Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

Az élet csodája

Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól.
De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte.
A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg:
"Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette.

Szeretettel Bíró Laci
--

[Karsay1958]

– "Végtelenül sajnálom, asszonyom (...). Önnek, a leletei alapján, már csak hat hónapja van hátra."
Ezt meghallva, először nevetek. Hisztérikus nevetés tör ki belőlem. Majd percekkel később, véget nem érő zokogás... Ez a gyász. A nevetés is a gyász egy sajátos megnyilvánulása.
Álmomban sem hittem volna, hogy az egész életem gyökerestül megváltozhat fél másodperc keretében...
– "Értem. Tehát a rák már ilyen ijesztő mértékben elterjedt bennem..."
– "Még létezik egy alternatíva... Tudja. A kemoterápiával jó eséllyel kitolhatjuk ezt az időkorlátot egy évre."
Nos, talán egy ilyen hír hallatán nem tudok tiszta fejjel gondolkodni, de egyben mégis megingathatatlanul biztos vagyok... Nem csinálok kemoterápiát! Még csak fontolóra sem veszem.
– "Kösz doki, nem! Én élni akarok a hátralévő hónapokban, nem csupán létezni!"
– "De a gyógyszerkez...."
– "Ég áldja Önt, doktor úr!" - vágok a mondata közepébe és kisétálok a praxisából.
A kocsim felé veszem az utat... Már épp meglepődöm magamon, hogy a keserves sírás abbamaradt, amikor is beülök az autóba, s mintha gátat törtek volna át, újra potyognak a könnyeim...
"Mitévő legyek? Mégis mit kéne tennie az embernek egy ilyen helyzetben?! Miért szánta ezt nekem a sors ilyen fiatalon? Miért? MIÉRT?!"
Csak püföltem a kormányt dühösen, miközben ezeket a válasz nélkül maradt kérdéseket magamnak szegeztem...
"Rendben, ha ezzel kell megküzdenem, hát ezzel küzdök meg! Itt az önsajnáltatásra már nincs idő..... Idő. Idő. Haha, mennyivel más értelmet nyer ez már mind ezek után.
Nos mi legyen az első lépésem most? Hazamenjek a családomhoz és mondjak el nekik mindent...?"
Végül hazaindultam. Könnyáztatta arccal rendkívül lassúra vettem a tempót, még gondolkozási időt szerettem volna nyerni, mi is lenne a helyes döntés... És akkor a rádióban megszólalt a kedvenc zeném(...). Lehúzodtam az útról, leállítottam a motort, s felnyomtam a hangerőt. Sírtam. Már ezerszer hallottam ezt a dalt, de most ebben a szent pillanatban mégis úgy hat rám, mint még soha azelőtt... MOST hallom csak a zenét IGAZÁN!
Kinézek az ablakon, felnézek az égre, és eláll a lélegzetem...
"Mindig is ilyen elbűvölő volt a felhők játéka? Mindig így ragyogtak a fák lombkoronái a napsütésben? Mindig melegséggel töltött el, ha megláttam egy idős párt kézenfogva?
Nem... Eddig nem is láttam ezeket. Semmit nem vettem észre ezekből. Miért csak most ébredek fel, mikor fél év múlva örökre aludnom kell??!!"
Borzasztó nehéz ilyenkor eldönteni, hogy az ember haragudjon, hogy MÁR csak hat hónapig láthatja így a világot, vagy örüljön, hogy MÉG hat hónapig ilyen csoda tárul elé...
Megérkeztem. Itthon vagyok. A ház üres, amiért némi hálát érzek. Kinézek a függöny mögül, s a családom látványa fogad, kint vannak a kertben. Már fizikailag érzem, ahogy a szívem összeszorul...
"Miért, Istenem? Miért nem engeded, hogy lássam a két kislányom felnőni? És Ők? Nekik miért szántál ilyen sorsot, hogy ily fiatalon elveszítsék az édesanyjukat?! És a férjem... Akit a világon a legjobban szeretek, én okozzam neki a legnagyobb fájdalmat?! MIÉRT az Ég szerelmére?!"
Leülök egy székre, de nem veszem le a tekintetem a családomról...
"Hiányoznak. Máris hiányoznak nekem!"
Hiányozni fog, hogy a lányok úgy tudnak örülni az apróságoknak, hogy egy hét után is fülig ér a mosolyuk. Hiányozni fog, hogy mikor a férjemmel beszélgetünk, úgy néz rám, mintha nemcsak a fülével, hanem a szemeivel is magába szívná, amit mondok. Hiányozni fog, hogy mind leüljünk a tópartra, s megosszuk egymással a csendet...
Ha elmondanám nekik, hogy mind erre csupán hat hónapunk maradt..... Nem őszinte boldogság töltené ki a mindennapokat, hanem a gyász érzete...
Két jelentőségteljes döntést hoztam meg:
Az első, hogy nem szólok senkinek a helyzetemről.
A másik, hogy az elkövetkező hónapokban az életem minden egyes szegmensét rendbe rakom, miközben ügyelek arra, hogy a családom és én kivétel nélkül minden nap önfeledt boldogok legyünk...
Az elkövetkező hónapokban bocsánatot kértem mindenütt, ahol bocsánatot kellett kérnem, s megbocsátottam ott, ahol meg kellett bocsátanom...
Édesanyámmal már három teljes éve nem beszéltünk. Őt emésztette a bűntudat, engem pedig a harag. De most, hogy végre őszintén kibékültünk egymással, most, hogy újra átöleltük egymást, mindketten újra szabadnak éreztük magunkat.
A bakancslistámon nem hagytam tovább sorakozni a céljaim. Mind megvalósítottam!
A munkahelyemen, amely már hosszas évek óta nap mint nap szorongást váltott ki bennem, beadtam a felmondásomat. Soha nem éreztem még magam ilyen bátornak, ilyen felszabadultnak. Szárnyra keltem!
"Oh miért nem így éltem ezidáig az életem...?
Miért van szükségünk nekünk embereknek egy átkozott betegségre ahhoz, hogy megtanuljuk értékelni mind azt a szépet, ami körülvesz minket?! Miért kell meghallanunk a halálos végítéletünket ahhoz, hogy ne féljünk többé más véleményétől? Miért csak ilyenkor vagyunk képesek törődni magunkkal? Miért csak ilyen helyzetben vagyunk képesek felülkerekedni az Egónkon és megbocsátani?! Miért ilyenkor fordulunk csak az Égiekhez válaszokért...?"
5 hónap telt el, mikor egy leírhatatlanul váratlan dolog történt...
Kiderült, kisbabát várok.
Az összeomlás szélén állok. "Nem akarok senkit magammal vinni a túlvilágra!!"
Sírok, ömlenek a könnyeim. Ami normális esetben a leghatalmasabb örömet váltaná ki belőlem, most drámaian mély szomorúságot váltott ki belőlem...
Nem bírom el ezt a fájdalmat...
Elvesztettem az eszméletem.
Egy kórházban ébredek fel.
A férjem mellettem ül.
Azt mondja, elvégeznek minden vizsgálatot, hogy kiderítsék, miért ájultam el. Én persze tudtam... De mielőtt válaszra nyitottam volna a szám, belépett az orvos, aki meglepő udvariassággal megkérte a férjem, hogy fáradjon ki pár percre...
– „Doktor úr, én gyermeket várok“ , jelentem ki suttogva, majd kétségbeesetten elpityeregem magam.
– „Ez pontosan így van, asszonyom! De kérem árulja el, miért szomorítja így el ez a hír.“
– „Mert rákos megbetegedésem van. Alig egy hónapom van hátra.“
– „Hölgyem, pont ez okból vagyok most itt. Ön tökéletesen egészséges! A rákos sejteknek, melyek pár hónappal ezelőtt még jelen voltak, mára már nyomuk sincs! Kifogástalan egészségnek örvend!“
Aznap éjszaka egy álmot láttam. Egy gyermek jelent meg előttem fehér ragyogó angyalszárnyakkal.
A következőt mondta:
– „Gyógyult vagy. Szabad vagy!"
– „Nem értem... Hogy lehetséges ez? Hiszen Nem vettem igénybe semmiféle kezelést“ - adtam válaszul.
– „Saját magadat gyógyítottad meg! Az ok, amiért a rák kialakult nálad, az oly sok éven át tartó harag és szorongás volt. S amikor kibékültél mindenkivel, amikor otthagytad a munkahelyed, abban a pillanatban elindítottad a gyógyulásod. És amikor új szemmel kezdtél nézni a világra, amikor nem féltél többé az emberek véleményétől, amikor megtanultad értékelni ami körülötted van... Na ekkor jött el a gyógyulásod!"

UI:

Szondi M energiaáramlás
https://www.youtube.com/watch?v=Azd4ks7ftEM

[Karsay1958]

A kialudt gyertya

A vak ember vendégségben volt a barátjánál, és ráesteledett. Amikor elindult, már egészen besötétedett.
- Vigyél magaddal egy lámpást! - szólt neki a barátja.
- Minek? - kérdezte a vak ember. - Számomra egyformák a nappalok meg az éjszakák.
- Tudom, barátom, de azért csak vigyél magaddal egy lámpást, nehogy a sötétben neked menjen egy látó.
Így is lett. A vak ember fogta a bambuszrudat, aminek a végére egy papírlámpást akasztottak. A barátja meggyújtotta a lámpásban lévő gyertyát; a vak ember hazafelé indult.
Már majdnem hazaért, amikor váratlanul nekiütközött egy ember.
- Nem látsz? - kiáltott a vak. - Nem látod, hogy ég a lámpásom?
- A gyertyád, barátom- felelte a járókelő - már kialudt.
Gyújts fényt, ha azt akarod, hogy lássanak

UI:

Nagy Zoltán írások
http://szeretetvalosaga.hu/irasok.html

[Karsay1958]

Christine Craig
Éjjeli telefon
**
A telefoncsörgésre riadtam fel. Hirtelen rápillantottam az órám világító számlapjára - mindjárt éjfél. Megrémültem, a szívem zakatolt.
- Mama? - alig hallom a suttogást a telefonban. Azonnal a lányomra gondoltam. Amikor a síró hang érthetővé vált, megszorítottam a férjem kezét.
- Mama, tudom, hogy késő van. De.... ne szólj semmit, engedd, hogy én beszéljek! És mielőtt megkérdeznéd, igen, ittam. Néhány kilóméterrel odébb csaknem lehajtottam az útról és...
Még lélegzetet vettem elengedtem a férjem kezét. Valami nincs rendben!
- ... és annyira megijedtem. Arra tudtam csak gondolni, hogy meghaltam. Én... én haza akarok menni. Tudom, hogy rosszat tettem, hogy elszöktem, tudom, hogy belebetegedtél az aggodalomba. Napok óta telefonálnom kellett volna neked, de féltem... féltem.
Belezokogott a telefonba. Ismét a lányom arcát láttam magam előtt.. - Azt hiszem...
- Nem! Kérlek, hadd fejezzem be. Kérlek!
Megpróbáltam közbeszólni, de ő folytatta.
- Mama, terhes vagyok. Tudom nem lett volna szabad innom... különösen most nem, de hát úgy félek! Mama, annyira félek!
A hang elhallgatott, az ajkamba haraptam, és éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel.Férjem hangtalanul kérdezte: - Ki az?
Nem válaszoltam, mire felugrott, kiment a szobából és pillanatokkal később a fülére szorított hordozható telefonnal jött vissza
Valószínűleg a telefonáló meghallhatta a kattanást, mert megkérdezte.
- Ott vagy még? Kérlek ne tedd le! Szükségem van rád! Olyan magányos vagyok.
Miközben a telefont szorongattam, segítséget várva ránéztem a férjemre.
- Itt vagyok, nem teszem le -mondtam.
- Meg kellett volna mondanom neked, mama. Tudom, hogy meg kellett volna mondanom. De hát, amikor beszélgetünk, te folyton csak azt hajtogatod, hogy mit kell csinálnom. Minden förmedvényt elolvasol arról, hogyan kell beszélni a sexről, és csak beszélsz. Nem figyelsz rám. Soha nem hagyod, hogy elmondjam, mit érzek. Mintha az én véleményem, az én érzelmeim nem is lennének fontosak. Azért, mert az anyám vagy, azt hiszed, ismered az összes választ. Néha azonban nem válaszokra van szükségem, csupán azt szeretném, ha figyelnél rám.
- Nagyot nyeltem, miközben ránéztem az éjjeliszekrényemet beborító ,,hogyan beszéljünk a gyerekeinkkel" irományokra. - Figyelek rád - suttogtam.
- Tudod, amikor már újra irányítani tudtam a kocsit, a kisbabára gondoltam, és arra, mi lesz velünk. Akkor hirtelen megláttam ezt a telefonfülkét, s mintha máris hallottam volna a hangodat, hogy nem szabadna inni, és autót vezetni... Taxit hívtam, haza akarok menni.
- Ez nagyszerű drágám - mondtam megkönnyebbülten.
A férjem közelebb jött, leült mellém, megfogta a kezemet. Kézszorítása azt jelentette, hogy helyesli amit mondok és teszek.
- Azt hiszem, már tudnék vezetni.
- Nem! - vágtam rá. -kérlek, várd meg a taxit. Ne tedd le a kagylót amíg a taxi oda nem ér.
- Haza akarok menni ,mama!
- Tudom, de tedd meg ezt az anyád kedvéért. Kérlek várd meg a taxit.
Csak akkor könnyebbültem meg, amikor hallottam, hogy a háttérben valaki a taxit emlegeti.
- Hazamegyek, mama - Kattanás, a telefon elnémult.
Felkeltem az ágyból, és bementem a 16 esztendős lányom szobájába. Sötét vett körül. A férjem utánam jött, átölelt, állát a fejemhez szorította. Letöröltem a könnyeimet.
- Meg kell tanulnunk, hogy figyeljünk rá -mondtam.
- Minden rendben - fordított maga felé. Átölelt én pedig a vállába fúrtam a fejem Perceken át álltunk így, aztán hátraléptem, lenéztem az ágyra.
- Mit gondolsz, meg fogja valaha tudni, hogy rossz számot hívott? - kérdezte a férjem.
Ránéztem az alvó lányunkra.
- Talán nem is volt olyan rossz az a szám.
- Mama, papa, mit csináltok? -szólt egy hang a takaró alól.
Odamentem a lányomhoz, aki álmosan bámult a sötétbe.
- Gyakorolunk - válaszoltam.
- Mit gyakoroltok? - motyogta, miközben visszafeküdt, a szeme becsukódott, már aludt is tovább.
- Hogy odafigyeljünk rád - suttogtam és megsimogattam az arcát..

UI:


Karsay István videók
https://www.youtube.com/@Karsayistvan

[Karsay1958]

Nem tudom neked adni a napot

Nem tudom neked adni a napot,
De tudok adni egy pillanatot,
Mikor megállíthatod a rohanó időt,
Kiszakítva belőle minden erőt.

Nem tudom a napot neked adni,
Sugarával meleget árasztani,
De elküldöm neked szívem melegét.
Áldásként küldöm, legyen a tiéd.

Nem tudom a napot adni neked,
De adom a szeretetemet.
Ha fontos neked, kezedbe veheted.
Ha megérintett, magaddal viheted.

A napot neked adni nem tudom,
Hiszen nincs is saját napom,
De van egy kis lángom, csak neked,
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.
(Ismeretlen szerző)

UI:

Hétvégi filmajánló

Levelek Istenhez
https://www.youtube.com/watch?v=eYHdyO1Y89Q

[Karsay1958]

Délután a parkban

Volt egyszer egy kisfiú, aki találkozni akart Istennel. Tudta, hogy hosszú az út odáig, úgyhogy bepakolt a táskájába egy csomag csokis kekszet, egy nagy üveg kólát és nekivágott. Három háztömbbel odébb találkozott egy öreg nénivel. A néni a parkban ült és a galambokat figyelte.
A fiú letelepedett mellé, és kinyitotta a táskáját. Inni akart egyet, amikor gondolta, hogy a néni biztosan éhes, megkínálta csokis keksszel. A néni hálásan elfogadta, és rámosolygott. Olyan kedves volt a mosolya, hogy a kisfiú ismét látni akarta, ezért megkínálta kólával is. A néni megint rámosolygott. A kisfiú nagyon boldog lett!
Egész délután ott ültek, majszoltak és mosolyogtak, de egy szót sem szóltak. Miután besötétedett, a kisfiú rájött, hogy álmos, ezért felállt, hogy haza menjen. Pár lépés után megfordult, visszaszaladt, és megölelte a nénit. Amaz válaszul minden eddiginél szebben mosolygott.
Amikor nem sokkal később benyitott a lakásukba, édesanyja meglepődött örömteli arckifejezésén.
- Mit csináltál ma délután, ami ilyen boldoggá tett? - kérdezte tőle.
- Istennel ebédeltem. - válaszolta, de mielőtt az anyja újra megszólalhatott volna, hozzátette: - Képzeld, olyan szépen mosolygott, hogy olyat még sohasem láttam!
Közben az idős néni szintén békességet sugárzó arccal tért haza. A fia megdöbbenve tudakolta:
- Hol jártál mama, hogy ennyire boldog vagy?
- Csokis kekszet ettem a parkban Istennel. - felelte, de mielőtt a fia bármit is szólhatott volna, így folytatta: Tudod, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatal!

[Karsay1958]

Nem értjük meg

Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül.
Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.
Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés; legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.
(Tatiosz)

[Karsay1958]

Eljött az éjszaka

A férfi kivett egy kis gyertyát a dobozból, meggyújtotta és elindult felfelé
a lépcsőn.
- Hová megyünk? - kérdezte a kis gyertya.
- Felmászunk a torony legfelső pontjára, hogy fényünkkel irányt mutassunk a
hajóknak a kikötőbe –mondta halkan a férfi.
- Dehát egyetlen hajó sem fogja látni az én fényemet – válaszolta erre a kis
gyertya.
- Még ha gyenge is a fényed, te csak égj továbbra is, - mondta a férfi-
világíts csak amilyen erősen tudsz. A többit bízd rám.
Így beszélgettek amíg fel nem értek a torony tetején lévő nagy lámpához. A
férfi a kis gyertyával meggyújtotta a nagy lámpát. Ekkor a lámpa körül lévő
tükrök segítségével a kis gyertya fénye eljutott messzire a nyilt tengerre,
hogy utat mutasson a hajósoknak.
Ha egy kis gyertya fénye, a gyufa apró szikrája képes óriási tüzet gyújtani
és bevilágítani az utat az embereknek, akkor a te lelked szikrái, szíved
melegsége és jóságod példája is képes gyökeresen megváltoztatni a körülötted
élő emberek életét, sorsát, életszemléletét, még ha ők ezt nem is értik
teljesen.
Ezért tehát légy fény azoknak az embereknek akik körülvesznek, ugyanúgy
ahogy a világítótorony a sötétben is és viharos éjszakákon is egyformán
világit mindenkinek.

Vesna Krmpotics: Fény a sötétben / Ford: Toholyevity Mária /


UI:

A halál is csak egy módosult tudatállapot? – Paulinyi Tamás, Horányi Ágnes
https://www.youtube.com/watch?v=qbyZaSrTAeQ

[Karsay1958]

A hűséges barát
Volt két barát akik együtt jártak óvodába, iskolába és együtt vonultak be az amerikai hadseregbe. Még a fronton is együtt harcoltak hazájukért. Egy nap visszavonulás közben az egyik barát halálos lövést kapott és felakadt a szögesdrótra. A másik barát mikor meglátta, azonnal a segítségére akart menni, de a parancsnoka ráförmedt.
- Ne menj ki a védett árokból, mert már úgyse tudsz rajta segíteni, még téged is lelőnek!
A barát meghökkent, de mihelyt el ment a parancsnoka, azonnal a barátjához rohant. Vállára vette és sietett vissza vele. Menet közben ö is halálos lövést kapott. Minden erejét összeszedte és alig vonszolta magát mire vissza ért legjobb barátja holttestével, de beért a futóárokba. A parancsnoka ismét ismét mondta neki;
- Ugye, megmondtam, hogy ne menj ki érte, mert már nem tudsz segíteni rajta. De nem hallgattál rám. Most te is meg fogsz halni vele együtt. Megérte ez neked? A barát már annyit tudott mondani:
- Igen megérte, mert amikor oda mentem hozzá így szólt! Tudtam, hogy eljössz értem!


UI:

Dobronay László: Odaát megtapasztaltam, hogy mindent a szeretet vezérel
https://www.youtube.com/watch?v=ZrbIMZwQ380

[Karsay1958]

Az angyalok elvesztett krajcárja

A múlt század elején történt. Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis betlehemre szegeződtek.
A férfi megszólította: „Ezt szeretnéd megvenni?” A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról. „Nem is lehet drága” – folytatta a férfi. A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne. „Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit.” A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta. „Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el.”
A gyerek csodálkozva nézett a férfira. „Gyere, menjünk be az üzletbe” – és megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt: „Éppen zárni készülök.” A férfi hunyorított a szemével: „Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar.” Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta: „Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, amit szeretnél.”
A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó betlehemre: „Ezt szeretném.” A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot.
Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart. „Szó sincs róla, uram, szólt a kereskedő. Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek.”
A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus

UI:

Családtagok szétválasztódása
https://www.youtube.com/watch?v=pGQdf7Vb_rA

[Karsay1958]

Szeretet és tudatos élet

A végtelen szeretet érzése magába foglalja azt is, hogyha te felelősen teszel bármilyen területen életedben, feladatod pont abban tükröződik le! Akár anyaként felismerve, hogy mi viszi előbbre csemetédet, akár szociális munkásként másokért dolgozva, akár rendfenntartóként mások védelmében, katonaként a hazát szolgálva, papként, mikor hozzásegītesz valakit lelki üdvéhez, vagy tanítóként, aki neveli gyermekeit közösségi szeretetben és egyéni fejlődést segítve, apaként, mikor a hátteret biztosítod valamilyen módon családodnak, takarítóként, mikor a szennytől tisztítva számíthatnak rád, és hozzáadod részedet a jobbhoz, pszichológusként, mesterként, mikor a lelki bajokat megvilágítva segíted útján az egyént, vagy egy portásként, amikor segítesz eligazodni és felelsz a rád bízott feladatokért, stb...
Mindig mindenben ott a lehetőség, hogy jó és felelős emberként tegyél, csak rajtad függ, hogy mennyire éled meg pozitívan, szeretetteljesen. Ha negatív valami életedben tanít-akár arra is, hogy odébb állj vagy változz!
Ha nem akarsz vitát és ezért engedékeny vagy szülőként-nem tanulja meg a gyermek kezelni normál módon korlátjait.
Ha munkádban vagy felületes-téged minősít, ha nem becsülnek érte, az főnöködet.
Nem az a lényeg, hogy passzívan a lelki békét élve viszonyuljunk, mert az hamis idea, tévképzet... A magasabb szinteken sem azért 'hagyják békén' az erők a mestereket, mert őket azok a planéták kikerülik, hanem mert nem állnak rá a rezgésre, mivel megadatott számukra a független lét egyéni fejlődésükhöz, ill. mikor valaki rá is áll, észreveszi miben van, mit tanít, s miért nehéz az számára, így meghajolva az Akarat előtt legyőzi démonjait, s túl lép azon, amit bevállalt, mint feladat.
Önuralom és szeretet nélkül minden tett nehéz.
Mindaz, amit elnyomsz magadban, valójában ural...ismerd fel, hogy miként leszel bölcsen és szeretetteljesen képes viszonyulni...de ne engedd, hogy befolyásoljon a mások negatív reakciója ekkor, hiszen az meg számukra tanítás.

Szeretettel Bíró Laci

UI: Hétvégi filmajánló

Tökéletes ajándék
https://videa.hu/videok/nagyvilag/a-tok ... 4y970P0vG8

[Karsay1958]

Az aranydoboz

Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzért vásárolt arany csomagolópapírt. Amiről az apa nem tudott, hogy a lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot. Ebbe csomagolta az apja számára készített ajándékdobozt és így tette karácsonykor a fa alá.
Szenteste, mikor az apja kibontotta az ajándékot, látta, hogy a doboz belül üres. A következőket mondta a lányának:
- Tudod kislányom, az úgy szokás: ha valakinek ajándékot adunk, nem szabad üres dobozt adni.
- De apa! Hiszen ez a doboz nem üres! Tele van csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra.
Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte az apját és sírva bocsátott meg neki.
Nem sokkal azután a kislány egy balesetben meghalt. Az apa egy egész életen át az ágya alatt őrizte az aranydobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta és egy csókot vett ki belőle, így emlékezve az ő gyermekére, aki azt odatette.
Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekeinktől, családunktól, barátainktól.
Tudod a család és a barátok azok, akik felemelnek minket bajainkból amikor a szárnyaink megsérülnek, hogy emlékeztessenek bennünket arra, hogyan kell repülni.

Szeretettel Bíró Laci

Szellem ország rajzfilm
https://videa.hu/videok/film-animacio/c ... GWhsq3Fu_U

[Karsay1958]

A herecegnő

Az egyszeri királynak volt egy gyönyörű és nagyon okos lánya. Sajnos egy ismeretlen betegség gyötörte. Ahogyan növekedett, úgy gyengült keze és a lábai, látása és a hallása is csökkent. Sok orvos igyekezett gyógyítani, de hiába volt minden.
Egy öreg bölcs is jelentkezett, hogy meggyógyítja a hercegnőt, mert ő ismeri az élet minden titkát. Az udvarnokok kérték az öreget, hogy segítsen. Az idős bölcs adott a hercegnőnek egy fűzfakosarat, amelynek fedele is volt. “Vigyázz rá és meggyógyulsz!” hangzott az ígéret.
Az hercegnő nagyon örvendett és várakozástól fűtve nyitotta ki a kosár fedelét. Amit látott, nem volt megnyugtató, sokkal fájdalmasabb volt, mint az ő esete. A kosárba ugyanis egy csecsemő feküdt fekélyes kiütésekkel, szinte reménytelen helyzetben. A hercegnő szívében a részvét a gyermek irányt annyira megerősödött, hogy nagy elhatározás született.
Gondozni fogja a csecsemőt és embert nevel belőle. Ápolta, gondozta, ringatta és kényeztette. Minden finomsággal elhalmozta és mosolyogva öltöztette mindennap. Lázas betegségében ápolta és tisztába is tette, éjjel-nappal mellette volt. Mindez nem volt ám egyszerű, ő is érezte, hogy fáradt.
Hét esztendő múltán valami hihetetlen dolog történt. Egy szép reggelen a gyermek nevetve ébredt és elkezdett járni is. A hercegnő ölébe vette, énekelt, táncolt és nevetett örömében. Szinte megszépülve tartotta a meggyógyult gyermeket a kezébe. Észre sem vette, hogy ő is meggyógyult.
(Bruno Ferenc nyomán)

[Karsay1958]

‘’ Most kezdődik a 22. évem középiskolai tanárként.
A tegnapi nap valószínűleg életem egyik legmeghatározóbb napja volt.
Kipróbáltam egy új dolgot, a "Csomag játékot". Megkérdeztem a gyerekeket, hogy mit jelent az, hogy mindenkinek van egy van csomagja, és a legtöbben azt mondták, hogy bántó dolgokat cipelünk a vállunkon.
Megkértem őket, hogy írják le egy papírra, mi bántja őket, mi nyomja a szívüket, stb. Nevek nem kerülhettek a papírra. Összegyűrték a papírt, és átdobták a terem végébe.
Ezután mindenki felvett egy darab papírt és felváltva felolvasták hangosan, amit az osztálytársuk írt. Miután egy tanuló felolvasott egy papírt, megkérdeztem, hogy aki írta, fel szeretné-e vállalni, hogy ő volt.
El kell mondanom, hogy soha nem voltam még annyira meghatódva, hogy könnyekig hatódtam, ahogy ezek a gyerekek megnyíltak és megosztották az osztállyal a gondjukat.
Olyan dolgokat, mint öngyilkossági gondolatok, börtönben lévő szülők, drogok a családjukban, hogy elhagyták őket a szüleik, halál, rák, háziállatok elvesztése és még sorolhatnám.
A gyerekek, akik felolvasták a sorokat, sírtak, mert amit olvastak, az kemény volt.
Az a személy, aki megosztotta (ha úgy döntött, hogy elmondja nekünk, hogy ő volt az), néha szintén sírt. Érzelmileg kimerítő nap volt, de szilárdan hiszem, hogy a gyerekeim kicsit kevesebbet fognak ítélkezni, kicsit többet szeretni és kicsit gyorsabban megbocsátani.
Ez a szatyor az ajtóm mellett lóg, hogy emlékeztesse őket arra, hogy mindannyiunknak van csomagja. Az ajtóban hagyjuk. Amikor elmentek, azt mondtam nekik, hogy nincsenek egyedül, hogy szeretik őket, és hogy kiállunk egymásért.
Megtiszteltetés számomra, hogy a tanáruk lehetek."
Történet: Karen Wunderlich Loewe

[Karsay1958]

Szabó Judit
Mese az üvegablakról és a Fényről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli ország, ahol olyan magasra nőttek a hegyek, hogy csúcsaik már az égbe nyúltak. Az egyik hegyen volt egy fennsík. Csodálatos kilátás nyílt innen a környező vidékre. Mindenhol hegyek, a levegő kékesfehéren remegett, s oly tiszta volt, hogy messziről, a tenger felől idehallatszott a sirályok hangja.
A fennsíkot üde, zöld gyep borította, s nem volt itt más, csak egy szerény, csendes kis templom, s körülötte vörös rózsák. A templomba belépve mélységes csend és nyugalom fogadta a látogatót. A bejárattal szemben egy egyszerű oltár emelkedett, sima kőasztallal. A fából faragott padsorok között régi korok emléke lebegett, és minden békét és harmóniát sugárzott magából. A templom egyetlen dísze, színesre festett üvegablakai voltak. A művész mesteri tökéllyel alkotta meg színeiket, így amikor a Nap besütött, gyönyörű fénybe öltöztette a templomot.
Az üvegablakok között volt egy, amelyik érezte, hogy ha több napfényt tudna átengedni magán, akkor csoda történne: az emberek olyan élményben részesülnének, amiről nem is álmodnak. Látta ugyanis, hogy milyen nagy különbség van a kinti és a benti fény között, s szerette volna a kettőt eggyé tenni.
Sokat töprengett, mit tehetne, és időnként próbálkozott is: néha leporolgatta magát, máskor izgett-mozgott, hogy üvegtábláin jobban áthatolhasson a napsugár - de nem volt megelégedve az eredménnyel. A szíve szomorú volt, amikor látta, hogy az emberek megelégszenek azzal a félhomállyal, ami odabent van, s nem tudják, hogy milyen is az igazi fény.
Egyszer, egy nyiladozó, üde nyári hajnalon, amikor éppen felkelt a Nap, s első sugarai a templom ablakaira vetődtek, a mi ablakunk lelkét annyira elöntötte a fenséges élmény, hogy a szépségtől kicsordultak a könnyei, és felsóhajtott: "Bárcsak teljesen át tudna sütni rajtam, hogy ezt odabent mindenki láthassa, és akkor részesülhetne ebből az éltető fényből! Óh, bárcsak tudnám, mit tegyek!" És ekkor váratlanul, bársonyos, simogató hangon megszólította őt a fény:
"Lásd, itt vagyok. Fordulj felém, engedd, hogy minden sugaram átjárjon, átmelegítsen! Én szüntelenül áradok rád, és mindenkire, fogadd el fényemet! És most nyújtom a kezem feléd, gyere hozzám, nézd meg magadat innen! Tudni és látni fogod, hogy mit kell tenned, ha arra vágysz, hogy átragyogjak rajtad." És a fény kinyújtotta finom, puha kezét, majd a szívéhez emelte őt. Az ablak innen már sokkal többet látott, s hamarosan tudta is, hogy mit kell tennie.
Rájött, hogy miért és miként fordult el, gubózott be magányába a fény elől. Azt is látta, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy ezek a kis védőlemezek - amiket ő épített ki magában - ismét megbarátkozzanak a fénnyel, s meg is bízzanak benne. Majd felfedezte, hogy az évek hosszú során rárakódtak olyan dolgok, amelyek már fölöslegessé váltak a számára, s amelyek akadályozták célja elérésében. Innen kívülről pontosan tudta, hogyan kell ezektől óvatosan és körültekintően megszabadulnia.
Fürkésző tekintete megakadt belső üvegtábláin is. Észrevette, hogy itt is egy kis átrendezésre van szükség, hogy minden a helyére kerüljön. Alaposan megfigyelte a részleteket, s jól megjegyezte, mit hová kell áthelyeznie, vagy másképpen alakítania.
Még néhány percet eltöltött azzal, hogy megfigyelte, mit kell még tennie ahhoz, hogy át tudja engedni magán a kívülről áradó fényt, majd amikor készen lett ezzel, el is képzelte, hogyan fog mindez megtörténni.
Lelki szemeivel látta, ahogyan védőlemezei - amit a bántásoktól, sérülésektől való félelme épített fel - fokozatosan a fény felé fordulnak, majd feloldódnak benne, s ezután látta magát, ahogyan megtisztul, megszabadul a lerakódásoktól, a felesleges súlyoktól, és érezte a megkönnyebbülést is. Az átalakulás pedig tovább folytatódott: belső üvegtáblái szépen, lassan átrendeződtek, finom mozgás indult meg benne, és lassan minden a helyére került. És ez így folytatódott tovább, egészen addig, amíg a fény szabadon át tudott áramlani az üvegablakon.
Mikor mindezt végignézte a fényből, érezte, hogy a puha kéz visszahelyezi őt eredeti helyére, és szeretettel nézi, figyeli továbbra is.
Ezzel csodálatos változás kezdődött meg az üvegablak életében. Tisztán emlékezett mindarra, amit a ragyogás szívében állva látott, és boldogan fogott neki a megvalósításnak. Türelemmel és kitartással végezte a védőpajzs lebontását, a belső tisztításokat, és élvezte ezek eredményét is. Érezte, hogy amint egyre jobban halad célja felé, valóban még több fényt tud átengedni magán.
És egyszer eljött a nap, amikor elkészült, átalakult, ráhangolódott a fényre, amely már szabadon ragyogott át rajta. Valahányszor besütött a Nap ezen az üvegablakon, a templomot eddig még nem látott ragyogás töltötte el. Az emberek hamarosan észrevették ezt, s odagyűltek az ablak alá, élvezték az áradó, tündöklő fényt, amely körülölelte őket. Elteltek szépségével, gyógyító erejével, s eltöltötte őket az a béke, nyugalom és harmónia, amelyet a fény hordozott magában.
Ott álltak minden nap, és gyógyultak, erőt merítettek az örök Forrásból, amely így eljutott hozzájuk, s eközben az ablakot már nem is látták, mert ő maga is fénnyé vált, s minden lélegzetéből és szívdobbanásából az örök élet áradt szét

UI:

Digitális antikrisztus

https://www.facebook.com/messenger_medi ... 0344693220

http://titkokszigete.hu/q-az-egesz-vila ... We1L4M26DU

[Karsay1958]

Igaz barátok
Egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.
Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte:
- Isten hozott itthon! - kiáltották.
A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének: barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!


UI:

Az új évezred gyermekei: Z és ALFA generáció
https://www.youtube.com/watch?v=ZwS7g41WvkQ

[Karsay1958]

A szeretet rendje

Talán feltehetné a kérdést valaki: miért szeressek, miért ne legyek inkább önző?
Hadd válaszoljak egy történettel.
Egy indiai szerzetes egy patak partján imádkozott. Ahogy felnyitotta a szemét, meglátott egy skorpiót, amely a nagy kavicsok között haladva hátára fordult, kapálódzott, nem tudott továbbmenni. Megsajnálta, talpára segítette, ám az állat megfordult és belémart.
A szerzetes újból imádkozni kezdett, de amikor a szemét kinyitotta, a skorpiót újra a hátára fordulva, kínlódva találta. Megint segített rajta, de az állat megint megmarta. A szerzetes feljajdult fájdalmában.
Harmadszor is megismétlődött ugyanez, akkorra már könnyek szöktek a szerzetes szemébe a fájdalomtól. Nem messze állt ott egy paraszt, aki látta mindazt, ami történt. Odament a szerzeteshez és megkérdezte:
- Miért segíted ezt a hálátlan állatot? Háromszor segítettél rajta, és az háromszor beléd mart.
A szerzetes elmosolyodott és azt felelte:
- Neki az a természete, hogy marjon. Nekem az a természetem, hogy irgalmazzak. Az a természetünk, hogy szeressünk és irgalmazzunk. Ez a világ végtelen jóságból és szépségből lett, ami ott ragyog a napban, az égen futó felhőkben, a kisgyerekek nevetésében és az öregember ráncai között. Ebből a szeretetből lettünk. Akkor szép az ember élete, ha engedi magán átáradni ezt a végtelen jóságot. Nem kell kérdeznünk, hogy miért szeressünk. Szeretni természetes, mint ahogyan természetes, hogy az anya öleli a gyermekét.
A gonoszság az, ami logikátlan, és igazából megmagyarázhatatlan. A gonoszság titka, amely előtt néha döbbenettel, értetlenül állunk, és kérdezzük: ezt miért kellett?
A szeretet által válik az ember egésszé, a szeretet által teljesedik ki. Ha tud egész szívvel, teljes erővel szeretni, akkor valósíthatja meg a teljes és egész szívet.
"Aki elveszíti önmagát, az megtalálja." Aki viszont gyűlöl, aki harácsol, aki mást letiporni akar, az eltorzul, az kicsinyes torzképévé válik önmagának.
Így van ez nemcsak az egyén, hanem a népek életében is. Az önzetlenség, az egymásért érzett felelősség naggyá tesz egy népet, a szeretet természetes rendjével ajándékozza meg.

Szeretettel Bíró Laci

UI:

Hétvégi filmajánló

Mária Magdaléna
https://videa.hu/videok/film-animacio/m ... TSER6rWXdM

[Karsay1958]

Alázat

Az alázatosságot megtestesítő személy erőfeszítést tesz, hogy másokat meghallgasson és elfogadjon. Minél inkább elfogadunk másokat és minél több az önbecsülésünk, annál jobban tudunk odafigyelni másokra.
Egy alázattal kimondott szó néha többet jelent, mint ezer másik.
Az alázat szó sokakban rossz képzeteket ébreszt: megalkuvást, megalázkodást, gyávaságot, alávetettséget. Valójában ezekkel pontosan ellentétes jelentésű: tiszteletet és öntiszteletet, valós ismereteket és önismeretet, önértékelést és mások értékeinek felismerését hordozza.
Az alázatos hozzáállás alapja az önismeretből fakadó öntisztelet. Minden ember értékes és értékeit kifejezni igyekszik. Ez adja különlegességeinket. De ugyanígy kifejeződésre törekszik a bennünk lévő képzelt én-kép, az enyém- tudatosság vagyis az ego. E két oldal összeütközéséből keletkeznek konfliktusaink önmagunkkal és a világgal.
Az alázat az értékeket képviseli és azokat segíti megformálódni. Egy alázatos személy minden körülmények között képes ellátni feladatát függetlenül attól, hogy környezete mennyire ellenálló vagy negatív. Az alázat éppen ettől ellentéte a megalkuvásnak és a megalázkodásnak.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Az oszlop

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze és az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél és nem döntötte össze. És jött a második szél: és nem döntötte össze. És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló.
És egy napon berohantak az udvarra, és ledöntötték az ő oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. és az oszlopot nem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

„Az angyalok elálmélkodnak, amidőn hallják, hogy vannak emberek, akik mindent a természetnek és
semmit sem tulajdonítanak az Istennek. És olyanokon csodálkoznak legfőképpen, akik azt hiszik,
hogy testük, amelybe a menny annyi csodálatra méltó dolga van felhalmozva, a természetből folyt
össze, s hogy még az ember értelme is onnan származik; holott, ha egy kissé szellemüket felemelnék,
láthatnák, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgok Istenből, nem pedig a természetből erednek, és hogy a
természet csupán a szellem betakarására teremtetett, és hogy ezt a rend legutolsó fokán megfelelő
módon ábrázolja. Az ilyeneket ők a baglyokhoz hasonlítják, amelyek a sötétségben látnak,
nem pedig a világosságban.”
( Emanuel Swedenborg 1688-1772)


UI:

Víz fontossága
https://rejtelyekszigete.com/egy-orvos- ... reg_FsWT8k

[Karsay1958]

"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy
bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Tudva, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos, kértem, hogy foglaljon helyet. Miközben a rendelőben tettem-vettem, figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.
Idő közben arra gondoltam, megtehetném, hogy leveszem a
kötését, és megnézném, miről van szó.
... A seb nem tűnt olyan súlyosnak. Eldöntöttem hát, hogy fertőtlenítem, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem az öregúrral. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésével. Ő azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.
Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem, mire kedvesen elmesélte, hogy Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: "És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: "Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő".


UI:

Ara Rauch az útkeresők írónője. A Csak engedd meg, Megnyugvás és az Álomfejtés éppen azoknak szól, akik még keresik a bizonyosságot, még csak figyelik az Angyal érintését, még nem teljesen vannak tudatában annak, hogy tényleg mindig ott van, és vigyáz rájuk.
E három novella meghallgatása után, egy érzelmileg felemelkedett, töltött állapotba kerülhet a hallgató. Mondanivalója tovább él az emberben. Olyan gondolatokat, érzéseket szabadít fel, ami által biztosan gazdagabbnak érezhetjük magunkat.

https://www.youtube.com/watch?v=86gEYw2c2q4

[Karsay1958]

2024.március havi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék



Jó és rossz. mediális közlés 2

Megtérés 5

Átok 9

Gondolat teremtő ereje 9

Vegyes komoly írások 10

Telepatikus hallás 12

Mediális közlés evangéliumi magyarázata 13

Leszületésről 14

Szemelvények 15

Ajánlott havi web. lapok


https://data.hu/get/14118455/SBK_Hirlevel_229.doc

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiswfo9W ... g?e=4FZfqx

[Karsay1958]

A mag

"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van.
De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.
A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?"
Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá."
(Osho)

Hétvégi filmajánló

Beszélgetések Istennel
https://www.youtube.com/watch?v=7yqEvHLfQTk

[Karsay1958]

A rossz kovász...

"...Milyen az, amikor a rossz kovász bekerül egy közösség életébe?
Egy jónak mondható osztály kap egy vagy két bukott gyereket, akiknek magatartási zavarai vannak. A pedagógusok talán megerősítik, hogy egy-két gyerek igen hamar át tudja alakítani az egész osztály légkörét. Amúgy jó tanuló, csendes gyerekek csapódnak a rossz magatartásúhoz, és egészen megváltoznak.
Öt jó tanuló, eminens diák soha nem tudja az egész osztályt jó irányba vinni, de két rossz, deviáns, hangadó személy az egész légkört megváltoztatja.
Aztán egy munkahelyre bekerül egy intrikus, gunyoros, hangadó ember. Hetek alatt összekuszálja a munkahelyi közösséget. A légkört rontja meg.
Egy rossz gondolat bekerülhet egy család életébe, rokonok közé, de bekerülhet egy intrikus gondolat, vagy a békétlenség kovásza egy gyülekezet életébe. Megkeleszti a tésztát. Egy rossz példa, vagy egy rossz nyilatkozat egyházközi kapcsolatokat tehet tönkre. Vagy akár népek között egy meggondolatlan nyilatkozat, vagy néhány gúnyrajz, parányi kezdet, egy kicsi provokáló szándék, és látjuk milyen hatása van!"
(Református prédikáció, Máté evangéliuma alapján.)

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Egy szép napon....

Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát
Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.

Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd, meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.

Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.

Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny
Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.

A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.
Az Úr is szomorú lett, hisz Ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.

Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.
Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.

Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.
Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
Lábad elé szórja a csillagok fényét
(ismeretlen)


Karma és újjászületés
https://www.youtube.com/watch?v=g_CunVdg0D0

[Karsay1958]

Szózat a lelkemhez

Rettenetes pokoli viharban,
Mely alatt sírva nyög, remeg a föld,
Lelkem oh vigyázz! Állj őrt, meg ne rettenj,
S hitednek kelyhét úgy tartsd a kezedben,
Mint szentségtartót... Oh jaj, el ne törd!
E drága kelyhet neked Isten adta;

Szent kegyelmének bora benne forr; -
Hogyha áldozol naponta hűn ezzel:
Megtartatol, bár titáni kezekkel
Tép is a vihar, téged el nem sodor...
De hogyha hozzád sötét kétely férne,
S nem csüggve már az Istenen,
Elejtenéd a drága égi kelyhet: -

A pusztulásod lelkem akkor teljes
S nem lesz, mi megtart: erő, kegyelem.
A kiválasztás munkáló törvénye,
E zúgó vihar üstöködbe kap
S a leroskadó világ bábel-romján
Mint értéktelen lim-lomot mogorván
A szürke szennyes törmelékbe csap...
Oh légy hát erős! Őrhelyed álld meg
Rendületlenül, mint egy Grál-lovag,
Kit körül vehet bár a poklok árja:
Egyetlen eszme-szikrát önmagába
A sátán elvéből el nem fogad!

Tisztaságodnak szent erődjét védve,
Lehet, hogy végső harcod harcolod,
S rőtt tüzében az ellentét-viharnak
Köntösöd: a test rólad leszakadhat
S a mulandóság mély sírjába rogy...
De mi mulandó: te ne törődj véle.
Ne remegtessen meg a néma sír;
A pusztulásból emelkedj az Égbe,
Ahová tiszta honvágyad zenéje
Halkan, zokogva úgy is visszasír...!

Vitovszky István
Forrás: Égi Világosság

UI:

Szondi Miklós Golgota
https://www.youtube.com/watch?v=09qKRLoRzxw

[Karsay1958]

Ördög és Angyal
Nagy tanácskozás folyt a mennyországban. Valamennyi fehérszárnyas angyal együtt volt. A jó Isten így szólt hozzájuk:
- A pokol leggonoszabb ördögét kell megmenteni. Ki vállalkozik rá közületek?
A kis angyalok szolgálatkészen így feleltek:
- Én is! Én is! Én is!
- Csakhogy nem olyan egyszerű a dolog - folytatta a jó Isten - Aki vállalkozik, és nem képes megjavítani az ördögöt, annak vele együtt a pokolba kell süllyednie.
Erre azonnal visszahúzódtak az angyalok.
- Azt már nem - kiáltották - Ilyen nagy dologra nem vállalkozunk.
- Senki sincsen közületek, aki mégis meg merné próbálni? - kérdezte az Isten.
Ekkor előlépett egy selymes fürtű, liliomfehér ruhába öltözött szépséges kis angyalka és így szólt:
- Én vállalom!
A jó Isten szeretettel megsimogatta és csak annyit mondott:
- Menj hát!
A pokol leggonoszabb ördöge éppen egy fiúval verekedett. Úgy tépázta szegény gyereket, hogy az keservesen sírt-rítt. Az angyalka, aki épp akkor szállt le a mennyországból, oda állt a fiú elé, hogy megvédje őt. Nosza több sem kellett az ördögnek. Haragosan rákiáltott:
- Elmenj innét, mert mindjárt rád kerül a sor!
- Üss inkább engem, csak ezt a szegény fiút ne bántsd.
- Azt éppen megkaphatod - felelte az ördög.
Elengedte a fiút, és az angyalt kezdte ütlegelni. Mikor látta, hogy hagyja magát, türelmetlenül rászólt:
- Ugyan miért nem sírsz már, talán bizony nem érzed eléggé?
- Azért nem sírok, mert nem akarom, hogy a jó Isten meghallja a sírásomat, és téged megbüntessen. - felelte az angyal.
Az ördög erre elengedte és nem verte tovább. Nagy csoport fiút pillantottak meg, akik a mezőn játszadoztak.
- Meglásd milyen ijedten fognak szétrebbenni. - mondta az ördög és köveket hajigált feléjük.
Az angyal erre eléje állt, úgy hogy a kövek mind őt érték el. Egészen véres lett a ruhája.
- De buta vagy - bosszankodott az ördög. - talán bizony nem fájnak neked az ütések? Miért nem engeded, hogy őket érjék a kövek?
- Én azért vagyok itt, hogy mindenkinek a fájdalmát átvegyem - felelte szelíden az angyal.
Az ördög erre fölhagyott a kődobálással. Csakhogy most egy szépséges rózsatövet pillantott meg, hát neki akart esni, hogy letépje az épp hasadni készülő bimbócskát. Az angyal megint eléje állt.
- Inkább a szárnyaimat tépd ki - könyörgött neki.
- Hogyan röpülsz akkor vissza a mennyországba?
A kis angyalka bánatosan nézett reá.
- Ha te nem javulsz meg, nekem nincsen helyem többé a mennyországban. Ez esetben én is a pokolba kerülök veled.
A gonosz ördög nevetett.
- Gyere, csak gyere!
És magával vonszolta. Egyszerre óriási szélvihar támadt. A fák, bokrok csakúgy hajladoztak. Villámlás, mennydörgés rázta meg az eget. Zuhogott az eső. Az angyal a testével védte meg az ördögöt az eső elől. Az ördög csodálkozott ezen.
- Miét nem véded inkább önmagadat? Hiszen rossz voltam hozzád, ütöttelek és köveket hajigáltam feléd.
- Nekem az a hivatásom, hogy jó legyek, mindent eltűrjek és megbocsássak. - felelt az angyal.
Az ördög szégyenkezve kullogott mellette. Így értek egyre közelebb a pokol felé. Nagy piros lángnyelvek csaptak feléjük. Az ördög egyszerre felkiáltott:
- Forduljunk vissza. Nem akarom, hogy te is ide kerülj a gonoszok közé.
De már késő volt. Egész csoport ördög tartott feléjük. Körül fogták az angyalt és meg akarták cibálni fehér szárnyait. De az ördög, aki vele volt nem engedte őt bántani. A többi persze nevette őt.
- Eredj, hajíts köveket a játszadozó fiúk közé, mert neked az a hivatásod, hogy rossz légy! - mondták neki.
- Nem megyek! - felelte az ördög - Soha többé nem bántom őket.
- Tépd le a rózsatő hasadó bimbócskáit! - küldték a többiek.
- A rózsatövet sem bántom soha többé! - válaszolta az ördög és nem tágított az angyal mellől.
Erre valamennyi ördög neki esett az angyalnak és ütötték, verték. De az ördög eléje állt úgy, hogy őt érjék az ütések. Már csupa vér volt a ruhája és a vér lemosta róla a fekete színt. Mikor a gonosz ördögök ezt látták, ijedten futottak vissza a pokolba. S alighogy odaértek, hatalmas robaj, dübörgés hallatszott és a pokol valamennyi ördögével együtt eltűnt. Az angyalka pedig nagy diadallal vitte magával a legrosszabb ördögöt, akit ő váltott meg és fölszállt vele a mennyországba.

Szemlézte: Bíró Laci

UI:
A szellemvilág üzenete
https://www.youtube.com/watch?v=UkodwaUmoCs

[Karsay1958]

Tiszteld a nőt
A titkos tibeti evangélium – Jézus ismeretlen élete
Részlet Nicolas Notovitch azonos című kötetéből

Kiemelek egy gyönyörű tanítást a nőkről, mert számomra ez a legszebb része az evangéliumnak, és aktuális. Szerintem nincsen női szív, melyet nem dobogtatnának meg Üdvözítőnk szavai, de az érző férfiszíveket sem hagyja érintetlenül.
Előzmények: Issa (Jézus) tanításait tömegek hallgatják és közöttük elvegyülve ott vannak a hatalmukat féltő papság kémei is. Kérdéseket tesznek fel neki, amellyekkel zavarba akarják hozni, hogy sarokba szoríthassák.

Amikor ideért szavaival, a kémek félretoltak egy öregasszonyt, aki azért közeledett a csoporthoz, hogy jobban hallhassa Issát, majd elébe álltak. És Issa folytatta: "Nem megengedhető, hogy egy fiú félretolja az anyját és elvegye annak helyét. Aki nem tiszteli az anyját, a legszentebb lényt Isten után, az nem méltó a fiúi névre.
Hallgassátok hát, amit most mondani fogok: Tiszteljétek a nőt, mert ő a világegyetem anyja, és minden ami igaz az isteni teremtésben, benne rejlik. Ő minden jónak és szépnek az alapja, ő az élet és a halál magja. Az ember léte tőle függ, mert ő annak természetes és lelki támasza.
Fájdalommal ad néktek életet. Homloka verejtékével felnevel és haláláig csak gondokat okoztok neki. Áldjátok és imádjátok őt, mert ő az egyedüli igaz barátotok és támaszotok a földön. Tiszteljétek őt, becsüljétek őt. Ha így cselekedtek, meghódítjátok szeretetét és szívét. Ez Istennek tetszeni fog és sok bűnötök fog ezáltal megbocsáttatni.
Ugyanúgy szeressétek és tiszteljétek feleségeteket, mert holnap anya lesz és később egy fajnak ősanyja.
Legyetek írgalmasak a nővel. Szeretete megnemesíti a férfit, meglágyítja kemény szívét, megszelidíti a benne lévő vadállatot és báránnyá változtatja.
A feleség és az anya felbecsülhetetlen kincsek, amelyeket Isten nektek adott. Ők a leggyönyörűbb díszei a létnek és ők szűlik majd a világ lakosságát.
Ahogyan a Seregek Istene elválasztotta a fényt és a sötétséget, a szárazföldet és a vizet, a nőben benne van az isteni tulajdonság, hogy a férfiben szétvélassza a jó és a rossz gondolatokat. Azért azt mondom néktek, Isten után a legszebb gondolataitok a nőé legyenek és a feleségeké, mert a nő az a templom számotokra, ahol a legkönnybben elérhetitek a tökéletes boldogságot. Engedjétek, hogy ebben a templomban áthasson benneteket a lelki erő. Itt el fogjátok feledni bánataitokat és hibáitokat és visszaszerzitek azt az elveszett erőt, amelyre szükségetek van ahhoz, hogy szomszédotokon segítsetek.
Ne tegyétek őt ki megaláztatásnak. Ha őt megalázzátok, saját magatokat alázzátok meg és elveszítitek a szeretet érzését, amely nélkül itt lenn semmi sem létezik. Védjétek a feleségeteket, hogy ő megvédhessen benneteket és családotokat. Minden amit feleségetekért, édesanyátokért, egy özvegyért vagy más, bánatban lévő asszonyért tesztek, Istenetekért teszitek.

Bíró Laci

UI:

https://www.facebook.com/watch?v=738104141853675

Nőnapi ajándék film

Szív dallamai
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... emtv7ThmdU

[Karsay1958]

Hallgasd meg imánkat

Istenünk, bevalljuk, hogy mi inkább várjuk másoktól, hogy szeressenek, értsenek meg, bocsássanak meg és adják meg nekünk azt, amire szükségünk van, vagy amit sokszor úgy fogalmazunk: ami nekünk jár.
Előtted állva segíts felismernünk, hogy nekünk nem jár semmi. Olyan sokat kaptunk Tőled, hogy egészen eladósítottál minket.
Köszönjük, hogy az irántad érzett hálánkat kifejezhetjük azzal, hogy egymást szeretjük és segítjük. Segíts ebben növekedni!
Szabadíts meg minket az önzésnek, kapzsiságnak, fukarságnak a bűnétől, és szabadíts fel arra, hogy áldozatok árán is szeressünk másokat.
Könyörülj rajtunk, hogy mindnyájan elmondhassuk: hálából Neked adtuk magunkat. Önmagunkat adtuk az Úrnak. Ezek után hadd legyen sokkal könnyebb ez a szolgáló élet.
Könyörgünk hozzád a szenvedőkért, betegekért. Könyörgünk azokért, akik erejüket meghaladó terheket kell, hogy hordozzanak.
Könyörgünk népünkért, országunkért, jövőnkért. Köszönjük, hogy Te jövőt és reménységet készítettél nekünk. Őrizz meg minket hamis illúzióktól, de segíts reménységünket a Te ígéreteidre építeni, és bízni abban, hogy ez a fajta reménység nem szégyenít meg.
Kérünk, segíts ebben a csendben folytatni a magunk imádságát és hallgasd meg azt jobban, mint ahogy azt elképzelni tudjuk.
Ámen.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Miért csodálatos a nő?

A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert.
Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni.
Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.
Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.
Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog és nevet, mikor fél.
Harcol azért, amiben hisz.
Kiáll az igazságtalansággal szemben.
Nem fogadja el a nem-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást.
Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson.
Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél.
Szeretete feltétel nélküli.
Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek.
Boldog, ha barátai jól vannak.
Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.
Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal.
De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.
Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.
(Ismeretlen szerző)

Szeretettel Bíró Laci

JÚLIA LEVELEI - VILÁGOSSÁG A TÚLVILÁGRÓL W.T. STEAD
https://www.youtube.com/watch?v=PYVln4O9wuk

TARTALOMJEGYZÉK

00:00 Bevezető
00:19 A forditó előszava
02:00 Az írómédium előszava
17:52 ELSŐ SOROZAT - Barátnőjéhez
1. A határ átlépése
30:02 2. Az új élet meglepetései
37:33 3. A menny áldásairól
44:06 4. A holtak utáni gyászról
53:38 5. A szellemi növekedés törvénye
1:06:06 MÁSODIK SOROZAT - Az íróhoz
1. A határ átlépése után
1:35:04 2. A túlvilági élet
2:11:08 3. Hogyan tágíthatók a rések?
2:41:53 4. A szellemekkel való közlekedés helyes útja s az azzal való visszaélés
3:16:42 5. Nyitott ajtó egy nyitott titokhoz
3:50:30 6. A lélek elvesztéséről és újra megtalálásáról
4:06:09 7. Búcsúszavak
4:21:11 Töredékek – A földi és a túlvilági életről

[Karsay1958]

A pap és a buszsofőr

Volt egyszer egy buszsofőr, aki járta az ország útjait, de nagyon merészen, sőt lehet azt is mondani, hogy életveszélyesen vezetett. A buszon lévő utasok nagyon féltek, de nem tudtak mit tenni, hogy ne találkozzanak ezzel a buszsofőrrel, mert csak ez az egyetlen közlekedési eszköz volt a falujukból kifelé. Így a mindennapjaikat reggel azzal kezdték, hogy ha felszálltak a buszra, s míg le nem szálltak csak imádkoztak, hogy ne essen semmi bajuk, mert nagyon féltek amíg a buszon voltak. Hazafelé jövet ismét elkezdtek imádkozni, amíg le nem szálltak a falujukban. Ez így ment nap, mint nap.
A pap is rendszeresen tartotta a szentmiséket a falu templomában, de nem tolongottak az emberek. Míg egyszer eljött az idő, hogy a pap is és a buszsofőr is meghalt. Mind a ketten oda álltak az Isten elé és elmondták, hogy az életükben mit csináltak.
A pap mondja, hogy ő minden reggel korán kelt és misét tartott, esketett és a temetési szertartásokat is ellátta a faluban. Nagyon sok embernek prédikált.
A buszsofőr is elmondja szerényen, hogy ő nem csinált semmi mást az életében, csak amivel a munkahelyén megbízták, hogy vezesse a buszt.
Erre az Isten azt válaszolta a papnak, hogy nagyon szép minden cselekedete amit a földön elvégzett, csak nincsen neki gyümölcse, mert az emberek akiknek prédikált a templomban nem fordultak az Isten felé. Ellenben a buszsofőrt megdicsérte az Isten, hogy mennyi lelket megmentett a pusztulástól.
Az Isten mondja a papnak, hogy míg te a templomban csak prédikáltál, az emberek csak szunyókáltak, ellenben akik a buszon utaztak azok állandóan csak imádkoztak Hozzám.


Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Péntek délután volt. A távolsági busz zsúfolásig megtelt a munkából hazafelé tartó emberekkel, és egy kisebb gyerekcsoport is feltuszkolta még magát indulás előtt. A busz elhagyta a végállomást, és ahogy útja során egyik kisvárost érintette a másik után, úgy fogytak el róla szép fokozatosan az emberek. Végül már csak néhányan maradtak: a kis gyerekcsoport a busz végében cseverészett, az első ülések egyikén pedig egy titokzatos idegen ült. Egy negyvenes éveiben járó férfi volt, ruhája kopott, arca beesett. Az egész út során kifelé bámult az ablakon – nem úgy tűnt, mint aki bárkivel is beszélgetni akar. A gyerekek figyelték egy darabig, miközben halkan sugdolóztak, és félelemmel vegyes kíváncsisággal találgatták, ki lehet az ismeretlen férfi. Végül egyikük, egy életvidám kislány összeszedte a bátorságát, előre ment, majd a titokzatos idegen melletti ülésbe huppant.

- Kérsz csokis kekszet, bácsi? – szólt hozzá kissé bátortalanul, de szélesen mosolyogva.
A férfi ránézett, arcán halvány mosoly jelent meg, és megköszönte a kislány kedvességét. Beszélgetni kezdtek. A többi gyerkőc is hamar csatlakozott: kíváncsian figyelték, ahogy a titokzatos idegen mesél a csodálatos feleségéről, a régi munkájáról, és arról, hogy három évvel ezelőtt mindent elszúrt. Börtönbe került egy ballépése miatt, és csak most szabadult, épp hazafelé tartott. A gyerekek feszülten figyeltek. A férfi elmesélte, hogy annyira szégyellte magát azért, amit tett, hogy úgy érezte, nem érdemli meg a feleségét, ezért azt kérte tőle, hogy míg a börtönben van, ne is keresse, még levelet se írjon neki. Nagyon szereti őt, csodálatos nőnek tartja, és remélni sem merte, hogy megbocsát neki. Amikor három éves büntetése leteltével megszületett a jogerős döntés a szabadulásáról, egyből papírt ragadott, és megírta feleségének, hogy ha még meg tud neki bocsátani, ha még mindig szereti őt és visszavárja, akkor arra kéri, hagyjon neki egy jelet. A házuk előtt áll egy nagy tölgyfa, ami előtt a busz is elhalad. Ha az asszony feltesz rá egy sárga szalagot, férje tudni fogja, hogy még nem veszítette el őt, és azonnal leszáll a buszról. Ha nem lesz jel, akkor elfogadja felesége döntését, tovább megy, és nem zavarja őt többet. A gyerekek hallgatták, ahogy a férfi csak mesél és mesél a feleségéről, a családjáról, az együtt töltött évek szépségéről, miközben szemei megtelnek könnyel. Már közel jártak a kisvároshoz, ahol a férfi lakott. A gyerekek heves izgalommal a busz ablakaihoz tapadtak, keresve a nagy tölgyfát, és reménykedve, hogy ott lesz majd rajta a sárga szalag. A férfi szíve is hevesen kalapált. Nagyon félt, hogy végleg elveszíti azt, akit a legjobban szeret.

A busz lassított, és ahogy befordult egy kereszteződésnél, már messziről látszott a hatalmas tölgyfa. Tele volt aggatva sárga szalagokkal. A gyerekek ujjongva ünnepeltek, a férfi pedig egyesével megölelte mindegyikőjüket, majd a buszról leszállva boldogan rohant otthona felé.
Van, hogy csak ennyin múlik minden: a második esélyen. Sok kapcsolat hal meg az ego, a düh és a hosszan őrizgetett neheztelés miatt. Nem a romboló kapcsolatokról beszélek, amelyek csak mérgezik a lelkét annak, aki beleragad, hanem azokról, amelyekben két ember elkövet ugyan hibákat, de folyamatosan törekszik a fejlődésre. Mert ha ez megvan, és a kapcsolat őszinte szeretetre épül, akkor talán jár még egy esély. Akkor talán van még helye a bizalomnak. Talán a törés nem életre szóló fájdalom marad, hanem életre szóló emlékeztető arra, hogy mi az, ami igazán fontos.

Néha szükségünk van emlékeztetőkre. Mert egyikünk sem tökéletes

UI:

Eckhart Tolle 10 plusz 1 tanítása
https://www.youtube.com/watch?v=uxbkWSUOMlI

[Karsay1958]

"Krakkó városában élt egyszer egy Izy nevezetű jólelkű, megértő öregember. Izy éjszakákon át azt álmodta, hogy Prágába utazik és ott a folyót átszelő hídhoz ér. Azt álmodta, hogy a folyó egyik oldalán, a híd alatt van egy dús lombú fa. Azt álmodta, ő maga ásni kezd a fa mellett, és a gödör mélyén talál egy kincset, amely egész életére jólétet és nyugalmat hoz neki.
Izy eleinte nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolognak. Ám, amikor heteken keresztül megismétlődött az álma, úgy értelmezte, hogy ennek üzenete van, úgyhogy elhatározta, hallgat a jelzésre, amely Istentől, vagy ki tudja honnan érkezett, miközben aludt.
Úgyhogy, megérzéséhez híven föl is nyergelte az öszvérét, hogy nekivág a hosszú útnak és elmegy Prágába.
Hatnapi poroszkálás után az öregember meg is érkezett Prágába, és nekiállt keresni a folyón átvezető hidat a város határában.
Nem volt ott sok folyó, híd sem, úgyhogy hamar ráakadt arra, amelyet keresett. Minden ugyanolyan volt, mint álmában: a folyó, a híd, a fa, amely alatt ásnia kellett.
Mindössze egy elem nem szerepelt az álmában: a hidat a királyi gárda egyik katonája őrizte.
Izy nem mert ásni, amíg ott volt az őrszem, úgyhogy sátrat vert a híd közelében és várt. A második éjjel a katona már gyanúsnak találta a híd közelében táborozó embert, úgyhogy odament hozzá, hogy kikérdezze.
Az öregember nem látott okot rá, hogy hazudjon neki. Ezért elmondta, hogy messzi városból jött, mert azt álmodta, hogy Prágában egy ilyen híd alatt, mint ez elásott kincset talál.
Az őrszem harsányan felkacagott:
- Ennyit utazni egy ostobaság miatt! - mondta neki. - Én már három esztendeje minden éjjel azt álmodom, hogy Krakkó városában, egy Izy nevű vén bolond tűzhelye alatt találok elásott kincset. Hahaha! Szerinted nekem is Krakkóba kellene utaznom, hogy megkeressem ezt az Izyt, és nekiálljak ásni a tűzhelye alatt??Ha-ha-ha!
Izy kedvesen köszönetet mondott az őrszemnek és hazatért.
Ahogy hazaért, ásni kezdett a tűzhelye alatt, és megtalálta a kincset, amely mindig is ott volt elásva."
Jorge Bucay: Életmesék

UI:

Szabó Judit
A karácsony spirituális jelentése
https://www.youtube.com/watch?v=0AIGLs3xALM

[Karsay1958]

Minden mindennel összefügg
Tanmese

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bontanak fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: “Egérfogó, egérfogó”! A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza.
Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.
Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.
Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint – gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala.


UI:

6 negatív tulajdonság, ami megváltoztatható
https://www.youtube.com/watch?v=hehvPgCge_U

[Karsay1958]

Én jelen vagyok

Én jelen vagyok, amikor egyedül vagy.
Én jelen vagyok, amikor elveszettnek érzed magad.
Én jelen vagyok, amikor elhagynak téged.
Én jelen vagyok, amikor úgy gondolod, valami nem megy tovább.
Én jelen vagyok, amikor kétségbeesett és szomorú vagy.
Én jelen vagyok, amikor félelem és szorongás tör rád.
Én jelen vagyok, amikor senki sem akar téged.
Én jelen vagyok, amikor falak választják el tőled barátaidat.
Én jelen vagyok, amikor gondjaid miatt már aludni sem tudsz.
Én jelen vagyok, amikor valaki szenvedést okoz neked.
Én jelen vagyok, amikor nagy veszélyben forogsz.
Én jelen vagyok, amikor beteg vagy és segítségre szorulsz.
Én jelen vagyok, amikor képtelen vagy egyedül megoldani a problémáidat.
Én jelen vagyok, amikor világodat darabokra törik.
Én jelen vagyok, amikor egy kicsit több szeretetre van szükséged.
Én jelen vagyok, amikor nagy fájdalmakat érzel.
Én jelen vagyok, amikor senki sem tartozik hozzád.
Én jelen vagyok, amikor elveszett számodra az egész teremtés.
Én jelen vagyok, amikor rossz a lelkiismereted.
Én jelen vagyok, amikor hozzám kiáltasz.
Én jelen vagyok, amikor megtérsz hozzám.
Jelen vagyok Én, mint a Nap, amely meleget és vidámságot ad neked.
Jelen vagyok Én, mint a ki nem alvó láng.
Jelen vagyok Én, mint szívedet megörvendeztető virág.
Jelen vagyok Én, mint szeretettel beburkoló felhő.
Jelen vagyok Én, mint utadat megvilágító fény.
Jelen vagyok Én, mint olyan szem, amely szeretettel néz rád.
Jelen vagyok Én, mint olyan kéz, amely gondoskodva fogja a kezed.
Jelen vagyok Én, mint olyan szív, amely mindig érted dobog.
Én úgy vagyok jelen, mint őrangyalod, aki vezet és óv téged.
Én úgy vagyok jelen, mint barátod, aki soha nem hagy cserben.
Én úgy vagyok jelen, mint nővéred, aki gondoskodásával körülvesz.
Én úgy vagyok jelen, mint bátyád, aki örömödben és bánatodban melléd áll.
Én úgy vagyok jelen, mint édesanyád, aki együtt érez veled és egészen megért.
Én úgy vagyok jelen, mint édesapád, aki örök életet ad neked.
Én mindig érted vagyok jelen, végtelenül szerető Istened.
(Szerzője ismeretlen)

[Karsay1958]

Jó tanács

Az a tanács számodra, hogy meditációval, vagy imával töltsd az időt, mert a béke és öröm nem lelhető meg a külső természetben. Ezek olyan kincsek, melyek az ember belső birodalmában mélyen el vannak rejtve. Ha egyszer fellelte, többé nem szomorú, nem nyugtalan.
Ezért tökéletesen használd ki e szent légkört, e ragyogó esélyt, ezeket az értékes napokat. Minden egyes lélegzeteddel Isten dicsőségét mondd. Élj Istenben, Istenért, Istennel.
Hogy elérd és megértsd az Isteniséget, kezdj lelkigyakorlatba, és úgy viselkedj, hogy Istennek tetsszen.
A kérdés - Hol van Isten? - manapság gyakran felmerül. Isten mindenütt jelen van. Hibás állítás az a kijelentés, hogy - Isten csak itt van; Isten nincs ott. Az Igazság megértése csak intenzív lelkigyakorlat által jöhet el.
Manapság az emberek viselkedését a "mindent magamnak" gondolat vezérli. Ez azért alakult így, mert az emberek nem tudják, hogy Istenben minden egy. Eme Igazság felismerése a lelkigyakorlat, és az ebből eredő lassú növekedés eredménye.
(Ismeretlen szerző)
--

[Karsay1958]

Saját szemüvegünkön keresztül nézünk mindent
Egy faluban mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük. A hat ember megkérte az utazót, engedje meg, hogy megérintsék a nagy állatot, nem tudták ugyanis, hogyan néz ki egy elefánt, és úgy akartak visszamenni a faluba, hogy el tudják ezt mesélni a többieknek. Az utazó beleegyezett, és a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. A vakok alig várták, hogy visszaérjenek, és elmeséljék a faluban, hogy mit tapasztaltak.
Az első, aki az állat oldalánál állt, ezt mondta: - Az elefánt olyan, mint egy nagy fal.
- Nem úgy van, - vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta - az elefánt kicsi, kerek, sima és hegyes.
A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott: - Az elefánt egyáltalán nem ilyen! Olyan, mint egy hatalmas levél.
- Nem értek egyet veletek, - mondta a negyedik, aki az ormányát fogta - az elefánt olyan, mint egy cső.
Az ötödik nem értette, hogy miért mondják ezt. Ő az állat egyik lábát fogta. - Az elefánt kerek és vastag, mint egy fatörzs.
A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára. Ő így szólt: - Egyik megállapítás sem jó! Az elefánt olyan, mint egy nagy mozgó hegy.
Mindannyian másképp látjuk a dolgokat, és sokszor nem lehet azt mondani, hogy nekem van igazam, vagy neked. Több részből áll össze az egész. Mindnyájan a saját "szemüvegünkön" keresztül nézzük egymást, a helyzeteket, és Istent is!
Wayne Rice “Fején a szöget” c. könyvéből

UI:

Utazás a halálon túlra: A túlvilág végső bizonyítékai
https://www.youtube.com/watch?v=QKsvFVUAZ10&t=52s

[Karsay1958]

Megváltó segítség a túlvilági lelkeknek az emberek részéről
Bertha Dudde írómédium közlései összefűzve
Megszámlálhatatlan lélek küzd a túlvilágon, hogy magasabbra jusson. Ezek a lelkek igen nagy szükségben vannak, mert az erőtlenségük teszi felemelkedésüket lehetetlenné, és az erőtlenség felismerése végtelenül kínozza őket, mert nem tudják hogyan szüntessék meg. Épp a hiányos ismeretük a bajuk, mivel az örökkévalóság törvénye értelmében csak azt lehet elvezetni hozzájuk, amit akaratuk megenged, és akaratuknak megfelelő mértékben. (A szellemvilágba távózók, akiknek lelkében a szeretet és a szellemi tudás alacsony szinten állt, egyrészt homályt esetleg sötétséget ugyanakkor erőtleséget éreznek.)
A teljes letargiába süllyedt lelkek is hasonlóan végtelen hosszú ideig kénytelenek kínos sorsukat eltűrni, ha valahonnan nem kapnak segítséget, mivel akaratgyengeségük miatt képtelenek magukon segíteni. Ezt a segítséget csak azok a lények hozhatják meg nekik, akik szeretetből akarják őket megváltani a sötétségből - földi emberek, vagy túlvilági lények, akik már a világosságban állnak, vagy már valamivel magasabb tudásfokon vannak, és így segítségnyújtásra képesek. Megszámlálhatatlanul sok lélek van ebben a helyzetben, akiken az embereknek kellene megkönyörülni. De épp az emberektől kapnak kevés segítséget, mivel az emberek nem hisznek a halál utáni életben.
Az emberek számára nagy tevékenységi terület nyílna meg szellemi területen, ha a szenvedő túlvilági lelkekhez közelednének, és felsegítenék őket a mélyből, és e túlvilági lelkek segítsége is kiterjedne az emberekre, mikor azok testi vagy lelki szükségbe kerülnek. De az emberek csak nagyon szerényen vesznek részt ebben a megváltó munkába, és ezáltal a maguk szeretteit is nagy szükséghelyzetben hagyják, akiken különben segíthetnének.
A Világosságból való lények is megváltó módon közreműködnek annyiban, hogy ott időznek, ahol szeretettel gondolnak a túlvilág szerencsétlen lelkeire, és segítségnyújtásuk nyilvánvaló, amennyiben védőn a földi emberek elé állnak, amikor a sötét szellem-lények tolakodása veszélyezteti a Megváltás Művét. Mind a túlvilági léleknek, mind a földi embernek van védőszelleme, aki - ha veszély fenyegeti - az illető akarata szerint közbelép. És ahol emberek megváltó módon tevékenykednek, ott az ellenség mindig leselkedik, és zavart akar okozni, ahol a sötétségben vándorlók számára világosságot akarnak nyújtani.
Ti emberek nem tudjátok, mennyire szegény egy ilyen még sötétségben tartózkodó lélek, és mekkora irgalmas szeretetre van szüksége, hogy segíteni lehessen rajta. Könyörüljön mindenki ezeken a lelkeken, adjatok nekik szeretetet - különben soha nem kapnak megváltást, mert egymagukban túl gyengék, és erőt egyedül a szeretet ad nekik. A lelkek ezt a szeretetet az emberektől várják és remélik.
A világossággal teli szellemi már csak akkor támogathatja ezeket a lelkeket, ha készek a többi lélek szenvedésének enyhítésére. De hogy fel lehessen ébreszteni bennük ezt a segítőkészséget, először az akaratukat kell felerősíteni, és ezt csak az a szeretet hozza létre, amivel a földi emberek látják el őket. Megváltatlan lelkek, tehát akik nem használták ki a földi életet, akik szellemi törekvés nélkül éltek a Földön. Nagy szükségben vannak, mert teljesen erőtlenek, és teljesen legyengült az akaratuk.
Az ilyen lelkek támogatása az egyik legnagyobb szeretet-cselekedet, amit az ember megtehet. Imádkozzon folyton ezekért a lelkekért, tárja eléjük a gondolatot, hogy a túlvilágon nekik is szeretetteljesen kell tevékenykedniük. Újra és újra prédikálja nekik a szeretetet, gondolatban beszélgessen velük, és szeretete által adjon erőt nekik, amit a lelkek jólesően éreznek, mert szenvedésük enyhül általa. A lelkek ezt örökké köszönni fogják majd annak az embernek, aki szeretetével megváltja őket kínos állapotukból. Szánjátok meg a tévelygő lelkeket, tekintsétek betegnek őket, akiken segíteni kell, és ne engedjétek nyomorogni szellemi szükségükben. Óriási jelentőségű ez a cselekvő szeretet, amikor megszánva a tévelygő lelkeket segítséget próbáltok vinni nekik.
A szellemi halottakat életre kell ébresztenetek: az életteleneket a mélyből fel kell emelnetek, és életet kell lehelni beléjük.
Valami pazar dolog fölött rendelkeztek, adomány, aminek csodatévő hatása van - szellemi erő van birtokotokban, és így halottakat tudtok életre támasztani. De ahogy az "Örök Szeretettől" kaptátok, úgy kell szavaimat szeretetben tovább adnotok. Kell hogy segítőkészség hajtson benneteket, hogy ami benneteket is életre ébresztett, azt a többieknek is kiosszátok. Ekkor állandóan eredményesek lesztek, és munkátok egyaránt áldásos lesz a Földön, és a Szellemi Birodalomban.
Mindenhol nagy a sötétség, és ebben a sötétségben megszámlálhatatlan szellemileg halott lélek tartózkodik. Hogy valaki él - az világosságot jelent. Életre ébredni csak az a lélek tud, akit érint a világosság sugara, mert az a szeretet melegét sugározza - tehát elevenítően hat az elmerevedett lélekre. Kell hogy a szeretet fénye érintse ezeket a halott lelkeket, és akkor biztosan életre ébrednek.
Ezt a szeretet-fényt és világosság-sugarat ti adjátok, mert oda ajándékozzátok szavaimat, ami fölöttébb jótékonyan érinti őket, amint szeretetből adjátok át. És a sok túlvilági lélek, kik még szellemi sírjaikban fekszenek, őket is fel kell segíteni a halál éjszakájából az élet világosságába! Ezek gondolatban még a Földön vándorolnak, szellemileg halottak, és nyomasztó sötétségben vannak. Körülvesznek benneteket ezek a lelkek, és nekik is segítséget kell nyújtani. Hatásos eszköz van a kezetekben, amely tud rajtuk segíteni: szavaim birtokában vagytok! Ez az én fény és erő-sugárzásom, amely soha nem marad hatás nélkül, csak érinthesse a lelkeket! A lélek ajtaját egyedül a szeretet nyitja ki úgy, hogy szeretet-erőmmel a lelket magam érinthetem. Így hát a ti szeretetetek nyitja meg nekem az ajtót, amint azon fáradoztok, hogy a halott lelkeknek segítséget vigyetek, és teljes szeretettel közlitek szavaimat.
Gondoljátok meg - micsoda hatalom adatott nektek: szavaimmal halottakat tudtok életre kelteni! És ha tisztán a szeretet hajt hogy szavaimat terjesszétek, megáldom fáradozásaitokat. Vigyetek világosságot a sötétségbe - bárhol legyen is az. Forduljatok mindazok felé, akik szellemben halottak, gondoljatok halott embertársaitokra, és a túlvilági halottakra is. Akarjátok hogy felébredjenek az életre, és szeretetben adjátok nekik szavaimat. És szavam ereje csodákat művel majd - a lelkek életre és világosságra ébrednek, és az életet már többé soha el nem vesztik.


UI:

Szondi M Miért járta meg a poklot?
https://www.youtube.com/watch?v=uaOav4BSVOU

[Karsay1958]

"...Mert a barátság nem eszményi hangulat. A barátság szigorú emberi törvény. A régi világban ez volt a legerősebb törvény, erre épültek fel nagy műveltségek jogrendszerei. Az indulaton, az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye. S erősebb volt, mint a szenvedély, mely a férfiakat és nőket reménytelen indulattal egymás felé hajtja, a barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke. S csakugyan, az is, hőstett, a szó végzetes és csendes értelmében, tehát szablyák és tőrök csattogtatása nélkül, hőstett, mint minden emberi magatartás, mely önzetlen..."
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek - részlet)

UI:

Evangéliumi spiritizmus mediális közlések lejátszási listák
https://www.youtube.com/channel/UCBFuwa ... /playlists

[Karsay1958]

A szeretet örökké él...

"Ha valakit szerettünk, úgy adhatunk neki örök életet, ha mindig szeretjük. Mert a házak leégnek, az emberek meghalnak, de a szeretet örökké él."
"A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia."
“A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.”
“Ha azt mondja valaki, hogy Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az, mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”
“Senkit nem kényszeríthetünk arra, hogy szeressen, senkit, hogy ne szeressen. Senki baján nem segíthetünk, ha képtelen a szeretetre.”

Szeretettel Bíró Laci

Hétvégi filmajánló

Tranzit a mindenhatóhoz
https://videa.hu/videok/film-animacio/t ... 9eHdOIM004

[Karsay1958]

Vedd ki a gerendát...

Minden esetben vedd ki szemedből a gerendát, mielőtt embertársad szemében elkezdenéd keresni a szálkát!
Nem vagyunk különbek egymástól, csak különbözőek. Gondoljátok el, milyen sivár, egyhangú lenne az életünk, ha valamennyien uniformisba bújtatott lélekkel élnénk!
Mindannyian Isten imádott gyermekei vagyunk. Ő nem tesz különbséget, atyai szeretettel viseltet irántunk.
Valamennyiünkben ott van a jó és a rossz. Nincs ember, akit mindenki egyformán szeretne. A mi feladatunk, hogy eldöntsük, hogyan élünk az Isten adta lehetőségekkel. Ha nem megfelelőképpen, akkor csak magunkat hibáztathatjuk és csak magunknak tartozunk számadással.
Ha elrontasz valamit az életedben, akkor először magadban keresd a hibát, csak azután másokban!

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Az együttérzés a szeretet balzsama

Az együttérzés a szeretet balzsama, amely gyógyítja a félelemtől vérző és ítélkezéstől tépett szív sebeit.
Amikor szeretetet kérünk, felfedezzük, mennyi irigységet, bosszúszomjat és rosszindulatot hordozunk a szívünkben, azaz csupa olyasmire jövünk rá önmagunkkal kapcsolatban, aminek tudomásulvétele nem túl kellemes.
Mielőtt részesülnénk abban a szeretetben, amelyre igényt tartunk, ki kell takarítanunk a szívünket a fogadására.
A szeretet az, az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.
A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy.
A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, amíg a szeretet odaad mindent.
A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.
Minden emberi gondolat, szó, és tett vagy az egyik, vagy a másik érzelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más, amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz - és ez nem is kevés, hidd el!


Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Jézus Könnye...
Még nem voltam tíz éves sem, mikor a szüleim Németországba mentek dolgozni pár hónapot. Vonzotta őket a jó kereseti lehetőség, mint sok más embert is. Én abban az időben igen csodálkoztam magamban ezen. Ugyanis az iskolában, azt tanultuk, hogy a németek rossz emberek, nem egészen húsz évvel előbb még a "hazámat" sanyargatták - kizsákmányolták, az embereket pedig koncentrációs táborokba hurcolták és kínozták - kivégezték őket. Sokszor felolvasta nekünk a tanár néni azt a tragédiát, ami Kragujevácon történt. Mikor a német megszálló csapatok több ezer diákot és tanárt mészároltak le. Sokszor láttam álmaimba, miként mennek a velem egyidős kisgyerekek egymás kezét fogva, diákdalokat énekelve, mígnem a géppuska tüze beléjük fojtotta csengő hangjukat. Sok mindent nem értettem már abban az időben sem, de nem kérdeztem senkit, csak olvastam, bújtam a könyveket és még jobban összekeveredett minden bennem. Nem értettem miért van a német embereknek több pénzük, mint nekünk. Hiszen ők voltak a rosszak, mi pedig a jók.
Szó, ami szó átmenetileg Tatámékhoz lettem költöztetve. Az ő fiuk lettem. Nem is nagyon bánkódtam én e végett, sőt inkább örültem ennek a fordulatnak. Ugyanis jött, a nyár, a szünidő, Tatáméknak pedig hatalmas kertjük volt teli szőlővel, gyümölcsfákkal és más finomságokkal. Ott aztán kedvemre bóklászhattam, találtam is mindig valami újat és érdekeset. Nem is szólva Gyurka unokabátyámról, akivel nagyon jól kijöttem. Csak azért haragudtam rá, mert kis mitugrálsznak hívott mindig. Ő akkor már 19 éves volt és a szövetkezetben dolgozott mint traktorista. Legtöbbször magával vitt, olyankor egész napot elzötykölődtem a vaskerekű, körmös Hoffer sárhányóján kialakított ülésben, szalonnát ettem vöröshagymával és boldog voltam. Felnőttnek éreztem magamat.
Számomra a legnagyobb rejtélyt mégis Tatám szobája jelentette, ami mindig kulcsra volt zárva, ezért mint a titkok birodalma lebegett képzeletembe. Bizony több hétnek el kellett múlnia ahhoz, hogy bejussak abba a helységbe is.
Történt egyszer egy meleg nyári délelőttön, benn feküdtem a hálószobában és olvastam valami kalandregényt Verne Gyulától, ugyanis abban az időben ő volt a kedvenc íróm. Feküdtem, mert előző napon túlzásba vittem a fagyizást és bedagadt a torkom, lehet egy kis lázam is volt.
Egyszer csak valami neszezést hallottam a titokzatos szoba felől.
Hirtelen felültem és fülelni kezdtem.
Először azt hittem képzelődöm, de a hangok megismétlődtek, mintha valaki járkált volna abban a helységben. Elfogott valami különös pánik, de végül is kíváncsiságom legyőzte félelmemet. Óvatosan leereszkedtem a hatalmas parasztágyról, vigyázva arra is, hogy még abban az időben matrac helyett használt szalmazsákban lévő friss szalma se zörrenjen meg.
Lábujjhegyen osontam a titokzatos szoba ajtaja felé.
Nyitva volt.
Óvatosan belestem rajta.
Azt vártam,valami különös, rejtelmes dolgot fogok megpillantani.
A szívem a torkomban dobogott.
De nem láttam semmi különöset "csak" Tatám állt háttal nekem az ablak előtt. Sötét körvonala kirajzolódott, ahogy kis locsoló kannát tartott a kezében, mert a beáramló erős fény elvakított. Egy faállványon levő virágot locsolt éppen.
-Te vagy az Joci fiam? - kérdezte meg sem fordulva.
-Igen...- válaszoltam meglepődve, mert nem gondoltam, hogy meghallja halk lépteimet.
- No, gyere be akkor, te kíváncsi gyerek.- folytatta mély érdes paraszthangján. Még mindig bűntudatosan, lábujjhegyen mellé surrantam és megfogtam bal kezének vastag, munkától kérges kisujját. Mindig így tettem, ha kedveskedni akartam neki. Befejezte az öntözést és a kannát letette az állvány melletti székre, de tovább néztük szótlanul a hatalmas faládában lévő virágot, ami sűrűn körbefonta-futotta a számára nádból készített tám rendszert. A vastag és húsos, viaszos, sötétzöld levelek között fürtökben csüngtek az apró hófehér virágok, végeiken pedig "harmatcseppek" lógtak, melyekben különös fényben csillogtak az ablakon beáramló napsugarak.Tatám jobb kezének mutatóujjával letörölt egy ilyen cseppet és a számhoz tette.
- Kóstold meg.- mondta.
Valami különösen jó, olajosan illatos, édeskés ízt éreztem az ajkaim között szétáramlani, amit a mai napig sem felejtettem el.
- Viaszvirág.- folytatta kis idő múlva. - De nekem jobban tetszik az eredeti neve: Jézus Könnye. Nem sok van belőle felénk. Eredeti élőhelye az a hegy volt a mondák szerint, ahol Jézust keresztre feszítették. Állítólag az illatos könnycseppek is azon a napon jelentek meg először a virágain, amikor Ő meghalt. Ezért is nevezték el azon a tájon Jézus könnyének. Az ottani népek nagyon őrizték ezt a virágot és csak keveset sikerült idegeneknek megszerezni belőle. Én is az én apámtól örököltem, ő pedig az övétől, így ment ez évszázadokon át visszamenőleg egy ősünkig, aki nagy utazó és különös ember volt, bejárta egész Ázsiát. Ő hozta egyszer kalandos útjáról, azóta generációkon keresztül őrizzük .Egy családunkhoz fűződő történet is jár szájról-szájra a virággal kapcsolatban, de azt majd egy másik alkalommal mondom el. Kihúzta kisujját izzadó tenyeremből és gyöngéden megsimogatta a hajamat.
- No, de most már bújj vissza az ágyba, mert nem gyógyulsz meg soha - nézett rám fénylő szemekkel és az ajtóra mutatott.
Ezek után több év is elmúlott, felnőttem. De Tatám többé nem beszélt a csodálatos virágról. Még 19 se voltam, mikor az ő útravalójával a Légióba mentem. Utána is katonáskodtam más országokban.
A csodálatos virágról pedig megfeledkeztem....
Avatar
Josic Julien
a Láthatatlan
UI:
Miért csak akkor imádkoznak az emberek Istenhez, mikor bajba kerülnek?
https://filantropikum.com/miert-csak-ak ... Pm3r5c7yns

[Karsay1958]

A szőlősgazda fiai
Egy szőlősgazda a halálos ágyán szerette volna fiaival megosztani életének nagy titkát, ezért maga köré gyűjtötte őket és így szólt hozzájuk:
- Fiaim, hamarosan meghalok. Szeretném ha megtudnátok, hogy a szőlőskertünkben egy elrejtett kincs nyugszik. Ássátok fel, és megtaláljátok.
A fiúk, azon nyomban, hogy meghalt az apjuk, ásót és villát ragadtak majd ismét és ismét feltúrták a szőlőskert földjét, hogy megtalálják az elrejtett kincset, amelyről azt hitték, hogy a föld alá temetve rejtőzködik.
Semmit sem találtak, de a szőlő, amelyet igen alaposan felástak, olyan gazdag termést hozott, amelyet sosem láttak korábban.
Nincs gazdagság erőfeszítés nélkül.


UI:


Kincs - Ő , ne hagyd elrontani - Kincső, Szecsei Miklós
https://www.youtube.com/watch?v=zXL8utNB4yI

[Karsay1958]

A koldus gyermek
Jókai Mór

Az apját leütötte a hajókötél, a vízbe fulladt. Az anyja mosóné volt; éjszakai munkában meghűtötte magát, forró lázat kapott, meghalt. A kis fiú egyedül maradt még alig volt négy esztendős.
Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a kis fiú elgondolta magában: „már most ki fogja nékem mondani: kedves kis fiam? ki fog én nekem kenyeret adni reggel, este? ki vet nekem már ezután ágyat, ki ád rám tisztát, ha elszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat meg, hogy ha valamim fáj?”
A szomszédok is elköltöztek ki ide, ki oda, idegenek jöttek a régiek helyébe, a kiknél ha megjelent a kis fiú, ha bekérezkedett ajtaikon, azt kérdezték tőle: „mit akarsz? mit keres itt? takarodjál innen!”

El is takarodott szegény, kiment az utcára, a hol senkit sem ismert, megállt egy szögletnél szépen, s úgy nézett a jövő menő emberek szemébe: nem hasonlít-e valaki az ő apjához, anyjához? hogy azt megszólíthatná. Hiába nézte azokat, az embereknek más dolguk van, mint az őgyelő gyerekekre ügyelni. A ki mai világban valamit akar kapni, annak ki kell nyitni a száját. Az igazi koldus gyerek jobban érti a mesterségét; az utánok szalad a cifra uraknak, hozzájok keni feni magát piszkos condráival; azok azután csakhogy megszabaduljanak tőle, vetnek neki valamit. Az olyan koldus, a ki csak sírni tud, meghalhat éhen.
Meg is halt volna éhen a kis poronty mindjárt az első két napon, ha egy jámbor öreg gyümölcsárus asszony nem árult volna ott azon a szögleten, a melyikhez ő szegődött. ez csak elnézte, mit ácsorog az a kis fiú ottan olyan sokáig. Talán bizony lopni akar? Mikor aztán látta, hogy estig nem mozdul onnan, megszánta. Kiválasztott számára egy ütődött almát: nesze, fogjad, hanem aztán már most eredj haza!
A kis fiú hozzá volt szoktatva a szófogadáshoz s a hogy mondták neki, hogy menjen haza, szépen elindult haza.
Akkor pedig már este volt, és este nagy városban minden ház ajtaja be van zárva. A kis árva fiú elsirdogált magában a mikor elgondolta, hogy neki sehova sem lehet bémenni; ő reá sehol sem várnak, az ő számára sehol sem vetettek ágyat.
Azután összehúzta magát egy kapu szögletében, s ott nagy sirtában elaludt, álmában megölelgeté azt a követ, a mi olyan jó volt, hogy gyenge tagjait a szél ellen védelmezte s azt mondta neki: „édes anyám.”
Éjszaka is sokszor felébredt, mikor úgy fújt a hideg szél, s nyögve fordult másik oldalára, mikor olyan kemény volt az ágya.
Másnap megint felkereste az jó kofa-asszonyt, a ki láva, hogy olyan bús szegényke, ismét neki adta étel maradékát.
Harmadnap, negyednap megint ott találta a jó öreg asszonyt. Ötöd nap pedig hiába várt reá a szegleten, sokan jöttek mentek az utcán, még többen, mint egyébkor, csak az öreg nem jött ezúttal.
A kis árva fiú végre megkérdezé egy féllábú koldustól, (nagyobb urat nem mert megszólítani):
– Hol van most a jó néne?
– Ma nem fog itt árulni, fiam, felelt neki a koldus, mert ma ünnep van.
– De hát miért van ünnep?
– Mert ma született a Jézus, látod kis fiam, hogy mennek az emberek a templomba.
A hová annyian mennek, oda tán neki is szabad bemenni, gondolá a kis árva, s hogyan örült, midőn látta, hogy ebből a nagy-nagy házból, a minél szebb háza senkinek sincsen, nem utasítják ki, nem kergetik el, nem kérdik tőle: mit akar itten? hanem engedik ott gyönyörködni abban a sok szép énekben, s el lenni a sok ékes öltözetű úr között.
Valami nagy tiszteletre méltó ember azután sokat beszélt a népnek, elmondá, hogy született a kis Jézus jászolban, pásztorok között, hogy élt szegénységben, nyomorúságban, s hogy szerette azután is a kis gyermekeket mindig.
Úgy elhallgatta volna napestig, a mit ez a tiszteletre méltó férfi beszélt.
Egész estig mindig talált templomot nyitva; estve azután azokat is becsukták s ő ismét az utcán maradt.
Annyi ablak ki volt világítva az utcákon, fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukor angyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus.
A kis árva úgy eltudta azokat nézni.
Mosolygó asszonyságok jöttek a boltokba, vásároltak azokból a tündéri szépségekből, kiki vitte haza, kis fiának, kis leányának, – a mit a kis Jézus küldött nekik.
Olyan szép a kis Jézus születésnapja!
Csak olyan hideg ne volna ezen a napon! Jó azoknak, a kik meleg kályha mellett édes anyjaik keblén hallgathatják a szél süvöltését; de a ki nem tudja, hogy hová menjen haza ilyen zord időben!
Ismét csak visszatért a templom ajtajához, ott letérdelt kis kezeit összetéve:
– Édes Jézuska, – a ki úgy szereted a gyermekeket; – ha volna szükséged olyan kis szolgára, a milyen én vagyok, vennél engemet magadhoz. …
S a nagy Megváltó meghallá kis szolgája kérését és elvette őt magához, akit senki sem tartott magáénak a földön. Ott elaludt a kis gyermek és felébredt – a mennyországban. …
Ti, kik vigadtok s örültök szent húsvét napján (bocs, itt egy szót javítottam, karácsony helyett húsvét) , emlékezzetek meg azokra, a kik éheznek és szomorkodnak!

UI:

HÁLÁSNAK LENNI AZÉRT, AMIT ISTEN NEKEM ADOTT
https://www.youtube.com/watch?v=ogN9Hx1a5ts

[Karsay1958]

Vass Albert
A barátságról

Volt egyszer egy ember, aki szépnek látta a világot, akinek nem voltak ellenségei és aki azt hitte, hogy megelégedett. De volt három barátja.
Az egyik minden nap arról beszélt neki, hogy mi csúnyát látott a világban. A másik folytonosan fogadkozott, hogy megvédi az ellenségek ellen. A harmadik azt vitatta, hogy csak a gonosz ember megelégedett egy ilyen bűnös társadalmi rendszerben. Addig, amíg az ember elhitte mindezt és felakasztotta magát az erdőben egy fára. A három barát pedig összeült búsulni a fa alá és azt mondták:
- Szegény meghalt ugyan, de fontos, hogy mi hűséges barátai voltunk.
Valahányszor a barátságról gondolkozol, jusson eszedbe ez a kis történet. És gondolj a következőkre:
1. A barátság nem azt jelenti, hogy jogod van beavatkozni embertársad belső életébe.
2. A barátság nem hatalmaz föl arra, hogy tapintatlan és neveletlen légy.
3. A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.
4. A barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen megbocsássák.
5. A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.
6. A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
7. A barátság oka nem lehet sem a véletlen, sem az egymásrautaltság. Még kevésbé azonos világnézeti beállítottság, vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.
Az emberi lélek valami olyan titka ez, mint a zenének a hangok harmóniája. Nem azonosak, de kiegészítik egymást. Az igazi barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában, mint egy finom, halk akkord.

Szeretettel Bíró Laci
--

[Karsay1958]

A boldogságot csak az bírja el...

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt:
- Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd."
(Hamvas Béla)

[Karsay1958]

Valami jobbat...?

Egy ateista istentagadó propaganda anyagból iratokat küldött egy hitben élő fiatalnak. Javasolta azok elolvasását, s kérte, adjon véleményt arról, hogy azok mennyivel értékesebbek és kiválóbbak a Bibliánál.
A fiatalember ezt válaszolta:
Ha ön valami jobbat tud a Hegyi Beszédnél;
Szebb történetet ismer a tékozló fiú hazatérésénél;
Meghatóbbat tud az irgalmas samaritánus tetteinek leírásánál;
Vagy erkölcsileg színvonalasabbat a Tízparancsolat rendelkezéseinél;
Vigasztalóbbat a 23. zsoltár sorainál;
Továbbá, ha tud valamit, ami az Isten szeretetét kinyilatkoztatja, az Ő kegyelmét az emberi szívhez megnyerőbben eljuttatja;
Ha ismer valamit, ami az ember földi életét boldogabbá teheti, mint a Krisztus váltsághalálának elfogadása;
Ha ismerete van olyasvalamiről, ami biztosíték arra, hogy az örökkévalóságot a mennyországon kívül dicsőségesebben lehet eltölteni, akkor küldje el mindezeket nekem a lehető leggyorsabban.
Herold

[Karsay1958]

Étterem mese
Egy férfi elvitte az idős apját egy étterembe, és mivel a bácsi már nem tudott olyan szépen, tisztán falatozni, mint évekkel ezelőtt, végtelen türelemmel segített neki. A vendégek nem voltak ilyen megértőek: megvető tekintettel bámulták a párost, testbeszédük pedig arról árulkodott, hogy szeretnék, ha mihamarabb távoznának az étteremből.
Miután befejezték az evést, a férfi a mosdóba vezette az édesapját, hogy segítsen neki letakarítani a ruháját: a kis öreg nadrágja és inge ugyanis tele lett morzsával és ételfoltokkal. Ezután megfésülte az apja haját, feladta rá a kabátját, és megtörölgette a szemüvegét. Amikor kijöttek, a férfi kifizette a számlát, karon fogta apját, majd elindult vele kifelé. Mindenki némán, megvetően figyelte őket. Senki sem értette, hogy tudja valaki így megalázni magát mindenki előtt.
Hirtelen azonban egy vendég felállt, és odament a férfihoz.
„Elnézést, valamit itt hagyott, nem?” – kérdezte tőle.
„Nem uram, nem hiszem.” – felelt a férfi.
„De igen. Itt hagyott egy leckét, egy tanulságot minden fiúnak és minden apának.”
Az étteremben még nagyobb csend lett. De ez inkább a szégyen és a rádöbbenés csendje volt. A férfi elmosolyodott, és apjával együtt kimentek az utcára
Vigyázzunk azokra, akik ránk is vigyáztak! Megérdemlik, hogy ne szégyelljük őket…”


UI:


Halálközeli élmények Dokumentumfilm
https://www.youtube.com/watch?v=YcaA66YLETM

[Karsay1958]

Étterem mese
Egy férfi elvitte az idős apját egy étterembe, és mivel a bácsi már nem tudott olyan szépen, tisztán falatozni, mint évekkel ezelőtt, végtelen türelemmel segített neki. A vendégek nem voltak ilyen megértőek: megvető tekintettel bámulták a párost, testbeszédük pedig arról árulkodott, hogy szeretnék, ha mihamarabb távoznának az étteremből.
Miután befejezték az evést, a férfi a mosdóba vezette az édesapját, hogy segítsen neki letakarítani a ruháját: a kis öreg nadrágja és inge ugyanis tele lett morzsával és ételfoltokkal. Ezután megfésülte az apja haját, feladta rá a kabátját, és megtörölgette a szemüvegét. Amikor kijöttek, a férfi kifizette a számlát, karon fogta apját, majd elindult vele kifelé. Mindenki némán, megvetően figyelte őket. Senki sem értette, hogy tudja valaki így megalázni magát mindenki előtt.
Hirtelen azonban egy vendég felállt, és odament a férfihoz.
„Elnézést, valamit itt hagyott, nem?” – kérdezte tőle.
„Nem uram, nem hiszem.” – felelt a férfi.
„De igen. Itt hagyott egy leckét, egy tanulságot minden fiúnak és minden apának.”
Az étteremben még nagyobb csend lett. De ez inkább a szégyen és a rádöbbenés csendje volt. A férfi elmosolyodott, és apjával együtt kimentek az utcára
Vigyázzunk azokra, akik ránk is vigyáztak! Megérdemlik, hogy ne szégyelljük őket…”


UI:


Halálközeli élmények Dokumentumfilm
https://www.youtube.com/watch?v=YcaA66YLETM