Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

„Hányszor kell megbocsátani naponta - kérdezi Péter az ő Mesterét, aki éppen a megbocsátásról tanít - talán hétszer? ” „Hetvenszer hétszer” - válaszolta az Úr!

2. rész.


Érzitek és értitek-e már, hogy miért van szükség napi szinten a megbocsátásra másokkal szemben? Mert elősegítitek vele mások fejlődését és mert magatokat emelitek ezzel a gesztussal a szeretetben és abban, hogy ti is bocsánatot nyerjetek, mert a szeretet meleg sugár, melytől a bűn jege felolvad és elpárolog.
A meg nem bocsátás még senkit sem vitt előrébb a fejlődésben. Sem a megbántót, de a megbántottat sem, mert a megbocsátás szeretetből fakad és a szeretet viszi előre az embert. De a megbocsátás még csak az alapja a megrontott kapcsolatok újjáépítésének. De ha viszont nem tudtok, vagy nem is akartok megbocsátani, akkor sohasem fognak a megrontott erőviszonyok kiegyenlítődni két ember között, ami viszont mindkét félnél gyakorlatilag a poklot , vagyis nem a szeretet országába való eljutást jelenti, mert oda semmi diszharmonikus nem juthat be. Ezért mondja az Úr, hogy addig rendezd el a dolgaidat másokkal, amíg az úton vagy, mert amikor már célba értél, akkor erre már nem lesz lehetőséged!

Ezzel szemben sok az olyan ember, aki nem tud és nem is akar megbocsátani, mert még a karmikus visszahatásban, esetleg a karmikus megtorlásban hisz és remél, talán még látni is szeretné kárörvendésből kifolyólag, amikor a másikon végbemegy a megtorlás. Azért van ez így, mert még nem érzi magát bűnösnek és nem érzi magára nézve sem a bűnbocsánat szükségességét. Ebből kifolyólag nem akar másoknak sem megbocsátani. De amint Isten kicsit is visszahelyezi az ilyen ember vétkeinek a következményeit és bűnbocsánatért kell rimánkodnia úgy Isten, mint a sértett fél felé, azonnal elkezd ő maga is megbocsátani tanulni, azaz elkezd megtanulni szeretni, mert megbocsátani csak szeretetből lehet, karmikusan nem, mert az ok - okozati törvény felett áll a szeretet törvénye, amit lehozott az Úr. Ezért az ok- okozati törvény semmit sem tud elérni a krisztusi törvénnyel szemben. Pedig a „karma hívő” ember azt hiszi, hogy elszenvedi a „karmát” és tiszta a sor, merthogy szerinte „könnyebb” elszenvedni a „kiszabott adagot” mint meghajolni Isten előtt és az Úr nevében bocsánatért könyörögni. Pedig ha bármi módon is fájdalmat okoztok valakinek, az az, hogy a ti szavaitokkal éljek, „karmát idéztek elő magatoknak” azzal nem fog ennek a másiknak csökkenni az általatok okozott dolga, ha száz életen keresztül is ugyanazt elszenveditek, amit neki okoztatok, vagy ha ennyi testetöltés alatt még a húst is letépik rólatok, mert azzal az a sorba, amit a szeretet törvényén ejtettetek, még nem fog helyre jönni, hanem csak akkor, ha bocsánatot kértek a megbántott féltől és Istentől és kéritek, hogy Ő hozza helyre abban a másik lélekben mindazt, amit ti helytelenül tettek. De a karmában hívő emberhez közelebb áll az okozati törvény, mint a szeretet törvénye, mert még nem tudott felemelkedni a szeretetnek a szintjére és így „könnyebb” hinni az okozati törvényben. Amiből több van az emberben, azt tudja inkább magához vonzani. Az Urat azért nem ismerték fel, mert nem volt a lelkükben szinte semennyi az Úrból, vagyis az áldozatkész, megbocsátó szeretetből. Így van ez a mai emberrel is, aki inkább hisz az okozati törvénynek, mint Isten túláradó szeretetének. Ott a dolog hátulütője, hogy az ok - okozati törvény, az folyton és könyörtelenül csak terhel, helyezi vissza a lélekre a megrontott erőket megtisztítás céljából, amely erőkből már annyit kitermelt az ember, hogy képtelenség mindazt elszenvedni. Ez a törvény folyton csak „büntet” tehát nem oldoz és nem világosít, hanem folyton lefelé nyomja az embert. És ezekért a megterhelt lelkekért, akik már belefáradtak az okozati törvénytől való folytonos terheltségbe, mert sehogyan sem tudtak szabadulni, jött Jézus Krisztus mondván: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik meg vagytok terhelve (a bűneitek következményeitől) és megfáradtatok, majd én felüdítelek titeket.”

Tehát az okozati törvényből Jézus a kivezető út! Habár, ha azt nézzük, hogy akik a Jézus példabeszédében az öt iga ökröt és a feleséget vették, még nem indultak el a Nagy király által tartott menyegzőre, mert még csak most kezdték el beleásni magukat az anyagba és a feleség által az érzékiségbe. Tehát még nem helyezhetőek vissza rájuk a hit hiánya miatt a megrontott erők. Ezzel szemben viszont: „Menjetek és szedjétek össze a bénákat a vakokat a sántákat...és őket vezessétek el a menyegzőre” mert ők már lélekben annyira megerősödtek, hogy valamennyi visszahelyezhető rájuk a maguk által megrontott erőkből, hogy eme terhekkel eljuthassanak az Úr kitárt karjaiba amelyről fentebb szóltam: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan...” Tehát akik már lelkileg annyira megerősödtek, hogy terheket képesek hordani, vagyis valamilyen betegséget vállalni, ők már el fognak jutni az üdvösségre, vagyis a földi szférák feletti állapotokba, mert ennek a teher hordozásnak a vége, a feloldozásban nyer végérvényes továbbhaladási lehetőséget.

Az az állapot, amikor az Úr megszabadítja a szellemet a következmények terheitől, még nem jelenti az Isten Országába való eljutást. A feloldozott lélek ugyan nem követi el többé azokat a bűnöket, amelyekre feloldozást nyert, de a hajlamokkal a harcokat még meg kell harcolnia. Akkor jön el a „végcél” amikor azt mondja az Úr: „Jöjjetek Atyám áldottai és foglaljátok el azt az Országot (szférát) amelyet Atyám a ti számotokra már a kezdetkor fenntartott, mert: Éhes voltam és ennem adtatok, beteg voltam és meglátogattatok...” Ez tehát a végcél innen a földről, vagyis a szeretetben való gyarapodás, előrehaladás, mert az Isten Országa a szeretet Országa, de viszont a szeretetben csakis úgy tud gyarapodni az ember, ha gyakorolja, ha visszafejleszti mindenekelőtt az önzést, a gőgöt bír -és birtoklási vágyat, az egót, az anyagiakhoz való ragaszkodást stb. Ebben a munkában nagyban segít pl. az időnkénti Úrvacsorához való járulás, mert azok a krisztus- parányok, (Messiási szinten levő élő, lelket megelevenítő és újjáteremtő erők) amelyeket az ember itt a földi világban magához vehet, fokozatosan visszafejlesztik a bűnös, a kárhozatba vivő hajlamokat és kiépítik a szeretetet. Mivel a megbocsátás is a szeretet egyik legfőbb produktuma, ezért a lelki fejlődés elengedhetetlenül szükséges előrevivő eleme a léleknek.
A fejlődési sorrend tehát a következő: „Menjetek és szedjétek össze az utak széléről az útkereszteződésekről a bénákat, a vakokat a sántákat, (akik megterheltettek a saját bűneik következményei által és a terhek alatt összeomlottak az élet országútján vagy az útkereszteződéseknél, mert nem jó felé mentek) és vezessétek el őket a lakomára”. A fejlődés folytonossága révén jön a következő állomás, mégpedig az, amikor Az a Valaki, aki a terheket a vállaitokra rakta, azt mondja: „Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg magát, vegye fel keresztjét (terheit) és úgy kövessen engem.” Amikor viszont már belefáradt az ember és valóban összeomlott olyannyira, hogy nem tud felkapaszkodni, akkor jő el a következő állomás: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, majd én felüdítelek titeket.” A végső állomás viszont az, amikor azt mondja az Úr az életetek végén: „Gyertek Atyám áldottai és vegyétek birtokba azt a földet, amelyet Atyátok már kezdettől fogva nektek tartogatott...” Higgyétek ez a legszebb érzés a bukott szellem életében, amikor az Isten a megelégedettségét fejezi ki a bukott gyermeke felé és elvezeti az őt megillető helyre!

Ezért a szeretet törvényében a megbocsátás törvényét is lehozta a Szeretet Mestere, mert egyedüli kiút a végtelen teher hordozásból, a bűnbocsánat, amit a keresztfán a leghatalmasabb mértékben be is mutatott és „aktivizált” úm, mint továbbhaladási lehetőséget.
Tehát ha a szeretet törvényébe akartok beletartozni, akkor meg kell tanulnotok megbocsátani. A megbocsátásra Isten hozott egy törvényt, amit maga az Úr bocsátott ki először, amikor azt mondta: „Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani.” És ezt a törvényt ruházta át később Péterre, vagyis a Névtelen Szellemre. Ezért azt mondta: „..Néked adom a mennyek Országának kulcsait és amit feloldozol a földön, fel lesz oldozva a mennyben is...” Ami a megbocsátás törvényét illeti, azt mondta: „Megbocsátattak a te bűneid” és nem azt, hogy én megbocsátottam a bűneidet, vagyis kiszolgáltatom neked a bűnbocsánat törvényét. De amikor bűnbocsánatért esedeztek, mégis csak azt kell mondanotok, hogy Atyám bocsáss meg nekem...vagy ha a másikról van szó: Atyám bocsáss meg neki...

A Névtelen Szellem szerint, kevés szellem kapta meg az Úrtól a feloldozás törvényének kibocsátás jogát. Csakis olyan törvényes szellemek, akik el tudják hordozni mások terheit zokszó nélkül.
Aki mégis úgy dönt, hogy a szeretet útját választja, az ne lépjen vissza egyetlen egy akadálytól sem, hanem tekintsen fel a kereszten kifeszített Krisztusra, aki a legnagyobb fájdalmak közepette imádkozott kínzóiért, a bűneik bocsánatáért, mit sem törődve azzal, hogy ki hogyan él vissza a megváltás művével, mert az már nem az Úr felelősége, hanem azé, aki a visszaélést elkövette. Ő mindenkiért meghalt, sokak bűneinek a bocsánatára ontotta ki vérét és nem azt nézte, hogy ki hányszor fog még bűnözni az ő áldozata után, hanem arra várt és vár, hogy minden bűneit megbánó lélek bele tudjon kapcsolódni a bűnöket megbocsátó Krisztusba és az Ő nagy áldozatába. Ezért testvéreim, ha rá akartok lépni a szeretet és megbocsátás útjára, legalább péntekenként elmélkedjetek az ő szeretetből vállalt áldozatán, melyet szeretetből felajánlott a bűnök bocsánatára. Ezen a szeretet-úton addig tudtok előre haladni, addig tudjátok gyakorolni, amíg Ő az élő Szeretet itt lesz köztetek, de amikor visszavonatik az elragadtatással, a föld visszaesik az okozati törvénybe és egyszerre zúdul rá mindenkire mindaz a következmény, amit a szeretet törvénye visszafogott. Ezért testvéreim, nagyon igyekezzetek szeretni addig, amíg közöttetek van a Szeretet, utána már, amikor elhangzik a szüzek között a kiáltás: Jő a Vőlegény, akkor már a meglévő eredmények mérettetnek meg és eldől a sorsotok, hogy a juhok, vagy a kecskék közé soroltattok.

A megbocsátó Isten Kegyelme legyen veletek és bocsássatok meg egymásnak, hogy a ti vétkeitek is bocsánatot nyerjenek!


Ámen

Ada, 2021. VI. 17.

UI:

Az igazi visszatér, ne félj! (Müller Péter)
https://www.youtube.com/watch?v=MakBRHqokpI

[Karsay1958]

Csak szeretettel és jó szándékkal lehet egyesíteni az emberiséget - Felvezetés

Antal beszélő médium útján

Részlet a „Manna a hit táplálásához” című kötetből, mely médiumok útján közvetített szellemnyilatkozatokat tartalmaz – 1922

Óh, emberek, tudjátok meg és ismerjétek fel életetek célját, kövessétek azt és ne feledkezzetek meg róla ti gazdagok és szegények, nagyok és kicsinyek, ti fejedelmek és koldusok, tanítók és tanulók! Ti emberek a fonákság birodalmából jöttök ide a világra, azért, hogy itt ezen a világon, ahol egymást nem ismeritek, találkozzatok és kiegyenlítődjetek.
E célból különféle helyzetbe kerültök, ennek a Földnek különféle részeibe küldenek benneteket, s beosztanak különféle nemzetekbe és csoportokba, így kellene mint különnemű elemeknek összeelegyednetek és kiegyenlítődnötök, eggyé lennetek. De hogyan lehetséges ez, mikor mindenben annyira különböztök egymástól?
Lehetséges amaz eszközök segítségével, melyeket rendelkezésetekre bocsátanak; az isteni gondviselés amaz intézkedéseinél fogva melyek alkalmat adnak nektek arra, hogy egymáshoz közeledjetek és megállapítsátok, miképpen fogjátok alkalmazni azokat az eszközöket. Egyetlen kiegyenlítő elem létezik, s ez a szeretet; ez nem ismer az emberek között sem nemzeteket, sem felekezeteket, sem színeket.
A szeretet csak önmagát ismeri és mindazokat, akik magukat vonzani engedik; rendeltetése: az összes elemek egyesítése, eszköze: az áldozat! S éppen ez az, amit a világ nem akar meghozni! Ha van is szeretete, kerüli az áldozatot, mellyel teljesíthetné szeretet-feladatát. Minthogy pedig kerüli a törvényes eszközt, a szeretetáldozatot és törvénytelen eszközökkel akarja teljesíteni azt, amit teljesítenie kell, azért tízszer annyi áldozatot kell hoznia, anélkül, hogy ezzel elérne valamit. Mert minden, amit nem törvényesen, nem szabályszerűleg kezdünk, több áldozatba kerül, mint amit helyesen kezdtünk. Ezek az áldozati költségek viszont szeretet helyett gyűlöletet fakasztanak, taszítanak, ahelyett, hogy vonzanának.
A szegény világ így megmarad a bajban, megoszolva, szakadozottan, és nem képes egyesülni, dacára annak, hogy eped az egyesülés után. Oly egyszerű példákat talál a világ a maga mindennapi életében arra nézve, hogy miként lehet egymást vonzani, miként lehet az ellenséget baráttá változtatni, miként lehet elérni azt, hogy ami fut az ember elől, fusson az ember után engedelmességgel s alárendeltséggel. És vajon mi ez az eszköz? Csekély áldozat!
Nézzünk csak egy állatot, például vadat: hogy szalad az ember elől! De ha megfogta az ember és jól megeteti, akkor az állat ragaszkodni fog hozzá; nem is kell hívnia, önként fog utána szaladni, s el sem tud majd válni jótevőjétől. Pedig hát mi kell az állatnak, hogy jól legyen etetve? Nem annyi, mint az embernek, mert az állat azokból a hulladékokból is jól megél, melyek az ember asztaláról maradnak és már azért is ragaszkodik az emberhez, sőt szalad utána és szolgál neki.
És milyen jól esik az állatnak, ha az ember néha-néha még meg is simogatja kissé; azt sem tudja örömében, mit kezdjen, fetreng a porban jótevője előtt és boldog, hogy fetrenghet. Így tehát az ember a vadállatot, mely előbb félénken futott előle s ellenséges pillantásokat vetett reá, csekély áldozattal magának alárendelte s megnyerte a szeretetét.

Szemlézte: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Csak szeretettel és jó szándékkal lehet egyesíteni az emberiséget
Adai kör - mediális közlés
Protekció a szellemvilágban
A bűnök felett elért eredményekért küzdeni kell
HANG - Gyermekem kezelhetetlen
Kilépni a gyűlölet korforgásából
A legtöbbet szenvedett magyar huszár
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiaYUhjE ... g?e=zPbBfL
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=ZbWltn6nebA
Korszakzárás előtt - Oktatások, megnyilatkozások és látományok Zita médium által - 4.Fejezet – Hangoskönyv (Dani)

https://www.youtube.com/watch?v=uuGemYOIj9c
Domokos László – A szellem élete II. Kötet – Jupiter, Nap, Befejezés
Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=wzffi1VtPvk&t=26s
Örökértékű igazságokról – A Névtelen Szellem bölcsészete IV. Rész
Hangoskönyv (Lilla)

https://videa.hu/videok/film-animacio/e ... _-25cNB1q4
Egy asszony illata – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=H_FKwOB0q7s
Fesd újra Van Gogh – Gyönyörű életrajzi rövidfilm

[Karsay1958]

Ada Születésnap. Mediális közlés.
Kedves földi testvéreim és barátaim az Úr Jézus Krisztusban!


Egy a számotokra kedves ünnep előtt hajolunk meg itt a Szellemvilágban is, amely lehetővé teszi a szellemek testhez jutását a fizikai síkon és ez nem más, mint a megszületés törvénye, amelynek sokszor oly pazar ünnepet ül a földi ember, mintha az ő érdeme volna a testbe költözés. Pedig az elsődleges Valaki, akit ünnepelni kell eme törvény létrejötte miatt, az a mindenható Isten, Aki, amikor az ideje eljön,testbe szólítja gyermekét, hogy az anyagi világban az anyagot, melyet maga termelt ki a bukásával, le tudja vetkőzni, mert ahogyan süllyedt, úgy sűrűsödtek az erői és tapadt bele a lelke gyakorlatilag az anyaggá lett fluidokba és azonosult velük. De ezzel szemben mit tesz a földi ember? Az helyett, hogy fokozatosan vetkőzné le az anyagot, még jobban ássa magát bele éppen a testbe öltözésének pazar megünneplésével is. Ha valakinek is „pazarul” meg kellene ünnepelni a földre jövetelét, az Maga az Úr, aki lehozta Isten szeretetét és Mária, aki testet adott Gyermekének, a földre szállt szeretetnek.

Ha tudná a földi ember azt, hogy Isten szeretetének milyen óriási ajándéka az, hogy testet kap, sokkal jobban megbecsülné ezt az ajándékot és arra használná fel, amire adatott, még akkor is, ha nehéz sors által alkarja nevelni az isteni gondviselés a jóra. De ilyen esetben az ember inkább tiltakozik még az Élet és az Élet Forrása ellen is, nemhogy belenyugodna abba a hatalmas lehetőségekbe, amelyek ez a sors által kínálkoznak a számára.
Amikor az ember ünnepet ül, a leszületésének az ünnepét, akkor akit ünnepelni kell először is, az az Isten, aki egyáltalán megteremtette a szellemet. Ez az 1. és igazi születésnap. Földi síkon viszont az édesanyát, vagyis a szülőket is megilleti az ünnep, akik testtel ruházták fel a születendő gyermeket és csak utána jön az ünnepelt, aki a születésnapját ünnepli.

„Köszönöm Atyám, hogy megteremtettél, hogy a szellemi létbe Önmagadból a létbe hívtál és köszönöm Neked azt, hogy minden bukásomat megbocsátva, amellyel Tőled eltávolodva Téged elvesztettelek, az Úr Jézusban és Általa megmutattad a Hozzád vissza vezető utat, sőt mi több Őt tetted meg számomra az Úttá, Akinek a szeretet eszméjét ha követem, eljuthatok vissza Hozzád, az elvesztett paradicsomba. Igaz hosszú az út odáig, sok áldozatkész szeretet munkát kell véghezvinni odáig, ameddig eljuthatok a végállomásra, a Te atyai kebledre. De ahhoz, hogy munkálkodni tudjak önmagamon, szükségem van továbbra is a te Lelkedre, amely erőt ad nekem ahhoz, hogy mindenben engedelmeskedni legyek képes, ha kell, egészen a vérkeresztségig, amit már egyszer letettem lábaid elé.
Köszönöm Neked Atyám, vérszerinti édesanyámat, aki által lehetővé tetted azt, hogy testet öltsek magamra a te akaratodból, hogy neked engedelmeskedve az életemet feláldozzam értük szeretetből. Mindezt Érted tettem Atyám, mert így láttad jónak, hogy ezáltal nekik életük legyen és bőségben legyen. Áldd meg kérlek őket hatalmasan, hogy legyen erejük végig vinni mindazt a súlyos megpróbáltatást, - amelyeken mások csak ítélkeznek, nem tudván azt, hogy a megpróbáltatás mindenki számára szeretet próbát jelent, valamint azt, hogy a szenvedés nagyon sok esetben nem következmény, hanem tisztulás és hitpróba, - végig tudják vinni életük befejezéséig és hogy ezáltal be tudjanak jutni a Te Országodba,azzal a feladattal, amivel megbíztad őket leszületésük előtt.
Amikor a szülők születésnapi ünnepélyt tartanak gyermeküknek, elsődlegesnek kellene lenni a hálaadásnak Isten felé, amiért gyermeket kaptak Tőle ajándékba, mert ugyanis minden gyermek ajándék! A törvénytelen gyermeket kivéve, akit előbb, vagy egyáltalán nem kellett volna a létbe hívni, kicsit más a helyzet. De egyébként hála illeti meg mindenki részéről az Istent a megszületésért mert - főleg itt az utolsó időkben - nagyon nehéz testhez jutni. De az igazi hála érzés, mégis csak azért illeti meg a Teremtőt, mert boldogságra teremtett bennünket mindannyiunkat, az örök boldogságra, amely olyan érzés és állapot, amelyet bukott, főleg testbe lévő szellem soha sem érezhet meg, csak sejthet amikor érzi valaminek, illetve valakinek a hiányát, mert a szellem gyakorlatilag magában hordja mindazokat az emlékeket, amelyek néki egy örök boldog létről regélnek. Azért is hála illeti a Mindenhatót, amiért megbocsátotta az ősbukást és rendszerbe foglalta a kialakult káoszt és megalkotta a szellemi halálból való felébredés lehetőségét és visszavezet minden bukott gyermekét abba az eredeti állapotba, amelyből hajdanán kilépett, mert Ő az örök boldogság elérésére teremtette meg a szellemet a Maga képmására és hasonlatosságára. Hála Jézus Krisztusért és Máriáért és az összes missziós szellemért, akik semmit sem várva cserébe, csupán szeretetből vállalták a szenvedésekkel, megpróbáltatásokkal, sok esetben vérkeresztséggel teli küldetésüket csak azért, hogy megszilárdítsák itt a földi világban a krisztusi, az üdvözítő eszmét, mint az egyedüli hazavezető utat.

A hála érzése a legerősebb kapocs, amellyel az ember bekapcsolódhat Istenbe, Isten kegyelmébe. Hiába minden tudás és bölcsesség, mind csak száraz tápláléka a léleknek, amely nem igazából tud összekötő kapocs gyanánt szolgálni az Istennel. Minden egyes hálaadásnak „örök boldogság” hatása van a lélekre nézve, olyan mennyei öröm, amely a legjobb táplálékot nyújthatja a lélek számára az élet terheinek az elviselése szempontjából.
Az is igaz, hogy nagyon nehéz olyankor hálát adni az Istennek, amikor az embert még az ág is húzza, amikor az élet terhei elfedik az ember szemei elől a látóhatárt, mert az árnyak oly hatalmassá nőtték ki magukat, de higgyétek el, hogy még a szenvedés örömmé válhat, ha az ember mégis csak szívből hálát tud érte adni Istennek, az imént említett okokból kifolyólag.
A hála érzése gyakorlatilag az Isten előtt való teljes megalázkodást, a sors teljes elfogadását jelenti mindenki számára, amikor az ember a problémákért is hálát tud adni. A jóért könnyű hálát adni, de a jó is ami az embert éri az életben, valamilyen szinten a szellemi munka eredménye, amit a lélek kidolgozott magának. A nagyobb rész az Isten ajándéka, de már az is ajándék számba megy, hogy van lehetőség a munkára. Tehát ha így nézzük a dolgokat, minden a Mindenható Istené!

Sokkal gyorsabb a fejlődése annak a szellemnek, aki mindenért hálát érez az Ő teremtője iránt, mert a hála érzése nyitja meg a lelket legnagyobb mértékben Isten előtt. Ha az ember semmilyen sorscsapás ellen nem tiltakozik, sokkal hamarabb éri el minden egyes külső és belső körülmény a célját, minek következtében nagyon sok negatív élethelyzet elkerülhető, ami egyébként bekövetkezne, ha nem így érez az ember, de ha minden ellen tiltakozik, akkor sokkal vontatottabban halad előre a fejlődésben. Tehát sokkal kevesebb szenvedéssel lehet eljutni az Isten Országába, ha hálás az ember Istennek. Ezért legyetek hálásak testvéreim, minden egyes megpróbáltatásért, fájdalomért, mert szent eszköz Isten kezében rátok nézve a fájdalom, a csalódás, ami ér benneteket az életben. Sőt azt mondom, hogy, az az ember nincs is meghívva az üdvösségre, akit nem érnek fájdalmak, csalódások, alaptalan vádak még sok esetben a szellemvilág részéről is. A legfőbb dolog a kitartás, mert ha az ember visszalép a támadások esetén az útról, akkor még nincs meg benne a kellő elhívás, az elhatározás a jó követésére. Mi is lenne az emberrel megpróbáltatások nélkül? Nem lenne fejlődés, tisztulás, gyógyulás, mert a próbákban ismeri meg az ember önmagát, ha a helyzeteket a saját szemszögéből és nem a másik elmarasztalása céljából nézi az ember. Ezért is hála és dicséret Istennek a megpróbáltatásokért. Nagyon jó nevelő eszköze a gondviselő Istennek a fájdalom még akkor is, ha „nem érdem szerint kapja az ember.” Akkor a legjobb és az esetek nagyon nagy százalékában csupán mint gyógyító eszközként van jelen a szenvedés, ugyanis legeredményesebb és leggyorsabb gyógyszer a lelki betegségekre a fájdalom. Ezért is érdemes hálát adni Istennek mindenért, ami őt éri, mert Isten soha nem hibázott és nem hibázik, amikor a szellem-gyermekeit, mindenkit a neki legmegfelelőbb eszközzel hívja haza az örök haza birodalmába.

Azt, hogy Isten mennyire jó, abból is láthatja a földi ember, hogy kapott őrangyalokat, védőszelleme,ket akik vigyázni igyekeznek minden lépésére védencüknek és akadályozzák a bukást. Így volt ez az ősbukás alkalmával is, amikor minden egyes bukási folyamatot megelőzően Isten bocsátott ki az ő Lelkéből a bukni szándékozókra, hogy gátolja a következő szintre való süllyedését a szellemeknek. Képzeljétek csak el, hogy milyen lassú és hosszú volt ez az egész bukási folyamat, amíg a 6. napkörbe eljutottak a szellemek. Ha így nézzük a dolgot, minden egyes bukás, amely akkor nagyban megtörtént - és ami kicsiben a magánéletetekben lejátszódik - a Szentlélek ellen erőszakosan elkövetett bűn kategóriába számítódik, mert mint mondtam, Isten Lelke mindenkoron akadályokat gördített a bukások elé. Jelen esetben is így van, de sajnos a sátán is akadályokat gördít a fejlődés szekere elé, hogy akit csak lehet letérítsen a helyes útról. „Könnyű a békát a tónak ugrasztani, ha arrafelé van a feje.” Vagyis azt lehet neki ugrasztani a bűnnek (elcsábítani), akinek a lelkében elevenen ott él a bűn. Aki már levetkőzte azt, az már gyűlöli azt, mert megszenvedett tőle azokban a harcokban amikor a kísértéseket kellett legyőzni. Ugyanis nem könnyű a bűnös fluidokat levetkőzni, mert hozzá vannak tapadva a lélekhez, ezért csakis isteni segítséggel lehet ezeket a harcokat megvívni. Ebből is látszik az, hogy milyen óriási horderejű a bukás, merthogy emberi erővel képtelenség legyőzni a bűnös vágyakat. Ha emberi erővel lehetséges lenne ezt megtenni, akkor nem kellett volna Jézusnak meghalnia a kereszten és nem lenne szükség arra sem, hogy az Úr elküldje a Szentlelket. De mivel Ő úgy látta jónak, hogy elküldi az ő Lelkét, ezért biztos az, hogy az emberi igazságok, az emberi erőbevetés hatástalannak és eredménytelennek bizonyul a szellem által kitermelt sötét fluidok legyőzésére. Az Ő Lelke által történik minden pozitív, minden előrehaladás az emberi lelkekben, sőt még a bűnbánatra kapott felelet, a bűnbocsánat, vagyis a feloldozás, a bűnbocsánat törvényének a kibocsátása is az Ő Lelke által történik itt a földi világban.
Ámen.

*

Ez a nyilatkozat az elhunyt édesanyámnak a 87. születésnapján keletkezett, aki már 12 évvel ezelőtt átköltözött. Soha nem készítettünk neki ünnepélyt, mert nem is várta el, jelenleg is csak egy csokor virágot vittünk ki a sírjára. Neki az Élet készített odaátra születésnapot, mert nagyon sokat szenvedett az életben szegény.
Még gyermekkorunkban ő beszélt nekünk először a spiritizmusról, ugyanis a II. vh. előtt itt Adán is működött 2 spiritiszta kör. Igaz akkor még nem is gondoltuk azt, hogy valamikor is meg fogjuk ismerni és munkálkodni fog bennünk az üdvösségünk érdekében ez az eszmeiség, és azt sem, hogy Általa leszünk meghívva az üdvösségre.


Ada, 2021. VI. 20.

UI:
Az egyház rejtett oldalát tárta föl A Vatikán kínos titkai című könyv
https://www.youtube.com/watch?v=j0b9DlIl2AY

[Karsay1958]

A pokolból visszatérés útja

Részlet Márk evangéliumának szellemi magyarázatából szabadon
Péter apostol szelleme Antal médium által

Az olyan ember számára, aki önfejűsége folytán az ördög szolgája lett (mondjuk egy wu-du sámán vagy egy fekete mágus), nincs más kilátás, mint az, hogy kárhozatában addig epedjen reménytelenül, míg Isten kegyelme és könyörülete valamikor behatol az ő reménytelen pusztaságába is és egy követet küld hozzá, az elkárhozotthoz, aki egy csepp reménységet önt beléje s reményt ad neki arra, hogy van még egy Isten, aki iránta is könyörülettel van. Időről-időre azután mindig több reménycseppet szív magába s ez végre feltámasztja benne azt a hitet, hogy őt az ördög nem kötheti meg örökre, tehát kárhozatának is vége kell, hogy szakadjon. (Amíg idáig eljut, több ezer év is eltelhet.)
És amikor már ilyen hite van, akkor elkezd sóhajtozni, - mert hiszen imádkozni lelke pusztaságában még nem képes, - és ha elég sokáig sóhajtozott megváltás után vágyakozó hitében, akkor Isten az ő könyörületességében elküld hozzá egy elhalt embert, aki már jobban lát, mint ő és aki kivezeti őt lelke pusztaságából a hajnalodó világosságra, a szürke szellemek birodalmába. Ezektől azután megtanul sírni, amit olyan sokáig nem tudott s megtanul imádkozni ekképpen: Jó Istenem, bocsáss meg! Amikor pedig már ebben az országban eleget imádkozott és sírt, akkor Isten egy más követet küld hozzá, aki őt a tükör elé vezeti, hogy nézze meg magát benne.
Egy valóságos tükör-országban találja magát most, hol körülötte az egész levegő egyetlen tükör s ott ragadja meg őt a nemezis erős keze, amely alatt egészen széttörik és felolvad a bűnbánatban annyira, hogy semmi szilárd rész sem marad rajta! Végül egészen újjáalakíttatik és fölteszi magában, hogy soha sem végzi többet az ördög munkáját, hanem az Úrnak lesz hű szolgája Istennek, akinek szolgálatában, még ha valamit rosszul végzett is, akkor sincs kárhozat, hanem csak új vigasztalás és új kegyelmi eszközök!

Megjegyzés: Azt mondja egy helyen a tanító szellem, hogy jaj azoknak a lelkeknek, akiket haláluk után nem ragad meg a nemezis törvénye, másképpen mondva, nem kerülnek a tisztítótűzbe. Ez nem külső tűzként kell elképzelni, hanem egy lélekben dúló belső tűzként. Pontosabban a cellába zárt lélek teljesen magára maradva, asztrál, azaz érzelemtestében minden lelki fájdalmat, a legenyhébbet is hatványozottan erősebbnek és kínzóbbnak érez mint fizikai testében. Annyira égő fájdalomnak érzi, hogy ezért jutott a szellemvilágból a keresztényi vallásos köztudatba a tisztítótűz fogalma.
A vallási dogma, ebből következtetve azt a hitet sugallja, hogy a pokol olyan mint a tisztítótűz, de sokkal súlyosabb és öröklétig tartó szenvedés, egy állandó tűzben égés. Ez téves felfogás a tanító szellem szerint, mert a pokoli állapotban nincsen szenvedés, csak a megátalkodott rossz és gonoszság. Itt a lelkiismeret halott. A szellem szinte vetélkedik a többi hozzá hasonlókkal, hogy milyen körmönfont gonoszságot vihet végbe, akár egymás között és ellen, akár kifelé a testesült világ felé. Számukra ezek a gonosz tettek jelentik a dícsőséget és ugyanakkor a közöttük lévő hierarchia kialakulását és változását.
Ezek a szellemek,- ahelyett, hogy egy-egy megtestesülés után a nemezis törvényében valamennyire megtisztulnának és a következő életet új lapokkal és megtisztult erőkkel kezdenék folyamatosan fejlődve, - gyűjtik a rossz karmát, halmozzák a bűnöket és az adósságokat, melyeket csak nagyon sok keserves szenvedés árán oldhatják fel, ha majd eljön az ideje.
Most pedig, mi a titka annak, hogy végül mégiscsak elegük lesz a pokoli állapotból? Erre is megadja a szellemi tanítás a magyarázatot. A szellemek közötti gonosz versengésben, valóságos farkastörvény uralkodik, gyakran megküzdenek egymással a poziciókért, a hatalomért. Egymásnak feszülnek, gyötrik egymást és fáradnak. Akik ereje felőrlődött és legyengültek, valósággal a többiek prédájává válnak. Porig alázzák, gyötrik és elszívják a maradék életerejüket is (innen ered a vámpirság fogalma). Amikor a gőgös szellem mondjuk, már kétezer éve szenved ebben az alsó rendű megalázott állapotban, érthető, hogy eljön az idő, mikor elege lesz és szabadulni szeretne. Ha az őt figyelő őrszellem látja, hogy a lélek eljutott a várt kritikus állapothoz, akkor lép közbe és vetíti bele a remény első sugarát, amely aztán lassan megindítja a lélekben a változásokat.


szemlézte : Bíró László

[Karsay1958]

A tévtanítások kihatása a túlvilágon

Bertha Dudde írómédium közlése 1963-ból

Részemről még sok tévedést kell helyreigazítani, hogy az emberek az igazság talaján mozoghassanak. Az emberek gondolkodása teljesen téves utakon jár. Egy tévedés maga után vonja a többit, és az embereket már nem lehet eltéríteni tőle. Igaznak tekintik azt, amit olyan emberek nyújtottak nekik, akik maguk sem jártak az igazságban, mert Szellemük még nem ébredt föl.
Ebben a világosság-nélküli állapotban megszámlálhatatlanul sokan mennek át a túlvilágra, és még ott is a maguk téves felfogását védik, nem lehet meggyőzni őket, hogy tévesen gondolkodnak és gondolkodtak. Míg aztán elfogadnak egy olyan világosságot, ami odaát is világosság, és igénybe veszik szabad akarati döntésüket. A túlvilágon is folyik a harc a sötétség és világosság között. A fénylények ismételten világosságot akarnak gyújtani a még elsötétült szellemeknek, de gyakori, hogy minden fáradozásuk hiábavaló, mert a lelkek kitartanak tévedéseik mellett.
Viszont az a problémájuk, hogy nem tudják megérteni, miért nem éreznek boldogságot a túlvilágon, holott úgy érzik, a Földön mindent megtettek a túlvilági boldogság eléréséért. És amíg nem fogadnak el világosságot arról, hogy az én akaratom valóban más, mint amit a FÖLDÖN ELÉJÜK TÁRTAK, amíg be nem látják annak értéktelenségét, amit a Földön tőlük megköveteltek, amíg be nem látják, hogy nekem más követelményeim vannak mint az, hogy egy egyház szokásainak és külsőségeinek eleget tegyenek, hisz én csak szeretetet kérek az emberektől, és egyedül a szeretetük alapján értékelem őket, boldogságuk is szeretetük fokának a megfelelője lehet csak - addig nem történik változás. Ezeknek a lelkeknek nincs irigylésre méltó sorsuk, még akkor sem, ha nincsenek a külső sötétségben.
De ők csak vitatkoznak, és nem fogják föl boldogtalanságuk okát. Sőt gyakran szemrehányást tesznek maguknak, hogy nem eléggé tettek eleget ezeknek a külsőségeknek és emberektől kiadott törvényeknek - és ezért boldogtalanok még mindig.
Pedig rövid időn belül részesedhetnének a boldogságban, ha elfogadnák a fénylények tanítását, vagy onnan szereznének maguknak egy kis világosságot, ahol a legtisztább igazságot osztják, és ami után minden éhező lélek mohón nyúl.
Ahogy a Földön, úgy a túlvilág területein is sok a makacs lény, akik visszautasítanak mindent ami nézetűk ellen van. És az ellenfélnek épp ezeknél a fanatikusoknál van a legnagyobb hatalma! Mert valamit a túlvilágon is elfelejtenek az emberek: azt hogy kölcsönösen segítsék egymást, ami által emelkedik szeretetük foka, és már nem tiltakoznának annyira a világosság ellen!
A Szellemi Birodalomban egy lépéssel sem jutnak előbbre, mert itt is a szeretet az az erő, ami a lelket felemelkedésében segíti. A szeretet egyúttal világosság is, és az emberek a Szellemvilágban is ajándékozhatnak szeretetet egymásnak. Mert ahol nincsen boldogság, ott még nyomorúság és ínség van - tehát mindig van lehetőség rá, hogy az egyik lélek segítségére legyen a másiknak. Ilyenkor a lélek gondolkodása is világosodik, egymással gondolatokat cserélnek, kérdéseket tesznek föl, és a válasz biztosan megérkezik rá. Mindig a szeretet áll az első helyen. De ezeknél a lelkeknél abban van a nagy szellemi tévedés, hogy a szeretetnél előbbre tartják azt, amit az emberi meg nem értés emelt a magasba mint „isteni tanítást” (a dogmákat). És sajnos az emberek először mindig azt tartják jónak, amit emberek követelnek tőlük - és figyelmen kívül hagyják az Isten kéréseit.
Így állapotuk nem változik, ha nem teszik első helyre a szeretetet. Tehát ha a többiek iránt szeretetteljes segíteni-akarással vannak, ezáltal maguk is megkapják a tiszta igazságot, ami majd korlátlan boldogságot szerez nekik.
Ezért minden ember, akinek a Földön félrevezették a gondolkodását, de szeretete, és ebben való tevékenysége már magas fokú, a túlvilágra érve hirtelen megvilágosodik, és készségesen átváltja a tévedését az igazságra. A többi léleknek szívesen átadja ismeretét, mert rájött, mekkora szerencsétlenség, amit a téves tanítás okoz.
Szeretné eltávolítani a szellemi vakságot, mert szeretete segítségadásra hajtja. Így nagyon áldásos a befolyása, mert a Földön ő is ugyanabban a tévedésben élve, most - azoknak akik meghallgatják - meg tudja okolni hol, és mi a téves benne. Az emberek lelkének a tévtanítás jelenti a legrosszabb mérget, és a világosság ezért folytat elkeseredett harcot a sötétség ellen - és biztos, hogy egyszer a világosság győz.
Az embernek viszont szabadságában áll, hogy vagy a világosságot, vagy a sötétséget válassza. Semmire sem kényszerítik - szabadon dönthet. De én megteszek mindent, hogy még a Földön az igazság megismerésére jusson. A Szellemvilágban sem csökken a fénylények fáradozása, mert csak az a lélek lesz boldog, aki az igazság talaján áll.

Megjegyzés: Szóval a boldogság kulcsa a szeretet nemcsak itt a földön, hanem a túlvilágon is. A szeretet fokának növekedése a lélekben lehetővé teszi a szellemi tudás megszerzésének a lehetőségét. Érdekes módon a szellemi tudást nem lehet megtanulni senkitől, még a legnagyobb mesterektől sem. A lélek érésével fokozatosan megnyílik a szellemvilág felé a szeretet által és az innen áradó igazságokat felismerések formájában sajátítja el. Tehát a szellemi tudás nem kintről befelé, hanem bentről kifelé sugárzik és árad és az áradás forrása nem az agy, ahogyan az anyagi ember gondolná, hanem a szív. Ezért különböztetjük meg a fejből és a szívből jövő gondolkozást, mert a fej az anyagi világé, a szív pedig a szellem világáé.

[Karsay1958]

Az az enyém, amit odaadok

Részlet szabadon "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Az embernek, mivelhogy ember módjára kell élnie a földön, emberi szükségletei vannak, és neki e szükségletek fedezéséről kell gondoskodnia. Táplálkoznia kell, hogy testi természetét fenntarthassa, ennélfogva eledeleket kell magához vennie.
Míg az egyik ember táplálkozásában fényűzést fejt ki, addig a másik ember szükségképpen még a szükséges táplálékban is hiányt lát. Az a határvonal tehát, amely elválasztja a szükséges és elegendő étkezést a túlhajtott és inyenckedő étkezéstől, egyúttal elválasztja a köteles szükségletkielégitést a túlzástól, azaz a bűntől. Mert minden, amit valaki úgy szerez meg magának, hogy az másoknak a rovására megy, bűn.
Ugyanez az eset a többi emberi szükségleteknél, pld. a ruházkodásnál. A testet be kell fedni télen a hideg ellen, nyáron a hőség ellen; tehát a ruházkodás szükséges. De nem szükséges a pipere, nem szükségesek a drága ékszerek, nem szükségesek a vagyont érő toilettek. Mindaz, amit az ember mint túlzást e téren kifejt, már hiba, már bűn, mert elvonása bizonyos erőknek és értékeknek másoktól, akiknek a szükséges sincs meg.
Így van ez az ember lakásával és minden egyéb szükségletének a kielégítésével. Kétségtelen úgyan, hogy az emberek nem egyformák és a tehetségesebb és szorgalmasabb ember a szükségesekből többet és jobbat szerezhet meg magának, mint a tehetségtelen és rest ember. Tehát bizonyos eltolódások és különbségek úgyszólván törvényesek lennének. Azonban a túltengő gazdagság az egyik oldalon, a kiáltó nyomor a másik oldalon nem abból ered, hogy az egyik ember tehetségesebb és becsületes szorgalommal többet kereshet meg, mint a másik, hanem abból, hogy a szükségletén tul, konjunktúrák kihasználásával, furfanggal vagy erőszakkal ragadja el másoktól a szükségeset is, csak hogy önmagát feleslegekkel lássa el.
Ennek az elferdült és természetellenes tevékenykedésnek hoszszú- hosszú időkön át való folytatása hozta létre azt az állapotot is, hogy némely ember már beleszületik a nagy gazdagságba, míg a másik ember a nyomorba születik bele.
Csak egészen tiszta szellemek, szellemi nagyságoknem fogadtak el a világtól, mint ami az ő emberi, testi természetük fenntartására feltétlen szükséges volt, igyekeznek magukat megszabadítani mindentől, ami nekik nem kell, ami sem emberi, sem szellemi mivoltuk szempontjából nem szükséges.
Mit mond a szeretet legelső parancsa? „Adni, adni, adni!” Abban, hogy adok, nem kizárólag az a cél érvényesül, hogy a felebarátomnak legyen, hanem egyszersmind az a cél is, hogy én, aki adok, megszabaditsam magamat mindentől, amire a szellemnek szüksége nincs. Mert valójában az az enyém, amiről lemondok, amit odaadok.
Míg a lélek ragaszkodik valamihez, pl. anyagi javakhoz, egyénekhez, kedvenc eszmékhez: mindaddig oda van kötve azokhoz a dolgokhoz, amelyekhez ragaszkodik. Amilyen mértékben le tud mondani, abban a mértékben oldozgatja el azokat a szálakat, amelyek őt megkötözve tartják. Amilyen mértékben képes magát (rossz érzések nélkül) megszabadítani az anyagi javaktól, olyan mértékben szabadulnak fel lelki erői, amely erők azokhoz a javakhoz hozzátapasztották őt. Amilyen mértékben le tud mondani kedvenc eszmékről, pl. dicsőségvágyról, hirről, emberek megbecsülése után való törekvésről, olyan mértékbenszabaditja fel lelkének azokat az erőit, amelyek az ilyen monoideisztikus gondolatokhoz leláncolva voltak.
Ha valaki azt, amit szeretett, odaadta másnak, akkor az erő, amit az a szeretett dolog lekötve tartott, felszabadult, az övé lett.
Azok akik fanatikusan gyűlölnek valakit, s minden figyelmük erre összpontosul. Mihelyt az ilyen le tud mondani arról a bálványozott személyről vagy az ő gyülöletérzéséről Istenért, Krisztusért, azonnal felszabadul az a lekötött erő, és az ő tulajdonává válik. Mindig, amiről lemondunk, az igazán a mienk, mert erői szellemesednek. (A felszabadult szellemesített erők törvényszerűen az őket szellemesítő szellem tulajdonaivá válnak.)
Ne gondoljátok, hogy mindaz, amit itt nagyon röviden és csak vázlatosan a szemetek elé tártam, tisztán csak eszmei dolog. Nem, itt a szellemi világban, ahová ti is mindnyájan készültök, ezek a folyamatok, amelyeket ecseteltem, nagyon is láthatók és érezhetők. Azok az emberszellemek, akiknek lelki erői ennyire kötve vannak még javakhoz, vágyakhoz, egyénekhez, a föld légkörében alacsonyabb szférák lakóivá lesznek, akik mint szellemek is úgyanúgy jelennek meg, mintha emberek volnának. Ugyanabban a testi alakban, azaz a szellemvilágban is tömöreknek látszanak. Ez az ő külső alakjuk az úgynevezett perisprit, amely éppen tömörségénél fogva semmiféle modulációnak nem enged éppen azért, mert a gondolatok rögzitettek, tehát a lelki erők is rögzitett formát mutatnak.
Ahogyan a szellem lemondani megtanul, ahogy az erőit fokozatosan eloldozgatja azoktól a jelenségektől, tárgyaktól, személyektől, eszméktől, amelyek őt olyan mereven kötve tartották, abban a mértékben válik fokozatosan fehérebbé, átlátszóbbá, lassanként átalakul, ködszerű, fehér, finom fluidburokká válik, kezdi elvesziteni rögzitett emberi alakját. Ez az emberi forma amely a benne székelő szellem legkisebb érzelmi vagy gondolatbeli impulzusának is azonnal enged, és olyan alakban tud megnyilatkozni, amilyen alakban a benne élő szellem megnyilatkozni kíván. Felveheti egykori emberalakját, ha akarja, ami azonban rá nézve mindenkor terhet jelent.
Az ilyen szellem szabaddá lett, mert eloldozta magát azoktól a dolgoktól és helyektől, ahová mint ember, vagy mint alacsonyabb szférabeli szellem, magát odakötötte. Ezért fontos a haladni kivánó szellemre nézve a minden néven nevezendő formaságoktól és dogmáktól való mentesség. Mert mihelyt valami kötött keret, mihelyt valami megrögzített forma, az azonnal odaköti az abban az eszmekörben élő szellemek csoportját ahhoz a formához; és ez máris bizonyos rögzitettséget jelent. Annak pedig, aki a Szentlélek munkása kíván lenni, szakítania kell formákkal, dogmákkal, keretekkel; annak benn a lelkében kell éreznie azt az igazságot, amelyet Isten oltott belé, amelynek legvégső állomása a szeretet. Az a szeretet, amely mindent oda tud adni, mindenről le tud mondani, csak egyetlenegyről nem, arról, hogy mind az idők végezetéig ennek az eszmének és ebben az eszmében az Urnák szolgája maradhasson.
Mindnyájan az örökkévalóság munkásai vagyunk, parányok, jelentéktelen kicsiny szellemek; és mindnyájunknak az a kötelességünk, hogy adjunk, adjunk és adjunk. Kétszeres jót cselekszünk vele: jót cselekszünk vele azzal, akinek adtunk, és még nagyobb jót cselekedtünk magunknak: mert minden, amit odaadunk és minden, amiről lemondunk, akkor válik igazán a mienkké.

szemlézte: Bíró László
--
Szellemtani Irodalom:
https://onedrive.live.com/?authkey=%21A ... 2B1B3312C8

[Karsay1958]

Ada. Az ítélkezésről dióhéjban

Kedves földi testvéreim és barátaim az Úr Jézus Krisztusban!


Minél magasabbról ölt testet egy szellem, annál nagyobb a fényköre és ebből kifolyólag annál mélyebbre hatol le a föld gyomrába is a fénykörének a hatása is. Így tudott az Úr szellemi munkát végezni a földalatti szférákban is.

Minél magasabb erkölcsi követelményeket (igazságokat) van hivatva követni egy földi halandó, ezek mind mélyebbre és mélyebbre nyúlnak le a lélek mélyére, hogy felhozzák az ott latent állapotban lévő dolgokat, a lélek megtisztulásának céljából. Minél magasabb igazságok után kutat tehát egy lélek, annál nagyobb harcai vannak önmagával. (Nem a távol eső igazságokra gondolok, hanem a magasakra.) Ezért is van az, hogy csupa harc és küzdelem egy - egy olyan ember élete aki szellemi téren bizonyos vezető szerepet kap, mert az átlagnál magasabb igazságokat kell követnie, hogy a megharcolt dolgokat, mint eredményeket tovább tudja adni. De aki még könnyen ítélkezik, az még nem jutott el arra a szintre, hogy a lelkében mélyen fekvő dolgokat megharcolja, hanem még megharcolásra várnak, ugyanis még megharcolatlan a gőg - szülötte ítélkezés és ebből kifolyólag még nincs együttérzése sem azzal a másikkal szemben, aki kemény harcokat vív önmagával. Ezzel szemben, aki a harc közepette küszködik és gyötrődik, az megérti a másikat és segítő jobbot nyújt a másiknak ahelyett, hogy eltiporná őt. Sajnos ilyen a ma embere is, mint a tegnapé volt és a tegnap embere olyan, mint a 2000 évvel ezelőtti ember, aki ha nálánál magasabb erkölcsi szintű emberrel találkozik, keresztre feszíti őt, csakhogy a saját szintű igazsága juthasson érvényre, mert a magasabb igazságért neki meg kellene küzdeni és harcolni önmagában, amihez elszántság, engedelmesség és isteni Lélek kell. De könnyebb ítélkezni, mint harcolni és a másikat elfogadni és szeretni, mert mindenki, aki ítélkezik, azt ítéli meg a másikban, ami benne is benne van, csak a másikban már felszínre került az a megítélt hajlam. Így az aki megítéltetik, annyival előrébb jár annál, aki ítélkezik, hogy akinek felszínre hozták a hajlamait, annak a valakinek már lehetősége van a hajlamai leküzdésére, míg aki ítélkezik, annak még talán kevésbé, mert azért ítélkezik, mert nem ismerte fel önmagában a leküzdendő hajlamokat.

Ezért legjobb, ha az ember semmilyen körülmények között sem ítélkezik, mert önmagát ítéli meg a fentiek alapján. Az ítélkezéssel viszont magára vonja az ember azokat az élethelyzeteket amelyekben megítélte a másik embert, de mivel még nincs megharcolva az a hajlam, ezért szinte holt biztos, hogy az ítélkező el fog bukni, mert az ítélkezés nincs benne Isten tervében, ezért nincs rajta Isten védelme és ezért hat vissza az ítélkezőre az ítélkezése és amin viszont nincs védelem ott nincs győzelem sem. Ezért a hirtelen haragú ember sokkal többet szenved, vagy fog szenvedni, mert sok olyan dolgot szed magára, amit aztán el kell szenvednie az ítélkezése és az éretlensége miatt.

Ezért testvéreim csak csínján az ítélkezéssel, mert olyan körülményeket teremtetek meg magatoknak, amelyeket Isten nem tervezett bele a fejlődésetekbe, vagy legalább is sokkal később, de a bukás következményeit, vagy legalábbis egy részét el kell szenvednetek, ha nem tartotok bűnbánatot. De ha bűnbánatra juttok és bocsánatot kértek, még mielőtt beindulna a törvény ereje, akkor feloldozást nyerhettek. A törvény viszont Isten kezében van és amint megérik a lélek, azonnal lecsapnak a negatív következmények. Ezért mielőtt bárkit is a vádlottak padjára emeltek, előbb adjatok magatoknak esélyt arra, hogy megértsétek őt, mert az ítélkezés nem a ti dolgotok, hanem a mindenható Istené, mert Ő látja a dolgokat helyesen és nem az ember. Nektek az a feladatotok, hogy a szeretet próbákban megálljátok a helyeteket. De még ha helyesen látna is a szálkát kereső ember, akkor sem a másikat ítéli meg, hanem önmagát, mert mindenki azt látja meg a másikban, ami benne is benne van. Amikor ítél az ember, gyakorlatilag az Isten munkáját ítéli meg, mert Isten tudja azt, hogy kiből mikor mit hoz elő megharcolásra, ugyanis lehetséges az, hogy attól, amit az ember talán fontosnak látna a másikban megharcolni, Isten szerint vannak fontosabb megharcolni valók. Mivel az ember minden esetben önmagából indul ki és a saját szemüvegén (lényegtörvényén) keresztül nézi és látja a másikat, nagy a valószínűsége annak, hogy nem ismerve a körülményeket, helytelenül ítél. Sajnos van rá eset, hogy még a szellemek sem látnak meg mindent kellő pontossággal, mert elsősorban Isten a védőszellemeknek ad betekintést egy - egy ember lelki világába. Az is bűn számba megy, ha valakit ítélkezésre segítünk, ugyanis minden olyan véleménynyilvánítás, amely nem szeretetből történik, már ítélkezés számba megy! Amikor az embernek felkavarja a lelki világát és nem a szeretetet segíti elő, akkor már nem az isteni Lélek szól, hanem a harag, az ellenszenv, vagy az irigység stb.

De kik is ítélkeznek közületek elsősorban? Akik azt hiszik magukról, hogy mindazok az igazságok, amelyek a lelkükben vannak, hogy ők kreálták magukban és ők magukban hordozzák az eszmét, talán jobban mint mások. Közben mindenkit, aki a szellemtani eszme megszületése után született és ebben az eszmeiségben van meghívva az üdvösségre, mindazokat az eszme hordozza magában és ki mennyire tudja magát átadni ennek az eszmének, annyit tud benne kimunkálni az Eszme. Azoknak akiket önmagában hordoz a szellemtani eszme, komoly harcokat kell vívniuk mindazokkal az „igazságokkal” amelyeket a világból, talán más eszmei áramlatokból és az előző életeikből hoztak, nem is beszélve arról, hogy ha még a Krisztus előtti időkből hoztak magukban igazságokat, mert ugyanis az igazságot legtisztábban és legvilágosabban a Krisztus tana, majd napjaitokban a III. kijelentés tartalmazza. Ha nem így lenne, akkor a III. kijelentésnek nem kellett volna lejönnie az Úrnak színétől! Tehát ítélkezés helyett van mit megvilágosodni és utána megharcolni, mert az emberi lélekben nagyon sok „igazság” forrong, melyeket hosszú idők óta magában hordoz, de még nem tudott levetkőzni, mert nem volt viszonyítási lehetősége. Ennek a harcnak a megharcolása legyen az elsődleges célotok.

Ezért hát legyetek nagyon óvatosak az ítélethozatal, még akkor is, ha valami oknál fogva „felhatalmazottnak” érzitek is magatokat rá. Ha nem lenne bűn sem az Úr, de még a szellemtan sem foglalkozna vele annyira behatóan!

Ada, 2021. VI. 24.

UI:

Pjotr Garjajev- a szó és a gondolat ereje, az idő fraktalitása, halhatatlanság, kvantum teleportáció
https://www.youtube.com/watch?v=WjwHJznz74w

[Karsay1958]

Ada Ős szeretet Mediális közlés.
Kedves földi testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!


Az Ős Szeretetnek, amely a magas tiszta és a tökéletesedésre, az abszolút tökéletesség elérésére meghívott világot létrehozta, köszöntelek benneteket testvéreim a szellemvilágból. Azzal a céllal közeledek felétek, hogy ennek az Ős Szeretetnek egy fuvallatát, egy sugarát rátok irányíthassak, mert ugyanis ez a szeretet van hivatva benneteket is és minden bukott szellemet elvezetni először is arra a szellemvilágbeli szintre, ahonnan engedtetek a sátán csábításának, mert hittetek a hazugságnak, amelyet felétek sugárzott: „Olyanok lesztek, mint az Isten.” Sajnos a mai ember sem különb, ő is hisz ennek a sátáni csábításnak, mert gőgjénél fogva, minden lelki - szellemi munka nélkül olyan akar lenni mint az Isten, vagyis egyből irányítani és uralkodni akar, csak sajnos a fejlettségi szintjének megfelelően és nem isteni szinten, hanem önző érdekekből. Nagyon ritka az az ember, aki nem önös célból, hanem, isteni célokat szolgálva, engedelmeskedve az isteni akaratnak, „irányít”. Az emberben megvan minden tulajdonság, amit a teremtéskor az isteni gondolat és akarat beléje teremtett, csak sajnos bukott, degradált, és ami még rosszabb, ellenkező formában. Tehát minden földi embernek és minden bukott szellemnek az a feladata, hogy ezt a zuhanó lavinát, mint lelki folyamatot, az erény bűnné formálódását visszafordítsa és újból a bűnt erénnyé formálja. Isten minden élethelyzetet ennek a szent célnak az érdekében rendez be, ami ellen sok esetben tiltakozik az ember, mert sajnos itt szeretne boldog lenni a földön, ami lehetetlen, mert a föld a maga szintjének megfelelő „örömöt” tud csak nyújtani , ami viszont nem azonos a mennyei örömökkel. Itt a földi világban ahol ti éltek, az erényeket munkálni kell ,mert a földi színvonal nem tartalmazza azokat. Ahhoz, hogy ezt megértsétek, elég ha csak kinéztek a természetbe, pontosan a szántóföldekre, ahol megfigyelhetitek azt, hogy a föld a maga természeténél fogva csak mérges és az ember számára étkezésre alkalmatlan növényeket és állatokat terem. A nemes gabonát és az emberi fogyasztásra alkalmas növényeket és zöldségféléket termeszteni kell. (Ez alól kivételek a gyógynövények.) Az erényeket is ehhez hasonló tevékenységgel kell művelni a lelki világotokban. No de ezt csak az érti meg, akinek némi fogalma van a növénytermesztéshez, ami hát nagyvárosokban kevésbé elterjedt.

Ezzel a fentebb említett közös feladattal abba a tiszta világba, illetve eredeti állapotba vagytok hivatva majdan visszakerülni, amelyben benneteket és bennünket mindannyiunkat megteremtett az Isten. Ő ugyanis nem alkotott meg bukott világokat, csakis tiszta bűn nélküli szinteket, mert mindenki, így Isten is csak abból ad, ami benne van, ami azt jelenti, hogy mivel nincsenek benne bukott ős fluid, azaz „bukott szeretet” így csakis tökéleteset alkothatott, vagyis hívhatott életre. Ő gyakorlatilag csak napokat, ősnapokat alkotott, a többi a bukás következménye.

A teremtés, vagyis az ősnapok létrejötte az ősszeretet produktuma, de a bukás normalizálása és a bűnök erényekké való visszafejlesztésének lehetősége és ezt a célt szolgáló törvények, szintén az ősszeretet tudatos munkája, ami nem csak a szellemre terjed ki, hanem minden holt molekulára, élőlényre, így a testbe öltözött szellem táplálását szolgáló növényekre, gyümölcsökre stb. Tehát a testetek táplálására szolgáló növények, gyümölcsök stb. szintén az Ős Szeretetet gondviselő ideiglenes ajándéka, merthogy innen, erről a földi világról elvezetni igyekszik benneteket a Mindenható, az Ő szent Fia által. „Ki utánam akar jönni, naponta tagadja meg magát (a benne lakó világot) ... és úgy kövessen engem” mert az a célja, hogy elvezessen benneteket az Isten Országába. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az Úrnak a következő kijelentése: „Én vagyok az út.... senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam.” Tehát ha az Urat követitek, Ő egészen a legfelsőbb világokba vezet el benneteket és bennünket is egyaránt ama szeretetörvény és a Lélek ereje által, amelyet lehozott és itt hagyott a számotokra, földi emberek számára. Ugyanis ahogy minden bűn gyökere a gőghöz, úgy minden erény a szeretethez vezethető vissza. A szeretetet viszont úgy önmagatokban, mint másokban a saját szeretetek által építeni vagytok hivatva, hogy az isteni ős szeretet növekedhessen a lelkekben és a világban egyaránt. A szeretet olyan, mint a gabonamag, amelyet ha elvettek, egy szem sokat terem a számotokra. Ha szeretetet hintetek szét, kamatozni fog a számotokra. Sajnos sokan azt hiszik, hogy kevesebb marad belőle, de még eddig az Élet bebizonyította ennek az ellenkezőjét. Szórjátok a szeretet magvát, mert néktek fog kamatozni, amit az ég angyalai beváltanak néktek lelki vagyonra. A „mag” a szeretetnek a magva nektek fog „bokrosodni” mint az elvetett búzaszem a mezőn. Az utolsó ítéletkor is -az Úr szavai szerint- a szeretet szintje fog megmérettetni, amelyet a cselekedetek fejlesztettek ki bennetek, de nem maga a cselekedet a mérvadó, hanem a mögötte kialakult érzés. Az ember minden olyan cselekedete, amellyel nem az Isten Országát építi, mind ide köti őt a földi világhoz, pedig minden egyes, az üdvösségre meghívottat erről az erkölcsi szintű világról elvezet az Ősszeretet. Azt mondja az Írás, hogy amit már megtanultatok,azt józan eszetekkel erőltessétek rá a makacs szívetekre, mert a cselekedet hatása meghozza a kívánt érzést.

Amíg az Ős Szeretet önmagát adja áldozatul a bűnösökért, hogy védelmezze és kigyógyíthassa a bűnöst kárhozatra vivő hajlamaiból, addig az ember támad, bántalmazza és ostorozza a bűnöst, még több terhet róva rá, nehogy megtérjen és meggyógyuljon az, aki az Ősszeretetre van rászorulva. Igaz, az aki támad, ítél és elítél, még inkább híján van az Ős Szeretetnek, mint aki már belátta bűneit és gyógyulni szeretne. Sohasem késő alázattal Isten felé fordulni, csak az elvesztegetett idő nem pótolható. Igyekezzetek tehát teljes mértékben kihasználni a kegyelmi időt addig, amíg adatik.

Nagyon vigyázzatok, hogy a megszorítások alól való felszabadulás időszakát hogyan és mi módon használjátok ki. Ne úgy, mint amikor kinyílik a kalitka ajtaja és kiröppen a madár. (Ilyen esetben szándékosan megfeledkezve az addigi korlátokról, alig várja az ember, hogy a visszafogott hajlamait kiélhesse.) Ugyanis azt mondja Pál: „Vigyázzon aki áll, hogy el ne essék.” A hirtelen viszonylag nagy szabadság helyett lelkileg készüljetek az újabb megszorításokra, mert ez mind sátáni taktika, hogy a bűnbe vigyen bele titeket. „Mindeneket szabad nékem, csak nem minden válik javamra.” Ez a jelenlegi állapot olyan, mint a vihar előtti szélcsend, nem láthatjátok a földi szemetekkel, hogy mit is rejteget magában a közeljövő, miközben minden a sátáni forgatókönyv szerint történik. Vigyázzatok tehát, hogy a kiszélesedett korlátok, ne a bukásaitokat, hanem az előrehaladásotokat eredményezzék!!! Okosan használjátok ki a kiszabott időt!!! Pihenjetek és gyűjtsetek erőt. az előttetek álló hitpróbákhoz.

Adja Isten, hogy azon néhány ember lelkében,aki olvasta az üzeneteket, komoly pozitív hatásokat ki is tudjanak váltani az elkövetkező két hónapban!

Szeretettel: a szellemi vezetés munkásai

Ada 2021. VI. 27.

[Karsay1958]

Szeretni kell úgy a jókat mint a rosszakat - Felvezetés

Antal beszélő médium útján

Részlet a „Manna a hit táplálásához” című kötetből, mely médiumok útján közvetített szellemnyilatkozatokat tartalmaz - 1922
Isten szereti összes gyermekeit, a jókat úgy, mint a rosszakat. De ha Isten gyermekei akartok lenni, akkor ti is kötelesek vagytok szeretni az Ő gyermekeit, testvéreiteket és szeretetteljes bánásmódban kell őket részesítenetek, úgy a jókat, mint a rosszakat is.
Erről a szeretetteljes bánásmódról akarok most szólani. Ezen a téren ugyanis megint keresztezik egymást a szélsőségek, a tévedések, s haszon helyett sok kárt lehet tenni. Szeretetteljes bánásmód. Szeretet bölcsesség nélkül és igazság nélkül: méreg.

Szeretet életet adhat, de el is vehet! Szeretetteljes bánásmóddal egyik emberből valami jót, a másikból pedig rosszat lehet alakítani, ha a szeretetet egyoldalúan fogjuk fel s egyoldalúan alkalmazzuk. Kedvesem! Ahány ember, annyi jellem. Valamiként nem beszélhettek minden emberrel, akivel valamit meg akartok értetni, ugyanazon a módon, ugyanazokkal a szavakkal, hanem alkalmazkodnotok kell az illetőnek egyéniségéhez, akivel valamit meg akartok értetni: éppúgy alkalmazkodni tartoztok a szeretetteljes bánásmód tekintetében is minden egyes ember jelleméhez. Ha pl. tolvaj áll előttetek, akkor a szeretetteljes elbánás nem abból áll, hogy benne megbízzatok, mert ez elhibázott szeretet volna, mely a tolvajt még rontja.
Bánásmódotokban azt a szeretetet kell vele szemben alkalmaznotok, melyet ő megérdemel: a tolvaj bizalmat nem érdemel, bizalmatlanságot kell tehát vele szemben gyakorolnotok. Olyan emberre, aki nem tud titkot megőrizni, hanem mindent kifecseg, amit hallott: a szeretetteljes bánásmódnál fogva nem lehet olyan dolgokat bízni, melyeknek titokban kell maradniuk, hanem azokat el kell előtte hallgatni.
A túlzó ember, aki a szeretetteljes bánásmódot egyoldalúlag fogja fel, erre azt fogja mondani, hogy hamisság! De téved, ez szeretetteljes bánásmód és nem hamisság. Ha valakiről előre tudjátok, hogy ha neki Istenről beszéltek, szitkozódni fog, mert az „Isten” szót hallani sem bírja: akkor ezzel szemben szeretetteljes bánásmódotok abból fog állani, hogy az ő jelenlétében ezt a szót ki nem ejtitek, nehogy őt ezzel káromlásra ingereljétek.
Mondhatnék így nektek még többféle jellemet, de érjétek be ezzel a néhánnyal s alkalmazzátok az adott példákat minden más előforduló esetre. Vegyetek példát Istenről, Atyátokról. Szeretetteljesebben csak nem akartok bánni embertársaitokkal, mint ahogyan Isten bánik gyermekeivel, mert hiszen ti, mint gyenge emberek, úgy sem tudtok túltenni Istenen.
Akit Isten nem tart alkalmasnak arra, hogy vele magát megismertesse, azzal nem ismerteti meg magát, mert szeretetteljesen akar vele bánni. Akiről Ő tudja, hogy ezt vagy amazt a missziót, ha rábízná, teljesíteni nem tudná, vagy nem akarná, arra nem fogja azt rábízni, hanem olyan megbízást fog neki adni, melyet kár nélkül képes teljesíteni.
Isten éppúgy viseltetik bizalommal, mint bizalmatlansággal; nem ruházza fel tehát bizalommal azt, aki arra nem érdemes, aki annak megfelelni nem képes. Kedveseim, vajon szeretetteljes bánásmód volna-e az, ha segélyeznétek a tékozlót? Hiszen így nem tennétek jót vele; ellenkezőleg támogattátok őt abban, hogy megmaradjon a maga bűnében.

Avagy jót tettetek-e azzal, aki csak keveset tud enni, s ti mégis teli fazék ételt adtok neki? Hiszen ezt megkínoztátok, nemhogy szeretetteljesen bántatok volna vele. Az ilyen embernek csak egy kanálra való ételt kell adni; többet nem bír megemészteni.


összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Szeretni kell úgy a jókat mint a rosszakat
Az új világ kiépítése
Adai mediális közlés – Gőg
A hívő és a meggyőződött ember közötti különbség
HANG – Gondban vagyok gyermekem miatt
A múlt üzenete
A huszárok ruhája
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiaYk8Sl ... w?e=AQY5Sr
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiaYV8Yv ... w?e=h363wu
Karsay István szellemtani hírlevele 2021 julius

https://www.youtube.com/watch?v=eQFEbF0aqtI&t=240s
https://www.youtube.com/watch?v=tO9myHVuCOw
LÉLEKBEN ÉS IGAZSÁGBAN – Hangoskönyv (Gergő)
Oktatások, megnyilatkozások és látományok Zita médium által - első kötet, 1-2 rész

https://www.youtube.com/watch?v=HkZ8RoaLKyw
A Kárpátok bércei - Egy ezerarcú hegykoszorú csodái
A film összeillesztgeti a vadregényes Kárpátok színes darabkáit, varázslatos vázlatképet nyújtva a változatos hegyvilágról. A hegység bérceire hágva és völgyeibe szállva megismerhetjük ezerarcú tájait, földtani viszonyait, kivételes élővilágát és formakincsét.

https://www.youtube.com/watch?v=j3sL89RnQ8U
Pont karácsonykor – Misztikus romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=PHOyZGyDgT0
A tegnap gyermekei – Misztikus családi film

[Karsay1958]

VISSZAÉLÉSEK A SPIRITIZMUS TERÉN

Zita médium által: 2007. december 6.


Köszöntelek benneteket testvéreim, a mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében.
Szomorúnak látszik a spiritizmus jövője.
Ha ezt az országot vagy inkább földrészt nézem, akkor azt kell látnom, hogy található itt néhány kitünő médium. Igaz, ezek által nem erkölcsi tanítások hangzanak el, de nagyon jó áttekintésűek különböző bűnügyek felderítésénél. Ez is hasznos és sok hitetlen embernek meggyőződést nyújt, olyan meggyőződést, amiből a hitük erősödhetik meg.
Európában más jellegűek a szellemvilággal való kapcsolatok, de jelenleg különösen zavaró az a foglalkozási mód, ahogy a láthatatlan világgal kapcsolatot kivánnak fenntartani. Kivétel persze minden alól van és nem bölcs dolog általánosítani, de nagy százalékban mégiscsak azt láthatom és mondhatom, hogy a magyarországi médiumok többsége a feltűnést keresi és mindenképpen elismerést és dicsőséget akar. Ehhez egyik segédeszközük, hogy olyan hangzatos nagy nevekre hivatkoznak, amelyek a megnyilatkozó szellemekkel egyáltalán nincsenek kapcsolatban. Nagyon fájdalmasan érint ez bennünket, a Szentlélek közösségébe tartozókat, mert - őszintén szólva - ez úgy nekünk, mint a földi embereknek többet árt, mint használ. Ellene azonban nem sokat tehetünk, mert ezek a lelkek és eszközeik egyre nagyobb hírverést kívánnak kelteni a hiszékeny emberek körében.
Éppen ezért nagyon fontos és szükséges, hogy minél több olyan ember legyen a földön, akik világosan és tisztán látnak és képesek a helyeset a helytelentől, a jót a rossztól megkülönböztetni, a megnyilatkozásokból pedig a helyes következtetéseket és tanulságokat levonni. Ha valaha nagy szükség volt arra, hogy az emberek alaposan megfigyeljék a nyilatkozó szellemeket, akkor most igazán nagy szükség van arra, hogy képesek legyenek a dolgok mögé látni és az elhangzott közlésekből, közleményekből levonni a helyes következtetéseket. Tulajdonképpen ma is érvényes a régi figyelmeztetés, hogy vizsgáljátok a szellemeket, mert mint régen, úgy ma is fent áll, és az idők végezetéig is fent fog állni, hogy a szellemvilág kapui nyitottak és a láthatatlan világ minden lakója így tudomást képes adni magáról.
A láthatatlan világ igen sokrétű, amit igen sokféle, rendű és rangú szellemegyed népesíti be. Minél magasabb rangú egy szellemi lény, annál nagyobb, annál tisztább ismerettel és tudással rendelkezik, és ismeretei annál közelebb állnak a mi Urunk, a Jézus Krisztus igéihez és tanításaihoz. Tehát úgy is mondhatom: tőle és belőle merítenek. De ugyanakkor azt is mondhatom, hogy minden magas rendű és rangú szellemnek beosztottjai vannak és nem mindíg ők kapcsolódnak közvetlenül a médiumokhoz, hanem beosztottjaikat küldik el különböző feladatokkal, megbízásokkal, a leadandó anyaggal, amely az emberek tudását és ismeretetét van hivatva gyarapítani.
Igy tehát - hiszen már nem egyszer mondottuk néktek - megint csak meg kell erősítenünk, hogy a Névtelen Szellem már nem nyilatkozik jelenleg élő médiumok által és a jövőben sem nyilatkozik már. Az ő munkája: az alapkijelentések kinyilatkoztatásával befejeződött. Eszter médium volt az ő kiképzett eszköze. Tehát a különbség megtétele rendkivül fontos! Abban a korban, mikor a különböző vallási nézetek és felfogások differenciálódtak, és ezért több különböző vallás jött létre, akkor is nagy szükség volt arra, hogy az egyházak tanításaiból az emberek megkülönböztessék, mi a lényeges, mi a közelebb álló a magasrendű krisztusi igazsághoz. Ma is ez a fontos!
Az utolsó időkben, tehát a jelenkorban és az elkövetkezendő korszakban is egyre nagyobb lesz a káosz vallási kérdésekben, a különböző dogmák, és a Szentírás értelmezése terén is. Éppen ezért tanítottunk benneteket évtizedeken át, és ezért adattak a könyveken keresztül az alapkijelentések, hogy a számtalan vallási teória, valamint a sokféle spiritiszta elgondolás között képesek legyetek megkülönböztetni a féligazságokat az igazságtól, és csakis Krisztus igéinek és az evangéliumi alapkijelentéseknek megfelelően értelmezni az igazságot és annak alapján formálni felfogásotokat, gondolat- és érzésvilágotokat.
Azt is megmondhatom, hogy ahogy az időben előrehaladtok, egyre több nagy, hanzatos nevekre hivatkozó médium fog feltűnni, de az Úr beszédei valamint a Névtelen Szellem kijelentései magasan és tisztán fognak tündökölni az ilyen leadatok fölött az idők végezetéig. Aki tiszta ismeretekhez akar jutni, annak szükséges a Szentírás és a Névtelen Szellem tanításainak alapos ismerete, mert csakis így juthat ahhoz a világossághoz, amelynél felismerheti a mondanivaló helyességét.
Amióta Isten kegyelméből megnyíltak a szellemvilág kapui, azóta a láthatatlan világból mindenki részére fent áll a lehetőség az ezeken a nyitott kapukon való megnyilatkozásra. Itt viszont érvényesül a hasonlóság törvénye, miszerint a hasonló hasonlót vonz, és amilyen hangon belekiáltotok vagy belekiáltanak az emberek a láthatatlan világba, onnan olyan hang jön vissza. Tehát, akik már eleve úgy vesznek részt üléseken, hogy csak ismert, hangzatos nevű szellemek üzenetét akarják hallani, azok ezzel minden ilyen lehetőséget kizárnak, mert ezzel a vágyukkal képtelenek vonzani a magasrendű lényeket. Nyilvánvalóan olyan lelkek fognak jelentkezni az ilyen gondolkozású médium által, akik szintén elismerésre, hírnévre, a maguk felmagasztalására vágynak.
Mindezt ahhoz kívántam hozzáfűzni, amit az eszközöm lelkében ma délután láttam, mikor az ülésre készülve, kezébe került egy Magyarországról származó írás, és az abban leírtak megdöbbentették őt. Tehát ezt csak röviden és azért mondottam, hogy mindenkor figyeljetek, legyetek éberek, tudjatok különbséget tenni, azokat pedig, akik hozzátok fordulnak eligazításért, tanácsért, helyesen el tudjátok igazítani, nehogy jószándékuk ellenére, de helyes ismeret hiányában áldozatul essenek egyes szellemeknek, médiumoknak.
Körvezető: Remélem, hogy helyesen válaszoltam a szóban forgó írásra.
Médium: Megfigyelendő ebben az írásban még az is, hogy nem történik hivatkozás a médium nevére. Érthetetlen, mert ha azzal akarnak dicsekedni, hogy ezek a dolgok rajtuk keresztül jöttek létre, a médiumnak önmagát meg kellene neveznie.
Körvezető: Nagyon szépen köszönöm drága testvérem, hogy ezt így megvilágítottad előttünk, megerősítettél bennünket abban, hogy helyesen fogjuk fel ezt a kérdést.
Médium: Isten legyen mindnyájatokkal! Isten veletek!


UI:
A szenvedés értünk van - Dr. Daubner Béla és Szabó Péter beszélgetése
https://www.youtube.com/watch?v=FhSkNyieiEc

[Karsay1958]

Szűz Mária szolgálata 1/3
Zita médium 1999. Május 9.

A mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim! Mária! Mária! Az Úr alázatos szolgáló leánya! Az ég Királynője! Magyarok Nagyasszonya! Ég és föld összekapcsolója! A kisértő kígyó fejének összetaposója! Az emberiségért közbenjáró az ő Szent Fiánál, a mi Urunk, a Jézus Krisztusnál. Ereje, hatalma és befolyása van, mert teljesítette azt a feladatot, amivel a mi Atyánk, Istenünk megbízta. Senki nem volt alkalmasabb nála e feladat elvégzésére, hogy Krisztus földi édesanyja, a Szentháromság szolgáló leánya legyen.
Tiszta edény volt, akin keresztül a nagy, a hatalmas, a teremtő Isten szerelmetes Fia a Földre születhetett mindannyiunkért és mindannyiótokért. Sokan nem tisztelik Máriát, mások megfeledkeznek Róla, pedig mindenkor nagy-nagy szava volt neki az Úrnál. Mária nagy és komoly feladatot teljesített, amikor méhébe fogadta az Urat, mert az Úr csakis ilyen tiszta edényen, Márián keresztül maradhatott tiszta, gyógyító, halottak feltámasztására alkalmas erők forrása; Isten igéjének elhintője; a világ megváltója.
Mária ezzel nagy feladatot teljesített és komoly munkát végzett egészen élete végéig, a mennybemeneteléig. Mária élete nem volt könnyű, sok-sok megaláztatásnak volt kitéve, sok-sok félelem, bizonytalanság környékezte őt, ahogyan az élet körülötte zajlott, és ahogyan, mint anya, féltette a fiát. Mert tudta, hogy az Úr nagy, hatalmas feladattal tette e Földre a lábát és milyen szenvedések, gyötrelmek várnak Rá. Tudta, hogy mivel ők nem egyenszerűek a Földdel, így a Föld nekik semmi jót nem kínálhat, semmi jót nem adhat.
Máriánál nyitva volt ez a kapu, amely őt a magas világokkal, ahonnan jött, szünet nélküli összeköttetésben tartotta. Ezért a megérzései, álmai és megsejtései pontosak, reálisak voltak. Tudta, hogy az ellentét mindent elkövet, mindent megmozgat, hogy a nagy művet - a megváltás művét - tönkretegye; hogy az Urat újra és újra ostromolja, megkísértse; mindent elkövessen az Úr elbuktatására.
Senki nem volt alkalmasabb a nagy mű, a megváltás nagy művének elvégzésére, mint a mi Urunk, a Jézus Krisztus; mert minden teremtmény között ő volt képes leginkább átvenni és teljes mértékig teljesíteni az Atya akaratát: „én és az Atya egyek vagyunk”. És az Úrban volt meg az a nagy szeretet, hogy mint jó Pásztor, életét adja juhaiért; életét adja barátaiért; életét adja mindazokért, akik elbuktak ugyan, de elegük volt a bűn terhéből és annak súlyos, nyomasztó, nyomorúságos, szenvedésteljes, halált hozó következményeiből és kívánnak elmenni a földi világból és azokból a világokból, ahol még a halál arat, a halál az úr és a bűn tartja fogva a lelkeket.
És eljön az idő, amikor már senki sem hódol a bűnnek, hanem mindenki elismeri a Bárányt; elismeri annak, Aki: a világ Megváltójának, az élet fejedelmének, a szeretet Messiásának. Mindezt érezte Mária, az Úr földi édesanyja és tudta, hogy ez a nagy harc komoly áldozatot kíván az ő Szent Fiától: megkínoztatik, meggyötörtetik és keresztre feszíttetik.
Hiszen földi idővel mérve évtizedeket töltöttek együtt és Krisztus, az Elsőd világossága még nagyobb világosságot hozott Mária, a paradicsomi, másod világból való lelkébe. És ez az összekapcsolódás tette lehetővé, hogy Mária is lássa a múltat, a jelent, és az elkövetkezendő jövőt. A közeli és a távolabbi jövőt is, amelyben megvilágosodik a cél: a teljes beérkezettség és a teljes üdvösség állapota azok számára is, akik valaha eltértek az Atya akaratától, elhagyták az atyai hajlékot, leestek ezekre a mély világokra és innen nem tudtak többé elmenekülni.
A bűn és a halál fogvatartotta volna őket örökkévalóságok után újabb örökkévalóságokig, ha a mi Urunk, a Jézus Krisztus Márián keresztül testet nem ölt e világon, hogy megszabadítson mindenkit a bűntől, a bűn következményétől, a haláltól és Általa és Benne mindenkinek örökélete lehessen.
Ezek az idők elmúltak, a mennybemenetel megtörtént, de Mária, az Úr alázatos, engedelmes szolgáló leánya, aki összekapcsolta a mennyet a Földdel, egyetlen pillanat töredékére sem szűnt meg dolgozni és munkálkodni azokért, akik itt maradtak még az ő mennybemenetele után is és itt maradtak az első keresztények vértanúsága után is, hogy azok is, ti is mindannyian megmenekülhessetek.
Különböző korszakokban különbözőképpen beszéltek Máriáról: vagy olyan piedesztálra állították, amelyet ő nem kívánt magának, és úgy beszéltek róla, mint Isten anyjáról, vagy pedig a neki a kijáró tiszteletet, megbecsülést és szeretetet sem adták meg. Téves az az állítás, hogy Mária Isten anyja: Istennek nincs kezdete és nincs vége; Isten nem teremtmény, hanem maga a Teremtő; Isten mindennek, ami van, a kiindulási pontja, így az életnek is. Isten az élet forrása, tehát hogyan lehetne Neki bárki is az édesanyja? Teljességgel lehetetlenség; Isten öröktől fogva van és örökkön-örökké lészen; ő mindennek a kiinduló pontja és forrása. Tehát Mária nem Isten anyja, hanem az elsődnek, az elküldött Messiásnak földi édesanyja, tiszta edény, aki földi testet adományozott neki.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Szűz Mária szolgálata 2/3
Zita médium 1999. Május 9.

Máriának nem volt több gyermeke, mert ő a duáljával egységben és tisztaságban egész volt. Amikor az írás az Úr testvéreiről beszél, azok unokatestvérek voltak apai és anyai ágon; hiszen a zsidóknál mindenkor, de különösen azokban az időkben a nagy családok voltak természetesek. Mária régebben is és ezekben az új korszakokban is hírt adott arról, hogy mi az ég üzenete, mit kívánnak az égi hatalmasságok a gyenge, a gyarló, a beteg, a bűnnel telített emberi lelkektől. Hogy miért van az égi nagyságoknak külön gondja e Földre?
Azért testvéreim, mert ez egy átjáró világ a mélyebb világok és a magasabb világok között; olyan, mint egy nagy vasúti csarnok, ahova a világ minden részéről befutnak az embereket egyik helyről a másikra szállító vonatok. A Föld az, ahol rövidebb vagy hosszabb ideig mindenki testet ölthet, aki ilyen mélységekig bukott. Az Úr nem jöhetett a harmad- vagy a negyednapokra, hanem le kellett szállnia a legmélyebbre bukott világokra, a Földre és a poklokra is, amiket a szeretetével, megtisztító, áldozatos, megváltó erejével át kellett hatnia, „szálla alá a poklokra és harmadnapon halottaiból feltámada”.
Tehát ezekkel a világokkal ők mindketten szünet nélkül törődnek, hogy minél több megváltható lélek beérkezzék azokra az állomásokra, amelyek már előcsarnokok, ahol már hangzik a mennyek üzenete úgy hogy az ott élők meg is hallják. A hangra, amely a magasabb világok üzenete, hangolódni kell; a hangot meg kell hallani, mert ezen a hangon keresztül tudja a világokon élő, hogy mit és hogyan cselekedjék. Mindig hang által szólt a mi Atyánk, Istenünk az emberiséghez a régi korokban is és akkor is, amikor Krisztus a Földön járt. Tehát azokban a világokban hangzik a szó. De nem idelent a nagy bábeli zűrzavarban; ahol sem a hangot, sem egymás szavát, sem egymás mondanivalóját és főként az ég üzenetét nem hallják az emberek.
Ezért jön el Mária, a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk édesanyja különböző korszakokban és üzenetet hagy, hogy mi az ő Szent Fiának a kívánsága; hogyan és miként éljenek, ha már elfelejtették volna, hogy az Úr mire figyelmeztette, mire tanította őket; mi volt a Szent Ige, amelyet e Földön hangoztatott és bizonyságként csodákkal igazolt. Hol hittek az emberek ezekben a Mária jelenségekben, hol nem; hol eltúlozták és ott is vélték látni őt, ahol valójában nem jelent meg, hol pedig azt sem hitték, ami - mondhatnám - kézzelfogható valóság volt. A tiszteletről is megfeledkeztek.
Amit az ember a maga szennyes szintjén nem ért, azt lehúzza, kétségbe vonja vagy tagadja; így tehát kétségbe vonta vagy tagadta az Úrnak szűztől való születését és sárral dobálta Máriát. Sőt, káromolja az Urat, Máriát és mindannyiunk teremtőjét, az Atyát. De ez a tényeken nem változtat; nem azok mocskolódnak be, akiket az ember a maga mocskos szintjére kíván lehúzni, hanem ő, az ember lesz ezáltal még mocskosabb és méginkább eltávolodott a mennyei hatalmasságoktól. De ennek ellenére, amíg egy is megmenthető az alacsony, anyagi világok lakóiból, addig újra és újra próbálkoznak az ég angyalai, a Szentlélek szent szellemei, hogy az ember meghallja a szót.
Máriának engedelmeskednek az ég angyalai; hiszen, mint mondottam, ő az ég királynője.Több nemzet hiszi, hogy Mária a nemzete pártfogója és Nagyasszonya, és bárki ezt hiszi, bárki ezt vallja, bárki óhajtja Mária közbenjárását; bárki országát, nemzetét, népét felajánlja néki, meg is kaphatja. A felajánlással azonban az is jár, hogy a nép, a nemzet, amely az ő oltalmát kéri, megtérjen; mert csakis megtérés által igazulhat meg. Mária erre a megtérésre ad erőt, támogatást; veszi pártfogásába mindazokat, akik igazán kívánják és érzik a megtérés szükségességét.
Népek, nemzetek, amelyek egyes korszakokban elfordultak az égiek üzenetétől és a testnek kedvező dolgoknak hódoltak, mindig új és új mélypontokat értek el és minden nemű veszteség és nyomorúság jött rájuk; de ha újra felébred lelkükben a tisztelet és hála az Ég királynője, a Nagyasszony iránt, akkor újra megkapják Mária segítségét és közbenjárását.
Ezekben az utolsó időkben még egy darabig, még egy kis ideig lesznek Mária jelenségek, hogy azután végleg, az atheizmus, az anyagimádás miatt eltűnjenek és többé őt emberi szem meg ne láthassa. Mindaz, amit az ég Királynője kijelentett, beért; és sok dolog már bekövetkezett és még több be fog következni. Az Úr áldó keze még fent van, áldást és megszentelődést hint e világra; de mindez már az ő földi édesanyja kéréséért, kegyelemként történik. Mert az emberek elromlottak; mert az emberek előtt semmi sem szent többé; mert az ember Isten helyett önmagát tette istenné; mert bálványokban hisz, olyanokban, akik szünet nélkül emberáldozatot követelnek, mint a Moloch, amelybe szünet nélkül élő embereket kellett bedobni, hogy erejük és hatalmuk fennmaradjon. Nézzétek meg ezt a lepergő XX. századot, amelyben megvoltak ezek az úgynevezett hatalmasságok, ezek a földi istenek, akik mindezt maguknak megkövetelve világháborúkat, nyomorúságokat, éhínségeket támasztottak.

Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Szűz Mária szolgálata 3/3

Zita médium 1999. Május 9

Ahogy az időben előre haladtok, Mária jövendölése szerint egyre inkább látjátok, hogy nép nép ellen, nemzet nemzet ellen, gyermek a szülő és szülő a gyermek ellen támad; és megint lesz nagy össze-visszaság, mint azokban az időkben volt, amikor Mária a császári rendelet szerint a népszámlálás céljából elment beiratkozni.
Nem látjátok a mai világban is ezt a nagy-nagy népvándorlást, ezt a teljes zűrzavart és összekeveredést, ahogy nemzetek, fajok összekeverednek egymással; ahogy az embereknek el kell hagyniuk a szülőföldjüket és szülőhazájukat és még később sem térhetnek oda vissza, miként nem térhetett vissza Mária és József a Kisdeddel, hanem az angyal utasítása szerint Egyiptom földjére kellett nekik elmenekülniük?

Elkövetkezik a mai korban is a nagy népvándorlás után a menekvés, hogy hova, merre lehetne még menekülni a nagy katasztrófa elől, mert sehol nem fogja az ember önmagát és családját biztonságban érezni; és meginog a hite az égi nagyságokban is, mert az ég hallgatni fog. Pedig mindig szólott, mindig hívta, mindig várta az emberi lelkek, a bűnös lelkek megtérését és hazajutását a mennyei hajlékba. Ma még hangzik a Szentlélek szava! Ma még hangzik a szó, de ki tudja, meddig; és ki tudja, mit hoz a Föld lakói, és a ti számotokra is testvéreim, a holnap, a jövő? Ma még hangzik e nagy isteni kijelentés, a Szent Lélek kijelentése!
Mária a Szent Léleknek is szolgálóleánya. Hiszen az Evangéliumi Spiritizmus alapjainak megvettetésénél Mária, Buddha és Laurentius voltak azok, akik Istentől e feladatot megkapták és maradéktalanul végrehajtották. Buddha mint Névtelen Szellem, akit az Úr mint Pétert megbízott, ma is vezeti az Evangéliumi Spiritizmus gyülekezeteit. A Szentlélek munkásai még szétjárnak, hogy az elszórt kalászokat összegyűjtsék a tarlóról, és ha lehetséges, betakarítsák a mennyei csűrökbe. A Szentlélek munkásai az egyházaknál is keresik azokat, akik felfigyelnek a szóra, hogy nem a külsőségekben, nem a dogmákban, nem a rituálékban, nem a megszokott dolgokban van az ember üdvössége, hanem ha hallja Krisztus hazahívó szavát, ha hallja a Szentlélek kijelentését, ha Szentlelket vesz és ezen keresztül megerősödik és ezen keresztül igaz, keresztény emberré válik.

Ebben az utolsó korszakban különböző alakban és különböző öltözékben láthatjuk mi, a jelentéktelen kis szolgák az Úr édesanyját: hol kék palástban, rózsakoszorúval a fején; hol sápadtan és gyászba borultan, feketébe öltözve; hol nyugtalanul nézve a horizontot, ahol ég és föld összeér, mert érzi, hogy a Föld nagy része veszendőbe megy. Nem titok előttetek, hogy az utolsó időkben nagy lesz a népsűrűség a földi világban. És a végítéletkor ennek a nagy tömegnek kétharmad része kivettetik. És kivettetnek a szférákban lévők közül azok is, akik az első és a második szférában élnek és azok is, akik a harmadik szféra alsó rétegeiben élnek. Tömegesen már nem lehet menekülni. Nem lehet úgy menekülni, hogy „ennek a családnak a tagja vagyok, hogy ebbe a nemzetbe születtem, hogy ebbe a vallásba tartozónak érzem magamat, aszerint imádkozom, aszerint elmélkedem és aszerint értelmezem a Szent könyveket”. Nem!
Mi, a Szent Lélek munkásai most már egyénekért szállunk alá; egészen a legmélyebb világokig bevilágítunk, hogy kit lehetne még a mélységekből a felszínre hozni; kinek lehet még a lehetőséget megadni egy újabb, utolsó testetöltésre, hogy itt a jó és rossz összekevert világában az önmaga megtagadása által a jót válassza; hogy az itt lévők közül kinek van még szüksége ugyanebben a testben meghosszabbításra és egy másik munka, feladat elvégzésére.
Keressük még azokat az embereket, akiknek a figyelmét a mindennapok gondjáról, a mindennapok betegségéről, az anyagi világ dolgairól - hogy mit együnk, mit igyunk, mibe öltözködjünk - a lélek problémáira, a lélek átalakítására fordítsuk. Keressük azokat az embereket, akik ahhoz a valláshoz kívánnak - a meglévő sok vallásból - csatlakozni, amelyet a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk hozott: a szeretet vallásához.
A szeretet vallásához tartozni azt jelenti, hogy a szeretetben új és új próbát kell az embernek kiállnia, mert ez bizonyítja az égiek előtt, hogy alkalmas az új idők vallásának, a „mai kor vallásának” felvételére; a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk szellemi egyházába, a szeretet egyházába való felvételre.
Anyák napja van a mai napon; és ha én mégsem az anyák áldozat készségéről, lemondani tudásáról, szeretetéről zengek ma himnuszt, ezt azért teszem, mert figyelmeteket a mennyei anya-példára, Máriára kívántam fordítani, hogy lássátok, hogy milyennek kell lennie az igazi anyai szívnek. Mert hiszen ez a ti szegény korszakotok már ugyancsak szűkölködik az önzetlen, a szeretettel telített női, anyai szívekben. És megnőtt és méginkább megnő azoknak az úgynevezett anyáknak a száma, akik biológiailag ugyan anyák, de már semmi olyan jellemvonásuk nincs, amellyel hasonlókká lennének a mi Urunk, a Jézus Krisztusnak édesanyjához, Máriához. Mert önzők és paráznák lettek.

Paráznák lettek azért, mert az adó fél olyanokat kívánt magának, vagy olyanokkal kötötte össze az életét, vagy olyanoknak hódolt, vagy olyan szórakozóhelyeket keresett fel, ahol a „nagy parázna” kínálta fel magát. Mert jaj azoknak a társadalmaknak és azon társadalmak férfinépségének, akinél ez a keresett árú; jaj nekik, mert hiszen csakis az olyan karakterű női lelkeken keresztül lehet felemelkedniük, mint amilyen Mária! Sok minden történik a világban, ami nem Isten akarata, ami olyan szószaporulat, amely csak zavart kelt az emberekben, és nem tudják, mit szabad és mit nem szabad; mi az erkölcsös és mi az erkölcstelen; mi az igaz és mi a hamis; mi a tévedés és mi a valóság. Az emberiség nagy része, aki ma él, elveszett, mert nem mennyei modellek, mint Mária, mint az Úr, a Jézus Krisztus, mint az apostolok, mint az első tanítványok, mint a szentek élete szerint alakítja az életét, hanem olyan úgynevezett hősök után igazodik, akikről előbb-utóbb kiderül, hogy külső máz az, amit mutatnak és a valóságban sötét, bűnös életet élnek.
Tiszteljétek tehát Máriát, adjatok tiszteletet neki. Ne imádjátok őt, hanem forduljatok Hozzá, hogy az ő közeli kapcsolatát, amely az Úrral van, felhasználja, hogy benneteket, családotokat, nemzeteteket, országotokat, hiteteket, reménységeteket, szereteteteket táplálja, megvédje; és az Úr lesújtó kezét - hiszen az Úr mint bíró, mint ítélő jön el-még egy ideig, amíg sokan elkészülnek vagy elkészülhetnének, fenntartsa. Áldásomat, békességemet, szeretetemet, a legjobb szándékomat hagyom most rátok én, az egyszerű Szürke Szellem.
Isten legyen mindannyiótokkal! Isten veletek!


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

2021.július havi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék


Vegyetek Szentlelket. Zita médium közlése. 2

Szepes Mária a korszakváltásról. 11

A szellemi igazságok hirdetőiről. 13

Megszálltság. Kotányi Ottó írása. 15

Élet - halál 22

A lélek és a mesterséges megtermékenyítés 26

A Föld jövője és a migránshelyzet 27

Ajánlott havi web. lapok 35

https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... i82GirYc8M

https://data.hu/get/12964303/SBK_Hirlevel_197.doc

[Karsay1958]

ÖNAZONOSSÁG — IDENTITÁS 1 rész

Zita médium által 2020. október 18.

A mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében köszöntelek benneteket testvéreim.
Önazonosság, ilyen vagy olyan indíttatású — ezek a mai világban rendkívül fontosak lennének, hogy az ember tisztában legyen, amikor önmagáról gondolkodik, önmagát azonosítja, önmagát felméri, beméri. Az égő csipkebokornál, valamint amikor Isten elküldte Mózest a fáraóhoz, hogy kivezesse Izrael fiait Egyiptomból, Mózes kérdésére, hogy amikor Izrael fiai azt mondják: Mi a neve annak, aki őt hozzájuk küldte? A mi Atyánk, Istenünk kijelenti Mózesnek: „VAGYOK, AKI VAGYOK. Így szólj az Izrael fiaihoz: A VAGYOK küldött engem tihozzátok.” Utalva arra, hogy teljesen tisztában van azzal, aki Ő.

Ugyanez érzékelhető a mi Urunk, a Jézus Krisztus kijelentéseiben is. „Én vagyok az élet kenyere.” „Én vagyok a világ világossága.” Tehát mintegy kinyilvánítja azt, aki Ő. Természetesen egy-egy ilyen kijelentés nem fedi és nem is fedheti azt az egzisztenciát, amely akár a mi Atyánk, Istenünk, akár a mi Urunk, a Jézus Krisztus, hogy kik is Ők valójában. Ők maguk azonban tisztában vannak ezzel, de ezek a rövid kijelentések önmagukról, az ember értelmezésében nem sokat jelentenek, mert az ember fel sem tudja mérni azt a tökéletességet, azt a valóságot, azt az ismeretet, azt a szeretetet, azt a tudást, azt az intelligenciát, azt az erőmennyiséget, azt a fényt, amivel Ők bírnak, akik Ők a valóságban. Azonban itt a Földön, a mi Atyánk Istenünknek és ami Urunknak, a Jézus Krisztusnak nem is az a célja, hogy ezt teljesen megértesse az emberrel, hanem az, hogy az ember a fejlődésével mégis egyre helyesebb, az igazságnak egyre megfelelőbb képet alkosson magában a teremtő Istenről és a Megváltóról: a mi Urunkról, a Jézus Krisztusról.

Szükséges lenne az, hogy az ember is képes legyen beazonosítani önmagát, de sajnos az emberek jelentős része erre nem képes. Születésével kapott egy nevet és gyakran ezzel vagy a családi névvel azonosítja csupán önmagát. Valójában, hogy ez mennyire nem így van, bizonyítja az is, hogy sokak akár érdekből, vagy azért, mert nevük nem tetszik nekik, megváltoztatják azt. Tehát érzik, vagy legalábbis azt hiszik, hogy ők nem azok, amit számukra nevük sugall. Ez valóban így is van, mert a földi világban nagyon sok névvel jelölnek meg embereket, de az nem jelenti azt, hogy az magát a benső lényeget, a lényegiséget is kifejezné és képviselné mások vagy a világ előtt.
Az ember állítja magáról: keresztény, hívő, ateista, hitetlen, okos, művelt, képzett vagyok, ilyen vagy, olyan szakmám van. Ezek azonban mind csak megjelölések, de ez még mindig nem bizonyítja azt, hogy ki és mi is ő a valóságban. Nem képes átlátni, nem képes felmérni, hogy ő Istennek bukott teremtménye. Nem képes felmérni azt, hogy nyomorúságos élete, szenvedései, gyötrelmei, amik a fizikai síkon való megjelenéssel, vagyis a születésével kezdődtek jelentenék azt, aki ő valójában. Nem érzékeli azt, hogy nem abban a pillanatban keletkezett az élete, amikor itt megszületett. Nem érzékeli azt, hogyha Isten teremtménye, hogy lehet, hogy Istennek ilyen rosszul sikerült teremtményei is vannak, akikben mindezek a bűnök és rossz tulajdonságok és természetek léteznek. Persze azt fel sem méri, hogy az ő rossz és nem kívánatos természete esetleg mások számára nem tetszik. Sok esetben meg van győződve arról, hogy ahogy ő beszél, él, viselkedik, ami őt körülveszi a földi világban, ahova a születésével beágyazódott az az ő tulajdonképpeni természetéből jött létre. Nem így van! A körülmények mindig azt szolgálják, hogy amiken keresztül megy, amik hozzá csapódnak, amikből különböző meglátásai lesznek, kihozzák belőle és megláthassa a maga valódi egyéniségét. Persze ez csak akkor történhet meg, ha eléggé éber, ha nyitva van a szeme, és nem más dolgokkal foglalja el magát, mert az emberek legnagyobb része ezt teszi. A körülötte zajló dolgokkal foglalja le magát, hogy mi milyen kívánságokat ébreszt fel benne, hogy abból mi lenne jó a számára, és mit kell azért megtenni, hogy vágyai tárgyát megszerezze.


folyt. köv…

[Karsay1958]

ÖNAZONOSSÁG — IDENTITÁS 2 rész

Zita médium által 2020. október 18.

Nem képes átlátni azt sem, hogy amikor sorozatosan Isten törvénye ellen vét, azzal ő törvénytelenné válik. Nem képes felfogni, hogy melyik oldalon áll. Nem képes felfogni, hogy mind a jobb, mind a baloldalon szélsőségek vannak. Nem képes átlátni, hogy érzéseivel, vágyaival, gondolataival minek a létrejöttéhez, megvalósulásához járul hozzá, mind jó, mind rossz, követendő vagy elutasítandó tekintetben. Kevés világosságával, és ismeretével nem képes felmérni, hogy a világmindenséghez, az abban található minden teremtett szellemhez hogyan viszonyul, felfuvalkodik és elhiszi, hogy ő az élet koronája. Azt hiszi, hogy neki mindenek szabadok. Úgy érzi és állíja is, hogy neki szükséges az egyéniségét fejleszteni, közben nem ezt teszi. Lekicsinyli mindazokat, akik a régebbi korokban, ahogy ő nagyvonalúan mondja: a sötét középkorban éltek és nem tudtak gondolkodni és a sötétségben nem tudtak rájönni arra, hogy a földi világ mit is nyújthatna nekik. Arra azonban rájöttek, hogy kapzsi módon mit lehet elrabolni, mit lehet kiszivattyúzni más emberek munkája eredményéből, a földi világ lehetőségeiből, abból, amit elődjeik és azok elődjei hoztak létre.

Sőt azzal sincs tisztában, hogy a vallás csupán ráakasztott külsőség nála, nem igaz hit, és ezért nem is jelent a számára valós értéket, ezért az igazságot fel sem fedezi, mert számára csak a maga igazsága létezik. Ugyanis minden embernek más és más az igazsága, azonban az emberi igazság hihetetlenül messze áll az isteni igazságtól, a természetbe kódolt igazságtól. Rendkívül messze esik az, ami a szegény ember igazsága, és ami a gazdag emberé, más a betegé, más az egészségé, a fiatalé, vagy az öregé, vagy azoké, akik elrabolták a fél világ kincseit, és abból most hatalmas vagyonokkal és gazdagsággal vélnek rendelkezni. De fel sem fogják, hogy az sem létezik már, ami volt, mert már mindent elloptak a nemzeti vagyonból is, így az éhező tömegeknek egyre kevesebb jut. Az éhező tömeg pedig egyáltalán nincsen tisztában azzal, hogy hogyan is romlott el mindez. Mert mindig csak a gyengébbtől lehet elvenni ott, ahol nincs ellenállás.

Ezt is azért tehetik az emberekkel, mert nincs önazonosságuk, azaz nincsenek tisztában azzal, hogy Isten teremtményei. Nincsenek tisztába azzal sem, hogy miért élnek a Földön, hogy mi az övék és mi a másé. Mi az, amiért megdolgozott valaki, és mi az, amit mástól elvesz. Mi az, ami neki jár és mi az, ami nem. Követeléseivel úgy gondolja ez is, az is jár, hogy a másik legyen elnéző, segítőkész irántam, csak adjon és adjon, intézkedjen helyettem és mindent úgy cselekedjen a földi világban, hogy én semmiképpen ne legyek vesztes, mert mindenki nyerni akar. Mindenki azt gondolja, hogy neki minden szabad, és bármit tesz is, ő jó, és becsületes ember, mert ő a köz érdekét nézi, és azért akar jó pozícióhoz jutni, hogy embertársain segítsen. És fokozhatnám, hogy az ember mi mindent képzel magáról és hitet el magával, mivel nem annak látja önmagát, ami ő tulajdonképpen.

Nem is vizsgálja meg önmagát, nem nézi meg, hogy milyen fogyatékosságai, gyengeségei, bűnei, tévedései vannak, hogy mire is ad önmagából akár lelki, akár fizikai erőket, a nap 24 órájában mivel foglalkozik: mit csinál, mit gondol, mit érez? Vajon időskorban az életét beosztással éli az ember, megértette-e, hogy a mozgás az élet velejárója, amit a maga erejéhez mérten minden nap végeznie kellene? Mert ha sérülései nincsenek, akkor szükséges lenne, hogy még ha némi fájdalmai vannak is mozogjon, hogy az életében a jóra való átváltozás lehetőségeiben részesülhessen. Szükséges lenne, hogy önigazolása, önazonosítása, identitása terén minden nappal fejlődést mutasson fel, és ne stagnáljon, ne jusson oda, hogy ami nem volt jó az elődöknek, azt most ő jónak tartsa, hanem ami jó és fejlődésre vezető volt számukra, azt vegye csak át és szolgája vele saját lelki fejlődését. De nem ez történik, hanem pont ezeket vetik el, mert ezek komoly gondolkodást, erőfeszítést, munkát kívánnának tőle arra nézve, hogy ne azokat az elgondolásokat válassza, amelyek mindig a rosszabb irányba viszik. Sajnos az jellemző az emberre, hogy hajlamos a helytelen dolgok elfogadására és azt utasítja el, aki magáról mondta hogy vagyok, aki vagyok, vagy aki magáról azt mondotta, hogy én vagyok a világ világossága. Ugyanis, akik hozzá térnek, akik némileg átérzik az Ő és áldozatos munkájának nagyságát, azok a világosság fiai, és nekik megvan az önazonosságuk. Tudják biztosan, hogy honnan jönnek, hova mennek, mi a küldetésük, mi a munkájuk, mi a feladatuk. Nem pazarolják el az életet. Nem folyik ki kezükből az idő. Nem azonosítják magukat azzal a nézettel, hogy „ráérünk arra még”, majd ha öregek leszünk, akkor kezünkbe vesszük a Bibliát. Amikor pedig megöregszenek, arra hivatkoznak, hogy már nem jó a látásuk, már nem is tudják helyesen felfogni sem az abban leírtakat. Az embernek soha sincs ideje, ereje a jó megvalósítására, az önmaga alapos megismerésére, éppen ezért mindent összemos: ez is jó, az is jó, amaz is jó, ez se bűn, az se bűn, ez csak valami más. Ó! Ezt a szót, hogy más, rendkívül szeretik használni az emberek és azt nemcsak nemi indíttatásnál, hanem minden változatában el kell fogadnia mindenkinek. Mondják: más az elgondolása, más az igazsága, más az elképzelése, és közben hagyják, hogy ezek a más elképzelések elragadják tőlük a jó lehetőségeit, és uralomra segítenek olyanokat, akik kezében a hatalom félelmetes eszközzé vált és válik.


folyt. köv…

[Karsay1958]

Élni annyi mint gondolkozni - Felvezetés

József beszélő médium útján

Részlet a „Manna a hit táplálásához” című kötetből, mely médiumok útján közvetített szellemnyilatkozatokat tartalmaz - 1922

Az ember időhöz és térhez van kötve. Időnek és térnek határai vannak, azért a Földön az ember életének is határai vannak. Ezt a határt az ember azok szerint a fogalmak szerint képzeli el, melyeket ő térről és időről bír, minthogy pedig ezek a fogalmak igen korlátoltak, azért az ember földi pályafutását meglehetős hosszúnak tartja. És csakugyan, ámbátor az emberélet az örökkévalósághoz viszonyítva csak alig észrevehető pontocska, bizony a Földön levő embereknek mégis igen hosszú ez az élet.
Élni annyi mint gondolkozni, ez pedig nem más mint a szellemi élet. Mivel életének legalább háromnegyed részében ez hiányzott, ekkor az ember végigtekint elhibázott életén, visszagondol az eltűnt képzeletekre, a kongó, üres álmokra, az eredménytelen tusára, és felveti a kérdést; mit nyertem hát ebben az életben s mit értem el a sok évi tusakodással? Semmit! – Rettenetes szó: „Semmit”!
Midőn azután feleszmél s látja és tudja, hogy mi az, amit meg kellett volna tennie, de megtenni elmulasztott, akkor mohón kezd dolgozni s igyekszik pótolni, amit mulasztott: a gondolkozást. Ekkor kezd csak gondolkozni az ember s ekkor feltámad benne a szellemi ember, az az ember, aki kérdi: mi vagyok? miért vagyok? honnan jöttem? hova megyek? Ekkor eligazodni törekszik ebben a tömkelegben, gyötri magát és gondolkozik, gondolkozik, míg meg nem találta a helyes utat.
A helyeset?... Ugyan hány ember találja meg a helyes utat? Hol van az igazság a hazugságoknak ebben a fülsiketítő zajában? Hol találja meg az összhangot ebben a zsivajban, ezek között a hamis hangok között, melyek megütik a fülét minden oldalról, ahol emberek laknak, ahol emberek gondolkoznak és cselekednek? Hol van az igazság? Uram, Istenem! De nehéz dolog is embernek lenni!
A hit, amely egy és egységes Isten egész világában, egyéni torzképpé, személyes nézet dolgává lesz az ember életében; mindenki értelmezi azt a maga módja szerint. Minthogy pedig az ember mindenről, ami ebben az életben van, azt hiszi, hogy csak a maga számára létezik, azért úgy tartja azt legigazabbnak, ahogy neki legkényelmesebb. Az ember magát tekinti az élet központjának és azt és mindent, amit magában foglal, alárendelni törekszik magának; sorsát maga akarja eldönteni, és ki akarja erőszakolni, ami az ő gyenge agyvelejében életcélként lebeg előtte.
És hát miért is ne alakíthatná ő azt a saját akarata szerint? Szegény ember! Ki akarod erőszakolni rendeltetésedet, és ura akarsz lenni sorsodnak? Erre te nem vagy képes! Mert ha összes erődet megfeszíted is, a rendeltetés árját nem fogod más utakra terelni! Ha rendeltetésed az, hogy szegény maradj, akkor nem fogsz meggazdagodni; ha rendeltetésed, hogy gazdag légy, akkor szalad utánad a szerencse minden utadon; ha hivatásod magasan állni, akkor nem maradhatsz alant, és ha arra vagy hivatva, hogy a porban maradj, akkor túrhatsz, ahogy akarsz, még sem fogod magad felküzdeni tudni!
A megelégedettség nagy erény, magas fokozat, melyet csak fáradsággal lehet elfoglalni. Az az ember, aki megelégedett tud lenni, az szellemileg sokat dolgozott, az sokat gondolkozott és gondosan ápolta életfáját, melyről ily ízletes gyümölcsöt kapott. Ez azonban nehéz munka, melyet nem végeznek szívesen az emberek!

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Élni annyi mint gondolkozni
Adai mediális közlés - Szeretet-2020.08.27.
A sors mint az igazsághoz vezérlő kalauz
Az imádság hatása
HANG - Valóban szabad-e az akaratunk?
A Les-hegy
A magyar katona és a humor
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiaY1dnG ... w?e=dnsZeG
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiaYV8Yv ... w?e=h363wu
Karsay István szellemtani hírlevele 2021 julius

https://www.youtube.com/watch?v=9b5yoBz8XWo
https://www.youtube.com/watch?v=XmUsRZE-J3E
Jelenések 74-75 – Jézus a fogyasztói társadalomról I.-II. – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=gUzCx4t0Jzg
Jelenések – Az Antikrisztus ideje (spirituális film)
A film megrázóan mutatja be a Sátán inkarnációját az Antikrisztus emberi személyében.
Bemutatja egy virtuális lehetőségét az emberek megtévesztésének. Gondoljatok a mostani helyzetre,
amelyet tekinthetünk egy próbajátéknak. Az a legfájdalmasabb, hogy az emberiség legnagyobb
része elhiszi a hazugságokat, behódol a sátánnak és az ártatlanok ellen fordul.
Akik idáig eljutottak a végidők folyamán tudniuk kell, hogy csak azok szabadulhatnak meg
és üdvözülhetnek, akik a végsőkig kitartanak.

https://www.youtube.com/watch?v=uSSrQM9p5C4
Vakrandim az élettel – Romantikus tanító film

[Karsay1958]

ÖNAZONOSSÁG — IDENTITÁS 3 rész

Zita médium által 2020. október 18.


Az ember nem ébred fel, el van foglalva a mindennapok zsibvásárával, hogy mit mutat a távolbalátó, mit mondott a szomszéd, mi zajlik a politikában. De, hogy mi zajlik bent az érzés- és gondolatvilágában, hogy fel tud-e mutatni valami fejlődést, a maga valójában látja-e azt, hogy mi végett van itt, miért időzhet itt a földi életben, azzal nem foglalkozik. Nem az az élet célja, hogy valaki minél több időt tölthessen itt, és mindent, amire csak vágyik, elérhessen, mert ebből még egy jelentéktelen kis lelki eredmény sem születik számára. Mert eltévedt a sok „izmus”, a sok elv között, hogy ez lesz jó és az lesz jó. Ha ma idecsapódok, ez fizet nekem, ha holnap odacsapódok, az fizet nekem. A lényeg az, hogy fizessenek nekem, lehetőleg minél kevesebb erőbedobásért minél többet. Hogy minden, a világon engem szolgáljon. És hagyja magát megtéveszteni: azt hiszi, hogy magát szolgáltatja, miközben a nálánál ügyesebbek befogják őt azon a célok szolgálatába, amelyek nekik fontosak, és máról, holnapra már ő is azt látja jónak, ő is azt támogatja és elfeledkezik arról, hogy ki a mi Urunk Jézus Krisztus.
De nem azt kellene elhagyni, ami szellemi szempontból használható, és felvenni az újat, az újból azt, ami hamis portéka! Azt kellene magáévá tennie, ami hasznos és használható az ember egyéniségének kibontakozására, hogy a tömeglélek masszájából átjuthasson erre a másik állapotra, amelyben az isteni arculat, a krisztusi arculat bontakozhat ki a lelki világában, ne pedig a lényegtelen dolgok, amikre oly nagy súlyt fektet. Sok ember nagyon fontosnak tartja, hogy ismert legyen neve, hogy kik figyelnek mindarra, amit ő oly okosan és bölcsen megmondott a másiknak, hogy ne így, hanem úgy értsd.

Ha valaki netán elhagyná azt a vallást, amely őt addig ringatta, addig lelki táplálékkal látta el, jól nézzen körül az ember, hogy mit választ, és miért is teszi ezt. Mert nem visszafejlődni, hanem minden vonatkozásban előre kell jutni. Tehát, ha már az ember keresztény, ne gondolja, hogy előbbre juthat, ha akár a zsidó, akár iszlám, vagy bármelyik keleti vallás követőjévé válik. De hogyan jut valaki ilyen következtetésre, miért gondolja ezt? Az isteni igazság ugyanis a mi Urunk Jézus Krisztusban, mint emberben nyert kifejezést: ő az út, az igazság és az élet. Tehát, hogy adhatnának a kereszténységtől többet mindazok, amire vissza akar térni vagy vissza is tér. De ha már, tegyük fel, megkereszteltek valakit kereszténynek, ezzel kereszténnyé vált? Ezt sem gondolnám. Ez Istentől kapott életre szóló feladat, miszerint azért vagy itt ember, hogy jó kereszténnyé válj. Ahhoz viszont, hogy jó Krisztus követővé válj, szükséges, hogy ne csak külsőség, hanem lélek szerint is megkeresztelkedj az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ha így megkeresztelkedtél, ennek megfelelően jó gyümölcsöt mutass fel: jó példát szolgálj, igazat beszélj, elégedj meg a kevéssel, az egyszerűvel, de a jó tudásból mindig többet és többet akarj elsajátítani, hogy egyre világosabban lásd a valós tényeket, amelyek az igazságból táplálkoznak. Azután az is szükséges, hogy ha már ebben a keresztény hitben némileg megerősödtél, Szentlelket is vegyél. Ez viszont nem azt jelenti, hogy válogatás nélkül mindent elfogadjon, elhiggyen az ember, ami az ún. ezoterika témakörében található, hogy azokat tanulmányozza, és közben azt gondolja, hogy azzal valami nagyot cselekedett, mert könnyen elbukhat. Amikor ez történik, akkor viszont megijed, és állítja, hogy azzal volt a baj volt, amit tanulmányozott, amiben hitt, amiben annyira bízott, és így nem egyszer a spiritizmust is megbélyegzi. Biztos, hogy abban hittél ember, amiben hinni kellett? Biztos, hogy nem az emberi akaratod beteljesedését kerested? Biztos, hogy nem azt akartad, hogy mondják meg neked mi szép és jó vár rád a jövőben? Hogy mi tévő legyél, hogy a holnapi napod emberileg, a testi ember részére jobb legyen, mint a mai? Vagy pedig tényleg azt a lelki táplálékot kerested, ami a lelek felemelését és megtisztulását szolgálja? Mert nemcsak kenyérrel él ám az ember, hanem Istennek minden igéjével.

Tudjátok mi az ige? Az isteni lényeg és ezt az isteni lényeget tanította és hirdette ittjártakor az embereknek a mi Urunk, a Jézus Krisztus. Tehát erről van szó, hogy Istennek minden igéjével foglalkozzon, nem pedig azokkal a dolgokkal, amelyek esetleg a misztikumok birodalmába vagy a láthatatlanhoz tartoznak ugyan, de táplálékot nem adnak, illetve, ha ad is, nem azt a táplálékot adja, ami a szellemi embert erősítené, és táplálná, hanem a testi embert. Mert az emberek sokasága azt várja, hogy a testi ember kapjon lehetőségeket, hogy előre meglássa, mibe fektessen be, mihez nyúljon, hogy miként biztosíthatna a maga számára egy kényelmesebb jövőt? Nos, testvéreim ki akarlak ábrándítani benneteket abból, hogy jobb jövőről ábrándozzatok, mert az nem fog bekövetkezni, még pedig azért nem, mert az ember hagyja magát az ún. „nagyoktól”, tömeglélekké gyúrni. Nem közösséggé, hanem egy olyan tömeggé, amellyel azt csinálhatnak, amit akarnak, azt fogadtatnak el velük igazságként, ami az önzésből fakad. Elhitetik vele, hogy csak rájuk kell figyelni, csak azt a gyógyszert kell beszedni, csak azt a vakcinát kell beadatni, amit mi ajánlunk, és akkor megmenekülsz, akkor egészséges leszel. Dehogy leszel. Újabb és újabb fertőzések, járványok, betegségek ütik fel majd a fejüket. Miért? Mert lelkileg, szellemileg nem tisztultál meg ember, ha pedig nem tisztulsz meg, a bűnök fájdalmas következményei zúdulnak rád, amit – hivatkozhatsz bármire – nem kerülhetsz el. Hiába állítod, hogy hiszen nem így gondoltam, nem erre szavaztam, hiszen olvasom a bibliát is, akkor miért nem vettem észre ezeket a csalásokat, megtévesztéseket? Azért ember, mert nem vettél világosságot a világ világosságától, a mi Urunktól, a Jézus Krisztustól.


folyt. köv…

UI:

Hangos Könyv és Könyvletöltések Wordpress
https://konyvletoltesek.wordpress.com/2 ... Wy3tN6QniI

[Karsay1958]

Az eleven hit és ereje

Bertha Dudde írómédium közlése 1946-ból

Az eleven hit hegyeket képes megmozdítani. Ez csak egyfajta beszédforma nálatok, mert ti még nem próbáltátok ki - tehát hatását nem ismerhetitek. Nem tudjátok, hogy a mélyen hívő ember igénybe veheti az én erőmet, és ezért minden lehetséges neki. Viszont mennyire kell, hogy mély legyen ez a hit, ami mindent véghezvisz, amit az ilyen ember akar?
Hogy a hite megfelelően erős legyen, annyira bensőséges kapcsolatban kell lennie velem, hogy nem érzi már egyedi embernek magát, hanem belőlem való résznek - amely elválaszthatatlan tőlem - és ezért átjárja a belőlem eredő erő. Kell, hogy állandóan maga körül érezzen, annyira biztosnak kell lennie jelenlétemben, hogy ezzel a meggyőződéssel gondolkodik, beszél és cselekszik.
És mert elismer engem mint a legnagyobb szeretet, bölcsesség és mindenhatóság, tehát ennek hite is mint szilárd meggyőződés van benne, számára az én tevékenységemnek nincs határa, tehát az ő számára sincs, mert mint az én lényemnek egy része, erőm átjárja. És ez a hit mindenre képes. Olyan dolgokat is végbevisz, ami az emberi lehetőség határán kívül van. Csodákat tud művelni - és ezek mégis csak természetes folyamatok annál az embernél, aki olyan, mint amilyennek lennie kell a Földön annak, aki elérte célját, lelkét nyugalomba helyezte, és megközelíti az ősi-állapotát. Az ilyen erős hit föltétele a teljes átadás, minden földitől teljes eloldódás, és föltételezi a szeretet általi teljes összeolvadást.
Szilárdan és mélyen csak az az ember tud hinni, aki megállás nélkül gyakorolja a szeretetet. A velem való összeolvadás még akkor jött létre, mielőtt annyira közel érezte magát hozzám, hogy jelenlétem garancia akaratának minden tevékenységére. A hozzá ömlő szeretet-erő - mint szeretet-tevékenységének következménye - elmélyíti hitét, mert rólam és jelenlétemről ad bizonyságot. És aki engem önmagában és maga mellett érez, az azt is tudja, hogy számára már örökké nem létezik hogy eloldódjon tőlem. Tehát, hogy erőmet is büntetés nélkül igénybe veheti, hiszen én akarom így, hogy helyettem tevékenykedjen, hogy bebizonyítsa embertársainak a hit és a szeretet erejét. Hogy bizonyságot adjon szeretetemről és mindenhatóságomról - amely a szeretetté vált teremtményt felruházza, hogy az a hitét élve egész teljességgel az én erőmmel munkálkodhasson.
A hit hegyeket képes áthelyezni - tegyétek valamennyien sajátotokká ezt a mély hitet, és mindent megtehettek már itt a Földön. Először szeretetté alakítsátok magatokat - és akkor hitetek is megnövekszik erőben. Hitetek elevenné válik, azaz tevékeny lesz. A szeretet nélküli hit halott marad, olyan amely csak betű szerint hit, de minden erő hiányzik belőle.
Hogy engem tevékenységre ösztönözzön, nem elég a kijelentés: "Én hiszek!" Szívetekben kell elevenen hinnetek! Csak ennek az eleven hitnek van rá lehetősége, hogy a folytonos szeretet tevékenység által birtokba vegyétek azt az erőt, ami által tovább tevékenykedhettek, sőt lehetetlennek tűnő dolgot is végbevigyetek.
A mély hit mindenre képes. Viszont megköveteli jelenlétemet. Ezt pedig csak szeretetben végzett tevékenységgel tudjátok biztosítani magatoknak. Tehát első a szeretet. És ha nincs bennetek szeretet - akkor hitetek sincs, még akkor sincs, ha szavakkal többszörösen is megerősítitek. Most már az is érthető - miért prédikálom folyton a szeretetet, miért küldöm ki tanítványaimat a világba, hogy terjesszék szeretetről szóló tanításomat. Értelmetekkel sajátotokká tehetitek a hittételeket, hihettek egy szeretetteljes, hatalmas és bölcs hatalomban, viszont ezzel a hatalommal kapcsolatba lépni csak a gyakorló szeretettel lehet! Hitetek is csak ekkor nyer jelentőséget, mert csak ezután vehetitek igénybe erőmet, hogy a belém vetett erős hittel eredményessé tehessétek - ahogyan megígértem.
Eleven hitet akarok tőletek - teljes benső meggyőződést arról, amit az embereknek a keresztáldozatról tanítanak. Azoknak a tanítását kell elfogadnotok, akik megbízásomból hirdetik az evangéliumot!
Hogy eljussatok erre a benső meggyőződésre, az már felébredt szellemet követel, aki belülről ad fölvilágosítást az embernek, megnyílik rá hogy megértse, mi volt az ember Jézus oka, mozgató rugója, hogy végbevigye a szeretetnek ezt a művét - mert csak amit az ember megért, azt tudja meggyőződéssel hinni.
Az önzetlen, boldogítani akaró szeretet az, amit előzőleg föl kell gyújtani magában az embernek, ami tehát lehetővé teszi, hogy "a szellem tevékenysége" is megindulhasson. Ez a szeretet erőt jelent, és soha nem hagyja nyugton azt az embert, aki meggyújtotta magában, folyton szeretetből induló tevékenységekre hajtja. Nem elégszik meg érzelmi felindulásokkal. Egy ilyen ember már nem tud szeretetből fakadó tettek nélkül élni, amint átjárja a belőlem érkező szeretet-erő, és így a gyakorlatba átvitt jótettek önmaguktól igazolják magukat. Eleven hite nincs senkinek, akiben nincs szeretet, és senki sem talál magában szeretetet, aki jó tettekben nem juttatja kifejezésre. Mert a szeretet önmagában olyan erő, amely szeretetteljes tevékenységekre ösztönöz. A felebarát iránti szeretet mindig "tetteket" követel - legyen testi vagy szellemi eredetű. A testi vagy szellemi segítség-nyújtást természetesen csak akkor lehet értékelni, ha hajtóereje a szeretet volt.
De mi az eleven hit? Olyan hit, ami él. És hogy él, azt szokatlan tevékenységek húzzák alá. Olyan hit, amely szokatlan dolgokra képes - abban a tudatban él, hogy támogatásommal azt végbe is viszi. Az eleven hit a saját erejét igazolja. Minden kételkedés nélkül feltételezi segítségemet, és az ilyen hit által olyan dolgokat visz végbe, amelyeket csodának lehet nevezni - holott csak az eleven hit kihatása. Az ilyen hitet csak az önzetlen felebaráti szeretet által lehet elnyerni.
A szeretet és az eleven hit nem választható szét egymástól. Azért kell az embereknek elsősorban a szeretetet prédikálni, hogy eljussanak erre az eleven hitre. Az értelem által szerzett hit nem pótolja az eleven hitet. Az értelmi hit kudarcot vall, amint az embert nagyobb csapás éri. Hite összezsugorodik és szószerint "kishitű" lesz - sőt lehet, hogy föl is adja hitét, mert hiányzik belőle a szeretet ereje.
Akiben eleven hit van, az győz élet és halál fölött.



szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Reisinger János – Jelenések könyve - Tanítássorozat

Kedves másképpen gondolkodó csoport és listatársaim!
Végre most jutottam oda, hogy megismerjem és felfedezzem Reisinger Jánosnak, ennek a renkivüli tanítónak a munkásságát és tanításait. Bátran mondhatom, hogy sötétedő korunk kiemelkedő szellemi világítótornya, krisztus katonájaként az igazság harcosa. Az ő értelmezésében és megvilágításában teljesen érthetővé vált számomra is a „Jelenések könyve”. Ezek a tanítások többnyire közel fél órás videóanyagokban mind megtalálhatók a jutubon. Letöltöttem az egészet, hogy feltehessem őket a tárolóba és onnan is elérhetőek lehessenek számotokra. Nagyon fontos, hogy megértsük mindannyian, hogy a „Jelenések” Jézus Krisztus szavai János apostol médiumítása által.
Most az utolsó időkben rendkivüli a jelentőségük, mert lerántják a leplet a mai világ megtévesztő hazugságairól, megmutatja, hogy az emberiség egyetlen lehetősége, ha Krisztus igéit befogadja és követi Őt gondolatban, szándékban és akaratban.
Az a szándékom, hogy a napi tanításokhoz bizonyos rendszerességgel társítsak egy-egy részletet a „jelenések” videóanyagaiból. Tekintsétek ezeket egy Krisztusi tananyagnak. Higgyétek el megéri, hogy ebbe is belemélyedjetek.


Szemlézte: Bíró László

https://www.youtube.com/watch?v=zQ9GErNOYeQ&t=18s
Jelenések könyve 1. – Gondolkodjunk együtt! 81. – Reisinger János

[Karsay1958]

Az ellentét legfőbb eszköze a hazugság

Rövid részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Az ellentét fegyvere a sötétség, az isteni erőké a világosság. Az ellentét, a sátán a sötétség terjesztésével igyekszik magának minél nagyobb és nagyobb teret biztosítani, hogy minél nagyobb téren elterjeszkedve vívhassa meg a maga kegyetlen, gonosz, de reménytelen küzdelmét az isteni akarattal. Legfőbb eszköze a hazugság.
Nézzétek meg, kedves embertestvéreim, a világot, az úgynevezett társadalmi életet, és meg kell látnotok, hogy a hazugság úgyszólván a legkelendőbb portéka; hogy a nagy, kárhozatos és végzetes hazugságokon kívül, amelyek embereket, családokat döntenek romlásba, az úgynevezett konvencionális hazugságok, az apró-cseprő, úgynevezett megengedett füllentések mennyire elárasztják, mennyire beárnyékolják, mennyire elsötétítik az emberi életet!
Ha mindezt szellemi szemekkel nézitek végig, akkor azt is látnotok kell, hogy ebben a világban milyen túlnyomó hatalma van a sátánnak, mennyire bevett, mennyire kelendő portéka az, amit kínál: a hazugság. Az emberek egymásnak szépet mondanak, de gonoszt gondolnak, egymás jóhiszeműségét a végsőkig kihasználják; a hazugságot még az arcukra is ráfestik, hogy másnak lássanak, mint amik. És ha mindezt látjátok, akkor mélyen megszomorodott lélekkel kell megállapítanotok, hogy vajmi kicsiny tere van a világosságnak ezen a földön.
És amikor én erről beszélek, kérlek titeket: ne vállaljatok közösséget az ellentéttel! Ne higgyétek, hogy az apró, konvencionális hazugságok olyan nagyon ártatlan kis dolgok! A hatalmas tölgyet apró kis férgek támadják meg, és idő multán mégis annyira megőrlik, hogy az a sok métermázsás tölgy egyszerre csak lezuhan és megszűnik élni. Az apró férgek nagyobb kárt tudnak okozni, mint a veszedelmes dúvadak, amelyek elől könnyebb elmenekülni.
Szellemi szemekkel tehát az egész vonalon meglátni az ellentétnek eszközeit, mert más eszköze alig van, mint a hazugság és az erőszak; ahol erőszakkal nem tud célt érni, ott mindenféle formában érvényesíti a hazugságot. (Lásd a mai helyzetet és gondolkodj!)


Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A gyermekek szférája
Misztériumok – Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján – Részlet

Eszter médium látománya 1933. október hetedikén:

“ A gyermekek szféráját látom. Ide hozzák a meghalt gyermekek lelkeit. Milyen sajátságos! Minden egyes gyermek mintha egy fatörzsből kivájt tartóban szunnyadva érkeznék ide. Aztán lassan mozogni kezdenek és egyenként kikelnek ezekből a tartó formákból.
Gyönyörűszép rét, amelyet a pitypang sárga virága és egyéb mezei virágok tarkítanak. Egész kora tavasz van, olyan húsvét körüli idő. Van itt midenféle fiatal állat: kis kacsák, kis csibék, kis kutyák és macskák, szóval minden, amivel a gyermek szívesen szórakozik. Van mackó, amely két lábra állva jön a gyermekek felé és beszél. Egyébként a többi állatok is beszélnek. Vannak ólomkatonák, de nagyok és mozognak. Van elefánt, amely szintén nagyon barátságosan viselkedik a gyermekekkel szemben.
Aztán vannak kicsi házak cukorból; szóval minden, ami ezt a szférát valóságos gyermekparadicsommá teszi. Ha én ebben a szférában élnék, bizony sohasem kivánkoznám innen máshová. Nagyon szép tó is van itt és a tavon az óriási tavirózsa, amelynek levelei és virágai megbírják a gyermekek testét. Sőt a tó vize is olyan természetű, hogy nem fullad bele, illetőleg nem merül el benne a játszadozó gyermekek teste. Ezek a gyermekek olyan kivájt fatörzsfélében csónakáznak, mint amilyenekben ebbe a világba jutottak és amilyenekből itt kikeltek.
Van itt béka is, mégpedig nagyon tréfás. Ha a gyermek meg akarja fogni, nevetve rikkant egyet és elugrik előle. Van azonban oroszlán is, meg más vadállatok, amelyek arravalók, hogy a gyermekek megtanuljanak engedelmeskedni, s megszokják azt, hogy amihez nem szabad hozzányúlni, ahhoz ne nyúljanak, mert ha hozzányúlnak, az oroszlán kivicsorítja a fogát és attól nagyon megrémülnek a gyermekek.
Itt a rendet a tündérek tartják fenn. Ezek vigyáznak a gyermekekre, ezek adnak úgyszólván életet ezekbe az állatfantomokba. Ha pedig olyan gyermekek kerülnek ide, akik vásottak, rosszak és rakoncátlanok, azokat ezek a tündérek elvezetik más, nekik megfelelőbb helyre.
Arra a megjegyzésre, hogy ezek a gyermekek bizonyára olyanok, akik földi életükben betegségekkel és nyomorúságokkal küzdöttek s ezért jutnak ide, hogy a szellemük és a lelkük megpihenjen.
Eszter így folytatta: Bizonyára olyanok is, de közöttük sok olyan súlyosan vezeklő szellem, akik éppen a szellemvilágban sokat gyötrődtek és azért is öltöttek rövid időre testet, hogy ezektől a gyötrelmektől meneküljenek és akiknek azért van ilyen pihenő és boldog létállapotra szükségük, hogy ebben erőiket lassan visszaszerezzék, illetőleg felfrissítsék.
Ezek a gyermekszellemek azonban csak addig maradnak ebben a szférában, ameddig itt minden széppel és jóval úgyszólván betelnek és már mintegy kinőnek ezeknek az élvezéséből, és komolyabb, felnőttebb egyéniségeknek megfelelő állapot után kezdenek vágyakozni. Ilyenkor aztán a tündérek elvezetik őket innen.”


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

ÖNAZONOSSÁG — IDENTITÁS 4. rész

Zita médium által 2020. október 18.

Már itt az idő, amikor valamiféle új világrendet akarnak létrehozni a számodra ember, amiből majd az Istenbe vetett hit és a mi Urunk, a Jézus Krisztus és egyáltalán a keresztény eszme hiányozni fog. Már folyamatban van Európa, mármint az úgynevezett keresztény Európa felszámolása, tönkretétele. És ember, ezzel az új világrenddel azt hiszed, nem jöhet romlás, rothadás, veszélyes elvek áramlása, amit elfogadtatnak majd a tömeglelkekkel? Hisz ez a cél, hogy a tömeglélek azt tegye, amit ők akarnak, hogy emberek kivezényelhetők legyenek az utcára, és esetleg gyilkosságokat, lincseléseket hajtsanak végre, vagy olyan követeléseket támasszanak, amelyek az isteni, a keresztény eszmékkel ellentétesek. És akkor a másság leple alatt mindenkivel ezeket akarják elfogadtatni, mondván nem rossz ez, csupán más: csak fogadd el, mert ez lesz jót neked, így jutsz előnyhöz, anyagi javakhoz, vagy majd a társadalom gondoskodik rólad. Hogyan? A sok munkanélküli tudja majd eltartani a még több munkanélkülit? Amikor az ember még javában dolgozhatott volna, a társadalom egy rétege abból élősködött, amit mások megtermeltek, és ami azoknak járt volna, mert a munkás méltó az ő bérére.
Fennáll az a tény is, amire a mi Urunk a Jézus Krisztus is tanított, hogy adjátok meg Istennek, ami Istené, és a császárnak, ami a császáré. De az ember sem Istennek sem a császárnak nem akar adni semmit, hanem mindent magának gyűjtene össze. Az ügyeskedők, a ravaszabbak, a hamisabbak, a lelkiismeretlenek mindezzel mit sem törődnek, és elvesznek mindent azoktól is, akik még elhitték, hogy majd amazok nekik is juttatnak valamit a koncból.

Testvéreim a helyzet egyre súlyosabbá válik. Az embernek szükséges lenne, hogyha eddig nem, legalább most érezze, hogy ő mennyire jelentéktelen senki és semmi, hogy ő csak egy piciny kis porszem a világban, amit elsodorhatnak a szelek. Érezze át, hogy minden csakis az Atyjától, Istenétől függ, mert nem tudni, hogy a Földön milyen helyzetbe kerül, vagy, hogy meddig élhet. Tudja és érezze át, hogy a földi élete után a törvény felelősségre vonja azért, amit a kapott és amit cselekedett, mert ideát világosan megmutatkoznak a gondolatai, az érzései, vágyai, törekvései, és cselekedetei. Ideát tisztára mosná magát, csakhogy nem lehet, mert minden a valós természetében és a valós színében mutatkozik meg.

Tehát szükséges, hogy mi az Úr Jézus Krisztus akarata és igéi szerint megtegyünk minden tőlünk telhetőt külön-külön minden ember megmentéséért, hogy legalább most, az utolsó pillanatokban rádöbbenjenek megtérésük fontosságára. Igen, valami megdöbbentőnek kell történni az életükben, hogy ebben a döbbenetben felébredjenek az őket fenyegető veszélyre, és ne a szakadék felé tartsanak tovább, hanem álljanak meg, tájékozódjanak, keressék a számukra fontos szellemi eledelt, szellemi ismereteket, hogy megmenthetők legyenek. Hiszen a mi Urunk, a Jézus Krisztus ígérete szerint, az utolsó időkre megadatott, elküldetett az emberek megmentésére a harmadik isteni kijelentés, ami minden igazságra elvezeti azokat, akik ezt az igazságot keresik, óhajtják és szomjúhozzák. Megígérte azt is, hogy veletek marad e világ végezetéig, és ez az ígérete is teljesedésbe megy. A kérdés az, hogy hányan és kik veszik ezt igénybe? Az a baj, hogy nincs rá igény, mert ha lenne, akkor nem csak ez a pár ember ülne most itt ebben a teremben. Akkor nem keletkeztek volna a valóságnak nem megfelelő, emberek megtévesztésére alkalmas úgynevezett szellemvilági közlések, hanem a valós igazság megismerésére és annak élésére jutottak volna el. Ezért adatott az evangéliumi spiritizmus a hitetlen világnak, hitre vezérlő eszközként.

Lehet, hogy vannak rokonaitok, barátaitok, ismerőseitek között is, akik most, hogy már idősebb korba jutottak, esetlegesen némi érdeklődést mutatnának az iránt, hogy ti mivel is foglalkoztok. De mit csináltak ezek az elmúlt tíz, húsz, harminc év alatt? Hol voltak? Mivel voltak elfoglalva? Mi volt fontos és mi fontos ma is a számukra? Fontos-e az, hogy megmenekülj ember, amíg lehet? Menekülj azokból a helyzetekből, ahol már a veszély egyre nagyobb lesz, mert elérkezik az az idő, amikor már túl késő, amikor nem lehet menekülni. Ugyanis mindennek ideje van és mindennek van egy végpontja is vagyon: annak is, hogy ár idején meddig és hova menekülhet az ember, különben utoléri az ár, elsodorja és halálát is okozhatja. Tűz idején is, ha idejében nem menekül ki az égő házból valaki, mert féltette ezt, ragaszkodott ahhoz, akkor elég mindazzal együtt, amit olyan fontosnak tartott, hogy kimentsen.
Tehát addig, amíg az idő, az alkalom és a lehetőség, mint fontos tényezők fent állnak valaki részére, addig cselekedjék! Ne kényelmesen fotelban üldögélve tétlenkedjen, vagy TV műsorok nézésével töltse idejét, hanem azzal foglalkozzék, hogy mi zajlik belül a lelkében, milyen hiányok, milyen kivetni való dolgok vannak még ott, amik akadályozzák abban, hogy világossághoz juthasson, mert testvéreim a Nap lemenőben, erősen sötétedik.

Kérdés, hogy három-négy év lesz-e még arra, hogy némileg lelassuljanak ezek a világban zajló veszélyes folyamatok, vagy az ember ennek lehetőségét is eldobja azzal, hogy olyanoknak dobja oda, hogy már ez a három-négy év sem fog fent állni, hanem már most benyomulnak ezek a vashengerek az emberi életekbe.

Ezeket kizárólag, és azért tettem elétek, hogy érezzétek az idő sürgetését, hogy azt arra használjátok, amire azt a mi Atyánktól, Istenünktől kaptátok. Ő legyen veletek most és mindörökké!
Isten veletek!

UI:
Neville Goddard hangoskönyv | Kérdések és válaszok | 20 - 26. kérdés
https://www.youtube.com/watch?v=kbUaEDiPybM

[Karsay1958]

Az ember a földön megjelenésétől a bábeli zűrzavarig

Részlet az 2000.12.05-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; TSZ = tanítószellem


KV.: Következő kérdésünk: akit mi testetöltött szellemként embernek mondunk, egyetlen helyen jelent-e meg a Földön és terjedt el, vagy mint emberi színtű élet, egyszerre több helyen is? A nyelvezete ennek megfelelően egységes volt, vagy sem, esetleg később tért el egymástól? Ennek értelmében mi az igazság a bábeli nyelvzavar körül, hogy egy helyen jelent meg és úgy terjedt el, vagy inkább egy szimbólum, mint maga a torony is?
TSZ.: Nagyon komoly szimbólum! Ez egy hármas kérdés, amelyet vegyünk sorra! Ebben a Föld-korszakban - tudjátok úgyis, hogy ez mit jelent - ez a sűrűségű és kialakulású emberi test, amelyet ismertek, olyan állapotban jelent meg, amely már szellemi munkára alkalmas, tehát embernek nevezhetõ. Olyan gondolataí, érzései, szellemi funkciói lehettek, amelyek idővel fejlõdtek fel.
Természetes, hogy nem egyetlen ponton, ez nem lehető, már biztonsági okokból sem. Ahol olyan körülmények, olyan természeti katasztrófák, földtani mozgások, minden egyéb elõfordulhatott, és az esetlegesen kialakuló, vagy már kialakult emberi testi életet elpusztíthatta volna, kezdõdhetett volna minden előlről, hogyha az csak egyetlen ponton létezik!
Mondom, már csak felsőbb szempontú biztonsági okokból is elfogadható állítás az, hogy több helyen keletkezett. Mégpedig helyileg is speciális környezeti, táplálkozási körülmények közé, hiszen mindenütt más nö¬vényzet, és más lehetőségek adódnak az élet kialakulására. Tehát bár a szervezet, a testi felépítés csaknem azonos, de ugyanakkor a környezeti hatások szempontjából már a kezdeteknél megjelenhetett az a hihetetlen változatosságú, bo¬nyolult, csodálatos rendszer, ami késõbb alakult ki, de már a kezdetén csíráiban meg kellett, hogy legyen!
Tehát már eleve a test kialakulásában, az emberi megjelenésben, az emberi formaképzésben az emberi szellem különböző hatásaira mindíg ugyanaz fejlődött ki, és mégis sok-sok féle változatban, szinben, formában, biztosítva egész színességét, tarkaságát annak, amit jelenleg emberi, lelki, szellemi megjelenésnek, gondolkodásmódnak, érzelemgazdagságnak, és egyébnek nevezhetünk.
Így különféle nyelvi típusok is kialakulhattak, éppen a különböző, eleinte elszigetelt olyan csoportosulásoknál, amelyek lassan-lassan vándorolni kezdtek, találkoztak, összeszivárogtak, egymásnak átadtak különféle értesüléseket, dolgokat. Nyelveket kevéssé, bár a különféle helyeken kialakult nyelvcsoportokban természetesen olyan fogalmaknak kellett egységesen kialakulnia, amely az élet kezdetének biztositására, és a csoportos élet számára szükségesek, fontosak voltak.
Ezek azután az egymással való kapcsolatok és találkozások révén bizonyos fokig apró, csekély áthasonulásokat mutattak, bár mindenütt, minden ilyen nagyobb csoportnál megmaradt az a helyi specialitás, amely jellemző volt arra a kezdeti élet kialakulásra. A beszéd, a hangképzés adott volt mindenütt, hiszen a test fizikai kialakulás, a hang¬képzés maradt, csak a beszéd kifejezési hangformái azok, amelyekben változatok történtek. Különféle csoportokból alakult ki a hangképzés, a beszéd kezdeti formái, de nem a formagazdag nyelv lehetett azonos. A különféle beszédek és nyelvek eleve adottak voltak a gazdagság és a változatosság szempontjából.
Elérkeztünk a harmadik pontra, amit ti a Bábel tornya nyelvzavarra értettetek. Természetesen ennek jelképi ereje van, és csakis az! Ha most a mai állapotokra gondoltok, melyek világszerte nyomon követhetõk, ahol csak két ember is van, akinek különböző a véleménye, amit a bibliai irodalom különbözõ nyelveknek mondott, nem alkotható meg semni lényeges, semmi fontos, semmi nagyobbszabású, ha nem ért egyet két, vagy kétszáz, vagy kétezer, vagy kétmillió ember! Azért, mert valami lényegesnek a létrehozásához az egyetértés szükséges, és ezt nevezte az Irás nyelvi egyetértésnek.
Ez következett be, amikor szétromboló, széthúzó, e¬redménytelenséget okozónak lett kifejezve úgy, hogy összezavarodott a nyelvük, vagyis nem értettek egyet, nem tudtak egységesen komoly és nagyon fontos dolgot létre hozni. Pedig ez csak egyik szemléleti módja a közlésnek, de ez az alapja mindannak, amelyen nyugszik minden más, ebből kifejthető és gazdagodó forma is. Ugyanezt ragozva magyarázva, mint szoktátok mondani!
KV.: És itt van megint az a bizonyság, amit már más alkalommal megállapítottunk, és tudjuk, hogy ahol már két ember van, milyen különbözően beszél és gondolko¬dik. Ennek a bábeli nyelvzavarnak az ellentéte a Pünkösd, ahol azt mondja az Irás, hogy egy akarattal, egy hitben, egy nyelvvel, egy gondolkodással voltak együtt, és lám, megtörtént a nagy csoda!
TSZ.: Itt sem a nyelvi különbözőség csodájáról esett szó, hanem az együttgondolkodásról, az egyetértésról. Ott alakult ki, ott vált valóra az, amit odavittek, annál a csoportnál, annál az em-bertömegnél, ahol az egyetértés megtörtént, ahol mondhatni közös volt a nyelv!

UI:

Evangéliumi spiritizmus új hangos könyvek
https://www.youtube.com/watch?v=iScNgINAPSs

[Karsay1958]

Mózes szellemének közlése - Felvezetés

Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből

Ti emberi papok mindannyian egyformák vagytok, bárminő helyet töltsetek is be! Az az ember, aki Isten nevében beszélni merészkedik és nem cselekszi azt, amit Isten szelleme követel, az hazug; meghazudtolja Istenét, felebarátait és önmagát. Sok pap, akik Isten nevében beszélnek, messze vannak az Istentől.
Nem igazi szolgái az ő uruknak, - mert csak magukra gondolnak, magukért beszélnek és az emberek lelkei fölött érvényesítendő hatalmukkal törődnek: földi Istenekként merészelik viselni magukat, holott bizony csak a sötétben botorkáló, tévelygő emberek ők is. Melyik ember merészkedhetnék az örökkévaló, változhatatlan igazság nevében beszélni?!
Tudja az ember egyáltalában, hogy mi az igazság? Az embernek egyetlen ereje van, amely őt élteti, hatalmassá és alkotó képessé teszi és ez a hit; hit a mennyei Atyában, mindenek Ura és Teremtőjében. Az az ember azonban, akinek lelkében ez a hit él, nem tartja magát nagynak, sőt ellenkezőleg, kicsinynek és alázatosnak érzi magát. - mert érzi, hogy minő nagy távolság választja el őt Urától és mennyei Atyjától, aki neki az életet adta.
Valóban mélyen elszomorító látvány, hogy a földi emberek még ott sem képesek látni, ahol nekik a fénysugár világít; mert ha megpillantják is ezt a fénysugarat, eltakarják előle szemeiket, mert fájdalmat okoz nekik és jobban érzik magukat a sötétségben. Mennél kisebb és bizonytalanabb az a fogalom, amely az embereket eltölti, annál jobban érzik magukat az ő kicsinységükben.
Ha a nagyot föl akarnák fogni, föl kellene hozzá emelkedniük, ez azonban munkába és fáradságba kerül, önmegtagadást, előítélet nélküliséget és a saját énjüknek háttérbeszorítását igényli. Ezért voltak az emberek minden időben azzal az Istennel megelégedve, akit magukénak mondottak, s aki leginkább megfelelt nekik.
Azt csinálták belőle, amit akartak; amit pedig ők akartak, az kicsinyes, fogyatékos és gonosz volt. És mert ők - maguk is kicsinyesek, fogyatékosak és gonoszak voltak, hivatkozhattak Istenükre, akit ők maguk alkottak és magyaráztak önmaguknak, s ezért történt a Földön az a sok szörnyűség és borzalom s azért uralkodott a bűn az emberek között.
Nem embert az ember ellen, - mert ez talán még érthető és igazolható lenne, - hanem az önalkotta Istent állították szembe Isten ellen és küldték harcba ama másik Isten ellen, melyet felebarátaik alkottak maguknak. Ezeknek az isteneknek nevében zúdították az átkot embertársaikra, s ugyancsak azoknak nevében gyilkolták, rabolták, kínozták egymást.
Én az egyedüli egy Isten fogalmát hoztam a néptörzsemhez tartozó emberek számára. Én Istennek nagyságát és dicsőségét hirdettem és embertestvéreimnek legfőbb parancsként hoztam: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat és Istent mindenekfölött.” Ezt a parancsolatot bizonyos formákhoz és tilalmakhoz kellett kötnöm, hogy érthetővé tegyem számukra. Többet, mint amennyit fejlődési fokuknál fogva elfogadni képesek voltak, nem nyújthattam nekik.
Végtelen sok fáradságba és küzdelembe, sőt gyakran kétségbeesett önmegtagadásomba került, mígnem sikerült nekem az egy Istenbe vetett hitet beleültetni a renyhe tömeg lelkébe.
E Föld számára nincsen más végcél, mint ez a munka és aki azt Isten Fiának szellemében elvégzi, befejezi földi munkáját is; aki ellenben ezt a munkát földi életében és a tanító szellemében el nem végzi, mindaddig vissza kell térnie a Földre, mígnem megtanulja azt hibátlanul elvégezni. Nos hát kedves emberek és szellemek: szeressetek. Szeressetek bárminő formában, minden körülmények között mindenkit, tekintet nélkül arra, hogy alattatok vagy fölöttetek áll. Szeressetek és bizonyítsátok is be, hogy szeretni tudtok. Bizonyítsátok be kimondott érzelmeitek, meleg részvétetek, erőteljes segítségetek által mindenütt ott, ahol arra szükség van.

összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Mózes szellemének közlése
Csak az üdvözül, aki mindvégig kitart
Irgalmasságból élünk és irgalmat kell gyakoroljunk
A helyes igazság fogalmáról
Betlehem jelentősége
HANG - Járnak-e itt ufok?
A kőhalmi bíró
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiacZrZ3 ... w?e=n2K1Dv
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=iScNgINAPSs
Vay Adelma – Szférák a Föld és Nap között I. Rész – Hangoskönyv (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=JQ5faOBNWRc&t=70s
Jelenések könyve 2. – Jézus megjelenik – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=DaVNJNHnqa0&t=9s
Ahol a szív lakik – Romantikus film

https://videa.hu/videok/film-animacio/d ... wAYaQ1R_z0
Deja vu – Romantikus akciószkifi

[Karsay1958]

Ada Mediális közlés. A szeretet mint összetartó erő

Kedves földi testvéreim, a mindeneket összetartó, éltető és újjáteremtő szeretetnek a nevében!


Amikor az ember igazságok után kutat, ösztönösen azokat az éltető erőket keresi és kutatja, amelyek őt az életben megtartják és tovább vezetik, de nem tudja azt, hogy ezáltal Isten Lelkét, Éltető Szeretetét keresi. Az ilyen kutató lélek már valamennyire kiemelkedett az átlagból, mert spontánul érzi azt, hogy a lét nem csak fizikai síkon létezik, hanem van szellemi háttere is. Az ilyen kutató ember valamennyire megnyílt Isten felé, csak még nem tudatosodott benne kellőképpen, habár lehet a legvallásosabb, akár szellemhívő is. Ugyanis nem maguk az igazságok minősítik az embert és biztosítják az örök életet, hanem a lélek állapota. A kereső lélek már valamennyire megnyílik Isten léte előtt, mert rájön arra, hogy a fizikai lét, vagyis az élet mögött létezik egy szellemi lét is, mint a fizikai lét irányítója. Az a helyes hozzáállás, amikor a kereső lelket a kutatás elvezeti a láthatatlanba, egy láthatatlan világ létezésének a hitéhez, mert valóban minden életnek a gyökere ami a földön van a láthatatlanba nyúlik vissza, vagyis Istenbe, mint az Örök Lét forrásába, ahhoz a szeretethez, amely őt is alkotta valaha. Innen már csak egy lépés és rájön a lélek arra, hogy ha már a Szeretet teremtette a világot, akkor neki is szeretnie kell, ha üdvözülni akar. Csak sajnos a szeretet a bukással kihűlt és szeretetlenséggé, sőt gyűlöletté degradálódott le, aminek mint másod énbeli tulajdonságnak a szenvedések és kemény próbák kereszttüzében fel kell morzsolódnia, hogy a lélekhez hozzáférhessenek az isteni szeretetsugarak és kiábrázolódhassék a Krisztus. Ha nem morzsolódna szét a lélekről az őt körülvevő bűnréteg, a kegyelem számára hozzáférhetetlenné válna és soha sem indulhatna be a lélek tisztulása, a szeretetben való gyarapodása mert a szeretetnek is fejlődnie kell a lélekben fokról- fokra, míg el nem éri azt a szintet, amely az üdvösséghez szükséges, ha üdvözülni akar, mert csakis egyfajta szeretet vezeti el az embert az üdvösségre és ez az áldozatkész krisztusi szeretet.

Ha az ember csak egy cseppjét is be tudná fogadni az isteni szeretetnek, azonnal meg tudna bocsátani másoknak, elfeledne minden sérelmet és bántást és elsősorban saját magában keresné a problémák gyökerét. Folyamatosan csak adna önmagából, leküzdve minden olyan akadályt, amely a szeretete elé gördül, és nem vádolna másokat, hanem csak csendben tűrve viselné a támadásokat. Ugyanis az Úr halála óta a szeretet csak folyton áldoz, terheket hordoz, mások terheitől sebes a háta, de nem hátrál meg, mert nem önmagáért teszi amit tesz, hanem a szeretetért, mert ez a szeretet tartja össze a világot alkotásai által, vagyis azáltal, hogy minden ami létrejön, a szeretet folyamban és a szeretetfolyam által jön létre. Így kapcsolódik egyik szellem a másikba, egyet alkotván meg, egy tökéletes világot, Istennek a világát. A szeretet ugyanis az egyedüli kapcsolódási pont, azaz vonzerő, mert a szeretet vonz, örömöt idéz elő, éltet, alkot új világokat, míg a gyűlölet taszít, átkozódik, kárhoztat és rombol. Tartósat alkotni és építeni csakis Istenben, vagyis a szeretetben és a szeretet által lehet. Sokan értelemmel keresik az Istent, ez főként a szellemtan hívőkre jellemző, de senkinek sincs semmi esélye csak értelmi hozzáállással bejutni az Isten Országába, mert maga az értelmi telítettség még nem változtatja meg az embert a krisztusi képmásra, hanem csak akkor, ha az embert betölti az Isten, az isteni szeretet. De ahhoz, hogy ezt az állapotot elérje egy ember, nagyon sokat kell tisztulnia gyógyulnia és engedelmeskednie az isteni akaratnak, de ameddig az ember maga akarja meghatározni azokat a módszereket, amelyeken keresztül szólhat hozzá az Isten, vagyis a szellemi vezetés, addig még nagyon silány a lelki élet és az alázat a lélek mélyén, hanem sokkal több a lázadás és az ellenszegülés az Istennek történő engedelmesség helyett. Az embernek bukottságánál fogva nincs joga szembehelyezkedni az isteni akarattal és meghatározni Istennek azokat a módszereket, amelyeken keresztül működhet az Isten, mert ez hatalmas gőgre vall, amelyet hamarosan le kell vetkőznie a léleknek, mert egyébként a kosok, vagy kecskék táborában lesz osztályrésze az ítélet napján. Ilyen hozzáállással nem lehet bejutni az Isten Országába. Istennek ugyanis szuverén joga olyan módon szólni, amely módszer a bukott gyermeke javát szolgálja még akkor is, ha nincs ínyére a léleknek, az a módszer. Isten az, aki a lélekben olvas és azt „a gyógyszert” alkalmazza, amelyre a léleknek szüksége van.

Általában nem a beteg határozza meg az orvosnak azt, hogy melyik gyógyszert írja fel neki, mert akkor bizonyára félre fognak menni a dolgok. Tehát jól vigyázzatok testvéreim, hogy hogyan viszonyultok a szellemi vezetéshez, mert a kegyelmek csak azon az úton közelednek felétek, amelyeket az Isten jónak lát és ha nem fogadjátok el azokat, akkor leállhat a fejlődésetek, de mivel a szellemvilágban stagnálás nincs, csak emelkedés vagy bukás, ezért bukik mindenki aki visszautasítja a kegyelmi lehetőségeket csak azért, mert nem tetszik neki az a forma, amelyet Isten kiválasztott. E z n e m I s t e n f e l é t ö r t é n ő s z e r e t e t. Mindez azért történik, mert az ember fél belehelyezni az életét Isten tenyerébe. A félelem viszont a hit hiányát mutatja. Pedig mindig is jobb volt hinni mint tudni, mert a hit a szellem, vagyis a felsőbbrendű én logikája, míg a tudás az „ember” tudása, amely igenis fertőzött, még akkor is, ha szellemtani alapismeretekkel rendelkezik valaki, mert ugyanis azt a „teret” amely az Isten és a bukott szellem között van, a bűn, a bukás produktumai töltik be, amely mintegy ránehezedik a lélekre és elhomályosítja azt, főként ha a saját vezetéséről és neveltetéséről van szó. Ilyen esetben az ellentét mindent megtesz annak érdekében, hogy a szellem ne ismerje fel az érte kinyújtott kezet és f é l e l m e k e t kelt a lélekben a feléje felkínált lehetőség elfogadása érdekében. Itt van a hit próbára téve. A hit tehát h a r c, harc önmagunk és egyben a sátán és mindaz a bűn ellen, amit a szellem kitermelt Isten és önmaga közé. Mindaddig nem kap a lélek újabb felemelkedési lehetőséget, amíg fel nem ismeri a magas szellemvilág megnyilvánulásában Isten kegyelmét és bűnbánatra nem jut. Amikor már beismerte azt ,hogy tévedett, amikor visszautasította Isten kegyelmét az egyéni vezettetés megnyilvánulásában és bűnét beismerve könyörög, hogy Isten bocsássa meg vétkét és hozza vissza azt, amit ő elrontott, akkor egy újabb hitpróba kíséretében visszakaphatja az érte kinyújtott kezet, talán egy legközelebbi elhunyt hozzátartozója szellemének személyében, de sajnos a következő lehetőség esélyei már sokkal több megpróbáltatást rejtenek magukban, mert azokat az erőket, amelyeket az első próbálkozásra kapott a lélek, a kegyelem visszautasítása révén az ellentétes erőknek szolgáltatta ki, amely erőket az ellentét már megsokszorozva fordít vissza célpontjára, az Isten felé törekvő bűnbánó lélekre. De ha az emberi lélek nem akar újból elbukni, akkor szembe kell fordulnia, a feléje sokszoros erővel támadó ellentétes erőkkel és le kell győznie azokat, ha nem akar még mélyebbre bukni és még nagyobbra növelni az ellentét erejét.

Mindezt imával lehet csak elérni, mert ugyanis azt mondja az írás: „Imádkozzál és dolgozzál.” (Ora et labora) Ha ezt a kijelentését az Úrnak szellemi síkon értelmezzük, akkor ez azt jelenti, hogy a s z e l l e m i m u n k á h o z mindenekelőtt i m á r a van szükségetek, mert az imából és az ima mellett az Úrvacsorából kaphat erőt a lélek a hajlamai leküzdéséhez, illetve az erényekké való átalakításához. Az Úrvacsorában rejlő krisztusparányok, egyébként is küzdenek és visszafejlesztik a lélek mélyéből feltörő hajlamokat. Tehát időnként, de nem túl gyakran, tanácsos erőt gyűjteni az Úrvacsora magatokhoz vétele, által amíg megszokássá nem válik, mert amikor már megszokássá válik, akkor nem képes a lélek megnyílni a befogadáshoz és mintegy „erejét veszti” (De bizonyára felteszed a kérdést testvérem, hogy mi az a munka, amelyet az ima kell, hogy megelőzzön és imádságos lelkülettel kell végezned? Mindaz, amit érzed, hogy Isten elvégzés céljából rád bízott, mert Isten előtt nem csak a fizikai munka számít munkának, hanem a szellemi munka is. Amivel az Úr bíz meg, azt valóban imával kell végeznetek, mert Ő valóban hűséges munkát kér az övéitől, aminek az engedelmesség gyakorlása az elsődleges célja. Az engedelmesség célja viszont az, hogy minden nap meghaljon valami emberi a lélekből, mert ugyanis: „Ha valaki utánam akar jönni, naponként tagadja meg önmagát, vegye fel a keresztjét és úgy kövessen engem.” Ezért nem tetszik a mai embernek az engedelmesség, mert ragaszkodik a saját tulajdonságaihoz, tulajdonához, környezetéhez stb.)

Mivel az Isten és az ember közötti „űr” az ember kitermelt bűneivel telített, ezért hát van mit áttörni a kegyelemnek, a szellemi vezetésnek, ha hozzá akar férkőzni a vezetettjéhez és üzenni akar neki. És amikor az ember visszautasítja az egyéni felkarolást, ezt a rengeteg munkát utasítja vissza. Amikor viszont az ember bármilyen formában is tanít, vagy oktat másokat és ha elsősorban önmagára reflektál és nem az Istenre, ilyen esetben a lélek mélyéből, vagyis abból a rétegből tör elő ez a megnyilvánulása, amely az ember és az Isten között van. De nem csak erre, hanem bárminemű hajlam előtörésére vonatkozik ez, ugyanis ez az űr nem fizikai szinten értendő, hanem szellemi síkon. Miről lehet észrevenni, ha az ember lelkéből előtör a gőg, az önzés, az énközpontúság stb? Arról, hogy az Isten helyett, az „embert” helyezi a középpontba. Abban az esetben, ha isteni centrikusság nyilvánul meg a lélekben, akkor azonnal az önmegtagadásra hívja az embert, mert a hazavezető út, nem a boldogságnak az útja, hanem a kereszthordozásé. Ha az ember mindenáron itt a földön szeretne boldog lenni, akkor nem fog eljutni az Isten Országába, mert ez a hozzáállás ennek a világnak az igazságához tartozik. És aki viszont a földi igazságok után fut, soha nem fogja tudni kiépíteni önmagában az isteni igazságokat, vagyis azt az isteni szeretetet, amely egybetartja és vezeti előre a világot.

Egy testvéri üzenet a szellemvilágból
Ámen.

Ada, 2021. VII. 11

UI:

Evangéliumi spiritizmus hangoskönyv lejátszási listák
https://www.youtube.com/channel/UCBFuwa ... /playlists

[Karsay1958]

Az erők világa
Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből

Szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim, a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak nevében. Az elmúlt nyilvános ülésetek alkalmával észrevettük, hogy többen közületek a visszaforgó erők fogalmával nincsenek tisztában. Nagyon röviden, vázlatosan, de a lényeget mégis belesűrítve a következőket mondhatom. Minden kiindulás forrása az egyetlen, a hatalmas, az örökkévaló Isten. Az ember fogalma Istenről helytelen és nagyon emberies; mint valami jóságos öregurat, vagy a tudás atyját emberi formában képzeli el. De Istent felfoghatjuk úgy is, hogy Ő az Ősvilágosság, minden világosság, minden csodálatos érzés, a legmagasabb fokú intelligencia kiinduló pontja. Isten teremtményei bár tiszták voltak és a tökéletesség csíráját magukban hordozták, de nem voltak tökéletesek. Ennek a tökéletességnek az eléréséhez az erők iránya - ezt értsétek meg jól! - mind felfelé mutató volt. Tehát a teremtés pontjáról, ahol a szellemek megteremtettek, felfelé kellett volna rotálniuk, felfelé kellett volna haladniuk. Eddig a pontig visszaforgó erők nem léteztek. Amikor azonban a szabad akaratból kifolyólag a bukás létrejött, a bukás magával hozta az erők átváltozását, azok megsűrűsödését, irányainak megváltozását. Ezek a szellemekből kiáradó erők lehettek élet-princípiumok, gondolat-princípiumok, akarat-princípiumok, érzés-princípiumok és mindazok a vágyak, amelyek őket valamely irányba vitték. Tehát ezeknek az erőknek az iránya a bukással megváltozott és lefelé ható erőkké váltak. Minél többen buktak, annál több ellentétes erő jött létre. Ezek az ellentétes erők a hasonlatosság törvényénél fogva egymáshoz vonzattak és nagy mennyiségű ellentétes tendenciájú erőt képviseltek.

Amíg a felfelé ható erők spirálisan indultak ki és spirálisan hatottak felfelé, addig az ellentétes erők - nem tudom másképpen mondani - a forgószélhez, vagy a vízben lévő örvényekhez hasonlatosan lefelé vonzó, lefelé sodró állapotokat hoztak létre. Ha ma megnézitek a forgószeleket, a tengeri örvényeket, a mély tavak örvényeit, a gyors sodrású folyók örvényeit, vagy légköri viszonyoknál a nagy tornádókat, mindenütt tapasztaljátok ezt az örvényszerű mozgást, amely ezt a sokfajta ellentétes feszültséggel, elektromossággal telített erőt forgatja és egy pontban csapatja le. Tehát így tudnám közelebb hozni az értelmetekhez, hogy milyenek is ezek az ellentétes, visszaforgó erők. Azért nevezzük visszaforgó erőknek, mert ellentétesen forognak, ellentétesen működnek, ellentétes akaratot képviselnek a teremtő Isten akaratával szemben. Na mármost, ezek az erők az egész világmindenségben ahogy lefelé haladunk, nagyobb és nagyobb mértékben érvényesülnek. Ezeket az erőket észre lehet venni és ezeknek az erőknek a sodrását is meg lehet figyelni, sőt, ki is lehet számítani. Ezt úgy képzeljétek el, hogy például tengerpartokon, azok a bátor fiatalemberek, hullámlovasok, akik egyetlen deszkán állva (surfboard) a víz színén maradnak az erős hullámok ellenére is, sőt, ezeket a hullámokat használják fel ahhoz, hogy ezek vigyék őket. A mágiával foglalkozó emberlelkek hasonlatosak ezekhez: a visszaforgó erőkön - annak ellenére, hogy a sodrásuk nagy és mint mondom, örvényszerű - felül tudnak maradni és - így mondom - bizonyos ideig uralmat tudnak maguknak ezek felett az erők felett biztosítani. De ezek a hullámlovasok nem tudnak a végtelenségig a hullámok tetején megmaradni, és előbb vagy utóbb beleesnek a vízbe.

Ugyanígy van azoknál is, akik a visszaforgó erők törvényeit kiismerték és azok fölött egy ideig uralmat biztosítanak a maguk számára, de végül is ezek az erők legyőzik őket. Természetesen millió, sőt milliárd ember mit sem tud ezekről a visszaforgó erőkről, de nem tud azokról a fehér mágikus erőkről sem, amelyekbe ha valaki belekapcsolódik a hitével, akkor azok felemelik. Úgy, ahogy a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk mondta: „ha annyi hitetek lenne, mint a mustármag, hegyeket mozgathatnátok meg vele.” És ez valóban így is van. Mert aki a fehér-mágiával, vagyis az ő hitével, az Isten akaratához való engedelmességgel ezekhez a felfelé törekvő erőkhöz tud kapcsolódni, az a természeti törvények felett uralkodhatik. De mint mondom, úgy a fehér mágiáról, tehát a felfelé haladó erőkről, mint a fekete mágiáról, tehát a visszaforgó erőkről az emberiségnek csak egy nagyon kis hányada tud. Az emberek nagyon kis hányadának van meg az a képessége, a hatodik érzékszerve, hogy ezeket észrevegye és ezekhez az akaratával hozzákapcsolódjék. Sőt, még azt is hozzáteszem, hogy az embereknek a legnagyobb része - mondhatom talán, hogy a 90 százaléka - fél ezektől a titkos erőktől. Annyira fél, hogy - úgy mondjam - még a „hegy aljához” sem mer közelíteni, nem hogy figyelemmel kísérje a „hegy tetején” történő csodálatos és titokzatos dolgokat. Az emberek nagy része babonás, ostoba. Az emberek nagy része előítélettel van minden olyan dologgal szemben, ami vaskos emberi érzékein kívül esik és ami a testi embernek nem hoz semmiféle előnyt. De mindettől függetlenül ezek az erők vannak, ezek az erők léteznek és ezekkel az erőkkel rendkívül csodás dolgokat, a tudomány által is megmagyarázhatatlan dolgokat lehet létrehozni. És ha már a visszaforgó erőknél tartunk, akkor egy rövid és a számotokra nézve tanulságos képet szeretnénk erről nyújtani nektek. (lásd „Látomány az erőkről” című közlést) Isten veletek.

szemlézte: Bíró László

Hétvégi filmajánló
90 magyar filmklasszikus nézhető most ingyen
https://player.hu/kult/90-magyar-filmkl ... cZRZnA8L4U

[Karsay1958]

Látomány az erőkről 1/2
Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből

Ezt az egész dolgot úgy látom most, mintha repülőgépen ülnék... ahogy a repülőgép különböző magasságokat elér, más és más felhőtömegeken hatol keresztül... Vannak olyan sűrű felhőtömörülések, amikor semmit sem lehet látni - így mondom - sem égen, sem földön... tehát, ha alápillantok, nem látok sem házakat, sem erdőket, sem mezőket, sem hegyeket., és ha felfelé pillantok, akkor nem látok sem napot az égen, sem semmiféle fényt vagy világosságot... hol sűrűbbek, sötétebbek és feketébbek ezek a felhőtömegek, hol kicsit ritkábbak és világosabbak, sőt időnkint a gépet is rázzák, aszerint, hogy milyen örvények vannak a repülőgép körül... De ezeket csak hasonlatnak mondom, a valóságban ezek nem felhők, hanem a Föld körül lévő erőtömörülések, ezeket az erőtömörüléseket emberi énemben még soha sem láttam... most viszont valamit megnyitottak bennem, hogy ennek a látására képes vagyok... Vannak az erők között - ezt talán úgy mondanám, mert ahhoz tudnám hasonlítani - alagutak... mert az erők körülöttem vannak és az alagutakon keresztül tudok hatolni ezeken az erőkön... Azután másutt olyasmit látok, mintha a szellemi világ a fizikai világgal összekapcsolódnék és ezekhez az összekapcsolódó pontokhoz és is hozzárögzíthetem a magam akaratát... tehát, ha én most erősen akarom, akkor ezeket az erőket - de erősen kell akarnom! - képes vagyok kitéríteni... sőt, hasonlatosan a laser sugárhoz, bizonyos erőket magamhoz tudok vonni, másokat el tudok távolítani... Most, ha a Földre lenézek, íme, ez itt egy gazdálkodónak a területe... megtehetném, ha erre nekem engedélyem volna, hogy az itt látott egészséges fejős tehéntől magamhoz vonjam az akaratommal az erőket és a teje elapadjon... a magamnál tartott erőket, amik nem az én erőim, csak magamhoz vontam őket ettől az állattól, ennek a girhes tehénnek, ha akarnám, odaadhatnám... és nem azonnal, de látom, hogy rövid időn belül ez is egy egészséges, jól tejelő tehénné alakulhatna át...
Vagy íme, itt vannak ezek az esőfelhők... ezek az emberek itt rimánkodnak csapadékért... nincs hatalmamban, de érzem ezeket az erőket és tudnék ezekkel az erőkkel bánni... ezeket az esőfelhőket három mérfölddel odébb tudnám koncentrálni és azok ott összegyűlve nagy esőzést okoznának... De ezt meg tudnám tenni valami éles hanggal is... ha egy nagy haranggal harangoznék, a harangozás hangjának a hatására ezek az esőfelhők itt okoznának esőt és nem amott... Sőt, meg is lehetne fagyasztani az esőt ebben a magasságban, ahonnan most én szemlélem a dolgokat és a jó idő ellenére is havazás következhetnék be... Vagy itt vannak például ezek a kapirgáló tyúkok... érzem, hogy az erőket az alagutakból ki tudom húzni... számomra ez érzékelhető valóság: az erőkkel azt tehetnék, ha engedélyem lenne, amit akarnék... tehát, ha akarnám, ezek a tyúkok itt sokkal több tojást tojnának, amazok pedig kevesebbet... de, ha így tenném a karomat és így tenném a kezemet (a médium mutatja) akkor elő tudnám idézni, hogy ez a tyúk például elpusztuljon... És vannak itt, amint látom, erők, amik bizonyos emberekhez vannak kötve... nem törvény szerint, hanem - megint nem tudom másképp mondani - megtalálták az egeknek az erő-csatornáját, vagy úgy is mondhatom, hogy ezeknek az erőknek a forgását, és ők ezekkel együtt forognak... tehát nem nyeli el őket ez a - minek mondjam? - forgószél vagy örvény, hanem ők ezt nagyszerűen meglovagolják... és látom, hogy ezt nem törvényesen cselekszik, mert bár ismerik az asztrális világot és az erőket, de úgy nyúlnak bele ezekbe az erőkbe, ahogyan nekik nem lenne szabad belenyúlni, és ezekkel az erőkkel bánni...

Na most, nem látom tovább ezt a farm vidéket. Viszont látok itt egy előkelő épületet - így mondom, mert az... bőség, gazdagság látszik az egész épületen; valami páholy-félékből áll... a páholyok felépítése nagyon bonyolult és első pillanatra az én szellemi szemeim előtt sem válik nyilvánvalóvá... az is bonyolulttá teszi a dolgot, hogy az alsó páholyok nem tudják, hogy milyen törvény és milyen ismeret birtokában van a felettük lévő páholy... tehát nagyon titkos az egész... rétegesen helyezkednek el egymás fölött, de nincsenek egymással kapcsolatban... csak annyit közölnek az alattuk lévővel, ami a kivitelezéshez, amire fel akarják őket használni, szükségeltetik... Az egész nekem rendkívül idegen és félelmet keltő... valami gonoszság, szándékos, tudatos gonoszság van a legbensőbb páholyban - amit ők szentélynek hívnak... a legbensőbb páholyban ez a páholymester - vagy micsoda - óriási hatalommal rendelkezik... a hatalma ezekből a visszaforgó erőkből van, amelyek mindenütt ott vannak körülötte... nem fölötte, körülötte és alatta!... ezek adják ezt a nagy hatalmat neki... És vannak itt furcsa, régi fajta írások és rajzok... van, ami olyan, mint amit körzővel rajzoltak... és ilyen varázskörök is vannak itt - és szó szerint így van - hogy nemcsak az illető, aki a körben bent áll, hanem az erők, amik ebben a varázskörben benne vannak, fantasztikus hatalmat képviselnek... de valahogy Krisztust, az Urat nem tudom érzékelni ezeken a helyeken... Valami félelmetes ez, és a számomra olyan lehúzó, lenyűgöző... a lehúzó erők hatását érzem: mintha engem itt csirizbe mártanának és ezáltal mintegy a magam egyénisége, a magam szabadsága, a magam gondolkodásmódja is itt veszélyeztetve van... és annak ellenére, hogy egy védőburok van rajtam, mégis érzem ezeknek az erőknek a nyomó, lenyűgöző, akaratot bénító hatását...

szemlézte: Bíró László
https://www.youtube.com/watch?v=D6Cef8NknYY&t=105s
Jelenések könyve 3. – Bevezető látomás jelképei – Reisinger János

[Karsay1958]

Látomány az erőkről 2/2
Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből

Nagyon furcsa relikviák vannak itt és keresztet is több helyen látok, de mindenütt lefelé van fordítva a kereszt... milyen furcsa dolgot látok: mintha szeges ágy lenne... nagyon furcsán fog hangzani és nem is tudom, hogy biztosan így van-e, mert nem értem jól, de mintha Krisztus tanát, illetve magát az eszmét, amit Ő képvisel, tagadnák... mintha az lenne ide kifeszítve, és mintha erre időnként - arcokat, személyeket nem látok, csak kezeket - kalapáccsal rávernének... groteszk az egész és félelmetes, és komoly mennyiségű erő van itt koncentrálva... Ez itt - fényképeken és távolbalátón láttam csak - egy keleti utca... nem tudom pontosan, hogy hol vagyok, illetve mit látok... de itt meg fakírok vannak, akik lótuszülésben ülnek... bámulatos az akaraterejük és ezzel az akaraterővel levitációt képesek előidézni... ahogy így lótuszülésben ülnek, a karjukat így, majd úgy teszik és mintegy felemelkednek ezekről az imaszőnyegekről... És úgy látom, hogy nagyszerűen ki tudnak helyezkedni a testükből, de ebben a kihelyezkedett állapotukban sem látják azt, amit én látok... egy zavaros erőtömeg veszi őket körül, amiben nem látják meg ezeket az alagutakat, ezeket a szálakat, amiket én meglátok... De az akaraterejük hatására fantasztikus és az én részemre csodálatosnak tűnik, ahogy a testükön úrrá lesznek, ahogy kihelyezkedett állapotukban a legkülönbözőbb dolgokat tudják véghez vinni: felgyorsítják, lelassítják a szívműködésüket, egyesek teljesen leállítják, a légzésük, a pulzusuk a minimálisra esik... de én azért ezeknek a világához sem szeretnék tartozni...

Na most, ha emberként látnám emezeket itt, akkor azt mondanám, hogy ez aztán a hókusz-pókusz... pedig nem az, csak én, mint ember látom így... most, ahogy látom, itt nagyon is jól ismerik ezeknek a dolgoknak a számtörvényét, és nagyszerűen bele tudnak ezekbe a számtörvényekbe nyúlni... itt ez egy teljesen ismeretlen és idegen világ a számomra, ahogy ők itt dolgokat kiszámolnak, ahogy ilyen furcsa dolgokat cselekszenek... Kis ruhadarabokat, hajszálakat összegyűjtenek, csomókba kötnek, maguk mögé dobják... a más emberek hangulatvilágát, érzésvilágát, kedélyvilágát képesek megváltoztatni ezekkel a furcsa dolgokkal: szőrszálakkal, hajjal, foggal, a testen viselt holmikkal, tárgyakkal, amit az illető a feje alá tett, meg ilyesmikkel... Ezek nem az értelmi világra hatnak, hanem kimondottan az érzelmi világra, annyira, hogy a gyenge akaraterejű vagy a hit szűkében lévő emberek az érzésüket megváltoztatják más személlyel kapcsolatban... például azelőtt, akit az illető kedvelt, most határozottan ellenszenves és kellemetlen embernek érez... Itt, ezek fehér ruhájú emberek... azt hiszem, hogy az asztrológia világa... itt különböző állat-képekkel, a Hold, meg a Nap viszonyával, valamint a csillagok és más bolygók állásából raknak össze dolgokat, amikhez én szintén nem értek... Érdekes, hogy a Hold ereje és fénye jóformán semmi és jelentéktelen a Nap erejéhez, fényéhez és világosságához képest... de most látom, hogy a Hold milyen erős hatással van a növények csírázására, sarjadására, a növény gyökérzetének alaposabb megkapaszkodására, a táplálék jobb felszívására, az óceánok és tengerek vizére... látom, hogy az apály és dagály magyarázata ebben van és hogyan húzódik vissza az apály ideje alatt a víz és hogyan keletkeznek emiatt ilyen nagy örvények...

Na, és modem kor ide, modern kor oda, látom, hogy milyen sok ember érzésvilágára és vágyvilágára van hatással a Hold... milyen kedélyváltozásoknak vannak kitéve aszerint, hogy a Hold fogyóban, növekvőben van, vagy éppen telihold van... és nem is kis számmal látok itt olyanokat, akiknek álmait is erősen befolyásolja a Hold; sőt az álomban való értelmes beszédet is - mert ez nekem nagyon is értelmesnek tűnik, ahogy ez az idősebb férfi beszél, mély alvásba merülve attól, ahogy a Hold az ablakon keresztül erősen az arcába világít... Itt most olyan csodálatos és ismeretlen világ tárult elém, amit én, mint ember nem ismerek és amit én, mint ember sohasem láttam... És azt kell mondanom, hogy egyre jobban megfogja a lelkemet az, hogy milyen hatalmas, milyen csodálatos valaki a teremtő Isten, minden erők Forrása, minden erők Igazgatója, minden erők Ismerője, és íme, azt is látom, hogy minden emberlélek és minden teremtmény is össze van kötve vele az érzések szálán keresztül... A lélek legbensőbb, a legtitkosabb, a legrejtettebb világa ez! most értem meg azt is, hogyan értendő az, hogy Isten mindenható; hogyan értendő az, hogy Isten mindent tud... ezeken az erőkön keresztül velem, veletek, mindannyiunkkal kapcsolatot tart fenn, és ez az erő, ami összeköt Vele bennünket... Nem látom, hogy Ő hol van, csak ezt a szálat látom egy darabig, amíg el nem tűnik ebben a nagy világmindenségben... olyan ez számomra, mint ahogy a magzatot az anyához köti a köldökzsinór: ha ez a köldökzsinór elszakad, akkor nincs tápláléka a magzatnak, elpusztul... És mi is, mindannyian Isten ereje, Isten segítsége nélkül senkik, tehetetlenek, pusztulásra, halálra ítéltek vagyunk... az a tiszta erő, amely Tőle sugárzik ránk, az éltet... Amiket láttam, ott valami igen nagy szörnyűségek történnek, mert ezt a köldökzsinórt vágják el ezek az emberek, amikor a visszaforgó erőkbe kapcsolódnak bele... és bár mindegyik azt hiszi, hogy a felszínen fog maradni, lehet látni, hogy el fog pusztulni... lehet látni, hogy veszettség, őrültség, megszálltság és mindenféle szörnyűség fog ebből rájuk következni, még akkor is, ha most bizonyos erőrétegeket és természeti rétegeket uralnak... Na most, már újra repülök... újra gomolyognak a felhők... mindjárt itt leszek, mindjárt leszállok...

szemlézte : Bíró László

[Karsay1958]

"Isten hozott a XXI. században!

Itt a szex ingyenes, a szerelem költséges.
Itt, ahol a telefonod elvesztése rosszabb, mint a belső értékeid elvesztése.
Ahol trendi dohányozni és inni, és ha nem, akkor elavult vagy.
Ahol a férfiak megcsalják a nőket és a nők, ha nem csalnak, az azért van, mert félnek, hogy lebuknak.
Ahol a fürdőszobából képkészítő stúdió lett, és a templomból - tökéletes hely a bejelentkezésre.
XXI. század, ahol a nők jobban félnek a terhességtől, mint a HIV -től.
Ahol a pizza futár szolgálat gyorsabban érkezik, mint a mentő.
Ahol az emberek jobban félik a terroristákat és a bűnözőket, mint Istent.
Ahol a ruha dönti el az ember értékét, és a pénz fontosabb, mint a barát vagy a család.
Század, ahol a gyerekek képesek feladni szüleiket virtuális szeretetükért, ahol a férfiak csak kötődés nélküli kapcsolatokat akarnak.
Ahol a szerelem és minden más színjáték.
Század, ahol csak akkor éled túl, ha az értelemmel játszol, és elpusztulsz, ha szívvel cselekszel."

Indigó- és kristálygyerekek, avagy egy új kor gyermekei
https://www.anyalettem.hu/indigo-es-kri ... gy-u--cikk

[Karsay1958]

Agykontroll és Ho'oponopono
Móra Klára,

Rózsavarázs
El is kapott a lendülete, mert az ott elsajátított esettanulmány, távgyógyítás abszolút konkrét és fantasztikus gyógyulást hozott a velem párban gyakorló hölgy édesanyja beteg veséjében, hogy egy csöpp kétségem nem
maradt: működik.

Ilyen nem hétköznapi dolgok mellett nem lehet csak úgy elmenni, meg aztán a kislányom esése következtében hirtelen fellépő fájdalmának elmulasztása kézrátétellel (nem fáj, nem fáj, nem fáj, elmúlt.) végképp meggyőzött.


Miután nyilvánvaló volt, hogy itt valami óriási dologról van szó, ami túlmutat az elme korlátain, az Univerzum úgy intézte, hogy még jobban elmerüljek ebben a módszerben - nemsokára megtudod, miért is.

Sokat gyakoroltam a távgyógyítást, elmentem minden létező továbbképzésre, ismételtem alaptanfolyamot, elvittem a lányomat is, vele is végigültem, és nem hagytam ki egyetlen havi találkozót sem, ahol többek között gyakoroltuk a távgyógyítást is. Hálával tartozom Dr. Domján Lászlónak, aki Magyarországra hozta ezt a csodát, fordított és kiadott számos könyvet, a legjobbakat, amik nem hagynak kétséget a bennünk rejlő képességek, természetfeletti adottságok létezése felől.

Gyakoroltam tehát a gyógyítást, és természetesen adódott alkalmam megtapasztalni a csodát magát. Kislányom szeme kicsi kora óta kancsal volt, ezért már korán szemüveget kapott, és évekig le kellett ragasztanunk az erősebb szemét, hogy a másik erősödjön.

Gyógyulgatott, rengeteget programoztam érte, alkalmaztam - és ő végtelen türelemmel viselte - a Rosa Rivastól tanult söprögető technikát, de végül csak úgy döntött a szemész orvos, hogy meg kell műteni, még az iskolakezdés előtt.

Be is feküdtünk a kerepestarcsai kórházba a műtét előtti napon. A doktornő délután egy utolsó vizsgálatot végzett, majd megismételte, mert nem hittünk a szemünknek. Az eredmény: hazaküldött minket, mert a lányom szeme annyira rendbe jött, hogy már nem volt műthető.

Olyan sebességgel még senki nem jelentkezett ki kórházból, mint mi akkor.
(Az esetünk szerepel az Hétköznapi csodák agykontrollal című könyvben.)

Nincsenek rá szavak, hogy leírjam a hálám, a legmaradandóbb azonban az az érzés, hogy nem lepett meg ez az egész. Annyira, de annyira közel éreztem magamhoz Istent, még ha nem is fogalmazódott meg bennem, hogy ezt elraktároztam magamban, és egészen biztosan nagyon megerősített a hitemben.



Jártam továbbra is a havi találkozókra, ahol 2011-ben megpillantottam Joe Vitale könyvét - ami végül meghatározta a sorsom.

Domján László még azon a találkozón bemutatta a könyvet, azzal, hogy sorsokat fordít meg, csodálatos módszer a Ho'oponopono.

"Vegyetek belőle tízet, és kilencet ajándékozzatok el" - mondta, és én megtettem. Mindig is ittam a szavait, mert annyira hiteles volt, és én olyan mély hálát éreztem és érzek iránta, hiszen a sorsom fordulata abszolút az ő nevéhez kötődik, sok tekintetben.

A kilenc könyvet szépen elajándékoztam, már fogalmam sincs, kinek - biztosan jó szolgálatot tettek ott, ahova kerültek -, de az az egy, amit magamnak tartottam meg, megváltoztatta az életemet.

Részlet a MEGÉRTEM. Ho'oponopono, az életem című könyvemből

UI:

Csakratisztítás a Távol-Keleten /Guzsik-Mohácsi Viktória/
https://www.youtube.com/watch?v=x0ztH4R-mIo

[Karsay1958]

A paradicsomba visszavezető út - Felvezetés

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Tehát testvéreim, most, innen a Földről a mennybe, az Úristen hatalmába emeltem fel gondolataitokat. Nagyot, szentet és dicsőségeset alkothattok, mert Isten veletek van és mindig nagyobbá, mindig erősebbé tesz benneteket az Ő jelenlétével, hozzátok való mély szeretetével és gondolatával, amely nagyobb a földi ember minden szereteténél, nagyobb a szülőnek a gyermekéhez való közeledésénél.
Mindennél nagyobb és ez a boldogság is nagyobb, mint amit ti örömnek és boldogságnak elképzelni tudtok. Azért siessetek mindnyájan az Isten világába készülve úgy élni, hogy az Isten útján haladva oda is érhessetek és Isten az Ő egyszülött Fiával, a mi Urunk, Jézus Krisztussal együtt odahelyez titeket el, abba a világba, amely világot ti most még meg sem értenétek, mert az olyan tökéletes és olyan boldogságos, hogy azt az ember még el sem tudja képzelni.
Mindez minden esetre meg van ígérve. Az isteni kegyelem azt az ajándékot, amit elhintett, bármit és bármerre nyújtja is ezt: az az ajándék, amit elhintett azoknak részére, akiket megteremtett, ez mind új boldogságot, új reménységet hordozhat magában. Mert azokkal az engedelmes, jó gyermekeivel mindent megértet és új világot teremt számukra, amely világban minden teremtett lélek odamehet akit az Úr odahív, és akiket elég erősnek tart arra, hogy mindazt a maga részére fel tudja használni. Mert nem egy, hanem sokak felett kell és szabad neki uralkodnia.
Ez az uralkodás pedig abból áll, hogy a szeretet nagy világát megismerhessék és teremthessenek a saját lelkükben is ugyanilyen világot. Ez a világ egy új világ, új dicsőség lesz minden lélek részére, mert mindennek el kell múlnia, ami gonosz. Amit a gonosz megfertőzött, és az ő téves elgondolásával alkalmazott, egy gonosz világ megteremtésére, mert hiszen ahol a gonoszság uralkodik, ott a rossznak a világa, az Istennel szembekerülésnek a világa születik meg.
Itt pedig minden teremtett léleknek vágyakozó érzése csak az: hogy innen elmenni, elmenekülni, hogy végre megismerkedhessen azzal az örömmel és azzal a boldogsággal, amit az igaz Isten hirdetett és meg is teremtett azoknak részére, akik Őt megértik és meghajolnak Előtte, vagyis az Isten akarata szerint élnek. Ez az élet pedig nem más, mint maga a szeretetnek, az örömnek el nem fogyatkozó mennyei harmatozása, ami maga a mindig újabb, erősebb, tisztább és igazabb boldogság.
Erre vágyódik minden teremtett lélek. Ezt hozta a mi Urunk, az Úr Jézus Krisztus az Ő földi életét feláldozva azért, hogy valakik hisznek Őbenne, azok el ne vesszenek, hanem vegyenek részt abban a boldogságban, amely boldogságot az Isten megalkotott minden teremtett gyermekének. Igyekezzetek Isten boldog gyermekeivé lenni, s ha egyszer elérkeztek ahhoz a naphoz, akkor nagy hálával adtok hálát az Istennek, Aki mindezeket megadta és megadja nektek.
Tehát úgy viselkedtetek földi életetekben, hogy mivel Isten gyermekei vagytok, tehát ti is tökéletességre törekedjetek és azt a tökéletességet meg is nyerhetitek, ha ennek az igaz Istennek szolgálatába hajtjátok fejeteket. És semmi, amit a világ mond, sem amit az eltévedt emberek eltévedt bölcsessége mond, semmi titeket el nem tud csábítani, a világ a szépségével, nagyságával, tökéletességével sem, ugyanis mindezt a tévedés lelke alkotta meg.


Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

A paradicsomba visszavezető út
Adai levél és közlés – Megbocsátás 1-2
A jövő perspektivája
Halálközeli élmények
HANG – Életemről
Hadik András
Mese a dohányról

https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiacmbLi ... w?e=BSNnVP
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=D6Cef8NknYY&t=105s
Jelenések könyve 3. – Bevezető látomás jelképei – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=lG_4dfpLs8w&t=18s
Jelenések könyve 4. – Efézusi levél – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=FUsGT1oDGDY
Lélekben és igazságban – I. Kötet 3. Rész
Hangoskönyv (Gergő)

https://www.youtube.com/watch?v=ti5LIwXGLuw
Örökké a csajom – Romantikus film

https://www.youtube.com/watch?v=tgVcz_HPwNc
Szerelem az oldalvonalon – Romantikus film

[Karsay1958]

Hála, minden körülmények között
Móra Klára,

Rózsavarázs
A hála érzése múlandó, akárcsak a többi érzelem, frissen és elevenen kell tartanunk, ha azt szeretnénk, hogy az életünkben ne csak időnként megjelenő vendég legyen.

Jó érzés hálásnak lenni. Felemelő, összeköt másokkal, az élet élhetőnek tűnik, és hálával valahogy mindent könnyebb átvészelni. Mindent, kivétel nélkül. Még olyan helyzeteket és körülményeket is, amik tartósan jelen vannak, amiknek során veszteségeket élünk át, kilátástalannak és megoldhatatlannak tűnő feladat kerül elénk.



Miért állítom ezt? Mert létezik egy olyan út, amin sok éve haladok, amely a megbocsátáson és a hálán alapul, amit tanítok. Világszerte milliók gyakorolják, millióknak beválik, és - bármilyen hihetetlennek látszik is - bárki, bármikor, bárhol gyakorolhatja. Nevezhetjük problémamegoldásnak, stresszkezelésnek, de mindegy is az elnevezés. Az a fontos, hogy működik.

Ez a különleges, érdekes hangzású módszer az ősi hawaii eredetű Ho'oponopono. Ez a szó hawaii nyelven azt jelenti, hibát helyrehozni, kijavítani. Hibának nevezzük azokat, a tudatalatti elmében raktározott emlékeket és programokat, amelyek úgy irányítják az életünket, befolyásolják a döntéseinket, hogy észre sem vesszük. (Figyeld csak, micsoda jelentősége van ennek is: ész-re sem vesszük, vagyis el sem jut az "eszünkig", a
tudatunkig.)

Ezek az elraktározott, sokszor az őseinkhez, esetleg előző életeinkhez vezető emlékek okozzák a fájdalmainkat, az anyagi problémáinkat, a betegségeinket, a nehezen működő emberi kapcsolatainkat, és általában, minden nehézségünket.

A Ho'oponopono a lehető legegyszerűbben kezeli a tudatalatti emlékeket: nem keresi az eredetüket, nem keresi az okokat, az összefüggéseket, vagyis nem indít nyomozást annak felderítésére, hogy mi dolgunk van velük.
Ellenkezőleg. Azt mondja: ez a helyzet ismétlődik az életemben, ennek oka van - nekem kell változnom, meg kell változtatnom a hozzá való viszonyom, hiszen változást csak ettől remélhetek.

Így a bármikor, bárhol, bárki számára választható hála mellett dönt, a kesergés, az emlékekben ragadás, az újraélés helyett. Azt mondja, köszönöm, hogy az életemben vagy, és továbblép. Köszönöm, köszönöm, köszönöm - ahányszor csak eszünkbe jut. Nem szükséges átérezni, nem szükséges mérlegelni, hogy az az illető, akivel az emlék kapcsolatos megérdemli-e. Az a fontos, hogy én a hála mellet döntök, mert történjen bármi, az az én fejlődésemet, az én életemet szolgálja.

A hála, a 'köszönöm' magunkban történő ismétlése emeli a rezgésünket, óvja az immunrendszerünket, kontrollálja az érzelmeinket.

Így vagy úgy, minden helyzetből kikerülünk. Ha hálával viszonyulunk hozzá, akkor békére találunk. Ha rátalálunk a békénkre, akkor törekszünk annak a fenntartására, egyszerűen azért, mert békében lenni jó. Azt érzékeljük, hogy ha mi békében vagyunk, akkor a környezetünk is békében lesz. A békét ugyanis minden esetben csak belül teremthetjük meg. A saját békénk a mi érdekünk, a mi felelősségünk, mi éljük az életünk, mégpedig a "most"-ban. Ha ezt el tudjuk fogadni, kevesebbet fogunk reagálni, ellenkezni, harcolni, háborúzni.
A jelenben pedig úgy tudunk tartósan maradni, hogy elkezdünk mindenért,
hangsúlyozom: mindenért hálát adni.

[Karsay1958]

Már hanyatlik a világosság

Névtelen Szellem 1970. március 23.

Már vártam az Úr Jézus nevében a te lelked megnyilatkozását és azt is, hogy mit hogyan akarsz beosztani az időben, mert az idő és lehetőségek nem mindig egyeznek össze a Földön a szellemi világ életével. Egyiknek engedni kell, hogy a másik érvényre juthasson.
Sajnos, hogy a világi követelmények erősebbek, mint a szellemi lehetőségek, mert a szellemi lehetőség kibontakozás nélkül nem tud úrrá lenni az anyagi - lassú és sok erőt fogyasztó - nehéz mozdulatain, mert azok a követelmények sokszor a testi, lelki erőket lefoglalják a maguk érdekeinek megvalósításához.
Azért az embernek már idejében jól meg kell gondolni, hogy hogyan és merre osztja be a maga elrendeznivalóit: ez az életbeosztás nagy iskolája, ami helyes, de nem akkor, amikor már a fáradságtól megszűkül a lehetőség ahhoz, hogy a szellemi én szabadon mozogjon az érzelmek világában. Az ünnepeknek a megszentelése abból áll, hogy a test és lélek egyformán pihenjen és főképpen a lélek szabadabban emelkedhessen a testi világ fölé és ezt a szabadságot a lelki megerősödésére használhassa fel.
Nagyon helytelen az a szokás, hogy az ünnepeken több kívánatos dolgot akarnak az emberek elérni a testi szerveik kielégítésére. Az élelem szükségén felül igyekeznek a testi vágyak, úgyszólván felesleges kielégítésére is, ami evés-ivás, szórakozás. Ez mind az ünneplés értékét csökkenti, mert az ünnep a testi pihentetésre és a léleknek a maga fejlődésére adott lehetőség az idők kezdetétől fogva.
Ünnepet szentelhet az ember mindennek, ami őt boldoggá tette, felemelte, vagy szomorú válás fájó érzéseivel sújtotta. De az ünnep a léleknek szól, de az ünnep a test részére csak a pihenés lehetőségét nyújthatja, mint ti mondjátok: kikapcsolódni a terhek hordozása alól, hogy a lélek felemelkedhessen a zűrzavarok gyötrő súlyának terhe alól. Ezt azért mondom, mert van mindennek ideje: amikor nincs, akkor már a lélek kikapcsolódik a test igája alól és a maga világába készülődik.
Ti ne legyetek készülőben még, mert reátok még munka vár a Földön, hogy elhinthessétek a magot, amelyet a lelketek már a saját talajában nemcsak befogadott, hanem csírázásnak indított és egyik-másik lélekben már ki is hajtott, hogy gyümölcsöket hozhasson már ebben az életében. És én azt mondom, boldog lesz az a lélek, aki már a megérkezése idején ezzel nyithatja meg az ajtókat, hogy hozott magával valami olyan értéket, amit itt a Földön tudott megszerezni. Mert mindenki visz magával valamit - de sajnos nem örvendetes dolgok ezek, hanem szívesen eltitkolná, ha lehetne azokat, mert azok csak fájdalmas és szégyenteljes emlékek, amiket a magával hozott emlékek között talál.
Én azt szeretném, ha ti, akik a földi értékek között válogathattok, olyan eszmék és gondolatok között, amelyek egyre nehezebben hozzáférhetőkké válnak - mert az utolsó idők emberei úgyszólván szégyenleni fogják, hogy voltak olyan idők, amikor még hittek az emberek azokban a tudományokban, amelyek szerint volt Isten, és voltak szellemi megnyilatkozások, a jó és rossz szellemek életjelt adhattak magukról, és az egyik jól, a másik rosszul fogta fel az életet és azok szerint élhetett ...
Ezek az idők is elkövetkeznek, amikor a jobb felé haladó lelkek félelemmel és irtózattal tekintenek le a Földre, mert félnek és rettegnek a földi világtól. Azért addig, amíg a járható úton haladtok, addig örüljetek, hogy ti választhattok az életben - a jó és rossz között - és szabadakaratból a jobbat, az igazságosat választjátok, mert még szabadok vagytok, még az üdvösséghez vezető út nincs egészen eltorlaszolva. Mindent meggondolva figyeljétek, mit mondott az Úr azoknak a munkásoknak, akik az utolsó időben kivették részüket a munkából, és nagy sietve igyekeztek arra, hogy minél többet és jobbat végezhessenek el, mert az idő lejáróban van és a földi életek fel lesznek számolva, és nem mindenki választhatja azt munkául, amit akar, hanem azt kell végeznie, amire beosztják.
A földi hatalom mindig azon igyekszik, hogy minél jobb és kényelmesebb életet élhessen az ember - és vajon mi a vége ennek a féktelen igyekezetnek? A test felmagasztalódik, a lélek elsatnyul és hosszú időkig a gonosz szolgálatába lesz befogva. Azért a léleknek az Istenben való hite a legdrágább. Mindig az volt, de nem vigyázott eléggé erre a nagy és drága ajándékára az isteni kegyelemnek, és nagyon sok fájdalommal fogja megsiratni önkényes választását az az ember, akinek elsatnyul a lelki világa.
Azért küldi az Úr a még meggyógyítható lelkeket a Földre, mert még van egy kis maradványa a hitnek és a szeretetnek, de eljön az az idő, amikor már csak gunyoros emlékezésben beszélnek róla, azután már megkezdődik a kiválasztás: ki hová tartozik, oda lesz beosztva. Ti tartozzatok a Krisztusi egyházhoz, mint az Ő tanítványai, és az Ő igazságának hirdetői és követői, igaz szolgálattevői az Ő tanításainak. Mert minden elmúlik, de az Ő beszéde lélek és élet, ezt valósággá tenni, az a feladata az Őt követő, üdvösségre előhívott emberi léleknek. - Amíg az időben vagytok, addig munkálkodjatok, mint az Úr tanítványai, mert azzá kell lennetek, hogy bemehessetek az új Jeruzsálembe, ahol a feltámadott Úrral az örökélet világában fogtok találkozni.
Mi veletek vagyunk, beszélünk és cselekszünk a ti érdeketekben, de a saját boldogságotokat a munkájával tinektek kell kiharcolni, hogy az a tiétek legyen. Most még fenn van a nap, de már hanyatlik a világosság, mert felhős az ég alja és mire lehanyatlik, sokan nem fogják megtalálni a hazavezető utat.
Most elgondolkozva ezeken, magatok hitével és készüljetek lélekben az Úr elé, Aki feltámadott, hogy mindenki követhesse lélekben és igazságban ...
Isten veletek.
Isten áldása legyen veled.


Szemlézte: Bíró László

Világvége: valóra válhat egy 50 éves jóslat
https://24.hu/tudomany/2021/07/21/vilag ... as-modell/

[Karsay1958]

Büntetés és jutalmazás 1/2
(Buddha, aki Jézus mellett Péter Apostol volt, és 1870 óta, mint Névtelen Szellem segíti az emberiséget, az Ő szellemi közlése alapján készült ez az írás! Összeállította: Karsay István)
Minden nép vallása büntetésről és jutalmazásról beszél, de minden felekezetnek a hívei másként képzelik el a büntetést és jutalmazást, sőt egyugyanazon felekezet híveinek is különböző fogalma van róla. A bűnössel szemben a kiegyenlítést büntetésnek tartják.
Mi tiszta szellemek ezt egészen máskép fogjuk fel; mi a bűnös számára mindenben szükségszerűséget, célt és kegyelmi eszközt látunk. Az emberek azt hiszik, hogy a földön elkövetett bűnök a túlvilágon visszafizettetnek, s úgy vélik, hogy ez a visszafizetés: büntetés.
Nem úgy van ez kedves emberek! A túlvilágon csak nemezis van, mely a
visszafizetésből folyik. Két folyamat nem mehet egyszerre végbe; az egyiknek előbb be kell végződnie, hogy a másikat megteremthesse; egyik állapotnak kell a másikat szülnie s az egyik meg kell hogy előzze a másikat.
A dolog nem lenne olyan súlyos, ha az, aki a földön bűnt követett el, a túlvilágon megfelelő büntetést, a büntetés után pedig bocsánatot és megváltást nyerne, hogy azután örökre üdvözült szellem legyen. Ez azonban ellentmondana Isten igazságosságának; megcáfolta ezt Krisztus is az Ő evangéliumában, s világos szavaival teljesen megsemmisítette ezt a felfogást, midőn így szólt: "Békülj ki ellenfeleddel, míg az úton jársz, nehogy a bíró elébe hurcoljon, s a bíró átadjon a porkolábnak, hogy börtönbe vettessél; bizony mondom néked, hogy onnan addig ki nem jössz, míg az utolsó fillért meg nem fizetted".
Az idézet szavait kiegészítésül azt is mondta Krisztus más helyen:
"Az én Atyám hajlékában sok hajlékok vannak". Úgy is van, s mi ezeket a hajlékokat cellának nevezzük, és mindenségben számtalan ilyen cella van. Ha az ember emberéletéhez kapott feladatait nem teljesítette, s azokat teljesítetlenül vagy félig teljesítve jött át, egy cellába zárják őt, amelyet leghelyesebben a hallgatás cellájának nevezhetünk; ez az ő túlvilági sínylődő ága, amelyen ráér állapotáról gondolkozni.
Ha az után feltalálta önmagát, ti. ha gondolatai tudatára vezették annak, hogy meghalt, s most mint szegény lélek a túlvilágban van, de azzal, hogy a jelenben mi történik vele, még nincsen tisztában, - akkor eljönnek hozzá a világosság angyalai, s a szegény lélek belsőjébe egy sugarat vetítve alkalmat adnak neki annak keresésére és megtalálására, amit a cellába magával hozott. És akkor a szegény lélek bensőjében a beléje vetített fénysugár felvillanása után felébred a nemezis öntudata, mely fokozatosan növekedik, s alakot, s formát ölt benne; egyik rémkép a másik után merül fel vergődő lelke mélyében.
Ezek a rémképek pedig nem egyebek, mint a szellem bűneinek plasztikus
alakjai, amelyek azután mindig fenyegetőbben és fenyegetőbben emelik fel a fejüket, mígnem teljes elnyeléssel fenyegetik szellemét, mintha csak meg akarnák bosszulni magukat a szegény lélek vétkei és mulasztásaiért, s addig kínozzák őt, míg be nem ismeri őket, s azt nem kiáltja: mea culpa!
Ezzel a beismeréssel azonban még nincs vége a dolognak, mert a rémalakok
csak most jutnak valójában a szemrehányás és önhibáztatás, az önvád és önigazolás követelő hangjaihoz, a szegény lélek pedig a nemezis ezen állapotában a félelem verejtékét izzadja, majd a hideg rázza, majd forrósága van, s nem tud szabadulni lázától. Mert valóságos gonosz láz az, ami a szegény lelket ilyenkor hatalmába kerítette, s addig olvassza s rázza, míg csak szilárdan fel nem teszi magában, hogy minden rosszat jóvá tesz, és bármi áron is kibékül minden ellenségével.
Elviselhetetlen a nemezisnek ez az állapota, és alkalmas a legmegátalkodottabb lélek megpuhítására, sőt képes az ilyen lélekből még a gyűlölet utolsó szikráját is kioltani.
A nemezis tartama különböző, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó; aszerint,
amint több vagy kevesebb olyan alakot kell előszólítania, melyeknek a szegény lélekkel számadásaik vannak.
Természetesen jó lenne, ha az ilyen szegény lélek a nemezis eme félelmei,
gyötrelmei és pokoli kínjai között meg tudna halni, de nem halhat meg, mert
az életre és bizonyos cél betöltésére teremtetett; kénytelen tehát élni és
céljait betölteni. És minél inkább vonakodik az akarat, annál tovább folytatja a nemezis kínzó műveletét; annál hatalmasabbakká nőnek az alakok; annál rettenetesebbekké lesznek a rémek, s annál nagyobb lesz a forrósága, metszőbb a hidegsége amaz iszonyú láznak, mely képes a legkeményebb követ is megolvasztani, s a legforróbb vizet is megfagyasztani. Szegény lélek előtt iszonyatos büntetésnek tűnik fel ez a láz, pedig pusztán Istennek nagy kegyelme az, mely a szellemet bünbánatra, kiengesztelésre és megigazulásra képesíti, hogy majdan annak békének is részese lehessen, melyet Isten minde jóakaratú embernek megígért.

Szemlézte: Bíró László


UI: talán észrevettétek – ezt azoknak mondom akik nem tudják – hogy azért van rendszeresen Lacival közös anyagunk – mert együtt dolgozunk a szellemi tanításokon fellátva, egy mást kiegészítve, kisegítve!



https://www.youtube.com/watch?v=it9uOJYmzSw&t=19s
Jelenések könyve 6. – Pergánumi levél – Reisinger János

[Karsay1958]

Büntetés és jutalmazás 2/2
Nemezis nélkül, kedveseim, nem jönne létre a jóvátétel, mert a bukott szellem igen gyenge ahhoz, hogy ellenségeivel önként kibéküljön; előbb meg kell kínoztatnia, hogy erre képes legyen. E gyötrelemből meríti az új küzdelemre való erőt és képességet. Amikor pedig a nemezis láza elérte a maga hatását, s a szegény léleknek erőt adott egy új rendeltetésre, akkor a szellem a nemezis cellájából egy másikba, az erőgyűjtés és üdülés cellájába lép be, melyben azután új erőt kell gyűjtenie a türelemre, hogy türelmesen várjon új rendeltetésére.
Ha a szellem a nemezis kínjaiból erőt merített ahhoz a rendíthetetlen
föltevéshez, hogy soha többé a régi úton el nem indul, hanem minden hibáját
jóvá teszi, akkor új cellájában az imádság ad neki erőt ahhoz, hogy türelemmel várja új feladatát. És ekkor a szellem imádkozik és imádkozik; elkezdi Istent és ellenségét szeretni és sóvárogva várja azt az órát, melyben Isten megadja neki ebbeli szándékának megvalósításához a szükséges eszközöket. Valamint pedig előbb a bíró előtt volt és saját bűne ítélt fölötte, most porkolábnak adatik át, ki a börtönbe kíséri őt. A börtön az új test, melybe bezáratik (reinkarnáció), s amelyben meg kell fizetnie mindet az utolsó fillérig mindenkinek, akinek csak adósa. És ha jóakarata nem elég erős s gyengesége miatt az új börtönben se fizet meg mindent, ismét ítélet elé, újból börtönbe kerül, és addig ismétli, mígnem utolsó tartozását is megfizette.
Ez az igazságosság. Istennek tökéletes igazságossága. Isten nem haragszik, nem büntet s nem bocsát meg; a bűn ítéli és küldi a börtönbe az embert, és csak ha mindent megfizetett s ellenségei megbocsátottak neki, akkor bocsátott meg neki Isten is, és akkor lesz igazzá Isten előtt. Ekkor ugyanis már Istennek nincs mit megbocsátania neki, mert a bocsánatot önmaga kiérdemelte azáltal, hogy mindenkivel szemben igazzá lett.
A bölcs Teremtő mindent beültetett az Ő teremtményeinek szellemébe; mind az
ítéletet, mind a büntetést; a jutalmazást, a boldogságot, a békét; nem kell tehát azokat mindenkinek külön - külön adományoznia, mert hiszen Ő már a teremtésnél gondoskodott mindenről.
A nemezisnek sok fázisain kell, hogy átküzdjétek magatokat, hogy felebarátaitok előtt igazakká legyetek és a békét, a valódi békét megtaláljátok! És mégis vannak itt a Földön olyan férgecskék, akik azt merészelik mondani, hogy a Teremtő nem létezik! Mennyit kell még neked ezeken a szegényeken dolgoznod, míg olyan erőssé teszed őket, hogy belássák gonoszságukat?! Hány és hány testet kel még ezeknek ölteniük, míg mindent jóvá tesznek, amit vétkeztek és amíg mindazokat igazakká teszik, kik tanaik és példáik által megtántorodtak?
És most egy fontos dolog: Jó annak az embernek, akit a halála után elér a nemezis! Jó neki, mert nem volt rossz ember; de jaj annak, aki hosszú időn át bolyongani kénytelen és sehol nyugalmat, sehol békét nem talál!
Jaj annak az embernek, akit túlvilági bolyongásaiban a nemezis kikerül; és kétszeresen jaj az ilyen szegény léleknek, mert az még a túlvilágon is bűnt bűnre halmoz! Ezek a szegény lelkek a világ szerencsétlenségei; ők az emberek fülbesúgói, akik mindazon szenvedélyekre ösztönöznek, melyek a földön maguk is rabjaik voltak!
Mindenütt találhatók ilyen szellemek, ahol emberek vannak; a házakban, az
utcán, a világ minden helyén. A bűnös emberek leghűbb követőik ők azért,
mert nem mehetnek el emberi szenvedélyük nélkül, de nem lévén anyagi testük
ahhoz, hogy szenvedélyeiknek hódoljanak, a hasonló szenvedélyeknek hódoló
embereknél tartózkodnak, velük élveznek. Ezek a szegény szellemek azok, akik az embereket megszállják és számtalan esetben a romlásba taszítják, mert attól az embertől, akiben nincs meg a jóakarat a bűneiből való megtérésre, el sem távolíthatók!
Mert a nemezis csak azokat a szellemeket ragadja el, akik szakítani akarnak
a bűnnel! Az ilyen szellem, aki kénytelen, mint szellem bolyongani a földön, keresve keresvén az emberek között valakit, akihez magát hozzáköthesse, hogy a régi bűnös vágyainak hódolhasson az szenved a legjobban, mert a büntetés, a nemezis nem éri utol.!
Ezt a szerencsétlen szellemet aztán, mivel már akarata sincs, a természeti elemek megragadják, és érzés nélkül, öntudat nélkül ide - oda űzik a mindenségben, mígnem a természet viharai annyira szét nem rázzák őket, hogy megérnek a szellemi nyomorultak menedékháza számára, hogy ott várják be a nemezist. A lelkiismeretük halott, éppen ezért az elemi természettörvénybe kell, hogy lesüllyedjenek, mert már csak ez képes ismét őket életre és mozgásba serkenteni.
Ezek azok az állapotok, melyeket vallásaitok egészen másképpen neveznek -
pokolról és tisztítótűzről beszélve nektek - pokolról, tele kínnal és gyötrelemmel, és égő tisztítótűzről, amely megtisztítja a szegény lelkeket! Fájdalom csak a nemezisben, a tisztítótűzben van, hol a gonosz elsöpörtetvén, a szegény lélek megtisztul. A pokolban van a halál; a tisztítótűzben a születés; a mennyben az élet!

szemlézte: Bíró László
https://www.youtube.com/watch?v=rlm176Ona9U
Jézus beszédei az utolsó napokról

[Karsay1958]

Ada. Mediális közlés „Szükséges néktek újonnan születnetek” 1. rész


Az Úr Jézus nevében köszöntelek benneteket drága testvéreim!


Az ember teli s tele van emberi törekvésekkel, még az előrehaladását illetően is, pedig az emberi törekvés, főként a lelki életben nem sok eredményt hoz, főként akkor, ha nem támogatja a kegyelem. Az ember azt hiszi, hogy tudja azt, hogy mire van szüksége a lelki élet kibontakozásához és fejlődésben való előrehaladáshoz, pedig sokszor tévedhet, mert nem ismeri kellőképpen önmagát, nem lát bele saját lelkébe és ezáltal sokszor téves diagnózist és így téves „gyógyszert” adagol be, azaz helytelen irányt követ a saját gyógyulását illetően. Az ember soha sem láthatja meg önmagát a maga teljes valójában, mert nem bírná elviselni azt a látványt, ami eléje tárulna. Ebből kifolyólag mindig is többet képzel magáról, mint ami valójában és ez az önhittség eleve bezárja a lelket Isten előtt. Mivel nagyobbat hisz magáról, ezért mindig a kisebb, a gyöngébb lelki iskolákat választaná, vagy választja, aminek hát nem sok eredményét fogja látni, esetleg azt, hogy növekszik benne a gőg az önmaga túlértékelése, akinek már nincs is szüksége másra csak önmagára.

Ezért mondja az Úr: „Szükséges néktek újonnan születnetek.”
Ez az első meghajlás, önmegadás, pontosabban önátadás az isteni újjáteremtő eszme előtt, amikor az ember újonnan születik víztől és Szentlélektől. A víz elsősorban nem a fizikai vizet jelenti, amivel leöntik a megkeresztelendőt, hanem azoknak a fluid kiáramlásának a folyamát, amelyek Istenből áramlanak ki a Felé közeledő gyermekére az Istennek, melyek beindítják azokat a lelki folyamatokat, amelyek a teljes a belső átalakulást eredményezik. Amikor ez a kiáramlás megtörténik és az ember befogadja az ő lelkébe, akkor ez sok esetben lelkiismeret furdalást, belső lelki kényszert és ezáltal változásokat idéz elő az ember lelki világában.. De ameddig ez meg nem történik, addig olyan az ember, mint az üldözött vad, akit üldözőbe vesznek hajlamai révén az ellentétes erők, sőt még az okozati törvény is űzi, hajtja, gyakorlatilag az újonnan történő megszületés, vagyis az Úr Jézussal való találkozás felé, mert az okozati törvény belenyúl ugyan az ember életébe, de az üdvösségre, csak a megtért, a bűneire bocsánatot nyert ember tud eljutni.

De megtérni, vagyis újjászületni nem csak egyszer kell, mert fokozatos és folyamatos fejlődésen keresztül van meghívva a lélek az üdvösségre. Ahogyan növekszik az erkölcsi szint, úgy növekszenek a követelmények is. Először a bűnnek csak a fizikai elkövetésének a megtagadását kérik a lélektől, míg aztán már a gondolatbeli megalkuvás is bűnnek számít. „Bocsásd meg Uram, hogy gondolatban torkos voltam” - könyörgött imájában bűnei bocsánatáért egy az Urat követő lélek. De ezen a szinten már minden bűnös hajlamra érvényes az, ha az ember gondolatban megalkuszik és ezzel vét a megadott erkölcsi normatívák ellen, mert nem attól válik valaki bűnössé, ha bűnt követ el, hanem azért követ el bűnt az ember, mert bűnös, vagyis, mert a bűnös hajlam benne él. Ha nem így volna, nem kellene a földi világon megszületnetek. A missziós szellemeknek már nem kötelező földön való testetöltés, de ha missziós munkát vállalnak és eredményesen véghez is viszik feladatukat, lépnek előre a lényegtörvényük útján. Ezt igazolják a lelketek mélyéről feltörő kísértést jelentő vágyak, amelyek megvalósításra, kiélésre várnak. Sajnos az ember, mivel nincs kellő hite, nem így látja, hanem teret enged a vágyai kiélésének, mert az ember szinte azonos szinten van a hajlamaival és a gondolkodásában is hasonló szint jelenik meg: embernek találták ki az alkoholt és a többi hasonló szenvedélyt, az érzékiség is az élethez tartozik, sőt van aki azt mondja, hogy még a ...házak is az emberekért vannak stb. Azért van ez így, mert az embernek szinte belefúródott az egyéniségébe a bűn és az ember azonosult vele, mert azonos szinten van a bűnnel, sőt jól is érzi magát a bűnben. És ha a bűn hatásaiban nem büntetné önmagát, az ember soha sem javulna meg. De ha hite volna, akkor hinne a tízparancsolatban lefektetett igazságoknak, amelyek mint egy korlátokat szabnak az ember életútja köré, valamint ha hitelt adna az ember az Úr által lefektetett szeretetigazságoknak, soha nem, vagy legalább is sokkal kevesebbet lépne a bűn mezejére.

Az előző nyilatkozatunkban kifejtettük a hit lényegét, mert nagyon megfogyatkozott a mai ember lelkében az üdvösséget elősegítő hit. „Ha visszajövök vajon találok-e hitet a földön?” Teszi fel az a Valaki, aki soha sem alkotott vallási irányzatokat, hanem élő hitet hozott le, amely fejlődőképessé teszi az embert azáltal, hogy maximálisan meg tud nyílni Isten előtt és így el tud jutni a hit szárnyain az önszeretetből az áldozatkész isteni szeretetre. Mivel annyira meggyengült a hit, hogy nagyon sok esetben a materializmus le tudta győzni, adatott a szellemi kijelentés, amely bemutatja a számotokra láthatatlan isteni világot és láthatóvá teszi azok törvényszerűségeit, hogy könnyebben felismerhesse a mai ember a szenvedéseinek az okát és mégiscsak eljuthasson „atyái hitére” vagyis arra az ősi hitre, amelyet az Úr lehozott és az apostolok megvalósítottak, hogy élő hitre jutva megvívhassa az ember is a hit nemes harcát és eljuthasson az Isten Országába. Mert nem a vallási irányzatok, de még a szellemi ismeretek sem üdvözítik az embert, hanem saját maga, ha a hit révén elindul a megtérés útján, a megigazulás és a megszentelődés útján. Csak maga a megtérés nem elég, hanem meg is kell tisztulni a bűnös vágyaktól és gyarapodni az erényekben, minek következtében az erények összessége által az egyetemes szeretetre. Amikor ezek a tisztulási folyamatok beindulnak és valamennyire is megtisztul a lélek, akkor a megbánás révén bűnbocsánatban részesül. Mert akkor képes az ember felemelkedni a bűnbocsánat szférájába, ha már megtisztult az elkövetett bűnök következményeitől. Ettől kezdve fokozatosan tisztul meg a lélek és lassan állnak helyre a megrontott erők. De amint visszaesik a bűnbe az ember, azonnal lezuhan annak a bűnnek a szférájába, amelyet elkövetett és kezdheti elölről a harcot a felemelkedéshez. Amint sikerül újra felemelkedni, beindul az erők és az erőkkel együtt a lélek megigazulása, amit követ a megszentelődési folyamat. És lassan így dolgozza bele magát a lélek az Isten Országába.

Ahhoz, hogy az ember ezekben a folyamatokban részt tudjon venni, szükséges az, hogy megalázkodva Isten előtt, alávesse magát a kereszt vizének, mintegy igazolva azt, hogy azon az úton akar járni, amelyet az Isten a számára kijelölt. Amikor ez az elszántság eléri az Isten által meghatározott szintet, Isten válaszul elküldi a Szentlélek keresztséget az emberi lélek számára, mint egy újjászületési folyamat gyanánt, amely erők kiemelik a lelket az addig erénynek hitt bűnös hajlamokból és egy magasabb szintre emelve a lelket, haladhat a fejlődés útján előre az Isten Országa felé.

Tehát „Szükséges néktek újonnan születnetek”, hogy elnyerhessétek a Szentlelket, az Isten és az Úr lelkét, hogy kellő erőtök lehessen az önmagatokkal folytatott küzdelmekkel, mert a földi ember számára isteni törvény az, hogy felső segítség nélkül nem tud továbbhaladni a szeretet útján. Csakis az okozati törvény nyújtotta szintig lehet eljutni az Úr Jézus áldozata nélkül, ugyanis a továbbhaladás már alázatot, engedelmességet és szeretetet követel, és mindehhez szükség van az Úr ingyen való kegyelmére, hogy leépülhessen az addig felépült gőg, mint egy ideiglenes hajtóerő. Mert sajnos az erényekre való törekvés mögött megbújhat a gőg, mint indító erő és mozgató rugó, aminek szinte teljesen le kell épülnie és össze kell törnie ahhoz, hogy az ember tovább tudjon haladni a fejlődés útján. Addig, ameddig az okozati törvény „hajtja” az embert a fejlődés útján, addig még kevésbé követelmény az alázat, de amint az ember elér lelkileg a visszavezető út feléhez (tékozló fiú allegóriája), amikor már az Úr személyében az Atya jön a bűnös, de bűneit megbánó és bűnbocsánatért esdeklő gyermeke elé, akkor már nagyon is szükség van az alázatosságra és a töredelmes bűnbánatra, mert egyszerűen feloldozás nélkül képtelenség a továbbhaladás, ugyanis nem engedik továbbhaladni, sőt mi több visszarántják a lelket a fel nem oldott kötelékek az elkövetett cselekedetekhez. Tehát egy bizonyos szint után már nem lehet tovább haladni az Úr kegyelme nélkül. Az erre a szintre való felemelkedéshez elengedhetetlenül szükséges a teljes újjászületés, ami nem más, mint az újjáteremtési folyamat által egy magasabb szintre való felemeltetése a léleknek a kegyelem által. Ez kizárólag a kegyelem műve. De ott megmaradni azon a szinten munkálkodni, már az ember dolga, vagyis harca, mert a kísértő mindenáron arra törekszik, hogy mielőtt még teljesen beledolgozná magát a lélek a magasabb szintre, visszarántsa őt az alacsonyabbra, elrabolva az embertől a kegyelemből kapott tisztább erőket, amelyeket az újjáteremtés által nyert a lélek. A sátánnak ugyanis a sajátjánál tisztább erőkre van szüksége, mert borzalmasan szenved az isteni erők híján, de mivel teljesen hátat fordított az Istennek, ezért nem képes táplálkozni az isteni erőkből és csak törvénytelen úton férhet hozzá, azáltal, hogy kifosztja azokat, akik már magasabb erőkkel rendelkeznek. Ennek a rablásnak ellenállni annyi, mint engedelmeskedni az isteni törvényeknek és a szeretet hívásának. Mindez bizony komoly harcot jelent az emberi léleknek, mert minden oldalról támadva van, csak kisebb, nagyobb intenzitással. De ha úgy igyekszik élni a lélek, ahogyan azt Isten szeretné, akkor a sátánnak mind kevesebb „létjogot” teremt meg az ember, mert az erényes élettel megváltozik a lélek „összetétele” és mind kevesebb táptalaja lesz a lélekben a sátáni eszmének és ezzel együtt magának az ellenszegülő szellemeknek egyaránt. Nem véletlen mondja az Úr az újjá keresztelt Simonnak, vagyis Péternek, hogy azon az egyházon, amelyet rá fog építeni az Úr a pokol kapui nem vesznek, azaz nem rabolhatnak erőket, mert oda már a bűnei kötelékétől és a bűnös hajlamoktól megtisztult lélek juthat csak be, amely folyamat az újonnan való születéssel veszi kezdetét.

folyt. köv.
UI:
4 Perc MAGadért - Dr. Őrlős Gábor - A bódhiszattva - Szeretet gyakorlata
https://www.youtube.com/watch?v=jQ92B8rxd7Q

[Karsay1958]

Ada. Mediális közlés „Szükséges néktek újonnan születnetek” 2. rész

Az Úr azokat a felső szférákat építette „Péterre” vagyis azokra az igazságokra, amelyeket a feltámadása utáni 40 nap alatt nyitott meg azon földi emberek számára, akik teljesen kifizettek minden Isten által meghatározott számlát az igazság törvényének és ezáltal elszakadtak a földtől, a igazságoktól és az igazságoskodás, az igazság osztás helyett megtelt a szívük tettre kész szeretettel. Viszont azok, akik kizárólag a saját üdvösségükön dolgoznak és nem érnek rá emiatt szeretni, azok még nem értették meg a Krisztust és az ő nagy áldozatát. Ők kívül maradnak az Isten Országán, vagyis annak az „Anyaszentegyháznak” a kapuján, amelyen már a pokol kapui nem vehetnek erőt. Az ilyen emberek ugyanis még a „törvény” által akarnak üdvözülni és nem a szeretet által. A törvény nyújtotta üdvözülési lehetőség az Úr megjelenése által ugyanis érvényét vesztette, mert az Úr a szeretet szintjére emelte fel az üdvözülési lehetőséget. Pl: Isten („...aki jobban szereti házastársát..” ) és a házastársam iránti szeretetből (az idők végtelenjében „lesznek ketten egy (szeretet) testté)vagyok hű a házasság szentségéhez és a házastársamhoz, és nem a törvény kényszere miatt, sőt, ha tovább megyünk felfelé a fejlődés útján, akkor szintén Isten és a házastársam iránti szeretetből nem rántom le a testiség kiélésének a szférájába és nem használom őt fel arra, hogy az ocsmány érzékiségem kiélésének eszköze legyen, mert az érzékiség, a kialakulóban lévő duálszeretet rothadásnak indult hullája, mert a kiélések mindenkoron azokat az erőket rabolják el, melyek a fejlődést, vagyis az életet és azon belül is a duálegységet vannak hivatva fejleszteni, vagyis visszavezetni arra a szintre, ahol létrejöhet majdan a mennyei esküvő.

Nagyon is jó lenne, ha minden szellemtanhívőben tudatosulna az, hogy miért is van a földre küldve és az erőit, a tisztulásra és az üdvösséget hozó szeretetnek a megélésébe és gyakorlásába fektetné. De sajnos nagyon sok esetben még a szellemi ismeretek sem mozgatják meg annyira a hívő lelket, hogy az Isten akarata megvalósítását tűzze ki fő célul az életében.
Az igazságra éhes ember sokszor azt szeretné, ha folyton folyvást a legmagasabb igazságokat tennénk közzé, de van amikor már a tudás elbizakodottá teszi az embert, mert a megismert igazságokat nem tölti be az alázat és a szeretet, vagyis a tudásának a szintje messze túlhaladja az erkölcsi fejlettségét és ilyen esetben már a tudás, ami kötelez a lélek kárára van. Ezért mi arra törekszünk, hogy megtelítsük a tudásvázat („Ismerhetem az összes titkokat, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ az nekem.” - Pl. I. lev. kor. 13-tól) élettel, illetve lelkiséggel, pontosabban életerővel, hogy legyen kellő erő betölteni azokat az elvárásokat, amelyeket a saját lényegtörvényetek kér tőletek. A tudásotok szintjét nem a „tudatlanokhoz” kell mérnetek, mert ha egy tudatlanban sokkal több szeretet van mint bennetek, akkor annyival közelebb is áll az Istenhez, amennyivel több benne a szeretet. A tudásnak térdre, vagyis alázatra kell, hogy „kényszerítsen” benneteket azáltal, hogy megmutatja annak a süllyedt állapototoknak szintjét, amelyre a bukásotokkal jutottatok és a hazavezető út hosszát, amelyet még meg kell tennetek ahhoz, hogy bejuthassatok az Isten Országába. Ugyanis addig van mit átemészteni, feloldani a szeretet cselekedeteiben, mert ahhoz, hogy az emberi lélek tisztulhasson, a testnek és ezzel együtt magának a testiségnek és a testen keresztül megnyilvánuló hajlamoknak a szeretet oltárán el kell égniük. Maga az Úr is a szeretetet hozta le mint üdvözítő tantárgyat és az „iskolaév” végén szeretetből vizsgáztat benneteket.

Azt mondja az Úr a baloldalt állóknak: ...„Nem ismerlek benneteket!” „Pedig a Te nevedben gyógyítottunk, űztünk ördögöt...” „Távozzatok tőlem ti gonosztevők” - válaszolja az Úr a kitaszítottaknak. Tehát még, aki az erők világából nem emelkedett fel a szeretet szintjére, nem fog eljutni az üdvösségre.

Ennek alapján a szeretet szintetek lesz a meghatározója annak, hogy elhagyhatjátok-e a földet, a szenvedések helyét vagy sem. Nem azt mondjuk, hogy nem kell tanulni, sőt azért adatott a szellemtan, hogy tiszta ismereteket szerezzetek magatoknak, de nem lehet fő cél és nem lehet és nem szabad a tudásgyarapításnál lecövekelni hanem csak mankóként szolgálhat, ami segíthet a fejlődési folyamatokban felismerni az igazság tükrében a bűnös hajlamaitokat, de nem lehet meghatározója a fejlettségi szinteteteknek, ugyanis sokkal több tudást be lehet halmozni, mint amilyen szinten a szeretetetek van. Tehát az aki a szeretetre törekszik, az az irgalmas szamaritánus módjára cselekszik, vagyis oldja mások szenvedéseit és nem mérlegel, hogy kijár-e annak a másiknak, vagy sem, még kevésbé ítélkezik, mert ezt az Istenre bízza, hanem együtt érezve a bajbajutottal, a szeretetnek megfelelően cselekszik. Igaz az, hogy a szeretet vak bölcsesség nélkül, de az igazságoskodás nem azonos az a bölcsességgel. De ameddig az ember akarja megítélni mások helyzetét, nem a szeretet szemüvegén néz és lát, addig ítélkező szemmel néz és lát, mert nem az isteni látásmód szerint cselekszik. Amikor a szereteten keresztül igyekszik az ember kezelni a kialakult helyzeteket, abban az esetben kimenti, megvédi az ember a bűnöst és nem elítéli, mert az ítélettel saját magát is ugyanazokba az élethelyzetekbe sodorhatja bele, amelyben az általa megítélt személy van. Isten ugyanis mindent szeretetből tesz az emberért, még a szenvedést is szeretetből adja a cél gyorsabb elérése érdekében, főként itt az utolsó időkben, amikor már szűkre szabott a kegyelmi idő, a hajlamok meg viszont mélyek. Az évszázadok folyamán sokan csak azért jöttek testet ölteni, hogy szenvedjenek és a szenvedés alatt gyorsabban tisztuljanak, habár már nem volt közük a földi szinthez, de itt lehetett és lehet gyorsan tisztulni, mert a szenvedés által gyorsabban és hathatósabban tisztul a szellem. Isten tehát a szenvedéssel operálja ki belőletek a bűnre vezető hajlamokat, főként akkor, ha a hajlamaitok mélysége még nem teljesen világos előttetek.
A szeretetnek igazából az állatvilágra is ki kellene terjedni, mert ugyanis akik húst fogyasztanak, nem szeretik az állatokat! Aki szereti az állatot az nem fogyasztja el, hanem abban a környezetben igyekszik megtartani, amelybe a természettörvény helyezte. A házi kedvencek természetellenes tartása mögött nem szeretet, hanem egy bizonyos fokú önzés és birtoklásvágy bújik meg, ami az állatok fejlődésére mindenképpen negatív hatást gyakorol.
Szeressétek az állatokat és ne kínozzátok őket természetellenes környezetbe való helyezésükkel, de mindenekfelett szeressétek egymást, mert közöttetek Isten Országa van, vagyis annak kell kiépülnie, mert a bukással a szeretetegység szinte teljesen leépült és az ellenkezőjére változott át! A diszharmóniának mindenkor a gőg, az önzés az alapja.
Ahhoz, hogy mindezt megértsétek és megérezzétek, „Szükséges néktek (lélekben és szellemben) újonnan születnetek.” De mikor születik újjá lélekben és szellemben az ember? Ha bűnbocsánatra jut. Az ember ugyani amikor megszületik, tiszta erőket kap Istentől az egész életére abból a célból, hogy megállja a helyét a kísértésekben, de sajnos időközben ezeket a tiszta erőket beszennyezi és tékozló fiú módjára eltékozolja. És amikor megbánta bűneit az ember, akkor Isten új, tiszta erőket ad neki kegyelemből, mintegy újjá teremtve a lelket, mert a bűnbocsánatban megtisztulást, vagyis újjászületést nyert az ember Istentől.

Isten kegyelme adja, hogy minderre ráérezzetek!

A kegyelemnek és a szeretetnek az Istene legyen és maradjon veletek, hogy a lelketek, illetve a szellemetek átformálódhasson a krisztusi képmásra, a szeretetnek a modelljére!
Ámen


Ada, 2021. VII. 25


UI:
Hallgatni arany! - Papp Norbert és Szabó Péter beszélgetése
https://www.youtube.com/watch?v=3br3fqz8Aio

[Karsay1958]

Szellemi magaslatok - Felvezetés

Zita médium közlése

Az élet nagy érték mindenki számára, azoké is, akik mélységeket láttak és halált kóstoltak. A cél az, hogy a halálból megváltás legyen, és a megváltás által feltámadás és örök élet. Ha megnézitek a földi világot, nemcsak síkságokat, sík vidéket és az óceánok mélységeit láthatjátok, hanem hegyeket, azaz magasságokat is. Igaz, a földi hegyek az emberi gőgből, nagyot akarásból jöttek létre, de mégis fontos, hogy az ember az ő életében szellemi szempontból a hegyeket is megjárja.
Fontos és lényeges, hogy mindenki felérkezzen egykor a csúcsra. Alulról felfele kell törekedni, fel a csúcsra. Az isteni kijelentések, szózatok, intelmek többnyire hegyeken hangzottak el; a hegy tetején, emberi lelkeken keresztül jöttek létre magas, fenséges állapotban, ahol Isten által megérintett szellemi emberként voltak jelen.
Nem az anyagi, a testi ember, hanem a felszabadult, a szellemi ember, aki meghallhatta a magasságok, a magas világok isteni szózatát. Minden embernek fel kell jutni egykor a csúcsra. Hogy feljusson, meg kell járni az életútját, át kell jutnia az akadályokon, a válaszutakon, amelyekhez eligazítást csakis a magasabb világokból nyerhet. A földi életben a nagyon mélyre bukott emberi lélek is érzi, hogy felfele kell törekednie, csak éppen helytelenül gondolja el a felfele való törekvést.
A mi Urunk, a Jézus Krisztus is a hegyet választotta, amikor három tanítványával felment a hegyre és ott színe elváltozott. Ugyancsak a hegyet választotta, mikor a nyolc boldogságról szóló beszédét elhangoztatta. Ez hegyi beszédként vált ismertté a késő kor gyermekei számára. A hegyről beszélt a sokaságnak, hogy mindenki láthassa Őt, sőt bár halkan beszélt, hallhassa mondanivalóját, megértse és befogadja azt.
Az ellentét is a magaslatot válassza, hogy messzebb lásson, hogy hangja messzebb, nagyobb távolságok áthatolására legyen képes. Amikor mi Urunkat, a Jézus Krisztust megkísértette, Őt is felvitte a templomépület párkányára, majd egy magas hegyre, onnan mutatva neki mindazt, amit a magaslatról a szem belát, és innen az egész világot felajánlotta az Úrnak, ha leborulva imádja őt. Úgy beszélvén az Úrral, mintha minden az övé lett volna, holott az Úr az, aki a teremtő Istentől minden hatalmat megkapott e világ fölött, sőt nem csak e világ fölött, hanem égen és földön. Az ellentét azonban mindig úgy tesz, mintha nem a mélységből, az alantas világokból, hanem magasból szólna.
Tehát különböző magaslatok vannak. Az egyik magaslatot, hegycsúcsot nehezebb megjárni, mint a másikat. A mi Urunk, a Jézus Krisztus mutatja meg, hogyan juthatunk fel a szellemi magaslatokra. Az ellentét is szünet nélkül a magasságokat mutatja az embernek, hogy az alacsonyrendűségből, a szegénységből, az elnyomatásból, gyötrelemből kikerülhet, ha hallgat rá. Nem szükséges, hogy a társadalomban a szegények között, az elhagyatottak között, a nincstelenek között, a megtiprottak között éljed le életed, hanem kitörhetsz abból, ha rám hallgatsz és leborulva imádsz engem – sugallja a sátán.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Szellemi magaslatok
Adai mediális közlés - Szeretet 5
Adai közlés – Lelkem lángokban áll Máriáért
A krakkói Mária szellemének tanítása
A hit nélkül való képzelet világa és az isteni hazahívó szó
HANG - Félelmeim vannak
Huszár-királyok
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiadX8O5 ... w?e=DJIvuk
Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=04VxgXf6h3o&t=36s
Jelenések könyve 5. – Szmirnai levél – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=it9uOJYmzSw&t=19s
Jelenések könyve 6. – Pergánumi levél – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=AKiurYpYQAU
https://www.youtube.com/watch?v=euZaBpZ1wzM
Örökéletű igazságok – Névtelen szellem bölcsészete 5-6. Rész
Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=7Z1qSSA ... dY&index=3
Egymásra utalva – Spirituális film

https://www.youtube.com/watch?v=jG7RgAo ... Y&index=10
Isten Jánosa – Spirituális film

[Karsay1958]

Parajelenség vagy miszticizmus? A jelek nyomában Dobosy Ildikó,


Szeretnéd tudni, hogyan hatnak a színek életminőségedre?
A tudattalan egy sötét világ, csábító szirénekkel és groteszk szörnyekkel benépesítve. Csak szikrákkal mutatja a magasabb tudati utat.

Ez az út az elmélyedés lenne, ha ki tudnánk küszöbölni az egoerősítő magánbeszélgetéseket.

Ellazulás

A meditáló megtanítja testét, hogy minimálisra csökkentse a feszültségeit, a rosszul szervezett idegi energiák zavaró behatását, s ezzel a tudat egyre inkább figyelővé válhat. Itt kerül napvilágra az elnyomott anyag, ami az énség határait szűkre szabta. Tudatosítani kell az emlékképeket, és beépíteni énképünkbe. Amit a napsorán elnyomtunk, az mind itt vár ránk.

Ha pedig figyelmünket szilárdan a személyes tudattalanon túli célra függesztjük, sikeresen túljuthatunk rajta.

Pszichózis

Veszélyes út ez. Aki eltéved az úton az pszichotikus lesz. A tudattalan teli van ördögi kísértésekkel, könnyen elveszhetünk benne. Ha nincs következetes cél, az akarat könnyen meginog. Vezető nélkül az utas lassan elmerülhet a személyes tudattalan mocsarában.

Parapszichológia

Elgondolkozhatunk azon, vajon a parapszichológusok miért nem tudják megoldani minden problémájukat. A hétköznapi életben ugyanolyan botladozó úton járók ők is, mint bármelyikünk. Eközben fenn a színpadon meglepő tevékenységeket hajtanak végre.

Egy rövid találkozás a személyes tudattalanon kívülivel megzavarhatja az egót. Az énség határait valami megzavarja, hogy létrejöhessen a kapcsolat az énen kívüli területtel. Ám amikor ez véget ér, a határok nagyjából a megelőzőhöz térnek vissza.

A kapcsolat a hétköznapi valóságon kívüli eseményekkel úgy jöhet létre, ha legalább időlegesen kiiktatjuk a szokásos "éntudatot." Egyes médiumok nincsenek is eszüknél, amikor üzeneteket vesznek át transz állapotban. Ez lényegében egyfajta delírium. Amikor a hétköznapi tudatállapot leáll, megszűnik a szűrés. Az adatfelvételet többé nem cenzúrázza semmi, hogy megtartsa az előre elképzelt "valóságot". Ez a differenciálatlan tudatosság összeolvadása, mely hasonlóképpen lehetővé teszi, hogy az anya tudatában legyen gyermeke szükségleteinek. Ez egy fajta ösztönös telepátia.

Megbízhatatlanság

Mivel ez a tudatos területen kívül esik, a "pszichikus élményeket" átélt emberek beszámolói megbízhatatlanok. Ezért a telepátia területén elért eredmények csak statisztikailag lehetnek értékesek, még a legtehetségesebb egyének is tévedhetnek.



Ha egy pszichotikus beteg nagyon közeli kapcsolatba kerül a terapeutájával, felfokozódhat az érzékenysége a terapeuta iránt. Akár úgy is érezheti, hogy tudja, mit gondol. Ámde mivel fejletlen a valóságfelfogása, egy gyermekéhez hasonló, nem képes beállítani a szűrőjét, hogy a világ jelenlegi fejlődési szintjén hozzon következtetéseket. Tökéletesen tud azonosulni az érzékelés tárgyával. Nem képes jól beállítani az érzékelő műszerét, és kiválogatni azokat a benyomásokat, amelyek megteremtenék a világ kulturálisan elfogadható értelmezését. A tárgyra, avagy a másik emberre való figyelés olyan intenzív, hogy olyan csatornákat képes megnyitni, amelyek normálisan zárva vannak.

A misztikus

A misztikus, aki képes napi rendszerességgel néhány órát foglalkozni önmagával, ezeket a fenti tapasztalatokat nem tartja értékesnek, bár ugyanúgy átéli, mint a pszichikus. Lehetnek megvalósuló jövőbe szóló látomásai is, de mivel ez nem akaratlagos, nem felsőbb tudatállapotok uralásának eredménye, nem sok figyelmet igényel. Bármilyen természetfeletti jelenség, vagy erő, mely ellenőrzés nélkül működik haszontalan időveszteség.
Sőt az erre irányított figyelem akadálya lehet a további fejlődésnek.

Aki tehát meditációs gyakorlata révén tudatosítja a tudattalant, azt tapasztalja, hogy egyre több energiája szabadul fel, hétköznapi munkavégzése is energikusabbá válik. Nem kell az álmok világába, különleges, látványos szerepekbe menekülnie. Még fenyegető helyzetekben sem szoronganak, a pillanatról pillanatra történő folyamatos tapasztalásban élnek.

UI:

Gyógyító lelki béke - elmetisztító gyakorlat 1.
https://www.youtube.com/watch?v=yiZcDEN ... rt_radio=1

[Karsay1958]

Az elkövetkezendő időkről
Zita médium közléseinek “Korszakzárás előtt” című kötetéből

Köszöntelek benneteket testvéreim, az Úr, a Jézus Krisztus nevében! Az elmúlt vasárnapon az oktatótok beszélt nektek arról, hogy Bábel tornyának le kellett omlania. (lásd „A régmúlt és a jelen hasonlósága”) Beszélt nektek arról is, hogy akik ezt a tornyot azért akarták megépíteni, hogy ezáltal Isten fölé emelkedjenek, azok megzavarodtak és nem értették egymás beszédjét sem.
Bizony testvéreim, ebben az elmúlt évszázadban is nagy zűrzavar támadt az emberek között, akárcsak a bábeli torony építésénél; nagy zűrzavar elvekben és eszmékben, nagy zűrzavar a beszédben, ahogy az egyik ide, a másik oda, a harmadik amoda húzott. Megindult, meg kellett indulnia a nagy népvándorlásnak, amit szintén az elvek, az eszmék zűrzavara hozott az emberiségre.
Voltak, akiket az élet tovasodort anélkül, hogy ők kívántak volna elmenni, eltávozni arról a helyről, ahol éltek. És voltak, akiket az isteni Gondviselés hívott ki arról a helyről, ahol születtek és vitt el más, idegen környezetbe, idegen emberek, idegen népfajok, idegen nyelvet beszélők közé. Sok minden történik ma és történt már meg az elmúlt évszázad alatt és sok minden fog még megtörténni az utolsó napokban, az utolsó idők záró akkordjaiban. Ugyanis mindezeknek meg kell történnie, mert minden rossznak meg van a maga rossz következménye.
Az elveknek, az eszméknek zűrzavara hozza mindezt az emberiségre, mert az elvekből és az eszmékből száműzték a mi Atyánkat, Istenünket, mert új bábeli tornyot próbálnak építeni, új Bábelt próbálnak létrehozni az emberek részben az ő szívükben és lelkükben, részben pedig a világban. Azt hiszik, hogy az hoz majd létre egy új, egy szebb világot, új lehetőségekkel és békésebb, boldogabb állapotokkal.
Én azonban azt mondom, hogy minél inkább az ember akarata, az ember szándéka nyomul előtérbe és nyomja háttérbe az isteni akaratot, az isteni gondolatot, az isteni célkitűzéseket, annál nagyobb lesz a zavar, annál inkább nő a veszedelem, és a veszedelem miatt a félelem az emberek világában. Ez az elmúlt, utolsó évszázadotok már két világháborúval „jeleskedett”: embermilliók elpusztításával és tönkretételével. És kifejlődőben van egy harmadik világháború is, amely nem egyik napról a másikra fog majd kitörni, hanem lassan, alattomosan fog elindulni és fellángolni. Mert ebben a nagy bábeli zűrzavarban, az ellentét hatására nőni fog a gyűlölet és így nép-nép ellen, nemzet-nemzet ellen, elv-elv ellen, eszme-eszme ellen támad és az emberiség nagy része a mi Urunk, a Jézus Krisztus szeretete, békéje ellen lesz.
Megárad majd a gyűlölet folyója, kiárad majd a gonoszság az emberi lelkekből, és mivel nem ismerik a mi Atyánkat, Istenünket, ezért nem fogják meghallani az Ő szavát sem a maguk lelkében, sem a Szentlélek munkásainak ajkáról. A nagy zűrzavarban, a nagy robajban nem lehet majd meghallani mindazt, amit meg kellene hallaniuk, tudniillik azt, hogy az ember mi végett is van a világon. Ma már csak nagyon kevés azok száma, akik egyáltalán felteszik maguknak azt a kérdést, hogy miért is élnek, mit is kellene elvégezniük, mi a feladatuk az életben, hogy kertészek-e ők az Úr szőlőjében? Kevesen vannak, akik megkérdik, hogy vajon azért van-e az ember a földi világban, hogy ültessen, hogy építsen, hogy önmagát átalakítsa?
Vagy azért, hogy mindent, amit mint értékeset az elődök, az ősök a társadalmakban felépítettek, azokat lerombolja? Az ember lerombolja bombáival, elveivel, lerombolja a tévigazságaival, tévhitével, amelyet hagy és hagyott megerősödni a lelkében és amely tévtanok, tévelvek, tévhit szerint rendezte el úgy a maga életét, mint embertársainak sorsát, amelyet úgy kezel, mintha a másik ember élete nem lenne olyan fontos, olyan értékes mint az övé.
Sajnos, aki hatalmon van, aki gazdag, az azt gondolja, hogy övé az egész világ; azt gondolja, hogy neki nincs szüksége sem Istenre, sem barátra, sem senkire a világon, csak önmagára. Márpedig az ember akármilyen erősnek hiszi és gondolja is magát, önmagában el kell pusztulnia. Ezzel az elgondolással elpusztítják magukat és elpusztítják mindazokat, akik a környezetüket alkotják; elpusztítják a közel- és a távoleső országokat, sőt a világotokat is.
Mindezt az igazság, a béke nevében, mindezt azért, hogy megszabaduljanak azoktól, akikről úgy mondják, hogy ellenségük, de valójában akik más elven és más nézeten vannak, mint ők. A sokféle elv, a sok-sok különböző elgondolás az, ami szembefordítja őket. Soha nem volt ennyiféle nézet, ennyi elgondolás, elv, idea a világban, mint manapság, és az egyik rosszabb, mint a másik, mert mindaz, amire ma hivatkoznak, abból hiányzik Isten, nincs benne Isten akarata és nincs benne a mi Urunk a Jézus Krisztusunknak szeretet tana.
Benne van ellenben a gyűlölet, a harag, benne van a harácsolási vágy, benne van a megtorlás, az erőszak. Így hát nem ért véget, nem érhet véget mindaz a háborúság, amiről az gondolta az ember - amikor az első, vagy a második világháborút, vagy a többi kisebb-nagyobb háborút befejezte - hogy akkor majd béke lesz a Földön ezer esztendeig. Nem! A béke még jóval odébb van, majd az új Föld kialakulása után. De addig béke nem lesz, mert minden elv szétrobbantatik és szétszóratik a világban.
Vannak és lesznek emberi lelkek, akiket az elvek szilánkjai megsebesítenek; vannak és lesznek emberi lelkek, akikbe azok beleágyazódnak és így egyre nagyobb gennyes sebeket okoznak a lelki világukban. Ezért nem fog tudni megbocsátani az ember, ezért nem tud majd elnéző lenni, nem tudja az embertársát annak látni ami: Isten éppen olyan bukott teremtményének, mint amilyen ő maga. Mivel erre nem képes és a jövőben még inkább nem lesz képes rá, ezért szegény-szegény földi ember nehezebb idők, nehezebb sors elé nézel, mint amilyen helyzetbe, állapotba, sorsba sodorta az emberiséget a két világháború katasztrófája. Isten legyen mindannyiótokkal! Isten veletek!

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Földi vagy szellemi gondolat hullámok

Bertha Dudde írómédium közlése 1958-ból

Minél inkább elkülönültök az anyagi világtól, annál inkább rátaláltok a szellemi világ bejáratára - mert a szellemi világból felétek áramló gondolatok már nem ütköznek ellenállásba. (Ha minden gondolatunk anyagi vontkozású, a finomabb és magasabb rezgésű szellemi gondolatoknak esélyük sincs, hogy a tudatunkba bekerülhessenek. Amíg az anyagias gondolkozás fej központú, a szellemi szívközpontú gondolkozásmód, tehát előbb a szívben kapcsolódik az elméhez és innen jut a fejbe, ha ott befogadásra talál. Ezért mondjuk, hogy valaki a fejével vagy a szívével gondolkozik. Ezt a nyelvünk pontosan tudja, csak a lebutult ember gondolja, hogy a fejben dől el minden.)
Az anyagi világ állandó akadályozója az ilyen gondolatok érkezésének, mert az ember szíve csak akkor fogadja be, ha hátat fordít a világnak. Ezzel azt is megértitek, az emberek miért foglalkoznak annyira keveset szellemi dolgokkal, amikor még a világhoz kötődnek. A világi gondolatok a szellemi gondolatokat visszanyomják - azaz, az ember nem képes magába felvenni a szellemi gondolat-anyagot, mert világi gondolatok nyomulnak eléje, és megakadályozzák hogy a szellemi gondolatok a szívéig eljussanak.

Ennek ellenére az ember felelős gondolatanyagáért, ami uralkodik rajta, mert egyedül a szabad akarata határozza meg, hogy az ember mire gondol. A szabad akarat vagy védekezik a gondolatok ellen - amelyek körülveszik - vagy utat enged nekik. Az akarat pedig olyan, amilyen az ember lénye - vagy anyagi, vagy szellemi beállítottságú. Késztetést egyik irányba sem kap, teljesen szabad. Viszont ettől az irányzattól függ minden - a gondolkodása, cselekvése, lelkének jelenlegi és jövendő sorsa, és ez lehet dicsőséges, és lehet rettenetes.
A világ tehát veszélyt jelent az ember akarata számára. De kell hogy létezzen. A lélek általa jut el a tisztánlátásra, hogy döntést tegyen a világi, és a Szellemi Birodalom között. Mindkét világ létezik, de az ember csak az egyiket akarhatja, és ezt az egyet maga határozza meg. Ha az anyagi világot választja, lelke ehhez tapad. Ha a szellemi világot választja, akkor ez lesz tartózkodási helye, amikor földi vándorlása befejeződött, és elhagyja a testet. Mindkét birodalom benyomásokat kelt benne, de egyik se kényszeríti. Ezért mindig az ember lelke viseli a felelősséget, hogy mit gondol, és mit akar, mert mindkét irány felé DÖNTHET... És a HELYES döntés nem lehetetlen számára akkor sem, ha az anyagi világ kézzel foghatóan itt van előtte - a szellemi világ pedig látszólag nem valóságos világ.
Viszont a szellemi erőknek van bizonyos hatalmuk a lélek fölött. A nem-akarónál is mindig bekapcsolódhatnak a gondolatokba, tehát kénytelenek ezeket felfogni. Ezért egyszer minden ember állásfoglalásra kényszerül. Egyedül ha nem akarja - védekezhet a befolyás ellen. De az már érintette, és ezért nem vonhatja ki magát a felelősség vállalása alól - amikor majd egyszer felelősségre vonják.

Az ember gondolkodásra képes, és ez felelősségre vonásának az alapja. A gondolatot sem kényszerítette rá senki. Teljesen rajta múlik, hogy mit gondol. A jó szellemi erőknek, akik pozitív irányban próbálják befolyásolni, mindig az a céljuk, hogy a gondolat helyes legyen. De mert a negatív erők is hatnak, az ember maga dönt. Így nem lehet szellemi kényszerről szó, amelynek az egyik áldozatul esik, a másik nem.
Eközben benső küzdelmek is adódnak, ha meg akar maradni a szellemi gondolatoknál, miközben a földi gondolatok benyomulnak. Ha valaki szellemileg növekedni szeretne, ehhez a benső küzdelemhez erőt a szabad akarata nyújt. Ekkor az ember már győzött is, mert akarata pozitív volt, ennek következtében a kihatása is pozitív. A győzelem annál nagyobb, minél nagyobb volt az illető világhoz való kötődése. Mert annál nagyobbak voltak az ingerek, az ellenállások - de annál nagyobb volt az akarata is, amely most átütő módon győzött a szellemi világ mellett. Egykor a lélek majd örül a győzelmének, mert ezzel maga alakította túlvilági sorsát. Boldog életnek néz elébe, és folyton hálát ad Istennek, aki erőt adott neki a győzelemhez.


szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A halál előtti testi szenvedésekről

Bertha Dudde írómédium közlése

A lélek testtől való elválása olyan folyamat, amit a test többnyire fájdalmasnak érez, mert kell hozzá egy bizonyos érettségi fok, hogy a szétválás fájdalommentes legyen. Ezt az emberek ritkán érik el. A még éretlen emberben a halál órája azt a nézetet jelenti: ha egyszer az emberi burkot elhagyta, és saját erőből már nem képes semmire, akkor megszűnt minden - és ennek megfelelően a halál órája többé-kevésbé nehéz.
Amíg az ember a Földön él, van lehetősége, hogy eltávolítsa magából a selejtet. A lélek a túlvilágon megköszöni Teremtőjének, ha erre még a Földről való távozása előtt megadja a lehetőséget, és a léleknek nem kell a túlvilágon annyit szenvednie. Mert Isten igazságos, a léleknek el kell fogadnia a túlvilágon azt a sorsot amit megérdemel, és ott az érettség elérése sokkal nagyobb kínokat jelent. De e nélkül nem juthat a világosság-szférába, a magasabb lelki érettséget a szenvedés és kín hozza meg. Tehát a halál előtti hosszú küzdelmet mindig a magasabbra lépés küzdelmeinek kell tekinteni.
Az emberek csak a szenvedés állapotát látják, és ez okozza, hogy a haláltól azért félnek, mert a halál órája elviselhetetlennek tűnik nekik. Holott Isten ember iránti nagy szeretete készíti ezt, hogy a túlvilágon minél világosabb fénybe juthasson. Isten mindig e célból küld szenvedést és fájdalmat, hogy az ember testi vágyai elhaljanak, hogy csak a lelkére gondoljon, és annak tökéletesedésén dolgozzon. Áldás minden szenvedés, amelynek ez az eredménye. A földi élet hamar elmúlik. Ha valaki jóakarattal éli, és közben lemond minden anyagiakra vonatkozó vágyáról, akkor a lélek Isten akarata szerint alakul, és életútja végén nincs szüksége rendkívüli szenvedésre, hogy a Világosság Birodalmába juthasson.
De a szenvedés mindig magasabb érettséget hoz, és ezért kegyelem az ember számára. E nélkül hibáit és gyengeségeit a túlvilágon kellene letenni, ami szintén csak szenvedést jelent. Tehát a szenvedéstől semmiképpen sem szabadul - akkor sem, ha halála látszólag fájdalom-mentes volt. Isten minden egyes ember lelkét ismeri, ismeri jóakaratát, hogy mennyire akar küzdeni minden tisztátalan ellen, és ezért lehetőséget ad: a halál óráján utolsó alkalomként megengedi, hogy a lélek salakmentessé váljon, és az örökkévalóságba tisztán mehessen be.
Soha nem tudjátok milyen lesz a vég. Ezért Isten irgalmát naponta kérni kellene, hogy forduljon felétek a halál óráján. Még ha Isten akarata szerint éltetek is, végórátok akkor is súlyos lehet, ha az a célja, hogy teljesen megtisztítson, és örökké szabaddá váljatok. Isten bölcsessége és szeretete a tietek az utolsó földi órátokig, és ha lelketek még képes rá hogy alakuljon, erre még a halál óráján is ad alkalmat. Ezért szenvednek még testileg a magukat Istennek átadott emberek is - és a többiek nem találnak rá magyarázatot, és nem ismerik fel benne Isten szeretetét.
Ennek ellenére Isten jót akar az embernek, mert a kiérlelődésre a szenvedés a legjobb eszköz, amely rövid idő alatt a lelket arra a fokra viszi, amely a túlvilágon fény-áteresztővé teszi. A lélek megköszöni Teremtőjének, amikor szabaddá lett, és felismeri Isten nagy szeretetét és irgalmát.
Ezért kell Isten szeretetének bizonyítékaként tekinteni minden szenvedést - ha az emberek nem is tekintik annak - mert még a végső óra is üdvösséghozó, ha szenvedés kíséri. Bár a lélek a testtől fájdalommal oldódik el, viszont azonnal a magasba emelkedik a boldog szellemek Birodalmába. Nem csak a testével, hanem a lelkével is elhagyja a Földet, és magával viszi a test kiérlelt szubsztanciáit is, mert a földi szenvedés minden foka oldja azt a burkot, amely a lelket körülzárja. És boldog ember, aki még a Földön maradéktalanul meg tud válni a még éretlen szellemitől.
A földi létet megváltásra használta, és már nem támad fel többé Isten akarata ellen. Bár küzd a lélek békéjéért a halál órájában - de a testi szenvedést már soha nem tekinti jogtalannak, mert lelke tudja, közeledik a vég, és a testi szenvedésnek is vége lesz. Azt is tudja, hogy mindez előnyére válik - ha ezt már nem is tudja a test tudomására hozni. A test pedig - amint érzi a lélek közeledő tökéletességét - elválik tőle. Feladatát teljesítette, amennyiben tartózkodási helyet biztosított a léleknek. Mindenkinek súlyos lehet a halál órája, de lehet boldog elalvás is - ha már nincs szükségtek szenvedésre - mert a Világosság Birodalmában ébred, és Istenével egyesülésre talált már a földön. Ő viszi haza Birodalmába, az ATYAI HÁZBA, hogy boldoggá tegye.
De hogy a vég milyen lesz azt nem tudjátok, ezért kérjétek Isten irgalmát, kegyelmét és erejét, ha talán lelketeknek még szenvedésre volna szüksége, és így majd a halál óráját is elviselitek. Csak a test szenved - a lélek örömmel távozik a testből, és felemelkedik a világosság szférájába.

Szemlézte: Bíró László

https://www.youtube.com/watch?v=uEejNZIpMjQ

[Karsay1958]

2021.augusztus havi szellemtani hírlevél


Tartalomjegyzék

Visszaélések a spiritizmus terén. Zita médium közlése. 2

A szeretet a legszebb virág. 5

Létezik-e Isten? 6

Az ötvös tüze. 10

Beethoven találkozása a tizenkét éves Liszttel 11

Jó ember aki jót akar 13

Egy sokatmondó idézet. 14

A gyermekek szférája 16

Két korszak közötti átmeneti kor. Mediális közlés. 17

A kert démona. 19

Ajánlott havi web. lapok. 20

https://onedrive.live.com/view.aspx?res ... rJX-MbTPiw

https://data.hu/get/12993323/SBK_Hirlevel_198.doc

[Karsay1958]

... ahogy fejlődünk,
a lélekből is előjönnek a "tárolt karmák",
(jönnek a tudattalanból a bekészített "időzített bombák")
és kívülről, a külvilágból pedig jönnek az impulzusok...
Nagyon kevesen látjuk,
hogy a tudatalatti történései,
és a térben a világ történései
pontosan szinkronban vannak.
Nem néha. Mindig...
Csak pont az önkép,
és pont a világkép az,
amely elrugaszkodik a pillanattól,
amely egy absztrakcióba menekül,
és nem lát,
hanem csak gondolkodik.
Csak koncepciókat alkot.
Ha a szinkronélmény teljes lenne,
ha a "belső tér és külső tér" eggyé válna,
akkor tudnánk kezelni a karmát anélkül,
hogy legyártanánk "jót és rosszat".
A megkülönböztetésre szükség van,
de ha a megkülönböztető tudatosság túlvezérlődik,
akkor lesz belőle ítéletalkotás,
és ekkor beleragadsz abba a karmikus problémába,
amelyet nem tudsz tükrözni,
hanem kényszerből, szokásból azonosulsz vele.
Ekkor válik a tükrön szennyeződéssé...
És ezt a szennyeződést úgy tudod letakarítani,
hogy megszünteted a tükörnek a torzulatát...
(Csong An Szunim - az Eredeti Fény Zen Templom apátja) - 2016.10.07.


forrás: https://www.youtube.com/watch?v=X5W_AfGNsSs

[Karsay1958]

Ada. Mediális közlés Az emberi önzésről dióhéjban

Az Úr Jézus nevében köszöntelek benneteket gyermekem a szellemvilágból!


Minden ember szereti azt a szépet, ami a saját lelki szintjének megfelelő szinten van, mert minden szellem mélyén ott él a paradicsomi világ gyönyörűsége, amelyet folyton folyvást keres, mert érzi a hiányát ennek az emberi szavakkal ki nem fejezhető és emberi fantáziával meg nem alkotható gyönyörnek, amely őt a maga tisztaságában és a érintetlenségében körül övezte. Ugyanis ahogyan a földi világ szépsége hatást gyakorol az emberre a maga emberies szépségében, úgy az isteni szépség annál inkább hatást gyakorolt az embrió és a növekedésben lévő szellemekre, sőt egészen beléjük olvadt a maga tisztaságában és kimondhatatlan örömöt és boldogságot jelentett mindaz ami őket körülvette, mert minden a maga tisztaságában a boldog világ Megalkotójáról regélt. Habár ott minden fejlődésnek volt kitéve, vagyis újabbnál- újabb és szebbnél- szebb formákat alkotott és alkot ma is a fejlődés törvénye a fejlődésben lévő paradicsomi világokon („Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok tökéletes”), míg jelenleg itt a földi világban az emberi bűnök kisugárzása miatt,* annyira le van terhelve a fejlődés a maga törvényszerűségeivel együtt (természettörvény), hogy lassan teljesen felborul a természet rendje és az almafán körte fog nőni, minden emberi beavatkozás nélkül is stb. és egyszerre csak kidob minden hamis elemet, feléget minden hamisan szerzett dolgot, vagyis feléget mindent ami nem az isteni törvényszerűség útján manifesztálódott és csak a törvényesen megszerzett és megalkotott dolgok maradnak meg, mert ahogyan a vízözön ítéletet képezett a maga korában, úgy a reátok váró „tűzözön” is ezt a célt fogja szolgálni (Az akkori világ víz által elpusztult az istentelen emberek romlására, de a jelenlegi világ ettől megkíméltetik, tűznek tartatván fenn. – Péter II. levele)

A bukott szellemeknek viszont mégis csak az a tökéletes paradicsomi környezet hiányzik, amire a szelleme homályosan is, de visszaemlékszik, mert érzi a hiányát és öntudatlanul is de keresi, amikor az itteni szép után kutat, hogy önzésében a rendelkezésére álló eszközökkel magáévá tegye azt. Mindannak ellenére, hogy önzés, birtoklási vágy és gőg húzódik meg a szép utáni vágyak mögött, az ember ebben a kutatásban is az elveszített paradicsomi állapotokat keresi.

Ilyen vágy a szép másik nem után, amire mégiscsak azt mondja az Úr, hogy aki a másik nemre bűnös vággyal tekint, azzal már paráználkodott az ő szívében. Ugyanis az ember minden szépet, amit Isten alkotott, magának szeretne megszerezni, de vajon az övé lesz-e akkor, ha a „magáévá teszi”? Ha a szépet a bűn szintjére rántja le és a bűnös, az önző birtoklás vágyaival illeti és gyakorlatilag nemhogy szépítené, hanem a bűn kiélésével erőket rabol a széptől, ami által gyakorlatilag a szép veszít szépségéből és a szépséget eredményező erőkből. Tehát mit, illetve kit is tesz magáévá az ember, ha szép testet, a testi formákat magáévá teszi? Az erőket raboló ördögöt!!! És nem a szép testet. A szép forma Isten által lett széppé itt a földi világban, kölcsönkapott testtel. A magasabb világokon viszont a szellem szépsége, annak kisugárzása alkotja meg a szép testet és azért vonzó. Itt a földi világban ez másként van, éspedig, azért, hogy a szellem eltakarhassa lelki fogyatékosságait, ami kiütközne a testen is, szép testet kap fejlettebb szellemektől, ami azt engedi sejteni, hogy maga a lélek is olyan szép, mint maga a test. De mivel szép szellemek kölcsönadott ajándéka, ezért mégis csak tartalmazza a bérbe adónak a fantomját és a fluidjait. Ez képezi gyakorlatilag a vonzalmat, de mivel bűnös szerelem birtokolja a szép testet, amelynek a szépsége nem azonos a test fejlettségével, ebből kifolyólag sugároz ki bűnös erőket, amelyek „társat keresnek” és ha találnak, akkor a fentebb leírt folyamatok játszódnak le, vagyis nem a szép építése, hanem a rombolása. Amikor egy szellem szebb testet könyörög ki,, mint amilyen a saját szintjének megfelelő lenne, akkor tudatják vele, hogy ez mekkora kísértésekkel jár. De mivel szégyelli a csúnya testet, pedig az hozná meg a kívánt fejlődést, a szellem erősen fogatkozik, hogy hű fog lenni az isteni törvényszerűségekhez és ellenáll minden nem kiérdemelt szépség okozta kísértésnek. De mivel a megadott szépséghez nincs meg a kellő fejlettségi szint, ezért rendszerint elbukik a lélek a nálánál erősebb kísértésekben. Habár, ha Isten nem az érzékiséghez, a pillanatnyi gyönyörhöz és ezzel a szép formákhoz kötötte volna a gyermeknemzést, sokkal kisebb esély lett volna a gyermekek megszületésére a földön.

De szeretnénk kihangsúlyozni azt, hogy Isten kizárólag törvényes keretek között tevékenykedik, mert csakis az az Isten célja, hogy törvényes szellemekké váljatok, ugyanis a törvényes úton való járás viszi előre az embert a fejlődés útján. A törvényes kapcsolatokba tudnak magasabb szellemek hozzá kapcsolódni, hogy előbbre vigyék a szülőket a fejlődésben, míg a törvénytelen kapcsolatokba a hasonló hasonlót vonz alapon csak az alacsonyabb, a törvénytelen szférákból kapcsolódhatnak szellemek, ezért minden törvénytelen kapcsolat a romlásba visz, még ha a legszebb és legkívánatosabb formáról legyen is szó. Főleg akkor jelent kísértést egy szép forma, hogyha az a testi forma kölcsönkapott egy magasabb szellemtől, mert párosulnak az önzésen alapuló bűnös hajlamok a szép formával, de mit ér az egész, ha bűnnel van átitatva a szép test?

Tehát így nézzetek a túlságosan szép formákra és próbáljatok meg a test mögé látni, akkor, meg fog változni a hozzáállásotok a dolgokhoz és nem akarjátok már annyira birtokolni a szép formákat, mert nem is olyan biztos az, hogy a viselőjük szépsége azonos a forma szépségével. Lehet, ha meglátnátok a szép testet viselő szellemet a maga valóságában elmenne a kedvetek a test birtoklásának még a vágyától is.
Az a legnagyobb kísértés az ember számára, amikor az alacsony szellem szép testtel van felruházva és ez a forma alacsony fluidokat rejtve magában, visszaélve a kapott szép forma nyújtotta adottságokkal és kiveti a bűnből szőtt hálóját olyan emberekre, akiknek gyöngéjük szintén a szép forma magukévá tétele. Ilyen esetben kell nagyon Istenben élni ahhoz, hogy az ember hű tudjon maradni az Istenhez. De amikor az embernek sikerül is helytállnia a kísértésekben, egyáltalán nem biztos az, hogy a helytállásért azonnal az elismerés jön, lehet, hogy egy újabb próba következik, vagyis egy újabb szenvedés, ami nem feltétlenül „visszahatás” hanem mert a föld a szenvedések hazája és azzal fizet, amije van.

Bizonyára mindannyian ismeritek a fehér lelkű József történetét. De mégis csak vizsgáljuk meg röviden közelebbről az ő életét. Őt, mint az Isten részéről kiválasztott gyermeket már fiatal korában csodák, csodás, sokatmondó álmok kísérik, ami miatt Atyja kedvence lesz és ennek észrevétlenül is kifejezést ad, amire idősebb testvérei irigységből eladják a kis kedvenc gyermeket Egyiptomba egy gazdag kereskedőnek, ahol rabszolgaként szolgált. Putifar felesége azonban felfigyel a nemes lelkű József szépségére, ebben az esetben a szép belsőt tükröző szép külsőre és kiveti az érzékiségből szőtt hálót a szép formára, mert azt hitte, hogy ha magáévá teszi azt, akkor elnyeri vele bensőjét is és hasonlóvá tud lenni ahhoz, akit birtokolni szeretne, de a dolgok most először másként alakultak. Ugyanis az asszonynak ez már nem az első ilyen esete, ugyanis amikor a férje kereskedelmi úton volt, más fiatal férfiaknál már eredményesen hatott a háló. József, aki hű akart maradni az ő Istenéhez, mint egy magasabb világról jött missziós szellem, nem hódolt be a kísértésnek, hanem hű maradt a lelkébe beleírt törvényhez és nem hajolt meg az úrnő akarata előtt. Ezért nem várta őt jutalom, hanem mint tudjátok, börtönbe került, pedig nem vétett semmit, nem volt neki „karmája” ami miatt szenvednie kellett volna, hanem csupán nem akart a földi szinttel azonosulni, nem akart oda lesüllyedni, hanem hű maradt a saját világa erkölcsi szintjéhez. De ami a lényeg, a hűsége miatt, nem hagyta el az Isten még a börtönben sem, hanem vele volt még a legnehezebb megpróbáltatásokban is és igaz, hogy hosszú időnek kellett eltelni, de Isten kihozta őt a legmélyebb állapotokból is és végül Egyiptom másodemberévé tette. Tehát, amiért a megérdemelt szép forma, nem dőlt be a hamisan szép formának, hanem ellenállt a hamis szép önzésének, még egy újabb próba várt rá, a börtön nagy megpróbáltatása, amikor ugyanis a legdicsőbb földi „megpróbáltatásra” készítette őt fel az ő Istene, Egyiptom kormányzójává lenni. Nagy megpróbáltatás lehetett ez, ha nem lett volna meg benne a kellő alázat, nagyobb mint a börtön, mert egyből a legnagyobb nyomorból a legnagyobb jólétbe csöppenni bele, bizonyára titeket is megkísértene a helyzet és élnétek a helyzet adta lehetőségekkel. Az a kísértés ami Potifár felesége részéről várt rá de elutasította, az most a fáraó mellett hatványozottan jelen volt még gyönyörűbb formában. De mivel a kicsiben hű volt, így az ő Istene a nagy megpróbáltatásokban sem hagyta el és sikerült neki megvívni a harcait és hű maradni Istenéhez. Ez aztán arra segítette rá, hogy megmenthette családját, azaz Izraelt a majdani választott népet az éhhaláltól, hogy megvalósulhasson Isten akarata és a Megváltónak kisarjadhasson a családfája. (Isten útjai kifürkészhetetlenek, ugyanis az ördögi cselszövések ellenére is véghez viszi az ő akaratát.)

Ez a történet hű tükörképe a mai világnak, mert József idejében is ugyanazok a bűnös hajlamok nyomorították az embert, mint ma. Ma is éppen úgy reagál a világ a magasabbnak a pozitív törekvéseire, mint annakidején és a magasabbnak jelen esetben nincs más megoldása, mint némán, Istenbe vetett hittel tűrni a rossznak a jóra való reagálását és szenvedni a rossztól, nem várva semmit, csak folyton megbocsátani és várni, amíg az Isten reagál mindkettőnek, mármint úgy a rossznak, mint a magasabbnak a viszonyulására és magatartására.

József esetéből is láthatjátok testvéreim, hogy akiben több az önzés és azon alapuló érzékiség, mindig a azt támadja, akiben kevesebb önzés és több szeretet van, aki magasabb lelkiállapotban van, mert egyszerűen szükségét érzi azoknak a magasabb erőknek, amelyeket a másik lélekben megnyilvánulni lát, illetve érez. Csak az a baj, hogy ezeket az erőket a birtoklásával ledegradálja a bűn szintjére, ha mégis csak sikerül neki magáévá tenni, ami által viszont nem emelkedik a lélek, amit éppen el szeretne érni, hanem mindkettőjük bukását okozza vele. Ez tipikus példája az ördög munkájának, hisz ő is erőket rabol amikor kísért, vagyis amikor sikerrel jár mert nincs neki saját erő készlete, de bukás mind a kísértő, mind a megkísértett számára. A helyes megoldás, a kísértésekkel szemben való helytállás, mert a tisztább lélek nem bukik, hanem azáltal, hogy megállta a helyét, ő maga is lép egyet előre, és húzza magával a kísértőjét is, ugyanis nem engedett a kísértőnek megvalósulási lehetőséget. Mivel az Isten által kiválasztott személyek, akik magukban hordozzák és továbbítják az isteni erőket,talán jobban támadva vannak, mint az átlagember, de ezt nem szabad általánosítani.

Ezért legbiztosabb az, ha az ember nem engedi előtérbe az önzésen alapuló birtoklásvágyát, mert azzal, hogy ha valamit birtokolni akar, csak az önzését segíti elő és nem az egységet a köznek a javát szolgálja, hanem krisztusi szeretettel kell viseltetni mindenki irányába, akkor nem téved és még a bűnös vágyait leküzdve, nem rombolja, hanem építi a szépet és vele együtt az Isten Országát. Hiába akarja birtokolni az ember a szépnek a „lelkét” soha sem teheti azt, csak a külső formáját teheti magáévá, mert amit Isten alkotott azt az ember nem birtokolhatja öncélúlag, csak Istenen, vagyis a tiszta szereteten és nem a bűnös hajlamokon keresztül, mert Isten Országa bennetek és köztetek van.
Ehhez azonban a vadhajtású alanyt, vagyis a bukott szellemet be kell oltani nemes szemmel, vagyis magasabb fokú fluidokkal ahhoz, hogy mindezt így, vagy legalább is hasonlóan tudja érezni és látni.

Hiába minden tudás, ha az embernek nincs ereje megvalósítani az isteni akaratot, akkor a törekvése csupán törekvés marad és nem megvalósított cél. Tehát szükséges az újjászületés, vagyis a magas szellemeknek az alacsonyabb szellemekre gyakorolt hatása. A magasabb világokról folyamatosan jönnek le a ti világotokra lehullatott gondolatok és érzések, amelyeket az erényekért való imádsággal be tudtok fogni és akkor megváltozik a hozzáállásotok a szép formákhoz, vagyis megváltozik a fluid-háztartásotok és sokkal könnyebben meg tudjátok valósítani az isteni elgondolást a magánéletetekben. Mindehhez elengedhetetlenül szükséges az alázatos megnyílás Isten előtt, mert ugyanis minél „kisebb” egy ember Isten és embertársai előtt, annál nyitottabbá válik Isten felé és annál magasabb rezgésszámú fluidokat tud magához vonni és működésbe hozni. Az emberek főként mások előtt nagyon is igyekeznek „nagynak” látszani, de ebből kifolyólag éppen az ellenkezőjét érik el és messzebb esnek Istentől. Ebből kifolyólag nem tudják azt produkálni, amit Isten szeretne, hanem egy alacsonyabb szintű igazságot, minek következtében saját magukat, de vezetetteiket is lerántják egy alacsonyabb szintre, minek következtében egyikük sem tudja betölteni a hivatását és nem fogja tudni magához vonzani a szépet, hogy lelki erőivel, törekvéseivel még szebbé változtassa azt, hanem lejjebb szállítja azokat az isteni erőket, amelyek a felemelkedésére adattak. Tehát vissza az alázatossághoz, hogy mindazt a szépet, ami után vágyódik a lelketek, megtalálhassátok Istenben, vagyis azokban a magaslatokban, amelyekhez fel tud emelkedni a lelketek, ha alázatosak lesztek. Élhettek a legcsúnyább és a legnehezebb körülmények között is, ha a lelketek fenn jár a magasban, akkor mindent szépnek fogtok látni, mert olyanná formáltátok ki a szellemi és fluid-környezeteteket.

Az alázatossággal együtt járnak a szenvedések és fájdalmak előtt történő meghajlások, mert Isten sok esetben szenvedéssel gyógyítja a lelket, ill. szellemet, ugyanis megvan, hogy milyen kárhozatra vivő hajlamot milyen szenvedés gyógyít hatásosan. Tehát egyáltalán nem szükséges az, hogy bizonyos szenvedések mögött „karmikus visszahatás ” húzódjon meg, sőt nagyon sok esetben lélektisztító és próba gyanánt van jelen a szenvedés az ember életében, ha megadással fogadja azt. De sajnos sokszor türelmetlenül kezeli az ember az effajta tisztulási módokat és mihamarabb szabadulni igyekszik tőlük, megkerülve ezzel az isteni elgondolást és a saját tisztulását és gyógyulását. Vegyünk egy példát, pl. a fogfájást. A fogfájást a II. szférabeli szellemek idézik elő. Akinek olyan hajlamai vannak, amelyek ebbe a szférába tartoznak, akkor a fogfájás által, vagyis a fogfájást előidéző szellemek által, – mert minden negatív és pozitív megnyilvánulások mögött szellemi tevékenység húzódik meg – előidézett fájdalmakkal gyógyítja Isten az olyan tulajdonságokat, amelyek a II. szférába tartoznak.

Mindez a folyamat által lassan épül le az emberben a gőg és a gőgön alapuló önzés és épül vissza lassan az alázatos lelkület Isten és a testvériség felé, minek következtében épül bennetek és köztetek az Isten Országa, mert ugyanis a gőg, az önzés, a birtoklási vágy által alakult ki az érzékiség, miután a szellemvilágban megtörtént a duál szakadás és manifesztálódott lent a földön, minden kiéléssel hizlalva az ősi kígyót, amelynek az önmegtagadás által zsugorodnia kellene. De sajnos hízik, csak hízik addig, amíg teljes egészében fel nem fal mindenkit, aki az utolsó időkben hitehagyottá válik a ravaszul beállított és agyafúrtan megjelenített kísértésekben.

+

Ha az emberek tudnák azt, hogy mekkora bűn a paráznaság és hogy mekkora ördögök állnak a hátterében akkor irtóznának tőle és nem emlegetnék folyton, főleg nem űznének belőle humort, illetve vicceket ! Mivel a szív bőségéből szól a száj, vagyis az emberi szív alkotja meg a lelki típusához közelálló dolgokat, azzal is mintegy igazolva lelkének minőségét és addig fel nem ismert rejtett hajlamait. A „szív bőségéből szól a száj” csak sajnos nem tudja azt az ember, hogy a lelkének ezekkel a megnyilvánulási formáival mennyire megnehezíti mások és a saját haladását Isten felé. Ha tudná, akkor visszafogná a lelkéből feltörő ezen megnyilvánulásokat, ugyanis mert az emberek nyitottak a humorra, a viccekre, főként a bűnökről való humorra, ami által a bűn szinte lángra lobban a lélekben mert játszi könnyedséggel be tud sétálni a bűnök előtt megnyílt szívekbe a bűnről szóló hiábavaló szöveg, vagy ábra.. Ilyen esetben a felelősség elsősorban azoké, akik a dolgokat kreálják, vagy a már megalkotottat továbbadják, mert kísértésbe visznek bizonyos formában másokat.
Amikor az ember valamivel még viccelődik, az azt jelenti, hogy nem érzi a súlyát annak amiből viccet űz. A léleknek ezekre a megnyilvánulásaira is vonatkozik Jézus kijelentése, miszerint: „...A ti beszédetek legyen: igen - igen vagy nem - nem, a többi a gonosztól való.” Hát akkor mennyivel inkább a gonosztól való az, amikor az emberek a halált okozó bűnökből még vicceket űznek!
Mivel erős az emberekben az önzés és a vele járó én központúság, sok esetben mindent megtesznek annak érdekében, hogy a figyelem középpontjában lehessenek, ha ott nem kapják meg a kívánt elismerést, ahol szeretnék. Ilyenkor a tudatalattiból feltörő elismerésvágy olyan megnyilvánulási formákra készteti őket, ahol bőven lehet elismerésben részük. Sajnos az emberiség nagy százaléka ebbe a csoportba tartozik.
Sajnos az is, hogy az emberek kevés százalékának fejlődtek ki a lelki szemeik, amelyekkel bele láthatnak a szellemi környezetükbe és megláthatják azokat a kísértő szellemeket és azoknak rútságát, akik őket a bűn kiélésére serkentik, azonnal elfutnának a kísértések helyéről és az erények útját választanák. Azok számára, akiknél nem nyitottak a lelki szemek, adta Isten a hitet, mert „a hit a nem látott dolgoknak a valóságként való elfogadása” hogy amit nem láthat és nem tud, az ember, azt hitből ne cselekedje, vagy éppen cselekedje, attól függően, hogy miről lévén szó. Azért alkotta Isten a tízparancsolatot, hogy az ember hittel tartsa be azokat. Sajnos azonban, hogy nemhogy nem tartják be a tilalmakat, hanem még azokat is kinevetik az emberek, akik az Isten akarata szerint igyekeznek élni.
Ez az utolsó idők látképe, mert ugyanis: „Ha visszajövök, vajon találok-e hitet a földön?”
Testvéreim, tehát higgyetek az isteni kijelentéseknek, jelenesetben a III. kijelentésnek, hogy a hit cselekedetei révén kihasználva a hátralévő rövidke kis időt, bejuthassatok az Isten Országába.
Amikor még nem volt ez a kijelentés, példaadás gyanánt, Isten magasabb szférákból, ill. világokról missziós szellemeket küldött a fizikai létbe. Mostanra már azonban lejárt a missziós szellemek testben történő példaadásának kora, mert nem hittek az emberek nekik és nem követték a példaadó életüket, amely elvezette volna őket arra a szintre, ahonnan a missziót vállaló szellemek testet öltöttek, hanem tovább folytatták a saját bűnös életüket, vagy esetleg csak a külső formáját próbálták követni a lényegnek, amitől azonban nem tudtak haladni előre a fejlődés útján. Ezért Isten, mint egy utolsó próbálkozás gyanánt szellemi állapotba küldé el ezeket a szellemi misszionáriusokat, hogy médiumokon keresztül bemutassák azokat a világokat és igazságaikat, ahova el tudtak volna jutni ha Isten akarata szerint éltek volna az emberek. („A magvető az embernek fia, a mag az Isten Országának lakosai...”)

Tehát testvéreim, nincsenek már közöttetek magas világból jött példaértékű életek, de van tudásotok, olyan szintű ismeretkörrel, amelyek a magasabb világok igazságait képezik és amelyet ha követtek, el fogtok tudni jutni arra a szent szintre, ahonnan a tanítások jönnek, ha lesz még rá kellő időtök.
„Félelemmel és rettegéssel munkáljátok a ti üdvösségeteket(!)” hogy levetkőzhessétek a szellemi és fizikai halált hozó önzést, amely az ősbukás óta jelen van a szellemetekben!
+

*Ha nem lenne annyi kitermelt bűnös fluid, mint amennyi jelenleg van, akkor nem lehetne emberi eszközökkel beavatkozni a természet rendjébe. De jól tudja az ellentét, hogy előbb sok bukást kell kreálni ahhoz, hogy az ő terve végrehajtható legyen. Ezért támogatja a meleg felvonulásokat, az azonos neműek házasságát stb, mert ő maga is tudja, hogy ez mind természet és istenellenes, de szüksége van fekete erőkre, hogy tönkretegye a világot, mert azt akarja bizonyítani, hogy a világ nincs megváltva. Úgy lesz jelenleg is, mint 2000 évvel ezelőtt volt, hogy amikor már azt hitte az ellentét, hogy legyőzte az isteni küldöttet és diadalmámorban úszott a pokol, amikor egyszer csak megnyílt a sír és a „legyőzött” diadalt aratva a halál és a pokol felett, feltámadt. Így lesz az utolsó napon is, hogy amikor már azt hiszi az ellentét, hogy mégis csak legyőzte a III. kijelentést és követőit, - mert a világos és fényes korszak után fog mindez megtörténni, miután a szellemtan a fénykorát élte ( Amikor a világon ezt az evangéliumot hirdetik, akkor jön el a vég. - Pátkai P. jövendölése Eszter médium útján)- vele együtt az egész világot, akkor egyszer csak: „Feltűnik az emberfiának jele az égen és sír a föld minden nemzetsége...” de akkor már késő lesz, mert az ítélet napja jön el.
A szenvedést okozó kereszt felállításával kezdődött ez a kegyelmi korszak mint fejlődési turnus és a „megdicsőült” kereszt megjelenésével fejeződik be.
Ámen
Isten kegyelme legyen veletek, ameddig még tart a kegyelmi korszak.

Szeretettel, Isten kegyelméből egy testvéretek a másvilágról



Ada 2021. VIII. 01.

[Karsay1958]

Az ördög mint fogalom - Felvezetés

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2004. november 14.

Ha olvassátok a Szentírást, valamint a különböző egyházak tanításait, akkor minden korban és a Szentírásban több helyen találkoztok az ördöggel, mint személlyel. Ma én az ördögről, mint fogalomról szeretnék beszélni néktek. Az írások, mint óriáskígyót, sárkányt, sátánt, mint Lucifert, mint Belzebubot, mint a világ fejedelmét említik.
A vallások többnyire egyetlen személyre gondolnak, aki harcot, és háborúságot visel Isten, a Teremtő ellen és azok ellen is, akik a jónak oldalán állnak és az isteni jót és akaratot igyekeznek megvalósítani. Ez teljesen helytelen elgondolás. János szerint kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala és Isten maga vala az Ige. Tehát a kezdetek kezdetén semmi sem létezett, semmi sem volt, csak a teremtő Isten, Aki öröktől fogva van és örökkön örökké lészen. Semmi nem volt rajta kívül és minden, ami van, általa lett.
Isten maga a szeretet, és mint ilyen, semmiképpen nem teremthetett egy ellenlábast, az ördögöt, amely ugyanolyan hatalommal és teremtőképességgel rendelkezne, mint maga a teremtő Isten. Ez teljesen lehetetlen. Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette szeretetből az Ő teremtményeit tisztáknak, világosan kijelölve részükre a haladás útját, hogy a tökéletességre csak az Ő törvényeinek és akaratának betöltése által juthatnak el.
Isten ismereténél, mindentudásánál és mindenhatóságánál fogva látta, hogy azáltal érheti el a teremtmény a legnagyobb boldogságot, ha tökélyre, tökéletességre viszi azt a gondolatot, amely a teremtés pillanatában belehelyeztetett. De Isten az Ő szeretetéből és tökéletességéből kifolyólag teremtményeinek szabadakaratot adott. A próba abban állt, hogy a teremtmény belátja-e, hogy Isten szeretetéből kifolyólag mennyire csak a teremtmény javát akarja és törvényeivel mennyire azt segíti elő, hogy a teremtmény eljusson a tökéletességre, tehát minél boldogabb lehessen.
Voltak, akik tévesen azt hitték, úgy gondolták, hogy más út és más mód is van a tökéletesség, a boldogság elérésére és Istenen kívül is van élet. Elhitték, hogy a teremtmény valaha is egyenlő értékű lehet az ő Teremtőjével, más szóval olyanokká válhatnak, mint az Isten. Nem Istenből kipattant szikrák, nem Isten teremtményei, hanem olyanok, mint maga az Isten.
Ez az elgondolás vitte a teremtmények egy részét arra a tévútra, amelyen sok ismeretlen és félelmetes dologgal találkoztak és minél inkább ezeket a tévelgondolásukat akarták megvalósítani, annál nagyobb lett a sötétség, a homály, a káosz körülöttük és annál kevésbé találták meg ebből a kivezető utat, annál kevésbé találtak vissza teremtő Atyjukhoz. Ráadásul makacsság ébredt bennük, makacsul ragaszkodtak téves elgondolásaikhoz, még akkor is, amikor már nyilvánvaló volt előttük a rossz eredményekből, hogy helytelen úton járnak és mindaz, amit hittek és elképzeltek, semmi jóra, semmi boldogítóra nem vezeti el őket.
Ez alatt a különböző próbálkozásaik alatt, a tévelygők, a helytelen utón járók hatalmas erőtömegeket mozgattak és fertőztek meg és vetettek be Isten ellen. Ennek következtében a világmindenségben előálltak ezek a megfertőzött erőtömegek, amelyek ellentétben álltak az isteni akarattal, az isteni szeretettel, az Isten törvényeivel, az Isten szándékaival. Tehát ezek Isten akaratával ellentétes tendenciákat hordozó erők voltak. Így tehát a sátán, az ördög és mindaz, amit ily sok névvel jelöl az ember, nem egyetlen személy, hanem mindazok az erők, erőtömegek, amelyeket a lázadók, a tévelygők termeltek ki önmagukból és amivel a világmindenséget megfertőzték.
A bukottak kézenfekvőnek találták, hogy mindazt, amit mint rosszat létrehoztak, egyetlen személynek: az ördögnek tulajdonítsák, aki ugyanolyan hatalommal, ugyanolyan erővel, ugyanolyan teremtőképességgel rendelkezik, és ugyanúgy öröktől fogva való és örökkön lészen, mint az Isten. Hitték, hogy mindazért, amit ők, a tévelygők létrehoztak, elháríthatják maguktól a felelősséget, hisz nem is ők tehetnek mindarról, ami velük és körülöttük és bennük történik, hanem a sátán, az ördög, aki harcot hirdet az Isten ellen, és megtéveszti őket is.

Összeállította: Bíró László

A csatolt anyagok listája:

Az ördög mint fogalom
Adai közlés - A szeretet mint összetartó erő - I. rész
Adai közlés - A szeretet mint összetartó erő - II. Rész
A földi élet nagy érték
A kínzó bizonytalanság okai
HANG - Pénz és lelki fejlődés
Mikor az ostromlók esedeztek békéért
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGiadoEiu ... Q?e=7Ufrnd

Innen letölthetőek külön a mai csatolmányok

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiadYXp7 ... A?e=ek0Doe
Karsay István 2021 augusztusi szellemtani hírlevele

https://www.youtube.com/watch?v=4ki39Q2hZ4U&t=113s
Jelenések könyve 7. – Thiatirai levél – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=jI_r4ZCc1mY&t=88s
Jelenések könyve 8. – Szárdiszi levél – Reisinger János

https://www.youtube.com/watch?v=uEejNZIpMjQ
Tanítások a végső időkről I. Rész – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=nuB75Fw ... 4KO7ua0b7m
Öten a mennyországból – Spirituális film

https://www.youtube.com/watch?v=eaWObeE ... 7m&index=5
A megvalósult álom – Spirituális film

[Karsay1958]

Drága embertársaim!

Földünkön jelentős energetikai változások zajlanak, melyek minden ember életét érintik.
Felgyorsult életünknek jó páran ismerik az okát, azonban sokan kétségbeesetten, értetlenül állnak a változások előtt. Átalakulásunk oka, a jelenlegi sűrű anyagból való felemelkedés egy magasabb rezgésszámú dimenzióba, ahol az alacsony rezgésű energiák már nem hatnak ránk (félelem, gyűlölet, irigység, féltékenység stb.) vagy már nincsenek is jelen.
Tudom, hihetetlennek tűnik, mert a látszat gyakorta mást mutat, de ezek az energiák már nem sokáig lesznek életképesek.
Sokat hallhatunk, olvashatunk a dimenzióváltásról, hogy zajlik majd, de biztosat senki nem tud, mi is fog történni valójában. Számos könyv foglalkozik régóta a témával, több verzió is elképzelhető.
Az emelkedés célja, hogy tudatunkat megtisztítsuk és egonkat kordák közé szorítva, lelkünket megnyitva kapcsolódjunk isteni énünkhöz.
Ez a folyamat már régóta elkezdődött, idáig azonban nem volt ennyire szembeötlő a változás.
A folyamat a maja naptár szerint 2012-ben éri el a tetőpontját.
Mit jelent ez?
Azt érezzük, felgyorsul az idő. (Az időt egyébként csak mi, emberek érzékeljük, más dimenziókban nincs se tér, se idő.)
A Földet érő energiák rezgése fokozatosan emelkedik, az anyag sűrűsége csökken.
Mivel jár ez a jelenség?
Tudatunk kitágul, egyre többször használjuk intuitív érzékelésünket.
Fejlődik finom érzékelésünk, egyre többen tudnak összekapcsolódni Isteni énünkkel, másokkal is tudati szinten.
Testünk is változáson megy át, ennek következtében sokszor érezhetjük magunkat fáradtnak, idegesnek, levertnek ok nélkül. Komoly hangulathullámzások törhetnek ránk a semmiből.
Ez azért van, mert testünk nehezen alkalmazkodik a hozzánk érkező, új energiákhoz, amíg beépül. Nem kell tőlük megijedni, hagyjuk, hogy beépülhessenek az új energiák.
Feküdjünk rá arra a bizonyos hullámra és hagyjuk, hogy vigyen magával előre. Sokkal gyorsabban túljutunk a nehezén!
Tudati szinten gondolataink egyre többször és egyre pontosabban valósulnak meg.
A pozitív, teremtő gondolataink is, de a félelmeink, nehézségeink ugyanígy.
Ezért is fontos, hogy figyeljünk gondolatainkra, és tudatosan fogalmazzuk meg őket.
Egyre többen foglalkoznak ezotériával, nyitnak alternatív gyógymódok felé, aminek megvan az előnye is, és a hátránya is. Ha nem vagyunk elég körültekintőek és túl gyorsan akarjuk életünkbe a változásokat behozni, akkor bajt is okozhatunk, első sorban magunknak, de környezetünknek is.
A két legfőbb erény, amit mindenkinek meg kell tanulni, ha szeretne a változásokban részt venni: türelem és alázat.
E kettő nélkül könnyen kicsúszhat lábunk alatt a talaj.
De ha betartjuk a szabályokat, akkor megtapasztalhatjuk a bőséget és szeretetet életünkben.
Ahogy emelkedik a rezgésszint, úgy növekszik a stressz, feszültség az emberek között.
Vannak emberek, akik nem akarják a változásokat és nem képesek ezeket az új rezgéseket befogadni.
Ők maradnak a saját rezgésszintjükön, viszont azok, akik emelkednek, már nem tudják elviselni a durva energiákat.
Ilyenkor a két tábor energiája egymásnak feszül.
Sokszor tapasztalhatjuk, hogy régi barátok, ismerősök maradnak el mellőlünk és új ismeretségek születnek.
A hazugságok, önáltatások ideje lejárt. Mindenkinek szembe kell néznie saját félelmeivel, megoldatlan ügyeivel.
Mindenki saját magáért felelős, persze útmutatást kérhetünk, de az úton egyedül kell végig mennünk.
Nem szabad elfelejtenünk, sose vagyunk egyedül!
Azok, akiknek azonos a rezgésük, csoportokba szerveződnek és együtt haladnak tovább az úton.
Lesznek, akik utolérnek minket és felzárkóznak, de lesznek, akik végleg elmaradnak.
Amikor becsukódik mögöttünk egy ajtó, kinyílik előttünk egy új!
Ezt ne felejtsük el. Ne rágjuk magunkat azon, hogy mi lesz majd, hanem éljünk a jelenben, tanulva a múltból!
Ez a feladat!
Aki megtalálta ” középpontját”, messzire sugárzik!
Hívójele bejárja a világot, és akinek szól, meghallja s válaszol.
Rokon lelkek, ha tiszták, állandó adásban-vételben vannak.
Ne félj, hogy társtalan maradsz.
Szíved adásban van és megtalálod a veled “egyívásút”. Minden az “adó” erején és tisztaságán múlik.
Ha csillagodat követed, életed is megváltozik.
Régi szokások, szemléletek és társak is elmaradnak.
Mások jönnek helyettük… …az egonk az egyetlen ellenségünk, ami visszavethet fejlődésünkben.
Az, aki elhiteti velünk, hogy nem vagyunk méltók a változásra, az emelkedésre, hogy nem is érdemeljük meg a tudást.
Ne higgyünk neki!
Az egyik legerősebb fegyver, a szeretet, mely mindent elsöpör és nincs ellenség, mely szembe szállna vele.
Jelenünkben szívcsakránk megnyitása a feladat, ami korántsem olyan egyszerű, mint amilyen könnyű leírnom.
Sok sérelmet, fájdalmat és feldolgozatlan traumát cipelünk magunkban (életek óta), aminek feldolgozására és megbocsájtására most jött el az idő.
Bontsuk le falainkat! Merjünk hinni, bízni és szeretni!
Még ha védtelenek is leszünk általa, sebezhetők, de a régi színjátékok már nem folytathatók magadat kell átalakítani, ha sorsodon változtatni akarsz. Ha belül változol, megváltozik a “kívül” is.
Lelked sugárzása messzire hat, átvarázsolja a külvilágodat. De magadon kell kezdeni! Ha külső harmóniára vágysz, először magadban kell összhangot teremtened.
Ha szeretetre vágysz: szeretned kell!
Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra.
Akiben ez a “benső mágnes” működni kezd, nem akarja a másikat sem elnyomni, sem manipulálni – úgy vonz, hogy mindenkit meghagy a maga szabadságában.
Az emberek ezt megérzik.
A vonzásnak ezt az ellenállhatatlan erejét SZERETET-nek hívjuk.

Müller Péter

[Karsay1958]

A belső és a külső ÉN

Részlet a Névtelen Szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Én, a te belső lelki világodat szemlélem és nem a külső én hangulatából keletkező kedélyhullámzás után teszem meg az én ítéletemet és egyáltalában: én nem a ti külső énetek szerint ítélem meg a ti lelki valótokat, mert ezek minden ragyogásukkal és minden színtelen fakultságukkal együtt, csak múlandó zománcai a belső lelki lényegnek.
Az egész külső én - legyen az művelt, finomkodó, művészetekhez értő, avagy legyen nyers, műveletlen, esetlen, de belső lényegében az igazat és a jót elfogadó becsületes, törekvő lélek - az nem jelent különbséget, sőt sokszor az elsőrendű jó és kellemes külső réteg alatt kisebb értékű belső magot találunk, mint a kemény; esetlen külső természettel bevont lelkek belső énjének világában.
Azért mindig mindenben azt a belső ént helyezem a külső én elé és úgy akarok beszélni, hogy az a belső értse meg elsősorban azt, amit neki meg kell tanulnia és el kell sajátítania. Ez a külső én, ami a testtel együtt, mint egy külön hüvely alakult ki - ha a belső énnel harmóniában volt – akkor a halál után teljeses áthasonul a belső énhez. Ha pedig a testben nagy küzdések történtek, de a külső én le nem győzetett, akkor ez - mint egy külön ruha - létrehoz egy külön állapotvilágot: félig álomhoz hasonló kábulatot, és időről-időre uralkodik a belső én állapotán, amíg a szellem fel nem ismeri azokat az okokat, amelyek ezt létrehozták.
Azonban, ha le tudja győzni ezt a külső ént, akkor annyi szépet és hasznosat tart meg belőle, amennyinek hasznát veheti, a többit pedig az emlékek őrlő malmába dobja, ahol megsemmisül az a természet, amely éltette. Tehát előbb-utóbb mindannak el kell tűnnie, meg kell semmisülnie, mind a külsőben, mind a belsőben, amit az Isten igazságtörvénye nem tud magába olvasztani, még akkor is, ha az látszólag ártalmatlan - mert közvetlenül rossz eredmény nem mutatkozik - azonban közvetve felesleges hiábavalóságokként, mint hasznavehetetlen szemét, már eltorlaszolja a szellem előrehaladásának útját és sem ő maga, sem a hozzá közel állók nem juthatnak jobb belátáshoz és ennek híján kénytelenek a felesleges hiábavalóságok világában időzni.

Szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Mi az áldozat?

Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

A földön, ahol mindennek árnyéka van, és semmi sem szemlélhető a maga igazi valójában, az áldozat fogalmát sem látják az emberek a maga tisztaságában. Ezt a szót is annyi sok más dologra alkalmazzák, amiket mindennek lehet nevezni, csak éppen áldozatnak nem. Ha egy dúsgazdag ember, aki talán maga sem tudja, hogy mennyi vagyona van, egy jelentékeny összeget valami közjótékonyságra adományoz, akkor az úgynevezett „társadalom” visszhangzik a nevétől, mint aki ilyen nagy „áldozatot” hozott, s a hírlapok vastag betűkkel közlik a nagy emberbarát nemes áldozatkészségét. Pedig annak a dúsgazdag embernek, akinek talán iparvállalatai, birtokai, bányái vannak, ezt az összeget az ő vagyona napok alatt behozza még akkor is, ha az az összeg egy szegény családnak egész életére megélhetést biztosítana. Nem kell hozzá semmi bizonyítás, hogy ez nem volt áldozat, hanem talán csak hiúság kérdése.
Ugyanúgy amikor egy világi értelemben tudósnak nevezett egyénről írnak a hírlapok, hogy az éjjeleit-nappalait feláldozta az emberiségért, amíg tanult és törte-zúzta magát. Pedig a mi emberünk talán éppen azért az egyetemi katedráért dolgozott és küzdött, amit elért, és mindazért, ami ezzel összefügg: a megtiszteltetésért, a jólétért, a hírnévért stb.
Vagy egy magasabb állású közfunkcionárius temetésén hallotok ilyen kijelentéseket: „Városunknak, hazánknak áldozta munkás életét”. Pedig azok, akik közelről ismerték, tudták, hogy ő, bár éppen magas állásánál fogva nagyon sok jót cselekedhetett volna, bokros teendőit alárendeltjeivel végeztette el, és mindent inkább rá lehetett volna fogni, mint azt, hogy önmagát megtagadja.
Az emberi lélek nagyon bonyolult, és sok értékest még több értéktelennel együtt tartalmazó kusza tömeg. Egy szegény asszony egyetlen fiát katonának viszik, és az a háborúban elesik. Mikor elvitték, az anya átkozódott, amikor elesett, jajveszékelt. Azután elmúlt egy évtized, a fájdalmat lassan belepték az új impressziók, az idő betakarta a sebeket; s egyszerre csak beszélgetés közben az anya ezt mondja: „én is feláldoztam a fiamat a hazáért”. Nem kell mondanom, hogy ez sem áldozat, ez a kijelentés is csak olyan terméke a léleknek, mint amikor a behorpadt sírt fölveri a gaz és a gaz virágzik. A hiúság virága kinyílt az eltemetett fájdalom sírhalmán.
Így lehetne továbbfolytatni a példák felsorolását a végtelenségig annak bizonyítására, hogy az emberi lélek mennyire szeretne a magasabb rendű szellemvilág etikájának eredményeiben sütkérezni, amikor azt élni még képtelen. Bizonyára lehet áldozatot hozni az anyagban is, de hogy ennek az áldozatnak mikor van igazi szellemi értéke, azt legmegragadóbban az Úr Jézus Krisztus mutatta meg tanítványainak, amikor a jeruzsálemi templom bejáratánál szemlélték, hogy a gazdagok hogyan adják adományaikat a ládába. Akkor jött egy szegény özvegyasszony, aki két kis pénzt dobott a ládába. És az Úr előszólítván tanítványait ezt mondta: „Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindenkinél többet adott, mert mindezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz, ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, odavetette”.
Íme, mennyire különbözik az igazság a szellemi világ értékelése szerint, és az emberi értékelés szerint. Az áldozatot nem az adomány nagysága határozza meg, hanem az, hogy mennyit vont el magától az illető. Az áldozat fogalma ott kezdődik, amikor valaki a természettörvényt megtagadja, amikor egy eszméért az életösztön, az élet kedvezései ellenére cselekszik. Ha valaki hazája iránt való szeretetből önként otthagyva kényelmét, otthonát, a harctérre megy, akkor egy eszméért ment el önmagát feláldozni; s mikor mindazokat a jókat, amiket számára a föld biztosított, elhagyja egy eszméért, már kezdi az áldozat célját megismerni.
Amikor valaki a társadalom mélyén nyomorban sínylődő, szenvedő, gyötrődő emberekért teszi ki magát üldöztetésnek, bebörtönzésnek: ez már az áldozat komoly formája, mert az ilyen embert a szellemi szolidaritás, a szeretet érzése indította arra, hogy megtagadja a saját életösztönét, visszautasítsa az élet javait, vállalja a meghurcoltatást, a börtönt, sőt a halált is. Ez már olyan egyéniség, aki az áldozat iskolájában sokat tanult.
Akik hajdan az arénák porondján vadállatok karmai közt vesztették el életüket Krisztusért, azok áldozók voltak, mert az ő példájuk nyomán ezrek ébredtek fel, tértek meg és vésték szívükbe azt a szent Nevet, amelyért őket meghalni látták. Ugyanakkor azok, akik Jézusért a római császár kéjkertjeiben mint égő fáklyák világítottak a tivornyázóknak, messze bevilágították a szellemvilágot is, ahol ezrek és százezrek vésték a lelkükbe azt a vágyat, vajha ezért a Névért ők is feláldozhatnák az életüket! Ezek mind hatalmas eszközei voltak az Úrnak abban a világban, amelyben az áldozatot tanítják.
De mindezek a ragyogó szövétnekek csak kicsiny csillagok a sötét éjszakában a mi Urunkhoz, a Jézus Krisztushoz viszonyítva. Ő a nap; és ha a nap ragyog, a csillagok eltűnnek.

Szemlézte: Bíró László
UI:
Az öt tibeti rítus (a fiatalság forrása) magyar hanggal és felirattal
https://www.youtube.com/watch?v=Wo5OSKnrImA