Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórum

[Karsay1958]

Az asztrálvilág misztériuma
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 36

Ha az ember böjtölés által a testét sanyargatja, akkor tudatosan átléphet az asztrálvilágba, azonban ezt nem ajánlom senkinek. Az asztrálvilág a lélek világa, a lélek érzéseinek, vágyainak, szenvedélyeinek világa. Ne gondoljátok, hogy azok az ösztönök, amelyeket a testben éreztek, csak testi ösztönök; azok tulajdonképpen a lélek ösztönei. Mert hiszen a léleknek éppen olyan törvénye van, mint a testnek, csak nem annyira rögzített, időhöz és térhez kötött, mint a testé. A test tulajdonképpen csak ruha, egy szervesített élethullám, mely a lélek szolgálatára, vagyis az asztrálban érzett vágyaknak és törekvéseknek materializálására való és azokat mutatja többé-kevésbé jó vagy rossz kiadásban.
Az asztrálvilágban élő vágyak, kielégítetlen vágyak, olyan lelki tulajdonságok és lelki életvibrációk, amelyek mind-mind a fizikai sík felé törekszenek, hogy itt, ha nem is végérvényesen, de legalább egy időre megpihenhessenek, illetőleg kielégülhessenek. Ezek a vágyak éppen azért olyan kínzók, olyan nyugtalanítók és szenvedéssel teljesek, mert hamis elvek szerint fejlesztetnek ki és nem az igazban és jóban, hanem éppen a jónak ellentétében kívánnak kifejezésre jutni. Azért ezek a vágyak még akkor sem nyújtanak boldogságot, megnyugvást és megelégedést, hogyha itt a földön ki is elégülhetnek, mert a kielégülés folytán még jobban fokozódnak.
Kihelyezkedni, vagy valakit készakarva kihelyeztetni (asztrálutazás vagy utaztatás): ez már a mágiához tartozik. Minden alvásnál is kihelyezkedik a szellem a testből, de nagy részben mégis foglya marad a természeti világnak az életszalag által. A földnek és minden természet-rétegnek megvan a maga számtörvénye, amelyet kinyitni és bezárni tudnak azok a szellemek, akik mágiával foglalkoznak. (A számtövény alatt az isteni igazság szerinti rendet és annak természetes korlátait kell érteni.)
A hold, a nap, a csillagok mind bizonyos fluidokat és ódokat sugároznak bele a föld természetébe, amelyekre a föld természete visszhangot ad, amely visszhangon keresztül a egyes szellemek értelme utat nyithat oda és onnan ide. A fekete mágiáról és annak művelőiről: a bűbájosokról nem kívánok részletesen beszélni. Ezek a természeti világ szigorú határkövein: a természettörvényeken rést ütve akarják a természetet megrontó erőiket és elveiket beleszorítani az élők világába. Ezeken keresztül materializálódnak azok az elvek, azok az Isten törvényével ellentétben álló gondolatok, vágyak és érzések, amelyeknek a földön élő emberek kívánságai adnak létlehetőséget.
Ezért van és volt rengeteg megszállottság; ezért vannak a különböző nyavalyák, őrültségek és mindenféle kiszámíthatatlan lelki betegségek, amelyeknek egész rendszere van a fekete mágiában, amelyeket gyógyítani tudnak ugyan a fekete mágiával foglalkozók, de a gyógyításuk csak úgy sikerül, ha egy másiktól elvonják az erőt. Önmaguktól nem tudnak gyógyítani. Ilyenek azok a csodatevők, akik el tudják zárni és meg tudják nyitni azokat a réseket, amelyeken keresztül gonosz hatóerők jutnak a fizikai síkra.
A fekete mágiával hatni lehet az ember asztrális lényére, azon keresztül a kedélyvilágára, lelki érzéseire, vonzódására, az egész érzelmi világára, sőt azon keresztül értelmi világára is, de erre már kisebb mértékben. Azonban aki istenfélő és igazán megtér a világosság útjára, arra a fekete mágiának ezen „az úton nincs hatása.
Ez a világ az isten alkotta természetes világ felett akar uralkodni, azt mindenáron a hatalmába keríteni. Tehát azt lehet mondani, hogy ez a sátán világa, azaz a bűn világa. Különösen ellensége ez a világ azoknak, akik a bennük élő szeretet folytán valakiért áldozatot akarnak hozni, akikben a szeretet olyan nagy, hogy ki akarják emelni a bűn világából azt, aki nekik kedves. Mindennek, ami igaz, ami szép, ami boldogító, ellensége ez a sötét világ, amely az emberek szívében a bűnökön és az elfordult gondolkozáson keresztül ezer meg ezer gátat emel a jó fejlődése elé.

Magasabb fokú médiumitások csakis Isten útján haladó emberlelkek között fordulhatnak, elő. Gyógyítás, megvilágosítás, a tudományok előmozdítása és minden, ami a földnek valami lelki, vagy testi jólétet, a fejlődéshez eszközül szolgáló valami jót nyújt, mind magasabb rendű erők birtokában élő szellemektől ered. Minden tudományok között a legnagyobb tudomány az, hogy valaki megértse Isten akaratát, és a lelkét kiművelje az alázatosságban, hogy tudjon béketűrő lenni, és áldozatot hozni a szeretetben. Ezek a legmagasabb tantárgyak és a legnagyobb feladatok.

Nem is tudjátok, hogy a mágikus erőknek milyen zuhataga vesz körül benneteket! Nem is tudjátok, milyen erőket vonzotok magatokhoz az imádság, a szeretet, a jó és igaz felé való törekvés által és még inkább a cselekedetek által, amikor meg tudtok bocsátani, amikor valakinek valamit el tudtok nézni, amikor gondolatotokban az indulat és szenvedély föllobbanását le tudjátok győzni!
Ez az a bizonyos védőpajzs, amely megóv a gonosszal szemben, a gonosz erőknek és gonosz szellemeknek alattomos támadásával szemben. Ezt ti nem érzitek, nem is tudjátok, de tudják azok, akik látnak benneteket. A saját testen úrrá lenni annyi, mint a szenvedélyeken, a vágyakon úrrá lenni. És aki ezeken a vágyakon úrrá lett, vagyis ezeket megsemmisítette, az megsemmisítette a gonosznak hatalmát, mert nincs mihez kapcsolódnia. Amint a testnek vágyai pusztulnak, azok lelki erőkké, asztrál-erőkké lesznek.

A lélek asztrál-erőiben van a forrása az egészségnek és a betegségnek is. Azért annyi a betegség, mert az asztrálerők meg vannak romolva. A tökéletes és megtisztított asztrál-erők a léleknek fényburkát képezik, az ő külső megjelenési formáját. Tulajdonképpen az a cél, hogy minden emberi lélek az ő egyéni burkát annyira feljavítsa, anynyira fejlessze, hogy a jobb, a magasabb szférákban is megtalálja a létfeltételét. Hiszen ideiglenesen feljuthat egy lélek magasabb szférába is, ha kap valamely jóakaró testvérétől ideiglenes asztrálburkot. Az embernek minden érzése, vágya, akarása és cselekvése az asztrálerők fejlődését vagy romlását segíti elő. Az emberek önkéntelenül is hatnak egymásra a példaadás által és a testükből kisugárzó fluidok által.

Szeretettel Bíró Laci


Evangéliumi spiritizmus új mediális közlések


https://www.youtube.com/watch?v=0XDFCwt02Ek

https://www.youtube.com/watch?v=fE1VapaJrVg

https://www.youtube.com/watch?v=xN3tehhWlEc

https://www.youtube.com/watch?v=JTuecaqLtBo

https://www.youtube.com/watch?v=pTrtbBYcbWk

https://www.youtube.com/watch?v=SmdAK69cslk

https://www.youtube.com/watch?v=VasrS_n_gAE

[Karsay1958]

A médiumításról
Részlet a "Titkos tanítások"-ból – 37

Minél magasabb fokú szellemek használták az éteri testeket, annál hajlékonyabbak; sőt minél többet használták az ilyenek, annál finomabbak. A legjobb és a leghasznavehetőbb az olyan éterikus test, amelyet egy törvényesen élt szellem viselt, aki nem túlságosan kihasznált idegzetű egyéniség volt. Azért legtöbbnyire ezek a levetett hüvelyek azok, amelyekben kiképződik az ú. n. mechanikai médiumitás, a materializációs és fizikai jelenségek előidézésére szolgáló erők médiumitása.
Az éterikus test nyujthatóságától és bizonyos tekintetben a puhaságától, a benne lakó lélek engedelmességétől és annak a bizonyos delejességnek a mértékétől függ az ilyen médiumitás, amely a nyugalommal fejlődik ki az emberben és szellemben egyaránt. Az egyiknél gépies beszédre, írásra, látásra, megérzésre, a másiknál fizikai jelenségek előidézésére alkalmasabb.
A médiumitás legfejlettebb alakja az a bizonyos látnokság, amikor a szellem képes elhagyni a saját alsóbb énjét és erőit, és a szelleme felemelkedik az asztrál- és mentálvilágok fölé a kauzális síkra. Ahol azokat a hatásokat képes elfogadni, amelyeket ott tapasztal és azokat épen, tisztán megőrizve hozza le emberi, vagyis alsóbb tudatába, és ott vagy lefordítja képekbe, vagy magát az Igét adja át.
Sokszor alacsonyabb rendű érzésvilággal bíró médiumnak csak az értelmi világához tud kapcsolódni a szellem, már pedig ez a legsilányabb médiumitás, mert ez esetben nyújt legkevesebbet a médium a szellem egyéniségéből. Ennél jobb és hasznavehetőbb az érzelmi világhoz való kapcsolódás. Materializációs és egyéb ilyen fizikális jelenségeket közvetítő médiumitásnak az a kelléke, hogy az ilyen médiumitás fluidáris rétege a gyomor körül legyen erős, mert a fizikai erőknek, a felszívó és leadó erőknek kell kifejlődve lenniük az éterikus testben.
Általában minél harmonikusabb az ember az ő megjelenésében, az ő szellemi mivoltában, annál többoldalú médiumitás fejlődhetik ki benne, ezek erőközpontja a szív tájékán van. Az alacsonyabb rendű erők semmiféle igazságot nem nyújthatnak és jaj azoknak, akik az ilyen alacsonyrendű erők utasításai szerint vakhitűen cselekszenek!
Az alacsonyrendű médiumi erők a gyomor tájékán vannak. Ezért én azokat, akiknek ezen a szinten erős vonzásuk van a szellemvilággal szemben, nem is helyes és nem is törvényes az ilyen médiumitást felszabadítani, mert az ilyen médiumitás igen súlyos veszélyeket rejt magában: megőrülés, vagy a megszálltság lehetőségét. A szeretetben gyenge emberek részére egyáltalában nem találom helyesnek a médiumitás kifejlesztését.


Megjegyzés: Az izgága, ideges természetű ember alkalmatlan a médiumításra, az anyagias természetű embernek, ha mutatkozik is nála ilyen képesség, nem ajánlott belemerülnie a médiumítás gyakorlatába. Mint minden szellemi tevékenység és képesség esetében a legfontosabb az ember szeretet foka. Ez minél magasabb szinten áll, annál áldásosabb bármilyen szellemi tevékenysége, így a médiumítás is.

Szeretettel Bíró Laci

UI: Vasárnapi filmajánló

Szeretet gyógyító ereje
https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... EjHz5my9IY

[Karsay1958]

A táplálkozásról
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 38

Tulajdonképpen mindegy, hogy az ember mivel táplálja a testét, ha egyszer a lélek megtalálta a helyes irányt. A helyes irányban haladó lélek nem csinál magának problémát a táplálkozásból, mert hiszen minden jó, amit az Isten táplálékul teremtett a földre. És ha én mégis bizonyos irányelveket megjelölök, ezzel nem akarok szoros korlátokat vonni, csak éppen azt az irányt kívánom megmutatni, amelyet az ember a táplálkozás terén aggodalom nélkül követhet.
Jó az embernek hússal és szeszes italokkal nem élnie, mert úgy a hús, mint a szeszes italok az idegszférára (az éterikus testre, nem a lélekre!) hatnak. Az idegszféra a lélek és a test öszszekötésére szolgáló és a testet fenntartó harmadlagos életerőnek a produktuma. Minél érzékenyebb, minél fejlettebb, minél többoldalúan képzett valamely lélek, annál szenzitívebb az idegszférája. Ez a szenzitív idegszféra a testből jövő s a testen keresztül az egész környező természetből jövő behatásokat közvetíti a lélekre. A lélek pedig az ő mozdulatait, az ő törekvéseit, az ő egyéni életének a kisugárzását közvetíti rajta keresztül a világra. Ezért nem mindegy az, hogy ez az idegszféra mit közvetít a lélekre, és nem mindegy, hogy a lélek mit sugároz keresztül az ő idegszféráján a világba.
A szellemileg kiegyensúlyozott, lelkileg harmonikus ember táplálkozhatok bármivel, az nem fogja befolyásolni az ő nyugodt kedély világát. Azonban a nyugtalan és természeténél fogva ki nem egyensúlyozott lélekre már nagy hatással van a külvilág, miért is az ilyen gyorsan hevülő, lobbanékony vérmérsékletű embereknek különösen nem válik javára sem a hús, sem a szeszes italok, áltálában semmi izgató étel és ital élvezése.
Az ilyen lélek azért nyugtalan, azért izgul és tevékenykedik, mert elégedetlen, mert nem találja önmagában azt a békét, amelyre törekszik. Mert hiszen az idegszféra is kívánja a békés megnyugvást. Ha mármost az ilyen kiegyensúlyozatlan kedélyű ember hússal táplálkozik, akkor ezeken a nyugtalan testi erőkön kívül azok az állati fluidok, amelyek még nem végezték el a pályafutásukat, azaz nem élték ki magukat, a táplálékul felhasznált húsban akként hatnak, hogy az állati testhez kötött és abból kisugárzó életerők, amelyek még benne vannak a húsban és a vérben, még nagyobb nyugtalanságot okoznak, és békétlenségre izgatják azt az embert, akinek erre úgyis megvan a hajlandósága.
Különösen az ilyeneknek ajánlom a növényi táplálkozást és a gyümölcsöt, valamint a tejjel való táplálkozást. A tejben t. i. természettől fogva az egész test táplálására szükséges anyagok benne vannak. A tejet tulajdonképpen a szeretet (az anyai szeretet), az odaadás választotta ki a szervezetből, azért a tej mint táplálék az idegekre-megnyugtató hatássál van.
Nem egészen így áll azonban a dolog a tojással. Ez is táplálja ugyan, sőt felfokozza az idegek erejét, azt a bizonyos sugárzást, de nincs megnyugtató hatása. Csak aki nagyon el van gyengülve, és kifáradva, és akinek az idegzete kimerült, az találja meg a tojással való táplálkozásban az idegerő pótlását. Akinek elég vére van, aki nincsen elfáradva, nincsen kimerülve, annak egyenesen káros és veszélyes, mert meggondolatlanságokra, helytelenségekre, egyszóval túlzásokra ösztönzi.
Megnyugtató és jótékony hatású táplálék tehát: a tej, a gyümölcs és azok a főzelékfélék, amelyeket nyersen is meg lehet enni. A nyers táplálkozásnak az az előnye, hogy a föld természetéből a növényekbe átszívódott elemek nagyszerűen helyezkednek el a test erői között és kiegyensúlyozzák és pótolják azokat az elhasznált erőket, amelyek a fáradtság által elégnek. Ezért különösen a nyers gyümölcsök igen ajánlhatók.
A húsban fel vannak fokozódva a növényekben talált elemek, mert azok az állati testben már egy magasabb fokozatot nyernek, mivel az állati test idegszférájának a hatásaival telítődnek. Vannak állati testek, amelyek annyira telítve vannak az állat életélvének ellentétes természetével, hogy azok az emberi test táplálására teljességgel nem alkalmasak. Ilyenek a húsevő állatok. Hogyha ezeket az emberek megennék, ezek borzasztó rossz hatássál lennének az ő természetükre, úgyszólván megmérgeznék a szervezetet.
Eredetileg az ember nem volt húsevő, hanem növényevő. Csak később, amikor már tudatossá vált a rossz az emberekben, akkor szoktak rá a húsevésre és az állatoknak e célból váló megölésére. Aki állatokat öl nagyobb mennyiségben, az az idegszférájának az érzékenységét elveszti, eltompítja és alkalmatlanná válik a szellemiekre.
Amikor egy bizonyos faj elérte a maga megjelenésének legmagasabb fokát a földi mérték szerint, akkor az a faj kipusztul anélkül, hogy az emberek kipusztítanák. Az a kipusztult faj, amelyet az emberek pusztítottak ki, más úton és módon keres magának életlehetőséget.
Hogyha az emberek abból a célból akarnák kipusztítani a kártékony állatokat, hogy a gonosz életelveknek a megjelenését meggátolják, akkor először önmagukban kellene megszüntetniük a gonosz elveket, és akkor megszűnnék a gonosz állatok életlehetősége is, mivel nem nyernének fluidokat a megjelenésre. Hiszen ezek a fluidok és erők eredetileg is a bűnös emberi lélek elhullatott erői voltak, amelyek állati formákban kerestek megjelenési lehetőséget.
Mindezek dacára a nagyon mérsékelt húsevés és borfogyasztás a mai emberiség fejlettségi színvonalán törvényes állapot, mert a föld mostani fokozatán még nem elég érett arra, hogy kizárólag növényi táplálékkal éljenek az emberek, mert nagyon különböző fokozatú szellemek vannak testben a földön.

Megjegyzés: Környező világunk olyan mint egy tükör, mindég az emberiség belső lelki tartalmait mutatja meg. A fentebb említett fluidok elnevezés ne tévesszen meg. A lelki tartalmak a gondolatok és érzések és ebből áll az egész anyagi világ. Minden gondolatunk és érzésünk a maga síkján "megfogható" valóság és magán viseli teremtője nevét, "kézjelét". Amerre járunk életünk során a földön vagy a szférákban mindenütt elterítjük ezeket magunk körül, így megfelelő lelki látással és ismerettel visszakövethető utunk egész szakasza.
Most képzeljük el, hogy az emberi társadalmunk minden tagja hasonló módon otthagyja mindenütt a nyomát, mindenre és mindenbe belenyomja jó vagy rossz lelki lenyomatát, így a környező természeti világ a vonzás törvénye alapján mindég azokat az elveket, formákat és élőlényfajtákat jeleníti meg a tükrözésben, amelyek az általunk keltett fluidkavalkádnak leginkább megfelelnek. Ezért, ha ki is pusztítunk egy kártékony állatfajt, vagy ártalmas vírust, ha lelkileg nem tisztulunk meg, akkor biztosan jönni fog egy másik, vagy egy ellenálló mutáció, amely lehet sokkal károsabb vagy ártalmasabb lesz mint az előbbi.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Azalvó látnok Edgar Cayceszázadunk egyik kiemelkedő misztikusa és szellemi látója. A XX. század elsőfelében élt Amerikában. mélyen vallásos környezetben nevelkedett fel, a Bibliaállandó olvasmányai közé tartozott. Érdekes módon, annak ellenére, hogy rengetegbarát vette körül életében, mindig is magányos lélek maradt, egészen haláláig.Az első igazlátás élménye még gyermekkorában érte egy kis erdei tisztáson,olvasgatás közben. Ekkor döbbent rá feladatára és képességére. Bár életefolyamán számtalan információt hozott le fentről (megközelítőleg 97%-osigazságtartalommal), és még több emberen segített, mégis mindig kétségekmardosták, hogy a Jót cselekszi-e. Ilyen válságos időszakaiban az egyetlentámaszául felesége szolgált. Sokszor került erős dilemmába a pénzügyekkelkapcsolatban is. Hogyan lehet összeegyeztetni a szellemi világot a materiálisvilág szükségletivel? Miért kell nélkülöznie annak az embernek, aki százakonsegít? Ezek a belső vívódások sok energiáját használták el, de szerencséremindig megtapasztalta Isten segítő erejét egy váratlan adomány vagy személyformájában, ami illetve aki az utolsó pillanatban érkezett. Állandóan a Hiterejét hangsúlyozta, és azt, hogy az ő próféciái sincsenek kőbe vésve. Az imaerejével bármilyen jövendölést meg lehet változtatni; „még a földrengést is meglehet szelidíteni”. Igazlátásait speciális álomállapotaiban élte meg, nappalitudatának teljes feladása mellett. Ilyenkor egy gyorsírással jegyzetelőtitkárnő és egy instrukciókat adó személy (általában a felesége) volt jelen.Amikor felébredt, semmire sem emlékezett abból, amit mondott, és sokszorhitetlenkedéssel fogadta saját közleményeit. Ereje napi két transzot tettlehetővé, de halála előtt, a világháború idején napi 8–10 „alvást” is végzett;ezzel jelentősen felemésztette tartalékait, és nagyban hozzájárult koraihalálához. A szemlélő számára úgy tűnhetett, hogy Cayce-nek két énje,személyisége van. Az egyik a hétköznapi valója. Az az ember, aki a magaszelídségével és egyszerűségével élte az életét, de értelmi képességei nemvoltak kimagaslóak (hatodikos korában kibukott az iskolából). A másik énjeviszont, aki alvás közben jött elő, soha nem hallott gyógyszerek, betegségek éstestrészek latin neveit sorolta, majd idegen nyelveken társalgott, közben pedigsúlyos jóslatokat adott. Fogalmazásmódja ilyenkor lényegre törő és szabatosvolt, tele bibliai idézetekkel. Ezt a furcsa, látszólagos ellentmondást akörnyezete is nehezen emésztette meg. Viszont szerencsétlen módon bírálóinak iséppen ez a kettősség adott remek támadási lehetőséget. Az egészben az volt ahumoros,  hogy titokban gyakran azellenségei is hozzá fordultak orvosi konzíliumért vagy tanácsért. Még életébenlétrejött egy kórház, amely a hozzá forduló emberek kezelésével foglalkozott,szigorúan Cayce terápiái alapján.  Halála ótaszellemi hagyatékát az A.R.E. (Association for Research and Enlightment) nevűszervezet  gondozza. Itt megtalálhatóakjövendölései – az összes igazlátásai téma szerint rendezve,kereszthivatkozásokkal. A jóslatokhoz és a betegdiagnózisokhoz csatolták azazokat igazoló újságcikkeket, illetve a betegek saját nyilatkozataitbetegségükről, gyógyulásukról és minden egyéb körülményről. Ily módon bárkineklehetősége nyílik arra, hogy utánanézzen és leellenőrizze azt, hogy mennyireváltak be ezek a jóslatok. Persze, ami még ennél is fontosabb, itt lehet bárkinek, aki csak gyógyulni akar,hozzáférnie az egyes betegségekre való gyógymódokhoz. Az általa átadotttudásanyagot négy fő témára lehetne osztani. Az első és legnagyobb témakör abetegségek diagnosztizálása és gyógyítása, mivel a legtöbb levelet emiattkapta. Ilyenkor a segítő személy csak a beteg nevét és tartózkodási helyétolvasta fel szuggesztióként. A kapott kórismét és a javasolt terápiát mindiglevélben küldték vissza a segítséget kérőnek. Cayce hitvallása: „Valójábangyógyíthatatlan állapot nem létezik, mert minden betegséget egy-egy törvénymegszegése okoz.” Néhány esetben Cayce furcsábbnál furcsább orvosságokat ésgyógymódokat javasolt. Ez a patikusnak is gondot jelentett, mert nem mindigtudta, hogyan kell egy adott szert elkészíteni. Cayce előszeretettel alkalmaztaa természetes gyógymódokat, köztük a gyógyfüveket, kiropraktikát, masszázsokat,fürdőket, beöntést, diétát. Javaslataiban az étrend központi helyet foglalt el.Az alvó látnok tanácsai az egészséges táplálkozásról: az asztaltól mindigkicsit éhesen álljunk fel, figyeljünk az ételpárosításokra, az étrendünk 80%-alúgos kémhatású legyen (tehát együnk sok nyers zöldséget), rendszeresenvégezzünk többnapos gyümölcskúrákat. Cayce azt vallotta: „Annakkövetkezményeként vannak betegségek, amit eszel, iszol, ahogyan lelkeddel ésszellemeddel feldolgozod a dolgokat.”  Egy esetbenfiának a szemébe lobbant a fényképezéshez használt magnéziumpor, súlyosanmegsértve a szemgolyót. Az orvosok a gyermek élete érdekében rögtön a szemeltávolítása mellett döntöttek, azonban Cayce információért folyamodott,ezúttal saját magának. A gyógymód: „Tartsátok a fiút 15 napig teljes sötétben,és közben erős csersavas oldattal borogassátok a szemét!” Az orvosoktiltakozása ellenére (szerintük a sav még jobban károsítja a szem szöveteit)alkalmazták a kúrát, természetesen teljes sikerrel. Minden embert egy különállóentitásnak tekintett, aki egyszeri és megismételhetetlen, éppen ezért megvan ahelye az Univerzum egyensúlyában. Ritkán beszélt általánosságokban, mindenválasz a kérdezőnek szólt. Tanácsait és módszereit személyre szabta. Gyakranjavasolt egyéni jellegű diétákat a hozzá fordulóknak. A jóslatok második nagycsoportja a Földön várhatóan bekövetkező szeizmikus mozgásokkal és katasztrófákkalfoglalkozott. Ezeket érdekes módon nem külön foglalkozások keretében adta,hanem egy-egy egészségügyi eset közben váltott hirtelen témát, alaposanmeglepve ezzel hallgatóságát. Rengeteg földmozgást jelzett előre, és ezekbenpontosan meghatározta az időpontokat és az érintett helyeket. Közlései azalakulófélben lévő földtani változások kezdetét tárták a geológusok elé, ahol akőzetlemezek földrengések során új formákat vesznek fel, megváltoztatva ezzelbolygónk jelenlegi arculatát. Megmondta, mely területek emelkednek ki atengerből, és melyek kerülnek víz alá – mondanunk sem kell, jelentős riadalmatokozva ezzel az emberek között. A geológus kutatók persze lelkesen vetették rámagukat ezekre a jóslatokra, cáfolni vagy bizonyítani szándékozván azokat. Az1960 utáni 40 évet határozta meg Cayce úgy, mint a fokozott vulkanikus éstektonikus tevékenység időszakát. Visszanézve láthatjuk, hogy rengeteg alvónakhitt vulkán indult be újra és tört ki, sőt új tűzhányók is keletkeztek.  Nézzünk megegy-két konkrét előrejelzést, amit az alvó látnok adott a jövő eseményeivelkapcsolatban: New York és Kalifornia víz alá kerül, tektonikai mozgások révénJapán megsemmisül, az elsüllyedt Atlantisz egyes darabjai felbukkannak azóceánból, s ezen az új földön találják meg a kulcsot a maják és inkák titkánaka megfejtéséhez. Sajnos Cayce beszélt egy harmadik világháborúról is.Mostanában a kutatók már nem igazolni akarják a látnok jóslatait, hanemegyenesen abból merítenek ihletet munkájukhoz, tényként elfogadva azok közléseit.Végezetül egy érdekes jövendölés: Cayce azt állította magáról, hogy 2100-banújra megszületik Nebraskában, amely akkor Amerika nyugati partján lesz. Aharmadik csoport a reinkarnációs közlések témájával foglalkozik. Ez az egyiklegnagyobb vitát és ellenérzést kiváltó „jóslatcsomag”. Egyrészről ezek nagyonnehezen ellenőrizhetőek, másrészt pedig a keresztény amerikai polgárok nehezenbarátkoztak meg magával az újra leszületés tényével. Hogyan egyeztethető ezössze a Biblia tanaival? Ez Cayce-nek is sok fejtörést okozott. Későbbvilágosan utalt a Bibliában megtalálható, reinkarnációt igazoló részekre,világosan kifejtve azokat. Az idők során aztán az emberek is észrevették apárhuzamokat előző életeik történései és a mostani életük eseményei között. Újszülöttekegy csoportjánál a szülők igazlátást kértek a gyermekek előző inkarnációivalkapcsolatban, és azok hatásáról a mostani életükre.  Őket hívtákCayce - gyerekeknek. Érdekes volt megfigyelni, hogy a jóslatban leírt utalásokhogyan valósulnak meg az egyén életében, holott a szülők nem mutatták megazokat gyerekeiknek, „nehogy csak azért legyen orvos a gyerekből, mert Cayceazt írta!” Elkezdték felismerni az ok-okozat törvényét, később pedig próbáltákalkalmazni is azt. Ennél többet pedig egy Mester sem kívánhat. A negyedik részpedig az elsüllyedt kontinens, Atlantisz rejtélyes sorsáról szól. Cayce  szerint Atlantisz egy roppant magasan fejlettkultúrával rendelkező népnek szolgált lakóhelyéül, mely a mai emberiség ősénekis tekinthető. Technikai tudásukat szinte a tökélyre fejlesztették, ez képessétette őket, hogy bármit megalkossanak. Sokszor utalt rá, hogy birtokolták a„halálsugarat” is, amit az akkoriban a Földön kószáló hatalmas gyíkok(!)kiirtására használtak. Jelezte, hogy a maiember nemsokáraújra felfedezi ezt a sugarat (pár év múlva két kutató kifejlesztette a lézert).A földrész pusztulásais ennek azirányítás alól kicsúszott energiának köszönhető.  A katasztrófa három szakaszban történt; azelső i.e. 15.600-ban, az utolsó pedig i.e. 10.000-ben. Cayce szerint  az Atlantiszról kiáradó, menekülő népességhozta létre amai emberiségkultúrájának bölcsőit. Rámutatott például az egyiptomi piramisok és a majatemplomok hasonlóságára, de ázsiai és közép-amerikai helységnevek megegyezésétis felfedte. Inspirációi hatására a geológus kutatók rengeteg felfedezésttettek, és jelentős leletekre bukkantak a tenger mélyén, amelyek szinténCayce-t igazolták. Edgar Cayce munkásságát látva leszögezhetjük, hogy ő még arégi szellemi törvények alapján kapta beavatását, és ezek jegyében isdolgozott. Azzal, hogy öntudatát feladva lép itt át a szellemi régiókba, egyatavisztikus és idejétmúlt rendszert képviselt. Korábban ez teljesen helyénvalóvolt, ma már azonban senkinek sem lehet feladata, hogy így lépjen át a felsőbbvilágok küszöbén. A Golgotai Misztérium óta fontos, hogy a nappali tudat éséberség megőrzése mellett legyünk képesek szellemi tevékenységre a szellemivilágban. Ez persze roppant nehézésjelentőségteljes feladat, mely sok lemondással jár, de az Úton elindulva ez azegyetlen lehetséges módja annak,hogybiztonsággal célhoz érjünk.  Az anyagotKarsay István kérésére összeállította: Csehi István17

[Karsay1958]

A spiritiszta médium és a transz

A spiritiszta világ médiumnak nevezi azt az érzékeny személyt, aki a földi világ és a túlvilág között kapcsolatot tud létesíteni. Medius azt jelenti, a középen lévő. A közvetítésre alkalmas állapotot transz állapotnak hívjuk. A spiritiszta hívők összejövetelén a "seance"-on, vagy szeánszon, - ami egyszerűen ülést jelent - gyűlnek össze.

Ki lehet médium?
Ezt a kérdést a HarmoNet tisztánlátójának is gyakran felteszik. A médium alkalmasságának nincs külső ismertető jele. Talán az ősi sámánokhoz lehetne hasonlítani őket. (A sámán turguz eredetű szó és nyugtalan embert jelent.) A sámánok többségükben férfiak voltak, a mai médiumok azonban többségükben nők. Szinte bármely néprétegből kikerülhetnek, és szupernormális képességekkel rendelkeznek. Ezek a képességek egyes források szerint fejleszthetők, más források szerint ezzel kell születni.

Öröklődő szupernormális képességek
Több családban megfigyelték, hogy a szülők képességeit - gyakran felerősödött formában - örökölhetik a gyerekek. Ebben azért szerepet játszhat az is, hogy a hívő szülők a szellemiséget és a képességet is átadják gyermeküknek. Gyakori, hogy a serdülő korban a médiumi képességekkel megáldott-megvert gyermekek sokkal érzékenyebbekké válnak, sebezhetőbbek lesznek. Hajlamosabbak a kiborulásra, és túlreagálják az igazságtalanságokat és sokkal szociábilisabbak, mint azonos korú társaik. Ezért a kamasz csoportok az ilyen fiatalt könnyebben kivetik maguk közül. Irtzl Máriának, az 1900-as évek híres óbudai médiumának 14 éves korában volt az első látomása, sőt a leghíresebb külföldi médiumok is ebben az életkorban kezdték észlelni médiumi képességeiket. (Például a svájci Smidt Helen)


Médiumi képességek és a halál-közeli élmények, életkrízisek
A médiumok között igen gyakori, ha nem fiatal kamasz korban kerül felszínre ez a képesség, akkor egy nagyon erős életélmény hatására ébredhet érzékenysége tudatára. Ilyen élmény a kómából való felébredés, a halál-közeli élmény, a nemi erőszak (nőknél és férfiaknál ez is eredményezhet testelhagyásos élményt is!) esetleg börtön élmény is lehet. Szirmai Kornél megfigyelt olyan eseteket amikor agyhártyagyulladás után jelentkeztek médiumi képességek.

Médiumok és a pszichiátriai megbetegedések
A valódi médiumi képességeket és a skizofrénia bizonyos tünetcsoportjait igen nehéz egymástól elkülöníteni. Vannak olyan beteges megnyilvánulások, melyek igen hasonlítanak a médiumi képességekre. A beteg ilyenkor ugyanúgy víziókat lát, esetleg vallási képzelgéseket 2elhivatottságot" él meg, prófétának képzeli magát, vagy vallási stigmákat produkálhat. A hisztériára való hajlamuk is erősebb lehet. A hisztériásra jellemző az is, hogy feltűnési vágya nagy. Szeret érdekes embernek tűnni, és ez jól összefügg a médiumitással. Az ilyen médiumnak mindig sikerül megidéznie a kért szellemet és jellemző rá, hogy állandóan csal. (Folyamatosan figyelve csalása leleplezhető.)

A transz állapota
A "trance" (transz) angol szó, elragadtatást önsugalmazással előidézett mesterséges önkívületet jelent. A transz állapotát a legnevesebb pszichológusok közt például C.G Jung is tanulmányozták. Az okkultizmus pszichológiájának szakértője, Raweliffe szerint a következő hat transzállapot a leggyakoribb:

1. az alvajárók szomnambul transza
2. a hipnotizált emberek hipnotikus transza
3. a jóga transz
4. a kataleptikus transz állapot (görcsbe merevedés a révület, vagy a hisztéria felső fokán)
5. extatikus transz (boldog víziókban elmerült "szentek" transzállapota)
6. sámán-transz a természeti népek transzállapotai.

Rendkívüli pszichikai állapot
A transz tulajdonképpen nem más, mint valamilyen nem szokványos, önfeledt, vagy akár önkívületi állapot. A médiumok transza leggyakrabban csak fél transznak nevezhető, félig éber állapot, melyben a tudat peremén működve a külvilág és a túlvilág eseményeit is figyelemmel követheti. Ez az állapot hasonló a kórlélektan által anoetikus tudomásszerzésnek nevezett álomszerű, hézagos, homályos tudatállapotához. Ilyenkor - függetlenül attól, hogy a médium emlékszik-e az élményeire éberen is, vagy sem - mindaz, amit hall, vagy lát elmosódik körülötte, és a hangok, impulzusok mintha kívülről egy álomvilágból érkeznének. Ez az állapot gyakorlással egyre jobban elérhető, megtanulható, akárcsak a hipnotikus transz elérése.

A transz elérésének állapota
A médium a transz állapotát sokféle módon elérheti. Vannak, akik a "kör", vagy a szeánsz vezetőjével szuggeráltatják magukat, vannak, akik egy fényes tárgyat néznek, vagy imákat, mantrákat mormolnak, esetleg meditálnak, révedeznek. Egyesek légzéstechnikákkal érik el ezt az állapotot. Ilyenkor a vérnyomás és a pulzus emelkedik, verejtékezés, gyakori rosszullét is megfigyelhető egyes médiumoknál.


UI:

Dr. Vizin Gabriella - A szégyenről
https://www.youtube.com/watch?v=zBbogN-6NGg

[Karsay1958]

Gondolatok a Jelenések könyvéhez I. - Felvezetés
Zita médium által 2004. április 18.

Krisztus ma és mindenkor ugyanaz. A mi Atyánk, Istenünk elsődöket teremtett. A bukás megtörténte után a kiegyenlítődés érdekében szükségessé vált, hogy a mélységeket a magasságokkal a másodteremtményeken keresztül kösse össze. A bukás megtörténtével, azaz a bukott világok keletkezésével megígértetett, hogy a teremtő Istentől fiú adatik nékünk, hogy aki meg akar térni, aki újra vissza akar térni, az általa visszatérhessen az ő Atyjához, Istenéhez.
Krisztus volt a legeslegalkalmasabb arra, hogy ezt a hihetetlenül nagy munkát, a megváltás munkáját véghez vigye. Mielőtt még testbe, e nyomorúságos Földre született volna, a láthatatlan világból már mindent megcselekedett, és mindent úgy irányított, hogy meg legyen az a hely, az az idő és az az alkalom, hogy Ő, az Isten fia, ember fiává lehessen.
A régieknek, a nagyon régieknek is már minden lehetőséget és minden alkalmat Ő nyújtott a szellemvilágból ahhoz, hogy eljuthassanak legalább a negyedik szféráig, de a további lehetőséget, azaz a menny kapuinak megnyitását csak az Ő testbe jövetele tette lehetővé. Mindazok, akik már az előző időkben az Ő szellemvilágból való segítsége alapján eljuthattak a negyedik szféráig, szintén a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak köszönhető.
Amikor pedig az idő alkalmassá vált, hogy testben, test szerint is e világban megjelenjék, akkor a tiszta erők egész zuhatagát hozta e földre és mindazokra a világokra, amelyeken keresztüljött. Ezzel a menny újra megnyílt mindazok számára, akik a földön a fejlődésüket elérték, hogy a negyedik szférától továbbmehessenek. Sőt nem csak a hatodnapok magasabb, félanyagi világai, hanem egyáltalán a magasabb világok, tehát az ötöd, negyed, harmadnapok is mind megnyíltak – Krisztus eljövetele és áldozata révén – mindazok számára, akik lelküket a megváltó Krisztusnak adják, akik igéit befogadják, akik megtérnek, önmagukon munkálkodnak, megigazulnak és megtisztulnak.
Az elmenetele utáni időkre pedig ígéretet tett, hogy elküldi a Szentlelket, amely minden igazságra vezéreli majd az elkövetkezendő generációkat. Minden igazságra!
A mi Urunk, a Jézus Krisztus eltávozása után a zsidók közül Jeruzsálem környékén is sokan megtértek és vallották magukat Krisztus követőinek, majd a zsidó háború után Rómában a pogányok hihetetlenül nagy számban térnek meg, sokkal, de sokkal nagyobb számban, mint amilyen megtérést a választott nép gyermekei mutattak fel. A pogány Rómát félelemmel töltötte el ez az egész változás, a tömegek átállása az új vallásra, és ezért 64-ben elkezdődött a keresztények üldözése, amely egészen 313–ig tartott. Ekkor Constantinus és Licinius Mediolanumban (Milánó) kiadtak egy olyan ediktumot, amely teljes vallásszabadságot biztosított a keresztényeknek.
Az üldöztetések kezdetén kerül János apostol Patmos szigetére száműzetésbe, miután előtte már Krisztusért szenvedett. Patmos szigete lett az a hely, ahol Krisztus egyházának jövőjére nézve – János apostol csodálatos látomások egész sorozatában részesül. Szólt a hét levél Krisztus után 95–ben a hét kisázsiai gyülekezeteknek, de ugyanakkor bemutatja Krisztus látható egyházának a szenvedéseit és gyötrelmeit egészen Krisztus második eljöveteléig, azaz az idők végezetéig.
Rejtett dolgok voltak ezek, az egész emberiség előtt. Rejtett dolgok, amelyeket az Úr a pihenés, a megszentelődés napján, a hetedik napon mutatott meg az apostolnak. A jelenések sorozata egy előképpel kezdődik, ahogy János hallva a mi Urunk, a Jézus Krisztus hangját, mint sok vizeknek zúgását, megfordulva megpillantja az Urat, a Jézus Krisztust, Aki őt, Jánost szólítja meg, hogy tanúja legyen mindannak, ami ettől az időtől, tehát az őskeresztény egyházak idejétől, Krisztus második eljöveteléig, e világnak átalakulásáig a krisztusi egyházzal történni fog.
Az egész látomásban a hetes szám dominál, ami jelentős szám, hiszen úgy a földre, mint az egész világmindenségre nézve, a hetes szám a beteljesedésnek, a megnyugvásnak, a teljességnek a száma. Isten hat nap alatt, azaz hat korszak alatt teremtette a világot, a hetediken megnyugodék. Itt is hét gyülekezetről van szó, hét csillagról, azaz hét angyalról, hét levélről, hét pecsétről, hét csapásról, hét trombitaszóról. Ha alaposan elolvassátok megláthatjátok, hogy még hányszor ismétlődik a hetes szám. A hetedik korszakot, vagyis a jelenlegi korszakot, azaz az utolsó időket képviseli a Laodiceai egyház, amellyel a legkevésbé van megelégedve az Úr, ami az Ő második eljövetelét előzi meg.
Ha elolvassátok ezt a levelet, akkor látnotok kell, hogy mennyire megfelel ez mindannak, ami ma történik a világban. Az ítélet népe – így is fordíthatnánk ennek a gyülekezetnek nevét, vagyis a hitetleneké, akik el vannak telve, el vannak vakulva a maguk ismereteitől, a maguk tudásától, a megszerzett kincseiktől és anyagi javaiktól, akik sem nem hidegek, sem nem hévek, hanem lágymelegek, akik sem erre, sem arra fel nem használhatók, akik a szó szoros értelmében képezik e föld salakját. Azonban a salak között is vannak még értékes lelkek, akik a levél szerint még megmenthetők és megmenekülhetnek, de mindent el kell követniök, hogy menekvésük még időben bekövetkezhessen.

Szeretettel Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:

Gondolatok a Jelenések könyvéhez I.
Gondolatok a Jelenések könyvéhez II.
Adai tanítás - Csak az üdvözül, aki mindvégig kitart
A végidők eseményeiről
A kegyelem mibenléte
A panaszos és a meghallgató
A tanítvány sorsa



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisoyIR4 ... A?e=ojRPV1
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=R2yfwgM5MKs
Egy hajótörött Erzsike médium által – 1997.jul.13.

https://www.youtube.com/watch?v=pTrtbBYcbWk
A szellemvilág tanításai Erzsike médium által – 000.ápr.9.

https://www.youtube.com/watch?v=JTuecaqLtBo
Epilepsziás nő Erzsike médium által – 2000.ápr.9.

https://www.youtube.com/watch?v=85plHuiTGHo
A csöves és a csodalány – Romantikus dráma

[Karsay1958]

A bűnbocsánatról

Névtelen szellem közleményei Eszter médium útján

A töméntelen bűn elhatalmasodott és az égig ér ő gőg szinte makacsul hívja ki maga ellen
az igazságot. Krisztusi szeretetről zeng a pogányság és ördögi gonoszságot művel. Az örök nagy
igazság, a szeretet, nem élő erő náluk, hanem csak bűntakaró lepel és ebbe burkolóznak az
emberek és szellemek. A takaró külseje szép és nemes vonásokat mutat, de a belseje rakva van
undoksággal.
A bűnös világ a megbocsátás igéit hangoztatja kórusban, de egy sem bánta meg bűnét. Ó,
az evangélium szavai a gonosznak kezében különböző álarccá idomítható anyagot képeznek, de
az Isten szelleme, a tiszta és igaz szeretet nem idomítható! Az fényhullám, mely ami útjában áll,
azt vagy felszívja és boldogítja, vagy hamuvá égeti.
Az anyagi emberek nem hisznek és mégis vágynak az igazságra, a maguk képzelte anyagi
igazságra. A hívők szellemi igazságra vágynak, de egyformán tévednek az emberek, mert
részükre még nem lehet igazság, még nem értik sem az anyagi, sem a szellemi igazat. Az anyagi
igazon még nem uralkodnak, a szellemibe pedig még nem nőttek bele. Istent semmiképpen sem
akarják megismerni, mert ahogyan Ő szól hozzájuk, azt meg nem hallgatják.
Miért? Válaszom a következő: Az ember nyers és durva ösztönét csakis nyers és kemény
törvény tarthatja egyensúlyban. Mózes törvénye jó nevelőeszköze volt a léleknek, míg a gonosz
fel nem használta saját takarójának. De mikor a szigorú törvényeket is kezdték kijátszani, mikor
az alantas elemek a büntetést megkerülték annyira, hogy az ártatlant húzták a bűnhődésbe: akkor
jöttek a próbák, és végül mikor az igazság már alig volt látható, jött Jézus az ő tökéletességével
és megnyitotta az igazság kapuit: a szellemit kiemelte magasra és az anyagit elvetette.
Az igazság és a szeretet újra ragyogott. Krisztus egy mellékfülkét hagyott nyitva a bűnös
emberiség részére, hogy a nagy fény meg ne félemlítse a bűnöst, és össze ne essék, ha az erős
világosságban meglátja saját lelkének rettentő torzalakját; ez a bűnbocsánat és megtérés fülkéje.
Ha az ember lelkileg belenéz a Krisztus által lehozott nagy és tiszta törvény tükörbe, össze kell
roskadnia a rémítő látványtól, mert Krisztus törvénytükre hűen megmutatja az ember
tökéletlenségét, gonoszságát.

Ezért kellett az a mellékfülke. De ez nem cél, csak éppen kisegítő, menekülő ajtó és az
emberiség ebből a mellékfülkéből építette fel magának a nagy csalódást. A tükörbe nem akar
nézni senki, hanem a földi élet teljes kihasználása után a fülkébe akar jutni. De ez a fülke immár
túlzsúfolt és egyre kevesebb a hely azok részére, akik igazán megtérni óhajtanak, míg a fülkéhez
képest az igazi tiszta eszmekör, a valódi nagy szabadságot biztosító mennyeknek országa üresen
áll.

Az idő múlik és a föld határnapja is a véghez közeledik. A fülke nem nyújt boldogságot,
és a hívő lelkek ezrei jönnek a földre, itt újra és újra elbuknak, míg a mellékfülke teljesen fel
nem robban azoktól a gázoktól és gonosz erőktől, amelyeket a szeretet szent nevében halmoznak
fel az emberek úgy a földön, mint a szférákon. Szükséges tehát szellőztető eszköz és seprő,
amivel a sötét eszmekört néha-néha szellőztetni és a benne bujkáló megrögzött bűnösöktől
megtisztítani kell. Ilyen seprők és szellőztető eszközök voltak a reformátorok és azok a
szabadsághősök, akik fegyvert emeltek a vallási eszme szabadságáért.
Ilyen reformátor a spiritizmus is. Lehet, hogy erre a beszédre feljajdul még a szellemi
szeretetet érző lélek is, de így kell annak lennie. Az ösztönök nem mind szentek, de nem is mind
állatiak; mérhetetlen fokozatuk van ezeknek, és ha valaki azzal áltatja magát, hogy ismeri az
igazat, akkor téved, mert a lélek komplikált valami.
A lélek egyénenként változik, és most, mikor legjobban uralkodik a képmutatás, mikor
legerősebb a térben és időben való tapasztalás: itt az ideje, hogy az emberiségnek megmutassuk,
mennyire nem az, aminek hiszi magát; a kereszténység mennyire pogány és az érzés mennyire
alantas a mai társadalomban. A kereszténység még nem Krisztus nyája; aki hisz, még nem
üdvözül, hanem csak az, aki megharcolja a harcot önmagával és győz.

szemlézte: Bíró László

UI:

Isteni mérték Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=8nqo7vgn3O0

[Karsay1958]

A természetszellemek születése
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 39

Nem szükséges dolog a szenvedés, és mégis van, mert maga a természet, maga a léleknek az állapota, vagyis igazsága az, ami az ő fejlődési fokán határt szab körülötte és korlátozza mozgási lehetőségeit.
A tovább teremtődni akarás, ez az élettel való telítődési vágy az, amit ti nyers ösztönnek neveztek, amely az emberben és az állatban megnyilatkozik.

Megjegyzés: A beteges emberi gondolkozást és vágyakat kiélni a végtelenségig nem lehet, mert természetes korlátokba ütközik. A leghatékonyabbak a testi fájdalmak, szenvedések korlátai. Ezek, mondjuk egy agresszív ember esetében lehetnek visszaadott pofonok, sebesülések, de a leghatékonyabban a különböző betegségek formájában nyilvánulnak meg, mert minden hibatipus bizonyos beteg elváltozásokat okoz az étertestben, amelyek egy idő után kivetítődnek és megjelennek a fizikai testben is mint figyelmeztető jelzések. Sajnos az emberek nagy része nem érti és nem is akarja megérteni ezeket a jelzéseket, mert ragaszkodik gondolkodásmódjához, szándékaihoz és szenved egész hátralévő életében.


Egyébként ez az elv az egész bukott teremtettségben benne él. Az ásvány természetében még úgyszólván alig ébredez; a növényben már erős hatalommá növi ki magát és az állatban már teljesen élő ösztönné ébred. Az ösztönöknek ez a fokozatos ébredése az állati testeket elhagyva és az állati életek sorozatán felemelkedve az ember tudatalatti ösztönévé finomul a harmadlagos életerővé. Az emberi testeket elhagyva s az asztrálvilágnak minden egyes állomásán keresztülfinomodva, lelki princípiummá válik, majd később elemi szellemmé.
Az elemi szellem még nem vétkezik, még nem kész, még nem öntudatos. Ők a természet világában müködnek és végig kell járniuk alulról fölfelé és felülről lefelé, vagyis úgy a fizikai sík alatt lévő törvényekben és erőkben, mint a fizikai sík felett lévő szférákban dolgozniuk kell. Mikor az elemi szellemek ezeket az állomásokat végig járták, akkor válnak öntudatos szellemekké, akkor nyernek szabadakaratot, akkor nyernek teljes tudást, azaz a jó és rossz közötti megkülönböztetőképességet a szellemekkel való érintkezés által. Ezután a fejlődésük egy más vonalon folytatódik mint az emberé, az angyalok és természetszellemek vonalán.


Megjegyzés: Ebből a néhány sorból fény derül a természetszellemek misztériumára. Tehát nemcsak a környező anyagi világunkat teremtettük meg eredetileg káosz állapotban, hanem az elemi lények és az emberekétől különböző angyali hierarchia születési lehetősége is hozzánk kötődik. Az emberi lélek ásványi, növényi és állati világokon keresztüli vándorlása folyamán a tudatalatti ösztönvilágából származó hatalmas erőfluidok a természeti törvények hatására sok-sok kis elementállá alakulnak, akik az őket alkotó bizonyos fokig értelmes emberi lélekerőnek köszönhetően képesek rájuk szabott feladatokat elvégezni. A szükségnek megfelelően ezek a kezdetleges elementál lények besorolódnak egy-egy feladatkörbe, ahol szakosodnak és folyamatosan fejlődnek. A fejlődés alatt az értelmi és érzelmi tartalmaik növekedését és finomodását kell érteni.
Ezek az elementálok bármennyire is fejlettek legyenek, ők csak kifinomult lelki tartalmak, nem lélekkel rendelkező szellemek. Bejárva az egész fizikai világot, számtalanul inkarnálódva étertestben, annyira kifinomodnak és megerősödnek, hogy már csak az asztrál síkon kell tevékenykedniük. Ekkor már értelmi és érzelmi szintjük jóval meghaladta az állatvilágét. Innen is kiemelkedve, kinőve jutnak a mennyei szférába, ahol a minősítési törvény támogatásával eljuthatnak abba a kegyelmi állapotba, hogy erőiket egy újonnan teremtett szabad akaratú szellemhez kapcsolják. Tudjuk a “Szellem, erő, anyag”-ból, hogy erre a hűséges elsődök is fel voltak hatalmazva és hatalmas segítőtábort hoztak létre a napköröket, világokat létrehozó munkájukhoz. Ez a teremtési folyamat most is tart a teremtési szférában. Ezek az új szellemek az emberi embriószellemekkel párhuzamos, de tőle különböző természet-angyalainak nevezett szellemrendet alkotják.(Szanszkritul Dévák) Sokkal értelmesebbek az inkarnálódó földi embernél. A misztikusok szerint ez a két párhuzamos fejlődési ág valahol, a fejlődés egy magas fokán egyesül.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

A lét három alapfogalma
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 40

Tulajdonképpen csak három alapfogalom van: szellem, erő, anyag. Ezek azonban fejlődési fokozatok szerint változnak, és ezek a fokozatok adják a sokféleséget úgy, hogy az egyes nevek csak a fokozatokat, elért eredményeket jelölnek. A szellemet nem lehet sem megfogni, sem látni, mert az nem érzékelhető. A szellem megjelenési alakja az önmagából kibocsátott erő. Az erő pedig a szellemmel együtt, amely már gondolatot és érzést sugároz kifelé: világosság; ez a legtisztább megjelenési forma. A szellem fokozatát az az irány árulja el, amely irányban a szellem ténykedik és mozog. A szellem és az erő együttvéve munkálja ki önmagából a harmadik megjelenési formát, az anyagot.
A lélek nem más, mint az élet. Lélek és élet egy fogalom. Ahol élet van, ott mozgás van, ott valamely irányban való ténykedés van; ahol pedig már ténykedés és mozgás van, ott mindenkor fel kell tételezni a láthatatlant, a szellemet; itt bármiféle fokozatban, bármiféle rétegben, de a szellemnek jelen kell lennie. Itt még nem beszélek egyéni szellemről. A szellem, miután teremtőereje van, maga körül gondolatokat, érzéseket, vetítéseket hoz létre és ezek minősége határozza meg a szintjét.
A szellem isteni szikra; ennek a lényegét hiába kutatja az ember, mert ebbe behatolni nem képes. A szellem titok, mint maga az Isten, és vele együtt titok a léleknek, az életnek a lényege is. A szellem olyan mélység, amelyet kiszámítani, megmérni semmiféle számtörvénynyel nem lehet. A szellem az életnek kifogyhatatlan forrása, azért végtelen. Istenen kívül nincs semmi, ami van, az mind Istenben van. Így valami van, a létező, a van, mind Istentől való és az élettel együtt ismét Istenbe tér vissza.
Isten mindegyikünket Önmagából egy gondolattal, egy érzéssel, egy céllal küldött ki a létezésbe. Ameddig el nem értük, addig nem vagyunk tökéletesek. És amikor tökéletesekké lettünk, Istenhez hasonlóvá váltunk. Amilyen mértékben megtelíti magát az Istentől jövő világossággal, olyan mértékben nagyobbodnak, mélyülnek és válnak tökéletesebbekké szellemi és lelki képességei, és ezzel teremti meg a maga világát, a maga környezetét.
Hogy megérthessétek ezt a folyamatot, azért vagytok itt a földön. Azt látjátok, hogy a földi természet és környezet mint tükörkép azt mutatja meg, hogy ezek a megromlott erők hogyan fogamzanak meg és testet öltve hogyan tükrözik vissza azt, hogy milyen fokozaton állnak azok a szellemek, akik ezeket létrehozták. Ez a látható és érzékelhető világ is a láthatatlanban gyökerezik.

Megjegyzés: Ez a hármasság képezi létünk alapigazságát és minden más igazság erre épül, ami azt jelenti, hogy a teremtett világunk rendje mint egy tökéletes fractál, (karfiol forma) analógiák szerint épül, bokrosodik és növekszik, de soha nem lépi át az analógikus (hasonszerűségek) számtörvényét és korlátait. Ennek az igazságnak, az analógiák törvényének az elfogadása nekünk, keresőknek óriási lehetőséget nyújt, mondhatni az egyedüli lehetősséget, hogy az analógiák vonalán elindulva, azaz a karfiol pici kis felületi bigyójából, eljuthassunk az igazság építményének mind magasabb szintjeiig, figyelemben tartva, hogy minden mindennel összefügg. Erre megkaptuk az isteni sémát a “Szellem, erő, anyagban”. Ezt követve értelmünkkel juthatunk el magunkig, illetve fordítva.
A kereső, aki az analógiákat nem veszi figyelembe, az bedől az emberi okoskodásoknak és folyton tévelyeg, forgolódik maga körül és nem látja a fáktól az erdőt.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

A szellem testeinek rövid ismertetése
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 41

A bukásból való kibontakozás kezdetén nincsen más, mint csak összesűrűsödött fluidok, amelyek megdermedve zárják körül az életet. Ezek tulajdonképpen a szellem kivetítései, az élet produktumai, azé a megfertőzött életé, amelyet a nincsen hatalma fertőzött meg, amikor a szellem a nincsent, a lehetetlent akarta lehetővé tenni. Ez a ténykedés ment is mindaddig, ameddig csak a szellem erői el nem fogytak, ekkor szükségképpen be kellett következnie a megdermedésnek. A szellemmag nem hal meg, csak beburkolja őt az a megdermedt életprincípium, amely mint fluid az ő lelkéből áradt ki.
Most az Isten kegyelme veszi munkába az így halálba merült szellemet. Az Istenből jövő áram természetesen nem a szellemet érinti először, aki az ő megdermedt fluidjaiba be van zárva, hanem az őt körülvevő kemény héjat míg végül azt fokozatosan felbontja, és életre ébreszti a szellemet. Így van az, hogy egy világon, amely a bukásba alámerült, legelőször nem a szellemek ébrednek fel, hanem a vegetáció. E mögött a folyamat mögött is szellemi irányítás van, de nem azé a szellemé, aki még az ő fluidburkába, mint egy börtönbe, megdermedten el van rejtve, hanem tudatos szellemek végzik és irányítják ezt a kibontakozást, olyan szellemek, akik munkát vállalnak az ilyen mélyre bukott világok újraébresztésében.
A szervező életerő mindennek alakot és formát ad és ezzel megteremtődik a fantom, az éterikus test. Mikor pedig ez már eléggé kibontakozott úgy, hogy mindennek megvan a legcélszerűbb elvek szerint kialakított formája, akkor ezeknek az erőknek kombinációiból, variációiból és permutációiból szűrődik le a legmagasabb és legtisztább produktum: az emberi test. Ez még mindig a szervező életprincípium munkájának az eredménye. Így alakul ki az ember megjelenési formája: a fantom, és az ennek alapján felépülő fizikai test. Azután a szervező életerő a lélekkel, s amikor a lélek öntudatra ébred, akkor a szellemmag is felébred.
Mikor az ember a fizikai síkon elvégezte a maga munkáját, és a test meghal, mivel az önálló egyén, a lélek a testen keresztül vesz tudomást mindarról, ami őt környezi: a testnek ez a képzete a lélekben továbbra is megmarad. Ennek a testi tudatnak külső formájaként megmarad az egészen durva lelkitest = periszprit, amely a szellemnek a légkörben való mozgását és ténykedésének lehetőségét biztosítja. Tehát van az embernek egy érzéki teste, meg egy lelki teste. És mivelhogy a lelki test, meg az érzéki test két külön világban él, ezeknek összekapcsolására szolgál az ú.n. idegszféra. Ez tehát az összekötő kapocs a lélek és a test között. Ez lesz éterikus testté. Mint éterikus testnek azután különböző fokozatokat kell elérnie. Az éteri test a föld fokozatának egyik terméke, eredménye; a periszprit azonban egyéni tulajdon. A periszpritnek is fel kell szívódnia fluiddá, de az éteri test a szférákon meg a földön is megjelenés alakja, azaz mintegy ruházata az egyéni szellemnek.
Mikor már a szellem magasabbra tör és mint világosság jelenik meg az énben, a lélek felritkul és lágyabbá válik és felnyílik a lélekben a vágyvilág (asztráltest). Az asztráltest tulajdonképpen a periszpritnek a vágyakat tartalmazó benső, finomabb rétege. Ekkor az asztráltest meg a periszprit egymásra hatást gyakorolnak úgy, hogy a periszprit átveszi az asztráltestnek minden hibáját, minden vetítését, és akkor kezdődik a szenvedő állapot.
A még magasabbra való emelkedésnél a lélek mindinkább érzi az ő egyéniesülését, és kiemelkedik az asztráltestből a gondolkodó én: a mentális test. De még mindig annyira hatalmában van a két alsóbb rendű testnek, vagyis a két alsóbb rendű réteg: a periszprit meg az éteri test még annyira befolyásolja az ösztönökön és a vágyvilágon keresztül, hogy nem bír magasabbra emelkedni, mint amennyi emelkedést neki ez a három: az éteri test, a periszprit és az asztráltest megenged.
Amikor az érzéseknek folytonos tisztulásával és a gondolkozásnak mind erőteljesebb kivetítésével lassanként átvilágítja ezt az ő asztrál-állapotát, és az ő periszpritjére és éteri testére az akaratával és belátásával már hatásokat tud reávetíteni és ezeket a hatásokat már oly erősen tudja magából kibocsátani, hogy el tudja hallgattatni az egyéniségének ezeket az alsóbb rendű járulékait, akkor felemelkedik az okozati világ körébe (kauzáltest), vagyis a törvények megértésébe. Ekkor már át tudja tekinteni elmúlt életeit, alsóbb rendű énjének hibáit és fogyatkozásait és meg tudja állapítani a tévedéseket. Ekkor megszűnik rá nézve előbb az éteri test, majd a periszprit, azután az asztráltest hatása is. Ezzel feljebb emelkedett a kauzális síkra és itt a kauzális síkon, vagyis az ő kauzális testében az érzésvilágát átvilágítva, áttisztítva ismét egy ragyogó asztráltest-megjelenési formát alkot magának. Ez azonban már nem az a réteg, amely őrajta uralkodik, hanem ő uralkodik ezen s ebbe az ő alsóbb rendű erői mind felszívódnak, és fluiddá válnak. Ekkor lett valójában öntudatos szellemmé (4. szféra), aki az ő lelkének alsóbb rendű erői fölött uralmat nyert.
Itt már az asztráltest fénylő, fehér szellemi-test. Ezt is általában asztráltestnek nevezzük, de az ilyen asztráltestek már az egyszerű fluidoktól egészen a legfinomabb fényburkokig mind a benne lévő szellem tudatos akaratának engedelmes eszközei.
Tehát a 4. szférától kezdve megszűnik az éteri formák hatása. Itt már nincs kötött formához rögzítve a szellem, hiszen ő már a kauzál, azaz okozati síkon tartózkodik a forma nélküli világban.


Megjegyzés: A könnyebb megértés kedvéért látnunk kell, hogy a fizikai testhez sem az asztrális érzemi, sem a mentális gondolati test nem tud kapcsolódni, mert mondjuk egy “oktávnyi” hézag van közöttük, ezért a blöcs isteni akarat létrehozott egy köztes finomságú anyagot, amely mint minden, hetes folyamatosan növekvő finomsági rétegezettségű; olymódon, hogy a legdurvább része kapcsolódni tud a legfinomabb fizikaival és a legfinomabb része a legdurvább asztrálissal, tehát létezik egy analógikus kapcsolódási lehetőség a szintek között a fizikaitól az éteri által az asztrális és mentális síkokig.
Most vegyük az éteri anyagot, amely a fizikai test minden atomját az asztrálishoz köti, a fizikai halál pillanatában, amikor a halál angyala, vagy a szellemi vezetőnk elszakítja az ezüstszálnak nevezett életfonalat. Ekkor az éteri testünk durvább része, amely erősen kötődik a fizikai testhez, vele marad és idővel szétoszolva visszakerül a föld éteri anyagtartalmaiba. A finomabb rész viszont az asztálba fonódva hagyja el a fizikai testet. Ebből a részből születik a fantom, azaz periszpirit. Ez képezi a fizikai médiumítás alapját és eszközét.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

A stressz és a rák
A kutató orvost a szellemvilágból irányították

Dr. Geerd Hamer 70 éves német kutatóorvos egy roppant érdekes felfedezést tett a rákos megbetegedésekkel kapcsolatos kutatásaiban. A marburgi belgyógyász orvos, aki egyébként teológus is, korábban már több sebészeti műszer megalkotásával is fémjelezte hírnevét. Az ő nevéhez fűződik egyébként egy Hamer-skalpellnek elnevezett penge szabadalmaztatása, amely 20-szor élesebb, mint a borotva, vagy egy speciális csontfűrész is. Boldog családi életet élt, míg 1978-ban egy itáliai nyaralás során Dirk fia balesetet szenvedett és haláltusája négy hónapig tartott.
Az apa, csak három évvel később tudta meg, hogy hólyagrákja van. Állapotának és egészségi körülményeinek elemzése során megállapította, hogy a súlyos betegség fiával kapcsolatos elvesztési konfliktusa következtében alakult ki nála. Betegsége ennek ellenére nem nyugtalanította nagyon, a hólyagrák időben való gyógyítása aránylag biztonságosan végezhető, viszont felébredt benne a kutatás vágya. Felmerült benne a következő kérdés: lehetséges, hogy a rákos megbetegedés összefügg a sokkélménnyel, a súlyos stresszes állapottal?
Három évvel később már úgy vélte, hogy rátalált egy rendszerre, amely révén kialakulnak a rákos megbetegedések. A rendszert Dirk-Hamer féle szindrómának nevezte el.
Egy éjszaka, mint korábban többször is, Geerd Hamer a fiával álmodott. A szellem, aki a fizikai síkban fiaként létezett és akivel már korábban több ízben is tanácskozott, a következőket mondta neki: „Geerd, az amit találtál, az tökéletesen helyes. Azért mondom, mert én többet tudok erről, mint te. Felfedezésed a gyógyászatban forradalmat fog előidézni. Viszont tovább kell kutatnod, mert még nem találtál meg mindent. Két fontos tényező még hiányzik”.

Álmának hatására dr. Hamer még nagyobb lendülettel kezdett el kutatni. Vizsgálatait a helyi klinikán végezte. Százhetven betegének esetét vizsgálta meg tüzetesen. Még a régebbi betegeinek eseteit is újra értékelte, táblázatot készített és összehasonlította a kapott eredményt. Megállapította, hogy a méhnyak-ráknak mindig volt egy egészen különös szexuális konfliktus tartalma, vagy az emlőrákos megbetegedéseknél kimutatható volt egy anya-gyermek konfliktus, a petefészek-rák esetén pedig egy nemzőszervvel analóg konfliktusos élménytartalom. A felismerések egyre inkább logikusnak és ésszerűeknek látszottak. További megállapítása már az volt, hogy mindig az emberi lélek határozza meg a rák keletkezésének helyét.
Miután erre rájött, dr. Hamer a következő éjjel ismét a fiával álmodott és vele folytatott párbeszédet. Dirk fia megdicsérte következtetéséért: „Geerd, ezt gyorsan sikerült kitalálnod. Jól csináltál mindent, de még egy dolog hiányzik, ha erre is rájössz, akkor minden tényezőre rátaláltál. Nem szabad abbahagynod a kutatást, biztosan megtalálod a hiányzó tényezőt.”
Reggeli ébredése után meg volt győződve arról, hogy jó úton halad és lázasan kutatott tovább. Minden korábbi esetet újból átvizsgált és egyszerre rájött arra, hogy léteznie kell egy úgy nevezett alvó karcinómának, amely csak bizonyos hatásokra ébred fel az emberben és okoz súlyos fizikai elváltozást. De még mindig nem tudta, hogy milyen közös kapcsolataik vannak a betegségeknek, miért van az, hogy egyes betegeknél a betegség gyógyítható, más esetekben pedig az eredmény halálos.
Egy napon azonban arra is rájött, hogy azokban az esetekben, amikor a betegek életben maradtak, a konfliktus-helyzet mindig megoldódott, amikor pedig a konfliktus-állapot nem lett megoldva, a betegek meghaltak, vagy a betegség lefolyása tovább zajlott.
Alig várta az éjszakát, este beprogramozta tudatának, hogy fiával álmodjon. Ez meg is történt. A szellem mosolyogva mondta: „Nem mertem remélni, hogy erre a körülményre ilyen gyorsan rájössz. Igen, ez az. Most már minden tényező együtt van, semmi sem hiányzik már. Egész pontosan így viselkedik a rákos megbetegedések kialakulásának és gyógyíthatóságának folyamata. Tedd közzé felfedezésedet!”.

Dr. Geerd Hamer megfigyeléseit dr. Reők Iván magyar sebészorvos már korábban is mintha megfigyelte volna. A sebész találkozik Istennel című könyvében a következőket írja: „A hivatalos orvostudomány sokat tud az emberi test működéséről és ha az meghibásodik, képes meg is javítani. A baj csak az, hogy módszerei sokszor nem az okokat, hanem a tüneteket szünteti meg. Az utolsó évek változásai oda vezettek, hogy a gyógyítással foglalkozó szakemberek figyelme mindinkább az egész emberre – nemcsak a test működésére - terelődött. Egyre többen hangoztatják, hogy a lelki tényezőknek döntő szerepük van az egyén sorsának alakulásában, egészségének alakulásában.”
Minden ember egyedi lény, és egy óriási világegyetem fölött uralkodik, tulajdon testének világegyeteme fölött. Az emberi test mintegy 100 milliárd sejtből épül fel, minden sejt számtalan atomból álló, önálló galaxis, minden egyes atom egy naprendszerhez hasonlatos, benne egy központi nappal – az atommaggal -, és a körülötte keringő bolygókkal, azaz a protonnal, elektronnal és neutronnal. Ebben a hatalmas birodalomban egyetlen gondolkodó lény létezik, ez a szellem, az én. A gondolat legkisebb rezdülése rögtön eljut minden egyes sejthez, ily módon határoz a test egészségéről, vagy betegségéről. Ezért gondoskodni kell arról, hogy mindenki bölcs uralkodóként kormányozza testének óriási birodalmát.
A test önmagától nem betegedhet meg, mert a betegség csupán az emberi szellem kivetülésének a közege. Hasonló egy vetítővászonhoz, amely magától nem tud képeket létre hozni.
A gondolatok képezik a filmek anyagát, és a szellem dönti el, hogy éppen melyik film peregjen le. Semmi értelme tehát annak, hogy réseket szakítsunk a vetítővászonba, ha valakinek nem tetszik a film. Ez lenne a műtét. Vagy ha éppen újra meg újra üresre akarnánk törölni a vászon felületét, ha tüneti kezelést szeretnénk végrehajtani. A betegség útján a szervezet azt jelzi, hogy „nem vagy az, akinek valójában lenned kellene”.

A betegség tehát barátunkká és hűséges segítőtársunkká válhat, mert segít visszatalálni önmagunkhoz, hogy igazi énünk tudatában élhessünk.
Dr. Grünhut Adolf halála után Béla médiumon keresztül a következőket üzente spirituális körének tagjaihoz:
- Tudnotok kell, hogy a testi baj és a betegség oka a lélekben van, és minden szenvedés csak tisztító fájdalom, hogy tisztítsa és világosítsa fel a bukott szellemet. Nem is lesz addig az orvosi tudomány igazi tudomány, amíg az orvosok a lélekkel és a szellemmel, azok törvényeivel nem foglalkoznak, amíg nem ott keresik a bajnak a forrását, ahol az van: a testi és lelki bűnökben, és azokban a visszaélésekben, amelyeket a tisztátalan emberszellem olyan könnyelműen szokott magára halmozni.
A lélek minden képességének és tulajdonságának más-más testi szerv a mozgatója, a kifejezője. A gondolat és a képzelet anyagi szerve az agy, az érzelem és az érzés közvetítője a szív. Aki gondolkozásában és képzelőtehetségében beteg vagy tévelyeg, annak betegségét a gondolatokat meterializáló agy működésében lehet megtalálni. Akinek a szíve beteg, bizonyos lehet benne, hogy valamikor a szív, az érzelem és a szeretet törvényeit megsértette, és most törleszti, fizeti vissza a tartozását.
A lélek és a szervezet minden folyamata az agyon keresztül van összeköttetésben és ott lesz koordinálva. Szervezetünk nagy komputere az agyunk, a programozó a lélek és a szervezet pontosan reagál az optimális, illetve a hibás programozásra. Ezt senkinek sem lenne szabad szem elől téveszteni.

FÁY Gábor

UI:

Dudde
Reinkarnáció téves tana
https://www.youtube.com/watch?v=3g3cQi0zC5Y

[Karsay1958]

A gondolat teremtő erejéről

Részlet az 2002.01.08-i „Köri találkozó” kérdés-felelet anyagából, melyek
a Budapesti Szellemkutatók Társaságának a mediális ülésein hangzottak el
Gizi médium által.
Jelölések: KV = körvezető; VSZ = vezetőszellem

KV.: Köszönöm szépen! Következő kérdésünk az lenne, hogy a gondolat teremtőerő. Ezt már nagyon sokszor megbeszéltük, és valóban tudjuk, hogy a gondolataink minősége sze¬rint tudjuk megteremteni a történéseket, tehát amit gondolunk, az megvalósul a gya¬korlatban. Azért gondolunk valamire, mert a megvalósulás már közel van, hiszen sok¬szor tanítottátok azt, hogy a történések ott vannak, azok is mindig a jelen időben vannak! Tehát azért gondolunk valamire, mert már közel van az a történés, az ránk sugárzik, an¬nak az előrezgéseit megértjük, vagy pedig valóban mi hozzuk létre azt a valamit a gon¬dolatainkkal, és ez által történik aztán meg? Ezért például, ha valamitől félünk, az meg is valósul, nagyon sokszor évek múlva, amikor az, aki félt attól a valamitől, az már nincs is a fizikai síkon!
VSZ.: Ez független a személytől! A következőről van szó! Tudjátok, hogy már min¬den van, minden létezik, hiszen erről értesítésetek van, hogy nincs semmi, ami megte¬remteni való, nincsen, ami létesíteni való valójában, mert az minden megvan! Még ha a számotokra nem is látható és nem létezik! De ugyanakkor, most csak egy embert vegyünk! Ne azt, hogy ő valamitől fél, és az másik számára valósul meg, hanem csak egyetlen em¬beréleten keresztül vizsgáljuk meg ezt a kérdést!
Úgy érkezik le a Földre, hogy tudatában van annak a lehetőségnek, annak a "min¬dennek", amit áttekintett, és amire azt mondta, hogy igen, áthelyezkedem, és megpró¬bálom megvalósítani! Megtestesül, és a testi valójában itt van az a "minden", ami a számára lehető, amit a születése előtt lelki állapotában látott és tud. De amit nem tud, a testi valójában nem tudja, ugyanakkor van ennek a szellemi résznek egy olyan kisugárzása, ami igenis, mint egy homá¬lyos tükörkép, mint egy homályos tudat itt is jelen van!
A fizikai való¬jában nem az van, hogy az én számomra ez van megteremtve, tehát ezt nekem végre kell hajtanom, énnekem úgy kell gondolkoznom, úgy kell éreznem, úgy kell cselekednem, hogy ezt végrehajtsam! Szó sincs róla, nincsen végzetszerűség, és ezt ti is nagyon jól tud¬játok! Választási lehetőségek vannak ebből az egész tárházból, ami sokkal hatalmasabb és nagyobb, mint amiről elképzelés útján fogalmatok lehetne! Annyi mindenből vá¬laszthattok, nemcsak a jó meg a rossz mindenféle állapotából, és mindenféle árnya¬latából, de mindenféle időbeli eltolódással is nagyon sok lehetőség van!
Tehát ak¬kor, amikor úgy érzitek, hogy a számotokra valami nyugtalanító, vagy éppen valami jó, valami terv, megvalósítani való van, akkor valóban közel van hozzátok! Bennetek van, rátok sugárzik, lelkileg-szellemileg tud-játok, csak fizikailag merült feledésbe, ami¬ről már annyi szó esett. Ez a feledés nem száz szá-zalékos soha! Megértések, gon¬dolatok, hirtelen felvillanások tájékoztatnak arról, hogy valami van bennetek, valami van körülöttetek, amit tehettek, vagy amit elkerülni akartok!
Az adott inkarnációjában a fizikai ember, a gondolkodásával, az érzéseivel... és itt most hozzáteszek valamit! Az éppen lévő "aki vagy"-ságával, kívülről tudjátok már, hogy ez mit jelent! A lényét jelenti, azt a lény állapotát, amelynek ő a fizikai kifejezője, ami őhozzá átsugárzik. A lényének a félelmeit, gondolatait, minden egyebet a kö¬ré rendezi, amit választ, de nem végzetszerűség, amit vá¬laszt. Olyan gondolatokkal foglalkozik, olyan érzésekkel van eltelve, úgy uralkodik, vagy nem uralkodik rajta, amilyen az ő lényének az éppen esedékes erőnléte, világos-sága! Azért, mert abból az óriási rendszerből, ami, mielőtt leérkezett a Földre, abból nagyon sok mindent választhat, nemcsak egyet!
Nincsen végzetszerű elrendeltség, hogy neki ilyennek, olyannak kell lennie, hanem amit kidolgoz, amire ki tudta építe¬ni magát, ebből a sok lehetőségből azt választja, és a sok gondolat, a sok érzés teremtőerőivel lehívja magához azt, ami az ő számára igenis létezik, de a létezőből ő a földi síkjára, a földi létezéséhez ezt hozzávonzza, és az ott megjelenik és megva¬lósul!


UI:

Okos eszköz Pál Feri Szondi Miklós
https://www.youtube.com/watch?v=Pth8pyu-RWU


A teljes előadás a video alján lévő linkben megtalálható

[Karsay1958]

Az utolsó idők őrállói - Felvezetés
Zita médium által - 2017. január1.

Minden pillanat, minden perc, minden óra rendkívüli jelentőséggel bír azok számára, akik megértették, hogy az Úr már csak rövid ideig tartja áldó és védő karját az emberek felett, és rövidesen eljő az idő, amikor a rossz olyan hatalommal és erőszakkal rendelkezik és lép fel, hogy a helytállás egyre nehezebbé válik minden jóakaratú, Istent szerető ember részére. Sőt, azok részére válik a legnehezebbé, mert azokra, akiket már elbódított, megtévesztett az ellentét, nincs gondja, hisz legyőzte, rabláncra fűzte őket, azok már az övéi, de annál élesebb szemmel figyeli azokat, akik még bizonytalankodnak, hogy hazugságok révén hogyan és kik által bódíthatók még el, és tehetők zsákmányává.
Kétfelől folyik ma hihetetlenül nagy harc és küzdelem a földi világban minden ember megszerzéséért: egyik oldalon a világ fejedelme és szolgái, a másikon a Szentlélek munkásai részéről, akiket az Atya és a mi Urunk Jézus Krisztus küldött, és küld ma is az emberiség közé megmentésük érdekében. Mi, a Szentlélek munkásai,immár több mint egy évszázada sajnos nem kapunk lehetőséget olyan kis emberi közösségekben sem, mint amilyen a tietek is, hogy jó tudással és ismeretekkel lássunk el embereket, ugyanis nem hajlandóak alávetni magukat a mi kérésünknek, sugallatainknak, figyelmeztetéseinknek, nem tartják fontosnak és lényegesnek, hogy eszközökké válhassanak a mi kezünkben, de sajnos annál többen válnak eszközzé az ellentét kezében.
De bármilyen nehéz, küzdelmekkel teli és fárasztó is ez a munka a részünkre, akkor is lelkesen tovább folytatjuk, hogy az egyházaknál, sőt a hitetlenség mezején is találjunk még olyan, ha nem is erős, nem is élettel telített, de legalább az élni akarás jeleit mutató „gabonaszemeket”, amelyeket még a legutolsó pillanatban felemelhetünk és bejuttathatunk a megmentettek csoportjába. Sajnos egyre inkább kevesbedik, és egyre inkább megcsappant azok száma, akik még megmenthetők.
Az ellentétnek célja, hogy a nemzeti hovatartozást lebontsa, megszüntesse, és akkor az ember ne tudja, hogy hová is tartozik, hol vannak a gyökerei; így gyökértelenné válik, és akkor nemhogy a pusztító orkán, de még a kisebb szél is könnyen ledönti, mert csak látszik élni. Ebben az állapotában minden vágyával ehhez a látszat élethez kötődik, mert ezt tartja élvezhetőnek, amiért érdemes élni, miközben attól az életmódtól, ami az örök élethez vezet, egyre inkább eltávolodik.
Mindazok mellé, akik nem figyelnek az idők jeleire, az isteni Gondviselés mindenkor, de különösképpen most az utolsó idők utolsó pillanataiban őröket állít. Az őröknek az a munkája, kötelessége és feladata, hogy azokra, akik bűneik és rossz tulajdonságaik miatt önmagukra képtelenek odafigyelni: figyeljenek és időben megrázzák őket, sőt ha kell valamilyen traumával, betegséggel, vagy ha kell, valami nagy veszteséggel felrázzák őket, hogy veszély esetén még menekülni tudjanak. Menekülni tudjanak a nagy, de biztosan elkövetkező veszedelemből. Továbbá őrállókat állít az igazság érvényesüléséért is.
Tehát az őrállók újra kirendeltettek, az elfáradtak bevonattak, pihenő helyekre küldettek, de az Úrnak ebben az évében is itt vagyunk új erővel, és itt leszünk a földi világban mindvégig, hogy aki még megmenthető, azt észrevegyük és megmenthessük. Harcmodorunk változott, és már nem csupán a szellemiekből vett eszközökkel végezzük mentő munkánkat, hanem a földi világból is veszünk kezünkbe az Isten által erre a célra adott eszközöket, azok érdekébe, akik a maguk erejéből, az ellentét hálójának összekuszált szálai közül képtelenek kimenekülni.



Szeretettel Bíró Laci:

A csatolt anyagok listája:


Az utolsó idők őrállói
Adai tanítás - Böjtölnek majd
A megnyilvánulatlan Isten egy belső mag
Az emberi lélek hármas feladata
A tűzoszlop
Az aranyszál
Kábítószer, drogok


https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGispiKmF ... A?e=wlR7Uu
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=NmM2TnwAWXI
A betegségek és a bűn közötti összefüggések – Zita médium közlése
Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=JrninOBfsQU
A Balatonba fulladt férfi Erzsike médium által – 1997.jul.13.

https://www.youtube.com/watch?v=R2yfwgM5MKs&t=13s
Egy hajótörött Erzsike médium által – 1997.jul.13.

https://www.youtube.com/watch?v=CN294LnisVQ
Fogadom – Romantikus dráma

[Karsay1958]

A tér és az idő illúziója
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 42

Itt a földi világban azért vannak merev és rideg formák, és azért van idő, mert mindennek el kell végeznie a maga körforgását, a maga lemorzsolódó és tisztító munkáját. Mikor azután ezeket az állapotokat végig küzdötte a szellem, akkor felszabadult az idő, a tér és a formák alól, és benne él egy örökkévalóságban, ahol ő az ura a térnek és az időnek. Innen van, hogy a tér és idő a lélek kötöttségéből származó fogalmak, amik valóságban nem léteznek. Azt mondhatnám, hogy a tér és idő fogalma a lélek kötött állapotából mintegy kivetítés a tudatra.
Mikor egy-egy turnus lejáródásával egy-egy szellemcsoport elvégezte a maga fejlődési útját a földön, akkor egy korszak lejárt annak a világtestnek életében és következik egy másik korszak más szellemekkel, akik megint a maguk fluidjait, a maguk eredményeit hozzák a felszínre, a föld felső rétegére. És amikor ezek részére is lejárt az ő fejlődési turnusuk, akkor megint más szellemcsoport jön, — és így tovább.
Ha minél több szellem van a föld felső légkörében és az azt körülvevő szférákban elhelyezkedve, annál magasabb rendűvé válik a mag, vagyis az anyagvilág és annál gyorsabbá válik a fejlődés a földön testesült szellemek részére. Természetesen, mert ezekben a szférákban élő szellemek megtelítik a légkört a maguk gondolataival és érzéseivel, és hogyha a földön testet öltött lelkek eléggé befogadó képesek, akkor nagyon gyors ütemben haladhatnak élőre fejlődésük útján.
A szellemeknek sokfélesége, vagy az, hogy melyik csoport milyen időkben élt a földön és milyen eredményeket ért el, melyiknek milyen volt a vallása, milyenek voltak a szokásai: mindez nem határoz semmit; ez a sokszerűség csak gazdagítja a földi szférákat. Csak az a fő, hogy minél jobb kvalitású szellemek legyenek.

Megjegyzés: Itt burkoltan elhangzik az a tanítás, hogy a Földön egymást követik a szellemlégiók, hogy elvégezzék a számukra kiszabott fejlődési feladatot egy-egy civilizáció keretein belül. Az, hogy milyen magas a földi élet lelki szinvonala, szabja meg a fejlődés gyorsaságát, illetve az átlag életek nehézségét és szenvedés állapotait.
Nagyon hasznos számunkra a térnek és időnek az illúziója, mert első sorban ez mutatja meg az embernek az anyagi élet múlandóságát, végső soron segít megérteni, hogy az anyaghoz való kötődés és ragaszkodás értelmetlen, hiú ábránd. Az anyagi ember még képtelen felfogni, de a szellemi ember kezdi kapisgálni és végül meggyőződéssel hinni, hogy a múlandó anyagi világgal szemben, ott áll számunkra egy valóságos világ, az öröklét világa, ahol minden örök, állandóan létező, így a boldogság is.
Láthatjuk az anyagi síkon, hogy minden alkotásunk múlandó. Bármit építünk előbb-utóbb lepusztul, állandóan javítani, újítani kell, ha ragaszkodunk hozzá. Az is lehet, hogy egy későbbi időben elveszíti vonzását, elavul maga az elképzelés és sokszor szinte bánjuk, hogy ennyi erőt fektettünk bele. Ez is egy módja a kiábrándulásnak, a szabadulásnak az anyag bilincseiből.

Szeretettel Bíró Laci

UI:

Hétvégi filmajánló

A buddhizmus, a halál, az újjászületés és a karma törvényeibe kapunk betekintést, ... mély es fontos emberi érzések, végtelen időben, ahol egy pillanatnak éljük meg az életünket. Virágok völgye.
https://videa.hu/videok/film-animacio/v ... 5xJMrOJJkg

[Karsay1958]

A tér és az idő illúziója
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 42

Itt a földi világban azért vannak merev és rideg formák, és azért van idő, mert mindennek el kell végeznie a maga körforgását, a maga lemorzsolódó és tisztító munkáját. Mikor azután ezeket az állapotokat végig küzdötte a szellem, akkor felszabadult az idő, a tér és a formák alól, és benne él egy örökkévalóságban, ahol ő az ura a térnek és az időnek. Innen van, hogy a tér és idő a lélek kötöttségéből származó fogalmak, amik valóságban nem léteznek. Azt mondhatnám, hogy a tér és idő fogalma a lélek kötött állapotából mintegy kivetítés a tudatra.
Mikor egy-egy turnus lejáródásával egy-egy szellemcsoport elvégezte a maga fejlődési útját a földön, akkor egy korszak lejárt annak a világtestnek életében és következik egy másik korszak más szellemekkel, akik megint a maguk fluidjait, a maguk eredményeit hozzák a felszínre, a föld felső rétegére. És amikor ezek részére is lejárt az ő fejlődési turnusuk, akkor megint más szellemcsoport jön, — és így tovább.
Ha minél több szellem van a föld felső légkörében és az azt körülvevő szférákban elhelyezkedve, annál magasabb rendűvé válik a mag, vagyis az anyagvilág és annál gyorsabbá válik a fejlődés a földön testesült szellemek részére. Természetesen, mert ezekben a szférákban élő szellemek megtelítik a légkört a maguk gondolataival és érzéseivel, és hogyha a földön testet öltött lelkek eléggé befogadó képesek, akkor nagyon gyors ütemben haladhatnak élőre fejlődésük útján.
A szellemeknek sokfélesége, vagy az, hogy melyik csoport milyen időkben élt a földön és milyen eredményeket ért el, melyiknek milyen volt a vallása, milyenek voltak a szokásai: mindez nem határoz semmit; ez a sokszerűség csak gazdagítja a földi szférákat. Csak az a fő, hogy minél jobb kvalitású szellemek legyenek.

Megjegyzés: Itt burkoltan elhangzik az a tanítás, hogy a Földön egymást követik a szellemlégiók, hogy elvégezzék a számukra kiszabott fejlődési feladatot egy-egy civilizáció keretein belül. Az, hogy milyen magas a földi élet lelki szinvonala, szabja meg a fejlődés gyorsaságát, illetve az átlag életek nehézségét és szenvedés állapotait.
Nagyon hasznos számunkra a térnek és időnek az illúziója, mert első sorban ez mutatja meg az embernek az anyagi élet múlandóságát, végső soron segít megérteni, hogy az anyaghoz való kötődés és ragaszkodás értelmetlen, hiú ábránd. Az anyagi ember még képtelen felfogni, de a szellemi ember kezdi kapisgálni és végül meggyőződéssel hinni, hogy a múlandó anyagi világgal szemben, ott áll számunkra egy valóságos világ, az öröklét világa, ahol minden örök, állandóan létező, így a boldogság is.
Láthatjuk az anyagi síkon, hogy minden alkotásunk múlandó. Bármit építünk előbb-utóbb lepusztul, állandóan javítani, újítani kell, ha ragaszkodunk hozzá. Az is lehet, hogy egy későbbi időben elveszíti vonzását, elavul maga az elképzelés és sokszor szinte bánjuk, hogy ennyi erőt fektettünk bele. Ez is egy módja a kiábrándulásnak, a szabadulásnak az anyag bilincseiből.

Szeretettel Bíró Laci

Csodák tanítása ego és szeretet
https://www.youtube.com/watch?v=7BFzNhArRXw

[Karsay1958]

A periszpirit
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 43

A szellem különböző testei a szellem fejlődése során nem semmisülnek meg, csupán átalakíthatja. Amint a szellem örökéletű, úgy az ő teremtése is elpusztíthatatlan.

A földben, a porszemekben, kőben, stb. mind olyan erők szunnyadnak, amelyek még nem jutottak kifejezésre. Azonban az életnek magasabb szintjére jutott növény magva már egy szervezett valami; a növénymag már egy gondolatot, egy érzést reprezentál.
A növény ismét elporlad, és az anyagai ismét földdé válnak, de minden egyes újabb testöltéssel, minden egyes újabb megjelenéssel magasabb rendűvé válik, magasabb rendű erővé minősíttetik át, míg ennek a megjelenési formának legmagasabb állapotába jutva, a szervező életerő csoportosításában állati testeket éltet. Végül az állati testeket éltető erő magasabb rendű kifejezési formája (még pedig nemcsak mint legmagasabb rendű, de legmagasabb minősítésű erő is) a szellem körül rakódik le. Ez az emberi test.
Arról, amit ti léleknek neveztek, úgy gondolkoztok, hogy az mindenkinek egyéni sajátja, azaz, hogy mindenkinek saját külön lelke van. Ez azonban csak részben igaz. Mert az egyéni lélek is a mindenségnek a lelke, a világlélek része. A fejlődéssel párhuzamosan képződnek finomodnak, csiszolódnak az éterikus erők, azok a bizonyos éteri-testek, az ú. n. fantomok. Ezek a fantomok a léleknek szintén bizonyos megjelenési formái, a szellem mozdulatának, a szellem fejlődési fokozatának mindmegannyi kifejezői. Amelyek majdnem mindig mintegy önmagukba zártan, gépiesen megőrzik a szellemnek azokat az elért eredményeit, amelyeket különben a tudat könnyen elveszíthetne. (Ezek az éteri testek, azaz finomanyagi testek a fizikai testetöltés zálogai. Nélkülük az asztrál test képtelen lenne kötődni a fizikai világhoz, azaz megnyilvánulni benne. A fizikai halál pillanatában az életszalag elvágásakor az éteri test kettéválik, a durvább része a fizikai testtel marad és idővel szétoszlik, a finomabb tartalmai pedig követik a lélektestet és alkotják annak perispiritjét.)
Mikor az egyes embercsoportok a fejlődés során elérték azt a célt, azt a fejlődési állomást, amelyet a végzet, vagy az isteni Gondviselés eléjük tűzött, akkor ezek a fantomok és a fantomok világa, t.i. a szférák, és az azokat éltető asztrál-erők, amelyek most már feleslegessé váltak, behúzódnak. Összevonatnak, és a forma szétesik, mert nincsen reá többé szükség. Ilyenkor a minősítési törvény, amely a takarékosság elvével dolgozik, mint egy szűrő kirostálja a turnus összes termését, mint gondolatok, érzések és cselekedetek és ami érték azt megtartja az idők végezetéig, a többit pedig megsemmisíti.

Mindazok az erők, amelyeket a szellem a jóval átsugárzott, az ő tulajdonait képezik; de amit a rosszal fertőzött meg, annak a megtisztítása is az ő feladatát képezi. Ezt nem a szellem a maga akaratával és megismerésével, vagy tudásával cselekszi ezt, hanem az őt körülvevő törvény sugároztatja ezt vissza a szellemre.
Az éterikus testek, ha egyszer meg vannak alkotva, ameddig használhatók, fölhasználtatnak. Minden egyes szellem minden egyes élettel nemcsak egy ilyen éteri-testet, hanem többet is tud magának alkotni; elronthatja, tönkreteheti, vagy megint újra megjavíthatja azokat, mert hiszen egy következő testöltésben nem okvetlenül szükséges, hogy ugyanaz legyen az ő éteri-teste. (Kaphatja egy nála fejlettebb szellemét, készíthetnek neki egy sajátságos újat több test összeszabásából, esetleg ő maga alakíthat magának egyet saját tetszése szerint.)
A periszprit a szférában való megjelenési forma a lélek számára, s mint ilyen, annak a szférának az anyagát reprezentálja, amelyhez a szellem tartozik. Így minden szférának megvan a maga anyaga, felruházó rétege. Amikor a szellem megérett arra, hogy emelkedjen a perispritje egy halálhoz hasonló állapotba jut, és úgyszólván leválik róla az a külső kifejezésforma, a lelki-test, illetőleg annak egy rétege, s ugyanakkor átveszi lassú átalakulással a levált réteg erőit a magasabb rendű test, a magasabb rendű megjelenési forma. Ez a kötött állapot a föld határáig, tehát a harmadik szféráig bezárólag tart. (Ez alatt az értendő, hogy a harmadik szféráig megmaradnak a lélektest emberi formái, mintha a földön lennének, főleg az első két szférában. Följebb emelkedve a testek mind finomabbá, légiesebbé, sugárzóbbakká válnak, míg elérik a fénytest állapotot.)

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

A szellem testeinek felöltése és levetése
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 44

A negyedik szféra határáig (rezgéstartományáig) kötött, testszerű állapotban élnek a lelkek, s az asztráltestnek hibái, bűnei, vétkei, a lélek hibás és törvénytelen állapotai a periszpriten ütköznek ki. (Itt az árnyék nélküli szellemi világban a lélektest olyannak is látszik, amilyen a maga valóságában. A jók valóban jónak, kellemesnek és vonzónak, a rosszak pedig utálatosnak, büdösnek és visszataszítónak látszanak. Ez is az egyik oka a szférákbeli elkülönítésnek. Csak itt a földi világban tününk egyformának és sokszor megtévesztően másnak, mint az igazi önvalónk.) Amikor azonban már meggyógyult az asztráltest beszabályozódik a törvényekbe, és a törvényellenes vágyai visszafejlődnek, akkor felbomlik és megszűnik a periszprit, és a szellem az asztráltest finomabb burkában jelenik meg, amely későbben egészen könnyedén alakítható fluiddá lesz. Ekkor már a saját asztráltestében jelenik meg a szellem és az ő benső állapota kisugárzik a külsőre. Ekkor megszűnik az éteri test, a periszprit (az anyagias forma), és megmarad az asztrál-test. Az asztráltest szintén elmúlik, és fluiddá válik, ami már egy tulajdonképpen átminősített anyag.
Most tegyük föl, hogy a szellem ebből az ő megtisztult állapotából testet ölt. Legelsősorban le kell mondania szellemi szabadságáról, és fel kell vennie annak a légkörnek a megjelenési formáját, amelyben ő mint szellem él, mégpedig annak a célnak megfelelő alakot, amely célból testet fog ölteni. Ettől az alaktól aztán már szabadakaratával sem szabadulhat. Akkor le kell nyomulnia az alacsonyabb rétegbe s annak az anyagát is magára kell vennie; azután a következő legközelebbi alsó réteg anyagát, stb.
Vegyünk egy konkrét példát. Pld. egy negyedik szférabeli szellemnek fel kell vennie annak a munkának megfelelő külső formát, amely munkát ő a földön vállalni akar. Ehhez szükséges a saját szférájának a fluidja és annak a célnak megfelelő anyag, amilyen munkát vállal. Sorsa ekkor már meg van határozva abban a munkában, amire készül. Azután, mint legközelebbi szférából, a 3. szférából is felveszi, amire szüksége van.
Továbbá, mivel a 3. szférának a villamossága is, meg a delejessége is kevés, tehát a földhöz közeledve szüksége van a 2. szféra életanyagára, vagyis arra, hogy a föld természetének elevenségét felszedje, és felszedjen magára bizonyos szenvedélyeket, vagyis azt a természetet, amely ebbe a szférába beletartozik. Szükséges továbbá, hogy az első szférán keresztülmenve felvegye az éteri-testet, az éteri-test segítségével pedig hozzákapcsolódjék az élők légkörének természetéhez, s ezekkel összeköttetést nyerve összekapcsolhassa magát a sejtvilággal. Ezzel tehát négyszeres burok van rajta, amely az ő lényegét, az ő igazi szellemi természetét mindenesetre megváltoztatja.
Nem kell azonban azt gondolni, hogy amikor meghal, négyféle burkot kell magáról levetnie. Nem, csupán egyet, az éteritestet, amely a három alsó szféra együttes anyagából létesült. Az éteri-test a földi életben arra szolgál ennek a szellemnek, hogy az az álom ideje alatt élet-szalaggá alakuljon át és átsegítse őt a szenvedélyek világán (2. szféra) és a törvények világán (3. szféra) a saját hazájába. Egy ilyen áldozati testetöltés feladata szent a szellem számára, kötelezően el kell végezze, kölönben újra kell szülessen és addig nem juthat vissza a szférájába míg sikeresen meg nem oldotta feladatát, ezért is vállalják kevesen a testetöltést.
Amikor a bölcsesség-testben (kauzál-test, 4. szféra) felébred a szellem, sok mindent másképpen ítél meg, mint ahogyan azt földi életében megítélte. És sokaknak, akik a 4. szférából szállottak alá és valamit elvégeztek abból, amit maguk elé tűztek, ezzel máris növekedett a bölcsességük, s azzal magasabb eszmei világba hatolnak, amelynek fényénél igen kicsinyesnek látszik előttük az a munka, amit elértek.
A hit teszi az emberi lelket minden más élő lélekkel szemben gazdagabbá, istenivé. Hit által ismeri meg az ember Istent; hit által fogadja el Isten törvényét, hit által valósíthatja meg azt, mert hit által nyer reményt, erőt és kitartást. Hit által érzi magát a lélek sarkaltatva, hogy keressen, kutasson a rövidebb út után, a bizonyosabb világosság után. Hit által szűnik meg az anyag nehéz hatalma, a tudatra ránehezedő súly, mely reménytelenné teszi az emberi életet. Hit által hozzákapcsolódhattok az Isten Szelleméhez, aki új, eddig nem ismert gondolatokat sugároz be a lelki világotokba, eddig fel nem fedezett vágyak ébrednek a lelketekben.

Kedves levelező és csoporttagok!
A Névtelen Szellem “Titkos tanítások” háromkötetes művéből a teljesség igénye nélkül készítettem annak idején a lényegi kivonatokat. Később indíttatást éreztem, hogy ezt egy részekre bontott formában megosszam, ezért miután megtettem és magyarázatokkal láttam el a magam által megcímzett részeket; és ez több mint egy évvel ezelőtt történt, csak várni kellett, hogy mikor jön el az ideje a megosztásnak, hiszen nem lehet lerohanni a csoportokat egyből a titkos tanításokkal.
Amikor István is elérkezettnek látta az időt és a csoportok fejlettségi szintjét kezdtem meg a részek közzétételét. Most István szólt, hogy jó lenne az eredeti háromkötetes anyagot a kezetekbe adni, hogy, aki kedvet érez az eredetiben utánynézni a tartalomnak, az megtehesse, ezért ezek számára lehetővé tesszük, hogy letölthessék két formában PDF-ben illetve World-ban.
https://1drv.ms/u/s!AsgSMxsrdSeGhew5lUP ... Q?e=tQY9CF

Névtelen Szellem – Titkos tanítások 1-3 kötet – Letöltés a tárolóból

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Mai idők történései

Nagyon fontos tudni és észrevehető a rengeteg gonoszság, gyilkosság, a rossz harca a fizikai síkon.

Mediális tanításból tudom, hogy a Korszakváltás közeledtével az 1. szféra lakói aki méltók rá, és egészen sokan annak (ez a bűnözők szférája az asztrálsíkon) testet ölthetnek a Földön egy utolsó próba erejéig…
Ere mondja a Biblia, és a mediális közlések, hogy „utolsó időben a gonosz szabadjára lesz engedve!

A tisztességes emberek ennek elszenvedői, de egyben a példamutatásukkal, szeretettükkel megpróbálják jó útra terelni őket.
Ez a magyarázata a mostani, „törvényszerű” történéseknek, ezt csak azért írtam le, hogy jobban megértsük…

Sokan szeretnének békés Földet, megkapják, csak emiatt nem most, hanem pár száz év múlva, de örömhír:
IDŐ van és az végtelen, csak ki kell várni a visszaszületést…

Karsay István


Korszakzárás téves elképzelések „világvégének” nevezik, de.. a Világvége érdeklődés hiányában elmarad:
https://evangeliumispiritizmus.hu/blog- ... X5m2SMQho8



2024.februári szellemtani hírlevél


Tartalomjegyzék


Gondolatok a Jelenések könyvéhez. Zita médium 1

Gonosz lelki vágyakról 18

Júdás probléma Tanít a szellemvilág 20

A jövendő nagy kérdései 24

Ingyenes könyvek 26

Korszakváltásról és 5G 30

Ajánlott havi web. lapok (különleges anyagok!) 31


https://data.hu/get/14088316/SBK_Hirlevel_228.doc
van 3 perces ingyenes letöltés

https://onedrive.live.com/edit?id=86277 ... 2b1b3312c8

[Karsay1958]

A tévtanítások kihatása a túlvilágon
Bertha Dudde írómédium közlése 1963-ból

Részemről még sok tévedést kell helyreigazítani, hogy az emberek az igazság talaján mozoghassanak. Az emberek gondolkodása teljesen téves utakon jár. Egy tévedés maga után vonja a többit, és az embereket már nem lehet eltéríteni tőle. Igaznak tekintik azt, amit olyan emberek nyújtottak nekik, akik maguk sem jártak az igazságban, mert Szellemük még nem ébredt föl.
Ebben a világosság-nélküli állapotban megszámlálhatatlanul sokan mennek át a túlvilágra, és még ott is a maguk téves felfogását védik, nem lehet meggyőzni őket, hogy tévesen gondolkodnak és gondolkodtak. Míg aztán elfogadnak egy olyan világosságot, ami odaát is világosság, és igénybe veszik szabad akarati döntésüket. A túlvilágon is folyik a harc a sötétség és világosság között. A fénylények ismételten világosságot akarnak gyújtani a még elsötétült szellemeknek, de gyakori, hogy minden fáradozásuk hiábavaló, mert a lelkek kitartanak tévedéseik mellett.

Viszont az a problémájuk, hogy nem tudják megérteni, miért nem éreznek boldogságot a túlvilágon, holott úgy érzik, a Földön mindent megtettek a túlvilági boldogság eléréséért. És amíg nem fogadnak el világosságot arról, hogy az én akaratom valóban más, mint amit a FÖLDÖN ELÉJÜK TÁRTAK, amíg be nem látják annak értéktelenségét, amit a Földön tőlük megköveteltek, amíg be nem látják, hogy nekem más követelményeim vannak mint az, hogy egy egyház szokásainak és külsőségeinek eleget tegyenek, hisz én csak szeretetet kérek az emberektől, és egyedül a szeretetük alapján értékelem őket, boldogságuk is szeretetük fokának a megfelelője lehet csak - addig nem történik változás. Ezeknek a lelkeknek nincs irigylésre méltó sorsuk, még akkor sem, ha nincsenek a külső sötétségben.
De ők csak vitatkoznak, és nem fogják föl boldogtalanságuk okát. Sőt gyakran szemrehányást tesznek maguknak, hogy nem eléggé tettek eleget ezeknek a külsőségeknek és emberektől kiadott törvényeknek - és ezért boldogtalanok még mindig.
Pedig rövid időn belül részesedhetnének a boldogságban, ha elfogadnák a fénylények tanítását, vagy onnan szereznének maguknak egy kis világosságot, ahol a legtisztább igazságot osztják, és ami után minden éhező lélek mohón nyúl.
Ahogy a Földön, úgy a túlvilág területein is sok a makacs lény, akik visszautasítanak mindent ami nézetűk ellen van. És az ellenfélnek épp ezeknél a fanatikusoknál van a legnagyobb hatalma! Mert valamit a túlvilágon is elfelejtenek az emberek: azt hogy kölcsönösen segítsék egymást, ami által emelkedik szeretetük foka, és már nem tiltakoznának annyira a világosság ellen!

A Szellemi Birodalomban egy lépéssel sem jutnak előbbre, mert itt is a szeretet az az erő, ami a lelket felemelkedésében segíti. A szeretet egyúttal világosság is, és az emberek a Szellemvilágban is ajándékozhatnak szeretetet egymásnak. Mert ahol nincsen boldogság, ott még nyomorúság és ínség van - tehát mindig van lehetőség rá, hogy az egyik lélek segítségére legyen a másiknak. Ilyenkor a lélek gondolkodása is világosodik, egymással gondolatokat cserélnek, kérdéseket tesznek föl, és a válasz biztosan megérkezik rá. Mindig a szeretet áll az első helyen. De ezeknél a lelkeknél abban van a nagy szellemi tévedés, hogy a szeretetnél előbbre tartják azt, amit az emberi meg nem értés emelt a magasba mint „isteni tanítást” (a dogmákat). És sajnos az emberek először mindig azt tartják jónak, amit emberek követelnek tőlük - és figyelmen kívül hagyják az Isten kéréseit.
Így állapotuk nem változik, ha nem teszik első helyre a szeretetet. Tehát ha a többiek iránt szeretetteljes segíteni-akarással vannak, ezáltal maguk is megkapják a tiszta igazságot, ami majd korlátlan boldogságot szerez nekik.

Ezért minden ember, akinek a Földön félrevezették a gondolkodását, de szeretete, és ebben való tevékenysége már magas fokú, a túlvilágra érve hirtelen megvilágosodik, és készségesen átváltja a tévedését az igazságra. A többi léleknek szívesen átadja ismeretét, mert rájött, mekkora szerencsétlenség, amit a téves tanítás okoz.
Szeretné eltávolítani a szellemi vakságot, mert szeretete segítségadásra hajtja. Így nagyon áldásos a befolyása, mert a Földön ő is ugyanabban a tévedésben élve, most - azoknak akik meghallgatják - meg tudja okolni hol, és mi a téves benne. Az emberek lelkének a tévtanítás jelenti a legrosszabb mérget, és a világosság ezért folytat elkeseredett harcot a sötétség ellen - és biztos, hogy egyszer a világosság győz.

Az embernek viszont szabadságában áll, hogy vagy a világosságot, vagy a sötétséget válassza. Semmire sem kényszerítik - szabadon dönthet. De én megteszek mindent, hogy még a Földön az igazság megismerésére jusson. A Szellemvilágban sem csökken a fénylények fáradozása, mert csak az a lélek lesz boldog, aki az igazság talaján áll.
Megjegyzés: Szóval a boldogság kulcsa a szeretet nemcsak itt a földön, hanem a túlvilágon is. A szeretet fokának növekedése a lélekben lehetővé teszi a szellemi tudás megszerzésének a lehetőségét. Érdekes módon a szellemi tudást nem lehet megtanulni senkitől, még a legnagyobb mesterektől sem. A lélek érésével fokozatosan megnyílik a szellemvilág felé a szeretet által és az innen áradó igazságokat felismerések formájában sajátítja el. Tehát a szellemi tudás nem kintről befelé, hanem bentről kifelé sugárzik és árad és az áradás forrása nem az agy, ahogyan az anyagi ember gondolná, hanem a szív. Ezért különböztetjük meg a fejből és a szívből jövő gondolkozást, mert a fej az anyagi világé, a szív pedig a szellem világáé.

szemlézte: Bíró László

UI:

A hellingeri családállítás spirituális nézőpontból
Szabó Judit
https://www.youtube.com/watch?v=RoQpzqdbhdw

[Karsay1958]

A végső elszámolás - Felvezetés
Részlet Zita médium “Korszakzárás előtt” című közés-kötetéből

A természeti világban fejlődési korszakok vannak. Ehhez hasonlóan az ember életének is szakaszai vannak és mindegyik szakasznak azt a célt kell szolgálnia, hogy az ember előbbre jusson a lelki fejlődés terén. Tehát ezeknek a változásoknak a tisztulást és a fejlődést kell elősegíteniük.
Az emberiség történetében voltak és vannak időszakok, amelyek nem alkalmasak a jónak érvényesülésére. Ez nem azért van így, mintha az életnek nem az volna a célja, hogy az ember a rendelkezésére álló időt a maga megtérésére és felemelkedésére használja fel, hanem azért, mert az ember csak kevés teret ad a jó érvényesülésének. Azokat isteníti és azoknak ad a társadalom minden fórumán lehetőséget, akikben a rossz, a helytelen, a bűn él, ezáltal csakis a rossznak kedvez az a korszak.
Ezekben az időkben - és ilyen most a tiétek is - semmiképpen nem Isten akarata érvényesül a Földön, hanem minden az ember elrontott, bűnös természete szerint alakul, ezért bizony nagyon nehéz idők ezek! Amikorra pedig egy fejlődési turnus befejeződik, szükséges, hogy minden a helyére kerüljön, minden időben elrendeződjék, hogy minél több lélek betakaríttathassék a mennyei csűrökbe és minél kevesebben legyenek azok, akik kivettetnek a külső sötétségre.
Ennek ellenére, mivel a földi élet ezekben a korszakokban leginkább a bűn útján járóknak kedvez, ezért e korszak befejezésére - miként azt e fórumról már több ízben hallottátok - az emberiség kétharmad része a külső sötétségre kerül, de az egyharmad részben sem biztos, hogy mindenki megmenekül! Csakis azok menekülnek meg, akik mint „maradékok” hittek Isten beszédének, hittek az Úr Jézus Krisztusban, hittek a Szentlélek kijelentéseinek; hittek az örök jó győzelmében és ez a hitük szilárd és erős maradt az utolsó pillanatokig.
A Földön mindig úgy alakul egy korszak, ahogy azt az abban a korszakban élő emberek formálják. Így alakul ki egy kor ízlése, egy kor erkölcsi felfogása. Akik valójában jót és a fejlődés útján előbbrevivőt hoznak embertársaik számára és azok szellemi felemelkedésén fáradoznak, azokat az a kor, amelyben élnek, nem kedveli. Úgyis mondhatnám, hogy ezek az egyének megelőzik a maguk korát; ők a sötétségben a lámpagyújtogatók, ők a kor úttörői, akik ösvényt vágnak a bűn, a sötétség rengetegében; náluk vannak az igazi talentumok; ők azok, akik a tömeg ízlését és gondolkodásmódját a magasabbrendű felé irányítják. Mivel tevékenységük a tömeg igényeinek nem kedvezők, ezért az a kor, amelyben élnek, elfeledkezik róluk, semmit nem ad nekik; csak ritkán részesülnek elismerésben, éheznek, nyomorognak, fáznak és a társadalom kiveti őket, mint valami különleges csodabogarakat.
Az emberek nagy része tudomást sem akar venni róluk, vagy ha hallanak is róluk, nevetség tárgyává teszik őket és semmiképpen nem kérnek abból, amit azok az emberiség felemelése, illetve ízlésének formálása céljából e világba hoztak. Mégis-mégis, ahogyan az Úr mondja, hagyni kell a konkolyt is növekedni az aratásig. Hagyni kell, hogy mindenki felszínre hozza a maga színét, ízét, zamatát, elgondolását, vágyait és ezzel belenyomja arcképét a történések világába, az igazság viaszába, amely azután tanúskodik mellette vagy ellene; felmenti vagy elítéli őt. Ezt a képet senkinek a teremtett világmindenségben mindaddig nem lehet megsemmisítenie, amíg az igazság törvénye le nem számol, vele. Mert mindenért: háborúkért, rablásokért emberi életekért, elfajult ízlésekért, helytelen elgondolásokért, mindenért felelnie kell az embernek!
Az utolsó időkben a testetöltések nagy mennyiségben történnek, mert nem csak az arra a korszakra megérett emberlelkeket küldi testetöltésbe és hozza felszínre a törvény, nem csak azokat az erőket és lehetőségeket adja az emberiség kezére az élet, ami annak a korszaknak tartozéka, ami annak járuléka, hanem amit ez a Föld az első hold kidobása óta megérlelt magában, az mind a felszínre kerül, az mind jelen van a Föld felszínén, az atmoszférában, a növényvilágban, az emberek lelki világában.


Szeretettel Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:


A végső elszámolás
Adai tanítás - Isten az Élet
A szellemi haladás
A mennyegzői ruha megszerzéséről
Halottak napja
Feltámadás
A karmára vonatkozóan




https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGissHRvq ... Q?e=TYnYTg
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGispuW1j ... w?e=gKUzTe
Karsay István 2024 februári szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_228

https://www.youtube.com/watch?v=4-oDOpUYmU0
A világ fejedelmének bomlasztó munkája – Hangosköny részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=vvydpLIQW7o
Titkos tanítások – A fantomokról – Hangoskönyv részlet (Mónika)

https://www.youtube.com/watch?v=xN3tehhWlEc
A szellemvilág tanításai Erzsike médium által

https://videa.hu/videok/film-animacio/r ... kUgqSILjIQ
Ráadásszerelem – Romantikus film

[Karsay1958]

Jó ember az, aki jót akar

Rossz ember az, aki rosszat akar. Jó ember az, aki jót akar. El kell döntened minden reggel, hogy jó vagy rossz ember akarsz-e lenni az elinduló napon. A szeretet tehát, ami nem más, mint jót akarás, nem függ mástól, csak attól, aki akarja.
Két fegyvert adtam kezetekbe: legyetek okosak, mint a kígyó, és óvakodjatok az emberektől. Mivel te egyiket sem használtad, ezért becsaptak, kihasználtak, bántottak. Most még te is bántani akarod magadat?
Ha nem akarsz jót azoknak, akik téged bántottak, akik neked rosszat akartak, akkor te, ha rosszat akarsz, ugyanúgy rossz ember leszel, mint mindenki, aki rosszat akar. Nem nekik teszel hát rosszat, ha nekik rosszat akarsz tenni, hanem magadnak.
Bár tudnám megmagyarázni, hogy ők sem neked tettek rosszat, amikor megtanítottak arra, hogy okosnak és óvatosnak kell lenned, hanem önmaguknak. Ez akkor is igaz, ha ők ezt most nem így fogják fel, és ha te sem így látod ezt most. Az ő életük tele van jajjal, bajjal! Senki nem vétkezhet büntetlenül! Aki rosszat tesz, az poklot hord magában. Aki szeretetet hord magában, tehát aki jót akar, ha okos és óvatos, akkor meg is tapasztalja szeretetének áldását.
Amikor szeretetről van szó, akkor arról van szó, hogy az enyéimet lehet felhasználni, de nem szabad lehetőséget adni arra, hogy kihasználják őket. Az enyéim bárányok, de nem birkák!
Nem az szeret tehát, aki a másik kedvében jár, hanem az, aki az Én kedvemben jár még akkor is, ha ezt mások rossz szemmel nézik. A bűnt utálni kell, de a bűnöst szeretni. Akkor szereted jól a bűnöst, ha azt akarod neki, amit Én akarok neki. Én pedig minden bűnösnek azt akarom, hogy megtérjen és éljen!
Megbocsátani nem azért szükséges, hogy az járjon jól, akinek megbocsátottak, hanem azért, hogy az járjon jól, aki megbocsát. Ha valakinek megbocsáttok, akkor Istent szeretők vagytok, tehát minden javatokra válik. De annak, akinek megbocsáttok, csak akkor válik ez javára, ha megbánja vétkeit, és igyekszik jóvá tenni azokat, mert különben semmi nem válik javára!

Ambrus Bernadett Lilla

UI:

Az asztralis sik lathatatlan lenyei 2 resz
https://www.youtube.com/watch?v=pZVick3JqsA

[Karsay1958]

Az idegszféra
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 45

Az idegszférát a testtel való szoros kapcsolata révén inkább testnek lehet tekinteni és azért ez mégis a léleknek bizonyos járulékát képezi. Az idegszférába folynak be azok a lelki erők, amelyeket asztrálerőknek nevezünk, vagyis az asztrálsíkon kifejtett lelki tevékenységnek az eredményei. (Az éteri test anyagának magasabb rezgésű finomabb része periszpiritként a lélekhez, az alacsonyabb és durvább a fizikai tasthez tartozik. Ezt az utóbbit nevezzük idegszférának, mert ez hatja át és működteti az egész idegrendszert, és általa kapcsolódik a fizikai test a magasabb rendű testekhez.)
Minden léleknek más és más a lefelé-esése és a felfelé-haladása; minden lélek más és más természetet fejleszt ki magából a saját lényegtörvényének megfelelően. Ez azért van így, hogy ne legyen egyformaság, egyhangúság (akár a sorozatgyártásban), hanem a szép, a jó és az igaz kimeríthetetlen változatosságban ragyogtassa elő a maga termékeit, amelyek az egyéni lelkeken keresztül a megjelenésben mutatkoznak. Éppen a lélek természetének ez a különbözősége adja meg azt a lehetőséget, hogy a világmindenségnek minden egyes teremtett szelleme összekapcsalódhat, kiegészítheti és kiegyenlítheti egymást.
Az élethullámzás óriási mennyiségben vibrál a szellem körül, minden egyes hullám, minden egyes rezdülés arra várva, hogy eleven formával telítse valaki, vagy valami. Ez az eleven formával való telítés a szellemek munkája; mert csak a szellem ura az élethullámoknak azáltal, hogy ő teremthet maga körül olyat, ami még nem volt, s amit, hogyha nincsen vele megelégedve, ismét meg is semmisíthet.
Isten után csupán a szellem képes erre. Mikor a szellem az őt körülvevő élethullámba mintegy az ő lelki arcát belenyomta, minden ezt tükrözi vissza körülötte. Így akarva, nem akarva egy világ alakul körülötte, amely világ szintén materializálódni kíván, hogy visszahatásokat váltson ki a szellemben, hogy ez által a viszonthatás által a szellem az eredményeket, mint tapasztalatokat magába zárva, tudását gyarapítsa, ismereteit bővítse s ezáltal a fejlődésben előrehaladjon.
Az első: az érzés- és gondolatvilág rögzítődése. Ez a mentális sík, tehát a szellem az ő lelkén keresztül ténykedik a mentális világban és ebben a mentális világban formák, alakok képződnek, amelyek az ő kis világát alkotják.
Ez a mentális világ, amelyet maga körül megtermékenyített, ismét egy nála sűrűbb és alacsonyabb rendű élethullámzást teremt maga körül, amely sűrűbb, villamosabb, hatásaiban nagyobb erejű: ez az asztrálvilág, amely már mint kész dolgokat reprodukálja a mentális világban elhintett gondolat- és érzésformáknak az életben való megjelenését.
Ameddig a szellem a mentális síkon mozog, és magából kivetíti ezeket a hatásokat (gondolatokat) addig, ha velük nincs megelégedve, akaratának egyetlen kivetítésével még megsemmisítheti. Azonban amikor az asztrál síkon megvalósul, formát ölt a gondolata ez már nehezebb. Ebben a két világban tevékenykedik a lélek. (Ezért tanácsolta Jézus, hogy a rossz gondolatot már megjelenésekor meg kell ölni, nehogy asztrális érzelmi tartalmak kapcsolódjanak hozzá, mert azokkal sokkal nehezebb elbánni.)
A természeti világban a lélek az ő asztrálerőivel közvetlen érintkezést talál a természet lelkével, és a természeti világban egy még vastagabb, még anyagiasabb, nehézkesebb, lassúbb forgású élet-körzetet teremt maga körül. Tulajdonképpen ennek a körzetnek életre hívása által álli elő a fizikai világ.
A fizikai világban is vannak különböző erők, amelyek a felfejlődés során kibontakoznak, és a maguk fokozata szerint megjelenési alakkal ruháztatnak fel. A szellemnek ezekbe a felfejlett erőkbe kell belehelyezkednie, bennük dolgoznia, hogy ezeket is átvilágítsa az ő egyéniségével, a kifelé sugárzó magasabb rendű élettel. Ebbe a világba emelkednek fel a felébresztett szellemek. Itt megtapasztalják a fejlett szellemek által nyújtott jót és a saját fejletlenségükből származó rosszat is. Tehát a szenvedés nem közvetlenül az Isten nevelő eszköze, csak a meglévő rossz megismerésére szolgáló eszköz.
Az idegszféra itt a földön, a ti világotokban már kifejlődött, de egyúttal el is van használva a sok szenvedés és tapasztalás folytán, ezért ez a léleknek még mindig csak járuléka, nem pedig az ő egyéniségéhez tartozó erő, mert a szellem még nem világította át ennek a korszaknak az embereit. Azért ennek a kornak az emberei idegbetegek, mert már el van fáradva, meg van fertőzve az egész korszellem, amelyben ez az embercsoport mozog, holott már készen kellene lennie az ő fejlődésével, mire a föld átalakulása bekövetkezik. Mert ezek a szellemek már az elkövetkezendő nap előestéjét élik, amely reájuk virrad; egyik részük a felfelé haladásra, másik részük pedig a lefelé hullásra előkészítve.
Azért ez a forma, ez a megjelenési alak, amely eddig kifejlődött, ez a civilizáció, amelynek e korszak befejeződéséig a fejlődés tetőfokára kellene eljutnia, már nem sokat érhet el; már nem sokat hozhat fel az emberi elme, már nem sokat sajátíthat el az asztrálvilágból hozottakból, mert az idegei a legmagasabb érzékenységig vannak feszítve, de az ő lelki fejlődése, az ő szellemi világossága nincsen meg abban a mértékben, hogy ennek a korszaknak az itt megjelenő embereit átsegítse a szellemi felébredésre, azaz a szellemi életbe.
A fejlődés el fogja vezetni ennek a korszaknak gyermekeit egészen a mennyek kapuja elé, de mégsem fog tudni oda benyitni, mert a lelkében nem birtokolja az alázatosságot. Ezzel azután ismét oda jut, ahova a bukott angyalok jutottak: hull lefelé a mélybe minden ismeretévél és világosságával együtt. (Ha tudnák a nagytudású gőgös és büszke emberek, hogy a szeretet és alázat erényei nélkül esélyük sincs a kritikus szint fölé emelkedésre, térdre hullva kérnék a bocsánatot és igyekeznének megváltozni, amíg a kapuk nem záródnek be előttük. Képzeljétek ezeket a szellemeket a minősítési törvény előtti megmérettetésnél, ahol teljesen tudatosak, amikor rádöbbennek, hogy csak egy pici hiányzott és azt könnyedén megszerezhették volna ebben az életükben, ha nem annyira gőgösek.)
Az idegszférában van a helye minden földi boldogságérzésnek, az érzéki örömöknek, a testen keresztül érezhető élvezeteknek, amilyenek az evés, ivás és általában a testi ösztönök, a testi vágyak kielégítése, amelyekből életcélt alkotnak maguknak az emberek. Az ember a maga idegvilágával önmagába van bezárva és a közös terhet, hordozni nem akarja, hanem kivonja magát a közösség munkájából. Túlzásba viszi a neki járó jónak a feldolgozását, a testnek kedvezőt s azokat másoktól elveszi, és a maga számára halmozza fel. Pedig a másik embernek a nélkülözése és szenvedése végeredményben az ő idegszférájához kapcsolódik. (Ez ösztönös, mégha érzéketlenül el is nyomja magában valaki. Magasabb lelki szinten együttérzés, átélés.)

Szeretettel Bíró Laci
--

[Karsay1958]

Az idegszféra és a betegségek
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 46

Általános hiedelem, hogy ha a beteg alszik, akkor gyógyul. Mert az álom alatt a lélek a saját erőinek óriási halmazát dolgozhatja át, amelyek meg vannak romolva, el vannak fajulva, és helyettük önmagából új erőket termel ki, amelyekkel a rosszat, az elfajultat megtámadja, és így a betegség anyagait megsemmisítheti. Mindez az idegszférában megy végbe.
Nem jó olyan ételekkel és italokkal élni, amelyek az idegszférát izgatják és túlzásokra ingerlik. Nem jó a túlzott táplálkozás, mert az idegeket a túlságosan tápláló ételek túlzott élvezése is megrontja. Tehát sem a földi jókból való túlságos részesedés, sem a pihenésnek a túlzása nem használ, hanem árt. Az erős és csípős ételeknek és italoknak még a mértékletes élvezése sem ajánlatos. Akikben az ínyencség ki van fejlődve és állandóan így élnek, azok éppúgy megbetegedhetnek, mint azok, akik nélkülöznek, mert ezt a túlzást is az idegszféra sínyli meg.
Azért vigyázat mindennel, ami felesleges! A szükségesen túl ne táplálkozzék senki, a szükségesen túl ne adjon magának kényelmet senki, hanem ha saját dolga, elfoglaltsága nincsen, vegye fel a más gondjait és segítsen annak a másiknak hordozni a terhet.
Hogyha az emberi lélek nem figyeli a belső világában önmagát és azokat az erőket és vágyakat, amelyeket az ő lelki természete kivetít, amikor ő azokat az ő idegszféráján keresztül mint eredményeket látja, azok akkor már mint szenvedések éreztetik hatásukat. Tehát minden jót, amire vágyik és képzeletével megteremthet, abból a szempontból kell megítélnie, hogy vajon az neki magának és az összességnek kedvező-e?

A három felső életforma, azaz az asztrál-, mentál- és kauzáltest mutatja meg a lélek minőségét és fokozatát. Az olyan lélek, akinél ezek a felsőbb rendű testek ki vannak bontakozva, az éterikus testbe való öltözésnél is az idegszférán keresztül, mint harmonikus, kiegyensúlyozott egyéniség jelenik meg, akinek nyugodt a gondolkozása, tud magán uralkodni, türelme van. Harmóniátlan lelkű szellem nem képes az idegszféráját rendben tartani.
Szomorú dolog az, ha valaki az ő szellemcsoportjától messze elmarad úgy, hogy sokkal alacsonyabb fokú szellemek csoportjában kell testet öltenie. Ez pedig a mai korban nagyon gyakori eset, hogy egy-egy fejlett szellemnek egészen alacsony csoportban kell a maga rotációját elvégeznie, hogy azt az erőt, amit elrontott, valamiképpen megtisztítsa.
Az ilyen lelkű emberek megkívánják a nagyon erős és vaskos táplálékot, a csípős, fűszeres ételeket és idegizgató italokat. Az ilyen emberlelkek szükségesnek érzik a mámort, azért ez a mámor okozta szabadság csábítja az emberi lelkeket az erős italoknak és kábítószereknek az élvezetére.
Aki az ösztöni erőket nemcsak hogy szabadon engedi tombolni, hanem még a lelki erőit is ezeknek a szolgálatába állítja és mind nagyobb és nagyobb végletekbe engedi csapongani, annak az idegszférája teljesen megromlik, elfajul és valósággal megbetegszik. Az ilyen betegségeket azután nemzedékről-nemzedékre magukkal hurcolják azok a szellemcsoportok. Amilyen mértékben az emberiség eltávolodik a szellemi céloktól, a szellemi eszményektől, hogy a testének, a test kívánságainak és vágyainak éljen, abban a mértékben sűríti a maga számára a betegségeket, a nyomorúságokat, a csapásokat és szenvedéseket.
Tehát vissza a természethez! Ez a jelszó. A levegő, a nap, a víz, az egyszerű és természetes táplálkozás, az egyszerű italok, a nem túl kényelmes fekhely és minden ösztönnek csak mérsékelt kielégítése: ezek biztosítják a nyugodt, egészséges erőfelvevést és az erők átdolgozásával, átminősítésével az életerő finomodását. Az embernek szüksége van munkára, fáradtságra, szüksége van a küzdésre, sőt szüksége van bizonyos fokú szenvedésre is, míg itt, ezen a világon él, hogy azok az erőfeleslegek, melyeket túlzottan halmozott fel magában, átminősíttessenek.
Legelőször is el az anyagtól, az anyagi törekvésektől! Tanuljon az ember kevéssel megelégedni, a mindennapi kenyérrel, amire a test táplálása céljából szüksége van! Akinek pedig feleslege van az összesség céljait szolgálja. Ezért szükséges, hogy lelkileg olyan fokozaton legyen, hogy az összességgel egynek érezze magát a szeretet által; szükséges, hogy az összességről úgy gondoskodjék, mintha az összesben ő maga élne.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Az emberiség közel van a teljes felébredéshez
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 47

A szellem egészen addig kénytelen a (szellemvilági testi) formákban időzni, amíg csak a tévelygés eszméje fel nem oldódik benne. Abban a mértékben, ahogyan ez feloldódik, lassanként ezek az alakulatok is megszűnnek, illetőleg feloldódnak. Mikor az egyén ezeknek a formáknak a hatásaitól már annyira szabaddá vált, ébred fel benne a tulajdonképpeni szellemi öntudat. Ez a szellemi öntudat képesíti őt arra, hogy megtisztult ítéletével meg tudja különböztetni a jót a rossztól és akaratával a rosszat, mint elvet elvesse magától, a jóba pedig minden erejével igyekezzék magát beledolgozni, hogy a jó eredményeivel vehesse magát körül. Csak ekkor eszmél rá tulajdonképpeni életfeladatára. Ezzel a szellem a sötétségnek, a helytelennek létlehetőségeit felbontja és megsemmisíti, azaz az erőket onnan elvonja. Minél több erő válik így szabaddá, azaz szabad fluiddá, annál gazdagabb, annál szabadabb, annál messzebbható a szellem képessége.

Ameddig a tudat meg nem világosodik, addig mindig csak ú. n. fluidi állapotban, öntudatlan állapotban szendereg a szellem, és az őt körülvevő erők természetet képeznek körülötte. Hosszú-hosszú ideig az élet teljesen öntudatlan, és az Isten kegyelme a szellemet erőivel együtt úgyszólván az ölében hordozza, mint az anya szendergő gyermekét.
Ameddig az élet a fizikai síkra nem jut, addig minden simán megy a maga útján. A szellemi világban az ember-, az állat-, a növény- és ásványvilágnak a fejlődési vonalai párhuzamosan haladnak és ütközések nem állhatnak elő. A fizikai síkon azonban mindennek ütközést kell szenvednie, újjászületik minden, és a felsőbb világok vetítései révén minden újjászületéssel tökéletesebb alakulatok jönnek létre.

Ebben a korszakban, amely már-már letűnőben van, lelkileg fejlett emberszellemek vannak testöltésben. Értelmileg és érzelmileg ki vannak fejlődve a megérzésig, a most élő emberiség érzelmileg tudja, sejti, mi a jó, hogyan volna helyes; értelmileg eléggé fejlett volna ahhoz, hogy ítéletet tudjon alkotni és meg tudja különböztetni a jót a rossztól, a helyeset a helytelentől. Azonban az emberek nagy része nem képes a lelki természetének ferde hajlamai felett uralmat nyerni. És ha valaha az ú.n. sátán, vagyis a tudatos rossz igyekezett az embercsoportok millióit a maga szolgálata alá hajtani: most minden erejét megfeszítve igyekszik ezeket a magasra fejlődött ember-lelkeket a maga jármába kényszeríteni.
A fejlett emberiség már közel áll a szellemiség teljes felébredéséhez; azt mondhatnám, hogy csaknem egy lépés választja el a menny kapujától. Az embercsoportok készen állnak arra, hogy a Megváltó igazságát mindenek felett uralkodó hatalmú elvül elfogadják, mert annyira ki vannak finomodva, annyira át vannak hatva az értelmi világosságtól és érzelmi melegségtől s az idegszellemük annyira érzékeny, hogy a legkisebb ütközésre is feljajdul és kétségbeesik a lélek, és a legkisebb örömre felszárnyal a magasba.
Azonban ez a kifejlett lélek nagy megpróbáltatások csataterévé vált és válik ebben az utolsó időben. Mert azoknak a lelkeknek, akik ki vannak választva, át kell menniük egy tisztultabb, jobb világba és oda magukkal kell vinniük a saját szférájukat. Ezek azok, akik várnak, akik várják az idők elkövetkezését. A másik részt azok alkotják, akik lelkileg és ideg-szellemileg szintén ki vannak képezve, fel vannak fejlődve, azonban tévelygéseikből megtisztulni nem akarnak, tekintetük nem felfelé, hanem az anyag felé van irányítva, az anyag világából várják a boldogulásukat, anyagi téren várják sorsuk megjobbulását.

Ezek is érzik és tudják, hogy nem jó és nem helyes a meglévő igazság, nem helyes az út, amelyen a tömegek keresik a boldogulásukat, de mégsem akarnak megtérni, mégsem akarnak alázatosak lenni, mégsem akarnak a testnek kedvező javakról lemondani, mégsem akarják a lelküket átalakítani; ez már nekik terhes és kényelmetlen lenne. Ezek valami csodától várják a világ átalakulását. De ez a csoda nem fog bekövetkezni, illetőleg ha be is következik, az rájuk nézve igen rossz eredményeket rejt magában.
Azért most az idők végén sok hamis jelszó fogja egybetartani az ember- és szellemcsoportokat; sok hamis jelszó alatt akarnak nagyot cselekedni; világot újjáteremtő eszméket harsognak világgá, hogy követőket gyűjtsenek maguk köré. Látjátok, hogy a világ azon az úton melyen halad meg nem állhat, hanem ismét csak egy nagy összeomlás, ismét csak egy nagy alásüllyedés lesz a következménye a ferde irányban való haladásnak.

Hálaadással töltsétek el minden napotokat, mert minden egyes nap, amit a jó Isten a fizikai életben ad, óriási alkalmakat hoz magával; és bárha nem látszik is nagy cselekvő alkalomnak egy-egy hétköznap, amely a napi élet gondjaival és cselekedeteivel múlik el, mégis érlelő ideje ez a léleknek. Az egyhangú hétköznapok feladata a lélek számára a fizikai életben: pihenni, tanulni, dolgozni, megismerést gyűjteni, igazság-részeket felszedni, a körülöttetek lévő roszszat, a tévelygést, a bűnt feloldani, az ismerettel, a világossággal és a szeretettel új magvakat hinteni el a világba.
Higgyetek abban a megmásíthatatlan örök jóban, amit az Isten nyújtott a felébredt ember-szellemeknek, hogy azt a maguk javára felhasználják és kamatoztassák. Higgyétek, hogy ez örök, változhatatlan, és minden körülmények között célt ér; és nem felesleges sem az imádság, sem a küzdés, sem a jóakarat, sem a vágy. Mert mindezek célt érnek, hogyha az ember mindezeket az Isten akarata alá rendeli, és annak szolgálatában mintegy önmagát meghajtva ajánlja fel az egész életét.

Szeretettel Bíró Laci
--

[Karsay1958]

Jézus azt mondta, hogy az utolsó időre a gonosz szabadjára lesz engedve... ez mostani nyelvezetre lefordítva az egyes szférából tömegével születnek le a fizikai síkra lelkek testet öltve, kapnak a fejlődésre egy utolsó esélyt, a jóknak példát kell mutatni és a jók ezek egy komoly próbára vannak kitéve.. ez a KORSZAKVÁLTÁS egyik komoly része a sok katasztrófa mellett. Családok szétesnek, egymásra támadnak mint akár a nemzetek!

Szférák - Első légköri gyűrű
Kiemelt részletek Báró Vay Adelma "Szférák a Föld és Nap között" c. könyvéből
Abból a célból készítettem ezt a rövid kivonatot a könyvből, hogy érzékeltessem milyen környezet vár azokra a szellemekre, akik ide jutnak, hogy fogalmuk legyen a földies légkörről, időjárásról és más szenvedtető állapotokról, melyek gyötrik ezeket a szellemeket.
1. légköri gyűrű 1. szféra
E pokolnak nevezhető szféra tulajdonságai: a fajtalanság és érzékiség bűnei. A Mars és Skorpió állatövének befolyása alatt áll. Déli szelet, számumot, kolerát, pestist, áradásokat okoz a Földön . A szellemek itt fizikailag is szenvednek, lelki testük oly sűrű, hogy fizikai szenvedést éreznek. Sok szellemnek kell ily módon megbűnhődnie korábbi bűneiért és kicsapongásaiért. E szférába is küld Isten vigasztaló és intő szellemeket. E szerencsétlen eltévelyedetteket innen csak a töredelmes bűnbánat válthatja meg. Némelyek bárgyúságba esnek, mozdulatlanok, apatikusak, álomba merültek, amely alatt gonosz álmok gyötrik őket, amelybál csak a fizikai fájdalom képes őket felébreszteni. Tehetetlenek és szerencsétlen betegekként bánnak velük. Itt a természet olyan, mint a sivatag: nincs itt se fa, se víz, csak homok, tüskés bozótok és forró szelek. Itt a szellemek még az evés, ivás emberi szükségletét érzik, anélkül, hogy kielégíthetnék. Nagyon sokan, akik földi életükben tivornyákat, nagy lakomákat csaptak, iszákosak voltak, itt éheznek és szomjúhoznak; a pazar étkezésért rettenetes módon meg kell szenvedniük. Le se tudom írni, mily borzasztó ez a szféra. Dögvészt, ragályos nyavalyákat terjeszt a Földön.

1, légköri gyűrű 2. szféra
Ez a szféra gyilkosságot, háborút, párbajokat rejt magában és szintén pokol. A Mars és a Vízöntő befolyása alatt áll. Északi szelet, vízveszedelmet okoz a Földön. Az első szféra kemence forróságából igen hideg, nedves szférába jutottunk; a természet kihalt, kopár. Itt sok térítő szellemmel találkoztunk, aki a kivégzetteket a földről elviszi, és bűnbánatot igyekszik bennük ébreszteni.

1. légköri gyűrű 3. szféra.
Lakói öngyilkosok. A Szaturnusz és Koscsillagzat befolyása alatt áll. Északkeleti szelet idéz elő, sötétséget, ködöt, szembetegséget okoz. Szintén pokolnak nevezhető. Ez a szféra olyannak látszott nekem, mint valami nagy gyógyintézet. Itt igazi beteg szellemek vannak, akik őrültségben, képzelgésben, csalódásokban szenvednek. Borzongató nyugalom és csend uralkodik itt, mint valami határtalan betegszobában. Sűrű köd tölti be a levegőt: úgy túnt fel nekem, mintha ez a köd magukból a szellemekből áradt volna ki, mintha azok zavaros gondolatai lennének. Itt a szellemekkel mint tébolyodottakkal és betegekkel bánnak és könyörülő szellemek szeretettel ápolják őket, míg rossz cselekedeteik tudatára nem ébrednek. A könnyeknek, a bűnbánatnak, az erkölcsi fájdalomnak a szférája ez. Az öngyilkosoknál természetesen az indító okot különösen beszámítják; azonban teljesen mindegy, vajon az öngyilkosság gyávaság vagy bátorság,; kétségbeesés, önfeláldozás vagy életuntság okából történt.. Mindenkinek, aki e tettet elkövette, e szférában meg kell állnia; és sorsa itt dől el. Egyedül az őrültség menti az öngyilkosságot.

1. légköri gyűrű 4. szféra
Rablók, tolvajok, hazugok szférája; pokol. A Mars és a Kos csillagzat befolyása alatt áll. Délkeleti szelet, esőt, havazást, nedvességet hoz, ízületi csúzt okoz.
Ez a szféra tele van útvesztőkkel, rendetlenséggel, tisztátalansággal. Az ember egyáltalán nem tud tájékozódni benne és ez a túrzavaros látvány nagyon kellemetlen. A nagy mocsarak és ingoványok mérföldekre terjednek. Zöld rétet látunk, rá akarunk lépni és posványba süllyedünk; majd ismét útvesztőben találjuk magunkat, tele tüskés bozóttal, melyből kitalálni igazán művészet. Ezeket mind a hazugság hozta létre. Minden virág hamis vagy utánzott; ha hozzá akarunk nyúlni, szétmállik, semmivé lesz. A víz, mely tisztának látszik, tele van kígyókkal és békákkal; mindenütt csalódás! A hazugságnak és a csalárdságnak posványa mindenre rátapad. A hazugság szellemeinek egészen sajátságos lelki testük van; burokjuk tele van ráncokkal; ezekbe a ráncokba van beleírva minden hazugságuk, melyet mindenki olvashat. Sok szellem görcsösen összefogja a ráncokat, de az írás áthat a ráncokon és akkor az ódban olvasható, mely a szellemet körülveszi. Itt az a büntetés, hogy semmi sem marad elrejtve. A tolvajokkal, betűrőkkel, rablókkal éppen így van. Minden lopott tárgy, legyen az bár a legkisebb, itt ismét előkerül. Nagyon különös látvány ez, mert minden lopott dolognak megvan itt a kép-mása, s így az illető bűnös borzalmat keltő módon látja bűntényeit. Tulajdonképpen olyan, mint egy nagy vásár. Őrök vannak itt, kiknek kötelességük mindenre felügyelni és rendet tartani. Olyan ez körülbelül, mint a földön a szigorú rendőrség, és mert ezeknek az őröknek semmi sem kerüli el figyelmét.

1. légköri gyűrű 5. szféra
Istentagadók, nihilisták, anarchisták. A Mars és Bak csillagzat befolyása alatt áll. Keleti szelet, tüzet, időváltozást, a betegségek közül üszköt, rákot okoz. Ez is pokolnak nevezhető.
A belépés ebbe a szférába nagyon szomorú; valóságos orkán dühöng itt és a levegő mégis oly nehéz és sűrű. Nincs fo, nincs virág, nincs madár e sziklás vadonban.
A lények vagy szellemek, kik e szférában laknak egymás mellett elmennek anélkül, hogy látnák egymást; vakok! Egy ilyen alakhoz közeledtem; férfi volt, így kiáltott: "Kivégeztek, meggyilkoltak! De élek és meg fogom magamat bosszulni! Le a királyokkal!"
Lassanként több szellem gyűlt köréje: mind vak volt. Tanácskoztak, hogy tudnának lázadásokat, forradalmat szítani a Földön.

1. légköri gyűrű 6. szféra
Az önzés, fösvénység, a pénzvágy hazája. A Hold és a Bak csillagzat befolyása alatt. Nyugati szelet, tüdőbetegségeket okoz.
Mikor beléptünk e szférába, úgy éreztem magam, mintha egészen más világrészbe jutottam volna, annyira különbözik az 5. szférától. Hó- és jéghegyekkel voltunk körülvéve, azt hittem, hogy az északi póluson vagyok. :Minden meg volt fagyva és dermedve.
"Ez az önzők szférafa, akik szeretetének tárgya egyedül a pénz és az »Én« volt; akiknek szívét sohasem dobogtatta meg a felebaráti szeretet melege; akiknek markát sohasem nyitotta ki adakozásra a könyörületesség, akiknek pénz volt az Istenük". Betti most egy jégbarlangba vezetett; ott egy öreg embert láttam rongyos ruhában, rakás pénz volt előtte, folyton olvasta, észre sem vett minket.
"Pedig már sok jóra intő szellem volt itt", beszéli Betti. "Már több, mint 100 éve ül itt és olvassa a pénzét, nem akar se hallani, se látni."

1. légköri gyűrű 7. szféra
A vad népek szellemei. Pogány birodalom. A Hold és a Mérleg befolyása alatt. Északkeleti és délnyugati szelek. Fogfájást és reumát okoz. Ez a szféra úgy tűnt fel nekem, mintha félreesnék a többitől. A vad, civilizálatlan népek szellemeit foglalja magában, az úgynevezett emberevőkét. Ki a "Szellem, Erő, Anyag"-ot figyelmesen olvasta, tudja, hogy a vad emberfajok szellemei a bűnök és az engedetlenség következtében olyan mélyre süllyedtek, hogy szellemi tulajdonságaikat elvesztve, az állathoz hasonlóan olyan életet élnek, mint az állatok.
Haláluk után e vadak szellemei a Föld 1. légköri gyűrűjének 7. szférájába kerülnek. Itt ahhoz hasonló természetet találnak, mint amilyent a Földön hagytak. Lelki testük nagyon sűrű, mondhatnám első hatványa a testnek, azaz hogy még sok anyag tapad hozzá; az emberi érzékek érzései még tovább élnek bennük, de nem tudnak gyilkolni. Aki gyilkolni akar, ellenfelét nem tudja megölni, csak árthat és fájdalmat okozhat neki; mert a fizikai fájdalmat érzik e szellemek anyagias lelki testüknél fogva.


Korszakváltás és a katasztrófák. 1. rész Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=aZ22mcd ... e=youtu.be

Korszakváltás és a katasztrófák. 2. rész. Karsay István előadása
https://www.youtube.com/watch?v=jKUhcTI ... e=youtu.be

[Karsay1958]

„Te, Péter, kőszikla vagy...”
Bertha Dudde Nr.: 1516 - 1940. 07. 11.

Egy bizonyára készségesen elfogadott feltételezés a következő kijelentés: Az elő hit kőszikla, amire Jézus Krisztus epíteni akarta egyházát - olyan hit, amely mély és megingathatatlan, mint Péteré volt, ameddig közelében volt az Úr. Így tehát Péter példaképe annak, aki Krisztus egyházához tartozott, mivel e hit nélkül Krisztus tanítása - tehát az evangéliuma - nem fogadható el. Egyedül a hit fogadja el Jézus Krisztust, és felismeri őt Isten fia és a világ Megváltójaként.
Az emberek tehát fogadják el, amit a tanítvány az egész világon elterjesztett: mindenekelőtt hinniük kell a szeretet, a jóság és irgalmasság istenében, a mindenhatóság és bölcsesség istenében, az igazságosság istenében. Csak ekkor ismerik fel a tanítását isteni akaratként, tetszést arat náluk - tehát amely hit előfeltétel.
E tanítvány hite egész mély volt, ezért fogadta el nagyon gyorsan az Úr tanítását, és kereste a neki felfedett isteni akaratot, hogy ennek megfeleljen. Ezáltal jutott egyre mélyebb ismeretre az isteni igazságban, és ez ébresztette benne a képességet is az isteni szándék tanításához - ami soha nem lett volna lehetséges, ha a hite hiányzott volna. Tehát így szólt az Úr: „rád akarom építeni egyházamat”.
Az Ő egyháza azok közössége, akik Jézus Krisztust követni akarják, az Ő egyháza azok kis közössége, akik egész szilárdan és megingathatatlanul hiszik amit az Úr a Földön mondott és cselekedett, akik törekszenek megfelelni ezen hit kedvéért az isteni parancsnak, akik kivánják az örök életet - tehát a földi életet az isteni akaratnak megfelelően folytatják..
Az egyház a hivők közössége. Ennélfogva az emberek a legmélyebb hitben állnak, ezt a hitet a pokol semmilyen hatalma sem tudhatja valaha megrendíteni. És erő van az ilyen emberekben, akik csak Istent keresik, és Őt elismerik mint urukat es teremtőjüket.
Az Istenbe vetett mély hit megtöri az Ellenfél hatalmát, mivel aki e hitben él, az a szeretetben is él, és a szeretet az Ellenfél legerősebb ellensége. Tehát érthető az, hogy az Úr a leghívőbb tanítványát említi példaként, hogy az erős hitet tette előfeltétellé az egyházába való tartozáshoz - mert Péter ezt a hitet testesítette meg, és Jézus Krisztus mindazokat az egyházához akarja számítani, akiknek hasonlóképpen mély hitük van. Szavait világosan értésre adja, hogy a világ megértse azt.
Ámen.

UI:


Heavy Walkerz - Reinkarnáció
https://www.youtube.com/watch?v=Ma5oezxcwKQ

[Karsay1958]

Halljátok a szélnek zúgását - Felvezetés

Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének első kötetéből - 2006. február 19.

Az első Pünkösd napján, a Biblia szerint, a Szentlélek kitöltetését is zúgó szél formájában érzékelték mindazok, akik ezen a napon Jeruzsálemben voltak. A suttogó, forróságot enyhítő szellőtől, egészen a pusztító orkánig változhat és alakulhat a szélnek ereje. Vajon honnan indul ki, hogyan jön létre és milyen céllal? Ki határozza meg a szellőnek vagy a pusztító orkánnak irányát, hogy hol segítsen és hol pusztítson? Az ember minden tudományos felkészültségével, ismeretével, műszereivel sem képes ennek pontos megállapítására.
Miként a fizikai világban van szél és orkán, úgy ez tapasztalható a szellemi síkon is. Mind a két féle szél láthatatlan, de hatásaiban mindkettő érzékelhető, és mindkettőre mérhetetlenül nagy szükség van. Az utolsó időkben a légkör és a légkörben lejátszódó történések különösen nagy-nagy változásoknak lesznek kitéve. A szél tulajdonképpen a levegő mozgása, és a légkörben játszódik le. A légkör különböző elemekkel telítődik, aminek fokozatait mérni lehet. Bizonyos tényezők, mint például a légkör hőmérséklete vagy annak párával való telítettsége határozzák meg a különböző földrészek klímáját, hogy az hideg, meleg, mérsékelt, csapadékos vagy száraz. Minél szárazabb a levegő, annál inkább elsivatagosodik az a terület és így alkalmatlanná válik a növényzet, különösképpen tápláló növényzet kialakulására. Minél telítettebb a légkör nedvességgel, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy abból csapadék keletkezzen, égi áldásként, vagy - nagyobb mennyiségben - csapásként.
De ugyanígy telítődik a levegő azokkal az elemekkel is, amelyek az ember tüdejére nézve terhelőleg hatnak és az oxigénnek a tüdő által való felvételét nagyban nehezítik és ezáltal az emberi szervezet, és ami a legnagyobb baj, az agy képtelen hozzájutni az élethez szükséges tiszta és megfelelő mennyiségű oxigénhez. Az utolsó időkben a légkör, a földi életre igen veszélyes elemekkel telítődött, amelynek hatásai már most érezhetőek, de még nagyobb mértékben érezhetők lesznek a jövőben, befolyásolják a föld termését és az óceánokban lejátszódó folyamatokat, amelyeket már a tisztábban látó tudósaitok is észrevettek, a világ vezetői azonban mindezekről nem akarnak tudomást venni.
A légkör elektromosságot is tartalmaz. Ez eredetiségében ód és delej volt, ami a lelki és fizikai szennyeződés következtében még ott is alaposan megcsökkent, ahol a természet tisztának néz ki, pedig az élet fenntartásához mindkettő nagy fontossággal bír. Ehelyett a légkör elektromos feszültsége, majd ebből kifolyólag a kisülések, vagyis a villámlások egyre sűrűbben és pusztítóbban fogják érni Földeteket.
Az energiaforrások kiapadásának veszélye miatt, az ember - ha tetszik, ha nem - arra kényszerül, hogy más források után nézzen. Voltak tudósok, köztük magyar is, akik Isten kegyelméből már felfedezték ezen erőforrásokat, és tudományosan kidolgozták azok alkalmazását, azonban érdekcsoportok, amelyek a régi energiaforrásokon épülő busás haszontól nem akartak elesni, a találmányokat felvásárolták, és eltüntették. Azonban el fog jönni az idő, amikor az ember úgy érzi, hogy szükséges az atmoszféra nagyfeszültségű elektromossággal telített rétegébe belenyúlnia, és megpróbálni azt a maga céljaira felhasználni. Bár ennek szükségét érzi az ember, de ez igen nagy bajt hoz majd az emberiségre, mivel az ember egyáltalán nincs tisztában ezen energiák felszabadításának veszélyével, , illetve mindazokra az ismeretekre még nem tett kellőképpen szert, amivel láthatná a mögötte meghúzódó súlyos veszélyeket, amelyek az emberi életekben igen nagy kárt okoznak majd.
Végeredményben a Föld átalakulásához is a légköri elektromosság fog vezetni, amelyről az ember úgy hiszi, hogy egy kiapadhatatlan energiaforrással köti össze magát. De magával azokkal az energiákkal sincs tisztában, csak hatásaiban érzékeli, amelyek az atomhasítás révén szabadulnak fel. Pedig ez sűrűbb, kézzelfogható anyagból jön létre, melynek szerkezetét már alaposabb vizsgálat tárgyává tette. A légköri elektromosságot viszont csak hatásaiban érzékeli, amikor a másodpercenkénti kisülések, tehát villámlások történnek.

Szeretettel Bíró Laci:

A csatolt anyagok listája:


Halljátok a szeleknek zúgását
Adai tanítás - Az Ő sebei hoznak nekünk gyógyulást
Az anyag titkos élete
A Hegyi beszéd szellemi magyarázata – részlet
A kapcsolatot kiépítő szolgálatról
Megszállottság
Megszállottsági esetek

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGiss2PZo ... Q?e=JnjoXe
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=rxbJ15sOnuY
Elmegyek, hogy lelyet készítsek nektek – Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=pPpocWPvVtA
Tisztánlátás a halálos ágyon – Hangoskönyv részlet (Tibi)
J. Greber_Kapcsolat Isten szellemvilágával

https://www.youtube.com/watch?v=QAjdtoMS2kk
Az ember kapcsolata a világgal – Hangoskönyv (Mónika)
Részlet a „Titkos Tanítások”-ból

https://www.youtube.com/watch?v=Y7xUGLqBv-g
Hol az otthonom? – Dráma, igaz történet alapján

[Karsay1958]

Mindenki jónak születik. Kedvesnek, ártatlannak. Régebben mindig elnéztem, hogy mennyi csodálatos gyermek van a világon. Mindegyikük oly édes és tiszta. De hová tűnnek el, amikor felnőnek? Mert a felnőttekben már nem találtam meg őket. Hová tűnik a derű, a mindenkit átölelő szeretet, az érdektelen, tiszta őszinteség? Tudom: felnőtté válnak. A gyermekeket nem az értelem szigorú, érvelő, rideg törvénye, hanem a szív meleg, bársonyos egységérzése vezeti. De vajon mikor lesznek felnőttek? Hol van az a pillanat, amikor hamisság vegyül a tisztaságba? Mikor lesz az érték érdekké? Ezt a folyamatot az ember másokban nem képes követni. Csak saját magában figyelheti meg, ha szerencséje van. Azt is csak akkor, ha megáll a rohanásban, lelassít, befelé fordul és önmagára tekint.
Aztán ha már az ember számító felnőtté vált, feltevődik néhány kérdés. Érdemes-e jónak lenni? Lehet-e ebben a világban jónak lenni? Nem okozza-e vesztünket a jóság? Nem egy naiv utópia a kétezer éves mondás, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel? Még a vak is látja, hogy a hazugoké a világ. Vajon nem fojt-e meg az őszinteség? Tényleg az elfásult, a megszokott, a könnyebb út a helyesebb? Okosabb dolog a világ kedvéért álarcot öltenünk, ahelyett, hogy saját tiszta énünket hagynánk megmutatkozni? Valóban képesek vagyunk azt tenni, amit szeretnénk? Vagy többnyire azt tesszük, amit elvárnak tőlünk?
Ezek a kérdések sosem hagytak nyugton, akkor sem ha saját arcommal próbáltam élni, akkor sem ha idegen maszkot próbáltam ölteni. Aztán jött az isteni szerencse. Megnézhettem önmagam belülről, betekinthettem a mélységbe. És ott, saját magamban megtaláltam a válaszokat a sok feltett kérdésre. Tömören így hangzanak: igen, lehet jónak lenni, érdemes jónak lenni. A kenyér erősebb fegyver (igenis fegyver), mint a kő. A jóság is fegyver és a jóság kulcs is. Az őszinteség, a szabadság és a tiszta lelkiismeret kulcsa. Nem a megalkuvás a helyes út. Vesd le a maszkodat! Légy egyszerű! Állj ki a sorból, ne menj a csordával! Légy szabad, tedd azt, amit te magad szeretnél tenni. Akkor boldog és egészséges leszel. Mindig azt tedd, ami igazán, vagyis lelked mélyéből boldoggá tesz!
Nem kell föltétlen mindenkinek hasonlóan dramatikus lelki átalakuláson átmennie. Sokszor ellentétes dolgokat látunk. Ami egyikünk számára szükségszerű vagy hasznos, az a másik számára fölösleges vagy akár ártalmas is lehet. Ezért nem lehet senkinek semmilyen elvárása. Minden emberi élet önmagában egy teljesen egyedülálló, megismételhetetlen út, amelyen az Egyetemes Tudati Lény utánozhatatlan módon éli önfelfedező tapasztalatait az önbújócska játékában.
...bennünk lakik még valaki. ...nem csak az értelmi lény vagyunk, hanem lelkünk van, vagy talán helyesebb úgy mondani, hogy van egy Belső Lényünk. Azért belső, mert nem anyagi természetű, ezért nem kötött a külső, az anyagi világ paramétereihez. Így az időhöz sem. Halál és születés nem befolyásolja létét. A külső tudás mértéke nem befolyásolja bölcsességét.
(Gunagriha)


UI:


A sikerre nyíló titkos ajtó - Florence Scovel Shinn
Hangoskönyv
https://www.youtube.com/watch?v=ckty5av14GY

[Karsay1958]

Az önismeret megszerzésének útja
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 48

Gondolkodó embernek tudnia kell, hogy a földi élet nemcsak azért van adva, hogy itt a maga számára tapasztalatokat szerezzen, és hatásokat fogadjon el, hanem azért is, hogy önmagát megismerje. Önmagát megismerni pedig csak úgy tudja, ha éles szemmel figyeli azokat a hatásokat is, amelyeket a világba önmagából kibocsát, amelyek az ő természetes énjének mélyén meghúzódó tulajdonságokból erednek.
Vannak nyílt, és vannak rejtett tulajdonságai is az emberi léleknek. Nyílt tulajdonságok azok amelyeket erényeknek szokás nevezni, melyeket kimutat és vannak benne oly tulajdonságok és érzések is, melyeket elrejteni igyekszik, és olyanok is, amelyek még ki sem bontakozhattak benne és ezek lehetnek jók vagy rosszak.
Ameddig a lélek nem tökéletes, ameddig még fejletlen, addig nem képes a benne lévő jót és rosszat felismerni, ennélfogva cselekszi a jót és rosszat egyaránt bizonyos ösztöntől indíttatva. Ez az ösztön pedig nem más, mint az önzés ösztöne. Minden léleknek más a rendeltetése, bár ugyanabból a célból hívatott életre. Ebből következik, hogy minden szellem más és más, habár csak árnyalati eltérések vannak is közöttük, mert Istennek nagy gondolatai, céljai, tervei és előre meghatározott szándékai vannak külön-külön az ő teremtményeivel.
A szellem célja az, hogy az ő számára fenntartott gondolatokat megismerje. Istennek minden egyes gondolata céltudatos és célirányos; ennélfogva minden cselekedete oly céllal történik meg, amely a hosszú-hosszú örökkévalóságban éppúgy, mint a jelen pillanatban mindig megállja a helyét.
Tehát amikor az Isten a szellemeket megteremtette, ebben az ő ténykedésében már minden benne volt: benne volt a cél, amire őket a létbe hívta és benne voltak azok az eshetőségek is, amelyek ezt a célt, ennek a tervnek a kivitelét el fogják gáncsolni, meg fogják akadályozni. Isten gondolataiba és terveibe tehát minden árnyalat, minden mozdulat, minden fordulat bele van kalkulálva, bárhogyan és bármiképpen is jön is az létre.

Ha sok ütközésen és szenvedésen keresztül már eljutott az önismeretnek bizonyos fokára, akkor messzebb tud tekinteni önmagánál s akkor már a szeretet szálain keresztül bele tud tekinteni a más ember lelkébe is, érezni tud a más ember érzésével is, gondolkozni tud a más ember értelmével is. Csak ekkor kezdi megérteni az őt körülvevő világot, az őt körülvevő embereket! És mikor másoknak az érzésével is tud már érezni, másoknak az értelmével is tud gondolkozni és önmagában a jót és igazat választotta uralkodó élvül, akkor tud csak jót adni, akkor tud csak jó hatásokat kibocsátani, akkor tud másokat boldogítani. Ekkor már külön kell válnia az igaz szeretetnek az önző szeretettől. Az ember lelkében a szeretet először az önzésben születik meg. Akiben még csak önző szeretet csak a saját hasznát keresi benne; szeret, de csak a maga haszna érdekében.
Egyszerű és kicsiny dolognak látszik az engedelmeskedés, és mégis mennyi fájó szomorúság, mennyi könny és szenvedés kíséri ennek az érzésnek keletkezését! Sok-sok küzdelmébe kerül a léleknek, míg le tud valamiről mondani! Pedig mindenről le kell az embernek mondania, hogy megtanulja ezt a nagy művészetet, hogy minden az övé lehessen.

Amit te adtál, azt szerezted meg magadnak a lemondásoddal. Amit te odaadsz, amivel te mást boldogítasz, azzal azt is megvásárolod magadnak, akit boldogítottál, mert az visszavonhatatlanul a tiéd. Amit jószívvel oda tudsz adni, amivel másban boldogító érzéseket tudsz ébreszteni, az kiszámíthatatlanul nagyot, értékeset — minden körülmények között a maga értékét megtartó nagy, boldogító eredményeket — hoz a számodra. Mert azt a tiedből adtad.

Ha valaki nem tud úgy szeretni, hogy le tudjon mondani a viszontszeretetnek boldogító érzéséről, az még nem rendelkezik a szeretet érzésével. Aki akkor is tud szeretni, amikor az eredmény az ő önző természetét nem elégíti ki, és akkor is tud áldozni a magáéból, amikor nem kap érte semmit, az már megszerezte a szeretetet.
A múlandó dolgok megszerzése érdekében folytatott küzdelem nem más, mint a lélek érzéseinek csiszolódásához szükséges folyamat, amely mindig jobb és értékesebb dolgok felismeréséhez készíti elő a talajt. Az élet célja tulajdonképpen ez: mindazt a jót megérlelni a lélekben, ami benne van és széthinteni a világba. Boldog ember az, aki minél több jót, minél több igazat tud a világba maga körül széthinteni s minél több rossz hatást hatástalanná tenni.
Ha a szellemek és emberek mind egyformák volnának, ugyanolyan képességekkel, akkor nem volna semmi változatosság, nem volna öröm az életben és nem volna, ami kívánatossá tenné az együttélést.
Ti látjátok, mennyire nehéz az egyszerű igazságnak tért hódítania az emberi szívekben; ti látjátok, hogy a bírvágy, a dicsvágy, a becsvágy, a hiúság, a feltűnési vágy, az uralkodási vágy mint hatalmas erődítmények állják útját az igazság behatolásának, a világosság terjedésének a földön. Az emberlelkek szomjúhozzák és éhezik az igazságot; el vannak fáradva, ki vannak merülve a küzdelmekben, a szenvedésben, és kilátástalannak látszik előttük a menekülés útja.
Elhagyni a világot nem azt jelenti, mint ahogy azt annak idején az egyházak gondolták. Mert hiába hagyja el a szerzetes a világot, hiába zárkózik a négy fal közé, ha az uralkodási vágy hatalmában tartja őt, ha magát a többi embernél különbnek, magasabb rendűnek képzeli. A világ elhagyása annyit jelent, mint az önmagam világi énjének megtagadása, az én magam gonosz kívánságainak a megsemmisítése. Amiből valaki bármily néven nevezendő előnyt, vagy kedvezményt akar a maga számára biztosítani, az még a „világot” jelenti. Azért nagyon őrizkednie kell az embernek, hogy mikor cselekszik önmagáért, és mikor cselekszik Isten ügyéért valamit, hogy valamiképpen a saját személyét bele ne magyarázza az Isten akaratába! Mert ha valaki így tanít, bárha igazat szól is, bárha helyesen beszél és cselekszik is, mégis, mint ahogyan meg van írva: ,, legutolsó lesz Isten országában”.

Szeretettel Bíró Laci
--

[Karsay1958]

Az öntudat különböző rétegei
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 49

Az emberi tudomány is kétféle tudatot különböztet meg az emberben: a normális vagy napi tudatot és a tudatalatti tudatot. A normális tudat tartalma azoknak az emlékezéseknek a sorozata, amelyeket az egyén a születésétől fogva gyűjtött magának. Ez képez egy ént. E mögött az én mögött lappang az a másik én, amit ti tudatalattinak neveztek. Ezt az ént én ketté választom, és azt mondom, hogy tulajdonképpen az a tudatalatti én, amely az ösztöni rétegben, a test szférájában működő életerőknek kifejezésre törekvő hatásait tartalmazza, míg a napi tudat mögötti másik részt inkább tudatfelettinek nevezném. Ez a szellemi én, vagyis az egyéni lélek, amely függetlenül él a test tudatától. Ez a függetlenül élő (felsőbb) én (a szellem egyénisége), ameddig az ember él, mint egy különálló egyéniség szemléli a test életét és az ő saját akaratát, vágyát igyekszik a földi, testi énen keresztül is kidomborítani.

De éppen mert a testnek is van a születésétől fogva egy emléksorozata, amelyeket a külvilág hatásai, benyomásai folytán mint viszonthatásokat, mint tapasztalatokat szűrt le, azért ez a testi lény egy önálló egyén (a személyiség). A szellemi én a testi én kifejlődésébe befolyást gyakorol ugyan, de idő kell neki ahhoz, hogy magát tökéletesen ki tudja fejezni. Hiszen ha a szellem minden időben és minden körülmények közt tudná, hogy mit kell cselekednie, ha látná a dolgok fejleményeit és tudná, hogy azok között hogyan kell magát viselnie, és a körülményeket hogyan kell kihasználnia, akkor nem volna próba a földi lét. Tehát a földi én nem azonos a szellemi énnel.
A szellemnek, amikor egy-egy földi élet elmúlt, emlékeiből kivonja a tapasztalatokat, a tudást és ezek a szellemi én felsőbb részében helyezkednek el. Ezeket a tapasztalatokat a szellem mint bizonyos bölcsességet őrzi meg magában. Minden egyes testöltés az ismeretlenbe való alámerülés, egy ismeretlen útnak a megkezdése. A szellem mindig abban az irányban keres-kutat, ahol megtalálhatja azt, amire szüksége van; és ezt ösztönszerűen érzi.
Előfordul, hogy azokban az eseményekben, amelyek körülötte feltorlódnak, olyan megoldásra váró problémák állnak a szellem elé, amelyeket az ő tudat felett elraktározott bölcsességével megoldani nem képes. Ilyenkor az őrszellem kinyitja számára azt az állapotot, melyben azelőtt élt, azaz visszavezeti őt az álom ideje alatt azokba az állapotokba, amelyek összefüggenek a most megoldásra váró eseményekkel. Innen van, hogy előfordul, hogy az ember valamely problémával szemben nem tudja, mit tegyen, tehetetlenül áll; de egy átaludt éjszaka után előtte áll a megoldás és egész biztosan tudja, mit kell tennie, mert ezalatt azt az igazságot, amely benne tegnap még nem volt kialakulva, mint kidolgozott, kész tapasztalatot hozza át a nappali tudatába. Nem tudja, honnan szerezte, és mégis tudja, mit fog cselekedni.
A különböző tudatok azért vannak elzárva, hogy ne zavarják a szellemet az ő fejlődésében, mert a pokolnak a legváltozatosabb kínzásait jelentené, ha minden egyes élet emlékezése nyitva állana a szellem előtt. Különösen az alacsonyrendű és hiányos tapasztalattal rendelkező szellemnek sokszor szüksége van arra, hogy azt a régi állapotot átélje; ne csak emlékezzék reá, hanem átélje mindazokkal a hátrányos és fájó érzésekkel együtt, amelyek akkor azokat a mélyebb benyomásokat okozták a lelkében. De mindaddig a múlt problémái megfejtve nincsenek, vagy ameddig nála ennek a múltnak ismerése bizonyos célok elérését hátráltatná, az hét pecséttel marad lezárva a lelkében, amit nem szabad senkinek feltörnie. Minden múltat ki kell bontani és minden tévedést helyrehozni.

Az őrszellemek ebben a láthatatlan világban az Isten törvényét, az Isten kegyelmét magukban hordozzák. Az őrszellemeken keresztül az Isten gondviselő szeretete érvényesül, mert ezek az ő szeretetükkel és engedelmességükkel készek minden pillanatban az ő Atyjuk akaratát teljesíteni.
Ezeken a szellemeken keresztül az Isten gondolata, az Isten szeretete úgy árad át a teremtettségen, mint ahogyan a szív lüktetése a vérereken keresztül hajtja a vért, átmosva és táplálva az egész szervezetet, ők ugyanazt gondolják, ugyanazt érzik, amit az ő mennyei Atyjuk. Ez az ő életelemük, örömük, boldogságuk, így tehát az őrszellemek az Isten kegyelmének hordozói. Ilyen szellemek egy-egy szférának a vezetői. Ugyancsak a szféra vezetői közé tartoznak más felemelkedett szellemek, akik a szféra tanítói; ismét mások a törvény szellemei és végrehajtói. Ezek a munkálkodó szellemek mind küldetésben vannak.
Egy-egy nagy, magas őrszellem az őt körülvevő tanítószellemek csoportját és a gondviselőszellemek csoportját a saját színe, a saját természete szerint választja meg. Ilyen színekre bomlik minden szféra egészen a hetedik szféráig, ahol már minden szín egybeolvad.

Az őrszellemek küldetésben vannak a magas szellemi napokból. Ezt tudva, természetesnek fogod találni, hogy nekem is van őrszellemem. Ilyenszerű megbízatást azonban minden szellem nyerhet, aki az ő hibáiból és tévedéseiből annyira meggyógyult, hogy az ötödik szférában találja meg az otthonát. Mindenesetre előbb csak egyszerűbb megbízatást, azután mind nagyobbat és nagyobbat, aszerint, amint az ereje növekedik. Vannak esetek, amikor valaki még nem emelkedett fel ebbe a tisztaságba, hanem még csak munkálkodó szellem, de a felette rendelkező szellem valamely kisebb feladatának elvégzésére leküldi őt alacsonyabb szférába, vagy éppen a földre egy szellem mellé. Nem kényszerből történik ez, mint azt ti gondolnátok, hanem szeretetből és a szellem jószántából.

szemlézte: Bíró László

[Karsay1958]

Az álomélet
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 50

Az embernek és minden teremtett élőlénynek szüksége van az álomra, vagyis arra a pihenésre, amit az álomnak nevezett önmagába való visszahúzódás nyújt. Az álom alatt a szellem a lelki világba húzódik vissza, sőt amikor teheti, azaz amikor sikerül neki, a lelkivilágot is elhagyva a szellemi atmosztférába vonul vissza. Ekkor következik be, hogy a földön él, de a maga fokozata szerint abban a szférában is benne él, amely szféra az ő természetes munkájával, amelyet a testben végez, megnyílik a részére. Tehát a természetes erők elpihennek, és ez alatt az idő alatt a szervező életerő is zavartalanul végzi a maga gépies munkáját. Ez a rendes, jó alvás törvényes menete.
Azonban vannak komplikált lelkek, amelyekben sok vágy feldolgozatlanul maradt, amelyeket az életben nem tud megvalósítani és a szellem kényelmetlenül érzi magát, újra meg újra szemben találva magát ezekkel az elrendezetlen vágyakkal, gondolatokkal és törekvésekkel, hogy ettől a kényelmetlenségtől megszabadulhasson, igyekszik ezeket mintegy befalazni, mintegy betokosítani, pedig azok folyton igyekeznek a felszínre jutni, és a tudat minden egyes megmozdulásával akaratlanul is megütközik.
Ezek az ütközések kivetítődnek az idegszférára, s ebben is zavarokat hoznak létre, ezek a zavarok pedig kihatnak a testre is. Ezek az ütközések aztán nyomot hagynak az agyban is, kimerültséget hoznak létre és ez mint ingerlékeny, rossz lelki természet jelentkezik. Ez az az eset, amelyre azt mondjátok, hogy valaki türelmetlen, és minden bántja őt, a kákán is csomót keres. Ezek benső rossz hangulatukat kiszórják a világba és csodálkoznak, hogy nem szeretik és kerülik őket az emberek. Miután a külvilágot megfertőzték a bensőjük kivetítése által, az ő rossz érzésük a hasonló érzésekhez kapcsolódva megkeresi őket és szembesülniük kell vele az asztrál , de még inkább a mentál síkon. Amit itt gondolt, vagy képzelt az ott mint megvalósult állapot, vagy cselekmény jelenik meg számára és ahelyett hogy pihenne, velük kell küzdenie, mert mint tények előtte állnak és nem hagyják nyugton.

A testnek meg kell adni a kellő fizikai fáradtságot, szellemileg pedig ne terheljétek túl magatokat, különösen a lefekvés ideje előtt. Ne igyatok semmiféle izgató italokat, ne egyetek nehezen emészthető ételeket és főképp ne egyetek sokat. Ahogyan jólesik, úgy pihenjetek, s ahogyan a test megszokta, úgy feküdjetek. A testet nem szabad túltáplálni, mert a túltáplált test erőileg túlzsúfolt lesz, a vér anyaga megsűrűsödik, a sejtvilág erőszakosabbá válik, és percről-percre a lélektől akarja elvenni azokat az erőket, amelyek a lélek saját háztartására szükségesek.

Szükséges, hogy a test ne legyen nyugtalan elalvás előtt, vagyis amikor a szellemi tudat behúzódik a lélek világába, az idegeken keresztül ne legyen kénytelen a figyelmét a testből jövő hatások semlegesítésére, vagy feldolgozására fordítani. Szükséges továbbá, hogy az ember fizikailag elfáradjon; szükséges, hogy az idegek foglalkoztatva legyenek. Szükséges végül, hogy lelki békessége legyen az embernek, hogy ne bántsák felettébb lelki izgalmak és aggodalmak, ne bántsák különösképpen testi fájdalmak. Ha mindez megvan, akkor a szellemi tudat beljebb húzódik a lélek világába. És ha ott a lélek világában hasonlóképpen megnyugvás, béke és pihenésre való hajlandóság fogadja, akkor megkezdődik a mélyen alvás, szellem az életszalagot megnyújtva, a lélek világán keresztül, amennyire csak képes, olyan messze behúzódik a saját szellemi szférájába, és ott feldolgozza azokat a problémákat, amelyekkel földi életében foglalkozott. Mert minden szellem, ameddig mind a léleknek, mind a test idegszférájának a felüdülése megtörténik megnyugszik s lelki békében van önmagával, amelyet ti modern emberek hiába hajszoltok, hiába akartok mesterséges úton elérni.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Névtelen Szellem
Tévelygés a csodák labirintusában
Megjelent a szellemtani közleményekben 1929-ben

Akit az evangéliumnak még csak a külseje köti le, tehát nem a belső lényeg, az Ige, hanem csak a csodák, a gyógyítások, és a halottak feltámadása érdekel, az még csak a testi szemeivel nézi a megváltót. Az még csak a külsőséges nagyság előtt hajol meg, még ha hiszi is, hogy Krisztus Isten fia volt. Azt még tévedésbe ejti a hatalom és a titkos dolgok tudása. Azt még a gonosz félrevezetheti.
Aki belemélyed az isteni bölcseletbe, az Igébe, az Ige hatalmas erejének, igazságainak emberi okoskodással meg nem dönthető valóságának szemléletébe , az már nem emberi szemmel néz és nem emberi füllel hall, hanem szellemi látásával szerez biztos tudomást a felől, hogy „hatalom adatott Neki mennyen és földön” és nincs más hatalom amely azt megdönthetné, mert Krisztusban az isteni bölcsesség és szeretet öltözött testbe mi érettünk, hogy minket megmentsen.
Aki így látja a vallást az Igétől átvilágítva, legyen az bármely felekezetű, nem téved bele oly könnyen a csodák labirintusaiba, mert keresni fogja azt az ő gondolatainak megfelelő, magasabb gondolatokat kibocsátó szellemi társaságot, hogy vele egybeolvadva, biztos léptekkel haladjon célja felé.

Szondi M Hogyan tudunk a helyes úton maradni?
https://www.youtube.com/watch?v=gseRxB9M2UM

[Karsay1958]

A karma és a kegyelem - Felvezetés
Részlet a „Magas tanítószellemek mediális közlései” című kötetből

A főkérdés most az, hogy egy röviden egybefogott kép alakuljon ki mindabból, amely az ú.n. új típusú értesítéseket összefogja, áttekinthetőbbé teszi a korábbiaknál. A karmának nagyon sok értelmezése van. Bárki nyúl hozzá és próbálja felfogni, az mind mást emelhet ki belőle. A karma-kérdés még a szellemileg régebben munkálkodóknál is olyan, hogy át kell értékelni az eddigi ismereteket vele kapcsolatban.
Egy nagyon sokszoros, és nagyon sokféle szempontból összetartozó, összeszövetkező feltételrendszer, de nem az ószövetségi szemet-szemért felfogás beteljesülése! Olyan gazdag fogalom, mint az ember gondolat- és érzésvilága. Tehát nem felesleges, ha arra gondol: „Én most itt tartok, így gondolom, ezt akarom tenni, ez következhet, de jó-e az nekem, vagy használ-e a másiknak?”
Az a karma-fogalom, ami mindmáig oly sok helyen valóságosnak vett, az azt mondja, hogy valami megcselekedett vagy érzett dolog, ami bosszúként visszaüt rá. Ebből igazi változás nem állhat elő, mert ha valaki úgy fogja fel: „Ha ezt a rosszat elkövetem, akkor kapok egy nagyot a karmától,” akkor félelmében fog cselekedni. A félelem megint emberi, földi vonatkozású.

Amíg az ember nem úgy és a szerint cselekszik, ami a belső öntörvényéből igazán ő, és hogy másként nem is lehet, mert az ő, akkor mit ér, amit a félelméből tesz? Mindenkinek különböző az elviselési szintje, tehát gyakorlatilag ugyanazt a kellemetlenséget, kínlódást az egyik ember másképp, könnyebben viseli, mint az, akinek érzékenyebb a „lelki bőre.” Az, hogy valaki egy bizonyos hibát elkövetett, és annak következményét ki, hogyan tudja egyéni érzékenységi fokának megfelelően elviselni, az még semmit nem von le abból, hogy neki át kell mennie ezen az állapoton. De, hogy milyen nehezen, az saját magától, és a saját követelményrendszerétől függ.
A régi karma-megfogalmazás szorongásokat okozhat, amíg valaki azt a büntetés, következmény, adósságtörlesztés pedagógiai eszközének fogalmához köti. A jó karmáról alig esik szó. De ki más teremtse meg ezeket a jobbakat, mint az, aki már maga is egészen mássá alakult az addigihoz képest? A javítás érdekében mindenki annyit tehet meg, amennyit tud, mert tud, csak azt hiszi, hogy nem.
A lényeg a negatív hozzáállás átalakítása, amitől még messze van a mindent pozitíven látás. Lényünk valódi természete az, hogy létezésünk színterén minden tökéletes, teljes és egész, de megfeledkezünk róla, mert megtanultunk félelemmel tekinteni az életre, megszakítva a kapcsolatunkat azzal, akik vagyunk. A félelem annyiféle rejtett arcával jön elő, hogy sokszor a puszta felismerése is nehéz, nem hogy a feloldása.
A karma-fogalom ok-okozati, másként létező és értelmezhető feltárása addig nem lehetséges, míg az ember el nem ér egy bizonyos kidolgozottsági szintet, befogadva azt, ami addig csak a felszínre jutott el. A klasszikus karma-felfogás a hibázás-büntetés értelmezése alapján áll, de ha a karmát eszközként fogjuk fel, akkor a magát jobban érteni kezdő ember kezelni is kívánja a maga beltartalmait. Eszközül az emlékezet szolgál, indítékainak belső, az emberre szellemileg jellemző alakulásainak ismeretére és áttekintésére. Tehát valamely esemény valóban visszatér a karmában, hogy milyen volt valaki, felismerve, hogy más is lehetne. Ehhez a kívánság mellé éberség, változási hajlam, szándék és sok más is kell, és nem a karma régebbi hitű felfogása.

Az emberi tudatú lény mindig benne él azon energia-légkörben, melyet általában magán kívülinek vél, holott minden csak bentről hozható ki, mert kívülről nem kapható. Sokszor kínos valami másfélét megérteni, félresöpörni egyszerűbb, mint felhasználni.
Túlságosan megszoktuk, hogy tudomásul veszünk valamely értesülést, ami meg is marad annak, nem dolgoztat meg minket, nem alakít át semmit. A karma, ahogy eddig ismerik, az ok és okozat törvényét jelenti, és a Mindenségre is érvényes. Maga a törvény tehát van és létezik, de ezt sem szabad egyetlen oldalról megnézni, magyarázni meg különösen nem. Ez nagy felelőtlenség lenne. Többféle egybedolgozott törvényszerűség szigorúan összefüggő rendszere az egész, mindig azt a részt vesszük ki, figyeljük meg, amelyet éppen feldolgozni lehet.

Szeretettel Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:

A karma és a kegyelem
Adai tanítás - Az Ő sebei hoznak nekünk gyógyulást
A lélek Isten segítségére támaszkodó nevelése
Az árnyalatok fontossága
Bizonytalankodás
Íróórai gondolatok
HANG - Gondolatok 2




https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGistZTuK ... w?e=iEfcmb
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=-AWZ2nKic7c
Egy katona megnyilatkozása Zita médium által – 1989.03.30.
Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=QPY1LtbvZzA
Szellemnyilatkozatok Adelma médium által XV. fejezet
Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=iSx1GMV4rDQ
Krisztus élete és munkássága – Hangoskönyv részlet (Tibi)

https://www.youtube.com/watch?v=0QOtTBjbOVg&t=909s
A sors keze – Spirituális film

[Karsay1958]

Az Eszmék és az emberiség boldogságvágya
Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Hiszen az emberek csak kicsiny, apró eszközei azoknak az eszméknek, amelyek a láthatatlanban dübörögve rombolnak és alkotnak új világokat; népek, nemzetek sorsát rombolják le, és új boldogságokkal, új álmokkal, új színekkel festik meg a jövőt.
Új eszmék, új gondolatok ébresztik fel az emberek lelkének vágyait, hogy elérhessék a boldogságot. Az emberek csoportjainak érzései, gondolatai összefolynak, összeolvadnak, és óriási tömeget alkotva élnek, uralkodnak nemcsak az emberek világában, hanem a láthatatlan világban is, ahol mindezek az összeolvadások, mindezek a kialakulások végbemennek, és sietnek a felszínre, hogy dübörögve, rohanva éljék ki magukat, és hozzák bele az új világba, amit ők reményekben, gondolatokban érzésekben kialakítottak maguknak.
Ezek a naggyá lett gondolattömegek fogják meg az emberi lelkeket és viszik-sodorják magukkal a népeket, mint óriási hadi szekerek, amelyeket az akarat és a vágy hajt, kerget előre az emberek világában, hogy amit ellenségüknek hisznek, amit az érvényesülésük akadályozóinak tartanak, mindazt legázolják és megsemmisítsék. Mikor azután ezek is kiélték magukat, akkor ez az eszmeáramlat is elemeire bomlik, s az emberi lélek megcsalódva, sírva, jajgatva és szenvedve igyekszik menekülni belőle.
Hány új eszme mozgatta már meg az embereket, akik a boldogság utáni vágyukat akarták kielégíteni a Földön! Mindannyiszor halomra hullva, megcsalódva, sírva és jajgatva zuhantak alá kikutathatatlan mélységekbe. És minél sötétebbek voltak az eszmék, annál mélyebb szakadékokba vonszolták magukkal azokat az emberszellemeket, akik magukéinak vallották, az életerejükkel táplálták s valósággá lenni segítették azokat.
Mint már többször mondtam, most is ismétlem, hogy átalakulás küszöbén áll a világ. Új eszmék, új gondolatok tömörülnek, és száguldják át a láthatatlan világot, bekebelezve magukba azokat az emberi lelkeket, akik elvesztették szemük elől az isteni világosságot, akik nem értik meg, mert nem is érthetik meg az Isten hangját.


UI:

Makk István Ima misztériuma
https://www.youtube.com/watch?v=DOazdE4LRBI

[Karsay1958]

Ne vígy minket a kísértésbe
Kiemelés Grünhut Adolf „Tanulmányok a spiritizmus köréből” kötetéből

A szellemeknek időnkénti botlása és visszaesése előmozdító tényezőként szerepel a szellem javulása és haladása folyamatában, minthogy minden egyes visszaesés után a szellem mindjobban összeszedi magát és szilárdabb elhatározással fogadja meg, hogy alkalomadtán erejét jobban fogja kifejteni. A visszaesésen tehát nincs mit csodálkoznunk, annál kevésbé van jogunk a szegény bukott szellemeknek gyakori visszaesését tapasztalva megbotránkoznunk.
Hogyha kezünket szívünkre tesszük s őszinte részrehajlatlansággal megvizsgáljuk magunkat, ugyanily tükörképben látjuk önmagunkat, midőn tudatára jutunk annak, hogy valamelyik gyengeségünkről vagy hibánkról le kellene tennünk. Vajon nem botlik-e meg a lábunk akárhányszor, midőn a megszokás vagy kísértés újra meg újra fogadalmunk megszegésére ösztönöz? Ilyenkor haragszunk, szégyelljük, sőt megvetjük önmagunkat, többszörös fel felemelkedésünk és bukásunk miatt. Azonban a gyakori nekigyürkőzés után akaraterőnk mégis annyira megerősödik, hogy egy erős iramodással végre diadalmaskodunk mindkét kísértés fölött: affölött, mely mibennünk lakozik, s affölött is, amely kívülről hat reánk.
Az útjainkat keresztező kísértések a leghatalmasabb köszörűkövek, melyek a rajtunk levő csorbákat és érdességeket simára fenik. Tehát ne rejtőzködjünk, ne fussunk előlük, hanem álljunk szembe velük és küzdjük le vasakarattal. Kísértés nélkül a bennünk levő gyengeségek és hibák csak még inkább elburjánoznának.
Midőn Megváltónk a Miatyánkba felvette: „ne vígy minket a kísértésbe”, nem azt akarta azzal kifejezni, hogy megkérleljük mennyei Atyánkat, hogy azt, amit bölcsessége számunkra jónak látott rendelni, megmásítsa, s távol tartsa tőlünk a kísértést, ezt az erőmérőt, aminek minden szellem alá van vetve akaraterejének kipróbálása végett, s amely alól még Krisztus Urunk sem volt felmentve. Nem. Ezzel azt kérjük jóságos Atyánktól, hogy szellemünk annyi erőt találjon önmagában, hogy képes legyen magát az érzékek és szenvedélyek igája alól felszabadítani, hogy martalékul ne essék az ellentétesek kísértésének, hogy a kísértés rajta ne diadalmaskodhassék.
********
Alan Kardec_Az evangélium a spiritizmus megvilágításában – részlet a “Miatyánk” szellemi magyrázatából:
……
VI. Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.
Adj nekünk, Urunk, erőt, hogy ellenálljunk a gonosz szellemek sugalmazásának, akik rossz gondolatokat sugalmazván, le akarnak bennünket téríteni az igaz útról. De hiszen mi magunk is tökéletlen szellemek vagyunk, akik azért öltöttünk testet a földön, hogy vezekeljünk és javuljunk.
A rossznak első oka bennünk van, és a gonosz szellemek csak a mi bűnös hajlamainkat használják fel, hogy bennünket megkísértsenek. Minden tökéletlenségünk nyitott kapu számukra, míg a tökéletes lényekkel szemben minden megkísértési törekvésük meghiúsul. Kikerülésükre semmi más nem használ, mint a jóra irányuló rendíthetetlen akarat, s feltétlen lemondás minden rosszról. Önmagunk ellen kell irányulnia minden igyekezetünknek, és akkor a rossz szellemek természetszerűen eltávolodnak, mert a rossz az, ami őket vonzza, míg a jó eltávolítja.
Urunk, támogass minket a mi gyengeségünkben, sugalmaztass nekünk védő szellemünk és a többi jó szellemek által erős akaratot, hogy tökéletlenségeinket levetkőzzük, s ezáltal elzárjuk a tisztátalan szellemek elől a lelkünkhöz vezető utat.
A rossz nem a te alkotásod Urunk, mert a minden jó forrásából semmi rossz sem származhat, hanem mi teremtjük azt, azáltal, hogy megszegjük törvényeidet, s azáltal, hogy visszaélünk azzal a szabadsággal, amelyet Te adtál nekünk. Ha majd az emberek megtartják törvényeidet, a rossz eltűnik a földről, mint ahogy a fejlettebb világokról eltűnt. A rossz senkire nézve sem végzetszerű szükségesség, és csak az nem tud neki ellenállni, aki átengedi neki magát. Ha van akaratunk rosszat tenni, lehet akaratunk jót tenni is: azért óh Istenem, esedezünk kegyelmedért és jó szellemeid segedelméért, hogy ellenállhassunk a kísértésnek.

Szemlézte: Bíró László

UI:

A világ legfontosabb kérdése
https://www.youtube.com/watch?v=WHH2YHV_uUA

[Karsay1958]

Az őrszellemekről
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 51

Az őrszellemek annyira magas szellemek, hogy jellemzésükre csak ennyit mondhatok: ők az Isten kegyelmének hordozói. Az őrszellemek a lelki természet hasonlósága szerint kapják védenceiket, mégpedig nemcsak egy védencet, mert egy-egy ilyen magas szellemnek, aki az Isten kegyelmének hordozója, sok-sok védence van, akik a lelki hasonlóság folytán éppen ez által a szellem által nyerhetik meg az ő lelki fejlődésükhöz szükséges erőket, utasításokat és világosságot.
Az ilyen őrszellemeknek a maguk helyén, a maguk állomásán nagyon sok tennivalójuk van. Munkálkodnak és dolgoznak azokban a csoportokban, amelyek reájuk vannak bízva, mégpedig mindegyiknek érdekéért külön-külön, valamint az egésznek együttes érdekeiért, hogy azokat a fejlődés rendjén előbbre vigyék. Mind a szférákban, mind a földi életben bizonyos kidolgozott tervek szerint tevékenykednek. Ezeket a terveket az őrszellemek a maguk csoportjában előkészítik, kialakítják és a beteljesülés felé terelik.
Minden szférának vannak magasabb rendű őrszellemei, és minden szférának minden rétegében vannak külön őrszellemek, akik egy-egy ilyen csoportnak a vezetésével, irányításával és fejlesztésével vannak megbízva. Az őrszellem személye is változhat egyénenként aszerint, hogy a védenc milyen színhez, milyen árnyalathoz hasonul fejlődése folyamán. Vannak szellemek, akik három, négy, sőt több életet is a lelkük egyetlen oldalának a kicsiszolásával töltenek el, és mégsem képesek azt kidolgozni. És egészen addig, ameddig egy-egy ilyen célt el nem érnek, egyugyanazon őrszellem hatásköre alá tartoznak.
Az álomvilág mintegy átmeneti állapot, a magasabb rendű világokból lesugárzott igaz és jó átvételére szolgáló réteg. Amely lélek a földi testben megérzi a jónak hatalmát, és ahhoz pártol, az az álomállapotában abba a világba helyezkedhetik át. Amely lélek pedig a rosszhoz pártol, az az álomvilágban a föld fokozatánál sötétebb árnyalatban veszi át mindazokat a gonoszságokat, amelyek őt a földi életben foglalkoztatják, megkeményítik és a kárhozatra előkészítik.
Egy földi életen keresztül két vagy három őrszellemet is kaphat a földi ember, például ha több féle életfeladata is van. Ha a próbát kiállja és a számára előírt szinvonalat eléri és a jóhoz pártol, akkor megkezdődik a terv megvalósítása, s ezzel a szellem emelkedése. És akkor az, aki addig mellette volt, más munkát kap, ő pedig egy magasabb rendű vezetőt. De ez alatt az egész idő alatt még mindig ugyanannak a magasabb rendű őrszellemnek a fennhatósága alatt marad. Ha azonban lefelé csúszik, akkor elveszti őrszellemét, és alacsonyabb fokozatú őrzővel kell megelégednie.
A fejlődés minden vonalán vannak magasabb rendű és alacsonyabb rendű őrszellemek, akik munkálkodnak, vezetnek, fejlesztenek a saját lelkierejükkel és vigyáznak azokra, akik abba a természetbe tartoznak, hogy elvégezzék a munkájukat. Mert minden léleknek külön-külön elvégzendő munkája van. A szférákban rengetegen élnek, akik mind különböző hivatásokat töltenek be. Vannak, mint mondom, minden rétegben, minden törvényben, minden színben és árnyalatban tanuló szellemek, és vannak tanító szellemek; vannak dolgozó, munkálkodó szellemek. Vannak, akik ezeknek a munkáit átnézik, felülvizsgálják; és vannak, akik mindezeket összegezik és egybeolvasztják, hogy az összhang, a tökéletesség minden vonalon meglegyen, és hézagot ne szenvedjen.
Az alázatosság az erényeknek, úgyszólván a gyökere. Mert akiben nincsen alázatosság, az mindent csak felületesen tud elvégezni, és a nem alázatos lélek sokkal többet szenved, mert sokkal többet kell kísérleteznie, ameddig rájön arra az igazságra, hogy mindent pontosan és alaposan kell elvégeznie.

Szeretettel Bíró Laci
--

[Karsay1958]

Az ima ereje
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 52

Minden lélek javulási, tisztulási és fejlődési céllal kerül a fizikai síkra. Még a legelvetemültebb sem azzal a szándékkal jő a földre, hogy ezt, vagy azt a bűnt véghezvigye, hanem mind valamennyit a legjobb szándék viszi a testöltésbe. Vannak azonban kivételes esetek, amikor magasabb fokozatú, de még nem egészen kész, fejlett szellemek alacsonyabb erőkben kénytelenek testesülni, mert nekik szükségük van arra, hogy ezeket az alacsony életerőket is magasabbra emeljék és ezért öltenek ezekben testet. Ezek lehúzzák, tompítják a szellem tudatát, így vétkezik és meg kell fizesse az árát és ekkor eszmél fel a szellem és fordul vállalt feladatai felé.
A testi erőkkel vagytok a föld légköréhez, a lelki erőkkel pedig az asztrális és mentális világhoz kapcsolva. A szellem erői mutatják meg az ő értékét, vagyis azt, hogy mennyi világosságot tud a földi életbe kibocsátani, magából kisugározni, mert ennek a mennyisége az ő tulajdonképpeni értéke.
Hogy a lélek a belső békét megszerezhesse, szükséges, hogy tudjon imádkozni, és hogy az imádságnak világossága és ereje áthassa a lelkét, és abból a legjobbat felfelé emelje, és összeköttetést létesítsen a nála jobb, hatalmasabb erőkkel, hogy visszatértében hatni tudjon az alsóbbrendű erőkre.
A szeretetnek hatalmas ereje van. Ha igaz szeretettel gondoltok valakire és imádkoztok érte, az viszonthatást kelt abban a lélekben. És bárha addig talán közönyös volt irántatok, szeretet ébred a lelkében; ha pedig kevés volt a szeretete, az megnövekedik és megnagyobbodik benne. Ha egymásért imádkoztok, a szeretet az imádság révén megkeresi a másik lélekben a legelrejtettebb zugokat és nyílásokat is és hozzáfér a lélekhez ott is, ahol a rábeszélés és jóakarat nem képes megközelíteni a zárkózott, vagy gőgös lelket. Az imádság azonban célhoz segíti azt a gondolatot és vágyat, amelyet az imádkozó lélek magából kibocsátott.
Most rátérek az átok kérdésére. Mert ha van ezen az úton áldás, van átok is; ha meg tudja az ember mozgatni a jó erőket, meg tudja a rosszakat is. Az elkeseredést a lélekben valamely vélt igazság megsértése idézi elő. Ha valaki az ilyen igazság ellen vét és másnak a lelkében elkeseredést vált ki, abban nagy, hatalmas erőtömeget mozgat meg, amely erőtömeg az átoknak olyan igézetet ad (szuggesztió),— mikor azt kívánja, hogy ez vagy az történjék az illetővel.
Annak az elraktározott és az eshetőségekben latens rejlő erők felélednek, és mivel az elkeseredett lélek úgy kívánja, idő előtt akcióba lépnek. Ezek az események a készen álló eshetőségek folytán egykor úgyis bekövetkezendők voltak ugyanazzal szemben, aki az igazságtalanságot elkövette, azonban az elkeseredett lélek bizonyos jó (igaz) erőket is megmozgat. Ezért van, hogy az ilyen vágyak és gondolatok, amelyek hittel és teljes akaraterővel bocsáttatnak ki, megkeresik a legközelebbi eshetőségeket, és idő előtt beteljesedik az az „igazságos” átok, amely az elkeseredett lélekből kiindult.
Ha viszont a lélek ezeket az elégtételt váró erőket nyugalmi állapotukból kimozgatta, de nem volt igaza, akkor a hatás őt magát mint kibocsátót éri utól, mert az erőknek valahol meg kell nyugodniuk, valahol beteljesülést kell találniuk. S ha a hatás igazságtalanul indíttatott útra, akkor az visszatér a kiindítóhoz, és rajta teljesedik be minden az utolsó pontig.
Ha az ember teljes hittel imádkozik, akkor az ő kis világát és a hozzá közelállók kis világát telítheti jó hatásokkal. Nem függesztheti fel az igazságot, de elodázhatja, s felfüggesztheti a bűnhődésnek bekövetkezését. Ha valaki másról az ima erejével ilyen szenvedéssel teljes viharokat elhárít a maga jóakaratával, szeretetével és imádságával, akkor nemcsak annak a feje felől hárította el a felhőket, hanem önmaga felől is. Ilyenformán az ember sok rossz kármát felbonthat, mint ahogyan a tornyosuló felhők elé harangozni szoktak, hogy azokat eloszlassák a hangnak rezgésével.
Újra meg újra oda kötök ki, hogy bármilyen oldalról szemléljük is a dolgokat, Isten nélkül nem képes az ember semmire, mert jót cselekedni csak úgy lehet, ha Isten Lelke vezérli az embert. Ha az isteni Lélek hatja át a megtért földi ember lelkét, akkor az tisztítja a gondolatokat, nemesíti a vágyakat, békességet, nyugodt gondolkozást és helyes megértést ad.

Megjegyzés: A fentebbi hatás-visszahatás elvhez kapcsolódik az emberi társadalom és a természeti világ viszonya is. Egy aranykori paradicsomi világban a lelkekben béke és harmónia van. Az emberi lelkek nem szennyezik negatív gondolataikkal, érzéseikkel a természetet, ezért ez csodálatos, mondhatni minden szép és jó. Nincsenek emberi áldozatokat követelő katasztrófák, viharok vagy más rendkivülien rossz körülmények. A növény és állatvilág is békés és emberre ártalmatlan.
A sok fejletlen lélek , akik mind több és több leszületési lehetőséget kapnak a korszellemek változásával, lassan szennyezni kezdi a föld légkörét és felületét. Erre mondható az, hogy a gonoszt felszabadítják láncaiból. Mind több önzés és gonoszság jelenik meg a földön és mint egy vírus megtámad minden egészséges társadalmi szervezetet, amely foggal-körömmel védekezik ugyan, de a leggyengébb láncszem elve alapján a kosárba került egyetlen rohadt alma is megrontja az egészet.
A megszületett belső feszültségek halmozódásával a természeti világnak is reagálnia kellett. Időnként le kellett vezetni ezeket az indulatokat, felgyűlemlett erőket villámlások, viharok, szökőárak, földmozgások és katasztrófák formájában. Néha a civilizáció egy-egy elferdült, betokosodott, fejlődésre képtelen részét az angyali hierarchia vezetése által irányítva ki is vonták a földi létből.
Adjunk hálát a természeti erőket irányító angyali géniuszoknak, hogy segítenek rajtunk és természeti megnyilvánulások formájában oldják az emberiség által felhalmozott feszültségeket, amelyek enélkül az áldásos munka nélkül önpusztítóak lennének, háborúk, járványok vagy bármilyen más formában.

Szeretettel Bíró Laci

UI:

http://titkokszigete.hu/rendkivuli-bizo ... lPo_oRo65k

[Karsay1958]

Fogadalom és ígézet
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 53

Miután pedig a papi rend tudja azt, hogy az ember mennyire gyenge, mennyire hajlik a rosszra, a törvénytelenségre ezért bizonyos belső szabályzatokat írnak elő, amelyeket be kell tartaniuk, és amelyeknek alá kell magukat rendelniük azoknak, akik ezt a szolgálatot vállalják. Ez a fogadalom számukra bizonyos kötelmet jelent. Megvan a maguk kötelme a tisztviselőknek, az orvosoknak, papoknak, katonáknak, stb. Például a katonák kötelmét a zászlóra való felesküvés jelképezi. Ez tartja össze a rend tagjait, ez teszi a rendet egységgé. Valaki pedig mégis megszegi azokat a szabályokat.
Ti azt már tudjátok, hogy Istennek ezekre az elkötelezésekre nincs szüksége, mert ameddig az ember megtartja azt, amit magára nézve kötelezőnek tekint, addig az az eszme rendületlenül fennáll, ha pedig fogadalmat tett és azt nem tartja be, ahhoz hűtlenné lett, akkor az az eszme már így is úgy is elvesztette az értékét előtte. Azért jobb, ha az emberi lélek nem tesz fogadalmat, és nem kötelezi magát semmire, ha úgysem képes megtartani.
Ha az ember, érezvén a lelkének gyengeségéi és gyarlóságát, esküvel, vagy fogadalommal szegezi le, hogy nem lesz hűtlenné, nem fordul el attól az ideáltól, amit maga elé tűzött: ezzel a lelkében bizonyos igé

t, egy kényszerítő erőt alkot meg, egy hatalmat hív életre a maga gyengeségével szemben, amely hatalom aztán, mint igézet — miután ő adott neki életet — él és érezteti a hatását.
Ez az igézetnek egyik alakja. Mert az ige nem más, mint a gondolatnak és érzésnek az akaratban való kifejezése, azaz a gondolatnak, érzésnek és akaratnak megtestesített formája. Maga a törvény is ilyenféle dolog: az érzésnek, gondolatnak és akaratnak megtestesített megjelenése. Az eskü és a fogadalom azonban még ennél is nagyobb hatalom, mert ezzel a lélek mintegy az örök igazságot hívja ki, az örök igazságból merít bizonyos mennyiséget az ő érzésének, gondolatának, akaratának a megrögzítéséhez és leszegezéséhez.
Tehát a fogadalom kötelező. Ha valaki elég oktalanul fogadalmat tett, akkor azt tartsa is meg. Mert ha nem tartja meg, akkor az az ige, amelyet ő rögzített meg, kiteljesíti rajta azt az igazságot, azt a törvényt, amelyet tulajdonképpen a fogadalomtevő maga teremtett meg. Hogyha vét a fogadalom igézete ellen ez mindaddig nem engedi őt továbbjutni, míg ezt be nem töltötte, ki nem elégítette.

Az átok is ilyenféle ige. És éppen azért az átkot sem bonthatja fel senki más, mint csak maga az, aki az átkot kimondta. Sajnos, az emberek nagyon sokszor átkozódnak és nem tudják, hogy ezzel milyen erőket kötöznek és rögzítenek meg. Nem tudja a szerencsétlen, hogy amikor ő azt az embertársát, azt a másik vétkezőt megkötözi, ugyanazzal a kötelékkel önmagát is megkötötte. Hiszen az Isten törvénye is megmondja, hogy: „Ha ti meg nem bocsátotok az ellenetek vétőknek, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket”.
Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. A legmagasztosabb vegyi folyamat az ember lelkében akkor megy végbe, amikor a rosszat nem viszonozza rosszal, hanem jót cselekszik a rossz helyett. Ez a mennyei oldószer, amely a gonosz fluidokat feloldja, megtisztítja, átvilágosítja, a gonosznak gyökerét megsemmisíti, életképtelenné teszi. Ellenben ha az ember a gonoszat gonosszal viszonozza, a gonosznak létjogosultságot adott az életben és a gonosz még a leghívebb rabszolgájának is gonosszal fizet, egyszerűen azért, mert jóval nem rendelkezik. Azért az ember ne átkozódjék, hanem inkább kérje Istent, hogy segítsen megoldani az adott helyzetet.

Hogyha látná az ember, hogy egy-egy alkalommal, amikor legyőzi magában a gonoszt, az erőknek milyen hatalmas áramai indulnak meg belőle: bizony nagyobb erőfeszítést fejtene ki a rossz legyőzésére. Az emberek számára az erő nem a delejes Isteni vonzásban, hanem az ellentét villamos taszításában nyilvánul meg; az emberek csak a ténykedő, hatni vágyó, aktív, uralkodó erőket ismerik el erőkül; a passzív, a szenvedőleges erőket, amelyek a türelemben, elnézésben, alázatosságban, a kitartó jóakaratban nyilvánulnak meg, nem ismerik el hatalomnak, pedig e két erőfajta közül a passzív erő a hatalmasabb.
Tulajdonképpen igézet alatt áll minden; igézet maga az a fogalom is, amelyet az emberek az igazságról alkottak, amit az erőszak képvisel s amelyet az erőszak védelmez meg. Így született meg az önzés igazsága. Isten igazsága azonban más; Isten igazsága a szeretet. A szeretet tartja fenn a világot. A szeretet hoszszútűrő, megalázkodó, önmagát feláldozó hatalom. A szeretet teremti és formálja át a világot és az egyes embert.

A szeretet életet, örömöt és boldogságot ad. Az embernek az az egyik legnagyobb tévedése, hogy a szeretettel szemben gyűlölettel áll, az igazsággal szemben hazugságot szól és cselekszik, hazugságból akarja felépíteni és fenntartani a világot, és a saját boldogságát is ezzel akarja munkálni. Ez az igézet tartja fogva az embereket, mert elhiszik, hogy ez az igazság.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

A világhírű magyar agykutató döbbenetes vallomása Istenről

A tudomány jeles képviselői legtöbbször megállnak az "anyagi" szint vizsgálatánál, és a racionális megközelítés korlátainál. Csupán az elmével felfogható területen "kirándulnak", az azon túli vidéket pedig meghagyják másoknak. Nem így a világhírű magyar agykutató, Freund Tamás professzor.
Az "Istenadta" című kiváló könyvben, különböző emberekkel beszélgetnek a szerzők tehetségről, felelősségről, Istenről és az ezekkel kapcsolatos élményekről, gondolatokról és tapasztalatokról.
Freund Tamás professzor urat is megkérdezték ez ügyben. Megdöbbentő amikor a materiális világ kutatói, a racionalitás emberei mégiscsak eljutnak az anyagon túli, sokkal "finomabb szintű" dimenziók világába is, és a sejtek, idegpályák és egyéb biológiai dolgok mellett, Istenről kezdenek el beszélni. Itt olvashatsz a vele készült beszélgetésből néhány gondolatot:
Interjú részlet

"...a gyermeki hitet könnyű elveszíteni, ha nem nyer megerősítést a felnőtté vált ember agyában. Az idegtudós az anyag evolúciójának a csúcsát, az agyat vizsgálja. Azt a szervünket, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára. És olyan funkciók produkálásra is képes, amire semmi más biológiai, fizikai-kémiai anyag nem. Ha a neurobiológus megismeri az idegsejthálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint hogy mi az élet értelme. Akármennyire komplex terméke az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást - nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének - amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára. Inkább azt tudom elképzelni, hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és ami fontosabb, a többi lélek számára.

- A lélek tehát külső beavatkozásra került belénk az evolúció folyamán?
- Az ateista elképzelés szerint a tudat az anyagi agy működésének emergens tulajdonsága. Én úgy gondolom, az anyagnak nem lehet olyan emergens tulajdonsága, ami visszahat az őt létrehozó idegsejthálózatra. Már csak azért sem, mert ha kiveszünk egy szövetmintát az emberi agyból, és összehasonlítjuk a majom vagy a macska ugyanonnan kivett szövetmintájával, akkor közel ugyanannyi sejtet találunk, ugyanolyan típusúakat, a kapcsolódási törvényszerűségeik, a kommunikációra használt molekulák is egyformák. A fő különbség, hogy ezekből a kis agykérgi oszlopokból az emberi agyban jóval több van, mint egy majom vagy egy macska agyában. ha valaki elhiszi, hogy csak mert ezekből az egységekből jóval többet pakolok egymás mellé, a hálózat generál egy nem anyagi jellegű éntudatot, az élet értelmén lamentáló elmét, akkor azt is el kell hinnie, hogy ha chipekből kapcsolunk össze egyre többet, akkor egyszer eljutunk egy számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az éterből visszahat és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát. Ezért gondolom én, hogy az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni, természettudományos bizonyítékaink pedig egyik álláspontra sincsenek.
- Vagyis minden további nélkül össze tudja egyeztetni istenhitét a tudománnyal.
- Érdemes belegondolni, hogy az ősrobbanás utáni első másodpercben, ha az öt fizikai állandó nem úgy van beállítva, ahogy, hanem mondjuk a gravitációs állandó néhány százezreléknyivel nagyobb, akkor az univerzum visszazuhan önmagába. Ha az atommagok belső kölcsönhatási állandója néhány milliomod részével kisebb vagy nagyobb, csak hidrogén- vagy csak héliumatomok keletkeznek, és sohasem jön létre a szénatomra épülő szerves élet. Az ateisták hiedelme szerint ez magától alakult így ki. Én inkább abban hiszek, hogy volt egy teremtő lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség. Ahogy a Biblia írja, kezdetben volt az Ige. A teremtő szándék. A fizikai állandókat úgy állította be, hogy hozzánk hasonló lények jöjjenek létre. a kémiai, majd biológiai evolúciós szabályai, úgy mint a természetes szelekció, nem mások, mint a teremtés eszközei. Nincs abban semmi különleges, ha egy tudós istenhívő. Inkább abban látom a különlegességet, ha egy tudós ateista. Olyan hiedelemrendszerben kell élnie, aminek én nem látom az értelmét. A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető, egymást kiegészítő?"

forrás:

https://meditacionk.blogspot.com/2013/0 ... 81MkhIJQWU

[Karsay1958]

A gyermekek szférája

Misztériumok – Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján – Részlet
Eszter médium látománya 1933. október hetedikén:
“ A gyermekek szféráját látom. Ide hozzák a meghalt gyermekek lelkeit. Milyen sajátságos! Minden egyes gyermek mintha egy fatörzsből kivájt tartóban szunnyadva érkeznék ide. Aztán lassan mozogni kezdenek és egyenként kikelnek ezekből a tartó formákból.
Gyönyörűszép rét, amelyet a pitypang sárga virága és egyéb mezei virágok tarkítanak. Egész kora tavasz van, olyan húsvét körüli idő. Van itt midenféle fiatal állat: kis kacsák, kis csibék, kis kutyák és macskák, szóval minden, amivel a gyermek szívesen szórakozik. Van mackó, amely két lábra állva jön a gyermekek felé és beszél. Egyébként a többi állatok is beszélnek. Vannak ólomkatonák, de nagyok és mozognak. Van elefánt, amely szintén nagyon barátságosan viselkedik a gyermekekkel szemben.
Aztán vannak kicsi házak cukorból; szóval minden, ami ezt a szférát valóságos gyermekparadicsommá teszi. Ha én ebben a szférában élnék, bizony sohasem kivánkoznám innen máshová. Nagyon szép tó is van itt és a tavon az óriási tavirózsa, amelynek levelei és virágai megbírják a gyermekek testét. Sőt a tó vize is olyan természetű, hogy nem fullad bele, illetőleg nem merül el benne a játszadozó gyermekek teste. Ezek a gyermekek olyan kivájt fatörzsfélében csónakáznak, mint amilyenekben ebbe a világba jutottak és amilyenekből itt kikeltek.
Van itt béka is, mégpedig nagyon tréfás. Ha a gyermek meg akarja fogni, nevetve rikkant egyet és elugrik előle. Van azonban oroszlán is, meg más vadállatok, amelyek arravalók, hogy a gyermekek megtanuljanak engedelmeskedni, s megszokják azt, hogy amihez nem szabad hozzányúlni, ahhoz ne nyúljanak, mert ha hozzányúlnak, az oroszlán kivicsorítja a fogát és attól nagyon megrémülnek a gyermekek.
Itt a rendet a tündérek tartják fenn. Ezek vigyáznak a gyermekekre, ezek adnak úgyszólván életet ezekbe az állatfantomokba. Ha pedig olyan gyermekek kerülnek ide, akik vásottak, rosszak és rakoncátlanok, azokat ezek a tündérek elvezetik más, nekik megfelelőbb helyre.
Arra a megjegyzésre, hogy ezek a gyermekek bizonyára olyanok, akik földi életükben betegségekkel és nyomorúságokkal küzdöttek s ezért jutnak ide, hogy a szellemük és a lelkük megpihenjen.
Eszter így folytatta: Bizonyára olyanok is, de közöttük sok olyan súlyosan vezeklő szellem, akik éppen a szellemvilágban sokat gyötrődtek és azért is öltöttek rövid időre testet, hogy ezektől a gyötrelmektől meneküljenek és akiknek azért van ilyen pihenő és boldog létállapotra szükségük, hogy ebben erőiket lassan visszaszerezzék, illetőleg felfrissítsék.
Ezek a gyermekszellemek azonban csak addig maradnak ebben a szférában, ameddig itt minden széppel és jóval úgyszólván betelnek és már mintegy kinőnek ezeknek az élvezéséből, és komolyabb, felnőttebb egyéniségeknek megfelelő állapot után kezdenek vágyakozni. Ilyenkor aztán a tündérek elvezetik őket innen.”

szemlézte: Bíró László

UI:


Szondi M Megváltás
https://www.youtube.com/watch?v=ppmDVSc0HMs

[Karsay1958]

Istené az ország, a hatalom és a dícsőség - Felvezetés
Részlet Zita médium közléseinek „Lélekben és igazságban” című könyvének második kötetéből - 2001. október 28.

!„Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség most és mindörökké...” - hangzik az Úr imájában. Mit nevezünk a mi Atyánk Istenünk országának? Azt, ami Általa teremtetett, tehát az egész világmindenséget, és így övé a hatalom és övé a dicsőség égen és Földön.
Az Ő küldöttje, az Ő Szent fia mondja: „az Isten országa tibennetek van.” Tehát nem itt, nem ott és nem amott, hanem Isten teremtményeiben. Isten országát kell tehát kiépíteni és megvalósítani minden teremtménynek saját lelkében. Akiben ez az ország összeomlott, vagy akiben ez az ország a bűn világa lett, annak mindent el kell követnie, hogy azt újra felépítse a lelkében, mert ha nem, elvész; mert ha nem, nyomorúságok, szenvedések jönnek rá és mindent, ami neki örömöt boldogságot és örök életet adhatna, mellőzni lesz kénytelen.
„Tiéd a hatalom és a dicsőség…” Testvéreim, már a kezdetek kezdetén emiatt történt a bukás, mert a teremtmény nagyobb és hatalmasabb akart lenni az ő Teremtőjénél. Hatalmat akart égen és Földön, hatalmat akart a teremtő Isten felett is. „Olyanok lehettek, olyanok lesztek, mint az Isten, ha esztek a tiltott fának gyümölcséből...” Kísértette Ádámot és Évát a sátán. Ennek a tévgondolatnak, ennek a tévhitnek estek áldozatul mindazok, akik elbuktak. Mert nemhogy övék lett volna a hatalom és a dicsőség, hanem kivetett páriák lettek, akiket lángpallossal távolított el az igazság angyala a mi Atyánk, Istenünk országából.Ennek a tévhitnek és az Isten országából való kiűzetésnek a következménye a földi élet és a halál.
Ez a Föld a ti országotok; ez a világ a ti világotok; ez a világ a tévelygéseknek, a bűnnek és a bűn következményeként a halálnak a világa. Itt kevés az öröm, a megértés, a békesség, a boldogság, de annál több a csalódás, a szenvedés, a nyomorúság, a betegség és a halál. Pillanatról-pillanatra ezreket és százezreket kaszabol le a halál. Hiába várja az ember az örökéletet és az örök boldogságot, újra és újra szembe kell néznie a halállal, mert Isten helyett a maga részére akart hatalmat és dicsőséget.
Nézzetek körül a világban, a ti világotokban, és akkor megláthatjátok, hogy mennyire így van ez, mi mindent tesz meg az ember a hatalomért, hogy az ő szava legyen a mérvadó, hogy az ő akarata érvényesülhessen, hogy az ő elvével és eszméjével hintse tele e világot. Először az ember csak anyagi javakat akar: pénzt, csillogó aranyat, hogy ezen keresztül hatalmat, dicsőséget vásárolhasson magának az ellentéttől. Aki Isten hatalma és Isten dicsősége helyett a maga hatalmát, a maga dicsőségét keresi, azt csak az ellentéttől kaphatja meg, és aki a maga lelkében Isten országa helyett az ellentét országát építi, az nemhogy közelebb, de egyre távolabb kerül az öröm, harmónia és a boldogság világaitól.
Az ember azt hiszi, azt gondolja és úgy érzi, hogy a hatalom édes, a hatalom örömet és boldogságot nyújt, hogy milyen jó dolog az ellenséget megalázva, porba sújtva látni; milyen jó, ha az földig hajol előtte és kér és könyörög hozzá - Isten helyett - a mindennapi kenyérért, könyörög a puszta létért, könyörög az életéért. Ezért a hatalomért gyűjt az ember, ezért a hatalomért visel háborúkat, ezért tör nép nép ellen, nemzet nemzet ellen, hogy nem az Isten igazsága, hanem az ő igazsága, az ő akarata valósulhasson meg népek és nemzetek fölött.
Az ellentét és az ellentét által megtévesztett ember álma ez. Úrrá akar lenni népeken és nemzeteken; úrrá akar lenni a világmindenségen, és ha az egész teremtett világon már nem lehet, akkor legalább azon a világon, amelyen ő élhet. Az ember legalább ezen a Földön akar magának minden áron világhatalmat szerezni, és más emberrel, más nemzettel, más népekkel fizettetni meg azt az árat, amibe a hatalom, a dicsőség és a csillogás kerül.
Az ember lelke legmélyén érzi, hogy égen és Földön nincs nagyobb hatalom a mi Atyánknál, Istenünknél. Ezt azonban igyekszik a háttérbe szorítani, hogy ő maga csilloghasson, hogy népek, nemzetek őt szolgálják, hogy a Föld minden búzája, olaja, minden terménye az ő magtáraiba folyjon bele; hogy tőle függjön, ki, mennyit meríthet a bőség kosarából. Az ember mindent megvonna az ú.n. ellenségtől: életet, élelmet, lehetőséget, hogy az egész világot térdre kényszerítve, az neki ordítsa: „tiéd a hatalom és tiéd a dicsőség”.


Szeretettel Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:


Istené az ország, a hatalom és a dícsőség
Isten alaptulajdonságai
Adai tanítás - Aki utánam akar jönni
A beváltott szellemi ígéret
A feltámadási előeste emélekei
A jó irányba haladók egymás iránti feladatai
HANG - Jézus ajánlja-e a buddhizmust?




https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGiswLo3H ... Q?e=IBbOUO
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://www.youtube.com/watch?v=0svX6ZYNZ90
Manna a hit táplálásához V-ik fejezet – Hangoskönyv részlet (Csongi)

https://www.youtube.com/watch?v=wnIe8keoRH4
Kapcsolat Isten szellemvilágával - Isten megváltási terve
Hangoskönyv részlet (Tibi)

https://www.youtube.com/watch?v=j2Mbwt91vcQ
Közelebb hozzád Uram, mind közelebb – Hangoskönyv részlet (Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=fWsqAXTqCcA
Kávéházi szerelem – Romantikus film

[Karsay1958]

A lelkem másához

Nem tudom, hol vagy: a földön élsz-e vagy csillagsugárok szárnyán
Új életre vársz, mint legszebb rózsabimbó az örök élet fáján?...
Nem tudom, hol vagy: Alfa-csillaglépben, Orion ködében,
Vagy fönt a tejuton, angyallá vált lelkek fehér köntösében?...
Nem tudom, hol vagy, de mindig téged látlak, bárhova tekintek.
Lehet, hogy itt élsz a földön, tán épp te vagy, kinek most búcsút intek,
Kihez kegyetlen voltam, akit megaláztam, s aki most halálom…
Nem todom, hol vagy, de halálon innen, életen túl a te szemed látom
Előttem lobogni, szíved is dobogni hallom alva, ébren…
Fönt élsz-e Isten országában, mondd, vagy akit én kevélyen
Eldobtam magamtól, te vagy talán? Felelj, kiálts nekem!
Két karom feléd tárom az éjszakában… Ugye – te vagy velem,
Ha testben távol élsz is, életem minden bajában, örömében?
Szeretsz és szeretlek, ha az vagy is, kit most hagytam el éppen!
Nem tudom, hol vagy… Ha ismertelek is és egyszer szerettelek,
Meghaltál számomra, kit feltámasztani én sohasem merek…
Mikor találkozunk? Talán egy eljövendő élet hajnalán?
De bárhol lássalak, már szenvedtem annyit, szerettem is talán,
Hogy itt a földön ismét, vagy új csillagvilágok ismeretlen táján,
Eltévedt, dacos szerelmem, te legszebb rózsabimbó az örökélet fáján,
Rád ismerjek újra két szelid csillagról, a szemed kékjéről –
Vagy álmokat rejtő, könnyen elfelejtő éjszín sötétjéről!
Nem tudom, hol vagy. Azt sem, hogy az élet sötét útvesztőjén újra mikor látlak…
Egyet tudok, érzek: sóvárgó lelkemmel, szerelmes szívemmel, én csak téged várlak!

R. t.

Dr. Balogh Barna
Olvasóink – bizonyára – mindannyian ismerik Dr. Balogh Barna testvérünk nevét, akit a Jó Isten arra szemelt ki földi vándorútjára indulása előtt, hogy a keleti bölcseletet a nyugati embertestvérekkel megismertesse. Megáldotta őt a nyelvtehetség gazdag ajándékával, amely tehetséget a jó sáfárhoz illően ki is fejleszt magában. Eddig is sokat köszönhetünk neki és kérjük a Jó Istent, hogy minden betű, amit leír áldásként hulljon élete útjára. Az fentebb közölt verse az elszakadt és egymást kereső duálok örök, sóvárgó szerelméről szól, melyet szebben még senki nem énekelt. (Szerk.)

Forrás: Égi Világosság

UI:

Makk István duáltörvény
https://www.youtube.com/watch?v=wHEryXtYlvc

[Karsay1958]

A bűnbocsánat misztériuma
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 54

Mikor a földi ember halálának napja elérkezik, és átjut a szellemvilágba, akkor mint egy elképzelhetetlenül fényes tükörben látja meg önmagát. Még pedig úgy, hogy minden hibáját, minden fogyatékosságát, minden bűnét annyira felerősítve látja, mint ahogyan a tudósok szemlélik a mikroszkópon keresztül a mikroorganizmusokat. És akkor kénytelen belátni és megállapítani a maga kicsinységét, tökéletlenségét, hibás voltát.
Úgy képzeljétek ezt el, hogy Isten az ő felfoghatatlan, kibeszélhetetlen nagyságával betölti az egész teremtett mindenséget. Hiszen ahol az életnek csak egy paránya is felfedezhető, ott ő mindenütt jelen van, és Neki mindarról tudomása van, mint ahogyan az embernek tudomása van minden egyes szervéről.
Egy fájdalmas, beteg pontja az élő mindenségnek ez a ti világotok is félrefejlett szellemparányaival, akik Isten akaratát félreértik, és minden igyekezetükkel és törekvésükkel ellene állnak annak. S ezzel öntudatlanul és akaratlanul a maguk boldogtalanságának, és gyötrelmeinek a megteremtését mozdítják elő.
A kegyelem folyton keres, kutat; nem fárad el abban a törekvésben, hogy az isteni szeretettől eltávolodott emberlelkeket élettel és világossággal hassa át. Azért a földi élet eseményei, a földi élet történései, a földi ember elbukásai és tulajdonképpen a nagy örökkévalóságban, az örökéletben nem jelentik azt a nagy fontosságot, amit az ember ezeknek tulajdonít.
Tulajdonképpen nem az dönti el a szellem sorsát, hogy mit cselekedett, mert a cselekvés csak egy-egy időszakra szól. Mert minden cselekvés, legyen az bár jó, mégis alámerül a jobb által okozott örvénylésbe, s aki a jónak tudatában ellene áll a jobbnak és meg akarja ennek a mozgását gátolni, már maga is beleesett a tévedésbe, mert nem tudta, hogy minek áll ellen, mit gátol meg.
Az emberi lélek még sincs a teljes megértésnek, a teljes világosságnak a birtokában, és a léleknek csak egy része van összekötve azzal a jóval, amelyet megragad, és amelytől a megváltását várja, a másik része pedig még a tudattalanban szunnyad. De mivelhogy az ember nem tökéletes, hanem nagyon is telve van tökéletlenséggel, azért az a kicsiny jó, az a kicsiny igaz olyan az emberi külsőn, mint az ezüst papiros, amelybe egy férges alma van csomagolva.
A fejlődés nincs befejezve az emberi élettel még akkor sem, ha a legmagasabb tudással, a legragyogóbb igazságokkal birtok is, mert ezeket az igazságokat a ti lelketekben fel kell dolgoznotok. Mégpedig nemcsak az értelmetekben, hanem az érzéseitek világában is. Keresztül kell mennetek olyan állapotokon, meg kell oldanotok olyan kérdéseket, amelyeket csakis azzal a ti átvilágosodott értelmetekkel és az Istentől áthatott érzésvilágotokkal tudtok megoldani. A ti megszerzett bölcsességeteket kipróbálják azok a helyzetek és állapotok, amelyeket át kell világítanotok a saját bölcsességetekkel! Tulajdonképpen ez a ti munkátok a földi életben, ez a ti kötelességetek.
Isten a legmélyebben esett szellemeket is — ha azok teljesen megalázzák magukat és a felfuvalkodottságukat, a gőgjüket megsemmisítik önmagukban, és az ő tisztább Istenhez vágyó érzéseiket tárják Eléje — megáldhatja, megsegítheti, felemelheti és megtisztíthatja. Mert ő látja azt, hogy abból a lélekből mit és mennyit lehet kihozni, mert ő, a Teremtő Atya tudja, hogy mit helyezett és hogyan helyezte azt el abban a lélekben.
Ez az a titok, amelyet nem tud a keleti vallás sem magáévá tenni. Ez az az igazság, a kegyelem igazsága, amelyet az Istentől eltávolodott emberlélek nem képes megérteni, mert nem tud megalázkodni, nem tud önmagáról lemondani. Aki Krisztust megérti, aki a Krisztus szeretetét a maga lelkében valamennyire fel tudja dolgozni, és magáévá tudja tenni, az nem keresi, nem kutatja az igazságot, egyszerűen elfogadja és ezzel magát olyan törvénybe helyezi, hogy mindent megkap, pontosan mindig azt amire éppen szüksége van. Ez olyan változást idéz elő életében mintha egy riksáról átűlne egy gyorsvonatra és mint újjáteremtett szellem érkezik meg a szellemvilágba.
Embertestvéreim: létezik a karma igazsága, de a Krisztus törvényével szemben tehetetlen. Ne abból következtessetek tehát, hogy valakinek a földön szenvednie kell, vagy boldognak látszik; vagy mert valakivel szerencsétlenségek és bajok történnek, talán az Isten nem kegyelmezett neki, sokszor áldozatul kell esnie a testnek minden javaival, hogy a lélek megmenthető legyen.
Istennek a bűnös lélek iránt megnyilatkozó legelső kegyelmi ajándéka a bűnbocsánat. Isten bűnbocsánatot ígér mindazoknak, kik megtérni szándékoznak, akiknek a lelkében a vágy felébred aziránt, hogy jobbakká, igazabbakká legyenek. Isten felkínált bűnbocsánata a megtéréshez, a megtisztulásra való törekvéshez van kötve. Akit a Szentlélek munkába vett és aki az egész lelkét úgyszólván alárendeli a Szentlélek behatásának, az nagy lelki ajándékokat nyer.
Az ember nem veheti meg a Szentlélek ajándékát sem bőjtöléssel, sem nagy cselekedetekkel, vagy sok imádkozással; még akkor sem veheti meg, ha önmagát égő áldozat gyanánt áldozza fel — ha „az ember” akar. Az embernek, amikor az Isten törvényébe lépett, nem lehet többé akarnia, csak engedelmeskednie, bizakodnia és várnia az Isten ajándékaira. Ehez az alázatosság a legfőbb erény, amelyet az embernek, mint legszükségesebb kelléket kell megszereznie. A hit Isten ajándéka, nem pedig az ember lelkének a vívmánya.
A szeretetben áll a legbizonytalanabbul az emberi lélek! Ami az emberi lélekben szeretetnek látszik, az legtöbbnyire csak önző szeretet. Az önző szereteten keresztül nagyon nehezen tanul meg az emberi lélek úgy szeretni, hogy ő adjon, ő szolgáljon inkább másoknak. Az önzetlen szeretet legelsősorban lemondáson épül fel. Ameddig valaki nem tud lemondani, addig nem tud önzetlenül szeretni. Ameddig nem tud valaki önzetlenül szeretni, hanem csak önző szeretete van, addig még az önző szereteten keresztül a gyűlölet mérge és fullánkja is ott él a lélekben és cselekszi a gonoszt. E két véglet között, a gyűlölet és az önzetlen szeretet között hömpölyög a bűnök, tévelygések és félreértések árja.
Ha valaki cselekszi a bűnt, akkor szolgája a bűnnek; aki szolgálja a bűnt, az szolgálja a gonoszt, a gonosz pedig a leghűbb szolgájának sem fizet jóval, egyszerűen azért, mert nincs neki. Tehát valaki a gonoszt cselekszi, az a gonosz következményét aratja. A gonosz következmény pedig nem jön Istentől! Isten nem bünteti a gonoszt sem; a gonoszság bünteti önmagát azokban a következményekben, amelyek mintegy minden cselekedetnek, minden megmozdulásnak a fejlődését hordozzák magukban. Mert mindennek fejlődnie kell; mindennek van következménye.
Valaki beírja a nevét az ő életével, megmozdulásaival az élet áradatába, ez az életáradat: a természettörvény azt tükrözi vissza az ő részére. Ha odaállasz a tükör élé, az a tükör a te cselekedeted következményeiben ugyanazt mutatja vissza, ami te vagy.
A hegyek az emberszellem gőgjét, a mások fölé emelkedni vágyását, hiúságát, hatalmaskodását, makacsságát, konokságát, önteltségét mutatják. A bennük elrejtett ércek és kövek mind-mind az emberi léleknek külön érzéseit, külön jellemvonásait példázzák. Nézd meg az egész világot és meglátod benne önmagadat. A föld az ember, az ember a föld. Innen csak akkor mehet el, hogyha azokat az erőket ismét lelki erőkké dolgozta át, amely erőket ő rögzített ide, amely erőket ő maga keményített meg, s amely erőknél fogva ő is ide van kötve.
Akinek még kedves a bűn útja, aki még úgy érzi, hogy ő helyes és jó úton jár, amikor gonoszul cselekszik, s a lelkében egyáltalán nem ébred fel az a gondolat, az az érzés, hogy bocsánatra szorul: ti annak a vétkeit meg nem bocsáthatjátok. Ez természetes, mert az még magában hordozza az ő bűneit és azok következményeit, tehát nem szabadíthatjátok meg őt bűneitől; és vétkezzék az illető akár ellenetek, akár a világ ellen, vagy az Isten ellen, nem bocsáthatjátok meg az ő bűneit. Mert a megbocsátás nem annyit jelent, hogy nem álltok az igazság szavával bosszút rajta, nem annyit jelent, hogy nem toroljátok meg a bűnt, hanem, hogy a ti érzéseitekben felmentitek őt.
Ha valaki azért kér bocsánatot, hogy a bűnnek a következményétől, a szégyentől vagy a fájdalomtól megmeneküljön, az még nem jelenti azt, hogy csakugyan rá is szolgált a bocsánatra. Ti elnézhetitek az ő tévelygését, de meg nem bocsáthatjátok egészen addig, ameddig a lelketekben élő isteni Lélek helyteleníti és elmarasztalja őt az ítéletben.
Amikor azonban azt látjátok, hogy csakugyan megbánta és szeretne tőle szabadulni, de nem tud, és érzitek, hogy neki szüksége van reátok, és az Isten Lelkétől indíttatva odamentek és a hóna alá nyúltok, hogy felemeljétek és megszabadítsátok őt a bűneitől és tévelygéseitől, jól cselekedtek; mert hiszen ti magatok sem vagytok tökéletesek.
Tehát semmiképpen sem bocsáthattok meg olyannak, aki erre a bocsánatra nem szorult rá, mert még el sem kezdte a magába nézést, még fel sem ismerte, hogy micsoda az a bűn, amelyet elkövetett. A bocsánat érzése oldó és bontó folyamat, amely annak a lelkében, aki ellen a vétket elkövették, a részvét, a sajnálkozás, az irgalmasság és könyörületesség kifejezésében olvad fel és válik tökéletes bűnbocsánattá.
A szeretet érzésének olyan magasan kell kifejlődve lennie a lelketekben, hogy ez az előlegezett bocsánat készenlétben álljon abban az időben, abban a pillanatban amikor arra annak a másik léleknek szüksége van. Így az ilyen két lélek között létrejöhet a bűnbocsánat, a kiengesztelődés, a feloldozás és a megtisztulás.
Kimondani nagyon könnyű a megbocsátást, és ti emberek dogmát csináltok abból, hogy meg kell bocsátani, és bocsánatot kell kérni. Pedig a bocsánatkérés és a bocsánatadás a legnagyobb és legszentebb dolog, amely emberlélek és emberlélek között végbemegy.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

A megváltás titka
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 55

A fejlődés iránya nem meredek, csak felfelé haladó, mint ahogy azt ti gondoljátok, hanem hullámvonalszerű: tanulás, ismeretszerzés jelenti a felfelé emelkedést, azután a megtapasztalás, a tanulságok elszenvedése jelenti az alámerülést. Mert a szellemnek a dolgok mindkét oldalát meg kell ismernie, és mindazt, amit egy bizonyos ideig tanult, fel kell dolgoznia magában.
Ezt láthatjátok népek, nemzetek életében is. Minden nemzet életében van egy fénykor, amikor az a fluid kiéli magát és feljut a csúcsra; azután következik egy homályos korszak, amikor mindazt, amit ténykedéseivel létrehozott, következményeiben meg kell ismernie, hogy tapasztalatot merítsen belőle. Ameddig csak tanul valamit a lélek, addig az még nem az övé, addig az még nem megszerzett tulajdona, hanem csak akkor, amikor már nemcsak megtanulta, hanem a maga számára meg is valósította azt.
Aki Krisztust igazán megismeri, Krisztushoz igazán megtér — tehát nem a névhez, a külső formához, hanem a Krisztusban megtestesült Eszméhez — az, ha nem is egy élet alatt, de két-három élet alatt egész biztosan átalakítja a lelkét. Amikor pedig már ki van fejlődve a lélekben a Krisztus eszméje, azután már nincs kitéve olyan nagy hullámzásoknak a fejlődésben, semmi más eszme, semmi más elv erre nem képes.
Krisztus tanítása ezt a nagy embert, az összemberiséget, ezt az életre kelt sejthalmazt, ezt a megépített életet át akarja hatni a maga isteni erejével, fényével, és meg akarja gyógyítani a bűnbocsánat által az egyeseket. Az egészet összhangba akarja hozni azáltal, hogy életfeladatokat tűz elé, életcélt mutat neki.
A ti lelketekben kell az Isten Országának kifejlődnie; ott kell megindulnia annak az építő és teremtő folyamatnak, amelyet Isten indít meg. Nektek nem kell semmi mást cselekednetek, csak hinnetek, hogy Isten elküldötte az ő egyszülött Fiát. Őt hallgassátok, Tőle tanuljatok. És amikor megtanultátok Isten igazságait, akkor munkálkodnotok és dolgoznotok kell azért, hogy az Isten országa kialakulhasson, megteremtődhessék először bennetek, azután pedig a körülöttetek való világban.


Megjegyzés: Láthatjátok, hogy a szellemi tanítónk szót sem ejt Jézus Urunk véráldozatáról és annak megváltó hatásáról. Ez ugyanis kitaláció. Ennek a megtévesztő módszernek voltak a folyamányai egy adott időben a bűnbocsátó cédulák.
A dogmarendszert át és átírogató papság, akik már nyakig belemerültek a világi életbe, a hatalomba és dícsőségbe, világosan látták és ismerték még akkor a jézusi puritán tanításokat. Pontosan tudták mi volna a helyes életmód és életút, a krisztusi elvek szerinti élet, de ez túlságosan nagy terhet és a hatalom elvetését jelentette volna az egyház uralkodóinak és vezetőinek számára, az pedig eszük ágába sem jutott, hogy lemondjanak bármiről is, ami világias, önző gondolkodás és életmódjuknak kedvezett.
Akik az egyházat létrehozták, azok hatalmat hoztak létre, amelyhez körömszakadtáig ragaszkodtak. Ez a hatalom már az elejétől fogva szétválaszthatatlanul összefonódott a világi hatalommal. A közös hatalmi érdekek voltak minden hókusz-pókusz dacára a mérvadó szempontok. Ha rajtuk múlott volna, kidobták volna az egész újszövetséget az ablakon, de nem tehették, mert egyrészt szellemi védelem alatt állt, másrészt erre épült az egész vallás, ez bíztosította számukra a hívők tömegbázísát.
Inkább fekete mágiás fondorlatos eszközökhöz nyúltak. Egyrészt kitörölték a reinkarnáció tanítását és bevezették az "egyszer élünk" elvet, létrehozták a Szentháromság paradoxonját, amit épeszü ember meg nem érthet és a Krisztus vére általi megváltás eszméjét. Ezzel elhitették önmagukkal és hiveikkel, hogy végtére bármit is tehetünk, mert úgy is meg vannak bocsátva bűneink, hisz Isten fia megváltotta kereszthalálával.
Szóval szépen elaltatták és visszafogták az emberiség lelki fejlődését mind a mai napig. Az átlagembert mindig is a mózesi tízparancsolat szellemében nevelték és fegyelmezték, ezért nem alakulhatott ki a felelősségtudata saját megváltását, azaz megváltozását illetően. Ez is az egyik oka a közeljövőben bekövetkező tömeges bukásnak, amelyben az egyes szféra teljes egészében, a második szférának, a világvallások, szekták akár templomba járó hiveinek nagyon nagy része besorolódik.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

Az áldozatról általában
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 56

Minden vallásban ismert fogalom az áldozat. Az emberi lélekben ugyanis le van fektetve bizonyos érzés, hogy önmagából valamit adjon. Ahol a szeretet teljes ott nem szükséges, hogy a lelkek áldozatot hozzanak egymásnak, mert ott az áldozathozatal a léleknek egy természetes állapota. A szeretet törvénye olyan törvény, mint a lélegzés törvénye, mert a szeretet lélegzése fenntartó szükséglete a léleknek. A szeretet kíván felvenni a másikból valamit és kíván önmagából leadni valamit, hogy ezáltal közös atmoszféra, közös érzésvilág fejlődjék ki. A szeretet törvény az egész teremtett világban érvénysül.
Amikor a bukásból felemelkedő ember értelme felfogja, hogy világát egy számára felfoghatatlanul nagy erő uralja és ebben ő pusztán egy kis játékszer, megjelenik tudatában az istenfélelem. Aztán értelme rávezeti, hogy amitől fél azt tisztelni és kiengesztelni kell, juttatni akar valamit mindabból ami számára érték. Ez az áldozat eredete.
Mivel az ember értelmetlen volt, a jót a rossztól elválasztani nem tudta, így mindenféle hatalomnak, amelyet csak maga fölött látott, vagy hitt, ilyen áldozatokat igyekezett bemutatni. Mivel még hite kezdetleges volt és valamilyen anyagi formához, vagy tárgyhoz kellett kösse a felsőbb hatalom jelenlétét, ezért bálványokat készített és áldozatait azok elé rakta. Ez volt a bálványoknak való áldozat.
Az önzés a hét főbűn egyik legerősebb és leggonoszabb fajtája, amely olyan erősen tartja fogva a lelket, hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel, önmegtagadással és lemondással tud ettől az érzéstől valamiképpen szabadulni. Mikor tehát az ember azt adja oda, amihez a lelke annyira hozzá volt nőve, akkor a lelkének legszebb, legértékesebb, legjobb részét adja bele az áldozatba. Ezáltal az áldozat hatalmas jelentőségűvé válik, mert hiszen a lelke volt mindabban, amit áldozatul felajánlott. Tehát az áldozat mindig az emberi lélek magasabb, tisztultabb érzéseit van hívatva megmutatni.

Sem a gazdagság, sem a szegénység nem Istentől való, mert Isten nem szerezte sem a gazdagságot, sem a szegénységet, hanem mindezeket az ember alacsony állapota és terhelt volta hozta létre. Mivel azonban létrehozta, ennélfogva ki is kell bontania, meg kell tapasztalnia. Azért nincs olyan gazdagság, amiről ne kellene elszámolni, és nincs olyan szegénység, amelynek ne lenne meg a maga célja, s ne lenne meg benne a lélek előmenetelére szükséges eszköz.
Miért sújtja az Isten azokat, akik az ő útján haladnak? Miért bünteti azokat, akik a világnak csak áldására lehetnek? Miért kell nekik szegényen, nyomorultul élniük és napról-napra imádkozva várniuk még a mindennapi kenyeret is, míg azok, akik a világnak csak gonoszat adnak, akik rendelkezéseikkel csak zavarják a harmóniát, és sok-sok szenvedést okoznak, vígan élnek, sőt tobzódnak a jólétben?! Ez az igazságtalannak látszó sors azért van, hogy ezek az igaz lelkek ott a rohanó árban mint feltartóztató gátak álljanak a gyenge lelkeket magukkal ragadó hullámokkal szemben és feltartóztassák azokat, hogy a lefelé zuhanók egy pillanatra megálljanak útjukban, és magukhoz térhessenek. Mert Isten a magasabb fokozaton már nem elégszik meg az embernek a fizikai síkon nyújtott áldozatával.

Aki elérte a maga emberi kifejlődését, annak nem fizikai áldozatokat, hanem lelki, érzésbéli áldozatokat kell felmutatnia. Aki az ő fejlettségét, amikor az Isten törvényébe át kell lépnie, annak már az ellenségéért is imádkoznia kell, azzal is jót kell cselekednie, mert a szeretetnek nagyobbnak kell lennie önmagánál; önmagát kell feláldoznia a szeretet oltárán, hogy ne a bűnre hajló fizikai én éljen benne, hanem éljen benne a szeretet, amely mindent megigazít, mindent helyreállít, mindent betölt. Ez az isteni szeretet.
Krisztus követésének azáldozatában el kell égnie, meg kell semmisülnie, keresztre kell feszíttetnie a személyes énnek, hogy az isteni én élhessen az egyénben. Az embernek keresztre kell feszítenie testi vágyait, testi törekvéseit, testi igazságát; keresztre kell feszítenie az ő jogait, amelyek őt, mint embert, mint a fizikai világ egy jelenségét megilletik.
A Krisztus igéjében élő ember nem a földi embert reprezentálja többé, hanem azt az eszmét, amelyben neki magát fel kell áldoznia. Ez az eszme pedig azt kívánja, hogy az „én” minden egyes alkalommal, minden egyes ütközésnél a szeretet oltárán hamvadjon el, hogy az isteneszme legyen élő és uralkodó hatalommá, hogy a szeretet oltárán elhamvadt „egyéni én” helyébe az „Isten gyermeke” támadjon fel. Az ilyenek a rosszat nem viszonozzák rosszal, nem állnak bosszút, hanem jót cselekszenek a rossz helyett; nem kívánják el a másét, hanem megelégednek azzal, amit nekik Isten adott.

Nem hivalkodnak semmiféle külsőséggel, nem tekintik magukat feljebbvalóknak senkinél, vagy jogosultabbaknak a jóra, a dicsőségre, hanem hordozzák a keresztet béketűréssel, Istenbe vetett hittel; és szeretettel bánnak mindazokkal, akiket a sors közelükbe rendelt. Ezek megértették az Isten szeretetét. Ezért az ő áldozatuk és béketűrésük Isten előtt a legkedvesebb, és a leghatalmasabb oldó- és bontószere a bűnnek.

Szeretettel Bíró Laci

[Karsay1958]

NÉVTELEN SZELLEM - A HEGYI BESZÉD MAGYARÁZATA részlet

A világosság a legfontosabb az életben, mert világosság nélkül csak tévelygés, örök keresés, de meg nem találás a földi ember sorsa. De mi a világosság? A világosság maga az élet. Mi az élet? Az élet az isteni nagy titkok lényege, mert az Istentől ered és az Istenhez tér vissza, és ez a visszatérés minden életnek a célja. A cél mindennek, amit életnek nevezünk a beteljesülése, felmagasztosulása. Az élet a fény, a világosság önmagába való visszatérése; önmagát megújító, átalakító megjelenése, emberi szemmel vagy érzékszervvel fel nem fogható finom rezgés, amelyet hiába akar kikutatni és megérteni „az ember”. Az „ember” soha nem fog olyan műszereket előállítani, amelyek segítségével ennek miben létét felderíthetné. Az élet megjelenése világosság! Minden, ami él, annak egy bizonyos, finom kisugárzása van és ez a sugárzás alkotja és minősíti annak lényegét.
Így az élet, mely az ember világában megjelenik, olyan sokrétű és olyan sokféle fokozatú, hogy azt a jelenkor még csak most kezdi megismerni és tanulmányozni. A természet millió és millió titka megnyilvánul, de az ember, amikor valamit nem ért meg, arra azt mondja, hogy az nincs. Igen, az, amiről az ember nem tud, az az ő számára nincs. Az „élet”, amely az ember világának létrehozó és alkotó eleme, még mindig a nem ismert és a fel nem bontott tudományhoz tartozik. Az ember ugyanis nem tudja, hogy az élet honnan van, honnan ered és hogy hová tűnik el, amikor megszűnik.

Az ember az élet kiapadhatatlan tengerében él. Ó maga is az életnek egy kiapadhatatlan produktuma és továbbadója, de mégsem tud róla, mert benne él. Ő is az élet egy- egy vezetéke, hatásokat felvevő és továbbító műszere, ezt azonban tudtán és akaratán kívül cselekszi, nem ő, hanem maga az élet. Az élet egy olyan törvényt követ, amelynek az ember nem ura, amely törvény szerint az élet nem úgy cselekszik, ahogyan azt az ember akarná. Ez a hatalom több, mint az ember; világosabban, helyesebben, pontosabban, célravezetőbben irányítja az embert, mint azt az ember elgondolja. Az élet az emberi testben és az emberi testből is sugárzik, amíg az ember él. A delejes és villanydelejes sugárzás is az élet jelenlétéről tanúskodik. Minden életnek a legmagasabbtól a legalacsonyabbig van kisugárzása. Mindenből az élet tüze világít ki, de nem minden szemmel látható. Világítanak az égitestek, a napok; fénylenek a csillagok, mert az élet sugárzik belőlük.

Ahol fény van, ott élet van; ahol pedig élet van, ott az élet törvénye uralkodik. Az élet törvénye alól nem vonhatja ki magát senki és semmi. Ez a törvény benne él a test minden atomjában, sejtjében, sőt azon messze túl, a nem látható erők és anyagok világában, az azokat létrehozó gondolat és akarat titkos megrendüléseiben is. Emberi értelemnek és emberi akaratnak írt nincs semmiféle hatalma, mert ez az életnek a felsőbbrendű megnyilvánulása, amely egy még magasabb rendű gondolatnak és akaratnak - a teljesen anyagmentes valóságnak - a szolgálatában áll. Ez a teljesen anyagmentes valóság az életnek, a fénynek, a világosságnak forrása, ahonnan minden élet szétárad. Az alkotó gondolata és akarata alakot, formát ad mindennek, ami az alkotó gondolatából származott. Az élet a fényből, a világosságból származik és mindent éltet, amit útjában talál.
Mi az oka annak, hogy annyi nem kívánatosat, csúnyát és rosszat produkál az élet, és miért sokkal több a rossz, a csúnya és nemkívánatos a földön, mint a jó, a szép és az örömet okozó? Miért ad életet ezeknek a félelmetes és szenvedést okozó erőknek az a nagy hatalom, aki a leghatalmasabb életnek az Ura, ha ezek nem jók és az életet megfertőzik azzal a rosszal, amit eleve elítélt és pusztulásra szánt azzal a törvénnyel? Így gondolkozik az „ember” a maga kicsiny és szűk határok közé szorított életéről, mert még nem tudott messzebbre ellátni, mint a földi keletkezés és a vég határvonaláig, a bölcsőtől a koporsóig, ahol a látható anyag formája a szeme előtt megjelenik. Az anyag éppen úgy, mint minden a változások világában, a gondolatnak, a lélek megmozdulásának egy rövid időre felvett megjelenési alakja csak, ami elmúlik. Látszat szerint megszűnik, de a gondolat új formába öltözötten ismét megjelenik; talán egy árnyalattal világosabb, tisztább alakban és több békességet, több örömet hoz magával, több boldogságot hint szét maga körül, mint az elfelejtett múltban. Minden elmúlik és megújul. Az idő és a halál új formába öltözteti a gondolatot, az érzést és annak létrehozóját, a szellemet.

A szellem az a világosságot felfogó és továbbadó isteni lényeg, aki egyedül van felruházva azzal a képességgel, hogy értelmével hozzáhasonuljon a nagy, a tökéletes, a hatalmas Teremtő akaratához. De csak akkor, ha kitárva lelkét, magába fogadja az isteni világosság sugárzását, a legnagyobb fényt, ami az egész teremtettséget élettel, bölcsességgel, erővel és hatalommal tartja fenn és kormányozza. Ez a titokzatos élet és erőforrás fényt, világosságot, bölcsességet, szeretetet, boldogságot, nyugalmat, hatalmat kínál fel minden, az „Ő képére és hasonlatosságára teremtett” léleknek. Ha ezt elfogadja a teremtett szellem, kiemelkedik a sötétségből és nem tévelyeg többé a sűrű anyag útvesztői között, mert megvilágosodik előtte a legmagasabb rendű élet célja és megvilágosodik az út, amelyen haladva kijut a sötétség, a bűnök rengetegéből.
Ez a világosság az, mely az ilyen lelki és szellemi célokat megértő embert áthatja, aki céltudatos tevékenységgel erről a világosságról bizonyságot tesz, mert cselekedeteivel, elgondolásaival nem tétovázik, nem bizonytalankodik, hanem a legnagyobb biztonsággal mindig az igazság és a szeretet törvénye szerint gondolkodik és cselekszik. Azért az Úr nem engedi, hogy az ilyen világosságtól áthatott lélek lefedve, letakarva, magába zárkózva élje le földi életét. Azt akarja az Úr, hogy ha fáj is és nehéz is a sötétségben járók között az élet terhét hordoznia, mégis a hitével, szeretetével, alázatosságával ott járjon és világítson az emberek között. Azt akarja az Úr, hogy a „hegyen épült város” lakóivá emelje fel azokat a kereső és az Isten igazságát kutató embereket, akik még nem világosodhattak meg annyira, hogy az élet árnyékos oldalán járva el ne tévedjenek.

Krisztus igazsága nagy, fénylő világosságot jelent a földön élő embereknek. Megvilágítja az utat. amely a földi élet tévelygéseiből kivezeti az emberi lelkeket. Szükséges, hogy legyenek ettől a fénytől megvilágított lelkű emberek, akik gyertyájukkal világítsanak azoknak, akik már megértették lelkükben az Isten hívó szavát, de még csak bizonytalan lépésekkel tudnak az életben előre haladni. Ezek még meg-megbotlanak és talán el is esnek, de a világosságban mégis tájékozódhatnak és felkelnek. Ha lassan is, de mégis hamarabb előbbre jutnak, mint azok, akik tévelyegve keresgélnek és csalódásból csalódásba, szenvedésből szenvedésbe kerülnek, mert nem a helyes úton haladtak.

szemlézte: Völgyi Gergely

UI:

Makk István 8 boldogságmondás
https://www.youtube.com/watch?v=zybG8w9fSoc

[Karsay1958]

A csillogó mennyei fényparányok
Idézet a Névtelen szellem tanítása Eszter médium útján ciklus „A Maradékhoz” című könyvéből

Azért kell vigyáznia az embernek, s mint drága kincset, mennyei lehullott fénycsillagot - minden igazságot külön-külön - úgy kellene a léleknek megragadnia és magába zárnia, mert minden egyes gondolatfoszlány, amit ő a világban szétszórt, ha az csupán önmagában van is meg valahol egy lélekben, egy szívben: az boldogságot, örömet és igazságot hirdet.
Ha valakinek a lelkében minél több van ezekből a csillogó mennyei fényparányokból, az annál nagyobb és értékesebb életet élhet és ezek az értékesebb életek hatásokat gyakorolnak és ezek a hatások, amelyek lélekről-lélekre átformáló erővel bírnak, ezek nem halnak meg, ezek nem semmisülnek meg. Tudniillik ha a jónak csak egy kicsi parányával találkozik is a tévelygő ember, azt megőrzi, mint örömet, mint kincset, mint olyan hatást, ami felett nem tud úrrá lenni, nem tudja semlegesíteni, vagy éppen megsemmisíteni azért: mert jólesik neki... Ezért szükséges tehát, hogy az ember találkozzék szenvedtető, meg nem értő emberi lelkekkel, hogy ezek számára önmagából, az önmaga lelki termékeiből adódó, - bárha csak egy pillantást vetett is rá az a szenvedő, - de gyógyító hatást nyújthasson az ilyeneknek, mert már akkor is jót cselekedett.
Ha csak egy kicsit is segített azon aki terhet hordoz, az akkor is jót cselekedett. Mert abban a lélekben jó érzést keltett fel és ez a jó érzés megmarad még akkor is, ha az a gonosz érzéseknek a rengetegébe hull alá, ha nem is tudja értékelni abban a pillanatban, de eljön az idő, amikor értékelni fogja, mert eszébe jut: az a jócselekedet és az a jó áthatja a lelkét. Bár csak egy kicsi pont legyen is az: de mégis úrrá lett felette a Jó, és valaki felett a jó úrrá lett, akkor arra visszaemlékezik és ezek az emlékek kitörölhetetlen hatalommá válnak az emberek lelkében.
A jót nem lehet és nem szabad megsemmisíteni és ezek a kicsiny, elhullatott jó magvacskák azok, amelyek az új világot megteremtik. - Ezek azok, amelyek - mondjuk a halál után bekövetkező életben - táplálékot nyújtanak. Ezek azok, amelyek örömökkel veszik körül a lelket és az ő téves és hibás eredményeivel küszködve, szenvedve, eszébe jut, hogy milyen jó volna, ha megint találkozhatnék ilyen jósággal, irgalmassággal. Mert a jót, az igazat megölni nem lehet. Az él, az vezérel, az cselekszik, újjáteremt, alkot, színesít, boldogít.
Ezek az apró kis magvacskái a jónak, a kezetekben vannak embertestvéreim, hogy szétszórjátok a világban! Elsősorban ti magatok körül, hiszen ezek tovább élnek az embernél, ezek fennmaradnak és ezek újakat hoznak, új eredményeket hoznak abban a másik lélekben. Vannak, akik abban a pillanatban elfelejtik ugyan, nem emlékeznek rája, mert nem tudják, hogy ez tulajdonképpen érték. Ez az a jó, amit meg kell fogni, hogy valamiképpen el ne gördüljön előle és el ne vesszen a nagy mindenségben.
Megjegyzés: Ez nagyon fontos tanítás, mert rámutat a nagy különbségre az emberi elme és az ember lelkének memóriatárolása között. Az elme korlátolt memóriakapacitással rendelkezik, ezért felejt, de a lélek olyan mint egy merevlemez a számítógépben, megőriz minden információt és emléket és akárhány élet múlva is előveheti, ha szüksége van rá.
Így eszébe jut, akár az örökkévalóságban is és vágy alakjában jelenik meg előtte az a kicsi jó, amit - ember, te cselekedtél azzal, aki tévedett és nem értett meg téged... Akkor nem értett meg, de azt a kicsi jót vágyja vissza: bárha találkozhatna ilyenfélével, mint amivel már találkozott! A jó, az igaz, nem hal meg, az nem semmisül meg, az él, alkot tovább. - Nem te: hanem az a jó, az alkot tovább, amit te a te lelkedből beleszórtál, mint ahogyan vízesés lehulló, kicsiny paránya, ha hozzáér az eltikkadt növényhez, új életre ébreszt fel. És az a jó, az a helyes - az Istentől való Jó - az elfogyatkozó léleknek talán egy megmentő pillanatot hoz létre és akkor te is teremtettél és: jót teremtettél!
Ezért a jó cselekedetekből nem szabad kifogyni még akkor sem, ha hálátlansággal találkozik az ember. Ez a hálátlanság annak a léleknek a fogyatékossága, aki nem tudja értékelni a jót, aki még nem érti meg, mert még nincs, amivel elfogadja, amivel értékelni tudja.
Azért ne szűnjetek meg a jó cselekedetekkel, a jó szóval, a helyes, jóra és igazra intéssel. Nem úgy, hogy az ember fellépjen tanítónak, mert hiszen sokszor hiába tanít, mert ha nincs elfogadás, akkor elveszett a szó, de a cselekedet az, mindig megmarad! És sokszor hallhattátok, vagy valakivel megtörtént valami és késő öregségében is megőrizte emlékezetében azt, akitől valami jót kapott életében. Legyetek mindnyájan ilyen jót cselekedő senkik, mert nem ti, hanem az Isten Lelke cselekszik veletek.
Az Isten Lelke hordozásában ne fáradjatok el a jóban és igazban! Meghozza az tinektek azt a termést, amit magatokkal visztek abba a másik világba, ahol már mindenki a maga jó termésével érkezik meg. Új világot alkotott részükre az Isten kegyelme és ebben az új világban több örömmel, több boldoggal vegyített az élet és nem kívánnak a Földre visszajönni. Félnek a meg nem értéstől, félnek a nehéz megpróbáltatásoktól: de hát mindegy - amit az Úr egy-egy lélek elé szabott, azt a munkát megcselekszi jószívvel, Istentől várva azokat az eredményeket, amelyeket majd az hoz, mert hiszen a jó nem vész el, a jó cselekedet sem hullik le hiába, még akkor sem, ha nincs, aki megértse, mert elszórja, ellöki magától, de a jó cselekedet megmarad. Az egyik eldobja, de mivel a jó cselekedet él, mert az a jó Istenből való, egy másiknál pedig, aki már egy kicsit jobban érti az értékelést, annál megragad és épít, teremt, új érzéseket, új gondolatokat abban, aki már elfogadó ezeknek a jóknak a részére.
A jó, az igaz nem vész el tehát soha. Cselekedjetek jót és igazat. Ne sajnáljátok ha segíteni kell: a segítést; ha fáradni kell ne sajnáljátok a fáradságot, mert mindaz, ami a jóban, az igazban történik nem hal meg, hanem új világot alkot és ebben az új világban, új eredményeket hoz minden egyes lélek részére. Ha érdemetlenül valaki megbánt, tegyétek ezt is oda, ahol majd az isteni bölcsesség megtisztítja azt az igazságot, amit olyan minden kellemetlennel, minden rosszal bevonva, dobott oda felétek érdemetlenül az a másik lélek.

UI:

Szondi M Jézus és a kereszt
https://www.youtube.com/watch?v=lpfNjFEJxxQ

[Karsay1958]

Szabaduljatok meg a testiségtől - Felvezetés
Zita médium közlése


Az embernek a maga javáról, a maga előnyéről, a maga önzéséről, a maga kedvteléseiről le kell tudni mondania egy magasabb, magasztosabb eszme érdekében. Aki mindezekre képtelen, az hasonlatos a farizeusokhoz, az írástudókhoz; azokhoz, akik előnyt akarnak maguknak szerezni onnét, ahová fondorlattal, hazugsággal, hamissággal, összeköttetésekkel önmagukat feltornázták.
Szükséges az is, hogy mindannyian megértsétek, mit vár tőletek az Úr: hogy az Igazságot helyesen értelmezzétek; hogy az Igazságot önmagatokra fordítsátok; hogy a magatok szemében lássátok meg a szálkát és ne a mások szemében; hogy minden ismeretetek, minden tudásotok, minden hitetek az Igazság felé forduljon! Minden embernek van valamilyen hite; csak hogy az a hit, amely Isten ajándéka, nem tévesztendő össze a vakhittel és a tévhittel. A vakhit és tévhit az embert verembe ejti, mert az ember azt hiszi, hogy a helyes úton van, azt hiszi, hogy a jónak tesz szolgálatot, valójában pedig életével, erejével az ellentétet szolgálja.
Sokféle elmélet, sokféle vallási nézet, sokféle elgondolás látott napvilágot az elmúlt 2000 esztendőben, amióta a mi Urunk, a Jézus Krisztus a Földön járt, de mindegyik meg van keverve emberi igazságokkal. Mert amiket az emberek túl nehéznek vagy betölthetetlennek tartanak, azokat egyszerűen mellőzni próbálják, és mindig a maguk előnyére, a maguk felmentésére próbálnak az Igazságba emberi elgondolásokat és igazságokat beleilleszteni.
Az isteni Igazság abszolút! Az isteni Igazság nem kedvez az egyik embernek és nem válik kedvezőtlenné és nyűggé a másik ember számára. Az isteni Igazság egyformán felkarolja az erőset és a gyengét; egyformán jó áldásaiban részesít; és egyformán megköveteli az embertől az Igazság törvényeinek ismeretét és azok helyes alkalmazását.
Ti emberek, sokféle igazságot ismertek; úgy hiszitek, hogy ez is igazság, az is igazság, amaz is igazság; holott legfeljebb csak ebben, abban vagy amabban a dologban részletigazságok vagy igazság szilánkocskák vannak, amelyek még nem azonosak magával a nagy Igazsággal. Minél több van egy elvben, egy eszmében Krisztus Igazságából - abból az egyszerű, természetes és nem agyon cicomázott igazságból - annál értékesebb az az elv vagy az az eszme.
Az ember hajlamos mindent a maga szemszögéből nézni; hajlamos arra, hogy a maga előnyeiről ne kelljen lemondania; hajlamos arra, hogy neki adjanak igazat; hajlamos dolgokat kiforgatni úgy, hogy magát mártírnak, szenvedő alanynak állítsa be és minden oknak, mint bűnbakot, a másikat állítsa oda. Hajlamos továbbá az ember a maga igazságáért embereket toborozni és emberekkel körülvenni magát, hogy azok neki bólogassanak és neki adjanak igazat. Aki nyílt, egyenes, őszinte, annak legtöbbször - ahogy ti emberiesen mondjátok - betörik a fejét; annak legtöbbször kellemetlenségei és hátrányai származnak, ha kimondja a valóságot.
Az emberek világában bevett szokás, hogy mindent szebb, kellemesebb, jobb, elfogadhatóbb színben tüntessenek fel. Ez az ellentét módszere azért, hogy a hálójával egyre több emberlelket fogjon meg. Az ember önmagát jobbnak, többnek, különbnek, értékesebbnek tartja és azt mutatja kifelé, ezzel azonban részrehajlóvá válik barátaival, szeretteivel, nemzetével szemben, egészen a nacionalizmusig. Az embernek nem szabad részrehajlónak lennie és nem szabad előítélettel lennie.
Az embernek tárgyilagosan kell a dolgokat vizsgálnia és el kell a fejlődésben jutnia addig a pontig, amikor a maga előnyéről és a maga igazáról hajlandó lemondani a nagyobb Igazság érvényesüléséért. Az embernek a rosszból ki kell nőnie. Az embernek - először is - a jó és rossz közötti különbséget meg kell tudnia tenni. Ha a különbséget meglátta, akkor nem választhatja szándékosan a rosszat, nem cselekedheti tudatosan azt, mert ezzel Szentlétek elleni bűnt követ el.
Ha tudja, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor a rosszat a jóért el kell hagynia, fel kell adnia még akkor is, ha neki személy szerint abból kellemetlenségei vagy hátrányai származnak. De a jót sem szabad megrögzíteni és azt mondani: „ennyi az ismeretem, ez a legmagasabb rendű, amit én megismertem és nem kívánok nyitott szemmel más dolgokat is megfigyelni; más dolgokat szétboncolni, hogy a bennük rejlő Igazság-szemecskéket megtaláljam”. Nem csak magát köti meg ezzel az ember, hanem embertársait is, akiktől elvárja, hogy úgy higyjenek, úgy gondolkodjanak és úgy cselekedjenek, mint ahogy azt ő tartja kívánatosnak, jónak és helyesnek. Ez a fejlődésnek mindenkor gátat állít.
Az embernek a fejlődése során meg kell tanulnia, hogy a jót a jobbért feladja; hogy bizonyos igazságokból, bizonyos vallásokból, bizonyos nézetekből kinőjön és egy magasabb rendűnek a szolgálatába álljon. Ha pedig valaki egy magasabb rendűhöz szegődött, akkor abba nem ülhet bele úgy, hogy más nézeteket, vallási elgondolásokat lenéz és semmisnek tart, mert azt hiszi, hogy ő már különb azoknál, mivel azzal a magasabb rendű Igazsággal azonosítja magát. Csakhogy nem azonosíthatja azzal magát, mert az Igazság, meg az ember nem egy.

Szeretettel Bíró Laci

A csatolt anyagok listája:

Szabadulj meg a testiségtől
Adai tanítás - Az idő közel van
A teremtés
Tanévnyitásra 2006
Virágvasárnapra
Csak szeretettel és jó szándékkal lehet egyesíteni az emberiséget
A természetről szellemi szemekkel



https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGisw8ZCX ... w?e=xQcLUr
Innen letölthetőek külön a mai csatolt anyagok a tárolóból

https://1drv.ms/f/s!AsgSMxsrdSeGgvNLHzgCWgy08yOURw
A csatolt anyagokat az OneDrive tároló „Frissen feltöltve” fiókjában
Ezekkel együtt minden tanítás fel van töltve a SZELLEMTAN könyvtár
Szellemi tanítások fiókjába is több mint hét évre visszamenőleg.

https://1drv.ms/w/s!AsgSMxsrdSeGiswfo9W ... g?e=4FZfqx
Karsay István 2024 márciusi szellemtani hírlevele – SBK_Hirlevel_229

https://www.youtube.com/watch?v=vmjDi6Hg6bo
Krisztus tanításai és a mai kereszténység – Hangoskönyv részlet (Tibi)

https://www.youtube.com/watch?v=yMJC0GjvE6g
Sorsok alakulása (Mónika)
Részlet a „Kárma és kegyelem” c. hangoskönyvből

https://www.youtube.com/watch?v=slBwA3hY5XM
A jó szellemvilág kinyilatkoztatásai a vallási kérdédekből (Tibi)
Hangoskönyv részlet J. Graber könyvéből

https://videa.hu/videok/nagyvilag/a-tok ... 4y970P0vG8
A tökéletes ajándék – Spirituális film

[Karsay1958]

HOGYAN GONDOLJUNK A JÖVŐRE

A jövő, ha mégoly távoli is, mindig csodálatos perspektívát kínál az egész világ számára, mert meg van írva az ember fejlődésében, hogy egyre inkább meg kell közelítenie az isteni jelleget. Igyekezzenek tehát elképzelni a kiteljesedés, a megszépülés és a megerősödés ezen rendkívüli állapotát, és máris megízlelhetik, átélhetik, mert megvalósul Önöknek. Íme, egy csodálatos feladat, amely képes teljesen megváltoztatni az életüket. Az emberek még messze vannak attól, hogy így gondolkodjanak, ezért életük színtelen, szomorú és nyomorúságos marad.
Két nagy igazságot kell ismerni: először is, hogy a gondolat valódi hatalom, másodszor, hogy a gondolat teszi lehetővé, hogy előreutazzanak a jövőbe, és előre megéljék azt. Vegyünk egy példát: ha egy félelmetes helyzettel kell szembenézniük, vizsgát kell tenniük vagy bíróságon megjelenniük, már napokkal előre remegnek, nyugtalankodnak: hogyan fog ez zajlani…? És amikor arra gondolnak, hogy a kedvesükkel fognak találkozni, és megcsókolják őt, máris érzik ezen közeli vagy távoli percek édes örömét. Ha arra gondolnak, hogy színházba mennek megnézni egy előadást, vagy az esti vacsoravendégségre, az ízletes ételekkel megrakott asztalra, akkor bizony már ebben az estében élnek, előre örülnek neki. Vagyis ha a gondolat által időutazást tudnak tenni a közeli jövőbe, ez miért ne lenne igaz a távoli jövő esetében is?
A gondolat hatalma valóságos, a negatív és a pozitív oldalon is, ezért a jó oldal szolgálatába kell állni. A Beavatottak, akik mindezen tényeket megfigyelték, a pozitív oldalon rendkívüli eszközöket fedeztek fel létezésük jobbá tételére, ezzel szemben az emberek többsége soha nem gondolkodik el a hétköznapi élet tapasztalatain, hogy előnyt kovácsoljon azokból: nem élnek tudatos módon, mindig negatívan gondolkodnak, fancsali képet vágnak, mindig azon aggódnak, mi nincs jól, mi szörnyű vagy katasztrofális. A balszerencse még meg sem történt, de ők szüntelenül arra gondolnak, és ezt olyan ügyesen teszik, hogy végül be is következik: gondolataik erejével sikerült bevonzaniuk!
Mindenki megbizonyosodhatott már arról, hogy rettegésben vagy reményteli várakozásban élünk már azelőtt, hogy egy adott esemény bekövetkezett volna. Miért nem élünk kizárólag a közeljövőben: a mában vagy a holnapban…? Én, amikor a jövőről beszélek, a távoli jövőt értem alatta, amely egy jóval későbbi, talán évmilliókkal későbbi emberiségé… Amikor látom az embereket a jövőre gondolni, úgy találom, hogy ez a jövő még oly közeli, hogy számomra az már a múlt. Mert én a bánatot, a szenvedést, a kétségeket, a gyötrelmeket, a szorongásokat nevezem a múltnak. És ők örökké ezt a múltat élik újra, mert a jövőbe vetítik ki azt. Szenvedést várnak a jövőtől, ezért már a mában megélik azt, mert nem tudják, hogy az állítólagos jövőjük valójában csak a múltjuk.

Múlt alatt egy olyan siralmas tudatállapotot értek, ahol mindig hiányzik valami, míg a jövő tökéletes. Tehát mindazon tökéletlen tudatállapotoknak, amelyeken keresztülmennek – az aggodalmak, a félelmek stb. – vajmi kevés közük van a jövőhöz; ezek a tudatállapotok a múlthoz tartoznak, hiszen a múlt nem egyéb, mint káosz, erkölcstelen hajlamok, betegség, állatiasság. A jövő ezzel szemben fejlődés, tökéletesedés, hiszen mindannyian a tökéletesség felé tartunk.
Amíg a tegnap tökéletlenségeit a holnapba vetítik ki, addig újraalkotják, megismétlik a jó öreg múltat, így a jövőjük nem más, mint múltjuk töredékei, amelyeket előre kivetítettek. Ez valóban egy jövőbe történő kivetítés, de olyan kivetítés, ahol minden téves és romlott. Míg ha olyan dolgokat vetítenek előre, ami szép, fénnyel teli és tökéletes, akkor már a valóságos jövőt élik meg, amely Önökre vár. Ez a jövő máris valóság, hiszen ezt élik meg. Az, hogy a jelenben érezzük a még meg nem valósult dolgokat, azt bizonyítja, hogy mindezek már valóságosak egy másfajta formában: nem a fizikai, hanem a mentális síkon, és ez nagyszerű. A következőt kell tehát megtanulniuk: gyakoroljanak ebben a szellemben, és látni fogják, hogy többé nem tudják a múltbéli életüket élni, ez egyszerűen lehetetlen lesz.
Ezen igazságok ismerete áldás Önöknek, mert innentől fogva minden nappal új tudással gazdagodva és felfegyverkezve olyan jövőt alakíthatnak maguknak, ami merőben különbözik a múltjuktól. Ez biztos, matematikai és abszolút, mint a nagy univerzális törvények. Önöknek már csak annyit kell tenniük, hogy belevetik magukat ebbe a spirituális munkába. És az első feladatuk az, hogy kezdjék el figyelni a gondolataikat. Bármivel foglalatoskodjanak is éppen, mindig vessenek egy pillantást belső világukba, hogy tudják, mit tesznek, és hol tartanak a gondolataik. Legyenek mindig éberek, világosak, tudatosak… Hányszor megkérdeztem az embereket: „Mire gondol éppen?” És semmit sem tudtak mondani, soha nem figyeltek erre. Ez igen különös; egész nap gondolkodnak, és még csak azt sem tudják, hogy min! Ilyen feltételek mellett hogyan várhatják el, hogy ezek az emberek képesek legyenek uralni, irányítani, összpontosítani és hasznukra fordítani az ösztönerőiket? Ez így teljességgel lehetetlen. Ha tudattalanul és kontrollálatlanul hagyják, hogy bármi belépjen gondolataik világába, akkor egy napon ezek az erők átveszik az irányítást Önök felett. Ahhoz, hogy urai legyenek ezen erőknek, először is kézbe kell venniük a helyzet irányítását, vagyis mindig tudatában kell lenniük az Önökben átáramló gondolatoknak és érzelmeknek. Íme, a tanítvány legnagyobb erénye: mindig tudatos, és minden pillanatban ismeri a rajta átmenő áramlatok természetét; amint becsusszan egy negatív gondolat vagy érzelem, azonnal megállítja, helyettesíti vagy átalakítja azt.
Ez az első feladat: uralni, irányítani és ellenőrizni mindent, ami bennünk zajlik. Ezt jól jegyezzék meg, mert ez kulcsfontosságú. Az igazi Beavatási Tudomány itt kezdődik: soha nem szabad hagyni, hogy egy belső esemény, egy lelki jelenség vagy egy érzelem anélkül keletkezzen, hogy annak tudatában lennénk. Az emberek többsége nincs tudatában benső életének, csak akkor ébred rá, ha már megtörtént a baj, a katasztrófa. Abban a pillanatban, igen, megérzik, hogy valami szörnyűség zajlik bennük. Ám amikor az események kevésbé feltűnőek, olyankor nem veszik ezt észre; így hagyják, hogy negatív elemek gyűljenek fel bennük, amelyek lassan elpusztítják őket, és amikor erre ráébrednek, már túl késő van ahhoz, hogy orvosolják a bajt.

Láthatják tehát: az első feladatuk az, hogy éberek legyenek, figyeljék, mi történik bensőjükben, és amint egy negatívum bukkan fel, tegyenek meg mindent a helyzet orvoslása érdekében: ily módon tehetnek szert valódi hatalomra. Minden hatalom alapja az önmegfigyelés képességében rejlik. És ez nem akadályozza a cselekvést, a munkát, a teremtést. Egyesek azt képzelik, ha elkezdik önmagukat figyelni, elemezni, többé már nem csinálnak semmit. Nem, ennek éppen az ellenkezője igaz, és az önvizsgálat szokásukká kell hogy váljon. Aki azt képzeli, hogy lelki élete magától elrendeződik mindenféle önvizsgálat és éberség nélkül, az csalódni fog. Felesleges nagy spirituális eredményekre számítani, ha a munka elkezdéséhez alapvető kvalitások hiányoznak.

Kezdetben fontos a folyamatos éberség, hogy azonnal tudatában legyenek az Önökön átáramló energiaminőségeknek. Vannak olyan pillanatok, amikor – például – takarítanak, barkácsolnak vagy autót vezetnek, és e cselekvésükre összpontosítanak. Ám énjük egy része valójában negatív gondolatok és érzések – harag stb. – áramába merül, és ez órákig is tarthat anélkül, hogy észrevennék. Ennek a tudatában kell lenniük, máskülönben az Önökben lévő alantas folyamok soha nem állnak meg, hacsak közbe nem avatkoznak, hogy változtassanak ezen.

Látják, mindig visszatérünk a Jézus által kinyilatkoztatott tanításhoz: „Vigyázzatok és imádkozzatok.” A „vigyázzatok” azt jelenti, hogy ne szunnyadjunk – de spirituális értelemben. Mindig éberen és tudatosan kell a gondolatainkra ügyelnünk, hogy észrevegyük a tisztátalan, ártó szándékú áramlatokat, elemeket, és elkerüljük ezeket. Az az ember, aki nem éber, aki nem vigyáz, mindenféle veszélynek van kitéve. Nincs annál rosszabb, mint lehunyt szemmel élni. A szemünket nyitva kell tartanunk annak érdekében, hogy folytonosan tudatában legyünk annak, ami benső világunkban zajlik. Csak a nyitott szemmel élő ember rendelkezik a belső élet ismeretével, így többé már nem hagyja magát béklyóba verni bármilyen erő, bármilyen entitás által. Teljesen világos, hogy bárki rajtaütésszerűen megtámadhat egy alvó embert! Vigyázni kell tehát.

Most pedig nézzük meg, mit is jelent ez a szó: „imádkozni”. Őrjárat után, azaz miután vetettek egy pillantást a bensőjükben zajló folyamatokra, be kell avatkozniuk, közvetlenül bele kell keveredniük a dolgokba, hogy eltávolítsanak egy adott elemet, vagy hozzáadjanak egy másikat. A helyzet uraivá kell válniuk annak megakadályozása érdekében, hogy ellenségeik Önökre rontsanak, és kifosszák Önöket. Ezt jelenti az imádkozás. Imádkozni annyit tesz, mint gyógyítani, javítani, és a legbiztosabb módszer ennek elérésére a Mennyországgal való kapcsolatteremtés. Az emberi agy a televízió- vagy rádiókészülékhez hasonlít: bizonyos állomásokat és hullámhosszokat fog. Egy gomb megnyomásával ki tudja választani a tranzisztorán a megfelelő adást: zenét, információt… Úgyanígy működik bensőnkben is: ha véletlenül megnyomnak bizonyos gombokat, akkor pokoli zenét, lármát, veszekedést hallanak. Váltsanak hát hullámhosszot! Ez nagyon könnyű: gondolatban, képzeletben nyomjanak meg egy másik gombot, és máris hallgathatják az Ég adását.
Az imádkozás nem más, mint egy gombnyomással a legrövidebb és leggyorsabb hullámhosszra váltani, ami összekapcsolja Önöket a Teremtővel, és így megváltoztatják a bensőjükben lévő áramlatokat és rezgéseket. Imádkozni annyit tesz, mint pozitív, fénnyel teli, isteni változást elindítani önmagunkban. Soha ne feledjék tehát: az első lépés a szabadság, a hatalom felé az, hogy először vetnek egy pillantást önmagukban arra, hol is tartanak éppen, és orvosolják a helyzetet annyira, amennyire csak lehetséges.

A „Vigyázzatok és imádkozzatok” tanításnak nagy jelentősége van tehát a spirituális életben. A fizikai testnek meg kell adni azt az alvási időt, amire szüksége van; az Önökben élő szellem az, amelynek soha nem szabad elszunnyadnia. Aludjanak hát, de szellemüknek még az álom idején is folytatnia kell a munkáját. Oly sok ember van a Földön, aki nyomorult, szenved, aki sötétségben él: egy Beavatott csak éjszaka képes segíteni rajtuk. Fizikai teste pihen, elnyúlva, mozdulatlanul, de szelleme bárhova eljut, hogy segítséget és fényt vigyen a többi teremtménynek. Szelleme aktív, nem szunnyad. És Önök is hozzáláthatnak ehhez a munkához, de csak azzal a feltétellel, ha megtanulják felkészíteni magukat az álomra. Elalvás előtt mondják ezt: „Íme, elhagyom testemet ezen az éjszakán, hogy a láthatatlan világba utazzak tanulni, és hogy az emberek segítségére legyek.” Soha ne felejtsenek úgy elaludni, hogy az a csodálatos ideál ne lebegne a szemük előtt, hogy a másik oldalra mennek munkálkodni, mert ennek az ideálnak köszönhetően építik az egész emberiség, illetve a saját maguk jövőjét.

Mikhael Omraam Aivanhov

UI:

Dr. Pataky Árpád mediális tanítása a másik világból
https://www.youtube.com/watch?v=FncnN24vBt8

[Karsay1958]

Az isteni igazság misztériuma
Részlet a "Titkos tanítások"-ból - 57

Az Igazság Egy, amit semmiképpen nem lehet megváltoztatni. Ez az Igazság szentség, és Isten tulajdonságai közé tartozik. Nem lehet valami jó, nem lehet boldogító, nem lehet helyes és harmonikus, csak ha igaz. Az igazságnak betöltése tehát az első és fő szükségesség ahhoz, hogy a lélek önmagában önmagát, a szellemet feltalálhassa.
Az emberi lélek itt a földön annyira bukott, olyan mélyen aláesett, hogy az abszolút igazságról még csak fogálma sem lehet: ennélfogva az igazságot sem önmagában, sem a körülötte lévő világban feltalálni nem képes, mert ez az egész világ bűnnel és gyarlósággal van tele. Az az igazság, amit a földi ember fel tud fogni, meg tud érteni, mindenkor ütközésekbe, fájdalmakba és széthullásokba vezeti őt (mert legtöbbször szemben áll mások világias anyagi igazságával).
Akik még a karma igazságára támaszkodnak és a „szemét-szemért” törvényben élnek, azok még nem jutottak fejlődésüknek arra a magaslatára, ahonnan az isteni titokba betekintésük lehetne. Ameddig a külsőséges ember önmagában nem keresi és találja meg a dolgok megoldását, és ameddig nem talált rá a benne lévő isteni lényegre, addig hiábavaló neki kármáról, az engesztelésről beszélni, mivel az ilyen lélek ezt fel sem foghatja, mert meg sem értheti az Isten kegyelmét.
A szemet-szemért törvény, a pogány karma törvénye, amely életről-életre kíséri az emberi lelket, nincs megoldva, nincs beltöltve az elszenvedett fájdalmakkal, amiket az ember egy másik léleknek okozott, mert abban a másik lélekben nemcsak egy lélek lakik, hanem benne van a Világlélek, az Isten Lelke is. A megtörtént dolgot pedig meg nem történtté nem teheti senki az Igazságnak hatalmas mivolta előtt.

Ha egy ember elveszi egy másik ember életét, meghalhat száz halállal, de azt, amit elvett, vissza nem adhatja. Tehát ezen az úton jóvátétel, kiigazítás nincs. A bűnt bűnnel és szenvedéssel meggyógyítani nem lehet. A tulajdonképpeni engesztelődés a lélek mélyén történő átváltozásban zajlik. Ott van elrejtve az igazság, amit a földi ember meg nem közelíthet.
Isten az ő mindenhatóságával él az ő kegyelmével és végrehajtja azt a csodát, amely megváltoztatja, átalakítja, újjáteremti, újjászervezi a lelket, a lélek természetét. Ezt cselekszi a Kegyelem. Ennek a kegyelemnek csupán eszköze a karma, ami maga nem a kiengesztelés, mert hiszen a karma maga semmi, és azért, mert valaki ebben bizakodik, száz és ezer életen keresztül sem változtathatja meg az igazságot. A Kegyelem a léleknek a bűnre hajlamos apró, kicsiny részecskéit is a jó források megnyitásával betokosíthatja, elzárhatja, és beláthatatlan hosszú időkre tétlenségre kárhoztathatja. Vajon hogyan lehetséges az, hogy ez létrejöhessen? Az áldozat által.
A földön nem lehet csak úgy élni, mint ahogy azt az emberek gondolják: teljesen ártatlanul. Abszolút ártatlanság nincs, mert ez csak annyit jelentene, mint tudatlanság; a tudatlanság pedig nem erény. Dolgoznia kell az emberi léleknek akár jót, akár rosszat és mindenki a maga lelkének tárházából hozza fel az értékeket, amelyekkel rendelkezik, de természetesen a tévedéseket, meg a hibákat is. Felszínre kell hoznia a jót, amely a lelkében szunnyad, amelyhez sokszor vágyak, lelkesedések (sokszor egy-egy részletigazság) vannak kapcsolódva. A benne lévő tévelygéseknek pedig azért kell felszínre jutniuk, hogy ütközéseket szenvedve, a lélek megismerhesse azok tarthatatlan voltát, és lemondjon róluk, vagyis meggyógyuljon belőlük.

Senki sem távozik el a földről ugyanazzal a lélekkel, ugyanazokkal az elvekkel és gondolatokkal, amelyekkel jött, mert új igazságokat, új megismerést alakított ki magának a tapasztalatok és ütközések révén. A gyilkos, ha meggyilkolják, a tolvaj, ha megkárosítják, semmiféle áldozatot nem hozott azzal, amit elszenvedett, mert hiszen csak a saját törvényét élte. Mert amennyit az ember másnak cselekszik, ugyanannyit magának cselekedett, mert ugyanazokat az eshetőségeket szaporította, ugyanazokat a lehetőségeket dolgozta ki, amelyektől szenvedni fog.
Ha azonban az ember megtért, és a lelkét már át-meg átitatta az Isten kegyelme, annyira, hogy gonoszat még akkor sem cselekszik, ha az a gonosz ütközéseket hozott is létre az ő életében: akkor az ütközések által az ő lelkéből nemes és tiszta érzés, igazságszeretet és engesztelés hull szét a világba. Amikor teljesen megtért és át tudja ezeket gondolni, és ami a fő, át tudja érezni, és nem félelemből cselekszi a jót, nem a félelem tartja vissza a hamisságtól, hanem a lelkének igaz érzése, a lelkében kifejlődött szeretet vezeti őt: akkor már az isteni Lélek nyilatkozik meg benne.
Tehát nem a cselekedetekben áll az igazi megtérés, hanem az érzésben; mert a cselekedet még lehet utánzat is, de az érzést nem lehet utánozni, annak igazinak, tisztának, isteni eredetűnek kell lennie. Ezt az isteni eredetű igazságot Krisztus adta az emberiségnek és Általa lett ismertté az Ige. Ő adta a világnak a megoldást, hogy nem a külsőben, hanem csak a bensőben igazulhat meg az ember; nem a cseleltedetek emelik őt fel, hanem az érzések, amelyekkel a cselekedeteket véghezvitte.
Ez a tettető világ még büntet, megaláz, zsarnokoskodik; az isteni igazság pedig feládozza önmagát, lépten-nyomon áldozatot hoz és a szeretet oltárára helyezi az ő adóját az elnézésben, a türelemben, az önfeláldozásban. Aki a lelkétől átitatott szeretetben és igazságban él, az nem keresi a feltűnést, a dicsőséget, mert érzi, hogy a tévedő világ a dicsőséget az érdemteleneknek adja. Mert a világ szereti azokat, akik olyanok mint ő; a világ szereti a nagyra törőket, és azokat, akik imponálni tudnak. A világ szereti azokat, akik a jóságukat fennen hirdetik; és meg is jutalmazza az ilyeneket elismerésével. Ezért az elismerésért az ilyenek még áldozatot is hoznak, de nem a szeretet oltárán teszik azt le, hanem a dicsőség oltárára, hogy a nevük fennmaradjon egy kis ideig, hogy az ő lelküket táplálhassák abból a múló dicsőségből.

De akik az Isten dicsőségét keresik, az igaz jó erejében és hatalmában hisznek, azok természetüknél fogva egyszerűek és szerények; bátrak, de nem hivalkodók; lelkesedők, de nem kiabálók. Nem hunyászkodnak meg azok előtt, akik a ferde utakat járják, de nem is támadják azokat hibáikért, tévedéseikért; védekeznek, de védekezésük nem bántó, nem sértő, mert hiszen hibáik és gyengéik nekik is vannak és tudják, hogy ők sem tökéletesek, csak igyekvők. Nem törnek pálcát mások felett; nem tartják számon mások bűneit és tévedéseit, hogy azokkal alkalomadtán visszasújtsanak. Megbotolhatnak, sőt el is eshetnek, mert hisz ők is emberek, csalódnak, könnyeznek, de nem esnek kétségbe; kételkednek, de nem válnak hitetlenekké; dolgoznak, de munkájuk nyomán ritkán élvezik a megelégedés boldog eredményét. Ezek azok, akik áldozatot nyújtanak a világnak.
Jót adni a világnak; az embernek önmagáról megfeledkezve a jót, az igazat cselekedni s helyébe a rosszat, a törvénytelent a büntetés vágya nélkül, vagyis az „igazság” kihívása nélkül, viszonzás nélkül elszenvedni: ezzel ritkítjátok a bűnt. Ezzel tisztítjátok a magatok lelkét. Amikor az ember tudja, hogy mit kell cselekednie, sőt a benső lélek indíttatásának engedve sokszor szeretné is cselekedni, akkor megkezdődik számára az áldozatok ideje, az áldozatok korszaka. S valaki nem tud áldozatot hozni, mert nem tudja önként odaadni magából az értéktelent, attól az isteni törvény lassanként mindazt elveszi, amihez a lelke ragaszkodik. S ha a lélek túlságosan ragaszkodik, visszaadja neki, de vele együtt mindazok a keserűségek és terhek, azok a nyavalyák is visszaadódnak, amelyek a tévedésbe került igazság nyomán fakadtak.

Szeretettel Bíró Laci
--
Szellemtani Irodalom:
https://onedrive.live.com/?authkey=%21A ... 2B1B3312C8