Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

Krisztus áldozatos szeretete és az emberi önértékelés – Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Testvéreim! Az örökkévalóságban meg van írva, hogy az Isten előtt egy nap, vagy egy éjszaka annyi, mint ezer esztendő. És ezer esztendő annyi, mint egy éjszaka. Egymás után peregnek le a napok, a hónapok az évek az emberek életében és ez nem jelent semmit az örökkévalóságban, mert hiszen örök jelenben élünk - éltek ti is, hiába van körülöttetek a napok és órák jelzése, az évek forgása - az örökkévalóság mint egy kicsiny sajkát, hordozza az időt magában és ti ebben a kicsiny sajkában csak tájékoztatást nyertek a magatok életében.
Ahogyan a partot látjátok az őszre a tél következik, és a tél után tavasz, és a nyár megújulását, a virágok, a bimbók pattanását majd levelek hullását: ettől számítjátok az éveket. Innen számítjátok a magatok lelkében, hogy van múlt és van jövő. Van egy múlt, melyet ismertek és sokszor bánjátok. És van egy jövő, amelyet még nem ismertek, amelyben még ezután léptek bele. - Mert hiszen a sajka halad, tovább ring az örökkévalóság tengerén: az örök jelen élteti. Születik, megújul és elhervad a test lehullik, mint ahogyan lehullik a falevél, a virág, lehull az élet formája, de a ti lelketek tovább ring az örökkévalóság tengerén, új formát, új alakot öltve és új alakba öltöztet titeket a természet törvénye.
Nem az idő a fontos. Bár számítjátok magatokban, hogy már hányszor szökkentek azóta a fák bimbóba, hányszor jött a nyár, hányszor jött és sárgult az ősz, hányszor esett a hó azóta, amióta ti nem részesültetek abban a megújított szövetségben, amelyet most ebben az órában elhatároztatok és elhatároztunk mi veletek együtt, hogy az Úrral való szövetséget megújítva és megerősítve, azt jelenné tegyük és tegyétek. Az idő nem határoz semmit, hiszen a mi Urunk, Üdvözítőnk nem kötötte időhöz, hogy mikor legyen az és hányszor legyen az.
Csak az a fontos, hogy a lélekben hogyan és miképpen alakulnak ki azok a vágyak, azok a szent törekvések, amelyek az emberi lelket mind nagyobb és hatalmasabb erővel Isten felé viszik, emelik, hogy minél nagyobb elhatározással legyen képes az ember a maga életébe és lelkébe bele vájni azt a mélységet, amelyben mind jobban el tudja rejteni azt a nagy és drága kincset, amelyet a mi Urunk adott az összemberiségnek, akik a Földön élnek, hogy ezáltal a drága kincs által mind jobban és jobban értékesíthesse az örökkévalóság számára, a tulajdon földi életét. Mert valóban az örökkévalóság számára cselekszitek ezt, nem a földi élet számára, amely múlandó.
Mert minden múlandó, minden szenvedésével, gyötrelmével és minden bajával, kicsiny és szegényes boldogságával, ez mind elröppen. Hanem az örök élet számára cselekszitek, amely megmarad, amely értéket jelent, amelyet még a jövő vált be a ti részetekre, aszerint amely értéket ti magatokban a Földön kialakítottatok abban az érzésben és abban a szent elhatározásban, amellyel ti fokról-fokra a magatok lényét az Isten törvényéhez kapcsoljátok, amely fokban ti Istent és az Ő szent törvényét magatokhoz vonzzátok, magatokban feldolgozzátok, hogy fokról-fokra meg kell haljon a külső, a múlandó világ embere és feltámadjon az örök életre előhívott gyermek, az örök életre feltámasztott Isten Fia. Mert valóban: Isten nem erre a Földre, nem erre a nyomorúsággal teljes múlandó, földi boldogságra és örömre teremtette az embert.
Krisztus az Ő rövid - időben rövid - életével az örök élet kérdését oldotta meg az ember számára. Az Ő kicsiny időbe beleszorított földi életével az egész Földnek szabadságot, megújulást, átalakulást hagyott itt, mert az embereknek - akik ideszületnek ennek a földi világnak törvényébe kell egy világító oszlop, Aki előttük járjon, mert sötét, sivár és táplálékban szegény a földi élet, még akkor is, ha dúsan terített asztalok mellett töltik idejüket a földi emberek.


összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Krisztus áldozatos szeretete és az emberi önértékelés
Adai közlés – Magánnyilatkozat
Az ítélkezés veszélyéről
Az íróórákról
Eszter nyolcvanharmadik születésnapjára
HANG – Meditációimról
Az élet – kaland


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqlOEM3 ... Q?e=Ov5KCU
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=9b5yoBz8XWo
https://www.youtube.com/watch?v=XmUsRZE-J3E
Jelenések 74-75 – Jézus a fogyasztói társadalomról I.-II. – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=ogD0cPx ... OVKoimYdQ9
Allan Kardec – Szellemek könyve – Hangoskönyv (Dani)

https://www.youtube.com/watch?v=JPmEtwk1XaQ
Csángó asszony egy napja – Egyszerű tanítások a teljes életet élt régiekről, Petrás Máriától

https://www.youtube.com/watch?v=0cONX4Ik5CA
Kate Fford – Karácsonyi csoda New Yorkban – Családi film

https://www.youtube.com/watch?v=52NaqgEBB6E
Jézus élete – Csángó-Magyar nyelvjárásban szinkronizálva a film egész szövege

Mit bánnak a leginkább a haldoklók?
[origo]
|
Egy végstádiumú betegekkel foglalkozó ausztrál nővér összegyűjtötte, hogy a
haldoklók mit bántak leginkább életük végén. A férfiak leggyakrabban azt
sajnálták, hogy túl sok időt töltöttek munkával.
Bronnie Ware, palliatív ellátásban dolgozó ausztrál nővér évekig ápolt
végstádiumú betegeket. Betegeivel az utolsó hetekben igyekezett arról is
beszélgetni, hogy van-e valami, amit sajnálnak, vagy bánnak, hogy úgy
alakult az életükben, ahogy alakult. Az először a blogján közzétett, öt
megbánást tartalmazó listát kibővítette könyvvé is, amely angolul idén
számos országban jelent meg, és már több millió példányt adtak el belőle.

A megbánások között sok visszatérő akadt, a nővér szerint a leggyakoribb az
alábbi öt volt:

1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig a mások
elvárásainak megfelelni.


"A legtöbben ezt sajnálták. Amikor az ember élete végéhez közeledik, és
őszintén visszatekint, szembesül vele, hogy mennyi álmát nem teljesítette
be. A legtöbb ember még álmai felét sem váltotta valóra, és tudatában van
annak, hogy ez a saját döntéseinek következménye" - írja a nővér a blogján.

2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat.

"Minden férfi betegem szájából elhangzott. Sajnálták, hogy kimaradt az
életükből gyermekeik fiatalsága, hogy kevés időt töltöttek társukkal. Minden
általam ápolt férfi mélyen sajnálta, hogy élete nagy részét a munka
taposómalmában töltötte."

3. Bárcsak lett volna bátorságom az érzéseim kimutatására.

"Sok ember érezte úgy, hogy a konfliktusok elkerülése végett elnyomta az
érzéseit. Ennek az eredménye egy középszerű élet lett, és soha nem váltak
azzá, akivé válhattak volna. A ki nem mondott keserűség, harag, neheztelés
sokaknál betegségek kialakulásához is vezetett."

4. Bárcsak ne hanyagoltam volna el a barátaimat.

"Gyakran egy régi barátság értékét csak az utolsó hetekben ismerjük fel,
amikor már sokszor nincs mód az illető felkutatására. Sokan számoltak be
arról, hogy annyira lefoglalta őket a saját életük, hogy az évek során
fontos barátságokat hagytak elúszni. Sokan számoltak be mély megbánásról,
hogy barátaikra nem szántak elég időt és energiát. Mindenkinek hiányoznak a
barátai élete végén."

5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek.

"Sokan csak életük végén ismerik fel, hogy a boldogság is választás kérdése.
És ahelyett, hogy a boldogságot választották volna, beleragadtak a régi
mintákba, szokásba. A megszokás mind az érzelmi életet, mind a fizikai létet
képes középszerűvé tenni. A változástól való félelem sokakat arra késztetett
hogy magukkal és másokkal is elhitessék, hogy tulajdonképpen elégedettek az
életükkel, miközben lelkük mélyén arra vágyták, hogy újra bolondozhassanak,
és felszabadultan nevethessenek."

UI:
Utaztatás előző élet(ekben) - Interjú Sápi Gergely utaztatóval
https://www.youtube.com/watch?v=RRk5naRdtxc

A sátán rabszolgaságában

Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Az, hogy valaki érdeklődik a túlvilág iránt, még nem jelenti azt, hogy most már okosabb és bölcsebb annál az embernél, aki ma még nem érdeklődik. Egyáltalán nem! Ez olyan, mint a gereblyével összeszedett maradéka azoknak a hitre előhívott lelkeknek, akiknek el kellene jutniuk az ígéret földjére, mielőtt a nagy elválasztódás megtörténik.
Ti, akik ebben a korban éltek, a nagy nap előestéjéhez készültök. Ehhez a nagy előkészülethez szükségesek a gyertyagyújtók és a többi munkások, akik a régi lim-lomokat elhordják és helyettük új gondolatokat és új törekvéseket tűznek ki. Ha nem is egészen kifogástalanok ezek, de mindenesetre újak, megtisztítottak. Az új korszak elindulásánál már ti ott világítotok a magatok gyertyáival, hogy az ebbe a korba belépő szellemcsoportoknak megvilágosítsátok az utat, a jobb, az igazabb és az őszintébb élet felé.
Természetesen, hogy ez sem fog a tökéletesség ragyogásában tündökölni, de ez az újjászületés a régi kor dohossá vált, tettető és álszenteskedő, kívül csillogó, belül rothadó igazságának megújhodását jelenti. Azért mondom, hogy álszenteskedő, mert úgy az elgondolásaiban, mint az erkölcseiben az igazságot csak az igazságtalanság és erkölcstelenség takarójául használta és az alatt a valójában rothadó lelki termékek mérgezték meg az emberi életet úgy a törvényben, mint a cselekedetben és a felfogásban. Ezért a gyenge és tudatlan lelkekben kitermelődött az istentagadás szörnyű elfogadása.

Amikor már írásban és szóban kifejezésre jutott ez az elgondolás, a lelkek mélyén már ott élt a felszínen csillogó igazsággal szembe való meghasonlás és annak erejében való hit rommá válása. Ezért volt olyan könnyű a tömegek lelkében a tagadás elhintése, ezért lett a tömeg a sátán rabszolgája, mert az Isten igazságában való hitet megölték, a lélek fogalmát megsemmisítették, a halál utáni élet lehetőségét megmosolyogták, kigúnyolták.
És amikor szembe kellett nézniük torz szellemi eredményeikkel, akkor ocsúdtak fel képzelgő, hiú álmodozásaikból azok, akiknek a mulasztása, könnyelműsége és lelkiismeretlensége felszínre hozta ezt a szellemi szörnyszülöttet. Ez a korszak lejárt és rövid idő múlva megszületik a tisztább, jobb, igazabb, becsületesebb és emberhez méltóbb elgondolás, melyhez hozzá kell fejlődniük azoknak, akik elmaradtak és nem tudták megszerezni a jóban és igazban való hitet és reménységet.
Ez a kisegítő kegyelmi idő bizonytalan, nem tudhatja senki, hogy mikor, mely pillanatban ér véget; hogy a természettörvény forrongó, önmagát tisztító nagy feszítőerejét meddig tartja szorosan kezében a kegyelmet osztogató, gondviselő isteni akarat, és mikor találja elégnek azok számát, akiket ki akar emelni a kitörni kész természeti erőkből. Mert akkor valamennyi természeti erő megmozdul és lehányja magáról a kultúra minden nagyzoló, dicsekvésre kész vívmányát, és elsöpri azoknak a tudományoknak minden eredményét, amelyek az örökkévaló Isten igazságát tagadták, semmibe vették.
A tengerek elhagyják medrüket és betöltik a szárazföldet. Új, eddig ismeretlen szárazföldek keletkeznek, új emberekkel, akik egyszerűek és becsületesek lesznek. Ezek építenek majd új kultúrát; új fejlődési irányt vesznek és új, tiszta, tettetés-mentes istenhitükkel új ösvényt vágnak a rengetegben és közelebb jutnak a végtelenséghez, az örökkévalósághoz, mert Isten velük lesz és az Ő Szentlelke vezeti őket eredményről eredményre, boldogságról boldogságra.
Azért munkálkodunk veletek, érettetek, hogy nektek is részetek legyen abban az új életben, abban a boldogabb létállapotban, ahonnan mindazok kirekesztetnek, akik a kegyelmi időkben nem tértek meg az ő bűneikből, akik nem hittek az Úr beszédének, hanem tovább lopnak, csalnak, hazudnak, önzésük rabságából szabadulni nem tudnak és nem akarnak. Akik gyűlölködők, bosszúállók, gyilkosok és paráznák; a bálványoktól várják meghallgattatásukat, a testüket mindenekfelett szeretők, irigyek, gonoszok, gőgösek, uralkodni vágyóak, engedetlenek és engesztelhetetlenek.

Ezek hiába mondják, hogy hisznek. Ha hinnének, nem cselekednének így, mert aki tudja, hogy a törvény felette kimondta az ítéletet és holnap a halál vár reá, az igyekszik szabadulni, ha módja van rá. A hívő lélek örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy bűneitől szabaduljon Krisztus kegyelme által, mert tudja, hogy a bűn a halál szolgája és a halálba viszi a lelket; tehát szakít a bűnnel, hogy szabadulhasson a szenvedéstől, a haláltól.
Akik hisznek, azok megtérnek és megtérésükkel az igazság törvényébe kapcsolódnak. Ezeknek a halál nem árt többé, mert bármi jöjjön is, bárhogyan forduljon is az idő, Isten kezében nem érheti őket veszedelem; ezeknek nem árt az ítélet, ha ég és föld összeroppan is, Isten védett helyre helyezi őket, mert kegyelemben vannak; amazokat pedig, akik nem hittek Isten nagy hatalmában, akik nem kérték az Ő segítségét, akik önmaguk okoskodtak, hibás elgondolásuk szerint éltek, ezek elhagyatva a segítő erőktől, a bűn rabszolgaságában, a Földhöz kötözve kénytelenek végigszenvedni borzalmakat.

Most még van ideje mindenkinek az Istenhez való megtéréshez, hogy beléphessen az új világformálásba munkásnak, hogy része legyen majd az eredményben is. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

Az a cél, hogy Isten útján haladjunk

Névtelen szellem írásaiból Eszter írómédium útján

Ha az egész világot elsötétíti is a sátán az ő hamisságával, egy kicsiny rést hagy az égboltozaton, mert azt hagynia kell, míg jobb szellemek is ölthetnek testet a földön. Az a kicsiny rés is elég lesz, hogy az igazság leszivárogjon azokhoz, akik azt keresik. A sok hamis és tökéletlen nyilatkozat csak jobban felkelti a vágyat az igazság után. Aki elesik, mert sötét van, vigyen lámpást, ne induljon útnak idegen világban vezető nélkül, ne keressen ott kincseket, ahol a járást nem ismeri és ne keressen ott igazságot, ahol még a föld pora, piszka befogja a lelkeket.
Azt tartsa szem előtt az ember, hogy van sirontuli élet, van a létnek folytatása, a jónak jó, a rossznak rossz, és javuljon, ez a feladata. Hogy ez az élet mennyi tarkaságot, mennyi tökéletlenséget tud a földre önteni, azt a józan ítéletű ember is el tudja képzelni, de nem szükséges ezt a tarkaságot mind megfogni belőle, nevetséges dogmát csinálni, mert akkor a spiritiszták messzebb estek az igazságtól, mint a világi felekezetek tagjai.
Nem az a cél, hogy a világ elismerését vívjuk ki magunknak, hanem hogy Isten útján haladjunk. A ti hitetek alá van támasztva és táplál a reménység, de ha Isten megáldja a mi fáradságainkat, sok hajótöröttet vehetünk hajónkra. Azután már csak igaznak és jónak kell lenni s Isten segítségére bízni a többit.


szemlézte: Bíró Laci És Gitta

A Névtelen Szellem intő szava

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

A gondolatok mind olyan erők hordozói, melyeket a lélek érdemesnek tart, hogy azokat megrögzítse, és alkalomadtán felhasználja. Minél többet és minél mélyebben járó kérdéseket rögzít meg a lélek magában, annál biztosabb az, hogy ha rögtön nem is érti meg azokat a válaszokat, de nem messze van az idő, hogy meg fogja érteni, mert olyan gondolatformákkal telítődik meg, melyek önmaguk vonzzák a megvilágosodás felé az ember lelkét.
Ezek a megvilágosodások mindig tisztább fénykörbe emelik a gondolatokat formákba öltöztető szellemet és az alig érthető nagy kibontakozás megtörténik, ha az értelem teljes egészében nem is tudja befogadni azokat az igazságokat, de az érzésvilágában mint tiszta valóság jelenik meg. Így jön létre sokszor az a Földön is, hogy az értelmileg alig fejlett emberek a maguk természetes eszével egyszerűen megérzik azt az igazságot, melyet a nagy tudósok elvetnek, mert nem értik azt meg. A természet nagy titkait, melyeket hosszú idő előtt már az egyszerű emberek megértettek, a tudomány elvetette.
Mindennek eljön az érés ideje és így az emberi léleknek is meg kell arra érnie, hogy az ég titkait, és annak törvényeit megismerje, hogy ne harcoljon ellene, mert minden látszólagos győzelme az emberiség süllyedését eredményezi. Még van adva egy kevés idő, hogy az ember visszaléphessen az elhagyott, Istentől kijelölt útra, de azt az utat meg kell ismerni, magában az emberi természetben megnyilatkozó eredményekben, amelyeket feleletül kap azokra az aggodalmas próbálkozásokra, melyekkel az élet nagy problémáját szeretné megoldani. Szeretnének boldog, békés, fájdalom és fáradalmak nélküli életet megteremteni, de minden kísérlet még nagyobb kérdések elé állítja őket, mert az anyag hatalma leküzdhetetlen a testben és a testnek élő embernek.
A lélek idáig még fel nem fedezett titkos világa nélkül vakon keresgélik azokat a lehetőségeket, amelyeknek segítségével úrrá lehetnek az anyag hatalmas, nyomasztó erején, amely minden kísérleteiket romba dönti, mert a boldogtalanságot, a szenvedéseket, a nyomorúságokat megszaporítja a földi életben. Ezeket egyedül csak a krisztusi igazságoknak a lélekben feldolgozott erőivel lehet meggyógyítani, kiegyenlíteni és a gyakorlati életben felhasználni az egész földi életet átalakítani. Jobbá, igazabbá tenni az emberek lelkét, hogy egymás életét megszépítve, megjobbítva boldogabbá, megelégedettebbé és szeretetteljesebbé tegyék a Földön az életet.
Egészségesebb, vidámabb, tisztább, bensőségesebb és szeretetteljesebb lenne a földi élet és sokkal egészségesebb, szebb, erősebb és ellenállóbb lenne a test szervezete is. Kevesebb betegség és lelki egyenetlenség kísérné a földi életet. A természet titkai önként megnyilatkoznának és könnyebb, boldogabb volna az élet. Nem volna büntetés a Földre születés, hanem emelkedés a magasabb világok felé. Ezért sóhajt öntudatlanul is a földi ember lelke az Úr imájában: „Jöjjön el a Te országod!” Az Úr országában már tudatos a jó és igaz, már benne van a lélekben és kivetíti a külső világra is a jót, az Isten szerint valót és élvezi a külső világ is azt.
Mi is ezért dolgozunk mindnyájan ebben az Istentől elpártolt világban, hogy akiknek füle van a hallásra, azok hallják meg az Isten üzenetét, hogy térjenek vissza szeretet és igazság útjára, mert az idő közel van, hogy elválasztódnak a juhok a kecskéktől. A juhok a mennyei otthonokba helyezkednek el, a kecskék pedig, akik csak ökleltek és gonoszt cselekedtek az isteni ajándékul adott lombokat elpusztították, hogy árnyékot ne adjanak a fáradt vándoroknak, ezeket a kecske lelkű embereket, akik az élet ajándékait felhabzsolták, a mélységbe száműzik az igazság angyalai, ahol lesz sírás és jajgatás és kétségbeesés. - Azonban ez mind hiába lesz, mert megvetették az isteni Törvény nagy áldozatát, kigúnyolták a haza hívó szót és gőgösen megtagadták az Istent, nemcsak szóban, hanem tetteikben is.
Nem fenyegetés ez, hanem intő szó az elbizakodott emberiség részére. Boldognak mondom azért azokat, akik a múló időben felfigyeltek az Úr szavára és megálltak megfordultak a lejtőn lefelé haladtukban. Még van egy kis idő, de nem sok. Hogy ha nehezen is, de visszatérésükben felfelé haladjanak. Lehet, hogy amit eddig észre sem vettek vad tüskés bokrok állják útjukat és veszedelmes viperákkal kell megküzdeniük, ellenséges vadállatok csattogtatják fogaikat feléjük, de ne féljenek az isteni győzelem velük van, hogy segítsen a fáradt vándoroknak.
Az életre vivő út ilyen veszedelmekkel van tele még most, de eljön az idő, amikor megtisztul és boldogan folytathatja útját a kegyelembe vettek tábora. Ezért imádkozunk mindnyájan, akiket az Úr kiküldött az aratásra. Isten veletek!


szemlézte: Bíró László

Való Zénó és Dombi Ferenc beszélgetése, riportja.
FB Dombi Feri bácsi
Z Való Zénó
Kedves Feri bácsi!

Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívás erre a rövid interjúra. Kérdéseket tennék fel neked, te, pedig ha jónak látod, válaszolhatsz rájuk.
Lassan tíz éve, hogy égi otthonodba költöztél, azóta nem beszéltem veled. Kicsit izgulok ennyi év után vajon milyen lesz az újbóli találkozás?
Első kérdésem a következő: Milyen érzés volt a fizikai halált megélned?

Fb: Először is drága Zénókám nagy szeretettel köszöntelek, nekem nem tűnt fel, hogy már tíz év eltelt volna, alig volt az egész egy szempillantás. Mégis egy egészen új és különleges állapotba kerültem, ami egyszerre volt otthonos és merőben más, mint a földi élet.

Z: Látom, hogy fehér ruhát viselsz és ragyogó fény van benned és körülötted is!

Fb: Igen, itt ahol vagyok mindenki ilyen tiszta és átlátható, de azért ne gondold, hogy itt csak fehér szín létezik. Tehát amikor elhagytam a testem, a tudatom már előrement és kísérőket kapott a fogadásomra. A testemből nem volt nehéz kilépnem, kicsusszantam belőle és kész. Nem fájt semmi és nem bántott semmi, olyan érzés volt, mint amikor súlytalanná válsz és elrepülsz az ég felé.

Z: Sokszor hangoztattad viccesen, hogyha meghalsz, elmész a Hold túlsó oldalára, hogy ne találkozz senkivel. Jártál ott?

Fb: Nevet. Nem, nem jártam, mert innen nézve nincs a Holdnak túlsó oldala, másrészt pedig itt minden pont olyan finom egyszerű és tapintatos, figyelmes, és mindent áthat a béke ereje, hogy itt megfeledkezik az emberi lélek a bújócskáról.

Z: Aggódtál a Hangközösség miatt, amikor elmentél?

Fb: Még a földi testemben elengedtem a közösséget, nem is volt más választásom, de biztosan mondhatom, hogy voltatok egy páran, akikért külön imádkoztam, és imádkozok ma is.

Z: Ott is lehet imádkozni?

Fb: Imádkozni mindenhol lehet, csak míg a földön az ember az elméjével keres és a szájával imádkozik, itt inkább a szívébe helyezi azokat, akiket össze akar kötni az égi szeretettel. Itt minden olyan egyszerű!

Z: A búcsúztatódat egy nagy örömünnepnek álmodtam meg, aztán úgy sírtunk, mint egy taknyos gyerek. Még Gyurka bácsi is, aki mellettem ült a pódiumon, úgy zokogott, hogy csak na! Idősek mondták, hogy most látták először sírni életében.

Fb: Zénókám, az elme okoskodik, de nem érez semmit, a szívetek viszont nagyon jól tudta, hogyha az elmétek nem látja az egységet, akkor a lelketeket elönti a szomorúság.

Z: Gondolom Gyurka bácsival azóta már találkoztál?

Fb: Tud róla, hogy most találkozunk, jelentőségteljesen biccentett rá. Ő most keveset beszél, de az sokat ér.

Z: Mit szólsz ahhoz, hogy könyvet írnak rólad?

Fb: Mindenki azt tesz a szellemi termékével, amit jónak lát! Szerencsére nem nekem írják, inkább önmaguknak! Annyiban fog értéket képviselni, amennyiben Felfelé, Jézusra mutat. Túl nagy energiát nem érdemes beletenni, mert ami tegnap voltam, ma már nem az vagyok Én, biztos nem írnék magamról könyvet, nem untatnék vele senkit. Nevet.

Z: Jómagam is nehezen álltam kötélnek, ha nem látok álmot ezzel az írással kapcsolatban, akkor most nem beszélgetünk. Így hát hálás vagyok annak a testvéremnek, aki nem hagyta annyiban.

Fb: Zénókám, neked ki kell nőni végre a múlt cipeléséből. Azért kapod az álmaidat és a lehetőségeidet, hogy tedd azt, amire fel vagy készítve, és amit vállaltál: - kösd össze az eget a földdel. Én is ezt tettem és ezt vállaltam! Nem a körülmények számítanak, azokat amúgy is mi teremtjük magunknak, hanem az számít, hogy milyen tartalommal töltjük meg a keretet.

Z: Pedig sokak számára ezt csak az egyházban lehet hitelesen tenni!

Fb: Mindenkinek toll a fülébe, aki azt hiszi, hogy keretek közé lehet szorítani a végtelen szeretetet. Én is átléptem az egyház kereteit abban, amiben felelősséget vállaltam és amiben nem láttam meg a jézusi szabadságot. Én eddig jutottam! Ti, akik utánam jöttök, és akik ti utánatok jönnek, sokkal nagyobb szellemi szabadságot fognak képviselni, mint mi tettük. Ez a dolgok rendje. Minden fát kivágnak, amelyik nem terem jó gyümölcsöt, mindegy, hogy milyen egyház a neve.

Z: Mit szóltál ahhoz, hogy abbahagytam a misézést?

Fb: Jézus sem misézett. Azt kellett tenned, amit a lelkiismereted diktált. Én is azt tettem és a kettő nincs ellentmondásban. Krisztusról szinte mindenki szeretne hitelesen hallani, de vállalni a jézusi szerepet csak kevesen tudják. Minden azonos tudatossági szinten lévő társaság megtalálja a maga vezetőjét, akitől a boldogulásukat várják.

Itt befejeztük a beszélgetést, elnapoltuk későbbre.

Z: Köszöntelek kedves Feri bácsi. Folytathatjuk a tegnapelőtti beszélgetést?

Fb: Természetesen, már nagyon vártam, de mielőtt belekezdenénk, valami lemaradt az előző beszélgetés során.

Z: Mivel kapcsolatban?

Fb: A földi halálommal kapcsolatban, az a helyzet, hogy nem csak ti sírtatok a búcsúztatómon, hanem én is sírtam veletek. Annyira szép és őszinte pillanat volt ez nagyon sokatok életében, hogy én is megrendültem belé. Látjátok, a halál pillanata nem csak engemet leplezett le, hanem ti is lemeztelenedtetek. Mégis csak ti voltatok a földi nagy családom.

Z: Hát ezt tényleg kár lett volna kifelejteni a beszélgetésből, szerintem ezzel mindenkinek örömet szerzel.
A misézésnél tartottunk. Több hónapon át vajúdtam, mire ki mertem állni a testvérek elé, és elmondani, hogy én ezt így nem csinálom tovább. Amit biztosan tudtam, hogy nekem előbb tanítvánnyá kell válnom, csak ennek tükrében van értelme bármiféle külső szertartásnak. De hogyan válik az ember tanítvánnyá istenigazában, arra nem tudtam a választ. A következményt ismered, szinte teljesen magamra maradtam.

Fb: Zénókám, az a társaság nem arra volt felkészítve, hogy elhagyja a vallás kereteit. A nagy többség örömmel vett részt a szertartásokon, hiszen én magam is ezt tanítottam nekik. Képtelenség azt várni egy több éve jól működő közösségtől, hogy egyvalaki döntése miatt elhagyja azt a formát, amit eddig a magáénak tudott. Szükségszerű, hogy egyedül maradtál, hiszen bármilyen üdvös is az új tömlő és az új bor, annak kell az odavezető ösvényt kitaposnia, akinek az Isten ezt a feladatot adta, vagyis neked. Számodra a régi már nem működött, az új még nem működött. Neked menned kellet, mert erre vagy rendelve, és sokan fognak hasonlóképpen cselekedni, ha eljön az idejük. Egyébként én is hasonlóan jártam, mikor megszólalt bennem a Hang. Nagyon sokan elhagytak, szembefordultak, még le is hülyéztek, akik akkor nem értették, nem érthették a benső világomat. Nekem is nagyon fájt, mégsem volt más választásom, mint, amit a lelkiismeretem diktált. Most már te is tudod, hogy akik nem értettek meg téged, ők is a lelkiismeretükre hallgattak. Mivel mindenki elméjében máshol van az igazság, és az elme valósága beárnyékolja a lelkiismeretet, mégpedig mindenkinek ott, ahol éppen tapossa a tapasztalatok útját.

Z: Tudom, hogy így van, már nem látom kettőnek azt, ami egy. Mindenki ott teszi a dolgát, ahová a tudata helyezi. Úgy is a gyümölcseiről ismerni meg a fát, nem arról, mit magyaráz.

Fb: Ha a jó szándék ott van és nem adja fel a keresést az ember, akkor biztosan meg is találja azt, amit keres. Először mindenki kívül keres, aztán, mielőtt végképp belehalna, rájön, hogy belül vannak a lényeges dolgok, a maradandó dolgok. Minden más csak eszköz. Ám, ha az eszközzel azonosul az ember, vagyis hozzáköti magát az eszközhöz, akkor onnan el is kell oldania magát. A kötés is és az oldás is az ember dolga. Ha tiszta szívvel teszi, akkor az ég ezt tudomásul veszi és támogatja mind a kettőt, ami lényegében egy tanulási folyamatnak az eleje és a vége. Aztán úgy is következik a következő kötés és oldás, egészen addig, míg nem marad más kötés, csak a szeretet. Ezt már nem lehet feloldani, mert valódi szeretet csak valódi szabadságban létezik. Tehát ez már nem is kötés, hanem átlényegülés, újjáteremtődés, megistenülés. Hiszen erre az egységre hív bennünket Jézus.

Z: Ma még ilyen megkötő eszköz a szentáldozás is. Bár szerintem ez csak az ember elméjében elültetett téves gondolattársítás, hogy valami szent is, meg egyben Istent kiengesztelő áldozat is. Ez csak a gyilkos isten trükkje lehet, ahogyan Jézust szentáldozatként azonosítják az ostyával. Ha a szívembe nézek, jelenlegi tudatosságommal állítom, hogy Jézus bennünket, a mindenkori tanítványokat személyesen akar élő kenyérré változtatni a szeretet igéje által, az Isten világosságával és mindazzal, amivel teljes mértékben azonosítja magát. Nem pedig az ostyát akarta jézusivá tenni, amit kiszolgál egy intézményesült harmadik fél, persze csak azoknak, aki megérdemlik, vagy elfogadják a feltételeket.

Fb: Drága Zénókám! A szívében ezt szinte minden jó szándékú ember tudja, csak az emberi tudatot kellene megtanítani erre az egyszerű látásmódra. Nagyon nehéz és nagyon ősi kötések vannak, amelyek szinte önálló életre keltek. Ilyen kötés az egyház is. Mindenki tudja, hogy ma milyen elértéktelenedett világban éltek és ebben az egyház is kivette a maga részét, mégis amikor az ember benne van és a sajátjának éli meg akkor nagyon nehéz az ellen döntened, amivel azonosultál. Sőt, azt szeretnéd és minden jó szándékú ember azt szeretné, hogy olyan képet kapjon arról a keretről, ami körbefogja a saját lényegét, amire méltán büszke lehet, és ami másoknak is vonzó. Csak később jön rá, hogy mindenki önmagáért felel és csak addig vállalhat azonosulást a körülményeivel, jelen esetben az egyházzal, míg nem sérül az egyén szabadságköre. Ha a szabadságát elveszíti az ember, akkor megette a fene, nagyon nehéz visszaszerezni, mert egyből ráépítik mások a saját érdekeiket. Maguktól pedig nem fogják azt visszaadni. Papként én is megharcoltam a magam szabadságát, semmiféle tekintélynek nem rendelődtem alá, kivéve egy dolognak, a szerepemnek.

Z: Ez volt az oka a csuklásodnak is?

Fb: Azt hiszem, igen! Sem erőm, sem időm nem volt már arra, hogy úgy változtassak a szerepemen, hogy ne veszítselek el benneteket és ne forduljak szembe azzal, amit addig képviseltem. Azt hiszem a mi Urunk azért hívott el engem papnak, hogy az egyházon belül gyógyítsam a szíveket és emeljem az emberek tudatát azzal, hogy gondolkodás átalakításra sarkallom őket. Tőlem ebben az életemben ennyi tellett!

Z: Jómagam senkit nem ismerek az egész országunkban, aki annyi embernek lett volna elindítója a jézusi úton, mint te. Jelenlegi élethelyzetemben sok emberrel találkozom megint, de tízből hét-nyolc biztosan kapcsolatban volt veled, vagy tudott rólad és a Hang könyvekről. Légy áldott a közöttünk megélt földi életedért!

Fb: Talán sokaknak különös az, amit mondok, de nem én vezettelek benneteket, hanem én csak vigyáztam rátok.

Z: Ezt hogy érted?

Fb: Jézus vezetett benneteket, Téged is Zénókám, én csak arra ügyeltem, hogy ne széledjetek szét, vagyis vonzóvá tegyem számotokra azt, akit szeretek. Az általam elképzelt egyháznak ez lenne a dolga! Így hát ez nem jelenti azt, hogy az én földi egyházam, bármivel is többet jelentene az Isten előtt, mint az az egyház, ahol ketten hárman összejönnek az Úr nevében. Innen nézve nincs különbség, mert itt senki sem nézi a létszámot, csak a szíveket. Tőletek, az emberi elmék oldaláról óriási különbségek vannak, hiszen alig nézik a szíveket, annál inkább a létszámot, így a tekintélyelvűség köré fonódik szinte minden.

Z: Sajnos pont e tekintélyelvűség tartja fenn Jézust még mindig a kereszten! Abban az egyházban, ahol nincs tekintélyelvűség, nincs érdekében senkinek, hogy Jézus továbbra is fenn maradjon a bitófán. Halott Isten hogyan vezethet élő közösséget? Ha egy átlagember felnéz a keresztre, az első két dolog, ami eszébe jut, a következő: Aki sokat ugrál, ő maga is így jár, illetve azért kell az embernek szenvednie, mert Jézus is sokat szenvedett. Bennem egy olyan ősi család, közösség képe él, ahol Jézus közöttünk jár, bennünk van, nem pedig élettelenül néz le egy kivégző keresztről, és ha találkozni szeretnénk vele, akkor úgy kell külön megidézni Őt. Nekünk olyan élő életet illene élnünk már most a földi életünkben, ahol valósággá válik mindenki számára, hogy aki valóban Jézusban él, az nem lát halált sohasem. Úgysem kerülheti el senki sem, aki örök életre van teremtve, hogy ne nézzen szembe a halál misztériumával, és ne győzze azt le önmagában. Ez sem más, mint a teremtő tudatosságunk egyik állomása.

Fb: Az Istenhez vezető út a testi halál tapasztalatán keresztül vezet. Itt válik valósággá a test mulandósága, a lélek és a szellem örökléte. Az a helyzet, ahhoz, hogy ezt a tapasztalatot valaki megszerezze, nem kell feltétlenül a fizikai testének felbomlania. Nem csak Jézusnak, hanem még nagyon sok szentnek a teste sem bomlott fel, hanem olyan élettel lett telítve, amely kiállja az idők próbáját. De az elmúlás, a megsemmisülés próbája az emberi tudatosságban kikerülhetetlen. Zénókám! Jézus keresztre feszítése annak az erőnek a szimbóluma, amely ezt a világot uralni akarja, illetve annak az isteni lényegnek a jelképe, melyben mindenki számára egyértelmű, hogy Jézusnak hatalma van odaadni az életét, hogy utána felvegye azt. Tehát soha ne csak a halálra, soha ne csak a feltámadásra, hanem inkább a kettő közötti útra koncentráljunk. Az a fajta szellemi minőség, amelyik hatalmas, megállíthatatlan erővel emeli az emberi tudatosságot, úgy is leveszi Jézust a keresztről. De megint csak azt mondom, hogy sokan vannak, akiknek szükségesek a kapaszkodók és nekik először a halállal kell szembesülniük, hogy később megérthessék az életet is. Tehát azoknak, akik úgy tudják, hogy van halál, azoknak segítségül lehet a megfeszített Jézus, hogy el merjék fogadni azt, amit Jézus is vállalt. Azoknak pedig, akik már meghaladták a halál félelmét természetes, hogy nem a szent helyeken felállított keresztre feszített Jézus az elsődleges istenkép, hanem számukra az emberi szívben és tudatosságban van, élő, teremtő módon jelen. Jézus odaadott élete nagyon nagy hatalommal bíró teremtő szimbólum és erő, így még egy jó darabig meghatározza a vallási kultúrátokat, tudatosságotokat. Ám, ahogyan növekszik az ébredő emberek tudata egyre univerzálisabbá, egyetemesebbé, úgy fog változni az Istenről alkotott kép minősége is. De, hogy ennek a változásnak keresztül kell mennie a halál misztériumán is, hogy elvigyen az életre, az egészen biztos. Mert, ahogyan megy Jézusnál, ugyan úgy fog menni az Őt követőknél is. Annyi bizonyos, hogy ebben a tudati átalakulásában már nyakig benne vagytok. Ugyanez a helyzet az áldozati jelvényekkel is. Át kell menniük, át kell minősülniük az emberi szíven és tudatosságon. Minél inkább megvalósul a szeretet, annál inkább lép maga az ember a külső eszközök helyébe. Így is mondhatnám, hogy amíg nem hiszi és tapasztalja meg az ember az istennel való egységét, addig szükségesek a közvetítők és az eszközök, amelyek segítenek ezt az összekapcsolást létrehozni. Mindenkinek saját ébredésén áll, hogy meddig él vele. Az biztos, hogy akinek a tudata legyőzte a halált, minden félelem forrását, az szükségképpen megleli a félelem nélküli tudatállapotot, a boldogságot. Ebben a tudatállapotban, már maga az ember a legszentebb eszköz Isten kezében.

Z: Képzeld el, mostanában ismerkedek a borral. Régebben még a misebort is elajándékoztam, hiába volt a kehelyben Tokaji Aszú. Úgy látom, hogy a bor és én jó barátok leszünk. Persze csak tartózkodva és mértékkel. De azt is mondják, hogy a vödör is mérték, a tartózkodás meg az asztal alatt is lehetséges. Te hogy vagy ezzel?

Fb: Nevet. A Gyurkával szoktunk borozgatni, jól teszed, ha nem állsz ellen a gonosznak! Nevet! Az igazán jó bor az a test, lélek és szellem szintjén hat. A bornak az igazi ereje nem az ízében van, hanem abban a támogató feloldó és erősítő hatásában, amely méltán viseli az öröm szimbólumát. Nem véletlenül választotta Jézus példabeszédjében a szőlőtő és szőlővessző hasonlatot.

Z: Az örömnél maradva had emlékeztesselek az egyik legnagyobb dicséretre, amit tőled kaptam. Pontosan így szólt: Te olyan hülye vagy Zénó! Nem emlékszem, hogy valaha így felmagasztaltál volna bárkit is.

Fb: Tudod Zénókám, te mertél az lenni, aki vagy, és ez bizony néha nagyon humoros volt. Mindenki tanulni járt hozzám, de közben nagyon figyeltek arra is, hogyan viselkednek. Ez sokszor egyáltalán nem volt természetes, így legtöbbször egysíkúvá váltak a találkozók. Én mondtam a magamét, a testvérkék pedig áhítattal hallgatták. Te tudod, hogyan kell úgy figyelni a másikra, hogy ne ess hasra előtte. Inkább az istenit tisztelted bennem, mint az emberit, ezért én is át mertem lépni a szokványos határokat. Ma is látom benned a lélek erejét és a nyitottságot, amelyet akkor megáldottam. Sőt, mára nagy fává növekedett benned. Külső erővel nehéz a biztonságból kimozdítani az embereket, de belső erővel, a szív szavával alig várják, hogy mehessenek! Még ma is éhesek az emberek a tiszta szívre, ha lehet, még jobban, mint bármikor. Te ismered az utat a szívhez, a tudatodban külön tudod választani a hazugság istenét a szeretet istenétől. Külön tudod választani, de már nem fogod külön értelmezni, ezért megtaláltad az Egyet, mely számodra felbonthatatlan.

Z: Mindenre megtanítottál, amit tudtál. Jó mesterem voltál, mert meg merted mutatni gyengeségeidet is. Először, mikor megláttam a hiányosságaidat, megijedtem, aztán elkezdtem rád haragudni, hogy becsaptál. Csak később értettem meg, amikor már nem voltál közöttünk, hogy az igazán nagy embereknek, mint te is vagy, nincs „B” tervük. Csak egy van, amit úgy élnek, ahogy tudnak, És az az egy Krisztusba van helyezve, és semmi sem a tiéd. Te ezt tudtad, és megvártad egy rossz szó nélkül, hogy ezt mi is megtanuljuk. Közben megtanítottál beszélni, megtanítottál osztozkodni, megtanítottál a sorok között a lényeget megtalálni, megtanítottál Jézusivá válni. Látod, most is könnyes a szemem, ahogy a klaviatúrán nyomkodom a bigyókat. Látlak magam előtt csendben térdelni és halkan szuszogva mosod a lábam. A lábam volt a lavór vízben és te azon keresztül a szívemet mostad. Ígérem, nem tartom meg magamnak ezt az örökséget!

Fb: Tudod Zénó, ha rám hallgatsz, akkor azt mondom, ne engem kövess, hanem Jézust! Csak akkor legyél áldozat, ha azzá tesznek! Különben elveszted önmagad. Amikor azt mondtam, hogy az élet alapvetően nem élvezet, hanem áldozat, a két véglet között mozogtam. Az a helyzet, hogy nagyon sok mindenről kellett lemondanom, és nagyon kevés örömet találtam helyette. Olyan kötelékek kötöttek, amelyeket nem tudtam feloldani, de ettől függetlenül vágytam az örömre, s mivel tudtam, hogy nem kaphatom meg, hát maradt a Hold túlsó oldala. Az élvezetek hajszolása ugyanolyan káoszt szül, mint az áldozatiság képével való azonosulás. Az utóbbit is lehet élvezetből tenni, ha nincs más örömforrása az embernek. Te csak maradj meg az Út-ban és szeress. Aki szeret, annak semmi sem áldozat és mindenben talál örömforrást is.

Z: Drága Feri bácsi, legyen ez a végszó, elfáradtam egy kicsit a figyelésben. Újra hozzá kell szoktatnom magam az e fajta koncentráláshoz, hogy legközelebb ne kelljen tíz évet várni a következő párbeszédre. Üzensz valamit a könyv olvasóinak?

Fb: Drága Zénókám! A szeretetem által olyan közel vagyok hozzátok, mint még soha! Akinek fontos vagyok, azzal találkozom, vagy így, vagy úgy! Látod hozzád is elértem azon a testvérünkön keresztül, akinek fontos vagy te is, fontos vagyok én is, de legfontosabb mégis csak a szeretet. Talán ez így nem is volt megfogalmazva önmaga számára, de mégis feltett szándéka az volt, hogy aki akarja, kiolvashatja mindnyájunk életéből azt, hogy SZERETET AZ ISTEN.

Z: Köszönöm Drága Feri bácsi, hogy már ki tudja hányadszor, újból megszelídítettél. Pedig nem vagyok egy idegbeteg ember, mégis csendesebb lett a lelkem, hála Neked!

Fb: Zénókám, az én dolgom az, hogy megtartsalak benneteket az Úrnak. Nem én szelídítelek meg, a szelídség utáni vágy ősidők óta benned van, ha nem így lenne, mondhatnék én bármit, úgysem fogadná be a szíved.

Z: Köszönöm Feri bácsi, az Isten legyen veled.

Fb: Veled is Zénókám, veled is!

Való Zen-O
UI: Interjú videó:

https://www.youtube.com/watch?v=priq7iWga-A&t=16s
Többi rész mellette!

Tegnapi Hang anyaghoz tartozó folytatás!


Kedves Hang!
Karsay István vagyok, 54 éves, spirituális tanító. Ismersz engem, mert tanításaim között szerepelt a Te munkásságod Dombi Feri bácsival közösen.
Életem elején, 35 évvel ezelőtt jelezve lett, hogy leszületik értem egy kislány aki a feleségem lesz, és valóban, a 33 évvel fiatalabb kislány, Karsay Bernadett (21 éves) tavaly a feleségem lett, és Isten színe előtt életemben első alkalommal templomban örök hűséget fogadtam neki.
És vigyázok rá, amíg élek.
Idén januárban komoly beteg lett, és bekerült a pszichiátria zárt osztályára, és nem látom a fényt az alagút végén, nem látok egyenlőre reményt a gyógyulására Az orvosok se tudnak jóval biztatni, a sötétségben tapogatóznak.
Érdekelne, hogy egészségesen kikerül-e a kórházból, és lesznek-e boldog napjaink?
Milyen változásokat kell elvégeznünk életünkben, amire figyelmeztet minket a betegsége?
Mindketten magas szintű Isten hittel rendelkezünk, és az életben gyakoroljuk az IGÉT, és éljük meg.

Köszönöm a válaszod!

Szeretettel:

Karsay István


Budapest, 2012-02-25



Kedves István!

Köszönöm a bizalmadat!

Jelenlegi helyzetedből természetesen van kiút, de nem lesz könnyű
megvalósítanod! Azért nem, mert a tudatodban már nagyon régóta
készültél, predesztinálva vártad a mostani kapcsolatodat, ezért
elvesztetted vele szemben az objektivitásodat. Azt is mondhatnám, hogy
megkötözted magad egy jövőképpel, amely most veszni látszik. Nem is
lehetne másként, hiszen jelenleg, amit te a pároddal szeretet alatt
értelmeztek, abból még hiányzik a lélek szabadsága. Kérlek ettől a
kijelentéstől ne ijedj meg, ezzel így van az emberiség 99% -ka, akár
egyszerű embernek, akár tudósnak, vagy tanítónak vallja magát. Ez nem
foglalkozás kérdése, hanem belső szabadság kérdése, e szabadságból pedig
egyenlőre nem túl nagy a felhozatal. Pontosan ebben szeretnék segíteni
neked, hogy távlatot tudj teremteni önmagadban, hogy megláthasd benne
magadat és társadat is. Ehhez nem kell újra meghalnod ( néztem a
videódat a halálutáni élménybeszámolódról), bőven elég az ott megélt
tapasztalatot alkalmazni magadra. Erre akkor vagy képes, ha az elmédet
félre tudod állítani az útból. Csak a jelen marad számodra és benne a
dolgok tisztánlátása. Szeretnék e tisztánlátáshoz hozzájárulni a
következő észrevételeimmel
.
Kezdem azzal, hogy a szeretet nem ismer semmiféle birtokviszonyt! Úgy is
mondhatnám, hogy a szeretetnek nincsenek feltételei! Ha e két igazságot
nem ismerjük fel a saját életünkben, akkor a legnagyobb jó szándék
mellett is, csak jajjal, és bajjal fogunk találkozni a
kapcsolatainkban. Amikor Te úgy fogalmazol, hogy leszületik "értem",
egy kislány, akkor az elme nagyon hajlamos arra, hogy kizárólagosságot
lásson a szituációban, mintha egy sajátságos benső megváltás születne
meg éppen miattunk. Az Egyetemesség nem ismeri a kizárólagosságot!
Mindenki azért születik le erre a nagyon sűrű fizikai szintre, hogy
előbb, vagy utóbb boldog legyen, vagyis a tudatosságát felülemelje a
fizikai szint törvényszerűségein. Te ezt nagyon jól tudod! Ám mivel
elméd erősen kötődik egyfajta küldetéstudathoz, ezért még mindig a külső
dolgok változásában látja a megoldást a boldogság irányába. Ehhez
önigazolásra van szüksége, így nem látja, nem láthatja meg kapcsolatában
saját maga és a társa valódi szerepét sem. Gondolatunk hatalmas teremtő
erő, körülményeinken keresztül minden esetben megmutatja nekünk azt,
hogy valóban a boldogság, másnéven mondom, a Szabadság irányába
haladunk e, vagy valamilyen más irányba. Ha azt látjuk, hogy "nem ilyen
lovat akartunk", amilyenen ülünk, akkor akár tetszik, akár nem, át kel
alakítanunk a gondolkodásunk.

Tehát folytatom azzal, hogy minden gondolat, amit bármilyen lény, nem
csak ember valaha kigondolt, minden hang, amit bármilyen lény, nem csak
ember kimondott, mind - mind Isten előtt történt! Amikor te úgy
fogalmazol, hogy Isten előtt a templomban örök hűséget fogadtál, akkor
legalább három alapvető tudati tévedésedről számolsz be.

Először is, azt gondolod, hogy a templomban kimondott szavaid vannak
Isten előtt, a máshol elmondott szavaid pedig nem annyira hangsúlyosak.
Erre Jézus azt válaszolja, hogy eljön az idő, sőt, már itt is van, hogy
az Istent nem szent helyeken imádják, hanem Lélekben és Szabadságban!
Hogy az emberiség tudatában miért van mégis az ellenkezője, hát ez a
papok "huncutsága", "küldetéstudata", nehogy kimaradjanak a buliból!

Másodszor: alapvetően nem emlékszel arra jelentéstartalomra, mit jelent
az a szó, hogy örök! Ha az Isten komolyan venné akármelyikőnk ilyen
fogadalmát, ugyanis ilyenkor a biztonságunkat keresve, személyekben
gondolkozunk, akkor Önmagától zárna el minket, vagyis a Végső és
Egyetemes Istenné válástól. Tudom, hogy a lelked ez utóbbira gondolt,
mikor hűséget fogadott, de a tudatod nem engedte ezt az információt
felszínre kerülni, mert birtokviszonyban értelmezte és személyhez
kötötte a szeretetet.

Harmadszor: A legjobb esetben is, mindenki csak az önmagában élő
Istenhez képes hűséges lenni, mert erre van teremtve. A társakhoz való
hűség nem törvény, hanem szeretet kérdése. Ha a szeretet szabadságra
épül, akkor szóba sem kerül az a szó, hogy hűség. Ha a szeretetet
összekeverjük azzal, ami nem az, akkor szoktunk esküdözni, ha kell az
égre is, mintha tudnánk felelősséget vállalni a jövőnkért. Ám
szerencsére nem tudunk, mert a jövőnk ,még nincs kész! A jelenben hozott
döntéseink minden pillanatban alakítják a jövőnket.

Gyönyörűen azt mondod társadra vonatkozólag: Vigyázok rá, amíg élek!
Alig házasodtatok össze, és máris nem tudsz rá vigyázni, hiszen betegen
ki van szolgáltatva egy intézménynek. Látod, hogy az elme, mennyire
elfedi a valóságot? De én azt is látom, ami az elméden keresztül a
szivedből átragyog. És ez valóban gyönyörű. Ezért minden esélyed meg van
arra, hogy megtanulj szabadon Szeretni!

Ahhoz, hogy megértsd a következő gondolataimat, a fenti mondatok
elfogadása szükséges. Ha valóban fontos Neked a társad, ha valóban
"érted" született, akkor eljött az idő, bár nem így tervezted, hogy egy
nem akármilyen spirituális emelkedésen menj keresztül. Döbbenetes és
ragyogó lehetőséget teremtettél arra, hogy megismerd az Igaz szeretetet!

Bármit, amit akarattal akarunk, csak idő kérdése és elveszítjük azt. Ám
az életet, főleg a nagybetűset, csak akarat nélkül lehet élni! Társad
gyógyulása és a te tudatosságod azon múlik, hogy ezt meg tudod e
valósítani. Magyarul kapcsolatodat szabadítsd fel mindenféle elvárás
alól, akár önmagaddal, akár társaddal szemben áll fenn. Úgy is
mondhatnám, hogy az egót állítsd félre az útból, hogy a Lélek valósága,
mely Mindenkinél Egy és Egyetemes, megnyilvánulhasson. Ha az akarat, az
elvárás eltűnik marad a tiszta szeretet. Hidd el, hogy az Istenen kívül
nincs senkire szükséged ahhoz, hogy azzá válj, aki szeretnél lenni. Ez
nem társtalanságot jelent, hanem Szabadságot, akár kapcsolatban, akár a
nélkül él az ember. Szó szerint vissza kell vonulnod attól az
elképzeléstől, hogy Társad azért jött, hogy Téged erősítsen! Egyáltalán
nincs abban a helyzetben, hogy ennek a szerepnek megfeleljen,
bármennyire is akar! Akarással nem lehet segíteni! Akarásba, csak
beleroppanni lehet. Ez történt vele is. Szeretet éhsége és kisebbségi
komplexusa kondicionálja arra, hogy Neked megfeleljen! Az Ilyen irányú
partnerséget úgy érdemes feloldanod, hogy emeld őt ezáltal, ne pedig még
kisebbnek érezze vagy gondolja magát. Erre csak a szeretet képes! Tehát
úgy kell őt elengedned, szabaddá tenned, hogy közben kinyíltok, mint egy
virág, nem pedig úgy, hogy egymástól függővé váltok. Tudom, varázslat ez
a javából, de azt is tudom, hogy képes vagy rá! Amikor kisebbségi
komplexusról beszélek, akkor ezt a terheltséget igaznak gondolom Rád is!
Ezért is választottál olyan tanítói pályát, ahol ezt elrejtheted.


Kedves István!

Engedd el azokat a képzeteidet, miszerint alkalmatlan vagy a a
szeretetre, és hogy ezt elfedd, mindent elkövetsz azért, hogy teljesítsd
Isten akaratát! Hidd el, az Isten boldogságához te is hozzá tudsz adni
egy végtelennyit, és nem kell válnod semmilyenné sem ahhoz, hogy az
Isten a te boldogságodhoz is hozzá tudjon adni egy végtelennyit. A
szeretet a Mindenségben mindenkinek alanyi jogon jár, a Lét Egyszerűen
ilyen! Ha megérted ezt a misztériumot, megérted társadat is és eltudod
őt engedni úgy, hogy "örökre " veled marad!

Imádkoztam Társad gyógyulásáért, Isten áldjon Mindkettőtöket!
Szeretettel: Való Zénó

UI:
Kedves Pisti!
Ez a Zénó nagyon bölcs választ írt, nem semmi muki lehet...
Ismeretlenül is nagyon megkedveltem...
De félek, hogy félreérted a mondatait, ezért kiemelek egy pár részt és írok hozzá egy-két dolgot.
Remélem segít, hogy legyőzd az Egódat...!
Ha hülyeségnek tartod, nyugodtan töröld ki...
Én akkor is a Barátod leszek...
Legfeljebb majd jól nyakonváglak valamivel...)))))
Üdv : Buddhista tanító barátod Szatyi


UI:
Így kezeld a kritikát, az irigységet és a rosszindulatot
https://joportal.hu/johirek/6132/tartsd ... wFusV7ov7s

Az Ige „történelme” - Felvezetés
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Isten örökkévaló Isten, akiben van a kezdet és a vég egybefoglalva, egybehangolva és így nincs sem kezdet, sem vég, hanem Te vagy, örök Isten, önmagadban, oszthatatlan egy, ki voltál, vagy és mindörökké leszel, Dicsőség legyen Teneked. Minden élőktől jövő, Tehozzád vágyó, magasztaló érzésekkel Hozzád emelkedve kérünk, légy irgalmas, kegyelmes, az elsötétült földi világ lakóihoz, hogy lássák, érezzék, s önmagukban megérteni igyekezzenek azt, hogy rajtad kívül nincs senki és semmi a nagy teremtettségben, aki valamit is cselekedhet, aki valamit is létrehozhat. Mert Tebenned van a kezdet, Tebenned van a vég, és ez egyben az örök jelen, amely az örökkévalóságot mutatja.
Minden élő, aki érez és gondolkodik erre az örökkévalóságra az életnek erre a folytonosságára vágyik. Ezért könyörög, ezért cselekszik, gondolkodik, hogy hogyan lehet az örökkévalósághoz valamiképpen hozzájutnia, hogy éljen. Dicsőség legyen Neked, Te örök valóság Ura, dicséret, dicsőség, hálaadás. A múlandó ember és az örökkévaló lényeg részéről, amely egyben van kifejezve azzal a szóval: Ember.

Ember, akit Te teremtettél, akit Te hívtál életre az idők kezdetétől az idők végezetéig és Te adtad neki az életet, a tudást, Te adtad neki a világosságot, amellyel kereshet, kutathat a titok után, amelyben él, amelyben mozog, s amelyben mindent megtalálhat, de el is veszíthet, amikor Teveled szembekerül, amikor Téged megtagad, amikor Téged félre akar állítani az életből, mert ő akar az élet ura lenni.
Embertestvéreim! Az Úr nagy titok. De csak az emberek előtt titok, akik a sötétségbe hullott csillagokhoz hasonló fényjelenségek voltak. Az emberek, akik testbezártan, mintegy fogságban, élik le múlandó napjaikat, gondolkodnak, éreznek, keresnek, kutatnak a végtelenben, hogy megtalálják a végtelennek az eredetét és végét.
Mert evvel a végtelennel akarnak ők hadakozni, ezt a végtelent akarják legyűrni, hogy ők léphessenek annak állapotába, mert ebben a tévhitben vannak, voltak és lesznek mindaddig, amíg meg nem világosítod nekik magadat, amíg fel nem fedezhetnek, amely felfedezésben meglátják megérzik és megtudják, hogy az ő erőfeszítéseik mind hiábavalókká válnak. A megsemmisülésbe, a semmibe hullanak alá akkor, amikor ebben az igyekezetben, ebben a nagy harcban kihívják maguk ellen az ítéletet. Az ítéletet, amely ítélet őbennük, magukban van, az ő saját természetükben, az ő saját énjükben, az ő saját jelenükben, amelynek nem urai és nem is lesznek. Mert nem lehetnek uraivá soha a végtelenségben sem.
Hiába kergetik, hiába keresik. Hiába az agy legkisebb kis szikrájának egyetlen eggye sem világítja be nekik azt a valóságot, azt az igazságot, ami őket az élet uraivá tehetné. Az Isten örökkévalóságának, az Isten végtelen szeretetének önmagából kisugárzó soha meg nem szűnő könyörületének nagy bizonysága az, hogy mindazokat a teremtményeket, akik voltak, és akik majd lesznek, Ő a maga akaratából hívta életre az Ő saját elgondolásából, szeretetéből adott nekik életet és az önmagához hasonló képességeket adta, hogy azokkal együtt éljenek boldogságban, hatalomban, hogy egybetartozón mind jobban benépesítse velük a mindenségnek nevezett semmit. Mert hisz a semmiben van a mindenség, mert a semmiben minden lehetséges, ameddig az Isten kegyelme, az Isten gondolatának szikrája meg nem világítja: addig semmi. Ha az Isten kegyelme és szeretete, akarata megvilágítja az Ő világosságával, akkor létrejön a mindenség, létrejön a nyüzsgő világok sokasága.

És ezeken a világokon élő lelkekben lévő élet az Övéből való, amely ugyanazzal az akarattal, ugyanazzal a gondolattal kívánja szintén a teremtést, mert teremteni akar, olyat, ami még nem volt, azt kívánja valóvá tenni az ő akaratával, elgondolásával. S ez a valamivé tenni akarás azt, ami nincs és ami nem volt, ez hajtja, űzi a teremtményeknek beláthatatlan és elképzelhetetlen sokaságát, hogy hasonlót cselekedjenek. Olyant, amilyet, aki őket az élettel felruházta cselekedett, ahhoz hasonlót cselekedjenek és az Ő cselekedeteikkel boldoggá tudjanak lenni. Mert ez a boldogság a hatalomnak a megteremtését is jelenti.


összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az Ige “történelme”
Adai közlés – Égi kezek
Az összetartozás törvényéről
A kecskék közül valókról
A szellemi mozgalomban résztvevők nagy felelőssége
HANG - Jézus és a művészet
A csákvári huszárkaland



https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqlccF4 ... Q?e=VvnyL4
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=yls8q2UsX2k&t=29s
Jelenések 52. – Ki is a kőszikla - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=h6Jm7Yz4o7k&t=33s
Jelenések 53. – Bárány a Sionon – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=kxC69-SnBik&t=677s
Alfa az őrangyal - Hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=G0VZ3LrcXv4&t=822s
Fényjelek a túlvilágról - Hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=wUaffBS8VL0
A választás szabadsága – Romantikus családi film

https://www.youtube.com/watch?v=J_F3SESdSvY
Mindenki gyermeke – Izgalmas családi film

Idő magyarázata.

Most dolgozok fel egy jó anyagot, itt egy rész belőle:
"Ez következik abból, hogy Isten nemcsak teremtő Szellem, hanem maga a tökéletes élet. Az Élet pedig = alkalmazkodás = Kiegyenlítés. A tökéletes élet így kiegyenlíti azokat a változásokat, amelyek eltérnek törvényeitől. Mindennapos tapasztalat, hogy a szabad-akarat folytán az öntörvényű szellemek állandóan megsértik az élet szellemi törvényeit. A kozmikus Élet azonban egy magasabb szintről kiegyenlíti azokat a változásokat, melyek eltérnek törvényeitől.
KIEMELEK EGY FONTOS RÉSZT:
- Mivel a kiegyenlítés nem történhet a bűnnel egy időben, szükség van a tér és idő elválasztó szerepére. -
Ebből az a fontos következtetés adódik, hogy a tér és idő dimenziók keletkezése szoros kapcsolatban állhat a szellem szabad-akaratával, a bűnnel és az Univerzális Élet kiegyenlítő hatásával: Az isteni élet kiegyenlítő tevékenysége így a tér és idő dimenziójához van kötve. Mondhatjuk úgy is, hogy: a tér és idő az Univerzális életnek az a dimenzió szintje, ahol nemcsak a bűn, hanem annak kiegyenlítése is megtörténhet"
JÓ MAGYARÁZAT, MOST EZT DOLGOZOM FEL!
Na, ezért élünk az IDŐ-ben, "odaát csak állapot van idő nélkül!

Karsay István

Az idő

Részlet az Adelma írómédium által írt „Elmélkedések könyve” című kötetből

Emberek és szellemek! Gondolkozzatok az időről: Vajon mi az idő, miből áll az, és kinek a számára létezik? Nekünk az idő csak egy szó; mert mi az örökkévalóságban élünk, amely telítve van jó cselekedetekkel és Isten dicsőségével. Az emberek a Földön az időt órákra, napokra, évekre osztják be; nekik az idő hosszú vagy rövid, aszerint amint szerencse vagy szerencsétlenség tölti azt ki. A vezeklő szellemeknek, az idő soha véget nem érő örökkévalóságnak tetszik! Megszűnése után sóhajtoznak, holott rájuk nézve az idő aranyat ér, mert tisztulásukat csakis a bánat és a vezeklés útján érhetik el. Azért emberek és szellemek ne veszítsetek el egyetlen pillanatot sem, hanem használjátok fel azt önmagatok meggyőzésére és Isten szolgálatára. Hányan pazarolják el életüket, a számukra engedett időt, amelynek semmi értéke nincsen Isten előtt, s azért az életet újból elölről kell kezdeniük.
Hányan maradnak több földi életen át ugyanazon a fokozaton, önfejűen a homályba burkolózva! Számukra az idő nem hoz haladást, mialatt mások túlszárnyalják őket. Hányszor szeretnétek a jelentől szabadulni, mint szellemek pedig a múltak egyes korszakait kitörölni, de nem tehetitek, mert mindent csak bánat, vezeklés és gyakran igen keserves munka árán lehet jóvátenni. Azért lássatok gyorsan a munkához; ne hagyjátok az idő homokóráját haszontalanul leperegni, hanem gondoljatok mindig szellemetek előhaladására. Múltatok szolgáljon tanulságul, jelenetek a szorgalmas munkálkodásnak szentelve, hogy jövőtök tisztább, szebb és boldogabb, és az idő nektek is csak egy szó és többé már ne valóség legyen; hogy akkor azután ti is az örökkévalóságban - hol nappal és éjjel, most és előbb már nincs, - az erények örökös ragyogásában egyesülve éljetek.
szemlézte: Bíró László

UI:
Pszichedelikumok kerekasztal, Frecska, Gánti, Bokor, Kiss 2021
https://www.youtube.com/watch?v=OVSw9uIfTtc

A földi élet helyes betöltéséről

Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből, Lajos, a médium duálszellemének közléseiből

Vannak sorsok, amelyek könnyebb és tisztább utakon vonulnak át, de ez nem azt jelenti, hogy az úgynevezett karma szerint nincs levezekelni valójuk - mint azt az ilyenek hinni szeretik - hanem azt jelenti csak, hogy vagy pihenő életet él: amikor a bűne le van takarva és erőgyűjtés végett egy ilyen könnyűnek látszó utat fut meg a lélek; vagy próba életet él és akkor pazarolja el a hat munkanapon megszerzett kis vagyonát a tetszetős és kívánatosnak látszó szerepben.
Előttetek áll az életnek fény és árnyoldala, csak az okot nem látjátok: mindez miért van. Miért születik az egyik már egy kiképzett, kívánatos, irigylésre méltó helyzetbe és miért a másik a nehéz küzdelmekre. Egyszerű a magyarázata ennek is, mert akinek már lehet küzdeni, az már tudja lélekben azt is, hogy miért. A hasznavehetetlen embereket nem tudják semmiben alkalmazni, így a lélek is, amíg nem fejlődött ki annyira, hogy hasznavehető munkás lehessen, addig vagy dajkálja a sors, vagy jól leejti, vagy az úgynevezett csapások pörölye alá kerül az ilyen és bizony a sok kedvező után elég kemény leckében van része.
De ez sem a dolgok fontosabb része, hanem az, hogy a lélekből milyen szikrát lobbant ki a jóval, vagy rosszal való ütközés. Felismeri-e a jóban vagy a rosszban azt, amire neki szüksége volt, vagy van. Mert nem mindig az a jó, ami a földi életben kívánatosnak látszik és nem mindig rossz az, amitől az ember szabadulni szeretne. Mindenkinek meg kell tanulni dolgozni, munkálkodni a jóban és igazban, hogy amikor valóban munkát bíznak rá a Gondviselés Angyalai, azt csakugyan jól végezze is el, mert akkor hibázza el a legtöbb ember a dolgát, amikor azt „hiszi”, hogy tud valamit elméletben, de a gyakorlatban még nincs jártassága. Azért igen sokszor meg kell ismételni egy-egy feladatnak elvégzését, hogy jó - minél tökéletesebb jó - jöhessen ki belőle.
Azonban nehogy azt gondolja valaki, hogy a keretek mindig ugyanazok maradnak körülötte, mert ez nagy tévedések kiinduló pontja lehetne és már csak a keret kedvéért is rengetegen pályáznának az ilyen feladatra. Nem akarok senkit tévedésbe ejteni; a földi élet nem érdemszerinti következmények igazságos elosztása - mint azt a pogányok hirdetik - hanem az érdemeket megszerző alkalmak kihasználására adott kegyelmi ajándék, azaz próba. Tanulásra, javulásra adott lehetőség és egyben vizsga is, hogy megértette-e az élet célját.
Hogyan használta ki az adott alkalmakat. Előtanulmány ez mind, amiben a lélek beleadja önmagát és az eredményt is önmagában találja meg. Nem az a fontos, hogy kiről hogyan vélekednek a földi emberek, hiszen akkor a hanyagságot és felületességet elnéző emberek a legjobb lelkek volnának az ilyen természetű alattvalók előtt, de csak addig, amíg valamelyiknek kára nem származik belőle.
Tehát az igazságos szigorúság nagyobb és messzebb kiterjedő jóság, mint a felületességet elnéző gondatlanság. A felettébb való igazságosság pedig egy megfeszített húr, ami előbb-utóbb elpattan és visszavág, mert a túl kiélezett igazság már igazságtalanság. Azért nem fontos, hogy az emberek milyen véleménnyel vannak egymásról, hanem az a fontos, hogy az isteni Igazság tökéletes Törvényébe beleilleszthető-e az én igazságom?! Ha nem illeszthető bele, akkor még csiszolni kell rajta, hogy az elgondolásaim és cselekedeteim hasznavehető eredményeket hozzanak ki az összesség részére. Már csak az az első, hogy megbotránkozást, kárt fájdalmat ne okozzak senkinek.
A felületesség, gondatlanság miatt emberéletek estek áldozatul, tengernyi munka és fáradság veszett kárba és ezt nem is lehet rosszakaratnak minősíteni, csak a lélek tudatlanságából származó rossz eredménynek. Ilyen eredményekkel a lelkek alkalmatlanok a munkára. Tehát a tömegmunkának pontos elvégzése idomítja a lelket a gondosság megtanulására. A rosszakaratú ténykedés szembehelyezkedés az igazsággal. Az igazságtalanság pedig önmagában egyenetlen és önmagát pusztító fejlemények forrása.
Ebbe a káoszba veti bele magát a lélek, aki már valamennyire meg tud állni a lábán és bizonyos egyensúlyi helyzetet tud teremteni magának. Ez a rengeteg tökéletlenségből és határozott rosszirányú ténykedésből létrejött rossz eredménynek tömegei ütköznek, kavarognak, örvényeket alkotnak és bizony sokszor lesodorják a mélyre azokat, akik meg akarják mutatni az ütközések okát azoknak a szédült lelkeknek, akik már elvesztették egyensúlyukat.
Ezek közül ha csak egyet is sikerült kimenteni a káoszból, már nem volt hiábavaló a vállalkozás. Ez nagyon szép munka, de nagyon fáradságos és szenvedéssel járó, tehát ne csodálkozzál azon, ha csak ilyen volt az életed, de már egészen közel van az a jutalom, melyet a jó Isten félretett részedre, hogy a káoszból egy nyugodtabb és békésebb parton köt ki élethajód és akkor elmaradnak az ütközések, bizonytalanságok, félelmek és rettegések. Vannak az életnek jutalmai is, melyeket egyeseknek még földi életükben, egyeseknek csak haláluk után oszt ki a végzet. Neked jut a földi életre is belőle, mert éppen nem kívánod. Nem múlik el nyomtalanul a lelki szenvedés, ráüti bélyegét a lélekre és a testi szervezetre is. Isten veled!

szemlézte: Bíró László

A földi élet próba, vizsgatétel

Részlet a Névtelen Szellem „Örökértékű igazságok” című kötetéből


Semmi esetre sem szabad az életet céltalannak látni, még a legjelentéktelenebb életnek is sokszor nagy céljai vannak és az a nagy jelentéktelenség éppen előkészítője egy nagyjelentőségű életnek. - Az Isten bölcs és igazságosan gondoskodó az Ő kicsiny gyermekeiről, hogy valamiképpen kárt ne szenvedjenek. Idő előtt nem adhatja kezükhöz mindazokat az értékeket, amelyeket félretett részükre. Az embernek meg kell tanulni azokkal az értékekkel bánni, hogy a gonosz ki ne csalja, vagy ki ne csikarja kezükből, még mielőtt azt értékelni és megbecsülni tudnák.
Ne feledjétek soha el, egyetlen pillanatra sem, hogy ti emberi állapotban csak próbára vagytok küldve: mit és mennyit tudtok megvalósítani azokból a nagy és nemes elhatározásokból, amelyeket testbeöltözése előtt minden lélek maga elé vett, hogy azt véghez is viszi. - Álom ez a földi élet mindvégig, mely a lélek erényeit és fogyatkozásait tükrözi vissza azokban az érzésekben és törekvésekben, amiket a Földön a cselekvésekben megvalósít. Az álom néha küzdelmes és ilyenkor örömteljes az ébredés, mert a küzdelem véget ér, s boldog megnyugvással állapítja meg az ébredő: milyen nagyon jó, hogy mindez csak álom volt.

A természet felruházza a mezők liliomát kecses formával és pompás, ragyogó színekkel, hogy a Nap sugaraiban tündököljék. A szemek gyönyörittasan tekintenek a színeknek egymásba olvadó harmonikus szépségeire és azt hiszik: ez a valóság! - Nem! - Ez, a valóságnak vetített képe csupán, mely egyik napról a másikra meghervad és elmúlik, porba vész, mert onnan vétetett.- Az élet változó szépsége és kívánatos jósága, látszatos boldogsága: csak vetített képe a valóságnak. A valóság tibennetek van, mert tiérettetek van minden, ami van.
A látszatot valósággá az ember lelke teheti, ha az örök isteni Igazságot keresi és a múlandóban érzéseivel és cselekedeteivel megpecsételi. Azért próba és vizsgatétel a földi élet, hogy mennyit értett meg, mennyit valósított meg az isteni jóból az áloméletben a lélek. S amit megvalósított a jóból, az igazból, azt magával vihesse ébredéskor, mert a valóság a lélekben van. A külső világ ábrázata elmúlik, a leggyönyörűbb virág elhervad, a legszebb emberi test is megöregszik, meghal és semmivé válik. A lélek azonban az isteni jó és igaz sugaraiban tündöklik, mert nincs az elmúlás törvényéhez kötve. A megvalósított jó egyéni sajátjává válik, amit nem vehet el senki tőle.
Az élet örök. Csak az élet formája változik. A változhatatlan romolhatatlan jót és szépet az ember is éppen úgy magában hordja, mint az egyéni lélek, csak a változások torlódásában nem tudja mindig úgy kifejezni az emberi testen keresztül, mint azt a maga világában, a határtalan szabadság birtokában, megteheti. A Föld a bukott szellemek próbául készített ideiglenes helye és állapota. A szellemileg haladó emberi csoportok mögött - mint a jól ápolt kertekben az elfajzott vadhajtás - úgy burjánzik elő azoknak a testet öltötteknek csoportja, akiket a vadság világának törvénye mint hasznavehetetlent, nem foglalkoztat és így szegényen, ődöngve, a jobb élet eshetőségei után kutatnak, ezeket a földi síkon használja fel a Természet Törvénye. Ezeket a jótól és igaztól elmaradott, tudatlanságba esett lelkeket a kegyelem mintegy utolsó kísérletként, engedi a Föld szféráiba, de mivel lelkükben túlnyomóan az ellentétes törekvés érvényesül, így a Földön nem kívánatos és nem óhajtott vendégek. Bár sokszor előfordul, hogy ellentétes hajlamaik megszelídülnek és beleilleszkednek a földi törvényekbe, azonban ezek okozzák a legtöbb bajt a Földön, nemcsak a saját ellentétes cselekedeteikkel, hanem ravasz, bujtogató, rosszra, ellentétesre hangoló befolyásukkal, nagy hatásokat tudnak elérni a jóban még nagyon gyenge emberlelkeknél. Ilyenek okozzák a nagyobb megpróbáltatásokat a szenvedéseket, mert magukkal hozzák a saját robbanásra kész villamos atmoszférájukat. Az ilyenek sokszor nagy pozíciókat töltenek be, vezető szerepet játszanak mindenben. Kiverekedik a maguk részére a világ javait, mert egyedül ez a vágyuk, a törekvésük: hogy ezt elérhessék.
Cselekedeteik eredménye nyomán nagyon ritkán kerülik el a földi igazságszolgáltatást. Ezzel bezárul mögöttük a földi világ kapuja és az utolsó kísérlettel a „külső sötétségre” kerülnek, ahonnan nincs többé visszatérés. Ezek magukban hordozták a saját sorsukat. Amit ők saját lelkükből a világra kivetítettek, csak az történt velük. Azért nem lehet közömbös senki számára az, mit ad a világnak! Mit sugároz szét a természetre? Mit épít, vagy mit rombol embertársai szívében, lelkében? Mik a vágyai, a törekvései? Gyógyít-e, vagy sebez? Használ-e vagy árt beszédeivel, cselekedeteivel? Áldás vagy átok fakad megmozdulásai nyomán?

A Természettörvény a tükör, ami aki a lélek: azt tükrözi vissza. Ha a kegyelem mennyei leple le nem takarná ezt a tükröt, senki nem szabadulhatna meg az ítélettől. De a kegyelem letakar, megbocsát, meggyógyít és életre hív. A megtérő ember lelkét Isten az új életben bőségesen elárasztja ajándékaival, hogy ékes legyen jó és igaz cselekedetekkel és nemes elhatározásokkal. A lélekben, - ha nem is teljesen, de hogy rá lehessen ismerni - kiábrázolódhasson a Krisztus arca. Mert akinek a lelkéből hiányzik a kiábrázolódott Krisztus, az nem mehet be a Valóság Országába, az Istentől elkészített Örök Boldogság Hazájába.
A földi világ nem egy külön szenvedtető hely, nem a vezeklésnek - az úgynevezett „visszafizetésnek” vagy „jóvátételnek” a helye és ideje, hanem a megpróbáltatásoknak, a vizsgatételeknek. A szépnek, a jónak, a kívánatosnak a megismerésére adott hely és alkalom. A szeretet és az igazság gyakorlására való ideiglenes állapot. És ha a szellem ezekben bizonyos előrehaladást tud elérni, nagyon sokszor kincsekkel megrakodva térhet vissza szellemi hazájába. A beteg és tévelygő lelkek tömegei ellepik a Földet és nem gondolnak semmivel, amikor vágyaik teljesülését közeledni gondolják.

Ezek a nehezen tanítható lelkek makacsul ragaszkodnak fix ideáikhoz és előre törnek mindenen keresztül. Mivel nem tudják azt, hogy mindez csak álomkép és látomás a részükre, hibás mozdulataikkal ütnek, vágnak maguk körül és mindenkit megbántanak és megsebesítenek, aki közelükbe kerül. Csak amikor életük gyertyája kialszik és felébrednek a szellemi életre, akkor látják, hogy mindaz, amit ők nagy értéknek hittek, semmivé vált, mert csak por és füst volt az, ami olyan tetszetős színben tűnt fel előttük. A valódi érték is ott van előttük, de nem közelíthetik meg, mert közéjük áll a sok szenvedés, - azoknak szenvedése, akiket vad törtetésükkel hátralöktek, akiket megcsaltak, akiket hazugságaikkal félrevezettek, akiket erőszakosan eltaszítottak, mert ők akartak boldogok lenni, ők akartak hatalmasok, parancsokat osztogatók lenni, ők akartak irányítani, az élen lenni. Egyszóval a földi élet kívánatos javait ők akarták megszerezni maguknak. Ezek az elgondolások és kivitelezésük mikéntje választják el az igazitól, amire vágyakozott.
Nincs a valódi életben választás, csak belenyugvás a változhatatlanba. Amíg ezt a lélek megérti és kikísérletezi, hogy meggyőződjék arról az egyszerű igazságról, amit meg nem változtathat az időtlen idők végtelenében sem, addig sok hiábavaló erőpazarlást visz véghez, de végtére mégis csak belátja, hogy nincs más útja a szenvedésektől való szabadulásnak, mint az isteni Törvényekbe való beleilleszkedés és a lépésről-lépésre való előrehaladás. Ez az előrehaladás azt jelenti, hogy a lélek csak úgy juthat előre, ha maga után felszedi a lerombolt Törvénynek hulladékát és mindent a helyére visszarak, hogy a káosz megszűnjék körülötte.
A földi síkon nem csak az egyéni lélek belső világának harmóniában tartása a legfőbb cél, hanem a Földön megjelenő mindenféle életformákban magát kifejező élethullámzás alakot öltötteivel is bizonyos összeköttetésbe kerül és ez az összeköttetés mindig más és változó kötelességeket rak a testet öltöttek vállára. A Földön jól elvégzett munka képesíti a szellemet nagyobb és nagyobb megbízatások elvállalására, mind nagyobb örömök, nagyobb boldogságok megismerésére és elnyerésére. Mert csak azután jelent az ő létezése „valamit”, amikor már hasznavehető munkát tud végezni. Addig kell a Földön gyakorolni ezeket, amíg meg nem felelnek annak a Törvénynek, amely már átminősíti a magasabb rendű életek világainak törvényébe.
A sors is csak elvégzendő munka, mert az előrehaladás kerekei sokszor megakadnak, ha nincsenek értelmes mesteremberek, akik hozzáértőén nyúlhatnak a bűnberagadt lelkek csoportjainak a kiemeléséhez. Ha vannak ilyenek és megértik az idők jeleit, akkor ha nehéz is a munka, mégis vállalják, mert tudják azt, hogy az ilyen kiváltságos nagy munkáért az Úr bőséges fizetést ad. A bűnbe ragadt emberi lelkek csoportjaival való érintkezés nem boldogító, nem örömteljes és főképpen nem tiszta munka, hanem küzdelmet jelent a bűnnel, amely az emberi lelkeken keresztül harcol az igazság és a szeretet ellen.

A megtévesztés és hazugság fegyvere ellen, a sötétben nehéz védekezni, de minden éjszaka után eljön a ragyogó reggel és a világosságban mindenki megszégyenül, aki ezekkel az undokságokkal védekezett az igazság világossága ellen. Minden jól végzett becsületes munka után meg kell a földnek is adnia a maga termését és meg is adja minden munkásnak a mindennapi kenyeret a test szükségleteihez mérten, hiába akarják elvenni a harácsolók. Aki elveszi a másét, az a magáét szórja szét, mert mindenki, aki a másét elveszi, a magáét elveszti. Végeredményben csak a maga törvényét sietteti a beteljesedéshez, mert beteljesedik minden, hogy az igazság uralkodjék a Földön is.

Szemlézte: Bíró László

UI:

Hogyan ismerjük fel a tudattalanunkban működő, családi mintákat? - Önismereti feladattal - 1. rész
https://www.youtube.com/watch?v=T0B8O3HzYR0

A jónak vagy a rossznak fogalmáról

Részlet Tóvölgyi Titusz „A lélek mint egyén” című könyvéből


Hogy mi a jó? Erre a kérdésre megadja a választ Krisztusnak ez a mondata: „Ne kívánd másnak, a mit magadnak nem kívánsz. Ne tedd másnak, a mit magadnak nem tennél.”
Ebbő1 annak kellene következni, hogy mert tudva, magunknak csak is jót kívánunk; és tudva, magunknak csak is jót igyekszünk cselekedni, tehát: ha azt kívánjuk másnak is, amit magunknak, ha azt teszszük másnak is, a mit magunknak tennénk? Akkor jól cselekszünk.
És ha bár a dolog nem teljesen így áll is, habár az ember, az ő tévedhető és gyarló vágyai következtében nem egyszer kíván magának károsat és helytelent, valamint hogy cselekedetei által is gyakran ártalmára van önmagának, habár a legjobbat akarta cselekedni, Isten, nem az emberi gyarlóság öntudatlan tévedéseit, hanem az emberi jó szándék és akaratot jelölvén irányul, a jó szándék és jó akaratból kiindult cselekedetet bírálja el.
A dolog azonban még nem csak eddig van. Én ugyan is, kívánhatok magamnak olyan jót is, a mi kárára van másnak; ugyan így kívánhatok olyan jót másnak, a mi kárára van egy harmadiknak, egy negyedik ötödiknek s így tovább. Ha magamnak egy oly jólétet kívánok, mely a más avagy mások rovására megy? És ugyan ily jólétet kívánok egy másik felebarátomnak is? Hát ha bár neki tulajdonképpen jót kívántam: a kívánság lényegében véve rosz volt mégis.
Hogy Krisztus szavait értelme szerint teljesítsük, tehát annak kijátszásával, a jó cselekedetek terén nem érünk célt. Kijátszani csak a földi törvényeket lehet, az égieket nem. Jó cselekedet, a szó szoros értelmében véve az: amely rosz következéssel összekötve nincs, hatása jó, és az illetőre nézve kedves.
Midőn tehát jót akarunk tenni, ne csak azt gondoljuk meg, hogy használunk vele Pálnak, de azt is, valyon nem ártunk-e vele Péternek?
De valamint hogy a jó cselekedet mindig kevesebb, mint a rosz, amelyet vele esetleg elkövethetünk, a tévedés is kevesebb; ámde hány oly feslett erkölcs azaz rosz cselekedet van, amely jó cselekedet számba akar vétetni? Hány a becstelen ember, aki a becsületesek sorai közt foglal helyet? Hány a bűntény és a gonosz cselekedet, mely jutalomban részesül? Hány százezer és millió, mely kikerüli a földi igazságszolgáltatás (!) kezét?

Szemlézte: Bíró László

LÁTOMÁNY A FÖLDRŐL
1989. OKTÓBER 26.

Az emberek világát most fentről látom, mintha betettek volna egy léggömbszerű dologba... csak a köteleiben kapaszkodom... elég erős a széljárás és innen szemlélem a Földet, illetve azt hiszem, hogy a Földnek csak egyes pontjait...
Vannak területek, amelyek nagyon sűrűn, más területek viszont alig-alig lakottak... az az érdekes, hogy a sűrűn lakott területeken sem lehet sokkal több fényt, vagy néha csak apróbb fényvillanásokat látni, mint a kevésbé sűrűn - mondhatnám ritkán - lakott területeken...
Ezek a fénypontok imbolyognak... van úgy, hogy teljesen ki is alszanak, úgy, mint amikor kémek, katonák a sötétben jelzésekként adnak le fényvillanásokat... néha ilyen fényvillanást látok: négyet, ötöt is egymás után, azután az a terület megint egy kis időre a sötétségbe merül...
Most, ahogy közelebb ereszkedünk, azt is látom, hogy ezek a fényvillanások emberi lelkekből jönnek... olyan emberi lelkekből, akik lelkesednek valami szebb és nemesebb dolgokért, eszmékért, vagy lelkesek, hogy embertársaikon segítsenek...
Azokról a területekről, amelyek ritkábban lakottak, most úgy látom, hogy jobban elvonatnak ezek a lelkek, ezek a fénypontok és a sűrűbben lakott területekre beágyazódnak... annyira beágyazódnak, hogy nincs és a jövőben sem lesz lehetőségük az onnan való eltávozásra... annak ellenére, hogy semmi nem köti őket az emberek világához - dehogyis nem köti; most látom, az a munka köti oda őket, amire és amiért elszegődtek... most ezeknek a fényhordozóknak azon a területen, bizonyos népcsoportban kell maradniuk és a munkát elvégezniük... nincsenek sokan, és többen visszavágynak azokra a területekre, ahol nem volt ez a sok ember, mert ott sokkal könnyebb volt a munkájuk...
Most látom csak, hogy kevés ember között munkát végezni mennyivel könnyebb, mint sok ember között... azt is látom, hogy kevés ember között könnyen kialakul egy érzésbeli szövetség és azok mind támogatják a munkát akkor is, ha vannak közöttük gyengébbek, gyarlóbbak, akadékoskodók... de mégis mindenkor a kisebb csoportokban, ahol nincsen sűrítetten élő tömeg, könnyebb a munka, mint amikor valaki egy ország, egy nemzet, egy nagy vallás, vagy egy kontinens érdekében vállal munkát...
Az ilyen munka feltűnő... nem ők akarnak feltűnni, hanem a belőlük áradó fény az, ami feltűnik... nem a szűklátókörű, vak embernek, hanem ennek a világnak, a lelkek világának...
Itt most nagyon sok ellentétes erő tömörül és már innen, a lelkek világából is erőket vonnak össze, hogy ezeket a világító pontokat megsemmisítsék... azt szeretnék elérni, hogy az embereknek ne legyen megfelelő szellemi vezetőjük az elkövetkezendő évtizedekben... azt szeretnék elérni, hogy a tömeg vezető nélkül legyen, és ezért a megfelelő egyéniségeket igyekeznek félreállítani...
Nem tudom, hogy mivel teszik ezt, de azt hiszem azzal, amit a munkát vállalt lelkek közvetlen környezetének a lelkébe hintenek bele... tehát igazából az ellenségeik nem a messze távolban vannak, hanem a közvetlen környezetükben... de ezt ők nem veszik észre, mert azt hiszik, hogy azok is úgy éreznek, gondolkoznak, lelkesednek, örülnek a jó diadalának, mint ahogyan ők...
De az ellentétnek már a Földön is mindenütt ott vannak a beépített - nem is egyénei - osztagjai... ott vannak az egyházaknál, a templomokon belül, a népjóléti intézményeikben, a különböző kormányokban, az államok irányítói között is...
Mindenütt ott vannak, és azt színlelik és azt mutatják, mintha ezeknek a világító embereknek, ezeknek a világító gócoknak a munkáját meg szeretnék könnyíteni és támogatnák őket... de a valóságban azért vannak ott, hogy minden jót, ami ezekből az egyénekből származik, rögtön, még a kivitelezés előtt megsemmisítsék... a háttérben - nem nyíltan - úgy tevékenykednek, hogy rossz szándékuk ne legyen nyilvánvaló...
Ezért szükséges, hogy mindenki példát véve ezekről a fénypontokról, még időben megerősödjék... mert úgy látom, hogy egészen rövid időn belül annyira nagy lesz a káosz, annyira nagy lesz a fejetlenség, annyira össze lesz keverve a jó a rosszal, hogy ember legyen a talpán, aki ezek között a felszínen lévő látszatos jó mögött meg fogja látni és érezni a rosszat, a gonosz indulatot, az erőszakot és mindazt, ami a jó teljes megsemmisítésére törekszik...
Most még innen szemlélve úgy látszik, mint nyári éjszakán a csillagos ég, még itt vannak ezek a fénypontok és még világítanak... de már látható, hogy ezek a fénypontok el fognak tűnni, mert előbb csak alig, később pedig sehogyan sem fognak ezen a lelki-szellemi érzés és gondolat sötétségén áthatolni...
Na, most kitettek ebből a léghajóból... azt hiszem, hogy visszaérkeztem ...

szemlézte: Abonyi Tibor

AZ UTOLSÓ IDŐK ALLEGÓRIÁJA
1979. NOVEMBER 25.


Ezeket látom:
Köd van és sötétség... három lovas közeledik... az egyik elől jár... fekete lova van, nagy és hatalmas... körülötte félelem...
És ahogy közelednek, mintha magukkal hordanák a sötétséget... mintha belőlük áradna a sötétség... mert ahogy jönnek, ahogy félelmetesen jönnek, még nagyobb lesz a sötétség... a lovak vérben gázolnak... elől - nem tudom, hogy kicsoda ez, aki itt elől egy sötét lovon jön - nagyon öntelt, nagyon büszke, nagyon tisztában van az ő hatalmával... a másik két lovas kicsit hátrább van...
A másik kettő láncokon sok-sok szolgát, sok-sok túszt, sok-sok embert cipel... láncaik félelmetesen zörögnek, nagyon félelmetesen... ezek között vannak teljesen elnyomottak is... vannak, akik bár erőseknek látszanak, mégis félnek... és vannak, akiket ugyanaz a gonosz szellem hat át, mint a három lovast... a színük ezeknek, akik össze vannak kötözve és meg vannak láncolva, fekete, vagy egészen sötét szürke, vagy vörös; de a vörösnek abban a sötétbe játszó változata, amely olyan, mint a megfeketedett vér...
Erről az oldalról nem látni, hogy ki az a vezető, aki ott elől áll fehér ruhában... csak azt látni, hogy nem ő a legmagasabb vezető... mozdulatával, szemével mintha valami magasra hívná vagy akarná felhívni a figyelmet: a béke, az élet és az igazság Fejedelmére... szigorúnak látszik ez a vezető... de annak ellenére, hogy szigorú, mégsem félelmetes... az egész egyéniségében és a szemében különösen, van valami tűz... van valami, amivel mindent megfékez... van valami, amivel uralkodni tud mindazokon, akik vele szemben állnak... olyan a szeme neki is és a vele lévőknek is, mintha valami sugár lövellne a szemükből... és mintha ezzel a sugárral felbontaná vagy felbonthatná mindazt, amit emezek sűrítenek, de mégsem teszi...
De időnként a szeméből áradó fénnyel nagy kavarodást, nagy zavart, nagy sürgést-forgást, nyugtalanságot kelt emezekben... még a lovaikban is, amelyek félelmetesen ágaskodni kezdenek...
Azok közül, akik a láncon vannak, mintha külön csoportokat lehetne látni különböző zászlók alatt, különböző eszmék és elvek felírásával... a különböző eszmék és elvek között mintha külön kiírást képviselne három: jobboldali eszmék, baloldali eszmék és az anyagiság eszméje... ezeken belül is sok-sok zászló és felírás van, olyan furcsán, mint mikor a Földön az emberek tüntetnek és a felvonulásokban különböző zászlókat, felírásokat és táblákat cipelnek...
A jobboldali eszmékből - bár abból sem sokan - de inkább vannak, akik ezeknek a mindent átható fénysugárzásoknak a hatására, amely ebből a másik, de jóval kisebb csoportból feléjük lövell, onnan kiválnak és emerre lassan elindulnak... de úgy tűnik, hogy nagyon nehezen tudják elérni ezt a helyet, ahol itt ezek a fehérebb ruhás valakik állnak és akiknek a vezetőjének a ruhája egészen fehér, de nem ő a fő vezető, mint mondom, mert az láthatatlan...
Időnként mintha amazok fondorlattal, taktikával, hazugsággal emezekre jobban hatnának, és ugyanakkor mintha a láncokat rövidebbre húznák... annyira rövidre, hogy szinte a csuklójukba és a bokájukba vág a láncok, a bilincsek vasa... és mégis vannak, akik mindent elkövetnek, hogy emezekhez átjussanak...
Most innen megindulnak azok, akik nem annyira fehérek, de fel vannak a Föld nívójához, a Föld állapotához, a Föld viszonyaihoz öltözködve... érdekes, mintha most azt a fehérebb leplet levetnék és alatta fém mez van és a szemükből kiáradó fényben megcsillannak ezek a fémek...
Most arra indulnak, aminek a következtében itt ebben a fekete lovasok csoportjában rendkívül nagy félelem és zűrzavar keletkezik, bár aki ezen a fekete lovon elől ül, mindenáron igyekszik bizonyítani az alattvalói előtt, hogy a helyzet magaslatán áll...
Azok, akik a másik két lovon ülnek, most hátraszólnak, és hátul - ni, csak most látni - rengeteg korbácsos van és emezeket korbácsolni kezdik... amazok viszont mintha a bőség kosarából - ez különösen ott, az anyagi eszméknél indul meg - mintha a bőség kosarából és szatyrából nagy mennyiségű aranyat és nagy mennyiségű - nem tudom, hogy mi ez, ezeket a fajta köveket nem ismerem - dobnának azok közé, akik a láncra vannak fűzve... azok éhesen és izgatottan rávetik magukat, és ezektől a dolgoktól, amiket közéjük dobáltak, várják a szolgaságból való megváltásukat... de úgy látom, hogy hiába várják, mert - emezek úgy mondják: „a bűn zsoldja a rabság, a betegség és a halál!”...
Az Igazság ígéri és megadja a szabadságot! Azt kérdi a fehér ruhás: „értitek?., mert amaz csak ígéri; mert ígér az mindent, csak éppen teljesíteni nem tudja...”
Azt mondja a fehér ruhás: „ezek az idők elérkeztek, ezek az idők itt vannak, ezek az idők már egy pillanat késedelmet sem tűrnek; amikor a jó és a rossz nagyobb és hatalmasabb mértékben fog megütközni, mint valaha...” és ennek alapján dűl el az, hogy kik kerülhetnek még a fehér ruhások oldalára addig az időig, amíg ez a láthatatlan béke fejedelme nem mondja: „vége, és nincs tovább; most én jövök, én ítélkezem elevenek és holtak felett; és mindenki előtt nyilvánvalóvá válik az eljövetelem, és mindenki előtt nyilvánvaló lesz a létem, az életem; és hogy élek és, hogy vagyok és ítéletet mondhatok élők és holtak felett!” Ezt mondja az a megbízott, aki a fehér ruhások között elől áll...
Többet nem látok, csak újra a sötétséget, meg a ködöt... sikolyt és jajkiáltást hallok még... hallom a sírást és fogaknak csikorgatását és a láncoknak zörejét, mintha elvonszolnák őket... hallom a láncoknak azt a csikorgó, lassú, vontatott zörejét...
***
Ti engem nem ismertek és én sem ismerlek benneteket... én csak időnként látom, amit láthatok... és azt egy magasabb parancsra, a fehér ruhás parancsolatára itt most nektek elmondottam...


szemlézte. Abonyi Tibor

UI:

Mi a teremtés nagy trükkje? - Dr. Egely György, Jakab István
https://www.youtube.com/watch?v=3s0XDsBiI7M


Karma és reinkarnáció
https://www.youtube.com/watch?v=JpNdXmV-bvY

Mi az élet célja? - Felvezetés

Névtelen Szellem közleményei Eszter médium által

Kedves testvéreim, jól figyeljétek meg, amit most mondok néktek, mert hasznát vehetitek az úton, úgy a múlandó, mint az örökéletben. Mert ezek nélkül az ismeretek nélkül sokszor ferde utakra tévednétek. Ezek nélkül az ismeretek nélkül elcsal titeket a tévelygés szelleme, mely a ti múlandó testi életetekben, a sötétségben, a tudatlanságban érezteti leginkább a hatalmát.
A tudatlanság mindig félrevezeti az embert, mert a dolog valódi megismerésének gondolatát, fogalmát nem helyesen alkotja meg, és így hajótörötté válik és az életet nyűgnek, tehernek érzi magán, s amikor reánehezedik a súly, azt hiszi, jobb lenne meghalni, mert ha meghal, kibújik a teher alól. Az élet minden örömével, fájdalmával, szenvedésével együtt képezi azt, amit tulajdonképpen ez alatt a szó alatt értünk. Mert nem az az élet, amit ti emberek életnek gondoltok.
Mert nemcsak a kívánatos, az örömteljes és boldogságot okozó érzések és állapotok azok, amelyekre szüksége van a léleknek, hanem szükséges a fájdalom, a szenvedés, a megpróbáltatás és minden ezzel járó nyomorúság is, hogy az élet teljességet nyerjen, hogy az élet kifejezhesse magát. Az ember lélek; és a léleknek a végtelen, kiszámíthatatlan mélysége tulajdonképpen az élet.
Ez az a titok, amelynek végére az ember az ő gondolataival nem juthat, róla fogalmat nem alkothat, mert az ember nem ismeri a tulajdon életét sem, annál kevésbé ismeri a saját lelkét. S mivel az ő maga lelkét nem ismeri, hogyan ismerhetné a felebarátjáét? Ezek olyan titkok és mélységek, amelyekbe emberi gondolatokkal lemerülni nem lehet. A lehetőségek, és eshetőségek óriási méreteivel kell számolnunk, amikor csak egy ember lelkének a gondját is magunkra vesszük. Óriási lehetőségek számaival kell megbarátkoznunk; és ezeket a lehetőségeket hatásaikban és kölcsönhatásaikban a mi gondolatainkkal - akik szintén teremtett lények vagyunk - nem tudjuk kimeríteni, nem tudjuk felfogni, mert oly óriási ezeknek a számtörvénye, hogy ez egy örökéletet is betölt.
Mi mindnyájan az örökkévalóság gyermekei vagyunk; ez az örökkévalóság betölti a mi lényünket, a mi lelkünket hatásaival, hogy e hatások nyomán mi kölcsönhatásképpen munkálkodjunk, éljünk, teremtsünk, alkossunk olyan lehetőségeket, olyan pozitívumokat, amelyek a mi és az összesség részére boldogságot eredményeznek. Azonban hogyan lehetséges ezt elérni, hogyan lehetséges ezt megvalósítani, amikor az ember nem tudja még azt sem, mi a jó és mi a rossz? S miután e kettő között nem tud különbséget tenni, tehát egyszer az egyiktől vonzatva, a másiktól taszítva, máskor pedig megfordított hatások alatt halad a fejlődés útján, egyszer rosszat, másszor jót cselekedve.
Tehát az ember e két véglet között a vonzás és taszítás törvényének engedve éli le életét, hogy kellő élettapasztalatokat vonjon le tanulságul, és a kellő tanulságok nyomán folytassa az életet tovább. Milyen szomorúnak és nyomorúságosnak látszik az élet addig, amíg az ember lelke e két vonzás között különbséget tenni nem tud, amíg nem határozta el magát, hogy tulajdonképpen hová is tartozzék ! E földi világ azok közé a világok közé tartozik, ahol még nincs kialakulva sem a jó, sem a rossz. Ebben a világban a vándorló lélekcsoportok sok fájdalom lehetőségét tükrözik vissza és hordozzák magukban. Ezek a lehetőségek mindaddig fenyegetik az ember lelkét, amíg az abszolút jóhoz nem tért, magát ahhoz hozzá nem kapcsolta.
Mivel ez a szomorú állapot él, van, tehát az Úr végtelen kegyelme és szeretete lenyúl az emberhez és olyan eshetőségeket ad a földön élő és vándorló lélekcsoportok kezébe és elébe, amely eshetőségeket ők szabad akaratból - jegyezzétek meg jól - szabad akaratból felhasználhatnak a maguk javára, hogy ebben az ide-oda való vonzás és taszítás világában mindig szilárdabb, mindig biztosabb lelki támpontot találjanak az ő lelki megerősödésükhöz és az életben való elhelyezkedésükhöz.
Mert a lélek arra van hivatva, hogy az életben elfoglalja a helyét, s amint mondtam: teremtsen, alkosson és azokban a lehetőségekben munkálkodjék, amelyek mindig előtte állanak, amelyekben benne él, mozog, mert Isten gondoskodó szeretete őt oda állította be. És hogy az emberi lélek túl nagyot ne tévedhessen, azért az Úr megszabta az emberi élet napjait, és egy-egy testben való tartózkodás idejét évekhez kötötte.


Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:


Mi az élet célja?
Adai közlés - A föld az önzés világa
A jelen ésszerű kihasználása
A spiritisták fogadalma
A jövőért áldozni kell
HANG - Nagyon fáj édesanyám halála
Kós Károly megdöbbentő írása Erdély jövendő sorsáról

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqlvMuP ... g?e=mQcEyp
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

Karsay István 2022 márciusi szellemtani kírlevele – SBK_hirlevel_205
https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... OLUGC8TUd8


https://www.youtube.com/watch?v=uaL3JcWyc-c&t=38s
Jelenések 54. – Öt jellemzés - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=6eybIDHXfHs&t=112s
Jelenések 55. – Miért a jó hír a legtöbb - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=PyHU0Aru_yg&t=1601s
Az élet maga – Családi film

https://www.youtube.com/watch?v=Xw4sRQUjtPk&t=4338s
Költői szerelem – Megható romantikus film

2022. március havi szellemtani hírlevél


Amikor az ember Istenné teszi magát. 2

Krisztus áldozatának hatása.. 9

Karácsonyfa 15

A haldoklás tudománya 16

A delejezésről 21

Fény és árny 22

Tanít a szellemvilág 25

A spiritizmus nem cél hanem eszköz 27

Ajánlott havi web. lapok 29

https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... OLUGC8TUd8

A földön az embernek nincs mire támaszkodnia

Részlet a Névtelen Szellem „Kiáltás az utolsó órában”című kötetéből, mely Eszter szomnambul írómédium által jött létre 1955-ben

Nem történhetik meg semmi az Úr akarata nélkül, ámbár ez nem azt jelenti, hogy Isten talán hangulatoktól vezéreltetve cselekszik az emberi lelkek sorsa felett, jó, kedvező vagy kedvezőtlen fordulatok szerint, mint ahogyan azt az emberek hiszik és gondolják az isteni gondviselés munkájáról. Az ember hite szerint Isten határozatai talán egy imádság, talán egy óhajtás szerint fordulnak jobbra vagy balra.
Nem! Az Úr előtt, aki az emberi szíveket és veséket szemléli (Jer. 11:20, 17:11, Zsolt. 7:10) nem lehet eltitkolni vagy a változások szerint átalakítani az ember érzéseit, vágyait, törekvéseit. Mert Ő mindent tudott, mindent látott, mielőtt még a gondolat megfogant volna az ember lelkében. Így, előtte nincs titok, sem a letakart múltban, sem az elkövetkezendő jövőben, mert Ő örökkévaló, Ő az Örökkévaló, aki mindent ismer és tud, mielőtt még a múlandóságban élő emberi lélek megsejthetné.
Az emberi lélek csak abban lehet előnyös vagy hátrányos helyzetben, amennyiben átadja magát a bölcs isteni vezetésnek. A számára készenálló kegyelem kezében vagy átadja magát a saját erejében és bölcsességében bizakodó, erőszakra támaszkodó akarásnak, vagy az ismeretlen lehetőségek játékának.
Az emberi léleknek nincs mire támaszkodnia a Földön, mert minden olyan, mint egy álom, amiből előbb vagy utóbb fel kell ébrednie. Boldogabb az, aki előbb ébred fel a valóság megismerésére, még mielőtt a valóság megrögzítődik számára. Minden álomból fel kell ébredni idejében, és nem akkor, amikor már nincs idő a valóság felé vezető út változtatására.
Azért adta az Úr, mint végső figyelmeztetést a szellemeknek az élőkhöz való kapcsolatot (szellemi közléseket), hogy az embereknek, akiknek szeme van a látásra és füle a hallásra, felkeltse figyelmüket és érdeklődésüket az iránt a valóság iránt, amelyeket szeretnének megrögzíteni, hogy ne kelljen félniük és reszketniük azoktól a nemkívánatos eshetőségektől, amelyek sokszor csak egy vékony hajszálon lógnak felettük és nem lehet előlük elmenekülniük.
Az egész emberiség sorsa ez a Földön, amíg a kegyelem tartja ezt a vékony hajszálat felette, hogy a saját tévelygéseiből, bűneiből összeállított rettenetes csapás rá ne zúduljon, mert az elpusztítja minden szépnek, jónak és kívánatosnak tartott eredményeit. Ez a kegyelem hosszútűrő, segítő, áldozatokra kész, ajándékozó, szerető, hívogató isteni akarat, aki nem szűnik meg áldásaival elárasztani a Föld lakóit, hogy azok keressék meg az áldást osztó kezet, és bizalommal tegyék le az ő erőtelen kezeiket az erős isteni kézbe és hagyják magukat vezetni azon az úton, amelyet Ő jelölt ki számukra. Mert az visszavezeti az eltévedteket a boldog életbe, a paradicsomi világokba.
Az isteni szeretet ezt akarja, ezért küldte el az elsőszülöttet, az Ő Fiát, Aki tökéletes és a legkisebb árnyék nélkül való. Az ember pedig tökéletlen, mert nem tudja, mit dobott el magától, amikor keresztre feszítette az isteni igazságot és szeretetet. Lerombolta az éjszaka vándorai előtt a vezető tűzoszlopot. Aki biztos cél felé vezette és vezeti azokat, akik belefáradtak a földi vándorlásba, a bizonytalanságba, a szenvedésekbe, a hiú reménykedésekbe, amelyek csak délibábszerű vágyvilágok felé csábítják a Földnek fáradt vándorait, de soha sem érhetik el, mert az csupán csak visszaemlékezése a léleknek, ami itt a Földön soha el nem érhető.
A lélek álma ez, amelyből újra és újra fel kell ébrednie, mert az álom, nem valóság. A valóság azonban az, hogy az emberi léleknek először hinnie kell abban, hogy van egy élet, amely nem múlandó, amelyen nem uralkodik a halál megsemmisítő hatalma. Hinnie kell azt, hogy a délibáb képe az emberi lélek visszaemlékezése egy múltra, ami volt és van és lesz örökké. Egy világra, egy életre való emlékezés ez, ahova nem léphet be a bűnöktől piszkos lélekkel; de ez van és ez a világ visszavárja mindazokat, akik megelégelték a céltalan bolyongást és szenvedést.
De hol van ez a világ, merre kell tájékozódni, hogy az ember eljuthasson oda? „Ez a világ tibennetek van”, hangzik az örök igazság szava; a ti szívetekben, a ti lelketekben, amikor felépül az Isten temploma, a szeretet építménye és az igazság tornya fejezi be és koronázza meg az építés remekművét. Ilyen nagynak, ilyen dicsőséges remekműnek teremtette meg az Isten minden egyes gyermekét.
És a gyermekekből mi lett? Az élet vándorútján kolduló, minden dicsőségtől megfosztott szellemi nyomorék, aki a bűnös ösztönöktől sugalmazva cselekszik Isten előtt és a Szent Angyalok előtt utálatos dolgokat, hogy boldogságra éhes lelkét a bűn moslékával jólakathassa. Minden bűn azért utálatos Isten előtt mert a tiszta vágyakat is bemocskolja, beszennyezi. Ha igazságra szomjazik a földi életben az emberi lélek, a kétszínű hazugság aranyserlegéből kínálja meg a világ.
Ha a szeretet után sóvárog, a gyűlölet és az irigység tündéri csillogásba öltözködik, hogy kifoszthassa a szívét, minden nemes elgondolásának ajándékozó kedvéből, mert visszaél azzal a szeretettel, amit ajándékképpen kapott. Így a bizalom félelemmé válik és a szeretet gyanakodóan bezárkózik minden szívén kopogtató vándor előtt.
Ha ismereteinek bőséges kincsesházát nyitja meg az emberek előtt, óh, akkor kifosztják és mindenki azt mondja, hogy: ezek az enyéimek voltak és tőlem lopta el az, aki ma dicsekedve emlegeti, mintha az övé lenne. Mindenki mindenkinek az ellenségévé lett; nem hisz, nem bízik senki a másikban, mert a félelem áll őrt szíve ajtaján, hogy az amúgyis összezsugorodott lélek még kevesebb részt vehessen ki a világi életből, hogy lelke tárházából még kevesebb jót és igazat szórhasson szét a múlandó világi élet szűkölködői között.
A földi élet nem a boldogság-keresők pihenő állomása. A földi élet a megpróbáltatások világa és ne csodálkozzék senki azon, ha szenvedés jut a legszentebb törekvésekkel útnak induló lélek osztályrészéül. Istentől messze tévedt juhok találkozó helye a földi élet, akik már régen elfeledték az összetartozandóságukat. Így kevesen emlékeznek arra, hogy van egy örök törvény, amelyre minden léleknek figyelnie kell, ha igazán meg akar pihenni, ha biztonságos otthont akar találni, ahol nem kell félnie és rettegnie a még mélyebbről feltörő pusztító farkascsordától.
A halál nem rettenetes, csak a földi élet széles útján járók részére az, mert a széles úton járók nem látják a veszedelmet, amely a halál mélységeibe, a bűnök és szörnyű tévelygések kegyetlen igazságainak szenvedtető világaiba szállítja őket. Azért keressétek az Istentől megmutatott egyenes utat és a boldog ébredés után a megvalósult álmok hazájában az isteni kegyelem világaiban folytathatjátok az élet szebb, tisztább és boldogabb fejlődését Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

A kinyilatkoztatásokról
Magánkörből Marius médium útján. - 1928. november 4-én.

Ugye érzitek, gyermekeim, azt a hatalmas áramlatot, amely áthatja e helyet; ugye érzitek, hogy bele vagytok kapcsolva Krisztus törvé¬nyes munkájába? Gyermekek, mily csodálatos ez a munka, milyen csodálatos ez az áramlat - nem lehet neki ellent állni - akiben csak egy csekély kis jó akarat szunnyad is, azt rabul ejti.
Óh, micsoda boldog¬ság, szabadság; micsoda erő és micsoda munka az ő rabjának lenni! Gyermekeim, ha ti legtisztultabb érzéseitekkel térdre vetve magatokat, azt, ami érték bennetek, felajánljátok Neki, akkor olyan boldogság tölt el benneteket, amelyhez fogható nincsen; s mégis mondom: ti a leg¬boldogabb, az ő szellemével legjobban átitatott pillanataitokban is alig ismeritek az igazi boldogságnak még csak az árnyékát is. Mindaz, amit az emberek Krisztusról tudnak, nevetségesen csekély, pará¬nyi része annak, ami Ő voltaképpen. Az élő Krisztus! De az ember mindig csak annyit tud meg az istenségből, amennyinek a megis¬merésére megérik.

Most elkövetkezett az az időszak, amikor újabb tudást vehet át az emberiség s nemcsak a szellemtannal gyarapszik, nemcsak a Szentlé¬lek tudását szívhatja magába, de meg kell ismernie fokozott mérték¬ben, hatványozottan az Atya hatalmát s meg kell ismernie új, ha¬talmasabb, tisztultabb formájában a Fiút.
Kedveseim, ennek a megismerésnek az útja a hiten keresztül vezet. Azok, akik az Úr Jézust földi útján kisérték, világosan látják, ki Ő. De akik őt csak hírből ismerték, azok nem tudják az ő igazi nagy¬ságát felfogni. Sok mindent tett és mondott az Úr, amit ti nem tud¬tatok meg eddig, mert az emberiség nem érett meg rá. Az Úr, amikor a földön járt, teljességgel kinyilvánította azt, aminek be kell következnie, de gondoskodott róla a Mindenható, hogy csak annyi maradjon fenn az Úr Jézus tanításaiból, amennyit az ember elhordozni képes.
„Sok mindent nem mondok nektek, amit nem tudtok felfogni”. . . mondotta az Úr tanítványainak, mert még azon felül, amit nekik mondott és amit a kívülállók nem tudtak volna megérteni, még azon felül is vissza kellett tartania sok mindent, aminek megértésére még azok a magasan álló apostol szellemek sem lettek volna képesek.
Kedveseim, a kinyilatkoztatás nem egyszer és egyszerre törté¬nik. A kinyilatkoztatás állandó, örök. Soha nem fog az megszűnni, mivel az Atya hatalma végtelen, teremtése kimeríthetetlen, bölcsessé¬ge elgondolhatatlan. Ennek következtében mindig újabb és újabb dolgok lesznek, amiket az ő teremtett szellemei megismernek.
De nincs is két egyenlő formája a kinyilatkoztatásnak. Mózes fel¬ment a hegyre s lejött a kőtáblával a kezében, melybe vésve volt a tízparancsolat. Az Úr Jézus lejött a földre, végigélt 33 évet, tanított, példát mutatott, dicsőségesen feltámadt a szégyenteljes halálból. Ez egy-egy formája volt a kinyilatkoztatásnak.
Most új formában történik a kinyilatkoztatás munkája, nem úgy, mint Mózes által, nem úgy, mint Jézus által: szétszórva, de nem szétszórt erőkkel, sok helyütt, de össze¬tartott, összpontosított szálakkal, apránként, de mind összefüggésben a nagy egésszel. S az Atyának sok más módja van még a kinyilatkoz¬tatásra, - olyan is, amilyenre ti még gondolni sem tudtok - mindig aszerint, hogy mire érik meg az emberiség. De az a kinyilatkoztatás, amely Mózes által jött; azáltal, hogy utána jött Jézus, s Jézus után jött a spiritizmus, nem válik kisebb értékű kinyilatkoztatássá, s Jézus di¬csőséges példája sem veszít jelentőségéből, ellenkezőleg: mindig tisz¬tább értelmet nyer az újabb, a mostani kinyilatkoztatás által.
Most abba a helyzetbe kerültök az új kinyilatkoztatás révén, hogy sokkal magasabbra helyezhetitek a mi jóságos Megváltónkat. Hiába nézték Őt Istennek, hiába tulajdonítottak neki mindenható hatalmat, amely csak az Atyának jár ki, az Ő valódi lényét megérteni nem tud¬ták. Ti már közelebb vagytok az Ő valódi lényének felfogásához, ezál¬tal közelebb juttok az Ő kinyilatkoztatásához, sőt közelebb juttok Mózes kinyilatkoztatásához is. Ahogy ugyanis Mózes az Atyában volt, úgy vagytok ti is az Atyában, ahogy minden az Atyában összpon¬tosul, úgy összpontosul Jézus munkája is az Atyában.

Jézus azóta, amióta testben nyilatkozott meg az emberiség előtt, sokkal fokozottabb mértékben tartja hatalmában a földi szellemcso¬portot. Előbb az Atyának kellett megmutatnia magát az ember¬nek, azután jött Jézus, aki összegyűjtötte az erőket s azután jöhet ezeknek az összegyűjtött erőknek a megnyilatkozása.
Mielőtt Jézus lejött a földre, addig is Isten fia volt ő, hatalmas irá¬nyítója annak a munkának, amely a földi szellemcsoport érdekében folyt, csak éppen ez az alantasabb rétegekben nem válhatott nyilván¬valóvá, csak messiási ígéretként létezett. Mióta viszont Jézus lent járt a földön az itteni embercsoport eleven példával lett gazda¬gabb. Azóta vált mind nyilvánvalóbbá Jézus valódi jelentősége, meg¬váltói küldetése s ennek következtében válnak szorosabbá, hatéko¬nyabbá azok a szálak, amelyek az emberiség minden csoportját ővele összekötik. A mostani kinyilatkoztatás munkája pedig abban áll, hogy a szellemeknek nagy tömege hozza le az igazság gyümölcsét s szálakat fűzzön az emberiség minden rétege s az Atya között.
Ezért van oly nagy jelentősége a ti munkátoknak; a tiétek is egy ré¬sze az új kinyilatkoztatásnak. Kapcsolódjatok minél intenzívebben ebbe a munkába.
Legyen veletek az Úr, áldja meg ezt a munkát s áldjon meg benne¬teket, hogy minél jobban végezhessétek azt és minél jobban szolgála¬tába állhassatok Isten kinyilatkoztató munkájának. Ámen. /ÉV/1928/2/

Forrás: Égi Világosság 2008/2

A szellemi élet tevékenysége
Részlet az "Emánuel szellem nyilatkozatai" című kötetből

Lehetetlen nektek embereknek tiszta fogalmat adni a szellemi élet tevékenységéről. Az anyag alkotórésze az embernek, s minden, amit e testbe öltözött szellem érzékel és érez, ami őt cselekvésre indítja, csak az anyag útján juthat kifejezésre. Sőt, mi több, még az idegen szellem adta gondolat is csak az agy közvetítése útján juthat a testetöltött szellem tudatába. Ennél fogva nem képes tiszta fogalmat alkotni magának olyan életről, amely az anyagból kinőtt.
Csak azt akartam ezzel nektek szemléltetni, hogy mennyivel nehezebb a mélyre süllyedt testnélküli szellemnek ellenállnia azoknak a kísértéseknek, amelyeknek alantas fokozatánál fogva ki van téve, mint a mélyre süllyedt, de emberi testbe öltözött szellemnek, kinek akaratát előbb materializálni kell, hogy tetté válhassék, míg az előbbinek akaratában már a tett is benne van.
A mélyre süllyedt szellem úgy fizikailag, mint erkölcsileg is rosszra indító befolyást gyakorol az inkarnált szellemre, hacsak az nem áll annyival fölötte, hogy az őt körülvevő tiszta szféra lehetetlenné nem teszi a mélyresülyedt életszférájával történő összevegyülést. Itt is igaz a krisztusi mondás: "akinek van, adatik annak, és akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van." (Mt. 25, 29)
Minél tisztább a szellem, annál kevésbé érzi a mélyre süllyedt szellemi világ hullámveréseinek az őt váltakozva vagy folyton érintő nehéz és nyomasztó elemét. Ahogy az egész szellemi életet törvények vezetik és tökéletesítik, úgy a kiküzdött tisztaság, erő és egy bizonyos szellemi fokozat is törvényes határt szab a kísértés lehetőségének, ami nem léphető át.
Az egyház azt tanítja, hogy a testből kivált szellemre nézve lehetetlen a bűn, és e tanában csak egy kis időrészecskével téved, mert nem a testből való kiválás ill. halál képezi a határt, hanem egy elért szellemi fokozat. Minden további fokozattal, lehetetlenné válnak a szellem részére bizonyos hibák és bűnök hasonlóan a szitakötőhöz, akinek fejlődése következtében lehetetlenség még csak időszakosan is újból belemerülnie abba az elembe (vízbe), amelyben fejletlenebb fokozatán életfeltételét megtalálta.
Így az elért tökéletesség kizárja a bukás minden feltételét. Az ilyen tökéletességre jutott szellem működését azonban ti nem érthetitek meg, mert az akaratnak, a tettnek és az ujjongó boldogságnak egysége, ami az Isten belső fénykörében való élet feltétele, messze túlhaladja képzelő tehetségeteket.
A szellem feladata mindig megfelel az ő értékének, és abban áll, hogy akaratát egy bizonyos körre érvényesítse. Itt természetesen egy magasan álló szellemről beszélek, akinek a törvényes életébe benne foglaltatik. a testvér segítésében való örömteli áldozatkézség is. Nehéz a szellemi életet és hatást fogalmaitok szerint tisztán megmagyarázni; nehéz nyelvetekben azokat a szavakat megtalálni, amelyek valamely irányba el ne homályosítaná a fogalmat, amikor azt egy más irányból próbáljátok megvilágítani.
A szellem mindig erő, s ennek az erőnek a hatása megfelel a szellem akaratának és értékének. A szellem feladata vagy tevékenysége mindaddig változik, míg el nem éri tökéletességét, és fogalmaitok nem alkalmasak az ilyen végcélját elért, önálló hatalom törvényes működésének leírására. A jóakaratú szellem e határ eléréséig működésében alá van rendelve az elsajátítás és továbbadás váltakozó periódusú, fejlődést hozó törvényének.
Midőn a szellem vívmányainak megfelelő tiszta vágyával a magasabb szellemeknek lehetővé teszi, hogy a megismerés, az igazság és a jóság szellemi értékében részesítsék, úgy hogy azt törvényszerűen asszimilálhassa és elsajátíthassa, akkor a testvéri körök összekötő tagjaként feladatának, vagy rendeltetésének megfelelt. Mert a továbbadás következő korszakában azt, amit szerzett, érvényesíti ama testvéri körben, amelyből már kinőtt.


szemlézte: Bíró László

UI:

Jézus és a Szentlélek – Reisinger János
https://www.youtube.com/watch?v=WGo2nCK ... ex=13&t=4s

Az érzéki földi világ célja

Részlet az "Ezoteriák" című kötetből

Itt az érzéki földi világban az érzéki benyomások erősebbek, mint a szellemvilági életben (mert ennek így is kell lennie, hogy valóságnak higgyétek ezt az életet), azért csak félig tud szóhoz jutni az a benső énetek, amely a szellemvilágban él, s csak félig tud hatásokat kiváltani. Mert nektek szükségetek van arra, hogy azokat a mulandó hatásokat a ti benső énetekben feldolgozzátok érzésekre, gondolatokra és végül tapasztalatokra.
Mikorra az egész emberiséget átfogó hazugságnak nagy és hatalmas erői megérnek, az kemény, hatalmas kővé lesz, és nehéz anyaggá válik, amely mikor összeomlik, maga alá temeti azokat, akik felépítették, és borzasztó hatásokat hoz létre az emberi lelkekben. A hazugság mindig igyekszik a valósághoz hasonlót létrehozni; de a valóság elve szerint, az Isten elve szerint nem építkezhetik, mert az Isten hiányzik a lelkéből, vagy ha van is valami istenfogalma, nem a helyes istenfogalom épült ki benne.
Látjátok, hogy a szeretet jelszava alatt mennyi bűn, mennyi félreértés és gonoszság végzi a maga munkáját; látjátok, mint húzódik meg a hiúság, a gőg az alatt a fogalom alatt, amelyet becsületnek és tisztességnek neveznek az emberek; látjátok, hogyan mérgezi meg az emberek lelkét az előítélet. Nem is szükséges, hogy az emberek különösen gonoszak legyenek; nem is szükséges, hogy az emberek lopjanak és gyilkoljanak: egymás lelkében mégis óriási károkat tudnak okozni, és hosszú-hosszú életekre menő csalódásokkal sebzik meg egymás lelkét a tévelygés szellemének hatásától vezettetve.
Isten nem a falak közt van, és Isten nem abban a formában időzik, amit az emberek építettek körülötte; az Isten igazsága szabadon van, él, hat, munkálkodik minden egyes emberlelken. Azért, mert valakik kívül vannak az egyházon, még nincsenek elveszve, mert Isten Lelke kint jár a viharban, kint jár a sötétségben, és keresi az elveszetteket.


szemlézte: Bíró László

UI:

Lélekemelő - segítséget nyújtó videó a bántalmazás ellen.
https://www.youtube.com/watch?v=Gir_Kw11RsI

“Engedd el azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy szeressenek.
Ez a legnehezebb dolog, amit valaha is meg kell tenned az életedben, és ez lesz a legfontosabb is.
Hagyd abba a nehéz beszélgetéseket olyanokkal, akik nem akarnak változtatni.
Ne legyél jelen többé olyan embereknek, akiket nem érdekel a jelenléted.
Tudom, hogy a megérzésed az, hogy mindent megteszel azért, hogy elismerést szerezz a körülötted lévőktől, de ez egy impulzus, ami ellopja az idődet, energiádat, mentális és testi egészségedet.

Amikor örömmel, érdeklődéssel és elkötelezettséggel kezdesz küzdeni egy életért, nem mindenki lesz kész arra, hogy kövessen téged arra a helyre.
Ez nem azt jelenti, hogy meg kell változnod, hanem azt jelenti, hogy el kell engedned azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy elkísérjenek.
Ha kizárnak, sértegetnek, elfelejtenek vagy figyelmen kívül hagynak azok, akiknek az idődet adod, nem teszel magadnak szívességet azzal, hogy tovább kínálod az energiádat és az életed.
Az igazság az, hogy nem vagy mindenkinek való, és neked sem való mindenki!
Ez teszi olyan különlegessé azt, amikor olyan embereket találsz, akikkel barátságot kötsz, vagy viszonozzák a szerelmet.
Tudni fogod, milyen értékes, mert megtapasztaltad már azt, ami nem az.
Minél több időt töltesz azzal, hogy megpróbálod megszerettetni magad valakivel, aki nem képes viszont szeretni, annál több időt vesztegetsz azzal, hogy megfosztod magad attól a lehetőségtől, hogy valaki mással kapcsolódj.
Több milliárd ember van ezen a bolygón, és közülük sokan találkoznak veled az érdekesség, és elkötelezettség szintjén.
Minél többet maradsz kapcsolatban olyan emberekkel, akik párnának, háttér opciónak, vagy gyógytornászként használnak az érzelmi gyógyuláshoz, annál tovább maradsz távol attól a közösségtől, amelyet szeretnél.

Lehet, hogy ha nem jelentkezel, nem fognak keresni.
Talán, ha abbahagyod a próbálkozást, a kapcsolat véget ér.
Talán ha nem írsz tovább, a telefonodon nem lesznek üzenetek hetekig.
Ez nem azt jelenti, hogy tönkretetted a kapcsolatot, hanem azt jelenti, hogy mindaz, ami fenntartotta ezt, az az energia volt, amit csak te adtál a megtartásához.
Ez nem szerelem, hanem ragaszkodás.
Esélyt akar adni azoknak, akik nem érdemlik meg!
Sokat érdemelsz, ám vannak emberek, akiknek nem kellene ott lenniük az életedben, és ezt észre fogod venni.
A legértékesebb dolog, ami az életedben van, az az időd és az energiád, mivel mindkettő korlátozott.
Bármire is adod az idődet és az energiádat, meghatározza a létezésedet.
Amikor rájössz erre, kezded megérteni, miért vagy ennyire ideges, amikor olyan emberekkel töltöd az idődet, olyan tevékenységekben, helyeken vagy helyzetekben, amelyek nem illenek hozzád és nem kellene, hogy a közeledben legyenek, mert energiát lopnak.
Kezdesz rájönni, hogy a legfontosabb dolog, amit magadért és körülötted mindenkiért megtehetsz, hogy mindennél hevesebben véded az energiádat.
Tedd az életed biztonságos menedékké, ahol csak ′′kompatibilis ′′ emberek lehetnek veled.
Senkiért sem vagy felelős.

Nem te vagy a felelős azért, hogy meggyőzd őket a fejlődésről.
Nem az a dolgod, hogy az emberekért létezz és az életed add nekik!
Mert ha rosszul érzed magad, ha kényszert érzel, akkor minden problémád gyökere leszel a ragaszkodásod által, attól félve, hogy nem kapsz viszonzást az általad nyújtott szívességekért.
Az egyetlen kötelességed, hogy rájöjj, hogy te vagy a sorsod ura, és elfogadd azt a szeretetet, amiről úgy gondolod, hogy megérdemled.
Döntsd el, hogy megérdemled az igazi barátságot, az igazi elkötelezettséget és a teljes szeretetet, egészséges és virágzó emberekkel.
Akkor várd ki és nézd meg, hogy ez mennyire kezd mindent megváltoztatni és meg is fog minden változni, ez biztos.
Pozitív és jó energiájú embereken kívül ne pazarold az időd olyanokra, akik nem értik meg a változást, a szeretetet, az értékelést, a boldogságot és a védelmet, amelyet megérdemelsz.”

/Sir Anthony Hopkins/


UI:

Őrangyalok: valaki tényleg fogja a kezünk "odaátról"?
https://www.youtube.com/watch?v=uDav5tZuG0c

Az életerő formái - Felvezetés
Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből

Orvosaitok, tudósaitok, lelkészeitek, filozófusaitok, emberek, akik elmélkednek, vajon meg tudnák-e mondani, hogy mi az élet? Akárki elgondolkodik ezek felett vagy elvégez különböző kísérleteket, nem tudja megállapítani, hogy mi az élet. Nem tud életet adni és nem tudja megszüntetni azt. Mert ami élet adásnak vagy az élet megszűnésének látszik, az csupán a felszínen van, de a dolgok és az élet eredete sokkal mélyebbre nyúlik, mint ami az ember vizsgálódó szemei elé kerülhet.
Sajnos a mai világban a legtöbb embernek sem fogalma, sem érzéke nincs a látható világ mögött lévőkről és történőkről, az élet mélyebb régióiról, azokról a különböző létsíkokról, magasabb dimenziókról, amelyekben az élet sokkal nagyobb fénnyel, ragyogással, intenzivitással érzékelhető és ahol rá lehet jönni arra, hogy az élet meg nem szüntethető.
Az élet elpusztulhat, a bűn következményeként egyhangúvá, monotonná, nyomorúságossá, értelmetlenné, örvénylővé, félelmetessé, szegényessé válhatik, de ez is csak a felszínen látszik így, a valóságban az élet megrendíthetetlen. Az élet központjához közel béke, megnyugvás és nyugalom honol. Csak a felületes ember képtelen az élet mélységeibe való lemerüléshez és az életet annak látni és úgy érzékelni, amint és ahogyan az van.
Például, két madár van egy fán. Az egyik eszik, a másik nézi. Azt gondolnátok, hogy az a madár, amelyik csak nézi a másikat és nem táplálkozik, az elpusztul. A valóságban azonban nem így van. Mindkettőnek el kell pusztulnia, de az őket éltető életprincípium örök; mert az élet még szétforgácsolt állapotában sem szüntethető meg, hanem ezek az életprincípiumok és életforgácsok újra összevonatnak és egy magasabb rendű élet részesei lesznek.
Tehát mindaz, ami látható, az káprázat, és mindaz, ami láthatatlan, az élő, eleven valóság, miként a mi Atyánk, a mi Istenünk is láthatatlan, és még sincs nagyobb valóság az egész teremtett világmindenségben, mint Isten. Az élet egyben erő is; az élet fenntartásához ugyanis erőre van szükség, és az életerő forrása Maga a teremtő Isten. Ez az életerő Tőle, Belőle szünet nélkül árad az egész teremtett világmindenségre.
Ez az erő feltölti és dúsítja azokat az életeket, amelyek belőle fakadtak. Tehát, akik a kapcsolatukat nem szakították meg Vele, azok szünet nélkül megújulnak, a magasabb rendű lét állapotaiban foglalnak helyet és üde fiatalság, szépség, csodálatos tulajdonságok hordozóik, akiknek nem múltjuk és nem jövőjük van, hanem mint Istennek, állandó jelenük van, élnek, léteznek. Az alacsonyabb rendű csak élni látszik, csak vegetál, vagy kárhozatba jut, amely a halálnak a legmélyebb és legsúlyosabb állapota, ahol az élet már csak pislákol és a lét tengerétől messze esik. A lét Istennél van, a lét boldogságot nyújt, a lét állandósult - így is mondhatnám - örök, boldogító állapot, visszatérés az egyhez, az Istenhez.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az életerő formái
Ada - Rendkívüli közlemény
Adai közlés - „Én vagyok az Út...”
Látomány az erőkről
A Természettörvény igazságossága
HANG - Van gyógyító erőm?
A léleklátó macska

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqoWeWs ... Q?e=RKrfw6
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában

Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.
https://www.youtube.com/watch?v=s534LwJkWJo

Elszórt kalászok_Névtelen Szellem Eszter médium útján III. kötet 2. Rész
Hangoskönyv (Levente)
https://www.youtube.com/watch?v=fr8SeL2Thp4&t=58s

Jelenések 56. – „Féljétek az Istent! - Reisinger János
https://www.youtube.com/watch?v=I6o0VAxeW9Q&t=72s

Jelenések 57. – „Néki adjatok dicsőséget! - Reisinger János
https://www.youtube.com/watch?v=rzlQQM9ncOM...

Az a varázslatos vidéki élet – Romantikus film
https://www.youtube.com/watch?v=sWSYGeyk7jU...

A vér nem válik vizzé – Romantikus családi film
https://www.youtube.com/watch?v=sWSYGey ... Nx&index=9

Nem csak test vagyunk

Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető professzor azt mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja felhívott, és részletesen elmondta az esetet.
A hölgy az eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben.
Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt. Leletei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az élet levegője ott vibrált a beteg körül. Én csak egyet kérdeztem tőle: hisz-e abban, hogy életben marad. Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy racionális döntés volt, hanem inkább egy intuíció.
A műtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt. Lélegeztetőgép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez, megfogtam a kezét, megsimogattam a fejét. És mivel nem akartam, hogy a többi kollégám megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat:
"Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse meg: van esélye. Nem szabad föladnia."
A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és egy hónap múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott.
Ami a döbbenetes, az most következik.
A beteg azt mondta nekem, hogy köszöni a mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken mikor voltam nála, és miket suttogtam a fülébe. Utólag leellenőriztem, valóban akkor voltam ott, amikor ő mondta.
Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor megállt ez és ez az orvos az ágya végénél, és akkor őt ott halottnak nyilvánították. Azt mondta a hölgy:
"Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtam velük szemben védekezni." Ez a nő mindent elmondott. Azt mondta:
"Alig vártam, hogy maga odajöjjön hozzám, és beszéljen az életről."
A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy a szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak. Nyilvánvaló, hogy a szemével nem láthatott és a fülével nem hallhatott, hanem valami mással, amiről mi nem tudunk. Persze az, hogy valamiről mi pillanatnyilag nem tudunk - vagy nem tud még az orvostudomány -, nem azt jelenti, hogy az nincs is.
Az biztos, hogy ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy a kóma állapotában lévő beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt. De számos más esetben is a betegek beszámolnak a műtét alatti élményeikről, pedig elvileg semmilyen élményük nem lehetne. A nagyobb szívműtéteknél megállítjuk a beteg szívét, és gép pótolja a keringést és a szívműködést. Megállítani a szívet nagyon könnyű, beindítani már nem annyira.
Miután megoperáltuk a szívét, újraindítjuk. Az újraindítás számomra mindig egy katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről pontosan beszámolnak. Ez azért döbbenetes, mert arról az időszakról, amelyről ő beszámol - nevezetesen a szív újraindításának élményéről - abban az állapotban ő a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem érezhet semmit, de nem is élhet.
Döbbenet...

dr. Papp Lajos szívsebész professzor

UI:

Jiddu Krishnamurti: "Ki vagy te?" (magyar felirattal)
https://www.youtube.com/watch?v=Wn4Oz0aF7u8

Szellemtanos küldetés és felelősség

Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Ti spiritisztáknak-szellemtanosoknak mondjátok magatokat. Nektek a lélek világában ismerősöknek kell lennetek, nektek nem szabad tévelyegnetek, nektek nem szabad hamis tanúságot tennetek, nektek nem szabad hamis igazságokat hirdetnetek, és nem szabad mást cselekednetek, mint amit igaznak és jónak hisztek és annak ismertetek meg.
Nektek sokszorosan kell értékelnetek Isten Szentlelkének ajándékát, mert titeket nem az egybegyűjtött kévékkel emeltek fel, mert azok a kévék, amelyekbe ti tartoztatok, már egybe vannak gyűjtve. Ti elhullatott kalászok vagytok, ti kint vagytok a tarlón.
Halljátok-e már a villámlást és a dörgést, amellyel kezdődik a vég?! Látjátok-e már azt az emésztő tűzet, amely felborít mindent, megsemmisít mindent, amit nem Isten alkotott, amit nem Isten adott a világnak?/ Látjátok-e már tornyosulni a felhőket, amelyek talán idő előtt ideérnek, mielőtt még elkészülhetnétek ti és azok, akik még a ti beszédeitek által hiendők lesznek?!
Az idő közel van, a vihar szele már-már megérinti, meglebegteti a ruhátokat munka közben, amikor a ti igazságotokat, a ti világosságotokat a világnak akarjátok átadni. Előttetek van az út, amelyet a mi Urunk megjárt; előttetek van az ige, amelyet Ő hagyott itt, hogy a földi ember ne tévelyegjen külön okoskodások útvesztőjében, hanem tegye félre az okoskodást, vegye fel a keresztjét, és úgy kövesse Őt azon az úton, amelyet Ő világított meg amelyet Ő járt végig, és amely úton várja az Övéit, hogy Vele találkozzanak.
Mert ha ti az Ő útján jártok, akkor találkoztok Vele, mert Ő lépten-nyomon otthagyta azokat az igazságokat, azokat az eredményeket, amelyekre a földi embernek szüksége van; otthagyta azokat az erőket, amelyek nélkül senki, de senki el nem tudná végezni üdvösségének megszerzését. És ha azon az úton haladtok, amelyet Ő mutatott meg nektek, az Ő segítségével beértek a célhoz, mert Ő veletek van, - de csakis veletek, az Ő útján haladókkal.
Akik még Őt és az Ő útját nem ismerik, azokat más úton-módon ébresztgetik, azok még a küldetésben lévők által, tiáltalatok és mindazok által ébresztetnek fel nyomorúságaikban, szenvedéseikben, kétségbeeséseikben, akik már hisznek, hogy ráléphessenek az Ő útjára.
Tehát nektek egyszersmind küldetésetek van, hogy ti, akiket Ő felébresztett az élet megismerésére, az igazság bizonyosságára, ezt a meggyőződéseteket közöljétek másokkal. Úgy járjatok, és úgy éljetek a földi életben, hogy azok a mások, akik még ma nem ismerik Krisztust és az Ő igazságát, kívánatosnak lássák a ti hiteteket, a ti igazságotokat; kívánatosnak lássák a ti békességeteket, a ti megnyugvásotokat, kívánatosnak lássák a ti lelki és testi életeteket. Mert a ti életetekből, a ti magaviseletetekből, a ti cselekedeteitekből elő kell ragyognia Krisztus mennyei igazságának, amely mindenütt boldogít, mindenütt vígasztal, mindenütt erősít, felemel és megtisztít.
Ez a ti küldetésetek, testvéreim. Nekünk, akik azért küldettünk hozzátok, hogy benneteket a spiritizmus útján vezessünk az igazságra, kemény munkát kell végeznünk, mert a megmunkálatlan, dudvás lelkeken kell elvégeznünk azt a munkát, amely alkalmassá teszi a lelkeket az Úr igazságának befogadására.
Ezernyi kételytől, ezernyi babonától, balhiedelemtől kell a ti lelketeket megtisztítanunk, és azt az utat, módot kell kikeresnünk a lelketekben, amelyen keresztül hozzáférhetők vagytok. De, akiket az Isten Lelke ezen az úton-módon keresett meg, nem szabad a rendezett kévékbe kötött emberlelkek világába tekintgetniük, nem szabad rombolást végezniük azok közt a lelkek közt, akik valamely valláshoz vagy felekezethez belső hit szerint tartoznak.
Belső hit szerint - mondom - nem csak külsőség szerint. Nem szabad azon a területen építenetek, amely terület a másé, más rendhez tartozik. A bűnnek tévelygői közt, a hitetlenek közt - akik kiestek azokból a kévékből, amelyeket egybekötött az a fluid, az az erő, amely Istentől való - ott munkálkodhattok.
Ahogyan más ember lelkére nem építhettek házat, ugyanúgy semmiféle vallásban vagy felekezetben élők közt nem hirdethetitek a spiritizmus igazságát, mert ott nincs szükség, ahol hiány nem mutatkozik. Ahol megéheztek, ott kell kenyérrel táplálni azokat a lelkeket, ahol megszomjaztak, ott adhatjátok csak a ti igazságotoknak cseppjeit azoknak, akik kérik tőletek.
Azonban kint a világban az életetekkel, a példaadásotokkal magatok felé fordíthatjátok a hitetlenek figyelmét. Cselekedjetek jót és igazat, és mindazt, amivel a ti Uratok megbízott titeket, s ha ezzel az elveszettek közül csak egyet is megmenthettek az igazság részére, már nem éltetek hiába, és a ti igyekezetetek meggyőzi azokat, akik hisznek, a ti hitetek helyesebb voltáról.
Legyetek példaképek még azok előtt is, akik a kévékbe vannak kötve. Az életetekkel kell bizonyságot tennetek Krisztus igazságáról, mert ha nem ezt cselekszitek, méltatlanokká váltok az Isten kegyelmére, amely az Ő Szentlelke által megkeresett titeket, a századikat, akik hiányoztatok a teljes számból.

szemlézte: Bíró László

UI:

BISTEY ZSUZSA - VÍZÖNTŐKORI ÚJJÁSZÜLETÉS
https://doksi.net/hu/get.php?lid=1778

A Tudat kivetülése a reinkarnációba
Egy médiumi úton kapott tanítás
Szellemi Tanító: A kivetítés szó helyett jobb a tudat meghatározás, mely összefogó jellegű. A hozzátartozó minden más együtt alkotja az egész szellemi mozgásterületet, az ún. egyéni Lénynek minden kisebb-nagyobb összetartozását. A tudat dönt el sok olyan dolgot, melyet éppen végeznie kell. Ő az, aki meghatároz, aki az energiákat - aki szintén ő maga - megmozdítja. A szellemi tudat az ember tudatához viszonyítva sokkal hatalmasabb, fényesebb, sok mindent magába ölel, de természetesen bármennyire is az isteni tudatnak része, mégsem maga az Isten, vagy az isteni fokozatú tudat. Ebben is vannak fokozatrészek, melyek olyan feladatokat látnak el, amelyek bár kisebbeknek mondhatók, de mégis alapvetően fontosak, vagy ezeket átfogó, magukba foglaló nagyobbak.

A szellemi tudat meghatározott és kozmikus fontosságú, és szükség van ennek a tudatnak egy olyan módosulására, melyet máshol és máként el nem ér, mint magán kívül. Ez csak úgy történhet, ha a saját létsíkja törvényeiből egyszerűen átlép egy másikba, melyet tulajdonképp maga hozott létre, alkotott meg. Ez az ún. testesülés, mert a szellemi lénynek nincs teste. Ha egy olyan területre kíván áthatolni, ahol valami speciális dolgot kell elvégeznie, akkor anyagba lép át, anyagi létsíkba és körülmények közé, mely más, mint az ő létsíkja. Sokszor találja úgy, hogy önmaga ellentétjébe lép, de gyakorlatilag soha nem válik önmaga ellentétévé, hanem mássá! Ezt fontos, mert a más és az ellentét között különbség van.

A szellemi tudat maga nem lép át egy más létsíkra, és egy "nem ő állapotba," a testi létbe, hanem az egyéniesített szellemi tudatának részét áthelyezi, kivetíti egy más létsíki életbe. Ő is él, a testesülés része is él, de abban a más létsíkban más törvények vannak. Nem homlokegyenest ellentétes a sajátjával, de megváltoztak a körülmények, és neki az eredetibe kell az áthelyezett tudatrészét visszatermelni, visszairányítania a másból, a nem neki valóból kiemelkedve.
Amikor ez a másféle földi tudat visszatalál a saját eredeti tudatrészéhez, olyan lehetőségeket hoz a visszadolgozással, amelyre annak a nagy szellemi tudatnak szüksége van, és a maga elhatározott feladata, akarata szerint azt jobban felhasználja. Úgy lehet mondani, hogy a saját tudata még jobban kibővült a lehetőségekben. A földi életbe, a testi tudatba helyezkedett rész nem elzüllött, nem hitványabb, másabb. Ebből kiemelkedve és visszatérve, magával hoz olyan megtehető lehetőségeket, amelyeket különben kevésbé tudott volna abban a maga elé állított speciális helyzetben és feladatban felhasználni.

Felvetül a kérdés, hogy ez a kivetített és örök folytonosságú tudat mennyiben hozható össze a véges, és a folytatást nem ismerő személyes egóval? Az ego nem tudat, nem nevezhető annak. Amit itt a Földön annak neveznek, az nagy vonalakban az eredeti és magával hozott szellemi lehetőségek felhasználása, egy-egy születés és halál közötti inkarnációs testesülés alatt. Mindazon körülmények, melyek ebben a szakaszban rá hatottak, úgy dolgozta fel, amire neki adottsága van, és mely az ő állapotának megfelelően alakítható és alakul. Ezért van, hogy az itteni, földi létsíkú életében a kivetült és más helyzetbe került fényes – mert eredetileg fényes és nagyszerű - szellemi tudat olyan tapasztalatokhoz jusson, amelyekkel magában kinevelheti a visszairányulást. Itt az összefüggés! Ez nem az ego, de az ego segíti a maga inkarnációs életfolyamata alatt kialakuló tapasztalataival és hozzáállásaival ennek a szellemi kivetülési tudatrésznek a változását, emelkedését. Mert itt is változásról van szó! Hiszen az a más létsíkba helyezett és magát másnak ismerő szellemi tudatrész, aki az ember, az éppen az inkarnációs tapasztalatok és egonális behatások alatt, azok ellenébe vagy a miatt tudja magából kiépíteni azt a tudati változást, melyet a forma lebontása után át fog vinni saját magának.

Egy-egy szellemi egyéniség, Isten szellemi részei nem uniformizáltak, mindegyiknek van valami teljesen jellegzetes eltérése. Isten véghetetlenül gazdag önmagában, Benne minden megvan, és ennek a mindennek részei külön és együttesen működnek abban, hogy állandó mozgásban, alakulásban, kivetülésben, és állandó gazdagodásban legyenek. Ez a gazdagság állandó és önmagában változik. Ezt végzik a szellemi egyéniségek, kiknek ide a Földre kivetült testesülés-sorozatai adnak és dolgoznak ki olyan lehetőségeket, amelyeket szükségesnek talál és akar. Szabad akarati döntése határozza meg, mikor, mivel, hogyan ér el valamit, amit az önmaga számára szükségesnek lát. A "szükség" szó helyett jó lenne mást alkalmazni, mert a szükség hiányosságot jelent, holott szellemileg nem az.
A testesülések mindig újabb lehetőségeket bontanak, alakítanak ki maguknak. Itt szólni kell a reinkarnációról, melynek a fogalma hosszú idő óta nem teljesen az, mint ami. Nem hajszálpontosan úgy működik, olyan körülményekkel és eseményekkel, amely az egész szellemi "világ-hangulathoz" idomulva az akkor szükséges szerinti volt. De a világ szellemi felfogása nem áll meg! Most már egy másik oldalt is meg lehet nézni belőle, amely nem mond ellent az eddigieknek, de más. Megint csak meg kell fogadni, hogy az ellentmondás és a más hasonló, de nem ugyanaz! Nehéz szavakkal kifejezni, hogy ne lehessen félreérteni, ezért ezek a kérdések ún. szellemi csemegéknek számítanak.

A reinkarnáció nem úgy történik, ahogy az eddigi beszámolókban elhangzott, mert nem a testek és az egyes testi életek egymásba kapcsolódása a tét. Nem a fizikai testi létek egymásutánja az, ami a lényeg. A reinkarnáció nagyon pontos és szükségszerű szellemi igazság-törvények alapján történik, mely egy külön, átfogó témakör. Természetes, hogy mivel emberi életekről van szó, nagyon sok a hasonlatosság az egyes életek között, és ez olykor csalóka. A lényeg a változás és gazdagodás, amelyet a testi formába helyezett életek alatt a kivetített tudat művelni tud, és amiért kérte és felvállalta az újabb testöltést.

szemlézte: Kotányi Ottó

UI:

Lélekvándorlás bizonyítékai. Reinkarnációs terápiák, tapasztalataim
https://www.youtube.com/watch?v=p_aUGs4kO2U

Szellemi újjászületés

Részletek szabadon összefűzve Bertha Dudde írómédium közléseiből


A szellemi újjászületés feltétele a meggyőződéses hit. Ezt teljes egészében csak akkor értitek meg, ha már újjászülettetek, azaz, úgy alakítottátok magatokat, hogy szellemem munkálkodhat bennetek. Csak ekkor veszitek észre a különbséget a halott és eleven hit között. Csak ekkor tudjátok hogy szeretet nélkül nincs eleven hit, és szeretet nélkül szellemi újjászületés sincs. A hit szoros kapcsolatban áll a szeretettel, nem lehet elgondolni egyiket a másik nélkül.
Az ember akkor juthat szellemi újjászületésre, amikor már teljes a meggyőződése hogy én létezem, és velem tudatos kapcsolatba léphet. Hiszi, hogy körülötte vagyok, gondolatban beszélhet velem, és segítségért hozzám kiálthat. Ez meggyőződéses hit, ez lehetővé teszi hogy Szellemem által munkálkodhassak benne. A csupán formai hit soha nem vezet arra, hogy engem hallható módon megértsen, vagy felvegye az igazságnak teljesen megfelelő gondolat áramlatokat.
Mint szeretetem jele, szavam csak a mélyen hívő emberhez áramolhat, és csak az az ember válhat szellemben újjászületetté, akinek az életútja az én akaratommal - tehát Isten akaratával megegyezik. Tehát a tőlem adott szót elfogadja mint tiszta igazságot, és azon fáradozik hogy aszerint éljen. Mert ez is a meggyőződéses hit kifejezése. Ha nem hinné, nem törekedne komoly lelki munkára, és nem fogadná komolyan a szavakat, amelyek benne mint újjászületése bizonyítéka felhangzanak.
A meggyőződéses hit a gyümölcsöket is megérleli. Azaz, a lélek nem marad meg abban a lelki fokozatban amelyben van, hanem tökéletesedik. Tökéletesedése felé halad. Mintegy a földi élet völgyéből kinőve, belenő a Szellemi Birodalom szférájába.
És ez az egyik Birodalomból való átváltás a másikba - ez a szellemi újjászületés! Újjászületik a lélek. Habár földi szemmel nézve ugyanabban a szférában van mint az előbb - szelleme mégis teljesen e birodalmon kívül van! Szelleme kapcsolatba lépett a lélekkel, és most azt is átvonja a Szellemi Birodalomba - bár teste a testi halálig a Földön tartózkodik. Akinek nincs szilárd, eleven hite az nem éli át a Földön a szellemi újjászületést. Mert a forma szerinti hit - ahol a hit csak a szájban van és nem a szívben - nem hordoz életet magában.
És a forma szerinti keresztény a maga szellemének egyesülését az Atyaszellemmel még kevésbé tudja felfogni, mert nem hatol bele elég mélyen a hit és szeretet szellemiségének erejébe. Így hát ezek az emberek sem a szellemi újjászületés pillanatait, sem szavaim átvételét nem bírják átélni, mert ezek a szellemi értékek tisztán a hiten múlnak, és csak önmaguk által bizonyíthatók.
És ez a bizonyíték mindig csak azoknak ad bizonyítékot, akik rendelkeznek ezzel a meggyőződéses hittel. De nem bizonyíték azoknál akik nem rendelkeznek meggyőződéses hittel, akiknek a hite még élettelen. Náluk elsősorban a szeretet tettei hiányoznak, amelyek magukkal hoznák a mély bölcsességet - másodsorban a mély igazságokkal együtt járó felismerő erő hiányzik. Ezt a képességet azok kapják ajándékba, akik átadják magukat hogy oktatást kapjanak tőlem. Ez utóbbi feltételezi azt a hitet, hogy én az embereket oktatni tudom, oktatni akarom, és meg is teszem, amint az ember teljesíti azokat a feltételeket, amelyekhez ezt az ígéretet kötöttem.
És így egyiket a másik nélkül nem lehet elgondolni - szeretet, hit, kegyelem, erő, szellemi egyesülés - amikor mindez elért egy meghatározott fokot, létrejön a szellemi újjászületés. Ekkor már a Földön boldogok vagytok, mert lelketek a Szellemi Birodalomba emelkedik - az igazi hazájába. Már csak arra vágyódik, hogy eloldódhasson a testtől, és örökké a Világosság és boldogság mezőin tartózkodhasson, és örök egyesülésbe lehessen velem.

A szellemi újjászületés fordulópont az életben. Ez az a pillanat, amikor tudatosan ráébredtek a szellemi erőre, amely szeretetem által ömlik hozzátok. Amint érzitek, hogy elválaszthatatlanul hozzám tartoztok, amint tudatossá válik, hogy nélkülem nincs lét a számotokra, amint közel éreztek magatokhoz, és ennek tudata határozza meg az egész életet. És most egész tudatosan törekedtek hozzám. Felém fordul a gondolat, az akarat és tetteitek is akaratomnak megfelelők.
Olyan a szellemi újjászületés - mint a felkelő nap. Mindig sugárzóbban jelenik meg az égen - majd teljes pompájában ott ragyog. Meleget és világosságot ad, átsugározza a teremtett dolgokat, új teremtményeket ébreszt és tart életben. És amikor már szellemben újjászületett az ember - nincs megállás számára. Mindig sugárzóbb és világosabb lesz körülötte - hiszen szellemem, szeretetem ereje sugárzik át rajta, azért fokozódik a fénye, és erejét és fényét mindenre kisugározza ami körülveszi.

A szellemi újjászületés az örökéletre való felébredés. Életre keltheti az élettelent, mert ahova fénye esik, ott világos sugárral töri át a sötétséget. És ahol világosság van - ott élet van. Magam vagyok ott, és életet hozok mindenkinek aki vágyódik rá, aki tőlem tudatosan kéri, aki vágyakozva fordul felém - tehát aki elismer.
Az újjászületést az akarati változás hozza létre! A lélek ezzel az örökéletre vezető útra lépett. Bár még sok akadálya és veszélye lesz - világi kísértések, és egyéb nehézségek - de egy erőteljes lélek ezeket le tudja győzni. A lelkileg újjászületett ember állandóan nyitott Isten szava iránt - legyen az indirekt, tehát hogy hallja vagy olvassa az isteni kinyilatkoztatásokat - vagy gondolati kapcsolatba lép a bölcsesség Ős-forrásával, tudatosan kapcsolódik ahhoz, aki maga az igazság.
Az ilyen ember gyakran visszavonul a maga csöndjébe, a maga bensőjébe, és ekkor gondolatait a föntről kapott befolyás irányítja helyes mederbe. Lelke táplálékot kap, és erőben és világosságban növekszik. A lelkileg újjászületett ember a szeretetet éli - mert a helyes irányú akaratnak ez a hatása.
Az ember akkor született meg szellemben és földi születésének csak akkor van értelme és célja, amikor a szellemi újjászületés létrejött. A lélek és a szellem egyesülése olyan folyamat, amely anélkül is végbemehet, hogy az ember tudomást szerezne róla, mert ezt az ismeretet csak akkor kapja meg, amikor már végbement. Mert a Szellem csak azután adhat fölvilágosítást a léleknek, hogy ez mit jelent. És a lélek is csak ezután igyekezik mindig bensőségesebben kapcsolódni szelleméhez, és veszi birtokba a folyton gazdagodó ismeretet. Az ember csak most kezd élni, azaz értékesíti tudását, és tudatosan dolgozik Isten Országáért. Azonkívül embertársai között szorgalmasan terjeszti a kapott ismeretet.
Az élet állandó tevékenység. Az ember földi módon akkor is él, ha az isteni szikra még nem ébredt föl benne. Azaz, földi módon tevékeny - a földi életéért, a testéért és földi céljaiért dolgozik. De ez nem az igazi élet. Nem állandó élet - nem az az élet, amelyről Jézus Krisztus beszélt, és megígérte azoknak, akik hisznek benne. Mert az igazi élet, a szellem élete. Ez elmúlhatatlan élet, és ennek az életnek az elnyerése az ember földi célja. Ez a földi életcél akkor kezd teljesülni, amikor az emberben a szellem életre ébred. A szellemi újjászületés a legtörekvésre méltóbb életcél, mert elmondhatatlan nyereséget hoz a léleknek.

Amit az anyagi világ nyújt, az múlandó, csak a testnek jó - de a léleknek soha. Amit a szellem nyújt a léleknek, az felfrissülés, felüdülés, az táplálék - tehát táplálék az élethez, drága kincs, ami már el nem veszhet, valami ami boldogít, és szorgalmas tevékenységre indít. Nevezhetnénk életelixírnek is, mert a halál már nem fog rajta.
Most az isteni szikra veszi át az emberben a vezetést, és ez valóban helyes így. A lélek és szellem már nem állnak ellentétben, hanem egyesülten követik a célt. Habár az ember még a Földön él, de az örök haza felé törekedik, a test vágyait, és minden földi célt figyelmen kívül hagy. Az ember csak most lesz eleven. Bár a földi dolgok iránt közömbös, de szelleme folyton él, és tesz valamit. Az ember már csak a Szellemi Birodalom számára teremt, az Isten Birodalma számára. Dolgozik magán és embertársain, és megállás nélkül tevékeny. A benne lévő szellemi szikra már nem engedi tétlenül nyugodni - mert az romlásba visz, mert az egyenértékű a halállal.
Amit még anyag takar, ami még az anyag kötelékeiben szenved - az fogságban van, és gyönge. Minden erejét arra pazarolja, hogy megint csak az anyagot szaporítsa. Viszont az anyagtól eloldódott lélek kezd szabaddá válni - habár még a Földön él - átsiklik egy másik szférába. Ez az újjászületés nyilvánvaló lesz, amikor egy földi törekvés helyébe szellemi törekvés lép. Amikor a maga követelményeivel a világ már nem áll első helyen, hanem csak annyit gondolnak rá, amennyire a földi élet fenntartásához szükséges.
Tehát, hogy a szellemi újjászületést elérje, a léleknek elsősorban a földi vágyait kell eltemetni. Vágyai és ösztönei által nem szabad a régi burokhoz kötődni, mert azok célja a testi jólét. Gondolkodás nélkül le kell mondania arról, amit a világ nyújt, mert nem lehet egyidejűleg - földi és szellemi szférában. A szellemi világba való belépés csak akkor mehet végbe, ha a lélek hiánytalanul legyőzte a földi világot. Ami újra kezdődik az nem a test - hanem a lélek élete. A test ugyan még a Földön van, de a lélek akaratához kell alkalmazkodnia, ezért a továbbiakban már a lélek rendelkezik vele.

A természetes születés arra szükséges, hogy lehetővé tegye a szellemi újjászületés útját. Lelketeknek újjá kell születni. Az élettelenség állapotából be kell lépnie az élet állapotába. A természetes születés Isten nagy ajándéka, és a léleknek olyan lehetőséget ad, hogy új életet teremtsen magának. Erre kell törekednie. Dolgozni kell önmagán, hogy meg tudjon szabadulni mindattól, ami bizonyos fokig eddig a lélek sírja volt. Ebből kell kilépnie, hogy a halál állapotát felcserélje az élet állapotával.
Tehát az embereknek a szellemi újjászületést kellene életcéljukká tenni. Mert csak az az igazi élet, amely elvisz az újjászületésre, és a lélek feltámad a halál sírjából. Ezzel menekül meg a szellemi sötétségtől, és lép a nappal világosságába. Ezt a szellemi újjászületést biztosítja minden fölfelé irányított tudatos gondolat, és minden tett, amit a szeretet hozott létre.



szemlézte: Bíró László

Miért nem emlékszünk előző életeinkre? Ha belegondolunk - jelen életünket vizsgálva - bizony sok kudarc, traumatizáló élmény juthat eszünkbe a szép emlékek mellett. Mikor az óvónéni megszégyenített, mert nem ettük meg a tökfőzeléket. Mikor apukánk több hét üzleti útra ment, és bőgtünk utána.

Mikor az iskolában kicsúfoltak. Mikor elhagyott az első szerelmünk. Mikor a munkahelyen lefokoztak minden igyekezetünk ellenére. Mikor életünk párja megcsalt, és elhagyott.
Látszólag hétköznapi nehézségek ezek, de ezek is mennyi mindenben hátráltatnak. Ha látnánk előző életinket, nehéz lenne feldolgozni, hogy embert öltünk, bántottunk másokat, esetleg hóhérok, kegyetlen nagyurak voltunk.
Persze biztos lehettek szép testetöltésünk, mikor jó emberek, tudósok, jóságos hercegnők, nagy koponyák voltunk. Ha látnánk előző életeinket, tanulságos is lehetne - de mivel legtöbb ember igen érzékeny - a feledés fátyla elrejti előző testet öltéseinket.
Valamennyire lehet következtetni, hogy miken kell jelenleg dolgoznunk - mi lehetett előző életink jellegzetessége. Ha jelenleg kellemes, tartalmas életet élsz, boldog párkapcsolatban - valószínűleg jutalom életed van, előző életeidben sokat szenvedhettél, de igyekeztél, és szeretetet közvetítettél.

Ha konfliktusoktól terhelt életed van - akkor előző életeidből jönnek elő szereplők - talán anyánk, vagy testvérünk, esetleg nehéz természetű főnökünk képében. Ha kíváncsi vagy előző életeidre, figyeld a jelenlegit! Ha sorozatban nem sikerülnek kapcsolataid, ha ok nélkül bántanak, elhagynak a férfiak/nők, lehet, előző életeidben visszaéltél a vonzerőddel. (Nem feltétlenül biztos persze, ezer más oka lehet, de ez is egyféle feltételezés, ha más magyarázatot nem találunk).
Csak mérsékelten foglalkozz előző életeiddel! Regressziós utaztatást csak akkor végzetes, ha nyitott, kiegyensúlyozott ember vagy, mert labilis páciens csak összezavarodik.

Igyekezz a szeretetet, a megbocsátást gyakorolni, fényt adni másoknak - hogy ne kelljen ide vissza születned!
Ez egy tanuló bolygó - igyekezz jól teljesíteni!

Tudatosság Léleksziget

UI:

Megjárta a klinikai halált, ezt látta a túlvilágon
https://nlc.hu/ezvan/20220127/klinikai- ... 1VSB1JPZ3c

Anyák gondja

Részlet Müller Péter rovatából

Felejthetetlen pillanat, amikor a kismama újszülöttjét nem is a karjába veszi, hanem amikor először ránéz. Ránéz az arcocskájára. Ki ez? Akit sejtett, akit várt, akit remélt, s akit elképzelt, itt van. Végre meg lehet nézni.
Idáig együtt csinálták végig az egészet, a terhességet, a szülést, a fájdalmat, az örvénylő fészkelődést, mocorgást, rugdosást, sok-sok sejtelemes érzést... de hogy ki az, aki itt a mama méhének sötét őstengerében forgott, nem lehetett tudni. Most itt van. Látni. Ő hát az. De kicsoda? Ki ez az emberke?
Nincs olyan mama a világon, aki ne látná a legeslegelső pillanatban, hogy ő egy VALAKIT hozott a világra. Egy jellemet, egy olyan sajátos és összetéveszthetetlen személyt, aki ha pici is, de mégis teljesen kész van. Ahogy az öntőformából kikerül egy szobor, úgy a mamából is kibújik egy majdnem teljesen kész emberke. Már csak nőni, érnie kell neki, de élete végéig olyan lesz, mint amilyen most. Sok mama mesélte nekem, húsz, negyven, még hatvan esztendő után is, hogy gyermeke olyan ember lett, mint amilyennek a legelső pillanatban látta.
Nem szűz lappal indul az élet. Minden gyermek mögött végtelen múlt áll. Ahogy a genetikus csírák is emlékek határtalan tömegét tárolják, s ezek előrevetítik egy jövendőben kibontakozó lény sokféle titkát, ahogy egy magban benne van a növény, úgy a kisbabában is benne rejlik a jelleme, a sorsa, lelkének előtörténete, melyről a mamának fogalma sincs. Nem tudja, kit hozott a világra.
Ha csak egyszer is körülnéztél már egy szülészet csecsemőosztályán, vagy megfigyelted azokat a bömbölő vagy alvó piciket, akiket sorba mutogatnak a kíváncsi hozzátartozóknak, láttad, hogy ezek a babák mintha nem is fiatalok lennének: kopasz buddhák, gondterhelt vezérigazgatók, ráncos parasztbácsik, szuszogó nénikék, sokat tapasztalt, ráncos, érett emberkék – csak kicsinyek még. Mindenki sajátos valaki.
S ha negyven év múlva találkoznál vele, nemcsak azt tapasztalnád, hogy hasonlít a babaarcára, de azt is, hogy olyasféle személyiség lett belőle, mint akit az első pillanatban sejtettél. Ma már sejtjük, hogy ameddig a lélektan lelát egy emberi lénybe, az szinte semmi.
Már a babakorába, méhen belüli életébe is ritkán lát. Nem szólva arról, amit jóval a születése előtti időkből hozott magával. Egy picurka test sejtjeiben sok millió év emlékei rejlenek.
De ez csak a biológiai információ. A lélek még öregebb. Emlékek végtelen tömegét hozzuk magunkkal, melyektől később olyanok leszünk, amilyenek, s ezért még a legbölcsebb anyai szeretet sem tudja, mit hozott magával a csemetéje s hogyan kell őt nevelni.
Lehet, hogy olyasmihez nyúl hozzá, amit nem is szabad megérinteni. Lehet, hogy olyasmihez, amin nem lehet változtatni, mert sorsszerű oka van. Van gyerek, aki szereti a magányt. A szülő meg kergetné olyan közösségekbe, melytől iszonyodik. Ez csak egy példa a millió közül.
Minden mamának van egy általános képe arról, hogy milyennek szeretné látni gyerekét. S ez a kép rendszerint valami társadalmi elvárás, de nemigen volt rá eset, hogy valaki ennek megfeleljen. Ami a mamából hiányzik, az a mesteri tudás. A mester szeme sok inkarnációt lát vissza ahhoz, hogy tanítványának akárcsak a legközelebbi lépésében is segítsen. A mama szeretetével pótolja az emberismeretét, csakhogy – mint minden tudáshiány – nem elég. Nem tudja, hogy amikor jót akar, az jó-e a gyermekének.
Bölcs anyák tudomásul veszik, hogy még a legmélyebb intuícióval sem érthetik meg teljesen azt az emberkét, akik a világra hoztak, s ezért okosan és óvatosan inkább terelik, mint kényszerítik, inkább figyelik, s finom ujjakkal formálják, mintsem valami elvárás mintájába kényszerítsék.
Minden mama drámája Szűz Mária drámája, akinek fia nagyon fiatalon és iszonyatos körülmények között halt meg, mégpedig úgy, hogy ő ezt a halált hozta magával” – s Máriának bizonyára döntenie kellett, melyik akaratnak kell teljesednie: a gyermekét foggal-körömmel menteni akaró tigrisanyai akaratnak, vagy az Isten akaratának.
Ez egyébként magának Jézusnak a drámája is volt: hogy sorsát élje, vagy az életét. A sors a nehezebb. Anyák nem szeretik, ha gyermekük a sorsát éli, mert az a nehezebb. Anyák azt szeretik, ha gyermekük könnyebben él. Gondtalanul. Felhőtlenül. Hogyha minden simán megy neki.
Csakhogy ember ilyen vállalással nem jön a világra. A sorsfeladat, amit hozunk, mindig nehéz. Ahol vesztesek vagyunk, sikertelenek, ahol nem megy, ahol nehéz, ahol újra és újra kibontatlan csomók feszülnek ránk: az a sorsunk.
Az igazi mama abban segít, hogy gyereke a sorsát oldja meg. Az én anyám például mindig szerette volna, hogy én sikeres és elismert ember legyek – nem azért, mert néki ez volt az eszménye, hanem mert meglátta bennem ezt a sóvárgást.
Szellemi tanítómesterem figyelmeztette anyámat: Ne tessék erősíteni fiának azt a hajlamát, amit le kéne győznie! Úgy tekintsen Péter kudarcaira, hogy azok nevelik. Én állítom elé az akadályokat!
(Természetgyógyász Magazin, 2003. szeptember)

UI:

Eckhart TOLLE - Megvilagosodott kapcsolatok
https://www.youtube.com/watch?v=Z8l1UNqq6Cc

Müller Péter rovata: Anyák gondja (2. rész)

Az előző számban arról beszéltünk, hogy valójában nem ismerjük gyermekünket. Ha veszünk egy új porszívót vagy egy autót, részletes leírást és használati utasítást adnak hozzá: pontosan elmagyarázzák a szerkezetét, s azt is, hogyan kell bánni vele. A Jóisten azonban nem ad gyermekünkhöz szervizkönyvet, s nem tudunk hozzáférni valódi titkaihoz. Nem tudjuk, mit hozott magával, milyen titokzatos múltat, jellemet, sorsot, s ezért nehéz a gyermeknevelés. Van itt azonban egy másik, súlyos gond is. Az, hogy pocsék világban élünk.
A szülő azt szeretné, hogy gyereke rendes, tisztességes ember legyen. Bántja, ha gyereke erőszakos, követelődző, ravasz, rendetlen, önző, kapzsi stb. Ugyanakkor látja, mert éli, hogy a világ dzsungel lett. A tisztességes embert elsodorják, nem viszi semmire, gyakran hülyének tartják.
Vagyis ha túl rendes embert nevel a fiából vagy a lányából, a világ ellen neveli, s kiteszi annak a veszélynek, hogy életképtelen lesz. Mit tegyen hát? A kérdést a nagy spirituális mesterek régóta ismerik.
Az isteni Krisna például, a hinduk Krisztusa a nagy testvérháború előtt egy mindent eldöntő kártyajátékban vesz részt tanítványával. Rokonaival, későbbi háborús ellenségeivel játszik. Krisna nemcsak csalásra tanítja tanítványát, de maga is csal: becsapja ellenfeleit. Én vagyok a csaló csalárd játéka! mondja később az Isteni Énekben, ahol megmutatja lényének kozmikus teljességét.
Magában az ütközetben is csalárd trükköket alkalmaz, ugyanúgy, mint a nagy kínai stratéga, Szun-ce is: egyikük sem a nyílt, egyenes küzdelmet, hanem a kiismerhetetlen ravaszságot részesíti előnyben.
Ez a csúnya taktika átment a világ leghősiesebb katonai nevelés irányadó elvei közé. A szamurájok legfőbb erénye a meglephetetlenség, ami azt jelenti, hogy nem létezik olyan ravaszság, csel, csalás, aljasság, elvetemültség vagy éppenséggel könyörtelen brutalitás, melyre ne lennének fölkészülve, s ne ismernék jól ezeknek a pocsék tulajdonságoknak nemcsak a lélektanát, de a hatásos ellenszereit is.
Amikor Krisnát kérdezik, miért tanítja egy isteni küldött olyan tettekre híveit, melyek az ősi időkben tisztességtelenek voltak s Örök Mércével mindig is azok maradnak, Krisna azt feleli, hogy a világ rohamosan sötétedik, jön a Kali-juga, a vaskor a maga embertelen és gyalázatos életrendjével, s ő nem küldheti tanítványait egy ilyen szörnyű világba, az emberi lélek sötétségének ismerete nélkül, mert akkor védtelenek lesznek.
Orosz László hívta föl a figyelmemet a Mahábháratának és a Bhagavad Gítának e döbbenetes részleteire. De vajon nem ugyanezt mondja Jézus is: „Legyetek ravaszok, mint a kígyó, és szelídek, mint a galambok!”
Hogy jön ez össze? Nehezen. Nagyon nehezen. Mégis meg kell csinálni valahogy, mert különben az ember – ebben a világban – életképtelen lesz. Nincs olyan hiteles spirituális mester, aki tanítványát naivitásra nevelné.
Ahogy nem lenne jó, ha a mai szennyezett levegőben álarccal óvnánk a kicsiket, vagy csakis sterilizált vizet itatnánk velük, és mesterséges csöndkabinban nevelnénk őket, hogy óvjuk a világ tébolyult lármájától. Nem! Itt füst van, zaj, lárma, önzés, hazudozás, törvénytelenség, képmutatás, erőszak, lopás¼ Aki most él, ebben él, s ezért erősnek, okosnak, elővigyázatosnak, bátornak és meglephetetlennek kell lennie. Ha aláír egy szerződést, számítania kell arra, hogy becsapják, ha sportol, arra, hogy ellenfele aljas lesz, ha a hétköznapi életről, hogy átgázolnak rajta. Értenie kell ahhoz is, hogy megkérje az árát mindennek mert a pénzőrült világ átgázol rajta.
Néha azt mondják olvasóim: miért beszélsz annyit a sötétségről? Miért annyit a rosszról, a hazugságról, a sötét világról? Miért nem inkább a szépségről, a fényről, a jóságról és az élet boldog távlatairól?
Pontosan azért, hogy ne legyünk naivak. Tudni kell pontosan, hogy mi a pálya. Meg kell tapasztalni. Nem véletlenül élünk ma. Ez a házi feladatunk, hogy a szelíd galambot és a ravasz rókát egyszerre őrizzük lelkünkben. Tudnunk kell rókák között rókafejjel, farkasokként farkasfejjel, kígyók között kígyófejjel is gondolkodni. Így aztán mindig tudni fogjuk jó előre, hogy mit akar a róka, a farkas és a kígyó. Rendszerint előbb, mint ők.
Mert bennünk még ott a szelíd galamb is, aki bölcsebb, érzékenyebb, nemesebb és tisztább a látása is tisztább, mert nem homályosítja el szemét a rögeszmés önzés. Az angyal ismeri az ördög titkait mondták a középkor bölcsei, ami azt jelenti, hogy tud az ördög fejével is gondolkozni. Nos, erre a kettőre egyszerre kell nevelnünk a gyermekünket. S ez nem könnyű.
Bennem például több a galamb, mint a kígyó, s erre egyáltalán nem vagyok büszke. Sok embernek, magamnak is ártottam ezzel, és számos bonyolult ütközetet, melyben a jót képviseltem, elvesztettem. Ilyenkor azzal áltattam magam, hogy nem baj, maradj te csak jó ember, még akkor is, ha hülyét csinálnak belőled, s vesztes maradsz!
Csakhogy így nem lehetett rám bízni semmiféle komoly csatát. Igaz ügyeket, nemes ügyeket sem tudtam megnyerni. Lelkes voltam, szelíd, mint a galamb s rendkívül naiv. Ezt a különös kettősségre nevelést manapság csakis a keleti harci művészetek néhány ágánál, s ott is csak az igazi mestereknél tapasztaltam.
Ami így leírva ellentmondásos, ott nyilvánvaló. Hogy szeretem de ha kell, fejbe vágom. Hogy alázatos vagyok de rendíthetetlenül elszánt. Puha és kőkemény. Gyengéd és szigorú. Tiszta de a mocsoktól nem riadok vissza.
(Természetgyógyász Magazin Online, 2003. október)

UI:

Az Érzés A Titok: Neville Goddard Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=0cCIaa5f-gg

A megvilágosodás fokozatai - Felvezetés

Részlet Zita médium a “Krisztus az Úr és a boldogság világai” című kötetéből

Elmúlt már néhány száz esztendő azóta, hogy a Földön éltem és mondhatom, ezalatt a néhány száz esztendő alatt az ember kivetkőzött mindabból a lelkiségből, ami ezt a sejtelmes világot alkothatná körülötte. Istentagadásával, a túlvilágban való hitének megingásával elvesztette azt a csodálatos varázst, amely valaha az embereket befogta.
Régen misztikumnak és misztériumnak érezték, amikor az anyagi világból egy magasabb szintre emelkedtek a gondolatok, az érzések és vágyak színes szárnyain, és érezték, értették és főként értékelték ezt a sejtelmes világot, amely a földi világot és így az ő életüket is keresztül-kasul fonta. Éltem Keleten és éltem Nyugaton is, hogy alaposabban tanulmányozzam és egészen leegyszerűsített formában magamévá tegyem Krisztus igazságát.
Tapasztalatból tudom és mondom, hogy Krisztus igazságánál egyszerűbben, érthetőbben, kézenfekvőbben nem lehet kifejezni azt a csodálatos világot, azt a csodálatos isteni igazságot, amelyről az Úr szólt. A keleti embernek meg van a hajlama a mesék világára, a mesék színes káprázatára, mert a lelke színes, de ugyanakkor a kevéssel is megelégszik, mert igénytelen. Nem a testies igényeit fejleszti, nem akar sokat markolni az életből, nem a testi embert akarja megerősíteni magában és hatalomhoz juttatni, hanem a keleti ember önmaga felett és azon vágyai felett akar uralkodni, amelyek nem ehhez a színes vágyvilághoz tartoznak, amik őt nem a mesék, a szimbólumok világába ragadják el, hanem az „édes élet” élvezésére.
Mivel a keleti ember kis igényű, mivel az anyagi világ felé nyúló vágyait visszaszorítja, mivel napi táplálékul megelégszik egyetlen marék rizzsel, ezért képes inkább a benső világa felé fordulni és ebben jól érezni magát. Éppen ezért nem tüntet, nem követel, nem erőszakoskodik az élet javaiért és a Föld nyújtotta lehetőségekért. A mi Urunk, a Jézus Krisztus igazsága is Keletről indult. Mindazok, akik Őt egy benső, titkos körként körülvették csodálatos, hatalmas isteni küldetésének elvégzésénél, a keleti ember áhítatával, egyszerűségével, csodavárásával, lelki színességével bírtak.
Később azután az Úr igazsága eljutott a nyugati világ embereihez is, hogy azután megismerve Krisztus tanát és igazságát, az ezeken a területeken élő pogány emberlelkek is keresztényekké válhassanak. Bizony-bizony az idők végét figyelve, sokan maradtak vissza, akik bár Krisztus igazságát megismerhették, találkozhattak Vele, de mégsem váltak pogányokból keresztényekké. Az Úr tanítása azért igyekszik minden titokzatos leplet és misztikumot mellőzni, hogy a maga egyszerűségében hozzáferkőzhessék a nyugati ember lelkületéhez.
Minden olyan igazság megismerésének, amely nem e világból való - már pedig Krisztus igazsága nem e világból való - minden ilyen mély titok megértésének, minden bensőséges megvilágosodásnak három szintje van. Ez a három szint tesz különbséget ember és ember között aszerint, hogy a három szint közül melyiket képes megérteni és magáévá tenni.

összeállította: Bíró László



A csatolt anyagok listája:

A megvilágosodás fokozatai
Adai közlés – Isten üzenete
Az őrállók
A példaadás szükségessége
Az alázatos igénytelenség
HANG - Kapcsolat a szellemekkel
A vírusok a rezgéstan tükrében
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqol0yj ... A?e=W1s1eO
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=pTQ38Ld1NLA
Lélekben és igazságban -I. kötet 6.rész Túlvilági állapotok 2/2
Hangoskönyv (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=3C3k30VnaRQ
FÖLLEBBEN A FÁTYOL - Judy Laddon - 2. Beduin történetei - Hangoskönyv

https://www.youtube.com/watch?v=nJU6XU8xOWI
Bibliai segítség keresőknek, akik a puskaporos hordón ülnek
Reisinger János előadása

https://www.youtube.com/watch?v=t-nkQUg ... 9o62HdL4sZ
Reménysugár - Filmdráma

https://www.youtube.com/watch?v=MLdX-uHq138
Mária Magdolna – A szeretet győzelme a bűnök felett – Spirituális filmdráma

Jiddu Krishnamurti szerint, aki a legigazibb értelemben véve éli az életet, az teljesen félelem nélküli, ő maga a világosság, ezért nincs szüksége keresésre. Ez kétségtelen, hogy így van, legalábbis én nem kételkedem JK szavaiban, de ettől függetlenül a "keresés" témakör sokkal összetettebb. Nem ismerem az eredeti szövegkörnyezetet, ahol ez elhangzott, ezért, akár úgy is lehet értelmezni, hogy már egy beérkezett keresőről beszélt. Általában ezt nem így szokták felfogni, mindenki a "keresés" feleslegességére gondol, és Krishnamurti tanításaiban is van erre utalás.
A születésének századik évfordulója alkalmából megjelent könyvben Evelyne Blau, aki hosszú ideig munkatársa volt, ezt írta: "Ötven éven át tanított, beszélt és utazott szerte a világon. Miért nem változott meg egyetlen ember sem? Őt (Krishnamurtit) bizonyára foglalkoztatta ez a probléma.
Amikor Krishnamurti haldoklott Kaliforniában, egy magnóval rögzítették utolsó szavait. Nem sokkal halála előtt ezt mondta: "Hol rontottam el? Senki sem értette meg?"
Hol ronthatta el? Nehéz megmondani, talán ott, hogy, mint a rövid-ösvény tanítója túlságosan radikális volt abban a tekintetben, hogy nem kell követni semmilyen vallást, szektát, irányzatot, tanítót, gurut stb. Persze meg volt rá az oka, hiszen ő is látta már a burjánzó "spiri" divatot, főleg a nyugati világban, a hosszú ösvény vadhajtásait, mellékvágányait és azt is, hogy rengeteg ember csak a személyes problémáira keresi a választ a spiritualitásban. Az egész egy "ál-alakzattá" vált, az ego búvóhelyévé. "Csak nem felébredni"- ahogyan Hamvas írta, mindent elkövetni, hogy ne kelljen felébredni, még a spirituális gyakorlás jelmezébe is belebújni, jól elrejtőzni az Igazság elől, önmagunk elől. Ezt látjuk most is a divat jógákban, asztrológiában, new age "teremtősdi" technikákban, a felszínes ezotériában, neo-advaita köldöknézésben, régi és új vallásokban stb.
Korábban már írtam erről a "nincs szükség keresésre" témáról, amiből láthatjuk, hogy végső szempontból igaza volt Krishnamurtinak, viszont, azt is láthatjuk nem mindegy, hogy mikortól nincs rá szükség. Manapság nagyon sokan félreértelmezik ezt, aztán az önáltatás csapdájába esnek, azt hiszik, hogy nekik már nincs szükségük rá, pedig még lehet, hogy el sem indultak egy hiteles hosszú-ösvényen, ami még erőfeszítéssel jár. (koncentráció-meditáció)
https://nyilegyenes.blog.hu/2016/07/06/ ... harshi-hez
A Bibliában is benne van, hogy "Légy csendben és tudd, hogy én vagyok Isten". Ennél nincs direktebb tanítás, de amennyire egyszerűnek tűnik, annál nehezebben valósul meg. Ez már tényleg a keresés végén van, de el is kell jutni idáig. Érdemes megemlíteni, hogy pl. Ramana Maharshi is általában minden kérdezőnek először azt mondta, hogy ő már most is az Önvaló, nincs más csak az Önvaló, vagy egy olyan emberhez hasonlította a keresőket, aki nyakig benne áll egy folyóban, de szomjazik. Csak ezek után válaszolt a kérdező tudatossági szintjének megfelelően. Egy egyszerű földművesnek pl. azt tanácsolta, hogy otthon, a házi oltárnál imádkozzon. Nem volt még mindenki alkalmas rá, hogy direktben az Önvalóra, a Tudatosságra hangolódjon, mert mentális hajlamai még szétszórták a figyelmet.
A következő történet jól rávilágít arra, hogy a keresés feladásáig nem egyszerű az út, ráadásul a megvilágosodott mesterek útmutatásai között is vannak eltérések. Berthold Madhukar Thompson német spirituális tanító, író keresése során több híres guruval is találkozott. Az első mestere Osho volt, akinél voltak már megélései, bevillanásai, majd felkereste Papajit Lucknowban. Elmondása szerint jelenlétében egy megsemmisítő, személytelen állapotot élt át, ami óriási boldogsággal járt. Papajairól tudni kell, hogy úgynevezett "shakti" guru volt és nagyon sokan éltek meg vele eksztatikus bepillantásokat, beavatásokat. Az energetikai beavatás során azt tapasztalta, hogy egy hő és fényenergia hullám felment a gerincén, aztán a szemöldökei között (harmadik szem, hipofízis mirigy) vibrálást, majd spirál körök formájában fénykibocsátást tapasztalt. Az élmény közben nem volt képes gondolkodni és nem érezte a személyes énjét sem. A bevillanás egy pontján mélységes szeretet és hála töltötte el. Papaji biztosította róla, hogy elérte a megvilágosodást, de mivel nemsokára visszaállt nála az eredeti állapot, ezért ő nem volt ebben biztos. (valójában csak egy ideiglenes bepillantásban volt része) Mivel elégedetlen volt, ezért felkereste Tiruvannamalaiban Lakshmana swámit, aki Ramana jelenlétében érte el a megvilágosodást, és az ugyancsak megvilágosodott követőjét, Saradammát. Ők azt mondták neki, hogy tényleg nem érte még el az állandó állapotot, ezért gyakorolja az atma-vicharát (önkutatást). Többször is visszament még, miután nem működött nála az atma-vicara, ezért Lakshmana azt mondta neki, hogy már csak Isten segíthet rajta, ezért imádkozzon. Ettől Madhukar teljesen összezavarodott, csalódott volt, többet várt a találkozásoktól, de aztán megértette a swámi tanácsát és jobban el tudott mélyülni a gyakorlás során. Mindezek után kereste fel Ramesh Balsekar advaita tanítót Bombay-ban, (ő Nisargadatta Maharaj megvilágosodott tanítványa volt, egy direkt tanító)
"Különösen a szabad akarat és a predesztináció fontos kérdésében kértem segítséget. Szintén fontosnak éreztem annak megértését, hogy a gyakorlás és az erőfeszítés vajon elősegíti, vagy akadályozza a megvilágosodást"
Madhukar már túl volt négy tanítón, akiknek bizonyos pontokon ellentétes volt a tanítása, ezért nem lehet csodálkozni, hogy elvesztette a fonalat. Balsekar tanításait jól ismerte, könyveit korábban olvasta, de személyesen még nem kereste fel korábban. Közölte vele, hogy a megvilágosodást keresi és mindenre elszánt, hogy elérje.
"Ki az aki keres és mit? Amikor megérted a kérdésedben azt, hogy "ki" és "mit", akkor a keresésed véget ér" - volt Balsekar első válasza.
Ezek után Madhukar felvázolta eddigi tapasztalatait a különböző mesterekkel, Balsekar pedig érdeklődött az indiai név eredetéről, amit még Papajitól kért.
Ramesh: - Ó, értem. Engedd meg, hogy elmagyarázzam az "Én vagyok Madhukar" jelentését!: Én egy Madhukar nevű test-elme organizmussal azonosítottam magam, a szabad akarat és a személyes cselekvőképesség érzésével...
Most nem írom le a teljes beszélgetést, de Ramesh is mondta neki, hogy nem lehet még megvilágosodott, ha kételkedik benne. Ezek után tért rá a lényegre, amiből tisztán megérthetjük a "kereső és a keresés" jelenségét.
Ramesh: - Mielőtt a keresésről és a megvilágosodásról beszélünk, hadd kezdjem az alaptanításommal: Minden ami van, az a Tudatosság. Ha a Tudatosság minden, akkor nincs egy (különálló) valaki, aki cselekedne. Buddha ugyanezt mondta: "Események történnek, tettek bekövetkeznek, de nincs ott egyetlen egyén sem"
Madhukar: - Érthetőbbé tudnád ezt tenni?
Ramesh: - Ha csak a Tudatosság létezik, akkor hogy lehetne ott egy egyéni cselekvő, kereső, vagy döntéshozó? Mégis van cselekvés, keresés, döntés, de ezek a Tudatosság/Teljesség személytelen funkciói. Az ego a személyes cselekvőségérzetével azt hiszi, hogy ő az aki működik. Valójában mindig és kizárólag csak a Tudatosság működik személytelenül egy test-elme szervezeten keresztül.
Madhukar: - Akkor a spirituális keresésnek is egy személytelen történésnek kell lennie.
Ramesh: - Persze. Az igazság keresése és annak végleges beteljesülése a megvilágosodás végső eseményében - az ego, kereső megsemmisülése - olyan, mint minden más cselekedet és esemény. Ezek a Forrás, Totalitás, Isten, Tudatosság vagy hívd bárminek is, személytelen funkciói...
Madhukar: - Ebben a kontextusban, akkor ki az, aki keres? És ki válik megvilágosodottá?
Ramesh: - Nincs senki, aki gyakorolna vagy bármi mást tenne azért, hogy elérje a megvilágosodást.
Madhukar: - Teljesen meg vagyok zavarodva. Akkor mit mondasz, mi a megvilágosodás? Hogyan definiálod?
Ramesh: - A megvilágosodás megsemmisülése annak, aki kívánja a megvilágosodást. A megvilágosodás csak akkor történhet meg, ha Isten akarja, és ez a test-elme organizmus sorsa, azt jelenti hogy az ego, aki meg akar világosodni megsemmisült. Ezért van az, hogy senki nem válhat megvilágosodottá és senki nem élvezheti azt.
Madhukar: - Akkor a megvilágosodás egy esemény a jelenségvilágban, megnyilvánulásban?
Ramesh: - Igen. Ez egy spontán bekövetkező esemény a keresés befejezésének a végén, amiben intuitív, teljes megértés van a spirituális szívben arról, hogy nincs cselekvő és soha nem is volt kereső. Ebben az eseményben az ego, az én teljesen megsemmisül.
Madhukar: - Ha a megvilágosodás sorszerű, akkor minden más, ami történik szintén sorsszerű, beleértve a spirituális keresést.
Ramesh: - Igen, természetesen. Akár a megvilágosodást keresed, vagy egy millió dollárt, egyik sem áll az irányításod alatt. Mind a kettő Isten akaratától függ és része a test-elme organizmus sorsának.
Madhukar: - Ha minden sorsszerű, akkor annak is sorsszerűnek kell lennie, hogy kiből lesz spirituális kereső, és mikor. És minden egyes keresőnél sorsszerűnek kell lennie, hogy megtörténik a megvilágosodást, vagy sem.
Ramesh: - Pontosan. Továbbá a teljes megnyilvánulás minden eseményének sorsa, minden időben azt foglalja magában, hogy a Földön semmilyen hatalom nem tudja siettetni vagy akadályozni a megvilágosodás eljövetelét...Nem te voltál az, aki úgy döntött, hogy kereső lesz. A keresés csak megtörtént. Meséld el, hogy lettél kereső!
Madhukar elmeséli a kezdeteket, amikor Osho jelenlétében átélte az első szatorit, bepillantást. "Látod, ezek az események csak megtörténtek. Nem tervezted őket. Az intenzív keresés csak úgy elkezdődött egy tapasztalattal." - Ramesh
Madhukar: - És ezzel a tapasztalattal megszületett a kereső. De te azt mondod, hogy nincs cselekvő és kereső.
Ramesh: - Nincs cselekvő és kereső, egyénként szabad akarattal és cselekvéssel rendelkező elkülönült entitás. Nincs olyan entitás, hogy "én". Azonban van egy Madhukar nevű test-elme organizmus, ami személytelenül működik a Tudatosság manifesztációján belül.
Madhukar: - Elméletileg, ha Isten azt akarná, hogy megvilágosodjam, az akkor is megtörténne, ha én azt nem akarnám. (mert nincs is akaratom)
Ramesh: - Van akarat, de az a tiéd vagy a Forrásé - Istené? Ez a kérdés. Nem számít, hogy te, vagy bárki más mit tesz vagy nem tesz, mert minden cselekedet Isten akarata szerint történik.
Madhukar: - Legmagasabb szempontból nézve ki a kereső?
Ramesh: - Legmagasabb szempontból nézve a kereső már az, amit keres. Ő a Tudatosság. Csak a Tudatosság van.
Madhukar: - Még világosabbá tudnád ezt tenni?
Ramesh: - Amit a kereső keres, az valójában a keresés tevékenysége. A kereső és amit ő a keresésének hisz az valójában az, amit keres. Minden a Tudatosság. Ennek megértése - nem csak intellektuálisan, hanem totálisan, intuitíven a szívben - a megvilágosodás. Minden a megértés. Ezzel a kereső, az ego megsemmisül.
Amikor Ramesh elmondta ezeket, Madhukar elméje megállt és egy hirtelen beálló, időn túli egységélményben mély megértés történt. Teljesen megszűnt az idő, a múlt, jelen és jövő eggyé vált, amint énje beleoldódott egy fényóceánba. A teljes egységélmény tudatossága elnyelte a személyes tudatot. Megtörtént a tapasztaló nélküli tapasztalás.
A német kereső mögött már meglehetősen hosszú út állt, mire eljutott a megértéshez és azon túl, hogy korábban számos mesterrel találkozott még zen meditációt és vipassanát is gyakorolt. Annak ellenére, hogy minden tanítótól mást kapott, azok is fontos állomások (beavatások) voltak útján, valójában nem is kaphatott mást, csak azt, amire akkor szüksége volt. A rövid ösvényen már nagyon fontos megérteni, hogy nincs szabad akarat, választás, cselekvés, mivel az egyéni törekvés képzetével fel kell hagyni és át kell engedni az irányítást a Kegyelemnek, az Önvalónak, a bennünk élő Istennek .
Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábra állni, bennem.
Úgy segített, hogy nem segíthetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.
József Attila
UI:

Osho Egyedül az úton A társadalomnak idiótákra van szüksége
https://www.youtube.com/watch?v=Y5l8g1Mal28

A hatodik napkörbe sülyedt szellemek világai

Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium által közölt "A mai kor vallása" című kötetéből.

Felettünk és körülöttünk a világok milliárdjai sietnek céljuk felé, mindmegannyi „hajlék az Atya házában”, a nagy mindenségben. La¬kott, fejlődésben lévő és alakuló világok sokasága az, mely a kék égboltról ragyogva világít a sötét földre, hogy az ember elgondolkoz¬zék a nagy végtelenségen!
A mellettünk és felettünk elsurranó világok pontosan kiszabott pályákon haladnak előre, de hová? Ahová az ember, a szellem és minden élőlény haladni köteles: az Atyához, mert minden élet Tőle jön s Őhozzá tér ismét vissza, ha hatványozódását elérte. (A hatványozódást úgy kell érteni, hogy a szellemi fejlődés rezgésszintbeli változást jelent. A megemelkedett rezgésszint viszont hatványozottan magasabb szellemi erőt, hatalmat és dícsőséget. Tehát a szellemi fejlődés, az hatványozódás.)
A felettünk elhaladó világok légkörébe betekintve, magunknál sok¬kal jobb és tökéletesebb testvéreket látunk, akik eme világokat éltető szellemi elv képviselői s akiket elérni törekvéseink célját képezi. Ilyen tisztább világok a mi naprendszerünkben is vannak számosak, melyek több tisztulási folyamaton mentek már át s bennük az élet tisztább szellemi fokozaton áll. A sűrű villanyos salakot kidobva magukból, (pld. a Jupiter számtalan holdjával) az anyag felszabadult a nyomás alól s az erők fokozottabb mérvben működhetnek.(A napok és bolygók szellemesítésének eredménye a tisztulás, a könyebbedés és légiesebbé válása az anyagi összetevőknek. Ennek a fejlődésnek az eredménye egy bizonyos rezgésszint elérésével a félanyagivá válás. Az ilyen módosult anyagi világot nevezik tanítóink félanyagi világoknak. Természetes, hogy a testetöltések is félanyagiak ezeken a bolygókon.)
Az ilyen világok félanyagi világoknak neveztetnek. A rajtuk testet öltött szellemek tisztább érzésekkel, nagyobb tudással, bölcsességgel bírnak. A természettörvények kevésbé szigorúak ezeken a világokon. Zord vadság, fékevesztett indulatok, szenvedélyek, anyagias törekvé¬sek itt nem találhatók. Nélkülözések, szomorúságok, szerencsétlensé¬gek, betegségek és halálfélelem nem gyötrik őket. Félanyagi világok¬ban félanyagi testeket éltet az életprincípium s félérzéki a születés és a halál is. A testesültek tudatával bírnak szellemlényüknek, ilyen érté¬kekért küzdenek, mivel önmagukkal s világaikkal összhangban van¬nak.
De a mellettünk elhaladó világok között is számtalan a fokozat: ahányféle a szellem, ugyanannyi a világfokozat és annyiféle az életkörülmény is. Az anyagias szellemek szükségét érzik az anyagnak, a kényszernek, szigornak, s hozzájuk hasonló világ alakul körülöt¬tük természettörvényeivel együtt, erős nyomást gyakorolva, úgy¬szólván fogva tartva, rabságba döntve a bűnös szellemet.
Az érzéki világok, az Istent tagadó szellemek bűnhődő helyei. A vadság, az állatias ösztön, a fájdalmas testesülés s a még fájdalmasabb testtől való megszabadulás az, amiktől szenvednek ezen világok lakói. De sehol sincs kényszer a szellemre nézve, mindenhonnan eljöhet, ha javul, minden alantasságból felemelkedhetik, ha akar. Minden világ¬nak megadatott a példa egy legközelebbi szellemi fok elérésére, nem szűkölködik egy sem tudnivalókban. Nincs az az elvetemült szellem, kinek jó nem adatott volna, de amelyet ő nem használt föl javulására. (Nincs szellemi kényszer, csak szabad akaratuk érvényesülhet a szellemeknek.)
A mi napunk bolygóinak - alakuló, fejlődő világai, köztük föl¬dünk is - szintén egy-egy lefokozott szellemcsoport részére váltak szükségessé, kik szellemi világosságukat az ellenszegüléssel, szel¬lemi erejüket a duálszakadással és az érzékiséggel vesztették el. Sűrűsödés, sötétség (szellemi sötétség, azaz tudatlanság) képződött körülöttük, míg lassan szellemi álomba merültek s mire felébredtek, dermedt világok lefokozott világosságaiban, érzéki, húsos testben találták magukat. Hosszú évezredek tűntek le az örökkévalóságban, mire szellemi mivoltuk tudatára ébredtek.
Ezek a szellemcsoportok az ismételt bukások folytán a Mindenség 6. napköre egyik napjának bolygóira jutottak, ahol a visszaút, a szellemesülés - a materialisták szerint az evolúció - mind a mai na¬pig tart. Ezt a folyamatot a Névtelen szellem a most tálalt közlést kö¬vető 20 év múlva „A kegyelem törvényvilága” című könyvében részle¬tesen fejti ki, igaz, nem a csillagászok szaknyelvén, hanem a tisztább világok logikai érveinek megfelelően és a Biblia allegorikus kijelenté¬seit sem sértve.
- Tehát a Föld is a Nap kilökött salakja, de körforgásában öszszeszedte a régebben kilökött világokból fennmaradt salakokat is, melyek önmagukban nem voltak elég erősek, hogy egy világot alkot¬hassanak, így a fluidok hasonlóságának törvénye összevonzotta a fennmaradt parányokat s tömörítve az anyavilágok közé ékelte, hogy az ezután lemálló hulladékok, szellembukásokkal leváló anyagok csakis ezen erőben mozoghassanak s javulva visszavonathassanak. A Föld a bukott szellemeknek egy közbeeső helye, hogy mielőtt mé¬lyebbre esnek, legyen idejük a meggondolásra. Azért van annyifé¬le emberfaj, annyiféle jó és rossz, szép és csúnya, szigor és enyhhület, mert a különböző salakokból különböző bűnű szellemek váltak ki és testesültek.
- Tehát a földön ezért vannak minden rendű és fokozatú világokbóli szellemek és anyagok; persze mindenből a salak, de vég¬eredményben lehet a szemétről is következtetni, hogy milyen anyagot dolgoznak fel ott, ahonnan a szemét előkerül. A földnek is van tu¬dománya, művészete, irodalma, zenéje és vannak jószívű, önzetlen, tisztalelkű emberei, vannak természeti szépségei, virágai és csinos állatai, de milyen lehet mindez a maga hazájában, otthonában, ahol mindennek a java, a tisztája van meg? A mennyei Atya ugyanis nem teremthet rosszat, csúnyát, undorítót és ugyancsak ok nélkül szépet, fenségeset.
De mi által lesz valósággá mindez? A felébresztett életprincípi¬um, a természeti törvény által, ami öntudatlanul, gépiesen követi a haladást, mert célja a tisztítás és tisztulás. A szellemek szabad aka¬ratú lények, megpróbáltatásuk éppen abban rejlik, hogy önakaratúlag követik-e a gépies tisztulást, mert szabadakaratúlag ki is vonhatják magukat a haladásból. De ennek a visszavonásnak is van határa!
Amikor ugyanis eme utolsó határkőhöz ér, ugyanezen természettörvények kiválasztják magukból a gátló akadályokat s mint salakot, használhatatlan anyagot, a világtest kilöki magából. A megtisztult fluidok új erőket hoznak működésbe s a tisztább fluid¬cirkuláció jobb életfeltételeket biztosít. Az anyag ritkább, az erő na¬gyobb s a természet mintegy újjászületve, magasabb fokú életelv¬vé válva szebb, tökéletesebb fajokat hoz létre mindenben. Ezt az átalakulást kínosan érzi minden földlakó s a földi légkörben tartóz¬kodó szellem, mert az erők összevonását, a fluidok tömörülését kü¬lönböző csapások, szenvedések alakjában tapasztalja.
A bukott Vénusz- vagy Jupiter lakó nem ölthet testet a földön a legdurvább típusú népfajban, hanem olyanban, amely leginkább megfelel érzel¬meinek s gondolkozásmódjának. Az alsóbbrendű világok szellemei nem ölthetnek testet a haladottabb népek között, csakis a velük egyenszerü fluidokkal rendelkező népfajnál. Így a földlakó is, ha eléri tisztulásával egy magasabb rendű világ szférájának fokát, ennek a foknak megfelelő világon is testesülhet, mert már a földön meg kel¬lett szereznie az ahhoz legközelebb álló fokozatot és szellemében már mindazt bírja, ami őt ama világok szellemeivel egyenszerűvé teszi, hogy azokon testhez juthasson.
Szellemi elv uralja az anyagot s minden világfokozat saját szelle¬mei útján fejlődik, alakul. Mire a föld elérte szellemi fejlődésének azt a fokát, melyen -vezető szellemei állanak, tisztább szellemek is ölthetnek rajta testet s megváltozik ezzel a külső anyag is. Az emberi test is tökéletesebb, egészségesebb és könnyebb lesz. Szebb formák, lágyabb vonalak képződnek. Tisztább lesz a levegő, átlátszóbb a légkör. Keve¬sebb lesz a tagadás, nagyobbak a felfedezések. A természeti erők engedelmeskednek, hogy az emberek előnyükre felhasználhassák azokat. Nagyobb lesz a hit, szeretet; csodák nem lesznek, mert az emberek a természettörvények pontos ismeretét bírják.
Eljöttek hozzátok testbe öltözni a magasabb világok szellemei. Prófétáltak, hirdették Istent, Aki mindeneket teremtett s mindenek felett törvényt tart fenn. Hirdették Isten egyszülött Fiát, kinek jönni kell, mielőtt a nagy átalakulás megtörténik, hogy megmentsen min¬den teremtett szellemet a nagy borzalomtól, veszedelemtől, mellyel ez végbemegy. Eljött maga a Megváltó, kegyelmet és bünbocsánatot hirdetett minden megtérő bűnösnek, hogy a végítélet napjai itt ne találják azokat, akik Istentől várják az ő megszabadításukat, akik elfáradtak a szenvedésben, kimerültek a sok sikertelen küzdelemben, melyet a földdel vívtak.
Most elküldötte az Őt követő szolgáit, a szellemeket, hogy szed¬jék össze mindazokat, akik megértek a magasabb igazságok és kijelentések befogadására, hogy gyűjtsék egybe azokat, akik me¬nekülni akarnak a földről.
A föld mélyében levő villanyos erők a tömör testeket kitaszítva magukból, hegyek süllyedését, tengerek felszívódását, anyagok égé¬sét, forrását, párásodását okozzák, földrengéseket, világrészek süllye¬dését, levegőbe röpítését hozzák létre a fluidok és erők olvadásai, tisztulásai, míglen az utolsó gonosz ellenálló princípiumtól is megtisz¬tulva, rendes alakuláshoz fog a természettörvény, hogy az őt irányító szellemi elvhez hasonulva folytathassa útját felfelé, a szellemiesülés felé.
A levált salakok azután tovább taszíttatva saját energiájuk s vonzatva a tiszta erők által, egyensúlyban tartatnak és ők is megkezdik pályájukat az őket kiszóró anya-világtest körül. (sűrű anyagi kisbolygók és holdak formájában, a leendő hetedik lefokozott mapkör részeként) A fluidok összeolvadá¬sa, a tűzkarikákban kiégett anyagok nehéz, kemény tömörüléseket, olvadásokat hoznak létre, s hozzá fog itt is a természettörvény a világ¬alakításhoz; ez elsősorban a légkör szabályozása, az erők osztályozása és kiválasztása.
A szellemek eközben tompa szenvedéssel nézik új hazájuk zord kietlenségét, míg a kezdetleges munka tart, mert ké¬sőbb mint éltető, mozgató erők szükségessé válnak világuk fejleszté¬séhez. Mint munkásoknak kell küzdeniük a nehéz, terhes anyagok rendezése, feldolgozása körül, hogy életfeltételeiket előteremthessék, azokat összeszedhessék.
Amikor készen áll új hazájuk, természettörvényük felruházza őket nehéz testtel, hogy most már abban dolgozzanak, abban javuljanak, és azt az anyagot, amelyet ők sűrítettek ilyen keményre, ők lágyítsák is meg, hogy munkájuk árán juthassanak azon szabadsághoz, amelyet oly gonoszul eltaszítottak maguktól.
Nem kényszerítünk tehát senkit elhívésre, csak eléje adjuk, hogy lássa végét annak az útnak, amely az istentagadást hirdeti. Félelemérzés ugyanis nem tesz senkit jobbá, nemesebbé, de az elmél¬kedés, a gondolkodás - igen. És mi ezt akarjuk felébreszteni az embe¬rekben, hogy eszméljenek fel az anyagi életből a tisztább, a szellemi életre. „Mert az idő - az Úr második eljövetele - közel van.”
Kétezer évvel ezelőtt is ezt mondták azok, akik a Szent Lélektől indít¬tatva beszéltek és ugyanezek most is azt mondják, hogy közel van. Az idők jelei mutatják ennek közelségét s ha ma lenne vagy holnap, épp oly készületlenül állnánk mint száz vagy ezer év múlva, mert a szel¬lem életében nincsenek évek, napok, csak korszakok ezek a szelle¬mek számításai. Hogy hány nap, év vagy korszak következik el még addig, azt a mindeneket rendező istenség tudja csak, de az embernek közel van, még ha az Úr megnyújtja is az időt, mert nem tudni mi¬kor, mely órában jön el az Úr ítélni a földi romlottság felett.
Éppen így lesz ez az Úr második eljövetelekor; a magukat tu¬dósoknak, hatalmasoknak tartók épp úgy esznek, isznak, háza¬sodnak az utolsó napokon is, mintha örökélet előtt állanának, pe¬dig a következő óra már a búcsúzásé, a válásé, kapkodásé lészen. Ellenben a jámbor lelkek már most érzik az idő közelségét, érzik a fuvallatot, mely a vihar kitörését jelzi, s igyekeznek magukat védett helyre, az Atya oltalmába helyezni. Vagyis sokan lesznek „a hívottak s kevesen a választottak”. (A hívottak, akiknek emelkedniük kellene, mert esélyük van rá, de nem akarnak, a választottak pedig azok, akik áldozati testetöltést vállalnak egy-egy hívott felemeléséért, hogy magukhoz emelhessék és megmenthessék őket a "konkolyok"sorsától.)
Mielőtt az örök fényhajlékot elérjük, a bünhődés helyeit is kelle¬mes otthonokká, barátságos pihenőhelyekké kell átdolgozni, hogy az „örök kárhozat” megszűnjön. Mert emberi ész találta ki az örök kárhozatot, hogy megrettentse vele a szegény bűnöst, ki maga is örökkévalónak látja gyötrelmeit, ha ezen gyötrődésbe a reménység¬nek egyetlen sugara sem világít be.
Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem módot ad a javulás¬ra, időt enged a megtérésre. De a bűnös legyen készen a nagy számadásra, mert ha ennek ellenére nem javul, sem számláját nem törleszti, a mérték beteltével kényszerhelyzetben kell az el¬mulasztottakat pótolnia. A bűnök kényszerítik őt az alacsonyabb rendű világok lakójává lenni, hol az élet zordsága, a természet kegyetlensége s a vele egyenszerű bűnösök vadsága könnyeket fakaszt még a legelvetemültebb lélek szeméből is. Azonban ha fluidjai annyira megpuhultak, hogy ismét a föld légkörébe kerül¬het, itt már jobban meg tudja becsülni a kevés jót is és boldognak érzi magát, hogy a kárhozat helyéről megszabadult.

szemlézte: Bíró László

UI:

Öngyógyítás - Megvan az Erőd a Gyógyulásra HD teljes film
https://videa.hu/videok/tudomany-techni ... knAD8szLJ0

A NÉVTELEN SZELLEM MUNKÁLKODÁSÁNAK CÉLJA - UTOLSÓ IDŐK


Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

A jó Isten megvilágosította a te értelmedet, az ige szerint és megértetted az én akaratomat, hogy szabadon, minden forma nélkül hirdethessem az igazságot és élő, eleven hitvilágban tudjam az emberek lelkét elvezetni a halhatatlanságba, az élő mozgó, gondolkozó, kereső és kutató szellemek világába, oda ahol az emberi lelkek számára új munka, új lehetőségek állnak készen, hogy megkezdett javulásukat tovább fejlesszék és az eredményekben gyönyörködhessenek. Mert minden igaz és jó eredmény meghozza azokat az örömöket is, amelyeket a Földön nem ismerhet meg a földi ember. Így mindenki megtalálja a maga helyét, munkáját és vele a tulajdon boldogulását, mely minden hamis, félreértéstől mentesen a saját értéke szerint érvényesül.
Én azért munkálkodom a földi embereken, az ő lelkük szent törekvésein keresztül, hogy megtisztulva minden hiúságtól és nagyot akarástól már a Földön elkezdhessék egyéniségük szerint azt a munkát, melyet a lélek szent elhatározása szerint képesek lesznek folytatni majd földi testük levetése után is.
Nem a földi testeken keresztül szerzett fájdalmas tapasztalások, vagy a sok földi élet cserélődése adják meg a léleknek azt a bölcsességet, mellyel érvényesülhet a szellemi életben, hanem az a szent odaadás és teljes odaszentelődés az isteni Akarat előtt az adja meg azt a bölcsességet, amelyet hiába hajszol a hiú, gőgös lélek évezredeken keresztül. Ezért van a Földön annyi szenvedés, annyi csalódás, annyi újrakezdés és annyi hiábavaló fáradozás, mert az emberi lélek tévelyeg, mert mindig az hiszi, hogy most találta meg azt a megoldást, amely az emberi életek boldogabbá tételét magával hozza. Nem!

Ezt nem találják meg az isteni törvény betűinek megismerése és követése nélkül, mert ez az alapja a boldog életeknek. Amikor az ember a „Törvény”-ről olvas, vagy hall valamit, szigorú, rideg parancsolatokat, betarthatatlan paragrafusokat képzel el magában és eleve elveti azokat, mert úgy érzi, hogy azok szigorú korlátok közé szorítják vágyait és törekvéseit. Nem sokat foglalkozik azokkal a gondolatokkal, hogy hogyan lehetne összhangba hozni a különböző jónak hitt törekvéseit, azokkal a törvényekkel, melyet az isteni Igazság minden egyes lélekbe beleírt a teremtés pillanatában.

Ezek a törvények benne vannak, kitörölhetetlenül az emberi lélekben és azok uralkodnak felette akkor is, amikor örül, amikor bánkódik és akkor is, amikor szenved, amikor igazságtalannak érzi sorsát és akkor is, amikor a világ urának képzeli magát. Minden fénynek van árnyéka. Minden szépnek, kívánatosnak van egy ellentétes, egy nem kívánatos és félelmetes oldala a földi világban. Ez a kiegyenlítések, a megváltoztatások, az átalakítások világa és élete.
Ezt az átalakítást, megváltoztatást az isteni Törvény a Természettörvénnyel együtt hajtja végre azzal a ráhatással, mely az embert gondolkodásra, megváltoztatásra serkenti. Az önmagában bizakodó ember saját hibás elgondolása szerint fog hozzá a cselekvéshez. A hívő lelkű ember megkeresi a Földön túli legmagasabb bölcsességet sugárzó Létezőt, meghajol előtte, világosságot, útbaigazítást kér, hogy tetteit azok szerint a kiegyenlítő és kiengesztelő igazságok szerint rendezhesse el, melyek még az emberi tudat mélyén szunnyadnak, melyeket még nem világított át az a hatalmas bölcsesség, mely a törvények világát átvilágította volna abban a lélekben.

Az isteni világosság minden magát megalázó lélekbe átszűrődik, még akkor is, ha bűnök és tévedések állják útját és árnyékok keletkeznek abban a lélekben. De az igazság világossága, ha egyszerre nem is teljesen, de fokonkint megvilágosítja azokat a tévedéseket és bűnöket, melyek útját állják az igazság fényének, hogy az terjeszkedhessék. Ez ellen a megvilágosító terjeszkedés ellen, az isteni Igazság ellen indít harcot a bűn és tévelygés vélt igazsága és nem egyszer diadalmaskodik felette, mert sokszor a múlandó test vágyai, céljai győznek az isteni Igazság Törvényével szemben. Ez a győzelem azonban nem végérvényes, mert a lélekben elrejtett „Törvény”, mely a teremtés pillanatában a lelket lélekké, az embert emberré tette - és az értelem és érzelem által minden földi teremtmény fölé helyezte - nem nyugszik meg abban az alacsonyrendűségben, melyet neki a tévelygés és bűn által sorsa juttatott.
A halálba nem tud és nem akar belenyugodni, nem a bűn és kárhozat világában akarja életét tudni. A léleknek törekvése veleszületett szent kötelessége, vagyis a benne elrejtett „törvény” izgató, nyugtalanító hatása az, mely az örökélet felé hajtja még akkor is, amikor a halált keresi. Ezt a törvényt akarom megismertetni a gőgös, elbizakodott tévelygő emberi lelkekkel, mert az idő közel van ahhoz, hogy a mennyek kapui bezáruljanak és a kívül maradottak sírás és jajgatás között átkozzák tévelygéseiket és azokat a földi hatalmakat, amelyek a gondolat és írás fegyverét a kezükbe adták azoknak a megtévedt lelkeknek, akik még nem tudták azt irányítani.

Ez a bűn és megtévesztés hatalmas áradatát indította el, mely megmérgezi a fejletlen emberlelkek gondolkozását és letéríti őket a fejlődés természetes útjáról és a bűn megáradt folyója zuhatagszerűen sodorja ezeket a mélyre. Az emberiség óriási csalódása az anyagban rettenetes véget ír elő azok részére, akiknek a lelkében már tudatossá vált a törvény ereje, de a múló földi kívánatos jó elérésének vágya legyőzte a lélek erejét és az örökélet tudatos hitével felcserélték a múlandó világ hitvány ígéretét.
Az élet most sokkal inkább értékes, mint az egyhangú, nyugalmas lassúsággal folyó évek idején, mert a sok oldalról egybefolyó vizek nagyobb hullámzást és tajtékzó összecsapást hoznak létre és boldog az, aki megáll az Úr útján ebben a tajtékzó örvénylésben. Arra az Úr sokat bíz és hatalmas erők felett rendelkezik tudtán kívül... Most már nem messze van az idő, amikor elkezdhetem a munkát, amint egy kicsit megerősödtél. Minden el van végezve, ami elvégezhető volt, most a jó Isten és a mi Urunk, a Jézus nevében elbúcsúzom tőled. Imádkozzál és gondolkozzál az élet felett, ami az életnek csak árnyéka, de amit az Úr ad helyette azt nem lehet egybe sem számítani. Az élet nem veszett el, hanem nyereséggel végződött részedre.


szemlézte: Bíró László

A holdak születése

Részlet Domokos László "A szellem élete" című könyvéből


A világok „kihűlése“ csak szimbólum; nem más ez, mint a szfé¬rá¬jukban élő szellemi erők eltávolodása az isteni gondolattól. Az egykor szabad szellemek el¬vesztik tiszta szellemiségüket, anyaggá sűrűsödnek, s amint fogy szere¬tetük melege, úgy ejti őket hatalmába a küzdés ri¬degsége és a szeretet¬lenség fagyos áramlása. Az anyag sűrűsödését tehát mindenkor a szel¬lemi erők nagy tömegének elanyagiasodása, érzékivé válása előzi meg.
A világok éppen úgy, mint a magános szellem, tisztulni fejlődni, emel¬kedni akarnak; a rajtuk működő szellemi erők tudatosan kiválasztják a fejlődést gátló, sűrű anya¬gokat és igyekeznek azok tömegét a végtelen¬ségbe kihelyezni. Új világoknak ilyen módon történő születése a már létező világok durvább rezgéseinek kiválasztódása útján következik be.
Szellemi tömegmozgalom ez: az alkotás vágyának küzdelme a rombo¬lás fergetegével. Az anyagi kiválás a szellemi erők nagy tömegét ra¬gadja magával s ezek a lázadozó, forrongó, nyers erők szikrázva feszí¬tik az anyag bilincseit, de tehetetlenül körben keringenek az elvesztett paradicsom, a terhétől megkönnyebbült anyanap körül. A Nap pe¬dig, e felségesen tiszta és nagyszerű fényözön, a lázadók eltávolítása után a maga hódító fényességében folytatja útját a végtelenségen át, melegséget és boldogságot sugározván hűtlen fi¬aira...
Az imént megszületett új égitesten azonnal megjelennek az égi hír¬nökök. Magasabb fejlettségű szellem csoportok ezek, me¬lyek ott nem alkotnak maguknak fizikai testet, csak azért szállnak le az új bolygóra, hogy annak testét tervszerűen fejlesszék és al¬kalmassá tegyék a később testbe öltözendő szellemek számára.

Az ilyen bolygók legbelső magja izzó gázszerű; a magot cseppfolyós anyagréteg veszi körül, míg a felü¬let legkülső rétege, amennyiben az ásványvilág legnagyobb sűrűsödé¬sének feltételei jelen vannak, hamarosan szilárd halmazállapotúvá tö¬mörül. A bibliai szimboli¬kus hat nap s a geológiai korszakok építési munkáját az elemi szellemcsoportok hatalmas tömege végzi magasabb szellemek ve¬zetése mellett. A legelső emberpár fizikai testének megal¬kotása mindig materializáció útján történik.
A bolygók fejlődését irá¬nyító vezető szellemek akaratukat és delejes erejüket összpontosítva, materializálják az első növényi és állati sejtet, majd az idők teljes¬ségé¬ben az első embert. A bolygó legelső lakóinak szintén csak az a hiva¬tásuk, hogy alkalmassá tegyék a terepet a később érkező, nagyobb szellemcsoportok számára.
Ahogyan a naprendszerek szellemi központjai a fénynek, meleg¬ségnek és delejes erőkisugárzásnak örök forrásai: a Napok kiszakítják testükből az összesűrűsödött anyagot, ugyanúgy az egyes bolygók is folyton fejlődni, tisztulni, emelkedni akarnak. A bolygók tehát eltávo¬lítják saját testükből a felesleges szellemi erő¬ket, a fejlődésüket akadá¬lyozó durva anyagrezgéseket és a túl ne¬héz, túlsúlyos anyagot. A kita¬szított részek holdakká válnak és hű¬ségesen kísérik az anyabolygót.
Míg azonban a naprendszerek bolygói, kétféle módon válhatnak ki az anyanapból, va-gyis kisza¬kadhatnak belőle egyetlen nagy tömegben, vagy eltá¬vozhatnak látha¬tatlanul parányi anyagrészecskék miriádjaiban, ad¬dig a holdak kelet¬kezésénél a nagy tömegű kiszakadás esete soha¬sem fordul elő.
A holdak tehát szinte észrevétlenül kezdik meg pályafutásu¬kat. Tör¬vény ez, mely alól nincs kivétel. A holdak keletkezése mindenkor anyag¬parányok kiválasztódásához fűződik. Elhelyez¬kedésüket ugyanolyan törvények szabják meg, mint amilyenek a bolygók helyét kijelölik, a különbség csak az, hogy holdak olykor együttállásba került két bolygó kisugárzott anyagrészecskéiből is alakulhatnak. Ha ezeknek a boly¬góknak tengelyszöge nagy, akkor a holdképzésben csak az egyik boly¬gó vesz részt, és az új hold a nagyobbik bolygó kísérőjéül szegődik; a kis hajlásszög mellett kooperáló bolygók mindketten részt vesznek a képződő új hold megalkotásában és a születendő égitest a kisebbik bolygó vonzási erejének fog engedelmeskedni.
A holdak kiválása mindig evolúciós folyamatot jelent ugyan, de a holdak száma nem fejezi ki a bolygók fejlettségét, ami abból is látszik, hogy a Szaturnusznak és Jupiternek egyenként kilenc holdja ismeretes eddig, a szintén igen fejlett Vénusznak pedig egyáltalán nincs is hold¬ja. A Föld Holdja viszont kétségtelenül a fejlődés folyamán, ennek érdekében vált ki az anyabolygó testé¬ből; a Föld átment tisztulási fo¬lyamatának első nagy epocháján és szükségessé vált, hogy bizonyos sűrű anyagrészecskék tömegétől megszabaduljon.
Napjainkban vége felé közeledik a Föld második nagy epo¬chája, mely ismét új hold kiválásához fog vezetni. A végtelen¬ségbe kiszórt anyagparányok már évezredek óta bolyongnak és ke¬ringnek a delejes csomópont körül. Leheletszerű ködfolt képződik a térben, mely egyre sűrűsödik. Évszázadok, évezre¬dek kellenek hozzá, míg az anyagparányok szakadatlan súrlódása izzó tűzfolyammá alakul.

És a messze jövőben egy távoli kor pásztora esthajnal táján új hold¬sarlót fog megpillantani a nyugati égen, nem messze a régi Holdtól, amint sietve átszeli a látóhatárt és lehanyatlik a kék he¬gyek mögé. A Föld második Holdja lassan élő valósággá lesz, s már csak idő kérdése, hogy megmu¬tassa sápadt arcát az emberi¬ségnek.
Így fejlődik minden a világon, ami sötétségből bontakozik ki, s bel¬ső erejénél fogva emelkedik az örök világosság felé.
Az ilyen folya¬matoknak előre meghatározott irányuk és lendületük van, de nagy ki¬lengések lehetségesek egyes szellem¬csoportok tervszerű munkálkodása erősen érlelheti, vagy hátráltat¬hatja a születendő égitestek evolúciós kiválását. A bolygók és na¬pok megsűrűsödött anyagának kiszakadása rendszerint világka¬tasztrófa jellegét viseli magán, míg az anyagpará¬nyok finom szét-osztódásából és delejes kapcsolatok által történt újabb egyesülésé¬ből mindig olyan világok születnek, amelyeknek jövetelét tudatos és tervszerű szellemi akarat előzte meg.
A teremtés nagy művét földi értelemmel fejezetekre boncolni na¬gyon kevéssé lehet. Nézzetek fel az égre, és ködfoltok millióit fogjátok látni, amint elhelyezkedve valamely delejes gócpontban, szakadatlan forgás közben csiszolják és sűrítik anyagkészletüket. Így keletkeznek az új világok, mikor Isten áldott keze hajlékot épít a végtelenségből előhívott új szellemcsoportok számára. Semmi sem vész el, csak átala¬kul; óráról-órára, percről-percre új szellem¬egyéniségek indulnak hosszú vándorútra, hogy keressék az isteni titkok összefüggését.


szemlézte: Bíró László

Találtam egy érdekes cikket, korszakváltásról szól ami nagyon közeli.
Régi közlések szerint 2035-50 között lett volna, de nem rég 10 éven belülre került a mi emberi gonoszságunk, tetteink miatt, mert ugye a „pontos időt az Atya tudja egyedül”,
és lehet, hogy csak pár év választ el tőle.
Lesz aki túléli, lesz aki nem.
Komoly földrajzi változások is lesznek, katasztrófák.

Mostani cikkünknek az érdekessége, hogy az ateisták is kezdik vakarni a fejüket!

Egy érdekesség: csodálatos félreérthetetlen jellel keletről fog Jézus jele, második eljövetele megtörténni az Égen, és a Föld minden pontján lehet látni és akkor már késő a megtérés!

Most még van rá idő akinek szüksége van rá, és megérett rá spirituálisan a lelkében.

Korszakváltás
http://titkokszigete.hu/ezt-a-polusvalt ... 1X7XnIeYeQ

Erről különben előadásaimban már 2008 környékén sokat beszéltem!

és könyvek:

Szellemtani könyvtár
https://onedrive.live.com/?authkey=%21A ... 2B1B3312C8

Kedves lista és csoporttársaim!

Akit érdekel a szellemtan, azaz szellemi tudás továbbélése a végidőkben nemsokára bekövetkező változások alatt is, tudják, hogy nem lehet tudni mennyi ideig, de van egy hatalmas, jól szervezett és rendbetett tárolónk, amelyből még „vidáman” töltögethetjük a szellemtani anyagokat a saját gépeinkre. Ez nagyon hasznos nagy segítség lehet az inséges időkben.
Bármelyik közösségi tanítási forma, gondolok a levelezéses és féjszes lehetőségekre, nagyon labilis, megbízhatatlan jövő elé néz. Épp nemrég sikerült Istvánnak és Jánosnak megmenteni a levelező listánkat egy másik szolgáltatóhoz, mert a yahoo listaszolgáltatót egyik napról a másikra minden figyelmeztetés nélkül megszüntették. Hasonló módon a féjszen működő csoport sorsa is kritikus, mert szó van ennek a szolgáltatónak a megszüntetéséről is. István már talán több mint egy éve próbálkozik, keresi a szolgáltató alternatívákat, legutóbb a szerbet, ha jól emlékszem, az oroszt és a magyar Hundub-ot próbálta ki, de eddig egyik sem vált be. Persze tovább keresi és próbálgatja a lehetőségeket, de sajnos a hosszas túlélés bizonytalan.
Ezért hívom fel a figyelmeteket a túlélési mentésekre a tárolóból az alábbi megosztásokból. Ugyanakkor felhívom a figyelmeteket, hogy a nemsokára mind sanyarúbbá váló időkben sok emberi lélek érzi tudattalanul is, hogy már kevés az ideje és ösztönzést érez, hogy Istenbe kapaszkodjon és szomjasan keresi a lehetőségeket erre. Ekkor még a hozzánk hasonlók, mint az utolsó óra munkásai nagyon nagy talentumot jelenthetnek sokak számára. Nem utolsó sorban tanultunk már arról, hogy mi szellemtanosok olyanok vagyunk a túlvilági tanulni vágyó testvéreink számára mint a lámpások, mint a példaképek, ezért követnek és hálaérzéseik erősítenek minket, hogy kitartsunk a végsőkig szellemileg emelkedve és őket is magunkkal húzva.

Szeretettel Laci és István

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGh4Y4VfU ... w?e=XiVsEh
Szellemtan írásos és audio tartalmakkal a szellemi tudás területéről

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhfl1-Cv ... Q?e=H3WinP
Szellemtan a túléléshez írásos tartalmakkal 24 részben. Ez egy mentési lehetősége a szellemi tudásnak.


Az ezredforduló körüli években működött a Budapesti Szellemkutatók Baráti Köre, ahol a gyűléseken elhangzott szellemi tanításokat, beszélgetéseket kazettára rögzítették. A kör vezetője, Kotányi Ottó. A médium, néhai Gebry Gizella.
Ezen hangfelvétel 1999 július 20-án került rögzítésre, amelyen a körvezető beszélgetése hallható egy olyan szellemmel, akit lelkiismerete nem hagy nyugodni, mert beteg gondozóként sokszor türelmét vesztetten, szeretetlenül bánt öreg rokonával.

https://www.youtube.com/watch?v=o9DcxIpWvI4


Az ezredforduló körüli években működött a Budapesti Szellemkutatók Baráti Köre, ahol a gyűléseken elhangzott szellemi tanításokat, beszélgetéseket kazettára rögzítették. A kör vezetője, Kotányi Ottó. A médium, néhai Gebry Gizella. Ezen hangfelvétel 1998 szeptember 29-én került rögzítésre, melyen egy 1983-ban hirtelen autóbalesetben elhunyt svéd lány beszélgetését hallhatjuk a körvezetővel.
Helen Ella öntudatra ébresztése - Gizi médium által https://www.youtube.com/watch?v=wwjWUml4kQk

és így kerülnek fel sorban!

de ezeket én készítettem:

SBK mediális közlések youtube felvételek

A zene és a szellemtan kapcsolata. Dvorzsák zenéjében a tékozló fiú bibliai történetét eleveníti meg. Kotányi Ottó szellemtani magyarázata. 4 részben zenei aláfestéssel.
A felvétel Spirituális Baráti Kör találkozóján készült.
Felvételt szerkesztette és feltöltötte Karsay István.

Tékozló fiú.
https://www.youtube.com/watch?v=rSrrxxs ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=DxsPdHo ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=Yey_7ny ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=_gV8TLF ... e=youtu.be

Dr. Pataky Árpád spirituális író, mediális csoport vezető, spirituális munkás, 2006 májusi előadásának részlete a Spirituális Baráti Körben.
Árpi bácsi dolgozta fel az Égi Világosság folyóiratot, kidolgozta Evangéliumok szellemi magyarázatát, és még sok szellemtani munka fűződik a nevéhez.
3 részes rövid videó
https://www.youtube.com/watch?v=l4Dul3B ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=36CU-1P ... e=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=UZ3Rk4Y ... e=youtu.be

Spirituális Baráti Kör klubnapján készült felvételek.
Meghallgatjuk a régebben mediális körben felvett magnó felvételt, és beszélgetünk róla, kiértékeljük. Ízelítőt kapunk az SBK klubnapjából!
A kör spirituális vezetője irányítja a beszélgetést: Kotányi Ottó.
A felvételt szerkesztette: Karsay István

Ima önmagunkért.
https://www.youtube.com/watch?v=LH5CSHA ... e=youtu.be

Katasztrófák, szellemcsoportok
https://www.youtube.com/watch?v=im43k6x ... e=youtu.be

Ima. Szellemtani magyarázat.
https://www.youtube.com/watch?v=veSsliI ... e=youtu.be

Mediális közlés a dualitásról
https://www.youtube.com/watch?v=TXa3cTj ... e=youtu.be

Megbotránkozás és annak feloldása
https://www.youtube.com/watch?v=mIC8MBM ... e=youtu.be

Reinkarnáció - félelem. Halálközeli Élmény
https://www.youtube.com/watch?v=7r0joMD ... e=youtu.be

Mediális közlés a reinkarnációról
https://www.youtube.com/watch?v=U0A5Tsb ... e=youtu.be

Változás. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=fBDVmIn ... e=youtu.be

Spirituális tervezés. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=EK74pip ... e=youtu.be

Isten megismerése. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=hsT4w_9 ... e=youtu.be

Elfogadás. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=5CxQVDn ... e=youtu.be

Angyali szellemi hierarchia. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=GVha8gW ... e=youtu.be

Bizonytalanság, félelem, halálközeli élmény. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=VeDMazx ... e=youtu.be

Eltávozás, meghívás, újraszületés. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=mgbXcZb ... e=youtu.be

Isteni akarat. Mediális közlés
https://www.youtube.com/watch?v=S7Ef5Vp ... e=youtu.be

Mediális közlés a hibákról.
https://www.youtube.com/watch?v=dKe3UW9 ... e=youtu.be

Az élet nagyon nagy érték és nagy ajándék
Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvének harmadik kötetéből

Az élet nagyon nagy érték és nagy ajándék, főképpen a Földön, ahol még a fejletlen lélek alig bír tájékozódni, mert annyi a látnivaló és tanulnivaló, hogy csekély befogadóképessége mellett úgy folyik el mellette a drága alkalmak bősége és sokasága, hogy fel sem ismeri azok értékét, így ki sem nyújtja érte a kezét, csak akkor, amikor a fájdalmak és szenvedések szorongatják, akkor kapkod, össze-vissza és mindig olyan dolgok után, aminek nem tudja hasznát venni.
Az ember éretlensége és értetlensége hozza létre a szenvedések és gyötrelmek sokaságát, melyet minden törekvésével el akar kerülni és másra akarja áthárítani. Ez az igyekezete hozza létre az újabb és nagyobb szenvedéseket, mely elől már nem tud kitérni, mert beleszületik azok közé a körülmények közé, melyeket ő maga teremtett meg helytelen elgondolásaival és hibás irányú cselekedeteivel.
Ez az úgynevezett sorsa, melyet meg kell tapasztalnia, fel kell dolgoznia, hogy az igazságtalanság, a helytelen elgondolása helyébe igazságos és helyes irányban indulhasson el az élet. Azért kell felvenni újra és újra a harcot a földi világban a téves irányban haladó élettel, hogy az emberi lélek megbékélve, a minden irányból feléje siető csábításnak ellene állva, az igaz úton elvégezze a maga feladatát. Maga után egy rendezett irányú életet hagyjon a Földön, s elmehessen abba a békességes világba, ahol már tévedésektől mentes életet élhet, és új lehetőségek birtokában, igazi értékekért munkálkodhat, ahol már nincs szenvedés, nincs csalódás, nincs hazugság és nincs félreértés. Mert az igazság napja ragyog, az világít és ennek fényénél nem téved a lélek tájékozódó képessége.

Minden emberlélek más és más fokozatba tartozik
Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvének harmadik kötetéből
Minden emberlélek más és más fokozatba tartozik, más az alantasabb fokozatú léleknek a kötelezettsége és más a magasabb fokozatúnak. Más az ismeretben elmaradotté, és más az ismeretekben előrehaladottabbé.
Ami az egészen primitív lelkeknél nem bűn, csak tájékozatlanság, az már nem lehet mentsége annak, aki már tudja azt, hogyan kellene cselekednie, hogy azzal az ő törvényét betöltse. Minden szellemi fokozatnak megvannak a maga törvényei, aki azt nem tölti be, az onnan lehullik, ha mégolyan nagyon ragaszkodik is azokhoz a fokozattal járó előnyökhöz és boldogságokhoz, azt el kell veszítenie. Nem büntetés ez, csak velejárója a fokozatnak. Éppen ezek a vágyak és leküzdhetetlen törekvési ösztönzések nem hagyják az emberi lelkeket békén, hanem szüntelen sarkallják, hogy előre juthasson, mert hatalmas hiányérzetek keletkeznek benne, melyeket már nem tud betölteni az alacsonyrendű eredmény.
Minden nyitva lévő része a léleknek éhezi és szomjazza az elvesztett jobbat és szebbet, belső elégedetlenséggel tekint élete eredményeire és nem tud megnyugodni, amíg ismét el nem érte azt a fokozatot, ahonnan leesett. Minden lélek előtt nyitva áll az út, a visszatérés útja, de - át kell mennie azokon a próbákon, amelyek akadályként állnak előtte. Ezek az akadályok nem mások, mint azok a törmelékek, amelyeket helytelen elgondolásaival és cselekedeteivel hozott létre, mind a saját lelkében, mind az őt körülvevő világlélek harmonikus megnyilatkozásaiban.
*****

Szemlézte: Bíró László


UI:

A nagy rémálom (a 18.lecke a világról) Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=ozulXxwvFXA

Az Ön felelőssége (az utolsó lecke a világról) Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=N9Ej0H3WfQ0

Evangéliumi spiritizmus új hangos könyve
00:00 -- 1.18 Ézsaiás 35: 1-6
01:20 -- Myriam, a kör felügyelője, és egyik vezetője (az alacsonyabb régiókhoz vonzodó szellemkről)
10:30 -- Tanitó szellem
12:15 -- Milyen módon hozzák el a vezetők a szenvedőket a gyűlésre,ha azok nem igazán akarnak jönni és miért nem látja a szenvedő az ő őrizőjét?
20:24 -- A körben megjelenő szenvedő szellem vagy a javuló földi ember hatása az őt környező szellemi csoportosulásokra
26:32 -- Az emberi agy feledékenysége és a lélekben tárolt információ
27:59 -- Más emberek által kibocsájtott idegen gondolatokkal való azonosulás vagy irodalmi alkotások hatása az emberre és azok megtelepedése a szellemi síkon
36:01 A magasabb eksztatikus(önkívületi, elragadtatásban lévő) állapot és annak hasznosítása a viselkedés javulására, kisugárzására
45:42 -- Szellemi tanító (Sai baba) állítása arról, hogy az ő Földi születése isteni inkarnáció
53:58 -- Útravaló támogatás egy elutazó/elköltöző körtagnak

https://www.youtube.com/watch?v=zlGQ8Q6JLb0

Isten ígéretei és a reménység - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem „Hit, remény, szeretet” című kötetéből szabadon


Az egész emberi élet egy jobb jövendő várása. Ez az érzés minden lélekben megvan, ha mégúgy el is temetve. Az Írás szerint, amikor az Úr angyala az első emberpárt kiűzte a Paradicsomból, s bezárult mögöttük az ajtó, Istentől egy ígéret hangzott el, amely olyanformán szól, hogy bár engedetlenségükkel megfertőztették az igazság honát, s azért szükséges, hogy onnan száműzve legyenek, de Isten visszahozza őket a Paradicsomba.
Ezek a lelkek azután a száműzetés keserű napjaiban, keserű éveiben megemlékeznek arról az ígéretről, amellyel a boldogság világaiból kiűzettek. Ezt az ígéretet hordozza minden emberlélek a szívében, ezt az ígéretet, amely mint lehetőség azt helyezi kilátásba, hogy újra visszatérhet, újra boldog lehet, újra békében élhet, és újra annak a hatalomnak birtokába juthat, amelyet elvesztett.
Minden lélek mélyén ott van a vágy, hogy megváltoztathassa a sorsát, átformálhassa az életét, bárhogyan bölcselkedjék is, bármilyen mélyen legyen is elmerülve a tudományban, a munkában, vagy mondjuk, a bűnben és a szenvedésben. Mivel az ember ezt magával hozta, és az ígéretet, ameddig az élete tart, mindvégig magában is hordozza, azért ez a lehetőség nem hagyja őt békében. A reménység az a lelki éhség, amely szeretne kielégülni, szeretne betöltődni azzal a valamivel, amit leginkább nélkülöz a földi életben, amire leginkább vágyik, amit leginkább szeretne elérni.
Hiszen minden ezért történik; ezért esnek bűnbe a próbára küldött szellemek a földi testben, mert azt a kicsiny igazságot, amelyet magukban kialakítottak, itt a változások világában nem tudják megrögzíteni, megvalósítani; nem képesek ebben az örökké mozgó bizonytalanságban leszegezni azoknak az erőknek a haladását, és irányt szabni eléjük, amely erők felett nincsen hatalmuk.
Ezek az erők mozgatják az embert, az ő állapotait; ezek az erők adják meg azokat a létformákat, amelyekben az emberek hosszabb-rövidebb ideig megtalálják a maguk életkereteit. Ezek felett az erők felett uralkodnia kellene az embernek, hogy a sorsát maga intézhesse, s végül uralmat is kell vennie felettük, ha boldog akar lenni, ha be akar számolni valamivel az igazság világában, ahonnan jött, és ahova vissza kell térnie.
Az ember ereje csak pehely az orkánnal szemben, amellyel ő maga áll szemben ezekkel az erőkkel. De ott él a lelkében az Istentől kapott ígéret, és ez az ígéret nem hagyja őt békén, ez az ígéret nem hagyja őt az ő elesettségében, tudatlanságában, hanem munkára, mozgásra kényszeríti, tanulásra hívja fel minden percben s cselekvésre kényszeríti életének minden pillanatában. Így cselekednie kell jót, vagy rosszat aszerint a kifejlődött természet, aszerint a lelki vágy és akarat szerint, amely a szellemében a fejlődés folyamán kialakult.
Igen, a vágyak azok, amelyek az embert majd ide, majd oda hajtják, hogy majd ezt, majd amazt akarja elérni, mert azt hiszi, azt reméli, hogy ha ezt vagy amazt a célt megközelíti, akkor a lelkében eltemetett ígéret megvalósulásához közelebb jut. Mert az emberi lélek, az elesett lélek folyton próbálkozik, és majd az egyik, majd a másik ajtót nyitogatja, miközben szabadulni akar azoktól a terhektől, amelyeket a természet rendje szerint hordoznia kell. Mert hiszen meg van mondva; „Véres verejtékkel keresed meg a te kenyeredet!” Ez a véres verejtékkel való munkálkodás az igaznak lassú felszínre hozása, az igaztalanból való kibányászása.

Összealította: Bíró László


Isten ígéretei és a reménység

Adai közlés – Test és vér
A vasárnap ünnepléséről
A cselekedetekben megvalosított hit döntő fontossaga
HANG - Kapcsolataimról
A gyógynövények gyógyító hatásai
A szeretet nem gerjed haragra
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqo7SA8 ... A?e=QWGvQa
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=9mjaKJCxHLM
Szférák a Föld és Nap között VI. Rész – Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=uEejNZI ... zpffO-yEkt
Tanítások a végső időkről – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=cysxVs87yOc&t=7s
Fel a magasba – Szellemtani regény (Hangoskönyv)

https://www.youtube.com/watch?v=fr8SeL2Thp4&t=58s
Jelenések 56. – „Féljétek az Istent! - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=I6o0VAxeW9Q&t=72s
Jelenések 57. – „Néki adjatok dicsőséget! - Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=A-Xy9khahAQ
A fiam – Izgalmas családi film

Gyógyítási javaslatok a szellemvilágból.

Meleg tengerparti homok, ha lehet meztelenül kell feküdni a homokon, gyékény, takaró nélkül. Érdemes pár napot, de ha lehet, akkor hetet eltölteni, komoly feltöltődést jelent! Nem a déli időben!
Tengerben történő feltöltődés.
Holdvilágos éjszakákon nyugodt tempójú séta, bizonyos fokú meditációval párosulva. A meditáció inkább relaxációs, gyenge fokozatú legyen.
Bizonyos fűfélékben is vannak delejes erők, ilyen például a hárs, és még hosszú a sorrend.
Homeopátiás gyógymódok alkalmazása, előnybe részesítése.
Az elektromos készülékek nincsenek jó hatással a szervezet elektromos rendszerére, mint például elektromos párna, takaró, és az elektromosságban történő fekvés se ajánlott! Érdemesebb inkább rétegesen takarózni.
Érdemes a vizet delejezni. Ismert az asztali áldás, és így lehet vizet is megáldani. Felkelés után egy szélesszájú tiszta üvegben lévő tiszta vizet lehet delejezni, és ezt a vizet beosztani egész napra. A felkeléskor a lélek még fel van töltve szellemi energiákkal, ezért jó ekkor alkalmazni! A vizet lehet inni, vagy a beteg testrészre önteni. Ha a delejes vizet gyógyításra alkalmazzuk, akkor fontos az imádkozás.

Imádkozás:

Első szakasz:

A legszebb, lakhálásabb, legmagasztosabb érzéseket szedjük csokorba.

Második szakasz:

Ha van kérnivaló, akkor azt áhítatos érzések között kell feltenni a Teremtőnek.
Fontos hozzátenni az imához, hogy: „legyen úgy, ahogyan azt a Teremtő jónak látja”

Ima után fogyasszuk el a delejes vizet.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól;
mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Karsay István

UI:

A spirituális ego - Ködoszlató előadások a misztikáról Egedi-Kovács Melinda
https://www.youtube.com/watch?v=iM4EMlfTRgI

A haladáshoz alázatosság kell
Névtelen szellem közleményei Eszeter médium útján
Előttem mindig az a fontos, hogy amit földi énetekből adtok, az értékes és használható legyen a mi céljainkra. Mert hiába vagytok a legodaadóbbak, ha lelketek állapota nem felel meg annak a követelménynek, melyet ez az ügy tőletek, úgyis mint emberektől, úgyis mint szellemektől megkíván. Mert nem a nyers erőről vagy időről van szó, hanem a lélek érzéseiről, áthasonuló erőiről, melyek elfogadják, és híven visszatükrözik azokat a gondolatokat, amelyek a magasabb eszmék világából lesugároznak. Azért van annyiféle vallásfelekezet és csoportosulás is, mert az emberi lelkek különbözőképpen értelmezik az igazságot. Ezt rögtön pontokba foglalják, leszögezik és kész a dogma, mely egész csoportokat leköt magához mindaddig, míg csak a fejlődés során ki nem növik, túl nem haladják.
Így születtek meg lassan mindazok a tévedések, melyek az igazság áldásosztó virágai mellett mint félelmetes tövisek megtépték az emberek lelkét. Hol van csak egy igazság is, mellyel nem vagdalództak az emberek? S hol van csak egy pont is, mely minden embernek egyformán kellemes, tetsző és örömmel elfogadható? Olyan igazság nincs! Mert az emberek lelkei különböző fokozatokon állnak. Érdekeik, érzéseik és vágyaik is különbözők; s ami egyiknek kedvez, a másiknak hátrányos. Bár úgy a kedvezés, mint a hátrányosság múló állapot, mely hamar változik, mégis mint a jelen állapota reális valóság az ember részére, mert igaz és maradandó érzéseket vált ki a lélek mélyéből. Ezek az érzések befolyásolhatják, sőt minden esetben befolyásolják a jövőt, az eseményeket, melyek következésképpen jönnek, - mert jönniük kell! Minden visszatér ugyanahhoz a ponthoz, amely még mint valóság áll fenn az igazság világában, hogy ütközés és súrlódás által lényegének egy magasabb rendű kisugárzását hozza létre. Nem ugyanaz az alak, forma vagyis állapot materializálódik a jelenségek világában, hanem mindig az az utolsó sugár, melyet a lélek mint hatást kiszikrázott. Így fejlődhetik a lélek útja felfelé és lefelé.
De bárhogyan téved is, egyszer minden tévedésnek meg kell szűnnie, mert az eredmények önmagukban viselik a tévedések magvát, ami előbb-utóbb rávezeti a tévelygő szellemet hibájának forrására. Aki azonban érzi és tudja, hogy rengeteg hibával van telve, és azoktól szabadulni akar, csak utakat, módokat keres: már óriási előnyben van tévelygő testvéreivel szemben. Azért kell az alázatosság, a belátás, az engedelmesség okvetlenül a haladáshoz, hogy bármilyen kedvezőtlenül érintse is az egyént a hibáiból kifolyó vereség, csalódás és fájdalom: el tudja viselni, és lelkének javára fordítsa még az igazságtalan vádakat is. Ily módon könnyen és hamar megtalálja az utat, melyen helyes irányban haladhat az, aki elszakítja magát hibáitól, és tévedéseihez nem ragaszkodik mint igazságokhoz, hanem az általa jónak ismert igazat feláldozza a jobbért. Olyan lelkekre van szükség úgy az anyagi, mint a szellemi világnak, akik az igazságért lelkesedve önmagukból a legszebbet, legjobbat adják az ügy szolgálatára, akik nem emberi kicsinyes külsőségeikkel, hanem a szívük, lelkük meleg érzéseivel állnak oda, ahol a szolgálatokat kiosztják. Ezek nem tülekednek apró kicsiségeken, hanem azon vannak, hogy minden erejükkel, képességeikkel szolgálhassanak az ügynek. Akik nem a dicsőségért, az elismerésért vagy bármiféle érdekért szolgálnak a testnek vagy léleknek, hanem csak azért, hogy a szép, a jó és az igaz diadalra jusson az életben. Az ilyen lélek felismerte kötelességét és jóra való törekvésével szaggatja azokat a szálakat, melyek őt a földhöz kötik.
szemlézte: Bíró László

Háború van!
Ada, 2022. 03. 09.
Háború van! Háború van a földön és az alacsony szférákban. Minden háború a szellemvilágban kezdődik. Ha egy szellem, amikor átmegy a szellemvilágba és nem veti le legalább valamennyire is a nemzeti identitását, népének szokásait, nyelvjárását, az ebből adódó gyűlöletét más nemzetekkel szemben és a területekhez való ragaszkodását, akkor a szférákban is megjelennek a lelkében ugyanezek az érzések, de még intenzívebben, mert nincs a test, amely gátolná az érzéshullámzások megnyilávánulását.
És amikor találkozik két ilyen egymással érzésbelileg szembehelyezkedő szellem, a lelkükből kisugárzott negatív érzések megütköznek egymással és ezek villamos kisüléseket eredményeznek, amelyek hatására a földi világban is háború keletkezik. Sőt az ilyen szellemek „beleülnek a földi testvéreik nyakába” és harcra, a háború kitörésére ösztönzik őket. (Hasonló a helyzet minden más bűnös hajlam esetén is.) Így keletkezik a háború. A szellemvilágban is vannak országhatárok és amikor átlépik az államhatárt, „kiüt a háború” a szellemvilágban.
Ha a békéért akartok imádkozni, akkor elsősorban ezek a szellemek között lévő békéért kell imádkoznotok, valamint azért, hogy a földön ne leljenek ezek az ártó szellemek cinkosokra a hasonló hajlamokkal rendelkező testvéreikben. Vagyis, hogy az emberek ne hallgassanak a kísértőikre, hanem a védszellemeikre.
Nektek mint szellemtan-hívőknek ezt meg kell értenetek.
Tanulmányozzátok a szellemtant minél behatóbban és igyekezzetek a tanultakat kivitelezni, mert amikor ide átkerültök, erre már nem lesz lehetőségetek. A tanulás örök! Időnként jönnek hozzánk angyalok és tanítanak minket. De hiányzik a megtanultak kivitelezésének lehetősége. Akik eltökélik magukat arra, hogy a gyakorlatban ki akarják vitelezni az elméletet, azokat az angyalok viszik testetölteni, ha van a számukra megfelelő életlehetőség.
Én most látom azt, hogy sokkal komolyabban tanulmányozhattam volna a szellemtani igazságokat, mint azt valójában tettem. Sok mindent tanulmányoztam a szellemtan mellett, de csak egy a fontos, a szeretet tanát magunkévá tenni. Művelt lettem, széleskörű tudással, de a lelkem nem gyarapodott vele szinte semmit, csak a pénztárcám, ugyanis újságíró voltam először lent délvidéken, majd felmentem Magyarországra és még egy rövid ideig onnan tevékenykedtem. Az ismereteim nem érték el azt bennem, hogy megmaradjak a törvényes úton. Ez fáj, nagyon fáj. Szeretnék testet ölteni, hogy tisztulhassak a törvénytelenségtől, de valószínű, hogy erre már nem lesz lehetőségem az idő szűke miatt.
Addig dolgozzatok, amíg nappal vagyon…
Látod, hiába az „ember” összegyűjtött tapasztalattára, sokszor már nem hallgassák meg még a családtagok sem, főként ha a szellemvilágból jelentkezik, hogy megossza az újonnan szerzett tapasztalatait, mert a szellemet összekötik azzal az „öregemberrel” aki kínjaiban és erőtlenségében már sokszor kiállhatatlanná válik és olyanokat mond és tesz, amiket legszívesebben nem mondott és nem tett volna és amit később meg is bán. Dehát egyszer (többször is) mindenki átkerül az igazi hazába és akkor lehetősége lesz arra, hogy másként lássa a dolgait.
Most búcsúzom, mert lejárt a szellemi vezetés által meghatározott jelentkezésem ideje. Isten veletek. Imádkozzatok a békéért és a békétlenséget szító szellemekért.
F.G.

A koldus 2
Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből
A szellembirodalomban való felébredésem dicsőséges volt! Édes volt az érzés ismét egészségesnek lenni, kellemes külsővel bírni, éhséget, szomjúságot és hideget nem szenvedni! Óh, köszönöm Istennek! Két szép szellem elvezetett engem rendeltetési helyemre. Különösen az egyik angyal volt nagyon kedves és szeretetteljes, ki nagyon ismerősnek tűnt előttem.
- „Nem ismersz engem?” - kérdé tőlem. „Én vagyok az a kisleányka, ki neked oly gyakran hozott kalácsot. Én nem feledkeztem meg rólad, te szegény, ki a Földön oly elhagyatott voltál. Én egy szép országba akarlak téged vezetni. Ismered-e e másik angyalt?”
- „Igen, ő is ismerősnek tűnik számomra”, - felelém én.
- „Nos”, - mondá az angyal, - „ő az én szeretett édesanyám a jóságos szív, ki igaz szeretetből fakadóan az én halálom után téged gyámolított a földi életben. Amikor én a Földön haláltusában feküdtem, reád gondoltam és megkérdeztem anyámat: „Ezután ki fog annak a szegény koldusnak kenyeret vinni?” S így adott neked pénzt az én anyám, mígnem ő is átjött ide”
- „S mi lett a jóságos öreg úrral, ki nekem egyszer öt forintot adott?” - kérdém én.
- „Ő az én apám”, - válaszolá az angyal.
- „Szegény, ő még a Földön van! Tudod, nem volt képes reád nézni, mert a te megpillantásod nagy fájdalmat okozott neki, az ő drága, tőle elragadottjára emlékeztetvén őt! De hogy tudj róla: ő a te földi hüvelyedet tisztességesen eltemettette és megvásárolta a koporsódat. Pillants csak le a földre.”
Valóban: leláthattam a Földre és láthattam egy csendes temetést. És a koporsó után egy jóságos öregúr és egy fiúcska lépkedtek. Az a fiúcska volt az, ki engem önzetlenül vezetett. Az idős úr sírt!
- „Óh apám, ne sírj!” - kiáltotta az angyal. „Anyám és én élünk a fényben, világosságban és nagyon szeretünk téged és egy napon érted menve, elhozunk ide a Mennybe!”
Az idős úr egybekulcsolta kezeit és felnézett a kék égre. Egy sóhaj hagyta el keblét és megvigasztalódott. Nos, ezután a két angyal és én a szellembirodalomba vezető útra tértünk s ekkor egy szürke, görnyedt alak jött velünk szemben, ki alig vonszolta magát és elveszettnek, elhagyatottnak tűnt.
Egyedül volt s mellette nem volt a könyörületesség angyala, ki vezette volna őt. Az ő ruhái súlyosan csüngtek rajta, mikor levetette azokat. Amikor jobban megnéztem, felismertem őt: ő volt az a hölgy, ki soha alamizsnát nem nyújtott és engem utálatosnak talált. Megnéztem őt és így szóltam: nem segíthetnénk rajta, kérém az angyalt.
- „Nehéz lesz,” - viszonzá ő, - „mert lásd, ez asszonynak még mindig nagyon kemény a szíve, ő kapzsi, fösvény és pénzszerető volt. Őt a fösvénysége, pénzszeretete töltötte be, ami itt a lelki hüvelyben még sokkalta nehezebbé teszi őt! Nincs barátja sem a Földön, sem itt a másvilágon. Aki nem ad szeretetet, nem is kaphat viszont.”
- „Nos, mi lesz tehát ővele?” - kérdém én.
Felelé az angyal: „A szellembirodalomban is vannak utak és utcák; most ez a szegény szellem egy ilyen utcasarkon meg fog állni és szellemi alamizsnáért fog könyörögni az előtte és mellette elhaladóknak, kik nem veszik őt észre, mígnem a keménység és szeretetlenség az ő szívéből el nem tűnik és az meg nem lágyul. Ez az ő vezeklése, szenvedése!”
Én ekkor a szellemhez lépve így szólottam hozzá: „Ismersz-e engem?”
Ő ostobán megnézett és így szólott: „Nem, én senkit sem ismerek.”
- „Nos” - viszonzám én. „Nem emlékszel-e a sétány sarkán ülő utálatos koldusra? Nos, ez a koldus én vagyok!”
- „Óh!” - sóhajtá ő. „Valóban? Te nagyon szép lettél, én meg sem ismertelek volna.”
Én pedig válaszolám: „Isten szeretete és nemesszívűsége megváltoztattak engem. Én meg vagyok váltva a gonosztól, legyen dicsőítve érette Isten szent Neve!”
- „Isten!?” - kiáltotta ő. „Szeretet? Mindezeket én nem ismerem! Csak ne haltam volna meg, csak visszatérhetnék az én testembe!”
Az angyal és én hangosan imádkoztunk e szegény szellemért.
- „Ez jólesik” - mondá ő. „Mily jó, ha valaki a másikkal törődik. Köszönöm nektek.”
Erre, mi továbbmenve addig haladtunk, míg ama bizonyos szférába nem jutottunk. Óh emberek! Legyetek készségesek! Ne kérdezzétek, hogy vajon az a szegény méltó-e vagy sem? Adjatok örömmel és szeretettel.
Szemlézte: Bíró László

Anyagi és szellemi világ

Utána egy előadás:
Laár András Buddhizmus a mindennapi életben!
Teljesen egyezik a mi gondolatmenetünkkel.


ŐEMINENCIÁJA
GARCHEN TRIPTUL RINPOCSE
108 LÉNYEGI TANÍTÁS
A VADZSRAJÁNA ÖSVÉNYÉN
5. TANÍTÁS

"Kétfajta főbb nézet létezik a világban, az anyagi és a Szellemi. Ez a két nézet olyan, mint két szem, így fontos, hogy mindkettőt ismerjük. Fontos, hogy ezen nézetek lényegét ismerjük. Néhány ember vissza utasít mindenféle Spirituális dolgot, ők csak a tudomány fejlődésében hisznek.
Ez egy kis félreértés. Igenis szükségünk van a tudományra, ám ugyanakkor nem szabad elhanyagolni a Tudatunkat.
És még a különböző hittrendszerekben is van egyet nem értés.
Részemről minden vallás szükséges, és jó. Nagy rajongója vagyok a tudományoknak is.
Szeretem nyitva tartani mindkét szemem.

Az ember, aki csak ezzel az életével foglalkozik, olyan, mint valaki, aki cél nélkül bolyong egy úttalan sivatagban, nem tudva, merre menjen.
Aki megérti a Karmát, okot és okozatot, olyan, mint aki egy úton megy, tudva, hol van és hova megy, de még ki kell kerülnie a hegyeket és más nehézségekkel is szembe kell néznie.
Az ember, aki felkeltette a Bódhicsittát olyan, mint aki vonaton utazik.
Egyenesen keresztül megy a hegyen, és az útján nem akadályozzák zavaró tényezők. Gyorsabban is éri el a célt.
Az ember, akinek szeretet van a szívében, könnyebben el tudja vágnia zavaró tényezők folyamatát.
Ha valaki már felkeltette a Bódhicsittát, akkor a más Lények javát beteljesítő nagy cselekedetek végrehajtásában nagyon erőteljessé és hatékonnyá válik.
Ahogy a szeretet meg fogja semmisíteni az Önmagunkhoz való ragaszkodást, a bölcsesség természetes módon meg fog jelenni, és így az ember tévedhetetlenül tudni fogja, hogy mit fogadjon el, és mit utasítson vissza.

Vonaton utazni olyan, mint felkelteni a viszonylagos Bódhicsittát
.
Amikor az Önmagunkhoz való ragaszkodás megsemmisült, és meglátjuk a Tudat természetét, akkor megvalósítottuk a Belső Bódhicsittát, az ürességet.
Ez olyan, mintha repülővel utaznánk. A repülő a felhők fölött száll, a felhők olyanok mint a gondolatok, és a felettük lévő tér Dharmakája kiterjedése. Az Éber Tudatosság repülője zavartalanul halad keresztül a Dharmakája terén. Látja az egész világot és a felhőket is maga alatt, de mivel felülkerekedik rajtuk, azért nem zavarják a felhők, esők, viharok.
Hasonlóan, amikor valaki felismeri a Tudat természetét, a továbbiakban már a vágy és gyűlölet felhői semmilyen módon sem befolyásolják. A Tudatosság felülemelkedik ezeken a felhőkön. Mivel a Dharmakája olyan, mint a tér, változatlan. A tér nem megy vagy jön, a tér mindig az, ami.
Ha felismerjük ezt, akkor a haláltól való félelem is megszűnik; a tér nem hal meg és nem is születik.
A Szamszára és a Nirvana jelenségei olyanok, mint a felhők, hirtelen keletkeznek, de azok amik: összetettek. Mulandóak, ki vannak téve a felbomlásnak, felbukkanásnak és eltűnésnek. Ezen felhők fölött aki repül, nem fog a jelenségek létező valóságához ragaszkodni, és így nem fog belekapaszkodni a vágy és a gyűlölet gondolataiba.
Meglátni ezt a természetet csak egy pillanatra is, az maga a Mahamudra. Soha többé nem fogsz már semmi újat tapasztalni.
A Tudatosság olyan mint a tűz: a kezdetén egy szikra, a végén lobogás. De a tűz, mindig tűz. Te nem egy nagyszerű tudatot hozol létre, amivel még nem rendelkezel.
Meglátni ezt csak egy rövid pillanatra, az még mindig csak meglátás, de természetesen ehhez hozzá kell szoktatnunk Magunkat. Csak akkor fogjuk elérni a nagy boldogság és béke állapotát - ahol már nincs több szenvedés - , amikor folyamatosan meg tudjuk őrizni ezt az állapotot. "

Buddhista Béke-Szentély Alapítvány
Zalaszántó

UI:

Laár András Buddhizmus a mindennapi életben!
Teljesen egyezik a mi gondolatmenetünkkel.

https://www.youtube.com/watch?v=Y_tgxNqsevE&t=21s

A BUKÁS

Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből

Az első teremtés lényei, vagyis az elsődszellemek (angyalok) között sok olyan akadt, aki az erő és a hatalom teljében érezvén magát, megszédült saját dicsőségétől. Az Ótestamentum, mint Istenhez legközelebb álló szellemnek, a világosság hordozójának (lux fero) Lucifert nevezi, de akinek lelkébe belopódzott a gőg és démonná tevé. (Ésa. 14:12-14.)
Ez igazság! Egy gondolat lopódzott az elsődökbe s ez a gondolat a gőg volt! A gondolat, Istennel egyenlővé lenni, a törvényekkel szembeszállni, új mozgási irányt kezdeni, kettősségükből kilépve istenként egyedül képezni „én”-t és önállóan alkotni! Csekélyebbet nem láttak maguk alatt, ők voltak az alkotás legkitűnőbbjei és előttük az ő változhatatlan, hasonlíthatatlan egyéniségével, egyedül csak az Isten állt.
Ők Isten visszfénye lévén, követniük kellett volna Isten törvényeit. Jelességük közepette azonban előállt a túlzás, a gőg, az Istennel egyenlővé lenni akarás törekvése. Így nyert a rossz életet vagyis tért. Ez az ellentéteszme, a bűn keletkezése.
Isten szabad akaratot adott az elsődöknek és ezáltal lehetővé vált az ellenszegülés, amivel szembeni bármily közvetlen fellépés a már megkapott akaratszabadság módosulását jelentette volna, így az el is maradt. Az ellenszegülőket azonban nem követte valamennyi elsőd. Voltak olyanok is, akik a törvényes rotációt követve hűek maradtak Istenhez és önmagukhoz. A hű elsődök az ő delejes áramukat, erejüket a maga őstisztaságában megtartották, míg az ellenszegülők ereje a változhatatlannal való összeütközésben megtorpant, eloszlott és tájékozatlanul álltak abban a nagy káoszban, melyet ellenszegülésükkel maguk körül csináltak.
Az ellenszegülők és a tőlük származott káosz, Isten kegyelmi akaratából bevonatott a természet fejlesztő törvényeibe, a hű elsődök közreműködésével pedig létrejött az első bukott-világ fokozat. Ennek világtestein - az első napokon és azok bolygóin - új élet kezdődött a bukottak számára. Meg volt adva nekik a mód a megtérésre, de szabad akaratuknál fogva meg volt hagyva a mélyebbre süllyedés lehetősége is.
Voltak, akik megtérvén visszamehettek az ősnapokba, de sajnos akadtak olyanok is, akik az ellenszegülésben itt sem álltak meg. Ezek tűzkarikákban kivettetvén, egy második világfokozat anyagául szolgáltak, ahol a keményebb természettörvények alkotta mostohább viszonyok voltak hivatva őket észre téríteni. És így tovább hatszoros bukáson át hat világfokozat alkottatott az ellenszegülés megfékezésére.
Földünk a hatodik világfokozat egyik naprendszerének bolygója. A bukott elsődök az ellenszegülésben levének kitűnővé, azokká lettek, akiket mi gonosz szellemeknek démonoknak nevezünk. Amilyen tökéletesek voltak a hű elsődök a törvényben és jóban, épp olyan tökéletesek voltak az ellenszegülők a gonoszságban és az ellentétben. Ők buktatni, felülmúlni, törvényt kényszeríteni akartak.
Az ellenszegülés a természet törvényeiben nem maradhatott többé gépiesen lekötve, hanem törvényesen lett kényszerítve, szellemileg megzabolázva azzal, hogy Isten kimondotta a kegyelem szavát! Amit Ő teremtett, ami belőle (az atyai férfi minőségből) és a mindenségből (azaz annyai női principiumból) származott, s bár önakaratúlag fajult is el, megsemmisíteni nem akarta, hanem az ellenállók számára kegyesen és következetesen meghozta az engesztelés törvényeit, hogy általa azok önmaguktól működve és magukat fejlesztve tisztulhassanak.
A hű elsődök közül lettek kiküldve a különféle világfokozatok naprendszereinek vezérszellemei, a Messiások. Mivel azonban a Messiások és a démonok között áthidalhatatlan űr tátongott, szükség volt egy öntudatos békítő ízülékre. Ezt az összekötő ízüléket Isten az embrió-szellemek (Ádám-Évák) teremtésével hozta létre.
Az elsődök Istenhez, míg az embrió-szellemek a Messiásokhoz voltak hasonlók, kiknek tökéletességi foka ő előttük mint elérendő cél lebegett s erre nézve az embrió-szellemek az elsődökével egyenlő képződési szellemi adománnyal és eszközzel lettek felruházva. Ők tehát ősvilágossági születésük ellenére az oktatást és képződést az ősnapokban az elsődöktől, míglen az elsődök ugyanezeket az ősvilágosságban Istentől nyerték.
Ennyi a különbség az első és másod-teremtés között. Az embrió-szellemek öntudatra ébredésükkor már tudatával bírtak annak hogy ellenszegülő szellemek vannak s hogy megkísértést kellene legyőzniük ott, ahová aztán rendeltetésük betöltéseként vitettek, nevezetesen a paradicsomokba, amelyek nem mások, mint azok a helyek, ahonnan a bukott elsődök egy része bűnbánóan visszatért az ősnapokba, illetve másik részük pedig - mivel a kegyelmi törvény általi ébresztés után sem volt hajlandó a megtérésre, főhajtásra - a rend újabb megzavarásának elhárítása érdekében - innen erő-anyagjukkal együtt kidobattak alacsonyabb szintű helyeken (a másodrendű napokon) történő fejlődésre, miáltal az első bukás helyei kiürültek és alkalmassá váltak a másod-embrió teremtmények befogadására, amit így lehet összehasonlítani Mózes paradicsomával: Ádám és Éva a kettős szellemek (duálok: isteni szikra, gondolat /1/ + életprincípium /2/ = duálszellem /3/) képe.
Olyanok, mint egy háromszög, mely alapjában véve egy /▲/, de a szakítás, mármint a személyes bukás által két egyessé lesz / /, illetve lett mind a bukott elsőd-, mind a másod- teremtmények esetében. Még közelebbről: Az embrió-szellemek a bukott elsődök létéről tudomással bírtak és képletesen ez az ismeret, a tudás fája.
Angyalok (főleg a bukott, de visszafordult) elsődök jöttek hozzájuk és lettek az ő védszellemeik. Itt nincsenek vadállatok, se mérges növények és tavaszuk örök volt. Lakóik nem ismerték sem a halált, sem a bűnt, tökélesbülésük felé az út előttük nyitva állt. Ezen békés természet közepette azonban, - amint az alsó világokba tekintettek - észrevették az ellenszegülő szellemeket.
Azokban rejlett a tilalom, ez volt a tiltott gyümölcs. Aminthogy betekintésük volt a Messiásokhoz a felső világokba, (élet fája) éppen úgy volt betekintésük az alsó világokba is (a jó és gonosz tudásának fája) és pedig a tilalom tudásával. Világosságot, életet, oktatást felülről nyertek; míglen a megpróbáltatás alulról jött. Az embrió-szellemek gyermekkorukból az érett ifjúságba a nélkül mentek át, hogy hibáztak volna. Teljes fejlődésükben voltak az ő szellemeik. Dicső fejlődésnek indulva engedelmesen rotáltak (haladtak) törvényeikkel és világaikkal együtt. Ott álltak Isten és az ellenszegülők között. A kettős-szeretet kifejezését önmagukban bírták.
Szellemi szeretetben és ölelésben kellett, hogy az oda jövő embrió-szellemek szülei, vagy jobban mondva: fluidba öltöztetői legyenek, ami küldetésük volt, ezekké kellett volna válniuk, de hátráltatóan lépett közbe az ellenszegülők befolyása és a bukás. A tiszta szellemek megjelenése dühbe hozta a démonokat - rádöbbentek a természettörvénnyel szemben kifejtett ellenállásuk tehetetlenségére, alkotási képességük tökéletlenségére.
A paradicsomi tiszta szellemek megjelenése megszégyenítette és elöntötte őket irigységgel. Az uralkodó természettörvény és amazok tiszta fluidja ugyanis számukra áthághatatlan akadályt képezett, és nem engedte meg, hogy a paradicsomokba betörjenek; elkövettek hát mindent, ami csak az ő szabad akaratuktól ellenszegülő értelmiségüktől és behízelgő érzékiségüktől kitelt, hogy amazok kíváncsiságát keltsék föl s ezáltal az ellenszegülés megízlelésére vágyat ébresszenek bennük. Sajnos, ez részben sikerült is nekik. Az embrió-szellemek egy része lépre ment s kivettetvén a paradicsomi világokból, a bukott elsődök sorsára jutottak, vagyis ők alsó világokba kerültek. Földünk a legmélyebbre süllyedt és legérzékibb fokozatú világtestek egyike.


UI:

A Jégkorszak biztos menedéke - Szükség lesz még rá?
https://www.youtube.com/watch?v=5j0W8Vo-OHE

A tékozló fiúk - Felvezetés

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2000. november 19.

Ha körülnéztek e világban, mindenütt azt kell látnotok, hogy a bűn teljes erővel, teljes vehemenciával tombol; az emberek, mintha csak vesztüket éreznék úgy táncolnak a vékony jég hátán, és nem gondolnak arra, hogy a jég beszakadhat alattuk és ők a hideg, jeges, mély vízben lelhetik halálukat. Pedig már a régieknek megmondatott, hogy az embernek a Földön meg kell ismernie a mi Atyánk, Istenünk akaratát, amely a törvényeiben van lefektetve, és fel kell használnia a teremtő Isten szeretetéből folyó lehetőségeket a menekülésre.
Az ember Isten szeretetével is szünet nélkül visszaél. Isten szeretetből adja a kegyelmet, a kegyelem viszont nem más, mint hogy előlegezi Isten mindazt, amit az ember eljátszott, tehát újra lehetőségeket ad a megfordulásra, az Ő akaratának megismerésére, és hosszú tűrésével még meg is hosszabbítja ezeket a lehetőségeket, hogy az ember ezzel élve újra kimunkálhassa a maga boldogságát. Azonban ezeket a kegyelemből kapott lehetőségeket az ember újra és újra eljátssza.
Minden új testetöltés új szerep, az igazsággal való megismerkedésre adatik és azt a célt kell szolgálnia, hogy az ember megtérjen és ezáltal újra élhessen. Az embert viszont rendkívül izgatja a halál és méginkább a bűn gondolata. Számára a bűn valami izgalmasan tiltott dolgot jelent, valami olyasmit, amiről azt gondolja hogy azért van attól eltiltva, hogy ne lehessen boldog.
Abban a tévhitben ringatja magát, hogy a bűn édes, mert az örömet és boldogságot nyújthat számára; pedig a bűn halált nemz, de az embernek mint mondom, a halálról is valami hátborzongató, különlegesen izgalmas elgondolásai vannak. Persze csak addig, míg hatalmával a halált ő osztogathatja másoknak. Mihelyt azonban ő kerül közel a halálhoz, mint a fába szorult féreg, úgy remeg és mindent ígér, csakhogy új lehetőséget kaphasson, életének meghosszabbítására, a továbbélésére.
Hányszor próbálkozott már a földi ember, hányszor kapott új és új lehetőségeket, és ezekkel minduntalan és mindenkor visszaélt, eljátszotta és újra eljátssza az újabb és újabb lehetőségeket. Mivel a kegyelem ereje ezekben az új lehetőségekben van, így is mondhatnám, hogy - visszaél Isten kegyelmével és visszaél az Isten könyörülő, irgalmas szeretetével.
Minden, amit a Földön láttok, ami a Földön összejön, ami mint megáradt folyó szenvedéssel árasztja el az emberi életet, az ember egész világát, az ennek az úgynevezett édes bűnnek gyalázatos, szomorú és kikerülhetetlen következménye. A következmények beéréséhez azonban idő kell, és amíg ez az idő folyamatban van, tehát amíg a következmények nem érik utol a bűnöst, addig lubickol, mint mély vízben a halak, és közben nem veszi észre, hogy a víz lassan kifogy alóla, víz nélkül marad és elpusztul, azaz kifogynak alóla a lehetőségek által szabott időterminusok és szemben találja magát az ekkor már elodázhatatlan következményekkel. De, amíg a következmények be nem érnek, addig ahelyett,hogy megfordulna és az időt és alkalmat bölcsen a maga megtérésére és az Isten törvényeinek betöltésére, a kegyelem nyújtotta lehetőségekre használná fel, inkább újabb és újabb bűnöket követ el.
Összehasonlítja magát azokkal, akiket már a bűneik következménye utolért, és azt a konklúziót vonja le, hogy ő bizonyára jobb ember lehet, mert az szenved, amannak nincs ez, az, amaz, annak komoly hiányai vannak, neki pedig jól, könnyen, gördülékenyen megy az élete. Sokszor azonban néhány nap, néhány év, néhány óra választja csak el attól, hogy a következmények beérjenek és az égő ház rászakadjon. Az ember azonban még ekkor sem látja a veszélyt, még mindig abban a tévhitben ringatja magát, hogy neki mindenek szabadok, mert ő ügyes, ki tudja játszani a törvényt, ő egérutat nyerhet, őt nem fogják utolérni a gyötredelmes következmények.
Amikor pedig mégis utolérik, haragos és indulatos lesz, és semmiképpen nem magát, hanem Istent okolja minden szenvedéséért, mert ostobán így okoskodik: ha Isten van és Isten jóságos, akkor hogy tűrheti, hogy ő ilyen szomorú és nyomorúságos helyzetekbe kerüljön, és vele ilyen dolgok történjenek meg. Tehát úgy gondolja, nincs Isten, vagy ha van, akkor semmiképpen sem a szeretet Istene; mégcsak nem is az igazságé, mert íme amannak igazságtalanul ad, tőle meg mindent elvesz. Annak jól megy sorsa, neki meg tűrni, szenvedni és gyötrődnie kell.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A tékozló fiúk
Adai közlés - Azért jöttem...
Az őrállókra szükség van
Mindent meg kell fizetni az utolsó fillérig
Új eget és új világot teremtsetek
HANG - Hogyan befolyásol a külső hatás
Misztikus gyermekeink


https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiqpVRsg ... g?e=pdD2t4
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiqpG2Wb ... w?e=7M2XTB
Karsay István 2022 áprilisi szellemtani hírlevele SBK-Hírlevél-206

https://www.youtube.com/watch?v=zlGQ8Q6JLb0
Kérdések és tanítások Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=ntnjSi0v6ro
Ki az Isten? Kérdések - Reisinger János előadása

https://www.youtube.com/watch?v=Xa5lbcia4pU
A születés misztériuma – Gizi médium által

https://www.youtube.com/watch?v=wUaffBS8VL0&t=455s
A választás szabadsága – Romantikus családi film

https://www.youtube.com/watch?v=fZ_suxSFwEA&t=1655s
A halál után – Családi film

Wagner Nándor életéről:

Amikor egy buddhista szerzetessel voltam együtt, aki a pápánál is volt, ő elmondta nekem, hogy hogyan történik a megvilágosodás, amikor megkapja a szatorit. A szatori - a beavatás. Elmondta az összes részletet. Egy évig, két évig szigorú testi fegyelemmel dolgoznak az előkészítésen. Például negyven kilométert megtesznek naponta egy liter vízzel, es mikor elérkeztek egy bizonyos fokra, akkor egy kis kápolnába, - így nevezem, hogy érthető legyen, - bemennek, ott imádkozik az ember, és amikor a szatori állapotát eléri, akkor megüti a csengőt. A főpap és a többiek, akik kint imádkoznak a nagy csarnokban, megnézik a testén levő nedvességváltozást. Es velem is ez történt, amikor ezt a Krisztus fejet mintáztam, ez az a Krisztus fej volt, ami aztán teljese n tönkrement, a beszáradás miatt tönkrement.
Akkor történt ez, főiskolás korunkban, hogy beugrottam a Dunába, nem volt kapupénzem, járkáltam a Dunánál egész éjszaka, nem tudtam hazamenni, aztán itt beugrottam a Dunába, ott meg kijöttem. Amikor aztán kapunyitás volt, bementem a népi kollégiumba, fölmentem, lefeküdtem az ágyba és abban a pillanatban egy jelenséget láttam. Teljesen ébren voltam! Tudjatok, hogy nem voltam miszticizmusra hajlamos. Megnéztem, ébren vagyok-e, Csonka Lajos feküdt alattam. Es közben ott állt el6ttem a LÁTVÁNY! Azon gondolkoztam előzőleg, hogy milyen lehetett a homloka, az arcéle. Krisztusnak. És ott a szobában megjelent előttem először egy pont, hatalmas sebességgel kezdett forogni, kezdett megdőlni, kezdett a közepe kitisztulni, kezdett a fényes pont közeledni hozzám, közvetlen közelségbe, es ott volt egy homlok es az arc! És elöntötte a testemet a hideg veritek! Még akkor említettem ezt neked, meg Magdinak, akik hoztak nekem a főiskolára ennivalót.
Na most figyelj! A buddhista szerzeteseknél a megvilágosodáskor a külső szimptómák teljesen azonosak azzal, mint ami velem történt! Amikor elmondtam a szerzetesnek, azt mondta, hogy ez tökéletesen azonos.
Forrás: Országépítő 2002/2. melléklet)á
Wagner Nándor az életéről mesélve egy különleges tapasztalásáról is említést tesz. Tisztként szolgált akkoriban (1944) a fronton. „Hideg eső esett, fújt a szél, fáztunk és izzadtunk. (…) Vállaltam a visszavonulás vezetését. Korom sötét volt. Egymásba kapaszkodtunk. Fél kilométeres embersor élén álltam, mögöttem Miltényi alezredes és a többiek egymás övét fogva haladtunk. Imádkoztam, mondván jó Istenem beláthatod, hogy hány ember van itt, kegyelmezz ezeknek az embereknek! Amikor elérjük a szakadék szélét, Uram adj egy villámot, soha többet benned nem kételkedem! Kijutottunk az erdőből, éreztem, hogy hidegebb a szél, közel a szakadék. Abban a pillanatban megszakadt az ég. Olyan villámot még életemben nem láttam. Ott álltam az átjáró előtt. Hatalmas magasságban villámlott s tartott, míg az utolsó emberrel át nem értem a túlsó oldalra. Leborultam, veríték öntötte el a testemet. haladtunk tovább… autóbuszok vártak minket (…) Kékkői László főhadnagy mellett ültem. Ilyen villámot, mint az éjszaka még nem láttam. Csoda volt, mondta a főhadnagy.”
(Forrás: Ághegy 30. szám, 2010. 4111. old.)

kiegészítés:

híres szobrászként Japánban élt és szobrait sokfele felállították. Egyik leghíresebb kompozíciója a filozófusok csoportja, amelyből egy másolat Pesten is megtalálható. Nagy hazafi és igaz magyar volt egész életében.
Felesége méltó volt hozzá, kedves művelt nő japán kivitelben. Mivel gyermekeik nem voltak ezért döntött úgy, hogy tetemes vagyonát egy alapítványba fekteti, hogy támogassa a Kárpát-medence fiatal művészeit.


A filozófia fia kertje Japán
https://www.youtube.com/watch?v=DYcZRDhGlQM

2022. április havi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék

A látszatok és valódi értékek 2
Látomány a földről. 7
Gyökössy Endre írása 10
A halál és a kisleány 12
Mit bának leginkább a haldoklók? 15
Csoda 17
A kinyilatkozásokról. 18
A Tudat kivetülése a reinkarnációba. 20
Ingyenes szellemtani könyvek! 22
Lajos médium önéletírása 24
Lajos médium életének regénye 27
Ajánlott havi web. lapok 30

https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... aDMLLughrc

https://data.hu/get/13243329/SBK_Hirlevel_206.doc

A szellem a fény felé törekszik 1/3
Részlet Gizi médium „Ezoteriák” című közléssorozatából
(a ciklus 17. része)

A rokonszenv alapú kapcsolatok a szellemek részéről, kiknek tájékozottsága és erői nagyobbak az emberénél megfelelő körülmények között aránylag könnyen kialakíthatóak.
Ilyenkor körül vesznek olyan földi embert, kiben felismerik a hasonlóságot magukkal. Nem, nem megszállókról emlékezem meg most, hanem a gondolataink hasonlósága folytán sugallmazó lehetőségekkel. Mert minden szellem a testesülésében is képes felfogni a szellemi gondolatokat, csak mindössze a különféle és egyéni okokból egyedülálló erősségi fokokban. Az egészen elhanyagolható és a sajátnak vélt apró gyenge gondolattól egészen a kifejetten megerősödö késztetésekig. Kérdezhetnétek tőlem, mi jót talál magára nézve ebben az a ható szellem? Ne feledjétek el, hogy ő tenni kíván ezzel valamit, mégpedig az anyagban. Mivel ráhatása erre nincsen, egy másik szellemen át végezi el és az is több a számára a semminél, amelyet ő egymagában egyáltalán elérhet.
A szellem folyton mozog, folyton tenni kíván, eleme, élete a tevékenység a mozgás. Tehát valamely tevékenység létrehozása a célja. Ezt nevezzük úgy, hogy alkalmat keresnek gondolat és érzés erői megragasztására, valamely módon, hogy az tetté változhasson át.
Ezek a gondolatok és érzésminőségek, hasonlók persze azokhoz, melyet előzőleg régebbi testükben a földi létük alatt átéltek, és amelyet helyesnek tartottak, elfogadtak a maguk részére. Kérdés volt az részedről, hogy ezek a földies törekvések meddig hatékonyak emlékezetekben arra a szellemre nézve, úgy az életébe, mint a szellemi síkján. Amíg a lelki rétegeinek a sűrűbb, anyagiasabb hibásabb erőrétegeiből a lassú fokozatos és életről életre haladó, felemésztő munkáival, a szemlélete és egész lelki természete meg nem tisztul annyira, hogy ebből már kiemelkedhetik egy jobb helyzetben és egy jobb szemléletben. Pedig nem is elvetendően és nagyon bűnös emberek szellemi létéről beszélek ezzel, nem vad emberi minőségekről, hanem a tévelygő, anyagba sülyedt szemléletűekről, mely szemlélet javításra vár.
Ehhez szükséges megpillantani valami mást, valami jobbat, valami világosabbat, mégpedig a gyakorlatban. Élő elevenségében, melyre ők várnak már, hogy bekövetkezzék a számukra is, tehát emberi közelség példája kell, hogy elébük táruljon ehhez, mivel az emberi és a szellemi sík, nincsen úgy elválasztva egymástól, hogy észrevétel ne lehessen bármely oldalról is, csak az emberi érzékszervek a testben olyanok, hogy a szellemi sík legtöbbször nem érezhező a számára, ezért a testi világot, az azt irányító szellemi indításokkal együtt igen jól észelelő szellemi környezet részére az tűnik fel leginkább, ami más, mint ő maga.
Mi az ami más lehetne homályos gondolatú, alacsonyabb rezgésű szellemtömeg számára a mozgásaik alkalmával és észrevehetőbb, mint az addigi körülményeik? A fény, melyből nekik maguknak kevesebb jutott.
Alaptétel. A szellem a fény felé törekszik a maga kevésbé fénylő voltában, mert az vonzó a számára. Útjelző, irányító, mágnesesen vonzó a fény, a már azt felfogni képes szellemi érzékszervek számára. Mely felfogó képesség, ha eltompulttá vált is, akkor is visszaállítható fokozatosan. Egyre többet felfogva, és egyre felfogóbbá válva, egyre erősebben vonzatva erre a fényre.
Most érkeztünk el azon testbesült emberszellemekhez, akik elindultak már a szellemi magaslatok felé vezető útjukon, hiszen ez az út már nem is homályos, derengő fény jelzi az ösvényeit, és kevesebb a kavargás rajtuk mint az eddig leírt és alacsonyabb helyzetű szellemek homályos útvonala folyamán. A szellemi léttel (szellemtannal) való ismerkedés és az ezzel járó felvilágosodás, az ezt követő gyakorlati életben megnyilvánuló jobb fluidok és erők, magának az ember szellemnek a világosodó fényei, sőt sokszor a messzire fénylő ragyogása mint a mágnes úgy vonza a más szellemek figyelmét magához. A legkülönfélébb minőségekben, és a legkülönbfélébb célzatokkal.
A minőségkülönbségek a külön célokat is meghatározzák. Mert a jobbak figyelme a védelem és a segítség erőit mozgatják meg és a körbevetteket ezek támogatni igyekeznek a haladásában, de a rosszabbak, éppen az ő ellentétüket látva meg benne, lökni, rontani, gátolni igyekeznek a törekvéseikben, sülyeszteni az embert a jobb törekvéseiben.
Az ennél kevésbé eltérő minőségeket, de az embernél még azért gyengébbeket az érdeklődésük vonzza oda, meg bizonyos fokú támppont keresés, a saját meglévő bizonytalanság érzetük ellen. Mert bizonyosság úgy a nagyon rosszban, vagy a jóban található, az ingatag bizonytalanság érzet az átmeneti minőségekre jellemző a leginkább.
A szellemében haladó és lelkileg tisztuló testi ember körül olyan erősségű fény ragyog, melyet a szellemi síkról etéveszteni, vagyis nem látni nem lehet. Különösen, ha a jó szándékú igyekezet mellé társul az erős akarat is. Ez az erő aláhúzza, kifejezi, megteremti a szándékolt szellemi cél elérését. Melyhez hozzátársul a szándékolt megértési törekvés és a megteremtő gyakorlati megvalósulás. Mert annak a fluidjai és a bele dolgozott erői már sokkalta magasabbak, mint a világos megértésé.
Tehát a sorozat ebben az erős akarattal kifejezett gyakorlati megvalósulás melyet a megértés előzött meg. Erre van szüksége nemcsak magának az embernek, de erőteljes és jól látható hatásaira a szemlélődö szellemeknek is. Mert ezek azon mérhetik le azt, hogy a tudati megvilágítás mely szellem szemekkel látható, mit ér azon a fokozaton mint megvalósító tényező melyen a megszemlélt ember éppen tartózkodik. Minden megvilágosító és tájékoztató megértés csatolható kell legyen az ember meglévő fokozatától függő és kiharcolt jelenlévő saját benső tartalmaihoz, mert e csatolhatóság nélkül nem valósul meg életté, mert megmarad üres tudásnak, földi okossággá válva, melynek nyoma se marad és értéke elenyészik semmivé a köztes létben már. Csakis a megemelt minőségű életbe megnyilvánuló és gyakorlattá vált szellemi tudás tartalom az, amely érték a szellemi síkon. (Tehát az, hogy rendszeresen olvasom a szellemi tanításokat és meg is értem ezeket, de nincs hozzá elég akaraterőm, hogy az életemben megvalósítsam a tanítások tanácsait, üzeneteit, azaz megváltozzak, akkor szinte semmire sem jutok ezzel a gyakorlati megtapasztalást nélkülöző tudással, így szellemi szempontból ez sem ér többet mint a világi tudás.)
A földi tudás lelki értékmegvalósulás nélkül a föld porába temetkezik vissza a test halálával. Ezen látvány állíthatja meg azon mozgó szellemi tömegeket melyek odasodródva e fények vezette úton az ember köré sereglenek. Látniok kell, vonzaniok kell, mert észrevétlen és elmellőzött nem maradhat az, amely feltűnt a fényeivel. Megfigyelők és tanulmányozóknak hada vesz körül egy-egy erőteljesebben fénylő emberpéldányt, mely a sodródásukból kiemelte és megállította ezeket.
Az észrevétel és a megállás csaknem bizonyosságát tudja adni az ő példavevésüknek. Szabadakarati döntésük még ugyan hátra van, a figyelésük azonban már folyamatos és evvel végbe ment a mértékétől a megfigyelés és az egyéni mérlegelés, a szabadakarati elszakadástól függően, egy seregnyi irányváltoztatás. A megállás, már egy fokozatnak számít ebben, a figyelmi állapotban maradásuk által. Az irányváltás erőssége és az eltérítő volta nem csak a megfigyelőn múlik, azonban az eredményeknek a másik fele a példaadón áll. Minél erőssebb jó példát ad az ember, annál csábítóbb a követésre. Ugyanis a testben végzett szellemi haladás, a lelki tisztulás, a tudatosodással végbemenő fény, egyúttal megvilágítja azt is, a minőségében emelkedő fokozati helyzetet is, amely a testben nem látható és érezhető, de világosan megmutatkozik a lélekburkolat állapotában.
Ezzel az a szemlélődő szellem összehasonlíthatja magát, a magáét, a különbözőség indítja őt arra, hogy maga is keresse és el is érje azt a példamutató állapotot.
Hogyan tegye ezt meg? A szemlélt földi életbe ott áll előtte a követendő módszer is. Az emlékezetébe minél teljesebben beleépül, belerögzül az a kép amit maga előtt lát, minél erősebben vágyik maga is elérni azt a minőséget, annál erőteljesebb késztetést, vágyódást érez majd a leendő testi életében maga is bár a konkrét kép nem marad meg nála a testesülésében, a földi emlékezetben, de a késztetés erősségi foka igen és elébb csak bizonytalanul, majd egyre tisztábban kialakulva magában is, határozott körvonalakkal a földi útja során.


szemlézte: Bíró László

A szellem a fény felé törekszik 2/3
Részlet Gizi médium „Ezoteriák” című közléssorozatából
(a ciklus 17. része)

2000 március 12.

Tovább haladunk ugyanebben a fejezetrészben, ez az eddig tárgyalt tehát egy határozottan irányból való kitérést jelent azáltal, hogy a jobbat mutatja meg a tévelygő előtt a maga gyakorlatában megvalósultan, miközben a példamutató maga is fejlődik. Többszörös tehát a keletkezett jó, különös tekintettel arra is hogyha az ember nem automataként hanem tudatosan teszi az alakulásait, márpedig ez így van. Tudva a szellemi környezetnek reá tekintő sokaságáról, szellemi oldalon rejtekezés és elkülönülés nincsen, mindenki mindenről tud, a felfogó képességének állapota szerinti mértékben.
Ezt is tudni kell és beszámítani.
Itt térek ki a te írásod előtti kérdésedre, melyet a tetszésetek szerint hagytok meg, vagy vesztek ki az eredeti ezotériák szövegéből.
Ird most le ide a te kérdésedet.
Tudom, hogy a bennünket környező szellemeink látnak és hallanak bennünket, több személyes tapasztalatom mondatja ezt velem, nem tanult szöveg. De amikor hozzám szól közvetítő szellemünk és tanításait adja át, vagy csak valami jó gondolatot keltett bennem, felismerést vagy magyarázatot ad, az ő síkjukról szól ő, de hallják-e a kísérőim vagy csak én? A cél csak az ember lenne ilyenkor és nem ők is? Tudnak-e épülni egyenesen a tanító szellemi gondolatok által?
Kérdés, melyre feleletet már az előző sor is, de most adok és bontsuk fel kissé.
Minden gondolat és érzés nyomot hagy, úgy a fluidi világon, az erői abba nyomódnak bele, hiszen a szellem a fluidi világban él és mozog, ahol ezek a nyomok felvehetők, tehát világos és jó gondolataitok még a testesült voltotokban is, hiszen ez szellemi kisugárzás, felismerések, megértett más gondolatok, mint amilyenek a mi tanításainknak ismerete és befogadása, átgondolása is, hiszen szintén minőségi nyomot hagynak a fluidok között. A szférákban lakozó bármiféle eseményeket, és egyebeket megtekinthetnek, éppen ezért, és képileg is világosan előttük áll vélem, ezt nevezik egyesek Akása krónikának. Bár a megnevezés mindegy, a lényeg ez lehet.
A kérdés az, hogy amikor például a szellemi tanító, közöl valamit az emberi értelem számára, és az felismerni tudja és befogadni a közölteket, az azonnal megjelenik mint gondolat, ha nem is az ember sajátja lenne ez, de a környező kisugárzásokat élesebben és tisztábban mint az emberi agy egyáltalán felfogta, ugyanis, a szellemi gondolat a közlés folyamán nem teljesen kerül át az anyagi agyba, csak az, amit az agy, az anyag felfogni tud a tisztasági foka szerint. Tehát az egészséges, fejlett agy ilyen idegi, vagy agyi leterhelések, mérgezések stb. nélkül érvényes e tekintetben. Mert betegen, vagy bármi más roncsoló hatásra még kevésbé.
Ugyanekkor az agynak és az egész idegrendszernek vannak fél anyagi részei, melyek egybe kötöttek és összhangzatos működésűek az anyagibb részekkel, ezek többet fognak fel az anyagnak viszont felvehetetlen részeiből, és ki is sugározzák magukból azt. Ez is jól látható a szellemi környezetben, sőt, ez igazán jól. A környező szellemek ezzel világosan tudomásul vehetik ezt is, és épülhetnek általa. Ráadásul ők is kisugározzák a gondolataikat, melyek ezáltal emelkedhettek a minőségükben, és az ember, ha nem is világos tudatossággal, de veszi ezeket is a visszahatásokat.
Ezt nevezitek sokszor megérzéseknek, bizonytalan körvonalú de megérzett gondolati lehetőségeknek, melyeket nem kizárólag a felső énetek küld felétek, a kis szellemin keresztül a testi agy felé, hanem ezen szellemi környezetek gondolat kisugárzásai ezek. De megkérdezhetitek azt is, hogy a magasabb szellem miért nem közvetlenül tanítja ezeket a kóbor tévelygőket hiszen egy síkon van velük, a szellemin? Részben, mert ők inkább a szeretet sugárzásait veszik és fogják fel, és élvezik is és hálásak érte, de az értelmi kisugárzásai, vagyis a felvilágosító gondolatai nehezebben, mert éppen az értelmi lekötöttségei, merevségei és anyagba rögzülései nagyobbak annál.
A szeretet univerzális és mindenre reá ható hatalom, erő, ez észrevétlen nem marad senki előtt sem, de az értelmi fénynek gátat vet a megbontatlanabb sötétségi állapot. Annak nevezem ezt a helyzetet, amely még magából, magától nem fejleszt ki olyan vágyakat, lehető és fejleszthető erőket, amelyek nem a megrögzült és egyéni véleményeken, tudásrészeken alapulnak, hanem éppen, hogy fejlődni, változni, növekedni kívánnak. Ennek a kívánalomnak a bővülés, terjedése felé, mely a bővebb tudásra és tájékozódásokra vonatkozik, és nem elégszik meg a meglévővel, hiszen azt már biztosnak és véglegesnek és elegendőnek tekinti a megrögzült, olyan ereje van, mely a kezdettől a haladás felé sodorja azt a szellemi tudatot, ez a tévelygőknek mondott szellemek, az ő bolygó útjaikon, ha a haladó és a náluknál befogadóbb ember szellemek fényeihez vonzódnak, ezek lennének a szellemileg haladóbb embereknek kisugárzó fényei, ez leköti őket, majd irányt változtat velük, későbben a példa nyomán szinte tanítja is ezeket a szellemeket, úgy, ahogyan az imént elmondottam. Mert a maguk rögzültségei ezzel fellazulnak, maguk is befogadóbbá alakulnak ezáltal, hogy közvetve megkapták azt, amit közvetlenül befogadni nem tudtak volna, vagy csak igen lassú fokozatokban.
Igy ezáltal egyszerre kapják a felvilágosítást, a késztetést, a gyakorlatban alkalmazható módszereket, és végül látják azt is, hogy az ilyettén munkálkodásokkal milyenné változik át az az emberszellem. Ez pedig az eredményeknek ugyancsak csábító látványa a számunkra ha abból azt jegyzitek meg leginkább, hogy az általatok befogadott és gyakorolt szellemi tanítások, de még a magatokból kifejtett saját és jó gondolatok és érzéstömegek is közvetve szellemtömegek számára felvehető jó táplálékmunkává akkor tisztává válik az a kérdés is előttetek, melynek mélyen rejlő alapja a szellemi közösségnek egymásra hatóságában rejlik. Mely a különféle fokozatokban mind érvényesen működnek.
Most azonban rátérünk a következő szakaszra.
A példaadó emberszellemek szeretete vonzó, a hite világító kell legyen ahhoz, hogy a sötétebb útjaikon tévelygők felfigyelhessenek rá. Elsősorban ezen haladó voltotokban magatokat javítjátok elvégre, mert elsősorban is magatokért vagytok felelősek, azután ezáltal másokért is, ameddig a lelki munkálkodásaitok még kezdeti fokon állnak, az érthető, hogy gyengébb a hatásotok is. Amint azonban ez emelkedik és ezt szorgalmazzuk mi is erőssen, megváltozik ez a helyzet. Megnő ez az erő, a kifelé és befelé való hatások javulnak.
A szeretet, melyet a földön jobb lenne az egyetértés a másik ember felé való fordulás és egyéb névvel illetni, de hát ez mind különböző fokozatú szeretet, az igazinak csak az előzménye. Ez a haladó emberekből kisugárzik, mert fejlődött a delejes vonzhatalmában, a delejes vonzó, ezt tekintetbe kell venni, minél erősebb, a megértő és sugárzó szeretete, annál nagyobb a magához húzó hatalma. Ez a húzás, delejes vonzás, hat a környzetre úgy emberileg mint szellemileg, az áramlatokkal sodródó és bolyongó szellemek melyekről szól ez az egész rész is, ezen vonzás erőkre szakadnak ki az áramlataikból és kényszerülnek megállani majd megfigyelni azt ami az odavonzásukon túlmenően ott észlelhető. És ez az értelem, a gondolati másokat megértés fénye, mert ha a szeretet vonz és meleg, az értelem világos, és e kettőnek együttese erőteljes változásokat hoz létre pontosan a változtatásokra való késztetés az, ami ezeknek a szellemeknek is szükséges. De ezt elébb nekik be kell mutatni a működésében.
Mindez már túlmegy az egyszerű megálláson, mert ez az első, a megállani azon az úton, amely túl lassú a fejlődésükben bár mégis folyton halad de nagyon apránként. Csakhát vannak korszakok melyekben ez már erős hátrányt képez. A ilyettén megállás szinte egyértelművé válik a szellemi felgyorsúlással, mert elébb még figyel ez a szellem és tanulmányoz. Tanulmányozza azt amit körülöttetek és bennetek lát, ezzel új út nyílik meg előttük, más tennivalóval és annak már az iránya is más mint ahogy eddig volt előttük. Kibontakozik előttük az az út és az az irányon is túl mely egy új cél is.
Ezzel már van egy határozott törekvésük is mely erőket igényel, de erőket fejleszt maga is. Kezdetben szemléli csak azt, hogy ti mit és hogyan tesztek és már az is felismerhető nekik, hogy miért és mivel látják világosan az emberlélek érzéseit, az abból keletkező törekvéseik és e törekvéseknek igazságait is, hiszen a törekvések a megvalósulásuk folyamán a legapróbb részletekig is megmutatják az eredményeknek értékeit, és az igazság voltukat szintén.
Ez a három egymást követő és folyamattá rendeződő lelki tevékenység a bizonyosság az ő számukra is, hogy ez a követendő út. A törekvések a megvalósulásukkal és az eredményeikkel fejezik ki igazság voltukat és bizonyosságukat. Nem elméleteket szemlélnek tehát tibennetek hanem a bizonyosságokat. Cáfolhatatlan fénnyel ál előttük az, amit tenniük kell maguknak is, ha el kívánnak érni oda amit bennetek megszemléltek. Igazságát látják maguk előtt annak, hogy mire mi következik, mi által érhető el, hogyan, mert elérhető az bárkinek.
Ez a megállás, ez a megfigyelés és ez a későbbeni pédakövetés, olyan nagy jelentőségű folyamat összelemi világra nézve, hogy most hosszasabban kellene magyaráznom, hogy a részletei is rögzülhessenek és elnyerjék valódi jelentőségüknek méltó helyét a ti emlékezetetekben is. Mert ti az életetekkel mutatjátok meg magatok és ő előttük is és mi előttünk is azt, hogy mennyire értettétek meg a mondanivalóikat. Ez az eszerint irányított életen át, nem a tiétek már, nem elkülönült mert a felelősége is, a haszna is már többrétű, és közösségivé vált. A ti életeredményeitek fényei átterjednek tehát másokra is, a ti fényeitek és eredményeitek másokban is tükröződnek, megszaporodnak és terjednek. Ez az amit el akar érni az aki addig csak megfigyelő volt. Mennyire akarja? Amennyiben azt ti erősségi fokban kifejleszteni és továbbadni tudtátok magatokból másoknak.


Szemlézte: Bíró László

A szellem a fény felé törekszik 3/3
Részlet Gizi médium „Ezoteriák” című közléssorozatából
(a ciklus 17. része)

Újabb kérdésem eltér az eddigiektől, de ide tartozik. Kettős szellemi állapotot vehetünk tudomásul mi testben élők.


1. Most ezzel azt, hogy nem emeltebb és nem másabb a köztes léti szellem annál, mint amilyen testben és Isten tudja hányadik inkarnációjában már és a köztes léteinek magasabb szellemi tanitói hatására is a fizikai létben kialakult értelmi, érzelmi szintjén elért. Ez egy lassú és szomorú állapot, hiszen életről életre csak nagyon lassan halad. Tehát az a lényege ennek, hogy éppen úgy emberies a gondolkodása sok szellemnek, mint ahogyan a mi tudatunk is lassan fejlődik.
2. Amikor a szellemi látogatóink űléseken, beszámoltam jobb felvilágosodásukon és a szellemi tanítóik vezetéséről is, de ezen kívül van más egy szélsőséges eset is, a klinikai halálból visszatértek oly hatalmas értelmi és érzelmi kitágulásról s megvilágosodásról számolnak be, mely mind a kettő előzőnek ellentmondani látszik. Mert ha az egyik egy lassu javulás, és elsötétőlt tévelygők, hiszen kikről szól ez az egész rész és a ragyogó fényben eszmélkedők, mint az utóbb leírt klinikai halálból visszatértek beszámolóiból ez van, ezek között nagy különbözőség van. Igaz az is, hogy a halálból visszatértek a testben ujra már nem tudnak beszámolni részletesen az ottani megvilágosodásukról, csak arról, hogy ez hatalmas volt. És csak annyit tudnak áthozni, hogy felmérhetetlenül minden világosabb a tudatukban volt ott. Hol van e kettő között az eltérés, vagy tévedés lehetőség, a mi felfogásunkban erről. Figyelembe vehető az is, hogy a kérdésben különböző fokozatúak írattak le. De az is, amit ehhez még hozzáfűznék, ez pedig az, hogy valóban különbséget kell tenni a két létsík között. A fizikai és a szellemi közötti érintkezésről van itt szó, melyben az ember nem észleli a szellem környezetet, de a szellem igen az ember szellemi síkot. A különbözőségekhez hozzá tartozik a létállapot is a fizikai és a szellemi között, mely lét állapot különbözőség megnyilvánul a felfogás, az érzékelés, a gondolkodás, a kapcsolódás különbözőségében is.
Úgy mondjátok, másik dimenzió, holott az élet egy, de az élet tudatosultsága felfogása és a benne lévő gondolkodása másként és eltérőleg működik. Még csak az sem mondható, hogy a fizikai világban élés alacsonyabb rendű lenne a szellemihez, hiszen éppen e sorozatunk magyarázatai világítanak tá arra, hogy csak más, vigyázni kell alacsonyabb rendű cím adományozásával, mert nem egyértelmű a dolog. Nem annyira minőségi szintkülönbözőségeknek vehetők, mert van más mellékhangja is ennek. Az anyag mely a földön van, az emberi test is tehát lassúbb rezgésű és áthatolható, felfogható a magasabb rezgésű szellemek számára. A lassúbbtól kiinduló felfelé, vagyis a szellemsík felé hatoló viszont nem hatékony. Anyagban élhet viszont olyan magasabb rezgésű szellem, mely szintén és szellemre nézve hatékony az alacsonyabb minőségű és fokozatú és tisztán szellemi állapotú bármennyire is itt már a minőség fokozat számít. Uralja azt az alacsonyabb fokozatú és más minőségű szellemet, illetve elutasíthatja hatásait a magasabb szellem még a testben létében is.
Tisztultabb szellemű ember ugyan kísérthető egy alacsonyabb szellem hatásai által a rosszra, de neki választási joga van és ha a jó mellett marad, a jó mellett dönt, az az alacsonyabb semmiféle erőhatást nem alkalmazhat feléje. Akarat ereje szinte lepattan a magasabb rezgésű tisztább fokozatúról. De itt, emez eltérés után visszamegyünk a létállapotokhoz, mert testben, vagy test nélkül de együtt élünk mindannyian különböző fokozatokon bár, de együtt. Szellemek vagyunk, szellemek suhannak, haladnak a fizikai világ életterében is, mint ahogyan onnan is a szellemi dimenziókra hatások kerülnek át ide. A tudat felfogás az amely a határvonal ebben és nem más. Más tudatállapotban a testi ember is már számtalanszor megtapasztalhatta a szellemi létet olyan síkon ahová egyáltalán át tudott kerülni az egységen belül.
Most térek rá a különböző szellemi tudatállapotokra.
A szürke zóna zavaros és homályba borult földi felfogású állapotai és ezek okai ismeretesek előttetek. Hogy éppen az értelmi erők mennyire sűrűek de most az ezen már átjutottak mégis földies tudatú és szabad szellemeiről van szó, ne mondjuk azt, hogy alacsonyabbak, mert ez elválasztóként tűnik fel közöttük és ez nem igaz. Inkább azt, hogy a gondolkodásuk szellemi állapotuknak ellenére még emberi. Miért áll ez elő? Hiszen ez hátrányos a szellemnek?
Szellemmódban emberibben élni mint az lehetne, ez hátrány mert kötődik még emberi, földi, testi életének emlékhatásai erősebbek mint a szellemi tudatának világossága és felismerése arról, hogy kettős életet él. Szellemvoltában és testies tudattal ez kettős, ez lehúzza a szellemet a föld felé, földi vágyak, elképzelések, tervek világába. A szemei vakok szinte arra a lehetőségre, mely önmagába rejtve már létezik, de nem veszi észre. Ne szidjuk folyton az anyag lehúzó és romboló hatását, mert az csak azt köti le, aki e köteléket ápolja, meghagyja, de el nem szakítja. De ez a kötelék szakítható, mint erre a szellem rálát abban a pillanatban.
Éppen erről van szó, a kötelék meg nem pillantásának hatásáról, mely szellemekről, mit tévelygő és áramlatokkal sodródó, történt megemlítés a könyv szövegében. Amint ezt a lekötöttséget észreveszi, illetve valami észre véteti vele és ez az embernek fénye, azonnal megkívánja a lebontását, mely nem tehető meg csakis testben. Minden megvilágosító és tájékoztató megértés csatolható kell legyen az ember meglévő fokozatától függő és kiharcolt jelenlévő saját benső tartalmaihoz, mert e csatolhatóság nélkül nem valósul meg életté, mert megmarad üres tudásnak, földi okossággá válva, melynek nyoma se marad és értéke elenyészik semmivé a köztes létben már. Csakis a megemelt minőségű életben megnyilvánuló és gyakorlattá vált szellemi tudás tartalom az, amely érték a szellemi síkon.
A földi tudás lelki értékmegvalósulás nélkül a föld porába temetkezik vissza a test halálával. A kifejlesztése ugyan nem villanásnyi, de alaposabb ennek a fénynek. A halálból visszatértek esetében más, ők olyan hirtelen váltanak át egyik helyzetből a másikba amely a különbözőségeknek olyan éles nagyságrendjét jelenti mely óriásira felduzzasztja a tudatfény jelentőségét. Testi tudat számára az úgynevezett dimenzió váltás traumája, mint aminő a visszatérésüknél adódik, nem csak elnagyítja a szellemi tudat emlékét, de nem tudja áthozni azt. Hiszen más és eltérő a két létsíknak tudat megélése. Nem hozza át, mert a különbözősége miatt nem lehet. A lét tudat mássága jelenti az ember számára az ismeretlenséget. Holott szellemként az emberi lény tudat viszont ismerős marad számára akkor is ha nem érdeklődik már az emberi dolgok után, ha már felvilágosultabb a szellem, de nem vész el az emberi ismerete. Ám szellemként más a léttudata, vagyis a dimenziója, és abban kell lennie akkor már. Azok a szellemek, akik emberekkel foglalkoznak, mint a tanítók, a jó sugalmazók, őrizők és egyebek, ismerik és tudják az emberi életet, az emberi felfogást, a földi dimenzió ismeretét is, felhasználhatják az eredményes munkájukhoz. Már nem emberek, de emberül ismerik a földi érzéseket és gondolatokat, a testi helyzeteket, a fizikális történéseket és a törvényeit is. Szükséges is a számukra.
Szeretném, ha vezérfonalul ehhez megjegyeznétek a kérdés válaszaként, hogy a létsíkok közötti másság sokmindennek a magyarázata, de ezen belül mindkét létsíkra nézve érvényes a haladottsági fok, éppen úgy, mint a pillanatnyi kibontakozásotok folyamata is valamely helyzeten belül.
Az, hogy az emberi tudat számára kitágulás és növekedés érzettel és felvilágosultabbsággal jár a szellemi tudatba való áthelyezkedésnek még az emlékezete is, mindez a klinikai halálból visszatértek esetében, gondoljátok meg, évezredeknek tudatosulása és visszafényesedése, a szellemi állapotnak teljes belehelyezkedésébe ez is fokozatos, még a saját helyzetén belül is, mennyivel nagyobb és tágasabb a megélt és feldolgozott tapasztalatok leszűrtségében mindaz a kis nyúlfarknyi és ráadásúl még a rövid lejáratúsága mellet is emberi és kis összegyülemlett tapasztalat és tudásanyag is fény szikrájával összehasonlítottan. Hiszen a földi tudás, még a szellemileg megszerezve is anyagi tudást értve ezalatt, olyan csekély ahhoz képest, és ez az ahhoz képest van óriásira kitágulva és nagynak látva a szellemi síkon már.
Ekkor felszólítást kaptam, hogy rövid időre hagyjam abba és pihenjek. Mondanom se kell, az állandó jelenlétet felhasználtam ekkor is arra, hogy kérdezek. Mégpedig a közvetítések szellemi adását kértem összehasonlítani a csak magánbeszélgetéseinkkel, kértem, hogy melyik a fárasztóbb és miért? Egyáltalán miért állítottak most félre? Magán magyarázatot adott szellemi tanítóm. Nem az írásos értesítéseknek az állapota a fárasztó néha, hanem a közöttünk lévő erőknek kiegyenlítése tesz szükségessé néhány percnyi szünetet a rendezésre. Néha ez előfordul és nem a te hibád ez.
A közben lezajlott magánbeszélgetésekben pedig úgy tűnik, hogy nem fárasztók, de miért van ez? Mert felfogni emberi aggyal a gondolatainkat és megértve azt ez más. Amikor azonban írásba kell ugyanazon szellemi gondolatokat rögzíteni már ez az agynak más területét veszi igénybe és más erőkkel is jár. Hozzájárul még az is, hogy a gondolatátvétel és megértés valóban villanásnyi csak a földi agyban és kizárólag csak agymunka. De a leírása ez időbeli. Fizikai mozgást is igényel, külön figyelmet, a szemek munkáját is, a környzeti hatások is belépnek zavarólag sokszor, melyeket automatikusan az idegrendszernek ki kell küszöbölni. Egyszóval bonyolultabb, idő és erőigényesebb mint a mindenen felül emelt pillanatnyi közlés és megértés.
Mégis, éppen az írás rögzíti a legkitűnőbben a szellemi gondolatok átvételét. Ehhez tartozik a fel nem tett kérdésed is, hogyha hallasz minket, lehet-e azonnal hangszalagon rögzíteni az írást kihagyva, hiszen volt aki ezt megpróbálta már, persze abba is hagyta rögtön, mert a közlésnek szóbeli kifejezése már annyira anyagias, hogy külön erők támogatása szükséges hozzá és nem véletlen a kör együttesek kialakulása e téren, ez bizonyítja és ez biztosítja az erőket és az együttes színvonalának megfelelő lelki emelkedettségével is a minőséget is, az időpontot is.
Egy két fő jelenlétével rövid és határozott értesítések lehetségesek csak, mint Margitnál. Több létszámú együttes esetén ugyan kevéssé fontos közlések, illetőleg közlők igénybe veszik az erőket, a fölös fecsegésükkel is, ilyen volt Sanyi bácsi, jelentősebb közlések viszont már összehangolt, erős, emelkedett kör esetén nem túlsok jelenlévővel történnek mindig. Klasszikus létszám a nyolc és a tizenkét fő.

szemlézte: Bíró László

Szeretet, összetartó ereje nagyon fontos a különböző bolygókon is.
Evangéliumi spiritizmus (szellemtudomány) fontossága kiemelt, segítséget ad nekünk….

Fontos: nincs időnk tétovázni, nagyon kevés van hátra..

Egy ide illő idézet:

A szeretet energiamezejében szeretettel vagyunk körülvéve, és ez hálával tölt el bennünket. Hálásak vagyunk életünkért és az élet összes csodájáért. Hálásak vagyunk a kutyusokért és a cicusokért, hiszen a szeretetet képviselik. Hálásak vagyunk mások kedvességéért, szeretetéért, törődéséért és figyelmességéért.
Végül mi magunk válunk a szeretetté. Mindent, amit csak teszünk és mondunk, a legkisebb megnyilvánulásunkat is a lényünkben ott szunnyadó szeretetteljesség ruház fel erővel. Akár egy nagy közönség előtt beszélünk, akár a kutyánkat simogatjuk, érezzük a szeretet energiájának kiáradását. Meg akarjuk osztani azt, amit megtapasztalt bizonyosságként a szívünkben tartunk; a szívünkben hordozunk azért, hogy bárki és bármi megérezhesse. Azért imádkozunk, hogy körülöttünk mindenki megtapasztalhassa a végtelen szeretetet, beleértve az állatokat is. Életünk áldás mindennek, ami csak körülvesz minket. Egyaránt elismerjük másoknak és az állatainknak is azt az ajándékot, amit a létük jelent számunkra.
David R. Hawkins: Elengedés, 12. fejezet: Szeretet, 164. oldal)


FIGYELMESEN OLVASD EL !
AZ ÉLETED FÜGG TŐLE !
FOGADD EL AZ ÉLETET, AZ ÖRÖK ÉLETET !


LEGNAGYOBB A SZERETET

"Megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." 1Korinthus 13,13

A hit kezdete szívünkben a vágy. Felébredt-e benned a remény, hogy én is lehetek boldog ember? Ha igen, azt mondja most az Úr, hogy ami felébredt benned, az megmarad. Az élet fejlõdõ, növekvõ élet. A remény egyszer látássá teljesedik. Hinni, remélni csak a földön lehet. Amikor átlépsz a nagy kapun, nincs hit, mert látássá lesz. Látod, hogy van üdvösség, van kárhozat, hogy minden igaz. Egyetlen valami, ami átlépi a mennyország kapuját a szeretet. Azért a legnagyobb! Ha véget ér a hit, ha véget ér a remény, ez az egy megmarad. "Legnagyobb a szeretet." De a legnagyobb bûn visszautasítani ezt a szeretetet. Ennél nagyobb bûn nincs. Erre mondja a Biblia, hogy halálos bûn. Aki visszautasítja, a legnagyobb bûnt követi el. Nem tudom, mit csinálsz majd egyszer, ha utolér a visszautasított golgotai szeretet? Bár itt érne utol, nem az örök kárhozatban. Tudod, mi a kárhozat? Egy örökkévalóságon keresztül éget majd a golgotai kereszt, az átszögezett két kéz, a könnyes szempár, a töviskoronás fõ. M egbocsáthatatlan bûn visszautasítani Isten Jézus Krisztuson keresztül keresõ szeretetét. Nagyon kérlek, meg ne tedd! Meg ne keményedjen most a szíved! Isten még egyszer felmutatja neked Jézust: így szerettelek! Senki nem fog elkárhozni bûneiért, de azért igen, hogy visszautasította Isten megváltó szeretetét. Nagyon bánt, ha az Isten szeretetérõl szóló Ige nem érhette el a szíved. Fáj, ha nem tudtam igazán elmondani, hogy megértsd, mekkora a szeretetadósságod Istennel szemben.




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!

Küldte: Kotányi Ottó

Evangéliumi spiritizmus hangoskönyv lejátszási listák
https://www.youtube.com/channel/UCBFuwa ... /playlists