Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

A lelki higiénia elmélete és gyakorlata

A szellemi-lelki területeken ugyanúgy megtaláljuk a „fertőző betegségeket” és „járványokat", melyek újból és újból felütik fejüket, és egyre szélesebb körben terjednek, ha a rendszeres lelki higiénia gyakorlásával meg nem előzzük. A szokássá vált lelki higiénia hozzásegít bennünket ahhoz, hogy valóban egészséges szellemi-lelki életet élhessünk.
A szellemi-lelki fertőzések között meg kell említenünk a haragot, a félelmet, a stresszt, az aggodalmat, a gyűlöletet; a bűntudatot, az agressziót. Egyikkel-másikkal vagy akár ezek kombinációjával valamennyien újra meg újra megfertőződünk, s ez ellen csak a rendszeres lelki higiénia nyújt segítséget.

Ennek egyik legfontosabb eleme az esti „mentális újraátélés", amely során valamennyi fertőzött energiát feloldjuk, és a negatívot pozitívvá formáljuk át, mielőtt kárt okozhatnának bennünk. További fontos eleme a lelki higiéniának az is, hogy minden embert a legnagyobb jóindulattal, sőt szeretettel el tudjunk fogadni olyannak, amilyen. A szellemi-lelki fertőzéseket csak akkor tudjuk végérvényesen kiiktatni életünkből, ha a lelki higiénia rendszeres gyakorlattá válik. Ennek eredményeképpen harmonikus lélekkel és rendíthetetlen nyugalommal élhetjük életünket.

Gondolkodni nagyszerű dolog, és meg kell tanulnunk helyesen élni vele, ám soha ne feledjük, hogy a gondolkodás mindig csupán pótlék: a leglényegesebbet, a bölcsességet és a szeretetet helyettesíti


Meditáció


A meditáció jól bevált út önmagunkhoz.

Különböző meditációs technikák léteznek:

Képszerű megjelenítés
Irányított álomutazás
Vizuális gyakorlatok
Dinamikus meditáció
figyelem meditáció
tai chi
zen
jóga
meditatív légzés stb…..

A meditáció a létezés észlelése. A meditáció szeretetteljes kapcsolat az egész teremtéssel, út a lét középpontjába, gyakorlása közben mindent elengedünk, csak a létezés marad.

Alkotórészei:

Korlátlan figyelem és a létező észlelése
A megfigyelő része annak, amit megfigyel
Mindenre és semmire koncentrálni
Tudatosan létezni
Komolyan venni a koncentrációt, de emellett örülni a létezésnek
Minden görcsös igyekezet nélkül könnyedén, és örömtelin hagyni, hogy megtörténjenek a dolgok. A koncentrált nyitottság elvezet önmagunk központjához, és átemel az értelmen, amely már nem tud megragadni
Amikor imádkozunk mi szólunk Istenhez, amikor meditálunk Ő szól hozzánk!

UI:

A szeretet hogy épít közösséget?
https://www.youtube.com/watch?v=_eU_uCWilAA

Az ego avagy az Én illúziója

Mit gondolsz, ki vagy te?
Kezdetben a lét egy darabkája voltál, s hogy megtapasztald, ki vagy, az egyetlen tudat individualizált részévé váltál. Önként vállaltad, hogy a születés kapuján keresztülhaladva, belépsz egy emberi létbe, és részt veszel az életjátékban. Választásod, hogy ember leszel, egyben azt is jelentette, hogy felveszed a tudatos emberi gondolkodást. Most azonban eljött az idő, hogy bevégezzük a dualitás-kísérletet, amely itt a Földön zajlik.
Ezt a dualitás játékot végtelen hosszú idővel ezelőtt kezdted el. Minden, e Földön eltöltött életet abban az illúzióban éltél le, hogy el vagy szakítva az Egésztől. Magadat egóként tapasztaltad meg. Elfelejtetted, hogy az élet játék, melyet a te örömödre alkottak meg, és most azt hiszed, te magad vagy a tested. Test, értelem, érzület azonban csak eszköz a kezedben, amelyek hozzásegítenek az észleléshez, a cselekvéshez. Te vagy azonban az, aki ezeket az eszközöket használja és kézben tartja. Te az vagy, aki léte legmélyén mindent tud.
Ez a részed a te Igaz Valód, sem testeddel, sem gondolataiddal, sem érzéseiddel s még csak az élettel sem azonos. Az életjáték értelme éppen az, hogy felfedezd ezt az Igaz Valót. Ez az egyetlen igazán fontos felfedezés, melyet ebben az életben megtehetsz. Ez ugyanis a kulcs ahhoz, hogy az emberi létezést értelemmel töltsük meg. Ha felismerted Igaz Valódat, akkor megismerted Istent, és keresésed végére értél, célba jutottál.
Akkor már nincs szükséged a kis énre, az egóra, amely ahhoz kellett, hogy a testet, az életet és a gondolkodást égy individuális, a benne lakozó tudat hordozója köré koncentrálja. Ez a kis én ettől kezdve már csak akadályoz téged a további transzformációk útján.

Az ego időszaka lejár. Mostantól azzal a felismeréssel élsz, hogy valódi lényed nem más, mint az egyetlen, mindent átfogó tudat individualizált, ám többé már nem elszakított része. Igaz Valód szerint tehát halhatatlan vagy és tökéletes.
Alapvető tévedésed abban a hiedelmedben rejlik, hogy te vagy te. Mindaddig, amíg ez a tévedés fennáll, tökéletességre törekszel, dolgoznod kell magadon. Mindaddig kívánságaid, vágyaid vannak, melyek elkerülhetetlenül szenvedéshez vezetnek. Vagy nem teljesülnek be vágyaid, és akkor azért szenvedsz, vagy, ami még rosszabb, vágyad valóra válik, s akkor fogsz csak igazán szenvedni, mert kívánságod teljesülése nem fogja csitítani vágyadat, amely valójában nem más, mint Igaz Valód utáni vágyakozásod.

Amint kapcsolatba lépsz Igaz Valóddal, és egyre inkább ebből az Igaz Valóból élsz, egód fenyegetve fogja érezni magát, mert szeretné az elkülönültség illúzióját fenntartani. Olyan érzéseket sugall neked, hogy a többieknél jobb vagy rosszabb vagy, és ezzel elkülönít téged tőlük. Mihelyt azonban átléped és legyőzöd ezt az elkülönültséget, jelentős változásokat fogsz megélni.
Ám bölcsen kell cselekedned. Ne harcolj az ego ellen, hanem tedd barátoddá! Legjobb barátod lehet, hiszen alapjában véve kezdettől fogva az volt. Egód volt ugyanis az, aki jó tanárként újra meg újra megkísértett, hogy világos és határozott döntésekre sarkalljon. Ekképpen segített hozzá, hogy eljuss oda, ahol most vagy.

Maradj továbbra is barátja, sőt mélyítsd el barátságotokat. Ekképpen ugyanis segítségedre lehet az utolsó lépés megtételében: hogy eltalálj önmagadhoz, és ezáltal mostantól kezdve Igaz Valódként élhess. Hívd meg egódat egy szellemi társalgásra, beszélgessetek el egymással, mint barát a baráttal. Mondd el neki, hogy az elkövetkezendő változások egyáltalán nem jelentik az ő végét. Segítsd hozzá, hogy felismerje igaz természetét, ami nem más, mint az egyetlen tudat individualizált része. Segíts neki felismerni, hogy ő is része Istennek, aki sokság-ként jelenítette meg magát, hogy az életjátékban részt vegyen, hogy önmagát a maga teljességében megélje.
Mihelyt egód megszabadul félelmétől, és igaz isteni természetét felismeri, őszinte barátod lesz, aki örömmel segít, hogy az utolsó lépést megtehesd: hogy eljuthass önmagadhoz, a lét egységébe, hogy akként élhess, aki valójában vagy.

UI:

Tedd meg ezt az egyet, hogy leküzdd a szorongást |
Sadhguru https://www.youtube.com/watch?v=K5cLiiGydDg


https://www.youtube.com/watch?v=oeCAzFev8rY

A mértéktartásról - Felvezetések

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének első kötetéből - 2001. május 27.


Álltam az óceán partján és figyeltem a vizet. A hullámok gyorsan igyekeztek a part felé és magukkal ragadták az útjukban álló homokszemecskéket. Állandó és szünet nélküli ütközésnek volt a part kitéve, és akkor eszembe jutott a ti életetek, a földi élet, amely ugyancsak állandóan, szünet nélküli ütközéseknek van kitéve.
Szükségesek ezek az ütközések, mert ezáltal esnek szét anyagrészecskék, erőtömörülések, amik többé így nem maradhatnak, mert már halálra ítéltettek és szükséges, hogy új és új erőkkel kapcsolódjanak, amik azután új életlehetőségek felé viszik azokat. A földi ember szervezete is állandó halálnak és állandó megújulásnak van kitéve. Az élet minden percében sejtek halnak el és új sejtek képződnek; ezek az új sejtek új életlehetőséget rejtenek és jelentenek az egész test, az egész szervezet számára.
Kívülről hatások érik az embert, amiket kénytelen elfogadni, majd azokat önmagával telítve, ismét kibocsátani magából. Belülről a lélekből is szünet nélkül hatások törnek a felszínre és azok mint hullámok kifelé sietnek és áldására vagy átkára lesznek mindannak, amivel kapcsolatba kerülnek. Az ember a légzéssel is új és új levegőmolekulákat ragad magához; az oxigént, amire szüksége van kivonja abból, ami pedig használhatatlan a szervezet számára azt kileheli, visszaadja környezetének.
Táplálkozik az ember, mert táplálkoznia kell, hogy élhessen; a táplálékot elfogyasztja, azt a szervezet átalakítja és beépíti, a salakot pedig kiüríti és visszaadja a természetnek. A természetben, még a salak sem vész el, hanem a természettörvény erejénél fogva az is mind szétesik és új életlehetőségeket biztosít. Ki gondolná, hogy az állatokból vagy az emberből eltávozó salak a talajt olyan elemekkel látja el, amelyek serkentőleg hatnak a gabona hozamára, ami által az ember kellő táplálékhoz jut.
A táplálkozás művészete már nem ezt teszi, hanem keresi az ember ínyének kedvezőt, hogy mi mivel és hogyan kombinálható, hogy finomabb és kellemesebb ízű legyen, amelyet az ember örömmel és szívesen fogyaszt el, némely esetben akkor is, ha az káros az egészségére. Tulajdonképpen az ember belső lelkivilága határozza meg, hogy mivé lesz benne a táplálék, mert ahogy az Úr mondja, viszonylagosan egészséges szervezetnél teljesen mindegy, hogy az ember mivel táplálkozik.
Tudniillik a békés, nyugodt természetű ember, aki ismeri a mértéket és képes a mértéktartásra, - nem csak a táplálkozásban, de mindenben, a bűnnel szemben is - ezzel a természetével még a mérgező anyagokat is képes felbontani, és ha nem is képes használhatóvá tenni a szervezet részére, de semlegesíti azokat. Akinek lelkében pedig a méreg, a harag, az indulat, az önzés, a gyűlölködés, a megtorlás, a bálványimádás él, annak szervezetében a legártatlanabb táplálék is méreggé válhatik. Tehát a legfontosabb, hogy az ember a saját érzés- és gondolatvilágát alakítsa át. A Krisztus eszméje szerint átalakított érzés- és gondolatvilág mindent, még amivel táplálkozik, azt is a maga testi és szellemi hasznára fordítja. Ezért azt mondom néktek, hogy legyetek mértéktartóak mindenben, és igyekezzetek érzés- és gondolatvilágotokat megtisztítani a bűntől, mert sokféle betegséget lehet megelőzni ezzel.
Ha az ember ura tud lenni a maga lelki természetének, amely hajlamos a kitörésre, a haragra, az indulatra, az erőszakra, az érvényesülésre, a nagyotakarásra, akkor sok betegséget kikerülhet, illetve a már kifejlődött betegségekből is meggyógyulhat. Fertőzött tehát egyrészt az ember erőállaga és állománya, és fertőzött a környezete, ami alatt nemcsak a természeti világot értem, hanem közvetlen emberi környezetét is. A lélekből kiáradó törvénytelen érzések, gondolatok hatással vannak a környezetére; a férj, a feleség, a gyermekek, a családtagok, oldalági rokonok, munkatársak, akikkel az ember együtt dolgozik, mind-mind erős hatással vannak egymásra.


összeállította: Bíró LÁszló

A csatolt anyagok listája:

A mértéktartásról
Adai közlés - Én vagyok a Világ Világossága
Isten lehelete az emberben
Ádám és Éva
A halál feldolgozó műhelyéről
Az önvizsgálat
HANG – Van gyógyító erőm


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirc8oNO ... w?e=vc9dq9
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=_4SN7W4kxcQ
Zita médium védszellemének közlése – 1998 febr.26. – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=FS4iyUq1qDc
Kérdések és tanítások Gizi médium által - 2002 okt. 15

https://www.youtube.com/watch?v=K-XDzG8ZVjE
Látomány a gyülekezet oktatóiról Zita médium által – 1999.május 9.
Hangoskönyv (Lilla)

„Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett
hozzátok az Isten
Országa!”


Ima



Mindenható, mindeneket betöltő, éltető hatalmas Isten, mélységes hálával borulok le a Te mindenhatóságod előtt, hogy teljes lényemmel köszönjem meg Neked azt az Életet, amellyel megajándékoztál minden Belőled származó lényt, akik önmagunkban hordjuk a Te képmásodat. Igaz, ezt a képmást eltorzította az ellenszegüléssel, a bukással kialakuló bűn, amely elvonta és minden egyes bukással elvonja tőlünk a Tőled kapott isteni erőket, minek következtében erőtlenre, idomtalanra és torzra zsugorodott össze bennünk a Te Képed és képmásod, melyet magunkban hordunk a megteremtésünk óta.
Bocsáss meg kérlek minden bukásunkat és építs újjá bennünk minden eltorzult „formát” hogy minden az eredeti állapotára állhasson vissza bennünk.
Köszönöm Atyám, hogy megváltásunk, vagyis a megtérésünk, a megigazulásunk és a majdani megszentelődésünk érdekében elküldted számunkra Jézus Krisztust, mint Megváltót, aki magára vette bűneinket annak okáért, hogy meggyógyítson minden egyes Tőled eltávolodott és ezáltal „megbetegedett” gyermekedet, vagyis, hogy befejezze azt a művet, amelyet Te megkezdtél.
És köszönöm Neked Atyám azt is, hogy az Úr Jézus mennybemenetele után a megmentésünkre egy hatalmas szellemi egységet küldtél Máriával, mint égi Édesanyánkkal, valamint a soha le nem bukott, vagy már a visszafejlődött, magas, tiszta szellemtestvéreinkkel az élen.
Dicsőítelek és magasztallak Megváltóm, amiért vállaltad a leghatalmasabb horderejű megváltási művet, vagyis, szenvedéseiddel és a „Mindeneket magamhoz vonzok”-kal a föld kiemelését a szenvedtetve nevelő törvényből és az isteni szeretet világába emelted bele, hogy megvalósítsd az isteni elgondolást, a bukott szellemek megváltását.
Drága Mária, hálatelt szívvel mondok köszönetet a Te személyedért a Mindenhatónak, mert személyedben a legtökéletesebb paradicsomi szellemet, Aki elérte a szent hármat, küldte le erre a bűnös földre, hogy a legtökéletesebb módon azonosulj az Úr kínszenvedéseivel értünk mindannyiunkért, mint égi Édesanyánk és Nővérünk, aki, mint társmegváltó és az Úr művének teljes jogú folytatója szellemfluidikusan átéltél minden kínszenvedést, amiket az Úr átélt. Köszönöm, hogy ezen kínszedéseid eredményeként közvetíted imáinkat a kegyelem trónusa felé és Általad nyernek meghallgatást.
Mi is lenne velünk a Te személyed, a Te tökéletes szentséget, tisztaságot és alázatosságot tartalmazó fluidjaid, „védőpalástod” nélkül? Sokkal többet kellene szenvednünk, harcolnunk a bűneink következményeivel szemben! Köszönöm, hogy velünk vagy, valamint azt, hogy az anyai szívedbe zártál mindnyájunkat és úgy viszel bennünket a kegyelem trónusához. Földi ember el sem tudja képzelni azt, hogy mi mindent köszönhetünk Neked! Mennyire fájó az, hogy Téged, a tökéletességet elért szellemet egy egyszerű asszonynak, halandó embernek tartanak. Ezen testvéreinket is világosítsd meg az Igazságról, és a szeretetről.
Amen


„Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett hozzátok az Isten Országa!” Ezt hirdeti a pusztából kijövet Keresztelő János az ő hallgatóságának. De maga Jézus is ugyanazt állítja saját személyét illetően, amikor megjelent a nagy nyilvánosság előtt, hogy „Elközelgett az Isten Országa”. De hogyan is lehet eljutni az Isten Országába, gyermekem? Először is meg kell hallani az isteni hívást: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terheket hordoztok.” Jézus ugyanis azokat hívja, akik már belefáradtak a bűneik terhének a hordozásába és egyedül, a saját erejükből szabadulásképtelenek, de semmiképpen sem azokat, akik még hallani sem akarnak a szabadulásról, mert még édes a bűn, de azt nem tudják még, hogy csak rohadt gyümölcsöt terem, („A bűn zsoldja halál”) mert ezek még nem vágynak kiemelkedni a bűn fertőjéből, hanem amikor már belefárad az ember a bűnnel szembeni harcba, amikor már arra hívja el az Úr, hogy naponként tagadja meg magát az ember, ha követni akarja azt a Pásztort, aki kivezeti gyermekeit ebből a bűnös világból egy „jobb legelőre”, mert ezek már ha fájdalmasan is, de követni szeretnék az Urukat. Amikor megszületik ez a fentebb említett vágy és amikor már van kellő hitük az ilyen lelkeknek, akkor kiküldi szolgáit az Úr, hogy szedjék össze az élet fáradt vándorait, akik a keresztjük súlya alatt az út porába roskadtak bele, hogy ki legyenek emelve és tovább folytathassák útjukat az isteni vezetés alatt. De akiket még leköt a „feleséget vettem, a hat iga ökröt vettem” vagyis a „törvényes” érzékiség és az anyagiasság, azok még nem akarnak eljutni a menyegzőre.

De mindezidáig hogyan lehet eljutni és az Isten Országába bejutni? Erre a kérdésre Keresztelő János adja meg a választ: „Tartsatok bűnbánatot(!) mert elközelgett hozzátok az Isten Országa”

De nem csak ezt mondja, illetve hirdeti, hanem továbbmegy és azt mondja, hogy a (gőgből keletkezett) halmokat és hegyeket hordjátok el (alázatossággal) és a (paráznaság) mélységeket töltsétek fel (tisztasággal) hogy simává legyen… Ez szinte teljesen megegyezik a „hat iga ökör” és a „feleséget vettem” példájával az Úrnak, mert az anyagiasság alapja a gőg, míg a paráznaság mélységei viszont a „feleséget vettem” példabeszéddel azonos. Sőt mi több Mária az ő hálaénekében szintén kihozza a gőg tűrhetetlen voltál, amikor azt mondja: „A gőgösöknek ellenáll, letaszítja (maguk alkotta) trónjukról, míg az alázatosakat felmagasztalja.”

A jelenkor idejében a III. kijelentés médiumain keresztül mi is azt hirdetjük nektek, amit annakidején Keresztelő jános hirdetett hogy „Tartsatok bűnbánatot(!)”, mert (elközeleg) elközelgett hozzátok az Isten Országa.
Ahogyan akkor Jézus személye által az emberekhez leereszkedett az Isten Országa, úgy most nagyban közeleg el a III. kijelentés munkája által a megújult földön az Isten Országa.

De miért is kell gyermekem bűnbánatot tartani ahhoz, hogy az ember eljuthasson a feltámadásra, vagyis az Életre, hogy bejuthasson az Isten Országába? Azért mert ahogyan távolodott Istentől a szellem a bukás révén, úgy veszített az erejéből, míg olyannyira elerőtlenedett, hogy szellemileg megmerevedett, halottá lett. De ahhoz, hogy vissza tudjon jutni oda ahonnan valaha eltávolodott, magára kell szednie az elvesztett erőket, és újjá kell lelkileg épülnie. De mivel elvesztett minden lelki vagyonát, ezért „idegen” erőkre van szüksége, hogy valamennyire is újjá tudjon épülni. Ezeket az erőket csakis Istentől lehet újból megkapni, mint újjáépítő, újjáteremtő erőket. Az eredeti teremtéssel ellentétben, amely egyik pillanatról a másikra történt, a bukott szellemek újjáteremtése fokról fokra történik. Isten nem hagyta el a szellemi halálba süllyedt szellemeket sem, mindannak ellenére, hogy megszűntethetne minden elfajult életmegnyilvánulást, ez helyett esélyt ad az újjáteremtési folyamatokra, hogy „Senki el ne vesszen, hanem minden (szellem) ember üdvözüljön.” Isten „Nem kívánja a bűnös (sem szellemi, sem fizikai) halálát, hanem azt szeretné, hogy megtérjen és éljen. Isten hazahívó szava tehát egészen a szellemi halálig kiterjedt, hogy újjá élessze azokat is, akik annyira ellene fordultak, hogy „belehaltak”, pontosabban egy szellemi merevség állapotába kerültek az Istentől való eltávolodás miatt. Ez azt jelenti, hogy annyira erőtlenné váltak, hogy semmilyen szellemi tevékenységre nem voltak alkalmasak, mert az isteni erő híján elvesztették szellemi öntudatukat és elkábulva hasonlókká lettek a halotthoz.

Ez volt a legmélyebb pont, amelyre le tudott süllyedni egy szellem, de nem minden szellem bukott ennyire mélyre. Voltak olyan csoportok, amelyek sokkal előbb megálltak a bukással és vezekléseket vállalva tisztulásuk érdekében elindultak visszafelé ama állapot felé, ahonnan elkezdtek hátat fordítani az isteni elgondolásnak, ti. annak, hogy elérjék az Isten által elgondolt tökéletességet. Ezáltal a teremtettségben egy fejlődési és bukási skála alakult ki, amelyen nektek is végig kell haladni, ahogy haladtok felfelé az elhagyott világok felé. A bukás folyamata hozta létre gyakorlatilag az ún. másodként, a másként gondolkodást, de a lelket is. Ahogyan süllyedt a szellem, úgy alakultak ki annak a szintű világnak megfelelően, ahol éppen volt a szellem, a szellemtest is, a maga szerveivel. A lelki szív, stb és utoljára a nemző szervek. Ha megnézitek a magasabb világ lakóit, ahol a szaporodás nem a nemi érintkezés útján történik, nincsenek nemi szerveik. „Akinek van füle a hallásra, akinek van szeme a látásra…” - mondja az Úr. Bizonyosan nem halláskárosultakról, vagy látássérültekről beszélt az Úr, hanem kifejlett lelki szervekről, amelyekkel a lélek tájékozódni tud a lelki dolgokban. Mindezeket a lelki szerveket különböző rezgésszámú erők éltetik, amelyek a bűn elkövetése által erőtlenekké válnak és ennek hatására megbetegednek a különböző testi szervek is. Az Úr amikor valakit meggyógyított, gyakorlatilag ezeket az erőhiányokat pótolta (és ti is ha delejeztek, ugyanezt teszitek) és helyreállította a lélekben, a lelki testben az erőáramlásokat. Ezek a regenerált erők utána meggyógyították a testet is. De ehhez az Úr esetében is egy bizonyos kis időre volt szükség, a bűn fokától és a pótolandó erők hiányától, valamint attól függően, hogy melyik beteg szervről volt szó. Amikor a vakot gyógyította meg, a kezébe egy kis földet vett, nyálával összekeverte, sarat csinált és rákente a vak szemére. Amíg az ember elment a tóhoz, hogy lemossa a szeméről a sarat, addig gyakorlatilag meggyógyult a beteg lelki és fizikai szerv is. De nagyon sok beteget azonnal meggyógyított, sőt négy napos halottat is azonnal feltámasztott. Habár Lázár gyógyulása esetében az ő feltámasztása sem abban a pillanatban kezdődött, amikortól azt az emberek látták, hanem előbb, mert ahogyan az Úr feltámadása, úgy Lázár feltámasztása is egy magasabb törvénynek a folyamata volt. Az Úr ugyanis egy a törvényből soha ki nem lépett szellem volt, tehát akkor a földön is mindent törvény szerint cselekedett. A halottak feltámasztása is törvényes cselekedet volt, aminek a végbemeneteléhez egy bizonyos időre volt szükség. Amikor az Úr bárkit is meggyógyított, szinte minden alkalommal hozzátette: „Menj, de többé ne vétkezzél, nehogy ettől valami még rosszabb jöjjön rád.” És ez a felhívás volt a döntő amellyel az Úr rámutatott a betegségeknek a gyökerére, a bűnre, vagyis arra, amit Pál is említ: „A bűn zsoldja a halál.” És itt mutatkozik meg gyakorlatilag a „Tartsatok bűnbánatot…” szükségessége! Amikor ugyanis az Úr meggyógyított valakit és felhívta a figyelmet arra, hogy többé ne kövesse el az őt beteggé tevő bűnt, akkor gyakorlatilag rá is világított a betegséget okozó bűnre is. Tehát a beteg nemhogy csak gyógyultan, de lelkileg megigazultan távozott. Ezért írja Jakab apostol: „Ha beteg van köztetek… valljátok meg egymásnak bűneiteket…és a beteg, ha Isten akarja meggyógyul.” Mindebből következik az, hogy különböző bűnök különböző betegségeket idéznek elő és már a betegség megjelenésével következtetni is lehet az elkövetett bűn nemére. Tehát ahhoz, hogy az ember meg tudjon úgy lelkileg, mint testileg gyógyulni, meg kell szabadulni a bűnös hajlamaitól, mert nem azzal válik valaki bűnössé, hogy bűnt követ el, hanem azért bűnös valaki, mert a lelkében él a bűn. „Aki bűnös vággyal asszonyra tekint, azzal már bűnt követett el az ő szívében.” A tett elkövetése már nem a bűn, hanem az ítélet kategóriába tartozik. És ahhoz, hogy valaki be tudjon jutni az Isten Országába, fel kell tudni ismernie a bűnös hajlamait, és kiirtani azokat, hogy ne szüljenek ítéletet, hanem meg tudjon tisztulni a felismert bűnöktől, mert csak akkor tud bejutni az: „…elérkezett az Isten Országá.”- ba.

A felfelé történő visszafejlődés során lassan, - ahogy kialakultak a lelki szervek - meg kell tisztulnia a léleknek és vissza kell fejlődnie, amíg a szellem eléri az elveszített állapotokat. A lelki ruhának tehát teljesen meg kell tisztulnia, mert a szellemnek ez képezi a megjelenési formát még tiszta állapotában is. Erre szolgál a bűnbánat, a beismerés, vagyis a megtérés, a megigazulás és a majdani megszentelődés. De ez a tisztulás csakis fokozatosan megy. Sok hajlam le van zárva az ember előtt és egyszer csak mint derült égből villámcsapás tör elő az alsóbbrendű énből olyan hajlam, negatív tulajdonság, amelyről addig nem is tudta az ember, hogy létezik. De ebben az esetben is csak egy bizonyos része kerül felszínre és nem az egész hajlam, ugyanis ebben van Isten hatalmas irgalma és kegyelme, hogy mindig csak annyit enged felszínre törni az ember lelkéből, amely „mennyiség” talán nem temeti maga alá a lelket, hanem, ha valamennyire is azonos léptekkel halad a kegyelmi idő haladásával, akkor le tudja győzni a feltörő káros tulajdonságokat. Az ember tehát ez okból kifolyólag még saját magát sem ismeri, nem hogy a másikat és mégis oly könnyedén ítélkezik mások felett. Amikor viszont megtörténik az ítélkezés, az ítélkezőnek is a más felnyitott hajlama mellett a megítélt hajlamot is felnyitja, amire nincs felkészülve az ítélkező és megtörténik a bukás, aminek a gyógyítása viszont azután újabb szenvedéseket idéz elő. Ezért az lenne a legcélszerűbb, ha az ítélkező, a felindultság helyett megpróbálja a másik helyébe belehelyezni saját magát és megvizsgálja azt, hogy ő hogyan viselkedne annak a másiknak a helyében. És ha az ember valamennyire is lelki életet él, mégis csak rá kell jönnie arra, hogy saját magában is felismerhetők ugyanazok a tulajdonságok, amelyeket elítélt és rádöbben arra, hogy hol található meg az ítélkezés utáni szenvedéseinek gyökere, - mivel a szenvedéseknek eleve az a céljuk, hogy az ember figyelmét a problémák gyökeréhez vezessék el és hogy kigyógyítsák a lelket- ezért előbb, vagy utóbb az embernek arra is rá kell jönnie, hogy az ítélkezéssel saját magának árt, mert hogy olyan plusz terheket vesz magára, amelybe belebukik. Ha nem így lenne, akkor az Úr nem mondta volna: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess.” Amíg az ember az ítélkezés “igazságában” él, addig ez az “igazság” szerint lesz ő is megítélve és ez gyakorol rá visszahatást.

Mindennek ellenére, az ítélkezés egy játszi könnyedséggel elkövetett cselekedet, amelynek végül is gőg és az ebből adódó fölényesség az alapja, amely hozzáállás abból indul ki, hogy amit a másikban megítélek, azt azért teszem, mert én ez felett már felette állok és jobban tudom, mint az a másik, aki az ítéletem tárgyát képezi. Mivel a gőgnek is „ezer, meg ezer” megjelenési formája van, azonban mégis, az ítélkezés felett, mint tulajdonság felett is bűnbánatot kell tartania az embernek, mert az alázat és szeretet hiányáról tanúskodik, és csak az alázatos embert emeli fel Isten. Akinek a szívében szeretet van, az megérti a másikat és együtt tud sírni a sírókkal és együtt tud örülni az örvendezőkkel. Tehát főként az ítélkezik a másik felett, akinek a szívében kevés szeretet van. Sajnos azonban, hogy a földi ember sok esetben nem tud együtt sírni a másikkal, az együttérzés helyett inkább ítélkezik, pedig az irgalmas szamaritánus példája éppen a szeretetnek az együttérzésben történő megnyilvánulásáról szól és mégsem követik Jézusnak eme példabeszédét. Örvendezni mással szintén nehéz feladata a léleknek, mert ahhoz, hogy valaki örülni tudjon más örömének, szintén egyfajta önzetlenségre van szükség, ugyanis olyanok az emberek, hogy minden örömet jelentő eredményt saját maguknak szeretnének begyűjteni. De amennyiben az ember nem önző és kárörvendő, hanem szereti embertársát, akkor nem teszi ki az ítéletnek és gúnynak a tárgyává, hanem, ha mégis olyan valamit lát a másiknál, amelyet ő szívesen megítélne, akkor a szeretet mégiscsak azt diktálja, hogy a másikat a szeretet szemüvegén keresztül nézze és lássa és az ítélet helyett inkább felmentse a vádak alól. De ez nem azt jelenti, hogy magát a cselekedetet nem kell „megítélni” (de nem ítélkezni), de igen, de az elkövetőt viszont szeretni kell. Maga az Úr is így tett. Isteni hatalmából adódóan, amikor gyógyított, azt mondta: „…menj, de többé ne vétkezzél.” és ebben benne foglaltatott a betegség alapjaira történő rávilágítás is, ami bűnbánatot kellett, hogy eredményezzen az emberi lélekben. Maga az Úr sem ítélt el senkit, azt Istenre bízta, amelyet jól illusztrál a házasságtörő asszony esete:

„- Asszony, hol vannak a te elítélőid? (Agyonkövezőid)
- Nem tudom, elmentek Uram.
-Akkor én sem ítéllek el!, Menj, de többé ne vétkezzél!”

Jézus tehát feloldozta a házasságtörő asszonyt és nem engedte agyonkövezni, mert a Vele történő találkozása az asszonynak és a feloldozás ténye bűnbánatra indította az asszonyt és ezáltal a javulás útjára térítette őt, de ha meghalt volna az asszony, akkor a szellemvilágban már nem lett volna lehetősége sem a bűnbánatra, sem a további tisztulásra. És azóta a házasságtörő asszony már a magas szellemvilág boldog lakója, ahonnan bűnbánatra és ezáltal az Úrhoz közelebb segíti a hasonló hajlamokkal küzdő földi testvéreit, ugyanis így hálálja meg az Úrnak azt, hogy nem ítélte el, hanem ráhelyezte a bűnbánatnak és a gyógyulásnak az útjára. (Ti is ezt teszitek, amit az Úr tett ezzel az asszonnyal, ha meg tudtok bocsátani a veletek szemben elkövetett vélt, vagy valós sérelmeket megbánó személynek.) Habár nem minden esetben történik így az Úrral való találkozás: „Menjetek… és szedjétek össze a bénákat, a vakokat, a sántákat…(a bűn sebesültjeit) és vezessétek el a nagy menyegzőre.” Tehát, amennyiben „részleges” bűnbocsánatot kap az ember, akkor a bűnbocsánat után következik a vezeklés, amely megmutatja a bűn eredményeit és egyben gyógyítólag hat a lélek azon sebeire, amelyeket a bűneivel okoz magának az ember.
Az Úr ítélkezhetett volna az asszony felett az isteni hatalmánál fogva, de nem az volt a célja, hanem az, hogy az asszony „megtérjen és éljen”. Az ítéletet a végítéletre bízta, ama tizenkét apostolra, akik majd levezetik az apokaliptikus időket és megítélik Izrael tizenkét nemzetségét, vagyis a földön élő, az üdvösségre meghívott tizenkét embertípust. Éppen azért jött Ő, hogy már akkor a földre leselkedő „végítélettől” megmentse az emberiséget.
De amennyiben mégis ítéletet akart volna tartani, megtehette volna, mert benne nem volt semmi abból a sok bűnből, amely a földi emberben él. Ugyanis csak akkor szabad bárkit is nem megítélni, hanem szeretettel figyelmeztetni, ha abból a hajlamból már valamennyire is kiemelkedett az, aki figyelmeztetni szeretné a másikat, mert ha még nem gyógyult ki, akkor az ítélkezik, ugyanis azt ítélitek meg a másikban, ami bennetek is bennetek van, és így az ítélkezés visszahatva célba tud találni és gyógyító szenvedéseket, a törvényben negatív vibrációkat eredményez. De az Úr, akiben semmi bűnös hajlam nem volt, mégsem ítélkezett, hanem, amikor már az emberi lélek eljutott a kellő bűnbánatra, - mert hogy „tartsatok bűnbánatot” - feloldotta őt a kárhozatba, a halálba vivő következmények alól. Maga a törvény soha nem oldott fel senkit a visszahatásoktól, nem is az a szerepe, hanem az, hogy az embert lesújtsa és hogy majd csak egy következő életben kaphasson az egyén javulási lehetőséget.

Ez az Ószövetségben így is történt a zsidósággal. Amint bűnt követtek el, agyonkövezték a bűnöst, vagy háborút engedett rájuk az Úr, és ott vesztették az életüket stb. Mivel azt mondta az isteni Követ, hogy nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni, ezért nem is törölte el, hanem aki odáig jut a süllyedésben, hogy meg kellene halnia, de ha bűnbánatot tart az egyén és ha többet használ neki az élet, mint a halál, mint a házasságtörő asszony esetében, akkor a „halál pillanatában” egy újabb esélyt kap az ember és összevont testöltésben részesül. Ez az Úr Jézus megváltó munkájának az ajándéka, ill. eredménye. Az Ószövetségben ilyen lehetőség nem volt, habár az emberi, kárhozatra vivő hajlamok most is ugyanúgy megvannak az emberben, mint kétezer évvel ezelőtt és ugyanúgy, mint az Ószövetségben, csak mivel a Jézus által megnyitott kétezer év, kegyelmi idő, amelynek a megjelenéséért oly sokat kellett szenvednie az Úrnak és amelyet a korszakzárás tett szükségessé, ezért más, a szellemvilágból sokkal nagyobb segítség igényelhető, így az összevont testetöltés is, ami annyit jelent, hogy az illető feloldozást kap és nem hal meg, hanem egy „csoda” folytán további lehetőségeket kap az életre. Az összevont testetöltés tehát egy kegyelmi törvény, amelyben a házasságtörő asszony is részesült, pedig igen komoly vétkeket sorolt fel az Atya, amikor Jézus az asszony esetében feléje fordult tanácsért és Jézus a porba írta a választ: Paráznaság, házasságtörés, lopás, gyilkosság stb. és mindezek a másod énné vált bűnök az ősbukás következményei, ezért azzal a céllal jött le az Úr és vállalta a mindeneket megtisztító kínszenvedéseket, hogy lépésről lépésre, tisztulásról tisztulásra visszavezesse a bukott szellemeket az ősbukás előtti állapotokba.

Annak érdekében, hogy onnan már ne történhessen meg egy újabb bukásnak még az első, a szellemet megfertőző gondolata sem, és hogy a megfertőzött értelem a bukott világokon megtisztulhasson, az Urat brutális módon, háromfajta tövisből szőtt koronával „megkoronázták”, aminek a fájdalmait a szellem megfertőzött értelmének a megtisztulása érdekében vállalt és ajánlott fel mennyei Atyjának. A korona egy süveg formát alkotott, melynek a felső része zárt volt és hátul volt összekötve a fonat, amely befödte a homlokát és a fejének felső részét. Minél mélyebbre süllyedt egy szellem, az értelme annál inkább megfertőződött az ellenszegülés gondolatától, amely állapotából az értelemnek vissza kell tisztulnia a fejlődés folyamán. Az a tény, tehát, hogy ti valamennyire is fel tudjátok fogni a az igazságnak csak egy bizonyos kis részét is, -ugyanis a tanulás végtelen és így örökkévalóságokon keresztül tart- az Úr Jézusnak és az Ő kínszenvedéseinek köszönhető és nem a saját érdemeteknek. Pedig az ember nagyon hajlamos arra, hogy önmagát kellő erősnek, okosnak tartsa és ennek következtében aztán jönnek a gőgöt leépítő bukások, amelyek nem kímélnek senkit, aki önmagában és nem az Úrban bízik. Csak példának említeném, hogy hasonlóan járt Péter is, aki szinte „joggal” jelentette ki azt, hogy kész az Úrral még a halálba is menni, hisz annyi kibeszélhetetlen szépet, igazat, annyi fenséges csodát élt át az Úr mellett, hogy valóban úgy érezte, hogy kész meghalni az Úrért. De Péter előtt még évtizedek álltak, munkálkodni az Úr szőlőjében, amelyet ő nem tudott. De az Úr igenis tudta, hisz belelátott Péter túlbuzgóságába és vakmerőségébe és olyan élethelyzetekbe állította bele, amelyekben Ő nem támogatta, mert Péternek nem az volt a hivatása, hogy az Úrral együtt haljon meg, hanem az, hogy ez 99 éves korában történjen meg. Ezért hát Péter teljesen elbátortalanodott, amikor a halálnak a lehetősége ridegen meredt eléje és elárulta az Urat. Tehát bárki is Isten útján akar járni, azaz aki a nagy apokaliptikus időket el szeretné kerülni és el szeretné hagyni a földi szférákat, mindenekelőtt engedelmességre van szüksége és nem emberi nagyot akarásra. Ugyanis az engedetlenség volt az ős bukás oka, tehát az engedelmességet kell visszaépíteni ahhoz, hogy tovább tudjon haladni a földi ember. Erre az elragadtatás ad igazából lehetőséget, amit szintén az Úrnak köszönhettek. Ugyanis amikor emelkedett fel a mennybe, azaz az általa nyitott föld feletti szférákon át, teste gyakorlatilag szétsugárzott, elemeire oszlott szét, amely parányokat itthagyott minden Őreá vágyódó emberlélek számára, mint táplálkozási lehetőséget. Az Úr ezzel a cselekedetével törvényesítette gyakorlatilag az elragadtatást, mint a testből történő kiemelkedés lehetőségét. Igaz, az Ószövetségben, mint Jézus mennybemenetelének és az elragadtatás előképeként Énok elragadtatott és nem látott halált
vagyis szelleme azon a szinten volt, hogy testének anyaga nem esett a romlandóság törvénye alá, hanem romolhatatlanná vált. Ennek a törvénynek, azaz a dematerializáció törvényének érvényesítésével történik meg majd azon emberekre nézve, -akik elérték a negyedik szférát,- a földön az elragadtatás. Míg az Úr testének részecskéit az emberiség táplálására fordította, addig az elragadtatottak viszont a testük szétsugárzott erőit átviszik az Új Világba, hogy ott testet alkothassanak maguknak belőle.

Egy korszak lezárása előtt ugyanis Isten fokozatosan kivonja Önmagát a világból és népek, nemzetek omlanak össze és tagadják meg Atyjukat. Így aláhullanak a sötétségbe, ugyanis ezzel az isteni cselekedettel megszűnik a kegyelmi törvénynek minden tartóoszlopa és gyakorlatilag összeomlik a világ és mindenki, aki addig nem érte el a negyedik szférát, vagy legalább is, akinek kihalt a hite a nagy megpróbáltatások miatt. Ezért szorgalmaznánk gyermekem a világtól való teljes elszakadást és a Mindenható Istennek való élést, amely nem megy bűnbánat gyakorlása nélkül, csak a Szentlélek világossága által történő befelé fordulással, az Isten gyógyító erejének történő engedelmességgel, hogy megtisztulhassatok a Báránynak Vérében, vagyis a fentebb említett fluidok rátok gyakorolt hatásai által, hisz az idő nagyon közel van, közelebb mint gondolnátok, főként ha azt vesszük figyelembe, hogy felgyorsultak az események és nincs idő „Pató Pál úr módjára” viselkedni, hanem együtt kell haladnotok gyermekem a felgyorsított eseményekkel, mert aki hitetlenségből, vagy gyávaságból elmarad, kívül marad az Isten Országán. Pedig jelenleg is azt mondjuk Keresztelő Jánossal együtt, hogy „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett hozzátok az Isten Országa!” És az Isten Országa valóban elközelgett, már csak egy karnyújtásnyira van tőletek és nem mindegy hogy hogyan és mikor juttok be oda! Az elragadtatás alkalmával-e, vagy végig kell élnetek az összes borzalmat, amire azt mondja az Úr, hogy a világ kezdete óta nem volt és nem is lesz soha!

„Az ajtó előtt állok és zörgetek és aki beenged engem, azzal vele vacsorálok.”
Gyermekem, közeledik a karácsony, takarítsátok ki a „tartsatok bűnbánatot” által a lelketeket és engedjétek be a szívetekbe, lelketekbe a kisded Jézust és növesszétek Őt naggyá, mert szükségetek lesz Rá az elkövetkezendő időkben!
„Keressétek és kutassátok Isten Országát és annak Igazságát”, ez esetben a tiszta szellemtani igazságokat, mert az Igazság szabaddá tesz titieket.” De ne álljatok meg ismeretek gyarapításánál, hanem lépjetek tovább a szeretet felé, mert: „Ismerhetem az összes titkokat, de ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.”
Ne kövessétek azokat, akik azt hiszik magukról, hogy már „mindent tudnak” mert azok már nem keresik az Isten Országát és annak igazságát, mert már „elteltek vele ” és nem keresik azt, vagyis önteltségükben bezáródtak Előtte.


Isten irgalmas szeretete legyen és maradjon veletek gyermekem!


Amen

Ada, 2022. nov. 13

Szuggesztió az egész anyagi világ
Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Így, ahogyan az ember él, minden, aminek hatása alatt él, mire a szeme tekint, amit a kezével megérint, szuggesztió (más szóval illúzió). Hiszen a tárgyak mind olyan létesítmények, amelyeket a gondolatok szültek; az építmények előbb mind a tervezők agyában és képzeletvilágában éltek, mint fantomok, és csak azután öltöttek testet.
Szuggesztiók a falvak, a városok; szuggesztió egész kultúra és civilizáció, szuggesztió az anyag maga, — mert hiszen mi más hozta létre az anyagot, mint azok a gondolatok és érzések, amelyeket a bukott szellemek magukból kisugároztak — ezek a fluidok tömörültek össze anyaggá. Tehát az anyagvilág gondolatoknak és érzéseknek vetülete: szuggesztió.
Szuggesztió az emberi test; mert hiszen ezt a lélek alkotta a maga gondolat- és érzéstömegével, mint az annak kifejezésére szükséges szervet, műszert, mint ahogyan az egyes szerveket a gondolat és az érzés a maga szükséglete szerint fejlesztette és fejleszti ma is.
Tehát szuggesztió az egész élet, s ez a szuggesztió nyomja, sajtolja, szenvedteti, és gyötri az embert. Szuggesztió maguk a szférák is, mert hiszen a bennük lakó szellemek gondolatai és érzései vannak a szférákban összetömörülve és képezik a szférák anyagát.
Mindezek a szuggesztiók tartják együtt és tartják fogva a bennük lévő szellemeket. Miután pedig ez a szuggesztió mint kényszer veszi körül a szellemet, amely megkötözi a szabad akaratát, keresnie kell, hogyan lehet ez alól a szuggesztió alól szabadulnia?
Úgy, hogy ezekből a létesítményekből, amelyek itt vannak, ki kell vonnia azt az erőt, ami ezeket létrehozta. A gondolatok és érzések ereje alakult át anyaggá, tehát a gondolatokat és érzéseket kell kiszabadítani az anyagból (az anyag szellemesítésével). Ha kivonjátok az anyagból a gondolataitokat és érzéseiteket, akkor az anyag mint füst és pára elenyészik, és azzá lesz, ami volt a teremtés előtt: semmivé.
És ti, akik most rabok és szegények vagytok, gazdagokká, hatalmasokká lesztek, mert mindaz az érzés- és gondolatanyag, mindaz az óriási gazdaság, amely titeket mint szellemeket megillet, és megilletett, felszabadul (szellemesedik). És vele ti hathattok önmagatokban és önmagatok körül, tökéletességre vihetitek Istennek azt a tervét, amelyre titeket együttesen és külön-külön életre hívott.
Szakadjatok hát el az anyagtól; vonjátok ki az érdeklődéseteket az anyagból! Ne engedjétek, hogy az anyag és az anyagi lét, azaz az a látszat öröm, amelyet az anyag nyújt az embernek — aki szintén anyag — igézete alatt tartson benneteket! Igyekezzetek olyan életre, amilyen életet Az élt, aki azt mondta: „Van énnékem eledelem, amelyet, ti nem tudtok, az, hogy az én menynyei Atyám akaratát cselekedjem".
Ez az igazi szabadság, ez az igazi függetlenség! Erre a nagy szabadságra, ennek a kimondhatatlan nagy örömére csak úgy juthat el, ha fokról-fokra, lépésről lépésre kivonja erőit az anyagból, ha nem ragaszkodik szeretetével az anyaghoz, mert akkor nem gyötri a gondolatait az anyag, és akkor minden az övé lesz, mert akkor semmiféle igénye nem lesz, s ezzel az alsóbb rendű világ fölé emelkedik.
De ebben az igyekezetben sem lehet a földről a toronyba fellépni. Ti alapos és kimerítő oktatást kaptatok a szférák világáról és életéről. Ahogyan a szférák rétegeződnek fokról-fokra felfelé, abban a mértékben szűnik bennük az anyag. A földön még vastag, durva az anyag, mert együtt tartja azt az itt időző szellemek gondolat- és érzésereje; de a szférákban fokozatosan szűnik ez a hatás, mivel a bennük élő szellemek folyton kevésbé és kevésbé vannak kötve az anyaghoz, azaz fokozatosan kevesebb és kevesebb érzésük és gondolatuk van hozzáfűzve az anyaghoz.
De még a legmagasabb szférák lakói is folyton-folyvást azon dolgoznak, hogy eloldózkodjanak az anyagnak még azoktól az általatok el sem gondolható éteri formáitól is, amelyek közt élnek, hogy mind közelebb és közelebb jussanak az anyagtalan, tökéletes, egyetlen, szent, mindenható Istenhez.
Szakadjatok el a világtól! Fokozatosan messétek el a szálakat, amelyek idekötöznek titeket! Nem erőszakkal, mert tavasszal nem lehet szüretelni; de céltudatosan, hogy úgy mondjam: program-szerűen, gondosan latolgatva képességeiteket és erőiteket. A mi Urunk nevében kívánom nektek, hogy az ő nagy szabadsága és függetlensége ihlesse meg a lelketeket, hogy ti is sóvárogva vágyjatok újból függetlenekké lenni, hogy boldogokká lehessetek!

szemlézte: Bíró László


Hétvégi filmajánló

Son of God (Isten Fia)
https://videa.hu/videok/film-animacio/s ... 3_9c78v8LU


https://www.youtube.com/watch?v=wqyeFJDEEPM

Hitbeli megpróbáltatások az utolsó időkben
Részlet "Az igaz hit ereje" című szellemi tanításból Zita médium által

A mai világban az emberiség nagy része hitetlen. Éppen ezért, mivel nincs igaz hite, azaz nem tud az igaz, meglévő, valós dolgokban rendíthetetlenül hinni, ezért a rosszat, mondhatom a gonosz dolgokat cselekszi, azaz nem tér meg. Mivel az emberiség nagy része hitetlen és az utolsó időket élitek, tehát a hátralévő idő rövid, ezért az emberiség több mint kétharmada a korszak- záráskor elkárhozik.
Ezek a kárhozatra ítélt lelkek a jelenkorban mindent elkövetnek, hogy a hitben élőket a helyes útról letérítsék azáltal, hogy bennük bizonytalanságot keltsenek, a valóság felől. Ezt kérdőjelezik meg és ezen keresztül keltenek bizonytalanságot. Ezért az utolsó időkben nagyon nagy szüksége van a hitben élők seregének arra, hogy hitük mindenképpen rendíthetetlen maradjon. És ha az utolsó idők gonoszainak, és hitetleneinek nagy támadását meg nem rövidítené az Úr, egyetlen emberlélek sem tudna megmaradni hitének ereje által az igaz, a krisztusi úton. Egyetlen emberlélek sem. Ezért rövidülnek majd a szenvedések és a nyomorgattatások ideje.
János jelenései szerint az oltár alatt várók is megsokallják a földi testben élő hívők szenvedéseit, nagy sanyargattatásait, akik a nagy nyomorúságokból, az utolsó pillanatokban kerülnek majd ki és jutnak be a megmentettek világaiba. A bölcs embernek igyekeznie kell gyorsan beérkezni, hitben megerősödni az igazán nagy próbák és kisértések idejére.
A hitetlen világban egy-egy felbukkanó emberlélek most még csak próbálgatja a hitben élők erejét, hogy igazán és rendíthetetlenül hisznek-e abba, hogy Krisztus, az élő Isten Fia és Ő egyben a megváltás müvének keresztülvitelén keresztül az embernek Fia is. Az első szárnypróbálgatások kezdődtek azzal, hogy az Újszövetségben felsorolt négy evangélista: Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma mellé kezdték odailleszteni a nem hitelesített és zavaros dolgokkal megkevert különböző úgynevezett evangéliumokat is, mint például Mária evangéliumát vagy Júdás evangéliumát. Azt kezdték állítani, hogy Júdásnak az volt a küldetése, hogy árulja el az igaz vért. Hozzá nem téve, hogy mennyire az anyag szeretete élt benne, és mindezt harminc ezüst pénzért cselekedte.
Azok közül, akik az Isten engedelmével e földi világban megszülethetnek, senki nem jön azzal feladattal vagy küldetéssel, hogy a bűnt, a rosszat, a gonoszat cselekedje, vagy hogy bármilyen körülmények között gyilkossá váljon. Legfeljebb annyi történik, hogy mivel ebben a világban éppen elég bűn és gonoszság van, a teremtő Isten még a gonoszt is befogja, felhasználja, hogy a természettörvény kielégüljön, vagyis a kárma - mindenkor a kegyelemmel enyhítve - bekövetkezhessen. Tehát sem Júdás, sem senki a világon ilyen feladattal, hogy öljön, gyilkoljon, romboljon, hazugságot terjesszen, bűnöket kövessen el egy magasabb cél érdekében, nem születik. Ez a hitetlen világ koholmánya.
Mint mondom, ez még csak a kezdetek kezdete, az alap, amire az ellentét lassan, de biztos kézzel felépíti támadásait, először a szent család, majd kizárólagosan az Úr ellen. Tudniillik az egész keresztény hitvilág alappillérei vagy így is mondhatom tartóoszlopai: a mi Urunk, a Jézus Krisztus személye, élete, tanítása, szenvedése, kereszthalála és koronaként az ő feltámadása. Éppen ezért úgy gondolják, ha az Úr személyét, tökéletességét megingatják a hitben élők serege előtt, akkor az egész keresztény hit összedűl. Ennek érdekében cselekszenek, és látni fogjátok az elkövetkezendő időkben, hogy mindig újabb és újabb koholmányokat fognak az Úr személyéről az emberiség elé tárni. Tudniillik az ellentét nem tud belenyugodni Krisztus győzelmébe. Ha a leglényegesebbet, azaz Krisztus feltámadását semmisnek nyilvánítják, akkor úgy gondolják, a többivel: az ő igéivel és csodáival már könnyen elbánnak.
Pedig sosem fogják tudni megérteni és helyesen magyarázni a krisztusi csodákat. Kezdve a legelsővel, a kánaáni mennyegzőn véghezvitt csodájával, amikor a közönséges vizet, a legfinomabb, a legélvezetesebb, a legaromásabb borrá változtatta, folytatva a többi csodával, amikor a születésétől vaknak visszaadta látását, vagy amikor a megszállottból, a megszállóknak egész légióját űzte ki, vagy amikor az öt kenyérrel és két hallal több mint ötezer embert és a hozzájuk tartozó asszonynépet és gyermekeket vendégelte meg, folytatva a csodák csodájával, a negyednapja halott Lázár oszlásnak indult testének - aminek az Írás szerint már szaga volt - feltámasztásával. Ezeknek a csodáknak szétszedését azonban későbbre hagyják.
Mondom a tartóoszlopokat döngetik majd erősen. El akarják vetetni a keresztény világtól azt a tényt, hogy Krisztus az Isten Fia volt. Arra akarnak építkezni, hogy csak ember Fia volt, nagyon is ember. Ha pedig csak ember volt, hozzájuk hasonlóan emberies igényei voltak, amelyeknek kielégítését egy ideig esetleg húzni-halasztani lehetett, de előbb-utóbb azok, akár csak a bűnös emberlélekben, a felszínre törtek. Ezen az alapon elképzelhetetlen a számukra, hogy az Úr, nemileg megtartóztatott életet élt volna, holott erre nem egy, úgynevezett szent ember is képes, aki valamilyen elv, vagy eszmének szenteli életét. A földön élők közül többen képesek voltak erre, ugyanakkor az Úrról ezt nem képesek feltételezni.
A földön élők bukott szellemek, akik a bukás következtében kiléptek a duális egységből, vagyis az adó és elfogadó félt összetartó burok kettészakadt és ezáltal a bukottak számszerint többen, de valós értékben megkicsinyültek. Ezzel szemben az Úr, mivel soha nem bukott és a magasságok magasságának lakója és irányítója volt, a duális egységből soha ki nem lépett. Aki pedig a duális egységből ki nem lép, az - az Írás szerint - nem fertőztetheti meg magát asszonnyal. Ami azt jelenti, hogy a saját erőit, más elfogadó erőkkel nem kapcsolhatja össze, mivel duális felével zárt burkot, azaz egységet alkot; tökéletes a harmónia, tökéletes az adó és elfogadó erők keringése, így teljes az egység. Tehát ebbe az egységbe, egy harmadik, erőivel soha be nem léphet, mint az megtörtént azoknál, akik a bukás, a bűn következtében elváltak saját duális felüktől.
Mária Magdaléna, bár keveset mond róla a Szentírás, mégis nyilvánvaló, hogy az Urat nagyon szerette, de nem szerelemmel, hanem azért, mert megbocsátotta bűneit. Egyedül az Úr volt képes arra, hogy a bűnöket megbocsássa, így Mária Magdalénát kiemelte abból a fertőből, amelyben élt, és ezzel új életet, új lehetőséget nyitott számára. Ettől a pillanattól: a gyógyulás pillanatától, Mária Magdaléna nem ismert többé férfit. Magdaléna tulajdonképpen egy női névvé alakult, de eredetiségében a származása helyét jelöli; magdalai, azaz Magdalából való, magdalai Mária.
Tehát az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az isteni tulajdonságokkal
rendelkező Emberfia semminemű házassági kapcsolatot Mária Magdalénával nem
létesíthetett és ebből a kapcsolatból gyermek sem származhatott.
Újabb, erős pörölyütés akar lenni az az állítás, hogy az Úr nem támadt fel,
hanem egy 1980-ban megtalált sírban pihent. Később, mivel tényekkel alátámasztani és bizonyítani képtelenek voltak, bizonyítékok hiányában elhallgattak róla. Mivel a keresztény hit aláásásához, ennek az erős tartógerendának lerombolása a legfontosabb lépés, ezért most 27 évvel később, ugyanezzel újra próbálkoznak.
Mára az Úr külső formáját is megtámadták, egyik oldalon azt bizonygatva, hogy külseje korának zsidó emberi formájának felelt meg, más oldalon állítva, hogy az arcvonása, bőrének színe, hajának gyapjassága, egész külseje az afrikai faj jellemzői voltak. Ezt akarják bizonyítani, holott mi már ugyancsak megmondottuk néktek azt , hogy a mi Urunk, a Jézus Krisztus egyetlen népcsoporthoz, egyetlen fajhoz nem tartozott, mert nem is tartozhatott. Mert, hogy ki milyen fajhoz tartozik és ezáltal milyen a külső fizikai megjelenése, az attól függ, hogy melyik csoporttal egyenszerűek a lélekben lévő erények, vagy gyengeségek. Az Úr pedig mindezek felett állt, mert Isten Fia volt, mert küldött volt, mert soha nem bukott, így nem tartozhatott a földhöz, és egyetlen földön élő népcsoporthoz sem. Mindenek felett állt, így egyetlen félanyagi vagy anyagi világ lakóival nem volt egyenszerű. A tökéletesnek, az isteni jónak természetes kifejezési formája a harmónia, vagyis a szívet-lelket gyönyörködtető szép. Tehát mivel elérte a tökéletesség fokozatát és a jót teljes tökéletességében bírta, ezért ha itt a földön megjelent is, az egész külső megjelenése csakis ennek a tökéletes jónak megfelelő szép kellett, hogy legyen.



szemlézte: Bíró László

Miért szükséges a nemzet életében a letiprás és megalázás időszaka?

Az anyagi felemelkedés egy nemzet életében ami az általános jólétben, valamint politikai, gazdasági és katonai hatalom formájában nyilvánul meg, nagymértékben a háttérbe szorítja a szellemi fejlődést és felemelkedést és ez nagyon káros a nemzet számára. Ebben az anyagi bőségállapotban ugyanis mindenre van idő és pénz, csak a szellemiség hanyatlik, nem az intellektus, hanem az a törekvés, hogy Istenhez közelebb kerülhessünk.

Lássuk hogyan fejti ezt ki a Névtelen Szellem.
“Vajon az emberi lélek is, ameddig tévelygéseinek és bűneinek szabad terük van a világban, ameddig még a testi jólétet, előnyt, örömöt és boldogságot talál, gondol-e Istenre, szüksége van-e addig a szabadítóra, segítőre, aki őt kiemelje az ő állapotából? Nem, a test és a vér boldog és megelégedett a tévelygések világában, mert hiszen a test és a vér nem kíván egyebet, mint hogy válogatott ételekkel jóllakjék, és hogy mindennel, amit az érzékein keresztül élvezhet, kielégülhessen. Tehát ameddig még lehetősége van, hogy mindazt megszerezhesse, addig nincs szüksége a szellemiekre.
Tekintsetek csak ti is magatokba, testvéreim, és látni fogjátok, hogy minden lélekben a szenvedés, a megpróbáltatás végezte el azt a munkát, amely legyőzte a világ felé való vágyakozást és így van ez a nemzetek esetében is. A csalódásokon szerzett keserű könnyek mosták el azokat a vágyakat a lelketekben, amelyek titeket szinte elszakíthatatlan szálakkal kötöztek az anyagi világhoz és annak örömeihez.
Így tehát a külső szenvedésekre szüksége van az emberi léleknek, mint ahogyan szüksége van az aranynak a maga természetes állapotában a tüzes kemencére, hogy megtisztulhasson, kiolvadhasson a salakból. Az emberi lélekben megszerzett jó és igaz vágyaknak és tapasztalatoknak szükségük van a szenvedésekre, hogy a lélek hibás következtetéseiből, ferde nézeteiből meggyógyulhasson.
A rabszolgaságban, a nyomorúságban a test és a vér mindinkább elveszíti az emberi gondolat- és érzelemvilágra ható erejét. Azt akarja az Úr, hogy a világi élet gyönyörűsége, a világi élet kívánása, a test és vér törekvése összébb és összébb legyen szorítva a nép lelkében, hogy az befelé fordítsa a tekintetét, a lélek világa felé, hogy itt, a lelki világban szólhasson az Isten Lelke hozzá.

Mert kívül harcok, háborúk, szenvedések, jajkiáltások, könynyek és viharok áradata tombol, elvek csatáznak egymással. Ebben a zűrzavarban, ebben a halálhörgéssel és kétségbeesett jajgatással teljes külső világban pedig Isten szava nem hangzik és nem adhat visszhangot az emberi lélekben. A lélek csendjében, a hit belső világosságában, a bizalom által nyert belső békében visszhangozhat csak az Isten szava; csak ott találja meg a lélek önmagát, mert Istenhez csak a hit békéjén keresztül közeledhet.
Szükség van arra, hogy Isten a népet akár többszáz évig is elnyomva tartsa, hogy addig megérhessen a nép lelkében a szabadulási vágy, de nem az anyagi síkon, hanem szellemileg fölfele emelkedve, amig eljut arra a szellemi felismerésre, hogy minden anyagi múlandó és értéktelen. Nem a bosszú, a revans, vagy a revizó jelenti a megoldást, hanem megtérésünk, ami az anyagitól való elfordulásunkat jelenti a szellemi értékek irányába.
Az élet egy folyamatos változás és mindig egyirányú, azaz mindig csak előre halad és soha semmi sem tér vissza egy régebbi állapotba. Aki mégis megpróbálja visszaforgatni a változások kerekét az reménytelenül küszködik és ha valamilyen eredményre is jutna, az sohasem lesz olyan mint a régi. Ezért a szellemi ember nem foglalkozik a múlttal, csakis a jelennel.
Nem büntetésképpen, nem a karma törvénye szerint kerül egy nemzet elnyomott szolgai állapotba, hanem szükség van erre a szenvedésre, hogy lehulljanak róla a gőg és hiúság anyaghoz kötő bilincsei.
Mint ahogyan az aranyat olvasztókemencében választja ki a tűz a salakból, úgy van a szenvedésre szüksége az emberi léleknek, hogy mind a jó, mind a gonosz kiválasztódjék belőle, azaz az emberi szellem különválassza az aranyat a salaktól, meg tudja különböztetni a jót a rossztól. És hogy e két véglet közt álljon meg az emberi szellem és keresse Istent, a Titokzatost, a Végtelent, a Megismerhetetlent, a Kikutathatatlant, hogy Hozzá kapcsolódjon, és bizalommal vezetni hagyja magát Általa.

Amikor a nép látja, hogy testi törekvéseinek, vágyainak nincs tere, nincs lehetősége: akkor fordult befelé. Az ő atyáinak Istenéhez, felküldve oda imádságát, sóhajtását és könyörögve, hogy segítse meg őt s vezesse bármerre, csak szabadítsa meg szenvedéseitől.

A lélek fejlődésének a célja, hogy életei során kigyomlálván magából a rossznak még a csíráit is és megerősödve a jóban, a sikeres próbatételek után, minél hamarabb egy magasabb létállapotba emelkedhessen ki e földi világból. Ugyanez a cél érvényes a népekre, nemzetekre is. Csak addig tart a szenvedés és megpróbáltatás míg nem tanul belőle és nem változtatja meg gondolkodás és viselkedésmódját. A nemzet szellemesedésével együtt, vagy megváltoznak a külső körülményei, vagy rövid időn belül kiemelődik egy magasabb létsíkra.”

szemlézte: Bíró László

Ego és alázat.

A megvilágosodásnak két fő akadályát említi a szellemtudomány: az egoizmust és a karmát.
Az alázat az egyetlen, ami képes kiirtani az egoizmust.
A hit és az alázatosság elválaszthatatlanok, melyek együtt képesek harcolni sikerrel az egoizmus ellen.

Az egoizmus állapotát jellemzi a „csak én vagyok” állapota, a szeretet pedig ennek a fényében a „csak te vagy” tudata. Az egoizmus legfőbb karmaképző, a szeretet a legfőbb karmaoldó erő. Az egoizmus a sötét erőhöz köthető, a szeretet pedig a jó, Krisztusi oldalhoz. Minden ember rendelkezik önzéssel, aki egy energiaminta, elementál. Egy olyan „program”, ami beleszól az ember életébe, az „én vagyok” tudatot segít felébreszteni. Egyfajta ”ajándék” amit a sötét erő adott az embernek, amiben benne van a saját sötét lényének tulajdonsága is, és így jött létre az egoizmus, a „csak én vagyok” érzete.
Maga az elementál egy pozitív energia, ami a sötét erő mesterkedésére az önzésmentes öntudat helyett az önzést szüli meg. Szinte minden emberi vétek az egoizmusból fakad.
Az egoizmus százszázalékosan tombol, ügyes álruhába bújik és sokszor ezért még szeretetnek is tűnhet. A szellemi úton az egoizmus leküzdése a legfontosabb. Maga az akarat hatalmas erővel bír, csak az egoizmus nem engedi, hogy a bölcsesség helyes irányt adjon neki.

Az érzelmi átélés terén fontos az alázat lelkületével és a saját egoizmusunkkal is találkoznunk. Ha megnyílunk, és áhítattal figyelünk valamit, akkor egy kicsit félreteszünk az egoizmusból, azonban ha például mi kerülünk a figyelem középpontjába akkor egy pillanat alatt maximumra mehet az egoizmus.
Csakis a valódi önismeret és az alázat segíthet.
Ha olyannal találkozunk, ami rávilágít önzésünkre, vagy negatív irányba akar kimozdítani minket, próbáljuk ki, hogy nem állunk ellen. Ha egy kritikát kapunk engedjük be a lelkünkbe. Szinte érezzük, ahogyan éget, valamit „lemar” a lelkünkben, valószínűleg egyik hiedelmünket kezdi feloldani. Utána pedig az alázatos lelkület marad meg bennünk.

A példa kedvéért olvassuk el az alábbi kritikákat az egoista emberről! A lényeg az, hogy lassan, átéléssel olvassuk, ne álljunk ellen, engedjük, hogy a lelkünkbe hatoljon……….. nyugodtam magunkra vehetjük.

„ Az egoista ember énkórságban szenved. Főként magával törődik. Társaságban, de ha egyedül van is, csak saját magáról beszél, magáról gondolkodik. Mondja, csak mondja a véleményét. Újra és ő újra csak a saját érzéseit éli át. Neki mindig igaza van, mások véleménye számára nem olyan fontos. Mások igaziból nem érdeklik. Vagy, ha egyáltalán el is hiszi, hogy másoknak is lehetnek problémáik, azokra nincs ideje. Aztán van, hogy belemerül másoknak a bajába. Majd Ő megoldja, segít, tanácsokat osztogat, persze a saját problémáit se tudja megoldani.

Úgy érzi több másoknál, különb. Olyan eredeti. El van foglalva magával, Ő a centrum. Ha valami hall mindig magára alkalmazza. Egy dologban azt nézi, azt hallgatja, mások beszédéből, könyvekből csak az érdekli, ami úgy érzi őrá vonatkozik.
Ami tetszik senki, az ezért tetszik, mert neki szimpatikus, ami rossz, az azért rossz, mert neki – szokásainak, kiskori hiedelmeinek és öntudatlan emlékei miatt – antipatikus. Mindent ez alapján ítél.

Kicsiny tudása van pedig a világról – hisz nézzük meg kiktől tanult. Szülei, iskolatársai, tanárai, ócska könyvei, gyermekkori tévéfilmsorozatok, rádióműsorok, egyszerű barátok. Ők az Ő nagy tanítói. Keveset ugyan, de Ő is hozzágondolt, azonban ez igen csekély. Kamaszkorában már kész volt idomítása, tanítói kiváló átlagembert faragtak belőle.
Ami ellen háromévesen tiltakozott, tizenhat évesen már harcosan védelmezte. Azt hitte, sokat tud. Ekkor dőlt be igazán a sötét oldalnak. Elkezdett véleményt alkotni. Felnővén már mindenről van véleménye. Másokkal kegyesen megosztja ami gondol, tanácsot ad, ítélkezik, lebecsmérel, elutasít, vagy esetleg dicsér…..valójában csak találgat csak.
A vélemény azt jelenti, hogy fogalma sincs az igazságról, de őt ez nem is érdekli. Az Ő véleménye nem a valóság, Isten őrizzen, hogy a világ olyan legyen, amiket Ő gondol róla.

Az egoista ember első látszatra ítél, könnyen lenéz másokat, de csak ritkán tisztel, akkor sem őszintén, viszont könnyen eljár a szája a kritikában. Gőgjében magán kívül mindenről megfeledkezik. Szüleiről, akik felnevelték, azokról akik tanították. A természetről amiben él, szinte semmit sem tud. Nincs ideje ásvány -, növény – és állatvilágon gondolkodni, pedig nekik köszönheti földi életét. És persze általában elfelejtkezik az angyalokról és Istenről, akik élete minden pillanatát fenntartják, teremtik, segítik.
Róluk is legfeljebb így szól: az Én védőangyalom, az Én Istenem.

Persze lehet, hogy rátalál a szellemi útra, máris tanítvány lesz. Még többnek érzi magát, vagy esetleg bűntudatban lesz a legnagyobb. Különleges vagyok, vagy bűnös vagyok, mindegy, a VAGYOK lényeg. Az úton az ember megváltozik. Na nem fejlődik, csak változik….eljátszza, hogy más lett. Játszik mások előtt, a benne élő szülő és önmaga előtt. Jó fejnek akar látszani, bölcsnek, érzékenynek, szépnek, ügyesnek, tehetségesnek, eredetinek, erősnek, különlegesnek – valakinek akar látszani – de épp ezzel lesz senkivé. Még tanítója és Isten előtt is játszik. Hazudik magának és az égnek is, talán ez a legfurcsább, hiszen Isten mindent lát, miért alakoskodik akkor? Miért nem őszinte? Mitől fél?

Persze van olyan is, hogy tényleg fejlődik…. a kegyelem miatt.
Mégis magáról beszél, dicsekszik, érzi, hogy valaki, hogy elért valamit, hogy teljesít.
És ekkor büszke lesz. Vagy éppen kudarcot él át, azt hiszi, Ő senki, neki nem megy, kétségbe esik. Még haragszik is, tán dühöng. A világ rossz. Ő pedig ott ül a baj kellős közepén….. megint a közepén. Nem érdekli akkor, hogy a világ Isten ajándéka – Istennek tán ez fáj a legjobban – nem érdekli a megváltás érte elszenvedett kínjai, hogy Isten akkor is, még a szenvedő arcú egoizmus vétkét is magára veszi. Nem érdekli, hogy ki teremtette Őt, hogy Isten bízik benne. Nincs kedve tenni, vigasztalni, vigasztalhatatlan…. mert még itt is Ő tudja jobban.

Aztán lehet, hogy úgy érzi, Ő nem is önző. Hiszen van, amikor jól van, semmi baja, erényes. Senkit sem utál, sőt mindenkit szeretet, mások is szeretik. Lehet, hogy minden jónak tűnik …. csak nehogy valaki azonnal rosszat mondjon róla.
Mert azonnal mentegetőzni kezd, még füllent is, torzít, bármit kimagyaráz. Hogy miért van neki igaza, miért jogos, miért tiszteletre méltó.
Csak magyaráz, csak magyaráz, aztán elnyugszik megint. Ja, dehogy erényes! Csak magában, maga által, csak önmagának él….az egoista ember”

Lélegezzünk egy mélyet, fújjuk ki magunkat. Borzalmasak ezek az egoisták, nehéz ilyet megemészteni. Minden jogos kritika megszüli az alázatot.
Fontos azonban, hogy a kritika ne érzelmi ömlengés legyen.
Ha megértjük és komolyan vesszük, hogy minden Isten által van, még az utálkozó, minket becsmérő ember szavai, sorfájdalmaink tanításai is, és valóban minden az Övé: a tárgyaink, a föld, de még a testünk, lelkünk is, akkor az érzés is megszülethetik ehhez.

(Felhasznált irodalom: Manifesztum 2004. október)

UI:

A szeretetlenség hogyan rombolja a világot?
https://www.youtube.com/watch?v=pnnUVoDOo94

„Azért jöttem, hogy nekik
életük legyen és
bőségben
legyen”

Krisztus király vasárnap

Ima




Mindenható Atyám, mélységes hálával borulok le a Te mindenhatóságod előtt, amivel lehajolsz a bűnös világokra, hogy mindazt az erőt és az isteni tulajdonságokat, amit a bukott szellemek bukásukkal elvesztettek, Benned megtalálhassák és a mindenhatóságod által újjáépülhessenek. Eme isteni „tulajdonságod” nélkül nem lenne semekkora lelki - szellemi újjáépülés, gyógyulás és növekedés sem, hanem minden szellem megmaradna abban az állapotvilágban, amelyet bukásával kiépített magának. Tehát kedves Atyám, kérlek légy irgalmas hozzánk, Tőled messze esett gyermekeidhez, mert szükségünk van Rád, a Te mindenhatóságodra és a szellemünk gyógyulásának megfelelő kegyelmi hatásaidra.
Köszönöm Atyám, hogy a Te Szent Fiadban, az „emberfiában” lehajoltál hozzánk és egy bőséges lelki és szellemi életet tettél lehetővé Általa, amely Élet által újjáépülhet a Te képmásodra és hasonlatosságodra a szellemünk, mert a bukással elvesztettük a hozzád való hasonlóságot is és a bukás által az ellentét képét és hasonlatosságát öltöttük magunkra. Újra és újra arra kérünk Atyám, hogy bocsásd meg az összes bukásunkat és teremts újjá bennünket, hogy ezáltal az újjáteremtési folyamat által visszanyerhessük az eredeti kinézetünket, vagyis azt a formát, amelyre Te minket megalkottál. Adj erőt követni ezeket az újjáteremtési folyamatokat, amelyeket a bukás eredményeinek a megtagadásával és a kitermelt negatívok részleges elfogyasztásával tudunk csak asszimilálni a lelkünkben. Ezért hát kérlek jóságos Atyám, hogy folyamatosan küldj segítséget a földre, a bűneik következményeivel küzdő, vergődő gyermekeidnek, hogy addig amíg be nem zárulnak a mennyek kapui, megtisztulhassanak, begyűjtethessenek ők is ama mennyei csűrbe, ahova a nagy aratás alkalmával az érett búzaszemek már begyűjtettek.
Köszönöm Uram Jézusom neked, hogy lejöttél hozzánk, az Anyától nagyon messze került gyermekeidhez és hogy az Atya lehajolhatott Általad hozzánk. Mélységes hálával adózunk ezért neked, mert ahogyan Te csak Mária méhében tudtál megfoganni, úgy az Atya csakis Benned tudott lehajolni erre a mélyen elesett világra. Köszönet és hála illet Téged Uram, amiért lehoztad nekünk az elvesztett Életet, és annak bőségét. Add, kérlek, hogy kitakarítva a mi lelkünket, be is tudjuk azt fogadni.
Hálás vagyok Neked is Mária, amiért vállaltad Jézus anyjának a misszióját, és az ezzel a misszióval járó összes szenvedést, az emberiség megváltása érdekében. Köszönöm, hogy esélyt adtál arra, hogy részesülhetünk az Életben, Jézus Krisztusban, a Te Szent Fiadban, az Általa lehozott életben, amelyre épül az egész üdvösség, az üdvtörténete minden egyes bukott szellemnek.

Amen



Mit is tudott volna kezdeni Isten az Életet megtagadó, minden életlehetőségeket elvesztett szellemmel, akinek annyi ereje sincs, hogy kábultságából, az örök kárhozat állapotából valamennyire is feleszméljen, mint hogy megbocsássa a bűneit, felébressze zsibbadt állapotából és elindítsa a fejlődésnek az útján. Ennek érdekében Isten, mindig a szellem állapotához mérten a neki szükséges legjobb és legmegfelelőbb eszközöket használja, amiben Isten szeretete jut kifejezésre. Jézusnak ama kijelentése, miszerint Isten nem kívánja a bűnös halálát, erre az állapotra kiterjedően vonatkozik, pedig a halált, mint az örök kárhozatnak állapotát nem Isten alkotta meg, hanem maga a lesüllyedt szellem. Istennek az az akarata, hogy ezek az állapotok mihamarabb megszűnjenek a halál állapotai lenni és hogy Isten Országává alakuljanak át, mert Isten nem semmisít meg semmilyen negatív állapotot, hanem a boldogság állapotára igyekszik átformálni a szellemek újjáteremtése által. Bármilyen állapotról legyen is szó, azokat a szellemek csoportjának minősége hozza létre. Ahol nincsenek szellemek, ott nincsenek állapotok sem. Szellemek viszont mindenütt vannak, tehát állapotok is mindenütt vannak. Nincs olyan hely, illetve állapot a teremtettségben, ahol nem lennének szellemek, akár testet öltve, akát szellemi állapotban, ami annyit jelent, hogy nincs üres, illetve lakatlan hely a világegyetemben, csak az emberi szem számára tűnik úgy, hogy a világmindenség üres. Isten szemszögéből nézve nem lenne értelme, sem célja egy üresen álló, élettelen világnak a mindenségben, ezért minden, a szellemek által megalkotott világ lakott, mely fejlődésre, a pozitív irányba történő átalakulásra van meghívva. Minden egyes életturnus ezt a célt, a fejlődést van hivatva eredményezni. Mindig egy - egy fejlődési turnus végén dől el az, hogy ki halad tovább a rotációval és ki marad vissza a kiinduló ponthoz zuhanva le, hogy a fejlődésben előrelépett világ kilökött salakján visszamaradva, elölről kezdje a fejlődést, mert hogy bárki, aki megbukik egy fejlődési turnust, annak a világnak a kezdeti állapotára süllyed vissza és amikor az újonnan, a gravitáció által kialakult salakvilág lakhatóvá lesz, akkor a szellem, onnan kezdheti elölről a fejlődést. Addig viszont mély álmot alszik a szellem a forró anyag sűrűjében, a maga alkotta örök kárhozatba zárva, ahonnan csak Isten kegyelme hosszú szenvedésekkel tudja csak felébreszteni a szellemet.

Egy ilyen átalakulás előtt áll a ti világotok is. Aki azonos ütemben tudott haladni a fejlődés menetével, vagy legalábbis az elmúlt kétezer év alatt fel tudta magát tornázni a kívánt szintre, az továbblép a fejlődés létráján egy magasabb világba, aki viszont nem, az a rotációból kilöketik a külső (szellemi és fizikális) sötétségre. Igaz, ezt az átalakulást megelőzően a föld kapott kétezer évet, („Mondjátok meg annak a rókának, - Heródesnek - hogy ma és holnap dolgozom…” „Egy nap Istennél ezer esztendő…”) hogy akinek igaz elszántsága van a továbbjutásra, az elérhesse az Isten által megadott normatívákat, aki viszont nem hajlandó továbbhaladni, az visszamarad és nagyon hosszú alvás és szenvedésteljes ébredés után, amikorra lakhatóvá válik az új „salak- világ”, sokkal kisebb esélyekkel és segítséggel kezdheti elölről a szellem a fejlődést. Mivel az elmúlt kétezer év sem érte el a várt eredményeket, ezért, - lásd Isten szeretetét- meghosszabbította a fejlődési turnust egy krisztusi élet - idővel. Igaz nem ingyen adatott ez, hanem a föld fejlődésén munkálkodó magas missziós szellemek, a negatív erőmennyiségeket átemésztő, a szellemgyermekeiket elősegítő munkájuk által, mert semmi sem adatik ingyen, a szellemnek mindenért meg kell dolgoznia. Minél magasabb egy szellem, annál több munka vár rá az alacsonyabb világokon az alacsonyabb világok lakóinak fejlődéséért. Minél inkább a fejlődés kezdetén van egy szellem, annál inkább rá van szorulva egy ilyen érte dolgozó szellem munkájára és ahogyan emelkedik egy ilyen szellem, a szintjének megfelelő, a fejlődést elősegítő munkát kap a saját világában. Így, mivel Krisztus Urunk a legtökéletesebb szellem, ezért, Máriával karöltve, sok missziós szellem kíséretében, Ő vállalta a legnagyobb missziós, megváltói munkát a földön.

A fentebb említett törvény, a szenvedtetve nevelő törvény, amely igencsak körülzárja a lelket, pontosabban a lélek bűnös törekvéseit, arra van hivatva, hogy korlátozza azokat, és csak annyit engedjen felszínre törni, amennyit a testbe zárt szellem le is tudna küzdeni, ha éppen akarna, ha viszont nem, akkor, hogy a kitermelt negatív erők ne sújtsák agyon, hanem esélyt adjanak a beismerésre és az újabb próbán a helytállásra. Ugyanis ennek a törvénynek is, mint minden másnak, az emberi lélek fokozatához mérten történő törvény megnyilvánulásnak az a célja, hogy a szellem átmenjen a halálból az Életre, vagyis a szellemi halálból, a szellemi feltámadásra. A szellemi halál az isteni erők teljes veszteségéből kifolyólag keletkezett, míg ebből az állapotból történő kiemelkedés a feltámadási folyamatok által nyer kifejezést. Az első feltámadásban viszont akkor lesz része egy szellemnek, amikor le tudja vetkőzni ezt a szintű anyagi világot, melybe beleágyazta saját magát és az isteni folyamatok által el tudja hagyni ezt a világot. Tehát aki be fog jutni az átalakult földre, annak része lesz az első feltámadásban. És mindezek a feltámasztási folyamatok elsősorban Istennek köszönhetők, mert Ő már ott volt a föld kialakulásának kezdetén, amiről Mózes így számol be: “És Isten lelke ott lebegett a vizek felett” és tovább halad a folyamat a tékozló fiú példájában megjelenő kegyelem által,(de ez már gyakorlatilag a Jézus által lehozott kegyelmi törvény) miszerint az Atya elébe siet a már hazavezető úton félútig eljutott gyermeke elé. Ez már gyakorlatilag az első feltámadás, mert ahova úm. Isten „lejön” az legalább a negyedik szféra, habár még itt is vannak bizonyos, a bűnök okozta sebek, pl: nagyon nehezen tudnak megbocsátani ebben a szférában, mert az „igazságnak a világa” és nem a szereteté, tehát erős a gőgön alapuló igazságérzet. Ezért ez a szféra még az Isten Országának csak az előcsarnoka, de mégis a megújult föld első szféráját is a negyedik szféra fogja képezni. Ezért írja Mózes, hogy „Isten Lelke lebegett a vizek felett…”, vagyis az akkor még nem létező negyedik szféra felett, de a föld vezetését illetően,a feltámadási folyamatokat Isten az ő Lelkének a jelenléte után, Jézus Krisztusra, Máriára, majd az Újszövetségben az ő minden nap a „kereszten meghaló munkatársaira” bízta, akik az Ő nevében beálltak a világot megváltó szellemek csatasorába, a „via dolorosa”, a magát teljesen Isten szeretetének az önfeláldozó szenvedésekkel teljes útjára. Minél több eredményt ér el valaki ezen az úton, annál nagyobbra növeszti Isten Országát a földön.

Az Istennel történő találkozás, ameddig „lejön” az Úr, az minden esetben a negyedik szférában jöhet létre, amint azt a fentebb említett két példában már említettük, de ha az elragadtatást, mint tényt vesszük figyelembe, az is ebben, vagyis ettől a szférától kezdve történik: „Az Úr eljön a felhőkig (a levegőig) és szétküldi angyalait a szélrózsa minden irányába, hogy összegyűjtsék az Övéit.” De ez nem azt jelenti, hogy a földi embernek a negyedik szféráig nincs vezettetése, de igenis van: ”Az Emberfia a magvető…a mag az Isten Országának fiai…” A negyedik szféra a másodikra , míg az ötödik szféra a harmadik szférára gyakorol pozitív hatást. „Elküldöm a Szentlelket, Aki megítéli a világot.” És ha azt vesszük figyelembe, hogy a tizenkét apostol van hivatva megítélni Izrael tizenkét nemzetségét, azaz a földön élő tizenkét embertípust, akkor az is kiderül, hogy az apostolok az Isten Országának a fiai, akiket gyakorlatilag „széthintett” az Úr a föld szellemeinek a vezetésére. Júdás megjelenésével a „júdás” típusú emberek is ki lettek választva az üdvösségre való elvezetésre. De mivel Júdás elbukott, (ugyanis azért született meg, hogy az Úr mellett megtérjen, mert egy nagyon régóta javulni vágyó szellem volt, de nem sikerült kitartania az Úr mellett) ezért a hozzá hasonló típusokat nem ő fogja megítélni, hanem az, akit helyette Péter választott közösen a többi apostollal. „Elküldöm számotokra az Igazságnak a Lelkét, aki elvezet titeket a teljes igazság megismerésére” (és útbaigazítást nyújt a számotokra, az igazságok között történő eligazodásban.) Ahhoz tehát, hogy a földi ember el tudjon jutni az Isten Országába, vagyis, hogy át tudjon menni a halálból az Életre, a megújult földre, legalább a negyedik szféra Igazságát kell megismernie és magáévá tennie. Amikor azt mondta az Úr: „Ha megismeritek az Igazságot, az Igazság szabaddá tesz titeket”, akkor is ezekre az igazságokra célzott, merthogy annyi féligazság és egyéb eszmeáramlatok láttak már főként mostanában napvilágot, hogy képtelen az ember eligazodni és eljutni az üdvösségre, de ha megismeritek az „Igazságot” mindezektől a féligazságoktól szabadokká váltok és csak az Igazságot követitek, melynek révén eljuthattok az Atyához, hisz: „Én vagyok … az Igazság…, senki sem mehet az Atyához csakis Énáltalam.” Sőt mi több, azt mondja az Úr: „Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem tud eljönni a Vigasztaló.” „Keressétek és kutassátok Isten Országát és annak Igazságát”, akkor is ezekről a benneteket szabaddá tevő igazságokról beszélt.
Aki tehát már megismerte és magában asszimilálta az Igazságot, -(legalább) a negyedik szféra igazát- az szabaddá vált minden más, alacsonyabb (dogmatikus) igazságtól és követi azt.

De ekkor még az igazi (benső) tudásról, vagyis a benső kereszténységről nem is beszéltünk, ami gyakorlatilag már az ötödik szféra igazságát képezi. (Minderről szeretetből, útbaigazítás gyanánt tettünk említést.)
Tehát az Úr a Szent Szellemeket főként az alacsonyabb világokba küldte munkálkodni, hogy legalább a negyedik szféráig elvezessék a rájuk bízottakat. Sőt azt is ígérte az Úr, hogy: „Eljön az idő, amikor nem példabeszédekben szólok hozzátok, hanem az igazságot fogom nektek szólni az Atyáról.”
Ti eme kijelentés beteljesedésének vagytok a tanúi, gyermekem!
Igaz, nehéz az Út, mert az embernek önmagát, az önös énjét, a hajlamait, kell feláldoznia, amitől sok esetben bizony elcsügged az ember! Ezért van szükségetek a Vigasztaló Szentlélekre, Azért jobb, hogy elment az Úr, mert (az elmenetele alkalmával) szenvedéseivel és véres keresztáldozatával megtisztította a föld szellemi környezetét a Szent Szellemek munkája számára. De ahhoz, hogy ennek az áldozatnak továbbra is hatása legyen, szintén véres áldozat szükségeltetik. Akik ilyen missziót vállaltak, nagy mértékben elősegítették a föld előrehaladását. A földön végzett áldozatuknál fogva a szellemvilágban viszont, még nagyobb munkát tudnak végezni, Akik nem csak elvezetnek az Igazságra, hanem vigaszt is nyújtanak a csüggedőknek és bátorítást a megfáradtaknak.
„Elküldöm a Szentlelket, Aki meggyőzi a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében. A bűn az, hogy nem hisznek bennem, az igazság az, hogy az Atyához megyek, az ítélet az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.”

„Bűn az, hogy nem hisznek bennem”

Ez a Szent Szellemek feladata és munkája a földön gyermekem: meggyőzni a világot arról, hogy a legnagyobb bűn a hitetlenség, (vagyis nem hinni Krisztusban), mert minden előrehaladásának, így az üdvösségnek, is a hit az alapja: “Aki hisz üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.” Üdvözülni annyit jelent, mint az Isten Országába eljutni: “Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” Ugyanis mindenki számára Ő az Élet forrása.: “Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők…”, csak sajnos, hogy senki sem tud úgy rákapcsolódni Krisztusra a bűnök miatt,- ami nem más mint a gőg és az érzékiség, ugyanis minden egyes bukásnak a hitetlenség az alapja,- a hitetlensége miatt, hogy a szellemi életnedveket teljes egészében Krisztusból merítse, pedig, valóban: „Én vagyok…az Élet…”- mondja Ő és csakis Belőle, az ő messiási fluidjaiból merítve haladhat előre a földi ember a fejlődésben, mert ezeknek a fluidoknak lelket-szellemet újjáteremtő és éltető erejük van. (Az Úrvacsora alkalmával is ebből merít magának krisztusi erőket, fluidokat az ember.) Erre mondja az Úr: „Én azért jöttem, hogy nekik Életük legyen és bőségben legyen”,(hogy ezáltal eljuthassanak az Életre)” Ugyanis ha nem jött volna el Jézus, mostanra nem lett volna élet a földön, mert annyi bűnt elkövettek az emberek, hogy már akkor megállt volna a föld forgása és beállt volna a háromnapos sötétség, ami ezután fog bekövetkezni. És mindenki elkárhozott volna. Tehát a szó legszorosabb értelmében igaz az, hogy azért jött, hogy a földlakóknak kegyelemből meghosszabbítsa a fejlődési lehetőséget azáltal, „…életük legyen…” De még így sem tudott mindenki eljutni az üdvösségre, még ezt a kegyelmi időt is meg kellett hosszabbítani. Ez az az idő, amiben ti most éltek, de ez már nem nyerhet hosszabbítást, mert ahhoz ismét egy Messiásnak kellene megszületnie, hogy elszenvedje a kitermelt negatív erőket. Ezeknek az erőknek és az erőket irányító sötét szellemeknek ugyanis ki kell tombolniuk magukat ahhoz, hogy a cselekedeteik alapján meg lehessen őket ítélni, ugyanis általános törvény az, hogy az ember a cselekedeteivel vonja magára az ítéletet. Bűn a negatív gondolat és érzés, de az ítélet a negatív cselekedetek által jön létre. Azt, hogy mennyire bűn nem hinni Krisztusban, az is igazolja, miszerint: „Én vagyok a feltámadás és az Élet.” Ahhoz tehát, hogy: „…nekik életük legyen…” a feltámadási folyamatokon is keresztül kell menni minden bukott szellemnek, mert csak akkor kezdődik igazából az Élet, amikor már feltámadt a szellem az anyagból, hisz az anyag a bukás produktuma, amelynek vissza kell alakulnia ősanyaggá, vagyis ősvilágossággá, mert az anyag őseredete az ősfény, ez sűrűsödött anyaggá a bukás következtében.
„Aki nem eszi az én testemet és nem issza az én véremet, (szellemesített Krisztus Testét, krisztusparányokat) nincs annak közössége velem.” Az Úrnak ebben a kijelentésében rejlik az a folyamat, amelyen keresztül az emberi lélek hozzá tud kapcsolódni a „szőlőtőhöz”, mint erőforráshoz, sőt mint tisztulási folyamathoz is, mert aki él az Úrvacsorával, annak akár fizikális, vagy szellemi részével, abban a lélekben Krisztus Lelke él és visszafejleszti a bűnös hajlamokat és megsemmisíti azoknak a lélekre gyakorolt hatásait. Tehát, „Higgyetek Istenben és bennem is higgyetek!” Az ember ugyanis hit által üdvözül.

„Az igazság az, hogy én az Atyához megyek.”

Ahhoz, hogy az Úr az Atyához menjen, eredményesen be kellett töltenie Isten akaratát, vagyis a megváltás művét végig kellett vinnie. Ne mondja senki, hogy ez könnyű volt a számára, ugyanis kisgyermekkorától fogva minden pénteken azért imádkozott, miközben átélte a nagypénteki eseményeket, hogy Isten adjon neki erőt az emberiség megváltásához. Nem pattogtak volna el a hajszálerei és nem csordult volna ki a vére nagycsütörtök éjszakáján a haláltusa közepette, amennyiben olyan egyszerű lett volna az Atyához vezető út, habár Ő maga mondta: „…senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Tehát innen a földről Jézus volt az első, aki az Atyához ment, de hogyan? Vérével áztatta fel az Atyához vezető utat. Egy édesanya megkérte Jézust, hogy mindkét gyermekét vigye oda, ahova ő fog menni. Jézus erre azt válaszolta, hogy akkor nekik is ki kell inniuk azt a kelyhet, amelyet Ő maga iszik ki, vagyis azon a nagyfokú szenvedésen mindkét fiának át kellene mennie, amin Ő megy át, ahhoz, hogy eljuthassanak a messiások világába. Tehát az Atyához vezető út, a szenvedések útja! Habár másutt meg viszont mégis csak azt mondta: „Elmegyek és helyet készítek nektek, … mert azt akarom, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Akiknek akkor ezt mondta, egy, azaz János kivételével mindannyian és még nagyon sokan mások keresztre szegezve fejezték be küldetésüket. Nem azt mondom, hogy a messiások világába jutottak, de az bizonyos, hogy missziós szellemekként tették a lábukat a földre, akik azért jöttek, hogy életükkel tanulságot tegyenek az emberiségnek Jézus mellett, Jézusnak viszont az irányába érzett szeretetükről tanúskodhassanak, mert Jézus közelébe lenni, testközelbe látni Őt, érezni szeretetét, hallgatni bölcsességét, látni csodáit és szeretetüket ily módon kifejezni, csak ez egyszer volt alkalmuk. Egyébként is, ha azt vesszük figyelembe, amit az ő követéséről mondott, akkor abból is ez az út vehető ki:
„Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen.” A kereszt nagysága, súlya és típusa a szellem fejlettségétől és a vállalt missziótól függ, de mindenképpen szenvedéseket kell vállalnia annak, akinek az Isten Országába kell eljutnia. Az elragadtatás után, az első és második szférába tartozóktól üldöztetést szenvednek a harmadik szférabeliek és nagyon sokan kereszten fogják befejezni az életüket. Tehát nekik is meg kell szenvedniük, azaz ki kell inniuk a részükre előlátott kelyhet ahhoz, hogy bejuthassanak, ha nem is a mennybe, de legalább az előcsarnokába. Azok viszont, akik elragadtatnak, már előbb kiegyenlítették a földi igazságokkal a számláikat és nem köti őket semmi ehhez a földi világhoz.

Tehát olyan hatalmas igazság az, hogy „Én az Atyához megyek” hogy millió és millió szellem követheti Őt az Isten Országában a számukra kijelölt helyre. És: „Aki engem követ, nem jár sötétségben.” De: „Aki utánam akar jönni, (ki ki a maga szintjén) naponként tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem.” És ahhoz, hogy ez működhessen: „Azért jöttem, hogy nekik életük legyen és bővölködjenek benne.”
Ahhoz, hogy Ő az Atyához mehessen, dolgavégezetlen kellett felemelkednie, másként nem adhatta volna át magát az Atya vonzalmának és Ő maga sem vonzhatott volna mindeneket magához. „Amikor felemeltetem (az Atyához) mindeneket magamhoz vonzok.”
Amikor Illés „tüzes szekéren” (saját fluidjai voltak, és nem ufo, amelyek őt a magasba emelték) emelkedett fel, köpenyét visszadobta szolgájának és a köpennyel együtt a hatalmát is ráhagyta az „utódjára”. Ez előkép volt arra nézve, ahogyan Jézus emelkedik fel a Mennybe, visszahagyva hatalmát az apostolokra és a tanítványokra: „Menjetek széles e világra, tegyetek tanítványommá minden népet és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében…” Sőt már előbb Péternek átadta a föld szellemei feletti hatalmát: „Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani.” „…amit feloldozol a földön, fel lesz oldozva a mennyben is…” Majd a Szentlélek kiáradása alkalmával főként Mária volt az, akit az Úr a Szentlélek erejével megkoronázott, mint „jogos utódot” és így Máriára és Péterre bízatott azóta is a föld szellemi vezetése. Sőt: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” amit a felemeltetése alkalmával itthagyott az általa kiválasztott személyek részére, mint vezetők részére.

Mindez az igazság: -„Az igazság az, hogy az Atyához megyek.”- megvalósítása nélkül nem mehetett volna fel Jézus az Atyához és nem küldhette volna el a Szentlelket.
A Szentléleknek, a sok más feladata mellett, nélkülözhetetlen szerepe a földi ember üdvössége számára a bűnök megbocsátása, mert bűnbocsánat nélkül nem lehet bejutni az Isten Országába, vagy legalább az előcsarnokába! Mivelhogy olyan sok bűnt követett el az ember, hogy képtelen azok következményeit elszenvedni, de viszont a bűn okozta lelki-szellemi terhekkel megpakoltan nem juthat be az Isten Országába, ezért szükséges a feloldozás, tehát csak feloldozással lehetséges az Oda történő felemelkedés. A Szentlélek feladata az elkövetett bűnök alól történő feloldozás, azaz a feloldozás, a Szentlélek ereje, vagyis a Szent Szellemek által történik: „…amit feloldozol a földön…”
Az értetek ingyen, szeretetből felajánló missziós szellemek szenvedéseit és az életüket beragyogta: „Azért jöttem, hogy nekik életük legyen és bőségben legyen.” Másként nem lehetett volna mindazokat a gonosz szellemek és földi követőik okozta szenvedéseket elviselni, amelyet a „naponkénti keresztfelvétel” szenvedése okozott nekik.

„Az ítélet az, hogy ennek a világnak fejedelme megítéltetett.”

Amikor az Úr Jézus a földre jött, a legmagasabb igazságokat hozta magával, de sok mindenről nem beszélhetett: -„Sokat mondhatnék még nektek, de most még nem tudnátok elhordozni…” - mert az emberek nem voltak annyira tiszták szellemileg, hogy azokat az Igazságokat be tudták volna fogadni és ellenkező hatást váltott volna ki a lelkükben. Az ember ugyanis azokat az igazságokat tudja asszimilálni, amelyeknek az alapja már benne van a lelki világában. Amennyiben nincs, akkor azokat az igazságokat visszautasítja és az „ördög igazságainak” tekinti és még a képviselőit, de még a követőit is valamilyen formában keresztre juttatja, hogy a magasabb igazságok helyébe a sajátját tudja beilleszteni, amely igazság nem borzolja a lelkiismeretet és nem követel változást. De az „igazság-gyilkosok” ennél fogva nem is juthatnak el az üdvösségre, csak ha megbánják bűneiket és követik az üdvözítő igazságot. De amikor az Urat és vele együtt az Eszmét a vesztőhelyre kísérték, az üdvözítő eszmének magva már el volt vetve az emberi szívekben, az Isten Országának Fiai már szétküldettek. És amikor azt hitte ennek a világnak fejedelme, hogy az isteni küldött halálával minden véget ért, amikor diadalmámorban úszott a szellemi csőcselék, akkor egyszer csak megnyílt a sír ajtaja és diadalmasan, a halál felett aratott győzelem zászlajával a kezében, megdicsőült testben kilépett az isteni Megváltó, sok millió szellem feltámadására.
A szeretet, az áldozatkész isteni szeretet győzött a halál és a halált eredményező ördögi eszme felett, minek következtében ennek a világnak fejedelme (legyőzetett és) megítéltetett
az embereknek a halálból való feltámadására és üdvösségére.
„Ne féljetek én legyőztem a világot!” Mert: „Bűn az, (ha) hogy nem hisznek bennem.” Viszont: „A bűnnek zsoldja a halál.” vagyis teljes megsemmisülés, örök kárhozat.

(Mielőtt félreértés esnék: egy örökkévalóság, vagyis az eon, egy fejlődési turnus. Ennyi idő alatt kerüli meg a teremtettség a központi napot, Isten székhelyét. Az örök kárhozat tehát egy eon és utána egy következő életturnusban jön el ezeknek a feltámadása.
Most is egy ilyen Örökkévalóság van lejáróban. A feltámadáskor sokan feltámadnak, némelyek az Örök életre, némelyek az örök kárhozatra.
Tehát jól vigyázzatok, hogy hogyan éltek, mert nagy a tét.)

Isten kegyelme, irgalmas szeretete legyen mindnyájatokkal (!), mert:

„Én azért jöttem, hogy nekik Életük legyen és bőségben legyen.” Az Úrnak eme kijelentésébe vetett hitre az utolsó időkben nagy szükségetek lesz gyermekem.


Ada, 2022. nov. 20.

Krisztus áldozatának hatása az emberek lelki világára - Felvezetés
Részlet Laurentius szellem „Az utolsó óra munkásaihoz” c. könyvéből

Az Úr Jézus Krisztus nevével üdvözöllek benneteket, aki a mai nappal belépett az emberi társadalomba, és azzal, hogy az emberi társadalomnak tagjává lett, egy új, világraszóló korszakot nyitott meg. A régiek elmúltak. Az emberi társadalom az ő emlékére mindannyiszor egy új időszakot nyit ezen a napon. Ezt az időszakot esztendőnek nevezi, és a múltat elhantolva, a jövő elé rendszerint reménykedve néz.
Aki Benne hisz és az ő nevét hívja segítségül, az rendszerint minden munkáját Vele kezdi. Illő, hogy ezt az új esztendőt, ezt az új időszakot mi is az ő nevével kezdjük. Az ő neve a legnagyobb név, amely névnek megszemélyesítője a szegletkő, amelyen a megváltás egész épületének súlya nyugszik. Ő a mi világosságunk, ami megvilágítja életutunkat.
Még a természet is dokumentálni kívánja, hogy Ő a sötét földön megszületett világosság.
Az ő születéséig a napok rövidülnek, a sötétség folyton és folyton tért hódít a világosság rovására. mindaddig, míg elkövetkezik a napforduló, és akkor újraszületik a világ, a fény folyton és folyton tért hódít a sötétség rovására, egészen az aratás időpontjáig.
A föld szellemi társadalmában is a sötétség folyton-folyvást nagyobb tért hódított a lelkekben a világosság rovására mindaddig, míg megszületett a Megváltó, a világ Világossága. Az ő születésétől fogva a világosság egyre nagyobb tért hódít a lelkekben a sötétség rovására mindaddig, míg eljön a nagy aratás, amikor az Úr kiküldi az ő aratóit az aratásba, és az érett gabonát csűreibe takarja, a konkolyt pedig, amelyet együtt enged nőni a tiszta búzával, olthatatlan tűzzel megemészti.
Kezdjük hát az évet mi is Jézussal, a mi Urunkkal, e világ Világosságával, hogy e világosság fényeskedjék és ragyogjon a mi lelkünkben és folyamatosan továbbterjedve lassan-lassan átvilágítsa egész lényünket, és hogy a mi lényünkön keresztül az a belső világosság lassan-lassan mindjobban átszűrődve világítson mindazoknak, akik körülöttünk vannak, és akik ezt a világosságot felfoghatják.
Szeretném ezzel a mai alkalommal, hacsak egy szemernyivel is, a lelketekhez közelebb hozni az Úr Jézus Krisztust. Hozzá akarom közelebb vinni a lelketeket, hogy boldogítsalak benneteket, illetőleg Ő boldogítson benneteket azáltal, hogy nagyobb teret foglaljon el a lelketekben. Mert az igazi boldogság kritériuma az, hogy a lélekben mennyi van Krisztusból.
Ha a lélek sokat tartalmaz Krisztusból, akkor a boldogság rendíthetetlen, mély, mert a legszilárdabb alapon: a békességen épült fel. Minden más boldogság romlatag, hosszabb-rövidebb életű; a földi boldogság pedig, amikor összeomlik, maga alá temet igazi értékeket is, olyan értékeket, amelyek jobb sorsra lettek volna érdemesek. De az a boldogság, amelyet Ő ajándékoz a léleknek az ő jelenlétével, soha el nem múlik, soha össze nem omlik, sőt a lélekben lévő értékeket mindig ragyogóbb, tündöklőbb színekben füröszti.
Nincs magasztosabb cím az Isten Fia számára, mint amit Ő adott Magának, amikor azt mondta, hogy az "ember" fia. A legmagasabbrendű alázatosság megpecsételése ez a szó, mert amikor Ő Önmagát az ember fiának mondja, testvéreiül fogadja mindazokat, akik itt alant nyüzsögnek, Magát sem téve különbnek, mint azok, akik közé idejött a földre.
Azáltal, hogy itt megszületett, tényleg Magára vette a mi bűneinket, a mi betegségünket, a mi terheinket, mert hiszen azokba a fluidokba öltözködött, amelyek telítve voltak a mi bűneinkkel. Ezeket az erőrétegeket vette Magára éppen úgy, mint ahogyan magára kell vennie kényszerképpen a bűnös embernek.


Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Krisztus áldozatának hatása az emberek lelki világára
Adai közlés - Én vagyok a feltamadás és az élet
Ki mit vetett azt fogja aratni is
A földi élet próba, vizsgatétel
A jövő alakulásának az alapja
HANG - Vélemény a papi nőtlenség állapotáról
Hit

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirdLWIj ... w?e=4C4PvN
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=JzUgDCG7Yjg
Útmutatás az utolsó időkre – Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=C5Sbwr053qw&t=3s
Harcmodor az ellentéttel szemben – Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=2hietUoKV5o
Napszellem oktatása – Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=oeCAzFev8rY
Misztériumok IV. Rész – Hangoskönyv részlet

Kilenc napos Karmaoldó Program


Ez a gyakorlatsor az egyik legerősebb és legintenzívebb karmaoldó módszer. Évente kétszer érdemes elvégezni. Ajánlatos újhold napján elkezdeni. Erre a kilenc napra ki kell iktatni – amennyire csak lehet – minden hírközlő eszközt (például tv, rádió, újságok, telefon, számítógép) Ezt hívják médiaböjtnek.

Mind a kilenc napon el kell végezni mind a kilenc gyakorlatot!

A gyakorlatok elvégzésével komoly hatással leszünk a múlt életből hozott karmacsirákra, oldjuk azokat vagy megszüntetjük.

1. Ne elégedetlenkedj! Nem méltatlankodj, ha valami nem úgy történik, ahogyan vártad. Fogadj mindent örömmel a sorstól. Keresd meg minden eseménynek a fejlesztő és tanítóoldalát.
2. Ne kritizálj! Ne bírálj se embert, se tárgyat, de még magadat sem. Legyél ítéletmentes mindennel és mindenkivel szemben.
3. Figyelj magadra! Valósíts meg egy folyamatos önreflexiót! Figyeled éberen, ahogy gondolataid felmerülnek és távoznak. Légy tudatos tetteid végrehajtása közben is.
4. Kelj korábban! Mind a kilenc napon kelj fel egy órával előbb a szokásosnál. Ezt az egy órát használd ki a szellemi fejlődésre. A lehető legjobb valamilyen szellemi témájú könyv figyelmes olvasása.
5. Étkezz helyesen! A kilenc nap alatt ne fogyassz állati eredetű ételeket (hús, hal, zsír, tojás, tej, tejtermékek) Csak nyers gyümölcsöt, zöldséget és magvakat (dió, mogyoró, mandula stb..) egyél. Igyál sok tiszta vizet. Naponta csak egy főétkezés legyen (Gyümölcsfogyasztás nem számit étkezésnek)
6. Meditálj! Minden nap találj alkalmat a magányos visszavonult meditálásra. A meditációs gyakorlatot bevezetheted légzésed vagy egy gyertyaláng figyelésével. Próbáld meg teljesen kiüresíteni magad. Ürítsd ki magadból minden akarati, érzelmi és gondolati megnyilvánulást.
7. Tegyél valamit naponta, amit egyébként nem tennél! Naponta legalább egyszer tegyél olyasmit, amit nem szeretsz megcsinálni, és egyébként nem kellene elvégezned. Olyan tevékenységet válasz, ami nem fontos a mindennapi létfenntartáshoz.
8. Légy önzetlen! Mindennap hajts végre legalább egy önzetlen cselekedetet, amiről senki sem szerezhet tudomást. Tegyél valami mások vagy a világmindenség érdekében, de maradj a háttérben. Olyan tettet hajts végre, ami áldozattal vagy lemondással jár.
9. Nézd vissza a napod! Minden este lefekvés előtt nézd végig a napodat fordított sorrendben, a lefekvéstől a felkelésig. A nap visszanézése ne tartson tovább 10-15 percnél. Értékeld ki a napodat. Ha olyan ponthoz érsz, ahol szerinted máshogyan kellett volna viselkedni, akkor képzeld el az általad helyesnek tartott viselkedési módot.

(Forrás: Manifesztum 2005. május)

UI:

Beszélgetés Dr. Bistey Zsuzsa klinikai pszichológussal • 2016
Komoly szellemtani előadás
https://www.youtube.com/watch?v=dBCctClOirg

Névtelen Szellem az anyagi világ teremtéséről

Az anyagi világ teremtése.

A szellem Isten teremtésének a következménye, ennélfogva ő maga is azokat a képességeket tartalmazza, amelyek Isten lényében vannak, és ezek közt, mint legfontosabbat, a teremtőképességet. A szellem, akár anyagi testben, akár szabad állapotban a „semmiből", önmagából gondolatokat és érzéseket termel ki. Ezek a gondolatok és érzések erők, még pedig a leghatalmasabb, a legátütőbb és legintenzívebb erők.
Isten is, mint szellem, csak gondolatokat és érzéseket teremt. Az ő gondolatai és érzései a szellemek, akik az ő világosságburkukban a bennük lévő isteni szikrából merített erővel továbbteremtenek gondolatokat és érzéseket. Ezek a gondolatok és érzések az Istentől való eltávolodás folytán mind sűrübb és materiálisabb formában jelenvén meg, létrehozták az anyagot. Előbb a finom, ritkább anyagot, amilyen volt a föld is valaha, és amilyenné ismét lennie kell, majd a további elhajlás és eltávolodás folytán a már előttetek is kézzelfogható anyagot.
Az az egész (anyagi) teremtettség, amelyet szemléltek, úgy, mint van, nem más, mint gondolatoknak és érzéseknek megdermedt tömege. A hatalmas hegyek nem egyebet jelképeznek, mint az emberi szédületes nagyotakarást, amellyel az Egeket akarja megostromolni. A vérengző vadállatok az ellenszegülő és gonosz elvek által alkotott fluidok materializációi. A természet szépsége, a virágok színpompája és mindaz, ami a szemet és a lelket gyönyörködteti, a szép és nemes gondolatoknak a látható világban való érvényesülése, amelyeket fogva tart és megmerevít az elfajulás és a gonosz gondolatoknak anyagbaöltözése.

Megjegyzés: Tehát az anyagi világ teremtése nem Istené, hanem a mienk, bukott, teremtő erővel és szabad akarattal rendelkező szellemeké. Az isteni erő csak rendbe tette az általunk alkotott káoszt és szép lassan visszafordított minket a bukás alsó holtpontjáról. Az egész általunk teremtett anyagi világot meg kell váltanunk, mi magunk, mert helyettünk senki sem teszi meg,
Mivel? Azokkal az erőkkel, amelyekkel teremtettünk, azaz érzésekkel és gondolatokkal. Nincs semmi más, ez a nagy titok. Hogy megválthassuk magunkat és az anyagi világunkat nem kell semmi más, csak változtatás, azaz önmagunk és az általunk megrontott világunk megváltása. A krisztusi tanítások és a példája által mi magunk, egyenként és külön-külön kell megváltoztassuk szabad akaratból a gondolatokból és érzésekből fakadó teremtéseinket. Ennek a jó útra tért teremtésnek az állapotát nevezzük megváltásnak. Minden szellemi szennyet, mit év milliárdok alatt létrehoztunk, magunk kell eltakarítanunk, melynek a módja a szellemesítés.

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

Griffin & Phoenix
amerikai romantikus dráma, 102 perc, 2006 Henry Griffin halálos beteg. A rák lassan, de biztosan legyőzi a szervezetét. Az orvosok szerint jó, ha két éve van hátra. A férfi ezért elhatározza, hogy kihasználja a hátralevő idejét. Otthagyja a munkáját, Greenwich Village-be költözik, és belekezd a regényírásba. Egyik nap találkozik az életvidám Sarah Phoenixszel. Remekül érzik magukat együtt, minden bolondságra kaphatók: összefirkálják a víztornyot, belógnak a moziba, tehervonaton potyáznak. Griffin és Phoenix egymásba szeret,Ketten együtt beteljesítik Phoenix gyerekkori álmait... ám Phoenix súlyos titkot hordoz magában.

https://videa.hu/videok/film-animacio/g ... Z2dpSbcFmI

https://videa.hu/videok/film-animacio/g ... ycPXnhKuuc


https://www.youtube.com/watch?v=28QnihKRfTg

A lélek teljes megtisztulásának útja

Részlet a Névtelen Szellem "Ezoteriák" című könyvének I. kötetéből

Lehet valaki mint ember elsőrendű eredményekkel teljes életet élő; és hozzon bár a közre nézve áldást a működésével: de ezzel még mindig csak nagyjából és csak vázlatosan mutatja meg azt, amivé lennie kell. Az aprólékosságokban való kidolgozás mutatja meg mindig, hogy mennyi a lélek értéke a földi emberben; hogyan állja meg a helyét a duális érzésben, hogyan mint szülő, mint testvér, mint barát stb., stb.
A léleknek ezek a közvetlen kapcsolatai azok, amelyek az ember tulajdonképpeni benső értékét vannak hívatva megmutatni. Mert jóllehet kívülről, önmegtagadással, lemondással, tanulással, erős akaratkifejtéssel eljuthat az emberi lélek addig a fokozatig, hogy a testétől, vagyis a fantomjától megszabadulhat, és a fluidi világba ültetik át azok a természeti erők, amelyeket leküzdött, amelyeket legyűrt.
De a fluidi világban minden-minden a bensőt igyekszik kifejezni; a fluidi világban a test helyett egy fluidtakaróba burkolja magát a lélek, és ez eltakarja a benső ént a maga gondolataival, vágyaival, hibáival és kisebb-nagyobb tökéletlenségeivel együtt; de eltakarja az erényeket is, azokat a szépen kicsiszolt lelki megnyilatkozásokat, amelyek az ént csakugyan megmutathatnák.
Ezek a fluidokba zárt szellemek még talányok, ezek még nem bontakoztak ki, ezekben még lehetnek olyan megnyilatkozások, amelyek ha felszínre kerülnek, esetleg megpróbáltatásokat vonnak maguk után. Tehát tudjátok meg, hogy akik már fluidba burkolódznak, azok még nem egészen tiszta és hibátlan szellemek. (Úgy képzelhetjük ezt el mintha a fizikai életben egy gyönyörűnek vélt testet fátyol takarna, mert a léleknek még van takargatni valója és még nem kész arra, hogy föltárja teljes önvalóját vállalva ezzel a további munkát és megpróbáltatásokat.)
Mert az még nem elég, hogy a szellem ismeretei világosabbakká válnak, és önmagába tekintve előítélet és részrehajlás nélkül tudja megítélni önmagában is azokat a hibákat, gyengeségeket és gyarlóságokat, amelyek még uralják, amelyeknek még letakarva szükséges lenniük.
Mert ha egymás előtt nyilvánvalók lennének, még mindig fájdalmakat és csalódásokat okoznának egymásnak. De amikor a szellem anélkül, hogy emiatt külön fájdalmak érnék, egyszerűen a maga világos értelmével és ítéletével önmagából mintegy kivetíti a hibáit, és önmaga igyekszik tőlük Isten segítségével meggyógyulni, s önmaga kéri a maga erejéből azokat a megpróbáltatásokat, amelyek az ő pozitív érzését mintegy mérlegen kimutatják: akkor az ő fluidburka elkezd ritkulni, áttekinthetővé válni. S akkor mindazok a szép, igaz, jó és nemes törekvések, amelyeket az Isten igazsága ragyogott át, a bensőből mint gyengéd színek kezdenek a külsőn átvilágítani és áthatni azokat a fluidokat, amelyek a szellemet takarják. Viszont elsötétedik a fluidburok ott, ahol olyan érzések, gondolatok és emlékek lappanganak, amelyeket a szellem önmagából, a bensőből a külső felé igyekszik kivetíteni ahelyett, hogy eltitkolni akarná.
Ezen a fokozaton lévő szellemek azok, akik nem szégyellik, és nem takargatják a hibáikat és gyengeségeiket, hanem éppen, mivel meg akarnak tőlük szabadulni, nyilvánvalókká teszik azokat a többi szellem előtt, vagy pedig testet öltenek és olyan helyzeteket, olyan állapotokat vállalnak, hogy ezek a hibák az énjükben kidomborodhassanak.
Tehát az ilyen szellem már kezd az igazihoz hasonló lenni. Amikor a benső átüt a külső burkon, akkor kezdenek a szellemek növekedni, és kezdik magukra venni a mennyei formát, vagyis a „tökéletes ember” formáját, amivé a szellemeket az isteni akarat, az isteni eleve elrendelés teremtette, ahogyan őket életre hívta. Ebben a formában szépek, egymásra nézve vonzók, örömöt és gyönyört okozók. Nem megpróbáltatásokat okoznak egymásnak, hanem örömöt és boldogságot mind az egymással való érintkezésben, mind pedig a munkában. És mivelhogy mindenütt öröm, boldogság, közvetlenség és szeretet az, ami őket összetartja, az Isten szeretete így teljesedik ki, így ragyogja be azt a világot, ahol élnek, és ahol továbbmunkálkodni vannak hívatva.
Itt kezdődik a tulajdonképpen való élet. Az eddigi élet csak a halál homályából való lassú kiemelkedés volt. És én, mint az én Uramnak egyszerű és kicsiny szolgája, minden erőmmel, akaratommal és minden munkálkodásommal ezt a célt szolgálom, hogy ti is mindnyájan — akik megértetek arra, hogy a lelketeknek egy kicsiny része visszatükrözze az Isten arculatát abban az érzésben és vágyakozásban, amellyel a jó és igaz felé fordultatok — szolgáljátok azt a célt, hogy a halálból, a halál árnyékából kiemeljétek azokat, akik a tévedés és a bűn miatt még a szenvedésteljes állapot terhét és bizonytalanságát hordozzák a lelkükben.
Azért én mindent elkövetek, hogy azoknak, akik munkát vállaltak az Úr szőlőjében, minél nagyobb örömük és boldogságuk legyen, hogy lássák meg, hogy az Isten végtelenül jó. És hogy a lelkük megnyíljék az igaznak, az isteni jónak a befogadására, hogy ez az igaz és isteni jó áthassa a lelkük minden rétegét, felbontsa és megsemmisítse a bűnt, és a bűnre való hajlandóságot. Hogy boldogok legyenek abban a kibeszélhetetlen nagy örökségben, amelyet Isten tart fenn számukra.
S hogyha szenvedni kell is ideig-óráig, ha lemondást, ha megaláztatást kell is elviselni a jóért és igazért, ha lépten-nyomon önmegtagadással jár is ennek az érvényesítése: csak az isteni jó és igaz érvényesülhessen, s akkor ez felemel mindnyájunkat és mindnyájotokat. És akkor, ha szenvednetek kellett is, ha elvetetteknek éreztétek is magatokat: örömmel és boldogan adtok hálát, hogy a magatok életével és lelki erejével is odaállhattatok abba a munkába, amely minden egyes lélekért külön-külön harcot hirdet az ellentéteszmével, az ellentét világával szemben.
Minden legkisebb erőparányért külön-külön harcot kell vívni, és győzni kell. Mert az ellentét nem olyan könnyen engedi ki a kezei közül azokat a lelkeket minden járulékaikkal együtt, akiket egyszer a hatalmába ejtett. De azzal a világossággal, amelyet az Úr adott, és azzal az áldozattal, amelyet Ő hozott értünk, megmutathatjuk az utat azoknak a lelkeknek, akik a hitre már be vannak állítva, akik már megelégelték a tévedések útját, a csalódások eredményét, a szenvedéseket, a fájdalmakat; akik már éhezik és szomjúhozzák azt a jót, amit senki el nem vehet tőlük, azt az igazságot, amely rendíthetetlen és megmásíthatatlan.
Akiknek a lelkében kialakult ez az érzés és ez a vágy, azoknak az Isten ingyen kegyelméből bőségesen adja ezt a jót, csak fogadják el, csak ékesítsék és erősítsék vele magukat, és legyenek önmagukat átadók, alázatosak Istennel szemben, és akkor meg vannak mentve. Ebből származik az a tétel, hogy: „Aki hisz, az üdvözül, és aki nem hisz, az máris a kárhozatot hordozza magában.”
Hit által vonhatja ezt a világosságot magához az ember; hit által cselekedhetik jót és igazat; ha pedig hite nincs, hiába van a szeme előtt az igazság, hiába töltik bele, hiába erőszakolják rá: az a kárhozat hatalmában van, mert nem tudott a jóban hinni, hanem a hitével a rosszhoz tapadt, mert tévelygésében azt hitte, hogy az a jó, az a helyes, amit ő lát annak. Csak egy hajszálon múlik, és mégis óriási az eltérés.
Ez csak a földön van így, nem a szellemvilágban, mert a földön pozitívabb a hit, és nagyobbak az eredmények. A szellemvilágban azonban kevés az alkalom, és nincsenek lehetőségek, hogy a lélek ezt a hitet kamatoztathassa, ezt a hitet munkába állíthassa, megnagyobbíthassa és megerősíthesse. Itt a földön ez a hit mutatja meg a lélek erejét és felkészültségét azáltal, hogy amikor itt áll mellette a rossz, a tévelygés, a bűn, az erőszak, a csábítás, a lélek mégis rendíthetetlenül hisz abban a jóban, amely Istentől való. És inkább vállalja a szenvedést és megpróbáltatást, csakhogy az engedelmességét áldozatképpen bemutathassa Istennek.
Ezzel sok bűne megbocsáttatik, sok tévedése eltöröltetik, és sok rossz eredménye megsemmisül, amelyek mint sötét árnyak követték a lelkét. Mert Isten kegyelme kiemeli őt ez által a hite által arra a világosságra, amely bizonyossággá alakul ki a lélekben.

szemlézte: Bíró László
--
Szellemtani Irodalom:
https://onedrive.live.com/?authkey=%21A ... 2B1B3312C8

A szellemtan a szeretet tana

Részlet Dr. Pataky Árpád "Bevezetés a spiritológiába" című könyvéből

Mi, a magyar szellemtanosok, ezért mellőztük eddig és a jövőben is a médiumi jelenségek létrejöttének „tudományos” magyarázgatását, meghagyva ezt a parapszichológia, ezotéria, stb név alatt működő irányzatoknak, mert mi e vonatkozásban teljes mértékben a már leírt szellem-elmélet alapján állva arra koncentrálunk, hogy összefoglalását és logikai magyarázatát adjuk az egészen magas létsíkról ide sugárzott olyan szellemi közléseknek, amelyek összhangban állnak a krisztusi tanokkal, de egyben el is igazítanak a megtérést szolgáló ismeretek megértésében. Lényegében ugyanis mi ezt nevezzük spiritológiának annak kiemelése mellett, hogy a szellemtan (spiritizmus) nem kíván vallás lenni, csak a Tamások filozófiája, empirikus bölcselet (spiritológia), amely a tények és bizonyítékok erejével próbál hatni a tagadó vagy kétkedő emberekre, hogy észérvek alapján végre igaznak fogadják el azt a magasztos tant, amelyet Krisztus Urunk, a világ Világossága, a mi Megváltónk hozott az emberiségnek.
Adelma vezetői ezt így summázzák:
„A szellemtan a szeretet tana. Minél jobban elterjed, annál inkább fognak a szeretet zászlaja alá gyülekezni a földi vándorok, annál inkább egyesülnek a föld összes hitvallásai a szeretet tanában és a belőle származó erényekben”.
Ha pedig ilyen a szellemtan - márpedig ilyen - akkor nem a vallásokban rejlő szellemi erők megbontására, hanem azok egyesítésére tö¬rekszik. Egyedüli fegyvere a szeretet, útmutatója pedig az evangélium.
Ezért nem is lát vetélytársat a föld egyetlen vallásában sem, legke¬vésbé a keresztény vallásokban. Sőt a vallások hittételeit sem veti el, ha¬nem rámutat azok mélyebb jelentőségére és bennük az igazság szimbo¬likus kifejezési módját látja.
A szellemtan bölcselete, vagyis a spiritológia tehát a továbbiakban nem a klasszikus lélektant meghaladó, másként okkult vagy médiumi jelenségek leírásával, a kísérletekből levont vagy levonható elméletek, hipotézisek értékelésével kíván foglalkozni, hanem az alapvető emberi létkérdések (létbehívás, bukás, teremtés, evolúció, reinkarnáció stb.) felvetésével, ismertetésével és magyarázatával, amelyek nem emberi spekulációk eredményeként születtek, hanem a Krisztus vezetése alatt ál¬ló szellemvilágnak kivételes formában közölt, de mindenkor érdekünket, megtérésünket szolgáló kegyelmi kijelentéseinek foglalata. Persze ezt is lehet kritizálni, elutasítani, de létjogosultságát eleve kizárni nem. Mert amint egyéni bukásunk a szabadakarat következménye volt, a visszatérésnek is szabadakarati elhatározásból kell megtörténnie. Az elvekben és eszközökben való válogatásnál is ugyanez a szabály!
Miután nagy vonalakban ismertettük a spiritizmus, mint mozgalom és ab¬ban annak a magyarországi Egyletnek történetét, amelynek - úgy látszik - mégiscsak lehetett valamiféle küldetése azáltal, hogy a XIX. század utolsó harmadától kezdve olyan szellemi értékeket közvetített médiumai útján a magasabb létsíkról ide, amelyek most, a harmadik évezred hajnalán, a materialista világnézet kudarcaiba belefáradt emberiség számára az élet és halál mibenlétéről, a honnan, miért, hová létkérdésekről talán érthetőbb, logikusabb válaszul szolgálhatnak.
Milyen csodálatos az isteni törvény működése! Engedi, hogy minden érzés kiélhesse magát, megmutatkozzék a maga valóságában, hogy aztán az ember magától jöhessen rá annak helyes vagy helytelen voltára. Olyan ez, mint a természet ama bájos jelensége, hogy az erdőben még állnak a sudár fák, a hatalmas egyedek, de a humuszos talajon szép csendben, meghúzódva már sarjadnak, növekszenek a csemeték, hogy az öreg fák kidőlését követően nyomban, frissen és újultan szolgálják az élet továbbfolyását! Lehet, hogy ugyanígy újulhat meg több mint 50 év elnyomás után az immár 133 év¬re visszatekintő magyarországi evangéliumi szellemtan (spiritizmus) is és teheti közkinccsé szellemi értékeit?! Ez több mint valószínű, sőt bizonyos!
Nyomban leszögezzük azonban, hogy nem szenzációs tantételekről, má¬gikus receptekről van és lesz szó, hanem indokolt állításokról, isteni törvé¬nyekről, krisztusi útról, benne saját életünkről, amit nagyon régen mi, az isteni szikrák a gőg és engedetlenség folytán mint bukott „Évák-Adámok” bontottunk meg, miért is a kegyelmi törvény saját erő-anyagunkkal együtt ide, erre a sártekére utalt, ahol most a szabadulás útját járjuk, ami aztán ne¬vezhető akár evolúciónak is... .
Íme a szellemtan tömör válasza - persze elfogadásra kötelezés nélkül az évezredek óta mindig keresett, de igazából sokak által még ma is megol¬datlannak tartott létkérdésekre!
Közismert tapasztalati tény az emberek erkölcsi és értelmi különfélesége, a primitívtől a lángészig, a szent és erényes embertől a legelvetemültebb go¬nosztevőig. Honnan ez a mély szakadék? Tudjuk, hogy a bűn szabadakaratot tételez fel. Ámde a szabadakarat a szellem tulajdonsága.
A bűn tehát a szellemben rejlik. Honnan van akkor az, hogy vannak gyermekek, akik már zsenge korban gonosz hajlamokat árul¬nak el, míg más gyermekek a jóság és erény mintaképei?
Olyan kérdések ezek, melyek az egyházak azon álláspontjával, hogy Isten a szellemet-lelket (saját fogalmazásuk szerint: szellemi lelket) a fizikai fogamzás pillanatában teremti, összeegyeztethetetlenek. Hiszen ebből az következnék - miután Isten csak tiszta szellemet teremthet - hogy minden gyermeknek egyforma erkölcsi és értelmi képességekkel felruházva kellene születnie. Oly ellenkező feltételezés pedig, vagyis hogy Isten különböző képességekkel teremt, ellenkezik az Ő igazságosságával és szeretetével.
A szellem eredetére vonatkozó eme abszurd elmélettel ellentétben a szellem korábbi létezésének tana, a préexistencializmus viszont, minden felmerülhető kérdésre logikus feleletet ad. Az isteni gondviselés bölcs intézkedését kell látnunk abban, hogy mind a szellembukás eszméje, mind az annak következményeitől („kárhozat”) való szabadulást biztosító újratestöltés, a reinkarnáció tana szimbolikusan megvan a szentírásban, a mitológiákban, a különböző bölcseleti rendszerekben, sőt még itt-ott az egyház kebelén belül is. Sem a dogmatizmus, sem a materializmus nem tudta megsemmisíteni eme gondolatok terjedését, mindössze az emberiség fejlettségi fokozatához igazodva módosult, változott, más és más alakban bukkant fel, míg végre az evangéliumi spiritizmusban kiteljesedett.
Eszerint mind az elsőd, mind a másod létbehívás (valójában ez az igazi a semmiből való teremtés, vagyis Isten egy-egy gondolatának létbe szökkenése) mennyei síkon, Isten közelében történt szeretetből. Az elsődök esetében egy bizonyos isteni terv megvalósításában való részvételre, a másod teremtményeknél pedig a gőg és engedetlenség miatt elbukott elsődök meg mentésében való részvételre. De ezek egy része („Ádám-Évák”) szintén a bukás útjára lépett. Megkezdődött tehát kegyelemből és a hűn maradt elsődök, a Messiások vezetésével működő isteni törvények szerint az anyagi világok megalakulása (csakis így érthető az a krisztusi mondás, hogy „Én voltam, mielőtt a világok lettek volna” és ezáltal a „Szentháromság titka” is megoldottnak tekinthető.)
Ennek lényege pedig - nézetünk szerint - az, hogy nem a világok lettek előbb, nem az anyag, hanem a szellem, és minden esési fokozatban a vilá¬gok alakultak a szellemekhez, és nem a szellemek a világokhoz, mert hiszen a világok is a szellemek működésének kifolyásai.
Az így keletkezett anyagi világokon aztán a mélyen bukott szellemek vezeklés és tisztulás céljából anyagi testet öltenek magukra azáltal, hogy a ter¬mészeti törvények működése a megfelelő formákat létrehozza. E tisztulási folyamathoz azonban egyetlen testöltés nem elegendő, miért is a bukott szel¬lemeknek a reinkarnáció törvényét kell követniök.
Ámde, amíg az anyag gépiesen követi a törvényt és attól el nem térhet, addig a szellem - szabadakaratánál fogva - ellene is szegülhet a haladás tör¬vényének. Ez bizonyos feszültséget, diszharmóniát, zűrzavart idéz elő, míg végre a természettörvény minden törvénytelen anyag-erőt kiválaszt és kidob a hozzátartozó derotáló szellemekkel együtt. A törvényesen rotáló világok kidobott salakjaiból új világ képződik. E képződő világ erő-anyagában zsibbadt, öntudatlan állapotban hever a szellem, várva egy újabb feltámasztásra.
Ez a hosszú ideig tartó állapot a szellem nagy éjszakája, amire Krisztus így mutat rá: ,,Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik." Olyan állapot ez, amelyben a szellem "tömlöcbe zártan", minden szabadságát elve¬szti, s nem szabadul ki onnan, míg tartozását le nem törlesztette.
Micsoda automatizmus! Valóban, nem Isten büntet tehát, hanem a tör¬vényt megszegő, engedetlen szellem bünteti önmagát.
Ámde ebből a halálból is van feltámadás, ez az állapot is véget ér egyszer, mert örök kárhozat nem létezik. Jó azért hamar kiegyezni az ellensé¬günkkel, míg az úton vagyunk vele, hogy át ne adassunk a bírónak, a bíró a foglárnak, hogy tömlöcbe vettessünk!
Ezek lesznek majd az érdemi rész fő témái. Persze nem tudjuk, hogy az egyszerü és logikus válaszaink részletes kifejtése milyen visszhangra fog ta¬lálni, és elfogadásának mennyi a tényleges esélye, holott roppant nagy a je¬lentősége! Általa ugyanis feloldódhat a kétkedő emberben az az óriási fe¬szültség, amit benne a lét eredetének téves elméletei, a körülötte ténylege-sen működő sok-sok rossz származási okának ismeretlensége és a jövő kétsége miatti aggodalmak okoznak.
Vagyis az életre, halálra, jövőbeli sor¬sunkra, eme letagadhatatlan nagy-nagy valóságokra adandó válaszok lehet¬nek azok, amik megteremthetik nyugodt napjainkat, amiért élni, dolgozni érdemes, hiszen ezáltal ama boldog világ felé irányíthatjuk lépteinket, amelyet valamikor elhagytunk, és ahonnan érkeztek és érkeznek kegye¬lemből azok a csodás szellemi kijelentések, amikről az imént szóltunk és folytatólag szólni akarunk.


szemlézte: Bíró László

„Elég a napnak a maga baja, a holnap
majd gondoskodik
magáról.”

(Advent I. vasárnapja)


Ima


Mindenható, mindeneket betöltő és éltető Atyám, lelkem örök hálát rebeg, amiért nem fordítottad el orcádat a bukott gyermekeidtől, hanem felragyogtatod a te szent Fiadban, a Jézus Krisztusban, hogy minden bukott gyermeked hazataláljon, vissza az örök hazába, ahonnan valaha Téged csúnyán megcsúfolva elhagytunk, hogy a saját utunkat járva hátat fordítsunk Neked, ó mindenség Atyja.
Kérlek bocsásd meg bukásunkat, emelj vissza magadhoz és ölelj bennünket atyai kebledre, mert védelmet, békét és nyugalmat csakis Nálad lelhetünk ó Atyám.
Hálatelt szívvel a porba hullva borulok le előtted Uram, Jézusom, hogy ily módon fejezzem ki a kifejezhetetlent, ama hálát, amelyet érzek Feléd amiért értünk elhagytad az otthonodat, a boldog fényhazát, és testet öltöttél magadra, mint a szenvedés, a gyötrelmes kínhalál, vagyis a megváltás eszközét, hogy nekünk életünk lehessen és bővelkedhessünk az Általad lehozott Életben. Bocsáss meg nekünk azt, hogy oly sokszor visszaéltünk a bőséges Élet nyújtotta lehetőségekkel és az helyett, hogy a szabadulásunkra használtuk volna fel, a megkötözöttségünket erősítettük ez idő alatt. Emelj ki kérlek mindannyiunkat az ellentét hálójából, tisztíts meg bennünket és végy lakozást a mi lelkünkben, hogy Máriához hasonlóan ugyan, csak szellemi síkon mi is hordozói lehessünk a Te lényednek, valamint, hogy mi is megszülhessünk Téged és Általad a mi üdvösségünket.
Amen


Drága gyermekem!

Most a szívedhez, a lelkedhez, pontosabban a hitedhez szólok, ahhoz a hithez, amellyel az ember Istenbe kapcsolódik bele, mely hiten keresztül szól az Isten az emberekhez. Ez a hit mint csatorna gyanánt szolgál az Isten és az ember között, és az ember is ezen a csatornán keresztül szólhat az Istenhez. De ahhoz, hogy az ember oda tudjon borulni az ő Teremtője elé és eléje tudja tárni ügyes-bajos dolgait és hogy erre a megoldást is Istentől tudja várni, valóban hitre, élő hitre van szükség. Sajnos az ember, mint bukott és véges lény jobban bízik önmagában, mint a mindenható és tökéletes Istenben. Ez hitetlenségre vall. Ide nem tudásra van szükség, hanem élő és folyton erősödő hitre. Hiába minden tudás, ha az ember nem meri, vagy nem tudja lehelyezni az életét Isten tenyerébe. Addig mindig ő maga akar mindent megoldani, főként a jövőjét bebiztosítani, pedig olyan szépen, érthetően és világosan mondja az Úr: „Elég a napnak a maga baja, a holnap majd gondoskodik önmagáról.” Igaz, mindenfelé a szellemvilágból olyan figyelmeztetések jönnek, miszerint az embernek a jövőjét illetően saját magának kell gondoskodnia, de én mégis azt mondom, hogy aki igazában hisz az ő Atyjában és „Neki dolgozik”, annak nincs félnivalója, mert méltó a munkás a bérére. Ha ti, halandó emberek lévén, tőletek, mint szülőktől, a gyermeketek kenyeret kér, vajon követ adtok neki, vagy ha halat kér, vajon kígyót adtok neki?-kérdezi az Úr az ő tanítására összegyűlt tömegtől. Mennyivel inkább szeret benneteket a ti mennyei Atyátok! Tehát kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyitnak nektek, amíg be nem zárulnak a mennyek kapui. Tehát merjetek kérni, az Úr Jézus nevében. Arra bátorított benneteket az Úr, hogy (mielőtt elfogták volna), ezentúl , ha az Ő nevében kértek bármit is az Atyától, meghallgattatik.
Az Úr szavai, kijelentései, tanításai, bátorításai és feddései, amióta elhagyták Jézus ajkait, messiási erőkkel folyamatosan hallatszanak az erők világában és a szenzitív egyének meg is hallják azokat, ha elég fejlettek lelki füleik. Így az a bátorító kijelentése is az Úrnak, miszerint elég a napnak a maga baja, a holnap majd gondoskodik magáról, szintén folyamatosan hallik és betölti a léget. Azzal a céllal történik mindez, hogy az Isten felé törekvő emberekre pozitív hatást gyakoroljanak Jézus kijelentései és erősítsék Istenbe vetett hitüket. A hitetlenség is, mint minden más bűnös hajlam, a bukás következménye. Ahogyan az engedelmesség engedetlenséggé, a szeretet gyűlöletté, a duálérzés paráznasággá, úgy az Istenbe vetett hit hitetlenséggé, az Istenbe vetett bizalom önbizalommá, sőt én központúsággá és az Istenimádat önimádattá degradálódott le.Az önimádathoz tartozik minden önzés, harácsolás, tudálékosság, irányítani és hatni vágyás, mely tulajdonság, mind az isteni tulajdonságoknak a degradált formája, kivéve azokat, amelyek konkrétan magára Istenre vonatkoznak.

Minden napnak megvan a maga baja, feladata, üzenete, célja és terhe, amelyet az embernek meg kell találnia, és meg kell oldania, ha párhuzamosan akar haladni a rotációval. Amennyiben ez nem sikerül, akkor ott az emberi lélekben hézag keletkezik, amelyet nem lehet másik napokon bepótolni, mert akkor meg abban a másik napban keletkezik hézag, mert annak a másik napnak a feladatát nem tudja tökéletesen betölteni az ember. Ezért kell az embernek teljesen a mára összpontosítania. És ha ez sikerül, akkor a folytonos fejlődés és előrehaladás révén a holnap majd gondoskodik magáról. De ha nincsenek megoldva a jelen dolgai, akkor egy zavar keletkezik a “holnapot” illetően. Ezért jó mindig az örök jelennel együtt haladni, és minél kevesebb hézagot hagyni magatok után, mert Isten főként akkor támogatja az embert, ha betölti az Isten által meghatározott feladatát, rendeltetését, ugyanis ezért van az ember a földre küldve: „Keressétek és kutassátok Isten Országát és annak Igazságát és a többi megadatik hozzá néktek.” Eme kijelentés a fentebb említett kijelentésből következik, miszerint: “Elég a napnak a maga baja, a holnap gondoskodik magáról”, ha az ember betölti Isten akaratát. Sajnos, hogy az emberek nagyon kevésbé figyelnek arra, hogy egy-egy napnak mi a célja, mi az a követelmény, amelyet Isten kér és sok esetben még a következő életbe is átviszik a megoldatlan problémákat. Amennyiben elodázza az ember a problémák megoldását, a szellemi vezetésnek újból úgy kell rendezni a napok egyikét, hogy a régebbről átvitt megoldatlan dolgok újból megoldási lehetőséget nyerjenek, mert amennyiben nem így lenne, akkor nem nyerhetnének teljes megoldást a dolgok és egy másik napon történő próbálkozás azon a napon ütne rést, amin betör az ellentét és tönkre teheti, vagy legalábbis megkárosíthatja mindkét napnak az eredményeit és mindkét nap hézagokat eredményez a lélekben, aminek aztán szintén következményei lesznek. Tehát jól figyeljetek oda a dolgokra és: „Higgyetek Istenben és bennem is higgyetek”.” Higgyetek én legyőztem a világot”. Igyekezni kell a földi embernek a mindennapokban Isten akaratára figyelni, hogy az: „Elég a napnak a maga baja”, minél pontosabban megvalósulhasson, mert az egyik napra épül a másik, vagyis a jelen napban megélt isteni akaratra tud csak épülni a másik, ugyanis a jelenben történő helytállással építhetitek ki a következő nap vezettetését. Ameddig az ember nem tudja betölteni Isten akaratát, akkor azt viszi magával, mint be nem töltött terhet, mely még betöltésre vár, de ekkor már, mint mondtam, hézagok keletkeznek az emberi lélekben. Mindez az egyéni meghívásban, az egyéni vezetésben van jelen. Amíg az ember nem alkalmas az egyéni vezetésre, addig csak egy átlag vallásosságot, a ti esetetekben egy átlagos szellemtanhívő életet tud csak megvalósítani, amelyben nincsenek egyéni megszólítások, de egyéni elvárások és így egyéni vezetés sem. De amennyiben valakinek van egyéni vezetésre kegyelmi ajándéka, azt igyekezzen kihasználni, nehogy kiessen azokból a kegyelmekből, mert az egyéni meghívással válik az emberi lélek a meghívottból kiválasztottá, mert csak a kiválasztottak alkalmasak az egyéni vezetésre, mert az egyéni vezetéssel lehet csak eljutni az Isten Országába, pontosabban, ha az ember hallgat az egyéni veszésre és tettekben követi a rá kiszabott isteni akaratot, amely minden esetben a lélekben, pontosabban az alsóbbrendű énben rejlő hajlamokat célozza meg a felsőbbrendű én javára. Igaz, ebből kifolyólag sokszor szenved a lélek, mert ami jó a léleknek, attól szenved a test és ami a testnek kedvez, az a lélek kárára van, mert a kárhozat felé viszi. A naponkénti önmegtagadás: -”Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg magát…”- azonban mégis csak naponként farag le valamennyit a kárhozatra vivő énből, aminek az a célja,, hogy visszaérhessen az elvesztett Paradicsomba! Ugyanis ahhoz, hogy Oda eljuthasson bárki is, az alsóbbrendű énnek azonos szintűre kell felfejlődnie, mint amilyen szinten a felsőbbrendű én van, mert az alsóbbrendű én gyakorlatilag akkor kezdett kialakulni, amikor beindult az Istentől való eltávolodás. Az alsóbbrendű én tehát a bukás produktuma, amely az ellenszegülés eredményeit tartalmazza, vagyis az erények degradálódását és bűnné való átalakulásnak az eredményeit, azaz a hét fő bűnt, amelyet magának a léleknek kell visszaalakítani erényekké, a megadott krisztusi erők, vagyis a Szentlélek segítségülhívása és a Szent Szellemek vezetése révén.


A folyamatos önmegtagadással folyamatosan tisztul a lélek, habár, mivel igen gyenge az ember hite, ezért sokszor visszaesik a saját hibájába, bűneibe, ezért hullámzó az ember kedélyállapota és ebből kifolyólag hullámvölgy és hullámcsúcs az emberi élet, de valahol és valahogy tapasztalatokat gyűjt magának és mégiscsak hinni próbál az isteni vezetésben és követni igyekszik azt.
De nagyon fontos tényező ezekben a tisztulási folyamatokban az Istenbe vetett hit, mert amikor az embert a kegyelem belevezeti egy tisztulási folyamatba, a még meg nem tisztított erők sötétté teszik az “alagút végét” és hovatovább, az ember azt hiszi, hogy nem jó úton jár, közben meg csak a saját sötét erőit látja maga előtt, amelyeket meg kell tisztítania. De amennyiben a hit szemüvegén néz és lát az ember, akkor a sötét rengetegben meglátja az Úr Jézus lábnyomait, az Általa kitaposott utat, és a következő állomást, ahova egy meghatározott időre be kell érkeznie a léleknek.
Csakis, hittel, tudja levonzani az ember azt az igazságot, amelyben naponként élnie és járnia kell! Ameddig nem hisz az ember, addig sem élni, sem hirdetni nem tudja az Isten Országába vezető isteni igazságokat, de nem tudja levonzani az Úton való járáshoz szükséges erőket sem.
Azért mondja az Úr, hogy: “Aki hisz üdvözül, aki nem hisz már eleve elkárhozott”, merthogy az ember a hitével naponként le tudja vonzani azokat az isteni igazságokat és általuk azokat az eshetőségeket, amelyeknek a naponkénti követése elvezeti az üdvösségre, míg az az ember, aki nem hisz, mindezektől elesik és nem ateistákról beszélek, hanem hívő emberekről.
Amikor az ember próbálja a napi problémákat, gondokat elfogadni, megtalálni bennük az Isten akaratát és üzenetét, a „Keressétek és kutassátok Isten Országát…” és Isten akaratával összhangban próbálja megoldani azokat, akkor gyakorlatilag az ősbukástól kezdve az ördögnek átadott teremtő erőket szerzi vissza az ellentétes eszmétől. Ez nem könnyű feladat, jelenjen meg az élet bárhol és bármilyen formában, akkor is a lét célja ez, gyermekem! Amikor Ádám a bukás legalsó fokára ért, azt mondta neki Isten a természet törvényen keresztül: „…Véres verejtékkel keresed meg a te kenyeredet, míg visszatérsz a porba..”, vagyis véres könnyek között szerzed vissza azokat a fejlődéshez szükséges erőket -lelki táplálékot- amelyeket a bukási folyamatok által, fokról- fokra az ellentétnek adtál oda. Ez mindenekelőtt komoly, naponkénti szellemi munkát jelent, az „Elég a napnak a maga baja.”, azaz „Aki utánam akar jönni naponként tagadja meg magát…” révén, mert a kárhozatra vivő hajlamok megtagadása által szabadulnak fel a lélekben azok a latent erők, amelyek a bukások, bűnök elkövetése által lettek gúzsba kötve. És ahogyan szabadulnak fel ezek az erők, úgy emelik a lelket előre az Isten Országa felé. Ez az alacsony lelki szint teszi szükségessé azt is, hogy az ember munkát vállaljon a lelke előrehaladása érdekében abban a fluid közegben, amelyet ő maga sűrített meg: „…Az Úristen kiűzte (Ádámot és Évát) az Éden kertjéből, hogy művelje azt a földet, amelyből (a teste) vétetett.”


Az Újszövetségben Jézus könnyített ezen a munkán és magasabb szintre emelte azáltal, hogy magára vette azt a küzdelmet a sátánnal szemben amely vért fakaszt a küzdő ember lelki világában is, minek következtében, minden ember számára egy hatalmas mennyiségű lelki vagyont szerzett vissza az ellentétes erőktől. Ez a küzdelem és harc nem volt más, mint a testiség, és a halál, mint a bukás következménye felett aratott harc és győzelem, amely az Ő számára is igencsak véres küzdelem volt. Ezáltal sokkal könnyebbé vált a hívő ember küzdelme a testiség és a testen keresztül megnyilvánuló kárhozatra vivő hajlamok, vagyis „A bűn zsoldja a halál.” felett. Amennyiben azt a küzdelmet nem vállalta volna el, amely kipréselte a vérét, sokkal nagyobb szenvedéssel, sokkal kevesebbnek és sokkal nehezebben lehetne bejutni az Isten Országába. De mivel Ő magára vette az elszenvednivaló nagyon nagy részét és lehozta az Isten Országát a földre, mindemellett még a kegyelemből történő bűnbocsánat törvényét is életbe léptette, ezért kétezer év óta megkönnyített az Isten Országába vezető úton való haladás az újratestetöltés törvényén keresztül, mely törvény által az egész emberi léleknek főként az a része ölt testet, vagyis kerül felszínre, amelynek a legsürgősebb a kezelése, a gyógyítása. A többi része le van zárva és nem tud megnyilvánulni, mindannak ellenére, hogy a többi rész is benne van a testben. Így lehetnek az embereknek olyan tulajdonságaik, adottságaik, amelyekről nem is tudnak, mert nincsenek felszínre engedve. Úgy rendezik a gondviselést irányító angyalok a sorsokat és élethelyzeteket, hogy az emberi léleknek főként azt az oldalát érjék hatások, kísértések, ahol a leggyengébbek az erények és még tisztulásra és fejlődésre szorulnak. Amennyiben az ember igyekszik minden nap valamiben megtagadni önmagát, és felvenni a tisztulás keresztjét, Isten úgy rendezi az élethelyzeteket, hogy az emberi léleknek legyenek lehetőségei a fejlődésre, vagyis a befelé fordulásra, felismerésre, és a tisztulásra. Tehát ilyen esetben valóban „Elég a napnak a maga baja…”, amit meg kell harcolni és a holnap majd gondoskodik a következő ilyen tisztulási lehetőségről. Bármennyire is hihetetlen gyermekem, de ebben rejlik Isten legnagyobb szeretete! Isten ugyanis nem kívánja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen, vagyis azt, hogy átmenjen az emberi lélek a halálból az Életre. Isten nem támogatja a hívő ember életében azt, hogy beleragadjon az anyagi világba, hanem csak mint eszközt tekinti, amelyet át kell dolgoznia a szellemnek, mind szellemibbé kell tennie. Ez a folyamat gyakorlatilag az ősember anyagi síkon történő megjelenésével beindult, a napjainkban is tart és majd csak akkor ér véget, ha „…Idő többé nem lészen.” vagyis amikor megszűnik az anyag, idő és tér fogalma. Addig folyton küzdeni és harcolni kell, de mi ellen? A bennetek dúló sátáni elv ellen (!), amely folyton felszínre igyekszik törni és élet, azaz érvényesülési lehetőséget kér magának a fizikai létben. Ezek a feltörő hajlamok és a már kitermelt negatívok visszahatásai ellen kell küzdenetek ahhoz, hogy „…a holnap gondoskodhasson önmagáról.” vagyis naponként megtagadni a hajlamaitokat és felvenni a kereszteteket a továbbhaladáshoz. Mindehhez a lelki élethez, egy folyamatos Istenkapcsolatra nagy szükségetek van, vagyis a „Szüntelenül imádkozzatok.”-ra. Aki bele tud nyugodni Isten akaratába, azaz ebbe az eddig említett vezetésbe, egy igazi béke fog leereszkedni a lelki világára. „Tanuljátok el tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű és békét találtok lelketeknek.” Tehát szelídségre és alázatosságra is szükség van a lelki élethez.
Ha nehéz a kereszt, kérjetek erőt: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én felüdítelek titeket.”

A végcél: “Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.”

“Jöjjetek Atyám áldottai és vegyétek birtokotokba azt a földet, melyet Atyátok a világ kezdete óta a ti számotokra tartott fenn.” Ezek a világok már a legtisztább világok gyermekem, ahová egyszer mindenkinek be kell érkeznie. Amikor majd ti is világokat vezethettek, mert a teremtés folyamatosan tart és soha meg nem szűnik, mert Istennek minden egyes gondolata egy-egy teremtmény, mint ahogyan nektek is. “Az én gondolataim nem a ti gondolataitok a ti gondolataitok viszont nem azonosak az én gondolataimmal.”


Kedves gyermekem, mindezeknek a tisztulási folyamatoknak a követése és megélése -Advent lévén- lehetővé teszik számotokra, azt, hogy a kis Jézuska megszülethessen a lelketekben. Megszülethessen és naggyá növekedhessen. Isten szeretete nagyon sok kegyelmet adna, csak az ember önteltsége nem teszi lehetővé, vagy legalábbis megnehezíti a kegyelmek befogadását. De ha sikerül is befogadni a kegyelmeket, sokkal nehezebb azokat megtartani, isteni segítség nélkül nem is lehet, de az idő nagyon közel van, tartsatok bűnbánatot, lépjetek rá a mindennapi lelki tisztulásnak az útjára, mert ha nem sikerül megtisztulnotok, hiábavalóvá lesz minden eddigi szenvedésetek, és kezdhetitek elölről majd egy másik lehetőség ideje alatt azt, amit most elmulasztotok, csak sokkal több szenvedéssel. Nagy felelősség a kegyelemmel és a kegyelmi idővel történő visszaélés.


Záró ima


Mindenható Atyám, mélységes hálával borulok le Előtted minden kegyelmi ajándékért, így ezért a lehetőségért is, hogy a Te nevedben szólhatok a földi testvéreimhez, megmutatva a hozzád vezető utat és segíthetek nekik járni is ezen az Úr által létrehozott fejlődési úton és hogy időnként felemelhetem a lelki világukat mind közelebb és közelebb Hozzád az örökké élő Istenhez, mint az Örök Élet és Szeretet forrásához, hogy erőt meríthessenek belőled az élet keresztjének hordozásához, és ezáltal célba érhessenek akkorra, amikorra Te elküldöd Szent Fiadat, mint „Királyt” hogy megalapítsa országlását a földön.

Jövel Uram Jézus!

Amen
Ada, 2022. nov. 27

Apró gondolatok.

1. Gondolkozz egész életedben úgy, mint egy kisgyermek. Életed könnyebb lesz, problémamentes és egyszerű.
2. A lelki és fizikai fájdalom a testben lévő lélek szükségszerű fejlődésének része, magunk választottuk szabad akaratunkból, ne akarj kitérni előle, viseld el hősiesen és fejlődj benne.
3. Kötelességed az földi dimenzióban eltöltött idődben tanulni, fejlődni és a megszerzett tudást meg kell osztani társaiddal, mert közösen lehet csak a fejlődés fokán átlépni. Hiába sietsz előre, ha a társaid lemaradtak meg kell várni, míg ők utolérnek, egyszerűbb és gyorsabb, ha közös erővel egymást segítve haladtok a szellemi fejlődés útján.
4. Az Isten a változtathatatlan Jó, az ember a változtatható Rossz!
5. Élj úgy, hogy halálod után kevesebb rosszal keljen szellemként elszámolni.
6. Ne várj az adott szeretetért, jóért semmi köszönetet, viszontszolgálatot, mert az pozitív karmádat fogja erősíteni és nem biztos, hogy az jó lesz neked!
7. Légy elnéző alsóbb szellemi szinten lévő embertársaiddal, te is innen indultál, segítsed Őket!
8. A vallásos élet nem törvényszerűen párosul szellemi tudattal.
9. Légy partnere segítő szellemednek, jól fog esni az ő segítsége, hasonló helyzetben!
10. Meditáláskor imádkozz Istenhez és a csendben meg fogod hallani válaszát.
11. Légy tiszta mint a gyertya lángja, vedd magad körbe a fénnyel, megvéd minden külső ártó hatástól és megtisztít. Égesd ki a rosszat magadból, készíts helyet a jónak!
12. A földi testet szabad akaratodból választottad fejlődésed érdekében, viselkedj a választott
testhez méltóan.
13 Az élet olyan mint a tenger hulláma, egyszer lent, egyszer fent. Egyszer szellem, egyszer
ember. Ez így váltakozik évezredek óta.
14. A Tudás benned van, de ki kell érdemelni birtoklását.
15. A leszületés olyan mint a katonaság. Egyforma idősek vagyunk, csak van aki hamarabb
vonult be és hamarabb szerel le. Utána megvárjuk egymást.
16. Ha valakinek megbocsátottál valamit, azt magadnak bocsátottad meg,
ha valakinek jót tettél, azt magaddal tetted!
17. Istent létét nem lehet megtanulni, elmagyarázni; egyedül megtapasztalni lehet.

18. Ha elfogadod a másik világ létezését, életed leegyszerűsödik, minden „megmagyarázhatatlan” dolog értelmet kap, a veled történtek világosak lesznek, átláthatóak és irányíthatóak.

19. Fogadd el szellemi társad segítségét, őrszellemed kérés nélkül is segít neked, de együttműködve gyorsabban tudtok haladni.

20. Ne kutass és keresgélj Mestered után. Ő láthatatlanul mindig melletted van, hívás nélkül jelentkezik ha elérkezett az idő, és ha érettnek bizonyultál előtte elvégzi beavatásod . Beavatáskor kapsz egy kulcsot egy másik dimenzió kapujához, s ha azt kinyitod, az ajtó mögött találsz egy könyvet; és kezdheted a tanulást elölről, mert rádöbbensz arra, hogy milyen kevés a tudás mit eddig szereztél, birtokoltál.


Általában azok szeretnének egy másik, örökké tartó életet, akik a jelenlegivel sem tudnak mit kezdeni. Ebből a szemszögből nézve nem az a kérdés, hogy van-e élet a halál után, hanem az, hogy van-e élet a halál előtt?

Irta: Karsay István

UI:

Miért relatív az idő? - A téridő egyszerű magyarázata https://www.youtube.com/watch?v=CvRKmcXDyZM

Szellemi tanítás az időről Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=wTWol4i ... e=youtu.be

Válságban a világ – Felvezetés

Zita médium közlése 2002. január 27.

Válságban a világ! Válságban az emberi társadalmak, válságban a vallá¬sok és válságban az emberi életek.
Bár a teremtő Isten, mindannyiunk gondoskodó Atyja segíteni szeretne az emberiségen, nem lehetséges, mert az emberek nagy része hitetlenné vált. Sem hinni, sem reménykedni nem tudnak, és a szeretet parancsolatában sem képesek meglátni azt a nagy-nagy értéket, amire úgy nekik, mint másoknak szükségük lenne. Az emberek csürik-csavarják a bűn fogalmát, és többnyire rosszul értelmezik azt. Nincsenek tisztában önmagukkal, a maguk bűnös természetével, és egész életük azzal telik el, hogy a feketét fehérre mossák, hogy ami mint tévedés, rossz és bűn, ami Istentől elvetett, az ha felszínre kerül lelkűkből, arról bizonyítsák, hogy az nem is olyan rossz, mint ami-lyennek az látszik, ahogy azt egyesek értelmezik. Ebben keresendő a válság oka.
Sem a társadalom, sem a vallások, sem az egyén nem tudja már többé azt nyújtani a környezetének, amit kellene. Igazából soha nem tudta egyik sem azt nyújtani, amit kellett volna, de azért mégis, ha gyarló és gyenge módon is egyes társadalmak és vallások arra törekedtek, hogy az embereket előbbre segítsék a fejlődés útján.
Most viszont az utolsó időkben egyre több kedvezményt tesznek a vallá¬sok vezetői: eltérnek attól, ami Isten akarata a vallási törvényekben, azokat felhígítják, megkeverik a maguk elképzelésével és azt mondják: „nem fontos ezeket a törvényeket pontról-pontra betölteni, mivel az ember gyenge és gyarló... engedményeket kell az emberek részére tenni, különben elveszítjük őket a vallás részére..” Osztály nélküli társadalomról ábrándoznak, amely pont az emberek lelkében élő bűn és bűnös tendenciák miatt semmiképpen nem vált és nem is válhat a jövőben sem valóra.
Az embernek alaposan meg kellene vizsgálnia elsősorban önmagát, öszsze kellene mérnie magát az isteni parancsolatokkal és törvényekkel, a mennyei modellel, a mi Urunkkal, a Jézus Krisztussal. Azután alaposan meg kellene néznie azt is, hogy a vallási tantételek milyen mértékben azo-nosíthatók az isteni törvényekkel. Mert a vallásoknak nem lehetne más cél¬juk és feladatuk, mint lelkek mentése, és az, hogy a szeretet törvényét ural¬kodóvá tegyék az emberi lelkekben és ezáltal a társadalmakban. Ezzel szemben nem a szeretetet igyekeznek megerősíteni az emberi lelkek¬ben, hanem azt, ahogyan ők vélekednek az isteni igazságról, a krisztusi Igék¬ről. Azokat cövekelik le és túl sok teret adnak a külsőségeknek, a látszatnak, a ceremóniáknak. A tantételeik inkább elkülönítik a vallásokat és az embere¬ket ahelyett, hogy közelebb hoznák őket egymáshoz. Amikor lelkeket akar¬nak menteni, nem a hitetlenek táborából akarnak a szeretet hálójával embe¬reket kimenteni, hanem egymástól akarnak híveket elhódítani, mondván: „ne így higyj, hanem úgy, ahogyan én... mert az én hitem a helyesebb, ez a cél¬ravezetőbb... az én vallásom tanításai egyeznek meg azzal, ahogy Krisztus hirdette az igazságot..”
A hitetlen világ hitetlen emberei után nem igen nyúlnak az egyházak, ezért stagnálnak, ezért nincsenek hivatásuk magaslatán, sőt sok esetben nem látják már a hivatásukat sem.
Nagy baj ez testvéreim, és ezért a történelmi egyházak, ha még növeked¬nek is szám szerint, intézkedéseikkel sem képesek elérni, hogy az emberek lélek szerint oda kapcsolódjanak. Ha részt is vesznek az istentiszteleteken, nem tudnak igazán hinni az egyházak felemelő erejében; nem tudnak igazán hinni és reménykedni abban sem, hogy a krisztusi igékben olyan erő rejlik, amely máról holnapra új emberré alakíthatja őket.

Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

Válságban a világ
Adai közlés - Tartsatok bűnbánatot
Két nemzedék hitetlensége
Hol van az ördög?
János apostol szellemének közlése a spiritizmusról
HANG - Nem egyforma eséllyel indulunk az életnek
A delejezésről
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirdLWIj ... w?e=4C4PvN

Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból
https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=JzUgDCG7Yjg
Útmutatás az utolsó időkre – Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=C5Sbwr053qw&t=3s
Harcmodor az ellentéttel szemben – Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=2hietUoKV5o
Napszellem oktatása – Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=oeCAzFev8rY
Misztériumok IV. Rész – Hangoskönyv részlet

Makk István Gömbszimbolika, részlet:
Képzeljük el, hogy a tengerparton állunk.
Előttünk terül el a tenger, mérhetetlen víztükrével. Két egymással érintkező világot látunk: a levegő birodalmát és a víz birodalmát. Hasonlatunkban a levegő birodalma a szellemi sík, a víz birodalma a fizikai sík. A kettő, a szellemi sík és a fizikai sík a tengerszinttel élesen el van választva, de a tengerszint felületén egymással érintkezésben állnak. A hasonlat annyiban is találó, hogy a levegőben, vagyis a szellemi síkon - a test nélküli állapotban - a mozgás sokkal akadálytalanabb és nagyobb tereket tud a szellem áttekinteni. A víztükör alatt, vagyis a fizikai létben a mozgási lehetőségek korlátozottak, mert óriási ellenállásba ütköznek, másrészt a látási viszonyok összehasonlíthatatlanul rosszabbak. Merüljünk mélyen a víz alá! Sűrű homály dereng. Amit látunk, a homály és fénytörés következtében torz és hamis! Így mozgásunk a víz alatt csak vánszorgás, magunk vonszolása.
Most emelkedjünk ki a vízből, a levegőbe! Látásunk egyszerre kitágul! Egy tekintettel messze tereket tudunk átfogni, mozgásunk szinte repülés a víz alatti vánszorgáshoz képest. Teljesen azonos az arány a fizikai testben való látás és mozgás és a szellemállapotban való látás és mozgás között. A víz és a levegő összehasonlítása a fizikai és szellemi síkkal minden szempontból helytálló, mert a fizikai törvények és állapotok nem egyebek, mint a szellemi törvényeknek és szellemállapotoknak a fizikai síkra való vetületei. Képzeljük el a szellemeket, mint kisebb-nagyobb gömböket, amint a levegőben, azaz a szellemi síkon, szellemállapotban szállnak. A szellemibb, könnyebb fajsúlyú gömbök magasabb régiókba emelkednek. A nehezebb fajsúlyú, salakosabb gömbök a víz felületéről, a fizikai síkról alig bírnak magasabb régiókba emelkedni. Hogy ezt megtehessék, alá-alá kell merülniük salakosabb gömbfelületrészeikkel a vízbe, azaz testet kell ölteniük, hogy a nagyobb súrlódási ellenállás, a fizikai élet ütközései kilúgozhassák a salakos részeket!
Még egy szellemi valóságra mutat rá a fizikai törvény: a gömbök a szellemi síkon szállva, súlyosabb részükkel fordulnak lefelé. Ez egyszerű fizikai törvény! A fajsúly törvénye. Gondoljunk a „keljfeljancsi”-ra! Ezért lemerüléskor, azaz testetöltéskor, ezek a súlyosabb, tisztátalanabb részek fognak a fizikai síkba bemerülni, és mint emberi tulajdonságok megnyilvánulni. És ennek így kell lennie! Az ember negatív tulajdonságainak, hibáinak kell a fizikai élet ütközései következtében oldódniuk! Tehát a súlyos gömbök - szellemek - alámerülnek a vízbe - az anyagi létbe - azaz testet öltenek. Minél tisztátalanabb, súlyosabb a gömb, a fajsúlytörvény következtében annál mélyebbre merül. Minél tisztább a szellem, könnyebb a gömb, annál kevésbé merül az anyagba! Ez egyszerű fizikai törvény! Meggyőzően tükrözi a szellemi valóságot! A gömb vízbe - fizikai síkba - merült részét felfoghatjuk a testi tudatnak, vagy az emberi tudatnak! Míg a vízbe - a fizikai életbe - be nem merült gömbrész jelképezi a felsőbbrendű tudatot. Megjegyezzük, hogy a szellemeknek a fizikai síkba való lemerülései - a testetöltések - sohasem önkényesen történnek, hanem mindig a védőszellemek - őrangyalok - vezérletével!
A testetöltéssel, a fizikai (emberi) életbe való leszületéssel lehetőséget kapunk a Kegyelemtől a tisztulásra; hibáink a fizikai élet ütközései során oldódnak. Ütközések! Fájdalmak és vélt sérelmek. Ezek figyelmeztetnek hibáinkra, melyek kéregként vesznek körül. Meg kell tanulnunk ezeket napi önvizsgálattal tudatosan felismerni. Csak ez után tudunk a hibarétegeink következetes lebontásával alkalmassá válni arra, hogy a mindeneket besugárzó Isteni Szeretet-, Bölcsesség- és Erőáramot egyre jobban befogadhassuk, abba bekapcsolódjunk és továbbsugározhassuk mások felé. Minél fényesebbé, szellemibbé válunk a szeretet törvényének betöltése által, annál inkább lehetővé válik.
"Istenek vagytok!" - mondja Krisztus. Engednünk kell, hogy ez az isteni fény érvényre juthasson bennünk bölcsességünk, szeretetünk és szellemi erőnk kiteljesedésével, az élő hit, élő alázat és élő remény által!

folyt. köv..

UI:
Karsay I előadása Makk István Gömbszimbolika 1. rész
https://www.youtube.com/watch?v=cOZXJJb ... e=youtu.be

A felismerés fontossága 2/1
Zita médium közlése

A megváltó Jézus Krisztus nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim. Jákob 12 fiúgyermekéről nevezték el Izrael 12 tartományát. Amikor a mi Urunk, a Jézus Krisztus Jeruzsálembe vette útját, mind a 12 tartományban csodálatosan sütött a Nap és kék volt az ég. Elindult földi hazájából Galileából Szamarián át, hogy tanítványaival együtt eljusson a nagy ünnepre, Jeruzsálembe. Út közben több helyen megállt, még tanított és néhány csodát is művelt.
Amikor Szamariát már rég elhagyta, gondolatai még mindig a régieken időztek, majd átváltott arra, ami rövidesen vár rá. Tisztán és világosan állt előtte a nagy feladat, a nagy küldetés beteljesítésének minden mozzanata. Ahogy egyre inkább közeledett Jeruzsálem felé, elérkezett arra magaslatra, ahonnan a legjobban lehetett lelátni a városra. Tanítványai csodálták és magasztalták Jeruzsálemet, de Ő akkor már nem annak látta a várost, mint amilyennek ezekben a pillanatokban mutatkozott, hanem látta a városra váró veszedelmet, mert tudta, hogy nem ismerik majd fel az Ő meglátogatásuknak napjait.
Minden izraeli férfiembernek, életében legalább egyszer, el kellett zarándokolnia Jeruzsálembe a Szent városba, és ezt többnyire nagy vagy sátoros ünnepek alkalmával tették. Egyik legnagyobb ünnepük, ha ugyan nem a legnagyobb ünnepük, a kovásztalan kenyér és keserűfüvek ünnepe volt, vagyis az Egyiptomból való szabadulás emlékünnepe, amit hosszú évszázadokon át, minden évben megünnepeltek.
A húsos fazekakat nagy hirtelenséggel kellett otthagyniuk, és a hosszú vándorlásuk alatt csak kovásztalan kenyérrel, és az út szélén talált keserűfüvekkel táplálkozhattak, sőt az is előfordult, hogy semmilyen táplálékuk nem volt. Ilyenkor újra megsegítette őket az Úr, manna hullott számukra az égből. Tehát nagy és szent ünnep volt ez az egész Izrael részére és már hetekkel előtte a Szent város, de Izrael minden polgára is készült erre az alkalomra. A mi Urunk, a Jézus Krisztus ezt az időt választotta, hogy felmenjen Jeruzsálembe, hogy a böjti napok, a kovásztalan kenyér és keserűfüvek elfogyasztása után Ő legyen majd az áldozati bárány, beteljesítve mindazt, amiről a próféciák szóltak és mindazt, amit tőle mindnyájunknak Atyja, Istene, a Teremtő várt.
A várost megpillantva sírva fakadt és ahogy a nyitott kapukon keresztül egyre inkább özönlöttek a tizenkét tartomány zarándokai a városba, Ő is az egyik kapuhoz érkezett. Ettől az időtől kezdve nem tett több csodát, de bevonulása után még négy napig tanított a templomtéren, hogy még egyszer az emberi elmékbe, főképpen pedig a szívekbe vésse az igazságot, az isteni igét. Az emberek teljes sokasága érezte a pillanat felemelő hatását. Mielőtt azonban az ellentét hatalma Krisztus Urunk fölé kerekedhetett volna, feltétlenül szükséges volt, hogy Izrael gyermekei elismerjék Őt Isten küldöttjének, a várva várt Messiásnak, Izrael királyának.
Önkéntelenül tört fel belőlük a hála és dicséretadás Isten felé és a tisztelet és a szeretet szavai a mi Urunk, a Jézus Krisztus felé. „Hozsánna Dávid királynak, hozsánna ki az Úr nevében jő” - kiáltották. Vonulása közben leterítették ruháikat az útra, többen közülük a pálmafákra másztak, hogy lássák Őt és onnan kiáltoztak. Kivétel nélkül, mindenki látni akarta az Urat. Senki nem a sokaságra volt kíváncsi, akik a nyitott kapukon özönlöttek be, senki nem a város épületeire, vagy a nagy templomra volt kíváncsi, hanem mindenki csak egyetlen személyt akart látni, a mi Urunkat a Jézus Krisztust. Ha azokban a percekben fel nem ismerték volna Krisztusban a Megváltót, akkor igen, a kövek kiáltottak volna.
Ez volt a perc, a pillanat arra, hogy elismerjék Krisztust annak, aki Ő valójában volt. Ezt az elismerést meg kellett adni, bizonyságot téve a hatalmas mennyei küldött mellett, még mielőtt az ellentét hatalma az Úr életét követelte. Nem volt hosszú idő ez, mindössze néhány óra, de a lényeg testvéreim, a felismerés. Azóta is, az elmúlt kétezer esztendőben is, és ma is a felismerés a lényeg. Felismerni Krisztusban az Isten fiát, az Isten küldöttjét, a megígért Messiást. Felismerése a pillanat vagy néhány óra jelentőségének, ami alatt minden vibrált, minden élt, minden megmozdult, minden élettel telíttetett, a föld, az ég, a mezők és a kopár hegyek is.
Izrael mind a tizenkét tartományában minden arról mesélt, minden arról szólt, hogy elérkezett, most van itt a nagy pillanat. Emberek ismerjétek fel e pillanatnak, ezen órának jelentőségét, mert ilyen soha többé nem adatik az emberiség életében! És az ott lévő emberek ezt felismerve, öntudatlanul is, de újra és újra kiáltották: „Hozsánna Dávid fiának! Áldott legyen a király, ki az Úr nevében jő! Hozsánna!” Igen, minden lélekben feltört a vágy, hogy az Urat, Krisztust királlyá koronázzák, királlyá tegyék. De Ő a pillanat nagyszerűségét, és ezt a lehetőségét nem ragadja meg, hanem marad továbbra is a teremtő Isten alázatos szolgája, ahogy eddig is volt.
Tudja, hogy mi a hivatása, tudja, hogy Ő lesz az áldozati bárány Izrael fiaiért, a Föld lakóiért, és minden bukott teremtményért. Alázatosan, magába szállva ül a szamárcsikó hátán, és lassan közelednek a Szent város szívéhez, a templomtérhez, a Nagytemplomhoz. Nem múlik el egyetlen pillanat, vagy óra az elkövetkező négy nap alatt, hogy emberek sokasága, kora hajnaltól késő estig ne maradnának és hallgatnák Őt a templomtéren, mintha csak most hallanák először beszélni. Minden varázslatosan újnak, felemelőnek tűnik és valami várakozás van bennük, hogy újabb csodát láthassanak. A csoda helyett azonban, már az első órában bizonyos fokú megbotránkozás ébred az írástudók és farizeusok lelkében, amikor azt látják, hogy mindazokat, akik a Szent templomot megszentségtelenítették, az Úr kiűzte onnan.
A tömeg, a nép azonban nem tágít. Vállukra akarják emelni, királlyá akarják tenni őt. Rendkívül meg vannak zavarodva és ijedve az írástudók és farizeusok, - nem tudják mitévők legyenek, hisz ha most hozzányúlnak, a nép haragja és indulata ellenük fordul. Valami cselhez kell tehát folyamodniuk, hogy az Urat eltegyék az útból, és a maguk hatalmát megszilárdíthassák az egyszerű emberek felett, akik az Írásokat nem ismerik, hisz olvasni sem tudnak.
Félelem, bizonytalanság lesz úrrá rajtuk és minden aljasságra készen állnak. Pedig a mi Urunk, a Jézus Krisztus nem akart földi király lenni, hisz maga mondta, hogy emberektől dicsőséget nem veszek. Ő a mennyet, azaz a menny igazságát, a menny szeretetét akarta közelebb hozni a bukott emberi lelkekhez. Nyugodtan, de bátran és határozottan szólja e négy napon keresztül az igazságot, az igét, csak rövid éjszakai pihenőket tart az olajfák hegyén, ahova a késő esti órákban megpihenni tér.
Testvéreim, elképzelni sem tudjátok, hogy az Úrból az ostromló tömeg, és az ellentét rossz akarata, amely az írástudókból nyilvánult meg, milyen hihetetlen mennyiségű erőt vett ki. Ehhez hozzájárult még az is, hogy hangján keresztül olyan rezgéseket, és olyan szeretetérzéseket bocsásson ki szívéből a sokaság felé, hogy ebben a hihetetlenül nagy embertömegben, minden egyes ember hallja a szavát. Hallja és értse, amit Ő mond!
Hallani mindenki hallotta, érteni már kevésbé, mert akik az ellentét hatása alatt voltak, vagy akik nem értették az ég nyelvét, még ha földiekről beszélt is, hallották ugyan a hangot, a szavakat, de felfogni képtelenek voltak. Ma talán nem így van? Hallja az ember a szavak dübörgését, hallja az igazságot, de nem, vagy csak kevésbé érti azt. Vagy ami még szomorúbb, nem is akarja érteni azt, mint ahogy nem akarták érteni sem az írástudók, sem a farizeusok, sem a nép vénjei azt.
Az Úrnak azonban megvan a célja, megvan a kijelölt útja, megvan az elvállalt feladata, tehát mindezekkel nem foglalkozik. A félelmet eltolja magától mindaddig, míg a Gecsemáni kertben csütörtökről péntekre virradó hajnalban, árulás folytán el nem fogják őt. Testvéreim, mindig így volt, és most is így van ez. Az ellentét mindig az igazságot szólók közelébe csempész valakit vagy valakiket, akiknek lelkében olyan érzést, olyan gondolatot kelt, hogy az árulójává váljon az eszmének, az elvnek, az igazságnak.
Az írástudók és farizeusok nem tudták, hogy a mi Urunk, a Jézus Krisztus hol tölti az éjszakákat. Cselre, árulásra mindig a legalkalmasabb idő az éjszaka, a sötétségnek leple, amikor nem válhatik nyilvánvalóvá azonnal, hogy mi történik, hol, hogyan és miért történnek dolgok. Ők is az éjszakát válasszák, és az áruló: Júdás is ezt választotta. A vacsora után kilépett a sötét éjszakába és elment az írástudókhoz, a farizeusokhoz, hogy a bajt, a szenvedést, a gyötrelmet, elgondolásaik szerint a mi Urunkra, a Jézus Krisztusra zúdíthassák. Miért? Mert nem ismerték fel tetteiknek súlyos következményeit.
Ezért mondom, hogy a felismerés hihetetlenül fontos és lényeges dolog minden ember életében, amelyben vannak kevésbé fontos és fontos időszakok. Vannak személyek, vannak igazságok, akiknek, vagy amelyeknek felismerése hihetetlenül fontos egy adott időpontban. Ez a baj a világgal: nem ismeri fel meglátogattatásának idejét. Nem ismeri fel a fény és árnyék közötti óriási különbséget, nem képes megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazságot a hazugságtól, az igaz embert az árulótól. Nem ismeri fel azokat az élet adta lehetőségeket, amelyek óriásit lendíthetnének lelki fejlődésén.
Elmegy ezek mellett a fontos momentumok mellett, elmegy az olyan egyének mellett, elmellőz szent dolgokat, amelyek segíthetnének rajta. Elmellőzte az emberiség a mi Urunk, a Jézus Krisztus által felkínált lehetőségeket, de ugyanígy elmellőzte a másik két isteni kijelentés által nyújtott lehetőségeket is. Tehát abban az időben, amikor ezek a fontos és lényeges dolgok történtek, nem voltak éberek; aludtak, vagy mással foglalkoztak. Más, lényegtelenebb dolgok voltak fontosabbak a számukra.


szemlézte: Bíró László

A felismerés fontossága 2/2
Zita médium közlése

A felismerés hihetetlenül fontos és lényeges dolog minden ember életében, amelyben vannak kevésbé fontos és fontos időszakok. Vannak személyek, vannak igazságok, akiknek, vagy amelyeknek felismerése hihetetlenül fontos egy adott időpontban. Ez a baj a világgal: nem ismeri fel meglátogattatásának idejét. Nem ismeri fel a fény és árnyék közötti óriási különbséget, nem képes megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazságot a hazugságtól, az igaz embert az árulótól. Nem ismeri fel azokat az élet adta lehetőségeket, amelyek óriásit lendíthetnének lelki fejlődésén.
Gondoljatok csak arra, amikor Mózes fent időzött a hegyen, a nép megunva a várakozást, aranyborjút készítettek maguknak és imádták azt. Vagy gondoljatok az Úr Jézus Krisztus születésére; bár a próféciák szóltak róla, a választottak annak sem helyét, sem idejét nem ismerték fel, csupán a Távol-keletről jött bölcsek és az egyszerű pásztorok, azok is úgy, hogy az angyalok hírül vitték nekik.
A választott nép többsége nem ismerte fel azt a pillanatot, amikor kedvezőre fordult a maguk, és az egész Föld lakóinak életlehetősége. Virágvasárnap, Krisztus Jeruzsálembe történt bevonulásának pillanataiban azonban felismerték. Igaz, hogy csak rövid időre, de felismerték. Felismerték, hogy ezekben a pillanatokban valóban kiválasztottak, nagyobbak, erősebbek az egész hatalmas római birodalomnál. Az ég angyalainak tekintete, az emberek sokaságának figyelme az Úrra irányul. Sőt még a megszálló légiók (szellemek) is felismerték benne Istennek Fiát, mondván: „Názáreti Jézus, miért gyötörsz bennünket? Legalább azt a lehetőséget add meg nekünk, hogy ha az embereket el kell hagynunk, a disznókondában folytathassuk romboló életünket.”
Azután, Jeruzsálembe menet Szamária és Galilea határának egyik falujába betérve, tíz leprás férfi jött vele szembe. Mikor messziről meglátták Őt, megálltak és hangosan kérték: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Rájuk nézett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és hangosan dicsőítette az Istent, majd arcra borulva hálát adott neki. Ez szamáriai volt. Jézus megkérdezte: „Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent?” Aztán hozzá fordult: „Állj fel és menj! A hited meggyógyított.”
A tíz közül csak ez az egy ismerte fel, hogy itt valami olyan dolog történt vele, ami soha nem történt, hiába kívánta, hiába óhajtotta, és imádkozott érte. Igen, a tömegből kevesen ismerik fel a javukat akaró személyeket, a jelentős pillanatokat, azt a pillanatot, amikor a jobbra való változás lehetséges. Mert az uralmon, a hatalmon lévők mindig, így ma is azt hirdetik, hogy nálunk van a változás lehetősége, hogy ők minden rosszat jóra tudnak fordítani, változtatni. Többnyire azonban minden megy a régi mederben, úgy mint régen.
Nem így tett a mi Urunk, a Jézus Krisztus; a Földön való tartózkodásával, szenvedésével, halálával és feltámadásával új lehetőséget adott a Föld lakóinak. Mire Ő megszületett, mindent tönkretettek a Földön az emberek. Egyik ember nem tudott együtt érezni a másikkal. A rabszolgákat nem vették emberszámba és nap mint nap ezreket feszítettek keresztre a lázadó rabszolgák közül.
A római birodalom minden eresztéke meggyengült, tágult és fennállt annak a veszélye, hogy a birodalom elveszíti hatalmát, erejét, dicsőségét. Az egész emberiség azon a ponton állt, hogy a Föld úgy, abban az állapotban, ahogy akkor volt, fent nem tartható, és a salak eltávolítása, kidobása bekövetkezik. A mi Urunk, a Jézus Krisztus azonban újabb kétezer esztendőt adott a megtéretlen emberiségnek a megtérésre, a megváltozásra, az átalakulásra, hogy az embernek megtérése által újra élete lehessen.
Ez a gondolat csúcsosodik ki a Jeruzsálembe való bevonuláskor, ha csak percekre is, ezt ismerte fel a tudatlan tömeg. Fontos, hogy az ember ne csak értelmi képességével fogja fel az igazságot, mert lehet, hogy tévesen értelmezi azt, hanem fontosabb, hogy az érzésvilágában keletkezett vibrációk révén ismerje fel és jöjjön rá arra is, hogy itt az idő, az alkalom a változásra, az átalakulásra, a megtérésre, a megtisztulásra, a bűn világából való kiszabadulására.
Üljetek embertestvéreim a porba, hintsétek meg fejeteket hamuval, szaggassátok meg ruháitokat, és tartsatok bűnbánatot, mert elkövetkezett az Istennek országa. Ezért küldetett Keresztelő János is, mint előhírnök, mint futár a nagy, a hatalmas, az erős, a tiszta mennyei Messiás előtt. János hirdette a bűnbánat, a megtérés szükségességét. „Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket.” - mondta. „Én a bűnbánat jeléül csak vízzel keresztellek titeket. De az, aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruit hordozzam.” És megkereszteli a Jordánban mindazokat, akik megértették az idők szavát, akik felismerték, hogy nagy dolgok lesznek eljövendők.
Ez a felismerés teljességgel megmutatkozott a Jeruzsálembe való bevonuláskor, de aztán elkövetkezett az éjfél, a sötétség órája, amikor a világ fejedelme és az általa megszállt írástudók és farizeusok az áruló és felbujtatott tömeg segítségével megcselekszik, amit nem lett volna szabad megcselekedni. Ez a magatartás jellemző a tömegre. Egyik nap dicsőít, felemel, de néhány nap leforgása után ugyanaz a tömeg feszítsd meg-et kiált.
Hogy történhetik meg az az emberrel, hogy amit ma elismer, annak holnap, holnapután ellene megy? Hogyan történhetett meg, hogy a tömeg, amelyet az Isten kihozott a nyomorúság, a szolgaság házából, az egyiptomi fogságából, később visszatért az aranyborjú imádásához? Hogy történhetik meg, hogy aki ma Krisztust felemeli, dicsőíti, királlyá akarja tenni, holnap keresztre kívánja juttatni? Hogy történik meg, hogy az ember hitehagyottá válik? Csakis úgy, hogy a pillanat hatása alatt valamiért fellelkesedik, de a másik pillanatban már más dolgokért lelkesedik. Amiben eddig nagyot látott, annak holnap ellene fordul.
Mindez gyenge jellemre utal, és arra, hogy ha mégis felismeri az igazságot, képtelen kitartani mellette. Felszínes volt a felismerése, nem igazán ismerte fel abban az értéket. Az embernek előbb tisztába kellene jönnie önmagával, különben nem tud tisztába jönni az igazsággal sem. A választott nép olyanná lesz, mint a pogány Pilátus; zavartságában nem tudja mi az igazság. Hihetetlenül sok csoda történt szemük előtt: ettek a megszaporított halból és kenyérből, megízlelték a kánaáni bort, látták, hogy a születésétől vaknak megnyílt látása, az ördöngősök meggyógyulását, a halott Lázár feltámadását.
Virágvasárnapján még érezték, hogy ki az Úr, ki közeledik Jeruzsálemhez, de négy nap múlva már nem tudták. Négy nap múlva már felmentésre érdemesebbnek találták Barabást, a rablógyilkost. Testvéreim, nem csak azokról az emberekről van szó, hanem akkor és most is az egész emberiségről. Kérdezem, kétezer évvel a történtek után, a keresztény világ, vagy bármelyik az öt világvallás közül, tisztában van azzal, hogy ki az ő megváltója és mi az igazság?
Tisztában van az elvek, az eszmék szünet nélküli harcában azzal, hogy melyik elv, melyik eszme a jobb, a tisztább, mit, mennyit kell ahhoz magából adnia, vagy attól elvonnia? Tisztában van azzal, hogy bűneivel, az igazság arculcsapásával ő is hozzájárult ahhoz, hogy a mi Urunkat, a Jézus Krisztust keresztre feszítsék? Nincs! Hisz Krisztus királysága helyett ma a percemberkék királyságai léteznek a világ minden pontján, akik éhezik és szomjúhozzák - óh nem az igazságot -, hanem a hatalmat és a dicsőséget. Pedig Krisztus az Úr égen és földön! Ő minden bukott megmentője, szabadítója. Ő hozta a nagy áldozatot és senki más. Hű maradt Isten törvényeihez, akaratához egészen a kereszthalálig.
A mai napon nektek is dicsőséget kell adni és a tömeggel együtt kiáltani a mi Urunk, a Jézus Krisztus felé: „Hozsánna Dávid fiának, hozsánna ki az Úr nevében jön!” és akkor megteszi az utat a ti szívetek kapujáig, a szívetek mélyéig, vagyis az áldozati oltárig. Ismerjétek el Őt megváltótoknak, a szeretet Messiásának, és igyekezzetek hasonlóvá válni hozzá. Értékeit megőrizni, értékeit szentté tenni önmagatok előtt, az önmagatok életében, hogy ezzel másoknak példát nyújtsatok. Mondják az emberek, hogy nagypéntek nélkül nincs feltámadás. Valóban nincs.
Krisztushoz hasonlatosan, az embernek is keresztül kell mennie a szenvedések minden fokán, hogy ő is feltámadhasson az örök életre. Nem kellene megjárnia az embernek a poklok poklát, mert megjárta helyette a mi Urunk, a Jézus Krisztus, de mivel az Ő példájából nem tanul, ezért a szemet-szemért, fogat-fogért igazságtörvény megjáratja vele ezt az utat egészen a kereszthalálig. Vagyis az embernek az ő bűneit is a keresztre kell szegeznie, hogy azok ott elvérezzenek és ezáltal húsvét vasárnapján a mi Urunkkal együtt dicsőségesen feltámadhasson az életre, így ti is mindnyájan feltámadjatok. Ez az én üzenetem és ez az én kérelmem a mai napra. Segítsen meg benneteket és minket is az én Atyám, az én Istenem. Isten legyen mindnyájatokkal. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László.

A FÖLD légköre
Az összes fizikai törvények, jelenségek - nem egyebek, mint a szellemi törvények fizikai síkra való vetületei. Ha helyesen nyomozunk, megtaláljuk minden fizikai jelenség szellemi megfelelőjét a szférákban. Kíséreljük meg ezt a Föld légkörével kapcsolatban! Mit tapasztalunk a Föld légkörénél? A legmélyebben fekvő levegőrétegek a legsűrűbbek, legtisztátalanabbak, a legszennyezettebbek! Minél magasabb régiókba emelkedünk, a levegő annál tisztábbá, ritkább állagúvá, anyagtalanabbá válik! Az alsó, sűrű és szennyes levegőrétegekben viharok dúlnak! Ha pedig a levegőben folyton emelkedünk, a szenny- és porviharok mind jobban elmaradnak, és egy bizonyos magasságon felül megszűnnek. Ezek az alsó, sűrűbb régiókból a magasabbakba emelkedni nem tudnak! A levegőnél tapasztalható jelenségek nem egyebek, mint a szellemvilág törvényeinek anyagi kicsapódásai a légkörben! Most hatoljunk be a rajz szellemi értelmébe! A szellemi sík az egymásba kapcsolódó vízszintes körök soraival különböző szférákra oszlik. Alulról felfelé haladva következik az l. 2. 3. 4. 5. 6. szféra. A szférák állaga alulról felfelé haladva - mind szellemibb, színük és tónusuk mind világosabb és éteribb. Gondoljunk a légkör jelenségeire! Az alsó rétegek, az alsó szférák a legsűrűbbek, a legszennyezettebbek. Tehát mind magasabb régiókba emelkedve, a szférák világosabbá, diadalmasabbá, anyagtalanabbá válnak, - azonosan a légkörrel - hiszen a légkör jelenségei nem egyebek, mint az ugyanott lévő szellemállapotok anyagi kicsapódásai! Ott a légkörben, ahol vannak! A legalsó szférában élő szellemlények látóköre szűk, korlátozott, szemléletük tisztátalan, sötét, zavaros. (legalsó sor). Ezen alacsonyrendű szellemlények a szféráikon végigszáguldó szellemi és fizikai viharok között élnek! És most fokozatosan emelkedjünk a szférákba! Itt a színek és tónusok - az érzésvilág, a szándékok és erők finomodásának megfelelően mind világosabbá, tisztábbá, magasabb rendűvé válnak. A körök nagyobbodása pedig szemlélteti, hogy a szellemek látóköre mind nagyobb távlatú lesz, és a legfelső szférában diadalmassá fokozódik!
Minden szférának megvan a maga igazságrendszere, amely a szférába tartozó szellemek magatartására jellemző. A legalsó szférák képviselik az önzés, brutalitás, durva bűnök és szenvedélyek torz igazságrendszereit. Itt a bűnök és szenvedélyek szörnyű következményei viharzanak, és szenvedtetik a szellemeket. Amint felfelé haladunk az egymás fölé következő szférákban, lépésről-lépésre veszítenek durvaságukból ezek a torz igazságrendszerek. Végül, a legmagasabb szférákban, a krisztusi igazságok már mindent elárasztó fényben tündökölnek, és az összes alsóbb szférákat és az egész fizikai síkot szellemi fénnyel, világossággal, szeretettel árasztják el! Természetesen ebből a sugárzásból az alsóbb szférák - fokozatuk szerint - mind kevesebb szellemi fényt, világosságot, szeretetet fogadnak be magukba, mind jobban ködösítik, torzítják ezeket a magasabb rendű hatásokat önmagukban!
folyt. köv,,,

UI:
Intenzív megvilágosodás - Vörös Ákos PrAkash, Horányi Ágnes
https://www.youtube.com/watch?v=fZaI4VCa4PA

“Az ajtó előtt állok és zörgetek,
aki beenged, azzal vele
vacsorálok.

Adv. II. vas.

Ima

Mindenható, jóságos mennyei Atyám! Mélységes hálával borulunk le Előtted, hogy a porig megalázkodva, mintegy megsemmisüljünk és Benned teljesen újjászületve naggyá növekedhessünk a te dicsőségedre, mert az ősbukással kiestünk a Lényedből. Köszönjük Atyám, hogy az Úr Jézus által ezt a lehetőséget visszakaphattuk. Segíts általa Benned élni, növekedni és az eredeti formánkat elérni.
Drága megváltó Jézusunk, a legnagyobb hála Téged illet, amiért megszülettél erre a bűnös földre, és összekötötted a földet a Mennyel! Milyen óriási, isteni erő és mérhetetlen hatalom kellett ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni! Ezt csakis Te tudtad megvalósítani, mint a tökéletességet elért Messiás! Isteni hatalmadnál fogva tehát magas szférákat nyitottál, hogy kiszabadítsd az alacsony szférákba szorult missziós szellemeket, valamint lehetőséget adtál a földi szférákból eljutni az első feltámadásra, a földi világtól való elszakadásra. Köszönjük az ezáltal történő üdvözülési lehetőséget!
Imádunk Téged Atyám, amiért elküldted Máriát, a legtökéletesebb paradicsomi szellemet, mint az egyedüli befogadót, hogy megszülje a Messiást és melléje álljon a megváltási mű diadalra juttatásában. És köszönünk minden olyan szellemet, aki beállt ebbe az üdvözítő munkába.
Kedves Atyám, köszönök és köszönünk minden olyan lehetőséget, amely által a Te lényegiségedet, az Igazságot közelebb vihetjük a saját gyógyulásukat kereső, kutató, a bűneiktől szabadulni vágyó emberlélekhez, mert minden megoldás és minden lelki sebre gyógyír Tebenned van meg ó Atyám. Áldd meg azokat is, akik nem tudják sem elfogadni, sem befogadni ezeket a közléseket, mert az idő közel van és ezáltal szükség van minden olyan lehetőségnek a felhasználására, amely az embereket kivezeti a bűnös hajlamaikból és azok következményeiből. Küldj Szentlelket, főként a várakozás, az Advent idejében minden, Téged és az Igazságaidat kereső embereknek, hogy megértsék és megérezzék a Karácsony üzenetét és, hogy fel is tudjanak készülni annak befogadására.
Drága kedves Jézusom, kérlek nyisd meg az emberi szíveket, hogy Szentestén minél többen be tudjanak Téged fogadni, mint egy Élő szeretetet, az üdvösség egyedüli eszközét és növekedj bennük naggyá, hogy meghalhasson bennük minden tagadás, tagadása a Szentléleknek, az igaz áldozatkész szeretetnek. Mert aki a Szentlelket tagadja meg, a saját üdvösségét tagadja meg, ugyanis a „Szentlélek nem magától szól, hanem amit tőlem hall (és a jövendőt jelenti ki néktek)”, vagyis az Úr Jézus akaratát közvetítik le a földi emberek számára a Szent Szellemek, akik által megvannak hívva az üdvösségre. Ezért kérlek Téged ó Uram, hogy tégy befogadóképessé minden, az üdvösségre meghívott embereket a te Lényegiséged, vagyis az Ige számára, hogy a meghívottakból választottakká legyenek.

Amen
*


Az Úr Jézus nevében köszöntelek benneteket testvéreim a szellemhazából, mint az Úr gyermeke, aki azért vagyok küldve, hogy elősegítsem bennetek a bűnnek a felismerését, az ebből fakadó bűnbánatot, hogy minden, elhullajtott kalász, vagyis a „maradék”, az üdvösségre meghívott emberi lélek eljuthasson az üdvösségre. Ezen dolgozunk és ebből a célból szólítunk fel erre alkalmas emberlelkeket a munkára, hogy amikorra teljesen lezárul az aratás és bezáródnak a mennyek kapui akkorra minden, az üdvösségre kiválasztott lélek a megmentettek táborába lehessen. Aki ezt a tevékenységünket bármi módon is gátolja, a Szentlélek ellen vét, hisz ha már csak egy embert is meg tud szólítani a mi munkánk, akkor már nem volt hiábavaló a törekvésünk.
Ezért szózatunk mégiscsak az emberiségé, mert mindannak ellenére, hogy kevesen olvassák és még kevesebben értelmezik, a nagyobb része az embereknek kritikus és szkeptikus szemmel olvassa, de azok, akik viszont megpróbálják asszimilálni, kisugározzák ezen igazságokat a lelkükből és mégis csak indirekt úton is valamilyen formában hatással van azokra is, akikhez nem jut, vagy különböző okokból kifolyólag nem juthatnak el a közléseink.
Minden egyes ember azt hiszi, saját magáról, hogy teljes szabadakarattal rendelkezik és hogy ebből kifolyólag ő irányíthatja a saját életét, merthogy ismerve az igazságot, tudja azt hogy neki mire is van szüksége. Még ha ez így is lenne, de még sincs így, akkor sem működnének a dolgok, mert az ember amennyiben a saját bölcsességére és erejére támaszkodik, már eleve elesett az üdvösségtől. Ugyanis azt mondja az Úr: „Hálát adok neked Atyám, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek elől és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.” Tehát a „bölcs” önmagában nagy és ha már „nagy” akkor letaszíttatik a saját trónjáról, mert az isteni Út nem ismer „nagyokat” csak „kicsiket”. És ezeket viszont felmagasztalja az Úr. A dolgok tehát fordítva működnek az isteni dolgokban, mint a világban, de sajnos, hogy megtalálhatók a nagyratörekvések a hívő embereknél is, mint az alázat hiánya. Pedig ha az ember igyekszik legyőzni a gőgöt, az összes többi hajlam is csökken, ugyanis, ahogyan az erények egy fő erényben, a tettrekész, áldozatkész és kreatív szeretetben csúcsosodnak ki és ebből kifolyólag ha az ember a szeretetet gyakorolja, a többi erénye is fejlődik, mert minden a szereteten alapul, úgy a gőggel is az a helyzet, hogy az összes bűnnek a gőg az alapja, mert a gőg volt az első bűn, amely kialakult a szellemben a bukás által és minél mélyebbre bukott a szellem, annál inkább erősödött a gőg, pontosabban a gőg erősödése miatt bukott tovább a szellem, amire viszont az jellemző, hogy nem ismer el maga felett senkit és nem engedelmeskedik senkinek csak saját magának, amit alázattal engedelmességgel, megbocsátással tud levetkőzni az ember, mert pl. ha az embert sérelem éri, a gőg az ami megsértődik, az alázatosság nem. És ha az ember igyekszik levetkőzni a gőgöt, akkor a gőg többi mellékágai is leépülnek. Az előrehaladáshoz viszont alázatosságra van szükség, ugyanis csakis az alázatos lélek juthat tovább az Isten Országába, a gőggel rendelkező nem, mert a gőgösnek ellenáll (az Isten,- pontosabban a gőgös ember áll ellen az isteni rendelkezésnek). Tehát az ősbukás, vagyis az Istennek történő engedetlenség, a Neki történő hátat fordítás révén fejlődött ki a gőg és ebből kifolyólag csakis a Neki történő engedelmességgel haladhat előre az ember a szabadulás útján. Ugyanis minden ember, aki „ebből a világból való” úm. arra van hivatva, hogy legyőzze a gőgöt és a gőgből kifejlődött többi hajlamot, minek következtében átkonvertálódik a lelke a halálból az életre. Minél inkább halad előre ezen az úton, vagyis az átszellemesülés útján, a halál annál kevésbé fog rá hatással lenni. „Halál hol a te fullánkod?” kérdezi Pál apostol. Tehát minél inkább kifelé halad az emberi lélek a bűnök rengetegéből, ez a fullánk mindinkább veszít erejéből és hatalmából. Az a nagy baj, hogy a mai világban már kiirtották az erkölcsöt, és megfordították az erkölcsi normatívákat. A bűnt teszik erénnyé, és az erényt bűnné és csak a lelki életet élők érzik meg hatásaikból azt, hogy mi a bűn, valamint pl. a Tízparancsolat szellemi magyarázatából (Ev.-i spir. II. kötet) pontosan tájékozódhattok arról, hogy mi és miért bűn a bűn. De mindez még csak információ, a bűnbeismerésnek szellemi megvilágosodás alapján ezen információk alapján kell kialakulnia a lelkiismereten keresztül. Ha kellően tud hinni az ember, akkor nincs szüksége komoly megtapasztalásokra, mert az élő hit által történő tisztulás kiemeli az embert a következmények visszahatásainak a világából. De amennyiben az emberi lélek még valamennyire is gyenge a jó követésére, több visszahatást termel ki magának hitetlenségéből kifolyólag és mire azokból leszűri a tapasztalatokat, lelassul a fejlődése. De mint azt említettem már, bűnbocsánat nélkül nem lehet bejutni az Isten Országába, ezért az ember rá van szorulva a feloldozásra. De feloldozni bárkit is akkor lehet és szabad, ha már kevésbé van szükség a visszahatásokkal történő gyógyításra, vagyis, amennyiben már kiemelkedett a szóban forgó hajlamokból és nem követ el újabb bűnöket az emberi lélek, habár idáig eljutni, igen hosszú az út, mert rá kell jönnie arra, hogy saját maga erejéből bárki is képtelen a szabadulásra, mert erősebbek a bűnös hajlamok, mint maga az ember, tehát segítségül kell hogy hívja az ember az Úr segítségét a szabaduláshoz. Ehhez alázatra és mindenekfelett élő, Isten végtelen szeretetébe vetett hitre van szükség. Hinni azt, hogy Isten annyira szeret engem, hogy hatalma van kiemelni eredménytelen vergődéseimből és megbocsátja bűneimet. Aki ebben nem tud hinni, mert maga is messze áll a megbocsátásra kész szeretettől, az kellő hit híján hisz a lehetetlen és eredménytelen visszafizetésben, a bűnök lerovásában. De amennyiben az ilyen emberben szabadulás híján még ott lappanganak a kárhozatra vivő hajlamok, akkor szükségesek még a kísértések és a kísértésekben a „kardélre menő” az „utolsó csepp vérig” történő harcok és győzelmek, amelyek rávilágítanak a lélek rejtett tulajdonságaira. A bűn minden esetben úgy jelenik meg az emberi lélek előtt, mint báránybőrbe bújt farkas. Soha nem az igazi arcát mutatja, mert akkor azonnal felismerhető lenne lelket gyötrő, kínzó és szenvedtető voltáról, hanem minden esetben egy hamis, de mégis boldogságot ígérő kép formájában mutatkozik, mindaddig, amíg a megkísértett ember be nem dől a csábításnak, amelyben addig jól is érzi magát, amíg fel nem éli a bűn kiélésével a szabadulásra kapott erőt, de utána, az erők csökkenésével, mindinkább előtör a „bárány igazi arca,” a farkas, amely farkasi mohósággal felfal minden életerőt az emberből és erők híján az ember mind nagyobb mértékben szenved a saját maga „teremtményeitől” Ha támadás éri az embert a hajlamai miatt, ezek a farkasok azonnal támadásba lendülnek és megmarják az „ellenfelet” is. Ebből is látszik, hogy a „bárány arc” hamis kép volt, mert az igazi bárányi lelkület beismerő lelkületű és nem támad, hanem elfogadja a vádakat. De az emberek nagy része nem ilyen hanem támad, főként akkor, ha a másiknak igaza van.
Amíg a lélek jól érzi magát, a saját maga által kitermelt bűntengerbe, addig még nem vágyik a szabadulásra, csak amikor már a „farkasok” visszafelé támadnak és ellene fordulnak megalkotójuknak. (Ez fog történni nagyban is, amikor a világot irányító erők kitermelőik ellen fordulnak.) Ezek a hatások gyakorlatilag arra kényszerítik a lelket, hogy ne éltesse a lelkének szörnyetegeit, hanem vonja meg tőlük a táplálékot. Amikor tehát már nem élvezetesek a hajlamok, hanem szenved tőlük az ember, vagyis szorítják a lelket a bűn korlátai, abban az esetben lassan már kifelé emelkedik a lélek a hajlamokból. Amennyiben tehát az ember megtagadja a lelke farkasait, vérengző vadállatait, átalakulnak szelíd bárányokká.
Ezeknek a lelki folyamatoknak a felismerésére és megélésére született meg az ember a földre és hogy célba is érhessen, megszületett az Úr Jézus, hogy megmentse az emberi lelket az örök kárhozattól, azaz, hogy magára vegye és elszenvedje azt, amit képtelen az emberi lélek elszenvedni, bármennyire igyekszik is. De az ember még így is dúskálódik a mennyei jóban, az „Azért jöttem, hogy Életük legyen…”-ben és visszaél a felső vezetéssel, ahelyett, hogy saját magán munkálkodna, mások dolgait igyekszik „tisztába tenni” a „gerenda és szálka” példabeszéd alapján. Ahhoz viszont, hogy ez ne így legyen, az embernek egy folytonos kapcsolatot kell kiépíteni Istennel és folyamatosan táplálni is kell ezt a kapcsolatot, melyre azt kéri tőletek az Úr, hogy szüntelen imádkozzatok. Erre a folyamatos kapcsolattartásra gyakorlatilag a Szentlélek, vagyis az értetek kiküldött Szent Szellemek által van lehetőségetek, mely kapcsolat kiépítésére és az általa történő tisztulásra főként az utolsó időben van ill. lesz szükségetek, mert a sátán báránybőrbe bújt farkasként mind erősebben és erősebben támad különböző, divatosabbnál divatosabb eszméken keresztül, mely eszmék elejében csak alig észrevehető, majd a követés ideje alatt mind nagyobb és nagyobb eltéréseket mutatnak a krisztusi eszméhez viszonyítva, merthogy fellazítják azokat, csak azért hogy az emberek ne juthassanak el az Isten Országába. Az emberek meg viszont sajnos, hogy nagyon is hajlamosak a fellazított, az önmegtagadást nélkülöző, a szeretetet gyakorlását is megtagadó és minden követelményt lealacsonyító eszmék követésére, pedig ezekben az ilyen és az ehhez hasonló eszmékben nincs jelen az Úr, még ha úgy is látszik.! Az Úr csakis ott van jelen, ahol Őt követni akarják: „Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg magát…” „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket…” „Aki jobban szereti apját, anyját… mint engem, az nem méltó hozzám.”

Amely eszme nem a bűnbánat, a bűn beismerése és az önmegtagadás által történő javulást, az áldozatkész szeretet gyakorlását és nem a megbocsátást hirdeti, abban nincs jelen a Krisztus! Az utolsó időkben tehát mind nagyobb mértékben jelentek és jelennek meg ezután is ilyen eszmeiségek, amelyek meggátolják az embereket abban, hogy bejuthassanak az Isten Országába. „A papok, a Mózes székében ülnek, az embereket nem engedik bejutni az Isten Országába, de ők maguk sem mennek be oda.”
Mindennek a felismeréséhez adatott számotokra a III. isteni kijelentés, valamint az ezekhez szükséges kegyelmi kiáradások. Amint látjátok a Szent Szellemek tanát sokan nem fogadják el, tehát, kegyelmi ajándék azok számára, akiknek a lelkét megajándékozta a kegyelem Istene ezekkel az Ismeretekkel. Ha az ellentét tana lenne a szellemtan, mindenki elfogadná, és senki sem támadná, de mivel ez nem így van, hanem az isteni eszmének a III. kijelentési formája, ezért vannak és lesznek is mindenkor ellenségei és ez így természetes. Tehát ne rettenjetek vissza, ha ez az eszme miatt megvetésben, esetleg majd üldöztetésben lesz részetek. Az egyházak behódolnak a sátáni eszméknek és törekvéseinek, tehát akkor mely eszmét üldözik majd? Azt amely nem hódolt be a lelket megrontó törekvéseknek. Ugyanis a rövid és fényes korszakban fénykorát éli a szellemtani eszme, tehát megerősödik és elterjed. De amint megtörténik az elragadtatás, először is a hű keresztényeket, majd a megerősödött szellemtani eszméből visszamaradt (akik nem jutottak el a szellemek tanával sem a 4. szféráig) emberlelkek egy részét fogják valamennyire is az üldözés tárgyává tenni. Milyen szomorú az, hogy úgy az egyházak, mint a szellemtanhívők közül is sokan át tudnak állni az ellentétes oldalra. De vajon miért is gyermekem? Mert nem követték az isteni eszmének egyikét sem, hanem csak a felszínen tevékenykedtek és nem hatoltak le a lelkük mélyére, hogy kiirtság a lelkük szörnyeit, hanem mások szemében a „szálkát keresték”. Vagyis a megtérésnek az első szintjétől nem jutottak tovább. Sajnos, hogy a szellemtanhívők között is vannak ilyen lelkületű emberlelkek, akik ellenséges érzületűek: irigység, féltékenység, hatalmi harc stb., vagyis itt is jelen vannak a fentebb említett „farkasok”, amelyek megrontják az egymás közötti szeretet-viszonyokat. Ezért mondja az isteni vezetés, hogy először is mindenki önmagában tegyen rendet, a saját hajlamait irtsa ki, és csak utána, főként jó példával, nemes cselekedetekkel, szeretettel és a szeretet cselekedeteivel és csak mindezek után, ha valakit megnyert, hirdesse szóval a III. kijelentés Evangéliumát, örömhírét, mert abban nem lehetnek sem félreértések, sem kivetni valók, esetleg irigység mások részéről. „Vajon hogyan is akarod kivenni felebarátod szeméből (a szem a lélek tükre, tehát a lelkéből) a szálkát, mikor a tiédben gerenda van?” Ezzel a hozzáállással még nem lehet eljutni az Isten Országába, mert amikor így gondolkodik az ember, ahogyan azt az Úr élőtökbe adta, esetleg a megtérés első fázisáig is alig jutott el az ember, ami annyit jelent, hogy az isteni igazságok kezdenek ugyan derengeni, mint erkölcsi normatívák, de még nincs az emberi léleknek akkora hite és ebből adódó lelki ereje, hogy szembenézzen önmagával és azt a kétélű igazság-kardot, amelyet mások felé forgat,és mindenáron mások hajlamait szeretné vele lefaragni, a saját hajlamainak a lefaragására használja fel.

Mivel azonban Adventi időben vagytok, ez az időszak kiváló alkalmat nyújt számotokra a befelé fordulásra, a hajlamaitok felismerésére és azok kitakarítására annak érdekében, hogy amikor halljátok majd a szívetek ajtaján zörgetni az Urat, ajtót tudjatok nyitni Neki és be tudjátok Őt engedni. Ugyanis ha az emberi lélek teli s teli van mindenféle hamis, ill. bűnös érzéssel, törekvéssel világi dolgokkal, valamint a jelenleg divatossá vált karácsonyi vásárlási lázzal, ami nem igazából való¸másra, csak arra, hogy az embert a külsőségek, a csillogás, és villogás felé vigye és elfordítsa az igazi lényegtől, merthogy az Úr nem fényben és ragyogásban született, hanem a legszegényebb körülmények között, ahol angyalok ragyogása adott természetfeletti fényt és beragyogta fizikai világossággal is a barlangot. A dúsan megterített karácsonyi asztal csökkenti az áldozatkész szeretetet és igencsak növeli a haspártiságot, pedig ha a kis Jézuskát vesszük figyelembe, Mária sok esetben éhen ringatta álomba Őt, főként Egyiptomban. Valamint ilyen ünnepek alkalmával jelen van egy bizonyos fokú felszínes szeretet, amely karácsonykor, azaz évente egyszer tör csak elő stb. Tehát ha mindezektől nem igyekeztek szabadulni, akkor úgy jártok, mint Betlehem polgárai, akiknél Szent József szállást kért, de nem kapott sehol, mert már lefoglalták azokat azok, akik már előbb Betlehembe érkeztek. Amennyiben tehát nem törekszetek a tisztulásra, és a lelketek más dolgokkal van tele, nem fogjátok tudni beengedni a szívetekbe Máriát, hogy megszülje és felnevelje számotokra az isteni Megváltót!
Használjatok ki tehát minden időszakot, amelyben valamelyest könnyebb a tisztulás, mert ilyen időszakban sokkal intenzívebb a szellemvilágnak a benneteket bűnbánatra elősegítő törekvése, ugyanis bukottságuknál fogva, az embereknek szükségük van a nagy kegyelmi kiáradásokat megelőző tisztulási időszakokra ,annak érdekében, hogy minél nagyobb mértékben el tudjanak merülni a fentről jövő isteni ragyogásban.
Ha sikerül visszatérni az egyszerűséghez és az igazi szeretethez, akkor a lelketek betleheme nem a lelketeken kívülre esik, hanem a lelketekbe fog beköltözni a kisded Jézus és a világi ragyogás helyett angyali fények fogják bevilágítani a lelketek szentélyét.

“Jövel Uram Jézus!”

Drága gyermekem, adjon Isten minél eredményesebb felkészülést az Úr születésének kegyelmi ünnepére.

Ada, 2022. dec. 04 Amen

Egy idősebb hölgy a mega bolt pénztáránál vár sorára. Mögötte egy ifjú hölgy 5–6 éves fia már többször nekitolta a bevásárló kocsijukat. A hölgy odafordult a gyerekhez és megkérte, hogy hagyja abba, mert fáj neki. A gyerek folytatja.
A hölgy az anyukához:
– nem tudod azt mondani neki, hogy hagyja abba?
Az anyuka hidegen válaszol…
– Nem! Úgy neveljük, hogy bármit megtehet, amíg rá nem jön, hogy nem helyes, amit tesz. Tudományosan igazolt, hogy ez a leghatékonyabb nevelési módszer!
Az ifjú hölgy mögötti 20 éves fiatalember – kezében egy lekváros üveggel – mindezt végignézi. A nevelési módszer elhangzása után kinyitja az üveget és a lekvárt ráönti az anyuka fejére, aki toporzékolva kéri számon.
– Tudja hölgyem, szabadon neveltek, mint ön a fiát, íme az eredménye!
Az idős hölgy a pénztárosnak…
– Számlázza hozzám a fiatalember lekvárját!


UI:

SZODOMA ÉS GOMORRA: Amint volt, úgy kell ismét lennie - Timo Shely dokumentumfilmje
https://www.youtube.com/watch?v=avUTmk1gD30

Újjászületés - Felvezetés
Névtelen Szellem közleményei Eszter médium által című kötetből

Élünk! A tudatnak az a foka, a léleknek az bölcsessége, amely ebben a szóban van kifejezve, az egy-istenségnek a titka. Olyan óriási magaslat, melyről széttekintve látjuk csak, mi az: nem élni, nem lenni, nem érezni az élet mozgását bennünk. Innen tekintve a megsemmisülés, a halál, a nem létezés már szörnyűséges lehetetlenségnek tűnik föl előttünk.
Az életnek ez a nagy lenni-akarása isteni törvény bennünk, mert amikor nem akarunk lenni, amikor nincs célunk, nincs vágyunk, már magát a halált hordozzuk lelkűnkben. A halál is titok, éppen úgy, mint az élet. Ez a kettő kiegyenlíti egymást. A halálnak, a nemlétezésnek valami borzasztó rossznak kell lennie, miután az élet véget nem érő, boldogságot rejtegető titok, amelyet kikutatni kötelességünk. Ezt a kedves kötelességet az Isten természeti törvényeink közé helyezte, s mi élűnk, kutatunk, dolgozunk magában az életben az életért, és az életben elrejtett boldogságokért.
Minden egyes felfedezés mérhetetlen öröm kifogyhatatlan tárházává válik lelkűnknek, s végül a lelkűnk összeszedi az összes életkincseket: az életet, és akkor mi is mérhetetlen nagyokká, hatalmasokká, végtelenekké, örökkévalókká váltunk és beleolvadtunk az istenségbe: a nagy titokba, mert mi is azokká lettünk. A parányi isteni szikrák, melyek az élet titkából kipattogva izzón hullanak szét a teremtő istenség körűl, majd csillagokká, majd hatalmas napokká, végül a napok fénymasszájává válnak és eltűnnek a fényben, az örök fény birodalmában.
Ez az útja a mi lelkünknek, a semmiségből előhívott szellemparányoknak, akikre, még mielőtt lettünk volna, az élet titka rásugárzott; és a következő pillanat már visszatükrözte a sugarat, megfogamzott az élet a halálban, a valami a semmiben. Az élet ilyen terjedése a folytonosan munkálkodó, pihenést nem ismerő teremtés. A teremtménynek, a kicsiny titoknak a nagy titokhoz: a Teremtőhöz való kapcsolódása örökké fennálló, s e kapcsolat adja meg a haladáshoz, a naggyá levéshez az erőt, ez táplálja és növeszti a fejlődésben a szellemet.
A fejlődő isteni csíra, a parány is felfoghatatlan nagy titok ura, és e titoknak nyilvánosságra hozásával, felfedezésével arányos a fényben és nagyságban való gyarapodása. Az élet és halál vegyüléke: a világosság és sötétség különféle vonzást gyakorol a lélekre. A világosság az isteni, a sötétség a semmiségi titkok felé vonja. Az isteni fényszikra: a szellem természetszerűleg Isten felé vágyik, míg lelki, a másodlagos fény, a sötétség felé vonzza őt.
Az emberré lett lények már zuhanó isteni szikrák, kik elvesztették iránytűjüket, és a sötétség vonzásába teljesen beleestek; azonban az éltető erő, az élet örökkévaló titka velük van, és nem hagyja el őket soha többé, csak törvényekre osztva önmagát, kíséri őket a legmélyebb zuhanásukban is. Ez az, amit természetnek mondotok, ami önmagában szintén titok, amely ugyancsak kifürkészhetetlen, mert mikorra belőle valami részt megismeritek, már előttetek áll egy új, egy még csodásabb valami. Az ember is ilyen titka a természetnek önmaga előtt és a vele egy állapotban élő emberek előtt. De nem titok az ebből az állapotból kinőtt szellemek előtt, akik már elhagyták ezt a fokozatot.
A lét a földi ember előtt a bölcsőtől a koporsóig terjed, amikor eléje áll a nagy titok: a halál. Végigérzi az ember is a lét örömét abban a fokban, amely az ő állapota szerint érezhető, és éppen úgy megborzong a halál gondolatára, mint a magasabb létállapotban levő a megszűnés lehetősége előtt. De mivel az emberi lét a nemlétezéstől még nem esett messze, azért beletörődik, de bele nem nyugszik az elmúlás gondolatába. Az emberi állapot a szellemi állapothoz hasonlítva olyan, mint egy félálom, amit reggel álmodik végig a földi ember: ébren is van, nem is, alszik is, nem is.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Újjászületés
Adai közlés - Elég a napnak a maga baja
A legbensőbb lelki érzések hatása
Nagy tét forog a kockán a földi élettel
A Judásprobléma
Látomány a lovakról
Élet az élet előtt

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGird5lOu ... Q?e=3VlK4W
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=M6SfaAvojeY
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 1999.jun.22.

https://www.youtube.com/watch?v=wqyeFJDEEPM
Misztériumok Eszter médium útján V. Rész – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=VBXQMfikjow
Az ige testté lett - Zita médium által – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=8160l6OFQrs
Egy öngyílkos katona Gizi médium által – 1999.jun.22.

https://videa.hu/videok/film-animacio/r ... TpWbfZ7AM8
Feltámadás (Risen) – Spirituális film

Névtelen Szellem közlése a szellemvilágról:

A Föld a megpróbáltatásokkal teli álmok hazája, itt lesz próbára téve a szellem, hogy és mind tudja felhasználni azokat a képzett javakat, tehetségeket, amelyeket ajándékba kapott.

A földön ráálmodhatja fejére a tulajdonképpeni koldus a királyi koronát és uralkodhat.
A hatalmaskodásból és gőgből gyógyulni kezdő lélek alkalmat kap, hogy megmutassa, hogy mennyit javult, a lelki szegény gazdagságot kap, hogy a lelkét gazdagíthassa jó cselekedetekkel. A rút lélek szép testet kap, hogy abban tanuljon szerény lenni.

Szellemi ébredés esetén viszont jaj annak, aki az álomvilágban nem vásárolt magának szeretetet, hanem ahelyett ellenségeket szerzett!

A szellemek birodalmában nem lehet eltitkolni semmit. Itt minden meg van világítva Isten törvényétől. A nemes beleolvad az összhangba, a törvénytelen kiválik onnan és a megpróbáltatások helyére küldik. A rossz mindig taszít, a jó vonz. Ez a világmindenség törvénye és a haladás alapja. Megszakítás nélküli mozgás van a látszólag holtam heverő kövekben, földben, ásványokban, nővényekben, állatokban, hogy feljuthassanak a hozzájuk legközelebb eső állomáshoz, ami sűrű az megritkul. Felszívódik, alakot és formát vált, de már némileg tökéletesebb és tisztább kidolgozásban. A földi világ embere, ha testét leveti, hozzá hasonló testvérei közé jut és semmivel se tud többet a nagy mindenség titkaiból, mint amennyit életében tudott. A szellemvilág nagy és hatalmas világ, onnan jön mindenki oda tér vissza mindenki.


folyt. köv…

UI:

Intenzív megvilágosodás - Vörös Ákos PrAkash, Horányi Ágnes
https://www.youtube.com/watch?v=fZaI4VCa4PA

A sátánnak érdeke az emberlelket fogva tartani
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Az emberek a csapást vagy szenvedést megpróbáltatásnak nevezik. A megpróbáltatás azonban nem ebben áll; megpróbáltatás alatt akkor álltok, amikor a legkevésbé sejtitek, hogy megpróbáltattok: akkor, amikor választanotok lehet a jó és rossz között, amikor tehát szabadon választhattok és amikor a lelketek szabadságával élve választjátok is magatoknak a jót, vagy a rosszat. Amit ti megpróbáltatásnak neveztek, ami rátok teherként nehezedik, az már csak a ti megpróbáltatásotoknak a következménye; amit a lelketek mint következményt tapasztal, azt már egy elmúlt tévedésnek, helytelen ítélkezésnek, vagy helytelenül felfogott igazságnak következményeként érzitek magatokon.

Nem tudjátok ti, gyermekeim, azt a nagy titkot, hogy az Ellentétnek, Sátánnak miért áll érdekében titeket, földi embereket, elcsábítani és megkötözve az ő világába szállítani! Mert titeket, akiket a Kegyelem a felszínre hozott, tiszta természetes erő vesz körül, amely a ti megsegítésetekre bocsáttatott alá, hogy titeket vezessen, ápoljon, tanítson, erősítsen. Azokat az erőket, amelyek titeket megkötöztek, oldozzák föl az Isten által küldött hatalmas erőhullámok, és életre keltik az ebben szunnyadó lelket, amely bölcsője a szellemiségnek.
A lélek felfelé-törekvését és erőkben gazdagodását szemmel kíséri, és nyomon kíséri az anyagba száműzött ellentétes szellemi elv, és mivelhogy ő nem ölthet testet, mivelhogy ő nem ténykedhet közvetlenül az Isten kegyelmének világában, tehát az ő gonoszságának sugaraival és vonzóerejével behálózza azokat a rétegeket, amelyek — mivelhogy megfertőzött erők — hajlamosak a bűnre, a tévelygésre.
Tehát a sátán nyomon kíséri, az embert az ő fejlődésében, és amennyire az ember átengedi magát neki, átadja neki azokat a tiszta erőket is, amelyeket a Kegyelem adott neki testbeöltözése alkalmával. Ebből hízik fel az ellentét az anyagi világokon, és ezért képvisel az itt olyan nagy hatalmat, ezért nem akarja kiengedni kezei közül az emberi lelkeket. Mert hiszen ha az emberi lélek megtagad vele minden közösséget azáltal, hogy elszakad a bűntől, akkor a sátáni elv meg van fosztva az erőforrásától.
Úgy képzeljétek el, mintha minden lélek, aki a bűnhöz tapad, a sátánnak egy-egy levezető csöve volna, amelyen keresztül az ellentét a saját világát erőkkel telíti meg. Ezért ragad a sátán az emberi lélekhez, mert ezúton tudja magát fenntartani.
Az ellentét eszméjében mélyen alásüllyedt szellemek nem ölthetnek testet, s azért a természeti erők felett való uralmat másképp nem tudják maguknak megtartani, mint hogy az emberré lett szellemnek erőit, ezeket a kegyelemből kapott erőket a bűnön keresztül a maguk részére mintegy lecsapolják. Tehát ezek nem a maguk erejéből s nem a maguk hatalmával, hanem azoknak a szerencsétlen rabszolgáknak az erejéből tartják fenn magukat, akiket a test kívánságai és tévelygései révén magukhoz kapcsolhatnak. Ezek, mint valami megnyitott erecskéket tartják számon az emberi léleknek hibás kívánságait és vágyait, és azokon keresztül vonják magukhoz az életerőt minden egyes bűnnel, minden egyes tévelygéssel, amit az ember cselekszik.
Ebből tudhatjátok, hogy a sátánnak érdeke az emberlelkeket fogva tartani, érdeke, hogy a tévelygés útjait mutogassa előttük. Az emberlélek pedig a testén keresztül foglya ennek a hatalomnak, amiből, ha egyszer elbukott, nem is tud kiszabadulni mindaddig, ameddig őt az. Isten ki nem szabadítja.
Ne keressétek a mély tudományokat, az alig érthető bölcselkedéseket, mert azok a ti lelketeket nem viszik előbbre, nem emelik feljebb! Csak a munka becsületes elvégzése, az őszinte beszéd, helyes cselekedet visz titeket előbbre, az egyengeti az utatokat.
Senki ne idegenkedjék a munkától, mert legyen az a legutolsó, a legmegvetettebb munka, ha becsületesen végzi az ember, annak igazi jutalma el nem marad. Ha a csatornatisztogató becsületesen és tisztességesen elvégzi munkáját, munkájának érdeme nagyobb, mint azé, aki tudományokkal foglalkozik, de helytelen tudományt szed magába, és helytelen tudományokat tanít. Semmiféle munka, semmiféle szolgálat ne legyen hát terhes, vagy szégyellnivaló, csak a helytelenül elvégzett munka, a becstelenül eltöltött élet legyen szégyellnivaló előttetek, még ha dicsőség követné is azt a látszat szerint.
Senki ne törtessen nagy feladatok után, mert a nagy munkánál, ha Isten nélkül munkálkodik, ha a maga emberi bölcsességére támaszkodik az ember, nagyobbat tévedhet, és nagyobb rombolást vihet véghez, mint a kicsiny munkakörben. Ne igyekezzetek hát se a tanításra, se a hírnévre, vagy dicsőségre, se nagy hatáskörre, hanem a kicsinyt végezzétek el legjobb tudásotok szerint, a kicsinyt világítsátok át, és nagy, hihetetlenül nagy lesz az eredmény! Ez a mulandó világ csak átmenet; azért senki ne tekintse ezt se érdemnek, se büntetésnek, se bűnhődésnek, hanem tekintse Isten kegyelmének, és örüljön élete minden napjának; örüljön a legkisebb munkának is, amit el kell végeznie.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló

Kis Krisna
https://www.youtube.com/watch?v=NO5REb-DXpE

https://www.youtube.com/watch?v=bPt1dzr9tRE

Az utolsó idők korszelleme
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Ti bizonyára úgy gondoljátok, testvéreim, hogy a léleknek a maga világában minden lehetséges, minden szabad és mindent elérhet, amit akar. Nem úgy van a dolog. A törvénytelen gondolatok és törvénytelen érzések törvénytelen célokat tűznek maguk elé, amelyek azonban az igazság világában, az örökkévalóságban sokkal szűkebb lehetőségek közé vannak szorítva, mint az átmeneti világban, a változások világában, a földön. Éppen azért szükséges az anyagvilág, hogy a törvénytelen, megtévedt szellemek a maguk tévedéseinek és bűneinek következményei közt élve, a maguk vágyai szerint, a maguk akarata szerint cselekedhessenek és mozgathassák csekély erőikkel azokat a megsűrűsödött anyagokat, amelyeket a tévedés folytán hoztak létre erőik felhasználásával.
Hiszen az egész földi élet célja és törekvése nem más, mint a szabadulás utáni vágy a terhektől, a sűrűsödéstől, azoktól az akadályoktól, amelyek az embert a földhöz kötik, helyhez kötik, amelyek korlátozzák és cselekvési szabadságában gátolják. Az isteni kegyelem megteremti az anyagi és félanyagi világokat, hogy azokban az emberi szellem ténykedhessék, munkálkodhassék, és ha nehezen is, mégis szabaddá tehesse magát azoktól a tévedésektől, melyek őt hosszú fejlődési időkön keresztül rabul ejtették, és állapotát súlyosbították, szenvedéseit nagyobbították. Tehát ezt a sűrűséget feldolgozni az ember feladata; és az ember végzi is azt, mert nem tehet egyebet, ha élni és boldogulni akar, mint hogy dolgoznia, munkálkodnia kell.
A munka három csoportra oszlik. Az első az úgyszólván tisztán szellemi munka, amit ti alkotó munkának neveztek; az utána következő a végrehajtó munka, a lélek munkája, az azután következő pedig az anyagi, a fizikai munka. A szellemi munkások a földi, emberi élet vezetői, az írók, művészek, bölcselők, feltalálók és mindazok, akik valami újat produkálnak az emberi életben. Mind a három csoport törvényes munkálkodást végez, mert mindnyájan felfelé emelő munkálkodást folytatnak. Ez a három munkakör a fejlődés szolgálatában áll, viszont sok szellem vonakodik kivenni a részét a munkából, útakat, módokat keres hogy érvényesüljön, csalással, hazugsággal mások munkája gyümölcsét elvegye. Ezek a szellemek lecsúsznak, szellemi látásuk elhomályosodik, ők azok az “elsők”, akikből az utolsók lesznek.
Most a kegyelmi időnek már-már lezáruló részéhez közeledtek. Ez az utolsó idők korszelleme túlnyomórészt azokat szedte fel, s azokat hozza a felszínre, akik hosszú évszázadokkal ezelőtt helytelenül éltek, visszaéltek az isteni kegyelemmel, visszaéltek a testöltés szabadságával. Akik annak dacára, hogy ismerték a jót, a jó és rossz közt különbséget tudtak tenni, mégis a rosszat választották maguknak. Azért történt, hogy ezeknek a szellemeknek életbehívásával az anyagelvűség, a materializmus hódított tért, amely mint egy sötét árnyék fogta be a földi élet világosságát. Azért az utolsó időknek ezt a részét a materializmus korszakának nevezhetitek, ama szellemek korszakának, akik veszendőbe mennek.
A hitetlenség, a materializmus kora az, amelyben most éltek, és én erre akartam a figyelmeteket felhívni. Mert a materializmus sötétségében, amikor a legsötétebb lesz az éj, amikor a legmélyebben száll alá a nap, amikor a lelkekből a hit világossága és a szeretet melege mindjobban kialszik, akkor jön el az ígéret szerint az Isten Fia és viszi Magával azokat a lelkeket, akik mindennek dacára nem hagyták a lelkükben kialudni a hit világosságát, a szeretet melegét.
Elsősorban arra törekedjetek, hogy a lelketek át meg át legyen hatva a Krisztustól nyert világossággal, hogy az a lelketekben élő hitté változzék, és ez az élő hit igaz cselekedeteket hozzon létre. Ezeket az igaz cselekedeteket nem szükséges nektek az emberek közé kimenve nagyban gyakorolnotok. A ti otthonotokban, a ti őrhelyeteken, a ti szolgálatotokban, a ti munkátokban lépésről-lépésre, percről-percre cselekedhetitek ezeket, s ezzel minden időben bizonyságot tehettek a ti hitetekről és a hit által az Atyáról.
Ne tévesszen meg benneteket az, hogy látjátok a hitnélküli emberek áldással és jóléttel elhalmozott életét, esetleg formális jótékonykodásaikat és hitüket, sikereiket, hatalmukat. Az se okozzon kételyeket ha magatokat viszont aránylag szűkösebb körülmények, gondok, betegségek között látjátok. Mindennek oka van, mert a ti állapototok megtart a hitben, őket pedig a megpróbáltatás sikertelensége annál mélyebbre taszít. Csak így könnyítheti meg az élet a szétválasztódást amiből itt még nem látható semmi, mert megtévesztenek a külsőségek és a hazugságok, de túloldalt viszont minden és mindenki a helyére kerül.
Akik szellemi munkára vannak hívatva, akiknek vezetniük kell az emberiséget, de beletévednek a materializmus sötét felhőjébe súlyos és nehéz árat fizetnek az örökkévalóságban ezért az ő szabadságukért, ténykedési lehetőségükért a mulandó életben. Ezek azok, akik kigúnyolják és széttépik a kicsinyek hitét. Akik ezt a hitet eloltják, akik ezt a kicsiny világosságot elsötétítik, jobb volna, ha az Úr szavai szerint „malomköveket kötnének rájuk, és a tengerbe dobnák őket”, mert megbénították a fejlődés munkáját.
Senki se akarja a más munkáját elvégezni, és senki se akarja a maga, terhét a más vállaira rakni. Mert minden munka, amit másra raktok, a ti lelketeket nyomja, a ti lelketeket nem hagyja pihenni, míg el nem végeztétek azt. Ne akarjatok hát senkit hitre vinni, és ne akarjatok senkit megnyerni, hacsak azzal nem, hogy imádkoztok érte. Nem adhat senki másnak meggyőződést, és nem kényszerítheti az üdvösségre, ha annak a léleknek még nincs meg hozzá a fejlődési fokozata. Az ember nem tehet semmit; mi sem tehetünk értetek semmit, csak megmutathatjuk az utat, amelyen a lelketek haladhat.


szemléze: Bíró László

Ősznteség, egyszerűség, alázatosság
Részlet az "Evangéliumi spiritizmus" című kötetből

Az embernek nincs szüksége arra, hogy a végtelenbe szegezze tekintetét, hiszen a hozzá közvetlen közel álló dolgokat sem ismeri; nincs szüksége arra, hogy előtte érthetetlen bölcsességeket tanulmányozzon, hiszen a közvetlen közelében lévő igaziságokat sem ismeri, amelyek naponta körülötte vannak.
Ember, itt kell maradnod a földön, itt kell széttekintened, hogy mindazt, ami a te természetedhez szükséges, tökéletesebbé tedd, gondolkozzál rajtuk és azokat a hézagokat betölthesd, amelyek körülötted, mint szükségletek, pótlás után kiáltanak.
Őszinteség! Az égi erényeknek egy kicsiny, jelentéktelen hányada fejezhető csak ki ezzel a szóval. De annyira szükséges ez az emberi, lélek számára, hogy míg e nélkül a kicsinynek látszó erény nélkül döngeti a menny kapuját, addig semmi esetre sem nyílik az meg előtte.
Tulajdonképpen maradandót alkotni úgysem lehet itt a látszatvilágban. Nem is az alkotott mű, hanem az az érzés a fontos, amellyel az ember az ideiglenesben is a jóhoz, az igazhoz, a valódihoz hasonlatost tud teremteni.
Őszinteség! Vajon itt ezen a földön üthet-e tanyát az őszinteség, valósággá lehet-e itt, ahol minden inkább a rosszra, a tökéletlenre hasonlít, mint a jóra? Vajon az őszinteség, mint lelki tulajdonság előbbre viheti-e az ember lelkét? Vajon siker, szerencse, boldogulás követi-e nyomon ezt a törekvést? Ha kimentek a világba, látni fogjátok, hogy az emberek lelkei, mivelhogy meg vannak bódítva az ellentét eszméjének és törekvésének mámorától, nem szívesen hallgatják meg az őszinte szót.
De vajon kötelessége-e az embernek a más fogyatékosságát, hibáját, gyarlóságát, gyengeségét, eltorzult lelki arcát az igazság tükrében mutogatni? Vajon kötelessége- e az embernek a más gyengeségeit és bűneit szorgalmasan szemlélni és a magáéról elfeledkezni? Nem, ezt az őszinteséget egy pillanatig sem akarom. Az őszinteség nemcsak beszédben van, hanem a cselekedetekben is, sőt elsősorban a cselekedetekben, a törekvésben, a megismerésben.
Az emberek kívánják a jót, az igazat, mert az igaznak eredményei kívánatosak az ember lelke előtt, mert hiszen az ember nem szeret csalódni. Azonban hiányzik az emberből az a készség, hogy ő maga kezdje meg ezt a jót önmagában megvalósítani, ezt az igazságot valóvá tenni az életében, a cselekedetében. Amikor ezt valósággá tette, van egy közhasználatú neve ennek, azt mondják, ez a becsületesség.
Tehát az őszinteségnek abban kell állnia, hogy az ember ne akarjon szebbnek, jobbnak, igazabbnak, tökéletesebbnek látszani, mint amilyen. Ne akarjon jobbat, nagyszerűbbet alkotni, mint amire képes. De hogy majd egykor nagyobbat alkothasson, hogy mindig jobbat és tökéletesebbet adhasson ki magából: ezért kell megszoknia az egyszerűséget, az őszinteséget. Amikor az ember ezekben a kicsiny erényekben valamennyire is járatossá vált, ezeket a maga részére mint szükséges kellékeket valamennyire kialakította, akkor jellembeli szilárdságot nyer, mert bátorság fejlődik, tetterő képződik benne. És észre sem veszi, hogy olyan erők felett rendelkezik, amelyekről nem is álmodott, amelyeket nem is törekedett megszerezni.
Az őszinteség és az egyszerűség kicsiny erények, de hatalmas erőt képviselnek! Hatalmas erőt, amely a mulandóban is képessé tesz a hazugság álarca mögé tekinteni, a tettetés, az álszenteskedés világába belenézni s meglátni ott mi az igaz és mi a hazugság. Az őszinteség olyan terméke a léleknek, amely leleplezi a hazugságot, átlát a káprázat fátyolán. Olyan erő, olyan hatalom, amelynek birtokában az embernek nem kell félnie, hogy olyan leleplezések, az igazságnak olyan fordulatai állhatnak be, amelyek őt a maga valójában mutatják meg a világnak és a szellemeknek, s ami az ő részére fájdalmas és lealázó lenne.
Az őszinteség erő, amely támogatja a lelket a haladás útján. De ne feledjétek, hogy bármennyire be akarjátok is magatokat burkolni a tettetéssel, a hamissággal, a lopott fénnyel, hogy egymás előtt tetszetős formában mutassátok magatokat, az, aki igazabb, aki őszintébb, aki becsületesebb törekvéssel indul az úton, átlát a ti burkaitokon és őrizkedik veletek egyezségre lépni, őrizkedik veletek közösséget teremteni. Így pedig elmaradtok a jobbak segítségétől, az erősebbek támogatásától.
A szellemnek a maga tiszta állapotában nincsenek erényei, mivel rá nézve az abszolút jó és igaz: törvény. Az erények akkor válnak szükségesekké, amikor homály és hézag mutatkozik, és arra valók, hogy a homályt áthassák világossággal, a hézagot áthidalják, és járhatóvá tegyék, hogy a folytonosság meg ne szakadjon. Tehát azért kellenek az erények, mert a bűn megsokasodott.
A belátás, az igazság felismerése. A belátás megteremti és előhívja az emberi lélekben a helyreigazítás, a jóvátétel szükségességét. A belátás keresésre indítja az embert. Keresni kezdi azokat a lehetőségeket, amelyeket az élet a kezére adott és megpróbálja jól rosszul járhatóvá tenni az útját. De miből adhat az ember? Hiszen semmi, sem az övé, ami őt környezi, tehát csak önmagából adhat, az önmaga lelkének munkájából, teremtőerőiből amelyeket a kegyelem ad neki, ezért szükségessé válik, hogy létrejöjjön a lelkében a harmadik: az alázatosság.
Ne fent kezdjétek el az építkezést, hanem ássatok mélyen a talajba, és ott helyezzétek el azokat az alapköveket, melyeken a boldogság, a békesség épületét felépíthetitek. Egyszerűség, őszinteség, alázatosság: ezek azok az alapkövek, amelyekre építenetek kell. Elsősorban az őszinteséget kell gyakorolnotok önmagatokkal szemben. Az embernek le kell egyszerűsítenie a maga emberi vágyait és igényeit. Az őszinteség az alázatossággal és az egyszerűséggel együtt az ember lelkének mintegy utat vág abban az ismeretlenben, amellyel meg kell harcolnia. Az őszinteség arra kötelezi az embert, hogy úgy éljen, úgy cselekedjék, úgy gondolkozzék, úgy érezzen, hogy azért se önmaga előtt, se embertársai előtt, se Isten előtt semmiféle vád ne érje.
Az ember egyáltalán nincs feljogosítva a másik ember lelkében kutatni, keresni és olyan dolgokat megfigyelni, amik reá, az ő lelki életére nem tartoznak. Tehát nincs joga ítélkezni egyik embernek a másik felett, még akkor sem, ha az látszat szerint igazság lenne, azért az embernek meg kell ugyan látnia felebarátjában a bűnre való hajlandóságot, de pálcát nem törhet felette, mert aki ma pálcát tör az ő felebarátja, az ő testvére felett, az ítéletet mondott önmaga felett is. Istennél van az ítélet, mert Istennél van a kegyelem is.
Egyik embernek kötelezettségei vannak a másikkal szemben, a szeretet kötelezettségei; mert amennyit te vársz embertársadtól, ugyanannyit kell neked adnod. Nincs jogod olyan dolgokat várni, amelyeket te nem vagy képes adni. Tehát elsősorban neked kell jót adnod, neked kell az igazban munkálkodnod, hogy te is részesülj az igazságnak, a jóságnak áldásában.

Szemlézte: Bíró László

Az anyagi világ és a szellemek

Az anyagi világ a szellemek megsűrűsödött fluidnak külső formája. Ezeket azok az elvek tartják össze és kormányozzák, amelyeket a maguk természetében törvénynek ismernek el. Isten kegyelmének a törvénye pedig ezeket a lehullott fluid gomolyagokat a kegyelem törvényével tartja össze és gombolyítja fel erre a hármas egységre_ szellem – erő – anyag, vagyis rendezi mindenekelőtt az összekuszált fluidokat, és mindent a maga helyére állít.
Csak amikor a fluidok már rendezve vannak ez által a törvény által, akkor kelhetnek ki a fluidokba bezárt szellem – magvak és indulhatnak csirázásnak, még pedig legelőszőr a földben, mert az ő anyagaik és erőik ott vannak, mint ahogyan a magból sohase fejlődnék fa, ha a vízbe tennétek, mert ott hiányoznak azok az erők, amelyek a földben vannak, amiket a földből kell magába szívnia. Így a szellemeknek is a saját fluidjaikban kell az élet kifejlesztésére elindulniuk. És amikor a földből az élet az élők világa, a föld flórája és faunája kibontakozott, csak akkor van itt az ideje, hogy a szellemmag is emberi megjelenésével itt a világban életet nyerhessen, s próbálkozhassék, hogy mit tud teremteni az ő elvei szerint, ahogyan egy újabb létezés lehetőségét zárja magába.

Minden egyes fának, fűnek, virágnak megvan a maga speciális megjelenési formája a szerint az elv szerint, amely elvet a Teremtő, mint külön gondolatot a teremtés pillanatában belehelyezett, hogy azt az elvet fejlessze tovább, s hogy az egyetemesben kifejezze a Teremtő külön gondolatát és érzését. És amikor elérkezik az Ő beteljesülésének ideje, akkor éri el teremtésének célját és az Ő természetében elrejtett boldogság utáni vágyának beteljesülését. Így van az nemcsak a fákkal és növényekkel, hanem az emberi lelkekkel is Nem minden lélek ugyanaz, nem ugyanaz a kifejezési - formája, ízlése, de a céljának mindegyikének ugyanannak kell lennie: minél inkább beilleszkedni az összhangba, szolgálni az egységet. Mert amikor az egységet szolgálja, akkor éri el az ő egyénisége legmagasabb beteljesülését. Az ember nemcsak egy egyedülálló lény, mert a körülötte lévő és hozzátartozó világ: fű, fa, ásványok, kőzetek, állatok, mint az ő elveinek produktumai, hozzá tartóznak az ő szelleméhez; ezek képezik az ő otthonát, az ő lelkének tágabb, vagy szűkebb hazáját, amely végeredményben a természet alkotja körülötte.
Addig, ameddig szükséges, hogy a lélek kifejlődjék, szenvedéseken kell keresztülmennie, de emellett nem egyszer nagyon kedvező körülmények között vezeti őt sorsa, életről – életre felfelé.
A lélek fejlődése vonalán különböző áldásokban részesül az ember: egyszer lehet előnyös földi testben, szépségben része, egyszer lehet gazdag, egyszer okos, egyszer semmiféle tehetségekkel nem rendelkezhetik, egyszer szerencséje van (ahogyan az emberek ezt mondani szokták).

Azonban ezekért a dolgokért, amelyeket így az anyagi élet ad, mintegy rárak a lélekre, és mind meg kell fizetnie a szellemnek, mert mindezeket csak azért adja a törvény a lélekfejlődési vonalán, hogy érzékszervei kifejlődhessenek, és tapasztalatokat gyűjtsön; de mindent visszavesz tőle a törvény, amint a legkisebb mértékben is nem úgy használ, ahogyan azt neki a fejlődés törvénye előírja.
Mivel azonban minden ember alapjában bűnös hajlandóságú, vajon melyik lélek az, aki nem élne vissza a természet adta ajándékokkal? Bizony mindegyik visszaél, s amikor aztán vágyaitól gyötörve szenvedni kényszerül a hiányzók miatt, magasabbrendű gondolatai és elvei alakulnak ki, amelyekkel mindent, ami benne hibás helyesbíteni akar magában, és ez a földi életbe is kivetül.
A lélek észrevevő érzékszervei fokról – fokra elevenebbekké lesznek, a szeretet, az összetartozás érzése, az isteni természet mindig inkább kialakul benne, és sóvárog az igazság után, amit itt a földön a változandóság világában nélkülözni kénytelen, mert alighogy megkezdődnek a változások, a halál törvénye elszakítja a fonalat, de az érzéseit viszi magával, és rátér a lényeges igazságokra.
Amikor ide ért, meg kell találnia Istent!
Ez a lélek fejlődésének legmagasabb pontja, amikor hátat fordít az anyagi világnak, és elfogadja Isten igazságát. Viszont ha megfordul, visszafordul, megtagadja az istenséget, akkor sokkal mélyebbre zuhan, mint ahogyan fejlődése során rétegről rétegre emelkedett.
A mélyponton aztán vagy teljesen elveszti szellemi világosságát, és újrakezdi állat – emberi minőségnél, vagy pedig a föld természettörvénye elrétegezi, elraktározza azokhoz a szellemcsoportokhoz és természetfluidokhoz, amelyeknek messze – messze van az ideje, hogy felébredhessenek, és feltámadhassanak.
Mert azok az elvek, azok az erők, amelyek kötöttségükből életről – életre felszabadított, hatalmakká válnak és azok körülötte mind élnek és mozognak

FONTOS!
Nézzétek meg a Ti korotokat! Körübelül ennek a századnak a befejezése és még valamennyi idő elegendő lesz ahhoz., hogy az értelem egészen odáig felemelkedjék, hogy mindazokat az anyagokat, és energiákat, amelyek a természetben kötve voltak, felszabadítsa

Névtelen Szellem

UI:

Mi történik az öngyilkosokkal - Védikus tanítások az öngyilkosságról
https://www.youtube.com/watch?v=gtCfiDuFSP0&t=25s

Átszellemesített fluidok

Nézzük csak meg, hogy erről mit mond a tanító szellem:

Mindenben, mindenen: a belőled kilehelt levegőn, a belőled elhasznált anyagon, a köpeten, a belőled eltávozó bélsáron, a vesék által kiválasztott vizeleten, a testedből kisugárzó párákon és anyagokon, mindenen rajta van a te lelkednek ódikus minősítése. Bár te mindezt te elhagyod magad mögött, és mindez szétbomlik elemeire, a minősítés törvénye összeállítja ezeket és azután minden egyes kicsiny felbomlasztott molekulára a te lelki arcod van rávésve. Mindenütt ott vagy amerre mész a földön, az éterben, a szellemvilágban. Ezek a részecskék mindenütt megteszik a maguk útját, minősítenek, és ezek minősítik a testi fluidokat. És amikor ismét visszatérnek a földre, ezek az erők, amelyeket te is szerettél hozzád fűződnek, és ezek a fluidok, amelyekben munkálkodtál, és amelyeket gondolataiddal, érzéseiddel, akaratoddal telitettél, áldást vagy átkot hoznak a földnek és a rajta lévőknek aszerint, amit te azokat áldással vagy kárhozatos elvekkel itattad át. Ezek mind tudattalanok hatnak a tudatosra, és emberek vagy szellemek, akik beszívják a levegőt, amit te kilehettél valaha, fölveszik az anyagot, amely tetőled távozott valaha – miután a napnak a sugara elemeire bontotta azokat, s új összetételben más testek táplálására váltak alkalmasakká – megőrzik az anyagokban látent fekvő elvek hatásait, mert a bennük lévő tudattalan az ö tudatosukra hat.
Ha tehát a te minősítésed magasabbrendű (vagyis a szeretet érzésétől átitatott), akkor ez a te nem tudatosod uralni fogja azokat a tudatossá vált elveket is.

A felébredt szellemű ember hat a nemtudatosra, a természeti erőkre. Hat érzelmeivel a lelki erőkre, hat értelmével a szellemi erőkre.

folyt. köv..

UI:

Győzelem a függőség felett - ingyenes hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=4V49tAkLB-g

Útmutatás az utolsó időkre - Felvezetés
Zita médium 1985. május 5.

...Vajon a földön a becsületesen dolgozó, a törvényt tisztelő, embertársait szerető, az életet értékelő emberlelkeknek van-e valami dolguk a törvénnyel? Kell-e nekik újra és újra a bíró előtt megjelenni; kell-e nekik újra és újra a börtön rácsai mögött ülni és a börtönélet minden keservét és nyomorúságát megismerni? Nem testvéreim, azoknak kell ez, akik a törvénnyel örökösen hadilábon állnak; akik a törvénnyel újra és újra ujjat húznak; akik a törvénybe újra és újra beleütköznek.
Az ilyeneknek nincs erkölcsi érzékük, az ilyenek nem tudják, hogy a törvény őket védi, hogy a törvény az ő javukat akarja, hogy a törvény azért van, hogy mindenki a maga területén szabadon munkálkodhassék. Igaz, hogy az emberi törvények elvesztették már ezt a jelentőségüket; igaz, hogy az emberi törvények útvesztőjében elvész az áldozat és felmentetik a bűnös. Igaz, hogy az eredetileg lefektetett - ahogy ti mondjátok - alkotmányban biztosított jogok és az alkotmányban lefektetett törvények útvesztőjében már az történik, hogy többé nem az igazságot keresik, többé nem azt akarják elbírálni, hogy ki az áldozat és ki az, aki a bűnt elkövette és vétett az igazság törvénye ellen. Mindenképpen a paragrafusokat akarják úgy forgatni, hogy találjanak egy olyan helyzetet, amivel a bűnös felmentődik.
Minél inkább késik akár az emberi társadalomban, akáraz igazság világában a bűnös - hát nem mondom úgy, hogy a büntetése, bár ez a helyes szó rá - felelősségre vonása, annál később és annál nehezebben, és annál több fájdalom árán tér észhez és jön rá arra a tudatra, hogy mi az, amire ezt az értékes életet, az élet perceit, óráit, éveit fel kellett volna használnia.Az ember megterheli magát bűnös érzésekkel, vágyakkal és gondolatokkal; a Mózes által adott isteni tízparancsolat minden parancsolatát nap mint nap lábbal tapossa, és mégis azt várja, hogy az emberek az Isten és a törvény kegyelmet gyakoroljon felette anélkül, hogy megtérne.
Értitek?, anélkül, hogy megtérne; anélkül, hogy törvényt tisztelő, Istent szerető és az embertársait értékelő emberré alakulna át. Szabadságot akar, hogy ezen keresztül újabb gonoszságokat zúdíthasson a világra. És amikor ezek gyakran történnek, akkor az utolsó időkben kitermelődnek a társadalomnak olyan rétegei, amelyek a poklot szabadítják az emberiségre. Kitermelődnek olyan hadvezérek, olyan politikusok, olyan tudósok, olyan írók, költők és mindenféle szedett-vedett népség, amely nem az erkölcsöt, nem a becsületet teszi az ember elé, nem az értékes munkát jutalmazza, hanem a naplopást, a nemtörődömséget és a gonoszságot.
Kitermelődnek olyan emberek, akiknek a gyötrelmes, erőszakos uralkodása alatt népek és nemzetek nyögnek. Megölik mindazokat, akik egy szentebb, tisztább eszmében hisznek, halálra ítélik testvéreim, mindazokat, akik mint elit, vezetői lehetnek akár egy nemzetnek, akár egy fajnak, akár az egész emberi társadalomnak. Akkor „a sót kidobják és rátaposnak.” És ha a sót kidobják, mitől ízesül meg az élet a Földön, testvéreim?Akkor nem ízesül meg, hanem gyalázatba fullad az élet.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Útmutatás az utolsó időkre
Adai közlés - Az ajtó előtt állok és zörgetek
Megtérés nélkül nincs üdvösség
Mindenért meg kell fizetni
A forma jelentősége
HANG - Mit tegyek?
A szeretet feltétel nélküli

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirgJQqK ... A?e=s0ZR8d
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=lxdL73W6e9k&t=2s
Advent – Előszó Zita médium által – Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=tkync5-S0_E
Válogatott tanítások Gizi médium és Kotányi Ottó által 2. Rész

https://www.youtube.com/watch?v=dQ5m9EUMLTs
Szellemnyilatkozatok 3-ik fejezet – Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=Mc77bKp ... x&index=91
Pont az esetem – Romantikus film

„Mert gyermek születik nekünk, fiú
adatik nekünk!”
(Iz. 9. 5.)

Advent III. vas.


Ima

Mindenható, mindeneket átfogó, éltető és irányító hatalmas Isten, jóságos Atyánk!
Lényem teljes alázatával borulok le Előtted, mint teremtőm és megalkotóm előtt, hogy én mint véges lény örök hálámat fejezzem ki a te végtelen lényednek mindazért az egyetemes, engemet, megteremtő, az életre előhívó szeretetért, amelyet felém, bukott gyermeked felé sugárzol már megteremtésem óta. Örökkévalóságokon át áldassék érte a te Lényed, az örök és változhatatlan Egy, aki nem kívánod a bűnös halálát, hanem azt, hogy minden bűnös megtérjen és éljen. Örök hála övezze Szentségedet, Szent szeretetedet, amiért a fentebb említett célból elküldted a teremtettségben Hozzád leghűségesebb Gyermekedet, aki: „Üdvözítő született ma nektek az Úr Krisztus, Dávid városában.”

Amen

Örök és kimondhatatlan hála szálljon feléd, te hatalmas Istenség, az Atya elsődje, aki levetkőzni kényszerültél istenséged nagy részét, csak azért, hogy a legmélyebbre bukott földön a megmentésünkre megszülethess, hogy az „Emberfia” lehess értünk és innen felemelhess oda, ahonnan valaha Istennek hátat fordítva eltávolodtunk. Dicsérjen Téged ezért a föld és az Ég mindörökké!
Hála és imádás szálljon feléd, mert minden évben lejössz a Téged, vagyis a te megszületésedet ünneplők közé és ugyanazokat a kegyelmeket hinted szét, amelyeket az első karácsony alkalmával kisugároztál! Kérlek nyisd meg földi testvéreimnek az Örök Életre előhívott énjét ezen kegyelmek befogadására!
Amen

Kedves Mária, mindannyiunk Szent Anyja, hatalmas angyali karok dicsőítsenek Téged is ama hatalmas misszióért, amelyben magadra vállaltad elsősorban azt, hogy lekönyörögd a Messiás megszületését, valamint, hogy vállaltad a szeplőtelen foganást, Jézusnak a nagyon szegényes körülmények között történő megszülését, és mindazt az üldöztetést, megvetést és szenvedést, melyet Tőled ez a misszió megkövetelt. Örök köszönet illet Téged, mert megszülted számunkra a Megváltó Messiást.
Amen

Köszönök Atyám minden fizikai és szellemi síkon elvégzett munkát, amely az emberiség megmentésére adatott a magas szellemvilág részéről. Igaz, minden egyes lehetőség szeretetpróba a missziós szellemeknek és engedelmességpróba a követőiknek, de csakis így van fejlődés a teremtettségben. Köszönöm Jézusom, hogy elküldted a Szentlelket az emberiség megmentésére!
Amen

*



Amióta ember él a földön, azóta rengeteg gyermek született. de senkit sem jövendöltek a próféták és jövetelét nem hirdették látnokok, és annyit nem is írtak tetteiről a krónikások, mint amennyit erről a „Gyermekről.” Pedig rengeteg gyermek született és vált felnőtté és halt meg, mert sajnos a halál törvénye alól nem vonhatja ki magát senki, még maga az Emberfia sem, habár Ő azért küldetett, hogy az ő isteni tiszta erejével, mivel a halálnak nem volt a szellemében egyetlenegy részecskéje sem, éppen hogy legyőzze a halált, megtörte a halál hatalmát, minek következtében a halál már nem tud akkora úr lenni, mindannak ellenére, hogy ma is halnak meg emberek, sok esetben nem természetes halállal. De mivelhogy Jézus az ő feltámadásával legyőzte a halált, ezáltal megnyitotta a földre jött magasabb szellemek,- akik „nem e világból valók”- és a föld szellemei számára az első feltámadást, azaz a magasabb világokba történő eljutást. Amennyiben ez nem történik meg, sem a missziós szellemek, sem a föld érett szellemei nem tudták volna elhagyni a földet, azaz annak légkörét. Ahhoz viszont, hogy ez meg is tudjon történni, az Úrnak el kellett hagyni a fényhazát, duálfelét, és nagyon hosszú és nehéz utat kellett megtennie, ahhoz, amíg elér a 6. napkör egyik legfejletlenebb bolygójára. A hosszú út, azért volt a számára nehéz, mert ahhoz, hogy a földi viszonyokhoz képest testet tudjon ölteni, és hogy az ellentét be tudja őt fogadni, és hogy hozzáférhetővé váljon számára a megváltandó szellemsereg, az erőinek nagyon nagy részét le kellett vetkőznie és úgy születni meg a sűrű anyagú földön. A szó legnemesebb értelmében ki kellett vetkőznie önmagából, hogy megszülethessen, mint „gyermek”, vagyis, hogy a földön élő emberi szinthez mind hasonlóbbá válhasson, vagyis „emberfia” lehessen belőle.

Az Ő megszületése, munkássága, halála és feltámadása, valamint mennybemenetele és a Szentlélek eljövetele, a Szent Szellemek munkája, Akikre az Úr végül is rábízta a föld szellemeinek a vezetését, az Ő Eszméjének a követése, vagyis a bűnökből történő szabadulás tette és teszi lehetővé a szellemek kijutását a földi szférákból magasabb szférákba mintegy menekülés gyanánt a szellemi újjászületés felé, ahol a szellemek építményei már nem fizikai építmények, hanem szeretet-cselekedeteik következményeinek tiszta erőiből, eredményeiből épülnek hatalmas építmények, tiszta, virágok és gyümölcsöket termő kertek, mely gyümölcsök szintén a magas szellemek tiszta érzésvilágának, tiszta szeretetüknek a gyümölcsei, melyeket nem szűnnek meg a szellemvilágból sem osztogatni földi gyermekeik között. Az építményeik „falain” mint egy örökös szentély falain élő képekben rajzolódnak ki Krisztus Urunk életének képei a megszületésétől haláláig, vagyis földi életének, szenvedéseinek, halálának, feltámadásának és mennybemenetelének eseményei.

Az Örök mécses felfelé törő lángja viszont nem más, mint a Megváltó irányába érzett soha el nem múló hálaérzetüknek és szeretetüknek lángját képezi.
Ilyen építményekből tevődnek össze városok az Isten Országában, melyeknek főterén hatalmas, „élő”, a megdicsőült Krisztust ábrázoló szobor áll, de nem márványból, hanem szellemesített arany-fluidokból, mely alkotás tökéletes remekmű, melyben az egyéni, Krisztus iránti szeretetük összpontosul és hirdeti Krisztus Urunknak hatalmas tetteit, melyet még a világ fundamentumának a lerakása alkalmával kezdett meg és mindaddig folytat, ameddig egyetlen szenvedő lélek is lesz a teremtettségben. Ez a „szobor” azért „élő” és olyan mértékben élő, amilyen mértékben a szellemeknek a „szívében” Él a Krisztus! Hatalmas „templomaikban” soha meg nem szűnő hálaimákat zengenek a Mindenható felé, hogy soha, de soha ne szűnjön meg Annak dicsérete, hanem szellemük legtisztább érzéseit Feléje irányítják. Mintegy örök mécs lángában egyesülnek ezek az érzések és úgy hatolnak fel a Mindenhatóhoz, Jézuson keresztül, hisz maga Jézus közvetíti ezeket az érzés-megnyilvánulásokat át a messiás-világokon az Atya trónusához. Isten nem hagyja válasz nélkül ezeket a Feléje szálló dicsőítő és egyben talán földi testvérekért könyörgő örök imádatokat, hanem szeretetét sugározva vissza, megáldja ezeket a fellángolásokat, melyeket ezen magas szellemegyedek nem tartanak meg maguknak, hanem lesugároznak bukott testvéreiknek, mint segítség gyanánt, hogy minél többen és mihamarabb, még a korszakzárás előtt bejuthassanak a megmentettek táborába. Itt is vannak szenvedések, szeretetből, önként vállalt szenvedések, melyek a földi szenvedéseiknek folytatása, csak a szenvedéseik nyomai itt már nem véreznek, hanem fénylenek. Fényből van a töviskoszorú a fejükön, fénylenek a sebhelyek a kezeiken és lábaikon, majd az oldalukon, mely fénysugarakat szintén a megmenteni szándékozó földi testvéreikre irányítják, hogy ne szűnjön meg az a szellemi munka, amelyet a földön megkezdtek, hanem mindaddig folytatódhasson, míg Isten be nem zárja a mennyek kapuit és be nem fejeződik ez a kegyelmi korszak, amelyet maga az Úr nyitott meg és Ő is fog bezárni, mely korszak a kereszt felemeltetésével kezdődött és a kereszt megjelenésével az égen fog lezárulni. Ezen megváltói, missziós munka céljából először is a mi mindannyiunk Ura, az Életnek Ura, „Gyermek születik” jött a földre, hogy a halál felett aratott győzelmével, a feltámadásának szellemi erejével feltörje a pokol kapuinak zárait és szabadulást hirdessen még a legmélyebbre süllyedt fogolyszellemeknek is, hogy akik igazából szabadulni és üdvözülni akarnak, legyen erre istenadta lehetőségük. Továbbá a földön az embereket folyamatosan kisértő ördögök csatlósainak is legyen szabadulásuk, a megváltás eredménye által, mert ugyanis valamikor mindennek és mindenkinek vissza kell térnie az Atyához, még a legelvetemültebb, a legellenszegülőbb szellemeknek és világaiknak is egyszer a legboldogabb világgá kell átformálódniuk, hogy az Úr iránti hálát, Isten iránti szeretetet sugározhassák szét a teremtettségben. De ez a világokat fejlesztő szellemi munka nem adatik ingyen, hanem nagyon komoly megváltói munka révén, úgy a messiásokat, mint az Urat tetteiben, az újjáteremtési folyamatok munkájában követő, a Messiás Világok felé haladó szellemek és követőik részére.

Fénylő töviskoszorú felett azonban ott ragyog az igazi koronájuk is, amelyet az Úrtól kaptak a földön végzett azon megváltói munkájukért, mellyel lehozták és érvényre juttatták Krisztus Urunk szent sebeinek lelket gyógyító és újjáteremtő munkáját. „Az Ő sebei hoznak nekünk gyógyulást”.Mária ezt a koronát még a földön, a Szentlélek kiárasztásakor megkapta az Úrtól. Mária tehát már a földön megkezdte azt a missziós szellemi tevékenységet, amelyet a többi missziós szellem a szellemvilágban végzett. Mindannak ellenére, hogy otthon tartózkodott és mintegy folytonosan imában elmerülve, Szent Fia Országában élve szellemileg, irányította az apostolokat, tanítványokat munkájukban. Megjelent azoknak, akik segítségül hívták, vagy tanácsot kértek tőle missziós útjaik során. Máriának volt egy szolgálója, bejárónője, aki soha nem hagyta el, hanem mindent elvégzett Mária helyett, hogy Mária teljesen Szent Fiának és Szent Fiában tudjon élni és ennek az állapotnak a légkörét hozni le azoknak, akiknek erre szükségük volt. Így tudott már akkor még testben élt is, de szellemi állapotban jelenni meg ott azoknak, akik hívták és ahol szükség volt Rá. Ilyen szempontból azt lehet mondani, hogy Jézus dicsőséges mennybemenetelétől hatvannégy éves korában bekövetkezett haláláig és mennybeviteléig, aki által „Gyermek született” Ő „helyettesítette” Jézust, mert Jézus átadta neki a jogart és koronát formázott a fejére. De amikor a szellemvilágba átkerült, a fentebb említett missziós szellemekhez hasonlóan, csak magasabb állapotból, a saját szférájából ugyan, de folytatta azt, amit a földön elkezdett. Mint a világ feletti Győzedelmes Királynő, a szellemvilágban, -ahogyan a földön az apostolok fejeként tevékenykedett-, a Szentlélek Seregnek, az „Isten Országának fiai”-nak vezetője lett. Ugyanis minden, az Úr által „megkoronázott„ szellemnek a földet megmenteni igyekvő serege van. Így Péternek is van és mindazoknak, akik az életüket az Úr munkásai gyanánt élték le. Máriának van a legnagyobb angyalserege, akikkel azon munkálkodik, hogy az üdvösségre meghívott emberlelkek mély bűnbánatra juthassanak, megtisztulhassanak és ezáltal megszülethessen a lelki világukban a gyermek Jézus. Amit fizikai síkon tett Mária, mármint azt, hogy a világra szülte a Megváltót, mennybemenetele után ezt szellemi síkon tette és teszi az emberi lelkekben, „idők végezetéig”. Arra törekszik tehát, hogy millió és millió lélek szellemi síkon „betlehemi jászol-barlanggá” alakulhasson át, és egyénileg élhesse át a „Gyermek születik” misztériumát, ugyanis, ahogy annak idején Máriában összpontosult a zsidó nép minden messiásvárási vágya és törekvése, úgy jelenleg is Benne összpontosul minden Isten felé törekvés. Ahogyan az akkori nép számára Mária az Isten felé emelt imádkozó kéz volt, akinek a Messiásért történő könyörgése meghallgattatott, úgy ma is Ő az, Aki minden Isten felé törekvő lélek számára lekönyörgi és szellemi síkon „megszüli” a Megváltót, mert minden kegyelem Márián keresztül jön le a földi világba és minden ima Rajta keresztül kerül a kegyelem trónja elé, hisz egyetlen egy ember sincs olyan alázatos, mint Mária. Ő mindenki közül a legalázatosabb és amilyen mély az Ő alázata, olyan magasra emeli Őt az Isten. (Az alázatosakat felmagasztalja, a gőgösöket letaszítja trónjukról.) Ezért tudja az imákat továbbítani és a fentről jövő kegyelmeket leközvetíteni. Már az is kegyelem, hogy az ember felismerje a jászolban fekvő gyermekben a világ megváltóját, ami szintén Mária munkájának érdeme, hisz először is Ő volt az aki úm. bemutatta és nagy fájdalmak között ugyan, de odaadta a világnak a Megváltót. Nem a külsőséges emberre gondolok, mert azok, még ha azt hiszik is, hogy ismerik a „Gyermek születik”-et, de ha csak külsőséggel, külső ceremóniákkal adóznak Neki, és nem helyezik az életüket a jászolban fekvő Gyermek jászolához, mit sem ér az egész törekvésük. Tehát ezt a külsőséges hozzáállást leépíteni és a lényeget kifejleszteni van hivatva Mária az ő egyszerűségével, tisztaságával és alázatosságával, hogy a ti lelki viszonyulásotok a pásztorokéhoz lehessen hasonlóvá, mert ők ismerhették csak fel a jászolban fekvő Gyermekben az Isten küldöttjét, a Messiás szellemet. Az ő tisztánlátásuk az egyszerűségükben, a kicsinyigényűségükben rejlett, mert a lelküket nem kötötte le a világ, a világnak folyton növekvő megfelelni akarása, az anyagi hajsza, mert távol voltak a világtól. Az Úr Jézus tehát az ilyen lelkek közé jött, azért is választotta születése helyéül a betlehemi istállót, hogy azonos szinten lehessen az egyszerű, a világtól, főként lélekben távol lévő emberekkel, mert az ő lelküket már nem vonzotta a világ és ezáltal nem is ejtette és nem is ejthette rabul, mert már mind ezektől a dolgoktól szabadok voltak. Ezért ismerhették fel a lényeget a jászolban fekvő gyermekben! Az ő lelkük megélhette a „Gyermek születik” misztériumát.

Mint tudjátok, a keresztény és a keresztyén világ a várakozás időszakát éli, mely időszak a lelki megtisztulás időszaka kell, hogy legyen, amely összefüggésben kell, hogy álljon Mária áldott állapotával, ugyanis Mária a földi törvények szerint kilenc hónapig volt várandós, várt Fia megszületésére. Igazából, amennyiben ezt a törvényt követnénk, akkor az Adventnek, a várakozás és a Jézus megszületésére való felkészülés idejének is kilenc hónapig kellene tartania, biztos, hogy sokkal nagyobb kegyelmeket kapnának azok az emberek Máriától és Rajta keresztül Jézustól, akik ezt betartanák, de sajnos ez helyett az Advent csak szűk négy hetet foglal magába, amelyre mi mégis csak azt mondjuk, hogy kevés. Habár az is igaz, hogy sokaknak még ez is sok, mert még ezeket a kegyelmi lehetőségeket sem használják ki kellőképpen. A megújult földön ez is változni fog, mint ahogy sok minden más, ami a fejlődési lehetőségeket és annak menetét illeti, így Jézus születésének dátuma is, hisz Jézus a valóságban egy hónappal előbb született, mint ahogy azt annakidején a római pápa meghatározta. De Isten az, aki alkalmazkodik az emberek lelki világához és hitéhez és kihasznál az embernek minden pozitív törekvését, csak hogy megnyerje a mennyei szeretet követése számára. De a „mennyei Jeruzsálemben” amelyet fentebb bemutattunk, már minden más lesz. Nem lesznek keretek, csak egyetemes igazság, mely mindig bővül az emberek szívében és értelmében és szeretet, melynek szintén növekednie kell ahhoz, hogy az ismeret is tágulni legyen képes, vagyis a formanélküli kijelentés lesz az alapja a fejlődésnek. Formák, mint keretek már nem lesznek, azok csak erre az itteni időszakra vonatkoztak, hogy megőrizzék a fejlődés útját tisztának más irányzatokkal szemben. Sajnos azonban, hogy ezeket a fentebb említett kereteket elemeikre bontotta az emberi korlátoltság és a bűn, amit Isten megengedett, csakhogy az emberekhez, ha rétegződve is, de eljuthasson az isteni Igazság. Sajnos ebből kifolyólag a földön nem valósulhatott meg, habár meg kellett volna az „egy akol és egy pásztor”-nak valósulnia, vagyis az isteni elgondolás, hogy már mostanra letisztuljanak az isteni igazságok és ne kelljenek keretek, hanem az igazság a maga valójában ragyoghasson fel, a szeretet viszont elérje az egyetemes szintet, de ehhez mindenkinek ki kellett volna emelkednie a saját kereteiből, talán szétzúzni azt és beledolgoznia magát a magasabb, vagyis a keret nélküli igazságba, de sajnos szinte mindenki ragaszkodik még mindig a keretekhez, mert azt hiszi, hogy a keretek hozzák meg az üdvösséget. De amennyiben ennek az isteni elgondolásnak sikerült volna megvalósulnia, akkor sokkal könnyebb és szebb lett volna az átmenet az egyik világból a másikba, mert nem kellene majd „erőszakkal” törni szét a formákat képező kereteket. De mivel ez nem történt meg, vagy legalábbis nem a várt mértékben, ezért már csak az Új Világban valósulhat meg az „egy akol egy pásztor”, ahol a korlátokra már nem lesz szükség. Sajnos azonban igencsak beleivódtak az emberek nagy részébe a korlátok, olyannyira, hogy szinte azonosultak vele, ezért a korlátok megszüntetésének a folyamataival áldozatául esnek a korlátok erőszakos megszüntetésének, hagy kiégjenek a lelki világukból a keretek. A korlátoknak gyakorlatilag az mellett, hogy megvédjék az isteni üdvözítő eszmét a külső befolyásoktól és behatásoktól, az is rendeltetésük volt, hogy főként ezekre az időkre elvezesse az embereket az Igazság megismerésére: „Elküldöm az Igazságnak ama Lelkét, aki elvezet titeket a teljes igazság megismerésére.” és az egyetemes szeretetre: „Arról ismerjék meg az emberek azt, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” De sajnos sem az Ismeret sem a szeretet, még ha gyakorolták is valamennyire, nem alakult át egyetemessé, mert csak a saját kereteiken belül gyakorolták, míg a másik keretek között lévőket gyűlölték és gyűlölik. Tehát nem jutottak el a korlátokat áthidaló egyetemes szeretetre. Mindegyikük azt hitte és hiszi, hogy a saját kereteik, dogmáik képezik az „egy aklot”, holott egyik keret ill. irányzat sem egyetemes, esetleg csak egy részét képezik az igazságnak, amennyiben be tudnák fogadni azt. De mivel mindez nem valósult meg, ezért mint „rohadt gyümölcs” a posványba hull, hogy egy újabbat képezzen egy újabb és szebb világban, amely köré már nem szükségesek a keretek, mert csak azok az emberek juthatnak be oda, akiknek korlátoltsága megszűnt és a lelkük a teljes, a keretek nélküli igazságot tartalmazza. De ahhoz, hogy bárki is fel tudjon ide emelkedni, a saját korlátozottságát képező keretek közül ki kell emelkednie egy egyetemes szeretet-vallásba, amely sem az egyik sem a másik irányzat, hanem az egyetemes szeretetnek az iránya, az irgalmas szamaritánusé amely nem más, mint a III. kijelentésnek az irányvonala, amelyben Isten úgy hajol le hozzátok, mint az irgalmas szamaritánus, a sátán által kirabolt, megfosztott és félholtra vert emberhez, szeretetből hogy szeretetével bekötözze sebeiteket és megmutassa azt a kivezető utat, amelyen ha jártok, visszakerülhettek a már rég elfeledett, de megálmodott boldogságba. Ez az Út viszont nem más, mint: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” És Isten az Úr Jézusban a, „gyermek születik”- ben, mint irgalmas szamaritánus kifizette az adósságokat az igazság törvényével szemben és a „fogadósra” a missziós szellemekre, az „Isten Országának fiai”-ra bízta, hogy kigyógyítsanak benneteket a sátán okozta sebeitekből és mint érett lelkeit a földnek, elvezessenek benneteket a „nagy mennyegzőre”, az első feltámadásra…

Milyen kicsi az ember, merthogy oly hatalmasnak és erősnek hiszi magát, hogy meg tudja váltani önmagát és a világot, pedig ahhoz, hogy a világ és benne az emberiség meg legyen váltva, egy hatalmas isteni lénynek, az abszolút tökéletességet elért Messiásnak le kellett vetkőznie szinte az össz lelki vagyonát, és megszületnie egy picinyke testben, hogy megmentse a világot a végpusztulástól! Az Úrnak ugyanazon az „úton” kellett lejönnie a mélyre süllyedt világba, amely úton a szellembukás megtörtént, csak azzal a különbséggel, hogy a szellemek a folytonos, de mégis fokozatos ellenszegüléssel adták át az ellentétnek a saját lelki vagyonukat, hogy erre a szinte legmélyebb szintre eljussanak, míg az Úrnak saját magának kellett odaadnia az ellentétnek a saját erőit, hogy egészen erre a földre le tudjon jönni és mint emberfia meg tudjon születni az emberiség megmentése érdekében. Az Úr tehát önként adta oda az erőit, nem úgy, ahogyan a bukásban lévő szellemek. Így Ő vissza is tudta azokat szerezni, ahogyan haladt vissza a tiszta világokon át az Ősnapok felé. De amennyiben Ő ezt nem teszi meg, az emberi lélek sohasem tudná visszaszerezni a sátánnak adott erőit.

Ahhoz viszont hogy ez a megmentés meg is tudjon valósulni, az ember örök életre előhívott lényének fel kell ismernie a jászolban fekvő gyermekben a szabadító Messiást, ugyanis Ő nem a külső emberért jött, hanem az ember örök életre előhívott énjét akarja megváltani a bűn fertőjétől. E célból az embernek el kell hagynia az ún. külső embert és mindazt, ami ehhez az „emberhez” kötődik és követnie kell a jászolban fekvő gyermek példáját, mellyel az egyszerűségre és az anyagtól való szabadulásra híja fel a figyelmet.
Akik viszont megmaradnak a „külső ember” mellett, azoknak nem a kegyelem, hanem a sors marad a vezető igazságuk.

Gyermekem alázkodjatok meg a jászolban fekvő gyermek és az Ő akarata előtt, hogy megtisztulva eljuthassatok az üdvösségre, mert az idő közel van és nem lesz mindig lehetőség karácsonyi kegyelmekben részesülni, mert az ellentét megszüntetni igyekszik minden kegyelmi forrást, de ne aggódjatok, mert ha sikerült megtisztítani a lelketeket, a sátánnak nem lesz hatalma felettetek, mert nem lesz táptalaja bennetek. Azért adatik még a várakozásnak és a felkészülésnek, mint a megtisztulásnak az ideje, hogy készen álljatok akkorra amikorra az idő eljön.
Isten kegyelme legyen veletek és védelmezzen titeket a végidőkben!

Amen
Ada, 2022. XII. 11

A szellemtan hivatása a végítélet előtt 3/1
Részlet a Névtelen szellem Ezoteriák c. művének második kötetéből

A szellemtannak (spiritizmusnak) ezekben az utolsó időkben az a hi¬vatása, hogy mintegy védőbástyaként álljon ott azoknak az igazságoknak körülzárására, amely igazságokat a kü¬lönböző vallások és felekezetek tartanak a magukéinak. Ezek a felekezetek, mint az igazságnak formai tartályai, az Írás szavaival hadakoznak, és a halottaktól való tuda¬kozódásnak minősítik az utolsó idők bizonyságát ( a szellemvilággal érintkezést), sőt ki¬vetik a gyülekezetekből azokat, akik ezeknek a meggyő¬ződéseknek nyomán magukat spiritisztáknak vallják. A saját elgondolásuk szerint ezzel igazságot cselekesznek, mert hiszen az írásokra támaszkodnak, de ezek az írások nem a mai kornak, nem az utolsó időknek adattak.
Minden időnek megvan a maga kötelező kerete, amellyel körülzárja magát, körülzárja a maga igazságát, a maga eredményét, amelyet szolgál, amelyet diadalra akar vinni. Mózes idejében még a lélek nem volt előké¬szítve arra, hogy önmagában meg tudja ítélni az igaz Isten és a bálványok közti különbséget, mert hiszen az a kor a bálványok kora volt. Bálványok alatt az ellentét hatalmát, az ellentét erőinek időközönként való megnyilatko¬zását értették és jelölték meg azok előtt az emberlelkek előtt, akik sötéten, mindentől távol, minden igaz hitnek birtoka nélkül élték testi életüket, fizettek testtel a testért, éltek s meghaltak anélkül, hogy a lelkükben a szellemi világosságnak (szellemi tudásnak) kicsiny, halvány fénye világított volna előre az úton.
Mózes törvénye által az igaz Isten hatalmas, nagy, átütő eredményeket adott a világnak, hogy megmutassa az igazságot, megtisztítsa az emberek gondolkozását, és elfordítsa a bálványoktól, hogy az ember keresse és ku¬tassa a láthatatlan, a szellemi Istent, akinek hatalma van égen és földön, életen és halálon.
Akkor szükséges volt, hogy a szellemek világát kizár¬ják ebből a hitformából, amint szükséges volt, hogy a fénylő világosság, az egyistenhit el ne ködösödjék, el ne felhő¬södjék, a bálványok iránti tisztelet meg ne homályosítsa az igaz Isten tiszteletét és félelmét, amellyel az embernek az Isten kilétét önmagában kellett meghatároznia. (Az akkori alacsony rezgésszámú lelki fejlettség csakis hasonlóan alacsony szellemeket vonzott volna be a szellemvilágból, akik nagyon nagy károkat okozhattak volna az akkori emberek lelki világában, ezért tiltották a velük való érintkezést.)
Amikor pedig elkövetkezett az az idő, hogy beteljese¬dett Isten ígérete, és a lelkek betöltettek reménységgel, bizonyossággal, és közel érezték magukat Istenhez: ismét csak nem volt rá szükség, hogy bizony¬ságot tegyenek azok a lelkek, akik az élők világán kívül élnek és az élőket körülveszik érzéseikkel és gondola¬taikkal.
Amikor azután fellángolt a hit ragyogó világossága, akkor az áldozatok ezrei ajánlották fel magukat Istennek, s magukat mindentől, ami világi, mindentől, ami téve¬dés, mindentől, ami bűn, megőrizték, és a lelkükben élő Isten iránti alázatossággal, az Istenben vetett hittel mint¬egy örökmécsül odaajándékozták magukat a világnak, hogy ez a világ általuk világosságot láthasson, s az ő hitü¬kön keresztül nézhessen bele az örökkévalóságba.
Ezek mindenüket odaadták, mindenüket feláldozták; az életük sem volt előttük érték, csak azért, hogy Isten igazsá¬gát és Isten kegyelmét e világhoz, az emberek szemé¬hez és szívéhez közelebb hozhassák. Hiszen ezeken az önmagukat odaadó és feláldozó lelkeken keresztül, az ő látományaikon, álomlátásaikon keresztül mindannyi¬szor egy-egy rés nyílott a sötét égen, hogy az emberi lélek bepillanthasson a mennybe, és láthassa ott az üdvözültek seregének boldogságát, s láthassa, hogy akik mindent odaadtak Isten szolgálatáért, azok mindent megnyertek az örökkévalóságban. Tehát ezeknél sem volt szerepe, nem volt célja, nem volt küldetése annak a szellemvilág¬nak, amely világ az ő szenvedéseiben, fájdalmaiban és csalódásaiban mintegy kétségbeesve jajgatott és jajgat ma is elvesztett, elfecsérelt földi élete miatt.
Azonban mivel az emberlelkek mindenkor próbára voltak téve, s mivel kevés lélek volt, aki önmagát feláldozta, mert kevesen voltak, akik megértették Isten akaratát, azért a földön testetöltöttek lelkében idővel ki¬hűlt az Istenbe vetett hit és az odaadás, elhidegült az alázatosság. Az értelem azonban annál inkább feleleve¬nedett, kutatott az anyagban, és megtalálta sok minden eddig titokban maradt miértre a feleletet, megtalálta a választ sok titkos dologra, amelyet ma, ebben a ti koro¬tokban a tudomány fennen hirdet.
Ekkor született meg a gőgös emberi lélekben az elbizakodás, amely ezt mondja: „én vagyok az isten, mert íme, az én eszemmel, az én értelmemmel kikutattam a föld titkait, kikutattam a természet rejtett dolgait, és kikutattam a mennynek titkát, kikutattam az engem körülvevő földkörüli szférák titkát. Én irányítom a föld termését, irányítom a magam egészségét, testi életem meghosszabbítását; sőt kutatom az örökélet titkát, hogy elnyerhessem azt, és ak¬kor én leszek a magam teremtője, istene; én magam va¬gyok az isten: az értelem!"
Az értelem szorgalmasan kutatja, hogy az öldöklő fegyverek hatásait hogyan tudhatná minél nagyobbra és tökéletesebbre fokozni; hogyan tudná egyik nemzet a má¬sikat megsemmisíteni, hogy ő uralkodhasson mindenki felett. Kutat az emberi értelem, hogyan tudná kiéheztetni, megsemmisíteni a másik nemzetséget, vagy hogyan tudná rabságra szorítani, hogy teljesen és egyedül őt szolgálja. Hogyan tudná egyik ember a másikat térdre kényszerí¬teni, hogy az fel ne állhasson, és emberi önérzetét soha ne érvényesíthesse.
S mindezt azért, mert eltávolodott Istentől, Isten törvényétől, és fényes értelmével – amellyel a természet titkait kutatja – az ördög munkáját, az ördög akaratát szolgálja a szívében, a lelkében.
Az emberiségnek meg kellett volna már érnie arra, hogy lelkében a szép és jó iránt való vágyat megvalósít¬hassa, tökéletessé és mindenki részére hozzáférhetővé te¬hesse, hogy egyik ember megtalálhassa a másik ember¬ben az ő testvérét, az Isten által megteremtett másik lelket, aki az ő lelkének társa, aki az ő lelkének kiegé¬szítő része.
De nem ezt cselekszi, hanem a sátán sugallatára hall¬gatva az öldöklés fegyverét veszi kezébe, és megsemmisíti azt, amit épített, s azért sohasem lesz kész az építkezé¬sével.
Minden hiába, ha az emberi ész a maga világosságá¬val a rombolás szellemének utasításait követi, és akkor a legnagyobb magasságból is szárnyaszegetten zuhan alá, hogy a föld porában vergődve ismerje fel kicsinységét, erőtlenségét, semmiségét.
Mert az Istennel szembehelyezkedett régi ember bűne ugyanaz, ami a mai ember bűne; de a régi ember lelke nem ismert annyi szépet, annyi jót; a régi ember nem ismerte Istent, és nem ismerte Isten igazságát; a régi ember nem ismerte a Krisztus által adott szeretetet, a régi ember nem ismerte a kegyelmet, a bűnbocsánatot, nem ismerte Isten hívó szavát.
A régi ember kora sötét, kietlen és zord volt, míg a mai ember a menny előcsarnokában mozog, mert a menny világossága, a menny érlelő sugara világítja be a lelkét. Az ember lelke fölemelkedett a porból, de mivel a sátánt is magával emelte, azért Isten nem engedi, hogy a sátán-nak betekintése legyen a mennybe; a menny titkait nem engedi kikutatni, tehát porba sújtja a ma emberét. Elérkezik az ítélet, és a rombolás szelleme, mint egy nagy vihar, végigszáguld az egész földön, hogy az elbizakodott emberiséget ismét lentről emelje fel.
Ennek a kornak előestéje közeledik, testvéreim. A szellemtannak az a hivatása, az a küldetése, hogy ezek¬ben az utolsó időkben hirdesse és bizonyítsa a túlvilági élet hitét a tudomány hatalmával szemben, amely lelket, Istent, túlvilági életet, mindent tagad mindaddig, ameddig az isteni kegyelem még egy utolsó fényvillanással be nem világít ebbe a titokba. Akkor a tudomány is rá fog jönni és meg tudja majd határozni azt a mozzanatot, amikor az emberi testből elköltöző lélek útra kel. A tudomány ezt meg fogja rögzíteni. A tudománynak erre az igazságra rá kell jönnie, mielőtt még a vég bekövetkezik. Isten dicsőségének újra helyre kell állnia, és az emberek lelkén úrrá kell lennie.
Ez lesz az az idő, amikor a tudomány a maga hatalmával a légkör erőit mozgatja meg, hogy azokat is a maga szolgálatába állítsa. Ugyanakkor fogja a tudomány meg¬figyelni az eltávozó lelket, és kézzelfoghatóan és szemmelláthatóan bebizonyítani, hogy van élet a síron túl.
Ezzel befejeződik a tudomány korszaka. És akkor azok, akik ezeknek a bizonyosságoknak láttára és halla¬tára megtérnek és az utolsó időkben felajánlják szolgálatukat az Isten¬nek, hogy az Ő igazságát szolgálják vele. Azok, valamint akik nekik hisznek és általuk megtérnek, meg lesznek mentve ennek a kornak úgyszólván utolsó órájában.
Azonban ezt a megtérést nem úgy értem, mint ahogy ti értitek, kedves testvéreim. Mert nem mindenki spiri¬tiszta, aki magát annak gondolja; köztetek sem mindenki spiritiszta, aki az üléseken résztvesz. Ameddig a lelketek meg nem tér azokból az emberi hibákból és gyarlóságokból, amelyekkel meg van terhelve, addig hiába mondjátok magatokat spiritisztáknak, nem vagytok azok. Hiszen be¬hozzátok magatokkal minden rossz érzéseteket, minden emberi hiábavalóságotokat, rossz természeteteket, és megnehezítitek a légkört az érzéseitekkel, a gondolatai¬tokkal, sőt még a hitetlenkedést, a kételkedést is sokszor behozzátok, és ezzel megakadályozzátok a szellemek közléseit is.

szemlézte: Bíró László

A szellemtan hivatása a végítélet előtt 3/2
Részlet a Névtelen szellem Ezoteriák c. művének második kötetéből

Nem mindenki spiritiszta, aki elolvas egy könyvet és beül bizonyos ülésekre, hanem csakis azok mondhatják el magukról, hogy ők csakugyan spiritiszták, akik a lel¬kükben megrettenve Isten igazságának és nagyságának hatalmasságától megállnak, megrendülnek, és tekintetükkel Istent keresik, elhagyják hiábavaló emberi szokásai¬kat, és levetik a csodák előtt saruikat, mivel átérzik a lelkükben, hogy Isten ott van közel, ahol ők a szellemek világába bekopogtatnak. Hiszen Isten az utolsó idők bi¬zonyságát nyújtja nekik, hogy van élet a síron túl.
Ez abból a célból van adva, hogy térjenek meg az emberi hiúságokból, hazugságokból, önzésekből, gőgből, számí¬tásból és testiségből, emberi bálványimádásból, baboná¬ból és hiábavaló dolgok szentesítéséből. Mert ha ezekből meg nem tértek, testvéreim, ha egymást bántjátok, rágal-mazzátok, egymásról rosszakat feltételeztek, egymás iránt szeretetlenek vagytok, egymás iránt nem azzal az érzéssel vagytok, amellyel Isten előtt megállhatnátok minden egyes alkalomkor, amikor összejöttök, akkor én is azt mondom, mint ami Mózes törvényében van, hogy halottaktól tudakozódók lettetek, fekete mágiával foglalkoztok, mert akkor nem megtérésetekre, hanem elvesztésetekre szolgál a ti spiritizmusotok.
Ameddig a hiúságból, elbizakodottságból meg nem tértek, és ameddig a lelketekben nem az alázatosság az irányító erő, addig ne keressétek a szellemekkel való érintkezést! Mert amilyen érzésekkel közeledtek a szel¬lemvilághoz, amilyen hangon belekiáltotok a rengetegbe, ugyanolyan vissz-hangot kaptok onnan. Imádkozzatok, hogy ez a visszhang le ne térítsen titeket arról az útról, amelyen már hiszitek magatokat!
Nemcsak ti tévelyegtek, hanem előttetek is megszámlálhatatlan sokasága azoknak a szellemeknek, akik éppúgy gondolkoztak földi életükben, mint ahogy ti gondolkoztok, akik éppen azt hitték igaz¬ságnak, amit ti hisztek a ti testi értelmeteken keresztül. Ezeknek érzései, gondolatai, törekvései, amelyekkel ők éltek, mozogtak, terjeszkedtek, amelyekben ők olyan na¬gyot tévedtek, hogy nem juthattak be az Isten országába, vesznek körül titeket, ha megtéretlenek vagytok, amikor a szellemvilág ajtaján kopogtattok.
Ezeken keresztül zúdulnak be a ti világotokba azok a gondolatok, azok az érzések, vágyak és törekvések, amelyek most a jelenben, abban a kényszerű helyzetben, amelybe jutottak, nem élhetik ki magukat. Ezek az érzések, ezek a gondolatok keresnek maguknak kiélési lehetőséget, és tibennetek, ti rajtatok keresztül akarják magukat kiélni. A ti érzéseite¬ken, a gondolataitokon keresztül keresnek érvényesü¬lést, és ha találnak, megerősödnek, és bennetek is meg¬erősödnek a téveszméik, téves igazságaik. Ha ezek megerősödtek, és nagyobbak, mint a bennetek lévő jó, akkor lehúznak titeket az útról, amelyre ráléptetek.
Így lesznek köztetek versengések, meg nem értések, viszályok; így kap lábra egymás lenézése és elítélése, amit magatokban sokszor nem is gondoltok hibának, bűnnek, sőt egészen megengedhetőnek találtok, mert azt hiszitek, hogy igazatok van.
Kedves testvéreim, a spiritizmusnak egyetlen törvénye és igazi célja: a megtérés felé vezetni és hajtani az emberlelkek csoportját és az emberlelkeken keresztül azokat a szel-lemeket, akik immár elköltöztek és nem találják helyüket az örökkévalóságban, akik cél és remény nélkül bolyonga¬nak, mert nincs, aki, vagy ami megvilágítsa előttük az utat.
Ti vagytok erre hívatva. Ti vagytok erre előszólítva Istentől; a ti lelketekben imbolygó kicsiny, reszkető fény, amely itt ezen a földön ezer tévedés közepette is kereste és kutatta az igazságot. Ez volt az a kicsiny örök¬mécs, amelyet az isteni kegyelem a hit olajával felöntött, hogy az ki ne aludjék az utolsó idők küzdelmében.
A szellemek által adott bizonyosságok azok az apró drágakövek, amelyeken vásárolhattok magatoknak hitet és bizalmat, amelyekkel felerősíthetitek a lelketeket, hogy tovább keressetek, tovább kutassatok.
A spiritizmusnak ez a hivatása. Nem az, hogy új formát, új felekezetet alkosson, nem az, hogy a felekeze¬tekben szétesést, viszályt vagy versengést okozzon, nem az, hogy vele vitát kezdjetek azokkal, akik hisznek, mert úgy gondoljátok, hogy nem jól hisznek. Nem! Ti hálát adjatok minden pillanatban Istennek, hogy nektek adta ezeket a bizonyságokat, amelyeket magatoknak is szor¬galmasan kell felszedegetnetek az életúton, és elraktároz¬notok a lelketekbe, hogy ezekből a megbizonyosodások¬ból a hitetek megerősödjék.
Nem az a fontos, hogy a szellemvilágból a ti apró, kicsiny életeseményeitekre kapjatok valami felvilágosí¬tást; nem testvéreim; az ilyesmivel hagyjatok föl, mert ha ezt teszitek, akkor ti is halottaktól tudakozódók vagy¬tok. Nektek messzebb, magasabbra kell tekintenetek; közétek az Úr küld munkásokat, szolgálattevő lelkeket, hogy titeket az igazságra vezéreljenek, arra a teljes bizo-nyosságra, amely Istentől való.
A külső jelenségek csak arra valók, hogy a szemetek, a fületek, a ti külső emberetek ezeken az érzékszerveken keresztül megbizonyosodjék olyan természeti erők felöl, amelyek vannak, léteznek, és amelyek más irányt szab¬nak a ti földi életeteknek.
Azután már nem az a mi kötelességünk és felada¬tunk, hogy ezeket az apró dolgokat napról-napra meg¬ismételjük előttetek a hitetek megerősítésére; azután már magatoknak kell képeseknek lennetek fölemelkedni abba a világosságba, ahol mindenki megtalálja a lelkének táp¬lálékait, azt a táplálékot, amely Istentől adatott. Ezért én sohasem beszélek egyiknek-másiknak, hanem beszélek az összességnek, hogy mindenki kivehesse belőle a maga részére azt, ami szükséges, amivel a lelkét táplálhatja.
Mert az idő közel van, és a ti számadásotok nagyobb, sú¬lyosabb lesz, mint azoké, akik mindezekkel a bizonyságok¬kal nem rendelkeztek földi életükben. Azok még nem ér¬tek egészen közel a valósághoz; azok még áloméletet él¬nek, még a bizonytalanságban vergődnek, szenved¬nek, gyötrődnek. Azoknak a lelkében most még a fájdal¬mak, a kétségek, a bizonytalanságok olvasztó kemencéje izzik, hogy kiolvassza a lelkűkből a bizonyosság után való vágyat, a valóságos, isteni igazság után való éhezést és szomjúhozást. Azoknak még ezentúl kell föleszmélniük arra, hogy tulajdonképpen miért is élnek itt, mi a rendel¬tetésük, mit kell elvégezniük, hogy egy lépéssel előbbre juthassanak a fejlődés útján.
Ti azonban már ott vagytok.
Amikor az Úr Mózesnek a Tízparancsolatot adta, Mó¬zes felment a hegyre, de az Úr rajta keresztül megparan¬csolta, hogy senki, se ember, se oktalan állat meg ne közelítse a hegyet, mert ha megközelítik, halálnak halá¬lával halnak meg. Akik a hegy körül voltak, azok hallot¬ták a menydörgést, érezték a földindulásokat, amelyeken keresztül Isten Lelke Mózesnek tudomására adta a parancsolatait, a rendeléseit; szívük-lelkük megbor¬zongott a félelemtől, de sem kíváncsiságból, sem erősza¬koskodásból a hegyet meg nem merte közelíteni egy sem.
Ezzel a szent félelemmel közeledjetek ti is, testvé¬reim, ahhoz a világhoz, amely olykor-olykor megnyilat¬kozik előttetek, s hinti az életetek útjára a bizonyossá¬gokat, az értékeket, a drágagyöngyöket. Szedjétek fel ezeket, gazdagítsátok velük a lelketeket, és keressétek Isten igazságát, hogy abba felöltözködve közeledhesse¬tek majd ti is ehhez a titokzatos hegyhez, ahonnan most még ebben a formában adja Isten tudtotokra az ő országának létezését. Ahonnan emberi han¬gon keresztül ad magáról életjelt ez a láthatatlan világ, vagy talán álmokon, látományokon keresztül tudat veletek valamit az Úr. Talán ezeken keresztül húzza el a titokzatosság függönyét, hogy egy-egy rés támadjon, hogy azon keresztül betekintést nyerhessetek abba a másik vi¬lágba, ahová majd meg kell érkeznetek.
Legyetek érte hálásak, és térjetek meg; vetkőzzétek le minden hibátokat, gyengeségeteket, tévelygéseteket, bűnötöket, és öltözzétek fel az alázatosságnak és áhí¬tatnak öltözetét, mert közel van az Úr, már az ajtó előtt, és mi lesz, ha felöltözetlenül talál benneteket?! Mi lesz, ha még ennek a különleges kegyelemnek a birtoká¬ban sem tudjátok elhagyni emberi kicsinyességeiteket, és megtéretlenül álltok majd szembe az igazság törvényével, amely tőletek többet kér számon, mint azoktól, akik még nem láttak és nem hallottak Isten igazságáról?!

összeállította: Bíró László

A szellemtan hivatása a végítélet előtt 3/3
Részlet a Névtelen szellem Ezoteriák c. művének második kötetéből

Térjetek meg; vetkőzzétek le minden hibátokat, gyengeségeteket, tévelygéseteket, bűnötöket, és öltözzétek fel az alázatosságnak és áhí¬tatnak öltözetét, mert közel van az Úr, már az ajtó előtt, és mi lesz, ha felöltözetlenül talál benneteket?! Mi lesz, ha még ennek a különleges kegyelemnek a birtoká¬ban sem tudjátok elhagyni emberi kicsinyességeiteket, és megtéretlenül álltok majd szembe az igazság törvényével, amely tőletek többet kér számon, mint azoktól, akik még nem láttak és nem hallottak Isten igazságáról?!
Ez az a szent titok, ez az a szent szózat, amely a spiritizmuson keresztül a lelketeknek szól, amelyen keresz¬tül Isten titeket minden felekezetből elhívott, hogy ki ne essetek, el ne maradjatok, hanem mindnyájatokat egybeterelve, bevezethessen az Ő országába.
Ez a szent együvétartozás érzése kötelez! Mert akik érzik lelkükben a megbizonyosodás hitét, akik csak egy kicsiny igazságot, egy kicsiny bizonyosságot, csak annyit, mint egy gyémántszilánk, hordoznak is a lelkükben, azt is tekintsék Isten ajándékának. Hiszen ez sem a ti érde¬metek, ezt is Isten adta, Isten szórta közétek, testvé¬reim! És ha bizonyos meggyőződéseket, megbizonyosodá¬sokat kaptatok, akármilyen úton, akármilyen formában részesültetek is azokban, hordozzátok is azokat a lelketekben, mint ki¬csiny drágagyöngyöket, és Isten megsoka¬sítja azokat a ti részetekre.
Ennek a közös értéknek a viselése, ezeknek a közös mennyei drágaságoknak az összeszedése legyen az, ami benneteket összetart és egybefűz, egymásnak Isten ke¬gyelmével dicsekedve. Alázatosságban és Istent dicsőítve ez legyen a ti összetartó kapcsolatotok egymással.
Aki pedig még nem kapott semmit, és nem is hisz semmiben, az imádkozzék és kérje Istent, hogy ha Ő akarja, és szánt neki valamilyen formában bizony¬ságot és meggyőződést, akkor, amikor Ő elérkezettnek látja annak idejét és alkalmát, éreztesse meg vele, hogy készen tarthassa a lelkét, hogy belehulljon a menny aján¬déka, s ő felismerhesse azt a kicsiny világosságszikrát, amit neki szánt Isten.
Mert hiszen sokan vannak, akik, amikor Isten ke¬gyelme leárasztja ezeket a drága értékeket, becsukott szív¬vel, szórakozott lélekkel jelennek meg és nem kapnak utánuk. Az ő lelkükre nézve hiába áradtak ezek az ér¬tékek, ők nem nyertek belőlük semmit, mert nem voltak felkészülve arra, hogy összeszedjék azokat maguknak.
Azok, akik még nem kaptak, kérjék Istent, hogy adjon nekik, és Isten mindazoknak ad, akik hittel kér¬nek, akik hittel közelednek Hozzá az imádságukkal, hogy a hitüket megerősíthessék, és körülbástyázhassák magukat az ellentét csábításaival szemben, hogy a ké¬telkedés hatalmat ne vehessen rajtuk, hogy el ne esse¬nek ezekben az utolsó időkben.
Mert én is azt mondom, amit az Úr mondott: Ada¬tik annak, akinek van, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amivel bírni vél. Hiába gondolja valaki, hogy neki van hite, de tele van kételkedéssel, kritizálással, elfogultsággal, előítélettel: az ilyen lélek, hogyha egész éle¬tében mindig üléseket keres is fel és a legnagyobb bi¬zonyságok és a legmeggyőzőbb jelenségek történnek is előtte, mégsem nyer bizonyosságot, mert az ő lelke kép¬telen arra, hogy a bizonyosságot befogadja, minden bizonyság után nagyobb lesz a kételkedése, mint addig, ameddig míg bizonyságot nem nyert.
A spiritizmusnak az a célja, hogy a vallások által hirdetett isteni igazságot, amelyet a mi Urunk, Jézus Krisztus hozott a világnak, megerősítse, körülbástyázza, és bizonyságot tegyen mellette.
Mi bizonyságot teszünk mindaddig, ameddig erre szükség van; nem miértünk, hanem értetek, hogy a hitetek teljes legyen, hogy az utolsó időben el ne fogyat¬kozzatok, meg ne rendüljetek, és valamiképpen el ne csá¬bíthasson benneteket a sátán.
Majd amikor ezek a dolgok bizonyosságokká lesznek, amikor majd a tudomány is megbizonyosodást nyer a lélek továbblétezéséről, és amikor a tudomány a termé¬szet titkait kikutatva a földi légkörben sok olyan dolog¬ról szerez tudomást, amiről eddig nem is álmodott, akkor megnövekedik a spiritiszták száma. Akkor majd tömege¬sen tódulnak ebbe az új eszmébe, ebbe a gondolatba, amelyért titeket most kigúnyolnak, megvetnek és eszelő¬söknek tartanak. Akkor majd megszaporodik azoknak a száma, akik „prófétálnak", akik majd bizonyságot akar¬nak tenni. Ezek azok a megszálltak, akiken keresztül nem Isten igazsága fénylik, nem Krisztus mellett tesznek majd bizonyságot, hanem olyan igazságokat hirdetnek, amelyek Isten ellen valók.
Akkor majd futkosnak az emberek, amikor a kétségbeesés pillanatai elkövetkeznek, amikor nem talál¬nak menedéket a lelkűknek, nem találnak támpontot, amihez támaszkodjanak, amiben higgyenek és bízzanak. Akkor nagy lesz a bizonytalanság, akkor hirdetik majd, hogy „íme itt a Krisztus”, „íme ott beszél az Úr”, „itt be¬szélnek az angyalok”, – jó előre megmondatott, hogy ezeknek ne higgyetek. Mert a sátán is eljön, és felölti az Úr angyalának ruháját is, és beszél, meggyőződéseket nyújt, csodákat művel, hatalmas dolgokat cselekszik az emberek világában, és sokakat elhitet még a választot¬tak közül is.
Tehát nem maga a spiritizmus, nem maga a szelle¬meken keresztül való közeledés a cél, hanem az, hogy a lelketekben az igazság megerősíttessék, és a hit kiala¬kuljon, ami titeket Isten útjára és Isten törvényéhez ve¬zet. Arra az időre már készen kell lennetek, a lelketeknek meg kell töltődnie azokkal az igazságokkal, amelyek titeket a ti helyeteken meg fognak tudni tartani.
Mert mindenkire munkát bízott az Úr, és ki tudja, kinek hol, milyen állomáson kell őrt állania, és az igaz¬ság mellett, Isten igazsága mellett bizonyságot tennie ta¬lán még az életével is; talán mindenét fel kell áldoznia az igazságért.
S talán éppen az az egy, akit a sátán elhitetett, na¬gyon alkalmas arra, hogy hirdesse a sátán igazságát, de tinektek nem szabad a fejeteket meghajtanotok az előtt az igazság előtt! Sőt, éppen tinektek kell bizonyságot ten¬netek a lélek által, hogy ott nem az Isten akarata szerint való munka folyik, hanem a sátán az, aki elhiteti az em¬bereket.
Talán megfosztanak mindentől benneteket, talán száműzetésbe küldenek: mindenre számítanotok kell. Ti minden körülmények közt álljatok a helyeteken mind¬addig, ameddig az isteni kegyelem le nem vált arról az őrhelyről, ahová majd az Úr helyez titeket.
Tehát a spiritizmus nem arra való, hogy titeket apró, kicsinyes dolgaitokban a szellemeken keresztül megsegít¬sen, vagy valami kedvező dologra rávezessen. Ha erre a célra fordítjátok, akkor ti is fekete mágiával foglalkoztok, és akkor lesodor benneteket az örvénybe maga az a hit, az a tudat, hogy spiritiszták vagytok.
Nem, tinektek ki kell tartanotok most és a jövőben is, mert aki mindvégig hű, azt az Úr megjutalmazza. Hű¬nek kell lennetek az igazsághoz; nem szabad, hogy tite¬ket a sátán elcsábíthasson bármilyen hízelgéssel. Bármi¬lyen előnyöket kínáljon is, bármilyen elismeréssel adóz¬zék is nektek a világ, nektek hűen ki kell tartanotok az egyszerű igazság mellett, hogy felismerjétek majd azt az időpontot, amikor csakugyan eljön az Úr. Hogy a szíve¬tekben megérezhessétek azt, amikor megnyílik az ég, és az Úr eljön, hogy Magával emelje mindazokat, akik hit¬tek az Ő beszédének, és azokat, akik hirdették az Ő ne¬vét földi életükben, akik dicsőséget szereztek az Ő nevé¬nek, az Ő igazságának, akik építették az Isten országát, bevezethesse arra a helyre, amelyet elejétől fogva elké¬szített az övéi számára.
Akkor mindegy lesz, hogy honnan jöttetek, milyen mélységből emelkedtetek fel, milyen tévedés rabságában voltatok, milyen bűnben szenvedtetek, milyen lelki nyo¬morúságból kerültetek elő. Isten letörli a lelketekről a bűneitek, tévelygéseitek nyomait, és felöltöztet bennete¬ket új ruhákba, hogy bevezessen abba a mennyei lako¬dalomba, amelyet elkészített a mi számunkra és a ti szá¬motokra, hogy mindörökké együtt legyünk, és Őt dicsőít¬hessük.


szemlézte: Bíró László
--

Visszaszületésről. 1/5

Minden éleknek meg kell várnia a testetöltésben azoknak az eszmeáramlatoknak a felszínre jutását, vagyis annak a korszellemnek újraszületését, vagy legalábbis az ahhoz közel lévő szellemi áramlatot, amely az ő egyéniségének megfelel, csak akkor születhetik meg ismét. Sőt nemcsak hogy meg kell várni azt, hanem az ilyen korszellem vonzásának nem is tud ellenállni. Így vannak bizonyos körforgások, illetőleg periódusok, amelyek bizonyos lelki természetnek, illetőleg a megfelelő szféráknak anyagait nagyobb mennyiségben vonzzák a földre testetöltésre, mint bármilyen más alkalmakkor.
Vannak periódusok, amelyek 200 - 400 év alatt teszik meg útjukat, azaz ennyi időre van szükségük, hogy ismét megmerülhessenek az anyagban.
De vannak olyanok is, amelyeknek ezer, sőt kétezer évre van szükségük, míg ismét megjelenhetnek az anyagi világban.
Minél mélyebbre esett valamely erő az anyag törvényébe, annál nehezebben tudja megtenni útját felfelé.

Ezért hogyha a szellemek nem tudnak maguktól javulni, amikor a velük kapcsolatban volt erők és anyagok megteszik a maguk periodikus körforgását, ezek újra magukhoz vonzzák őket, és így egyiknek talán ezer, a másiknak esetleg csak kétezer év múlva jut alkalma arra, hogy újra a felszínre kerülhessen.

Ez nagyon szomorú állapot. Azonban még ennél szomorúbb állapot az, ha a szellem még ezen is túlkerül, vagyis olyan mélyre bukott, hogy nagyon nehezen és csak nagy sokára tudna a felszínre kerülni, sőt majdnem lehetetlen is számáéra, hogy a felszínre kerüljön.
Ez az az állapot, amit örök kárhozatnak neveznek. Az ilyen szellemnek meg kell várnai az anyagnak egy újabb fluidosítását. Felsodródását, hogy az őt magával vihesse és egy újabb alakuláshoz kapcsolhassa.

A legnormálisabb eset a földkörüli szférák javuló szellemeinek az esete, akik ugyanannyi időt töltenek a szférákban, pihenő állapotban, amennyi időt a földön éltek, úgy hogy kb. minden 100 - 150 évben öltenek testet. Vannak azonban gyorsabb tempójú testetöltések is, 30 – 50 év múlva.
Ebből is látható, hogy a szellemnek más – más a feladata, amit el kell végeznie az anyagon.

(Fontos kiegészítés: ezt a Névtelen Szellem 1935-ben mondta, az akkori állapotok szerint)

Egy másik szellemi közlés így fogalmaz:

Itt tudni kell, hogy a tűrhetően törvényes életet élő emberszellemek körülbelül ugyanannyi időt töltenek a szellemvilágban, mint amennyi ideig testi életük tartott: nagyon törekvő és hitben élő szellemek azonban sokkal hamarabb jutnak bele az újra testöltés kegyelmébe, míg nagy bűnösök és megátalkodottak sokkal később, úgyhogy vannak esetek, amikor évszázadok, sót évezredek múlnak el, míg egy-egy nagy bűnös ismét testhez juthat. Ezt az óriási időbeli eltolódást jelenti az a kifejezés, hogy "a testöltés állapotain túlmenve". Ugyanilyen sors vár azokra is, akik a természettörvény ellen olyan súlyosan vétenek, hogy az életprincípiumot az önmaguk és mások számára teljességgel megrontják.)

Ennek a fokozati különbségeknek a földön való összevegyülése adja meg azokat az ütközéseket, amelyek nyomán minden lélekben új érzés, új végy, új irány alakul ki. Erre az új irányra is rányomja bélyegét az a természet, amely éppen akkor, azokban a pillanatokban a földre bocsátotta a maga hatásait.

folyt. köv…


UI:

Az Élet Illúziója, Az Elme Alkotta Idő
https://www.youtube.com/watch?v=5yGVkUm ... LL&index=3

Visszaszületésről. 2/5



5 -19-vers.

Amikor néhányam megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és ajándékokkal van díszítve a templom, így szólt: „Jönnek napok, amikor mindabból amit itt láttok, kő kövön ne marad, mit le ne rombolnának” Azok megkérdezték. „Mester, mikor lesz ez mindez? És mi lesz a jele annak, hogy ez beteljesül?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy valaki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: Én vagyok és eljött az idő. Ne menjetek utánuk! Amikor háborúról és lázadásról hallotok ne rémüldözzetek. Ennek előbb mind meg kell történnie, de ezzel még nem lesz itt a vég” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen
De mindenek előtt kezet emelnek rátok, és üldözni fognak titeket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak miattam. Mindez alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek szívetekbe: ne törjétek fejeteket előre, hogy hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, amelynek egy ellenfeletek sem tud ellenállni, vagy ellentmondani. Elárulnak szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, sőt lesznek, akiket meg is ölnek. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De egy hajszál se vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket”

E versekben megjósolja az Üdvözítő a templom pusztulását, e világ minden pompájának elenyészését. Megjövendöli azoknak a különféle szenvedéséket és átalakulásokat, melyek érik majd a szegény Földet, de mindig magasan lobogtatja a szellem zászlaját, mely más hazából integet, s melyre folyton kellene figyelnetek. Inti őket, hogy ragaszkodjanak szorosan az Ő igazságtanához - és ne kövessék a sötét türelmetlenséget, a hamis felvilágosítást, - mely eljön és mindegyik a maga módján elhozza az emberiség számára az igazság és szeretet láthatatlan zászlaját. Megjósolja nekik azokat a szenvedéseket és üldöztetéseket, melyeken keresztül kell majd menniük az Ő nevéért és „Ezek pedig nektek bizonyságul lesznek” arra nézve, hogy igaz az, ami én most mondok és hogy én ismerem a jövőt. „Nem kell arról gondolkoznotok, mivel mentsétek magatokat; mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek ellenne nem szólhatnak, sem ellenne nem állhatnak mindazok, akik magukat ellenetekbe vetik”
Ti az én eszközeim vagytok, s én szellemi befolyás (intuíció) útján akarom azt megadni szellemeteknek; ne hiányozzék szükség idején a gyengéknek az erő, sem az együgyűnek a megvilágosodás és az ékesszólás.
Nagy, rendkívüli próbák alkalmával nagy, rendkívüli segély is áll rendelkezésetekre.
„De néktek fejetek hajszála se vész el” céltalanul, egyetlen fájdalomsóhaj se hangzik el hasztalanul, mint ahogyan semmi sem történik mennyei Atyátok tudtán és akaratán kívül, semmi se történik véletlenül. Vigasztalódjatok minden szenvedés között, melyek érnek benneteket, az életnek legválságosabb helyzeteiben; bízzatok Istenben, van Őneki elég szolgája, akik mindenfelől környeznek benneteket, ők hozzátok fognak sietni, hogy támogassanak benneteket tanáccsal, vigasszal, erővel, segéllyel.

folyt. köv..

UI:

Eckhart Tolle: Felébredés a sorscsapást jelentő kihívások mellett
https://www.youtube.com/watch?v=JC6kgHGpfGU

2022.decemberi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék


A jelen élet fontossága mediális közlés 2

Mi marad a miénk halálunk után + 3 idetartozó cikk. 12

Házasságok a mennyben köttetnek? 16

Duál érettség jelei 18

Rózsa és a karácsony 19

Dicséret 20

Belső világ 21

Ingyenes szellemtani könyvek 26

Útmutatás az utolsó időkre 29

Fizikai és erkölcsi ölés 30

Ajánlott havi web. lapok 33


https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... XKvynqVK7s


https://data.hu/get/13542186/SBK_Hirlevel_214.doc

Krisztus a Megváltó – Felvezetés

Részlet Zita médium „Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetéből, mely oktatásokat, megnyilatkozásokat és látományokat közöl a szellemvilágból.


Az én Atyámnak, Istenemnek nevében köszöntelek benneteket testvéreim. Mindenki okkal, céllal és feladattal születik e világra. Az Úr úgy mondja: „az én Atyám házában sok hajlékok vannak”. Az Atya házában ezeknek a hajlékoknak lakói vannak, és hogy ki, melyik égitestnek, melyik világnak a lakója, annak is oka van.
Az Írás szerint „innen oda és onnan ide nem jöhettek”, mert mindent a teremtmény fejlettsége szab meg; fejlettségi állapota szerint lesznek lehetőségei. A magas világokba semmi szenny és semmi tisztátalan be nem mehet, mert az ott káoszt teremtene és lehúzná a tiszta világok színvonalát.
Az Atya hajlékaiban a szellemek részére a lehetőségeket az szabja meg, hogy milyen az ő lelki állapotuk, milyen elvek, eszmék és elgondolások szerint élik életüket; mennyi bennük a szeretet és milyen mértékben él bennük a szándék Isten akaratának teljesítésére. Ilyen alapon, akik a Földre kerülnek, azok az ellentét világába kerülnek.
A Föld nem az igazság és nem a szeretet világa. A Föld az önzés, a gonoszság és a bűn világa. A Földön nem Isten, hanem az ellentét akarata érvényesül, ahol az igazságot újra és újra arcul ütik, megalázzák, száműzik és az igazság képviselőivel ugyanezt cselekszik, tehát a Földön többnyire olyan bűnös lelkületű egyének öltenek testet, akiknek a lelkében a hazugság, az ellentétes gondolatok és vágyak húzódnak meg.
Mivel ezeket a lelkeket a bűnös természetük a földi világba száműzte, azért szükségessé vált, hogy a magasabb világokból, magasabb szellemi fokozatról jöjjenek olyanok, akik valami szebbre, jobbra tanítják meg a bukott világok, így a Föld lakóit is. Mert ha ez nem történnék meg, akkor jó példa hiányában nem lenne kiút a Föld nehéz állapotaiból, akkor a Föld lakói minden egyes születéssel újra csak az ellentétes elveket ismerhetnék meg, így a fejlődés el lenne zárva előlük.
Ezért Isten szeretete és kegyelme időnként magasabb rendű és rangú szellemeket küld a Földre az itt lakók megsegítésére és irányítására. Az átlagember, a tömeglélek a maga bűnei miatt jön ide, hogy itt a lehetőségek világában levetkőzze azokat. A lehetőségek alatt azt értem, hogy itt lehetősége van a jót is észrevenni, megtanulhatja a különbségtételt a jó és a rossz között és a szabad akaratával elhagyhatja a rosszat és a jó mellé állhat.
Abban van a földi élet lehetősége, hogy a lélek nem a hasonlókkal van egy szférába zárva, hanem a Földön minden fajta, rendű és rangú szellemmel találkozhatnak; még olyan magas fokozatúval is, mint a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk, hogy ezáltal az isteni Jót megismerhesse és magáévá tehesse. Tehát az átlagember a bűneitől való szabadulás miatt jön ide és nem azért, hogy vezekeljen. Az elkövetett bűnöket nem lehet levezekelni, mert a lélek az első bukás óta annyi bűnt követett el, hogy nincs annyi idő, ami elegendő lenne azok levezeklésére. Hiszen az alatt az idő alatt is, míg új lehetőségek között próbálkozik a lélek, legtöbbször eltér az Isten akaratától és Isten törvényétől; így ahelyett, hogy megszabadulna bűneitől, újabb bűnöket követ el.


összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Krisztus a megváltó
Adai közlés - Mert gyermek születik nekünk
Régi Advent
A tévedések tragikus következménye
HANG - Jézus és Mária kapcsolatáról
A csüggedőkhöz
Tiltott magyar őstörténet



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirgca_S ... Q?e=HQXxia
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=_vwmbIaMZOU
Válogatott tanítások Gizi médium és Kotányi Ottó által 3. Rész

https://www.youtube.com/watch?v=c5D3FVBj1f0
Kérdések és tantások Gizi médium által – 1998.dec.15.

https://www.youtube.com/watch?v=pTqizDTHn2Q
Szellemnyilatkozatok 4-ik fejezet – Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=2xowDXSoGYU
Karácsonyi látomány Zita médium által – 2001. január

https://www.youtube.com/watch?v=TDlUS9r ... x&index=96
Szerelmem a szomszédom – Romantikus film

Szállást keres a Szent Család

Advent IV. vas.

Ima




Drága jóságos mennyei Atyám! Mélységes hálával borulok le Előtted mindazért a kegyelemért, amelyet a te Szent Fiadban a bukott emberiség felé gyakorolsz. Örök és kimondhatatlan hála illet Téged, merthogy a bukás kezdetekor ígéretet tettél bukott gyermekeidnek, hogy nem hagyod őket örökre a szenvedésteljes állapotokban, a szellemi halálban, hanem elküldöd a Szabadító Messiást, aki kivezeti őket a saját maguk által létrehozott állapotokból és újjáteremti mindazt ami veszendőbe ment. Minden egyes kimondott hálaérzés méltatlan ahhoz a nűhöz, amelyet Szent Fiadban és Általa vittél végbe minden egyes bukott szellemért. De mindennek ellenére mégis minden hálaérzés lángnyelvét egy csokorba fogva, a hálaérzéseket hatalmas lángtengerré alkotva közösen sugározzuk Feléd, mindenható Isten felé, minden egyes szeretet-gesztusodért, amelyet felénk, bukott világokon sínylődő gyermekeid felé sugárzol!

Amen

Drága, bennünket a bukás produktumaiból, az újjáteremtési folyamatokba meghívó Jézusunk! Szívből köszönjük az egyáltalán meg nem érdemelt kegyelmeket, melyeket visszafizetni soha nem tudunk, hisz nincsenek saját erényeink, sem lelki vagyonunk, hisz minden a Te érdemed, hisz Tőled és Általad kaptuk ajándékba, megelőlegezve minden ama feltámadási állapotot, amelyet szintén Neked köszönhetünk, vagyis a halál felett aratott győzelmednek. Hogyan is haladhatnánk előre a feltámadásban, ha Te előbb nem támadtál volna fel? Vajon hogyan is győzhetnénk a vágyaink, a sátáni eszme és világ felett, ha előbb Te nem győzted volna le a világot? És hogyan lenne Szentlelkünk, ha Te előbb nem „tisztítottad” volna meg a légkört a sátáni eszmétől, hogy létlehetőséget és munkaterületet biztosíts a Szentlelkednek és a Benne és Általa munkálkodó Szent Szellemeknek? Köszönet tehát a Szent Lelkedért és a Szent Szellemekért!
Örök hála és köszönet amiért teljesen hű maradtál az Atyához és mint a leghűségesebb gyermeke az Atyának, részt vettél a káosz rendezésében és ezáltal már akkor megkezdted az érettünk végzendő munkát, amiért szintén nagyon, de nagyon hálásak vagyunk. Sajnos azonban, hogy akkora hálát soha nem fogunk tudni érezni, mint amekkora a te műved. Ahogyan világosodik meg előttünk az értünk végzett tevékenységed nagyságának csak egy nagyon pici hányada, azzal párhuzamosan talán ébrednek bennünk hálaérzések, de akkora hálát, mint amekkorát Te értünk tettél soha nem fogunk tudni érezni irányodba. Kérlek bocsásd meg ezt nekünk! Nincs más mit tennünk, minthogy hálánk jeléül elfogadjuk mindazokat a szabadulási lehetőségeket és újjáteremtési folyamatokat, amelyeket felkínálsz nekünk életről- életre, évről- évre, óráról- órára.
Hála Neked Mária, amiért benned fókuszálhatott a választott nép kiválasztott részének minden messiásvárási vágya, törekvése és imája, és amelyet Te továbbítottál a Mindenható felé, hogy megszülethessen a várva- várt Messiás. Hála és dicséret övezze az Urat, amiért mindennek csúcsaként Téged jelölt ki az Úr, hogy mindannyiunknak az édesanyja légy és hála neked, amiért elfogadtad az összes fájdalmat és szenvedést, amivel ezt a „státuszt” „kiérdemelted”és elfogadtad, vagyis, mert Társmegváltója és közbenjárója lettél az emberiségnek és külön patrónája az elfogadó félnek. A Te munkádnak és munkásságodnak a kellő elismeréséhez is hiányoznak a megfelelő földi szavak, de még a szellem érzései is. Ebben az esetben sincs más kifejezési módja a hálánknak, mint az, hogy belevessük magunkat a Tőled és rajtad keresztül jövő kegyelmi áramokba és hogy beledolgozzuk magunkat azokba.
És köszönet mindazokért és mindazoknak, akik beálltak a „via dolorosa” -ába, hogy kínszenvedéseikkel levonzzák, „munkába szólítsák” és érvényesítsék Uram a te kínszenvedéseid, kínhalálod érdemeit és eredményeit. Övezze őket körül a Te áldásod most és mindörökké!
Utoljára, de nem utolsó sorban a hálaadás után könyörögni is szeretnék az én földi testvéreimért, hogy „mindvégig” ki tudjanak tartani a folyton növekvő megpróbáltatások ideje alatt, mert szavaid szerint, csak az üdvözül, aki mindvégig kitart.
Adj nekik tisztánlátást, hogy felismerjék a legnemesebbnek álcázott sátáni, gonosz törekvésben is a hamisságot és adj nekik erőt és ismét csak kitartást, hogy legyen erejük ellene mondani a sátánnak és minden cselekvésének, akár ravasz fondorlattal, vagy éppenséggel erőszakkal akarják őket rávenni a sátán által felkínált dolgok elfogadására.
És arra kérlek még, hogy segítsd földi testvéreimet arra, hogy minél nagyobb mértékben fel tudjanak készülni a születendő gyermek-Jézus befogadására.

Amen


*


Drága gyermekem, ahhoz, hogy minden valamennyire is világosabbá legyen előttetek, vissza kell, hogy menjünk a múltba, dióhéjban azoknak az állapotoknak a feltárásába, (igaz már mások is megtették azt) amikor még nem voltak égitestek, talán még messzebbre, amikor még csak Isten volt (és körülötte egy előbbi teremtésből keletkezett világ, amelynek egy bizonyos része már, ehhez a jelenlegi világotokhoz hasonlóan lebukott, de már teljes egészében visszatért Istenbe. Emberi számokkal ki nem fejezhető ez az idő), Aki mintegy belépett ebbe a holt molekulákkal telített végtelenségbe, hogy Életre keltsen maga körül minden egyes halott molekulát és hogy ez az Élet szétterjeszkedési lehetőséget nyerjen Ő általa. Ezért „Életet lehelt” a holt molekulákba, minek következtében mindent bearanyozott az isteni életerő és a holt molekulák életre keltek. Ennek következtében minden egyes életre kelt molekulára rányomta bélyegét az isteni lényeg. Így lett istenivé, ami Istent körülövezte.
Amikor az ember este felnéz az égre, mindent sötétnek lát és hisz, hát valahogyan ehhez a látványhoz volt hasonló a világmindenség az isteni beavatkozás előtt, de amint Isten szétsugározta teremtő erőit a „semmibe”, egyből minden kivilágosodott, fehérré lett, amely színben az arany színnek árnyalatai voltak jelen az erőkiáramlásoktól függően. Így a mindenség, mint egy arany színben sziporkázó „élő” tengerhez lett hasonlóvá. Ezekbe teremtett Isten hatalmas, mondanám, óriási kiterjedésű (Ős) Napokat, amelyek sem minőségben sem összetételben egyáltalán nem hasonlítottak és hasonlítanak ma sem a ti általatok ismert napokéhoz, mert a legtökéletesebb, a legnemesebb ősanyagból keletkeztek: Isten ősvilágosságából. Isten ugyanis Szellem, amely szellemnek isteni, azaz életet fakasztó, önmagából az életre öntudatos szellemeket előhívó és mindeneket éltető ereje van és a harmadik „alkotóeleme” az ősfény, vagy ősvilágosság, amely az anyagnak a legmagasabb hatványát képezi. (Isten tehát szellem, erő és ősvilágosság.) De nem anyag, mert nincs anyagi szerkezete, hanem fény, amelyből a bukás által keletkezett az anyag. (Tehát nem az anyag hozta létre a szellemet, sem a szellem az anyagot, hanem Isten alkotta ősfény lesűrűsödése által keletkezett a bukás fokához mérten az anyagnak különböző sűrűségű megjelenési formája.) Isten tehát ezekre az arany színben sziporkázó, a teljes tisztaságuk miatt fehérben tündöklő saját fényű „égitestekre” Isten hatalmas Messiás Szellemeket helyezett ki, akiket Ő maga teremtett. Ezeket a hatalmas Messiás Szellemeket Világaikkal együtt Isten éltette és élteti ma is, azaz teljes egészében, folyamatosan Isten jelenlétében, mint „erő-mezőben” éltek és élnek. (A bukás folyamán ebből az isteni jelenlétből, „erő-mezőből” esett ki a föld, amely állapotba Jézus kínszenvedésével és kereszthalálával visszaemelte.) Azzal a céllal tette ezt Isten, hogy a végtelen világegyetem megteljen élettel. Ezeknek a hatalmasra teremtett szellem egyedeknek az volt a feladatuk, hogy egészen hasonlóan naggyá és tulajdonságaiban azonossá fejlődhessenek, mint Teremtőjük és Ők is majd, amikor elérik a kellő fejlettségi szintet és alkalmassá, éretté válnak a teremtésre, teremtsenek maguknak különálló világokat, melyet ők vezetnek. Ezáltal is óriási kiterjedést nyerhessen a teremtettség. (Gondoljatok bele, hogy ha a megszámlálhatatlan messiás szellem mind külön világot hoz létre maga körül, akkor mekkora a teremtettség?) Ezek a messiás szellemek egyenes ági leszármazottai voltak a Teremtőnek, igazi istengyermekek, akik „növekedtek korban és bölcsességben”, erőben, egymás és Isten iránti szeretetben, közeledvén az Atya által meghatározott szinthez. Isten úgy alkotta meg a legmagasabb szintet, hogy az atyai szint elérhetetlen legyen bármelyik teremtménye számára, hogy mindenkor megmaradhasson a Teremtő és a teremtett lény közötti örökös függő viszony, ami nem volt más, mint az Istennek történő teljes engedelmesség. Amennyiben Isten nem így rendelkezett volna, elkerülhetetlen lett volna egy óriási káosz kialakulásának a lehetősége, de Isten mindennek az elkerülése érdekében mindent Önmagától, az ő akaratától tett függővé. Isten ugyanis tudta azt, hogy a szabad akarat elnyerése magában hordozza a Tőle, a kiszabott útiránytól történő eltávolodás, a bukás, az ellenszegülés és a lázadás lehetőségét és azt, hogy minél magasabbra jut el a fejlődésben egy szellem, annál inkább kiütközhet a szellemekből mindennek a fentebb említett bukási fokozatoknak az esélye. Ezért Isten már a szellemek teremtése pillanatában mintegy bele teremtette a szellemekbe a mennyei állapotokat, (ugyanis egy szellemnek az állapotát nem a tartózkodási hely határozza meg, hanem magának a szellemnek az állapota.), a tisztítótüzet és a poklot is, hogy amilyen a szellemnek az Istenhez való viszonya, annak megfelelő benső állapotba kerülhessen. (Ugyanez érvényes ma is minden szellemre, így tireátok is gyermekem.) Ezért a növekedés részét képezte az Isten és az egymás iránti szeretet mellett az Istenhez és az Ő akaratához való hűség fejlesztése a fejlődésben lévő szellemek számára.
A szellemek egyforma szintről indultak, tehát a start ugyanaz volt és a cél is ugyanolyan „távolságra” volt mindegyikük számára: elérni az abszolút tökéletességet, Istenekké lenni, világokat teremteni és vezetni. De ez nem mindegyik szellem számára vált valósággá. Ugyanis a fejlődés „mellékhatása” gyanánt észrevétlen esély mutatkozott az egyéniesülésre, vagyis az Istennel történő függő viszony bizonyos szellemekben lassan elkezdett gyengülni és ezzel párhuzamosan nőt és erősödött az egyéni „én” fogalma a szellemben, pedig Isten konkrét közelében élni, növekedni szeretetben, bölcsességben sokkal könnyebb, mint már az elszigetelődés által megrabolt állapotban, ugyanis az egyéniesülés bizonyos elszigetelődési folyamatokat indított be a szellemek ezen rétegében. Már nem rajongtak úgy Istenért, a testvériségért és a szeretetük sem volt már annyira intenzív sem Isten, sem testvéreik felé, mert lassan és észrevétlenül ugyan, de mindinkább a saját maguk dolgaival voltak elfoglalva és emiatt már az „egyéni célok” fontosabbak voltak a közös ügynél, Isten akaratának a megvalósításánál. Ezek a szellemek már nem tudtak olyan intenzív szeretet - sugarakat lövelni Isten felé, ezért csökkent a szeretetnek, mint éltető erőnek a körforgása Isten és a teremtett szellemek azon része között, akik hát, hogy úgy mondjam kicsit elfordultak Istentől. Ezáltal a szeretethiány által csökkent, majd mindinkább csökkent a saját fényük, minek következtében lassan, de biztosan távolodtak Istentől és azon testvéreiktől, akik hűek maradtak ahhoz az úthoz, amelyet Isten kijelölt a számukra. Mindez azért is történhetett meg, mert, ahogyan növekedtek az elődszellemek, mind különbözőbbé váltak (habár ez a kifejezés túl erős ezen különbségek meghatározására) egymáshoz viszonyítva és ezáltal a fejlődésük menete is különböző lett. Mivel szabadakaratuk volt, ez már eleve magába foglalta ezt a lassú, de biztos „eltávolodást” egymástól és ezzel Istentől is. Így lassan, de biztosan kezdett kettéválni a teremtettség. A táv és a minőségbeli különbség mindinkább kiütközött és így érezhető volt a két csoport között. Amíg a hűen maradt szellemek örömben és boldogságban haladtak előre az Isten által kitűzött cél felé, addig, a mindinkább erről az útról lecsúszó testvéreik viszont távolodtak a biztos úttól a bizonytalanság és az istennélküliség állapota felé. Ahogyan a hű szellemek gyarapodtak isteni erőkkel, úgy testvéreiknek csökkentek az erőik és zsugorodni kezdtek. Ezzel az eltávolodással és zsugorodással Isten iránti szeretetük is csökkent. Amikor tiszta testvéreik a segítségükre siettek, gyakorlatilag csak akkor vették észre a különbséget saját maguk és tisztán maradt testvéreik között. A különbség láttán voltak akik elfogadták a segítséget és visszafordultak, míg egyesek irigyek lettek látva testvéreik fényesebb voltát és ellenszegültek a segítségnyújtásnak, hisz éppen az a lelkületük vallott kudarcot, miszerint túlbuzgóságukban többek szerettek volna lenni testvéreiktől és ezáltal ki szerettek volna tűnni a többi testvéreik közül, de éppen ellenkező hatást értek el az egyéniesülésükkel. Az ebből fakadó ellenszegülés, a segítség megtagadása gyakorlatilag még inkább távolította őket Istentől és a tisztán maradt testvéreiktől. Tehát gyakorlatilag a táv a két világ között még inkább nőtt. Ameddig bírtak segíteni a hűen maradt testvérek, addig mindent megtettek annak érdekében, hogy minden eltévedt szellemet visszatereljenek a helyes útra még akkor is, ha nem tudnak velük párhuzamosan haladni, hanem csak utánuk menni, de a szellemek egyharmad része gyakorlatilag megmaradt az ellenszegülésnek az útján, akik mindinkább távolodtak az igazi hazától, az eredeti úttól, míg teljesen ellenszegülőkké váltak. Mivel nem fogadták el az isteni segítséget, és nem tartottak bűnbánatot, ezáltal bukásuknak okát már nem önmagukban, hanem Istenben keresték és Őt vádolták a mind kényelmetlenebbé és szenvedésteljesebbé vált állapotukért. Ebből kifolyólag annyira eltávolodtak Istentől, hogy teljesen megszakadt Vele minden kapcsolatuk és csak saját magukra, saját maguk erejére tudtak támaszkodni. A két világ között tehát egy áthidalhatatlan szakadék keletkezett, mert olyan mélyre süllyedtek, hogy tagadásuk már nem tagadás, hanem gyűlölet minden ellen ami él. Világuk már nem sugározta vissza az Örök Nap világosságát, hanem teljes sötétséggé lőn eme világ és mindent elnyel ami feléje közeledik, és semmit nem enged ki magából és nem árad ki belőle semmi, csak örökös tagadása és gyűlölete mindennek, amit Isten alkotott. Itt ezekben a világokban nincs jelen Isten, ezért minden halott és élettelen.
A démonok világa ez gyermekem(!), mely világok megtagadva az isteni egységet és harmóniát, a saját fluidjaikba csomagolva, teljesen szétszórtattak a legalacsonyabb világegyetemben, mint fekete világok (lyukak), ezért mindenhol megtalálhatók. Isten teljesen elszigetelte őket és világaikat, mert olyan hatalmas sötét erőket mozgatnak meg, hogy ha rátámadnának egy-egy fejlődésben lévő világra, szinte pillanatok alatt tönkretennék úgy erkölcsileg, mint fizikailag.
Amíg idáig jutottak a tévútra tért szellemek, addig a hűen maradt testvéreik gyakorlatilag elérték az Isten által kitűzött célt, az abszolút tökéletességet, vagyis az abszolút boldogságot, a legtökéletesebb teremtő erőt, tiszta tudást és bölcsességet, azaz a messiási felnőtté válást és alkalmassá váltak saját világaik megteremtésére. Jézus is ezek közé a tökéletességet elért szellemek közé tartozik, sőt Ő a legmagasabb hatványát érte el a messiásvilágoknak, ellentétben azokkal, akik saját maguknak, a saját elgondolásuk szerint szerettek volna világokat alkotni. Istennel összhangban jutottak el a hűséges elsődök oda, ahova engedetlen testvéreik az összhangot megtörve és az Istent mellőzve saját maguk erejéből és akaratából szerettek volna eljutni.
Mivel, úgy irányában, mint minőségében teljesen kettészakadt a teremtettség és egy hatalmas és áthidalhatatlan szakadék keletkezett ebből kifolyólag az alacsony, a teljesen sötét fekete világokhoz semmilyen fény, segítség nem tudott lejutni. Ezáltal teljes sötétségben és ellenszegülésben, állandó háborúságban élnek a démoni világokon. Nemegyszer háborút indítottak Isten ellen, de nem jutottak sehova, mert mindig legyőzettek és mert világukat nem hagyhatják el. Mivel a hű messiások már tökéletes teremtő képesek lettek és mert a szeretetük úgy kívánta, hogy hívjanak elő saját teremtésű szellemeket, embrionális szellemeket, ezért ők is alkottak ezen embrió szellemek szintjének megfelelő napokat, ahova kihelyezték az önmagukból alkottakat, hogy ők is fejlődjenek és elérjék az Isten által meghatározott fejlettségi szintet, a messiás világok alsó határát, ahonnan továbbfejlődve elérhessék a messiások világát, amely szint elérése után ők is világokat hozzanak létre, amelyeket ők vezetnek. Ezek a szellemek között Máriát emelnénk ki, mint aki soha nem bukott és a legtökéletesebb szintet elért paradicsomi szellem. De úgy a messiásoknak, mint a paradicsomi világok lakóinak ezen a szinten már bizony komoly áldozatokat kell vállalniuk az előrejutáshoz.
Beindult tehát a messiásszellemek munkája és Istennel összhangban ők maguk is, Istenhez hasonlóan tiszta napokat hoztak létre, de ezek már valamelyest mások voltak mint a saját világaik, ugyanis ezek már másodrendű napok voltak, amelyekre már saját teremtésű szellemeket helyeztek ki, mint azt már fentebb említettem. Minden hasonlóan működött, mint amikor Isten teremtett, csak egy hatvánnyal lejjebb. Ezek a messiások által teremtett szellemek már, hogy úgy mondjam másodrendű szellemek voltak, de a végcéljuk semmiben sem különbözött az elsődökétől. Boldog világok voltak ezek is, hisz tisztán élvezhették Isten és a messiások jelenlétét, mely jelenlétben növekedhettek,fejlődhettek egészen a szellemi nagykorúságig, amikor ugyanis megjelentek a kísértő szellemek, akik nem buktak le teljesen a démoni szintre, hanem volt valamennyi mozgásterük és mivelhogy nem közelíthették meg a paradicsomi világokat, ezért kihasználva a paradicsomi szellemek ártatlanságát és kíváncsiságát, minden tilalom ellenére a paradicsomi világokról megpróbálták kicsalogatni a tiszta és ártatlan, gyermekded szellemeket, hogy megérintve őket beszennyezzék tiszta fluidjaikat és ezzel lerántsák őket a saját alacsony világuk felé.
Sajnos az előző mintára ezeken a világokon is megtörtént a bukás! A tiszta gyermekded (engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, mert ilyeneké az Isten Országa) világok is a szellemi nagykorúság próbájának kitéve, egyharmad része engedett a csábításnak, vagyis a kígyónak és beindult a bukás, azzal a különbséggel, hogy a messiásoknál elsősorban az adó felet kezdte megfertőzni és ott fejlődött ki a gőg, míg ezzel ellentétben a paradicsomi világok lakóinál a női, azaz az elfogadó fél volt fogékony a konkrét kísértések befogadására, mely kialakult helyzet mindkét, a kísértő messiás és a megkísértett, a kísértésnek engedő szellem számára is bukást eredményezett. Amiért a női fél engedte be a bukás lehetőségét és hallgatott a csábítóra, ezért a női félnek a feladata visszavezetni az adó felet az Isten Országába. Ezért a női fél kettős igát húz, a sajátját és az adó fél igáját. Ahogyan beindult az ellenszegülés, Isten részéről azonnal elhangzott az ígéret a bukott szellemeknek a visszavezetésére. Szinte az összes, vagy legalábbis a hű messiások nagyon nagy része azonnal munkába fogott a káosz rendezésére. Jézus tehát már ekkor megkezdte az értetek, értünk mindannyiunkért a megváltói munkát. Az isteni akarattal ellentétben, ezzel a bukással is terjedt ugyan a teremtettség, mert a szellemek ahogyan a bukás során különböző szinten megálltak, magukkal víve saját anyagukat, olyan szintű világok keletkeztek a fluidjaikból. Az isteni akaratba nem volt betervezve a bukás, csak a tökéletesedés, de mivel a szabadakarat már eleve megadja az esélyt a bukásra, ezért Isten megengedte a bukást, de megbocsátotta a bukásban lévő gyermekei hűtlenségét és azonnal munkába is szólította úgy a messiásokat, mint a hűen maradt paradicsomi, vagyis másodteremtésű gyermekeit, az eltévelyedetteket a saját világukba történő visszavezetésükre. Itt kiemelném a sok messiás szellem mellett Máriát, mint tisztán maradt paradicsomi szellemet, Aki sok-sok tiszta szellemmel együtt, - mivel ebben az esetben az elfogadó fél volt az elcsábítható,- szintén már ekkor megkezdte a megmentői munkát a lebukott paradicsomi testvéreinek a megmentéséért. De hiába minden összefogás, sokan itt sem tudtak megállni a bukással, hanem, minden figyelmeztetés ellenére ellenszegültek az isteni segítségnyújtásnak és süllyedtek lefelé a sötétségbe. Hasonlóan a messiások bukásához, a paradicsomi világok bukása is nagyon lassan történt, mert amikor kialakult egy bizonyos szintű világ, a védőszellemek azon dolgoztak, hogy minden egyes fejlődési turnus végére minél több szellem emelkedhessen és minél kevesebb bukjon tovább és ez minden egyes fejlődési turnusnak a végén így történt. Tehát minden szintről emelkedtek és buktak is tovább szellemek. De ezek még a félanyagi világok voltak, vagyis a negyed, majd az ötödrendű világok, amelyekből a szellemek egy része tovább bukott és lassan kialakultak a hatodrendű világok.

Ez a ti világotok gyermekem!

Amikor világok bukásáról beszélünk, elsősorban a napokban élő szellemek bukásáról beszélünk, hisz mint tudjátok Isten úgy a messiás, mint a paradicsomi szellemek részére kizárólag napokat teremtett, mint a szellemek tartózkodási helyét, otthonát, ahol beindult a teremtett szellemek fejlődése és voltak olyan szellemek, akik végig vitték a fejlődést és célt értek, míg voltak akik engedték kifejlődni magukban a bukást okozó csírákat, vagy hallgattak a csábító szavára és őket követték, hátat fordítva Istennek és az Ő akaratának. Amikor a napokban lévő szellemek ellenszegültek Isten akaratának, kilökettek a napokból fluidjaikkal együtt. Ezek a fluidok aztán összevonattak, hogy lakóhelyül, vezeklő helyéül szolgáljanak kitermelőiknek, valamint, hogy a lesűrűsített anyagukat a szenvedés, az önmegtagadás által, ahogyan tisztulnak a szellemek, visszanemesítsék a süllyedt világukat, annak anyagát az eredeti állapotra. Ezek gyakorlatilag a napok „holdjai”, a bolygók, amelyen ti is éltek gyermekem. De mivel ez a visszanemesítési folyamat nem megy saját erőből, hanem csakis felső segítség révén, ezért az arra érett lelkeket felkarolják magasabb világokról jövő szellemek, hogy felkarolják az eltévelyedetteket, és segítsenek elszenvedni és a szenvedés és önmegtagadás révén nemesíteni a kitermelt ellentétes fluidokat, hisz még senki emberfia nem volt képes saját erejéből megtérni, megigazulni és majdan megszentelődni, hanem csakis isteni beavatkozásra. De már kétezer évvel ezelőtt olyan tömérdek mennyiségű ellentétes fluid termelődött ki, hogy a legtökéletesebb Messiás volt képes annak elszenvedésére, valamint Mária és mindazok, akik utánuk jöttek azzal a céllal, hogy megkönnyítsék az emberiség teherhordozását, azáltal, hogy elszenvednek a kitermelt fluidokból legalább annyit, hogy a lelket körülvevő bűnréteget valamennyire is áthatolhassa az isteni fény, amely az ember lelkiismeretén keresztül rávilágít a kárhozatra vivő bűnös hajlamokra és segít azok levetkőzésében. Az Úr munkájának az eredményeként működik az ember lelkiismerete, amennyiben már van némi , a Szentlélektől nyert világossága.
Az Ószövetségben a zsidó nép az egyetemes természeti törvény által ítéltetett meg és ha vétkezett, a bűn elkövetése után azonnal jött a büntetés, a halálos vétekre az azonnali halál. Ezzel ellentétben az Újszövetségben Jézus munkájának eredményeként, mindenkit a lelkiismeretén keresztül a saját lényegtörvénye ítél el, vagy oldoz fel és ha bűnbánatra jut az ember, van lehetősége a megbánásra, ami annyit jelent, hogy a bűn elkövetését nem követi azonnal a büntetés, hanem kap esélyt az elodázott „büntetésre” (ami gyakorlatilag nem büntetés, hanem lélekgyógyító „szérum”), továbbá részleges, vagy teljes feloldozásra, a bűn mértékétől és a bűnbánat fokától függően. Jézus munkája tehát belső erjedési folyamatokat indít be az eltemetett és lényegiségében összezsugorodott és ellenkezőjére fordult isteni tulajdonságoknak az újraélesztésére.
Mindezek olyan ajándékok, amelyeket felületes lelki életet élő újszövetségi ember fel sem tud fogni és még kevésbé értékelni, mert nem érzi szükségét annak a kegyelemnek, amelyre alapvetően minden ember rá van szorulva, hanem majd csak akkor, amikor lezárul a krisztusi korszak és visszavonatik a kegyelem, mert attól kezdve már megszűnik minden feloldozási lehetőség és az ember azokért a bűnökért is vezekelni fog, amelyekre azelőtt már bűnbocsánatot nyert. De mivel nem lehet elégtételt tenni egyetlen egy elkövetett bűnért sem, ezért a szenvedés örökké tartana, amennyiben a Mindenható meg nem elégelné a szenvedést és el nem ragadná a szenvedő gyermekét. No ez már jövőkép, amelyet nem mindenki fogad el. Tehát addig használjátok ki a kegyelmi időt gyermekem, ameddig azt az Atya lehetővé teszi a számotokra, mert amikor már megszűnik ez a lehetőség, mármint a Krisztus áldozata által történő tisztulási lehetőség és Isten részéről nem adatik már több esély a megváltásotokra!
Most még minden évben és az év minden napján szállást keres a Szent család, mely lehetőségen keresztül gyakorlatilag Jézus szava hangzik szerte a világban: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én felüdítelek titeket”, de csak a megváltásra érett lelkekben talál visszhangra a Szent Családnak eme törekvése. Akik még a „feleséget és a hat iga ökröt veszik” még nem alkalmasak a megváltásra, hanem csak azok, akikért az Úr, a Nagykirály kiküldé a szolgáit az összegyűjtésükre: „Menjetek ki az útkereszteződésekre, az útszélekre és szedjétek össze a bénákat, a vakokat, a sántákat és vezessétek el őket a menyegzőre.” A kegyelmi idő lejártakor is szét fogja küldeni az Úr az ő angyalait a szélrózsa minden irányába, hogy egybegyűjtsék az Övéit, vagyis azokat a „bénákat, vakokat, sántákat”, akik beérkeztek a nagy menyegzőre, vagyis akik a kezdettől el is tudtak jutni a végéig a fejlődési útnak és a Király berendeli őket a „menyegzőre” mert feltámadt a lelkük a halálból az Életre.
Mária és József személyében vannak megjelenítve mindazok a missziós szellemek, akik azon munkálkodtak és jelenleg is munkálkodnak, hogy a Megváltó Messiás Jézus Krisztust be tudják fogadni azon lelkek, akiknek a neve be vagyon írva az Életnek könyvébe. Ugyanis az, hogy valaki elhiszi Jézus születését és Isten létezését, sőt még ha az egész világot megnyeri is, sőt ha azt is mondja, hogy Uram, Uram, még nem jelenti azt, hogy el is fog jutni az üdvösségre, hanem csak akkor, ha teljes szívvel követi Isten akaratát. „Aki utánam akar jönni naponként tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem. Valamint: „Aki jobban szereti apját, anyját… az nem méltó hozzám”, azaz csak akkor jut el az ember a majdani tökéletességre, ha: „Szeresd Istent teljes (szívedből) szellemeddel, minden erőddel és lelkeddel (szellem, erő és ősvilágosság).
Fogadjátok be a szívetekbe és adjatok szállást a Szent Családnak (az Isten Országa fiainak), hogy Mária megszülhesse számotokra a kisded gyermeket, azaz kimunkálhassa bennetek az isteni igazságok megszületését és a lelketekre gyakorolt hatását. A „szállást keres a Szent Család” és bebocsátásra várnak a folytatása: „Az ajtó előtt állok és zörgetek és aki beenged engem, azzal vele vacsorálok.” Ez már az, amikor úm. a „Ker. János”-ok elvégezték az előmunkálatokat arra nézve, hogy az emberi lélek kész lehessen a Megváltót befogadni az életébe gyakorlatilag.
Drága gyermekem, Krisztus a lélek bensőjében történő megváltási munkájára, mintegy korona gyanánt küldte el az Igazság ama lelkét, a szellemtani igazságokat, amelyek révén a belső lelki munka, külső, az értelemre ható megvilágítást nyer, amennyiben a II. korszakhoz hasonlóan nem ferdülnek el a III. korszak igazságai, mert amennyiben egyáltalán emberi, de ha főként avatatlan kezekbe kerülnek az isteni igazságok, szinte azonnal szűrődnek bele olyan igazságok is, amelyek már erejüket vesztve lesüllyedtek a féligazságok szintjére.
Ezért hát gyermekem ebben a hátralévő időben értelmetekkel és cselekedeteitekkel legyetek a tiszta igazságok védelmezői és megtartói, hogy akik még eme rövid időben, főként a fényes korszakban követői szeretnének lenni a III. kijelentés tiszta igazságának, akkor meg is találják azt!
Adjon Isten gyermekem, eredményes felkészülést a szent karácsony lényegének a megértésére és befogadására úgy nektek, mint azoknak, akik még rajtatok kívül olvassák és értelmezni próbálják az emberiség számára leadott közléseinket.
Az Úr leszállt az Ősnapok világából az egyik legmélyebben fekvő földre, amely bolygó nem is a napnak kilökött salakja, hanem a bolygók kilöketett salakjából gyúrattatott össze, hogy mint jó pásztor, visszavezesse eltévelyedett, a bűnben, mint az ellenszegülés eredményeiben elmerült emberiséget az elvesztett paradicsomi állapotokba és onnan majd tovább az ősnapok világába. Ezért zörget minden szív ajtaján a Szent család, hogy ezt a célt elérhesse bennetek az Úr.

Kedves gyermekem, János apostol szavaival zárom soraimat:
„Áldja meg Isten testeteket, lelketeket és szellemeteket!”

Amen

Ada, 2022. XII. 18

Visszaszületésről. 3/5




Jeruzsálem pusztulása. (20 – 24 vers)

„Mikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása. Akkor, akik Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban van költözzék ki, és aki vidéken van vissza ne térjen. A bosszúállás napja ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz e földön és ítélet haragja e népen. Lesznek, akik kardélen hullanak el, másokat rabságba hurcolnak a pogány népek közé. Jeruzsálemet pedig a pogányok fogják tiporni, amíg be nem teljesedik az idejük.”

Szól ezután az Üdvözítő Jeruzsálem pusztulásáról, melyet pontosan megjósol, úgy, ahogy az utóbb bekövetkezett. Utóbb pedig kiszélesíti a látókört, képletesen ecseteli az egész világrengető drámát, melynek egykor meg kell tisztítania a földet salakjától, miáltal a világok rangsorozatában (hierarchiájában) magasabb fokozatot foglal majd el.

Hogy mikor fog ez megtörténni, az a ti időfogalmaitoknak megfoghatatlan, nagyon is messze fekvő. Megjön észrevétlenül és sok nemzedék fog még elmúlni, amíg elérkeznek azok a napok, melyekről az Üdvözítő itt prófétai szellemmel, sőt prófétai bizonyossággal beszél, mert Ő építette ezt a Földet a természettörvények működésével és irányításával, hogyne ismerné tehát haladásának idejét is?
Természettudósaitok közül némelyek azt hiszik, hogy a földnek meg kell fagynia, minthogy kérge a központi lehűlés folytán mindinkább megsüsüsödik, végül a legbensőbb mag is hideg és kemény lesz.
Ez az elmélet tisztán anyagelvű természetű és a nagy szellemhatványozást csak kíséri anélkül, hogy arra döntő befolyást gyakorolna. Évezredekig tartana ez a természettudományi folyamat, ha nem keletkezne másféle forradalom, amely által a föld belső izzó tömege lassú kihűlési mozgás helyett nem a föld felületére ömlene. A mindinkább kihűlő földkéreg lassankint összehúzódik s ezáltal nagyobb nyomást gyakorol a belső folyékony tömegre, miáltal az más kivezető utat keres és talál (a benne rejlő forróság miatt).
Miképpen az kicsiben történik a már létező tűzhányók (kráterek) útján, azonképpen fog azután véghezmenni sok helyen óriási tűzhányók útján, melyek meg fognak nyílni ott, ahol azokat soha nem sejtették. Az egész föld előbb görcsösen meg fog remegni, míg végül az a tüzes tömeg meg fogja találni a kivezető utat, s el fogja árasztani a felületet. Ezáltal a földkéreg ismét melegszik, belül tér keletkezik, a megkeményesedési és kihűlési folyamat tehát kitolódik, sőt egy újabb hozzá szegődő tényező által mindenkorra megszűnik.
A fenti jövendölések alapját képezi még egy másik katasztrófa, melynek magyarázata megtalálható a „Szellem, Erő, Anyag” című, a mindenségre és szellemire nézve törvényt képező kinyilatkoztatásban. A durva elemek – hasonfajú szellemeket tartalmazva – fluidikus tűzkarikákban le fognak válni, hogy egy új holdat alkotva egykor e szellemeknek szolgál lakhelyül; míg a föld megtisztulva salakjától, vagyis megszellemesülve, épp ilyen emberszellemek részére legyen hivatva gyönyörű otthonul szolgálni.

A föld lakóit részben tömeges katasztrófák érik különféle természetei események által, miképpen azt kicsiben megtapasztaljátok. Ez meg fog történni nagyban is, s el fognak az emberek vitetni számtalan tömegben, jók is, gonoszok is saját szféráikra, hogy tisztuljon a föld; de hisz a szellem pusztíthatatlan, ő betér a saját szférájába. Némely földrészek azonban meg lesznek kímélve és – leszámítva kisebb rázkódtatásokat és rendellenes természeti jelenéseket – továbbra is menedéket fognak nyújtani lakóiknak, s ezek fogják képezni majd a kiválasztott magot egy új nemzedék részére, melybe csak jó, előrehaladott szellemek fognak testet ölteni, mint ahogy a haladásban visszamaradt szellemeknek hiányozni fog a megtisztult földgolyón való testetöltéshez szükséges vonzerő.
Az éghajlat észrevehetően meg fog változni; sokkal szelídebb és egyöntetűbb lesz, a növényzet sokkal dúsabb. A betegségek mindinkább el fognak tűnni a folyton újból fellépő, tökélyre emelkedett gyógyszerek által, amelyek a jövőben tökélyesedett tudomány eredményei lesznek. A delej (magnetizmus) most még nem is sejtett szerepet fog játszani, művészet és tudomány még soha nem ismert magaslatokat fog elérni, ipar és kézmű magas tökélyre fog jutni, az emberek pedig annyira fognak nemesülni, művelődni, megismerésben, jóakaratban, törvényes tetterőben, magas erkölcsben annyira gyarapodni, hogy a földlakók egy nyájat fognak alkotni egy pásztor alatt. S ez a pásztor Jézus Krisztus, s ők bensőleg fogják Őt szeretni! A háború, a rangfokozatok meghaladott álláspontok lesznek. Az összes segélyforrások bölcs szaporítása, megtermékenyítése és felhasználása által dús fölösleget fog nyerni ez az új nemzedék a boldog társadalmi élethez s az anyagi gondok ismeretlenek lesznek.
Minthogy az alacsony szellemek a hozzájuk tapadó bűnökkel és rossz hajlamokkal innen elvitetnek, azért a különféle, nagy tehetségekkel megáldott emberek között nagyszerű versengés fog keletkezni, nemes verseny további tökélesedésért, irigység és neheztelés nélkül.
Az állatok egyenlő lépést fognak tartani ezzel a tökéletesedéssel; szolgálni fognak az embereknek, el fogják végezni a nehéz, emberhez nem méltó nehéz munkát, amire nevelni és képezni fogja azokat az ember. Az ember éles esze fel fog találni célszerű gépeket, azok felfogják szabadítani minden rabszolgamunka igája alól, hogy szabadon és boldogan működhessék, szellemileg dolgozhasson.
A halál ugyan még vele fog járni ezzel a megtisztult földgolyóval, de keserűség nélkül, mert a hívő, jóságos nemzedék tudni fogja, hogy bármennyire is szép élni ezen a világon, mégis a szellembirodalomban még pompásabb élet vár reá.

Ti emberek, akik ma lakjátok ezt a világot, átfogjátok egykor élni ezt a korszakot mint emberek, ha nem siettek abból kinőni; ha pedig kinőttetek belőle, akkor mint szellemek fogjátok szemlélni annak a lefolyását, mert „Az ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” – mondja az Üdvözítő. Vigyázzatok tehát arra is, amit még mond nektek, és ne rohanjatok bele a bűnbe, mert tőrként vesz körül ez a korszak mindeneket! „Vigyázzatok és imádkozzatok”, hogy mindettől korábbi felemelkedés által megmeneküljetek, és igazolva álljatok az Emberfia előtt, mert „Bizony mondom nektek, hogy semmiképpen e nemzetség – a bűnnek és az elfajulásnak nemzettsége – el nem múlik, mígnem mindezek meglesznek.”

A földnek épp úgy, mint a többi látható és láthatatlan csillagoknak végtelen változáson kell keresztülmenniük; süllyednek vagy szellemesülnie, mert a természetben megállás nincs, hanem örökös átváltozás és haladás.A szellemi igazság azonban örökké ugyanaz marad!
Ez legyen a ti legdrágább örökségetek, melyből mindegyiktek megkapta a maga részét, hogy azt ápolja, nemesítse, amennyire csak lehet, mert az egyengeti nektek az utat az örök összhangba, a tökéletességbe történő beolvadáshoz, melynek végtelen fogalmát megtaláljátok az összes nevek nevében: az „Isten”-ben!

folyt. köv…

UI:

Eckhart Tolle: Miért fontos hogy rendkívüliek legyünk? 2. rész
https://www.youtube.com/watch?v=x77DJQt9TVY

A hatodik napkörbe sülyedt szellemek világai 1/2
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium által közölt "A mai kor vallása"
című kötetéből.

Felettünk és körülöttünk a világok milliárdjai sietnek céljuk felé, mindmegannyi „hajlék az Atya házában”, a nagy mindenségben. La¬kott, fejlődésben lévő és alakuló világok sokasága az, mely a kék égboltról ragyogva világít a sötét földre, hogy az ember elgondolkoz¬zék a nagy végtelenségen!
A mellettünk és felettünk elsurranó világok pontosan kiszabott pályákon haladnak előre, de hová? Ahová az ember, a szellem és minden élőlény haladni köteles: az Atyához, mert minden élet Tőle jön s Őhozzá tér ismét vissza, ha hatványozódását elérte. (A hatványozódást úgy kell érteni, hogy a szellemi fejlődés rezgésszintbeli változást jelent. A megemelkedett rezgésszint viszont hatványozottan magasabb szellemi erőt, hatalmat és dícsőséget. Tehát a szellemi fejlődés, az hatványozódás.)
A felettünk elhaladó világok légkörébe betekintve, magunknál sok¬kal jobb és tökéletesebb testvéreket látunk, akik eme világokat éltető szellemi elv képviselői s akiket elérni törekvéseink célját képezi. Ilyen tisztább világok a mi naprendszerünkben is vannak számosak, melyek több tisztulási folyamaton mentek már át s bennük az élet tisztább szellemi fokozaton áll. A sűrű villanyos salakot kidobva magukból, (pld. a Jupiter számtalan holdjával) az anyag felszabadult a nyomás alól s az erők fokozottabb mérvben működhetnek.(A napok és bolygók szellemesítésének eredménye a tisztulás, a könyebbedés és légiesebbé válása az anyagi összetevőknek. Ennek a fejlődésnek az eredménye egy bizonyos rezgésszint elérésével a félanyagivá válás. Az ilyen módosult anyagi világot nevezik tanítóink félanyagi világoknak. Természetes, hogy a testetöltések is félanyagiak ezeken a bolygókon.)
Az ilyen világok félanyagi világoknak neveztetnek. A rajtuk testet öltött szellemek tisztább érzésekkel, nagyobb tudással, bölcsességgel bírnak. A természettörvények kevésbé szigorúak ezeken a világokon. Zord vadság, fékevesztett indulatok, szenvedélyek, anyagias törekvé¬sek itt nem találhatók. Nélkülözések, szomorúságok, szerencsétlensé¬gek, betegségek és halálfélelem nem gyötrik őket. Félanyagi világok¬ban félanyagi testeket éltet az életprincípium s félérzéki a születés és a halál is. A testesültek tudatával bírnak szellemlényüknek, ilyen érté¬kekért küzdenek, mivel önmagukkal s világaikkal összhangban van¬nak.
De a mellettünk elhaladó világok között is számtalan a fokozat: ahányféle a szellem, ugyanannyi a világfokozat és annyiféle az életkörülmény is. Az anyagias szellemek szükségét érzik az anyagnak, a kényszernek, szigornak, s hozzájuk hasonló világ alakul körülöt¬tük természettörvényeivel együtt, erős nyomást gyakorolva, úgy¬szólván fogva tartva, rabságba döntve a bűnös szellemet.
Az érzéki világok, az Istent tagadó szellemek bűnhődő helyei. A vadság, az állatias ösztön, a fájdalmas testesülés s a még fájdalmasabb testtől való megszabadulás az, amiktől szenvednek ezen világok lakói. De sehol sincs kényszer a szellemre nézve, mindenhonnan eljöhet, ha javul, minden alantasságból felemelkedhetik, ha akar. Minden világ¬nak megadatott a példa egy legközelebbi szellemi fok elérésére, nem szűkölködik egy sem tudnivalókban. Nincs az az elvetemült szellem, kinek jó nem adatott volna, de amelyet ő nem használt föl javulására. (Nincs szellemi kényszer, csak szabad akaratuk érvényesülhet a szellemeknek.)
A mi napunk bolygóinak - alakuló, fejlődő világai, köztük föl¬dünk is - szintén egy-egy lefokozott szellemcsoport részére váltak szükségessé, kik szellemi világosságukat az ellenszegüléssel, szel¬lemi erejüket a duálszakadással és az érzékiséggel vesztették el. Sűrűsödés, sötétség (szellemi sötétség, azaz tudatlanság) képződött körülöttük, míg lassan szellemi álomba merültek s mire felébredtek, dermedt világok lefokozott világosságaiban, érzéki, húsos testben találták magukat. Hosszú évezredek tűntek le az örökkévalóságban, mire szellemi mivoltuk tudatára ébredtek.
Ezek a szellemcsoportok az ismételt bukások folytán a Mindenség 6. napköre egyik napjának bolygóira jutottak, ahol a visszaút, a szellemesülés - a materialisták szerint az evolúció - mind a mai na¬pig tart. Ezt a folyamatot a Névtelen szellem a most tálalt közlést kö¬vető 20 év múlva „A kegyelem törvényvilága” című könyvében részle¬tesen fejti ki, igaz, nem a csillagászok szaknyelvén, hanem a tisztább világok logikai érveinek megfelelően és a Biblia allegorikus kijelenté¬seit sem sértve.
- Tehát a Föld is a Nap kilökött salakja, de körforgásában öszszeszedte a régebben kilökött világokból fennmaradt salakokat is, melyek önmagukban nem voltak elég erősek, hogy egy világot alkot¬hassanak, így a fluidok hasonlóságának törvénye összevonzotta a fennmaradt parányokat s tömörítve az anyavilágok közé ékelte, hogy az ezután lemálló hulladékok, szellembukásokkal leváló anyagok csakis ezen erőben mozoghassanak s javulva visszavonathassanak. A Föld a bukott szellemeknek egy közbeeső helye, hogy mielőtt mé¬lyebbre esnek, legyen idejük a meggondolásra. Azért van annyifé¬le emberfaj, annyiféle jó és rossz, szép és csúnya, szigor és enyhhület, mert a különböző salakokból különböző bűnű szellemek váltak ki és testesültek.
- Tehát a földön ezért vannak minden rendű és fokozatú világokbóli szellemek és anyagok; persze mindenből a salak, de vég¬eredményben lehet a szemétről is következtetni, hogy milyen anyagot dolgoznak fel ott, ahonnan a szemét előkerül. A földnek is van tu¬dománya, művészete, irodalma, zenéje és vannak jószívű, önzetlen, tisztalelkű emberei, vannak természeti szépségei, virágai és csinos állatai, de milyen lehet mindez a maga hazájában, otthonában, ahol mindennek a java, a tisztája van meg? A mennyei Atya ugyanis nem teremthet rosszat, csúnyát, undorítót és ugyancsak ok nélkül szépet, fenségeset.
De mi által lesz valósággá mindez? A felébresztett életprincípi¬um, a természeti törvény által, ami öntudatlanul, gépiesen követi a haladást, mert célja a tisztítás és tisztulás. A szellemek szabad aka¬ratú lények, megpróbáltatásuk éppen abban rejlik, hogy önakaratúlag követik-e a gépies tisztulást, mert szabadakaratúlag ki is vonhatják magukat a haladásból. De ennek a visszavonásnak is van határa!
Amikor ugyanis eme utolsó határkőhöz ér, ugyanezen természettörvények kiválasztják magukból a gátló akadályokat s mint salakot, használhatatlan anyagot, a világtest kilöki magából. A megtisztult fluidok új erőket hoznak működésbe s a tisztább fluid¬cirkuláció jobb életfeltételeket biztosít. Az anyag ritkább, az erő na¬gyobb s a természet mintegy újjászületve, magasabb fokú életelv¬vé válva szebb, tökéletesebb fajokat hoz létre mindenben. Ezt az átalakulást kínosan érzi minden földlakó s a földi légkörben tartóz¬kodó szellem, mert az erők összevonását, a fluidok tömörülését kü¬lönböző csapások, szenvedések alakjában tapasztalja.
A bukott Vénusz- vagy Jupiter lakó nem ölthet testet a földön a legdurvább típusú népfajban, hanem olyanban, amely leginkább megfelel érzel¬meinek s gondolkozásmódjának. Az alsóbbrendű világok szellemei nem ölthetnek testet a haladottabb népek között, csakis a velük egyenszerü fluidokkal rendelkező népfajnál. Így a földlakó is, ha eléri tisztulásával egy magasabb rendű világ szférájának fokát, ennek a foknak megfelelő világon is testesülhet, mert már a földön meg kel¬lett szereznie az ahhoz legközelebb álló fokozatot és szellemében már mindazt bírja, ami őt ama világok szellemeivel egyenszerűvé teszi, hogy azokon testhez juthasson.

szemlézte: Bíró László

A hatodik napkörbe sülyedt szellemek világai 2/2
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium által közölt "A mai kor vallása"
című kötetéből.

Szellemi elv uralja az anyagot s minden világfokozat saját szelle¬mei útján fejlődik, alakul. Mire a föld elérte szellemi fejlődésének azt a fokát, melyen -vezető szellemei állanak, tisztább szellemek is ölthetnek rajta testet s megváltozik ezzel a külső anyag is. Az emberi test is tökéletesebb, egészségesebb és könnyebb lesz. Szebb formák, lágyabb vonalak képződnek. Tisztább lesz a levegő, átlátszóbb a légkör. Keve¬sebb lesz a tagadás, nagyobbak a felfedezések. A természeti erők engedelmeskednek, hogy az emberek előnyükre felhasználhassák azokat. Nagyobb lesz a hit, szeretet; csodák nem lesznek, mert az emberek a természettörvények pontos ismeretét bírják.
Eljöttek hozzátok testbe öltözni a magasabb világok szellemei. Prófétáltak, hirdették Istent, Aki mindeneket teremtett s mindenek felett törvényt tart fenn. Hirdették Isten egyszülött Fiát, kinek jönni kell, mielőtt a nagy átalakulás megtörténik, hogy megmentsen min¬den teremtett szellemet a nagy borzalomtól, veszedelemtől, mellyel ez végbemegy. Eljött maga a Megváltó, kegyelmet és bünbocsánatot hirdetett minden megtérő bűnösnek, hogy a végítélet napjai itt ne találják azokat, akik Istentől várják az ő megszabadításukat, akik elfáradtak a szenvedésben, kimerültek a sok sikertelen küzdelemben, melyet a földdel vívtak.
Most elküldötte az Őt követő szolgáit, a szellemeket, hogy szed¬jék össze mindazokat, akik megértek a magasabb igazságok és kijelentések befogadására, hogy gyűjtsék egybe azokat, akik me¬nekülni akarnak a földről.
A föld mélyében levő villanyos erők a tömör testeket kitaszítva magukból, hegyek süllyedését, tengerek felszívódását, anyagok égé¬sét, forrását, párásodását okozzák, földrengéseket, világrészek süllye¬dését, levegőbe röpítését hozzák létre a fluidok és erők olvadásai, tisztulásai, míglen az utolsó gonosz ellenálló princípiumtól is megtisz¬tulva, rendes alakuláshoz fog a természettörvény, hogy az őt irányító szellemi elvhez hasonulva folytathassa útját felfelé, a szellemiesülés felé.
A levált salakok azután tovább taszíttatva saját energiájuk s vonzatva a tiszta erők által, egyensúlyban tartatnak és ők is megkezdik pályájukat az őket kiszóró anya-világtest körül. (sűrű anyagi kisbolygók és holdak formájában, a leendő hetedik lefokozott mapkör részeként) A fluidok összeolvadá¬sa, a tűzkarikákban kiégett anyagok nehéz, kemény tömörüléseket, olvadásokat hoznak létre, s hozzá fog itt is a természettörvény a világ¬alakításhoz; ez elsősorban a légkör szabályozása, az erők osztályozása és kiválasztása.
A szellemek eközben tompa szenvedéssel nézik új hazájuk zord kietlenségét, míg a kezdetleges munka tart, mert ké¬sőbb mint éltető, mozgató erők szükségessé válnak világuk fejleszté¬séhez. Mint munkásoknak kell küzdeniük a nehéz, terhes anyagok rendezése, feldolgozása körül, hogy életfeltételeiket előteremthessék, azokat összeszedhessék.
Amikor készen áll új hazájuk, természettörvényük felruházza őket nehéz testtel, hogy most már abban dolgozzanak, abban javuljanak, és azt az anyagot, amelyet ők sűrítettek ilyen keményre, ők lágyítsák is meg, hogy munkájuk árán juthassanak azon szabadsághoz, amelyet oly gonoszul eltaszítottak maguktól.
Nem kényszerítünk tehát senkit elhívésre, csak eléje adjuk, hogy lássa végét annak az útnak, amely az istentagadást hirdeti. Félelemérzés ugyanis nem tesz senkit jobbá, nemesebbé, de az elmél¬kedés, a gondolkodás - igen. És mi ezt akarjuk felébreszteni az embe¬rekben, hogy eszméljenek fel az anyagi életből a tisztább, a szellemi életre. „Mert az idő - az Úr második eljövetele - közel van.”
Kétezer évvel ezelőtt is ezt mondták azok, akik a Szent Lélektől indít¬tatva beszéltek és ugyanezek most is azt mondják, hogy közel van. Az idők jelei mutatják ennek közelségét s ha ma lenne vagy holnap, épp oly készületlenül állnánk mint száz vagy ezer év múlva, mert a szel¬lem életében nincsenek évek, napok, csak korszakok ezek a szelle¬mek számításai. Hogy hány nap, év vagy korszak következik el még addig, azt a mindeneket rendező istenség tudja csak, de az embernek közel van, még ha az Úr megnyújtja is az időt, mert nem tudni mi¬kor, mely órában jön el az Úr ítélni a földi romlottság felett.
Éppen így lesz ez az Úr második eljövetelekor; a magukat tu¬dósoknak, hatalmasoknak tartók épp úgy esznek, isznak, háza¬sodnak az utolsó napokon is, mintha örökélet előtt állanának, pe¬dig a következő óra már a búcsúzásé, a válásé, kapkodásé lészen. Ellenben a jámbor lelkek már most érzik az idő közelségét, érzik a fuvallatot, mely a vihar kitörését jelzi, s igyekeznek magukat védett helyre, az Atya oltalmába helyezni. Vagyis sokan lesznek „a hívottak s kevesen a választottak”. (A hívottak, akiknek emelkedniük kellene, mert esélyük van rá, de nem akarnak, a választottak pedig azok, akik áldozati testetöltést vállalnak egy-egy hívott felemeléséért, hogy magukhoz emelhessék és megmenthessék őket a "konkolyok"sorsától.)
Mielőtt az örök fényhajlékot elérjük, a bünhődés helyeit is kelle¬mes otthonokká, barátságos pihenőhelyekké kell átdolgozni, hogy az „örök kárhozat” megszűnjön. Mert emberi ész találta ki az örök kárhozatot, hogy megrettentse vele a szegény bűnöst, ki maga is örökkévalónak látja gyötrelmeit, ha ezen gyötrődésbe a reménység¬nek egyetlen sugara sem világít be.
Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem módot ad a javulás¬ra, időt enged a megtérésre. De a bűnös legyen készen a nagy számadásra, mert ha ennek ellenére nem javul, sem számláját nem törleszti, a mérték beteltével kényszerhelyzetben kell az el¬mulasztottakat pótolnia. A bűnök kényszerítik őt az alacsonyabb rendű világok lakójává lenni, hol az élet zordsága, a természet kegyetlensége s a vele egyenszerű bűnösök vadsága könnyeket fakaszt még a legelvetemültebb lélek szeméből is. Azonban ha fluidjai annyira megpuhultak, hogy ismét a föld légkörébe kerül¬het, itt már jobban meg tudja becsülni a kevés jót is és boldognak érzi magát, hogy a kárhozat helyéről megszabadult.

Szeretettel Laci

A Föld utolsó ideje
Névtelen Szellem_Kiáltás az utolsó órában – Idők jelei -Eszter médium útján

Az Úrnak gondja van minden teremtményére és mindig úgy illeszti bele a lelkeket az események forgatagába, hogy ott olyan hatásokat hozzanak létre a saját lelki természetükkel, amelyek új forrásba hozzák a tömeget vagy a tömegnek a kiváláshoz megérett részét. Vannak ilyen befejező ciklusok minden életszakasz végén.
Azon idő is egy ilyen befejező része annak a korszaknak, amelyet az Úr a születésével nyitott meg a világ történetében az isteni kegyelem. Az az idő a végén mindent felkavar, úgy a rosszat, mint a jót és minden réteg egy bizonytalan, forrongó érzéstől indíttatva öntudatlanul kapcsolódik bele abba a folyamatba, amely a végső cél felé továbbítja a Földhöz kötött szellemek egész csoportját. A végső cél pedig az, hogy a Föld anyagával összeszedett csoportok a fejlődés folyamán ismét visszajuthassanak arra a világtestre, amelyhez a természet szerint tartoznak.
Azok a lefelé süllyedt csoportok pedig, amelyek a saját maguk erejével és akaratával nem igyekeztek beleilleszkedni ebbe az előrehaladó mozgásba, és a Föld hiányos törvényét sem tudták betölteni, akik az ellentétes eszmében fejlesztették ki erejüket és akaratukat, úgyannyira hogy az igazságot nem voltak képesek sem megérteni sem átérezni, azok egy tompább állapotban kényszerülnek természetes erejükkel a bomlás és szétválás munkáját szolgálni, nem öntudatosan, hanem kényszerből.
Tehát ezeket a vajúdó időket már elindították a Gondviselés angyalai; ezek még csak kezdetei az elkövetkezendőknek, hiszen még csak most érlelődik meg a kiválasztásra az alkalom. Az utolsó idők előestéjének a kezdete ez és erre mondta az Úr: „Jaj, pedig a szoptatós és terhes asszonyoknak” ebben az időben. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

Visszaszületésről. 4/5



A hetvenkét tanítvány szétküldése és azok visszatérése (1 – 20 vers)

Krisztus kiküldött 12 apostolt, majd küldött még hetvenkettő tanítványt, hogy prédikáljanak, és utasítása így szólt:
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is azt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabba a házba, és egyétek – igyátok, amijük van. Megérdemli a munkás a maga bérét. Ne járjatok házról házra. Ha betértek egy városba és ott nem fogadnak be titeket, menjetek kis az utcára és mondjátok: Még a port is lerázzuk rátok, amely városotokban ránk tapadt, de tudjátok meg: Közel van Isten országa. Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak. Jaj neked Korozain! Jaj neked Betszadia!
Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engemet megvet, az azt veti meg, aki küldött engem”
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza:
„Uram, mondták, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk”
Ö így válaszolt:
„Láttam a sátánt, mint villám bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hatalmat adtam nektek minden ellenséges erő fölött: semmi sem fog ártani nektek. Mégsem annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy a nevetek fel van jegyezve a mennyben”

Itt tüzetesen meg van jelölve, hogy milyen legyen az igazi tanítvány, az igaz pap. Missziójához tartozik az egyszerűség, a földi méltóságokról és nagyságokról való lemondás, áldozatkészség, felebaráti szeretet és türelmesség.

A kiküldött tanítványok között vagytok számítva ti, spiritiszták is. Feladatotok a nektek kinyilatkoztatott, befogadott és megértett igazságok továbbadása. Elég alkalmatok van a kijelölt hatáskörön belül elhinteni a jó magot, amit legeredményesebben azonban a saját példátokkal tehettek meg. Ha médiumi képességetek van, ennek érvényesítése egyúttal kiegészítő részét képezi feladataitoknak; érvényesítsétek tehát azokat, ahol csak lehet, az emberiség javára fennhéjázás nélkül, mert annak kamatjövedelméről szigorú számadást kel majd adnotok!

folyt. köv..

UI:

Megbocsátás meditáció
https://www.youtube.com/watch?v=waMZIOAi6II

Visszaszületésről. 5/5


Intelmek a tanítványokhoz. (1 – 10 vers)

„Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj a botránkoztatónak! Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül. Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki, akár napjában hétszer. Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag. S azt mondjátok az eperfának: szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben – engedelmeskedni fog nektek”

Amióta először lázadtak fel a szellemek Isten mindenhatósága ellen, amióta gőgtől elámítva és megvakítva, teremtett természetük részére akarták igénybe venni a nemteremtettnek előjogát, bevonult a világmindenségbe a gonoszság és képezi a szellemek útján azt a botránykövet, melyet el kell kerülniük, hogy abba bele ne botoljanak.

Szabadnak teremtette a jóságos Teremtő a szellemeket, szabadon kell, hogy végezzék a munkájukat. Isten nem semmisít meg semmit, még a gonoszat sem; bazárja azonban a gonosz ellentétet egy jó törvénybe s ez a bezárt gonosz elem aztán segédeszközévé lesz az üdvnek azáltal, hogy megacélozza erőiteket az ellenne való harcban és lehetővé teszi az érdemek szerzését.

Miképpen az érett ember megfontolja szavait az ártatlan gyermekkel szemben, hogy időnek előtte szét ne tépje azt a fátyolt, melynek azt még el kell takarnia; melynek azt még el kell takarnia. Miképpen az okos politikus gyakran elrejti messzemenő terveit a nagy tömeg elől, mert érzi, hogy amit az ő merész tekintete kikémlelt s a amit az ő megacélozott ereje keresztülvinni is képes, amannak szellemi látókörét túlhaladja: épp így járjatok el ti is, hogy elkerüljétek a botránkozásokat.

Így van ez a szellemtannal is, amely kezdetben csak egyeseknek adatott, hogy ne gyújtson a sötét éjszakán keresztülcikázó villámként, hanem a pirkadó hajnalhoz hasonlóan lassanként lepje el az ébredő szellemeket…

Óvakodjatok annak a másokra erővel való kényszerítéséről, mintegy fitogtatva azt és megvetve azokat, akik ezt nem fogadják el. Ne fukarkodjatok a bennetek meggyulladt szikrával, de takarjátok el annak a fényét, valahányszor az gyenge szemeket vakítana és botránkozásokat okozna.

Ne tartsatok haragot felebarátotokkal szemben, akárhányszor és bármit vétkezett is ellenetek.
Fogadjátok őt mindig újból tárt karokkal, ha vétkét megbánja, ne várjátok be bocsánatkérő szavait, hanem olvassatok arcvonásaiban, cselekedeteiben és kíméljétek meg őt a kéréssel járó megalázkodástól, hogy megérezhessék, mennyivel üdvös dolog adni, megbocsátani!

Miért kértek a tanítványok hitet Krisztustól, így szólván: „Uram, erősítsd meg a hitünket”?

Mert tisztán felismerhették, hogy egyedül a hitben van az az ébresztő és termékenyítő erő, melyből az összes többi erények fakadnak, de nem a vak hitben, mely kerüli az észt, a gondolkodást!
A hitben van minden megismerés, minden világosság; a hit által lesz világossá előttetek Isten mindenhatósága, igazságossága és szeretete.
Mikor az Üdvözítő mondja: „Ha annyi hitetek volna mint egy mustármag” akkor ezzel hangsúlyozza, hogy nem követeli Ő a teljes hitet, hanem annyit, amennyi elviselhető.

A hitből folyó megismerés mozgatója az akaratnak; az akarat teljesíti a kötelességet, a teljesítés pedig a tökéletesedés útja.

folyt. köv..


UI:

A karma a körülöttünk lévő személyek szívén keresztül érkezik
https://www.youtube.com/watch?v=Bt8amEAt4Wc

Új világot kell teremtenünk – Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Legyetek elkészülve arra, hogy nagy dolgok akarnak a világban létesülni, mert az emberek nagyot akarnak cselekedni, azonban ez a nagy nem fog megvalósulni egészen addig, amíg az emberek - a hitetlen emberek - akarnak új világot teremteni, új formában új igazságokat, amelyek nem felemelnek, hanem mintegy visszasújtják az embereket a sötétségbe, a nehezen járható földbe és még nehezebbé teszik az utat. Így pedig nem tudnak kiemelkedni azokból a hézagokból, amelyeket ők maguk alkottak meg maguknak a saját, ferde okoskodásukkal és a rosszban valók mindig újabb létrehozásával.
Pedig ha az emberek keresztül tudják vinni, hogy a rossz nagyobb tért hódítson az emberiség nagy sokaságában, akkor bizonyos, hogy rosszabbá teszik a világot, az életet pedig keserűbbé annál, amit várnak. Hogy jó, kedves és édes legyen az emberi léleknek ezt nem fogják elnyerni, hanem a rosszban tudnak válogatni: hogyan tudnának valami¬képpen a rossztól megszabadulni? A rossztól pedig megszabadulni csak lélek szerint lehet. A saját lelke szerint ahogyan, és amit elfogad és abban munkálkodik is, úgy hogy az Isten igazságával szembe ne kerüljön. Tehát: ne akarja az isteni igazságot lerontani, hanem igenis az isteni igazságot uralkodóvá kell tennie az egész emberiségnek, hogy egy új világ jöhessen létre.
Ez az új világ tibennetek is mindnyájotokban mintegy készíti az utat, amelyen elindulhat majd. Mert el kell indulni és azt azzal az igazsággal kell az emberi léleknek a maga lelkét átdolgoznia, hogy először önmagának kell megtérnie a gonoszból, az istenellenes gondolatokból, beszédekből, cselekvésekből. Azoktól kell megtisztítania önmagát. Az isteni kegyelem segítségével ezt el is érheti, és minden lélek, aki az Istent keresi és az Istenhez folyamodik segítségért, azt az Isten nem hajtja el magától, nem kergeti el, hanem szeretettel magához vonzza és mindig újabb ajándékkal, mindig nagyobb szeretettel választja magához.
És Isten az Ő szeretetét, amaz Őt szerető lélek számára mindig annak megnagyobbodására és megerősítésére ajándékozza. Így van, csak ezt nem olyan könnyen lehet tielőttetek kifejteni, mert nem tudjátok még ti sem azokat - mint emberek - egészen magatokévá tenni, amelyek segítségével mindig nagyobb és több erőt és világosságot nyújthatna tinektek az a Hatalom, aki titeket is körülvesz, támogat, erősít, a jóban, szépben.
A jónak és igaznak megértésében, úgyannyira, hogy majdnem azt mondhatjátok: külön áldásoknak örülhettek, amikor látjátok, hogy a sok és különös igazságok hogyan valósulnak meg, nem kiabálva és nem fennen hirdetve, egymást tépve, szaggatva, hanem lassan, lélekben, az önnön lelkébe beletekintve kéri és keresi az Istennel való kapcsolatot. És amikor nem is gondolt rá, az isteni kapcsolat akkor érleli meg részére azokat az örömöket, amelyekért csak hálaadással tud Isten felé fordulni, mert az Isten nagy és igaz szeretete lehajol az emberhez és felemeli, ha elesett. Megerősíti, ha gyengének érzi magát, mert a jót, az igazat mindig nagyobb és áthatóbb szeretettel tudja csupán az ember a saját részére érthetővé tenni.
S ebben nem ő, hanem az őt kereső isteni erő és hatalom az, amivel az isteni kegyelem felruházza, megerősíti és megvilágosítja. Így mindig többet ért meg és közelebb jut ahhoz a ponthoz ahol és amikor neki cselekednie kell és amikor cselekednie lehet. Azért soha se engedjétek át magatokat az emberi élet dicsőséget kereső érzésének, hogy el ne tudjon titeket valamiképpen csábítani az isteni igazság keresésétől és az önmagatokon való munkálkodástól, hanem mindig kérjétek, hogy az Isten kegyelme hozzátok hajoljon le, és még ha a legkisebb gondolatotokban, a legkisebb jó és helyes dolgotokban kell is cselekednetek, akkor is kérjétek az Isten kegyelmét, hogy legyen veletek, és adjon a ti lelketeknek olyan lehetőséget, amivel jót tudtok cselekedni a többi embernek.

öszeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Új világot kell teremtenünk
Adai közlés – Szállást keres a szent család
Az ige testté lett
Egy magyar sors története
Amíg a tudatlan emberből hatalmas szellem lesz
HANG - Véleményt kérek egy médiumról
Látomás a világ vezetőiről




https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGirgzO4U ... g?e=WRgeAh
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGirgelC5 ... w?e=KkOH7l
Karsay István 2022 decemberi szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_214

https://www.youtube.com/watch?v=ZK9WSr4UD4Y
Paráznaság és az utolsó idők Zita médium által – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=Cw7KsHn-zro
Kérdések és tanítások Gizi médium által – 2000. Jul. 11.

https://www.youtube.com/watch?v=dvZaeio ... x&index=74
Karácsonyi szerelem – Romantikus film

Utolsó időkre segítség 1./3

Milyen segítséget kapunk az utolsóidőkre? Milyen feladataink vannak, mit kell tennünk?

A legnagyobb segítséget a Hegyibeszéd gyönyörű sorai adják, valamint a János Jelenések intelmei a különböző Gyülekezetekhez, melyben az emberi hibákat, bűnöket sorolja fel a Biblia tanítása.

Hegyibeszéd, részlet:
„Mikor, pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és mint leül vala, hozzámennének az ő tanítványai.

És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.

Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített várost.
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.

Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.
Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába

Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed, és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljővén, vidd fel a te ajándékodat.
Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged

Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében
Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.

Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet
Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke

Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.

folyt. köv..

UI:

Az idő értéke - Stephen Hawking tiszteletére
https://www.youtube.com/watch?v=_byk36B6sCM

A láncszem
Névtelen Szellem_Kiáltás az utolsó órában – Idők jelei – Eszter médium által

Már itt vagyok az Úr Jézus nevében gyermekem. Nem tudom aláírni ezeket mind, amiket mondasz gyermekem. Nagyon megtört a lelked a fáradtságtól és a reménytelenségtől. Van a lelkedben egy még önmagad előtt sem bevallott panaszos keserűség, mellyel szembefordulsz az életeket rendező Gondviselés elgondolásával és ez okozza azokat a nagyfokú lelki feszültségeket, melyek felett sem a hit, sem az akarat nem tud úrrá lenni. Így a testben vezetődik az le betegség formájában.
Igen gyermekem, ezen ne ütközz meg, mert az nem a te bűnöd, a te vétked, hanem a kétféle természetnek az összeütközése, mely a te emberi lényedben jut kifejezésre. Titkok ezek, melyeket az emberi agy sem felfogni, sem megérteni nem tud, de tudja, hogy az, Aki ezeket a különös új teremtményeket létrehozza a maga akarata szerint, hogy ezek az új gondolatok (testben való megjelenések) tanúságot tegyenek az életben arról, hogy az isteni elgondolás minden téren diadalt tud aratni a múlandó anyag felett. Még akkor is, ha a gépies mozgást végző erők fennakadnak benne.
Ugyanis meg kell akadniuk a szokatlan mozgást végző, belehullatott parányban, aki nem engedelmeskedik azoknak a kényszerűségeknek, melyek útjában állnak. Mert nem is engedelmeskedhetik, hiszen egészen más az az irányító hatalom, aki diktál és az erőket mozgatja, mint az, ami vagy aki, ezeket az erőket megsűrítette a maga képére és hasonlatosságára formálta. Ez mindenesetre titokzatos és nem érthető előtted most, de eljön az idő, amikor tisztán és maradéktalanul megérted. Igen, ez nagyjából így van.
De ez másképpen nyer kifejezést, ha elemeire bontjuk azokat a dolgokat, melyek a jelen formaképzésében ugyan egynek látszanak, de a valóságban nagy űr, nagy hézag van köztük. Ez az űr betöltésre vár, hogy ezen át út vezethessen annak a két végletnek az összekapcsolásához, mely nagy és hatalmas kiteljesedést eredményez. Nemcsak te egyedül vagy ebbe a munkába belevetve, hanem vagytok ezidőszerint többen itt a Földön, és azok is egy-egy ilyen kapcsolatot, vagy annak a lehetőségéhez egy-egy láncszemet képeznek, akik veletek együtt éreznek és igaz, őszinte, Istennek átadott lélekkel vetik be magukat abba a munkába, mely természeténél fogva megkívánja azt, hogy valamennyire meg is értsék azt a gondolatot, melyet ezzel az Úr a földi emberek nagy csoportjába belevetett, és ennek gyümölcsét várja az idők beteljesedésében.
Egy lélek, aki a maga vezeklését elvégzi és a maga elért eredményeiben boldog, nagy örömében és boldogságában ujjongó örömében hálás akar lenni az Úrnak, és lemond arról, hogy élvezze ezeket a boldogságokat csak azért, hogy örömét megoszthassa azokkal, akik még a sötétben tapogatózva keresik az utat, mely a bűn szövedékeiből a kibontakozás lehetőségei felé vezetik őket. Ez a nagy vállalkozás nem a jólét és szerencse kiválasztottjai felé vezeti a lélek útját, hanem azok felé, akik már nagyon sokszor elestek, és felkelni nem tudnak, hogy tájékozódást nyerhessenek, bár szeretnének, mert minden lehetőséget megragadnak, hogy a jobb és egyenesebb útra találjanak, mert a hiábavaló erőltető fáradozás és csalódás már-már a reménykedéstől is megfosztotta őket.
Mert nehogy azt higgye valaki, hogy a halál után nyomban a mennyei hatalmasságok veszik párfogásukba a hazatért lelkeket. Nem! Mindenki a maga hitbéli felfogásához hasonlók világába kerül, ahol tetteiben megnyilvánuló eredmények világában vagy egy megnyugtató kellemes otthonra talál, vagy egy sok bajjal, kellemetlenséggel bővelkedő állapotvilágban ébred fel. Ott semmi nincs az óhajtott jókból, csak a nemkívánatos, folyton váltakozó, nyugtalanító, reménytelen valóság, mint egy elmaradhatatlan árnyék kíséri végig azokat a lelkeket, akik a földi életük idejét nem a javulásra, a fontos tudományok megszerzésére használták fel, hanem a testen keresztül élvezhető kívánatos jóknak, a törvényesnek tekintett, vagy törvénytelen úton való megszerzésére fordították.
Ezeknek a szegény, nincstelen szellemeknek a földi élet nagy boldogság még akkor is, ha szegények, ha koldusok, ha betegek, ha nehéz dolgokon kell is keresztülmenniük, csak valamit tudjanak változtatni sorsukon. Ezek magukkal hozzák a vágyat a hitre, melyre mint egy rátámaszkodva, könnyebben hordozzák el az élet terheit.
Ezek az egyszerű, könnyen hívő lelkek, akik mindent elhisznek, ami csak egy csöppnyi reményt nyújt a kibontakozásra. De a csalódások miatt sokszor közönyössé válnak és megmerevednek minden szellemivel szemben, ami az anyagelvűség felé hajtja őket és a tagadás szelleme hatja át lelkivilágukat. Ezek szellemi halottakká válnak, akik csak a nagy szenvedésekre térnek magukhoz, melyet lelki-testükön éreznek. Az ilyeneknek sokszor kell kísérletezni, amíg a magasabb istenhitre ébrednek.
A földi élet a kegyelem utolsó állomása, ahonnan felfelé is és lefelé is nyílik út a szabad akarat választása folytán. Tehát ebbe a szomorú világba jönnek vissza azok, akiket már az isteni kegyelem kimentett a szenvedésekből, hogy megmutathassák az utat azoknak, akik még nem tudják és nem érzik meg azokat a lehetőségeket, melyekkel számolni kell minden testet öltött szellemnek, mert a földi élettel sok forog kockán.
Az ellentétes hatalom a maga befogott eszközein keresztül siet minden ébredő öntudatot a maga uralma alá hajtani, és ha nem elég erős a hitben, leveszi a lábáról, vagy csábítással, vagy erőszakkal. Ha a testi emberen nem tud erőszakot gyakorolni, akkor a lélek rejtett apró sebeit nyitogatja fel, hogy elvérezzen, és így erőtlenné váljon a küzdelemre. Ebbe a titkos és nyílt támadásba minden fegyverét beleviszi a gonosz azokkal szemben, akiket nem sikerült az isteni törvényből való kilépésre rábírni. Akik veszélyeztetik az ő uralmát a Földön, azaz a megtévesztés eszközét leleplezik és figyelmeztetik az útonjárókat a veszedelemre.
Ha a lélek ellene áll ezeknek, akkor a testen, az anyagon keresztül áll bosszút, hogy lehetetlenné tegye a további ezirányú munkát. Tehát nem lehet egy egészen finom szövetű munkásruhát felvenni, ha durva kövekkel, vagy nehéz szerszámokkal dolgozunk. Az nagyon hamar elszakad a terhek alatt, és a súrlódások alatt. Azt pedig csak a Földdel egyenszerű anyagból lehet venni, ami tartós és minden durva támadásnak ellenáll. A lélek nagy hivatása és ugyanakkor a felvett munkásruha nem sok örömöt enged meg, mert a lélek világának nem kedvez a Föld terhes atmoszférája és a folytonos differenciákból egy szétválási folyamat indul meg.
A lélek kihúzódik a résen keresztül és a szellemvilág a földi énnek, a földi világ pedig a szellemi énnek nyílik meg. Ebből lesz az az állapot, ami mindegyik világra vonzást gyakorol. Ez az erő, ami a lehetetlent lehetővé teszi a Földön és a Föld felett. E felett hiába gondolkozik bárki, semmiféle ismert törvénnyel meg nem fejtheti, titkát fel nem fedezheti, mert ez az isteni Gondviselés dolgaiba tartozik. Isten az ilyen és ehhez hasonló dolgokat azért adja az embernek segítségére, hogy lásson, tudjon és megtérjen a tévelygések útjáról.
Ez nem törvényes és sablonszerű, ez mindenkinél más, azaz az egyéni lélek természete, összeállítottsága, küldetése és szellemi fokozata szerint változik. Ha igaz, tiszta és szent törekvésű lélek hordozza ezt, akkor magasztos és tiszta képét mutatja az igazságnak. Ha alacsonyabb rendű törekvések indítják munkára, pl. hiúság, hatnivágyás, szereplési vágy vagy csak egyszerű anyagi törekvések, akkor is mutathat a tükör valamit, de az nem mindig megbízható.
Azért ebben a korban, amit az anyagelvűség korának lehet mondani, még a leganyagiasabb törekvésű emberi lélekben megnyilatkozó ilynemű képesség is helytálló, ha nem a maga képzeletszülte képeket adja, hanem valami igazat. Azért gyermekem ne vegyed ezt az életet olyannak részedre, mintha ez az Istentől való eltévelyedés következményekénti vezeklésfélét jelentene. Mert az sem nem büntetés, sem nem vezeklés, hanem az Úrtól való megbízattatás, ami a jelen világban nem a földi kívánatos jókat hozza közelebb hozzád, hanem a gonosszal való harcot jelenti. De csak egyelőre, mert ez már nem tart soká.
A földi életben is lesz még csendes, békés idő a részedre, amikor meglátod mindennek a jó eredményét is, nemcsak a szellemi életben, hanem itt is, mert látni fogod, hogy az Úr nem hagyott el, hanem megáldja a te életedet és munkádat azokon az emberlelkeken keresztül, akik megértették az Úrnak az emberekhez való kegyelmét és nagy jóakaratát. Ez neked elég lesz, hogy megtelítődjön a szíved hálával és szeretettel az Úr iránt, aki ilyen nehéz, de szép megbízatással küldött a Földre. Mindennek eljön az ideje itt is. A te földi énednek sem lesz oka a panaszra. Most elbúcsúzom tőled, az Úr áldását és kegyelmét kérem rád. Ahogyan majd érzed magadat, megpróbálom. Isten veled!

szemlézte: Bíró László

A jövendő nagy kérdései
Névtelen Szellem_Kiáltás az utolsó órában – Idők jelei -Eszter médium útján
(Lajos szellem)

Nagyon nehéz kérdések foglalkoztatják a földi embereket, mert a biztosnak hitt talajban, az emberek elgondolásaiban helyet talált a jövő kérdése. Mert nem úgy sikerült az eredmény, mint ahogy azt elgondolták, és mindenki szeretne helyet és lehetőséget cserélni, a múltba visszamenni; természetesen azért, hogy a felelősségrevonás elől elmeneküljön. Akik élnek, még ismerik a múlt hibáit és előnyeit. Ezek az előnyök, mint valóságok megvannak és sokkal erősebbek, mint a jelen hamis eredményei. És ez a valóságból való harcol a jövő ellen, mivel a jelen nem tud biztos alapon megállva a múltak előnyös eredményei ellenében harcolni.
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD
(Máté 6:10)
Itt vagyok az Úr Jézus nevében. Akit imádunk és lelkünk minden szent érzésével magasztalunk, mert véghezvitte a minden időre szóló szent és nagy művet, amit senki Őelőtte meg nem cselekedett! A mi ismeretünk szerint Ő utána sem cselekedett meg senki a nagy világmindenségben. Azért áldjuk és dicsőítjük Őt, a Nagyot, a Példanélkülit, mert az egész világmindenségben egyedülálló az Ő nagy áldozatával, Ő ezt az áldozatot a mi megváltásunkra, felemelésünkre és újjáteremtésünkre hozta.
Az Ő nagy szeretete a legnehezebben hozzáférhető szíveket és a már-már teljesen ítéletre szánt lelkeket kereste fel, hogy ezeket kiemelje a végeláthatatlan szenvedések katlanából, mely a sátánnak és az ő követőinek részére van felállítva a világ kezdetétől fogva. Az Úr látta, hogy a sok por és sár között sok lehullott gyémántszilánk csillog. És ezeknek megkereséséért és megmentéséért szállt le a Földre, a sátán birodalmába, hogy kimentse azokat a kárhozatra szánt lelkeket, akik még az Ő áldozatával megmenthetők lesznek.
Áldozat nélkül nem lehet lenyúlni az elítéltek világába, ahol minden meg van fertőzve a gonosz eszméktől, hiszen ha csillog is a gyémánt egy-egy pillanatra, elnyeli azt a sár, a por, a megemésztett mennyei értékek hamuja. Néha megcsillan az emberi léleknek, egy rövid életben egy-egy lecsiszolt felülete, talán valami szépet, jót, igazat ki is tud vetíteni magából, amit a hosszú súrlódások folyamán az igazságra való ráébredéssel az idők homályába burkolt ismeretlenségből magával hozott. Ez egy életnek magával hozott nyoma azonban csak egy rövid ideig tarthat, mert a rákövetkező viharok mindent betemetnek, ami egy pillanatra ki is emelkedett a porból, sárból, az enyészetre szánt elmúlás törvényével. Mert mindennek el kell múlnia, meg kell semmisülnie, ami a bűn és halál ítéletéhez tartozik.
Legyen az bár a legcsillogóbb szellemi ragyogás, ha az nem az örökkévalóság igazsága, az múlandóságra van ítélve a teremtés pillanata óta. Ki az, aki ez ellen az örök igazság ellen felkelhetne; ki az, aki ezeket az igazságokat megsemmisíthetné? Nincs a teremtettségben senki, akinek a harca eredménnyel végződnék. Csak a bukástól megszédült és nagyon messze elesett szellemi teremtmény az, akinek fogalma sincs arról, hogy mit cselekszik; csak a bűnös az, akinek fogalma sincs arról, hogy ő porszem, és csak zavarodott álmában hiszi, hogy az örökkévalóság hatalmát megdöntheti. A zavarodott álmokat álmodók kivettetnek a külső sötétségre, ahol kinek-kinek a gyötrelmek világai nyílnak meg, ahonnan nincs visszatérés.
Nincs visszatérés többé, mert el vannak ítélve; önmaguk által vannak elítélve, mert eldobták a segítség lehetőségeit, hogy a jóhoz, az igazhoz visszatérhessenek. A por és hamu fellázadt az élet ellen, a valóság ellen, mert le akarta dönteni az őt fenntartó és tápláló valóságot, hogy a por és hamu diadalt arathasson az élet valóságán. Ez az ítélet, amit a bűn hozott önmaga felett, azokat sújtja, akik a bűn igazságában hisznek, hogy magukat megerősítsék a múlandóság világában, mert elvesztették szellemi egyensúlyukat. A bűnhöz fordulnak, hogy abban találjanak menedéket az igazság utánuk nyúló, megmentésükre siető akarata ellen.
Ezekért az eltévelyedett, de visszatérni vágyakozó lelkekért vállalta az Úr ezt az áldozatot, melyet diadalmasan végre is hajtott, meg is pecsételt és Vele együtt felemelte azokat a lelkeket is, akik feltekintettek az Ő áldozatára és követték Őt az áldozathozatal útján. Mert minden léleknek áldozatot kell bemutatnia, hogy megtisztulhasson és megigazulhasson. A megtisztulás folyamata fájdalmakat jelent, mert meg kell olvadnia az aranynak is, hogy tisztán folyhasson ki az olvasztó műhelyben felállított, kis elvezető csurgatón. Az arany tisztán kicsurog, de a salak lemarad és megsemmisül. A bűnnek és a tévelygésnek sorsa a megsemmisülés.
Az a lélek, aki beismeri tökéletlenségét és az ebből származott tévelygéseit, bűneit és azokat megbánva levetkőzi magáról a bűnöket rejtegető fényes, csillogó önérzetnek nevezett takarót és aláveti magát a bűneit még rejtegetők esetleges gúny mosolyának vagy leértékelő felfogásának, az tisztábban és megigazultabban megy át az örökéletet jelentő, félelmetesnek látszó sötét folyosókon, mint akik az emberek dicséretétől, magasztalásától kísérve fényes hírnevet és elismeréstől ragyogó emlékezést hagynak itt maguk után. Ugyanis ezek ott, az igazság világában porrá és hamuvá válnak, mire odaér a lélek. Minden dicséret és dicsőség a mi Urunkat, az önmagát áldozatul adó Megváltónkat illeti, Aki érettünk leszállt a mélységbe az eltévelyedettekért, az elítéltekért, hogy megmenthesse őket az életre.
Nem a megpróbáltatásokban töltendő életek sorozatára, amelyek még az arany részére is csak az olvasztó kemencében eltöltött életeket jelentik, hanem a salaktól megszabadult arany tiszta, boldog életét, amelyet az értünk leszállt Isten Fia tart kezében, hogy az Ő általa megtisztított, újjá teremtett világba bemenetelt szerezzen részünkre. Ezt a világot keressük és ezt a jövendőt várjuk, amíg betelik azoknak száma, akiket az Úr, mint a porban csillogó gyémántszemecskéket összegyűjtött és hazavár, akiknek a lelkében fel-fel csillogott az isteni igazságok utáni vágyódás, akik keresték és kutatták azokat az igazságokat, amelyeket nem az emberi dicsőség utáni törekvés hozott létre, hanem a lélek titokzatos, e világtól távolodó vágyódásának megsejtése hozott közelebb az emberekhez.
Ahol ezek az isteni igazságok megvalósításra helyet találnak, ott letörlődik a múlandó világ minden csábításának pora és hamuja; ott megcsillan a lecsiszolódott gyémántszemecske és mindig tisztábban ragyog elő a por és hamu takarója alól. Ezeket keresi, várja az Úr az Ő igéjével, hogy összegyűjtse és magával felemelje az Ő országába, amiért is itt hagyta az Ő imádságát mindazoknak, akik keresik és várják Őt: „Jöjjön el a Te országod.”
Ez az a jövendő, amire várunk mindazokkal, akik már megszabadultak a Föld porától és füstjének fátyolos homályából, ami bevonja a világosság tisztaságát az emberi szemek előtt. De amilyen mértékben terjed a füst homályosító ereje, olyan mértékben erősödik az Isten Szentlelkének sugárzása is a földi világ felé, amíg az éjszaka le nem ereszkedik. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László