Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

A lélek igazi arculata
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 77

Az embernek a lelke nem akkor mutatja az igazi arculatát, amikor fájdalmak és csapások hatása alatt áll, hanem amikor az élete mindennel harmóniában van, és semmiben sem szenved hiányt. Azért a jó Isten úgy rendezi be az ember életét, hogy legyen benne szenvedés és fájdalom, de legyen benne megnyugvás, békesség és öröm is, hogy ebben a megnyugvásban, ebben a pihenő állapotban megmutathassa a lélek az ő igazi arculatát. És Isten úgy adja bele az életbe a szükséges megpróbáltatásokat és enyhületeket, hogy a lélek mindig megtalálhassa az ő haladásának irányát; hol innen, hol onnan engedi, hogy megsebesüljön, hogy önmagából, mint a kagyló, kiizzadja a szellemi megnyugvást, az Istennel való azon kapcsolatot, amelyre mint a lélek gyógyszerére, minden életnek szüksége van, hogy az ütközéseken keresztül a lélek kitermelje magából a mennyei gyöngyöt, a mennyei ruhát. Nincsen egyetlen lélek sem, aki — ha ezen az átváltozáson keresztülment — vissza kívánná hívni földi életének akár a legfényesebb és legörömteljesebbnek látszó emlékét is.
Minden percnek le kell peregnie, mindennek el kell múlnia, mert itt semmi sem igaz, semmi sem tiszta, minden meg van a homállyal elegyítve és így itt nem is lehet igaz, tökéletes örömre és boldogságra számítani.
Megjegyzem, hogy nem a tettek elkövetése a tulajdonképpeni bűn, hanem a rosszra való hajlandóság, a léleknek az ellentét-eszmével való telítettsége. Ez a bűn, és ez az, ami távol tartja az emberszellemet az Isten megérzésétől. Ti sokszor azt mondjátok: szükség van a rosszra. Én pedig azt mondom, hogy nincs szükség a rosszra, csak a rossznak a rosszal való ütközésére van szükség. Mert hiszen a rossz jóvá nem tehet semmit, de a rossz az ütközés által elveszti a keménységét, a villamosságát és a kihűlt lélektalajon élet indul meg. Hiszen hogyha a rosszra szükség volna, akkor az Isten országában is szükség volna a rosszra; de mivel a rossznak nincs létjoga, ennélfogva az a saját világába van száműzve.

Megjegyzés: Ezzel befejeződött a Névtelen Szellem “Titkos tanítások” három kötetes művéből készített lényegi kivonatok megosztása. A mű nagy terjedelmű és nehéz olvasmány, ezért igyekeztem magyarázatokkal segíteni a megértését. Aki szeretné egészében megismerni a köteteket, az tekintse ezt a részekre bontott megosztást ízelítőnek és töltse le az egész művet a tárolóból PDF formában.
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhfcXXwO ... Q?e=ggbOho

[Karsay1958]

A férfi sorsa a nő, a nő sorsa a férfi
Részlet a Névtelen Szellem „Mai kor vallása” című kötetéből

A mindenható Isten nem teremtett férfit és nőt, csak szellemet: ki „az ő képére és hasonlatosságára” mint két erő egy lényegben alkottatott, egy adó „férfiúi” és egy elfogadó „női” erő; egy értelemmel, akarattal és szeretettel felruházott szellemet, ki tudatával bírt rendeltetésének, szabad akaratának és kettős erejének. A duálegység mindenben kötelező törvény.
A bukott elsődök gőgjükben és ellenszegülésükben annyira süllyedtek, hogy önmagukban meghasonlottan ketté váltak, és mint külön, egyes szellemek folytatták a harcot Isten és önmaguk ellen. Ezen kettéválásnak oka a szaporodni vágyás volt. Azt remélték, hogy ha kettéválnak, kétszer oly erősek lesznek, mivel számuk megkétszereződik. Ezen feltevésükben csalatkoztak, mert ahelyett, hogy erősödtek volna, gyengültek, s szakításukkal elvesztették teremtő erejüket.
Érzéki szellemekké lettek, kik az isteni erő hozzájárulása nélkül akartak nemzeni, teremteni. Mindezt dacból, gőgből. Az érzéki bűnös szellemek elkülöníttettek a többitől. A kevésbé bűnös szellemek jobban közeledhettek a tisztább világokhoz, hol az újonnan teremtett embrió-szellemek laktak(mi emberek). Betekintésük volt ugyan a tisztaság honába, hogy példát lássanak és javuljanak, de bejáratuk nem, s így nehéz volt a csábítás munkája. Azonban a tapasztalatlan, jóhiszemű szellemek szóba álltak a romlottakkal, kik siettek őket saját eszméiknek, az ellenszegülésnek megnyerni s a bukás megtörtént, így az elsődök bukása a mi bukásunk, az ő vétkük a mi vétkünk lett. A bűnben éppúgy, mint a szenvedésben megosztoztunk az elsődökkel.

A női szellemrész, mint az egység elfogadó része átvette a gonosz sugalmazást, és ellenszegülésre bírta másik felét is és ez szakítást hozott létre a kettősök között is.
A földi világ, a nagy és dicső világok utánzata. A földi törvények az égi törvénynek durva másolatai, a férfi és nő a szétvált duálok alakját mutatja. A házasság az egykori duál-egységnek tökéletlen vázlata, mintegy jelképezve, hogy az emberi élet a szellemi életnek, is csak durva kiadása.
A föld és a vele egyenrangú világok a bukott, szétvált kettős szellemek lakhelyei, hol bűneikért szenvedve vezekelnek; így tökéletes boldogságot e helyeken nem élvezhetnek, azonban mindent megtalálhatnak, ami őket elvezeti a tökéletes boldogság eléréséhez. A férfi sorsa a nő, a nő sorsa a férfi és mégis fennhéjázó gőggel és alattomos ravaszsággal közelednek egymáshoz. Érzéki, gőgös szellemek ők és éppen ebben kell bűnhődniük.
A bűn szétszórja a duálokat. A teljes megértés, a legtisztább házassági szeretet, s a lelki benső eggyéolvadás, csakis az egymásra talált duálfeleknél lelhető fel. A többi ennek csak utánzata, másolata. De bármilyen tökéletlen is az utánzat, a valódira emlékeztet s bármilyen boldogtalan is a férfi és nő házassága, azért mégis, ha az Úr törvényében élnek és mindegyik fél elvégzi a maga kötelességét, egy lépéssel előbbre jutott a valódi boldogság felé.

Szemlézte: Bíró László

UI:

Halálfélelem Szondi M
https://www.youtube.com/watch?v=J-p17vqvzeA

[Karsay1958]

2024. április havi szellemtani hírlevél

Tartalomjegyzék



Az igaz HIT ereje 2

Testetöltés előtt 9

A lélek titokzatos utazása 13

Szemelvények 14

Díjmentes szellemtani könyvek 18

Küzdelem 23

Gyógynövények hatásai 24

Ufó kaland 26

Ajánlott havi web. lapok 29


https://data.hu/get/14153716/SBK_Hirlevel_230.doc

https://onedrive.live.com/edit?id=86277 ... 2b1b3312c8

[Karsay1958]

Végidők jelei, de most jönnek majd a földrészekátalakulásai, eltűnése, Afrika már elkezdett kettészakadni!
https://www.tiktok.com/@creativesociety ... lNqLGBsj4r
https://www.youtube.com/watch?v=iAzQWNt4DIQ
Az előadásomban elmondom többek közt, hogy az Adriaitengerből majd egyszer egy nagy tó lesz. Pontos időt nem tudjuk, előrementem azidőben 2-300 évet. Nemrég volt egy földrengés Magyarországon (is), és akkorelmondta egy geológus, hogy ez azért van, mert Afrika és Európa földrészeelkezdett közeledni egymáshoz, eddig erről nem  is tudtam!Néha utálom, de eddig minden bejött amit 20 éveelmondok....nagy rése már megvalósult..va amit 100 éve mondtak el, és márbizonított mert megtörtént, és sorban jönnek a történések amiről beszélek avideón.Most néztem  videót 2013-ban készítetem. Az az érdekes ebben a videóban,  hogy ez a videó2013-ban készült, akkor javában építették a horgásztanyákat..itt is parkolókészült miközben készítetem az előadást,.. 2017-ben jártam erre újra itt, azótaa környék horgász paradicsoma egy mocsárrá változott, elhagyták a házakat,minden szétrohadt, az enyészetté lett.... Pár év kellett csak hozzá.. eltűnt atengervíz, lehet, hogy gátat építettek közben valahol, vagy valami mástörtént..... furcsa volt sétálni az akkori gyönyörű faházak között, most mindenszétesett, viharok, időjárás elvégezte a maga munkáját... kicsit találóan aFöld is így fog átalakulni, és rövid idő alatt!  A Föld várható katasztrófáihttps://www.youtube.com/watch?v=Ko9ssE6MgLw&feature=youtu.be
Korszakváltás és világméretű katasztrófák.
Koronavírusról pár mondatban Korszakváltás és a katasztrófák. 1. rész  Karsay Istvánelőadásahttps://www.youtube.com/watch?v=aZ22mcd1KUA&feature=youtu.be Korszakváltás és a katasztrófák. 2. rész. Karsay Istvánelőadásahttps://www.youtube.com/watch?v=jKUhcTIgxkQ&feature=youtu.be

[Karsay1958]

Az igazság törvénye - Felvezetés
Zita médium 1988. május 15.

Az egész teremtett világmindenség amióta a bukás megtörtént, két nagy törvénykör köré csoportosul: a szeretet törvénye és az igazság törvénye köré. A szellem a beállítottsága alapján, valamint, hogy Isten milyen céllal hívta őt a létbe, és mit kell a tökéletesedése folytán önmagából kihoznia, válik alkalmassá arra, hogy a szeretet vagy a igazság törvényében munkálkodjék.
Mindenütt a célt kell nézniük azoknak is, akik a szeretet törvénykörébe lettek beosztva, és azoknak is, akik az igazság törvénykörébe. A célt kell nézni, de a cél miatt nem szentesíthető az eszköz. A mi világunkban, a Szentlélek munkásai között is, vagyunk a szeretet gyülekezetében is, és vagyunk az igazság, illetve a büntetés gyülekezetében is. Ezeken belül is sok-sok alcsoport van, és ezek az alcsoportok is különböző, rövidebb lejáratú, közelebbfekvő célokat kell, hogy megvalósítsanak és elérjenek. Nemcsak az önmaguk életében, szellemi előbbrejutásukban, hanem bizonyos csoportok életében és érdekeiért is.
Én személy szerint az igazság gyülekezetéhez, az igazság törvényköréhez tartozom, és azon belül is a büntetés gyülekezetéhez. Mert a mi csoportunkban is meg vannak azok, akik a törvényt képviselik, meg vannak azok, akik a halál törvénykörében munkálkodnak - és azok is a büntetés gyülekezetéhez tartoznak.
Vannak, akik a minősítés törvénykörében dolgoznak, ezek mindent szétszednek, tehát hajszálpontosan kell ismerniük, hogy mi a jó és mi a rossz, és hogy a rossz ne minősülhessen jónak és a jó pedig ne maradjon ott a rossz között.A szeretet gyülekezetében is meg vannak az áldozat munkásai, meg vannak a szenvedőknek segítők, és meg vannak, akik a testetöltéseket segítik elő, hogy a lelkek a fizikai létbe jutva, Isten szeretet törvényéből és szeretetéből új lehetőséget kapjanak, új életet kezdhessenek, megtérhessenek és feltámadhassanak az örök életre.

Az igazság gyülekezetéhez tartozóknál különösképpen higgadtságra, türelemre, békességre való törekvésre van szükség; nem lehetünk hirtelen indulatúak, nem lehetünk túl gyors eljárásúak, mert azzal esetleg kárt teszünk azokban, akiknek az érdekeiért dolgozunk.
Én ezeket most részletesen tanulmányozom, mert azt kaptam feladatul hogy a Földön segítsem mindazokat, akiket a halál lekaszál. Nem azokat, akiket a törvény természetesen vetkőztet ki a földi erőikből és életlehetőségeikből, hanem inkább azokat, akik nem természetes halállal, hanem erőszakos halállal kell - így mondom: kell! - hogy a Földről távozzanak.
Vértenger van, amerre csak a szemünk ellát! Szeretett testvéreim, az élet ellen vétkeznek az emberek. Ezek az érzések sok esetben odáig fokozódnak, hogy még békeidőkben is a gyilkoló ösztönön, az elfajult, elferdült gyűlölködő érzésen nem tudnak uralkodni az emberek. Mindenféle gonoszság keletkezik, ami örömét leli a szadizmusban, a mások szenvedtetésében, kínzásában és élet elvételében. Ezeken az érzéseikben nem tanulnak meg uralkodni és nem is akarnak uralkodni.
Ezekkel a sürgető, kiélési lehetőséget kereső érzésekkel kirohannak a világba és mindent gyötörnek, mindent szenvedtetnek. Gyötrik a helyváltozásra képtelen növényvilágot, gyötrő érzéseket bocsátanak ki az állatvilágra és az emberek világára.Minél többet öl valaki - még ha nem is embert, hanem állatot - minél több élőlényt elpusztít a világban, annál érzéketlenebb, annál közömbösebb, annál fásultabb lesz az egész érzésvilága, annál kevésbé lesz képes felfogni az élet finomabb rezgéseit, a magasabbrendű életet. Ezekre az emberlelkekre nem várhat más, szeretett testvéreim, csak az erőszakos halál. Nem csak azért, mert aki „kardot fog, kard által vész el”, mint a világ nagy tanítómestere, az Úr, a Krisztus mondotta, hanem azért is, mert a törvény úgy alakítja körülöttük az eseményeket.
A magasrendű törvény mindennemű ölést, mindennemű életpusztítást számon kér attól, aki azt elkövette. A Föld ellenben alacsonyabb - mondhatnám, nagyon alacsony - szellemi törvénykörbe tartozik és éppen ezért itt nekünk millió árnyalatra kell bontanunk azt a tényt, hogy valaki ölt. Mert sokféle oka, indító rugója van az ölésnek, sok minden belejátszódik.

Szeretettel Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:

Az igazság törvénye
Adai tanítás - A hit Isten ajándéka
Áldozathozatal
A Névtelen Szellem önmagáról
Mindenszentek és halottak napja
Valamely szeretett lény halálakor
HANG - Válogatott gondolatok 2





https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGis8Kf6r ... w?e=Ax7qP0
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGis5n73L ... g?e=uMCczK
Karsay István 2024 áprilisi szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_230

https://www.youtube.com/watch?v=UXFOK5ovLHg
Szentlélek-törvény, mindenség – Zita médium közlése

https://www.youtube.com/watch?v=b7K1B6K0ElU&t=322s
A szeretet mindent átformáló ereje – Zita médium közlése

https://www.youtube.com/watch?v=0QOtTBjbOVg&t=1295s
A sors keze – Spirituális film

[Karsay1958]

Az asszony a férfi megmentője
Részlet a Névtelen Szellem „Mai kor vallása” című kötetéből
Minél bűnösebb a szellem, annál feltűnőbb a nemisége. Minél inkább távolodnak egymástól lelkileg, annál gőgösebb lesz az egyik, és ravaszabb a másik fél, s végeredményben annál többet szenved mind a kettő.
A női elfogadó szellemek, mivel az egységnek ők képezik alapját, kétszeresen vétkeztek a gonosszal való érintkezés által. Kétszeresen bűnhődnek is érte, amennyiben a testet öltés részükre nagyobb szenvedést hoz, mint az adó félre: a férfire. Az élet küzdelméből kétszeresen veszi ki részét a nő, mert a létfenntartás nála sokkal nehezebb munkát igényel, mint a férfinél.
A nő mint elfogadó szellem a jót, a tisztát is gyorsabban elfogadja, s hamarabb javul, tisztul, mint a férfi és így a férfit ő emelheti ki magával a földi bűn posványából. A nő adott alkalmat a gonosznak, hogy magát a tiszta szellemek közé szoríthatta és a nő van hivatva arra; hogy a gonosz felemelt fejét letiporja. Erős küzdelem folyik evégből a nő és a gonosz között, amelynek csak akkor lesz vége, ha a nő minden szenvedést eltűr, és minden csábításnak ellenáll.
Ti nők, ne akarjatok szentek lenni vagy azoknak látszani, mert szent egyedül csak az Isten! Ne akarjatok a Megváltó menyasszonyai lenni, mert a Megváltó vőlegénysége nem az egyeseknek szól, hanem az egész földnek, a megtisztult, újjáalakult földnek. Semmi érdemet sem szereztetek magatoknak egy ilyen élet eltöltésével és üres kézzel tértek meg a szellemek honába. Legyetek asszonyok és anyák! Ezen az úton több a szeretet, s több érdemet szerezhettek; ez az út több örömöt terem minden szenvedése mellett is.
A gőg volt az ami a szellemeket Istentől eltávolította. A gőg volt az, mi a duálokat egymástól elválasztotta, s ugyancsak a gőg az, ami megnehezíti az utat a visszatérésre is. A gőg indítja az embereket a különböző okoskodásokra, mert a gőg minden szépnek és jónak ellensége s egyik szélsőségből a másikba viszi áldozatait.
A nő akkor emelkedik, mikor megaláztatik, s akkor nyeri vissza függetlenségét leghamarabb, amikor önként hajtja fejét a reá váró nehéz igába. Mert nehéz az, amit végeznie kell ilyenkor, de könnyűvé teszi a szeretet és az Isten akaratában való megnyugvás.
Az asszony a férfi megmentője. Ne vonjátok ki magatokat a nehéz megpróbáltatásokkal, gondokkal, aggodalmakkal teljes családi élet alól: sem ti kényelemszerető férfiak, sem ti hiú, ragyogni, fényleni óhajtó nők, mert a törvény súlyos terhét érezteti veletek, ha nem benne, de ellene dolgoztok. Ne óhajtsátok az egymástól való független életet, mert egymásban és egymás által nyeritek az Úr kegyelmét.
Az anyaság a nők legértékesebb és legszebb ékszere, mellyel lelküket ékesítik, ha feladatukat pontosan elvégezték. A föld legönzetlenebb szeretete az anyában található, kit Isten azért áldott meg ezzel a fokozott érzéssel, hogy elláthassa az emberiséget melegséggel, fénnyel, hogy a legelvetemültebb szellem sem legyen megfosztva attól a szeretettől, mely neki életet adott.

UI:

Isten úgy szólít, hogy “Fiam!” I Kovács András Péter I Forráspont 2019
https://www.youtube.com/watch?v=zIlRD8sSrs4

[Karsay1958]

A szellemi fénymunkásoknak
Részlet az "Ezoteriák" című kötetből

Az embernek kötelezettségei vannak, mégpedig elsősorban önmagával szemben. Elsősorban önmagába kell tekintenie, hogy vajon a lelkét megtisztította-e már a rosszindulattól, az emberszólástól, azoktól az emberies, kicsinyes, gonosz érzésektől, amelyek elviselhetetlenné teszik az életet még azok közt is, akik egy nemzetségbe, egy fajba, azt lehet mondani, egyetlen családba tartoznak. Elviselhetetlenné teszik egymásra nézve az életet, megakadályozzák a lelki fejlődést azzal a gyűlölettel, amellyel egymást elnyomják, egymás érdekeit semmibe sem veszik.

Életetek próbára tesz titeket, és számon kéri tőletek, hogy vajon az ő életének lapjait elolvastátok-e, az ő igazságát tanulmányoztátok-e, igyekeztetek-e az ő törvényét megismerni, és ha megismertétek, igyekeztetek-e azt érvényesíteni? Mindezt számon kéri tőletek a lélek világában, ahol meg kell jelennetek, amikor a földi élet kapuja bezárul mögöttetek.
Testvéreim, akik ezt olvassátok és befogadjátok, szakadjatok el azoktól, akik csak külsőleg hirdetik a Krisztust, akik csak külsőleg örülnek a karácsonynak. Ti nem állhattok meg úgy, mint a többi ember, ti nem bízhatjátok magatokat az ár sodrására, nektek az árral szemben kell haladnotok, nektek folyton fölfelé kell emelkednetek, a lelketekből mindig olyan értékeket kell előhoznotok, amely értékek megütik a mértékét annak az állomásnak, annak az igazságnak, amelynek a szintjén vagytok.
Rátok az Úr munkát bízott, ti nem hallgathattok, amikor beszélnetek kell, ti nem bújhattok el, amikor harcolnotok kell az igazságért. Nektek az igazságért mindig helyt kell állnotok mind a beszédben, mind az érzésben és cselekedetben, amikor az élet hív, hogy cselekedjetek, beszéljetek, tegyetek hitet Róla, Istenről, az ő igazságáról.
Ti nem mehettek azon az úton, amelyen a tömeg jár, ti nem mehettek a széles országúton; nektek élnetek kell ezt az igazságot, mert ti tudatára ébredtetek annak, hogy ti szellemek vagytok. Ez a tudat kiemel titeket az átlagemberek közül. Jaj nektek, ha tévelyegtek, ha hamis úton jártok, mert nektek világítanotok kell azon a sötét úton, amelyen mi csapást vágunk előttetek!

Ezen az úton, a szellemek útján nagy, sűrű és sötét áramlatok kavarognak, eltévelyedett szellemek raja suhan át, hurcolja magával a tévelygését és keresi az alkalmat, hogy hol ragaszthatja meg magát a gondolataival és érzéseivel, s hol válthatja valóra azokat a törekvéseket, amelyek őt életében űzték-hajtották.
Nektek világítanotok kell ezen az úton, hogy ezeknek a tévelygő szellemcsoportoknak és szellemrajoknak irányát megváltoztassátok; a ti szereteteteknek vonzónak kell lennie, a ti hiteteknek világító fáklyának kell lennie, hogy a szellemrajok felfigyelhessenek reá, és megállásra kényszerüljenek.
Új utat, új célt, új irányt kell mutatnotok, mert ők látják a ti lelketek érzéseit, törekvéseit, igazságait; ők erre fel fognak figyelni. A bizonyosságot, az igazságot kell az életetekkel megmutatnotok, hogy ők lássák, hogyan kell élniük, hogyan kell cselekedniük. Ti emberek vagytok, a ti állapototokban mintegy imbolygó, ragyogó kincs közepette éltek, merd ti a választás szabadságában éltek.

Megjegyzés: Nemcsak a szellemvilág van ránk hatással, hanem mi is őrá. Egy megvilágosodó fénymunkás köré őrangyalaik számos szellemet rendelnek tanulni és a jó példa alapján megváltozni. Fel sem fogjuk, hogy a lelkünkből áradó szellemi fény mekkora áldás számukra, mekkora segítség. Náluk nics kendőzés, képmutatás, mert az ő világuk árnyék nélküli világ. Amit tőlünk kapnak végtelen hálára készteti őket és szeretetüket, rokonszenvüket az örökkévalóságra hozzánk köti, szellemi barátainkká válnak.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

A test a lélek börtöne 1
Valameddig a lélek meg nem érzi, hogy a test a börtöne, nem érett a szabadságra

Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre.

Ki vagyok?
Miért vagyok itt?
És miért vagyok így itt?
E hármas kérdés az eszmélet első megnyilatkozása. A kérdés szomjúság, mely kielégülésre, válaszra vár. Boldog gyötrődés, mely csak a természetfelettiből meríthet enyhülést. Emberek! Nézzetek bele merész szemmel a világba! Mit láttok? Mit tudtok róla? Semmit, - mert rövidlátó szemetekkel még önmagatokba sem láttok bele, még önmagatokról sem tudtok semmit. Csak tapogatóztok a homályban és laposan, torzan érzékelitek, tévesen értelmezitek mindazt, amit találtok. A belső világosságot gondosan elzárjátok, körültakarjátok igényekkel, indulatokkal, hibákkal, bűnökkel és kívülről figyelitek magatokat egy kis résen át, az értelem zsilipjén keresztül.
Néztetek-e már be világos helyről sötét szobába? Nos, hát mit láttatok? Sokáig semmit és csak hosszas figyelés, makacs erőlködés után - ha ugyan erre türelmetek volt - láthattátok meg a bentlevő tárgyak kontúrjait, persze bizonytalanul, laposan, minden plasztika nélkül. Hogyan szerezhetnétek így való fogalmat arról, ami ott bent van? Hogyan vehetnétek tudomást arról a kincsről, amelyet a szoba a sötétben hét lakat alatt rejteget?
Néztek és nem láttok. Nem látjátok a világ lelkét sem. Hogyan is láthatnátok? Hiszen a világ lelke a fény és ti a sötétséghez szokott szemeitekkel - miként a vakondok - a földbe vájjátok magatokat homályt keresve. Onnan ítélitek meg a világot, a létet úgy, ahogy azt pislogó szemeitekkel meglátjátok. Természet - mondjátok - és önnön szavatokat sem értitek. Erő - kiáltjátok - és ezzel kimerül találékonyságotok.

Bölcsességeteket elrajzolt ábrákban örökíti meg a tudomány. Csupa tüneti megállapítás mindenütt, mert nem tudtok továbbjutni a funkciók felismerésénél. Mindent a testről olvastok le, pedig a test maga is csak tünet. A Föld és minden megnyilatkozása a természetben és erőkben csak tünet. De mi az, ami a tüneteket létrehozza? - Van-e fogalmatok róla? Nincs. Mert ha volna, másképpen fognátok fel az életet is, másképpen rendezkednétek be reá, sokkal nagyobb értéket tulajdonítanátok neki.
Olyanok vagytok, mint a könnyelmű és rest gazda, aki vagyonát, értékeit cselédeire bízza, de ezek meglopják, kiforgatják mindenéből és uralomra jutva arra kényszerítik, hogy ő dolgozzon nekik, hogy ő szolgálja őket. Ezek a hűtlen, rabló cselédek: a szenvedélyek, a vágyak, az igények. Talán kétségbe vonjátok e megállapításomat, talán nevettek is rajta, de bármikor meggyőződhettek róla, ha komolyan akarjátok.
Csak próbáljatok időközönként magatokra maradni gondolataitokkal és érzéseitekkel. Majd meglátjátok, hogy megrohannak benneteket ezek az üldözők. Sok esetben csak egy lomha cseléd jelentkezik: az unalom. - Ez a legveszedelmesebbek egyike, mert elterpeszkedik a lélekben és enyészetet hagy maga után. Kiszikkasztja az életkedvet, csírájában elrothasztja a cselekvésre buzdító jobb érzéseket.

A lélek petyhüdt lesz tőle, és ha kellő eréllyel ki nem ostorozza ezt az élősdit, akkor előbb-utóbb meg is bénul. Az unalommal éppen ellenkező természetű: a türelmetlenség. - Ez egy zöldfülű siheder, éretlen tacskó, nem éppen rosszindulatú, de tudatlan, erőszakos és élelmes. Ahová befészkeli magát, az élére kerül mindennek. Ő viszi a szót, rendelkezik, végrehajt. Egyetlen gondolatnak sem hagy érési időt, útját csörömpölés, rombolás jelzi. - Valóságos zsarnok, nem teszi le kezéből a korbácsot és percnyi pihenőt sem ad a léleknek.
Ezt a két cselédet azért említettük meg elsősorban, mert az ember magára maradva leginkább ezek egyikével szokott először találkozni. Azonban a cselédek között a legnagyobb pozíciót az önzés tölti be. - Ez a zsugori vezeti a lélek háztartását. Kicsinyes az osztásban, de határt nem ismer a harácsolásban. Minden gondolatot, minden érzést megvámol, vagy éppen kiviteli tilalom alá helyez. Sikkaszt, lop, mindent lakat alá helyez feneketlen ládájába, melynek kulcsát élettársára, a gőgre bízza.
A gőg tékozló, elfecséreli az értékeket, lábbal tiporja az alázatot, a megértést, az elnézést, a gyöngédséget. Ő a főszertartásmester. Ő reprezentál (képvisel) és ez nagyon sokba kerül a léleknek. Ezzel szemben elapasztja jövedelmi forrásait, mert az engedékenység, a megbocsátás elől ridegen elzárkózik. Merev és kimért. Fagyosságával eloltja a lélek tűzhelyét.
A tékozlásban társa: - a hiúság. Ez a haszontalan, céda cseléd valódi gyémántokat színes üveggyöngyökre cserél be. Jócselekedetekért jutalmat követel, felékesíti magát vele, fitogtatja és ha az elismerés mint a letépett virág - elhervad, az enyészet bűze tölti be a lelket. Ez a bűz megbánást hoz, - de nem az elárult jó miatt bánkódik a hiúságtól mételyezett lélek, hanem éppen azért, mert jócselekedetéért rövid ideig tartott az elismerés.
A hiúság kéjelgő, parázna, ott sétál kendőzött arcával a lélek kapujában, hivalkodva kelleti magát minden arra járónak, és ha kielégülést nem talál, dühében marcangolja a lelket. Ilyenkor kibújik az érzékenység, - ez a fekélyes testű, vak cseléd mélyen befúrja magát a lélek kertjébe: a szívbe, ahol gennyes testével eltorlaszolja a tiszta érzések forrását, miáltal megakadályozza a virágzást.
A szív ilyenformán csak dudvát termel: elégületlenséget, önteltséget, önámítást, öntömjénezést. Ugyancsak a szívben tanyázik az irigység is. - Ez az alattomos cseléd sok szenvedést okoz a léleknek, ő tölti be a titkári állást. Ravaszul elhiteti gazdájával, hogy őt jogaiban megsértik, megrövidítik, hamis ambíciókat szít benne. Tanácsaival olyan állapotba hozza a lelket, mint a rosszul választó vese a testet, - valósággal megmérgezi.
Karakteréhez híven rendszerint a háttérben marad, csak amikor felölti ünneplő ruháját: a féltékenységet, akkor lép ki nyíltan. Ilyenkor tombol, dühöng, tépi, szaggatja a lelket. Az indulatosság a garázda cseléd. - Hangos, féktelen, vad, veszedelmes. A lélek fél tőle, meghunyászkodva tűri a dühöngését és tehetetlenül nézi, hogyan dönti romba mindazt, amit épített, legyen az valamely erény, vagy kívülről feléje irányuló szeretet, mert hiszen nyilvánvaló, hogy az indulatos embert vagy csak kevéssé szeretik még a legközelebbi hozzátartozói is, akikért dolgozik, áldoz, - vagy egyáltalán nem. Az indulatosság legtöbbször rohamszerűen, félreismerhetetlenül jelentkezik, de van rá eset, hogy nem tör ki, hanem mint valami katlanban, elzárkózva dohog, dübörög, haragot nevel, bosszút forral.
A harag és a bosszú a lélek testőrei. Ezek állig fegyverben, állandó készenlétben vannak. Legfőbb gondjuk arra irányul, hogy a béke távol maradjon a lélektől, ezért ha a bosszú munkában van, a harag virraszt. Támadásukkal sok adósságot csinálnak, ellentéteket támasztanak, retorziót szülnek, a léleknek tehát fizetnie kell, az „akció-reakció” törvényénél fogva.
A hazugság a bohóc, az udvari bolond. - Kotnyeles, talpraesett fickó. Ügyes bakugrásokkal mulattatja, magával ragadja gazdáját, aki nagyon szereti, becézi, mint elmaradhatatlan kísérőjét mindenüvé magával viszi. A hazugság gyakran meg is tréfálja gazdáját, pl. amikor az valami - talán magára, vagy másra nézve fontos - életkérdésben az igazságnak, az ügy komolyságának megfelelően akar nyilatkozni, akkor fürgén előugrik, bukfencet vet, miáltal megfosztja a lelket tekintélyétől, vagy oknélküli terhet ró rá a helytállással, jóvátétellel. Sokszor éppen nevetségessé teszi ígérgetéseivel, és ha végrehajtásra kerül a sor, újra elvonja figyelmét valamilyen bohósággal. Így azután a lélek sok időt pazarol üres szalmacsépléssel, mely idő alatt nem szerez semmit, de annál többet költekezik.

Egy másik időfecsérlő cselédje: a makacsság. - Ez egy süketnéma, izmos óriás. Minden józan érv hajótörést szenved vele szemben, mert nem hall meg semmit. Befolyásolhatatlan, de nem is nyilvánítja akaratát, mert nem beszél, néma. Működési ideje alatt a lélek valóságos sztrájktanya. Minden akarást, indítást gúzsba köt, tehetetlenné tesz.
A kapzsiság mohó, falánk cseléd; veszedelme az éléstárnak, a legrejtettebb jót is felfalja. A legcsúnyább természetű és kinézésű cseléd azonban: a fukarság. - Szárazbetegségben senyved. Krákogásával, nyögésével undort kelt mindenkiben. Ezt ő tudja, és ezért előszeretettel betakargatja arcát a „takarékosság” fátylával. De ezt a fátylat ő maga szövi, hogyan is juthatna a valódi takarékossághoz, hiszen az egy nagy erény. A fukarság meg bűnös templomrabló, aki ellopja az alamizsnafilléreket, és aki ajtót mutat a szeretetnek, ha az a lélekbe bekérezkedik.

Szeretettel Bíró Laci
--
Szellemtani Irodalom:
https://onedrive.live.com/?authkey=%21A ... 2B1B3312C8

[Karsay1958]

A test a lélek börtöne 2
Valameddig a lélek meg nem érzi, hogy a test a börtöne, nem érett a szabadságra

Részlet Hitetlen Tamás „Veszteglés az ismeretlenben” című könyvéből, mely Szepes Mária édesnyjának intuitív médiumítása révén jött létre.

Utolsó helyen említem meg az érzékiséget. - Ez a mindenescseléd, aki a durva munkát végzi. Mindig szennyben járkál, mert ő maga is csupa szenny. Mosdatlan, fertőző, járványhordozó, gyújtogató, részeges perszóna. A mocsár leánya ő, onnan hordja a mikrobákat és ellenőrizhetetlen, messzeható erejével aránylag tiszta lélekbe is beférkőzik, elferdítve, megcsúfolva benne a teremtőerőt. Ha az ember a felismerés által kellőképpen nem védekezik ellene, akkor olyan szennyes ár zúdul rája, amely ellep mindent és így egész földi élete nem más, mint fuldoklás ebben az árban.
Íme, élethű fotográfiája a garázda cselédségnek. Rájuk ismerhettek nappali elfoglaltságotok alatt éppúgy, mint pihenésetekben arról, ahogy parancsolnak nektek, ahogy hajszolnak benneteket arra, hogy őket kiszolgáljátok. Mert a szenvedélyek, hibák igényeket szülnek, ezeket pedig táplálni kell - és ezt a táplálékot a robotos lélek kénytelen kiverejtékezni.
Kisajtolja a kötelességeiből, a becsületéből, baráti és családi viszonylataiból. Meglopja, megcsalja a tulajdon anyját, gyermekét, élettársát, barátját, munkaadóját, jobb meggyőződését, elnémítja a lelkiismeretét, megtagadja az Istent, csakhogy zavartalanul kielégíthesse igényeit. Pedig ez nem sikerül neki soha, mert amíg a szenvedély, a Moloch él, addig mindig újabb igényeket szül az ő megrontására.

Így a lélek lealjasodik, finom, szellemies lénye elhomályosul, megsűrűsödik, anyagiassá válik. Minden kívánsága a testével kapcsolatos, ott fejeződik ki, oda várja a kielégülést, mintha a lélek volna a testért és nem a test a lélekért. Csak figyeljétek meg ezt az alárendelt helyzetet akkor, amikor magatokra maradtok!
Mivel foglalkoztok ilyenkor? Ha az unalomtól vagy a türelmetlenségtől egyáltalán szóhoz tud jutni a lelketek, azonnal terveket kovácsol: Hogyan javíthatná meg helyzetét, hogyan szerezhetne nagyobb jólétet, gazdagságot, hogyan előzhetné meg embertársát? Hogyan törhetne előre rangban, méltóságban, hírben, hogyan háríthatná el a túlterjeszkedéséből származó kellemetlenségeket? - Vagy számadásokat csinál arról, hogy mit ügyetlenkedett el, milyen anyagi kárt szenvedett, - mit mulasztott mások erőssége, felkészültsége és szerencséje által? - Hol nem volt eléggé óvatos, eléggé önző? Miért van az, hogy - szerinte - nála rosszabbaknak minden sikerül? - Vagy pedig érzéki vágyak lepik el, melyek elviszik messze, tiltott területekre. Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok és érzések között töltitek el a szent magány, az elmélyedés áldást kínáló perceit, amikor közelebb juthatnátok az Istenhez - és általa létetek problémájának megoldásához.
Miért féltek? Miért menekültök a magánytól és miért használjátok fel olyan dőrén, ha rátok talál? Hát nem veszitek észre, hogy életetek legfontosabb pillanataiban, a szenvedésben, betegségben, haláltusában magatokra maradtok? Miért nem mertek hát szembenézni a magánnyal, amely a legnagyobb emóciókat váltja ki belőletek? - Hátha a boldogságotokat is éppen úgy magában rejti? Hátha mindennek a magyarázatát megadja nektek?
Aki felismerte a magány, az elmélyedés értékét, az megszerette és nélkülözhetetlenné vált a számára. Állandóan élvezi anélkül, hogy el kellene vonulnia, ha találkozni akar vele, mert a külső zaj, a napi munka, a körülötte tobzódó tülekedés, harc nem zavarja, - ő megmarad magányában tisztult gondolataival és érzéseivel, amelyek világosságot derítenek benne és egyszersmind izolálják a betolakodni akaró káosz ellen.
Bölcs nyugalommal szemléli a köd országát és benne az emberek tapogatózását, értelmetlenségét, amint a kicsi dolgokban nagyképűsködnek, fontoskodnak, jajveszékelnek, mint a gyermekek, ha valamelyik játékszerük eltörik - és a nagy dolgokat figyelembe sem veszik, ő maga pedig tudja, hogy csak átutazóban figyeli itt a vadak szokásait. Az egyetemes világban külön világ a lelke, amely jóságot, örömet, poézist, tudományt, derűt, boldogságot termel. Ez már az igazi, soha el nem múló egyéniség megnyilatkozása, ez már a plasztikus ego, és mint ilyen, a mindenség egyik építő művésze.

Persze a magányba nem lehet eljutni lármázó indulatokkal és zsaroló igényekkel. A magányban kitágul a lélek, elhagyja véges határait és a végtelenben szárnyal. E szárnyalással mindig magasabbra emelkedik, - mindig messzebbre jut, maga mögött hagyva a Föld csábszereit, kísértő démonait, sűrű, fülledt levegőjét. Ott nem nyomják a földi terhek, súlyok, kölöncök, - szabad, vidám, derült, csupa nyugalom és ha letekint ebből a magaslatból, miniatűrnek, nevetségesen semmitmondónak látja mindazt, amit olyan hatalmasnak látott akkor, amikor még maga is röghöz kötött rab volt.
Mennyivel többet tehet az ilyen felszabadult lélek az emberiségért, mint azok, akik maguk is kötöttségek között oktatnak, diktálnak, ítélnek, osztogatnak, akik az emberi jogokat a zseben keresztül mérlegelik és ők maguk elbuknak a mérőzsinóron: a pénzen. Ezek a törpelelkű, vak vezérek vezetik a vakokat, ők, akik maguk sem tudják megkülönböztetni a nappalt az éjtől. Híveik bíznak bennük, - hogyne - hiszen ugyanúgy érzékelnek mindent, mint ők: tapintással, ezzel a szerintük csalhatatlan módszerrel; éppen azért csak tőlük fogadják el a flastromot sebeikre, tőlük fogadják el a magyarázatát mindennek, - még a boldogtalanságuknak is, melynek vezetőik szerint a börtönőr az oka, aki zár alatt tartja a foglyot és nem a fogoly, aki bűneivel börtönbe juttatta magát.
Hamis tanokkal, tévhitekkel állandó védekezésre és támadásra szoktatják őket, ezért ragaszkodnak úgy a rabló cselédekhez, őrségükhöz: a szenvedélyekhez, hibákhoz, bűnökhöz. A meggyötört emberek folyton üldözésekről, elnyomatásról, kizsákmányolásról vizionálnak, hallucinálnak. Szörnyű rémlátásaikban egymást útonállóknak képzelik. A gazdag fél a szegénytől, a szegény a gazdagtól, az öreg a fiataltól, a fiatal az öregtől, a tehetséges a tehetségtelentől, a tehetségtelen a tehetségestől, a szolga a gazdától, a gazda a szolgától.
Tehetetlenül rimánkodnak az életükért, - hazugságok, hízelkedések, kényszeredett alamizsnálkodások által megvesztegetik egymást egy kis jóindulatért. Kétségbeesve menekülnek, vagy pedig rögeszméjükből kifolyólag támadnak - önvédelemből.
Szegény, reszkető, gyáva, támolygó emberek! Ti illúzióitok, bűneitek, tévelygéseitek, vágyaitok falai között sínylődő rabmadarak! Milyen mohón kaptok egy kis időleges, aktuális megnyugvás, egy kis jólét, egy kis siker - a nektek kijáró rabkenyér-adag után, egy kis anyagi öröm, élvezet után. Mi ez a szomjazónak? Egy korty víz csupán, amely a szomjúságot még csak fokozza. Mennyi hajsza ezért az egy korty vízért, az elsuhanó örömökért, az élvezetekért, amelyek születésük pillanatában már meg is halnak.
Ilyen dőre kapkodásra, meddő ismétlésekre vállalkoztok szüntelen és szenvtelenül belenyugodtok a végeláthatatlan rabságba, amelyben a halál mindannyiszor csak egy-egy más cellába helyez át benneteket. Mit gondoltok? Nem volna-e érdemes azon fáradoznotok, hogy kiszabaduljatok börtönötökből? De hogyan, amikor fogalmatok sincsen arról, hogy rabságban vagytok, hogy mi történik körülöttetek és bennetek?
Az első dolog tehát az volna, hogy ezekről tudomást szerezzetek. - Nos hát, csak figyeljétek meg, mint ütköztök bele minduntalan börtönötök falaiba és jegyezzétek fel gondosan, amit tapasztaltok, hogy kihagyó, hibásan működő memóriátokból ki ne essék. Csak használjátok kedvenc érzékszerveteket, a tapogatózást itt is, hadd pótolja nálatok a látást addig, amíg leesik szemetekről a hályog.

Csak figyeljétek meg magatokat tárgyilagosan és ne féljetek - nem kell azért messzire eltávoznotok kedvenc foglalkozástok színhelyétől, - a szórakozástól, vágyakozástól, tülekedéstől, - nem kell érte elhanyagolnotok becsvágyatokat sem, nem kell időt rabolnotok munkátoktól, küzdelmeitektől, kötelességeitektől... ellenkezőleg - ezekben benne - a lüktetésekben, az akarásokban, a tespedésben, szenvedésben, szóval életetek minden megnyilvánulásában tekintsetek magatokba!
Szükséges ez és érdemes, hiszen mindent magatokért tesztek, mindent magatoknak akartok, - minden bűnt magatokért követtek el és ne ámítsátok magatokat azzal, hogy mindent másokért, hozzátartozóitokért, vagy a közért tesztek, - mert amit azokért és azoknak végeztek el, az is nektek kell, tehát magatokért van. És ne legyetek olyan dőrék a felfogásban, megállapításban és az elintézésben magatokkal szemben, mint amilyen dőrék vagytok hozzátartozóitokon, szerelmes kedvenceiteken észlelt tapasztalataitokkal szemben, akiknél a hibákat és az azokból folyó veszedelmeket vagy nem veszitek tudomásul, vagy ha igen, hogy kedvükbe járjatok, ápoljátok bennük.

Kell, hogy egyszer végre érdemlegesen foglalkozzatok magatokkal, hogy észleljétek mindazt, ami veletek történik, hogy való tudatára ébredjetek annak az állapotnak, amelyben vagytok; az állapoton keresztül pedig megítélhetitek a helyzetet is, amelyben éltek. Ismétlem az állapoton keresztül, mert sohasem a helyzetben van a hiba, hanem mindig az emberben, illetve a lélekben, amely a helyzetet megteremtette.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Lelki problémák
Nagyonsok emberrel találkoztam, aki lelki problémákkal küzd. Búskomor lelkiállapotbanvan és él, nem tud kimenekülni a problémák alól. Nagyon jó, ha az embermeghallgatja őket.Énhiszek Istenben és olvasom a Bibliát. Ilyen emberrel, ha találkozom, nagyonsokat beszélgetek Jézus Krisztusról, a mi megváltónkról. Isten csodálatosszeretetéről. Egy depressziós ember önsajnálatba burkolódzik. Isten szava aBiblián keresztül így szól hozzánk, hogy ne a mi problémánkkal törődjünk, hanemmásokra figyeljünk. Vegyük észre a mások nyomorát és elesettségét, és szembeötlik, hogy mi életünk még sokkal jobb helyzetbe van, mint másoké.A lelkiváltság, sokkal mélyebbre is kerülhet, amit nem szabad megengedni. Tudni kell,hogy van lehetőség visszafordulni, ha még ebben az állapotban nem is látszik.Itt van Istenben vetett bizalom, tiszta szívből bízni Istenben, mert Ő a nagygyógyító senki más.Hamegtaláljuk ezt az utat, akkor biztos a gyógyulás. Istenbe vetett hit, megtanítszeretni a másikat, megtanít helyesen élni ebben a világban, mert rádöbbentbennünk, hogy van értelme az életünknek, mert van kibe bízhatunk éstámaszkodhatunk, és kapaszkodhatunk. Ha ezt megtaláljuk lelkünk, megnyugszik éskikerülünk a depresszióból.Vannakdepressziós gyógyszerek, amik lenyugtatják a beteget, de sajnos elvesztik azönkontrolúkat. Lelassul gondolkodásuk, és lassan értelmüket elvesztik.Olyanokká válnak, mint egy élő bábu.Nagyonsokan kicsúfolják, hogy Istenben bízni, Isten útján járni! Hidd el ez azegyetlen kivezető út létezik az életben semmi más.Ismerekolyan egyént, aki nem akarta elfogadni Istent, mindenféle agykontrollon,természetgyógyászaton keresztül ment nagyon rossz állapotban került, és végülitt van velem, hittel bízva Istenben és nap, mint nap látom micsodacsodálatosan gyógyul. Elméje és mozgása már nem olyan zavarodott, hanemösszehangolt és tisztább, pedig csak fél éve beszélgetünk Istenről a Bibliaalapján.(Szerzőjeismeretlen)
UI:

HÁLÁSNAK LENNI AZÉRT, AMIT ISTEN NEKEMADOTT

https://www.youtube.com/watch?v=ogN9Hx1a5ts--

[Karsay1958]

Lelki problémák
Nagyonsok emberrel találkoztam, aki lelki problémákkal küzd. Búskomor lelkiállapotbanvan és él, nem tud kimenekülni a problémák alól. Nagyon jó, ha az embermeghallgatja őket.Énhiszek Istenben és olvasom a Bibliát. Ilyen emberrel, ha találkozom, nagyonsokat beszélgetek Jézus Krisztusról, a mi megváltónkról. Isten csodálatosszeretetéről. Egy depressziós ember önsajnálatba burkolódzik. Isten szava aBiblián keresztül így szól hozzánk, hogy ne a mi problémánkkal törődjünk, hanemmásokra figyeljünk. Vegyük észre a mások nyomorát és elesettségét, és szembeötlik, hogy mi életünk még sokkal jobb helyzetbe van, mint másoké.A lelkiváltság, sokkal mélyebbre is kerülhet, amit nem szabad megengedni. Tudni kell,hogy van lehetőség visszafordulni, ha még ebben az állapotban nem is látszik.Itt van Istenben vetett bizalom, tiszta szívből bízni Istenben, mert Ő a nagygyógyító senki más.Hamegtaláljuk ezt az utat, akkor biztos a gyógyulás. Istenbe vetett hit, megtanítszeretni a másikat, megtanít helyesen élni ebben a világban, mert rádöbbentbennünk, hogy van értelme az életünknek, mert van kibe bízhatunk éstámaszkodhatunk, és kapaszkodhatunk. Ha ezt megtaláljuk lelkünk, megnyugszik éskikerülünk a depresszióból.Vannakdepressziós gyógyszerek, amik lenyugtatják a beteget, de sajnos elvesztik azönkontrolúkat. Lelassul gondolkodásuk, és lassan értelmüket elvesztik.Olyanokká válnak, mint egy élő bábu.Nagyonsokan kicsúfolják, hogy Istenben bízni, Isten útján járni! Hidd el ez azegyetlen kivezető út létezik az életben semmi más.Ismerekolyan egyént, aki nem akarta elfogadni Istent, mindenféle agykontrollon,természetgyógyászaton keresztül ment nagyon rossz állapotban került, és végülitt van velem, hittel bízva Istenben és nap, mint nap látom micsodacsodálatosan gyógyul. Elméje és mozgása már nem olyan zavarodott, hanemösszehangolt és tisztább, pedig csak fél éve beszélgetünk Istenről a Bibliaalapján.(Szerzőjeismeretlen)
UI:

HÁLÁSNAK LENNI AZÉRT, AMIT ISTEN NEKEMADOTT

https://www.youtube.com/watch?v=ogN9Hx1a5ts--

[Karsay1958]

Buddha első nyilatkozatai Adelma által
Részlet Adelma “Tanulmányok a szellemvilágról” című kötetéből

Buddha első szavai a médiumhoz:
„Isten az én törekvésem, Isten az én vágyódásom, az én életem, Isten az én javam, mindenem!”

„A legnagyobb boldogság a földön semmi ahhoz a gyönyör¬höz képest, Istent érezni. A nőnek, a férfinak, a gyermeknek szeretete boldogság, szellemi örömök. Mi hasonlít az Isten iránti szeretet érzéséhez, eggyé lenni Vele, a legfőbb jósággal! Eggyé lenni szeretetben és akaratban, Vele, a legfőbb bölcsességgel! Oh emberek! Tudnám bár jól megértetni ezt veletek, hogy magatokat az Isten iránti szeretetben gyakorolhatnátok. A szeretet legkisebb mun¬káját, a szív legrövidebb imáját is kedvesen veszi Isten. Tőle legyetek áthatva! Mily szegények vagytok ti, kik mindebből mit sem éreztek. De ragadjátok ki magatokat a hús és föld békóiból és szolgáljatok egyedül a legmagasabb szellemnek. Oly keveset áldoztok s a legkisebb szenvedésetekben már jajgattok! Hát oly nehéz szeretetből megalázkodni és jónak lenni? Oh, ha Isten engedné, menny-dörögve jönnék le hozzátok emberek, mint apostol, ki megtéríti a világot. Igen, meggyújtanám az igazság fáklyáját és lobogtatnám, ajkaim a szeretet és hatalom szózatától áradoznának és megsemmisítenének minden gonoszt és anyagiast! Igen, Te felséges, nagy Isten, lélekben és igazságban esedezem Hozzád! Az idők jele, melyről Krisz¬tus beszélt, itt van. Az utak egyengetvék, ti munkásai az Úrnak, haladjatok rajta. Az emberek örökké fognak kutatni; Isten adott hozzá értelmet: emberi formák az ő gondolkozásuk és tanulmá¬nyaik elé gátat nem vethetnek, mert minden küzd és kiáltja: „Fel, a világosság felé!” A giliszta a földben fölfelé, világosságra tö¬rekszik. Afrika sivatagjain a szegény vadember Isten után, minden lények királya után kiált és kutat. — Krisztus, az Isten fia magasz¬tos, mindig tisztán maradt szellem. Örök dicsőséget nyert azon áldozata által, melyet az Atyának s az emberiségnek hozott, midőn lement a földre, hogy ott szenvedjen és meghaljon. Nagy az ő műve a mindenségben, tiszteljétek őt, hívjátok segítségül és ő valóban körülöttetek van.”

1865. augusztus 6-án írja Buddha: „A szelleméletben örö¬kös haladás van. Minden magasabb, jobb életre törekszik. A való¬ságban csak egy hatalom van, az Isten! Vele mindent legyőztök, nélküle semmit. Aki Istent nem akar ismerni, aki magát előtte meg nem alázza, nyomorultabb az, mint a világ legutolsó teremt¬ménye. Igen, a gőgösnek rettenetes tisztulási fokozatokat kell keresz¬tül küzdenie. Miért féltek a haláltól emberek? Hiszen tisztító lépcső ez az örökélethez. Csak elzsibbadása, görcse a testétől magát meg¬szabadító szellemnek. Boldog az, aki egészségesen és megtisztulva, felvilágosodva ébred fel a zsibbadásból, görcsből, azonban jaj annak, aki ettől a görcstől összezsugorodik. A dölyfösek szelleme a halál után nyomorék, béna, mert összezsugorodott és elnyomorodott; anélkül, hogy belátná gyengeségét, mégis mások segítségére és könyörületességére van utalva.”
Megjegyzés: Ezekben az utolsó időkben az egész földi médiumi közlekedésnek a vezetője és irányítója a Névtelen Szellem. Eszter volt az Ő kizárólagos médiuma, akinek szellemét már megszületése előtt felkészítette erre e hatalmas közös munkára (valósággal magára hangolta mint egy csodálatos hegedüt). Közös munkájuk alkotja a szellemi bölcselet számos kötetét a szellemtani könyvtárban. Egyik Zita médium általi legutóbbi közlésében Eszer szelleme fájón említi meg, hogy bár egy részét a kéziratainak sikerült kimentsék a clevelandi testvérek, de sok kézirat elkallódott vagy megsemmisült a kommunista diktatúra évei alatt. Meghatóan szépek Eszer öregkori közlései, amikor vezetője a Névtelen szellem valósággal gyöngéden és szeretettel pátyolgatva ad neki erőt és tartja benne a lelket. A nagy mű elkészítésének érdekében kieszközölte, hogy Lajos szellem, a médium duálja mellete lehessen mint “őrangyal”; védje, óvja és támogassa a beteges idős médiumnőt.
Szemlézte: Bíró László

UI:

Negyed dollár
Egy érdekes történet, és érdemes önismeretet is tartani.
https://www.youtube.com/watch?v=F3i_HtB ... e=youtu.be

[Karsay1958]

Szellemileg élők és holtak - Felvezetés

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2005. október 9.



Elindultam jelenlegi hazámból, a Napból. Mégegyszer visszanéztem és amennyi fényt, erőt, ismeretet és tudást képes voltam, felszívtam magamba ebből a csodálatos világból, hogy Isten kegyelméből a mai napon szétsugározzam közöttetek. Mert minden egyes alkalommal, amikor a Földre pillantok, szomorú szívvel azt kell észrevennem, hogy a Földön nagyon erősen sötétedik és egyre kevesebb a szív melegsége, egyre kevesebb a szeretet.
Nekem és társaimnak, kik évek vagy évtizedek óta közétek jövünk, sok minden más mellett az is a feladatunk, hogy nektek békességet és olyan kellékeket hozzunk, amikben eddig is szűkölködött e világ, de ezután még inkább fog. Az isteni Gondviselés mindenkor gondoskodott a Föld lakói számára arról, amire nekik abban a korban, abban az időszakban a leginkább szükségük volt vagy szükségük van.
Ezért küldetett a Földre és nem más bolygóra a mi Urunk, a Jézus Krisztus. Mert ami megromlott, annak a gyökeréig kell hatolni. Tehát nem lehetett volna Krisztusnak a megváltás nagy művét valahol a középső világokon, tehát valahol a negyed, vagy esetleg ötödnapokban kezdeni, mert akkor a hazatérésből, az üdvösség lehetőségeiből kirekedtek volna mindazok, akik bűneik miatt ezen világok alatti szinten kényszerültek életük napjait morzsolni.
Az, hogy mindazok kirekesztettek a magasabb, fényesebb, tisztább világokból, akik ott bűnt bűnre halmoztak, akik ott a sötétséget növelték, az erőket sűrítették: nem megkülönböztető bánásmód az Isten részéről. Nem testvéreim! Hanem a szenny, a bűn nem hagy lehetőséget a fejlődésre mindazok részére, akik javulni, tisztulni kívánnak. Mert megvan az idő egy-egy ilyen világon, hogy a tiszta és a tisztátalan meddig maradhat együtt, hogy a gyengébb, a bűnösebb tanulhasson attól, akinek több világossága és több erénye van.
De azután el kell jönnie annak az időnek a bűn tarthatatlansága miatt, amikor már nem lehet ezt a két végletet, a bűnök súlyos terhével terhelteket és a megigazulni vágyókat együtt tartani, hanem az írásszavaival: „el kell választani a kosokat a juhoktól...”. Ez az elválasztási folyamat a bűnbeesés óta szünet nélkül tart. Tehát alkalom és lehetőség van adva, hogy a gyengébb, a bűnösebb tanuljon a jótól, a nemesebbtől, de csak egy bizonyos pontig.
Mióta én a Napnak lakója vagyok, a Nap mint bolygó, egyre nemesedett és egyre tisztult. Fizikai értelemben is a homályokat és a ködöket feldolgozta, hogy a fény nagyobb távolságra és erősebb hatóerővel hassa át azokat a világokat, amelyek ennek a napnak a rendszeréhez tartoznak. És ugyanakkor a Naptól szellemi értelemben távolesőbb anyagi világokon - mint a Föld is - egyre nagyobbá és nagyobbá vált a sűrűség és a szellemi sötétség. Mert akik a maguk tisztulásán dolgoztak, azok lassan-lassan elmentek innen, de mindig visszamaradt a salak. Ésmivel a tisztább értékek kivonattak, a salak egyre tömörebbé, egyre keményebbé, egyre ellenállóbbá vált minden isteni jóval szemben.
Így azután elérkezett a Föld ahhoz a ponthoz, amikor hihetetlenül nagy szükség volt, hogy valaki Isten birodalmából, Isten országából elküldessék, hogy ezt a nagy-nagy sötétséget, ezt a nagy-nagy ellenállást megtörje a maga tisztaságával, a maga hajlékonyságával, azaz a maga alázatosságával. Mert az alázatosság nem más, mint az Isten akaratával szemben való meghajlás.Tehát szükséges volt, hogy eljöjjön a mi Urunk, a Jézus Krisztus, hogy a sötétségbe világosságot hozzon. És szükséges volt, hogy mindazok, akik hallgatnak a szavára, még kétezer évig világítsanak a bűn sötét éjszakájában, mint csodálatos fénylő és sziporkázó csillagok, hogy mutassák továbbra is az utat, amelyet Krisztus az elmenetelével nem zárt le, hanem nyitva hagyott.


Szeretettel Bíró Laci

A csatolt anygok listája:


Szellemileg elők és holtak
Adai tanítás - A feltámadás
Az üdvösség várományosainak előkészítő helye
Az üdvösség csak kemény munka árán érhető el
Az a dolgunk
A fordulat – Látomás
HANG - Egy áldatlan állapot



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGis9EiSo ... A?e=pZXew1
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=2Pyp_Ev-B24
„Imé, előre megmondtam néktek” – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=CmMGrbSpc-w
A tönkretett Föld – Hangoskönyv (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=g6omlLFlST0&t=9s
A Biblia értelmezése – Hangoskönyv (Lilla)

https://videa.hu/videok/film-animacio/e ... NTj2bgl6q1
Egy új esély – Spirituális film

[Karsay1958]

Lauretius szellem nyilatkozata a szellemtanról
Részlet Adelma “Tanulmányok a szellemvilágról” című kötetéből

Laurentius: „Szívesen csatlakozom Máriához és Buddhához közös munkára, melynek naggyá kell lennie. Ti a kezdet kezdetén vagytok, a palánta még gyenge, gyermeksége első napjait éli, de a mi védelmünk és oltalmunk alatt s a ti imátok és ápolásotok mellett hatalmas fává kell nőnie, melynek ágai más fákkal ölelkezze¬nek, hogy így majd hatalmas sátorú erdőt képezzenek, mely a földnek enyhet, hűvösséget és termékenységet adjon. Sok évszázad óta vezetem és irányítom Katalin* szellemét és mivel ő oly szoro¬san össze van kapcsolva veletek nemcsak mint földi, hanem mint szellemi anyátok is, azért nekem is kedves feladatom, hogy körül¬vegyelek benneteket, imádkozzam és dolgozzam értetek.”
„Laurentius.”
A már említett könyv: a „Szellem, erő, anyag” kizárólag e három szellemi vezető (Buddha, Mária és Laurentius**) által íratott. Azt mondták, hogy ekkor Mária a szellem vagy a mozgató feladatát,— Buddha*** az erő vagy az éltető munkáját, — Laurentius az anyag fluidikus elkészítése munkáját végezték. (Adelma a szöveget és Ödön a számtörvényi ábrákat rajzolta mediálisan.)
* - Katalin az Adelma anyósa nagyon fejlett szellemként segítette Adelmát és fiát, Ödönt, hogy a szellemtan útjára lépjenek és fejlesszék médiumi képességeiket, mármint Adelma az író és Ödön a rajzoló médiumítást Részben neki is köszönhető, hogy Adelma a XIX. század legnagyobb hiteles médiuma lehessen és kibontakozhasson Magyarországon a szellemtan, akkor még spiritizmusnak nevezett mozgalma.
** - Laurentiusnak, magyarul Lőrincnek köszönhetjük “Az utolsó óra munkásaihoz” című könyvnek csodálatos köteteit.
*** - Buddha szelleme éltette később Péter apostolt és harmadízben mint Xavér Ferenc, ki mint ismeretes India apostolaként Krisztus tanait hirdetve meghalt e hazájában, ahol terjesztette a keresztyénséget, melyet mint Péter tanult meg. Ő a Névtelen Szellem, aki Eszter médium által a szellemtani bölcsészet remekműveit alkotta számunkra.

Szemlézte: Bíró László


UI:

Isten levele
https://www.youtube.com/watch?v=XZKfzQwuupA

[Karsay1958]

A céljavesztett emberlelkek és az új világ
Részlet a Névtelen Szellem Eszter médium útján „Úton hazafelé” című könyvéből

Már várlak gyermekem az Úr Jézus nevében, mert már régen figyelem a te nagy vergődésedet, önmagadban és önmagaddal, mert a hited gyenge és bizonytalanságban vész el az a bizonyosság, amit nehéz vergődéseidben magadban, mint csalhatatlan valóságot, megrögzítettél és erősségnek éreztél.
Az, amit a lelked érez, az bizonyságokat és csalhatatlan megérzéseket tár a vergődő lélek elé, mert megtalálta azt, ami ugyan a földi tudatban még nincs megrögzítve, mert hiszen a földi tudat csak a földi és anyagi formában rögzíthető valóságokat tudja magában átdolgozni és ezekre csak akkor tud támaszkodni, amikor ezek mint leszögezett bizonyosságok állnak előtte.
Azért vannak olyan bizonyságok megengedve a spiritizmusban, amelyeknek nem az a célja, hogy egy-egy embercsoportnak szórakozást nyújtson, vagy éppen kiváltságosokat emelje ki a nagy átlagból, hanem azért, hogy ezeken a lehetőségeken elgondolkodva kialakuljon egy új világ lehetőségének gondolata a lélekben.
Erre, az új világnak a bizonyosságára nagyon nagy szüksége van az egész Földön élő emberiségnek, mert az Istent nem tudja felfogni sem érzéseiben, sem gondolataiban annyira messze esett ezektől, hogy ezek az igazságok csak a természet megnyilatkozásaiban tudnak valósággá lenni előtte. Azonban mit használ az, amikor már nincs erre sem idő, sem lehetőség, hogy a megkezdett útról visszafordulhasson?!
Vagyis hiába akar megtérni bűneiből és tévelygéseiből akkor, amikor már a vihar lerontotta az utat és a hidakat is megsemmisítette, amelyen át meg lehetne menekülni a végpusztulásból. Hiszen látjátok a következmények előjátékát! Emberré lett szellem korcsok emelkednek a pocsolyából, és rendelkeznek, hatalmaskodnak az igazakon, mert azok, akik az Úr igazsága szerint élnek, nem törtetnek a hatalom után, nem veszik el a másét és nem erőszakoskodnak olyan dolgokért, amihez semmi közük sincsen. Amazok meggátolják az igazságra törekvő lelkek érvényesülését, mert ezeket ellenségnek tekintik.
Az Isten létezését tagadják, mert akik hisznek, azok nem akarnak hatalmaskodni, mert érzik azt, hogy a földi élet elmúlik, sőt sokszor még az elmúlás előtt fordul a sors kereke és akik felküzdötték magukat, azok leeshetnek, és nagyon messze juthatnak attól a jónak hitt „szerencsés” lehetőségtől, amiért küzdöttek. Az olyan aki azért az „igazságért” - amit a világ annak hisz - törtet, feláldozza a lelki békességét, és az igazságtalanság szolgálatát vállalja, az céljavesztett emberi lélek. Mert mind a földi békességet, mind a jövő nagy ígéretét teszi kockára.

A hit a jóban és igazban - ha tettekké válik – annyit jelent, hogy Isten kezébe teszi le sorsát, és csak az isteni igazságokat igyekszik valósággá tenni az életében, beszédjében, cselekedeteiben és az Istentől várja sorsának jobbulását. Nem törtet, nem hazudik, nem él vissza azokkal a lehetőségekkel, amiket sorsa feléje nyújt csábító ígéretekkel, amit könnyen elérhet, csak egy kis hamisság kell hozzá. Ezek azok a kísértések, amelyektől jobban kell félni az Isten útján haladó embernek, mint a nyílt ellenségtől.
Az ismeret kötelez! Ha valaki nem tudja azt, hogy az ő elgondolásaival, cselekedeteivel a rosszat szolgálja és megcselekszi a rosszat, az Isten törvénye ellen vétkezett, azt fel kell világosítani helytelen cselekedeteiről és annak következményeiről. Ha elfogadja és megtér, akkor minden következmény amit elszenvedett tőle, az javára válik és az ítélettől is megszabadul, főképpen ha megbánja és erős akarattal ellenáll a kísértésnek. De ha védi tévedését, hazugsággal védekezik, akkor az ilyen lélek éretlen a megtérésre és az igazi jó elfogadására. Akkor sorsára kell bízni. De a rossz tovább folytatásának lehetőségeit meg kell gátolni, amennyire lehetséges, mert a rossz ragadós a hasonló lelkületű emberek és gyermekek előtt. A megbocsátás kérdése is hasonló igazságnak az útján halad.
Hányszor lehet és hányszor kell megbocsátani az embernek az ellene vétkező felebarátjának? Az Írásokra hivatkozva - nem hétszer, hanem hetvenhétszer is - meg kell bocsátania a vétkező megbántónak. Az igaz, hogy a megbocsátás fogalmát nem szabad és nem lehet sem időhöz kötni, sem a bűnök több, vagy kevesebb számától függővé tenni, mert amíg a Földön él ugyanabban a testben, ugyanazokban a lehetőségekben, addig nehéz a rosszban meggyökeresedett vágyakban, szokásokban határt szabni a cselekedeteknek.
Így az embernek szabad akaratától függ az, hogy megszokott bűneitől vagy káros szenvedélyeitől megszabaduljon. Ha vétkezett, szabad elhatározásából cselekedett. Tehát azt a saját javára nézve helyesnek ítélte, habár a legtöbb esetben tudta és érezte, hogy nem jót és nem helyesen cselekszik, bár tudta azt is, hogy ha vele cselekednék azt a rosszat, akkor védekezne és a rosszat rosszal viszonozná, vagy ha módjában van: védekezésében áthárítani a bűnt; másra hárítaná.
A bűn a rossznak kiteljesedése valósággá teremtése a lélekben. Amíg a bűnre csábíthatja a lehetőség az embert, addig az a lélek nem tiszta a gonosztól, tehát bűnös. Amíg a bűn kívánatos a lélek előtt, addig küzdenie kell ellene, addig nem szükséges, hogy az ember feltétlen megbízzon felebarátjában, amíg meg nem győződött teljesen annak legbensőbb lelkiségének jóban és igazban való előrehaladottságáról.
A cselekedetek bizonyítják be a valóságot, a megbízhatóságot. A bizalom nagy érték, mindennél nagyobb, mert élet, halál, üdvösség, vagy kárhozat az eredmény. A bűnös védekezik, mert tudja, hogy az emberek megbecsüléséből van a bizalom, tehát ha vétkezett is, tagadja azért, hogy azt a büntetést ne kelljen elszenvednie, mert az emberek bizalma érték.

De mennyivel nagyobb érték a láthatatlan világban lévő lelkek bizalma, mert azok látják és tudják egymás érzés- és gondolatvilágát és csak azok vonzódnak egymáshoz, akik hasonló érzésvilágban élnek. Azok is le-lehajolnak, hogy vergődő, bűnös szeretteiket kiemeljék a rájuk szakadt bajokból, noha nem azonosítják magukat azokkal a bűnökkel, amelyek miatt amazok szenvednek. Mást nem tehetnek, mint kérik a Kegyelem Hordozóit, hogy segítsék ki a bűnökből a szenvedő lelkeket.
A szeretet áldozatot hoz azokért, akik szenvednek, de meg nem bocsáthatják a bűnt, csak az isteni kegyelem hozhatja közelebb a jó és igaz áldásainak megismeréséhez és megkívánásához. Mert ezek mennyei értékek, gazdagságok. Tehát eltörlődik a bűn, ha az embernek - a bűnt elkövető embernek - igaz bűnbánata, a bűntől való megtisztulási vágya, beismerése és a bűn megutálása kialakul a lélekben. Ez, az az igazi bűnbánat, amikor a lélek önmaga felismeri és megutálja azokat a gonoszságokat, amelyeket elkövetett, mind az érzéseivel, beszédeivel, mind cselekedeteivel, amelyekkel másoknak testi, vagy lelki fájdalmat okozott és megtört lélekkel bevallja és magára vállalja az ebből létrejött testi és lelki fájdalmakat, károkat és szenvedéseket.
Erre, az ilyen mélységes megbánásra és jóvátenni akaró készségre meg lehet bocsátani, ki lehet simítani, de ha a sebesülés helye fáj, az vádol, amíg a kegyelem Istene azt meg nem gyógyította. Tehát a megbocsátás nem kényszer, nem törvény, hanem beismerés, megalázkodás szükségeltetik abban a tudatban, hogy aki bűnös, az alázkodjék meg, nemcsak az Isten előtt, hanem az előtt is, aki ellen védett, mert a fájdalom azzal gyógyul, ha a belátás és megalázkodás könnyeit látja a megbántott, mert az a gyógyító balzsam, ami enyhíti az elviselt fájdalmak nyomait. Tehát minden a szeretet. Nem a büntetés fájdalmának könnyei, hanem a mindent gyógyító szeretet, mindenre hajlandó áldozatos lélek, engesztelő szeretete az a hatalom, ami új életformát nyit meg a léleknek. Most mindeneknek áldó Istene legyen veletek. Isten veletek.

Szeretettel Bíró Laci
--
Szellemtani Irodalom:
https://onedrive.live.com/?authkey=%21A ... 2B1B3312C8

[Karsay1958]

Van-e úgynevezett véletlen
Antal író médium útján

Részlet a „Manna a hit táplálásához” című kötetből, mely médiumok útján közvetített szellemnyilatkozatokat tartalmaz - 1922

Mindennek megvan a maga bizonyos, határozott és törvényes folyamata, a világoknak és a lényeknek éppen úgy, mint a lények által a lények és a világok minden végzetének! Van-e tehát e szerint úgynevezett véletlen, s lehet-e ilyenre gondolni? Az ész kénytelen ezt tagadni, mert észellenes! És minthogy véletlen nem létezik, nem létezhetik, azért bizonyos, hogy minden dologban, már keletkezésétől fogva fel van jegyezve a maga végzetének lefolyása.
Van sok igazhitű és istenfélő ember, aki bízik a gondviselésben s az emberek sokféle végzetével szemben mégis mindig felveti azt a kérdést: hogy ez is a gondviselés intézése? Nehéz ugyanis az embernek, aki Istenben csakis minden jónak a teremtőjét — mindannak tudniillik amit az ember jónak felismert — látja, hogy a gonoszt, sőt undorítót is megokoltnak lássa az Ő gondviselésében.
Az ember ilyen ok láttára ingadozni kezd hitében s elveszti a talajt, nem azért, mert gyenge a hitben, hanem mert képtelen Istent valamely gonosz, borzasztó tett intézőjének tekinteni. Ezen a zátonyon már sok ezer ember szenvedett hajótörést és nem volt képes helyreállítani összetört hajócskáit és mégis csak úgy van és nem másképpen, mert csak egy Isten uralkodik, rajta kívül nincs második Isten, tehát mindent, ami történik, Ő intéz, s a leggonoszabbnak is a nagy összesség célját kell szolgálnia!
Jóságos atya az Isten, aki azonban jó atya akar lenni, annak nem szabad engednie, hogy gyermekei azt tegyék, amit ők akarnak, anélkül, hogy Ő cselekvőleg beavatkoznék ténykedésükbe. A jó atyának büntetnie is kell, ha nem akarnak a gyermekei engedelmeskedni, sőt érzékenyen is kell büntetnie őket, hogy a legengedetlenebbeket se hagyja elvadulni. Hány szülőnek a Földön van gonosz gyermeke, s az emberek ekkor azt mondják „a gyermekek elfajultak.” És ha ilyenekkel nem bánnak szigorúan, akkor egészen elfajulnak úgy, hogy senki sem hinné, hogy ezek eme vagy ama szülök gyermekei.
Ekként fajult el a mennyei Atyának is sok gyermeke engedetlenség által s elfajultak volna a felismerhetetlenségig, ha Isten nem bánt volna velük mindig szigorúan s nem bántotta volna őket érzékenyen. Vajon ki által büntetnek az emberek? Ugye ismét csak emberek által. Így van Istennél is! Ő is a gyermekek által bünteti a gyermekeket, a gonoszok által a gonoszokat számtalan különféle módon. A gyilkos, aki embert gyilkol, Isten büntetésének végrehajtója éppúgy, mint a hóhér végrehajtója az emberek büntetésének. És nem itt is alsóbbrendűek-e azok az emberek, akik a többieket büntetik?
A magasrendű nem büntet, azaz ő nem hajtja végre a büntetést, ő csak ítél, és ítéletét alsóbbrendűek hajtják végre. Minden kölcsönösen büntetődik, mert szükséges, hogy a teremtés céljának szolgáljon minden, a büntetés célja pedig javítás, ami kétségtelenül nemes cél, melynek csak eszköze a büntetés. Ha könnyű valamely betegség, akkor egy orvosszer is segít, s a cél, az egészség el van érve; ha azonban a betegség súlyos, akkor gyakran kell a gyógyszert alkalmazni s ily súlyos betegségnél gyakran fordulnak elő elváltozások, hogy az eredeti betegség másikba megy át s ez ismét elfajul.
Így kell minden elfajulásnál is, az új betegséghez alkalmazkodva, változtatni a gyógyszereket. Gyakran fellép két betegség is egyszerre, amikor az egyiknek orvossága ártalmas a másiknak, e másiké meg amazt súlyosbítja olyannyira, hogy gyógyszerekkel már nem is lehet segíteni, míg végül a halál véget vet a bajnak. Így van Isten büntetéseivel is; azok mind gyógyszerek az Ő gyermekei bűneinek a gyógyításához; és ha a betegség olyan természetű, aminőt az imént említettem, akkor nem használhat más szer, mint a beteg testrésznek fájdalmas csonkítása vagy a halál.

Mind ez kegyetlen és borzasztó a beteg emberre nézve, de végre kell hajtani ezt a kegyetlenséget is a lény megmentése céljából. Kinek jutna eszébe, kegyetlennek mondani, az orvost, aki levágja az ember beteg testrészét? Az orvos gyakran érző szívű, jó ember, akit szeretnek és becsülnek jóságáért és mégis elvégzi az az érző szívű, jó ember a kegyetlen csonkítást, hogy segítsen a betegen, mintegy hivatása lévén az, hogy kínozza az embert gyógyítása céljából.
Miként tehát az emberek között mindenhez vannak hivatottak, akik szolgálnak a nagy egésznek, éppúgy vannak Istennél is hívatottak, akik Neki szolgálnak, hogy a teremtés folyvást tökéletesedjék. Egyetlen ember sincs a Földön, akinek nem volna külön hivatása; és ha sokfélék azok a hivatások, melyeknek e kis világ emberei magukat szentelik, hogy együttesen szolgáljanak az egésznek, milyen sokfélék lehetnek még az Isten összes gyermekeinek hivatásai, hogy szolgálhassanak az egész világegyetem céljának?!
Valamint nincs ember a Földön hivatás és foglalkozás nélkül, úgy nincs egyetlen lény sem a mindenségben. Még a látszólagos semmittevő is tesz valamit, hacsak annyit is, hogy megmutatja a többieknek, mily rút a semmittevés. Ekként látja ki-ki a másiknak hivatásában a saját hivatásának szépségét vagy rútságát, magas vagy alacsony voltát s a példa éppúgy undorra indít, mint követésre; az alacsony hivatás undort kelt, a magas buzgalmat, a mindenségben csak úgy, mint a Földön.
És valamiként a világ, melyen annyi különféle faja van a hivatásnak, azért mégis mindig isteni világ fog maradni, éppúgy a lények is, akár szellemek, akár emberek, számtalan különböző hivatásaik miatt sohasem fognak megszűnni Istennek gyermekei lenni. Ők ugyanis hívattak arra, hogy egymáson a legkülönbözőbb módon segítsenek s egymást fenyítsék Istennek igazságtörvénye szerint, Ő, a mindenható törvényhozó pedig őrködik a maga törvénye fölött, és fonja szakadatlanul a fonalakat; a gyermekek viszont megszövik azokat és tökéletesítik a mindenható fonónak a fonását, és nagy hálót készítenek abból, melyben valamennyien fogva maradnak a Mindenható részére, s nem veszthetik el az Ő kegyelmét és szeretetét, míg a saját szövésük által valamennyien el nem érték az értelmiségnek azt a fokát, melyen a Mindenható kibocsáthatja őket ebből a hálóból, nem féltve őket többé attól, hogy veszendőbe mehetnének.

Azért kedves emberek, meg ne ijedjetek ezektől a fonalaktól, amelyeket a Mindenható fon, hanem szőjétek meg azokat tehetségetek szerint összes testvéreitek hasznára, az összes lelkek üdvére és Atyátok örömére, aki meg fog szabadítani mindenkit, amidőn, annyira tökéletes lesz, hogy saját lábán megállhat. Akkor nem kell majd többé a gyermekeknek szőniük a büntetés és fenyítés fonalait, hanem más fonást szőhetnek majd, melytől nem fognak undorodni, melytől nem fognak többé megijedni, s mely nem fog bennük kételyt támasztani Isten jóságában, akkor azután el fog tűnni a véletlen, az embereknek ez a ködképe, s akkor csak egy nap fog világítani, az ész napja és csak egy melegség fog melegíteni: a szeretet melege!


Szeretettel Bíró Laci
--
Szellemtani Irodalom:
https://onedrive.live.com/?authkey=%21A ... 2B1B3312C8

[Karsay1958]

Van-e úgynevezett véletlen
Antal író médium útján

Részlet a „Manna a hit táplálásához” című kötetből, mely médiumok útján közvetített szellemnyilatkozatokat tartalmaz - 1922

Mindennek megvan a maga bizonyos, határozott és törvényes folyamata, a világoknak és a lényeknek éppen úgy, mint a lények által a lények és a világok minden végzetének! Van-e tehát e szerint úgynevezett véletlen, s lehet-e ilyenre gondolni? Az ész kénytelen ezt tagadni, mert észellenes! És minthogy véletlen nem létezik, nem létezhetik, azért bizonyos, hogy minden dologban, már keletkezésétől fogva fel van jegyezve a maga végzetének lefolyása.
Van sok igazhitű és istenfélő ember, aki bízik a gondviselésben s az emberek sokféle végzetével szemben mégis mindig felveti azt a kérdést: hogy ez is a gondviselés intézése? Nehéz ugyanis az embernek, aki Istenben csakis minden jónak a teremtőjét — mindannak tudniillik amit az ember jónak felismert — látja, hogy a gonoszt, sőt undorítót is megokoltnak lássa az Ő gondviselésében.
Az ember ilyen ok láttára ingadozni kezd hitében s elveszti a talajt, nem azért, mert gyenge a hitben, hanem mert képtelen Istent valamely gonosz, borzasztó tett intézőjének tekinteni. Ezen a zátonyon már sok ezer ember szenvedett hajótörést és nem volt képes helyreállítani összetört hajócskáit és mégis csak úgy van és nem másképpen, mert csak egy Isten uralkodik, rajta kívül nincs második Isten, tehát mindent, ami történik, Ő intéz, s a leggonoszabbnak is a nagy összesség célját kell szolgálnia!
Jóságos atya az Isten, aki azonban jó atya akar lenni, annak nem szabad engednie, hogy gyermekei azt tegyék, amit ők akarnak, anélkül, hogy Ő cselekvőleg beavatkoznék ténykedésükbe. A jó atyának büntetnie is kell, ha nem akarnak a gyermekei engedelmeskedni, sőt érzékenyen is kell büntetnie őket, hogy a legengedetlenebbeket se hagyja elvadulni. Hány szülőnek a Földön van gonosz gyermeke, s az emberek ekkor azt mondják „a gyermekek elfajultak.” És ha ilyenekkel nem bánnak szigorúan, akkor egészen elfajulnak úgy, hogy senki sem hinné, hogy ezek eme vagy ama szülök gyermekei.
Ekként fajult el a mennyei Atyának is sok gyermeke engedetlenség által s elfajultak volna a felismerhetetlenségig, ha Isten nem bánt volna velük mindig szigorúan s nem bántotta volna őket érzékenyen. Vajon ki által büntetnek az emberek? Ugye ismét csak emberek által. Így van Istennél is! Ő is a gyermekek által bünteti a gyermekeket, a gonoszok által a gonoszokat számtalan különféle módon. A gyilkos, aki embert gyilkol, Isten büntetésének végrehajtója éppúgy, mint a hóhér végrehajtója az emberek büntetésének. És nem itt is alsóbbrendűek-e azok az emberek, akik a többieket büntetik?
A magasrendű nem büntet, azaz ő nem hajtja végre a büntetést, ő csak ítél, és ítéletét alsóbbrendűek hajtják végre. Minden kölcsönösen büntetődik, mert szükséges, hogy a teremtés céljának szolgáljon minden, a büntetés célja pedig javítás, ami kétségtelenül nemes cél, melynek csak eszköze a büntetés. Ha könnyű valamely betegség, akkor egy orvosszer is segít, s a cél, az egészség el van érve; ha azonban a betegség súlyos, akkor gyakran kell a gyógyszert alkalmazni s ily súlyos betegségnél gyakran fordulnak elő elváltozások, hogy az eredeti betegség másikba megy át s ez ismét elfajul.
Így kell minden elfajulásnál is, az új betegséghez alkalmazkodva, változtatni a gyógyszereket. Gyakran fellép két betegség is egyszerre, amikor az egyiknek orvossága ártalmas a másiknak, e másiké meg amazt súlyosbítja olyannyira, hogy gyógyszerekkel már nem is lehet segíteni, míg végül a halál véget vet a bajnak. Így van Isten büntetéseivel is; azok mind gyógyszerek az Ő gyermekei bűneinek a gyógyításához; és ha a betegség olyan természetű, aminőt az imént említettem, akkor nem használhat más szer, mint a beteg testrésznek fájdalmas csonkítása vagy a halál.

Mind ez kegyetlen és borzasztó a beteg emberre nézve, de végre kell hajtani ezt a kegyetlenséget is a lény megmentése céljából. Kinek jutna eszébe, kegyetlennek mondani, az orvost, aki levágja az ember beteg testrészét? Az orvos gyakran érző szívű, jó ember, akit szeretnek és becsülnek jóságáért és mégis elvégzi az az érző szívű, jó ember a kegyetlen csonkítást, hogy segítsen a betegen, mintegy hivatása lévén az, hogy kínozza az embert gyógyítása céljából.
Miként tehát az emberek között mindenhez vannak hivatottak, akik szolgálnak a nagy egésznek, éppúgy vannak Istennél is hívatottak, akik Neki szolgálnak, hogy a teremtés folyvást tökéletesedjék. Egyetlen ember sincs a Földön, akinek nem volna külön hivatása; és ha sokfélék azok a hivatások, melyeknek e kis világ emberei magukat szentelik, hogy együttesen szolgáljanak az egésznek, milyen sokfélék lehetnek még az Isten összes gyermekeinek hivatásai, hogy szolgálhassanak az egész világegyetem céljának?!
Valamint nincs ember a Földön hivatás és foglalkozás nélkül, úgy nincs egyetlen lény sem a mindenségben. Még a látszólagos semmittevő is tesz valamit, hacsak annyit is, hogy megmutatja a többieknek, mily rút a semmittevés. Ekként látja ki-ki a másiknak hivatásában a saját hivatásának szépségét vagy rútságát, magas vagy alacsony voltát s a példa éppúgy undorra indít, mint követésre; az alacsony hivatás undort kelt, a magas buzgalmat, a mindenségben csak úgy, mint a Földön.
És valamiként a világ, melyen annyi különféle faja van a hivatásnak, azért mégis mindig isteni világ fog maradni, éppúgy a lények is, akár szellemek, akár emberek, számtalan különböző hivatásaik miatt sohasem fognak megszűnni Istennek gyermekei lenni. Ők ugyanis hívattak arra, hogy egymáson a legkülönbözőbb módon segítsenek s egymást fenyítsék Istennek igazságtörvénye szerint, Ő, a mindenható törvényhozó pedig őrködik a maga törvénye fölött, és fonja szakadatlanul a fonalakat; a gyermekek viszont megszövik azokat és tökéletesítik a mindenható fonónak a fonását, és nagy hálót készítenek abból, melyben valamennyien fogva maradnak a Mindenható részére, s nem veszthetik el az Ő kegyelmét és szeretetét, míg a saját szövésük által valamennyien el nem érték az értelmiségnek azt a fokát, melyen a Mindenható kibocsáthatja őket ebből a hálóból, nem féltve őket többé attól, hogy veszendőbe mehetnének.

Azért kedves emberek, meg ne ijedjetek ezektől a fonalaktól, amelyeket a Mindenható fon, hanem szőjétek meg azokat tehetségetek szerint összes testvéreitek hasznára, az összes lelkek üdvére és Atyátok örömére, aki meg fog szabadítani mindenkit, amidőn, annyira tökéletes lesz, hogy saját lábán megállhat. Akkor nem kell majd többé a gyermekeknek szőniük a büntetés és fenyítés fonalait, hanem más fonást szőhetnek majd, melytől nem fognak undorodni, melytől nem fognak többé megijedni, s mely nem fog bennük kételyt támasztani Isten jóságában, akkor azután el fog tűnni a véletlen, az embereknek ez a ködképe, s akkor csak egy nap fog világítani, az ész napja és csak egy melegség fog melegíteni: a szeretet melege!


Szeretettel Bíró Laci
--
Szellemtani Irodalom:
https://onedrive.live.com/?authkey=%21A ... 2B1B3312C8