Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

MI KELL A FÉRFINAK?

Az éjjel két 40-45 év körüli úr tévedt be szerény vendéglátó ipari egységünkbe. Leültek a pulthoz és beszélgettek. Hallottam, hogy mindketten házasok. Egyikük sem elégedett a házasságával, de hát a gyerek, meg a ház, és az a fránya megszokás. A már megszokott felállás a házasságok 90 %-ában.
Mivel tudták, hogy hallom miről beszélnek, kis idő után hozzám fordultak, és megkérdezték, nekem mi a véleményem erről? Nagy sóhajjal közöltem velük, hogy jobb, ha engem nem kérdeznek. Erre megkérdezték, hogy csak nem én is hasonló cipőben járok, illetve ülök a langyos vízben? Mondom nekik, hogy én éppen a párkeresés rögös útját járom, de nagyon úgy tűnik, hogy ez sem sokkal jobb, mint a langyos víz. Csodálkoztak, hogy de hát hogyan?
Hogy-hogy egy ilyen nő, mint én, nem találok párt?
Pedig így van. De ha már így rákérdeztek, had kérdezzek én is valamit. Van az a film, aminek az a címe: Mi kell a nőnek? Nekem tetszett. Nos, én azt kérdezem, mi kell a férfinak, mert bár nem vagyok mai csirke, és ha nem dobom fel mostanában a bakancsomat, lassan tyúknak is öreg leszek.
Túl vagyok 3 hosszabb kapcsolaton, de a mai napig nem tudom, mi kell a férfinak ahhoz, hogy elégedett legyen? Voltam feleség, anya. Voltam csini cicababa, voltam dolgozó nő, és háziasszony egyben. Egyik szerepben sem tudtam 100%-ban megfelelni az elvárásoknak pedig a férfiak 100 %-ot várnak el.
Na, mégis mi kell a férfinak? Kell egy üresfejű csinibaba, akit lehet mutogatni a haveroknak, és két évente lecserélni egy újabb műcicis, műszempillás, műkörmös észkombájnra? Azt mondták nem. Ők az értelmes, okos nőket szeretik, persze azt sem árt, ha kinéz valahogy, de fontos, hogy lehessen vele beszélgetni, és ami a férfiaknál lényeg, szeressen szexelni. A férfiak az önálló, erős, gondolkodni tudó nőket szeretik. Rákérdeztem, hogy tényleg? Nekem egészen más tapasztalatim vannak.
Kíváncsian néztek rám, és kérték, hogy mondjam el, milyenek is ők a nagy betűs FÉRFIAK, az alfahímek, akikre egy nőnek papírforma szerint fel kellene nézni?
Szóval, mikor a hím egyed találkozik egy erős, önálló, saját egzisztenciával rendelkező nősténnyel, először teljesen oda van, hiszen előtte áll a nő, akit nem kell eltartani, akivel lehet beszélgetni, és jobb esetben még meg is lehet vele jelenni valahol. Aztán néhány beszélgetés után kiderül, hogy egy ilyen nőnek vannak igényei. A q-va életbe! IGÉNYEI!

Ekkor a hím egyed észbe kap, hogy te jó ég, itt nem lehet az asztalra csapni, hogy a kutya úristenit, minek vetted meg a 40. pár cipőt? Miért mentél el megint szoliba? Miért kellet csirkemellet venni, miért nem volt jó a far-hát?
Itt nem lehet azt mondani, hogy nem tudunk színházba menni, meg nyaralni, mert nincs rá pénz. És ekkor elgondolkodik az igen Tisztelt Úr, hogy mit is tudok én ennek a nőnek nyújtani? Mit tudok letenni az asztalra, ami még nincs ott? Lenne pár ötletem...
És ekkor jön a felismerés, hogy „anyám, én nem ilyen lovat akartam” és nagy önsajnálat közepette a Tisztelt Úr fülét, farkát behúzva visszavonul a csigaházába, jól magára zárja az ajtót, és még a kulcsot is eldobja. Nem számít, hogy az a nő éppen egy olyan nő, akit elképzelt magának.
Csakhogy egy gyenge férfi nem szerethet egy erős nőt. Nem fog tudni mit kezdeni vele. De hol lehet ma erős férfit találni? Mert mi nők, egy erős férfira vágyunk, és itt nem a kigyúrt izomagyú gnómokra gondolok.
Hogy ez bekövetkezzen, nem kell a nőnek emancipuncinak lennie, csak egyszerűen elég, ha őszinte. Az őszinteség viszont hátrány. Nagy hátránya egy magát középszinten, vagy magasabban ellátni képes nőnek. Én eddig mindig ráfáztam az őszinteségemre. Akkor mit kell csinálni? Hazudni? Oké, de meddig? Előbb utóbb kiderül, hogy a bugyi nem a kínaiból van, hanem Triumph, és az autót sem kértem kölcsön.
Ismét a kérdés: Mit is akar egy férfi? Egy olyan nőt, akit el kell tartani? Nem, hiszen nem tudja eltartani, és nem is akarja, (mert néha magát sem tudja) mégis egy önálló nőre vágyik, de itt a kör be is zárult.

Mi kell a férfinak?
Szerintem egy kötél, meg egy erős fa, ahová felakaszthatja magát.
Érdekes módon az urak igazat adtak nekem.

Kedves hölgy társaim, akik hasonló cipőben jártok. Egy ép kéz, láb pasit, igen pasit írok, mert férfit manapság csak nagyítóval lehet találni, vagy azzal sem. Nem kell szégyenkezni, hogy egyedül vagyok, egyedül vagyunk. Szégyenkezzen azok a férfiak, akik szintén nem találnak párt a gyávaságuk a balfaszságuk, a tehetetlenségük miatt.
Igaza van kedves Müller Péter!
„ Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg nem hagy el. Érzelmi biztonságban csak egy felnőtt ( igazi ) férfi oldalán lehetsz, de hol van ilyen? No látod!"

Hajnalka Borbély

UI:

Evangéliumi spiritizmus új hangos könyvek
https://www.youtube.com/watch?v=ogD0cPxJPs4

Pjotr Garjajev- a szó és a gondolat ereje, az idő fraktalitása, halhatatlanság, kvantum teleportáció
https://www.youtube.com/watch?v=WjwHJznz74w

[Karsay1958]

A törvény ereje és a kegyelem – Felvezetés

Zita médium által - 2018. március4.

A mai időben két dolog: az ateizmus és az anyagimádás, azaz a materializmus az, ami tönkretette és még inkább tönkreteszi az emberi lelkeket. Igaz, a régmúltban, a régebbi időkben is voltak különböző gondolkodású emberek, de ez a két tényező az emberek nagyobb részének lelkében nem erősödött meg olyan nagy mértékben, mint manapság, és éppen ezért a mai emberek nem látják a fától az erdőt, nem tudják mi végett vannak a világon, mi célja van az életüknek, mit kellene elfogadni, és mit kellene elutasítani, hogyan kellene gondolkodni és viselkedni, mit kellene megvalósítani és mit elhagyni.
Nemcsak a világban, hisz ez már csak következmény, hanem elsősorban az emberek lelkében van nagy káosz. Bár az egyházak munkája és feladata mindig a lélekmentés volt, de sem a régebbi időkben nem voltak és sajnos ma sincsenek azon a magaslaton, hogy meg tudták volna világosan és érthetően magyarázni az embereknek, hogy van Isten, hogy ki az Isten, és Ő minek a betöltését várja tőlük a földi életben. Ezért a jelenlegi állapotok lassan tűrhetetlenné válnak, pedig most, az utolsó időkben kellene igazán a vallásoknak végre megérteni, hogy amég hátralevő rövid időben mily nagy szükség lenne arra, hogy az emberek figyelmét felhívják megtérés fontosságára, de azt sem tudják, kihez kell megtérniük.
Kihez? Istenhez. Hogyan? Önmegtagadással. Feltétlenül szükséges lenne az isteni parancsolatok, az erkölcsi törvények megismerése, azok betöltése, az emberi igazságoknak és az emberi törvényeknek pedig háttérbe szorítása az isteni törvényekkel szemben. Ugyanis elsődleges az isteni törvény, amely az igazságból és a szeretetből fakad, és amely nem az emberi igazságokra épít, hanem világosan kimutatja, hogy csak egyetlen igazság létezik, az erkölcsi törvényekben foglalt isteni igazság. Ha pedig az emberben nincs szeretet, mit sem ér, mert embertársainak nem a segítségére, hanem kifosztására és kárára van.
Ebben a korszakban, amit a mi Urunk, a Jézus Krisztus nyitott meg, nyilvánvalóan kegyelmi időket éltek. A természettörvényt az Úr sem szüntetheti meg, hanem csak némileg lefogja annak lesújtó „kezét”, hogy a bűnösnek időt és alkalmat adjon arra, hogy magán a lelki tisztulást, a bűntől való szabadulást elvégezhesse. Erre adatik a kegyelem, semmi másra! A valóságban azonban az, hogy a kegyelmi időt újabb csalásokra, hazugságokra, bűnök elkövetésére, embertársai megszólására, gyűlölködésre, háborúságra, embertársai kifosztására nem használhatná fel, már nem gondol. Mivel ma a következmények beérése, a büntetés késlelkedik, azt hiszi, hogy mindenek szabadok neki. Az, hogy a bűnös a megtérésére időt és alkalmat kap, csak a földi világra, vagyis a próbák világára érvényes.
A kegyelem nem érvényesül a láthatatlan világban, ugyanis amikor a próbák, a kísértések, vagyis a kegyelem világából az embert átszállítja a halál a láthatatlan világba, abban a pillanatban megszűnik számára ez a kegyelmi állapot, és teljes egészében az igazság törvénye érvényesül vele szemben.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A törvény ereje és a kegyelem
A boldogságkeresés
Két korszak közötti átmeneti kor
Adai mediális közlés az anyagiasságról
HANG - Lehet-e kiút az öngyílkosság
A szeretet türelmes
Andersen legújabb meséi Adelma médiumítása által

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiNd6OEX ... g?e=x7fj2z
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiNdrRfV ... w?e=MhCNEr
Karsay István 2021 májusi szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_195

https://www.youtube.com/watch?v=3C3k30VnaRQ&t=360s
Judy Laddon – Föllebben a fátyol 2. Rész – Beduin történetei (Hangoskönyv)

https://www.youtube.com/watch?v=s-DEvBks4jA
Örökké életem szerelme – Spirituális filmdráma

https://videa.hu/videok/film-animacio/t ... OvN63h_CGY
Tamaris legendája – Történelmi film (felíratos)
A szkiták királynőjének legendája Herodotosz alapján, aki a perzsa birodalom fénykorában, amikor Kürosz már az akkori fél világot meghódította kivéve Egyiptomot és belső Ázsia szkita törzseinek hazáját.
Lebilincselően izgalmas történet, amelyben a mi népeink egyes tagjai is részt vehettek a szkita törzsszövetség részeiként

[Karsay1958]

Miért nem hallgatja meg Isten az imáinkat?

Nagyon sokan fogalmazzák meg ezt a kérdést. Imádkoznak Istenhez és mégis azt tapasztalják, hogy ugyanolyan kínzó az életük, s talán még kínzóbb. S ilyenkor mindjárt arra gondolnak, hogy miért nem hallgatja meg Isten az imáikat, sőt, van egyáltalán Isten?
Amikor imádkozunk, akkor (gondolatban vagy szóban) ahhoz a szellemi lényhez vagy lényekhez fordulunk, akit vagy akiket megszólítunk, akire vagy akikre gondolunk. A kapcsolat ezzel létre is jön, s az adott szellemi lény érzékeli is mindazt, amit feléje intézünk. Persze legtöbbször az esetleges érkező választ mi már nem tudjuk érzékelni, hisz mi (még) testben élünk, mely jelentősen tompítja, leárnyékolja a lelki (gondolati) érzékelésünket.

Bár a legtöbben Istenhez fordulnak, aki természetesen egy létező szellemi lény, s az imáinkról tudomása is lesz, de imáink valójában mégsem hozzá "érkeznek be" a legtöbb esetben, hanem a saját, közvetlen szellemi feljebb valóinkhoz. Kicsit hasonlatos ez ahhoz, mintha egy nagy cégben alkalmazottként dolgoznánk és panasszal vagy javaslattal szeretnénk élni. Ott sem a főigazgatót találhatjuk meg közvetlen, nem ő hozzá fordulhatunk, hanem a közvetlen felettesünk valamelyikéhez.
Az imáink tehát minden esetben meghallgatásra találnak. Azonban az, hogy milyen mértékben és milyen módon válaszolhatnak nekünk, segíthetnek bennünk, a szellemi segítőink, kizárólag a most megélni szükséges sorsunktól függ. Ezzel mi most a testi életünk alatt nem vagyunk tisztában, de odaát nagyon is ismerik a sors utunkat, melyet a leszületés előtt volt szükséges megterveznünk a lelki előzményeink, karmánk alapján. Ha imáinkra nem érkezik válasz és segítség, akkor az csak azért fordulhatott elő, mert nem állt módjukban segíteni nekünk. Mert az adott segítség éppen a megélni szükséges sors utunk ellen tenne. Tehát, bár most ezt megérteni nehéz olykor, de valójában a saját lelkünk érdekében nem segítenek, nem segíthetnek. Olykor az is oka lehet, ha nem tapasztaljuk a segítségüket, hogy bár segítettek, de azt mi mégsem vettük észre, vagy másnak tulajdonítottuk azt. Mert azért azt fontos megemlíteni, hogy ha módjukban áll segíteni, akkor azt meg is teszik.

Ami a sors utunk része, azt illetően persze segítenek a szellemi segítőink, a külön kérésünk nélkül is, de mégis, vannak olyan helyzetek, amikor igenis helye van az imának, a szellemi feljebb valóinknak intézett kérésünknek. Egyrészt mert kérni, szépen kérni, s megköszönni, különben is egy tiszteletre méltó dolog, másrészt vannak olyan helyzetek, melyben csak akkor segítenek, ha erre külön kérjük őket (s persze, ha segíthetnek).
Képzeljük el, hogy éppen vizsgán ülünk és dolgozunk a tételünkön. S kérnénk a tanárt, hogy segítsen nekünk, mert elakadtunk. Kapnánk segítséget? Nem valószínű. Legalábbis érdemben nem. Hisz az a tanár állásába is kerülhetne, nekünk meg egy tisztességtelen eredmény elérését adná, melyért nem mi dolgoztunk meg. Egy jó tanár nem csinál ilyet és egy jó diák ezt meg is érti.

Természetesen, ettől függetlenül, része kell legyen az életünknek az ima, és fontos, hogy azt kellő alázattal és szeretettel tegyük. A saját szavainkkal fogalmazzunk és mondjuk el szellemi segítőinknek, amit szeretnénk. Köszönjük meg, hogy meghallgattak bennünket, de ugyanakkor fogadjuk el, hogy nem mindig tudnak segíteni. S ha nem segítenek, akkor az nem azt jelenti, hogy ők nem is léteznek, vagy hogy nem akarnának segíteni, hanem azt, hogy nem tehetik. Hisz a most megélni szükséges sors utunk szempontjából az káros lenne, melynek megtörténtét mi is bánnánk, odaát.
Mi most egy vizsgán ülünk, és csak abból dolgozhatunk a legtöbb esetben, ami bennünk van. Döntően olyan feladatok szerepelnek a vizsgalapon, amire már felkészültünk otthon, de ha bizonyos részei mégsem mennének, akkor tudnunk kell, hogy számtalanszor újra írhatjuk a dolgozatunk most elhibázott részeit, egy következő alkalommal.

Medek Tamás

UI:

Fogadalmak: szegénység
https://www.youtube.com/watch?v=mG_740i8Rsw

[Karsay1958]

Az egyéniség kialakulásának a fontossága
"Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba.
A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem
követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az
oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a
tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül.
Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget.
A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel." Osho

Saját megjegyzés: A személyiség mindig csak egy inkarnációra vonatkozik, tehát a múlandó fizikai életünk jellemzője. Tartalmazza minden jó és rossz lelki tartalmainkat, melyek megnyilvánulnak az életünk során. Az egyéniség viszont a kauzális testünkben tartózkodó felsőbb énünk jellemzője, egyedisége. Az ő létezési szintjén olyan magas a rezgésszám, hogy semmi rossz nem nyilvánulhat meg benne, ártatlan boldog gyerekként létezik. Mindegyik inkarnáció fő életcélja, hogy a lélek bizonyos homályos és érdes részét csiszolgassa lehetőleg tükrösen simára. A személyiség halála után ebből kizárólag csak ami jó megszerzett tuljdonság kerülhet a kauzális testbebe, avagy az egyéniségbe. Az ide beépülő lelki pozitívumok itt örökre megmaradnak, soha el nem vesznek, mert ezekből épül fel a sok-sok személyiség munkája és szenvedésekkel szerzett tapasztalatai nyomán a csodálatos, senki máshoz nem hasonlítható egyéniségünk. A fejlődés során az inkarnálódó személyiség mind jobban kezd hasonlítani az egyéniséghez. Amikor eljut, hogy azonossá váljon vele és azt megélje a fizikai világ próbatételei között is, megszűnik számára a leszületések kényszere. Ezután is vállalhatnak leszületéseket, de ezek kivétel nélkül áldozatvállalások a hátramaradt szeretteiért, szellemcsaládjáért, vagy az emberiségért.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A mai szellemi sötétség oka

Részlet Máté evangéliumának szellemi magyarázatából
Máté szelleme Antal médium által

Azért oly nagy a földön a Krisztustól való elszakadás, mert az emberek már csak név szerint keresztények és a krisztusi tan szellemétől idegenek! Innen van az is, hogy túlozzák vagy tagadják az evangélium értékét és Jézust mint Messiást, Isten elsődjét és vagy faragnak belőle Istent, kiről semmi fogalmuk sincs, vagy pedig közönséges embert, kivel azonban a tizenkilencszázados haladás dacára nemcsak egyenlőkké, de hozzá hasonlókká sem tudnak lenni.
És mi az oka ennek a szellembukásnak(a mai szellemi és erkölcsi sötétségnek)? Az, hogy kevés a jó, és sok a rossz példa! Azok, akik önhatalmúlag magukhoz ragadták azt az előjogot, hogy ők táplálják a földön élő lelkeket ezzel a mennyei kenyérrel, maguk sem akartak ezzel a táplálékkal élni, a megváltó parancsolatot teljesíteni, ennél fogva nem is voltak képesek az embereket a keresztény életmód követésére bírni.


Az emberek látták ezt a fogyatékosságot és nem hittek szavaiknak, mert másként beszéltek, mint ahogy cselekedtek; s ez a hitetlenség okozta bukásukat s az Ő tanítóik (papjaik) okozták ezt! Mit is ér az elmélet, ha meg nem valósul a gyakorlatban! Az elméletet különféleképpen lehet magyarázni, de annak gyakorlati, tényleges megvalósítása kellő világításba helyezi azt és lehetetlenné tesz minden félremagyarázást. Hogyan magyarázhatnák az ellentétben élő, gyenge emberek helyesen a törvényt, ha nem látják, hogy tanítóik tényleg teljesítik azt? A példa a legjobb tanító, a legjobb magyarázat; a tettnek kell bizonyságot tennie a tan hasznáról, a haszon pedig vonzza az embereket, hogy elfogadják és kövessék a tant.
Az a mester, aki nem tudja a tanulónak gyakorlatban megmutatni, amire tanítani akarja, az nem ér semmit. Mert az ilyen megrontja a tan lényegét s a tannal együtt félrevettetik, - miként Krisztus mondja a sóról. Ezen szavainak beteljesülését naponként látjátok szemeitek előtt. Nem az Isten veti félre az alkalmatlan tanítókat. Ők maguk teszik lehetetlenekké magukat életmódjuk által! A tanítványok nem becsülik őket, mert nem látnak bennük a magukéinál jobb tulajdonságokat, belátják, hogy nem tanulhatnak tőlük semmit, s így válnak azok nélkülözhetőkké.

A nélkülözhetőség természettörvényi kiválást képez, mely nem rögtön történik meg, hanem lassanként, észrevétlenül, mint minden a természetben. Nem büntetés az, hanem beteljesülés, törvényes következmény, mert minden szónak következménye annak hangja, minden cselekedetnek a maga képe. Így megvan az ízetlenné vált egyháznak a földön a maga következménye, a maga beteljesülése a hit ellentétében - a hitetlenségben; a megváltás ellentétében - a bukásban; az eggyé levés ellentétében a szakadásban! S ez egyház atyái okozták ezt a szakadást. Ők a világ kedvéért megfeledkeztek a szellemről, a mammon kedvéért Istenről, a viszály miatt az egységről!

Ők szívükben materialisták, ateisták és felekezetieskedők lettek, akik csak a saját énjüket imádják. Így tehát hogyan fordulhatnak ők a mennyhez, hogyan hívhatják segítségül a törvényt, mikor a mennyet nem is ismerik, a törvénynek pedig a megfordítottja van bennük? A menny őstörvénye nem védheti őket, mert nem éltek ebben a törvényben. Az ő joguk az ellentétben gyökerezik, s innen nyerhetik azt!
Ne jajgassatok és szitkozódjatok tehát, Isten nem változtathatja meg a maga törvényét a ti kedvetekért. Ami megtörténik, azt ti okoztátok, ami élni nem képes, annak meg kell halnia, át kell változnia; örökké csak az élhet, ami igaz! Aki mást cselekszik, mint amit beszél, az hazugságban él, ennek pedig meg kell halnia, át kell változnia, ha lejárt az ideje.

Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Az élet üresjárata

Részlet Bertha Dudde írómédium közléséből

Úgy léptek a Földre, hogy a földi élet céljáról tájékozatlanok vagytok. Csak lassan juttok el a magatok megismerésére, létetek értelméről és céljáról oktatni kell benneteket. De ezt az oktatást legtöbbször csak a testi jólét elérésére kapjátok. Nagyon sokáig eltarthat amíg rájöttök, hogy van szellemi élet is. Tehát amikor rádöbbentek, hogy lelketeknek is vannak igényei. Ha helyes oktatást kaptatok, azaz a szellemi életre is ráirányították tekinteteteket, akkor lelketek is rááll, és megvalósítja lelki kívánságait. A tisztán testi élet mellett lehet szellemi életet is élni, és az szellemi nyereséget hoz a léleknek.
De aki csak a földi életére figyel, az kevés szellemi sikert könyvelhet el. Csak testi igényeit elégíti ki, és nem figyel a lelkére. Csak ha rájön, hogy a földi élet célja más is lehetne, nem csak a testi jóérzés elérése - csak akkor lehet a szellemi élet kezdetéről beszélni. Előtte a földi élete üresjárat volt. Élete minden haszon nélküli a lélek és szellem fejlődése szempontjából.
Minden embernek van alkalma, hogy felvilágosítást szerezzen az élet céljáról és okáról, csak éppen nem hiszi el ezeket a felvilágosításokat. Ez lelkének igen hátrányos, és olykor igen sokáig tart, amíg kezdi belátni, mennyire értéktelenek a földi törekvések. Ekkor kezd más cél felé törekedni. Viszont szabadságában áll, hogy gondolata és akarata milyen irányba fordul. De oktatást mindig kap, és rajta múlik ezek az oktatások segítik-e a felismerésben - hogy hasznot húz-e a hozzá vezetett ismeretekből.
Az ismeretet szabad akaratból kell sajátjává tenni egyszerűen AKARNI kell, hogy betöltse az élet igazi célját. Ekkor saját elhatározásból fordul támogatásért a fölötte álló hatalomhoz. Ekkor meg is kapja a segítséget, hogy eljusson a helyes felismerésre, és a földi életet már tudatosan élje. Mert az ember értelmet kapott és gondolkodhat, gondolkodásával ellene mondhat valaminek - vagy állást foglalhat mellette. Tehát döntést tesz. És egyedül ettől a döntéstől függ, hogy csak a földi életet kívánja-e, vagy szellemileg is törekszik. Tehát a saját akaratától függ, hogy helyesen gondolkodik-e. De ismételten kap lehetőséget, hogy helyes ismeretekhez jusson. Nem marad támogatás nélkül, és mindig lesz lehetősége, hogy megtalálja a helyes utat. Nem szükséges, hogy élete a Földön üresjárat legyen. Teljes szellemi fejlettséget szerezhet magának.
De végső soron mindig a maga akarata lesz a döntő, mert az szabad, irányát senki, semmiféle módon nem szabja meg. Viszont Isten részéről minden megtörténik, hogy akarata Isten felé forduljon. És a támogatást is megkapja, hogy elérje az igazi célt.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Szepes Mária tanítása a korszakváltásról

Szepes Mária nagy tanitomester-asszonyunk Kozmikus Epigrammái kozul a Bak jegy kozmikus univerzális leírásában félelmetesen gyonyoru leírast találunk a kozelgo korszakváltásrol.

Szeretettel oszintén ajánlom mindenkinek. Íme:

" A szeretetnek igen sok megbetegedése van az emberi lélekben: birtoklás, szenvedély, gyűlölet, kóros egzaltáció, féltékenyég. Ha e betegségek meggyógyulnak, akkor, mint leszáradt fekély alól az egészséges, tiszta bőr, előbukkan a feltétel nélkül való, bölcs szeretet gyengédsége. Az önmagát gyűlölő, büntető skizoid egyéniség éppúgy a szeretet elfajulásában szenved, mint az önbecéző, mulandó személyét istenné emelő paranoiás. Mindkettő végletesen kibillen a közép egyensúlyából.
A szeretet nem passzív érzelmi ellágyulás, hanem szüntelenül elemző és szintézisépítő ellenmozgás támadásban lévő démoni indulaterőkkel szemben.
Mája fegyvertára hatalmas. Módszere leleményes, sőt zseniális. Hatása szinte kivédhetetlennek tűnik. Aki azonban megtalálja Achilles-sarkát, az fölényes győzelmet arat fölötte.

"Mája gyöngesége abban áll, hogy varázslatához kettő szükséges: egy misztifikátor és egy elhitetett. Örvénye nem jöhet létre vonzás és taszítás, harc és szenvedély nélkül.
"Minden erőnek szüksége van az ellentétére, hogy kifejthesse lényegét." Mája erejének is.
A messianizmus oldóformulája kivonja a harcos egyensúlyt Mája konstrukciójából. "Aki nem gyűlöl, nem harcol, teremtőerejét nem a szenvedélyvilágba veti, azt nem lehet megragadni, kötni, elhitetni. S azt elpusztítani sem lehet többé."
"Egy kézzel nem lehet tapsolni" - mondja a kínai bölcs.
Aki égbevetített bálványától viharzó vágyélete teljesülését, a romlandó húsának halhatatlanságát koldulja, azt saját hamis istene fosztja meg vakhitétől.
Az Örökkévaló - "Akiben minden dolog benne leli gyökerét, de Ő nem azokban" - nem küzd mulandó harctereken. Tevékenysége az Önvalón át egyedül arra irányul, hogy a halhatatlan magot minél kevesebb szenvedéssel kiemelje a halálhínárból. A hínárt nem kívánja konzerválni. A test zárlatát épp annyira nem akarja szerepe betöltése után fenntartani, mint a gubóét.

Fény nélkül nincsen árnyék. De a fény nem felelős az árnyék létéért.
A tudattalan elszakíthatatlan része a tudatnak. De a mélytudat éppen azáltal vált alsó súlyponttá, résszé, mert az Istentudat teljességében hasadás állt be.
Szaturnusz Jupiter mélytudata: árnyéka. De egyik a másiknak kiegészítő része, eleme, arkánuma is.
Az Univerzum két leghatalmasabb pilléreként Jupiter a fény, Szaturnusz a sötétség vallásának ideaforrása. E két kozmikus Titán periodikus hullámzással zengi az extatikus öröm és halálos bánat egymáshoz láncolt kettős ütemét. A Fény igéje magasba emel, a Sötétségé a mélységbe taszít. E melódia az emberi élet vezérmotívuma. A többi jel csillagkottái az egyetemes sorsszimfónia variációit jelentik. A megnyilvánulást kereső erők játékát bölcső és koporsó között.

A Fény látszólag eltünteti a sötétséget s a sötétség felfalja a fényt. Egyik a másik nyomában fut. A sötétség a kárhozott szomorúságával hívja meg a világosságot. A világosság magvában sötétségidéző szorongás feszül. De e két pólus sohasem találkozhat össze a matéria síkján. Sorsuk az, hogy váltsák egymást. Ugyanaz a törvény teljesül be rajtuk, amely az éjt a nappal sarkába űzi, s az életet a halál elől átszökteti a "Tükörvilág" küszöbén.
Jupiter és Szaturnusz összetartozását a föld szférájában is elárulja együttállásuk. Mikor egy baljós korszaknyitó, vagy éonzáró létperiódusban valamelyik jel zárlatában közel kerülnek egymáshoz, a két óriás hatására megrendül mélység és magasság. Feltárulnak az alvilág szakadékai. Meghasad az égbolt dimenziókárpitja. Hadész elkárhozottjai prófétákkal és messiásokkal együtt lépnek ki a létmisztérium színpadára, hogy lejátsszák a szellem anyagba szállásának legmegrázóbb Passióját az Univerzum halandó istene, az ember előtt. Az élet e pillanatokban jut legközelebb saját titka megfejtéséhez. A "Dimenzió-szivattyú" működése minden létsíkon érezhetővé válik. Feldereng a transzcendentum határtalan dimenzióskálája, amelynek magasabb koordinátáiban az ellentétek is ütközés nélkül egymásba oldódhatnak. Az egokozmosz két hatalmas ideagócát ezért a kerubi szintre kell emelnie az individuumnak, hogy ott mindkettő felismerhesse a másikban önmagát. "

(Szepes Mária - A Bak jegy kozmikus epigrammája)

szemlézte: Ecsedi János Krisztián

UI:

Korszakváltás több szemmel - Veres Mónika beszélgetése barátaival (2021. 04.
26.)
https://www.youtube.com/watch?v=-kIiFdKXRWk

[Karsay1958]

Elkezdetem egy fontos sorozatot, 5 részes…



KÁRMA ÉS KEGYELEM 1 rész
A NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSÁBAN
Az emberszellem élete, az igazság szilárd talaján teljesedik ki. A testetöltött szellem - a földi ember - elvesztette ezt a biz¬tonságot nyújtó közeget, s hajójával a vízre szállt, ahol ki van téve az állhatatlan elem mindenfajta mozgásának, és hol a hullámhegyek tetején élvezheti a napfény ragyogását és melegét, hol a hullámvölgyek sötétjében retteghet a visszahulló hideg tajték mindent elborító árjától.

Néha rohanó vadvizeken kell úgy irányítania hajóját, hogy neki ne csapódjon a meder zátonyt alkotó szikláinak; nagy ritkán pedig tiszta, mély vizű tavakon evezhet végig nyugodt, egyenletes csapásokkal és élvezheti a feje felett tündöklő azúrkék égbolton átúszó fehér gomolyfelhőket, s gyönyörködhet a vízpart zöldellő fáiban, virágzó bokraiban, tarka rétjeiben és a mögöttük vonuló dombok lágy hajlataiban, s a felettük magasló hóborította hegyek csipkés gerincében és csúcsaiban. A tájkép változó és gyakran egyhangú, unalmas, véget nem érő homokpartok között lassan höm¬pölyög az életfolyó, majd füstös szürke városokat szel keresztül és ott elszennyeződik a folyóvíz; aztán összeszűkül és meredek sziklafalak között, vad rohanással töri át az elébe tornyosuló hegyeket, majd limányok, zúgók, örvények teszik nyugtalanná folyását, míg végül lelassul, kiszélesedik és befejezvén futását; csendes megadással ömlik bele a világtengerbe.
A hosszantartó utazást sok-sok kikötőben való hosszabb-rö¬videbb tartózkodás szakít meg. A kikötőket és a bennük való vesz¬teglést, már az életeket irányító hatalmak jelölik ki, szabják meg, az azokban való mindenkori életvitel elbírálása alapján. Útipoggyászt is visz és hoz magával minden egyes tartózkodási helyéről az emberszellem. Ebben a csomagban találhatók az életeredmények, melyek az elvégzett munka és magatartás alapján hol nehezebbé, majd könnyebbé teszik a batyu súlyát. A kezdetben súlyos tehernek a célba érkezéskor könnyűvé, mondhatni légiessé kellene válnia.
Minden kikötő egy-egy földi életet reprezentál. S a test¬ben való élet mozgást és cselekvések sorozatát is jelenti. Ezeknek a tetteknek a minősége az életeredmény meghatározójává válik.
Témánknak megfelelően, a cselekvésből eredő hatások érdekel¬nek most bennünket, kiváló tanítónk, a Névtelen Szellem megvilágításában.
A kárma szanszkrit szó és egyszerű meghatározással, nagy ál¬talánosságban cselekvést értenek rajta. A kárma sarkalatos törvénye - a hindu filozófiában - ennél sokkal többet jelent: a cselekvé¬sek sorozatát, a tettet, annak látható és láthatatlan hatásaival és következményeivel együtt. Buddha világos meghatározása szerint:
"Éppoly nehéz volna elválasztani a tettet a hatásaitól, mint a dob szavát a dobtól."
Ha ezt a törvényszerűséget magyarul akarjuk kifejezni: ok és okozat, tettek és következményei megnevezést használhatunk. Láthatat¬lan Tanítónk a már eléggé meggyökeresedett szanszkrit szót és a magyar kifejezést is használja megnyilatkozásaiban.
Most pedig vegyük szemügyre, hogyan vélekedik Névtelen Szel¬lem a kármáról, majd azzal összefüggésben a kegyelemről.

+ +
+
A kárma törvénye pedig nem más, mint az igazsággal való folytonos ütközés következménye.
Az ember nem azért ölt testet - mint ahogy azt ti magatokban tévesen kialakítottátok -, hogy itt a bűneiért, tévedéseiért, hibáiért megfelelő szenvedéseket és bűnhődéseket vegyen magára, és ezzel mintegy letörlessze azokat; mennyire szegényes és mennyire megtévesztő ez a felfogás.
Tulajdonképpen ez a testi élet csak átmenet, csak időleges tartózkodás a látszatvilágban, - hiszen ez csak látszat. Mindennek ami van, legyen az öröm és boldogság, vagy fájdalom és szen¬vedés, gyökere a láthatatlan világban van, a ti láthatatlan lel¬ketekben a szellemvilágban. Életetek gyümölcseit is oda viszitek át. ¬
A kárma törvénye vezeti végig az ember lelkét a fejlődés vonalán; azonban ez a törvény nem a legmagasabb és végső szava a Mindenhatónak. A szemet-szemért, fogat-fogért törvény arra az igazságra tanítja az ember lelkét, hogy neki minden feltétel nélkül meg kell keresnie azt az egyenes utat, amely felfelé vezet, mert akár balra, akár jobbra tér le az egyenes útról, min¬denütt megüti magát. Ez azért van, mert az igazság törvénye és korlátja áll őrt a fejlődés vonalán mindenütt, és aki megütközik az igazság törvényével, ám lássa annak következményeit!
A kárma törvénye vezeti az embert: kötelességeket ró reá, munkát szab eléje, tanulnivalót ad neki, amelyet agyába kell vésnie, a munkát el kell végeznie, a kötelességeknek eleget kell tennie.
Aki nem akarja ennek a világnak a terhét hordozni, aki nem akar megfelelni annak, amiért őt a fejlődés törvénye az életbe szólította, az visszamarad, és nemcsak visszamarad, hanem rosszabb helyzetbe is kerül. Ugyanis minden elmulasztott feladat, amelyet nem tölt be, minden el nem végzett munka, terhesebbé teszi körü¬lötte a környezetet, elveszi tőle az elérni remélt eredményeket. A kárma, a szemet-szemért, fogat-fogért törvény azt mutatja, hogy az embernek minden tévedése és bűne azokban a következményekben üt reá vissza, amelyeket a földön testi életében mint hatást ki¬váltott és megrögzített. Tehát ezeket a hatásokat, ezt a meglévő rosszat fel kell számolnia, mert ezek szenvedéseinek maradékai, amelyektől szabadulnia kell, mint olyan dolgoktól, amelyek nem ütik meg azt a mértéket, amely a szellemi fokozatához méltó.
Meddig szükséges az embernek a kárma igazsága?
Ameddig le nem vonta belőle a tanulságot és meg nem tért; addig, amíg az emberszellemnek szüksége van azokra a tanulságokra, ame¬lyeket csak tapasztalat útján szerezhet meg, és ameddig csak ezen az úton képes elfogadni az igazságot. A kármának tehát eddig van nevelő hatása.
A tévedés, a megtorlás, amely előttetek az igazságot a kárma alakjában tünteti fel, mind - mind csak mellékes tünetei, múlan¬dó formái az igazság keresésének, mert az isteni igaz; egységben fejezi ki magát; az isteni. igazság sir, ez jajgat a szenvedő em¬berben, ez kiált segítségért a sínylődő állatvilágban; ez jajong a természetben: mert semmi nem összhangzatos, egybefolyó, ha¬nem mindmegannyi széttört darabka. Azért fáj a szenvedés, mert az isteni igazságnak fáj az. Minden szenvedő emberlélekben az isteni igazság szenved.
Miként a tiszta szellemek munkálkodnak Isten akarata sze¬rint - nem befolyásoltatva kármáktól - akként a lélek is, aki igazán Istenhez tér, és minden erejével Isten munkájába áll be, akadálytalanul munkálkodhat, s a kárma nem befolyásolja, mert Istennek munkások kellenek, nem vezeklők. És amint az utóbbiak nem mentesülhetnek annak az alantas világnak szenvedtető körülmé¬nyeitől, amelyben munkálkodnak, úgy a tiszta szellem sem, ha ide alászáll. Mert a munka egyetemes törvény, s egy alantas világ alantas színvonala ránehezedik kicsinyre-nagyra, bűnösre-¬igazra egyaránt. Mi lenne, ha az embernek minden kicsiny tévedé¬séért számolnia kellene, és mindent meg kellene kóstolnia! Akkor sohasem menne a világ előre, sohasem fejlődhetne. A gonosz go-noszt nemz, a jó pedig jót, a hatványozódásaiban. A gonosznak megtörik ereje az isteni törvényen, amely a gonosznak nem enged előmenetelt egy jottányit sem részleges igazságaival. Mert amed¬dig gonosz a lélek, hiába szenved át száz halált, mégsem emelke¬dik feljebb, mert a száz halál következményei is még mindig csak a gonosz igazságaival töri meg azt a nagy és hatalmas igaz¬ságot (a szeretetet) ami az Istené. Az isteni törvény azonban rendíthetetlen marad a gonosszal szemben, mert nem a rossz szel¬lemeket, hanem a gonosz elveket vetette ki Isten a külső sötét-ségre.

folyt. köv..

UI:

Fogadalmak
https://www.youtube.com/watch?v=oY_b0_VRd4g

[Karsay1958]

Névtelen Szellem
A hiúságról – Felvezetés

Most felbontom előttetek az emberi léleknek azokat az apró, rejtett hibáit, amelyekből a lelki szörnyetegek származnak mint eltévelyedések, mint eredmények. Egyik ilyen kicsinynek látszó lelki hajlandóság, lelki tulajdonság: a hiúság. Amikor azt mondjátok: gőg, ez alatt a lélek érzéseinek azt a durva formáját értitek, amely az egyén körül mindent eltipor, mindent megsemmisít, hogy ő maga kiemelkedhessek az átlagból, az általánosból.
A gőg magában hordozza a büszkeséget, a fennhéjázást, önteltséget, makacsságot, engedetlenséget, befolyásolhatatlanságot, hajlíthatatlanságot, hiúságot, dacot, dicsvágyat, becsvágyat, önértékelést és mindazt, amiben - a lélek felfuvalkodásában önmagára nem ismerve - mindent csak maga alatt kíván szemlélni. Felette, vagy rajta kívül eső dolgokat nem akar ismerni, mert mindennek, ami felette álló, sőt rajta kívül eső, már a létezését is bántónak és sértőnek találja.
Ameddig a lélek teljesen meg nem tisztul, ameddig a szellem a maga világosságával át nem tudja hatni, át nem tudja világítani a lélek legelrejtettebb kicsiny redőit is, ameddig a jó és igaz annyira át nem tudja hatni az egyéni lélek természetét, hogy abban minden legkisebb árnyék is a felszínre kerüljön: addig a rossznak hajtásai ott lappanganak, ott bujkálnak minden szép, jó és igaz érzés és cselekedet mögött.
Hogyha valamennyi ember lelkét ezzel a reflektorral átvilágítanék, bizony mindegyiknek a lelkében megtalálnék a rugókat, amelyeket a hiúság mozgat. Ameddig az ember a földön él, nem lehet mentes ettől az érzéstől, mert olyan ez, mint a ragályos betegség. Benne van a levegőben, a föld atmoszférájában, a föld berendezésében; és mindaddig benne is lesz, ameddig csak át nem alakul, meg nem tisztul és az egész emberi társadalom az Isten képére és hasonlatosságára át nem formálódik.
A hiúság mindig a lélek, bűne. Ezt nem lehet a test bűnei közé sorolni, ezt nem lehet az ösztöni élet túltengésének tulajdonítani, itt nem lehet a természetre apellálni. Itt mindig a lélek a hibás. És mivelhogy a lélek a hibás, ez csak magasabb létformában, egy magasabb fejlettségi fokon válik tudatossá. A tudatossá válásban pedig ott vár a szenvedés, a csalódás, a megpróbáltatás, amit az asztrálvilágban kell megharcolnia a léleknek, hogy ettől a zsarnoktól, ettől az elhibázott természetétől megszabadulhasson.
Ti az hiszitek, hogy az emberi hiúság abban nyilvánul meg, hogy az ember az ő külső formájára különösképpen sokat ad, hogy az emberi hiúság azzal kezdődik, hogy az egyén sokat ad az arcnak a kendőzésére, a külső megjelenésnek a gondos feldíszítésére. Mindesetre ez is egyik formája a hiúságnak; ez a külső hiúság, amely a test hiányainak pótlásában, a cicomázásban nyilatkozik meg. Az ilyenek tartalmatlan és üres lelkeknek minősíttetnek, mert a külsejükkel akarnak hatni olyan célból, hogy az ő legközelebbi, e mulandóság világára szóló vágyaikat elérhessék. De ennél súlyosabb a lélek hiúsága, amikor az ember többnek akar látszani, és nagyobbat akar mutatni, mint amit el tudott érni földi életében az ő tudományával, vagy veleszületett adottságaival és ezért igyekszik az ő külsejében, az ő megjelenésével a bensőjét meghaladó látszatot kelteni, egyszóval többnek akar látszani, mint amennyi.
Van, aki már hanyatló korban nem akar megnyugodni a természet rendjében, fiatalabbnak és szebbnek kíván látszani és az erre irányuló törekvése minden cselekedetében, minden igyekezetében meglátszik, amikor arra törekszik, hogy azt, ahogyan van elpalástolja, és ahogyan nincsen, azt varázsolja a külsőjére; tehát hazuggá teszi az ő külsőjét az ő énjével. Ez a hiúságnak egyik kirívó formája. Nagyobb baj ennél az, mint fentebb mondottam, amikor a lélek az ő énjében kezd hiú lenni, az ő énjét akarja többnek, igazabbnak, tökéletesebbnek feltüntetni, mint amilyen; az ő kicsiny eredményeit többre értékeli, mint amilyenek azok a valóságban. Mikor az ember az ő lelkében önmagát különbnek tartja, mint a másik embertársát, ez önteltség és ez már olyan hatású, mint a maró méreg az emberi életben, amerre terjeszkedik, amerre a hatásait érezteti, mindenfelé halál és gonoszság a következménye.
Az emberek hiúságból mindenre képesek. Így súlyos bűn az, hogyha valaki hiúságból az igazságot hamisságra változtatja.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:
A hiúságról
Büntatés és jutalmazás
Adai mediális közlés - Ne nézz vissza
A csodák kora nem járt le
HANG - Apostolok, Mária, ufók, reinkarnáció
Az ezoteria közhelyei
Magyarság csillagai
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiNgL4JH ... g?e=hWgOLY
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=ogD0cPxJPs4&t=187s
Allan Kardec – Szellemek könyve I. Rész – Hangoskönyv (Dani)

https://www.youtube.com/watch?v=DPYh_Bjsy1A&t=273s
Elszórt kalászok – Névtelen szellem Eszter médium útján II. Kötet
Hangoskönyv (Levente)

https://www.youtube.com/watch?v=gvG9oFCKbAs&t=95s
Domokos László – A szellem élete II. kötet – A Föld és az emberiség jövője
Hangoskönyv (Csongi)

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiNd91vA ... Q?e=8A7z4t
Kardec – Spirituális film az Evangéliumi spiritizmus kezdeteiről
Igaz történet (Feliratos) – Letöltés a tárolóból

https://gloria.tv/post/gdtCASq262Qp2qKb ... 9T-idItHw0
Megfesteni a lehetetlent – Gyönyörű spirituális életrajzi rövidfilm

[Karsay1958]

KÁRMA ÉS KEGYELEM 2 rész
A NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSÁBAN
Az emberszellem élete, az igazság szilárd talaján teljesedik ki. A testetöltött szellem - a földi ember - elvesztette ezt a biz¬tonságot nyújtó közeget, s hajójával a vízre szállt, ahol ki van téve az állhatatlan elem mindenfajta mozgásának, és hol a hullámhegyek tetején élvezheti a napfény ragyogását és melegét, hol a hullámvölgyek sötétjében retteghet a visszahulló hideg tajték mindent elborító árjától.


A kárma nagyon alacsonyrendű út csupán, amely az ember ér¬telmét elvezeti ugyan azokhoz a kisebb állomásokhoz, amelyeken megismerteti vele a helytelent, a rosszat, s megismerteti - a szenvedéseken keresztül - helytelen elgondolását, de vajon meg¬mutatja-e, hogy miképp gondolja el a törekvő ember és merre ke¬resse az igazságot? Erre az ember nem felel, mert nem is tud felelni. Ez egy magasabb világnak, egy magasabb szellem síknak a tudománya, ahová a hitet kereső a maga eszével, értelmével fel nem emelkedhet, csakis azzal az erővel, amelyet sok-sok szen¬vedésen keresztül szerez a lelkében.
Ameddig a téves irány rossz eredménye meg nem szűnik, addig nem élvezhet tartós békességet az, aki eredménytelen tévelygéseivel az isteni törvény ellen cselekedett, és ilyenekkel szórta tele maga körül a világot. Az ezekből származó sok fájdalmas eredmény felduzzad, s hatalmas árrá dagadva elragadja és maga alá temeti létrehozóját.

Ez a kárma törvényének ereje.
Az egyszerűségben és engedelmességben van az a nagy erő, mely megbontja a kárma törvényét és fölmenti annak foglyát avé¬gett, hogy az Isten szabadosa lehessen.
Mert a földi élet sem a hibától megtisztult szellemeknek, sem pedig a hibákba mind mélyebbre süllyedő szellemeknek nem lehet fejlődési állomása. Azt mondhatnánk, hogy a mennyek országának ez az előcsarnoka.

Csak a jónak az elfogadása által jut előbbre a szellem. Tehát nem létezik az a kárma, amit ti gondoltok, csupán megtérés van. Nem tesztek semmit jóvá, csak lélekben Istenhez kapcsolód-hattok, s akkor Isten az ő bölcs és tökéletes törvényével úgy egyengeti a részleges igazságokat - az apróra tört tükördarabokat - a ti életetekben is, hogy az egésszé válik, mert az Ő tör¬vénye kerek egész, amely nem tűri meg az eldarabolódást.
Az igazán megtért léleknek nincs kármája, annak csak mun¬kája van. Ez a munka az isteni jónak és igaznak megvalósítása ott, ahová őt az Isten állítja, amikor az isteni akarat beszédre indítja, szólja az Isten igazságát, amikor hallgatnia kell hallgat, mert a hallgatásban sok erő és hatalom van; ahol tűrnie kell, ott tűr, és ahol cselekednie kell, ott cselekszik, nem nagyot, önmagát felülmúlót, csak mindig azt, ami szükséges; ami ezen felül van, azt nem Isten kívánja, hanem a hiúság, vagy a nagyravágyás. Mert ha abból akartok kiindulni, hogy kinek milyen a formája és a kármája, akkor nagyon eltévedtek, lévén úgy a külső forma, mint a kárma, a múltnak képeivel megfestett lapok. Nektek, hivő embe¬reknek azonban nem szabad a múlthoz ragaszkodnotok, mert a tiétek a jövő, és az a lehető legfontosabb, hogy ezt megértsétek.
A kárma törvényét Krisztus Urunk sehol sem tanítja, hanem arra oktat, miszerint Isten könyörülő szerető Atyánk, aki meghallgatja a benne bízók könyörgését és megbocsátja a bűnöket, felfüggesz¬ti a következményeket, és a bűneiket megbánókkal és javulni vágyókkal szemben kegyelmet gyakorol.
Egészségtelen és helytelen az a felfogás, amely ellen harcot indítottam már, hogy a rossznak, mint megtorlásnak helye van az életben, mert végeredményben az is a jót szolgálja. Ez a nézet teljesen téves, mert az isteni bölcs elrendezés ellen lázítja a fejletlen lelkek érzésvilágát, amikor a kárma elméletének akarja igazolni a gonosz létjogát, és így gyengíti a hitet, az Isten iránti teljes bizalmat, az Isten segítő és könyörülő hatalmában való bizakodást.
Ha a kárma igazsága valóban kikerülhetetlen lenne, vajon halad¬hatna-e csak egy lépéssel is előre a fejlődés ezen a világon? Vajon nem lennének a népek évezredeken és évmilliókon keresztül a szenvedés állapotához láncolva, ha ez a törvény olyan hatalmas és megmásíthatatlan lenne? Hiszen ha a pogány igazság, a pogány kárma hatalom volna, akkor nem mondaná az Úr az igéjében, hogy nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen!
Az ember, amikor felületesen gondolkodik és a kárma igazsá¬gával megfertőzött hitével akarja magának megmagyarázni a renge¬teg szenvedést, egyszerűen arra a megállapításra jut, hogy bizo-nyára ezek az emberek, akik ma ettől szenvednek, hasonló bűnöket követtek el másokkal szemben. Ezzel megnyugszik, az igazságot ki¬egyenlítve találja a földi életben, s tovább nem gondol erre; el¬lenben boldogan gondol arra, hogy a kármának ez az áradata őt ki¬kerülte, így bizonyára nem követett el hasonló vétket.

Hol van hát akkor a kárma hatalma? - Sehol! De van ravaszság, amellyel a bukott lélek minden tévedését és bűnét az igazság és méltányosság leplébe szeretné takargatni, mert érzi, hogy az igazság könyörtelenül bevilágít a lélek legérzékenyebb, legsebesültebb részébe is, hogy meggyógyíthassa azt tévelygéseiből, mert az igazságtól még a legelvetemültebb ördögök is félnek.
A kegyelemnek csupán eszköze a kárma. Ez tehát nem maga a kiengesztelődés, mert hiszen a kárma maga semmi, és azért, mert valaki ebben bizakodik, száz és ezer életen keresztül sem változ¬tathatja meg az igazságot. Hanem a Kegyelem újjáteremtheti, át¬alakíthatja, új forrásokat, új életlehetőségeket nyithat meg a lélekben, amelyek eltakarhatják a régi bűnnek, a régi tévedés¬nek a keletkezési helyét. Ilyenformán az ember sok rossz kármát felbonthat, mint ahogyan a tornyosuló felhők elé harangozni szok¬tak, hogy azokat eloszlassák a hangnak rezgésével. Így a jó cselekedetek által a rossz kármákat meg lehet enyhíteni úgy, hogy mire az eshetőségek szerint azokkal találkoznia kellene az em¬bernek, áldást hozó esőt hoznak a fenyegető, vészes felhők.
A rossznak nincs létjoga sem a kárma alapján, sem a megtor¬lás, sem a javítás céljából, mert „békességre hívott minket az Isten.” Szenvedéssel nem javíthatja, nem igazíthatja ki senki az igazság számláját, hanem egyedül és csakis egyedül a megtérés¬sel, azzal, hogy magát alárendeli az Isten igazságának.
Annak pedig, aki a sötétség szolgálatába szegődik, a jutalma csak sötétség lehet; annak, aki az igazság ellen harcol, vezekelnie kell. Mert mindenki, aki az igazságot, a világosságot, a jót szenvedteti, kárhoztatja és megsemmisíteni törekszik, az Szentlélek elleni bűnt követ el. A Szentlélek elleni bűnre pedig sem ezen, sem a másvilá¬gon nincs bocsánat, azért vezekelni kell, azért kármával kell fizetni. Íme a Szentlélek elleni bűn következménye: a tiszta kárma, azaz olyan élet, amelyet a kegyelem meg nem enyhít. Mert valaki a jó ellen vét és a lelkében lévő rosszat arra használja, hogy a jó szenvedjen, az a rossznak jutalmát veszi és számára nincs bocsánat, az tiszta kármát él, és ebben az ő rideg életében kell megtanulnia, hogy pálcát törni ember, senki felett nem jogosult.
Csakis Isten kegyelme szabadíthatja meg az embert hibás természetétől, az teremtheti újjá és öltöztetheti fel mennyei természetbe, melyen nem fog a halál s a kárhozat törvénye.

folyt .köv…

UI:

LélekutakON - Élet a halál után
https://www.youtube.com/watch?v=tqOYDoGISfQ

[Karsay1958]

Felvilágosítás az Úr második eljöveteléről 1

Bertha Dudde írómédium közlése az utolsó ítéletről 1961-ben
A 26-ik füzet utolsó közlése

Nagy szellemi felvilágosítást adok, és ezt használjátok lelketek üdvösségére. Olyan területet nyitok meg, amelybe Szellemem tevékenysége nélkül soha nem léphettek be. Olyan világba vezetlek, ahova csak a szellemben felébredt ember tekinthet, mert olyan dolgokról való ismeretet feltételez, amely az emberek előtt általában ismeretlen.
Azt ígértem, hogy amikor elérkezik a vég napja, visszatérek a Földre. Ez az ígéret bennetek emberekben különféle elképzeléseket ébresztett, de az igazságnak megfelelő magyarázatot nem találtátok meg. Épp a Földre való eljövetelemet, és az enyémek elragadását olyan módon magyaráztátok - és annyira különféle módon fogadtátok el időbelileg - hogy a téves feltételezéseket helyesbítenem kell.
Földre való visszatérésem nem megy végbe testben, olyan formában, hogy "lábam a földet érinti". Magas világosság-beli lények kíséretében, szellemtestben jelenek meg, és mindenki meglát, aki az enyémekhez tartozik. De sohasem láthat meg minden dicsőségemben az az ember, aki a sötétség oldalára állt, mert a sötétség nem képes világosságot látni. Elpusztulna, mert képtelen elviselni azt a fényt, ami belőlem sugárzik. Tehát eljövök a Földre - de az enyémek számára is felhőkbe takarva. Ezt a világosságot ők már el tudják viselni. Tehát nagy boldogsággal ujjonganak, mert erre felnyitom szemeiket, amikor az angyalok nagy seregével megpillantanak.
Tehát tévedés azt mondani, hogy engem mindenki meglát, amikor az élők és holtak megítélésére megérkezem. Maga az "ÍTÉLET" is más módon megy végbe. Az embereknek nem egyesével kell számadást tenni, mint ahogyan ti elképzeltétek. Én ismerek minden egyes lelket, tudom, hogy ki kihez tartozik. A Földön az utolsó ítélet abból áll, hogy az egész Föld átalakul. Minden egyes teremtménye föloldódik, hogy az új forma-adásra kiszabadulhasson belőle minden szellemi. Ez a föloldódás azoknak az embereknek is a halálát jelenti, kik kudarcot vallottak az utolsó földi próbájukkal, és átadták magukat ellenfelemnek.
Belátják, hogy meg kell halniuk, mert nincs hova menekülniük. Ez nagy rémületet kelt bennük. De az enyémeket elragadom, mielőtt a nagy pusztulás végbemenne. Magam jövök értük. Látják, hogyan szállok le a magasból, és ujjongva, forró szeretettel nyújtják felém kezüket. Magamhoz vonom, és elviszem őket. A magasba emelkedve tehát valami olyant élnek át, ami teljesen ellentétes a természeti törvényekkel. Az enyémek ujjongását a többiek is észreveszik. Kezdetben nem tudják mire magyarázzák.
Mivel maguk nem látnak semmit, bizonyos aggodalmat éreznek, amely nagy félelemmé és rémületté fokozódik, különösen amikor hirtelen észreveszik, hogy az enyémek eltűnnek, amikor nem tudják mivel megmagyarázni, hogy az enyémek elérhetetlenné váltak. Bár látnak még némi világosság-sugárzást, de az elviselhetetlen nekik. Nem is lesz nagyon idejük rá, hogy ezen gondolkodjanak, mert az eseményt hamarosan követi a végső pusztulás. A sugárzó világosság eltűnik, és szinte elviselhetetlen és kétségbeejtő sötétségbe kerülnek. Közben föld-kitörések, tüzek, föld-szakadékok keletkeznek, és egy ember sem menekülhet, mert elnyeli a Föld.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Felvilágosítás az Úr második eljöveteléről 2

Bertha Dudde írómédium közlése az utolsó ítéletről 1961-ben

Az enyémek elragadása, és a végső pusztulás között nem lesz sok idő, mert a visszamaradottak számára az enyémek elragadása hitbeli kényszerítés lenne. Az ilyen hit viszont teljesen értéktelen lenne, mert kizárja a szabad akarati döntést. Erre előzőleg lett volna elég idejük az embereknek. Az óvásokat és figyelmeztetéseket megállás nélkül kapták. Én mindenkit elfogadok, aki előtte még észre tér, és még a Föld pusztulása előtt elhívom, hogy a túlvilágon segíteni lehessen rajta.
Az elragadás teljesen természetellenes folyamat. De ekkor már megszüntethetem a természeti törvényeket, ekkor már nem okoz senkinek lelki hátrányt. "Felhőkben érkezésem" sem kényszerit hitre, mert akik akkor meglátnak, már elérték lelkük érettségét. Egyszerűen átélik annak beteljesülését amiben hittek, és amire naponta imádkozva vártak.
A vég eseményeiről azért nehéz helyes magyarázatot adni, mert már mindenki kialakított magának egy képet, és elképzelésüket nem akarják feladni. Lehetetlen, hogy az enyémek elragadása már hosszabb idővel a pusztulás előtt végbemenjen, mert ilyen törvényen-kívüli esemény az embereket már gondolkodásra kényszeríthetné. A Föld vége a még élő emberek végét is jelenti. Ezt az enyémek is átélik, csak egy olyan állapotban, amikor mentesek minden szenvedéstől. Az az akaratom, hogy az események menetét kövessék. És mert a hitük már teljes - éljék át hatalmamat és dicsőségemet is. A körülöttem lévő nagy angyal-sereget is meglátják már, ezért alkalmasak arra is, hogy mint az új Föld ős-szülei elevenné tegyék a Földet.
Az új Föld felszínének létrehozása szintén csak egy pillanat számomra. Ekkor minden szabaddá lett szelleminek egy új külső formát adok, hogy tovább érlelődhessen. Viszont az emberektől mindaddig elvétetik minden időérzék, amíg el nem vezetem őket az új Földre. A régi testükben vannak, de az már erősen szellemivé vált. Ezt is ki kell javítanom, mert téves nézet, hogy az új Földön teljesen szellemi lények élnek majd.
Az új Föld megint a fölfelé való fejlődés állomása lesz, és ismét érvényesek lesznek rajta a régi törvények. A bukottak ismét végighaladnak a teremtett dolgokon, és az embereknek ismét le kell tenni az utolsó akarati próbát. Ez kezdetben teljes eredményre vezet, mert elmaradnak az ellenfél kísértései, és mert az embereket eltölti a szeretet. Az emberek közvetlen kapcsolatban lesznek velem, ezért a teljes kiérlelődést gyorsan elérik.
Téves ábrázolásokkal ne hagyjátok megtéveszteni magatokat, és nehogy abbahagyjátok, vagy bizonytalan időre kitoljátok a lelketeken való munkálkodást, mert betartom a napot, amikor megérkezem a felhőkben - és ez a nap egyúttal ezen a Földön végbemenő UTOLSÓ ÍTÉLETNEK a napja is lesz.

-- -- -- --

JÉZUS:
"Második eljövetelemkor nem születek meg asszony által valahol mint kisgyermek, mert testem megdicsőült marad ugyanúgy, mint Szellemem az örökkévalóságban. Ezért nincs szükségem az olyanfajta második testre, mint amire te gondolsz. Viszont először láthatatlanul jövök el az ég felhőiben, ami azt jelenti: Elsősorban az emberekhez akarok közeledni az őszinte látnokok, bölcsek és újonnan ébresztett prófétákon át. Abban az időben lesznek olyan SZOLGÁLÓIM akik jövendölnek, és fiatalok, akiknek világos álmaik lesznek, amelyekből meghirdetik érkezésemet. Ezeket sokan meghallgatják, és megjavulnak. Bár a világ őrült rajongóknak gyalázza őket, és nem hisz nekik - épp úgy ahogyan az a próféták esetében is volt."
János Nagy Evangélium, 9.kötet, 94.fejezet.

Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Megpróbáltatások, a szellem érése
Emánuel szellem közlése alapján

Gyermek, e pillanatban sokat kívánnak tőled. Tudtuk előre, hogy ez az idő be
fog következni, és igyekeztünk rád akképp hatni, hogy erre az időre kellő
ellenállási képességgel ellássunk. És most ellenállhatsz, kitarthatsz kijelölt helyeden, és működhetsz Isten akarata szerint, amikor csak akarsz, vagyis erős akarattal és lehetőleg teljes önzetlenséggel végezheted azt a munkát, amit egy-egy nap megkíván tőled.

Kedvesem! Sok nehezedik egyszerre rád; de az emberi élet rövid, tehát teljes
erővel ki kell azt használnotok. Ne feledd, hogy a hit tovább ér a tudásnál
és a te hitednek Isten igazságához és vezetéséhez erősen kell ragaszkodnia.
A küzdelmekben és a tisztulási időszakokban (te most ilyenbe léptél) külső
erők is hatnak az emberre. Mint ahogy hangom előtted ilyen időben kétszerte
világosabb, épp olyan lesz a hangja azoknak is, akik örülnének bukásodnak. A
viharokban, küzdelmekben és tisztulási időszakokban olyan elemek szabadulnak
fel és kerülnek érintkezésbe a küzdő szellemmel, amelyeket más időben távol
tartanak tőle, mégpedig törvényszerűen, mivel a vonzóerő hiányzik. De a
vihar örvénye összehozza azokat is, akiket a törvényes vonzóerő soha össze
nem hozhatna.

Az egyik törvény nem függeszti fel a másikat, de új elemeknek új törvényeik vannak. A harcnak és megpróbáltatásnak ebben az időszakában oly keserűséget érzel feltörni bensődben, amilyent azelőtt nem éreztél. Ezt alsóbbrendű lények okozzák, akiket azért bocsátottak hozzád, hogy a megpróbáltatás kelyhét színültig töltsék.
Hogy miért? - kérdezed, - miért teszik a nehezet még nehezebbé? Léteznek
olyan törvények, amelyekről még semmit sem tudtok. Ilyen törvény az, hogy a
szellemet érettségének bizonyos fokán a már külön-külön legyőzött ellenfelek
együttesen kell, hogy megtámadják, így téve őt próbára. Ezt szemlélteti nektek Jób története is.
Minden szellem számára elérkezik egyszer egy olyan idő, szellemi életének minden fordulópontján, amikor egyik világfokozatból, vagy napkörből a másikba készül. Minden megpróbáltatás, amelyben egykor gyengének bizonyult és elbukott, ismét megkísérti, mégpedig - ha időközben szellemileg megérett is - olyan alakban, amelyet éppen olyan nehéz lesz leküzdenie, mint a korábbi kísértést, amelyben elbukott.
A szellem nem ugorhat át egyetlen iskolát sem, és nincs olyan idő, amelyhez kötve volna a tan. Ha megértette és urává lett, akkor az a múltba süllyed vissza; de amíg nem tanulta meg és az nem próbálta meg, addig az fölötte fog lebegni, és
olyan formában, amilyen a lényének megfelel, újra meg újra elébe fog állni.
A szellem, ha egyszer ura lett önmagának, ura lesz egyszersmind e
próbaárnyaknak is, melyek ránehezednek, és óhajtani fogja, hogy azok
megtestesülve álljanak szembe vele, hogy kipróbálja rajtuk a maga erejét, s
hogy a küzdelem által megacélozva, szellemi útján tovább haladhasson,
mialatt azok a tanok, melyek fölött úrrá lett, a múltba kerülnek vissza,
hogy soha többé ne közelíthessenek hozzá.

Ebből tisztán láthatjátok annak az állításnak a tarthatatlanságát, hogy Krisztus testben való megjelenése a szellemek reinkarnációjának véget vetett volna. Isten örök törvényeinek világában valamely hatás el nem múlhat, meg nem szűnhetik, míg az ok meg nem szűnik. Annak az oka, hogy a tisztán teremtett szellemnek a tanuláshoz anyagra van szüksége, a bukásában rejlik, bukását pedig szabad akarata
/tette-szerk./, teszi lehetővé.

Ha a bukás valamely szellemet arra a fokra süllyesztett, amelyen az anyag
rátapad, mivel számára az anyag szükségessé vált, akkor az anyagban való
életbe fog kényszerülni, míg csak saját akarata (és pedig nem valamely szűk
időhatár) őt magasabb fokra nem emeli. A szellem kinő Isten bizonyos törvényeiből és felemelkedik az új és tisztán szellemi törvények birodalmába. Azok a törvények pedig, amelyekből kinőtt, rá nézve el vannak temetve. Ezt bizonyítja nektek Krisztus, aki a Föld törvényeinek nem volt alávetve. A földi életbe lépése és az abból való kilépése, valamint a földi időszaka alatti tettei az Ő egyéniségének tisztán szellemi törvényei
alá voltak rendelve. Az anyag nem kényszerítette rá a maga törvényeit, hanem
az Ő tökéletes szellemi szabadsága borította rá az anyag köpenyét.

Jövetelének célja az volt, hogy igazságot hozzon nektek, és ha ezt az
igazságot felismerve annak is éltek, úgy ez megszabadít benneteket azoktól a
törvényektől, amelyek e felismerésig rátok nézve kényszerítőek voltak.
Azonban ha szabad akaratotok és tetterős önzetlen munkátok fel nem emel, meg
nem szabadít benneteket, akkor megmaradtok e törvények hatása alatt, mert
Krisztus nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem, hogy betöltse.
Az Ő földre jövetele tanítást hozott nektek; de nem az szabadít meg titeket,
hanem annak követése. Hogy is lehetne ez másképpen?

Szerkesztette: Kuklis Iván

[Karsay1958]

KÁRMA ÉS KEGYELEM 3. rész
A NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSÁBAN
Az emberszellem élete, az igazság szilárd talaján teljesedik ki. A testetöltött szellem - a földi ember - elvesztette ezt a biz¬tonságot nyújtó közeget, s hajójával a vízre szállt, ahol ki van téve az állhatatlan elem mindenfajta mozgásának, és hol a hullámhegyek tetején élvezheti a napfény ragyogását és melegét, hol a hullámvölgyek sötétjében retteghet a visszahulló hideg tajték mindent elborító árjától.


Amint az előzőekben olvashattuk, a kárma törvénye nem a legutolsó és a legmagasabb rendű szava a Mindenhatónak, akinek számunkra felfogható legfőbb tulajdonsága a szeretet. Ámbár úgy tűnik, hogy a kárma törvénye az igazság végrehajtója, az Atya szeretete mégis lehajol a bűnt-bűnre halmozó teremtményéhez és kegyelmével lehe¬tőséget nyújt a bűnből való szabaduláshoz. Hogyan és milyen módon? - azt megtudjuk a következőkben tisztelt Tanítónktól.
+
Az igazság az, hogy Isten megérthetetlenül jó.
Ez a szeretet, mihelyt bukott világokat ér, kegyelemmé alakul át. És valóban, ez a kegyelem mindenkire, jóra, rosszra, tisztára és tisztátalanra egyenlő erővel, személyválogatás nélkül sugárzik alá, mert Isten napja egyformán süt jókra és gonoszokra.
Igenis testvéreim, kegyelem van, egyéni gondviselés van, kegyelmi idők is vannak!
Az alázatosság önmagunk értéktelenségének tudata. Ez az, amit e kegyelem szeret, amivel a kegyelem összefér, amivel a ke¬gyelem együttműködni képes.
Istennel szemben nincs egyetlen lélek sem, aki igaz és aki igazára hivatkozhat. Istennel szemben mindnyájunknak a kegyelem legalázatosabb kikönyörgésére van csak jogunk, őreá bízván, hogy ezt a kegyelmet mikor, milyen mértékig, ki által, és hogyan aján¬dékozza nekünk.
A megtérés nem más, mint Isten kegyelmének egyik megnyilatkozási formája. Isten kegyelme aláárad a földre és akik be vannak írva az élet könyvébe, azoknak szívét megérinti ennek a kegyelemnek egy sugara. Isten igazsága a kegyelem, az emberek igazsága pedig: a megtorlás. Isten célja a szeretetet táplálni és ápolni a Földön; a szeretetnek pedig a legkiválóbb és leghatalmasabb tápláléka: a hála. Isten elengedi a büntetését annak, aki az ő jóságát képes megérteni, hogy még nagyobb hálát fakasszon a szívében, mert ennek a hálának nyomában nagyobb tetterő, nagyobb lelkesültség, nagyobb szolgálatkészség, egészen az áldozatig, az önfeláldozásig menő szolgálatkészség ébred fel azokban a lelkekben, akik a bocsánat kegyelmében részesültek.
Nem a pogány kárma, nem a születések sokasága, nem az életek sokszínű változata az, ami az emberi lelket tökéletessé teszi és a mennybe eljuttathatja, hanem egyes-egyedül csak Isten kegyelme, amelyet egy asszony magvában megígért. Isten egyszülött Fia elti¬porja a kígyó fejét, megtöri annak hatalmát. Krisztus útja, Krisztus világossága, a kegyelem az egyedüli, amire az emberi lélek számíthat a felemelkedése során. Óriási különbség azonban a kegyelem szerint cselekedni, vagy a törvény kényszere alatt.
Utóbbi esetben a szellem nem képes szeretetet indukálni. Olyan ez, mint az a fa, amely levelet hajt, de virágot nem, mert ez még nincs benne a természetében. De a léleknek virágot is, gyümölcsöt is kell teremnie, minderre pedig önmagától nem ké¬pes, csupán az Isten kegyelméből.
Emberi okoskodással, emberi számtörvénnyel nem lehet arra nézve mércét felállítani, hogy ki tért már meg, és ki nem, ki milyen mértékig tért meg, ki él kármát, ki él áldozatos életet? Annyi bizonyos, hogy a megtérés csodákat művel az emberek lelkében. Isten kegyelme az a napsugár, amely megérleli az emberi lélekben mind azt a szépet és jót és felszínre hozza mindazt, amire ter-mészete szerint alkalmas.
Tinektek a kegyelem a törvényetek, az igazságotok; mert ha nem hisztek az Úr kegyelmében és nem tartjátok Őt elég erősnek, akkor a hitetek semmivel sem feljebbvaló a pogány igazságok kárma törvényénél. Ha nem gyakoroltok irgalmasságot az elbukottakon, és nem siettek fölemelni azokat, akik gyöngéknek látsza¬nak: vajon számíthattok-e kegyelemre, az isteni kegyelemre? Mert nem állhat meg a maga erejéből egyetlen teremtett lény sem, csak a kegyelem, a szeretet által. Azért testvéreim ebből a tév¬hitetekből gyógyuljatok ki, ugyanis nincs más hatalom, nincs más erő, mint az isteni kegyelem, isteni hatalom.
Egészen közelről akarom nektek megvilágítani az úgynevezett sorsot, a végzetet, amely ellen szerintetek semmit sem lehet tenni. Én azt mondom, hogy igenis lehet. Nem a ti magatok erejéből, nem a ti ismeretetekből, hanem a Krisztus kegyelméből, aki titeket megkeresett, aki titeket fölemel, aki titeket megtisztít, megszentel és majdan megdicsőít abban az örökkévaló életben, amelyre készültök múlandó életetek minden percében.
Az élet ugyanis nem beszédből, nem elméletekből, nem bölcsele¬tekből áll; az életet élni kell a maga valójában úgy, ahogy az Isten az ember elé adta. Az életet pedig helyesen élni - azaz úgy, hogy az ember mindent betölthessen - csak Istennel egybe¬kapcsolódva lehet.
Ti, régi elméleteitek alapján azt mondtátok a keletiekkel együtt, hogy az ember sorsa előre el van rendezve, az ember csak keresz¬tülhalad azon, ami a sors könyvében meg van írva.
Én ezzel szemben azt mondom, hogy a sors könyvében sok minden meg van írva, aminek meg kellene történnie és nem történik meg.
Az ember ugyanis gyarló, tévelygő természetével sok feladatot, amelyet születése előtt már előre megszabtak számára, nem képes teljesíteni.
Így tehát az Isten kegyelme nem hagyja el az embert a maga tökéletlenségében, hibáiban és bűneiben, ha az ember alázatosan az Ő kezébe teszi le sorsát és átengedi magát Isten akaratának, hogy az lelkében és életében munkálkodhassék.
Minden az Isten kezében van. De az Isten kegyelmét úgy kell érteni, hogy Ő azt készen tartja a hivő lélek számára, de abban hinni kell, hogy az ember azt el is nyerheti, arra rá is kell támaszkodnia, sőt a léleknek mindent meg kell tennie ennek a kegyelemnek az elérése végett. Ha valaki nem képes abban hinnie hogy a kegyelmet csakugyan elérheti, akkor mindig habozik, és hol fe¬léje nyúl, hol pedig képtelen azt elérni. Az Isten kegyelme semmit nem erőszakol az emberre, mert ilyenkor is az emberi lélek válasz¬tására van bízva, hogy mi felé nyújtja ki a kezét.
Erőszakkal senki sem ragadhatja magához azt ami még kellően nem érett meg számára: mindenhez meg kell érni, és ha valaki kés¬lekedik az örökkévalóhoz kapcsolódással, a lehetőségei mindig szűkebbek lesznek. Azért, amint a földi élet lehetőségei szűkülnek, - mert hiszen az évekkel az eshetőségek nem bővülnek -, ezek¬kel a szűkülő eshetőségekkel mind szegényebbnek érzi magát a lélek s megfosztva érzi magát olyan valamitől, amihez előzőleg még ra¬gaszkodott és amelytől várta megelégedettségét. És, amint ezek az eshetőségek csökkennek, ezzel a remény is fogy, s a lélek számára mindig kevesebb és kevesebb erőforrás áll már csak rendel¬kezésre.
Azért azt mondom: a Krisztus szolgálata, a Krisztus igazságának a lelketekben való megvilágosodása legyen a legfontosabb, és akkor betöltitek a hézagokat, amelyek nemcsak ebben az életben kelet¬keztek, hanem a régebbi életeitek helytelen felfogásából és cél¬tévesztéséből származtak. Ha ezt helyesen fogjátok fel, akkor láthatjátok, hogy az a kárma elmélet, amelyet egy alacsony szfé¬rában valóságnak hittek és dolgoztak fel maguknak a szellemek, nem egyéb mint egyik tévelygésből a másikba való átmenet és a szellemnek abban való stagnálása.

folyt .köv.

UI:

Pintér Beáta videó tár
https://www.youtube.com/channel/UCGtVIS ... SMA/videos

[Karsay1958]

KÁRMA ÉS KEGYELEM 4. rész
A NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSÁBAN
Az emberszellem élete, az igazság szilárd talaján teljesedik ki. A testetöltött szellem - a földi ember - elvesztette ezt a biz¬tonságot nyújtó közeget, s hajójával a vízre szállt, ahol ki van téve az állhatatlan elem mindenfajta mozgásának, és hol a hullámhegyek tetején élvezheti a napfény ragyogását és melegét, hol a hullámvölgyek sötétjében retteghet a visszahulló hideg tajték mindent elborító árjától.


Az Úr Jézus tart számon minket és figyeli minden lelki megmoz¬dulásunkat; figyeli azokat, akiknek szolgálatot osztott ki kegyelemből; mert az a legnagyobb kegyelmi ajándék, amikor nevünkön szólít az Úr és munkával bíz meg. Bármilyen a munka, csak a célt látjuk, amelyet közelítenünk és elérnünk kell, hogy az Úr akara¬ta beteljesedhessen, megvalósulhasson rajtunk keresztül. Ez a megvalósulás nem azt jelenti, hogy mindenen keresztül erőszako¬san, tűzön-vízen, a lehetetlent súrolva nagy erőlködéssel igyekezzünk a saját igazságunkat érvényre juttatni. Ez nem egyezne meg az isteni bölcsesség előrelátásával.
Az anyagi világok minden körülmények között a kegyelem megtestesítői, s az anyagi testben való élet a kegyelem ajándéka.
Az anyagi világokon a természet éppen olyan tiszta mint a felsőbb világokban, s az ottlévők éppen olyan híven végzik feladatukat lent, mint fent. A természetet éltető erő nem oka semminek, ami rossz, mert Isten túláradó szeretetének élethulláma ez, amely mindent magához vonz.
Boldog ember az, aki földi életét a kegyelem megismerésének szenteli, mert ezzel a mulandóságból az örökkévalóság birodalmába lép át. A mulandóság helyett, mely folytonos átalakulásnak, vál¬tozásnak van alávetve, a változhatatlanság természetét ismeri meg, s ennek alávetve, a változhatatlanság természetét ismeri meg, s ezzel átlép a halál alkalmával az örökkévaló életbe. A kegyelem az az elrejtett kincs, amely felett és mellett elhalad¬nak az emberek, de mivel igen kevesen ismerik mint értéket, sem nem becsülik meg, sem nem használják fel földi életükben. Csak utolsó órájukban, a halál közvetlen közelében sajnálják hiábava¬lóságokkal eltöltött életüket. De akkor már hiábavaló a bánat, a jóravaló igyekezet; szegényen és gyengén térnek meg a testnélküli életbe, hogy ott bánkódjanak könnyelműen végig élt kegyelmi éle¬tük felett.
Azonban az eltévelyedett szellemnek Isten módot ad arra, hogy a kegyelem fényében, világosságában, isteni származásának tudatá¬ra ébredjen és keresse az utat- módot, mely az igaz élethez segíti.
Nincs a földön sem olyan távolság, sem olyan mélység, ahová a kegyelem el nem juthat és ahonnan fel nem segíthet; nincs olyan erkölcsi hiba, vagy tévedés, melyet a kegyelem helyre nem hozhat, s át nem változtathat; nincs olyan bűn, melyet a kegyelem fel nem oldhat, ha egyszer a tévelygő bűnös még földi testében elismeri azt, és szabadulni akar tőle. A földi élet, a jelen, a ma, melyre mindig a múlt veti árnyékát; ezek az árnyak néha félelmetesek, rettenete¬sek, sötétek, mert a ma, a jelen világossága és életereje megelevenítette azokat. De minden félelmetességüket elveszi a kegyelem, ha a lélek felismeri ezt élete útján, és reá bízza sorsát.
A kegyelem felemeli, megtisztítja és megszenteli a benne hivők lel¬két, mert a kegyelem nem ítél, nem büntet, nem "szolgáltat igazságot", nem vet meg, hanem időt ad a megtérésre, alkalmat a javulásra. A gyengét segíti és támogatja a jóban, az erőset bátorítja és munkába szólítja.
Néha magas szellemi igazságokat hoz a kegyelem azok részére, akik ebben a munkában fáradnak. Ezt a kiválasztottak, mint segítő eszközt, mint erőpótlást kapják, hogy mind a saját, mind a mások lelkének haladását előmozdítsák, s létüket a valóság világában megszilárdítsák.
A kegyelem a földi életben minden léleknek más és más kibeszélhe¬tetlen gazdag és sokoldalú ajándékokat, boldogító eredményeket nyújt, ha az ember már a földi életben felismerte és kinyújtotta érte a kezét.
Azért nem mondhatja senki, hogy nincs szüksége a kegyelemre, mert kegyelem minden, amit elnyertünk: kegyelem az hogy élünk, mozgunk és vagyunk; kegyelem az, ha a jót megismertük és cselekedni tud¬juk. Az ember önmagában - kegyelem nélkül - a gonoszban elsüllyedt lélek, a halálnak és kárhozatnak áldozata, de a kegyelem által - Isten gyermeke - mennyei úr.
Isten irgalmassága kiszámíthatatlan, és így a bűnös, aki lelkében megtér, nem tudhatja, mit és mennyit bocsát meg neki Isten.
Minél erősebben hisz és ragaszkodik a kegyelemhez, és minél job¬ban megismerte bűneit és megutálta azokat, annál többet bocsát meg neki az Úr.
Csak ha az Isten kegyelme irányítja az értelmeteket, a lelki megmozdulásaitokat, az érzéseiteket, akkor vagytok képesek helyesen megítélni itt a látszat világában, hogy mi az örökkévaló jó, mit kell megtartanotok és mit kell elhagynotok; mit kell fontosabbnak ítélnetek és mit kell hiábavalónak tartanotok. Isten kegyelme nélkül a lelketek meg sem ismerheti a jót és igazat.
Az ember ugyanis a sötétség felé tekintve a test számára kedvező módon oldja meg a kérdéseket, mert mindig áldozatok nélkül akar elérni a boldogsághoz, a sikerhez, a dicsőséghez. Áldozatok nél¬kül pedig nincs isteni kegyelem.
A kegyelem valóság, mert a szeretet szálaiból van szőve; és aki hittel közelít ehhez az ajándékhoz, az a reménység szemüvegén át nem látja olyan kétségbeejtőnek az utat, nem fárad el, nem me¬rül ki, mert lelki szemeivel a túlsó oldalt látja, már a küzde¬lemben a győzelmet sejti, a fáradságban az eredménynek örül, a szenvedésben az azt követő örömöt érzi közeledni, mert tisztában van azzal, hogy Valaki tud róla, Valaki vezeti, Valaki irányítja az életét, a sorsát és ez a Valaki szereti őt. S ha mégis szenved¬nie kell, akkor ez a Valaki látja ezt szükségesnek, mert ez őt job¬ban ismeri, s így jövőjét bölcsebben irányítja, mint a rövidlátó ember.
Ennek a Valakinek az őrszellemek is a földi megbízottai. Az őrszel¬lemek annyira magas szellemek, hogy jellemzésükre csak ennyit mond¬hatok: ők az Isten kegyelmének hordozói. Ezért nem olyan könnyű a földi embernek összeköttetést teremteni őrszellemével, csak ab¬ban az esetben jöhet ez létre, ha mint szellem már olyan utat fu¬tott be és olyan állomásokat ért el, ahol sok terhet lerakhatott a lelkéről, sok olyan dolgot, amelyeknek nyomán a lelkében bizo¬nyos űr támadt.
Két véglet között alakult ki az emberi lélekben az a vágy, hogy megismerje az igazságot, amelynek nincsenek végletei, amelynek nincsenek hátrányai, amely mindenkire, akire rásugárzik megnyugtató, boldogító és kiegyenlítő hatással van.
Ilyen igazság azonban csak egyetlen egy van: az Isten igazsága. Isten pedig igazságát egyedül Krisztuson át sugározta a Földnek, és azt csak Krisztus útján kaphatta meg az emberi lélek, a kegye¬lem által. Ez azt jelenti, hogy csakis annak a számára érvényes ez az igazság, aki kinyitja szívét-lelkét és meghajol az előtt a megsejtett igazság előtt, amely lelkében kialakul. Ekkor már a lélek megveti a saját igazságát, az "ember" igazságát, és hagy¬ja, hogy általa az isteni igazság teljesedjék be.
El kell hagynotok a világot a maga igazságával, a maga kény¬szerre alapított jogfelfogásával, mert ahol jogokra hivatkoznak, ott nincs szeretet, ott nincs igazság. Az embernek nincsenek jogai sem Istennel, sem a törvénnyel szemben, mert az ember bu¬kott lény; minden, amit kap ajándék és semmi sem illeti meg jog szerint.

folyt. köv…

UI:

Egy erő irányít mindent
https://www.youtube.com/watch?v=pwHOhv2ETKQ

[Karsay1958]

Adelma médiumítása - Felvezetés

Részlet Adelma “Tanulmányok a szellemvilágról” című kötetéből

….1865. május 12-én nagy örömünk volt; új fenséges rajzhoz jutottunk. Ez volt az első, melyet férjem (Báró Vay Ödön) e nemben (médiumilag) rajzolt. Vele egyidejűleg nyilvánult általam a boldogult atyámtól ígért szellem, Gonzaga Alajos, ki iránt már gyermekko¬rom óta különös szeretettel viseltettem.
Gonzaga Alajos mindig szebben és magasztosabban írt; nyugodt, csendes befolyása jótékonyan és erősítőleg hatott rám. Sok kérdezősködő és sok beteg jött hozzánk. Az előb¬biek Alajostól (Adelma médium által) szellemi intelmeket, az utóbbiak Hahnemann és Mesmer (szellemek) révén gyógyszereket kaptak. Mi magunknak 9 hónapi szigorú növényi étrendet szabtak, ami sok régi bajtól szabadított meg bennünket s médiumitásunk fejlődését elősegítette. Alajos megígérte nekem, hogy összehoz tulajdonképpeni védszellememmel, Buddhával (aki Péter apostol és ki Névtelen szellemnak nevezi később majd magát).
Még némi töredékeket iktatok ide manifestátiókból, melyekben 1865, 1866 és 1867 folyamán részesültem. Látható így médiumitásom fejlődése és kiképzése időrend szerint. 1866 elején írtam a „Betrachtungen für Alle”című könyvecskémet („Elmélkedések mindenki számára”, most már magyarban is kapható.Ford.) (Lechner egyetemi könyvkereskedése, Bécs) és hogy ez alkalommal Mária, mint a következő manifestátiókból lát¬ható, kérésemre tudtul adta, hogy ő vezetőm.
1866 folyamán védszellemünkül Laurentiust, a mártírt ígérték. Laurentius kinyilatkoztatta, hogy szeretett napám különös vezetője és Máriának és Buddhának segédkezett minden gyógyításunknál és minden dolgunkban. Így keletkezett a szellemi háromszög, Mária, Buddha, Laurentius, mely csoportosításról alább ugyancsak hozunk egy manifestatiót.
A következő fejezet különböző szellemek külön¬böző manifestatióit és az 1865-1870-ik évek gyógyításainak né¬hány feltűnőbb esetét tárgyalja.
Összes gyógyításainkat felsorolni lehetetlen volna. Nem orvosi könyvet akarok írni; még a heveny és krónikus betegségi esetek¬nek közlésétől is tartózkodtam. Csak néhány érdekes gyógyulás esetre szorítkozom, melyet főleg az illető szellemek megtérítése által értünk el.
Sokat beszéltek vezetőink egy különös könyvről és ennek számtörvényeiről, melyet majd meg kell írnom. E végből sok oktatói és előkészítő nyilvánulást tartottak; neveltek, képeztek rá; új fogal¬makkal és gondolatokkal láttak el; míg végre 1869 november havában 36 nap alatt megírták általam a „Szellem, erő, anyag”című könyvet a számtörvényeivel együtt.
A mű megkezdése előtt fogalmam sem volt, mi módon jön létre, mint alakulnak ki a számtörvények. Minthogy mértani isme¬reteim egyáltalán nem voltak, nem győztem eleget csodálkozni a számábrákon és azok egymásba illőségén. Gyors, határozott vo¬nású rajzokban nyertem őket, mint minden más nyilvánulás is he¬ves gyorsasággal íródott.


összeállította: Bíró LÁszló



A csatolt anyagok listája:

Adelma médiumítása
Adai mediális közlés - Az igazságba csomagolt szeretet
A hasonló lelki természetek világa
Az üzem analógiája
HANG - Almaimról, ufókról, önismeretről
A szabadság napja
Csak az legyen tanár
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiPA24ty ... A?e=3Yc8Vu
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=GVddnPi6xxc
Domokos László – A szellem élete – Hold – Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=L6VZsyXt8es&t=60s
Örökértékű igazságok – A Névtelen szellem bölcsészete I. Rész – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=6auZQibkst8&t=149s
A Névtelen szellem közleményei Eszter médium útján - I. kötet, 4 rész:
Vegyes közlemények – Hangoskönyv (Gergő)

https://videa.hu/videok/film-animacio/r ... kfuMjbMEIY
Repülj velem – Családi kalandfilm

https://videa.hu/videok/film-animacio/h ... MsJAfqMmuE
Ha igaz volna... – Romantikus filmdráma

[Karsay1958]

KÁRMA ÉS KEGYELEM 5. rész
A NÉVTELEN SZELLEM TANÍTÁSÁBAN
Az emberszellem élete, az igazság szilárd talaján teljesedik ki. A testetöltött szellem - a földi ember - elvesztette ezt a biz¬tonságot nyújtó közeget, s hajójával a vízre szállt, ahol ki van téve az állhatatlan elem mindenfajta mozgásának, és hol a hullámhegyek tetején élvezheti a napfény ragyogását és melegét, hol a hullámvölgyek sötétjében retteghet a visszahulló hideg tajték mindent elborító árjától.


Ha tehát valakinek úgynevezett "jó kármája" van, az egy pillana¬tig se higgye, hogy az neki érdem szerint, jogosan jár. Ha bé¬kességben él, ha megvan a mindennapi kenyere, és az élet a te¬nyerén hordozza, az nem az ő érdeme, az nem azért van, mert ő valaha jót cselekedett, valaha Isten előtt kedves dolgot vitt végbe, amiért most Isten őt a törvény szerint, jog szerint meg¬jutalmazni köteles. Ezt a gondolatot felejtsétek el, mert külön¬ben elvesztitek a mennyek országát.
Isten kezében - a hivő ember részére - minden áldássá válik. Hívő embernek Isten kezéből mindent hálával kell fogadnia, mert aki hisz és a lelkét az örökkévaló igazsághoz, az isteni kegye-lem igazságához rögzítette, annak számára megszűnt az okozati törvény hatalma és ereje, mert Isten, ha jónak látja, fölemelheti őt, és ha úgy látja jónak, lesújthatja. Nem azért, hogy büntesse, vagy jutalmazza, hanem mert Isten örökkévaló szeretete és kegyelme sokszor csak úgy képes kiemelni a lélekből az értékeket, ha mélyre lesújtja és a szenvedések segítségével megszabadítja nehézségétől, hogy a szellem hozzá kapcsolódhasson az örökkéva¬lóhoz. Nem büntetésképpen adja tehát Isten a csapást, hanem sze¬retetből, mivel annak a léleknek a mélyén olyan lelki értékeket, olyan érzéseket, olyan belső fényeket lát a Gondviselés, amelyeket egy kis beavatkozással megszabadíthat az anyag legalsó rétegéből és fölemelheti a lelket olyan magasságba, ahová őt az anya¬gi javakkal és előnyökkel rendelkező ember még a tekintetével sem követhet.
Ahány emberi állapot, annyi változata van az Isten ke¬gyelmének a földi életben. Isten mindenkinek azt adja, ami annak a lelkéből a leghamarabb vált ki olyan eredményt, amely kedvező és előrelendíti a fejlődésében.
Az ember adjon hálát azért, ha a földi életben meg van a minden¬napi kenyere és az azzal járó szükséges dolgok. Az ember adjon hálát azokért a megpróbáltatásokért is, amelyek úgy rajzzák kö¬rül, mint a méhek a virágot, mert nem tudhatja, mit akar vele az a sors, amelytől szabadulni szeretne.
Ha Isten igazságát keresitek, akkor ez az igazság elvezet benneteket Isten kegyelméhez. E nélkül a kegyelem nélkül nincs élet sem a földön, sem pedig a síron túl. ¬
Az élet ugyanis, amely az elesettek számára egy pillanatra fel¬ragyog, annyit jelent, mint amikor a tájon végigszáguldó vihar után - amely mindent összetört - megjelenik a szivárvány.
Nincs a léleknek hová fordulnia, mert elveszett annak a lehető¬sége, hogy vágyait követve valamiféle segítségben részesüljön. Egyetlen segítség van csak, mely szerint akadhatnak olyan emberek, akik imádságaikkal előkészítik számára a további utat.
A Földet kezdettől fogva Isten kegyelmi ígérete tartotta fenn. Tehát nem az embercsoportoknak, a lélekcsoportoknak nagy, előre megszabott ideje, meddig tisztulásukat és javulásukat elérhetik.
Ezt szándékosan emelem ki előttetek azért, hogy a keleti vallás¬nak ezt a bölcseletét, és ebből leszűrt igazságát megváltoztassam a lelketekben, mert a testetöltések sorozatával ez elérhető¬nek állítja a tisztulás és javulás, a felfelé emelkedés állapotát.
A mennyek országának igazsága: a szeretet. Ezt az igazsá¬got kegyelmi törvénnyé alakította Isten a megtérő bűnössel szem¬ben. Ez a törvény már ismeri az engesztelést, a megtérést és a megbocsátást.
Higgyen és reméljen minden földi ember! A sötét és homályos idők elmúltak, a tudatlanság korszaka lejárt. A mostani a világos¬ság ideje, a kegyelem korszaka. A földi ember birtokában van már a legteljesebb igazság, mely az Isten igéjében fellelhető. A Jézus Krisztus által adott Újszövetség, az Isten szava az ember lelké¬ben, amely mindenkit vár, mindenkit hív ebbe a szövetségbe. Min¬denki beléphet az Isten által nyújtott kegyelmi törvénybe, ha meg¬tér bűneiből és elfogadja a szeretet törvényét vezető elvként földi életében. Mert ezzel kezében van az üdvösség, a boldog¬ság és a boldogítás kulcsa. Ez az igazi lélekben való keresz¬ténység tartalma.
Aki hisz Istenben, az abszolút Egyben, minden jó és igaz foglalatában, aki értelmével képes behatolni az igazságok és eszmék világába és bele tud illeszkedni az isteni kijelentések igazságába úgy, hogy azokat élete folyamán gondolkozásában, ér¬zéseiben és cselekedeteiben megvalósulhatnak; az szellemi életet él és annak "szellemi természete" kifejlődik. Ez a természet azután sok szépet, jót, gyönyörűségeset hozhat fel a lélek titokza¬tos mélységéből, melyekkel gazdagítja, boldogítja mindazokat, akik¬kel az élet útján találkozik. Örömöt, boldogságot és áldást hint az ilyen ember maga körül, puszta megjelenésével is. Természete von¬zóvá válik, és ez egyéniségének valamiféle titokzatos szépséget kölcsönöz, még ha külső, emberi énje jelentéktelen is. A lélek szépsége ez, amely hatalmasabb és ellenállhatatlanabb a test szép¬ségénél.
Ezek a szellemek éppen úgy végig szenvedik és csalódják a földi életet, mint bármely más szellem. Nincs semmi más ismertető jelük, mint nagyobb szeretetük, türelmük és elnézésük embertestvéreik iránt, meg nagyobb hitük, reménységük és alázatosságuk Istennel szemben. Nem óhajtják a kiváltságosak életét, nem szolgáltatják magukat, hanem inkább ők szolgálnak. Boldogságuk nagy, örömük túláradó, ha esetleg, bár sok szenvedés árán is, de sikerül kiemelni¬ük egy vagy két lelket a boldogtalanság világából.
Az a kegyelmi idő, amely azóta tart, amióta Krisztus megszü¬letett, nemsokára véget ér, és el kell következnie a nagy átala¬kulásnak, Krisztus második eljövetelének.
Addig is: hinni, bízni és várni tudni, - ez legyen a jelszó - mert ez az Isten felé közeledő lelkeknek az az erőssége, amelyen csor¬bát szenved az ellentét szellemének minden mesterkedése.
+ +
+
Az én munkám itt tulajdonképpen véget ért, mert az nem volt más, mint válogatás és szemelgetés az igazgyöngyökben, melyek közül az egyiknek a nagysága volt meghökkentőbb, a másiknak a fénye áttetszőbb. Mindenesetre legfőbb törekvésem az volt, hogy bemutassam Névtelen Szellem tanítását a kárma törvényéről, és az isteni bölcsesség és jóság által e Földre sugárzott kegyelem mibenlétéről.
Megfigyelhettük, miszerint a kárma törvényének abszolút igazság¬voltát nem fogadja el Tanítónk mindenki számára érvényes, egyetemes igazságként, hanem csak a szellemi fejlődés alacsonyabb fokán álló, sokat hibázó és vétkező szükségszerű korlátjaként, amelynek szüntelenül neki ütközik az egyenes és keskeny krisztusi utat még fel nem ismert emberszellem.
Amikor a sok ütközés hatására felébred a lélekben a bűntudat érzése, és a bajok megoldását már nem a szerencsétől, vagy az anya¬gi lehetőségeinek jobbra fordulásától várja, hanem a saját hibáit felismerve azok kiküszöbölésére fordítja figyelmét, vagy annak egy részét, akkor látogatják meg a vezeklőt a reménység angyalai, az isteni küldöttek pionírjai. Ők azok, akik felébresztik a lélekben a javulás vágyát, akik a mindenkiben meglévő isteni szikrát lángra lobbantani segítik, hogy felgyulladjon a bensőben a szere¬tet lángja, s ha az erőre kap, akkor a vonzás révén már bekapcso-lódhat abba a szeretetáramba, amely az Atyától származik és ami: maga a kegyelem. Ez az állandóan sugárzó hallatlan szeretet-erő, magával ragadja a tévelygésből a megtérés útjára lépett ember¬szellemet.
A megtérés útja pedig az óriási lehetőségek útja. Nem mentes ugyan a lélek az ellentét állandó támadásaitól, mert a sátán visszaköveteli azt, aki nemrégen még az övé volt. Bizony még szenvedé-sekkel telt az ilyen lélek útja, s a hullámhegyek magasságát, a hullámvölgyek mélysége kíséri, de nem csak a sátánnak vannak kísér¬tő társai ebben a földi világban, hanem Istennek is munkálkodnak a megbízottjai, méghozzá a kegyelem erejével.
Ilyen főmunkatárs Névtelen Szellem is; Ő is az isteni kegye¬lem hordozója, méghozzá nem akármilyen szinten. Meg kell mondjam, ilyen alaposan, mindenre kiterjedően csak a szellemvilág magas¬rendű képviselője nyilatkozhat a kegyelemről, aki már közel került ennek a lebírhatatlan, mindeneket átható erőnek az Eredőjéhez. Mondanivalóján érződik, hogy Ő már réges-régen túlkerült a ke¬gyelmet még kikönyörgők sorából, s így a tanító - sőt a professzor ¬biztonságával értekezik témájáról, illetve szeretettel igyekszik azt közel hozni hozzánk, bizony még sokat botladozó, bukdácsoló emberekhez.
Amikor ismételten végigolvasom és igyekszem átélni Krisztus eme méltó munkatársának a kármáról és kegyelemről vallott és al¬kotott megnyilatkozásait, úgy érzem magam, mintha lelkileg megfüröd¬tem volna a kegyelem mindent tisztító fürdőjében, utána pedig ittam volna abból a forrásvízből, amely: "Ragyogó volt, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyi székéből jővén ki."
+ + +
Felhasznált irodalom:
Névtelen Szellem bölcsészete: Kárma és Kegyelem.
(A Névtelen Szellem tanításai Eszter médium útján.)
Összeállította: Kuklis Kálmán

UI:

Közteslét - Szellemi világban élünk (meditáció és tanítás)
https://www.youtube.com/watch?v=MzvcXicm_FY

[Karsay1958]

PÜNKÖSD 1

Zita médium 2008. május 11.

A Napszellemnek csodálatos tanítása, amely a legnagyobb igazságra vezet minden hivőt és keresőt. Az Igazság tudása a Világosság, ami nem más mint a szellemi tudás és ne feledjük, hogy a mi urunk a Jézus Krisztus önmagát a Világ Világosságának nevezte meg. A Pünkösd ünnepe pedig arról szól, hogy mi is szabad akaratból igyekezzünk, hogy részesülhessünk ebből a világosságból.

A mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim.
Égnek még a pünkösdi tüzek kiolthatatlan lánggal, melegséggel és fénnyel. Meggyújtattak Jeruzsálemben az első pünkösd napján. Meggyújtattak azok részére, akik várták a mi Urunk, Jézus Krisztusunk igéretének beteljesedését, hogy a hazakívánkozók az ígéret szerint ne maradjanak árván, hanem mindenki Szentlelket vehessen, hogy annak világosságánál lássa az utat, annak melegségénél összekapcsolódhasson embertársaival, és ajándékaiban részesülhessen.
Azóta hol gyengébben, hol erőteljesebben, de égtek a pünkösdi tüzek és ha meggyöngültek vagy majdcsak nem kialudtak: az az ember hibája volt, mert a tűzre vigyázni kell. A tüzet őrízni kell. A tűz felett örködni kell. De az ember időnként megfeledkezett az életet adó tűznek táplálásáról. Megfeledkezett a krisztusi igéretről és világosságért, a vezetésért nem a Szentlélek munkásaihoz fordult, hanem a maga elképzelése és téves igazsága szerint próbálta életét és jövőjét alakítani.
Kétezer földi esztendő alatt a teremtő Isten és a mi Urunk, a Jézus Krisztus mindig gondoskodott arról, hogy a pünkösdi tüzek véglegesen ki ne aludjanak, az utolsó időkben pedig különösképpen felszította azokat. Az 1800-as évek derekától nagy csoda megy végbe a földi világban, a földi ember részére: a Szentlélek újabb és újabb hasábokat rak a pünkösdi tüzekre, hogy annak fényénél a sötétedés beállta előtt mindazok, akiknek elegük volt a földi világ fájdalmaiból, betegségeiből, csalódásaiból és a halálból, hazatalálhassanak.
Ki is, mi is tulajdonképpen a Szentlélek? Többnyire az egyházak nem tudnak helyes és pontos választ adni erre. Kijelentik, egy Istenben három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. Csakhogy ez minden természeti jelenségnek és törvénynek ellene mond. Ugyanis egyben nem lehet három különböző személy, három különböző szellemiség. Tehát ha valamiben egyek, akkor egyek azokban az isteni tulajdonságokban, amelyek az egész világot fenntartják és kormányozzák. De mind a három különböző egységet alkot. Tehát így is mondhatnám, hogy természetben hasonlóak, de külön-külön egyéniségekről van szó. Egy az Isten öröktől fogva, aki örökkön-örökké lészen.
A Fiú nem egyetlen szellem, hanem az elsőd teremtményeknek kimondhatatlan sokasága, akik minvégig hűek maradtak az isteni törvényekhez és beérkeztek a tökéletesség állapotába. Közülük az egyik legkiválóbb fiú, elsődteremtmény, a mi Urunk, a Jézus Krisztus. A Szentlélek meghatározása már kicsit összetettebb. Tehát lélekről, azaz életerőről van szó. A teremtéskor az Isten lelke töltetett ki a meg nem lévőre, a semmire, a nincsre, hogy ezáltal az termékennyé váljék, élettel telítődjék és ezáltal létezzen, legyen. Tehát Istennek lelke kiáradt és ezáltal a semmi élővé, fénylővé, csodálatossá vált. Az Isten Szentlelkének csak azt a meghatározást adhatjuk, hogy ahol Istennek kiárasztott lelke be nem szennyeződött, az maradt meg isteni Léleknek.
Mindazt, ami a teremtmények bukása által szennyessé vált, már világlélekként definiáljuk. A világlélekben már sokminden benne van, mert a bukás által sok minden belekerült. Ezekre a bukott világokra, így a ti földetekre is - amely nem az én világom -, pünkösd napján eleven, élő, lángoló nyelvek alakjában újra és újra kitöltetik az Isten Szent Lelkéből, tehát a tisztából, a tökéletesből, annak minden csodálatos isteni tulajdonságával együtt. Akik pünkösd napján átadott, nyitott lélekkel várják a Szentlélek kitöltetését, és azt képesek vonzani, azok annak új és új csodálatos ajándékában részesülhetnek.
Az utolsó időkben - a mi Urunk, a Jézus Krisztus igérete szerint - különös erővel töltetett ki a Lélek, ezért új és új helyeken, új és új emberi lelkekben, újra fellángoltak a pünkösdi tüzek. A mai nappon ezen a szent helyen is, amit Istennek igéi szentelnek meg, meggyújtottuk a pünkösdi tüzeket. A pünkösdi tüzekben, ti is mindnyájan részesülhettek, meggyújthatjátok a magatok lelkében is a pünkösdi tüzet, amely felégetheti az ember alacsonyrendű, így is mondhatnám emberies, bűnre hajló természetét, megszokott ferde szokásait, és helyette újat, egészen újat, a megváltásához szükségeset adhatja, hozhatja.
Az úrvacsorához hasonlatosan lelkesedést is hoz az ember jól felkészített lelkébe. A krisztus-parányok is csak azoknak lelkén tudják elvégezni a megújhodást, akik megbánták bűneiket, akik erős elhatározást tettek bűneik elhagyására és összeszedett akaraterejükkel képesek vonzani a krisztusi erőket, hogy általuk átalakuljanak. Valahogy ehhez hasonlatos folyamat megy végbe az emberi lélekben a Szentlélek kitöltetésének alkalmával, amikor az ember jól felkészített lelkével képes magához vonzani a friss, a lángoló, a lelkesedésre gyújtó erőket, amelyek ilyenkor jelen vannak.
Az apostolok már a három és fél éves tanulás ideje alatt is hihetetlenül sok mindent kaptak, csodálatos ismeretekben, élményekben részesültek az Úr Jézus Krisztus részéről. Azt a szellemi erősséget, az a szellemi szintet azonban még nem érték el, amelyre a koronát, a pünkösdkor kitöltött Szentlélek tette. Addig kevesebb volt a bátorságuk, lelkükben még nem égett olthatatlan tűzzel a lelkesedés a mi Urunk, a Jézus Krisztus iránt, még nem tudtak ördögöket űzni és halottakat feltámasztani, ahogy azt az Úr igérte nekik, mert még bizonyos mértékig gyengék voltak a hitben. Hisz ezért történhetett meg a hitben erős apostollal, Péterrel is, hogy az Úr elfogatásának éjszakáján mielőtt a kakas kétszer kukorékolt, háromszor tagadta meg őt. De az első pünkösd napján, a Szentlélek erőt, csodálatos képességeket, lángoló lelkesedést adott mindnyájuknak. Ezután lelkük valóban lángban égett az Úrért és a világmindenség legmagasabbrendű eszméjéért, a mi Urunk, a Jézus Krisztus igéiért, amelyek a legmagasabb fórumról, a mi Atyánk, Istenünktől valók.
Mi is az ige? Az igen nem más, mint isteni lényeg. Az isteni lényeg pedig nem fejezhető ki egyetlen szóval, csak legfeljebb körülírható. Mert az Istennek lényege a teremtmény számára felfoghatatlan és megérthetetlen. Különösképpen megérthetetlen a bukott teremtmények, így az ember részére is. Az Isten, lényegében maga a tökéletes, tiszta szeretet. A világokat teremtő, a világokat átformáló, a világokat ujjáalakító, a világokat kormányzó, a világokat egyesítő, a világokban harmóniát, boldogságot vivő erő. Ettől azonban még sokkal, de sokkal több az isteni szeretet. Az Isten lényege pedig az igazság. Az igazság nem más, mint a meglévő dolgok valósága. A meglévőké. Tehát semmiképpen nem azoké a dolgoké, amelyeket a későbbiek folyamán a bukottak a maguk képzeletvilágában létrehoztak, amikor a nem létezőt valósággá akarták tenni. Ezáltal azonban a nem létező nem vált valósággá, csak ők hitték annak. Ezért ragaszkodtak és ragaszkodnak ma is a bukottak ehhez a képzethez, ehhez az általuk kiszínezett álomvilághoz, mert az bennük nagyon is a valóság érzetét kelti. Persze csak addig, amíg mindez bűneik következtében össze nem omlik.


Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

PÜNKÖSD 2
Zita médium 2008. május 11.

Tehát már a bukás kezdete óta szükséges volt, hogy Istennek Szentlelke újra és újra kitöltessen a bukottak részére, még a kárhozat világaiban is, hogy oda új és friss erőket, új lehetőségeket vigyen. Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy ott be ne következzen a teljes, a végleges lemerevedés, a teljes (szellemi) halál, hogy ott ez az állapot ne állandósuljon, hanem ha végtelen hosszúnak tűnő idő alatt is, de mégis lehetőség nyíljon a feltámadásra, a feltisztulásra, a visszatérésre.
Tehát Isten szeretetéből, kegyelméből adódóan, a Szentlélek már réges-régóta - már a földi világ első pünkösdje előtt is - a bukottak világában volt. Tulajdonképpen innen veszi kezdetét a kegyelem, amikor a szerető mennyei Atya szíve megesett a gyötrelemben, a szenvedésben, a sötétségben, a tévelygésben, a halálban, az ismeretlenben, az idegenben veszteglőkön és utánanyúlt eltévelyedett gyermekeinek. Így tehát a Szentlélek a bukottak világában is lassan, fokozatosan, de folyamatosan felszedte azokat a lelkeket, akiknek elegük lett a tévelygésből, mindabból amit önszántukból a teremtő Isten ellen cselekedtek. Ezek a megtért, megtisztisztult lelkek felvételt nyertek, először csak a Szentlélek közösségének külső peremébe.

Ugyanis a Szentlélek közösségében hihetetlenül sok fokozat van. Hihetetlenül sok, finom árnyalatra bomlik, illetve nem is bomlik, hanem a törvény maga regisztrálja a központot, ami tulajdonképpen mindenre jellemző, A központban a teljesség, tökéletesség van jelen és ahogy onnan távolódunk, a közösség tagjai és erőik is kevésbé tökéletesek, kevésbé kristálytiszták és átlátszóak, kevésbé vannak a teljes ismeret, tudás és képesség birtokában. Náluk még tapasztalhatók bizonyos, a bukásból visszamaradt elváltozások, amiknek feltisztítása, fénylővé, kristálytisztává tétele szintén a feladatkörükhöz tartozik.

Tehát az Szentlélek közössége, a Szent szellemek sokasága, a mi Urunknak, a Jézus Krisztusunk közbenjárásával kapcsolódik a mi Atyánk, Istenünk Lelkéhez. Ez a kapcsolat hol szorosabb, hol gyengébb, aszerint, hogy akik oda felvételt nyertek milyen vehemenciával, milyen erővel szolgálják az Úr Jézus Krisztust. Mert szolgálat és szolgálat között szintén különbségek vannak. De minden szolgálat, ami az isteni jónak érdekében történik, az a kegyelmes Isten világának újra létrejöttéhez nyújt segítséget. A cél az, hogy mindenki visszakerüljön oda, ahonnan lebukott.
Mindenkinek a maga helyét kell elfoglalnia a világmindenségben; az a hely mással betölthetetlen. Mindenkinek a tökéletességet kell kihoznia önmagából: neki kell fénylenie, mint a Nap és a maga boldogságával az összesség, az egész teremtettség boldogságát elősegíteni és szolgálni. Amennyit a teremtmény ebbe a tevékenységbe belead, a törvény annyit mér neki vissza. Az igazság törvényén esett csorbát a kegyelem törvénye tölti ki, tehát többet ad, mint amennyi az embernek igazság szerint járna. Soha nem annyit mér, amennyit az ember vagy a bukott teremtmény a jóra való változások révén a jónak, az isteni jónak érvényesülése érdekében a világlélekbe belead, mint tisztát, mint üdvöset, mint használhatót, hanem mindig bőségesen többet. Ez a kegyelem. Mitöbb, amikor a bukott teremtmény még semmit sem tett, a kegyelem már előlegben részesíti azáltal, hogy sok mindent lehetővé tesz számára.

A kegyelem új és új bolygókat, félanyagi és anyagi világokat hozott létre a káoszból, hogy ott élet sarjadhasson. Először csak a piciny fű formájában, amely megjelent a kőzetek repedéseiben, azután mindig jobban kiteljesítve az életet, hogy a bukottak ott a maguk fejlődési, tisztulási lehetőségeit megkaphassák, és tisztulásukat elvégezhessék. Senki egyetlen pillanatnál, egyetlen percnél sem marad tovább egy félanyagi vagy anyagi égitesten, csak addig, amig lelki fejlődése során elérte az ott elérhető legmagasabb fokozatot. Mihelyt az ember a föld porát sarujáról lerázta, mihelyt a föld pora lehullott róla, nem kell többé emberként megszületnie, és a következő lépcsőfokot már nem csak a szférák világában, hanem más bolygón is elérheti.

A Szentléleknek ereje, tűze minden világon ég és világít. Itt a földön, az első pünkösd alkalmával töltetett ki teljességgel, a mi Urunk, a Jézus Krisztus igérete szerint. Ha megfigyeltétek a felolvasást, hallottátok, hogy a Jeruzsálemben időző sok, más és más nyelvet beszélő ember mind a saját nyelvén hallotta a mennyei üzenetet, azaz, amit Péter apostol elhangoztatott, mert abban az órában a Szentlélek áradt ki a jelenlevőkre.
Az 1800-as évek közepétől pedig, amit utolsó időknek nevezünk, a Szentlélek feltünő módon, médiumokon keresztül is megnyilvánul, a világban van, és az emberek érzés- és gondolatvilágára, álomaira is nagyobb hatást gyakorol. Ez tény, ez letagadhatatlan. Mindenki a saját „nyelvén”, vagyis a saját lelki beállítottsága alapján érzékeli, fogja fel a Szentlélek szavát, ami személy szerint csak neki szól. Tehát itt most már nem arról van szó, hogy angolul, németül, magyarul vagy franciául hangzik- e a beszéd, hanem hogy személy szerint külön-külön az ember mennyit képes átvenni a Szentlélek üzenetéből, figyelmeztetésből, a Szentlélek világosságából, erejéből, ajándákaiból.

Akkor álmokat álmodhatnak véneitek, az ifjak látomásokat láthatnak és prófétálhatnak. A hangsúly nemcsak azon van, hogy a Szentlélek alapkijelentései feltünő módon, eszközökön, médiumokon keresztül elhangzottak, bár az is nagyon fontos, de ma már fontosabb, hogy minden ember a „maga nyelvén”, azaz felfogóképességén keresztül jusson el a nagybetűs Igazság felismerésére. Ha erre a pontra el nem jut, akkor tévelyeg, akkor a hazugság „óriáskigyója” köréje tekeredik és összeroppantja őt.
Ezt látjátok ma a világban. Akik hitetlenek, akik nem vettek és nem is kivánnak új és új pünkösdök alkalmával Szentlelket venni, azok a hazugság hálójában, az óriáskígyó szorításában vergődnek, és onnan a maguk erejéből soha ki nem juthatnak. Azok hazugságot hazugságra halmoznak. Azok előtt teljesen idegen az egyenes, az igaz szó, és az isteni igéretnek hatalma és ereje. Pedig az igazság az, ami szabaddá tesz benneteket. A hazugság gúzsba köt. A hazugság az első emberpárt is egyre súlyosabb állapotokba, egyre szomorúbb világokba sodorta. Az igazság szelleme lángpallóssal űzte ki őket a paradicsomi világokból, mert az igazság világaiban nincs helye a hazugságnak.

A Szentlélek minden igazságra elvezet benneteket. Mindent érthetővé tesz. Mindent megmagyaráz. Feltárhatná a régmultat: Mú, Atlantisz, Egyiptom, vagy a mayák világát, sőt a magyarság igaz őstörténetét is, de mára, az utolsó időkben kevésbé vagy egyáltalán nem lényeges ezeknek ismerete. Tudhatja az ember, de a megtérés mindennél fontosabb, szükségesebb, mindennél lényegesebb, mert az idő rövid. Az ember hajlamos a beképzeltségre, ha tudomása van múltja dicsőgéről, és a kelleténél többet gondol maga felől. Ezért nem bölcs dolog a múltnak dicsőségéből élni, mert az elmúlt, lezárult. A jelen adatott az embernek a megtérésére, a hazatérésére.
Kétezer év alatt Izrael fiainak és gyermekeinek réges-régen be kellett volna érniük, dehát megkötötte, megfogta őket az anyag. Júdáson keresztül megfogta őket az árulás szelleme. Nehezen válik az úgynevezett keresztény ember is, különösen a nyugati keresztény ember a Szentlélek ereje által megtért emberré, mert sok mindennel foglalkozik, sok minden érdekli, csak a legfontosabb nem. Sokan semmiről sem akarnak tudomást venni, mert azt hiszik, ha valamit nem tudnak az nem ró rájuk semmiféle kötelezettséget. Nem így van! A jó tudására, ismeretére szükség van!
Ma, amikor a földi tudomány a természettörvény müködéséből oly sok mindent már feltárt, méginkább szükséges lenne lebontani a butaság korlátait. Mert a butaság, a nem tudás korlátozza az embert lelki fejlődősében és hajlamos visszatérni a babonákhoz. A mai ember a régiekre mondja, hogy babonásak voltak, pedig azok tisztábban látták az igazságot, mint ő. Tisztábban látták és tisztábban érezték az egy Isten jelenvalóságát és fontosnak tartották törvényeinek megtartását. De a Krisztus óta eltelt sötét időszakokban, amikor lefedték a Szentlélek világosságát, a pünkösdi tüzeket, a valóság helyett, a jó tudása helyett, mindenféle babonák burjánzottak.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

PÜNKÖSD 3
Zita médium 2008. május 11.


Ma, a nyugati keresztény világ még azt merészeli mondani, hogy a mi tanunk (szellemtan), a mi világosságunk (szellemi tudásunk), az általunk közölt igazság babona és sötétség? Nem! A világosság a világban van! Krisztus a világ világossága. Mi a világosságunkat, ismereteinket Krisztustól vesszük, tehát az nem babona és nem sötétség! A mi ismereteink hazavezethetik az embert oda, ahonnan lebukott. Tehát nem ezt a fénylő Harmadik isteni kijelentést kellene elvetni és ostorozni és mindenféle jelzőkkel illetni, hanem a rossz tudást. Mert miről is volt szó az első emberpár esetében, amikor ettek a tiltott fának gyümölcséből? A rossz tudásának fájáról. Mi az, hogy rossz tudás? Lehet jó a tudás és lehet rossz? Igen, lehet. Mert a bukást megelőző időkben, azzal a tudással, amellyel a teremtő Isten megajándékozta teremtményeit, szellemi fejlődésüket, majd tökéletességüket, örök boldogságukat akarta eléretni.

A rossz tudás az lett, amit Lucifer és a többi bukottak önmaguktól kigondoltak, mert az nyomorúságot, sötétséget, értelmetlenséget, szenvedést, kárhozatot, halált, nyomorúságot hozott rájuk. Ettől a már kialakult rossz tudásától akarta védeni az isteni Gondviselés a másodteremtményeket vagy paradicsomi teremtményeket, hogy ne az alulról jövő rossz tudásnak szirén hangjaira, hazugságaira hallgassanak, mert az elbukásukat okozza.
Ma is van a világban jó és rossz tudás. Sokan nagyszerűen kiképezték magukat abban a tudásban, amely másokkal szemben pillanatnyilag előnyhöz juttatja őket, de végsősoron fájdalmas következményekkel kell majd szembesülniük. Tudniillik tövény, hogy a jó fa jó gyümölcsöt, a rossz fa, rossz gyümülcsöt terem. Jónak csak jó, a rossznak pedig csak rossz lehet a következménye. A következmények törvénye maga is az igazság müködésének eredménye. Tehát valamilyen következménye a teremtmény minden gondolatának, érzésének, minden vágyának, minden cselekvésének van.
A kérdés csak az, hogy annak milyen hosszú a kifutási ideje, mikor érik az be, mert mindennek érési ideje van. A bukott világokon, az anyag, az idő, a tér világaiban mindennek kifejlődéséhez időre van szükség. A születéstől a koporsóig - viszonylag rövid időt ölel fel, így ezalatt a rövid idő alatt az ember nem mindig láthatja meg a következmények beérését, teljes kibontakozását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az nem is következik el, mert annak törvény szerint el kell következnie. Mert ki milyen magot vetett, az sarjad ki számára, és azt arathatja.

Ezért bölcs dolog az isteni jót cselekedni még akkor is, hogyha annak következménye a jelenben megaláztatást, vessszőfutást, nehéz helyzetet jelent is, mert a jó végsősoron győzelmet arat a rossz felett. Ha az ember azt hiszi, hogy fejlődése törvényes menetének megkerülésével, lépések, részletek kihagyásával egérutat nyerhet, nagyon téved. A hiányok először csak hajszálrepedésekként muatkoznak, de a későbbiek folyamán ezek a repedések mind szélesebbek lesznek.
Idővel, ha az emberek észhez nem térnek, ezek széles repedések elnyelik azokat, akik ezeket a hajszálrepedéseket létrehozták. Mert a hasonlóság törvényénél fogva ezekbe a hajszálrepedésekbe sok minden belekerül, ami azokat egyre szélesebbé teszi. A korszakzárás idejére a rossz következtében létrejött hajszálrepedések már széles szakadékokká váltak, mint amilyennek ezt ma már látjátok. Ezek a szélesedő repedések, amelyek már elnyeléssel fenyegetik az emberiséget, úgy a láthatatlanban, mint az emberek világában érzékelhetők.

Mindaz, ami a világlélekben jelen van, az mindenben fellelhető. Ezen az alapon hatással lesz a fizikai világra, így a földetekre is. Ezért ezek a repedések az óceánok, a tengerek mélyén, a magas hegyek vagy egész hegyvonulatok alatt törésvonalakat hoznak létre. Miként az előbb ecseteltem, ahogy ezek a törésvonalak a lélek világában egyre szélesednek, a földeteken is hatalmas tengeri áradatokat, hatalmas óceáni hullámzásokat, földrengéseket hoznak létre. Más szóval a föld összetartó erői megrendülnek, aminek következményeit hatalmas kataklizmaként éli meg az emberiség. Ez azonban nem Isten akaratábol fog megtörténni, mert minden bolygó sorsa a rajta élők érzései, gondolatai, cselekedetei szerint alakul.
Ezért lett volna szükséges minden korban, és lenne szükséges ma is, hogy égjenek a pünkösdi tüzek! Égjenek a földi világban, az emberi lelkekben és felperzseljék, elégessék a rosszat, ami minden ember életben és földetek számára is könnyebbséget hozhatott volna.
Mi és személy szerint én a Nap szellem, ma felkínálom néktek drága testvéreim az Úrban, a Szentlélek erejét és világosságát, mert az csodákat vihet végbe életetekben. Visszaadhatja vagy ha van, erősítheti hiteteket és ha csak annyit erősít a hiteteken, mint egy mustármag, azzal már hegyeket lehet elmozdítani, azzal az ember gonosz természetét le lehet rombolni és újat, istenit lehet építeni. Tehát megerősíthet benneteket hitben, reménységben, szeretetben, tisztánlátóvá tehet benneteket, megnyithatja a jó tudását számotokra, ismeretszerzésre ád alkalmat, így felismeritek célotokat, és az odavezető legrövidebb utat: a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak útját.

Képességekkel láthat el benneteket: egy talentumból kettőt, öt talentumból tízet vagy akár többet szerezhettek magatoknak. Szilárd tartást, erkölcsi bátorságot ad nektek az ellentéttel vívott harcban és küzdelemben. Megsemmísíti, felégeti a félelmet. A félelmet, amely az egész jelenlegi világot gúzsba köti. Az ember fél a holnaptól, fél a csalódástól, fél a betegségtől, fél a haláltól, fél a jövőtől. De okkal és céllal fél, mert hiszen a világ képe félelmetessé vált.
Felkínálja ma a Szentlélek nektek Istennek Lelkét, és testvéreim, ha Isten velünk, ugyan ki ellenünk? Hisz nincs az Istennek egy ellenlábasa, nincs egy személy szerinti, hatalmas ördög, aki legyőzheti a mi Atyánkat, Istenünket. De van rossz, van gonoszság a földön, amit a bukott teremtmények hoztak létre. Igen a gonosz szétjár a világban ordító oroszlánként, hogy kit nyelhet el. De elnyelheti-e azokat, akik új és új pünkösd hajnalán, újra és újra megerősítik magukat a Szentlélek által, újra és újra felcsiholják lelkükben a Szentlélek tűzét, a lelkesedést.

Mert szükséges tinéktek, hogy újjászülessetek víztől és Szentlélektől, mondom néktek én is az Úrral. Értitek? Víztől és Szentlélektől. A vízkeresztséggel pecsételi meg az ember azt, amikor a zsidó vagy a pogány lelkületből kereszténnyé válik, amikor Krisztus láthatatlan, élő, eleven egyházához kapcsolódik. És újjá kell születni tinéktek Szentlélektől is. Pünkösd napja a mi, a ti és mindazon emberlelkek ünnepe, akiket a Szentlélek felszedhet, akik a Szentlélek által nyújtott ismeretek, sugallatok, álmok, alapkijelentések révén megtérnek, élik Istennek igazságát, gyakorolják szeretetet.
Igen, az igazság szeretet nélkül, a szeretet pedig igazság nélkül csak félkarú óriás. Az igazság a szeretetnek lágy, mindent befogó, mindent odaadó, mindenre hajlandó szándékát mérsékli, hogy eddig az áldozattal és ne tovább. Különben a rossz, a gonosz kihasználhatja azokat, akikben több a szeretet. Az igazság törvénye azonban megszabja: eddig és ne tovább! És az igazság ítéletet hirdet, ítéletet mond és az ítéletet végrehajtja: „ki nem jössz onnan addig, még meg nem fizetsz az utolsó fillérig” - és ez méginkább vonatkozik a Szentlélek elleni vétekre. Mert a Szentlélek ellen elkövetett bűnre nincs bűnbocsánat, azaz nincs kegyelem.
Tehát a Szentlélek ünnepén bátorítani akarlak benneteket, hogy maradjatok hűségesek, hallgassatok a Szentlélek szavára, intésére, figyelmeztetésére. Jöjjetek ide Atyámnak áldottjai amíg az idő, a lehetőség fentáll, hogy mi gyarló emberi eszközön keresztül elhangoztathassuk néktek figyelmeztetéseinket, oktatásainkat, tanításainkat. Elhozhassuk néktek megszentelt erőinket, amelyek betegségeitekben gyógyuláshoz, vagy könyebbséghez juttatnak benneteket, vagy halálotok óráját megkönnyítik. Így gondolkodjatok mindarról, amit Isten kegyelméből a Szentlélek által kaphattok. Mert a Szentlélek egyben végrehajtó szerv is, amely mindazt, ami Isten akaratában benne van - nehézségek árán, a rossz ellenállásával szemben is - kivitelezi, és a jónak végső győzelmét biztosítja.
Az én Atyám, az én Istenem legyen véletek! Most pedig az én megszentelt érzéseimből, az én világosságomból, amit a Napból hoztam, hintem meg a ti lelketeket, hogy abban békesség és világosság honolhasson. (megáldja a gyülekezetet)
Isten legyen mindnyájatokkal! Isten veletek!
Áldás, békesség az egész gyülekezetnek!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Ada. A Szentlélek misztériuma. mediális közlés 1. rész

Kedves gyermekem az Úr Jézus Krisztusban!

A 7. nap lévén ismételten hallik Isten kegyelméből felétek a Szentlélek szózata, akinek a munkáján keresztül a hívő léleknek törvény adta lehetőség adatik a saját szintjétől magasabb szférába való felemelkedésre, ha elfogadja és megtartja azokat az elvárásokat, amelyek annak a magasabb szférának a követelményeivel azonosak,mert ha erre nem lenne lehetőség, mint az az Ószövetségben volt, akkor a szenvedő, a kereszt súlya alatt görnyedő embernek soha sem volna lehetősége lélegzetvételre, vagyis arra, hogy a bűnei következményeinek terhei alól kicsit fellélegezhessen és új erőt kaphasson a szenvedések elviseléséhez. Nem nyerne világosságot a saját állapotára és nem találná meg a kivezető utat a szenvedések hazájából való felemelkedésre, a halálból az életre.

Az ilyen, a bűnei terheit szinte az utolsó leheletig hordozó és az ebben a harcban kimerült és megfáradt lelkek szabadítója az Úr Messiás Krisztus. Ezért mondja Ő: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik terheket cipeltek és megfáradtatok, mert Én felüdítelek titeket”.Erőt ad ugyanis az igazság törvényével szemben ki nem egyenlített számlák alól való feloldozásig történő eljutáshoz. De mivel mindazt betölteni, amit ez a törvény követel képtelenség, mert olyan tömérdek bűnt követett el a szellem, amelynek a következményeit magában hordja, hogy azt soha sem tudná elszenvedni, ezért a továbbhaladásnak elengedhetetlen feltétele a feloldozás. Ebből kifolyólag még azoknak a lelkeknek is, akik az okozati törvényben hisznek, egyszer el kell jutniuk a bűnbánatra, mert a szenvedés kipréseli belőlük, amikor már ráébrednek arra, hogy képtelenek többet szenvedni, akkor feloldozásért könyörögnek, aminek meg kell történnie akkor, amikor Isten elegendőnek látja a szenvedést. Ugyanis mindaddig visszarántja az embert az alacsonyabb szintre a lelkében jelenlevő negatív, ameddig feloldozást nem kap, meghiúsítva minden fejlődési törekvést, ameddig a lelkéből ki nem takarítja a hajlamokat és a következmények Isten által meghatározott részét el nem szenvedi.

Sok esetben a szenvedés kényszeríti az embert arra, hogy keresse a fájdalmak okát a lélek mélyén. Isten ugyanis annyit visszahelyez az egyénre a negatív erőkből, amennyivel eléri azt, hogy az ember belássa bűnösségét, és leépüljön a gőg minden formája. A szenvedéssel fogynak, ill. ha önmegadással viseli az ember, elfogynak a kitermelt negatív erők és felszabadul a lélek és még a bűnök felismerését is eredményezi a dolog. De nem minden esetben ebből a célból adatik a szenvedés, hanem próba gyanánt, mert mielőtt valakit gyermekévé fogad az Úr, előbb megpróbálja, mert a szenvedések hatására felszínre kerülnek a még szunnyadó, a lélek mélyén titokban meghúzódó hajlamok. De „jelzőlámpa” gyanánt is működhet a szenvedés, mert amikor az ember ki akar törni az Isten Szentlelke által a lélek köré vont korlátokból, falnak ütközik és fájdalmat érez, vagyis amikor kilép az ember a lényegtörvényének az útjáról, kilép gyakorlatilag a védelem alól is és elkezd süllyedni és olyan bűnöket kezd elkövetni, amelyekből egyszer már kiemelte őt az Isten és ilyenkor már „hetedmagával tér vissza a gonosz a lélekbe” vagyis a süllyedése sokkal gyorsabb mint egyébként, aminek következményeként a szenvedések is sokkal gyorsabban és hatásukban felerősödve jelennek meg, amelyek visszaterelik az embert a helyes útra. Ezért szent eszköze az Istennek a szenvedés, de mivel Őbenne nincsenek szenvedést okozó elemek, mert akkor Ő maga is egy bukott lény lenne és Ő is szenvedne, de ez nem így van, ezért a lélekre a saját maga által kitermelt negatívokból helyez vissza pozitív eredmények elérése céljából. Isten csak pozitív hatásokat vált ki, ott ahol „megjelenik” vagyis ahol befogadják Őt.
Ő soha nem büntet, hanem oldoz, gyógyít és éltet és mindezt testvéreim a Szentlélek vezetése által műveli az Isten. Ha a szenvedés helyett lett volna más eszköz a tisztulásra, akkor maga az Úr sem a szenvedést választotta volna a megváltás eszközéül.

Mivel az Úr visszament az ősnapok világába, oda ahonnan jött, ezért itt hagyta számunkra és számotokra önmagát a földfeletti szférákban, valamint a szeretet tanában az evangéliumokban, a lélekké átdolgozott,szétsugárzott testében és az Úrvacsorában. Azért, hogy legyen erőtök követni az evangéliumi igazságokat és elvezéreltethessetek a teljes igazságra, az Úr elküldte a Szentlelket az Atyától és ezekkel az erőkkel működő munkásokat (hintett) küldött szét bennünket tiszta szellemeket, mint az Ige magvát, hogy Általa elvezessünk benneteket az üdvösségre. Ezért a Szentlélekkel, vagyis a magas szellemvilággal való kapcsolatotoknak úgy kell működnie, mint a szervezetetekben a vérkeringésnek, mert a véráram, ha ebből a szempontból nézzük, viszi szét az oxigént és a tápanyagokat minden egyes szervbe. Ilyen kapcsolatba kell állnia a földi embernek a magas szellemvilággal, vagyis a Szentlélekkel, Akinek a munkája az első pünkösdkor kezdődött, de lassan a századok folyamán külső hatásokra sokat veszített fényéből és hatásából, de a III. kijelentés által újra gyúltak a pünkösdi tüzek, amelyek, mivel sokan nem fogadták el, szintén halványulnak és veszítenek erejükből, ezért is tudnak bizonyos keleti elemek beszivárogni, de mielőtt még a teljes sötétség ráborulna a világra, hirtelen újra fellobban úgy mint ahogyan amikor az Úr meghalt, de egy nemesebb és „légiesebb” formában fel is támadt. Ez lesz az a világos korszak, amelyről már oly sokszor szólottunk és hitetlenül fogadtátok. De mégis mit látunk és tapasztalunk?

Azt, hogy a földi ember sok esetben önmagának és a maga emberi bölcsességének hisz és jogot formál arra,hogy felülbíráljon minden fentről jövő segítséget , amelyet mint a Szentlélek munkásai hozunk le közétek, tévedező emberek közé. Pedig az idő sürget, a sötétség teljes beállta nagyon közel és az embernek még mindig van ideje és ereje ítélkezni, más szeméből a szálkát venni ki, amikor az övében viszont gerenda van, csak nem látja. Mert ha látná ennek a méretét és ha igazából hinne az idők jeleiben, akkor elsősorban a hajlamai megtagadásával, a lelki világának a megtisztításával foglalkozna. Az ember ugyanis azért van a földre küldve, hogy megtagadja magát, felvegye a keresztjét és kövesse az isteni Megváltót, aki a keresztjét türelemmel és megadással viselte és ezzel példát adott az emberlelkek millióinak, akik ha Őt követik akkor ki vezeti őket a megtisztulás révén a szenvedések eme hazájából és elvezeti oda, ahol már nem fáj az élet, ahol a szenvedés nem présel könnyeket és ahova a sátán törekvése nem ér el, mert az a világ nem az ellentétnek a hazája, hanem a béke és szeretet világa. De ahhoz, hogy ebbe az állapotba ti is eljuthassatok gyermekem, az embernek önmagából gyökerestől ki kell irtani ezt a szenvedéseket okozó világot minden igazságával és csábításaival együtt, mert ha nem, akkor tőle is megkérdezi a nagy Király, hogy: „Hát te barátom mi végre jöttél ide? Vessétek ki a külső sötétségre.” Mivel minden szenvedés és fájdalom az emberi lélekben gyökerezik és onnan táplálkozik, ezért ki kell irtani gyökerestől a dolgokat. Ez bizony sokszor szenvedéssel és fájdalommal jár, mert a bűnös hajlamok másodénjévé váltak a léleknek, vagyis hozzá vannak nőve a lélekhez és ezeket lefaragni olyan, mintha az embernek az elevenébe vágnának bele és egy élő végtagját akarnák levágni. Így reagál az alsóbbrendű én, amikor valamitől meg akarja „fosztani” a kegyelem. Talán könnyebben mennek a dolgok, ha az ember önmegadással adja át magát ennek a „műtéti beavatkozásnak” mintha tiltakozó álláspontot vesz fel a lélek. Ez a szenvedés egyik gyökere. A másik viszont sokkal mélyebb jellegű. (Akkor fog az ember-szellem visszatérni Istenhez, amikor az alsóbbrendű énjét olyanná tudja átdolgozni, mint amilyen a felsőbbrendű énje.)

Az ember mivel tele van bűnös hajlamokkal, ezért kísérthető. Amikor vágyódik a bűnre, gyakorlatilag azt a boldogságot keresi a kiélésben, amelyet elvesztett a szellem a paradicsomi állapotból való kiűzetése alkalmával és még valamennyire visszaemlékezik ezekre a boldog állapotokra. Az a baj, hogy a szellem a maga süllyedt állapotának megfelelő szinten nyújtja ki a kezét ezekért a pillanatnyilag talán testi kielégülést nyújtó örömökért, de a lelke viszont nemhogy megtelítődne lelki boldogsággal, hanem, mivel minden egyes bűn elkövetésével a szellem távolodik az Istentől, ezért ez az „istenhiány” okozza gyakorlatilag a szenvedést. Mert minél távolabb van egy szellem Istentől, annál nagyobb szenvedései vannak.( Ezért az ördög borzasztóan szenved és azért rabol tőletek erőket, hogy fájdalmait enyhítse.)

Tehát a szenvedés forrását az Isten jelenlétének a hiánya teremti meg a lélekben, vagyis pontosabban a bukás alkalmával nem telítődik a lélek az Istennel, hanem ürülnek a lélek erői, és ez lelki űrt képez a lelkében, amit nem az Isten, hanem a helytelen irány idéz elő, aminek csalódás a vége és gyakorlatilag ez a csalódás, mint negatív jelenség okoz szenvedést, ami alól csak Isten emelheti ki az embert, ha bűnbánatot tart és ezáltal feloldozást kap Istentől. Ez a fő oka a szenvedésnek, vagyis az Istennélküliség. Minél közelebb van egy lélek Istenhez, annál inkább megtelelik a lelke Istennel de minél távolabb esik valaki Istentől, annál kevésbé telített a lelke az Istennel és gyakorlatilag az Istennek a hiánya okozza a lélekben a szenvedést. A bűn elkövetésével az ember még inkább távolodik Istentől, ami fokozza a szenvedéseit. Így okoz a bűn elkövetése szenvedést. Emberi szemmel az látszik, hogy aki bűnözik, az szenved, de nem konkrétan a bűn elkövetésétől, hanem a bűn elkövetéséből fakadóan az Istentől való távolodástól. Ha ezt nézzük, akkor szenvedéssel nem lehet semmit sem jóvátenni, sem levezekelni, de visszafizetni még kevésbé, hanem bűnbánattal közeledni Isten felé és a feloldozással, amellyel közelebb kerül az ember Istenhez, enyhülni fognak a szenvedések. De Isten, azzal, hogy az emberre ráengedi a az Istentelensége állapotát, gyakorlatilag nyilvánvalóvá teszi gyermeke számára azt, hogy a bűn zsoldja a halál, az erények útja feltámadás és örök élet.

Az Úr Jézus azért küldte el a Szentlelket, hogy az ember erőt meríthessen Belőle a szenvedésekkel járó tisztuláshoz, vagyis hogy megtelhessen azokkal az isteni erőkkel, amelyeknek a hiánya a szenvedés teljes állapotokat idézi elő a lélekben. Ha figyelembe vesszük az Urat, már amikor jött le erre az istentelen földre testet ölteni, ahhoz, hogy a szellemére anyagot tudjon húzni, a szelleme isteni telítettségéből fokozatosan le kellett vetkőznie, egyébként nem tudott volna az anyaghoz kapcsolódni és Mária teste is szétsugárzott volna Jézus szellemének az első érintése által és visszateremtődött volna az anyag eredeti ősállapotába. Amikor viszont elérkezett a szenvedésének az ideje, annak érdekében, hogy a szenvedést úgy élje át, mintha földi ember lenne, az isteni telítettségéből még le kellett vetkőznie, vagyis egyszerűen, közismert megfogalmazással élve az istensége visszatért a Mennybe. Ezért a szenvedései alatt síró angyalok táplálták, hogy meg ne haljon. Amikor viszont teljes egészében átélte az isteni telítetlenséget: „Istenem, Istenem miért hagytál el engem?,” meghalt. Ha megmaradt volna az isteni telítettség állapotában, nem halt volna meg! Amikor viszont befejezte hivatását, ahogyan újra vonta vissza magára a levetkőzött erőket, úgy emelkedett felfelé, mert ezek az erők emelték Őt mind feljebb az ősnapok világa felé (mennybemenetel). Érte jött duálja és közösen emelkedtek az eredeti helyükre.

Tehát az istentelenség vezet a szellemi elferdültséghez, ez pedig a betegségekhez és a halálhoz. A visszafelé vezető út, a bűnök levetkőzése, vagyis az isteni dolgok befelé és kifelé való hintése újjáépíti a lelket és emeli bele folyamatosan az isteni telítettségbe, vissza az eredeti állapotokba. Ezekben a folyamatokban segít a Szentlélek, vagyis a Szent szellemek, akik már sokkal előbb vannak az isteni telítettségben hozzátok viszonyítva. Ha már ez a teltség szükséges ahhoz, hogy megszűnjenek a szenvedés teljes állapotok, akkor mit lehet levezekelni a szenvedéssel? Azzal nem fogynak el a szenvedést okozó negatív erők, ha szenvedünk el belőlük, hanem akkor, ha emelkedünk Isten felé, az isteni erők megtelítődése által.

folyt.köv…

UI:

https://rejtelyekszigete.com/ezert-tala ... oq8__NIX7A

[Karsay1958]

Ada. A Szentlélek misztériuma. mediális közlés 2. rész


De az Úr is szenvedett, mert minél magasabb szellem jön le a földre testet ölteni, annál mélyebbre nyúl a negatív erőkbe. Ezáltal Jézus, mivel a legmagasabb szellem volt, ezért Ő a legmélyebb állapotokba szállott alá, hogy onnan is hozzon fel magának elszenvedni valót a legmélyebb istentelen állapotból, hogy aztán oda lemenve szentlelkével tölthesse be az elszenvedett negatívok által keletkezett űrt. Azért üldözték, mert magára kellett vennie az ezáltal kitermelt erőket azok részéről, akik igencsak alámerültek az istentelen állapotba. „Boldogok vagytok, ha üldöznek az Én nevemért és mindenféle rosszat mondanak rátok, mert helyetek lesz a mennyben.” Ha valakit üldöznek az isteni igazsága miatt, azt azért teszik, mert a magasabbat az alacsonyabb nem tudja asszimilálni és ezért inkább üldözi. Örüljetek, ha a N.SZ. igazsága miatt üldöztetést szenvedtek!
Ha Istenbe vetett hittel viseli az ember, az ő sorsát és követi a vezetést, akkor megtisztul a lelki világa és haladhat előre a fejlődés útján az Isten Országába vezető úton, vagyis: „Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg önmagát, vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engem.”
A szenvedésekkel teljes sors elfogadásához, mint lelki munkához,- mert ugyanis a fájdalom nem csak hogy tisztít, hanem komoly lelki munkát is végez az emberben-, küldte el az Úr a Szentlelket, mint erőforrást, vigasztalót és útirány adót, mert ebben az eszmei harcokkal teli világban, ahol immár az ősi, vagyis a Krisztus előtti idők eszméi is életre kelnek és nagyobb tiszteletnek örvendenek, mint maga az üdvözítő eszme, bizony sokszor nehéz eligazodni, ugyanis olyan boldogságokról beszélnek, sőt mi több ezt a testi élvezeteken keresztül ígérik, hogy bizony megszédítheti még azokat is, akik hivatva érzik magukat az üdvösségre. A szenvedő és szenvedések állapotából kifelé kívánkozó ember biztos útmutatást kaphat a Szentlélek által a megtisztulás útján, amely útnak a végén ott áll az Úr kitárt karokkal és várja a megtisztult szellemet, hogy bevezesse a nagy lakomára, (szellemi ünnepély) amelyet azok számára rendeznek, akik kiemelkedtek a földi szférákból.

A Szentlélek az Úrral való találkozásra, vagyis a nagy számadásnak a napjára tisztítja meg és készíti fel az embert, ha az ember elfogadja ezt az isteni ajándékot, mint segítséget de ha visszautasítja, akkor gyakorlatilag a saját vezettetését és az üdvösségét utasítja vissza.

Ezért tehát testvéreim, jól gondoljátok meg, hogy mit szűrtök ki a lelki hálótokkal és mit engedtek be, mert sokszor az oktalan és tapasztalatlan ember, aki azt hiszi magáról, hogy mindent tud és mindent helyesen lát, viszont „a szúnyogot kiszűri és a tevét átengedi”, amitől egy rövid időre talán meg is nyugszik a lelke és csak akkor kezdenek a dolgok bizonyos maró hatásokat kiváltani a lélekben, amikor lassan az események és a történések vihara olyan irányba kezdi az embert sodorni, amelyre nem is számított, mert megszűnőben van a védelme. Ekkor kezd derengeni majd az, hogy talán mégis csak hibát követett el az emberi lélek azzal, hogy hitetlenségében és a bűnös hajlamaihoz való ragaszkodásból kifolyólag hiba volt beleavatkozni az isteni vezetésbe. Ilyenkor aztán lassan hiányát fogja érezni a megtagadott vezetésnek és kezd kialakulni a bűntudat, amely mintegy kipréseli az emberből a bűnbánatot és az Isten hatalmassága előtt a bűnbocsánatért való esdeklést, hogy Isten újból küldené el azt a Valakit, akit ő megtagadott. Bűnbánatában, az önvádaktól marcangolva teszi azt az ígéretet is, miszerint, igyekszik a lélek bármi érje is őt, megmaradni az Isten által kijelölt úton, mert egyébként nem fog felemelkedni arra a szintre, ahol az Úr várja őt, csak állítsa helyre azt az állapotot, amelyből ő kiesett és visszaesett.

Ezért testvéreim, arra kérünk benneteket, hogy ne tagadjátok meg a Szentlelket, mert magatokat ítélitek kárhozatra vele, nem azokat, akiken keresztül szól a Szentlélek. Ez helyett komoly önvizsgálatot tartva hálatelt szívvel fogadjátok azt, amikor az Úr rátok árasztani igyekszik az ő Lelkét a számotokra kiküldött szent szellemek személyében, minek következtében a lényegtörvényetek útjára helyez rá az Isten, hogy átvezessen benneteket a halál birodalmából az Örök Élet szféráiba, mert csak is azon az úton juthattok el az üdvösségre, amelyen gyakorlatilag megtörtént a lebukásotok.

Ha az ember gőgjében visszautasítja ezt a szellemi törekvést, visszaesik a kezdetére a fejlődésének és elölről kell kezdenie a fejlődést, de már sokkal nehezebben, mert dupla terheket kell cipelnie a lelkén. A régi és az új bukása eredményeit. Az előző ugyanis valamennyire megbocsátatott, mert az Úr ellen szólt, míg a második a Szentlélek ellen, aminek az a következménye, hogy újbóli nekirugaszkodással el kell indulnia a vezeklés útján, a vezetésnek engedve, azon az úton, amelyen egyszer már elindult, de hitetlenségből visszaesett a hegy aljára. Ameddig ez a zuhanás megtörtént, addig az úton nagyobbra növekedtek az akadályok, mert teret adott nekik az erkölcsi gyávaság és a hitetlenség. Így a következő nekifutás már sokkal több erőt követel. Ezért gondolja meg mindenki azt, hogy ha kiküld az Isten, bárkiért is Szentlelket, ne tagadja meg az érette lenyújtott kezet, mert visszaesik a meredek hegy aljára és újból kezdheti a görgetést, ha kellő bűnbánatot tartva újabb lehetőséget kap az Istentől. A Szentlélek munkája ugyanis nem egyik napról a másikra történik, hanem évszázadokon, azaz életeken keresztül intenzíven dolgozik a védencén, a védenceiért, hogy egyszer annyira megtisztuljon, hogy megérezze a vezetés hangját a lelkében. De sokszor van rá eset, hogy az ember képtelen átszenvedni még azt a keveset is, amelyet a gondviselését irányító angyalok tisztulás és okulás céljából visszahelyeznek az emberre. Ilyen esetben, amikor Isten azt úgy látja jónak, akkor egy- egy szellemet leküld a Szentlélek seregből azért, hogy szeretetből „életét áldozza” egy - egy, vagy esetleg több családért, népcsoportért stb. hogy elősegítse a fejlődésüket és felgyorsítsa egy magasabb szférába való felemelkedésüket, mert az idő közel van és az elvégzendő munka viszont sok, mert a hajlamok erősek. Ilyen esetben olyan szellemet küld le áldozati léleknek, akinek a saját megtisztulásához elegendő legfeljebb 0 - 2 év testetöltés és így kettős célt szolgál az áldozata: az egyik az, hogy a lelkén levő kis foltot szenvedésével és halálával letisztítsa, valamint azoknak a kitermelt negatív erőit szenvedésével megtisztítsa, akihez a küldetést kapta, valamint a halálával okozott fájdalmakkal szüleinek és a rokonoknak, barátoknak figyelmét Isten és a túlvilág felé irányíthassa. Olyan eset is van, amikor már az áldozaton nincs semmi folt, hanem csupán szeretetből vállal áldozatot másokért. Miután ez az áldozati lélek egy nagy mennyiségű negatív erőktől megtisztította az Isten által kijelölt személyek lelkét és szellemi környezetét, az Úr által alkalmazott törvény szerint a saját tiszta erőivel tölti be a negatív erők helyét. Ez a Szentlélek kiáradásának törvénye, csak „kicsiben”. Ez a szellem, miután meghozta az áldozatot, a szereteterővel feltöltötte az űrt, mintegy „megvásárolta magának”, vagyis az Úrnak és Általa a magasabb igazságoknak, mert helyettük szenvedte el a kitermelt bűnöket és így feljebb vezetheti, ill. emelheti őket egy magasabb szférába. Ez gyermekem a megváltás misztériuma, hisz az Úr is így cselekedett, csak nagyban. Magára vette az emberek bűneinek következményeit, mert ők nem voltak képesek elszenvedni azokat és mint szereteterők formájában visszasugározta feléjük, több ezer évet emelve egyszerre ezzel a föld fejlődésén. A szenvedése által megtisztított „teret” betöltötte a Szentlelkével.

Egyébként minden egyes halál okozta fájdalom, az Isten országába való eljutást segíti elő, de mindebből a legfájdalmasabb, amikor a szülő temeti gyermekét. Ez történt valamikor ebben a családban is, ahonnan jelentkezünk. És amikor az ember egy ilyen magas szellem munkájának eredményeit utasítja vissza, azáltal, hogy nem fogadja el az elhunyt missziós szellem munkáját, bizonyára, nem csak egy haláltusa eredményeit, hanem a Szentléleknek hosszú és áldozatos munkája eredményeit taszítja el magától.

Ezért testvéreim, ismételten csak azt mondom, hogy jól gondoljátok meg, hogy mit cselekesztek, mielőtt elhamarkodott döntést hoznátok bármiben is. Tudjuk mi azt, hogy nagyon nehéz egyből felismerni a Szentlélek munkáját, mert az ellentét eleve arra törekszik, hogy akadályokat gördítsen az ember haladása elé, de sajnos az erőt ehhez a tevékenységéhez az ellentétes törekvésű erők belőletek, vagyis azokból az erőkből nyerik, amelyeket akkor termeltetek ki, amikor hallgattatok a kísértésekre és elbuktatok. Sajnos sokszor még a szellemtan is hiába adatott arra nézve, hogy az ember felismerje magában a bűnös hajlamokat, mert erényeknek hiszi őket, hanem szükség van a megtapasztalásra, ahhoz, hogy az ember tisztábban lásson önmaga felől.

Adja Isten, hogy minél nagyobb hitre tehessetek szert, (a hit ugyanis Szentlélek adomány, mert Ő munkálja ki bennetek hosszú időn keresztül) hogy minél kevesebb megtapasztalásra legyen szükségetek. A hit szárnyai magasra emelik az embert, míg a megtapasztalás útja hosszú és meredek, sokkal több szenvedéssel jár.


Az Úr Szentlelke legyen veletek!

Egy szellemtestvéretek, abból a szellemi egységből, melybe ti is beletartoztok

Ámen

Ada, 2021. V. 9.


Kiegészítés:
Idézet:
„Amikor viszont befejezte hivatását, ahogyan újra vonta vissza magára a levetkőzött erőket, úgy emelkedett felfelé, mert ezek az erők emelték Őt mind feljebb az ősnapok világa felé (mennybemenetel). Érte jött duálja és közösen emelkedtek az eredeti helyükre.”
Saját kiegészítés:
Jézus nem volt kettészakadt duál - lélek Csak a bukott szellemek váltak ketté
Idézet:
. Magára vette az emberek bűneinek következményeit, mert ők nem voltak képesek elszenvedni azokat és mint szereteterők formájában visszasugározta feléjük, több ezer évet emelve egyszerre ezzel a föld fejlődésén
Saját kiegészítés:
Jézus a fizikai világ asztrális koszos erőit vette magára ami bűnnel terhelt, és így saját magát tisztította meg!
Nem az emberek bűneit vette magára, hiszen ha magára vette volna a bűn azonnal megszűnt volna a fizikai síkon, és értelmetlen lett volna a következő 2000 év….
Idézet:
Egyébként minden egyes halál okozta fájdalom, az Isten országába való eljutást segíti elő, de mindebből a legfájdalmasabb, amikor a szülő temeti gyermekét. Ez történt valamikor ebben a családban is, ahonnan jelentkezünk. És amikor az ember egy ilyen magas szellem munkájának eredményeit utasítja vissza, azáltal, hogy nem fogadja el az elhunyt missziós szellem munkáját, bizonyára, nem csak egy haláltusa eredményeit, hanem a Szentléleknek hosszú és áldozatos munkája eredményeit taszítja el magától
Saját kiegészítés:
lehet, hogy ez a haláleset nyitotta ki a mediális csatornáját Lajosnak,
És ez lehetett a szerepe a halálnak. Sok szellemi testvérünk vállalja értünk, és egy családban lévő halál alkalmas arra, hogy kinyíljon a mediális csatornánk!

Médiumoknál a saját szűrőjén keresztül mennek át a közlések, ezért írtam pár kiegészítést.
UI:

Domonkos nővérek
Fogadalmak: Engedelmesség
https://www.youtube.com/watch?v=njzP_rNMZpk

[Karsay1958]

A szellem és a test kenyere - Felvezetés
Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből

Kedves gyermekek! A szellemtanban való buzgólkodásotok közben a ti szellemi és testi kötelességeitek beosztásáról, szellemetek és testetek táplálására szükséges eledel használatáról akarunk szólni néhány szót. A túl sok mind az egyikből, mind a másikból, a szellemnek és a testnek egyaránt ártalmas.
Köszönjétek meg az Istennek, hogy a szellemi foglalkozáson kívül testi munkátok is van, hogy életetek fenntartásáért dolgoznotok kell, mert a munka a szellemet frissíti, rugalmassá és tetterőssé teszi. Nézzétek a semmittevőket, azokat, akik jólétben úszva, mintegy szellemi álomba merülnek.
Csak a testre, annak kényelmére és élvezeteire van gondjuk; lassan és tunyán osonnak el felettük az órák, az utcákon jártatokban ásítozó és életunt arcaikkal találkoztok és sokszor szívetek mélyében megirigylitek kényelmes helyzetüket. Óh, ha tudnátok, hogy minő üresség lakozik bennük, nem kívánnátok a helycserét velük!

Az emberi hibák a szellemeket még a halál után is követik; ezért minél inkább megismerkedtek a szellemi élettel, annál könnyebb lesz egykor halálotok, hamarabb feltaláljátok magatokat a szellemvilágban.
A szellemi táplálékban való kihágást az képezné, ha egy szellemi tag (spiritiszta), aki a szellemtant ismeri, egyszerre minden földi foglalkozását és munkálkodását abbahagyná, és mindent a szellemek által akarna végeztetni, a boldogulását csodálatos szellemi segítségtől várná, és semmi egyebet nem tenne, minthogy a szellemiekben dúskálkodnék. Ily módon az a szellemi munka, melynek üdülést kellene szereznie, visszaélésre vezetne, és titeket az előírt életpályátoktól, mint kihágás, eltérítene.

Egy meggondolt szellemi tag (spiritiszta) mértéket tud tartani, sőt még nagyobb kedvvel és örömmel végzi napi munkáját, arra gondolván, hogy szorgalmasan, becsülettel és derekasan akar dolgozni. Önként vállalta magára a testet öltést és a benne foglalt azon munkákat, hogy a mindennapi kenyerét megszerezze, tehát szívesen és jó kedvvel dolgozik, hiszen most is körülötte vannak a boldogult magas szellemek, látják őt, és kedvet, erőt adnak keze munkájához.
Mily boldog, hogy napi fáradalmai alatt a szellemről szóló tudományt ismeri; ez egy olyan örökké tartó kincs, amilyennel a leggazdagabbak kincse sem ér fel! Ha pedig munkáját befejezve az üdülés órái következnek, amelyeket egyébként fecsegéssel, semmittevéssel vagy gyakran a szerzemények világi élvezetekre való elköltésére fordított, hát tegye ezen órákat, mint hű szellemi tag, a szellemiekkel való foglalkozás által valódi üdülést adó órákká. Meglátja, hogy szelleme miként emelkedik fel Istenhez és magas szellemeihez az ég felé.
Az üdülés óráiban homlokotoknak minden csepp verejtékét mi átalakítjuk Isten szeretete által a szellemi tudomány drága gyöngyeivé.

összealította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:
A szellem és a test kenyere
A Szentlélek szózata hozzánk, bűnös gyermekeihez
Az igazság harcosai
A Bírák súlyos kötelességei
HANG - Hatni szeretnék gyermekeimre
Hadifogságban
Csodák

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiaVUPSf ... g?e=OCqmjB
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=r8hJBHP5e38
Andersen szellemének legújabb meséi a túlvilágról Adelma médiumítása által
Hangoskönyv

https://drive.google.com/drive/folders/ ... AfgkDNMMBE
Túlélni a halált – hat részes dokumentumfilm halálközeli élményekről

https://www.youtube.com/watch?app=deskt ... sRhVg1OBkc
A hit erejével – Romantikus filmdráma

https://www.youtube.com/watch?v=zyp8o9eAcoM
Levelek Juliának – Romantikus film

[Karsay1958]

Ada mediális közlés
A Szentlélek rövid szózata hozzánk, bűnös gyermekeihez

Drága kedves gyermekeim az Úr Jézus Krisztusban!


Isten szeretete tölti be és élteti a világmindenséget és mi erre válaszul, mint a földi légköröktől messze megtisztult szellemek, az Ő gyermekei viszont szeretjük Őt. Istent ugyanis csak viszont lehet szeretni, mert Ő előbb szeretett minket, mert szeretetből teremtett meg minden szellemet. Isten mindenkit egyformán szeret és ez nagy vigaszt nyújthat minden bukott és a bukásban megfáradt számára, mert ugyanis Isten nem személyválogató. Mindenkire egyformán sugározza ki szeretetét. Az Úr Jézusra is pontosan úgy sugározza az ő tiszta szeretetét, mint mireánk és semmivel sem kevésbé tirátok is, csak ki milyen tiszta és ki milyen mértékben tudja ezt befogadni és felhasználni, abban van a különbség. Ki mennyire tiszta, vagyis ki mennyire van közel Hozzá, annyira érzi ezt a szeretetvonzást, amely szintén mindenkire hatást gyakorol a maga szintjén. Az egész világegyetemet vonzza maga felé, vagyis hazafelé az Isten, de ezt a vonzást megérezni és erre szeretettel, valamint engedelmességgel válaszolni,
ez lenne a lényeg.

Ezért mondja az Úr, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van. Végül is nem abban van a lényeg, hogy csak azoknak válnának javukra a dolgok, akik Őt szeretik, hanem mindenkinek, mert Isten mindenkit egyformán szeret, és mindenkinek egyformán jót akar, mindenkinek meg is adja a szintjéhez megfelelő fejlődési lehetőségeket és eszközöket, hanem az a fontos, hogy ki tudja ezt Isten szeretetébe vetett hittel elfogadni és Neki engedelmeskedve élni. Aki bele tud kapaszkodni abba, hogy őt Isten szereti és teljes lelkével hisz is ebben, az tudja és érzi azt, hogy minden a javára válik amit Isten ad, vagyis mindent a javára fordít, az előre tud haladni, de aki visszautasítja a kegyelmi lehetőségeket a fejlődésre, az viszont süllyed. Isten ugyanis nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt, hogy minden bukott szellem megforduljon az ő bukottságából és beismerve bukottságát, bűnbánatot tartva lélekben közeledjen a szeretet ősforrása, vagyis, Isten felé. Isten ugyanis ki akarja emelni az embert a bűnnek és a szenvedések eme világából és haza akarja vezetni a boldogság honába. Mindent ezzel a megfontolással és céllal tesz amit tesz veletek, csak az ember ezt sok esetben nem hiszi el, hanem tiltakozik és átkozódik ha valami olyan történik vele, ami nincs az ínyére az alsóbbrendű énjének. Pedig sokkal kevesebb csalódás érné az embert, ha átadná magát az isteni vezetésnek, sokkal gördülékenyebben haladna előre a tisztulásban, könnyebben vetkőzné le a bűnöket és telne meg a lelke boldogsággal azaz isteni jelenléttel, minek következtében a szenvedései is könnyebben és gyorsabban megszűnnének. A bűn ugyanis kiűzi a lélekből az Isten jelenlétét.

Az ember boldogságának a foka ugyanis nem attól függ, hogy mennyire üríti ki a szenvedélyek poharát, hanem attól, hogy mennyi van a lelkében az Istenből, az ős szeretetből, mert minden öröm forrása az isteni ősszeretet mennyiségében rejlik. Ennek a fokmérője viszont az, hogy ki mennyire szereti az Istent. (Szeresd Istent teljes szívedből...) Nincs nagyobb öröm és boldogság, mint Istent szeretni, Istenbe, a szeretet ősforrásába bekapcsolódni és benne és általa élni, Vele eggyé válni. Az Úr ezt maximális mértékben bemutatta: „Én és az Atya egy vagyunk.” Tehát az Úr annyira benne élt az Atyában és az Atya őbenne, hogy lényegileg teljesen eggyé vált Vele.
Ez megmutatkozott a cselekedeteinek erejében is. Habár, hogy elkerülje a félreértéseket, és eloszlassa a tévhitet, hogy Ő az Isten, azt is mondta: „Az Atya nagyobb nálam.” Az Atyával való egységben, és a Neki történő engedelmességben hatalmas vonzerő van! „Ha majd felemeltetem (a kereszten) mindeneket magamhoz vonzok.” Tehát ha megfeleltek az Isten akaratának, szavak nélkül is terjesztitek a szellemtani igazságokat.
Az a fő célja az életnek, hogy az ember annyira megtisztuljon, hogy az Atyával minél nagyobb egységben legyen és az Atya minél nagyobb mértékben benne legyen az emberben. Isten minden eszközt erre használ fel a ti földi és szellemvilágbeli életetekben. Ezzel azt éritek el, hogy a szenvedéseket okozó istennélküliség csökken a lelketekben és növekszik az Ő lénye és lényegisége a lelki világotokban, amiről az előző nyilatkozatunkban bőven kifejtettük a látásmódunkat.

Mi ugyanis az Urat próbáljuk követni, aki oly annyira szerette az Atyát, hogy szeretetből engedelmes volt Istennek és az Ő akaratának egészen a kereszthalálig, pedig ezt a fajta kivégzési módot a legelvetemültebb bűnözőknél alkalmazták a rómaiak. Őt követve mi is mindig az Atya akaratát fürkésszük, hogy megcselekedjük azt. Így Neki engedelmeskedve adjuk le a közléseket is és nem az emberi igényekre és véleményekre támaszkodunk. Amit Isten kér tőlünk, mi azt Iránta való szeretetből megtesszük, mert nagyon szeretjük az Istent, készek vagyunk, ha kell, Ő érte akár az életünket is áldozni (természetesen amikor testbe küld bennünket), ha Ő azt akarja. De inkább meghalnánk, mint hogy bárminemű engedetlenséget kövessünk el Vele szemben és, hogy bármivel is megbántsuk Őt, mert akkor az olyan a mi szellemünknek mintha fekete lyuk keletkezne a Napban. Tehát mi lennénk szegényebbek mert valamekkora része a lényünknek elhalna, ha kizárnánk a lényünkből az Istent azáltal,hogy megbántjuk Őt. Az Ő végtelen hatalmasságán nem esne csorba ha mi megbántanánk, hanem rajtunk, a mi szellemünk lenne jóval szegényebb amit nem szeretnénk soha, mert Nélküle az élet, olyan mint a halál állapota: merev, hideg és élettelen. Mennyire szegények az emberek mert mindig valamivel megbántják és szidalmazzák Istent, amely érzések ugyan nem kerülnek fel Hozzá, mert szeretetből visszafogják az erre hivatott szellemek, de az emberek ha kizárják a szellemükből az Ős-szellemet, mint az abszolút szeretetet, a szellemükben, illetve a lelkükben okoz nagy károsodást. De nem számításból, hanem szeretetből engedelmeskedünk Neki, csak elmondtuk az engedetlenség eredményeit.

Ő minden egyes Neki történő engedelmesség után megjutalmaz bennünket önmagával, amitől nagyobb ajándékot el nem tudunk képzelni, mert Belőle mindig többet bírni, ez a legnagyobb öröm és mindent felülmúló ajándék. Ez mint fejlődési lehetőség végtelen, ugyanis, szabad akaratból történik és amikor már egyszer megérzi a szellem az Istennek való engedelmesség hatását, akkor mindinkább arra törekszik, hogy mindenben és mindenkor engedelmes gyermeke legyen az Istennek. De amikor már akkora az Isten iránti szeretet, hogy egyáltalán nem esik nehezére a szellemnek Isten akaratát betölteni, akkor a szeretet mint egy kényszerít bennünket arra, hogy kövessük akaratát. Mindezt csak akkor lehet megtenni, ha van hozzá a szellemnek kellő szeretetenergiája.

Azt az érzést, amelyet mi érzünk Isten iránt, nem lehet szavakba önteni, mert ugyanis aki a földön mint átlagember él és tevékenykedik, nem tudja úgy szeretni az Istent mint egy a bűneitől megtisztult szellem és ezért nem is volt lehetőség megalkotni erre a megfelelő kifejezést. Ugyanis akkor van egy szónak jelentése, ha van rá megfelelő fogalom. Istent kell a legjobban szeretni, habár nem látjuk Őt, de érezzük azt, ahogyan áthatja az egész lényünket. Ahhoz lehetne hasonlítani ezt az érzést, mint amikor valaki önfeledten szerelmes és kész a szerelméért az életét is áldozni. Persze ez csak egy durva hasonlat, amitől sokkal, de sokkal magasabb az Isten iránti szeretet. Amit egy szellem legtökéletesebb szerelmi érzés gyanánt érezhet, az a duál felé sugárzik, de Isten felé, mint az ősszeretet Felé való szeretetnek ettől is sokkal tökélesebbnek kell lenni. De a duál érzés is nagyon sokak számára tabu téma, ha meg viszont kezd némi érzés derengeni, az is csak a bölcsőkorát éli még, mert nagyon sok tisztuláson kell keresztül mennie ahhoz, hogy mentes legyen az önzés diktálta érzékiségtől stb.
Sajnos azonban, hogy sokszor hiába minden olyan médiumi, vagy testben levő törekvésünk az emberek felé, amellyel bemutatnánk az Isten iránt érzett szeretet boldogságát és örömét és az ebből fakadó engedelmességnek fontosságát, - mert az embereknek nincs fülük a hallásra és szemük a látásra és így - elsétálnak a szeretetre való felhívások és a jó példák mellett is és nem asszimilálják kellőképpen a lelkükben az Isten Országa felé vezető utat, pedig azt mondja az Úr: „Én vagyok az Út...”
Az Úr is az eddig általunk bemutatott utat mutatta be a tanításaival és az életével csak a legmagasabb fokon, vagyis az isteni szeretetnek, az abból fakadó engedelmességnek az útját, mint az egyedüli eljutási lehetőséget az Atyához. Bizony, hogy mindezt tiérettetek tette szeretetből.

Sajnos az emberek a kellő önismeret, engedelmesség és az Isten és egymás iránti szeretet hiányában másokkal akarják kiviteleztetni azt, amire ők még képtelenek, pedig az amit nem tudnak betölteni,tőlük várja el a saját lényegtörvényük. Érzik a lelkükben az űrt, csak még nem jöttek rá arra, hogy a saját lelki hiányosságukat sugározzák ki másokra és ezért vannak elvárásaik másokkal szemben. Hasonló ez mint az ítélkezés, vagyis ez egy része az ítélkezésnek, mert az elvárásokat az ítélkezés előzi meg és utána jő a betöltetlen elvárás. De vajon mikor is ítélkezik az ember? Ha többnek hiszi magát másoknál. De mivel hiányosságai vannak és azért támaszt másokkal szemben elvárásokat, azért szinte biztos az, hogy amit megítélt másokban, azt ő maga sem fogja tudni betölteni és elbukik. Ugyanis ha valaki ítélkezik, ítéletet von maga köré, minek következtében azt az egyént, aki ítélkezett bele helyezi a saját lényegtörvénye ugyanabba az élethelyzetbe, amelyben a másik ember felett pálcát tört. Tehát „Ne ítélj, hogy ne ítéltess”. Ilyen esetben az ítélkező ember másokkal gyakoroltat önkritikát, mert még nincs tisztában a saját hiányosságaival és így nem néz bele a lélek tükrébe, pedig aki egyszer oda kellő lelki nyitottsággal bele tud tekinteni a Szentlélek világosságánál, annak rá kell döbbennie arra, hogy még olyan sok munkája van, hogy be sem tudja fejezni akkorra amikorra az Úr eljön. (Ezért áll majd az Úr a Mennyek kapujában, hogy a kellően megbánt bűnökre feloldozást gyakoroljon azokkal, akik a III. légköri gyűrű 7. szférájáig eljutottakat, hogy felemelje a IV. légköri gyűrűbe.) Az ilyen lelkek inkább megostorozzák azt, aki netán a szellemvilágból segíteni szeretne, minthogy kérnék Isten Szentlelkének világosságát, a saját lelki állapotukra. Ugyanis ki az, aki az Istent és a szellemvilágot vádolja a fentről jövő kritikáért? Éppen az, akinek komoly hiányosságai vannak és ebből kifolyólag nem mer beletekinteni a saját lelki világába, hanem, inkább szembefordul azzal, aki őt az üdvösség útján előre szeretné vezetni, mit sem sejtve arról, hogy mekkora lehetőségektől esik el azáltal, ha így cselekszik. De az ilyen ember számára is eljő a fájdalmas felébredés, csak nem mindegy, hogy mikor. Ugyanis azt mondja az Úr: „Jaj azokban az időkben a terhes és szoptatós anyáknak... Vigyázzatok, hogy a menekülésetek ne télen legyen, se szombaton!” Jaj azoknak, akik még az utolsó időkben magukban hordják és növesztik a bűnös hajlamokat, vagyis, hogy a megtérésük ne az életük utolsó szakaszában történjen és ne a korszak végén, mert akkor már nem fognak bejutni az Isten Országába, mert nem lesz már idejük kigyógyulni a kárhozatra vivő hajlamokból. Pedig mindenki hivatalos az Isten Országába, csak nem mindegy az, hogy mikor indul el oda az ember és hogy elfogadja-e a szellemi segítséget, mert anélkül nem lehet Oda eljutni. A szellemi segítség viszont mindenkoron a szeretet gyakorlását, a befelé fordulást és a tisztulási folyamatokra való rálépést célozza meg, amely egyenes hadüzenet a gőgnek, az emberi önérzetnek stb. Így sok esetben „nem kell” az isteni segítség. Pedig az utolsó időkben fel vannak gyorsítva a fejlődési folyamatok, intenzívebb a Szentlélek korszakában az isteni segítség, éppen azért, mert rövid az idő annak levetkőzésére, amely hajlamokat majd 2000 év alatt képtelenek voltatok levetkőzni. Így a III. kijelentésben mindaz a lehetőség megadatik a számotokra, amelyet az elmúlt korszakban, a hitnek a korszakában nem tudtatok magatokhoz vonzani arra nézve, hogy meg legyetek hívva és ki legyetek választva az üdvösségre. A szellemek tana hozzásegít benneteket mindannak a felismeréséhez, amit mindeddig nem ismertetek fel magatokban.

Az utolsó időkben a Szentlélek tűz gyanánt jön el, hogy megvilágítson, irtson, gyomláljon és palántáljon az emberi lélek talajában, ha az elfogadja és engedelmesen követi az isteni segítséget.
Ezért hangsúlyozzuk szüntelen, hogy adjátok át magatokat Istennek, az Ő, bennetek végzendő munkájának, amelyet a Szentlelke által végez, ugyanis nagyon sok a benső lelki munka, amelyet még el kell végeznetek önmagatokban a Szentlélek indíttatására és ama tudásnak megfelelően, amelyet Ő ültet a lelketekbe. Ha nem így lenne, akkor már régen elhagytátok volna a földi szférákat!

Ehhez a lelki munkához szükséges tanulás viszont örök, ami azt jelenti, hogy minden ember örökös tanuló kell hogy legyen az Isten iskolájában, de amit már megtanult a lélek és nem elsősorban az értelem, azt továbbadni mindenki kötelessége. Tehát mindenki tanuló, ezért mondja az Úr: „Ne nevezzétek magatokat tanítóknak, mert egy a ti tanítótok, a Krisztus” valamint: „Elküldöm számotokra a Szentlelket, aki elvezet benneteket a tiszta igazságra”. Az Úrnak ezen kijelentése szintén arra utal, hogy az ember mindig is tanuló marad amíg él, de még a szellemvilágban is, - mert a mindentudás állapota még nagyon messze van, egy örökkévalóság sem elegendő ahhoz, hogy a szellem tiszta tudásra tegyen szert, hanem csak annyi adatik meg neki, amennyi az üdvösség eléréséhez szükséges - (A fejlettségi szint növekedésével tágul a szellem látóköre) de tanító is egyben, mert a megismert igazságokat, szeretettel, jó példával és a lényéből történő kisugárzásával az igazságoknak tovább tudja adni. A konkrét tanítása a szellemtani igazságoknak az utolsó helyen kell, hogy legyen a ti életetekben, mert egy a ti tanítótok, a Krisztus. „Egy a ti tanítótok”, ez azt jelenti, hogy mindnyájatokat egy-ugyanazon tanításban részesít az Úr az ő Szentlelke által, csak kinek mennyire nyitott a lelke az isteni igazságok befogadására, annyit tud asszimilálni belőle a maga szintjén, vagyis ki mennyire engedi magát a szent érzésű és törekvésű szellemek által vezetni , - mert nagyon fontos, főként az utolsó időkben,( de mindig is) az egyéni vezetés és az annak történő engedelmesség, - annyit tud hasznosítani a lelki várának az építésében. Aki ezt nem fogadja el, az visszaesik az „átlagvallásosságba” még a spiritizmus berkein belül is, mert a Szentlélek az egyént akarja üdvözíteni, az egyéni, a bukott szellemet és ennek érdekében mindenkihez egyénileg vagy médiumok által szól, akár a hajlamokra világít rá, akár fedd, vagy a követendő erényeket mutatja meg, amelyeket a lélekbe be kell építeni. De az már nem a Szentlélek munkája, amikor valakinek a hiányosságait mással osztja meg az ember, hanem kemény ítélkezés, - amelynek a lelki gyökeréről a fentiekben már szólottam volt- amely visszahat és az ítélkezés által előállt helyzetben bukni fog az ítélkező, főként ha nem ismerte fel az ítélkezés jogtalanságát és súlyát, mert még mi sem ítélkezhetünk, akik arra vagyunk rendelve, hogy benneteket elvezessünk az üdvösségre, nem egy halandó ember.

Amikor az ember másokkal is megosztja az ítélettel megfertőzött látásmódját és ezáltal másokat is ítélkezésbe visz, akkor azoknak a másoknak a bukásáért nagy részben az ítélkező a felelős. Az ítélet az mindenkoron az Isten és az egyén dolga, az igazság törvényében munkálkodó tiszta és hatalmas szellemek által. Ahhoz, hogy bárkinek is „joga legyen” az ítélkezésre, mindenekelőtt teljesen megtisztult , a tökéletesség fokára eljutott szellemnek kell lennie és abban „feladatkörben kell munkát vállalnia” Isten szőlőskertjében az isteni megbízás által, amelyben a törvényt kell kiszolgáltatnia, minden ítélkezés nélkül. Ismételten mindezt azért mondjuk el, mert az ember fejlődésének nagy gátló tényezője az ítélkezés: „Ne ítélkezz, hogy nem ítéltess”. Abban az esetben ha az ember megosztja a negatív véleményét másokkal, nem csak saját magának teremti meg azokat a helyzeteket, amelyeket másokban megítélt, hanem mindazokban, akiket rávitt az ítélkezésre. Mi is csak az isteni akaratnak engedve, a fentebb említett szeretettel, ítélkezés nélkül a szívünkben, rávilágítunk a követendő útra, esetleg azokra az akadályokra, amelyek az ember előtt állnak, ha meg már megtörtént a bukás, akkor a bukásra, annak szerteágazó gyökerére és a bukás következményeire, kell rámutatnunk de semmiképpen sem ítélkezünk, hanem felkarolunk ezáltal, mint a Szentlélek-sereg munkatársai. Ebben különbözik a hozzáállásunk az ítélkező emberétől. Nekünk Isten ad minderre jogot, mert már akkora a szeretetünk, hogy nincs a szívünkben az ítélkezésnek még a csírája sem, mert mindent, de mindent a szeretet szemüvegén keresztül nézünk és látunk., a Szentlélek ereje által.

A Szentlélek nem más, mint Isten szeretete, értetek lenyújtott keze, Akin keresztül vezet benneteket az üdvösség útján előre, pontosabban Isten szeretetének és teremtő erejének a kisugárzása és ennek a kisugárzásnak munkásai a Szent Szellemek, akiket Isten egyetlen céllal küldött ki: az emberiség átformálására, a krisztusi modellre, hogy akkorra amikor a nagy számadás napja eljő, mindenki készen álljon átlépni a halál küszöbét és az Élet kapuját, amely az Életre vezet el benneteket, ha engedelmeskedtek ennek a vezetésnek, amely által ki kell irtanotok a lelketekből, vagyis az alsóbbrendű énetekből a sötétség szörnyeit, amelyek mindegyiktek lelkében ott élősködnek és rabolnak, de ehhez a lelki munkához előbb fel kell ismernetek azokat. Elsősorban ebben a lelki munkában és nem holmi világi dolgokban vezet benneteket előre a Szentlélek.

A lelki élet terén olyanok vagytok, mint a járni tanuló kisgyermek, akit az édesanyja néhány lépésnyi távolságról kitárt karokkal vár, hogy az eredményesen megtett lépésekért átölelje gyermekét. Így van ez a ti esetetekben is gyermekem, hogy Isten az ő Szentlelke által kitárt karokkal vár titeket a bizonytalanul megtett első lépések után, hogy elnyerjétek jutalmatokat, a tovahaladás lehetőségét de ahhoz, hogy célba érhessetek, ha bizonytalanul is, de meg kell tennetek azokat a lépéseket, amelyeket Isten vár tőletek. Hiába akar a lélek haladni előre, ha nem azon az úton jár, amelyen Isten meghívta az üdvösségre, akkor hiába minden törekvése, mert csak emberi nagyot akarásból fakad a dolog és ezen az úton nem vár kitárt karokkal az Isten és nem biztosítja a továbbfejlődést.

A Szentlélek legnagyobb mértékben az összejöveteleken tud megnyilvánulni, úgy az egyén, mint egy közösség számára, mert: „Ha ketten vagy hárman az Én nevemben...” A közösségen belül a médiumi közléseken történik meg legnagyobb mértékben a Szentlélek erejének és megvilágosító kegyelmének a szétáradása, mert az összejövetel az olyan, mint egy fejlődésben elmaradt országban egy fejlettebb ország konzulátusa, vagyis, egy magasabb világ helyszínévé válik a Krisztus nevében létrejött közösség. A médiumi közlések alkalmával az Ég a földre száll és széthinti fluidjait közöttetek, minek hatására az összejövetel ideje alatt átszellemülhettek, vagyis szellemekké válhattok, hogy megízlelhessétek egy magasabb és ezáltal tisztább világ atmoszféráját a Szentlélek hatására. Ezért javasoljuk a Krisztus nevében tartandó összejöveteleket és az abban történő médiumi munkát! Kicsit olyan egy médium nélküli közösség, mint a pásztor nélküli nyáj. De csak akkor tud eredményesen munkálkodni közöttetek és bennetek a Szentlélek, ha béke van közöttetek, ha nem rongáljátok az egységet haraggal, gyűlölettel, dühkitörésekkel, mert ezek a megnyilvánulások igen - igen visszafordítják a mások részéről felétek irányuló fluid-nyúlványokat, minek következtében csökkennek az erőáramok egymás között és Isten felé is és akkor sokkal nehezebb a Szentlelket leközvetíteni és szétárasztani közöttetek. Tehát ne tegyétek a Szentlélek, a Névtelen Szellem útját járhatatlanná sem haraggal és kirohanásokkal, de semmilyen más fajta bűnökkel sem, hanem tegyétek járhatóvá, a szeretet ösvényévé minden meghívott számára, hogy Általa és a ti jó példátok által mások is felismerhessék a szellemtanban a III. kijelentést és ezáltal ráléphessenek az üdvösség útjára, hogy meghívottak és a meghívottakból kiválasztottakká lehessenek!

Az igazságokat, a szellemi, vagyis az isteni igazságokat kutató ember, általában a tőle messze fekvő igazságok után kutat és azokban gyönyörködik, míg a hozzá közel álló igazságokra nem figyel oda, nem is törődik velük - talán csak már akkor, amikor bizonyos visszahatásokat tapasztal a lelkében, vagy a testén- mert ezek a lélek mélyét igyekeznének feltárni előtte és így nem táplálkozhat a hiúsága, gőgje stb. Az az ember, aki azt hiszi, hogy megismerte messzeséget, és ezzel le is győzte azt és abban a tudatban él, hogy amit valamennyire is megismert, azt uralni is tudja, pedig szépen kifejti az Úr, hogy csak azért a valakiért lehet az Isten Országa, aki lélekben szegény marad. (Ezért nem engedi magát Isten kikutatni, mert akkor azt hiszik az emberek, hogy legyőzték Őt és ettől az érzéstől már bezáródik a lelkük Előtte és elkezdenek süllyedni.) Így van rá eset,hogy nem tetszenek azok a nyilatkozatok, amelyek az alsóbbrendű és rejtett világát igyekeznek feltárni és nem a magasabban fekvő igazságokat, pedig testvéreim, ha a hozzátok közel álló igazságokat nem tudjátok felismerni és a kárhozatra vivő hajlamokat kiküszöbölni, akkor a magasabb igazságokat nem fogjátok tudni befogadni és beledolgozni magatokat, mert nem lesz meg hozzá a fejlettségi szintetek! Ezért inkább keressétek a hozzátok közelálló és a hajlamaitokat megvilágító tanításokat, hogy azok követése által megtisztulhassatok és bejuthassatok az Isten Országának az igazságaiba, amelyeknek az alapjait a N.SZ. rakja le a ti lelketekben az ő kijelentései által. Igaz ez az út rögös és meredek, melyet a Szentlélek sereg vezetője kínál nektek, de az Életre visz el mindenkit, aki ez szerint él.
„Szűk és keskeny sávú” az Ő igazsága, nem tűr meg és nem enged be semmilyen féligazságot, mert akkor az eszme veszít erejéből és alkalmatlanná válik az üdvözítésre. Nézzétek meg az egyházakat, már több mint 7000 ágra szakadtak és minden egyes szakadással veszítettek az erejükből.
Ezért arra kérünk titeket, hogy ne engedjétek meg azt, hogy a III. kijelentés mozaikokra hulljon szét, mert ahány alkotó elemre bomlik, annyira degradálódik az ereje azok számára, akik a széthullott szellemtan által akarnak üdvözülni. Akik meg tudnak maradni az eredeti úton és ha engedelmesek lesznek a vezetésnek és elfogadják azt egyedüli eszmekörnek, akkor üdvözülni fognak.
Ha a N.SZ. igazságát követitek, elvezéreltettek az Isten Országába, mert az Ő igazsága előfutára az Új világ igazságának.

Ezért arra kérünk benneteket, hogy tartsatok össze a szeretetben és „egy igazságot” kövessetek, amely belefér az Ő igazságkörébe, a pünkösdi kegyelmek által.
A Pünkösd a belső kereszténység ünnepe, nem a külsőségeké. és nem a széthúzásé. A szellemtanban nincsenek formák, csak lényeg van, amely lényeg elsősorban a N.SZ. írásaiban és jelenlegi munkájában is megnyilvánul. Az Úrvacsora lenne talán formának nevezhető, de az nem formaság, hanem mindaddig lényeg marad, ameddig az Úr halálát kell hirdetnünk, de amikor az Úr eljön, utána megszűnik, mint a lelket tápláló „forma” és teljesen szellemi formát ölt magára, mint táplálkozási lehetőség.

A Ő nevében dolgozunk a világos korszak utolsó pillanatáig az elragadtatásig, vagyis ameddig a kegyelem teljes egészében vissza nem vonatik. Utána is dolgozunk, védelmezzük mindazokat, akiknek nem sikerült megütni azt a szintet és nem emeltettek fel, hanem itt maradtak a borzalmak világára, amitől mindenkit kíméljen meg az Isten.
Hittel és bizalommal hívjátok segítségül a Szentlelket és ne engedjétek el a kezét, ha már egyszer megfogta a tiéteket, mert Általa vezet el benneteket az üdvösségre! Ha hitetlenségből elengedi valaki is a vezetés kezét, nemhogy csak visszaesik, de a szellemi környezete is alacsonyabb szintre változik. A Lélek helyét az alacsonyabb szellemek veszik át. Ha nem hisztek a Szentlélek munkájában, minden ellenőrzés hiába, mert a hitetekkel van a baj és nem a közlésekkel. Ilyenkor hiába még a látása is a dolgoknak ,mert nem a hit szemüvegén keresztül szemlélitek a dolgokat. Hadd mondjak erre egy példát: Amikor az Úr emelkedett fel a Mennybe, minden jelenlevő látta ezt az eseményt. Az Ő követői nagyon elszomorodtak a látottak miatt, mert nem tudták azt, hogy olyan közel van a búcsú ideje. Voltak azonban a tömegben olyanok is, akik szintén látták az eseményeket és mégis kételkedtek a látottakban, pedig olyan hangon szólt, mint a harsona hangja, amikor az apostoloknak és tanítványoknak kiszolgáltatta a küldetésüket. Ezt az örök ige hangján megnyilvánuló küldetést a kételkedők és a hitetlenek is hallották, de mindhiába. Hiába győződtek meg a saját szemükkel és fülükkel a dolgokról, mégis hitetlenül távoztak arról a helyről, ahonnan Jézus felemelkedett a Mennybe és ahonnan elküldte a Szentlelket.

Azért kérjük a hitet, mert amekkora hitetek van a szellemi vezetésben, vagyis a Szentlélekben, annyira nyílik meg a lelketek előttünk és mi ennek függvényében tudunk benneteket segíteni az üdvösségre vezető úton, azaz oly mértékben tudjuk a Szentlélek erejével újjáteremteni a ti hibás természetetekkel megrontott erőiteket.
Ámen

Isten Szentlelke legyen veletek!!!



Ada, 2021 Pünkösd vasárnapja

[Karsay1958]

A képzelőerő óriási hatalom

Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A képzelőerő óriási hatalom. Hiszen tulajdonképpen mindent, az egész látható világot, az egész bukott mindenséget a képzelőerő hozta létre. A képzelőerő nem más, mint az Istentől a teremtés alkalmával nyert teremtőerőnek lefokozott, csökevényes megnyilatkozása. Hiszen a magas, tiszta szellemek, ahogyan a teremtés méhéből kikerültek, egyszerűen az érzéseikkel és gondolataikkal teremtettek, mert hiszen anyag nem is volt még, legalábbis abban az értelemben nem, ahogyan ma az „ember” értelmezi. Sőt még félanyagi világ sem volt, hanem az érzések és gondolatok isteni teremtőereje hatotta át a „nincs”-et, az űrt, a semmit, és teremtett ott fényt, ragyogást Isten szerint való életet.

A bűnös lélek gondolata és érzése is teremt a láthatatlanban ma is gondolatformákat és érzésformákat. A képzelőerő ma is megmozgatja az asztrális és mentális világ rétegeit, és abban a pillanatban kiváltja a hatást, amely pillanatban a szellem azt magából kibocsátja. Azonban az anyag a maga lassú mozgástörvényével csak sokára és nehezen alakul a képzelőerő és a szellemben lévő akarat által kibocsátott sugárzás nyomán.
Az ősbukás abból támadt, hogy a szellemek a képzelőerejükkel eléje siettek annak a törvénynek, amelyet Isten írt eléjük, a képzelőerejükkel másnak vélték magukat, mint akik, és más eredményeket festettek maguk elé, mint amelyek Isten szerint valók lettek volna. Azáltal meghomályosult a ragyogó világ, benne sűrűsödések keletkeztek, amelyekben még több tere nyílt a képzelőerő csapongásának.

A képzelőerő azután alkotott tovább. A homály nőtt, a világosság fogyott, bukott világok, szenvedtető állapotok jöttek létre, fokról-fokra mind sűrűbbek, mind zavarosabbak, mind homályosabbak. És végeredményében mindezt a teremtőerő elfajulása, a képzelőerő tévedezése hozta létre.
Tehát ez a világ, amelyben itt éltek, amely csupa homály, csupa sűrűség, csupa köd, amelyben a világosság alig egy szemernyi, végeredményben a képzelőerő produktuma. És nézzétek csak meg, ma is mi sűríti tovább, mi teszi még homályosabbá, még elviselhetetlenebbé az állapotokat mind az egyes ember, mind a tömegek részére? Mi más, mint az elferdült gondolkozás, az elfajult képzelődés, amely megvalósulásra tör?!
Így sűrűsítik, homályosítják, s teszik a képzelőerő hatalmával mind nehezebben elviselhetővé az életet azok, akik nem tanulták meg a képzelőerejüket féken tartani, nem tanulták meg ezt a képzelőerőt irányítani. Mert ez a leghatalmasabb erő, amellyel az életet ragyogóvá, dicsővé és boldoggá lehet tenni, de amely, ha féktelenül érvényesülhet, pokollá, kárhozatta, sötétséggé teszi az életet.

Mennyire a látszatnak világa ez! Semmi sem jellemzi ezt jobban, mint az, hogy a hit nélkül szűkölködő emberek éppen azt tartják realitásnak, ami a képzelet szülte legsötétebb fátyol: az anyagot, a vastag anyagot. Amely mint tudjátok, nem más, mint a magasabb rendű erőknek az elfajult képzelet által megsűrített és összetömörített, holttá tett tömege, a legsötétebb fátyol, amely a valóságot eltakarja.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A föld erőnyílásairól
Zita médium által 2011. január 20.

Köszöntelek benneteket a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.

Csak egészen röviden van némi hozzászólnivalóm az előttem nyilatkozó beszédjéhez, aki az amerikai légierők kötelékében szolgált magyar származású pilótaként és a Bermuda- háromszögben lelte halálát.
A mi Urunk, a Jézus Krisztus mondja: "A szél ott fúj ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megyen." Ez is, mint az Úrnak minden beszédje, a teljes igazságot tartalmazza.
Az ember a jelenlegi műszereivel már képes mérni, és bizonyos fokig kiszámítani is a szél erejét és az ebből adódó pusztító viharok irányát, de hogy az hol keletkezik, azaz hol is van a kiinduló pontja: annak egész pontos meghatározásával adós marad.
Miért? Azért, mert ezek a szélhez hasonlatos erők a lélekből, az emberi lélek viharos természetéből, érzéseinek hirtelen változásaiból: haragjából, indulatából, lelkesedéséből, szenvedélyeiből, tehát mindazon érzelmeiből jönnek létre, amelyek mozgásban tartják érzésvilágát. A lélek ezen erői a megjelenésük után aztán a Földet körülvévő, vagy a Földön lévő hihetetlen mennyiségű és minőségű természeti erőkkel kapcsolódnak össze.

Az így összekapcsolódott erők a továbbiakban már a természeti törvény, azaz a fizikai törvények szerint működnek. Az, hogy a Nap hatására milyen nagyságú vízfelületről, milyen mennyiségű pára, milyen magasságig emelkedik fel, vagy a felhők egymás feletti elhelyezkedéséből adódó surlódás következtében milyen erősségű légmozgás keletkezik, ez még egyenlőre a tudomány jelenlegi állása szerint teljesen ismeretlen vagy csak nagyon kis részben ismert.
Mindenesetre, ahogy tapasztaljátok hihetetlen mennyiségű vihart láthattok mostanság, és ezeknek a pusztító viharoknak, orkánoknak a száma a jövőben egyre inkább növekedni fog, mégpedig azért, mert az ember a maga békés, nyugodtabb természetéből teljesen kifordult, mindenre haragosan, és nagyon erősen reagál. Az embernek ezen reakciói többnyire rossz akaratúak, és pusztító jellegű, heves indulatokat tartalmaznak. Amikor már érzékelhető, erős viharral állunk szemben, akkor az nyilvánvalóan már a fizikai erők mellett, a lélekből eredő ilyen fajta erőket is tartalmazza.

Amikor az erők úgy csoportosulnak, hogy akár felfelé, akár lefelé erőteljes tölcsérszerű forgást idéznek elő, akkor azok mindkét irányban veszélyesek lehetnek. A felfele irányuló ilyennemű erők hatását a magasabb szférák szellemei, akik ezzel a munkával vannak megbízva, aránylag képesek semlegesíteni, de ez nem jelenti azt, hogy például az első légköri gyűrű alsóbb szféráiban ezeket az erőteljes pusztító viharokat az ott lakó lelkek ne éreznék. Ugyanígy a lefelé irányuló forgó tölcsérek is, a tornádók, mint ahogy tudjátok, képesek házakat, falvakat hatalmas épületeket, és sok-sok mindent, ami útjukban áll, pillanatok alatt egy bizonyos szélességben szétrombolni.

Léteznek a Földön olyan tölcsér alakú erőnyílások is, amelyekben az erők spirálisan örvénylenek, és a Föld belseje felé szívó hatással vannak. Ezeknek a nyílásoknak méretét a felfele és lefele is mozgó örvénylő erőtölcsér függőleges helyzete határozza meg. Ez a pusztító erőtölcsér képes magába szívni mindent; madarakat, kisebb vízi járműveket, de óceánjáró hajókat, vagy felette áthaladó repülőgépeket is. (Itt a Bermuda háromszögbeli és hasonló jelenségekre utal.)
Mint mondottam, ezek a nyílások nem mindig egyforma széleséggel nyitottak, hanem hol összehúzódnak, hol csak egészen rövid időre kitágulnak, hogy utána hosszabb ideig szorosan zárva maradjanak. Ezért ritkán fordul elő, amikor ezek a tölcsérek olyan nagyságrendű erőkkel telítettek, aminek következtében a nyílás mérete akkorára tágul, hogy az az emberekre nézve is veszélyt jelentene. De léteznek ezek az erőnyílások a fizikai sík alatti szférák felé is, amelyeknek tulajdonképpen a természettörvény normális müködéséből adódóan zárt világoknak kéne lenniük. Most az utolsó időkben azonban, mivel az emberek lelkében teljes a káosz, a természet is egyre fokozottabb mértékben ezt az állapotot mutatja majd, ezért ezek a romboló jelenségek még gyakoribbak lesznek.


Tudósaitok azt hiszik, hogy bizonyos fokig már uralmat nyertek a természet erői felett. Valójában ez nem így van. Kisérleteket folytatnak ugyan arra nézve, hogy az időjárást miként tudnák befolyásolni, hogy például az eső-, vagy a viharfelhőket készülékeikkel miként tudnák egyik helyről a másikra irányítani, és ott veszélyes és romboló erőket tartalmazó sötét felhőket összegyüjteni, másútt meg rövid időre szélcsendet előidézni. Ezzel azonban többet ártanak, mint használnak, mert a földi világ természetét mozdítják ki az egyensúlyából, aminek következtében nem várt, súlyos természeti katasztrófákat idéznek elő.
Isten áldjon meg benneteket. Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A szellemi igazságok hirdetőiről

Névtelen Szellem Eszter írómédiumítása által 1967. január 30.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében. Igen, el kellett halasztani az egész múlt heti írást. Részben, mert te nem voltál eléggé felkészülve és részben az én lekötöttségem is szűk határok közé szorította az én mozgási lehetőségeimet. Szabadon megválaszthatom a magam kedve szerinti elvégzendőket, mert mindenütt van munka elég, de nem mindenki van annyira bedolgozva, hogy teljesen egyedül a saját lelki és szellemi felkészültségével tudjon a tulajdon helyén annak megfelelő idején olyan javítás nélküli munkát végezni, ami mindig a teljes maradék nélküli igazságot: azaz valóságot tükrözi vissza.
Igen, de az kisebb értékű és nehezebben érthető meg a felfelé törekvő lelkek részére. Ne sajnáld azt, hogy még mindig itt vagy a Földön, hiszen, ha több is a szenvedés és nehezebben lehet a gonoszban alámerült emberi lelkekhez a jónak és igaznak hozzáférni, hogy megértsék állapotukat, de az emberi élet lejártával ők is szellemekké lesznek és ki nem beszélhető boldog hálával emlékeznek meg mindazokról - a szellemi igazságok hirdetőiről -, akik az önmaguk szenvedéseivel utat nyitottak a szellemi igazságok megértéséhez, amelyeket, mint emberek megértettek és elfogadtak.
Olyan nagy érték ez, mint amikor valaki idegen országban idegen emberek közé kerül és már van valami megértése azok beszédjéhez és főképpen van az ott kelendő pénzből annyi, hogy a szükségeset előteremtheti magának, ez a kelendő pénz: azok a cselekedetek, amelyeket magával visz az érkező. Vannak, akik gazdagon érkeznek meg ebbe a világba, még ha poros, és tán elhanyagolt külsővel jönnek is át, mert nem volt tudomásuk arról, hogy a léleknek valamennyire ott - ahová tartozik - bizonyos megfelelő külső a szemnek és fülnek jóleső formájában tudja az ő egyéniségét megmutatni, azaz kedves, alázatos és egyszerű, őszinte legyen azokhoz, akikhez közel ér.

A szeretetnek és bizalomnak tudjon olyan kifejező egyszerűséggel helyt adni lelkében, hogy a segítségére siető lelkek szívesen foglalkozzanak vele. - Hiszen látjátok sokszor azoknak az önmagukról alig tudó lelkeknek a magaviseletéből, hogy meg vannak zavarodva, a saját állapotukról sem tudnak sokszor, de akik hittek és az Úrra bízták sorsukat, azok többé-kevésbé tájékozódást nyernek rövid idő leforgása alatt.
Én mindenkit a maga lelke szerint ismerek, mindenkihez azt a járható utat keresem meg, amelyen hamarabb a lélek elfogadó részéhez juthatok el. Minden emberi léleknek van két ajtója: az egyiken be lehet jutni; a másikon - ha ki akar az emberi lélek hatásaitól szabadulni, akkor - egy mellékajtón a közönyös, a semlegesség ajtajához jut és én azon távozom.
A befogadó, a női elfogadó erők a férfi lélekben is éppen olyan jól működnek, mint a női lélekben. A szeretettel közeledő áramlások előtt kinyílanak az ajtók, a feddő és fenyegető dolgok előtt bezárulnak, de sokszor az igazság előtt is, mert az nem mindig szívesen látott vendég; sokszor nem nagyon szereti hallani az ember, mert nem tud jót és örömet okozót mondani.
Már akartam veletek beszélni, de mindig valami külső hatás eltorlaszolta az utat és ma is fáradt lélekkel kezdettél. Igazán mondod? Ezt én megjegyzem. A próbákon válik el, hogy mennyi az igaz, jóravaló elszántság egy lélekben, mennyi a képzelt jó és mennyi a salak. Mert az emberi lélek sok mindent tartalmaz.
Minél több az igaz jóhoz való vonzása, és a cselekedetekben megvalósítása, annál értékesebb és magasabbrendű. Ha azokban sok a mellékes, értéktelen, akkor nehezebb a mérleg ugyan, de amíg a próbán az ki nem olvad, addig bizonytalan. Azért nem kell félni a próbáktól, mert azok adják meg a helyes tájékoztatót. Igen, mindig az igaz formájában kell az embernek magát megmutatni a világnak és a belső szellemi világnak is, mert azokat úgysem lehet félrevezetni. Az ember félrevezeti önmagát is akaratlanul, mivel nem ismeri önmagát.

Az igazság tükre megmutatja mindenkinek a belső világát. Azért jó, ha az ember keresi az igazságot szeretettel és a szeretetet igazsággal. Ez az emberi lélek értékmérője: mennyi az önzés nélküli szeretet és mennyi a részrehajlatlan igazság az ember lelkében. Tévedésmentes megítélése azoknak a megtörtént, nagyobb érzelmi és cselekvési eseményeknek átélése, amelyek örömet, vagy fájdalmat okoztak. Ezek sokban elősegítik az emberi lélek fejlődését a jóban és igazban. Mert az emberi lélek jóságra és igazságra törekvését az elmúlt események tükörképében, mint meg nem változtatható valóságban tudja csak elfogulatlanul felismerni.
Az igazságot sohasem szabad félreállítani, mert ha eltéved az életúton és bármikor visszatekint, tájékozódni tud, hogy hol tévedt el, mit kell helyrehozni, jóvátenni, mielőtt nem késő. Ami elmúlt, azt vissza nem lehet hozni, de helyette jót és igazat lehet cselekedni, nem gőggel, nem fennhéjázással, dicsekvéssel, hogy az emberektől láttassék, és a jóságáért dicsérjék, hanem titkon, alázatosan, az Isten törvénye előtt meghajolva.
Ezek a kicsi ügyek, úgyszólván semmitmondó cselekedetek, önbeismerések, megtérések nevelik az emberi lelket naggyá és igazzá. Ha a világ előtt akármilyen szép és egyenesnek látszó élet látszik is, de a cél gonosz és önző, akkor bűn, amiért szenvedni kell. De ha igaz, Isten szerinti a cél, akkor ha a világ üvöltve ítélkezne is: az igazság felment, és dicséretet zeng az az eredmény, ami belőle származott.

Megnézlek titeket és visszatérek.

Isten veletek.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Múlt héten feltettem egy Adai mediális közlést, aminek a végéhez fűztem pár megjegyzést.
Ada barátaim most válaszoltak rá, nekem is érdekes információval, így megosztom a küldött mediális közlést ami egyben válasz pár kérdésemre:

Ada. Mediális közlés.

Kedves Testvérem az Úr Jézus Krisztusban!


Meleg szeretettel köszöntelek a szellemvilágból, abból a szférából ahova azok a „gyermekek” kerülnek, akiknek csak nagyon rövidke testetöltésre volt szükségük ahhoz, hogy egy kis foltot tisztítsanak le a lelkükről, hatalmas áldozatokat vállalva ezáltal másokért, vagy amikor már semmilyen folt sincs a lelkükön, csak csupán engedelmeskedve az isteni akaratnak vállalunk missziós munkát, mint élet-áldozatot, hogy előbbre segítsük védenceink életét, az Istenhez való közeledésben. Viszonylag ismerem Jézust a Mestert, Aki megmutatta számomra az üdvösség útját, ami abban nyilvánult meg a számomra, hogy személy szerint szólt hozzám: „Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg önmagát, vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem.” ugyanis az utolsó előtti fizikai síkon való megjelenésem alkalmával, mint egy egyszerű asszony magamon viseltem az Ő sebeit, mely sebek által nagyon sokan nyertek gyógyulást („Mert az Ő sebei adnak nekünk gyógyulást.”) és csak Oltáriszentségen, vagyis csak az Úr testével tápláltam a lelkemben Irányába megnyilvánuló éhségemet és vérével oltottam lelki szomjamat, minden fizikai táplálék bevitele nélkül. Annyira vágyakoztam Utána és annyira Benne éltem (és élek ma is a szellemvilágban) hogy a fizikai éhségem teljesen megszűnt és csak a lelkiekre figyeltem. (Erről az állapotról szóltunk már az Úrvacsorát illetően, hogy a Krisztus mennybemenetele után, aki Vele kapcsolatba szeretne jönni fizikálisan, az megteheti ezt az Ő testének és vérének a magához vétele által, mert a Vele való személyes találkozásra és kapcsolatra adatott az átváltoztatott kenyér és bor. Aki ezt nem éli így meg, annak a Vele való személyes kapcsolata sem lett volna másmilyen, mint amikor magához veszi Őt az Úrvacsorában. Tehát h i t kérdése az egész!!!

Az utolsó előtti életemben a II. Isteni kijelentésben vállaltam munkát, míg az utolsóban (és a szellemvilágban is) a III. kijelentésben dolgozunk azon, hogy mindenki üdvözüljön, akinek a neve be van írva az Élet Könyvébe.

Ezzel a céllal teljesítettem betegségemmel és halálommal küldetést ebben a családban és közösségbe, ahonnan jelentkezem. Már kisgyerek koruk óta dolgoztam és dolgozom védenceim és egyben apám, anyám, testvéreim és azon kis csoport lelki üdvén és nehéz hivatásuk betöltésén. Így apám és a többiek médiumitása is a mi szellemi munkánk eredménye Isten kegyelméből, mint „spontánul” kialakult ajándék. Így magam érzem célpontnak mindazok az ismeret hiányából kialakult félreértések és vádak miatt, amelyek a nyilatkozatokat és a nyilatkozatokban elhangzottakat folyamatosan érik. Viszonylag több támadásra már válaszoltunk, beleszőve a tanításokba a válaszokat, de minden egyes válasz bizonyos rétegnek újabb kérdéseket, esetleg félreértéseket szül.

Így jelen esetben az Úr dualitásával kapcsolatosan kialakult félreértésekről szeretnék néhány szót neked ejteni, ha elfogadod:

Az Úr Jézus, mint duális lény az abszolút tökéletességet elérte Messiás szellemként, Aki szinte istenné lett, mert: „Legyetek olyan tökéletesek mint a mennyei Atyátok” (Mt. 5. 48.), hisz csak így tudott tökéleteset teremteni (Paradicsomi szellemek és világaik) ha teljes egységben van Istennel és a duáljával. Sohasem távolodtak egymástól az elfogadó felével még egy „hajszálnyit” sem, hanem tökéletes összhangban dolgoznak a bukott világ visszatérésén az Istenhez, vagyis az abszolút tökéletesség állapotába való eljutásukon. De Mária méhében mégis csak az adó fél ölthetett testet, ami nem jelentett duálszakadást, hanem az adó fél misszióját, mert a bukott adó félnek Ádámnak a bukásának az eredményeit, a megrontott tiszta erőit kellett Neki helyreállítani ahhoz, hogy a föld ismét kapcsolatba kerülhessen az Atyával, mert az Atya „nem áll szóba” a szétvált duálokkal, mert nincs meg hozzá a kellő erejük, amely ezt a kapcsolatot lehetővé tenné. Ezért kellett a „férfi” Jézusnak testet öltenie. Ugyanis az Őket egybekötő fluidszalag nyújthatósága ezt lehetővé tette, mert nem égett el, mint a diszharmóniába keveredett szétvált duáloknál. Mária méhében nem tudott volna megfoganni, ha Jézus duáljával együtt ölt testet, mert akkora lett volna a messiási erő, hogy képtelenség lett volna a csatlakozás.

Hasonlóképpen történt Máriánál is mint Jézusnál, azzal a különbséggel, hogy Neki Éva megrontott erőit kellett szenvedéseivel kiegyenlíteni, (ezért lett Mária társmegváltó) így csak a női félnek kellett testet öltenie, ugyanis ez is mint fájdalom az áldozat egy részét képezte. Fájdalmas volt látni Jézus női felének férfi fele szenvedéseit hisz együtt szenvedett vele a szellemvilágban, ugyanúgy fájdalmas volt Mária férfi felének látni női fele kínjait és ő is együtt szenvedett Máriával a szellemvilágban. Tehát hatalmas fájdalom volt a duálelválás, ami nem jelentett szakadást, hanem egy „rövid időre” történő „elválást” mind a két félnek úgy Jézus, mint Mária esetében. Olyan ez mint egy nagyon harmonikus családnál a szeretetsugarak, ill. a fluidnyúlványok teljesen ki vannak nyúlva egymás felé, de az egyik félnek küldetés céljából el kell utaznia, amitől még a kapcsolatuk nem romlik, a fluid-nyúlványok nem vékonyodnak és nem fordulnak vissza, hanem ugyan olyan intenzitásúak, sőt mi több erősödnek és vastagodnak. Így volt ez Jézus és Mária esetében is.

Szeretettel egy szellemtestvéred

Ada. 2021.05.30.



Nosso lar film
https://indavideo.hu/video/Nosso_Lar_-_ ... A8elCoj0Zw

Megbocsájtás
http://www.magyarokvilaga.hu/megbocsata ... y24GYL9v9g

[Karsay1958]

2021.június havi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék



Duál - kapcsolat, házasság 2

Megbocsájtás, szeretet. 6

Kémcsőbe zárt harag 12

Ingyen spirituális segítség Pápa és környékén 13

Amiért érdemes köszönetet mondani 14

Csiklandozás árnyoldala 15

Pünkösd misztériuma 16

Ajánlott havi web. lapok 23

https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... okPvQEjIuA

https://data.hu/get/12932346/SBK_Hirlevel_196.doc


Evangéliumi spiritizmus hangoskönyv lejátszási listák
https://www.youtube.com/channel/UCBFuwa ... /playlists

Névtelen Szellem Titkos Tanítások Hangoskönyv
https://onedrive.live.com/?authkey=%21A ... 2B1B3312C8

Titkos tanítások lejátszó lista
Iratkozzatok fel egy részre, és rendszeresen megkapjátok a folyamatosan bővülő tanításokat
https://www.youtube.com/playlist?list=P ... XQlStC_u0D

[Karsay1958]

Út a szellemi érettség felé - Felvezetés
Szent Benedek tanítása az alázat útjáról

Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből

A Szentírás világosan szól hozzánk, amikor azt mondja: „Mert aki magát felmagasztalja megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” (Mt. 23:12) Mindennemű önmagasztalás a gőgnek egy fajtája. Ha el akarjuk érni az alázatosságot, és ha be akarunk pillantani a mennyei dicsőségbe, akkor a fokozatosan emelkedő erény-aktusok által fel kell állítanunk azt a létrát, amit Jákob látott álmában, amelyen angyalok jártak fel és le. A gőg okozta alászállást és az alázat segítségével való felemelkedést jelenti ez.
A felállított létra a mi földi életünk, amely támasztékát és mennyei irányát akkor kapja meg, ha már lélekben alázatosakká lettünk és készek vagyunk egyenként felhágni azokra a fokokra, amelyeket az isteni kegyelem - a létra két oldaltartója - a test és a lélek közé helyezett el, és amelyekre csak az alázat, léleknevelés és szellemi fegyelem segítségével juthatunk fel.

Szent Benedek nem arra az alázatosságra gondol, amit a mérséklet és erkölcsös erények által érhet el az ember, hanem kimondottan a szellemi fegyelem és léleknevelés általi Isten-szolgálatra gondol. Az alázat az a mag, amely körül Szent Benedek egész lélekvezetése kikristályosodik. Az alázat útján a szeretethez kell jutni és szeretet által az életszentséghez.
Az önmagasztalás nem egyéb, mint az a törekvés, hogy egy magasabb helyre furakodjunk be, mint ami megillet. Ez a törekvés pedig a gőg és felfuvalkodottság eredménye. Veszedelmes folyamat, mert egészen halkan lopódzik be a lélek világába, és az ember alig észrevehetően csúszik lefelé. A zsoltáríró így figyelmeztet: „Légy éber és vigyázz a szívedben lakozó gőgre!” A büszke, öntelt, hiú gondolatok ott fészkelnek bennünk és végül is megmérgezik, áthatják, megfertőzik egész gondolkodásunkat és fantáziánkat.
Az önmagasztalás nem egyéb, mint az a törekvés, hogy egy magasabb helyre furakodjunk be, mint ami megillet. Ez a törekvés pedig a gőg és felfuvalkodottság eredménye. Veszedelmes folyamat, mert egészen halkan lopódzik be a lélek világába, és az ember alig észrevehetően csúszik lefelé. A zsoltáríró így figyelmeztet: „Légy éber és vigyázz a szívedben lakozó gőgre!” A büszke, öntelt, hiú gondolatok ott fészkelnek bennünk és végül is megmérgezik, áthatják, megfertőzik egész gondolkodásunkat és fantáziánkat. A gőg azért olyan veszedelmes, mert az ember legnemesebb szenvedélyéhez kapcsolódik: a tökéletesség utáni vágyához és az eszményiért, a legmagasabbért való küzdelméhez. Ezt pedig Isten helyezte a szívünkbe.
A gőg elleni hadjárattervezetben ott van az alázat lajtorjájának képe, amelynek első hét foka az alázat lényegét adja és örök időkre változhatatlanok. Az öt utolsó fok csak megnyilvánulásai, kifejezői az alázatnak, amelyeken a viszonyokhoz mérten változtatni kell, és alkalmazni kell az életkörülményekhez és korszükséglethez. Az akarat és gondolat - a szellem alaperői - legyenek áthatva az alázat erőitől. Szent Benedek a következő beosztást alkalmazza: „Alázat az akaratban, alázat a gondolkodásban, alázat a megjelenésben, illetve a megnyilvánulásban.”

Megjegyzés: Néha felmerül a szellemtanos körökben, hogy a sok elméleti szellemi tanítás mellett hol van a gyakorlat? A szellemi tanítások célja, hogy szellemileg tudatosodjunk és ennek eredményeként megváltoztassuk gondolkodásmódunkat, azaz “megváltsuk” önmagunkat. Ezt senki, még Isten sem teheti meg helyettünk, ez a mi egyénreszabott feladatunk, amelynek végrehajtása maga a gykorlat. Ez a tanítás remekül megfelel e célnak.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Út a szellemi érettség felé
Adai mediális közlés - A Szentlélek misztériuma
Laurentius üzenete
A szellem belső derüje
A rendezetlen vonzalmak
HANG – Halottainkról
Gyógyító fák
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiaVnZkZ ... g?e=qHd0FE
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiaVYcWj ... A?e=lNtwgi
Karsay István 2021 juniusi szellemtani hírlevele

https://www.youtube.com/watch?v=UMedYuso1i4
Domokos László: A szellem élete II.kötet - Vénusz és Szaturnusz – Hangoskönyv (Csongi)

https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/ ... UBYfYyRCFs
Visszatérés a halálból – Dokuntumfilm sorozat 1. rész

https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... TYikorr85M
Arc (Powder) – Misztikus filmdráma

https://www.youtube.com/watch?v=NL3MMKDayq8
A kert végében – Romantikus misztikus film

[Karsay1958]

Ada. Vigasztaló Szentlélek. Mediális közlés


Kedves testvéreim, barátaim az Úr Jézus Krisztusban!

Az Úr Szentlelke legyen veletek testvéreim, az a vigasztaló, Akit megígért és elküldött az Úr mindazoknak, akik lelkileg hozzá voltak kötve Krisztushoz és Belőle merítettek erőt mindazoknak a megpróbáltatásoknak az elviseléséhez, amelyeket az élet nyújtott a számukra. Az Úr ugyanis nagyon sok embert megvigasztalt, reményt öntött a bűnei következményeitől szenvedő követőibe, akik még lelkileg nem jutottak el arra a szintre, hogy bűnbánatra és ezáltal feloldozásra juthassanak. Nagyon sokan olyanok is, akik nem voltak konkrétan a követői az Úrnak, várták a „Názáretit” mert akármerre járt, mindenkit, aki bizalommal volt irányába, jótéteményekben és vigasztalásban részesített. Előre küldött tanítványokat az Úr, akik bejelentették már néhány nappal előre azt, hogy merre fog elhaladni és akkor az utak mentén összesereglettek mindazok, akik valamilyen formában gyógyulást, enyhületet vártak tőle és Ő sokakat meggyógyított, halottakat támasztott fel, az éhezőknek enni adott és vigaszt nyújtott a vigasztalan szegényeknek, özvegyeknek, árváknak stb. Akire csak rászegezte tekintetét, az a valaki már új erőben és vigasztalásban részesült.

Az édesanyák gyermekeiket nyújtották feléje egy-egy áldás erejéig, amely messiási erő aztán végig kísérte a gyermekeket egész életük folyamán. Ezek a gyermekek nagy része amikor felnőtt, vagy még Jézus életében, vagy Pünkösd után csatlakozott az Úr közösségéhez. Jézus ugyanis nagyon szerette a kisgyermekeket, mert még nem voltak fertőzöttek az erőik és mert még nem rontotta el őket a világi élet, és még nagy esélyük volt a továbbhaladásra. A paradicsomi embrió szellemek és világuk „jutottak eszébe” a kisgyermekekről, akiket ú.m. Ő teremtett, mert még ebben az állapotban volt bennük némi ártatlanság abból az embriós állapotból. Egyébként is, akik kapcsolatba kerültek Vele, látta a szellemük történetét a megteremtés pillanatától kezdve addig a pillanatig, amikor a kapcsolat megtörtént. Mindig is nagy előszeretettel áldotta a kisgyermekeket: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket és ne tiltsátok el őket tőlem, mert ilyeneké az Isten Országa. A felnőttek, ha betegek voltak és gyógyulásért esedeztek, akkor már az azt jelentette, hogy magára kellett venni ezen betegek állapotát, hogy meggyógyuljanak, ami már több erőt és szenvedést jelentett Neki, mint a gyermekek megáldása. Az utak széle sokszor megtelt betegekkel, amerre járt-kelt a „Próféta” és mindenki jótéteményben részesült, aki vele lelki, illetve fizikai kapcsolatba került a hit által. De egyébként is nagy sokaság követte Őt, akik között is voltak betegek, vígaszra szoruló szenvedők és amikor Ő hátra tekintett és végignézett rajtuk csillogó, égszínkék szemével és találkozott a saját tekintetük ezzel az Élettől csillogó és ragyogó tekintettel, máris megteltek reménységgel és vigasztalással. Ilyen esetben mennyei állapotba került a lelkük az Úr Jézusnak csak egy tekintetétől és olyan vonzást éreztek kiáradni belőle, minek hatására el tudtak hagyni házat, hazát, családot, csakhogy követhessék azt a Valakit, akit az Ég küldött követül az siralomvölgyből a Mennyei állapotokba meghívottak számára a századikért, hogy ha az Urat követik, akkor el is juthassanak oda.
Egyszerűen leírhatatlan és megszámlálhatatlan azok száma, akik valamilyen formában, akár lelki és ezáltal testi gyógyulásban is részesültek a Vele való találkozás és kapcsolat révén.

Képzeljétek el azt, hogy amikor nagycsütörtök éjszakáján futótűzként terjedt el a hír, hogy az Urat elfogták és keresztre fogják feszíteni, ez mekkora pánikot keltett az Őt követők lelkében? „Ki viseli lelki és testi gondjainkat, ki vigasztal és gyógyít bennünket, ki fog oly nagy szeretettel ránk tekinteni és kiből merítünk ezután erőt az élet terheinek az elviseléséhez, ha Ő nem lesz már többé közöttünk? Mivel érdemelte ki ezt a sorsot, amikor mindig mindenkivel csak jót tett és aki vele találkozott jótéteményben részesült? Ki tanít bennünket nagy hatalommal, nem úgy mint a farizeusok, ha már Ő nem lesz közöttünk? És még számtalan különböző kérdések és „vádak” futottak át mindazok lelkén, akik megtapasztalták isteni hatalmát és szeretetét. A rákövetkező napon ezek az elhatalmasodott, de visszafogott érzések csak tovább fokozódtak akkor amikor egybehangzóan a szellemi csőcselék a „Keresztre vele” óhaját őrjöngve és torkaszakadtából ordította. Amikor viszont meglátták az „Ecco Homo”-t egy rövid időre csend állt be a sátáni tömegben és szívtépő fájdalom hatotta át az ott jelenlévő krisztus követőket. Sírás, gyász és halál lett úrrá az apostolok és tanítványok lelkén, amikor eltemették az Urat, mert Vele együtt temették el a hitüket és a reményüket is, Akiért elhagytak feleséget, gyermeket, mindennemű megélhetési lehetőséget. A reménytelenség és csalódottság óriásira nőtte ki magát az temetés alkalmával. De minderre a szomorú nagypéntekre csodálatos virradat következett, a feltámadás reggele, minek hatására a reménytelenség fekete felhői eloszlottak, mert Azt a Valakit, Akit a sír sötétje magába fogadott, mintegy kilökött magából, mert semmi köze a halálnak az Élethez és az Úr követőibe új élet és ezzel együtt új remény támadt. Az Úr feltámadásával a követői hite,lelke és szíve is feltámadt.

De sajnos ez az öröm csak negyven napig tartott és nem tovább, ugyanis hamarosan elérkezett a „végső búcsú” ideje. Az Úr összehívott minden követőjét a végső búcsúzásra ama szikla köré, amelyre felállt és áldásra emelve jobbját búcsút intett a világnak, kiküldvén bennünket a szélrózsa minden irányába azzal a feladattal bízva meg, hogy az egész világra vigyük szét az örömhírt az emberiség megmentésére és megváltására, megkeresztelve őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Összeszorul most is a szívem, amikor ezekre a pillanatokra, a búcsú pillanataira gondolok. Verőfényes reggeli napsütés volt, de az Ő fénye túlragyogta a nap sugarát és beragyogott mindent, szerintem az egész teremtettséget, mindent, ami bennünket akkor és most is körülvesz, mert az Ő fénye nem egy kialvó múló pislákoló mécsvilág, hanem az Örök Élet fénye, a halál és az anyag felett aratott győzelemé, mely győzelmet az Atya akaratának engedelmeskedve vívott ki a bűnbe, a halál birodalmába ragadt gyermekeinek szabadulása érdekében. Ezért le kellett Neki mondani egy időre a az Ős napok boldogságáról, a duálszeretet közelségéről, hogy alászáll hasson a halál völgyébe és legyőzze a halál hatalmát a kettéhasadt duálok birodalmában. (Halál hol a te fullánkod?)

Ahogyan emelkedett felfelé, körülövezte Őt egy fluidgömb, duálszelleme „légköre” amelybe belépni látszott és attól kezdve nem láttuk Őt többé és erőt vett rajtunk a magánynak és az elhagyatottságnak érzése, ugyanis lassan megszűnt fénye sugározni és a nap ragyogása lett uralkodóvá a táj felett, mi pedig lehajtott fővel hagytuk el a sziklát abban a reményben, hogy egyszer ugyanitt viszontláthatjuk Őt. A szomorúság és remény érzése keveredett össze bennünk és hol az egyik, hol meg a másik nyert uralmat rajtunk, attól függően, hogy mi melyiknek engedtünk létlehetőséget. Gyakorlatilag teljesen elvesztettnek éreztük Őt és vigasztalanul vártuk az üldözéseket. Mária lett egyetlen vigaszunk, de végül is az Úrnak minden egyes ígérete, amelyet az utolsó vacsorán tett, beteljesedni látszott valamint azok a feladatok, amelyekkel akkor bízott meg bennünket, reményt adóan ott állt előttünk. Mindent úgy tettünk, ahogyan Ő ránk hagyta. De nagyon sokan teljesen vigasztalhatatlanokká váltak, amikor felment az Úr, mindannak ellenére, hogy tanításának a szellemisége a szívükben élt, ugyanis nem volt Aki rájuk szegezze csillogó tekintetét, aki meggyógyítsa a megtört szíveket, mert felemelkedni és eltűnni látták Őt a fényözönben a mennybemenetelének napján.


De a kialakult hiányérzetet be tudta tölteni azok lelkében akik hittel magukhoz vették Őt az Úrvacsorában, hisz azért is adta az Úr ezt a Szentséget, hogy akik Őrá ki vannak éhezve, azok „találkozhassanak” Vele és táplálhassák Vele lelküket és testüket is. Itt mutatkozik meg testvéreim a hitnek szükségessége, mert az Úr a kenyérbe és a borba az össz addig megszerzett lelki vagyonát beleöntötte, ami szinte teljes egészben „helyettesíti” Őt. Ez azt jelenti, hogy aki magához veszi a kenyérnek és a bornak átváltoztatott formáját, az gyakorlatilag az Úrral találkozik és beléje költözik. Tehát a mai Vele való találkozásnak lelki értelemben pontosan olyannak kellene lennie, mintegy Vele történő fizikális találkozásnak, de é hit híján ez egyáltalán nem így történik a mai világban. Ahogyan jelen esetben történik az Úrral való találkozása annak aki az Úrvacsorában veszi magához az Urat, ugyan olyan lenne a személyes találkozása is a Messiással. Ismételten csak arra akarunk kitérni, az Úr Jézusba vetett hitnek a fokától függ az, hogy ki mekkora jótéteményekben részesül és nem a külső leellenőrizhető tényezőktől. De immár szellemi síkon is „magatokhoz tudjátok Venni Őt”: „Az ajtó előtt állok és zörgetek és ai beenged engem, azzal vele vacsorálok.” De mindennek ellenére nagyon fontos az Úrvacsorához való járulás, mert azáltal az Úrnak teste és vére visszafejleszti a lélekben a bűnös hajlamokat.

Az Úr nem hagyta árván az övéit, ugyanis minden elszomorodott és utána vágyakozó lélek számára elküldte a Szentlelket. Az Úr eltávozása és annak a fájdalma egy űrt képezett a lelkünkbe és ez a fájdalom készítette elő a lelkünket a Szentlélek befogadására, mert ezt az űrt töltötte be gyakorlatilag Szentlélekkel az Úr. Természetesen mindez mellett az a rengeteg tanítás és minden csoda előkészítésként hatott a lelkünkre, hogy mindazokat meg tudjuk tenni, amit Tőle láttunk és hallottunk és amire a Szentlélek indított bennünket. (Az apostolok és tanítványok ugyanis magas szellemtani igazságokról hallottak tanításokat az Úr ajkairól, melyek szintén előkészítőként hatottak a Szentlélek befogadására, mert :„Elküldöm számotokra az Igazságnak ama lelkét, aki elvezérel titeket a tiszta igazságok befogadására.”). Sokat, nagyon sokat tanultunk az Úr mellett, úgy ittuk szavait, mint a szivacs a vizet, amely a Vele való együttlét alatt tisztára mosta a lelkünket. „Ti már megtisztultatok ama beszéd által”- mondta az Úr Péternek az utolsó vacsorán.

Mert gyakorlatilag Mi és Ki a Szentlélek és milyen céllal küldetett az emberek számára?
Istentől, az Úr által a bukott világokba leküldött tiszta, megvilágosító, újjáteremtő, felemelő és vigaszt sugárzó élő isteni „erő”, Istennek a lelke, Akinek a befogadására tiszta lélekre van szükség. Ismétlem: „Ti már megtisztultatok ama beszéd által”. Kegyelemből adatott a számotokra, mint lelket felemelő isteni hatalom, amelynek a befogadása által a saját szintjétől magasabbra emelkedik a szellem egy szférát legalább - mert ugyanis egy szellem emelkedettségét mindig az erejének tisztasága és mennyisége határozza meg- Akinek hatására olyan cselekedeteket képes az ember véghezvinni, amelyekre azelőtt a saját megrontott erőivel soha nem tudott volna megtenni. Azért mondta az Úr: „Olyan, sőt még nagyobb cselekedeteket is képesek lesztek megtenni mint Én.” Azért lehetséges ez, mert a Szentlélek ereje a legmagasabb világok szintjének ereje, amelyet Ő leküldött és amelyet, vagyis Akit erős hittel tudtok magatokhoz vonzani. De ahhoz, hogy be tudjátok fogadni ezt az Erőt, nektek is meg kell tisztulnotok „ama beszéd által”, mint az apostoloknak, amit jelen esetben a ti számotokra a N.SZ. tanítása jelent. Ezért szorgalmaznánk az eszme tisztaságának a fontosságát, és annak megtartását, mert csakis a tiszta igazság által képes az ember kitakarítani a lelkét a Szentlélek befogadására. „Ha megismeritek az Igazságot, az igazság szabaddá tesz titeket.” A beszivárgó alacsonyabb „igazságok” alacsonyabb erkölcsi szintet képviselnek, minek következtében nem tud az ember olyan tisztán látni és élni, hogy a Szentléleknek minél nagyobb mennyiségét befogadhassa.
Pedig gyakorlatilag a Szentlélek a földfeletti szférákba és azon túl emel fel benneteket, sőt, ha hittel bele tudtok kapaszkodni maximális mértékben ezekbe a lelketeket újjáteremtő erőkbe, valóban még nagyobb dolgokra is képesek lesztek mint az Úr. (Lásd materializációs jelenségek a spir. körökben.) De ehhez feltétel nélküli hitre és engedelmességre van szükségetek. Az alacsonyabb igazságok, alacsonyabb követelményeket támasztanak, amely követelmények nem emelnek benneteket olyan magasra és így a Szentlélek ereje csak szűk hézagot találhat magának. Az alacsonyabb szinten lévő embernek még nem bűn az, amit egy magasabb szint követel. Ezért nem is olyan könnyű az Úr követőjének lenni, mert bizony, hogy: „Aki jobban szereti szüleit, testvéreit és gyermekeit (vagyis a vérségi kötelékeket), az nem méltó hozzám.” „Aki bűnös vággyal asszonyra néz,azzal már paráználkodott az ő szívében.” Hát akkor hol van a testi kapcsolat negatív hatása? Tehát a magasabb szint, magasabb követelménnyel jár, de „több” a Szentlélek, mert kevesebb a szennyezett erő tömeg a lélekben és a felfogásban és eredményesebben érvényre tud jutni Isten Ereje bennetek.
Miért és kinek van szüksége a Vigasztalóra? Annak, aki lelki életet él és valamennyire tudatában van bűnösségének és elkeseredik azok nagysága láttán. A vigasz pedig az. hogy Benne tisztulást nyer a vétkező, feloldozást a bűnbánó és szabadulást a megkötözött. (Ez az, amire a keleti tan nem képes, mert nem a testetöltések sorozata adja ezt, hanem Isten kegyelme a Szentlélek által.)

Az első Pünkösdkor és az utána lévő időkben nagy tömegekben hagyták el a családjaikat a zsidók és más, környező népek keresztelkedtek meg és léptek be a krisztusi közösségbe, amely közösség a földfeletti szférák igazságai szerint élt. Hatalmas csodák kísérték munkájukat többek között azért is, mert teljes egység volt közöttük (egy akol, egy pásztor). Aki nem felelt meg az elvárásoknak, be sem mehetett a „kapun”. Sajnos évszázadok folyamán, ahogyan életüket áldozva meghaltak az első vezetők és így folyamatosan cserélődtek ezeket a feladatokat betöltő személyek akik még Krisztus csoportjának igaz követői voltak, és ahogyan Róma átvette a hatalmat a vallás felett is és kivégezték a Szentlélekhordozó személyeket és fából és kőből készült szobrokat állítottak a helyükbe. Így lassan, de biztosan feloszlott az első keresztények mintájára épült közösség. De az eredeti közösség valóban a magas világ konzulátusa volt a földön, főként ha figyelembe vesszük azt, hogy maguk az apostolok nap-szellemek voltak és rajtuk kívül is sokan a magasabb világokból öltöttek testet, hogy segítői legyenek az Úrnak az Eszme meggyökeresítésében.
Az akkori közösségbe való belépés olyan volt, mintha mennybe (Mária a napba öltözött asszony. Jel. könyv. allegóriája) történő belépés lenne, mert tisztán kellett élni, teljes alázatban, minden érzékiségtől, gőgtől és birtoklási vágytól mentesen, minek következtében mindenük közös kellett hogy legyen. Aki nem tudott elszakadni a földi, vagyis az anyagi javaktól, az nem lehetett a közösség tagja. A „kapuja” ennek a közösségnek volt a szegletkő. Volt aki szétzúzta magát rajta és meghalt, de sokan szakítani tudtak a világi javaikkal és a Krisztus egyházának építése céljaira oda tudták szentelni, vagyis a Szentlélekre tudták bízni vagyonuk sorsát, melyet Péter apostol, mint a közösség vezetője sugallatra irányított. Szükségesek voltak az anyagiak a közösség fenntartásához és a szegények támogatásához. Szinte folyamatosan támogatták a szegényeket, az özvegyeket, az árvákat és a nélkülözőket.
Az anyagiasság és maga az anyag, legyen az aranyba öntve, vagy papírba, épületbe stb formázva, nagy kötöttséget jelent a léleknek. Ezért, hatalmas szabadulást hozott a közösségbe való belépés alkalmával az, hogy a vagyonukat a Szentléleknek adták át. Mindannak ellenére, hogy az össz vagyonukat beadták a közösségbe, minden szükségletük megvolt.



A Szentléleknek ez a vonzereje ma is megnyilvánul éspedig a III. kijelentésben, (mert a III. kijelentésben hatalmas erőmennyiség rejlik, csak nincs aki igényelje.) de sajnos nincs aki erre ráérezzen , bevonzza és éljen vele, pedig nagyon jó lenne, mert igencsak lenyugvóban már a nap és majdnem teljes a sötétség, mert a Szentlélek világosságát megtagadták és ma is megtagadják az emberek, sőt még a szellemtanhívők közül is mind kevesebben akarják elfogadni a tiszta eszmét és az ebből fakadó tiszta életet, hogy ezáltal tiszta edényeivé válhassanak a Szentléleknek. Pedig ebben az eszmében minden bűnre magyarázatot kap az ember és betekintést kaphat a magasabb világok tiszta állapotaiba, és összehasonlítást is végezhet önmaga és a magasabb világ között, de nem teszi, mert az hiszi, hogy bűnbánat nélkül, tisztátalan lélekkel is be lehet jutni az Isten Országába. Pedig gyermekem minden eszköz megvan adva arra nézve, hogy az ember megtudja azt, hogy mi a bűn és az erény és ennél a fénynél megvizsgálja önmagát, ez helyett nem önmagát teszi nagyító alá, hanem a Szentlélek munkáját. Az effajta magatartás a hitnek a hiányát jelenti, mert a hit nyitja meg a lelket Isten Szentlelke és a Benne munkálkodó szellemek előtt. Amekkora a hited, akkora a rés a lelkeden, amelyen vagy beszivárog, vagy besugárzik a Szentlélek erejének fénye és ezzel az ismeret világa is. Minél nyitottabb a lelked a hit által, annál többre vagy képes és annál tisztábbak az ismereteid is, mert csak azt tudja asszimilálni a lélek, amit a hitével be tudott fogadni az isteni igazságokból, amit csak az értelmével, az az első próba alkalmával kiszivárog a lélekből. Ezért kérjük, hogy higgyetek a vezetésben. A hit degradálódott negatív tulajdonsága a hitetlenség és ebből adódóan a gőg és önhittség, amely elzárja a hit csatornáit a lélekben. Hiába tud a lélek, ha nincs hite, a hitből fakadó csatornákon keresztül nem áramlanak az erők és a tudás nem folyik át gyakorlatba, akkor viszont, mivel az ismeret kötelez, nem felemelő eszköze lesz a tudás az embernek, hanem az ítélő széke. Ezért kérjük tőletek azt, hogy higgyetek, mert jobb hinni mint tudni, valamint azt, hogy gyakoroljatok bűnbánatot nap mint nap, hogy lelepleződjetek önmagatok előtt.

Kedves testvéreim, ti is tudjátok azt, hogy közel az idő és Aki eljövendő, eljő és nem késik, hanem ítéltet tart minden és mindenki felett, mert még a fluidok is osztályozva lesznek, nem csak a szellemek. Forduljatok befelé és kérjétek a Szentlélek világosságát, hogy tisztán lássatok magatokat illetően, amíg a tisztulás ideje be nem fejeződik, mert amikor már az osztályozás utolsó pillanatai is eljönnek, akkor már késő lesz a dolog. A világos korszak vége a teljes szétválasztás végét és a Szentlélek visszavonását is jelenti egyben és aki addig nem tisztul meg, az a valaki kilöketik a „külső sötétségre” Azzal a céllal adatott a szellemtan, mint egy utolsó próbálkozás az Isten részéről, hogy aki elenyésző hittel rendelkezik, az értelmén keresztül juthasson el a hit világosságára. Használjátok ki ezt a kegyelem adta lehetőséget, mert a sötétség mindinkább kiterjeszti hatalmát a világra, hogy próbára tegye ha lehet még a választottakat is. Ha ez így van, akkor mennyivel inkább próbát jelent a meghívottak számára a világ, ha már még a választottaknak is próbát jelent. Ne higgyetek a világnak, mert ott a sátán az úr, és már betört a vallási irányzatokba is. Ne az ördögnek engedelmeskedjetek, hanem Istennek, Akinek az akarata rátok nézve a Szentlélek által válik nyilvánvalóvá. „Vigyázzatok (virrasszatok) és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert mind nagyobb megpróbáltatások lesznek. Jelenleg még csak „kísérleti fázisban” vannak a megpróbáltatások, de a fényes korszak bevégeztével jönnek elő igazából a dolgok. Most a kegyelem még valamennyire visszafogja a sötétség hatalmát amelyek a megpróbáltatások előidézőinek, de amikorra teljes egészében vissza lesz vonva a kegyelem, akkor szabadon garázdálkodhat az ellentét egy rövid ideig, hogy teljes egészében nyilvánvalóvá legyenek cselekedetei, minek következtében megítéltetnek. Ahogyan a fényes korszaknak meg kell lennie, úgy utána a sötét korszaknak is. Habár a missziós szellemek munkája révén enyhülni fog a sötétség hatalma a választottakért, mert egyébként senki emberfia nem élné túl a sötétség korszakát.
De a választottakért, akik a szellemtani eszmében fel tudnak emelkedni a meghívottakból a kiválasztott státuszba, hogy be vigyék az eszmét az Új világba, azok meg fognak menekülni, mert a N.SZ. aklában védelem alatt lesznek. Teljesen rajtatok áll testvéreim az,hogy meg akartok-e felelni az Ő általa lesugallt szellemtani követelményeknek, vagy nem. Ugyanis tudni kell azt, hogy mindkét állapotnak következményei lesznek. Senki nem okolhatja majd az Istent ha a „bal oldalra” kerül, mert mindenki saját döntése révén kerül oda ahova kerül. Bízunk abban, hogy ti „Mária módjára” (Lázár testvére) a jobbik részt választjátok, mert ugyanis Szentlélek nélkül a tudás nem ér semmit mert nincs meg az újjáteremtő erő a megszerzett ismeretek kivitelezéséhez és egyáltalán a lelki és fizikai élethez. Ki milyen szinten van, olyan mértékben képes befogadni a Szentlelket és amilyen szinten van, olyan szintű a tudása is, ami azt jelenti, hogy a kettő össze van kapcsolva. Akkor mégis mi az, ami érdemben tovább vezeti az embert? A küzdelem, a harc és ha a lelkében mélyen szánt a fájdalom és a szenvedés. Isten ugyanis adhat Szentlelket, de ha az ember a kapott erőket, a még fel nem ismert és bűnnek nem titulált hajlamok kiélésére szétforgácsolja, akkor kiürülve, szárnyszegetten hull alá az alacsonyabb igazságok világába, ahova a cselekedete lerántja, tehát mit sem ér az egész. Ezért hát tisztuljatok meg és legalább a felismert hajlamokat igyekezzetek kitakarítani a lelketekből, hogy tiszta lámpásai lehessetek az Úr Szentlelkének.

Ámen

Szellemi vezetők

Ada, 2021 Pünkösd



Saját kiegészítés:

Ada szerint a Szentlélek Isten lelke, ez kizárt dolog!
A közlés többi része ellenben jó.



Lélek csak addig létezik amíg nem érjük el a szellemi szintet,
Itt főleg a fizikai síkon van komoly jelentősége, később a lélek visszahúzódik a szellemi testbe, megszűnik a "jelentősége"

A Szentlélek az elbukott elsőd szellemek összessége, akik megtisztulva végigjárva azt az utat ami mi most járunk, visszajutottak tapasztalattal felvértezve az 1. Napkörbe.

Második teremtésnél - akik mi vagyunk - a kettes Napkörbe termésünkkor Ők is részt vettek a MI teremtésünkbe.

Nagy tapasztalattal rendelkeznek, és az Ő segítségüket küldte Jézus a Mi segítségünkre, mert ŐK már ismerik a sötét erő trükkjeit, praktikáit.

Eredendő bún és a Szentlélek elleni bűn fogalma
https://youtu.be/XKc6yP4nwEs

[Karsay1958]

Az egyház fogalma 1

Zita médium 2007. április 22.

„Isten országa tibennetek van” - mondja az Úr. Igen, az emberi lényben is benne van az isteni szikra, azaz a szellem csodálatos isteni tulajdonságokkal rendelkezik, csak a bűn, a tévedés és a tévelygés mindezt eltakarja. A bűn vastag páncéljával veszi körül a szellemet és így ezek az isteni tulajdonságok többé már bennük nem érvényesülhetnek. Nem érvényesülhetnek mindaddig, míg hosszú, kemény és nehéz munka árán ismét meg nem tisztítják magukat mindattól, ami rájuk bűnként homályt, eltávolodást hozott.
A csodálatos isteni világokban, vagyis a mennyeknek országában harmónia és rend uralkodik. A mennyeknek országában, amelyet úgyis mondhatnánk, hogy egy házon belül élnek mindazok, akik soha nem buktak vagy a bukás valamelyik stádiumában rádöbbentek arra, hogy mit is cselekedtek, így megbánva bűneiket, azon voltak, hogy visszajussanak oda, ahonnan lassan a bűn következményeképpen hullani kezdtek. Hulló csillagokká váltak, mely elveszítí fényét és egyre mélyebbre zuhan.
A földi világban is szükség lenne erre az egy házra; egy akolra, egy pásztorra, egyházra. De ha megnézitek a földi világot, akkor azt láthatjátok, hogy ma már nincs Krisztus egyháza fizikai világban, hanem sokféle egyház létezik. Mindezek az egyházak arra hivatkoznak, hogy ők képviselik Krisztusnak elvét, Krisztusnak igéjét, Krisztusnak eszméjét igazán, ők látják helyesen és valósítják meg a krisztusi igazságokat.
A cél mindig az volt, még az Urnak, Krisztusnak eljövetele előtt is, hogy az emberek lélekben és isteni igazságban összekovácsolódjanak. De a bűn következtében teljesen szétestek, Bábelhez hasonlatosan mind más nyelven beszéltek, más volt az érdekük, más volt a céljuk, más volt a reménységük és önmagukban és egymás között is meghasonlottak.
Krisztus nem vallást hozott, de ha mégis emberiesen akarjátok kifejezni magatokat és mindenképpen ragaszkodnátok ehhez a kifejezéshez, akkor azt mondhatom, hogy Krisztus a szeretet vallását hozta, mert a megtért embert a szeretet indítja cselekvésre, áldozathozatalra, áldozattételre. Elhozta azt a lehetőséget, hogy egy egyház legyen ismét.
A kezdetek kezdetén a vezetést az ő tanítványaira, az ő apostolaira bízta, azon belül is Péternek szánta, akihez így szólott: „Péter, azaz, kőszikla vagy és én erre a kősziklára építem az én egyházamat és a pokolnak ereje nem vesz erőt rajta.” Tehát a szeretet vallását hozta és egy házba hívja az övéit, amely egyház az ő igazságán, az ő elvén, az ő igéjén, a szereteten alapul és egy egyházzá kell összekovácsolódnia.
Az őskeresztények, az első keresztények lélekben és igazságban követték az Urat. Lelki szemeik előtt szünet nélkül ott lebegtek az Úr kérései, útmutatásai és igéretei; ők valóban a Krisztus egyházába tömörültek. Ezek az őskeresztény összejövetelek a föld mélyén a katakombákban igazi istentiszteletek voltak. Tiszteletet és hálát adtak az egy igaz Istennek, aki úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta megváltásul érette és érettetek is, mindannyiotokért, drága testvéreim.
Ezeken az összejöveteleken a Szentlélek jelenvalósága érezhető volt, majd csak, hogy nem kézzel tapintható és mindazokba a csodás ajándékokban, a Szentlélek ajándékaiban részesültek mindazok, akik ilyen alkalmakkor az Úrnak nevében, az Úr követéséért összejöttek. Ez volt az ősegyház, amelynek élete még aszerint zajlott, ahogy a mi Urunk, a Jézus Krisztus azt meghagyta, ahogy azt elrendelte, ahogy azt Péterre bízta, aki soha nem volt római püspök, aki soha nem volt pápa, csak egyszerű halász, aki lélekben megtért, aki rájött arra, hogy egyetlen mencsvára minden emberi léleknek, minden hulló csillagnak, minden bukott léleknek a mi Urunk, a Jézus Krisztus.
Ezek az őskeresztények nemcsak a külsőben viselték magukon Krisztusnak jegyeit, Krisztusnak tulajdonságait, hanem a valóságban is: lélekben, érzésben, gondolatban. Krisztusban átalakult emberekké lettek. Megtértek a szó legszorosabb értelmében, tékozló fiúkból olyanokká, akik mindent, amivel rendelkeztek, mindent amijük volt egymással megosztották, életüket tették az áldozati oltárra Krisztusért. Akiknek az élet, a saját életük sem volt kedves, amikor a római császárok és a zsidók hitükért az életüket vették. A zsidók megkövezték őket, Róma a cirkuszok, az arénák porondján szórakozott velük és követelte életüket.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Az egyház fogalma 2

Zita médium 2007. április 22.

Később ugyanez a pogány Róma, a hatalom, a dicsőség fellegvára, hatalmi érdekből, - tehát nem a szív indíttatásából - elfogadta Krisztus vallását, és államvallássá tette.
Ezzel megkezdődik a bomlás folyamata az egyházon belül. Megkezdődik a dicsőség hajhászása, a hatalom biztosítása és bár lassan, de a pogány Rómából u.n. „keresztény Róma” lesz, de a keresztény elvektől és elgondolásoktól egyre messzebb kerül. Béresek jönnek és ezek a béresek vérrel szántják fel azoknak lelkét és lelkületét, akik hűek, hűségesek a krisztusi eszméhez. Hatalomra vágyakoznak, a pogány Róma hatalmára, amely erős és dicsőséges volt és amit maguk a zsidók is kívántak és áhítoztak.

Az ugynevezett keresztény Róma ugyanezt kívánja, ugyanezt óhajtja, sőt uralmat akar az emberi lelkeken is. Hasonlatosak a farizeusokhoz és az írástudókhoz; vízet prédikálnak, de bort isznak. Másoktól mindent megkövetelnek, önmaguk részére mindennemű kedvezményeket és elhajlásokat tesznek. Ha pedig a vezetésben, a vezetőkben elhajlás következik be, ez az elhajlás előbb - utóbb az egész egyházban is érezteti hatását.

Akik hűségesek maradtak, akik lélekben átalakultak Krisztus által, azok látták a bajt. Látták, hogy milyen eltérések, milyen ferde irányba való kisiklások vannak és szavukat emelték ellene. Az ütközés - először is az ütközés, aztán a harc - megkezdődik. Ez a harc és küzdelem azóta is folyik az egyházon belül.
Az egyház részekre szakadt, ezért Krisztus egyháza pedig lassan - lassan a lélek világába, a láthatatlan világba húzódott. Tehát Krisztus láthatatlan egyház él és uralkodik; uralmat tart fenn mindazokban az emberi lelkekben, akik - bármilyen változáson ment is át a földi világban az egyház - megtartották töretlen hűségüket, kitartásukat a mi Urunk, a Jézus Krisztus és az ő igéi mellett. A tömeglélek azonban ellenük fordult. A tömeglélek elbizonytalanodott, hogy hát hol is az igazság? Ugyanaz a pogány nézet, ugyanaz a pogány ismerethiány az igazságról, mint Pilátusnál. Az egyik ide, a másik odaállt és az eredeti cél, a lényeg elveszett.

A Krisztusnak egyháza több részre szakadt aszerint, hogy az emberek hogy és mint gondolkodtak azokban az időkben, mivel olvasni és írni csak kevesen tudtak. Sőt még a könyvnyomtatás feltalálása után is az egyház vezetői határozták meg, hogyan kell az írásokat értelmezni. A vezetés Rómáé volt, de a különböző egyházakon belül már különböző nézetek uralkodtak. Éppen ezért, a különböző városokban lévő, de még mindíg a nagy egyházhoz tartozó közösségek, az igazság egymástól eltérő értelmezése miatt, egymástól lassan - ekkor még láthatatlanul, de már a láthatatlan világban láthatóan - kezdtek eltávolodni.
Az emberek bizonytalanná váltak, később a különböző városok, különböző egyházaiban uralkodó nézetek, a külsőben is eltérő gondolkodást mutattak. Ezért váltak szükségessé a zsinatok, hogy ott egyeztessék, mit és hogyan kell hinniük és mi az, ami elmozdítandó vagy törölendő az írásokból. A reformáció nagy robbanással szétvetette ezt a már millió apró nézetet valló, de még a külsőben egy egyháznak tűnő, de már bizonyos fokig politikai, hatalmi, világi szervezetet, amelynek világhatalmi törekvései voltak és a világi hatalommal nagy összefonódásokat mutatott. Tehát ebben az időben szükségszerű volt, hogy ez az egyház megreformáltasson, hogy újra visszatérjenek a krisztusi elvhez, az egyszerűséghez, emberi lelkeket menteni.

A sok szakadás, tévedés, változtatás, bizonytalanság következtében sokan hitüket veszítették, így a hitetlenség mezejére, tarlójára kerültek. Kihullott, elhullott kalászok lettek. Ilyen elhullott kalászok vagytok ti is drága testvéreim. Ti is kintrekedtetek a hitetlenség tarlóján. Mindenesetre fontos, hogy az élettel és az élet lehetőségeivel rendelkezhettek. Fontos, hogy a lelketekben a pislákoló mécses, a hit mécsese ki ne aludjék, mert csak ennél tud tájékozódni az ember és ez vezetheti el újra a helyes útra.

Akik a mai világban teljesen hitetlenek, azokkal már nem igen lehet mit kezdeni. Mert, mint mindennek, a hitetlenségnek is fokozatai vannak. Egy bizonyos zuhanás után a hitetlenség annyira eluralkodik az emberi lélekben, hogy már semmivel nem lehet azt felébreszteni, feléleszteni. Ezekben az utolsó időkben ezt a hitetlenséget növelte az emberi lelkekben az ateizmus és a materializmus.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Az egyház fogalma 3/3
Zita médium 2007. április 22.

Akik hittek ennek a maszlagnak, akik ezt elfogadták, magukévá tették, és Istent száműzték az életükből, úgy gondolták, hogy meztelenségüket, nincstelenségüket, szegénységüket a nagy pazarlások után majd anyaggal lehet megtölteni, majd az anyag felhalmozása által lesznek ismét gazdagok, királyfiak, az anyag által lesznek újra erősek és hatalmasok. Tévedtek és ezek az emberlelkek a korszakzárásra elvesznek.

Ezek már nem elszórt kalászok, ezek már elhalt kalászok. Elhaltak, meghaltak lélekben és igazságban. Az örökélet lehetőségét egy korszakra, egy örökkévalóságra elveszítik, vagy ha még élnek is testben, elvesztették. Az elhullt kalászok közül viszont azok, akik tájékozódni lesznek képesek, munkálkodni a saját szellemi jövőjükön, azok még megmenthetők. Látnotok kell, hogy mit is hozott az emberiségre az anyagelvűség és az istentagadása. Az anyagelvűség és az istentagadás hozta létre az első világháborút, a második világháborút, a közbeeső kisebb, nagyobb háborúságokat és majd az elkövetkezendő háborúságokat is az okozza. Mindent az anyagért, mindent a testért, mindent a testi emberért, azért, aki a hatalmat egy bizonyos ideig birtokolhatja.

A szétesett egyházak képtelenek ma már a lélek mentésére. Nincs bennük lélek és élet. Vannak, stagnálnak, léteznek. Történésekre, dolgokra Isten igazságaként referálnak. Még bizonyos fokig büszkék is, hogy ennyi vagy annyi emberlelket számolhatnak, mondhatnak magukénak, különösképpen örülnek, hogy megatemplomok épülhetnek és ezrek netán tízezrek hallgatják az Isten napján az igét, nem egyszer a kiforgatott igét.
Bizonyságokra van szükség! A Szentlélek bizonyságaira, hogy Isten nem halott, Isten él és ha teljes is a káosz az elvek, az eszmék, az elgondolások földi síkján, a világmindenségben Ő az úr és a világmindenségben rendet tart fenn törvényei által.

Az, hogy az ember rendre hivatkozva rendetlenséget teremt, békére hivatkozva háborúkat indít, ez csak azt mutatja, mennyire nincs tisztában az ember az isteni jó és a sátáni rossz, tehát az isteni elv és a sátáni elv különbsége között. Ez csak azt bizonyítja, hogy sötétségben van. Azt bizonyítja, hogy minden emlékezését elvesztette a szebbről, a jobbról, mert az anyag megvakította. Nem idealista többé. Dehogyis! Materialista a legjavából.
De még, mint mondom, míg a nap utolsó sugarai a földre vetülnek, az elhullott kalászokat, azokat, akik még megmenthetők, összegereblyézzük. Akik pedig felébrednek, azok a bizonyságok hatására megtérnek és visszaigyekeznek a mi Urunk, a Jézus Krisztus láthatatlan szellemi egyházába. Az útra, amely Ő maga. Az útra, amelyen el lehet jutni mindnyájunk teremtőjéhez, az Atyához.
Ma is fennáll még a lehetőség, hogy a tékozló fiak, akiknek semmilyük nem maradt, mert kicsapongó életet éltek, visszatérhessenek az atyai hajlékba. Mitöbb, csak fél utat kell megtenniük, mert mindnyájunk Atyja félútra eléjük megy. Felöltözteti őket újra bíborba és bársonyba, királyfiakká teszi újra őket, gyűrűt húz az újjukra, leöleti a hízott tulkot és nagy vigadalmat rendez az Ő egyházában, a Krisztus szellemi egyházában, hogy megkerültek; hogy az eltévedt, a tékozló fiú hazatért; hogy az elveszett, a századik megkerült, hogy a bokorban, a tüskék között fennakadt bárány az Úr segedelmével kikerült onnan – az Úr kimentette őt.
Ezért a célért jövünk mi is, ezért jöhettem én is vendégként ma közétek, hogy mondjuk, hogy mondjam, hogy hangzódjék a szó, hogy aki akar visszatérhet, aki akar hátatfordíthat a bűnnek, ott hagyhatja a disznók moslékát, amely eleségül szolgált neki, ott hagyhatja a téveszméket, a tévelveket, és kutasson és keressen, hogy megelégülhessen.

Keressetek és kaptok. Zörgessetek és megnyittatik. Ezt nemcsak néktek mondom, hanem mondom mindazoknak, akiknek füle van a hallásra, akik még értik az őskeresztényekhez hasonlatosan a Lélek szavát, hogy mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Mert addig volt egy az egyház, amíg értették a gyülekezetek, hogy a Lélek mit mond nékik. És akkor lesz újra egy az egyház, mikor mindenki érti, hogy mit mond a Lélek személy szerint néki. Hogy mit vár tőle, mit kaphat tőle és mi az, amit neki kell adnia, hogy Krisztusnak egyháza ne csak a szellemi síkon, hanem minden emberi lélekben, minden bukott teremtményben égen és földön felépülhessen, megépülhessen és akkor újra boldogan, Krisztussal együtt elmondhassuk, „az Istennek országa tibennetek van.” Így legyen. Ámen.
Isten legyen mindnyájatokkal! Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Tanító pofonok - Így ne legyél ezotroll
Gáspár Katalin,


Klaudia írt nekem egy ilyet: "A létezésben nincsenek ártók és segítők, csak tanítók Akiket ártónak bélyegeztek meg ők a legnagyobb tanítók! Mindenki a dolgát végzi és a következményeket mindenki maga dolgozza le.. Ezért nincs közünk ahhoz, hogy valaki miért árt nekünk... A megfelelő személyeket pedig megkülönböztetni hááát Erről szól az élet... "

Ahhoz, hogy mindenki tanító, és nincsenek ártók személyek, csak annyit fűznék, hogy mondd egy szexuális abuzust naponta elszenvedő kisgyermek szemébe ezt a mondatot - ha nem kezded magad rosszul érezni utána, akkor nem velem van baj kettőnk közül.

Ne keverd az egyént az Istennel

A világunk síkokra bontható. Az egyén síkja után a család, a kisebb emberi közösség, a nagy szociális közösség (ország, nemzet, nők/férfiak vagy a bélyeggyűjtők köre) az egész emberiség, a Föld és minden létező, az Univerzum síkja - ezeken a síkokon minden máshogy van. Mégis az egész egy. A fontos csak az, hogy a síkokat ne mosd össze.


Így ne legyél ezotroll
A gond ott van, hogy az Univerzum szempontja és az egyén szempontja más. Az egyén - szükségszerűen a maga nézőpontjából lát. És ez így van rendjén. Ha nem akarsz ezotroll lenni, és az egyén látásmódjának megértése mellett neki segítenél inkább, az univerzum egység-álláspontjának képviselete helyett, akkor gondold át a mondókádat. Súgok: Az Univerzumnak, Istennek és az egészleges látásmódnak nincsen szüksége ügynökökre, kereskedelmi képviselőkre, míg az egyéneknek igenis nagy szüksége van támogatásra.

Karmikus mozi - jegyed van, szólok!
Vagyis az a szomszéduram, aki fejbe vágja a szomszédasszonyt egy hentesbárddal, az nem egy kedves tanító az életünkben, hanem a szomszédasszonyt bántalmazó potenciális gyilkos, s ha nem teszel semmit, mert úgy gondolod, magánügy, úgy véled, hogy az egész az ő karmájuk és hátra dőlve nézed a mozit, még popcornt is csinálsz hozzá, hibás vagy.
Szomszéduram egy bűnöző, akit félre kell állítani, hogy megóvjuk a gyerekeit, a feleségét, na meg magunkat attól, hogy az ő terhüket is vinnünk kelljen.

Igen - aki valóban változtatni tud a szörnyű helyzeten az a szomszédasszony maga. Azonban ha értesültél, akkor bevonódtál. A közöny asszisztál a gyilkossághoz. Nem seperheted le az ügyet annyival, hogy kölcsönadsz egy vaskosabb kötet Müllerpétert, (pláne!) és még jobban erősíted az áldozatban, hogy a kapcsolatnak van esélye, hogy ha ő változik, majd a másik is fog - mert nem fog, vagy nem a várt irányban! - és a tűrés erény. Ami segít, az a meghallgatás, a közös stratégia alkotás, a hibáztatás helyett a folyamat megismerése. Ehhez ember kell a talpán, s ha te tudsz a dologról, te Az vagy. Sőt: te vagy az!

Valódi megoldás

A példa persze lehet a bántalmazó férj/apa helyett akár a hárpia anyós, a szörnyen viselkedő közös képviselő, besúgó jellemű szomszéd, lelkeket alázó tanár is. Ha találkozol velünk, és felismered, hogy ők nem segítők, hanem csak és kizárólag ártanak azoknak akik a közelükben vannak, nem az a dolgod, hogy megértsd őket, megmagyarázd, hogy azért olyan undi veled Pistikém az a tesitanár, mert az apukája verte kiskorában, hanem az a dolgod, hogy tesitanárt kimozdítsd a posztjáról, vagy ha az nem megy, vidd el onnan Pistikét. Vagyis keress egy valódi megoldást.

Tanító kapcsolat

Aki megver, megaláz, fejbe ver, az természetesen tanít, mert megtanulod egyrészt elkerülni az ilyen szitukat, másrészt talán megtanulod elhárítani a támadásokat. Azonban a fejbe verésért, megalázásért nem hála jár neki - hála jár NEKED, mert valódi megoldást hoztál a helyzetre, ami neked magadnak és még a környezeted egy részének megnyugvást hozott. Neki rendőrkéz jár, meg bírósági távoltartás, meg fegyelmi - helyzete szerint.
Az esztelen, bibliainak álcázott megbocsátás csupán a konfrontálódástól való félelem szüleménye, az önbizalom hiányának kilencedik éhes kölyke. Az univerzális szintű bűnbocsánatot hagyd meg istennek. Ne keverd már össze a kompetenciáitokat!

Úgy gondolom, hogy az egyén szempontjából vannak ártó személyek, akikkel egyetlen karmikus feladatunk, hogy felismerjük őket és meggátoljuk, hogy tovább ártsanak széles körben másoknak! Minden más csak gyáva maszatolás.

UI:

Neville Goddard - Igazságosság / Előadás 1952.
https://www.youtube.com/watch?v=fe7PV6nAUxw

[Karsay1958]

A pünkösdi tűz:

(Kezembe került egy régebbi írás ami most is aktuális!)


Figyelmüket most a tűz ragyogó és fenséges rejtélyére szeretnénk irányítani.
Hermész ezt részletesen megtárgyalja. És bizonyára tudják, hogy minden szent
írás és minden misztikus filozófus ezt teszi. Mert az a helyzet, hogy aki
képes kikutatni a tűz rejtélyének a jelentését, az birtokolja az összes
rejtély kulcsát. Az ilyen ember számára tulajdonképpen már nincsenek titkok.


Forduljunk először a Bibliához. Mert ha a Bibliát valamelyest ismerjük,
akkor jól eligazodhatunk a tűz különböző nézetei között. Nézzék meg először
Mózes könyveit. Isten Mózeshez az égő csipkebokorból beszélt. A tűz kellős
közepéből beszélt hozzá Isten a hegyen. Dániel a tüzes kemencében járt.
Ezékiel a tűzfelhővel került szembe. És mennyi de mennyiszer beszél az
Újszövetség tűzről. Azt mondja János: "Én vízzel keresztellek titeket, aki
pedig utánam jő, az a Szent Szellemmel, a tűzzel keresztel majd titeket". A
tanítványok feje fölött Pünkösd kezdetén tűznyelveket láttak. Végül pedig
azt olvassuk a Jelenések könyvében: "Feje és haja fehér volt mint a hó,
szemei pedig mint a tűzlángok". Ez a néhány idézet, amelyet sok mással
kiegészíthetnénk, világossá teszi, hogy tűzön a tiszta, folttalan szellem
értendő. A következő ige is erről tanúskodik: "Az Úr, a te Istened, emésztő
tűz". Amikor tehát a szellem a megbeszélt módon beleereszkedik egy tanulóba,
és egész létével kölcsönhatásba lép, természetszerűleg kifejlődik egy tűz,
egy láng és egy új hordozó, a jármű, a láng teste. Akik ezt a testet
viselik, akik képesek ezt elviselni, azokat minden időkben a tűz fiainak
nevezték.

Hermész azt mondja, hogy a földi testnek lehetetlen ily nagy isteniséget
elviselni. Ha a megfelelő életvitel miatt egy lény a gnosztikus rejtélyek
tanulójaként kapcsolatba kerül a tűzzel, a szellem tüzével, akkor azonnal
hatalmas láng, szinte villámsugár fejlődik ki. Ha a szellem kapcsolatba
kerül a személyiség asztrális anyagával, akkor azonnal hatalmas tűz
keletkezik. Nem nehéz megérteni, hogy egy normális, természet szülte test egy
ilyen tüzet nem képes elviselni.

Van egy felismerhetetlen tűz és egy ebből kiinduló felismerhető tűz. A
felismerhetetlen tűz a szűzszellem. A felismerhető tűz a szellem, mely
kapcsolatba lép az asztrális anyaggal. Elméletileg minden tanuló ismeri a
szellem-beereszkedés útját, azt az ösvényt, amellyel a felismerhetetlen
tüzet felismerhetővé lehet tenni. A klasszikus rózsakeresztesek ezt nevezték
az aranykészítés művészetének. Az eredeti aranycsinálók a szellem ösvényén
járó testvérek voltak, akik emiatt értettek ahhoz, hogyan kell az arany
tüzet, az arany lángot létrehozni.

A tűzimádás eredetileg a szellem imádása volt. A napkultusz egy szellemi
kultusz. Egy ilyen kultusznál azonban nem szabad megállni, a szellem
imádatánál nem szabad vesztegelni, ahogyan a természetvallások teszik
ezeknek a dolgoknak a negatív átélésével. Mert, Barátaink, a tűz
megvalósítása a fontos, az aranycsinálás a lényeg.

Tudjuk, hogy másik tűz is van, az ismert elem, a tűz. Ennél a jelenségnél
egyidejűleg fény és meleg is keletkezik. Ha a hőség növekszik, és van elég
oxigén is, akkor láng lobban fel, a legkülönbözőbb formájú, fajtájú és
hőfokú lángok. A tűzláng tehát pompás jelkép a szellem számára, holott
semmiképpen sem szellem. A földi tüzet azonban mégis kapcsolatba lehet hozni
a szellemi tűzzel. A minket körülvevő szellemtér és az ebből kiinduló hét
sugárzás miatt a szellem által körülvett teremtési térségben különböző elemi
viszonyok, különböző feszültségek keletkeznek, melyek a teremtési térben
tüzesen fellépő erőt keltenek. Az egyik ilyen erő az elektromosság. A
teremtési térben ebből az erőből súrlódás és forgás miatt fény és tűz
keletkezik. Elektromos erő minden teremtési térben működik nyugvó vagy
dinamikus erőkifejtő formában. Naprendszerünkben vannak óriási
elektromágneses erőforrások. Gondoljanak csak a Napra. Ha ezeket az erőket
helytelen módon szabadítanák fel, akkor ez az egész naprendszert és
bolygónkat is bizonyára a másodperc töredéke alatt elégetné. Ha az állati
mágnesességre gondolunk, akkor tudjuk, hogy minden teremtményben sok
elektromos jelenség és hatás van. Ezek azonban nem lépik át teremtési terünk
szabályait és határait. Minden mágia szintén elektromágneses sugárzásokon
alapul.

Továbbá ha valaki megszegi a természettörvényeket, kényszeríti ezeket, akkor
mindig zavarok fejlődnek ki, életrendszere elektromágneses viszonyai
megzavarodnak. A betegség nem más, mint az illető elektromágneses
rendszerének a zavara. Az ember gyakran zavaró, emésztő tüzet szabadít fel,
és hagyja, hogy rárontson. Ebből magyarázható az úgynevezett pokol tüze is.
Nem Isten veti az embert a tűzbe, hanem a saját alkotási területének életét,
elemi törvényeit megzavaró ember maga gyújtja meg ezt a tüzet.

Világos tehát a legenda is, hogy az embernek halála után törvényszék előtt
kell megjelennie, s ezután esetleg a pokol tüzére vettetik. A kőkemény
természetember, aki életösztöne miatt megszegte az elemi
természettörvényeket, és ezzel saját rendszerében kimondhatatlan
feszültségeket keltett, az anyagtest halála után, amikor személyisége
elválik a többi résztől, a személyiségnek ebben a maradékában erős égést fog
érezni. Láng tör fel a mikrokozmoszban. Erős világosság, lángoló tűz. Önmaga
elítélését tehát a gyors végrehajtás követi. Mindez erős szenvedéssel,
fájdalommal jár a kialvó tudat számára.

Normális esetekben ez az elégési folyamat sokkal lassabban megy végbe. A *
Leleplezés* című könyv fejtegeti, hogyan tartják fenn magukat a tükörszféra
lakói éterrablás révén. A fényéter erősen fel van töltve elektromossággal.

Az úgynevezett mágnesezők mindig fényéterrel, elektromos erőkkel dolgoznak.

Most már azt is el tudják képzelni, hogyan csalnak azok a tükörszféralények,
akik gyakran a tűz fiainak neveztetik magukat. Produkciójuk siralmas
utánzat. Mert gondoljanak csak újra az 51. szakaszra, miszerint oly nagy
isteniséget, mint a szellem tüze, egy földi személyiség semmiképpen sem tud
elviselni. Sem érintkezés, sem pedig látomás formájában. Csak azok tudnának
egy ilyen találkozást kibírni, akik az ösvényen járnak és megkapták a
szellemsugárzásokat. Ezt mondják a szent hermé-ti-kus szövegek is (53.
szakasz).

*A föld nem tudja elviselni a tüzet: egyetlen szikrája lángra lobbantaná.
Ezért burkolja a földet teljesen víz, hogy sáncként védje a tűzlángoktól. *

Ez a szakasz itt a naprendszerben összpontosuló óriási elektromos energiákra
utal. A rendkívül bonyolult bolygói légkör, amelyet mindig a víz jelképével
jelölnek, gondoskodik arról, hogy bolygói teremtési területünk eléggé
elszigetelt helyzetben legyen és így is maradjon.

A naprendszer minden bolygójának, minden részecskéjének megvan a saját külön
elektromágneses értéke. Persze minden szigetelést össze lehet törni, meg
lehet sérteni, ami nagy katasztrófákat okozhat. Ezért rendkívül szigorú
természeti törvény gondoskodik arról, hogy minden teremtési tér, mely saját
feszültséggel rendelkezik, zavartalanul végezhesse munkáját.

Ha a föld tűz által elmúlik, akkor ez az erre vonatkozó természeti törvények
megzavarását jelenti, amelyet az emberiség bizonyos része okozott.
Gondoljanak ebben az összefüggésben az atomtudomány foglalatoskodására, s
esetleg el tudják képzelni, hogy a földben, mint teremtési térben mily nagy
kárt okoz ez az önfejű kísérletezés. Talán azt is tudják, hogy a Grál
Szerzete mindig megpróbálja ezeket a nagy szenvedéssel fenyegető
katasztrófákat semlegesíteni, hogy ha bekövetkeznek, akkor a lehető
legkisebb mértékben érvényesüljenek.

A szellem gyökértüze a világmindenség leghatalmasabb ereje, minden
elképzelést felülmúl, minden korlátozáson túlér. Emiatt talán azt is el
tudják képzelni, hogy milyen óriási érintkezés következik be egy
emberlélekben, ha a szellem hét hírnöke megérinti a mikrokozmoszt! Ha ezeket
az erőket egyszer felhívták, akkor itt életről vagy halálról van szó!

Talán azt a fázist is el tudják képzelni, amelyben az ifjú Gnózis Szellemi
Iskolája néhány éve van, amikor is az előtt a feladat előtt állunk -
méghozzá mind az Iskola, mind pedig az egyes csoportjai -, hogy meg kell
tanulnunk a szellem erőivel dolgozni.

Mint emberiség, újra a Szent Szellem kitöltésének időszakában élünk. A
pünkösdi tűz újra meggyulladt. Ez pedig egészen más, mint valami ünnepélyen
vagy misén részt venni és kalácsot enni. Ez annak a megtanulását jelenti,
hogyan kell bánni és hatni a világegyetem leghatalmasabb erejével, és hogyan
kell reagálni rá. És ismételjük: amint a szellem beereszkedik, azonnal
hatalmas tűz keletkezik. Ezt a tüzet semmiféle földi test sem tudja
elviselni. Ezért keletkezik az utóbbi években az Iskola mágneses terében
egyre hatalmasabb mágneses feszültség. Erre pedig Önök mind a saját módjukon
reagálnak.

Reméljük és azt kérjük, hogy tanulóságuk feladatát jó véghez vigyék, mert ez
élet és halál kérdése.

Forrás:ismeretlen, elnézést kérek, de már nem emlékszem, hogy honnan másoltam ki annak idején, legalább 20 éve.

UI:

Ezt tanuld meg és megváltozik az egész életed l Tudatos teremtés
https://www.youtube.com/watch?v=89L4FF04u9c&t=232s

[Karsay1958]

HINNI, BÍZNI, VÁRNI - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből
Amikor Krisztus Pilátus előtt állt és az igazságról beszélt, azt kérdezte a hatalmas római helytartó: „Mi hát az igazság?” Krisztus nem felelt erre a kérdésre. A helyzet nem volt alkalmas arra, hogy az igazságról beszélhessen. Ő az igazságot itt hagyta azoknak a lelkében, akikkel együtt élt, akiket segített, akiknek a világosságot terjesztette és akiken keresztül ma is szól az ember lelkéhez, hogy az ember lelke felébredjen a hazugság bódító mákonyából és keresse az igazságot. Hiszen az igazság nem elrejtett valami. Lépésről-lépésre megnyilatkozik a természettörvényben a szellemi, és lelki törvényben.
Ha az ember nem tesz ellene, nem ellenkezik vele, hanem hagyja magát általa vezettetni, mind jobban megvilágosodik. Az ember átkot hordoz magával a Paradicsomból való kiűzetése óta, vele van a hazugság lelke, az irányítja őt folyton az ellenszegülésre, az Istennel való szembehelyezkedésre; Isten parancsolatainak megrontására, semmibevevésére izgatja az ember lelkét, és az ember vakon engedelmeskedik neki, mert azt hiszi, hogy az az igazság, amit ő elgondol, amire ő magától jön rá, amit ő okoskodik ki.
Krisztus a mennyekbe vezető út, Ő az elfogadó, Isten felé vágyódó lélek magva. Itt, ebben az értelemben, most egymástól el nem vált elfogadó és adó elvről beszélünk, mert Isten előtt nem lehetnek szétvált duálok, nem állhat meg két ellentétes erő, amely szembehelyezkedhetnék egymással és ellentétes eredményeket hozhatna létre.
Mert ameddig ez a két erő szétválva szembehelyezkedik egymással, addig szembehelyezkedik az Istennel és minden eredménye ellentétes. A szétvált duálok semmi valóságost, semmi olyat nem teremthetnek, ami megállhatna az Isten törvénye előtt, mert az az átok terheli őket, amely a Paradicsomból történt kiűzetésük óta nehezedik rájuk.
„Ami testtől született, test az; test és vér pedig nem veheti Isten országának örökségét”. Az ember újraszülethetik, vég nélkül az idők végtelenjében: de ameddig az Isten kegyelme át nem sugározza, amíg az Isten szent Lelke magasabb rendű életre, tisztább létállapotra el nem hívja, addig nem emelkedhetik fel, addig előtte meg nem nyílhatnak a Paradicsom kapui, a megtisztult szellemek világai. Tehát nem a pogány karma, nem a születések sokasága, nem az életek sokszínű változata az, ami az emberi lelket tökéletessé teszi és a mennybe eljuttathatja, hanem egyes egyedül csak Isten kegyelme, amelyet az asszony magvában megígért.
Isten egyszülött Fia eltiporja a kígyó fejét, megtöri annak hatalmát. Krisztus útja, Krisztus világossága, a kegyelem az egyedüli, amire az emberi lélek számíthat a felemelkedés során. „Az asszony magva” az elfogadó szellemeknek azt a csoportját jelképezi, akik visszatekintenek a paradicsomi kapukra, lelkükben felelevenedik a paradicsomi idők emléke, a szeretet, a megértés, a harmónia emléke, amely mindent betölt, mindent kiegyenlít.
Az egész Föld minden anyagával, emberével és erőivel együtt át van szőve a hazugság szellemével. Aki tehát Isten igazságában él, jár és munkálkodik, annak nincs más választása, mint tűrni, várni hinni és bízni a jövőben, az Isten ígéretében. Ez az Istent követők erőssége. Egy pillanatig sem szabad hinniük, hogy a világ őket, az ő igazságukban előbbre fogja vinni.
Hinni, bízni és várni tudni. Ez az Isten felé közeledő lelkeknek az az erőssége, amellyel csorbát szenved a hazugság szellemének minden mesterkedése.


Összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:
Hinni, bízni, várni
Adai közlés - A végsőkig tartsatok ki
A kegyelem kiáradása az utolsó időkben
A lélek jobb otthonának a megalapozásáról
HANG - Isten nem mindenható
A lélek - rege
A karánsebesi huszárvirtus
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiaV2-po ... w?e=DuAl0I
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=fWpHHpO ... I6&index=3
KORSZAKZÁRÁS ELŐTT - Hangoskönyv (Dani)
Oktatások, megnyilatkozások és látományok Zita médium által - 3.Fejezet

https://www.youtube.com/watch?v=uAotIg10VSI
Örökértékű igazságokról – A Névtelen Szellem bölcsészete II. Rész
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=VHfotDKEipM&t=739s
Manna a hit táplálásához - Hangoskonyv

https://www.youtube.com/embed/z1PJ2ZP9a0g
Beethoven 5. Szimfónia emberi hangra - Részlet
Carmel A - cappella előadásában

https://filminvazio.hu/videa-film/az-or ... aeCMml_loE
Az orvosdoktor – Történelmi film

https://videa.hu/videok/film-animacio/m ... 8Yb-LdOaQ8
Mennyei szerelem – Spirituális romantikus film

[Karsay1958]

Az elemi és a természetszellemek közti különbség

Részlet az 1998.05.12-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV.: Szeretettel köszöntelek mindannyiunk nevében, hálás szívvel köszönjük a tájékoztatást, és akkor Ottó felteszi a kérdést.
Ottó: Az elemi és a természetszellemek közötti különbségre szeretnék rákérdezni, hogy miben nyilvánul ez meg? Mindkettőről azt tudjuk, hogy egyik sem tudatos lény, nem jók, nem rosszak, de mind a kettő szolgálattevő. Hogyan, mikor, milyen módon nyilvánul meg ez a különbség, mi a szolgálatuk, ha egyáltalán a kettő között kell különbséget tenni.
TSZ.: Túl nagy különbséget nem kell közöttük tenni. Azt kell mond¬anom, hogy gyakorlatilag ez a feladataikban és a munkáikban nyilvánul meg. Mint aho¬gyan azt már ti nagyon helyesen tudjátok, ők arra teremttettek, hogy különféle mun¬kákat lássanak el, amelyek feltétlenül fontosak, mind a szellemi, mind a természeti, fizikai világban. Ha egy kicsit általánosan vesszük, hogy mi az elemi szelle¬mek munkája, az egy kicsit más, mint az úgynevezett természetszellemeké, mert ők sokkal szélesebb skálán mozognak, többfelé aprózódott feladataik vannak.
Tulajdonképpen ők nem hozzátok hasonlóan ide a Földre küldött, és esetleg valami letudnivalóikkal ter¬helt szellemek, hanem speciálisan erre a célra alkotott, nem is olyan alacsony szel¬lemi lények, nehogy ezt gondoljátok. Erőik, lehetőségeik, és a munkáikhoz szükséges feltétlen biztos és részletes tudásuk van.
Az a különbség, amely az emberi szellem és őközöttük van, nem annyira meghatározó, hogy őket alacsonynak tartsátok. Nagyon szükséges feladatokat látnak el. Az elemi szellemek - mint a nevük is jelzi - ¬az elemekkel kapcsolatos munkákat végzik. A természetszellemek a növényzet, az állatvi¬lág, minden-minden más, pl. a meteorológiai jelenségektől kezdve, nagyon sokféle tevé¬kenységet folytatnak, sőt természetszellemek vesznek részt az emberek közötti olyan te¬vékenységekben, erő-átalakításokban, fluidminőségek áttisztításában is, amelyek fon¬tosak, kellenek, de mégsem szorosan az elemi vonatkozáshoz csatoltak.
Főképpen a termé¬szetszellemek azok, amelyek egy kicsit - miután szerteágazók, precízebb, pontosabb, részletesebb munkájuk van - nem azt mondom, hogy hamarább nyerik el azt a fokozatot, hanem inkább szélesebb skálájú részeiknek és csoportjuknak van na¬gyobb lehetősége arra, hogy amikor az ő fejlődési fokozatukban azt a részt elérték, akkor megméretnek, továbbképzettek, és lehetséges, hogy feljebblépnek. De próbákon kell átesniük, hogy teljes bizonyossággal az emberszellemi tevékenységgel szinte egyvonalú teremtettségbe léphessenek.
Az elemi szellemek ezt nehezebben nyerik el, mert őnekik más a feladatuk, és nem annyira szorosan az emberi tevékenységhez, az emberszellemi munkákhoz vannak kapcsolva; mint a természetszellemek. A természetszellemek, ez csak egy csoportba vont név, de igen sokféle változata van. Az elemi szellemek közül csak egyet emelek ki: a víz-elemi szellemek mind¬össze annyi csoportot képviselnek, ahány féle megjelenési formája van a víznek. A természet, a természet erői, és az emberszellemmel kapcsolt természeti erők sokkal részletesebbek, árnyaltabbak és mondhatni talán fontosabbak is. A ti szem¬pontotokból nézve különösképpen.

Ottó: Az elemi és a természetszellemek az idők és a munkájuk folyamán változnak, emelkednek, tisztulnak. Megtörténhet-¬e, hogy ők emberi testet öltenek?
TSZ.: Egy tévedést kell eloszlassak. Akár az elemi szellemek, akár a természetszellemeknek ez a bizonyos előrelépése, amelyről említést tettünk, szorosan kapcsolt a Földön élő emberek szellemi minőségi javulásával, a Föld korszakainak emelkedő minőségégével, az egész Föld javulásával, Tehát mind magához a bolygóhoz, a rajta megnyilvánuló elemi megjelenésekhez, mind az emberekhez. Akár testesült, akár pedig szellemi formában egy szo¬ros kapcsoltság van.
Ez a bizonyos előrelépés veletek együtt, az egész bolygóval e¬gyütt való emelkedés időpontjában értelmezhető. Akkor kapnak természetadta módon egy emeltebb létformát, tulajdonságot, megjelenési formát, feladatkört, mindent, amikor a javultabb állapotuknak megfelelő. Az hogy egyszer csak megjelennek, mint emberi szellemek, ez nagyon odébb van még, az idők mélyébe rejtve, és hogy minden egyesük eléri-e ezt a formát, ez egyáltalán nem biztosított.
Tudjátok jól, hogy igen nagy szükség van tapasztalt szellemi kiegészítők¬re, szellemi munkásokra más bolygókon is. Ne vegyétek úgy, hogy minden egyes elemi és természeti szellem előbb-utóbb emberré válik. Emberhez közeli, emberhez hasonuló, őhozzá jobban simuló létállapot lehetséges, de semmi körülmények között nem napjaitokban, vagy a közeli századokban.
Amikor ez az állapot bekövetkezik - mert be kell következzen - ¬akkor már nem az emberi testhez hasonló állapotok lesznek, hanem ti magatoknál is már egy egészen más helyzet, más állapot, más megjelenés az, amit számításba kell venne¬tek. Ne ehhez hasonló, sűrű anyagi testre gondoljatok. Mégis az emberi léthez hasonló fokozatú, mint egy kisebb testvér, aki a nagyobb árnyékában pontosan azért harcol és küzd, hogy az egész szellemi család feljebb jusson. Mondhatjuk úgy is, hogy em¬berré válnak, de ez már nem egészen az az ember, amire ti gondoltok.


UI:

Engedd le a falaidat
https://www.oromvilag.hu/77-engedd-le-a ... v6vPb0hSd4

[Karsay1958]

Az ember felsőbbrendű és alsóbbrendű énje 1/3

Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Tanításaim során néhányszor utaltam arra, hogy amit mondok, azt a „szellemnek" mondom, nem az „embernek", mert a test, a testi ember nem foghatja fel az Isten országának igazságait, csak a szellemi ember, vagyis akinél a szellemi tudat nyitva van. Bizonyos világosságot kivánok vetni erre a két fogalomra, a szellemi ember és a testi ember fogalmára, mert, miután a ti emberi énetektől nem tudjátok eléggé függetleníteni magatokat, könnyebben fogadtok el dolgokat, amelyeket az értelmen keresztül a logika kényszerítő erejével tárunk elétek, mint azokat, amelyeket a szellemetekben kellene igazaknak felismernetek, ha a szellemi énetek a kellő mértékig nyitva állana.

Tehát a szellemi és az emberi tudat lesz mostani tanításonmak a tárgya.
Emlékezetetekbe kell idéznem azt a tanításomat, amelyben az embert élő fához hasonlítottam. A fa gyökérzetével a földbe van ágyazva és az a gyökérrendszer a maga titokzatos és emberek által meg nem fejthető vegyi munkájával a földben feloldja, és magához vonja azokat az anyagokat és erőket, amelyek számára szükségesek. Ezeket az erőket és anyagokat az életnek szintén kifürkészhetetlen titokzatos mechanizmusával felemeli a törzsön keresztül a föld szine fölé és szétosztja a lombkoronában, a levelekben, a virágokban, a gyümölcsben és a magban is.
Az ember is testével, — ami maga is föld, — bele van ültetve a földi életbe. A földi élet viszonylatai, impressziói, ütközései, egyszóval mindazok a hatások, amelyek a testi énen keresztül beléje jutnak, az idegszférán, mint törzsön keresztül, felemelkednek a lelkének tárházába, és mint tapasztalatok, eredmények, hatások a szellemi tudatban osztályozódnak és rétegeződnek. Ezáltal az életfolyamat kiteljesedik éppen úgy, mint ahogy a fa élete kiteljesedik, amikor gyümölcsöket és magvakat terem.

A földi életnek gyümölcsei azok az eredmények, amelyek a testi életből az idegszférán keresztül a lelki világba, az illető egyén szellemi énjébe felemelkednek. Az ember sok sorozatos testi életet él a földön és valamennyi testi élet az impresszióknak, a hatásoknak, a tapasztalatoknak végtelen tömegét emeli fel a szellemi tudatba, a felsőbbrendű énbe, amely azután ezeket a tapasztalatokat mind a maga helyére osztályozza. Ezt az egész folyamatot pedig besugározza az Isten gondviselő kegyelme és szeretete.
Isten kegyelmének hozzájárulásával kiteljesedik a tiszta szellem, akit többé nem szükséges elültetni a piszkos föld talajába, hogy onnan szívjon magába táplálékot, mert akkor már magasabb létsikokon nem az önmaga, hanem az Isten céljait szolgáló munkára válik alkalmassá. Hosszú azonban az út, míg az egyéni lélek ebbe a magaslatba felemelkedik.

Mindaddig, míg ez a folyamat tart, az Isten kegyelmét hordozó tisztább szellemek: az őrszellemek, akik az egyén evolúcióját vezetik, időnként, amikor a felsőbb tudatban a tapasztalatok tömegei elraktározódnak, megállapítják, hogy a léleknek melyik oldala maradt még homályban, melyik része maradt fogyatékos, gyenge, beteg a lélek többi részéhez viszonyítva. Ez a megállapítás képezi alapját a következő testöltés szükségességének.
Tehát az ilyen érésben lévő szellem tudatának, mindannyiszor, amikor testet ölt, csak egy része marad nyitva a testi énben, még pedig, mint az elmondottakból következtethetitek, az a része, amely még fogyatékos, gyenge, beteg, amely megerősítésre szorul. Ez az esetek túlnyomó része. Vannak úgyan kivételek ez alól, de az általános fejlesztési-nevelési rendszer ez, amit röviden vázoltam.

Abból a körülményből tehát, hogy az ember, aki a földön testben él, csak egy részét, még pedig rendszerint a legfogyatékosabb részét tartalmazza annak a szellemi tudatnak, vagy felsőbbrendű énnek, amely az ő egész lényét alkotja, és megszerzett értékeit tartalmazza, önként adódnak bizonyos konzekvenciák.
A legelső és a legkézenfekvőbb konzekvencia az, hogy az ember a legtöbbször beteg szellem; illetőleg a szellemnek egy beteg oldala az, amit a testetöltött szellemből szemlélhetünk. Ismét rá kell mutatnom egy régebbi tanításomra, amelyben azt magyaráztam meg, hogy nem a szenvedések növelik és fejlesztik az egyént, mint azt sokan tévesen gondolják, hanem az ezek segítségével bekövetkező megtérés.

Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Az ember felsőbbrendű és alsóbbrendű énje 2/3

Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A szellemi énnek ez a fogyatékos része a testben rendszerint ütközéseket szenved, éppen úgy, mint mikor a testetek egy része sérült, vagy beteg, azt tapasztaljátok, hogy mindig a sérült, vagy fájós részt ütitek meg. Természetes, hogy ez csak látszat, mert hiszen az egészséges újjatokat is megütitek, de miután az egészséges nem annyira érzékeny, tehát az a kicsiny ütés, vagy érintés a tudatotokba sem jut, ellenben a beteg rész ütődése felhívja a figyelmeteket a fájdalom révén arra, hogy ott baj van, amely gyógyítást igényel. Hiszen éppen azért rendezte be bölcsen a természettörvény, hogy a legkisebb elváltozás is fájdalomérzettel hívja fel a figyelmet a gyógyítás szükségességére. Ha ez nem volna, akkor a bajt legtöbbször csak akkor venné észre az ember, amikor azon már többé segíteni alig lehetne.

Nos, a lélek beteg oldalaival is így van. Amely oldalakon a lélek meggyógyult, ott nem érzi az érintéseket, de amely oldala a léleknek még beteg, amely még fogyatékos, azon a legkisebb érintésre is fájdalmat éreztek; felszisszentek, ha a lelketek beteg részét valaki, vagy a sors kissé gyöngédtelenebb kézzel megérinti. De amint a fájós testrészeteket sem az ütközések gyógyítják meg, úgy a beteg lélekrésznek sem ezek a gyöngédtelen érintések a gyógyszerei, csak figyelmeztető jelenségek, amelyek arra utalnak, hogy koncentráljátok a figyelmeteket arra a beteg részre, és gondoskodjatok annak gyógyításáról. Ez az egyik konzekvencia.
A másik konzekvencia pedig az, hogy miután az egész megszerzett tudatnak, annak a nagy értékes tőkének, amelyet életek során gyűjt a szellem magának, éppen a fogyatékos részecskéje van a testben nyitva, ennélfogva az ember, míg a testben él, nem mondhat csalhatatlan ítéletet; azért az ítélkezésre sem joga, sem képessége nincsen.

További következmény, hogy az embernek tartózkodnia kell attól, hogy valamit nagyon erősen akarjon, mert sohasem tudhatja — még a legjobb szándék és a legjobb akarat mellett sem — hogy vajon az, amit ő erőszakkal keresztül akar hajszolni, jó és helyes-e egy magasabbrendü világosság fényében megtekintve?
Még egyszer alá akarom húzni, mint számotokra a legfontosabb tanácsomat, hogy az ember ne akarjon túlságosan; még a jót se akarja túlságosan, mert nem tudhatja, hogy a jó Isten tervében benne áll-e az, amit ő akar. És jusson eszébe, hogy még a saját öntudatának is csak egy kicsiny részével rendelkezik, amellyel képtelen megítélni az összes körülményeket és főképp nem a jövőt, amelyet cselekvése és akaratmegmozdulása befolyásolni fog, mert eljöhet az idő, amikor szánva-bánva és sírva tekint vissza arra, amit ő nagyon erőszakolt és aminek keserű következményei lettek.
Hogyan lehet tehát ennek az alsóbbrendű tudatnak (az elmetudatnak), amely itt a homályban mozog, amely beteg, amely gyógyulásra vár, gyógyszert, világosságot, erőt szerezni? Mi az útja annak, hogy az a fogyatékos lélekrész, amely a testben él, meggyógyulhasson és egészséges, erős részévé legyen annak a felsőbbrendű énnek, amely talán túlnyomó részében erős és egészséges?

Nos, a dolog nagyon egyszerű. Az ember, mint az öntudatnak alsóbb rétege (az inkarnáció személyisége), felsőbbrendű tudatával (az egyéniségével) egy kis ajtón keresztül összeköttetésben van. Miután a felsőbbrendű tudat sok-sok élet világosságát, tapasztalatait, erőit összegyűjtötte már magában, míg az a kis lélekrész, amely a földi testben él, gyenge és gyarló, ezt a két tudatot elválasztó kis ajtót kell megnyitni. És akkor azok a rég megszerzett és összegyűjtött tapasztalatok, az a nagyobb világosság (szellemi tudás), az a nagyobb kapacitású erőtőke ezen a kis ajtón keresztül leszivároghat, lesugározhat az emberi énbe, azaz az ember lelkének világosságot (megérti a lényeget és összefüggéseket) és erőt kölcsönözhet.
Ha valami nehéz probléma áll előttetek, amelyet ti emberi ismereteitekkel és képességeitekkel megoldani nem tudtok, azt szoktátok mondani: „aludjunk rá egyet”. És valóban úgy is van, hogy nem egyszer megtörténik, hogy kínzó problémák, nehéz feladatok, amelyekkel az éber tudat gyötri magát, és nem tud vele dűlőre jutni, egy átaludt éjszaka után egyszerre nem tűnnek fel olyan megoldhatatlanoknak. Sőt nem egyszer az is megtörténik, hogy a felébredés pillanatában az ember készen találja lelkében a módokat és az utakat, amelyeket követnie kell; és ezek a módok és utak valóban helyeseknek is bizonyulnak.
Mi történt? Az álom ideje alatt a kereső, kutató emberi lélek nagy vágyakozásával megnyitotta azt a kis ajtót, és régen gyűjtött szellemi értékeinek segítségével és világosságával megtalálta a megoldás formáját és lehetőségét.

Tulajdonképpen az egész földi életnek az a célja, hogy az ember ezt a kis ajtót igyekezzék nyitva tartani, hogy a magasabb rendű énből mindig sugározhasson alá világosság az alsóbbrendű énbe, mert ez az a világosság, amely az alsóbbrendű ént megismerteti azokkal a módokkal, ahogyan önmagán segíthet, ahogyan önmagát gyógyíthatja, erősebbé és világosabbá teheti.

szemlézte: Bíró László

https://www.youtube.com/watch?v=coGoNasgiqU
Pusztító utálatosság a szent helyen – Beszélgetés
Jelen FM. – Kiáltó szó – Kövesd a megváltót

[Karsay1958]

Az ember felsőbbrendű és alsóbbrendű énje 3/3

Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A legtöbb ember azonban nemcsak, hogy nem nyitja meg ezt a kis ajtót, de nem is tud róla, hogy van egy felsőbbrendű tudata. Ennek következtében beteg lelkét nemcsak hogy nem gyógyítja, de még betegebbé teszi, mert azokat az ütközéseket, amelyek neki fájnak, amelyek lelkének beteg voltára figyelmeztetik, mindenképpen kikerülni és elhárítani törekszik.
Például valaki gőgös, és a lelkének éppen ez az oldala van a testben az élet felé fordítva, és ezen az oldalán részesül sok ütközésben. Most ahelyett, hogy a felülről nyerhető világossággal igyekeznék a gőgjét felismerni és leszerelni azáltal, hogy megalázkodik, megelőzi a bántalmakat és ütközéseket, hogy szerényen háttérbe vonul, hogy olyan ideálokra irányítja a tekintetét, akik nálánál sokkal értékesebbek, hogy a saját kicsinységének tudatára ráébredjen.
Szóval mindezek helyett — hogy az ütközéseket kikerülje — inkább a gőgjének érvényesülési teret keres, és arra törekszik, hogy másokat megelőzzön, mások fölé kerekedhessék, másokat lenyomjon, hogy hibás természete kiélhesse magát. Ezáltal a hibáját nemhogy tompítaná, hanem még jobban felfüti, megnöveli, hizlalja és ahelyett, hogy a betegségéből meggyógyult volna, még betegebben térvissza szellemi hazájába és még nehezebbé teszi a szellemi életét (az ilyen életet nevezzük üresjáratnak).
Vagy akinek a fukarság a hibája, és ez van kidomborítva: ahelyett, hogy az e téren őt érő fájdalmak és csalódások figyelmeztetésére hallgatva felülről kérne világosságot, arra törekszik, hogy minél többet harácsoljon mások rovására és ezt a hibáját, amelyet adakozással, önmegtagadással, bőkezűséggel, szelid módszerekkel leszerelhetne, csak még jobban felerősiti.
Aki ezekkel szemben az alsóbbrendű, emberi tudata és a felsőbbrendű, szellemi tudata közti ajtócskát minden igyekezetével kitárja, az minden alkalommal sokkal könnyebben tud magán segíteni; minden alkalommal hamarabb megtalálja betegségére a gyógyszert, hamarabb és több erőt meríthet magának az önmegtagadásra, az alázatosság gyakorlására, mert onnan merít, ahol több van.
Ehhez járul még az is, hogy aki a felsőbbrendű tudatával az összeköttetést szándékosan fenntartja, ezen a felsőbbrendű szellemi tudaton keresztül a nála magasabb életszinten mozgó lényeknek, tisztább szellemeknek erősítését, világosságát, melegségét is megérezheti. Így igazolódik az be, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van, azaz amivel birni vél.
Vagyis, aki megnyitotta ezt az ajtócskát, és tőkéjéből merit az ő lelke betegségének gyógyítására, az még az ő szellemi tudatán felül álló magasabbrendű erőkből is kap segítséget és gyógyulása rohamos lesz, nagyobb erőfeszítések és öngyötrések nélkül. Míg ellenben, aki ezt az ajtócskát bezárja, az nemcsak a saját összegyűjtött tőkéjéből és erejéből nem meríthet, de elzárja magától azokat a magasabb forrásokat is, amelyek szellemi tudatán keresztül neki segíthettek volna.
Amikor tehát én titeket arra figyelmeztetlek, hogy amit mondok, azt a „szellemnek” és nem az „embernek” mondom, erre a magasabbrendü tudatotokra utalok, arra, hogy ezt tartsátok nyitva, mert onnan, ahonnan mi beszélünk, csak ennek a tudatnak adhatjuk át (sugallatok által a tudásmagvakat), ami a miénk. Az „embernek” nem adhatunk semmit, mert az ember, aki a föld gyermeke, ahhoz ragaszkodik, ami a földé. Az embert hétköznapi foglalkozásai, üzlete, emberi tanulmányai, háztartása, a gyermeknevelés, a társadalmi és politikai kérdések érdeklik, és ez mind olyan dolog, aminek a szellemre nézve vagy semmi, vagy vajmi csekély jelentősége van.
És sajnos, embertestvéreim, az u.n. „szellemhívők” között is sokan vannak, akik nagyon „emberek”, sokan vannak, akik ezekbe az emberi dolgokba annyira bele vannak ragadva, akiknek a lelkét a föld gondjai és dolgai annyira foglalkoztatják, hogy az a kicsiny ajtó vagy teljesen zárva van, vagy csak egy parányi résnyire van kinyitva.
Mondom nektek, hogy épitsetek arra az alapra, amelyet Isten végtelen és meghálálhatatlan irgalma adott nektek az evangéliumban, a szellemtan által aranyat, sziklaszilárd szellemi épületet; nem a földnek, hanem a mennynek valót, mert a földön csak ideig-óráig vagytok, ideát pedig, a magatok szférájában és abban a világban, amelyben mi élünk, örökké tartózkodni fogtok.
Tagadjátok meg az emberi éneteket; vetkőzzétek le a külső embert; ne akarjatok, hanem engedjétek, hogy Isten és az ő küldöttei akarhassanak a ti telketeken keresztül. Ti pedig tanuljatok meg engedelmesek lenni. Használjátok fel a földi életet gazdaságosan és bölcsen, változzatok át és alakuljatok át, mert a régi ember nem örökölheti Isten országát, csak az új ember, aki megújult Krisztusban.
Isten veletek!

Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Szellemidézés veszélyei.


A fizikai testünkben csak egy rövid ideig tartózkodunk, míg életfeladatunkat elvégezzük, és utána, - a földi halálunk után - visszatérünk a szellemi testbe. Ezt sokan felismerik, de vannak, akik tagadják, hangoztatva az anyagi világ szépségeit és örökkévalóságát.
A szellemvilág alsó szférái nagy részben hasonló felépítésűek, mint a földi világ.
Hermész Triszmegisztosz nagyon szépen megfogalmazta:
„Való igaz, nem kétséges és bizonyos: ami lenn van, egy és ugyanaz, mint ami fenn van, egy és ugyanaz, mint ami lenn van.”.
A szellemvilág közléseiből kiderül, hogy a „mennyei szférákban” az azonosak vannak együtt, ellentétben a földi világgal, ahol minden típusú ember (szellem) megtalálható feladataik és fejlődésük érdekében. Létezik azonban a szellemvilágnak egy különleges része, amit „köztes létnek”, „szürke zónának” is említenek. Ez a terület azoknak szellemeknek a gyülekező helye, akik nem mentek tovább a felsőbb, tisztább szférákba, hanem valamilyen oknál fogva itt maradtak a fizikai világhoz közel. Ezek nagy része tudatlanságból, vagy szenvedélybetegségtől gyötörve, kíváncsiságból, anyagi vagyonuktól történő függés miatt nem mentek tovább, így ezen a területen mindenféle típusú szellem megtalálható, akik valamilyen szinten hatással tudnak lenni fizikai testben lévő társaikra.
Egyszerű példa: egy alkoholtól függő szellem a fizikai testben lévő társát sugallatokkal gondolati úton további ivásra ösztökéli, majd amikor az szinte az ájulásig issza magát, akkor belép a testébe, és folytatja a dorbézolást, kihasználva azt a kis időt, míg újra birtokolhat egy testet. Ilyenkor reggel, amikor magához tér az ember azt hallja a barátaitól, vagy családtagjaitól:
„nem tudom mi történt veled tegnap, mintha kicseréltek volna, olyan más ember voltál”, és közben valóban egy más ember volt a testben! Rosszabbik esetben megerőszakol egy nőt, gyilkosságot követ el, vagy valami hasonló megváltozhatatlan cselekedetet.

Ezek a szellemek, melyek a mi síkunkon tartózkodnak sok esetben jeleznek nekünk, sokszor gondot és problémát okoznak. Általában csak akkor tudnak megszállni minket, ha gondolati úton, vagy cselekedeteinkkel magunkhoz vonzzuk, behívjuk őket. Ha tisztán élünk, akkor ilyen veszély nem fenyeget minket, ekkor a jó szellemek segítségére lehet számítani, mert közösen dolgozunk velük, csak nem veszzük sokszor ezt észre.

Vannak azonban nagyon veszélyes találkozási pontok, és ilyen a szellemidézés. Amikor felelőtlenül behívjuk őket kíváncsiságból, akkor nem is gondoljuk, hogy mekkora baj származhat belőle. Ebben az esetben megnyitunk egy kaput a két világ között, ahol egy idézéskor több ezer szellem is jelen van, és várja a lehetőséget, hogy megnyilvánuljon. Komoly előkészület és védelem kell egy ilyen szellemidézéshez, de nagy részében felesleges, mert a meghalt szeretettünket megzavarhatjuk szellemi munkájában, főleg ha friss a gyász, és még neki is most kell beilleszkednie szellemi lakóhelyére. Ráadásul az sem biztos, hogy idézéskor az a szellem jelenik meg akit megidéztünk, hanem egy másik, aki a nekünk fontos információkat „lehívja”, és azzal téveszt meg minket. Ilyen idézéskor, ha valaki nincs védelem alatt (és miért lenne, ha felelőtlenül, érdeklődésből kísérletezünk vele) könnyen összeszedhet egy – két megszálló szellemet, akik megkeserítik földi életét, de sok esetben a halálát is okozhatják.
A megszálló szellem nincs tekintettel a megszállt testre, ha a halálát okozza annak, akkor vígan elmegy, és keress magának egy másik testet, és könnyen talál, mert mindig van olyan, aki behívja.
Egy alkoholistát megszálló szellem képes a testet halálra itatni, majd utána vígan odébbáll, keresve a következő áldozatát. A Bibliában is találunk a megszállottságra bőven példát, és intelmeket is az elkerülésére.

A barátommal történt meg a következő eset:
A felesége a barátnőivel kitalálták, hogy szellemet idéznek, mert olyan „érdekes” dolognak tartották. Vettek táblát, és nekiálltak idézni, minden tudás, védelem nélkül, előszedve mindazt, amit hallottak róla.
Mi lett az eredmény: elkezdett működni, de olyan negatív energiákat tapasztaltak meg, hogy hamar abbahagyták, és mindenki hazament, megfogadva, hogy többet nem kísérleteznek.
A barátom felesége viszont összeszedte egy öngyilkos ember szellemét, aki megszállta őt, majd három hónapos munka után átvette az irányítást teljesen a fizikai test felett (ennek külső megszállottsági nyomai is voltak!), majd a hölgyet öngyilkosságra kényszeríttette, aki látványosan, megrendezve a halálát, kiugrott lakótelepi lakásuk emeleti ablakából!
A pontos történetet úgy tudtam végig követni, hogy a barátomat nagyon megviselte az eset, és a kérésére elmentem vele egy beavatott halottidézőhöz, ahol megfelelő védelem alatt megtudtuk a pontos történéseket. A felesége ugyan már nagyon megbánta, de sajnos késő volt, megkérte a férjét, hogy vigyázzon a gyermekükre, őt ne keresse, mert úgyis találkozni fognak és elment.
Nagyon szép és kerek lenne a történet, ha itt véget érne, de nem így történt!

Kedves barátom a halottidézőnél kedvet kapott a másik világgal történő kapcsolatfelvételre, több alkalommal visszament beszélni a halott feleségével, pedig az megkérte őt, hogy ne zaklassa!
Később a saját elmondása szerint otthon is megpróbált kapcsolatot teremteni vele, de nem sikerült, bár érdekes dolgok történtek a közelében. Nem láttam már régóta, és most újra találkoztam vele, és megállapítható volt nála a megszállottság ténye, ha nem is olyan erős intenzitással, mint a feleségénél.
Minden lehetőséget megkapott, hogy ne essen ugyanabba a hibába, és mégis belesétált a csapdába!

Fizikai testünk halála után visszatérünk szellemi életünkbe, ahol idő nincs, csak „állapot”, és jókat fogunk majd nevetni utólag az egészen, amikor találkozunk halottnak hitt szeretetteinkkel, barátainkkal, rokonainkkal.
Szeretetteink soha nem halnak meg, csak mi veszítjük el azt a képességünket, hogy halljuk és lássuk őket! Megfelelő tudatszint emeléssel újra tudjuk hallani és látni őket, és ilyen például egy meditáció is!



Karsay István

UI:

Vagy nyersz, vagy tanulsz! Kanizsai Silka Ágnes és Szabó Péter beszélgetése
https://www.youtube.com/watch?v=-OWekWhniCs

[Karsay1958]

Mielőtt meghalsz, ne aggódj a tested miatt... A rokonaid megteszik, ami szükséges - a lehetőségeik szerint.
Leveszik a ruhádat.
Megmosdatnak.
Felöltöztetnek.
Elvisznek lakóhelyedről az új címedre.
Sokan jönnek majd a temetésedre, hogy elbúcsúzzanak tőled. Lesznek, akik megváltoztatják terveiket, néhányan a munkahelyükre sem mennek be azon a napon.
A dolgaid, melyeket nem szerettél kölcsönadni, eladják, elajándékozzák vagy elégetik.
A kulcsaid,
a szerszámaid,
a könyveid,
a gyűjteményeid,
ruháid...
Tudd, hogy a világ nem áll meg és nem sír majd utánad az egész emberiség.
Munkádat átveszi más. Valaki, akinek egyenlő, vagy jobb képességei vannak, elfoglalja a helyed.
A tulajdonod az örökösöké lesz.
Egy darabig majd továbbra is idéznek, ítélkeznek fölötted, megkérdőjeleznek és kritizálnak azokért a kis és nagy dolgokért, amiket az életben tettél.
Azok az emberek, akik csak arcról ismertek, azt fogják mondani: ′′ Szegény...”
Az őszinte barátaid sírni fognak pár órát vagy pár napot, de aztán újra nevetni fognak.
Házi kedvenceid hozzászoknak az új gazdához.
Egy darabig a falra akasztják a fényképeidet, majd a bútorra teszik, míg végül a fiók alján tárolják.
Valaki más ül a kanapédra és eszik a tányérodból...
A mély fájdalom az otthonodban egy vagy két hétig tart, egy hónapig, kettőig. Egy évig, kettőig... Aztán csatlakozol az emlékekhez, majd véget ér a történeted.
Befejezted az emberek között, itt befejezted ezt a világot.
De a történeted az új valóságodban kezdődik: a halál utáni életedben.
Életedben minden elveszíti az értékét. Akkor is, ha olykor nem tudtál továbblépni éppen a szeretett dolgok miatt. Minden, ami itt volt, elveszíti azt az értékét.
A testi szépséged.
A neved.
A tulajdonod.
Hiteleid.
Állásod.
Bankszámlád.
Otthonod.
Autód.
Címed.
Rangod.
Barátaid.
Akik mindig melletted álltak.
Családod...
Ebben az új életben csak a lelkedre lesz szükséged.
Ez az egyetlen, ami megmarad.
Ezért próbálj meg teljesen, szépen élni és boldog lenni, amíg itt vagy, mert ahogy Assisi Szent Ferenc mondja: “Innen nem viszed el, amid van. Csak azt viszed el, amit adtál!”


Ismeretlen szerző

UI:

Ingyenes keresztény könyvek
https://www.rhemabooks.org/hu/free-chri ... Tkv9gVuqx8

[Karsay1958]

Csak egy igaz vallás létezik, a szeretet ősvallása - Felvezetés

Antal beszélő médium útján

Részlet a „Manna a hit táplálásához” című kötetből, mely médiumok útján közvetített szellemnyilatkozatokat tartalmaz – 1922

Kedves emberek! Csak egy Isten van s azért csakis egy vallás létezhetik és többnek lennie nem is szabad. Ennek az egy vallásnak pedig megvan az a képessége, hogy a világ összes embereit egyesítheti és boldogíthatja. Ez a vallás ősvallása az egész teremtésnek, érvényes tehát az összes teremtmények részére, s ez az első parancsolat.
Különbséget teszek parancsolat és tilalom között; a parancsolatot vallásnak, a tilalmat pedig törvénynek nevezem, így meg fogjátok érteni, ha azt mondom: az összes teremtmények egy vallásban élnek, mely képes egyesíteni és boldogítani őket. Ez a vallás három fogalomból áll, mely együttesen egyet képez, ez a szeretet, munka, béke. E három nélkül nincs üdvösség, ez képezi szükségletét minden teremtménynek; e nélkül nincs továbbképződés, nélküle nincs tökéletesség.
Szeretet annyi, mint vonzás. Vonzás nélkül nem létezhetnének a világok az űrben, munka nélkül nem volnának képesek továbbképződni. A világok kénytelenek mozogni, hogy továbbképződjenek, a mozgás pedig annyi, mint munka; s ezt a munkát végzik a világok békében izgalom és feltűnő hatás nélkül. Lássátok tehát: nemcsak az emberek és szellemek, hanem a világok is, s egyáltalában az égész teremtés ezen a valláson alapul és csakis ebben a vallásban üdvözölhet és tökéletesedhetik!
Ha rosszkedvűek vagytok, azért ne fogjátok fel rossz értelemben embertársatok viselkedését, hanem legyetek rajta, hogy szavát és viselkedését a legjobb értelemben fogjátok fel; változtassátok mintegy a feketét fehérre s akkor szívetek nem fog a szeretettel összenemférő hangulatba jönni és a szeretetet gyarapodásában mi sem fogja akadályozni.
Némely ember akarja ugyan felebarátját szeretni és tényleg szereti is őt, de embertársának egyetlen szava, egy pillantása, egy kis mozdulata helytelen képzelődése folytán annyira hat kedélyére, s oly visszás érzelmeket kelt szívében, hogy a szeretet egy időre ismét szünetel növekedésében, és folyton újból kell a szeretet ápolására törekednie.
Látjátok, ilyen az ember. Mindennek oka saját hibájában rejlik! A hiúság, az irigység annak láttára, hogy egyik embertársa jobb viszonyok között él, mint ő, jobb ruhája van, mint neki, s több figyelemmel köszöntik, mint őt, mindjárt oly érzelmeket kelt benne, amelyek lefokozzák szeretetet, mert az az ember, akiben ily érzelmek keletkeznek maga is hiú és dölyfös!
Ha alázatos és szeretetteljes volna, akkor ily érzelmek nem keletkezhetnének benne, de a benne feltámadt irigység miatt vele szemben lenézettnek és lebecsültnek tekinti magát. Csakhogy nem az a lényeges, hogy miként akarná az ember, hogy becsüljék, hanem az, hogy tényleg miként becsülik őt. Az ember egyáltalán ne kívánja azt, hogy őt becsüljék, vagy tekintélynek tartsák, egyáltalában ne jusson eszébe, hogy testvére őt szavaival, pillantásaival vagy tetteivel sérteni szándékozik; szeretetteljes embernek legalább sohasem kellene ilyest gondolnia! És ha ez így lesz, akkor látni fogjátok, kedveseim, mekkora haladást tesz majd a szeretet! Mert ahol tiszta, zavartalan szeretet van, ott zavartalan béke is van; a szeretetben ugyanis béke van.
Kedveseim! Elégedjetek meg azzal a hivatással, azzal az állással s azzal a helyzettel, melybe Isten helyezett benneteket és ne mondjátok soha, hogy jobbat kívántok, különben kikelni látszotok rendeltetésetek ellen, tehát Isten ellen is. Legyetek megelégedettek és szeressétek egymást, akkor igazi békétek lesz. Szeretet is csak úgy lehet a lelketekben, ha engeditek azt természetesen növekedni, nem is kell annak érdekében semmi egyebet sem tennetek, csak ne akadályozzátok meg növekedésében.


összeállította: Bíró László


A csatolt anyagok listája:

Csak egy igaz vallás létezik, a szeretet ősvallása
Adai közlés - 2020 junius 20
A jóról, a rosszról és a fejlődésről
A másvilág értékmérői
A spiritizmus nem cél hanem eszköz
HANG - Valóban kibírhatatlan vagyok-e?
Placid atya_A túlélés szabályai a Gulagon
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiaYFKe0 ... g?e=Q0BZj7
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=II1GxpXbNSg&t=34s
Örökértékű igazságokról – A Névtelen Szellem bölcsészete III. Rész
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=6auZQibkst8&t=5257s
A NÉVTELEN SZELLEM KÖZLEMÉNYEI Eszter médium útján - I. kötet, 4. rész:
Vegyes közlemények – Hangoskönyv (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=ZoQIuyuEHGw
Amiről a fák suttognak – Rendezői változat

https://www.youtube.com/watch?v=npGUDefPa-E
Levelek a túlvilágról – Spirituális filmdráma (Feliratos)

https://videa.hu/videok/film-animacio/v ... hy8BvemuvQ
Valahol valamikor – Filmdráma

[Karsay1958]

Ada mediális közlés. Lelkem lángban áll Máriáért.


Szeretett testvéreim és gyermekeim az Úr Jézus Krisztusban, mindannyiunk megváltójában és üdvösségében!


Az Úr Szentlelkének erejével köszöntelek benneteket testvéreim a magas szellemi hazából, mint Isten Országából, ahol már minden érzés megtisztult és minden ebből fakadó gondolat a szív tisztaságáról tanúskodik előtte és ti előttetek testvéreim még akkor is, ha nem igazából tudjátok mindezt értékelni, pedig azért közöljük veletek magas és tiszta érzéseinket, hogy valamennyit is be tudjatok fogadni belőlük és hogy ezek, mint Szent léleknek megtelt tiszta erők pozitív hatásokat válthatnak ki a lelki világotokban, vagyis pontosabban mindazt felszínre hozzák, ami bennetek van, mert nem mindenkiből a pozitívumokat idézik elő, hanem azt amit egy ilyen dolog ki tud váltani. Csak ha negatív a reakció, akkor fel kellene ismerni azt negatívnak és kezelni, mert ugyanis ha egy pozitív dolog valakiben negatívat vált ki, akkor ott baj van! Az Úr tanítása is sokakból a negatív dolgokat hozta elő, amit meg kellett bánni és leküzdeni, kiirtani gyökerestől, hogy megszűnjön és helyébe megfoganhasson a kisded Jézus, úgy,ahogyan Mária méhében testté lett az Ige.

Mária hatalmasat alkotott, amit nagyon sokan nem fogadnak el és nem értékelnek, pedig Nélküle az Úr sem tudott volna megszületni. Ő erre rendeltetett. De nem csak ebben volt az ő nagysága, hanem abban, hogy magára vette a leszületése alkalmával az elferdült és elkorcsosult női bukott fluidokat és diadalra vitte Isten akaratát, azáltal, hogy eredményesen ellenállt a negatív fluidok hatásának, visszaállította azokat a helyes mederbe, ahogyan a „kereszten” elszenvedte azokat és ezzel lehetőséget adott az elfogadó félnek a fejlődésre. Minden romlott fluid negatív hatását leküzdötte magában, hogy megtisztítsa a magára szedett női erő rétegeket. De ezek a fluidok nem kísértést, hanem szenvedést okoztak Máriának, mert Benne nincsenek és nem is voltak megromlott fluidok. Azok számára vonzóak a megrontott erők, akik benne élnek és még nem szenvednek tőlük. Mária felemelte és egyenrangúvá tette a nőt a férfival, sőt feljebb emelte, mert a férfi fejlődése a nők kezébe van elhelyezve. De mindez az „állapota” a nőknek, csak a kereszténységben van így és a szellemi ismeretek által kibővítve a ti számotokra. Így lett Mária a világ győzedelmes királynője! Nagyon sok édesanya Belőle és Rajta keresztül nyert vigasztalást, mert imáikat, és minden imát az Úrhoz irányít és Rajta keresztül jutnak el az imák a kegyelem trónusához.*

Azzal a céllal írtam le és bővítettem ki Mária iránti lelkendezésemet, hogy ha még vannak olyan lelkek a földön, akik Feléje tudnak közeledni és Rajta keresztül az Úrhoz, hogy bátorságot öntsek beléjük, mert nem hibáznak, ha mély alázattal és bűneik tudatában nem merik a szemüket az Úrra emelni, hanem csak közbenjárón keresztül. Ők nem tekintik formai vallásosságnak ezt az imaformát, sőt mi több közelebb állnak az igazsághoz alázatosságukból kifolyólag, mint azok, akik nem tisztelik és nem szeretik Máriát az ő nagyságában, pedig Mária a legtökéletesebb paradicsomi szellem, aki valaha a földre lépett, és már belépett a messiások világába a földön tett missziójával. Így is az Úrhoz, a messiásokhoz, Márián keresztül lehet eljutni. Ahogyan az Ószövetségből az Újszövetségbe Mária volt az összekötő kapocs, (mert Ker. János jóval előbb meghalt min az Úr és ezt az időszakot Mária hidalta át) ugyanez érvényes a paradicsomi világokból a messiás világokba való eljutáshoz is. Azt sem hiszi el senki Máriáról, hogy Ő közvetíti az imákat az Úr felé, mert ahhoz, hogy az imák az Úrhoz eljuthassanak, olyan szintű alázatra és lelki vagyonra van szükség, mint ami Máriában van .Egy imaszándék mögött minél nagyobb áldozat, azaz az áldozatból nyert erő húzódik meg, annál „magasabbra emelkedik a benne lévő erő által. „A hitből fakadó imádság az ami meghallgattatik.„ És a hit kell, hogy erőt adjon az áldozathozatalra, az mögött megbúvó önmegtagadásra, hogy az imaszándék minél magasabbra emelkedhessen. Máriának az ő áldozata révén hatalmas ilyen erőkomplexuma van, így Ő közvetíti a ti imáitokat a kegyelem trónusához. Onnan viszont az Úr emeli tovább, hisz: „Aki az Én nevemben kér valamit az Atyától, az meghallgattatik!” Itt is erről az Úr áldozata révén megteremtett, az imához szükséges, messiási erőkről van szó.

Aki azt hiszi, hogy Máriát kikerüli az imája, az téved, de legyen mindenkinek a hite szerint.
Mindez csak ízelítő Máriáról és feladatköréről, mert valójában az Új Földön fogja az Úr bemutatni Mária nagyságát és szerepének fontosságát. (Akinek füle van...)
(Ezzel befejeztem a Máriáról szóló közlésemet.)
Ámen

Isten kegyelme legyen veletek! Szeretettel egy segíteni szándékozó testvéretek a szellemvilágból


*Névtelen Szellem közl. I. kötet: Eszter „betlehemi látomásai”- „éjféli misén vagyok”
Evang.-i spir. II. kötet Mária a hit virága...
Ezoteriák: A föld duális kiegyenlítődése Máriában

Ada, 2021. VI. 13

[Karsay1958]

Ada. Mediális közlés. Szeretet.

Kedves földi testvéreim és barátaim az Úr Jézusban!


Az élet szép, még akkor is, ha megpróbáltatásokkal van tele tűzdelve, mert a megpróbáltatások által közelebb kerül az ember az Istenhez, pontosabban a megpróbáltatásokban való hűséges helytállással. Minél nagyobbak a próbák és minél többet képes átvinni az ember, annál több van benne a mindeneket éltető és megerősítő isteni Lélekből, mely Lélek a szenvedések által megtisztított helyeket betölteni van hivatva az emberi lélekben. Így fokozatosan tisztul meg a lélek és „válik mindinkább” szellemmé ama isteni Lélek folytán, amelyet az összemberiség átformálására küldött az Úr. A lélek ugyanis a szellem konglomerátuma, aminek révén a testhez kapcsolódik.

Az élet szép, mert Isten teszi széppé az Ő Lelke által, ugyanis mindenütt ott lebeg az Ő Lelke, hogy Életre ébresztje a világot a szenvedések és megtisztulások, majd a pozitív behatások által és vezesse előre a fejlődés útján a benső megnyilvánuló lelkiismeret által, amit az ember sokszor visszautasít hitetlenségből, talán kényelemből, vagy félelemből, mert kényelmében nem fejt ki annyi erőt, hogy mind komolyabban szembe forduljon önmagával és beismerje mindazt, amitől fél úgy önmaga, mint mások előtt beismerni. Pedig a beismerés, már fél vezeklés, a megaláztatás által, aminek csakis pozitív következményei vannak. Sokkal inkább felnéznek egy olyan emberre, aki kész megalázkodni és beismerni bűneit, mint aki erre még képtelen, főként ha az emberek érzik és látják mindazt, amitől a másiknak szabadulnia kellene, de még vagy nem látja, vagy már látja, csak képtelen szabadulni, mert képtelen meghajolni Isten és embertársai előtt. Ugyanis amikor az ember megvall dolgokat, Isten előtt alázkodik meg, ami által növekszik benne az Isten Lelke és csökkennek a hajlamok, mert mint mondottam a megvallás már fél vezeklés, mert az ember a gőgnek ad ezzel egy „kegyelemdöfést” és hagyja elvérezni azt. Olyannyira el kell véreznie a gőgnek, az önérzetnek, hogy teljes egészében meg kell halnia a helyzetekben való megaláztatás által, hogy feltámadjon helyébe a kisded Jézus, vagyis a krisztusi eszme körnek a csírája. Isten felé ugyanis csakis bűnöket beismerve és megalázkodva közeledhetik az ember. Isten ugyanis teljes egészében látja az embert minden hibájával, bűnös hajlamával és az ember mégis csak takargatni igyekszik a rejtegetni valót, pedig azt mondja az Úr, hogy egyszer mindenkinek oszlopokról fogják hirdetni bűneit.

A beismeréssel együtt jár a bocsánatkérés is, ha egy másik személy ellen követtetek el vétket, mert a megbántást az ellentét idézi elő és megbántással a sátán rátelepszik a megbántottra is. Amikor a sértett fél meg tud bocsátani, gyakorlatilag úgy önmagát, mint a sérelem előidézőjét megszabadítja a „megszállottságtól.” Ezért kérte Istent az Úr a kereszten kifeszítve: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.” Így felszabadultak az ellene vétkezők is a negatív szellemi befolyásolásoktól. Az már más, hogy ők akartak-e megszabadulni, vagy meg akartak maradni abban az állapotban, amelybe belekerültek.

Azért vagytok a földre küldve testvéreim, hogy minél több kárhozatra vivő hajlamot levetkőzzetek magatokról és amikor átkerültök és meg kell állni az isteni ítélőszék előtt, akkor minél kevesebb bűn legyen a számlátokon. A megvallás mélyebben tudatosítja az emberben a levetkőzni valót és bizonyos szabadulást hoz a lélek számára, mert az ember maga hajtja fejét bele a járomba és nem a sors kényszere által. Ez már szinte felére csökkentheti a „ véső” okozta szenvedést. (Maga Jakab apostol is ír erről az ő levelének az 5. fejezetében, Ő is összefüggésbe hozza a gyógyulást a bűnbánattal és a megvallással.: „Ha beteg van köztetek...”)

Ne takargassátok sem önmagatok, sem mások, sem Isten előtt a ti kárhozatra vivő éneteket, hanem nyissátok meg azt elsősorban Isten előtt, hogy be tudjon oda hatolni az Ő Lelke és komoly változásokat tudjon kimunkálni bennetek, akkorra amikorra az Úr eljön nagy hatalommal és dicsőséggel, valamint egymás előtt, hogy megalázva a gőgöt, az Én-t, és a mindezt éltető ördögi szellemeket, elvérezhessen Isten dicsőségére és az előrehaladásotok érdekében. De addig, amíg az ember a másik szemében a szálkát keresi, addig az ő szemében gerenda nagyságúra növekednek a dolgok és elvakul vagyis lelkileg megvakul a vastag gerendától és emiatt nem láthat tisztán, főleg nem másokkal szemben.

A világ mind gonoszabbá válik és mind több és mind nagyobb bűnök fognak eluralkodni az emberek között. Tehát a sátán hatalma mind nagyobb méreteket fog ölteni azok felett, akik már neki adták a lelkét, valamint azokra akik billenőn lesznek, de még ha lehet a választottakat is el akarja csábítani. Annak okáért, hogy ne tudjon sem a gőgön sem az érzékiségen keresztül rátok hatást gyakorolni, meg kell tisztulnotok minden kárhozatra vivő hajlamtól. A kísértéseknek eleve az a rendeltetésük, hogy felszínre hozzák a hajlamokat vagy ha már a felszínre kerültek akkor felismertessék az emberrel. Nagyon mély lelki életet kell élni annak az embernek, aki azonnal felismeri magában minden külső kísértés nélkül a bűnös hajlamait, mert a hajlamok mindig az elkövetett bűnökhöz kötődnek. Sajnos még abban a világban éltek testvéreim, amikor még „szükség van” a kísértésekre. Nagyon szomorú az, amikor az ember sokadszorra sem ismeri fel bűnnek a bűnt, mert jól érzi magát benne, csak amikor már a bűn kiélése annyira elveszi a lelki erőit, hogy a test kezd megbetegedni, akkor a jobbik esetben elkezdi önmagában keresni a szenvedése okát. A rosszabbik esetben viszont orvoshoz fordul és tünetileg igyekszik megszűntetni a problémát és nem a dolgok gyökerét igyekszik orvosolni. A végleges megoldás mégis csak Istennél van, mert ugyanis azt mondta az Úr a bűneitől lebénult fiúnak, aki nagyon mélyre süllyedt a paráznaságban: „Megbocsátattak a te bűneid, kelj fel és járj!” „Mit könnyebb mondani, azt, hogy gyógyulj meg, vagy azt, hogy megbocsáttattak a bűneid...” Tehát, ha az ember a dolgok gyökeréig igyekszik hatolni ami a gyógyulást illeti, mégis csak azt mondjuk, hogy a feloldozásban rejlik a dolog lényege, amihez viszont szükséges a beismerés, a megvallás és a bűnbánat. Ezek nélkül nemhogy gyógyulás, de még lelki élet és előrehaladás sem történhet meg, mert ez a lelki élet alapja.

Mit mondott az Úr hírnöke? Készítsétek elő az Úr útját és tegyétek egyenessé ösvényeit” „Térjetek meg, mert már nagyon közel az Isten Országa.” Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! ... A fejsze már a fák gyökerére helyeztetett, minden fa kivágattatik, amely nem terem jó gyümölcsöt” ... a lapát a szérűn van, hogy kirostálja a gabonát a pelyvától, ... a hegyeket hordjátok szét, a mélyedéseket töltsétek fel, hogy simává legyen minden és meglátja minden halandó az Isten szabadítását..”
Tehát már akkor is csak az közeledhetett az Úr felé, aki komoly bűnbánatot tartott és lerombolta magában a gőgnek hegyeit és betöltötte az érzékiségnek mélységeit, mert másként nem lehetett az Úr követője. Az Úr követése sokkal magasabb szintet követelt és csak akkor tudta az emberi lélek befogadni az Urat és a tanítását, ha végigment a „keresztelő jánosi” lelki megtisztuláson. Ma sincs ez másként testvéreim! Jelenleg az üdvösség a ti számotokra a III. isteni kijelentésben van, konkrétabban a N.Sz. tanításában. De ahhoz, hogy idáig eljuthassatok, ma is végig kell mennetek a „keresztelő jánosi” lelki folyamatokon. Ma is a keresztelő János képezi azt a szűk sikátort, amelyen ha végighaladtok,juthattok el a szellemtanig, pontosabban arra a lelki szintre, amikor ez az isteni eszme munkát is tud bennetek végezni az Isten lelke által, mert egyszer csak elhangzik a lelketekben a kiáltás: „Jön a vőlegény” és akkor már vége mindennek, mert az ítélet következik el a lelketekben. Ez úgy jön el, „mint a tolvaj éjjel” vagyis váratlanul. Egyszer csak azt érzitek a lelketekben, hogy valami megváltozott, valami hiányzik, mert megszűnik a kegyelem, a kegyelmi állapot, mert számadásra hív az Isten és feltörnek a lelketekből mind a bűnös hajlamok által elkövetett cselekedetek erő- konglomerátumai, hogy megítéltessenek. Ezek az alsóbbrendű énetekből törnek fel, míg a jó cselekedetek, a felsőbbrendű énetekből hívatik elő. Ezért a pillanatért, az utolsó ítélet pillanatáért, pontosabban, azért, hogy megfeleljetek annak az erkölcsi normatívának, amelyre az üdvösségre való eljutáshoz szükségetek van, dolgozik bennetek az isteni Lélek és dolgoznak a Szent Szellemek az első holdkiválástól a második holdkiválásig, mert ez egy fejlődési turnus, de főként az utolsó 2000 évben és legfőképp a III. kijelentésnek az ideje alatt. Mivel mindez nagyon közel van, hirdetjük a bűnbánatnak,a feloldozásnak és az egymás között történő megbékélésnek a szükségességét. De nem csak az emberi lelkekben mennek végbe ezek a kiválasztási folyamatok, hanem a természetben is. Azt mondja az írás, hogy még a tengerek is kiadják az ő halottaikat. A tengerek elpárolognak, a sziklák megolvadnak, hogy mindenhonnan előhívhatóak legyenek a szellemek az ítéletnek napján.

Testvéreim, szeretnénk megéreztetni veletek azt, hogy az utolsó ítélet váratlanul fogja érinteni az embereket, még azokat is, akik várják az Ő eljövetelét. Olyan ez mint amikor a diákoknak az óra elején teljesen váratlanul bejelenti a tanár azt, hogy tudásfelmérőt fognak írni. Valami ehhez hasonló érzés fog úrrá lenni az embereken. Azért fog ez így megtörténni, hogy az adott fejlettségi szintet lehessen lemérni. Ez az a pillanat, amelynek a napját, és az óráját egyedül az Atya tudja csak. De hónapra és évre vonatkozó jövendölések hangzottak el a magas, az apokaliptikus időket levezető szellemek részéről, ugyanis tudjátok azt, hogy a 12 zsidó nemzetséget (szellem típust), a 12 apostol fogja megítélni, „Péterrel” az élen. (Ami az évet illeti, olvashattok a „Misztériumok” c könyv végén, a hónapot illetően viszont kaptatok egy közlést, miszerint amikor egy nagyon meleg októberi napon hirtelen hidegre fordul az idő, az a háromnapos sötétség kezdetét jelenti, amikor ugyanis megkezdődik az utolsó ítélete ennek a korszaknak. Ekkorra tanácsos lenne tartós élelmiszereket és vizet bekészíteni, mert nem szabad mindaddig kimenni a zárt helyiségekből semmilyen külső hatásra sem, mert a felszabaduló mérges gázok megölnek benneteket. Továbbá ami ettől sokkal fontosabb, a Föld gyomrából is felszabadulnak a szellemi hordák és kísérteni fognak benneteket arra, hogy nyissatok ajtót, akár egy kedves barát, egy szomszéd, exfeleség, stb. személyében, de senkinek ne nyissatok ajtót, mert a sátán az aki kísért benneteket. Ez lesz az életetek legnagyobb kísértése, megpróbáltatása! Hallani fogtok baráti könyörgéseket, hogy engedjétek be, erőszakos dörömböléseket, segélykiáltásokat, halálsikolyokat, de ekkorra már megszűnik a megtérés, a megigazulás és a megszentelődés ideje, tehát tilos lesz bárkinek is ajtót nyitni, mert a mérges gázokkal együtt, a sátán is betör hozzátok, a szellemileg is védett helyetekre. Az ítélet napja lesz ez, hasonlóan mint Noé idejében, amikor a gőgösöket megalázza és letaszítja trónjáról míg az alázatosakat felemeli az Úr. Mindaddig kigúnyolták Noét, amíg be nem ment a bárkába, de amikor eleredt az eső és ömlött az ár minden felől, mindenki sikított, ordított és mentette volna az életét, de már késő volt. „Hasonló lesz ez, mint Noé idejében, amikor adtak, vettek,nősültek, férjhez mentek az emberek, amíg Noé be nem ment a bárkába...”

De erre az egy napra, amiről már többször is szóltunk, hogy készít fel benneteket a Szentlélek, valóban nagyon komolyan készülnötök kell, mert az csak egy kis része annak mit mi jelenleg elmondtunk arról, ahogyan a sátán meg akar próbálni benneteket, ugyanis mindenkit a saját addig le nem küzdött hajlamain keresztül fog megpróbálni. Ezért is szorgalmazzuk szinte minden alkalommal, a megtérés és a megtisztulás szükségességét, hogy ne legyen bennetek táptalaja a sátánnak, mert ha talál valamit is, ki bír húzni és akkor le fog benneteket rántani a saját szintjére, ahol lészen sírás és fogak csikorgatása. Innen aztán már nem lesz vissza út, mert a kegyelem erre az időre régen vissza lesz vonva.
Ezt minden bírálat ellenére is, -amelyet sok esetben a fel nem ismert kárhozatra vivő tulajdonságok egyike, amely legelőször jelent meg a szellemekben, indítványoz- mivel nem fog mindenki elragadtatni közületek, jó lenne ha megjegyeznétek, és megszívlelnétek, mert nagyon sok múlik attól, hogy az „utolsó napon” megálljátok-e a helyeteket! Akinek füle van a hallásra, hallja meg, hogy mit üzen a Lélek a „Gyülekezetnek”)

Mert ugyanis milyen az ember? Megtérni, bűneit beismerni és szabadulni nem akar, inkább megalázza és „keresztre feszíti ”az igazat, aki a segítséget, az üdvöt és az Örök Életet nyújtja neki csakhogy ő maradhasson felül, hogy ne kelljen neki megalázkodnia, mert fáj a léleknek a megalázkodás, a kudarc, pedig az ember az Istennel szemben soha nem lehet győztes, mert Istent legyőzni képtelenség, még a leggőgösebb embernek is. Istent csak „megnyerni” és magunkhoz édesgetni, a figyelmét felénk irányítani lehet igaz, feléje való vágyódással, őszinte bűnbánattal, teljes alázattal és irányába érzett szeretettel. „Szeresd Istent teljes szívedből...” „Aki jobban szereti...” stb.

Az ember mástól várja el azt, amit neki kellene betöltenie és ha az a másik azt nem teszi, mert nem az a feladata, akkor ellöki magától. Sőt mi több, ha segítséget nyújtanak feléje, amit képtelen elfogadni, mert talán túl magasnak találja, akkor a segítséget nyújtóban keresi a hibát, csakhogy ne kelljen megtérni és megváltoznia. Pedig eljön az az idő és szinte már itt is van, amikor bezárulnak a Mennyek kapui és nem jöhet egyetlen egy hang sem a szellemvilágból és vele semennyi erő sem az isteni Lélekből a számotokra, hanem az addig megszerzett lelki vagyonotokra lesztek utalva. A tíz szűz példájára tegyünk csak egy nagyon rövid pillantást. Mind a tíz szűz volt! Mind a tíz Istennek szentelte az életét, a tisztaságát, de a felének a Vőlegény eljövetele előtt megfogyatkozott a hite a megpróbáltatások folytán. Tehát az üdvösségre való eljutáshoz, szűzies tisztaságra és olyan erős hitre van szükség, amely a legnagyobb megpróbáltatásokban, sőt még a vérkeresztségben sem lankad el, hanem mindvégig kitart!!!

Isten kegyelme legyen veletek gyermekeim!

Ada, 2021. VI. 13.

[Karsay1958]

A mai világ apolkaliptikus világ

Részlet a "Krisztus és a Törvény" című Zita médium általi tanításból

Ennek a mai kornak a legjellemzőbb tulajdonsága a hitetlenség. És mivel hitetlen, ezért nem hisz az örök igazságban, nem hisz a szellemi igazságszolgáltatásban, nem hisz az egy igaz Istenben és az Ő szent, elküldött Fiában és az Igében. Mivel ezekben nem hisz, megenged magának minden olyat, amiről azt gondolja, hogy ha az világosságra nem kerül, nyert ügye van. Sőt, a mai világban elérkeztetek oda, hogy már az sem fontos neki, hogy az sötétben vagy titokban játszódjék le, hanem ha rájönnek arra, egyszerű vállrándítással, cinikusan azt mondja: „na és?” Nincs lelkiismeret furdalása, nincs szégyenérzete.
A mai világ apokaliptikus világ. A titkok felszínre kerültek, a krisztusi igazságok megmagyaráztattak. Minden megérthető, megszerezhető, minden ismeret a világban van. Mik akkor ma a titkos dolgok? Megmondom néktek. Az ellentét vegykonyháján forralódó dolgok, amelyek egyrészt fizikaiak, tehát a fizikai életben történnek meg: a "ne paráználkodjál" parancsolat megszegése által, másrészt a szellemi, a lelki szennyeződés által történnek. És mindezeknek az elkendőzése, valamint a végső célok, a célokhoz vezető utak és eszközök, és hogy mikor, hol, melyik népnél, nemzetnél fogják ezeket véghezvinni. Ezek a titkosak! (Gondoljatok itt azokra a sátánista, akár emberáldozatokkal terhelt orgiákra, melyeket a világi és egyházi hatalom felső köreiben gyakorolnak; a liberalista tébolyra a szabad szerelem és a másság terén; a gyermek és leánykereskedelemre, pedofiliára a templomokban és paplakokban, a szervkereskedelemre és még hosszan lehetne sorolni. Hasonlóan a betegesen hazudó média, "tudományos" akadémiák, bértollnokok és kiadók, az elferdített tanügy és nevelés, az elhazudott történelem, az ember egészségének szándékos károsítása és az erre felépülő gyógyszer "biznisz"…)
De az utolsó időkben a Szentlélek által Isten titkos dolgai is feltárattak -ahogy az Úr mondta: "A Szentlélek minden igazságra elvezet benneteket…"- hogy az embernek ne legyenek kételyei, hogy higgyen. Ahogy Tamásnak mondotta az Úr: „Boldog vagy Tamás, mert sebeimbe beletetted ujjadat és hiszel.” Tehát Tamás a tények bizonysága következtében a hitetlensége helyett hitt.
Az emberek hitetlenségének hitté válására és a megtérésére szolgál a harmadik, szellemi kijelentés is azzal, hogy a Szentírás titkai feltárultak, és minden embernek szólhatott volna: "Ne légy hitetlen, hanem légy hívő!" Ezért adatott Krisztus a bűnök bocsánatára, a Szentlélek a titkos dolgok feltárására, és "minden ismeret" a mai világnak. Mindezekre pedig a mai nihilista ember cinikusan, vállrándítva azt mondja: "nem érdekel."
Azoknak, akik nem tértek meg, akik a világot a tömegek felhasználásával eddig tönkretették, azoknak nem kell ez az ismeret. De akik hisznek Krisztusban, azoknak adattak azok a titkok, amiket Ő megígért, és még ma is csak kevesen ismernek.


Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Szolgálat és fizetség

Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által

Önmagát nem szolgálhatja az ember, kell tehát, hogy valamely urat szolgáljon; vagy Istent, vagy Istennek szolgáját, az ördögöt - és akinek szolgál, az gondoskodik róla. Az ember gondoskodása nem is ér semmit ; éppen azért kell, hogy mindig más gondoskodjék róla, nevezetesen az, akinek szolgál.
Isten szolgálatában csak azt találja meg az ember, amire szüksége van; nem többet és nem különösen azt, amit ő szeretne bírni; de az ördög szolgálatában ezt is megtalálja; mert az ördög kezébe adja neki azokat az eszközöket, melyek által mindazt megtalálhatja, amit csak óhajt. S azért adja kezébe, hogy az ember készségesen szolgálja őt. Ez az eszköz "a bűn".

Az isteni rendeltetés becsületes útján az ember csak azt találja meg, amire szüksége van és nem többet; az ördög eszköze a bűn által azonban azt is megtalálja, amit óhajt. Azért vezettetik magukat oly sokan félre önfejűségük által annak az útnak követésére, amelyen mindazt megtalálják, amit csak ők óhajtanak, mert nem elégednek meg azzal, amire szükségük van, s amit minden embernek okvetlenül meg kell kapnia, ha rendeltetésének hajójában evez, mert ebben minden benne van, s naponként ellátja őt a szükségesekkel, gyakran oly feltűnő módon, hogy az ember el sem tudja képzelni, honnan került elő.
Ezt a tanítást: „Ne aggodalmaskodjatok!" az emberek azért értelmezték olyan ferdén, mert azt vélték, egyértelmű azzal, hogy: „ne dolgozzatok". Én azonban azt mondom, hogy: az ember töltse be rendeltetését. Ezt munka nélkül nem teheti; ha pedig dolgozik, akkor annak kell róla gondoskodnia, akinek dolgozik. Nem világos ez? végezzétek el a saját munkátokat; a jutalomról majd gondoskodik az Úr. Mindazzal, amire naponként szükségetek van, éltetek hajója fel van szerelve; Ő adta azt veletek életutatokra; de nem szabad többet követelnetek, mint a mennyi ehhez az élethez szükséges, mert a hajóban ennél több úgy sincs elhelyezve.
Ha egy ideig tékozolnátok életkészleteteket, végül hiányát éreznétek és szűkölködnötök kellene; ezen szűkölködés miatt azonban talán más urat keresnétek s közel a célhoz könnyen elveszítenétek mindazt, amit a hosszú úton megszereztetek. Azért legyetek mindenben mértékletesek; ne használjatok többet el, mint amennyit minden napra kaptatok. Isten nem akarja, hogy szükséget szenvedjetek; de azt sem akarja, hogy fölöslegben dúskáljatok, mert a fölösleg veszedelmes és különféle bűnre vezető dolog.

Annak az embernek, kinek élethajóját Isten fölösleggel látta el, bizonyára olyan rendeletet is adott utazásához, melyet egy előre meghatározott helyen kell felnyitnia, s amely aztán felvilágosítást fog adni neki arra nézve, hogy mit csináljon fölösleges rakományával a meghatározott helyen. Isten ugyanis nem az ő számára, hanem azért adta neki ezt a fölösleget, hogy rakja ki azt ott, hová a rendelet szól.

Aki ezt a rendeletet nem tartja tiszteletben, fölöslegét elpazarolja, s az illető helyen nem tud semmit sem leadni, azt bátran Isten javai tolvajának lehet nevezni. Vannak a földön olyan emberek is, kik szellemi javakkal vannak bőségesen felszerelve, és jaj nekik, ha elpazarolják és céltalanul elfecsérlik azokat, nem használván véle azoknak, akik számára kapták! Jaj nekik, mert ők szegények lesznek szellem szerint és mint szellemileg szegények kell, hogy megfizessék azt, amit egykor elpazaroltak!

Megjegyzés: Tudjátok kikről beszél ebben az utolsó bekezdésben Péter apostol szelleme? Rólam, rólad és mindannyiunkról. Amiről itt szó van, azok szellemi kincsek "melyeket nem esz meg a rozsda és a moly". Akik csak úgy elolvasgatják vagy meghallgatják és a kukába lökik, fogalmuk sincs arról mekkora a felelősségük és az adósságuk a szellemvilággal szemben, ezekért a kincsekért.
Valamikor, leszületésünk előtt könyörögtünk ezekért a lehetőségekért, és most megkaptuk. Senki sem került a tudás közelébe véletlenül. A kincsek megkapása önmagában értéktelen lelkeink számára, csak akkor változik értékké, ha átadjuk másoknak is, bárkinek. Lehet egy barát, családtag, rokon vagy ismerős, esetleg Róza néni a szomszédból. Finoman, puhatolózva lehet feldobni a témát bárkinek, ha alkalom adódik rá. Ha ellenvetés, ellenállás tapasztalható, azonnal más témára kell váltani, olyanra, ami az illetőnek megfelel. Számtalan módja van a magok elhintésének és aki meg sem próbálja, soha nem fogja megtudni, mekkora kincs úszott el az orra előtt. Ezért is a legnagyobb emberi vétek a múlasztás, mert ez már nem tehető jóvá, mint a többi.

Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A bűnök elleni harc

Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Az előzőekben a tanító szellem kifejti, hogy a vallásos irodalomban a szentek százaiból álló sok-sok példakép követése lehetetlen egy javulni vágyó szellem számára, mert a szentek életének írói túlságosan kisminkelték, tökéletesnek írták le a szent jellemét. Kihagyták a gyengeségeit, sorozatos bukásait, keserves küzködéseit saját természetével szemben, amelyek ismerete reményt és kitartást adott volna a követőinek.
A bűn elleni harcban a félrelépéseknek, félrecsúszásoknak, elbotlásoknak, zsák-utcába jutásoknak csak az az oka, hogy az emberek nem helyesen értelmezik sem a bűnt, sem az igazságot, sem a követendő példákat, és nem engedelmeskednek a szemük előtt lévő törvénynek; nem alázatosak, hogy megmaradjanak azok közt a korlátok közt, amelyeket számukra a végzet előír.

Mindenütt a nagyot akarás, érvényesülés, mindenütt az a vezető szempont, hogy ő több legyen, mint a másik; szóval mindenütt az ősbűn: a gőg és származékai azok, amik megállítják a lelket, és a még nagyobb sötétségbe taszítják vissza.
Ha ugyanis a bűnöket nem úgy tekinti az ember, mint egy lényeg egyes tüneteit, hanem minden egyes bűnt önálló lényegnek tart, amelyeket külön-külön kell legyőznie, akkor úgy jár, mint ahogy a mesében van megírva, hogy amikor a hétfejű sárkánynak egy fejét levágják, a levágott helyébe hét más nő ki.
Mert a bűnök nem különálló dolgok, a bűnök egy egységet alkotnak; nincs külön ilyen, vagy amolyan bűn; maga a bukott, elhomályosodott szellem beteg, mert benne az erények elferdültek, elváltoztak, szenvedtető tulajdonságokká, bűnökké fajultak. A bűnök egyes formái csupán tünetek, a lélek betegségének kiütései.

S mint ahogyan az írás mondja, hogy a test egy egész és „nem mondhatja a szem a fülnek, hogy nincs rád szükségem, és a kéz a lábaknak, hogy nem kelletek nekem”, éppúgy a lélek is egy, és a betegsége is egy, csak a megnyilatkozásának formái különbözők. Nem lehet azt mondani, hogy a lopás a kéz bűne, mivel a kéz veszi el az idegen tulajdont, mert hiszen a tolvaj a lábbal megy a lopás színhelyére, a szemével nézte meg, hogy mit lop el, és a fülével hallgatódzik, hogy rajta ne érjék, tehát minden szerve hozzájárult a bűnhöz.
A bűnök tehát a lélek beteg állapotának egyes szervi tünetei. Eredménytelen dolog tehát csak a tünetek ellen küzdeni, csak a tüneteket meggyógyítani akarni, mert ez esetben maga a betegség még bent lappang a lélekben, és más helyen tör ki, talán még elementárisabb erővel, mint ahol kuruzsolt az, aki a gyógyításhoz avatatlan kézzel fogott hozzá. Nem lehet tehát a bűnöket egyenként kitisztítani a lélekből, hanem az összes bűnökkel egyszerre kell felvenni a harcot, ha győzni akarunk.

Erre azt mondhatná valaki: hogyan, hát ha egyenként nem bír velük az ember, mert annyira gyenge és elesett, valamennyivel egyszerre majd bírni fog?! Hiszen ez abszurdum! Én azonban azt mondom nektek, hogy aki ezt a kérdést így állítja be, az még egészen „ember.” Hiszen azt ti szellemhívők és kutatók tudjátok, hogy a szellemvilágban nagyon sok dolog éppen a fordítottja annak, mint a földön van, vagy volt. Aki a földön erős és erőszakos, az a szellemvilágban gyámoltalan és gyarló; aki a Földön kicsiny, alázatos és elnyomott lélek, az a szellemvilágban talán erős szellem, akiből mások is erőt meríthetnek.
Miután pedig a bűnök gyógyítása is lelki-szellemi dolog, ennél fogva ez is merőben más megítélés alá esik, mint a föld dolgai. Igenis, sokkal könnyebb és egyszerűbb, sőt egyedül célravezető dolog az összes bűnök ellen együtt küzdeni, mint a bűnöknek csak egyes fajtái ellen.

Megjegyzés: Ennek egyedüli hatásos módja, ha a szellem Isten felé fordul és növekedő hitével élő kapcsolatba lép vele, ha folyamatosan kéri segítségét a harcához. A keresztény tízparancsolat betartásával és bármilyen más vallás gyakorlásának legmagasabb fokával sem lehet a szellemnek a harmadik szféra felső szintjénél magasabbra emelkedni. Ezért közli velünk a szellemvilág, hogy a négyes és a négyes fölötti szférákat Üdvözítőnk nyitotta meg, mert azt a rezgésszintet csak az ő általa bemutatott és tanított áldozat útján érhetjük el. Ezért vállalta Buddha szelleme, hogy Simon-Péter személyében Jézus mellett tanulhasson, fejlődhessen.
Isten azonban, aki annyi szeretettel, gyöngédséggel és jósággal vezeti kézenfogva az ő gyermekeit, akkor sem hagyja őket magukra, amikor a bűneikkel való keserves és gyötrelmes harcok és küzdelmek után felvergődtek ezekből a nehéz, fájdalmas világokból és állapotokból a legfelsőbb határig, a harmadik szféra felső határáig. Hanem amikor már eléggé megtisztultak, akkor a kezükbe adja a legmagasabbat, a legszentebbet, a legmagasztosabbat, amit teremtett szellem a lelkének felemelésére, átsugárzására kaphat: a Krisztus tanítását, az evangéliumot.
Az újszövetséget a tízparancsolaton felnevelkedett ifjú szellem első pillanatra csodálkozva olvassa és hallja. Azt a feladatot kapja az újszövetség alapján, hogy Isten akaratát cselekedje, az ő eszköze legyen a földön. Ahhoz pedig, hogy az Isten akaratát követhesse, hogy az Isten akaratának közvetítője lehessen, úgy kell tudnia cselekedni, ahogyan Isten cselekszik: vagyis meg kell tanulnia azt az isteni tantárgyat, hogy jót adjon a rosszért. Tehát meg kell tanulnia az ifjúvá serdült szellemnek is azt, hogy jót adjon a rossz helyébe, mert csak ha ezt megtanulta, akkor teheti azt, amit Isten akar, aki mindig jót ad a rossz helyébe.
Ez a mód az összes bűnök ellen való küzdelemhez. De nem az „ember” küzdelme, hanem az Isten küzdelme az emberen keresztül; ez az a mód, amely a leggyorsabb eredményt biztosítja: ez a legrövidebb út az Atyához.
Tehát nem az erőlködések, nem az önmagát felülmúló akarások, nem a határtalan ambíciók kielégítésére való törekvés, hanem az egyszerű engedelmesség és alázatosság. Ez pedig sokkal könnyebb, mint a hadakozás a lehetetlen akadályokkal, az erőlködés az áttörhetetlen falakkal szemben.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

„Hányszor kell megbocsátani naponta - kérdezi Péter az ő Mesterét, aki éppen a megbocsátásról tanít - talán hétszer? ” „Hetvenszer hétszer” - válaszolta az Úr!

1. rész.

Kedves földi testvéreim és barátaim az Úr Jézus Krisztusban!


A föld az egyik, az Istentől legmesszebbre esett, a legmélyebbre süllyedt bolygó, amelyen az ellentétet a legmélyebben önmagukban hordó, vagyis a legelvetemültebb szellemek öltenek testet, mert legmélyebb szakadékokat vájt az érzékiség és a legmagasabbra növekedett bennük a gőg a szeretet hiánya miatt. Így lett a föld a szeretet iskolája, mert ugyanis van mit gyakorolni, mert igencsak van rá alkalom az emberek bukottságából kifolyólag.
Annyira bukott ez a világ, hogy az isteni Lélek is rétegződve tud csak pozitív hatásokat kiváltani az emberi szívekben. Ugyanis a földi ember annyira önző és gőgös, hogy csak nagyon lassan, az élet nehéz terhe alatt szenvedve képes csak valamit is befogadni a nálánál magasabból, a szebből és nemesebből, az isteniből. Egyébként ha ez nem így lenne, akkor nem lenne fejlődés, hanem minden maradna a saját szintjén, de mivel a fejlődésben nincs megállás, hanem örök mozgás, ezért a terhek és az isteni Lélek nélkül nemhogy stagnálás lenne, hanem örökös bukás, vagyis a fejlődés be sem indulhatott volna.
De Isten nem hagy egyetlen egy gyermekét sem az örök szenvedésben, az örök kárhozatban, még akkor sem, ha egészen odáig süllyedt a „századik” mert ezt nem teszi lehetővé az Ő isteni szinten levő szeretete, hanem kiküld a bukottakért Önmagából, a saját szellemi produktumából újjáteremtő erőket, hogy életre kelhessen a halott, az isteni Lelket nélkülöző, a bukásainak produktumaitól megdermedt lélek.

De hogyan és mi módon is teheti ezt meg az Isten, mint úgy, hogy előbb feloldja a lelket a következményektől, hogy a körülötte megvastagodott bűnréteg valamennyire is áthatolhatóvá váljon az isteni Lélek számára. Tehát már itt, a legmélyebb ponton megnyilvánult Isten bűnbocsátó szeretete, amelyet majd valaha, amikor már annyira felfejlődött a lélek, hogy valamennyire is érzi ennek szükségességét és üdvösséget hozó voltát,akkor ő maga is gyakorol másokkal szemben. Tehát mi volt Istennek bűnös gyermekei felé az első megnyilvánulási formája, ha nem a szeretetből történő megbocsátás? Ugyan hol is kezdhette az Úr a lélek megváltását, ha nem a feloldozással járó bűnbocsánatnál? Egyébként egyetlen egy lélek sem juthatna el az üdvösségre, csakis a bűnök hatásait visszafogó és feloldó törvény által, mert az emberi szellem annyira mélyre süllyedt, hogy örökkévalóságokon keresztül sem lenne képes elszenvedni mindazt, amit kitermelt magának a bukássorozatok révén. Az emberi szellem tehát rá van utalva Isten bűnbocsátó kegyelmére és ezért nem fordulhat szemben Istennel, mert akkor gyakorlatilag a saját fejlődésével fordul szembe. Ezért Isten felé ,mint bukott szellem csakis alázattal és az Ő Akarata előtt való meghajlással közeledhet az emberi szellem. De nem csak Isten, hanem embertársa bocsánatára is ugyanúgy rá van szorulva az ember, mert nincs olyan valaki, aki ne bántana meg másokat anélkül, hogy tudomása lenne róla. Az a nagyobbik baj, amikor az ember tudatosan bánt meg másokat. A tudatosan elkövetett bűnök nem bocsáttatnak meg esetleg csak nagyon komoly bűnbánatból eredő bocsánatkéréssel.

„Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen bűneiből és éljen.” Istennek tehát nem célja szenvedtetni, azaz büntetni az embert, mert ez ellenkezne az Ő isteni szeretetével, hanem, amikor már kicsit is megvilágosodott a lélek, munkára szólítja őt mások üdvösségéért, hogy ezen munka által saját maga lelkébe dolgozza bele a jót, az üdvöt hozó igazságot és ahogyan halad előre az isteni jó magáévá tételében, úgy ennek a jónak és isteni igaznak a lelkében való terjedése által lassan- lassan kiszorulnak a bűnös vágyak és hajlamok, vagyis ezzel dolgozza bele magát a földi ember az isteni Lélekbe, Isten szeretetébe, mely szeretetnek itt a földi és az ehhez hasonló világokon kegyelemmé, a bűn oldószerévé vagyis bűnbocsátó szeretetté kell átalakulnia, hogy az embert kioldja a bűnök kötelékeiből. Ha már az ember ennyire rá van szorulva Isten bűnbocsátó kegyelmére, akkor vajon arra nincs rászorulva, hogy neki is megbocsássanak és hogy ő maga is megbocsásson az ellene vétkezőnek? Mert amikor az ember másoknak meg tud bocsátani, mindenkor önmagát minősíti, mert helyt állt a szeretet próbában. Azt mondja az Úr: „Könnyű azokat szeretni, akik titeket szeretnek...” Vagyis hogyan tudná az ember fejleszteni és tökéletesíteni a szeretetét, ha mindig csak szentek vennék körül és soha nem lenne próbára téve a szeretete, mert a környezete sohasem bántaná meg, mindig engedelmeskedne neki stb, akkor az ilyen helyzetek csak a gőgöt növelnék az emberben. De mivel ez hál' Istennek nem így van, így van jócskán alkalom gyakorolni a szeretetet és vele együtt a megbocsátást, ami sajnos nem mindenkinek válik ínyére, mert nem is lenne a gőg a bukás ősatyja, ha oly könnyen feladná és megadná magát. Ezért a megbocsátani tudás a legnagyobb áldozata a léleknek.

Az előző közlésben arról volt szó, hogy akkor tud minél közelebb kerülni egy ima Istenhez, minél nagyobb áldozat áll mögötte. Így, mivel a megbocsátani tudás a legnagyobb áldozat, ha az ember minél nagyobb sérelmet meg tud bocsátani, az imája annál közelebb kerül a kegyelem trónusához, mert a megbocsátással gyakorlatilag isteni munkát végez a lélek, vagyis bekapcsolódik a megbocsátás törvényébe és ennek a törvénynek érvényesítése révén, az ő bűnei is bocsánatot nyernek!!! „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek.”Ez olyan mint az irgalmasság gyakorlása, ami által az ember irgalmasságot nyer, mert abba az igazságba dolgozza bele magát, így az az igazság válik benne uralkodóvá: „Boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek.”
Tehát amilyen igazságba dolgozza bele magát az ember, az gyakorol rá visszahatást. Mivel az Isten is szeretetből bocsát meg a bukott és a szeretet ellen vétő gyermekeinek, ezért, aki meg tud bocsátani másoknak, a saját szeretetének a szintje növekszik általa! Ezért mondja az Úr Péternek, hogy „hetvenszer hétszer meg kell tudni bocsátani naponta. Aki ezt meg tudja tenni, az gyakorlatilag a másikat segíti előre a fejlődésben, vagyis belelép abba a krisztusi törvénybe, miszerint :„Az az igazi barát, aki az életét áldozza másokért.” Ugyanis, mint mondtam, a legnagyobb áldozatot követeli az embertől a gőgöt feláldozni a szeretet oltárán. Tehát mindenképpen a saját fejlődését segíti elő az a valaki, aki a szeretetének a színe javát égeti el a másikért a szeretet oltárán, mert a szeretet oldja és bontja a törvény hatalmát és erejét!

Az Urat is igen sokan átkozták, gyűlölték és legszívesebben agyonkövezték volna, főként attól kezdve, amikor bejelentette Izajás könyvét olvasva a zsinagógában, hogy ő a Messiás, mert irigyek voltak rá és féltették hatalmukat. (Ez a jelenség sajnos sok esetben nálatok is jelen van!) Ezt a hajlamukat azonban csak akkor tudták kiélni, amikor a kezükbe került az Úr és keresztre feszíthették az irigyelt Mestert, de mindvégig gyűlölték Őt és mégis azért imádkozott a kereszten kifeszítve, hogy Isten bocsássa meg az ő ellenségei vétkét, mert nem tudták azt, hogy mit cselekedtek vele. Tehát nem csak azon az egy napon elkövetett vétküknek a feloldozásáért könyörgött az Úr, hanem az összes addig Ellene elkövetett vétküknek a feloldozásáért, mert ha ez nem történik meg, akkor a vétkeik súlyától soha sem tudtak volna felegyenesedni úgy mond, hanem örök sötétségben éltek volna és nem láthatták volna be bűneik súlyát és soha sem indulhatott volna be a fejlődésük. Így viszont, volt aki megigazulást nyert azok közül, aki feszítsd meg-et kiáltoztak és el fog jutni az üdvösségre!

folyt. köv..

UI:


Laár András: Buddhizmus a mindennapi életben
https://www.youtube.com/watch?v=Y_tgxNqsevE&t=4s