Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

A kis könyv

Chilében egy tízéves kislány, Mária, mosott és főzött az édesapjára, miután az édesanyja meghalt. Az édesapa bányász volt. Mária szabad idejében eljárt egy kis evangéliumi gyülekezetbe, amiért minden alkalmat megragadott. A gyülekezet egy hegy lábánál volt Közép-Chilében, ott a kislány barátokat és vigasztalást talált.
Amellett, hogy nehéz élete volt, az igazi terhet Mária számára az édesapja jelentette. Az édesanyja halála után az apa mogorva és közömbös lett. Mária fáradozásait, hogy menjen vele a gyülekezetbe, visszautasította, és amikor próbált adni az apjának egy keresztyén könyvet, amit a misszionáriustól kapott, apja elutasította, mondván, hogy neki nincs ideje ilyen badarságokra. De egy este, amikor készítette az ételt a papájának másnapra, a táskába belecsúsztatta a kis könyvet, ami Jézus szeretetéről és a megváltásról szólt. És aznap este imádkozott: ,,Ó Jézus, kérlek, segíts édesapámnak elolvasnia könyvet, hogy megtérhessen."
Aznap éjjel 1 óra 10 perckor robbanás rázta meg a kis hegyi falut, és szirénák kezdtek el sivítani az éjszakai csendben. A falusiak, beleértve Máriát is, futottak a bányához, ahol a dolgozók kétségbeesetten rohantak fel-alá: nagy bányaomlás történt. Mária apja is bentrekedt a bányában, több más munkással együtt.
A munkások ástak a beomlott törmelékben egész éjjel és másnap egész nap, próbálták megtalálni az életben maradottakat. Végül rátaláltak egy belső kamrára, ahol Mária édesapja és még hét bányász volt. Mindannyian halottak voltak: megfulladtak. De a mentőknek különös látványban volt részük. Az embereket körben ülve találták, mind a nyolcukat. Mária apjának ölében egy kis könyv volt. Az utolsó oldalon volt kinyitva.
Mária apja egy kis üzenetet írt oda a lányának: ,,Drága Máriám, amikor ezt olvasod, én már édesanyáddal leszek a mennyben. Elolvastam a kis könyvet, aztán néhányszor elolvastam az embereknek, miközben a mentésre vártunk. Az erre az életre való reményünk elveszett, de nem a következőre. Azt tettük, amit a könyv mondott nekünk, imádkoztunk, és behívtuk Jézust a szívünkbe. Nagyon szeretlek Mária, és egy napon hamarosan mindannyian újra együtt leszünk a mennyben."


Evangéliumi spiritizmus új hangos könyvek
https://www.youtube.com/watch?v=fWpHHpOq0WY

[Karsay1958]

Megindító történet:

Fiatal asszony üldögélt egy padon a játszótéren, mellette harmincöt éves-forma férfi.
"Az ott az én fiam" - mutatott az asszony büszkén egy piros pulóveres kisfiúra, aki éppen a csúszdán csúszott lefelé.
"Remek kis fickó" - mosolyodott el a férfi. "Az enyém ott ül a hintán, kék felsőben." - tette hozzá.
Majd az órájára nézett és odakiáltott a gyereknek: "Tomi, fiatalúr! Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy indulunk?"
A kisfiú rögtön rimánkodni kezdett: "Apa, csak még öt percet maradjunk!"
A férfi elmosolyodott, bólintott és a kis Tamás lelkesen hintázott tovább. Eltelt a néhány perc, és a férfi felállt a padról. "Na, most már mehetünk?" A kisfiú megint rimánkodni kezdett: "Apu, csak öt perc, csak annyit maradjunk még!" A férfi megint mosolygott és bólintott.
"Hallja, uram, maga aztán igazán türelmes apuka." - szólalt meg a padon ülő asszony.
A férfi hosszasan maga elé nézett, aztán csendesen így válaszolt: "
A nagyfiamat, Petit, tavaly elgázolta egy részeg sofőr. Itt történt, néhány utcányira. És az az igazság, hogy nagyon kevés időt töltöttünk együtt. Most persze bármit megadnék, hogy kapjak csak még öt percet, vele. Megfogadtam, hogy többször nem követem el ugyanazt a hibát. Tomival nem. Ő most azt hiszi, hogy kapott még öt percet a hintázásra. Valójában én kaptam még öt percet, hogy láthassam őt, amint önfeledten és boldogan játszik. Hát ezért lát engem türelmesnek."
Áldás rád és minden létezőre.

UI:

Szó szerint gondolatolvasó egy 5 éves kisfiú
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/ko ... aLaXFOO9gM

[Karsay1958]

Antóniosz atya bölcsességeiből

Egyszer megkérdezte valaki Antóniosz atyát:
- Mit kövessek, hogy Istennek tetszek? Az idős atya így felelt:
- Kövesd, amit meghagyok neked; bárhová mész, mindig Isten legyen szemed előtt, bármit teszel, a Szent Írásokból bizonyítsd, és ahol egyszer letelepszel, ne távozz onnan hamarosan. Ezt a három dolgot kövesd és üdvözülni fogsz!

***

Egyszer egy ember vadállatra vadászott a sivatagban. Meglátta, amint Antóniosz atya a testvérekkel tréfálkozott. Erre harag fogta el. Mivel az idős atya meg akarta őt győzni arról, hogy időnként tekintettel kell lenni a testvérek gyengéire is, így szólt:
- Tegyél egy nyilat íjadra, és feszítsd meg! És az úgy tett. - Akkor ismét azt mondta Antóniosz: - még jobban feszítsd meg! Az megfeszítette. Újból így szólt Antóniosz: - feszítsd meg! Erre azt mondta a vadász:
- Ha mértéken felül feszítem meg, eltörik az íj! Az idős atya így szólt:
- Így van az Isten művével is. Ha mértéken felül megerőltetjük a testvéreinket, hamar széttörnek. Tehát néha tekintettel kell lennünk gyengéikre is.
Amikor meghallotta ezt a vadász, bűnbánat fogta el, és nagy lelki haszonnal távozott az idős atyától, a testvérek pedig megerősödve tértek vissza kunyhóikba.

[Karsay1958]

Tegyük le a ránk nehezedő terheket
Egyszer egy nagyvállalat vezetősége elhatározta, hogy több millió forint értékben új iratszekrényeket vásárol az összes telephelyére, mivel a meglévő szekrények mind tele lettek dokumentumokkal.
Az értekezleten azonban az egyik osztályvezetőnek az a vakmerő javaslata támadt, álljon le a vállalat fél napra, és az összes dolgozó nézze át a saját iratait. Ami már elavult, vagy fent van a számítógépen, azokat dobják ki.
Az egyik osztályon például 4 iratszekrény volt, és még igényeltek volna kettőt. A "nagytakarítás" következtében, a megmaradt iratok belefértek egyetlen szekrénybe, tehát három felesleges maradt. A selejtezés olyan jól sikerült, hogy mire mindenki végzett, több tucat iratszekrény maradt üresen, amelyet a nagyvállalat értékesített.

A szentírás arra tanít minket, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, hogy aztán kitartással meg tudjuk futni az előttünk lévő pályát. Ugyanis gyakran ezek a terhek gátolnak abban, hogy igazából Isten felé fordulhassunk, és az Ő útján járjunk.
szemlézte: Bíró László
Hétvégi filmajánló

A nevem Gabriel ( Magyar felirattal )
https://www.youtube.com/watch?v=Y4NlYUlhCuI

[Karsay1958]

Felnőttkor
"Az állandóan imádkozó tanítványhoz így szól a Mester:
- Meddig fogsz még Istenre támaszkodni, ahelyett, hogy saját lábadra állnál?
A tanítvány megdöbbent.
-De hiszen te tanítasz bennünket arra, hogy Istenre mint Atyánkra tekintsünk.
- S mikor fogod megtanulni, hogy egy apa nem azért van, hogy rátámaszkodjunk, hanem azért, hogy önállóságra neveljen?"

[Karsay1958]

Jack Canfield és Mark Victor Hansen
Az utolsó áldozat


Linda Birtish szó szerint a testét adta oda. Pedagógusi pályája ígéretesen indult, azt tervezte, hogy idővel remekműveket alkot, mint költő és grafikus. 28 éves korában azonba súlyos fejfájások kezdtél gyötörni. Az orvosok megállapították, hogy hatalmas daganat képződött az agyában. Kb. két %-nyi esélyt adtak a sikeres műtéti beavatkozásnak,ezért az azonnali operáció helyett helyesebbnek látták, ha várnak hat hónapot.
Linda érezte a benne szunnyadó művészi tehetséget.A fél év alatt tehát lázasan írt és rajzolt. Egy kivételével valamennyi verse megjelenet irodalmi folyóiratokban. Egy kivételével valamennyi rajzát kiállították vezető galériák, és gazdára is találtak. A hat hónap elteltével megoperálták. Előző éjjel határozta el, hogy másoknak adja a testét. Végrendeletet írt, mely szerint halála esetén valamennyi testrészét a nálánál immár jobban rászorulóknak adományozza.
A műtét sajnos végzetes kimenetelűnek bizonyult. Ezek után Linda szeme a marylandi Bethesdába került, onnan pedig Dél-Californiába, és segítségével egy 28 éves férfi átlépett a világtalanság sötétjéből a fénybe. A fiatalember végtelenül hálás hangon írt a szembanknak, megköszönve az intézmény létezését. (Ez volt a második köszönőlevél, amely erre a címre érkezett - több mint 30000 szempár továbbítása után!)
Közölte még, hogy szeretne köszönetet mondani a donor szüleinek is. Valóban nagyszerű emberek lehetnek, hogy olyan gyermeket neveltek, aki kész odaadni a szemét. Megkapta Birtishék címét, és úgy döntöt, hogy odarepül, meglátogatja őket Staten Island-i otthonukban. Minden előzetes értesítés nélkül csöngetett be hozzájuk. Birtishné nyitott ajtót, és a bemutatkozás után átölelte:
- El sem engedjük, fiatalember, boldoggá tenne minket a férjemmel, ha velünk töltené a hétvégét.
A fiatalember maradt, s amikor körülnézett Linda szobájában, látta, hogy a lány Platont meg Hegelt olvasott. Ő is olvasta a műveket, persze akkor még Braille-írással. Másnap reggel Birtishné alaposan megnézte, és így szólt:
- Tudja, egész biztosan láttam már magát, de nem tudom, hol.
Aztán egyszerre eszébe jutott. Felszaladt az emeletre, és előkereste Linda utolsó rajzát, az eszményi férfi portréját. A kép hajszálpontosan ábrázolta annak a fiatalembernek a vonásait, aki Linda szemét kapta. Ekkor az anya elolvasta az utolsó verset, amelyet a lány a halálos ágyán írt. Így szólt:

Két szerelmes szív
Bolyong az éjen át
De egymásra sohase lát.
Szeretettel Laci
--
Szellemtani Irodalom:
https://onedrive.live.com/?authkey=%21A ... 2B1B3312C8

[Karsay1958]

Történet a halakról.

Néhányan, akik hitetlenek voltak, Jézushoz jöttek és szóltak:
- Azt mondtad nekünk, hogy az életünk Istentől való, de mi soha nem láttuk Istent, nem is ismerünk ilyent. Meg tudod mutatni nekünk azt, akit te Atya – Anyának és az egyetlen Istennek nevezel? Mi nem tudjuk, hogy létezik-e Isten.
- Jézus pedig így felelt nekik, mondván:
- - hallgassátok meg a példabeszédem a halakról.
Egy folyóban a halak beszélgettek egymással és szóltak:
- azt beszélik, hogy a mi életünk a vízből való, de még soha nem láttunk vizet, nem is tudjuk, hogy mi az.
- Más halak, akik okosabbak voltak a többieknél, szóltak:
- - hallottuk, hogy a tengerben él egy okos és tanult hal, aki minden dolgot ismer. Menjünk el hozzá és kérjük meg, mutassa meg nekünk a vizet.
Így aztán néhányan felkerekedtek, hogy megkeressék a nagy, bölcs halat. El is jutottak végül a tengerbe, ahol a hal élt és feltették neki a kérdést. És amikor ez a hal hallotta őket, így szólt hozzájuk:
-Oh, ezek a halak! Okosak vagytok ti kevesek, akik kerestek.
A vízben éltek, mozogtok és léteztek; és a vízbe fogtok visszatérni.
A vízben éltek, de nem tudtok róla!
Ugyanígy éltek Ti is Istenben és mégis engem kértek: mutasd meg nekünk Istent!
Isten mindenben benne van és minden Istenben van!
(Das Evangélium des vollkommenen Lebens – HUMATA Verlag, CH 3000 Berrn)


UI:

Beszélgetések - Popper Péter
https://www.youtube.com/watch?v=7t6xVWyY1yw

[Karsay1958]

Janikovszky Éva: Helyzetgyakorlatok kezdő öregeknek ...



A kérdés az: hogyan vegyük észre, hogy öregszünk?

Mert azt ne higgyük már, hogy valaki majd szól. Nem, sajnos senki sem szól, pedig mindenki látja, észleli - de ránk hagyja a felismerést. Legföljebb nénizni vagy mamikázni kezd.
És még ezt a finom jelzést sem baráti körünk fiataljaitól kapjuk - ők változatlanul sziával üdvözölnek és keresztnevünkön szólítanak, - hanem a kereskedelem, az ipari szolgáltatások, az egészségügy, valamint a közhivatalok némely dolgozójától, no meg az egyszerű járókelőktől, közlekedőktől. (Csak emlékeztetőül: Mit adhatok a néninek? Hát ez bizony sokba fog kerülni mamika!) Eleinte összerándulunk, aztán arra gondolunk, hogy egyszerű bunkóság.
Hiába, no, nálunk nem honosodott meg az asszonyom, hölgyem megszólítás. De aztán csak szöget üt a fejünkbe a sokasodó néni meg mamika. Elérkezett az idő, amikor már nem foghatunk mindent a frontátvonulásra, a tegnapi rossz éjszakára vagy az idegkimerültségre.
Szembe kell néznünk magunkkal - méghozzá tükör előtt nappali világításban.
Nos igen. Kis ráncok. Mimikai ráncok. A sok nevetéstől. De mi ott az a barna folt? Mit egy kettő, három. És a kézfejünkön?
Nem múlt el a diószedés nyoma.
A nyakunkon meg sötét szemölcs és hoppá! Ne is folytassuk. Eleinte úgy gondoljuk, hogy ózonlyuk, ultraviola sugárzás.
Vagy a szomszédék permetléje még a nyárról, amikor átfújta a szél. Akármi légyen is, utána kell járni. Nagy elhatározás: elmegyünk a bőrgyógyászhoz.
Feldúltan mutatjuk neki a frissen felfedezett csúfságokat. Ő még a hátunkat is megnézi, amit mi szerencsére nem látunk, de érezzük az ujja finom érintését itt, meg itt... soroljuk a feltételezett okokat - ő meg rezignált mosollyal hallgatja. Nem kell megijedni asszonyom - szól végül nyájasan - ezek időskori bőrelváltozások. És hogy mit lehetne ellene tenni?
Sorolja,...de értünk a szóból, semmit.
Ez van. De ártalmatlanok, a korral járnak. Mondjunk köszönetet és gondoljunk a százegy kiskutyára, milyen aranyosak a foltokkal. Mindenki imádja őket.
Rövidest a fogaink jelentkeznek Nyilall a bal felső ötös. Újabb nagy elhatározás, irány a fogorvos. Semmi gond, megmenthető, mosolyog ránk aztán rutinszerűen megkocogtatja a jobb felső hármast, négyest, ötöst. Nem érzékeny, csak éppen majd kiesik, egy darabka is letört róla.
Igyekezzünk tátott szájjal is méltóságteljesen fogadni a döntést, hogy egyelőre részprotézis is megteszi. Ne kérdezzük, hogy meddig, mert még megmondja. Inkább gondoljunk arra, hogy Hollywood ifjú sztárjelöltjei már húszéves korukban kihúzatják az összes fogaikat, s észveszejtő mosolyuk gyönyörű protézisüknek köszönhető. Mi spóroltunk majd fél évszázadot.
Itt az ideje, hogy a mi mosolyunk is ellenállhatatlan legyen.
Aztán a hajunk. Néhány szál a blúzon. Valamivel több a fésű fogai közt. És mosás után a lefolyóban. Mi ez, persze lehet a kipufogógázoktól vagy a veszélyes hulladéktól, a hidegtől, a melegtől, a fűtéstől, de ne reménykedjünk. Ez bizony hullik. Csak azért nem olyan feltűnő, mert amúgy is elvékonyodott. Talán egy hajszesz segít. Bízzunk benne. A bizalom, a hit nagy erő. És örvendezzünk azon, hogy ismét divat a kalap.
Ha eddig nem viseltük, kezdjünk el divatozni. Ugye milyen jól áll? Kár, hogy
30 évvel ezelőtt nem volt divat.
Abba, hogy az ifjúi szépség mulandó, még csak beletörődik az ember. De a neheze még hátra van. Eleinte fel sem tűnik mikor a kerekképű vízvezeték szerelő vagy a csomagküldő elbúcsúzik a kapott borravaló után, "jó egészséget mamika".
Még csak a mamikán bosszankodunk, s nem halljuk meg a lényeget, amit ezek a fiatalok már valahonnan tudnak, a jó egészséget.
Persze voltunk mi már betegek eddig is. Kórházban is feküdtünk ilyen-olyan panaszokkal, kisebb műtéteken is átestünk - aztán meggyógyultunk. Hát ez az.
Most más következik.
Az alábbi példa csak egy a lehetséges történések közül. Gyakori, de nem szükségszerű.
Ám nagyon illik rá a híres zenebohóc mondása: van mááásik.
Egy éjszaka iszonyú fejfájásra ébredünk. Fájdalomcsillapító, már megint a fronthatás, gondoljuk. Sok hasonló éjszaka után rémülten tapasztaljuk, hogy a lépcsőn lefelé menet szédülünk.
Hát ez meg micsoda?
Vérnyomás? Ha forgatjuk a fejünket, recseg-ropog valami a tarkónk táján.Aztán egy reggel az ébresztőóra vagy a telefon csörgésére kipattannánk az ágyból, de még a papucsunkat se érjük el, fordul velünk egyet a világ és orra (hasra, hátra) esünk. Megütöttük, de nagyon medencecsontunkat (vállunkat, térdünket, koponyánkat) és fáj, nagyon fáj.
Ha egyedül élünk, ne jajgassunk, mert ettől csak rosszabb lesz.
Nem ez az önsajnálat ideje.
Ha számíthatunk segítségre, akkor is csak szordínóval nyögjünk, ne rémisszük meg hozzátartozóinkat (albérlőnket, főbérlőnket) azzal, hogy ezután mozgásképtelen öregasszonyt kell ellátniuk. Az eszméletvesztést - bármily csábító is - mellőzzük. Ha valaki a segítségünkre siet, suttogjuk azt, hogy csak ezen a hülye szőnyegen csúsztam el. Ha egyedül vagyunk, fohászkodjunk és mozgassuk meg karunkat, lábunkat. Próbáljunk meg négykézlábra állni. Megy az, ha nehezen is.
Később két lábra, de erősen fogódzkodva.
Amíg pánikban vagyunk, ne döntsünk. Ne hívjuk fel a gyerekeket, hogy itt fekszünk összetörve, mert lehet, hogy hozzánk rohannak, és csak szégyenkezhetünk, ha már kávézás közben találnak ránk a konyhában.
Arról nem is szólva, hogy esetleg legközelebb, amikor valóban összetörjük magunkat, már el sem jönnek. Előbb-utóbb jobban leszünk, akkor vánszorogjunk el az orvoshoz.
Mire kivárjuk a sorunkat a rendelőben, aztán a röntgennél, már alig fáj.
Visszük a leletet, s ekkor megtudjuk, hogy nem hirtelen felindulásból estünk hasra, hanem ritkulnak a csontjaink, meszesednek,kopnak a csigolyáink, s még szerencse, hogy..........
Persze, mindenre van gyógyír: fizikoterápia, kétféle tabletta, kenőcs, gyógytorna, uszoda. Ne tegyük fel a csacska kérdést, hogy na és mikorra várható a gyógyulásunk? Érjük be azzal, hogy a panaszok csökkenni fognak!!!
(Vagyis kevesebbet szédülünk, ritkábban fáj a fejünk, kisebbet esünk) Mindenesetre reggelente óvatosan keljünk fel az ágyból. Egy: lassan felülünk, kettő:letesszük a lábunkat a földre, három:felállunk, s némi várakozás után már el is indulhatunk.
Egyszóval a felkelésnek is neki kell készülődnünk. Mint annyi minden másnak.
Mert mostanában mit tagadjuk, készülődünk. Hogy mire? Mindenre. Egy hétig emésztjük magunkat, mielőtt megírunk egy levelet. Három napig tervezzük, hogy felhívjuk ezt vagy azt, ismerőst, barátot. Az évtizedek óta ismert címeket, telefonszámokat ,görcsösen ellenőrizzük.
Készülődünk hajat mosni, gombot felvarrni (végül is van másik blúzunk), mosogatni, az utcára lemenni.Mert mostanában valahogy nem ugrunk le csak úgy ukmukfukk 2 zsemlyéért a boltba. Nem ám. Hosszadalmasabb a készülődés, mint régen egy utazás előtt.
Akkor ugye azt gondoltuk végig, hogy mit kell magunkkal vinnünk. Most meg azt, hogy mit kell magunkkal csinálnunk.
Szemcsöpp, lúdtalpbetét, részprotézis egy kis szín az arcunkra,kalap a fejünkre. (És ez még csak a kezdet, mert hol van még a fűző, hallókészülék, a bot?) Aztán a táskaellenőrzés következik. Szemüveg (azzal is alig látjuk az árakat), papírzsebkendő, WC papír, személyi igazolvány. A pénztárcánkat helyezzük biztonságba! Vegyük ki belőle a pénzt, és tegyük egy külön rekeszbe.
Mielőtt kilépünk az ajtón, ellenőrizzük, hogy lekapcsoltuk-e a villanyt, elzártuk-e a gázt.
Az ajtót gondosan zárjuk be, a kulcsot mindig ugyanabba a rekeszbe tegyük,mert hazafelé jövet keresgélés közben téphetik le nyakunkról öreganyánk arany nyakláncát.
Mindig írjuk fel egy cetlire, hogy mit akarunk venni.
A cédulát tegyük a zsebünkbe.
Ha filctollal és nagy betűkkel írunk, a szemüveget elő se kell venni.
De a cédula fontos. Mert különben állunk a boltban és révülten indulunk az akciós mangó konzerv és kutyaeledel felé (nem tudjuk, mi a mangó és nincs kutyánk), de elfelejtjük a 2 zsömlyét, amiért jöttünk.
Vegyük tudomásul, hogy az idő rohan, (ma hétfő van és csiribi-csiribá utána újra péntek) mi meg csak jövünk-megyünk, visszük ki a kávéscsészét, kis tányért, utána külön a kanalat és még mindig ott felejtettük a tejet. S t a c c a t o élünk. Behozzuk, kivisszük, elővesszük, eltesszük. Aztán elfelejtjük, hogy hova.
Igen, igen, naponta órák hosszat keresgélünk. Kulcsot, szemüveget, címet, telefonszámot, nagy lyukú tűt, csekket, lottószelvényt, orvosságot, eldugott pénzt, feladásra váró bélyeget, csomagolópapírt, pillanatragasztót, mélyhűtőzacskót, egy elgurult gombot, papírvágó ollót, egy kis maradék szegfűszeget. Mert valljuk be: egyre feledékenyebbek vagyunk. És ebből következik a legfontosabb tanács: ha már elfelejtjük, hogy bevettük-e az orvosságot, hogy hol hagytuk a szemüvegünket, hogy megsóztuk-e a húst és miért nyitottuk ki a fridzsidert, akkor felejtsük el a sérelmeinket is!
Bőrünk ugyan ettől sem lesz feszes és fiatalos,hajunk sem lesz dús és selymesen csillogó, de még mindig miénk a döntés, hogy néhány év múlva derűs, idős hölgy vagy házsártos öregasszony válik-e belőlünk.

UI:

A fenomén Bruno Gröning - Dokumentumfilm 1-3

https://www.youtube.com/watch?v=gf0130abNvk

https://www.youtube.com/watch?v=W8-u_l569S0

https://www.youtube.com/watch?v=TUTgb6jKWPY

Sikertörténet

https://www.youtube.com/watch?v=XdSsUHJ6ss0

Vegyes filmek:

https://www.youtube.com/results?search_ ... g+magyarul

[Karsay1958]

Halálos golyócskák

A mexikói férfi, aki egy dél-arizonai szeméttelepen ócskavasat pakolt rozzant kisteherautójára, izgatott volt. Ez a nagy fogás azt eredményezi, hogy étel kerül az asztalra és pénz a zsebbe, amint a vasat készpénzre váltja a mexikói vas- újrahasznosítónál.
Ahogy a kocsi az autópályára fordult, egy régi fogászati röntgenkészülékből kis acélgolyócskák gurultak ki és szaladtak szét a kocsi bordás rakterén. Ezek az apró radioaktív golyócskák ott pattogtak az elmozduló fémlemezek között, és ide-oda gurultak a platón. Némelyik az úttesten landolt.
Mihelyt pesóvá változott az ócskavas, a férfi visszasietett a falujába, s közben még mindig fémgolyócskák gurultak a plató bordái között. Nem telt bele sok idő, és a gyermekek felfedezték a csillogó, fényes kincset - és a golyózás népszerű lett a faluban. Az üveggyöngyök, macskaszemek, apróságok mellett a kis golyók lettek a legáhítottabb kincsek minden gyermek gyűjteményében.
Nemsokára a helyiek közül sokan hasonló tünetekre kezdtek panaszkodni: vöröses kiütés, kimerültség, hajhullás, hányás. Hónapok teltek el, és több haláleset is bekövetkezett a faluban, mire felfedezték az okot: emberek tucatjai szenvedtek súlyos sugárfertőzésben.
A kicsi szép golyókról, amelyeket tartogattak, eladtak, és kincsként őriztek, kiderült, hogy nemcsak elragadóak, hanem halálosak is.

A bűn nagyon hasonlít ezekre a fémgolyócskákra. Bár sokszor úgy tűnik, hogy ártalmatlan, ártatlan, és nagyszerű szórakozás vele játszani, azonban mindig halálos méreg.

. Hétvégi filmajánló

Októberi csecsemő

Egy félresikerült magzatelhajtást követően született Gianna Jessen, a világ legnagyobb abortuszklinikáján. Az orvosok azt jósolták, hogy a "szerencsés"
kislány egész életében magatehetetlen béna lesz. A harmincöt éves Gianna ma maratonokat fut, zenét szerez, és életpárti aktivistaként járja a világot. A filmben elhangzik Gianna egyik saját dala is, saját előadásában. A főszereplő biológiai anyját alakító Shari Rigby a szövegkönyv olvasása közben egyszer csak összeomlott, felhívta a rendezőt, és sírva vallotta meg, hogy körülbelül húsz évvel ezelőtt abortusza volt, amit azóta nagyon megbánt. A színésznő a film anya-lánya találkozása jelenetében valódi könnyekkel zokog. Történt ugyanis, hogy 1977. április 6-án egy tizenhét éves lány látogatott el a neves kaliforniai családtervezési központba, hogy elvetesse hét és fél hónapos magzatát. Ott az előrehaladott terhességkor alkalmazandó vegyszeres feltöltést javasolták neki. Ez egy olyan eljárás, melynek során az anya méhébe sós oldatot fecskendeznek. A baba ezt az oldatot lenyeli, ami aztán kívül-belül egyaránt szétégeti őt. Végül az anya
24 órán belül megszüli halott gyermekét.Vaknak, összeégettnek és halottnak kellett volna lennie, ám Gianna mindenki legnagyobb megrökönyödésére élve jött világra. "Végül az abortuszt végző orvosnak kellett aláírnia a születési anyakönyvi kivonatomat" - meséli Gianna. "A kórházi zárójelenté­semben ez áll: született vegyszeres feltöltés során. Egy nővérke mentőt hívott, és átszállítottak egy kórházba. Ez azért csoda, mert 2002-ig az Egyesült Államokban az volt az általános gyakorlat, hogy ha egy magzat túlélte az abortuszt, azt hagyták ott helyben meghalni, vagy egyszerűen csak kidobták. 2002 augusztusában Bush elnök iktatta törvénybe az élve született gyermekek védelméről szóló cikkelyt, ami megakadályozza, hogy ilyesmi előfordulhasson." A csöppség először sürgősségi nevelőotthonba került, később pedig egy Penny nevezetű hölgyhöz, aki idővel családjába is fogadta a kislány

https://www.youtube.com/watch?v=_io7mFnU8CY

[Karsay1958]

A vándor és a kisvirág
Egy vándor, útra kelt, látni akarta a világot, amelybe bele született. Kíváncsi volt, ki hol lakik, miről mesélnek napjaik. Arcuk rezdülését nézte, gyűjtötte tapasztalatait, szemük csillogásából látta fel-feltörő vágyaik.
Járta a világot, gyűjtötte kincseit, űzte, hajtotta saját vágyait. Vágyakozott, de a túlzott vágy megöli az embert, a reménytelenség elűzi álmait. A kishitűség a mélybe taszít, az egekig szárnyalna, de eltűnnek szárnyai. Látja a fényt, énekli a boldogság dalát, de ez csak múló látomás, megsebzett szívében nem rombolja le a kősziklát.
A páncél, amelyet maga köré vont, szoros, zárt és levegőtelen, érzi, hogy le kellene dobni, de még erőtlen. Hite még kevés, még szeme csak néz, a látástól még messze van, a sóvárgás szürke köpönyege, homályos még, nem jöhet át a tiszta fény. A bánat madarán repül, hegyeken, völgyeken át, sziklákhoz csapódik, s megsebzett lelke nyugalmat nem talál.
S akkor ott fent a hegytetőn, egy kicsinyke virág, ki a kősziklák között is utat talált. Milyen gyenge a szára és olyan védtelen, magából ontja illatát, s a nap ragyog át a virágkelyheken. A mélyből, a barlangok sötét üregéből is táplálékot és vizet talált, s a felszínre hozta csodálatos illatát.
- Kell nekem ő, a kisvirág, bátorságot, hitet ad nekem nap- nap után. Leszakítom, s a kalapom mellé tűzöm őt, utam során ő lesz az életet adó erőm.
Boldog volt, szívében ezer dallam zenélt, testében visszatért a boldogság és az újdonsággal teli lét.
A kisvirág sírt zokogott, - adj nekem vizet, mert meghalok. Ám a vándor nem hallotta meg szavát, vidáman boldogan ment tovább. Mikor elfáradt egy árok partján megpihent, kalapját maga mellé egy kőre téve le. Evett, bőségesen volt kenyér, tarisznyájában víz is volt, ha megszomjazott az út végén.
Nézte a virágot, ó olyan hervadt már, de ott van egy másik fenséges virágszál. Fürgén felugrott, s leszedte boldogan, s a kisvirágot az árokba hajította.
Elindult tovább, hiszen várta a világ, új szerzeményére büszke volt immár. A kisvirág csak nézte, nézte őt, szomorúan búcsúzott, érezte itt a vég. Nap tűzött, szirmai is lehulltak már, de tudta, magjai élnek majd tovább……..
Eső áztatta, s földbe került, madarak felkapták, s vitték szerte szét. Szél szárnyán repülhetett hegyeken, völgyeken át, érezte, várja már egy boldogabb világ.
A vándor egyre messzebbre jut, egyre többet lát, de néha álmában még megjelenik a kisvirág. Miért is kellett ő nekem?…nem is tudja már, hiszen előtte ott hever, ezer virág!


Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A végrehajtó

Fél kettőkor csengettek a tízemeletes panelépület nyolcadik emeleti lakásának ajtaján. Az ajtónyílásban a végrehajtó és a rakodó álltak. A csengetésre tízévesforma kislány nyitott ajtót.
– Csókolom! Anya mindjárt jön, a Karcsikát eteti éppen. Addig tessenek bejönni a szobába, körbenézni, hogy mit lehet elvinni! – mondta és bevezette őket az egyszerű, de ízlésesen berendezett otthonba. Bentről, a kisszobából az asszonyka kiszólt.
– Jöjjön, végrehajtó úr, nézzen körül, rögtön jövök én is. Nélkülem is felmérheti az elvinni való értéktárgyakat!
A végrehajtó és sofőrje beóvakodtak a nagyszobába. Megálltak a szoba közepén és tekintetük végigsiklott a szoba berendezési tárgyain, mozdítható, nem létfontosságú értéktárgyak után kutatva. Tekintete a színes TV-én, egy újnak tűnő szekrénysoron és két, a falon lógó olajfestményen állapodott meg. Közelebb lépett a képekhez. Mindkettő elég réginek látszott. Tájképet ábrázoltak. Számára ismeretlen festő képei voltak. Közelebb lépett. Leemelte az egyiket és megnézte a hátuljára ragasztott tanúsítványt. 1953-ban készült. Huszadik századi hazai festő műve. Dunát lehet belőlük rekeszteni. A hetvenes években a Kultúrcikk Ipari Vállalat kisteherautóival a Képcsarnok raktáraiból felpakolt kortárs művészek elfekvő képeivel megrakodva az újonnan átadott panellakásokat járó ügynökök éves részletre árusították őket. Jó, ha megérnek egyenként 8-10 ezer Ft-ot.
Miután végzett a terepszemlével kiballagott a konyhába. Kihúzta a viaszosvászonnal letakart konyhaasztal alól a hokedlit. Kézhátával lesöpörte az asztallapról a morzsákat és elővette a dossziét. Kivett egy foglalási jegyzőkönyvet. Elkezdte felírni sorban: l db használt szekrénysor 45. 000 Ft, egy db használt színes Tv 32. 000 Ft, két olajkép 16. 000 Ft. Itt tartott, amikor előjött a kisszobából a fiatalasszony. A vízcsapnál lemosta kezét, megtörölte a radiátorra terített konyharuhában és kezet nyújtott a végrehajtónak.
– Jó napot kívánok! Elnézést, hogy megvárakoztattam Önöket, azt hiszen nélkülem is el tudják végezni a munkájukat az urak! Főzhetek egy kávét?
– Köszönjük, elfogadjuk. Asszonyom, tisztában van azzal, hogy a lakáson négyszázezer Ft. Jelzálogkölcsön van bejegyezve, melyért, mivel nem fizették ki a Banknak, a férj elhalálozása miatt, önöknek kell jótállni. Mivel többszöri felszólításra sem törlesztettek, így foglalásra, majd később a kiegyenlítetlen, még fennmaradó összeg ellenértékeként árverezésre kell bocsátanom az ingatlant.
–Tudomásul veszem-, sóhajtotta a fiatalasszony és kitöltötte az időközben lefőtt kávét. A végrehajtó, miközben a kávéját kavargatta, megkérdezte.
– Hogy történhetett meg, hogy itt maradtak ennyi adóssággal?
– A férjem kényszervállalkozóvá vált a saját vállalatánál. Biztosítása nem volt. Minimálbér után fizetett adót, Tb járulékot. Amíg tudott dolgozni jól ment. Megvolt mindenünk. Hanem tavasszal rosszul lett. Kiderült gyomorrákja van. Erre vettük fel a két kölcsönt. Próbáltuk az orvosokat megfizetni. Kellett a gyógyszerekre, a csodadoktorokra. Szerettük volna kijátszani a halált, de a halál ügyesebb volt nálunk… sajnos szegény Alfrédom pokoli kínok közt meghalt. Én fizetés nélküli szabadságot vettem ki és itthon ápoltam. Mire visszamentem volna tanítani, megszüntették a státuszomat.
Mit kezdjen magával egy kirúgott matematika tanárnő? A lakásrezsit fizetni kell, a gyerekeknek enni kell, tudni, adni, néha egy–két ruhadarabra, cipőre is kell költeni. Felvettem hát lakásfelújításra a másik 200 ezret. Az is elment a gyógyításra. A kezeim között lehelte ki a lelkét. De legalább a családja, a gyerekei vették körül utolsó óráiban. Nem bántam meg, hogy felvettem a kölcsönöket. Őérte tettem. Mondogatta pedig szegény, hogy Ancikám, hagyjatok meghalni! Gondoljatok a jövőtökre, ne költsünk az orvosokra, csodaszerekre, nekem a nélkül is végem van! Nem hallgattam rá.
– A szülőktől, rokonoktól nem tudna kölcsönkérni, hogy legalább elkezdje törleszteni? Meg tudnánk úgy oldani, hogy halasztást kérek, mondjuk két évre. Nem kellene a lakást elárverezni! Legalább 100. 000 Ft-ot kellene befizetnie. Most ahogy összeszámoltam, ha nagy jóakarattal becsülöm is fel, nyolcvanezer körüli összeget tudunk elvinni. Az ágyakat nem rekvirálhatom el a gyerekek alól, a gyerekbútor semmit nem ér, a mosógépet nincs szívem elvinni, a többi kacattal nem tudok mit kezdeni. Ékszerei nincsenek?
– Voltak, de mindent eladtam, zálogba tettem, nem tudtam kiváltogatni őket. Minden, ami értékünk volt elment a gyógyításra. Az orvosok a végsőkig hitegettek, biztattak bennünket, pedig tudták, hogy nincs remény! És a főorvos az utolsó pillanatban is zsebre gyűrte a hálapénzt! De, legalább a lelkiismeretem tiszta. Én mindent megtettem.
– Hol dolgozik? A munkahelyén nem tudnak segíteni?
– Óvodában vagyok dadus. Ők sokat segítenek. A kisfiú ott van velem, míg dolgozom. Ingyen étkezünk. A maradékot hazahozom éthordóban. Mindig marad, mert naponta van egy-két lemondás. Este, amikor lefektetem őket, a lépcsőházat takarítom, az is hoz valamit a konyhára. Komolyan mondom magának, sokszor kétségbeesésemben, már azon gondolkodom, hogy árúba bocsátom a testemet. Még fiatal vagyok, kívánatos… Mindent megtennék, csak utcára ne kerüljünk. Nem bánom, vigyen el mindent, ami mozdítható! Vigye a mosógépet is, a hűtőt is! Talán összejön az a 100. 000 Ft.
– Jól van, asszonyom. Hozzáírom a hűtőgépet, a gyerekbútort, az annyi, mint 105. 000 Ft. Megkérem magának a halasztást és a részletfizetést a helyzetére való tekintettel. Láthatja, nem vagyok én olyan szemét, szőrösszívű végrehajtó, mint sokan hiszik!
Ürítsék ki a szekrényeket, majd Cicvarek kolléga segít, aztán lehordja a rakodóval a teherautóra sorban.– mondta és arra az időre amíg a kipakolás, folyik bement a nagyszobába és leült a Tv-vel szembeni fotelba.
Bekapcsolta a készüléket és keresett egy adót találomra. Mindegy mivel üti el a kínos perceket, csak terelje el a figyelmét erről a kellemetlen dologról. Legszívesebben leitta volna magát, mint annyiszor máskor, ha besokallt a sok szomorú rekvirálástól.
Amint üldögélt, betotyogott a három év körüli aranyszőke hajú kisfiú, Karcsika. Odasompolygott elébe, megérintette a térdét. A végrehajtó összerezzent az érintésre. Kérdő tekintetet vetett a csöppségre. A kisfiú, félénken megszólalt.
–Bácsi, nézzünk mesét!
–Ahogy gondolod– mondta Pemete és átkapcsolt a mesecsatornára. A kisfiú az ölébe fészkelődött. Érezte a friss, üde gyerektest illatát. Ült és mereven bámult maga elé. Gondolatai messze jártak. Látta amint az ötvenes években apját bekényszeríttették a TSZ-be. Amint az utolsó tehenet, a lovat is a kiscsikóval, elhajtották a közösbe. Teherautóra pakolták az ekét, boronát, mindent. Ott maradtak a gazdasági épületek kifosztva, üresen. Mikor elmentek az apja nem szólt semmit. Csak ült a gyújtóst aprító tőkén és mereven maga elé bámult. Aztán elindult a padlásfeljáró felé. Felment. Felakasztotta magát a mestergerendára. Ottmaradtak a semmire. Anya, ők hárman, gyerekek és a nagymama. Élni kellett, tanulni, iskola mellett a háztájiban dolgozni, hogy megéljenek valahogy…
Múltba révedéséből Cicvarek hangja riasztotta fel.
–Végeztünk, főnök, vinnénk a TV-ét.– a végrehajtó, beleegyezően bólintott. Cicvarek kihúzta a konnektorból a TV-dugóját. Elsötétedett a készülék. Ekkor szokatlan dolog történt. A kisfiú leugrott az öléből és a TV-t cipelő Cicvarek lábaiba csimpaszkodva sírt, kis öklével ütötte, ahol érte.
– Ne vidd el e mesedobozomat! Nem engedem, ne, ne! –sikoltotta.
Majd mikor belátta, hogy erőlködése semmit sem ér és vele együtt kifelé lépked az ember a szobából, mint egy tolvaj, hirtelen elengedte a lábát és visszaszaladt a végrehajtóhoz. Felkuporodott az ölébe, átkarolta a nyakát és sírva, hüppögve sikoltotta bele az arcába.
– Bácsi, te, hagyod, hogy ellopják a mesémet? Hát Te sem tudsz segíteni? – csak szorította a nyakát, könnyeivel összemaszatolva a végrehajtó arcát. Ekkor végleg betelt a pohár. Pemete ölébe kapva a gyereket, hirtelen felpattant, kilépett a folyosóra. Még elérte a liftre várakozó Cicvareket.
Ennyit mondott csak neki:
– Vidd vissza a TV-t!
– De, főnök… – aggályoskodott Cicvarek.
Pemete ellentmondást nem tűrően nézett rá. A sofőr tudta, ha a főnök szemei villámokat szórnak, akkor nem szabad ellenkezni. Elindult hát vissza a készülékkel a szobába. Pemete a gyerekkel a karjaiban, arcukat egymás arcához szorítva bement a szobába és leült a fotelba. Megvárta, míg Cicvarek bekapcsolja a TV-ét. A kisgyerek átölelve a nyakát, csókolta, ahol érte és sírva-kacagva hüppögött.
– Tudtam, hogy nem engeded, tudtam, szeretlek bácsi, te jó ember vagy!
Pemete megrázkódott. Az értetlen arccal előtte ácsorgó Cicvarek zökkentette vissza a valóságba.
– Mi a téma főnök? – kérdezte aggódó arccal, arra gondolván, főnöke kiakadt, mint a kakukkos óra.
– Pemete ránézett és csak ennyit mondott neki.
– Hozzatok vissza mindent! A szentségit ennek a rohadt világnak!

Miután mindent visszahordtak, akkor így fordult a sírva hálálkodó fiatalasszonyhoz.
– Idefigyeljen Müllerné! Én kifizetem az adósságát! Na, de ne gondolja, hogy csak úgy, eltüntetem a sarát, vegye ezt hitelnek, amit majd apránként ledolgozik nálam! Én agglegény vagyok. Minden hétvégén eljönnek hozzám a gyerekekkel. Kitakarít, kimossa a szennyest, két napra megfőz. Megebédelnek nálam, és éthordóban elviszi a vasárnapi ebédjüket. Na, megegyeztünk?
Az asszony hűdötten nézett rá, aztán a plafonra pillantott, hogy ha most nem szakad le, akkor, mégis csak van Isten. A könnyeivel küszködve csak bólintani tudott.
Pemete átadta a lakáscímét, telefonszámát és miután mindent visszaraktak a helyére úgy, ahogy jöttek, el is tűntek. Elvitte őket a fagyos őszi szél.
–Az Egyujjasba! – adta ki az utasítást a sofőrnek – be akarok rúgni!
A kocsmába érve így szólott a csaposhoz:
- Irmuskám, bülbülmadaram! Ma mindenki az én vendégem!
- Mi történt végrehajtó úr, csak nemhogy, magára szakadt az OTP?
- Nem, Irmuska, ennél súlyosabb a helyzet: megérintette a lelkemet a Jóisten!


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Így szólt a TEREMTŐ

Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál időt nekem.
Annyiszor akartam már mondani neked: "Itt vagyok számodra!" De Te féltél,
Annyiszor akartam már mondani neked: "Ne félj, mert én veled vagyok!" De Te nem hittél nekem, hanem távolinak és halottnak gondoltál.
Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál szóhoz jutni, hiszen szabadságodban áll, hogy eldöntsd, meghallgatsz-e, vagy ha akarsz, kikapcsolsz.
Ha kész vagy arra, hogy meghallgass, akkor azt szeretném mondani Neked:
"Örök szeretettel szeretlek Téged." Akár elfordulsz tőlem, akár odafordulsz hozzám:
Szeretlek Téged!
Szeretlek Téged, mert élsz.
Szeretlek, mert ember vagy.
Szeretlek, mert fejlődsz.
Szeretlek, mert hozzá tartozol a Földhöz.
Szeretlek, mert hely és idő keretei között, adott helyen és adott időben kell megvalósítanod magad.
Szeretlek, mert nem élhetsz remény és hit nélkül.
Örök szeretettel szeretlek. Rám bízhatod magad. Van időm számodra. Bármikor, bárhol, bármilyen gyakran, Éjjel vagy nappal, gyere hozzám, ülj le, nem kell semmit elmondanod.
Látlak. Ha akarod, beszélhetsz. Beszélj, kiálts, átkozódj, imádkozz, imádj, fuss el, gyere újra, örök szeretettel szeretlek.
Mielőtt a világra jöttél volna, irántad való szeretetem már működött. Szeretlek.
Azért maradsz fenn, mert szeretlek. Nem fogsz meghalni. Nem semmisítelek meg, mert szeretlek. Bármit teszel, veled megyek. Amint az anya akkor sem hagyja el gyermekét, ha az valami rosszat tesz, így nem hagytalak el semmilyen esetben sem, mert szeretlek.
Engedd magad szeretni!
Nyílj meg, engedd, hogy szerethesselek!
Engedd, hogy szerethessenek a dombok, amelyeket látsz.
Engedd, hogy szerethessenek a hegyek, engedd, hogy szerethessen a virágzó rét, és engedd, hogy szerethessen a forrásvíz.
Engedd, hogy szerethessenek az emberek, akik rád mosolyognak, engedd, hogy szerethessenek az emberek, akikkel együtt vagy.
Engedd magadat szeretni!
Engedd, hogy szerethessen a Föld, és engedd, hogy szerethessenek a csillagok.
Örök szeretettel szerettelek Téged, embernek fia, ismerem történetedet, semmi sincs rejtve előlem. Várom, hogy igent mondj rám. Nem szeretnélek kényszeríteni.
Időről időre áthaladok az úton, ahol jársz, nem félek, reménnyel telve várok, hitedre, irántam való bizalmadra.
Semmi részem nincs abban, ha Te félsz tőlem, de én, a Te TEREMTŐD mindent megteszek azért, hogy elnyerjem bizalmadat.

[Karsay1958]

Allegória a mennyről és a pokolról

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget… Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen…... A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak
voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni..
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak ‚képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. ‚A Pokol gyakran itt van a Földön.’

UI:

Énok Összes Könyve (I.-VII.)
https://www.youtube.com/watch?v=K8IitLVhOFM

[Karsay1958]

Egy fiatal ördög az öregnek:
- Hogyan küldtél ennyi lelket a pokolba?
Az öreg:
-A félelmen keresztül!
A Fiatal:
- Csak így tovább! Mitől féltek? Háborútól? Éhínségtől?
Az Öreg:
Nem. Egy betegségtől.
A Fiatal:
- Nem lettek betegek? Nem haldokoltak? Volt gyógymód?
Az öreg:
.megbetegedtek. Meghaltak. Volt gyógymód.
A fiatal:
-Nem értem.
Az öreg:
-Ők tévedésből azt hitték, hogy az egyetlen dolog, amelyhez ragaszkodniuk kell bármi áron, AZ ÉLET! Nem ölelkeztek. nem köszöntötték egymást.
Eltávolodtak egymástól! Kerültek minden emberi érintkezést. Minden emberit.
Elfogyott a pénzük. Elveszítették a munkáikat. De ők azt választották, hogy féltik az életüket, még akkor is, ha kenyérre nem futja. Mindent elhittek, amit hallottak, olvasták a híreket és vakon elhittek mindent, amit olvastak.
Feladták a szabadságot. Nem mentek el sohasem otthonról. Sehová nem mentek.
Nem látogatták a családjaikat és a barátaikat. A világ egy nagy koncentrációs táborrá változott önkéntes rabokkal. Mindent elfogadtak. Csak hogy túléljenek egy újabb nyomorult napot.
Nem éltek. Minden egyes nap meghaltak. Így könnyű volt elrabolni a nyomorult lelküket.
Egy öreg ördög tanácsai egy fiatalabbnak

[Karsay1958]

A postás és a bika

- Az emberek nem akarják feladni féltékenykedéseiket és szorongásaikat, megbántottságukat és bűntudatukat, mert ezek a negatív érzelmek biztosítják számukra a tüzet, azt az érzést, hogy élnek - mondta a Mester.
Ezt a következő történettel szemléltette:
A helyi postás kerékpárjával keresztülvágott a réten. Körülbelül a közepén lehetett , amikor egy bika megpillantotta és űzőbe vette. A szerencsétlen férfi épp hogy csak elérte a kerítést.
- Majdnem elkapott - mondta a Mester, aki tanúja volt az esetnek.
- Majdnem - mondta az idős ember szuszogva - majdnem elkap minden alkalommal.


Hétvégi filmajánló

Emlékek őre
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... AOL4ZUc-gg

[Karsay1958]

Mese a borbélyról

Egyszer bement egy virágárus a borbélyhoz nyiratkozni. Amikor a fizetésre került sor, a borbély azt mondta: „Én nem vehetek el tőled pénzt, mert ezen a héten és ingyen, társadalmi alapon nyírok”. A virágárus megköszönte neki és elment. Másnap reggel, amikor a borbély sietett kinyitni az üzletét, az ajtó előtt talált egy köszönő levelet és egy tucat rózsát.
Azután betért nyiratkozni a pék, de amikor fizetésre került sor, a borbély azt mondta: „Én nem vehetek el tőled pénzt, mert ezen a héten és ingyen, társadalmi alapon nyírok”. A pék megköszönte neki és megelégedetten elment. Másnap reggel a borbély talált az üzlet ajtaja előtt egy köszönő levelet és egy tucat süteményt.
Eljött nyiratkozni a képviselő is, és amikor fizetni készült a borbély ismét csak azt mondta: „Én nem vehetem el a pénzt, mert ezen a héten és társadalmi alapon nyírok”. A képviselő megörült és elment.
Másnap, amikor a borbély megérkezett az üzletébe, az ajtó előtt egy tucat képviselő, tíz kormánytag, tizenöt tanácsos, a polgármester és több miniszter, a polgármester felesége és hat gyermeke – mind az ingyenes nyiratkozásra.
Hát ebben, kedves barátom, rejtőzik a különbség az egyszerű emberek, és a „becsületes” emberek csoportja között, akik minket irányítanak…
Kérlek, a legközelebbi választásokon figyelmesebben és tiszta lelkiismeretedből szavazz. Te döntesz.
Az egyszerű tolvaj tárgyakat lop: pénzt, órát, ékszereket, autókat, mobil telefonokat, és számtalan más ostobaságot.
A politikus tolvaj többet lop: egészséget, tetőt a fejed felől, az oktatást, a nyugdíjadat, pihenésedet, munkádat, sőt, a lelkiismeretedet.
Az első tolvaj téged választ. A másikat te választod.

Gondolkodj el ezen. Minden jót,
A BORBÉLY

Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Amikért érdemes köszönetet mondani

Mindent értékelj, mert minden nap egy csoda. Minden, amink van egy csoda. Az, hogy most olvasod ezeket a sorokat, azt jelenti, hogy látsz. Milyen magától értetődő, hogy látunk. De ezt is köszönjük meg, mert van, aki nem látja a csodás naplementét és a természet szépségeit, amik körülöttünk vannak.
Lehet, hogy mindent túl biztosra veszünk, és nem vagyunk érte elég hálásak.
Itt van egy gyors emlékeztető, ha elfelejtetted volna azt mondani ma, hogy "köszönöm":

1. „Köszönöm, hogy az életem teli van meglepetéssel.” – Figyeljük és ápoljuk az élettől kapott meglepetéseket. Csak azért mert nem azt kaptuk, amire vártunk, nem azt jelenti, hogy az élet később nem ajándékoz meg vele. Légy türelmes és pozitív.
2. „Köszönöm, hogy az igazságra koncentrálhatok minden nap.” – Túl sokan inkább kegyes hazugságokkal áltatják magukat és másokat is, a kemény igazság helyett. De a végén jobb, hogy fáj az igazság, mint hogy vigaszt nyújt egy hazugság. Nyisd ki a szemed és lásd meg a dolgokat. Néha nehéz elfogadni az igazságot, de emlékezz, túl rövid az élet, hogy hazugságban élj!
3. „Köszönöm, hogy a nehéz időkben fontos dolgokat tanultam.” – Isten engedi, hogy tanuljunk hibáinkból, hogy megtapasztaljunk mindent.
4. „Köszönöm, hogy legyőztem a mai kihívásaimat.” – Van, hogy falakba ütközünk. Ezek a falak nem akarnak a célunktól távol tartani bennünket. Azért vannak ott, hogy esélyt adjanak arra, hogy megmutasd, mennyire akarsz valamit. Azért vannak, hogy azokat az embereket állítsák meg, akik nem akarják azt a bizonyos dolgot annyira, mint te.
5. „Köszönöm az erőt, hogy mosolyoghatok.” – Bárki lehet boldog. Mindig találunk okot arra, hogy mosolyogjunk.
6. „Köszönöm azt az életet, amit most élek.” – A legjobb módja annak, hogy felkészüljünk a jövőre az, hogy vigyázunk a jelenünkre. A jó és rossz emlékek néha könnyet csalnak a szemünkbe. Van úgy, hogy a szavak nem írják le tökéletesen az érzéseinket. A fájdalom valódi. De van remény. Meg kell békélni a múltunkkal, a szebb jövőd érdekében.
7. „Köszönöm a bátorságot.” – Ha félsz, de még mindig mész előre és nem hagyod magad, azt jelenti, bátor vagy.
8. „Köszönöm az intuíciókat.” – Figyeld magad! Működtesd magad a saját intuícióid alapján. Vezessenek ösztöneid utadon.
9. „Köszönöm az érzéseimet.” – A legszebb dolgokat a világon nem lehet látni vagy megérinteni, csak a szívünkkel tudjuk érezni.
10. „Köszönöm mindenkinek, akivel valaha is találkoztam.” – Mindenki tanít nekünk valami fontosat és minden tanításra szükségünk van.
11. „Köszönöm azt, hogy tudok szeretni.” - Az élet lényege, a szeretet képessége.
12. „Köszönöm, hogy van kit szeretni.” – A legjobb dolog a világon valakit szeretni, akire számíthatunk egész életünkben. A családunkra, a szerelmünkre, a barátainkra.
13. „Köszönöm a magányt.” – Ne feledjük, hogy néha kell egy kis egyedül eltöltött idő.
14. „Köszönöm, hogy van otthonom.” – A ház egy otthon. Menedék a testnek és nyugtató a léleknek. De az otthon nem mindig fizikai szerkezetű, amit meg tudunk mutatni a térképen. Otthon az, ahol szeretve vagyunk.
15. „Köszönöm, hogy egészséges vagyok.” – Lehet, hogy nem teljesen vagy egészséges. Lehet, hogy voltál beteg, de már meggyógyultál. Talpra tudtál állni. Ezt is meg kell köszönni. Soha ne becsüld alá az egészségedet, ugyanis ez a legnagyobb gazdagság. Ez az alapja mindennek. A tested az egyetlen hely, ahol élhetsz.

Fordította: Lehotszky Liliána - Jóportál

[Karsay1958]

Ki szereti jobban anyukáját?
- Kata néni meséje –
Magdus új, kardigánt kapott. Szép pirosat. Hej, de megcsodálták az iskolában! Ildikó és Tercsi, a két legjobb barátnő rögtön fel is próbálta. A kabátka valóban gyönyörű volt. A tanító meg kérdezte, hol vettétek, és mennyibe került.
- Az édesanyám kötötte – válaszolta Magduska. A tanító néni megjegyezte: - Köszönd meg a jó Istennek, hogy ilyen drága, jó anyukád van! Légy mindig hálás gyermek, és szeresd őt nagyon-nagyon!
- Jaj, Manci néni, én annyira szeretem anyukát, hogy már jobban nem is lehet! Igazán, senki úgy nem szereti az anyukáját, mint én! Én annyira, de annyira szeretem!
A tanító néni tovább ment, de mosolya felért egy dicsérettel. A két barátnő megsértődött. Ildikó szolalt meg először.
- Akármit beszélsz, én is szeretem az édesanyámat úgy, mint te. Ha ugyan nem jobban. Nekem most vettek új cipőt, és egész nap az édesanyám kezét simogattam .
- Az én anyukám is van olyan jó, mint a tietek, ha nem is tud nekem ruhát kötni meg cipőt venni – védte a maga igazát Tercsike is. Magduska nem engedett.
- Lehet, hogy a ti anyukátok is jó, de annyi biztos, hogy senki a világon nem szereti úgy az anyukáját, mint én. Mert én olyan, de olyan nagyom szeretem, hogy még!
Ildikó felhúzta amúgy is pisze orrát, Tercsike sírva fakadt – s a három jó barátnő nem várta meg egymást a tanítás után. Ildikó lakott legközelebb az iskolához. Édesanya már a kapuban álldogált.
- Kislányom, szaladj el a boltba! Kevés lesz a kenyér ebédhez! Ildikó savanyú arcot vágott
- Zsuzsi nincs itthon? – Itthon van, de én most téged kérlek – szólt anyuka ellentmondást nem tűrő hangon. Ildikó elindult.
- Mindig nekem kell menni mindenért – dünnyögte dühösen, és az új cipő orrával minden kőbe belerúgott, ami csak útjába került.
Magduska érkezett haza másodiknak. Az udvaron Kati és Pista labdáztak. Magduska be sem köszönt, hanem beállt a játékba.
- Megjöttél, kislányom? Gyorsan teríts, kész az ebéd – szólt ki anyuka a konyhaajtón. Magduska játszott tovább. Anyukának kétszer is kellett kiáltania, míg végre a kislány besétált a konyhába.
- Mi van ebédre? – kérdezte finnyásan.
– Krumplileves meg palacsinta.
- Mindig krumpli! A palacsinta meg biztos barackkal van töltve, mikor és a szamócalekvárt szeretem – csapta az asztalra a tányérokat. – Persze, a Kati! Katinak minden kívánságát teljesítik!
Ha édesapa nem jön meg az irodából, Magduska még tovább is dohogott volna magában.
Tercsike ezalatt bement az óvodába, hazavitte testvérkéit. Otthon tűzet rakott, megmelegítette az ebédet, amit édesanyjuk még munka előtt, kora hajnalban megfőzött. Megetette a kicsinyeket, aztán elmosogatott, és rendet csinált a konyhában. Édesanyja úgyis fáradtan jön haza a mezőről, legalább itthon ne kelljen annyit dolgoznia.
Mit gondoltok, ki szerette legjobban édesanyját?

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Ara Rauch
Mosoly

Egy mosoly, amit kéretlenül, önzetlenül adnak, megváltoztathatja a napodat. Akár az egész életedet is.
Az asszony egy fárasztó munkanap után állt sorban kenyérért egy furgon mellett, amely minden nap adott időben érkezett a patika szomszédságába. A kenyér finom volt és olcsónak számított, ő tehát igyekezett kifogni, hogy lehetőleg minden nap jusson nekik is. A szeme ide-oda révedezett az utca túloldala és a sorban előtte álló öregember háta között, de nem fogta fel, mit lát: mindennapos szürke kötelességei zakatoltak az agyában.
Most beugrik az óvodába a gyerekért, aztán hazaviszi, és paprikás krumplit fog főzni vacsorára, ahhoz éppen jó lesz egy kis friss kenyér is. Danika majd közben ellesz a tévével. Jobb, ha nem a szobájában játszik, mert akkor ötpercenként nyávog, hogy anya, gyere – ehhez most neki se ideje, se kedve, se türelme nincs. Sietnie kell, hogy elkészüljön, mire hazaér a férje.
Végre ő került sorra a furgon ajtajánál.
- Egy kilót kérek – mormolta fásultan.
Az eladó – harminc körüli nő – hátrafordult és leemelt egy kenyeret a polcról. Visszafordult és átnyújtotta. Az asszony felemelte a kezét az előre kikészített pénzzel, és felemelte a tekintetét is, egyenesen az eladó szemébe nézve. Az eladó rámosolygott.
Az a mosoly egy élő ajándékmosoly volt. Az ennivaló mellé lelki táplálékot adott: átmelegítette az asszony belsejét, felragyogtatva a színtelen utcát és a monoton, egyhangú napot. Az asszony hökkenten visszamosolygott, nem akarta elhinni, hogy éppen neki, pont neki és csak neki szólt az a finom, meleg, szeretetteli mosoly.
Eltette a szatyorba a kenyeret.
Az óvodában azzal lepte meg Danikát, hogy megkérdezte, van-e kedve a játszótérre menni. Most valahogy nem tűnt olyan életbe vágónak a sietség, sokkal fontosabbnak érezte, hogy a gyermekének örömet szerezzen. És büszkén dicsérte meg, amikor felmászott a mászóka legtetejére.
Otthon a tévé elé ültetés helyett ismét választási lehetőséget kínált fel a gyereknek:
- Van kedved főzni velem?
A kisfiú lelkesen bólintott, és teljes komolysággal összpontosított a krumplihámozás bonyolult műveletére. Az asszony meghatottan figyelte.
Sokáig dédelgette magában azt a mosolyt, amit aznap kapott. Még évek múltán is, amikor eszébe jutott, ugyanazt a csodálkozó meglepődést érezte, hogy miért éppen ő részesült ekkora ajándékban. Újra és újra átélte, hogy egyetlen pillantással át lehet adni a szeretet melegét. Megértette, hogy akiben ilyen energia van, az képes szétszórni maga körül és örömmé varázsolni a fakó hétköznapokat mások számára is. Mosolygott tehát, kéretlenül és önzetlenül, megváltoztatva annak a napját, akinek átadta az ajándékát.

UI:


Álmok
https://www.youtube.com/watch?v=KW9BXPg0gDY

Pintér Beáta - Közvetítések (a lelkek útján) Halálközeli élmények
https://www.youtube.com/watch?v=0AyTXf35epU

[Karsay1958]

Amikor Enrico Fermi Nobel-díjas atomfizikust megkérdezték, hisz-e a földönkívüliek létezésében, így válaszolt:

Már itt vannak közöttünk… magyaroknak hívják őket.

Legendás tudásuk, zseniális fantáziájuk, egymás közt beszélt különös nyelvük, furcsa angol kiejtésük miatt amerikai tudós-körökben tréfásan marslakóknak nevezték azt a mintegy 50 magyar tudóst, akiknek a XX. század legnagyobb felfedezéseit köszönheti a világ.
Egy amerikai tanulmány szerint a XX. századot Budapesten készítették elő, hiszen magyar anyanyelvű volt, és valamelyik híres budapesti iskolában tanult szinte minden tudós, aki a XX. századot meghatározó számítástechnikát, az atom- és űrkutatást elindította, továbbfejlesztette.
Neumann, Szilárd, Wigner, mars ki a Városligetbe!
– Ezt nem három vásott kölyöknek mondta a számtantanár, hanem három matekzseninek: Neumann Jánosnak, Szilárd Leónak és Wigner Jenőnek, akik osztálytársak voltak Budapesten a Fasori Gimnáziumban, s oly döbbenetes volt a matematikai tudásuk, hogy dolgozatírás helyett inkább levegőzni küldte őket a tanáruk, hiszen pillanatok alatt megoldották a legnehezebb feladatot is.
Később mindhárman világhírűvé váltak. Wigner Jenő az atomreaktor, Szilárd Leó az atombomba, Teller Ede a hidrogénbomba feltalálója.
Tudásukkal hatalmas erőt szabadítottak ki a palackból, de mindhárman tiltakoztak az ellen, hogy háborús célra, emberek ellen használják az atomenergiát.
Neumann János a számítógép atyja, korának egyik legnagyobb lángelméje. Az általa 1943- ban megépített computer akkora volt, mint egy szoba, de kétségtelenül ez az őse a mára már táskányira zsugorodott számítógépeknek.
Neumann János Eisenhower amerikai elnök tanácsadója volt, ő beszélte le Kína megtámadásáról.
Halálos ágyánál a hadsereg magas rangú tisztjei váltották egymást, nehogy lázálmában katonai titkokat beszéljen ki. Fölösleges volt. Neumann János haláltusájában magyarul beszélt…
Kemény János a legelterjedtebb programozási nyelv, a Basic nyelv és a világot meghódító e-mail rendszer megalkotója.
Simonyi Károly fejlesztette ki az Excel táblázatkezelő programot, õ a híres Microsoft cég második embere, Bill Gates neki köszönheti, hogy a világ leggazdagabb emberévé válhatott.
Lovász Lászlót és Bélády Lászlót a szoftverfejlesztés,
Gróf Andrást a mikroprocesszorok illetve a személyi számítógépek megalkotása miatt tartják az informatikai forradalom legnagyobb alakjainak.
Lánczos Kornél kiváló elméleti fizikus és matematikus Einstein munkatársa volt, akinek azt írta a relativitáselmélet megteremtője:
A magyar tudósok különösen vonzódtak a repülés tudományához.
A levegőt meghódító felfedezéseik évtizedekkel megelőzték korukat.
Asbóth Oszkár az Arad megyei Pankotán született, Aradon tanult. Kármán Tódor munkatársaként a helikopterek történetének kimagasló alakja. A Kennedy elnök által kitüntetett, harminc egyetem díszdoktorává avatott Kármán Tódorról a Holdon és a Marson krátert neveztek el.
Õ az első helikopter és a sugárhajtású repülőgépek kifejlesztője.
Kármán kutatásai alapján valósulhatott meg a hangsebességet túllépő repülőgép és a rakétatechnika.
Fonó Albert a sugárhajtás elvének atyja.
A Hoff Miklós által kifejlesztett vékony falú szerkezeteket alkalmazzák ma is világszerte a repülőgépek, űrrakéták, tengeralattjárók építésénél.
Bay Zoltán az űrkutatás úttörője.
1946-ban amerikai kutatókkal egyidőben sikerül Budapesten felállított radarjával a Holdra jeleket irányítania, és visszhangot érzékelnie.
Szebehelyi Győzőnek döntő szerepe volt abban, hogy az amerikaiak eljutottak a Holdra: õ tervezte meg az Apolló űrhajók pályáját.
Csonka János és Bánki Donát nevét mindenkinek ismernie kellene, aki autóba ül: a világon burrogó sok száz millió benzinmotor mind az általuk feltalált porlasztóval működik.
A benzint levegővel keverő karburátor ötletét egy virágáruslánytól „kapták”, aki vékony csőbe levegőt fújva permetezett vizet a rózsákra.
Ma stresszes napom volt” – meséled édesanyádnak, de vajon tudod-e, hogy a stressz fogalmát magyar tudós,
Selye János ismerte fel, és határozta meg pár évtizeddel ezelőtt.
Mihály Dénes a televíziós közvetítés, a hangosfilm,
Goldmark Péter a színes televízió,
Csicsátka Antal a sztereó technika feltalálója.
Rubik Ernő zseniális találmánya, a világot meghódító bűvös kocka nem gyerekjáték – bár lehet, hogy nektek is sikerült már kiraknotok mind a hat oldalát. Valójában igen bonyolult matematikai tudást igényel mind az alkotó, mind a játékos részéről.
Hat amerikai elnöknek magyar tudós volt a tanácsadója.
Teller Ede anyanyelvünkben találta meg a titkot:
Bámulatos és hatalmas a szép magyar nyelv kifejező ereje és hatása a magyar fiatalokra. Életem legnagyobb tudományos felfedezése, hogy csak egy nyelv van, és az a magyar.
Várnay Krisztina,
Forrás: Világfigyelő

UI:

Érdekes oldal sok videóval
https://shoeshine.hu/

[Karsay1958]

ŐSI ÍR ÁLDÁS


Áldott legyen a fény, mely rád világít, és a fény, amely benned van. Az áldott fény sugározzon be téged és melegítse fel a szívedet, míg úgy nem lobog, mint a kandalló tüze. Így minden idegen melegedni jöhet hozzád, s minden barátod is… Sugározzon szemedből a fény, mint az ablakba állított gyertyák fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja.
+ + + + +
Áldott legyen a rád hulló lágy, édes eső. Hulljanak lelkedre e cseppek és csalogassák ki a virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő… De áldott legyen a nagy vihar is, és rázza meg lelkedet, hogy fényesre és tisztára mossa, és sok kis tavacskát hagyjon hátra, amelyben megcsillan az ég kékje és időnként egy csillag.
+ + + + +
Legyen áldott a föld, az egész földkerekség, hogy mindenütt kedvesen fogadjon, bármerre is vezessen utad… Legyen puha a föld, amikor a nap terhétől fáradtan lepihensz és legyen könnyű, amikor kinn fekszel alatta. Olyan könnyen terüljön el fölötted, hogy lelked kiröppenhessen fölfelé, és elérje útja végén az Istent!
+ + + + +


UI:


2021,május havi szellemtani hirlevél

Tartalomjegyzék


A titokzatos jövő. Zita médium közlése. 2

Űrhotel 8

Miért fontos számunka a szellemtan? 9

Tanít a szellemvilág. 14

Húsvéti levelezés történet 16

Feltámadás ünnepére. Zita médium közlése. 18

Kik a fény munkások? 23

Ajánlott havi web. lapok 25


https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... w4Z2MwRq7s

[Karsay1958]

Szerelempróba
https://gloria.tv/post/ZoeiHXNXC8SF2yU9 ... Qjw_b5pyFw

Élete egyik legjobb filmje!
Istenhez történő tartozás, a Megtérés hogyan tesz helyre egy házasságot!

[Karsay1958]

Kedves Isten!
Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra, az élet valóban szép. Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos lélek az amerikai levélposta hivatalnál.
Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt. A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey. Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor Abbey a Mennyországba érkezik, Isten felismerhesse. Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk és a lányom elkezdte diktálni a levelet:

Kedves Isten!
Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Mennyországban. Nagyon hiányzik. Boldog vagyok, hogy nekem adtad őt, akkor is, ha végül nagyon megbetegedett. Remélem, hogy fogsz vele játszani. Abbey szeret a labdázni és úszni. Küldök róla egy képet, így amikor meglátod, tudni fogod, hogy Ő az én kutyám. Tényleg nagyon hiányzik...
Szeretettel Meredith
Beletettük a levelet a képpel együtt egy borítékba és megcímeztük:
Istennek, Mennyország
Feladónak ráírtuk a nevünket és a címünket.
Ezután Meredith jó pár bélyeget rárakott a borítékra mondván, hogy sok bélyeg kell ahhoz, hogy egy levelet a Mennyországba elvigyenek.
Aznap délután a lányom be is dobta a levelet a postai levélgyűjtő ládába. Pár nappal később megkérdezte, hogy vajon Isten megkapta-e már a levelet? Azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal.
Tegnap az ajtó előtt a verandán találtunk egy aranyszínű papírba csomagolt dobozt, ismeretlen kézírással Meredithnek címezve. Meredith kinyitotta a csomagot. Volt benne egy könyv: Mr. Rogers - Amikor egy háziállat elpusztul. A belső oldalára oda volt ragasztva a felbontott boríték, benne a levéllel amit Istennek írtunk. A másik oldalon pedig a kép Meredithről és a kutyáról, és egy üzenet:

Kedves Meredith,
Abbey rendben megérkezett a Mennyországba. Igazán nagy segítség volt a kép, amit küldtél, rögtön felismertem őt! Abbey már nem beteg. A lelke itt van velem, mint ahogyan a te szívedben is mindig ott lesz. Abbey nagyon szeretett a kutyád lenni. Mióta nincs szükségünk a testünkre itt a Mennyországban, nekem sincs zsebem, ahova a képet, amit küldtél, eltehetném, így visszaküldöm neked ebben a kis könyvben, hogy neked is legyen valami, ami emlékeztet rá.
Köszönöm a csodálatos levelet és köszönöm anyukádnak, hogy segített megírni és elküldeni nekem. Csodálatos anyukád van! Személyesen választottam ki neked! Minden nap küldöm áldásaimat és emlékezz rá, hogy nagyon szeretlek!
Egyébiránt nagyon könnyen megtalálható vagyok. Ott vagyok, ahol szeretet van.
Szeretettel,
Isten

https://www.youtube.com/watch?v=wcK1_yItWGY

[Karsay1958]

A felhő és dűne

Egy igencsak fiatal felhőcske először nyargalászott fenn a magasban, néhány
igen nagyra dagadt és bizarr felhő társaságában. Midőn a nagy Szahara sivatag fölött haladtak, társai, akik már tapasztaltabbak voltak, egyre biztatták:
- Szaladj csak, szaladj! Ha megállsz, elvesztél.
A felhőcske azonban nagyon kíváncsi volt, mint a fiatalok általában, és
lesiklott a vágtató bivalycsordához hasonló gomolygó felhők alá.
- Mit művelsz? Hová mész? - vicsorgott vissza rá a szél.
A felhőcskének azonban igen megtetszettek az aranyló homokdűnék: valóban
elragadó látványt nyújtottak. Lassan-lassan föléjük ereszkedett. Úgy tűnt, hogy megannyi széltől cirógatott aranyfelhőre talált bennük. Egyikük rámosolygott.
- Szia - mondta neki. Nagyon bájos dűne volt. Épp akkor formálta a szél, aranyló fürtjeivel játszadozva.
- Szia. Az én nevem Felhő - mutatkozott be a felhő.
- Az enyém meg Dűne - hangzott a válasz.
- Hogy megy a dolgod ott lenn?
- Mendegél... Nap és szél. Néha túl meleg van, de azért minden rendben. És
a tied?
- Nap és szél... nagy vágták az égen.
- Az én életem igen rövid. Ha megjön a nagy szél, lehet, hogy el is tűnök.
- Sajnálod?
- Egy kicsit. Olyan, mintha semmire se kellenék..
- Azt hiszem, rövidesen én is esővé változom és leesem. Ez az én sorsom.
A dűne habozott egy pillanatig, aztán azt mondta:
- Tudsz róla, hogy mi úgy hívjuk az esőt: mennyország?
- Nem is tudtam, hogy ilyen fontos vagyok - mosolygott a felhő.
- Egy-két idősebb dűne elbeszéléséből tudom, mennyire jótékony az eső.
Akkor csodálatos dolgok borítanak be minket, amiket úgy hívunk, hogy
....fű... és ...virágok...
- Ó, igen, ismerem őket.
- Valószínűleg, én nem fogom megismerni őket soha - fejezte be szavait a
dűne.
A felhő gondolkodott egy darabig, aztán megszólalt:
- Tulajdonképpen én is rád hullajtanám az esőmet...
- De akkor meghalsz...
- Te pedig kivirulsz - szólt a felhő és lassan kezdett átváltozni jótékony
esővé. Másnap a kis dűne csupa virág volt.
"Uram, tégy engem lámpássá. Elégek ugyan, de világítok másoknak!"

UI:

Átjáró a lecsendesülés felé... Beszélgetés Karsai Zsófia keramikusművésszel
https://www.youtube.com/watch?v=q6f8NL7lF9A

[Karsay1958]

Együtt könnyebb
Indiai népmese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó. Volt neki négy fia. Négyfelé húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyetértés lett volna köztük. Soha nem tudtak egymással dűlőre jutni. Mindennapos volt a veszekedés köztük. Családi perpatvarukból mindig csak a szomszédok húztak hasznot. Így aztán egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak is rajtuk. Bolondnak tartották őket.
Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, és egyre boldogtalanabb lett.
Sokszor próbálta már elmagyarázni nekik, hogy senkinek nem használ a veszekedés, de mindhiába. Falra hányt borsó volt minden intelme, lepergett minden a fiairól, mint zsírosbödönről a víz. Az apai jótanács egyik fülükön be, a másikon ki.
Elmegy egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készít a lenyesett gallyakból egy köteget, megköti kötéllel. Feje tetején egyensúlyozva viszi a szegény öreg favágó hazafalé a rőzsét. Útközben eszébe jutott valami. Talán így visszatérítheti a fiait a jó útra. Elmosolyodott
magában. Gyorsabban szedte a lábát, hogy hamar hazaérjen.
Hazaérve a favágó a rőzsét kint hagyta a kertben. Fiai még nem érkeztek haza. A favágó izgatottan várta őket. Mikor a nap lebújt a hegyek mögé, a madarak fészkükbe bújtak, és előbukkant a hold, a favágó fiai egymás után értek haza. Alighogy megvacsoráztak, hivatja
őket az apjuk. Odamegy a négy fivér. Kérdezik:
- Mi az, apánk?
Erre a legidősebb fiának szól a favágó:
- Törd csak, fiam, kettőbe ezt a rőzsét!
Odalépett erre a legidősebb a köteghez, és megpróbálta kettétörni. Persze nem sikerült. Hogy is sikerült volna! Megszégyenülten ment vissza az apjához:
- Nem megy ez nekem, apám.
A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiúnak:
- Most te próbáld meg, fiam, törd csak kettőbe ezt a rőzsét!
Ő is megpróbálta. Pont, mint a bátyja, ő is kudarcot vallott. Lógó orral ment vissza az apja elé. Így próbálta meg a harmadik meg a negyedik is. Egynek sem sikerült. Mind csüggedten ültek le a földre. Fölállt akkor mosolyogva az öreg favágó. Kicsomózta a kötelet, amivel körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak. Mondja akkor a
fiainak:
- Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat!
Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik egy-két gallyat, és azon nyomban eltöri. Nagy büszkén állnak apjuk előtt. Szól a favágó:
- Látjátok, míg össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni. Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind. Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön. De ha együtt maradtok, összetartotok, nincs az az isten, aki legyőzne titeket.
Végre megértették apjuk intelmét a favágó fiai. Minden ellenségeskedéssel felhagytak ezek után. Békében és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

UI:

Minden, ami igaz volt életed délelőttjén, az délutánra hazugsággá válik
https://www.youtube.com/watch?v=2HDhxH2iLLM

[Karsay1958]

Kevés kell a boldogsághoz

Mula találkozott egyszer egy vándorral, aki gondterhelt arccal ballagott a városba vezető úton. Amikor megkérdezte tőle, mi baja, az felemelte rongyos batyuját és felsóhajtott:
– Amim csak van széles e világon, elfér ebben a toldozott-foldozott, ócska zsákban!
– Nem jó ez így! – kiáltott fel Mula, azzal kikapta az ember kezéből a batyut és elszaladt vele.
A vándor, miután mindenét elveszítette, keserűen zokogni kezdett, és még nyomorultabbul vánszorgott tovább.
Mula ezalatt sietve átvágott az út kanyarulatán, és letette a batyut oda, ahol a vándornak fel kellett bukkannia. Amikor az meglátta holmiját az út közepén, elnevette magát, és boldogan felkiáltott:
– Ej, te zsák! Már azt hittem, sose látlak többé!
Mula ezalatt a bokrok közt kuporgott és elégedetten kuncogott magában.
– Lám csak, milyen könnyű boldoggá tenni valakit!

/ismeretlen szerzőtől/

Hétvégi filmajánló

90 perc a mennyországban.

Hazafelé egy lelkészkonferenciáról, Don Piper, baptista lelkipásztor autójával összeütközött egy kamionnal, amely ismeretlen okból tért át az ő sávjába. Azonnal meghalt. Az ezt követő kilencven percben Piper a mennyországban járt, ahol találkozott mindazokkal, akik hatással voltak rá spirituálisan, éteri zenét hallhatott és lelke valódi békére talált. Eközben, lenn a Földön egy a konferencián szintén részt vevő lelkész, megállt a szörnyű baleset helyszínén, és noha látta, hogy Don már halott, imádkozni kezdett érte. Piper csodával határos módon visszatért az életbe, és a mennyországban tett rövid látogatása után hosszú és fájdalmas gyógyulás várt rá.
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/ ... b2PlNNZ6Qs

[Karsay1958]

Látományok Atlantiszról

Edgar Cayce, Amerika „alvó prófétája” tanítása Atlantiszról:

Atlantisz Európa és Amerika között terült el. Lakói krisztus előtt 15.000 –ben olyan technikai fejlődést értek el, amilyenben mi élünk manapság. Volt repülőgépük, tengeralattjárójuk, sőt lézer segítségével a napenergiát is hasznosítani tudták. (Mi még csak most próbáljuk)
Ám nem tudtam élni a lehetőségekkel, mindent tönkretettek, éhínség tört ki, természeti katasztrófák következtek be, melyek a kontinenst szigetekre törték szét.
(Saját megjegyzés: jelenleg most az atlantiszi emberek élnek Európa nagy részén, kicsit szétszórva a világon is, Afrika északi részén, és kelet nyugatra eső részén)
A három legnagyobb sziget Poseida, Aryan, és Og volt. A nagy katasztrófa után 5000 évvel azután ezek a szigetek is elsüllyedtek, csupán a Bahamák apró szigetecskéi maradtak meg belőlük.
Az utolsó nagy katasztrófa okozta a nagy vízözönt. Néhány Atlantisz - lakó meg tudott menekülni. Egyiptomba menekültek, ők lettek a fáraók ősei.(hmm, mintha helikopter rajzokat lehetne látni a egyiptomi rajzokon, lehet, hogy ez ezeket ábrázolta? J ) Piramisokat építettek és azokba rejtették titkos tudásukat. Mások a Pireneusokba telepedtek le, az ő utódjaik a baszkok. Voltak akik Közép – Dél Amerikába menekültek és megalapították a maja és inka kultúrát.
Cayce azt is megjósolta, hogy Atlantisz ismét fel fog merülni a tengerből, elsőként a Bimini szigetek környéke, Floridában, Miami előtt. Bimini nem más, mint egy atlantiszi hegycsúcs.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Kicsi de az enyém

A kis seregély, amikor csak elrepült a szomszédja előtt, belesápadt az irígységbe: az ugyanis egy terjedelmes oduban lakott, magasan a csűr oromzatán, ahova soha sem ér el a macska.
Amikor tavasszal a többiekkel együtt visszaérkezett a trópusokról, ahol teleltek, alig akart hinni a szemének: a szép odú lakatlan volt. Beköltözött tehát, amint az seregélyeknél szokásos. De öröme csak két napig tartott.
Egyszercsak feltűnt a korábbi lakó, és rettenetesen szitkozódott. "Épphogy csak egy kicsit késik az ember, máris megszabadítják a lakásától. Gyerünk, kifelé!"
Egy hét ha eltelt, amikor félelmetes vihar kerekedett. A villám belevágott a
csűrbe, amely porig égett. A kis seregély most bezzeg őrült az öreg odujának, és nem irigykedett már senki lakhelyére, mégha szebb is volt mint az övé.

[Karsay1958]

Egy elefánt és egy kutya egyidejűleg lett vemhes. Három hónappal később a kutya hat kiskutyát szült. Hat hónappal később a kutya ismét vemhes volt, és kilenc hónapon át további tucat kölyköt szült. Ez ment egy ideig…
A tizennyolcadik hónapban a kutya felkereste az elefántot és megkérdezte: “Biztos, hogy vemhes vagy? Ugyanazon a napon lettünk várandósok. Háromszor fialtam egy tucat kölyökkutyát, akik mára már nagy kutyákká nőttek, de te még mindig nem ellettél meg. Mi folyik itt? “
Az elefánt így válaszolt: “Van valami, amit szeretném, ha megértenél. Én nem kölyökkutyát, hanem elefántot hordok a szívem alatt. Két éven belül csak egyet hozok világra. De amikor a borjam kipottyan, abba még a föld is beleremeg. Amikor keresztül megy az úton, az emberek megállnak és csodálattal figyelik. Nem véletlen hordozom ily sokáig, figyelemre méltó lesz, hatalmas és nagyszerű. “
Ne veszítsd el a hited, ha azt látod, hogy mások imái hamarabb meghallgattatnak és rekord idő alatt teljesítenek valamit.
Ne irigyeld mások sikereit. Ha még nem értél célba, ne ess kétségbe. Mondd magadnak: “Közeledik az én időm, és amikor végre a földre hull kitartásom gyümölcse, a világ is beleremeg, s a csodájára jár majd mindenki!”
Ne hasonlítgasd az általad járt utat a máséhoz! Sosincs két egyforma út, sosincs két egyforma talp mi járja…


ui.

Buddha élete tana és egyháza (1925) - TELJES HANGOSKÖNYV
https://www.youtube.com/watch?v=9m_WemXDHIQ

[Karsay1958]

Az ANGYALOK LEGYENEK VELETEK!


Holnap, indul az adventi időszak, az első vasárnappal. Ezek a napok nyitogatják a szívünk kapuját.
Szeretettel küldöm az adventi angyalok gyönyörű meséjét, ami akárhányszor olvasom, megkönnyezem.

Rajtunk múlik, hogy ez a készülődés örömteli, felemelő kedves élmény lesz, vagy sok év kialakult, lélektelen szokása, amiből nehéz kilépni, de úgy gondolom, minden próbálkozunk. Tudjuk mi az értékes, tudjuk, mi a szép, tudjuk mi az örömteli. Itt a lehetőség most, hogy ez egy olyan örömteli várandóság legyen, amikor a szeretet gyermeke, a Kisjézus megszületik bennünk. Most a körülmények miatt sokat otthon töltjük a napjainkat, lelassulhatunk, de aki ezt nem teheti meg, legalább lassítson, teremtsen rá kis időt. Most ebben az időszakban tudjunk befelé figyelni, kitisztítani a szívünkből a fájdalmat, haragot, félelmet, - negatív érzéseket, amelyek falakat állítanak a szeretetnek. Kérjük ebben az Angyalok segítségét.
Ilyenkor az ember és az angyal birodalmak között kinyílik a kapu, ha kedvesen kopogtatunk.


A mese következik:

ELSŐ ANGYAL: Karácsony előtt négy héttel egy angyal érkezik a Földre. Ég kék ruhában jár-kel az emberek között, de azok annyira el vannak foglalva az ünnepek előtti készülődéssel, hogy észre sem veszik. A vásárlási láz - szebbet, nagyobbat, drágábbat, a pénztárgépek kattogása, a reklámok harsogó zaja elnyomja az angyal szavait, a szupermarketek tarka tömege elrejti törékeny alakját. Minden csillog-villog, zenél, követel: vegyél még, még, még. Színes-fényes papírba rejtik az ajándékaikat, lelkük sivárságát. Pedig csupán egy gyertya FÉNYe és egy kis CSEND elég lenne ahhoz, hogy az angyal a vendégük lehessen.

MÁSODIK ANGYAL: Karácsony előtt három héttel egy másik angyal érkezik.
Feladata, hogy aranyszálból szőtt kosarát telepakolja ajándékokkal, s felvigye a mennybe. A kosár azonban nagyon törékeny; a rengeteg összevásárolt játék, ékszer, parfüm, plazma-tv súlya összeroppantaná. Az angyal nem is ilyen ajándék után kutat. Türelmesen, embertől, emberig haladva keresi azt, ami súlytalan, végtelen, nem kerül semmibe, mégis mindennél többet ér. Az angyal a SZERETET apró morzsáival tölti meg a kosarat.

HARMADIK ANGYAL. Karácsony előtt két héttel újabb angyal látogat a Földre.
Végigjár minden házat, minden otthont, néhol elidőzik néhány percre, máshonnan szinte menekül. Tágas tereken sétál, kivilágított parkokban üldögél, figyeli a beszélgető, egymásra mosolygó embereket. A hidegtől kipirosodott ujjak kulcsolódnak a forralt boros poharakra, gyerekek hancúroznak a frissen esett hóban, félrebillent fejű hóember álldogál egy terebélyes fenyőfa oltalmában. Az angyal örömét leli a látottakban, meg-megérinti az embereket, s azok szívébe BÉKESSÉG, szemükbe RAGYOGÁS költözik. A várakozás ünneppé varázsolja a hétköznapjaikat.


Negyedik, az Angyali sereg: Egy héttel karácsony előtt angyalok serege érkezik, elhozzák a DALT, ZENÉT, TÁNCOT. A várakozás lassan véget ér, a MEGBOCSÁJTÁS egymásba kulcsolja az emberek kezét. Emberekét, akik nem felejtették elvárni az angyalokat, akik NEM FELEJETTEK HINNI A CSODÁKBAN, akiknek a karácsony nemcsak a díszes fenyőfát, a finom ételeket, az ajándékokat jelenti, hanem megbocsájtást, elmélkedést, szeretetet.
Ők azok, akik a szent éjjelen fürkészve figyelik az eget, s a CSILLAGOK FÉNYE, A MENNYBE VITT SZERETETET SZIPORKÁZZA VISSZA RÁJUK.

Legyünk ismét gyermekek, tárjuk ki a szívünket és várjuk a csodát, amit az adventi napok hoznak!

Most én még egy gyertyát gyújtok a HÁLA nevében, hogy az ismerősötök, barátotok, a lélektestvéretek lehetek.


Szeretettel
Lőcsi Fanni

UI:

FÉNYMUNKÁSOK, KRISTÁLY ÉS INDIGÓ GYEREKEK - Te is az vagy?
https://www.youtube.com/watch?v=2JlpNYMTFck

[Karsay1958]

Antóniosz atya bölcsességeiből

Egyszer megkérdezte valaki Antóniosz atyát:
- Mit kövessek, hogy Istennek tetszek? Az idős atya így felelt:
- Kövesd, amit meghagyok neked; bárhová mész, mindig Isten legyen szemed előtt, bármit teszel, a Szent Írásokból bizonyítsd, és ahol egyszer letelepszel, ne távozz onnan hamarosan. Ezt a három dolgot kövesd és üdvözülni fogsz!
***
Egyszer egy ember vadállatra vadászott a sivatagban. Meglátta, amint Antóniosz atya a testvérekkel tréfálkozott. Erre harag fogta el. Mivel az idős atya meg akarta őt győzni arról, hogy időnként tekintettel kell lenni a testvérek gyengéire is, így szólt:
- Tegyél egy nyilat íjadra, és feszítsd meg! És az úgy tett. - Akkor ismét azt mondta Antóniosz: - még jobban feszítsd meg! Az megfeszítette. Újból így szólt Antóniosz: - feszítsd meg! Erre azt mondta a vadász:
- Ha mértéken felül feszítem meg, eltörik az íj! Az idős atya így szólt:
- Így van az Isten művével is. Ha mértéken felül megerőltetjük a testvéreinket, hamar széttörnek. Tehát néha tekintettel kell lennünk gyengéikre is.
Amikor meghallotta ezt a vadász, bűnbánat fogta el, és nagy lelki haszonnal távozott az idős atyától, a testvérek pedig megerősödve tértek vissza kunyhóikba.

Hétvégi filmajánló

Mennyei szerelem (1987) - Teljes film
https://videa.hu/videok/film-animacio/m ... 8Yb-LdOaQ8

[Karsay1958]

Árvai Attila
Fogalmazás

Vén, elfeledett lomosládában akadtam rá, miközben régi bizonyítványok, családi emlékek után kutattam. Már kidobtam volna ezt az öreg ládát, de az utolsó pillanatban megpillantottam benne valamit… Az idő súlya alatt megtört szamárfüles kis füzetecskét leltem, mely már megsárgult lapjaival különös érzéseket keltett bennem. A címke: „Árvai Attila” 4/b – osztály, - fogalmazás füzet. Ahogy megérintettem, egy pillanatra megjelent lelki szemeim előtt az a kisfiú, akié annakidején ez a füzetecske volt. Vékony testalkatú, gyenge fiúcska volt, kinek nagy barna szemei néha úgy csodálkoztak rá a világ fájdalmaira, hogy ha tehettem volna, most magamhoz öleltem volna…
Belelapozok… - már alig látható a régi tinta az öreg lapokon, eltépett, hiányos oldalak, felfirkált jegyzetek, a por úgy szállt róla a kis padláson mindenfelé, hogy szemeimet be kellett hunynom. Vicces, hol gyerekes rövid kis írások, házi feladatok, s ahogy olvasgatok mosolyom együtt ring a kisfiú gondolataival, miket sok éve jegyzett le… Olvasgatok… s ahogy a múlt betűi átrobognak szívem alagútján, édes boldogságom fájdalomba fut… mert egy ezek közül mélyen lelkembe vésődött, s nem feledem, míg élek. Most magamhoz szorítom e megsárgult, poros füzetecskét, - közel a szívemhez – szemeim újra behunyom, és lassan átlebegek az idő szüntelen hullámvasútján, egy olyan korba, amit már rég elfeledettnek hittem…
Házi feladat
“Kedves Osztályom!
Tudatom veletek, hogy 1978. Szeptember 10-én du. Édesanyám eltávozott az életből. Nagyon szerettük őt, és nagyon fog hiányozni. Apukámmal megbeszéltük, hogy mostantól többet leszünk együtt. Apu még nem tudja, minden ruhámnak a helyét, de majd együtt átnézzük a szekrényeket, és azt is megbeszéltük, hogy együtt mossuk ki a szennyest. Ne féljetek, nem fogok sokat sírni, mert a pap bácsi is azt mondta, hogy ő már jó helyen van, és hogy nekem most sokat kell tanulnom, nem szabad sírni.
Ti nem sokat találkoztatok anyukámmal, mert ő sokat járt kórházba, apukámat már ismeritek, ő szokott eljönni értem az iskolába. Úgy gondolom, jó hogy vannak a gyerekeknek anyukáik, mert ők nagyon szeretnek minket gyerekeket, és nagyon finomakat főznek, és reggel mindig csinálnak nekünk forró kakaót.
Az én anyukám is nagyon szeretett engem, és régebben azt mondta, hogy az emberek életében, és a családban a legfontosabb dolog a szeretet, mert a világban vannak rossz dolgok is. Az én anyukám sok mindenre megtanított engem, már tudok kakaót főzni, de más ételt még nem. Azt szeretném még mondani kedves osztályom, hogy remélem az osztályból most már senkinek nem hal meg az anyukája, mert azóta én szomorú vagyok, és nem akarom, hogy ti is azok legyetek.
Szeressétek az anyukátokat, mert én úgy érzem a szívemben, hogy ő szeret bennünket a legjobban a világon. Ezt a levelet elviszem anyukám sírjához, és felolvasom neki is, mert így tudni fogja, hogy mennyire szeretem.” 1978 szept. 14.

…. Ezt a fogalmazást drága osztályfőnököm, Erzsike néni akarta felolvasni az osztály előtt. Azonban néhány mondat után elcsuklott szava, és könnyeivel küzdve, elnémulva ült le íróasztalához. Az osztályból még néhány lány feljajdult, majd fájdalmas néma csönd lett úrrá néhány percig a 33-fős gyerek-osztályban. Soha nem hallottam még, hogy ennyire csendben lettek volna, mióta idejártam iskolába….
Akkor döbbentem rá, hogy leírni képes vagyok fájdalmamat… elmondani nem…

[Karsay1958]

Szente Cs. János
Liszt Rapszódia

Lágyan siklott végig a zongora billentyűin.
Amikor elolvasta a cikket nem tudott vele betelni. Állott az ablak üvege elött és figyelte a cseresznyefák virágainak rezgéseit a szélben. Elméjében látta amint elsuhan a bűszke női arc hírtelen a fa alatt és látni vélte annak homlokán és szempilláin amint felfogja és érzékeli a szél játékát. Aztán azt is látta képzeletben, hogy a nő megrezen mikor a szél jobban megszorongatta a cseresznyefa lombját és virágai mint ezer apró hegedű hangja az operaházban hírtelen fortissimora váltanak egy csendes békés ballada után....
Felforrt a vérre és ujjaiban olyan bizsergés támadt, hogy izgalmában ujjait szétfeszítette és csak nehezen tudott összpontosítani az írásra. Jaj nem ! Ezt nem lehet leírni.....
Lágyan siklott végig a zongora billentyűin.
A szolgálólány épp ekkor lépett be a zöld és fekete színekben játszó szobába megbillentve az ablakot melyen most a tavaszi szél csak úgy kéretlenül, alattomos hizelgássel beözönlött és megtölötte a szobát frisseséggel. Vérében a forrás mint visesésehz érve a patak felgyorsult s testét lekét átvette a szellemvilág, nem hallotta a zongorát sem, csak játszott játszott rajta mígnem összeroskani látszott a székén.
„Áhh, Metheora ! – te gonosz kisértet, kiáltott fel. Szemei szomorúan néztek, az emúlt három percnyi tombolás lehütötte testét lelkét. Szíve mosolygott és tudta, hogy a vasárnapi előadásra Herr Grubensnek meglepetést fog ezzel okozni, a kiírt darabot erre fogja lecserélni. És meglepi a világot, abba a fájjó hangzatú szinfoniába kell, - Igen kell ! –ez a változás.
- Mit neki szomorúság és dráma ? – gondolta boldogan
Álmodozva messzire gondolt és nyugodt volt. Hmm – mosolygott ismét magában, most szeretné, igen szeretné ha ez a lány ki az ablakot megnyitotta és virágot hozott az asztalra most hozzáérne és ő nem kellene semmit sem mondjon csak élvezze a perceket és akarja, igen akarja érezni azt az érintést amit egy idegen nő adhat neki.
A lány kiment a szobából, erre akor jött rá mikor az ajtó halkan becsukodott. Hallotta amint a lány felszalad a falépcsön az emeletre. Hmm, biztos a szobákat rendezi. Eldöntötte róla fog irni egy rhapszódiát vagy valami hasonlót. Ez a magyar lány több érzést okoz benne mint bármelyik más. Ó itt nem , -Nem,nem ! – nem arról van szó. Ő tudja jól.
A lány apja mesterember, valamilyen csatába még érdemrendet is kapott a királytól. Magyar család a javából , minden kéz dolgos ebbe a családban ....
- Igen ! – bűszkeséggel tölti el a feladat. Egy csillag száguldott végig az agyán. Írni kell írni kell egy történetet. Egy történetet erről a kicsi népről. Vannak benne vidám történetek és van benne szomorúság, van valami a beszédébe ennek a népnek ami ...ami annyira különlegessé teszi.
- Egy történetet fogok írní ! Zenében. Sorsok hangjai, egyszerű emberek párbeszéde lesz benne, és igen beleírom azt a sok sok véres háborút és békességet. Beleírom azt, hogy asszonyok jönnek haza a faluba, beleírom, hogy a kisgyerekek régebb is mint most felnőnek mint ország gyümölcsei, van kiket a vihar elvisz s van kik anyjuk mellett maradhattak az idők során. Reggel a magyaroknál imával kezdődik és a lányok ugyanugy mint minden lány ifjú hercegekról álmodoznak, igen ! – és van olyan is ki csak az életet imádja és nekik is kijut a sorsból jó is, rossz is.
- Igen ezt is beírom! Zenébe, mondta hallkan és kitárta egészen az ablakokat. Leült a zongora elé és midőn behunyt szemmel írta sok sok ember sorsát, volt mikor szomorúvá lett, s volt mikor mint aki gyerekmeséket ír : boldog volt.
Eszébe jutott hirtelen, valamikor egy kis dunaparti falucskában volt. Oda esteledett. A hintó egy korcsomához vitte itt azonban már tele volt minden fekvőhely, - menjen Herr Szabóékhoz.- utasította az álmos szakácsné ki kedvtelenül épp hozzákezdett a kenyér dagasztához. Egy siheder kölyök ugrott fel a kocsisa mellé és igazitotta el a sötét utcákon míg el nem érték Szabóék házát.
A nagy kapu azonnal megnyilott és meglepetésébe majd kiugrott a hintóból. Az udvaron tábortűz volt és lányok támcolták azt körbe. Az árnyaik mesésen suhantak körbe körbe a ház és a csűr falain. Emlékszik, ők dúdolták zenéjüket melyre táncoltak. Kinyilott a hintó ajtaja és leugrott a kis lépcsőkről. Egy fehéringes bajszos férfiú tessékelte be a házba, ahol emlékszik túróscsusza volt épp osztva a vendégeknek.
Életében nem evett ilyen finomat közben kiosont az udvarra és helyet foglalt egy szőlőtőke mellett egy tuskón és figyelte, ahogy azok a lányok és asszonyok halkan dúdolva táncolnak a tűz körül. Egy dallam megragadt a fülében s közben a lányok és nők egyre gyorsabban és gyorsabban táncoltak a tűz körül, olyan volt, ... olyan volt mint valami viharos álmot látna, a dal szólt és a lábak egyre gyorsabban, egyre gyorsabban verték a port míg egyszer csak zsupp ! ...
Vége lett mindennek. A lányok kacagva széledtek széjjel és a nagy viharból nem maradt más mind a tűz pattogása. Akkor érezte először ! Ennek a népnek élete van és története. És ezek a nők eltáncolták ezt, olyan színesen és drámaian és mégis olyan vidám volt az egész, hogy talán ha hegyek lettek volna a környéken, talán azok is megemelték volna jégsipkás fejfedőjüket ennek a vidámságnak látszó sorstáncra.
Lágyan siklott végig a zongora billentyűin.
Rapszódiát irt elméjében, rapszodiát mely egy népről szól azoknak kik soha nem látták ezt a népet igaziból.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Telefonhívás érkezik Istenhez:

- Halló, jó napot kívánok! Beszélhetnék Istennel?
- Jó napot! Kapcsolom!
- Jó napot, Lelkem! Figyelmesen hallgatlak!
- Uram, előttünk az Új Év! Kérlek,teljesítsd a kívánságaimat!
- Természetesen, mindent, amit kérsz! De előtte kapcsolom neked a kívánságokat teljesítő osztályt, igyekezz megérteni, milyen hibákat követtél el a múltban!
… Gépi hang a telefonban: „Kérem, várjon… azonnal kapcsolunk téged a kívánság osztály ügyfélszolgálatosával”
…Várom….
- Üdvözlöm! Mit szeretne megtudni?
- Jó napot kívánok! Engem az Úr átirányított önökhöz és mondta, mielőtt új kívánságaim teljesítését kérném, jó lenne meghallgatnom az előzőeket.
- Értem, egy pillanat…. Megvan! Lelke minden kívánsága. Hallgatja?
- Igen, figyelem!
- Kezdjük a múlt évvel:
1. Unom már ezt a munkát! (teljesítve: „ez a munka megunva!”)
2. A férjem nem figyelmes velem! (teljesítve: „nem figyel!”)
3. Jaj, csak egy kevés pénzt kérek! (teljesítve: „pénzt – keveset!”)
4. A barátnőim hülyék! (teljesítve: „hülye barátnők!”)
5. Bármilyen kis lakás is jó lenne! (teljesítve: „a 10. emeleten a tető alatt, a tető beázik. Kértél: „bármilyent”!)
6. Ha lenne egy kis autóm! (teljesítve: van egy 20 éves kis Polski autód)
7. Jó lenne már szabadságra menni, bárhová, csak menni! (teljesítve: az anyóshoz a telekre, épp most szüksége van munkaerőre)
8. Senki sem ajándékoz nekem virágot! (teljesítve: nem ajándékoz!)
- Folytassam? Itt kb. egy évre való olvasni való van!
- Nem, nem, mindent megértettem! Visszakapcsolna a Teremtőhöz?
- Uram, mindent megértettem! Ezentúl minden gondolatomra odafigyelek, még a legcsekélyebbre is! Kérem, csak pozitív gondolatokat küldj nekem! Kérlek, segíts megérteni, hogy Te mindig segítesz nekem és mindent teljesítesz! És most pedig szeretném alaposan átgondolni. Hívhatlak később?
… nevetés a telefonban…
- Természetesen kedvesem. Amikor csak akarod!
Imáidban ne panaszkodjál az Istennek, hogy neked minden rossz.
Azt gondolhatja, hogy te még nem tudod, mi igazából a ROSSZ, és megmutatja neked.
Mondd az Istennek, hogy nálad minden jó, és te jól érzed magad! Légy hálás mindenért amid van .
Akkor azt fogja gondolni:
„Ej-ej, kedvesem, te még nem tudod, hogy mi az igazi JÓ”
– és megmutatja…

[Karsay1958]

Egy fiatal párról szól a következő történet, valamint arról, hogy nem szabad az érzéseinkkel ellentétesen cselekedni, mert egy életre megbánhatjuk a döntésünket.
A fiú és a lány nagyszerűen érezték magukat egymás társaságában, boldogak voltak, soha nem veszekedtek, nyolc éve alkottak egy párt. A lány összes barátnője már férjénél volt, és mindeddig nem is foglalkoztatta a házasság, de ahogy teltek az évek, és az édesanyjai is folyamatosan nyaggatta, hogy mikor kötik be a fejét, kezdett megváltozni a véleménye. Már ő is férjhez akart menni! Ezt közölte is párjával, a tökéletes esküvő részleteit is megosztotta vele, de a fiú azt válaszolta, hogy ő még nem áll készen, még időre van szüksége, szeretne szerezni egy jobban fizető állást, hogy majd biztosíthassa családja számára a tisztes megélhetést. Végül hosszas beszélgetés után sem jutottak dűlőre, így mindketten úgy döntöttek, jobb, ha külön utakon folytatják. Ezután a fiú összetört szívvel elhagyta szülővárosát.
Öt év múlva viszont visszatért, és eldöntötte, hogy új életet kezd. Megismerkedett egy csodás lánnyal, akit nagyon szeretett, és boldog is volt vele. Három év múlva elvette feleségül. A lagzi után összefutott az első szerelmével, aki a könnyes szemekkel azt mondta:
„Hogy nősülhettél meg pont az én születésnapomon? Hogy volt képed azokat a virágdíszítéseket használni, amiket én találtam ki? Hogy tudtad az én kedvenc dalomra megtenni az első tánclépést?”
A fiú megfogta a kezét, és magához húzta. Abban a pillanatban egy könnycsepp szaladt le az arcán.
„Mindvégig arra gondoltam, hogy te vagy a menyasszonyom.”
Az életben talán egyszer adódik meg, hogy rátaláljunk az igaz szerelemre, ezért soha ne engedjük elmenni

[Karsay1958]

A büszke tölgyfa

Volt egyszer egy Köröskörül erdőben egy Sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitálgatott, és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. Ő volt a legszebb az erdőn. A madarak vágyakozva nézték erős Ágai hajlását, védelmező lombját. Szerettek volna rá fészket rakni, de a tölgyfa dölyfösen rázta magát.
- Hess innen, hangos népség! Nem leszek fészektartó! Szép koronám nem ilyenre termett. Hess, Hess!
Még a pihenő madárkát sem tűrte meg az ága hegyén, és ha olykor egy-egy tudatlan kis jövevény mégis próbálkozott rajta a fészekrakással, a büszke tölgy lerázta magáról a félig elkészült madárfészket. Őszidőben a mókusok vidáman felkapaszkodtak a derekára, és szépen kérték:
- Olyan éhesek vagyunk! Adj egy kis makkot!
A tölgyfa akkorát reccsent mérgében, hogy a mókuskák ijedtükben majdnem lepotyogtak róla. Csak a hízelgő szél tudott befurakodni a lombjai közé. Annak a duruzsolását hallgatta reggeltől estig. Lassan mindenki elkerülte. Már az őz sem mert a kérgéhez törleszkedni.
- Igazán mondom, egyszer a saját szememmel láttam mellette kibújni egy gombát a földből, de amint észrevette, hogy hol van, gyorsan kalapot emelt, és elgyalogolt máshova. Képzeljétek! ... már az árnyéka sem kellett senkinek!
Egy darabig így is Megvolt a tölgyfa. Hanem idővel az Évgyűrűk vastagítani kezdték a derekát, és - tetszett vagy nem tetszett - belebújt a kukac. Hosszú éjszakákon át kegyetlenül rágta. A tölgyfa hasogató fájdalmakra ébredt. Tavasz volt akkoriban. Minden fa boldogan érezte magában az új nedvek keringését, csak a tölgyfa állt rosszkedvűen, magányosan, szárazon. A féreg egyre jobban gyötörte.
- Ó, jaj nekem - sóhajtotta -, elpusztulok!
Keserves nyögését meghallotta a közelben tanyázó mókusasszonyka. Tüstént abbahagyta fiacskái mosdatását.
- Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? - Kérdezte sajnálkozva. - Mindjárt idehívom Harkály doktort!
- Nem kell! Nem kell! - Hadonászott a fa. - Biztosan bosszút állna rajtam, és összevagdalna a csőrével, amiért nem engedtem be az odúmba.
- Ugyan, mit képzelsz? - Csóválta a fejét a mókus, és azért is elfutott a harkályért.
Harkály doktor tüstént ott termett. Még pici, piros sapkáját sem vette le a fejéről. Nem sokat törődött a tölgyfa nyögésével. Végigkúszott rajta, körbekopogtatta, Azután egy helyen megállt, és erős csőrét mélyen a kérgébe ütötte.
- Megvagy, mihaszna férge!
Ügyesen kiemelte, és - volt nincs! - Már el is tüntette éhes kis begyében. A tölgyfa felsóhajtott:
- Jobban vagyok!
- Körös-körül őzek, leskelődtek mókusok, madarak figyelték, hogy mi lesz. Mindenki örült, amikor a doktor bekapta a kukacot. A tölgyfa pedig csodálkozva kérdezte:
- Miért segítettél rajtam? Hiszen énrám mindenki haragszik!
Erre a körülállók kacagni kezdtek, és a harangvirágok összekoccantották fejecskéjüket.
- Ó, te tölgyfa! Senki sem haragszik rád, hanem te haragudtál az egész világra!
Harkály doktor hozzátette:
- Beteg voltál, de most már meggyógyulsz. Orvosságot is rendeltem: sok vidámságra, madárdalra van szükséged.
- Meglesz! Meglesz! - Kiáltották az állatok, és mindjárt körültáncolták. A Tölgyfa nagyon sokáig nem tudott szólni, csak állt közöttük, szégyenkezve. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és kitárta ág-karjait a madarak felé:
- Gyertek ide, hozzám!
Azok nyomban odasereglettek, és örömükben olyan vidáman kezdtek csivitelni, füttyögetni, énekelni, mintha mi sem történt volna.
(Fésűs Éva: Az ezüsthegedű c. mesekönyvéből)

UI:

Mindennapi buddhizmus- Mireisz László és Laár András beszélgetése

1. rész https://www.youtube.com/watch?v=ctL1KYhcd98&t=54s

2. rész
https://www.youtube.com/watch?v=a1wGMtcKVXI

[Karsay1958]

Rabindranath Tagore
Anyaság
- Honnan jöttem? - kérdezte édesanyját a gyerek. - Hol szedtél fel engem?
Az anya keblére vonta magzatát, majd könnyes mosollyal szólt:
- Szívemben rejtőzködtél, kedvesem, mint örök vágy. Jelen voltál játékaim babáiban, és ha istenszobrot gyúrtam agyagból, téged formáltalak öntudatlan. Házunk istenségében is téged tiszteltünk. Éjfél reménységeiben és szerelmemben, sőt már az anyám álmaiban is.
Otthonunk halhatatlan őrzőszelleme táplált emberöltők óta. Leánykoromban, amikor szirmait bontogatta lelkem, virágillatként lebegtél fölötte. Szelíd lényed úgy virágzott tagjaimban, miként felhő bíborfénye napfelkelte előtt. Ég küldötte kedvenc, hajnal ikertestvére, a földi lét nagy folyama partra vetett bennem.
Arcodba nézek, és megfoghatatlan érzés tölt el: Te, ki mindnyájunké vagy, enyém lettél.
Félelmemben, hogy elveszítelek, magamhoz szorítlak erősen. Csodás varázslat két gyönge karomba zárta a világ legdrágább kincsét.

Hétvégi filmajánló


Berlin felett az ég

"Két angyal száll le Berlinben. Nem bibliai figurák vagy képeslapból kivágott alakok, hanem ócska lódenkabátot viselő, jótét lelkek, akik mindent tudnak az emberekről, de szinte semmit sem tehetnek értük. Csak a gyermekek látják őket. Aztán az egyik angyal, megunva az angyali lét kívülállását, a valódi emberi életre lesz kíváncsi, s egy artistalány szerelméért emberré lesz.
A nyolcvanas évek közepén még kettészakított Berlinben játszódó - cannes-i rendezői díjjal kitüntetett - játékfilm, Wiim Wenders filozofikus, spirituális szerzői filmje az évtized iskolateremtő alkotásává vált."

https://videa.hu/videok/kreativ/berlin- ... 1QQ?fbclid

[Karsay1958]

Bódás János
Karácsonyi vándor
Havas utcák során, karácsony éjen vándor keres szállást falvak egyikében az ablakokból hívón int a lámpák fénye, Karácsonyt ünnepel ma Isten népe. Otthonok ajtaján kopogtat csendesen, de számára ajtót nem nyit meg senki sem.
Már a falu szélére érkezik a vándor, megpihen a szeme az utolsó házon. Ablakából a fény csak gyéren világol, szegény család lakja, melegszívű, jámbor. Alig hogy kopogtat, már nyílik az ajtó, térj be éji vándor! Most csak idebent jó.
Betér hát a házba és köszön kedvesen, de kit rejt a köpeny, nem tudja senki sem. Ám, ahogy hirtelen az a földre kerül, a vándort mennyei fény veszi körül! Ez a fény tölti be a szerény kis szobát, s a vándorban Jézust látja meg a család!
Tán egy percig tartott e csodás tünemény, aztán a szem elől el is tűnt a fény.

De hiszen Ő mondta, Ki csupa irgalom:" ÍMÉ ÉN TIVELETEK VAGYOK MINDEN NAPON!" Láthatatlanul Ő ma is itt él bennünk, azért lehet boldog általa a lelkünk.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Rudolf Steiner
Helyes tanácsadás

Az emberek jönnek és azt kérdezik:"Akkor most igyak alkoholt, vagy ne? Egyek húst vagy ne?" Soha egy szóval sem beszélek senkinek arról, hogy igyon-e vagy ne, hogy növényi táplálékot egyen-e, vagy sem. Csak annyit mondok helyette: az alkohol így meg így hat. Egyszerűen elmondom, hogy mi hogyan hat, aztán döntse el ő, hogy iszik vagy sem. Azt mondom: így hat a hús, és így hatnak a növények.
Ebből következően az ember maga dönthet. Ez az, amire a tudományban egy embernek mindenekelőtt szüksége van: tekintettel lenni az emberi szabadságra

[Karsay1958]

Paul egy autót kapott karácsonyra a testvérétől. Karácsonyeste, amikor kijött az irodájából, egy utcagyerek ámuldozva járkált a csillogó-villogó új kocsi körül.
-Uram ez az ön autója? - kérdezte.
Paul biccentett.
-A bátyámtól kaptam karácsonyra.
A fiú meghökkent.
-Azt akarja mondani, hogy a bátyja adta magának ezt az autót, és magának ez semmibe se került? Öcsém, bárcsak..
Elbizonytalanodott.
Paul persze tudta, hogy fogja a fiú folytatni. Bizonyára azt kívánja, hogy bárcsak neki is ilyen testvére lehetne. Amit azonban a srác mondott, tetőtől talpig megrázta.
-Bárcsak-folytatta a gyermek én is ilyen testvér lehetnék!
Paul csodálkozva nézett a fiúra, majd ösztönösen hozzátette:
-Elvigyelek egy körre?
-Ó, igen! Szeretném.
Rövid kocsikázás után a fiú-szemében különös fény csillogott - Paulhoz fordult:
-Uram, megtenné, hogy megáll a házunk előtt?
Paul titkon elmosolyodott. Már sejtette, mit akart a fiú. Meg akarta mutatni a szomszédoknak, hogy egy nagy kocsi hozta haza. De megint tévedett.
-Megállna ott, a lépcsőknél? - kérte a fiú. Felfutott a lépcsőn, s Paul nemsokára hallotta, ahogy jön visszafelé. De már nem olyan gyorsan, mint ahogy elment. Karjaiban mozgássérült kisöccsét cipelte.
Leültette a legalsó lépcsőre, egészen odabújt hozzá, majd rámutatott az autóra:
-Itt van, Öcskös, amiről fent beszéltem neked! A bátyjától kapta karácsonyra, és egy fillérbe se került neki. Egy napon én is ilyet akarok neked adni.
Akkor majd te is láthatod azt a sok szép dolgot a karácsonyi ablakokban, amiről mindig megpróbáltam mesélni neked.
Paul kiszállt az autóból, beemelte a béna fiút az első ülésre. Csillogó szemű bátyja pedig beszállt a háta mögé, és megkezdődött hármójuk felejthetetlen ünnepi kocsikázása.
Azon a karácsonyon Paul megértette, mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta:
Nagyobb boldogság adni!

Forrás:Lélektükör

UI:

A Kultikus Holdvilág-árok Benyák Attila Portréfilm 2004.
https://www.youtube.com/watch?v=LbcKpxO2C_0

[Karsay1958]

“A szeretet a legszebb virág.
A szivárvány legfényesebb színe. A legértékesebb gyöngy, a hit koronája. Ez az a kulcs, amely az emberi viselkedés minden ajtaját kinyitja. Minden lelki és testi bánatot gyógyító gyógyszer. A tavasz örömteli mosolya. Az élet legdallamosabb hangja.
A szeretet Isten.
És egy olyan emberben akiben szeretet van abban mindig ott van Isten, és ő Istenben van.
Az egyik szent azt mondta: “ Uram add, hogy segíthessek másoknak és ne mások segítsenek rajtam. Engedd meg, hogy szeressek és ne mások szeressenek engem. Tedd lehetővé, hogy megértsek másokat és ne magamat akarjam megértetni. A szeretet nem csak egy kézfogás és semmi más. Ezenkívül a szívnek adnia kell. Ha tudja hogyan ossza meg másokkal akkor tudja hogyan kell szeretni.
A szeretetet nem azzal mérik, hogy mit adsz, hanem azzal, ahogy adsz.
A szeretet nélküli irgalom hideg és nyomasztó. Egy halott test, lélegzet és élet nélkül. Az ég a nap nélkül. Olyan, mint egy virág szépség nélkül. Amikor szeretet nélkül adok sértem nem tisztelek.
Miért van ez így?
Mi az ára egy gyönyörű és értékes ajándéknak ha mosoly nélkül adod át? Minden nagy szeretet keresztrefeszített szeretet. Bölcsességgel megy végig a Golgota minden lépcsőjén.
Fáj, mint Krisztus a kereszten. "

Arizonai Archimandrit Ephrem

[Karsay1958]

A mester és a tanítvány
Tanítómese

Egy tanítvány megkérdezte Mestertől:
- Okos és bölcs vagy. Mindig jól érzed magad, és sohasem vagy dühös.
Kérlek, segíts nekem, hogy én is olyan legyek.
A Mester beleegyezett, és megkérte a tanítványát, hogy hozzon krumplit és egy hátizsákot.
- Amikor megsértődsz, mérges leszel, és neheztelsz valakire, - mondta Mester - fogj egy krumplit, írd rá annak a bizonyos embernek a nevét, és tedd be a hátizsákba.
- Ennyi az egész?- kérdezte döbbenten a tanítvány.
- Nem - mondta a Mester - a hátizsák mindig nálad kell, hogy legyen. Valahányszor, amikor valami problémád van valakivel, tegyél bele egy új burgonyát.
A tanítvány követte a Mesterét utasítását. Ahogy telt az idő, hátizsák egyre nehezebbé vált, majd tele lett. Ráadásul az, hogy mindenhova kellet cipelni, meglehetősen kényelmetlen volt. Ezen kívül az a krumpli, amely elsőként került a hátizsákba, rohadni és penészedni kezdett.
A többi burgonya pedig vagy hajtani kezdett, vagy megromlott, és kellemetlen szagot árasztott.
A tanítvány odament a Mesterhez, és panaszkodni kezdett:
- Nem tudom ezt az undorító dolgot mindenhova magammal vinni. Először is a hátizsák nehéz, másodszor a krumplik romlanak. Találj ki valami más megoldás nekem!
A Mester erre azt mondta neki:
- Ugyanez történik a Lelkedben. Csak azt nem azonnal veszed észre. Bizonyos dolgok szokássá válnak. A szokások befolyásolják a természetünket, viselkedésünket, és így születnek a rossz tulajdonságok. Lehetőséget adtam neked, hogy megfigyeld ezt a folyamatot.
Minden alkalommal, amikor megsértődsz, vagy neheztelni kezdesz valakire, vagy fordítva: te sértesz meg valakit, gondold át, hogy szükséged van-e egy újabb burgonyára?


UI:

Mindig többet adni! - Biros Levente és Szabó Péter beszélgetése
https://www.youtube.com/watch?v=eIXyAfUnsnM

[Karsay1958]

Leslie Abraham
Az önigazultság a hamis emberek ismérve

Megigazulnia az embernek csakis az Istentől, vagyis az Istennel tökéletes egységben levő Krisztusban a Fiúban, Isten Szelleme és Lelke tárgyszerű szellemi formában megjelenítőjében lehet. Erre ugyanis önerőből az ember soha nem lehet képes. Még tehát a saját elképzelése szerint végzett „jócselekedetei” sem fogják őt igazzá tenni, mert a megigazítása csakis Isten és Krisztus, a Megváltó Isten által lehet, vagyis ez csakis Krisztus Isteni Szellemében a vele egy Isteni Lelkében és Által történhet meg vele.
Ennek következményeként azonban már mindig csak jó lelki cselekedetei lesznek az embernek, melyek azokkal egyidejűleg fizikailag is ki fognak fejeződni. Ilyenkor pedig az ember minden tette Isten és Krisztus ugyanazon akaratával egyezően történik, vagyis az ember ez esetben már nem is a saját indíttatására (saját elképzelése szerint) cselekszik, és ezért már nem is ő az igazi cselekvő, hanem a benne élő Isten és Krisztus az, Aki cselekszik tárgyi gyakorlatilag is, hozzá itt az embernek testét is eszközül használva.
Az igaz embernek (tiszta szellemi léleknek) már tehát a még élő a fizikai teste sem áll semennyire se ellent Istennek és Krisztusnak, mert Krisztusban és Krisztus által teljesen és tökéletesen megtisztíttatott a testtudata is. (Az emberi tanítóknak illetve keresztelőknek Krisztus Jézusig tehát az ember testtudatát kellett volna patyolat tisztára „megmosniuk”, ámde ezt a testtudat megerősödése végett már csak igen kevés ember esetében tudták megtenni illetve megvalósítani, és ezért kell már azt is Krisztusnak az ő Isteni Szellemével és Lelkével megtisztítania.
Emberek embereket akár csak elmebélileg is teljesen megtisztítani Krisztus eljövetele óta tehát már nem, hanem csak Istenhez és Krisztushoz elvezetni lehetnek képesek, azaz Isten és Krisztus tanítványaivá tehetnek akár még népeket is, de megtisztítani avagy megigazítani egyet sem tudhatnak közülük, és ezt még csak önmagukkal sem tehetik meg az emberek, mert erőtlenek hozzá. Maga az eredeti erőteljességével nem rendelkező ember mást tehát már nem tehet, minthogy akarván azt, aktívan részt vesz a Krisztusban és Krisztus (Isteni Lelke a „Szentlélek”) által történő megtisztításában illetve megigazításában.
Az a „spirituális ember” is tehát, aki maga ébresztette fel magát, azaz a saját erejéből tette igazzá avagy tisztává magát, és ezt a „műveletet” másokkal is meg szándékozik tenni, még mindig csak önigazult, azaz továbbra is hamis ember, és nem pedig igaz ember. Az ilyen ember (szellemi lélek) valójában tehát még változatlanul a tárgyi elméjét tartja igazságnak, vagyis megvilágosodott, felébredt, tökéletesen tiszta önazonosságnak, akivel szintén változatlanul azonosulásban van. Ezt pedig azzal be is bizonyítja, hogy továbbra is tárgyiként beszél a valódi önazonosságáról is, és ugyanerre ösztönzi az általa magához hasonlóan és hasonlóra megigazítani szándékozott másik embert is.
Az ezen „áldásos” tevékenységével valójában tehát csak erősíti a többi embert is a hamisságában, mely így viszont ezeknek az embereknek esetében akár már eget verő méreteket is ölthet, ámde ez sem a magas egekben fog igazán kárt tenni, hanem ezen cselekedetük is rájuk visszahatva jóval inkább őbennük tesz majd valós kárt, vagyis nem az isteni világhoz, hanem a kárhozat világához tartozónak fogja ítélni őket.

Szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló

A szem tükrében
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... yHmzN3W00k

[Karsay1958]

Petike

A tanárnő elsírta magát az osztály előtt, amikor megtudott valamit Petikéről, aki az első padsorban ült…

Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.
Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. ,,Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta első osztályos tanítója. Másodikban így szólt a jellemzés: ,,Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet."
Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: ,,Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele. "Negyedik osztályos tanítója ezt írta: ,,Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban."
Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát. Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva.
Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: ,,Milyen szép karkötő!", és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.
Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa:
,,Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé. "Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani. Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.
Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen. Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel. Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.
A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett. Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet. Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást. A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.
Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, ,,Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték. "Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, ,,Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A béka és a kagyló

A tó fenekén egy kagyló élt csendben, békésen. Minden éjjel elörehaladt egy keveset. Szeretett gyönyörködni a finom szinekben, amelyet a Hold fénye a vizre rajzolt, ezer meg ezer szinárnyalatra bontva.
Ugyanebben a tóban élt egy béka is, aki nem kevéssé volt büszke ugró-és énekesi képességére. Sokáig rá se hederitett a kagylóra. Amikor azonban egyszer a kagyló elhaladt mellette, megkérdezte töle:
- Mit csinálsz itt. Te néma csúnyaság?
Kiváncsian figyelte a kagyló barna héját és széles lábait.
- Milyen csúnya szined van - folytatta. - Nézd, én milyen szép zöld vagyok.
- Hát igen, nem vagyok szép - mondta a kagyló - de szeretem a viz ezernyi szinét.
- Mit csinálsz itt, mozdulatlanul egész nap a tó fenekén?
- Figyelek - válaszolta a kagyló.
- Mit figyelsz? - kérdezte elképedve a béka.
- Nincs itt a homályos vizben semmi különös.
- A Hold csillogását figyelem. Boldogan megtanulnék festeni, úgy, ahogyan a Hold festi szineit a vizre. És Te mit csinálsz kedves béka?
- Ó - mondta a béka miközben kicsit felfújta magát - én nem vagyok a vizhez kötve, és nem kell egész nap figyelnem. Nekem saját hangom van. Én énekelek, hires müvész vagyok. Még az emberek is csendben maradnak, hogy csodás hangomat hallgassák.
A kagyló megcsodálta a békát.
- Tehát hires vagy - mondta elismeröen. - Nekem nincs hangom, és nem ismer senki, rejtözködve élek itt. Tanulni szeretnék, addig szeretném a viz csodálatos szineit szemlélni, mig le nem tudom festeni öket.
- Te meg a buta szemlélödésed - mondta a béka türelmetlenül - Nincs itt semmi látnivaló. Túl unalmas nekem itt - mondta a béka, és egy jókora ugrással kint is volt a vizböl.
Keresett magának egy nagy pocsolyát, és rákezdett brekegésre. Úgy elemerült saját hangjában, hogy nem vette észre a felé közeledö nagy vörös lábakat és a piros, hegyes csört, amely megragadta. Látnotok kellett volna ekkor a békát, hogy kapálózott! Még egyszer visszahullott a füre, és sikerült neki utolsó erejével, élete leghatalmasabb ugrásával a tóba ugrani, le egészen a fenekére, ahol pont a kagyló mellett találta magát.
- Vége van a koncertnek? - kérdezte BARÁTSÁGosan a kagyló. A béka azonban nem tudott válaszolni. Elakadt a szava.
Igy éldegélt a kagyló és a béka a csendes tóban még sokáig, hasonló párbeszédeket folytatva egymással. A kagyló azonban fáradhatatlanul figyelt. És amikor halála után felnyitották, belsejében láthatóvá vált az ezerszinü gyöngyház, amelyet senki se láthatott, mig a kagyló élt. A gyöngyházban ezüst gyöngy csillogott, amely olyan volt, mint az éjszakai égbolton világitó EZÜST HOLD képmása.:..:

Elisabeth Klein

[Karsay1958]

Szeretetiskola

Miért vagyok e földön, e zavaros világban?
A kavargó gondolatok érzelmes labirintusában?
Miért vagyok még itt és nem a békés másvilágban?
A választ csak az tudja, ki járt a halál kapujában.
Mikor megjelentél az élet ajtajába,
Akkor megérkeztél a legjobb iskolába,
Hol tanulhatod a csodák megélését,
És az életnek minden gyönyörűségét.
Csüggedned nem kell ha nehézségbe botlassz,
Bú, csalódás, betegség is valamit oktat,
Lássad meg mindenben hogy mi a lecke,
És éld meg tanulásod éltető szeretetben.
És ha tán jártál a halál kapujába,
Betekintést nyertél egy csodás világba,
Tudója lettél, hogy minden csak szeretet,
És semmilyen lecke nem törheti meg életed.
Hát azért vagyok a földön, a zavaros világban,
A kavargó gondolatok érzelmes labirintusában,
Azért még itt, és nem a másvilágban,
Mert van még leckém a Szeretetiskolában.


Molnár Éva

[Karsay1958]

“Egy pszichológus sétált körbe a teremben, miközben a stresszkezelésről beszélt a hallgatóságnak. Amikor felemelt egy vízzel teli poharat, mindenki azt várta, hogy a “félig tele vagy félig üres” kérdést teszi fel.
Erre ő mosolyogva megkérdezte:
“Milyen nehéz ez a pohár víz?”
Különböző válaszok érkeztek a hallgatóságból a víz súlyát megbecsülve.
Ő így válaszolt:
“A víz abszolút súlya nem számít.
Hogy milyen nehéz, attól függ, hogy meddig tartom.
Ha csak egy percig tartom, nem probléma.
Ha egy óráig tartom, fájni fog a karom.
Ha egy napig tartom, elzsibbad és érzéketlenné válik a karom, majd megbénul.
Egyik esetben sem változik a víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.”
Majd így folytatta:
”A stressz és az aggodalom az életben olyanok, mint ez a pohár víz.
Ha egy pillanatra megéled, semmi sem változik.
Ha egy kicsit tovább gondolsz rájuk, elkezdenek fájdalmat okozni.
Ha egész nap rájuk gondolsz, bénultságot érzel, képtelen leszel bármit is tenni.”
Emlékezz:
“TEDD LE A POHÁR VIZET!””

UI:

Magyar UFO Akták és a Pentagon UFO felvételei - Manna FM 98.6. - Trió! c.
műsor 2020. március 23.
https://www.youtube.com/watch?v=bF6vRsew9Wo

[Karsay1958]

Álomország

Az iskolamester minden délután aludt egy keveset. A gyerekek megkérdezték tőle, miért teszi.
- Ilyenkor Álomországba megyek. - hangzott a válasz-, hogy találkozzak a hajdani bölcsekkel. Konfucius is ezt cselekedte. Elaludt, átment Álomországba, elbeszélgetett a bölcsekkel, majd amikor visszatért, vagyis felébredt, elmondta tanítványainak a hallottakat. Aki átjut Álomországba, bölcsen tér vissza onnan! Egy nap nagyon meleg volt, a gyerekek közül néhányat elnyomott az álom. Amikor az iskolamester leszidta őket, így védekeztek:
- Álomországban jártunk, hogy találkozzunk a hajdani bölcsekkel, és hogy bölcsességet gyűjtsünk. Konfuciusz is ezt cselekedte...
- Igazán? - dühöngött az iskolamester. - No, ha ott jártatok, akkor mondjátok el, mit hallottatok a bölcsektől!
A gyerekek hallgattak, de aztán előrelépett az egyik, S így szólt:
- A bölcsek megkérdezték tőlem, hallottam e már Álomországról. Azt feleltem, hogy igen, az iskolamesterünktől, aki minden délután átjön ide. Megkérdezték az iskolamester nevét. Megmondtam nekik...
- És? - kérdezte az iskolamester. - Mit feleltek?
- Azt, hogy soha nem találkoztak ilyen nevű emberrel!

UI:

Magyar UFO Akták és a Pentagon UFO felvételei - Manna FM 98.6. - Trió! c.
műsor 2020. március 23.
https://www.youtube.com/watch?v=bF6vRsew9Wo

[Karsay1958]

A rabbi

A hitközséget roppant izgatta, hogy a rabbijuk miért tűnik el minden héten a szombat ünneplésének kezdetén. Azt gyanították, hogy titokban a Mindenhatóval találkozik, ezért megbízták az egyiküket, hogy kövesse őt.
Az ember ezt látta: a rabbi földművesnek álcázta magát és egy megbénult keresztény asszonynak segédkezett, aki egy kunyhóban lakott. Kitakarította a helyiséget, és ünnepi ebédet készített neki.
Amikor a kém visszatért, a hitközség megkérdezte:
- Hova ment a rabbi? Fel az égbe?
- Nem – válaszolta az ember – még annál is magasabbra.

szemlézte:Bíró László


Hétvégi filmajánló

A szem tükrében
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... yHmzN3W00k

[Karsay1958]

A tévtanítások kihatása a túlvilágon

Bertha Dudde írómédium közlése 1963-ból

Részemről még sok tévedést kell helyreigazítani, hogy az emberek az igazság talaján mozoghassanak. Az emberek gondolkodása teljesen téves utakon jár. Egy tévedés maga után vonja a többit, és az embereket már nem lehet eltéríteni tőle. Igaznak tekintik azt, amit olyan emberek nyújtottak nekik, akik maguk sem jártak az igazságban, mert Szellemük még nem ébredt föl.
Ebben a világosság-nélküli állapotban megszámlálhatatlanul sokan mennek át a túlvilágra, és még ott is a maguk téves felfogását védik, nem lehet meggyőzni őket, hogy tévesen gondolkodnak és gondolkodtak. Míg aztán elfogadnak egy olyan világosságot, ami odaát is világosság, és igénybe veszik szabad akarati döntésüket. A túlvilágon is folyik a harc a sötétség és világosság között. A fénylények ismételten világosságot akarnak gyújtani a még elsötétült szellemeknek, de gyakori, hogy minden fáradozásuk hiábavaló, mert a lelkek kitartanak tévedéseik mellett.
Viszont az a problémájuk, hogy nem tudják megérteni, miért nem éreznek boldogságot a túlvilágon, holott úgy érzik, a Földön mindent megtettek a túlvilági boldogság eléréséért. És amíg nem fogadnak el világosságot arról, hogy az én akaratom valóban más, mint amit a FÖLDÖN ELÉJÜK TÁRTAK, amíg be nem látják annak értéktelenségét, amit a Földön tőlük megköveteltek, amíg be nem látják, hogy nekem más követelményeim vannak mint az, hogy egy egyház szokásainak és külsőségeinek eleget tegyenek, hisz én csak szeretetet kérek az emberektől, és egyedül a szeretetük alapján értékelem őket, boldogságuk is szeretetük fokának a megfelelője lehet csak - addig nem történik változás. Ezeknek a lelkeknek nincs irigylésre méltó sorsuk, még akkor sem, ha nincsenek a külső sötétségben.
De ők csak vitatkoznak, és nem fogják föl boldogtalanságuk okát. Sőt gyakran szemrehányást tesznek maguknak, hogy nem eléggé tettek eleget ezeknek a külsőségeknek és emberektől kiadott törvényeknek - és ezért boldogtalanok még mindig.
Pedig rövid időn belül részesedhetnének a boldogságban, ha elfogadnák a fénylények tanítását, vagy onnan szereznének maguknak egy kis világosságot, ahol a legtisztább igazságot osztják, és ami után minden éhező lélek mohón nyúl.

Ahogy a Földön, úgy a túlvilág területein is sok a makacs lény, akik visszautasítanak mindent ami nézetűk ellen van. És az ellenfélnek épp ezeknél a fanatikusoknál van a legnagyobb hatalma! Mert valamit a túlvilágon is elfelejtenek az emberek: azt hogy kölcsönösen segítsék egymást, ami által emelkedik szeretetük foka, és már nem tiltakoznának annyira a világosság ellen!
A Szellemi Birodalomban egy lépéssel sem jutnak előbbre, mert itt is a szeretet az az erő, ami a lelket felemelkedésében segíti. A szeretet egyúttal világosság is, és az emberek a Szellemvilágban is ajándékozhatnak szeretetet egymásnak. Mert ahol nincsen boldogság, ott még nyomorúság és ínség van - tehát mindig van lehetőség rá, hogy az egyik lélek segítségére legyen a másiknak. Ilyenkor a lélek gondolkodása is világosodik, egymással gondolatokat cserélnek, kérdéseket tesznek föl, és a válasz biztosan megérkezik rá. Mindig a szeretet áll az első helyen. De ezeknél a lelkeknél abban van a nagy szellemi tévedés, hogy a szeretetnél előbbre tartják azt, amit az emberi meg nem értés emelt a magasba mint „isteni tanítást” (a dogmákat). És sajnos az emberek először mindig azt tartják jónak, amit emberek követelnek tőlük - és figyelmen kívül hagyják az Isten kéréseit.
Így állapotuk nem változik, ha nem teszik első helyre a szeretetet. Tehát ha a többiek iránt szeretetteljes segíteni-akarással vannak, ezáltal maguk is megkapják a tiszta igazságot, ami majd korlátlan boldogságot szerez nekik.

Ezért minden ember, akinek a Földön félrevezették a gondolkodását, de szeretete, és ebben való tevékenysége már magas fokú, a túlvilágra érve hirtelen megvilágosodik, és készségesen átváltja a tévedését az igazságra. A többi léleknek szívesen átadja ismeretét, mert rájött, mekkora szerencsétlenség, amit a téves tanítás okoz.
Szeretné eltávolítani a szellemi vakságot, mert szeretete segítségadásra hajtja. Így nagyon áldásos a befolyása, mert a Földön ő is ugyanabban a tévedésben élve, most - azoknak akik meghallgatják - meg tudja okolni hol, és mi a téves benne. Az emberek lelkének a tévtanítás jelenti a legrosszabb mérget, és a világosság ezért folytat elkeseredett harcot a sötétség ellen - és biztos, hogy egyszer a világosság győz.
Az embernek viszont szabadságában áll, hogy vagy a világosságot, vagy a sötétséget válassza. Semmire sem kényszerítik - szabadon dönthet. De én megteszek mindent, hogy még a Földön az igazság megismerésére jusson. A Szellemvilágban sem csökken a fénylények fáradozása, mert csak az a lélek lesz boldog, aki az igazság talaján áll.

Megjegyzés: Szóval a boldogság kulcsa a szeretet nemcsak itt a földön, hanem a túlvilágon is. A szeretet fokának növekedése a lélekben lehetővé teszi a szellemi tudás megszerzésének a lehetőségét. Érdekes módon a szellemi tudást nem lehet megtanulni senkitől, még a legnagyobb mesterektől sem. A lélek érésével fokozatosan megnyílik a szellemvilág felé a szeretet által és az innen áradó igazságokat felismerések formájában sajátítja el. Tehát a szellemi tudás nem kintről befelé, hanem bentről kifelé sugárzik és árad és az áradás forrása nem az agy, ahogyan az anyagi ember gondolná, hanem a szív. Ezért különböztetjük meg a fejből és a szívből jövő gondolkozást, mert a fej az anyagi világé, a szív pedig a szellem világáé.


szemlézte: Bíró László