt leleplezi, az Isten előtt átkozott. És ezért ezt a filozófusok állandóan titokban tartották és Isten segítségével a jövőben is titokban lesz tartva." (saját fordítás) [3]

August Horneffer (1875 – 1955) szabadkőműves író és filozófus által alkotott "Symbolik der Mysterienbünde" ("Misztériumszövetségek szimbolikája") szintén a beavatottakra vonatkozó titoktartásra figyelmeztet:

"A vallásos-mágikus eszköz titoktartása ősrégi."
"Az antik misztériumszövetségekben köztudottan, kötelezően, nagyon szigorúan betartották a titoktartást, az áruló súlyosan meg lett fenyegetve és nem menekült az általános megvetés elől."
(saját fordítás) [4]

Charles William Heckethorn (1826 – 1902) angol történész a "Geheime Gesellschaften, Geheimbünde und Geheimlehren" ("Titkos társaságok, titkos szövetségek és titkos tanok") című terjedelmes munkájában megerősíti az eddig írtakat:

"A beavatottakat "Epopten"-nek hívta az ember, tehát olyan egyének voltak, akik a dolgokat a maguk valóságában nézték. Minden misztériumnak voltak "nagyobb" és "kisebb" titkai, egy exotérikus és egy ezotérikus tan, valamint három fokozata. Az árulás mindenhol szégyenletesnek számított, és a legsúlyosabb büntetések lettek kiróva. Ezért a felvételre jelentkezőknek a legfélelmetesebb eskükkel kellett a titoktartásra felesküdniük." (saját fordítás) [5]

Az Oroszországban született okkultista, Helena Petrovna Blavatsky (Helena Petrovna von Hahn-Rottenstern; 1831 - 1891) az "Isis Entschleiert" ("Leleplezett Ízisz") című kétkötetes könyvében szintén utalt a misztériumok elárulóira váró halálbüntetésekre [6].

A német nyelvű "Keresztény Morál Lexikona" [7] a titkos ismeretek (latinul: divinatio) kutatását határozottan tiltja, és erkölcsileg megengedhetetlennek tartja, a Tóra alábbi soraira hivatkozva:

"Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az Úr." (Mózes V. 18,10-12).

A középkor legnagyobb talmudtudósa, Moses Maimonides (RáMBáM; ~1138 - 1204), "A Bírák könyve, a királyok törvényei, a Messiás törvényei" 11. fejezetében szigorúan megtiltja a Messiás eljövetele idejének előre történő kiszámítására irányuló igyekezetet, és állítása szerint a Talmud bölcsei a Szanhedrin 97b-ben az ilyen egyének fulladásos halálát kívánják [8]. Ezzel szemben a Lazarus Goldschmidt-féle német nyelven, Frankfurt am Main-ban, vallásos kiadásban megjelent Talmud szolidabban fejezi ki magát:

"Es schwinde (366) der Geist derjenigen, die das Ende (Zersteuung, Erlösung) berechnen wollen;" [9]

-- "Tünjön el azoknak a lelke, akik a véget (szétszóratás, megváltást) ki akarják számolni;"-- (saját fordítás)

Ez összhangban van tulajdonképpen a Dániel könyvében írtakkal is:

"Te pedig, Dániel, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik. Azután én, Dániel, láttam, hogy még ketten állnak ott, egyik a folyam innenső partján, másik a folyam túlsó partján. Az egyik megkérdezte a gyolcsruhába öltözött férfit, aki ott állt a folyam vize mellett: Mikor lesz vége ezeknek a csodás dolgoknak? Hallottam, hogy a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyam vize mellett állt, jobbját és balját az égre emelve megesküdött az örökké élőre: Egy időszak, meg két időszak és egy fél időszak múlva! Mert amikor véget ér a szent nép megrontójának hatalma, mindezek beteljesednek. Hallottam ugyan, de nem értettem, ezért megkérdeztem: Uram, mi lesz végül mindebből? Ő így válaszolt: Menj el, Dániel, mert ezek az igék le vannak zárva, és le vannak pecsételve a végső időkig." (Dániel 12,4-9) [10]

A "Bibliothèque nationale de France" ("Francia Nemzeti Könyvtár") 1967.01.17-én hozta nyilvánosságra a Louis Saint-Maxent, Gaston de Koker és Pierre Feugere íróktól származó „Le serpent rouge“ ("A vörös kígyó") című rövid, de feltehetőleg tartalmas és egyesek számára kifejezetten kellemetlen ezotérikus művet. Louis Saint-Maxent-et és Gaston De Koker-t március 6-án találták meg holtan, felakasztva, Pierre Feugere-t pedig a rákövetkező nap ugyanígy. Mindegyiket a reggeli órákban érte a vég, Louis Saint-Maxent-et 7 óra körül, Gaston De Koker-t két órával később, Pierre Feugere-t pedig másnap reggel, fél hét táján. Ezekről kizárólagosan csak azért tettem említést, hogy az olvasó számára szemléletesebbé válhasson az a tény, mi szerint a valódi ezotériával foglalkozó művek alkotóira bizony valóságos veszélyek leselkedtek minden időben.

Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij (1865 – 1941) véleménye szerint a halál jelenti a "Nagy Misztériumba" ("Mysterium Magnum"-ba) történő beavatást, mivel az hozzáférhetetlen és kikutathatatlan:

""Der Menschen wartet nach dem Tode, was sie nicht erwarten noch wähnen." - Wenn ihr es nicht erhofft, werdet ihr das Unerhoffte nicht finden, denn sonst ist es unerforschlich und unzugänglich. Das heißt eben: "Sterben heißt in die großen Mysterien eingeweiht sein."" [11]

A holtak már nem beszélnek mint tudjuk, és képtelenek az élőket értesíteni a korábbi hitük vélt igazságainak realitásáról, vagy ellenkezőjéről. Léteznek kegyes hazugságok, és olyanok is, melyek anyagi és hatalmi célok elérését szolgálják. Kegyes hazugságnak számít mondjuk egy halálos beteget azzal vígasztalni, hogy semmi gond, hiszen meg fog gyógyulni. Ha ezt azért tesszük, hogy a betegnek erőt és reményt kölcsönözzünk még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy menthetetlen az állapota, abban az esetben embertársunk iránti szeretet vezérel minket, ami nemes és helyes cselekedet, mert ezzel igyekszünk azt elérni, hogy könnyebben viselje el a kilátástalan helyzetét a reménykedése által.
Egészen más a helyzet azonban abban az esetben, ha valakikkel azért fogadtatunk el mondjuk soha be nem váltható túlvilági ígéreteket, hogy az életük folyamán arra koncentráljanak, és ahhoz tartsák magukat annak érdekében, hogy ezt a lehetőséget és állapotot mi kihasználva, hasznot húzhassunk hiszékenységükből, és uralkodhassunk rajtuk az emberiség jótevőjeként beállítva magunkat… Óriási különbség van az említett hazugságok motivációi és megítélhetősége között, hiszen az első esetben ez inkább dícséretes, humanitárius cselekedetnek tudható be, az utóbbi esetben viszont előre megfontolt, nyereség és hatalmi vágyból elkövetett félrevezetés és becsapás szándéka feltételezhető joggal. Megint más a helyzet abban az esetben, amennyiben ezeket a soha be nem váltható túlvilági ígéreteket nem anyagi, vagy hatalmi indíttatásból fogadtatjuk el egyesekkel, hanem humanitárius célból, tehát nem remélt anyagi illetve hatalmi előnyök miatt, hanem azért, hogy a hiszékeny laikusnak ezáltal erőt és reményt nyújthassunk a hétköznapok nehézségeinek elviseléséhez és leküzdéséhez. Vajon a tűzzel-vassal hirdetett és elfogadtatott, soha be nem váltható túlvilági ígéretek melyik csoportba tartozhatnak, és mi lehetett a céljuk?

A könyvesboltokban elérhető ezotériai témájú könyveknek titulált munkák az eddigi tapasztalatom szerint nem bírnak kellő tartalommal ezen a téren, sőt sok esetben értéktelennek is minősíthetők. Ezt persze a laikus kereső nem tudja kívülállóként elbírálni. A kabbalah-val kapcsolatban is számos selejt fércmű látott már napvilágot. A "Zsidó Fogalomtár" [12] állítása értelében a manapság elérhető ezzel kapcsolatos irodalmaknak nincsen semmi közük a valódi kabbalah-hoz, következésképpen használhatatlannak tekinthetők. A profán laikusok számára is hozzáférhető kabbalah-könyvek tudtommal elhallgatják, hogy ez a titkos tanok gyűjteménye az ősi asztrológiai ismeretekre épült fel, és nem az általuk publikált hókusz-pókuszokra, melyeket a kereső nem fog tudni egyáltalán hasznosítani.

A misztériumvallások misztériumai értelemszerűen kozmikus misztériumok. Ez a helyzet az ábrahámita vallások esetében is természetesen annak ellenére, hogy ezt az érdekeltek előszeretettel nem hajlandók elismerni. Voltak, vannak és lesznek persze olyanok is, akik inkább struccpolitikát folytatnak ezen a téren annak reményében, hogy akkor mentesülhetnek a száraz tények által kínált felismerésektől...

A fejezet végéhez közeledve egy jóindulatú és hasznos tanács a keresők számára: soha semmit ne vegyen az ember készpénznek, kellő megméretés nélkül.

Ennek a terjedelmes tanulmánynak az írója már az elején szeretné nyomatékosan hangsúlyozni, hogy nem a szórakoztatást, a haszontalan időtöltést, vagy a hit elmélyítését, hanem az ismeretek gyarapítását igyekszik elfogulatlanul és konzekvensen szolgálni. Ennek érdekében a forrásmunkák idézeteit is tartalmazzák a fejezetek annak érdekében, hogy az olvasónak lehetősége legyen itt helyben meggyőződnie azok tartalmáról.

Befejezésül két találó és megszívlelendő idézet:

"A természetfeletti tudományok útjára vakmerően rálépni nem szabad, de ha valaki tett egy lépést ezen az úton, vagy célba ér, vagy elveszett." (saját fordítás)

"A mágiával játszani, kísérletezni, próbálgatni igen veszedelmes dolog. A laikus olyan, mint a gyermek, aki puskaporos hordó közelében tűzzel játszik. Előbb vagy utóbb áldozatul esik a borzalmas robbanásnak." (saját fordítás) [13]



Források:


[1] LÉVI, Eliphas: Das große Mysterium (Ulm, 1986) ISBN 3803630053
(S. 80) Die katholische Religion findet bei den Massen Einlaß durch ein Geheimnis, das selbst der Papst nicht weiß. Dies ist der Geheimnis der Mysterien.

[2] LÉVI, Eliphas: Transcendental magic, its doctrine and ritual (London, 1896)
(page 245) The consecrationof the rod must last seven days, beginning at the new moon, and should be made by an initiate possessing the great arcana, and having himself a consecrated rod. This is the transmission of the magical secret, which has never ceased since the shrouded origin of the transcendent science. The rod and the other instruments, but the rod above all, must be concealrd with care, and under no pretext should the magus permit them to be seen or tounched by the profane; otherwise they will lose all their virtue. The mode of transmitting the rod is one of the arcana of science, the revelation of which is never permited.
(page 248)The mysteries of life and death cannot be made sport of with impunity, and things which are to be takenseriously must be treated not only seriously but also with the greatest reserve. Never yield to the desire of convincing others by phenomena. The most astounding phenomena would not be proofs for those who are not already convinced. They can always be attributed to ordinary artifices and the magus included among the more or less skilful followers of Robert Houdin or Hamilton. To require prodigies as a warrant for believing in scince is to shew one`s self unworthy or incapable of science. SANCTA SANCTIS. Contemplate the twelfth figure of the Tarot-keys, remembers the grand symbol of Prometheus, and be silent. All those magi who divulged their works died violently, and many were driven to suicide, like Cardan, Schroppfer, Cagliostro, and others.

[3] BONDEGGER, Harry: Die höhere Medizin, Alchemista Redivivus oder die reelle Seite der Alchimie (Berlin, 1908)
(S.12) Mache niemand mit seinem Inhalte bekannt, gib es nicht in die Hände der Feinde, den es enthält das Geheimnis der Geheimnisse aller Alchimisten vollkommen. Eine so wertvolle Perle ist nicht den Schweinen und Unwürdigen preiszugeben, denn sie ist ein großes Geschenk Gottes! Und wenn du das Geheimnis kennst, so verbieten wir dir bei Strafe des Bannes, jemandem dasselbe zu enthüllen; denn wer es enthült, ist vor Gott verflucht. Und deshalb haben es die Philosophen stets so geheim gehalten und werden es mit Gottes Hilfe auch in Zukunft geheim halten.

[4] HORNEFFER, August: Symbolik der Mysterienbünde (Heidelberg, 1924)
(S. 19) Die Geheimhaltung religiös-magischer Mittel ist uralt!
(S. 23) In den antiken Mysterienbünden wurde es mit der Pflicht der Geheimhaltung bekanntlich sehr streng gehalten, der Verräter wurde schwer bedroht und entging nicht der allgemeinen Verachtung.

[5] HECKETHORN, Charles William: Geheime Gesellschaften, Geheimbünde und Geheimlehren (Leipzig, 1900)
(S. 12) Die Eingeweihten nannte man "Epopten", d. h. Leute, die die Dinge so sehen, wie sie wirklich sind. Alle Mysterien hatten "größere" und "kleinere" Geheimnisse, eine exoterische und eine esoterische Lehre, sowie drei Grade. Überall galt der Verrat der Geheimnisse für schändlich und wurde mit den schwersten Strafen belegt. Darum mussten die Aufnahmebewerber die Geheimhaltung mit den furchtbarsten Eiden beschwören.

[6] BLAVATSKY, H. P.: Isis Entschleiert, Band II. (Den Haag, 1974)
(S. 99-100) Die Beweise dieser Identität grundlegender Lehren in den alten Religionen werden gefunden in der Vorherrschaft eines Systems der Initiation in den geheimen Priesterkasten, die die mystischen Machtworte zu hüten hatten, und in einer öffentlichen Darlegung einer phänomenalen Kontrolle über Naturkräfte, die die innige Verbindung mit übermenschlichen Wesen andeuten. Jede Annäherung an die Mysterien all dieser Nationen wurde mit derselben eifersüchtigen Sorge bewacht, und in allen wurde die Todesstrafe über jene Initiierten jeden Grades verhängt, die die Geheimnisse veröffentlichten, die ihnen überantwortet worden waren. Wir haben gesehen, dass dies der Fall war in den eleusinischen und bacchischen Mysterien, unter den chaldäischen Magiern und den egyptischen Hierophanten, während bei den Hindus, von denen sie alle abstammten, dieselben Regeln schon vor undenklichen Zeiten geherrscht haben. Wir sind darüber ausser Zweifel; denn das Agrushada Parikshai sagt ausdrücklich: "Jeder Initiierte, irgend welchen Grades, der die grosse heilige Formel preisgibt, muss getötet werden."
Wir finden dieselbe äusserste Strafe bei den früheren Essenern, Gnostikern, theurgischen Neuplatonikern und mittelalterlichen Philosophen; und in unseren Tagen wiederholen die Maurer das Andenken an die Strafen des Halsabschneidens, der Zerstückelung und Ausweidung, womit der Kandidat bedroth wird.

Der Maurer schwört bei den furchtbarsten Strafen, dass er das Geheimnis irgend eines Grades nie mitteilen werde "einem Bruder eines geringeren Grades"; und die Agrushada Parikshai sagt: "Irgendein Initiierter des 3. Grades, der dem Initiierten des 2. Grades vor der vorgeschriebenen Zeit die erhabene "Wahrheit aufdeckt, muss den Tod erleiden.""

[7] http://stjosef.at/morallexikon/astrolog.htm
Lexikon der christlichen Moral
Astrologie
HÖRMANN, Karl
LChM 1969, Sp. 52 f
Unannehmbar und unerlaubt ist jedoch die aus den Sternen geschöpfte gewisse Voraussage von Dingen, ... ... ... od. diesselbe Grenzüberschreitung enthält wie sonstiges sittl. unerlaubtes Forschen nach Geheimwissen (divinatio). Augustinus (De contin. 14, PL 40,358), Thomas v. A. (S.Th. 2,2 q.95 a.5), das kirchl. Lehramt (D 1364 [717 d]) wenden sich gegen eine solche Art von A.

http://stjosef.at/morallexikon/geheimwi.htm
Lexikon der christlichen Moral
Geheimwissen
HÖRMANN, Karl
LChM 1969, Sp. 449 f
Immerhin ist es mögl., daß sich der Mensch an dämonische Mächte wendet und mit ihrer Hilfe ein sittl. unzulässiges Forschen nach G. (lat. divinatio) treiben will (vgl. Okkultismus). Solches Tun wird im AT als ein Greuel vor dem Herrn bezeichnet (Dtn 18,10-12).

[8] https://zsido.com/fejezetek/maimonidesz ... torvenyei/
http://www.zsido.com/konyv/179/2275/Zsi ... torvenyei_ (már nem lehet elérni)
http://regi.zsido.com/zstsz05/06hetlevelezo_b.htm (már nem lehet elérni)
http://www.zsido.com/zstsz05/06hetlevelezo_b.htm (már nem lehet elérni)

[9] GOLDSCHMIDT, Lazarus: Der Babylonische Talmud (Neunter Band)
(Frankfurt am Main, Jüdischer Verlag im Suhrkamp Verlag, 1996) ISBN 3633541063
Synhedrin XI,i,ii
Fol. 97b
(S. 67) R. Šemuél b. Nahmani erwiderte im Namen R. Jonathans: Es schwinde [366] der Geist derjenigen, die das Ende [Der Zersteuung Jisraéls; oft in derselben Bedeutung wie Erlösung] berechnen wollen;

[10] http://www.parokia.hu/bible/ (már nem lehet elérni)
Protestáns új fordítású (revideált) Biblia

[11] MERESCHKOWSKIJ, D. S.: Das Geheimnis des Westens - Atlantis-Europa, Betrachtung über die letzten Dinge (Leipzig, 1929)
(S. 448)

[12] https://zsido.com/fejezetek/k-2/
http://judaizmus.blogspot.de/2010/12/zs ... bi-11.html
http://www.bzsh.hu/web/index.php/vallas ... omtar.html (már nem lehet elérni)
Budapesti Zsidó Hitközség Hegedüs Gyula Utcai Templomkörzet S.Q.A.
Zsidó Fogalomtár
KÁBBÁLÁ

[13] LÉVI, Eliphas: Transcendental magic, its doctrine and ritual (London, 1896)
(page 33) We must not set out rashly along the path of transcendent sciences, but, once started, we must reach the end or perish.
(page 73) The inquisitive who, without being adepts, busy themselves with evocations or occult magnetism, are like children playing with fire in the neighbourhood of a cask of gunpowder; sooner or later they will fall victims to some terrible explosion.



Tartalomjegyzék


Előszó
Bevezetés
1, Isten 72 szelleme - Schemhamphoras
2, Immánuel a zsidók Messiása
3, Jézus születése és kereszthalála
4, Ószövetségi misztérium kozmikus keresztje és szerepe a zsidó vallástörténetben:
- Ábrahám emberáldozat kísérlete
- A sínai szövetségkötés
- Salamon királlyal kapcsolatos legendák
- Asszír támadás Samária ellen
- A Purimnak és a Tóra megalkotásának kozmikus háttere
- A sárkányölő Szt. György legendája
- Julianus császár templomépítésre ösztönzi a zsidókat
- Jeruzsálem arab kézre kerül
- Cluny mozgalom
- A templomos rend titka
-
-
-
5, Ószövetségi messianisztikus mozgalmak és ál-messiások
Benutzeravatar
kmatefi
Administrator
 
Beiträge: 131
Registriert: Mo 24. Feb 2020, 18:04

von Anzeige » Di 25. Feb 2020, 16:30

Anzeige
 

Zurück zu Klaus L. Matefi: A betlehemi csillag és a Schemhamphoras titkai

Wer ist online?

0 Mitglieder

cron